Temesváron a váraljai magyar tagozatos iskola, a város egyik jó nevű oktatási intézménye 1980-ban épült. Most ünnepelte negyedszázados évfordulóját. Az iskola udvarán rendezett ünnepség elnöki asztalánál Kovács Irma nyugdíjas tanár, az iskola utolsó magyar aligazgatója is helyet kapott, a magyar tagozatra vonatkozó adatok azonban nem hangzottak el az ünnepi beszédekben. 1949-ben Mészáros István igazgató-tanító két tanerős elemi iskolát alapított Mehalában. 1959-ben egyetlen intézménybe egyesítették a városrész román, magyar, német és szerb iskoláit. Az magyar V–VIII. osztályos tagozat 1978-ban indult be Albert Ferenc, Ráduly Csaba és Sisak Ernő egyetemi tanárok közbenjárásának köszönhetően. Az ünnepségen délalföldi táncokkal, játékokkal mutatkozott be a magyar tagozat hat héttel ezelőtt alakult tánccsoportja. /Szekernyés Irén: A 26-os Iskola negyedszázados ünnepe. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 27./

Kinek fáj Trianon? címmel rendezett filmvetítéssel egybekötött előadást az RMDSZ Temes megyei szervezete és a Magyar Nőszövetség Temesváron június 5-én, vasárnap, a Kós károly Közösségi Központban. Koltai Gábor Trianon című filmjéből készített egyórás összeállítás levetítése után Halász Ferenc és Vicze Károly történelemtanárok válaszoltak a hallgatóság kérdéseire. Szóba kerültek a kisebbségi jogok, továbbá az autonómia és az anyaországhoz való viszony. A “hogyan tovább”-ot a vitavezető Szász Enikő fogalmazta meg. Történelmünket meg kell ismernünk, fájó gondjainkat “kibeszélnünk,” gyermekeinknek pedig nemzeti nevelést kell nyújtanunk az iskolában, a családban és a vallási közösségekben. /Szekernyés Irén: Trianon – miértek és hogyanok. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 7./

Nemrég került ki a nyomdából a Jancsó Árpád–Balla Loránd szerzőpáros Temesvár régi ábrázolásai (Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2005) című tudományos igényű albuma. A szerzők összegyűjtötték, felleltározták a 16–18. századi metszeteket, ecsetrajzokat, váralaprajzokat, miniatúrákat; a hiteles Temesvár-ábrázolásokat. A könyv a város múltja iránt érdeklődő olvasókhoz is szól. Az összegyűjtött anyagot a szerzők időrendi sorrendben csoportosították. /Szekernyés Irén: Egy szép könyv a régi várról és városról. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 30./

Elmúltak azok a régi szép idők, amikor a díszpolgári címet kizárólag olyan személyiségek kapták meg, akik valóban tettek is valamit Aradért. Az 1989-es rendszerváltást után három évvel kezdték ezt a címet osztani. Először sportolóknak adták a címet. Később az egyik évben a volt román királyt is kitüntették. Magyar nem volt a díszpolgárok között, még egyetlen magyar ajánlás sem érkezett. Temesváron 1994–2005 között 67 személyiségnek és két csoportnak: az 1989-es decemberi forradalom mártírjainak, valamint a bánsági antikommunista ellenállás harcosainak adományoztak díszpolgári címet. Tíz év alatt száznál jóval több díszpolgára lett a városnak. Székely László (1877–1934), a város első főépítésze “post mortem” kapta a kitüntetést 2002-ben. Díszpolgár lett Kőnig Frigyes természettudós, aki az ország legnagyobb lepkegyűjteményével gazdagította városa múzeumát. Díszpolgár a hazai magyar irodalom legidősebb költője, a 96 éves Anavi Ádám. Temesváron látta meg a napvilágot Balázs Jolán, a kiváló magasugró, aki 1954 és 1966 között 140 rangos nemzetközi versenyen szerepelt: 1958-ban és 1962-ben európai bajnokságot nyert, 1960-ban, a római olimpián aranyérmet; 1961-ben ugrotta utolsó világcsúcsát (191 cm) Szófiában, 1998-tól díszpolgára a városnak. Lugos egyik magyar díszpolgára Higyed István nyugalmazott lelkipásztor. Nagyszentmiklósnak azonban nagy adóssága van. A Bartók-kultusz része lehetne, hogy a szülőváros díszpolgárként is tisztelje a világhírű zeneszerzőt és zongoraművészt. /Szekernyés Irén: Díszpolgárság a régióban. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 8./

