"Székelyudvarhelyen egyelőre napi kétórás adással jelentkezik a város első magyar rádióadója, a Príma 1 Rádió, a 87,9 MHz-es ultrarövid hullámsávon, szept. 1-jétől napi 24 órában fog híreket, zenét, beszélgetéseket sugározni. Az adó 15 km-es körzetben fogható, vezetője Szőke László. /Bővül a hazai magyar média. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 8./"

Székelyudvarhelyen 1992-ben megalakult a UTV Kft. /Udvarhelyi TV/, amely sorra bekebelezte a kezdetleges tévés kábelhálózatokat. Hosszú Attila, egy jól menő cég, az Ati Kft. igazgatója megteremtette a konkurenciát Ati-Beta néven. Hamarosan majdnem annyi előfizetőjük lett mint az UTV-nek, az első évben elnyerték a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének szakmai díját. Erős volt a kettő között a rivalizálás. 1996-ban Hosszú Attila úgy döntött, hogy jelölteti magát szenátornak, ellenfele Verestóy Attila volt, akinek sógora birtokolta az UTV-t. Verestóy győzött, ezzel elindult az Anti-Beta a lejtőn. Több szakembere elhagyta, Győrfi György visszament Bukarestbe, Szőke László főszerkesztő-helyettest viszont kitették /aki azóta tragikus körülmények között meghalt/. 1998 februárjában azután váratlanul egyesült a két televízió Digitál 3 néven. A Digitál 3 lassan regionális médiabirodalommá nőtte ki magát, a szovátai kábeltévét is megszerezte. A Digitál s tulajdonosa megszabja, hogy mi kerülhet a képernyőre, Szász Jenő polgármestert például száműzte az adásokból. A tiltakozó közleményt aláíró újságírókat, munkatársakat eltávolították. /Lukács Csaba: Médiabotrány Udvarhelyen. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 5./

Székelyudvarhely város polgármesterének, alpolgármesterének, városi és megyei önkormányzati képviselőinek, valamint a magyar történelmi egyházak képviselőinek közös elhatározásával máj. 21-én megalakult a Csereháti Iskoláért Egyesület. Az egyesület célja, hogy a város lakosainak elvárása szerint a csereháti kisegítő iskola végső megoldásából nem maradhat ki Székelyudvarhely városa. A cél megvalósításához pénzintézeti számlaszámot nyitottak, hogy mindenki hozzájárulhasson a város e nagy gondjának megoldásához. A Csereháti Iskoláért Egyesület vezetőtanácsa: Szász Jenő polgármester az elnök, Kovács Sándor római katolikus főesperes az alelnök, Szőke László önkormányzati képviselő, a Csereháti Bizottság elnöke a titkár. A tagok: Sófalvi László alpolgármester, a városi RMDSZ elnöke, Hegyi Sándor református lelkész, Kedei József unitárius esperes, Derzsy András önkormányzati képviselő. /Felhívás. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 23./

Újabb hetilap próbaszáma látott napvilágot Székelyudvarhelyen, a Székely Szék című regionális hetilap. Kiadja az Impar Kft. Felelős kiadó: Molnos Zoltán, olvasószerkesztő: Kovács Ágnes. A próbaszámban Szőke László Az információcsonkítás manipulálás címen beszámolt a májusban történt tiltakozásról, amikor tíz újságíró közleményben tiltakozott a székelyudvarhelyi Digital 3 TV-nél kialakult áldatlan helyzet miatt. A Digital 3 például bojkottálta Szász Jenőt, a város polgármesterét. A tévé vezetősége válaszolt erre, mondván, nekik joguk van ehhez. A tiltakozó újságírók a MÚRE kivizsgálását kérte. A MÚRE roppant óvatoskodó közleményt adott ki helyszíni vizsgálatáról. A bojkottot a MÚRE is elfogadhatatlannak tartja. Az új hetilap hozta a Digital 3 TV vezetőtanácsa tagjának fényképét, aki nem más, Verestóy Attila szenátor. /Székely Szék (Székelyudvarhely), júl. 17-24./

Székelyudvarhely jelenlegi kulturális életét mutatta be Farkas Wellmann Endre. Egykoron nagyobb volt a könyvtár szerepe, állapította meg Györfi József, a városi könyvtár igazgatója. 1990-ben fordulat állt be, 18 000 könyv és folyóirat érkezett a könyvtárba, magyarországi adományként. Székelyudvarhely iskolaváros, 12 ezer diák tanul itt, az olvasóközönség háromnegyede közülük kerül ki. A város hetente kétszer megjelenő lapja az Udvarhelyi Híradó. Pintér D. István főszerkesztő megjegyezte, hogy kellően képzett művészeti szakíró híján lapja nem tudja alakítani a helyi kulturális életet. A Dr. Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Középiskola a Művelődési Házzal közösen évente zenei hetet rendez Bárdos Lajos Fesztivál néven. A város képzőművészeti életének az Udvar alkotócsoportról kell beszélni, Bíró Gábor festőművész asztaltársaságáról /Bencze László, Lakatos Gabriella, Öllerer András, Siklódi Zsolt grafikusművészek/. A Zepeczaner Jenő vezette Haáz Rezső Múzeumban képzőművészeti kiállítások, történésztalálkozók zajlottak. Jelentős múzeum mellett működő képtár. A Székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtárat Róth András történész vezeti, Erdély egyik legpatinásabb könyvgyűjteménye. 1996 decemberében alakult meg az Alterego Irodalmi Kör és folyóirat. Az Alterego lapnak végül 1997-ben csak négy száma jelent meg. 1997 szeptemberében szólalt meg Székelyudvarhely első rádióállomása, a Príma, főszerkesztője Szőke László. Aktív közösségformáló ereje van az Udvarhelyi Fiatal Fórumnak /UFF/, elnöke Nagy Pál. Elsődleges céljuk kulturális-szórakoztató programok szervezése. - Baloga Sándor, a Székelyudvarhelyen működő Digital 3 TV stúdióvezetője ellentmondásosnak látja a kábeltévék szerepét a kulturális élet alakításában. - A régi rendszerben minden kulturális esemény a városi Művelődési Ház szervezésében zajlott, állapította meg Kolozsi B. Ilona szakirányító. Manapság sokminden megváltozott. A színházak ritkán jönnek el, amatőrök és magyarországi együttesek is föllépnek, de csekély az érdeklődés. Rendszeresen szerveznek kiállításokat. /Farkas Wellmann Endre: Kábel vagy kultúra. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 21./

Új hetilap látott napvilágot, néhány próbaszám után aug. 21-én jelent meg az első "hivatalos" száma a 16 oldalas Udvarhely Szék /Székelyudvarhely/ hetilapnak, az Impar Kft. gondozásában. Molnos Zoltán, Szőke László, Majla Sándor, Fosztó Zoltán és Majorossy Géza az ismertebb közreműködők. Ugyancsak újdonság az Elit Magazin /Marosvásárhely/ "független, kéthetenként megjelenő közéleti lap", bulvárlap, jellemzi az új lapokat ismertető D. L. /Dénes László/. Suba Júlia a főszerkesztő, a munkatársi gárdából a költő Vitus K. György neve ismert. Ötödik évfolyamába lépett a Tabu Magazin /Marosvásárhely/. /D. L. /Dénes László/: Nő a fű a sajtóprérin. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 8./

A csereháti iskola építkezési engedélyének meghosszabbítási perét elveszítette Székelyudvarhely Bukarestben. Borbély László államtitkár a tárgyalás előtt egy nappal írta alá azt a dokumentumot, melyre a Szeplőtelen Szív apácarend jogi képviselete alapozott, és amellyel nyert a tárgyaláson. Borbély László, az RMDSZ színeiben lett kormánytisztviselő, azután írta alá az általunk is mellékelt dokumentumot, miután lezajlott a találkozó a minisztériumban Székelyudvarhely képviselete, valamint a Szeplőtelen Szív görög-katolikus kongregáció érdekeit képviselők között. Ott ígéretet tett Szász Jenő polgármesternek: nem ír alá semmi olyat, ami a bírósági tárgyalás átpolitizálását jelenthetné. Nem így történt. Kérdés, hogy lehet-e egy valamilyen szempontból kisebbségi érdeket feláldozni a többségi érdekekért. Marad a kérdésfelvetés akkor is, ha a többséget a romániai magyarság, a kisebbséget pedig a még utolsó, majdnem száz százalékosan magyar Székelyudvarhely város jelenti. Bár érthető, hogy az RMDSZ politikájának a csereháti kérdés csupán egy kérdés, Udvarhely számára sok tekintetben a kérdést jelenti. A Szeplőtelen Szív kongregáció ugyanis teljesen kizárja az önkormányzattal való együttműködést, valamint kisegítő iskola helyett árvaházat akar működtetni az épületben, ami nem felel meg a területbérbeadási szerződésben foglaltaknak, melyben a román görög- katolikus apácarend érdekeit képviselő ARIS INDUSTRIE Rt., valamint az udvarhelyi polgármesteri hivatal megállapodott. Az önkormányzat azzal tudta ez idáig befagyasztani a megállíthatatlant, hogy az alapperben (a területbérbeadási szerződés megszegésének kérdésében) születendő végleges bírósági döntésig a csereháti kisegítő iskola építése fel volt függesztve. Ugyanis ez az egyetlen olyan adminisztratív döntés, melyben nem lehet megkerülni az önkormányzatot. A sors, vagy a politika (?) fintora, hogy éppen egy RMDSZ államtitkár kézjegye miatt veszítette el utolsó aduját az utolsó, 98 százalékban magyarlakta romániai város. /Szőke László: Feláldozta-e Udvarhelyet az RMDSZ? = Udvarhely Szék (Székelyudvarhely), jún. 18./

Súlyos incidens történt júl. 8-án Székelyudvarhelyen, ahol a helyi tanács szervezésében zajló Polgári estek nyilvános rendezvénysorozatának meghívottjaként részt vevő Csoóri Sándort, az MVSZ elnökét figyelte a titkosszolgálat. A rendezvény végén, a helyi tanács épületéből kilépve lettek figyelmesek egy Dacia furgonra, mely közvetlenül az épület előtt parkolt. Úgy látták, hogy a furgon rakteréből valaki videokamerával felvette az épületből kilépőket. Ekkor mintegy 30-50 ember vette körül a furgont és megakadályozta, hogy elhajtson. A kocsi vezetőjétől azt követelték, nyissa ki a furgon zárt részét. Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester azonnal írásban értesítette az ügyészséget, s kérte, vizsgálják át a tiltott helyen parkoló, gyanús gépkocsit. Időközben a Román Hírszerző Szolgálat helyi vezetője is a helyszínre érkezett. Elismerte, hogy a titkosszolgálat gépkocsijáról van szó, de katonai titokra hivatkozva elutasította a zárt raktér kinyitását. Egyben arra figyelmeztette az ottlévőket, hogy a titkosszolgálati akció akadályozása törvénybe ütköző cselekedet. - A Polgári estek nyilvános rendezvénysorozatnak korábban vendége volt Dávid Ibolya magyar igazságügyi miniszter is. /Lehallgatási botrány Székelyudvarhelyen Titkosszolgálati megfigyelés alá vonták Csoóri Sándor MVSZ-elnököt. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./ A Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ vizsgálatot folytat a székelyudvarhelyi incidens ügyében - közölte Ovidiu Iordache, a SRI szóvivője. /Kivizsgálják az incidenst. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./ Júl. 8-án a rendezvényről távozó résztvevők gyanús fényjeleket észleltek a közelben parkoló gépkocsi zárt rakteréből. Valaki videofelvételeket készített a kocsiból, ezért néhány személy a jármű elé ülve megakadályozta, hogy azzal a gépkocsivezető eltávozzon. Szász Jenő polgármester értesítette a rendőrséget a tilosban parkoló gépkocsiról, majd kérte a főügyészt, hogy vizsgálják át a gyanús gépjárművet. Az ügyészség átkutatási parancsot bocsátott ki, amely viszont a vonatkozó törvények szerint csupán másnap (júl. 9-én) alkalmazható. A helyszínre kiszállt a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) helyi vezetője. Szőke László újságíró szerint Orbán Árpád, a polgármesteri hivatal alkalmazottja, SRI-vezetőkkel folytatott tárgyalásaira hivatkozva tájékoztatta a jelenlévőket, hogy titkosszolgálati akcióról van szó, amelynek akadályozása törvénybe ütköző. Ezt követően - július 9-én reggel 5 órakor - a jelenlévők szétoszlottak, feloldva a polgári engedetlenség spontán megnyilatkozása nyomán létrejött blokádot. A gyanús gépkocsi távozását megakadályozó személyek ellen - újságírók szerint - bűnvádi feljelentés készül a hatóság munkájának akadályozása címén. Verestóy Attila Hargita megyei szenátor, a Román Hírszerző Szolgálat tevékenységét felügyelő parlamenti bizottság tagja az eset kapcsán kihallgatást kért a SRI igazgatójától. /A VET Sajtószolgálatának tájékoztatása a július 8-9-i székelyudvarhelyi incidensről. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 12./

