Egymást okolja Borboly Csaba és Bunta Levente
Tervezési-kivitelezési hiba csúszott a Hargita megyei 132-es számú megyei út Szentegyháza–Lövéte–Homoródalmás–Oklánd–megyehatár szakaszának felújításába: csak román nyelvű helység- és útjelző táblákat helyeztek ki, derült ki a testület legutóbbi rendkívüli ülésén.
Elhangzott: a megyei önkormányzat saját költségén cseréli kétnyelvűekre a feliratokat. Barti Tihamér, a Hargita Megyei Tanács alelnöke Borboly Csaba elnök jelenlétében a rendkívüli ülésen elmondta: az év végéig befejeződő, európai uniós finanszírozású korszerűsítést számos nehézség után sikerült elvégezni.
Felszámolták a munkálatokra 2009-ben szerződést kötő konzorcium cégeit, ami miatt nem lehetett folytatni a kivitelezést, így szerződést kellett bontani, amire 2012-ben került sor. 2012-től 2013 májusáig a folyamatos óvások miatt többször elindított közbeszerzési eljárásoknak nem volt eredményük, így két évig szünetelt a kivitelezés.
Még 2007-ben (Bunta Levente elnöksége idején) fogadta el az akkori megyei testület a tervet, amelyben egynyelvű helységnévtáblák kihelyezése szerepelt. A jelenlegi alelnök szerint nem kérdés, hogy a kétnyelvűséget be kell tartani. A felújított út hossza 26,6 kilométer, a projekt összértéke közel 65 millió lej. Jelenleg már csak a szentegyházi gyár előtti híd befejezése van hátra.
A megyei tanácsülésen elhangzottakkal szemben Bunta Levente székelyudvarhelyi polgármester, a Hargita Megyei Tanács korábbi elnöke azt állítja: az elmúlt időszakban elég sok mellébeszélés jelent meg a jelenlegi megyei önkormányzat részéről, ez csak egy a sok közül.
„Tudni kell, hogy még 2008-ban hátra volt hagyva egy 15 millió eurós kivitelezési szerződés, de a munkát a mai napig nem tudták befejezni. Most egy nagyon furcsa magyarázkodásba kezdenek, amikor a törvényes előírásokat figyelmen kívül hagyva egynyelvű helységnévtáblákat helyeztek ki. Elég szánalmas, ilyenkor férfiasan be lehet ismerni, hogy tévedtünk" – mondta el Bunta.
Rámutatott, egyébként is tudnivaló, hogy a műszaki terv nem szokott kitérni ilyen részletekre, szerinte ezért is nevetséges a megyei tanács viszonyulása. „Szégyellni kellene, hogy egy ilyen beruházás kivitelezéséhez nyolc évre van szükségük, amit más körülmények között egy, esetleg két év alatt el lehetett volna végezni" – tette hozzá az elöljáró.
„Sajnos politikai rossz szándékot feltételezek, térségek közötti ambíciókat" – közölte Bunta Levente, aki szerint a Szentegyháza–Lövéte–Homoródalmás–Oklánd–megyehatár közti megyei földút inkább élvezett volna elsőbbséget, mint egy aszfaltozott út.
„A térségi ambíciókat félre kell tenni, és a közösség érdekét kellene szem előtt tartani. Nem méltó egy megyei vezetőhöz, hogy így viszonyuljon egy beruházáshoz. Mindez hozzá nem értésre utal" – közölte szerkesztőségünkkel a beruházási tervek elfogadásának idején tisztségben lévő egykori tanácselnök.
Szőke László
Krónika (Kolozsvár)

Érdekvédő vagy provokátor? – A Dan Tanasă-jelenség
Dan Tanasă, a 34 éves blogger 2011-ben végzett kommunikáció szakon, vizsgadolgozatában a Románia és a románok megjelenése a hazai magyar nyelvű sajtóban témát boncolgatta. Küldetéstudatának 2007-es ébredése óta ő a Hargita-Kovászna megyei „elnyomott" románok önjelölt érdekvédője.
A rendkívüli nemzeti érzékenységgel megáldott Tanasă nem éppen szerény, önmagáról így írt 2010-ben: „jobb vagyok 50 személyes ismerősömnél, de egymillió olyannál is, akit nem ismerek". Viszont mindenekelőtt kemény, civil kurázsival megáldott érdekvédő, aki zászlajára tűzte, hogy márpedig megvédi a magyar megyék románjait a „többségi elnyomástól".
Hiszen Dan Tanasă nem tesz egyebet, mint hogy él jogaival, azaz panaszt tesz, feljelent, kivizsgálást kér, illetve nyilvánosan hangot ad nemtetszésének. Hiteles, mert Kovászna megyéből származik, valamint azokat a félelmeket lovagolja meg (feltehetően hittel), melyek ott élnek a két megye románjaiban, román tiszt(ség)viselőiben.
Utóbbiak mindent megtesznek, hogy folyamodványai befogadásával azok megalapozottaknak, az okok pedig ténylegeseknek tűnjenek, hiszen kimondva-kimondatlanul ők is így élik meg, hogy e két megye zsíros állami állásait, tisztségeit, netán az igazgatótanácsi tagságokat nem automatikusan kapják meg, a bukaresti politikai háttér-megállapodások mellett még versenyhelyzettel is szembe kell nézniük ott, ahol évtizedekig nekik jutott minden konc.
Dan Tanasának áll a (román) zászló, záporoznak rá és zsebébe a díjak. 2014-ben, a Hargita-Kovászna megyei románok védelmében kifejtett bátorságáért a Voiculescu család alapítványa 50 000 lejes pénzjutalommal járó elismerésben részesítette: megkapta a Szabad sajtóért kifejtett bátorság díjat. De 2015-ben is bezsebelt néhány elismerést: a Hargita-Kovászna-Maros megyei románok civil fóruma elismerő oklevéllel jutalmazta, és az Egyesültünk Egyesülettől is kíválósági díjat kapott.
Köszönet is megilleti Dan Tanasát, mégpedig egyik 2014-es akciójáért, mellyel egy gyergyószentmiklósi Nyírő József-emlékünnepséget támadott meg, arra hivatkozva, hogy a rendezvény fasiszta, románellenes és antiszemita eszméket népszerűsít. Beadványa miatt első alkalommal erősítette meg román hatóság hivatalosan, hogy Nyírő József se nem fasiszta, se nem háborús bűnös.
A gyergyószentmiklósi ügyészség elutasító határozatában kimondja: „Az Elie Wiesel Országos Holokausztkutató Intézet nem rendelkezik olyan dokumentumokkal, melyek nevezett Nyírő Józsefről azt bizonyítanák, hogy bármely román vagy nemzetközi bíróság elítélte volna fasizmus, rasszizmus vagy emberiesség elleni bűntett vádjában".
A román nemzet védelmében fellépő blogger és hivatásos feljelentő, ma már szinte nemzeti hős különben azzal él vissza, hogy kifejezetten olyan törvények és szabályok megszegése miatt emel panaszt, melyek nincsenek tekintettel, netán ellent is mondanak a romániai kisebbségekre vonatkozó rendelkezéseknek. Mert Romániában mindent be lehet törvényesen bizonyítani, miként annak ellenkezőjét is, csak más törvényekre hivatkozva.
Dan Tanasából az egészséges román nacionalista erők (is!) hős székelyföldi nemzetvédőt faragtak, akit bátorságáért minden valamirevaló román tisztel. Az, aki sosem járt Székelyföldön. És nem is fog, mert Tanasă lerántja a leplet, hitelesen, ő ugyanis a bőrén tapasztalja (bár jelenleg Spanyolországban él, és onnan alkot) a valóságot, ami más – különben mindig más –, mint a hivatalos, politikai hátérralkuk alakította színjáték.
Hősünket viszont nem kiröhögni kell(ene), hanem Mózesként tisztelni, aki a magyaroknak is példát mutat civil kurázsiból. Ha minden jogsértés vagy annak vélelme esetén hivatalosan is hangot adnánk nemtetszésünknek, akkor bizony térdre lehetne kényszeríteni a látszatdemokrata kaméleonsovénokat is, de még a csak jó értelemben vett nacionalista román hivatalnokot is.
Ugyanis van egy apró igazság, amire Dan Tanasă rájött: száz panasznak is egy a vége. Mert ha csak egyet helybenhagy valamilyen hatóság, akkor íme, ott a bizonyíték, ha viszont egyet sem, akkor is bizonyíték születik. Mégpedig annak bizonyítéka, hogy részrehajló a hatóság, hiszen aligha létezhet százból száz megalapozatlan ügy. És indulhat(na) a tánc...
Szőke László. Krónika (Kolozsvár)

Bunta állítja, nem tiltotta be az udvarhelyi szimpátiatüntetést
Bunta Levente polgármester a Facebookon tette közzé álláspontját a szombatra tervezett udvarhelyi szimpátiatüntetéssel kapcsolatban.
„Az ártatlanság vélelme alkotmányos alapelv, amely szerint senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg a büntetőjogi felelősséget a bíróság jogerős határozata nem állapította meg. A gyülekezési jog szintén a kötelezően biztosítandó alapvető emberi jogok közé tartozik. Mindkét alapelv a Beke István körüli történésekre is igaz. Bármekkora lehet a nyomás, sem erkölcsi, sem jogszabályi okot nem látok, amiért tiltanom kellene” – írta a polgármester.
Ennek ellenére a Facebook-bejegyzés napján, január 8-án azt közölte ki a Ziar Harghitának küldött levelében, hogy a polgármesteri hivatal „nem hagyta jóvá” a Beke István melleti szimpátiatüntetést, melyre a Mária Lovagja Kulturális, Hagyományőrző és Sportegyesület kért engedélyt. Bunta Levente az Udvarhelyi Híradó kérdésére elmondta, hogy „a tüntetés ebben az esetben nem engedélyköteles. Csupán be kell jelenteni! Rám azért nehezedett nyomás, hogy tiltsam be. Nem voltam hajlandó betiltani.”
Mint arról a hivatal szóvívője tájékoztatott, az ilyen tüntetések esetén a kérést az 1991/60. számú törvény előírásai szerint kell benyújtani, s ilyenkor csak tudomásul veszi az akció megszervezését a polgármesteri hivatal. A rendőrség, ahol a szervezők szintén bejelentették szimpátiatüntetésük tervét, kivárt, megvárta a polgármesteri hivatal álláspontját, bár nem örültek volna annak, ha Székelyudvarhely is tüntetések helyszínévé válik.
Szőke László. Székelyhon.ro

Wass Albert márpedig nem székely
Idén elmaradt Udvarhelyen Wass Albert 108. születési évfordulójának (január 8.) megünneplése, ugyanis a tavalyi gyertyagyújtás részvevői ellen ügyészségi eljárás indult akkor. Bár az író igencsak kegyvesztett a román állami hatóságok szemében, mégis egymásnak ellentmondó határozatok születnek azok ügyében, akik nyilvánosan próbálnak emléket állítani vagy megemlékezni Wass Albertről. 
A hatósági eljárások hivatkozási alapja a 2002-es 31. sürgősségi kormányrendelet, mely tiltja a béke és emberiesség ellen elkövetett bűnökért elítélt személyek kultuszának ápolását és terjesztését. Wass Albert azért került tiltólistára, mert távollétében egy kolozsvári népbíróság 1946-ban gyilkosságra való felbujtásért elítélte. Az akkori határozat „érdekessége”, hogy az állítólag 1942-ben elkövetett bűnért egy 1945-ben hatályba lépett törvény alapján ítélték el, melyet visszamenőleg alkalmaztak Wass esetében.
Az udvarhelyi gyanúsítottat felmentették
Wass Albert születésének tavalyi 107. évfordulója alkalmából tucatnyian emlékeztek meg gyertyagyújtással a székelyudvarhelyi szoborparkban. A szervezők ellen hivatalból indult ügyészségi eljárás a már említett 31. kormányrendeletre való hivatkozással, hogy állítólag a gyertyagyújtás a béke és emberiesség ellen elkövetett bűnökért elítélt személyek kultuszának ápolását és terjesztését tiltó rendelkezés megszegését jelentette.
Marosi György, az egyik gyanúsított, Incze Dániel Hunor ügyvédje tavaly úgy fogalmazott, hogy a gyertyagyújtás, valamint tizegynéhány ember békés főhajtása még szervezett tiltakozásnak is aligha tekinthető, nemhogy úgynevezett propagandatevékenységnek.
Az Udvarhelyi Híradó az író 108. születési évfordulójának alkalmából megszerezte a tavalyi eset ügyészségi határozatát, melyben a helyi ügyészség egészen „elmés” fordulattal utasította el a vádemelést. Viorel Oace arra hivatkozva vetette el az ügyet, hogy a megemlékezés az udvarhelyi szoborparkban található Vándor székely mellszobra előtt történt, márpedig Wass Albert nem székely, hiszen egy kolozsvári nemesi család sarja. A Wass Albert elleni 1946-os ítéletet is idézi a főügyész, hogy abban nem háborús bűnért, hanem gyilkosságra való felbujtásért ítélték el az írót. 
Elmarasztaló ítélet egy szovátai esetben
A szovátai, 62 éves Tóth Ferencet – aki saját udvarára állított egy Wass Albert-mellszobrot – ugyancsak a 31. kormányrendeletben foglaltak miatt állították bíróság elé, és 2015 novemberben alapfokú ítélet született ellene a segesvári bíróságon. Tízezer lejre büntették ügyfelemet – nyilatkozta az Udvarhelyi Híradónak nagyváradi ügyvédje, Menyhárt Gabriella Éva. Elkobozták a mellszobrot, a Wass Albert nevét tartalmazó márvány névtáblát, a nemzeti színű szalagokat, és a perköltség megtérítését is Tóth Ferencre terhelték. Az alapfokú ítéletet megfellebbezték, a fellebbviteli eljárás első tárgyalására március elején kerül sor.
Marosi György ügyvéd a hasonló esetek kapcsán fogalmazta meg: érthetetlen, hogy miért szolgálnak rá jobban a hatóságok vegzálására a Wass Albertre emlékezők azokhoz képest, akik egy béke és emberiesség ellen elkövetett bűnökért elítélt és kivégzett diktátor, Ceaușescu kultuszát terjesztik. Wass Albert könyvei ráadásul be sincsenek tiltva, erdélyi kiadó gondozásában ma is meg lehet vásárolni.
Jánosi András, Szőke László. Székelyhon.ro

Megtámadták az Udvarhelyi Híradó főszerkesztőjét
Több lövést is leadott önvédelmi fegyverével Szőke László, az Udvarhelyi Híradó főszerkesztője szombat hajnalban, miután egy székelyudvarhelyi szórakozóhelyen megtámadták. Az összetűzésben négyen megsérültek, két személyt a kórház sebészeti osztályára utaltak.
Egy régebbi nézeteltérésre vezethető vissza a hajnalban egy szórakozóhelyen történt incidens – közölte érdeklődésünkre Gheorghe Filip, a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője. Hozzátette, a 4 óra 47 perckor helyszínre riasztott bevetési egység megállapításai szerint a 37 éves székelyudvarhelyi Sz. Sz. rátámadt, majd ököllel többször megütötte az Udvarhelyi Híradó főszerkesztőjét, Szőke Lászlót, aki a földre kerülve elővette engedéllyel tartott gumilövedékes önvédelmi fegyverét és több lövést is leadott támadójára.
A lövésektől Sz. Sz. és társa, a 32 éves udvarhelyi B. M. B., illetve a közelben tartózkodó 19 éves csíkszeredai T. A. is megsérült, ellátásra mindannyiukat kórházba szállították – közölte a szóvivő. Sz. Sz.-t és T. A.-t a sebészeti osztályra utalták be, Szőke László és B. M. B. elhagyhatták a kórházat. Az összetűzésben használt fegyvert lefoglalták, az ügyben rendbontás, bántalmazás és engedéllyel tartott lőfegyver jogtalan használata miatt indítanak eljárást – tájékoztatott Gheorghe Filip.
Szőke László a Székelyhonnak elmondta, kétszer verték meg, az első után a támadó távozott, majd később visszatérve újból bántalmazta. A főszerkesztő elmondása szerint többször kérte a lokál vendégeit, hogy hívjanak rendőrt, ezt azonban senki sem tette meg, sőt senki sem próbált a segítségére sietni. A fegyvert akkor rántotta elő, amikor a második verés során bekerült az asztal alá. A lövések leadása után rögtön hívták a hatóságokat.
Szőke szombaton a Facebookon számolt be a történtekről. Mint írta: „Most jöttem ki a rendőrségről. Nem tetszik a séróm Sz. Sz.-nek (alias SJ) sem, tegnap éjszaka jól megpakolt a Mokkában. Kétszer is – többek nagy örömére. Az elsőnél semmi gond nem volt, egy verés belefér, a másodiknál viszont beleeresztettem a tárat, kórházban van, de nincs nagy baja, túléli. Mondtam, hogy ne b@szakodjatok velem, veréssel vagy mivel nem mentek semmire. Én is jól vagyok, egyik szemem enyhén(?) kék, s betört a fejem. Nagy előny, hogy a bal lábam nem működik rendesen, így hiába ugrált rajta SJ, nem fájt. Mindenben van valami jó... (Sajnos egy csíki fiatalt is megsebesített a kezén egy eltévedt golyó.)”
2014. májusában Szőke László szintén önvédelmi fegyvere használatára kényszerült, amikor  székelyudvarhelyi lakhelye előtt hárman megtámadták. Akkor egyikük többször meglökte, majd lefejelte. Szőke fegyvert rántott, majd a fülén sebesítette meg lőfegyverével az egyik támadóját.
Pinti Attila. Székelyhon.ro

