Közös listát az EP-választásokra – Tőkéssel az első helyen!
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) koalíciót javasol az RMDSZ-nek és az MPP-nek az EP-választásokra, közös listát, amelyen Tőkés László EP-képviselő állna az első helyen.
Toró T. Tibor, az EMNP elnöke sajtótájékoztatóján kijelentette, Tőkés Lászlónak folytatnia kell tevékenységét az Európai Parlamentben, mivel mind a magyar közösségnek, mind Romániának hasznára van.
„Figyelembe véve, hogy ha az EP-ben nem képviselünk közös álláspontot közös stratégiai célkitűzéseinket illetően, akkor nem fognak megérteni minket, magyar–magyar együttműködést javasolunk, és azt javasoljuk az RMDSZ-nek és az MPP-nek, hogy hozzuk létre a romániai magyar politikai pártok koalícióját. Azt javasoljuk, hogy Tőkés László jelenlegi EP-képviselő legyen a listavezető a magyar koalíció jelöltlistáján, és megpróbáljuk meggyőzni a többi magyar pártot, hogy fogadják el a koalíciót és a Tőkés által vezetett közös listát. Mi Tőkést támogatjuk, aki a magyarok jelképe, és úgy gondoljuk, folytatnia kell tevékenységét az Európai Parlamentben, mivel mind a magyar közösségnek, a magyar nemzetnek, mind Romániának hasznára van” – fejtette ki Toró.
Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye azon információkról, amelyek szerint Tőkés esetleg a Fidesz, a magyar kormánypárt listáin indulna az EP-választásokon, Toró kifejtette: semmiféle hivatalos állásfoglalás nem létezik erre vonatkozóan.
„Kapcsolatban állok a Fidesz vezetőivel, tudom, hogy ez a kérdés, mint lehetőség, felmerült a párt vezetőinek körében, de semmiféle hivatalos állásfoglalás nem létezik erre vonatkozón sem a Fidesz, sem Tőkés részéről” – említette meg az EMNP elnöke.
„Ha a koalíció nem jön létre, Tőkés függetlenként indulhatna, vagy az EMNP listavezetője lenne, ha úgy döntünk, hogy külön listát állítunk. Megoldások lennének. Február végén az EMNP Országos Tanácsában fogunk végső döntést hozni az európai parlamenti választásokat illetően” – szögezte le Toró T. Tibor.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad),

Partiumi autonómia: „még nem késő lépni”
Elsőként vetette fel tudományos alapossággal a Partiumi Fejlesztési Régió létjogosultságát és az érmelléki/partiumi magyarság autonómiájának a lehetőségét Szilágyi Ferenc, a Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusa, a Debreceni Egyetem Földrajzi Intézetének kutatója, aki jelen pillanatban a Partiumi Autonómia Tanács alelnöki tisztségét tölti be. Az önrendelkezésről, annak esélyeiről beszélgettünk.
– Már tavaly több ízben is szóba került a partiumi autonómia. Ennek népszerűsítésére és előkészítésére a nyáron megalakult a Partiumi Autonómia Tanács is, Tőkés László pedig a napokban hirdette meg 2014-et a partiumi autonómia évének. Hogyan képzelik el ezt az autonómiát a gyakorlatban?
– Az elmúlt években a Partiumi Autonómia Kezdeményező Bizottság, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vagy éppen az Erdélyi Magyar Néppárt által meghirdetett programokban felvázoltuk az elképzeléseinket. Akár a partiumi önrendelkezésről, a romániai régiósításról, akár a föderális Romániáról beszéltünk, lényegében ugyanannak a koncepciónak az egymásra épülő szintjeiről volt szó.
A jövő Romániáját föderális államként képzeljük el, s ez már magában hordozza az alkotó részek autonómiáját, ezek pedig a valós identitással bíró történelmi alapokon megszervezett, de modern NUTS2-es szintnek (Statisztikai Célú Területi Egységek Nómenklatúrájának második szintje) megfelelő közigazgatási régiók lennének. Ezek sorában úgy gondoljuk, hogy mindenképpen létjogosultsága lenne a partiumi régiónak is. Az egyes régiók az aszimmetrikus regionalizmus elve alapján a saját igényük szerinti eltérő hatáskörökkel bírnának.
– A térség önrendelkezését célzó törekvések nem új keletűek, 2008-ban ön alapította Érmihályfalván a Partiumi Autonómia Kezdeményező Bizottságot is. Milyen megfontolásból?
– Ez a szülőföldem. 2000-től foglalkozom a Partium területének kutatásával, elsősorban a regionális, a demográfiai és a közigazgatási vonatkozások tekintetében. Maga a témaválasztás is abban a meggyőződésben gyökerezett, hogy az ország jelenleg is létező fejlesztési régiói egy elhibázott döntés eredményei, és ezzel a döntéssel kijelölték számunkra a semmibe vezető utat. Kétségtelen, hogy az ország regionális politikáját új alapokra kell helyezni. Kutatói munkásságon kezdetétől nyilvánvaló volt számomra, hogy elvesztegetett idő lenne a hatályos felosztás szerinti „műrégiót” kutatni, és nem is ismerek senkit, aki magát északnyugati régióbeliként határozná meg.
Első perctől kezdve a Partiumi-régió kérdésköre és ennek a tudományos alaposságú meghatározása foglalkoztatott. A munka előrehaladtával pedig egyre inkább az járt a fejemben, hogy vajon a térségben élőkben és különösen a partiumi megyék vezetőiben miért nem merült fel a regionalizmus igénye. Úgy éreztem, hogy még nem késő lépni.
– Az ötlet népszerűsítése már elkezdődött, de milyen volt a fogadtatása és milyen most a támogatottsága?
– Ez egy kicsit felemás dolog. A dolog természeténél fogva a regionalizmus és az önrendelkezés a helyi elképzelések, adottságok, közösségek előtérbe helyezését jelenti. Lehet-e ennek negatív a fogadtatása? Ugyanakkor megvannak a „fékek” is, főleg a fejekben. A Partium irigylésre méltó geostratégiai és régióképződési adottságokkal bír, de a történelmi alapú regionális „tudata” még mindig gyenge. Az önrendelkezésnek itt szintén nem voltak történelmi előzményei. Szintén fékező hatású a bietnikus közeg, a közös regionális tudat és összetartozás-érzés hiánya. Ezek legyőzése a következő idők fő feladatát képezi.
– A PAT júliusi alakuló ülésén kidolgoztak egy ütemtervet az első félévre, abban többek között a Partium határainak meghatározása, továbbá a régió jelképeinek kidolgozására vonatkozó pályázati kiírás megszervezése szerepelt. Ezeket sikerült megvalósítani?
– Elkészült az éves ütemtervjavaslatunk. A következő PAT-ülést követően tájékoztatjuk a sajtót is ezekről a kérdésekről.
– Melyek lesznek a következő lépések? Az idén számíthatunk esetleg a partiumiak nagy menetelésére?
– Jelképes értelemben mindenképpen. Követendő példaként tekintünk a székelyföldi mozgalomra, de fáziskésésben vagyunk hozzájuk képest. Tervezünk nagyobb rendezvényeket, hamarosan részletekkel is szolgálunk majd.
– A helyi román értelmiségiek közül már többen is hangot adtak annak, hogy pártolják a régió autonómiáját. Van-e ennek súlya a PAT szempontjából, illetve össze lehet-e hozni az embereket, vannak-e olyan elképzelések, hogy közösen gyakoroljanak nyomást Bukarestre?
– Mindenképpen. Regionális autonómiát képzelünk el szimmetrikus kétnyelvűséggel. A Partiumban a románok többségben vannak, itt nélkülük nem lesz autonómia. Én nagy reményt fűzök a román autonomista mozgalomhoz, ami Erdély-szerte most bontogatja a szárnyait. Arról nem tudok, hogy partiumi szervezetet mikor hoznak létre, abban bízom, hogy mostantól felgyorsulnak az események.
– A romániai politikai viszonyok ismeretében mennyi reális esélye van a partiumi autonómia megvalósulásának olyan körülmények között, hogy a székelyföldi autonómia ügyében gyakorlatilag évek óta semmi előrelépés nem történt?
– Ne válasszuk el élesen egymástól a különböző régiókban felmerülő igényeket. Hiszem, hogy hamarosan nem csak a székelyföldi és a partiumi mozgalomról hallunk majd, és nem is csak a magyar közösség részéről merül fel az önrendelkezés igénye. Ezek a mozgalmak egymás erősítik, miközben mindannyian a saját szülőföldünkért dolgozunk. Ha nemcsak regionálisan, hanem országosan is lesz tömegbázisa ezeknek a mozgalmaknak, akkor előrelépés is lesz.
Vásárhelyi-Nyemec Réka |
Krónika (Kolozsvár),

Tőkés kitüntetése – Sürgeti Basescu döntését Corina Cretu
Felhívást intézett Traian Basescuhoz Corina Cretu román szocialista Európai Parlamenti képviselő, aki azt kérte a román államfőtől, ne halogassa tovább Tőkés László román állami kitüntetésének megvonását. A román EP-képviselő Kolozsváron sajtótájékoztatón nyilatkozott erről. Cretu szerint Basescunak mielőbb döntenie kell, mert már több mint fél év telt el Tőkés Lászlónak a vitatott tusnádfürdői nyilatkozata óta.
Tőkés László akkor azt kérte, Magyarország vállaljon „védhatalmi" szerepet Erdély érdekében. Ezt követően kezdeményezték a romániai rendszerváltás elindításában játszott történelmi szerepéért 2009-ben Tőkés Lászlónak ítélt Románia Csillaga érdemrend lovagi fokozatának a visszavonását.
Augusztusban elsőként Traian Basescu bírálta az erdélyi magyar EP-képviselőt, majd Victor Ponta miniszterelnök kérte a kitüntetés visszavonását. Formailag azonban nem tehette meg, ezért Cretu – aki a kitüntetés egyik birtokosa – kezdeményezte a becsületbíróság összehívását, amely tavaly novemberben az érdemrend megvonását javasolta Basescunak. Cretu emlékeztetett, hogy a becsületbíróság már január 9-én közzétette az indoklását, ezért érthetetlennek tartja Basescu „késlekedését". „Traian Basescu feladata eldönteni, hogy megvonja vagy nem a kitüntetést, nem értem, miért kerüli a döntést, hiszen már fél év telt el a nyilatkozat óta" – hangoztatta az EP-képviselő. Szerinte elfogadhatatlan, hogy a román ellenzéki Demokrata Liberális Párt (PDL), valamint Basescu nem foglal állást Tőkésnek „a románok ellen irányuló rendszeres támadásaival" kapcsolatban.
Basescu korábban kifejtette, csak abban az esetben fogadja el a becsületbíróság javaslatát, ha alaposan megindokolja a kitüntetés visszavonását. Az óvatosságát azzal indokolta, hogy esetleg pert veszíthet az elnöki hivatal a bíróságon, amennyiben nem születik jogilag helytálló döntés. MTI
Erdély.ma,

EP-választások: Tőkést támogatja az EMNT–EMNP
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) hivatalosan is megerősítette: Tőkés Lászlót támogatják a májusi Európai Parlamenti választásokon.
A két szervezet hétvégi elnökségi ülésén közös célként jelölte meg azt, hogy az EP-képviselő (képünkön) folytathassa a hét évvel ezelőtt megkezdett munkáját az Európai Parlamentben.
A torockói elnökségi ülésen Toró T. Tibor, a néppárt elnöke felszólalásában rámutatott: tudomásul kell venni, hogy a magyar politikai szervezetek közti választási együttműködésre vonatkozó javaslataikat az RMDSZ vezetői elutasították, „világossá téve, hogy a belpolitikai megfontolások és a képviseleti monopólium számukra fontosabb, mint az autonómia és annak brüsszeli képviselete”.
Ezért, mint mondta, az EMNT és a néppárt elnöksége számba vette – immár nemcsak az elméleti lehetőség, hanem a megvalósíthatóság szempontjából is – a választási koalíción túlmutató egyéb megoldásokat. Ezek közül megfontolásra méltónak találták az önálló jelöltlista állítását a néppárt jelével, illetve Tőkés László függetlenként való indulását, aki a tanácskozáson kijelentette: ha más megoldás nincs, bármelyik lehetőségre készen áll.
Az elmúlt hetekben mindkét szervezet vezetői többször is nyilatkoztak arról, hogy az erdélyi magyar autonómiatörekvések és a Kárpát-medencei magyar ügy megjelenítése szempontjából a legjobb megoldás egy választási koalíció létrehozása lenne, listavezetőnek pedig Tőkés László lenne a legalkalmasabb, hogy az erdélyi magyarságnak széles társadalmi támogatottságú, erős képviselete legyen Brüsszelben.
A két elnökség tagjai továbbá áttekintették a magyarországi választásokra vonatkozó regisztrációs folyamat helyzetét is. Elhangzott: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács irodái a következő hetekben is nyitva állnak mindazok előtt, akik erdélyi magyar állampolgárokként szeretnének részt venni a magyar Országgyűlési választásokon, munkatársai pedig minden segítséget megadnak a regisztrációhoz. A néppárt tagjai és önkéntesei saját környezetükben közvetlen kapcsolat útján segítenek abban, hogy Erdélyben minél többen szavazhassanak.
„Az EMNT és néppárt egyaránt arra biztat, hogy külhoni magyar állampolgárokként nem csupán az ebből fakadó demokratikus kötelességből, hanem nemzeti összetartozásunk cselekvő bizonyítékaként éljünk első ízben kapott választójogunkkal a magyarországi választásokon" – olvasható a torockói elnökségi ülést követően kiadott sajtóközleményben. A tanácskozáson továbbá megerősítették a két szervezet értékelvű stratégiai partnerségét és egyeztették az idei esztendő kiemelt eseményeivel kapcsolatos terveiket is.
Krónika (Kolozsvár),

Kamikaze
Nem tűnik könnyen teljesíthető feladatnak az erdélyi magyarság számára, hogy megőrizze brüsszeli képviseletét a májusi Európai Parlamenti választáson.
Az RMDSZ – elutasítva a két kisebbik alakulat, az EMNP és az MPP által javasolt koalíciós formulát – számításai szerint önerőből is képes lesz teljesíteni az ötszázalékos bejutási küszöböt, tehát esetében nem áll fenn a politikai együttműködés kényszere. A szövetség két képviselői hely megszerzését megcélozva vág neki a megmérettetésnek, eleve nem tartva veszteségnek egy mandátum esetleges elveszítését. Mindezt az alakulat vezetői azzal magyarázzák, hogy a 2009-ben az összefogás listáján bejutott Tőkés László amúgy sem az RMDSZ-t, annak politikáját képviselte az uniós törvényhozásban.
Bár öt évvel ezelőtt nem kért a számára a közös jelöltlistán felajánlott negyedik helyből, az MPP ezúttal hajlik arra, hogy jelöltje a tulipán színeiben szerepeljen a „félkoalíciós" lista valamelyik pozícióján, amelyről az RMDSZ-en belüli helyezkedéseket ismerve nehezen hihető, hogy befutó lenne.
Eddigi kiváró álláspontján túllépve az EMNP végül afelé hajlik, hogy önálló jelöltlistát állít, vagy független jelöltként Tőkés Lászlót indítja a választási versenyben. Ami a néppárt részéről logikus döntésnek tűnik, hiszen politikai alakulatként akkor is elsődlegesnek kell tartania a választási részvételt, ha ennek kimenetele a 2012-es romániai parlamenti megmérettetésen szerzett szerény eredményének tükrében kamikazeakciónak ígérkezik a fiatal alakulat számára.
Az összefogás hiányán túlmenően a magyar alakulatok számára az jelenti a legnagyobb kihívást az idei EP-választáson, hogy az alkotmánymódosításról szóló referendum miatt az országos részvétel valószínűleg meghaladja a korábbi, harminc százalék alatti arányt. Arról nem beszélve, hogy az erdélyi magyar választókat ma már nem lehet csak azzal az érveléssel urnák elé csalogatni, miszerint azért fontos a brüsszeli jelenlét, hogy ne nélkülünk döntsenek rólunk.
Hiszen az európai fórumok többször, például a polgári kezdeményezések esetében is kinyilvánították: nem hajlandóak állást foglalni kisebbségi kérdésekben. Ilyen körülmények között nemhogy a három, de a két képviselői hely megszerzése is kétséges.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár),

