Több mint egy esztendeje jelent meg az Egyházközségi Apostol. A hetilapot a csíkszeredai Szent Kereszt-plébánia adja ki. Tulajdonképpen a lap újraindításáról döntött egy évvel ezelőtt Darvas-Kozma József plébános, c. esperes, hiszen hatvan évvel ezelőtt, 1947-ben Antal József csíkszeredai plébános indította útjára az Egyházközségi Apostolt. Az akkori lapot 1948 augusztusában betiltották a kommunista hatóságok. A hetilap „születésnapján” a szerkesztők találkoztak az olvasókkal. /Szondy Zoltán: Egyéves múlt az Egyházközségi Apostol. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 2./

Elkészültek a Magyar Polgári Párt létrehozásához szükséges belépési űrlapok – jelentette be Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) Kovászna megyei szervezetének elnöke. Csíkban jövő héten kezdik az aláírásgyűjtést. Az új párt alternatívát kíván nyújtani az RMDSZ-szel szemben, programjának fő pontjai az autonómia és az erdélyi autonóm intézményrendszer megteremtése. /Szondy Zoltán: Támogató aláírásokat gyűjt az MPSZ. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 3./

Bunta Levente Hargita megyei tanácselnöknek a doktorátussal kapcsolatos illetékeinek, vizsgadíjainak kifizetését vállalta el határozatában Hargita Megye Tanácsa, hat ellenszavazattal és négy tartózkodással. Bunta Levente tanácselnök kijelentette, ő maga nem akarta, hogy ez a határozattervezet most a tanács elé kerüljön. Ő csak azt kérte, vizsgálják meg, hogy a megyei önkormányzat tudja-e állni a képzési díjat. „Nagyon helyes dolog, ha egy vezető képezi magát, de ennek a költségeit ne közpénzből állja. Maga a doktorátus nem szakmai továbbképzés” – nyilatkozta Papp Kincses Emese megyei tanácsos, aki maga is a határozat elfogadása ellen szavazott. A tanácsos kijelentette, ő is a saját költségén szerezte meg doktorátusát. Papp Kincses Emese szerint „példátlan, hogy valaki közpénzen akar tovább tanulni, morálisan nem tartom ezt tisztességesnek és elfogadhatónak.” Bunta Levente úgy érzi, hogy politikai hajsza indult ellene. /Daczó Dénes: Bunta: politikai hajsza indult. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 22./ Hargita Megye Tanácsa 100 millió lej (pontosabban 10 200 új lej) támogatást szavazott meg Bunta Levente tanácselnöknek doktorátusa költségeinek fedezésére. Ő első személy, akinek doktorátusi költségeit állja a megyei tanács. Az annak idején szintén megyei tanácselnökként doktoráló Zsombori Vilmos minden költséget a saját zsebéből fizetett. Jelenleg is vannak a megyei tanács apparátusában dolgozó személyek, akik éppen doktorálnak, de saját zsebből fizetik a költségeket. Bunta Levente bejelentette, hogy a számára megszavazott összeget felajánlja az árvízkárosultak számára, de fenntartja: a továbbképzéseket törvényesen fizetni lehet. /Szondy Zoltán: Pozitív gesztus a megyevezető részéről. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 23./

2004 őszén, az elnökválasztáskor helikopterről szórólapokat dobáltak le Csíkszeredán. A kétnyelvű narancsszínű lapocska szerint ha Basescura adják szavazatukat, megszabadulnak Verestóy Attilától. Verestóy Attila szenátor az RMDSZ „gazdag embere”, sok román szemében az erdélyi magyarság negatív jelképe. Vagyonának eredetét, gyarapodásának mikéntjét oknyomozó újságírók tucatjai kutatták az elmúlt esztendőkben. Szondy Zoltán újságíró szerint „hogyha az üzleti életben ugyanúgy tett, mint politikusként, akkor nem millióinak számán kell csodálkozni, de azon, hogy miért nincs több, miért csak ennyi?” Verestóy szenátor „az RMDSZ egyik legfőbb vezetője, főtárgyaló”, írta elismeréssel Szondy, továbbá: „A vállalat neve Erdély, a részvényesek mi vagyunk, az a másfél millió erdélyi magyar. Verestóy úr vezeti az ország legstabilabb vállalkozását…” /Szondy Zoltán: Verestóy részvényesei. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 26./

