Nemzeti Kisebbségek és Regionális Nyelvek Európai Együttműködési Fóruma alakult Strasbourgban. Az Európai Parlamentben működő nemzeti kisebbségügyi frakcióközi csoport elnöke, Tabajdi Csaba (MSZP) bejelentette, az alapító nyilatkozatot az EP-csoport vezetői mellett Hans Heinrich Hansen, az Európai Népcsoportok Föderális Uniójának (FUEN) elnöke és Aleksander Studen-Kirchner, a FUEN ifjúsági szervezetének elnöke írta alá. A most létrehozott fórum rendszeres, nyitott platformot kínál az európai nemzeti kisebbségek képviselői, nemzetközi szervezetek, nem kormányzati szervek és kisebbségvédelemmel foglalkozó szakemberek számára. /Megalakult a Nemzeti Kisebbségek és Regionális Nyelvek Európai Együttműködési Fóruma. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 25./

Jó eredményeket ért el a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a vasárnapi helyhatósági választásokon, ugyanakkor Székelyföldön a Magyar Polgári Párt (MPP) hangsúlyos jelenlétével kell számolnia az önkormányzati testületekben. Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen a helyi tanácsot az RMDSZ uralja, Gyergyószentmiklóson és Sepsiszentgyörgyön a testület MPP-többségű lesz. Nagyváradon Bíró Rozália RMDSZ-es polgármesterjelölt arról panaszkodott, hogy az MPP által elvitt voksok miatt sem ő maga nem került be a második fordulóba, sem pedig a szintén RMDSZ-es Kiss Sándor nem nyerte el a megyei tanácselnöki tisztséget. Hasonló helyzet állott elő Kolozs megyében. Gémesi Ferenc, a MeH nemzetpolitikai ügyekben illetékes szakállamtitkára szerint a romániai voksolás is azt bizonyította: csődpolitika az az elképzelés, hogy a magyar belpolitikát és pártpolitikát exportálni lehet határon túli magyar közegbe. Az eredmények igazolják magyar kormány mérsékelt, a beavatkozástól tartózkodó nemzetpolitikájának helyességét, fejtette ki Gémesi. Tabajdi Csaba, az MSZP EP-delegációjának vezetője szerint a romániai és szerbiai választások után kijelenthető: Erdélyben és a Vajdaságban egyaránt vesztett Orbán Viktor. Tabajdi véleménye: ha ez a magyar-magyar szembenállás nem enyhül, „ősszel megvalósul Traian Basescu román elnök célja, aki Orbán hathatós segítségével eléri majd, hogy a bukaresti parlamentben eljelentéktelenedik az erdélyi magyarságnak képviselete. Ami tragikus lenne. ”Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke leszögezte, az eddigi eredmények alapján úgy tetszik, hogy a magyar szervezetek képviselői megőrizték, sőt megerősítették a pozícióikat az önkormányzatokban. /Tibori Szabó Zoltán: RMDSZ-sikerek a testvérharcban. = Népszabadság (Budapest), jún. 3./

A lap munkatársa, Balta János interjút készített Tőkés Lászlóval, Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökével. Tőkés László kifejtette, nem lehet leegyszerűsíteni a helyek számára e kérdést, hanem arról van szó, hogy az RMDSZ elfogadja-e végre a demokratikus pluralizmus játékszabályait? Az MPP közel százezer szavazatot nyert a helyhatósági választásokon. Az a fontos, „hogy összefogjuk az erőinket” – hangsúlyozta Tőkés László. Meg kell alakítani az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot, hogy megkössék az egyezséget különböző részletkérdésekben. Például a helyi, az országos és az európai képviselet dolgában, az anyagiak elosztásának a kérdésében vagy az autonómia, esetleg az egyetem ügyében. A magyarság bizalma megcsappant. Figyelmeztető a tavaly novemberi részvétel, ami csak egy kicsit volt jobb a román részvételnél. Brüsszelben háttérbe szorul az itthoni politikai viszonyrendszer. Ott kiemelkednek a közös ügyek. Így történhet meg, hogy a szocialista Tabajdi Csaba, a fideszes Gál Kinga és az SZDSZ-es Szentiványi István egységesen tud harcolni a határon túli magyar érdekekért. Az autonómia, a közösségi jogok, az össz-magyar Kárpát-medencei ügyekben sikerül egységesen megnyilvánulniuk. /Balta János: Nem égették fel a hidat. Megegyezni a nemzet javára. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 11./

Az Európai Bizottságnak (EB) nincs hatásköre arra, hogy átfogó kisebbségvédelmi politikát érvényesítsen a tagországok tekintetében, de a hátrányos megkülönböztetéssel szemben fel tud lépni – hangsúlyozta Jacques Barrot, az EU igazságügyi biztosa február 3-án Strasbourgban, az Európai Parlament (EP) vitájában. A vitát Tabajdi Csaba, az MSZP EP-delegációjának vezetője, az EP-n belül működő Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup elnöke kezdeményezte. A nemzeti kisebbségek, a romák és a bevándorló közösségek európai szintű védelméről folytatott eszmecsere több résztvevője sajnálattal állapította meg, hogy határozathozatalra ezúttal nem kerül sor, a problémákat nem állásfoglalás-tervezet, hanem csak az EB-hez intézett kérdések sora veti fel. A témában pártpolitikai csatározásokon felülemelkedő összefogás alakult ki a magyar EP-képviselők között. A fideszes Gál Kinga, az SZDSZ-es Szent-Iványi István, a szlovákiai néppárti Bauer Edit, a néppárti Sógor Csaba, valamint Tőkés László egyaránt felszólalt a vitában. Több román és néhány más országbeli EP-képviselő ellenezte a területi autonómia gondolatának felvetését. A románok különösen nagy számban méltatták saját országuk kisebbségi politikáját. Egy szlovák képviselő arra utalt, hogy Szlovákiában éppen ezen a napon fogadtak el törvényt a földrajzi neveknek a tankönyvekben kisebbségi nyelven történő feltüntetéséről. Egy másik azt panaszolta fel, hogy a magyarországi szlovákoknak sokkal kevesebb a joguk, mint a szlovákiai magyaroknak. A kisebbségi jogok szorgalmazói szerint a szubszidiaritás elvét követve –mód nyílhat az autonómiatörekvések teljesítésére. Mások ebben az állami egység felbomlásának veszélyét látták, elzárkóztak a kisebbségi kollektív jogok érvényesítésétől. /Háttér. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./ A vitában a magyar felszólalóknál is többen kértek szót a román képviselők sorából. A magyar képviselők a kisebbségi kollektív jogok, illetve az autonómia ügye mellett foglaltak állást. Gál Kinga (FIDESZ) rámutatott, hogy a kisebbségi közösségi problémák pusztán emberi jogi és diszkrimináció-ellenes intézkedésekkel nem rendezhetők – ennél többre van szükség. Winkler Gyula (RMDSZ) „a többségi és kisebbségi konszenzuson alapuló autonómia-formákat” nevezte a legjobb útnak a kisebbségi kérdés megoldása irányába. A román felszólalások többségi értetlenségről és előítéletes elfogultságról, nem egy esetben pedig kifejezetten rosszindulatról árulkodtak. Dragos Florin David képviselő azzal érvelt a magyar autonómia ellen, hogy: „hova jutnánk, hogyha az egy milliónyi román munkavállaló autonómiát igényelne magának Spanyolországban?” (sic!). Adrian Severin volt román külügyminiszter szerint „az Európa Tanács, valamint az Európai Unió kisebbségvédelmi rendszerének megkettőzése káros volna, és konfúziót okozna” (sic!). A román képviselők tudatták, Románia „példa- és modellértékű módon” megoldotta a kisebbségi kérdést, és ezen a téren túlszárnyalta Európát. Jacques Barrot jogi főbiztos ismételgette, hogy az EU kizárólag a diszkrimináció ellenében léphet fel, és nincsenek jogi eszközei a kisebbségi nemzeti közösségek védelmére. Tőkés László felszólalásában kifejtette, fájdalmas, hogy kellő frakció-támogatás hiányában a közvita határozathozatal nélkül végződik, és továbbra sem nyílik lehetőség egy EU-kisebbségvédelmi keretegyezmény elfogadására. Tőkés László a nacionál-kommunista időkre emlékeztető, diktatórikus álláspontnak és Európától idegen, demokrácia-ellenes megnyilatkozásnak tartja Traian Basescu román államelnöknek az erdélyi magyarok kollektív jogok és autonómia iránti jogos igényét visszautasító budapesti kijelentéseit. /Kisebbségi vita az EP-ben. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 5./ A vitában Gál Kinga az Európai Néppárt fideszes képviselője is felemelte szavát az autonómia ügyében. Hangsúlyozta, ameddig bármilyen más – a diszkrimináció tilalma által védett, a társadalomban kisebbségben élők – esetében erőteljes az érdekérvényesítés, addig a hagyományos nemzeti kisebbségek esetében szégyenlős az európai jogvédelem, és még szégyenlősebb a politikai akarat. Pedig e közösségek léte az Unióban nem politikai, hanem ténykérdés. Milliók élnek az Unióban, akik nem bevándorlók. Úgy élnek itt Európa tagállamaiban, hogy, egy tapodtat sem mozdultak őseik földjéről – csak éppen a XX. századi történések folytán az országaik határai vonultak el fölöttük, mint a másfél milliós lelket számláló erdélyi magyarság esetében Romániában. Ki kell mondani, hogy ezen közösségek problémái nem rendezhetőek csupán általános emberi jogi, vagy diszkriminációt tiltó rendelkezésekkel. Ezek a közösségek joggal tartanak igényt mindarra, amit hasonló lélekszám esetén az Unió jogosnak tart a többségben élők számára. Jogosan gondolják ezek a közösségek, hogy az az autonómia, ami az olaszországi dél tiroli kisebbségi közösség számára prosperitást és fejlődést hozott – számukra is kívánatos megoldást hozna. Igenis pozitív és vállalható jövőt adhatnak e közösségeknek a különböző autonómiaformák, köztük akár a területi autonómia. /Gál Kinga: beszélni kell a területi autonómiáról. = Erdely. ma, febr. 4./ A vitában Sógor Csaba és Winkler Gyula europarlamenti RMDSZ-képviselők a nemzeti kisebbségek védelme ügyében közös állásfoglalással éltek: Sajnálattal vették tudomásul, hogy az Európai Unióban is vannak olyan képviselők, akik korszerűtlen eszmékre alapozott érveléssel, nacionalista retorikával próbálják bebizonyítani, hogy nincs szükség kisebbségvédelemre uniós szinten. /Sógor Csaba és Winkler Gyula a nemzeti kisebbségek védelme ügyében. = Erdely. ma, febr. 4./

Március 18-án kisebbségvédelmi tanulmánykötetet mutattak be az Európai Parlamentben (EP) Tabajdi Csabának, az MSZP EP-delegációja vezetőjének a szerkesztésében. A Pro Minoritate Europae című, többnyelvű tanulmánykötet magyar nyelvű kiadásának díszbemutatója április végén lesz Budapesten. A kötet a Tabajdi által vezetett EP-munkacsoport, a Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup fennállásának 25. évfordulójára készült, és az európai kisebbségvédelem időszerű kérdéseivel foglalkozik. A csaknem 800 oldalas művet közel ötven szerző – köztük Sógor Csaba és Tőkés László – jegyzi. A kötet átfogó képet ad az európai kisebbségvédelem kihívásairól, az egyes kisebbségeket ért jogsértésekről. Külön fejezet foglalkozik a határon túli magyarok helyzetével, a nemzetpolitikai kihívásokkal. Tabajdi szerint az Európai Uniónak szembesülnie kell azzal a legfőbb ellentmondással, hogy a kontinens egyetlen valódi integrációs szervezeteként, legnagyobb súlyú intézményeként nem rendelkezik jogilag kötelező érvényű kisebbségvédelmi normarendszerrel és ellenőrző mechanizmussal. /Könyv a kisebbségekről. = Krónika (Kolozsvár), márc. 19./

A román–magyar viszonyt megzavaró fölösleges hangulatkeltéssel, történelemhamisítási próbálkozással vádolta meg Tabajdi Csaba magyar szocialista európai parlamenti képviselő két román képviselőtársát. A politikus levélben kérte fel a szintén a szocialista frakcióhoz tartozó Adrian Severint és Victor Bostinarut, halasszák el konferenciájukat, amit Közép- és Kelet-Európa politikai stabilizációja az első világháború után: a Magyar Szovjet Köztársaság bukása címmel rendeznek Brüsszelben. Tabajdi már a konferenciának címét is megdöbbentőnek tartja. „A történelmi tényeket veszi semmibe az, aki az 1919-ben megalakult Tanácsköztársaságot Szovjet Köztársaságnak nevezi” – érvelt a szocialista politikus, aki levelében történelemhamisítási kísérletnek minősíti a szervezők szándékait. Szerinte az Európai Parlament nem lehet terepe történelmi sérelmek megvitatásának. A rendezvényre szlovák, román és lengyel történészeket hívtak meg. A meghívottak között szerepel egy erdélyi magyar történész – a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem tanára –, Hunyadi Attila neve is. /Cs. P. T. : EP: Tabajdi Severinék ellen. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 1./

A Báthory István Díjat az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Oktatási Szakbizottsága adományozza. A díjazottakra javaslatot tesz a Bolyai Kezdeményező Bizottság. A Pro Kárpátia Alapítvány a Kárpát-medencében élő népek kulturális életének támogatására létrejött magyarországi közhasznú alapítvány, amely a díjátadás szervezésében vesz rész. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) 2003 óta működik, politikai pártok fölött álló, közképviseleti elvű szervezetként. Az erdélyi magyar nemzeti közösség autonómiájának megvalósulását, a nemzeti önazonosság megőrzését szeretné elősegíteni. Ezen belül egyik feladata az erdélyi magyar felsőoktatás ügye. Oktatási szakbizottsága vezetői Kovács Lehel és Hantz Péter. A Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) egy 2005-ben alapított informális társaság, melyben magyar egyetemi oktatók, értelmiségiek és diákok tömörülnek az erdélyi magyar állami egyetem újraindítása, illetve az erdélyi magyar felsőoktatási hálózat kiteljesítése érdekében. A BKB elnöke a temesvári Bodó Barna egyetemi tanár. A BKB eredményei közül talán a legfontosabb, hogy a térségi és nemzetközi közvéleményt, valamint az európai döntéshozó szervezeteket több alkalommal is tájékoztatta a Romániában kialakult helyzetéről. Ugyancsak fontosak a BKB-nek a többi európai kisebbséggel összefogva szervezett Európai Kisebbségi Felsőoktatási Konferenciái is. A Pro Kárpátia Alapítvány közhasznú alapítvány, a kuratórium elnöke Bács-Várkuti Emőke. Az alapítvány célja a Kárpát-medence népeinek közös kulturális és tudományos életének előmozdítása, az itt élők identitástudatának fejlesztése, a régióban élő vállalkozók határokon átnyúló tevékenységeinek segítése. Az alapítvány az erdélyi magyar felsőoktatás újbóli beindítására létrejött csoport támogatásában nyújt segítséget, kiadványok megjelenését támogatja. Báthory-díjat 2005-ben 6, 2006-ban 12, 2007-ben 14 fő kapott. A díjazottak között van Gál Kinga, Tom Lantos, Katona Szabó István, Szent-Iványi István, Tabajdi Csaba, Almássy Kornél, Balázs Sándor, Csányi Sándor, Komlóssy József, Kónya-Hamar Sándor, Németh Zsolt, Széles Gábor és Vizi E. Szilveszter. A 2008-as díjátadáson, melyre 2009. június 10-én kerül sor, a díjazottak: Szili Katalin, Demény Lajos, Lázár Vilmos, MIDAS, Szatmáry Kristóf, Vermes György és dr. Zsigmond Barna Pál /Báthory-díjak. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 4./

