Egyelőre szórványos vita zajlik az RMDSZ megújulásáról. Az ÚMSZ július 19-i számában közölte Borboly Csaba írását, amelyben a Magyar Ifjúsági Értekezlet elnöke javaslatokat fogalmazott meg az RMDSZ megújítására. Borboly Csaba nézeteit az ÚMSZ nem osztja, és nem is utasítja el. Az RMDSZ vezető tisztségviselői nyilatkoztak a szövetség megújulásáról alkotott nézeteikről. Elsősorban a struktúra megújításában kell gondolkodni – vélte Kelemen Hunor képviselő, a Szövetségi Egyeztető Tanács elnöke. A területi szervezetekre és az önkormányzatokra kell koncentrálni nagy mértékben, ezeket meg kell erősíteni. Frunda György, az Szövetségi Képviselők Tanácsa elnöke szerint az RMDSZ-nek politikai párttá kell válnia. Az Operatív Tanácsnak legalább havonta össze kellene ülnie, a kongresszusnak pedig két évenként. Az SZKT-elnök nem tagadja, hogy az SZTK ellaposodott. A testület évente csak négyszer ül össze. Markó Béla szövetségi elnök szerint változtatni kell, de a párttá alakulással nem ért egyet. Takács Csaba ügyvezető elnök a szövetség szerkezetén nem változtatna, csak a mechanizmusokon. Ő is elégedetlen az SZKT-val, „de nem állítaná, hogy nem működik”. Takács Csaba nem hiszi, hogy a pártosodás irányából jönnének a megoldások. Verestóy Attila, az RMDSZ felsőházi frakciójának elnöke szerint „egy teljes értékű RMDSZ újraszervezésére van szükség”. /Szőcs Levente: ÚMSZ-vitafórum az RMDSZ megújulásáról. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./

A Demokrata Párt azzal vádolja partnereit, hogy összeesküdtek az ellenzékkel. Vasile Blaga belügyminiszter, a Demokrata Párt (PD) főtitkára szerint a Nemzeti Liberális Párt (PNL) „förtelmes koalíciót” hozott létre az ellenzékkel a két legfontosabb titkosszolgálat vezetőségének lemondása kapcsán. A koalíciós partnerek visszautasították a demokrata vezető vádjait. Az RMDSZ is visszautasította a „förtelmes koalícióra” vonatkozó demokrata vádat. /Szőcs Levente: Nő a feszültség a kormánykoalícióban. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 1./

Gigi Becali immár nem egyszerű párttulajdonos, hanem egy igazi parlamenti párt elnöke. A birkapásztorból lett mágnás, majd politikus bejelentette, hogy az általa elnökölt Új Generáció Pártja (PNG) beolvasztja a parlamenti képviselettel rendelkező Néppártot (PP). Ez utóbbi alakulatot Corneliu Ciontu hozta létre nem sokkal a 2004-es választások után, amikor nyolc társával együtt elhagyta a Nagy-Románia Pártot (PRM). A PP-t végül nem sikerült bejegyeztetni, ennek ellenére a nem létező alakulat 24 fiókszervezettel, közel harmincezer taggal és egy parlamenti képviselővel rendelkezik, Ciontu „útitársai” ugyanis időközben lemorzsolódtak – gazdagítja Gigi Becali pártját. Becali szabályszerűen megvásárolta alakulatát, az Új Generáció Pártját (PNG) a 2004-es választások előtt. A PNG a két és fél százalékot sem érte a törvényhozási választáson, maga Becali pedig államfőjelöltként a szavazatok 1,77 százalékát „seperte be”. Nem az Új Generáció Pártja az egyetlen, amely úgymond a hátsó kapun jut be a parlamentbe. A Kereszténydemokrata Néppárt (PPCD) – a parlamentből 2000-ben kiszorult egykori Parasztpárt – szintén úgy jutott törvényhozási képviselethez, hogy fuzionált egy parlamenti alakulattal. Bár ez utóbbi minősítés a Keresztény-szociális Unió (UCS) esetében enyhe túlzás, hiszen a formációnak összesen öt képviselője van a törvényhozásban, így frakciója sincs. Végső soron az Új Generáció Pártja és a Kereszténydemokrata Néppárt egyaránt a Nagy-Románia Párt listáin kerül be a parlamentbe. /Szőcs Levente: Felvásárolja a parlamentet? = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 3./

Augusztus 7-én az Evenimentul Zilei című napilap közölte, hogy a Szekuritátéval kapcsolatban állók iratán többek között RMDSZ-es politikusok neve szerepel. Az újság kiemelte Markó Béla kijelentését, miszerint adott nyilatkozatokat a Szekuritáténak, azonban a cikk nem közölte a nyilatkozattétel körülményeit. Az oldalon helyet kapott az átvilágítás egyfajta kronológiája is, amelyben az átvilágító bizottság /CNSAS/ által leleplezett „legfontosabb név” a Bárányi Ferencé. A szerző elhallgatja, hogy a politikából visszavonulni kényszerült egykori RMDSZ-es egészségügyi miniszterről később bebizonyosodott, hogy nem végzett politikai rendőri tevékenységet. A lap Cozmin Gusa, a Nemzeti Kezdeményezés Pártja /PIN/ elnökének nyilatkozatát idézte: több mint száz politikusról derítik ki – köztük „az RMDSZ vezetőinek többségéről” -, hogy együttműködtek az egykori kommunista titkosszolgálattal. Tavaly, 2005. augusztus 30-án a Cotidianul című lap vádolta együttműködéssel Markó Bélát, az RMDSZ elnökét. Ez a cikk feltételezéseket közölt sokat sejtető címmel és alcímekkel. Markó nem tagadta, adott nyilatkozatot a Szekuritáténak: Lábujjhegyre állt ország című interjúkötetben írt erről. Eszerint a Szekuritáté egy sepsiszentgyörgyi incidenssel, a robbantással kapcsolatban íratott vele nyilatkozatot. Az RMDSZ-es politikusok feltételezett szekusmúltja Traian Basescu államfő egykori tanácsosának, a korrupciós gyanú miatt lemondott Elena Udreának köszönhetően merült fel ismét. Udrea az Antena 3 televízió július 27-i beszélgető műsorában kijelentette: összefüggés lehet a politikusok dossziéinak tervezett nyilvánosságra hozatala és aközött, hogy a titkosszolgálatot felügyelő parlamenti bizottság elutasította a titkosszolgálat igazgatójának lemondását, amelyet korábban az államfő elfogadott. Udera szerint a kapcsolat Verestóy Attila, a bizottság alelnöke lehet, illetve „párttársainak hosszú sora, akiknek gondjuk akadhat a titkosítás megszüntetése nyomán”. Tudor, a Nagy-Románia Párt vezetője büszke arra, hogy pártjának sikerült maga köré gyűjtenie számos egykori titkosrendőrt, és az alakulat szavazóit minden jel szerint ez nem zavarja. /Szőcs Levente: Átvilágítósdi magyarokkal a főszerepben. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 8./