Meglepetésszerű bejelentéssel zárult a Demokrata Párt vezetőségének január 31-i ülése: Emil Boc pártelnök közölte, hogy pártja a Nemzeti Liberális Párttal történő egyesülés, fúzió mellett döntött, ennek végső határidejét július 15-ére tette. Az új párt jobb-közép ideológiát képviselne és az Európai Néppárthoz csatlakozna. Boc hangsúlyozta: a döntést pártjának vezetősége egyhangúan hozta meg. Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök, a liberális párt elnöke január elején úgy vélekedett, hogy a két párt egyesülésére leghamarabb másfél év múlva kerülhetne sor. Most viszont Tariceanu kijelentette: örül, hogy ezt a tervezetet a DP is hajlandó megvalósítani. /Szondy Zoltán: Emil Boc meglepetésszerű bejelentése. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 1./

Közzétette Romániára vonatkozó harmadik jelentését az Európa Tanács rasszizmus- és intoleranciaellenes bizottsága. A jelentés felrótta az országnak az ortodox egyház kivételezett helyzetét, a romák nehéz sorsát, továbbá azt, hogy a választási törvény előírásai negatívan diszkriminálják a parlamentben nem jelen lévő kisebbségi szervezeteket. Valóban, 2004-ben a Magyar Polgári Szövetség részt akart venni a helyhatósági választásokon. Az MPSZ-t elgáncsolták az akkori román hatalomhoz boldogan törleszkedő RMDSZ-vezetők, Markó Béla például többször hangsúlyozta: meg fogják akadályozni az MPSZ részvételét a helyhatósági választásokon, írta Szondy Zoltán újságíró. A jelentés szerint tehát Markó Béla, az RMDSZ elnöke, negatívan diszkriminált 2004-ben. Ma miniszterelnök-helyettes. Az egyik miniszterelnök-helyettes ellen eljárás indul korrupció gyanújával, a másikról pedig kiderül, hogy diszkrimináló. Mindez megérne egy komolyabb elemzést. /Szondy Zoltán: Egy diszkrimináció és következményei. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 23./

A Maroshévízen megjelenő „független heti újság”, a Vocea című lapocska kétnyelvű hetilapnak hirdeti magát. Olvasható benne: „Mi nem veszekedünk a feleségeinkkel azért mert magyarok hanem azért mert csipösnyelvüek.” A helyesírási hibák mellett a szöveg mindent elárul a lapocska színvonaláról. Az idézett résszel ki is merül a Vocea kétnyelvűsége. /Szondy Zoltán: Ez aztán a kétnyelvűség! = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 3./

Ma már mindenki tudja, hogy jövő héten, március 15-én kikiáltják az autonómiát Székelyudvarhely főterén több tízezer székely és minimum százezer román jelenlétében. Riasztó hírek érkeznek a világ majd minden szegletéből: telefonlehallgatások, sajtócenzorok, besúgók... A Székelyföldön lakó emberek zöme autonómiát akar, viták csak ennek megvalósításának módjairól van. A többségi nemzet képviselőinek elmagyarázzák, hogy miért nem szabad, „s ha nem értjük meg, akár még azok a helikopterek is visszatérhetnek, melyek pár esztendeje ott köröztek templomaink felett, nehogy két mise között elszakítsuk Erdélyt Romániától” – írta Szondy Zoltán. /Szondy Zoltán: Szabad vagy nem szabad? = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 9./

