Választások: új arcokat ígér Kelemen Hunor
Marosvásárhelyen a polgármesteri szék megszerzése a fontos, ami jelen pillanatban semmiféle összefüggésben nincs azzal, hogy a jelenlegi elöljáró ellen folyik-e eljárás, illetve indul-e a jövő évi választáson – jelentette ki csütörtökön a Krónikának Kelemen Hunor.
Kolozsvári évértékelő sajtótájékoztatóján az RMDSZ elnöke egyértelművé tette, továbbra sem híve az EMNP által javasolt helyi magyar koalíciónak az önkormányzati megmérettetés tekintetében. Arra azonban lehetőséget lát, hogy Soós Zoltán ne az RMDSZ, hanem a magyar összefogás jelöltjeként, akár mindhárom alakulat jele alatt pályázza meg a marosvásárhelyi polgármesteri tisztséget.
Kelemen Hunor tudomása szerint Dorin Florea fontolgatja, hogy 2016-ban függetlenként indul ötödik mandátumáért, és elképzelhető az is, hogy a Nemzeti Liberális Párt (PNL) hallgatólagosan támogatni fogja. Mint megírtuk, Marian Petrache, a PNL első alelnöke lapunknak elmondta, az alakulat által frissen elfogadott feddhetetlenségi feltételek értelmében az ellene foganatosított vádemelés miatt Florea nem indulhat liberális színekben.
Kérdésünkre, miszerint ez az eshetőség növeli-e az RMDSZ összefogási kényszerét, Kelemen közölte: a szövetségnek nem szabad ilyen körülményekhez igazítania az álláspontját, mert abból szerinte rossz döntések fognak születni. „A legfontosabb, hogy a magyar emberekkel megértessük: van esély magyar polgármestert választani Marosvásárhelyen. Annál is inkább, mivel egy szeptemberi közvélemény-kutatás szerint a város magyarságának 54 százaléka úgy gondolja, hogy mindegy a polgármester nemzetisége. Őket kell meggyőzni, hogy a magyar jelöltre szavazzanak, aki nem RMDSZ-es, nem a néppárté, hanem magyar" – jelentette ki a politikus.
Aki egyébként Soós Zoltán lehetséges közös jelölésének formájáról a napokban szélesebb körben is egyeztet, pénteken ugyanis Biró Zsolt MPP-, hétfőn pedig Szilágyi Zsolt EMNP-elnökkel ül tárgyalóasztalhoz. (A szövetség meghosszabbítani készül együttműködését a polgáriakkal az önkormányzati és a parlamenti választásokra, pénteken ennek feltételeit rögzítő megállapodást ír alá a két alakulat vezetője).
Tasnádi tiltakozás
Nincs rendben – válaszolta tömören kérdésünkre Kelemen Hunor, amikor arról faggattuk: helyénvaló-e, hogy a bukaresti belügyminisztérium a helyi lakosok és elöljárók megkérdezése nélkül döntöttek egy menekülttábor létrehozásáról a Szatmár megyei Tasnádon.
A partiumi kisvárosban egyre nagyobb az elégedetlenség a tervezett létesítmény miatt. Adrian Ştef megyei tanácselnök felháborodásának adott hangot amiatt, hogy a kormány illetékesei a döntés előtt nem konzultált a helyiekkel. Leszögezte, mindent elkövetnek a termálfürdő közelében helyet kapó, hatszáz férőhelyes menekülttábor megnyitása ellen, amely Vasile Mitraşcă polgármester szerint veszélybe sodorhatja a fürdőváros turizmusát. A szatmári RMDSZ bejelentette, lakossági konzultációt indít az ügyben.
Évértékelőjében Kelemen Hunor politikai értelemben atipikusnak nevezte az idei esztendőt amiatt, hogy a bukaresti Colectiv-tűzvész után kirobbant utcai tüntetések nyomására a Ponta-kabinet lemondott, „román találmányként" pedig technokrata kormány alakult, amelynek se többsége, se ellenzéke.
A politikus szerint a kisebbségi jogok érvényesítése terén 2015 a visszalépés évének tekinthető Romániában, amely ebben a vonatkozásban továbbra is következmények nélküli országnak számít. Emlékeztetett: az év elején a belügyminisztérium közvitára bocsátott stratégiájában minden autonómiatörekvést közbiztonsági veszélynek nyilvánított, majd két héttel ezelőtt jött a kézdivásárhelyi „össznemzeti hisztéria", amelynek során az egész magyarságot a kollektív bűnösség elvén felelőssé tették az állítólagos merényletkísérletért.
Elfogadhatatlannak nevezte, hogy számos, a parlament által megszavazott törvényeket nem alkalmazzák, vagy bírósági ítéletekkel korlátozzák a végrehajtását, többek között a himnuszénekléstől a közösségi jelképekig és a különböző magyar feliratok eltüntetéséig.
Kelemen a jövő év prioritásai közé sorolta az idei áprilisi RMDSZ-kongresszuson meghirdetett újratervezés végrehajtását egészen a jövő évi parlamenti választásokig. Közölte, az alakulat jövőre sok új arccal, más politikai megközelítéssel, stílussal próbál majd megfelelni a magyar közösség elvárásainak. Az önkormányzati megmérettetés tekintetében áprilisban véglegesítik a jelöltlistákat, a cél pedig a jelenlegi 203 polgármesteri tisztség megőrzése, illetve a korábban elveszített elöljárói székek visszaszerzése.
Kelemen elmondta, nem szavazta meg a honatyák számára különnyugdíjat biztosító törvényjavaslatot, és azt javasolta RMDSZ-es képviselő- és szenátortársainak, hogy ők se támogassák. Hozzátette, nem örül, hogy ennek ellenére néhány magyar honatya támogatta a jogszabályt, ám szerinte nem a szövetség frakcióinak többsége.
Kérdésünkre tiszteletreméltó gesztusnak nevezte Mircea Ionescu Quintusnak, a PNL tiszteletbeli elnökének szándékát, miszerint nem kér a speciális illetményből, amelyet vissza fog utasítani. Kelemen úgy véli, a jövőben valamilyen megoldást kell találni az olyan honatyák esetére, akik parlamenti mandátumuk lejárta után nehezen tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon, szerinte azonban a mostani nem megfelelő ennek a kérdésnek a rendezésére.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

RMDSZ-színekben indulnak MPP-sek a parlamenti választáson
A jövő évi választásokra vonatkozó paktummal hosszabbította meg a Magyar Polgári Párttal (MPP) tavaly kötött együttműködési megállapodását az RMDSZ. A szövetség polgáriaknak is helyet biztosít parlamenti jelöltlistáján.
A politikai együttműködési megállapodást pénteken Kolozsváron – a sajtó számára nem nyilvános eseményen – szentesítette a két alakulat elnöke. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szerint a dokumentum annak bizonyítéka, hogy az eddigi együttgondolkodás, a közös tervezés és cselekvés sikeres volt. „Úgy gondoltuk, hogy a 2016-os esztendő két választására olyan megállapodást írunk alá, amely egyetlen szempontot vesz figyelembe: a magyar érdek minél szélesebb körű érvényesítését" – idézte a politikust a szövetség hírlevele.
Kelemen szerint a megállapodás kiterjed minden olyan erdélyi településre, ahol szükséges a két alakulat összefogása, közös fellépése ahhoz, hogy az önkormányzatokban megmaradjon, megerősödjön, vagy visszaszerezhető legyen a magyar közösség képviselete. „Az önkormányzati mellett a parlamenti választásokra is vonatkozik ez a megállapodás. Itt az a cél, hogy a szövetség színeiben, a Magyar Polgári Párttal való együttműködés révén erős parlamenti frakciónk legyen" – szögezte le az RMDSZ elnöke, aki a magyar közmédiának ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott: a parlamenti választások után az MPP törvényhozói megőrizhetik politikai arcélüket és önállóságukat a frakción belül.
Mindez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a tulipános listán szereplő polgári képviselő- és szenátorjelölteknek le kell mondaniuk párttagságukról. Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke októberben a Krónikának úgy nyilatkozott: a szövetség csak olyan jelöltet indít a törvényhozási választáson, aki tagja a szervezetnek, viszont ezzel egy időben nem tagja valamely más pártnak. Vagyis a szövetség színeiben induló képviselő- vagy szenátorjelölteknek be kell iratkozniuk az RMDSZ-be, amelynek alapszabálya ugyanakkor kimondja: az alakulat egyéni tagja lehet bármely romániai állampolgár, aki nem tagja Romániában pártként bejegyzett szervezetnek. Biró Zsolt MPP-elnök akkor lapunknak azt mondta: egy esetleges választási összefogás esetén az alakulat politikusainak nem kell megválniuk párttagságuktól.
Kelemen pénteken közölte azt is: mindkét alakulat tudatában van annak, hogy Székelyföldön lesznek olyan települések, amelyeken továbbra is fennáll majd a versenyhelyzet. „Ez nem jelent bajt, hiszen az előző választásokon hozzászoktunk már ahhoz, hogy verseny van. Úgy gondoljuk, ha a verseny tisztességes és a jelöltek nem sértik egymást, nem tesznek olyat, ami a másik becsületét, méltóságát bántja, akkor a megmérettetés mindenképp a közösség előnyére válhat" – hangsúlyozta a szövetségi elnök, és azt is elmondta: a tisztességes versenyre vonatkozó kitételeket is belefoglalták a most aláírt megállapodásba, amelyet a jövő év elején pontszerű, településekre lebontott együttműködésekkel egészítenek majd ki. „Lesznek olyan települések is, ahol egymás jelöltjét támogatjuk, és erre biztatjuk a választóinkat is azért, hogy a legesélyesebb magyar jelölt szerezze meg a polgármesteri tisztséget" – nyomatékosította az RMDSZ elnöke.
Biró Zsolt a dokumentum aláírását követően arra emlékeztetett, hogy a 2014-ben elindított együttműködési folyamat során pártja fontos célja volt a „többpártrendszer megteremtése az erdélyi magyar közösségen belül". „Az eltelt másfél esztendő igazolta azt, hogy a felelős politika jegyében megvannak már azok a pontok, amelyekben együtt tudunk működni – akár önkormányzati, akár külpolitikai mozgástérre gondolok. Közös célunk az, hogy a magyar közösséget hatékonyan képviseljük. A politikai verseny ilyen értelemben is természetes dolog kell hogy legyen, a megmérettetésnek pedig nem kell megmérgeznie egy egész település hangulatát" – idézte az RMDSZ közleménye az MPP elnökét.
Biró szerint a másfél évvel korábban aláírt dokumentum egy lépés volt a normalitás irányába, a mostani keretegyezmény pedig az akkori döntést szavatolja, a választási együttműködés „optimális formáját" foglalja magába.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Temesvári szirénák
Ismét megszólaltak vasárnap a szirénák Temesváron annak tiszteletére, hogy 26 évvel ezelőtt kirobbant a romániai forradalom a bánsági mártírvárosban.
Az évfordulóra a helyi és központi hatóságok évről évre rendszeresen megemlékeznek, az egykori rendszerváltó eseményeknek immár egész könyvtárat betöltő dokumentációja van, a teljes igazságot azonban több mint negyed évszázad elteltével sem sikerült felderíteni.
Hosszú ideje elsősorban a szelektív emlékezet a szembeötlő Romániában, ahol ma már kevés szó esik arról, hogy annak idején mégiscsak egy református lelkész kiállása, egy református gyülekezet kitartása, majd egy soknemzetiségű és -vallású város szolidaritása vezetett a kommunista diktatúra megdöntéséhez. Közben arra sem derült fény, pontosan kik rendelték el a tűzparancsot azokban a vérzivataros napokban, kik tehetők felelőssé több mint 1100 ember haláláért és a több mint háromezer sérültért.
A forradalmárok már régen arra a következtetésre jutottak, hogy a kelet-európai társadalmak – beleértve a romániait – nem számíthatnak a belföldi bíróságokra a kommunizmus bűneinek felderítésében, ezért a problémát nemzetközi szintre kell emelni. Mindez évekkel ezelőtt megtörtént, az európai emberjogi bíróság pedig arra kötelezte a bukaresti hatóságokat, hogy tárják fel az akkori eseményeket, a bűnösöket pedig állítsák bíróság elé.
Ennek ellenére a főügyészség nemrég lezárta a forradalomdossziét, miközben az 1990-es bányászjárás ügyében folytatja a kivizsgálást. Ez a kettős mérce teljesen érthetetlen, és jogilag sincs rá magyarázat. Egyesek szerint nincs rá politikai akarat, mások mélyebb összefüggésben gondolkodva úgy vélik: Nyugat-Európa politikai és akadémiai elitjében ma is meghatározó befolyással rendelkeznek a marxisták és neoliberálisok, a domináns baloldali értelmiség pedig kettős mércét alkalmaz a totalitárius rendszerek megítélésében.
Mindkét vélekedésnek megvan a maga igazsága, a közelmúlt feltárásához pedig mindenképpen hozzájárulna, ha a temesvári forradalmárok kezdeményezésére feloldanák 1989 dokumentumainak titkosságát. E nélkül egyelőre sötétben tapogatózik a jelenkor, a felelősök pedig senkitől sem zavartatva élhetik nyugdíjas éveiket.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Marad Kiss Sándorék bírósági felügyelete 
Meghosszabbította a Bihar megyei törvényszék Kiss Sándor, a megyei tanács alelnöke és öt feltételezett bűntársa bírósági felügyeletét a hét hónapja tartó büntetőper keretében – adja hírül Rostás Szabolcs a kronika.ro-n.
A törvényszék keddi tájékoztatása szerint elutasították az RMDSZ bihari elnöki tisztségét is betöltő Kissnek és Beneamin Rus vállalkozónak a bírósági felügyelet feloldására vonatkozó kérését, sőt Rusnak azt is megtiltották, hogy elhagyja az országot.
Kiss ellen tavaly júniusban négyrendbeli pénzmosás, hivatali visszaélés, csúszópénz elfogadása és befolyással üzérkedés, míg Bojtor Vilmos László, Miklóssy Ferenc László, Miklóssy Ferenc, Gheorghe Ioan Roatiş és Beneamin Rus üzletemberek ellen korrupciós bűncselekményekkel összefüggésben emelt vádat a korrupcióellenes ügyészség (DNA). Az ügyben érintett többek között a debreceni Keviép Kft., illetve a nagyváradi Selina cégcsoport is.
Bár a törvényszék tavaly júniusi, egynapos őrizetbe vételét követően eltiltotta hivatala gyakorlásától Kiss Sándort, a táblabíróság jogerős ítélete alapján az RMDSZ-es politikus visszatérhetett a megyei önkormányzathoz, ahol a büntetőper idején is ellátja feladatát. A szövetség Bihar megyei elnökének és öt feltételezett bűntársának büntetőperében februárra tűzte ki a következő tárgyalást a váradi törvényszék, ahol akár alapfokú ítélet is születhet az ügyben – írja a kronika.ro. Erdély.ma