"Több értelmiségi /köztük papok, orvosok/ nyilatkozatban tiltakozott amiatt, hogy Bardóczy Csabát, felfüggesztett megyei önkormányzati képviselőt a Székelyudvarhelyi Bíróság, majd a Csíkszeredai Törvényszék a Cserehát-épületbe való erőszakos behatolás (magánlaksértés) vádjával 2 év börtönbüntetésre, 4 év felfüggesztéssel ítélte el. Bukaresti nyomásra a megyei főügyész kénytelen volt fellebbezni a Marosvásárhelyi Táblabírósághoz. Az utolsó tárgyalást április 12-re jelölték ki, amelyen az előrejelzések szerint börtönbüntetést fognak kiszabni. A nyilatkozat szerint a Cserehát-ügy nemcsak Bardóczy Csaba ügye, hanem Székelyudvarhelyé, az egész erdélyi magyarságé. Az aláírók között van Hegyi Sándor református lelkipásztor; Lőrincz György író és Szőke László újságíró. /Tiltakozó nyilatkozat. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 22./"

A hetente két alkalommal (kedden és csütörtökön) megjelenő Udvarhelyi Híradó tízéves fennállását ünnepli. A hírlap Porsche László szerkesztésében 1990-ben éledt újra. Többszöri vezetésváltás után, amikor Porschét Szőke László, majd 1993-ban Fábián Kornélia követte a főszerkesztői székben, a tisztség viselője Pintér D. István lett. Az A3-as formátumban, 16 oldalon, két színben nyomtatott lap idővel a legerősebb helyi sajtóorgánummá növekedett, eladott példányszámban csak a Heti Hirdető tesz túl rajta. /Jubiláló lap. = Romániai Sajtófigyelő (Kolozsvár), aug. 23./

"Székelyudvarhelyen közel száz embert tart el a média, Udvarhelyszékkel együttvéve pedig még többet. Szakképesítéssel viszont nagyon kevesen rendelkeznek, ezért fontos a képzés és továbbképzés, indokolta Szőke László, az udvarhelyi sajtóiskola programvezetője munkájukat. Tavaly ősszel kezdett az első évfolyam, jelenleg tizenhárom hallgatójuk van. /N. I.: Újság, írás, képzés. Beszélgetés Szőke Lászlóval, az udvarhelyi sajtóiskola programvezetőjével. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 20./"

"Kovásznáról, illetve Székelyudvarhelyről érkezett e-mail-küldeményekben a szerzők, Tőkés László református püspök védelmére keltek, akit mint ismeretes, a legutóbbi SZKT-n megrovásban részesítettek a választási kampányban tanúsított magatartása miatt. Az RMDSZ Kovászna városi szervezetének választmánya felhívásában olvasható: "Tiltakozunk a Tőkés László lejáratását célzó meg nem szűnő kampányok ellen. Kinyilvánítjuk: Tőkés Lászlónak mélyen a romániai magyarság érdekét szem előtt tartó - az RMDSZ-en belül is pillanatnyilag szinte magányosnak tekinthető - harcára, véleménynyilvánítására szükségünk van, és e harcban támogatásunkról biztosítjuk tiszteletbeli elnökünket." A székelyudvarhelyi levél aláírói aggasztónak tartják, hogy "Marosvásárhelyen, szeptember 29-én az SZKT gyűlése etikailag megrovásban részesítette Tőkés László püspök urat, az RMDSZ tiszteletbeli elnökét. Tőkés László meggyőződésből, népe iránti felelősségből és szeretetből bátorsággal kész volt mindig vállalni 1989 előtt és után nehéz viszonyok között az igazságért és a szabadságért folyó küzdelmet másokért, értünk is. Tőkés László nemzetközi tekintélyű képviselője az erdélyi magyarságnak, mégis oly sokszor elszigetelték, lemondásra kényszeríteni akarták, lejáratásával megsemmisítésére törekedtek. Bűn mások tekintélyét megbélyegzéssel rombolni, és úgy próbálkozni az érvényesülés, felemelkedés lépcsőin felfelé ívelni, nagynak és hatalmasnak, sőt erkölcsösnek tűnni. 11 év alatt sikerült az erdélyi magyarságot szétverni, a "temesvári élőláncot" széttépni, amelyet Tőkés László küzdelme összefogott, összetartott. Vegyék észre már romokban van közösségi életünk.Tartsanak önkritikát!..." A levelet aláírják: Hegyi Sándor ref. lelkipásztor dr.Oláh József orvos, dr. Pop József orvos, Komoróczy György újságíró, dr.László Dénes orvos, dr. Lőrinczi Csaba orvos, dr. Pelok Benedek orvos, dr. Kinda Levente orvos, Füley László vegyészmérnök, Incze Béla ny. mérnök, Szőke László újságíró, Balázs Árpád szerkesztő, dr. András Zoltán orvos, Nagy Pál ifjúsági vezető, Péter Péter gépészmérnök, dr. Szentannai Dénes orvos, Orbán Attila közgazdász. /Tőkés László védelmében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./"

"Szőke László Markó Béla RMDSZ-elnököt támadta. Markó nyilatkozatában /például a Romániai Magyar Szó nov. 28-i számában közöltben/ tetten érhető mindaz, ami a mai RMDSZ-csúcsvezetés politikai retorikáját jellemzi: a hatalmon lévő politikus arroganciája, az elkoptatott közhelyek diskurzusa, a legitimizáció hangoztatása ... Szőke László szerint politikai kalandorságnak minősíthető az a szándék, ahogyan az erdélyi magyarság érdekképviseletét hirdető szervezet elnöke párhuzamot vont a Román Hírszerző Szolgálatot felügyelő parlamenti bizottság Har-Kov-jelentése és az udvarhelyi történések között. Hol "helyi ügynek" minősítik a székely anyavárosban zajló eseményeket, hol pedig azt mondják, hogy az egység elsődleges. Az Udvarhelyért Polgári Egyesület nem RMDSZ-ellenes, hanem egy közösség alternatív választási opciójának megnyilatkozása. - A Romániában bejegyzett magyar egyesület közül, miért kizárólag az UPE bejegyzését támadta meg az RMDSZ által vezetett Kisebbségvédelmi Hivatal? "S akkor hogyan is állunk az Agache-üggyel? A Csereháttal?" A marosvásárhelyi eseményeket követően született bírósági ítéletekkel? A Kisebbségvédelmi Hivatal miért nem fordul bírósághoz, amikor nap, mint nap érik jogsértések a csángókat? - Németh Zsolt üdvözlő távirat küldött a Székelyudvarhelyi Fórumra, Markó Béla erre kijelentette: mi belső viszonyainkba ne szóljanak bele a magyarországi politikai élet szereplői, "mert közösen mi vagyunk hivatottak megítélni, kezelni belső ügyeinket, a fennálló viszonyokat". Kivel közösen? - kérdezte Szőke László. Markó Bélának senki sem adott felhatalmazást, hogy a fentiekhez hasonlókat kijelentse. /Szőke László újságíró, Székelyudvarhely: Markó Béla köldöknézése, avagy hogyan válhat kitaszítottá az "érdekvédelemből" a védelem. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 5./ "

Az Udvarhelyi Híradó újraindulásának 15. évfordulóján rendeznek nagyszabású eseménysorozatot augusztus 16-án Székelyudvarhelyen. Az Udvarhelyi Híradó első száma 1877. január 6-án hetilapként jelent meg Szakács Mózes református kollégiumi tanár szerkesztésében. A lap 1877. december 29-én, az 52. lapszámmal megszűnt. Egy évtized múlva 1898. január 1-én megjelent a második Udvarhelyi Híradó első száma. A laptulajdonos és az egyik szerkesztő Becsek Dániel fia, Becsek Aladár volt, csakhamar ő lett a felelős szerkesztő is. Az Udvarhelyi Híradó 1918-ig látta el információval a várost és környékét, az utolsó lapszám 1918. november 17-én látott napvilágot. Az Udvarhelyi Híradó harmadik sorozata 1990. augusztus 16-én ifj. András Zoltán, Gál Ottó és Porsche László szerkesztésében indult. 1991-ben Szőke Lászlót nevezték ki főszerkesztőnek. 1994 és 2003 között Pintér D. István, 2003 januárjától Jakab Árpád az Udvarhelyi Híradó főszerkesztője. Az Udvarhelyi Híradó 2003 novemberétől napilap, ez év szeptemberétől pedig azt tervezik, hogy 16 oldalon fog megjelenni. /Kápolnási Zsolt: Az Udvarhelyi Híradó rövid története. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 16./

A romániai kisebbségügyi törvény, a Babes–Bolyai Tudományegyetem kétnyelvű feliratai, Nagy Zsolt informatikai miniszter elleni eljárás, valamint Traian Basescu román államfő magyarországi kisebbségpolitikát bíráló kijelentése is szóba került Szőke László külügyminisztériumi szakállamtitkár és Ireny Comaroschi budapesti román nagykövet június 13-án történt találkozóján. A szakállamtitkár örömmel nyugtázta, hogy július 3-án Bukarestben ülést tart a kétoldalú kisebbségügyi vegyes bizottság, egyben tájékoztatást kért a romániai kisebbségi törvény immár hosszabb ideje előirányzott, de továbbra is húzódó parlamenti elfogadásának kilátásairól. Emellett emlékeztetett arra is, hogy magyar partnerének küldött levelében Razvan Ungureanu korábbi külügyminiszter kilátásba helyezte a magyar nyelvű feliratok 2007. július 1-jétől kezdődő elhelyezését a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen; a szakállamtitkár érzékeltette: a magyar fél előrelépésre számít az egyetemmel kapcsolatos kérdésekben. A találkozón Szőke László elmondta, sajnálattal értesültek Traian Basescu elnöknek az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) bukaresti diszkriminációellenes konferenciáján elhangzott, a magyarországi kisebbségpolitikát bíráló kijelentéséről. A közlemény szerint az államtitkár kitért arra is, hogy aggályokat kelt a Nagy Zsolt informatikai miniszter elleni eljárás, valamint a további négy RMDSZ-es tisztségviselő ellen indult büntetőjogi vizsgálat is, mert a körülmények alapján nem lehet kizárni, hogy ezek az eljárások az RMDSZ ellen irányuló politikai törekvéseket is szolgálhatnak. /A magyar–román kapcsolatok aktuális kérdései. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

A diplomáciai gyakorlatban szokatlannak nevezte a bukaresti Külügyminisztérium azt, hogy június 13-án Szőke László magyar külügyminisztériumi szakállamtitkár aggályait fejezte ki Irene Comaroschi budapesti nagykövetnek Nagy Zsolt távközlési miniszter elleni bűnvádi eljárás miatt. „Egy jogállamban a bűnvádi eljárások nem etnikai kritériumok alapján zajlanak. Romániában a törvény előtt mindenki egyenlő” – szögezi le a bukaresti minisztérium közleménye, amely pontokba szedve választ adott a magyar külügy tájékoztatójában felvetett kérdésekre. Szőke László szakállamtitkár emlékeztette a román diplomatát arra is, hogy magyar partnerének küldött levelében Razvan Ungureanu korábbi külügyminiszter kilátásba helyezte a magyar nyelvű feliratok 2007. július 1-től kezdődő elhelyezését a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen. A bukaresti külügy arról tájékoztatta Budapestet, hogy a kisebbségi törvényt jelenleg a parlament szakbizottságai tárgyalják. A közlemény a Babes-Bolyai Tudomány kétnyelvű feliratai kapcsán emlékeztetett arra, hogy tavalyi levelében Razvan Ungureanu akkori külügyminiszter „nem tett ígéretet olyan vállalásokra, amelyek csorbítanák az egyetemi autonómiát”. A külügyi tájékoztató a Traian Basescu államfő kijelentéséhez fűződő budapesti kifogásokról megállapította: a magyar és a román fél korábban is eltérően viszonyult a kisebbségi kérdés rendezéséhez. A román-magyar „diplomáciai szóváltás” egy nappal azután robbant ki, hogy Markó Béla RMDSZ-elnök kijelentette: Budapestnek érdeklődnie kell a kormányközi kapcsolatok keretében, amikor Romániában a magyarok hátrányos helyzetbe kerülnek. Markó szerint a romániai igazságszolgáltatás nem független. /Cs. P. T. : Román külügy: szokatlan Budapest eljárása. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