A Székely Nemzeti Tanács csíki területi elnöke György Attila, a városi pedig Szondy Zoltán. Szondy Zoltán lemondott, helyette Márton Róbert lett Csíkszeredában az SZNT vezetője. Márton Róbert úgy látja, nagy a kiábrándultság. Az embereket megfélemlítették. A cégek vezetői kénytelenek összekacsintani a hatalomban lévő atyafiakkal. Az alkalmazott pedig kénytelen a főnöke politikai irányvonalához igazodni. „Azok, akiknek ki kellene harcolniuk az autonómiát, tizenhat éve ott ülnek a parlamentben, de nem az önrendelkezés kivívása a fontos számukra, hanem a hatalom” – jegyezte meg. Március 15-én  buszokat indítanak majd Csíkszeredából, Al- és Felcsíkból, de a Gyimesekből is Székelyudvarhelyre. A román tiltakozásra Márton Róbert emlékeztetett: amikor a románok Antonescu marsallt ünneplik, erdélyi magyar szervezetek nem tiltakoztak és nem szerveztek ellentüntetést. Most a szokásos riogatás történik. /Jakab Lőrinc: Ünnepi készülődés Csíkban. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 14

Három, a Csibi István ellen folyó perekben az üzletember ellen tanúskodó személy szolidaritásra szólította fel Csíkszereda lakóit, és kérték őket, hogy azonnal forduljanak a hatóságokhoz, ha arra utaló jelekkel találkoznak, hogy „a régi reflexek visszatérőben vannak”. A három tanú: Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere, Kurkó János üzletember és Szondy Zoltán újságíró kérte a város lakosságát, hogy azonnal értesítse a hatóságokat bármilyen gyanús eseményről. /Három tanú sajtótájékoztatója. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 25./ Előzmény: S. M. L.: Szabadlábra helyezték a rettegett Csibi Istvánt. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 23.

Az erdélyi újságíró a határon átlépve látta, amit több száz kilométer megtétele után tényként közölhet: plakátok, vizuális anyagok terén mondhatni totális volt a Magyar Szocialista Párt fölénye, Gyurcsány arca ott vöröslik mindenhol. /Szondy Zoltán: Nyolcmillió virágvasárnapja. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 10./

Magyarországon a választások előtt esélylatolgatások folynak, Dávid Ibolya asszony érthetetlen (vagy túl jól érthető…) magatartása lefoglalja az embereket. Közben az uniós tagállamok sajtója Magyarország csődjéről beszél. 354 milliárd forinttal, majd 30 százalékkal haladja meg Magyarország költségvetési hiánya az eredeti előrejelzéseket. Négy év szocialista kormányzás gyakorlatilag csődbe vitte az országot. Azonban ez egy diszkrét, keveset emlegetett csőd. A baloldali magyar sajtó csöndben van. Az a tény, hogy a Pénzügyminisztérium visszatartotta a magyar költségvetés legfrissebb számait (nehogy még pár ember a szocialista–liberális kormány ellen szavazzon), csak az ellenzéki politikusokat háborította fel. Egy év alatt tizenöt százalékkal nőtt a fizetésképtelen cégek száma. Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek jó esélye van újabb négy év játszadozásra. /Szondy Zoltán: Magyarország diszkrét csődje. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 21./

A kommunista rendszer szinte-szinte tökélyre fejlesztette az emberek megfélemlítését. A besúgók százezrei által segített elnyomó fő célja az egyszerű ember életének teljes ellenőrzése volt. A besúgók és főnökeik, a kommunizmus haszonlesői határokon átnyúló hallgatólagos szövetsége ma sincs kiszorított helyzetben, Magyarországon például valószínűleg hatalmon is maradnak 1956 hóhérai és ezek szellemi örökösei. Ha 1989-ben kerülnek a forradalom árjának útjába az ilieszkuk, horngyulák, vadimtudorok és gyurcsányok, kitaposta volna belüket a nép. Azonban ezt megúszták. Ők és több ezer cinkosuk. /Szondy Zoltán: Régen elment az a vonat... = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 22./