Rendületlenül támadják Tőkést
Corina Creţu szocialista EP-képviselő nem nyugszik, ismét felkérte Traian Băsescu államelnököt: ne halogassa tovább Tőkés László állami kitüntetésének megvonását, hisz már több mint fél év telt el a szentségtörő nyilatkozat óta.
Már az ügy kirobbantásakor egyértelmű volt, hogy a szocialisták és szószólóik valójában azért találják méltatlannak Tőkést az 1989-es forradalom kirobbantásában játszott szerepéért odaítélt kitüntetésre, mert huszonnégy év elteltével is azt a „szégyent” kívánják lemosni a többségi társadalomról, hogy a Ceaușecu-diktatúra elleni népfölkelés szikraembere nem román, hanem magyar volt. Creţu és eszmetársai úgy gondolják, Tőkést románellenesség és hazaárulás vádjával megbélyegezve, őt az ország egységét és szuverenitását veszélyeztető személyiségként beállítva némileg csökkenthetik a rendszerváltás elindításában betöltött szerepét, megnyirbálhatják nemcsak hazai, de nemzetközi tekintélyét is, s rúghatnak egyet a magyarságba is, amely orcátlanul autonómiát követel, s még a közel száz esztendeje folyó beőrlési, homogenizálási kísérletek dacára sem hajlandó feladni önazonosságáért, megmaradásáért, nemzeti kiteljesedéséért folytatott küzdelmét. Időközben több fórumon, románon, magyaron is tisztázták: Tőkés László Tusványoson a védhatalmi státusz gondolatának felvetésével valójában csak egy új terminológiát használt a román–magyar államközi szerződésekben is szereplő, anyaország felelősségvállalását illetően. De a feljelentő hölgy azt sem hallotta meg, hogy tavaly decemberben, a forradalom 24. évfordulóján Tőkés László kitüntetését jelképesen átadta egykori temesvári harcostársainak, a református gyülekezet tagjainak.
A Tőkés ellen felhozott úgynevezett bizonyítékok halmaza valójában a politikus autonómiapárti nyilatkozatainak gyűjteménye, melyről vádlói azt állítják, hogy azok az ország integritását veszélyeztetik, és egyenesen Románia megcsonkítását jelentik. S hogy a vádirat még ütősebb legyen, s Európa érzékeny szíve is megdobbanjon, amolyan ráadásként az „ideológiai terrorizmus” bélyegét is rásütötték Tőkésre – és ennek természetes következményeként minden olyan magyar pártra vagy szervezetre, mely a területi, kulturális autonómiát tűzte zászlójára. A kitüntetést visszakövetelőknek viszont eszükbe sem jut, hogy a másodszor is közbűntényesként rács mögé került Adrian Năstase plecsnijét visszavegyék. Bizonyítékaként annak, hogy Romániában ma is szalonképesebb a lopás, csalás, zsarolás, mint egy kisebbségbe jutott népcsoport jogaiért folytatott küzdelem.
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Ambrus Attila: Nagy hágó a küszöb
Sokan felkapták a fejüket a hír olvastán, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) indulna az Európai Parlamenti választásokon. Pedig nincs ebben semmi meglepő. Az lenne a furcsa, ha ezúttal sem mérettetné meg magát. A politikai párt létezésének értelme ugyanis a hatalom megszerzése a választók szavazatai révén a konkurens politikai alakulatokkal való versenyben. Ezt sem az EMNP nem tekintheti, sem az RMDSZ nem tarthatja kamikaze-akciónak. Politikai merényletnek is csak akkor, ha az EMNP titkolt vagy bevallott célja mindössze annyi lenne, hogy a riválisát kiüsse a nyeregből, azaz lenyomja a választási küszöb alá.
Az EMNP válaszút elé érkezett. Vagy végleg lemond a politikai küzdelemről, vagy szorítóba lép. Ha már sportnyelven szólunk, meg kell jegyeznünk, hogy a küzdés leginkább pankrációra hasonlít: szerepet kapnak az előre megírt forgatókönyvek, sok a kamu ütés, rúgás és hátraszaltó, a bírók sem pártatlanok, s a közönség egyre nagyobb része is fanatizált.
Elvileg a pankrációban az ellenfelek hirtelen összejátszhatnak. Az EMNP hétvégi torockói találkozóján éppen azt nehezményezték, hogy az RMDSZ a jelek szerint nem hajlandó koalícióra lépni velük. Az igazság ennél is kegyetlenebb. Az RMDSZ szóba sem akar állni az EMNP-vel. Egyrészt azért nem, mert a legutóbbi két választáson ugyancsak elverte az erdélyi magyar kispártokat. Másrészt mert a múlt EP-választáson RMDSZ színekben mandátumot szerzett Tőkés László mindent megtett azért, hogy rontsa az RMDSZ hitelét. Csak részben sikerült. Viszont magánéleti problémái az ő nimbuszát is kissé megtépázták.
Annyira, hogy a jelek szerint a magyarországi kormánykoalíció sem tartja szerencsésnek indítását Fidesz-listán. A keresztény erkölcsöt gyakran nemzetpolitikai szintre emelő jobboldali erők már nem vállalhatják, hogy a politikus lelkész újranősülése, feleségének korai gyerekvárása „senkineksemmiköze” magánügyből „jólelcsámcsogható” támadási felületté váljon. Így aztán szertefoszlani látszik az a jó megoldás, amit néhány politikai orákulum jósolgatott.
Tőkés László azonban nem maradhat EP-mandátum nélkül. Ezért az EMNP ismét alkalmasnak látta tematizálni az EGYSÉGET. Az egységnek a megvalósulása – az eddigi tapasztalatok alapján – kétséges. Az EGYSÉG nem jelent már hívószót sem. Az erdélyi magyar választót ugyanazzal a maszlaggal nem lehet kétszer megetetni.
Ráadásul rosszul taktikázik az EMNP, amikor ultimátummal akarja rávenni az RMDSZ-t a kiegyezésre. Induljunk együtt – mondja az erdélyi magyar szavazók 15 százalékának támogatását elnyert párt a 85 százalékos szavazói bázisú szövetségnek –, és a lista élén legyen a mi jelöltünk! (Aki aztán a mandátuma megszerzése után azonnal folytatja ellenzéki munkáját ellenünk – gondolja az RMDSZ ) Ha nem így lesz, akkor önállóan is indulunk – ijesztgeti az RMDSZ-t az EMNP. Ám a zsarolás nem a kompromisszumkötés katalizátora. Ellenkezőleg.
Alkudni kell annak, aki megegyezésre akar jutni. Például: legyen Tőkés László az összefogás listájának harmadik helyén. Fogadja el, hogy tévedett. Amikor az RMDSZ EP-képviselőjeként az RMDSZ ellen dolgozott. Aztán következzen a mozgósítás, legyünk legalább 419 094-en, mint 2009-ben, jöjjön össze a 8,65 százalék s a három mandátum.
Egy ilyen közös választási ajánlatra rá tudnék bólintani: korrekt!
De elfogadható ez tárgyalási alapnak? Az RMDSZ-nek? Tőkés Lászlónak?
Ha nem, két lehetősége marad az EMNP-nek. Az egyik, hogy saját jelöltlistát indít. Ehhez meg kell szereznie a kétszázezer támogatói aláírást. Ez nem egyszerű, ugyanis a legutóbbi választáson alig valamivel több mint ötvenezer szavazatot gyűjtött. Kétszázezernél is több szavazatra lesz szüksége az 5 százalékhoz.
Nagy hágó ez a küszöb! Egyszerűbb lenne, ha Tőkés László függetlenként indulna, így „mindössze” százezer támogatói aláírásra és mintegy százharmincezer szavazatra lenne szüksége. Alacsonyabb a hágó: 3 százalék. Ám józanul elemezve, ezt is rendkívül nehéz elérni. Egyszer sikerült ugyan, de már Tőkés László sem a régi…
Én arra kaptam fel a fejem, hogy az EMNP-hez közel álló politikai elemző csoport is úgy látja, hogy „az EMNP listájának el kellene érnie az öt százalékos támogatottságot, ami abban az esetben, ha az RMDSZ átlépi a parlamenti küszöböt, szinte teljes bizonyossággal kizárható.”
Nem irigylem az EMNP vezetőit, tanácsadóikat és stratégiai partnereiket! Törököt fogtak, s az most nem enged!
maszol.ro,

MPP–RMDSZ paktum a láthatáron?
Az RMDSZ és az MPP közeledéséről értesülhettünk, stratégai együttműködésről, esetleges közös Európai Parlamenti listáról, amely persze csakis RMDSZ színekben valósulhat meg. Hiszen miként azt Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke elmondta, a szövetség nem kívánja feladni nevét, jelképét, arculatát. Nem is lenne ezzel semmi probléma, ha nem volna a napnál is világosabb, hogy az RMDSZ egyik autonomista erőt játssza ki a másik ellenében. Megeshet, hogy az MPP korifeusai úgy fogják fel a manővert, hogy most megfizetnek az EMNT-nek az RMDSZ-szel való 2009-es összefogásért.
Kettős stratégia
A négy évvel ezelőtti összefogás egyébként még hosszú ideig vita tárgya lesz az EMNT-n kívül és belül. Akkor Markó Béla lépéskényszerbe hozta Tőkés Lászlót azzal, hogy ország-világ előtt felajánlotta neki minden feltétel nélkül az első helyet a szövetség EP-listáján. Ilyen körülmények között a többségében egységhívő választóknak aligha lehetett volna megmagyarázni a különutasságot, a függetlenként való indulást célzó újabb kísérlet pedig valószínűleg kudarcot hozott volna. Másrészről pedig, amikor az RMDSZ épp hosszú, folyamatos kormányzás után kimaradt a bukaresti pikszisből, esély mutatkozott rá, hogy e szervezet bevonható legyen az autonómia körüli elvi konszenzusba. Ezt szolgálta az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum létrehozása és a Székely Önkormányzati Nagygyűlés.
Az EMNT meghatározó személyiségei két lábbal a földön állva adottságként kezelték, hogy az RMDSZ, ha választási vetélytárs is, és ha vezetői mégoly sokszor fordultak is szembe a távlati magyar érdekkel és saját programjukkal, az autonómiapolitikában megkerülhetetlen entitást képeznek mindaddig, míg maguk mögött tudhatják az erdélyi magyar választók többségét. Így az RMDSZ-szel szemben mindig kettős volt az EMNT stratégiája: az elvi bírálat mellett mindig ott volt a készség a célorientált, autonómiaelvű megegyezésre. A 2009-es politikai konstelláció erre nyújtott lehetőséget. S hogy az elvi bírálat az egyezség után sem szűnt meg, hogy az EMNT a társutasságot nem úgy fogta fel, mint a hallgatás megvásárlását, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az RMDSZ hallani sem akar az újabb koalícióról. Éppen azért, mert négy éven keresztül Tőkés László nem pártszíneket képviselt az európai testületben és itthon, Erdélyben, hanem a magyar szabadságprogramot, az autonómiát. S nem habozott erre ország-világ előtt rámutatni, amikor az RMDSZ etikátlanul cselekedett e vonatkozásban vagy csak egyszerűen partneri minőségben az egyeztetés ismételt elmulasztásával, a másik fél kész tények elé állításával.
Riogatás az RMDSZ-szel
Ugyanakkor ne feledjük, hogy a MPP-n belüli tisztogatásra adott apropót, hogy a korábbi pártvezető, Szász Jenő, a minden bokorban balliberális beépített ügynököt sejtő Csurka István módjára éveken keresztül az MPP RMDSZ-platformmá válásától óvott. Amikor vitathatatlan alapszabályzat-sértéssel – a döntéshozó szerv, a bővített elnökség nem rendelkezett a kizárás jogával a szervezet alapdokumentuma szerint – kizárták Csuzi Istvánt és Sárközy Zoltánt az MPP elődszervezetéből, az MPSZ-ből, a szájzsibbadásig ismételgetett, egyébiránt minden tényszerű alapot nélkülöző vád ellenük az volt, hogy RMDSZ-platformot akartak csinálni az MPP-ből. A tényleges ok persze a nagyváradi erőcentrum gyengítésének szándéka volt. Mert a volt elnök számára a politika nem a nemzeti érdek érvényesítésének terepe, hanem a személyes hatalmi ambíciók kiéléséé, s így a nagyváradi MPSZ-szervezet nem a legfőbb szövetséges, hanem a potenciális alternatíva képében jelenhetett meg számára a horizonton.
Az RMDSZ-szel való riogatás végigkísérte a szervezet életét az MPSZ/MPP metamorfózis után is, csúcsra azonban 2010-ben járatták, amikor a bíróság Szász Jenőt elmarasztaló ítélete után, a gyergyószentmiklósi, az RMDSZ alapszabályzat szegéseit megszégyenítő botrányos küldöttgyűlést követően törvényes állapotokat visszaállítani hivatott gyűlésen, sajátos módon az igazságkeresőket zárták ki a szervezetből. A korábbi elnök féktelen demagógiával képes volt azt állítani, hogy valójában a jogvita politikai vita, s hogy a nyilvánvaló szabálytalanság ellen fellépők az MPP önállóságát kívánnák megszüntetni. Egyértelmű, hogy az exelnök – nem először a történelemben – a párt önállóságát saját elnöki státusával keverte össze. Az RMDSZ-szel való 2009-es autonómiacentrikus kiegyezést és közös indulást „erkölcstelen különalkunak” nevezte, s képes volt azt állítani, hogy az EMNT az RMDSZ egyik platformjává vált.
Sajátos fordulat
Mindehhez képest sajátos fordulat volt, hogy mind a korábbi elnök, mind utódja, Biró Zsolt a legutóbbi választáson arra biztatta a választókat, hogy szavazzanak az RMDSZ-re. Innen már egy lépés az RMDSZ-szel való szövetségkötés. Biró Zsolt nyilatkozataiban pozitív színezetet kap az a tény, hogy az MPP nem indult a legutóbbi két parlamenti választáson, amivel egyébként a román törvények szerint a párt léte kerül veszélybe. (Az a párt, mely két ízben is mellőzi az országos megmérettetésen való részvétel lehetőségét, törvényen kívül helyezhető, ha az ügyészség ezt kéri a bíróságtól.) Mellesleg információink szerint az ügyészség a 2012-es választások után ki is kérte a választási bizottságtól az érintett pártok listáját, de eddig még nem történt semmi érdemleges az ügyben.
Az MPP tehát sajáthibájából abba a helyzetbe került, hogy puszta léte a román hatalom jóindulatán múlik. Könnyen lehet, hogy ez a tény igencsak releváns a RMDSZ-hez való közeledés kérdéskomplexumán belül. Annál is inkább, hogy igencsak kétséges, hogy az MPP be tudná-e újra jegyeztetni magát, miközben sokkal kedvezőbb politikai konjunktúrában 2004 és 2008 között oly lassan gyűltek össze a törvényben előírt aláírások. A választásoktól való kétszeri távolmaradás amúgy még pikánsabb, ha annak a nyilatkozatnak a fényében vizsgáljuk, amit az alapító elnök tett nem sokkal a pártbejegyzés után: nem az autonómia az MPP fő célja, hanem a választás szabadságának a biztosítása.
Az RMDSZ nem meglepő módon nyitottságot tanúsít a korábban következetesen elutasított párt iránt, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a tényleges ellenfél, az EMNP tárgyalóképtelenségét igazolja. Kérdés: miként viszonyul az az MPP-n belüli értékelvű mag a fejleményekhez, amely 2009 után a botrányos, törvényszegő küldöttgyűlésnek a bíróság döntése előtti „újrajátszásával” kereste meg a párt korábbi vezetőjét. És amelyik nagy létszámban nem szavazta meg a jelenleg hivatalban levő elnököt, s elvi korrekciót követelt a 2012-es önfeladó, RMDSZ-t támogató nyilatkozatok után.
Az EMNT, valamint az EMNP miután az RMDSZ ismételten elutasította a Tőkés László vezette koalíciós listára vonatkozó javaslatukat, a legutóbbi torockói ülésen áttekintette a további lehetőségeket, s fontolgatja az önálló indulás, valamint Tőkés László függetlenként indításának lehetőségét. S ami a legfontosabb: az EMNT elnöke, egyben az EMNP védnöke „ha más megoldás nincs”, készen áll bármelyik változatot támogatni.
Ily módon leszögezhető: az erdélyi magyar politikai palettatisztulna az MPP-nek az RMDSZ ernyője alá húzódásával, világos lenne, kik hova tartoznak, ki képviseli a autonómiát a politikai krédó részeként, és kik azok, akik csak jelszavak szintjén, konjunkturálisan, a saját választási érdek mentén.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár),