Mona Musca képviselő, volt művelődési miniszter nem írt jelentéseket a Szekuritáténak, viszont a temesvári egyetem tanárjaként tájékoztatta a titkosrendőrséget az ott tanuló külföldi diákokról, ismerte el sajtótájékoztatóján. Mona Musca fenntartotta, hogy nem végzett politikai rendőri tevékenységet. A dossziéban szereplő kötelezvényről elmondta, abban csupán azt vállalta, hogy értesíti a karhatalmi szerveket a külföldi diákok „helyzetéről, problémáiról és a Romániával szembeni esetleges ellenséges megnyilvánulásaikról”. Egy évvel a kötelezvény aláírása után Mona Musca együttműködése megszakadt a Szekuritátéval, mert – saját következtetése szerint – a szolgálat vezetői nem voltak megelégedve hírszerzési munkájával. Ennek nincs nyoma az iratokban. Mona Musca közölte: nem bánja, hogy aláírta a kötelezvényt, mert „nincs ebben semmi rendkívüli”, illetve mert a „Románia területén lévő diákok biztonsága és az ország biztonsága” forgott kockán. /Szőcs Levente: „Csak” szóban súgott be Mona Musca. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 11./

Hogy lehet az, hogy 2006-ban radikálisnak számít valaki, mert szorgalmazza egy törvény módosítását? Erre a Román Hírszerző Szolgálatnak (SRI) kellene választ adnia. A SRI jelentésében tizenhat évvel a rendszerváltás után úgy állítja be a magyarokat, mint a nemzetbiztonságot fenyegető tényezőket. Az SRI felrója a „radikális csoportoknak”, hogy igazukról megpróbálnak másokat meggyőzni. /Szőcs Levente: Állandó ostrom alatt. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 22./

Szőcs Levente, a lap munkatársa elítéli Orbán Viktor utcai tüntetésre vonatkozó tervét. /Szőcs Levente: Kormány mint fogyóeszköz. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 4./

Október 19-én a szenátusban fejtette ki Frunda György szenátor, hogy a területi autonómia nem minősül alkotmányellenesnek. A Nagy-Románia Párt szenátorai kérték, hogy ne vegyék fel jegyzőkönyvbe Frundának azt a mondatát, amely az autonómia törvény általi garantálására vonatkozott, arra hivatkozva, hogy ez „megengedhetetlen”. /Frunda: a területi autonómia nem alkotmányellenes. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./ A Nagy-Románia párti Gheorghe Funar szenátor javaslata betiltana „minden olyan nyilvános összejövetelt, amelynek célja az etnikai alapon szerveződő autonómia”.”A törvény nem tilthatja meg a nyilvános vitát a területi autonómia kapcsán” – hangsúlyozta felszólalásában Frunda György. Frunda 15-18 közigazgatási egységet javasol a jelenlegi negyven megye helyett. Hangsúlyozta: nem etnikai, hanem területi autonómiáról van szó, amely nem mond ellent az alkotmány elveinek. „Természetes, hogy az RDMSZ a Székelyföld autonómiájáról beszél többet, de ugyanazokat az elveket kéri az ország más régiói számára is” – mondta Frunda. Gheorghe Funar javaslatát elutasította a szenátus. Funar azt kérte, hogy a felsőház állandó bizottsága idézze be meghallgatásra Markó Béla szenátort, „aki az utóbbi időben sorozatosan román és Európa ellenesen nyilvánult meg a Székelyföld autonómiáját követelve”. /Szőcs Levente: Funar betiltaná a székely üléseket. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./

