Salamon Márton László főszerkesztő vezércikkében kifejtette, a román–magyar történelmi viszály, versengés, szembenállás a szimbólumok területére költözött. Mobiltulajdonos erdélyi magyarok alighanem legkedveltebb maroktelefon-képernyővédője a Trianon előtti Nagy-Magyarország kontúrja, míg a román néplélekben érintetlenek a nacionálkommunista történelemírás által kialakított hamis önképek, dákóromán kontinuitáselméletek. A két nép közti történelmi rivalitás megmaradt a szimbólumok szintjén, és olyan kényes kérdésekben csúcsosodott ki, mint a román–magyar alapszerződés aláírása, a magyar politikai érdekvédelmi szervezet első kormányra kerülése és az e körüli viták vagy az aradi Szabadság szobor felállítása, magyar nemzeti szimbólumok – zászló, himnusz – használata. Salamon szerint ezeknek a nemzeti szimbólumoknak a szakralizálása az, ami a két nép közti egyetértés akadályát jelenti. Ezek „a fejlettebb demokráciájú európai országok állampolgárai számára jobbára ismeretlenek, azaz csupán valamiféle nacionalista rétegértelmiség tartja még azokat életben”. Ezt a rétegértelmiséget a nyugati társadalmak elszigetelik. Román nacionalista értelmiségi körök magyarellenes gyűlöletkeltéssel: köztéren felfestett, vállaltan sértő szándékú graffitikkal válaszoltak a fiatal erdélyi képzőművész munkáira – a román–magyar szimbólumharc nem ért véget. /Salamon Márton László: A megbékélés Achilles-sarka. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./

Együttes ülést tartott október 21-én a magyar és a román kormány Szegeden. A felek abban a házban kötötték meg kétoldalú megállapodásaikat, amelyben Kossuth Lajos és Nicolae Balcescu annak idején aláírta a két nemzet megbékéléséről szóló tervezetet. Calin Popescu-Tariceanu román miniszterelnök tizenöt miniszterrel (köztük Borbély László fejlesztési és Borbély Károly távközlési tárcavezető), államtitkárokkal érkezett. A késés miatt kétórás helyett mintegy kilencven percesre rövidült ülésen a két ország villamosenergiai és gázvezeték-hálózatának összekötéséről, az autópálya-összeköttetésekről és a Bécs–Budapest–Bukarest szupervonatról volt szó. A két kormány nyilatkozatot írt alá arról, hogy 2013-ig 250 millió eurót költenek közös határ menti fejlesztésekre, napirenden volt a határ menti egészségügyi együttműködés is. Áttekintettek környezetvédelmi kérdéseket, szó volt a verespataki aranybányáról. Egyezséget kötöttek a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport felújításának folytatásáról. Nem tértek ki a Magyarországra települtek nyugdíjának problémájára, a Partiumi Keresztény Egyetem román állami finanszírozására vagy a 112-es egységes európai hívószámmal kapcsolatos problémákra. A román kormányfő a 2005-ben, Bukarestben tartott első közös kormányülés egyik kiemelt napirendi pontjával, a romániai kisebbségi törvénnyel kapcsolatos újságírói kérdésre nem tudott optimista hangvételben válaszolni. Újságírói kérdésre Gyurcsány Ferenc az autonómiára a tőle már megszokott módon érvelt: ő „csakis az európai normákkal összhangban” képzeli el bármiféle autonómiaformák megvalósulását. – „Magyarország továbbra is ellenzi a verespataki aranybánya megnyitását” – szögezte le Gyurcsány Ferenc. A magyar kormányfőt kisebb csoport kifütyülte. „Hazaáruló!, Mocskos Gyurcsány!” – hangzottak a szidalmak. Tariceanu találkozott a magyarországi román közösséggel, biztatta őket: beszéljenek otthon is anyanyelvükön, és ragaszkodjanak nevük romános írásmódjához. Tariceanu elítélte a Magyarországon elterjedt „etnobizniszt” és a romániai magyar közösséggel példálózva hangsúlyozta: a magyarországi románok követeljék jogaik elismerését, érvényesítését. /Salamon Márton László: Közös ülések után házasságkötés Szegeden. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./ Az év végéig aláírhatják az előzetes kormányközi megállapodást a Nabucco-projektről – mondta a román miniszterelnök a magyar–román kormányülés után. A román miniszterelnök támogatja a kulturális autonómiát, de szerinte ennek nem szabad a kisebbség elszigetelődéséhez vezetnie. /Hamarosan megszülethet a kormányközi szerződés a Nabuccóról. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

„Ez egy terrorista támadás volt” – ismételte meg Andrei Schwartz, a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetségének alelnöke azt a megfogalmazást, amellyel Aurel Vainer parlamenti képviselő, a szervezet elnöke minősítette korábban a bukaresti, Giurgiului úti zsidó temető meggyalázását. Mintegy 130 felbecsülhetetlen értékű, évszázados sírkő esett teljesen a vandalizmus áldozatául, további mintegy száz sírkő pedig még helyrehozható módon rongálódott meg. A zsidó közösségi vezetők elítélik a fővárosi rendőrség szóvivőjének nyilatkozatát: Christian Ciocan úgy vélekedett, nem minősíthető antiszemitának a cselekedet, vagy legalábbis „a vizsgálat első eredményei nem utalnak erre”. Az elmúlt években több zsidó temetőt gyaláztak meg Romániában, de Bukarestben ez az első jelentősebb eset. A bukaresti temetőgyalázás egybeesett egy, az antiszemitizmusról szóló bukaresti konferenciával, amelyet a hétvégén tartottak a helyi Zsidó Közösségi Központban. Az Antiszemitizmus a romániai sajtóban című kerekasztalon Salamon Márton László, az Új Magyar Szó főszerkesztője és meghívottja, Asztalos Csaba – az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elnöke – felidézte Molnár József, a Székely Nemzeti Tanács erdőszentgyörgyi küldöttjének esetét. Molnár József kijelentette, Magyarországot az a veszély fenyegeti, hogy „egy második Izraellé válik”. A CNCD akkor ötmillió régi lejes pénzbírsággal sújtotta Molnárt, aki azonban ügyvédje, Kincses Előd révén megóvta a marosvásárhelyi bíróságon a döntést, amelyet érvénytelentettek. /Vandálok garázdálkodtak a bukaresti zsidó temetőben. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./

Lemondott az Új Magyar Szó főszerkesztője. Salamon Márton László lemondását a Scripta Kiadó vezetősége elfogadta, ugyanakkor megbízott főszerkesztőnek nevezte ki Vincze Lóránt vezérigazgatót, aki a továbbiakban mindkét tisztséget ellátja. Salamon Márton László megbízott felelős szerkesztőként folytatja tevékenységét. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 18./ Salamon Márton László, az Új Magyar Szó volt főszerkesztő elmondta, személyes okok vezettek lemondásához, a részletekről nem kívánt szólni. A történtek kapcsán Vincze Lóránd kifejtette: „megrendült a bizalom a főszerkesztő és a kiadó között. Salamon Márton László megbízott felelős szerkesztőként folytatja tevékenységét, a laptartalommal kapcsolatos végső döntéseket rám ruházta a kiadó". /Lemondott az ÚMSZ főszerkesztője. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 18./

Távozott posztjáról Salamon Márton László, az Új Magyar Szó (ÚMSZ) főszerkesztője. Vincze Lóránt a Transindex internetes újságnak elmondta: kölcsönös bizalmatlanság alakult ki Salamon és Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor, az ÚMSZ tulajdonosa között. /Lemondott az Új Magyar Szó főszerkesztője. = Krónika (Kolozsvár), nov. 19./

