Fennállásának második évfordulóján sajtótájékoztatón értékelte az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács eddigi tevékenységét Kolozsváron az EMNT elnöke és két alelnöke. A sajtótájékoztatót megnyitó Szabó László, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet elnöke emlékeztetett: tizenhat éve robbantotta ki Tőkés László püspök a védelmére siető temesváriakkal a forradalmat. Tőkés László elnök is egy évfordulóra hívta fel a figyelmet: hatvan éve foglalt állást a Magyar Népi Szövetség – „az akkori RMDSZ” – SZKT-ja amellett, hogy Észak-Erdély ne térjen vissza Magyarországhoz. Ahogy nekik nem volt joguk az egész erdélyi magyarság nevében így dönteni, ugyanúgy az RMDSZ-nek sincs joga a mi ügyeinkről dönteni anélkül, hogy megkérdezzen, hiszen a három-négyszázezres tagságot magáénak tudó szervezeten kívül létezik az Erdélyi Magyar és a Székely Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Szövetség, a Magyar Ifjúsági Tanács vagy az Erdélyi Magyar Ifjak, s e szervezetek szintén jelentős tömegeket képviselnek, ám nem értenek egyet az RMDSZ politizálásával” hangoztatta Tőkés László. Sikeresnek nevezte az EMNT munkásságát az elnök. Kezdeményezésükre az autonómia ügye újból a figyelem középpontjába került, továbbá az SZNT-vel közösen sikerült nemzetközi szintre emelniük az autonómiatörekvéseket. Az EMNT következő lépésként egyeztető autonómia-kerekasztal összehívását kezdeményezi, az RMDSZ-nek ugyanis nem áll jogában figyelmen kívül hagyni az erdélyi magyar történelmi egyházaknak, a Magyar Civil Szervezetek Országos Szövetségének, a MIT-nek és az EMI-nek a véleményét, akárcsak az EMNT és az SZNT parlament előtt lévő másik két törvénytervezetét. „Ha az RMDSZ erre a megbeszélésre sem jön el, azzal beismeri, hogy nem képviseli az erdélyi magyarság egészét”, jelentette ki Szilágyi Zsolt alelnök. Kiadott nyilatkozatában az EMNT ismételten szorgalmazza az autonómia érdekében való magyar–magyar összefogás megvalósítását a létrehozandó Erdélyi Magyar Állandó Értekezlet (ERMÁÉRT) keretében, továbbá üdvözli a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt 2006. február 3–5. között rendezendő autonómiakonferenciát. Toró T. Tibor alelnök az elmúlt két év ellenzéki törvényjavaslatait ismertette, rámutatva, hogy az RMDSZ számos elemet átvett ezekből, de sajnos nem eleget, és nem törekedett nemzeti konszenzusra a fő kérdésekben. A sajtótájékoztatón jelen volt a Bolyai Kezdeményező Bizottság képviseletében Kovács Lehel is, ismertette a BKB küzdelmét a Bolyai újraindításáért, és hírül adta, hogy néhány órával azelőtt leszavazta a román többségű kari tanács a BBTE Matematika és Informatika Karán kérvényezett önálló magyar tanszék létrehozását. /Bagoly Zsolt: Kétéves az EMNT. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 3./

Egy Marosvásárhelyen szerkesztett hetilap Rendes megtámadás című közleménye szerint „A kezdeteknél, talán Antall rontotta el a dolgot, amikor úgy nyilatkozott, hogy »lélekben« tizenötmillió magyar miniszterelnöke szeretne lenni.” A fogalmazvány írója szerint „Minden, amit azóta nemzetstratégiának vagy magyarságpolitikának neveznek, az nem más, mint valami politikai ráolvasás, a magyar nacionalizmus szűnni nem akaró kísérlete arra, hogy felszámolja önnön célját: a magyar nemzetet”. Eszerint a magyar nacionalizmus igyekszik felszámolni a magyar nemzetet. Azért, mert „Kevés olyan merész javaslat született, amely az érzelmi tényezőt merte volna, mint ide nem illőt, teljesen kihagyni”. Ugyanis: „A magyar–magyar viszony elsősorban érzelmi, »lelki« kérdés maradt”. Támadás éri tehát azokat, akiknek lehetnek magyar érzelmei. Akiknek a magyar–magyar viszony nem utolsósorban lelki kérdés, írta Nagy Pál. Amikor Antall József szavai elhangzottak, egy megalázott nemzet lelkében szökött szárba a remény, hogy ismét vállalhatja önmagát, múltját és jövőjét, emlékeztetett Nagy Pál. Leszögezte, hogy a határon túli magyaroknak az anyaországhoz való benső kötődés mindig is meghatározó erejű érzelmi, lelki kérdés volt. Ez lesz a mindenkori magyar–magyar viszony lényege. Mi egyéb határozhatja meg jobban szellemiségünket, eszményeinket, ha nem a lelkiség? – kérdezte Nagy Pál és Cs. Szabó László 1940 őszén írt esszéjéből idézett (megjelent újból 2005-ben, az Erdélyi metszetek című kötetben, Kolozsvárt; sajtó alá rendezte és bevezette Pomogáts Béla): „Hol végződik Erdély? Bessenyei, Kazinczy, Kölcsey sírja még beletartozik, Bessenyei testőrbarátai mind erdélyiek, maga is Erdély lábához húzódik remeteségbe, Kazinczy legnagyobb szellemi kalandja az erdélyi utazás, Bessenyei is, Kazinczy is sárospataki diák volt; Kölcsey anyja erdélyi lány, barátja s védence: Wesselényi Erdély vértanúja. Ady Mátyás király erdélyi íródeákjának álmodta magát. A Báthoryak fél lábbal a szatmári lápvilágban, fél lábbal Erdélyben, a Rákócziak fél lábbal a Hegyalján, fél lábbal a fejedelemségben éltek. Bethlen Gábor minden jel szerint Kassát az erdélyi Strassburgnak tartotta. Hol van hát a nyugati határ?” Mikor Cs. Szabó hírül vette a második bécsi döntést, „Este a lámpafényben megmozdult a térkép. Acélszürke felhők vonultak fölötte, sebes vizek szántották, megcsörrent a lomb, árnyékot vetettek a kopjafák, kinyíltak a faragott kapuk, fölkeltek a bivalyok a folyókból, lobogtak a tornyok, zúgott a Szamos-gát. Ezentúl a Királyhágóról jelentjük a hóesést s Gyergyóból a csapadékot. Visszatért a hamu, amelybe Arany Jánoska írt: a szőlődomb, amely Juhász Gyulát vendégelte (...) a tornác, amelyen Orbán Balázs írogatta a székelyek életét; a porta, amelyben egy képzelt nagynéni várta bujdosó leveleit; a rét, amely Kriza szép »kápónavirágait« termette; a rengeteg, ahol Ábel az ördögre lövetett; a templom, amelyben pogány írással dicsérik Istent, s a kúria, hol Petőfi Segesvár előtt meghált”. /Nagy Pál: Valóban: hol a határ? = Népújság (Marosvásárhely), jan. 5./ Az A Hét (Marosvásárhely) liberális hetilapról van szó.

