"Okt. 5-én újraavatják az aradi Szabadság-szobrot. A máj. 7-én kezdődött restaurálási munkálatok egyelőre a tervezett ütemben haladnak, a szobor helyszíneként kijelölt Tűzoltó tér infrastruktúrájának kialakításán reggeltől estig dolgoznak. Az eredetileg Huszár Adolf szobrászművész által tervezett alkotást a művész halála után Zala György fejezte be. A szoborcsoportot 1890. okt. 6-án állították föl, 35 évvel később, 1925-ben pedig lebontották. A föld szintjétől körülbelül 12 méter magasan, egy oszlopon elhelyezkedő Hungária, illetve az allegorikus alakok - az Ébredő Szabadság, a Harckészség, az Áldozatkészség és a Haldokló Harcos - 1999 októberétől az aradi Minorita Rendház udvarán állnak. A restaurálást május óta négy kolozsvári, illetve marosvásárhelyi szobrászművész - Kolozsi Tibor, Starmüller Géza, Szilágyi László és Pokorny Attila - végzi. Pokorny Attila szobrászművész az alakok összeerősített részeit tartó csavarokat cseréli. "Csak a négy alsó figuránál 800 csavart számoltunk össze, a Hungária pedig még hátravan. A bronzalakok újonnan öntött darabjainak patinázással adnak majd zöldes színt, hogy az eredeti, oxidálódott darabokhoz hasonló árnyalatban pompázzanak. A 2003 tavaszáig még bolhapiacként működő Tűzoltó téren ma már semmi sem emlékeztet a fa- és pléhbódékra, a kőasztalokra. A tér rendezésével, parkosításával Sándor István műépítészt bízták meg. A szobrot zöldövezet veszi majd körül. Sándor István a kerítés gondolatát elutasítja; a szobor mögé azonban visszaállítaná a régi kerítés 15 elemét. A szobor alapzatához szükséges gödröt már kiásták, az alapzatot kiöntötték. A tervező a szobor köré sugarasan tizennyolc reflektort képzel el. A magyarországi Teleki László Közalapítványnál nyert 300 ezer euró, a szobor restaurálásának és visszaállításának hozzávetőleges büdzséje is részletekben érkezik, ami szintén nehezíti a munkát. /Gujdár Gabriella: Rácsok helyett fények ölelésében. = Krónika (Kolozsvár), aug. 18./"

"A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság szept. 5. és 7. között Hegyközkovácsiban szervezte meg IX. Partiumi Honismereti Konferenciáját. Megünnepelték egyúttal a szervezet megalakulásának 10. évfordulóját. Köszöntéseket Dukrét Géza, a PBMEB elnöke, Forró László lelkipásztor mint házigazda, Tőkés László püspök, Nagy Gizella, Bihar község polgármestere, Matekovits Mária, az EMKE alelnöke, Halász Péter, a Honismereti Szövetség elnöke, Diószegi László, a Teleki László Közalapítvány ügyvezetője, Soós Lőrinc, a budapesti Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese mondtak. Dukrét elnök beszámolójában röviden ismertette a tíz év eseményeit, eredményeit: kilenc konferencia, kilenc pályázati kiírás, 23 kötet a Partiumi Füzetek sorozatában, tizenegy honismereti tábor, tizenhárom emléktábla. Ezt részletesen bemutatja az erre az alkalomra megjelent évkönyv, amely az említett sorozat legfrissebb kiadványa. Ezt követte a Fényes Elek-díjak kiosztása: Lakóné Hegyi Éva (Zilah), Dukrét Géza és post mortem Benedek Zoltán (Nagykároly) az idei kitüntetettek. Tempfli József és Tőkés László püspökök támogatását a Fényes Elek-díj bronzplakettjeivel köszönte meg az egyesület. A tudományos ülésszak, a hagyománynak megfelelően, a környék megismertetésével kezdődött. Dukrét Géza a Hegyköz vidékét mutatta be, Forró László Hegyközkovácsi helytörténetéről és mai helyzetéről tartott előadást. A konferencia fő témája a Rákóczi-szabadságharc 300 éves évfordulója volt. A következő előadások hangzottak el: Hajdú Jenő: A nagyságos fejedelem szülőháza, dr. Szénássy Zoltán (Révkomárom): Kuruc világ Komárom megyében, Hitter Ferenc (Felsőbánya): Pintye havasi betyár vagy Rákóczi kuruca 1703 augusztusában, Fazekas Loránd (Szatmárnémeti): A majtényi fegyverletétel emlékoszlopa, Pálkovács István (Temesvár): II. Rákóczi Ferenc fejedelem hamvainak útja a Bánságban - 1906, Nagy Aranka (Nagyvárad): Mányoki Ádám - II. Rákóczi Ferenc arcképfestője. Az Érmellék borospincéit, borászati eszközeit bemutató kiállítás Sófalvi István fotóművész nevéhez fűződik. Szept. 6-án A20. század öröksége, emlékezete című témakör keretében zajlott, a következő előadásokkal: Halász Péter (Budapest): A második évezred öröksége - Gondolatok a hagyományról, Kupán Árpád (Nagyvárad): A nagyváradi szabadkőművesség szerepe Nagyvárad 20. század eleji felvirágoztatásában, Puskel Péter (Arad): Az aradi Szabadság-szobor feltámadása, Sándor István (Arad): Felállítás előtt az aradi Szabadság-szobor, Matekovits Mária, Matekovits Mihály (Arad): Fogalom - árnyékkal. Gondolatsor az aradi Szabadság-szobor esztétikájáról, Pávai Gyula (Arad): Fischer Aladár, az Aradi Katolikus Gimnázium igazgatója, Nánási Noémi (Érmihályfalva): Máté Imre - egy küzdelmes költői pálya, Csanádi János (Kisjenő): Nagyzerind szellemi nagykorúsodásának erőforrásai, Tácsi Erika (Temesvár): A temesvári Bartók Béla Líceum, a 20. század teremtménye, Krestyán Ilona (Temesvár): Az iparosképzés helyzete Temesváron a 20. század elején, Pásztai Ottó (Nagyvárad): A nagyváradi vegyipar története, Jancsó Árpád (Temesvár): A Béga hajózó csatorna csegéző műve, Bessenyei István (Segesvár): Az önpusztító fegyver. Az előadásokat közgyűlés követte. Szept. 7-én, vasárnap szakmai kiránduláson vettek részt a megjelentek, magyarországi Árpád-kori templomokat látogattak meg. A PBMEB idei évkönyve a Partiumi Füzetek sorozat 23. tagja, Dukrét Géza szerkesztésében. A több mint 400 oldal első fele a civil szervezet történetét, eseménykrónikáját, adatbázisát tartalmazza, a másik fele pedig 21 honismereti, helytörténeti tanulmányt a bizottság tagjainak tollából, igen változatos tematikával. A kiadvány a Bihar Megyei Tanács támogatásával jelent meg A műemlékvédelem fölöttébb szükséges voltáról címmel. /D. G.: Felmutatás, értékmentés, öntudatápolás. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 16./"