Megtörténtek a magyarországi választások. A kettős állampolgárságról szóló népszavazás, 2004. december 5-e óta egyre gyakrabban mondják: „ők”. Mert akkor, Erdélyben úgy érezték, elvettek tőlük valamit, és nagyon sokan vannak, akik ezt érzik most is. Ők ugyanis azt akarták, hogy nyerjen a Fidesz. Székelyföldi személyiségek nyílt levélben fordultak Dávid Ibolya magyar politikus asszonyhoz. Erre többen felelősségre vonták őket? hogy képzelik? Miért írták? Mi közük hozzá? Igenis jogunk van-volt beleavatkozni a magyarországi választásokba, legalább szóval, írta Szondy Zoltán. „Mert ne feledjük: mi itt vagyunk ugyan, s ők ott, de „Ők” azért mégiscsak „Mi” vagyunk...” Az Új Magyar Szó több, hangsúlyozottan baloldali, Gyurcsány melletti írást közölt, ezek baloldali cikkek voltak. „Pártos” cikkek. Ideje lenne tudomásul venni, hogy az erdélyi, határon túli magyarság zöme azért szorított-szorít a magyar jobboldalnak, mert eddig csak a jobboldali kormányok segítették érezhető módon, hangsúlyozta az újságíró. Semmi sem akadályozza a Budapesten jelenleg hatalmon levőket, hogy ebben a tekintetben behozzák lemaradásukat. /Szondy Zoltán: Beszéljünk róla. Mi és ők, és mégiscsak mi. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 27./

Négy falu van a községben, minden évben felújítják egy falu művelődési házát, közölte André Mihály, Csíkszentmihály polgármestere. Tavaly Vacsárcs kultúrotthonával kezdődött a sor, a falu lakossága közmunkájának köszönhetően. Idén a községközpont, Szentmihály kultúrháza következett, itt is közmunkát szerveztek. Ha minden jól megy, szeptember 29-én, Szent Mihály napján már a felújított kultúrház fogadja majd az ünneplőket. A program folytatódik, 2007-ben Ajnád, 2008-ban Lóvész művelődési házát fogják felújítani. /Szondy Zoltán: Négy esztendő, négy kultúrház. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 13./

Évek óta várt esemény következett be a Csíkszentlélek községhez tartozó Csíkmindszenten: május 25-én meggyúlt az első gázláng, sikerült elvezetni a földgázt a településre. Ez az első falu, ahová a Hargita Gáz Rt. immár eljuttatta a gázt a fogyasztókhoz. A mindszenti közbirtokosság (a településen ugyanis a közbirtokosság anyagilag „meghitelezte” a munkálatokat, levéve a terhet az emberek válláról) udvarán Pál Péter, a község polgármestere gyújtotta meg az első gázlángot. A tervek szerint idén a község másik két falujában, Csíkszentléleken és Fitódban is elindul a gázszolgáltatás, egy hónapon belül Csíkszentkirályon gyúl majd meg a következő gázláng. /Szondy Zoltán: Meggyúlt az első gázláng Csíkmindszenten. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 26./

Még 2004 elején úgy tűnt, bekopogtat a valódi demokrácia az erdélyi magyar társadalom ajtaján is, az RMDSZ ellenében Erdély-szerte alternatívát akartak kínálni a Magyar Polgári Szövetség jelöltjei. Azóta azonban az MPSZ rövidítést főleg vitákról, veszekedésekről szóló tudósításokban olvasható, írta Szondy Zoltán újságíró. Hasonlóan sötét a kép a székely s magyar tanácsok kapuján belül is, állapította meg. /Szondy Zoltán: Hol az alternatíva? = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 8./

Sokadszor éri olyan vád az RMDSZ-t, hogy vezető köreiben szekusbesúgók vannak. Mi történt–történik az erdélyi magyarság berkeiben? Csend van. Bizony voltak magyar besúgók, voltak köztük tanárok, orvosok, papok. Nem akarják tudni, kik voltak? A válasz: nem. A románok igazságot kérnek, az erdélyi magyarok várják, hogy újra csend legyen. Nem lehet tudni, hogy a volt Szekuritáté hány besúgója férkőzött be az RMDSZ soraiba. Amikor döntő helyzetbe került az RMDSZ, nem használta ki a megnyíló lehetőséget. Nincs önálló magyar egyetem, a különböző pártokkal megkötött egyezségekből rendre kimaradt az autonómia, s az erdélyi magyarságnak a román és magyar kormány által nyújtott anyagi támogatást gyakorlatilag teljesen kisajátította az RMDSZ. Jó lenne tudni, ki dolgozik közülük ma valamelyik román titkosszolgálatnak, írta Szondy Zoltán újságíró. /Szondy Zoltán: Nem akarjuk tudni. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 10./