Cs. Szabó László születésének századik évfordulójára szűkebb hazájában is megjelent két válogatás. Az Erdélyi metszetek /Komp-Press, Kolozsvár, 2004/ Pomogáts Béla válogatásában a szerző erdélyi tárgyú verseiből, elbeszéléseiből, esszéiből tallóz, míg a Kárpát kebelében /Kriterion, 2005/ Sas Péter előszavával és válogatásában Cs. Szabó ,,szerelmes földrajz” címszó alá sorolható esszéiből válogat. Cs. Szabó a háború után külföldre ment. Rövid itáliai tartózkodás után a londoni rádió, a BBC magyar adásához került, a hetvenes évek végéig itt dolgozott, esszéi, interjúi meghatározzák az adásokat. A nyolcvanas évek elejéig Magyarországon nem jelentek meg az írásai, Erdélyben viszont igen. Először a Veress Dániel-dráma, a Véres farsang műsorfüzetében, 1970-ben közölt egy esszét a Báthoryak-kori Erdélyről, majd a Korunkban 1976-ban Bálványkép vagy portré? címen egy esszét. /Bogdán László: Cs. Szabó és Erdély. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 28./

Kántor Lajos szerint a kincses város talán legszebb galériáját nyitják meg március 31-én: az 1956 jegyében avatandó Kolozsvár Galéria kolozsvári magyar kultúrinformációs központot kíván működtetni. A Kolozsvár Társaság elnöke, Kántor Lajos elmondta, hogy a Főtér 22. szám alatt, a magyar főkonzulátus tőszomszédságában lévő épület tetőterének 145 négyzetméteres felülete kiválóan alkalmas galériának. A galérián Erdély és Kolozsvár magyar kulturális-történelmi hagyományaihoz kapcsolódó, állandó részlegeket rendeznek be. Balázs Péter kolozsvári festőnek nyílik emlékszoba jellegű tárlata – hiszen a Kolozsvár Galéria otthona a magyarfenesi születésű, 2003-ban elhunyt művész műteremlakása volt, előtte pedig a Nagyváradon született, 1998-ban Kolozsváron elhunyt Miklóssy Gábor festő műterme. Paulovics László munkái, Cseh Gusztáv és Cs. Szabó László emlékrésze is itt kap majd helyet. A mintegy 50 négyzetméteres nagy terem előadások megszervezésére is alkalmas. Szintén itt láthatók a Kolozsvár Társaság 1956-os emlékműpályázatára érkezett szobormakettek is. Az új létesítmény a Kolozsvár Társaságnak és a Korunk folyóiratnak is székhelyül fog szolgálni. /Gergely Edit: Kolozsvár Galéria nyílik. Kultúrinformációs központot indít be új székhelyén a Kolozsvár Társaság. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 30./

Május 10-én megnyílt Székelyudvarhelyen Szeley-Szabó László emlékkiállítása. A Természeti értékek védelmében címet viselő, természetfotókból álló kiállítással emlékeztek a tavaly elhunyt természetvédő, fotóművészre, aki munkásságának nagy részét a madarak védelmének, megfigyelésének, leírásának és fotózásának szentelte. Ambrus László, az Agora Munkacsoport ügyvezetője rámutatott, hogy az erdőirtás nyomán számos fajnak szűnt meg a fészkelési lehetősége. Elmondta, hogy a természetet csak úgy védhetjük meg, ha ismerjük, a megismerésben pedig Szeley-Szabó László fotói segítséget nyújtanak. Szeley-Szabó évente mintegy 200 napot töltött terepen, a természetben. A Hargitán és Dobrudzsában végzett megfigyeléseit több mint 80, rangos szaklapokban megjelent tudományos írásban összegezte, társszerzője volt két szakkönyvnek, elsőként figyelt meg és írt le több madárfajt. Hat rövidfilmet is készített, amelyeknek a természetvédelem a központi témájuk. Szerkesztette az Erdélyi Nimródot, és vezette az Aves Alapítványt, amely az egyik legharcosabb romániai természetvédelmi fórummá nőtte ki magát, és melynek jelentős érdeme van abban, hogy a Kárpát-kanyari barnamedvét még nem irtották ki. Kéziratban maradt kész munkája, egy romániai madárnévjegyzék, amelyet idén megjelentetnek. /Kiss Edit: Ünnep és emlékezés természetfotókkal. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 11./