Az utóbbi években a Székelyföld autonómiája mint szlogen nem hiányzott egyetlen ünnepi szónoklatból sem, közben a konkrétumok szintjén vajmi kevés történt, állapította meg jelentésében Sorin Ionita, a Román Akadémiai Társaság elemzője. Sorin Ionita azzal vádolta az erdélyi magyar elitet, hogy nem foglalkoztak az önrendelkezés gazdasági összetevőivel, és nem tájékoztatták a lakosságot arról, hogy az autonóm Székelyföld nem tudná eltartani magát. Az RMDSZ képviselői viszont hangsúlyozták: az RMDSZ igenis tett konkrét lépéseket az autonómia érdekében. Az elemzés az egy főre eső önkormányzati bevételeket vette alapul, és megállapította, hogy a Székelyföld gazdagságát hangoztató érvek egy mítosz részei. Szerinte a magyarság képviselői alaptalanul hivatkoznak a méltánytalan költségvetési elosztásokra, mivel a „csupasz valóság” az, hogy az autonóm Székelyföld nem lenne életképes. Demeter János, a Kovászna Megyei Tanács elnöke hangsúlyozta: Székelyföldet nem a magyar elit tette tönkre. Ez sokesztendős, tudatos munkának az eredménye. Nem volt ipartelepítés, tudatosan nem fejlesztették az infrastruktúrát. Ezért nincs vagy alacsony a befektetői vágy, ezért nem csoda, ha a fiatalok elvándorolnak. Demeter hozzátette: „Régóta mondom, hogy e nélkül nem lehet egy területre az önrendelkezés intézményrendszerét, mechanizmusát ráépíteni. Az autonómia nem egy-két esztendős kérdés, bár nincs olyan székelyföldi ember, aki nem ezt szeretné. Nagyon komolyan fel kell mérnünk, milyen eszközeink vannak arra, hogy olyan erőnlétet biztosítsunk, amely garantálni tudja az autonómia működését” Véleményét osztja Korodi Attila környezetvédelmi államtitkár is. „Ha a parlament annak idején elfogadta volna az autonómiát célzó törvénytervezetet, a Székelyföldet bezárhattuk volna” – nyilatkozta Korodi Attila. Az elmúlt tizenhat évben két alkalommal nyújtottak be törvénytervezetet a Székelyföld autonómiájáról – ezeket a parlament rendre elutasította -, az utóbbi egy évben több nagygyűlést szerveztek és helyi referendumok készülnek a kérdésről. De eddig nem készült átfogó hatástanulmány arról, hogy mennyibe kerülne, milyen eredményekkel járna az autonómia a Székelyföld lakói számára. „Az önrendelkezés nagyon komoly előkészítést igényel. Néhány éve kezdődött csak el a valós decentralizáció, s az önkormányzatoknak hozzá kell szokniuk.” – mutatott rá Korodi Attila. Demeter János szerint az RMDSZ nagyon komolyan dolgozott azon, hogy a Székelyföld behozza a bukaresti hatóságok által tudatosan kovácsolt hátrányt. „Ma már Kovászna megyét nem kell eltartania a központi költségvetésnek, de tudni kell azt, hogy valahol a határon áll. Hargita megye egy picit még a támogatottak listájához tartozik, Maros megye is nagyon picivel a vonal fölött van. Nem véletlenül van így, valakik kőkeményen dolgoztak ezért” – hangsúlyozta Demeter. Korodi Attila szerint az Akadémiai Társaság elemzése figyelmen kívül hagyott több alapvető körülményt. Lehet, hogy a székelyföldi megyék bevételei nem a legnagyobbak, viszont jobb gazdálkodással javítható a helyzet. A másik, ezzel összefüggő kérdés a hatásköröké. Korodi Attila furcsállja, hogy az elemzés akkor kezdi hiányolni a gazdasági tervezést, amikor az RMDSZ készül a Szövetség a Székelyföldért Egyesület létrehozására. A társulás egyik fő célja ugyanis a székelyföldi megyék fejlesztési stratégiájának kidolgozása. /Szőcs Levente: Autonómia – mi van a szlogen mögött? = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 9./

„A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) aktívan és nagy gonddal figyeli, hogy mi történik a romániai magyar politikában” – így kommentálta Kelemen Hunor, a képviselőház háznagya, hogy a Konzervatív Párt kérte: a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) vezetője mutasson be „végleges” jelentést arról, hogy miként lép fel a szolgálat „az etnikai alapú szecesszionista akciók megelőzése és elhárítása érdekében”. Az elmúlt hétvégén az egyik legaktívabb székelyföldi román szerveződés tagjai az állam autoritásának visszaállítását követelték. Nicolae Popa konzervatív politikus az ÚMSZ kérdésére azzal magyarázta gesztusát, hogy az utóbbi időben megszaporodtak az RMDSZ vezetői részéről a Székelyföld autonómiáját követelő nyilatkozatok. „A SRI-nek értelmeznie kell az RMDSZ vezetőinek nyilatkozatait” – mondta. Példával is érzékeltette, mire gondolt: „Markó Béla miniszterelnök-helyettes Agyagfalván kijelentette, hogy »sem Bukarest, sem Brüsszel nem oldja meg a mi problémáinkat, nekünk kell megteremtenünk az autonómiát«. A SRI-nek értelmeznie kell, mit akart ezzel mondani Markó Béla” – nyilatkozta a konzervatív képviselő. Popa úgy vélte, a fent idézetthez hasonló nyilatkozatok a nemzetbiztonságot veszélyeztetik, ezért a SRI-nek gondoskodnia kell arról, hogy „egyetlen állampolgár se ássa alá az ország területi integritását”. Kelemen Hunor RMDSZ-képviselő szerint egyértelmű, hogy a több román politikus által kifogásolt nyilatkozatok kapcsán nem merülhet fel a nemzetbiztonság kérdése. Kelemen Hunor biztos abban, hogy a Román Hírszerző Szolgálat jelenleg is „aktívan és nagy gonddal” figyeli, hogy mi történik a Székelyföldön és a romániai magyar politikában. „Biztosan van olyan szándék is, hogy megfélemlítsenek – tette hozzá az RMDSZ-képviselő -, de bennünket nem fognak megfélemlíteni és nem fognak meghatni sem.” Az 1991-ben megalkotott, jelenleg is érvényben lévő nemzetbiztonsági törvény a nemzetbiztonságot fenyegető veszélyek közé sorolja a „revizionista vagy szeparatista jellegű akciók kezdeményezését, szervezését vagy végrehajtását, amelyek bármilyen formában veszélyeztetik Románia területi egységét és integritását”. Az idézett előírások messzemenően fedezik a SRI-t, ha „érdeklődnek” az autonómiával kapcsolatos nyilatkozatok kapcsán. Nicolae Popa az ÚMSZ többszöri kérdésére sem tudott választ adni arra a kérdésre, hogy miként sérthetné meg valaki az alkotmányt azzal, hogy javaslatot fogalmaz meg. Popa képviselő követeli az RMDSZ-től, hogy határolódjon el a népszavazási kezdeményezésektől. Az RMDSZ vezetői többször felhívták a figyelmet arra, hogy jelenleg a törvény nem teszi lehetővé referendum kiírását sem az autonómia kapcsán, sem egyéb, helyi érdekű kérdésben. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) ennek ellenére ragaszkodik a népszavazások megszervezéséhez. „Az akaratnyilvánítás az első lépés az autonómia felé – magyarázta Ferencz Csaba alelnök. Ferencz Csaba szerint az SZNT továbbra is fenntartja, hogy meg kell szervezni a referendumot, még ha nem is hivatalosan. „Ehhez kell mindenki támogatása, ezért kezdeményeztük a konzultációt az RMDSZ-szel” – mondta. /Szőcs Levente: Autonómia elleni bevetésen a hírszerzés. = Új Magyar Szó (Bukarest), 2006. nov. 21./