A szlovákiai államnyelvtörvény ellen emelték fel szavukat az Európai Parlament magyar képviselői július 15-én, az EP Strasbourgban zajló plenáris ülésén. Kósa Ádám (Fidesz) felhívta a figyelmet arra, hogy Pozsonyban nemrégiben olyan szabályt fogadtak el, amely súlyosan korlátozza a kisebbségi nyelvhasználati jogokat. Közleményében felszólította a soros elnökséget jelenleg ellátó svéd kormányt is, hogy határozottan álljon ki az európai nyelvhasználati jog szabadsága mellett. Tabajdi Csaba (MSZP) bejelentette, levélben fordultak frakciójuk, az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoport tagjaihoz, hogy támogatásukat kérjék a törvény elfogadhatatlan részeinek megváltoztatásában. Sógor Csaba, az RMDSZ európai parlamenti képviselője hangoztatta: a nyelvtörvény módosító indoklása egy ponton kimondja, hogy az államnyelv védelme bizonyos esetekben felülírhatja a szólásszabadság és a magánélet szabadságát. „Az az Európai Unió, amely befogad egy ilyen törvényt, immár nem a szabadság Európája” – hangsúlyozta. /Felszólalások a szlovák nyelvtörvény ellen az EP-ben. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 16./

„Leonard Orban nem érzi alkalmasnak a pillanatot, hogy kifejtse álláspontját a szlovák államnyelvtörvény módosításának ügyében” – tudta meg az ÚMSZ az Európai Unió többnyelvűségért felelős biztosának szóvivőjétől. Leonard Orbant azután kereste meg az ÚMSZ, hogy Jacques Barrot igazságügyi biztos azt tanácsolta Balázs Péter magyar külügyminiszternek: a szlovák nyelvtörvény ügyében forduljon az EU nyelvi sokszínűségért felelős biztosához. Leonard Orban szóvivője „hetedik kézből átvett információnak” nevezte azt a hírt, miszerint az igazságügyi biztos Leonard Orbanhoz irányította a magyar külügyminisztert a nyelvtörvény ügyében. Leonard Orban nemcsak a sajtó elől zárkózik el, ha a szlovák nyelvtörvény módosítása kapcsán kérdezik. Tabajdi Csaba, az MSZP európai parlamenti delegációjának vezetője már több mint ötven napja megírta levelét a többnyelvűségi biztosnak, de azóta sem kapott választ. „Leonard Orban megszegte az uniós szabályokat is a hallgatásával. Negyvenöt napon belül köteles válaszolni az európai parlament tagjainak kérdéseire” – mondta Tabajdi. A jövő héten pedig a napirend előtti felszólalásokon teszi szóvá az EP plénuma előtt ezt a gyalázatot, tette hozzá Tabajdi Csaba. /Cseke Péter Tamás: Nyelvtörvény: Orban hallgat. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./

Élesen bírálták magyar európai parlamenti képviselők a nyáron módosított szlovákiai államnyelvtörvényt az Európai Parlament plenáris ülésén szeptember 14-én Strasbourgban. Az új összetételű EP első érdemi munkanapján, napirend előtti felszólalásában Schmitt Pál (Fidesz), a képviselő-testület alelnöke úgy fogalmazott, Szlovákiában atrocitás érte az EU egyik hivatalos nyelvét, a magyart. Egyetlen EU-intézmény sem hagyhatja szó nélkül, hogy az egyik tagállam nyíltan szembemenjen alapvető európai normákkal, és támadást indítson a kisebbségi jogok ellen – hangoztatta Schmitt Pál. Tabajdi Csaba, az MSZP delegációvezetője szerint Pozsony súlyos jogsértést követett el. Írásban beadott hozzászólásában Gyürk András (Fidesz) azt emelte ki: ha az alapvető értékekről van szó, az EU nem helyezkedhet semleges álláspontra. Ugyancsak írásban benyújtott felszólalásában Gál Kinga (Fidesz) arra mutatott rá, hogy Sólyom László köztársasági elnök augusztus 21-i szlovákiai útjának megakadályozásával az Európai Unió történetében először történt meg, hogy az egyik tagállam közjogi méltósága számára megtagadták a beutazást egy másik tagállam területére. Ez szerinte ellentétes az európai szellemiséggel. Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselő szintén a nyelvtörvény ellen emelt szót. A témában szlovák képviselők is felszólaltak, akik szerint a törvény tiszteletben tartja a kisebbségi jogokat. /Az EP-ben bírálták a nyelvtörvényt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 15./

Nem kerülhet napirendre az Európai Parlamentben a szlovák nyelvtörvényről tervezett vita, jóllehet Szájer József (Fidesz) javaslatára a szeptember 17-én tartott házbizottsági ülésen Joseph Daul néppárti frakcióvezető kezdeményezte, hogy a parlament tárgyaljon meg egy erről szóló határozati javaslatot. A szocialista és a konzervatív képviselőcsoport jelenlévő képviselői nem támogatták a fideszes és a határon túli magyar képviselőket is magában foglaló néppárti frakció javaslatát. „A szocialista és a konzervatív ‘nem’ újból figyelmeztet: az ott dolgozó magyar képviselők nem azt cselekszik, amiről a magyarországi közvéleményt igyekeznek meggyőzni” – olvasható a fideszes képviselők közleményében. Tabajdi Csaba, az MSZP EP-delegációjának vezetője ezt visszautasította és magyarázkodott: a kezdeményezés előkészítetlen volt. /Nem lesz EP-határozat a szlovák nyelvtörvényről. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./

Tőkés László európai képviselő az Európai Parlament október 7-i, brüsszeli plenáris ülésén a brutális módon megalázott és kegyetlenül hosszú börtönbüntetésre ítélt temerini magyar fiúk védelmében és kiszabadítása érdekében szólalt fel. Ezzel egy időben több magyar EP-képviselő – köztük Bauer Edith és Schöpflin György– a szélsőséges szlovákiai államnyelvtörvény ellen emelték fel a szavukat. Mindezekkel, illetve a közösségi magyar érdekvédelem szellemével éles ellentétben állott Tabajdi Csaba EP-képviselő, MSZP delegáció-vezetőjének felszólalása, melyben a szerb törvényhozás kisebbségvédelmi jogalkotását magasztalta, és Szerbia európai csatlakozását propagálta, állapította meg Tőkés László. Válaszképpen erre a bíráló megjegyzésre, Tabajdi Csaba önálló közleményben intézett támadást Tőkés László ellen. A kommunista típusú politikai diskurzus megosztó módszerét alkalmazva, a Vajdasági Magyarok Szövetségével és Gál Kingával, „a Fidesz meghatározó kisebbségpolitikusával” kísérelte meg szembeállítani Tőkés Lászlót. Tabajdi Csaba támadásával kapcsolatban Tőkés László leszögezte: nem bírálta a Nemzeti Tanácsokról szóló szerbiai törvényt, valójában, a szerbiai törvény túlzó méltatását bírált. Tabajdi szerint ugyanis eme törvény „mintaértékű egész Európában”. /Tőkés László, EP-képviselő: Tőkés László válasza Tabajdi Csabának. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 16./

A Történetek Magyarországról című sorozat újabb rendezvényének adott otthont Marosvásárhelyen a Bernády Ház. A sepsiszentgyörgyi Magyar Kulturális Központ és az Erdély Televízió szervezte kerekasztal-beszélgetés meghívottai, Sógor Csaba, Tabajdi Csaba, Schöpflin György és Bauer Edit a magyar képviseletnek az Európai Parlamentben betöltött szerepéről értekeztek. Valamennyi meghívott második mandátumát tölti az Európai Parlamentben. Bár más-más politikai pártok és országok képviselői, a magyar kisebbségek védelmét érintő kérdésekben valamennyien egyetértenek. Bauer Edit, a szlovákiai magyarság európai uniós képviselője elmondta, a nemzetközi visszhangot keltő nyelvtörvénnyel a szlovák kormány az asszimilációt akarja gyorsítani, illetve tudtára akarja adni a magyaroknak, „ki az úr a házban. ” Schöflin György, a Fidesz képviselője a december 1-jétől érvénybe lépő uniós alapjogi chartától vár változásokat, bár konkrétan még nem lehet tudni, milyen pozitív eredményei lesznek. Tabajdi Csaba MSZP-s politikus arra figyelmeztetett, hogy az Európai Unió a kisebbségi ügyek kezelésére nincs felkészülve. Az őshonos és bevándorló kisebbség között nehezen tudnak különbséget tenni az unió régebbi tagjai. /Antal Erika: Jogi charta kisebbségek nélkül. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

Európai Parlament – kisebbségvédelmi frakciócsoport
Az Európai Parlament tavaly ősszel elkezdődött új ciklusának kezdetén, egy hosszan tartó engedélyeztetési folyamat eredményeképpen, idén év elejére meg-, illetve újraalakultak azok a frakcióközi munkacsoportok (intergroup), melyek különféle tárgykörökben és szakterületeken, konzultatív és javaslattévő hatáskörben járulnak hozzá az európai törvényhozás munkájához.
Egy-egy munkacsoport kellő számú EP-képviselő és politikai csoport támogatásával jöhet létre. A kisebbségi ügy iránti európai érdeklődés tekintetében igen jellemző, hogy a kereszténydemokrata Európai Néppárthoz tartozó 265 EP-képviselő közül mindössze 44-en támogatták aláírásukkal a kisebbségvédelmi frakcióközi munkacsoport megalakulását. A tény magáért beszél – még akkor is, hogyha a többi EP-frakció szintén nem jeleskedett az Európai Unió polgárainak közel 10%-át kitevő – jobb sorsra érdemes – kisebbségi közösségek felkarolásában.
A kisebbségvédelmi munkacsoport idei első tanácskozását január 21-én tartotta, Gál Kinga néppárti és Carl Haglund liberális társelnökök irányításával. Az új elnökök Tabajdi Csaba szocialista, valamint Michl Ebner néppárti elődeiktől vették át a stafétabotot, akik az előző parlamenti időszakban irányították a csoport munkáját. A magyar jelenlét folytonossága mellett figyelemre méltó, hogy az EP-ből visszavonuló, dél-tiroli Michl Ebner helyét az EP-politizálástól szintén elköszönő Henrik Lax finnországi svéd politikus örökébe lépő fiatalember foglalta el, Carl Haglund személyében.
A Kisebbségvédelmi Frakcióközi Csoport januári ülésén az Európa Tanács vezető tisztségviselői nyújtottak átfogó és alapos tájékoztatást az Európai Parlament testvér-intézményének a kisebbségi jogok ügyében végzett úttörő munkájáról – a Kisebbségvédelmi Keretegyezmény, valamint a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája vonatkozásában. A kisebbségi kérdés meglehetősen meglehetősen mostoha „kezelésére” nézve igencsak jellemző adat, hogy a nyelvi chartát az EU 27 tagországa közül mind ez ideig csupán 16 ratifikálta. Ennél kissé jobbnak tűnik a keretegyezmény sorsa, melyet az ET 47 tagállama közül a jelen pillanatig 39 fogadott el – ez esetben viszont a jogszabály életbe ültetése és végrehajtása okoz nagy gondot számos országban.
Az újultan működésbe lépő kisebbségügyi munkacsoport jó irányba való változására vall – egyebek mellett – az a körülmény is, hogy eddigi nevét (Intergroup for Traditional Minorities, Constitutional Regions and Regional Languages – Hagyományos Nemzeti Kisebbségek, Alkotmányos Régiók és Regionális Nyelvek Frakcióközi Csoportja) a Hagyományos Kisebbségek, Nemzeti Közösségek és Nyelvek Frakcióközi Csoportja (am. Intergroup for Traditional Minorities, National Communities and Languages) elnevezésre változtatta – ami a közösségi jogok hangsúlyosabb érvényesítésének szándékát jelzi.
A kisebbségvédelmi intergroup 2010. február 11-i ülésére meghívta az Európai Bizottság kisebbségi ügyekben leginkább illetékes új biztosait, az alapvető jogokért, illetve a kulturális, nyelvi sokszínűségért felelős Androulla Vassiliou, illetve Viviane Reding európai biztosokat. A frissen hivatalba lépő európai „tárcavezetők” ugyan nem tudtak részt venni a tanácskozáson, de az ügy fontosságára való tekintettel Reding asszony elküldte hivatalának vezető tisztségviselőit, Bartholomeus Pronk és Michael Shotter személyében, akik általános tájékoztatást nyújtottak elképzeléseikről, majd válaszoltak a munkacsoport tagjai által felvetett kérdésekre.
Carl Haglund elnök elmondta, hogy az új csoportnak az EU 15 országából mintegy 40 alapító tagja van – ami jó eredménynek tekinthető.
Gál Kinga társelnök Viviane Reding biztosi kinevezését nagy nyereségnek tartotta, és a Lisszaboni Szerződés bevezetésének kisebbségpolitikai jelentőségét hangsúlyozta.
Bernd Posselt szudétanémet néppárti képviselő szintén a luxemburgi politikusnő kinevezését üdvözölte, személyében biztosítékát látva annak, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek ügye az eddiginél hangsúlyosabban fog érvényesülni az Unióban.
Schöpflin György magyarországi néppárti képviselő kritikus módon szólt a „multikulturalizmus” európai politikájáról, mely eddig – kisebbségvédelmi szempontból – „szinte egyenlő volt a semmivel”, és gyökeres változást sürgetett ezen a téren.
Bauer Edit felvidéki néppárti képviselőnő a szlovákiai államnyelvtörvény kapcsán annak szükségességére hívta fel a figyelmet, hogy az EU, illetve az EP ne csupán az ún. harmadik – külső – országok emberi jogi kérdéseivel foglalkozzon, hanem saját tagországainak a belső ügyeit, ezenképpen a kisebbségi jogok védelmét is vállalja fel.
Tatjana Zdanoka,az Európai Szabad Szövetség lettországi képviselőnője az orosz kisebbségek helyzete mellett a szlovákiai és a romániai kisebbségi közösségek kérdését is szóvá tette.
Ramon Tremosa katalán liberális képviselő a saját nemzeti közösségét ért sérelmekről beszélt.
Tőkés László erdélyi képviselőnk mindenekelőtt azt értékelte, hogy a Jogérvényesülés, Alapvető Jogok és Uniós Polgárságért felelős biztosi hivatal (Justice, Fundamental Rights and Citizenship) létrehozásával a kisebbségi jogok védelme is polgárjogot nyert az Európai Unió, illetve az Európai Bizottság politikájában. Ezzel kapcsolatban megkérdezte, hogy az új biztosnak melyek a kisebbségvédelemmel kapcsolatos jogosítványai és kompetenciái. Továbbmenve, a puszta létükben veszélyeztetett és etnikai-közösségi identitásukban megkérdőjelezett, kíméletlen többségi asszimilációnak kiszolgáltatott moldvai csángómagyarok ügyét vetette fel, méltán kifogásolva, hogy miközben az Európai Parlamentben a mostoha bánásmódban részesülő lóállományvédelmében egy széles körű mozgalom folyik, ezzel szemben a 250 ezernyi csángó közösség iránt az Unió már-már teljes érdektelenséget tanúsít. „Ezen a helyzeten változtatni kell – mondotta képviselőnk. – Az európai polgárok közel 10%-át érintő kisebbségi ügynek európai prioritássá kell válnia; mindennek a fontosságához méltó, őt megillető helyére kell kerülnie”.
Bartholomeus Pronk, az európai alapjogi biztos képviselője válaszában – egyebek mellett – arra mutatott rá, hogy a Lisszaboni Szerződés bevezetését és az új Bizottság felállását követően „forradalmi helyzetben vagyunk”, melynek részeként a kisebbségpolitika terén is előrelépésre van szükség.
A kisebbségvédelmi munkacsoport ülésének zárórészében Davyth Hicks, a Veszélyeztetett Európai Nyelvek Központjának (European Bureau of Lesser-Used Languages) vezető képviselője nyújtott tájékoztatást szervezete munkájáról, illetve a hátrányos helyzetben lévő európai nyelvek támogatása terén kifejtett szolgálatukról.
Strasbourg, 2010. február 12.
Tőkés László, EP-képviselő Sajtóirodája. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

