"Kolozsváron a zeneóvoda befejezi nemsokára a tanévet. A magyar nyelvterületen nincs még egy ilyen zenei struktúra. Szegő Júlia - Selmeczi Marcella - Terényi Lenke - Csalah Márta zenepedagógiai munkája révén 1949-től működött 1999-ben, az ötvenedik esztendőben megszakadt a folytonosság. Megszakította egy gyermekorvos és egy családterapeuta szakmai önzése. Három évbe tellett, míg a zeneóvoda új életre kelt. László Bakk Anikó az Agapé Életvédő Alapítvány alapítójaként a Herédi Zsolt vezette Kismama klubot a zeneóvoda jogutódjának tekinti. Hálásak a Koinonia Könyvkiadónak Szilágyi Domokos-Vermesy Péter Pimpimpáré - vers és muzsika gyermekeknek című könyvének második kiadásáért. /László Bakk Anikó: Ötvennegyedik helyett az 51. zeneóvodai évfolyam. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 3./"

"Július 7-én ért véget a Szilágyi Domokos Napok idei, VII. rendezvénysorozata. A július 4-i irodalmi tanácskozás után a meghívottak és a résztvevők Szatmárnémetiben megkoszorúzták Szilágyi Domokos mellszobrát. Szabó Vilmos, a magyar miniszterelnöki hivatal államtitkára, Ilyés Gyula, Szatmárnémeti alpolgármestere, az RMDSZ megyei elnöke, Kötő József, az EMKE elnöke, az RMDSZ ügyvezető alelnöke mondott beszédet. Július 6-án istentisztelet keretében került sor a Szilágyi Domokos-megemlékezésre és a református parókia falára elhelyezett emléktábla megkoszorúzására. /E. Gy.: VII. Szilágyi Domokos Napok. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 8./"

"Júl. 5-én Nagysomkúton, a református templomban emlékeztek Szilágyi Domokosra. Székelyhidi Ágoston ünnepi beszédében a költő európaiságát emelte ki, aki ezzel a magatartásával is a kisebbségi közösség erősödését és összetartását kívánta szolgálni. Az egykor 300, ma már csak 66 református lelket tömörítő gyülekezet abban a felújított templomban emlékezett, amelyben egykor Szilágyi Domokos édesapja hirdette az igét, és amely mellé ő építtette a parókiát, amelyben költő fia meglátta a napvilágot. Nagysomkúton ma már csak a templomban hallanak magyar szót, amikor a berkeszi lelkész beszolgál, iskola már nincs a községben a magyar diákok számára. "Az emléktábla és az évente megszervezett emlékező ünnepségek tudatosítják a még itt élő és egyre fogyatkozó magyar közösség tagjaiban, hogy élt itt valaki, aki sokat tett a magyar kultúráért", hangzott el a szülőház tornácán elmondott beszédek során. "Bár élete vereséggel végződött, költészete győzött a körülmények fölött. Emberként igen, de költőként nem szenvedett vereséget" - fogalmazott Pomogáts Béla. A koszorúzás után az emlékszoba tárgyainak megtekintése közben Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke arra hívta fel a család és ismerősök figyelmét, hogy még mindig gyűjtik az emléktárgyakat, akinek birtokában van bármi a költő által használt vagy vele kapcsolatos tárgyakból, ajánlja fel a nagysomkúti emlékszoba számára. /bi: Ünnepi istentisztelet és koszorúzás Nagysomkúton. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 8./"

"Hetedik alkalommal került sor a Szatmárnémeti Kölcsey Kör, az Erdélyi Közművelődési Egyesület és a Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület szervezésében a Szilágyi Domokos Napokra. Az irodalmi tanácskozások, megemlékezések, koszorúzások Szatmárnémetiben, Nagysomkúton és Batizon zajlottak. Szilágyi Domokosnak Szatmárnémeti iskoláinak városa, Nagysomkút születésének helye, míg Batizon 1955 és 1960 között a református parókia nyújtott számára otthont. Az idei Szilágyi Napokon koszorúztak többek között: Szabó Vilmos államtitkár, Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány elnöke, Kötő József, az EMKE országos elnöke, Ilyés Gyula és Ludescher István Szatmárnémeti, illetve Nagybánya polgármestere. Szatmárnémetiben irodalmi tanácskozás zajlott Sajtóértekezlet II. címmel Szilágyi Domokosról és költészetéről az ezredfordulón. Fátyol Rudolf hegedűművész, a Filharmónia igazgatója, Bartók Béla Hat magyar népdalát és Hat román népi táncát adta elő. A háromnapos program meghitt, családias hangulatban zárult a Szatmárnémetitől alig néhány kilométerre fekvő Batizon. /S. Muzsnay Magda: Szilágyi Domokosra emlékeztünk. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./"