Demszky Gábor, Budapest polgármestere, a Szabad Demokraták Szövetségének oszlopa azonnal hírhedtté vált mondása, hogy az erdélyi magyarok menjenek bátran dolgozni, vállalkozni Budapestre. Mennyire képmutató ez a meghívás egy olyan személy szájából, aki a 2004. december 5-i népszavazáson azért harcolt, hogy NE kaphassanak magyar állampolgárságot a határon túl rekedt magyarok, emlékeztetett a Hargita Népe. Ősi településeken fogyott-fogy a magyarság Munkácstól Szabadkáig, s ezért a mindenkori magyar kormányzat a felelős. Fogy a magyar Magyarországon is. S magához tér az elszegényített, elbutított nemzetecske politikai elitje? Ugyan, dehogy! /Szondy Zoltán: Maradjunk csak nyugodtan itthon… = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 25./

Az elmúlt hét végén telefonon érdeklődött Fábián László, Csíkszentsimon polgármestere: van-e tudomása a lapnak arról, hogy megverték a szentsimoni sorompóőrt? Nemleges válaszra a polgármester megjegyezte: „Akkor ezt az ügyet is eltussolják.” Csíkszentsimonban augusztus 23-án éjjel a faluban leszúrtak egy helybélit, a két tettes elmenekült, a rendőrőrs járőrkocsija bekapcsolt villogókkal járta az utcákat. A régimódi, kézzel tekerhető vasúti sorompó le volt eresztve. Korodi Imre sorompóőr a vonatot várva jelzőlámpájával már ott állt a sínek mellett. A sorompó előtt egy piros autó állt meg, ordított a zene. Korodi odaszólt nekik, hogy halkabban a zenével, mert jár a rendőrautó. Erre románul rászóltak, kiszálltak a kocsiból, az egyik hátulról megütötte őt, majd maga felé húzta, erre a sorompóőr a lámpával fejbevágta. De jött a többi, nekiestek, verték. Korodi Imrének még napokig fájt az oldala, de nem ment törvényszéki orvoshoz. A főnöke a vasútnál azt mondta, a hivatalos jelentésbe ne írja be, mi történt, a rendőrség majd elrendezi. Az esetnek több szemtanúja volt. Bilibók István társával, Szép Bernáttal szintén a sorompó felhúzását várta. Amikor odamentek, a négy ember abbahagyta Korodi verését, aki már véres volt. A vonat közben elment, jött még valaki, hogy emeljék már azt a sorompót, erre mondták, hogy hívni kell a rendőrséget. Erre a verekedők megszólaltak, nem kell rendőrt hívni, mert van már itt rendőr, s magukra mutattak. Nagyon részegek voltak. A tanúk jelentették a rendőrségen, majd a vasúti rendőrségen is. Ennek alapján a négy támadó kocsiját megállította valahol Zsögödfürdő környékén a rendőrség. A vasúti rendőrségen senkivel sem tudtak szóba állni, a parancsnok szabadságon, akik ott voltak, nem tudtak-akartak információt adni. Tudott viszont a történetről Fertu Gel, a csíkszeredai börtön igazgatója, aki hangsúlyozta: a rendőrségtől semmiféle írásos értesítést nem kapott, amit tud, alárendeltjeitől tudja – nem hivatalosan. Fertu elmondása szerint az autóban két börtönőr ült, a másik kettő civil volt. A zene miatt a sorompóőr beléjük kötött, majd az egyik börtönőrt megütötte lámpájával. Az „áldozat” törvényszéki orvosnál is járt látleletért. Megjegyezhető: középkorú sorompóőrökre nem jellemző, hogy munkahelyüket elhagyva lámpájukkal négy, jó erőben levő fiatalra támadjanak. Csíkszentsimonban két incidens történt azon napon. Az egyikről, a leszúrásról másnap már értesítették a sajtót a rendőrség illetékesei. A sorompóőr megtámadásáról egy árva szót sem ejtettek. /Szondy Zoltán: Incidens magyarellenes felhanggal. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 29./