Kertész Melinda
ESÉLYLATOLGATÁS Mit kell tudni az RMDSZ esélyes EP-jelöltjeiről?
Az RMDSZ EP-képviselőjelölti listája még várat magára, azonban az már egyre kevésbé titok, kik pályáznak eséllyel a befutó pozíciókra. Kit szeretnél a lista élére?
Február 15-ig fogadja el az RMDSZ jelöltek jelentkezését az Európai Parlamenti választásokra, majd a Szövetségi Állandó Tanács dönt az RMDSZ-lista sorrendjéről. Az Európai Néppárt március eleji dublini kongresszusán a szövetség már szeretné bemutatni a befutó helyen lévő jelöltjeit.
„Az RMDSZ a tulipán jele alatt indít jelölteket az európai parlamenti választásokon, mert azt a politikai brandet, amit 25 év alatt felépítettünk, és amelyet az erdélyi magyar emberek sorozatosan megerősítettek, nem fogjuk feladni. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség 2012-ben a parlamenti választásokon a magyar szavazatok 89 százalékát kapta, ezt a felelősséget nem lehet megosztani, és nem lehet feladni” - jelentette ki Kelemen Hunor. Így várhatóan csak az RMDSZ keretéből származó jelöltek lesznek a listán, amelyről az EMNP és az MPP jelöltjei a két párt tárgyalási próbálkozásai ellenére is le fognak maradni. Ezelőtt öt évvel még sikerült kiegyezni a közös listáról, amelyen Tőkés László első helyen szerepelt, azonban mára a szövetség hallani sem akar az expüspökről.
Bár még egyelőre nem tudni, hogy milyen sorrendben sorakoznak fel az EP-választási listán, a jelöltek kilétéről szóló becslések már több hónapja keringenek a közbeszédben. Winkler Gyula és Sógor Csaba már októberben megerősítette a Transindexnek, hogy indulna újabb EP-mandátumért, az RMDSZ Csík Területi Szervezete már tavaly biztosította mindkettőjüket támogatásáról. Azóta Vincze Loránt, az RMDSZ külügyi titkárának a neve is felmerült az EP-jelölt lista kapcsán, közben Eckstein-Kovács Péter is bejelentette indulási szándékát. Az RMDSZ Nőszervezete is támogat köreiből jelölteket, a hírek szerint Hegedüs Csilla pályázhat jó eséllyel. A lista két-három befutó helyet biztosít, de inkább kettőt – hiszen Románia egy helyet veszített az EP-létszám kilátásba helyezett karcsúsítását követően.
A jelöltek, akik eséllyel pályáznak a befutó helyekre:
Eckstein-Kovács Péter
1956-ban, Kolozsváron született. 1980-ban szerzett diplomát a Babeș–Bolyai Tudományegyetem jogtudományi karán. 1990-1992-ig az RMDSZ Kolozs megyei parlamenti képviselője volt, majd ezt követően, 1996-ig kolozsvári önkormányzati tanácsos. 1996-tól 12 éven át Kolozs megyei szenátor volt. 1994-től az RMDSZ Szabadelvű Kör nevű platformjának alapító tagja és elnöke. 1999 és 2000 között kisebbségügyi miniszterként dolgozott Mugur Isărescu kormányában. A 2008 november végi romániai parlamenti választásokon nem jutott szenátori mandátumhoz. 2009 januárjában Traian Băsescu román államfő kisebbségügyi államelnöki tanácsadója. 2010-ben indul az RMDSZ elnöki tisztségéért. 2011. szeptember 1-jén lemondott az elnöki tanácsadói posztjáról, mivel az államfő támogatja a verespataki aranybánya engedélyezését; Eckstein-Kovács Péter viszont több éve a bányászati ciántechnológiák betiltásáért emel szót. 2012-ben Kolozsvár RMDSZ-es polgármesterjelöltje volt. Előnyei: – karizmatikus
– az RMDSZ keretében továbbra is befolyásos személy – „régi motoros” a politikában – annak ellenére, hogy az utóbbi időben nem volt előretolt politikusa az RMDSZ-nek, nem kopott ki a köztudatból
Hátrányai: – több éve nem volt jelentős tisztsége sem országos, sem önkormányzati szinten – az utóbbi választásokon eleve vesztes pozícióból indult (lásd: parlamenti választások, RMDSZ-elnökválasztás, kolozsvári polgármester-választás) Hegedüs Csilla
1967-ben, Kolozsváron született. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron és a Pécsi Tudományegyetem andragógia (a felnőttképzés tudománya) szakán végezte. 1997-ben közgazdász diplomát szerzett a Dimitrie Cantemir Egyetemen. 16 éve foglalkozik az erdélyi magyar műemlékek védelmével, 1997-től a Transylvania Trust Alapítvány ügyvezető igazgatója. 2010-2012 között Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter tanácsosaként dolgozott. 2011 óta az RMDSZ kulturális főtitkárhelyettese.
Előnyei: – a Nőszervezet jelöltjeként jó eséllyel pályázik az RMDSZ-lista első helyeinek egyikére – erős egyéniség
– jó szervezőképességgel rendelkezik
– inkább örökségvédelmi szakemberként, mint politikusként ismerik
Hátrányai: – országos szinten kevésbé számít ismertnek
– a sorrendet összeállítók tarthatnak a szavazók nőkkel szembeni előítéleteitől
Sógor Csaba
1964-ben Aradon született. 1983 és 1988 között végezte teológiai tanulmányait, 1988-1999 között a csíkcsicsói közösséget szolgálta lelkészként, majd 1999-től két évig a Királyhágómelléki Református Egyházkerület ökumenikus és külkapcsolati tanácsadójaként tevékenykedett. Az RMDSZ-nek már 1990-től tagja. 2000 és 2007 között az RMDSZ szenátora. Előnyei: – hétéves EP-képviselői mandátuma volt
– noha aradi születésű, sokat hangoztatott székelyföldi gyökerei miatt a székely szavazókat is megszólíthatja – jó kommunikációs készséggel rendelkezik
– népszerű projektekkel teszi látványossá az EP-ben való jelenlétét Hátrányai: – néha túlbarokkosítja mondanivalóját
– hajlamos a populizmus csapdájába esni
Vincze Loránt
Marosvásárhelyen született 1977. november 3-án. A Bolyai Farkas Főgimnáziumban érettségizett idegen nyelv szakon. Kolozsváron a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen újságírást, a Bukaresti Egyetemen közigazgatás és elektronikus kormányzás mesterszakot végzett. Tizenhat éven át rádiós újságíróként dolgozott a romániai közszolgálati rádió magyar nyelvű szerkesztőségeiben Marosvásárhelyen, Kolozsváron majd Bukarestben, 2004 és 2005 között projektmenedzserként a rádió stratégiai tervezését irányítja. 2005 és 2007 között a Scripta Kiadó marketingigazgatójaként tevékenykedett, majd 2009-ig az Új Magyar Szó napilap főszerkesztője és a kiadó vezérigazgatója. 2009 óta Brüsszelben dolgozik, Winkler Gyula RMDSZ-es európai parlamenti képviselő brüsszeli irodájának munkatársa. Ez idő alatt az RMDSZ szövetségi elnökének külpolitikai tanácsosa, majd 2011-től a Szövetség külügyi titkára. 2013 májusa óta az európai kisebbségek és nyelvi közösségek ernyőszervezete, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának alelnöke.
Előnyei: – az RMDSZ külügyi titkáraként betekintést nyert az európai szintű kisebbségügyi politikába
– jó külügyi kapcsolatokkal rendelkezik
– fiatal, friss arc
Hátrányai: – alig ismert politikusa az RMDSZ-nek
– nem befele, hanem kifele építkezett, ezért gyengébbek a szervezeten belüli, illetve a szavazópolgárokhoz kötődő kapcsolatai
Winkler Gyula
1964-ben született Vajdahunyadon. 1988-ban a temesvári Traian Vuia Műszaki Egyetem Elektrotechnikai Karának elektronika és távközlés szakán szerzett mérnöki oklevelet. 2001-ben a petrozsényi Tudományegyetem Közgazdasági Karának pénzügy és biztosítás szakán diplomázik. 2004 és 2007 között a kormány kereskedelemért felelős tárca nélküli minisztere volt, majd 2007 augusztusa és decembere között a távközlési és informatikai miniszteri tisztséget töltötte be. A 2007-es EP-választáson az RMDSZ két helyet szerzett meg, a pártlista harmadik helyezettje, Winkler Gyula így nem juthatott volna be. A listavezető Frunda György azonban lemondott a frissen szerzett mandátumáról, mivel alelnöki helyet szerzett az ET Ügyészségi Tanácsában, így Sógor az első helyre került, a második helyet pedig így Winkler tölthette be.
Előnyei: - hétéves EP-képviselői mandátum tapasztalatával rendelkezik
– felkészült politikus
– több komoly funkciót is ellátott már, két ízben is tagja volt a román kormánynak – tehetséges közösségépítő
Hátrányai: – az EP-ben kifejtett munkája a választópolgárok zöme számára nem eléggé látványos – nem a szavak embere.
Transindex.ro,

Amerikai képviselők álltak ki Tőkés kitüntetéséért
Levélben tiltakozott csütörtökön Tőkés László kitüntetésének visszavonása ellen Traian Basescu román elnöknél Frank R. Wolf republikánus és James P. McGovern demokrata képviselő, az amerikai kongresszus Tom Lantos Emberi Jogi Bizottságának két társelnöke.
A két képviselő hangsúlyozta, hogy megkérdőjelezhetetlen Tőkés László püspöknek a Nicolae Ceusescu diktatúrájának véget vető 1989-es forradalom idején tanúsított hősiessége és vezető szerepe. Emlékeztettek arra, hogy Tőkés püspök temesvári lelkészi hivatalából minden román állampolgár emberi jogaiért síkraszállt, gyakran átnyúlva az etnikai és vallási határokon annak érdekében, hogy segítsen Romániát megszabadítani a kommunizmus terhétől.
„Ennélfogva meglepett és mély csalódottsággal töltött el bennünket, amikor arról értesültünk, hogy a Románia Csillaga Rend etikai bizottsága visszavonta kitüntetését Tőkés tiszteletestől" – hangoztatta levelében Wolf és McGovern képviselő.
Emlékeztettek rá, hogy a testület döntésének indoklásában Tőkés tiszteletes „alkotmányellenes" cselekedeteire hivatkoztak, miközben a politikusok értelmezése szerint ő az alkotmányos jogait, beleértve a szólás szabadságához való jogát gyakorolta azáltal, hogy békésen szót emelt egy romániai kisebbség nevében.
„Ez a Tőkés püspökkel kapcsolatos fejlemény több vonatkozásában is aggasztó, nem utolsósorban abban, hogy a látszat szerint a demokratikus tér egy bezáródását jelzi Romániában" – írta a két amerikai politikus.
„Elnök úr, azt sürgetjük öntől, hogy tegyen meg mindent, ami a hatalmában áll, hogy megkérje az etikai bizottságot a Tőkés tiszteletes elleni igazságtalan lépésének visszavonására" – írta a két képviselő, kifejezve kívánságát, hogy választ kapjon a román államfőtől.
MTI
Erdély.ma,

A politikai rendőrség célkeresztjében
Úgy vannak összeállítva a dokumentumok, hogy azok egy krimiszerű történetet mesélnek el, ebben rejlik a szöveg újdonsága – jellemezte Molnár János legújabb, A Securitate célkeresztjében – Tőkés László küzdelme a román politikai rendőrséggel című kötetét, a kolozsvári magyar főkonzulátus udvari rendezvénytermében megtartott könyvbemutatón.
Magdó János főkonzul, az esemény házigazdája úgy fogalmazott: jól dokumentált, könnyen olvasható, izgalmas „történelmi krimi" a Szekuritáté irattárában őrzött Tőkés-dossziét feldolgozó könyv, amely az 1970-es 80-as évek erdélyi magyar közéletébe enged betekintést. Hozzáfűzte, a kötet segíthet annak megértésében, hogy a református egyház embereit, lelkészeit hogyan tudta beszervezni a Szekuritáté, illetve hogyan működött a kommunista titkosrendőrség.
H. Szabó Gyula, a 250 oldalas könyvet kiadó Kriterion könyvkiadó igazgatója ugyanakkor elmondta: az erdélyi magyar közösség még mindig adós a néhány évtizeddel ezelőtti múltjának teljes feltárásával, ezért is jelent meg a kötet.
Molnár János kifejtette: akkoriban különböző magatartási formák jellemezték az erdélyi magyarság kommunizmushoz való viszonyát. Mint részletezte, míg a korabeli értelmiségi elit inkább óvatosan, a túlélést tartva szem előtt, a sorok között próbált olvasni, addig Tőkés László nem csak magatartásával szállt szemben nyíltan a diktatúrával, hanem az általa írt szövegekben is kendőzetlenül beszélt a valóságról, amint ez a politikai rendőrség dokumentumaiból is kiderül.
Molnár szerint ezt a magatartásformát nyugodtan lehet Tőkés-modellnek nevezni. A szerző ugyanakkor elmondta: Tőkés László olyan írásait is megtalálta az aktacsomókban, amelyeknek eredetije elveszett, így azokat román nyelvből kellett visszafordítani.
Kifejtette, a Tőkés-modell – a kommunista diktatúrával szembeni nyílt ellenállás – csak az 1980-as években kezdett elterjedni Erdélyben, amikor temesvári lelkészként prédikációiba beleszőtte üzenetét. Például elmondta azt, ha a Szekuritáté emberei megverték a szomszédot.
A szerző ugyanakkor hangsúlyozta: annak ellenére szükségesnek látta a könyv megírását, hogy sok mindenben nem ért egyet Tőkés Lászlóval. Mint kifejtette: ennek az elsősorban az oka, hogy nemtelen vádak érték Tőkést, ezekkel szemben kívánt rávilágítani, „hogy vannak olyan dolgok, amelyeket nem szabad elfelejteni".
Kiemelte: Tőkés politikai nézeteit, céljait tekintve következetes maradt a rendszerváltást követően is, miközben ugyanezt más politikusok nem feltétlenül mondhatják el magukról. „Az a harc, amit akkor ő vívott, a közösségre kivetítve a szabadságért, az autonómiáért vívott harc volt" – fogalmazott Molnár János.
Tőkés László úgy nyilatkozott: a könyv számára is izgalmas, mivel más perspektívából, a külső szemlélő megvilágításában mutatja meg azt a történetet, amit ő akkor az események részeseként, „a gödör fenekén" élt meg. „Nem csupán azt mutatja meg, hogy velem mi történt, hanem arról is szól, hogy mi történt mindazokkal, akiket a Szekuritáté célba vett, ezért lehet a könyvnek közösségi üzenete" – mutatott rá az Európai Parlamenti képviselő.
Tőkés arra figyelmeztetett, hogy nem lehet múlt időben beszélni az egykori román politikai rendőrségről. „Olyan Erdély titkosszolgálati szempontból, mintegy egy balkáni elaknásított terület" – utalt arra, hogy az egykori besúgók, tartó tisztek egy része továbbra is aktív. Szerinte nem kérdéses, hogy a Románia csillaga érdemrend visszavonása ügyében is a Szekuritáté „nyúlt utána". „Az információval való visszaélés háborúja zajlik ma is" – szögezte le a politikus.
Molnár János ugyanakkor kifejtette: annak ellenére, hogy Németország után a romániai szabályozás könnyíti meg a leginkább a volt politikai rendőrség iratainak kutatását, lényegesen megnehezíti a kutatók dolgát, hogy egészen napjainkig a politikai rendőrség dossziéinak csak mintegy 60 százalékát adták át az állami levéltárnak. Azoknak az ügynököknek az iratait pedig, akik a mai napig együttműködnek a titkosszolgálatokkal, semmi szín alatt nem adják ki a kutatóknak.
Hozzáfűzte: más kérdés, hogy időnként más aktacsomókból kiderül a besúgok kiléte, ugyanis korábban egy-egy jelentésből annyi másolat készült, ahány embert érintett, így történhet meg, hogy minden iratot a titkosszolgálatok sem tudnak eltüntetni.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár),

Tőkés: Nem lehet múlt időben beszélni a Securitatéről
Molnár János A Securitate célkeresztjében – Tőkés László küzdelme a román politikai rendőrséggel című könyvét mutatták be a szerző és a főszereplő jelenlétében csütörtökön Kolozsváron.
A Kriterion Könyvkiadó gondozásában megjelent 250 oldalas könyv a Securitate irattárában megőrzött Tőkés-dossziékat dolgozza fel. A könyv borítóján egy olyan fénykép látható, amelyet a Securitate készített a diák. A szerző elmondta, újszerűsége abban áll, hogy Tőkés László megannyi korabeli írását is tartalmazza. Olyan dokumentumokat, amelyek eredetije elveszett, és a Securitate román fordításából kellett magyarra visszafordítani. „Ezek a szövegek minden bizonnyal az erdélyi művelődéstörténet és politikatörténet szerves részét fogják képezni” – jelentette ki Molnár János.
Úgy vélte, az akkori politikai helyzetre adott választípusoknak létezik egy Tőkés-modellje, mely nemcsak az akkori lelkész magatartásában, hanem az általa leírt szövegekben is tetten érhető. Amikor a magyar értelmiségiek többsége csak a sorok között mert üzenni a diktatúráról, Tőkés László leplezetlenül írta le az erdélyi valóságot. A szerző azt is megemlítette, a könyvet azokkal a nemtelen támadásokkal akarja szembeállítani, amelyek Tőkés Lászlót az elmúlt években érték. „Tőkés László politikai gondolkodása alapjában nem változott, a céljai sem változtak. Az a harc, amit akkor ő vívott, a közösségre kivetítve a szabadságért, az autonómiáért vívott harc volt. Nézzük meg a mai politikusokat, hány mondhatja el magáról, hogy ugyanaz, aki volt” – fogalmazott ki Molnár János.
Tőkés László elismerte, számára is izgalmas a könyv, hiszen a Securitate célkeresztjében lévő személyként egykor a „gödör fenekéről” szemlélte történetét, most a külső szemlélő perspektívájából láthatja azt. „Nincsen semmilyen öncélú hősiesség a történetemben. Lelkész akartam lenni, végezni akartam a munkámat. Ezt próbálta akadályozni a Securitate, ezzel kellett felvennem a harcot” – magyarázta. Tőkés László azt is megemlítette, hogy nem lehet múlt időben beszélni a Securitatéről. A politikai rendőrség örökségét a balkáni elaknásított területekhez hasonlította. „Nem kérdéses, hogy a Securitate nyúl utánam a Románia csillaga érdemrend visszavonási kísérlete ügyében is. (…) Az információkkal való visszaélés háborúja zajlik ma is” – fogalmazott a volt püspök. A túlélő politikai rendőrségről szólva H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója negatív Déva vára-jelenségről beszélt. „Amit lebontunk estig, újraépül reggelig” – fogalmazott a könyv szerkesztője.
MNO.hu,