Fogyás
Más európai országokhoz hasonlóan időnként Romániában is megkongatják a vészharangot társadalomkutatók az ijesztő méreteket öltő népességfogyás miatt.
Okkal teszik, hiszen a trendek különösen riasztóak az egykor 23 millió lelkes, mára 20 millió alá süllyedt országban, ahol a masszív elvándorlás, a gyerekvállalási kedv apadása, a fokozatos elöregedés következtében drámaiak a demográfiai kilátások.
Becslések szerint 2050-re az ország népessége az 1930-ban mért szintre, 14 millió alá fog süllyedni, azt pedig könnyű kiszámolni, ezen belül miként alakul a romániai magyarok lélekszáma, ha tudjuk, hogy 2001 és 2011 között 200 ezerrel csökkent. A probléma tehát adott, már csak a népességfogyást kellene megállítani, lehetőség szerint pedig megfordítani. A kép azonban e téren is lesújtó.
A román hatóságok a rendszerváltás óta képtelenek gátat vetni a kivándorlásnak (a külföldön élő románok száma ma már meghaladja a négymilliót), nem támogatják megfelelően a családokat, a gyerekvállalást, jóformán semmit se tesznek az életminőség gyarapodása érdekében. Szörnyű leírni, de az elmúlt fél évszázad alatt a kommunista diktatúra tette a legtöbbet a termékenység növekedéséért az abortusz 1966-os betiltásával.
Mivel ez az út ma már nem járható, egyértelműen mást kellene kitalálni. Például olyasmit, mint a franciák, akik a második világháború után pénzügyi támogatásban, adókedvezményben részesítették a többgyerekes családokat, bölcsődéket, óvodákat, iskolákat építettek. De itt van a frissebb, a magyar példa is: a tízmilliós lélekszám alá süllyedt anyaország népességfogyásának megállításáért az Orbán-kormány bevezette a 10 plusz 10 millió forintos otthonteremtési támogatást a három gyereket vállaló családok számára, aminek várhatóan belátható időn belül kedvező demográfiai hatása lesz.
Sokatmondó, hogy bár Németországban ugyancsak fejtörést okoz a gyerekvállalási kedv apadása, a berlini kormány inkább a bevándorlók befogadásával igyekszik pótolni a munkaerőhiányt. Pozitív és negatív példák tehát egyaránt léteznek Románia számára. Amely persze megteheti, hogy további 25 évig tétlenül szemléli a népességfogyást, ám megtörténhet, akkor már semmit nem tehet ellene.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)

Felmérés a Fidesz és az RMDSZ nevében 
A kronika.ro értesülései szerint a Fidesz és az RMDSZ nevében, valamint megbízásából készül felmérés az erdélyi magyarok körében, amelynek során egyebek mellett az alanyok választási opcióira is rákérdeznek – adja hírül Rostás Szabolcs.
A januárban kezdődött, telefonon keresztül és utcai lekérdezéssel zajló közvélemény-kutatás alkalmával a kérdezőbiztosok elsősorban afelől érdeklődnek, hogy a megkeresettek igényelték-e már a magyar állampolgárságot maguk és családtagjaik számára. (Mint ismeretes, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által működtetett demokrácia-központokhoz hasonlóan egy tavaly kötött megállapodás nyomán a magyar kormány immár az RMDSZ Eurotrans Alapítványát is támogatja a honosítási ügyintézés terén).
Ennek keretében azt firtatják, hogy milyen mértékben játszott közre az állampolgárság-igénylés során a magyarsághoz való kötődés, a Magyarországra való esetleges kitelepedési, munkavállalási szándék, ottani egészségügyi szolgáltatás igénybe vétele, esetleg külföldi utazás megkönnyítése érdekében honosultak-e. Rákérdeznek, részt venne-e az alany a romániai önkormányzati és parlamenti, illetve a majdani anyaországi országgyűlési választáson.
Azt is firtatják, mennyire elégedettek a magyarok az RMDSZ országos és helyi vezetőségével, településük RMDSZ-es tanácsosaival, polgármesterével, továbbá az MPP-s és EMNP-s önkormányzati képviselők tevékenységével. Mintegy tíz témakört felsorolva érdeklődnek arról, milyen téren – például autonómia, munkanélküliség, erdélyi infrastruktúra, nyugdíjemelés – kellene többet tennie az RMDSZ-nek. Ugyanakkor arról is kikérdezik a válaszadókat, hogy szerintük az RMDSZ-nek egyedül vagy az MPP-vel, illetve az EMNP-vel szövetkezve kellene indulnia az idei romániai helyhatósági és parlamenti megmérettetésen – írja a kronika.ro. Erdély.ma

Kiszorítósdi
Igazán dicséretes az EMNP azon igyekezete, hogy valamilyen politikai szövetséget kössön az RMDSZ-szel az idei önkormányzati és parlamenti választásokon, csakhogy egy idő elteltével kezd kínossá válni a folyamatosan visszautasított közeledési szándék.
Legyen szó a közös marosvásárhelyi polgármesterjelöltről, az esetleges helyi/megyei koalícióról vagy a törvényhozási megmérettetés esetében javasolt összefogásról, politikai aktorként a néppárt mindannyiszor a partnerséget helyezte előtérbe, nem pedig ama lényegét, amelynek érdekében végeredményben létrejött, azaz versenypárti mivoltát. Válaszként pedig folyamatosan kosarat kap az RMDSZ-től, amely olyasfajta együttműködést vár el a néppárttól is, mint amelyet az MPP-től sikerült kicsikarnia, hogy versenytársa pozícióit feladva el se induljon a választáson.
Persze külső befolyások hatására mindkét alakulat megteheti, hogy taktikai céljaira használja az erdélyi magyar választópolgárok körében fétissé vált összefogás eszméjét. A Fideszhez fűződő korábbi hűvös viszonyát felmelegítő RMDSZ nyeregben érzi magát a Semjén Zsolt kormányfőhelyettes részéről megnyilvánuló „összeboronálási" szándék hatására, és a budapesti hátszelet felismerve – lám, Erdélyben már közös felmérés készül a Fidesz és az RMDSZ nevében – az EMNP kiéheztetésére játszik. Arra számít ugyanis, hogy konkrét anyaországi támogatás híján a néppárt nem tud beágyazódni a romániai magyar társadalomba, és kétszer is meggondolja a választási részvételt.
Ez azonban végzetes hiba lenne egy olyan alakulat számára, amelynek létrehozásában hathatós szerepet játszottak a magyarországi partnerek, és amely az MPP „tájba simulása" nyomán egyedül képviselhetné a politikai alternatívát. Ez azonban megmérettetés nélkül nem működik.
Márpedig nemhogy a versenyhelyzetnek, de a közösség érdekében kifejtett önkormányzati munkának sem tesz jót, hogy – egy-két kivételtől eltekintve – öt hónappal a helyhatósági választások előtt sem tudni, mely RMDSZ-es, néppárti vagy polgári politikusok indulnak a polgármesteri tisztségért a fontosabb erdélyi, székelyföldi városokban. Úgy tűnik, mindenki kivárásra játszik az együttműködés köntösébe öltöztetett kiszorítósdiban.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)

Pártfordulások
Ismét zsonglőrködni kezdett a romániai politikai osztály a választási törvénnyel, holott az önkormányzati és parlamenti megmérettetések lebonyolítási módja és rendje legutóbb nyolc hónappal ezelőtt esett át lényeges módosításokon.
Ezúttal a polgármesterek megválasztásának mikéntje jelent vitatémát: egy- vagy kétfordulós rendszerben válasszuk meg a települési elöljárókat. Az egyfordulós rendszert a 2012-es helyhatósági megmérettetésen alkalmazták először, a jogszabály tavaly májusi módosítása során pedig a parlament megőrizte a hat évvel ezelőtti újítást.
A mostani fejlemények ismeretében lényeges szempont, hogy akkoriban mind a kormányzó szociáldemokraták, mind az ellenzéki liberálisok jónak tartották az egyfordulós szisztémát, és mindkét nagy párt ennek ismeretében fogadta el a parlamentben a játékszabályokat rögzítő törvényt. Tavaly novemberben bemutatott, választási reformot hirdető programjában aztán a Dacian Cioloş vezette kormány – a Colectiv-tragédia nyomán utcára vonult tüntetők ösztökélésére – meglepetésre javaslatot tett a polgármesterek és megyei tanácselnökök kétfordulós megválasztására, hogy aztán a pártoktól kapott jelzés alapján egy nap leforgása alatt törölje a kezdeményezést a dokumentumból.
Persze felmenthetnénk a liberálisokat azzal, hogy csak az ökör következetes, elég nyilvánvaló azonban, hogy az államfő nyújtotta hátszéllel a PNL most saját politikai érdekeitől vezérelve kardoskodik a kétfordulós rendszerre való visszatérés mellett. Időközben rájöttek ugyanis, hogy az egyfordulós felállás a hivatalban lévő polgármestereknek, valamint a PSD-nek kedvez, miközben a jobboldal mindig hatékonyabban képes mozgósítani híveit a második fordulóban.
A magyarság számára lényegében azokon a településeken – például Szatmárnémeti, Marosvásárhely – előnyös az egyetlen forduló, ahol a közösség aránya nem éri el az ötven százalékot, hiszen egyetlen magyar jelöltnek nagyobb az esélye a többfelé oszló román voksokkal szemben. A kétfordulós rendszernek számunkra ott mutatkoznak meg az előnyei, ahol a magyar jelölt nem jut be a második fordulóba.
Ilyenkor a magyar szervezeteknek viszont lehetőségük nyílik sáfárkodni a magyar szavazatokkal a közösségnek többet ígérő román polgármesterjelölttel. Ugyanakkor tömbmagyar vidékeken a közösség szempontjából végeredményben édesmindegy, hogy egy vagy két fordulóban választanak települési elöljárót. Az viszont általában a demokráciának okoz károkat, ha ezeket a játékszabályokat egyetlen párt vagy politikai érdekcsoport igényei és érdekei mentén rögzítik.
Nem vitás, hogy egy polgármester számára nagyobb legitimitást ad, ha – egyfordulós rendszer esetén – nemcsak a választópolgárok 15-20 százalékának támogatottságával szerez mandátumot. A liberálisok pálfordulása azonban nem ennek felismeréséből, hanem pusztán választási sikerük kikövezésének szándékából ered, aminek teljesítése sokkal nagyobb veszélyt jelentene a demokráciára, mint az, hogy egy vagy két fordulóban választunk polgármestert.
Dacian Cioloşnak tehát kétszer is meg kell gondolnia, hogy választási évben a pártok milyen jellegű nyomásgyakorlásának tesz eleget. Adott esetben hivatkozhat az ökörre...
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)