Temesváron a magyar közösség egyik alapemberének számít Gulyás Viktória pszichológus, aki a rendszerváltás óta a Caritas és a Hilfe für Rumänien keretében fejtett ki sikeres tevékenységet. A napokban a Máltai Segélyszolgálat temesvári szervezetének vezetőjével, dr. Bárányi Ildikóval folytatott tárgyalás értelmében elvállalta a segélyszolgálat árvízprojektjeinek koordinálását. Elsősorban azoknak az étkeztetését támogatják, akik a bontási munkálatokban részt vesznek. Többnyire önkéntesek, vannak közöttük külföldiek is, valamint olyanok, akik nem tudják a főzést megoldani. Naponta 75 személynek főznek ebédet. Tájékozódtak, hogy mire lenne a legnagyobb szükségük az ótelekieknek. Ők fürdőszoba-berendezést, háztartási gépeket, konyhafelszerelést, mezőgazdasági munkához szükséges szerszámokat kértek. A Reconstructio 2005 Egyesület munkatársaival közösen bonyolítják le a Csehországból érkezett 71 szárítóberendezés működtetését. A villannyal működő berendezés kiszívja és összegyűjti az átázott falakból a vizet, gyorsítja a száradást. Ezenkívül biztosítják Ótelek és Torontálkeresztes kenyérellátását. /Szekernyés Irén: Temes a régióban. Júliustól októberig Óteleken. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 28./

Temesváron Nóti Károly–Pankl Tibor a Vakablak avagy szerepek és szerelmek kabaréjának bemutatója közönségsiker volt. A Temesvári Csiky Gergely Színház a nagyváradi Varázshegy Színházi Műhellyel közös produkcióban, Demeter András István igazgató rendezésében vitték színre. /Szekernyés Irén: Mit láttunk a Vakablakban? = Nyugati Jelen (Arad), aug. 23./

A Román Rádiótársaság elnök-vezérigazgatója, Maria Toghina bejelentette, hogy általános átszervezés vár a közszolgálati adóra. Nicolae Dolanga, a temesvári területi stúdió igazgatója kijelentette, hogy sem a román, sem a kisebbségi műsorok nem szenvednek kárt. Bartha Csaba, a Temesvári Rádió Magyar Adásának szerkesztőségvezetője viszont aggódik, hogy a vezetőség tovább kurtítja büdzséjüket, kevesebb mozgásterük lesz. Valamennyi területi stúdiónál – a román és magyar nyelvű adásoknál egyaránt – voltak leépítések bukaresti utasításra. Mindenütt tiltakoztak ez ellen, csak a Temesvári Rádió igazgatója hajtott fejet. A “fénykort” az jelentette, amikor 16-an dolgoztak a magyar nyelvű adásnál, jelenleg már csak öt fizetett munkatárs maradt a temesvári magyar adásnál: Bartha Csabán kívül Lehőcz László rovatvezető és Erdély Rita riporter főállású, Koczka György és Molnár Krisztina külsős. Megszűnt többek között a Temesvári séták című helytörténeti rovat (Szekernyés János), A szó és az ember (Bányai Aranka, Szekernyés Irén), az Utazás a zene világába (Ohanovics Miklós) és a gyermekműsor is, amit a mesefelolvasás “pótol” (Kiss Anikó). /Pataky Lehel Zsolt: Aggodalom a temesvári magyar rádióadásért. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 24./