"A Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszéke háttérintézményével, a Kriza János Néprajzi Társasággal együtt 1991-től folyamatos és rendszeres alapkutatásokat kezdeményezett a moldvai magyar közösségekben. Az 1950-es években végzett nyelvjárási, népköltészeti és néprajzi vizsgálatok után a mostani fiatal kutatók elsősorban a csángómagyar falusi közösségek identitását, értékrendszerét és társadalmi életét vizsgálják. A hazai magyar és román kutatók mellett a programba bekapcsolódtak magyar-, német- és olaszországi antropológusok, valamint szociológusok is. A KJNT kolozsvári székházában Csángó Archívumot hoztak létre, a háromszéki Zabolán pedig állandó csángó néprajzi kiállítás (múzeum) alapítását kezdeményezték. A több mint egy évtizede folyó alapkutatásokat előbb a Teleki László Alapítvány, majd az Illyés Közalapítvány, 2000-től pedig a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatta. A kutatási eredményekből kínált bő válogatást a Korunk folyóirat szeptemberi száma. /Csángó reneszánsz? Korunk, szeptember. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 19./ "

"Dec. 9-én Kolozsváron találkoztak a magyarországi Teleki László Alapítvány képviselői a műemlékvédelmi támogatások erdélyi haszonélvezőivel. Eljött dr. Diószegi László, a Teleki László Alapítvány ügyvezető igazgatója, Sebestyén József, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma műemléki szakosztályának főtanácsosa és Barabás Béla az alapítvány munkatársa. A magyar kormány a Teleki László Alapítványon keresztül 1999 óta évente támogatja a határon túli műemlékek állagmegóvását, felújítását. Az évi 90 millió forintból a műemlékek restaurálására szánt támogatások mellett az épületek állapotát feltáró kutatási programokat is segítik. Diószegi László elismerte, hogy az évi 90 millió forint csak gesztus értékűnek tekinthető, ehhez a helyi közösségeknek is hozzá kell járulniuk, mind anyagilag, mind munkával. Idén mintegy tizenöt épület felújítására juttatnak pénzt. Ezek között szerepel a hadadi református templom, a miklósvári Kálnoky-kastély, az alvinci református templom, a csíkrákosi római katolikus templom, a csíksomlyói Salvator kápolna és a marosillyei Bethlen-kastély. A bonchidai Bánffy-kastély felújítását azonban nem tudták támogatni, mivel itt nagyon sok pénzre lenne szükség. Emellett a Bánffy-kastély esetében a tulajdonjogi viszonyok sem tisztázottak. /Pap Melinda: Erdélyi műemlékeket támogatnak. Megbeszélés a református püspökségen. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./"

"Kétévenként szervezi meg választmányi ülését a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága /régebbi nevén Anyanyelvi Konferencia - továbbiakban AK/. Az idei, Budapesten tartott választmányi gyűlésen a Kárpát-medencei magyar közösségek képviselői mellett a nyugati magyar "szigetek" vezető egyéniségei is megjelentek. Pomogáts Béla, a társaság elnöke, valamint Komlós Attila ügyvezető elnök újból kinyilvánította az AK politikai semlegességét. Tavaly az AK 45 millió forintnyi állami támogatást kapott, jövőre öt millióval kevesebbet irányoztak elő számára a költségvetésben. Tavaly az AK önállóan konferenciákat, különféle tanfolyamokat, nyelvőrző táborokat, ifjúsági programokat szervezett, határon túli magyar szervezetekkel együtt pedig szintén számtalan rendezvényt, ifjúsági programot bonyolított le. Ezen kívül 2003-ban több kötetet adtak ki, és folyamatosan megjelentetik a Nyelvünk és Kultúránk című folyóiratot. A nov. 12-i választmányi gyűlés után, délután tartották a "Nemzet, nemzettudat, nemzeti kisebbség, Európai Unió - magyar kulturális stratégia" című konferenciát. Szabó Vilmos, a MeH kisebbségi ügyekkel foglalkozó államtitkára szerint a kettős állampolgárságról és az autonómiáról higgadtan, indulatmentesen kell tárgyalni. Az MSZP a FIDESZ nemzetegyesítés fogalma helyett a nemzeti kapcsolatépítés fogalmat használja akkor, amikor az anyaország és a határon túli magyarság közös jövőjének a stratégiáját építi. Tabajdi Csaba /MSZP/ képviselő, a magyar parlament integrációs bizottságának szocialista alelnöke úgy véli: igen jelentős lépés az, hogy első ízben sikerült bevinni egy nemzetközi dokumentumba, jelesül az uniós alkotmány tervezetébe a kisebbségi jogok fogalmát, anélkül, hogy kollektív jogokról lenne benne szó. Tabajdi kíváncsian várja, hogy ha életbe lép majd az EU-alkotmány, akkor mitévő lesz annak a 15 eddigi tagországnak némelyike, amelyek még annyi jogot sem adnak kisebbségeiknek, mint azok az államok, amelyek most készülnek csatlakozni az Unióhoz. Tabajdi szerint "kiváló autonómiatervezetet lehet gyártani 3 nap alatt, de egyetemet és más intézményeket csak évek alatt lehet kiépíteni, és azok mind az autonómia mozaikkövei. Én a megapásztoroknál sokkal merészebbeket tudok álmodni, csakhogy az álmokat valóra kell váltani" - üzent leplezetlenül a konferenciáról Tabajdi Tőkés László püspöknek. A magyarságpolitikáról átfogó elemzést tárt a hallgatóság elé Bárdi Nándor szociológus, a budapesti Teleki László Intézet munkatársa. Egyetlen adat tanulmányából: 1989 óta a magyar kormányok csaknem 50 milliárd forintot fordítottak a határon túli magyarság támogatására, de ennek az összegnek a fele Magyarországon maradt. Ebből finanszírozták a Határon Túli Magyarok Hivatalát, a közalapítványokat, amelyeknek tevékenysége e közösségekhez kapcsolódik, a Duna Televíziót, a státustörvény végrehajtását stb. Bárdi Nándor bírálta az Új Kézfogás Közalapítvány tevékenységét, illetve azt mondta: nem lehet nyomon követni, mire is ment el az általa kezelt pénz, nem lehet bizonyítani azt, hogy valóban 30 ezer munkahely teremtődött a vállalkozások támogatása révén. Bárdi azt sem tartja helyesnek, hogy a magyar állam sok pénzt költ egy bizonytalan jövőjű Sapientia Egyetemre, ahová a gyengébben felkészült fiatalok jelentkeznek, miközben a több ezer magyar diákot oktató Babes-Bolyai Tudományegyetemet, az oktatókat szinte egyáltalán nem támogatja. Az Anyanyelvi Konferencia égisze alatt lezajlott rendezvény tanulsága az, hogy a határon túli magyar kisebbségek ügyével kapcsolatban az anyaországban politikai konszenzusnak kell kialakulnia. A határon túlra induló támogatásokkal 2004 májusa után, amikor Magyarország uniós tag lesz, nagyon pontosan el kell majd számolni, miközben jelenleg igencsak szabálytalan, laza, szakszerűtlen a pénzekkel való elszámolás. /(Máthé Éva): Anyanyelvi Konferencia. A kettős állampolgárság és az autonómia is szóba került. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 16./"