Kezdjük a kályhától
Normális viszonyok közepette nem bírna különös hírértékkel két szomszédos ország külügyminiszterének találkozója. Abban az esetben pedig pláne nem, ha ez a két ország stratégiai partnerként tekint egymásra. 
De hát nagyon jól tudjuk, hogy Magyarország és Románia – hiszen róluk, rólunk van szó – kapcsolata politikai értelemben már csak a kölcsönös történelmi sérelmek okán sem tekinthető „normálisnak”, az eltérő színezetű, ugyanabban az időben hatalmon lévő kormányok közötti „járulékos” nézeteltérések pedig még inkább gerjeszthetik a két ország közötti konfliktust. Erre számtalan adalékot felsorakoztathatnánk az elmúlt huszonöt év történéseinek ismeretében, igazán elrettentő példaként azonban különösen az elmúlt négy év összezördülései szolgálnak.
Elmondható, hogy Victor Ponta szociáldemokrata kormánya ellenségként tekintett Orbán Viktor miniszterelnökre és a Fideszre, ez az alapállás pedig gyakorlatilag megbénította a kétoldalú kapcsolatokat. Ponta bukásával ismét el lehet indulni a „kályhától” a magyar–román viszony tekintetében, és új alapokra lehet helyezni az együttműködést. Persze tudjuk, mindez nem megy egyik napról a másikra, ráadásul Dacian Cioloş szakértői kormányának mandátuma csak az év végi választásokig szól, amely eleve beszűkíti a két fél mozgásterét, a lehetőségek tárházának kiaknázását.
Ezt bizonyította a magyar külügyminiszter bukaresti látogatása is, amelynek legfontosabb hozadéka, hogy megtörtént, igazán lényeges előrelépés azonban a mosolyszünet fémjelezte korszak lezárásán kívül egyelőre nem született. Az enyhülés nyilvánvaló jelein túlmenően akkor várható látványos, kézzel fogható változás a kétoldalú kapcsolatokban, amikor mindkét fél – de mindenekelőtt a román – belátja, hogy a nézeteltéréseket nem lehet a végtelenségig a szőnyeg alá söpörni, a két országot érintő problémákra csakis a Budapest és Bukarest közötti párbeszéd során születhet megoldás.
Hogy ehhez bizonyos területeken sikertörténetek kellenek? Nosza veselkedjen neki a két kormány az ilyen sztoriknak, közös pont akad bőven! Segítünk egy friss példával: a tavaly bezárt Nottara Színház előadásai számára a Balassi Intézet biztosít termet Bukarestben.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)

Kisajátította az RMDSZ Soós Zoltánt
A korábbi megállapodást felrúgva nem a magyar politikai szervezetek közös jelöltjeként, és nem is függetlenként, hanem a tulipán jele alatt indítja Soós Zoltán polgármesterjelöltet Marosvásárhelyen az RMDSZ. A szövetség az MPP-n kívül az EMNP-nek is befutóhelyet ajánlott városi tanácsosi jelöltlistáján. A néppárt úgy véli, az RMDSZ minden eddigi ígéretét megszegte a mostani döntéssel, emiatt nem kér a felajánlott befutóhelyből. 
Soós Zoltán a három magyar politikai alakulat jelöltjeként, de az RMDSZ színeiben indul a marosvásárhelyi polgármester-választáson – jelentette be csütörtökön Brassai Zsombor, a szövetség Maros megyei szervezetének elnöke.
A politikus Soóssal, valamint Biró Zsolttal, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökével közösen rendezett sajtótájékoztatót a júniusi helyhatósági választások tárgyában.
Brassai az RMDSZ szövetségi elnöke által egy héttel ezelőtt ismertetett indokokkal magyarázta, hogy miért nem indíthatják választási koalíció polgármesterjelöltjeként a tavaly októberi magyar előválasztás győztesét, illetve miért nem lehet a három magyar szervezet jele alatt indítani közös tanácsosi listát.
Kelemen Hunor a múlt héten elmondta, az RMDSZ kivitelezhetetlennek tartja, hogy koalíciós listát állítsanak a júniusi önkormányzati választásokon az Erdélyi Magyar Néppárttal (EMNP). Az elnök szerint ugyanis az önkormányzati választás lebonyolítását szabályozó törvény egyik cikkelye alapján a kisebbségi szervezetek csak a saját megnevezésük és logójuk alatt vehetnek részt.
Ezek alapján Brassai Zsombor csütörtökön úgy vélekedett, az összefogás listájához csak az RMDSZ tud jogi keretet biztosítani, a három pártjelvény alatt készülő lista pedig az összefogás elbukásához vezethet. Ezért az RMDSZ úgy döntött, hogy városi tanácsosjelölt-listája nyitva lesz az MPP és az EMNP számára, a szövetség színeiben mandátumhoz jutó képviselőknek pedig nem kell lemondaniuk politikai identitásukról.
Az RMDSZ egy-egy befutóhelyet hajlandó biztosítani a két kisebbik magyar alakulat képviselői részére. Miután az MPP elfogadta a felajánlást, az RMDSZ abban reménykedik, hogy a néppárt is él a lehetőséggel; Brassai szerint az EMNP megyei elnökével folytatott tárgyalása is közelebb hozta a két fél álláspontját.
Soós Zoltán is abbéli reményének adott hangot, miszerint a néppárt képviselői is szerepelnek majd a közös tanácsosi listán. „Az lenne a legszebb, ha Marosvásárhelyen polgári öszszefogás jönne létre, ha az egyházak, a civil szervezetek, ifjúsági és nőszervezetek valamennyien hozzájárulnának ahhoz, hogy a jelenlegi politikai hatalom ne maradjon meg a város élén” – hangoztatta az RMDSZ városi tanácsosa.
Soós hozzátette, abban az esetben volt szó az ő önálló polgármesterjelöltként történő indulásáról, amennyiben megvalósítható a választási koalíció. Ám miután ezt szerinte sem teszi lehetővé a hatályos helyhatósági választási törvény, annak sincs értelme, hogy függetlenként vágjon neki a megmérettetésnek. (Soós függetlenként indításának lehetőségét egy hete Kelemen Hunor vetette fel. Mint megírtuk, ez azzal a következményekkel járna, hogy Soós nem szerepelhetne a tanácsosi listán, vagyis ha nem nyeri el a polgármesteri tisztséget, nem lenne tagja a városi képviselő-testületnek.)
„Nem érdekel” – szögezte le tömören Bereczki Ferenc, az EMNP Maros megyei szervezetének elnöke, amikor arról kérdeztük, mi a véleménye az RMDSZ által felajánlott befutóhelyről. A politikus már csak annak fényében is furcsállotta a mostani javaslatot, hogy állítása szerint Peti András, a szövetség marosvásárhelyi elnöke a napokban leszögezte: az alakulat tanácsosi listáján csakis RMDSZ-es jelöltek szerepelhetnek.
Bereczkit meglepetésként érte az is, hogy Soós RMDSZ-es színekben indul a polgármesteri tisztségért. „Én már lassan nyilatkozni se tudok az RMDSZ-es politikusok bejelentései kapcsán, mert félóránként változik az alakulat álláspontja. A mostani döntéseikkel gyakorlatilag felrúgtak minden eddigi egyezményt, emiatt oda jutottunk, hogy elviekben az EMNP-nek is jogában állna önálló polgármesterjelöltet indítani” – jelentette ki lapunknak Bereczki Ferenc. A Maros megyei néppárti elnök elmondta, az EMNP marosvásárhelyi szervezete csütörtök esti ülésén dönt arról, hogy önálló tanácsosi listával vesz-e részt a helyhatósági választáson, ő pedig határozottan támogatja ezt a forgatókönyvet.
Mint ismeretes, a három magyar politikai szervezet korábban abban állapodott meg, hogy Soós Zoltán az októberi előválasztás nyerteseként a marosvásárhelyi magyarság közös jelöltje lesz. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök nemrég még úgy nyilatkozott, hogy a szövetség nem fogja kisajátítani Soós Zoltánt.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)

Marosvásárhely: a befutóhelyről is tárgyal az EMNP az RMDSZ-szel
Tárgyalásokat kezdeményez az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Marosvásárhelyen az RMDSZ-szel a közös polgármesterjelölt kiválasztása során megvalósult összefogás folytatása, valamint a közös tanácsosi lista kialakítása érdekében. Erről csütörtök esti ülésén döntött az alakulat városi szervezete.
A néppártot az RMDSZ csütörtökön bejelentett ajánlata hozta döntési kényszerbe, amelyben a szövetség az MPP-n kívül az EMNP-nek is befutóhelyet ajánlott városi tanácsosi jelöltlistáján.
Jakab István, az EMNP marosvásárhelyi elnöke pénteken a Krónikának elmondta, február 15-éig szeretnének megállapodásra jutni az RMDSZ városi szervezetével a közös tanácsosi listát illetően. A politikus olyan gesztusnak nevezte az RMDSZ ajánlatát, amelyet mindenképpen meg kell vizsgálni, és a marosvásárhelyi magyarság érdekeit szem előtt tartva tárgyalni kell róla.
Felvetésünkre, miszerint Bereczki Ferenc, az EMNP Maros megyei elnöke ellenzi néppárti politikusoknak a tulipános jelöltlistán való indulását, Jakab úgy nyilatkozott: a városi szervezet élni kíván az autonómiája biztosította lehetőséggel, miszerint az őt illető kérdésekben saját hatáskörben döntsön. „Elméletileg előfordulhat, hogy néppárti jelölt szerepeljen az RMDSZ-listán, mint ahogy az is, hogy az EMNP önálló tanácsosi listával induljon a helyhatósági választáson Marosvásárhelyen" – jelentette ki kérdésünkre Jakab István.
A vásárhelyi EMNP-elnöktől megtudtuk, attól függetlenül támogatják a tavaly októberi hárompárti előválasztáson győztes Soós Zoltánt, hogy az RMDSZ-es városi tanácsos a szövetség színeiben indul a polgármesteri tisztségért. „Számunkra a marosvásárhelyi magyarok érdeke fontosabb a pártérdekeknél" – állapította meg a néppárti politikus.
Amúgy a koalíciós listára az RMDSZ szövetségi elnöke múlt heti nyilatkozatának ismeretében nagyon kevés az esély. Kelemen Hunor szerint az önkormányzati választás lebonyolítását szabályozó törvény egyik cikkelye alapján a kisebbségi szervezetek csak a saját megnevezésük és logójuk alatt vehetnek részt, ezért kivitelezhetetlennek nevezte a közös listát. Lapunk úgy tudja, a néppárton belül nemtetszést váltott ki, hogy a szövetségi elnök nemrég konkrétan megnevezte, kit látna szívesen az EMNP soraiból az RMDSZ vásárhelyi tanácsosi listáján. Kelemen egy kolozsvári háttérbeszélgetésen elárulta: befutóhelyet ajánlottak Portik Vilmosnak, a néppárt Maros megyei alelnökének az RMDSZ tanácsosi listáján.
Portik – aki tavaly a második helyen végzett a magyar polgármesterjelölt kiválasztását célzó előválasztáson – csütörtökön racionális döntésnek nevezte, hogy Soós Zoltán végül nem független jelöltként, hanem RMDSZ-es színekben indul a polgármesteri tisztségért. A politikus az EMNP-nek az RMDSZ listáján felajánlott befutóhellyel kapcsolatban a Transindex portálnak úgy nyilatkozott: a néppárton belül ebben a tekintetben vitára számít, viszont úgy gondolja, egy ilyen ajánlatot nem lehet „csuklóból" elutasítani, minden lehetőséget meg kell vizsgálni annak érdekében, hogy egyetlen magyar lista legyen Marosvásárhelyen.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)