Airizer Csaba operaénekes művészi pályája Temesváron bontakozott ki – ide mindig hazajön –, 20 évadot énekelt a helyi Operában, a rendszerváltást követően rövid szegedi kitérővel a budapesti Operaházba vezetett az útja. Azóta “körbeénekelte” a földgolyót. Iskolás éveiben, Kolozsváron sportolt, bokszolt. Négyszer felvételizett Kolozsváron (akkoriban egy-egy hely volt a Zeneakadémián), közben a Magyar Opera kórusában énekelt. Bukarestben az első próbálkozásra bejutott. Az államvizsga után egyetlen basszus énekesi állás volt az országban, a temesvári társulatnál. Így került Temesvárra. 1989 után a budapesti Állami Magyar Operaház tagja lett. Airizer Csabának eddig 1810 előadása volt, 137 szerepet énekelt (opera, operett, vokál-szimfonikus művek), hét nyelvet beszél, négy nyelven (köztük japánul is) meg tudja értetni magát. Határidőnaplója két évre előre betelt. /Szekernyés Irén: A Kékszakállú herceg nem Drakula. Beszélgetés Airizer Csaba operaénekessel. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 30./

Temesváron a Csiky Gergely Állami Színház társulatában két friss diplomás színésznő kezdte meg pályáját. Borbély Bartis Emília Gyergyóremetén született, Békéscsabán végezte a színi iskolát. A tanítóképző elvégzése után egy évre szerepszerződése volt a gyergyószentmiklósi Figura Színházban, miközben tanított is. Temesváron már az augusztusi mini-évadban fellépett. Lőrincz Rita Baróton született, érettségi után Marosvásárhelyen a Színiakadémián kötött ki. A két művésznőt nemcsak a társulat, hanem a közönség is szeretettel fogadta. /Szekernyés Irén: Két friss diplomás a társulatban. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 6./

Aradon a Csiky Gergely Iskolacsoport ezerszámra kénytelen raktározni a használhatatlan tankönyveket. A tavaly megrendelt fizika, történelem, matematika, informatika, földrajz stb. tankönyvek egy része idén márciusban–áprilisban érkezett meg. Ezeket már ki sem osztották, mert a diákok év közben megvásárolták azokat, valamiből tanulniuk kellett – magyarázta Milka Zsuzsa könyvtáros. Hiába tették félre ezt a sok tankönyvet őszre, mert megváltozott a tanterv és a könyvek zöme használhatatlanná vált. Gyakran megtörténik, hogy a tanár kénytelen két-három tankönyvből tanítani. A szakiskolai tárgyakat a tanárok románból tanítják, mert a minisztérium kevés tankönyvet fordíttat le. Amit pedig magyarra ültetnek, az gyakran hibás, használhatatlan. Hiába vannak felkészült pedagógusok, magyar tanárnak tilos magyar nyelvű tankönyvet írnia. A magyar diákok – a magyar és zene tankönyveken kívül – kizárólag a románból fordított könyvekből tanulhatnak. A román tanár gyakran tíz alternatív román tankönyvből is választhat, a magyar pedagógusok általában egyből “választhatnak”. Az utóbbi években nemegyszer megtörtént, hogy mire elkészülnek a magyar fordítások, addigra új tantervet dolgoztak ki. Az eszerint megírt új könyvek fordítása a legjobb esetben is csak december végére készül el. Ez tehát félév tankönyv nélkül. Ebben a helyzetben vannak idén, többek között, a különböző profilú tizedik osztályok, s a késésből adódó hiány közel 15 tantárgyból érinti őket. /Szekernyés Irén: Tankönyvmizéria a régióban. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 16./