Közös nemzetstratégia kidolgozását és a határon túli magyar szervezetek egységes támogatását kéri a Markó Béla, az RMDSZ elnöke a magyarországi értelmiségtől tanulmányában /Egy magyar-magyar egyetértés esélyeiről/, mely ezen a héten jelenik meg két magyarországi hetilapban, az Élet és Irodalomban, valamint a Heti Válaszban. Tanulmányában az RMDSZ elnöke emlékeztet arra, hogy a szerbiai magyarok parlamentből való kimaradásának egyik fő oka az anyaországból exportált megosztottság volt. Markó szerint "sem a két világháború közti vitézkötéses Csonka-Magyarország frusztrációja, sem a kommunista internacionalizmus, sem az 1989 utáni versenyfutás Európáért nem volt alkalmas arra, hogy kialakuljon egy konszenzusos nemzetstratégia". Az RMDSZ elnöke úgy fogalmazott: "itt az ideje, hogy gyermekeink már a bölcsőben ne kapják el tőlünk a legszörnyűbb betegséget: a trianoni lelkifurdalást". – Ebbe a helyzetbe belenyugodni nem kell, de a múltat újratermelni már nem lehet – véli az RMDSZ elnöke. – Politikusok és civilek, kereszténydemokraták, szociáldemokraták, liberálisok, radikálisok és mérsékeltek, magyarok mindannyian, határon innen és határon túl, beszéljük meg közös dolgainkat – áll Markó Béla tanulmányában, amelyet a legfőbb magyarországi közjogi méltóságoknak és vezető értelmiségieknek is elküldött. Az RMDSZ elnöke január 19-én a Teleki László Alapítvány által szervezett kerekasztal-megbeszélésen magyarországi kisebbségkutatókkal vitatja meg az általa felvetett kérdéseket. /Tanulmány a közös nemzetstratégia szükségességéről. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 15./

Markó Béla tanulmányáról vitáztak január 19-én a budapesti Teleki László Alapítvány találkozóján. „Ez az első alkalom, hogy egy politikus nyíltan kimondja azt, amire eddig csak utalások történtek: Magyarországnak nincs egységes nemzetstratégiája” – jellemezte Kántor Zoltán, a budapesti Teleki László László Alapítvány kutatója Markó Béla RMDSZ-elnök tanulmányát, melyben a magyarországi értelmiséget szólítja meg. A szervezők szándékosan nem politikusokat hívtak meg, hanem a kisebbségi kérdéssel régóta foglalkozó szakértőket. Markó Béla vitaindítóját követően a felkért szakértők az RMDSZ-elnök által felvetett kérdésekre reflektáltak. Balogh András elmondta, meglátása szerint az utóbbi években szűnt meg az a konszenzus, amely a magyarországi pártok között a határon túli magyarsággal kapcsolatos kérdésekben a kilencvenes években létezett. Szarka László, az MTA Kisebbségkutató Intézetének vezetője és Szász Zoltán, az MTA Történelemtudományi Intézetének kutatója nem értettek egyet a Markó-tanulmány azon tételével, miszerint az erdélyi magyarság megosztottsága magyarországi sugallatra alakult ki. „Egy másfél milliós közösségtől nem várható el, hogy az azt alkotó valamennyi egyén azonos véleményen legyen bármilyen kérdésben. A megegyezéshez szükséges minimumot ennek a pluralizmusnak a keretében kellene megtalálni” – hangsúlyozták a felkért szakértők. A jelen levők egyetértettek a közös nemzetstratégia kialakításának szükségességében, ennek gyakorlati megvalósíthatóságával kapcsolatban többnyire szkeptikusnak mutatkoztak. /Salamon Márton László: Kerekasztal a nemzetstratégiáról. = Krónika (Kolozsvár), jan. 20./

Markó Béla Egy magyar–magyar egyetértés esélyeiről című /a Heti Válaszban, az Élet és Irodalomban, a Krónikában, a Nyugati Jelenben és más lapokban közölt/ politikai dolgozatával kapcsolatban vitára hívta olvasóit a Nyugati Jelen. Az első beérkezett írás szerzője az RMDSZ belső ellenzékének markáns Arad megyei alakja, Nagy István. Nagy István emlékeztetett, hogy Markó Béla 38 képviselő- és szenátortársával együtt a kolozsvári Szent Mihály templomban 1992. október 25-én esküvel fogadta: “...Hű magyarként szolgálni fogom népemet, mely bizalmával felhatalmazott, hogy érdekeit képviseljem, harcoljak teljes egyenjogúságáért, közösségi jogaiért és szabadságáért, küzdjek fennmaradásáért, melynek egyetlen szilárd biztosítéka a belső önrendelkezés. ...” Markó Béla hiányolja a nemzetstratégiát, a nemzeti értékrendet. Érvénytelen lenne imént idézett esküje? Lelkiismeret-furdalása volt talán? Úgy tűnik, igen, és pótcselekvésbe menekülve kiáltó szavakat keresett. Markó Bélának nem írnia kellett volna, hogy magyarországi politikai pártokhoz fordulva nemzetstratégiát és értékrendet keressen. Elég lett volna elővennie a Kolozsvári Nyilatkozatot. Markó miért Magyarországon keres megoldást az itthoni problémákra? Budapesten, a Teleki László Intézetben a meghívott szakértők a szóban forgó írását vitatták meg. A Heti válasz így összegzett: “A konferencia végén Markó Béla a demokráciadeficit veszélyéről beszélt, ám a pozitív végszó kedvéért hozzátette: az 1989-es események olyan lehetőséget kínáltak a határon túli magyarság számára, amelyeket minden szervezet megragadott és a magyarság javára fordított. Sokan kétkedve fogadták az RMDSZ elnökének ezt a meglátását.” Ugyanerről a tanácskozásról Bakk Miklós a Krónikában így írt: „Markó Bélának azt is tudnia kell, hogy az összmagyar paktum óhajtása itthon, Erdélyben akkor hiteles, ha azt a megegyezésre való törekvés hazai faktumai is igazolják. Vagyis: a konszenzushoz vezető utat nem a magyarországi míves beszéd fórumain, hanem az itthoni, elrontott helyzet körülményei közt kellene keresni.” Markó Béla dolgozatáról a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, Ágoston András “Nincs titok, tenni kell!” címmel írt, és ezek a záró mondatai: “Az elmúlt több mint ezer évben nem egyszer eleink becsületes ügyért folytatott nemes, önfeláldozó küzdelme, virtusa tette lehetővé, hogy mi itt most vitatkozhatunk. Tisztelt Markó Béla! Mi lenne, ha Ön személyesen ajánlaná Kovács Lászlónak, hogy Tőkés László is legyen ott februárban a Máérten? Szerintem ez bölcs dolog lenne, lovagias gesztus”. Tabajdi Csaba, a Magyar Szocialista Párt Nemzetpolitikai Tagozatának elnökeként így zárja a magyar–magyar egyetértés esélyeiről közzétett állásfoglalásukat: “Markó Béla írásának legfőbb tanulsága: tárgyalóasztalhoz, magyar!” Markó Bélának előbb itthon kell tárgyalóasztalra és konszenzusra lelnie. /Nagy István: Tárgyalni kellene végre. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 27./