"A 75 éves Mészáros József bibliográfus, művelődéstörténész neve, élete egybefonódott a könyvvel, az EMKE Monoki István-díját is ezzel érdemelte ki 1999-ben. 1972-ben jelent meg a Gondolatok a könyvről című, átfogó gyűjteménye. Mészáros Józsefnek más könyvei is vannak, többek között az Orbán Balázs fotográfiáit az utókornak átmentő Székelyföld képekben című Kriterion-kiadvány, amelynek társszerzője, vagy a Tiboldi István gyűjtését közkinccsé tevő Adomák és tanítómesék, a rendszerváltozás után pedig a Szilágyi Domokos költészetének kevésbé ismert darabjait, Kós Károly örökségének kevéssé népszerűsített vetületeit felmutató kötetek. Jelentős a könyvészeti termése, amelynek létrejöttén akkor is dolgozott, amikor úgy tűnt, semmilyen esélye sincs kiadatására. Így készültek el a Petőfi- illetve Szilágyi Domokos- bibliográfiák, az Igaz Szó folyóirat repertóriuma és más figyelemre méltó sajtó- és irodalmi bibliográfiák. Mészáros Józsefnek a Pro libro senator címet és díszoklevelet adományozták. /N. M. K.: Aki a könyveknek szolgál... = Népújság (Marosvásárhely), aug. 2./"

"Okt. 6-án Szatmárnémetiben a Scheffler János Lelkipásztori Központ termében kezdődött az aradi vértanúkra emlékező rendezvény. A megemlékezésen Thoroczkay Sándor, a Szent István Kör elnöke, és Kereskényi Sándor szenátor tartottak előadást az 1848-49-es forradalom és szabadságharcról, valamint az Aradon kivégzett tizenhárom tábornokról. A Szilágyi Domokos Irodalmi Kör tagjai mutatták be az aradi vértanúkról megemlékező irodalmi összeállítást. Az aradi megemlékezésekkel ellentétben Szatmárnémetiben közösen koszorúztak az RMDSZ és a Polgári Egyesület képviselői. /T. L.: Szatmárnémeti: Az aradi vértanúkra emlékeztek. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 7./ "

"Bertha Zoltán első kötetében (A szellem jelzőfényei, 1988 egy-egy Tamási- és Bodor Ádám-tanulmány, Weöres- és Szilágyi Domokos-elemzés, Utassy József- és Nádas Péter-kritika sorakozott, illetve a tegnapi és mai avantgárdról vagy a transzszilvanizmusról cikkezett a szerző. Egy korábbi irodalomtörténeti összefoglalóban, mint társszerző (A hetvenes évek romániai magyar irodalma, 1983) az erdélyi első Forrás-nemzedék jeles tagjairól készített portrésorozatot, s egyikükről nemsokára monográfiát (Bálint Tibor, 1990), később viszont Sütő András életútját és -művét dolgozta fel monografikus tanulmányban (1995). Berha Zoltánnak az utóbbi évtizedben közreadott irodalomkritikai tanulmánykötetei (Gond és mű, 1994; Sorstükör, 2001) a kritikus kitartó következetességét szemléltetik, hiszen újabb és újabb tanulmányokban tér vissza - többek között - Tamási Áron, Sütő András, Bálint Tibor, Szilágyi Domokos művéhez, illetve a transzszilvanizmus és az avantgárd, valamint a posztmodern kérdéséhez, újabb vizsgálódásaiban Németh László és Illyés Gyula életművének a központba állítását jelenti. Ez a nyitás főként új kötetében /Sorsbeszéd. Pomáz, Kráter Műhely Egyesület, 2003/ követhető nyomon, ebben Kós Károlyról, Áprily Lajosról, Reményik Sándorról, Wass Albertről, Kányádi Sándorról találhatók elemzések. A szerző s megfogalmazta bevezetőjében alaptörekvését: "Modernség és nemzeti kulturális megmaradás, létveszélyek és egzisztenciális-etikai törekvések kontextusában (is) megfaggatni az olyan szellemóriások sorsirodalmi példa-életműveiből sugárzó üzeneteket, mint amilyen Németh László, Illyés Gyula, Kós Károly vagy Tamási Áron volt, a figyelmet ébren tartani Áprily Lajostól, Reményik Sándortól Wass Albertig, Sütő Andrástól, Kányádi Sándortól Szilágyi Domokosig, Bálint Tiborig, Sánta Ferencig és tovább - olyanok írásművészete iránt, akik korvalóság és gondtapasztalás feszültségei közepette is a szellem örökérvényű jelzőfényeivel irányíthatnak bennünket. Akik magyarság és minőség szintézisének kívánalmával, a "sajátosság méltóságának" ihlető erejével késztetnek lelkiismereti önvizsgálatra, Kárpát-medencei, nemzeti önismeretre, Trianon utáni magyarságtudat-fenntartásra és univerzális világlátásra."/Borcsa János: Az irodalomkritikus kritikus választásai és vállalásai. = Krónika (Kolozsvár), okt. 11./"

"Okt. 19-én emlékeztek meg az 1672-ben Batizon hősi halált halt diákokról a helyi református egyházközség tagjai és a szatmárnémeti Református Gimnázium diákjai, illetve tanárai, a hagyománynak megfelelően. A gyülekezet Deák Ferenc emléke előtt is lerótta kegyeletét a templomban. Egyben Szilágyi Domokos-megemlékezésre is sor került, a református parókia homlokzatán lévő emléktáblánál. A Református Gimnázium diákjainak műsorát egy helyi fiatal, Kánya Edina szavalata egészítette ki, majd itt is koszorút helyeztek el a fenti szervezetek és intézmények képviselői. A rendezvényt szeretetvendégség zárta. /(fodor): Tegnap Batizon fiatal hősökre és Szilágyi Domokosra emlékeztek. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 20./"