Szándékperről van szó – tartja Nagy Zsolt távközlési és informatikai miniszter a tanácsosa ellen indult ügyészségi eljárásról. Az RMDSZ-es miniszter cáfolta, hogy köze lenne a privatizációs csalásokhoz, amelyeket az ügyészség szerint a Sztamen Sztancsev által vezetett kémhálózat végrehajtott. Nagy Zsolt furcsának találja, hogy az ügyészség június óta vizsgálódik, de csak november 30-án kértek először információkat az általa vezetett tárca által lebonyolított tanácsadó-kiválasztási folyamatokról. /Szőcs Levente: Nagy Zsolt: azt mondják, hogy valaki azt mondta rólam... = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./

A Gyergyói-medence falvainak viseleteit bemutató gyűjtemény a Gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum legújabb alapkiállítása, melynek december 6-án, Szent Miklós napján tartott megnyitásakor átadták a Tarisznyás-díjakat. Huszonegy bábut öltöztettek székely, csángó, román és cigány viseletbe. A tárlat anyagát Szőcs Levente néprajzos gyűjtötte össze. A Gyergyói-medence minden falujának viseletét bemutatják: egy női és egy férfi öltözet, valamint kellékek idézik a múlt ruházatát. A kiállítás költségeinek fedezésére a Nemzeti Kulturális Alaptól kaptak 400 ezer forintot a gyűjtési munkákra, félmilliót a kiállítás létrehozására. Ez azonban ez csak töredéke az összköltségvetésnek. Sor került a Tarisznyás-díjak átadására is. Szeretettel adták át a székely tarisznyát Gálné Kovács Irma néprajzkutatónak, a népi varrottasok mesterének, aki éveken át az egykori igazgató, Tarisznyás Márton tanítványa és munkatársa volt, és hosszú esztendők alatt összegyűjtött néprajzi anyagaival sokat segítette a múzeumot. A második díjat a tölgyesi közbirtokosságnak nyújtották át, amely 2000 lejjel támogatta idén a múzeumot. /Barabás Márti: Varrottasok mestere. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 8./

Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke kitért arra, hogy százötven civil szervezet perrel fenyegeti a tanácsot, mert nem válaszolt a vallási szimbólumok használatával kapcsolatos 650 petícióra. Olyan szervezetekről van szó, amelyekről semmit vagy alig lehet hallani. Tulajdonképpen egyetlen ember támadja őket: Victor Roncea, a Civic Media nevű szervezet vezetője. Miután közzétették a vallási szimbólumok iskolai használatáról a véleményüket, szabvány petíciót állítottak össze, amelyet bárki letölthet az internetről és elküldheti nekik. Így gyűlt össze a 650 óvás, amelyek teljesen azonosak, és amelyeket kivétel nélkül visszautasított a tanács. Asztalos Csaba bojkottálási szándékot sejt az akció mögött. Emlékeztetett: ajánlásuk szerint a vallási szimbólumok csak bizonyos körülmények között, illetve időkeretben legyenek jelen az iskolákban. A tanács meghallgatta a csángó tanárok képviselőit, egyelőre nem döntöttek. Kiküldenek egy vizsgáló csoportot Bákó megyébe, hogy a helyszínen tájékozódjon a magyar nyelvet oktató tanárok helyzetéről. /Szőcs Levente: Asztalos úgy érzi, véleménye miatt bojkottálják. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 13./

Sólyom László köztársasági elnök Romániába látogatott, „ránk haragította a fél román értelmiséget”, írta a lap munkatársa, Szőcs Levente. Sólyom László beavatta a román politikai vezetőket az önrendelkezés rejtelmeibe, házitanítónak szegődött Traian Basescu államfő mellé. A magyar államfő rosszul időzítette bukaresti tárgyalásait, mert üzenete beleveszett a székelyföldi autonómia-referendum kapcsán kialakult közfelháborodás zsivajába. Az újságíró szerint a magyar államfő úgy gondolja: a túlzott román–magyar összeborulás egyet jelent az erdélyi magyar közösség érdekeiről való lemondással. Bukaresti szereplésével „Sólyom László hitelesítette azokat a hírszerzési jelentéseket, miszerint magyar szervezetek – tételesen a Székely Nemzeti Tanács is – Budapest támogatásával a román állam egységére törnek”. Az Új Magyar Szó annyit megenged, hogy Sólyom László alapvetően jót akar a romániai magyarságnak. Az újságíró elítélte a magyar államfőt: „a románok is tartoznak egy nemzethez, s ezt azoknak kellene a legjobban tudniuk, akik folyton a kultúrnemzeten lovagolnak. Mennyi empátia szorulhat valakibe, aki elvárja, hogy egy más nemzetbelinek ne legyen önazonosság-tudata?” /Szőcs Levente: A vendégtanár öntudata. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 22./

Az egész lakosságot le kell vizsgáztatni román nyelvből, ha a parlament elfogadja a konzervatívok törvényjavaslatát. Ennek lényege, hogy mindenkinek tudnia és beszélnie kell az ország hivatalos nyelvét. „Ha nem tud románul, meg fog tanulni, mert nincs más választása, ha Romániában akar élni” – jelentette ki Dan Voiculescutól, a Konzervatív Párt (PC) elnöke azt követően, hogy Borbély László régiófejlesztési miniszter szerinte „arcátlan módon” magyarul szólította meg. A PC elnöke már korábban bejelentette: pártja olyan törvény elfogadását kezdeményezi, amelynek alapján megvonható az állampolgárság bárkitől, aki nem ismeri a román nyelvet. Voiculescu kikelt azok ellen a jogi előírások ellen is, amelyek megkövetelik a köztisztviselőktől, hogy a magyar lakossággal magyar nyelven kommunikáljanak azokon a településeken, ahol a törvényben meghatározott számarány ezt indokolttá teszi. A konzervatívok javaslatát még a nyíltan magyarellenes Nagy-Románia Párt (PRM) elnöke, Corneliu Vadim Tudor is badarságnak nevezte. A román hatóságok nem tárolhatnak adatokat az állampolgárok etnikai hovatartozásáról. Ezt tucatnyi olyan európai szerződés tiltja, amelyeket a csatlakozási folyamatban Románia átemelt saját törvénykezésébe. Sarmiza Fetcu, az országos rendőr-főkapitányság szóvivője nem adott választ arra, hogy tárolhat-e és feldolgozhat-e az etnikumra vonatkozó személyes adatokat a rendőrség. „Ez szigorúan bizalmas információ” – mondta. Ellenben nyilvános az Europol-egyezmény, amelyhez Románia is csatlakozott. Eszerint „tilos feldolgozni azokat a személyi adatokat, amelyek a faji vagy etnikai származásra, politikai nézetekre, vallási vagy világnézeti meggyőződésre, politikai párttagságra, szakszervezeti tagságra vagy az egészségre és nemi életre vonatkoznak. ”A román rendőrség korábban gyűjtött adatokat az etnikumra vonatkozóan, többek között a személyazonossági igazolvány kiállításakor. /Szőcs Levente: Megafelmérő román nyelvből. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./