Egyetértenek az egyetemes magyar nemzetpolitika kialakításának szükségességével a Markó Béla RMDSZ-elnök által megszólított magyarországi politikai pártok Krónikának nyilatkozó politikusai. Egy magyar–magyar egyetértés esélyeiről című tanulmányában Markó kifejtette: a határon túli magyarok ügyét behálózta a pártpolitika, holott olyan közös nemzetpolitikára lenne szükség. “Az utóbbi években újabb és újabb „megoldások“ röppennek fel, mint többek között a státustörvény, az autonómia vagy a kettős állampolgárság, ám ezeket nem kivitelezhetőségük, hanem ilyen-olyan morális szempontok szerint fogadjuk vagy ítéljük el” – szögezte le az RMDSZ elnöke. A tanulmány kapcsán a budapesti Teleki László Intézet január 19-én tanácskozásra hívta az RMDSZ vezetőjét és a határon túli magyarok ügyében járatos szakértőket. „Már önmagában az is fontos volt, hogy a média véleményvezérei tudomásul vehették a tényt: Markó Béla visszatért, mint írástudó” – fejtette ki Csapody Miklós, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) képviselője. „Arra a kérdésre, hogy az erdélyi magyar társadalomban keletkezett konfliktusok kirobbantó oka a magyarországi politikai megosztottság-e, egyértelmű nemmel lehet válaszolni” – szögezte le Csapody. „Elemzés, programadás, figyelemfelhívás, segélykiáltás egyben ez a cikk” – jellemezte Markó Béla írását Tabajdi Csaba MSZP-képviselő, aki teljes mértékben egyetért a tanulmányban felvetett kérdésekkel, és alapvetően a válaszokkal is. „Csak üdvözölni tudunk minden olyan törekvést, amely az erdélyi magyarság összefogására, és nem a megosztására irányul. A magyar–magyar egyetértésre azonban csak akkor van esély, ha a magyarországi politikusok nem szítják az ellentéteket a határon túli közösségekben” – nyilatkozta Kovács Kálmán, az SZDSZ határon túli magyarokért felelős szakértője. Németh Zsolt /Fidesz/, az Országgyűlés külügyi bizottságának a Budapest Analyses elemzésére hívta fel a figyelmet. A Budapest Analyses szerint Magyarországon a tanulmánnyal Markó Béla leginkább a Fideszt próbálja megszólítani. „Ennek legfőbb oka az, hogy a Fidesznek és különösen Orbán Viktornak elsöprő a népszerűsége az erdélyi magyarok körében – véli a szakértői csoport. – Ugyanakkor a Markót támogató erdélyi magyar üzletemberek nyomására az RMDSZ aktívan beavatkozik a magyar belpolitikába, és kommunikációja a jelenlegi magyar ellenzékkel megszűnt.” A Budapest Analyses szerint nem bizonyított Markó Béla azon állítása, hogy a megosztottságot Magyarországról gerjesztik. /Salamon Márton László: Nemzeti ügy, pártpolitika. Négy parlamenti párt Markó Béla tanulmányáról. = Krónika (Kolozsvár), febr. 3./

Mindeddig nem bizonyult sikeresnek a moldvai csángók székelyföldi integrációja, annak ellenére, hogy a magyar kormány jelentős anyagi és erkölcsi támogatást nyújtott ehhez – jelentette ki Bukarestben Varga Andrea történész, aki egyik előadója lesz a napokban rendezendő Csángó-konferenciának. A témáról romániai, magyarországi és nyugat-európai kutatók tanácskoznak márc. 25-26-án Budapesten, a Teleki László Alapítvány szervezésében. A moldvai csángók címet viselő nemzetközi tudományos konferenciának Walter Schwimmer, az Európa Tanács főtitkára lesz a fővédnöke. A csaknem tíz éve Romániában élő Varga Andrea kutató elmondta: a csángó kérdésről ma gazdag szakirodalom áll rendelkezésre. /A csángó kérdés feltáratlan területei. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 25./

A csángók támogatása kapcsán évek időnként felbukkan az az állítás, hogy az erre szánt pénzeknek csak töredéke jut el Moldvába, a többit Erdélyben és Magyarországon költik el. Lakatos Mihály, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Főosztályának vezetője kifejtette, hogy a minisztérium nem „pénzeket költ el", hanem támogatásokat folyósít. A Hegyeli Attila által irányított oktatási program nagyon fontos dimenziója a feladatnak, de ugyanolyan fontos az is, hogy a csángómagyarok problémái napirenden legyenek az európai fórumokon. Korábban elhangzott, hogy tavaly a 100 millió forintos keretből 20 millió jutott Moldvába és abból is lefaragtak. Lakatos rámutatott, hogy a 20 millió kifejezetten a moldvai csángómagyar falvak gyermekeivel való magyar nyelvű foglalkozások folytatását és bővítését szolgálta. Emellett csak a pusztinai közösségi ház létrehozását a tárca tizenhárommillió forinttal támogatta. A csángómagyar vonatkozású kulturális kezdeményezésekre mintegy negyvenmillió forint jutott az elmúlt esztendőben. Iskolán kívüli oktatásra húszmillió, kutatási programokra hétmilliót, beruházásokra mintegy harmincmillió forintot fordítottak. A csángó gyermekek erdélyi és magyarországi táboroztatására mintegy hatmillió forintot költöttek. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége közel ugyanennyit kapott a Székelyföldön továbbtanuló csángómagyar gyermekek nyári táborozásának biztosítására, több helyszínen. – A MCSMSZ több mint kétmillió forint támogatásban részesült hagyományőrző mozgalom szervezésére moldvai csángó falvakban, illetve a Pusztinai Napok megrendezésére. A különféle magyarországi rendezvényekre mintegy tizenkétmilliót fordítottak. Kiadványokra mintegy tízmillió forint jutott. Erdélyi kiadásban támogatták például Petrás Incze János és Janku Laura versesköteteinek, illetve a Codex Bandinus és a Világszárnya című könyvek megjelentetését, a Moldvai Magyarság című, magyar és román nyelven megjelenő folyóiratot és kétszázezer forint értékben járultak hozzá a Romániai Magyar Szó eljuttatásához csángó családoknak. Magyarországi kiadásban támogatták többek között a Moldvai csángó okmánytár, Aranyhajú ikergyermekek, A csángók mondavilága, Csángókról, igaz tudósítások című könyvek megjelentetését, illetve a Moldvai magyar helységnévtár térképét, A moldvai magyarság írott nyelvemlékei című fotóalbumot, a csángó irodalom digitalizálását, a csángó népzene CD formátumban való kiadását, moldvai csángó népdalgyűjtések feldolgozását, gondozását és megjelentetését, valamint 5000 db. oktatási célú CD-ROM előállítását a magyar közoktatás különböző szintjei számára. Az MCSMSZ hatszázezer forint támogatáshoz jutott évkönyv és weblap készítésére. A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézete a moldvai, gyimesi és barcasági csángók folklorisztikai vizsgálatára kapott támogatást, a Teleki László Intézet egy olyan levéltári kutatásra pályázott, amely a csángó kérdés jelentőségét vizsgálja a román-magyar politikai kapcsolatokban, a Magyar Nyelvtudományi Társaság pedig a moldvai csángó nyelvhasználat kutatására jutott támogatáshoz. Guther M. Ilona: Beszélgetés Lakatos Mihállyal, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Főosztályának vezetőjével. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 11./