„Alvilág nem csak Udvarhelyen van, de máshol a szereplők tudják a helyüket”
Két év leforgása alatt másodszor volt kénytelen önvédelmi fegyverét használni Szőke László újságíró a székelyudvarhelyi alvilág ismert figurái ellen. Azért támadtak ismét rá, mert a nyilvánosság elé tárta kétes ügyleteiket és viselt dolgaikat. Az Udvarhelyi Híradó főszerkesztőjét a hétvégi incidens hátteréről és várható következményeiről kérdeztük.
Érdekelnének a szombat hajnali események előzményei. Sokáig úgy tudtam, hogy Budapesten élsz, ritkán jársz haza. Hogyan lettél az Udvarhelyi Híradó napilap főszerkesztője?
Hónapok óta tudtuk, hogy főszerkesztő kell a lapnak, a tulajdonos alapítvány tanácsadójaként pedig az én feladatom is volt egy megfelelő ember megkeresése. A hosszas, sikertelen keresgélés után döntöttem: ha nem megy úgy, akkor legyen így, és elvállaltam.
Ez azt is jelenti, hogy gyakorlatilag hazaköltöztél?
Nem, kétlaki vagyok. Magyarországon is van munkám és itt is. Hetente 3-4 napot tartózkodom átlagban Udvarhelyen, az első hónapokban többször itt, mint ott.
Tehát jó ideje sokat tartózkodsz Székelyudvarhelyen, de eddig nem esett bajod. Ezek szerint eddig kerülted a helyeket, ahol szembekerülhetsz azokkal az emberekkel, akiknek a tevékenységeddel kivívtad a haragját magad ellen?
Igen, nem provokáltam, ahogy most sem akartam. De nyilvánvaló volt, hogy egyszer összefutok ezekkel az emberekkel, idő kérdése volt. A Mokka diszkójában sosem voltam, nem tudtam, hogy a kávézó része nincs nyitva ilyenkor. Nem egyedül voltam, nem szólalt meg a vészcsengő, amikor beléptem a Mokkába. Ahogy beléptem és észrevettek, már mindegy volt. Rosszkor voltam, rossz helyen.
Nem tudtál volna egyszerűen sarkon fordulni és kimenni? Vagy gyávaságnak tartottad volna?
Elképzelhetetlennek és kivitelezhetetlennek tartom, hogy csak azért ne léphessek be Udvarhelyen bárhová is, mert megverhetnek. Na, erre nem vagyok hajlandó, és ezután sem fogom azt elfogadni, hogy "úgymond" féljek bármilyen helyen megjelenni. Időről-időre ezért minden lokálban megfordulok, szándékosan. Nem vagyok hajlandó félni ezektől.
Mit kell tudni a támadódról, Szígyártó Szabolcsról, és mivel hívtad ki a haragját?
Az egyik legagresszívabb alvilági figura. Ahogy maguk között is beszélik, bolond, azaz részegen vagy belőve nem tudja, mit tesz. Autólopások, csalások, verekedések gyakori szereplője, többek közt.
Azt írtad Facebookon a történtekről, hogy "egy verés belefért". Ezt kifejtenéd bővebben?
A diszkó folyosóján már "rámrohant" Cinciri Béla, úgymond "tesóként" ölelgetett, és vont, terelt a bárpult felé. Még selfiet is készített, mint utólag kiderült. A pulttól már elindult felém Szígyártó Szabolcs, fenyegetőzött, majd ütött, rúgott. A földön is. Nem védekeztem, én nem verekedek. Aztán kiborulva elvonult a helyről. Ezért maradtam, és vettem egy üveg ásványvizet. Nem hittem, hogy lesz folytatása. Tudtam, hogy ez a Szígyártó milyen, hogy nem fogja/tudja majd türtőztetni magát, ha egyszer meglát. Még a rendőrséget sem hívtam, mert ebben az egészben, amit csinálok, tényleg benne van az a néhány pof. Mese nincs. Eszembe se jutott akkor még, hogy a fegyverem használjam. Tíz perc múlva visszatért Szígyártó, és ismét verni kezdett, akkor közvetlenül a bárpult mellett, ahol iszogattam a vizem, és a pipámra gyújtottam. Ekkor kezdődött a második verés. Senki nem lépett közbe, senki nem hívta a rendőrséget, hiába kértem ott, a pofonok között. Már percek óta ütött, a földön voltam, valami asztal alá berugdosott.
És ekkor került elő a fegyver?
Igen. Elég hideg fejjel tudtam közben gondolkodni. Az asztal alatt a felsőtestem szabadon volt, a lábaim rugdosta, térdelt rajtuk. És ütött. Akkor volt időm elővenni a pisztolyt, s kábé 30 centiről a felsőteste felé lőttem, addig, amíg befejezte az ütlegelést. Mindaddig rajtam térdelt, amíg a biztonságiak meg nem érkeztek. Szerencsére erről megvan a videófelvétel is. Egy eltévedt, azaz megpattant golyó sebesíthette meg a közelben álló csíki fiatalt. A másik golyó talán Cinciri Bélát horzsolta, szintén lepattanó, ő végig ott volt közvetlen közelünkben. De nagyon fontos, a gumilövedékes önvédelmi fegyver élet kioltására nem alkalmas. Mielőtt gyilkossági kísérletbe próbálna bárki is keverni.
Jól tudom, hogy Szígyártó még kórházban van? Milyen sérülései vannak?
A kezén sérült meg tudomásom szerint, azt a sebet kellett kezelni. Legkésőbb hétfőn ki is engedik – a rendőrségen hallottak szerint.
Milyen büntetőjogi következményei várhatóak ennek az ügynek? Először is Szigyártóra, majd rád nézve is, mert úgy értettem, hogy „engedéllyel birtokolt fegyver jogtalan használata” miatt indult vizsgálat ellened.
A szokásos, mint a 2014-es esetben, amikor hárman támadtak meg. Az én esetemben a fegyverhasználat jogosságát kötelező módon vizsgálnia kell a rendőrségnek, Szígyártót ütlegeléssel és rendzavarással gyanúsítják. Súlyosbító körülmény, hogy nyilvános helyen használtam a pisztolyt, a fegyverviselési szabályok szerint ugyanis nyilvános helyre nem szabad fegyvert bevinni. Szabálysértéssel elmeszelhetnek, bár a fegyver nem volt élesítve, csőre töltve se, ez is enyhítő körülmény lehet.
Tehát a te esetedben nem lehet büntetőjogi felelősséget megállapítani, legfennebb kihágást?
Valószínű, hogy csak kihágás lesz belőle, de azért ezt az ügyészég állapítja meg, majd a bíróság dönt. A dolgok megítélése jogi értelemben azért nem annyira aknamentes. Tény, hogy nem büntetőügy a szabálytalan fegyverviselés.
Hogyan zárult számodra az imént említett 2014-es lövöldözési ügy, amikor alvilági támadódat a fülén megsebesítetted?
A legszebben, amit el lehet képzelni. Súlyos sérülés nélkül immár Szígyártó ellen is kérhetem az ún. távoltartási bírósági rendeletet, amelynek értelmében legtöbb 5 méterre közelíthet meg engem. Ezt eddig Cinciri Bélával szemben kérhettem csak. Ha úgy tetszik, meg kellett várnom, hogy Szígyártó is megtámadjon, különben érdemben nem tárgyalnák a távoltartási kérelmet. És ők ketten azok, akik elveszíthetik önkontrolljukat, nem érdekli őket, hogy mik lehetnek a következmények. Mivel huzamosan Udvarhelyen leszek, így csökkentem annak a valószínűségét, hogy ezek az őrültek hozzám közelíthessenek.
A megsérült csíki fiú jól van? Megorrolt-e rád?
Nem tudom, biztos, hogy nem örvend a helyzetnek, én is sajnálom, de azért ne felejtsük el, hogy a lőfegyverhasználat nem ok, hanem okozat. Azaz nem azért sérült meg, mert én lőttem, hanem azért lőttem, mert meg kellett védenem magam, és véletlenül megsérült, nem célzott lövéstől.
Cinciri Béla jobban van, mint valaha, ifjabbik Pui Béla egy hete késelt, szabadlábon van, Szígyártót a kórházból – gondolom – hazaengedik. Nyilván, jogalap nélkül senkit nem lehet lezárni. De tényleg nincs jogalap? Pui Béla üzente is: akárhányszor elvihettek, végül úgyis elengedtek...
Ezek a garázdaság, ütlegelés, kisebb testi sértések kategóriájába tartozó ügyek nem vonnak maguk után súlyos, börtönnel járó ítéletet. A sorozatos bűnismétlés az, ami miatt azért megszívhatják. És ezt tudják, ha van valamilyen felfüggesztett büntetésük, kerülik is a konfliktust. De hibát követ el, aki a saját értékrendje szerint tekint ezekre az emberekre. Ezek pitiáner bűnözők, akik ebből élnek. Érdek és fizikai erő (félelem), ez a két dolog, ami mentén élik mindennapjaikat.
Korábban volt egy tüntetés is Udvarhelyen, a helyi közösség kezdi megelégelni ezeknek az embereknek a jelenlétét a városban. De nyilván, tüntetésekkel nem lehet bűnt üldözni. Az önkormányzat alárendeltségében helyi rendőrség működik. Hozhatnak-e változást a város életében ilyen téren a helyhatósági választások?
Biztosan hoz változást a választás, a közbiztonság máris része a közbeszédnek, a kampánynak is az lesz. S azzal, hogy nem hagyom szőnyeg alá söpörni, biztosan az is marad. De az is az igazsághoz tartozik, hogy Udvarhely azért ilyen hangos ezektől a dolgoktól, mert minden apróság kiderül most már. Máshol is van alvilág, máshol is van kocsmai verekedés, csak ott nem lopózott be ez a jelenség a közösség mindennapjaiba. Alvilág volt, van és lesz, de jobb helyeken a szereplők tudják a helyüket. Lassan Udvarhelyen is megtanulják.
Cseke Péter Tamás. maszol.ro

A tisztánlátás végett
1. A csíki fiú sérülése szomorú, de annak oka nem a lövés, hanem az, hogy a második támadás során használnom kellett a fegyvert. A lőfegyver használata csak okozat! Nem került volna sor rá, ha nincs támadás.
2. Az asztal alatt a felsőtestem szabadon volt, a lábaim rugdosta Szígyártó Szabolcs, térdelt rajtuk. És ütött. Akkor volt időm elővenni a pisztolyt, s kábé 30 centiről a felsőteste felé lőni addig, amíg befejezte az ütlegelést. Mindaddig rajtam térdelt, amíg a biztonságiak meg nem érkeztek. Szerencsére erről megvan a videofelvétel is. Egy eltévedt, azaz megpattant golyó sebesíthette meg a közelben álló csíki fiatalt. A másik, szintén lepattanó golyó Cinciri Bélát horzsolta, ő végig ott volt közvetlen közelünkben.
3. Nagyon fontos: a gumilövedékes önvédelmi fegyver élet kioltására nem alkalmas! Mielőtt bárki is (nem szándékos) gyilkossági kísérletbe próbálna keverni...
4. Nem provokáltam, de nyilvánvaló volt, hogy egyszer összefutok ezekkel az emberekkel, idő kérdése volt. A Mokka diszkójában sosem jártam. Nem egyedül voltam, nem szólalt meg a vészcsengő, amikor beléptem a Mokkába. Ahogy megérkeztem és észrevettek, már mindegy volt. Rosszkor voltam rossz helyen.
5. Súlyos sérülés nélkül immár Szígyártó Szabolcs ellen is kérhetem az ún. távoltartási bírósági rendeletet, melynek értelmében legtöbb öt méterre közelíthet meg. Ezt eddig csak Cinciri Bélával szemben kérhettem – még folyamatban van. Ha úgy tetszik, meg kellett várnom, hogy Szígyártó is megtámadjon, különben érdemben nem tárgyalnák a távoltartási kérelmet. És ők ketten azok, akik elveszíthetik önkontrolljukat, nem érdekli őket, hogy mik lehetnek a következmények. Mivel huzamosan Udvarhelyen leszek, így csökkentem annak a valószínűségét, hogy ezeket az őrülteket távol tartsam.
6. És mindazoknak, akik a gyere ki a hóra, hogy lerendezzük dumára esküsznek. Én nem bunyós vagyok, hanem firkász, aki utálja az erőszakot. Te mit szólnál, ha azt mondanám, gyere ki a hóra velem szópárbajozni vagy publicisztikát írni? Ugye, hoznál minimum egy szótárt (fegyvert)? Szóval, aki ököllel képes csak véleményének hangot adni, az számomra egy gyáva féreg – se! Ennyi.
Szőke László. Székelyhon.ro

Ismét menetelésre készülnek a székelyudvarhelyiek
Békés menetelésre szólítják fel a Facebook közösségi portálon eddig ismeretlen szervezők Székelyudvarhely békeszerető polgárait, ezúttal Szőke László újságíró hétvégi bántalmazása miatt.
„Azt hittük, hogy a Lőrincz Andor és társa megverése kapcsán szervezett november eleji menetelésnek pozitív hozadékai lesznek és az illetékes intézmények, hatóságok levonják majd a következtetéseket” – írják a felhívásban.
Nem így történt, újabb erőszakos bűncselekményre került sor a hétvégén a városban. Azokat várják a megmozdulásra, akiknek szintén elegük van a tehetetlen, korrupt rendőrökből, a tehetetlen városvezetésből, és az alvilághoz tartozó személyek tetteiből.
A vasárnapi menetelés útvonala még nem ismert, azt azelőtt egy nappal, január 30-án határozzák meg a szervezők.
Asztalos Ágnes
marosvasarhelyiradio.ro. Erdély.ma

Udvarhelyi lövöldözés: itt vannak a felvételek
A szórakozóhely működtetői lapcsaládunknak nem, de az uh.ronak kiadták a szombaton történt összetűzés videofelvételeit. Ez új elem a Szőke–Szígyártó-ügyben, sokan, sokszor fogják elemezni a felvételeket – a hatóságok mellett.
A két részletben megjelent videofelvételeken jól látszanak a történtek: a szereplők felismerhetők, az is jól látható, hogy miként reagál a személyzet, a – sehol sem látható – biztonsági őr, valamint a több mint száz vendég.
A Mokka tulajdonosai közölték, hogy bírósági határozattal akarják kitiltatni a részvevőket, bár pontosan nem nevezik meg, hogy kizárólag Szőkére és Szigyártóra gondolnak-e.
Megszólalt Szígyártó Szabolcs is
„Eljött az idő, hogy én is megszólaljak és kiálljak az igazam mellett” – olvasható Szígyártó Szabolcs Facebook-oldalán. A szombat hajnali konfliktus másik szereplője hangsúlyozza, a történtek bűnügyi vizsgálat tárgyát képezik. Mint írja, „a nyomozóhatóságokat a Szőke László által elkövetett súlyos bűncselekmények miatt értesítették, mint emberölési kísérlet és jogtalan fegyverhasználat”. Rámutat, a hatóságok egyelőre nem állapították meg, hogy Szőke László jogos önvédelemből cselekedett volna.
„Az a dühödt médiakampány, amely az elmúlt napokban drámai hangvételt vett, nem más, mint a személyem ellen irányuló szándékos támadás, és amelyet Szőke László hosszú ideje folytat, kihasználva újságírói minőségét. Ez a kampány nemcsak közvetlen és jogtalan támadás a személyem ellen, hanem közvélemény-alakító és -formáló szerepe is van, amely manipulál és gyűlöletre, intoleranciára buzdít. A személyemre vonatkozó sértő és rágalmazó jellegű kijelentések mellett a sajtóanyag előzetes ellenőrzést nélkülöző valótlanságokat/hazugságokat is tartalmaz, figyelmen kívül hagyva minden olyan alapelvet, amely a minőségi újságírás sajátja.
Szőke László úgynevezett szabad vélemény-nyilvánításhoz való jogának megnyilvánulása nem más, mint az én méltósághoz, jó hírnévhez, és a rólam alkotott képhez való jogomnak a durva megsértése” – írja Szígyártó Szabolcs. Kitér arra is, hogy szerinte Szőke Lászlót személyes bosszú vezérli a különböző sajtóanyagok közlésében. Hangsúlyozza azt is, hogy „ezek a megbélyegző kijelentések, amelyek ellenőrizhetetlen sebességgel terjednek el a közvélemény soraiban, jogtalan kárt okoznak személyemre nézve, olyan körülmények között, hogy nem ítéltek el azon cselekedetek miatt, amelyekről a fent nevezett azt spekulálja, hogy elkövettem volna”.
Végezetül kifejti, „a Szőke László által előadottak, ami a 2016.01.23-i incidenst illeti, nem felelnek meg a valóságnak, azokat vagy azért hozták nyilvánosságra, hogy személyemet befeketítsék, vagy hogy befolyásoljanak egy folyamatban lévő nyomozást, miközben a valós tényállásnak nincsen köze az állítólagos jogos önvédelemhez. Szőke László egyetlen pillanatig sem került olyan helyzetbe, amely szükségessé tette volna a fegyver használatát egy nyilvános, zsúfolt helyen”.
Amint arról beszámoltunk, több lövést is leadott önvédelmi fegyverével Szőke László, az Udvarhelyi Híradó főszerkesztője szombat hajnalban, miután egy székelyudvarhelyi szórakozóhelyen megtámadták. Az összetűzésben négyen megsérültek, két személyt a kórház sebészeti osztályára utaltak. Székelyhon.ro

A menetelés üzenete miatt tiltakozik a rendőrség
Elutasítja a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság a Székelyudvarhelyen vasárnapra tervezett békés menetelés Facebook-oldalán olvasható, a hatóságokat illető „súlyos kijelentéseket”. A közleményben ugyanakkor jelzik, a szombati összetűzés kivizsgálását a megyei ügyészség vette át.
A „pontos és teljes tájékoztatás érdekében” reagált a főkapitányság a Székely Zsolda álnévvel létrehozott Facebook-esemény oldalán olvasható, a „rendőrség ellen irányuló minősítésekre és vádaskodásokra”.
Közleményükben a múlt szombati, Mokka szórakozóhelyen történtek rendőrségi vizsgálatának eredményét részletezik, megjegyezve, hogy a kórházi beutalásra szorult két sérült egyike Szőke László ellen feljelentést tett gyilkossági kísérlet miatt. A közlemény kitér arra is, hogy az incidenst követően a helyi kapitányságra kísérték Szőke Lászlót, alkoholszondás vizsgálatnak vetve alá, a műszer pedig 0,55 mg/liter légalkohol-koncentrációt jelzett az általa kilélegzett levegőben.
A gumilövedékes lőfegyvert, illetve 2013-ban Szőke László nevére kiállított fegyvertartási engedélyt is lefoglalták. Mivel nem ez volt az első hasonló esete, a megyei rendőr-főkapitányság elindította az engedély visszavonására irányuló eljárást – olvasható a dokumentumban.
A székelyudvarhelyi ügyészség Szígyártó Szabolcs ellen rendbontás és bántalmazás, míg Szőke László ellen szintén bántalmazás, illetve nem halálos fegyver jogtalan használata miatt indított eljárást, a gyilkossági kísérlet miatt benyújtott feljelentés után azonban az ügy kivizsgálását átadták a Hargita megyei ügyészségnek. A történtek jogi besorolását többek között a törvényszéki orvostani jelentés határozza majd meg – számol be a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság.
„A rendőrség a vizsgálat valamennyi szakaszában pártatlanul, igazságosan és objektíven járt el, tiszteletben tartva, hogy az incidens résztvevőit megilleti az ártatlanság vélelme. Ennek megfelelően elutasítunk minden alaptalan, a rendőrök ellen irányuló minősítést és vádat, amely a békés menetelés eseményoldalán megjelent” – hangsúlyozza a közlemény, hozzátéve, „akinek bármilyen bizonyítéka, információja van korrupt rendőrökről, jelezze a megyei főkapitányságon, az ügyészségen vagy a korrupcióellenes igazgatóságon”.
Végezetül arra is felhívják az ismeretlen eseményszervező figyelmét, hogy nyilvános gyülekezés, tiltakozás csak a hatályos jogszabályok betartásával lehetséges.
Amint arról beszámoltunk, több lövést is leadott önvédelmi fegyverével Szőke László, az Udvarhelyi Híradó főszerkesztője szombat hajnalban, miután egy székelyudvarhelyi szórakozóhelyen Szígyártó Szabolcs kétszer is rátámadt és bántalmazta. Az összetűzésben négyen megsérültek, két személyt a székelyudvarhelyi kórház sebészeti osztályára utaltak. Székelyhon.ro