Gyenge Gábor bukaresti amatőr festőművész közel száz alkotásából nyílt kiállítás Temesváron, a Kós Károly Közösségi Központban. A Hunyad megyei Haróban született alkotót erős szálak kötik Temesvárhoz, hiszen az ötvenes években itt végezte a Műszaki Egyetemet. Közben a helyi magyar közösséggel is kapcsolatba került, a református fiatalok szervezetébe is eljárt. Akkor szerzett barátai segítették kiállításának szervezését. A gyermekkora óta rajzolgató, festegető gépipari tervező 1962-ben telepedett le Bukarestben. Gyenge Gábor tájképfestészete teljes egészében Dél-Erdélyhez kapcsolódik. Maros menti erdők, dombok, vízpartok; nagyszebeni, segesvári, dévai városrészek, várak, tornyok, bástyák, várromok tartják fogva képzeletét. Anyanyelvét sem akarta elfelejteni Gyenge Gábor, ezért fogott versíráshoz. Eddig két kötetet jelentetett meg saját kiadásban. /Szekernyés Irén: A szülőföld és az anyanyelv vonzásában. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 20./

Néhány hónapja jelent meg a Jancsó Árpád, Balla Loránd szerzőpáros Temesvár régi ábrázolásai (Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2005) című tudományos igényű albuma. A könyv a várat és a várost bemutató látképek és alaprajzok gyűjteménye. A szerzők összegyűjtötték, felleltározták a 16–18. századi metszeteket, ecsetrajzokat, váralaprajzokat, miniatúrákat, a hiteles Temesvár-ábrázolásokat. A szerzők közöltek olyan könyv-címoldalakat, amelyeken Temesvár látképe van. Az Egy kis történelem című fejezet Temesvár történetét mutatja be. /Szekernyés Irén: Szép könyv a régi várról és városról. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 18./

Temesváron kiállítás keretében és grafikájú album bemutatásával készített számvetést Jecza Péter szobrászművész és Sorina Jecza művészeti menedzser, a Triade Alapítvány igazgatója az elmúlt három év egyik legjelentősebb művészeti projektjéről, a házuk előtt alapított szoborkertről. 2003 nyarán karolta fel Temesváron a Városháza Jeczáék tervét, hogy az akkor még üres területet zöld övezetté alakítsák át, s oda szobrokat helyezzenek el. Az elmúlt években sokasodtak a szobrok. A kortárs szobrászat kiemelkedő alkotói és fiatal ígéretei kő-, márvány-, fa- és fém- (bronz, krómacél és hajóacél) szobrai “népesítik” be a kertet. A Triade kert albuma (Triade Interart Alapítvány Könyvkiadó, 2005) tartalmazza a téren álló tizenöt szobor alkotóinak munkáit. /Szekernyés Irén: A Triade Ház szoborkertje. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 14./

Tasi József István képzőművész készít ugyan festményeket, kiállításokat is rendez belőlük, de az igazi műfaja, melyben legvisszhangosabb sikereit aratta eddig, az installáció. Legújabb ötletét, amelynek a Táplálék címet adta, Ionela Mihuleac iasi-i képzőművésszel valósította meg, a munka Temesváron a Héliosz Galériában látható. /Szekernyés Irén: A műalkotás szellemi táplálék. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 7./