AZ EP plénumára került Verespatak ügye
Viszonylag hosszú szünet után, tavaly év elején újult ki a vita az elhíresült verespataki bányaberuházással kapcsolatosan. Az ügy az Európai Unió szintjén is komoly hullámokat vet, olyannyira, hogy 2010. április 21-én egyenesen az Európai Parlament strasbourgi plénumánaka napirendjére került.
Az ún. szóbeli választ igénylő kérdés, illetve a parlamenti vita kezdeményezői Áder János és Tőkés László európai képviselők voltak (vitaindító kérdésük mellékelve). Indítványukhoz széles körű támogatást szerezve, a mellette felsorakozó parlamenti frakciók közös határozati javaslatban egyeztek meg, amelyről a plénum a május eleji ún. miniplenáris alkalmával, Brüsszelben fog szavazni.
Az ügy előzményei közé tartozik – egyebek mellett – az a törvénykezdeményezés, melyet néhány évvel ezelőtt a meglehetősen bizarr Gheorghe Funar–Eckstein Kovács Péter szenátori kettős nyújtott be a román törvényhozáshoz, a ciánalapú bányászat hazai betiltása céljából. A törvény az ügyben ellenérdekelt gazdasági köröknek, illetve a hozzájuk szorosan kapcsolódó kormányzat ellenállásának tulajdoníthatóan elvérzett.
A kanadai érdekeltségű Roşia Montana Gold Corporation, az idén felálló új kormány hallgatólagos támogatását kihasználva, a régóta vajúdó bányaterv megvalósítása érdekében új offenzívába lendült. Hasonló rámenősséggel tör célja felé az orosz érdekeltségű Romaltyn Mining cég, mely a tiszai ciánkatasztrófa miatt elhíresült Aurul, illetve a nyomába lépett Transgold cég bányáiban – Nagybánya környékén – kívánja a ciános aranykitermelést folytatni. Szintén aggasztó hírek szólnak a Hunyad megyei Felsőcsertésen tervezett színesfémbányáról, melyet a kanadai European Goldfields társaság érdekeltségébe tartozó Deva Gold Rt. kíván megnyitni. Európa-szerte hasonló bányaprojektek megvalósulása veszélyezteti az emberi egészséget és a természeti környezetet. A gazdasági válságkörülményei is hozzájárulnak ahhoz, hogy az egyes országok – köztük Románia – kormányai nem képesek kellő erélyt és ellenállást tanúsítani a profitéhes multimilliomos cégekkel szemben, és minden bizonnyal a korrupció is közrejátszik ebben.
A jelek szerint Románia mindmáig nem vonta le a megfelelő következtetéseket a 2000 elején előidézett nagybányai – tiszai – bányakatasztrófából. Az Európai Parlament romániai néppárti delegációja egészében véve támogatja a verespataki bányatervet, Marian Jean Marinescu néppárti frakció-alelnök pedig egyenesen szembemegy kereszténydemokrata politikai csoportjának a hivatalos álláspontjával. A román delegáció Tőkés László arra vonatkozó javaslatát ingerülten visszautasította, hogy egységesen foglaljanak állást a ciános bányakitermelés ellen. Theodor Stolojan küldöttségi vezető a Borbély László irányításával működő Környezetvédelmi és Erdészeti Minisztérium égisze alá tartozó Országos Környezetvédelmi Hivatal (National Environment Guard) hivatalos álláspontját ajánlotta „kötelező” iránymutatóként a román képviselők figyelmébe. Eszerint Románia „minden szükséges intézkedést megtett az európai és a hazai szakértői bizottságok meghagyásainak tiszteletben tartása céljából”. A román külpolitika ebben az esetben is „szorosan zár”, és hagyományos kirakatpolitikai irányvonalát követve, egyfelől felmentést ad magának a katasztrofális hazai bányaviszonyokért, másfelől pedig vétkes felelőtlenséggel próbálja bagatellizálni a ciános technológiával folytatott bányászat valós veszélyeit. Jean Marinescu a romániai bányakitermelés helyzetét „rendezettnek” ítéli, és Románia belügyeibe való „beavatkozásnak” tartja az unióbéli szabályozási szándékokat.
Tőkés László erdélyi képviselő az utóbbi, jó egy év folyamán az EP plenárisán és különböző fórumain határozottan felszólalt a ciános bányászat ellen, a természeti és emberi környezet, a vizek védelmében. Tette ezt nem utolsósorban az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, valamint az RMDSZ legutóbbi megegyezése értelmében, a ciánalapú bányakitermelés európai betiltásának szorgalmazását illetően. Európai képviselőnk – több más képviselőtársával közösen – írásbeli folyamodványban vitte a kérdést Stavros Dimas környezetvédelmi biztos elé, aki viszont jobbára az illető tagországok – Románia és Bulgária – hatáskörébe utalta a problémák megoldását (lásd mellékelve a levélváltást).
A cianidos bányászat betiltásáról szóló vitán Tőkés László a napirenden lévő repülőjárat-korlátozások miatt nem lehetett Strasbourgban, idevágó előterjesztését viszont írásban nyújtotta be (lásd mellékelve). Ebben – egyebek mellett – kihangsúlyozta, hogy a ciános bányászat semmiképpen sem tekinthető csupán román, még kevésbé pedig „etnikai” ügynek, hiszen az az egész Európa élő környezetét és lakosságát fenyegeti katasztrófával. Kiegészítésképpen hozzá lehet tenni, hogy első renden éppen azokat a bányavidéki románokat veszélyezteti, akiknek érdekeit Marinescu képviselőnek és társainak védelmezniük kellene.
Az európai parlamenti vita indításaképpen Áder János képviselő, a Magyar Országgyűlés volt elnöke szólalt fel. A veszélyes és elavult bányászati eljárásokat be kell tiltani – szorgalmazta a képviselő. Sürgető dolog ez, mivel az arany árának emelkedésével újabb bányákat akarnak nyitni, ezen ártalmas technológiák alkalmazásával. „Ha komolyan gondoljuk, hogy vizeinket meg kell óvnunk, akkor nem telepíthetünk ciános méregtavakat folyóink és tavaink mellé. Ha komolyan gondoljuk a biodiverzitás védelmét, olyan módszerek alkalmazását nem engedhetjük, melyek a folyókból kiölik az életet. Ne várjuk meg, hogy újabb katasztrófa figyelmeztessen minderre” – mondotta Áder János.
Az Európai Bizottság részéről ezután Cecilia Malmström belügyi EU-biztos szólt az Unió bányászati politikájáról, Stavros Dimas volt környezetvédelmi biztoshoz hasonlóan a már létező jogszabályok betartásának fontosságát hangsúlyozva, valamint azt, hogy: „a tagállamok felelősök azzal kapcsolatban, hogy nyitnak-e aranybányát a saját területükön”.
Richard Seeber néppárti képviselő azon a véleményen volt, hogy át kell gondolni az alternatívákat annak érdekében, hogy az aranybányászat minél biztonságosabb és környezetbarát legyen.
Tabajdi Csaba a Szocialista Frakció hivatalos álláspontjának képviseletében a cianidos bányászat uniós betiltása mellett érvelt. A magyarországi szocialista delegáció vezetője világossá tette, hogy az európai szocialisták és demokraták az EFÁ-val és a Zöldekkel együtt nemcsak kezdeményezik, hanem egyenesen kérik az EB-t, hogy dolgozza ki a cianidos módszer alkalmazását tiltó jogszabályt.
Michail Tremopoulos görög képviselő (Zöldek/EFA) a hazájában alkalmazott ciános kitermelésre, másfelől pedig a gazdasági válságra utalva fejezte ki kétségét a tilalom iránt.
Zuzana Roithová cseh képviselőnő a cianidos technológia világszintű betiltását és új, alternatív módszerek bevezetését szorgalmazta, még hogyha azok többe is kerülnének.
Theodoros Skylakakis hasonló határozottsággal követelte a „szennyezők” – a felelős cégek – korlátozását.
Mészáros Alajos, mint az ügyben érintett Szlovákia felvidéki képviselője, elismerését fejezte ki a cianidos tilalom kezdeményezői iránt.
Marian Jean Marinescu a szokott formáját hozta, és valósággal kikelt a napirenden lévő határozati javaslat, illetve annak elfogadása ellen. Vele szemben Claudiu Ciprian Tănăsescu független képviselő azon az állásponton volt, hogy: be kell tiltani ezt a technológiát – a jövő érdekében.
A néppárti román felszólalók kirívó módon ellenezték a szinte valamennyi frakció – köztük a Néppárt által is – támogatott határozati indítványt. Cristian Preda valósággal feldicsérte „a legeredményesebbnek” nevezett bányászati eljárást. A teljes tiltás nem lehet az egyetlen megoldás – mondotta Elena Băsescu. Traian Ungureanu azt a képtelen állítást hangoztatta, hogy: „A környezet itt csak ürügy, én azt gondolom, hogy ez egy rossz politikai összeesküvés”.
Berndt Posselt német néppárti politikus arra figyelmeztetett, hogy ha nem vagyunk eléggé óvatosak, visszafordíthatatlan károk keletkezhetnek. Hosszú távon kell gondolkozni, és egységes irányelveket kell kidolgozni európai szinten – mondotta.
Cecilia Malmström európai biztos zárókövetkeztetései rendjén arra a véleményre jutott, hogy a teljes tilalom nem indokolt. Mindemellett a fejleményeket tovább kell követni és 2012-ben újraértékelni.
A május 5–6-i szavazás rendjén ki fog derülni, hogy ki az erősebb Európában: az európai értékeket védelmezők közössége, vagy pedig a természet kizsákmányolásától sem visszariadó, nyereségvágyó gazdasági lobbi?!
Levél Stavros Dimas EB-biztoshoz
Európai Bizottság
Stavros Dimas környezetvédelmi biztos úr figyelmébe
Tárgy: a cianid aranybányászati projektekben való használatának megelőzése
a romániai Verespatakon, valamint a bulgáriai Chelopechben és Krumovgradban
Tisztelt Biztos Úr!
Ezúton adunk hangot aggodalmunknak két olyan aranybányászati projekttel kapcsolatosan, melynek rendjén cianidot használnak az Európai Unió két tagállamában, Romániában és Bulgáriában. Egyúttal segítségét és támogatását kérjük ahhoz, hogy e két tagországban ─ és ezen túlmenően, európai szinten is ─ megtaláljuk a legmegfelelőbb eszközöket a cianid bányászati használatának a betiltásához.
Köztudott, hogy a cianid okozta környezetszennyezés katasztrofális következményekkel járhat az ember egészségére és a környezetre. A kapcsolatos bányabalesetek a közvetlen környezetet érő kockázaton túlmenően szélesebb körű, a vadvilágot és a folyóvizeket érintő regionális környezeti fenyegetést jelentenek.
Országaink állampolgárainak jól felfogott érdekeit védő EP-képviselőkként elköteleztük magunkat választóink környezetének megóvása mellett, hiszen a közegészségügyre, illetve gyermekeink jövendőbeli gyermekeire gondolva, minden kétséget kizáróan alapvető érdekünk, hogy környezetünk iránt felelősséggel és tisztelettel viseltessünk.
Mindezeket szem előtt tartva nyilvánvaló, hogy a cianid használata milyen rendkívüli veszélyt jelent környezetünk jelenére és jövőjére. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a ciánbányászat milyen katasztrofális következményekkel járhat Romániában és Bulgáriában, továbbá a szomszédos államokat ─ Magyarországot, Szlovákiát, Görögországot és Törökországot ─ fenyegető káros hatásokról sem szabad megfeledkeznünk.
Tisztelt Biztos Úr!
Kérjük, járjon közben a román kormánynál, hogy állítsa le a verespataki bánya fejlesztését, amelyet a széles közvélemény, a Román Ortodox Egyház, a történelmi magyar egyházak, a nem kormányzati szervezetek országos és nemzetközi környezetvédelmi mozgalmai is határozottan elleneznek. Ugyanakkor járjon közben a bolgár kormánynál, hogy tiltsa be a cianid használatát a chelopechi és krumovgradi aranybányászati projektekben.
Tisztelettel kérjük ugyanakkor, hogy támogassa a cianid használatát kiváltó, alternatív aranybányászati technológiák megtalálására irányuló kutatásokat. Nem utolsó sorban arra kérjük, hasson oda, hogy az Európai Bizottság támogasson valamennyi cianid-technológiát alkalmazó tagországot a megfelelő szabályozások, valamint a szigorúbb vizsgálati eljárások kidolgozásában, a legmagasabb szintű biztonság érdekében.
Köszönettel:
Brüsszel, 2009. április 21.
Magyar Néppárti Delegáció:
Szájer József delegációvezető
Schmitt Pál elnök
Barsi-Pataky Etelka
Becsey Zsolt László
Antonio De Blasio
Gál Kinga
Glattfelder Béla
Gyürk András
Járóka Lívia
Olajos Péter
Őry Csaba
Schöpflin György
Surján László
Zöldek/EFA Frakció:
Ian Hudghton elnök
Jill Evans
Tatjana Zdanoka
Alyn Smith
Mikel Irujo Amezaga
Különböző EP-frakciók tagjai:
Gisela Kallenbach (Zöldek/EFA)
Gerard Onesta (Zöldek/EFA)
Erna Hennicot-Schoepges (Európai Néppárti Frakció)
Henrik Lax (Európai Néppárti Frakció)
Anders Wijkman (Európai Néppárti Frakció)
Sógor Csaba (Európai Néppárti Frakció)
Bauer Edit (Európai Néppárti Frakció)
Duka-Zólyomi Árpád (Európai Néppárti Frakció)
Tabajdi Csaba (Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége)
Fazakas Szabolcs (Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége)
Renate Weber (Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport)
Csibi Magor (Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport)
Szent-Iványi István (Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport)
E l ő t e r j e s z t é s
a ciánalapú bányakitermelés európai tilalma tárgyában
Az utóbbi két év folyamán, az Európai Parlament plénumán és különböző fórumain több rendben szóvá tettem a ciánalapú bányakitermelés veszélyeit. Ezzel együtt levélben kerestem Stavros Dimas környezetvédelmi biztost a romániai (Verespatak) és a bulgáriai (Chelopech és Krumovgrad) bányaprojektek ügyében.
Ezúton is üdvözlöm, hogy az Európai Parlament napirendjére tűzte Áder János képviselőtársammal közösen beterjesztett indítványunkat a ciántechnológiás bányászat uniós szintű betiltásáról. Ezt a bányászati módszert az élő környezetünkre nézve igen veszélyes „vegyi atombombának” is szokás nevezni. 1990 óta, világszerte mintegy harminc súlyos ciános bányaszennyezés történt. A tíz évvel ezelőtti tiszai katasztrófa Csernobil után Európa legsúlyosabb környezeti szerencsétlenségének számít.
Romániában, éppen ezekben a napokban a Tiszába ömlő Aranyos folyót érte szennyezés, egy negyven évvel ezelőtt bezárt aranybánya miatt. Tavaly, egy közeli bányaüzem meglátogatásakor (Roșia Poieni) maga Traian Băsescu államelnök jelentette ki: „nem lehet egy ilyen ökológiai bombán ülni, hiszen ez kész gyilkosság”.
Az új romániai bányaberuházási tervek (Verespatak, Nagybánya, Felsőcsertés stb.) viszonylatában hangsúlyozni kívánom, hogy a ciánalapú bányászat betiltása nem csupán román, és semmiképpen nem „etnikai” probléma, hanem egyetemes – európai ügy, melynek tekintetében mind az egyes EU-tagországok, mind a különböző EP-frakciók józan egyetértésre juthatnak.
Európa nem lehet közömbös az eddigi, valamint a jövőben is fenyegető ciánkatasztrófák iránt. Közös érdekünk, hogy amiképpen a radioaktív sugárzástól vagy a légköri szennyezéstől, azonképpen a vegyi ártalmaktól és a ciánmérgezéstől is megvédjük az embereket és környezetüket. Ezért kérem, hogy a tisztelt Parlament támogassa és szavazza meg indítványunkat.
Strasbourg, 2010. április 21.
Tőkés László, EP-képviselő
Erdély.ma

