Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Tőkés László
7977 tétel
2010. május 14.
Tőkés: magyar nemzeti unióra van szükség az Európai Unióban
Nem nagyon alkalmazkodik Szlovákia az európai környezethez – így reagált Tőkés László néppárti EP-képviselő a Duna Televízióban, a magyar állampolgárság könnyített megadásának tervére adott szlovák politikai reakciókra. Ez a kérdés csak európai összefüggésben oldható meg, félre kellene tenni minden hisztériakeltést – tette hozzá.
„Magam a visegrádi négyek megbékélési koncepciójában gondolkodnék. Csak Európában, európai összefüggésben oldható meg ez a kérdés; félre kellene tenni minden hisztériakeltést” – nyilatkozta a Duna Televízió Hattól nyolcig című reggeli műsorában Tőkés László azzal kapcsolatban, hogy csütörtökön a szlovák miniszterelnök egyes foglalkozási csoportokban akár munkahelyük elveszítését is kilátásba helyezte a magyar állampolgárságot igénylő felvidéki magyarok esetében, más szlovák politikusok pedig a szlovák állampolgárság megvonásának ötletével rukkoltak elő.
„Szerencsére Romániával, úgy tűnik, nincs ilyen gondunk. Szerbia, Ausztria sem okoz gondot. Esetleg Ukrajnában adódhat probléma, de kisebbségpolitikai szempontból ott is jó irányt vesznek a dolgok első ránézésre. Szlovákia teljesen elszigetelődik” – mondta az erdélyi és európai politikus.
Ez – Szlovákia esetében – a trianoni és a kommunista szindróma következménye – tette hozzá.
A Duna Televízió felvetésére, miszerint a Magyarországon szavazati joggal járó, vagy az a nélküli állampolgárság bevezetését tartaná-e jónak a határon túli magyarok vonatkozásában, Tőkés László így reagált: „Bennünket megfosztattak kilencven évvel ezelőtt a magyar állampolgárságtól, most visszaadják a magyar állampolgárságot. Ez az európai polgárság összefüggésében természetes. A magyar integráció részét képezi az európainak – magyar nemzeti unióra van szükség az Európai Unióban”.
A magyar állampolgárság könnyített megadásának elsősorban a szimbolikus jelentősége erős, hiszen az EU-ban ebből különösebb előnyök nem fakadnak – mondta.
„Otthon szeretnénk lenni Európában – Magyarországon is, Romániában is, Szlovákiában is. Ez a gyógyító folyamat megy végbe a kettős állampolgárság által. Gyógyuljunk már ki végre Trianon sebeiből, betegségéből, és így váljunk valóban európaivá” – nyilatkozta a Duna Televízióban Tőkés László
Erdély.ma
2010. május 16.
Levél? Titok? Tempfli József levele Tőkésnek: magánélet vagy politika?
Tempfli József Tőkés László válása kapcsán írt az EP-képviselőnek. Két szakértőt: Bíró Bélát és Bakk Miklóst szólaltattunk meg az ügyben.
Két hete nagy port kavart az erdélyi – és magyarországi – sajtóban az a levél, amelyet Tempfli József címzett Tőkés Lászlónak, az EP-képviselő válása kapcsán. A levél .pdf formában (innen letölthető) eljutott az erdélyi magyar sajtó minden orgánumához, azzal a megjegyzéssel: szerzője azt eredetileg magánlevélnek szánta.
“Később a tudomásomra jutott, hogy levelemet egy harmadik személy, történetesen újságíró is olvashatta, ezért úgy érzem helyesnek, hogy a levél tartalmát a széles közvélemény is megismerhesse” - állt a levélhez csatolt, szintén Tempfli József által aláírt szövegben.
A levelet többek között az Új Magyar Szó idézte cikkében, ezt az írást vette át a Magyar Távirati Iroda (MTI) is. Tőkés László sajtófőnöke, Demeter Szilárd közleményben reagált az ÚMSZ cikkére, idézve többek között a római katolikus püspökség álláspontját, amely “teljes mértékben elhatárolódik Tempfli József nyugalmazott püspök levelétől és annak nyilvánosságra hozatalától, a római katolikus egyház mint ahogy eddig, ezután sem kíván senki magánéleti problémáiba beleszólni”.
Ugyanakkor hozzátették: “(...)Bíró Rozália nagyváradi alpolgármester asszony (...) azzal kereste fel a nyugalmazott katolikus püspököt, hogy Tőkés Edith a kétségbeesés szélén áll, a reformátusok nem védik meg őt, ezért kérnék a Tempfli atya által biztosítandó védelmet”. Az alpolgármester az MTI megkeresésére nem kívánt nyilatkozni az ügyben.
A Transindex politológiai, társadalomtudományi szakértők segítségét kérte a levél és kontextusa értelmezéséhez, akik közül ketten: Bíró Béla újságíró, egyetemi adjunktus és Bakk Miklós politológus, egyetemi adjunktus vállalták, hogy megszólalnak az ügyben. A továbbiakban kettejük véleménye olvasható.
Bíró Béla: Erkölcs és politika
Tempfli püspök és Tőkés László kapcsolatának hátterét nem ismerem. Az azonban a levél egy explicit passzusából is bizonyosnak látszik, hogy megszületésében a két felekezet közti nézetkülönbségek is szerepet játszanak (lásd válás!). Politikai implikációk sem zárhatóak ki, amennyiben Tőkés László személye révén az új magyar hatalom sokkal szorosabban kötődik az erdélyi reformátussághoz, mint a katolikus felekezethez.
A kérdésfelvetés mindazon által a fentiektől függetlenül is jogosultnak látszik, s egy normális demokráciában nem is maradhat el. Tőkés László karizmája ugyanis nem csak papi hivatásával függött össze, hanem erkölcsi radikalizmusával is. Az akkor még püspök-politikus európai választásokon elért sikere első sorban annak volt köszönhető, hogy székelyföldi választói az erkölcsi promiszkuitással vádolt „hivatásos politikusokkal” szemben a politika erkölcsi tisztaságát, az egyenes beszédet, a meg nem alkuvást, az egyéni és nemzeti tisztességet látták a jelöltben megtestesülni.
Vélekedésük elsősorban azon a civilkurázsin alapult, melynek Tőkés László 1989 decemberében tanújelét adta. Ezt a bátorságot a későbbiekben Tőkés sokak által érzékelt emberi gőgje, hiúsága, rajongói iránti tiszteletlensége sem árnyékolhatta be. (Nem emlékszem például egyetlen olyan nyilvános összejövetelre sem, melyen Tőkés László ne várakoztatta volna meg lelkes híveit.)
Feltehetően ez az oka annak, hogy a házasságával kapcsolatos botrányok, a házastársak közti nyilvánossá vált és kölcsönös gyűlölködés, engem sem igazán lepett meg. Azok közé tartoztam, akik jóval korábban is aggódtak amiatt, hogy az erkölcsi parancsolatok jegyében fellépő politikus morális alkata potenciális veszélyt jelenthet a képviselni szándékolt értékekre is. A veszély annál jelentékenyebb, mivel nyilvánvaló: a romániai magyar közösség (és minden más közösség) közösségként való fennmaradása valóban erkölcsi kategóriák függvénye. Ezt ma már a nyugat-európai szakirodalomban is mind többen látják.
Az, ha valaki a pátosszal vallott erkölcsi kategóriákat, a másik ember (és a másik közösség) emberi (és közösségi) méltóságának tiszteletét, a kölcsönösség és az alázat keresztény parancsát csak másokra tartja érvényesnek, sőt az erkölcsöt a másként gondolkodók megbélyegzésének és nem önnön életvezetésének elvi alapja gyanánt használja, csakis a közösség politikai, kulturális, hitéleti törekvéseinek lejáratását eredményezheti.
Igen, Tőkés László joggal állapítja meg, hogy a magyar kérdés európai árfolyama meglehetősen alacsony. De vajon ennek – a nyugati államok Trianon miatti lelkiismeret-furdalása és önnön kisebbségeiktől való félelme mellett – nem lehet-e az egyik oka éppen azoknak az embereknek az erkölcsi minősége, a személyközi kapcsolatokban megnyilvánuló érzéketlensége, akik a kérdést Nyugat Európában forgalmazzák?
Az a tény, hogy fölmerülhet a gyanú: Tőkés László a testvérével mondatja el a feleségéről azt, amit ő – az egyértelmű megbotránkoztatás kockázata nélkül – nem mondhat el, s amire a Tempfli püspök által kifogásolt hallgatás is vallani látszik, meglehetősen aggasztó.
Kétségtelen, hogy vannak az emberi együttélésnek olyan határhelyzetei, melyek – egyébként nem a felek alkatától függetlenül – megoldhatatlanoknak vagy időről-időre majdnem megoldhatatlanoknak mutatkoznak. (Ezt több mint negyven év boldog házasélet után is állíthatom.) Ezért végső esetben a házasság felbontása sem tekinthető erkölcstelennek. Legalábbis önmagában. Az azonban, hogy a válás közös megegyezéssel, egymás emberi méltóságának tiszteletben tartásával történjen, továbbra is alapvető erkölcsi követelmény marad. És meggyőződésem, hogy kellő tapintattal és empátiával valóban megoldható.
A tapintat és az empátia hiánya azonban olyan emberi fogyatékosságok, melyek egy politikus esetében katasztrofális következményekkel járhatnak. A képviselt közösségre nézve is, illetve főként arra. (Lásd Magyarország!) A politika és az erkölcs értékei mindazonáltal nem azonosak. De nem is függetleníthetőek egymástól. És végképp nem akkor, ha valaki éppenséggel egybemosásukat tartaná kívánatosnak.
Következésként aligha tekinthető a házastársi szennyesben való méltatlan turkálásnak, ha valaki erre figyelmeztet.
Bakk Miklós: Merre moralizáljon Tőkés?
Azt hiszem, bármilyen elemzése, minősítése Tempfli József Tőkés Lászlóhoz címzett levelének, akár annak tartalmára, akár a küldő vagy címzett szándékaira nézve olyan hiba, amelyet messze el kell kerülnünk. Bármilyen morális igazságot kívánnánk itt megosztani, az óhatatlanul az ügy politikai kontextusába épül be, ami tovább erősíti azt az egyre dominánsabb észleletet, hogy a moralizálás itt most a politika álruhája.
Mindazonáltal, épp ezt szem előtt tartva, van néhány tanulsága az ügynek. El lehet gondolkodni azon, hogy annyi hazai politikus magánéleti válsága (válása) közül miért ez bulvárosodott a legerőteljesebben, és miért épp ebben látnak többen több politikai lehetőséget, mint más politikusok hasonló magánéleti megpróbáltatásában.
Ugyanis mifelénk is inkább az európai politikai stílus és mentalitás terjed, amely – szemben az amerikaival – nem tulajdonít kiemelt hitelesítő erőt a politikus magánéletének, szemben közéleti tetteivel, megnyilatkozásaival. Persze, mondhatnók: Tőkés László kivétel, hiszen ő egyházi személy (volt), és egyébként is, az erőteljesen moralizáló nyelvet az erdélyi politikában ő honosította meg.
Nos, szerintem épp ebben van a tanulság. Tőkés László valóban moralizálja a politikát, de ha jobban odafigyelünk, ennek a moralizálásnak a csapásiránya sohasem a magánélet, a magánerkölcs, hanem valami hiányzó közéleti éthosz számonkérése. Vagyis a moralizálása inkább politikai nyelv és nem etikai szigor (ahogy ez az amerikai közéleti szereplőkkel szemben viszont hangsúlyosabb szokott lenni).
Persze, lehet arról vitázni, hogy mire jó egy ilyen politikai nyelvezet, úgymond „korszerű-e”, a tény azonban az, hogy egyelőre „van rá igény”, és sokan látnak benne táborszervező erőforrást. Azt hiszem, ennek a nyelvezetnek a jövője még nem dőlt el. Ha abba az irányba változik, hogy alkalmas lesz a nálunk alakuló demokrácia hiányzó morális alapjának számonkérésére, akkor a modern értékkonzervativizmus megteremtője lesz Erdélyben. Ha ez nem sikerül, akkor megmarad egy politikai zárvány nyelvezetének. Addig is: Tőkés László épp magánéleti válsága kapcsán gondolkodhat el, merre is terelje a politikában moralizáló hajlamát.
Transindex.ro
2010. május 20.
Tiltakozó nyilatkozat
Románia kellős közepén, Székelyföldön egy 700 000-es lélekszámú székely-magyar közösség él. Még a legvadabb időszakban, a „Ceauşescu érában” sem sikerült az etnikai arányokat oly mértékben fellazítani, hogy a tömbmagyar vidék lakóinak identitása, kultúrája veszélybe kerüljön – márpedig erre a véres kezű diktátor nem sajnálta a fáradságot.
A diktatúra bukása után – amint erre számtalan alkalommal felhívtuk a nemzetközi közösség figyelmét – tovább folytatódott a demokratikus álca alatti többségi „homogenizáció”, az etnikai arányok megváltoztatása, a nemzeti kisebbségek megfélemlítési kísérlete.
Az ortodox expanzión túlmenően a nemzetállami törekvéseket dédelgető mindenkori államhatalom bevett gyakorlataként említhetjük Székelyföld militarizálását (túlzott mértékben telepítettek katonai egységeket a nagyobb magyar városok közelébe), valamint az állami erőszakszervezetek fölös mértékű megerősítését.
Az állampolgárok biztonságát megvédeni hivatott testület tagjai között elenyésző számban találunk olyanokat, akik magyar nemzetiségűek vagy ismerik a magyar nyelvet (Romániában csak az idén nyitották meg a Rendőrakadémia kapuit a magyar nemzetiségű fiatalok előtt; – mostantól évenként tizenöt helyet biztosítanak a magyar fiatalok számára Bukarestben.).
A Románia más vidékeiről idevezényelt karhatalmisták számára veszélyességi pótlékot biztosítanak – miközben az etnikai indíttatású, magyarok ellen irányuló atrocitások száma az utóbbi időben aggasztó módon elszaporodott. Ezeket nem ritkán a katonaság, a rendőrség és a csendőrség kötelékében szolgáló személyek, vagy azok családtagjai követik el.
A legutóbbi „magyarverések” kronológiája a következő:
2009. novemberében hajnali 3 óra körül az egyik kézdivásárhelyi (Târgu Secuiesc) pizza-étterem közelében levő parkolóban hat román fiatal súlyosan bántalmazott egy 22 éves berecki magyar fiatalt, aki szerencsétlenségére éppen akkor lépett ki telefonálni. Miután megszólították, hogy ne beszéljen telefonján magyarul, a támadók földre tiporták és összerugdosták, eltörték az egyik karját, és bal tenyerébe szúrtak. (Ezt megelőzően ismeretlen tettesek több alkalommal is megrongálták a környéken található helységnévtáblákat, festékszóróval lefújták Kézdivásárhely, illetve a hozzá tartozó települések magyar feliratait.)
2010. április 5-én súlyosan bántalmaztak több magyar fiatalt, akik a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Szeben megyei rendezvényén vettek részt Szászmedgyesen (Mediaş). Az ifjúsági összejövetelnek otthont adó medgyesi székházban 20 óra körül több ismeretlen jelent meg, akik a szervezők többszöri felszólítása ellenére sem voltak hajlandók távozni, mi több, verbálisan és tettlegesen is bántalmazták a magyar fiatalokat. Két súlyosan sérült magyar fiatalt mentővel kellett kórházba szállítani. A támadók jelentős anyagi károkat is okoztak, bútorokat rongáltak meg, üvegtárgyakat törtek össze.
2010. április 23-án, a Szent György-napok egyik éjszakáján két szórakozó gidófalvi fiatalembert vertek el a csendőrök Sepsiszentgyörgyön (Sfântu Gheorghe). Egy szóváltásba beavatkozó csendőrjárőr a fiatalokat leütötte, földre teperték, majd a járőrkocsi felé tuszkolták őket. Személyi tárgyaikat elvették, majd a csendőrségre szállították őket, ahol tovább folytatták az ütlegelést. Ott már öten estek nekik, leütötték, hajuknál fogva felemelték, és tovább verték őket. Negyedóra után bármiféle jegyzőkönyvfelvétel nélkül szélnek eresztették őket.
Legutóbb, 2010. május 15-én, szombaton hajnalban ugyancsak a székelyföldi Kézdivásárhelyen ismeretlen személyek hat marosvásárhelyi fiatalt – köztük három újságírót – bántalmaztak, mert magyarul beszéltek. Egy tízfős csoport provokált ki tömegverekedést. A megtámadott fiatalok szerint a támadók azt kiabálták, hogy ne beszéljenek magyarul. Karácsonyi Zsigmond, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének ügyvezető elnöke arra kérte a sajtót, figyeljen oda az esetre, mert az egyik támadó egy román katonatiszt fia, ezért szerinte a hatóságok el akarják tussolni az ügyet, és egyszerű utcai verekedésként kezelik azt.
Felszólítjuk a román kormányt, kiemelten Vasile Blaga belügyminisztert, hogy a magyar nemzetiségű román állampolgárok adólejeiből is fenntartott állami erőszakszervezetek körében haladéktalanul vessen véget az etnikai gyűlöletnek. A történelmi Székelyföld sem nem gyarmat, sem pedig nem terroristafészek, hogy szükségesnek és indokoltnak lássék ilyen mértékű ellenséges érzület azok részéről, akik az állampolgárok védelmére és biztonságára esküdtek fel.
Ugyanakkor felszólítjuk az illetékes hatóságokat, hogy nemzetiségre való tekintet nélkül járjanak el az erőszakos cselekmények elkövetőivel szemben. Az erőszak csak erőszakot szül – márpedig a jelenlegi áldatlan gazdasági helyzetben, az állampolgárok elkeseredettségét kihasználva a szélsőségesek könnyűszerrel teret nyerhetnek.
Idén márciusban emlékeztünk meg Marosvásárhelyen a húsz évvel ezelőtti „Fekete Március” szomorú eseményeiről, amikor is román embereket uszítottak a békés magyar tüntetőkre.
Ne hagyjuk, hogy az etnikai konfliktusok újból lángra kapjanak!
Felkérjük a nemzetközi közvéleményt, hogy gyakoroljon nyomást a román kormányra az ügyek gyors kivizsgálása érdekében, hogy az egységesülő Európában ne cipeljük tovább terhes történelmi örökségünket, az etnikai szembenállásra és gyűlöletre épített nacionálkommunista állami és társadalmi gyakorlatot.
Strasbourg, 2010. május 19.
Tőkés László, EP-képviselő
Nyugati Jelen (Arad)
2010. május 25.
Lépésről lépésre az érmelléki autonómiáért
Bár nem újkeletű az elképzelés, a folyamat még meglehetősen a kezdeti stádiumban van. Azt, hogy pontosan milyen elképzelések mentén indulhat meg az érmelléki autonómiáért való küzdelem, dr. Szilágyi Ferenc Kitekintőnek adott válaszai mutatják be.