„Most nem ezzel foglalkozunk” – reagált Szőke László, Szász Jenőnek, az MPP elnökének kampánysajtósa arra: miért nem található meg Szász Jenő friss vagyonnyilatkozata a városháza honlapján. Tájékoztatása szerint a dokumentum a megyei választási irodánál megtalálható, bárki hozzáférhet. Előzőleg az Itthon, Fiatalon Mozgalom felszólította a Hargita megye tanácselnöki székének megszerzéséért induló Szász Jenő polgármestert: tegye közzé a 2007. és 2008. évre vonatkozó vagyonnyilatkozatát. A Transindex Szász Jenő tulajdonában levő telkeket 3,2 millió euróra becsülte. /Transindex: eurómilliókkal gazdagodott Szász Jenő. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 27./

„Az alvilág rátörte az ajtót Székelyudvarhelyre!”
Szűk hat hónapja egy utcai verekedést követően kissé másabb időszámítás kezdődött Székelyudvarhelyen: az incidens óta napi téma, hogy egyre gyakoribbak a városban az erőszakos cselekedetek, melyek során ártalmatlan embereket félemlítenek meg, bántalmaznak vagy fosztanak meg javaiktól. Szőke László hadat üzent az alvilágnak.
Az eset erőszakellenes civil megmozdulást eredményezett: áprilisban kisebb utcai tiltakozásra került sor, majd májusban a témában lakossági fórumot is tartottak. Utóbbin többek között az is kiderült, hogy fényes nappal egy unitárius lelkészt bántalmaztak, illetve a lakásmaffiáról, egyáltalán a székelyudvarhelyi szervezett bűnözésről is szó esett. A témát Szőke László székelyudvarhelyi–budapesti újságíró „karolta fel”: internetes blogján „nyomozásba” kezdett, hogy – mint mondja – feltárja az udvarhelyi alvilág viselt dolgait, szereplőit, viszonyait, illetve korrupt kapcsolataikat. Szőkével egy internetes csevegő segítségével készítettünk interjút.
A fekete-fehérrel jól felkavartad a port Udvarhelyen, ha tetszik, egy olyan darázsfészekbe nyúltál, melyet mindenki elkerül. Jogos hát a kérdés, hogy ki Szőke Laci, és mit akar? – Hm, Szőke Laci semmivel sem több, mint aki volt: egy firkász, aki hisz abban, amit csinál. Semmi extra, semmi székely Zorró. Olyasvalaki, aki kötődik saját szülővárosához, s úgy érezte, hogy ha tehet valamit, akkor tennie kell azért, hogy az udvarhelyi viszonyok normalizálódjanak valamelyest. Udvarhelyen ugyanis elszabadult a pokol – egy kis túlzással –, most már a város mindennapjait is fenyegeti egy jól szervezett alvilági csoport, akiknek sikerült mindent behálózni. Jelenlétük most már szemmel látható, hatalmuk szintén, életterük megnőtt, most már a közösséggel is érintkeznek, nemcsak saját köreikkel. Ez pedig értelmetlen erőszakban, buta kivagyiságból fakadó garázdaságokban, de jól működő bűnözői tevékenységben is megnyilvánul. Az alvilág rátörte az ajtót Székelyudvarhelyre!
Ténykedéseddel, annak eredményességével kapcsolatosan megoszlanak a vélemények: sokak szerint ütsz-vágsz amerre érsz, bizonyítékok nélkül.
Ez a reakció természetes, el sem várhatok mást. Több hónapnak, akár évnek is el kell telnie ahhoz, hogy az udvarhelyi alvilág hálóját fel tudjam fedni. Apró, sziszifuszi munka, indult azzal, hogy névtelenektől érkezett infókat kapok, melyeket leellenőrzök. Lassan jönnek a névvel vállalt konkrét esetek, jelentkeznek a sértettek. Az ügyek kapcsán nő az érintettek köre, lassan megismerjük a különböző feljelentésekből, perekből, panaszokból azokat, akik részei ennek az alvilági hálózatnak. Én nem vehetem át semmilyen hatóság (rendőrség, ügyészség, önkormányzat) hatáskörét, de nyilvánossá tudom tenni, hogy mi zajlik az említett hatóságok, intézmények tudtával.
Híradásokból is tudjuk, a világ minden sarkán léteznek bűnszövetkezetek... – A világ okosabb sarkain tudja az alvilág is, hogy hol a helye. Ezeknél a fiúknak elszállt a realitásérzékük. Amikor a nyílt utcán összevernek egy unitárius lelkészt minden következmény nélkül, ott már valami nagyon nem stimmel. Azt a közösséget sem tisztelik, melynek a vérét szívják. Ettől veszélyesek ezek a székely nagyfiúk... – Udvarhelyen a maffia és létezése egyfajta tabu: hivatalos jelentésekben nem beszélnek róla, nyilvánosan pedig a közember sem, egyedül a fekete-fehér lóg ki a sorból. Egyáltalán miről szól az általad nyomozott világ? – Sok száznyi, a szóban forgó fiúkra vonatkozó nyomozati anyag van például a Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóságnál, büntetőpereik is folynak itt-ott, van köztük több is, akik börtönviseltek, némelyiküket az Interpol is körözte. Legutóbbi információim szerint gyilkos is van köztük, szóval nem mai bárányok ezek. Mindennapjaikat nem fenyegeti a rendőrség és bűnüldözés erős keze, mert sokukat megvették, megszervezték magukat és kapcsolataikat annyira, hogy egyelőre szabadon garázdálkodhatnak. A közösségi nyilvánosság ereje nagy, Székelyudvarhely viszont még nem atomizálódott annyira ebből a szempontból, hogy ne lenne hatása annak, akit a „város a szájára vesz”. Ez természetes, és egy egészséges közösség önvédelmét is szolgálja az ilyen jelenségek esetén. – Nevekkel, fotókkal hozakodsz elő, ez pedig jogi szempontból is egy merész „vállalkozás”. – Óvatos vagyok, de félni nincs mitől. Amikor ezt a szakmát választottam, azt, hogy nemcsak szemlélője vagyok a jelenségeknek, hanem azokat befolyásolni is tudom, nos, a fenyegetettséget természetesként kellett elfogadni. Az szinte mindegy, hogy ez a fenyegetettség milyen természetű. – Ha itthon lennél, akkor is ilyen „bátran” viselkednél, vagy a távolság megvéd? – A távolság most hasznos. Nem tudom, miként viselkednék, ha otthon lennék, különben, ha nem véletlenül sodródom bele ebbe, akkor más módszert, nem egy személyes blogot választok fórumnak. De így alakult. A távolság véd is, hiszen a hirtelen felindulásból elkövetett seggrepacsit nem tudják majd elfogadtatni a fiúk, ha utaznak ezért mondjuk 700 kilométert. Ekkora út alatt mindenki megnyugszik. – Miben reménykedsz? Felébred bennünk a civil kurázsi, összefogunk, atomizálódunk? Te is azt mondtad, hogy egy fecske nem csinál tavaszt! – Én nem reménykedem, tudom, hogy mit akarok: feltárni az udvarhelyi alvilág viselt dolgait, szereplőit, viszonyait, illetve a korrupt kapcsolataikat. Ezeket nyilvánosságra hozom, bizonyítékokkal alátámasztott verziómat pedig elküldöm azoknak a hatóságoknak, melyeknek ilyenkor illik. Én nem fogok senkit letartóztatni, csak információt és adatokat gyűjtök – jelen esetben az illetékes hatóságok helyett, nekik ugyanis a jelek szerint más elfoglaltságaik vannak. – Perbe hívtak-e? – Ó, nagyon sok munkától megmentenének, ha perbe hívnának, hiszen így személyes adataikról „hivatalból” értesülnék, illetve az általam feltárt bizonyítékok, netán tanúvallomások egy perirat hivatalos részei lennének, ami már – ugye – nem pletyka. Ha kirakatperre kerülne sor, mert erre is számítani lehet, nos, akkor sincs semmi baj, hiszen tudni fogjuk, hogy a rendőrségen, ügyészségen és bíróságon kik az embereik. Az eddig névtelen támogatóknak, segítőknek hirtelen arcuk lesz, nekem csak arról kell majd gondoskodnom, hogy ez időben eljusson a potenciális áldozatokhoz, hogy tudják, kik lehetnek sárosak azokban az intézményekben, melyek az áldozatokat lennének hivatottak védeni, nem a bűnözőket. – Látod a végét? Ki fog „nyerni”? – Szerintem Székelyudvarhely, mert kap egy leltárt saját alvilágáról. – Egy bűnszövetkezet általában szerteágazó tevékenységet folytat. Az udvarhelyi miből él, hol tartasz feltáró munkáddal? – Mindennel foglalkoznak: drog, lakás- és telekügyek, lopott autók, biztosítási csalások, prostitúció, védelmi pénzek, lopások, zsarolások, betörések. – 500 000 forintos pénzjutalmi kereted van. Honnan a pénz, vannak támogatóid, „csendes társaid”? – Pénzt saját célra vagy személyesen nem fogadok el. Ígéretem van arra, hogy néhány vállalkozó támogatna egy tájékoztató kampányt, mellyel a lakásmaffia potenciális áldozatait kellene figyelmeztetni arra, hogy vadásznak rájuk. Sajnos ők nem olvasnak blogot, így másként kell elérni őket. Jó lenne a helyi sajtó, de ők még hallgatnak, mert amiről nem írnak, az nem is létezik – szerintük... Van támogatás arra, hogy elkészüljön az udvarhelyi alvilág arcképcsarnoka, egy 12 ezer példányos kis füzet, mellyel könnyebb lesz navigálni az udvarhelyi éjszakában. Ezt valamikor az év végén kellene kiadni. * Szőke László
1970-ben született Székelyudvarhelyen. Húszévesen az Udvarhelyi Híradó napilapnál alkalmazzák, ahol rövid idő alatt felelős szerkesztő lesz. Három év múlva már az Ati-Beta Televíziónál dolgozik, ahol a kezdeti „építkezésben” vesz részt. Szintén három év múlva az induló Príma Rádióhoz kerül. Kicsit kokettál a politikával is, önkormányzati képviselő, majd a polgármesteri hivatala sajtóreferense lesz. „Kitérőként” az Udvarhely Székhez szerződik. A hetilap megszűnését követően rájön, számára beszűkült a szakmai tér, így nagyot lép: Budapesten az RTL Klubhoz és az Axel Springerhez igazol át. 2007-től a Magyar Nemzet munkatársa, külsősként többfelé is dolgozik. Jelenleg a Holding (Magyar Nemzet, Lánchíd Rádió és Hír TV) úgynevezett belső hírszolgálatának egyik vezetője. Az a feladata, hogy a Holding újságíróit zárt rendszerben kiszolgálja témákkal. Ezen hírügynökségi, témaajánló szolgálatot saját ötlet alapján valósíthatta meg.
Máthé László Ferenc. Hargita Népe (Csíkszereda)