„Ne féljetek, nem megyünk haza!” – Hová jutottunk Trianon óta?
A magyar megosztottság és egymásra találás 90 esztendeje
A trianoni diktátum legfontosabb következménye, hogy a történelmi Magyarország megszűnte, az ország kétharmadának elcsatolása következtében létrejönnek azok a kényszerközösségek, melyekre ma azt mondjuk, „külhoni magyarok” – fogalmaz Bárdi Nándor történész. Az ő segítségével próbáltuk áttekinteni a békediktátum óta eltelt időszakot mind a határon túli magyarság, mind az anyaország szemszögéből.
Trianon értelmezése, szemlélete már a létrejöttének pillanatától eltér határon túli és magyarországi nézőpontból: Brassóból vizsgálva ezt a helyzetet más a történtek értelmezése, mintha Budapestről állapítjuk meg, mi történt – szögezi le Bárdi Nándor, az MTA Kisebbségkutató Intézet munkatársa.
Kisebbségben Magyarországról nézve Trianon alapvetően az ország területi vesztesége, míg kisebbségi szempontból a közösség létrejötte kapcsolódik ehhez az eseményhez – folytatja a kutató, aki Kolozsváron is rendszeresen tanít. – Ezek ugyanis egy politikai döntés, nem pedig valamilyen társadalomtörténeti folyamat során létrejött közösségek. E kényszerközösségek mint sorsközösségek 90 év alatt vállalt, regionális közösségekké váltak, s ez a magyar nemzetfelfogást is meghatározza.
A külhoni magyar látószög némiképp eltér a hazaitól. A kisebbségi magyar közösségeket az anyanyelv és a kultúra szervezi, így sokkal „nemzetesítettebb” közösségek, a nemzeti kultúrának fontosabb szerepe van, mint Magyarországon.
Míg a magyarországi népesség jelentős részének az ország a haza, s az állampolgársághoz köti ezt a fogalmat (bár folyamatosan nő azok száma, akik a határon túli magyarokat is a nemzet részének tartják), s a haza és az ország fogalma az anyaországban összekapcsolódik, a határon túliak a szülőföldből, a „kis tájból” indulnak ki, ehhez kötődik a magyar kultúra. Ez a virtuálishaza-felfogás a magyar médiatér használatán keresztül lesz valóságossá, integrálódik Magyarországhoz. Külön kérdés az, hogy a külhoni magyar világok termelte kultúra, ismeretek mennyire épülnek be ebbe a közös médiatérbe.
Bárdi rámutat: a 2004. decemberi népszavazás azért volt nagy hatással a külhoni magyar közvéleményre, mert az a hazafelfogásból elvárt emancipáció, hogy ők a létező magyar kultúra részesei, és az anyaországban sem idegenek, elutasításra talált. Legalábbis így élhették meg a szomszédországi magyarok.
Az adófizető és az áldozat konfliktusa
Az egyenlőtlen helyzetből adódnak a magyar–magyar konfliktusok. Vannak, akik magyar állampolgársággal bírnak, Magyarországon élnek, magyar kulturális állami intézményrendszert használhatnak, s van egy 2 millió 400 ezres csoport, melynek tagjai kisebbségi léthelyzetben maguknak teremtik meg ezt az intézményrendszert, s nem rendelkeznek azzal a kulturális esélyegyenlőséggel, mint a magyarországiak.
Előáll az adófizető és az áldozat konfliktusa: Magyarországról jön a támogatás, a hazai intézmények próbálnak élni a kompetenciával, hogy ők döntenek ezekről a helyzetekről. Vita alakul ki, hogy az adott közösség nem tudja-e jobban eldönteni a támogatás sorsát.
Ki a „magyarabb magyar”?
Némi kompenzálás is előfordul: amikor a határon túliak próbálják nemzetesítettségben, hitelességben, kulturális örökséghez való viszonyukban felülmúlni a magyarországiakat. Ennek egyik jellemző kifejezése a „tápos” – azaz művi, mesterkélt, nyámnyila – kritikus megnevezés, ahogy Kárpátalján vagy Erdélyben nevezik az anyaországi magyarokat.
A Balázs Ferenc Intézet korábbi kutatásai szerint, hogy miképpen látják a határon túliak az anyaországi magyarokat, két fontos sztereotípia alakult ki. Az egyik, hogy a magyarországiak „gőgösek, ridegek, számítóak”. A másik egyfajta mintakövetést jelez, eszerint a hazaiak civilizáltak, kulturáltak. A felvidékiek a legelfogadóbbak, a kárpátaljaiak a legelutasítóbbak Magyarországgal kapcsolatban, míg az erdélyieknél és a vajdaságiaknál fele-fele arányban oszlik meg a fent megadott két nagyobb megítéléstípus.
A revíziós politika
Korszakonként markánsan különböző az érem másik oldala, hogy miképpen reagál a megcsonkított, a magyar államiságot jogfolytonosságában továbbvivő ország a békediktátumra és következményeire – derül ki a kutató válaszaiból.
A két világháború között egyértelmű volt a revíziós jövőkép: ez egyrészt külpolitikai stratégia volt, másrészt az egész Horthy-korszak legfontosabb legitimációs ideológiája. Eszerint mindent, a társadalmi programokat, a belső ellentéteket, az ország gazdaságpolitikáját a revízió érdekeinek kellett alárendelni. A revízió célját végig nem tisztázták: lebegtették, hogy a történelmi Magyarország visszaállítása vagy az etnikai határok szerinti új határvonalak meghúzása a cél. A legfontosabb kérdés az volt, amit Jancsó Benedek fogalmazott meg: ha el is vesztette a magyarság területi integritását, kulturális integritását meg kell tartania annak érdekében, hogy egy későbbi békeszerződés során érvelni lehessen a magyar demográfiai, gazdasági pozíciókkal. A korabeli magyar külpolitika egyik alapelve pedig az volt, hogy a szomszédsági kapcsolatok csak akkor rendezhetők, ha a kisebbségi kérdésben is van előrelépés.
Más helyzetet teremtett az 1938–1944-es időszak, a visszacsatolások korszaka. Maradtak magyar kisebbségek a vissza nem tért területeken, s Magyarországra is nagy számban kerültek más nációbeli népcsoportok. Szlovákia vonatkozásában a reciprocitás elve működött: a magyar kisebbségeknek adott intézményi jogokért cserébe a szlovákiai magyarok is hasonló elbírálásban részesültek.
Ez Romániával kapcsolatban nem igazán működött, ott sokkal inkább túszhelyzet alakult ki a két közösség között. Észak-Erdélybe egymillió román került vissza, Dél-Erdélyben pedig ott maradt mintegy 100-150 ezer magyar. A visszacsatolt területeken mindenütt a magyarországi közigazgatást vezették be, de Észak-Erdélyben továbbra is fenntartották a kisebbségi korszakban létrehozott regionális és a nemzeti alapon szervezett intézményeket – ilyen volt az EME, az EMKE, az EGE vagy a szövetkezeti központok. Az erdélyi elit egyfajta mintaterületnek tartotta a régiót.
Létrehozták az Erdélyi Pártot, próbálták nem beengedni a magyar pártokat, s az észak-erdélyi románsággal szemben igyekeztek egységes tömbként megjelenni. A nemzetiségi kérdés megoldása tekintetében alapvetően nem nemzetiségi autonómiában gondolkodtak, mint 1940 előtt, hanem az 1868-as nemzetiségi törvény továbbfejlesztésében, tehát a nyelvi jogokban és az egyházi autonómiában, például magyarok vezette, román nyelvű helyi közigazgatásban és oktatásban. Ezzel együtt Dél-Erdély megszerzéséről sem mondtak le. A háború utáni rendezéssel kapcsolatban pedig mind román, mind magyar részről készültek lakosságcseretervek. Ez akkoriban a kérdés egyik rendezési módjának tűnt.
Eszköztelenül A következő, 1944–1948 közötti időszakban a magyar kormányzat eszköztelen volt ezekben a kérdésekben. Még csak kisebbségvédelmi garanciákat sem tudott elérni a béketárgyalásokon. Az, hogy nem telepítettek ki nagyobb magyar tömböket a felvidékieken kívül, többek között annak köszönhető, hogy Magyarországon ez komoly belpolitikai gondokat jelenthetett volna. Másrészt Romániában a szovjetek egyik legfontosabb ütőkártyája volt, hogy lebegtették Észak-Erdély hovatartozását. Így sikerült elérniük, hogy 1945-ben Petru Groza vezetésével baloldali kormányt nevezzenek ki, amely 1948-ra fölszalámizta a polgári erőket. Egy ideig még küldözgetett az anyaország pénzt a kolozsvári egyetem fenntartására, a kisgazdapárt is próbálta a szövetkezeti mozgalmat segíteni Erdélyben. Ezek azonban már nem tudták befolyásolni a folyamatokat.
Az internacionalista zsákutca
Az ötvenes évektől a hatvanas évek közepéig tartott az automatizmus kora. A magyar kormányzat úgy gondolkodott, hogy egy adott ország belügye a nemzetiségi kérdés. Arra számítottak, hogy a szocializmus automatikusan meg fogja oldani ezeket a problémákat az osztályharc lezárultával. Csakhogy leereszkedett a vasfüggöny nemcsak nyugatra, de a környező szocialista országok felé is. A nyilvánosságra nem kerülő pártvezetői tárgyalásokon állandóan napirenden volt a kérdés, elsősorban Románia esetében. A kommunista párt vezetésében ebben az időszakban egyébként felülreprezentáltak, Rákosit is beleértve, a határon túlról származó politikusok.
A hatvanas évek közepétől kezdődő, Kádár által fémjelzett korszakban a keleti blokkban jellemző, hogy elfogy a szocialista országok legitimációs tartaléka Sztálin halála és a XX. kongresszus után. Szinte minden országban megjelenik a nemzeti érdek, a nemzeti függetlenség fokozott hangoztatása mint politikai legitimációs ideológia. Ezalól két ország kivétel. Egyrészt az NDK, ahol a függetlenség kérdéséhez az NSZK árnyékában elég nehéz lett volna hozzányúlni, másrészt Magyarország, ahol 1963-ig ültek az ’56-osok, illetve Kádár rendszerének ideológiája más típusú nemzeti érdeket hordozott magában. Kádáréknak egyfajta plebejus nemzetfogalma volt: a nemzeti érdekek helyett az életszínvonal biztosítására került a hangsúly.
Románia a Varsói Szerződés esetében ellenállt a tömbben való politizálásnak, a KGST vonatkozásában pedig annak a nemzetközi munkamegosztásnak, amely mezőgazdasági és nyersanyagtermelő szerepben konzerválhatná. Ebből adódott, hogy amikor a Szovjetunió és Románia kapcsolataiban fölmerült a hatvanas évek második felétől Besszarábia kérdése, Magyarországon bátrabban fogalmaztak a határon túli magyarok ügyében. S ezek a problémák 1968 után Csehszlovákiában, a hetvenes évek első felétől Romániában egyre súlyosabbakká váltak. Magyarországon pedig a párt és az elitcsoportok alkurendszerében nyomásgyakorló csoportosulások alakultak ki, így például aktivizálódott az Írószövetség, a népi írók sora.
A határon túli magyarok kérdésével 1966–1968-tól rendszeresen foglalkozott az MSZMP KB agitációs és propagandabizottsága. Különböző jelentések készültek a szomszédos szocialista országokkal működő kulturális kapcsolatokról, az ott élő magyarok helyzetéről, intézményi viszonyairól. 1976-ban MSZMP politikai bizottsági határozat születik, amely a lenini nemzetiségpolitikai normák szerint értékeli az egyes országok magyarságpolitikáját. Úgy ítélik meg, hogy Kárpátalján a legjobb a helyzet, ezenkívül Jugoszláviában jó a helyzet. (Itt fogadták el egyedül a Magyarországról kezdeményezett „kettős kötődés” és a nemzetiségek „híd” szerepére vonatkozó retorikát.) Csehszlovákiát az oktatási kérdések és a történeti viták miatt problematikusnak tartották. Romániában pedig kifejezetten úgy értékelték, hogy ott eltérnek a marxista–leninista nemzetiségpolitika normáitól.
A kulturális nemzetfogalom
Különböző próbálkozások történtek a romániai kapcsolatok rendezésére, de 1977-ben a nagyváradi találkozó nyomán kiderült, hogy ez a magas szintű találkozókra építő politika sem működik. Nyílt konfliktussá vált a Románia és Magyarország közti viszony, mikor a nyolcvanas évek elején nyilvánvalóvá vált a romániai gazdasági válság. A társadalmi homogenizációra épülő romániai politika külső-belső ellenségként konstruálta a magyarságot és Magyarországot. Magyarország óhatatlanul belekerült ebbe a konfliktusba, hiszen a nyolcvanas évek közepén tömegessé vált a romániai magyarok áttelepülése és a tiltott határátlépés. A 80-as években Szűrös Mátyás, Tabajdi Csaba, Szokai Imre, Őszi István vezetésével megjelent egy olyan, az MSZMP KB külügyi apparátusában dolgozó csoport – Moszkvából visszatért diplomaták –, akik a magyar kisebbségi kérdés nemzetközi felvetése irányába, a kulturális nemzetfogalom felé mozdultak el. A határon túli magyarokkal való kapcsolattartást pedig a magyar külpolitika egyik legfontosabb feladatának tartották.
A dologban közrejátszott, hogy míg a népi írók, akik szintén kiemelt fontosságúnak látták e kérdést, kulturális, demográfiai problémának látták a határon túli magyarok ügyét, addig a harmadik, a határon túliakkal foglalkozó csoport, a demokratikus ellenzék elsősorban emberi jogi kérdésként kezelte, s egyik legfontosabb témájává vált a magyarországi szegénység mellett a határon túliak ügye.
Magyarságpolitika A Kádár-rendszer bukásával, 1988–1989-ben bekövetkezett a magyarságpolitika intézményesülésének időszaka. A Németh-kormány alatt létrejött a Nemzetiségi Kollégium, majd az Antall-kormányzat időszakában megalakult a Határon Túli Magyarok Hivatala. Ez a hivatal különböző felügyeleti szervek mellett 2006-ig működött, amikor létrehozták a Miniszterelnöki Hivatalon belül a kisebbségi és nemzetpolitikai szakállamtitkárságot.
Az 1990 utáni időszakban az alapvető jövőkép a társnemzeti státus megszerzése volt a határon túli magyarok számára. Erről viszont a 90-es évek közepére kiderült, hogy nem működik, sem az európai nyomásgyakorlás, sem a szomszédos országokkal való megegyezés nem hozza létre a különböző szintű magyar nemzeti autonómiaintézményeket. Egy másik kísérlet volt a kisebbségi magyar pártok részvétele az adott országok kormányzati politikájában a kilencvenes évek közepétől. Ez nagyon sok eredménnyel járt, de sehol sem jutott el külön kisebbségi törvény létrehozásáig. Ellenben a volt Jugoszlávia utódállamaiban felülről létrehozták a kisebbségi magyar nemzeti tanácsokat.
Mikor 1996 környékén kiderült, hogy Magyarországnak egyfajta geopolitikai előnye van a térségben, és valamiféle megoldást kell találni a schengeni határ-ellenőrzési rendszer bevezetése utáni kapcsolattartási problémákra, akkor jelenik meg a státustörvény elképzelése. Ez a koncepció azt célozta meg, hogy a határon túli magyarok jogilag és egyénileg is megragadhatóvá váljanak. A státustörvénnyel járó kedvezményeket úgy képzelték el, mint egy olyan katasztert, amely révén pontosan lehet tudni a kedvezményezettek körét, a kedvezményeket pedig tovább lehet fejleszteni.
Ennek a kedvezménytörvénynek a zsákutcájaként jelent meg, a működésképtelenségét jelezve, a kettős állampolgárság igénye – összegzi a jelenleg kialakult helyzetet Bárdi.
Ürügy a kisebbségek problémáinak felvetése
A 90-es évek elejétől kezdve a határon túli magyarok kérdése bizonyos értelemben virtualizálódott, mintegy ürügyként jelenik meg – jelzi kérdéseinkre a kutató. Már az MDF szétszakadásakor a kirobbanó Csurka–Antall-konfliktus látszólagos ürügye az ukrán–magyar alapszerződés volt. Gyurcsány Ferenc számára a népszavazás lehetőség volt arra, hogy megmutassa, Orbán Viktor legyőzhető. 1996-ban Orbán a jobboldal egységét, az MDF, a kisgazdapárt és a Fidesz koherenciáját az alapszerződés vitájában tudta megteremteni, amikor történeti távlatba emelte, hogy vajon az alapszerződés megoldja-e a kisebbségek problémáit és Trianon kérdését.
A magyar politikában, s ez akár a jelenlegi, a határon túliak állampolgárságának elnyerését könnyítő és kiterjesztő jogszabályra is vonatkozik, általában valamilyen más politikai folyamatnak van alárendelve, valamilyen pártpolitikai érdekharc áll a magyar kisebbségek adott ügyének, problémájának a felvetése mögött – summázza a kérdés aktuálpolitikai jelentéseit Bárdi Nándor.
Udvardy Zoltán
MNO.hu