Máj. 13-án Kolozsváron, a Gaudeamus könyvesboltban mutatták be Kovács András művészettörténész professzor tavaly megjelent, Késő reneszánsz építészet Erdélyben című könyvét. A Teleki László Alapítvány /Budapest/ és Polis Könyvkiadó /Kolozsvár/ gondozásában megjelent mű szakmailag kifogástalan, méltatta Kiss András nyugalmazott főlevéltáros a könyvet. A kötet hosszas kutatások eredményeit összegzi, átfogó képet rajzol az 1541–1720 közötti időszak erdélyi késő reneszánsz építészetéről. Közel 300 művészi igényű kép, reprodukció található a könyvben. A kötet olyan neves művészettörténészek munkássága kiegészítésének-folytatásának tekinthető, mint Balogh Jolán, Kelemen Lajos, Herepei János és Bíró József. /Balázs Bence: Művészettörténeti referenciakötet az erdélyi reneszánszról. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./

Több tudományos előadás hangzik el Hadadon, a Teleki László Alapítvány jún. 8–10. között több helyszínen sorra kerülő Megújuló örökség című konferenciáján. A résztvevők Hadadon megtekintik a Wesselényi- és Degenfeld-kastélyt, majd este a szászcsávási zenekar és a szilágybogdándi táncosok előadását. Szilágycsehben a nagybányai Jakab Rita és a budapesti Káldi Gyula tart ismertető előadást a szilágycsehi templom helyreállításáról. Hadadon értekezések hangzanak el a hadadi templomról, az erdélyi műemlékek dokumentálásáról és az örökségvédelmi feladatokról, majd bemutatják Káldi Gyula–Várallyay Réka Útmutató épített és tárgyi örökségünk megóvásához című kötetet. /Hadad. Megújuló örökség – konferencia. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 9./

Kolozsváron bemutatta új projektjét a Transindex portál, együttműködésben a Jakabffy Elemér Alapítvánnyal: http://adatbank.transindex.ro internetcímen elérhető adatbázis igyekszik magába foglalni az erdélyi magyarságról szóló, ahhoz kapcsolódó összes történelmi, társadalmi, földrajzi, illetve sajtótörténeti adatot. A Jakabffy Elemér Alapítvány a politikatudományok területén biztosít teret a kutatásoknak, részben oktatási keretet is teremtve szakkönyvtára által. Szándékukban állt összegyűjteni, rendszerezni, feldolgozni, és hozzáférhetővé tenni mindazon dokumentumokat, amelyek az 1989 utáni romániai magyar politikáról szólnak, és ezt a papíralakú gyűjteményt a világháló segítségével is megjeleníteni. Az adatbank tudományos irányítója Bárdi Nándor, a budapesti Teleki László Intézet munkatársa. Bárdi elmondása szerint Magyarországon minden kormányváltás után felmerül az igény, hogy készítsenek katasztert a határon túli magyarságról. Somorján, Zentán és Beregszászon már léteznek ilyen jellegű dokumentációs központok, Erdélyben azonban mindeddig nem sikerült ilyet létesíteni, ezt a szerepet is hivatott tehát pótolni az internetes adatbank. Az adatbázis többek között gazdag térképgyűjteményt, bibliográfiákat, kronológiákat és statisztikákat tartalmaz. A Google keresője máris indexelte a kínálatot, ez a kereső program is használható. A további tervek között szerepel a társadalomtudományi adattár után nyitni a természettudományok felé is. /S. B. Á.: Erdélyi magyar adatbázis a világhálón. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./

- Nem született felmérés arról, hogy a magyar közvélemény hogyan ítéli meg a határon túliak kettős állampolgárság iránti igényét, de be kell látnunk, a kisebbségben élő magyarok ügye nem tartozik a központi kérdések közé ma Magyarországon – nyilatkozta Kántor Zoltán szociológus. A budapesti Teleki László Alapítvány munkatársa szerint kevés a valószínűsége annak, hogy a magyar választók olyan arányban vegyenek részt a tervezett népszavazáson, hogy azt érvényesnek tekinthessék. Az Orbán–Nastase memorandum idején az MSZP azzal riogatta a közvéleményt, hogy 22 millió romániai munkavállaló fogja elárasztani a magyar munkaerőpiacot. Kántor Zoltán szerint ez legalább 50 százalékban járult hozzá a Fidesz 2002-es választási kudarcához. – Jelenleg az SZDSZ-en kívül egyetlen magyar párt sem ellenezni a kettős állampolgárságot. /Székely Kriszta: Tehertétel a kettős állampolgárság? = Szabadság (Kolozsvár), szept. 16./

A XVII. században épült altorjai Apor-udvarházban szept. 26-án, vasárnap rendhagyó könyvbemutatóra került sor. A kastély helyreállításán és feltárásán dolgozó restaurátorok egy napra a nagyközönség számára is látogathatóvá tették a valószínűleg Apor Lázár által virághímes falfestményekkel díszített egyik déli fekvésű termet, ahol báró Apor Csaba fogadta és köszöntötte házigazdaként a nagy számban megjelent érdeklődőket. Apor báró a transzszilvanizmus, az erdélyi szellem, a szülőföldhöz való ragaszkodás fontosságára hívta fel a figyelmet. Benczédi Sándor köszönetet mondott Hiller Istvánnak, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma tárcavezetőjének, aki támogatást nyújtott az Apor-udvarház restaurálásához. A könyv­bemutatón a szerzők maguk mutatták be köteteiket. Kovács András kolozsvári művészettörténész professzor Késő reneszánsz építészet Erdélyben című, a budapesti Teleki László Alapítvány és a kolozsvári Polis Könyvkiadó gondozásában megjelent műve átfogó képet rajzol az 1541 és 1720 közötti időszak erdélyi késő reneszánsz építészetéről. A könyvben közel háromszáz kép és reprodukció található. Lángi József és Mihály Ferenc az Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ gondozásában megjelent Erdélyi falképek és festett faberendezések című munkájuk első két kötetét mutatták be. Az erdélyi falképek és festett faberendezések felmérését a budapesti Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ munkatársai 1997-ben kezdték, a kolozsvári székhelyű Transylvania Trust Alapítvány kezdeményezésére. A felmérés célja az állomány számbavétele, állapotfelmérése és sürgősségi beavatkozás sorrendjének felállítása. /Iochom István: Könyvbemutató az Apor-udvarházban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 29./

Az Erdély-történészként ismertté vált Vincze Gábor sokadik könyve látta meg a napokban a napvilágot Asszimiláció vagy kivándorlás. Források a moldvai magyar etnikai csoport, a csángók modern kori történetének tanulmányozásához. Szerkesztette Vincze Gábor /Teleki László Alapítvány, Budapest, Erdélyi Múzeum Egyesület, Kolozsvár, 2004./ címen, eddig jórészt publikálatlan levéltári forrásokból származó válogatást közölt a csángókérdés utóbbi másfél évszázadáról. Ez a dokumentumgyűjtemény alighanem egyik alapműve lesz a csángóügy irodalmának. Vincze Gábor figyelmeztette az olvasót: nyitva maradt kérdés van elég. Máig feltáratlan például, miként hatott a csángó közösségre az 1920-as és 1945-ös földosztás, miként a kollektivizálás, mennyire fékezte a csángók beolvasztását a magyar iskolarendszer 1947 és 1955–57 közti fennállása stb.   Vincze Gábor szerint az országrész magyar társadalmát már korábban érte olyan károsodás, mely a modern korban megkönnyítette asszimilációját. /B. Kovács András: Asszimiláció vagy kivándorlás? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 29./