/Szőke László internetes blogja:/
Udvarhelyi maffiákok: lelkészverő SZJ, alias vitéz Szíjgyártó Szabolcs 08/25/2010
Szomorú azzal szembesülni, hogy nekünk még maffiákokból is az aljasabbja jutott. Bocs, mármint Székelyudvarhelynek, a városnak, amit én is magaménak érzek, tetszik vagy sem némelyeknek.
Nos, ugye, Rüsz Domokos áprilisi, nyilvános összeverése csak „pletyka”. Sokan látták, mégis az. És az arany (bika)láncos Szíjgyártó Szabolcs bizonyára röhögött akkor is a markában. Miként kebelmaffiótái is, amint nézték, ahogy az unitárius lelkészt verik fényes nappal a MOL töltőállomásnál.
Vitéz SZJ, alias Szíjgyártó Szabolcs amolyan modernkori honfoglaló maffiótaként (bocs, idiótaként!) kikötötte csilivili négykerekű paripáját oda, ahová nem szabad. De legalábbis nem illik. Másoknak. Neki igen. Mert ő, kérem szépen, ej, de sokra vitte: lelkészeket verhet össze fényes nappal. Minden valamirevaló lófő székely összehányta volna magát anno ekkora vitézség láttán, dehát Udvarhelyről lekopik a székely, a lófő kiveszett, csak az ilyen maffiákok szaporodnak mint a gomba.
Ugye, ez az eset sem történt meg, állítólag rendőrségi feljelentés sem született. Aztán né, mégis, mert sikerült megszerezni egy másolatát annak a fránya, nemlétező írásos panasznak. Szép, ékes román nyelven megírva, hogy a helyi rendőrparancsnok is megértse - holott nyugodtan be lehetett volna adni magyarul is, nyilván, de mi tisztelettudóak vagyunk, s a csak románul beszélő rendőrnek is igyekszünk a kedvében járni, hadd ne kelljen szegénynek tolmácsot foglalkoztatnia. Nem kellett, olvashatta ő saját anyanyelvén, aztán el is süllyesztette valamelyik asztalfiók mélyére. Mert csak kihúzza valahogy a nyugdíjig úgy, hogy ne kelljen a bikaláncos fiúkkal foglalkoznia. Akikről mellesleg fotóalbuma is van már. Nem tudtam, de benne van a feljelentésben. Benne, abban is.
A csak magyarul beszélő olvasók kedvéért összefoglalom édes anyanyelvünkön a történteket. Rüsz Domokos unitárius lelkész szerette volna ellenőrizni autógumijainak nyomását. De több mint 10 perce parkolt egy négykerekű paripa ott, és a tulajnak esze ágában sem volt onnan elhajtani. Ugyanis neki ott támadt kedve parkolni. Az. Aztán, mekkora tévedés, az unitárius lelkész dudált egyet-kettőt, hogy előkerüljön a BMW tulajdonosa, s engedné már át a helyet. Erre aztán meg is jelent az fújtatva, üvöltve (hiába na, az ujjnyi vastagságú aranylánc jót tesz a hangszálaknak is), hogy mit képzel Rüsz Domokos, hogy csak úgy letülköli? Hát nem tanult tisztességet az udvarhelyi unitárius lelkész?
Vitéz Szíjgyártó Szabolcs, a tulok, ott parkol, ahol akar. És, amolyan szórakozásként, összeverték a lelkészt másodmagával, köpködtek is kicsit, aztán röhögve elhajtottak a MOL töltőállomásról, ami amolyan törzshelyül funkcionál számukra, és néminemű adásvétel is folyik arrafelé néha, de ebben most ne mélyedjünk el. Hát így foglalhatnám össze (ál)irodalmiasan az eseményeket. (Részletek a feljelentésben!) Szomorú mozzanata a történetnek az is, hogy a MOL töltőállomás alkalmazottai megtagadták a segítséget Rüsz Domokostól azzal, hogy ők nem látnak, nem hallanak semmmit (közben verték az unitárius lelkészt a szemük láttára), bemenekültek az üzletbe, hogy tényleg ne lássanak semmit. Nem voltak hajlandók arra sem, hogy a rendőrséget hívják.
Túl azon, hogy jobb helyeken a segítségnyújtás elmulasztásáért seggrepacsi jár, azért elküldöm a feljelentést a MOL Románia vezérigazgatójának is azzal a kéréssel, hogy nézne utána, mi is történt nevezett dátumon udvarhelyi állomásuknál? Hogy kicsit piszkálná meg az alkalmazottak felelősségét is, és kérem majd a biztonsági kamera felvételeit is, hátha megőrizték. Legalább nekünk legyen meg, itt, a blogon, ha már a rendőrség nem volt kíváncsi rá.
Vitéz Szíjgyártó Szabolcsot és a még vitézebb maffiákokat pedig megnyugtatom, kicsi a világ. Először is, miközben szakmányban vakartam ott, ahol ők is vakargatják néha, munkatársa is voltam a MOL Románia havi magazinjának. Illetve az udvarhelyi média adott egy kommunikációs igazgatót is a MOL Romániának. De, szintén vakarózás közben, összehozott a sors is néhányszor a MOL Románia jelenlegi vezérigazgatójával, igaz, akkor más munkakörben dolgozott az anyavállalatnál. Ezt csak azért jegyzem meg, hogy bizony van apropó, amire hivatkozni, amikor megkeresem a MOL Romániát, és elnézést ezért a kis kitérőért.
Kedves maffiákok, hogy mi a cél, kérditek? Kikapni a seggetek alól a MOL töltőállomást. Nem fog történni semmi, és továbbra is ott rontjátok a levegőt? Semmi baj, akkor bizony bojkottálni kell a MOL-kutat, nem a cég ellenében, hanem udvarhelyi ügyfelei védelmében. Önvédelemből!
Ui.: A szóhasználatért elnézést kérek, jól tudom, nem leszek több sem én, sem ez a bejegyzés a vulgaritástól, de a célszemélyek intelligenciájához igazodtam most az egyszer. És nincsen igaza György Attilának, amikor azt mondja, ne keveredj disznók közé, mert te is sáros leszel. Nincs, mert ezek a disznók saját bélsarukban is kitűnően érzik magukat. Nekem viszont zavarja az orrom, ha már Udvarhelyen telepedtek meg. Ezért aztán megpróbálkozom a takarítással. Ingyen és bérmentve. Hogy ne borítsa be végleg ez az orrfacsaró bűz Székelyudvarhelyet... Fekete.fehér.info

Fekete-Fehér interjú a Bűnös Városból
Szőke László nemrég a székelyudvarhelyi állóvízbe hajította bele a kisváros állítólagos maffiahálózatának szereplőit. Hogy ne Udvarhely legyen a székely Sin City.
A magyarországi média hamar felkapta a székelyudvarhelyi, ám Budapesten dolgozó újságíró (és családja) megfenyegetésének történetét. A Duna TV-től a TV2-ig mindenhol bemutatták az udvarhelyi érintettek durva, helyenként mégis röhögést kiváltó reakcióját Szőke László blogjára.
Az erdélyi média ingerküszöbét eddig valamiért nem érte el a maffiasztori. A bloggerrel beszélgettünk.
Székelyudvarhelyen egyre többen fedezik fel maguknak a blogod. A most tizenéves generációnak: ki is vagy te, és mi közöd a városhoz?
Újságíró lennék, vagy inkább olyasvalaki, aki ebből él. Amúgy udvarhelyi vagyok, 2002-ig voltam viszonylag állandó szereplője az otthoni médiának: Udvarhelyi Híradó, ATI-BETA TV (most már Digitál 3 TV), Príma Rádió, Udvarhely Szék. Ezeknél a médiumoknál nemcsak dolgoztam, hanem a megteremtésükben is részt vettem, többnyire mint főszerkesztő. Aztán jött 1996-ban a politika, 4 év önkormányzati képviselői tevékenység - függetlenként - a legtöbb szavazattal megválasztva. 2002-re úgy éreztem, hogy elfogyott a tér számomra Udvarhelyen, nem indíthatok megint egy újabb médiumot. Elég volt, beszűkültek a lehetőségeim, és nem voltam eléggé szervilis típus sem...
A blogon több udvarhelyi problémáról írtál (ANL-lakások például), de a maffiás sztorival nagyon belenyúltál valamibe. Honnan jött a téma? Miért érzed úgy, hogy ezzel nem felesleges foglalkozni?
Alkatilag fogékony vagyok az ilyen ügyekre, rendkívül megviselnek azok a helyzetek, amikor valaki kihasználja egy-egy áldozat kiszolgáltatottságát. Mellesleg, amolyan témakeresőként működtetek egy csalásellenes blogot/hírgyűjtő oldalt is (Internetdetektív), ahol önkéntes munkában próbálunk segíteni áldozatoknak túljutni a bürokrácia útvesztőin.
A Szentimre utcai verekedés okán írtam egy bejegyzést, akkor vált világossá, hogy otthon valami nem stimmel, ez már erős az én „sokat látott” szemeimnek is. Azonban nem volt tudatos döntés, hogy beszállok, az események sodortak az elején. Tulajdonképpen belekeveredtem.
Később a családomat és engem ért fenyegetések juttattak el arra az elhatározásra, hogy ezt bizony végig kell csinálni, innen már nincs visszaút! Akik ezt megtették velem, bármit megengednek maguknak, ezt nem hagyhatom, ha úgy vélem, tudok is tenni valamit. Hát ezzel próbálkozom.
Mondhatjuk akkor, hogy ezt már módszeresen, projektszerűen csinálod? Mik a konkrét célok?
Azzá vált, módszerré. Adva van a fórum (a blog és hozzászólások), viszonylag nagy olvasottság Udvarhelyen, és ezt kell(ett) használni arra, hogy valamiféle akcióterv elkészülhessen. Meglepő, de működik. Megnyílnak az emberek, először névtelenül, később névvel is. Kezdenek beszélni, még néhány hónap, és képes leszek névre lebontva feltérképezni az udvarhelyi alvilág kapcsolati hálóját. A nagy fegyverük, a rejtőzködés odalesz - bár ezek már nem is rejtőzködtek igazán.
Mindent nyilvánossá teszek, hogy közösségen belül mindenki odakerüljön, ahová való. Nehogy arra ébredjünk négy év múlva, hogy egy ilyen arc lesz mondjuk a polgármester Székelyudvarhelyen. Mert pénze amúgy lehet, hogy lesz rá, erkölcsi háttere semmiképp - már ha időben megtudja mindenki, hogy kik is ők valójában.
Meglepett, hogy mennyire szervezett és erős lett az udvarhelyi alvilág. Felnőtt és megszervezte magát egy bűnözői generáció Udvarhelyen, ahová a román alvilág - nyelvi kirekesztettsége okán - nem tud betelepedni. Így kiépült a „saját” alvilág, s mivel kisváros, a bűnözés szinte minden területén „nyomulniuk kell”, hogy életszínvonalukat tarthassák. Volt kb. tíz évük, hogy mindent behálózzanak, hogy a korrumpálható hivatalnokokat megkeressék, megzsarolják akár. Így kezdtek el mostanában a szürke gazdaságban is megjelenni.
Székelyudvarhelynek bizony szembesülnie kell saját mocskával, különben összekeverednek a szerepek: bűnözőből lesz a köztiszteletnek örvendő, irigylésre méltó mintapolgár - kizárólag a pénze miatt, és a becsületesen dolgozó emberből lesz a másodrendű polgár. A korrumpált udvarhelyi közélet pedig ezt a folyamatot erősíti, még tíz év, és Udvarhely lesz a székely Sin City.
Tényfeltáró újságírás és crowdsourcing: hatékonyan használod a legmodernebb webes eszközöket. Úgy érzed, könnyebb így elérni az olvasókat és áldozatokat? Vagy ugyanígy működne ez húsz éve is, internet nélkül?
Hm, ez még nem tényfeltáró újságírás, hanem virtuális kocsmaasztal, ha viccesen akarnék fogalmazni. Viszont bizonyíték lehet ez az egész akció arra, hogy ma már egy közösség bármelyik tagjának lehetősége van arra, hogy viszonylag nagy nyilvánossághoz jusson. Csak ehhez nem kell az intézményesült, hagyományos média.
Az is igaz viszont, hogy vannak csoportok - estünkben például a lakás- és telekmaffia potenciális áldozatai -, akiket nincs mód elérni helyi sajtó nélkül. És a közösségi titokzsákon könnyebb lyukat ütni ma már az internettel, vége a szőnyeg alá söprésnek. Esély sincs arra, hogy az eltussolás sokáig működjön, még a zárt székelyföldi közösségekben sem!
Az első posztok után telefonon többször is megfenyegettek, ezután feljelentést tettél. Hogy áll a vizsgálat az ügyben?
Nyomozati szakaszban van az ügy, azaz a fenyegetők ellen tett feljelentést megalapozottnak találta a rendőrség. Beazonosították az elkövetőket, folyik a nyomozás, egyelőre ennyit tudok. Azért Magyarországon, mert itt, a HÉV-en ért az első fenyegető telefonhívás.
Sok komment foglalkozik azzal, hogy nincsenek bizonyítékok az általad elmesélt ügyekben. A háttérben gyűlnek a tanúvallomások és bizonyítékok, vagy csak az elmesélés tényére szorítkozol?
Én újságíró vagyok, nem bíró. Vallomások vannak, és jönnek folyamatosan. Konkrét, megtörtént esetek, melyeknek valamilyen nyoma van valamelyik hatóságnál, tehát biztosan megtörténtek.
Én nem teszek egyebet, mint idézem az elkövetők nevét, és röviden ismertetem a történetet. A lényeg a részletekben van: ha tíz esetben ugyanaz az elkövetői kör, illetve ehhez társul büntetett előéletük, jelenleg is folyó büntetetőpereik, nyugodtan nevesíthetek. És teszem is.
A. E. Manna.ro