„Hat még a propaganda” - interjú Tőkés Lászlóval, az EP újonnan megválasztott alelnöke
A nyugati baloldal ma is fogékony a posztkommunista propagandára – véli Tőkés László, az Európai Parlament újonnan megválasztott alelnöke. A Krónikának adott interjúban elmondta, ennek tulajdonítható, hogy személyével kapcsolatban a román lobbi szinte a teljes szocialista frakciót meggyőzte. Úgy vélte, ennek ellenére, az újonnan csatlakozott országok lassan a helyükre kerülnek az Unióban.
– Az Európai Parlament honlapján megnézhető az ön alelnökké választásának a filmje. Az látható, hogy először közfelkiáltással akarták megválasztatni, aztán Corneliu Vadim Tudor felszólalása után elektronikus szavazást hirdettek, de ez hosszasan elhúzódott, a képviselők nem tudták, hogyan kell szavazni. Mi történt?
– Az elnökség a gyakorlatnak megfelelően arra készült, hogy közfelkiáltással választanak meg, hiszen a megüresedett tisztségre a parlamenti egyezség szerint a néppárt állíthatott jelöltet, és én voltam az egyedüli jelölt. Nem voltak felkészülve arra, hogy Corneliu Vadim Tudor él az ellenvetés jogával, ami egy másik procedúra alkalmazását vonja maga után. Az elnökség nem tudta, hogy a procedúra szerint ilyen esetekben csak a támogató szavazatokat kell összeszámolni. Ezek száma pedig magasabb kell hogy legyen 186-nál, a legkevesebb szavazattal megválasztott alelnök szavazatai számánál. Én végül 334 szavazatot kaptam.
– A román lobbi arra építette az ellenkampányát, hogy ön megkérdőjelezi az európai határok rendszerét. Mennyire fogékonyak az EP képviselői ma az efféle érvekre?
– Ijesztő mértékű a félrevezetési potenciál. Adrian Severinék szinte teljes egészében meg tudták nyerni maguknak a szocialista frakciót, pedig Tabajdi Csaba és a magyar szocialista képviselők is mindent megtettek, hogy jobb belátásra bírják kollégáikat. Elvonatkoztatva ettől a konkrét esettől nagyon szomorú, hogy az igazinak tekintett nyugati baloldal adott esetben mennyire foglya lehet a posztkommunista baloldali propagandának. A megválasztásomat megelőző este Joseph Daul néppárti frakcióelnök egyeztetett Martin Schulz szocialista frakcióelnökkel, aki azt helyezte kilátásba, hogy a szocialisták is ellenvetéssel élnek, ha nem jelentem ki, hogy Románia határviszonyait sérthetetlennek tartom. Én ezt elutasítottam, mert úgy véltem, az ártatlanság vélelme engem is megillet. A vádlóknak kell bizonyítaniuk a vélt bűneimet, nem pedig nekem, hogy ártatlan vagyok.
– Jerzy Buzek házelnök többnyire lengyelül vezette az ülést, ön viszont angolul szólalt fel a szavazás előtt. Van üzenete annak, hogy ki milyen nyelven szól az EP-ben?
– Én általában magyarul szólalok fel, de esetenként románul és angolul is, ahogy a helyzet megkívánja. Adódhatnak egyébként nézeteltérések abból, ha nem a világnyelvek valamelyikén beszél az ember. Vadim Tudor például levette a fülhallgatóját, és nem értette meg, hogy a lengyelül beszélő Jerzy Buzek megvonta tőle a szót, amiért eltért a napirendtől.
– Milyen nyelven fogja majd vezetni az EP üléseit?
– Kedden választottak meg, és szerdán már vezettem is az esti ülést, akkor is váltogattam a nyelveket, a románoknak románul adtam szót, a magyaroknak magyarul.
– Találkozott-e a román néppártiakkal megválasztása óta?
– Még aznap este bementem a román néppárti csoport ülésére, ahol Theodor Stolojan azon melegében gratulált a tisztséghez. Én megköszöntem a támogatást.
– Szóba került, hogy másfél éve ők akadályozták meg a néppárti frakciótagságát?
– Nem akarnak szembesülni ezzel. Úgy tesznek, mintha semmi nem történt volna.
– Az Antena 3 tévé nemrég bemutatott egy statisztikát, amely szerint az RMDSZ három képviselője közül Winkler Gyula rendszerint a román néppárti csoport álláspontját támogatja szavazatával, ön és Sógor Csaba pedig a magyar néppártiakét. Van egyáltalán egyeztetés az RMDSZ képviselői között a szavazások előtt?
– Én mindig kapok egy néppárti szavazólistát és egy magyar néppárti szavazólistát. Általában minimális az eltérés a kettő között.
– És Winkler Gyula nem kapja meg ugyanezeket a listákat?
– De megkapja ő is. Ő ezek szerint kap egy román szavazólistát is. Engem eddig ilyen listával nem kerestek.
– 2011 első fél évében is EP-alelnök lesz, amikor Magyarország tölti majd be az EU soros elnökségét. Számítanak önre valamiben Orbán Viktorék?
– Páratlan lehetőség kínálkozik most arra, hogy egy irányba haladjunk a magyar kormánnyal, ami azért előrelépés, mert a Gyurcsány-érában két irányba húztuk a szekeret. A mostani helyzetre konkrét terveket kell kidolgozni, például kisebbségpolitikai szempontból. Olyan magyar összefogás körvonalazódik, amely az erdélyi magyar szervezetek összefogásától a magyarországi együttműködés rendszerén át az európai uniós magyar összefogásig terjed. Utóbbin a 14 magyarországi, két felvidéki és három erdélyi néppárti képviselő összefogását értem.
– Érezheti-e valamilyen hasznát a romániai magyar közösség annak, hogy Tőkés László az EP alelnöke?
– Nagyon kedvező üzenete van annak, hogy a volt kommunista Lengyelországból származik az Európai Parlament elnöke. Ha van egy romániai kisebbségi alelnöke is, ez azt mutatja, hogy az egységes Európában lassan-lassan az újonnan csatlakozottak is a helyükre kerülnek, és a tekintélyes tisztségeik által megnövekszik a mozgásterük. Ha jól végzem a munkámat, ennek az iránynak leszek az egyik úttörője.
Gazda Árpád
Krónika (Kolozsvár)

Szóváltás a magyar EP-képviselők között Strasbourgban
Éles szóváltás volt kedden az Európai Parlament (EP) strasbourgi ülésén jórészt magyar EP-képviselők között az alapvető jogok magyarországi helyzetét illetően.
A testület Gál Kinga néppárti képviselő azon előterjesztéséről folytatott vitát, amely az alapvető jogok helyzetét tekintette át az Európai Unió országaiban. Az előterjesztésről szerdán szavaz az EP.
A vitában Tabajdi Csaba, az MSZP EP-delegációjának vezetője azt mondta, hogy az EU-elnökség ellátására készülő magyar kormány alapjogokat sért: korlátozza a média szabadságát, felszámolja a szakszervezetek jogait a közalkalmazottak tekintetében, és a magántulajdon védelmét sem biztosítja, amikor elveszi 3 millió ember magánnyugdíjpénztári megtakarítását. Tabajdi szerint Viviane Reding alapjogi EU-biztosnak, akinek őrködnie kell ezen jogok érvényesülésén, kell hogy legyen bátorsága jogsértési eljárást indítani, ha ő is így ítéli meg a helyzetet.
Gál Kinga a vitát összegezve felszólította a képviselőket, hogy kerüljék a kettős mérce alkalmazását. "Fordulok itt akár a szocialista magyar kollégákhoz is, akik éveken át asszisztáltak legsúlyosabb emberjogi jogsértésekhez, most pedig alaptalanul, vádaskodással osztanak ki másokat, csak azért, hogy visszanyerjék azt a választói bizalmat, amit lehet, hogy pontosan ezekért az emberi jogsértésekért vesztettek el" - mondta Gál Kinga.
Ekkor szót kért Michael Cashman brit szocialista EP-képviselő, aki visszautasította, hogy a szocialisták aláásnák az emberi jogokat. Konkrétnak kell lenni, tényekkel alátámasztott bizonyítékkal kell előállni - mondta.
Gál Kinga áttekintő előterjesztésében egyébiránt jelentős hangsúlyt kaptak azok az új európai uniós emberi jogi törekvések, amelyek például az emberkereskedelem tekintetében az áldozatok fokozott védelmét célozzák.
Morvai Krisztina jobbikos EP-képviselő azonban éppenséggel a hagyományos polgári szabadságjogok hangsúlyozását hiányolta az előterjesztésből. Szerinte Magyarországon 2002 és 2010 között a szocialista kormányok "az emberi jogok durva és folyamatos sárba tiprásával tartották fenn a hatalmukat". Morvai ismételten szóvá tette azt, hogy az EP igazságügyi bizottságának alelnöke ma is Göncz Kinga, aki megfogalmazása szerint "a szemkilövetők kormányának" volt a tagja. Hír24

Tabajdi: elfogadhatatlan a Fidesz fenyegetőzése
„Nemzetpolitikai botrány történt az RMDSZ nagyváradi kongresszusán. A Fidesz honnan veszi a bátorságot, hogy durván megfenyegesse és arrogánsan kioktassa az erdélyi és a partiumi magyarság legnagyobb, egyetlen legitim parlamenti erejét, az RMDSZ-t, a román kormánykoalíció megbecsült tagját?" – tette fel a kérdést Tabajdi Csaba európai parlamenti képviselő közleményében. Mint egykori miniszterhelyettes és államtitkár, az Európai Parlament Kisebbségügyi Intergroupjának alelnöke úgy értékelte, hogy az RMDSZ elmúlt 18 éve a nemzeti többség és kisebbség partneri együttműködésének Európa szerte is példaértékű modellje. A többség-kisebbség együttműködésének nincs alternatívája. Az RMDSZ mind kormányzati tényezőként, mind ellenzékben a korábbi román szociáldemokrata kormány idején hatékonyan érvényesítette az erdélyi magyarság érdekeit. Megrökönyödést és visszautasítást váltott ki Pelczné Dr. Gáll Ildikó, fideszes alelnök kioktató és arrogáns beszéde. Az arrogáns fideszes magatartást a Fidesz miniszterelnökétől Strasbourgban már megtapasztalhattuk, de Erdélyben ez még szokatlan volt a hallgatóságnak, amely egyértelműen elutasította azt. Ez a fenyegető hangnem, tanítómesteri utasítgatás eddig példa nélküli volt a magyar-magyar kapcsolatokban. Egyetlen magyar kormánynak és politikai erőnek, így a Fidesznek sincs joga, hogy kioktassa a határon túli magyarokat. Nemzetpolitikai kár, hogy a Fidesz és az RMDSZ viszonya rendkívül feszültté, nyílt szembenállássá vált. Tabajdi szerint mindez az Orbán-kormány nemzetpolitikájának kudarca. A Fidesznek meg kellene követnie az RMDSZ-t. Szakítania kellene eddigi antidemokratikus, a határon túli magyar közösségek belügyeibe való beavatkozással, a magyar pártpolitika határon túli exportjával. "A Fidesz folytatja a romániai magyarság megosztását, veszélybe sodorhatja a magyarok jövőbeni parlamenti képviseletét és kormányzati részvételét." – szögezte le a magyar európai parlamenti képviselő. (A Magyar Szocialista Párt Európai Parlamenti Delegációjának közleménye)
Transindex.ro

Tabajdi Csaba az RMDSZ kongresszusról: Elfogadhatatlan a Fidesz fenyegetőzése
„Nemzetpolitikai botrány történt az RMDSZ nagyváradi kongresszusán. A Fidesz honnan veszi a bátorságot, hogy durván megfenyegesse és arrogánsan kioktassa az erdélyi és a partiumi magyarság legnagyobb, egyetlen legitim parlamenti erejét, az RMDSZ-t, a román kormánykoalíció megbecsült tagját?” – tette fel közleményében a kérdést Tabajdi Csaba európai parlamenti képviselő, aki az RMDSZ meghívására, a szervezet nagyváradi mai kongresszusán vett részt.
Tabajdi úgy értékelte, hogy a Markó Béla vezette RMDSZ elmúlt 18 éve a nemzeti többség és kisebbség partneri együttműködésének Európa szerte is példaértékű modellje. A többség-kisebbség együttműködésének nincs alternatívája. Az RMDSZ mind kormányzati tényezőként, mind ellenzékben a korábbi román szociáldemokrata kormány idején hatékonyan érvényesítette az erdélyi magyarság érdekeit.
Úgy fogalmaz: megrökönyödést és visszautasítást váltott ki Pelczné Dr. Gáll Ildikó, fideszes alelnök „kioktató és arrogáns beszéde”. „Az arrogáns fideszes magatartást a Fidesz miniszterelnökétől Strasbourgban már megtapasztalhattuk, de Erdélyben ez még szokatlan volt a hallgatóságnak, amely egyértelműen elutasította azt. Ez a fenyegető hangnem, tanítómesteri utasítgatás eddig példa nélküli volt a magyar-magyar kapcsolatokban” - írja, hangsúlyozva, hogy egyetlen magyar kormánynak és politikai erőnek, így a Fidesznek sincs joga, hogy kioktassa a határon túli magyarokat.
Tabajdi szerint mindez az Orbán-kormány nemzetpolitikájának kudarca. A Fidesznek meg kellene követnie az RMDSZ-t. Szakítania kellene eddigi antidemokratikus, a határon túli magyar közösségek belügyeibe való beavatkozással, a magyar pártpolitika határon túli exportjával. „A Fidesz folytatja a romániai magyarság megosztását, veszélybe sodorhatja a magyarok jövőbeni parlamenti képviseletét és kormányzati részvételét” – szögezte le a magyar európai parlamenti képviselő. Pelczné Dr. Gáll Ildikó, a Fidesz alelnöke szombaton a szövetség kongresszusán elmondott beszédében úgy fogalmazott: az RMDSZ előtt álló változás nem csak a fiatalításról szól hanem a helyes út megtalálásáról is, azaz a jövő együttműködéséről, amely lezárhatja a sikereket is tartalmazó, de ellentmondásokban sem szűkölködő két évtizedes korszakot. Mint mondta: a szervezetnek a sodródás és alkalmazkodás, illetve a tudatos jövőépítés között kell választani. Kiemelte: rögzíteni kell kik a szövetségesek és a hozzájuk főződő viszonyt is, közöttük az RMDSZ-nek a Fideszhez fűződő viszonyát, amit szükség esetén újra lehet értelmezni. Ha az RMDSZ a hosszú távú építkezést választja, a Fideszben biztos partnerre talál. „Biztosítom önöket: ha ma a változás mellett döntenek mi segítő kezet nyújtunk” - a magyar kormánypárti politikus.
Krónika (Kolozsvár)