"Néhány hónapja jelent meg Gáll Ernő (1949-től 1989-ig a Babes-Bolyai Egyetem professzora, 1957-84 között a Korunk főszerkesztője) titkos naplójának első kötete az 1979- 1990 közötti évekből /Polis Kiadó, Kolozsvár/, következik majd a második kötet az 1990-2000 közti eseményekről. Gáll Ernő /sz. Nagyvárad, 1917/ az egyetemet a magyar időkben végezte be filozófia szakon, a hírhedt numerus clausus dacára. 1944-ben Buchenwaldba deportálták. 1945-49 között a kolozsvári Igazság főszerkesztője volt; 1949-től a Bolyai (majd Babes-Bolyai) marxizmus-leninizmus katedrájának professzora. 1957-től az újraindította Korunk folyóirat főszerkesztője volt 1984-es nyugdíjazásáig. 1989 után is aktív közéleti férfi, sokat közöl, szerepelt 2000-ben bekövetkezett haláláig. A napló írásának kezdése egybeesik a "hivatalos" cenzúra megszüntetésével; ezt egy súlyosabb, képmutatóbb, fenyegetőző irányítás váltotta fel, a Központi Bizottság "magyar bizottsága" részéről, akik az ún. magyar vezetőket sakkfiguraként tologatták. Ezek közül a naplóban igen elítélően Koppándi, Pezderka, Szász Béla, Vincze, Szilágyi Dezső elvtársak neve szerepel. A naplóban a legmeglepőbb az a kommunizmussal szembeni, szokatlanul élesen kritikus és önkritikus hang. Ilyen az egyenlőségjel, amely a szerző szerint a kommunizmus és fasizmus közt létezik (a holokauszt és Gulág összehasonlíthatósága). Ilyen Izrael állam szellemiségének (bigott, primitív) elítélése. Sokkoló azok (köztük önmaga) elítélése, akik még a háború előtt léptek be a sztálini kommunista pártba, noha (az újságokból stb.) ismerték a szovjetunióbeli rémségeket; bevallása szerint ezen híreket betegesen elhessegették maguktól. "Mennyire tekinthető erkölcsi értéknek a bátorság, helytállás, a szenvedések hősies elviselése - egész a mártíromságig -, ha ez utópisztikus, téves politikát szolgált?" - kérdi önmagától is, lefokozva a nem valló Józsa Béla mártír voltát - betyárbecsületté. Az illegális pártról: "Megdöbbentő a zsidók, értelmiségiek részaránya (66 százalék) a mozgalomban, kiknek a pártja a kommunista párt, mely társadalmi csoportnak a rendszere?" Talán saját magára és mai többi "damaszkuszi utasunkra" gondolva: "Ha abszolút elutasítjuk a marxizmus korszerűsítését, miért honorálni egy marxista állandó önrevízióját?" Mindig is divat volt, hogy egy-egy folyóirat főszerkesztője a humánértelmiség vezetője szerepében tetszelegjen. Az Utunk főszerkesztőjének, az uralkodói-inkvizítori megnyilvánulású Gaál Gábornak voltak ilyen allűrjei. A napló idején négy lap főszerkesztője küzdött e főkolomposi pozícióért: Gáll Ernő (Korunk), Létay Lajos (Utunk), Huszár Sándor (A Hét), Hajdu Győző (Igaz Szó), egymással sokszor feszült viszonyban. Szellemi vezetői ambíciói következtében G. E. igen sok "értelmiségivel" tartott kapcsolatot, munkáit dedikálta nekik, könyveiket ismertette: a naplóban ezek neve száz felett van. Különös társaság: céljuk az állandó önmutogatás, "közlés", ha van érdekes téma, ha nincs. Gáll nem kivétel, pályatársaival hol összevész, hol kibékül. Naplójában nem fukarkodik ilyenkor a jelzőkkel, mint például: Bretter Zoltán pökhendi, Balogh Edgár demagóg, naiv, képmutató, irreális, Benkő Samu sértődős, gőgös, arisztokratikus, Herédi Gusztáv bárdolatlan, felületes, Kántor Lajos szürke, fumigáló, Jordáky Lajos becsvágyó, gyűlölködő, Létay Lajos pitiáner, surmó, Méliusz József paranoiás, dühöngő, rigolyás, Panek Zoltán pimasz, patologikus, Huszár Sándor aljas, pimasz fickó, hiú, Sütő András fölényeskedő, lefitymáló, nem él a közéletben, Tóth Sándor intoleráns, Heller Ágnes és Tamás Gáspár Miklós tenyérbe mászó, pökhendi stb. Akad, akiket csak dicsér (például az Ilie Verdetnek súgó Gálfalvi Zsoltot, Lászlóffy Aladárt, Szász Jánost, sőt az ifjú Salat Leventét stb.). Két legkiválóbb költőnk (Kányádi Sándor és Szilágyi Domokos) jellemzésétől tartózkodott. Egyértelműen gonosz G. E. szerint Rácz Győző, utóbb a Korunk főszerkesztő-helyettese. G. E. sajnálatraméltó megnyilvánulása, mikor 1989 őszén (a magyarországi, bulgáriai stb. rendszerbukások hatására) így írt: "Magyarországon a baloldal diszkreditálva, elanyátlanodva, magatehetetlenül számolja fel önmagát, mindez az én további ellehetetlenedésemet jelenti, csak az itthoni peremélet marad számomra - pillanatnyi távlat nélkül". Korainak bizonyult a magyar kommunisták siratása, csak átmeneti volt "elanyátlanodásuk"... Az 1989. decemberi fordulatkor felismerte. lehetséges a kommunizmus túlélése, elég, ha Ceausescut áldozzák fel. Barátaival részt vett a mai RMDSZ megalakítására szólító felhívás (Hívó szó) megfogalmazásában-aláírásában. E kiáltványban Gáll és társai elítélik Ceausescut és klikkjét, de a kommunizmust nem. Az embernek az az érzése támad Gáll Ernő naplóját olvasva, jegyezet meg Nagy László, hogy a Ceausescu-rezsim politikai rendőrsége, a Securitate hülye volt, mert a politikai és kulturális kulcspozíciókban (az örökös bűnbakká tett Hajdu Győzőt kivéve) mind ellenállók ültek, és nemcsak a folyóiratok szerkesztőségeiben, de minden intézménynél (például: rádió - Csép Sándor, televízió - Bodor Pál, Kriterion Kiadó - Domokos Géza), ahol még magyar főnökök egyáltalán megmaradhattak. /Nagy László, Kolozsvár: Gáll Ernő meglepő naplója. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 21., újraközölte: Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./"