Parászka Boróka ellen indított petíciót egy hobbiújságíró
Ferencz Zsombor kirúgatná az újságírót, mert nem ért egyet az általa megfogalmazott véleményekkel. A szakma ezt a szólásszabadságot ért támadásként értékelte.
Internetes aláírásgyűjtést indított egy marosvásárhelyi lakos Parászka Boróka újságíró ellen. A petíció gyorsan téma lett a Facebookon az újságírók körében, mert a kezdeményező, Ferencz Zsombor - noha bevallása szerint nem tartja magát újságírónak - több ízben is publikált a Központ nevű Maros megyei hetilapban, és a Krónika is több alkalommal hozta írásait. A témához hozzászóló újságírók közül volt, aki azt találgatta, hogy valóban egy szakmán belüli személy kelti-e egy kollégája ellen a hangulatot, és kéri a kirúgatását az őt foglalkoztató médiumok vezetőitől, úgy, hogy ehhez online petícióban próbál tömegtámogatást szerezni. És teszi mindezt azért, mert nem ért egyet a Parászka Boróka írásainak, műsorainak a tartalmával. 
Az Elegünk van Parászkából! című petícióban Ferencz nem nevezte meg a címzetteket, a Parászka Borókának „közvetlen formában médiafelületet biztosító érintett személyeket” emleget csupán, akiktől azt kéri, hogy „ne járuljanak hozzá a bomlasztó, közösségromboló és általános ellenszenvet kiváltó cikkeinek, műsorainak, üzeneteinek a népszerűsítéséhez”, mert szerinte az újságíró Magyarországról importált balliberális ideológiák mentén magyarellenes személeteket terjeszt. 
“Az erdélyi magyar közéletben nincs szükség a behozott ideológiák erőszakos meghonosítására, a nemzeti értékek kigúnyolására, a székely autonómiatörekvések - magyarok által irányított - megakadályozására, a közösségi érdekek lenullázására. Parászka, az eddigi ideológiai vesszőfutását mindössze az őt tudatosan befogadó és felfuttató sajtóorgánumoknak köszönheti, de mivel egyre agresszívebben és egyre sértőbben támadja mindazt, ami erdélyi és magyar, legyen az szimbólum, állampolgársági jog vagy Wass Albert regény, most már elegünk van az erdélyi magyar közéleti szerepléséből. Elég!” - fogalmaz a petícióban Ferencz Zsombor. 
Az ügy több szempontból is figyelemre érdemes: amellett, hogy a szólásszabadságot korlátozni kívánó kezdeményezésről van szó, súlyosbító körülmény, hogy célkeresztbe vesz egy személyt, egy újságírót, akire hangulatkeltéssel próbál nyomást gyakorolni, pusztán azért, mert az újságíró neki nem tetsző véleményt fogalmaz meg. Innen az internetes mobbingig eljutni már csak egy lépés, elég beleolvasni a petíció alatti kommentekbe. 
Utánajártunk annak, hogy mi állhat a történet hátterében, és megkérdeztük az érintetteket. 
Parászka Boróka megkeresésünkre elmondta, bár felismerné az utcán, személyesen nem ismeri Ferencz Zsombort, aki eddig semmilyen formában nem jelezte, hogy kifogása lenne az írásaival, munkájával kapcsolatosan. Azonban szerinte ez az ügy túlmutat az ő személyén. Az ilyen megnyilvánulások szerinte már szindróma szintűek, volt példa arra, hogy lejáratókampány indult olyan személyek ellen, akiket ezért vagy azért magyarellenesnek bélyegeztek meg. Ilyen volt Török Zsolt hegymászó esete, akit azért gyaláztak, mert a román zászlót vitte fel a Mount Everestre, illetve Nágó Zsuzsa is a célkeresztbe került, amikor kijelentette, hogy visszaadja magyar állampolgárságát, mert nem ért egyet a magyar kormány bevándorlóellenes politikájával. A napokban pedig Gyerő Dávid unitárius lelkész, főjegyző is „megkapta a magáét” a melegházasság témájában írt véleménynyilvánítása miatt. 
Parászka Boróka szerint a közösséget minősíti, ha ezeket a megnyilvánulásokat tolerálja. A maga részéről fontolgatja, hogy hogyan fogja kezelni az ellene irányuló lejáratókampányt, azonban nem hagyja, hogy ez a napi munkájáról elvonja a figyelmét. Hangsúlyozta, közösségi felelősségnek tartja, hogy ha bántalmaznak valakit - akár a fizikai valóságban, akár az interneten - akkor fellépjünk az agresszor ellen, és ne fordítsuk el a fejünket. 
Ferencz Zsombort szintén megkerestük az ügyben, a petíció indítója elmondta: kiáll a kezdeményezése mellett, sőt, megjegyezte, hogy sokan támogatják azt. A cikkünk megjelenésekor az aláírók száma már közelített az 500-hoz. Kérdésünkre elmondta, bár több éve írt és ír véleményanyagokat, nem tartja magát újságírónak, és jelenleg nem tartozik egyetlen laphoz sem. Elismerte, a petíció nem az első anyag, amit Parászka Boróka ellen írt, például a Központ hetilapban és a Krónikában is közölt olyan írásokat, amelyekben kritizálta az újságírót. 
Rostás Szabolcs, a Krónika felelős szerkesztője megkeresésünkre elmondta, hogy noha Ferencz Zsombor véleményanyagait alkalomadtán leközölte a lap, semmilyen szerződéses viszonyban nem állnak vele. Elmondta, Ferencz minden egyes anyagáról külön dönt, hogy megjelenhet-e vagy sem a lapban. Arra a kérdésünkre, hogy ezek után Ferencz kap-e felületet publikálásra a Krónikában, Rostás elmondta, hogy nem látta a petíciót, informálódnia kell az ügyről. 
A témára a Facebookon felhívták a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete vezetőségének is a figyelmét. Rácz Éva MÚRE-elnök megerősítette, hogy tudtával Ferencz Zsombor nem újságíró, és egészen biztosan nem MÚRE-tag. 
A MÚRE szerdán délután állásfoglalást közölt a témában, amelyben elítélte a szólásszabadság és a véleménynyilvánítás korlátozására tett kísérletet. 
Az állásfoglalásban felhívják a közvélemény figyelmét a gondolati és a véleményszabadság, valamint a véleménynyilvánítás szabadsága, illetve a tájékoztatáshoz és tájékozódáshoz való jog alkotmány által való garantálására. „Meggyőződésünk, hogy ezek a cikkelyek mindenkire érvényesek, de különösen fontosak a sajtó és annak munkatársai esetében. Az alkotmányos jogot senki nem írhatja felül: nem lehet korlátozni senki hozzáférését a nyilvánossághoz, sem jogát a véleménynyilvánításhoz” - áll a nyilatkozatban. 
Az állásfoglalásban az egyesület etikai kódexének idevágó részét is idézik: „A sajtó szabadsága azt jelenti, hogy az állampolgárok alapvető joga a tájékozódás, a véleménynyilvánítás és az alkotások nyilvánosságra hozása. Az újságírók, mint állampolgárok számára, a sajtószabadság jogokat és kötelezettségeket jelent, de az újságírói szakma egyben előjogokkal és felelősséggel jár. Minden újságírónak etikai kötelezettsége, hogy ragaszkodjon a sajtószabadság által biztosított jogaihoz, hogy teljesítse kötelezettségeit.”
Kertész Melinda. Transindex.ro

Bagoly mondja
Ha a közéleti pályára áhítozó fiataloknak gyorstalpaló tanfolyamot rendeznének a politikai mellébeszélés témakörében, Szabó Ödön parlamenti képviselőnek mindenféleképpen ott a helye.
Természetesen az előadók oldalán, tudását ugyanis oly mértékben sikerült elmélyítenie a tárgyban, hogy azt tanítani lehet. Az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke közleményében gyűlöletbeszéddel, a magyar közösség megosztásával vádolta azokat a néppárti politikusokat, akik az elmúlt években többször felemelték a szavukat a nagyváradi Ady-központ körüli rendellenességek ellen, az ingatlanpanama jegyeit magában hordozó ügy érintettjeinek elszámoltatását és felelősségre vonását követelve a magyar és a román hatóságoktól egyaránt.
Többek között a Szabóét is, hiszen a politikus annak a Mecénás Alapítványnak az ügyvezető elnöke, amely a 2002-es magyarországi kormányváltás után megkapta az eredetileg a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek kulturális és turisztikai komplexum céljából kiutalt 320 millió forintot. Amelyből mindössze egy konferenciaközpont épült meg a megyeszékhelyen, ám nemrég azt is ledózerolták, miután a projekt kudarcba fulladása nyomán a Mecénás elcserélte az ingatlant egy belvárosi épületre.
„Hol a lé?” – szögezték a kérdést többször is a bihari RMDSZ, valamint az általa működtetett alapítvány vezetőinek. Amire Szabó most azzal „válaszolt”, hogy a bihari néppártosok „gyűlölet beszédet” (sic!) folytatnak, és szerinte különben sem mozgósítja a választásokon a magyarokat a több politikai alakulat. Vagyis amikor az almáról kérdezik, ő a salátáról kezd magyarázni.
Az RMDSZ második bihari embere mintapéldája azoknak a politikusoknak, akik az általa képviselt közösség elleni támadásként láttatják a vele kapcsolatos kritikákat és vádakat. „Engem ütsz? Gyárakat és üzemeket bántasz!” – hangzott a szlogen a kommunizmusban, amelyet Szabó most saját maga védelmére próbál alkalmazni. Ha a közösség részéről megfogalmazott kérdésekre nem is hajlandó választ adni, intő jel lehetne számára, hogy alapítványi és megyei RMDSZ-es felettese, Kiss Sándor esetében ez a taktika a korrupcióellenes ügyészségen nagyon nem vált be.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)

Nem gyakorolhatja hivatalát Antal Árpád
Félmillió eurós károkozással gyanúsítja az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármestert. A nyomozó hatóság nem rendelte el a háromszéki elöljáró őrizetbe vételét, ám hatvan napra bírósági felügyelet alá helyezte, ez idő alatt nem láthatja el polgármesteri teendőit.
A vádhatóság csütörtök reggeli közleménye szerint Antalt a sepsiszentgyörgyi önkormányzat által 2009-ben az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal (EBRD) kötött hitelszerződéssel összefüggésben gyanúsítják a közpénzből garantált kölcsön nem rendeltetésszerű felhasználásával.
Bűnrészességgel gyanúsítják ugyanebben az ügyben a Tractebel Engineering Rt. tanácsadó céget, amelyet a polgármesteri hivatal azzal bízott meg, hogy állítsa össze a dokumentációt, amelynek alapján az önkormányzat szerződést köthet a bankhitelből megvalósuló útjavítások, kerékpárutak építése és más infrastrukturális fejlesztések kivitelezésére.
Az ügyészség szerint a tanácsadó cég úgy állította össze a tenderfüzetet, hogy az ebben foglalt feltételek egy három társaságból álló cégcsoportnak kedvezzenek. A DNA azt állítja: a Tractebel Engineering Rt.-vel egyetértésben Antal Árpád előnyben részesítette a munkálatok kivitelezésével megbízott cégeket, és elrendelte, hogy az európai kölcsönszerződésben rögzítettektől eltérő célokra fordítsanak 4,2 millió eurót a hitelkeretből.
A nyomozó hatóság szerint ezáltal a polgármester 549 312 eurós kárt okozott a város költségvetésének. A DNA szerint Antal Árpád egyoldalúan hozta meg ezt a döntést, és nem tájékoztatta sem a helyi képviselőtestületet, sem a pénzügyminisztériumot.
Az otthonában és polgármesteri irodájában szerdán lefolytatott házkutatásokat követően Bukarestbe szállított Antalt éjszakába nyúló kihallgatás után hazaengedték. Az ügyészség bírósági felügyelet alá vonta a sepsiszentgyörgyi polgármestert, aki hatvan napig nem gyakorolhatja hivatalát. Antal Árpádnak azt is megtiltották, hogy elhagyja az ország területét, illetve hogy fegyvert hordjon magánál.
Cáfolja a számvevőszék, hogy feljelentette Antal Árpádot.
Az Állami Számvevőszék honlapján közzétett adatok nem erősítik meg Antal Árpád állítását, miszerint az intézmény tett ügyészségi feljelentést az EBRD-szerződés ügyében. Ezt állítja Lakatos Péter, a számvevőszék lapunknak nyilatkozó bukaresti tanácsosa is.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)