A lapok sorra búcsúztak Domokos Gézától, értékelve életművét: a/ Domokos Géza visszaemlékezéseiről szóló kötetének az Esély címet adta. 2004. decemberében beszélt munkásságáról a közszolgálati rádió bukaresti stúdiójában. Kifejtette, hogy a történelem felajánlott egy esélyt, egy lehetőséget. A nagy kérdés: hogyan éltünk ezzel az eséllyel? Az RMDSZ megalapításakor Domokos Géza úgy látta, hogy lezárult egy korszak: véget ért az elviselhetetlen nemzetiségi elnyomás és a beolvasztási politika. Itt követték el az első hibát: azt hitték, nem folytatódhat ez a nacionalizmus. A parlamentben az egyik román képviselő elkezdte mondani a románok elűzését Hargita és Kovászna megyéből... Hónapokig eltartott a vita, ami elvezetett a híres HarKov jelentéshez. Ez jelezte, hogy vajmi kevés történt: még ha az állam akkori vezetői vagy a kormányon lévő egy-két ember másképpen is gondolkozott, középszinten, vidéken megmaradt a mentalitás, az agresszivitás, elsősorban a magyarok iránti bizalmatlanság. Az, hogy más útra lépjen az RMDSZ, a vezetőségben soha nem képezte vita tárgyát. Elhangzott a Temesvári Kiáltvány, annak a nyolcadik pontja kimondta, hogy a volt pártvezetők, aktivisták ne viselhessenek köztisztséget. Domokos Géza a párt Központi Bizottságának póttagja volt. Úgy érezte, hogy ez tehertétel, ettől mentesíteni lehet az RMDSZ-t. Domokos Géza már 1990 januárjában felvetette egy román nyelvű lap kiadásának a szükségességét. Nem volt elég kitartás benne, nem volt elég pénzük. A másik, amit másképpen csinálna: árnyaltabban kellett volna beszélnie 1991 őszén, amikor kirobbant az autonómiavita. Ebben a kérdésben nem volt elég türelmes azokkal szemben, akik az autonómia kérdését napirenden tartották. /Szőcs Levente: Akinek a paktumpolitika nem volt pejoratív. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./

Markó Béla július 2-án elbúcsúzott közeli munkatársaitól, július 3-án benyújtja kormányfő-helyettesi tisztségéről való lemondását a miniszterelnöknek. „A következő időszakban elsősorban a szövetség elnökeként lesz rám szükség” – mondta Markó Béla. A miniszterelnökkel megbeszélte, hogy ezután is rendszeresen konzultálnak, hiszen a kormányt továbbra is a két koalíciós szervezet alkotja: a Liberális Párt és az RMDSZ. Arra a kérdésre, hogy miért volt fontos az államminiszteri tisztség, Markó kifejtette, egy épületben dolgozott a miniszterelnökkel, s ha úgy adódott, bármikor bement hozzá, megbeszélték a problémákat. A felügyelete alá tartozó területeket valóban felügyelte. A népszavazás eredménye is hozzájárult ahhoz, hogy Markó lemondott erről a tisztségéről. Markó szerint előállhat olyan helyzet, hogy az erdélyi magyarságnak nem lesz egyáltalán képviselője Brüsszelben. /Szőcs Levente: ‘Nem tudtam eleget foglalkozni a saját szervezetem életével’. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 3./

Az államfő összeállította az oktatás helyzetéről szóló jelentést. A dokumentum egyetlen mondatban emlékezik meg mindössze a kisebbségekről, megállapítva, hogy az iskolázatlan gyerekek nyolcvan százaléka roma nemzetiségű. Egyetlen szó nincs arról, hogy a kisebbségi iskolákat az utóbbi két évet leszámítva a rendszerváltás óta következetesen alulfinanszírozták; hogy nem létezik magyar tannyelvű állami egyetem; hogy a magyar gyerekek több mint fele az érettségin azért bukik el, mert elhibázott a román nyelv tanításának módszere, hogy a kisebbségekhez tartozó diákoknak esélyük sincs az egyenlőségre. A napokban Traian Basescu államfő söpredéknek nevezte a pártok képviselőit, amikor a közszolgálati rádióban a készülő választási törvényről beszélt: „Csak a törvényhozók fele indul névre szóló szavazással. A másik felében viszont megbújhat a pártok valamennyi söpredéke” – foglalta össze Traian Basescu a körvonalazódó szavazási rendszerről alkotott véleményét. /Szőcs Levente: Egyszerű bonyodalmak. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 16./

Az Új Magyar Szó a Bolyai Kezdeményező Bizottsággal szemben Magyari rektor-helyettes mellé állt. A lap munkatársa, Szőcs Levente úgy minősítette, hogy a a BKB „fennállása óta viccel”, azt hiszi, hogy „szeggel-kalapáccsal a kézben ki lehet vívni a kétnyelvűséget”. Bodó Barna, a BKB elnöke szerint a magyar rektor-helyettes bármikor visszavonható, kis eredményekkel próbálja kifogni a szelet azok vitorláiból, akik számon kérik rajtuk a mulasztásaikat. Az ÚMSZ megállapította, a BKB kihelyezett feliratait azonnal eltávolították, miközben Magyari bannerjei egyelőre a helyükön vannak. A napilap szerint a BKB története a magyar oktatás szempontjából kudarctörténet, visszahúzó erőként hat. Az újságíró szerint nincs magyarázat arra, hogy egyes magyarországi politikusok miért „tárgyaltak” a BKB képviselőivel, a magyar tagozat vezetőségével viszont soha. Ennél is súlyosabb, hogy Budapesten az Országgyűlésben is többször fogadták a BKB-sokat úgy, mint a romániai magyar oktatók képviselőit. A „BKB-t nem választotta meg senki, hogy a kolozsvári magyar oktatók és hallgatók, sőt újabban a marosvásárhelyi diákok nevében is fellépjen. ” /Szőcs Levente: Komolyan viccelődve. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 19./