Négy állandó kiállítás kapott helyet a Kolozsvár Társaság új székhelyének falain: Paulovics László: Erdélyi íróportrék; Cs. Szabó László és Kolozsvár; Cseh Gusztáv rézkarcai; Balázs Péter – emlékszoba. A látogató mintegy virtuális művelődés- és irodalomtörténeti sétát tehet a képek nyomán, a május 12-i megnyitón Poszler György kolozsvári születésű akadémikus volt a népes közönség kalauza. Kántor Lajos a Kolozsvár Társaság képviseletében elöljáróban elmondta: az egyesületnek otthont adó műemléképület – egykor Balázs Péter, előtte Miklóssy Gábor műterme – ajtaja nem csak ünnepi alkalmakkor áll nyitva. Naponta felkereshetik az érdeklődők. Információs központként szolgál majd az épp zajló művelődési eseményekről, műemlékek látogatási idejéről, városséták lehetőségéről helyi érdeklődőknek, külföldi és belföldi turistáknak egyaránt. Boér Ferenc színművész Szabédi László verseiből összeállított versműsort adott elő. A Szabédi-napok programja délután megnyitóünnepséggel és előadásokkal folytatódott 1956, Erdély és a magyar írók témakörben. Május 13-án Szabédi sírjának megkoszorúzásával zárul a rendezvény. /F. I. Állandó tárlatavatóval indult a Szabédi-napok rendezvénysorozata. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 13./

Mintegy 300 új könyvet mutatnak be a ma kezdődő 77. Ünnepi könyvhéten, amelynek négy budapesti és számos vidéki helyszínén több mint ezer író-olvasó találkozót is szerveznek. A június 8. és 12. között zajló kortárs magyar irodalom ünnepével együtt tartják az 5. Gyermekkönyv-napokat is. Az eseményt hagyományosan a Vörösmarty téren nyitják meg. Kolozsvárról a Koinónia, Polis, Kriterion, valamint a Komp-Press kiadók vesznek részt a vásáron. Dávid Gyula igazgató közölte, a Polis Kiadó könyvei között lesz Bánffy Miklós Politikus-portrék /Balassi Kiadóval közösen/, Bíró Béla, A tragédia paradoxonai címmel, amely Az ember tragédiáját elemzi, Hatházi András A hetérák tudománya című, három drámát tartalmazó könyve, Gazda Ferenc Elrabolt esztendők című visszaemlékezése börtönéveiről, László Ferenc Bartók markában című tanulmánykötete, és Lőrinczi László újabb regénye, A Raphsody fedélzetén, a Prospero Könyvei két új kötete: Botházi Máriának Vitályos Ildikóval, illetve Hegyi Rékának László Gerővel készített életinterjúja. A Reményik-életmű sorozat újabb kötete, a Kéznyújtás. Kántor Lajos tájékoztatása szerint a Komp-Press Kiadó két újdonsággal jön, Bányai Éva Sikertörténet kudarcokkal (Bukaresti életutak), valamint Pomogáts Béla Együtt Európában című tanulmánykötete. A Kriterion Kiadó nyolc címmel jelentkezik, ezek között található verses- és tanulmánykötet, népmesék, népmondagyűjtemény, valamint történelmi regény: 101 vers a Székelyföldről, Válogatta Papp Kincses Emese; Cs. Szabó László Kárpátkebelében, (Szellemi utazás); Csetri Elek Európa és Erdély, (Tanulmányok és források); Dsida Jenő Séta egy csodálatos szigeten (Cikkek, riportok, novellák és levelek); Az igazmondó varjú (Tréfás magyar népmesék); Jakabffy Elemér Kisebbségi sorskérdések; Jancsik Pál Mit tanácsolsz, cinege, Versek gyermekeknek; Makkai Sándor Magyarok csillaga és A rókaszemű menyecske, Kovács Ágnes ketesdi népmondagyűjteménye. A Koinónia Kiadó könyvei: Láng Zsolt Kovács Emma születése, Selyem Zsuzsa 9 kiló, Történetek a 119. zsoltárra, Visky S. Béla Játék és alap, Zakariás Erzsébet Miesnapok képei (Moldvai csángó hétköznapok), Demény Péter Visszaforgatás és Visky András A szökés. /(köllő): Kolozsvári kiadók a 77. Ünnepi könyvhéten. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 8./

Parti Nagy Lajos Hősöm tere című regényét az a soproni születésű Mora Terézia fordította németre, aki Németország ünnepelt írójaként látogatott vissza szülőhazájába. Esterházy Péter Harmonia caelestis-ét is Mora Terézia ültette át németre, az ő regényeit viszont Nádori Lídia és Rácz Erzsébet fordította magyarra, mert az 1971-ben született, de 1990 óta Berlinben élő hölgy anyanyelvéről csak fordít, de szépirodalmat németül alkot. Nagyjából minden harmadik magyar hazánk határain kívül él. Közülük a tollforgatók vagy nyelvet váltottak idegenben (mint például Arthur Koestler, Arnóthy Kriszta, Mikes György, Ephraim Kishont, azaz Kishont Ferenc vagy Sebestyén György, aki a Magyar Nemzet cikkírójából lett az osztrákok legolvasottabb írója s a bécsi PEN főtitkára), avagy megőrizték anyanyelvüket s magyarul alkottak, mint Márai Sándor, Cs. Szabó László, Kabdebó Tamás, Határ Győző, Gömöri György és még annyian mások. Lénárd Sándor csak nyolc esztendőt élt Magyarországon (latinra fordította a Micimackót), németül írott verseit Nemes Nagy Ágnes és Weöres Sándor, a római konyháról írott szakácskönyvét pedig Tandori Dezső és Tandori Ágnes terelte vissza a fogantató anyanyelvhez. Az oslói Sulyok Vince norvégra fordította többek között Csoóri Sándor írásait Mennesker, grener (Emberek, ágak) címmel. A legutóbb Széchenyiről írott könyvével feltűnt Oplatka András németül írja cikkeit (Andreas Oplatka néven) a Neue Züricher Zeitung hasábjain, akárcsak Georg Paul Hefty (Hefty György) a Frankfurter Allgemeine Zeitungban, de ha egy sajtótájékoztatón találkoznak, anyanyelvükön érintkeznek egymással. /Juhani Nagy János: Magyar fordít magyart. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./