Egy költő nem intermezzo két másik költő között
Születésnapi beszélgetés Balla Zsófiával
– Kezdjük egy vallomással: a napokban olvastam a Rigó és apostol azon részét, amikor Önnek az édesapja, Balla Károly író ott volt Pusztakamaráson, és Sütő Andrással együtt emlékeztek a '44-es deportálásra a kamarási zsidó temető árnyékában. Erről mit mesélt lányának az 1950-es években?
– Egy hét-nyolc éves kislánynak? Keveset. Láttam lábán a hegeket. Tízéves voltam, amikor meghalt. Amit háborús sorsáról tudok, azt anyám mesélte el nekem, később. Apám Nagyváradon bujkált, különféle személyi papírokat gyártott az üldözötteknek. Egy ilyen papírral úszta meg Gáll Ernő is a deportálást. Apám a Fekete-erdőnél próbált többedmagával átszökni Romániába, de elkapták, és feltették az első, Auschwitzba tartó vonatra. A haláltáborból Ebensee-be vitték. Ott a kőbányában összeesett a gyengeségtől, az éhezéstől. Az SS-őrség legényei szimulánsnak nézték, félholtra verték, összerugdalták és ráuszították a kutyáikat. (A lábán a harapásnyomokat én is láttam.) Apám elájult, de halottnak hitték, feldobták egy – a krematóriumba tartó – taligára. A halottégető kemencék előtt, mielőtt betolták volna, az egyik fogoly vette észre, hogy él… és bevitték az ún. revírbe, a "betegszobába". Ez az amerikai csapatok érkezése előtt két héttel történt. 35 kilós apámat egy amerikai vöröskeresztes nő ölben vitte a mentőkocsiig. A mauthauseni kórházból való a beteglapja.
– Édesapja a múlt század közepén az erdélyi magyar próza- és színházirodalom egyik jeles képviselője volt, több darabját játszották, sajnos, elég korán, 59-ben már meghalt. Hogyan emlékszik rá? Kérem, meséljen gyermekéveiről és a századközépi Kolozsvárról.
– Apám sokoldalú tehetség volt. Gyerekkorában maga faragta hegedűn muzsikált a lakodalmakban! Remekül rajzolt, nagyszerű ezermesterként és mókamesterként sokan ismerték és szerették. Ismert minden fűt és fát, felfedezőút volt vele a Hója-erdőben vagy a Bükkben, a Szentjánoskút környékén bolyongani. Apám sokszor hegedült baráti társaságnak, engem hegedűjével népdalokra tanított, szerettünk énekelni. A zenedarabokhoz vagy egy tál paprikás krumplihoz mindig rögtönzött valamilyen történetet... Tőle tanultam meg sakkozni, kártyázni, römizni, dominózni is. Ő vette nekem az első (Voigtlander) fényképezőgépem, a kép, amelyet róla készítettem, ma is megvan. Ma már látom, hogy apám nem csak érzelmes, nagylelkű ember, meggyőződéses baloldali, soha tisztséget nem viselő, idealista kommunista, tehetséges író és remek mókamester volt, hanem nagyon szép fiatal férfi is.
1956 őszén mentem első osztályba. Apám kézen fogva vitt, ő kísért el a "Szent Jóská"-ig. Azon az őszön anyámmal izgatottan hallgatták a magyarországi híreket. Sokan jártak hozzánk, esténként vastag cigarettafüstben vitatkoztak. Aztán a színdarabjának, a Vádolom magam-nak a bemutatója jut eszembe a sétatéri Magyar Színházban. És emlékszem az otopeni-i kórház szobájára, apám sovány, borostás arcára. 1959 novemberében odautaztunk hozzá, nem tudtam, hogy utoljára látom. Akkor tízéves voltam. Fejemre tette a kezét, és valamit mormogott. Ma már tudom, hogy elbúcsúzott tőlem és megáldott. Nehezen beszélt már, azt motyogta: egy őrültségre tettem fel az életem. És arról, hogy csak az 1956 után írott könyvei, a Miska és A mesterhegedű értékes irodalmilag. A lelkemre kötötte, hogy ha megnövök, csak azokat adjam majd ki. Azt mondta, hogy minden más, amit előbb írt, nem érvényes. Érdekes, ez a beszélgetés tisztán és világosan megmaradt bennem.
– Zenelíceumot végzett, 1972-ben már megvolt a kolozsvári Zeneakadémián szerzett tanári diploma, és befutott költő volt. Hogy lehet ezt a három hivatást összehangolni, hogy mindenből a legtöbbet nyújtson?
– Inkább kissé csodagyereknek számítottam a 19 éves koromban közölt első könyvem megjelenésekor. Inkább irodalomszakra vagy filozófiára szerettem volna beiratkozni, de anyám rábeszélt, ne hagyjam abba zenei tanulmányaimat. Mint rádiós, fantasztikus előadókat, karmestereket és remek együtteseket, zenekarokat hallhattam, láthattam, ugyanis én vettem föl többnyire a hangversenyeket, egy kis fülkében ültem a színpad oldalában. A hatvanas és hetvenes években a világ legjobb zenészei fordultak meg Kolozsváron. De azért elsősorban az irodalom érdekelt. Éjszakánként olvastam, írtam.
– 1980–82-ben magyar népzenét és zenei írást-olvasást tanított Désen, amikor kitiltották a városból. Miért?
– Azért, mert a dalkört egy táncházzal és egy magyar színjátszókörrel együtt a bátor Kalapáti Jolán tanárnő és Tőkés László, az egyházat erősen kritizáló, akkor még verseket is írogató, fiatal református lelkész szervezte meg – annyira, hogy maga is beült énekelni ebbe a körbe. Nos, a megyei pártbizottságnak nem tetszett, hogy a zenei oktatás egyházi személyek előtt is nyitott, és mindenesetre felszólítottak, hogy tiltsam ki Tőkés Lászlót a népzenei oktatásról. Mivel nem álltam kötélnek, kitiltottak a városból és munkahelyemen is kisebb "botrányokba" keveredtem. Betiltották Kolozsváron a Gaál Gábor kört is, amelyet akkoriban vezettem a Kolozsvári Írótársaság megbízásából. Ekkor – mint az erre vonatkozó 1700 oldalas megfigyelési anyagomból kiderül – már szemmel tartottak, és 1981–82-ben a biztonsági szolgálat lehallgatókészüléket helyezett el a lakásomban. Én nem voltam ellenálló, de 1980-tól 1990-ig így sem hagyhattam el az országot, többé nem kaptam útlevelet, és persze egyéb következményei is voltak annak, hogy normális európai magyar értelmiségiként próbáltam élni…
– Közben 1972–85 között a Kolozsvári Rádió magyar adásának zenei szerkesztője, amikor egyik napról a másikra megszűnnek a vidéki stúdiók. Ez lenne a második pofoncsapás. Milyen emlékei vannak azokból a rádiós évekből és a kolozsvári elit társadalommal ápolt kapcsolattartásról?
– Nehezen jutottam álláshoz. A kolozsvári értelmiségiek gúnyt űztek belőlem. Azok a neves írók, szerkesztők, akiket megkerestem, segítség helyett azt ajánlgatták, hogy menjek feleségül és éljek mint lelkészné, vagy azt, hogy menjek lottószelvényt árulni, az is munka… vagy hasonlókat. Sem segítséget, sem együttérzést, sem munkát nem kaptam senkitől, még szüleim legközelebbi barátjától sem, attól, akinek – saját bevallása szerint – apám kétszer mentette meg az életét. A bukaresti írók, Domokos Géza, Horváth Andor, Szász János voltak segítségemre. Az Előre című napilapnál kaptam riporteri állást. Főként ipari és mezőgazdasági cikkeket kellett írnom…
– Az 1981-ben megjelent Romániai magyar irodalmi lexikon első kötetében Kántor Lajos ezt írta: "nagyigényű, bonyolult verskompozíciói (…) közvetlenül is kifejezik azt a szerepet, amelyet szerzőjük következetesen vállal a romániai magyar líra neoavantgárd vonulatában: összekötni Szilágyi Domokos és Szőcs Géza nemzedékét, élet- és verseszményét." Úgy érzi, hogy ez sikerült?
– Mint annyi minden, amit leírtak rólam: tévedés. Sosem voltam neoavantgárd. Voltak kísérleti verseim, de mindig a Nyugat és az Újhold hagyományához kötődtem elsősorban. És a világirodalom nagy költőihez, elsősorban Rilkéhez.
De fontos volt számomra Goethe, Shakespeare, Eliot, Kavafisz és mások hatása is. És egy költő nem akar "összekötni", nem feltét egy szendvicsben, nem intermezzo két másik költő között. Erdély roppant maradi a nőket illetően. Az erdélyi irodalom amúgy sem bővelkedik filozófiai vétetésű, létkérdéseket felvető versekben. Az én költészetem főbb erővonalai pedig ehhez a babitsi, József Attila-i hagyományhoz kötődnek.
– Jó húsz éve, hogy Magyarországon él, s ma is aktív szereplője az ottani irodalmi életnek, tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. Ha most kellene döntsön – mármint a kiköltözésről –, ugyanezt tenné, sosem bánta meg?
– Az előbbiekből kiderül, hogy sok minden kiűzött engem: szakmai, orvosi, magánéleti, politikai okai egyaránt voltak a helyváltoztatásomnak. És sok minden vonzott, hiszen szeretem a nagyvárost, és itt van a magyar irodalom központja. Most különösen, hogy ennyire elromlott Magyarországon a demokrácia dolga, meg kell gondolnom a kérdését.
Aki kivándorol, sosem lesz egészen otthon, sem a szülőföldjén, sem a választott hazában. De ezen már nem kívánok változtatni. Itt írtam életem két legfontosabb könyvét, és értékelték is ezeket. Otthon nem tudtam volna megírni őket. Itt jó barátokra leltem, és főként arra az emberre, aki nem csak a férjem, de maga is nagyszerű költő, kritikus, és tizenhét éve a legfőbb szigorú szerkesztőm. A figyelmes, értő olvasatnál és a magas mércénél nincs nagyobb segítség egy író számára.
– A Magyarországon töltött évek ellenére ma is az erdélyi magyar irodalom egyik legjelentősebb költő(nő)-je. Érzi ezt a megbecsülést és tiszteletet?
– Néha igen. Nyáron, a Kolozsvári Magyar Napok szervezésében volt (huszonöt év alatt) a második szerzői estem Kolozsváron. Ez azért nem sok, ugye? Megtelt a Minerva társaság díszterme, ez jólesett. De az írók, a költőkollégák legnagyobb része nem jött el. De érthetem-e a megbecsülés jelének azt, hogy úgy jelentek meg a Korunk folyóirat Kolozsvár- antológiái, hogy egyetlen versemet sem vette föl a szerkesztő? Amiképp a Budapesten élő kolozsváriak közül csak egyetlen embert hívtak meg az alakuló Kolozsvár Társaságba… Azt, aki egyébként nem Kolozsváron született. Aki ott látta meg az eget, mint mondjuk Bodor Ádám, vagy Tamás Gáspár Miklós, vagy én, azokat nem hívták. Pedig életművünkkel nem hoztunk szégyent városunkra. Nekem egyébként minden könyvem tele van Kolozsvár-versekkel. Egy ilyen versre kaptam 2012- ben a Látó költészeti díját. A Látó elődjében, az Igaz Szóban indult 1965-ben a költői pályám. Ennek jövőre lesz 50 éve... Bezárul a kör. Az idő is elfogy, akár a levegő.
– Nyaranta több időt tölt Csángóföldön úgy, hogy Erdély szép tájait autózza végig családjával, gyermekkori éveinek emlékhelyeit. Mit érez ilyenkor a szívében, és mit lát az egykori kolozsvári költő?
– Honvágyat. Gyönyörűséget. És látom, hogy az erdélyi kultúra – Reményik Sándor nagyszerű képével – mint Atlantisz hever a mélyben. Az öntudatos magyar fiatal nemzedék jó részének fogalma sincs, kik éltek itt előtte, és miket alkottak. Pedig a nemzetiségi létezés egyetlen esélye a kultúra minden hajszálgyökerének a számon tartása.
– 1968-tól – amikor megjelent első Forrás- kötete, A dolgok emlékezete – 2010-ig, 42 év alatt 14 kötete jelent meg, ami háromévente egy kötetet jelent. Mondja, meg van elégedve ezzel a ciklikussággal, nem túl kevés?
–De, meglehetősen kevés. Egyébként 19 kötetem látott napvilágot. És van, amikor hét év után következett egyik a másikra. De nem ez számít. Lampedusának lényegében egyetlen fontos könyve van – bár írt néhány esszét, elbeszélést is. Rendkívül jó író. Számít ez? Mindenkit a legjobb, legmagasabb teljesítménye minősít.
– "Ne légy se víg, se szomorú" – írja egyik versében. Akkor milyenek legyünk?
– Nyugodtak, kiegyensúlyozottak. Ne higgyük magunkat semmi embernek, elnyomott kisebbséginek, és ne tengjen bennünk túl a magyarság önértékelése. Középen kell megállanunk, önérzettel és szerényen. Okosodni kell, jobbá lenni. Nagy célokat, nagy embereket kell magunk elé mércéül állítani, nem a mellettünk futóhoz méricskélni magunkat. Ebben a klasszikus egyensúly Shakespeare, Goethe, Tolsztoj, Montaigne, és még sorolhatnám. Egy Széchenyi, egy Kemény Zsigmond, egy Babits szellemi nagysága az igazi világító torony.
– Mi van még a fiókban? Gondolt-e arra, hogy az olvasók habzsolják az őszinte, fordulatokban gazdag tényirodalmat, az idő messzeségében "meg- porosodott", de sikeresen "lepallott" gyermekkori élményvilágot?
– Nem tényirodalmat írok, és nem megrendelésre. Van egy ki nem adott könyvem. Nem adtam ki a kezemből, mert nem felel meg a prózáról alkotott eszményeimnek. Nem akarok mindenáron publikálni, ahogy azt sokan teszik. Ami az olvasókat és elvárásaikat illeti: sokkal több világirodalmat, több nagy klasszikus szerzőt, szép magyar verset kéne olvasniuk, és sokkal több kritikai történeti munkát. Nem dicsőségünk ódáit, hanem valóságos, érdekes, emberi történelmet. Kevesebb gyenge minőségű fércművet. Több tudásra és jobb irodalmi ízlésre volna ma szükség, mert azt az iskola, a szülői ház már nem biztosítja. Egyelőre azonban a könyvesboltokban az álirodalom fogy jobban, nem a magas művészet.
– Legfontosabb díjak és elismerések?
– 1984, 1991: a Román Írószövetség Költészeti Díja, 1992: Déry-jutalom, 1995: Soros- életmű-díj, 1996: József Attila-díj, 2003: Palladium-díj, 2008: a Magyar Köztársaság Babérkoszorú-díja, 2010: Artisjus Irodalmi Nagydíj.
– Melyikre a legbüszkébb?
– Minden díjam megtiszteltetés. A díjak élni segítenek. De azok elsősorban az olvasó számára útjelzők. A legmagasabb díjam eddig a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja és az Artisjus Nagydíj.
– Ha újrakezdhetné, ugyanezt az életpályát választaná?
– Ha másodszor is megszületek, akkor erre az angyalok nyelvén is tudok majd válaszolni.
– Köszönöm, hogy válaszolt – nem az angyalok, hanem még a magyarok nyelvén.
Székely Ferenc
Népújság (Marosvásárhely),

Tőkés László nemzeti és nem pártos szavazásra buzdít
Választási részvételre és pártérdekek helyett a nemzeti érdekekre való voksolásra buzdította az erdélyi magyarságot Tőkés László Európai Parlamenti (EP) képviselő pénteki nagyváradi sajtóértekezletén.
Tőkés László kifejtette: mind a magyarországi országgyűlési, mind pedig az európai parlamenti választások a nemzet egészéről szólnak, ezért fontos, hogy minél többen leadják voksukat és azzal a határok feletti nemzetegyesítés, illetve a lehető legerősebb európai magyar képviselet ügyét támogassák.
„A választási küzdelem nem ilyen vagy olyan pártok, hanem a kommunista múlt pártján állók, illetve annak örökösei, valamint a demokratikus rendszerváltozás oldalán álló, nemzeti erők között folyik (...) Sem a saját országházunkban, sem Európa közös házában nincs keresnivalójuk a balliberális pártlegitimációval álcázott, levitézlett kommunistáknak, a nemzetidegen internacionalistáknak és kozmopolitáknak” – fogalmazott Tőkés László a sajtóértekezletre előkészített írásos nyilatkozatában.
Tőkés szerint ezért a választóknak nem szabad visszaengedniük a „Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai-uralmat” és előbb vagy utóbb a Ponta-Antonescu-rezsimtől is ideje lesz megszabadulniuk. A képviselő ez utóbbi megjegyzéssel a Romániában kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL) vezetőire, Victor Ponta miniszterelnökre és Crin Antonescu szenátusi elnökre utalt.
Tőkés hozzátette: nem a hiteles nyugati baloldal, hanem a kommunista utódpártok ellen emel szót, akik szerinte álcának használják a baloldaliságot. Azt mondta: a nemzeti demokratikus erőket az idei 25. évforduló is kötelezi az 1989-es rendszerváltozás kiteljesítésére.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöki tisztségét is betöltő EP-képviselő rámutatott: a magyar EP-képviselet maximalizálása, a választók mozgósítása érdekében kész eleget tenni az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) felkérésének, hogy – vagy a párt listáján, vagy független jelöltként – ismét induljon a májusi EP-választásokon.
Tőkés László a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ) is felszólította: tegye félre pártos érdekeit, hagyjon fel „megosztó politikájával”, ne játssza ki a Magyar Polgári Pártot (MPP) az EMNP ellen, és ne magának, hanem a nemzet ügyének támogatására gyűjtsön szavazatokat.
MTI |
Székelyhon.ro,

