Sepsiszentgyörgyön az Andrei Mureseanu Színház körüli botrány azt követően robbant ki, hogy Antal Árpád polgármester a tevékenység ésszerűsítését kérte a színházaktól. Válaszul Florin Vidamsky, a román társulat igazgatója, a Cotidianul országos napilap január 28-i számában megjelent nyilatkozatában azzal vádolta a többségében magyar önkormányzatot, hogy a megszabott, igen alacsony költségvetéssel diszkriminálja a román társulatot. Antal Árpád elmondta, hogy a tanács erre az évre az eddiginél kisebb költségvetést szán mindkét színházi társulatnak. A Tamási Áron Színháznak 2,4 millió lejes költségvetést szántak, mert a két társulat egy fedél alatt dolgozik, de a közös költségeket – amelyek évi 300 ezer lejre tehetők – a magyar színház fedezi. A magyar társulat előadásait tavaly 21 088 személy látogatta, a terem kihasználtsága pedig átlag 73 százalékos volt. Ezzel szemben az Andrei Mureseanu Színháznak 700 ezer lejes költségvetést osztottak ki, figyelembe véve, hogy tavaly 4453 látogatója volt az előadásaiknak, és a terem kihasználtsága is csak 38 százalékos volt. Antal Árpád szerint a román színházi társulat túlméretezett adminisztratív személyzetet tart fenn: 30 személyt foglalkoztat, ebből 17 színész. A román színház közönségszervezője nagyobb fizetést kap, mint amennyi pénz a jegyeladásokból bejön. /Kovács Zsolt: Román kétség Háromszéken. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 30./

Dr. Holló László egyetemi docens /sz. Csíkszentimre, 1966. febr. 9./ pappá szentelése után Insbruckban tanult tovább, doktorált társadalometikából. 1997-től tanít a Babes–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karán, jelenleg a didaktikai teológia (hittanárképző) tanszékvezető tanára, beosztása mellett az Erdélyi Római Katolikus Státus alelnöki tisztét is betölti. E témában több könyv és szaktanulmány szerzője. Kolozsváron január 19-én tartott előadást Erdélyi Római Katolikus Státusról. A Státus javainak az 1948. augusztus 3-i közoktatásügyi reformtörvénnyel végrehajtott államosítása Márton Áron püspököt arra késztette, hogy az akkorra már Egyházmegyei Tanács néven működő Státus intézmény ügyintézését felfüggessze, és saját hatáskörébe vonja. Márton Áron püspöknek a Státust felfüggesztő rendeletével dacolva Adorján Károly gyulafehérvári kanonok 1950 nyarán létrehozta a Katolikus Státus Időközi Bizottságát. A – most már nem Erdélyi, hanem – Romániai Római Katolikus Státus néven újjá-, illetve megalakult Státus működési szabályzatát a román kormány jóváhagyta. A fő cél, a nemzetegyház Státus általi megszervezése, a börtönben is ellenálló püspök példáját követő papok magatartása miatt nem valósult meg, a hatalom fokozatosan megvonta támogatását és az egész elsorvadt. Az 1989-es rendszerváltozás után Bálint Lajos, az egyházmegye akkori püspöke 1991. február 11-i határozatával rendelkezett az Egyházmegyei Tanács (Státus) jogfolytonossági alapon történő újraindításáról. A hajdan nagynevű Státusnak feltámasztására irányuló többrendbeli meddő próbálkozás után, 2005. november 25-én, Kolozsváron történt meg annak alapítványként való bejegyeztetése. 2005-ben dr. Jakubinyi György érsek Csiszér Albert pápai prelátust bízta meg a Státus intézmény újjászervezésével. A 2006. évtől a román nyelvű sajtóban napvilágot látott támadások miatt a katolikus érdekek védelmében szükség van a hitvalló katolikus világiak segítségére. A 2006. október 26-án Székelyudvarhelyen tartott rendkívüli státusgyűlésen a jelenlévők javaslatot tettek a Státus kuratórium bővítésére. A javaslatok alapján közreműködésre kérték fel Borbély László minisztert, Dr. Csucsuja István kolozsvári egyetemi professzort, Gencsi András marosvásárhelyi vállalkozót, Héjja Gyula brassói mérnököt, Kedves Imre közgazdászt, Kelemen Hunor képviselőt, Márton Árpád képviselőt, Nagy István jogtanácsost, Puskás Bálint szenátort és Takács Csaba RMDSZ ügyvezető elnököt. Valamennyien vállalták a közreműködést. A Státus-alapok vagyonát a 20. század első feléig az oktatási intézmények épületein túl, nagy kiterjedésű erdőgazdaságok, gazdasági uradalmak, valamint kolozsvári bérházak képezték. A kommunista hatalomátvételt követően 1948-ban az egyházmegyei alapok és intézmények ingó és ingatlan anyagi javait a román kormány az állam tulajdonába vette át. Az egyház a hajdani Státus vagyonból visszaigényelt ingatlanok közül eddig visszakapta a csíkszeredai Márton Áron, a székelyudvarhelyi Tamási Áron és a kézdivásárhelyi Nagy Mózes gimnáziumok, valamint a marosvásárhelyi Unirea Líceum épületeit. Továbbá tulajdonba vehetett egy brassói bérházat, amely az átadás előtt „véletlenül” felgyúlt és két emelete kiégett. A Státus-vagyon visszaigénylése nem öncélú, templomok, plébániák javítását, szociális intézmények támogatását, szórványlelkészek fizetés-kiegészítését szolgálta, és kell szolgálnia a jövőben is. /Holló László: Az Erdélyi Római Katolikus Státus – egykor és ma. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31./