Az Illyés Közalapítványnak (IKA) írt nyílt levélben tiltakozik az erdélyi országos ifjúsági szervezeteket tömörítő Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) az IKA Romániai Alkuratóriuma Ifjúsági szaktestületében történt pályázati elbírálások módszere és eredménye miatt. Mint írják, közismert tény, hogy a hazai alkuratórium, illetve a szaktestületek többségében az RMDSZ iránt elkötelezett személyekből állnak. Aki jártas a hazai magyar köz- és politikai életben, arról is tud, hogy a MIT és az RMDSZ országos vezetősége között kialakult lehetetlen állapot immár több mint öt éve tart. Az RMDSZ vezetése az elhallgatás és a gazdasági ellehetetlenítés minden eszközét kihasználva továbbra is ellenségesen viszonyul a MIT-hez, és ez tükröződik a szaktestület döntésében is. Az Ifjúsági Szaktestületben hozott döntések módszertana minden szakmaiságot nélkülöz. A beérkezett 531 pályázatból 124 nyert, ebből a MIT és tagszervezetei (hét országos ifjúsági szervezet, valamint azok helyi fiókjai, illetve szervezetei) a leadott 99 pályázatra összesen 2 250 000 forintot, míg az RMDSZ-szel együttműködő MIÉRT és tagszervezetei a leadott 85 pályázatra 5 365 000 forintot kaptak. Az egyik csoportosuláshoz sem sorolható szervezetek kb. 3 165 000 forintban részelültek. (Százalékban kifejezve a MIT 21, a MIÉRT 50 százalékot kapott.) A szaktestületi ülésen 50 perc alatt döntöttek, a tagok többsége ugyanis előre egyeztetett döntéssel érkezett, így csak felsorolásszerűen vették át a pályázatok listáját. E döntés alapján a MIT két országos ifjúsági szervezete, a MISZSZ és az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) egyetlen pályázatára sem kapott támogatást, ezzel szemben a MIÉRT-nek ernyőszervezetként 700 ezer forintot ítéltek meg. A kép teljességéhez hozzátartozik az is, hogy a Partiumi Keresztény Egyetem, valamint a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem különböző karain működő hallgatói önkormányzatok támogatását sem tartotta szükségesnek az Ifjúsági Szaktestület. A MIT június 17-i küldöttgyűlésén több országos tagszervezet szorgalmazta a tanács két szaktestületi tagjának azonnali visszahívását, mivel értelmetlennek látják a szaktestület ülésein folytatott szélmalomharcot. Ezek ismeretében a Magyar Ifjúsági Tanács elnöksége nevében Sándor Krisztina, a MIT elnöke, Somogyi Attila, a MISZSZ elnöke, Nagy Tibor, az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület elnöke, Gaál Sándor, a Romániai Magyar Cserkészszövetség elnöke, Szabó László, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet elnöke, Kis Zoltán, az Ifjúsági Információs és Tanácsadó Irodák Szövetségének elnöke kéri a kuratóriumot, hogy: ,,1. Vizsgálják felül a Romániai Alkuratórium Ifjúsági Szaktestületében hozott döntéseket, és adjanak nyilvános magyarázatot a szaktestületi döntésekre és annak módszertanára. 2. Az őszre tervezett szaktestületi tisztújítások során vegyék figyelembe mindenekelőtt az Illyés Közalapítvány vonatkozó okiratát. Idézet a 21. fejezetből: A Kuratórium a határon túli magyar közösségek demokratikusan megválasztott vezetőséggel rendelkező, országos hatáskörű képviseleti és szakmai szerveit a Kuratórium munkáját segítő testületek (alkurató­riumok) létrehozásával bízhatja meg. Az elmúlt években többször is kértük, hogy a pénzalapok szétosztásában a politikai tényezők mellett a civil szervezetek és egyházaink is beleszólási joggal rendelkezzenek. Az erdélyi magyar civilszférában az elmúlt években az IKA Romániai Alkuratóriuma igen sokat veszített hiteléből. Immár az RMDSZ elnöke részéről is érkeztek olyan jelzések, miszerint a jelenlegi támogatási rendszer nem működhet így tovább. Bízunk abban, hogy a közeljövőben a politikum részéről valóban lesz kellő akarat arra, hogy a jelenlegi rendszert közösen megváltoztassuk.” /Meg kell változtatni a jelenlegi rendszert (Nyílt levél az Illyés Közalapítvány kuratóriumához). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 27./

Kulturális központként tartható számon a Kolozsvár Társaság új székhelye, amely néhány hónapja a Főtér 22. szám alatt található, és ahol immár négy állandó kiállítás is látható. Az a cél, hogy a Kolozsvár Társaság fontos szerepet töltsön be az itt élő magyarság társadalmi és kulturális életében, mondta el Kántor Lajos. Jó úton halad a Sétatéren felállítandó 56-os emlékmű engedélyeztetése, esély van rá, hogy a városi tanács, illetve a polgármesteri hivatal illetékesei ne emeljenek kifogást az emlékmű felállítása ellen. Az állandó kiállítások: Cs. Szabó László és Kolozsvár; Erdélyi Magyar Írók (Paulovics László sorozatának bemutatása); Cseh Gusztáv grafikái (Hatvan főember, Jeles házak) és Kalotaszeg a festészetben címmel. Ökumenikus lelkésztalálkozóra is sor került, Vetési László szervezésében. /Köllő Katalin: Pillanatkép a Kolozsvár Társaságról. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 8./

Az Erdélyi Kárpát Egyesület Bánsági Osztályának július 11-i temesvári ülésén tisztújítást is tartottak: az eddigi elnök, Szabó László nem vállalta a megbízatást, helyette Illés Mihály volt alelnököt választották meg, alelnök pedig az aradi Milka Zsolt lett. Az EKE szerbiai partnerszervezetével közösen négy, összesen 1,7 millió euró értékű projekt finanszírozására nyújtott be pályázatot az Európai Unió PHARE-programjához. /P. L. Zs.: EKE-tervek. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 13./