Bálint András-díj bloggernek
A Hargita Népe volt munkatársának tiszteletére alapított Bálint András-díjat osztották ki tizenhatodik alkalommal Csíkszeredában. Szőke László blogger és Csíki Sándor újságíró részesültek a kitüntetésben „a közösségért végzett munkájukért”.
Szőke László blogger és Csíki Sándor újságíró kapta a tizenhatodik alkalommal kiosztott Bálint András-díjakat. A Hargita Népe volt munkatársa emlékére alapított díjat Csíkszeredában osztották ki szerda este a Székelyföld folyóirat székházában.
Bár eleinte a Bálint András-díjat pályakezdő újságíróknak ítélték oda, néhány éve lazítottak a szabályokon, és több éve munkálkodó újságírókat is elismernek. Az idén Szőke László bloggert, a Fekete-fehér blog szerzőjét, a Magyar Nemzet munkatársát, valamint Csíki Sándor közírót díjazták. A székelyudvarhelyi származású, Magyarországon élő Szőke László újságíró és blogger neve nem ismeretlen az olvasók előtt, ő ugyanis a Fekete-fehér internetes napló működtetője, ahol nyilvánosságot próbál biztosítani az udvarhelyi közbiztonságot zavaró, gyakran egészen az alvilágból eredő eseteknek.
„Alapvetően mindig jobban fénylenek azok az elismerések, amelyeket azon a helyen kapsz, ahol születtél, és amely hely kedves számodra. Érdekes, hogy egy ilyen elismerést 700 km-rel odébb kapok, mint ahol élek. Természetesen jól esett, örülök minden elismerésnek, és köszönöm szépen” – mondta lapunknak Szőke László, aki hozzátette, egy évig még biztosan folytatja az alvilági erőszakszervezetek és bűnhálózatok elleni harcot.
A Bálint András-díjat Csíki Sándor tanár, közíró is átvehette. Az Erdélyi Naplóban, a Polgári Életben és a Népújságban jelentek meg cikkei. „Szeretném, ha írásaimmal és egész értelmiségi létemmel egy akadályt gördíthetnék fogyásunk útjába. Hiszem és vallom, hogy nekünk nem szabad elfogyni, nem lehet erről a szép hazáról lemondani. Úgy kell élnünk, dolgoznunk, alkotnunk itt ezen a földön, hogy Erdélyt megtartsuk magunknak” – mondta el magáról Csíki Sándor.
Baloga-Tamás Erika, Új Magyar Szó (Bukarest)

Tulipédia néven erdélyi közéleti enciklopédiát készít egy anonim csoport
Erdélyi magyar közéleti enciklopédiaként határozzák meg működtetői a Tulipédia elnevezésű kezdeményezést, amelyet kedden este indított el egy névtelenségbe burkolózó szerkesztőcsoport.
A Tulipédia tartalmát gondozó újságírói csoport” kedd esti közleményében arról tájékoztat, hogy útjára indították „az erdélyi magyar közélet enciklopédiáját”. A Tulipédia – amelyet hiánypótló kezdeményezésnek neveznek készítői – azzal a céllal jött létre, hogy hozzájáruljon a romániai magyar közélet megtisztulásához – írják.
„Tabukat döntögetünk, pedig nem ragaszkodtunk ahhoz, hogy frontkatonák legyünk, de elfogyott a türelmünk. Két évtized múltán sem látjuk, hogy az erdélyi magyar, politikában és gazdaságban (vagy fordítva!) érdekelt elit az átláthatóságra, tiszta közéletre törekedne, sőt!” – olvasható a bemutatkozó közleményben.
A névválasztásról azt írják: a Tulipédia név a tulipán és a wikipédia szavak összevonásából jött létre. „Tulipán, mert a jelenlegi rommagyar politikai kultúra »főcsapásait« az RMDSZ honosította meg, a kisebbségi politizálást ez a szervezet próbálta-próbálja kanonizálni. (…) A pédia az oldal gerincét képező tartalom szerkezetére utal, arra, hogy a Tulipédia a Wikipédiához hasonló szempontok szerint tulajdonképpen enciklopédiája kíván lenni az erdélyi magyar közéletnek, különös tekintettel a dokumentumokra, dokumentáltságra”.
A szerkesztők az enciklopédia folyamatos bővülését ígérik, összefüggő eseménysorozatokat, folyamatokat, jelenségeket, politikai pályákat kívánnak dokumentálni, és kereshetővé tenni.
Mint írják, kiemelten kívánnak foglalkozni korrupcióval, visszaélésekkel, melyek feltárása nyilvánosan elérhető dokumentumok, illetve újságírói eszközök segítségével történik: „megpróbálunk a magunk egyszerű eszközeivel hozzájárulni egy tisztább, átláthatóbb erdélyi magyar közélethez”
Az oldalon az olvasható, hogy a szerzők, szám szerint heten, „erdélyi magyar újságírók, akiknek az egzisztenciájuk – valljuk meg, jogos! – féltése miatt a Tulipédián nem jelenik meg a nevük, kilétük titokban marad”. „Akinek nem lenne világos, olyan viszonyok közt dolgoznak ma az erdélyi magyar újságírók, hogy állásukkal játszanak, ha darázsfészekbe nyúlnak. Márpedig mi oda nyúlunk” – ígérik.
Az egyetlen nyilvános név a Szőke László székelyudvarhelyi származású, Budapesten élő újságíróé, akinek blogja, a székelyföldi alvilág leleplezésével foglalkozó Fekete-Fehér a Tulipédia támogatójaként szerepel az oldalon.
A Tulipédián jelenleg három, Markó Béláról, Tőkés Lászlóról, illetve Szász Jenőről szóló szócikk szerepel, amelyekben a három politikus életpályájáról, vagyonosodásáról, politikai tevékenységéről írnak a szerzők.
Az oldal logója egyébként a Csillagok háborújából ismert Halálcsillag, amelyen egy RMDSZ-tulipán látható. Krónika (Kolozsvár)

Legyen Erdély is átlátszó: elindult a Tulipédia
Sokkal könnyebb lett volna, ha az Átlátszó írja meg rólunk a frankót, de így se rossz. Nevünket a tulipán és a wikipédia szavak összevonásával alkottuk. Tulipán, mert a jelenlegi rommagyar politikai kultúra „főcsapásait” az RMDSZ honosította meg (jele a tulipán), a kisebbségi politizálást ez a szervezet próbálta-próbálja kanonizálni. Az új politikai alakulatok tagjai többségükben RMDSZ-tagok voltak, ha nem valamilyen tisztségviselői a szervezetnek, illetve minden új politikai szervezetnek viszonyulnia kell valamiképpen az RMDSZ-hez. A pédia az oldal gerincét képező tartalom szerkezetére utal, arra, hogy a Tulipédia a Wikipédiához hasonló szempontok szerint tulajdonképpen enciklopédiája kíván lenni az erdélyi magyar közéletnek, különös tekintettel a dokumentumokra, dokumentáltságra.
Tiszta politika?
Magyarországon többnyire, Erdélyben száz százalékosan ez az első kérdés. Ki(k)nek a nyúlványa vagyunk? Ki pénzel, kinek a szekerét toljuk? Mivel a romániai változások utáni, azaz a 22 év óta hatalmon lévő erdélyi magyar poltikai-gazdasági elit zsebközeli életét is kutatjuk, nem is, inkább dokumentáljuk, nyilvánvaló, hogy nem az RMDSZ holdudvarába tartoznak támogatóink. Ilyen értelemben ellenzékinek számíthatunk, bár szerintünk a szakmai magatartásunk az, mert minden megválasztott tisztségviselő viselt dolgaival foglalkozni fogunk. Kivétel nélkül. De nem mi tehetünk róla, hogy a vizsgált/kartotékolt politikusok 70-80 százaléka RMDSZ funkcionárius, vagy e párt színeiben székhez, tisztséghez jutott választott képviselő, polgármester, parlamenti képviselő vagy szenátor.
Úgy véljük, hogy itt is, ott is, azaz Magyarországon és a határon túl is érdemes lenne leszámolni néhány tévhittel. A külhoni magyarság nem szent tehén, mely méltósággal átvonul néha-néha a nemzet testén (ha például a magyarországi belpolitika megkívánja), és nem is élősködő, melytől szabadulnia kellene az (anya)országnak. A külhoni magyarság egyszerűen csak létezik, tagjai közt pedig – mint bármely közösségben – egyesek értéket, mások meg szennye(s)t teremtenek. Ezért a külhoni magyarság közéleti viszonyait egyszer már át kell világítania valakinek. Módszeresen. Helyzeti előny, ha olyan teszi ezt, akinek helyismerete van. És nekünk van, hiszen a hét – egyelőre névtelen – újságírónk közül négy Erdélyben élő médiamunkás, három pedig onnan származik, de már évek óta Magyarországon dolgozik.
Nem véletlen az sem, hogy a romániai helyhatósági választások kampányában indítottuk útjára a Tulipédiát, hiszen a választási hajrában megnő az érintettek együttműködési hajlandósága, a hozzájuk kötődő média pedig bőven szemlézte/kritizálta a nálunk megjelent tartalmakat, azaz ingyen bevezettek a „piacra”. Ebből a szempontból teljesen mellékes, hogy pró vagy kontra kritikákat kaptunk. Álláspontunk amúgy is az, hogy erősségünket – ha van/lesz nekünk ilyen – nem az általunk megírt ilyen-olyan cikkek (az ún. Tulipédia-szubjektívek) jelentik, hanem a hivatkozott és a tárhelyünkre feltöltött dokumentumok (például vagyonnyilatkozatok), melyet bármely médiamunkás és olvasó is kedvére böngészhet, használhat, másolhat és megoszthat.
Jó példa erre Szász Jenő, a Nyirő József újratemetési botrányában is főszereplő, Székelyudvarhely polgármesteri tisztségére pályázó, mellesleg a Magyar Polgári Párt elnökének esete: ellenlábasai a Tulipédián megjelent 2011-es vagyonnyilatkozatából készítettek szórólapot a kampányfinisben, ugyanis főállású politikusként gazdagodott meg piszkosul. De beszélhetnénk Frunda György RMDSZ-es szenátorról, Marosvásárhely polgármester-jelöltjéről is, aki szintén főállású politikusként lett milliárdos, de erről senki sem cikkezik az erdélyi magyar vagy magyarországi médiában.
Módszer?
Sokkal inkább aktakukacok, mintsem oknyomozó újságírók lennénk. Nem feltétlenül ügyekhez keresünk bizonyítékokat, hanem a nyilvánosan elérhető vagy megszerezhető hivatalos dokumentumokban keresünk összefüggéseket, melyek majd szép kis ügyekké állnak össze. Miként például a nagyváradi RMDSZ-birodalom. Ebben az esetben sem a spanyolviaszt találtuk föl, netán Pulitzer-gyanús sztorit prezentáltunk, hanem öt politikus tíz évnyi vagyonnyilatkozatait dolgoztuk föl. Ennyi.
Kapacitálnánk az erdélyi magyar, de a magyarországi újságíró-társadalmat is, hogy használják az általunk összegyűjtött dokumentumokat. Muníciót szeretnénk nyújtani ahhoz, hogy ne feltétlenül kontrolkopizzák a határon túli médiában megjelent tartalmakat/olvasatokat, ha netán ismét téma a szent tehén, hanem elsődleges forrásokból (dokumentumokból) tájékozódhassanak. Annál is inkább, mert a kettős állampolgársággal rendelkező ún. külhoniak visszavonhatatlanul tényezőivé váltak a magyar belpolitikának/közéletnek (is!), szavazati joguk okán mindenképp. Ezzel a szavazótáborral pedig számolnia kell minden magyar belpolitikai szereplőnek, ha tetszik, ha nem…
De mit kezdünk a konzervatív újságírói krédóval?
Semmit, már ha egyáltalán van ilyen (van ilyen!). Reménykedünk abban, hogy nem bolondulunk meg akkor sem, ha a Tulipédiát üzemeltető csoport ún. konzervatív-liberális újságírókból áll. Mert a csalás az csalás, a lopás az lopás. Pont. Ráadásul ez nem is nemzet(iség)i kérdés, netán országhatár-függő. Legfeljebb nem (mi) írjuk meg, de a dokumentumokat azért feltöltjük. Hadd szóljon!
Szőke László (Tulipédia)
Ui.: Az árulózást a szerk@tulipedia.info címre várjuk. Köszönjük! Atlatszo.hu