"November elején tartották a XV. Őszi Szavalóversenyt Gyergyószentmiklóson. A Salamon Ernő Líceumban 26 diák versenyzett, akik Barótról, Székelykeresztúrról, Kolozsvárról, Szilágysomlyóról, Marosvásárhelyről és Csíkszeredából érkeztek. Az idén a kötelező verset mindkét korcsoport számára Bartalis Jánostól választották. A szabadon választott versek költői között szerepelt: Faludy György, Wass Albert, Áprily Lajos, Szőcs Kálmán, Szilágyi Domokos, Hervay Gizella, József Attila, Ady Endre, Petőfi Sándor, Bakai István, Kányádi Sándor, Bartalis János, Bartis Ferenc és mások. A színvonal magas volt. /Gál Éva Emese: XV. Őszi Szavalóverseny. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./ "

""Gáll Ernő egy olyan, tárgyában és módszereiben még önmagát kereső tudományág úttörője, amely a nemzet és a kisebbségben élő nemzeti közösségek létét, tudatát, összetett viszonylatrendszerét igyekszik tudományos szabatossággal átvilágítani, elemezni" - írta Gálfalvi Zsolt annak a kötetnek az előszavában, mely Gáll Ernő 23 éven át írt naplójának az első, 1990-ig terjedő részét tartalmazza. A Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron a Látó folyóirat Irodalmi Színpadán mutatták be a könyvet. A vitát Demény Péter író vezette, aki néhány hónapja a Polis Kiadó belső munkatársa. Gáll Ernő erdélyi magyarként és zsidóként kétszeresen is kisebbségben volt. Spielmann Mihály történész szerint Gáll Ernőnek fájt az, hogy Budapest, a kádári Magyarország nem vett tudomást a vidéki értelmiségiről. Földes György, a magyarországi Politikatörténeti Intézet főigazgatója úgy vélte: Gáll Ernő itthon érezte magát a peremen, ugyanakkor "idehaza nem érezte azt a történelmi hátszelet, ami az ügyet, amit képviselt, előre vitte volna." Az önbírálat és önkínzás naplójának nevezte Gáll Ernő naplóját Cs. Gyimesi Éva nyelvész, irodalomtörténész. Pomogáts Béla irodalomtörténész elmondta: Gáll Ernő 1956 után Budapesten sok olyan jeles személyiséggel tartott fenn kapcsolatot, akik 56-os szereplésükért mellőzve voltak, netán börtönben is ültek. Pomogáts jóindulatú, nyitott személyiségnek ismerte meg Gáll Ernőt. Dávid Gyula szerint bár Gáll Ernő 1990 után tudatosan, önkéntesen visszavonult a közéletből, hogy deklarált baloldalisága miatt esetleg ne kompromittáljon jó ügyeket, nagyon zokon vette, hogy hatalmas tudását nem vették igénybe. A marosvásárhelyi könyvbemutatón jelen volt Gáll Éva, a filozófus élettársa is, aki exkluzív interjút adott a Romániai Magyar Szónak. Magyarországi ösztöndíjjal rendezte a naplót. A számítógépet Budapestről, a Népszabadságtól kapta. Dávid Gyulával szerkesztték a szöveget. Közben elkészült Gáll Ernő teljes bibliográfiája. Ez majd külön jelenik meg, Budapesten, ahol jövő tavasszal kiadnak egy Gáll Ernő emlékkötetet, annak a végén jelenik meg a teljes bibliográfia. Azután kezdik el levelezésének rendezését. Több mint hatezer levél vár feldolgozásra. Két munkatársa van, Újvári Mária, aki nyugdíjazásáig a Kolozsvári Egyetemi Könyvtár főkönyvtárosa volt. Jelenleg a Soros Alapítvány könyvtárában dolgozik, s most szervezte meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület könyvtárát. A másik Nagy Mária, ő a Szilágyi Domokos élettársa volt, a Helikon műszaki szerkesztője. Gáll Ernő kis füzetekbe írta naplóját, melyeket felesége rejtegetett 1990-ig. 1989 után kiderült, hogy az egész lakás be volt mikrofonozva. A naplóból nem hagytak ki semmit, "talán két-három esetben élő személyekkel kapcsolatban kivettünk néhány olyan részt, ami nagyon rossz fényt vetne rájuk.A munkásságát bíráló Nagy László-cikk után várható volt a nagy kollektív tisztelgés Gáll Ernő életműve előtt." /Máthé Éva: Gáll Ernő emlékezete. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./"