Az autonómia ötlete több szempontból is kedvező lenne az érmelléki térségnek, és nem csupán a magyar nemzetiségű lakosoknak. A romániai régiók beosztása jelenleg felülvizsgálat alatt van, ennek megfelelően lenne lehetőség ésszerű, működőképes egységek létrehozására. Mindez kiemelt jelentőséggel bír a közpénzek elosztásánál. Emellett egy nagyobb önállósággal bíró közigazgatási egység megkönnyítené – többek közt – az együttműködést a magyarországi határ menti régiókkal is.
A közelmúltban indult meg az Érmelléki Autonómia Fórum szervezése. Az első rendezvényre Érmihályfalván került sor – többek között – olyan politikusok részvételével, mint Tőkés László európai parlamenti képviselő, EMNT-elnök, Toró T. Tibor EMNT-alelnök, stb. A fórum igen sikeres volt, nemcsak előadásokból és beszélgetésekből állt, hanem döntések is születtek.
Érmihályfalván választották meg az autonómia-tervet kidolgozó bizottság tagjait is. A jelenlévők szavazatai alapján az Érmellék Autonómia Kezdeményező Bizottság elnöke dr. ifj. Szilágyi Ferenc lett. A Kitekintő az Érmelléki Autonómia kérdésével kapcsolatosan az elnökkel készített interjút.
- Honnan indult az új Autonómia Mozgalom: az EMNT kezdeményezése, vagy a partiumi-érmelléki lakosok fejezték ki igényüket az autonómiára?
- Az autonómia mint lehetőség már néhány éve közbeszéd tárgyát képezi, elsősorban az érmelléki értelmiség körében. Nem egy határozott, célratörő igényre gondolok, de valami folyamatosan lóg a levegőben. Voltak olyan kezdeményezések, melyek az Érmellék mint regionális egység, kistérség kihangsúlyozására törekedtek. A legfontosabb az volt, amikor néhány éve több érmelléki önkormányzati RMDSZ kezdeményezte egy önálló területi szervezet megalakítását, hiszen nyilvánvaló, hogy az itteni magyarság más kihívásokkal néz szembe, más hétköznapi realitásokat él át, mint a megye más részein, kisebbségben, nyelvszigeten és szórványban élők. Az eltérő nyelvi helyzet eltérő lehetőségeket is jelent. Sajnos, az akkori kezdeményezés az RMDSZ megyei szervezetének ellenállása miatt elbukott.
Én regionális földrajzi szemmel közelítettem meg a kérdést, disszertációmban is az Érmellék és a Partium közigazgatási kérdéseit kutattam. Más, már működő modelleket próbáltam alkalmazni az itteni helyzetre, illetve sajátos megoldásokat is kidolgoztam. Ezekre figyeltek fel, elsősorban az itteni magyar jobboldal képviselői, a Magyar Polgári Párt, az EMNT vezetése és személyesen Tőkés László. Lassan megfogalmazódott bennünk, hogy ki kell mondani végre mindazt, ami már régóta kimondatlan volt. Emellett fontos megemlíteni, hogy más kezdeményezések is léteznek. Az EMI (Erdélyi Magyar Ifjak) nagyváradi szervezete is kiforrott koncepcióval rendelkezik, de már az érmihályfalvi autonómia-fórum szervezésekor is függetlenek kerestek meg saját elképzeléseikkel.
- Kik állnak pontosan a kezdeményezés mögött? Civil mozgalom, politikai pártok, stb? Milyen a viszony például a SZNT-vel vagy az Autonómia Tanáccsal?
- Az autonómia sokáig tabutémának számított Erdélyben. A csendet Székelyföldön az SZNT, a Partiumban az EMNT törte meg. Így tehát a válasz a kérdés első felére az, hogy az EMNT mint szervezet áll mögötte, bár itt átfedések vannak a bihari MPP szervezetével is, melynek én magam is tagja vagyok. Megemlíteném ugyanakkor, hogy Török László RMDSZ-es politikus is megemlítette az érmelléki autonómia szükségességét. Így ezt az igényt ők is érzik, bár konkrétummal nem álltak elő, sőt a megyei ügyvezető elnök legutóbbi nyilatkozatában megpróbálta elbagatelizálni ennek a jelentőségét. A mi feladatunk (Autonómia Kezdeményező Bizottság) lesz, hogy megtaláljuk a kapcsolatot az RMDSZ-en belül mindazokkal, akikkel létezik közös nevező ebben a témában.
Az SZNT-vel én közvetlenül nem állok kapcsolatban, de természetesen támogatom kezdeményezéseiket. Ők jóval előttünk járnak, megpróbálunk majd felzárkózni hozzájuk, és lépést tartani velük. Olyan koncepciót kell kidolgoznunk a Partiumban, amely kompatibilis a székelység igényeivel, hogy akár közösen léphessünk fel a továbbiakban.
- Hogyan reagált a kezdeményezésre a partiumi közvélemény?
- Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy egyöntetűen mellénk álltak. Ez nem is csoda, hiszen itt nincsenek olyan hagyományai az önrendelkezésnek, mint a székelyeknél. A többség nem ismeri a kifejezés valós tartalmát, így sokan inkább kíváncsian, mások bizalmatlanul szemlélik kezdeményezésünket. Természetesen nagyon sokan örülnek a felvetésnek, de pontos adatot nem tudnék mondani, hogy ez a népesség mekkora szegmensét teszi ki. Remélem, hogy nem keveset. Az SZNT-vel ellentétben nekünk kétfrontos munkát kell elvégezni. Meg kell értetnünk a kormányzattal, hogy az önrendelkezési igényünk nem jelent veszélyt Romániának, eközben pedig a lakosságnak is meg kell magyaráznunk, hogy milyen lehetőségek rejlenek ebben.
- Bemutatná néhány szóban az Érmelléket? Mely tényezők teszik indokolttá és miért éppen most az autonómiamozgalom beindítását?
Az Érmellék egy partiumi, határ menti tájegység. Mintegy 150.000 lakosa van a történelmi Bihar, Szilágy és Szatmár területén. Déli felében a magyar etnikum erőfölénye túlnyomó, és területileg összefügg a kisebb, de hasonlóan magyar Hegyközzel. Az Érmellék északi felében a magyar és román etnikum aránya szinte azonos. Az, hogy milyen határok között kezdeményezzük az önrendelkezést, még vita tárgyát képezi, és véglegesen persze még sokáig nem is fog eldőlni. Legvalószínűbb azonban, hogy a „magterület” a Sebes-Körös és Kraszna folyók közötti határsáv (a Hegyközzel együtt), melynek 130.000 lakosa van, és ebből 100.000 magyar anyanyelvű. Hogy miért most? Az elmúlt években magyar nemzetpolitika és nemzetstratégia nem létezett. A december ötödikei népszavazás szintén letargiát okozott. Most kezd visszatérni a hitünk.
- Nem tartanak-e attól, hogy a kezdeményezés hatására – ismerve a székelyföldi autonómiatörekvéseket rendre elutasító országos reakciókat – az etnikumok békés egymás mellett éléséről közismert Partiumban is megjelenhetnek az etnikai feszültséget generáló politikai hangok?
- Én személy szerint jelenleg jobban tartok a magyar-magyar ellentét blokkoló hatásaitól, mint a román-magyar szembenállástól. Emellett pedig úgy gondolom, hogy ezt a kockázatot vállalnunk kell, nem lehet állandóan kompromisszumot kötni és megalkuvóan viselkedni. Ilyen kockázatvállalás nélkül ma a világon sehol nem létezne területi autonómia.
- Nem lenne-e célszerűbb – főként gazdasági szempontból – az Erdélytől magát mindig határozottan „leválasztó", egységes Partium számára kezdeményezni a területi autonómiát? Nem profitálna-e abból többet a vidék magyarsága?
- Ez a kérdés bennünk is motoszkál. Azt nem tudom, hogy ez a partiumi autonómia mitől lenne magyar. A Partium népességének negyede tartozik nemzetünkhöz, és jól tudjuk, hogy ez jelenleg Romániában még arra sem elég, hogy kielégítően rendeződjön például a magyar feliratok és a nyelvhasználat ügye. Nagy kérdés, hogy változna-e valami egy ilyen regionális és nem-etnikai jellegű összautonómiával. Azt mindenesetre kezdeményezni fogjuk, hogy az ország régióinak átszervezésekor a Partiumot önállósítsák. Ebben találkozik az érdekünk úgy a helyi románság, mint a régiók átalakítását szintén kérő székelyek igényével. Amire oda kell majd figyelnünk, hogy a Partiumi Régió kétnyelvűként alakuljon meg. Egy ilyen területegység létrejötte nem zárja ki az érmelléki autonómia létezését.
- Tervezik-e referendum kiírását a kérdésben?
- Ez még nagyon távoli lépés. Nem szabad ennyire előre szaladnunk, egyelőre a helyi identitást kell megerősíteni. A jövőben persze erre is szükség lesz.
- Milyen esélyt lát a céljak elérésére? Milyen lépésekben képzelik a megvalósulást?
- Figyelembe véve, hogy a magyarság ezt csak egységesen tudja elérni, azt gondolom, hogy jelen pillanatban kicsi az esély. Nagyon eltávolodott egymástól a közember és a politikai vezető, a helyi kis magyar társadalmat is politikai és szociális árkok tagolják. Ha nem sikerül legalább a stratégiai fontosságú kérdésekben összhangot elérni, úgy nem csak autonómia nem lesz, de néhány év múlva még a magyar képviselet is megszűnik majd. Ami a lépéseket illeti, nem tervezünk sokkal előre. A következő két lépés: egy nemzeti érdeket szolgáló és működőképes stratégia megtervezése, és a lakossággal folytatott folyamatos kapcsolattartás, párbeszéd megvalósítása.
Kitekintő
Erdély.ma
2010. május 26.
Az EMNT nyilatkozata a kettős átvilágítás tárgyában
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Elnöksége üdvözli a Temesvári Kiáltvány 20. évfordulóján megszületett romániai átvilágítási törvényt, melynek értelmében a volt kommunista nomenklatúra tagjai öt évig nem tölthetnek be sem államfői, sem képviselői, sem kormány-, sem polgármesteri vagy alpolgármesteri, sem önkormányzati képviselői, sem bíró vagy ügyészi, sem egyéb állami tisztséget.
A törvény hatálya alá esnek mindazok, akik vezetői tisztséget töltöttek be a Román Kommunista Pártban (RKP) és a Kommunista Ifjúsági Szövetségben (KISZ) valamint ezek jogelőd szervezeteiben, továbbá azok, akik ezen szervezetek fizetett aktivistái voltak akár országos, akár regionális szinten. Szintén vonatkozik az egykori államtanácsi, minisztertanácsi tagokra, valamint a volt államtitkárokra és néptanácsi vezetőkre is, de nem feledkezik meg a kommunista diákszervezeti elnökökről és alelnökökről sem. A pártakadémia egykori vezetői sem tölthetnek be köztisztséget a jogszabály értelmében, mint ahogy azon személyek sem, akik bizonyíthatóan tagjai voltak a Szekuritáténak, vagy együttműködtek a kommunista titkosrendőrséggel. A legfelsőbb bíróság, a milícia egykori vezetőire, valamint Románia külképviseleteinek korábbi irányítóira is vonatkozik a törvény.
A múlttal való őszinte szembenézés és a társadalmi megtisztulás jegyében az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöksége javasolja, hogy a hivatkozott törvény szerinti átvilágítás terjesztessék ki magyar közösségünk összes meglévő, továbbá a jövőben létrehozandó társadalmi-közéleti és politikai testületeink tagjaira is.
Ez már csak amiatt is szükséges, mivel az anyaországban az új magyar kormány nemzetpolitikai rendszerváltozást készít elő. Ennek beszédes tanújele az állampolgársági törvény módosítása, valamint a Nemzeti Összetartozás Napjára vonatkozó törvényjavaslat is. Ezért az EMNT Elnöksége felkéri az új nemzeti kormányt, hogy az elszámoltatás gyakorlatát terjessze ki a határon túlra is, hiszen az elmúlt nyolc év támogatáspolitikája valós kormányzati és társadalmi ellenőrzés hiányában sokszor a közösségépítés helyett az egypártrendszer és klientúrájának építését szolgálta.
Trianon 90. évfordulóján, demokratikus jogállamiságunk 20. esztendejében csak így kezdhetjük el érdemben Trianon és a kommunizmus ütötte sebek gyógyítását. A kettős átvilágítás véget vethet az nemzetromboló testvéri szembenállásnak, külső és belső erőtartalékainkat felélő, de a felelősséget mindig elhárító posztkommunista kétkulacsos politikának.
„Minden magyar felelős minden magyarért” – ebben a szellemben kívánjuk a megújulást és a nemzeti együttműködés rendszerét szolgálni.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Elnöksége nevében
Tőkés László elnök, EP-képviselő
Toró T. Tibor ügyvezető elnök
erdon.ro
2010. május 26.
EMNT: terjessze ki az elszámoltatást a határon túlra a magyar kormány
A Tőkés László által vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) felkéri az új magyar kormányt, hogy az elszámoltatás gyakorlatát terjessze ki a határon túlra is - olvasható a szervezet szerdai közleményében.
A Tőkés László elnök és Toró T. Tibor ügyvezető elnöke által aláírt, az MTI bukaresti irodájához eljuttatott dokumentum szerint az elmúlt nyolc évben a magyar kormány határon túli magyarokra vonatkozó támogatáspolitikája valós kormányzati és társadalmi ellenőrzés hiányában sokszor "az egypártrendszer és klientúrájának építését szolgálta közösségépítés helyett"
MTI
2010. május 27.
Az EMNT elnöksége kettős átvilágítást kér
"Véget vethet a nemzetromboló testvéri szembenállásnak"
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöksége nyilatkozatban üdvözli a Temesvári Kiáltvány 20. évfordulóján megszületett romániai átvilágítási törvényt, mely értelmében a volt kommunista nómenklatúra tagjai öt évig nem tölthetnek be sem államfői, sem képviselői, sem kormány-, sem polgármesteri vagy alpolgármesteri, sem önkormányzati képviselői, sem bírói vagy ügyészi, sem egyéb állami tisztséget.
Ugyanakkor, "a múlttal való őszinte szembenézés és a társadalmi megtisztulás jegyében" javasolja, hogy az átvilágítást terjesszék ki "magyar közösségünk összes meglévő, továbbá a jövőben létrehozandó társadalmi-közéleti és politikai testületeink tagjaira is"(…), "mivel az anyaországban az új magyar kormány nemzetpolitikai rendszerváltozást készít elő". Az EMNT felkéri a magyar kormányt, hogy "az elszámoltatás gyakorlatát terjessze ki a határon túlra is, hiszen az elmúlt nyolc év támogatáspolitikája valós kormányzati és társadalmi ellenőrzés hiányában sokszor a közösségépítés helyett az egypártrendszer és klientúrájának építését szolgálta".
"Trianon 90. évfordulóján, demokratikus jogállamiságunk 20. esztendejében csak így kezdhetjük el érdemben Trianon és a kommunizmus ütötte sebek gyógyítását. A kettős átvilágítás véget vethet a nemzetromboló testvéri szembenállásnak, külső és belső erőtartalékainkat felélő, de a felelősséget mindig elhárító posztkommunista kétkulacsos politikának". A Tőkés László elnök és Toró T. Tibor ügyvezető elnök által aláírt nyilatkozat szerint az EMNT elnöksége a "Minden magyar felelős minden magyarért" szellemben kívánja a megújulást és a nemzeti együttműködés rendszerét szolgálni.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)
2010. május 27.
Közéleti személyiségek a kettős állampolgárságról: „Trianon jóvátétele”
Elsöprő, 97 százalékos többséggel fogadta el tegnap az országgyűlés az állampolgársági törvény módosítását, amely megkönnyíti a határon túli magyarok számára a magyar állampolgárság megszerzését. Szlovákia magyarellenes lépéssel válaszolt. Az erdélyi magyar politikusok, közéleti szereplők, művészek, sportolók túlnyomó többsége örömmel fogadta a hírt, hogy a magyar Országgyűlés megszavazta a határon túli magyaroknak állampolgárságot biztosító törvényt. A Krónika által megszólaltatott személyiségek többsége élni is fog a jogszabály adta lehetőséggel.
Meghatódva gondol vissza nagyszüleire a magyar állampolgársági törvény módosítása kapcsán Tőkés László európai parlamenti képviselő. Tőkés a Krónikának elmesélte: nagyanyja, Vass Istvánné Máté Ilona Szépkenyerűszentmártonban, Erdély egyik legszebb nevű falujában volt tanítónő, s a trianoni békediktátumot követő impériumváltozáskor nem volt hajlandó hűségesküt tenni a román államnak, ezért elbocsátották állásából. Nagyapja, Tőkés József a Háromszéki Református Egyházmegye esperese volt, 1940 és 1944 között pedig az Országgyűlés felsőházának tagja. 1944-ben a Maniu-gárdisták halálfejet rajzoltak az ajtajára – mesélte az EP-képviselő.
„Európai polgárok és magyar nemzetpolgárok lehetünk egyazon időben. Reméljük, a továbbiakban nem kell félnünk a hasonló retorzióktól” – fogalmazott Tőkés. Hangsúlyozta: Trianont minden határon túlra szakadt magyar család megszenvedte, s most megtörtént a jelképes jobbá tétel, amelyet remélhetőleg ennek a sebnek a begyógyítása követi egy egységes Kárpát-medencei nemzetpolitika alapján. „Édesanyám és édesapám szavai csengnek a fülembe. Azt mondták: amit elrontottak, jóvá kell tenni. Kilencven éve olyan rontás történt a magyar nemzettel, amit ideje jóvátenni” – folytatta Tőkés László. Mint hangsúlyozta, gratulál a törvénytervezet kezdeményezőinek, akik meglátása szerint beírták nevüket a történelembe. „A nemmel szavazó Gyurcsány Ferenc és társai azonban végképp kiírták magukat a politikából, és beírták nevüket a nemzetárulók fejezetébe” – szögezte le Tőkés. Kijelentette: ő maga biztosan kérvényezni fogja a magyar állampolgárságot, és úgy véli, ezt minden, magára valamit is adó határon túli megteszi majd, ugyanis igaznak látja a mondást, mely szerint az a magyar, akinek fáj Trianon.
Az RMDSZ ügyvezető elnöke, Takács Csaba szerint is Budapest egy jóvátételi politikai döntést hozott válaszul az évtizedek során sok elhibázott, határon túli magyarokat sújtó döntés ellensúlyozásaként. Az ügyvezető elnök azonban nem árulta el, hogy ő maga igényli-e majd a kettős állampolgárságot. „Ez egy személyes ügy, én sem kérdem meg senkitől, hogy felveszi-e a magyar állampolgárságot vagy sem” – szögezte le. Takács Csaba hozzáfűzte, hogy amennyiben a magyar kormány a szövetség támogatását kérik, az RMDSZ – akárcsak a kárpótlási jegyek, magyar igazolványok vagy oktatási támogatás esetében, szívesen vállalja a közvetítői szerepet.