Hatósági felügyelet alatt Antal Árpád
Félmillió eurós károkozással gyanúsítja az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármestert. A nyomozó hatóság nem rendelte el a háromszéki elöljáró őrizetbe vételét, ám hatvan napra hatósági felügyelet alá helyezte, ez idő alatt nem láthatja el polgármesteri teendőit.
A vádhatóság csütörtök reggeli közleménye szerint Antalt a sepsiszentgyörgyi önkormányzat által 2009-ben az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal (EBRD) kötött hitelszerződéssel összefüggésben gyanúsítják a közpénzből garantált kölcsön nem rendeltetésszerű felhasználásával.
Bűnrészességgel gyanúsítják ugyanebben az ügyben a Tractebel Engineering Rt. tanácsadó céget, amelyet a polgármesteri hivatal azzal bízott meg, hogy állítsa össze a dokumentációt, amelynek alapján az önkormányzat szerződést köthet a bankhitelből megvalósuló útjavítások, kerékpárutak építése és más infrastrukturális fejlesztések kivitelezésére.
Az ügyészség szerint a tanácsadó cég úgy állította össze a tenderfüzetet, hogy az ebben foglalt feltételek egy három társaságból álló cégcsoportnak kedvezzenek. A DNA azt állítja: a Tractebel Engineering Rt.-vel egyetértésben Antal Árpád előnyben részesítette a munkálatok kivitelezésével megbízott cégeket, és elrendelte, hogy az európai kölcsönszerződésben rögzítettektől eltérő célokra fordítsanak 4,2 millió eurót a hitelkeretből. A nyomozó hatóság szerint ezáltal a polgármester 549 312 eurós kárt okozott a város költségvetésének.
A DNA szerint Antal Árpád egyoldalúan hozta meg ezt a döntést, és nem tájékoztatta sem a helyi képviselőtestületet, sem a pénzügyminisztériumot.
Az otthonában és polgármesteri irodájában szerdán lefolytatott házkutatásokat követően Bukarestbe vitt Antalt éjszakába nyúló kihallgatás után hazaengedték. Az ügyészség hatósági felügyelet alá vonta a sepsiszentgyörgyi polgármestert, aki hatvan napig nem gyakorolhatja hivatalát. Antal Árpádnak azt is megtiltották, hogy elhagyja az ország területét, illetve hogy fegyvert hordjon magánál.
Rostás Szabolcs. Székelyhon.ro

Amerika hangja
Erdélyi magyar politikusok számára régóta talány, hogy az Egyesült Államok miért nem hallatja a hangját a romániai nemzeti kisebbségek, ezen belül elsősorban a magyar közösséget ért jogtiprásokkal kapcsolatban.
A hiányérzet annál is nagyobb, hogy tudjuk, Amerika folyamatosan a demokrácia és az emberi jogok „házőrzőjeként" lép fel a világ minden táján, legyen szó Észak-Koreáról, a Közel-Kelet háború sújtotta államairól vagy az afrikai országokról.
Románia esetében az elmúlt időszakban többnyire a korrupcióellenes harc érte el Washington ingerküszöbét, kisebbségi vagy kifejezetten magyar kérdésekben viszont a hallgatás a jellemző. Még Markó Béla volt elnök is megállapította az RMDSZ miniparlamentjének hétvégi ülésén, hogy ha az Egyesült Államok befolyást akar gyakorolni a térség fölött, akkor bele kell szólnia az etnikai kérdésekbe is.
Szó mi szó, Amerika beleszól a térség országainak belügyeibe, csakhogy ebben időnként egyáltalán nincs köszönet. Nemrég például a magán hírszerző és elemző cégként működő amerikai Stratfor egyik munkatársa olyan meredek eszmefuttatást fejtett ki az egyik bukaresti lapnak adott interjúban, amitől égnek áll a józan gondolkodású emberek haja.
Robert D. Kaplan azt találta mondani, hogy Magyarország még mindig vágyik elvesztett területei visszaszerzésére, és bár ezt senki nem mondja ki nyíltan, a budapesti külpolitika szerinte többek között ebben gyökerezik. A tengerentúli kormány által támogatott agytröszt elemzője nem zárja ki, hogy Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin együttműködésének Nagy-Magyarország visszaállítása is célja.
Tudjuk, van az a pénz, amiért egy „szakértő" olyan spekulációtól sem riad vissza, ami köszönő viszonyban sincs a valósággal. Az azonban mégis magáért beszél, hogy Kaplan úgy vizionál magyar revíziós törekvéseket, hogy semmivel sem tudja alátámasztani fantazmagóriáját, közben viszont mélyen hallgat azoknak a bukaresti politikusoknak és aktivistáknak a megnyilvánulásairól, akik nyíltan síkra szállnak Románia és Moldova egyesüléséért.
Persze ha Budapest is ugyanolyan csatlósa lenne Washingtonnak, mint Bukarest, valószínűleg Nagy-Magyarország sem jelentene akkora veszélyt, mint Nagy-Románia.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)

Szilágyi: tudomásul vettük Gergely RMDSZ-listára jelölését
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) tudomásul vette a történelmi magyar egyházak javaslatát, hogy Gergely Balázs az RMDSZ kolozsvári tanácsosjelölt-listájának befutó helyén szerepeljen a helyhatósági választáson – nyilatkozta a Krónikának kedden Szilágyi Zsolt. 
Az alakulat országos elnökét annak kapcsán kérdeztük, hogy az RMDSZ bejelentése szerint a történelmi magyar egyházak a Kolozsvári Magyar Napok főszervezőjét jelölték a szövetség kincses városi jelöltlistájára.
Gergely Balázs – aki korábban betöltötte az EMNP országos alelnöki tisztségét, a 2012-es önkormányzati választáson pedig az alakulat kampányfőnöke volt – elfogadta a felkérést, a Maszol.ro portálnak pedig úgy nyilatkozott: az EMNP is támogatja, hogy RMDSZ-listán induljon.
Szilágyi Zsolt a Krónikának elmondta, az egyházak Kató Bélán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökén keresztül tolmácsolták jelölésüket az EMNP-nek. Hozzátette, miután négy történelmi egyház vezetője kérte a beleegyezésüket, ilyen helyzetben nem vétózhatták meg a felkérést, amelyet tudomásul vesznek.
„Ugyanakkor világosan rákérdeztem, Kató Béla püspök pedig válaszában egyértelművé tette: nem azt kérik az egyházak, hogy ne indítsunk önálló listát vagy jelöltet Kolozsváron, hanem hogy ne ellenezzük, és fogadjuk el a Gergely Balázzsal kapcsolatos döntésüket" – jelentette ki az EMNP elnöke. A politikus közölte, Kató Bélát tájékoztatta arról, hogy a néppárt helyi és országos szinten egyaránt több próbálkozást tett a magyar–magyar összefogás, a koalíció létrehozása érdekében, az RMDSZ azonban mindannyiszor visszautasította a javaslatokat.
Szilágyitól megtudtuk, még nincs döntés arról, hogy ki lesz az EMNP kolozsvári polgármesterjelöltje, illetve miként fog összeállni a tanácsosi jelöltlistája.
Gergely Balázs egyébként 2012-ben a néppárt színeiben pályázta meg a kolozsvári elöljárói széket. Lapunk úgy tudja, az EMNP nemrég felkérte, hogy legyen idén is a párt polgármesterjelöltje a kincses városban, a történész-régész azonban elhárította az ajánlatot.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)

Három év letöltendőt kapott Olosz Gergely 
Három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte alapfokon a bukaresti táblabíróság Olosz Gergelyt, az RMDSZ volt szenátorát egy korrupciós ügyben – adta hírül a Mediafax hírügynökség. A csütörtökön kihirdetett ítélet – amelyet a táblabíróság még nem tett közzé honlapján – mindazonáltal nem jogerős – adja hírül Rostás Szabolcs a kronika.ro-n.
Az Országos Energiaár-szabályozó Hatóság (ANRE) elnöki tisztségét 2007 és 2008 között betöltő háromszéki politikust többrendbeli befolyással üzérkedés vádjában találták vétkesnek. A táblabíróság 384 ezer euró és 400 ezer lej elkobzását is elrendelte Olosztól, fenntartva a vádlott bankszámláinak zárolásáról 2011-ben hozott döntést.
Ugyanebben a korrupciós ügyben 2013-ban a bukaresti törvényszék hét év letöltendő szabadságvesztéssel sújtotta az egykori RMDSZ-es honatyát.
Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) 2012-ben emelt vádat Olosz ellen. A vádhatóság szerint 2010-ben – amikor parlamenti képviselő volt – négy vállalkozó lefizette, hogy különböző szerződésekhez juttassa cégeiket, kihasználva azt, hogy Olosz az energiaár-szabályozó hatóság elnöki tisztségét töltötte be. A vádirat szerint az RMDSZ-es politikus összesen félmillió eurónak megfelelő jogtalan anyagi haszonban részesült különböző formában.
A három évvel ezelőtti ítélet indoklásában a törvényszék bírája úgy ítélte meg, hogy Olosz Gergelyt gyakorlatilag „falhoz állították” a másod- és harmadrendű vádlottak, akik beismerő vallomást tettek. Olosz az időhúzás taktikájával próbált élni, azt remélve, hogy időközben életbe lép az új büntető törvénykönyv, amely alapján enyhébb büntetésre számíthatott volna. „Olosz fittyet hányt annak a közösségnek az érdekeire, amely a magas tisztségbe juttatta, s azt úgy értelmezte: gyorsan és hatékonyan kell lépnie azért, hogy tisztességtelen eszközökkel olyan óriási összegekhez jusson, amelyekről az adófizetők többsége nem is álmodik” – szerepelt az akkoriban a Mediafax hírügynökség által közzétett bírói indoklásban.
A 2013-ban született első alapfokú ítéletet azonban ugyanabban az évben az ítélőtábla a vádlottak fellebbezése nyomán érvénytelenítette, a táblabíróság szerint ugyanis a törvényszék nem volt illetékes ebben az ügyben, mivel Olosz ügyvédi státusszal is rendelkezik. A per ezért alapfokon újrakezdődött a táblabíróságon, amely most, két és fél év elteltével hozta meg újabb első fokú ítéletét. A Mediafax tájékoztatása szerint Oloszon kívül egy év és négy hónap letöltendőt kapott Ion Bîrcină, míg az ügy többi vádlottja – Costin Iliescu, Cătălin Stan és Ovidiu Ionel Badea – felfüggesztett börtönt kapott.
Olosz Gergely az első, hét év letöltendőt kimondó ítéletet követően, 2013 májusában lemondott szenátori mandátumáról, miután vita alakult ki az osztrák Holzindustrie Schweighofernek a háromszéki Rétyre tervezett beruházása körül. A volt szenátor jelenleg a faipari társaság ügyvédjeként tevékenykedik. Olosz Gergely 2011 elején megpályázta az RMDSZ elnöki tisztségét, ám alulmaradt Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel szemben – írja a kronika.ro. Erdély.ma