Egyszerre szerveztek világtalálkozót a románok és a háromszékiek. Előbbiek marosfői összejövetelén bőven hangzott el utalás a szomszédos megyében zajló rendezvényekre, elsősorban a Székelyföld feliratú reklámtáblára, illetve a Hargita és Kovászna megyei románok hátrányos megkülönböztetésére. A magyarok 500 évre előre terveznek, miközben a román kormánynak nemcsak semmiféle stratégiája nincs a határon túli románokat illetően, de teljes mértékben semmibe veszi őket – a kritika a románok marosfői világtalálkozóján hangzott el. Magunkra hagytak bennünket – panaszkodtak a románság különböző szervezeteinek képviselői. A találkozóra ugyanis hiába hívták meg a kormány és más állami intézmények képviselőit. A legmagasabb rangú vendég az államfő egyik tanácsadója volt, rajta kívül a demokraták (PD), illetve a nagy-romániások (PRM) egy-egy képviselője utazott Marosfőre. Dan Vasiliu, a Határon Túli Románok Alapítvány alelnöke és Daniela Soros, a szervezők egyike a külképviseletek személyzetének magatartására panaszkodott, arra, hogy nem tartják a kapcsolatot a diaszpórával. Az elfogadott nyilatkozatok egyike kérte, hogy a határon túli románok ügyeinek kezelése kerüljön át a külügyminisztériumtól az államfői hivatalhoz. Daniela Soros szerint a kormány képviselői előzőleg fedezetlenül ígérgettek, ezért kerülték el most Marosfőt. A marosfői összejövetel résztvevői nyilatkozatban ítélték el a Brassó és Kovászna megye határán felállított táblát – a négynyelvű Székelyföld felirattal -, amelyet a román állam területi egysége elleni merényletként értékeltek. Kérték, hogy üljön össze a Legfelsőbb Védelmi Tanács, és „állítsa meg a magyar szervezek provokatív, az alkotmányos rendet és nemzetbiztonságot fenyegető szélsőséges-szeparatista akcióinak elterjedését”. Hosszú távú stratégia kidolgozását is igényelték, hogy biztosítsák Hargita, Kovászna és Maros megye megmaradását a román állam keretein belül. Felhívták a figyelmet, hogy a kistérségi társulások révén a területi autonómia előkészítése folyik, ezért ezeket be kell tiltani. A mintegy száz résztvevő nagyobbrészt az anyaországból érkezett a Hargita megyében évente megrendezett összejövetelre, holott például a Határon Túli Románok Alapítvány elnevezés ennek az ellenkezőjére utalna. Ezzel magyarázható, miért nem veszi komolyan a rendezvényt a kormány. A határon túli románok gyakran panaszkodnak arra, hogy román diaszpóra gyakorlatilag nem létezik. A különböző szervezeteket összefogni próbáló, Los Angeles-i Románok Világtanácsa (Consiliul Mondial Roman – CMR) valójában egy bukaresti alapítvány, s mindössze egy fiókintézményt működtet az Egyesült Államokban. Kéttucatnyi egyéni tagja, valamint – saját nyilvántartásuk alapján – 11 tagszervezete. Ezek közül kettő Amerikában, hét Romániában, a többi a Moldovai Köztársaságban működik. A Románok Világtanácsa a májusi referendumot megelőző kampányban „10–12 millió határon túli román nevében” Traian Basescu elnök mellé állt. /Szőcs Levente: Világtalálkozók párbaja. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./

Traian Basescu elnök elment a Székelyföldre üdülni magánemberként, hazatért államfőként. Elutazott Konstancára elnökként, s a visszafelé átváltozott hajóskapitánnyá. Legutóbb augusztus 21-én alakult át látványosan, amikor a külföldi román fiatalok nyári egyetemén Románia elnökéhez intézett kérdést: mit tesz az állam a határon túli románokért? Válasz helyett Traian Basescu kikérte magának a „provokációt” mondván, nem politikusként van jelen. Traian Basescu a határon túli románok jogairól mond tanítómesét a szomszédos államok vezetőinek, közben itthon megtorpedózza a kisebbségi törvényt. Azután ugyanaz a Traian Basescu szorgalmazza az állampolgárság megadását valamennyi külföldön élő románnak, de ellenez mindenfajta pozitív diszkriminációt. /Szőcs Levente: Minőség, váltás. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 23./

Hatodik alkalommal rendezték szeptember 8-án Máréfalván a Székelykapuk Napja néprajzi tanácskozást. A művelődési házban tartott „Épített örökségünk, ezek védelme és hasznosítása” című konferencia jól sikerült. Kovács Piroska, a Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület elnöke bemutatta az „Elődeink hagyatéka. Udvarhelyszék öreg kapuinak katasztere” című képes CD-jét. Ezt követően a székelyföldi múzeumokban található kapuállomány bemutatása következett. Sepsiszentgyörgyről, a Székely Nemzeti Múzeumtól Szőcsné Gazda Enikő, a Csíki Székely Múzeumtól Salló Szilárd, a gyergyószentmiklósi múzeumtól Szőcs Levente, a székelykeresztúri múzeumtól Sándor-Zsigmond Ibolya, Székelyudvarhelyről Miklós Zoltán, a Hargita megyei műemlékvédelemtől pedig Mihály Zita tartottak előadást. Az Alsócsernátoni Haszmann Pál Múzeumtól Haszmann Pál-tanulmányt küldtek felolvasásra. /(bágyi): Székelykapuk Napja. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 10./