Ferenczy Annamária /sz. Magyarlápos, 1926. máj. 13./ színésznő a napokban betölti nyolcvanadik életévét. A rivaldák fényében töltött közel hatvan évet. Maját (ez a “civil” neve) szeretik és tisztelik. Még mindig jelen van a színpadon. Pályája kezdete óta vezeti szerepei lajstromát; jelenleg a 177. bejegyzésnél tart. Szerencsés színészalkat, a tragikai és a vígjátéki szerepekre egyformán alkalmas. Volt királynő és koldusasszony, finom úri nő és utcalány. Operaénekesnek készült Kolozsváron, de hangszálai megbetegedése miatt módosítania kellett elképzelését, átiratkozott a színművészeti karra. Az énekléshez azonban sohasem lett hűtlen. 1951-ben Erdély fővárosát, Nagyváradra cserélte. Az ottani társulatnál aratta első visszhangos sikereit. A váradi évekből szívesen emlékezik vissza a Hubay-Vas-Ránki zenés darabjában, az Egy szerelem három éjszakájában aratott sikerére, s az elsőrangú prózai szerepekre is. Több mint négy évtizede Temesvár magyar társulatához szerződött. Az utóbbi évadokban is fellépett. Ferenczy Annamária a Csiky Gergely Színház örökös tagja, a kisvárdai fesztiválon életmű-díjat kapott, a Temes megyei önkormányzattól Pro Cultura Timisiensis érdemérmet, a Magyar Játékszíni Társaságtól Hűség díjat, legutóbb pedig a Szentgyörgyi István Színművészeti-díjjal jutalmazták Budapesten. /(Szekernyés Irén): Nyolcvan virágszál Ferenczy Annamáriának. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 9./

Áldásos működésének 15. évfordulóját ünnepelte a Romániai Máltai Segélyszolgálat temesvári filiája a Piaristák templomában tartott szentmise keretében. Elsőnek a patrónus, a temesvári püspökség fejezte ki elismerését a máltaiak eredményes munkája iránt, és kérte Isten oltalmát további tevékenységükre. A szentmisén közreműködött a Gerhardinum Líceum Énekkara Tóth Flóra karnagy vezényletével. A segélyszolgálat 15 évét dr. Bárányi Ildikó filiavezető mutatta be. Jelenleg állandó és napközi otthont működtet az idősek számára, szociális gondozói szolgáltatása van, házhoz szállítják az ebédet mozgásképtelen gondozottjaiknak, orvosi rendelőt és gyógyszertárt működtetnek, gazdasági tevékenységet folytatnak anyagi gondjaik enyhítésére. A természeti csapások miatt szenvedőket mindig kiemelten támogatják. A 2005-ös árvíz károsultjainak megsegítésére siettek, de nemcsak alkalmi élelem- és ruhaszállítmánnyal, hanem anyagi és emberi erővel részt vettek a falvak újjáépítésében, az élet normalizálásában. A Bárányi házaspár – dr. Bárányi Ferenc az országos vezetőség tagjaként – nagyszámú önkéntest és támogatót nyert meg a segélynyújtás ügyének. A legmagasabb kitüntetést, az Apor Vilmos érdemérem bronz fokozatát a magyarországi Máltai Lovagrend megbízásából Ugron Béla máltai lovag adta át dr. Bárányi Ildikónak, dr. Bárányi Ferencnek és Szakmáry Tibor tanárnak áldozatos és kitartó munkájukért. /Szekernyés Irén: Ünnepelt a Máltai Segélyszolgálat. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 13./

A Temesvári Magyar Nőszövetség meghitt hangulatú rendezvényen emlékezett meg alapításának tizedik évfordulójáról a Kós Károly Közösségi Központban. Szász Enikő elnök kötetlen, barátnői összejövetelt szervezett. A szervezés 1996. március 15-én kezdődött, március 23-án negyven taggal megalakultak, rövidesen jogi személyként is bejegyeztették magunkat, mint az RMDSZ mellett működő civilszervezetet, emlékezett Szász Enikő. Legfontosabb céljuknak tekintették a bánsági magyarság önazonosságának erősítését. Segélyeket gyűjtöttek és osztott szét nagycsaládosok és rászorulók körében. A vegyes házasságból származó gyermekeknek nyújtotta lehetőséget, hogy megtanuljanak magyarul. A város figyelmét ráirányították Székely László műépítész alakjára, a modern Temesvár megálmodójára. Emléktáblát állíttattak, életművét összegző albumot adtak ki, valamint köztéri szobrot állítottak a város első főépítésze emlékére. Idén, Bartók Béla születésének 125. évfordulója alkalmából a bánsági Bartók-kutatások kinyomtatását finanszírozták. /Szekernyés Irén: Tízéves a Temesvári Magyar Nőszövetség. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 30./