Üdvözli a kezdeményezést és örül az elfogadásának Biró Rozália, Nagyvárad RMDSZ-es alpolgármestere, a szövetség SZKT-elnöke is. „A december 5-i sikertelen népszavazás okozta sebet, amelyet magunkban hordunk, pont ilyen és hasonló döntésekkel, mindennapi együttműködéssel és kölcsönös felelősségvállalással lehet begyógyítani” – fogalmazott. Mint elmondta, maga is igényelni fogja a magyar állampolgárságot, ha gyakorlatba ültetik a törvényt, és meghatottan gondol arra, hogy gyermekeinek 76 és 74 esztendős nagyszülei is megérhették ezt a napot.
„Fontos gesztus, amely valamelyest oldja a 2004. december 5-i sérelmeket” – jelentette ki Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke, aki szintén igényli a kettős állampolgárságot. „A magyarság nem élhet kérdőjelekkel, és fontos, hogy az anyaországi magyarok a határokon kívül élő magyarság felé tudjanak fordulni, mert elérkezett az ideje az összefogásnak” – mondta Borboly, aki szerint ezt sugallja az Országgyűlésben lezajlott szavazás is, ugyanis néhány kivétellel minden parlamenti frakció az indítvány mellett szavazott. „Ez jó alap lehet az újrakezdéshez” – szögezte le Borboly, kifejtve, hogy a magyar állampolgárságot nem azért kérik majd az erdélyi magyarok, hogy elhagyják szülőföldjüket, sem az ottani társadalmi juttatásokért, hanem azért, mert ez nekik kijár. A Hargita megyei közgyűlés elnöke ugyanakkor bízik abban, hogy a magyarországiak is hamarosan meggyőződnek arról, hogy a határaikon túl élő magyarság nem akarja a munkahelyeiket elvenni.
„Minden székely ember szívében benne él, hogy a magyar nemzet része, az elmúlt ezer évben ez így volt, de az elmúlt kilencven év után nagyon jól jött a magyar Parlament szinte egyhangú döntése” – fogalmazta meg Tamás Sándor. A háromszéki önkormányzat elnöke elmondta: „eddig is arccal Budapest felé, a magyar nemzet kulturális értékei felé tekintve éltünk, ezt erősítette meg az erdélyi magyarságban a magyar Országgyűlés döntése”. A döntés erős szimbolikus töltete mellett, annak gyakorlati haszna is ismert, és az Európai Unió sok országában elfogadott, fogalmazott Tamás Sándor. Az önkormányzat elnöke szerint a jelenlegi magyar kormány, amelynek sok tagját régről ismerik, olyan partnere lehet Erdélynek, Székelyföldnek, amely nemcsak a kettős állampolgárságot szavatolja, hanem a székelyföldi területi autonómia kivívásában is komoly támogató hátországot jelenthet.
A Maros megyei önkormányzat elnöke, Lokodi Edit Emőke úgy érzi: a tegnap elfogadott törvénnyel nem egy többletjogot kapott, hanem visszakapta azt, ami neki jár. „Nem én döntöttem a határok átrajzolásáról, ezt a nagyhatalmak tették. Marosvásárhelyi magyar nemzetiségű, román állampolgárként én mindig is magyarnak éreztem magam. Ennek neveltek szüleim és ennek neveltem én is a gyermekeimet” – fogalmazott. Szerinte a jogorvoslással az anyaországi politikum lényegében megerősítette a határon túlra szakadtakban az együvé tartozás érzését. Lokodi Edit Emőke hozzátette: az elsők között fog élni a törvény adta lehetőségekkel.
Csehi Árpád Szabolcs, a Szatmár megyei önkormányzat elnöke szerint az erdélyi magyaroknak felelősségteljesen kell majd „sáfárkodniuk” a magyar állampolgárságukkal. „Nem lenne jó, ha a magyarok tömegesen vándorolnának ki Erdélyből, és hazát cserélnének az új állampolgárságukat felhasználva” – fogalmazott Csehi. A tanácselnök továbbá üdvözölte azt a tényt, hogy a magyar Országgyűlés nagy többségben fogadta el a törvénytervezetet. Szerinte ez erkölcsi elégtétel a 2004. december 5-i népszavazásért, és a magyar döntéshozók a korábbi általános széthúzással ellentétben bebizonyították, hogy nemzeti kérdésekben az egyéni akarat a pártérdek fölött áll. Csehi személy szerint még nem döntötte el, él-e majd a kettős állampolgárság jogával, hiszen, mint mondta, ehhez behatóbban kell tanulmányoznia a hazai közigazgatási törvényeket és a magyar állampolgárságról szóló törvénytervezetet. Nem szeretné ugyanis, hogy a jogszabályok ütközése miatt utólag derülne ki, nem képviselheti tovább a szavazóit abban a funkcióban, amelyre megválasztották.
„A kettős állampolgárságnak jelentős érzelmi értéke van a romániai magyarok számára, ezért fontosnak tartom és üdvözlöm a megszavazását” – nyilatkozta Fekete Emőke, a Kolozs megyei közgyűlés alelnöke, aki leszögezte, igényelni fogja a magyar állampolgárságot.
„Elsősorban a szívnek és a léleknek fontos a kettős állampolgárság” – fogalmazta meg Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint fontos, hogy az anyaországiak végre minden cirkusz és referendum nélkül jelzik, hogy nem csak Magyarországon élnek magyarok. A szimbolikus jelentősége mellett a kettős állampolgárságnak gyakorlati haszna is van az erdélyi magyarok számára, hiszen így vízum nélkül utazhatnak vagy vállalhatnak munkát olyan országokban, ahol román állampolgárként ezt még nem tehetik meg, véli Antal. Mint elmondta, ő és idős nagymamája is kérni fogja a magyar állampolgárságot, mert mindkettőjük számára ugyanazt a pozitív tartalmat, a magyarság öszszetartozását szimbolizálja.
Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere csak akkor dönti majd el, kéri-e a magyar állampolgárságot, ha alaposan megismeri a magyarországi törvény szövegét.
Pozitívan értékelte a tegnapi döntését Szász Jenő, Székelyudvarhely alpolgármestere, a Magyar Polgári Párt elnöke is, aki ezt egyben fontos üzenetnek tartja azért, mert ezúttal csupán 3 ellenszavazattal és 5 tartózkodással elfogadták, hogy a határon túl élő magyarok is megkapják a magyar állampolgárságot. Ezek után számára nem is kérdés, élni fog a lehetőséggel, hogy az anyaország állampolgára is legyen, és mint elmondta, azon lesznek, hogy közvetítő szerepet vállaljanak ez ügyben, leegyszerűsítve az embereknek az állampolgársághoz való hozzáférés lehetőségét. „Ezek után el lehet gondolkodni a folytatásról is, az összes többi jogosultságról is egyeztetni kell mindazt, amit a magyar állampolgárság hoz magával” – részletezte Szász.
Pap Kincses Emese csíkszeredai közíró, MPP-s politikus elmondta, véleménye szerint a kettős állampolgárság igénylése összetartozási vágyunkat szimbolizálja. „Nemhogy én igényelném, hanem szerintem minden, Magyarország határain kívül élő magyar igényelni fogja, még akkor is, hogyha csak a szimbolikus összetartozást jelenti” – fogalmazott.
A Székely Nemzeti Tanács elnöke, Izsák Balázs is örömének adott hangot, mondván, hogy ezáltal az anyaország és a határon túli magyarság viszonya is rendeződhet. „Megnyílnak a távlatok, a lehetőségek arra, hogy ez a kapcsolat átértékelődjön, szorosabbá váljon” – értékelte a budapesti parlament döntését Izsák. Az SZNT elnöke természetesnek nevezte, hogy ő maga is igényelje a magyar állampolgárságot. „Számomra ez most egy jelkép lenne, viszont bízom abban, hogy közösségünk számára előbb-utóbb ennél több lesz. De ezt majd eldönti az Országgyűlés meg a történelem” – fejtette ki Izsák Balázs.
„Gondolom, hogy amennyiben lehetséges, a csángómagyarok többsége igényelni fogja a magyar állampolgárságot, még akkor is, ha Moldva soha nem tartozott a történelmi Magyarországhoz” – véli Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyar Szövetség elnöke, aki szintén igényelni fogja a magyar állampolgárságot. Szerinte ugyanakkor a tegnapi döntés nagyon jó alkalmat kínál a csángók identitástudatának erősítésére.
Böjte Csaba ferences szerzetes, a Szent Ferenc Alapítvány vezetője lapunk kérdésére elmondta, igényelni fogja a kettős állampolgárságot. „Bárki, aki felénk nyújtja szeretettel a kezét, az egy pozitív dolog” – fogalmazott az atya, hozzáfűzve, hogy ez nem jelenti azt, hogy most mindannyian Magyarországra költözünk, csupán azt, hogy az anyaország elfogadott, szeret bennünket. „A minap az egyik gyerek azzal a javaslattal hozakodott elő, hogy meg kellene köszönnünk az anyaországi honfitársainknak ezt a szép gesztust” – tette hozzá. Éppen ezért június elején Csaba testvér száz gyerekkel megy majd Budapestre, és a Szent István-bazilikában celebrált szentmise keretében mond köszönetet „a helyes szavazásért”.
Varga László marosvásárhelyi nyugalmazott református lelkész még gondolkozik azon, hogy igényelje-e az állampolgárságot vagy ne. Az egykori politikai fogoly, aki hét évet töltött a kommunista rendszer legkegyetlenebb börtöneiben, elsősorban erkölcsi szempontból értékeli az új magyar hatalom lépését. A lelkipásztor viszont úgy véli: a magyarországi politikusoknak már évekkel ezelőtt meg kellett volna tenniük ezt a lépést.
Kassay Péter, a gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ vezetője is igényli majd a kettős állampolgárságot. Kassay is a magyar Országgyűlés döntését gesztusértékűnek tekinti, egy olyan döntésnek, „amellyel Magyarország tartozott nekünk”. Szerinte azonban a kettős állampolgárság megadása a határokon kívül élő magyarságnak jelentős lépés az összetartozás folyamatában, viszont mivel nem jár szavazati joggal, nem látja a hozadékát az erdélyi ember szemszögéből.
Cserey Csaba, a Szatmárnémetiben élő dzsesszdobos úgy nyilatkozott, magyarnak érzi magát, ez az anyanyelve, így minden további nélkül szert kíván tenni a kettős állampolgárságra. „Jó ötletnek tartom a kezdeményezést, és nem látom, miért ne lenne ez jó az erdélyi magyaroknak. Az ismerőseim többsége is osztja a véleményem” – mondta.
„Rendkívül értékelendő és évek óta várt gesztus a kettős állampolgárságról szóló törvény megszavazása” – szögezte le Dancs Annamari. A fiatal énekesnő felidézte azokat a helyzeteket, amikor havonta kénytelen volt átlépni a határt, hogy „pecsételtessen”, ha munkája miatt ennél több időt kellett Magyarországon töltenie, vagy amikor bizonyos pénzösszeg felmutatását kérték a határnál. „Ez a bánásmód megalázó volt számunkra, mint ahogy az is fájt, amikor az anyaországiak szegény rokonként kezelték az erdélyi magyarokat, kenyerüket, munkahelyüket féltették tőlünk” – fejtette ki Annamari, aki szintén kérni fogja a magyar állampolgárságot.
„Természetes, hogy jogunk lehet magyar állampolgárságot könnyített eljárással felvenni, hiszen ugyanezt az előjogot megkapták a moldovai köztársaságbeli románok is anyaországuktól – mondta a Krónikának Holló Kinga nagyváradi képzőművész. – Sok előnye van, például utazáskor gyakran szembesülök azzal, hogy a román állampolgárokkal szemben sok a restrikció, sőt az előítélet is. Sajnos az utóbbi időben olyan romániaiakat ismertek meg a más országbeliek, akik miatt igen negatív kép alakult ki bennük az országról, és ez rajtunk, magyarokon is lecsapódik.”
Pászkány Árpád kolozsvári üzletember, a román élvonalbeli futballbajnokságban aranyérmet nyert Kolozsvári CFR tulajdonosa pragmatikus embernek tartja magát, és mivel semmi konkrét előnyt nem lát a felkínált magyar állampolgárságban, nem fogja kérelmezni azt. „Őszinte leszek: nekem nem kell a magyar állampolgárság. Ha már úgyis benn vagy az Európai Unióban, olyan mindegy, hogy melyik tagállamának vagy állampolgára. Különösebb előnyt nem látok benne. Jelen pillanatban az adórendszer sem jobb Magyarországon, mint Romániában” – nyilatkozta Pászkány Árpád.
Kádár Kálmán, a sorozatban negyedik román bajnoki címét ünneplő Nagyváradi VSK vízilabda-együttesének csapatkapitánya, a román válogatott egyik alapembere nem kíván élni a magyar kormány által felkínált lehetőséggel, ugyanis ezt politikai húzásnak tartja. „Én nem fogom igényelni a magyar állampolgárságot, az biztos. Egyrészt azért, mert nekem tulajdonképpen semmilyen előnyöm nem származna abból, ha magyar állampolgár lennék. Másrészt ezt a politikusok azért találták ki, hogy a jövőben több szavazatot kapjanak a választásokon, mondjuk majd Erdélyből, vagy akárhonnan, ahol magyarok élnek. Mi hiába foglalkozunk azzal, hogy mi történik majd Magyarország belterületén, az az ő dolguk, ott ők szavazzanak, nekünk az a dolgunk, hogy itt szavazzunk, hiszen mi Romániában élünk – mondta a 31 éves nagyváradi sportoló. – Nem azért mondom ezt, mert kevésbé érzem magam magyarnak, mint mások, egyszerűen azért, mert úgy érzem, ez egy politikai húzás, és én nem szeretnék ennek részese lenni.”
Miklós Edit csíkszeredai alpesi síző azonban élni kíván a kettős állampolgárság igénylésének lehetőségével. „Mindenképpen igényelem, egyelőre azért, hogy legyen meg. Ugyanakkor előfordulhat, hogy egyszer Magyarországnak szeretnék versenyezni, és csak úgy igazolhatok át, ha állampolgár vagyok” – mondta.
Krónika (Kolozsvár)
2010. május 27.
Magyar utcanévtáblákat helyeztek ki
Magyar nyelvű utcanévtáblákat szereltek fel tegnap Nagyváradon. A feliratokon a közterület típusának magyar megnevezésén túl az utcák történeti neve szerepel. Így a „Teleki” és a „Kálvin János” elnevezés. Az Erdélyi Magyar Ifjak váradi szervezetének tagjai e tettükkel nyomatékosítani akarják, hogy a köztudatba beépült és még mindig használt történeti megnevezések kihelyezése az üdvös megoldás, és nem az RMDSZ által ajánlott tükörfordítás.
Tegnap délben négy táblát helyeztek ki a hivatalos megnevezéseket, azaz a „Jean Calvin” és a „Primăriei” feliratokat tartalmazók alá: egyet Tőkés László európai parlamenti képviselői irodájának falára, kettőt a váradújvárosi református templomra, továbbá egyet az Illyés Gyula Református Könyvesboltra.
Az ifjúsági mozgalom elnökségi tagja, Csomortányi István – a táblák kihelyezője – elmondta, hogy tettükért nem járhat büntetés. Már csak azért sem, mert például Szászsebesen már gyakorlatba ültették az ehhez hasonló megoldást: a Fehér megyei városban más betűtípussal, más színű táblán szerepelnek a közterületek történeti, azaz német megnevezései is (ráadásul ott az önkormányzat helyeztette ki ezeket a feliratokat). Ennek értelmében ajánlják a lakosságnak, hogy helyezze ki a történeti, azaz Váradon a magyar megnevezéseket, addig is, amíg végre a váradi helyhatóság nem tesz eleget ebbéli kötelezettségének. Az EMI-sektől továbbra is lehet igényelni az ilyen a táblákat, mégpedig ingyen biztosítják, mi több, fel is szerelik ezeket (igénylő nyomtatványokat a Teleki utcai református könyvesboltban is lehet találni). Az utóbbi időszakban negyven ilyen kérés érkezett hozzájuk.
Az ifjúsági civil mozgalom reprezentánsain és a sajtósokon kívül az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megyei szervezetének elnöke, Török Sándor is jelen volt a táblakihelyezésnél. Mint mondta, az ilyen táblák kihelyezése jogos igénye a váradiaknak, így támogatja ezt az EMNT is.
Megyeri Tamás Róbert
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2010. május 27.
Gál Kinga: régi adósságát törlesztette a magyar parlament
Nagyon régi adósságát törlesztette a magyar parlament az állampolgársági törvény módosításával - mondta az MTI-nek Gál Kinga (Fidesz) európai parlamenti (EP) képviselő, aki eszmecserén vett részt helyi magyarok körében a washingtoni Kossuth Házban helyi idő szerint szerda este.
Szlovákia magatartását, a szlovák parlament által gyorsan elfogadott törvényt az ország állampolgársági törvényének módosításáról "hisztériakeltésnek látom, amely beleillik abba a hisztériába, amelyet a szlovák kormány folyamatosan épít sok-sok lépéssel" - fogalmazott.
Gál Kinga szerint "azon a ponton vagyunk, hogy mindegy, mit csinál Magyarország, a magyar parlament vagy a kormány, valami kifogása biztos lesz a szlovák kormánynak".
Hozzátette, szerinte "nem lehet már ezeket egy adott szinten komolyan venni, hiszen közös Európai Unióban és közös NATO-ban vagyunk, egyszerűen érthetetlen ez a hisztériakeltés".
Az EP-képviselő úgy vélekedett: a szlovák kormány nagyon rossz üzenetet küld saját állampolgárai felé, megint azt sugallja, hogy nem tartja egyenrangú állampolgároknak a szlovákiai magyarokat. "Ez viszont elfogadhatatlan, ez az, ami uniós elveket és az uniós alapokat sérti, nem lehet megtenni ezt a megkülönböztetést" - fogalmazott.
Gál Kinga utalt arra, hogy a magyar állampolgársági törvény módosítását az amerikai magyarság is szorgalmazta.
A politikus európai parlamenti képviselőként, az emberi jogi bizottság küldöttségének tagjaként folytat tárgyalásokat Washingtonban egyebek között az Egyesült Államok emberi jogi politikájáról. A tárgyalásokon nem szerepel a magyar-szlovák vita kérdése - mondta.
Az Együtt egymásért Európában című szerdai eszmecserén részt vett Tőkés László református püspök, európai parlamenti képviselő is.
Hofer László
MTI
2010. május 28.
A román sajtó a kettős állampolgárságról
Orbán Viktor rákényszerítette akaratát Romániára és Szlovákiára, de a kettős állampolgárság megadásáról szóló törvényelfogadása szögesen ellentétes reakciót váltott ki Bukarestben és Pozsonyban, az utóbbítól eltérően Románia számára nem jelent különösebb problémát – írta csütörtöki számában a România libera.