Erdélyi és magyarországi szakemberek részvételével szervezte meg Kolozsváron az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány és a Teleki László Alapítvány az erdélyi lelkészek és plébánosok örökségvédelmi továbbképzését. A két alapítvány először szervez közösen ilyen jellegű konferenciát. /B. T.: Örökségvédelmi továbbképzés. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 18./

A kettős állampolgárság témájáról, a dokumentáció és a tudományosság igényével indított honlapot a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézete, a Teleki László Intézet és a Budapesti Corvinus Egyetemen működő Nemzetközi Jogi Tanszék. A www.kettosallampolgarsag.mtaki.hu címen elérhető honlap magyarországi és külföldi jogászok, politológusok, szociológusok, történészek részvételével szakmai ankétot indított a témával kapcsolatos kérdések tisztázása érdekében. Emellett elérhetők a Magyarországon és a szomszédos államokban érvényes állampolgársági törvények és egyéb, a kérdéskörhöz kapcsolódó dokumentumok. /Tudományosan a kettős állampolgárságról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./

Tavaly szeptemberben a budapesti Teleki László Intézet szervezett konferenciát Nemzet a társadalomban címmel. A tudományos rendezvényen Hargita megyei, vagy a megyéhez kötődő szakemberek is bemutatták dolgozataikat. A konferencia anyagából kötet készült /Nemzet a társadalomban, Teleki László Alapítvány, Budapest, 2004/, a könyvben többek között Hermann Gusztáv Mihály székelyudvarhelyi történész, Oláh Sándor és Gagyi József csíkszeredai antropológusok egy-egy tanulmánya olvasható. Hermann Gusztáv Mihály tanulmányának címe: A székely rendi öntudat nemzetiesedése (?). A szerző szerint Kőrösi Csoma Sándor fogalmazta meg mindeddig legtömörebben identitását: C. P. Kennedy századosnak írt jelentésében leszögezte, hogy ő „a székely nemzetség szülöttje", mely „a magyar nemzet része". Oláh Sándor a „kicsi magyar világban", 1940–44 közötti székelyföldi modernizációs kísérleteket vette számba. Gagyi József a „sztálini kismagyarország", a Magyar Autonóm Tartomány kérdéskörének egy vetületét vizsgálta tanulmányában. /Sarány István: Nemzet a társadalomban. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 23./

A Kelet-Európában ritkaságszámba menő Magyar Autonóm Tartomány 1960-tól nevet és egyúttal profilt is váltó tartomány (Maros Autonóm Tartomány) burkoltan a magyar autonómia egésze alól ki akarta húzni a szőnyeget. Váratlanul román első embere lett a tartománynak. 1955-től a MAT-ot számos felső szintű ellenőrzésnek vetették alá, különösen a testvériség és az internacionalizmus szellemében való nevelést illetően a dolgozók körében, s a székelységre rendre negatív következményekkel járó elmarasztalások egy bizonyos Monográfia-ügyben csúcsosodtak ki. Gagyi József, a MAT viszonyainak kutatója a tatabányai Limes c. negyedévi tudományos szemle 2004/1-es, Változó Székelyföld című tematikus számában részletesen foglalkozott ezzel az időszakkal. Az 1960-as tartományi csúcsértekezletről írt, melyen ledorongolták azt a jókora könyvben összegyűjtött tanulmánycsokrot, amely A Magyar Autonóm Tartomány a szocialista fejlődés útján címet viselte, s amit egyszerűen csak „Monográfiaként” emlegettek. Ez a kiadvány pártrendelésre készült el, s propagandacélokat szolgált volna. A mintegy 30 szerző komolyan vette a feladatát. Az említett értekezleten kritikák, éles ítéletek hangzottak el, többek között: az anyagban a szerzők burzsoá terminológiát használnak, például Székelyföld, székelység. A szerzők Romániát többnemzetiségű államnak nevezik, egyes szerzők még azt a kérést is taglalják, hogy a MAT-nak miért nem adnak önállóságot. „Az egész anyagon mint egy fekete szál húzódik végig a nemzeti, regionális, autonomista izoláció. Ez a független Erdély burzsoá gondolata, amelyet a volt burzsoázia terjesztett.” Végül pedig: a monográfiában nem magyarázták meg, hogy Romániában s véglegesen megoldották a nemzeti kisebbségek kérdését. A könyvet még terjesztése előtt Bukarestben bezúzták, egy kézirata a budapesti Teleki László Könyvtárban tanulmányozható. A támadás jó ürügy volt ahhoz, hogy meginduljon a MAT lebontása, az ügyben érintett káderek kicserélése. Az 1968-ban bejelentett „megyésítés” látszólag igazságot szolgáltatott volna Székelyföldnek. Igaz, hogy az elképzelések szerint Maros leszakadt volna, „cserében” viszont a leszakított Sepsi és Kézdi rajonok visszatértek volna a székelység kebelébe, egy nagy székely megye, Hargita keretén belül, Csíkszereda központtal. Ez az „igazságtevőnek” bemutatott, fiatal Ceausescu-korszak felívelő szakasza volt. Ekkor zajlott a hargitai „megyecsinálás”. A pár nap alatt lezajlott székely „népmegmozdulás azt ültette el a Csíkszeredában élők szívében, hogy a felsőbb akarattal, a párt szavával is szembe lehet menni. Az eseményt több elemzés és emlékezés is felidézi – Gagyi József mellett Sarány István és Szabó Katalin közös dokumentumkönyve (Megyecsinálók, Szemtanú Könyvek, Státus Könyvkiadó, Csíkszereda, 2001), valamint Zöld Lajos újságíró visszaemlékezése (Kölcsönkért élet, kamatra, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2003). /Cseke Gábor: Változatok az autonómiára. Vezetők pozícióharca? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 14./