"Balázs Imre József öt éve tanít és szerkeszti a Korunkat, két verseskötete jelent meg és tíz olyan kötet, amelyet ő válogatott és látott el előszóval. Három díja van, és mindehhez 27 éve. Kolozsváron a magyar-angol szakot végezte. Első verseskötete 1998-ban, a Forrás sorozatban, a második pedig 2001-ben Budapesten jelent meg Dél-Párizs nyárikert címmel, a József Attila Kör könyvsorozatában. Az Előretolt Helyőrség a populáris irodalom felé szerette volna megnyitni az erdélyi irodalmat. Az ő szemükben ez végső soron annyit jelent: a legolvasottabb irodalom képviseli az értéket. Balázs Imre József szerint kockázatos vállalkozás egy ilyen szempontnak kiszolgáltatni az irodalom értékelését. Emellett ő a transzközép populáris irodalom-érzékelését leszűkítettnek érezte. Identitásukat leginkább arra hegyezték ki, hogy a nemi élet kendőzetlen megjelenítését vigyék bele műveikbe. Balázs évfolyamtársaival együtt részt vett a Láthatatlan Kollégium Gyímesi Éva tanárnő által kitalált "projektjében". Ez abból a felismerésből született, hogy a kritikai élet a 90-es évek második felében pangani látszott. Balázs kritikái, tanulmányai kötetben 2001-ben jelentek meg, A nonsalansz esélye címmel. A 20. századi erdélyi magyar irodalom története lett a kutatási területe, ehhez kapcsolódó tantárgyakat tanít jelenleg a Bölcsészkaron, a Magyar Irodalomtudományi Tanszék keretén belül. Az Irodalmi zsebszalon című tévéműsort kéthetente látható a bukaresti tévé magyar adásában, azt ő szerkeszti, ebben eddig mintegy 15 olyan szerzővel készített interjút, akinek frissen jelent meg könyvük. Balázs Imre József legutóbb megjelent monográfiája Hervay Gizelláról szól. Az irodalmi közélet sokkal többet tud Hervay Gizella személyéről, mint a műveiről. Mindenki tudja, hogy Szilágyi Domokosnak volt a felesége, volt egy közös fiuk, Kobak, hogy Szilágyi Domokos és Kobak meghaltak, és nem sokkal utána Hervay Gizella is öngyilkos lett. Azt viszont kevesen tudják, hogy költői életművében nagyon sok olyan mozzanat van, amely teljesen egyedi, és ha ő nem írta volna meg azokat a verseket, akkor "hiányoznának a világból", ahogy Székely János mondaná. Balázs Imre József jelenleg írja az erdélyi magyar irodalom történetét, 1918-tól egészen az ezredfordulóig. /Sándor Boglárka Ágnes: A nyilvános szereplés változatai összefüggnek egymással - vallja Balázs Imre József költő. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./"

"Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Kolozsváron tartott közgyűlésén Muzsnay Árpád Kún Kocsárd-díjat kapott. Kötő József laudációjában kiemelte: Ha van ma valaki Erdélyben a közművelődési munkában, akiről elmondható, hogy annak a közösség iránt elkötelezett szellemiségnek a megtestesülése, amelyet Sándor József vagy Kún Kocsárd örökül ránk hagyott, akkor azt kell mondanunk: az Muzsnay Árpád. Muzsnay Árpád 1989 után talált igazán önmagára: fölesküdött a kisebbségi cselekvő önvédelem katonájává. Amerre járt, szobrok, emléktáblák nőttek ki a földből mögötte. Dsida Jenő, Szilágyi Domokos, Páskándi Géza, Ady Endre, Jakabffy Elemér - Muzsnay mementót állított nekik. Elnyelte volna az asszimiláció Kölcsey Ferenc emlékét szülőfalujában, Sződemeteren, ha Muzsnay nem tevékenykedik. Muzsnay volt, aki megszervezte Ady és Petőfi emlékét idéző zarándoklatokat is. /EMKE-díjban részesült Muzsnay Árpád. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), dec. 3./"

"Kolozsváron két szobában hat ember: a Napsugár és a Szivárvány gyermeklap szerkesztősége. A két havonta megjelenő lap teljes szerkesztősége (a könyvelőséget, ügyintéző, valamint terjesztőosztályt is beleértve) összesen hat személy. Ha egy ember is hiányzik, elakad a munka. "Müller Katinak, aki az újság képszerkesztője, egyik illusztrátora és tördelője, két hónapja született meg az ötödik gyermeke - magyarázza Zsigmond Emese főszerkesztő. - Ezért elvittük a lakására a számítógépét, hazakapja a betördelendő szövegeket, és otthon dolgozik." Az óvodásoknak és első-másodikosoknak szóló Szivárvány a 23. évfolyamánál tart, a második-ötödikeseknek íródott Napsugár pedig a 47-nél. Az Asztalos István író által 1957-ben alapított Napsugárnak az évek során valóban tekintélyes volt a szerzőgárdája, így például Bajor Andor, Fodor Sándor, Méhes György, Hervay Gizella, Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár és Kányádi Sándor. Az olvasótábor érezhetően megfogyatkozott az utóbbi években: míg a hőskorban a két lap példányszáma elérte a 70 ezret is, addig ma 42 ezret (20 ezer Napsugarat és 22 ezer Szivárványt) nyomtatnak ki havonta. A két kiadványnak még így is sikerül fenntartania önmagát. Csak a Csipike postája rovathoz érkezik húsz-harminc, gyerekkéz által megcímezett boríték; sokukat Fodor Sándor személyesen, külön levélben válaszolja meg. /Makkai Imola: Negyvenhat éves gyermekújság. = Krónika (Kolozsvár), dec. 6./"