Megrendezték az első délvidéki nemzeti tábort Palicson, ahová az Egyesült Magyar Ifjúság hívta a fiatalokat. Palicson, a Szabadka melletti fürdővároskában történt talán a legtöbb magyarellenes támadás, itt ugyanis nagyon sok idegen szerb bevándorló telepedett le a délszláv háború után.  Az aracsi pusztatemplom, a tatárjárás előtt épült bencés kolostor maradványa mára Délvidék szimbóluma lett. A topolyai Sarlós Boldogasszony templom Délvidék legnagyobb katolikus temploma, Törökbecse temetőjében pedig áll az 1848–49-es forradalomra emlékeztető Hungária-szobor.   Az Egyesült Magyar Ifjúság rendezvényén kizárólag Délvidékről esett szó, a Vajdaságról nem. A Vajdaság kifejezés a terület szerb közigazgatási nevének (Vojvodina) magyar visszafordítása. Sajnálatos, hogy a délvidéki négy magyar párt közül három – kivétel a Magyar Polgári Szövetség – vajdaságinak nevezi magát.      A táborban, melynek védnöke Becsey Zsolt fideszes európai parlamenti képviselő volt, az előadók között volt Wittner Mária halálraítélt szabadságharcos, parlamenti képviselő, aki ötvenhatos élményeiről és a megtorlásról mesélt. A fiatalok a rovásírással is megismerkedhettek Friedrich Klára és a Demokrata munkatársa, Szakács Gábor irányításával. Matuska Márton újvidéki író, újságíró és egy fiatal történész, Forró Lajos előadást tartott az 1944–45-ös délvidéki vérengzésekről, melyekben negyven-ötvenezer magyart mészároltak le a szerb partizánok. Matuska Márton leszögezte, a szerbekkel ellentétben a délvidéki magyarság számára 1941 húsvétja volt a felszabadulás, 1944-et pedig újbóli megszállásként élték meg. Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, európai jogi szaktudós, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumának tagja és újvidéki kollégája, dr. Bozóki Antal a magyarság jogvédelmének lehetőségeit vitatták meg. Szó esett a magyar élet legalapvetőbb kérdéséről, a népesedési helyzetről, Vincze Gábor történész pedig a történelem egyik ismeretlen epizódjáról, a ma is Magyarországhoz tartozó Deszken helyi szerb partizánok által elkövetett gyilkosságokról emlékezett. Az Egyesült Magyar Ifjúság is bemutatkozott a táborlakóknak. Maurer Oszkár elnök, Strahl Zoltán alelnök és a testvérszervezet Erdélyi Magyar Ifjak elnöke, Soós Sándor beszámoltak tevékenységükről és hitvallásukról. Andrási Attila, a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház vezetője, a Délvidéki Magyarok Közösségének elnöke és Rácz-Szabó László, a Magyar Polgári Szövetség elnöke kemény szavakkal ostorozták a legnagyobb délvidéki magyar pártot, a Vajdasági Magyar Szövetséget. A hallgatóság megismerhette annak a temerini verekedés részleteit, melynek következményeként öt magyar fiatalt összesen hatvanegy év fegyházzal sújtott a szerb bíróság. Két évvel ezelőtt egy részeg szerb férfi öt magyar fiatallal is összetűzésbe került, s ezek alaposan helybenhagyták. A fiatalokat gyilkossági kísérlettel vádolták, noha nem is mind ismerték egymást előtte, s az eljárás során számos törvénytelenség történt, az anyanyelvű beszélők megtiltásától kezdve bizonyítékok meghamisításáig. A magyar fiúk végül súlyosabb büntetéseket kaptak, mint a Hágában tömeggyilkosságokért elítélt szerb háborús bűnösök némelyike. A példátlan ítéletet a semmítőszék is helybenhagyta. A szerb jogrendre jellemző, hogy a temerini fiatalokat elítélő bíró azóta maga is börtönbe került korrupció miatt, de rács mögött van az a szerb férfi is, akit a magyar fiatalok megvertek. Őt fegyveres rablásért ítélték el. Borbély Zsolt Attila, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács állandó bizottságának jegyzője az erdélyi és a délvidéki autonómiatörekvéseket hasonlította össze, megemlítve, hogy Felvidéken a Magyar Koalíció Pártja még csak föl sem vetette az önrendelkezést. Fellépett a székelyföldi TransylMania, ők először játszottak Délvidéken.    /I. Gy.: Nemzeti tábor Palicson. Éledő Délvidék. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 18./

Tíz évvel ezelőtt jött létre az Unitárcoop Alapítvány, amelyet a Marosvásárhelyi Unitárius Egyházközség és három magánszemély alapított azzal céllal, bekapcsolódjanak a fogyatkozó és öregedő közösségek támogatásába. Az elmúlt években támogatást nyújtottak tanuló fiataloknak, sokgyermekes családoknak, rendezvényeknek stb. Többek között: helyi és országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, Szabédi Napok, fehéregyházi millenniumi templom, unitárius kórustalálkozó, a szentgericei egyházközség Tiboldi Alapítványa, lokodi öregek háza, hidegvölgyi tűzkárosult cigány családok, marosszentkirályi Szent István-szobor, Szeret-Klézse Csángó Alapítvány stb. A keresztelői betétkönyv-adományozás a Maros Egyházkör keretében ma már hagyományos segélyezésnek számít. 2000. szeptember 18. nevezetes dátum az alapítvány életében: létrejött az Unitárius Gondozó Szolgálat, amely mint autonóm részleg fejti ki tevékenységét, különös tekintettel a többnyire magára maradt, kisnyugdíjból élő, otthonát ritkán elhagyó, önmagát nehezen vagy egyáltalán ellátni nem tudó idős emberek otthoni gondozására illetve segélyezésére. /Szabó László: Tízéves az UNITÁRCOOP Alapítvány. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 26./