Tőkés pontosít: még nem döntött az EP-választások kérdésében
Még nyitott az a kérdés, hogy Tőkés László elfogadja-e az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) felkérését, miszerint a Néppárt Európai Parlamenti listájának vezetője legyen, „amennyiben lesz ilyen” – pontosított péntek este az európai parlamenti képviselő sajtóirodája.
A közlemény szerint a román sajtó alapján ellentmondó információk jelentek meg Tőkés Lászlónak, az EMNT elnökének európai parlamenti indulása kapcsán. Ezért leszögezik: Tőkés László a pénteki nagyváradi sajtótájékoztatóján újságírói kérdésre válaszolva azt nyilatkozta: tudomásul vette és elfogadta az EMNP és az EMNT felkérését, ugyanakkor hangsúlyozta: döntésének meghozatalakor elsősorban a közösségi akaratot fogja szem előtt tartani.
„Értelemszerűen nyitott kérdésről van szó, az EMNT elnöke - egyeztetve az Erdélyi Magyar Néppárt vezetőivel, illetve a magyar nemzetpolitika meghatározó személyiségeivel - végleges döntését később hozza meg” – fogalmaz a közlemény. Korábban az MTI alapján azt írtuk: Tőkés kész eleget tenni az EMNP felkérésének, hogy - vagy a párt listáján, vagy független jelöltként - ismét induljon a májusi EP-választásokon.
maszol/közlemény,

Nemes Előd: az EMNP elszigetelődött, sorsa megpecsételődhet
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elszigetelte magát, nincsenek partnerei, nem kínál alternatívát és nincsenek húzóemberei – jelentette ki szerdán Nemes Előd. Az EMNP-ből nemrég kizárt háromszéki politikus sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján bírálatok áradatát zúdította egykori pártjára. Többek között kifejtette, hogy míg az RMDSZ és az MPP együttműködik és az SZNT-vel is jó a viszonyuk, addig a Néppárt magára maradt, pedig elnöke, Toró T. Tibor megígérte a Fidesznek, hogy integrálja az MPP-t és egyesíti az ellenzéket. „Ez nem sikerült” – jelentette ki.
„Torót senki nem ismeri”
A politikus szerint hiba volt a Néppárt részéről, hogy a Székelyek Nagy Menetelésén erőltették a pártlogó használatát, és ezzel magukra haragították a Székely Nemzeti Tanácsot is. „És hol van a Mikó Imre terv, amivel hitegettük az embereket? Nincsen elég húzóembere a pártnak, Toró T. Tibor pártelnököt két évtized aktív politizálás után az erdélyi magyarok fele sem ismeri a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet felmérése szerint. Kivel akarunk győzni?” – sorolta kifogásait Nemes Előd.
Szerinte a Néppártnak nem az RMDSZ vagy az MPP ellen, hanem ezek mellett kell alternatívát kínálnia az erdélyi magyarok gondjainak megoldására. Rámutatott: 2014 sorsdöntő év az EMNP életében, hiszen három komoly erőpróbára kerül sor idén. Szerinte azért van esély mindhárom esetben a bukásra, mert az országos vezetőség zsákutcába vezette a szervezetet.
„Az EMNP elszigetelődött”
„Elszigetelődtünk és partnerek nélkül maradtunk egy olyan erőtérben, ahol még a tisztes helytálláshoz is társakra lenne szükség. Ezért pecsételődik meg idén a párt sorsa. Nem a mezei harcosok, nem a gerébek vagy az elődök rontották el, hanem a Néppárt országos vezetősége” – fejtegette. Nemes Előd szerint egyre világosabban látszik, hogy az EMNP már nem a Fidesz kizárólagos stratégiai partnere Erdélyben. Körvonalazódik ugyanis a Fidesz–RMDSZ, RMDSZ-MPP együttműködés a magyarországi és az EP-választások sikere érdekében. Ez azt is jelenti szerinte, hogy a Fidesz nem teljesen elégedett az EMNP munkájával, sőt, beismeri, hogy az RMDSZ jobban teljesít. Nemes Előd emlékeztetett rá, hogy Toró T. Tibor kamikaze akciónak tartotta az önálló indulást az EP-választásokon. Szerinte az induláshoz szükséges 200 ezer aláírás összegyűjtése komoly erőpróba lesz. Ugyanakkor csodának tartaná, ha Tőkés László úgy döntene, hogy függetlenként indul Erdélyben. „És ki fogja összegyűjteni a Tőkés induláséhoz szükséges 100.000 aláírást?” – tette fel a kérdést.
Kovács Zsolt
slagerradio.ro
Erdély.ma,

Magamért dohogok, nem ellened
„Lássuk be, sokkal könnyebb lenne valahogy kommunikálni az EMNT-elnök indulását a Fidesz-KDNP listáján, mint kínkeservesen összeszedni itthon azt a száz- vagy kétszázezer támogató aláírást.” Szűcs László vezércikke.
Sokkal jobban működött a nemzetpolitika Horn Gyula miniszterelnöksége idején, mint a második Orbán-kormány négy éve alatt. Az intézmények működése – Magyar Állandó Értekezlet, Kárpát-medencei Képviselők Fóruma – kiüresedett. Ezzel a kijelentéssel ugyan nincs okunk vitatkozni, e kritikus megfogalmazást az teszi hírértékűvé, hogy állítólag Tőkés László fogalmazta meg a napokban egy nem sajtónyilvános budapesti tanácskozáson. Feltehetően a résztvevők nem kis meglepetésére. Hogy miért éppen most tartotta időszerűnek az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, hogy elvbarátai nemzetpolitikáján köszörülje a nyelvét, annak több oka lehet. A legkézenfekvőbb magyarázat, hogy igaza van, pontosan érzékeli a helyzetet a volt püspök. Különösen látványos (pontosabban látványosság-mentes) a KMKF kiüresedése, súlytalanná válása. Azon sem lepődnénk meg igazán, ha az új ciklusban el is tűnne Szili Katalin korábban életképesnek tetsző kezdeményezése. Mint ahogy az Országgyűlés egykori elnök asszonya sem gondolta volna pár esztendeje saját politikai pályájáról, hogy e ciklus végére egy alig néhány tizedszázalékos támogatottságú, megjegyezhetetlen nevű politikai formáció élén zúg ki a politika színpadáról a tavaszi választás után.
Tőkés László aligha ejtene krokodil-könnyeket holmi intézményesült értekezletekért, ha nyugodtan tekinthetne saját politikai jövőjére.
Márpedig, ha biztos helye lenne a májusi Európai Parlamenti választásra, akkor aligha azok bírálatában lelné örömét, akiktől újabb brüsszeli mandátumot remél. S lássuk be, sokkal könnyebb lenne valahogy kommunikálni az indulását a Fidesz-KDNP listáján, mint kínkeservesen összeszedni itthon azt a száz- vagy kétszázezer támogató aláírást. S ha mégis, az még csak egy lehetőség, nem mandátum. A fentieken túl az EMNT elnökének lehet még egy oka az orbáni nemzetpolitikát a Hornéké mögé helyezni. Hírlik, hogy a demokrácia központok finanszírozása már nem a régi, ami azzal a következménnyel járhat, hogy éppen a Néppárt számára nehezíti meg olyan akciók eredményes levezénylését, mint az EP-választási támogatások összegyűjtése. Mert ugye a református egyházra most aligha számíthatnak. Márpedig e nélkül a párt védnöke nem lesz képes májusban indulni. Ilyen körülmények között minden oka megvan arra, hogy – bár a Valentin-napon ifjú apává lett újra – itt-ott dohogjon egy kicsit Orbánékra. Bár utóbbi sem arról nevezetes, hogy az ilyen kritikák nyomán jobb belátásra tér, s a kényelmetlen partnert mégiscsak felülteti a brüsszeli járatra.
Erdélyi Riport (Nagyvárad),

Mozgósítás
Három képviselőt küld az erdélyi magyarság május végén az Európai Parlamentbe, vagy csak kettőt? Netán egyet sem?
Egyik változat sem zárható ki, annak függvényében, hogy Tőkés László és az RMDSZ hogyan mozgósítja szavazóbázisát. Közös listára nincs túl nagy esély, legalábbis a jelenlegi puhatolózások szerint. Az RMDSZ nem mutat hajlandóságot a Tőkéssel való közösködésre, ami reálpolitikai megközelítésből aligha meglepő, hiszen magyar kihívói nem tudták sarokba szorítani a legutóbbi helyhatósági és parlamenti választásokon. Miért tenne most engedményt, amikor a választópolgárok nem kényszerítik rá? Főleg, hogy a temesvári forradalom hősének tettei és megnyilvánulásai gyakran nem voltak az RMDSZ szájíze szerintiek.
Hát az erdélyi magyarságnak mi lenne előnyösebb, az együttműködés vagy a verseny? Bármennyire is meglepő, az eddigi tapasztalat inkább az utóbbi mellett szól.
2007-ben, az első EP-választásokon jelentős volt a kockázat, hogy a magyarság két szék közé esik, s nem jut be az EP-be. A kudarc Damoklesz kardjával a feje felett mindkét tábor mozgósította híveit, s Tőkés László és az RMDSZ jelöltjei is sikert értek el a választáson. Nagy volt a tét.
2009-ben közös listával egy pillanatig sem volt kérdéses a magyar képviselet. Ami a mozgósításnál egyértelműen meglátszott, noha az összefogás eufóriájában akkoriban egyik fél sem hangoztatta: közös listán az RMDSZ és Tőkés László híveitől 30 000-rel kevesebb szavazat gyűlt össze, mint másfél évvel korábban külön-külön.
Veszély esetén az erdélyi magyarság mozgósítja magát, nyilván mindenki saját politikai preferenciái szerint. 90 év kisemmizése kialakította az immunrendszert az erdélyi magyar társadalomban, nyomban beindulnak a védekezési mechanizmusok. Bonyolultabb viszont a veszély nélküli építkezés, a valamiért és nem a valami ellen való összefogás.
Megismétlődik-e májusban a 2007-es tapasztalat? Főleg, ha a románság rendkívül alacsony részvételi arányát is figyelembe vesszük. Vagy mégsem, hiszen a fokozott mozgósítás egymagában még nem jelenti a siker garanciáját, az nagy mértékben függ a két tábor nagyságától is.
E téren egyértelmű az RMDSZ előnye.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad),

Összefogást szorgalmaznak ismert erdélyi személyiségek
Az erdélyi magyarság fennmaradásának és megerősödésének legfőbb zálogát a Kós Károly által közel egy évszázada meghirdetett, az egész Erdélyt átszövő közösségi autonómia jelenti – áll a több ismert erdélyi magyar értelmiségi által megfogalmazott keddi felhívásban.
A magyar politikai elit akkor tudja elérni ezt a célt, ha egységesen tesz azért, hogy megszerezze a magyar közösség feltétlen támogatását, és maga mellé állítsa a demokratikus román értelmiséget, valamint a mérvadó európai intézményeket – olvasható a felhívásban, amely leszögezi, hogy az elvszerű és racionális magyar–magyar, illetve román–magyar kapcsolatépítés érdekében továbbra is szükség van egy hiteles, erős és demokratikus európai képviseletre.
A felhívást megfogalmazók meggyőződése, hogy szükség van az egyházi és civil szervezetek támogatására, a politikai alakulatok választási koalíciójára és minden erdélyi magyar választópolgár bizalmára, valamint szavazatára – mert a nemzeti érdeknek előbbre valónak kell lennie a pártérdekeknél.
Meggyőződésük továbbá, hogy az erdélyi magyarság európai képviseletét a jövőben is annak a Tőkés Lászlónak, az Európai Parlament korábbi alelnökének kell fémjeleznie, aki a magyar közösség világszerte ismert és elismert egyénisége, és aki már a 80-as évektől ellenáll minden politikai nyomásnak és megfélemlítésnek.
Aláírók:
Dr.Ábrám Zoltán orvos, egyetemi tanár Dr. Bakk Miklós politológus, egyetemi tanár Bíró Edit, Udvarhely Városi Székely Tanács elnöke Boros Zoltán zeneszerző, ny. tévészerkesztő Dr. Bodó Barna politológus, egyetemi tanár Dr. Brassai Attila orvos, egyetemi tanár Dr. Brassai Zoltán akadémikus, ny. egyetemi tanár Dr. Csiszár Anna orvos, ny. előadótanár Csinta Samu újságíró Dr. Dávid László egyetemi tanár, a Sapientia-EMTE rektora Demény Attila zeneszerző, rendező Dr. Farkas Csaba fogorvos Ferenczes István költő Fodor Imre, Marosvásárhely ny. polgármestere Fülöp G. Dénesné Suba Ilona, a Lazarenum Alapítvány intézetvezetője Fülöp Lajos tanár, ny. múzeumigazgató Gazda József író Gergely István „Tiszti”, a Csibész Alapítvány elnöke Dr. Geréb Zsolt teológus, ny. egyetemi professzor, a Partiumi Keresztény Egyetem volt rektora György Attila író Dr. Hollanda Dénes ny. egyetemi tanár, a Sapientia Egyetem volt dékánja János Szabolcs egyetemi tanár, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora Dr. Juhász Tamás teológus, ny. egyetemi professzor, a Protestáns Teológiai Intézet volt rektora Kallós Zoltán néprajzkutató Katona Ádám tanár, az Orbán Balázs Közművelődési Egyesület elnöke Kónya Hamar Sándor író, filozófus, volt parlamenti és európai parlamenti képviselő Dr. Kincses Előd ügyvéd Dr. Kincses Mária ny. egyetemi tanár Kincses Elemér rendező, író Kozsik József színművész László János üzletember Lászlóffy Zsolt zeneszerző Lászlófy Pál, az RMPSZ tiszteletbeli elnöke Lakó Péterfi Tünde civil- társadalmi aktivista Márton Zoltán, Makfalva polgármestere Meleg Vilmos színművész, a nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulatának tagja Murádin Jenő művészettörténész, egyetemi tanár Nagy Pál ny. ideggyógyász főorvos Nagy László unitárius lelkész Dr. Pálosi Csaba állatorvos Dr. Papp Kincses Emese író, publicista Dr. Péntek János akadémikus, nyelvész, ny. egyetemi tanár Pillich László közíró Sánta Imre református lelkész Somai József közgazdász, az RMKT tiszteletbeli elnöke Székely Attila ny. régész-tanár Szőcs Géza költő Tolnay István, a Partiumi Keresztény Egyetem megbízott elnöke, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület világi főjegyzője Ütő Gusztáv képzőművész, egyetemi tanár
Székelyhon.ro,

Az EP választásokról is egyeztetett Orbán Viktor Kelemen Hunorral
A román politikai helyzetről és az uniós választásokról egyeztetett Orbán Viktor miniszterelnök és Kelemen Hunor RMDSZ-elnök kedden Budapesten.
A román alkotmánybíróság minapi elutasító döntése a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által is javasolt és támogatott alkotmánymódosításról rossz üzenet a romániai kisebbségi jogok bővítése tekintetében – szögezte le Kelemen Hunor az Orbán Viktorral folytatott megbeszélésen.
Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője az MTI-nek elmondta: a két politikus a magyar kormányfő irodájában tárgyalt, és a romániai politikai kérdéseken kívül a közelgő európai parlamenti választásokról is egyeztettek. Egyetértettek abban, hogy az uniós választás után is erős és egységes magyar képviseletre van szükség úgy az Európai Parlamentben, mint annak jobbközép frakciójában, az Európai Néppártban, melynek a Fidesz és az RMDSZ is tagja. Kelemen Hunor elmondta: az RMDSZ a hétvégén rangsorolja a választáson indítandó képviselőjelöltjeit.
A nap folyamán Orbán Viktor ugyancsak hivatalában fogadta Tőkés Lászlót, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét, erdélyi EP-képviselőt is.
MTI |
Székelyhon.ro,

Ha kedd, akkor Erdély
Ha nem hiszünk a politikai véletlenekben – márpedig nem természetünk –, kedden valószínűleg eldőlt, hány erdélyi magyar politikai alakulat vesz részt a májusi Európai Parlamenti választáson, indul-e független magyar jelölt, illetve helyet kap-e a Fidesz EP-listáján erdélyi személyiség.
Hogy miért éppen kedden? Mert ez a nap kivételesen nem Belgiumnak, hanem Erdélynek jutott, Orbán Viktor miniszterelnök ekkor fogadta budapesti hivatalában Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt és Tőkés Lászlót, az EMNT vezetőjét, de a pontosság kedvéért tegyük gyorsan hozzá: a két politikussal folytatott megbeszélés nem egyszerre, hanem külön-külön zajlott.
És ha már filmes hasonlattal éltünk, folytassuk is azzal. Minden bizonnyal terítékre került a két találkozón az európai megmérettetésen való szereplés valamennyi lehetséges erdélyi forgatókönyve: az összefogásé és a külön indulásé, amelyre a korábbi EP-választásokon egyaránt volt már precedens.
A végleges válaszra nem sokat kell várni: Tőkés várhatóan hamar egyértelművé teszi, milyen formában pályázik újabb brüsszeli mandátumra, hangsúlyosan ettől függ az EMNP által követendő irány is, az RMDSZ pedig szintén a napokban rangsorolja a listájára jelentkezett jelölteket. És persze kiderül az is, nyomott-e a latban azoknak a köztiszteletben álló erdélyi magyar személyiségeknek a felhívása, akik a három magyar párt választási koalícióját szorgalmazzák az EP-megmérettetésre. Akik úgy érezték, a nagy magyar–magyar egymásnak feszülés közepette ideje van a szólásnak, a bátor, őszinte beszédnek, annak, hogy a nemzeti érdek a pártérdekek fölé kerekedjék.
Egyetemi tanáraink, orvosaink, művészeink felismerték, a széthúzás semmiképpen sem vezet közelebb az erdélyi magyar közösség céljainak megvalósításához. Intő jel, hogy az alkotmánymódosító népszavazás nem lesz alkalmas a magyarság mozgósítására, hiszen az új alaptörvény szövegéből kigyomlálták a kisebbségbarát cikkelyeket. Emiatt a politikai elitnek kétszer is meg kell gondolnia, hogy milyen üzenettel vág neki Európa újbóli meghódításának. Sellemi elitünk néhány tagja megpróbált támpontot adni, hogy később ne mondjanak csütörtököt.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár),