Sztánán február 6-a és 8-a között szervezték meg a hagyományos farsangi ünnepséget. A magyarországi vendégek, az itthoniak és a sztánaiak is jól érezték magukat. A szervezők és a vendégek egyaránt arra emlékeztek, hogy 95 évvel ezelőtt, 1914. február 1-jén Kós Károly meghívására ide látogatott, és a falu jelenlegi közösségi házában mulatott Móricz Zsigmond író. A farsangi bevételt idén a közösségi házban berendezendő orvosi rendelő kialakítására fordítják. A Kós Károly-féle 1914-es ünnepség folytatásaként 2001. februárjában, Papp Hunor tiszteletes vezetésével ismét megszervezték Sztánán a farsangi programot. Azóta évről évre gazdag program várja a sztánai farsang iránt érdeklődőket. A fiatalok Tamási Áron Ördögölő Józsiás című színművét adták elő. A farsangi rendezvény programjában első alkalommal szerepelt a bábszínház. /Ferencz Zsolt: Sztánai farsang az egymásra találás jegyében. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 9./

Egy várost nem feltétlenül a nagysága teszi érdemessé arra, hogy írjanak róla. Ez érvényes a Kis- és Nagy-Szamos összefolyásánál fekvő, nem nagy lélekszámú, nem nagy kiterjedésű Désre is, melyet története, sajátosságai tesznek figyelemre méltóvá. Ez derül ki Huber András kötetéből (Összefutó utak. Hely- és művelődéstörténeti tanulmányok Désről. Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár). Kádár József 1900-ban megjelent Szolnok-Doboka vármegye monográfiája, Szabó T. Attila 1937. évi (Dés helynevei) és 1943. évi tanulmánya (Dés települése és lakossága) után azt hihetnők, hogy a városról mindent megírtak. Több évtizedes szünetet követően azonban Huber András tevékenysége ennek ellenkezőjét bizonyítja: 1980 októberében–novemberében 11 folytatásban Dési séták című írását a korabeli kolozsvári napilap, az Igazság közölte – a néhány hónappal későbbi terjedelmesebbet a cenzúra már nem engedélyezte –, hat évvel ezelőtt közreadta Város az időben. Dési helytörténeti séták című kötetét, az idén pedig megjelent említett könyve. Dés (kiejtése [dézs]) a közelében levő désaknai sóbánya és az itt – amint a kötet címében is áll – összefutó utak miatt fontos település volt már a honfoglalást követő időben. A 17. században Dés egy ideig fejedelmi székhely. I. Rákóczi György és fia nem egyszer itteni palotájából kormányozta Erdélyt. A szerző egyik érdeme, hogy minden részletre kiterjedően beszámol Móricz Zsigmond 1941. májusában történt dési látogatásáról, és teljes terjedelmében közölte a ma már hozzáférhetetlen helyi Vármegyei Közéletben megjelent, Körkép című, lényegében ismeretlen írását. Ebben Móricz említést tesz a dési hetivásárról, a vásári népről. „A magyarokat meg lehet ismerni a mosolyukról és a fejtartásról. Olyanok, mint akik otthon vannak. Tehát rögtön otthon vagyok közöttük. Annyira otthon, hogy egészen úgy érzem, mintha a jászberényi piacon vagy a mátészalkain, vagy a hódmezővásárhelyin volnék, akárkivel állok szóba, magyarral: magyar. Még a köhintésük is ugyanaz. De a beszédjük csak hangokban és jelentésben az, már a fonétikában van valami más. Ősibbek. Soha nem hittem volna, hogy Tamási Áronék nem valami stilizált nyelven beszélnek: de a vonatban egy félóráig álmélkodva hallgattam, hogy a magyar legény a pajtásának micsoda csudanyelven meséli el egy kártyázásának a történetét, szóról szóra, ki mit mondott, s bé s ki, s ügen s nem. Ez az s betű vagy hang, ez olyan, mint a malter, ez mindent összeköt és végigsuhog: ez a gondolkodási pillanat, ez a faji közösség, ez az a divatos daróc, amiben járnak, s amire nem röstellik a finom hímzést még rárakni, bár azon meg nem látszik. S azzal is csak annyi, mint anélkül, s lám, mégis teszik rá” – írta Móricz Zsigmond. A kolozsvári színészek már 1804-ben fölkeresték Dést. 1886-ban felépült a Szolnok-Doboka vármegyei Nemzeti Színház. Ezután az öntevékeny együttes átadta helyét a hivatásos színészeknek. A 2002. évi népszámlálás szerint Dés 38 437 lakosának 14,1 százaléka, 5420 magyar. 1940 és 1945 között újra működött a Szolnok-Doboka megyei Nemzeti Színház. 1945-től ismét mozi lett. /Asztalos Lajos: Dees és Dés, az utak kereszteződésénél. = Krónika (Kolozsvár), febr. 13./