A Kolozsvár Társaság Kántor Lajos elnökletével városi méretűvé szélesítette hatáskörét. Kolozsvárnak beszédes múltja, jelene és jövője van. A jelek szerint e hármas összetevő jegyében tevékenykedik a szervezet. A lehető legvonzóbb helyen, Kolozsvár főterén, a 2003-ban elhunyt Balázs Péter festőművész egykori, 23. szám alatti, Szent Mihály-templomra néző, második emeleti otthonában. Az ajtaját minden érdeklődő előtt szélesre táró festőművész emlékének méltó megőrzésére aligha akadhatott volna megfelelőbb lehetőség, mint ez a művészeti-művelődési célokat szolgáló szervezet székhelyévé átalakított lakás. Egy csöppnyi Kolozsvár. A bejáratnál Cseh Gusztáv jeles házakat, főembereket bemutató rézkarcai – fia, Cseh Áron főkonzul adománya – fogadják a látogatót. A beugróban van a „Cs. Szabó László-szoba”. A legtágasabb teremben kaptak helyet a Paulovics László készítette portrék. A Németországban élő, de kolozsvári-szatmári kötődését feledni nem tudó grafikusművész ajándéka. A Balázs Péter-emlékszoba a festő nagyméretű olajképeinek gyűjteménye. /N. J.: A tárgyi és szellemi kultúra vonzásában. Látogatóban a Kolozsvár Társaság székhelyén. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./

A Marosvásárhely V. Felsővárosi Református Egyházközség július 30-án ünnepelte megalakulásának 60. és önállósulásának 30. évfordulóját. A gyülekezet tagjainak száma fokozatosan nőtt, mára már 4000-nél több lelket számlál. Dr. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét, majd az ünneplők énekes műsorral köszönték meg a közösség kitartását és számoltak be az elmúlt hatvan év történéseiről. A tanácsteremben megnyílt két képzőművész, Fekete Zsolt és ifj. Szabó László kiállítása, majd a jelenlévők a közösség életét felelevenítő fényképkiállítást tekinthettek meg. /Ferencz Melánia: Örömünnep a felsővárosi gyülekezetben. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 2./

Három napig ünnepelt Aranyosszék főhelye, Felvinc. A település magyar közössége elérkezettnek látta az időt, hogy ismét megmutassa önmagát, hazahívja ünnepelni fiait. “Hagyományőrző és ugyanakkor hagyományteremtő ünnepség kezdődik Felvincen ma, 2006. augusztus 4-én” – mondta megnyitó beszédében Stáb Ildikó tanárnő. A “Felvinc napok” szervezését a Felvinc Egyesület, a Mészáros Bornemissza Alapítvány és a felvinci református egyházközség vállalta fel. A református templomban dr. Keszeg Vilmos néprajzkutató Aranyosszék felfedezése című előadását hangzott el. Szabó László orgonajátéka után a falu szülötte, dr. Wagner István beszámolt életútjáról. A neves professzor 35 rózsafajtát nemesített. Megnyílt a falu művészeinek tárlata. Felvincen első alkalommal állították ki az évtizedek óta itt élő Sipos László festőművész munkáit, s a mester mellett helyet kaptak tanítványainak – Deák Alpár, Henning Imola, Herchi Pál, Nagy Attila – alkotásai is. A templom falát díszítik továbbá Nagy Ilona tájképei, Hudicska József és Sallak Magdolna fafaragásai, valamint Korom Mária fotói is. Sikeres volt a Ki mit tud Felvincről? verseny. Népes közönség hallgatta Horvát Arany Kulturális és művészeti múlt című előadását. Augusztus 6-án, vasárnap került sor a gyülekezeti ház alapkő letételére. A palackba zárt alapítási dokumentum tartalmazza annak az 506 református egyháztagnak a névsorát, akikkel az építkezést elkezdik. /Takács Ildikó: Felvinc ünnepe. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 8./

Négynapos erdélyi unitárius ifjúsági konferenciát rendeztek Torockón, az unitárius templomban. A Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) nevében Szabó László elnök köszöntötte az ifjakat és a vendégeket. A vendéglátó fiatalok a Habakukk című népi színjátékot adták elő nagy sikerrel. Az előadók között volt Székely Kinga Réka lelkésznő, az ODFIE volt elnöke, valamint Andrási Benedek lelkész, a Székelykeresztúri Unitárius Gimnázium aligazgatója. Kiemelték vallásuk szellemi nagyjait. Dávid Ferencet, János Zsigmondot, Orbán Balázst és Kriza Jánost. Meghívták Rácz Sándort, az 1956-os Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnökét, aki előadást tartott 1956 örökségéről. Kevésbé ismert történeti adatokkal és jelenkori összefüggésekkel tette vonzóvá mondanivalóját. Előadását az Amerikából érkezett fiatalok is meghallgatták, akik ezekről az eseményekről most hallottak először. /Bakó Botond: Miénk itt a tér – unitárius ifjak találkozója Torockón. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 22./

Egy éve hunyt el Szeley-Szabó László (1950. szeptember 14.– Székelyudvarhely, 2005. szeptember 28.) természetvédő és fotóművész. Mintegy évi 200 napot töltött terepen, otthon hagyva családot-üzletet. Járta Hargita hegység erdőségeit, több mint 80 tudományos írást hagyott maga után, egyedül vagy munkatársaival 5 madárfaj romániai megfigyelését közölte elsőként, ugyanakkor bizonyította 4 faj első fészkelését is az ország területén. Fontos cikkei jelentek meg szaklapokban, a National Geographic számaiban, valamint a Duna-delta Kutatóintézet évkönyveiben. Társszerzője két fontos romániai szakkönyvnek, a Duna-delta Bioszféra Védterület Vörös Listájának, valamint a Medvéskönyvnek. Fontos megvalósítása az Erdélyi Nimród természetvédelmi magazin megalapítása, szerkesztése, gondozása 1999 óta. E lap a Székelyföldi Nimródból szélesedett erdélyi szintre, s néhány év alatt helyet kapott mind a romániai magyar természetbarátok, mind pedig a Magyarországon élők könyvespolcain. /Dr. Kiss J. Botond: Szeley-Szabó László (1950. szeptember 14.–2005. szeptember 28.). = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), 2006. szept. 28./