Az űrlap alja
A mi Nagyváradunk – RIPORT
Az űrlap alja
Múltunkat ápolja és műemlék jellegű sírokat ment meg egy internetes csoport
A világháló, a napjainkban rohamosan terjeszkedő és bővülő internet sokszor elképzelhetetlen lehetőségeket is rejt. A Facebook nevű közösségi oldal a legismertebb és a legnagyobb forgalommal használt ilyen típusú portál, amelyik segítségével barátok pillanatok alatt megtalálhatják egymást, ismeretlenek megismerkedhetnek, és ápolhatják a kapcsolatot. Persze ennek a rendszernek is megvan a hátránya, sok panaszt hallani a csalók, álnéven jelentkezők miatt, de lehetősége van minden felhasználónak megválogatnia az ismerőseit. Az egyik érdekessége ennek az oldalnak, hogy csoportokat lehet létrehozni, amelyekbe olyanok léphetnek be, akiknek ugyanaz az érdeklődési körük. Egy ilyen csoport a sok közül A mi Nagyváradunk néven működő virtuális társaság, melynek tagjai nagyon is húsvér emberek, olyanok, akik szeretik a Pece-parti Párizst, Biharország fővárosát, és a maguk módján tesznek is érte. Sőt, egy nemes cél is vezérli őket, amelyhez immár egyre közelebb kerülnek: a Rulikowski köztemetőben még meglévő, műemlék jellegű sírokat mentenék meg.
Egy virtuális csoport, ami több annál
A napokban a csoport létrehozóival és az oldal működtetőivel beszélgettünk. Maliţa Erzsébet (a közösségi oldalon Mandy Zsi néven regisztrált), Mészáros Zoltán és Farkas László látogatott el szerkesztőségünkbe, de mellettük – ahogy ők fogalmaztak – a „két lábon járó kódex”, Szőke László is oszlopos tagja a csapatnak. Mint megtudtuk, a hölgy fejéből pattant ki az ötlet, hogy létre kellene hozni egy olyan oldalt, ahol hangsúlyosan foglalkoznak Nagyváraddal, illetve a város múltjával, épített örökségével, történetével és jelenével. Mészáros Zoltán volt az, aki a népszerű közösségi oldal használatát ajánlotta, így jött létre A mi Nagyváradunk csoport, melyhez az elsők között csatlakozott Farkas László is. A legelején nyolc-tíz ismerőst hívtak meg, hogy lépjen be a virtuális csoportba, ám miután beindult a munka, egyre több kép és információ került fel az oldalra, mind többen csatlakoztak önszántukból hozzájuk, így a csoporttagok száma mára meghaladja a háromszázat.
Köldökzsinór a város és az elszármazottak között
Farkas László neve minden bizonnyal nem ismeretlen olvasóink előtt, ugyanis sokszor publikált a Reggeli Újságban olvasói leveleket, véleményanyagokat, sőt az utóbbi időben az egykori dalcsarnokról készített összeállításával és a második világháború idejéről készített sajtószemléjével hívta fel magára a figyelmet. Tőle tudtuk meg, hogy tulajdonképpen három cél vezette a Nagyvárad-kedvelők csoportjának létrehozását. Elsősorban az volt a szándék, hogy a messzi földre került váradiaknak – képletesen szólva – „köldökzsinórként” működjön az internetes oldal, amelyen megannyi információt megkapnak a bihari megyeszékhelyről. Másodsorban a kezdetektől nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy bemutassák értékes épületeinket, örömhírként számolnak be egy-egy felújított palotáról és megkongatják a vészharangot, amikor ebek harmincadjára került, de szebb napokat megélt és jobb jövőt érdemlő épületeket találnak. Nem elhanyagolható az sem, hogy egyre többen ragadnak fényképezőgépet, és keresik, mi az, amit meg lehet örökíteni a városban. Szerencsére bőven van ilyen.
„Az embereket – legalább is a csoporttagokat – megtanítottuk, hogy felfelé is nézzenek, ne csak a lábuk elé. Hiszen annyi csodálatos épület, homlokzat van ebben a városban, amit, ha nem mutatunk meg, nem hívjuk fel rá a figyelmet, talán észre sem vesszük” – mondja Farkas László, akiről az interneten már az is elterjedt, hogy ő Nagyvárad önkéntes száguldó riportere. Valóban rengeteget fényképez és sok információval látja el bejegyzéseit. Elmondja, az adatokat Péter I. Zoltán helytörténész könyvéből veszi, persze a szerző engedélyével és feltüntetésével. A száguldó riporterről érdemes még azt is tudni, munkája révén különös helyzetbe került nemrég. A mi Nagyváradunk csoporttagjai azt kérték tőle, hogy a fényképeket nagyobb méretben tegye közzé, ám mivel ő telefonjával fotózgat, erre nem lett volna módja. Azonnal akadt valaki, aki felajánlotta, hogy kölcsönadja fényképezőgépét, csak hogy László folytathassa és jobb minőségben végezhesse hiánypótló munkáját. Szolid és szerény ember lévén nehezen fogadta el a felajánlást.
„Gyönyörű városban élünk”
Maliţa Erzsébet azt újságolta el, hogy a csoport tagjai között régi ismerősök találtak újra egymásra, és olyan történetek is kibontakoznak, amelyekre másképp nem is derülne fény. Mivel A mi Nagyváradunk kedvelői nemcsak a városról, városrészekről osztanak meg mai és régi, sokszor évszázados fotókat, hanem emberekről, felmenőikről is, érdekes dolgok derülnek ki – hogy annak idején ki kit ismert, ki kivel szerepel egy fényképen.
„Mi elsősorban az értéket akarjuk felmutatni, azt, hogy milyen gyönyörű városban élünk, és micsoda örökségünk van, amire sokkal jobban kellene vigyáznunk. Ezért szoktunk olyan képeket is feltenni, amelyek révén felhívjuk a váradiak vagy a Váradhoz kötődő polgárok figyelmét azokra az épületekre, amelyek pusztulófélben vannak” – mondja Erzsébet. Kiemeli, éppen ezért nagy hangsúlyt fektetnek a tartalomra, de az oldal kezelőin kívül bárki bármit feltölthet. A tagok között egyébként kialakult a szokás, hogy ki mit oszt meg a többiekkel, milyen képeket tölt fel a világhálóra, éppen ezért nincs is szükség a tartalmak moderálására. Igaz ugyan, hogy alkalomadtán kialakulnak viták, de azokat igyekeznek kezelni, s ha netán a nyilvános fórumon elharapódzna a helyzet, privát üzenetben figyelmeztetik az illetőket az elvárt magatartásról. Megtörtént már, hogy egy félreértés, egy viccesnek szánt beírás miatt heves vita alakult ki, és végül a szószólót kizárták a csoportból, de ez egyedi eset volt, és összességében véve elhanyagolható. Ahol emberek vannak, ott konfliktusok is vannak – vonható le a következtetés. Ugyanakkor Erzsébet megjegyezte, egyikőjük sem újságíró, publicista vagy nyelvtanár, ezért bármennyire is vigyáznak, be-becsúsznak helyesírási vagy gépelési hibák, ám „ezektől függetlenül mindenki megérti, a szerző éppen mit akar mondani”.
Mészáros Zoltán, „a legváradibb szegedi” (a fiatalember ugyanis Szegedre való, és csak három esztendeje él itt) kiemeli, a mondanivaló az elsődleges, amit sokan meg is értenek, és úgy viszonyulnak az oldalhoz. Egyre többen vannak közöttük olyanok, akik régi képeket bányásznak elő, vagy a világhálón keresztül különféle galériákban, gyűjtőhelyeken találnak érdekes váradi képekre, és azokat publikálják az oldalon. Ugyanakkor sikerült azt is elérniük, mint Farkas László is említette, hogy egyre többen fognak fényképezőgépet, és a várost, az épületeket pásztázva járnak-kelnek Nagyváradon.
Nemes cél vezérli őket: síremlékek megmentése
Néhány hete az ismert váradi helytörténész, Kordics Imre feltöltött egy fényképet A mi Nagyváradunk Facebook-csoport oldalára, amelyen a Rulikowski temetőben található egyik műemlék jellegű sírkő látható. A sírkertet jól ismerő szakember megjegyezte, hogy mennyibe kerülne a kiváltása, és azzal tíz esztendőre megmentenék az enyészettől az egyik legrégebbi síremléket. Nem sok idő kellett ahhoz, hogy többen felajánlják segítségüket. Volt, aki gyűjtést kezdeményezett azért, hogy összeszedjék a bérléshez szükséges pénzt, mások a szakszerű felújításhoz ajánlottak segítséget. A törvények és a temetőszabályzat alapos áttanulmányozása után most úgy tűnik, megtalálták a megoldást.
Jó pár olyan síremlék található a temetőben, amelyik műemlék jellegű ugyan, de nincs műemlékké nyilvánítva. Ám ezeknek a kezelését, illetve bérbe adhatóságát komolyan szabályozzák. Kiderült, csak jogi személy, valamilyen alapítvány vagy egyesület igényelheti a bérbe vételt. Ötletelés kezdődött el, és a tagok gyorsan ráeszméltek, hogy a legmegfelelőbb szervezet a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) lenne. Felvették a szervezet vezetőjével, Dukrét Gézával a kapcsolatot, és mint megtudtuk, az ismert helytörténész segítőkésznek bizonyult.
A héten Kordics Imre irányításával összeállították az iratcsomót, és leadták a temetőgondnokságnak a kérvényt, melyben jelzik, a PBMET bérbe venné a „fej nélküli kislányként” ismert síremléket. Az ehhez szükséges pénzt egy, a nevét elhallgatni kívánó, nagyváradi származású, de külföldön élő csoporttag már átutalta az ügyintézőknek. Így csak napok kérdése, és a temetőgondnokság pozitív válasza esetén sikerül megmenteniük az egyik legfontosabb sírt.
A következőkben, miután sikerül kibogozniuk a többi, hasonlóan értékes műemlék jellegű sír jogi és tulajdonosi hátterét, a többit is kibérelnék, hogy ha „csak tíz évre is”, de biztosított legyen a megmentésük.
Borsi Balázs
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Büntetésbe torkollott a kétnyelvűsítési akció
Ezerötszáz lejes büntetést róttak ki csütörtök délelőtt Lakó Péterfi Tündére, aki társaival immár másodjára osztogatott kétnyelvű ártáblákat Marosvásárhelyen a volt November 7. lakótelep piacán. A helyi rendőrség parancsnoka szerint uszítás a célja a kétnyelvűsítésnek, és amúgy „sem szabad engedély nélkül szórólapozni”.
Lakó Péterfi Tünde néhány marosvásárhelyi lakossal együtt olyan táblákat készített, amelyeken román és magyar nyelven szerepelt a termékek neve, és ezeket osztogatta szombaton a volt November 7. lakótelep piacán. A napokban mi is ellátogattunk a szóban forgó piacra, és megkérdeztük a termelőket, mit szólnak a táblákhoz. Mindannyian örültek a kezdeményezésnek, többen igényeltek újabb táblákat. Az aktivisták ezeket akarták pótolni csütörtökön, ám ottjártukkor a szombati táblák hűlt helyét találták. A termelők sajnálkozva vonogatták a vállukat, s mondták, hogy a piacigazgatóság levétette velük azokat.
A táblák hiánya mellett a rendőrség is „meglepte” Lakó Péterfi Tündét, 1500 lejes büntetést szabott ki rá, amiért nem volt engedélye „szórólapok” osztogatására. A hölgy nem írta alá a rendőrségi jegyzőkönyvet, és nem áll szándékában kifizetni a büntetést. Jelen pillanatban azon gondolkodik, hogy ügyvédet fogad, és úgy viszi, ha kell, egyre magasabb és magasabb szintre az ügyet. „Nem az én személyen a lényeg itt, hanem az ügy. Én ismerős árusoknak, akiktől nap mint nap vásárolok, adtam ajándékot, amelyet ők szívesen elfogadtak, a rendőrség meg szórólapozásként értékeli ezt az egészet, és pénzbüntetéssel sújt” – mondta felháborodottan az akció kezdeményezője, aki nem hiszi, hogy bárkinek is ártott volna a kétnyelvű terméktáblákkal.
A Székelyhon.ro megkeresésére a helyi rendőrség vezetője, Valentin Bretfelean először úgy nyilatkozott: a büntetésnek nincs etnikai indítéka, részéről lehetnének akár oroszul is azok a táblák. Később azonban idegesebbé vált a hangja, s úgy értékelt: azzal, hogy a magyar volt a két nyelv egyike, etnikai feszültséget gerjesztett az aktivista. „Tudta nagyon jól, hogy engedélyre van szüksége ahhoz, hogy szórólapokat és egyéb reklámanyagokat osztogasson. Ha a hölgy megpróbál nemzetek közötti problémákat előidézni Vásárhelyen, semmi esélye, mert a marosvásárhelyi románok és magyarok értelmes emberek” – mondta kurtán a rendőrfőkapitány, majd elköszönt és letette a telefont.
Az ügyben a Magyar Nemzet újságírója, Szőke László már feljelentést is tett az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál, ugyanis a Magyarországon dolgozó újságíró szerint is jogtalanul tiltották be Marosvásárhelyen a kétnyelvű táblákat, ugyanakkor mondvacsinált okokra hivatkozva meg is büntették a kezdeményezőket.
A Diszkriminációellenes Tanács elnöke, Asztalos Csaba megkeresünkre elmondta, a regionális nyelvek chartája alapján (amelyet Románia is ratifikált, azaz jóváhagyott és beépített saját törvénykezésébe) a piaci árusnak, magáneladónak kötelessége, hogy termékeit több nyelven (az ország hivatalos nyelvén és az adott régióban használatos nyelveken) feliratozza, a romániai közigazgatási törvény szerint azonban – amely kimondja, hogy minden olyan településen, ahol egy adott kisebbség számaránya eléri a 20%-ot, az adott kisebbség nyelvén is közzé kell tenni a közérdekű információkat – nem, mivel a piaci árulásra nem vonatkozik. „A 137-es törvény értelmében senkit nem érhet hátrányos megkülönböztetés amiatt, hogy esélyegyenlőséget kér. Senkit nem lehet megbírságolni azért, mert jogait kérte. Márpedig a jogok betartásának bárminemű követelése beletartozik a szólásszabadságba, és mint ilyen, a kétnyelvű táblák kihelyezése is a jogok gyakorlatba ültetésére, ez esetben a kétnyelvű feliratok szükségességére hívta fel a figyelmet” – mondta Asztalos Csaba.
Becze Dalma
Székelyhon.ro