Több mint száz fiatal vett részt az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) országos rendezvényén, a hét végén Sepsiszentgyörgyön megszervezett 12. Versmondó és népdaléneklő versenyen. A háromnapos találkozó a vetélkedő mellett számos kulturális programot is kínált. Az ünnepélyes megnyitó után beszélgetést tartottak, amelyen Rácz Norbert ifjúsági lelkész, az ODFIE elnöke színházról, kultúráról és hagyományokról kérdezte Bocsárdi László rendezőt, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatóját, Deák Gyulát, a Háromszék Táncegyüttes igazgatóját és Nemes Levente színművészt. A Mikes Kelemen Elméleti Líceumban az Osonó Színházműhely Részletek a bolyongás meséiből című, több hazai és külföldi megmérettetésen sikerrel játszott előadását láthatták az érdeklődők, a produkciót Fazakas Misi állította színpadra. A verseny szünetében Márk Attila megzenésített versekkel lépett fel, majd István Ildikó népdalénekes állt közönség elé. /Bonczidai Éva: Kulturális vetélkedő és programkavalkád. = Krónika (Kolozsvár), febr. 24./

Február 20-án a berecki művelődési központban a Tamási Áron Községi Könyvtár olvasótermében mutattak be a Kézdivásárhelyen élő és alkotó Fekete Vince költő és író múlt év végén megjelent három könyvéből kettőt, az Udvartér és a Piros autó lábnyomai a hóban címűeket. /(Iochom): Fekete Vince kettős könyvbemutatója Bereckben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 24./

Tormay Cécile írói hagyatéka, 90 esztendei agyonhallgatás után, ismét felfedezésre vár. Tormay Cécile-re, a századforduló legnagyobb magyar írónőjére emlékeztek Budapesten, a Pilinszky János Irodalmi Kávézóban. Oberfrank Pál rámutatott: „Tormay Cécile életútját meg kell tisztítanunk a hamis vádaktól, helyére kell tennünk irodalmunk történetében. Az állandó hazugságok és tiltás következtében ugyanis nem ismerhettük meg őt méltóképpen. ” „Éppen kilencven esztendeje üldözik a kitűnő írónőt, korának krónikását, aki megvesztegethetetlen ember hírében állt” – kezdte méltató beszédét Jobbágy Éva újságíró, a Tormay Kör alapítója és vezetője, aki rámutatott: „A vele kapcsolatos tények ma is zavarják a kommunistákat, holott ő az egyik legnagyobb írónk. Nem hátrált meg sem rágalmazásra, sem ellene indított koncepciós perre. 1945-ben Faludy György költő döntötte le szobrát, amikor betiltották műveit. ” Tormay Cécile 1876. október 8-án született Budapesten. Csodagyermekként tartották számon, aki négy nyelven folyékonyan beszélt, öt nyelven írta novelláit. Anatole France író páratlan jövőt jósolt az írónőnek. Az első világháború kitörésekor a világ számos pontján várták, biztosították neki a védelmet, ő azonban itthon maradt, mert a harctérről hazatérő sebesült katonáknak kellett a segítség. Tormay felismerte a kommunizmus igazi arcát, 1919-ben a kommunisták halállistájának élén szerepelt. Akkori meneküléséről írt Bujdosó könyv /1921-22/ című művében. Klebelsberg Kuno kultuszminiszter felkérésére alapította a Napkelet folyóiratot. A Napkeletben kezdte pályafutását Pilinszky János, Németh László, de a lap állandó szerzői között szerepelt Áprily Lajos, Jékely Zoltán, Reményik Sándor, Kodály Zoltán, Herczeg Ferenc és Tamási Áron. Hamvas Béla állandó kritikai rovattal jelentkezett. 1936-ban irodalmi Nobel-díjra jelölték, 1937. április 2-án halt meg, Mátraházán. /Frigyesy Ágnes: A szellemi honfoglalás ideje. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 27. febr. 28.