"Dec. 6-7-én tizennegyedik alkalommal rendezték meg a Gellért Sándor vers- és prózamondó verseny Kárpát-medencei döntőjét Szatmárnémetiben, a színházban. Idén a nagykanizsai Nagy Timea bizonyult a legjobb szavalónak. A második díjat szatmárnémeti versenyző, Bessenyei-Gedő István nyerte. Csirák Csaba, a Szent-Györgyi Albert Társaság elnöke elsősorban Gellért Sándor szabadság iránti szeretetét emelte ki. Dr. Lovas János, a Babes-Bolyai Egyetem adjunktusa a költővel kapcsolatos személyes élményeit elevenítette fel. Gellért Sándor rendületlenül kitartott elvei mellett, az asztalfióknak is írta műveit. A legnépszerűbb költőnek, az eddigi évekhez hasonlóan, továbbra is Szilágyi Domokos bizonyult. A közönségdíjas Bessenyei-Gedő István lett. /Fodor István: Gellért Sándor vers- és prózamondó verseny, tizennegyedjére. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), dec. 8./"

Szilágyi Domokos (1938-1976) erdélyi költő Plugor Sándor (1940-1999) grafikusművész rajzaival illusztrált Öregek könyve című, 1976-ban Bukarestben közreadott verseskönyvének a hasonmás kiadását jelentette meg a veszprémi Kollázs Kiadó, amely a magyar kultúra napja tiszteletére január 22-én Sepsiszentgyörgyön, Kolozsvárott, Budapesten és Veszprémben mutatja be a kötetet. – A kötet nem jelenhetett volna meg Horváth Balázs veszprémi országgyűlési képviselő támogatása nélkül – jelezte Nagy Károly, a könyvkiadó vezetője. /Szilágyi Domokos hasonmás–kötete a magyar kultúra napjára. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jan. 9./

1990–től napjainkig számtalan könyv jelent meg Szatmár megyében, melyek nagy része még a Szatmár Megyei Könyvtárban sem található meg. A Magyar Ifjúsági Kezdeményezés és a Szilágyi Domokos Irodalmi Kör egy olyan könyvtár létrehozását tervezi, amelyben egy helyen gyűjti össze a magyar nyelvű kiadványokat, hogy azok bárki számára hozzáférhetők legyenek. A könyvtár létrehozói felkérik azokat a kiadókat, alapítványokat és szerzőket, akik hajlandók felajánlani kiadványaikat és munkáikat a könyvtár számára, legalább egy példányt juttassanak el a MIK–irodába (Szatmárnémeti, Mihai Viteazul utca 10. szám. A könyvtárnak előreláthatólag a Szatmárhegyi Magyar Ház (Páskándi Géza egykori iskolája) ad helyet. /E. Gy.: Magyar könyvtár létrehozását tervezi a MIK . = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jan. 28./

Megjelent egy multimédiás CD-ROM Szilágyi Domokos verseivel, bibliográfiájával és visszaemlékezéseivel, magyarul, románul és németül. Dóczy Péter szavalta Szilágyi Domokos verseit Szilágyi Domokos kényszerleszállásai címmel. Az erdélyi magyar irodalom multimédiás felületen való jelenléte első ilyen jellegű próbálkozása ez a CD. /Balázs Imre József: Átszállások. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./

Július 5-én Szilágyi Domokos-emlékünnepséget tartottak a költő szülővárosában, Nagysomkúton, idézte fel a történteket Varga Károly lelkész olvasói levelében. Itt volt a költő édesapja református lelkipásztor 1930–38 között. A református egyház támogatásával sikerült a templomot s a lelkipásztori lakást felújítani. Sőt a parókia azon szobájában, ahol Szilágyi Domokos meglátta a napvilágot, egy emlékszobát is berendeztek. A 2003-as megemlékezésen a szervezők már "nemkívánatos személynek" tartották Tőkés László püspököt. Varga Károly megkérdezte Szabó Vilmost, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkárát, hogy helyesnek tartja-e ezt az elutasító magatartást, aki ennyit válaszolt: Tőkés Lászlót mint püspököt elfogadja, de mint politikust nem. A másik eset: Koltón RMDSZ-gyűlés volt, természetesen az egyház támogatásával. Varga Károly a gyűlésen kritikusan szólt az RMDSZ vezetőiről, majd hivatali elfoglaltsága miatt távozott. Távollétében gátlástalanul cáfolták "a papot". Amikor Varga mindezt írásban jelezte Ludescher Istvánnak, az RMDSZ területi elnökének, akinek ennyi volt a válasza: "Leveledet a szemétkosárba dobtam!" /Varga Károly, Koltó: Ragadós az elutasítás. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 10./

Sikeres és értékes volt Temesváron Tar Mónika Színek című, Szilágyi Domokos verseiből összeállított egyéni műsora a Krecsányi Ignác Műhely stúdiótermében. /Szekernyés Irén: Tar Mónika egyéni műsora a Csiky Gergely Színházban. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 24./