Tudatlanság, a szakmai felkészültség hiánya vagy többségi erőfitogtatás? A román sajtó szóban és írásban egyaránt eltorzítja a kisebbségekhez tartozók nevét. A „domnul Belo” cím, amellyel az RMDSZ elnökét illetik gyakran, szándékosságra utal, ha figyelembe vesszük, hogy az egyik legismertebb romániai politikusról van szó. George Sörös, George Szőrös, Laszlo Tokes, Sogor Csabo, Szolt Nagy, Attila Körödi – csupán néhány magyar név, amelyet nem tudnak vagy nem akarnak helyesen leírni/kimondani a román sajtósok. Az abszolút listavezető azonban az RMDSZ elnöke, ő „büszkélkedhet” a legváltozatosabb névvariánsokkal. A leggyakoribb ezek közül a „domnul Bela” – esetenként „domnul Bella –, vagyis Béla úr. Sajtóértekezletein az újságírók gyakran „készen kapják” a szövetségi elnök nevének helyes írásmódját, a legtöbbször ez sem bizonyul hatékonynak. „Nem személy szerint sért, hanem elgondolom, mennyire jellemzi ez a román politikusok és a román újságírók egy részének a mentalitását. Egyszerűen nem akarják megtanulni azoknak a nevét, akikkel együtt élnek” „Ez egy arrogáns szemlélet a részükről” – vélte Markó Béla. A román nyelvű írott sajtóban ékezetet a magyar nevekben csak ritkán találni, noha ennek technikai akadálya nincs, ugyanis a román és a magyar nyelv a számítógépeken egyaránt a kelet-európai karakterkészlet része. Nemrégiben a Cotidianul a Magyar Nemzeti Tanács elnökével közölt interjút, amelynek internetes változata következetesen „Tökes”-ként említi a püspököt. Különösen szembetűnő – szándékosságra utal –, hogy a szöveg egyébként ékezet nélküli. A minap kérték a jóváhagyást a Tudor Chiuariu és Nagy Zsolt elleni eljárás megindítására. Az ügyészség hivatalos közleményében „Szolt Nagy” szerepelt. A kérés iktatását nyugtázó államfői közleményben a nevet kijavították „Zsolt”-ra. A Hotnews hírportál átvette a közleményt, de Nagy Zsolt nevét a portál szerkesztői „Szolt”-ra változtatták. Az elnöki hivatal egyébként kínosan ügyel a magyar nevek írásmódjára. Igaz, Kibédi Katalin volt igazságügyi államtitkár már nem „érdemelte ki” az ékezetet. /Mihály László, Szőcs Levente: „Belok” és „Szoltok” a román közbeszédben. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 21./

Szász Jenő, a Magyar Polgári Szövetség elnöke korábban azt állította, hogy Traian Basescuval lezajlott találkozója során felvetette az önrendelkezés kérdését. Az államfő később cáfolta ezt. Egy héttel Dan Voiculescuval, a Konzervatív Párt /PC/ elnökével folytatott megbeszélése után, Szász Jenő szóvivője révén cáfolta, hogy támogatást ígért volna a székelyföldi ortodox egyháznak. Szász Jenő leszögezte, a párt közleményének „támogatásos fejezetéből” semmi sem igaz. /Lokodi Imre, Szőcs Levente: Szász Jenő-Dan Voiculescu kulturális csere: valaki hazudik. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./

Október 31-én fogadja el a román kormány az ötvenhatosokat rehabilitáló törvénytervezetet, melyet az Igazságügyi Minisztérium dolgozott ki, az RMDSZ törvényhozóinak javaslatára. „Több RMDSZ-es kollégának volt ez az ötlete: a jómagamé, Eckstein Péteré, másoké, de Varga Andrea történész ötlete is volt. Ezek a gondolatok találkoztak, vagy más-más csatornán eljutottak az Igazságügyi Minisztériumhoz, amely végül is megszerkesztette a törvénytervezetet” – vázolta Frunda György szenátor a semmisségi törvény előkészítését. A készülő jogszabály lényege: felmentik mindazokat, akiket a kommunizmus idején – az 1956-os magyarországi forradalom idején vagy azt követően elítéltek – különböző „politikai bűnök” miatt. „Ezeknek az embereknek erkölcsi és anyagi kártérítés jár” – szögezte le a szenátor. A törvény kötelezné a bíróságokat, hogy a nyilvántartásukban szereplő ítéletek közül kiválasszák a politikai jellegűeket és azokat megsemmisítsék. A kárpótlásra az áldozatok vagy azok negyedik fokú leszármazottai lennének jogosultak a tervezet szerint. A tervezet az úgynevezett burkolt politikai ítéletekről is rendelkezik. Azok is kérhetik az ítéletek megsemmisítését, akiket nem politikai perben – például lopásért –, de politikai indíttatásra ítéltek el. A tervezet másik kezdeményezője, Eckstein-Kovács Péter szenátor nem túlságosan bizakodó az elfogadás esélyeit illetően. Kifejtette: a kormánykoalíció mindössze a parlamenti szavazatok 23 százalékával rendelkezik, ezért meg kell próbálniuk meggyőzni a legnépesebb frakciót adó Szociáldemokrata Pártot. Frunda György tavasszal kezdeményezett egy kormányhatározatot, amely az 1956-os kivégzettekről rendelkezne. A magyarországi forradalom idején, illetve után Romániában harminc embert ítéltek halálra és közülük huszonnégyet kivégeztek. A beadványra áprilisban azt válaszolta az akkori igazságügyi miniszter, hogy nem léteznek adatok a kivégzettekről. A politikai elítéltek dossziéi még mindig államtitoknak számítanak. Frunda György ajánlotta a helyi önkormányzatoknak, hogy nevezzenek el utcákat, tereket, parkokat az ötvenhatos áldozatokról. /Szőcs Levente: Jóvátétel ötven év után. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 31./