Mesék és legendák címmel jelent meg a Székelyudvarhelyen élő Kolumbánné Tamás Matild könyve, Gergely Edit képeivel. A kötetben Kolumbánné, saját maga által gyűjtött legendákat és gyönyörű meséket tette közkinccsé. A mesék a nyugdíjas pedagógus szülőfaluja, Farkaslaka, valamint környéke dűlőneveihez, lakóinak szállóigékben megőrzött tetteihez fűződő „csodás történetek”. Kolumbánné Tamás Matild írásai különböző romániai magyar nyelvű folyóiratokban jelentek meg. 1996-ban a Találkoztam Tamási Áronnal című novellájáért irodalmi pályadíjat nyert. A magyarországi kulturális minisztérium által 2000-ben meghirdetett novellapályázaton, a Szökés a tulipános ládából című írásáért első díjat kapott. Szarvas Jánossal közösen írt Csillagösvényen című könyvének is jó visszhangja volt, akárcsak az azt követő Tanítómeséknek. /Bágyi Bencze Jakab: Mesés legendák könyve. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./

Gyarapodik a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Jászai Mari-díjas művészeinek sora, Bocsárdi László (2003), Pálffy Tibor (2004), Nemes Levente (2007) után Váta Loránd is kiérdemelte ezt az elismerést. A díjátadásra március 14-én kerül sor. A Budapesten tavaly alapított Kaszás Attila-díjat, mellyel azt a Kárpát-medencei színművészt tüntetik ki, aki az elmúlt év folyamán nyújtott kiemelkedő művészi teljesítménye mellett társulatában fontos közösségépítő szerepet is vállal, idén Nemes Levente, a Tamási Áron Színház Jászai-díjas színművésze, korábbi igazgatója kapta. A díjátadás március 10-én lesz Budapesten a Nemzeti Színházban. /Váry O. Péter: Váta Loránd Jászai-díjas, Nemes Levente Kaszás Attila-díjas. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 7./

Nemes Levente, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színművésze, korábbi igazgatója vette át a második alkalommal odaítélt Kaszás Attila-díjat március 10-én Budapesten, a Nemzeti Színházban. Nemes Levente 1962-ben kezdte színészi pályafutását. Tíz évig a marosvásárhelyi Székely Színház, majd 1973 óta a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulatának tagja, utóbbi teátrumot 1992 és 2005 között igazgatta is. Több filmben és tévéjátékban szerepelt. Önálló előadóestjei a hetvenes-nyolcvanas évek emlékezetes művészi eseményeinek számítottak. 2007-ben Jászai Mari-díjat kapott. /Nemes Levente kapta az idei Kaszás Attila-díjat. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./

Sepsiszentgyörgyön a „Székely március” címet viselő március 15-i rendezvényre a 11. Székely Huszárezred lovasai toboroztak résztvevőket, végigvonulva a város főutcáján. Mintegy 3000 sepsiszentgyörgyi vonult a Tamási Áron Színház bejáratéhoz felállított színpad elé, amelynek műsorát közvetítette a Duna TV is. A ceremónia a másfél évszázaddal ezelőtti rítus szerint zajlott, vagyis a zászlóvivő egy asztalra fektette a lobogót, amelynek nyelébe egy-egy szeget ütöttek a város vezetői, illetve a történelmi egyházak lelkészei. A szónoklatok után fellépett a budapesti Honvéd Színház, a Vasas Táncegyüttes és az Obsitos népi zenekar. Sötétedéskor elindították a fáklyagyújtás láncát, melyet a háromszéki cserkészek vettek át és továbbították a településeknek. Március 15-e alkalmából üdvözlő üzenetet küldött a romániai magyarságnak Traian Basescu államfő, kifejtetve: a magyarság a történelem folyamán tanúbizonyságot tett arról, hogy szabadságszerető nép. Ezt bizonyította 1956-ban is, amikor fellázadt a kommunista diktatúra ellen. A magyar nemzet ugyanakkor a tudomány, a kultúra és a sport terén is kimagasló képességű személyiségeket adott Európának és az egész világnak. Basescu üzenetében elismerte a magyarok identitását, de úgy vélte, a Romániában élő magyarok otthonukhoz is kötődniük kell. „Megértem az Önök büszkeségét magyarságukra, és meggyőződésem, hogy ez az érzés megalapozott” – írta az államelnök, majd hozzátette: „magyar honfitársainak” büszkének kell lenniük román állampolgári minőségükre is. „Románia az összes állampolgárának közös hazája, származástól függetlenül” – szögezte le. /”Székely március”. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

Március 15-én Budapesten a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét adományozták a magyar irodalom közösségi elvű hagyományainak folytatásáért, az erdélyi kisebbségi lét mindennapjait az anyanyelv megtartó erejével ábrázoló irodalmi munkássága elismeréseként Kányádi Sándor Kossuth-díjas írónak, költőnek, aki Sólyom László magyar államfő szerint „a legjobb példa a nemzet egységére”. Színművészeti és színháztudományi tevékenységéért Jászai Mari-díjat kapott Váta Loránd Mihály, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színművésze. Irodalmi tevékenységért József Attila-díjat kapott Visky András költő, dráma- és esszéíró és Lövétei Lázár László költő. /Legmagasabb állami kitüntetés Kányádinak. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./ Az államfő hangsúlyozta: Kányádi Sándor azért fejezi ki a nemzet egységét, mert ő is itthon van, a magyar nemzetnek a része és annak az örökségnek, amely a nyelvből, a történelemből és a kultúrából áll össze. Úgy vélte, a két helyszín, Erdély és Magyarország is jelképes adalék ahhoz, meddig is terjed a magyar nemzet. Az idén 80. születésnapját ünneplő Kányádi Sándor a díjjal kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy azt, akárcsak a műveit majd az utókor ítéli meg. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Jutalom a nemzeti ünnepen. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