Az emberek megértik: én értékeket próbálok teremteni azáltal, hogy működtetem a tőkét, munkahelyeket teremtek. És nem utolsó sorban jókora adót fizetek – mondta Verestóy Attila Hargita megyei szenátor, szenátorjelölt. Verestóy Attila szerint nem igaz az a kép, ami a médiában kialakult róla. Ő áldoz: ösztöndíjakra, a sportra, a sajtóra és a kultúra támogatására, betegek segítésére. /Salamon Márton László: „Modernebb Székelyföldet!” Interjú Verestóy Attila Hargita megyei szenátorral, szenátorjelölttel. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 25./

Sokkhatásként érhette az RMDSZ vezetőit az, hogy a Szociáldemokrata Párt elnöke, Mircea Geoana bejelentette: pártja kormánykoalíció kialakítását szorgalmazza az „elnöki párt” PD-L-lel – azzal a feltétellel, hogy az RMDSZ maradjon ki a szövetségből. Az ilyen típusú nyílt támadásoktól az RMDSZ és a romániai magyar közvélemény már eléggé elszokott, írta Salamon Márton László vezércikkében. A parlamentből eltűnt Nagy-Románia Párt képviselőinek helyeit „elosztották” egymás közt a bejutó román parlamenti pártok. Ilyen helyzetben pedig az RMDSZ-nek fel kell készülnie arra, hogy a következő négy évben az önvédelem lesz az elsőrendű feladat. /Salamon Márton László: Sokk. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 9./

„Nem vagyunk hajlandók a hátsó ajtón belépni a kormányba” – fogalmazott Verestóy Attila RMDSZ-szenátor, a Szövetségi Állandó Tanács tagja. Kelemen Hunor szerint sem merülhet fel az, hogy az RMDSZ a PD-L-nek járó posztokra alapozva kerüljön be a kormányba. Kelemen a PD-L-nek alapvető érdekének mondta az RMDSZ-szel való közös kormányzást. „Csak a hatalom megszerzéséért nem fog kormányra lépni az RMDSZ, és csakis egy következetes politikai partnerrel hajlandó koalíciót alkotni – reagált Markó Béla RMDSZ-elnök a PSD vezetőinek kijelentésére. „A Szociáldemokrata Párt (PSD) megpróbálja betölteni azt a helyet, amelyet a Nagy-Románia Párt (PRM) szabadon hagyott” – vélekedett Adrian Ursu politikai elemző, a Cotidianul napilap főszerkesztője. /Cseke Péter Tamás, Mihály László, Salamon Márton László „Nem a hátsó ajtón lépünk be” = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 10./

A brüsszeli politikusok sokkal jobban ismerik a romániai helyzetet, politikai viszonyokat, mint ahogyan egyesek elképzelik Bukarestben – nyilatkozta Winkler Gyula EP-képviselő, miután a napokban tárgyalt Danuta Hübner EU-biztossal, akinek elmondta, hogy az RMDSZ a következő időszakban az új romániai fejlesztési régiók kialakítását tűzte ki célul. Az EU-tagságból kifolyólag kötelező módon konzultálni kell az Európai Unió illetékes szerveivel, az Európai Bizottsággal, az Eurostattal. A Demokrata Pártot az Európai Néppárt noszogatta Brüsszelből, a PSD-t az európai szocialisták, hogy vegyék be a kormányba az RMDSZ-t is. Mindkét román párt eleresztette a füle mellett az európai intést. A következmény a bizalomvesztés lehet. Winkler jövőre indulna egy újabb európai parlamenti mandátumért, reméli hogy az RMDSZ javasolni fogja őt egy újabb mandátumra. /Salamon Márton László: „Szófogadatlanságért” Brüsszelben bizalomvesztés jár. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./

„Az etnikai arányosságot törvényben kellene garantálni” – mondta Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Szerinte fel kell oldani az ellentmondást, hogy amikor kormányon van a szövetség, a magyarok jelen vannak minden fontos intézményben, de ha ellenzékbe kerül, mindez megszűnik. Az RMDSZ kiszorult a kormányból, Markó Béka úgy látja, hogy ez alapvetően az államfőn múlt, továbbá a Demokrata-Liberális Párton és – leginkább – a Szociáldemokrata Párton. A kormánykoalíciós tárgyalások idején volt úgy, hogy Basescu elnök naponta kétszer is felhívta Markót és biztosította arról: mindent megtesz azért, hogy az RMDSZ ott legyen a kormányban. Az első negatív jelzés az, hogy kormányprogram-tervezetben a kisebbségi törvényről állítólag egy szó sincs, miközben a határon túli románokról igen. Arra a kérdésre, tart-e attól, hogy az RMDSZ különböző helyi tisztségviselőit is leváltják, Markó kifejtette, nem tud úgy rájuk tekinteni, mint politikai alapon kinevezett tisztségviselőkre. Az RMDSZ volt már ellenzékben, 1990 és 1996 között. Markó hozzátette, csak a román parlamentben lesznek ellenzékben, több önkormányzatban kormányon vannak, és ezekre most nagyobb súllyal fognak támaszkodni. /Salamon Márton László: Markó: halálos csókot kap a PSD. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

A megyei egészségügyi igazgatóságokkal kezdi a leváltásokat a Boc-kormány. A kormányrendelet szerint ugyanis „az egészségügyi rendszer reformjának felgyorsítása érdekében” ezeket a közintézményeket át-(azaz voltaképp vissza-)keresztelik „hatóságból” „igazgatósággá”. Ez azt jelenti, hogy az illető intézmények vezetői tisztségeibe annakidején versenyvizsgával került személyek munkahelye gyakorlatilag megszűnik, és a jogilag új (voltaképpen csak névváltoztatás nyomán létrejött) intézmények vezetői tisztségeit ismét versenyvizsgával foglalhatják el az új igazgatók. „A megyei egészségügyi igazgatóságokat minden választás után újraszervezik, mert ezzel a módszerrel lehet elegánsan lecserélni a vezetőséget” –állapította meg Deme Judit, a Kovászna Megyei Egészségügyi Hatóság igazgatója. /Salamon Márton László: Trükkös tisztogatás. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./