A bukaresti napilap beszámol a törvény elfogadásáról, ismertetve annak tartalmát. Akárcsak az elektronikus média híradásai, ez a laptudósítás is csak a szlovákiai ellenző megnyilatkozásokról tájékoztat részletesen, megállapítva, hogy Pozsony ellenlépéseket helyezett kilátásba. Emlékeztet, hogy a félmilliós lélekszámú szlovákiai magyarság az összlakosság mintegy tíz százalékát alkotja.
Bár a napilap tudósításának címében úgy fogalmaz: Orbán Viktor rákényszerítette akaratát Romániára és Szlovákiára, a szövegből az derül ki, hogy Bukarest óvatos a magyarországi törvény megítélésében. Titus Corlateant, a szenátus külügyi bizottságának szociáldemokrata elnökét idézi, aki csupán annyit állapít meg: a törvény végső szövegét figyelmesen kell elolvasni, mert szerinte abban olyan "probléma" rejlik, amelyre a román kormánynak majd reagálnia kell.
Corlatean szerint ugyanis összeférhetetlenség van a magyarországi és az e témában érvényben lévő romániai törvény között. Budapest az "etnikai elvet" követi, míg Románia vérségi szempontot határoz meg az állampolgárság megadásában – vallja a politikus. Nem fejti ki azonban pontosan, mit ért ez alatt, csak annyit mond: bármely személy kérheti a román állampolgárságot – függetlenül attól, hogy jelenleg románnak, magyarnak vagy más nemzetiségűnek tartja magát –, ha román elődök leszármazottja. Corlatean jelezte: a szenátus külügyi bizottsága a jövő héten vizsgálja a magyarországi törvényt.
A lap megszólaltatja Adrian Cioroianu volt liberális külügyminisztert, aki úgy látja: a Fidesz által kidolgozott törvény valóban okozhat problémákat Románia számára. Szerinte e törvény nem az európai politika szellemét tükrözi, és korántsem formális gesztus a határon túli magyarok számára.
Gelu Visan, a kormányzó Demokrata Liberális Párt (PD-L) képviselője úgy nyilatkozott: a magyarországi törvény aligha fog etnikai problémákat okozni Romániában. "Nem hiszem, hogy tömegesen fogják kérni a magyar állampolgárságot. Ne feledjük: Románia és Magyarország egyaránt az Európai Unió tagja, s mihelyt Románia belép a schengeni övezetbe, még egyszerűbb lesz a dolog" – mondta a képviselő.
A Gândul című napilap csak tényszerű tudósítást közölt Orbán Viktor fotójával. Ez a lap is a pozsonyi reakciókat részletezi. A tudósítás szövegében megállapítja: a határon túli magyarok számára az állampolgárság megszerzésének megkönnyítése a legnagyobb mértékű szimbolikus gesztus a magyarországi jobbközép szövetség részéről.
Tőkés László szerint történelmi jelentőségű tett az állampolgárság kiterjesztése
Történelmi jelentőségű politikai tettnek nevezte Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke a magyar Országgyűlés szerdai döntését, mellyel jóváhagyta az állampolgársági törvény módosításáról szóló javaslatot.
Az EMNT elnöke, aki egyben romániai európai parlamenti képviselő, az MTI bukaresti irodájához szerdán eljuttatott közleményében üdvözölte a parlament döntését. Szerinte az Országgyűlésben leadott szavazatok száma azt mutatja, hogy kialakulóban van az a szükséges nemzeti minimum, amely mentén a nemzeti együttműködés rendszere kiépíthető.
Tőkés szerint Trianon gyógyítása elkezdődött, és – mint írja – ezért köszönet jár a törvény kezdeményezőinek, valamint az Országgyűlés össznemzetben gondolkodó tagjainak is.
Szerdán fogadta el az Országgyűlés a magyar állampolgárságról szóló törvényt módosító javaslatot, amely biztosítja a határon túli magyarok számára, hogy egyszerűbben és kedvezményesen szerezhessék meg a magyar állampolgárságot. A képviselők 344 igen, 3 nem szavazat és 5 tartózkodás mellett hozták meg a döntésüket.
A Der Standard a magyar és a szlovák törvénymódosításról
Vissza a XIX. századba címmel közölt kommentárt csütörtökön az állampolgárságról szóló magyar és az arra válaszul elfogadott szlovák törvénymódosításról a Der Standard című osztrák napilap.
A budapesti és a pozsonyi "populisták" számára egyaránt az a lényeg, hogy a nemzeti érzésekre játsszanak, vagy célzatosan szítsák azokat – vélekedett a liberális lap munkatársa.
Orbán Viktor kijelölt magyar miniszterelnök részben nemzeti retorikával nyerte meg a parlamenti választásokat. Anyagi jótéteményeket üres kasszák mellett nem tud nyújtani a választóinak, helyette a határon túli magyarok állampolgárságáról szóló törvénnyel jóvátételt akar a trianoni gyalázatért – áll a cikkben.
Robert Fico szlovák miniszterelnök a június 12-i választásokon ki akarja húzni a talajt eddigi koalíciós partnere, a Szlovák Nemzeti Párt alól. Ehhez éppen jókor jön a magyar "provokáció". A szerző úgy látja, hogy a más állampolgárság felvétele esetén a szlovákról való lemondást előíró "reváns-törvény" legalább olyan aggályos, mint a kettős állampolgárságról szóló magyar.
"A budapesti és a pozsonyi miniszterelnök urak számára nyilvánvalóan még nem egészen világos, hogy alattvalóik az Európai Unió polgárai is, és hogy már nem a XIX. században élünk" – fogalmazott a Der Standard cikkének írója. "Egy bizonyos Franz Grillparzer mindamellett már akkor is tudta: »A humanitástól a nemzetiségen át a bestialitásig«" – idézett a híres XIX. századi osztrák író, költő egyik epigrammájából. (Az epigramma teljes szövege: "Der Weg der neueren Bildung geht von Humanität durch Nationalität zur Bestialität" – Az újabb műveltség útja a humanitástól a nemzetiségen át a bestialitásig vezet.)
Népújság (Marosvásárhely)
2010. május 28.
RMDSZ-EMNT összefogást sürget Antal Árpád
Meg kell teremteni az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) közti összefogást, hogy a román és magyar kormányoktól származó pénzforrásokat az erdélyi magyarság érdekében lehessen értékesíteni – jelentette ki tegnap Antal Árpád, sepsiszentgyörgyi polgármester. Kifejtette: azért fontos és aktuális most ez a kérdés, mert a magyarországi választások után „az anyaországban és itthon is letisztultak a viszonyok”.
A politikus szerint a következő időszakban két erőforrást lehet értékesíteni a magyar közösség javára. Az egyik az RMDSZ román kormányban való részvételéből származik, a másik pedig abból adódik, hogy a Fidesz az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot (EMNT) tekinti legfontosabb erdélyi partnerének. Antal Árpád szerint negatív forgatókönyv az, ha a hazai és magyarországi erőforrásokat a két szervezet egymás gyengítésére használja fel, a pozitív pedig az, ha működik az összefogás a két szervezet között, és a magyarság érdekében használják erőforrásaikat.
A polgármester kijelentése két nappal azután hangzott el, hogy Tőkés László, az EMNT elnöke közleményben felkérte az új magyar kormányt, hogy az elszámoltatás gyakorlatát terjessze ki a határon túlra is. A dokumentum szerint az elmúlt nyolc évben a magyar kormány határon túli magyarokra vonatkozó támogatáspolitikája valós kormányzati és társadalmi ellenőrzés hiányában sokszor „az egypártrendszer és klientúrájának építését szolgálta közösségépítés helyett”.
Mint ismert, a magyarországi kormánytámogatások jelenleg elsősorban a Szülőföld Alapon keresztül jutnak el a határon túli magyarokhoz. Nem tudni még, hogy a Fidesz-kormány milyen formában változtat az eddigi gyakorlaton.
Kovács Zsolt
Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. május 29.
Csak Szlovákia nem érti az érveinket – Martonyi János: Az új kormány elsőrendű feladata lesz a határon túli magyarok védelme
Elsőrendű feladata lesz az új kormánynak a határon túli magyarok megvédése a külügyi tárca várományosa szerint. Martonyi Jánosnak tegnap bizalmat szavazott mind a négy, a munkáját ellenőrző parlamenti bizottság. Időközben az Európai Bizottság közölte: nincsen illetékessége állampolgársági ügyekben. A határon túli magyarok üdvözölték a magyar állampolgársági törvény módosítását. A nemzetpolitikáért felelős leendő miniszterelnök-helyettes, Semjén Zsolt jelezte, az új kormány határozott szándéka a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) összehívása.
Bizalmat szavazott Martonyi Jánosnak, a magyar külügyi tárca várományosának az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottsága. Hasonlóan döntött a nemzetbiztonsági és az európai ügyek bizottsága is. Martonyi János a külügyi bizottsági meghallgatásán elmondta, hogy a második Orbán-kormány nemzetpolitikája egy mondatban összefoglalható: Ne bántsd a magyart! „Sosem fogjuk szó nélkül hagyni, és mindenkori külpolitikánk elsőrendű feladata a magyarok megvédése lesz” – jelentette ki a leendő külügyminiszter, aki arról is beszélt, hogy mindent megtesznek majd a szerbiai Temerinben bebörtönzött magyar fiatalok kiszabadításáért, illetve a határon túli auto­nómiaformák előmozdításáért.
Martonyi János szerint feleslegesen félti Pozsony Szlovákia biztonságát a magyar állampolgárság kiterjesztésétől, mert Budapesten senki sem vonta kétségbe a szomszédos ország integritását és méltóságát, senki sem beszél területi kérdésről, nemzetbiztonságról vagy a határokról. „A szlovák állampolgársági törvény módosítása viszont ütközik a szlovák alkotmánnyal és a strasbourgi egyezménnyel is. A kérdést napirenden kell tartanunk a nemzetközi szervezetek előtt” – fűzte hozzá a külügyi tárca várományosa.
Időközben kiderült, hogy az Európai Bizottságnak nincsen illetékessége állampolgársági ügyekben. „Ezekről az Európai Unió tagországai saját illetékességi körükben jogosultak dönteni” – jelentette ki csütörtökön Brüsszelben Matthew Newman, az alapjogokért is felelős biztos, Viviane Reding szóvivője. Hasonló álláspontra helyezkedett Knut Vollebaek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségügyi főbiztosa is.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) vezetői szerint a határon túli magyarokat a múltban ért sérelmekért erkölcsileg kárpótolja a magyar állampolgársági törvény módosítása. Kőszeghy Elemér, az UMDSZ elnökhelyettese azt valószínűsítette, hogy Kijev szemet huny a kárpátaljai magyarok kettős állampolgársága fölött.
A magyar állampolgársági törvény nemzeti rehabilitációs gesztus, de kérdés, hányan fogják igényelni a magyar állampolgárságot – vélekedik egy kolozsvári fórumon Takács Csaba, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) megbízott ügyvezető elnöke és Kelemen Hunor művelődési miniszter, akik szerint nem kell tömeges kivándorlástól tartani. Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke szerint „ezek után el lehet gondolkodni a folytatásról is, az összes többi jogosultságról is egyeztetni kell mindazt, amit a magyar állampolgárság hoz magával”. Tőkés László európai parlamenti képviselő szerint Trianont minden határon túlra szakadt magyar család megszenvedte, s most megtörtént a jelképes jóvátétel.
Magyar Hírlap
2010. június 2.
Megemlékezés az ezeréves határnál
A trianoni békediktátum aláírásának kilencvenedik évfordulója alkalmából háromnapos megemlékezés-sorozatot szerveznek az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Ifjak és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom csíkszéki szervezetei. Az EMNT Maros megyei szervezete jutányos áron – 25 lej – indít autóbuszt június 6-án, vasárnap Gyimesbükkbe, az ezeréves határnál rendezett megemlékezésre. Az autóbuszok reggel 6-kor indulnak a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház parkolójából. A rendezvényen résztvevők 12 órától szentmisén vesznek részt a gyimesbükki katolikus templomban. 13.30-tól felvonulnak a volt határhoz, ahol a 14.30-kor kezdődő zenész megemlékezésen fellép az Árvácska együttes és Antal Tibor. Beszédet mond Tőkés László, az EMNT elnöke, európai parlamenti képviselő.
Népújság (Marosvásárhely)
2010. június 3.
Trianontól Schengenig – az igazság és a megbékélés útján
A világnyelveken beszélő nagy nemzetek fiai, történelmi, irodalmi, művészeti és tudományos nagyságai közismertek – mi, magyarok is számon tartjuk és értékeljük őket. Nem így az ún. kis nemzetek nagy emberei. Külföldön járván nemegyszer már annak is örülhettünk, hogyha valaki a "magyar aranycsapat" nagy labdarúgójáról, Puskás Ferencről hallott…
Az Európai Unió nemzeteinek közössége, az őket összekapcsoló kölcsönös megismerés, tisztelet és szolidaritás szelleme, egymás, illetve közös értékeiknek a megbecsülése jó alapot és lehetőséget szolgáltak arra, hogy világhírre érdemes – de mégis kevéssé ismert – nagy magyarjainkat is megismertessük európai testvérnépeinkkel. Ezért jött létre ez a kiállítás, melynek címe: Hírneves magyarok – A trianoni múltból a schengeni jövőbe.
Ezen túlmenően viszont – akarva-akaratlanul – egy gyászos évfordulót is idéz a kiállítás. Olvassuk csak a nagy magyar neveket: Bolyai János matematikus, Liszt Ferenc zeneszerző, Munkácsy Mihály festőművész, Ady Endre költő, Bartók Béla, a magyar zene másik géniusza, Márai Sándor, a XX. század nagy regényírója – hogy csak néhányat említsünk a legjavából. Rögtön ezután pedig vessünk egy pillantást Kelet-Közép-Európa térképére: hol is születtek ezek a kiváló nagyságok? Szülőhelyüket hiába keresnénk Magyarországon. Kolozsvár / Cluj-Napoca – Románia, Doborján / Raiding – Ausztria, Munkács / Munkacevo – Ukrajna, Érmindszent / Eriu-Mecensiu és Nagyszentmiklós / Sânnicolau Mare – Románia, valamint Kassa / Kosice – Szlovákia, és a sort a délszláv államokkal folytathatnánk – íme ők valamennyien "külföldön" születtek...
A világhírű magyar nevek rendhagyó "térképével" egyben a II. világháborút lezáró békekötések, a Magyarországot darabjaira szakító trianoni békediktátum 90. évfordulójára is emlékeztetni szeretnénk, mely az ország 2/3 részét, lakosságának pedig több mint a felét a szomszédos országok fennhatósága alá juttatta, megkérdezésük nélkül magyarok millióit taszítva kisebbségi elnyomatásba, a másodrangú állampolgárság és a mesterséges asszimiláció állapotába.
Távol áll tőlünk a revizionizmusnak még csak a gondolata is. A szomszédos népeket sem akarjuk sérteni, hiszen velük együtt tartozunk vagy éppen igyekszünk a közös Európába. Kilenc évtizeddel a magyar történelem egyik legnagyobb katasztrófája után viszont – úgy érezzük – tartozunk azzal, hogy a sokáig elhallgatott vagy letagadott történelmi valósággal szembenézzünk, és – amint nagy költőnk, József Attila írta – "a múltat bevalljuk" és "rendezzük végre közös dolgainkat".
Tavaly a kommunista múlt szörnyűségeivel nézett szembe az Európai Parlament. Az ateista-kommunista diktatúra idején Trianon és a kisebbségi elnyomás tabunak számított. Félnünk és hallgatnunk kellett – még a magyarságuk miatt üldözött és meggyilkolt halottainkat sem temethettük el méltóképpen. A nacionál-kommunista rezsimek meghamisították a történelmet, s az emberi gyászhoz való alapvető emberi jogunktól is megfosztottak.
A szabad és egyesült Európában, ahol éppen az Európai Történelem Háza közös tervének a megvalósításán fáradozunk, úgy ítélem, itt az ideje, hogy nyíltan kimondjuk az igazságot, és Antigoné módjára, akár a posztkommunista kreoni hatalommal is szembeszállva, végtisztességet tegyünk Polüneikésznek – testvéreinknek, akik a szovjet "malenkij robotban", Tito partizánjainak vérengzéseiben vagy a Maniu-gárdisták kegyetlenkedéseiben tízezrével hullottak el gyászolatlanul, vagy a csehszlovákiai deportálásoknak és Ceausescu homogenizációs politikájának váltak áldozataivá. Mi, magyarok készek vagyunk a saját történelmi vétkeinket is beismerni, ugyanis tisztán látjuk, hogy a lágerek és a gulágok tömegsírjaival, az egymás ellen elkövetett bűnök tehertételével egyetlen nép sem lehet jó lelkiismerettel az egyesült Európa tagja.
"A múlt rendezése" és a megbékélés viszont a valóság beismerésével és az igazság kimondásával kezdődik. És minden nép és nemzet – nemcsak a többség, hanem a kisebbségek – emberi és kollektív jogainak az elismerésével folytatódik. – Az örmény holokauszt jóvátétele nélkül Törökország sem válhat az unió teljes értékű tagjává!
Mi nem revansizmust – hanem békét és testvéri együttműködést szeretnénk Európában. Olyanképpen, ahogyan Bartók Béla megfogalmazta: "Az én igazi vezéreszmém … a népek testvérré válásának eszméje, a testvérré válásé minden háborúság és viszály ellenére… ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás…" Nos, ebből a "tiszta forrásból" erednek Márai Sándor szavai is, aki ekképpen vall Európáról: "A jövő Európáját gazdasági vonatkozásokban nem lehet másképp látni, mint vámhatárok nélküli, közös, óriási termelő- és elosztóterületet, ahol az európai szellem kicsinyes helyi érdekek akadálya és gátlása nélkül végre kifejtheti igazi képességeit."
Tőkés László erdélyi EP- képviselő
Népújság (Marosvásárhely)
2010. június 6.
Tőkés: nem a revízió a megoldás, hanem a nemzeti összefogás
Trianon gyógyítása – ezzel a címmel szervezett az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megemlékezést Gyimesbükkön. A szentmise után a résztvevők az ezer éves határhoz, a kontumáci kápolnához vonultak. Méltatták azt is, hogy a magyar országgyűlés a Nemzeti Összetartozás Napjává tette a trianoni békediktátum aláírásának évfordulóját.
– Végre nemzeti összetartozássá válhat a 90 éves fájdalom, sérelem, akkor ezt úgy gondoltam, hogy nyomatékot kell adnunk, és örülnünk kell neki – állapította meg Szabó K. Attila nyugalmazott tanár.
Tőkés László szerint itt az ideje a gyógyulásnak. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke azt mondta: véget kell vetni annak, hogy másokban keressük a szenvedés, a kudarcok okát.