Március 17-én kezdődik a Reflex Nemzetközi Színházi Biennále, amellyel hatvanadik évadját ünnepli a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház. A március 17–29. között zajló fesztiválon olyan előadások vesznek részt, amelyek saját színházi kultúrájukon belül a legrangosabb szakmai díjakat nyerték el az elmúlt két évadban. A Lengyelországból, Csehországból, Magyarországról és Romániából meghívott produkciók mellett a világhírű berlini Deutsches Theatert is vendégül látja a rendezvény. /Ma kezdődik a REFLEX. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./

Az alapértékekbe vetett hit révén egy vidéki kisváros is lehet európai színházi központ – fejtette ki sajtótájékoztatóján Bocsárdi László, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház rendező-igazgatója, a neves európai társulatokat vendégül látó REFLEX Nemzetközi Színházi Biennálé kezdeményezője. A fesztiválra meghívott román, magyar, lengyel és cseh előadások többségére már minden jegy elkelt. A nagy érdeklődés Bocsárdi szerint azt bizonyítja, hogy Sepsiszentgyörgy közönsége megérett a magas színvonalú kultúrára, és példaértékűnek nevezte, ahogy a városi és a Kovászna megyei önkormányzat, valamint a helyi vállalkozói szféra felkarolták a színházi biennálét. /Bíró Blanka: Sepsiszentgyörgy mint európai színházi központ. = Krónika (Kolozsvár), márc. 19./

A Reflex Nemzetközi Színházi Biennálé második napján Sepsiszentgyörgyön került sor a Tamási Áron Színház hatvanadik születésnapjának megünneplésére. Levetítették a nemrég elhunyt, a színház hatvanas évek végi, hetvenes évek eleji megújulásában rendezőként oly fontos szerepet játszó Seprődi Kiss Attila ötvenedik évfordulóra készült filmjét, majd a beszélgetést levezénylő Váta Loránd az ,,elérhető” színi direktorokat, Sylvester Lajost, Dali Sándort, Nemes Leventét és Bocsárdi Lászlót faggatta, s köszöntötték az ötven esztendeje színpadon lévő László Károlyt. Egy nagyon lényeges dologról nem esett szó. Minél hamarabb pályázatot kellene meghirdetni a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház történetének (krónikájának?) megírására, felmérni, a régi előadások közül egyáltalán mi elérhető még a román televízió magyar adásának archívumaiban, s nagy kérdés, hogy Tompa Miklós nagy Tamási-sorozatáról maradtak-e felvételek. A népszolgálat, az anyanyelvvédelem, a történelemtanítás anomáliáit pótolni akaró előadások, a szórakoztatás, az ideológiai megalkuvások és behódolások csak a képet színesítik. A színház meg tudott újulni, és nevet szerzett magának a szakmában, azt számtalan siker és fesztiváldíj bizonyítja. /Bogdán László: A színház hatvan éve (Reflex Nemzetközi Színházi Biennálé). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 20./

Valóra váltak a szervezők reményei, a Sepsiszentgyörgyön egy hete zajló Reflex nemzetközi színházi biennálé európai kulturális főváros hangulatát teremtette meg a városban. A Reflex fesztivál telt ház előtt játszott előadásai élénk vitákat szülnek, a közönségtalálkozók is nagy érdeklődés mellett zajlanak. A Tamási Áron Színház múltjáról, jelenéről és jövőjéről három hajdani és a jelenlegi igazgatója vallott: Sylvester Lajos, Dali Sándor, Nemes Levente és Bocsárdi László vallomásából bontakozott ki a színház 60 éves útja. Eddig három magyarországi és egy lengyel társulat mutatkozott be, mindegyik előadása rangos szakmai díjakat nyert az elmúlt két évadban. /Kovács Zsolt: Európai „reflexek”. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 24./

Sepsiszentgyörgyön a Tamási Áron Színház fennállásának 60. évfordulójára állította ki Lukács Sándor alias Lucky, az egykori Ötödik kerék című vicclap karikaturistája a színház mai és hajdani munkatársairól, színészekről, rendezőkről készített karikatúráit. Az Ilyennek láttam őket című tárlatot Puki bácsi, azaz László Károly színművész nyitotta meg, majd köszöntötték az 52. születésnapját ünneplő grafikust. /(sz.): Színészek görbe tükörben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 4./