Salamon Márton László, az ÚMSZ felelős megbízott felelős szerkesztője hozzászólt Csutak István RMDSZ: mer-e tovább lépni? című írásához. Újraolvasva Kós Károly 1921. januárjában megjelent híres röpiratának „kiáltó szavait”, megállapítható, mintha az azóta eltelt nyolcvannyolc év semmi nem lett volna: Kós Károly minden egyes szava úgy érvényes, úgy igaz, ahogy akkor is érvényes volt – talán azzal az egyetlen kivétellel, hogy Romániában kétmillió helyett ma már csak másfélmillió magyarról beszélhetünk. A szervezkedésre, építkezésre és munkára felszólító Kiáltó Szó a trianoni sorscsapástól bénult erdélyi magyarsághoz szólt, az újrakezdés üzenetével. Ma a tucatnyi év után a román államhatalomból kiszorult erdélyi magyar képviseletnek kell mindent elölről kezdenie – és az üzenet csakis ugyanaz lehet, ami akkor volt. Az, amit az 1921 nyarán kisbaconi birtokára végleg hazatelepülő Benedek Elek is egyetlen tanácsként tudott adni mindenkinek: „Dolgozzatok, dolgozzatok!” Balázs Ferenc világjáró útjából hazatérve szintén kereste az új erdélyi életkezdés útjait. Németh László 1935-ös erdélyi útinaplója, a Magyarok Romániában nagy visszhangot keltett. Az író három magatartástípust különített el: a minden sérelmet számon tartó dohogót, a feltétel nélküli kompromisszumokat kötő lojálist, valamint a szerinte legférfiasabb típust, a szervezőt. Szervezőnek lenni, programot adni elszánás és önfeladás kérdése. „Ehhez képest szép számmal vannak dohogóink. Akik vagy semmit nem tettek még le az asztalra, vagy pedig volt az életüknek egy kiemelkedő pillanata, amely – legalábbis így gondolják – feljogosítja őket a folyamatos dohogásra. Egy olyan, egyszer volt kegyelmi állapot, amiből most már örök időkre meg lehet élni. És amely feljogosít arra a destruktív kritikára, amelynek művelője úgy bírálja a szervezőt, hogy nem mutat fel semmilyen építő jellegű alternatívát. ” – hangsúlyozta az újságíró, bizonyára Tőkés Lászlóra célozva. A lojálisok pedig közel kerülnek a tűzhöz. Az RMDSZ-nek most ellenzéki pozícióból kell politikai eredményeket felmutatni, ahogyan tette azt az 1990 és 1996 közötti években. Akkor az RMDSZ ismertségre és tekintélyre tett szert a román politikai porondon, gerincességével, következetességével és európaiságával elnyerve a demokratikus hazai (és nemzetközi) közvélemény elismerését. Most a PNL-re és az RMDSZ-re hárul annak a demokratikus aktusnak a gyakorlása, amit az ellenzékből való politizálás jelent. /Salamon Márton László: Hogyan tovább, RMDSZ? (Csutak István múlt heti Szempontban megjelent írásának – RMDSZ: mer-e tovább lépni? – margójára) = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./ Előzmény: Csutak István: RMDSZ: mer-e tovább lépni? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9.

Elégedetlenséget váltott ki a Szociáldemokrata Pártban (PSD), hogy Gabriel Oprea belügyminiszter Mircea Geoana PSD-elnök megkérdezése nélkül nevezett ki több államtitkárt és osztályvezetőt. Főleg a Vulpea (róka) néven is ismert Virgil Ardelean kinevezése a belügyi hírszerző szolgálat, a Belső Védelmi és Hírszerzési Igazgatóság (DGIPI) élére keltett méltatlankodást. Virgil Ardelean egykori kolozsvári rendőrtiszt 1998 júliusától 2007 májusáig már ellátta ezt a tisztséget. Az egykori 0215-es, hírhedt belügyminisztériumi egység vezetője több, titkosszolgálatokkal kapcsolatos botránynak is főhőse volt korábban. A terrorizmussal vádolt szíriai–román kettős állampolgárságú üzletember, Omar Hayssam eltűnése után kirobbant botrány miatt Ardelean két és fél évvel ezelőtt, 2006 júliusában lemondott posztjáról, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) igazgatójával, Radu Timoftéval és a Külügyi Hírszerző szolgálat (SIE) vezetőjével, Gheorghe Fulgával együtt. A másik két hírszerzési vezetőtől eltérően azonban Calin Popescu-Tariceanu akkori kormányfő nem fogadta el a „Róka” lemondását. Tariceanu majdnem egy évvel később, 2007 májusában fogadta el Ardelean lemondását, amikor a belügyi tárca élén már a liberális Cristian David állt. David azt a Petre Albut nevezte ki Ardelean helyére, akit a Szervezett Bűnözés Ellenes Osztály éléről menesztettek korábban, miután botrány tört ki negyven kilogramm heroinnak az intézmény raktáraiból való eltűnése miatt. Virgil Ardelean a Belső Védelmi és Hírszerzési Igazgatóság (DGIPI) élére történt 1998-as kinevezése előtt is fontos tisztségeket töltött be: a bukaresti rendőrség parancsnoka volt, azt megelőzően pedig a kolozsvári rendőrség parancsnokhelyettese. Több, titkosszolgálatokkal kapcsolatos botránynak is főhőse volt; ezek közül talán legismertebb az a politikai rendőrségi ügy, amelyet 2003-ban leplezett le a sajtó. A Ziua központi napilap akkor bizonyítékként mutatta be azt a dokumentumot, melyben a belügyi hírszerzés kérte az akkori Korrupcióellenes Ügyészségtől: engedélyezze a Mediafax és az AM Press hírügynökség telefonjainak lehallgatását. Az átiratot Ardelean írta alá; a 2003 októberében keltezett dokumentumban a „Róka” azzal indokolta a kérést, hogy ezáltal kellene bizonyítaniuk, milyen úton szivárognak ki a romániai sajtóba az Országos Rendőr-főkapitányság által vizsgált ügyek részletei. A Korrupcióellenes Ügyészség sietett leszögezni: a lehallgatás nem történt meg, mert a kérést nem hagyta jóvá. /Salamon Márton László: A „Róka” visszatér. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 12./

„Sértő és méltánytalan, hogy Szász Jenő ki akarja sajátítani azon szervezetek közös eredményét, amelyek részt vettek a Tőkés László EP-választásokon való indulásához szükséges, két évvel ezelőtti aláírásgyűjtésben” – méltatlankodott Szilágyi Zsolt, Tőkés kabinetfőnöke annak kapcsán, hogy Szász Jenő, hogy a Magyar Polgári Párt elnöke úgy fogalmazott: az MPP már a 2007-es EP-választásokon összegyűjtött Tőkés függetlenként való indulásához 137 ezer aláírást. Szilágyi elmondta, az MPP csak egyike volt az aláírásokat gyűjtő szervezeteknek, és nem számszerűsíthető, hogy melyik szervezet mennyit gyűjtött. /Salamon Márton László: Hazugsággal vádolják Szászt. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 22./

Az 1989-es forradalom kitörésének huszadik évfordulójára, 2009. december 15-re tervezik a bemutatóját annak a dokumentumfilmnek, amely a temesvári események mögé próbál bepillantást nyerni, egy kanadai–német–magyar stáb révén. A Drakula árnyéka – A romániai forradalom kitörésének valódi története című film – az interneten máris futó szöveg szerint – „hátborzongató hidegháborús történet a véres romániai forradalom 1989. december 15-i kitöréséről, amikor Tőkés László akkori temesvári lelkész hívei a templom köré csoportosultak, hogy védelmet nyújtsanak számára a katonaság és a román titkosrendőrség, a Securitate ellen”. Mint azt a film producere-forgatókönyvírója-rendezője, Szőczi Árpád Berlinben dolgozó kanadai újságíró elmondta, az 1989-es események óta első ízben sikerül megszólaltatni a romániai forradalmat kiváltó titkos küldetés valamennyi szereplőjét. A dokumentumfilmet többek között a Deutsche Welle és a Duna Televízió sugározza; a dokumentumfilm hosszabb, 80 perces, magyar nyelvű verziójának bemutatója december 15-én lesz a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban. Az események sorozata egy Montrealból irányított titkos küldetéssel indult, 1989. márciusában. Két francia-kanadai Temesvárra utaztak, hogy titokban tévéinterjút készítsenek Tőkés Lászlóval. A teljes történet: hogy hogyan csempészték ki a felvételeket, hogyan kerültek azok adásba, és végül hogyan kényszerítették Ceausescut Tőkés László kilakoltatására, most kerül először napvilágra. Két évvel ezelőtt, a Szekuritate-archívumok megnyitása kapcsán született meg a döntés a filmről. /Salamon Márton László: Megfilmesített Temesvár. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./