Székelyudvarhelyi lövöldözés: megszólalt a rendőrség
Szőke László újságíró fegyvertartási engedélyének bevonását kezdeményezte a Hargita megyei rendőrség a Székelyudvarhelyen történt szombati incidensek után, mert pisztolyát ittasan használta. Még nem dőlt el, hogy az ügyészség mivel gyanúsítja majd a Mokkában történtek főszereplőit, de az UH főszerkesztőjét feljelentették gyilkossági kísérletért.
Közleményben ismertette csütörtökön a Hargita megyei rendőrség az álláspontját a Székelyudvarhelyen történt múlt szombati lövöldözős incidenssel kapcsolatban. Indoklásuk szerint azért tették meg négy nappal az események után ezt a lépést, mert a városba tervezett vasárnapi tüntetés kezdeményezői igaztalan vádakat fogalmaztak meg a rendőrséggel szemben.
Mint korábban írtuk, az Udvarhelyi Napilap főszerkesztője, Szőke László a gumilövedékes önvédelmi fegyverét is elővette, és többször rálőtt támadójára, amikor az udvarhelyi alvilág ismert alakja, Szígyártó Szabolcs a Mokka nevű szórakozóhelyen ütlegelni kezdte. Utóbbi a kezén sebesült meg, néhány napra kórházba utalták. A Mokkában történtek forgatókönyvét a rendőrség megerősítette.
Közleményükben azonban új információk is vannak. Megtudtuk például, hogy Szőke László a teljes tárat (hét töltényt) kilőtte, és a történtek után nem csak a gumilövedékes fegyverét kobozták el, hanem kezdeményezték a 2013-ban kibocsátott fegyverviselési engedélyének a bevonását is. Ezt a rendőrség azzal indokolta, hogy az újságíró korábban (2014-ben) már megsebesített – egyébként önvédelemből – valakit a pisztolyával. A törvény ugyanakkor előírja, hogy önvédelmi fegyvert tilos ittasan használni.
Márpedig kiderült az is, hogy Szőke László ittasan lépett be a Mokkába. Az incidens után elvégezett mérések szerint légalkohol-tartalma 0,55 mg/l volt. Emellett panaszt tett ellene az a csíkszeredai fiatalember, T. A., akit egy lepattanó golyó megsebesített, és kórházi kezelésre szorult.
A rendőrség tájékoztatása szerint az udvarhelyi ügyészség eredetileg Szígyártó Szabolcsot ütlegeléssel és közrendháborítással, míg Szőke Lászlót pedig önvédelmi fegyver jogtalan használatával és ütlegeléssel gyanúsította. Miután azonban az újságírót emberölési kísérlet vádjával feljelentették, a csíkszeredai ügyészség vette át az ügyet.
A rendőrség közölte: az incidens körülményeit még vizsgálják. A történtek büntetőjogi besorolása a törvényszéki orvosok szakértői véleményezésétől, az áldozatok (Szígyártó Szabolcs és T. A.) egészségi állapotának alakulásától is függ.
 Cs. P. T. maszol.ro

Magyartudás = bírság
Kétezer lejre bírságolta az Országos Diszkriminációellenes Tanács Csíkszereda polgármesteri hivatalát amiatt, hogy a meghirdetett állások betöltéséhez megkövetelték a magyar nyelv ismeretét. A bírságolásra azt követően került sor, hogy Dan Tanasă feljelentette a polgármesteri hivatalt, amiért az több, 2014 novemberében meghirdetett állás esetében a magyar nyelv ismeretét feltételként szabta meg. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács döntése megfellebbezhető. A határozat szövege szerint Asztalos Csaba és Claudia Sorina Popa ellenezte a bírság kiszabását, csupán figyelmeztetést javasolt. (Transindex)
A LEGFŐBB ÜGYÉSZ SEM KISPÁLYÁS. Tiberiu Niţu legfőbb ügyész 2014 áprilisa és 2015 októbere között nagyjából hétszáz alkalommal – vagyis átlagosan naponta kétszer – száguldott végig szirénázó rendőrkonvojjal Bukarestben törvénytelenül. Tiberiu Niţu Gabriel Oprea ügyével kapcsolatban került a korrupcióellenes ügyészség látókörébe, a volt miniszterelnök-helyettest, belügyminisztert azzal vádolják, csak tavaly 1607 alkalommal vett igénybe rendőri kíséretet, holott az hivatalból csak az államfőt és a miniszterelnököt illeti meg, a minisztereket csak kivételes esetben. Oprea emellett törvénytelenül írt alá megállapodást a legfőbb ügyészséggel, hogy az is igénybe vehessen rendőri felvezetést. (Főtér)
ÚJABB BÉKEMENET SZÉKELYUDVARHELYEN. Betelt a pohár Székelyudvarhelyen, miután az Udvarhelyi Híradó főszerkesztőjét, Szőke Lászlót szombaton hajnalban ismét megtámadták. A gumilövedékes fegyverrel védekező Szőke az elmúlt években többször írt blogján és újságcikkeiben a székelyudvarhelyi alvilágról, a támadó feltehetően ezt akarta megtorolni. Egy Facebook-felhívásból kiderül, hogy az udvarhelyiek a közbiztonságért és Szőkéért menetelnek 31-én, vasárnap 16 órától. „Azt hittük, hogy a Lőrincz Andor és társa megverése kapcsán szervezett menetelésnek (tavaly novemberben – szerk. megj.) pozitív hozadékai lesznek és az illetékes intézmények, hatóságok levonják majd a következtetéseket. Nem így történt, újabb erőszakos bűncselekmény történt városunkban. Elegünk van a tehetetlen, korrupt rendőrökből, elegünk van a tehetetlen városvezetésből, elegünk van a Verszikből, Cincirikből, Szígyártókból és az őket futtató fehérgalléros bűnözőkből. Ha te is így gondolod, csatlakozz hozzánk” – fogalmaznak a szervezők. (Transindex) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az udvarhelyi közbiztonságért meneteltek
Az esős idő ellenére is megtartották a közbiztonságért szervezett békés tüntetést Székelyudvarhelyen. A jelenlévők szerint fontos volna, hogy a szervezők felfedjék kilétüket, és irányítsák a későbbi hasonló megmozdulásokat.
Nagyjából hatvan ember vett részt azon a békés menetelésen, amelyet Szőke László, az Udvarhelyi Híradó főszerkesztőjének bántalmazása miatt, illetve a közbiztonságért szerveztek Székelyudvarhelyen. A részvevők a Bethlen-negyedi parknál gyülekeztek, onnan a rendőrség székhelye mellett elhaladva a Márton Áron térre mentek, ahol néhány másodpercre megálltak, majd a Sétatér felé vették az irányt. A békésen haladó tüntetőket a rendőrség és a csendőrség munkatársai kísérték, de egyesek a román titkosszolgálat embereit is látni vélték.
A Sétatérre érve tanácstalanul néztek egymásra a tüntetők, míg végül Bíró Edit, az Erdélyi Magyar Néppárt színeiben megválasztott önkormányzati képviselő szólt a tömeghez. Kijelentette, mindenképp volt értelme annak, hogy – ha kevesen is, de – kinyilvánították: megálljt kell parancsolni az Udvarhelyen történő erőszakos bűncselekményeknek. „Egy kicsivel több komolyságot kérek attól, aki a menetelést szervezte. Vállalja fel, hogy ő az, aki a Facebookon megosztja ezeket az eseményeket. Jöjjön, álljon a menet élére és irányítson!” – jelentette ki Bíró. Ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy lesznek hasonló megmozdulások Udvarhelyen, hiszen „kell valamit tenni az erőszak ellen.”
„Mit kell  tegyünk, mert látják sem a rendőrség, sem a polgármesteri hivatal nem képes erre” – fogalmazott. A részvevők helyeselték az elhangzottakat, ugyanakkor egyetértettek abban, hogy még így névtelenül is jobb, hogy megszervezték a menetelést, mintha semmi sem történt volna. Volt olyan, aki a fiatalságot hiányolta a rendezvényről. Mint mondta, elsősorban miattuk fontos, hogy megfelelő közbiztonság legyen, mivel főleg ők látogatják az éjszakai szórakozóhelyeket. A rendezvény végén a részvevők megfogták egymás kezét és együtt kiáltották a menetelés üzenetét: „a közbiztonságért.”
Fülöp-Székely Botond. Székelyhon.ro

Hatósági fókuszban Székelyudvarhely
A közvélemény nyomására és az utóbbi időben Székelyudvarhelyen történt erőszakos cselekedeteket követően az egész városra kiterjedő hatósági ellenőrző akciót hirdetett meg a Hargita megyei rendőr-főkapitányság a bűnmegelőzés és a városlakók biztonságérzetének növelése érdekében.
A szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT) munkatársaival közös akció keretében pénteken éjszaka már több udvarhelyi szórakozóhelyen is razziák zajlottak. Megtudtuk: a Mokka kávézóban – ahol január 23-án lövöldözésig fajult egy kocsmai verekedés – a rendőrök és a készenléti egységek minden ajtót lezárva igazoltatták és motozták meg a vendégeket.
„Azt kérdezték, hogy van-e nálunk drog, bicska vagy bármilyen fegyver, de választól függetlenül megmotoztak – mondta a nevét elhallgatni kívánó szemtanú. – Engem bent a teremben is ellenőriztek, majd amikor elhagytam a kávézót, ismét igazoltattak.” Mint kiderült, azokat, akiknél nem volt személyazonossági igazolvány a rendőrségre vitték, de ellenőrzés után elengedték őket. Voltak olyanok is, akiket bilincsben vittek el, valószínűleg találtak náluk valamit – tudtuk meg a razzia alkalmakor a helyszínen tartózkodó férfitól.
Gheorghe Filip sajtószóvivő, a Hargita megyei rendőr-főkapitányság szóvivője elmondta, a megelőzés terén ugyanakkora felelősségük van a közösség tagjainak, mint a rendőrség munkatársainak. „Udvarhelyen egyre több kritikát fogalmaznak meg a médiában a rendőrségről. Nem akarom védeni a munkatársaimat, de ezek a kritikák legtöbbször alaptalanok. Ha bármelyik rendőr téved, ugyanúgy felelősségre vonható, mint bármelyik lakó” – fogalmazott Filip.
A szóvivő elmondta továbbá, a csütörtöki razziák alkalmával 174 személyt igazoltattak, akik közül tizenötöt a rendőrségre kísértek további ellenőrzésre. Közülük öten különböző kihágásokért összesen 400 lej pénzbírságot kaptak. Hat személy nem rendelkezett érvényes személyi igazolvánnyal, közülük hárman kiskorúak voltak. A közlekedésrendészeti ellenőrzéseken 95 személyt bírságoltak meg, összesen több mint 50 ezer lejre, és nyolc gépjármű-vezetői jogosítványt függesztettek fel. A rendőrség gazdasági bűncselekményeket vizsgáló osztálya tizenhat cégnél végzett ellenőrzést, tizenkét vállalkozás összesen 47 ezer lej pénzbírságot kapott, ugyanakkor 1850 lej értékben foglaltak le tőlük javakat.
A pénteki akció során 355 személyt igazoltattak és motoztak meg a rendőrök, 110 személyt kísértek be további ellenőrzésre. Az ellenőrzés során három bűncselekményre derült fény, ugyanakkor öt kihágást is megállapítottak. 14 400 lej értékű büntetést szabtak ki, és 648 lej értékben foglaltak le különböző javakat. Hét mobiltelefont és egy laptopot is találtak, amelyeknek származását nem tudták igazolni, ezekben az esetekben további kivizsgálásokat végeznek.
Egyébként csütörtökön újabb erőszakos cselekményről érkezett bejelentés a székelyudvarhelyi rendőrségre. A szóvivő érdeklődésünkre megerősítette, hogy csütörtök éjjel egy tanárt bántalmaztak az egyik Kossuth utcai szórakozóhelyen. Az áldozat panaszt tett a rendőrségen, de mivel az esetet még vizsgálják, nem kívánt több részletet elárulni.
Amint arról beszámoltunk, egy héttel ezelőtt békés menetelés zajlott Székelyudvarhelyen Szőke László, az Udvarhelyi Híradó főszerkesztőjének bántalmazása miatt, illetve a közbiztonságért. Hasonló akciót szerveztek egyébként tavaly novemberben is.
Jánosi András. Krónika (Kolozsvár)