A sepsiszentgyörgyi Reflex nemzetközi színházi biennálé véget ért, 18 előadást, több szakmai beszélgetést, kritikusi szemináriumot foglalt magába. Bocsárdi László szervező, a Tamási Áron Színház igazgató-rendezője elmondta, a fesztivál célja volt, hogy kitekintést nyújtson a nyugati színházi kultúrákra, és a kortárs színjátszás helyzetét mutassa be. Végig telt házzal játszottak. Két évig szervezték a fesztivált, és részleteibe menően sikerült kivitelezni. Érdemes lenne megismételni a fesztivált. A művészi irányvonalon nem változtatnak, hiszen ez a fesztivál pontosan egy irányvonal következménye, mutatott rá Bocsárdi. /Kovács Zsolt: Reflex: ismétlése következik. Interjú Bocsárdi László rendezővel a sepsiszentgyörgyi színházi biennáléról. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 8./

Április 15-én Székelyudvarhelyen a székelykeresztúri Berde Mózes Unitárius Gimnázium Tamási Áron Ördögváltozás Csíkban című darabjának bemutatásával elkezdődött a 16. Országos Diákszínjátszó Fesztivál (ODIF). Az idei fesztiválra 24 diákszínjátszó csapat jelentkezett. /B. B. J. : Diákszínjátszó fesztivál indult Udvarhelyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 16./

Bizalmi válságot okozott közte és az MPP között, hogy a polgári frakció a román tanácstagokkal fogott össze a költségvetés vitáján – jelentette ki Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester. Az MPP, a polgári frakció mindkét színház számára 150 000 lejjel többet javasolt, a román képviselőket is maguk mellé állítva, keresztülvitték akaratukat. Ez a polgármester szerint kultúrpopulizmus. Újabb adalékként a román színház által jóváhagyásra az önkormányzat elé terjesztett költségvetés-elosztási tervezetet ismertette, melyben az Andrei Muresanu Színház vezetősége kevesebb mint ötszázaléknyi saját bevétellel számol.,,Nem tudom elfogadni, hogy ilyen keveset vállaljon, arányaiban legalább meg kellene közelítenie a Tamási Áron Színházét” (a magyar színház közel 17 százalékos saját bevételt vállalt). /Váry O. Péter: Bizalmi válság a színházak miatt (Antal Árpád kultúrpopulizmussal vádolja az MPP-t). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 23./

Az Erdélyi Magyar Bábostalálkozót a városnapokhoz csatolták Sepsiszentgyörgyön. A sikert jelzi, hogy a jegyek már a második nap elkeltek. Jöttek a csoportok óvó és tanító nénikkel, Sepsiszentgyörgyről és a környező falvakból is. Öt nap alatt összesen húsz bábjátéknak tapsolhattak. Összesen hetven végzett magyar bábos dolgozik Erdélyben, és főiskolások, színészek, műszaki személyzet segítsége nélkül ezeket az előadásokat sem tudták volna színpadra vinni – közölte Nagy Kopeczky Kálmán szervező, a Tamási Áron Színház bábtagozatának vezetője, aki azt is kiemelte, hogy hasonló seregszemlére öt éve nem került sor. /Demeter J. Ildikó: Kicsi, de erős szakma. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 23./

Jeles személyiség tisztelte meg Nagyenyeden az Áprily-estek áprilisi rendezvényét: dr. Szász István Tas orvos-író, közéleti ember személyében. Kolozsvárt született, és fiatal korát töltötte Erdélyben. Magyarországra áttelepüléssel nem vesztette el erdélyi szívét. Eddig tizenhárom kötete jelent meg, utoljára a Beszédes hallgatás avagy három Hitel és ami utána következett című könyvét a kolozsvári Kriterion Könyvkiadó jelentette meg 2007-ben. Az író életútját Józsa Miklós nyugalmazott tanár ismertette. Szász István Tas segítette – főleg 1990 – után az erdélyi áttelepülők beilleszkedését. Kb. 200 erdélyi családot sikerült megnyugtatóan elhelyeznie. Szász István Tas könyvében, „a Hitel Képcsarnokában” sok arc sorakozik: Makkai László, Venczel József (akik az első Hitel megindítását és szerkesztését végezték), Tamási Áron, Kiss Jenő, Vita Sándor, Dsida Jenő, Entz Géza, Gy. Szabó Béla, Kelemen Lajos, Mikó Imre, Nagy Géza, Szabédi László, Wass Albert, Vita Zsigmond, Szabó T. Attila és többen mások. /Bakó Botond: „Elérkezett az idő az ébredésre” – Áprily-esten a „hűtlen hűséges” Szász István Tas. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 25./