Érdemrendügy: Tőkés pártján a magyar kitüntetettek
Egyöntetűen elítélik a Románia Csillaga érdemrend lapunk által megkérdezett magyar birtokosai, hogy Klaus Johannis államfő megfosztotta magas rangú román állami kitüntetésétől Tőkés Lászlót. Eckstein-Kovács Péter jogász-politikus populista, gyáva intézkedésnek, Kolozsváry Zoltán marosvásárhelyi mérnök, egyetemi tanár elfogadhatatlannak, Puskás Bálint alkotmánybíró észszerűtlennek, Nagy Ágnes közgazdász pedig helytelennek tartja az államelnök döntését. Szerintük ugyanakkor nem segítenének az ügynek azzal, ha tiltakozásképp önként visszaadnák az érdemrendjüket. Többségük egyébként támogatja, hogy megvonják az elismerést azoktól a személyektől, akiket különböző bűncselekmények miatt jogerősen elítéltek, és emiatt méltatlanná váltak a kitüntetésre.
Amit Klaus Johannis művelt Tőkés László kitüntetésének visszavonásával, az szégyen – szögezte le érdeklődésünkre Eckstein-Kovács Péter. Lapunk arra volt kíváncsi, miként kommentálják az államfő egy héttel ezelőtt bejelentett döntését azok az erdélyi magyar és magyarországi személyiségek, akik az elmúlt években ugyancsak megkapták a Románia Csillaga érdemrendet. Amelynek lovagi fokozatát Traian Băsescu elnök 2009-ben, a romániai forradalom kirobbanásának húszéves évfordulóján éppen egykori tanácsadója javaslatára ítélt oda a volt temesvári lelkésznek a rendszerváltozásban játszott történelmi szerepéért.
Eckstein-Kovács a Krónikának elmondta, lehet vitatni Tőkés László különböző politikai nyilatkozatait, csakhogy az EP-képviselő nem ezekért kapta a kitüntetést, sőt – a védhatalmi státus szorgalmazásával – olyasmit se mondott, ami ne férne bele a szólásszabadság kategóriájába. „Populista és gyáva intézkedésnek tartom Johannis lépését, amellyel felsorakozott a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) az érdemrend visszavonása érdekében folytatott nemtelen és minősíthetetlen kampánya mögé” – jelentette ki az RMDSZ volt szenátora.
A kolozsvári jogász-politikus szerint az államfő ködösített, amikor az érdemrend becsületbíróságának javaslatára és a legfelsőbb bíróság ítéletére hivatkozva vonta vissza az érdemrendet, ezek a döntések ugyanis semmire sem kötelezték az elnököt. Románia elnökének ugyanis kizárólagos hatásköre kegyelemben részesíteni, kitüntetni, illetve megfosztani valakit az érdemrendjétől, és mindez egyszemélyes döntése, amit nem kell magyaráznia.
Kérdésünkre Eckstein-Kovács elmondta, szerinte nem segítene azzal, ha visszaadná a neki 2009-ben odaítélt Románia Csillaga lovagi fokozatát, amelyet elnöki tanácsosként Băsescutól kapott, akivel szemben nincsenek olyan fenntartásai, mint Johannisszal szemben. A volt kisebbségügyi miniszter természetesnek tartaná, hogy azokat fosszák meg az elismeréstől, akiket különböző bűncselekmények miatt jogerősen elítéltek, és emiatt méltatlanná váltak a kitüntetésre.
Elfogadhatatlannak tartja Johannis döntését Kolozsváry Zoltán marosvásárhelyi mérnök, egyetemi tanár is. Szerinte Tőkés László semmi olyasmit nem tett, ami indokolná érdemrendjének visszavonását. „Nem tartom elfogadhatónak, hogy bárki visszavonja azt a kitüntetést, amit egy rendszerváltással kapcsolatos munkáért kapott, erre nincs elfogadható magyarázat. Sajnos Romániában nagyon messze állunk a normális körülményektől” – jelentette ki lapunknak a feltaláló, aki 2000-ben a Nemzetközi Hőkezelő- és Felületkezelő Szövetség akkori elnökeként kapta meg az érdemrend lovagi fokozatát.
Kolozsváry Zoltán közölte, mivel „a politika más dolog”, ő pedig tudományos munkájáért kapta, nem gondolt arra, hogy visszaadja a kitüntetését, ettől függetlenül elítélendőnek és helytelennek tartja a Tőkéssel szembeni eljárást. A marosvásárhelyi mérnök kérdésünkre magától értetődőnek nevezte, hogy automatikusan el kellene veszítenie az állami kitüntetését annak, aki bármilyen módon megsértette a törvényt. Megjegyezte viszont azt is, hogy az emberekben rengeteg kétség merül fel: vajon a jelenlegi, „kampányszerű” korrupcióellenes tevékenység valóban a korrupciót akarja megfékezni, vagy egy politikai hatalom megnyilvánulása.
„Rendkívül szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, ami az utóbbi időben szép hazánkban történik, mert az ember elvesztette a bizalmát mindabban, ami a hatalommal és a politikával kapcsolatos. A józan ész azt sugallja, hogy köztörvényes bűnözők semmiféle kitüntetést nem tarthatnak meg, ám felmerül az emberben, tényleg köztörvényes bűnöző-e mindenki, akit elítélnek ebben az országban” – állapította meg Kolozsváry Zoltán.
Hasonló véleményen van Puskás Bálint Zoltán alkotmánybíró is. A Románia Csillaga érdemrend birtokosa megjegyezte, bármilyen kitüntetést már véghezvitt cselekedetért adnak, utólag pedig csak abban az esetben lehetne visszavenni, ha kiderül, hogy az a tett állam-, alkotmányellenes volt, vagy a kitüntetett úgy hajtotta végre, hogy bűncselekményt is elkövetett. „Nem volna szabad elvenni egy érdemrendet a birtokosa későbbi kijelentéséért. Én például azért részesültem az érdemrendben 2012-ben, mert alkotmánybíróként leszavaztam a nyugdíjak lefaragását. Ezek szerint ha most valaki azt mondaná, hogy a nyugdíjakat mégis csökkenteni lehet, akkor vissza kellene venni tőlem a kitüntetést? Nem tartanám észszerűnek” – jelentette ki a Krónikának a bukaresti taláros testület tagja.
A volt RMDSZ-es szenátor sem hiszi, hogy segítene, ha visszaadná a kitüntetését, sőt szerinte gesztusa negatív visszhangot váltana ki a társadalom körében. „Viszont ahogy a magyar társadalom is tiltakozik a döntés ellen, úgy megteszem én is, pedig alkotmánybíróként nem szoktam megszólalni ilyen ügyekben. Tudomására kell hozni mindenkinek, hogy nem tartjuk szabályos és észszerű dolognak a kitüntetés visszavonását” – szögezte le Puskás Bálint.
Az alkotmányjogász szerint korrupciós bűncselekmény elkövetése esetén is ki kell vizsgálni, mindez mennyiben vonja maga után az érdemrend visszavonását, szerinte ugyanis nem lenne szabályos eljárás, normális megoldás, ha minden elítéltet automatikusan megfosztanának az állami elismeréstől. „Ki kellene vizsgálni, mennyire áll összefüggésben a bűntény azzal a cselekedettel, amiért az érdemrendet kapta valaki. Ha például olimpiai aranyat nyertem, majd utólag raboltam, azért még nem kellene elvegyék az érmemet” – szögezte le Puskás Bálint.
Nagy Ágnes közgazdász, a román jegybank (BNR) igazgatótanácsának tagja az ügyben azt kifogásolja, hogy nem egyforma mérce alapján döntik el, kit tartanak érdemesnek a kitüntetésekre, illetve kitől vonhatják azt vissza. Szerinte egységes „mértékegység” alapján kellene kezelni, mi történik, ha valaki méltatlanná válik az érdemrendre. „Én például a pénzügyi stabilitás célja érdekében kifejtett monetáris politika terén elért eredmenyekért kaptam a Románia Csillagát. Ezek szerint ha valamikor megszűnik az ország pénzügyi stabilitása, akkor tőlem visszavonják a kitüntetést?” – tette fel a kérdést a közgazdász.
A Krónika több más kitüntetett álláspontját is kikérte a témában, sokan azonban elhárították a véleménynyilvánítást. Tompa Gábor rendező, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója arra hivatkozva nem kívánta kommentálni az érdemrend-ügyet, hogy a Románia Csillaga kitüntetést 2000-ben Emil Constantinescu elnöktől, más körülmények között, más kormány alatt, illetve kulturális, nem pedig politikai tevékenységéért kapta.
Borbély László képviselőt és Markó Béla szenátort (mindketten 2004-ben kapták meg a Románia Csillaga lovagi fokozatát) többszöri próbálkozásunk ellenére sem sikerült elérnünk, Kelemen Hunor írásban eljuttatott kérdéseinkre nem válaszolt. Az RMDSZ elnöke – akinek 2000-ben ítélték oda az állami kitüntetés parancsnoki fokozatát – ugyanakkor 2013-ban és most is elfogadhatatlannak minősítette, hogy bármilyen ürüggyel vissza lehessen vonni Tőkés Lászlótól az 1989-es forradalomban betöltött szerepéért kapott román állami érdemrendet.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár),

Ellenzéki gondok
Négy és fél éves fennállása legnagyobb válságát éli az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), amely számára a kevesebb mint két hónapon belül rendezendő helyhatósági választások közeledtével jön különösen rosszul az elmúlt időszakban elszenvedett „vérveszteség”.
Korábban az alakulat egyik legerősebb területi szervezete, a háromszéki volt hangos a belső ellentétektől, márciusban az EMNP egyik alapítója, volt országos alelnöke, Gergely Balázs jelentette be, hogy az RMDSZ listáján – igaz, a magyar egyházak javaslatára – pályázik tanácsosi mandátumra Kolozsváron, a napokban pedig a párt Maros megyei alelnöke és marosvásárhelyi vezetője mondott le tisztségéről.
Mindez arról árulkodik, hogy az RMDSZ Ráduly Róbert, Csíkszereda volt (és várhatóan leendő) polgármestere által szóvá tett dezintegrálódása nem kerüli el az EMNP-t sem. Persze egy magára valamit is adó politikai alakulat sorsát nem kellene markánsan befolyásolja néhány tisztségviselője kihátrálása, különösen ha a párt olyan figuráiról van szó – éppen a most távozó Portik Vilmos és Jakab István esetében –, akik a hírek szerint előrébb valónak tartották az RMDSZ-szel való kiegyezést az EMNP önállóságánál és a választáson való külön indulásánál.
Holott miután Marosvásárhelyen éppen az RMDSZ betartatlan ígérete miatt valósult meg csak részlegesen a magyar–magyar összefogás, a koalíciós tanácsosi lista elmaradása nyomán a néppárt számára politikai öngyilkossággal érne fel, ha nem próbálna saját erejéből képviselőt bejuttatni a megyeszékhely tanácsába.
Ettől függetlenül az EMNP-nek most sokkal nehezebb lesz rendeznie a sorait, mint a négy évvel ezelőtti önkormányzati választás előtt, amelynek tiszta lappal, friss lendülettel, zöldmezős politikai beruházásként vágott neki. A fejlemények látszólag az RMDSZ-nek kedveznek, hiszen pártpolitikai szempontból a szövetség sikere, ha egyik ellenzéki táborát (MPP) be tudta olvasztani, a másik pedig meggyengül.
Ez azonban egyáltalán nem jelenti, hogy az RMDSZ több szavazatot fog begyűjteni a mostani helyzet nyomán. Arról nem beszélve, hogy az erdélyi magyar választónak sem kedvezne, ha egyszer csak nem maradna politikai alternatívája.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Jelentések árnyalatai
A korábbiakhoz képest bővebben taglalja a romániai magyarság helyzetét az Egyesült Államok külügyminisztériumának az emberi jogok gyakorlatáról szóló, 2015-re vonatkozó éves jelentése.
A múlt héten közzétett dokumentum nagy vonalakban összesíti azokat a jogsérelmeket – kezdve az anyanyelv és a közösségi jelképek használatának korlátozásától a restitúció akadályozásáig –, amelyek miatt a magyarság okkal hangoztatja: Romániában nem érvényesülnek a kisebbségi, tulajdonképpen az emberi jogok.
Az országjelentés magyaroknak szentelt fejezete okkal nevezhető előrelépésnek, főleg annak ismeretében, hogy az amerikai külügyminisztérium „problématérképére” az elmúlt években sokkal kevesebb ilyen ügy került fel. A kérdés azonban az, remélhet-e lényeges elmozdulást kisebbségi sorsa alakulásában az erdélyi magyarság, tekintettel lesznek-e a román hatóságok a tengerentúlról érkező figyelmeztetésre.
Az RMDSZ máris saját külpolitikai sikereként értelmezi az amerikai részről megfogalmazott feddést, többek között Kelemen Hunor tavalyi washingtoni látogatásának tudva be a mostani jelentésben megnyilvánuló kitüntető figyelmet. Csakhogy nem mindegy, mihez mérjük ezt a sikert, amikor tudjuk: korábban a szövetség külpolitikája nem létezett, a kisebbségvédelmi keretegyezmény végrehajtásáról szóló román kormányjelentéshez készített árnyékjelentésének közzététele pedig nehezen vonatkoztatható el a közelgő választási kampánytól, miután kormányzati pozícióban az alakulatnak esze ágában nem volt hasonló formában felhívni a nemzetközi közösség figyelmét a magyarok bajaira.
Ettől függetlenül illúzió feltételezni, hogy az országjelentés alapján Washington keményen számon is fogja kérni az abban foglaltakat Bukaresten, amikor a történelem folyamán soha nem volt olyan jó a román–amerikai viszony, mint most. Amerika számára mindenekelőtt a szövetségesi viszony határozza meg egy országhoz fűződő kapcsolatát, és mivel Románia mindenben kiszolgálja geostratégiai érdekeit, a világ nagyhatalma egy kis ejnyebejnyézés közepette hajlandó azt is elnézni, hogy Bukarest fütyül mindenféle raportra, közben pedig elnyomja a területén élő legnépesebb nemzeti kisebbséget.
Rostás Szabolcs |
Krónika (Kolozsvár)

Óvatos kétnyelvűségügyben Boc legfőbb kihívója
Kolozsvár lakosságának véleményétől tenné függővé Octavian Buzoianu független polgármesterjelölt a kétnyelvű helységnévtáblákkal kapcsolatos álláspontját.
Mindezt csütörtöki sajtótájékoztatóján válaszolta a Krónika kérdésére a kincses város elöljárói székére függetlenként, ugyanakkor több párt támogatásával pályázó üzletember. Buzoianu közölte: „kényszerítő intézkedések" nem vezetnek eredményre ebben a kérdésben, polgármesterként a megyeszékhely lakosságára bízná a döntést a kétnyelvű helységnévtáblák ügyében.
Az üzletember mindemellett fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy jelenlg Budapesten élő magyar gyerekekkel nevelkedett a kincses városban, ugyanakkor szerinte ki kellene aknázni a kolozsvári, erdélyi multikulturalizmusban rejlő lehetőségeket. Ezt a történelmi együttélésen alapuló multikulturalizmust szerinte nem szabad összetéveszteni a nyugat-európai országokban tetten érhető multikulturalizmussal.
Mint ismeretes, Kolozsvár rendszerváltás utáni polgármesterei – Gheorghe Funartól kezdve Sorin Apostun keresztül Emil Bocig – folyamatosan elzárkóztak attól, hogy magyar nyelven is feltüntessék a település nevét a város bejáratainál.
Az ingatlan- és szállodaiparban, valamint a mezőgazdaságban érdekelt 61 éves Octavian Buzoianu a polgármesteri posztot négyéves kormányfői „kitérővel" 2004 óta betöltő Emil Boc legjelentősebb kihívójának számít. Miután két héttel ezelőtt bejelentette indulását, öt alakulat – köztük a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Parasztpárt – sorakozott fel mögé, visszaléptetve saját jelöltjét.
A becslések szerint 7-8 millió eurós vagyonnal rendelkező üzletembernek a következő negyven évre szóló „helyi kormányzási" programja azt célozza, hogy Kolozsvár a régió stabilitási és fejlesztési központjává váljék. Máris sokat vitatott, Az egymillió ember Kolozsvárja kampányszlogene kapcsán elmondta: nem azt állítja, hogy hamarosan ennyi lakosa lesz, hanem hogy ennyien fognak megfordulni a városban, amire szerinte nincs felkészülve az önkormányzat.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Lebukás
A politikában régóta bejáratott gyakorlatot alkalmazza három évvel ezelőtt elhangzott beszédének nyilvánosságra kerülése után az MPP elnöke.
Eszerint annak semmi jelentősége nincs, ha egy politikus téved, következménye annak van, ha ezt beismeri. Biró Zsoltot a jelek szerint a tények nem zavarják, és saját politikai megmentése érdekében – horribile dictu – a saját szavait is képes kiforgatni.
Holott a világhálón közzétett hangfelvétel tanúsága szerint eléggé nyilvánvaló és érthető, milyen kontextusban beszélt 2013-ban a polgári alakulat vezetője a korrupcióról és annak egyik legfontosabb eszközéről, a „spágáról”. Nem, még véletlenül sem általánosságban fogalmazott, hanem nagyon is konkrétan meghatározta az irányvonalat: azért kell ott lennie az MPP-nek a bukaresti parlamentben, hogy ne maradjon ki a kenőpénzadás és -szerzés Dâmboviţa-parti folyamatából. Ráadásul a polgármestereknek közpénzből kell „kigazdálkodniuk” a csúszópénzre valót, mindezt pedig annak érdekében, hogy négy év múlva ismét választást nyerhessenek.
Szóval roppant kínos ez a történet, amit nemigen lehet kimagyarázni. Persze már az is hűen tükrözi az erdélyi magyar politikában uralkodó állapotokat, hogy egy politikai alakulat vezetőinek zártkörű beszélgetését egyesek rögzítik, majd – nem véletlenül egy választási kampány startpisztolyának eldördülésekor – nyilvánosságra hozzák annak egy részletét. Csakhogy ebben az esetben a kiszivárogtatás kevésbé súlyos a felvételen elhangzottakhoz képest, amelyek miatt egészséges közéleti viszonyok közepette egy magára, a tisztességére és a hírnevére valamit is adó párt vezetője a történtek nyomán levonja a megfelelő konzekvenciákat.
Ugyanakkor mindez nem csak az MPP számára tanulság, hanem legfőbb politikai szövetségese, az RMDSZ számára is. Ha az RMDSZ a továbbiakban is megpróbálja elintézni az egészet azzal, hogy ez a polgáriak és a néppártiak marakodásának újabb fejezete, akkor gyakorlatilag a beleegyezését adja, hogy tisztességtelen eszközök bevetésére készülő politikusokat vigyen be a bukaresti törvényhozásba.
Amúgy a politikusnak tényleg nem kötelező beismerni a hibáit. De ne higgye, hogy azokra nem jönnek rá a választók maguktól is.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Feudális állapot
Mi volt előbb: az erdélyi magyarság vagy az RMDSZ? Ha Kovács Péter ügyvezető elnök sajátos, az Átlátszó Erdély oknyomozó portálnak adott interjújából kivilágló logikáját mérvadónak tartanánk, akár még ezen az álkérdésen is elmerenghetnénk.
Csakhogy a szövetségnek a romániai magyar közösséggel fennálló viszonya egyáltalán nem tekinthető a tyúk és a tojás elsőbbségét firtató rejtélyhez hasonló dilemmának. Józan paraszti ésszel is könnyen és egyértelműen eldönthető, hogy erdélyi magyarok nélkül nem létezne RMDSZ sem (azazhogy valamiképpen mégis lehetséges volna, de azt etnobiznisznek nevezik), a magukat mégis magyaroknak valló kisebbségiek után pedig az alakulat nem eurómilliókat kapna a román költségvetésből évente, hanem mondjuk 1200 lejt, amennyit a Romániai Albánok Ligája.
Még ha nem is fogalmazna pontosan a kisebbségi közösségeknek nyújtott állami támogatást szabályozó törvény és kormányrendelet (de megteszi!), akkor is világos volna: ezt a finanszírozást az állam a magyar közösségnek szánja, az RMDSZ pedig parlamenti képviselettel rendelkező alakulatként haszonélvezeti jogot kapott ezeknek a forrásoknak a kezelésére. A jelek szerint az RMDSZ magát személyeskedésre ragadtató ügyvezető elnöke ezt nem hajlandó elismerni, ő amellett kardoskodik, hogy a román költségvetési juttatás az RMDSZ pénze, és csakis a szövetségre tartozik, hogy mire költi azt, illetve mennyivel számol el nyilvánosan.
Eközben nem akárki, hanem közvetlen felettese, Kelemen Hunor szövetségi elnök jelentette ki, hogy eddig sem volt és ezután sem lehet titok, hogy az RMDSZ mire fordítja a magyar közösség képviselőjeként neki folyósított közpénzt. A dolog nagyon is világos tehát, mindehhez pedig annyit tehetnénk még hozzá: bár a törvény nem követeli meg ugyan a tételes elszámolást a közösség irányába, ez egy, magából a közösségből vétetett politikai alakulat számára becsületbeli kérdés kellene legyen.
Persze az átláthatóság azzal a „veszéllyel” járna, hogy nyilvánvalóvá válna a pénz elköltésének módja. Ez azonban még mindig tisztességesebb lenne, mint a mostani feudális állapot, amikor az RMDSZ nem is számol el maradéktalanul, de elvárja, hogy rendszeresen újraválasszák.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Átláthatóvá teszi a költségvetési pénzek elköltését az RMDSZ
Az RMDSZ a június 5-i helyhatósági választásokat követően a költségvetésére vonatkozó valamennyi adatot közzétesz 2009-ig visszamenőleg – jelentette be hétfői kolozsvári sajtótájékoztatóján Kelemen Hunor.
A szövetség elnöke szerint a szervezet honlapján nyilvánosságra hozandó adatok között szerepel majd a román költségvetési támogatásoknak a nyilvános és nem nyilvános pályázatok útján történő elköltése, továbbá az is, hogy milyen összegeket fordított az alakulat bérezésre és rezsiköltségre. A politikus az Átlátszó Erdély munkatársának adatigénylési kérése nyomán számolt be az adatok „átláthatóvá" tételéről hozott döntésről.
Mint ismert, az oknyomozó portál az elmúlt időszakban a román kormányhoz benyújtott közérdekű adatigénylés révén megszerzett dokumentumok alapján próbált betekintést nyújtani az RMDSZ pénzügyeibe. Az Átlátszó Erdély szerint az RMDSZ az elmúlt hét évben 28 millió eurót kitevő támogatást kapott az állami költségvetésből, és noha a szövetség a romániai magyarságnak szánt pénzt kezeli, csak az összeg – pályázati úton kiosztott – töredékének a felhasználását tette átláthatóvá.
A portál nemrég közérdekű adatigényléssel fordult az RMDSZ-hez, kérve a szövetség és az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának (DRI) által kötött megállapodás alapján elkészített dokumentumokat a 2009-2015-ös időszakra. Kelemen Hunor tegnap közölte: bár az RMDSZ nem közintézmény, és rá nem vonatkoznak a közérdekű információkhoz való szabad hozzáférésről szóló jogszabály előírásai, a költségvetésére vonatkozó adatokat a honlapján hozza nyilvánosságra.
Lapunk kérdésére az RMDSZ elnöke közölte, az alakulat országos szinten egyik román párttal sem kötött megállapodást a helyhatósági választásokat megelőzően. Az EMNP részéről ugyanis többször érte az a vád, hogy bizonyos erdélyi településeken azért nem állítottak polgármester-jelöltet, mert az alpolgármesteri tisztség reményében kiegyezett a román alakulatokkal. Kelemen Hunor közölte, az alapszabály szerint azokon a településeken kell polgármester-jelöltet állítani, ahol a magyarság számaránya meghaladja a húsz százalékot. Hozzátette, a helyi szervezetek sok helyen nem találtak megfelelő személyt, máshol senki nem vállalta a megmérettetést.
A Krónika megkérdezte azt is, mi a véleménye a szövetség vezetőjének arról, hogy egy korábban kiszivárgott beszélgetés tanúsága szerint Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke három évvel ezelőtt arról beszélt: az MPP azért akar szert tenni parlamenti képviseletre, hogy részt vegyen a bukaresti korrupcióban. Kelemen közölte, a téma kapcsán még nem beszélt az MPP elnökével, a kampány során ugyanis nem találkozott vele.
„Azt viszont elmondhatom, hogy a politika nem így működik, és rosszul teszi, ha valaki mégis így látja, de én ezen nem tudok változtatni" – jelentette ki a szövetségi elnök. A politikus mindazonáltal erkölcstelennek nevezte azt, ha valaki rögzít egy politikai alakulat tagjai által lefolytatott beszélgetést, majd kontextusából kiragadva, politikai céloktól vezérelve közzéteszi azt. „Én ezt erkölcsileg minősíteni nem tudom, de aki ilyesmire képes, az egyéb disznóságokra is" – fogalmazott Kelemen Hunor.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Külcsín, belbecs
A Krónika tisztelt olvasója számára szokatlan helyen jelentkezünk vezércikkel, még akkor is, ha jelen írás nem felel meg teljesen a műfaj követelményeinek.
Elvégre nem is annak, hanem amolyan „üzemi bejelentésnek" készült. Elsősorban arról, hogy a 17. születésnapját idén novemberben ünneplő Krónika életében ismét elérkezett az ideje egy kisebb változásnak.
A szerdai lapszámunkban visszatükröződő arculatváltás lényege, hogy az egyetlen országos – vagy ha úgy tetszik: erdélyi – terjesztésű magyar közéleti napilap „szellősebb", látványosabb, áttekinthetőbb legyen az eddiginél. Jól ismert rovatainkat ugyanúgy megtalálja ezentúl is az olvasó, egyeseket bővíteni is fogunk, eltérő külalakot kap majd heti műsormellékletünk, rejtvénymagazinunk, a Betűző pedig heti felosztásban, péntekenként jelenik majd meg.
Ez azonban a külcsín csupán, a lényeg, a belbecs változatlan marad. Nagyon nehéz a média mai világában valami teljesen újat kitalálni – igazából nem is vállalkoztunk ilyesmire. Mi arra törekszünk, hogy a szakma írott és íratlan szabályait tiszteletben tartva tájékoztassuk az olvasót, összefoglalót nyújtsunk számára elsősorban az erdélyi magyar közösségben, továbbá a román társadalomban, az anyaországban, a nagyvilágban végbemenő folyamatokról. És persze azt is küldetésünknek tekintjük, hogy hozzájáruljunk célközönségünk magyar identitásának megőrzéséhez. Mindenekelőtt ez vezérel bennünket a lapelőállítás mindennapi munkája során, amikor is kizárólag a szakmai-etikai szempontoknak és az olvasói elvárásoknak vagyunk hajlandók alávetni magunkat.
Másokkal ellentétben mi sohasem ragadtattuk magunkat olyan kijelentésekre, hogy lapunk a legprofibb, legolvasottabb, a legesleg. Mi beérjük azzal, ha mások bírálnak, dicsérnek, mondanak véleményt rólunk. Viszont számunkra mindig is az olvasó részéről érkező visszajelzés a legfontosabb. Azé az olvasóé, aki a legnehezebb időkben is kitartott mellettünk, aki csak rövid ideje csatlakozott a „krónikások klubjához", illetve akit ezután köszönthetünk körünkben.
Valamennyiük hűségét és figyelmét ezúton is köszönjük! Lectori salutem!
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