500 embert vittek be
Felforgatták Udvarhelyet 
Átfogó akcióval válaszolt a Hargita megyei rendőrség a Székelyudvarhelyen két hete történt kocsmai verekedésre, mikor Szőke László újságírót helybenhagyták a Mokkában, ő pedig gumilövedékkel megsebesített két embert. A múlt héten egy, a közbiztonságot követelő tüntetést is rendeztek a városban.
Szombatra virradólag maszkos csendőrök ellenőrizték a két héttel korábbi verekedés helyszínét, a Mokka kávézót. Éjjel két óra után a Kőkereszt téren sok fiatal álldogált, a rendőrök a szórakozóhelyen levők egy részét kiterelték a Mokka épületéből és udvaráról, több fiatalt igazoltattak – írja az Udvarhelyi Híradó című lap. A múlt héten más gazdasági egységeket, cégeket, üzleteket is ellenőriztek a gazdasági rendőrök, péntektől pedig látványos közúti ellenőrzés zajlott nemcsak a városban, hanem a környékén is.
Gheorghe Filip, a megyei rendőrség szóvivője megerősítette, hogy a rendőrségi ellenőrzéseket az utóbbi hetek eseményei miatt rendelték el. Pénteken 355 személyt igazoltattak Székelyudvarhelyen, a szórakozóhelyekről és az utcáról 110-et vittek be a rendőrségre. Szombaton 174 személyt igazoltattak, közülük 15-öt a rendőrségre vittek – utólag mindenkit szabadon engedtek. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Így dolgozik a román titkosszolgálat Székelyföldön
A Székelyföldön a román titkosszolgálatok által odatelepített ügynökök, megbízást teljesítő állami hivatalnokok, főállású provokátorok dolgoznak azon, hogy egyrészt megfélemlítsék a magyarokat, másrészt kiprovokáljanak valamit, amire hivatkozva majd jól odacsaphat a bukaresti hatalom. A parajdi származású budapesti újságíró, Lukács Csaba a Magyar Nemzet hasábjain közölt erről egy összegző ismertetést, alább olvasható.
Február hatodikán boldogan jelentette be Facebook-oldalán Dan Tanasă román újságíró, hogy elérte a tízezer lájkot, vagyis ennyien kedvelik a szakmai oldalát. Négy nappal korábban arról írt büszkén, hogy blogját (dantanasa.ro) a tavalyi esztendőben 372 ezer ember látogatta meg, akik közel hétszázezer oldalletöltést produkáltak. Ezzel egy román internetelemző szolgáltatás szerint az egyik legolvasottabb szerző a helyi blogszférában, egyre növekvő nézettséggel: az oldal idén januárban már 99 ezer egyéni látogatót és 151 ezer oldalletöltést hozott a konyhára.
De ki ez a 34 esztendős fiatalember, aki évente a székelyföldi magyar önkormányzatok tucatjait citálja bíróság elé, és annyit publikál, mint máshol egy egész szerkesztőség? Aki ismeri a családját, azt mondja: a nyolcvanas években, a Ceaușescu-féle iparosításkor Moldvából Sepsiszentgyörgyre betelepített egyszerű román munkásszülők gyereke. Ő már a székelyföldi településen született, ott végzett (román nyelvű) középiskolát, aztán a Facebook-profilja szerint a brassói Transilvania Egyetem pszichológia és neveléstudományi karán diplomázott, majd 2011-ben mesterfokozatot szerzett kommunikációból és PR-ból. A szakdolgozata a Románia és a románok a romániai magyar nyelvű sajtóban címet viselte.
Dan Tanasă saját bevallása szerint 2008 óta ír az „RMDSZ és a Magyar Polgári Párt által ellenőrzött helyi önkormányzatok vaskos visszaéléseiről”, amelyeket Hargita és Kovászna megye román lakosai ellen követnek el. Jó ideje nemcsak cikkeket, hanem feljelentéseket is szövegez, hogy megállítsa az említett megyékben azt az „etnikai tisztogatást, amelynek ki vannak téve a románok”. Büszkén idézi Antal Árpádot, Sepsiszentgyörgy polgármesterét, aki egy helyi lapnak azt nyilatkozta: „egy vagy két ember a hivatalban gyakorlatilag csak azzal foglalkozik, hogy megválaszolja Dan Tanasă vagy más hasonlók kéréseit”. Lia Olguța Vasilescu korábbi nagy-romániás, majd szociáldemokrata szenátor, jelenlegi craiovai polgármester szerint „ha Dan Tanasă nem lenne, akkor ki kellene találni”.
A feljelentéseket gyakran egy hangzatos nevű szervezet, a Civil Egyesület a Büszkeségért Európában (ADEC) nevében teszi meg. Ezt a román cégbíróság adatai szerint négyen alapították: a blogger az elnök, Cristina Florentina Stancu a főtitkár és Adina Tanasă az alelnök. Sem a legnépszerűbb kereső, sem a közösségi oldal nem ad releváns találatot ezekre a nevekre, és a negyedik tagra Valentin Călugăru néven (ez magyarul Bálint szerzetest jelent) is csak egy zárt Facebook-csoportot találtunk. Az egyesület célkitűzései között a román nemzetállam népszerűsítését, az alapvető emberi jogok védelmét nevezik meg, kiemelve, hogy utóbbiakat a román nyelvű román állampolgárok esetében tartják fontosnak, éljenek a határokon belül vagy a diaszpórában.
Sok embert, köztük több kollégát megkérdeztem Erdélyben a Dan Tanasă-jelenségről. Kevesen merik névvel vállalni az elmondottakat, mert attól tartanak, a notórius feljelentő azonnal bíróság elé citálja őket. Abban szinte mindenki egyetért: a férfinak köze van valamelyik titkosszolgálathoz. Mivel úgy védi a székelyföldi románok jogait, hogy közben előbb Spanyolországban töltött éveket, most pedig éppen Németországban él, nagy valószínűséggel a román külügyi hírszerzés (SIE) embere. Külföldről másképpen egyszerűen nem lehetne ilyen hatékonyan értesülni arról, ha egy eldugott kis falu polgármestere kitűzi a székely lobogót – napokon belül megy a blogger által aláírt feljelentés a bíróságra a helyszínen készült fotókkal.
Akad, aki úgy véli, a romániai citizen journalism, egyfajta civil újságírás egy eléggé idegesítő és elfogult előfutára, de mindenképpen úttörő munkát végez. Ő állította össze az első adatigénylés-útmutatót is Romániában, utat nyitva egyrészt a tényfeltárással foglalkozni vágyó kollégáknak, másrészt azon civileknek, akik kérdésekkel szeretik bombázni a hivatalokat.
Szőke László erdélyi újságíró a Székelyhon portálon megjelent írásában összeszedte, hogy a bloggerre valóságos díjeső hull: tavalyelőtt a Hargita–Kovászna megyei románok védelmében kifejtett bátorságáért a Voiculescu család alapítványa 50 ezer lejes (három és fél millió forintos) pénzjutalommal járó elismerésben részesítette, mellette megkapta a szabad sajtóért kifejtett Bátorság díjat, valamint a Hargita–Kovászna–Maros megyei románok civil fóruma elismerő oklevelét is. A Ceaușescu-rendszer egykori működtetőjéből lett médiamágnás és nagyvállalkozó oligarcháról, Dan Voiculescuról jó tudni, hogy korrupció miatt tízéves börtönbüntetését tölti. Úgy tudjuk, a blogger már az egyetemi tanulmányai alatt kapott az üzletember-politikus alapítványától ösztöndíjat – az biztos, hogy Voiculescu médiatermékeinek, így például az Antena 3 televízió nem éppen magyarbarátságáról híres beszélgetőműsorainak is gyakori vendége.
Több erdélyi kolléga megpróbálta interjúra kérni a férfit, de nekik még csak nem is válaszolt a megkeresésre. Mi szerencsésebbek voltunk, ímélben feltehettünk neki kérdéseket. Arról érdeklődtünk, eddig összesen hány feljelentést, észrevételt, panaszt és kérdést fogalmazott meg a székelyföldi magyar önkormányzatok és más magyar vezetésű hatóságok ellen, és honnan van ideje ennyi papír legyártására a rengeteg blogbejegyzés megírása közben. Azt is megkérdeztük, honnan jönnek a tuti tippek, és ezekben hogyan tud megbízni, hiszen ő külföldön él. Az utolsó kérdésünk arra vonatkozott, nem gondolja-e gyávaságnak, hogy Nyugat-Európában él, miközben – szerinte legalábbis – a Székelyföldön élő románoknak segítségre van szükségük. Kérdéseinkre lapzártáig nem kaptunk választ.
Ha aprólékosan végigkövetjük több ember Facebook-profilját, megnézzük a keresztlájkokat, a posztolások idejét, összeáll a kép: Dan Tanasă napi kapcsolatban van a magyarlakta megyék egykori és jelenlegi román prefektusaival, a Kovászna megyei főfogyasztóvédővel (róla mindjárt bővebben), Ioan Selejan egykori székelyföldi ortodox püspökkel, valamint az érintett megyékben lakó románok különféle szervezeteivel. És nem hallgathatjuk el azt sem, hogy Dan Tanasă aknamunkáját nagy valószínűséggel segíti sok sértett vagy csak egyszerűen rosszindulatú székelyföldi magyar ember is.
Miközben nagyon sok pert megnyer (ilyenkor diadalittas poszt születik a blogján), néha balul sül el a feljelentése. 2014-ben a gyergyószentmiklósi Nyírő József-emlékünnepséget támadta meg, beadványában azt sérelmezve, hogy a magyarok olyan rendezvényt szerveztek, ahol fasiszta, románellenes és antiszemita eszméket népszerűsítettek. A gyergyószentmiklósi ügyészség elutasító határozatában kimondta: „Az Elie Wiesel Országos Holokausztkutató Intézet nem rendelkezik olyan dokumentumokkal, melyek nevezett Nyírő Józsefről azt bizonyítanák, hogy bármely román vagy nemzetközi bíróság elítélte volna fasizmus, rasszizmus vagy emberiesség elleni bűntett vádjában.” A Nyírő-híveknek immár román hatósági papírjuk van arról, hogy az íróval kapcsolatos események nem büntethetők.
Dan Tanasă professzionális módon használja ki azt a tényt, hogy a román törvények és szabályok sok esetben egymásnak ellentmondanak, így a bíró kétféleképpen dönthet, és jellemzően a bloggernek ad igazat.
A blogger bejegyzéseinek lelkes lájkolója és megosztója egy Háromszékre küldött állami alkalmazott, Gheorghe-Mircea Diacon. Ő a Kovászna Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal vezetője, és mindent megtesz azért, hogy bekerüljön a központi román sajtóba mint a székelyek könyörtelen Cattani felügyelője, aki azonnal lecsap minden vélt vagy valós törvénytelenségre. Az Ébredj, román! nemzeti himnusz szellemében indult megbírságolni az ellenséget, vagyis a magyarokat. Egyszer a „székely ízvilág” miatt büntet, máskor a taxisok SIC matricája szúrja a szemét, a lényeg a show és a több ezer lejes bírság.
A Háromszék napilapban Szekeres Attila tollából alaposan dokumentált írás jelent meg arról, hogy a hős moldvai fogyasztóvédő rendőrnek nem volt jó: fogdaőri állásából kirúgták, mert egy bezárt nő feljelentést tett ellene nemi erőszak vádjával. Utána a polgárőrségtől is mennie kellett, mert részegen többször lejáratta magát saját kollégái előtt, ezért átnyergelt a politikusi karrierre a kommunista utódpárthoz. Aztán eltűnt, Spanyolországba ment dolgozni, ahol különösen jól sikerült neki valami, mert egyetlen év alatt, 2010-ben szülővárosában egy beltelket, egy házat és öt kültelki parcellát írattak a nevére. Egy székelyföldi faluban is kapott telket, Sepsiszentgyörgyön pedig összesen négy tömbházlakás birtokosa – igaz, ezeket korábban vette. A vagyonnyilatkozatában egyébként nem tesz említést külföldön szerzett jövedelemről. 2013 óta vezeti a hivatalt. Amikor megbüntette a „székely íz” szókapcsolat használatáért a háromszéki hentesüzemet, a Marosvásárhelyi Rádió érdeklődésére kifejtette, hogy nem létezik „székely íz”, egy élelmiszer édes, keserű vagy savanyú lehet. „Manapság egyre képtelenebb helyeken használják a székely megnevezést, lehet, hogy majd megjelenik a székely vécé vagy székely temető is” – nyilatkozta, de nem reagált arra a kérdésre, hogy mi van a román áruházakban bőven megtalálható, „tradicionális román ízeket” tartalmazó élelmiszerekkel.
Buzgalma néha már tragikomikus: mivel ragaszkodik minden egyes termék nevének román feliratozásához, a kézdivásárhelyi Rigó Jancsi cukrászdában a névadó édesség, vagyis a cigányprímásról, Rigó Jancsiról elnevezett rigójancsi termékcímkéjét is kicseréltette. „Mierla Ionică” van felül, alatta pedig a magyar megnevezés szerepel.
Amikor a Háromszék egy publicisztikában megírta, hogy az igazgató közröhej tárgyává tette az állam egyik fontos intézményét, a felügyelőség ellenőrei rászálltak az újságosbódékra. Figyelmeztetéseket osztottak és bírságokat róttak ki, azt is kifogásolva, hogy hiányzik a román felirat például a székely és a magyar kártyáról, a vécépapírról, valamint a szemetes zacskóról. A kiadó hat jegyzőkönyvet megtámadott a bíróságon, négy esetben már alapfokon nyert.
Az állami alkalmazott Gheorghe-Mircea Diacon Facebook-profilján a megosztások zöme magyarellenes tartalmú, és néha becsúszik egy-egy, a saját fogyasztóvédelmi fellépését dicsőítő közlés. És persze állandó vendégként Dan Tanasă blogposztjai. Némi keresés után találunk közös képet is a bloggerrel, amelyen a castellóni Vermut Playa bejáratánál pózolnak.
A hivatalnok egyértelmű magyarellenességének nincsenek jogi következményei, hiába kérték ezt többször például a megyei tanácsban, arra is hivatkozva, hogy ilyen rovott múlttal nem is tölthetné be az adott tisztséget. „Mircea Diacon magaviselete tulajdonképpen Románia mai államigazgatását jellemzi” – olvashatjuk a Háromszék cikkének utolsó megállapítását.
Funartól Tudoron át Tepesig
Gheorghe Funar
1992-ben választották meg Kolozsvár polgármesterévé a „magyar veszéllyel” kampányoló Gheorghe Funart, aki 12 évet töltött a város élén. El akarta távolítani a főtérről Mátyás szobrát, később „csak” román zászlóerdővel vette körül, s magyarázó tábla került talapzatára. Idővel nemcsak a padokat, a város utcáit akkoriban behálózó égősorokat, hanem az utcai hulladékgyűjtőket is román nemzeti színekkel díszítette, kisebb zavart okozva egyébként viszonylag mérsékeltebb hívei körében. Funar 2004-es bukása után is a régi maradt: néhány éve Jézus dáciai eredetét bizonygatta, egy esztendeje pedig azért ítélte pénzbüntetésre a bukaresti diszkriminációellenes tanács, mert a magyart a „lovak nyelvének” nevezte. Máig élénken tiltakozik, ha magyarellenességgel vádolják; ő csupán az RMDSZ szeparatizmusára kíván figyelmeztetni.
Corneliu Vadim Tudor
2000-ben bejutott az elnökválasztás második fordulójába a nagy-romániás Corneliu Vadim Tudor, Ceausescu korábbi „udvari költője”, akit Ion Iliescu végül legyőzött. A megszállott nacionalista politikus nemcsak a magyarellenességgel tudott szavazatokat szerezni magának – az RMDSZ betiltása, az „illojális magyarok” kitoloncolása visszatérő témája volt –, hanem antiszemitizmusával is. Az ezredforduló utáni években gyors népszerűségvesztését az sem állította meg, hogy például 2012-ben megfenyegette Vass Ádámot, a kolozsvári CFR-hez igazolt focistát, hogy „elvágja a nyakát”, mert arra a magyar címer volt tetoválva. 2013-ban összeveszett Gheorghe Funarral, akit a 2014-es elnökválasztási kampányban „elmebeteg kolozsvári disznónak” nevezett, míg a voksoláson győzelmet arató Klaus Johannist nemes egyszerűséggel Hitler kretén unokájaként aposztrofálta.
Vissza Ionesti-et! 
2012 januárjában alakult meg az a szélsőséges, jelentéktelen, leginkább az abszurd kategóriájába tartozó, ám eszmeileg több újságcikkel megtámogatott Facebook-csoport, amely bejelentette „Románia területi igényét” többek között Ionesti-re (Hódmezővásárhely), Debretinre (Debrecen), Macaura (Makó), Mestecanesti-re (Nyíregyháza) s az egész „elmagyarosított” Tiszántúlra.
Új vasgárdisták
2015 novemberében hivatalosan is párttá alakult az ezredforduló óta működő vasgárdista Új Jobboldal (Dreapta Noua). A szervezet aktivistái az 1918. december 1-jei gyulafehérvári határozatra emlékező román nemzeti ünnepen Sepsiszentgyörgyön tartottak magyarellenes felvonulást.
Drakula ükunokái
2016 januárjában Vlad Tepes Őrjárata néven félkatonai szervezetet hozott létre a szélsőjobboldali Egyesült Románia Párt (PRU), amelyet a jelenleg független parlamenti képviselő, Bogdan Diaconu alapított, aki Funarhoz hasonlóan szintén élénken tiltakozik a magyarellenesség vádja ellen. Régi műsor új emberrel: terítékén az RMDSZ és a magyar feliratok betiltása, a „románellenes” külföldiek kiutasítása szerepel.
Lukács Csaba. mno.hu

Mégis léteznek érdekcsoportok Udvarhelyen? Nahát…
A helyi, de talán a székelyföldi politikai közbeszéd agyasai sokáig annak a homokalapú sötétségnek hódoltak (tudják, fejjel a homokban!), hogy márpedig nálunk kizárólag a választói érdekek, a köz és annak szolgálata határozza meg, merre van az arra. Hogy ki mikor, milyen érdekek miatt dönt így vagy úgy, de mindenképpen a képviselt közösség (ez vajon mi?) érdekében. Kizárólag. Aztán elérkezett 2016. március 15-e, és Székelyudvarhely polgármestere elmondta hegyi beszédét. Ami már azért is rendkívüli, mert egyáltalán volt neki, hegyi és beszéde is, ugyanis Bunta Levente a választási évek kivételével nem szokta megtisztelni öblös gondolataival a nagyérdeműt. Most megtörtént.
Olyannyira, hogy ünnepi beszédében, amely némelyek szerint kampánybeszédnek is sok(k) volt, ünnepélyesen kardot rántott, hogy márpedig ő megvédi Székelyudvarhelyt a sötét molochtól, valamiféle külső és Udvarhely lerohanását tervező érdekcsoportoktól. Nem kell különösebben vájtfülűnek lenni ahhoz, hogy kiderítsük, kikre is gondolt: hát Verestóy Attila szenátorra és a széki RMDSZ-t birtokló érdekcsoportra, akik rajta átgázolva meg akarják szállni a várost. Értve van?
Csakhogy van itt egy kis probléma. Akkor is, ha nem singgel mérjük az embert és problémáját. Mégpedig az, hogy Bunta Levente polgármesternek is megvan a saját külön bejáratú, cégekbe és egy érdekközösségbe szerveződött csoportja. Gondoljunk csak a hegyre, melyet elv- és egyéb barátainak sikerült megszerezniük, sőt városrendezési terv meg építkezési engedélyek nélkül be is építeniük. Ráadásul itt van ez a Magyarországon, Dunaújvárosban kipattant közvilágítási botrány, melynek szálai vaskosan Buntához csomózhatók: Székelyudvarhelyen is a most botrányba keveredett szereplők kötötték meg az évtized üzletét, amikor lecserélhették az 1333 lámpatestet úgynevezett indukciós izzókra.
Akkor hogy is állunk az érdekcsoportokkal? Hát úgy, kérem szépen, hogy Bunta Levente is egy jól körülhatárolható érdekcsoportot szolgál, s haszonélvezője a szóban forgó csókosok gyarapodásának. És itt a bibi.
Fölöslegesek a nagy és hangzatos lózungok, hogy márpedig ő véd minket (udvarhelyieket!) a rossz szándékú és sötét érdekcsoportok hatalomátvételétől, hisz ő maga is egy ilyet szolgál, pontosabban létrehozta sajátját úgy, ahogyan ez már természetes szinte minden demokráciában, melynél jobb rendszert egyelőre nem sikerült kitalálnia az emberiségnek. A székelyeknek sem, hiába sz@rtuk mi a magyart – is.
Szóval, tudomásul véve, de el nem fogadva, hogy mi, udvarhelyiek a hegyről erőst vakoknak és bunkóknak tűnhetünk, azért tudjuk, hogy érdekcsoportok márpedig léteznek, s van olyan is, amelyhez éppen Bunta Levente tartozik. Azt is tudni véljük, hogy ez a világ rendje, nem szeretjük, de tudomásul vesszük. Csak a rizsa nem kellene. Azt kéne abbahagyni végre!
Szőke László. Székelyhon.ro