Markó Bélát, az RMDSZ elnökét a Tőkés Lászlóval az EP-választásokra tartandó találkozó előtt kérdezte a lap. A találkozó előtt látott napvilágot az a nyílt levél is, amelynek aláírói koalíciós listát szorgalmaznak az RMDSZ és az MPP közt. Az RMDSZ Tőkés Lászlónak fölajánlotta az első helyt. Sokan meglepődtek ezen, Markó hallott olyan értelmezéseket is, hogy ez biztosan valamilyen csapda. „Semmilyen hátsó gondolat bennünket nem vezérelt, amikor egy ilyen egyezséget ajánlottunk, mint az, hogy az itteni magyar közösségnek biztosítani kell a brüsszeli képviseletet, és ennek érdekében össze kell fognunk” – szögezte le Markó. Markó azt hitte, hogy a koalíció jobban fog működni, azonban másfél hónap bozótharcokkal telt el közöttük. A két párt között minden egyes funkcióért háború van. – Lesz egy nem tisztújító RMDSZ-kongresszus. Összegezni kell a problémákat, ha szükséges, alapszabályzatot és programot módosítanak. /Salamon Márton László: Az egységtől az összefogásig. Interjú Markó Bélával, az RMDSZ elnökével. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 12./

Az elmúlt hónapban lemondásra szólította fel Markó Bélát Kiss Sándor, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének vezetője, éles szavakkal bírálva a szövetségi elnök választások utáni politikai stratégiáját. Kiss Sándor téved, túloz vagy megjátssza, hogy meglepődik azon, hogy a koalíciós tárgyalásokat vezető RMDSZ-elnök elárulta addigi szövetségesét. Az RMDSZ országos vezetése ugyanis nemcsak most árulta el szövetségeseit, hanem tizenkét éve minden ciklus végén, írta Ferencz Zoltán. A magyar érdekképviselet 1990-től hat éven át együtt volt ellenzékben azokkal a politikai formációkkal, amelyek a parlamentben vagy azon kívül Románia demokratikus átalakulásáért, a volt kommunista politikai elit leváltásáért küzdött. 1996-ban megnyerte a választásokat a Demokratikus Konvenció (DK), amelynek az RMDSZ is szövetségese volt. Megnyerte, de a hatalomba bekerült egy kakukktojás is, a volt Kommunista Párt, azaz az Iliescu fémjelezte Nemzeti Megmentési Frontból Petre Roman vezetésével kivált Demokrata Párt is, amely egyébként szintén a volt kommunista nomenklatúra továbbélését volt hivatott biztosítani. Petre Roman és az akkori, igen aktív közlekedési miniszter, bizonyos Traian Basescu mindent elkövetett, hogy Emil Constantinescu elnök és a Demokratikus Konvenció ne tudja meghozni azokat a lényeges döntéseket, amelyek kibillentették volna a ‘89 után gyorsan elfoglalt gazdasági pozíciókból az RKP második vonalát és klientúráját. A cikkíró bemutatta a pálfordulások sorozatát. Első árulás: a Demokratikus Konvenció 2000-ben elvesztette a választásokat. Az RMDSZ akkori vezetői azonnal felajánlották szolgálataikat a győztes PDSR-nek, Iliescu és Nastase pártjának, a Demokratikus Konvenció és az RMDSZ addigi vehemens ellenségének, az 1996 előtti magyarellenes parlamenti és sajtókampányok szerzőinek. Négy év alatt (2000–2004) az RMDSZ „nemzetközi hírű” jogászainak rábólintásával és szavazataival antidemokratikus törvények születtek: az adatvédelmi törvény például. Második árulás: 2004-ben Iliescu, Nastase és Mircea Geoana alakulata, a mai Szociáldemokrata Párt veszített a választásokon. Az RMDSZ azonnal elárulta őket is, és szövetségre lépett a kormányt alakító, addig a politikai paletta ellenkező oldalán elhelyezkedő Nemzeti Liberális Párttal, és vele, mellette, alatta kormányoz egészen 2008-ig. Harmadik árulás: az RMDSZ 2008-ban pillanatok alatt otthagyta a Nemzeti Liberális Pártot, és átáll a liberálisokat évek óta ostorozó PDL, vagyis Traian Basescu és Emil Boc pártja mellé. Ezt vette észre Kiss Sándor, ez utóbbiért kéri Markó fejét. És a többi árulás? A magyar ügyekről való lemondás? Azért mi jár? Ebből is említett néhányat Ferencz Zoltán. 1996-ban Victor Ciorbea miniszterelnök nyilvánosan megígérte ugyan a Bolyai Egyetem fokozatos visszaállítását, de az RMDSZ-vezetők tudták, hogy ez nem fog menni. Rendeztek egy konferenciát arról, hogy tulajdonképpen nincs is szükség magyar egyetemre, a multikulturális Babes–Bolyai tökéletesen megfelelő keret a magyar nyelvű felsőoktatás részére. Főszervező az Eckstein-Kovács Péter köré tömörült Szabadelvű Kör, előadók a multikulti védelmében, az önálló magyar egyetem eszméje ellen jeleskedő magyar egyetemi tanárok: Cs. Gyimesi Éva („magyar egyetem = gettó”), Magyari Nándor és mások. Azóta mi történt? Magyar egyetem 12 évi kormányzati szerepvállalás után sincs, a „multikulti” egyetemen magyar feliratokat kifüggesztő magyar tanárok elvesztik állásukat. Ebben az időszakban az oktatásért és a kultúráért felelős legmagasabb állami funkció a miniszterelnök-helyettesé. Neve: Markó Béla. Ötödik árulás: a kettős állampolgárság. Markó Béla hosszú ideig nem tudta, hova álljon. Aztán végül is Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök álláspontját találja vonzónak. 2004. szeptember 22-én Markó Béla, az RMDSZ államelnökjelöltje sajtótájékoztatón kijelentette: meg lehetne könnyíteni a magyar állampolgárság megszerzését, de nem lehet egyetérteni a kettős állampolgárság alanyi jogon való megadásával. 2004. november 24-én Markó az MTI-nek nyilatkozta: „nem elég Magyarországon elfogadni a kettős állampolgárságot, azt Romániában is el kell fogadtatni, és erre csak egy erős parlamenti képviselettel rendelkező RMDSZ képes”. Ez azonban nem igaz. Romániában a kettős állampolgárságnak semmi akadálya, közel egymillió, a Moldovai Köztársaságban élő román már élt ezzel a jogával – népszavazás nélkül. Különben Verestóy Attila szenátor a népszavazásban is jó üzletet szimatolt. Akkoriban az ő és a rokonai cége nyomtatta az MSZP-nek erdélyi magyarok elleni rágalmaktól hemzsegő plakátját, melynek aláírója Gyurcsány Ferenc volt. Hatodik árulás: Communitas Alapítvány. A román államtól a magyar közösség intézményeinek szánt jelentős összegű pénzügyi támogatás ennek bankszámlájára kerül. A Communitas 2008 márciusáig egyszerűen magánalapítványként működött. Mindössze 2008-ban ismerte el a kormány közhasznú alapítványként. Tíz évig Markó, később Takács Csaba elnökletével gyakorlatilag azt csinálhattak a pénzzel, amit akartak, nem volt lehetőség semmilyen társadalmi kontrollra. Nyilvános pályázatokat is csak azóta írtak ki, mióta a Krónika sorozatot indított a Communitas visszaéléseinek a felderítésére. Ma már szakosztályai vannak, pályázatokat, rendezvényeket (kivéve a nem RMDSZ Tusványosi tábort), könyv- és lapkiadást támogat, például működteti az RMDSZ-szócső Új Magyar Szót és Markó hajdani irodalmi folyóiratát, a Látót, avagy a Mentor Kiadót, amelyben Markó is résztulajdonos. Folytathatni lehetne a tanügyi törvénnyel (történelem, földrajz csak románul), az eurorégiók jelenlegi, a Székelyföldet feldaraboló térképének elfogadásával, megszavazásával (!), Románia monitorizálása idő előtti megszüntetésének a támogatásával (Frunda György), azzal, hogy az EU-ba való felvételkor az RMDSZ semmilyen kisebbségi garanciákat nem igényelt stb. Nem lehet mondani, hogy a brassói RMDSZ-kongresszuson megválasztott Markó Béla RMDSZ-elnök és szűk vezető csapata soha semmi jót nem tett a magyarság érdekében. Sok minden sikerült, főleg a szimbólumok, például a magyar feliratok és a nyelvhasználat, valamint az iskolák, székelyföldi vállalkozások anyagi támogatása terén. Az önkormányzatokban működő magyar testületek a legtöbb helyen nagyszerűen végzik a dolgukat. Azonban a magas pozíciójú vezetőket a büntethetetlenség illúziója folyamatos túlkapásokra csábítja. Belső RMDSZ-körök sérelmezik: aki az országos vezetőséget, főleg Markót, Verestóy Attilát, Frunda Györgyöt, Kelemen Hunort bírálja, annak vége, persona non grata lesz hetedíziglen, még a gyerekeitől is őrizkednek az ösztöndíjakat, kirándulásokat elosztó pártfunkcionáriusok. Az a sajtóorgánum, amely rendszeresen helyt ad bíráló hangnemnek vagy az ellentábor (MPP, EMNT, függetlenek) képviselőinek, elveszti a szövetség markába összpontosult pénzügyi támogatást. Megesik, hogy vezetőjét, bármilyen hűségesen szolgált addig, leváltják, például legutóbb Salamon Márton Lászlót, az Új Magyar Szó főszerkesztőjét egy Kincses Előd-interjúért. Nem csoda, ha a romániai magyar sajtótól nem várható tényfeltáró, kritikai szellem, a korrupciós leleplezése, annak ellenére, hogy az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) gyakori „meghívottjai” Frunda György, Verestóy Attila, Nagy Zsolt és mások. A véleménymondás szabadsága sérül, ez lehet a hetedik árulás. /Ferencz Zoltán: A hetedik és a többiek. = Krónika (Kolozsvár), febr. 13./

Eckstein-Kovács Péter volt Kolozs megyei RMDSZ-es szenátor ezentúl csak azoknak a sajtóorgánumoknak nyilatkozik, amelyek pozitívan írnak elnöki tanácsosi tevékenységéről, ez következik abból, hogy Traian Basescu kisebbségi tanácsadója az Új Magyar Szó munkatársának a napokban leszögezte: nem hajlandó többé a lapnak nyilatkozni, mert negatív fénybe állították be az ő cotroceni-i munkásságát. Salamon Márton László ezt vezércikkben utasította vissza, hozzátéve, a kisebbségi tanácsosi munkakör betöltése óta annyi történt kisebbségügyben, hogy az államfő a korábbiaknál jóval vehemensebb és provokatívabb módon támadta az RMDSZ-t. Az elnöki tanácsosi fizetést Eckstein-Kovács Péter az adófizető zsebéből kapja, az adófizetőnek el kell számolnia azzal, mit tett érte. Meg kell magyaráznia, érdemes volt-e egy miniszteri ranggal járó tisztséget létrehozni az államelnöki hivatalban… /Salamon Márton László: A tanácsadó és a tanácskapó. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./

„Megkezdődött a visszaszámlálás, csütörtök, péntek, szombat és pont. Nincs tovább. Egyelőre nincs Gutinmelléki Friss Újság” – olvasható a februártól megszűnt nagybányai magyar napilap utolsó lapszámának vezércikkében. A 2004-től újraéledt nagybányai szórványmagyar napilapírásnak befellegzett. „A valamikori Bányavidéki Fáklyát csak különböző, a kor divatos stratégiájával lehetett eladni. Az akkori újságárusok jóakaratától függött sokszor, hogy a magyar nyelvű hetilap felkerüljön az újságos bódé pultjára” – emlékeztetett a cikkíró. A Gutinmelléki Friss Újságot formailag az Opus Media Kft. adta ki. Áprilisban lesz öt éve, hogy a bányai napilap – a Szatmári Friss Újság helyi kiadásaként – beindult. Időközben a szatmári „anyalapot” eladták az osztrák tulajdonú Inform Média trösztnek, amelynek azonban nem kellett a kis példányszámú nagybányai „szegény rokon”. Gutinmelléki Friss Újság példányszáma kezdetben 1500 volt, majd 800-ra apadt. „Havi 85 millió régi lejes kiadást jelentett a lap fenntartása, amiből alig húszmillió jött vissza a bevételi oldalon. Ezt szponzorok segítségével sikerült valahogy pótolni, de a gazdasági válság miatt immár szponzoraink sincsenek” – panaszolta Vida Noémi ügyvezető. Az amúgy kis számú szerkesztői gárda szétszéledt, Hitter Ferenc főszerkesztővel és Farkas Zoltán szerkesztővel az élen. Nagybányán a megszűnt napilap mellett egy hetilap is „tengődik”, a Bányavidéki Új Szó, a Szatmár megyei Nagykárolyban pedig a Nagykároly és Vidéke működik. Napilapból vált hetilappá a kilencvenes évek elején a Temesvári Új Szó, amely javarészt hirdetésekből tartja fenn magát, szerény költségvetéssel, és szintén Temes megyében jelenik meg a Lugosi Hírmondó. Viszonylagos anyagi stabilitást élvez a Szilágy megyei hetilap, a Szilágyság; a legsikeresebb „szórványmagyar lapnak” ugyanakkor az egyben legnagyobb múlttal is rendelkező Brassói Lapok számít. Olyan erdélyi megyékben, mint Beszterce-Naszód, Fehér, Hunyad, Szeben és Krassó-Szörény nem jelennek meg magyar nyelvű helyi periodikák; ott a legnagyobb példányszámban eladott magyar lap hagyományosan az Új Magyar Szó. /Salamon Márton László: Friss Újság, nincs tovább. Februártól nem jelenik meg a nagybányai magyar nyelvű napilap. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./

Feltehetőleg kiengeszteni próbálta Traian Basescu államfő az RMDSZ vezetőit azzal, hogy a február 18-án a bukaresti elnöki palotába invitált magyar küldöttséghez teljesen más hangnemben szólt, mint az elmúlt hétvégén Székelyföldön. Előzőleg Kovásznán tartott sajtótájékoztatóján az elnök keményen támadta a szövetség politikusait. „Traian Basescu kezdeményezte a találkozót, nem sokkal azután, hogy visszatért Bukarestbe székelyföldi látogatásáról” – mondta el Markó Béla, az RMDSZ elnöke, aki Kelemen Hunor ügyvezető elnökkel, Borbély László ügyvezető alelnökkel, illetve Márton Árpád és Korodi Attila képviselőkkel együtt tette tiszteletét az elnöki palotában. Basescu ezúttal azt hangsúlyozta, hogy nem akarja megkerülni az RMDSZ-t. Azt ajánlotta, alakítsanak ki partnerséget a székelyföldi fejlesztési kérdésekben, oktatási kérdésekben. Markó nem erősítette meg azt az információt, miszerint Traian Basescu ezúttal is megismételte a székelyföldi önkormányzati vezetőknek Kovásznán – szintén a nyilvánosság kizárásával – tett ígéretét, miszerint a Demokrata–Liberális Párt által ellenőrzött dekoncentrált intézmények magyar vezetőit meghagyják tisztségükben, míg a kormánykoalíciós egyezség alapján a Szociáldemokrata Pártnak „járó” tisztségekbe nem szólhat bele. /Salamon Márton László: Basescu kettős retorikájaKiengesztelni próbálta az elnök a Cotroceni-palotában az RMDSZ-t. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 20./

A hétvégén Nagyváradra látogató Demszky Gábor budapesti főpolgármester ellen tüntetők egyike – a váradi Magyar Polgári Párt-szervezet egyik vezetője – leköpte, s árulónak nevezte az ÚMSZ főmunkatársát, Szűcs Lászlót, a rendezvényt szervező Várad folyóirat főszerkesztőjét. Demszky az ÚMSZ-nek kifejtette, nagyváradi útjának céljait nem sikerült meghiúsítania a Magyarországról szervezett akciónak „Demszky, nem kérünk belőled!” – állt azokon a röpcédulákon, amelyeket az Erdélyi Magyar Ifjak és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjaiként osztogattak a váradi művelődési ház bejárata előtt. Szégyen! – méltatlankodott Kőrösi P. József, a magyarországi Noran Kiadó igazgatója, aki Demszky Gáborral együtt érkezett Nagyváradra. A demonstrálók megpróbáltak bejutni a kultúrházba is, de ezt a bejáratnál álló rendőrök megakadályozták. Megjelent Lenghel városi rendőrkapitány, majd később Ilie Bolojan polgármester is. A köpködőt s még egy fiatalt rövid időre előállították a rendőrök. Szűcs elmondta, nem kíván a hatósághoz fordulni, csupán sajnálatát fejezte ki, hogy egy kulturális esemény ilyen atrocitásba torkollhat. „Aljas dolog a szélsőjobb részéről, hogy ilyen eseményeket használ ki arra, hogy belerondítson a magyar–magyar és a román–magyar kapcsolatokba” – szögezte le Kőrösi. Kőrösi szerint a Demszkynek intézett „Mocskos zsidó”-bekiabálások botrányosak, de ostobák is, hiszen a budapesti főpolgármester a legkevésbé sem büszkélkedhet zsidó felmenőkkel. /D. Mészáros Elek, Salamon Márton László: Könyvest köpködőkkel. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 2./ Reagálás a cikkre: A bihari sajtó nagyjából tárgyilagosan számolt be a február 27-én Váradon történt eseményekről, amikor Demszky Gábor budapesti főpolgármestert, SZDSZ-es politikust nemzeti elkötelezettségű magyar fiatalok tüntetéssel fogadták. Egyes sajtóhírek „lökdösődésekről” is szóltak, de ilyesmi nem volt. A karhatalmat a helyszínre a városháza rendelte. Konkrét csúsztatás egyedül a bukaresti Új Magyar Szóban jelent meg, amely szerint „Mocskos zsidó!” bekiabálások is elhangzottak, ami nem felel meg a valóságnak. Ugyancsak Új Magyar Szóban meg az a légből kapott állítás, hogy a Demszky-ellenes tiltakozást Magyarországról szervezték. /Reggeli Újság (Nagyvárad), márc. 6./ Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) nagyváradi szervezete tiltakozó akciót szervezett Demszky Gábor ellen. A rendőrök meghiúsították az akciót. Váradra látogatott. Demszky, a Törzsasztal irodalmi rendezvénysorozat meghívására, hogy bemutassa Keleti Éden /Noran Kiadó/ című családregényét. A csendőrök nem engedték be a protestálókat a nyilvánosnak meghirdetett rendezvényre. A fiatalok az utcán várakoztak. A rendőrök kordont alkottak. A politikus testőrök gyűrűjében távozott az épületből, miközben a protestálók azt skandálták, hogy: „Áruló!”, „Tönkretetted az országot!”, „Nemzetáruló!”. Lokodi Ferenc, a HVIM romániai alelnöke kifejtette: „Kötelességünknek éreztük, hogy fellépjünk egy ilyen politikai import ellen. Az RMDSZ kultúraktivistái kizárólag balliberális politikusokat kényszerítenek rá az itteni magyarságra. Demszky Gábor is nemegyszer szólt a nemzeti értékek ellen. 2006. október 23-án a főpolgármester gumilövedékkel lövetett a hazafiakra Budapesten. Azon a tüntetésen engem is kardlappal vertek össze lovas rendőrök. És Demszky ezeket a zsoldosokat később kitüntette”. A rendőrség a bevitt két fiatalra pénzbírságot szabott ki. /T. H.: Tiltakozás Demszky ellen – méltatlan közjátékkal. = Reggeli Újság (Nagyvárad), márc. 2./

Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere szerint Magyarországról irányított csoport támadt rá Nagyváradon. Arra a kérdésre, honnan tudja, hogy Magyarországról irányították őket, Demszky a román rendőrökre hivatkozott. A lap felelős szerkesztője megjegyezte, hogy Demszky előtt egy másik szabaddemokrata politikust, Eörsi Mátyást ért hasonló atrocitás évekkel korábban Kolozsváron, illetve Kuncze Gábort Nagyváradon. Úgy tűnik, rájár a rúd a magyarországi liberálisokra. Demszky tiltakozott, szerinte inkább a kormánypárti politikusokról lehet beszélni, az SZDSZ korrekt kisebbségpolitikája sérti a nem demokratikusan gondolkodók fülét. Az újságíró felvetette, Erdélyben, a határon túli magyar közösségekben nem a kisebbségvédő politikájáról híres az SZDSZ. Demszky erre is tudott magyarázatot: a kettős állampolgárságra vonatkozó akkori népszavazás régen volt. Ma, amikor mindkét ország, Magyarország is Románia is csatlakozott az Európai Unióhoz, nincs már igazán nagy jelentősége. Az újságíró közbevetésére, hogy az SZDSZ politikájának homlokterében nem éppen a határon túli magyar közösségek helyzete áll, Demszky megmagyarázta: kétnyelvű feliratok vannak a húsz százalékosnál nagyobb kisebbséggel rendelkező romániai települések bejáratánál, Nagyváradon magyarul tanítják a rendőröket és így tovább. /Salamon Márton László: Demszky és a „magyar betegség” = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./

A napokban meneszthetik a Hargita Népe kiadójának igazgatóját, Karda Emesét, valamint Kozán István főszerkesztőt. Sajtóértesülések szerint a megyei tanács tulajdonában lévő Csíkszeredában szerkesztett lap újságírócsapatát bővítik, az új munkatársak toborzásával Isán István Csongort, az Új Magyar Szó gazdasági rovatának jelenlegi szerkesztőjét bízták meg. Pénzügyi megszorítások miatt több munkatársától is kénytelen megválni a Bukarestben és Kolozsváron szerkesztett Új Magyar Szó. Az országos napilap kiadója úgy döntött, felszámolja kolozsvári, valamint marosvásárhelyi fiókszerkesztőségét, és megválik mindkét kincses városi tudósítójától, valamint az olvasószerkesztőtől. Salamon Márton László megbízott felelős szerkesztő elmondta, a Kultúra és a Média rovatokat továbbra is Kolozsváron fogják szerkeszteni. Ugyancsak pénzügyi megfontolásokból lemondtak tévéműsor-mellékletükről is, melynek tartalma bekerült a laptestbe. Salamon Márton László nem tudta megerősíteni azt, hogy az elkövetkező napokban többen is távoznak a lap bukaresti szerkesztőségéből. /Változások a sajtóban. = Krónika (Kolozsvár), márc. 26./