– Fordulat állott be a trianoni szemléletünkben, a poszt-trianoni szindróma véget ért. A 20. századdal hadd érjen véget Trianon és minden következménye, és kezdődjön egy új korszak. Ez a megbékélés korszaka, ahol nem a határok revíziója a járható út, hanem a nemzeti összefogás – mondta Tőkés László, aki egyúttal a magyarországi árvízkárosultak megsegítésére is kérte az embereket.
Farkaslakán felavatták Erdély első Trianon-emlékművét. Az apostoli kettős keresztet és az elszakított nemzetrészeket ábrázoló kopjafákat Albert Mátyás, Farkaslaka polgármestere, Szász Jenő, az MPP elnöke és Kövér László a Fidesz országos választmányának elnöke leplezte le.
Csúcs Mária, Jakab Endre
Erdély.ma
2010. június 7.
Elkezdődött Trianon sebeinek gyógyítása
Kárpát-medence-szerte megemlékezéseket, emlékműavatásokat szerveztek a hétvégén a trianoni békediktátum aláírásának kilencvenedik évfordulóján. A rendezvényeket első ízben szervezték meg hivatalosan is a nemzet egységének jegyében, azt követően, hogy a magyar Országgyűlés az elmúlt héten a Magyar Összetartozás Napjává nyilvánította a szerződés aláírásának napját, június 4-ét.
Erdély-szerte megemlékeztek a hétvégén a trianoni békeszerződés aláírásának 90. évfordulójáról. Tegnap mintegy ezer, Nagyváradról, Kolozsvárról és a Székelyföld különböző szegletéből érkezett személy válaszolt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) felhívására, és „zarándokolt” el Gyimesbükkbe. Az eseményen Tőkés László EP-képviselőn kívül jelen volt Füzes Oszkár, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete is.
„A lelki határokat nem lehet felülírni”
A megemlékezés a katolikus templomban kezdődött, ahol Salamon József helyi plébános prédikációját hallgathatták végig a hívek és meghívottak. Az ünnepi szentmisét követően a résztvevők jelentős része a csíkszeredai huszárok vezetésével átvonult a tavaly felújított Kontumáci-kápolnához. Itt Deáky András nyugalmazott pedagógus, a határ „őrzője” ismertette a hely jellegzetességeit, beleértve a Rákóczi György építtette vár romjait, az egykori utolsó magyar vasúti őrházat, valamint a Mária Terézia támogatásával felépült kápolnát.
Füzes Oszkár felszólalásában a csíksomlyói búcsú példájából kiindulva, amikor „piros-fehér-zöld takaró borította dombokat”, rámutatott: az országhatárokat bármikor felülírhatja a nemzetközi jog, pontosabban a nemzetközi jogtalanság. A lelki határokat azonban az ellenfél nem tudja megváltoztatni, a nemzet határai ott húzódnak, ahol mi azokat meghúzzuk, mutatott rá. „Minden magyar gyereknek, anyának, férfinak és szónak megvan a maga helye ezeken a határokon belül, és én csak megköszönni tudom, hogy ez így van” – hangsúlyozta a nagykövet.
Tőkés László elsősorban lelkészként, egykori püspökként szólt a hallgatósághoz, hangsúlyozva: elérkezett az idő a trianoni korszak lezárására. Nincs már helye az önsajnálatnak, annak, hogy mindig másban keressük a kudarcok okát – figyelmeztette hallgatóságát az EP-képviselő. „Egy gyógyuló Magyarországból, gyógyító anyaország lesz lassanként” – mutatott rá Tőkés László, aki szerint ennek tudatában ideje felszámolnunk belső Trianonunkat.
A beszédeket a zágoni Mikes Kelemen vegyes kórus és a csíkszeredai Árvácska együttes előadásai tették színesebbé, a megemlékezés szeretetünnepséggel zárult.
Trianon-emlékművet avattak Farkaslakán
A trianoni szerződés aláírására emlékeztek tegnap a Székelyudvarhely melletti Farkaslakán is, ahol felavatták Erdély első Trianon-emlékművét. A Millenniumi emlékparkban tartott eseményen Albert Mátyás polgármester köszöntötte az egybegyűlteket, majd leleplezték az Apostoli kettős kereszt nevű emlékművet. A Magyar Polgári Párt (MPP), a farkaslaki önkormányzat, valamint a Tamási Áron Kulturális Egyesület által szervezett ünnepségen jelen volt Kövér László fideszes országgyűlési képviselő is, aki beszédében a Trianon óta eltelt 90 év történéseit idézte fel.
„90 évvel ezelőtt a harangszó a darabokra tépett Magyarországon szólalt meg, ideje szembenézni a trianoni örökséggel, ideje észrevenni, hogy senki nem emel fel, és senki nem véd meg minket, ha mi nem becsüljük meg önmagunkat” – fejtette ki Kövér László, aki szerint a történelem nemcsak rombol, hanem időnként esélyt ad, így új reményekkel léphetünk tovább.
„Az emlékmű nemcsak a múlt, hanem a jövőbeli felemelkedés szimbóluma is” –mutatott rá az öt méter magas emlékmű avatóján Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke. Izsák Balázs a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke kérdéssel fordult a hallgatósághoz: van-e küldetése annak az embernek, aki június 4-én, a magyar nemzet gyásznapján született.
„Az ember elvi és erkölcsi küldetését nem a születés dátuma határozza meg, azonban tennünk kell érte, hogy a mostani magyarországi változások mindenkinek új esélyt adjanak” – adta meg a választ a politikus. Az emlékművet – amely nemzeti összetartozásunkat szimbolizálja – a különböző egyházak képviselői áldották meg, a több mint kétórás rendezvényt a farkaslaki iskolások szereplése tette színesebbé, a rendezvény a magyar és székely himnusz eléneklésével zárult.
Nagy Demeter István, Dénes Emese
Pályázat Trianonról Szatmárnémetiben
A trianoni békeszerződés aláírásának 90. évfordulója alkalmából az RMDSZ szatmárnémeti szervezete pályázatot hirdet a helyi iskolák diákjai számára Egy a nemzet címmel – jelentette be Kereskényi Gábor elnök. A fiatalabb generáció körében nincs kibeszélve, feldolgozva a téma, mert sok helyen még mindig tabunak számít, mutatott rá. Kereskényi szerint sokszor a nyugati vendégek sincsenek tisztában azzal, hogy nem homogén a lakosság összetétele, hanem itt 40 százalékos magyar közösség él.
Tíz évvel ezelőtt az RMDSZ egy könyvet jelentetett meg. 2010-ben már nem a múlttal szeretnének foglalkozni, hanem előretekinteni, ezért írnak ki pályázatot diákok számára. Két kategóriában lehet nevezni, az elsőben 1-12. osztályos tanulók számára hirdetnek rajz- és plakátversenyt, a másodikban az 5–12-esek esszéit fogadják. A verseny fődíja kategóriaként 300 lej, a második és harmadik helyezett 200, illetve 100 lejt vihet haza. A pályázat leadási határideje június 18., a beérkezett anyagokból novemberben kiállítást szerveznek, illetve egy kiadványt is megjelentetnek.
Gozner Gertrud
Krónika (Kolozsvár)
2010. június 7.
Trianoni Emlékév
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács 2010-et Trianoni Emlékévnek nyilvánította.
Célként azt tűzték ki, hogy nemzetünk szétszakításának 90. évfordulóján – végre – vessünk véget az önmagában meddő önsajnálatnak, és az elkövetkezendőkben – Trianongyógyításaképpen – a magyar nemzet határokon átívelő újraegyesülésének programadó eszménye hassa át cselekedeteinket.
A Nemzeti Összetartozás Napja
Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke a fenti gondolat jegyében 2010 június 4-én részt vett a Magyar Országgyűlés emlékülésén. A Trianon-emlékülés délután fél ötkor, a szerződés kilencven évvel ezelőtti aláírásának pontos időpontjában, a nemzeti zászló és a történelmi zászlók bevonulásával, harangzúgással, majd a Himnusszal vette kezdetét. Az ünnepségen részt vettek a diplomáciai testületek, a határon túli magyarok és a történelmi egyházak képviselői, Mádl Ferenc korábbi államfő és felesége, Antall József néhai miniszterelnök özvegye, Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Boross Péter és Medgyessy Péter korábbi kormányfők. Szili Katalin a szocialista frakció részéről egymagában vett részt az emlékülésén.
Sólyom László köztársasági elnök az emlékülésen úgy fogalmazott: ha Magyarország empátiával viseltet partnerei iránt, nyugodtan nézhetünk szemükbe, ragaszkodhatunk jogainkhoz, de a szomszéd népek magyarokkal kapcsolatos értékrendjének megváltozása nélkül nincs végleges megoldás. Az államfő szerint nélkülözhetetlen az anyaország segítsége a kisebbségi nemzetrészek számára, Magyarországnak is használnia kell a nemzetközi jog minden eszközét kisebbségeink védelmében. Az államfő hangsúlyozta: a nemzetpolitika csak akkor lehet hatékony, ha szakpolitikává válik. A köztársasági elnök kitért arra, hogy az emléknap akkor tölti be feladatát, ha valóban új korszakot nyit a nemzet egészéről való gondolkodásnak és cselekvésnek, és pozitív fordulatnak tartja, hogy a nemzeti összetartozásról szóló törvény nem a történelmi magyar államról szól, hanem a nemzet egységére helyezi a hangsúlyt.
Méltóképpen kell emlékezni a kilencven évvel ezelőtt történtekre és erőt kell meríteni a nemzet példamutató akaraterejéből – mondta Schmitt Pál, az Országgyűlés elnöke a Trianon-emlékülésen a parlamentben. Schmitt ünnepi beszédében kiemelte: nem revíziót, hanem békét és gyümölcsöt hozó együttműködést kínálunk szomszédainknak és Európának.
Az ünnepségen felolvasták a június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává nyilvánító a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényt, amelyet a parlament hétfőn fogadott el.
Tőkés László EP-képviselő az emlékülés után a fővárosi Március 15. téren mondott ünnepi beszédet. Itt több száz ember részvételével tartott megemlékezést a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) és a Civil Összefogás Fórum (CÖF) a trianoni szerződés aláírása 90. évfordulójának napján. Osztie Zoltán, a KÉSZ elnöke külön köszöntve a 90 évvel ezelőtt elcsatolt részekről érkezett több tucatnyi, népviseletbe öltözött magyart, beszédében úgy fogalmazott: Trianonra emlékezni nemzeti ügy, mert ez a történelmi tény mindenki szívébe markol, de amíg Európa nem dolgozza fel ezt a gyalázatos eseményt, addig nem teremtődhet meg a kontinensi béke sem.
Erdélyi képviselőnk üdvözölte, hogy a kommunizmus évtizedei után végre nyíltan lehet megemlékezni az akkori eseményekről. A református püspök ugyanakkor nehezményezte, hogy míg a holokauszt tagadását lehet büntetni hazánkban, addig Trianon, valamint a békediktátum következményeinek tagadását nem. Tőkés László szerint erre szükség van, a nemzettagadás miatti eljárást pedig azokkal a parlamenti képviselőkkel, akik nemmel szavaztak a kettős állampolgárság megadásáról szóló törvényre. Véget ért a Kun Béla-, Rákosi-, Kádár- és Gyurcsány-korszak, az elhallgatás, a hazaárulás korszaka – jelentette ki az EMNT elnöke. „Szembe kell néznünk a 20. század két csapásával, Trianonnal és a kommunizmussal, de ez nem elég, szakítani kell ezek átkos örökségével is. Be kell fejezni a 20. századot, új történelmet kell írnunk, ez a mai nap üzenete.” Tőkés szerint már nem lehetünk revizionisták, de a területért kollektív és egyéni jogokat, ezzel együtt pedig autonómiát követelünk. A református püspök figyelmeztetett: a felszín alatt tovább folyik a határon túli magyarság pusztulása.
A Nemzeti Összetartozás Napján Budakalászon felavatták a Kárpátok őre trianoni emlékművet. Az esemény díszvendégei Wittner Mária fideszes országgyűlési képviselő, Tőkés László EP-képviselő, valamint Lezsák Sándor országgyűlési képviselő, a Nemzeti Fórum elnöke voltak. A Kárpátok őrét Budakalász város önkormányzata állította, a polgárok adakozásából a békediktátum 90. évfordulóján. A szobor a magyar népfelkelőt formázza, aki ezer éven át védte Magyarországot. Az eredeti alkotást Kolozsváron állították 1915-ben, ezt a bevonuló románok 1918-ban elpusztították. A most felavatott emlékművet Szcuka Attila tervei alapján Horváth-Béres János faszobrász készítette, a követ a budakalászi mészkőbánya ajándékozta.
Az estet a Theatrum Hungaricum művészei és a Kamp János Kapelle fúvószenekar lélekemelő műsorszámai színesítették. Tőkés László a budakalásziaknak Erdély és Partium üdvözletét tolmácsolta. A püspök kolozsvári születésűként megidézte az elszakított nemzetrészek szenvedéseit, ugyanakkor hangsúlyozta: véget kell végre vetni a „fájdalom és önsajnálat-retorikának”, a Nemzeti Összetartozás Napja Trianon gyógyítását jelenti. Ezzel együtt az elszakított területeken élő magyarságra fokozottan oda kell figyelni, hiszen – a látszat ellenére – a huszonnegyedik órában vagyunk, az elszórványosodás és az asszimiláció reális veszélyek – fogalmazott. Az elszakított nemzetrészek is szeretnének tevőleges módon hozzájárulni az Orbán Viktor miniszterelnök által meghirdetett nemzeti együttműködés rendszerének éltetéséhez, mondotta az EMNT elnöke. Az erős Anyaország és az elszakított nemzetrészek különböző formájú autonómiáinak rendszere az egyesülő Európában a 20. század trianoni és kommunista örökségének lezárását, és a 21. századi egységes magyar nemzet újjászületését eredményezi – zárta beszédét az erdélyi képviselő.
Nemzeti Zarándoklat
Június 5-én, szombaton Tőkés László a hagyományos Trianoni zarándoklaton vett részt Zebegényben. A trianoni gyász 90. évfordulójára a Trianon Társaság által szervezett nemzeti zarándoklaton tiszteletüket tették: Dr. Beer Miklós római katolikus püspök, Csuka Tamás református püspök, Lakner Pál evangélikus püspök, Balázsi László unitárius püspökhelyettes, Kapás László és Forgách Alajos római katolikus kanonokok, Szeverényi János és Smidelius Zoltán evangélikus lelkészek, a Templomos Lovagok, a Szent György Lovagrend, a Szent Korona Társaság, a Horthy Miklós Társaság, a Vitézi Rendek, a Történelmi Családok, a Magyar Tengerészek Egyesülete, a Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapítvány, a Nemzeti Érzelmű Motorosok Egyesület, a 832. Havas Boldogasszony Cserkészcsapat, az elszakított országrészek képviselői, valamint az emigráció képviselői.
A zarándoklat résztvevőit Pálmai Béla, a Nemzeti Emlékezés Harangja Alapítvány elnöke köszöntötte, az egyházi köszöntőt Kapás László, Zebegény plébánosa mondotta, a házigazdák részéről Sinkó Vilmosné, Zebegény polgármestere üdvözölte a résztvevőket, majd az elszakított nemzetrészek képviselői tolmácsolták az összetartozás üzenetét. Erdély és Partium életérzését és élni akarását Pálffy József lelkipásztor, a Partiumi Keresztény Egyetem oktatója fejtette ki – Kós Károly Kiáltó szó című röpiratát megidézve – a szépen kimunkált beszédében.
Tőkés László az ökumenikus istentisztelet után elmondott rövid beszédének elején az árvízkárosultak, illetve a most is gátakon lévők iránti szolidaritásra és együttérzésre kérte a jelenlévőket. A püspök kijelentette: az önsajnálat, a hibakeresés és az önviktimizálás ideje lejárt. „Fogjuk meg az eke szarvát”, fogalmazott képletesen a képviselő, a beszédek ideje lejárt. Trianon gyógyítása az igazság kimondásából is ered. Ezért vigyáznunk kell arra is, jelezte Tőkés László, hogy az „Erdély-romantika” ne fedje el valós problémáinkat. Nézzünk szembe őszintén múltunkkal, ugyanakkor vessünk véget a sérelmi politizálásnak.
Itt az ideje a gyógyulásnak
Trianon gyógyítása címmel szervezett az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megemlékezést Gyimesbükkön vasárnap, június 6-án. Jobb helyszínt keresve sem találhattak volna a szervezők, hiszen a többségében ma is magyarok lakta Gyimesbükk mindkét világégés alatt heves honvédő harcok tanúja volt, s mai napig kettősen szenvedi meg Trianon átkát: nemcsak az anyaországtól csatolták el, de az 1968-as megyésítéskor a zömében románok lakta Bákó megyéhez kapcsolták az addig Csík vármegyéhez tartozó települést.
Az EMNT központi rendezvénye szentmisével kezdődött, melyet Salamon József helyi plébános celebrált. A szentmise után a résztvevők az Ezeréves Határhoz, a kontumáci kápolnához vonultak. Itt, ahol a XVIII. századi kápolna mellett egy, Bethlen Gábor által a 17. században építtetett erődítmény romjai állnak, emlékparkot alakítottak ki, s az itt emelt színpadon Szilágyi Zsolt sepsiszentgyörgyi énekes hangja köszöntötte a résztvevőket, akiket a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület huszárai vezettek fel a helyszínre.
A huszárok sorfala előtt Deáky András, az „ezeréves határ őre” szólalt fel, aki több mint harminc esztendeje végez közösségépítő munkát Gyimesbükkön, és jórészt neki köszönhető, hogy az ezeréves határ tárgyi emlékei megmaradtak, és Gyimesbükk a turisták egyik kedvenc úticélja lett. Rövid köszöntő beszédében Deáky hangsúlyozta: „Jöhet ide bárki, ez mindig a mi földünk marad…” A zágoni Mikes Kelemen Vegyeskar „Magyar igazság” című összeállításának meghallgatása után Füzes Oszkár, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete lépett a mikrofonhoz s az anyaország nevében arra kérte az itt lakókat, hogy „tartsanak ki sokáig, mindörökké.”
Tőkés László európai parlamenti képviselő új megközelítésben beszélt a trianoni traumáról. Itt az ideje a gyógyulásnak, véget kell vetni annak, hogy másokban keressük a szenvedés, a kudarcok okát – mondta az EMNT elnöke. „Fordulat állott be a trianoni szemléletünkben, a poszt-trianoni szindróma véget ért. Érjen véget a 20. századdal egyetemben Trianon és minden következménye, és kezdődjön egy új korszak. Ez a megbékélés korszaka, ahol nem a határok revíziója a járható út, hanem a nemzeti összefogás” – fogalmazott Tőkés László, aki az anyaországi politikai változásokról, annak erdélyi kihatásairól is szólt, hangsúlyozva: „A rendszerváltozás új fejezete kezdődött el, beérett ’89 decemberének gyümölcse”. Tőkés László figyelmeztette a jelenlevőket: „csak akkor vagyunk kisebbségben, ha kicsinynek érezzük magunkat”, és intő példaként említette Makfalva esetét, ahol a színmagyar falu magyar polgármestere levetette a székely zászlót a szintén magyar alpolgármesterrel…
Az EMNT elnöke kitért Gyimesbükk helyzetére is, nagy tapsot aratott kijelentése: a kormányon levő RMDSZ-nek „ezzel kell kezdenie, Gyimesbükköt visszahozni oda, ahova tartozik.”