Felrázta Magyarországot az elmúlt hétvégén a hangfelvétel: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök elismerte, hazudik, hazudnak, s mellékesen rámutatott arra az apróságra is, hogy Magyarország nagy bajban van nekik köszönhetően. S a „leleplezés” után már órákkal valószínűleg azért kezdtek provokációt emlegetni sokak, mert a reakciók sablonosak voltak: az anyaország úgynevezett „jobboldali” szerveződései tüntetéseket kezdtek, a politikai ellenzék tiltakozott, a zömében kormánypárti magyar sajtó pedig hűvösen, tárgyilagosan magyarázza e sorok írásakor is, hogy Gyurcsány Ferencnek igaza van. Magyarország vezetője hazudott, ezt elismerte, büszke is rá, s a következmény? Kiment tüntetni maroknyi ember, megjelenik néhány újságcikk. Ha ez a történet is ennyiben marad, akkor a kérdésre a válasz csak igen lehet majd: hazudni szabad, hazudni kell, mert a nép (nem véletlen, hogy nem használom a „nemzet” szót) lenyeli a hazugságot, sőt, szereti azokat, akik hazudnak. És ebben 1918 óta a szocialisták a legjobbak – nemcsak Magyarországon. Ám ez a szánalmasan kicsiny ország az, ahol a legjobban felmérhető, mennyire ártalmassá formálták ezt az eszmét, és Kun Béla, Rákosi, Kádár, Grósz után a szocialista milliárdos Gyurcsány vagányul vághatta oda elvtársainak Balatonőszödön: „Magyarország le van írva”. Sajnos, ebben sem hazugság, sem tévedés nincs. /Szondy Zoltán: Mindenki hazudik? = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 19./

Késő délután, este forradalmi hangulatot idéz a budapesti Kossuth tér. Azután jön az éjszaka, pár tucat ember maradt. Nincs forradalom, nincs lázadás, egyszerű politikai tüntetések zajlanak csupán. Miféle demokrácia az, ahol magas rangú állami vezetők hazudnak, ahol a kormány által kibocsátott adatok valótlansága a Rákosi-korszak legsötétebb éveit tükrözi, ahol csorbul a sajtószabadság s ahol semmibe vesznek egy, a közelmúlt Európájának történelmében szinte példátlan tüntetéssorozatot? – kérdezte Szondy Zoltán. Tavasszal a magyar baloldal megnyerte a parlamenti választásokat. Utólag kiderült, hogy ezt a győzelmet hazugságokkal érték el. A magyar demokrácia gyengeségének legfőbb jele pedig az, hogy ezért csak az úgynevezett „jobboldali” emberek háborodtak fel. Gyurcsány kivár, a szocialisták kivárnak. Várják a telet. A hideg hazakergetheti a tüntetőket. /Szondy Zoltán: Budapesten várják a telet. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 12./

Ki ellen lázadt fel Magyarország népe 1956-ban? A kommunisták ellen, természetesen, a kommunista címert vágták ki a zászló közepéből, s a vörös csillagot akarták kitörölni a nemzet életéből. S ma Magyarországot kommunisták vezetik, olyan emberek, akik tagjai voltak a pártnak, felemelkedésüket, kapcsolataikat, politikai, gazdasági, nagyon sok esetben kulturális sikereiket is a Pártnak köszönhetik. Mit tud tenni az a magyar ember, aki át is élte ötvenhatot, vagy apja, nagyapja meséi által értette meg ötvenhatot? Ment volna ki szegfűvel a kezében az ünnepségre, s tapsolta volna meg Szili elvtársnőt, integetett volna Horn elvtársnak? Leesett az álarc Gyurcsány elvtársról, aki mindenét annak köszönheti, hogy a szovjet tankok leverték a magyar forradalmat, írta Szondy Zoltán. Ötven évvel ötvenhat után a kommunistákat mocskolták Budapest utcáin, a szocialista kormány lemondását követelték. Törtek-zúztak, ez nem szép. De ez azt is jelenti, hogy valahol, mélyen csak megvan még a gerinc. /Szondy Zoltán: Évforduló után. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 25./