Kétnyelvű terméktáblák: nem hagyják annyiban
Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elé terjeszti a kétnyelvű piaci terméknévtáblák ügyét az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) marosvásárhelyi szervezete, az EMNP ugyanakkor a marosvásárhelyi piacigazgatóság vezetőjének menesztését is követeli.
Peti András, az RMDSZ helyi alakulatának vezetője hétvégén közleményben jelezte: indokolatlannak és jogtalannak tartják, hogy a rendőrség a kétnyelvű táblák odaajándékozása miatt bírságolta meg Lakó Péterfi Tündét. A szervezet a közeljövőben a kétnyelvű feliratok kötelező szabványozását fogja kezdeményezni, ugyanakkor követeli a kétnyelvűség biztosítását a közterületeken, a közintézményekben és az ezekhez tartozó szervezetek keretén belül.
Peti szerint elfogadhatatlan, hogy „a marosvásárhelyi intézményvezetők nem értik a nyelvi jogok alkalmazásának szükségszerűségét, fontosságát és törvényességét, és hatáskörüket túllépve, valamint a törvényt megsértve nyelvi jogaikat gyakorló polgárokat büntetnek.” Az RMDSZ vásárhelyi szervezete felhívta a figyelmet, hogy a piacigazgató hozzáállása diszkriminatív volt, ezért munkajogi fegyelmi eljárás beindítását kezdeményezik. Az ügy kivizsgálását kérik a helyi rendőrség vezetőségétől is, meggyőződésük szerint ugyanis a hatóság visszaélt hatalmával, és törvénytelenül járt el. Az alakulat ugyanakkor a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat ingyenes jogi képviseletét is felajánlotta Lakó Péterfi Tündének.
A piacigazgató leváltását kérik
Jakab István, az EMNP vásárhelyi szervezetének elnöke pénteki sajtótájékoztatóján beszélt arról, hogy magánszemélyként csütörtökön ő is jelen volt, amikor Lakó Péterfi Tünde a November 7 lakónegyed piacán kétnyelvű terméknévtáblákat ajándékozott a piaci árusoknak. Jakab segített a táblák kiosztásában, majd ezek betiltása után személyesen beszélt Vasile Filimonnal, a piacigazgatóság vezetőjével. „Az igazgató azt állította, hogy a kétnyelvű táblák törvénytelenek, majd mutatott egy általa legálisnak vélt mintát. Beismerte azonban, hogy ezeket sehol nem használják. Ez a magatartás diszkriminációnak minősül, véleményünk szerint csak a magyar nyelv megjelenése zavarta az igazgatót. Filimon úgy beszélt a piacokról, mint a saját tulajdonáról, így egyértelmű, hogy nem ő a megfelelő vezető” – fogalmazott Jakab István. Hozzátette: túlkapás volt, hogy a rendőrség szórólapozás jogcímen 1500 lejes bírságot rótt ki Lakó Péterfi Tündére, ezért a szervezet minden támogatást megad, hogy az érintett törvényes úton elérje a büntetés semmissé nyilvánítását, ha pedig ez nem sikerül, átvállalják a szankció kifizetését.
Kirsch Attila, a marosvásárhelyi demokráciaközpont irodavezetője azt is elmondta: a piacok a helyi tanács hatáskörébe tartoznak, a testület által jóváhagyott működési szabályzatban pedig nem szerepel, hogy a termékneveket nem szabad magyarul is kiírni. Vasile Filimon és Valentin Bretfelean, a helyi rendőrség vezetője ezzel szemben azt állítja: mindössze a törvény betartását kérték Lakó Péterfi Tündétől, az általa elkövetett kihágásért pedig 1500 lej a minimális bírság.
A főkonzul is ellátogatott a piacra
Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja eközben elismerését fejezte ki Lakó Péterfi Tünde kétnyelvűség érdekében végzett munkájáért. A főkonzul hétvégén felkereste a kezdeményezőt, és arra kérte, hogy közösen vásároljanak a November 7 lakónegyed piacán. Magyar és román árusoktól egyaránt vásároltak, Zsigmond Barna Pál pedig megköszönte a román nemzetiségű termelőknek, hogy használják a kétnyelvű táblákat. Lakó Péterfi Tünde szerint ez jelentős gesztus volt a marosvásárhelyi magyarság felé, és jó példa az ígéretek helyetti cselekvésre. Elmondása szerint az elmúlt napokban magánszemélyek, szervezetek és politikai pártok is támogatásukról biztosították, segítséget azonban kizárólag civilektől fogad el. „Rendkívül nagy esélyünk van arra ezekben a napokban, hetekben, hogy a magyarság pártállástól függetlenül összefogjon, és végre egy nemzetként követeljük, és talán meg is kapjuk a jogainkat” – indokolta döntését a kezdeményező.
Mint ismeretes, csütörtökön 1500 lejre bírságolta a rendőrség engedély nélküli szórólap-osztogatás miatt Lakó Péterfi Tündét, aki a November 7 lakónegyed piacán kétnyelvű terméknévtáblákat ajándékozott a piaci árusoknak. Noha a termelők örömmel fogadták a táblákat, a Valentin Bretfelean úgy vélte: a kezdeményező tettével egymás ellen uszítja a megyeszékhely magyar és román közösségét. Az ügyben Szőke László, a Magyar Nemzet újságírója feljelentést tett az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál.
Krónika (Kolozsvár)

Idén is díjazták Udvarhely legprímábbjait
Nyolcadik alkalommal díjazták Székelyudvarhely legprímábbjait: a Príma Rádió tulajdonosa, László János által életre hívott Príma Polgár-díjakat évről évről olyan udvarhelyi személyek vehetik át, akik közéleti, gazdasági munkásságukkal hozzájárultak a város fejlesztéséhez, hírnevének öregbítéséhez, tudományos, művészeti, kultúrpolitikai, sporttevékenységükkel hírnevet szerezvén Udvarhelynek.
Az idén fennállásának tizenhatodik évét ünneplő Príma Rádió 2006 óta hallgatóinak bevonásával kutatja fel Székelyudvarhely értékmentőit. A cél bemutatni értékes székelyudvarhelyi embereket, minél szélesebb körben ismertetni tevékenységüket. „Az idei díjazottak kiválasztásában nagy segítséget nyújtottak az előző évek díjazottjai, akikkel idén megalapítottuk a Príma Polgár Kuratóriumot. A kuratórium tagjai az eddigi évek kitüntetettjei, valamint a rádió tulajdonosa és szerkesztősége” – mondta el a vasárnap este tartott díjátadó ünnepségen Orosz-Pál Levente, a Príma Rádió igazgatója. Rendhagyó módon tehát idén a díjazottak méltatását az előző évek Príma Polgárai végezték.
A 2013-as év Príma sportolója Szőcs László, a Futsal Klub Székelyudvarhely játékosa, akinek kiemelkedő sporttevékenységét Jakab Zoltán egykori Príma sportoló ismertette. Szőcs László játékosként végigjárta a nagypályás korosztályos csapatokat, 2012-ben visszatért szülővárosába, az akkor még létezett Sport Klubhoz, majd 2013 nyarán az újonnan alakult FK Székelyudvarhely játékosa lett.
A Príma művész díjat ezúttal Kalló László festőművész vehette át, akinek tevékenységét Elekes Gyula korábbi díjazott és a székelyudvarhelyi Művelődési Ház igazgatója ismertette. Kalló László sajátos lelki szűrőn keresztül jeleníti meg festményein az erdélyi tájat, különösképpen foglalkoztatja az egyre pusztuló székely falu képének megörökítése. Akvarelljeiben tudja leginkább kifejezésre juttatni azt a harmóniát, amelyre egész életében vágyik. Paradox módon ezzel az anyaggal és technikával vív örökös küzdelmet – vázolta Elekes.
A 2013-as év Príma pedagógusának Laczkó Györgyöt, a Tamási Áron Gimnázium igazgatóját választotta a kuratórium. Mint Szakács István Péter egykori Príma pedagógus elmondta: Laczkó György úgy gondolja, hogy sikerült több mint egy évtizeden át megtartani a „Gimi” rangját, ápolni hagyományait, akkor is, amikor nem a fellendülés jellemzi a román tanügyet. Az álma az volt, és ma is az, hogy a város legpatinásabb épületét újítsák fel, adják vissza eredeti pompáját.
A Príma orvos-díjat Tóth Attila, a székelyudvarhelyi kórház fizikoterápiás osztályának főorvosa vehette át. Tóth Attila 1989-ben került Székelyudvarhelyre. Öt év után a kórház aligazgatója lett, majd 1995-től 2001-ig az intézmény igazgatója volt, ’94-től egyben a Dr. Imreh Domokos Kórházi Alapítvány elnöke is. „Már fiatal korában aktív szellemi és társadalmi életet élt: kipróbálta magát a színjátszás és a tánc terén is, a kilencvenes évek közepétől a székelyudvarhelyi asszisztensképzőben tanít” – méltatta a díjazottat Venczel László sebész-főorvos, aki a Príma-díjátadó első Príma orvosa volt 2006-ban.
„Egyre több hallgatónk jelezte az elmúlt évek során, hogy sokan vannak azok is, akik nem székelyudvarhelyi lakosként, de sokat segítenek az itt élők érdekében. Segítenek, mert szeretik a székelyudvarhelyieket, szeretik városunkat, szeretik azt a szellemiséget, amelyet elődeink megteremtettek, nekünk pedig feladatunk továbbvinni azt” – magyarázta az est házigazdája. Idén tehát a már meglévő öt díj mellett a városunkért tevékenykedő, de nem Székelyudvarhelyen élő polgárok díjazását is kezdeményezték. Az Udvarhelyért Príma-díjat Szőke László Budapesten élő újságírónak, a Fekete-Fehér blog szerzőjének ítélte a kuratórium. A díjazott munkásságát Komoróczy György ismertette, majd a laudáció végén a díjazott üzenetét hallgathatták meg a jelenlévők.
Végezetül a Príma polgár díjat Lőrincz György írótól vehette át Abrán Tünde gyógyszerész. „Abrán Tünde szerint a gyógyszerészeti munka nem látványos ugyan, de annál inkább szükséges. Fontos az emberek elfogadása, és az, hogy adni többet jelent, mint kapni” – mondta el laudációjában a korábbi díjazott.
Az esemény díszmeghívottja volt Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja, az ünnepségen közreműködött a Kékiringó Néptáncegyüttes, Vidovenyecz Edina színművész, valamint a Dr. Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola diákjai.
Kovács Eszter
Székelyhon.ro,