„Most érezzük saját bőrünkön a bővítés előnyeit. (...) Generációk féltett vágya válik valóra. (...) Ugyanakkor mindent meg kell tennünk, hogy ez az övezet minél előbb kiterjedjen a nemrég csatlakozott Romániára és Bulgáriára is. Ez utóbbi esetében – például Erdély esetében – olyan jelentőséggel bír majd a román–magyar határon, amihez foghatót csak a német–francia határfeloldódás kapcsán érezhettek az ott élők. ” – fejtette ki Gál Kinga (EPP-Fidesz) képviselő asszony az Európai Parlamentben, a schengeni övezet kiterjesztéséről folytatott vitán. A 2005. októberi együttes magyar-román kormányülés szimbolikus volt, tavaly már sokkal konkrétabb napirend következett, hogy idénre az egész rutinszerűvé váljék, írta a lap munkatársa. Lehet, hogy a jövőre esedékes törvényhozási választásokon a közös kormányülésekért „felelős” RMDSZ kiszorul a hatalomból, talán a parlamentből is. A két ország összebékülése aligha lehet tartós, ha a belső ellentétek nem rendeződnek. /Szőcs Levente: Rutin? = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 14./

Budapesten az Országgyűlés megszavazta az egészségbiztosítási rendszer reformját. Megfigyelők szerint a Gyurcsány-kormány nem ünnepelhet: tavasszal népszavazást tartanak a kérdésről. A szavazást országszerte tiltakozó megmozdulások kísérték. /Szőcs Levente: Referendum: egymás kérdésébe „vágnak” = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 21./

Az RMDSZ-ből kimaradt a középgeneráció, de megjelent egy harminc- és huszonéves korosztály, és lassan-lassan már csak az ő mércéjük lesz a fontos – mondta Markó Béla RMDSZ-elnök a vele készített interjúban. Az államelnök olyan utat képvisel, amelyen Markó nem tudná követni, mert az egyfajta autoritárius rendszer, egyfajta „putyini út”. Korrupció nemcsak a csúcson van, hanem mindenütt. De erről nem beszélnek, inkább az egymás elleni politikai harc vagy lejáratás eszközéül szolgál a korrupció elleni küzdelem. Markó olyan társadalmat akar, amelyben érvényesül a sokszínűség és a testületi demokrácia, illetve nem az egyszemélyes vezetésen alapul. Sokan mondják, hogy megszűnt az RMDSZ monopóliuma, vetették fel az újságírók. Markó szerint Tőkés László személyesen nem alternatíva, és kíváncsi arra, hogy ő, vagy akik körülötte vannak, mit kínálnak mást. A másság csak a kritikában nyilvánul meg: hogy az RMDSZ túlságosan mérsékelt, talán nem kellene kormányon lennie, nem kellene román pártokkal együttműködnie... Markó szerint ez csak retorikai különbség, mert utána jön az államfőnél tett látogatás és a nagyon szoros együttműködés például a Demokrata Párttal. Markó a programban nem lát alternatívát. El kell fogadni: az RMDSZ-en kívül is van élet, és mostantól fogva ki kell alakítani valamiféle együttműködést az RMDSZ-en kívüli politikai csoportosulásokkal. Ennek érdekében fölajánlották, hogy alakítsanak ki egy politikai rendszert, amelyben ki-ki végzi a maga dolgát. Ezt a másik oldal visszautasította. A velük szemben állók csak konfrontációban tudnak gondolkozni, állapította meg Markó. Arra a kérdésre, hogy lesz-e közös lista, Markó válasza: „Nem tudom. ” Minél szélesebb konzultációval kell kialakítani a közös álláspontot. Hangsúlyozta: az RMDSZ megnyerte a választásokat, ez kétharmados támogatást jelent Erdélyben. A különböző csoportosulással párbeszédet kell folytatni. Frunda György azt mondta, hogy az RMDSZ mintha túlságosan jobbra tolódott volna. Markó szerint felvetődött, hogy erős nemzeti üzenetet kell-e közvetíteni, vagy pedig a modernizációs üzenetet, szociális problémákra helyezni a hangsúlyt. Ezt a kettőt nem szabad szembe állítani egymással. /Ágoston Hugó, Szőcs Levente: Lassan csak a fiatalok számítanak. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 28./

Tőkés László független európai képviselő NATO támogatásától várja a Székelyföld autonómiájának megvalósulását, a lap szerint ez eléggé naiv gondolat. Tőkés a koszovói precedensre hivatkozik és „fenyegetőzik. ” Szőcs Levente a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanácsot gittegyletnek nevezte, Tőkés László felhívását pedig kampányfogásnak. Tőkés „az erdélyi magyarság parlamenti képviseletét, vagyis éppen a békés jogkövetelés lehetőségét aknázza alá. Más szóval bort iszik, s vizet prédikál. ” /Szőcs Levente: NATO-tól autonómiát? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 28./

Ezen a héten a pozsonyi parlament elé terjeszti a közoktatási törvénytervezetet Ján Mikolaj miniszter, a nyíltan magyarellenes radikális Szlovák Nemzeti Párt /SNS/ politikusa, akinek kezdeményezése nem az egyetlen, amely csaknem kizárólag a szlovákiai magyarok ellen irányul. Ha a szlovák kormány nem tartja be a status quot, és nem módosít oktatási törvénytervezetén, a magyar szervezetek készek tiltakozó nagygyűléseket szervezni Dél-Szlovákia városaiban, falvaiban, Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke. Előzőleg öt másik szervezettel együtt az MKP koordinációs tanácsot hozott létre, amely megszervezi és összehangolja a polgári engedetlenségig menő akciókat. Tarthatatlan, hogy a szlovákiai magyar iskolákban Magyarországon kiadott tankönyvekből, „más forrásokból” tanítsák a történelmet különösen, hogy a szlovák oktatáspolitika a történelemre és a földrajzra is más szemlélettel tekint, mint a magyarok – mondta Vladimír Meciar, a kormánykoalícióhoz tartozó Néppárt (HZDS) elnöke. A készülő törvény egyfajta cenzúrát vezetne be, csak a minisztérium által jóváhagyott tankönyveket lehet majd használni. Ugyanakkor emelkedne a szlovák nyelv oktatására szánt órák száma, egyúttal pedig csökkenne a magyar óráké. Márciusban az új egyházmegyei felosztás okozott rendkívüli csalódást a felvidéki katolikus magyarok körében. A magyarok már régen kérnek magyarul beszélő segédpüspököt, aki ellátná az összes magyar hívő pasztorációját. /Szőcs Levente: Sorvasztják a szlovákiai magyarságot. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./