A XX. századi erdélyi irodalom fejlődéstörténetét és jelentős alakjait (Szilágyi Domokos, Szabédi László) elemző irodalomtörténeti munkásságáért, a Korunk című folyóirat szerkesztéséért, az erdélyi magyar szellemi életben betöltött szerepéért márc. 15-én Széchenyi-díjat kapott Kántor Lajos, József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikus, esszéíró, a Magyar Tudományos Akadémia doktora Budapesten. Mádl Ferenc államfő a nemzeti ünnep alkalmából a Parlamentben adta át a Kossuth- és Széchenyi-díjakat, továbbá Magyar Köztársasági Érdemrend kitüntetéseket. „Remélem, a díj amellett, hogy a szakma elismerése, egyben az erdélyi magyar irodalom elismerése is” – nyilatkozta Kántor Lajos. /Kántor Lajos Széchenyi-díjas. = Krónika (Kolozsvár), márc. 16./

Jún. 24-én Kolozsváron bemutatták a Polis Könyvkiadónak az ünnepi könyvhéten szerepelt kiadványait, a Koós Ferenc Kulturális Alapítvány jóvoltából. A Polis egyik új sorozata a Kettős tükörben. Az egykori Kortársunk sorozat mintájára kiadott könyvek eddigi köteteiben /Gellért Sándor: Kölcsey, Németh László: Széchenyi, valamint Szilágyi Domokos: Arany János/ a szerzők szeretettel és kritikával írnak az elődökről, szögezte le Szilágyi Júlia. A Polis Könyvkiadó 1998 óta magára vállalta Bánffy Miklós összes műveinek kiadását, ebben a sorozatban jelent meg most az Összes novellái című kötet. Kántor Lajos A kapu című, Széchenyi-díjjal kitüntetett memoárja családregényként, tényregényként is. Dávid Gyula ismertette a kiadó megjelenés előtt álló új köteteit. A Kettős tükörben sorozat újabb három darabja várható (Schöpflin Aladár: Ady, Féja Géza: Móricz Zsigmond, Lászlóffy Aladár: Szabó Lőrinc), ezenkívül előkészületben van a Prospero könyvek első két kiadványa, ezek jeles színészekkel készített interjúkötetek, valamint Gaal György új kötete, amelyben a kolozsvári Rhédey-palota történetét dolgozza fel. /Sándor Boglárka Ágnes: Ünnepi könyvek a Gaudeamusban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./

Elhunyt Mészáros József /Székelyhíd, 1928. aug. 1. Marosvásárhely, 2004. júl. 26./ nyugalmazott főkönyvtáros, bibliográfus, irodalomtörténész. Az egyetem elvégzése után a marosvásárhelyi Vörös Zászló című napilapnál kulturális rovatot szerkesztett, aztán 1956-tal kapcsolatban menesztették a laptól. 1958-tól a Maros Autonóm Tartomány könyvtárában dolgozott, 1960-tól a tartomány több mint 900 (!) közkönyvtárának volt a módszertani irányítója. Élete „fő műve", hogy szakosította, korszerűsítette a marosvásárhelyi közkönyvtárat. Megmentette a csíksomlyói és gyergyószárhegyi ferencrendiek, a zilahi Wesselényi Kollégium és a székelykeresztúri unitárius gimnázium könyvtárát. Az utóbbi fás-szemetesládájában felfedezte Orbán Balázs több mint száz éve eltűnt 164 eredeti fényképét. Ugyanott felfedezte a jeles szentgericei pedagógus, tréfamester és folklorista Tiboldi István kallódó népköltészeti gyűjteményét. Számos vers- és tanulmánykötethez írt előszót, könyvészetet, szerkesztette azokat, miközben verseket írt. Kós Károllyal, Szilágyi Domokossal behatóan foglalkozott. Éveken át irodalmi műsorokkal volt jelen a marosvásárhelyi rádió műsorában. /Máthé Éva: Jóska bácsi elment... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 28./

A III. Partiumi Magyarok Napok záró napján Szatmárnémetiben politikai fórumot tartottak Kisebbségben, sikeresen címmel. Trianon óta a városban most van először szabad és titkos választáson megválasztott magyar polgármester és magyar többségű tanács, amikor a magyar lakosság aránya már 40 százalék alá csökkent. A fórum helyszínéül szolgáló Kossuth-kert tavasz óta hivatalosan is visszakapta régi nevét. A vasútállomáson a főépület áll a magyar felirat: Szatmárnémeti. Problémák még vannak, hangzott el a fórumon, nem minden magyar szülő tudja magyar napközibe adni gyermekét, egyes közhivatalokban még nem válaszolnak magyarul a magyarul feltett kérdésre, az útlevélosztályon barbár állapotok uralkodnak. Nem viselheti Szilágyi Domokos nevét a 10-es általános iskola, annak ellenére, hogy az ottani tanárok kétszer is nagy többséggel a költő nevére szavaztak. /Sike Lajos: Nem volt kioktatás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 5./

A Polis Könyvkiadó Kettős tükörben című sorozatában huszadik századi írók egy–két évszázaddal hamarabb élt elődeiket bemutató tanulmányait adta ki. Gellért Sándor Kölcsey című kismonográfiája szubjektív válogatás. "Élete és műve az én életem jelképe" – jelenti ki a kézirat első előszavában. A kötethez Dávid Gyula írt előszót. A sorozat két másik kötete Németh László: Széchenyi és Szilágyi Domokos: Arany című tanulmánya. /Báthory Éva: Nagyjaink – egymásról. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 1./