Új elnöke lesz a Székely Nemzeti Tanácsnak, új arculatot alakít ki az RMDSZ: Markó Béla személyében új élharcosa van a székely autonómiának. Közeledés van az RMDSZ és SZNT között. Jelenleg – nyilatkozatok szintjén – az autonómia mellett áll ki az RMDSZ, ugyanúgy a politikai rivális, a Magyar Polgári Szövetség és természetesen az SZNT. Az SZNT lemondott a népszavazásról, ehelyett olyan „belső népszavazás” tervéről beszélt Fodor Imre, melyről ő is elismerte: nem lenne több közvélemény-kutatásnál. Az RMDSZ kiáll az autonómia mellett, azonban a román törvényhozás nem fog hozzájárulni ahhoz, hogy a Székelyföldön autonómia legyen. Ezért Szondy Zoltán cikke szerint Markó Béla elnök autonómia melletti felszólalása is a helyére kerül: ügyesen kiválasztott választási kampánytéma. Csak nem hatalma átmentésére használja az autonómia lebegtetését az erdélyi magyar politikai elit? /Szondy Zoltán: Halvány gyanú. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 8./

Két éve, 2004. december 5-én a határon túliak mikulási ajándékba kettős állampolgárságot várták, helyette elutasítást kaptak. Az önzés vezette az elutasítókat. Mi, határon túli magyarok „nem kellettünk”, „nem kellünk most sem”. Ezt mutatja, hogy az elmúlt két évben a határon túli magyarok számára létrehozott közintézmények szűntek meg, támogatások álltak le. És a magyar külpolitika semmit sem tett annak a kizárt ötmillió magyarnak az érdekében. Sokat nem értek el testvéreink a kettős állampolgárság megtagadásával, állapította meg Szondy Zoltán. Botrányok, hazugságok, csődök, vereségek – a negatív hírek országa lett Magyarország. Egyre több olyan anyaországbeli magyar bukkan fel Erdélyben, akinek december ötödikének sokkja kellett, hogy felfedezze a határon túli világot, akit az akkori NEM ébresztett rá arra, hogy létezik Kassa és Munkács és Kolozsvár, és ott ő magyarnak számít, hiába is mondaná, hogy én csak turista vagyok, kérem… A két évvel ezelőtti szégyen megalkotói jól élnek, hatalmon vannak. Néha alamizsnát is dobnak jól kiválasztott intézményeknek, személyeknek. Cserében hálát, köszönetet kapnak itthoni elvtársaiktól. /Szondy Zoltán: Apró emlékeztető. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 5./

Sepsiszentgyörgyön megalakult a Szövetség a Székelyföldért Egyesület, Az egyesület létrehozása az RMDSZ 2004 óta tapasztalható stratégiaváltásának köszönhető, a szövetség vezetői az autonómia célkitűzésével próbálnak megfelelni a kihívásoknak, a közhangulatnak. Az RMDSZ csúcsvezetői korábban éveken keresztül határozottan kiálltak a területi autonómia ellen. Az alakuló ülésen a Székely Nemzeti Tanácsnak a polgármesterekhez intézett nyílt levele felolvasását megtiltották, az előzetes konzultációkból pedig kizárták az egyébként meghívott független magyar polgármestereket. Azonban azzal, hogy külön utat, külön politikát szabtak a Székelyföldnek, az RMDSZ vezetői dicséretet érdemelnek. Három évvel ezelőtt ugyanitt, ugyanebben a teremben ugyanazokból a városokból, falvakból gyűltek össze emberek, s alakították meg a Székely Nemzeti Tanácsot, melynek egyetlen célja a területi autonómia kivívása volt. Az RMDSZ akkor megbélyegezte a kezdeményezést, egyes vezetői kigúnyolták a „székelykedőket”. /Szondy Zoltán: A történelem felé sandítva. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 9./