Beszéde végén Tőkés László a magyarországi árvízkárosultak megsegítésére is kérte az embereket. A rendezvény a régi székely himnusz eléneklésével zárult.
erdon.ro
2010. június 8.
Kell-e a Jobbik Erdélyben? Irodáját nyitott Szegedi Csanád Marosvásárhelyen
„Ha úgy gondoltam volna, hogy a Jobbik marosvásárhelyi megtelepedése inkább árt, mint használ a román–magyar kapcsolatoknak, akkor nem nyitottam volna irodát Marosvásárhelyen” – jelentette ki tegnap a Krónikának Szegedi Csanád EP-képviselői irodájának megnyitóján. A Jobbik alelnökének célja a romániai magyarok anyanyelvhasználatának teljes körű biztosítása, az önrendelkezés elérése. Mint hangoztatta, a Jobbik főleg azért küzd, hogy dél-tiroli mintára megvalósuljon a székely területi autonómia, és kezdeményezni fogják, hogy egész Románia, és főleg Erdély területén hivatalos nyelvvé váljon a magyar.
A Jobbik felelősséget vállal az „ideiglenesen elszakított nemzetrészekért”, a magyarországi párt számára nem létezik erdélyi, kárpátaljai, felvidéki magyarság, hanem csak egységes magyar nemzet – jelentette ki tegnap Marosvásárhelyen Szegedi Csanád, a Jobbik Magyarországért Mozgalom európai parlamenti képviselője az első erdélyi irodájának megnyitóját megelőző sajtótájékoztatón. „A politika a felelős azért, hogy Európa legnagyobb jogfosztott kisebbsége a Kárpát-medencei magyarság. Nemcsak a román, szlovák, hanem az eddigi magyar politikusok is” – vélekedett Szegedi, aki szerint ezért a jelenlegi politikusoknak kell visszaadniuk a határon túli magyarok önbecsülését.
Autonómiát és nyelvhasználatot kérnek
Mint hangoztatta, a Jobbik főleg azért küzd, hogy dél-tiroli mintára megvalósuljon a székely területi autonómia, és kezdeményezni fogják, hogy egész Románia, és főleg Erdély területén hivatalos nyelvvé váljon a magyar. Szeretnék elérni – tette hozzá –, hogy a közigazgatásban, illetve a rendőrség kötelékeiben az etnikai arány tükröződjön, az oktatásban az óvodától az egyetemig magyar nyelven lehessen tanulni.
„Az etnikai összetétel megváltoztatása ma is zajlik egész Erdély területén” – hangoztatta Szegedi, aki szerint ezeket a törekvéseket meg kell akadályozni. Ennek érdekében – fűzte hozzá – a témát uniós szinten is fel kívánják vetni. „Az iroda létrehozásának fő üzenete az, hogy ez nem valaki ellen, hanem valakiért jött létre” – húzta alá a szélsőjobboldali alakulat alelnöke. Mint fogalmazott, a helyszín azért épp Marosvásárhely, mert itt bár a lakosság fele magyar, a város szerinte elvesztette magyar jellegét, nincsenek magyar királyokat, szenteket ábrázoló szobrok, „az utcanevek használata botrányos: Dózsa György neve Gheorghe Dojaként szerepel”.
„Az esemény másik üzenete, hogy elég volt a meghátrálásból – hangsúlyozta a képviselő. – Az szeretnénk, hogy Marosvásárhely ismét a Székelyföld fővárosa, szimbóluma legyen, ahol az emberek szolidaritást és együttműködést vállaljanak egymással.” A határon túli magyarok kettős állampolgárságával kapcsolatban kifejtette: azon lesznek, hogy ezzel választójog is járjon, és a Jobbik a gazdasági intézkedésekben is tekintettel lenne az elszakított nemzetrészekre.
Cáfolt szélsőségesség
A Krónika kérdésére, miszerint nem gondolja-e, hogy a szélsőjobboldali alakulat marosvásárhelyi megtelepedése inkább árt, mint használ a román–magyar együttélésnek, leszögezte: ha így gondolta volna, akkor nem nyitotta volna meg az irodát. Mint fogalmazott, az erdélyi magyarság problémáira fel kell hívni a figyelmet. „Az erdélyi magyar EP-képviselők nem látják el azt a szerepet, amelyet el kellene látniuk a magyarság védelmében. A Jobbik nem akarja kisajátítani Erdélyt, a Székelyföldet politikai szinten, de példát kívánunk mutatni. Szeretném látni, hogy a többi magyar párt is irodát nyit Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Kolozsváron, Nagyváradon” – válaszolta. Hozzáfűzte: egyaránt elégedetlen az RMDSZ – személyesen Markó Béla – és Tőkés László tevékenységével, de utóbbival el tudja képzelni az együttműködést; viszont elsősorban az RMDSZ-t tartja felelősnek amiatt, hogy az erdélyi magyarság lélekszáma 200 ezerrel apadt az elmúlt 20 évben. Ugyanakkor azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy „a Jobbik nem szélsőséges párt, csak a magyarság érdekeit képviseli, határozott, de szalonképes politikát kíván folytatni, úgy, hogy az a magyar és román nép békés együttélését ne veszélyeztesse”.
A sajtótájékoztató végén egyébként számtalan kérdéssel ostromolták meg a magyar és román újságírók az EP-képviselőt. Ezekre válaszolva elmondta: az Új Magyar Gárdával felvállalják az együttműködést. Szegedi közölte, a szervezet főkapitánya, Kiss Róbert a nyár végén Marosvásárhelyre látogat, és tájékoztatja majd célkitűzéseiről a közvéleményt. Szegedi ugyanakkor nyomatékosan leszögezte: a székelységnek politikai úton kell kivívnia önrendelkezését. Szerinte egyébként a határoknak már nincs jelentősége, tehát „eljött az önrendelkezések korszaka, amikor a közösségeknek meg kell adni azt a jogot, hogy referendum útján eldöntsék, melyik országhoz akarnak tartozni”. Arra a kérdésre, hogy mit szólna, ha Szegeden vagy Debrecenben nyitna irodát a nagy-románia párti Corneliu Vadim Tudor, válasza az volt: ha e városok lakosságának az 50 százaléka román lenne, akkor ez természetes lépésnek számítana. Szegedi különben a következő határon túli kirendeltségét Zentán szeretné megnyitni.
Krónika (Kolozsvár)
2010. június 9.
Román–magyar oktatási fórum
Román–magyar felsőoktatási fórumot tart Kolozsvárott a Magyar Rektori Konferencia (MRK) és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem pénteken, a tanácskozás napirendjén a két ország felsőoktatásának helyzete, továbbfejlesztésének lehetőségei szerepelnek – közölték tegnap a szervezők.
Mint rámutattak, ez az első olyan alkalom, amikor a két ország felsőoktatási vezetői ilyen nagy létszámban találkoznak annak érdekében, hogy megvitassák a magyar és a román, illetve a romániai magyar felsőoktatás helyzetét, valamint tárgyaljanak a felsőoktatási rendszerek továbbfejlesztéséről és az együttműködés lehetőségeiről.
A fórumon részt vesznek a magyar felsőoktatási intézmények rektorai, a magyarországi és romániai oktatáspolitika alakításában meghatározó szerepet betöltő intézményvezetők, felsőoktatási szakemberek és politikusok, a tudományos akadémiák képviselői, valamint az MRK támogatói. A fórum fő célja az, hogy a két ország felsőoktatása közötti együttműködés további lehetőségeit megalapozzák, kiemelt figyelmet fordítva a magyarországi és a romániai magyar intézmények közötti kapcsolatokra.
A rendezvényen előadást tart Szabó Gábor, a Magyar Rektori Konferencia elnöke, Ecaterina Andronescu, a Román Rektori Konferencia elnöke, Markó Béla miniszterelnök-helyettes, Tőkés László, a Partiumi Keresztény Egyetem elnöke, Ionel Haiduc, a Román Tudományos Akadémia elnöke, Péntek János, az MTA Kolozsvári Akadémiai Bizottságának elnöke, valamint több magyarországi és romániai egyetem vezetője.
A fórumon írják alá a romániai felsőoktatásban magyar nyelven tanuló diákok tehetséggondozását elősegítő együttműködési szerződést. A megállapodás célja, hogy a romániai diákok, oktatók és kutatók jobban megismerhessék a magyarországi felsőoktatási intézményekben zajló tudományos diákköri tevékenységet. Pénteken – szintén első alkalommal a szervezet történetében – az MRK plénuma Magyarország határain túl, Kolozsvárott tartja plenáris ülését, ahol megválasztja a szervezet új vezető tisztségviselőit.
Krónika (Kolozsvár)
2010. június 9.
Rossz vért szült a Jobbik
Irodát nyitott Marosvásárhelyen Szegedi Csanád európai parlamenti képviselő
Aláírásgyűjtésbe kezdtek tegnap marosvásárhelyi értelmiségiek tiltakozásul amiatt, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom európai parlamenti képviselője, Szegedi Csanád irodát nyitott a városban. „Nem akarom, hogy Erdélyben bárhol a Jobbik akármit is nyisson. Nem akarok fasiszta Európát” – szögezte le lapunknak Spielmann Mihály történész.
„Nem valaki ellen nyílt az iroda, nem is provokációnak szántuk, hanem azért, mert szeretnénk felvállalni az erdélyi magyarság ügyét, az autonómia megvalósítását, a magyar nyelv használatának kiszélesítését egész Erdély területére” – nyilatkozta lapunknak a szélsőjobboldali nézeteiről ismert párt politikusa.
Mint megtudtuk, a képviselő „szíve csücske” Székelyudvarhely, mégis úgy látta jónak, hogy Marosvásárhelyen nagyobb szükség van a jelenlétére, mert itt sokkal nagyobbak a bajok. „Udvarhelynek van egy Csaba királyfi szobra, Vásárhelyen még mindig nincs Kossuth Lajos utca, sem szobor, Dózsa György nevét, a róla elnevezett úton még mindig elrománosítva írják” – sorolta a képviselő. Hozzátette, nemcsak a magyarokat, de románokat is szívesen segít problémájuk orvoslásában, ha felkeresik az irodáját.
A Jobbik Magyarországért képviselője szerint a marosvásárhelyi magyarok és a székelység előtt két út áll: vagy a kolozsvárihoz hasonló helyzetbe jutnak néhány éven belül, vagy – ha megvalósítják a területi autonómiát – Marosvásárhely a Székelyföld fővárosa lesz. Szegedi elveti a kis lépések, a „kettőt előre, hármat hátra” politikáját, mert úgy látja: ha az autonómia nem valósul meg, a szórvány sorsára jut a székelység is.
Szegedi: Tőkésék nem képviselik közösségüket
A tegnapi irodanyitó ünnepségen az Erdélyi Magyar Ifjak, a Hatvannégy Vármegye, a Magyar Polgári Párt és a Székely Nemzeti Tanács helyi szervezeteinek képviselői, valamint egy „gárdista barátunk Szovátáról” vett részt. Többnyire fiatalok, de néhány idősebb személy is tartózkodott az Ifjúsági utca 2. szám alatti épület harmadik emeleti szobájában, ahol a jobbikos képviselő ma délután máris fogadja az ügyfeleket.
A megnyitón elhangzott, eddig egy magyarországi párt sem jött Erdélybe, ezért a Jobbik úgy érezte, kötelessége képviselni az egész Kárpát-medence magyarságának az érdekeit. „Három magyar képviselője van Brüsszelben az erdélyi magyarságnak, de nem az érdekeit képviselik, soha nem beszélnek az autonómiáról, minden egyébbel kapcsolatosan hallatják a hangjukat, csak saját választóikért nem. A Jobbik nem akar politikai tőkét kovácsolni, azért teszi ezt, mert más nem vállalta, holott a többi pártnak is kötelessége volna eljönni Marosvásárhelyre, Szabadkára, Székelyudvarhelyre, Gyergyószentmiklósra” – hangzott el a megnyitón.
Aláírásokkal tiltakoznak
Marosvásárhely magyar polgárainak egy része határozottan elutasítja Szegedi Csanád jelenlétét a városban. Tegnap aláírásgyűjtés is indult a helyi értelmiségiek körében a szélsőséges párti politikus irodájának megnyitása ellen. Értesüléseink szerint a Látó folyóirat szerkesztői és a színművészeti főiskola több tanára csatlakozott a tiltakozáshoz.
„Nincs szükség újabb gyűlölet-technikákra. Én, Sebestyén Spielmann Mihály, marosvásárhelyi lakos, erdélyi magyar író, történész és könyvtáros, az auschwitzi áldozatok nevében, félig kiirtott családom és a tisztesség nevében tiltakozom az ellen, hogy Marosvásárhelyen, Erdélyben bárhol a Jobbik akármit is nyisson. Nem akarok fasiszta Európát” – jelentette ki lapunknak Spielmann Mihály.
Tőkés András, az MPP korábbi alelnöke szerint sincs szükség a Jobbikra a városban. „Káros lesz a jelenlétük. Az autonómiáért folytatott harcot, ha a zászlajukra tűzik, azzal nem használnak, csak ártanak nekünk. Nem jó, ez biztos, szerintem a Jobbiknak nincs Magyarországon hatalma, ezért idejön és itt szervez akciókat” – vélekedett lapunknak Tőkés László európai parlamenti képviselő fivére.
Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke hihetetlennek tartja, hogy a szélsőséges párt irodát nyit Marosvásárhelyen. Szerinte nincs szükség a szélsőjobboldali Noua Dreapta román párt magyar változatára Erdélyben.
„Féltem a Jobbiktól az erdélyi magyar fiatalokat. Arról beszélnek, hogy a kisebbségi jogokat támogatják, holott ez nem igaz. Eddig táborokat szerveztek, ott nyilvánultak meg, most irodájuk lesz. Negatív gesztusnak tartom, szerintem ez egy provokáció is lehet a részükről, hiszen, ha a román hatóságok betiltanák a marosvásárhelyi irodát, akkor tőkét kovácsolhatnának belőle” – mondta lapunkak Enache.
Kelemen Atilla parlamenti képviselő, az RMDSZ Maros megyei elnöke szerint szíve joga mindenkinek, hogy irodát nyisson a városban. „Csak azt nem értem, hogy mit keres Marosvásárhelyen a Jobbik. Azt sem tudom, ki a marosvásárhelyi kontaktembere, kik a támogatói. Furcsa, egyelőre ennyit mondhatok” – jelentette ki az ÚMSZ-nek a politikus.
Antal Erika
Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. június 10.
Szociáldemokraták: lobbi Tőkés László ellen
Lia Olguţa Vasilescu PSD-s szenátor ma azt mondta, a szociáldemokraták lobbizni fognak az EP-képviselők körében, hogy Tőkés Lászlót a román állam elleni „igazságtalan támadások” miatt ne válasszák meg az Európai Parlament alelnökévé.
„Az Európai Ügyek Osztálya és az európai parlamenti képviselőink révén támogatjuk Corina Creţu kolléganőnk kezdeményezését, hogy nem csak a szocialista, de más frakciók EP-képviselői körében lobbizzék annak érdekében, hogy jövő kedden Tőkés Lászlót ne válasszák meg az Európai Parlament alelnökévé a román állam ellen hetente intézett igazságtalan támadásai miatt” – nyilatkozta sajtótájékoztatóján Lia Olguţa Vasilescu.
Mint mondta, a szociáldemokraták nem annyira naivak, mint Cristian Preda, aki nemrégiben nagyon kedvesen közölte, hogy Tőkés László megválasztása történelmi esély lehet a magyar–román megbékélésre”.
„Preda úr a Demokrata Liberális Párt (PD-L) EP-képviselőivel egyetemben megszavazta Tőkés László jelölését. Ha Preda úr nem ismeri Tőkés László EP-ben elhangzott nyilatkozatait, rendelkezésére bocsáthatjuk azokat. Egyik sem a román állampolgárok valós gondjairól szól, hanem Erdély egy részének autonómiájáról, folyamatosan etnikai szeparatizmusra biztat, elkülönülésre, a Hargita, Kovászna és Maros megyei magyarok önkormányzását szorgalmazza, és magyarok ellen elkövetett bűncselekmények elkövetésével vádolja a románoka, ami igen-igen súlyos dolog” – fejtette ki a PSD szenátora. Lia Olguţa Vasilescu szerint a román állam leckéket adhatna minden európai államnak a kisebbségi jogok tiszteletben tartásáról.
„Úgy véljük, az EP alelnöki tisztségébe kiegyensúlyozott személyt kell jelölni, aki nem támadja az EU jelenlegi határrendszerét, és nem követeli a trianoni szerződés érvénytelenítését. Szerintünk elítélendő és szégyenteljes, hogy a PD-L ilyen személyt támogat a tisztségre” – összegzett Lia Olguţa Vasilescu.
Tőkés László EP-képviselő szerda reggel az egész néppárti frakció támogatását elnyerte az Európai Parlament alelnöki tisztségre való jelöltetése során – írta blogján Cristian Preda PDL-s képviselő, hozzátéve: Tőkést a kommunistaellenes harc szimbólumaként méltatták. Preda szerint EP-alelnökként Tőkés a magyar–román megbékélés jelképévé is válhat a nyitás és a tolerancia Európájában.
Ugyanakkor Corina Creţu PSD-s EP-képviselő elítélendőnek minősítette, hogy a PD-L támogatta Tőkés László jelölését az EP alelnöki tisztségére, szerinte ez azt bizonyítja, hogy a PD-L bármilyen árat képes megfizetni az RMDSZ-nek a Szövetség támogatásáért cserében. Szerinte Tőkés László jelölése azért is meglepő, mert „folyamatosan és következetesen irredenta és sovén diskurzust folytat” mind a testület plénumában, mind a Brüsszelben szervezett konferenciákon elhangzott nyilatkozataiban, „revizionista és szeparatista” üzenetet népszerűsít, mely ellentmond az egyesült Európa értékeinek.
Mediafax
Nyugati Jelen (Arad)
2010. június 10.
Tőkés Lászlót jelölték az EU alelnöki tisztségébe
Tőkés Lászlót jelöli az európai néppárti frakció az Európai Parlament (EP) alelnöki tisztségére - közölte tegnap Szájer József, a frakció alelnöke, a magyar néppárti EP-delegáció vezetője. Mint arról beszámolt, az erről tartott frakcióülésen a fideszes EP-képviselőcsoport javaslatára közfelkiáltással támogatták Tőkés László jelölését.