Az Erdélyi Kárpát Egyesület Bánsági Osztálya által szervezett múlt hétvégi zsidóvári és Nadrág környéki kiránduláson majdnem ötven turista vett részt, mesélte Szabó László túravezető, az egyesület tiszteletbeli elnöke. /P. L. Zs.: EKE-kirándulás Óbázosra. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 13./

November 5-én zárul Kisiratoson az a továbbképző foglalkozás, amelyet magyarul tanító, elsősorban pályakezdő pedagógusok számára szervezett Kooperatív tanulás címmel az RMPSZ szovátai Teleki Oktatási Központja, az Arad és a Temes megyei tanfelügyelőség, valamint az Arad Megyei Pedagógusok Háza. A húsz Arad és tíz Temes megyei óvónő, tanító, tanár számára Pellegrini Miklós Arad megyei helyettes főtanfelügyelő, Szabó László, az aradi Aurel Vlaicu Általános Iskola magyartanára és Kiss Anna, a Csiky Gergely Iskolacsoport tanítója főként gyakorlati tevékenységgel közelíti meg a témaköröket. /(K. K.): Pedagógus-továbbképzés Kisiratoson. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 4./

Székelyudvarhelyen a Kalapos kávézóban bemutatták be Szeley-Szabó László és Baczó Zoltán Románia madarainak névjegyzéke című szakkönyvét. A könyvet az Aves Alapítvány adta ki. A megjelentek néhai Szeley-Szabó László madárfotóiból összeállított diavetítést láthattak. Baczó Zoltán elmondta, a könyv elsősorban a szakemberek (biológusok, ornitológusok, ökológusok) munkáját hivatott segíteni. A szakkönyv a Romániában bizonyítottan előforduló 391 madárfajt ismerteti, ezek státusát tudományos, román, angol és magyar megnevezésekkel. /Ambrus László: Könyvkuriózum természetbarátoknak. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 30./

Kántor Lajos legújabb, második kapu-könyvét (A mennyei kapu avagy az apokrif kerekasztal, 20–21. század. Korona Kiadó, Budapest, 2006) május 16-án mutatják be Kolozsváron. A szerző „apokrif kerekasztala” köré olyan személyiségeket idézett meg, akik ma már nincsenek közöttünk, de számba jöhetnének az Erdély Szellemi Nagyfejedelemség megalakításakor – Kós Károlytól Illyés Gyuláig, Szilágyi Domokostól Nagy Lászlóig, Gáll Ernőtől Balogh Edgárig, Bálint Tibortól Ligeti Ernőig, László Dezsőtől Méliusz Józsefig vagy Szabédi Lászlóig. Meg persze Bethlen Gábor, a nagyságos fejedelem. Felbukkannak az asztal körül olyanok is, mint George Cushing, a londoni egyetem egykori tanára, a magyar irodalom angolra fordításának napszámosa, Szabó T. Attila, Cs. Szabó László, Bibó István és sokan mások. A szerző első kapu-könyve: A kapu. Ház, utca, város (ország). Balassi-Polis, Budapest-Kolozsvár, 2004./Tibori Szabó Zoltán: Asztalgazda és főkapun jött vendégek szeánsza. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./

Megbeszélést tartottak május 18-án Szabadkán a délvidéki magyar pártok, amelyek feszült viszonyuk miatt évek óta alig állnak szóba egymással. A Vajdasági Magyar Szövetség székházában folytatott tárgyalást Pásztor István, a párt e hónap elején megválasztott elnöke kezdeményezte, s részt vett rajta Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt, Páll Sándor, a Vajdasági Magyar Közösség, Rácz Szabó László, a délvidéki Magyar Polgári Szövetség, valamint Józsa László, a nemzeti önkormányzat feladatait ellátó Magyar Nemzeti Tanács elnöke. /Magyar pártok megbeszélése Szabadkán. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 19./

Jó kezdeményezésnek tartja a nemzeti összetartozás napjáról szóló esetleges törvényjavaslat ötletét Markó Béla, az RMDSZ elnöke, aki ugyanakkor kételkedik abban, hogy éppen a Trianon-évfordulót kell ilyen nappá nyilvánítani. Németh Zsolt, a magyar külügyi bizottság fideszes elnöke budapesti sajtótájékoztatóján bejelentette: a Fidesz és a KDNP parlamenti frakciója törvényjavaslatban kezdeményezi, hogy a trianoni békeszerződés aláírásának emlékére június 4. legyen a nemzeti összetartozás napja. Különböző hangsúlyokkal, de támogatják a vajdasági magyar pártok a Fidesz és a KDNP törvényjavaslatát. Pásztor István, a legnagyobb délvidéki magyar párt, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke támogatásáról biztosította a javaslatot. Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke szimpatikusnak nevezte a javaslatot. „Ezer százalékkal támogatja” a javaslatot a legfiatalabb vajdasági magyar párt, a délvidéki Magyar Polgári Szövetség elnöke, Rácz Szabó László. Szintén üdvözölte a kezdeményezést Páll Sándor, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke. A szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP) nem utasítja el a törvényjavaslatot. Csáky Pál, az MKP elnöke leszögezte, pártja véleménye szerint „a végső döntést a magyar Országgyűlés pártjai hivatottak meghozni. ” /Vélemények a nemzeti összetartozás napjának ötletéről. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 6./

Tizenegy alkotó részesül idén Magyar Művészetért Díjban, a kuratórium emellett posztumusz elismerések odaítéléséről is döntött. Magyar Művészetért Díjat kap többek között Bence Lajos költő (Lendva), Bocskai Vince szobrászművész (Szováta), a kárpátaljai származású S. Benedek András és Vivi Dragan Vasile román operatőr. A Magyar Művészetért – Bubik István-díjat idén Bogdán Zsolt kolozsvári színművész veheti át. A Magyar Művészetért Posztumusz Díjat Bánffy Miklós és Cs. Szabó László írónak, Jékely Zoltán költőnek, Kaszás Attila és Visky Árpád színművésznek ítélte oda a kuratórium. Az elismeréseket decemberben Nagyváradon adják át. /Bogdán Zsolt Magyar Művészetért Díjas. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 14./