Vincze Gábor szegedi történész a magyarországi és erdélyi magyarság múlt századi történelmének sok szempontból legavatottabb kutatója. Eddig egyedül vagy társszerzőkkel tíz könyvet írt, emellett négy egyéb kiadványt szerkesztett, megjelent mintegy kilencven tanulmánya, forráspublikációja, cikke. Az Asszimiláció vagy kivándorlás? /Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Teleki László Alapítvány, Budapest, 2004/ című, legújabb kötetében a moldvai magyar etnikai csoport modern kori történelmének tanulmányozásához válogatta össze az 1860–1989 közötti időszakból a legfontosabb forrásanyagot. A moldvai magyar etnikai csoport a magyarság egészén belül egyedül produkál még ma is pozitív népszaporulatot. A magyarországi vendégmunka beszűkülni látszik. Ehelyett a moldvai magyarok nagy tömegei vállalnak dél-európai országokban vagy Izraelben vendégmunkát. Vincze Gábor maga is nyugat-európai ideiglenes kitelepedésre – vendégmunkára – készül, az anyaországban nem lévén státus szerinti munkahelye. Az Asszimiláció vagy kivándorlás? című munkában az első dokumentum 1860-as, az utolsó pedig 1985-ös. 1941-ben a bukovinai székelyeket Bácskába telepítették, majd 1944-ben a Dunántúlra menekültek, s akkor a moldvai csángómagyarok közül is áttelepedett 120–130 család. A moldvai csángókat két faluba telepítették le: Egyházaskozárra és Szárászra. 1940–44 közt volt egy olyan elképzelés, hogy minél több moldvai csángómagyart kell áttelepíteni Magyarországra. 1944 tavaszán kidolgoznak egy konkrét tervezetet, ennek értelmében Bákó megyéből az összes csángó­magyart át kellene hozni Ma­gyarországra, de közbejött az augusztus 23-i átállás, összeomlott a moldvai román front, a tervet már nem lehetett kivitelezni. 1946–47–48-ban több ezer ember csángó szeretett volna áttelepedni Magyarországra. Azonban az akkori magyar kormányok – Nagy Ferenc és Dinnyés Lajos kormánya – azt mondák: nem szabad őket befogadni, mert akkor nem tudják megakadályozni a román kormánynak, hogy amennyire lehet, Erdélyt magyartalanítsák. Valóban volt a paragrafusokban és a hatósági szervek cselekedeteiben tetten érhető szándék 1946–47-ben, hogy minél több, főleg észak-erdélyi magyart valamilyen ürüggyel kiutasítsanak Romániából. Emiatt a moldvai csángómagyarokat nem engedték be. Egyéni kiskapukat megkeresve végül is 1946–47-ben áttelepedett még egy 40–50 család. Lábnyikról, Diószénből, Klézséről, Lészpedről. Vincze Gábor hangsúlyozza, hogy ő nem csángószakértő. Vincze Gábort a kilencvenes évek vége felé meghívták Kolozsvárra vendégelőadónak. Előadás-sorozatot tartott a kolozsvári történelem szakos magyar hallgatóknak a romániai magyar kisebbség 1919–1989 közti történelméről. Két évvel később, 1998–99-ben ugyancsak a történelem szakosoknak tartottak speciális kollégiumot. Sikerült jó néhány diákot ,,megcsípni”, azóta közülük néhányan elindultak a történészkutatóvá válás útján. A magyar szakosokkal nem volt ilyen szerencséje. /Sylvester Lajos: Asszimiláció vagy kivándorlás? (Moldvai magyar forráskiadvány). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 26./

A mikházi ferences kolostortemplom fennállásának 370. évfordulójára emlékeztek március 5-én a megye magyar szakos tanárainak társaságában a helybeliek, és a környékbeli pedagógusok. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának anyagi támogatásából és a Teleki László Alapítvány megbízásából kezdődött helyreállítási munkálatok eredményéről Mihály Ferenc restaurátor számolt be, aki sikeres budapesti egyetemi karriert hagyott ott, hogy ezt a feladatot elvégezze. A homlokzat felújítása során találták meg a nagy felületen jó állapotban megmaradt XVII. századi festést. A hagyomány szerint a templom hajdani orgonáját Kájoni János készítette. Jelentős volt a kolostor könyvtára, több mint kétezer kötettel. Különösen jelentősek voltak az ősnyomtatványok (24-25), valamint a XVI-XVIII. századi klasszikusok művei. A bal oldali oltár mögött elrejtve találtak meg egy ősnyomtatványt, egy reneszánsz budai kötetet valamint egy füvészkönyvet, amelyek Csíksomlyóra kerültek. A faluban egy padláson a könyvtár teljes jegyzékét is megtalálták. /Bodolai Gyöngyi: Megújul a mikházi kolostortemplom. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 11./

Kétnapos csángókonferencia kezdődött Budapesten, a Teleki László Alapítvány szervezésében. Marius Diaconescu bukaresti történész elmondta, hogy a moldvai katolikus műhelyekben az utóbbi években született falumonográfiák általában megkerülik a csángók eredetének kérdését. Előadás hangzott el a magyarországi románok kétnyelvűségéről, és a román nyelv Moldova köztársaságbeli helyzetéről is. Tánczos Vilmos kolozsvári kutató a csángók asszimilációjáról beszélt. Az 1859-es népszámlálási adatok még azt jelezték, hogy a moldvai katolikusok több mint kétharmad része magyar. Akkor Bákó megyében ez az arány 86 százalékos, Roman megyében pedig 94,6 százalékos volt. Mára a nulla százalékhoz közelít a magyarok népszámlálásokon kimutatott aránya. Albina Dumbraveanu chisinaui nyelvész elmondta, hiába hivatalos nyelv a román a Prut túloldalán, a hétköznapi nyelvhasználatban rendkívüli az orosz nyelv térnyerése. A moldovaiak nem tudnak román nyelvű hivatalos iratokat írni, a szakkifejezéseket pedig csak oroszul ismerik. Borbély Anna a magyarországi románok nyelvvesztési folyamatáról végzett kutatásait ismertette. /Gazda Árpád, Budapest: Román eredmények. Kétnapos csángókonferencia kezdődött Budapesten. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 15./

„Azt hiszem, a moldvai csángók kérdésében nem lehet már megkerülni azt, ami itt elhangzott” – jelentette ki Diószegi László, a budapesti Teleki László Alapítvány igazgatója annak a csángókonferenciának a záróbeszédében, amelyet az alapítvány az Európa Tanács védnöksége alatt tartott a hét végén. A Bákó megyei származású Anton Cosa chisinaui római katolikus püspök nagypataki csángómagyar dialektusban mondott el egy édesanyjától tanult imádságot. Megvallotta, hogy a csángó megnevezéssel csak teológushallgatóként találkozott, és azt ugyanolyan megbélyegzőnek érezte, mint a magyarokra mondott „bozgor” kifejezést. Fontosnak tartotta a múlt ismeretét, és azt is, hogy mindenki legyen büszke az eredetére. Petru Ghergheli iasi-i püspök korábban azt hangoztatta: csak akkor látja indokoltnak a magyar nyelvű misék bevezetését, ha meggyőződik arról, hogy a hívek legalább öt százaléka nem érti a román nyelvű misét. A konferenciára őt is meghívták, de elfoglaltságai miatt Vladimir Peterca professzort a bukaresti katolikus teológia rektorát küldte Budapestre. Szerinte a magyar irodalmi nyelv bevezetése a csángó falvak templomaiba éppen azt a sajátosan archaikus nyelvet veszélyeztetné, amelyiket ma Európában is a csángók egyik legfőbb értékének tekintenek. Utalt arra a iasi-i igényre, hogy tartsanak román nyelvű misét is a csíksomlyói pünkösdi búcsú alkalmával. A konferencián román, magyar és német kutatók tartottak előadásokat a moldvai csángó közösségről. Hegyeli Attila javasolta, hogy Bákóban tartsák a következő konferenciát. /Gazda Árpád, Budapest: Magyarul imádkozott a moldovai püspök a budapesti csángókonferencián. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 18./ Anton Cosa chisinaui római katolikus püspök Moldvában született, csángósorban felnőtt, Iasi-ban tanult egyházi vezető. A budapesti csángó-konferencián Cosa kiállt a csángó falvakban történő magyar nyelvű misézés mellett. /Gazda Árpád: Moldovai kopogtatás. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 18./