Külföldről támad az MSZP – Tabajdiék fúrják Brüsszelben a magyarok választójogát – Bokros is csatlakozott
Összehangolt támadást indított uniós szinten hazánk ellen az ellenzéki MSZP, hasonlóan ahhoz, amit a médiatörvény esetében láthattunk. A szocialisták, akik a magyar Országgyűlésben nem vesznek részt az új alaptörvény vitájában, európai parlamenti (EP) képviselőik segítségével próbálják – számos hazugsággal, csúsztatással – lejáratni az országot. Hazájuk imázsát minél sötétebbre festenék annak érdekében, hogy ezzel ártsanak az európai uniós elnökséget gyakorló magyar kormánynak. Kifogásolják – sok más mellett – az embrió, a nő és férfi házasságán alapuló család védelmét, a kereszténységre való hivatkozást.
A Tabajdi Csaba által vezetett négytagú MSZP-s európai parlamenti delegáció a lapunk birtokába került hatoldalas levélben „tájékoztatja” kollégáit arról, hogy a Fidesz „szemináriumot” rendez az új magyar alkotmány előkészítéséről és megalkotásáról. Ezen azonban a szocialisták sajnálatukra nem tudnak részt venni, mivel Athénba szólítja őket a kötelesség. Az általuk említett szeminárium alatt a magyar alkotmánytervezetről tegnap a néppárti frakció által rendezett közmeghallgatást értették. A szocialisták brüsszeli levele ezt követően tartalmilag elemzi az alkotmánytervezetet. Már a bevezetőben hangsúlyozzák, hogy az életbe lépő alkotmányi passzusok nemcsak az ország demokratikus intézményeire lesznek hatással, de következményekkel járhatnak Magyarországnak az unión belül elfoglalt helyzetére is. Véleményük szerint a kormány monopolizálni akarja a politikai rendszert.
A levél ezután így fogalmaz a magyar helyzetet nem ismerőknek: a Fidesz „hatályon kívül helyezte azt a korábbi alkotmányos szabályt, amelynek értelmében négyötödös többség kell egy új alkotmány elfogadásához, ami lehetővé teszi az uralkodó pártoknak azt, hogy az ellenzék támogatása nélkül döntsenek” – olvasható a Magyar Nemzet szerdai számában, melyből további részleteket is megtudhat. MNO

X. Jakabffy Napok Szatmárnémetiben
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület kezdeményezésére és szervezésében, Muzsnay Árpád alelnök kitartásának és elkötelezettségének köszönhetően 2011. május 20–21-én immár tizedik alkalommal rendezték meg Szatmárnémetiben a Jakabffy Napok néven ismertté vált kisebbségi tanácskozást, idén a lugosi származású és Szatmárnémetiben nyugvó Jakabffy Elemér politikus, író és lapszerkesztő születésének 130-ik évfordulója alkalmából Kisebbségvédelem a XX. és XXI. században – Kisebbségi jogok a Népszövetségtől az Európai Unióig – címmel.
Kárpát-medencei magyar politikusok, kisebbség-kutatók és történészek részvételével a május 20-án, pénteken zajló tanácskozáshoz még egy jeles esemény tartozott, a késő délutáni órákban az előadók és meghívottak Szatmárhegyre, a néhai Kossuth-díjas Páskándi Géza szülőfalujába látogattak, s együtt koszorúzták meg a költő, próza- és drámaíró szülőháza helyét megjelölő emléktáblát és a falu központjában található mellszobrát.
A X. Jakabffy Napok május 21-én, szombat délelőtt a Jakabffy Elemér, neves kisebbségi politikus sírjának és a Szamos parti városban található egykori lakóháza emléktáblájának megkoszorúzásával ért véget.
A Szatmári Megyei Múzeum Vécsey-házi képzőművészeti részlegének I. emeleti termében a Kisebbségvédelem a XX. és XXI. században – Kisebbségi jogok a Népszövetségtől az Európai Unióig című tanácskozást a szervező Muzsnay Árpád, újságíró, az EMKE alelnöke nyitotta meg, és köszöntőt mondott Schönberger Jenő, a római katolikus egyház szatmári megyéspüspöke.
Varga Attila, jogász, parlamenti képviselő vezetésével elsőként Szekernyés János, közíró, temesvári helytörténész „Jakabffy Elemér, a kisebbségi jogok védelmének letéteményese” című előadása hangzott el, majd Csapody Miklós, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa Jakabffy kultúrpolitikai felfogásáról értekezett. A kolozsvári Székely István, politológus, a Jakabffy által alapított Magyar Kisebbség folyóirat mai főszerkesztője a kulturális autonómia lehetőségeit és annak dilemmáit boncolgatta. Bálint-Pataki József, tanár, könyvtáros Budapestről „Neve több volt, mint áruvédjegy” - Határon Túli Magyarok Hivatala, mint kormányzati intézmény című értekezése különösen izgalmas volt, hiszen Bálint-Pataki a HTMH-nak indulásától munkatársa, 2002-től néhány éven át az elnöke volt.
Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés korábbi elnöke, a Magyar Parlament Nemzeti Összetartozás Bizottságának alelnöke vezette a tanácskozás délutáni felét, ebben a részben négy utódállamból meghívott előadó szólt a kisebbségpolitika más-más aspektusairól. Elsőként Göncz László, történész, Lendván élő parlamenti képviselő a szlovéniai kisebbségvédelem időszerű kihívásáról, az általános nemzetiségi törvény elfogadásának esélyeiről tartott előadást. A jelenlevők meghallgathatták Köteles Lászlónak, az MKP Szepsiben élő politikusának előadását „Magyarként Csehszlovákiától Szlovákiáig – Kisebbségként a XX. századi Felvidéken” témakörben, a kijevi Tóth Mihály, jogásznak „Kisebbségi nyelvhasználati jogok és a nemzeti önazonosság megőrzése Ukrajnában”, valamint Varga Attila, romániai magyar parlamenti képviselőnek „Az emberi méltóság és a kisebbségi léthelyzet” című előadását.
A tanácskozás délutáni folytatásában Katona Tamás budapesti történész, nyugalmazott nagykövet vezetésével előadás hangzott el a kolozsvári Eckstein-Kovács Péter, jogász, elnöki tanácsostól „Egy sajátos helyzetű kisebbség, a romák jogvédelme” címmel. Tabajdi Csaba, EP képviselő „Az Európai Unió kisebbségvédelmi rendszerének lehetőségeiről és korlátairól”, Szili Katalin pedig „Autonómiaformákról és lehetőségeikről Európában és a Kárpát-medencében” fejtette ki gondolatait. Őket követte Duray Miklós felvidéki politikus, közíró, akinek előadása: „Változatlanság a változóban – Hogyan befolyásolta az EU-hoz való csatlakozás az elszakított magyar nemzetrészek helyzetét “ címet viselte.
A résztvevők aznap még részt vettek a szatmárhegyi Páskándi-megemlékezésen, ahol megkoszorúzták a költő szülőházának helyét jelölő emléktáblát és a falu központjában lévő mellszobrot. Köszöntőt mondott Daniel David, Szatmárhegy polgármestere, Huszti Gyula, a szatmárhegyi RMDSZ-szervezet elnöke, Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja. A megemlékezés ünnepi szónokai a budapesti Csapody Miklós irodalomtörténész és a szatmárnémeti Felician Pop író voltak. A megemlékezésen közreműködtek a Szatmárhegyi Általános Iskola diákjai Kovács Franciska és Zilahi-Kató Klára tanerők vezetésével, aki Páskándi Géza verseiből adtak elő egy összeállítást.
Sor került ajándékkönyvek ünnepélyes átadására is a Szatmárhegyi Községi Könyvtárnak. Elsőként Kádas Jánosné Pásztor Katalin a Tolcsva Jövőjéért Közalapítvány nevében közel kétezer kötetet tartalmazó könyvcsomagot adott át, a szállításban Tolcsva önkormányzata segítkezett, a község elöljárói is részt vettek a megemlékezésen. Gazdagította a könyvtárat Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke és Csapody Miklós is. A könyvtárban megtekinthető a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum által összeállított kiállítás, amely Páskándi Géza életét, irodalmi munkásságát mutatja be az oda látogatóknak.
Május 21-én Jakabffy Elemér szatmári sírjánál imát mondott Hankovszky Ferenc püspöki helynök, beszédet tartott Varga Attila, az RMDSZ szatmári parlamenti képviselője és a szülőföld nevében Sallai István lugosi orvos. Jakabffy Elemér egykori lakóházának megkoszorúzásával ért véget a megemlékezés.
A X. Jakabffy Napok és a Páskándi-megemlékezés az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület szervezésében került megrendezésre, amelyet Szatmár Megyei Tanács támogatta. A szervezést Muzsnay Árpád irányította.
Felvidék.ma

Rosszul áll az őshonos kisebbségek ügye
Jakabffy Elemér politikus, író és lapszerkesztő születésének 130-ik évfordulója alkalmából Kisebbségvédelem a 20. és 21. században – Kisebbségi jogok a Népszövetségtől az Európai Unióig címmel tizedik alkalommal rendezték meg hétvégén Szatmárnémetiben a Jakabffy-napokat.
Az ünnepség keretében kisebbségi tanácskozást is tartottak.
Csökken a cigány népszaporulat
A meghívottak hangsúlyt helyeztek a cigánysággal kapcsolatos problémákra, ezek köré szerveződött Eckstein-Kovács Péter, a román államelnök kisebbségügyi tanácsosának mondandója is, aki hangsúlyozta: komoly előrelépések történtek Romániában e téren. Kiemelte például a közösségi mediátorok eredményeit, akik munkája nyomán várhatóan csökkenni fog a romák szaporodási rátája. Eckstein szerint míg 20 évvel ezelőtt egy cigányasszony általában 3,6 gyereket szült, ez az arány a közeljövőben várhatóan 2,4-re csökken majd. A következő népszámláláson azonban ennek ellenére a roma lakosság arányának növekedése várható, ugyanis a többi nemzet körében erősen érezteti hatását a gyerekvállalási kedv csökkenése, illetve az elvándorlás.
Az Unió nem szól bele
Tabajdi Csaba MSZP-s európai parlamenti képviselő Az Európai Unió kisebbségvédelmi rendszerének lehetőségei és korlátai című előadásában kifejtette: az Uniónak lényegében nincsenek eszközei arra, hogy a tagországok esetében kisebbségi kérdésekben fellépjen. EU-n kívüli, illetve csatlakozási fázisban levő országok esetén hallatja ugyan néha a hangját, a felvétel után viszont már nincs módja befolyása érvényesítésére. Példaként felhozta a lettországi oroszok esetében tapasztalható visszalépést illetve a magyar kisebbség jogait csorbító szlovák nyelvtörvényt. „Vannak olyan ügyek, melyek elérik az Európai Unió ingerküszöbét, azonban ezek soha nem az őshonos kisebbségekkel kapcsolatosak” – fejtette ki Tabajdi, rámutatva, hogy az egyesült Európa országaiban gond van a többségi identitással is. Ez akkor látszik élesen, amikor egy erős identitású kisebbség, például a muszlimok megjelennek. A képviselő szerint a gond az, hogy a vezető politikusok a többségi identitással kapcsolatos kérdésekre nem adnak választ, vagy rossz válaszokat adnak. Hangsúlyozta, még jogszabálytervezetek szintjén sincs rendezve az őshonos kisebbségek ügye. Elismerte ugyanakkor a magyar EU-elnökség idején kidolgozott romastratégiát, sok sikert kívánva a magyar kormánynak a magyarországi cigányok munkába állítását célzó törekvésekhez.
Nemzetstratégiát sürgetett Szili
„Aki nem tudja, hogy merre hajózik, annak nincs jó szél” – szögezte le Szili Katalin, utalva arra, hogy a magyarságnak égető szüksége van egy olyan nemzetstratégiára, amely mögé kivétel nélkül felsorakozik minden politikai erő. A volt házelnök véleménye szerint nem szabad a magyarországi politikai közbeszédben olyan témáknak felmerülniük, amelyek árthatnak a határokon kívül élő magyarságnak. Autonómiaformák és lehetőségeik Európában és a Kárpát-medencében című előadásában számos példát hozott fel közösségi önrendelkezési formákra. Mint rámutatott, körülbelül 50 európai közösség rendelkezik valamilyen formában autonómiával, és minden nyolcadik uniós polgár kisebbségi helyzetben él, azonban egyelőre nem beszélhetünk tipizálható autonómiamodellről, ezt kidolgozni a jövő feladatai közé tartozik. A képviselő szerint ahogy Magyarország vezető szerepet vállalt az európai romastratégia kidolgozásában, úgy kell kezdeményezniük a magyar politikusoknak a kisebbségi jogokra vonatkozó szabályzatrendszer kidolgozását is. Szili Katalin szerint a rendszerváltás óta egyetlen olyan eset ismeretes, amikor a magyarországi pártok egyként álltak ki a határon túli kisebbségek érdekében, ez pedig a szlovák nyelvtörvénnyel kapcsolatban történt, ez tekintendő követendő példának a jövőre nézve.
Duray Miklós felvidéki író, politikus Változatlanság a változóban – Hogyan befolyásolta az EU-hoz való csatlakozás az elszakított magyar nemzetrészek helyzetét? címmel tartott beszédében kifejtette: a Kárpát-medencei, évtizedes etnikai konfliktusok a Szovjetunió szétesésével kiújultak. Hiába reménykedett abban a magyarság, hogy az ellentétek feloldódtak – a szocialista blokkba való tartozás idején a közös ellenségkép mindössze elfedte a mélyben húzódó problémákat. Rámutatott: nemcsak a nemzetiségi ellentétek terén ismétli magát a történelem, az igen erős külföldi befolyás is megmaradt. Állítása szerint a szovjet–amerikai hidegháborút az nyerte, akinek több pénze volt, a szovjet hatalom titkosszolgálata pedig már a 80-as években előre látta a vereséget. Ezért szervezte meg a ’89-es rendszerváltásokat, a „barbatrükköt” a közép-kelet-európai országokban, melyek során lényegében a kialakuló demokratikus társadalmakba átmentette hatalmát – emberei befolyásos politikusokká, cégvezetőkké lettek a volt szocialista államokban. Duray szerint Magyarország esetében az elmúlt 8 év történései igen jól illeszkednek ebbe a sorba.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár)