Szeptember 24-én az EBESZ varsói értekezletén csupán a Magyarok Világszövetsége elnökségének tagja, a délvidéki Rácz Szabó László beszélt a benesi dekrétumok csúfos megerősítéséről, ami ellen az MVSZ az egész magyar nép nevében tiltakozik. A budapesti kormány jelenlévő képviselője semmit sem szólt, annak ellenére, hogy az ülés egy órával a tervezettnél korábban zárult, hozzászólások hiányában. Szlovákia képviselője hosszasan részletezte a nemzeti kisebbségek helyzetének példás rendezését. Rácz Szabó László kijelentette, hogy a magyarság helyzete a Vajdaságban egyre rosszabb, a magyarokat ott másodrangú polgárként kezelik. Figyelmeztetett arra, hogy a szerb bíróság rasszista módon viszonyul a magyarokhoz. Példának hozta fel a temerini fiúk esetét, akiket bizonyítékok, tanúk, meghamisított laboratóriumi eredmények alapján 10–15 év börtönbüntetésre ítélt egy olyan bíró Újvidéken, akit azóta hatalmi pozíciójának kihasználása és viselkedése miatt büntetőjogi eljárás alá vontak. Rácz Szabó László beszélt arról is, hogy tovább rontja a magyarok helyzetét a szerbek erőszakos betelepítése a magyarlakta területekre. A telepesek munkát, házat, pénzt kapnak. /A magyar kormány hallgat a Benes-dekrétumokról. Az EBESZ-konferencián az MVSZ beszélt a magyarság megaláztatásairól. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 3./

Péter László, Szeged helytörténész derítette ki, hogy léteznek elhallgatott Juhász Gyula-versek is. A költő egyik legmeghatóbb versét, a magyar irodalom gyöngyszemét Arad címen írta Trianon évében, 1920-ban. A szovjet megszállás kezdete óta Juhász Gyula “összes versei” minden kiadásából – éppen az újra meg újra megalázott “csonka Magyarország” említése miatt a cenzúra kihagyatta ezt a verset. /Dr. Szabó László, a Szögedi Védegylet elnöke: Egy elhallgatott Juhász Gyula-vers. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 6./

Megjelent a „Megyünk és örülünk Erdélynek” Magyar írók útiélményei Névsorolvasás, 5./Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2007/ című kötet. „Megyünk és örülünk Erdélynek” – írta Illyés Gyula 1942-ben. Ezt vette kölcsön a kötetet szerkesztő és jegyzetekkel ellátó Nagy Pál az antológia címének. Az antológia szerzői: Ady, Szabó Lőrinc, Kosztolányi, Babits, Cs. Szabó László, Márai, Mórica, Tamási, Szabó Zoltán és Illyés Gyula. Ez utóbbi mondta erdélyi útja összefoglalójaként: „Akinek a tüdeje gyönge, menjen a Tátrába, akiben a magyarsága gyönge, jöjjön Erdélybe. ” A bevezető tanulmányt Pomogáts Béla írta. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 29./

Újabb rangos elismerést kapott Bocskay Vince szovátai szobrászművész, a Magyar Művészetért Díj kuratóriuma az ő munkásságát érdemesnek tartotta a kitüntetésre. A testület az idén tizenegy alkotónak ítélte oda a díjat, köztük több a határon túli. Bocskay Vince november 25-én, vasárnap a nagyváradi ünnepélyes díjátadáson vehette át az aranyozott ötvösmunkával is tetézett elismerést. Az 1987-ben létrehozott díjjal alkotóművészeket, kiemelkedő művészi teljesítményeket honorálnak. A Gubcsi Lajos elnökölte kuratórium döntése alapján 2007-es díjazottak Bocskay Vince mellett Bence Lajos költő (Lendva), a Dárdai István–Szalai Györgyi filmrendező páros, Ekler Dezső építész, ifj. Nagy Zoltán balettművész, Kárpáti Tamás festőművész, Magyar Zoltán néprajzkutató, Ránki Dezső zongoraművész, S. Benedek András (Kárpátaljáról Budapestre települt) és Vivi Dragan Vasile operatőr (Bukarest). A Magyar Művészetért – Bubik István-díjat Bogdán Zsolt kolozsvári színművész kapta. A Magyar Művészetért Posztumusz Díjat az idén Bánffy Miklós, Cs. Szabó László íróknak, Jékely Zoltán költőnek, Kaszás Attila és Visky Árpád színművészeknek ítélték oda. /Magyar Művészetért Díj Bocskay Vincének. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 28./

Pásztor Istvánt, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökét indítja közös jelöltként három délvidéki magyar párt a legközelebbi szerbiai elnökválasztáson. A VMSZ, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) vezető testületei december 10-én hagyták jóvá a jelölést. A negyedik vajdasági magyar párt, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) egyelőre várakozó állásponton van, támogatását feltételekhez kötötte. A négy délvidéki magyar politikai erő pár hónapja jutott elvi egyetértésre arról, hogy közös elnökjelöltet állít a szerbiai elnökválasztáson. Rácz Szabó László, az MPSZ elnöke elmondta, pártja támogatásának legfőbb feltétele az, hogy szülessen egy részletes, az elnökválasztáson túl a helyhatósági választásokkal is foglalkozó, s a politika egyéb területeire is kiterjedő koalíciós szerződés. Pásztor István áttörésként értékelte jelölését, azt, hogy az éveken át tartó sokfelé húzást követően a vajdasági politikai erők egy része össze tudott fogni egy fontos kérdésben. /Közös magyar elnökjelölt Szerbiában. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 13./