A Varadinum hetében Nagyváradon Bárdi Nándor történész, a Teleki László Intézet főmunkatársa a magyarországi kisebbségpolitika képviselőit ültette egy asztalhoz. A korábbi államtitkárok, HTMH-elnökök eredményeiket sorolták, sokszor egymást túllicitálva. Lábody László volt HTMH-elnök a struktúrateremtést emelte ki, mert az tartást adott az embereknek, valamint a határon túli gazdaság megerősítését, a polgárosodást is elősegítette. Lábody a kárpótlási jegyek kibocsátására a legbüszkébb. Szabó Tibor volt HTMH-elnök leszögezte, hogy a polgári kormány alatt konszenzus és egyetértés volt a magyar társadalomban a határon túli magyarok ügyeiről. Ezt mutatja a státustörvény 65 százalékos társadalmi támogatottsága. „Ez a fajta konszenzus mostanában mintha hiányozna” – tette hozzá Szabó. Kormányzati ciklusuk legfontosabb eredményének az egyetemépítést mondta. A legnagyobb sikert Németh Zsolt, a Fidesz-kormány külügyi államtitkára aratta. Már megszólalása előtt vastaps köszöntötte. „Az Orbán-kormányt a nemzeti újraegyesítés célja, mércéje vezérelte” – hangoztatta Németh. A státustörvényről elmondta, hogy közjogi viszonyt létesített a magyar állam és a határon túli magyarság között. „A státustörvény világossá tette, hogy a Kárpát-medencében van magyar ügy, ami rendezést igényel” – állapította meg az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke. A fontos megvalósítások között említette még a Magyar Állandó Értekezlet létrehozását, a határon túli intézményépítést, valamint a földprogramot. A polgári kormány időszakában az évi 3 milliárd forintos támogatás 12 milliárdra nőtt. Bálint-Pataki József a HTMH jelenlegi elnöke kifejtette: „A folyamatosságot próbáljuk képviselni mindabban, ami vállalható”. Idén először 2 milliárd forintot kap a magyar költségvetésből az Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Marosvásárhelyen megépült a Sapientia campusa, ezt Bálint-Pataki a magyarországi támogatásokból létrehozott eddigi legnagyobb vállalkozásnak nevezte. /F. T.: Számadás a kisebbségpolitikáról. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 10./

Újra kell gondolni a határon túli magyarság támogatásának politikáját – hangsúlyozták egy május 11-én tartott tanácskozáson Budapesten. A támogatási politikát érdemes átgondolni – mondta Szarka László, az MTA Kisebbségkutató Intézetének igazgatója. Ez az intézet, valamint a Hidvégi Mikó Imre Alapítvány elindított egy több beszélgetésből álló honi és határon túli sorozatot, amelyeken várhatóan javaslatok fogalmazódnak meg a politikai döntés- előkészítés és a politikai döntéshozatal számára – mondta az igazgató. Törzsök Erika, az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány igazgatója elmondta: az elaprózott támogatáspolitika helyett közösségépítésre kell koncentrálni a határon túli magyarságnál. A határon túli pártok támogatása nem fontos, az emberekhez kell eljuttatni a támogatási és fejlesztési összegeket. Bárdi Nándor, a Teleki László Alapítvány munkatársa arra hívta fel a figyelmet, hogy Szlovákiában és Romániában a magyar pártok kormányzati helyzetben vannak, így jóval nagyobb összegek felett diszponálnak, mint a magyarországi támogatások. Elmondta azt is, hogy a jelenlegi támogatási rendszeren belül sokszor nem a szakmai, hanem a politikai szempontok a meghatározók. /Újra kell gondolni a támogatáspolitikát. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 13./

Szeptemberben kezdődhet az építkezés Pusztinán, jelezte Macalik Arnold, az FKM Építészműhely építésze. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) elkülönítette a ház felépítésére megpályázott 25 millió forintot. Korábban az ügyintézést az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) vállalta, melyet végül a budapesti Teleki László Alapítvány vett át. Az előzőleg tervezett épület nem illeszkedett megfelelőképpen a csángó környezetbe. Az új tervet a kolozsvári FKM Építészműhely készítette. Macalik Arnoldot Budapesten a csángó építészet egyik legavatottabb erdélyi kutatójaként tartják számon. Pusztinán nem örülnek a közösségi ház újraterveztetésének, főleg a hasznos felület csökkenésének. /Borsos Dalma, Gazda Árpád: Közösségi ház – második nekifutásra. = Krónika (Kolozsvár), aug. 19./

Jótékonysági estet szervezett a szilágycsehi református egyházközség. A bevételt, kilenc millió régi lejt a helybéli református templom belső világítórendszerének a felújítására fordítják. A templomot tatarozzák, az ünnepélyes felavatást október végére tervezik. A templom felújítását 2003-ban kezdték. Az 1519-ben épített hajó visszanyerte eredeti állapotát. Molnár Kálmán, szilágycsehi lelkipásztor elmondta, a teljes újjáépítés költségei elérik az 120 ezer lejt (1,2 milliárd régi lej), amit az egyházközség a budapesti Teleki László Alapítvány és a hívek adományaiból gyűlt össze. /Stanik Bence: Szilágycseh. Közadakozásból újítják fel a református templomot. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./

Több Maros megyei kastélyt kérnek vissza az erdélyi magyar nemesi családok – Kemény, Bethlen, Teleky, Rhédey – leszármazottai. Jelenleg összesen 24 barokk vagy reneszánsz stílusban épült kastélyról van szó, melyek jogi helyzetével nincs tisztában sem a helyi, sem a megyei közigazgatás, tekintettel arra, hogy az örökösök a visszatérítési kérelmeket egyenesen a bíróságoknak küldték el. A visszakért kastélyok között van a marosvécsi Kemény-kastély, amely 1228-ból származik, s amelyre báró Kemény János leszármazottai tartanak igényt. A keresdi kastély a Bethlen család rezidenciája volt. A kastélyt Bethlen Gábor örököse, a marosvásárhelyi Bethlen Anikó grófnő igényli vissza. A gernyeszegi kastélyt gróf Teleki László építtette. Az épület az erdélyi építészet egyik legérdekesebb darabja, Az épületben jelenleg tüdőszanatórium működik. A Sáromberkén található kastélyt Teleki Sámuel gróf építette 1769-ben. Örökösei néhány hete bejelentették, hogy a kastélyt köztulajdonba adják majd, és az épületből csak néhány szobára tartanak igényt szálláshelyül azokra az esetekre, amikor Romániába látogatnak. Szintén visszakérik a XIX. századi marossárpataki Teleki-kastélyt, illetve a Szászrégen közelében lévő Abafáján lévő Huszár-kastélyt, amely 1720-ban épült, a görgényszentimrei kastélyt, a szentpáli Haller-kastélyt, a marosgezsei Bánffy-kastélyt; a mezőzáhi Ugron-kastélyt, a bükkörményesi Rákóczi-kastélyt, a koronkai, illetve a nyárádszentbenedeki Tholdalagi-kastélyt, a backamadarasi Horváth-kastélyt, a bonyhai Bethlen-kastélyt, a magyarózdi Pekri-kastélyt, a topai Bethlen-kastélyt, az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastélyt. A marosvásáhelyi Tholdalagi-palotában jelenleg etnográfiai múzeum, a Teleki-házban a Teleki Könyvtár, a Kendeffy-házban pedig a marosi bíróság működik. A Marosvásárhelyen visszaigényelt ingatlanok között van a Haller-ház és a Bornemissza-ház is. /Magyar nemesi családok követelik erdélyi kastélyaikat. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./