Temesváron kettős esemény színhelye volt a Triade Interart Galléria: Jecza Péter szobrászművész 2000–2006 között készült szobraiból és fia, Andrei fotóiból nyitottak tárlatot. A kiállítás legnagyobb újdonsága, hogy az 1978-tól kizárólag bronzban alkotó művész visszatért a szobrászat ősi, nemes anyagához, a fához. Az 1960-as években, művészi pályája indulásakor Jecza Péter első sikereit gondosan megválasztott és megmunkált fából készült alkotásaival aratta. A kiállításhoz album is készült, amely teljes képet nyújt Jecza Péter fából alkotott életművéről. /Szekernyés Irén: Jecza-szobrok és fotók. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 30./

Orosházán nyílt meg az Európai Unióhoz csatlakozott Románia első képző- és fotóművészeti tárlata. Az Aradi Fotóklub húsz fényképésze, valamint Felházi Ágnes kolozsvári fiatal festőművész állította ki alkotásait. /Szekernyés Irén: Az EU-s Románia első képző- és fotóművészeti tárlata. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 9./

A Régi(j)óvilág című regionális honismereti szemle lapindító író-olvasó találkozóját február 8-án Temesváron, a Csiky Gergely Állami Magyar Színház nevében Szekernyés Irén irodalmi titkár, a Nyugati Jelen munkatársa köszöntötte a kultúrtörténeti esemény részvevőit. A temesvári Régi(j)óvilágot kiadó Szórvány Alapítvány elnöke, Bodó Barna elmondta, hogy a szemle az alapítvány honismereti stratégiájának a része. Következetes tervet azért kell kidolgozni a saját értékek újrafelfedezésére, mert a többségi nemzet kultúrája dominánssá vált. Mészáros Ildikó felelős szerkesztő hozzátette, hogy hisznek a regionalizmusban, a közigazgatási és államhatárokon átnyúló kulturális nemzetegyesítésben, szerzőik között is ezért szerepelnek temesvári, aradi, szegedi helytörténészek, kutatók és közírók. Az első, tavaly decemberben megjelent szám szerzői közül szót kaptak Ujj János, Oberten János, Koczka György és Jámbor (Péterszabó) Ilona. A szemle évente négyszer fog megjeleni. /(pataky): Lapindító író-olvasó találkozó. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 10./

Temesvár szellemi és művészeti életében betöltött szerepéért díszpolgársággal jutalmazta a helyi tanács Bertalan István képzőművészt. A Németországban élő 77 éves alkotó (1930-ban született a Hunyad megyei Rákosdon) igazán nagyot Temesváron alkotott az 1960-as évek közepétől 1980-ig. A konstruktivizmus, az op-art, a térszervezés és az ipari formatervezés alapjait tanította nemcsak a középiskolásoknak, hanem a Tanárképző Főiskola diákjainak, valamint a műegyetem építészeti karán. Bertalan István 1989 után többször hosszabb ideig tartózkodott Temesváron, a Bega-parti városban, modern művészetekről tartott előadást vagy bemutatót. /Szekernyés Irén: Díszpolgári címet kapott Bertalan István. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 5./

Kocsis Rudolf aradi szobrászművész, temesvári egyetemi tanár alkotásaiból nyílt kiállítás Temesváron, a CAlina magángalériában. A tárgyszobrászat jeles alkotója ez alkalommal szimbolikus kisplasztikákat, minimalista kivitelezésű jel-szobrokat állított ki. A fából faragott, lényegre törő, tömör kisplasztikák többsége monumentális alkotások, épületek, emlékművek makettjének igényével készült. /Szekernyés Irén: Kocsis Rudolf szobrai a CAlina Galériában. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 19./