Bunta kétszer „épített” háza
Noha már rég beköltözött új székelyudvarhelyi házába, Bunta Levente mégis „újra felépíttette” az épületet – ez derül ki a rendelkezésünkre álló dokumentumokból. Az okok összetettek, de a lényeg, hogy Bunta el akart titkolni valamit – írja szerdai címlaptörténetében az Udvarhelyi Híradó.
A történet még 2002 körül kezdődött, a Szász Jenő-érában, amikor Bodó Attila és társai ún. „erőszakos” ingatlanbizniszbe kezdtek: nyakra-főre vásároltak, szereztek meg olyan külterületeket, melyekről tudni lehetett, hogy hamarosan belterületekké válnak és megsokszorozzák értéküket.
A lap birtokunkába került hivatalos dokumentumok szerint az akkor még helyrajzi szám nélküli területre Bodó Attila kapott építkezési engedélyt Szász Jenő akkori polgármestertől. 2007-et írunk. 2008. november 10-én a 70/2007.04.24-es számmal iktatott építkezési engedély alapján megszületik az elkészült épület átadás-átvételét igazoló közokirat, azaz a polgármesteri hivatal részéről Farkas Domokos főépítész jegyzőkönyvben állapítja meg, hogy az ingatlan felépült.
Az ingatlan telekkönyvi bejegyzéseihez időről időre szükséges a polgármesteri hivatal igazolása például arról, hogy az épület létezik. Ilyen igazolást az akkor már hivatalban lévő Bunta Levente polgármester kettőt is kiállít. Egyet 2009-ben, egyet meg 2010-ben. Az épület tehát bizonyíthatóan létezik 2008-ban, amikor a főépítész megállapítja, hogy felépült, de nem omlott le 2009-ben és 2010-ben sem, amikor a polgármesteri hivatal igazolásokkal bizonyítja létezését, sőt ezeket Bunta Levente saját kézjegyével is ellátja.
Az, hogy az ingatlan Bunta Levente és neje tulajdonába mikor került, egy 2012-es telekkönyvi kivonatból derül ki. Az alig egy hónapja hivatalba lépett Buntának 2008 nyarán kerül nevére az ingatlan, adás-vétellel, tehát nem mint saját telken felhúzott, saját építésű ház (utóbbinak még lesz jelentősége a későbbiekben). Ekkor még tartalmazza a kivonat, hogy az előző tulajdonos Bodó Attila volt. De jött 2012, egy újabb választási év, ekkor vált ismét a kampány témájává, hogy Bunta ajándékba kapta házát az ingatlanguru Bodótól. Ennek kellett eltűnnie a papírokból.
Bunta „második” háza
Hiába kapott időközben nevet is az addig névtelen utca, a Kamilla nem tudta elnyomni a bűzt, amit ez az ügy árasztott. Ezért valahogyan sikerült elérnie Bunta Leventének, hogy a telekkönyvi hivatalnál leradírozzák a házát a kivonatról. A rendelkezésünkre álló, 2002. február 2-ai telekkönyvi kivonatban még szerepel a telken Bunta háza (és az egykori tulajdonos, Bodó Attila neve), de a szintén birtokunkba került 2012. február 28-ai telekkönyvi kivonaton már eltűnt az épület és Bodó neve is. Csak a Kamilla utca akkori látogatói meg a Google Earth 2012-ben készült felvételei tanúskodnak arról, hogy az a ház igencsak létezik. De a bohózat folytatódik…
Hogy tökéletes legyen a manőver, 2012. október 1-jén saját névre kivált Bunta Levente egy építkezési engedélyt, amelyet természetesen meg is kap a polgármester. Rá két évre, 2014. november 20-án ismét kiállítanak egy átadási-átvételi jegyzőkönyvet, amelyben a polgármesteri hivatal elismeri, hogy az – egyébként már évek óta álló – épület elkészült. S hogy még szebb legyen, 2014. november 10-én születik meg a Bunta által kibocsátott igazolás a ház létezéséről, azzal a céllal, hogy a „felépült” ingatlant telekkönyvezni tudják.
A fenti színjáték pedig annak ellenére lezajlik Székelyudvarhelyen Bunta Levente közbenjárásával, hogy a Bodó Attila által épített és állítólag alig 20 ezer lejért vásárolt házban már 2008 óta benne is lakik a polgármester, mégpedig a Kamilla utca 19. szám alatt.
Mit mond Bunta?
Az uh.ro-hoz eljuttatott levelében Bunta azt állítja, hogy háza csak 70–80 százalékban készült el 2008-as beköltözésekor, illetve hogy a felépítmény nem is Bodó Attila tulajdona, hanem valamiféle cég nevén volt, amelytől – állítólag – Bunta megvásárolta. Állítását igazolandó a polgármester egyelőre semmilyen bizonyítékkal nem tudott szolgálni. Nagyon nem is tudhat, mert a 2008-as átadási-átvételi jegyzőkönyvben Bodó Attila szerepel a ház tulajdonosaként, semmilyen cég nem jelenik meg a hivatalos dokumentumokban (építkezési engedélyek, telekkönyvi kivonatok, átadási-átvételi jegyzőkönyvek stb.).
A dokumentumok tehát azt igazolják, hogy Székelyudvarhelyen ugyanazt az épületet többször is fel lehet építeni és adni-venni. Csak akadjon ismerős a városházán…
Szőke László
Székelyhon.ro

Mi, a köztörvényesek és „ők”
Alig több mint három hónap alatt nyugdíjba vonult a helyi és megyei rendőrség vezérkara, ugyanezt tette az udvarhelyi főügyész is. Távozókról vagy jót, vagy semmit, de azért halkan megjegyzem, hiába az agyonhivatkozott bűnözési statisztika – melyben, ugye, Hargita megye és Udvarhely mindig „túlteljesít” –, azért van/lenne mit a most nyugdíjazottak fejére olvasni. Nem teszem, mert megrögzött pozitivistaként reménykedem: tisztább és tökös(ebb) rendőrségi-ügyészségi vezetőkre várok, akik a titkosszolgálatokkal közösen nem annak rendelik alá a (helyi!) bűnüldözést, illetve a közbiztonság kérdését, hogy (mi, Székelyföldi magyarok) mennyire is jelentünk nemzetbiztonsági kockázatot – szerintük.
Ideje végre kinyitni Pandora szelencéjét, már csak azért is, mert rég ismerjük a benne rejlő „titkokat”! Bizalmatlanság volt, van és lesz Székelyföldön, így Udvarhelyen is. A rendőrség, ügyészség és bíróság működésére mindig is kihat, hogy még valamiféle román nemzetbiztonsági szempontokat is figyelembe kell venni. Nekik. Mi meg, az akaratunkon kívüli magyarok, e rendszer tárgyai (máshol csak sima állampolgárok!) szintén bizalmatlanok vagyunk. Pont azért, amiért nemzetbiztonsági kockázatot jelenthetünk. Azért, mert vagyunk, olyanok amilyenek, nem mellesleg őshonos „mások”. Szerintük persze „jövevények”, de ez most mellékszál…
Délibábot kerget, aki azt hiszi, hogy a közeljövőben gyökeresen változna a helyzet. Most, hogy az USA atomfegyvereinek is otthont ad Románia – meg nem erősített hírek szerint –, emberi és közösségi jogainkat még nehezebb lesz érvényesíteni, mert ezután a geopolitika még inkább közbeszól. Nincs az az amerikai vagy Soros-pénzekből eltartott jogvédő(?) szervezet, amely ezután fajsúlyosabban állna ki mellettünk. Valljuk meg, eddig se vitték túlzásba, de ez legyen az ő saruk. De akkor miként tovább – legalábbis közbiztonsági fronton?
Ó, nem várunk nagy dolgokat, dehogy. Amúgy is rá vagyunk utalva, el kell fogadnunk a román(iai) igazságszolgáltatást úgy, ahogy van. Nincs más, bíznunk kell benne, mert ez az egyetlen út. Alternatíva márpedig nincs, és nem is lesz. (Az álomkergetők most hagyjanak!)
Francokat akarok geopolitikai elemzésekbe bocsátkozni. Én csak a Székelyföldi közbiztonságról, illetve saját, tehát magyar köztörvényeseinkről beszélek. A közbiztonság kérdését le kéne már választani az előbbiekben érintett román(iai) nemzetbiztonsági kurzusról, netán gyakorlatról. A titkosszolgálat helyi korifeusainak, de a rendőrségnek is ideje lenne belátni, hogy saját maguk és központi/más küldetésük szempontjából is visszaüthet, ha helyi köztörvényeseket szerveznek be besúgóknak, akik cserébe „előjogokban”, netán elnézőbb bánásmódban részesülnek, ha lyukra futnak. Az ilyen „elnéző kegyességekkel” csak hergelik a törvénytisztelőket, azokat is, akiktől adó formájában a fizetést kapják – jó na, az ún. Székelyföldi „veszélyeztetettségi juttatásokon” túl. Ki kell mondani végre, hogy eddig ez és így zajlott, ezt a gyakorlatot kéne „normális” mederbe terelni.
Persze én is túl vagyok már délibábkergető korszakomon. Mégis, most van némi esély arra, hogy a majdani rendőrségi, ügyészségi vezetők leszámoljanak az eddigi gyakorlattal. Hogy pitiáner, egybites bűnözőknek legyenek előjogaik csak azért, mert sikerül megvezetniük a szerveket s néha odadobnak egy-két koncot, valakit saját bűntársaik közül. Várom a végleges kinevezéseket, várom első lépéseiket, és azt is, hogy a közbiztonság kérdéséhez miként viszonyulnak. Hogy vajon az újonnan kinevezettek mennyire hódolnak be a szép statisztikáknak és áldozzák be saját hivatástudatukat – már ha van/lesz nekik olyanjuk...
Akkor is bizakodón várom, ha krónikus álmodozónak tűnnék. Írni és álmodozni ugyanis szabad. Még
Szőke László
Székelyhon.ro

Vitaindító: Átlátszó Erdély, avagy az oknyomozó újságírás tévútjai
A  felvidéki (Szlovákia) Új Szóban terjedelmes interjú jelent meg az Átlátszó Erdély alapító-főszerkesztőjével, Sipos Zoltánnal 2016. október 2-án. Ebben semmi kivetnivaló nincs, sőt, de Sipos, sajnos, olyanokat állít az erdélyi magyar (oknyomozó) újságírásról és médiaviszonyokról, melyek nem egészen fedik a valóságot, illetve csak a Sipos-féle párhuzamos világot tükrözik.
Elérkezett az ideje annak, hogy az ún. oknyomozás körül kialakult ködöt szétoszlassuk, főleg, hogy Sipos Zoltán több olyan hipotézist is terjeszt, ami ha nem is hamis, de minimum vitatható. Ezért született ez a reakció a Sipos-interjúban megjelentekre.
Az oknyomozó vajon mi?
Úgy dobálóznak egyesek ezzel a kifejezéssel, mintha az valami lényeges szakmai többletet hordozna az újságíró(i munka, küldetés vagy szakma) leírásáról, de nem! Az oknyomozás ugyanis az újságírói tevékenység alapja, hiszen minden, így a suhogó/vidéki újságíró is oknyomoz, azaz okok után kutat, kérdésekre keres választ. Az oknyomozó újságíró kifejezés tehát nem tartalmában több, hanem legfeljebb formájában: az így nevezett újságíró nem klasszikus értelemben vett szerkesztőségi/leadási határidőkben számol, azaz időkorlát nélkül dolgozza fel témáit (1), és a működéshez/megélhetéshez szükséges forrásokat nem a tartalom/cikkek értékesítéséből teremtik elő, hanem szinte kizárólag adományokból biztosítják (2). Ezért nem kell túldimenzionálni a kifejezést (oknyomozó), ugyanis annak viselője nem feltétlenül hordoz mélyebb szakmai tudást, mint a „csupasz” újságíró. Mellesleg az oknyomozás nem lehet célja, csak egy formája az újságírói tevékenységnek!
És apropó tényfeltárás: tények önmagukban nincsenek is, csak ha interpretáljuk, értelmezzük őket. Márpedig ha ez az értelmezés szubjektív, s nyilván csak az lehet, akkor az abszolút tény csak idea, az újságírói szűrőn keresztül történő feltárás nem lehet objektív. Miként az oknyomozás, a tényfeltárás sem a szakmai minőség mutatója, hanem módszer, egyszerűbben: tények értelmezése. Ha pedig már értelmezni kell, oda az objektivitás, ami – mint tudjuk – nem is létezhet, mert nem lehet elvonatkoztatni az újságíró személyétől. S ezzel ki is veséztük ezt az oknyomozást-tényfeltárást, nem kicsit, nagyon, ha kissé skolasztikusan is…
A függetlenségről
Sipos állítja: „Az erdélyi magyar médiáról elmondható, hogy a fontosabb médiaorgánumokat nagyon jól körülhatárolható érdekcsoportok tartják kézben. Itt fel sem merül, hogy bármelyik médiaorgánum független újságírói munkát végezzen, hogy úgy nyúljanak egy témához, hogy ne kelljen arra gondolni, mit fog ehhez szólni a kiadó vagy a finanszírozó.” Olcsó általánosítás és ugyanakkor már régen közhely, ráadásul vaskos ítélete alól ő sem kivétel, az Átlátszó Erdéllyel együtt. Az Átlátszó (Erdély) mögött is jól körülhatárolható érdekcsoport áll, ideológiai szempontból mindenképp.
Amikor az Átlátszó Erdély háttéregyesülete alakult, akkor én is be akartam lépni alapítóként, de – mint elhangzott – számukra ideológiailag-politikailag túlzottan beágyazott voltam/vagyok. Állapították meg ők, az érdekcsoportoktól és ideológiáktól függetlenek. Pedig ha az én ideológiai-politikai énemről ők értékítéletet alkottak, akkor azt csakis valamilyen ideológiai értékrendszer alapján tehették, melybe nem fértem bele, ugyebár. Ha pedig így van, akkor az Átlátszó Erdélyben bizony tombol az ideológiai-politikai álfüggetlenség. Miként tombol is. Az Átlátszó (Erdély) kontraszelekciós műhely, ami nem baj, csak nem kell az oknyomozó meg tényfeltáró műszavak mögé bújni. Hogy mű es értsük…
Nagyon egybites világfelfogás az is, hogy a másik oldal újságírói kizárólag alárendelt viszonyban lehetnek a politikummal-ideológiával, de mi (esetünkben az Átlátszó Erdély) a feltétlen szakmaiság vagyunk. Ellentmondás, mert ha ők azok, akik, akkor nem zárható ki, hogy a többiek között is lehetnek olyan jók/függetlenek, mint ők. Ha viszont a többiekre mind igaz a felállított tétel, akkor annak rájuk is vonatkoznia kell: ők, a „független oknyomozó klub tagjai” sem lehetnek kivétel, bizony őket se kerüli el a Deákné vászna. Tiszta logika ez;-)…
A pénz útja
Bár csak szőrmentén érintett ez a kérdés a Sipos-interjúban, általános hibájuk az oknyomozó tényfeltáróknak, hogy nem a pénz útját követik, hanem az utalványozó és a kedvezményezett közti kapcsolatot igyekeznek feltárni. Ez is fontos, persze, de a lényeg elsikkad: a pénz felhasználása, hogy mi valósul meg belőle. A mai magyar oknyomozó műhelyek, az Átlátszó Erdély – forrásszerzés és ideológiai célok okán – összemosnak dolgokat, sejtetnek, manipulálnak is. Ugyanis közület nem lehet korrupt, csak személy. Intézményeket, szervezeteket korrupcióval vádolni felelőtlen és meggondolatlan magatartás, ha a konkrét elkövetők kiléte homályban marad. Ez a közösséget rombolja, az alapintézmények iránti bizalmat kezdi ki. Erdélyben ez még nagyobb felelőtlenség, mondhatni bűn.
Egyetlen „nagy oknyomozó” sem mentesül annak felelőssége alól, hogy csöppet sem baráti, magyarellenes erőknek teszi ki saját közösségét, elvileg azt, melyet feltárásaival szolgálni akar. Szó sincs arról, hogy az elhallgatás a cél, csak a szakmai értelemben kiváló munkák rombolással is járhatnak, ezért a közösség szempontjából is értékelni kell a várható hatást, különben öncélúvá válhat ez a nagy oknyomozósdi: pont azokat teszi tönkre, akiknek az érdekeit védeni akarja.
Mi is a korrupció és mikortól kezdődik?
Ez is közhely, de a korrupció az, amiből kimaradsz – kocsmai meghatározással élve. Nos, nagyon érdekes, hogy a magyarországi és erdélyi nagy oknyomozás időszámítása 2010-től kezdődik. Pedig abban, hogy ilyen viszonyok alakulhattak ki, vaskosan ludas a 2010 előtti politikai elit is. A most korrupcióüldöző újságírók többségével együtt, akik anno lapultak, és az akkori kormány pénzével kitömött médiaorgánumokban élvezték a Kánaánt, az adófizetők kárára. Tudta Ön, hogy 2006–2010 között a Gyurcsány-kormány közel 12 milliárd forinttal adott többet baráti kereskedelmi tévéinek, mint amennyit a 2010–2014 között regnáló Orbán-kormány? Hogy a manapság leghangosabb médiaorgánumok vastagabban voltak kitömve állami pénzzel, mint most a kormánybarát média? Ezek az információk valami miatt elvesznek a ködben. A nagy oknyomozói magyar valóság sara ez is!
Egy kis sajtótörténet
Sajnálattal szembesülünk azzal, hogy nem Sipos Zoltán találta föl a spanyolviaszt „tényfeltáró” fronton. Évekkel az Átlátszó Erdély indulása előtt Sipos már nagyüzemben címkézhette politikailag a Tulipédia néven létrehozott oldalt, az azóta már megszűnt romániai magyar közéleti Wikipédiát. Az erdélyi magyar politikusok vagyonosodását ez az oldal dolgozta föl először. A címkézés, politikum vagy érdekcsoport apropóján itt is van egy kis bibi. Ha ugye születésétől haláláig mindenki beég egy-egy holdudvarba, akkor miként sikerült ilyen tisztán függetlenné válnia hirtelen Sipos Zoltánnak, az Átlátszó Erdély alapító-főszerkesztőjének? Költői kérdés.
Epilógus Nyilván nem hiszem, hogy a mindenekfölött álló igazság letéteményese lennék. Az is lehet, hogy ugyanolyan párhuzamos világban élek, mint Sipos Zoltán, csak más dimenzióban. De azért azt a nyilvánvaló cinizmust, ahogyan némelyek tényfeltárást és oknyomozást kiáltanak, egyszer már helyére kell tenni. De legalábbis megpróbálni. Erre tettem most kísérletet.
Szőke László
Az idézett írás:
Új Szó (Pozsony), 2016. okt. 2.
Hihetetlenül leépül az erdélyi nyilvánosság
Erdélyről a legtöbbünknek a gyönyörű természet és az autentikus folklór jut eszébe. Milyen azonban az erdélyi magyar mediális tér? Milyen érdekek mentén épül fel az ottani magyar sajtó? Az Átlátszó Erdély portál alapító-főszerkesztője, Sipos Zoltán beszélt erről.
Mi az Átlátszó Erdély?
Romániai magyar tényfeltáró blog, amely főként nyilvános adatokra alapozó tényfeltáró cikkeket közöl. Kiderítette például, mi a román kormány által a magyar kisebbségnek folyósított évi 4-4,5 millió eurónyi támogatás sorsa, melyet az erdélyi magyarság parlamenti képviseletét ellátó RMDSZ kezel. Fontos volt még az RMDSZ-elnök sajtótanácsosának, Debreczeni Hajnalkának a titkos közrádiós állásáról szóló sorozat, a legendás Tusványos-helyszín, a tusnádfürdői kemping felújításáról szóló sorozat, illetve az ún. Neptun-ügyről szóló sorozat, melyben egy kilencvenes évekbeli, bukaresti és erdélyi magyar politikusok között lezajlott tárgyalássorozatot próbáltak meg rekonstruálni, a korabeli jegyzőkönyvek alapján.
Mi az az Átlátszó Erdély, és mióta létezik?
Az Átlátszó Erdély 2015. januárjában indult. Ez egy muszáj Herkules dolog, akkor hoztam létre, amikor az erdélyi magyar médiában ellehetetlenült a további újságírói pályafutásom. Előtte hosszú évekig a Transindexnél dolgoztam, ami az egyik legnagyobb erdélyi magyar portál. Onnan 2014 végén jöttem el. Az Átlátszó Erdély indulásakor rögzítettünk néhány fontos dolgot. Elsősorban azt, hogy nem fogadunk el olyan pénzt, amelynél feltételezhető, hogy azért valamilyen ellenszolgáltatást várnak tőlünk, tehát, hogy valamilyen politikai érdeket kell kiszolgálnunk. A másik dolog, amiben megegyeztünk, hogy Erdélyben a tényfeltáró és dokumentumokra alapozó újságírást próbáljuk meghonosítani, ami addig nem létezett itt. Az is világos volt számunkra, hogy nem leszünk senkinek a baráti vagy házi sajtója, ugyanakkor nem űzünk sportot abból, hogy bármely pártot vagy oldalt célzottan támadjunk. Csak olyasmit írunk le, amit dokumentumokkal is alá tudunk támasztani, illetve azon dolgozunk, hogy minél több ilyen dokumentum legyen nyilvános, ezeket a forrásokat minél több újságíró használja
Miért volt szükség egy ilyen médiumra? A felsoroltakat elméletileg minden sajtóterméknek be kellene tartania…
Az erdélyi magyar médiáról elmondható, hogy a fontosabb médiaorgánumokat nagyon jól körülhatárolható érdekcsoportok tartják kézben. Itt fel sem merül, hogy bármelyik médiaorgánum független újságírói munkát végezzen, hogy úgy nyúljanak egy témához, hogy ne kelljen arra gondolni, mit fog ehhez szólni a kiadó vagy a finanszírozó.
Melyek ezek az érdekkörök?
Erdélyben két-három nagy médiaérdekeltség van jelen. Az egyik konkrétan a magyar kormány sajtótrösztje, a Székelyhon csoport, amely egy sor napilapot és egy hírportált ad ki, ami tudomásom szerint már a legnézettebb erdélyi magyar portál. Ezt a Határon Túli Magyar Sajtóért Alapítvány finanszírozza, nagyrészt a Szerencsejáték Zrt. pénzéből. A másik nagy médiatulajdonos az RMDSZ a hozzá köthető kiadók és civil szervezetek által. Példaként megemlíthetjük a maszol.ro portált, melynek a kiadója a Progress Alapítvány, amely egy RMDSZ-hez közel álló alapítvány. A harmadik fontos médiaorgánum a már említett Transindex, ez sokáig Kelemen Hunor RMDSZ-elnök többségi tulajdonában állt (Kelemen azóta lemondott a részesedéséről). Emellett természetesen van még a közmédia, ám itt is látni kell, hogy minden, vezető beosztásban lévő személy valamilyen módon kapcsolódik az RMDSZ-hez. Ez a felállás valamilyen szinten még elviselhető volt egészen addig, amíg az RMDSZ harcban állt a Fidesszel, mert bár az RMDSZ-szel szemben nem igazán volt szabad a kényes sztorikat piszkálni, azért a másik oldal irányába (a Fidesz és az  Erdélyi Magyar Néppárt, a szerk. megj.) ez működött. 
Mi jelentette a fordulópontot?
Amikor 2014 környékén a Fidesz kiegyezett az RMDSZ-szel, akkor hirtelen mintha minden kiskapu bezárult volna. Emlékszem, volt egy kis fekete füzetem benne vagy tíz témával. Ezek közül kettő-három volt igazán húzós, de tudtam, hogy egyik sem fog átmenni a vezetőségen, mely paradox módon azt viszont elvárta, hogy az újságírók hozzák a nézettséget. De hogyan lehet nézettséget hozni úgy, hogy nem írunk semmiről? Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy valamit lépni kell.
Honnan sikerült pénzt szerezni a projektre? Ki akarna ilyesmit finanszírozni?
Magam is tudatosítom, hogy ez egy merész ötlet volt. Az első pénzt az Átlátszó.hu tolta bele a projektbe, az utóbbi két évben kaptunk tőlük kétszer kétezer eurót, ezen kívül crowfunding formájában sikerült szereznünk az első évben további kb. ezer eurót. Idén sikerült megnyernünk néhány kisebb pályázatot, illetve végre megkaptuk az első nagyobb grantet: 25 ezer dollárt az OSF Program on Independent Journalismtól (a Nyitott Társadalomért Alapítvány független médiát támogató programja. A szerk. megj.).
Nem volt tehát könnyű a kezdet…
Az első év kimondottan a túlélésről szólt, s a munkatársak  vagy önkéntes alapon, vagy pedig szimbolikus összegekért dolgoztak. Most lesz először olyan a helyzet, hogy egy évre biztosítva van a működésünk, s meg tudunk fizetni egy kisebb szerkesztőséget.
Milyen a portál fogadtatása?
Kezdetben csend volt, az erdélyi magyar elit arra törekedett, hogy ezt a projektet agyonhallgassa, illetve szerintem abban reménykedtek, hogy egy bukta lesz, s hamarosan nem lesz miről beszélni. Idén volt az első olyan sztorink, ahol gyakorlatilag mindenki megszólalt, ez pedig az RMDSZ által kezelt közpénzekről szólt. A téma szinte valamennyi médiaorgánumban megjelent, s az RMDSZ ennek hatására elkezdett közzétenni egy sor beszámolót az általa kezelt közpénzek elköltéséről. 
S hogyan fogadták az olvasók?
A közönségfogadtatás nagyon pozitív volt, privátban nagyon sokan kerestek meg és gratuláltak. Ezenkívül többen önkéntes alapon dolgoznak is nekünk Erdély-szerte, sőt, Magyarországról is.
Nálunk gyakran előfordul, hogy az olvasóink a szemünkre vetik, ha kritikusak vagyunk az itthoni magyar politikusokkal szemben, mondván, „ne piszkítsunk a saját fészkünkbe”. Önök nem tapasztaltak ilyet?
Volt ilyesmi, de azt hiszem, az olvasóink többsége érti, miről van szó. Inkább azzal találkozunk, hogy az olvasóink konkrétan azt vetik a szemünkre, miért nem küldünk börtönbe politikusokat. Erre el szoktam mondani, hogy nekünk nem feladatunk feljelentést tenni és börtönbe juttatni bárkit is. 
Hogyan lehetséges, hogy Önök előtt senkinek sem jutott eszébe, hogy nincs rendben az, hogy a teljes erdélyi magyar média politikai kezekben van?
Szerintem eszébe jutott többeknek is, csak nem volt meg a kellő eszközük ahhoz, hogy ezzel kezdjenek valamit. Erdélyben, és meg merem kockáztatni, hogy a Felvidéken is a vélemény-újságírás dívik, illetve a „menjünk el egy sajtótájékoztatóra és írjuk meg, mint mond a politikus”-típusú újságírás. Hogy ezeknek a dolgoknak próbáljunk meg utánanézni, – ez nem szokás mifelénk. Tudtommal az újságíró-hallgatók sem tanulnak nálunk ilyesmit az egyetemen. 
Önben mikor fogalmazódott meg, hogy ezt máshogy is lehet csinálni?
Mondhatni, egy véletlen folytán. 6-7 évvel ezelőtt fel akartam hagyni az újságírással, mert úgy éreztem, sokkal többre vagyok képes annál, hogy politikusok tollba mondják nekem a dolgokat, és én azokat szépen leírjam. Ugyanakkor azt éreztem, nem igazán van eszközöm arra, hogy bármiféle megalapozott kritikát fogalmazzak meg: az igazán jó sztorik többségét lehetetlen pusztán szóbeszéd alapján megírni, sokszor csak egy egészen szűk kör tud ezekről, olyan emberek, akiknek nyilvánvalóan nem áll érdekükben beszélni. Ekkor egy internetes keresgélés során találtam rá egy egészen más újságírói hagyományra, amely az angolszász országokból származik, s melynek lényege, hogy az érintettek beszámolói helyett közérdekű dokumentumokra alapoz. Csakhamar összefutottam Bodoky Tamással az átlátszó.hutól, s kiderült, ők pont ezt csinálják. Ekkor kezdtem én is beadni a közérdekű adatigényléseket.
Mit szóltak ehhez az újságíró kollégák?
Eleinte nem is értették, mit akarok. Emlékszem az első nagy sztorimra, amihez 50 közérdekű adatigénylést adtam be, és ezek összesítéséhez kellett csinálnom egy kis adatbázist, ami egy táblázat volt, csomó pdf dokumentummal. A szerkesztőségben senki sem értette, mit akarok én ezzel a rengeteg számmal. Akkor értették meg, amikor kijött a cikk, és óriási cirkusz lett belőle. A történet konkrétan arról szólt, hogy bebizonyítottam: a Tőkés Lászlóhoz köthető Erdélyi Magyar Néppártot Magyarországról finanszírozzák, magyar állami vállalatokon keresztül.
KISEBBSÉGI SAJTÓ ÉS KRITIKA
Mi a helyzet a román újságírással? Ott sem találkozhatunk a tényfeltáró műfajjal?
De igen, de ezek a projektek mind Bukarestben vannak, s az országos politikára fókuszálnak, illetve nagy nemzetközi projektekben vesznek részt.
Tapasztalatom szerint a médiák részrehajlása szorosan összefügg a finanszírozásukkal. Magyarán, akitől jön a pénz, annak a nótáját fújjuk. Erdély viszont elég nagy piac, azt várná az ember, hogy ott megélnek a magyar médiák a piacról. Ez nem így van?
Nem egészen. Bár nem vagyok szakértője a kérdésnek, úgy vélem, mindenkinek van legalább egy-két kisebb pályázata, tehát senki sem él tisztán a piacról. Az RMDSZ-hez közel álló médiaorgánumok például a Communitas Alapítványtól kapnak támogatást.
Mi a víziója az Átlátszó Erdéllyel? Mit szeretne elérni általa?
Azt, hogy az erdélyi magyar közbeszédben a mostani  pletykák és a különböző, sajtótanácsosok és spin doctorok által felvetett témák helyett a valódi nagy problémákról tudjunk úgy beszélni, hogy közben látjuk mögötte az adatokat és a tényeket is. 
S erre ön szerint miért van szükség?
Azért, mert a magyarországi propaganda egyre inkább begyűrűzik hozzánk is, s az elmúlt öt-hat évben azt látjuk, hogy az erdélyi magyar nyilvánosság hihetetlen mértékben épül le. Ma az erdélyi magyar közbeszédet nem a sajtó, hanem a politikai pártoknak dolgozó „píárosok”, kommunikációs szakemberek vezetik, nagyrészt ők határozzák meg, miről, mit kell gondolnunk, sokszor nyilvánvalóan csúsztatva. S ez így nincs rendben.  
Czajlik Katalin Székelyhon.ro