Újabb magyar intézményvezetők estek áldozatul a Székelyföldön az Emil Boc-kormány által beiktatása után elkezdett „etnikai tisztogatásnak”: a napokban menesztették Weil Gyulát, a Hargita megyei fogyasztóvédelmi hatóság igazgatóját, illetve lemondásra kényszerítették Csedő Zsófiát, a szintén Hargita Megyei Ifjúsági Igazgatóság vezetőjét. Csedő Zsófia négy éve került a Hargita Megyei Ifjúsági Igazgatóság élére, az ő nevéhez fűződik például az úgynevezett Őrangyal-program elindítása. /Horváth István, Salamon Márton László: Zöld utat adtak a „tisztogatásnak” = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 22./

Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke leszögezte, hogy a program alapelvei jók, azokat alapvetően nem kell megváltoztatni, csak a hangsúlyokat kell néhol megerősíteni. Európai uniós távlatokat is kell nyitni ezen az RMDSZ-kongresszuson. Az EMNT–RMDSZ közös listának, az összefogásnak csak az egyik lehetséges eredménye a nagyobb mozgósítás, a másik hosszabb távon mutatkozhat meg: az, hogy közös álláspontokat lehet kialakítani fontos kérdésekben. /Salamon Márton László: „Isten malmai lassan őrölnek” Kongresszus előtti beszélgetés Markó Bélával, az RMDSZ elnökével. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 23./

Április 25-én Kolozsváron tartották az RMDSZ IX. kongresszusát. Markó Béla szövetségi elnök lezárta az elmúlt két évtizedet, s kijelölte azokat a célokat, amelyeket követve, az RMDSZ az egyéni jogok után a kollektív jogokat kívánja kiharcolni. Traian Basescu államfő a kisebbségi törvény mielőbbi parlamenti elfogadását szorgalmazta, illetve arra biztatta a kormányt: gondolja át a dekoncentrált intézmények vezetőinek menesztéséről szóló kormányrendeletet, míg Emil Boc korrekt partneri viszonyt ajánlott fel az RMDSZ-nek. A kongresszuson úgy módosították az RMDSZ alapszabályát, hogy lehetőséget biztosítottak az EMNT belépésére a Kulturális Autonómia Tanácsba. Traian Basescu elnök kijelentette: az RMDSZ jelentős mértékben hozzájárult Románia demokratizálódásához. Az államfő támogatója a decentralizálásnak, a helyi autonómia növelésének. Beszédében Kovászna és Hargita megyével külön foglalkozott. A két megyében nem adottak a fejlődési lehetőségek a falusi magyar családok gyermekei számára. Az oktatási tárcának külön kell figyelnie arra, hogy a székelyföldi magyar gyermekek jól megtanulhassák a román nyelvet. Néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy Kolozsváron, RMDSZ-kongresszuson egy teremben foglaljon helyet az állam elnöke, miniszterelnöke, a város volt, jelenlegi polgármestere. Ez a román demokrácia sikere – hangoztatta Emil Boc miniszterelnök. Lendvai Ildikó az MSZP újonnan választott elnökeként köszöntötte a kongresszuson jelenlévőket. Crin Antonescu, a nemzeti liberálisok új pártelnöke bevallotta, hogy elemében érzi magát az RMDSZ kongresszusán annak ellenére, hogy egy jottányit sem ért magyarul. Időnként ő is kisebbségben érzi magát, amikor tisztességes, becsületes igyekszik lenni. Bajnai Gordon miniszterelnök üzenetét Gémesi Ferenc szakállamtitkár tolmácsolta. A kormányfő szerint a szövetség fontos szerepet játszott Románia európai integrációjában. Viorel Hrebenciuc, a Szociáldemokrata Párt alelnöke emlékeztetett: olyan személyek ülnek a teremben, akik ma is sebeket hordoznak, mert az 1990 évek elején merték megtenni azokat a lépéseket, amelyeket mások csak jóval később léptek meg. Hrebenciuc elmesélte az 1993-as neptuni találkozót megelőző svájci román–romániai magyar tárgyalásokat. Rámutatott: a svájci tárgyalások után következett a „Neptun-gate”, amelynek résztvevőit Tőkés László tiszteletbeli elnök majdnem kizárta az RMDSZ-ből. Üdvözlendő, hogy megvalósult az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) közötti összefogás – mondta Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke, hozzátéve, folytatni kell a párbeszédet a teljes magyar összefogás érdekében. Németh Zsolt szerint tarthatatlan az a helyzet, hogy a román politikusok az erdélyi magyar autonómia-törekvéseket egyszerűen „alkotmányellenesnek” titulálják. Az európai kisebbségek közül lassan az erdélyi magyarság lesz az utolsó, amely nem rendelkezik autonómiával. „Egyáltalán nem tartom ördögtől valónak a kettős állampolgárság intézményének a fölvetését sem” – mondta a politikus. „Kárpátalján mindig úgy tekintettünk az RMDSZ-re, mint példamutató testvérre” – mondta köszöntő beszédében Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke. „Az RMDSZ-nek sikerült összefogni, így még hatékonyabban tudja képviselni közössége érdekeit. Ez az összefogás a kárpátaljai magyarság számára egyelőre csupán álom”. Kovács Kálmán, az SZDSZ határon túli ügyekért felelős megbízottja szerint az összefogás eredményeként létrejövő közös lista az RMDSZ integráló képességét bizonyítja. Dévavári Zoltán, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke a két térség azonos problémáiról beszélt. A megoldásra váró problémák érintik az oktatást, Tőkés László, az EMNT elnöke nem volt jelen a kongresszuson, üzenetét Toró T. Tibor, az EMNT alelnöke olvasta fel. Tőkés László emlékeztetett: tíz év telt el azóta, hogy az RMDSZ legmagasabb testülete előtt legutóbb szólhatott, akkor még tiszteletbeli elnökként. 2003-ban az RMDSZ úgy gondolta, hogy nincs szükség a hivatalostól eltérő politikai értékrendre. Azonban világossá vált, hogy a közösség stratégiai célját, az autonómiát csakis összefogással lehet elérni. A Magyar Összefogás tehát történelmi szükségszerűség. Markó Béla az elmúlt tizenkilenc esztendő sikerei között említette az új oktatási törvényt, az új közigazgatási törvényt, az alkotmánymódosítást, a Szabadság-szobor felállítását, az erdők, földek, épületek visszaszolgáltatását, az új iskolák és a magyar nyelvű egyetemi oktatás megteremtését. – Végül sikerült a magyar összefogást megteremteni. A PD-L–PSD koalíció ellenzékbe szorította az RMDSZ-t. A politikai változások egyértelműen az etnikai tisztogatást is szolgálják, mutatott rá Márton Árpád. Borboly Csaba, az Országos Önkormányzati Tanács (OÖT) elnöke javasolta, hogy vessék el mindazon alapszabályi rendelkezéseket, amelyek a korábbi választásokon más pártok színeiben induló személyek RMDSZ-listán való indulásának gátját képezik. Máté András képviselő elmondta, az állam legfőbb vezetői részéről a kongresszus alkalmával szép szavak hangzanak el, közben sorra bocsátják el a dekoncentrált intézményekben vezetői tisztségeket betöltő magyarokat. Máté emlékeztetett arra, hogy a kisebbségi törvényt azért nem sikerült elfogadni, mivel éppen a jelenleg kormányzó kollégák nem támogatták azt. Borbély László figyelmeztetett: Marosvásárhelyen csendes asszimiláció folyik. Eckstein Kovács Péter kisebbségügyi elnöki tanácsos elmondta: a Szabadelvű Kör támogatta az összefogást, az egységes EP-listát, annak ellenére, hogy a szabadelvűeknek az egyén boldogulása a fő. A kongresszus elfogadta A Mi Uniónk, a Mi Európánk című dokumentumot, amely az uniós tagságunkból fakadó prioritásokat rögzíti a következő időszakra. „Elérkezett az ideje annak, hogy a Romániában élő másfél milliós magyar közösséget államalkotó tényezőként, a magyar nyelvet pedig helyi és regionális szinten hivatalos nyelvként ismertessük el” – olvasható a dokumentumban. /Kollektív jogok kiharcolását tűzte ki célul az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 27./ A kongresszuson a román és magyar himnusz után az Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester és Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök körül tömörülő kongresszusi küldöttek belezendítettek a székely himnusz kezdő taktusaiba is, amit az egész terem átvett. A már helyet foglalt román és magyar meghívottak – köztük Traian Basescu államfő, Emil Boc kormányfő, Crin Antonescu liberális pártelnök és Viorel Hrebenciuc szociáldemokrata képviselő – így ismét felálltak. /Moldován Árpád Zsolt, Salamon Márton László: VIP-parádé a diákházban. A román meghívottak a céltudatosságot, a magyarok az összefogást méltatták. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 27./ A fiatalok kongresszusaként említette a kolozsvári tanácskozást Korodi Attila, a Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért) társelnöke. A kongresszusi küldötteknek ugyanis mintegy harminc százaléka volt miértes vagy Miért-közeli. Markó Béla megemlítette, folytatni kell a fiatalítást, de azoknak a kezét nem szabad elengedni, akik eddig hasznosan dolgoztak. Az elnök értékelése szerint két nagy veszély leselkedik a közösségre. Az egyik az, hogy tagjai nem próbálnak élni az eddig kiharcolt jogokkal; nem vállalják, hogy magyarul folyamodjanak az önkormányzathoz, hogy magyarul pereskedjenek. A másik veszély: a szövetség politikusai megtanultak dolgozni, kormányozni, közigazgatni, de elfelejtettek álmodni. Szabó Ödön azt javasolta, az intézményvezetők leváltása ügyében nyújtson be bizalmatlansági indítványt az RMDSZ, és aláírásgyűjtéssel is nyomatékosítsa követelését. Korodi Attila a kis- és középvállalatokra kivetett általányadó ügyében javasolta bizalmatlansági indítvány benyújtását. Korodi majd Széll Lőrinc is felvetette, hogy az RMDSZ-nek meg kellene alakítani a Kós Károly Akadémiát, amelyen a felhalmozott közigazgatási tudást, tapasztalatot lehetne átadni a fiataloknak. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés nevében felszólaló Bakk László azt javasolta, fogadjon el határozatot a kongresszus a Bolíviában bajba jutott székely szabadságharcosok, Magyarosi Árpád és Tóásó Előd ügyében. A javaslat ellen Eckstein-Kovács Péter érvelt. Szerinte a román diplomáciának kötelessége segíteni Tóásó Előd jogvédelmét és Magyarosi Árpád hazahozását, de a kalandorságot, a fegyveres erőszakot nem szabad bevonni az erdélyi magyarság jogkövetelő eszközei közé. Béres István és Ludescher István, Aradról pedig Bognár Levente a szórvány egyre kilátástalanabb helyzetéről beszélt. Asztalos Ferenc azt javasolta, dolgozza ki az RMDSZ a teljes oktatási reform csomagját. /Hadüzenet a petyhüdtségnek. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 27./

„Gyakorlatilag annak a versenyvizsgának az eredményét közölték velem, amelynek időpontját még ki sem tűzték” – háborgott Tar Gyöngyi, a Hargita megyei egészségügyi hatóság még tisztségben levő igazgatója annak kapcsán, hogy Constantin Strujan Hargita megyei prefektus tudatta vele: nem maradhat tisztségében. Tar szerint ez a hamarosan megtartandó versenyvizsga eredményeinek semmibe vétele. A leváltott intézményvezetők ugyanis megpályázhatják korábbi beosztásukat, Tar Gyönygi is ezt teszi. /Salamon Márton László: Alkotmányellenes politizálás? = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 7./

„Budapest le akarja nyomni a mi torkunkon azokat a bűnöket, amelyeket ők, a magyarok követtek el. Ez egy jól kitervelt akció, amely a románok megbélyegzését szolgálja. Az a céljuk ezzel, hogy kártérítéseket csikarjanak ki tőlünk” – állította az egyik legnagyobb román központi napilap fórumozóinak egyike. A május 12-i Ziua című bukaresti lapban megjelent, MorgenBerger és a holokauszt című cikkhez fűzött internetes hozzászólások túlnyomó része szerint a bukaresti Magyar Kulturális Intézetnél szervezett – Az észak-erdélyi zsidóság sorsa a holokauszt idején elnevezésű – konferencia egyetlen célja, hogy „manipulálja a nemzetközi közvéleményt”. A május 14-én tartandó konferencián neves, román és magyar előadók szerepelnek a meghívottak között, így Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (MAZSIHISZ) elnöke, Décsei Miklós, a Szatmári Zsidó Hitközség elnöke és Tibori Szabó Zoltán kolozsvári újságíró. Lya Benjamin bukaresti történész, a Romániai Zsidók Történelmét Tanulmányozó Központ igazgatója előadásának címe pedig A holokauszt sajátossága román kontextusban. A kerekasztalt moderálja – a társszervező bukaresti Haver Egyesület elnökeként – Salamon Márton László, az ÚMSZ felelős szerkesztője. /Vita a holokausztról. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 13./

A Csíkszeredán tartott szakmai konferencián a meghívott magyar politikusok, tisztségviselők – ellentétpárba állítva az „agresszív”, „alacsony színvonalú” román médiával – a magyar sajtót dicsérték (szembe). A hazai magyar újságírókból valóban hiányzik az önbizalom és a pimaszság. A jó értelemben vett pimaszság, amely arra készteti, hogy kellemetlen helyzeteket is vállalva szembeszegüljön interjúalanyával. Az önbizalomhiányt magyarázza először is, az anyagi bizonytalanság. Az anyagi kiszolgáltatottság, sok esetben a politikum miatt neki kell attól rettegnie, hogy vajon éppen milyen lábbal kelt fel XY politikus, hogy vajon baj lehet-e abból, ha bizonyos újságcikket megír. Ilyenkor lehet mondani, hogy az illető újságíró eladta a lelkét. Azt is meg kell nézni, hogy vajon ki az, aki megvásárolta... /Salamon Márton László: Az újságírói hitel vására. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 19./

A Magyar Összefogás listája ugyanannyi szavazatot kapott most az európai parlamenti választásokon, mint a 2008-as parlamenti választásokon. Ez mutatja, hogy van egy stabil szavazóbázisunk, mondta Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Az RMDSZ jelenléte a romániai döntéshozatalban a múltban eljelentéktelenítette a szélsőségeket. A Jobbik előretörése középre, balra tolhatja talán a Fideszt, jelentette ki Markó, hangsúlyozva, hogy a baloldal csúfos kudarcáért a baloldali pártok felelősek, hiszen a magyar választók a baloldalnak adtak megbízást a kormányzásra. – Markó kifejtette, hogy erdélyi magyar egyeztető fórumot működtetni fogják, és elindul az Autonómia Munkacsoport tevékenysége. /Salamon Márton László: „Az RMDSZ rugalmas, hajlékony érdekképviseleti szervezet” Beszélgetés Markó Bélával, az Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökével. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 10./