Az EP egyik alelnöki posztja Schmitt Pálnak, a Magyar Országgyűlés elnökévé történt megválasztása nyomán üresedett meg. Schmitt utódjául a fideszesek Tőkés Lászlót, az RMDSZ EP-képviselőjét javasolták, és a jelölést a román néppárti delegáció is támogatta.
„Tőkés László személyében megtestesíti mindazokat az értékeket, amelyeken a zsidó-keresztény gyökerű, civilizációs vívmányaira büszke, polgárainak szabadságjogait védelmező Európa nyugszik” - hangsúlyozta nyilatkozatában Szájer József. Emlékeztetett arra, hogy életpályája során a volt erdélyi református püspök “a szabadságjogok érvényesítésének következetes és rendíthetetlen képviselőjeként elévülhetetlen érdemeket szerzett a román kommunista diktatúra megdöntésében, egy szabad Románia és Európa felépítésében”.
Winkler Gyula és Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselők üdvözölték az Európai Néppárt frakciójának közfelkiáltással meghozott döntését. „Tőkés László, a Magyar Összefogás listájának első helyezettje, jelölése és leendő tisztsége olyan eszközt jelentenek, amelyek által nagyobb hatékonysággal jeleníthetőek meg sajátos kisebbségi törekvéseink és az Európai Unió nemzeti kisebbségi közösségeinek jogairól rendelkező keretszabályozás ügye. A jelölés nyomán a parlament egyik fontos tisztségét romániai magyar töltheti be, ami újabb esélyt, lehetőséget teremt a romániai magyarság közösségi érdekeinek európai képviseletére” – fogalmaz közleményében Winkler és Sógor.
„Megtiszteltetés számomra, hogy egy ilyen fontos tisztségre jelöltek. Azon fogok munkálkodni, hogy az európai értékek alapján kiszélesítsük és erősítsük a magyar-román együttműködést. Amennyiben megválasztanak, azon leszek, hogy a temesvári forradalom értékeit, szellemiségét képviseljem a jövőben is” – nyilatkozta Tőkés László a frakciószavazás után.
Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. június 10.
Szőcs Géza pályája és tervei - A meglepetésember
A legfontosabb parlamenti és kormányzati kultúrpolitikusi pozícióra is szépírót delegált a Fidesz-KDNP: az Országgyűlés kulturális bizottságát L. Simon László vezeti, és Szőcs Géza lesz a kulturális államtitkár. Külön érdekesség, hogy a magyar irodalmi hagyománytudatban periferikus neoavantgárd mindkettejüket megihlette (akárcsak az Országgyűlés egy másik íróját, Kukorelly Endrét). A jelek szerint a mozgalomnak összehasonlíthatatlanul jobbak a politikai, mint az irodalomtörténeti pozíciói.
Az új kormány tisztviselői közül alighanem Szőcs Géza életpályája a legfordulatosabb, az ő személyisége a legbonyolultabb, s kinevezése, noha voltak jelei, politikai értelemben a legmeglepőbb. És minden bizonnyal ő az, akinek alkatával a legkevésbé fér össze a közhivatalnoki státusz. Fontos politikai versek írója, bátor politikai ellenálló, mi több, gyakorló politikus is volt, ez utóbbi azonban nem Magyarországon, hanem Romániában, az RMDSZ alelnökeként és szenátoraként.
Kolozsvári évek
1953-ban született Marosvásárhelyen. "Egy ideig marosvásárhelyi nagyszüleim neveltek, olyan családban, ahol rengeteg természetjáró ember volt. Én meg valahogy belenőttem ebbe. Ilyen szempontból nem számítok urbánusnak" - meséli egy interjújában. Szocializációjának és egész későbbi életének azonban Kolozsvár a meghatározó színhelye. Gyermek- és kiskamaszkorát intenzív olvasással-tájékozódással múlatta, 15 éves korában már határozott véleménye volt a prágai tavasz eltiprásáról. A Heti Válaszban megjelent visszaemlékezése szerint az erdélyi magyar közhangulat messze nem állt egyértelműen Csehszlovákia mellett: haragudtak az "utódállamokra", különösen Csehszlovákiára a Benes-dekrétumok, a deportálások és a kitelepítések miatt. Azt, hogy Ceausescu Romániája kimaradt a katonai akcióból, a félelemmel magyarázták, és abban reménykedtek, hogy Hruscsov tankjai Romániába is ellátogatnak, és Dubcek után a román főtitkár következik. A kiskamasz bizarr és gyorsan múló reménykedése annyiban feltétlenül fontos, hogy megérteti a Szőcsöt és nemzedékét felnevelő szörnyű romániai évtizedek döntési szituációit. Kolozsvárott végezte el az egyetemet magyar-orosz szakon, tanulmányai közben diáklapot szerkesztett, majd az Igazság című Kolozs megyei pártlapnál helyezkedett el, a szombatonként megjelent Fellegvár című ifjúsági melléklet szerkesztőjeként. Tagja lett annak az értelmiségi baráti körnek, amelybe Balla Zsófia, Cselényi László (a Duna Tv jelenlegi elnöke), Tamás Gáspár Miklós, Orbán György zeneszerző is tartozott; többnyire Cselényiéknél találkoztak. A fiatal magyar bölcsész-értelmiségre nagy hatást gyakorolt Bretter György filozófus, az ő jelmondata, az "itt és mást" szellemében járt el lehetőségeihez képest Szőcs Géza is szerkesztőként. "Csak a (...) kultúra maradt meg utolsó bástyának, amely a hatvanas-hetvenes években egy utolsó - hatalmas és emlékezetes - túlizgatott tevékenységgel, jelentékeny teljesítmények egész sorával zárja le az erdélyi magyarság történeti egzisztenciáját" - írja Tamás Gáspár Miklós 1988-ban a Beszélő hasábjain. A fiatal Szőcs Géza szerkesztőként és kivált költőként e nagy teljesítmények egyikét nyújtotta. Gintli Tibor és Schein Gábor világirodalmi összefoglalója az erdélyi magyar költészet megújítójaként tárgyalja: "költészetéből (...) hiányoznak (...) a nemzeteszme romantikus közhelyeihez tartozó erkölcsi világszemlélet nyomai. Ez teszi lehetővé a fantasztikum és az abszurditás betörését." A Párizsi Magyar Műhelyben és a Vajdaság legendás lapjában, az Új Symposionban megjelenő széles intellektuális horizont, a kísérletező kedv rendkívüli hatással volt rá. Utóbbi egyébként közölte is Szőcsöt, ami 1983 elején ürügyet is szolgáltatott Sziveri János főszerkesztő és társai eltávolítására, az Új Symposion szerkesztőségének szétverésére; mint ahogyan egy országgal arrébb, a Ceausescu-diktatúrában előbb-utóbb Szőcs mellékletének, a Fellegvárnak is el kellett esnie. Sütő András 1979-ben Herder-díjban részesült, és a díjjal járó lehetőségként Szőcsöt jelölte ösztöndíjasnak, aki "beutazta a világot": Ausztriában, Svájcban és az Egyesült Államokban is megfordult, kapcsolatokat épített. A Fellegvár megfojtása után egy darabig az Igazságnál dolgozhatott a visszatért szerkesztő, aztán arra kényszerült, hogy tanári állást keressen. Ekkortájt döntött úgy, hogy csatlakozik az ötletgazda Ara-Kovács Attilához, és részt vett az Ellenpontok című szamizdat előállításában. A szerkesztők között volt Tóth Károly Antal és felesége, Tóth Ilona, az akkor 18 éves Keszthelyi András pedig a közreműködők között. Az Ellenpontok az egyetlen komolyabb magyar nyelvű erdélyi szamizdat kiadvány: 1981 decemberében indult, kilenc lapszámot ért meg, kisebbségi jogokkal, a magyar kisebbség brutális elnyomásával foglalkozott. A magyar demokratikus ellenzékkel Ara-Kovácson keresztül jó kapcsolatokat építettek ki, és Szőcsnek sok kapcsolata máig is fennmaradt abból az időből. Az Ellenpontok terjesztése a lebukás kockázata miatt igen nehéz volt, ezért csak kevesekhez juthatott el.
A laptól távol állt az izolacionizmus, foglalkozott a többi román nemzeti kisebbség problémáival is. Memorandumukat és a hozzá csatolt programjavaslatot, Tóth Károly Antal munkáját eljuttatták az 1982-ben Madridban rendezett Helsinki Utókonferencia résztvevőinek. "E vonatkozásban meggyőződésünk, hogy a programjavaslatunk, mely 'egyesek' számára a románok ellen irányulónak tűnhet, valójában a románság érdekeit is magában hordozza, hiszen a jogszerűség biztosítása az ő jogaikat is szükségképpen bővítené." Amennyiben elfelejtjük, milyen körülmények hívták életre a memorandumot, úgy találhatjuk, szövege billeg az univerzalista emberi jogi retorika és egyfajta szoft-nacionalizmus között. Szőcs végső soron az előbbi elképzelést választotta, a szamizdat Beszélőnek adott 1986-os nyilatkozata azzal a mondattal zárult, hogy "minden kisebbségnek, a románnak is pont azokat a jogokat szeretném, mint a magyar kisebbségnek".
Az Ellenpontok azonban nem csak a hatalom szemében lett vörös posztó, fellépett ellene a Szabad Európa Rádió román adása is. Viszont mellette foglalt állást az országot később elhagyni kényszerülő nagy tekintélyű román költő, Dorin Tudoran. Az Ellenpontok segített felhívni a külföldi közvélemény figyelmét a romániai kisebbségek, elsősorban a magyarság helyzetére, de a lap a nagy létszámú romániai cigányság helyzetéről is tájékoztatott. 1983 novemberében a Securitate (a román titkosrendőrség) rájött a szerkesztők kilétére, és letartóztatta őket. Szőcs, miután kijött, eltűnt egy időre, és amíg a Securitate kereste, Zalán Tibor verset írt hozzá (Táviratok Szőcs Géza ismeretlen címére), amit Magyarországon nem tudott publikálni, így az az Új Symposionban jelent meg. Ez lesz az utolsó cseppek egyike, a Szőcs melletti politikai kiállás után a rendszer lecsapott a Symposionra, Szőcsöt pedig ismét megtalálták. A tortúrák miatt embólia lépett fel szervezetében, kórházba került. Ezekben az években kritikus-művelődéstörténész édesapja tartotta el, mígnem kevéssel emigrációja előtt álláshoz jutott az Irodalomtörténeti Intézetben. 1986-ban hagyta el Romániát, Svájcba távozott, családja nem sokkal később követte.
Az Ellenpontok példásan bátor, nem pusztán egzisztenciájukat, de szabadságukat és fizikai létüket is kockára tevő munkatársainak a későbbi sorsa szinte példázatszerű. A Göteborgban élő, sértett Tóth Károly Antal, az Ellenpontok egykori motorja úgy érzi, Szőcs ki akarja sajátítani a kiadvány történetét. Néhány évvel ezelőtti levélváltásuk apropója, hogy Tóth antiszemita klisék egész sorát felvonultató cikket tett közzé a Nobel-díjjal kitüntetett Kertész Imréről, amit Szőcs visszautasított, és a múlttal való szembenézés szükségességét hangsúlyozta. Szőcs válaszlevele a Népszavában látott napvilágot, az újság Tóth viszontválaszát nem kívánta közölni, a Magyar Nemzet azonban teljes terjedelmében helyt adott a sértett denunciálásnak. Tóth írásai azóta is feltünedeznek, többnyire másodközlésként: a választási kampányban Bayer Zsolt ellenében állt ki a Jobbik mellett, és védelmébe vette a Raj Tamás halálát ünneplő kuruc.infót. Forrásaink szerint Tóth szerepe meghatározó volt a szamizdat kiadvány arculatának kialakításában, akkori erkölcsi integritása imponáló volt. Szőcs szereti színezni a saját szerepét, de e szerep ojektíve is igen fontos volt, mint ahogyan valódi és nagy volt a költő által vállalt kockázat is.
A bolyongás évei
Genfi tartózkodása idején Szőcs újságírásból élt, és segítette a magyar emigráció is. Sokat utazott, elsősorban az Egyesült Államokban, ahol egy alkalommal felkereste például Wass Albertet. Szőcs Géza ókonzervatív fantasztának, lényegében beszámíthatatlannak tartja Wasst, de nem elvetemültnek, íróként pedig hullámzó színvonalúnak; de első regényei némelyikét, főként A funtineli boszorkányt vállalható irodalmi teljesítménynek gondolja. Szintén az Egyesült Államokban ismerkedett meg Faludy Györggyel, akivel mély és szoros, Faludy haláláig tartó barátságot kötött. Hasonlóan rajongott a Faludynál is idősebb és hosszabb kort megért burgenlandi Takács Jenő zeneszerzőért. Mindhármójukban közös a világpolgári érzület, a klasszikus műveltségű, a humánkultúra egészét egységben látó reneszánsz ember iránti vonzalom, és a "száműzöttség" miatti rokonszenv egymás iránt. Budapestre azért tért vissza, hogy a Szabad Európa Rádió itteni irodavezetője legyen; svájci útlevelét ekkor visszaadta. Az 1989. decemberi forradalom után úgy döntött, repatriál Romániába, és kisebbségi politikusként dolgozik. Magas pártfunkciókat viselt az RMDSZ-ben, a bukaresti törvényhozás szenátora lett, ám konfliktusba került a pártbéli pragmatikus vonallal. 1993-ra marginalizálódott a párton belül, és a visszavonulás mellett döntött. Úgy érezte, hátba szúrták azok, akiket elvbarátainak hitt. Sokrétű és bonyolult sértettségei közül az "eremdéeszes" talán a legkomolyabb: ha az RMDSZ vezetését támadja, elveszíti minden humorérzékét. Elkötelezett autonomistaként Tőkés Lászlót támogatta, és úgy látta, hogy a magyar párt kormányzati részvétele öncél. Kudarca után többször megfogadta, hogy végleg szakít a politikával, mi több, még politikai publicisztikát is csak kivételes esetben ír. Mostani államtitkári megbízatását hivatalnoki munkának tekinti. Az RMDSZ lejárató kampányának tartja nehezen átlátható pénzügyeinek felszínre kerülését. A 90-es években könyv- és lapkiadással foglalkozott, a Nemzetközi Transsylvania Alapítvány elnökségi tagjaként ingatlant vásárolt a Bem rakparton a kisebbségi magyarság céljaira a Magyar Hitel Bank által adományozott összegből. Saját kiadói vállalkozása, az Erdélyi Híradó budapesti képviselete működik itt. Állítása szerint szabályosan, előzetesen rögzített szerződéses feltételekkel és rövid ideig bérelte csak az ingatlan egy részét az Erdélyi Híradó, az ügyről hírt adó Népszabadság birtokába viszont olyan adatok jutottak, amelyek szerint a kiadó hosszú éveken át használta az ingatlant.
Szőcs lapjaiban állami cégek nagy összegű hirdetéseket helyeztek el, amit a példányszám korántsem indokolt volna, és a korabeli sajtóhírek szerint a költő nem számolt el megnyugtatóan a Duna Tv erdélyi tudósítói hálózatának kiépítésére felvett pénzekkel sem. A sajtóhírek ezenkívül hasonló célokra szánt, az amerikai emigrációtól származó, Szőcs Géza kezén szintén átmenő, bizonytalan sorsú pénzösszegekről is tudnak. Forrásaink egy része Szőcsöt "adminisztratív analfabétának" tartja, úgy véli, pusztán ez volt csak az oka a nyomában járó pénzügyi káosznak, mások viszont "hajmeresztő pénzügyi machinációkról" beszélnek.
Vissza a közéletbe
A felhasznált összegek látható eredménye az Erdélyi Híradó legfontosabb sorozata, az Előretolt Helyőrség könyvszéria, aminek szerkesztője Szőcs kolozsvári jobbkeze, tanítványa és barátja, Orbán János Dénes. Annak idején ő maga is ebben a sorozatban indult, ahogyan például Lövétei Lázár László, Nagy Koppány Zsolt vagy Szálinger Balázs. Az imponáló névsor ellenére is fel szokták vetni, hogy Szőcs és Orbán János Dénes intézményhálózata (a könyvkiadó és az Erdélyi Magyar Írók Ligája) lényegében monopolizálja Kolozsvár magyar irodalmi életét. Szőcs a 2000-es években viszonylag ritkán szólalt meg, elsősorban különc és szellemes ötletekkel hívta fel magára a figyelmet alkalmi politikai publicisztikái mellett. Kétlaki életét él, gyakran megfordul Magyarországon, lassan ide helyeződik élete súlypontja, de mindvégig sűrűn visszajár Kolozsvárra. A 2002-es választások idején azt nyilatkozta, hogy nincsen szavazati joga, idén már arról tudósított, hogy román-magyar kettős állampolgár. A harmadik évezred első évében folyóiratot alapított A Dunánál címmel, ami egy ideig "a Duna Tv folyóirataként" üzemelt, aztán a tévé magára hagyta, és lassan elsorvadt. Szőcs ezért talán legközelebbi ifjúkori barátját, Cselényi Lászlót hibáztatja elsősorban, bár kapcsolatuk ezt az ügyet jóval megelőzően is kimondottan ellenséges volt már. A költő egyébként a Duna kuratóriumának fideszes delegáltja lett az évtized második felében. A 2009-es EP-választásokon szóba került képviselői jelölése, amit azzal hárított el, hogy nemsokára nagyobb feladat vár rá. Ebben az évben Orbán Viktor kulturális stratégia kidolgozására kérte fel, feltehetően ebből láttunk mutatványokat az utóbbi hetekben. Tavaly októberben a Magyar Hírlapnak nyilatkozva fontosnak tartotta a kultúrpolitika kiemelt kezelését, az önálló minisztériumot, éppen az első Orbán-kormány mintájára, ahol az oktatásügytől is elválasztották a területet. A jelenlegi csúcsminisztériumi szisztéma végül a szociális rendszerrel és az egészségüggyel is összeterelte, igaz, a közben eltelt fél évben Szőcs rájött, "téves premissza" abból kiindulni, hogy az eredményes munkához, a hatékonyabb érdekérvényesítéshez önálló tárcára volna szükség. Államtitkári kinevezése ennek ellenére sem volt lefutott ügy, sokan sokféle irányból támadták párton belül, és ezek a harcok nem is maradtak meg a színfalak mögött. ' maga is utal rá, hogy személyéhez Orbán ragaszkodott eltökélten, de a kormányközeli sajtó szerint Csoóri Sándor például élesen ellenezte a jelölését. Szőcs kultúrpolitikai elképzeléseit nagyszabású zavarosság jellemzi, hol jobb, hol rosszabb ötletek meglehetősen inkoherens kavargása. Mint a Nagyítás c. hetilapban közölt programtervezetében is olvasható, elsősorban a filmművészet érdekli, egyrészt azért, mert ennek van a legnagyobb társadalmi hatása, másrészt azért, mert ez a művészeti ág igényli a legtöbb pénzt. Úgy véli, e területen idáig nem esztétikai szempontok, hanem lobbiérdekek döntöttek az állami pénzek sorsáról. Lapunk kérdésére közölte, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítványnál "mostanáig elvégzett kis belső átvilágítás" komoly tanulságokat hordozott, megerősítette feltételezését a minőség szempontját felülíró csoportérdekről. Állítása szerint a Nagyításban közölt szavait félreértették, ő nem javasolta a három "F" (finanszírozandó, felejthető, felejtendő) kultúratámogatási elvét, hanem éppenséggel ezt akarja megtörni a pluralizmus nevében. Programtervezetében jelzi, hogy fontosnak tartja a kultúrateremtők anyagi biztonságának szavatolását - de koncepció helyett be kell érnünk a nehéz helyzetet illusztráló példákkal és a megütközéssel, hogy miért nincsen még Temesi Ferencnek Kossuth-díja. (Ezen L. Simon is meglepődött nemrég a Heti Válaszban; a Por szerzőjének díjazása, úgy tűnik, a Fidesz kultúrpolitikájának fundamentuma.) A kulturális termékek hozzáférhetővé tételét prioritásként kezeli Szőcs, de a kérdésre, hogy miként tervezi ezt megoldani, a Nagyításnak adott interjújában azt feleli: kulturális kohézió nélkül nincs nemzet. A további spekulációk helyett egy kutatócsoportnak "föl kellene térképeznie a mai magyar népesség genetikai kapcsolatrendszerét mindazon népekkel, amelyekkel a történelemben vélelmezhetően (vagy csak egyesek vélekedése szerint) vérségi kapcsolatba került" - hangzik a programtervezet következő ötlete, amely a megbékélési politikával is foglalkozik. "Azt gondolom, a jövendő miniszter, illetve államtitkár egyik első feladata az legyen, hogy kezdeményezzen... dialógusokat azzal a céllal, hogy párhuzamosan ismerhessük meg a történelemmel, a mai helyzettel és ki-ki jövőképével kapcsolatban a magunk álláspontját, s a meghatározó zsidó, cigány, román, szlovák és szerb gondolkodók, közösségi vezetők, történészek és társadalomtudósok álláspontját."