Verestóy: nem jutottunk még el a magyarság megbecsüléséig, de a tiszteletet már ki lehetett vívni
Az RMDSZ-szenátor a kilenvcenes évek óta megkerülhetetlen szereplője a székelyföldi, erdélyi és romániai politikának. Kapott már hideget-meleget, de bírja a kritikát. Egyebek közt arról faggattuk, hogy nála miért nem kopogtatott még a DNA, mit remél az idei választásoktól, illetve milyen a viszonya az udvarhelyi polgármesterrel, a Fidesszel, valamint hogy mi változhat az eddigi kis lépések politikájához képest. Nagyinterjú Verestóy Attilával...
– Sokan azt mondják – én is többször leírtam –, hogy politikai szerepét Ön kiválóan tudta saját gazdagodására is használni…
– Addig, amíg a törvény megengedte, gazdasági érdekeltségeket is felvállaltam, építettem ki. Volt, ami nem volt eredményes, volt, ami az volt. Viszont bármilyen vállalkozásomat fokozott figyelem kísérte az állami ellenőrző szervek részéről. Egyik legsikeresebb vállalkozásomat, amit el is kellett adnom, mert politikai nyomást éreztem – azt, hogy nem engedi a közeg, amiben élünk –, megléte alatt évente tizenhét állami ellenőrzés lepte meg, közben a másik három konkurens vállalatnál összesen kettő volt. Ilyen körülmények között nehéz volt építkezni, de lehetett. Nagyon sok olyan magyar vállalkozó volt és van, aki sikeres és megfelelő anyagi feltételeket teremtett. Tegye mindenki azt, amit én is teszek, s akkor talán sokkal jobb lesz ez a mi kis világunk.
Jelenleg a vagyonnyilatkozatok nyilvánosak, és az is, hogy ki mire használja megteremtett pénzét. Nem azt mondom, hogy ugyanúgy kell követni a példámat, de a vagyonnyilatkozatokból kiderül, hogy bár én nem Székelyföldön teremtek jövedelmet, a megteremtett bevételem több mint nyolcvan százalékát közcélra itt fordítom. Alapítványra, a sportmozgalom támogatására, közösségi és egyházi támogatásra. Tegye ezt mindenki megteremtett jövedelmének legalább egy tizedével.
– Nagyságrendet mondana?
– Több százezer eurót fordítok közcélra.
– Egyre gyakoribbak az ügyészségi eljárások RMDSZ-es magyar tisztségviselők ellen. Ön nem számol további eljárásokkal?
– Úgy vélem, járulékos veszteségként mi is számolhatunk azzal, hogy az ügyészség csapkodó és ide-oda kapkodó szelekciója minket sem kerül ki. Félek attól, hogy szelektíven, torzítva, a tényeket messze nem tekintetbe véve indulnak vagy indulhatnak olyan eljárások, amelyek megalapozottsága kétséges.
– Számít arra, hogy akár Ön ellen is?
– Ellenem nincs miért. Nem foglalkoztam soha közpénzzel. Nem voltam olyan helyzetben, hogy közpénzekről döntsek. Hosszú évek óta nagyon jól tudom, hogy engem megfigyelnek.
– Nem azért lehet úgymond „védettsége”, mert a Román Hírszerző Szolgálatot felügyelő parlamenti bizottságnak is tagja?
– Ez kétirányú utca, ugyanis aki a titkosszolgálatokat ellenőrző bizottságban benne van, az óhatatlanul tudomásul veszi, hogy a megfigyelés rá is kiterjed. Két évig hivatalosan lehallgattak, amire akkor derült fény, amikor aláíratták velem, hogy vegyem tudomásul, hogy lehallgattak. Ennek oka az volt, hogy a politikai egyezségek során olyan feladatot kaptam, hogy a romániai költségvetésnél alakítsunk ki olyan megoldást, hogy az általunk képviselt magyar közösségek, önkormányzatok megfelelő költségvetési támogatást kapjanak. Az ügyészség által megfogalmazott vád az volt, hogy én így diszkrimináltam a magyar községek és adminisztráció javára a román adminisztrációjú polgármesteri hivatalokkal szemben. Mert feltételül szabtam – írja a jegyzőkönyv –, hogy csak akkor szavazzuk meg a költségvetést, ha a magyar adminisztrációk megfelelő anyagi támogatásban részesülnek. Hosszú idő kellett elteljen, és sok meghallgatást kellett elszenvednem, amíg kétségtelenül sikerült bebizonyítani, hogy ez járt nekünk.
– Az eddigi kis lépések politikája nem vezet átütő eredményre. A törvénykodifikációk megtörténtek ugyan, de betartatni nagyon nehéz. Mi változhat? A jelöltek nagy része nem cserélődött ki. Mitől lesz erősebb az RMDSZ?
– Kétségtelen, hogy az RMDSZ állandóan megújuló politikai szervezet, hiszen volt ereje jelöltjeinek több mint felét cserélni, miközben a nyugati demokráciákban általában húsz-huszonöt százalékos a mandátumonkénti csere. Ezt a vádat nem tudom elfogadni. Az biztos, hogy az utóbbi egy-két évben határozott csökkenését lehetett látni annak a politikai erőnek, amivel az RMDSZ-nek potenciálisan rendelkeznie kellene.
– Ennek mi lehet az oka?
– A politikai belharc jegyeit látta nap mint nap a választópolgár, és abból lassan elege lett. Azt látta, hogy van két-három olyan magyar politikai erő, amely egymás ellen próbál valamit megoldani, ahelyett hogy közösen, összefogva együtt lépne fel a közösség érdekében. Ennek feltételét most megteremtettük. Ez az első olyan esztendő a kilencvenes évek nagy összefogása után, amikor ismét esély van egy nagy összefogás jegyében megmozdítani a magyarságot, és nem olyan arányban, mint az országos átlag, hanem jóval nagyobb arányban. Ha ez megtörténik, annak következményei szerintem beláthatatlanul pozitívak lesznek a magyar közösség számára. Ha sikerül megmozdítani a magyarságot, akkor nem az ötszázalékos küszöb körüli eredmény várható, minőségi áttörést valósíthatunk meg, ha a hat, hat és fél százalék fölé tudjuk emelni a választási eredményeket.
Látszik a valós esélye annak, hogy a Romániai politikai belharc következményeként két nagyobb tömb alakíthat ki egy-egy negyven, negyvenvalahány százalékos jelenléti arányt a következő parlamentben. Ha mi öt százalék körül leragadunk, akkor beállunk egy sorba, ahol nem mi leszünk az élen, ha viszont hat százalék fölött sikerül teljesíteni, akkor annak több következménye is lehet. Az egyik az, hogy a nagy pártok után mi következünk, a másik az, hogy egy ilyen aránynál a különösen nacionalista pártok közül többet ki lehet szorítani a parlamentből.
– Ön ideális viszonyokról beszél, miközben a mai reálpolitika azt sugallja, hogy csak az erő számít a romániai belpolitikában, a román politikum már csak így működik. Vagy Ön ezt másképp látja?
– Én úgy látom, hogy a nemzeti ügy megoldása nem egy nulla összegű játék, és ezt bizonyítja a valóság, ha kicsit átlépjük az országhatárt. Ezt viszont itt megértetni a román politikummal csak akkor lehet, ha a romániai közhangulat is felfogja és támogatja. Óriási a változás ebből a szempontból, de még nem elég. A román közhangulatra – annak ellenére, hogy a média sok mindent tesz azért, hogy lerombolja – nem jellemző a magyargyűlölet. Nem jutottunk még el a magyarság megbecsüléséig és szeretetéig, de a tiszteletet már ki lehetett vívni. Ez az alapja a következő lépéseknek. Ez valójában a pozitív, konstruktív erő megmutatása, és ez lehetséges.
Első lépésként sikerült egyezséget megvalósítani a polgári párttal, ez egy nagyon fontos első lépés volt. Ezt követte a második lépés, aminek kialakításában józan magyar politikai vezetők jelentős szerepet játszottak. Féltem, hogy független jelöltek indulnak. Erről konkrét egyeztetés volt, és örülök, hogy végül nem történik meg.
– Jól érzékelem, hogy 2016-ban valamiféle hárompárti, konszenzusos érdekképviseletet vizionál a romániai magyarságnak?
– Volt idő, még a kilencvenes évek elején, amikor éppen Toró Tiborral értettem egyet abban, hogy a belső választások jegyében kell az RMDSZ-t kialakítani. Most ez az egyetlen esély.
– Apropó, kampány. Itt van a „botrányos óriásplakátok” ügye. Erről Önnek mi a véleménye?
– Egy jó figyelemfelkeltés volt, akkor is, ha tartalmilag vitatkozhatunk vele.
– Ön vitatkozott vele? Mivel győzték meg?
– Vitatkoztam vele, természetesen. Mint minden sarkításban, ebben is van támadási felület. De kiemel egy olyan dolgot, amire a közfigyelmet fel kellett hívni. Ha csak a puszta számokat nézzük: lehet, vitatható, hogy teljes egészében mi tartjuk el Bukarestet, de az tény, hogy az itteni emberek tisztességesebb és jobb adózók, mint a Kárpátokon túliak. És ezt valahol meg kellett mutatni. Ha már állandóan vitatják az állammal szembeni lojalitást, akkor itt látszik, hogy kik a lojálisak és a kevésbé lojálisak a román államot támogató, adózó polgárok szemszögéből. Mert az egyik legfontosabb szempont nem az, hogy hányszor énekeljük el a himnuszt egy rendezvényen, hanem az, hogy tisztességgel befizetjük-e az adót. Ez szerintem sokkal fontosabb tényező. Erre hívta fel a figyelmet ez a kis plakátháború.
– Sikeresnek tartja?
– Szükségesnek tartom.
– Milyen a viszonya a némileg független és önjáró udvarhelyi polgármesterrel, Gálfi Árpáddal?
– Többször találkoztunk, és úgy érzem, együtt tudunk dolgozni, mert mindkettőnknek fontos Udvarhely jövője, a város fejlődése. Azt szeretném, ha sikerülne néhány fontos projektben egyesíteni eszközeinket (például ipari park, terelőút), olyan életképes, megvalósítható tervek kellenének, amelyekhez Bukarestből megfelelő finanszírozást tudunk szerezni. Ahogy például a Kipi-Kopi óvoda építéséhez is sikerült több mint ötmillió lej kormánypénzt hozzátenni.
– Hosszú ideig az RMDSZ-nek nem volt jó kapcsolata a Fidesszel. Mi az, ami változott, és miért?
– Változott mind a két politikai erő filozófiája. A Fidesz végül is belátta, hogy az RMDSZ körül valósítható meg az a magyar összefogás, amit évekkel ezelőtt úgy látott, alternatívaként kell megfogalmazni az RMDSZ-szel szemben. Ez egy óriási előrelépés. És ehhez arra is szükség volt, hogy most arról beszéljünk, nem RMDSZ-listára kérjük a választók szavazatát, hanem az összefogás listájára, a magyar listára.
Életrajzi adatok
Verestóy Attila Székelyudvarhelyen született 1954. március 1-jén. A Bukaresti Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karán diplomázott 1978-ban. 1994-ben fejezte be tanulmányait a bukaresti Nemzeti Védelmi Kollégiumban (Colegiul Național de Apărare), ezt követően a németországi George C. Marshall Stratégiai Tudományok Kollégiumában tanult. 1999-ben a Bukaresti Műszaki Tudományegyetem szervetlen kémia és környezetvédelem szakán doktori címet szerez. Gyakorlómérnökként kezd dolgozni 1978-ban, előbb a gyergyószentmiklósi Mecanica üzemben, majd a székelyudvarhelyi Gábor Áronban. 1980-tól tanársegéd a Bukaresti Műszaki Tudományegyetem vegyészmérnöki karán, majd ’83-tól ’89-ig a Bukaresti Szervetlen Vegyipari Kutatóintézet tudományos kutatója. 1990 januárjától a Nemzeti Megmentési Front tanácsosa, Király Károly alelnök irodája szakértőcsoportjának tagja. 1990 óta Hargita megye RMDSZ-szenátora, 2004-től az RMDSZ szenátusi frakciójának vezetője, és néhány év megszakítással 1997 óta az udvarhelyszéki területi RMDSZ elnöke. Verestóy Attila alapítója, elnöke és főtámogatója a Székelyudvarhelyi Kézilabda Club (SZKC), valamint a Dr. Verestóy Attila Alapítványnak. Nős, egy gyereke és két unokája van.
Szőke László
Székelyhon.ro