Román-magyar diplomáciai csörte
Miközben tegnap délután az EU fővárosában állófogadást adtak az erdélyi magyar európai parlamenti (EP) képviselők a székelyföldi képviselet mai megnyitója alkalmából, diplomáciai szintre jutott a tömbmagyar régió brüsszeli lobbiképviseletének létrehozása körül a román politikum és a sajtó által generált hisztériakampány: bekérették tegnap a román külügyminisztériumba Füzes Oszkár magyar nagykövetet, hogy magyarázatot kérjenek az ügyben. Bukarest legfőbb kifogása az, hogy az iroda a Magyar Régiók Házában kap helyet. A hecckampány ellenére a székely iroda megnyitása előtt egy nappal megtartott állófogadás sikeresen lezajlott.
A Hargita és a Kovászna megyei tanács által finanszírozott, Maros megye képviseletét is ellátó iroda megnyitása alkalmából tegnap délután a három erdélyi magyar európai parlamenti (EP) képviselő, Tőkés László, Sógor Csaba és Winkler Gyula tartott fogadást az EP-ben, ám a román fél mindezt úgy próbálja beállítani, mintha egy „nem létező” régió képviseletének megnyitásáról lenne szó, ami szerintük illegális, és támadás az ország egysége ellen.
A tegnap késő délutáni fogadáson a megyei tanácsok küldöttségei élén Borboly Csaba Hargita és Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök is ott volt, és Tánczos Barna mezőgazdasági államtitkárt is a belga fővárosba várták. A fogadáson beszédek hangzottak el az EP-képviselők és a tanácselnökök részéről, majd a Hargita táncegyüttes előadását tekinthették meg. „Az Európai Unió tagjaként Románia és Magyarország is büszke lehet a Székelyföldre” – hangoztatta a rendezvényen Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke. Emlékeztetett arra, hogy a képviseleti iroda létesítése politikai vihart kavart Romániában és az EP-ben, de úgy vélte, „a mesterséges, nacionalista hisztériakeltésnek kimondottan pártpolitikai okai vannak.” Bár a román sajtó tegnap délután arról cikkezett, hogy a magyar EP-képviselők távol kívántak maradni az eseménytől, Sógor Csabától, a három erdélyi magyar EP-honatya egyikétől tegnap este, a fogadást követően megtudtuk: a rendezvényen többek között Gál Kinga, Tabajdi Csaba, Glattfelder Béla és Bauer Edit is jelen volt, sőt finn és észt európai parlamenti képviselők is ott voltak a fogadáson, amelyen összesen mintegy 80–100 vendég vett részt. „Most már minden azon múlik, hogy az iroda működtetői hogyan végzik a dolgukat, hiszen az jórészt háttérmunkáról és egyeztetésekről szól” – ecsetelte lapunknak Sógor.
Román külügy: ki a Magyar Régiók Házából
A román külügy közleménye szerint a bekéretett Füzes Oszkárral folytatott megbeszélésen aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy a képviselet Brüsszelben a Magyar Régiók Házában nyitja meg kapuit, és további információt kértek a magyar hatóságoktól. Egyúttal kijelentették, „a stratégiai partnerség szellemében” azt várják, hogy a képviselet megnyitóján egyetlen magyar hivatalosság se legyen jelen. Teodor Baconshi román külügyminiszter tegnap kijelentette: Románia azt akarja, hogy a képviselet ne a Magyar Régiók Házában kapjon helyet, és hogy az elnevezése is feleljen meg a közigazgatási helyzetnek. Úgy vélte, arról van szó, hogy egy népelnevezést jogellenes módon próbálnak egy régió megnevezéseként használni.
Polner Gergely, a brüsszeli magyar állandó képviselet szóvivője mindezek kapcsán leszögezte: a magyar uniós elnökség nem képviselteti magát hivatalosan az eseményen, mivel nem általa szervezett rendezvényről van szó. Az Európai Néppárt (EPP) – ezen pártcsaládba tartozik az RMDSZ is – nevében Joseph Daul frakcióvezető jelezte: az EPP-nek nincs köze az iroda megnyitásához. A mai hivatalos megnyitóra viszont várják Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős magyar miniszterelnök-helyettest.
Sógor Csaba a román külügyminiszter aggodalmai kapcsán a Krónikának kijelentette: a romániai központi fejlesztési régió egy ideig a bajor képviselet ingyenes irodahasználati felajánlását élvezve tarthatta fenn képviseletét Brüsszelben. „Biztos vagyok benne, hogy ha Tulcea és Konstanca megye Dobrudzsa néven kívánna képviseletet nyitni, a Magyar Régiók Háza azt is szívesen befogadná” – mutatott rá a képviselő. Hozzátette: az ország föderalizálásától tartó román képviselők panaszaikkal csak nevetségesekké teszik magukat például a német képviselők előtt, akik szövetségi államból érkeztek. „A székely iroda gazdasági és turisztikai lobbit próbál végezni, hiszen érdekeltté kell tenni Európát abban, hogy szeressenek, ne folyton síró kisebbség legyünk, hanem olyan, amellyel Európa együttműködhet” – ecsetelte.
Magyar érvek, román támadás
Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ korábbi elnöke mindezek kapcsán tegnap a Radio France Internationale-nak (RFI) elmondta: a székelyföldi képviselet „nem eredményez majd csodákat, de valószínűleg segít ráirányítani a figyelmet a vidék gazdasági potenciáljára.” A politikus egyúttal bírálta a magyarellenes diskurzus visszatérését. Markó Béla kijelentette, az RMDSZ-es EP-képviselők csupán közreműködtek az iroda megnyitásában. „Nem értek egyet azzal, hogy megpróbálják átpolitizálni az iroda megnyitását. Szerintem szükséges az ország általános gazdasági érdekeinek népszerűsítése, hogy befektetőket vonzzunk a Székelyföldre, és hogy megismertessük a régió gazdasági és idegenforgalmi potenciálját. Ha ebben segíthet egy ilyen iroda, akkor miért ne jöjjön létre? Mi a probléma?” – tette fela kérdést Markó. A politikus reményét fejezte ki, hogy a képviselet segít felhívni a figyelmet a régió gazdasági lehetőségeire, mivel ott jelenleg jelentős problémák tapasztalhatók – akárcsak Erdély egésszében.
A Brüsszelben tartózkodó Borboly Csaba szerint a képviselet mai megnyitása azért fontos, mert a három székely megye így könynyebben hozzáfér majd a regionális társulások számára kiírt pályázatokhoz, és megismertetheti magát Európában. Fontosnak nevezte, hogy így nem csupán Bukaresten vagy a fejlesztési régió központján, Gyulafehérváron keresztül, hanem közvetlenül Brüsszelben is hozzáférnek majd a fejlesztési forrásokhoz. A diplomáciai botrány kapcsán kifejtette: azt várja a román külügytől, hogy az ország schengeni csatlakozásáért és az Egyesült Államok által fenntartott vízumkötelezettség megszűnéséért küzdjön, mivel a magyar adófizetők pénzéből is működik, így elvárhatják, hogy támogassa őket. Tamás Sándor kovásznai tanácselnök még korábban elmondta, hogy a megnyitóval egy időben címerkiállítás is nyílik, a képviseletre pedig kitűzik a román és a székely zászlót is.
Az ellenzék egyébként tegnap is folytatta a hadjáratot az iroda ellen: a PSD felkérte a román EP-képviselőket, hogy írják alá azt a levelet, amelyet egy nappal korábban címeztek Jerzy Buzekhez, az EP lengyel elnökéhez, és amelyben azt kérik: az uniós törvényhozás ne ismerje el a székely képviselet törvényességét.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Terebélyesedik a román hisztériakeltés a brüsszeli iroda kapcsán
Az Európai Unió tagjaként Románia és Magyarország is büszke lehet Székelyföldre – jelentette ki Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke kedden Brüsszelben azon a fogadáson, amelyet RMDSZ-es képviselőtársakkal közösen adott Székelyföld brüsszeli képviseletének megnyitása alkalmából.
Tőkés László elmondta, a képviseleti iroda létesítése politikai vihart kavart Romániában és az EP-ben, de úgy vélte, a mesterséges, nacionalista hisztériakeltésnek kimondottan pártpolitikai okai vannak.
Sógor Csaba (RMDSZ) beszédében hangsúlyozta: a három megye által képviselt iroda azt tűzi ki célul, hogy híd legyen Brüsszel és Székelyföld között, továbbá híd legyen Románia és Magyarország között.
A fogadáson több más EP-képviselő is megjelent, köztük Szájer József, a Fidesz EP-delegációjának elnöke, és Tabajdi Csaba, az MSZP EP-delegációjának vezetője is.
Közleményében Tabajdi Csaba úgy vélte: „Túlzottak és érthetetlenek a képviselet megnyitását övező romániai aggodalmak. Románia állampolgárainak – legyenek akár magyar, akár román, akár más nemzetiségűek – az új képviselet megnyitása és az ezzel járó hatékonyabb uniós érdekérvényesítés egyértelműen a javát szolgálja.”
Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke azt emelte ki, hogy az iroda információs és tájékoztató jelleggel jön létre. Azt is tisztázni kívánta, hogy az irodát jogilag Kovászna és Hargita megyék önkormányzatai hozták létre és tartják fenn.
Borboly Csaba, Hargita megye tanácsának elnöke arra emlékeztetett, hogy annak idején nemzetiségre való tekintet nélkül Székelyföld polgárai egyöntetűen az EU-csatlakozásra szavaztak. Négy évvel a csatlakozás után látható, hogy az uniós tagságnak több az előnye, mint a hátránya – hangsúlyozta.
Bogdan Nicolăscu Duvăz szociáldemokrata-párti képviselő bejelentette, a Szociál-Liberális Szövetség (USL) javasolja, hogy tűzzék a parlament napirendjére az iroda megnyitásával kapcsolatos kérdések megtárgyalását.
– Az USL soha nem fog egyet érteni egy etnikai kritériumok alapján körülírt terület autonóm státusának kiépítését illetően. A szövetség a kisebbségi törvényre sem szavazna mai formájában – hangsúlyozta Duvăz. Amennyiben a Boc-kormány felelősségvállalás útján fogadtatná el a jogszabályt, az USL bizalmatlansági indítványt nyújt be. Mint elmondta, a radikalizálódó RMDSZ már nem képzelhető el lehetséges koalíciós partnerként.
Teodor Baconschi külügyminiszter kedden egy televíziós műsorban kijelentette: a kezdeményezés árthat a kétoldali államközi kapcsolatoknak, de bízik abban, hogy a jelenlegi jószomszédi viszony fényében Budapest megértést tanúsít Románia érzékenysége iránt. A román külügy kérése az volt, hogy magyar tisztségviselők ne vegyenek részt a képviselet megnyitóján. A feszült helyzet megoldását abban látja, hogy a Magyar Régiók Háza ne adjon helyet a székelyföldi képviseletnek.
Szabadság (Kolozsvár)

MSZP táborában tartott előadást az RMDSZ főtitkára
Nemzetpolitikai szakértői kerekasztal létrehozását kezdeményezte határon túli szervezetek bevonásával vasárnap az MSZP elnöke.
Mesterházy Attila ezt azután közölte az MTI-vel, hogy az Európai Kisebbségekért és Demokráciáért Alapítvány balatonlellei táborának helyszínén tárgyalást folytatott Gajdos Istvánnal, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnökével, Juhász Sándorral, a horvátországi Magyar Egyesületek Szövetsége vezetőjével és Pásztor Istvánnal, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével.
A szocialista politikus elmondta: az MSZP célja, hogy az eddiginél intenzívebb kapcsolatot tartson a határon túli magyar szervezetekkel, és párbeszéden alapuló aktív nemzetpolitikát folytasson. Ennek egyike elemeként kezdte meg működését az Európai Kisebbségekért és Demokráciáért Alapítvány, amelyet a pártelnök nemzetpolitikai szakértői kerekasztal létrehozására kért fel.
Az egyeztető fórum – amelybe minden határon túli régió egy-egy szakértőjét kérik fel – lehetőséget ad a határon túli magyar közösségek problémáinak megfogalmazására és a kormány nemzetpolitikai tevékenységének értékelésére – mondta Mesterházy Attila, hozzátéve: a kerekasztaltól azt várja, hogy javaslatokkal segítse az MSZP nemzetpolitikájának alakítását.
Az Európai Kisebbségekért és Demokráciáért Alapítvány magyarországi és szomszédos országokban élő fiatal magyar politikusok, szakértők részvételével rendezte meg az Európai Ifjúsági Akadémia Táborát. A háromnapos rendezvényen – mások mellett – előadást tartott Mesterházy Attila, Kovács Péter, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség főtitkára, Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke és Tabajdi Csaba szocialista EP-képviselő.
MTI. Erdély.ma

Markó Brüsszelben: nehezebb válaszolni az EU-ban a nemzeti identitás problémájára
Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség volt elnöke szerint az Európai Uniónak most, a nemzetközi pénzügyi válság idején sem a gazdasági kihívásokra a legnehezebb válaszolnia, hanem a nemzeti identitásokhoz kapcsolódó problémákra.
Az erdélyi magyar politikus – jelenleg miniszterelnök-helyettes – az Európai Parlament brüsszeli épületében tartott előadást kedden Nemzeti identitások az egyesült Európában címmel, Winkler Gyula és Sógor Csaba (RMDSZ) EP-képviselők szervezésében.
Markó Béla kifejtette: az EU jövője szerinte nem a gazdasági válságra adott válaszoktól függ, hanem a komplex (gazdasági elemeket is tartalmazó) nemzeti identitások egybeillesztésétől.
Egyik lehetséges megoldásként említette az európai identitást olyan mozaiknak tekinteni, amelynek kívülről megvannak a közös azonosítási jegyei, belülről viszont tarkaságot jelent, amelyben minden nemzet és etnikum rendelkezik eszközökkel identitásának megőrzésére.
Hozzátette: jogi és intézményes eszközöket kell teremteni ahhoz, hogy egy ilyen Európa működőképes legyen.
„Tulajdonképpen ma az Európai Unió legfontosabb igazsága továbbra is az, hogy a közös Európában mindannyian kisebbségiek vagyunk, még a legnagyobb országok is” – fogalmazott.
Úgy vélte, „gyenge és túlbürokratizált” egy olyan Európa, amely „fél a nemzeti sajátosságoktól, és mindenkit Prokrusztész-ágyba akar kényszeríteni”. Ez esetben szerinte a soknyelvűség és sokkultúrájúság előbb-utóbb értelmét veszti.
A romániai helyzetről beszélve Markó Béla úgy vélte, a rendszerváltás kezdete óta sok előrelépés történt a kisebbségek javára, különösen az egyéni jogok területén. Beszámolt arról: legnagyobb változás az anyanyelvű oktatás és a magyar nyelv nyilvános használatának terén történt, ma ezt már az alkotmány szavatolja és törvény szabályozza.
A kollektív jogok elfogadtatása és a különböző autonómiaformák kiépítése ugyanakkor még várat magára – fűzte hozzá.
Az előadást követő eszmecserében a magyar képviselők közül Tabajdi Csaba (MSZP) a nyugati országok illúziójának nevezte, hogy „a demokrácia és a jólét önmagában megoldja a nemzetiségi problémákat”. Úgy vélte, a nemzeti identitás ügye „nincs helyén az európai politikai döntéshozók fejében”, nem ismerik fel, hogy a problémák megoldásához kell „a nemzeti identitás karbantartása” is.
A képviselő úgy vélte, Magyarország soros EU-elnökként „óriási lehetőséget hagyott ki”, mert az akkor elfogadott uniós romastratégia kiváló alkalom lett volna, hogy abba olyan alapelveket emeljen be, amelyek a történelmi őshonos kisebbségek számára is érvényesek, mint például az identitáspluralizmus vagy a kollektív jog.
Göncz Kinga (MSZP) „nagyon nagy baj”-nak mondta, hogy az unióban még nem sikerült elérni Románia és Bulgária schengeni övezetbe lépését.
Komoly politikai eredménynek nevezte ugyanakkor, hogy az RMDSZ meg tudta őrizni koalícióképességét jobb és bal oldalra is.
Hangoztatta, hogy a parlamenti képviselet révén a romániai magyarság befolyásolni tudja az országon belüli döntéseket. A kisebbségi jogok biztosítása a demokrácia fokmérője – tette hozzá.
A szlovákiai magyar Mészáros Alajos (MKP) úgy vélte, a határon túli területeken elsősorban a létszámcsökkenés és az asszimiláció problémáját kellene orvosolni.
„Szép dolog arról beszélni, hogy a nemzeti öntudatot és a nemzeti értékeket meg kell tartani, de ha elfogy a nemzet, nehéz lesz ezt megtenni” – fogalmazott.
Markó Béla ezzel kapcsolatban azt jegyezte meg: Romániában is fogyatkozik a magyar közösség, de a fogyásnak csak kisebb része az asszimiláció, nagyobb veszély az elvándorlás.
A szervezők körül Winkler Gyula arra mutatott rá, hogy Európa államaiban nem ugyanabban a fogalomrendszerben értelmezik a nemzet identitást.
Úgy vélte emellett, hogy halmozni is lehet az identitásokat, „lehet valaki jó román és jó magyar egyszerre”.
Sógor Csaba azt hangsúlyozta: annak, hogy milyen a kisebbség helyzete, a kisebbség megelégedettsége a legfontosabb mutatója, nem pedig a régiók szabályozottsága vagy a törvény.
A brüsszeli vitában román képviselők is felszólaltak, akik egyebek között azt hangoztatták, hogy a kisebbségeket segítheti az unió regionális szabályozása, és rájuk is vonatkozik az, hogy a közös európai kötelezettségeket be kell tartani.
Markó Béla ezzel kapcsolatban arra mutatott rá, hogy a regionális szabályozás túlságosan a gazdasági fejlettséggel függ össze, a nemzeti összetételre nincs igazán tekintettel.
Erdély.ma