De Szőcs Géza nemcsak ezekkel keltett előzetesen figyelmet, hanem tiltakozó levelével is, amit Orbán Viktorhoz intézett a Balassi Intézet ügyében, helytelenítve azt a tervet, hogy átkerüljön a kulturális tárcától Navracsics Tibor közigazgatási minisztériumába. A levelet, amiben leendő államtitkársága hatókörének szűkítése ellen lobbizott, mint mondta, civilként írta, nem politikusként, ám akcióját a kormányzaton belüli érdekérvényesítés bevett módjának tekinti. Meglepő ötletekből valószínűleg a későbbiekben sem lesz hiány.
Vári György
Magyar Narancs (Budapest)
2010. június 12.
Közös gondok, közös megoldások (Kolozsvári magyar felsőoktatási fórum)
A romániai és a magyarországi felsőoktatás ugyanazokkal a problémákkal és kihívásokkal küzd, mindkét rendszer irányítói tartalmi, szerkezeti és anyagi nehézségekkel szembesülnek — fogalmazott Szabó Gábor, a Magyar Rektori Konferencia (MRK) elnöke, aki tegnap Kolozsváron román—magyar felsőoktatási fórumon vett részt. Jelent volt Ionel Haiduc, a Román Tudományos Akadémia elnöke is, és képviseltette magát a román rektori konferencia vezetősége.
Az MRK és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) által szervezett fórumon aláírták a romániai felsőoktatásban magyar nyelven tanuló diákok tehetséggondozását elősegítő együttműködési szerződést. A megállapodás célja, hogy a romániai diákok, oktatók és kutatók jobban megismerhessék a magyarországi felsőoktatási intézményekben zajló tudományos diákköri tevékenységet. A fórum fő célja a két ország felsőoktatása közötti együttműködés további lehetőségeinek megalapozása volt, kiemelt figyelmet fordítva a magyarországi és a romániai magyar intézmények közötti kapcsolatokra. Dávid László, az EMTE rektora üdvözölte, hogy a rangos fórummal újabb nyitási folyamat indult el a román és a magyar felsőoktatás között, ami a következő években remélhetőleg kiteljesedik.
Tőkés László európai parlamenti képviselő — egyben a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) elnöke — előadásában kiemelte, hogy a PKE és az EMTE fejlesztésében szerepet kell vállalnia a mindenkori magyar kormánynak, az erdélyi magyar közösségnek és a román államnak is.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2010. június 12.
Szégyenlista és nacionalizmus
Fratean veszélyesnek tartja Tőkés Lászlót Romániára nézve
Alexandru Petru Fratean, a PSD Maros megyei elnöke felháborítónak és veszélyesnek nevezte, hogy Szegedi Csanád "szélsőséges, extremista" európai parlamenti képviselő irodát nyitott Marosvásárhelyen. Azon is csodálkozott, hogy ki adhatott ki neki irodát, és mit gondolt Dorin Florea meg Marius Pascan, amikor beleegyeztek ebbe a dologba. Azt mondta, "Erdélyben a románok és a magyarok megtanultak jól együtt élni, semmi szükség arra, hogy valaki, aki egy más ország színeiben nyert európai parlamenti mandátumot, idejöjjön és feszültséget szítson közöttük.
Ugyanebbe a kategóriába sorolta Tőkés Lászlót is, és felháborítónak nevezte, hogy az Európai Néppárt parlamenti csoportja az Európai Parlament alelnöki tisztségére javasolta, holott szerinte Tőkés László a "sovén, irredenta retorikájával alkalmatlan erre a tisztségre". Ennél is elítélendőbbnek nevezte, hogy a PD-L EP-képviselői is támogatják Tőkést. Számára ez a legékesebb bizonyítéka annak, hogy a PD-L "bármi áron kormányon akar maradni, még akkor is, ha ez veszélyt jelent Romániára és az európai szellemiségre".
A Népújság kérdésére, hogy konkrétan milyen veszélyt rejthet Románia és Európa számára Tőkés László, nem adott pontos választ, csak általában "irredenta, revizionista retorikát és eljárást" emlegetett, "ami minden államra veszélyes lenne", és reméli, "a román hivatalosságok tesznek majd valamit". További kérdésünkre, hogy mégis mit kellene tenni, azt válaszolta, hogy van az országnak elnöke, miniszterelnöke, "csináljanak valamit".
Ugyanakkor bejelentette, hogy a PSD szégyenlistát készít azokról a képviselőkről és szenátorokról, akik kedden a bizalmatlansági indítvány ellen szavaznak. Ha az illető ráadásul a PSD tagja, azt egyenesen kizárják a pártból.
(mózes)
Népújság (Marosvásárhely)
2010. június 12.
Hasonló kihívásokkal küzd a román és magyar felsőoktatás
A romániai és a magyarországi felsőoktatás ugyanazokkal a problémákkal és kihívásokkal küzd, mindkét rendszer irányítói tartalmi, szerkezeti és anyagi nehézségekkel szembesülnek - fogalmazott Szabó Gábor, a Magyar Rektori Konferencia (MRK) elnöke, aki pénteken Kolozsváron román-magyar felsőoktatási fórumon vett részt.
Szabó Gábor elmondta: nagy megelégedéssel vette tudomásul, hogy a romániai magyar felsőfokú képzés európai minőségű, s hogy Kárpát-medencei felsőoktatási térség kezd kialakulni.
Az MRK és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) által szervezett fórumon aláírták a romániai felsőoktatásban magyar nyelven tanuló diákok tehetséggondozását elősegítő együttműködési szerződést. A megállapodás célja, hogy a romániai diákok, oktatók és kutatók jobban megismerhessék a magyarországi felsőoktatási intézményekben zajló tudományos diákköri tevékenységet.
A fórum fő célja az volt, hogy megalapozzák a két ország felsőoktatása közötti együttműködés további lehetőségeit, kiemelt figyelmet fordítva a magyarországi és a romániai magyar intézmények közötti kapcsolatokra. A román-magyar felsőoktatási fórumon számos romániai egyetem vezetője is jelen volt, részt vett Ionel Haiduc, a Román Tudományos Akadémia elnöke, de képviseltette magát a román rektori konferencia vezetősége is. Dávid László, az EMTE rektora üdvözölte, hogy a rangos fórummal újabb nyitási folyamat indult el a román és a magyar felsőoktatás között, ami a következő években remélhetőleg kiteljesedik.
A kolozsvári felsőoktatási fórumon felszólalt Tőkés László európai parlamenti képviselő is, aki egyben a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) elnöke. Előadásában kiemelte, hogy a PKE és az azt integráló EMTE fejlesztése nem lehet csak a nagyváradi akadémiai közösség felelőssége, ebben szerepet kell vállalnia a mindenkori magyar kormánynak, az erdélyi magyar közösségnek és a román államnak is.
Markó Béla RMDSZ elnöke beszédében a romániai magyar felsőoktatás dinamikus fejlődését vázolta. Emlékeztetett arra, hogy a 2006-2007-es tanévben megközelítőleg 9 ezer fiatal tanult magyarul a romániai egyetemeken, az idei tanévben viszont számuk már közel 13 ezerre nőtt.
Krónika (Kolozsvár)
2010. június 12.
Román–magyar egyezmény az erdélyi magyar hallgatókról
A tehetséggondozásra fektették a hangsúlyt a kolozsvári felsőoktatási fórumon
A Magyar Rektori Konferencia (MRK) és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (Sapientia EMTE) román–magyar felsőoktatási fórumot szervezett június 11-én Kolozsváron, többek között Markó Béla és Tőkés László részvételével. Ez volt az első olyan alkalom, amikor a két ország felsőoktatási vezetői ilyen nagy létszámban vitatták meg a magyarországi és a romániai felsőoktatás helyzetét, különös hangsúlyt helyezve a romániai magyar felsőoktatásra, a felsőoktatási rendszerek továbbfejlesztésére és az együttműködés lehetőségeire. Ez alkalommal aláírták azt a szerződést, amely a Romániában magyar nyelven tanuló hallgatók tehetséggondozását kívánja támogatni, vagyis megteremtették azt az intézményes keretet, amely lehetőséget nyújt az erdélyi magyar hallgatóknak, hogy szervezettebb és népesebb számban vegyenek rész a Magyarországon zajló tudományos diákköri tevékenységben, amely jövőre ünnepli meg három évtizedes tevékenységét.
A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet nyújtott otthont a Magyar Rektori Konferencia (MRK) és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (Sapientia EMTE) által megszervezett Kolozsvári Felsőoktatási Fórumnak. Az ülésszak első felében felszólalt többek között Markó Béla miniszterelnök-helyettes és Tőkés László, mint a Partiumi Keresztény Egyetem elnöke. Ecaterina Andronescu, volt szociáldemokrata oktatási miniszter, a Román Rektori Konferencia (RRK) elnöke a román tanügyi törvény vitája miatt nem lehetett jelen, a testületet Constantin Ciuce, az RRK alelnöke képviselte.
Az ülésszak második részében a Bologna-folyamatról, a magyarországi és a romániai felsőoktatás stratégiai céljairól, a romániai egyházi felsőoktatásról, illetve a romániai magyar felsőoktatás helyzetéről és kihívásairól szólt a vita, majd aláírták a romániai felsőoktatásban tanuló magyar diákok tehetséggondozását segítő dokumentumot. Az iratot kézjegyével látta el Péntek János, az MTA Kolozsvári Akadémiai Bizottságának elnöke, Soós Anna, a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) elnöke, Szabó Gábor, a Magyar Rektori Konferencia (MRK) elnöke, Szendrő Péter, az Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDK) elnöke és Ravai Levente, a romániai Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ) elnökhelyettese.
Ezáltal a Romániában magyarul tanuló egyetemi hallgatók számára megteremtődött az az intézményes keret, amely lehetővé veszi, hogy szervezett formában vegyenek részt az OTDK ülésszakain. Ez leghamarabb 2011-ben konkretizálódik, amikor az OTDK megünnepli létesítésének harmincadik évfordulóját.
„A kolozsvári ülésszak első tanulsága az volt számomra, hogy Magyarországon, Romániában és Erdélyben ugyanazokkal a gondokkal és kihívásokkal kell szembenéznie a felsőoktatásnak. A gond mindenhol a finanszírozás. A gazdasági recesszió közepette túl sok jót nem várhatunk” – nyilatkozta az ülésszak utáni sajtótájékoztatón Szabó Gábor, az MRK leköszönő elnöke, akitől Sándorné Kriszt Éva, az MRK eddigi alelnöke veszi át a vezetést. „Egységes Kárpát-medencei felsőoktatásban kell gondolkodnunk. Az erdélyi felsőoktatás része a Sapientia EMTE is, amely minőségi képzést nyújt hallgatóinak. A Sapientia EMTE érettségét az is bizonyítja, hogy ilyen rendezvények aktív szereplőjévé vált, és ezt folytatni kívánjuk a jövőben is” – magyarázta ugyanakkor Dávid László, a Sapientia EMTE rektora, míg Szendrő Péter, az OTDT elnöke úgy vélte: „Nemzedékek, országok és egyetemek közötti hídépítésnek nevezhető az, hogy a Romániában magyarul tanuló egyetemi hallgatók ezentúl intézményes formában vehetnek részt a magyarországi tudományos diákkonferenciákon”.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)
2010. június 13.
Magyar-magyar egyeztetés a kisebbségi törvényről
Közös álláspontot igyekszik kialakítani a kisebbségi törvényről az RMDSZ és az EMNT, a nézetkülönbségek rendezése az autonómia-munkacsoport feladata, és az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) várhatóan jövő heti ülése előtt igyekeznek közös nevezőre jutni — mondta el Márton Árpád, a munkacsoport RMDSZ-es társelnöke.
Legutóbbi ülésükön nem sikerült véglegesíteni a vitatott kérdések rendezését, maradtak tisztázásra váró pontok. Egyetértenek abban, hogy az autonómiatanácsoknak kétszintesnek kell lenniük — arról vita folyik, hogy helyi vagy megyei legyen-e az alsó szint, és másképp látják ezek megválasztásának módját is. Bakk Miklós, az EMNT-s társelnök szerint az alsó szinten közvetlen szavazással, az országos szinten elektorosan kellene megválasztani az autonómiatanácsot, Toró Tibor és Márton Árpád szerint szerencsésebb lenne, ha mindkét szinten közvetlen módon választanák meg a testületeket a jegyzékbe vett, magukat magyarnak valló, szavazásra jogosult polgárok. Márton Árpád úgy véli, ezeken a belső választásokon a politikai szerepet vállaló szervezetek indulhatnának, a szakmai szervezetek nem állíthatnának jelöltet.
Zajlik tehát a vita, és Márton Árpád érthetetlennek nevezte Tőkés László kifakadását, aki egy héttel ezelőtt szemrehányóan nyilatkozott arról, hogy az RMDSZ elzárkózik a kisebbségi törvényről szóló tárgyalásoktól, és a jogszabállyal önnön hatalma megerősítésére törekszik. Márton Árpád szerint a munkacsoport már azt megelőzően egyeztetett, és a törvény elfogadása éppen hogy nyitáshoz vezetne, az RMDSZ monopolhelyzetének felszámolásához.
Az autonómia-munkacsoport folytatja a tárgyalást, megkeresik azokat a pontokat, amelyekben egyetértenek, és beszélnek arról is, hol lehet javítani a jogszabályon. Kialakítanak egy minimális kritériumrendszert, és vállalják, hogy ennél kevesebbel a román pártokkal zajló alkuk során sem érik be, ezt természetesen nem hozzák nyilvánosságra, hisz akkor oda az alkupozíció — mondotta Márton Árpád.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2010. június 13.
Romániában a magyar történelmi egyházak a vallási diszkrimináció áldozatai
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája az alábbi közleményt jelentette meg 2010. június 13-án Nagyváradon: - A vasárnapi szentmisét követően, 2010. június 13-án került sor Váradszentmártonban arra az imatüntetésre, majd sajtótájékoztatóra, amelyet Fejes Rudolf Anzelm premontrei rendi apát tartott, s amelyen részt vett Tőkés László EP-képviselő is.
 Az apátkanonok ily módon tiltakozik az ellen, hogy a szentmártoni premontrei kolostor épületét a román állam nem hajlandó visszaszolgáltatni a rendnek, noha hivatalos dokumentációval bizonyították tulajdonjogukat. A román törvénykezés ítéletével elégedetlen rendfőnök a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, mert a főapát szerint a premontrei ingatlan esete egyértelmű bizonyítéka annak, hogy Romániában vallási diszkrimináció történik. A fehérkanonok múlt héten kapta meg a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának válaszát a kolostor tulajdonlásával kapcsolatban. A rövid értesítésben csupán az áll, hogy egy bizottság kivizsgálta az egyházi ingatlan körül kialakult helyzetet, s úgy találják, a premontrei rend nem merített ki minden jogi lehetőséget Romániában. Tehát a szerzetesrend kezdheti elölről a pereskedést.
 A sajtótájékoztatón Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke is felszólalt. A képviselő a romániai egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása körül kialakult furcsa helyzetek kapcsán rámutatott arra, hogy a magyar történelmi egyházak milyen sok esetben válnak kisemmizettekké. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület is megszenvedte, emlékeztetett a volt püspök arra a botrányos esetre, amikor a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályáját akarta elorozni az állami hatóságok által támogatott ortodox egyház. A restitúciós törvények önmagukban semmit nem érnek, ha nem lehet őket a gyakorlatban is igazságosan, méltányosan alkalmazni – mutatott rá Tőkés. Márpedig a szentmártoni kolostoréhoz hasonló történetek azt igazolják, hogy a kommunizmus okozta „társadalmi betegségek” nem gyógyultak meg, s ezeket csak tettekkel és valós, működő, a magyar egyházak érdekeit és jogait figyelembe vevő érdekérvényesítéssel lehet orvosolni.
 Tőkés László meghívására egy ökumenikus egyházi delegáció utazik nemsokára Strasbourgba, amelynek egyik tagja a nagyváradi fehérkanonok lesz. A küldöttség célja, hogy felhívja a nemzetközi közvélemény figyelmét: Romániában a magyar történelmi egyházak mind a mai napig a vallási diszkrimináció áldozatai, márpedig ez egyetlen magát demokratikusnak valló EU-tagállamban sem megengedett.
 Romániában a négy történelmi magyar egyháztól a hivatalos adatok szerint 2140 elkobzott épületből mindezidáig elenyésző számú ingatlan került vissza jogos tulajdonosaikhoz. 2005-ben még az amerikai képviselőház külügyi bizottsága is külön határozati javaslatban sürgette a kommunista uralom alatt elkobzott romániai egyházi ingatlanok igazságos, méltányos és gyors visszaszolgáltatását, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1997. évi határozatában is szorgalmazott „restitutio in integrum” elve szerint.
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája