A Szabad Európa Rádió ma már legenda. Akit érdekel a téma, annak ajánlható Skultéty Csaba Vasfüggönyökön át – A Szabad Európa Rádió mikrofonjánál, előtte és utána /Madách – Posonium, 2006/ című könyve. A könyv több mint felét olyan interjúk, beszélgetések teszik ki, amelyeket Skultéty Csabával készítettek mások, és csak a második rész tartalmazza magának a szerzőnek az írásait, vallomásait. Izgalmas olvasmány, főként az a része, amely a „málenkij robot” időszakáról szól, a fogolyélet megpróbáltatásairól, majd végül a szökésről. A Szabad Európa Rádió 1951-től 1983-ig nyújtott otthont Skultétynak, későbbi nevén Ambrus Mártonnak, aki előbb hírszerkesztőként, majd nemzetközi politikai kommentátorként kísérte figyelemmel a nagyvilág eseményeit. A rádiós évek után a szerző művelődés-szervező, műgyűjtő lett, aki a kisebbségekért munkálkodik, és régi magyar térképeket, dokumentumokat kutat fel, majd ajándékoz el, csak azért, hogy megmaradjanak. Skultéty Csaba végül hazatért, illetve visszatelepült Magyarországra. /Sándor Boglárka Ágnes: Az üveghegyen innen, az üvegfalon túl... = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./

Hosszú távú programot indított útjára tavaly az RMDSZ Kolozs megyei szervezete azzal a céllal, hogy képezze a jelenlegi és reménybeli önkormányzati tisztségviselőket. /Sándor Boglárka Ágnes: Felkészült embereket kell a testületekbe juttatni. Folyamatos képzéseket tart az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 29./

Február 11-én tartották Kolozsváron a nagycsaládosok találkozóját. Romániában a negyedik gyermek után már nem jár állami támogatás, és egyéb módon sem segítik az átlagos egy-kettőnél több utódot vállalókat. Magyarországon a NOE (Nagycsaládosok Országos Egyesülete) a parlamentben is rendszeresen szót kap. Romániában is erre volna szükség. A mostani rendezvényen részt vett Csíki Sándor, a Székelyföldi Családszervezet szóvivője is. Csíki Sándor szerint fontos tudatosítani az emberekben, hogy nem a nyolcmillió régi lejes juttatásért kell sok gyermeket vállalni, hanem azért, mert elöregedik a társadalom. Csép Sándor, az Áldás-Népesség Társaság elnöke hozzáfűzte: már a katasztrófa szélén járunk, és ilyen fogyatkozás mellett 2020-ban összeomlik az iskolarendszer, majd a nyugdíjrendszer is. A jelenlegi kimutatások szerint 3,5 kereső személy tart el 10 munkaképtelent, ez az arány 2050-re egy a tízhez alakul. Az Életfa Családsegítő Egyesület a család, mint intézmény védelmét, megsegítését szolgálja. Szükséges, hogy a nagycsaládok szervezetbe tömörüljenek, és kedvezményeket harcolhassanak ki maguknak. /Sándor Boglárka Ágnes: Nagycsaláddal a társadalmi elöregedés ellen. Semmi sem pótolja az összetartozás érzését. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 13./

Farsangi mulatságra hívta leendő diákjait és az iskola iránt érdeklődőket Kolozsváron a Pázmány Péter Római Katolikus Gimnázium február 15-én, a Báthory-líceum kisépületébe. Schuller Hajnal, az iskola igazgatója elmondta: óriási érdeklődés övezi az első osztályt, annak ellenére, hogy csak tavaly indítottak első ízben elemi szintű képzést. Az iskola első osztálytól tizenkettedikig végig viheti diákjait, így egységes szellemben folyhat a gyerekek képzése. /Sándor Boglárka Ágnes: Farsangi toborzó a katolikus iskolában. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./

Az avantgárddal foglalkozik Balázs Imre József doktori értekezésének könyvformájú változata /Az avantgárd az erdélyi magyar irodalomban. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2006./. Ez a korszak az erdélyi magyar irodalomban is kiemelkedőnek nevezhető, többekre is hatott, sokan alkottak jelentős életművet az avantgárd hatására. /Sándor Boglárka Ágnes: A nikkelszamováron innen és túl. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 21./

Rendhagyó módon szakácskönyvet mutattak be Kolozsváron a Gaudeamus könyvesboltban február 22-én. H. Szabó Gyula, a kötetet gondozó Kriterion Könyvkiadó igazgatója elmondta: sorozatindítónak szánják a könyvet, amely a Kriterion Konyha első darabja. Készülőben van egy 100 éves kolozsvári szakácskönyv megjelentetése is. /Sándor Boglárka Ágnes: Az egészséges étkezés szakácskönyve. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./

Megjelent a nyelvművelő Murádin László: Mitől szép egy szó? /Europrint Könyvkiadó, Nagyvárad, 2006./ című könyve. /Sándor Boglárka Ágnes: Szép szavaink dicsérete. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./;

Erdélyi költőnők összegyűjtött verseinek kötetét mutatták be a nők napján, március 8-án Kolozsváron a Bulgakov Kávéházban. A Kriterion Kiadó újabb vállalkozása: 111 vers. A verseket Katona Éva színművész válogatta, és ő szólaltatta meg a kötetből Bordy Margit, Cseh Katalin, Egyed Emese, Hervay Gizella és László Noémi egy-egy költeményét. /Sándor Boglárka Ágnes: Versek nőktől – mindenkinek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./

Szamosújváron a szórványkollégium szemet gyönyörködtető épület, ahol mindent megtesznek azért, hogy gyermeket megőrizzék a magyarságnak. Most azonban nagyon kevés támogatást kapnak. Balázs Bécsi Attila, a Téka Alapítvány elnöke arról tájékoztatott, hogy tavaly ősz óta Téka Művelődési és Oktatási Központként működnek a Téka Alapítvány keretén belül. A nyár folyamán sikerült felújítani az épületet: konferenciatermet és előadói termet rendeztek be, felújították a könyvtárt, berendezték az internet-termet. Állandó programjaik hetente mintegy 5–600 személyt mozgatnak meg. Egykor a néptánccal kezdték, ez meghatározó irányvonalunk maradt: hetente 300 gyerek jár ide táncolni, emellett most már közművelődési intézménnyé alakultak. Négy éve van felnőtt képzési programjuk, idén elérték, hogy az Európai Unióban is elismert oklevelet kapjanak a résztvevők. Az idei képzéseket nagyobbrészt az udvarhelyi Humán Reform Alapítvánnyal közösen szervezik. A szórványoktatást szolgálja a tavaly ősszel felavatott új kollégium, ahol összesen 92 helyet tudnak biztosítani. Most a legnagyobb gond a fenntartás. A kollégiumot valamikor a református egyház is támogatta, de 2004-ben, amikor a gyerekek száma ugrásszerűen megnövekedett, úgy döntöttek: kiszállnak a programból. Gyakran rendeznek gyűjtést a kollégium számára a falvakban, amelyek után tele autók érkeznek élelmiszerrel, ami nagy segítség, de az anyagi gondokat nem oldja meg. A gyerekek többsége szociálisan hátrányos helyzetű családból érkezik, anyagi helyzetük nem teszi lehetővé, hogy fizessenek. A román állam nem támogatja az intézményt, a helyi önkormányzatnak nincs pénze. A megyei tanács sem foglalkozik az üggyel. Hiányzik a normatív intézmény támogatás. Az lehetne a megoldás, ha a román vagy a magyar állam bizonyos normát biztosítana. Szamosújváron kell felépíteni a Mezőségi Magyar Iskolaközpontot. A tervek szerint ez a szórvány oktatási központ begyűjtené az adott régió gyermekeit. /Sándor Boglárka Ágnes: Közel száz gyermeket tart el a szamosújvári szórványközpont. Több támogatásra lenne szükség. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 24./

Nemrég megjelent Magyarországon Szilágyi Domokos új kötete /Lám, egymást érik a csodák, Cerkabella Könyvkiadó, 2006./ A kiadvány első pillantásra gyerekkönyvnek néz ki, de mindenkihez szól. Szilágyi Domokos gyerekversei, verses meséi igazi értéket és minőséget nyújtanak minden irodalombarátnak. /Sándor Boglárka Ágnes: Egy kis meggyőzés. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./

Nincs előrelépés a Mátyás-szoborcsoport restaurálásnak ügyében. Néhány nappal ezelőtt a szobor egyik hátsó oszlopfőjéről levált és a földre zuhant egy jókora darab. A műemlék állapota folyamatosan romlik. Kolozsi Tibor szobrász megállapította: a talapzat több részébe is beszivárog a víz, a repedésekben kinő a fű. /Sándor Boglárka Ágnes: Folyamatosan romlik a Mátyás-szoborcsoport állapota. Gyűjtést is indíthatnak a restaurálás érdekében. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 24./

Romániában már hosszú ideje két év gyermeknevelési szabadság jár az édesanyáknak. Két év letelte után az anya kénytelen visszatérni a munkahelyére, azonban országszerte kevés a bölcsőde. Romániában mindössze negyven bölcsőde működik, a három évnél kisebb gyerekek kevesebb, mint egy százalékának biztosítanak ellátást. Kolozsváron a bölcsődék nem rendelkeznek magyar csoporttal. Néhány évvel ezelőtt Kolozsváron két helyi magánóvoda szembesült a hatalmas igényekkel, ezért tanügyminisztériumi engedéllyel bölcsődés csoportokat indítottak. Lészai Lehel, a kolozsvári Csemete Óvoda igazgatója elmondta: két éve működtetik a bölcsődés csoportot. A kolozsvári Unitárius Óvoda általában 15 gyerekkel indítja a bölcsődés csoportot, helyszűke miatt nem tudnak több gyermeket vállalni. Romániában nincs külön képzési forma a bölcsődei dadák számára. /Sándor Boglárka Ágnes: Megoldásra vár a bölcsődéskorú gyermekek helyzete. Nincsenek megfelelő állami intézmények Romániában. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 4./

Szilágysomlyón a szülők kérésére 2005-ben hozták létre a magyar tannyelvű önálló iskolát, amely azóta is a közösségi összetartozás egyik pillére. A magyar gyermekek korábban a város több vegyes tannyelvű iskolájában tanultak, a tanároknak állandóan ingázniuk kellett az iskolák között. A szülők 2001-ben kérték az önálló magyar iskola létrejöttét. Négy évig halogatták az iskola jogi státusának megadását, a megyei tanfelügyelőség és a minisztériumi szinten többször is elvesztek /!/ az iratcsomók, végül 2005 augusztusában létrehozták az iskolát. Ebben a tanévben az iskolában 310 gyermek tanul 25 pedagógus vezetése mellett, tájékoztatott Vida Anna iskolaigazgató. – A katolikus egyház visszaigényelte a valamikori Római Katolikus Leányiskola épületét, amelyet 2005-ben kapott vissza, és átadta az iskolának használatra. Azóta itt működik a szilágysomlyói Magyar Tannyelvű Általános Iskola, két párhuzamos osztállyal minden évfolyamon, egészen nyolcadikig. Helyhiány miatt egyelőre nem gondolhatnak arra, hogy magyar tannyelvű középiskolát is létesítsenek. Elég szűkösen vannak, délután is folyik a tanítás, mert nincs elég tantermük. Sok állandó jellegű rendezvényük, tevékenységük van: néptáncoktatás, különféle hagyományőrző foglalkozások, színjátszó csoport, társasági táncoktatás. Szilágy megyében egyetlen önálló, magyar tannyelvű középiskola működik: Zilahon, a hosszas küzdelem árán visszaszerzett Wesselényi Református Kollégium. A megye egyetlen magyar tannyelvű általános iskolája Szilágysomlyón létesült, és nagy valószínűséggel ősztől Szilágycsehben is beindul a magyar nyelvű oktatás általános iskolai szinten. /Sándor Boglárka Ágnes: Közösségépítő a szilágysomlyói önálló magyar iskola. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./

Gazdovits Miklós nagy munkát végzett, ennek eredménye Az erdélyi örmények története /Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2006./ című összegzése. Terjedelmes munkája nem csak a száraz történelmi tényeket ismerteti, hanem az ehhez kapcsolódó legendákat, mítoszokat, hiedelmeket is, az örmények vallását, kultúráját, írásmódját, nyelvét is. A szerző részletezte az egyes helységekben (Beszterce, Gyergyószentmiklós, Csíkszépvíz, Szamosújvár stb.) letelepedő közösségek további sorsát. /Sándor Boglárka Ágnes: Örmény gyökerek és sorsok. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./

Az Életfa Családsegítő Egyesület céljai között szerepel a környékbeli nagycsaládok feltérképezése is, hogy anyagi lehetőségeikhez mérten, támogathassák őket. Ezúttal Visa volt soron, ahol két család él nehéz körülmények között, ajándékot vittek nekik. Visa lakossága mintegy 600 lélek, ebből 430 református, 110 ortodox, kb. 35–40 Jehova tanúja, a többi pedig adventista. A helyi reformátusok közül mintegy 130-an élnek Kolozsváron vagy Magyarországon. Kevés a gyermek. Az iskolába összesen 34 gyermek jár. Visa lakóinak több mint 50 százaléka 50 év feletti. A falu két nagycsaládja közül Papp Józsefnek nyolc gyermeke van. A másik családban az édesanya, Gáspár Carmen, két férjét temette el, mindkét férjétől két-két gyermeke van, akiket idős édesanyja segítségével nevel. Carmen román származású, első férje után tért át a református egyházba. Lehetőség szerint a falu is segíti őket. /Sándor Boglárka Ágnes: Két visai nagycsalád kapott segítséget. Az Életfa egyesület feltérképezi a sokgyermekes családokat. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

Romániában egyetlen olyan internetes cég működik, amely magyar nyelven kínálja antikváriumi jellegű szolgáltatását. A www.interlib.ro címen elérhető Erdélyi Virtuális Antikvárium és Könyvesbolt székhelye Szatmárnémetiben van, megrendelői pedig főként az erdélyi magyarlakta területekről kerülnek ki. A családi vállalkozás cégvezetője, Vörös Sándor Zsolt elmondta, oldaluk 2006. február 1-jétől üzemel. Azóta közel 500 regisztrált ügyfelük van, akik több-kevesebb rendszerességgel vásárolnak is. Céljaink között szerepel az is, hogy összegyűjtsék a romániai magyar kiadók kiadványait. Vannak olyan szerzők, akiket folyamatosan keresnek pl. a magyar írók közük Szabó Magda, Wass Albert. A ponyvairodalom is elég nagy hányadot képvisel. /Sándor Boglárka Ágnes: Egyre népszerűbb az internetes könyvrendelés. Egyelőre nem veszélyezteti a könyvesboltokat. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 9./

Kelemen Lajos emlékév volt az idei: 130 esztendővel ezelőtt született a már szinte életében legendává vált levéltáros-kutató. Kiss András nyugalmazott levéltáros nagy tisztelője és követője volt, munkája során példaképének tekintette Kelemen Lajost. Elmondta, hogy Kelemen Lajos közvetlen munkatársai közül ma már csak Jakó Zsigmond él. Erdélyben a levéltáros fogalma Kelemen Lajossal azonosult. Meghatározó szerepe volt az erdélyi történetkutatásban. Kelemen Lajos egy korszakot jelentett az erdélyi levéltártörténetben, amely azonban vele be is fejeződött. A nagy értékű levéltári anyagok gyűjtéséhez, megmentéséhez és biztonságba helyezéséhez szükséges volt az ő rendkívül nagy tudása, anyagismerete. A családok, akik rábízták a Kelemen Lajos vezette levéltárra családi irataikat, történeti forrásaikat, bíztak benne, nem adták volna ezeket akárkinek a kezébe. Példátlanul jó memóriája és hatalmas tudása volt. A levéltárban akkor nem készültek a ma szokásos és szükséges levéltári segédletek: ha valaki kért tőle valamit, pontosan tudta, hogy mit adjon oda. Kelemen Lajos elődei cédula katalógusokat akartak készíteni. Kelemen Lajos azonban tisztában volt azzal, hogy csak a teljes levéltár ismeretében lehet jól kutatni. Levéltárosként elsőnek alkalmazta ezt az elvet: teljes levéltári testeket vett át, ami óriási lépés volt. Jakó Zsigmond megírta az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárának történetét, kifejtve, hogy ez a levéltár Kelemen Lajos legszemélyesebb életműve. Sok olyan kutatót lehet felsorolni, akik ugyan nélküle is megállták volna a helyüket, de érezhető, hogy mindannyian kaptak tőle útmutatást, indíttatást. Ilyen például Balogh Jolán művészettörténész. A másik művészettörténész a nemrég elhunyt B. Nagy Margit, aki szerkesztette is Kelemen Lajos művészettörténeti írásait. Ő is bizonyos kutatásokat Kelemen Lajos útmutatásai alapján végzett. Még egy olyan kiforrott kutató is, mint Jakó Zsigmond, aki A gyalui vártartomány és urbárium című munkájában jegyzetben köszönte meg Kelemen Lajosnak, hogy felhívta a figyelmét erre az anyagra. A szabadegyetemi előadásait 1940–1944 között tartotta a Mátyás király Diákházban, előadásain zsúfolásig megtelt a terem. Külön sajátossága Kelemen Lajosnak a városkép ismertetés. Amikor 1940-ben újraszervezték a Ferenc József Tudományegyetemet, Kelemen Lajosnak felajánlották az egyetemi tanári állást, de ő, arra hivatkozva, hogy nem tudott lépést tartani a tudomány fejlődésével, nem fogadta el az ajánlatot, levéltáros maradt. Ez a szerénységét bizonyítja. Nyitott volt a más nemzetiségűek felé is. Ezt bizonyítja, hogy az 1957-ben kiadott Kelemen Lajos Emlékkönyvben jelen vannak a román és szász kutatók is, önkéntesen, tiszteletadásból. A kötet a 80 éves születésnapjára jelent meg. A 70. születésnapjára, 1947-ben az Erdélyi Múzeum folyóirat különszámot adott ki a tiszteletére, amelyet azonban az akkori művelődési-tudományos, magyarul beszélő vezetők zúzdába küldtek. Ennek megmaradt néhány behajtogatott példánya, amit 1990-ben reprintben adott ki a Magyar Néprajzi Társaság és a Magyar Nyelvtudományi Társaság. /Sándor Boglárka Ágnes: Erdélyben a levéltáros fogalma Kelemen Lajossal azonosult. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Szilágysomlyón van Észak-Erdély egyetlen Holokauszt Emlékmúzeuma. Az egykori zsinagóga épületében működő, 2005. szeptember 11-én megnyitott kiállítás a Szilágyságból elhurcolt, koncentrációs táborokban elpusztított zsidóknak állít emléket. A múzeumban az aprócska televíziók képernyőin túlélők mesélik emlékeiket. Képek százai, korabeli újságok fénymásolatai láthatók a falakon. Szilágysomlyón a zsinagógában híres főrabbik és tudósok teljesítettek szolgálatot. 1944. május 3-án kezdődött a somlyói zsidóság gettóba hurcolása: a város mintegy 2000 zsidó lakosát elvitték. Az elhurcoltak 80 százaléka elpusztult, a túlélők közül pedig sokan nem tértek vissza Szilágyságba. /Sándor Boglárka Ágnes: Szilágysomlyó – Látogatás Észak-Erdély egyetlen Holokauszt Emlékmúzeumában. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 9./

Demográfiai szempontból nem indokolt az óvodai beiratkozások kapcsán kialakult helyzet. A tanfelügyelőség bejelentése szerint idén Kolozs megyében 1500 óvodás korú gyermeknek nem jut hely állami intézményekben, a beiratkozásra kijelölt napon gyakorlatilag már az első órákban betöltötték a helyeket, több óvodában óriási a túljelentkezés. Az egykor magántulajdonban lévő központi épületeket, amelyekben évekig óvodák működtek, a tulajdonos visszaigényelte. Az óvodák az utcára kerültek, vagy házalhattak, hogy egy másik épületben befogadják őket. Emiatt sok szülő kényszerül majd igénybe venni a jóval drágább magánóvodai szolgáltatásokat, vagy román csoportba íratják be a gyereket. Kiss Tamás demográfus elmondta: igaz ugyan, hogy 2000 és 2006 között enyhe emelkedés volt tapasztalható a születések számát tekintve, ez azonban korántsem indokolja a mostani helyzetet. /Sándor Boglárka Ágnes: Idén is válságos a helyzet az állami óvodákban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./

Néhány hete új országos elnöke van az Erdélyi Kárpát-Egyesületnek. A gyergyószentmiklósi illetőségű Dezső László folyamatosan jelen van írásaival Erdélyi Gyopár című kiadványnak. Dezső László elmondta, nagyon sok fiatal EKE-tag van a különböző osztályokban, és tevékenységük sem merül ki pusztán a kirándulásban. Múlt század eleji megalakulásakor az EKÉ-nek nagyon sok menedékháza volt, napjainkra ezek megszűntek, nagyon kevés osztály rendelkezik saját menedékházzal. Ismét menedékházakat kell építeni. Összesen 16 EKE-osztály működik, de ezek jogi státusa nem egységes. Az országos EKÉ-nek vannak úgynevezett leányvállalatai, ugyanakkor működnek saját jogi személyiséggel rendelkező osztályok, és olyanok is, amelyeket még nem jegyeztettek be. Az EKÉ-nek ezenkívül négy társszervezete van Erdélyben: a nagyváradi Czárán Gyula Alapítvány, a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület, a szintén csíkszeredai Gentiana Természetjáró Egyesület és a Brassói Turista Egyesület. Nagyon aktív a Marosvásárhelyen működő EKE-osztály, de említhető a gyergyói és székelyudvarhelyi is, a szatmárnémetieknek van a legszélesebb tevékenységi körük. A környezetvédelemben a szatmáriak jeleskednek: a Túr menti környezetvédelmi terület kiépítésén dolgoznak. A székelyudvarhelyiek is sokat dolgoztak legutóbb a Zete-tanösvény létesítésén. – A legnépesebb a kolozsvári osztály, viszont itt nagy az elöregedés is. 1891-ben alakult meg az Erdélyi Kárpát-Egyesület, a következő év januárjában megjelent a jelenlegi Erdélyi Gyopár jogelődje, az Erdély, amely folyamatosan tájékoztatta a tagságot az egyesületi élet híreiről, eseményeiről. A kényszerszünet után 1990-ben indult újra, 2002-től pedig színes borítóval és négy színes belső oldallal jelenik meg. Az EKÉ-nek jó a kapcsolata a Magyarországi Kárpát Egyesülettel. /Sándor Boglárka Ágnes: A természetjárást kisgyermekkorban kell elkezdeni – vallja Dezső László, az Erdélyi Kárpát-Egyesület új országos elnöke. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 16./

Ukrajnába bejutni, sem innen kijutni nem könnyű, de a kárpátaljai magyarok vendégszeretete és a táj szépsége sok mindenért kárpótol, ezt érezte négynapos kárpátaljai útjáról visszatérve a lap munkatársa, amelyre az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) hívta meg. Kolozsvárról mintegy 30 fős küldöttség vett részt szeptember 25–28. között a XIII. Kárpát-medencei Magyar Kulturális Napok rendezvénysorozatán, amelyet ezúttal Kárpátalján tartottak, Beregszászon. A küldöttség gerincét a kolozsvári Zurboló néptáncegyüttes alkotta, Könczei Csongor koreográfus vezetésével. Ukrajnában ugyanaz az időzóna van érvényben, mint Romániában, a kárpátaljai magyarság mégis a magyarországi időt követi. Beregszászon Dupka György, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség /UMDSZ/ ügyvezető alelnöke fogadta a vendégeket, az UMDSZ volt a rendező. Kárpátalján: mintegy 100 ezer református magyar embert, 70 ezer római katolikust, 35 ezer görög katolikust és 25 ezer egyéb vallásút tartanak számon, és eddig 138 ezer magyar igazolványt bocsátottak ki a térségben. Gajdos István, Beregszász polgármestere és az UMDSZ elnöke elmondta, magyar tannyelvű líceumot alapítottak, Petőfi-mellszobrot lepleztek le, az ungvári egyetemen magyar nyelvű tanszék indult. Magyarországot Szabó Vilmos államtitkár képviselte. Szót kapott a megnyitón Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke. Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia elnöke, a közös magyar kultúra utazó nagykövete és a rendezvény ötletgazdája is mondott beszédet. A beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház Ficseri gyermekstúdiójának műsorát láthatták a vendégek. Másnap, szeptember 26-án adták át Beregszászon a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézetet, amelynek homlokzatán az Európa-Magyar Ház felirat látható. A Szülőföld Alap támogatásával felépült intézményben otthonra talál majd a kárpátaljai magyarság összes kulturális jellegű szervezete. A küldöttségek vezetői bemutatták a magukkal hozott könyveket (az erdélyi könyvtermést dr. Kötő József ismertette). Tanácskozás kezdődött a Kárpát-medencei magyar művelődési élet lehetőségeiről. 1944-ben Kárpátaljáról elhurcolták a magyarokat, becslések szerint 40 ezren pusztultak el. Kevésnek bizonyultak a vagonok az összegyűjtött emberek számára, így a pusztítást már helyben elkezdték. Az utóbbi években összeírták az elpusztultak nevét, és emlékparkot létesítettek. A küldöttek megnézték a vereckei emlékművet. A hét kőtömbből álló emlékmű végül elkészülhetett, ukrán nacionalista nyomásra a hatóságok igyekeztek minden lehetséges módon hátráltatni az ügyet 12 évig. A hét kőtömb utal a hét vezérre, valamint a hét trianoni elszakított országrészre, így lesz belőle magyar Golgota. Sólyom László magyar köztársasági elnök ukrajnai látogatása során sikerült megállapodni, szerződésbe foglalták az emlékmű befejezését, és ennek fejében Budapesten is emlékművet emeltek a kommunizmus idején 9 millió, éhínségben elpusztult ukrán áldozatnak. A munkácsi várban tartották szeptember 27-én a XIX. Kárpátaljai Magyar Folklórfesztivált, ahol a magyar történelmi vonatkozású emléktáblák mellett áll bizonyos Korjatovics Tódor bronzszobra. Elmondták, hogy ő az a ruszin nemes, aki a várat építette, az ukránok nyilván ezt hangsúlyozzák. Munkácson áll a város nagy fia, Munkácsy Mihály mellszobra, amelyet egy magyarbarát ukrán szobrász, Beleny Mihály készített és ajándékozott a helyi magyarságnak. A küldöttség az egykori Rákóczi-kastélyt is útba ejtette, itt ma iskola működik, udvarán a sztálini terror áldozatainak emléket állító táblán 149 név sorakozik. /Sándor Boglárka: „Túl a Tiszán ott van Beregszász” XIII. Kárpát-medencei Magyar Kulturális Napok. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./ A beszámoló nem ejt szót a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségről. Ez a szervezet ragaszkodik a vereckei turulmadaras emlékmű újraállításához.

Az Erdélyi Családszervezetek Szövetsége találkozója zajlott március 20-21-én. Az Életfa Családsegítő Egyesület kétnapos rendezvényének a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet adott otthont. Zsigmond Emese, a Napsugár és a Szivárvány folyóiratok főszerkesztője beszélt a tagszervezetek képviselőinek közgyűlését követően. A kerekasztal-beszélgetés meghívottjai a család múltbeli és jelenlegi szerepéről vitáztak, majd a szervezetek bemutatkoztak. Az Életfa Családsegítő Egyesület nevében Sándor Boglárka Ágnes, a Szabadság munkatársa köszöntötte a jelenlévőket. Szociológusok, pszichológusok fejtették ki véleményüket. A meghívottak között volt Csíki Sándor, az Erdélyi Családszervezetek Szövetségének elnöke és Szabó Endre, a magyarországi Nagycsaládosok Országos Egyesületének (NOE) elnöke. Csép Sándor, az Áldás-népesség Társaság elnöke köszöntötte a jelenlévőket, beszélt a magyarság fogyatkozásának témáját feldolgozó filmjeiről. Csép szerint Magyarországhoz hasonlóan Erdélyben is be kell vinni a köztudatba a népességcsökkenéssel járó veszélyeket és a családszervezetek létezésének fontosságát. Ballok Enikő, a görgényüvegcsűri Családi Kör Egyesület vezetője elmondta: 32 családot magába foglaló egyesületük többek között szüreti bálokat, ünnepek témaköréhez kapcsolódó játszóházakat, gyermeknapi kirándulásokat szervez. Dánél Sándor, a Csíkszeredai Egyesület a Nagycsaládokért elnöke elmesélte: a szervezethez tartozó 17 családban összesen 80 gyermek van. A szervezetet négy évvel ezelőtt jegyezték be. A nagyváradi Pro Familiae Alapítvány, a kézdivásárhelyi Őrcsillag Egyesület, a nyárádszeredai Pro Familia Transilvania Egyesület, a marosvásárhelyi Szomszédság Szervezet tevékenysége elsősorban a közösségépítésre koncentrál. A marosvásárhelyi Lazarenum Alapítvány a gyermekek és az idősek megsegítésére alakult: árvaházat, öregek otthonát, utcagyerek missziós házat működtetnek. A kolozsvári Életfa Családsegítő Egyesület által szervezett programok közül Herédi Zsolt szociológus, az egyesület vezetőségi tagja a Kismamaklub indulásáról beszélt, Kundi Enikő pszichológus, az Életfa elnöke az Otthon segítünk szolgálatról mesélt bővebben. /Ferencz Zsolt: Szerepek és szerepzavarok, változó családmodell. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 23./

Szilágynagyfalu fejlődő, kulturális szempontból is viruló településsé vált. Amióta négy évvel ezelőtt Szilágybagos és Borzás kivívta függetlenségét és levált Nagyfaluról, már csak Bürgezd, egy kb. 370 lakosú kis magyar falu tartozik hozzá. Szilágynagyfalu 3440 fős lakosságának a 72 százaléka magyar anyanyelvű. Itt van Románia legnagyobb gombatelepe is, ahol naponta több tonna gombát termelnek, és az egész országot ellátják. Munkalehetőség bőven van, több cég is működik. Befejezték az ivóvízhálózat kiépítését. A falu egyik legfontosabb jellegzetessége az Arany János-kultusz. Állítólag léteznek dokumentumok annak bizonyítására, hogy a legnagyobb magyar epikus költő szülei Nagyfaluból származnának. A faluban áll a költő mellszobra, Lőrincz Lehel kolozsvári szobrász alkotása. A település három néptánccsoporttal és egy mandolin zenekarral is büszkélkedhet. A nagyfalusi elemi és általános iskolában mintegy 470 gyermek tanul, az óvodában kb. 150, középiskolába nagyrészt Szilágysomlyóra járnak a gyerekek, de maradhatnak a helyi szakiskolában is. A falu egyházi szempontból heterogén közösség, öt felekezet él itt (református, római katolikus, ortodox, baptista, szabad keresztény). A református gyülekezet 820 családot számlál. A falu 68 százaléka református. A falu határában álló ifjúsági házban nyaranta táborokat szerveznek a gyermekeknek. /Sándor Boglárka Ágnes: Arany János kultusza ma is él Szilágynagyfaluban. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 15./

A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház kivételével az összes részegyház elfogadta a Magyar Református Egyház alkotmányát május 22-én Debrecenben, az alkotmányozó zsinat ünnepi ülésén. Erre az alkalomra az előzetes becslések és bejelentkezések alapján mintegy 20 ezer református hívőt vártak a Kárpát-medencéből és a világ minden tájáról. Az ilyen módon újraegységesült Magyar Református Egyház mintegy 3 millió lelket számlál, és ezzel előkelő helyet foglal el az európai református egyházak nagy családjában. A Nagytemplomban az alkotmányozó zsinat munkálatait irányították az egyházi vezetők, a templom előtti és mögötti téren sátrak sorakoztak portékáikat, különböző szórakozási lehetőségeket kínálva a látogatóknak. Egy-egy marék otthonról hozott földet öntöttek a zsinat tagjai, majd a küldöttségek a debreceni Nagytemplom előtti téren elhelyezett medencébe. Ezt követte az alkotmányozó zsinat ülése a Nagytemplomban, ahol a házigazda Tiszántúli Református Egyházkerület nevében Bölcskei Gusztáv püspök tartott bevezető áhítatot, majd Kósa Lajos, Debrecen város polgármestere köszöntötte a vendégeket. A mostani esemény emlékére a város díszzászlót készített s adományozott a résztvevő részegyházaknak. Ünnepi üzenetét juttatta el Sólyom László köztársasági elnök is, aki szerint a magyarigazolvány bevezetése óta nem történt hasonlóan pozitív lépés, amely az összes magyar nemzetrészt érintené a Kárpát-medencében. Az alkotmányozó zsinat munkálatait Tonk István, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka moderálta, az alkotmány szövegét és tartalmát pedig Bibza István, a Kolozsvár-Külső Egyházmegye esperese ismertette. A 32 cikkelyből és 12 fejezetből álló dokumentum szabályozza az egységes Magyar Református Egyház működését, kijelölve az utat, amelyben a jövőben haladni fog. Az iratot előzetesen ratifikálta a romániai, a szerbiai, a kárpátaljai, a szlovéniai és a magyarországi református egyház, a szlovákiai azonban specifikus, kétnyelvű helyzetére hivatkozva nem fogadta el, így ők nem írták alá a dokumentumot. Ezzel szemben azonban kifejezte csatlakozási szándékát, és az elfogadás után kézjegyével látta el a dokumentumot az Amerikai Református Egyház képviseletében Szabó Sándor püspök és dr. Kocsis Attila esperes. Az aláírás ünnepélyes pillanatai után a zsinat elfogadta azt az üzenetet, amelyet a jeles alkalom tiszteletére fogalmaztak meg. Az üzenet kimondja, hogy közel 20 évnyi fáradozás után a magyar reformátusság ebben a formában juttatja kifejezésre évszázados közösségét, bár lelki és szellemi egységét a reformáció évszázadától kezdve megtartotta. Kimondja továbbá, hogy sem a trianoni döntés, sem a 2004. december 5-i (lelki Trianonként is emlegetett) népszavazás nem tudta szétzilálni a református közösséget, amely május 22-én a közös alkotmánnyal is kifejezi és megszilárdítja egységét. A sajtótájékoztatón Bölcskei Gusztáv püspök kifejtette: a jelen mozzanat nem hoz létre új egyházat, hanem a meglévő egyházrészeket fogja egységbe, ugyanakkor a közös zsinat csak azon kérdésekben dönt, amelyekre a részegyházak vezető testületei felhatalmazzák. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke ugyancsak kifejtette ünnepi gondolatait, kiemelve: számára május 22-e Isten csodája, a megmaradás csodája. A délutáni órákban a program egyesítő menettel folytatódott, majd az úrvacsorás istentiszteleten részt vettek a magyarországi evangélikus, baptista, metodista és római katolikus egyházak vezetői is. Közben bemutatkoztak a Kárpát-medence minden tájáról érkezett gyülekezetek és egyházi intézmények, színes műsorokat kínálva az egész napon át hömpölygő tömegnek. /Sándor Boglárka Ágnes: Megalakult az egységes Magyar Református Egyház. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 23./

Gyere velem, láss világot! című projekttel részt vesz részt a kolozsvári csapat az európai uniós pályázaton. Ennek keretében több civil szervezet (az Életfa Családsegítő Egyesület és az eTransylvania Egyesület) képviselői középiskolás diákokkal közösen állítanak össze interaktív kontinens-bemutatót. Elviszik ezt a bemutatót Szatmárra is. /Sándor Boglárka Ágnes: Gyere velem, láss világot! = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./

Június 27-én és 28-án rendezvénysorozattal idézték fel Sütő András emlékét barátai és tisztelői, Marosvásárhelyen, illetve a szülőfalujában, Pusztakamaráson. A Sütő András Baráti Társaság tagjai az első napon marosvásárhelyi református temetőben megkoszorúzták az író sírját, majd Gálfalvi Zsolt kritikus mondott beszédet. A rendezvény a Bernády Házban folytatódott. Nagy Pál, a Sütő András Baráti Társaság elnökének moderálásával jeles magyarországi, felvidéki és erdélyi irodalmárok, közéleti személyiségek és politikusok osztották meg a hallgatósággal az író személyiségéhez, életművéhez kapcsolódó gondolataikat. Csoóri Sándor Beszélgetések és álmok című prózáját olvasta fel, kiemelve azt az alapgondolatot, miszerint a „trianoni mocskos ügynek” mai napig tartanak a következményei, és hiába az uniós tagság, megoldás még nem született a kisebbségi lét számára. A tudományos ülésszak előadásai után a marosvásárhelyi színház Tompa Miklós társulatának tagjai előadtak egy részletet Sütő Káin és Ábel című drámájából, Kilyén Ilka színművész pedig az Ugató madár című darabból kiragadott monológot. Végezetül levetítették a Duna televízió Sütő Andrásról készített portréfilmjét. A pusztakamarási református templomban Demeter József szászrégeni lelkész kiemelte, Sütő András minden egyes művében, nyíltan vagy metaforikusan, de jelen van a helyben maradás gondolata. Oroszhegyi Attila Zsolt helyi lelkész elmondta: az idelátogatók gyakran megcsodálják a templom díszeit, az Isten házából azonban épp a gyülekezet fogyatkozott meg. A reformátusok lélekszáma a faluban 136 fő, a létszám pedig egyre apad. A Révkomáromból érkezett Aranyosi Zsolt diák mondta el Sütő: Te leszel az angyal című rövid írását. Tanára, Jókai Tiborné elmondta, hogy az ifjú tehetség ezzel a prózával nyerte meg idén a rangos rimaszombati Tompa Mihály országos vers- ás prózamondó versenyt. Vetési László lelkész, szórványügyi előadó kiemelte, a Mezőség rengeteg nagy egyéniséget adott a magyarságnak, mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a Mezőség megmaradjon. Pusztakamaráson a szülői ház tornácán Sylvester Lajos sepsiszentgyörgyi közíró tartott személyes élményekkel átitatott előadást azokról az időkről, amikor a szentgyörgyi színház igazgatójaként csaknem az összes Sütő-drámát műsorra tűzhette. /Sándor Boglárka Ágnes: A jövő feladata megőrizni a Mezőség magyarságát. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./ A felszólalók közül Dobos László pozsonyi író történelmi szempontok alapján beszélt, míg Szakolczay Lajos budapesti irodalomtörténész és Lázok János, a Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem tanára, Sütő-kutató elsősorban stilisztikailag elemezte az író életművét. Markó Béla emlékeztetett, Sütőnek volt 1989 előtt magyar nyelvterületen a legnagyobb kultusza. Utána úgy tűnt: mindez nem annyira elsőbbségi kérdés, hiába a Sütő András-i dráma, rövidpróza, regény, mondandó és mondat. Ma azonban újra szükség van az életmű jó értelemben vett kultuszára. Ahogy az ő közéleti szerepvállalásának kultuszára is. Megszólalását kényszerhelyzet szülte, ő az itthon maradott, áldozatvállaló emberek közé tartozott. Borbély László, a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány elnöke bejelentette, ősszel bemutatják a tizenkét órás dokumentumfilmet az 1990-es márciusi eseményekről. Felvállalták a Sütő Andrásról elnevezett utcanév megadásának és az író marosvásárhelyi szobra felállításának megoldását is. Ablonczy László elmondta, tizenhat fejezetes sorozatot állított össze Sütő Andrásról, aki jelenleg nincs a magyarországi tanmeneti és nemzetmeneti gondolatban. Pedig ő Bethlen Gábor-i magasságból és mélységgel nézte a magyarságot. Elmondhatatlan dráma volt az élete. Miközben folyt a lapítás, ő az életét tette a tisztességre. És most egy bibliográfiás senkiházi mocskolódik az életével az interneten, tette hozzá. Cs. Nagy Ibolya a Káin és Ábel című, emberi ősállapotokat tükröző tudatdrámát elemezte behatóan. Végül Pálfy G. István beszélt az általa és Cselényi László által 2001-ben készített Sütő András-dokumentumfilmről. Levetítették a Történelmet hazudni nem lehet című film félórás részletét. /Nagy Botond: Történelmet hazudni nem lehet… Sütő András-emléknap. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 29./ A bibliográfiás senkiházival Kuszálik Péterre célzott.