Szept. 29-én kezdődött a Határon Túli Irodalom Hete Székesfehérvárt.Erdélyi, felvidéki, vajdasági és magyarországi írók, költők, irodalomtörténészek gyűltek össze immár negyedik alkalommal, az idei téma: Mítosz és transzcendencia a határon túli magyar irodalomban. Az istenkereséstől az imádságig című bevezető előadásában Pomogáts Béla irodalomtörténész arra kereste a választ, hogy van-e egyáltalán értelme a vallásosságnak, az istenhitnek, kell-e, lehet-e ezzel a fogalommal foglalkozni az irodalom értelmezésekor. Az előadó kitért Balassi, Zrínyi, Vörösmarty, Babits, Juhász, Ady, Áprily, Szabó Lőrinc költészetére, illetve az úgynevezett katolikus irodalomra, amelynek legjelentősebb képviselője Sík Sándor volt. Pécsi Györgyi Határon járok örökké című értekezésében a metafizikai végtelenség és racionális hit problémáját taglalta Szilágyi Domokos költészetében. Szabó Ferenc költő az istenkeresésről értekezett a modern irodalomban. A találkozón az erdélyi irodalmat Gálfalvi György, a Látó főszerkesztő-helyettese, Ferences István, a Székelyföld főszerkesztője, Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője, Lászlóffy Aladár költő, illetve Sebestyén Mihály író képviseli. Láng Gusztáv előadásában a Tamási Áron novelláiban található népi hiedelmek és mitológiai ősképek szerepét emelte ki. Ferenczes István Csíksomlyó, a titok, a mindenség, a csoda címmel értekezik, Bakonyi István Kányádi Sándor költészetéről tart előadást. /Antal Erika, Székesfehérvár: Istenhit és irodalom. = Krónika (Kolozsvár), szept. 30./

Megjelent Szilágyi Domokos Útinapló – A Volga Nyugaton /Kalota Kiadó, Kolozsvár/ című könyve. Az anyagot sajtó alá rendező, azt jegyzetekkel ellátó H. Nagy Mária, a művész volt élettársa elmondta, hogy befejezetlen útinaplóról van szó. Szilágyi Domokos a norvég PEN meghívására indult nyugat-európai utazásra. /(Rostás-Péter Emese): Majtényi Volgája Szisszel Nyugaton.= Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 15./

Nov. 14-én, vasárnap Szatmárnémetiben Petőfi-szobrot avattak az egykori István parkban. A szerelmes Petőfi elnevezésű, Deák Árpád képzőművész munkáját dicsérő mellszobor a 16. térplasztikai alkotás azok sorában, amelyek az utóbbi másfél évtizedben épültek, és amelyek a helyi művelődési és történelmi élethez kötődnek. Ilyés Gyula polgármester kifejtette, a költő szobrának leleplezése annak a folyamatnak a folytatása, amely a kilencvenes évek elején kezdődött a Szatmárnémeti szimbólumává vált Kölcsey Ferenc büsztjének felállításával. Hasonló emlékműveket avattak többek között Dsida Jenő, Szilágyi Domokos vagy Hám János püspök tiszteletére.. Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke – aki Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzullal együtt képviselte a magyar kormányt a jeles eseményen – beszédében a költő nevének jelentőségét emelte ki, amely az egész világon a magyar kultúrával cseng össze, hiszen „ha magyarul azt mondjuk, költő, akkor akarva-akaratlanul is Petőfire gondolunk”. /Pesek Attila: A szerelmes költőre emlékeztek. = Krónika (Kolozsvár), nov. 15./

Miközben Szatmárnémeti egyik legnagyobb általános iskolájának, a 10-es számmal jelölt tanintézete három évi próbálkozás után sem vehette fel Szilágyi Domokos nevét, a kis avasi magyar falu, Kőszegremete iskolájának homlokzatára felkerülhet gróf Széchenyi István neve. A községi tanács még a múlt év elején jóváhagyta a helybeliek kérését, az óév utolsó napjaiban a tanfelügyelőség is aláírta. /Gróf Széchenyi István nevét viselheti a kőszegremetei iskola! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./

Deák Árpád képzőművész Simonyi-díjat kapott. Deák Árpád 1955-ben Marosvásárhelyen született. A kolozsvári képzőművészeti főiskolán évfolyamelsőként végzett, vizsgamunkája Szilágyi Domokos köztérre tervezett szobra. Ma is megtekinthető a főiskola területén. A rendszerváltás után járja a világot, s kitartóan kísérletezett grafikusként, szobrászként egyaránt. Deák Árpád szobrot állított Nagykárolyban (Károli Gáspár, Kaffka Margit), Nagyváradon (Szent László-legendák), Szatmáron (Petőfi Sándor), emléktáblát Ágyán (Olosz Lajos), Kibéden (Seprődi János), Máramarosszigeten (Hollósy Simon), Nagyváradon (Lorántffy Zsuzsanna), Simonyifalván (Simonyi Imre, Simonyi óbester). Grafikái, rajzai izgalmas kísérletek. A közeljövőben Aradon, a Jelen Házban plakettekkel és rajzokkal (versillusztrációk) jelentkezik. /Hevesi Mónár József: Szemlélet és magatartás. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 6./