Sokaknál kiverte a biztosítékot a Verestóy-interjúnk
A Verestóy Attila RMDSZ-szenátorral készült interjú november 9-én jelent meg az Udvarhelyi Híradóban és a Székelyhonon. A beszélgetésben elhangzottak sokakban visszatetszést szültek, olyan visszajelzéseket is kaptunk, melyek szerint lapunk „alányalt” a szenátornak, de olyan kritika is érkezett, hogy biztosan „megvettek kilóra”.
Tőkés László európai parlamenti képviselő és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke így reagált az udvarhelyszéki szenátor által mondottakra:
– Verestóy Attila a román szenátus „örökös tagjaként”, az RMDSZ neptuni önfeladó politikája folytonosságának jelképes alakjaként, az RMDSZ-ben megtestesülő posztkommunista magyar egypártrendszer kizárólagosságának erőfölényével elégedetten dörzsöli a kezét amiatt, hogy az opportunista és politikai asszimiláns Magyar Polgári Pártot, élén a „spágavezér” Biró Zsolt elnökkel sikerült bekebelezniük és ezáltal semlegesíteniük; a nemzeti oldal megosztása által perifériára szorított és román, valamint magyar hatalmi segédlettel legyűrt, elvhű és autonomista Erdélyi Magyar Néppártot pedig a demokratikus választási versenyből eliminálniuk. Ezek után már csak egyetlen magyar kakas kukorékol a szemétdombon, éspedig a magyar nemzeti képviseletet kisajátító RMDSZ, melynek a négy megyére szabott „Lex UDMR” által a román hatalom bejutást biztosít a parlamentbe. Verestóy szenátor ezt nevezi szépítőleg „magyar összefogásnak”, valamint az összefogás és egy „minőségi áttörés” „egyetlen esélyének”.
Verestóy Attila hazug módon „hazabeszél”, amikor „óriási előrelépésnek” minősíti a Fidesz erdélyi nemzetpolitikai irányváltását. E mögött valójában az áll, hogy a Fidesz rájött: nem kerülheti meg a román hatalomba beágyazódott RMDSZ-t, és nemzetközi, valamint Kárpát-medencei viszonylatban nem célszerű szembemennie sem a román szomszédaival, sem a romanofil RMDSZ-szel. Ezt a körülményt felismerve viszont a Markó–Kelemen–Verestóy-féle szövetség is készséggel domesztikálódott, és gazdát cserélve, a posztkommunista balliberális oldalról kész volt átállni a Fidesz–KDNP zsoldjába. Álságos hazugságbeszédét folytatva Verestóy ennek jegyében kéri a választók szavazatát „nem az RMDSZ-listára (…), hanem az összefogás listájára, a magyar listára” – fogalmazott Tőkés László.
Zakariás Zoltán, az EMNP országos alelnöke és megyei tanácsos is reagált Verestóy összefogás-propagandájára. „A parlamenti választásokon való indulásnak csak egyik részét képezi a lista, illetve az ott induló jelöltek, a másik része az üzenet: mit képviselnek, mit vállalnak fel. Az üzenet hitelességi problémával bír, hiszen 27 év után alig vagyunk közelebb az önrendelkezés intézményesüléséhez, mint a 90-es évek elején. Ma, amíg a sokáig kormányzásközelben lévő politikusok azzal riogatnak, hogy a különböző alkuk árán elért részeredmények megmaradása veszélyben van, ezáltal gyakorlatilag az eddigi politizálás zsákutca voltát ismerve el, addig például az autonómiastatútum-tervezet benyújtásával kapcsolatban mintha átvennék a 90-es évek eleji román retorikát: most nem időszerű. Ezt a hitelességi problémát nem lehet megoldani egy ugyancsak kétes hitelességű összefogás-propagandával.
A Néppárt a januári tárgyaláson ajánlotta az RMDSZ elnökének egy új, közös magyar párt megalakítását, amelynek jelöltjei hitelesek legyenek, minden szempontból feddhetetlen múlttal rendelkezzenek, és amely egy közösen felvállalt, a magyarság hosszú távú érdekeit képviselő programmal induljon neki a választásoknak. Ezt az ajánlatot nem fogadták el. Az összefogás nem valósult meg, és a törvény az alternatív küszöbbel együtt csak egy magyar lista eredményességét teszi lehetővé. Ezért most van mindenütt egy RMDSZ-lista, amelyen két megyében van egy-egy befutónak minősített MPP-jelölt. Ez ennyi, és nem több.”
A Fidesz és az RMDSZ ún. „barátkozásával” kapcsolatban Zakariás elmondta: „Az természetes, hogy a magyar kormány valamilyen szintig támogatja a magyar képviseletet a román parlamentben. Ugyanakkor jól tudjuk, hogy a jogaink érvényesítéséért és a megmaradásunkért folytatott mindennapi küzdelemben a parlamenti tevékenység csak egy részt képvisel. Az RMDSZ soha nem bírt a más véleményt is tiszteletben tartó integrátor tulajdonsággal. Bízunk benne, hogy a jövőben a valósághoz közelebb álló és sokkal hitelesebb is-is megoldás fog érvényesülni az RMDSZ által tulajdonképpen képviselt vagy-vagy helyett.”
Szőke László
Székelyhon.ro

Igazság több van, valóság csak egy
A rendszerváltás után Szőke László az Udvarhelyi Híradó, az ATI BETA Televízió és a Príma Rádió születésénél bábáskodott, majd Budapesten próbált szerencsét. Hazatelepedve ismét annak a lapnak lett a főszerkesztője, amelyet valamikor elindított. A sajtó közösségi erejéről, az önvédelemről és az ideológiamentes újságírásról beszélgettünk.
– Az erdélyi magyar médiában elsősorban az udvarhelyi alvilággal folytatott hadakozásaid kapcsán ismernek. Hogyan kezdődött ez a nem éppen szokványos tényfeltáró munka?
– Elég nagy baj az, hogy csak ezzel lettem ismert. A székelyföldi „médiacsinálásban” rendkívüli érdemeim vannak (kacagni kéretik!): én alapoztam meg az első magántőkéből létrehozott székelyföldi helyi lap jövőjét, az Udvarhelyi Híradót 1990 és 1993 között. Utána az ATI-BETA Televízió létrehozásában vettem részt, amelyben több pénz volt, mint az akkori egész erdélyi magyar nyelvű médiában összesen. Szakmailag főszerkesztőként én irányítottam az első magyar nyelvű kereskedelmi rádió születését, a Príma Rádiót. Ez akkor is így van, ha az emlékek és érdemek az idő múlásával megszépülnek. Csak nyomokban jegyzi az erdélyi magyar sajtótörténet azt is, hogy az első és a második vidéki magyar újságíróképzést is én szerveztem. Igaz, Székelyudvarhelyen, ami, ugye, csak egyesek álmában volt/lehetett a székely főváros.
– Sok újságolvasó ember számára Szőke László mégis az az újságíró, aki szeretne kitakarítani egy székely várost a közveszélyt jelentő alvilági figuráktól.
– Olyan egyszerű vagyok, mint egy faék, ezért a 2010-es színrelépésemre, ismertségemre úgy tekinteni, mint valami „tényfeltáró újságíró” születésére – aki veszett harcot folytatna bármiféle alvilággal – lehet ugyan, de balgaság. Úgy lettem székely Zorró, hogy utaztam a HÉV-en Magyarországon, és egyszer csak fölhívott telefonon egy udvarhelyi kopasz (aztán több is) valami ártatlan blogbejegyzés kapcsán, és közölte velem, kiirtja a családom. Kíváncsi lettem, mi történhetett 2002 és 2010 között Székelyudvarhelyen, hogy valaki ilyen bátorságra vetemedett. 2002-ben költöztem ugyanis Magyarországra: akkor fogalmazódott meg bennem a felismerés, hogy számomra nem kihívás újabb médiavállalkozás részese lenni Udvarhelyen. Szintet akartam ugrani.
– Alig ismerek olyan erdélyi újságírót, akinek fegyverviselési engedélye van. Újságírónak valóban fontos ez a fajta önvédelem?
– Öreg hiba. Minden újságírónak, akit fizikai bántalmazással fenyegetnek, kellene legyen minimum önvédelmi fegyvere. Tekintettel arra, hogy fizikumomat tekintve gyenge átmenet vagyok Speedy Gonzales és Arnold Schwarzenegger között – előbbi javára –, nekem a fegyver biztonságérzetet ad, hogy meg tudom védeni magam. Nyilván nem így van, mint ahogy erről most már videofelvétel is tanúskodik egy tavalyi „próbálkozásnak” köszönhetően. De nem én kerültem kórházba, és ez már hozzájárulhat a világbékéhez…
– Hogyan látod az igazságszolgáltatás működését? Amikor újságíróként befejezel egy tényfeltáró cikket, a rendőrség, az ügyészség és a bíróság mennyire veszi komolyan feladatát?
– A román igazságszolgáltatás egy vicc. A bíróságon minden ügy saját életet él, ahol a valóságot és a tényeket leszámítva minden számít. Ennek ellenére ezt elfogadom, pontosabban tudomásul veszem ugyanúgy, mint azt, hogy tőlem függetlenül minden reggel felkel és lenyugszik a nap. Azzal együtt, hogy például sajtópereket veszíthetek. Ez a szakmai kockázat, a „riscul meseriei”, ahogy a román mondja. Tetszettem volna virágárus fiúnak menni, de nem mentem.
– Motoros balesetedből szinte a csodával határos módon épültél fel. A történet mennyire volt fordulópont az életedben?
– Mint utólag kiderült, az orvosi konzílium öt tagjából négy levágta volna a lábam. Egyikük nem, és ezért van lábam. Olyan amilyen, de van. Az biztos, hogy a baleset óta minden nap öröm. Túléltem, s örülök neki. És kitágult a világ, most már azt is tudom, milyen mozgássérültnek lenni. Tulajdonképpen több lettem…
– Újságíróként Székelyudvarhelyről indultál, és a budapesti évek után szülővárosodba tértél haza. A mai erdélyi újságírásban ritka jelenség az, hogy valaki a sokkal több lehetőséggel kecsegtető Budapestről visszatér Erdélybe...
– Megrögzött lokálpatrióta vagyok. Ma még úgy érzem, hozzá tudok tenni ehhez a közösséghez, hozzá tudok járulni ahhoz, hogy visszatérjen a félelem és a közömbösség miatt elveszített vitakultúra a helyi nyilvánosságba. Tabumentes közbeszédet és közösséget szeretnék, amelyet az egymásnak feszülő érdekellentétek és azok meg- vagy feloldása visz előre. Igazság ugyanis több van, a valóságból csak egy. Igaz, attól tartok kicsit, hogy felismerem-e időben, ha inkább rombolok már, mint építek. Mindenkinek lehetnek fóbiái. Szakmai értelemben nekem kihívás, hogy egy helyi lappal, például az Udvarhelyi Híradóval, vissza tudjuk-e lopni magunkat az olvasók szívébe, azaz a postaládákba. Persze, sokan nem a szívükkel olvasnak, de nekem elégtétel lenne, ha sikerülne visszacsempészni magunkat oda, ahol egykor a 90-es évek végén volt a lap – előfizetők, beágyazottság, elfogadottság szempontjából. Az enyém–érzetet nem lehet überelni semmivel. Többismeretlenes egyenlet ugyan, de ez nem a Facebooktól vagy a Google-től függ. A ház előtt, a kispadon ülő szomszédot – aki mindent lát-hall – nem lehet lecserélni, legfeljebb a hozzá vezető és a tőle terjedő helyi hír, pletyka útját. De utóbbi csak technikai, technológiai kérdés, nem tartalmi. Ezért vagyok viszonylag nyugodt…
– Hogyan látod az erdélyi magyar média helyzetét? Nehezebb helyzetben van, mint a rendszerváltás utáni útkeresés időszakában?
– Nem nehezebb. Más. És ez nem regionális-kulturális, netán nemzetiségi, hanem szakmai szemlélet szerint jelent mást. Tekintettel arra, hogy én az aktív újságírásban hiszek, egyúttal abban is, hogy a meg nem írt cikk is a nyilvánosság „hatalmának” része. Az alvilággal kapcsolatos munkám során többször történt meg, hogy egy probléma mindenki számára kedvezően oldódott meg attól, hogy bizonyos dolgokat nem írtam meg. Szarházinak tartom azt a firkászt, aki holmi Pulitzer-díj reményében nincs tekintettel arra, hogy a nagy alkotása után mi történik a cikkében szereplő emberekkel. Problémát, jelenséget nem lehet úgy kezelni, hogy nem vagy tekintettel azokra, akik hozzásegítettek annak feltárásához, azaz személy szerint érintettek. Számomra ez etikai kérdés, ezért vagyok kritikus például azzal az egyoldalúsággal, ahogyan a magyarországi és az erdélyi Átlátszó portál dolgoz fel témákat. Ideológiai és világnézeti szűrön keresztül vizsgálni olyan kérdéseket vagy jelenségeket, amelyeknek nem igazán van köze ideológiához, szerintem kontraproduktív – legalábbis a közösség, a társadalom szempontjából. Ha a pusztán szemlélő(dő) újságírói üzemmód paradigmaváltása megtörténik, akkor értékes lehet a sok haszontalan információ szűrésének képessége, feladata is: értékké válhat a hasznos és a haszontalan információk közti szelekció, azaz maga a szubjektív szűrő és súlyozás. Értékesítésre alkalmas „termék” születhet azzal is, hogy kiszűrjük a megismerésre méltánytalan tartalmakat. Nyilván, ez bizalom és hitelesség kérdése is, de ezért már jobb helyeken fizetnek, miként engem is Magyarországon.
– Sokat beszélünk a sajtó függetlenségéről. Vajon létezhet-e egyáltalán független magyar sajtó?
– Vajon mi a függetlenség? Attól a felismeréstől kezdve, hogy az újságírói szemlélet csak szubjektív lehet, már maga a kérdésfelvetés is komolytalan. Kitől, mitől független újságírásról vagy újságíróról beszélünk? Na, ezt tekintem én politikailag korrekt semmitmondásnak.
– A nyomtatott lapok napjai meg vannak számlálva, legalábbis ez a közvélekedés. Nem félsz a teljes átmenettől, amikor csak interneten lehet majd lapjainkat böngészni?
– Dehogy vannak megszámlálva, csak másként kell működni. Egy lapkiadó eddigi szolgáltatása véget ért azzal, hogy betette a postaládába a kinyomtatott újságot. Ma már ez nem elég, bővíteni kell a szolgáltatások tárházát. Nem elég csak a kinyomtatott szó. És személyre szabott tartalomszolgáltatásra van szükség. Eljön az idő, hogy minden olvasó eltérő terméket fog kapni ugyanattól a (tartalom)szolgáltatótól. És persze kevesebb ego, több szakma és fogyasztó iránti alázat kell.
– Hogyan éled hétköznapjaid, amikor éppen nem újságírással, lapszerkesztéssel foglalkozol?
– Nem szívesen beszélek erről, amúgy is jobban tudják mindazok, akik ismernek. Összefoglalva, lélekben (is!) motoros vagyok, figyelek az útra és arra, hogy a velem utazók lehetőleg ne sérüljenek, s örülök annak, ha a közelemben lévőknek is szerezhet némi örömöt ez a közös utazás. És kocapecás lettem. Találtam erre alkalmas horgásztavat és olyan csalikat, amelyektől a halak egyszerűen felkúsznak a horogra – a fiam nagy örömére is.
– Ha újrakezdhetnéd, mennyire döntenél ismét a sajtó mellett? Jó szívvel ajánlanád ezt a szakmát ma induló erdélyi magyar fiataloknak?
– Engem a szakma választott. Újságíró is úgy lettem, hogy 1990-ben az autóbuszállomáson megszólított egy akkori lap- és nyomdatulajdonos, hogy nem írnék-e újságot. Belementem, egymásra találtunk, szeretem, minden hülyeségével együtt. Újságírónak lenni jó, de csak akkor, ha nem munkaként, hanem életformaként tudjuk elfogadni. Különben favágás, rutin és szócséplés lesz belőle.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