Káplár Lászlóra, az MTI hat évvel ezelőtt, ötvenéves korában elhunyt Baranya megyei szerkesztőségvezetőjére emlékeztek barátai, kollégái a pécsváradi várban, ahol nyilvánosságra hozták a Káplár László Jó Ember Díj idei díjazottját is. Idén – tizenhét jelölt közül – László Károlynak, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház nyugdíjas, de még ma is aktív színészének, a magyar gyermekkultúra fáradhatatlan terjesztőjének ítélték az elismerést. László Károly színművészt Háromszéken Puki bácsiként ismerik gyermekek és felnőttek egyaránt. Köszönhető ez annak is, hogy már tizenegy éve útjára indította a Mesekaláka gyermekszínházat, és kitartóan végzi dolgát kicsiny csapatával. A fiatalokból, gyerekekből álló társulat színdarabokat, játékokat, megzenésített verseket mutat be. László Károly színművész a magyar gyermekkultúra fáradhatatlan terjesztője. /Sepsiszentgyörgyi színészé a Káplár László Jó Ember Díj. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 28./

Történelmi, néprajzi és irodalmi tárgyú könyveket népszerűsítettek nemrégiben Marosvásárhelyen, a Mentor Kiadónál megjelent új könyveket. Az Erdélyi ritkaságok című sorozat harmadik köteteként jelent meg Bölöni Farkas Sándor Utazás Nyugat-Európában című tanulmánya és naplótöredéke. A Mentor Lámpások voltunk című kötetében Ozsváth Imola tizenöt udvarhelyszéki pedagógus élettörténetét feldolgozó doktori disszertációjából készült könyvből a néhai Bálint Dezső, Kovács Piroska és Balázsi Dénes pedagógusok életútját ismerheti meg az olvasó. Ozsváth Imola a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium tanára. Kovács Piroska nyugdíjas pedagógus harmincnyolc éven át Szentegyházán, Fenyéden, majd szülőfalujában, Máréfalván oktatott, tíz évvel ezelőtt látott napvilágot kötete a híres máréfalvi székely kapukról. A mostani könyvbemutatón egy olyan CD-t is ismertetett, amely 49 faluból 240 régi kaput mutat be. Balázsi Dénes nyugalmazott tanár kötelességének érezte, hogy a világ elé tárja tanulságos életét. A kommunista rezsim idején meghurcolták. Megírta Székelyszentlélek monográfiáját, jelenleg az önéletrajzán dolgozik. A Mentor Kiadó és a marosvásárhelyi Súrlott Grádics Irodalmi Kör közösen mutatta be a Festett az arcom nékem is... című kötetet, amely különböző művelődéstörténeti korszakok fényében beszél az iróniáról. /Mentor-újdonságok. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 28./

Az erdélyi magyarság összefogása biztosíthatja csak, hogy e közösség saját hazájában élhető jövőt teremthessen magának, csak ez biztosíthatja európai szinten is az erős magyar érdekképviseletet – hangsúlyozta május 4-én Sepsiszentgyörgyön Markó Béla, az RMDSZ és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke. A két politikus beszédével indította az RMDSZ és az EMNT közös európai parlamenti választási kampányát. Tőkés és Markó a Tamási Áron Színház előtti téren felállított színpadon, több ezer ember előtt fogott kezet egymással. Beszédeikben üdvözölték, hogy a két szervezetnek sikerült tető alá hoznia a közös választási listát, amelyet Tőkés László vezet. Reménykednek abban, hogy három-négy képviselőt is képesek lesznek bejuttatni az európai törvényhozó testületbe. /Közös állásfoglalás az összefogás mellett Sepsiszentgyörgyön. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./ „Önök akarták, önök kérték, önök parancsolták. Ezt a parancsot mi teljesítettük” – fejtette ki Markó Béla, hangsúlyozta az autonómia fontosságát. Tőkés László Orbán Viktor budapesti beszédéből kiindulva azt mondta, „elég volt a román nacionálkommunizmusból, a mesterséges betelepítésekből, Székelyföld etnikai arányainak a mesterséges megváltoztatásából, a romániai magyarság jogfosztásából. Elég volt erdélyi magyarságunk önfeladásából”. Tőkés szerint mindenkinek hinnie kell a nemzeti autonómia sikerében, különben „hiába minden”, majd Gábor Áron szavait parafrazálva kijelentette: „Lesz ágyúnk, lesz autonómiánk”. Sógor Csaba rámutatott: „erős Székelyföldre nemcsak az erdélyi magyarságnak lenne szüksége, hanem az egész országnak”. /Kovács Zsolt, Mihály László: Közkívánatra jött létre a magyar összefogás. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 5./

A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház William Shakespeare közismert vígjátékát, a Szentivánéji álom című darabot Török Viola rendezésében május 5-én mutatja be. /Bíró Blanka: Szentivánéji bolondozás Sepsiszentgyörgyön. = Krónika (Kolozsvár), máj. 5./

Az idei Országos Diákszínjátszó Fesztiválról hiányzott a nagy múltú, többszörösen díjnyertes Bolyai Farkas Líceum, mondta Kovács Levente rendező, a Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem tanára, a Székelyudvarhelyen április 15-17-e között megszervezett ODIF-ről. A fesztivál házigazdája az udvarhelyi Tamási Áron Gimnázium keretén belül működő Vitéz Lelkek csoport volt, amely a sepsiszentgyörgyi Osonóhoz hasonlóan az iskolai műkedvelésen túlmutató, „szinte hivatásos” színjátszó közösségnek számít. /Nagy Székely Ildikó: Vérszegény a vásárhelyi diákszínjátszás. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 6./