Két napot töltött Újszentesen Mód László szentesi muzeológus, a szegedi egyetem néprajz tanszékének tanára. Néprajzi anyag gyűjtését kezdte meg Újszentes nagyközség tervezett monográfiájához. Éppen a 24. órában, hiszen a többségükben Szentesről érkezett egykori telepesek unokái is idős emberek már, sürgető, hogy begyűjtsék a helyiek emlékezetében élő család- és falutörténetet, hiteles adatokat kapjanak az azóta feledésbe merült szokásokról, a hagyományról. Temesvár tőszomszédságában dinamikusan fejlődik, városiasodik az 1891-ben alapított nagyközség, Újszentes, de múltját, eredetét számon tartja. Az 1989-es fordulat óta a két Szentes, a magyarországi és a Temes megyei önkormányzata és civilszervezetei gazdagítják kapcsolatrendszerüket. /Szekernyés Irén: Készül Újszentes monográfiája. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 14./

A képzőművészek országos szövetségének Bukarestben lezajlott gyűlésén szakmai zsűri ítélte oda a 2006-os év képzőművészeti díjait. Az Opera Omnia nagydíjat Jecza Péter temesvári szobrászművész nyerte el, aki nemcsak országos, hanem európai mércével mérve is a legnagyobbak közé tartozik. A 68 éves alkotó (1939. október 16-án született) tematikailag gazdag, bronzban, kőben és fában megformált, neokonstruktivista formanyelvű, metaforikus és szimbolikus alkotásai szobrászgenerációknak jelentenek követendő példát, kihívást. Professzorként tanított formatant és műszaki rajzot, jelenleg a temesvári Nyugati Tudományegyetem képzőművészeti karának szobrászati tanszékét vezeti. Alapítója és elnöke a Triade Interart Alapítványnak, létrehozója a Triade Galériának, amelyek nemzedéktársainak és tanítványainak alkotásait népszerűsítik. Legutóbb Nagyszebenben egyházművészeti alkotásai arattak sikert, a katolikus templomban rendezett kiállításon. A díjazottak között van Jakobovits Márta nagyváradi keramikus. /Szekernyés Irén: Díjazott aradi, temesvári képzőművészek. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 16./

Jecza Péter szobrászművész alkotásaiból Religo címmel az elmúlt hét végén nyílt kiállítás Temesváron a Szépművészeti Múzeumban. Első ízben láthatta a temesvári közönség egyetlen nagyarányú gyűjteményben a neves művész egyházművészeti alkotásait. Jecza Péter életművében 1976-tól, az orsovai katolikus templom felépítésétől alkotnak hangsúlyos pászmát a hit és az Isten felé fordulás áhítatát kifejező plasztikai munkák és domborművek. A kiállítás egyik szép domborműsorozata a sepsiszentgyörgyi Csíki úti katolikus templomnak készített Keresztút. 1989 után pedig megsokasodtak Jecza Péter műhelyében a bibliai tárgyú kompozíciók. /Szekernyés Irén: A hit és a harmónia ereje. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 11./