Harangot szenteltek és Csaba királyfi szobrot avattak az udvarhelyszéki Tibódban
Sarlós Boldogasszony a tibódi kápolna védőszentje. Idén kiemelt jelentőséggel bírt az ünnep az udvarhelyszéki Tibód életében, hiszen harangot szenteltek, teret és szobrot avattak a falu központjában. Az 1981-ben épült harangtoronyba most a két kis harang helyére Bereczi István plébános adományaként új harang kerülhetett. A Tamás József segédpüspök által felszentelt harang felirata: „Hegyen, völgyön, e szép tájon, / Zengő szavad tovaszálljon, / Isten dicsőségére, / Sarlós Boldogasszony tiszteletére.” A harang mindig üzen valamit. Végigkíséri az emberek, a közösség életét. Mostantól az új harang a felújított kisebb haranggal együtt szólítják imára, óvják az itt élőket.
A falu központjában a park elkészültével régi vágya teljesült a helybélieknek. A park díszei a nagy székelykapu, a Mária-barlang és a gyalogkapu mellett most az 1966-ban Szőke László támogatásával készült kővályú is megújult Dr. Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnökének jóvoltából. A téren, szombaton (július 5-én) avatták fel Csaba királyfi szobrát, Blaskó János képzőművész alkotását.
A szoboravatón ünnepi beszédében Kövér László házelnök a nemzetegyesítés gondolata mellett a székelység küzdelmére, mai törekvéseire utalva kiemelte: a kis közösség véráldozattal fizetett a huszadik század világégései során. A talapzaton ott állnak a világháborús hősök nevei, és a székely himnuszból kiemelt könyörgés: „Vezesd még egyszer győzelemre néped!”
Úgy kell érvényt szereznünk ma jogos követeléseinknek, hogy újabb áldozatok neve ne kerüljön az oszlop üresen maradt oldalára – fogalmazta meg Kövér László házelnök, a Magyar Polgári Párt tiszteletbeli elnöke. Az eseményen részt Szász Jenő a Nemzetstratégiai kutatóintézet elnöke, Biró Zsolt pártelnök és az MPP vezető politikusai.
MPP Sajtóiroda, Erdély.ma

Roma-magyar együttélés?
A magyar és roma közösségek együttéléséről beszélgettek csütörtök délután Tusványoson, a Kós Károly sátorban.
A beszélgetés moderátora Z. Nagy István újságíró, civil aktivista szerint a téma kényes, a társadalom szereplői elég hosszú ideje nem tudják kezelni. „Többféle vetületből kellene megnézni ezeket a kérdéseket: demográfiai, kulturális, szociális szempontból is. Mi a konfliktusok irányából közelítettük meg.” Rámutatott, Székelyudvarhelyen több évtizedes konfliktusokat követően kezdtek beszélni ezekről a kérdésekről.
Szőke László, székelyudvarhelyi újságíró, a Magyar Nemzet munkatársa, a Fekete-fehér blog működtetője arról beszélt, miként került kapcsolatba a székelyudvarhelyi „maffiákokkal”. Kérdésre, hogy össze lehet-e a roma fogalmát kötni a bűnözéssel elmondta, nem gondolja, hogy a bűnözés származás kérdése. „Annál is inkább, mert a roma csoportok mellett nagyon veretes székely legények is vannak Székelyudvarhelyen és Székelyföldön.”
Gálfi Árpád, székelyudvarhelyi önkormányzati képviselő a hírhedt Gábor családdal szembeni személyes, valamint a bethlenfalvi közösség harcát vázolta fel. Ő a közösség képviselőjeként került konfliktusba az említett roma családdal. A 2010-ben Bethlenfalvára költözött család folyamatos lopásai, fenyegetései, betörései ellen közösségi összefogással léptek fel.” Azok az emberek, akik meg voltak károsítva, fenyegetve, verve, magukra voltak maradva. Nem mertek lépni és ha léptek is a tapasztalat az volt, hogy megfelelő emberek, igazságszolgáltatás hiányában arra kényszerültek, hogy visszavonuljanak. Ez a közösség ezért az ügyért állt ki. Elindultak a folyamatok, amire számítottunk nagyjából kezd teljesülni az igazságszolgáltatás útján, folynak a pereink. Az igazságszolgáltatás útját tartjuk nagyon fontosnak. Úgy érezzük, jelen pillanatban ez a járható út annak érdekében, hogy változás történjen” – mutatott rá.
Vasik János, felvidéki szerkesztő, a Pátria rádió munkatársa a felvidéki állapotokat ismertette, azt, hogy milyen az együttélés egy olyan közösségben, ahol adott esetben többségben vannak a romák. „Krasznahorkaváralja az a hely, amely mélyen tükrözi valahol a szlovákiai állapotokat és a szlovákiai magyarság, illetve a felvidéki magyarság szempontjából a roma-magyar együttélés kérdését. Erdélyben sem pusztán a kriminalitás kérdése ez. Számunkra bizonyos fokig bizonyos területeken meghatározó az is, hogy hova fognak integrálódni. Nem a Gábor-típusúakról van szó, noha ilyen nálunk is van elég. Azért érdekes a krasznahorkai történet, illetve a romák reakciója, mert korábban is volt egyfajta mozgás közöttük. Nagyon hű lakmuszpapírja a roma közösségnek a kultúra hatása. Megmutatja azt, hogy melyik etnikumnak, melyik közösségnek milyen súlya van a szlovákiai társadalomban. Míg korábban a romáknak a vándornyelve, a második nyelve a magyar volt és ez fokozottan érvényes a délvidéki cigányságra, gyakorlatilag azt lehet mondani, mostanra a romák nyelve a szlovák lett. A magyar közösségnek a súlya és a társadalmi megbecsültsége ott tart, hogy már a cigány sem akar magyar lenni. Minek kettős kisebbségben lenni?”
Szőke László szerint ahhoz, hogy megfelelően tudjunk kommunikálni a romákkal, értenünk kellene a kapcsolati hálójukat, azt, hogy hogyan működik ez a közösség, és ne a saját értékrendünk szerint akarjunk elfogadtatni, megértetni velük valamit. Másként kell velük beszélni, az ő értékviláguk felől kell a kommunikációs üzeneteket megfogalmazni. „Magyarról magyarra le kell fordítani, amikor akarunk beszélni. Azokkal, akikkel mi konfliktusba kerülünk, kénytelenek vagyunk úgy kommunikálni, ahogy ők megértik. Szintén csak a bűnözői körre fókuszálva azt is megfogalmaztam, hogy ha hatékonyan akarsz fellépni a jelenség ellen, akkor az erőszak, vagy az erőszakkal kapcsolatos lépések a hatékonyak. Ha nem tudsz erőt felmutatni, akkor ők a gyengeséget látják benned. Az erő az nem fizikai erőszak. Ugyanúgy erőként éli meg azt, ha sikerül annyi pert a nyakába akasztani, hogy előbb-utóbb szembesül azzal, hogy börtönbe fog kerülni. Az igazságszolgáltatáson keresztül kell megkísérelni, hogy visszafogjuk, vagy visszatereljük a normális életvitelbe őket.”
Vasik János úgy véli, Szlovákiában is a problémák jelentős részét el lehetett volna kerülni már azok kibontakozásakor, ha a megfelelő intézmények, szervek megfelelően működnének, ha a megfelelő időben lett volna eszköz fellépni velük szemben. „Nem feltétlenül büntetésre gondolok, hanem segítő kézre is. Ha a kisebb ügyek esetében a rendőrség úgy jár el, ahogy nem, és nem legyintett rá, hogy ezek csak kis kategóriájú dolgok. Viszont, ami kinövi magát, az pontosan az, ami Székelyudvarhelyen történik.”
„Székelyudvarhelyen is ugyanilyen viszonyulása volt az igazságszolgáltatásnak ezekhez az ügyekhez. Az esetek nyilvánosságra hozásának és a civil kezdeményezéseknek köszönhetően a hatóságok nem tudják elkerülni, hogy ezeket kezeljék” – reagált Szőke. „Ha van eredménye a munkánknak az az, hogy a magyar közösség önbecsülését sikerült valamennyire visszaállítani. Megteremtettük azokat a fórumokat, ahová segítségért lehet fordulni.”
Noha a beszélgetés folyamatosan a székelyudvarhelyi cigányokkal való konfliktusokhoz kanyarodott vissza, abban mindannyian egyetértettek, hogy jó, hogy sikerült egyáltalán beszélni erről a kérdésről és remélik lesz folytatása.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Egymást hibáztatja Borboly és Bunta az egynyelvű helységnévtáblák ügyében
Tervezési-kivitelezési „baki” csúszott a 132-es számú megyei út Szentegyháza–Lövéte–Homoródalmás–Oklánd–megyehatár szakaszának felújításába: csak román nyelvű helység- és útjelző táblákat helyeztek ki. A december 7-ei rendkívüli ülésén elhangzottak szerint a megye önkormányzata saját költségén cseréli kétnyelvűekre a feliratokat. A tervek elfogadásáról Hargita Megye Tanácsának korábbi elnökét, Bunta Leventét kérdeztük.
Barti Tihamér, Hargita Megye Tanácsának alelnöke Borboly Csaba elnök jelenlétében a rendkívüli ülésen elmondta: az év végéig befejeződő, európai uniós finanszírozású korszerűsítést számos nehézség után sikerült elvégezni. Felszámolták a munkálatokra 2009-ben szerződést kötött konzorcium cégeit, ami miatt nem lehetett folytatni a kivitelezést, így szerződést kellett bontani, amire 2012-ben került sor. 2012-től 2013 májusáig a folyamatos óvások miatt többször elindított közbeszerzési eljárásoknak nem volt eredményük, így két évig szünetelt a kivitelezés.
Még 2007-ben (Bunta Levente elnöksége idején) fogadta el az akkori megyei tanács a tervet, amelyben egynyelvű helységnévtáblák szerepeltek. A jelenlegi alelnök, Barti Tihamér szerint nem kérdés, hogy a kétnyelvűséget be kell tartani.
A felújított út hossza 26,6 kilométer, a projekt összértéke közel 65 millió lej. Jelenleg már csak a szentegyházi gyár előtti híd elkészítése van hátra, így a kivitelezés mintegy 90 százalékban elkészült.
A fentiekkel szemben Bunta Levente polgármester, Hargita Megye Tanácsának egykori elnöke állítja: az elmúlt időszakban elég sok mellébeszélés jelent meg a jelenlegi megyei önkormányzat részéről. Ez csak egy a sok közül. „Tudni kell, hogy még 2008-ban hátra volt hagyva egy 15 millió eurós kivitelezési szerződés, de a munkát a mai napig nem tudták befejezni. Most egy nagyon furcsa magyarázkodásba kezdenek, amikor a törvényes előírásokat figyelmen kívül hagyva egynyelvű helységnévtáblákat helyeztek ki. Elég szánalmas, ilyenkor férfiasan be lehet ismerni, hogy tévedtünk” – mondta el Bunta. „Egyébként is tudnivaló, hogy a műszaki terv nem szokott kitérni ilyen részletekre, ezért is nevetséges a megyei tanács viszonyulása. Szégyellni kellene, hogy egy ilyen beruházás kivitelezéséhez nyolc évre van szükségük, amit más körülmények között egy, esetleg két év alatt el lehetett volna végezni” – tette hozzá.
„Sajnos politikai rossz szándékot feltételezek, térségek közötti ambíciókat” – közölte Bunta Levente. „A térségi ambíciókat félre kell tenni, és a közösség érdekét kellene szem előtt tartani. Nem méltó egy megyei vezetőhöz, hogy így viszonyuljon egy beruházáshoz. Mindez hozzá nem értésre utal” – közölte szerkesztőségünkkel a beruházási tervek elfogadásának idején tisztségben lévő egykori tanácselnök.
Szőke László
Székelyhon.ro