A Marosvásárhelyen élő és örökké aktív, 85 éves Nagy Pál irodalomkritikus és szerkesztő élete nagy ajándékának tartja, hogy személyesen is ismerhette a romániai magyar irodalom legjavát, kapcsolatot, barátságot ápolt az olyan „nagy öregekkel”, mint Kós Károly, Tamási Áron, Tabéry Géza, Tompa László, vagy kortársai közül Sütő Andrással, Székely Jánossal, Molter Károllyal, Kemény Jánossal és sok más jeles íróval, költővel. 1955-től 1970-ig az Igaz Szó irodalmi folyóirat munkatársa volt, majd az akkor alakult A Hét vásárhelyi tudósítója lett három évig. 1973-ban Sütő András hívta meg az Új Élethez, Nagy Pál innen ment nyugdíjba 1984-ben. Azóta is dolgozik, a Mentor Kiadónál a Wass Albert sorozatot gondozza. Egy budapesti kiadónak több kötetet is szerkesztett Tamási Áron műveiből, emellett saját kötetei is jelentek meg a csíkszeredai Pallas–Akadémia Kiadónál, a székelyudvarhelyi Erdélyi Gondolatnál és a marosvásárhelyi Mentornál. Nagy Pál is vallja, hogy egységes magyar irodalom van. Egyetemes magyar irdalom, aminek egy része Budapesten, Pécsen vagy Debrecenben születik, más része Szabadkán, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, esetleg Ungváron. Nagy Pál eszményképei elsősorban Tamási Áron, Nyírő József, Bözödi György, aztán Kiss Jenő és Sütő András. Sütővel meghitt barátságban volt. /Antal Erika: Maradandó művek nyomában. Nagy Pál marosvásárhelyi irodalomtörténész útja egyenesen vezetett az irodalomhoz. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./

Öt napig zajlott Sepsiszentgyörgyön a Cimborák névre keresztelt Erdélyi Magyar Bábos Találkozó. Ezzel folytatta a 2005-ig Kolozsváron, a Homo Ludens Alapítvány által szervezett találkozók hagyományát. A szervezők, a Tamási Áron Színház frissen önálló intézménnyé alakult bábtagozata kis csapata a teljes hazai magyar bábos szakmát meghívta, de nem sikerült mindenkivel egyeztetni. A magyarországi céhtársakat sem hívták meg. Volt több szakmai beszélgetés. A találkozó fénypontját a Nagyváradi Árkádia Ifjúsági- és Gyermekszínház magyar társulatának előadása, a Csillaglépő csodaszarvas jelentette, Rumi László rendezésében. A marosvásárhelyi Ariel Színház Zalán Tibor Árgyélus királyfi-átiratával szerepelt a fesztiválon, melyet Lengyel Pál rendezett. A kolozsvári Puck Bábszínház a Búbocska című Orbán János Dénes-darabot mutatta be. A házigazda társulat, a Tamási Áron Színház Bábtagozata három előadását mutatta be a találkozón. A marosvásárhelyi Tamacisza Társulat Vacogó-reszkető királyfelmelegítő című produkciója zárta a találkozót. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Színház- és Televízió karának harmadéves színészhallgatói bábos vizsgaprodukciójukat, Gryllus Vilmos dalaira /Biciklis dalok/ épülő előadásukat mutatták be, a Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem végzős bábszakos évfolyama a Játék a függöny mögött című paródiát, míg az elsőéves bábosok néhány gyakorlatot mutattak be. /Hegyi Réka: Ismét van seregszemléje a hazai bábos szakmának. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./

Igazi közösségi ünneppel nyitottak idén az uzoni falunapok: a községközpont korszerű iskolát avatott. Ötévi munka után szép, tágas, felújított épületbe költözhetnek a gyermekek. Szabó Margit iskolaigazgató felsorolta a munkálatokat, a pénzforrásokat (pályázat, EU-alapok, Világbank, állami és önkormányzati hozzájárulás), említette a nehézségeket, és felhívta a figyelmet arra, hogy a több híres embert is adó uzoni iskola 361 éves múltra tekint vissza. A műsort a diákok szolgáltatták; külön összeállítást mutatott be a román tagozat. Az uzoni iskolában jelenleg 254 gyermek tanul, ötödiktől nyolcadikig a szomszédos falvakból is ide ingáznak a legtöbben. Készül az intézmény monográfiája – árulta el Ambrus Anna tanárnő, akinek a tavaly decemberben saját költségén kiadott falutörténetéből már alig maradt néhány példány. Este a bodoki fiatalok Tamási Áron Énekes madár című darabjával örvendeztették meg az uzoni közönséget. /Demeter J. Ildikó: A jövőnek építettek (Iskolaavatás Uzonban). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 16./