Kelemen Hunor: Orbán nem szokott semmit sem sugallni
"Egy pillanatig sem éreztem Orbán Viktor részéről olyanféle igyekezetet, hogy bármifélét sugalljon az EP-választásokkal vagy más kérdésekkel kapcsolatban" – jelentette ki szerdán a maszol.ro-nak Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnökét a magyar kormányfővel folytatott keddi tárgyalásáról kérdeztük.
Aktuálpolitikai kérdésekről, elsősorban a romániai alkotmánymódosítás fejleményeiről tájékoztatta Orbán Viktort kedden az RMDSZ elnöke. "Elmondtam, hogy milyen rettenetes rossz üzenete van annak az alkotmánybírósági döntésnek, amelynek értelmében kikerül a módosított alaptörvényből az RMDSZ több – a parlamenti bizottságban már elfogadott – javaslata" – számolt be a maszol.ro-nak Kelemen Hunor.
A politikus szerint az alkotmánybíróság kifogásai azt üzenik, hogy a jelenlegi alkotmányos keretek között a kisebbségi jogok bővítése nem lehetséges. "Ez rossz jel, mert a bíráknak nem szabadna ilyen politikai kérdésekben véleményt mondania” – mondta Kelemen, aki szerint a taláros testületnek nem csak az RMDSZ javaslatai kapcsán megfogalmazott kifogásai, hanem más döntései is politikai jellegűek.
„A bírák azt mondják ki, hogy az alkotmányt érdemben módosítani nem lehet. Megosztottam Orbán Viktorral azt a konklúziómat, hogy új alkotmányra van szükség, nem a mostanit kell foltozni” – fogalmazott a politikus.
Kelemen tájékoztatása szerint az Orbán Viktorral folytatott megbeszélésen szó esett az európai parlamenti választások perspektíváiról is. Emlékeztetett arra, hogy a Fidesz és az RMDSZ egyaránt a néppárti (EPP) frakció tagja az Európai Parlamentben, és mindkét fél érdeke, hogy erős legyen ez a frakció. „Annál is inkább, mert szoros küzdelem várható az EP-választásokon a néppárti és a baloldali pártcsalád között” – magyarázta.
Szóba került a magyar miniszterelnök irodájában az EPP közelgő dublini kongresszusa, amelyen többek között arról is döntés születik majd, hogy kit támogat a pártcsalád uniós főbiztosnak. „Több jelölt neve felmerült, most folynak az egyeztetések” – mondta Kelemen.
Arra a kérdésünkre, hogyan látja Orbán Viktor az EP néppárti frakciójának erősödésének fényében azt a forgatókönyvet, amely szerint Tőkés László az RMDSZ ellenében indulna az EP-választásokon, a szövetségi elnök azt válaszolta: erről a forgatókönyvről nem esett szó.
A Szövetségi Állandó Tanács szombaton rangsorolja az RMDSZ európai parlamenti képviselőjelöltjeit – közölte a szövetségi elnök. Tájékoztatása szerint az így kialakult listát a március elsején ülésező Szövetségi Képviselők Tanácsának is meg kell erősítenie. Mint ismert, az EMNP szintén szombaton dönt arról, hogy indul-e és milyen formában az EP-választásokon. Döntését Tőkés László szándékaitól teszi függővé, ám a volt püspök tervei még nem nyilvánosak.
„Én azt mondtam, amit korábban is: a Tőkés László által védnökölt EMNP 2012-ben megméretkezett és csúfosan leszerepelt a választásokon. Támogatottságuk azóta sem változott. Teljesen fölöslegesnek tartom, hogy 2014-ben induljanak és kockáztassanak” – tájékoztatott Kelemen Hunor.
A politikus úgy fogalmazott: egy pillanatig sem érzett Orbán Viktor részéről olyanféle igyekezetet, hogy bármifélét sugalljon az EP-választásokkal vagy más kérdésekkel kapcsolatban. „Budapesten meghallgatják, amit mondok, véleményeket cserélünk. De nincs olyan óhaj, amit kötelező lenne betartani” – jelentette ki.
Úgy értékelte: az Orbán Viktorral folytatott keddi tárgyalása beleillik az elmúlt években kialakult gyakorlatba. „Vagyis a romániai magyarság képviseletében megválasztott RMDSZ vezetőjeként a magyar miniszterelnökkel rendszeresen egyeztetek” – fogalmazott Kelemen.
Cs. P. T.
maszol.ro,

Egy hét magyarságpolitikai írásaiból (február 12-18.)
Tőkés László a róla szóló könyv budapesti bemutatóján: „semmilyen leleplezési vagy bosszúvágy nincs bennem”
Megszólalt a héten a 168 óra online kiadásában a hetilap munkatársa Lampé Ágnes és beszámolt arról a Terror Házában tartott könyvbemutatóról, ahol A Securitate célkeresztjében–Tőkés László küzdelme a román politikai rendőrséggel című Kriterion kiadványt hárman is méltattak, nevezetesen a kötet hőse, a könyv szerzője és a könyv főhősének a sajtófőnöke. A szokványosnak aligha tekinthető közönségtalálkozón a hangulatgerjesztés odáig fajult, hogy egy hozzászólásban, amit „Tőkés rezzenéstelen arccal hallgatott” arról értekeztek: Magyarországon „az egyház és a civil élet tele van besúgókkal”, itt „a hiteltelenség uralkodik” és ehhez a mai hatalom is asszisztál.
Az öt nappal ezelőtti, budapesti könyvbemutató a január 30-i, Magyarország kolozsvári főkonzulátusán tartott rendezvény megismétlése volt, egy lényeges, jelzésértékű különbséggel. A Terror Háza, akárcsak a magyar külképviselet otthont adott ugyan a kötetbemutatónak, de míg a kolozsvári közönségtalálkozón a magyar főkonzul személyesen is ellátta a házgazda szerepkörét, addig az Andrássy út 60-ban a főigazgató asszony, Schmidt Mária erre a szerepkörre nem vállalkozott. Sőt maga helyett mást se jelölt ki a feladatra. Így, ha már a bevezető megtartására a Terror Házából még egy segédmunkatársra se futotta, annak elmondására Demeter Szilárd, a Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusa és egyben Tőkés László irodavezetője kényszerült.
A szokatlan főigazgatói hozzáállás mögött sok minden rejtőzhet, szervezési malőr, halaszthatatlan közfeladat ellátása, egyéb, nyilvánosságra nem tartozó elfoglaltság stb. stb. Tovább találgatni fölösleges is lenne. De nem kell bizonytalanságban maradnunk, hisz rendelkezésre áll egy beszédes információforrás, hisz segítségül hívható a múzeumi eseménynaptár. Ennek alapján pedig fehéren-feketén kiderült: itt bizony egy előre be nem tervezett, „spontán” akcióról lehet csak szó.
A Terror Háza precíz honlapján mindig jó előre meghirdeti az Andrássy út 60-ban sorra kerülő rendezvényeit. Itt pedig most is több, e havi már megtartott vagy ezután megrendezésre kerülő eseményről olvashatunk. Viszont a házi krónikában a február 14-i dátumnál szó sincs semmilyen könyvbemutatóról; ezen a napon a múzeum honlapjáról csak az 1956-os fegyveres felkelőket idéző Pesti srácok program köszön reánk.
Akármi is húzódhatott meg a háttérben, arról „A Securitate ma is mindenhol jelen van”–Tőkés László: akik két csecset szoptak címmel közreadott helyszíni tudósítás olvasója ebből sokat meg nem tudhatott. A „külsőségek” látszólag rendben voltak. Közönség volt, ha nem is túl nagy létszámban és nyílván a 168 óra munkatársa se véletlenül keveredett oda, Ő rögtön meg is hökkent, ahogyan belépett, mert: „a terem első sorában Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnöke és bizarr módon Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának egykori titkára és az Országgyűlés korábbi elnöke foglal helyet.”
Meghökkenését csak annak tudjuk be, hogy vélhetően nem szokott Orbán évértékelőkre, meg Ady ünnepségekre Érmindszentre járni, mert akkor már korábban szembesülhetett volna azzal, hogy az MSZMP Központi Bizottságának egykori titkára már régóta váltott. Lelkes híve lett Tőkésnek, de nem csak neki, hanem azoknak is, akik reggeltől estig kommunistáznak, sőt a kommunisták esetleges visszatérésével riogatnak, mint történt ez egy minapi évértékelőn.
Ami pedig a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnökének jelenlétét illeti, abban sem volt semmi meglepő: az Emberi Méltóság Tanácsa elnöke már rég átlépett azon, hogy őt emberi méltóságában alázta meg köztévé, amikor Tőkés László kedvéért a bűnözők személyiségi jogainak megvédésére használt kitakarásos technikát alkalmazva kiretusálták az arcát a képernyőről.
Tőkés László amint szót kapott a saját irodavezetőjétől – tudtuk meg a hetilap tudósítójától – átvette az irányítást, házigazda nem lévén, maga lépett elő azzá. Előbb még megfutotta az udvariassági köröket és annak rendje és módja szerint megköszönte a Terror Házának és Schmitt Máriának a helyszínbiztosítást, majd méltatta a szerzőt. Elmondta: a róla szóló kötet „nem csupán tényfeltárás, hanem a közvélemény szempontjából is fontos könyv”, majd arról is szólt: „a könyvből többet tudott meg a saját helyzetéről, mint amennyinek tudatában volt.” Eközben, némi derültséget keltve megrótta Demeter Szilárdot, mert az, lévén ő egy szolgálatkész beosztott, a hallgatóság óhaját meghallgatva egy mikrofont nyomott a Tőkés kezébe: „Nem fogom meg, nem szeretem ezt a mikrofonos világot – utasítja vissza a főnöke. – Kizökkentettél a gondolatmenetből – ad még egy virtuális taslit az irodavezetőnek.”
A továbbiakban arról és úgy esett szó a moderátori szerepkört felvállaló Demeter és a könyvszerző dialógusában, amit a maszol olvasói a kolozsvári kötetbemutatóról szóló, január végi cikkünkben már olvashattak. Erre ezért külön ki sem térnénk.
Ehelyett, közbevetőleg inkább említsük meg, hogy a Terror Házában ezen a pénteken nemcsak egy könyvprezentáció esett meg. Ekkor és itt készült egy tanulságos tartalmú interjú is Tőkés Lászlóval. Abban, egyebek mellett, a közönségtalálkozón a kettős elszámoltatást szorgalmazóról kiderült: a beszédben is kedveli azt a bizonyos kettősséget, amit az elszámoltatásokban oly „állhatatosan igényelt.”
Az EP-képviselő a könyvbemutató alkalmából interjút adott a Magyar Hírlapnak, – az interjúkészítő ezúttal nem a lap magyarságpolitikai szakértője és külpolitikai rovatvezetője, Kristály Lehel, hanem Őry Mariann volt –, akinek Tőkés elmondta: „Sosem éreztem magam pártpolitikusnak, és már irtózom attól a sok mocsoktól, amiben részem volt akarva-akaratlanul az elmúlt két és fél évtizedben.” Azt is hozzátette: „különösebben nem is töri magát” azért, hogy brüsszeli mandátumhoz jusson és valójában nincsenek ilyen irányú személyes ambíciói. Korábban is csak – mint mondja – az „erőteljes alulról jövő elvárásoknak tettem eleget, amikor európai parlamenti politizálásra adtam a fejem.”
Az EMNT elnökének szavai hallatán joggal merülhetett fel a kérdés: vajon Tőkés László ezt az alkalmat akarta kihasználni arra, hogy kimondja: elege van a politikából? Netán, hisz egyes szavai arra utalnak is erre, valóban komolyan fontolóra vette, hogy az EP-képviselői mandátumának májusi megszűnésével egy negyedszázados politikai karrierre is pontot tesz?
Szavaival szembesülve a gyanútlan olvasó joggal akár arra is gondolhat: mennyire igaza van annak, aki így, a hatodik X-en túl, negyedszázadnyi élvonalbeli politizálás után, csömört kapott a hol meleget, de újabban inkább csak hideget hozó politizálástól, a fárasztó állandó közszerepléstől és az embert próbáló állandó úton levéstől, a Brüsszelbe vagy Strasbourgba történő minden heti ingázástól. Már-már meggyőzően hat és érthető, bölcs hozzáállásról tanúskodni tűnik az érvelés, amit még hitelesebbé tesz néhány hangulati kulcsszó is. El is gondolkozunk mi is: miért is ne lenne hihető, ha valaki, ha megfáradt meg annyira csalódott is, hisz a könyvbemutatón még annak a beismerésére is kényszerült, hogy „17 év nem volt elég, hogy rendet teremtsek a püspökségemen”, úgy dönt végre: elég volt, nyugalomra vágyom.
Csakhogy az alulról jövő, múltbeli erőteljes elvárásoknak nemet mondani nem tudásról szóló mondat így folytatódik: „most is attól teszem függővé az indulásomat, hogy van-e igény rá, és kialakul-e olyan politikai összefogás, amelynek szellemében folytathatom az EP-képviselőséget.” A „nem töröm magam” után pedig már rögtön ott van már nemcsak „a több út is lehetséges”, hanem azoknak az utaknak, nagyon is konkrét forgatókönyvei. Ezek egyike sem szól már az „irtózásról”, meg az irtózás utáni logikusan magát adó döntésről, a hátrább lépésről. Szóval következik a „több lehetséges út” részletezése: ”Eddig felvetődött az egyéni képviselőség, a romániai és a magyarországi listán való indulás is, mindegyiknek van előnye és hátránya is. Nem akarok elébe menni a dolgoknak, rövidesen el kell dőlnie, hogy mi fog történni.”
A nyilatkozóhoz hasonlóan magunk sem akarunk a dolgok elébe menni. Ezért rögtön el is hessegetjük Negruzzi örökbecsű, Alexandru Lăpușneanu vajda szájába adott találó bon mot-jának, a „ki kicsodát, és miként is akar”-nak az esetleges áthallásait. Viszont azt nem tehetjük meg, hogy az egyik lehetséges forgatókönyv kapcsán nem szóljunk arról, hogy sajtóhírek szerint alakulóban van a Fidesz EP listája és azon Tőkés neve, egyelőre nem szerepel.
Amennyiben Orbán Viktor tavasszal győz, a Fidesz listavezetője az EP-választáson az lesz, akit várhatóan uniós biztosnak ajánlanak majd Andor László mandátumának megszűnése után az uniós kormányába – írta meg e könyvbemutató másnapján a jólértesült Csuhaj Ildikó a Népszabadságban. A cikkíró a kormánypárt tervezett EP-listájának összetételét latolgatva szólt arról, hogy a biztosi tisztség reményében a listavezetői poszt legesélyesebb várományosai Navracsics Tibor igazságügy-miniszter, Győri Enikő a külügyminisztérium EU-kapcsolatokért felelős államtitkára, illetve Szájer József, aki a brüsszeli európai néppárti frakció alelnöke.
„A Fidesz–KDNP EP-listáján nem lesz meglepetésnév” – tudta meg a Fidesz vezető politikusaitól a Népszabadság munkatársa, ami nem a legjobb hír Tőkés László számára. Bár az ő neve a sajtóban fel-felröppent, mint lehetséges Fidesz-jelölt, de indítása egy magyarországi párt színeiben mégis a meglepetés erejével hatna. Arról nem is szólva, hogy talán megoldást nyújtana egy kérdésre, de rögtön felvetne tucatnyit.
Mindenekelőtt pedig azt a kérdést, amiről bő két esztendeje vallott Tőkés az EP-alelnöki mandátuma mérlegét megvonó, őszinte kitárulkozásában Kristály Lehelnek a Magyar Hírlap "Lövészárok-életformát folytatok" című interjújában. Akkor arról beszélt, hogy azért nem vállal újabb EP-alelnöki mandátumot, mert „építkezni kell az Erdélyi Magyar Néppártban is”, de elsősorban azért, mert: „Az ügyet, amelyre megválasztottak, az európai képviselői munka mellett most otthon, Erdélyben tudom a legjobban szolgálni”.
Csuhaj Ildikónak a Fidesz „titkok tudói” azt is elmondták: valószínűleg azok szerepelnek majd a jelöltlistán, akik az elmúlt öt évben bizonyítottak. Ők Győri Enikő, Gál Kinga, Járóka Lívia, Schöpflin György, Gyürk András, Surján László és természetesen a pártalelnök Pelczné Gál Ildikó. Deutsch Tamás állítólag még nem döntött saját jövőjét illetően és egyelőre csak a Beneš-dekrétumok elleni fellépéséről ismert fiatal Bagó Zoltán nem szerepel a tervezett EP-listán, mert állítólag „nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket”.
Visszatérve a Terror Házában megtartott könyvbemutatóról szóló helyszíni riporthoz és ahhoz, amit a róla készült könyv kapcsán az ottani Tőkés szereplés révén tapasztalni lehetett e beszámoló alapján, az is felmerülhet, hogy az EP-képviselő megszólalását, illetve egy hallgatói hozzászólás utáni beszédes hallgatását vajon hogyan fogják megítélni a lista-összeállítók? Vajon nem lesz-e inkább tehertétel egy Fidesz EP-listán az, aki hallgatott, mikor beszélni kellett volna és olykor akkor is beszélt, amikor hallgatni tanácsosabb volna.
Hogy miért is véljük problematikusnak a Terror Háza-béli Tőkés szereplést, annak érzékeltetésére következzen egy részlet a helyszíni tudósításból, amikor egy vehemens kirohanás után, a csend egyszerre kínossá is tudott válni:
„Bartha László vagyok. Nos, ezek szerint Romániában visszarendeződés történt, itt meg nincs előrehaladás – jelenti ki. – Az ügynökkérdés továbbra is csak maszatolás, össze-vissza beszél mindenki, történelmi bölcselkedések mennek a televízióban reggeltől estig… De a református egyház sem áll a helyzet magaslatán. Amikor Hegedüs Lóránt megtámadta a miniszterelnököt azzal, hogy szabadkőműves befolyás alá került a kormánya, levelet írtam Balog Zoltánnak és a püspök úrnak is. Balog nem válaszolt, püspök úr nagy nehezen annyit, hogy várjak türelemmel. Azóta a rózsabokor a Himaláját háromszor körbenőtte, de nem történt semmi. Bayer Zsolt a Magyar Hírlapban alantas és mosdatlan stílusban megtámadta püspök urat, „minden segget megjárt erdélyi politikusnak” nevezte. Azonnal írtam Stefka István főszerkesztőnek, hogy Bayert vonják felelősségre és tiltsák el az írástól. Ő sem válaszolt. Az ilyen jelenséget, amikor a legjobb embereinket innen ilyen rakétatámadás éri, felháborítónak és tűrhetetlennek tartom. Félreértés ne essék, én továbbra is a Fideszre szavazok, de az egyház és a civil élet tele van besúgókkal. Ezt nem lehet tovább tolerálni, mert így hiteltelenség uralkodik.
Tőkés rezzenéstelen arccal hallgatja. Majd megjegyzi: több éve igénylik állhatatosan a kettős elszámoltatást. Nem csak kis Magyarországon, hanem határon túli viszonylatban is.”
Akasztott ember házában kötelet, négy év Fidesz kormányzás után elmaradt elszámoltatást emlegetni nem jó ómen ma Budapesten. Az elszámoltatás ígérete ugyan sikeres hívó szó volt 2010-ben, de mint mára kiderült: ez a „kis Magyarországon” nagyon nem volt egy sikertörténet. Egyszerűen csak azért, mert az egykor mozgósító erejű vádak közül több utólag hámozott léggömbnek bizonyult.
„Annak idején erre rengeteg pénz kaptak azok, akik a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai korszakban Bukarest csecsét is szopták, tehát két csecset szoptak. Így mondják ezt népiesen” – fakad ki Tőkés, majd hozzátettei: „Ezeknek a pénzeknek a sorsát azóta sem tárták fel. Aztán jött Budai Gyula és beindult az átvilágítás és az elszámoltatás. Ekkor azt hittük, komolyan veszik.” Aztán mintha rádöbbent volna, hogy mintha túllőtt volna a célon. Meg is próbált rögvest korrigálni és átmenni a megértőbe: „Persze komolyan veszik, csak elhúzódik a folyamat.”
Ennél is messzebb ment viszont a Terror Házában és egyben a legingoványosabb talajra lépett, amikor előkerül a kedvenc vesszőparipa, az ügynöktéma, amiről a megfellebbezhetetlennek szánt kinyilatkoztatások egész másképpen hangzanak Budapesten, mint egy nagyváradi sajtótájékoztatón vagy bárhol Erdélyben. Ez volt az a mozzanat, amit a 168 óra helyszíni tudósítása, mintegy alfejezetcímként ekképp prezentált: „Múlt és jelen pedig – Tőkés szerint – összekapcsolódik”
A romániai visszarendeződésről értekezve az EP-képviselő elmondta: „Bár semmilyen leleplezési vagy bosszúvágy nincs bennem, kétségtelen, hogy a Királyhágó-melléki Egyházkerület vagy az Erdélyi Református Egyház történetének jelentős részét csak úgy érthetem meg, ha tudatában vagyok, hol lapulnak a múlt szereplői, ki tartja őket sakkban és miért áll érdekükben hallgatni. Mert vannak árulók, ebben a könyvben is jó néhány cégéres gazember szerepel, hisz sokan túlélték a rendszert.”
Budapesti fülnek ez amúgy rendben is lenne, legfeljebb némi mosolyt fakaszt egyesekben ez a józanul higgadt, tárgyilagos, érzelemmentes, csak az egyháztörténeti folyamatok tudományszempontú megértését és semmi mást megcélozni nem akaró érvelés.
Ugyanennek a fülnek az sem okoz gondot, ha azt hallja: „Az egyházkerületben vezető funkcióban lévő secus kollaboránsok vannak. 17 év nem volt elég, hogy rendet teremtsek a püspökségemen. Ma újra kiegyensúlyozott lett a küzdelem. Annak idején mindenki hódolni jött hozzám, vállukra vettek aztán leejtettek. Majd megfordult a menet, és kiegyenlítetté vált a harc Bukarest és egyes budapesti körök, jómagam, az RMDSZ, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, az egyházkerület és néhány egyházi kör között. Az egész tisztátalan politikai harc, de sajnos nem lehet kivonulni belőle.”
Viszont az, hogy a magyar állam, történetesen a jelenlegi kormány hivatott szerveit illetik azzal a váddal, hogy eltűri a területén „áttelepedett magas rangú secus tisztek” létét és elnézi azt, hogy „jó pár ügynök a mai napig a pályán van”, majd valaki meghirdeti, hogy „ezért ezt a szabadságharcot tovább kell folytatni”, az már ugyanennek a budapesti fülnek már több mint zavaró. Mert az a polgár, aki beült a Terror Házába február 14-én egy általa nagyra becsült szimbólummá vált közéleti szereplő könyvének bemutatójára, az abban a hitben él, hogy ez nem lehet igaz. Az ügynökkérdés számára nem azt jelenti, hogy idegen ügynökök grasszálhatnak hazájában, neki a III/III-asokkal és kenyéradó gazdáikkal van gondja meg azzal, hogy ez ügyben majd’ negyedszázada folyik mindig, az éppen hatalmon levő kormányok részéről a „maszatolás”.
Ahol ő él és gyakran morgolódik azt is reméli, helysebben tudja is, hogy a magyar állam rendvédelmi szervei alkotmányos kötelezettségükhöz híven mindenkor teszik a dolgukat, nem tűrik meg hazájában idegen államok „pályán levő ügynökeinek” a garázdálkodását. Ha effélék netán fel is bukkannának, hisz ilyen akár elő is fordulhat – a magyar hatóságok ellenük mindig fellépnek és eljárnak a hatályos törvények szerint. Nem „szabadságharcozva”, hanem a törvény szigorával lesújtva.
Percig nem vitatva, hogy akár a „zöldhatáros” korszak idején lehettek és bizonyára voltak a Tőkés által ezúttal is felemlegetett diverziós cselekmények, de ezt az átmeneti időszakot összemosni a mai állapotokkal, az visszatetsző és el nem fogadható. Aki azt állítja, hogy 2014 Magyarországán más államok ügynökei „a mai napig a pályán vannak”, az a magyar állam illetékes szerveinek, így a Pintér Sándor belügyminiszternek és az általa felügyelt szolgálatoknak a tisztességét és hatékonyságát kérdőjelezi meg. Másképpen pedig az említett vagdalkozásokat érteni nem lehet.
Ne lepődjön meg az EP-képviselő, ha újabb könyvbemutatón vagy bárhol máshol „kis Magyarországon” a mai magyar szolgálatok állítólagos impotenciájáról szóló kinyilatkoztatásokat és dörgedelmeket meghallva, másfajta ingerültséggel is fog találkozni a szavak súlyára minap a Terror Házában nem kellően odafigyelő.
Esetleg megunva az örök ostorozását, mely szerint Magyarország ma is elnézi a területén aktív secusok tevékenységét és ellenük nem tesz semmit, valaki majd kifakad: amennyiben Tőkés Lászlónak tudomása van arról, hogy konkrét ügyekben, beazonosítható módon az Alkotmányvédelmi Hivatal nem tesz eleget az 1995. évi CXXV. törvény 5 § a), illetve g) pontjaiban a számára előírt kötelezettségének, akkor ne elégedjen meg az általánosítással. Ne hagyja a szavaira figyelőket kétségek között. Tegye azt, ami neki 2011. március 14-e óta magyar állampolgárként kötelessége.
Bálint-Pataki József
maszol.ro,