A helyi újságírók védelmében
Divatja van nálunk annak, hogy ekézzük a helyi újságírókat. Mi volnánk azok, akik nem vagyunk elég bátrak megírni az évtized helyi botrányait, mi lennénk azok, akikről mindent el lehet mondani, ha egy helyi potentátot nem úgy „készítünk” ki, ahogyan azt például a nyugati, magyarországi médiában olvasni lehet, netán látni az amerikai filmekben.
Az erdélyi, székelyföldi magyar újságíró az eddigi 27 év alatt kialakult sztereotípia szerint mind-mind be van kötve valamelyik párthoz vagy gazdasági érdekcsoporthoz, mindig megmondják neki, hogy mit írhat meg s mit nem, sőt gyakran hangzik el az is, hogy előszeretettel cenzúrázzák is őket, tehát nem csak az öncenzúra miatt nem írnak Pulitzer-díjra alkalmas leleplező cikkeket. Na persze…
Csakhogy teljesen természetes, ha egy újságíró saját világnézete, értékrendje szerint rendelkezik valamilyen ideológiai nézettel is, mint ahogy az is helyénvaló, ha a neki munkát adó médiumot kiadó/tulajdonló vállalkozó, munkaadó értékrendjét is képviselnie kell, különben nem dolgozna éppen ott. Az viszont egy másik kérdés, hogy mi is mondható el a helyi sajtót birtokló vállalkozókról, tulajdonosokról, megbízott ügyvezetőkről, akik gyakran nézik karaktergyárnak az általuk vezetett médiumot, mellesleg kőbunkó (politikai) kóklerek, netán fehérgalléros bűnözők. De ők diszponálnak, diszponáltak a helyi média tartalmi viszonyai fölött. És bizony többnyire nem szakmai, médiapaci szempontok érvényesülnek, hanem politikai vagy gazdasági érdekek, attól függően, hogy nevezett tulajdonosok, vállalkozók, kóklerek és fehérgallérosok napi érdeke mit kíván(t) meg. Ezt a rögvalóságot ugyan figyelmen kívül lehet hagyni akkor, amikor egy helyi újságíró alsójának a „tartalmát” vizsgáljuk, de ez „animáliára” (szándékos elírás!), ha úgy tetszik, kőbunkóságra vall.
És a székelyföldi helyi médiaviszonyokról elmesélek egy történetet annak illusztrálására, miről is beszélünk. Történik székely szent Udvarhelyen, hogy egy helyi médiamunkás cikket írt az évtized közvilágítási mutyijáról, amiben természetesen egy helyi oligarcha az érintett. Sajtóper született belőle, most is zajlik, csak az az apróság nem került eddig nyilvánosságra, hogy annak a lapnak az (immár egykori) ügyvezetője, ahol a cikk megjelent s ahol az újságíró is dolgozik, nos, az újságíró saját munkaadója fizette az újságírót perbe hívó oligarcha ügyvédjét, sőt ő maga üzleti kapcsolatban volt a saját alkalmazottját perelő vállalkozóval: éppen annak rádióját vásárolta meg. Egyéb kapcsolatokról most ne is beszéljünk.
Szóval, milyen agyament viszonyokra utal az, hogy saját újságírója ellen lép fel annak munkaadója ilyen-olyan mutyik, megállapodások miatt? Költői kérdés, de hiszi azt bárki is, hogy ez eddig nem volt gyakorlat? Hát az volt! A saját lapjaikban dolgozó médiamunkásokat úgy adták-vették, áldozták be- és fel a tulajdonosok vagy azok képviselői, mint a vásári majmokat. Az Udvarhelyi Híradónál és a kiadóhoz tartozó lapoknál ennek vége, de nem mindenki ilyen szerencsés…
Szőke László
Székelyhon.ro

Nem önfeladás, ha adunk románjainknak – és nem pofont!
Annak ellenére vélem igaznak a címben megfogalmazott állítást, hogy a székelyföldi románok udvarhelyi fórumán elhangzottak vérlázítóak. Nem csak a felszólalók, előadók rázzák egyre fokozottabban azt a bizonyos pofonfát, hanem felháborító maga az a tény is, hogy ezeken a magyarellenes és szélsőséges rendezvényeken részt vesznek a magyar megyék prefektusai is. Akik még csak kísérletet sem tesznek arra, hogy saját hülyeségeikkel szembesítsék a Dan Tanasă féléket, de legalább utalnának arra, hogy teljesen párhuzamos világot építenének a hazug üzenetek mellett, vagy éppen azoknak köszönhetően. De visszafogom magam, mert zsákutca az övék... Mondom is, hogy miért.
Tanasă szerint változni fog a helyzet Hargita és Kovászna megyében Azért harcolok, hogy Romániában betartsák az alkotmányt és a törvényt. Ezt csak azért, hogy bizonyítsam, nem vagyok tehetetlen – mondta Dan Tanasă szombaton a székelyföldi románok udvarhelyi fórumán, akit idefelé jövet igencsak felbosszantott, hogy magyar, székely zászlókat és „idétlen feliratokat” látott. Elismerem, nagyon nehéz kilépni abból az értelmezési tartományból, mely népszerű, divatos, zsigerből jönne és a másik ellenében határoz meg minket, azaz igencsak kényelmes. Márpedig téves út kizárólag az ellenféllel, ellenséggel(?) szemben meghatározni önmagunkat. És ez akkor is tévút, ha a „másik” oldal/fél ezt teszi – több mint egy évszázada.
Románok civil fóruma: érvényesültek a gyulafehérvári kiáltványban tett ígéretek A romániai magyar pártoknak és civil szervezeteknek címzett, az interetnikus kapcsolatok normalizálására vonatkozó határozatot fogadtak el szombaton Székelyudvarhelyen a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma közgyűlésének résztvevői.
Én nem vagyok a politikai korrektség (pc) vívmányainak megszállottja, az elhallgatás, szőnyeg alá söprés álságos, és nem is kenyerem. Mégis, ha többségben vagyunk, pozitívan kell diszkriminálnunk kisebbségeinket itt, Székelyföldön.
Akkor is, ha ezt ők (vagy bárki más) gyengeségnek tartaná, netán győzelemként élné meg. Akkor is, ha a román (nemzet)állam számára mi nemzetbiztonsági kockázatot jelentünk csak azért, mert magyarok/mások vagyunk. Kapjanak meg mindent, amit nem ellenünkben kérnek – tőlünk. Meggyőződésem, hogy nem lesznek többek, ha mi kevesebbek leszünk, és fordítva. Nemcsak lélekszámra gondolok most, hanem jogokra és mindarra, ami őshonos nemzetiségként a jussunk. Gesztusokat kell tennünk akkor is, ha emberöltői léptékben nem számíthatunk viszonzásra, ha szándékainkat félreértik – szervezett-tervezetten és készakarva. Nem miattuk, magunk miatt kell így eljárnunk, ha remélni akarjuk, hogy egyszer – a távoli jövőben – ez majd megtérül. Akkor lehet hitelesen érzékelni bármelyik kisebbség problémáit, ha azokat nem a többség, hanem maga az adott kisebbség fogalmazza meg. A többi csak intrika és szemfényvesztés.
Szőke László / Székelyhon.ro

Borboly: nem hiszek a feljelentésekben
Hargita Megye Tanácsának elnöke, Borboly Csaba levélben válaszolt Szőke László Borboly Csaba, a kondu(k)átor című jegyzetére. Az alábbiakban változtatások nélkül közöljük.
Székelyhon.ro, 2017. aug. 29.
Borboly Csaba, a konduk(á)tor
A Hargita megyei önkormányzat elnöke igencsak jelen van mindennapjainkban. Ha ma (vagy bármikor!) belépsz a Facebookra, elolvasod a Hargita megyei napilapokat és azok sms-rovatát, bekapcsolod a megyében elérhető, magyar nyelvű hírekkel jelentkező rádióadókat, nos, Borboly Csaba valósággal folyik ki belőlük.
Olyan kondukátorra tett szert személyében Hargita megye, aki – akár a konduktor – rendkívüli vezetői tulajdonságokkal bír: kitűnően vezeti a hülyeséget.
A saját nagyságáról, megvalósításairól, fáradhatatlan munkájáról szóló (ál- vagy fél)híreket. Itt van nekünk rögtön ez a varsági, útszélre hányt farönk-ügy, melyről született egy gyönyörű fotó és Facebook-bejegyzés, ahol Borboly megcsóválja billentyűzetét, hogy jaj, a sáncba hordott rönkök miatt omlanak az utak, a feltöltött vízelvezető árok miatt mossa alá az alapzatot a víz.
Szép. Csakhogy, mint hivatalban lévő kondukátor, minden eszköze megvan arra, hogy például feljelentést tegyen a hatóságoknál. Hogy kiderítse, ki termelhette ki a fát, és miért pont ott, az árokban pihennek a rönkök. Kezdeményezhetné a megoldást, de ezzel szemben születik egy Facebook-bejegyzés, majd egy sajtóközlemény. Legfeljebb. Hőn szeretett kondukátorunk hóttra-vakra jelentkezik be élőben Facebookon, de minimum fotódokumentál valami olyat, amit fénykép és bejegyzés nélkül is megoldhatna, vagy legalább tehetne egy-két megoldáshoz vezető lépést. Ehelyett születik egy Facebook-bejegyzés néhány lájkkal, és azzal el is van intézve. A probléma is. Hiszen a kondukátor, aki szerfölött nyitott a kommunikáció új útjaira, egyszóval született(?) Facebook-kommunikátor, mindenki előtt kibeszélte(!) a problémát, minek annak megoldásával is törődni?! Úgyis felejt a bunkó egyszeri, úgyis csak arra fog emlékezni, hogy a problémával foglalkozott hőn szeretett kondukátorunk. Ami igaz is, pontosan egy Facebook-bejegyzés, netán sajtóközlemény erejéig…
Kedves Borboly Csaba! Igaza lehet, nincs az az őrült és időmilliomos írástudó, aki az Ön grafo- és Facebook-mániáját érdemben tudná helyretenni, javítani, pontosítani, vitatni, netán törölni. A nagy számok törvénye alapján még akár eredményes is lehet az Ön önképcunamija. De nekem elegem van a jól vezető konduktorokból a megye élén, én már megelégednék holmi félvezetővel is, aki alacsonyabb hülyeség-paraméter mellett érdemi, összetettebb, netán bonyolultabb (áram)körökben is képes ellátni feladatát. Ha képzavar is, de olyan vezetőre lenne már szüksége Hargita megyének, aki nem kizárólag csak a vezetés kedvéért vezet (meg)…
Szőke László
„Nem szeretnék Szőke László úrral vitába keveredni, viszont megjegyeznék néhány dolgot. Nem hiszek a feljelentésekben! Számtalanban van részem és tudom, hogy az a munkát nem segíti, illetve szinte azt is mondhatnám, hogy ha mi magunk saját erőből nem vagyunk képesek bajainkból minél többet megbeszélni és megoldani, akkor az autonómia szó üres lózung marad. Pont ezért is gondolom, hogy ha csak lehet, ne a karhatalmi szerveknél keressük a megoldást az élet problémáira (ha nem bűnügyről van szó). Próbáljunk meg a vitás kérdéseink szinte mindegyikére megoldást találni, becsülettel és odafigyeléssel.
Az Ön által felhozott példa is ezt igazolja, mert a bejegyzésnek köszönhetően megoldódott a probléma.
Gyorsabb és eredményesebb volt, mintha feljelentést tettem volna. A Facebook és a többi közösségi oldal használata elengedhetetlen, mivel a lakosság ezeken az oldalakon keresztül IS érhető el.
Természetesen továbbra is a személyes találkozásokat, helyszíni megbeszéléseket és a formális üléseket sem hagyom ki. Azok is fontosak, minden kommunikációs csatorna fontos. Napjainkban a gyors és direkt üzenetek célravezetőbbek és nagyobb az igény rájuk.
Másik oka, amiért a saját felületeket használjuk, hogy így pontosan és időben le tudjuk hozni az új híreket, valamint így személyesebb is a kommunikáció és bárkinek bármilyen kérdése, javaslata van, direktben felteheti, megoszthatja.
Ezért kérem Önöket, a Székelyhon olvasóit, hogy bátran forduljanak hozzám, a Megyei Tanácshoz, ha problémájuk, kérdésük van! Találjunk megoldást közösen!”
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke / Székelyhon.ro

Székelyudvarhely városfejlesztési koncepciója: harminckét konkrét terv fogalmazódott meg
A Székelyudvarhely jövőképét érintő öt fejlesztési terület: a várost kikerülő északnyugati terelőút megépítése, a történelmi városközpont helyreállítása, a Székely Támadt-vár restaurálása és új funkciókkal való felruházása, a Küküllő-parti szabadidő- és sportcentrum létrehozása, valamint a Szejkefürdő fejlesztése.
„Ha nem tudjuk, hogy hová szeretnénk menni, bármelyik vonatra felülhetünk; de ha megérkeztünk, ne lepődjünk meg azon, hogy lehet, hogy rossz helyen vagyunk – olvashatjuk szinte minden menedzsmentkönyv soraiban. És ez a kijelentés nemcsak szervezetekre, hanem egy város fejlődésére, fejlődési irányvonalaira is igaz. Csak akkor lehet egy város mindennapjait értelmesen szervezni, ha megvannak azok a közép- és hosszú távú elképzelések, amelyek megvalósulását a mindennapi tevékenységek szolgálják, támogatják. A 2016 júniusában mandátumot nyert városvezetés fontos célként jelölte meg egy olyan városfejlesztési koncepció összeállítását, amely elsősorban ennek a városvezetésnek a választási ciklusára szól, de mindemellett hosszú távon is meghatározza Székelyudvarhely fejlődését” – áll a Szerethető Udvarhely címet viselő, hetvenöt oldalas tanulmány bevezetőjében, melyet az udvarhelyi polgármesteri hivatal megrendelésére készített a REGA Régiókutató Egyesület, Geréb László irányításával.
A kedd este tartott lakossági fórumon félszázan voltak kíváncsiak arra, hogy pontosan mit is tartalmaz a városfejlesi koncepció, hogyan készült el, miként állították föl a tanulmányban szereplő prioritásokat annak szerzői, a hivatal egyetértése mellett. Geréb László, a városfejlesztési tanulmányt készítő szakmai csoport vezetője hangsúlyozta, hogy ez még csak egy terv, most bocsátották közvitára, és a visszajelzések, észrevételek, kritikák alapján születhet meg a végleges változat.
Geréb azt emelte ki a lakossági fórumon bemutatott városfejlesztési elképzelés legfontosabb hozadékaként, hogy az egyáltalán megszülethetett, hisz így kiindulópontja lehet egy szélesebb körű együtt gondolkodásnak, mert van miből kiindulni.
A 2017-től 2020-ig terjedő cselekvési terv a tizenegy szakmai fókuszcsoport meghallgatása után alakult ki: a százöt konkrét javaslat harminc százaléka került be a fejlesztési koncepcióba; projektekre bontva összesen harminckét konkrét terv fogalmazódott meg.
Öt nagyberuházást tartalmaz a városfejlesztési koncepció: az északnyugati terelőút megépítését, a Szejkefürdő fejlesztését, a Székely Támadt-vár és környéke átalakítását, egy sportbázis és rekreációs központ létrehozását, valamint a városközpont helyreállítását.
Hozzászólásában Szász Zoltán, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének területi elnöke hiányolta az elitképzés kérdését a koncepcióból, de hosszan sorolta azokat a témákat is, melyeknek szerinte az oktatási stratégia részévé kellene válniuk. Szász azt kérte a városvezetéstől, hogy vegyék figyelembe az általa megfogalmazott alapelveket: ne szűnjön meg egyetlen iskola sem, minden iskola kapjon egyenlő esélyt, illetve biztosítsanak minden gyermeknek egyenlő esélyt az iskolaválasztásban is. Ilyés Ferenc, a MÜFT igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy szerinte nem ártana már végre valamiféle közösségi etikai kódexet összeállítani, de fontos lenne, ha a városfejlesztési elképzelésekben hangsúlyosabban szerepelne a tinédzserek szabadidős tevékenységének kérdése is.
Hozzászólásokban elhangzott az is, hogy a drogprevenciónak, a romakérdés kezelésének szintén helye van a városfejlesztési koncepcióban, miként nem ártana azon is elgondolkodni, hogy a város egy technológiai inkubátorházat hozzon létre. De a város feladata lehetne neves udvarhelyi elhunytjaink elhanyagolt sírjainak gondozása is, valamint a vasutat sem kéne teljesen mellőzni a város közlekedési stratégiájából.
A fórumot kezdeményező polgármesteri hivatal nevében megköszönték az észrevételeket, és felhívták a figyelmet arra, hogy a városháza honlapjáról letölthető városfejlesztési koncepcióhoz 2017. október 27-éig várják a hozzászólásokat, melyeket be lehet adni írásban a polgármesteri hivatal titkárságára, a REGA Egyesület székhelyére, de elektronikusan is elküldhetők a vélemények az office@regaprojekt.ro vagy a gereb.laszlo@regaprojekt.ro címre. Szőke László / Székelyhon.ro