A négy évvel ezelőtt létesült Civil Tanács számba vette szervezeteit, és körvonalazta jövőbeli terveit Temesváron, a Kós Károly Közösségi Központban szervezett tanácskozáson. A gyűlést elnöklő Erdei Ildikó, a Civil Tanács vezetője ismertette az idei felmérés eredményeit, kiemelve, hogy a Temes megyében számon tartott 60 civil szerveződés közül mindössze 27-en tettek eleget a felkérésnek, szolgáltattak adatokat működésükről, 12-ről pedig másodkézből vannak információik. Bár a civilszervezetek többsége 1990-ben, majd egy újabb hullámban 2000-ben alakult, azóta is alakultak újabb szervezetek. A jogi státust illetően, eddig 20 a bejegyzett szervezetek száma, több esetben pedig a bejegyzés folyamatban van. A leggyakoribb működési gondok: a tagság érdektelensége, a székház, valamint egy állandó alkalmazott hiánya, a könyvelés problémája. Mindezek ellenére sok jól működő civilszervezet van Temesváron, Lugoson, Végváron, Zsombolyán és a megye még 11 településén. Ezek közül a Start Tanácsadó és Továbbképző Iroda, a Szórvány Alapítvány és az Integratio Alapítvány mutatta be főbb tevékenységi területeit, ismertette számottevő sikereit. A tanácskozás második részében a civilszervezetek tapasztalatcseréje, problémáik megbeszélése zajlott, majd a jövőbeli tervek kerültek szóba. Az eddigi megbeszélések alkalmával már többször is felmerült egy Civil Nap szervezésének gondolata. A közös rendezvénnyel kapcsolatos ötleteit Fazakas Csaba református esperes, a Civil Tanács alelnöke ismertette. /Szekernyés Irén: Civilszervezetek tanácskozása. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 12./

Mátray László színművész harmadik prózakötetét, Az agglegény visszatér című regényét (Marineasa Könyvkiadó, Temesvár, 2007) a napokban mutatta be Koczka György Temesváron. Mátray László az emlékezés és a vallomás határán mozgó, sok tekintetben esszészerű regénnyel lepte meg az olvasót. /Szekernyés Irén: Az agglegénység lélekállapot. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 27./

Fikl György temesvári képzőművész egyéni tárlatával ünnepelte a CALINA magángaléria alapításának egyéves évfordulóját. Temesvár nem szűkölködik művészeti eseményekben. Az érdeklődés a negyvenedik életévéhez közeledő művész merész képzettársítású, sokkoló képeinek szólt elsősorban. /Szekernyés Irén: Fikl György egyéni tárlata. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 12./

Temesváron a Bánsági Magyar Napok rendezvénysorozat keretében 13. alkalommal szerveztek képzőművészeti tárlatot a temesvári Nyugati Egyetem Képzőművészeti karának magyar diákjai. A zsúfolásig megtelt teremben a Csiky Gergely Állami Magyar Színház két művésze, Borbély Bartis Emília és Kiss Attila reneszánsz muzsikával nyitotta meg a tárlatot, majd Szász Enikő, a Bánsági Magyar Napok szervezője beszélt a főiskolás rendezvény jelentőségéről. A kiállított alkotásokról Szekernyés János, a képzőművészek temesvári szövetségének elnöke mondott méltató beszédet. /Szekernyés Irén: A magyar képzőművészetis diákok tárlata. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 18./

Boér Jenő, a temesvári Caritas és Egyház című lap főszerkesztője könyvében (Merjetek jók lenni…, Solness Könyvkiadó, Temesvár, 2007) a hit, a szeretet megnyilvánulásait, az emberséges cselekedeteket sorakoztatja fel. Mintegy tíz év karitatív eseményeiről szólnak a kötetbe foglalt beszámolók, riportok, krónikák, interjúk és portrék. Írásaiban a hivatásos karitatív intézmények mellett olyan magánszemélyeket, civileket is bemutat, akik segítették és odaadóan szolgálják embertársaikat. A temesvári egyházmegye Caritas-szervezete több szociális intézményt is működtet. Boér Jenő képet ad a Temesváron és Nadrágon létesített szociális étkezdéről, a Páter Jordán Menhelyről, amely hajléktalanokat fogad be éjszakára és étkezteti őket, a családi erőszak áldozatait befogadó Mária Otthonról, az újpécsi Szent Miklós gyermekfaluról, az újbesenyői, merczyfalvi, vecseházi gyermekotthonokról, ahol árva, mozgássérült vagy értelmi fogyatékos gyermekekkel foglalkoznak. /Szekernyés Irén: A jóság mércéje: a segítségnyújtás. = Vasárnap (Kolozsvár), máj. 4./