EP-Választások RMDSZ-es lista MPP-s támogatással
Hétfőn kezdi az EP-választásokon induláshoz szükséges aláírások gyűjtését a háromszéki RMDSZ – erről a polgármesterekkel folytatott tegnapi megbeszélésen született döntés – nyilatkozta Tamás Sándor megyei elnök. Az országos leosztás szerint Kovászna megyében legalább 26 ezer támogató aláírást kell összesíteniük, és bíznak benne, hogy a tulipános lista is megkapja az országos öt százalék eléréséhez szükséges 51 ezer szavazatot térségünkben.
Az RMDSZ szombaton rangsorolja az EP-választásokra jelentkezett jelölteket, a háromszékiek Winkler Gyulát és Sógor Csabát támogatják a lista élére kerülésben, és még három megyei jelöltet szeretnének látni a nem befutónak tekintett helyeken, kettőt közülük lehetőleg az első tízben. Az MPP elnöke, Bíró Zsolt tegnap bejelentette, a hosszú távú együttműködés reményében hajlandóak támogatni az RMDSZ EP-listáját, befutóhelyre nem tartanak igényt. Az EMNP a hét végén dönt arról, milyen stratégiát választ: saját listával indul, független jelöltet támogat, vagy nem vesz részt a megmérettetésen. Mindez Tőkés László álláspontjától is függ, aki az Orbán Viktorral folytatott egyeztetés után azt nyilatkozta, még nem tudott dönteni arról, hogy a több lehetőség közül melyiket válassza. Hozzátette: az erdélyi érdekek megkövetelik, hogy legalább az a három képviselő legyen ott Brüsszelben, aki eddig, és ismét kiemelte, a magyar képviselet forog kockán az RMDSZ pártos magatartása miatt. Tőkés László azt ígérte, egy héten belül meghozza döntését.
Bizakodó háromszékiek
Az RMDSZ elkészített egy forgatókönyvet, kiszámolták, legkevesebb hány szavazat kell, hogy a legrosszabb esetben is elérjék az ötszázalékos küszöböt. Magas román jelenléttel számoltak, hogy összejön az alkotmányos népszavazás érvényességéhez szükséges 50 százalék, és arra a következtetésre jutottak: országosan legalább 435 ezer voksra lesz szüksége a szövetségnek. Ugyanakkor az induláshoz 200 ezer támogató aláírást is össze kell gyűjteniük, vélhetően március 22-ig, ezt Háromszéken már hétfőn megkezdik, megyeszerte 200 önkéntesük dolgozik azért, hogy minél több háromszéki emberhez eljussanak az aláíró ívek. Tamás Sándor szerint nem lesz nehéz 26 ezer támogatót toborozniuk, hisz tavaly ősszel tíz nap alatt 30 ezer aláírást gyűjtöttek össze a fejlesztési régióról szóló népszavazás támogatására. Ugyanakkor azt is kifejtette: a 200 ezer aláírás összesítésére a romániai magyar szervezetek közül csak az RMDSZ képes. Az EP-választásokon Háromszéknek célul kitűzött 51 ezer szavazat teljesítését is elérhetőnek tartja Tamás. Igaz, hogy 2007-ben az első EP-választásokon a szövetség 20 090 voksot szerzett a megyében és Tőkés László 30 ezret, de a tavalyi választásokon az alapul vehető megyei listára már 51 700-an szavaztak, Tamás Sándor megyeitanács-elnökként 53 ezer szavazatot kapott úgy, hogy indultak MPP-s és EMNP-s ellenjelöltek is. A hivatalos névjegyzék szerint 185 ezer szavazópolgár él a megyében, ám a népszámlálási adatok alapján elmondható, hogy a valós szám nem több 100–120 ezernél, az RMDSZ-nek tehát legalább felét kell meggyőznie – mondta az elnök. Euroszkepticizmus valóban létezik, de a magyarság körében ez kisebb, mint országosan – vélekedett. A Szövetségi Állandó Tanács, melynek két háromszéki tagja van – Tamás Sándor és Antal Árpád –, február 22-én rangsorolja a jelölteket. Háromszékről a nőszövetség nevében indul Benkő Erika, a területi szervezet küldötte Klárik Attila, az országos ifjúsági szervezet, a Miért pedig a szintén háromszéki Demeter Ferencet javasolja a listára.
A közösség ereje
Az európai parlamenti választáson nemcsak az lesz a tét, hogy sikerül-e képviselőket elküldenünk Brüsszelbe, hanem az, hogy az erdélyi magyar közösség ismét felmutassa erejét, a szövetség túllépje az ötszázalékos bejutási küszöböt, mert ez jelzés lesz a román politikai erők felé. Amint azt érzékelik, hogy gyengült az erdélyi magyar közösség érdekérvényesítő ereje, ezt azonnal, gátlástalanul kihasználják majd ellenünk – jelentette ki Kelemen Hunor az RMDSZ Partiumi Önkormányzati Tanácsának tegnapi ülésén. Hozzátette, érzékelhető egyfajta kiábrándulás az európai intézményrendszerből, viszont szerinte az ezzel szemben álló nemzetállami bezárkózás semmiképpen nem megoldás az erdélyi magyar nemzeti közösség számára, hanem továbbra is az uniós nyitás, a felzárkózás a járható út. A szövetség európai parlamenti jelöltjeinek rangsoráról e hét végén dönt az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanácsa, majd ezt a március 1-jére összehívott Szövetségi Képviselők Tanácsának kell megerősítenie.
Fontos az együttműködés
Az MPP átnyújtotta az RMDSZ-nek azt a megállapodástervezetet, mely a két politikai szervezetnek az Európai Parlamenti választásokon való együttműködésére vonatkozik, ebben többek között az Európai Néppártba és az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójába való tagfelvételük támogatását is kérik a szövetségtől – közölte Bíró Zsolt pártelnök. A tervezet az autonómiatörekvések terén történő együttműködésre is kitér, „vállaljuk, hogy az RMDSZ Kulturális Autonómiatanácsában együttműködünk, és támogatjuk az RMDSZ kulturális autonómiatervezetét, de ezt a támogatást várjuk el az RMDSZ részéről is a székelyföldi területi autonómia tekintetében” – fogalmazott Biró Zsolt. Hangsúlyozta, számukra az elvi együttműködés a fontosabb, nem az európai parlamenti jelöltlistán elfoglalt helyek. Sajnálattal állapította meg, hogy az RMDSZ továbbra is elutasítja a koalíciós jelöltállítást, ezzel kapcsolatban megjegyezte: tudomásul kell venniük, hogy „a válogatott csapathoz” nem ők adják „a szövetségi kapitányt”. A pártelnök a felelős politizálás jelének tartotta az RMDSZ-szel folytatott tárgyalásokat, és bírálta az Erdélyi Magyar Néppártot. Megállapította: az EMNP tudathasadásos helyzetbe került, mert egyfelől együttműködést szorgalmaz, de „azt is kilátásba helyezi, hogy kamikazeakcióval verje szét a képviseletet” – utalt a Néppárt azon megfontolására, hogy önálló jelöltlistát állítson az EP-választásokra, vagy Tőkés László független indulását támogassa. Biró Zsolt úgy fogalmazott, Tőkés László már nem a „magyar válogatottban játszik”, hanem „klubcsapathoz igazolt”.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Biró Zsolt (MPP): Az RMDSZ továbbra is elutasítja a koalíciós jelöltállítást
Az MPP többek között az Európai Néppártba való tagfelvételének a támogatását kéri az RMDSZ-től. Biró Zsolt pártelnök elmondta: az MPP és az RMDSZ tárgyalásokat folytat az európai parlamenti választásokról. Sajnálatát fejezte ki, amiért a szövetség továbbra is „görcsösen ragaszkodik a tulipánhoz”. Bírálta az EMNT-t is, amely „szétverné a képviseletet”. Biró tudni véli, Tőkés László már nem a „magyar válogatottban játszik”, hanem „klubcsapathoz igazolt”.
Az erdélyi Magyar Polgári Párt (MPP) többek között az Európai Néppártba (EPP) való tagfelvételének a támogatását kéri az RMDSZ-től abban a megállapodás-tervezetben, amelynek szövegét szerdán adták át a szövetségnek –- jelentette ki csütörtöki marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján Biró Zsolt, az MPP elnöke.
Szabadság (Kolozsvár),

Visszaélnek 200 ezres adatbázisukkal Tőkés Lászlóék?
Mintegy kétszázezer erdélyi magyar személyes adatait tartalmazó adatbázis áll az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) rendelkezésére az európai parlamenti választások előtt. Ezt az EMNP bármikor a saját jelöltjei, vagy a Tőkés László EMNT-elnök függetlenként indulásához szükséges aláírásgyűjtésre fel tudja használni – állítja Szabó Ödön RMDSZ-es képviselő.
Állításának alapjául az szolgál, hogy az EMNT Erdélyre kiterjedő demokráciaközpont-hálózatának irodái a szervezet ügyvezető elnöke, Sándor Krisztina legutóbbi összesítése szerint több mint 200 ezer embernek segítettek megszerezni az állampolgárságot.
Az eljárásban – például a honosítási kérelem kitöltésében – segítő EMNT-irodák a kérelmező adatait is begyűjtik. Mi több: a honosításban segítséget kérő személy maga igényeli, hogy bekerülhessen a Tőkés László vezette szervezet adatbázisába. Az irodákhoz fordulóknak ugyanis – a hivatalos honosítási kérelem mellett – egy kérvényt kell kitölteniük a következő szöveggel:

A formanyomtatványban szerepel egy külön rubrika is, amelyet a kérvényezőnek kell kitöltenie a személyi adataival. Ide bekerülhet a személyi száma (CNP) is, amelynek elsősorban a választásokhoz szükséges aláírásgyűjtéskor van jelentősége. A kérvény „apróbetűs” részében az EMNT vállalja, hogy a romániai adatvédelmi törvényeknek megfelelően kezeli a birtokába kerülő információkat.