Székelyföld és a Mezőség közötti kapcsolatépítés jegyében zajlott október 3-án a Beszterce-Naszód megyei Vicében a XIV. Hagyaték népzene- és néptánctalálkozó. A kis magyar falu példamutatóan szervezi meg évről évre a hagyományok őrzését célzó fesztiválját. Ugyanakkor együttműködési megállapodást írtak alá Beszterce-Naszód, Temes és Hargita megye között, számos közös pályázatot és programot terveznek ennek keretében. Először látogatott Vicébe Barabás János, kolozsvári magyar konzul, aki örömét fejezte ki amiatt, hogy Erdélyen belül a szórványvidékek és a Székelyföld kapcsolatokat igyekszik kialakítani egymással. Felléptek a különböző csoportok, köztük Lakitelek és Dés is elküldte énekeseit, táncosait, zenészeit a fesztiválra. /Sándor Boglárka Ágnes: Székelyföld–Mezőség együttműködés valósul meg évről évre Vicében. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 5./

Örömünnepet ült október 11-én a kis mezőségi falu, Oláhgyéres maroknyi magyarsága, a település fennállása óta először avattak itt református templomot, csöppnyi, 50 férőhelyeset. A falu Mocs községhez tartozik, összesen mintegy 350 lelket számlál, ebből 42-re tehető a nyilvántartott református hívek száma Oroszhegyi Attila Zsolt pusztakamarási lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket, az igét dr. Pap Géza püspök hirdette. A holland támogatók képviselője is megjelent. Páll Zoltán, a magyarkályáni missziós egyházközség lelkész már második alkalommal épít templomot: a kályánit 2001-ben fejezték be és adták át a gyülekezetnek. Az összesen 225 lelket számláló egyházközségbe Magyarkályánon kívül Kályánivám, Lárga, Kötelend, Mezőszava, Oláhgyéres, Apahida és Zsuk reformátussága is beletartozik. Oláhgyéres mindig is a 10 km-re fekvő Mocshoz tartozott. A templom hatalmas összefogással készült el. Most már csak harangot kell szerezni és be kell vezetni az áramot is. /Sándor Boglárka Ágnes: Református templomot avattak a mezőségi Oláhgyéresen. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 12./

A világ reformátusainak egyik legjelentősebb napja október 31., a reformáció emlékünnepe. Pusztakamaráson és a hozzátartozó két faluban /Botháza, Magyarlég/, a szórványban egyre kisebb, fogyó gyülekezetek vannak, de a lelkészek kitartanak a kisközösségek mellett. Oroszhegyi Attila Zsolt, a három falu lelkipásztora meghatározott időközönként kijár a környező falvakba is. Pusztakamarás gyülekezete 136 lélekből áll, Botházán 26, Magyarlégenben pedig 11 református él. Bármilyen kevesen is vannak, rendben tartják kis templomukat, és lelkiismeretesen látogatják az istentiszteleteket. Kemény bárók címerei díszítik a pusztakamarási templomot, amelyet a falu leghíresebb szülötte, Sütő András annyira szeretett volna újra hívekkel megtelve látni. A lelkész beszélt arról is, milyen szomorú azt hallani, hogy az emberek egyre kevésbé tartják fontosnak magyarságukat. – Minden népnek megvan a maga kincse: mi a miénket tartsuk meg, ne hagyjuk elveszni – biztatott. A lelkész jár a 10 km-re lévő Légenbe is. A faluban a második világháború előtt még 300 reformátust számláltak, jelenleg számuk nem éri el a tucatot sem, s mindannyian idősek. Légen kis, torony nélküli temploma az 1400-as években épülhetett. /Sándor Boglárka Ágnes: ”Az Úr mindig rendel embereket, akik a hitet megtartják és megújítják. ” A reformáció ünnepe a szórványban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./

November 14-én felszentelték a polgármesteri hivatal teljesen felújított épületét a mezőségi Pusztakamaráson. Az ünnepélyes avatást a helyi ortodox lelkésszel közösen végezte a községhez tartozó másik két falu, Novaly és Szombattelke pópája, valamint a helyi református lelkész, Oroszhegyi Attila Zsolt, aki magyarul olvasott fel egy hálaadó zsoltárt. A környéken nagy gondot jelent a roma közösség szocializálása: jelentős létszámú roma él a faluban és környékén is, emiatt gyakorlatilag a megyében itt a legmagasabb a születések száma. A tervek szerint nappali központot hoznának létre roma gyermekeknek. /Sándor Boglárka Ágnes: Pusztakamarás. Felszentelték a polgármesteri hivatalt. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./