December 10-én Csíkszeredában ülésezett a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága (SZNT ÁB), az ideiglenes elnök Fodor Imre. A Bardoc – Miklósvárszéken (Barót városban és 18 faluban) szeptember 16–23-a, Székelyudvarhelyen és Bögözön pedig 15–22-e között szervezendő belső népszavazások előkészületeit tárgyalta. A helyi önkormányzatok döntő többsége a prefektúrák nyomására visszautasította az SZNT felkérését népszavazás kiírására, az ÁB ezért hozta azt a döntést, hogy belső népszavazást szervez. Tény, hogy ennek törvényes eredménye nem lesz, ám tény az is, hogy így alkalom nyílik megtudni: mi is a Székelyföld lakosságának véleménye az autonómiáról? Az ülésen meghívottként részt vett Eva Maria Barki nemzetközi jogász is, aki a Julianus-díj átvételére jött Csíkszeredába. Az erdélyi magyarság ügyéért immár több mint húsz éve fáradhatatlanul küzdő jogász asszony az európai autonómia-formák ismerőjeként több jó tanácsot adott az SZNT vezetőinek, mondanivalójából kiemelnénk az alábbi megállapítást: nemzetközi támogatás nélkül Bukaresttel szemben soha sem fogunk eredményt elérni… /Szondy Zoltán: Jó tanácsok a Nemzeti Tanácsnak. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 11./

Szilveszter éjszakáján Csíkszeredában a tapstéren ünneplő fiatalok közül ketten a magyar lobogót bontották ki, s a csendőrök azonnal közbeléptek. Csúcs Mária újságíró, az eset szemtanúja elmondta: a rendőrök nem bántották a fiatalokat, a zászlót sem vették el, csak összecsavartatták s eltetették velük. Lenghet-e tehát szabadon a magyar zászló Csíkszeredában? Ma is érvényben van a kérdést szabályozó 75/1994-es törvény, mely kimondja: más államok lobogóit csak hivatalos alkalmakkor, rendezvényeken, kisebbségek hivatalos rendezvényein lehet kifüggeszteni, csak a román zászlóval együtt, az arra kijelölt helyeken. Csak a magyar zászlót illeti megkülönböztetett figyelem a hatóságok részéről, a meccseken amerikai, angol, francia zászlók szabadon lengenek. /Szondy Zoltán: Lenghet-e a magyar zászló? = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 5./

Szerencse, hogy eljött Délvidékről, Szerbiából egy kamaraszínház, és magyar darabot játszik el magyaroknak Erdélyben, Székelyföldön. „Elhangzott a szó, zeng az induló...” – hangzott el a színpadon. Egy idős ember verte a taktust tenyerével a nézőtéren Csíkszeredában, az Erdély-induló hallatán. A nyolcvanas években ugyanez az ember tiltotta meg a magyarul beszélést egy gyűlésen, melyen csak magyarok voltak. Wass Albert az ötvenes években megírta ezt a viselkedést. Az illető nem vette észre: egy délvidéki színész éppen őt játszotta el a színpadon 2007-ben. Wass Albert munkáiból összeállított A világ és a vége című darabot hatalmas közönségsikerrel játszották. A darabban egy kicsit „megfordult a világ”, Csíkszereda idegen megszállás alatt álló várossá vált, ahol idegen ajkú, rosszindulatú emberek pénzért osztogatták az igazságot, maguknak osztották ki a magyar földet, rátették kezüket minden vagyonra, és mindebben segítették őket a mindenkori árulók, köpönyegforgatók, júdások. /Szondy Zoltán: Megálltunk egy percre. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 10./

Könnyen el lehet sorolni, hogy a magyar ember miben szenved hiányt itt Erdélyben: nincs pénzünk, nincs állami egyetemünk, nincs autonómiánk, nincs gazdasági erőnk, kevés a gyerek, sok a kivándorló, magas a közköltség, alacsony az életszínvonal, sorolta Szondy Zoltán újságíró. Van az erdélyi magyaroknak olyasmijük, ami a művelt Európában már senkinek sincs, „van diktatúránk” – tette hozzá. Ez az RMDSZ. Számos elemében hasonlít ahhoz a rendszerhez, mely ellen Tőkés László ezelőtt tizenhét évvel kiállt, mely ellen az erdélyi magyarság fellázadt. Elképzelhető, hogy tavasszal az európai parlamenti választásokon az RMDSZ képviselőlistájával szemben Tőkés László független jelölt fog elindulni. Az RMDSZ magyarázni fogja, hogy a listáján két bejutónak számító helyére kiszemelt miniszterek nem a bűnügyi kivizsgálás vagy kormányátalakítás elől hagynák ott bársonyszékeiket s mennének Brüsszelbe. /Szondy Zoltán: Különbejáratú diktatúránk. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 1./