Mint ismert, a választásokon történő induláshoz szükséges aláírásgyűjtési íveken három fontos adatot kell feltüntetniük a pártoknak: a támogató nevét, személyi számát és az aláírását. „A név és a CNP birtokában az EMNP akár tonnaszámra gyárthat aláírásokat saját jelöltjei vagy a független jelölt Tőkés László számára. Igaz, hogy ez hamisítás, de hát vagy lebuknak, vagy nem” – mondta a maszol.ro-nak Szabó Ödön.
A politikus emlékeztetett: a hamisításra már volt precedens 2007-ben, amikor Tőkés László függetlenként indult az EP-választásokon, és a jelöltet támogató aláírási ívekre halottak is felkerültek Szilágy megyében. Az ügyből ügyészségi eljárás, majd bűnvádi per lett, amely nemrégiben kezdődött el a bíróságon.
A Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke felhívta a figyelmet arra is, hogy nyilvánvalóak az átfedések az EMNP és az EMNT között, a demokráciaközpont-hálózat irodáinak a Néppárt több politikusa is az alkalmazottja. Szabó név szerint említette Zatykó Gyulát, az EMNP partiumi alelnökét.
„Kérhetnénk CNP-t, de nem kérünk”
Zatykó Gyula szerint az EMNT irodahálózatának jogában áll a kérvényezők személyi számát is tárolni, de ezt nem teszik meg. „Engedélyünk van rá az illetékes román hatóságtól. Ám minket nem érdekel a CNP” – jelentette ki a maszol.ro-nak.
Az EMNP alelnöke elmagyarázta: valóban valamennyi hozzájuk forduló személlyel kérvényt töltetnek ki, amellyel az illető az EMNT-t megbízza a honosítási eljárással kapcsolatos ügyintézéssel. „Mi csak egy megbízási űrlapot íratunk alá, amiben nincs személyi szám, csak az illető elérhetőségei. Ezt éppen azért íratjuk alá, hogy ha hiányzik valamilyen akta a honosítási kérelemhez, akkor tudjuk őt értesíteni” – magyarázta.
Tiboldi László, az EMNT alelnöke és székelyföldi honosítási koordinátora azt mondja: nem tud olyan esetről, hogy a hozzájuk fordulóknak a személyi számát is elkérték volna. Emlékeztetett arra, hogy a honosítási eljárásban a személyi szám nem releváns adat.
Felvetésünkre közölte: a kérelmezőjének valóban csatolnia kell az iratcsomójához a CNP-t is tartalmazó személyi igazolványa és a születési bizonyítványa másolatát, ám ezeket az EMNT irodahálózata nem tartja nyilván. „Ezek az iratok az ügyfélnél maradnak, bekerülnek a személyes mappájába, amelyet aztán benyújt valamelyik diplomáciai képviseletre” – mondta Tiboldi a maszol.ro-nak.
Ha önálló listával indul, az EMNP-nek a törvény szerint 200 ezer aláírást kell összegyűjtenie. Ha Tőkés László független jelölt mögé áll, akkor 100 ezer támogató aláírás szükséges. Az aláírók között nem szerepelhetnek olyan személyek, akik már más párt jelöltjeinek indulásához járultak hozzá kézjegyükkel.
maszol.ro,

EP-választások: nem állít önálló listát a Néppárt
Az Erdélyi Magyar Néppárt nem állít önálló listát az európai parlamenti választásokra, jelentette be Toró T. Tibor, a párt elnöke a február 22-én Székelyudvarhelyen tartott országos választmányi ülést követően. A Néppárt választmánya ugyanakkor azt javasolja a párt védnökének, Tőkés Lászlónak, hogy fogadja el a Fidesz Magyar Polgári Szövetség felkérését, és annak jelöltlistáján induljon az Európai Parlamenti választásokon.
A Néppárt régóta foglalkozik a jelöltállítás kérdéskörével, sokáig leglogikusabb megoldásnak találván az erdélyi magyar politikai szervezetek pártkoalícióját, fejtette ki a várnap délelőtt tartott sajtótájékoztatón Toró T. Tibor. Az EMNP elnöke elmondta: a párt országos választmánya sajnálattal vette tudomásul, hogy az RMDSZ „elutasította az összefogást biztosító választási koalíciót” a többi magyar politikai szervezettel, és „különutasként” indul a tavaszi európai parlamenti választásokon.
„Hiába szorgalmazták az elmúlt napokban mértékadó közéleti személyiségek nyilvános felhívásukban a koalíciós jelöltlistát, hiába jelzi felmérések sorozata az erdélyi magyarság többségének elvárását a közös fellépésre, az RMDSZ vezetősége döntésével azt bizonyítja: a szövetség számára fontosabb a pártérdek, mint a közakarat” – hangsúlyozta Toró, hozzáfűzvén: a szövetség így kockáztatja, hogy az erdélyi magyar közösség brüsszeli képviselet nélkül marad. „Az Erdélyi Magyar Néppárt a közösség iránt érzett felelősség tudatában nem kíván hasonló módon eljárni, ezért nem állít önálló jelöltlistát az európai parlamenti választásokra” – jelentette ki
Az országos választmány ugyanakkor továbbra is Tőkés Lászlót tartja legalkalmasabbnak az erdélyi magyarság brüsszeli képviseletére, azt szorgalmazván: a párt védnöke fogadja el a Fidesz ajánlatát, és annak csapatában induljon a választásokon. Toró azt is elmondta: a döntést megelőzően hosszas egyeztetés folyt a választmányi ülésen, s bár voltak olyan ellenvélemények, hogy EMNP-nek önálló jelöltlistát kellene állítani az európai parlamenti választásokra, végül konszenzusos döntés született.
A jelöltállítás kérdésköre mellett az elmúlt év tevékenységét értékelték ki a székelyudvarhelyi Művelődési Házban tartott országos választmányi ülésen. Továbbá elfogadtak három stratégiai dokumentumot a Néppárt önkormányzati képviselőinek tevékenységére és támogatására, a párt gazdasági programjára, valamint szervezetépítési stratégiájára vonatkozóan. „Az ülésen értékelésre kerültek az elmúlt időszak belföldi és külföldi eseményei, ezek összegzésére egy zárónyilatkozat született, melyben az ukrajnai feszült helyzet apropóján a Néppárt szolidaritását fejezi ki a kárpátaljai magyarokkal, és felkéri az uniós intézmények és tagállamok vezetőit, hogy a helyzet rendezésére tett próbálkozásaik során fokozott figyelmet fordítsanak a nemzeti kisebbségek védelmére” – számolt be Zakariás Zoltán, az országos választmány elnöke. A zárónyilatkozatban egyébként a romániai alkotmánymódosítási javaslatok kapcsán fejti ki aggályait az EMNP vezetősége, az április 6-ai magyar országgyűlési választások apropóján a szavazati jogukkal való élésre biztatja a külhoni magyarságot, megerősíti további együttműködését az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal, valamint március 10-ei Székely Szabadság Napja kapcsán – a román hatóságok akadálygördítési próbálkozásaink tükrében is – minél nagyobb részvételre buzdítja az erdélyi magyarokat.
Kovács Eszter
Székelyhon.ro,

Tőkés: még nem született döntés a Fidesz-listán való indulásról
Tőkés László üdvözölte, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) nem indít saját listát az európai parlamenti (EP-) választáson. Az erdélyi EP-képviselő az MTI-nek vasárnap azt mondta: még nem született végleges döntés, hogy ő maga a Fidesz-KDNP listán induljon-e újabb mandátumért.
Az EMNP azt követően mondott le az EP-választásokon való részvételéről, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) – az EMNP koalíciós felkérését figyelmen kívül hagyva – szombaton önálló EP-listát tett közzé.
Tőkés László (fotó) úgy fogalmazott, hogy nagy valószínűséggel senki sem jutna be az EP-be az erdélyi magyarság köréből, ha ő önállóan indulna, vagy ha az EMNP saját listát indítana, sőt: szerinte ez a veszély így is fennáll. Mint kifejtette: az erdélyi magyar érdekképviselet kisajátítása által az RMDSZ így is azt kockáztatja, hogy nem éri el az ötszázalékos küszöböt.
„Most sem a verseny nem mozgósít, mint 2007-ben, sem az összefogás nem mozgósít, mint az történt 2009-ben” – vélekedett az EP-képviselő, arra utalva, hogy mind 2007-es függetlenként való indulása alkalmával, mind az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az RMDSZ 2009-es Magyar Összefogása idején az erdélyi magyarságnak – 6,5 százalékos számarányát jelentősen meghaladó, 9 százalékos részvétellel – három képviselőt sikerült Brüsszelbe juttatnia.
Rámutatott: nem szabad kockáztatni az erdélyi magyarság brüsszeli jelenlétét, ezért üdvözli az EMNP választmányának döntést, és megtisztelőnek tartja, hogy kezdettől fogva ott látják a helyét az EP-ben.
A Fidesz-KDNP listán való indulásának lehetősége többször felmerült, legutóbb ezt kedden Orbán Viktor miniszterelnök is megerősítette – mondta Tőkés László. Az MTI érdeklődésére elmagyarázta: „nyílt titok”, hogy fennáll ez a lehetőség, de Orbán Viktor nem akarta befolyásolni a küszöbön álló döntéseket.
„Amint Kelemen Hunor (az RMDSZ elnöke) is nyilatkozta, semmilyen sugallat nincsen: a Fidesszel mi partneri viszonyban vagyunk. Nem diktál nekünk, hanem számba vesszük a nemzeti érdek szempontjából legjobb lehetőségeket. Emlékeztetek arra, hogy 2007-ben és 2009-ben is Orbán Viktor azt támogatta, hogy minél több magyar jusson be Erdélyből. Most sajnos az RMDSZ korszakos hibát követ el, de ez már az ő felelőssége: mi a kettős kiütés felelősségét nem vállalhatjuk” – szögezte le Tőkés László.
A Fidesz EP-listájára való felkerüléséről szólva hozzátette: további találkozók és egyeztetések szükségesek egy ilyen döntés meghozatalához.
Az EMNP országos választmánya február 22-én, szombaton úgy döntött: nem kockáztatja az erdélyi magyarság EP-képviseletét, ezért a kialakult helyzetben nem indít saját jelöltlistát a májusi EP-választásokon, ugyanakkor azt javasolta a párt védnökének, Tőkés Lászlónak, hogy fogadja el a Fidesz felkérését, és induljon a Fidesz-listán újabb brüsszeli mandátumért.
MTI
Székelyhon.ro,

Udvarhelyszékieket is díjaztak
Az unitárius ifjúság és más felekezetű, szabadelvűen vallásos fiatalok szervezeteként működő Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) február 21–23. között közel száz részvevővel Korondon rendezte meg a 17. ODFIE versmondó és népdaléneklő versenyt. A versmondók közül a homoródszentpáli Dénes Erzsébet 2. díjat, a népdaléneklő versenyen a szintén homoródszentpáli Nagy Szilvia Csilla 3. díjat kapott. A versmondóknál különdíjban részesült a magyarandrásfalvi Nagy Sándor, a szentábrahámi Isztujka Máté és a szentegyházi Kedves Kriszta, a népdalosoknál pedig a bencédi Tamási Tivadar.
„Ez az első alkalom, hogy nem a nagyvárosi forgatagba hívlak meg titeket, hanem a székely hegyek ölére, Korondra, ahol a tyúkok is cserépedényből esznek – fogalmazott Kolozsvári Alida. – Ne félj, itt nem kell lámpalázasnak lenned. Biztonságban vagy, mert egy bölcső. Bölcsője népművészetnek, vendégszeretetnek, vidám néniknek és bácsiknak, akik mosolyogva tekintenek rád, mert a látogatókat szeretik. Daloló rigók és pacsirták köszönnek vissza a cserépvázákról, tulipánok hajolnak föléd, és árnyékukban otthon érzed magad.”
Az idei versenyre negyvenegy fiatal jelentkezett be Erdély különböző településeiről: Bencéd, Dicsőszentmárton, Homoródszentpál, Kénos, Kolozsvár, Magyarandrásfalva, Marosvásárhely, Nagyajta, Olthévíz, Pusztina, Székelyderzs, Székelykeresztúr, Székelyszentmihály, Szentábrahám, Szentegyháza, Szentgerice, Torda képviseletében, valamint a magyarországi Géberjénről. „Otthonos volt, mert első alkalommal egy faluközösség adott helyet a rendezvénynek. A Versmondó- és népdaléneklő verseny legnagyobb erénye, hogy fiatalos és vidám: a verset és a népdalt könnyed módon viszi be a fiatalok életébe” – összegezte kérdésünkre Fülöp Júlia elnök.
A megmérettetés két napját számos program egészítette ki: a pénteki Mesterek társaságában című beszélgető alkalmon vendégük volt Antal D. Csaba székelyudvarhelyi színművész és Sorbán Enikő népdalénekes. A fiatal népdalénekesek, szavalók, szárnyaikat bontogató színészek egy-egy szakmabelihez címezhették kérdéseik, választ kaphattak a felkészülésük során előforduló nehézségek megoldására. Antal Csaba vallja: „A mester nem attól mester, hogy nem követ el hibákat, hanem attól, hogy a problémákat miként kezeli: tud-e előnyt kovácsolni a hátrányból”. Végül Sorbán Enikő vezetésével a Csillagok, csillagok című népdal közös eléneklésével zárták a beszélgetéssort. Az esti táncházat Tőkés Lóránt csókfalvi unitárius lelkész vezette.
Nagy Henrietta áhítata után elkezdődött szombaton a megmérettetés. A délelőtti és délutáni versenyidőt Szász-Mihálykó Mária Bolyongás a rengetegben című kötetének bemutatója színesítette. Fellépett a Korondi Ifjúsági Néptánccsoport, és megtekintették a székelyudvarhelyi diákszínjátszó csoport, a Vitéz Lelkek Oroszlánkirály című előadását.
A gálaműsoron Ilkei Loránd népdalelőadását Fekete Hunor kísérte citerán. Hagyományaikhoz híven a gála keretében átadták a díjakat. „Az igazságosság kedvéért” a bíráló bizottság tagjait is a színpadra állították. Face Today-koncerttel zárult a verseny napja, vasárnap pedig a korondi unitárius templomban Bartha Alpár hatodik éves teológiai hallgató alkalmi szolgálatával adtak hálát a rendezvényért.
Molnár Melinda |
Székelyhon.ro,

A gordiuszi csomó
Megnyugodhatott az RMDSZ, szombaton, miután véglegesítette EP-választási listáját, és eldöntötte, az első két, azaz befutó helyen ismét Sógor Csabát és Winkler Gyulát indítja...
...s miután kis színjátékot is eljátszottak a harmadik, negyedik helyért, melyet végül is Vincze Loránd külügyi titkár, a nők képviseletében pedig Hegedűs Csilla nyert el, s miközben Eckstein-Kovács Péternek is alkalma nyílt kis szabadelvű viccelődésre: a testület által megszavazott negyedik helyről az utolsóra kérezkedett. Nyugodtan komolykodhatott és osztogathatott, hisz már tudta, egyedüli magyar pártként száll harcba a voksokért a május végi európai parlamenti választásokon, mert a szomszéd vár, ami nem is vár még, csak kis kőhalom, úgy döntött, nem indít jelöltet a brüsszeli székek elnyeréséért Erdélyben, de megvalósul a hazai magyar értelmiség pártsemleges tagjai nyílt levélben megfogalmazott igénye is – azaz, hogy az 1989-es forradalom szikra-, jelképembere semmiképp se maradjon le a jelöltlistáról –, Tőkés Lászlót a Fidesz saját jelöltjeként indítja majd a tavaszi EP-választásokon. A hazai gordiuszi csomót tehát ismét Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek kellett elvágnia.
Az Erdélyi Magyar Néppárt, mely ugyancsak szombaton ülésezett Székelyudvarhelyen, vasárnap délelőtt bejelentette, nem állítanak jelöltlistát az európai parlamenti választásokra, mert úgy vélik, az erdélyi választók megosztásával annak a veszélynek tennék ki a közösséget, hogy egyetlen képviselője se kerüljön be a brüsszeli törvényhozásba. Ennek oka – írják közleményeikben – az, hogy az RMDSZ elutasította az összefogást biztosító választási koalíciót: „az RMDSZ számára a pártérdek – a tulipán bejáratott jele – ismételten felülírta az összmagyar érdeket”. Az erdélyi magyar autonómiatörekvések képviseletére viszont továbbra is Tőkés Lászlót tartják legalkalmasabbnak. Ezért javasolják, fogadja el Orbán Viktor felkérését, és a Fidesz listáján induljon a 2014-es EP-választásokon.
Tőkés László, beteg lévén, nem vett részt a választmány ülésén, viszont levélben megírta, kész vállalni az újabb mandátumot Fidesz-színekben, csak annak ódiumát nem kívánta felvállalni, hogy a szavazatok szétosztása miatt az erdélyi magyarság EP-képviselet nélkül maradjon. Ezért fogadta el Orbán Viktor miniszterelnök felkérését.
Tehát ismét egyedül romániai magyar választási színpadon az RMDSZ. Tőle függ, lesz-e Tőkés Lászlón kívül erdélyi magyar képviselő Brüsszelben.
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),