A választó nem hülye
Nem kell a szomszédba menniük egy kis önbizalomért a romániai magyar politikai alakulatoknak, amelyek többnyire úgy értékelik az idei helyhatósági választások eredményeit, mintha soha nem tapasztalt diadalt arattak volna az önkormányzatokban. „Az RMDSZ megőrizte vezető szerepét az erdélyi magyar politikai szervezetek között”, „az MPP a kapocs szerepét tölti be az erdélyi magyar politikában”, „az EMNP megőrizte politikai súlyát” – hangzottak a pártelnöki értékelések a június 5-ei megmérettetést követően. Természetesen egy politikusnak többek között az a dolga, hogy pozitív üzenetet sugározzon a választói felé, és adott esetben a kevésbé hízelgő eredményt is sikerként adja el.
Csakhogy az idei választás közel sem tekinthető sikernek magyar szempontból. Először is a magyar választópolgárok szavazókedve aggasztóan alacsony, a Hargita és Kovászna megyei választási részvétel több mint öt százalékkal alulmúlta az országosat. Hol vannak már azok a kilencvenes évek, amikor ebben a két székely megyében a választásra jogosultak közel kilencven százaléka járult az urnák elé? Mindez arra utal, hogy a politikai alakulatok képtelenek eljuttatni üzenetüket a választók többségéhez, vagy ami ennél is rosszabb: a társadalom széles rétege nem vevő a négyévente megfogalmazott politikai szlogenekre. Nem túl biztatóak az eredmények sem! A pártok támogatottsága legpontosabb fokmérőjének tartott megyei jelöltlistákra leadott szavazatok terén a három magyar szervezet összesen több mint százezer vokssal kapott kevesebbet idén, mint négy évvel ezelőtt. Ezen belül az RMDSZ „hiánya” mintegy 80 ezer, az EMNP-é hatezer, az MPP-é pedig közel húszezer szavazat. Erdély-szerte egyaránt csökkent a magyar alakulatok színeiben megválasztott megyei és települési tanácsosok, valamint polgármesterek száma, vagyis gyengült a magyar önkormányzati jelenlét. A számok bizonyítják tehát, hogy az eredmény egyáltalán nem fényes.
Persze nem lennének politikusok a politikusok, ha nem találnák meg ennek a sikerként becsomagolt kudarcnak is a felelősét. Aki nem más, mint a szavazópolgár, aki nem képes az elvárásoknak megfelelően ütni a pecsétet. Számos RMDSZ-es politikus, valamint a szövetséghez közel álló újságíró, véleményformáló részéről lehetett hallani/olvasni a választásokat követően, hogy bizonyos településeken az EMNP-re leadott szavazatok miatt úszott el egy-két tulipános mandátum, lett több román tanácsos. Akadnak, akik szerint a néppárt hívei egyenesen „elherdálták” a szavazatukat ott, ahol a pártnak nem sikerült bejutnia a képviselő-testületbe. Vagyis a szövetség sajátos demokráciaértelmezése szerint léteznek rendes, bölcs szavazók, akiknek legfőbb tulajdonsága, hogy a tulipán jelére szavaznak, és vannak a felelőtlen ostobák, akik nem. Az RMDSZ azt tartaná helyénvalónak, ha úgy rendeznék meg a választásokat, hogy a jelöltjei neve egyedül, ellenfelek nélkül kerülnének fel a szavazócédulára. Ami épp olyan, mintha a címvédő spanyol labdarúgó-válogatott azon lamentálna, hogy ugyan miért nem osztják ki neki „hivatalból” a trófeát a Franciaországban zajló Európa-bajnokságon, miért kell a pályán megküzdenie a dicsőségért. Vagy azon, hogy más nemzeti csapatok szurkolói miért nem az ő játékosait buzdítják.
Holott egy politikai szereplőnek – a sportolókhoz hasonlóan – nem azon kellene sopánkodnia, hogy hány és milyen képességű ellenfele van. Ha választást akar nyerni, akkor életképes programot kell kidolgoznia, és arra kell törekednie, hogy meggyőzze a választót: belé fektesse a bizalmát. Aki ehelyett a politikai ellenfelét, sőt ami még rosszabb, annak szavazóját kiáltja ki bűnbaknak a saját sikertelenségéért, az semmit nem ért a politikából, és nem ártana más szakmát választania. Már csak azért is, mert aranyszabály, hogy a választópolgár sohasem hülye. A választott esetében azonban ugyanez nem mindig áll.
Rostás Szabolcs
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Önsajnálat helyett önreflexiót
Világvége-hangulat lett úrrá Európa politikusainak többségén, továbbá nem kevés politikai elemzőn és pénzügyi szakértőn az Európai Unióból való kiválást támogató britek győzelmét eredményező népszavazást követően.
Az egyértelműen történelminek nevezhető döntés valóban fontos pillanat mind a szigetország, mind a hamarosan 27 fősre csökkent gazdasági és politikai unió életében, enyhén szólva is túlzás viszont túldimenzionálni a szakítás várható következményeit. Már csak azért is, mert ezeket tulajdonképpen senki sem képes felmérni.
A legtöbben arra szorítkoznak, hogy katasztrófa-forgatókönyvek felvázolásával a lehető legborúsabb kilátásokat vetítik előre Nagy-Britannia és a kontinens számára egyaránt. Holott a mostani referendum eredményén túlmenően számos előzmény arról árulkodik, hogy a többi tagállamhoz képest a britek eléggé eltérően viszonyultak az EU-hoz, és hosszú ideje amolyan „kint is vagyunk, bent is vagyunk” típusú politikát folytattak.
Hab a tortán, hogy az utólagos tapasztalatok arról árulkodnak, miszerint a britek közül nagyon sokan úgy tették le a voksot a Brexit mellett, hogy igazából nem ismerték, éppen ezért nem is számoltak a lehetséges következményekkel – ma pedig visszaszívnák az egészet.
Erre, vagyis a maradásra azonban a különböző elméletek és találgatások ellenére már szinte semmi esély, a szigetországnak és az EU-nak búcsút kell intenie egymásnak. Mind az európai közösség, mind London nagy fokú gyengeségről tenne tanúbizonyságot, ha a történtek nyomán leblokkolna, és a sebeit nyalogatva a másikat hibáztatná a válási aktusért. Hiszen a Brexit óriási lehetőségeket tartogat a szuverenitását teljes mértékben visszaszerző Nagy-Britannia számára, másrészt az Unió számára is mérföldkőként szolgál, kiváló alkalom arra, hogy belássa működése hibáit, és időben korrigálja ezeket.
A brit kiválás akkor lesz kudarc az EU számára, és a sötét jóslatoknak megfelelően akkor bizonyul az Unió széthullásának hírnökévé, ha Brüsszel semmit nem tanul az eddigi figyelmeztetésekből, nem hallja meg a brüsszeli bürokráciával szembeni egyre kritikusabbá váló hangokat, és képtelen lesz az önreflexióra. Másrészt például az erdélyi magyarok számára még jól is elsülhet, ha az EU ezentúl nagyobb figyelmet szentelne olyan, eddig mellőzött témáknak, mint az önrendelkezési törekvések és a nemzeti kisebbségek jogainak védelme és bővítése.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Ismét megtámadta Cioloș a talárosoknál az extra nyugdíjakat
Másodszor is megtámadta az alkotmánybíróságon a bukaresti kormány az önkormányzati vezetőknek extra nyugdíjat biztosító, a szenátus által a múlt héten megszavazott törvényt, amely tavaly már elbukta a normakontrollt.
Dacian Cioloș miniszterelnök (képünkön) hétfőn a román közszolgálati rádiónak adott interjúban elmondta, elsősorban azért kérik ki ismét a taláros testület álláspontját, mivel a jogszabály nem nevezi meg, honnan lehet előteremteni a speciális juttatáshoz szükséges költségvetési forrásokat. A kormányfő elmondta, bár a törvény szerint a nyugdíjat a helyi költségvetésekből finanszírozzák, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a helyi és megyei önkormányzatok büdzséjét is a központi költségvetés „táplálja".
„A speciális nyugdíjak évente 400 millió lejes többletkiadást jelentenének az állami költségvetésnek, mindez veszélybe sodorná a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát" – közölte Dacian Cioloș. A szakértői kabinet érvelése szerint a helyi választottak extra nyugdíjáról szóló törvény legális keretet biztosítana egy szűk csoport megkülönböztetésének, visszamenőleges hatállyal bír, és nem határozza meg, hány személy esik a hatálya alá.
A Klaus Johannis aláírására váró törvény alapján a polgármesterek és helyetteseik, valamint a megyei tanácselnökök és helyetteseik a tisztségért járó munkabér 26-79 százalékának megfelelő nyugdíj-kiegészítést kapnának mandátumuk időtartamának függvényében, amikor elérik a nyugdíjkorhatárt. Azok az 1992 után megválasztott vezetők részesülnek nyugdíj-kiegészítésben, akik legalább egy teljes (négyéves) mandátumot töltöttek az önkormányzat élén (a munkabér 26 százalékát). Három teljes mandátum (12 év) felett már nem emelkedik a (79 százalékos) nyugdíjpótlék.
Nem igényelhetik a pótlékot azok, akiket önkormányzati vezetői tisztségük idején elkövetett korrupciós bűncselekményért jogerősen elítéltek, akik pedig más extra nyugdíjat is kaphatnak – például parlamenti mandátumuk után is jogosultak ilyesmire –, választaniuk kell, melyik kedvezményre tartanak igényt.
A kormány előző normakontrollja alapján az alkotmánybíróság az alaptörvénnyel ellentétesnek nyilvánította a Szociáldemokrata Párt (PSD) és az RMDSZ honatyái által előterjesztett jogszabályt. A taláros testület elsősorban azt kifogásolta, hogy a parlament anélkül vezetett be új költségvetési kiadást, hogy annak forrását meghatározta volna. A törvényhozók egyébként ezúttal úgy kerülték meg a problémát, hogy az extra nyugdíjak kifizetésének terhét az állami költségvetésről az önkormányzatokra hárították.
Dragos Pîslaru munkaügyi miniszter a napokban arra figyelmeztetett, hogy Románia túllépheti az idénre vállalt 3 százalékos GDP-arányos államháztartási hiányt az önkormányzati vezetők extranyugdíja miatt.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Érdemtelenül
Bár a börtönbüntetésre ítélt polgármesterek meg- vagy újraválasztásával született néhány meglepetés a helyhatósági választásokon, elég nagy fokú társadalmi amnéziának kellene bekövetkeznie ahhoz, hogy az év végi parlamenti megmérettetés nyomán ne tűnjön el végképp a politika süllyesztőjében néhány befolyásos Bukaresti politikus.
Többek között az a Gabriel Oprea, aki legkevésbé sem szakmai kvalitásai okán, hanem kizárólag politikai érdekek alapján bitorolhatott olyan fontos tisztségeket, mint a kormányfőhelyettesi vagy a belügyminiszteri. Ez a tábornokként közszerepre vállalkozó politikus a hadseregre és a politikumra is szégyent hozott azáltal, ahogyan a pártjukból távozott vagy kipenderített politikai kalandorokból verbuvált alakulatával kormányzóképes tényezővé nőhette ki magát Bukarestben. Eközben pedig a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) patronálta „akadémián” vezető tanárként futószalagon „csinálta” a „hírszerző-doktorokat” – már elnézést, de a fővárosi tanintézetnél leleplezett plágiumözönre ez a legtalálóbb kifejezés.
De nem bújhatunk az ujjunk mögé, be kell ismernünk, hogy Oprea, valamint a copy paste művészetét ugyancsak csúcsra járató Victor Ponta és társai tulajdonképpen annak a romániai társadalomnak a termékei, amely évtizedeken keresztül tolerálta a rangkórságot és az érdemtelenül megszerzett címek, tisztségek gyakorlatát. Sem az értelmiség „csúcsa” – a tudós társadalom, az akadémiai szféra –, sem a nyomozó hatóságok nem léptek fel kellő eréllyel ama jelenség ellen, amelynek során tízezrek szerezhettek maguknak egyetemi oklevelet, doktori titulust, ezek alapján pedig jól fizető állást állami intézményeknél megfelelő tudás híján, érdemtelenül.
Holott a szellemi lopás tolerálásával a társadalom önmaga ellen dolgozott, hiszen szélhámosok, idegen tollakkal ékeskedők kerülhettek kulcspozícióba, ami egy ország kormányzása esetén akár olyan következményekkel is járhat, mint amikor például egy vasutas nem ért a váltókezelő működtetéséhez. Ponta, valamint a titkosszolgálat tanintézete plágiumbotrányának kissé megkésett, mégis hivatalos leleplezése azzal a reménnyel tölt el, hogy látni a fényt az alagút végén.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)