Magyar–magyar összecsapások Brüsszelben
Botrányok kísérték Markó Béla volt RMDSZ-elnök brüsszeli fellépését tegnap este. Románia miniszterelnök-helyettese Nemzeti identitások az egyesült Európában címmel tartott előadást az Európa Parlament épületében, egy Winkler Gyula és Sógor Csaba (RMDSZ) EP-képviselő által szervezett fórumon.
A rendezvény előtt Tőkés László EP-alelnök több eszközzel is tiltakozott: levelet írt az Európai Néppárt magyar küldöttségének, amelyben többek között az RMDSZ-nek a verespataki bányaberuházással kapcsolatos álláspontja miatt visszásnak nevezi a szövetség éléről idén februárban visszavonult politikus szereplését s "valószínűsíthető fényezését", és arra is emlékeztet, hogy Markó "Magyarországról érkező politikai ciánnak, a politikai környezet szennyezésének" nevezte az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését; a beszélgetőestet népszerűsítő plakátokra pedig Mit keres az EP-ben ciános Béla??? feliratot ragasztott. Mint mondta, nem állt szándékában megakadályozni Markó fellépését, de "tiltakozni neki is jogában áll". Az RMDSZ nevében Kelemen Hunor elnök válaszolt Tőkés akciójára és tájékoztató jellegű levelére, felháborodásának és megdöbbenésének adva hangot a történtek kapcsán. Tőkés tette aljas és méltatlan, és túllép a jó ízlés, a politikai kultúra és a diplomácia határain – vélekedett. * Markó Béla előadásán arról beszélt, hogy az Európai Uniónak most, a nemzetközi pénzügyi válság idején sem a gazdasági kihívásokra a legnehezebb válaszolnia, hanem a nemzeti identitásokhoz kapcsolódó problémákra. Az EU jövője szerinte nem a gazdasági válságra adott válaszoktól függ, hanem a komplex (gazdasági elemeket is tartalmazó) nemzeti identitások egybeillesztésétől: jogi és intézményes eszközöket kell teremteni ahhoz, hogy egy ilyen Európa működőképes legyen. "Tulajdonképpen ma az Európai Unió legfontosabb igazsága továbbra is az, hogy a közös Európában mindannyian kisebbségiek vagyunk, még a legnagyobb országok is" – fogalmazott. Beszámolt a romániai magyar kisebbség helyzetéről is, majd két MSZP-s, egy felvidéki és két erdélyi magyar képviselő is hozzászólt. Az ülésen román EP-képviselők is részt vettek, a Fidesz részéről azonban senki nem jelent meg – távolmaradásukat Tabajdi Csaba (MSZP) éles hangú közleményben ítélte el. A Fidesz–KDNP rögtön reagált: önvizsgálatra szólította fel az indulatoskodó politikust, annak a pártnak a tagját, amely "a státustörvény 2001-es elfogadásakor 23 millió román Magyarországra özönlésével riogatott", "a kettős állampolgárságról szóló 2004-es népszavazáson hazug rágalmakkal az anyaországi és határon túli magyarokat egymás ellen fordította", "kormányzása alatt a határon túli magyarok egész támogatási rendszerét, a közalapítványokat és a Máért-ot szétverte". * Markó Béla Brüsszelben Szávai Gézának a vízgyűjtő tó alá került szombatos település, Bözödújfalu történetét felelevenítő, Székely Jeruzsálem című könyvének francia nyelvű bemutatóján is részt vesz.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nemzetiségi kérdés az államszocializmus korában
Nagyvárad – Szerda este az Ady Endre Középiskola dísztermében folytatódott az RMDSZ Bihar megyei szervezete által indított Szacsvay Akadémia történelmi modulja. Ezúttal Bárdi Nándor, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-nemzetiségi Kisebbségkutató Intézetének munkatársa tartott előadást.
Előadása kezdetén Bárdi Nándor leszögezte: nem kivánja részletesen ismertetni a történéseket, és azt is el szeretné kerülni, hogy a 2004 decemberi népszavazás, vagyis a megbántott és megsértett emberek fókuszán keresztül beszéljen a magyar kisebbségek problémáiról. Bár expozéjának fő témája a nemzetiségi kérdés volt az államszocializmus korában, a tisztánlátás végett a meghívott a Horthy-korszakról és az 1989-es rendszerváltozás utáni korszakról is beszélt. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a két világháború között két tényezőre koncentrált a magyarországi kormányzat: az erdélyi magyarok pozicióinak a megerősítésére annak érdekében, hogy megfelelő helyzetben ezt ki lehessen használni (a keleti akció), illetve az egység megőrzésére (támogatta az országos magyar pártot és a szellemi progresszió integrációját). A II. világháború alatti magyar világ tulajdonképpen a Horthy-rendszer vizsgájának bizonyult abból a szempontból, hogy miként tudja integrálni a közösségeket és kezelni a nemzetiségi kérdést.
A második világháború utáni kormányok politikáját három szempont- kisebbségvédelem, támogatáspolitika és magyar-magyar viszony- alapján vizsgálta Bárdi Nándor. Véleménye szerint 1944-1947 között a békeelőkészítés zajlott, melyet az eszköztelenség koraként lehet jellemezni. Ebben az időszakban a kisebbségben élő magyarokat attrocitások érik (Kárpátalja: 1944 novemberében malenkij robot, 20-40 ezer férfi munkatáborba hurcolása, Délvidék: 1944 októbere és 1945 februárja között 20 ezer kivégzés, 6 ezren munkatáborokban pusztulnak el, Észak-Erdély: 1944 szeptembere- Maniu gárdistái, 50 magyar kivégzése + internálások, Csehszlovákia: 1945 április- Benes dekrétumok). A korszak egyetlen eredménye, hogy sikerült megakadályozni a felföldi magyarok teljes kitelepítését.
Elhallgatás
1948-1956 az automatizmus és az elhallgatás kora. Bár úgy tűnik, hogy nem történt semmi, mert leereszkedett a vasfüggöny és megszűnt a szocialista országok közti közlekedés, azért Rákosi és Gerő időnként bekérették a nagyköveteket és figyelték a határon túliak ügyeit, de nem szóltak bele. Romániában 1948 után megszünt a jogállam és a magántulajdon, az egyházak szerepe leértékelődött és egydimenzióssá váltak a nemzetiségi játszmák. Fontos változás, hogy megszünt az önálló kisebbségpolitika és a kishatárforgalom. A kedélyeket a sajtóbeviteli affér is borzolta, a román-magyar hivatalos viszonyra inkább a bizalmatlanság jellemezte.
1956-1964/68 a lemondás és az elhallgatás időszaka. 1956-ban nyilvánvalóvá vált a magyar kulturális közösség összetartó ereje, mely később a Kossuth Rádiónak köszönhetően érvényesül. A kommunista támogatást viszonozandó Kádár 1958 februárjában látogatást tett Romániában, melyben kihangsúlyozta, hogy a magyar kisebbség helyzete Románia belügye, és Magyarországnak nincs területi követelése. Beszédes, hogy Kádár 1964-ben kijelenti: „Öt szomszédunk van, mind az ötnél van valami tőlünk, s az öt közül négy szocialista ország. A véleményem az, hogy végül is a kommunizmus eszméje győzni fog és ez meg fogja oldani a népek kérdéseit, a nemzeti fejlődés problémáit, a határvitáikat”.
Mint ismeretes, a hatvanas években Románia különutas politikát folytatott, ugyanakkor pedig, míg a környező szocialista országokban megjelenik a nemzeti legitimáció, Magyarországon más a helyzet. 1968-1972 között szervilis külpolitikát folytatott a belpolitikai reformok végigvitele érdekében. Jellemző a plebejus nemzetfogalom beépítése (legfőbb érték az életszínvonal növelése és a politikai feszültségek kezelése) a nemzeti függetlenség hangsúlyozásával szemben, valamint a nemzetiségek híd szerepének, illetve a kettős kötödés fogalmának képviselete a marxista-leninista, internacionalista nemzetiségi politikán belül, és a zsidókérdés, a cigánykérdés, illetve a diaszpóra kérdése nem tematizálható.
Nyomásgyakorló csoportok
1977, a Nagyvárad-Debrecen talákozó után elhidegül a Kádár- Ceaușescu viszony. 1985-ben nyomásgyakorló csoportok jelentek meg, az MSZMP KB külügyi osztályának néhány tagja (Szűrös Mátyás, Tabajdi Csaba és Szokai Imre) a kulturális nemzetfelfogás érvényesítését és a magyar külpolitika szakosodását indítványozta (a nemzetiségi kérdés nem belügy), illetve a szocializmus eltérő, szemben álló modelljében gondolkodtak. A népi írók azt hangoztatják, hogy a nemzetiségi ügy demográfiai és kulturális kérdés, a demokratikus ellenzék pedig mint emberjogi kérdést kezelte a kisebbségben élő problémáját.
A NÉPSZAVAZÁS UTÁN
Bárdi Nándor szerint 2004 decembere után a magyarországi belpolitika csapdahelyzetbe került, ami a kisebbségpolitikát illeti, és a pártok közti viták zajlanak erről. Arra hívta fel a figyelmet: bár a választások és a közvélemény kutatások azt mutatják, hogy a Jobbik beágyazottsága Kelet-Magyarországon a legerősebb, mégis az ott élők utasítják el leginkább a kettős állampolgárságot, mert versenytársat látnak az erdélyi magyarokban. A meghívott úgy fogalmazott: „önök tévednek, ha azt gondolják, hogy bárkit is érdekel Budapesten, hogy mi történik itt Erdélyben. A mostani kormányzat kisebbségi politikájának négy alappillére: a Magyarság Háza, a trianoni emléknap, a kettős állampolgárság és az utaztatás is a magyarországi belpolitikának szól, és része az identitáspolitikai válságnak.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

K Ö Z L E M É N Y
Az Európai Bizottság nem hajlandó eleget tenni az Európai Parlament ciántechnológiával kapcsolatos tiltó határozatának
2010. szeptember 8-án Tőkés László EP-alelnök Áder János, Daciana Sârbu, Kriton Arsenis, Tabajdi Csaba, Renate Weber, Linda McAvan, Mészáros Alajos, Michail Tremopulos, Nikolaus Chountis, Kartika Tamara Liotard, Anna Rosbach és Fiona Hall képviselőtársaival együtt nyílt levelet intézett Janez Potočnik környezetvédelmi biztoshoz. Ebben a képviselők arra emlékeztetik a biztost: az Európai Parlament 2010. május 5-i határozatában azt kérte az Európai Bizottságtól, hogy 2011 végéig vegye fontolóra a ciántechnológia bányászati betiltását az Unió területén. A képviselők csalódottságuknak adtak hangot amiatt, hogy a bizottság nem vette figyelembe a parlament 488–48 arányban megszavazott határozatát. Annak ellenére, hogy a határozat arra szólítja fel a tagállamokat, hogy ne támogassák a ciántechnológiát alkalmazó új bányák megnyitását, a román kormány késznek látszik engedélyezni a komoly környezeti kockázatokat rejtő verespataki bánya beindítását. Az EP vonatkozó határozatának megfelelően a bizottság miért nem tartotta fontosnak az Unión belüli tiltás foganatosítását, annak ellenére, hogy az ügy határokon átnyúló kockázatokat hordoz magában? – teszik fel a kérdést a folyamodvány aláírói.
A képviselők levelét megelőzően, szeptember 8-án Európa különböző államaiból 125 környezetvédelmi szervezet vezetői is írásban fordultak Potočnik biztoshoz, amelyben hatástanulmány készítésére szólítják fel a bizottságot, annak bemutatása végett, hogy a ciántechnológia betiltása milyen anyagi, egészségügyi és környezetvédelmi előnyökkel és hátrányokkal járna.
Janez Potočnik novemberi válaszában az áll, hogy mivel jelenleg csak a ciántechnológiát alkalmazó eljárás létezik a nemzetközi piacon, ennek betiltása vagy az európai aranybányászat teljes leállítását eredményezné, vagy pedig a kibányászott kőzet Európán kívülre hajóztatásának és ottani feldolgozásának a kényszerét vonná maga után – ez viszont sem környezetvédelmi, sem pedig gazdasági szempontból nem jelentene tényleges megoldást a problémára. A megoldást csakis a nagybányai szerencsétlenség után megszigorított, a bányászati hulladékokra vonatkozó direktíva következetes alkalmazása jelentheti – állítja a biztos. Ennek értelmében ilyen esetekben a lehető legjobb technológiát kell alkalmazni, átfogó balesetmegelőző és sürgősségi tervet szükséges kidolgozni, világos, a határokon átnyúló következményeket számba vevő jegyzéket összeállítani, és gondoskodni kell a közvélemény hiteles tájékoztatásáról, továbbá a bányabezárás, illetve a kitermelés befejezése utáni biztonsági feltételek anyagi alapjait is szükséges biztosítani.
A környezetvédelmi biztos hivatala jelenleg az eddigi katasztrófák tapasztalatait hasznosító, a kockázatokat minimálisra korlátozó útmutató kidolgozásán fáradozik, amelyet rövidesen a tagállamokba is eljuttatnak. A bizottság ugyanakkor új alternatív technológiák kidolgozását is támogatja – zárul a biztos levele.
A ciánalapú bányászat kérdésének rendkívüli időszerűségét híven jelzi az a körülmény, hogy romániai környezetvédelmi szervezetek Verespatakra vonatkozó beadványa nyomán az Európai Parlament Petíciós Bizottsága november 23-án és 24-én tényfeltáró küldöttséget meneszt Bukarestbe, amely az Európa legnagyobb nemesfém-bányájának tervezett beruházás által előidézhető környezeti és egészségügyi kockázatokat vizsgálja.
Az európai képviselők, valamint a környezetvédők ciánügyben kifejtett lankadatlan aktivitásának, nem kevésbé a határozott fellépésüknek köszönhető azon fejlemény, hogy az EP tényfeltáró bizottsága Romániába látogat. Mindezek azt a meggyőződést erősítik meg bennünk, hogy a közveszélyt jelentő verespataki megaterv elleni nemzetközi lobbitevékenységet – a végső siker reményében és esélyével – céltudatosan tovább kell folytatnunk.
Brüsszel, 2011. november 23.
Tőkés László EP alelnök Sajtóirodája