Médiajustitia
A román médiáról hosszú ideje közismert, hogy mértéktelenül túlpolitizált (értsd: pártpolitikai érdekek mentén „tájékoztat”), nem ismeri az ártatlanság vélelmének fogalmát, és mondhatni kéjjel gyakorol nyomást az igazságszolgáltatásra.
A helyzet súlyosságát és tarthatatlanságát bizonyítja, hogy februárban közzétett országjelentésében az Európai Bizottság is szóvá tette: a bukaresti sajtóban szervezett kampány zajlik bírák és ügyészek ellen.
Az igazságszolgáltatás elleni lejárató akció terén a balliberális koalíció vezető politikusainak tulajdonában lévő médiatrösztök vitték/viszik a prímet, amelyek képesek még az ügyészek, bírák, alkotmánybírák gyerekkori csínytevéseit is „feltárni”, ha kiderül róluk, hogy olyan ítéletet, döntést hoznak, amely egyezik ugyan a jogszabályok és az alaptörvény szellemével, ám történetesen Traian Băsescunak ad igazat. Ez a propaganda leginkább az észak-koreai pártállami média agymosásához hasonlít, amely hetek óta azt bizonygatja a kommunista ország lakosságának, miért indokolt, hogy Phenjan megtámadja az imperialista Amerikát. A legpikánsabb az, amikor az USL házicsatornájának számító – a magyarellenes megnyilvánulásokban élen járó, a Kovászna Megyei Tanács honlapja ügyében nemrég hazugságon kapott, és emiatt elmarasztalt – Antena 3 hírtévé ízekre szedi, sőt fenyegeti Victor Pontát, mert megfordult a fejében, hogy az államfő emberének tartott Laura Kövesire bízza a korrupcióellenes ügyészség irányítását. A demokratikus országban normális médiaviszonyok közepette megengedhetetlen nyomásgyakorlás hatására a kormányfő tegnap el is állt eredeti szándékától, és a leendő, a liberálisok által preferált igazságügy-miniszterre testálta a főügyészek nevesítésének feladatát. Ponta kapitulációjából is kitűnik, hogy a hazai igazságszolgáltatás továbbra is a televízió képernyője előtt zajlik, de ami ennél is rosszabb: a háttérből olyan ellentmondásos politikusok mozgatják a szálakat, mint a bizonyítottan szekus múlttal rendelkező Antena 3-tulajdonos Dan Voiculescu. Belegondolni is rossz, mivé züllik majd a román nyomozó hatóság, ha ismét az egykori kommunista titkosszolgálat embereinek irányítása alá kerül. És hogy mit szól majd ehhez Brüsszel…
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár).

Végleges a restitúciós terv
A romániai felekezetek – kivéve az ortodox egyházat – tiltakozása ellenére a bukaresti kormány tegnap véglegesítette a kommunizmus idején államosított ingatlanokról szóló törvényjavaslatot. A dokumentum értelmében a kormány az elkobzott ingatlanok természetbeni visszaszolgáltatását részesíti előnyben. Ha ez nem lehetséges, a jelenlegi piaci értéken állapítják meg az ingatlanért vagy földterületért járó kárpótlás értékét, majd pontrendszer formájában, árverés útján fizetnének kárpótlást a vissza nem adható javakért.
A kormány által javasolt eljárás szerint az állam hétéves futamidő alatt törlesztené a megítélt kárpótlást a volt tulajdonosoknak vagy örökösöknek, ugyanakkor 85 százalékos adóval sújtaná azokat az ingatlanüzéreket, akik áron alul megvásárolták az állammal pereskedő örökösök tulajdonjogát
A kormány annak ellenére véglegesítette a restitúciós jogszabálytervezetet, hogy a romániai katolikus püspökkari konferencia nyílt levélben kérte Victor Ponta miniszterelnököt, halassza el a törvényjavaslat parlamenti benyújtását. Lucian Mureşan görög katolikus bíboros, a katolikus püspökkari konferencia elnöke a testület nevében arra kérte a kormányfőt, halassza el április végéig a törvény kormány általi elfogadását, hogy az egyház is küldhessen módosító indítványokat. A bíboros nehezményezte, hogy sem a görög katolikus, sem a római katolikus egyház véleményét nem kérte ki a kormány, amikor kidolgozta a tervezetet, holott a jogszabály a két katolikus egyház elkobzott vagyonáról is rendelkezik. „Természetesnek tartottuk volna, hogy a kormány előzetesen konzultál velünk a rendelet kidolgozása előtt, ha már a kommunista rezsim az egyházak megkérdezése nélkül kobozta el a felekezetek vagyonát” – szögezte le a bíboros, nehezményezve azt is, hogy az egyházi vezetők a televízióból értesültek arról, miszerint a kormány már a jövő héten felelősségvállalással terjeszti a parlament elé a törvénytervezetet.
Mint megírtuk, az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői is bírálják a restitúciós javaslatot, mert több okból is igazságtalannak és méltánytalannak tartják a vissza nem adható ingatlanokra javasolt kárpótlási rendszert, akárcsak azt, hogy a visszakapott épületekben további 25 évig kell megtűrni bérlőként a bennük működő közintézményeket. Victor Ponta tegnap elmondta, noha véglegesítették a dokumentum szövegét, a jövő heti kormányülésen az egyházak részéről érkező módosító javaslatokat is beiktathatják a tervezetbe. Egyébként a strasbourgi emberjogi bíróság nagy vonalakban egyetért a kormány restitúciós törvénymódosító javaslatával, kifogásolja azonban, hogy a visszaszolgáltatott épületekben további 25 évig működhetnek iskolák, kórházak, kultúrházak – a bíróság legtöbb tízéves türelmi időt javasol. Az állami számvevőszék ugyanakkor arra figyelmeztet: a jelenleg természetes és jogi személyek által visszakövetelt erdőterületek mennyisége közel 600 ezer hektárral meghaladja Romániának az 1948-as államosításkor meglévő erdőterületeit, emiatt a restitúció akadályba ütközik.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár).

Célkeresztben a diktatúrák
A huszadik század totalitárius rendszereinek bűntetteit bemutató vándorkiállítást nyitottak meg a hét végén Nagyváradon. „Világ kommunistaellenes erői, egyesüljetek!” – parafrazálta a proletárjelszót Tőkés László európai parlamenti képviselő azon a pénteki rendezvényen, amellyel a Totalitarizmus Európában (fasizmus – nácizmus – kommunizmus) című, már Brüsszelt és Pozsonyt is megjárt vándorkiállítást nyitották meg Nagyváradon. Közben a kommunizmus bűneit vizsgáló bukaresti kormányhivatal 35 személy ellen tesz feljelentést gyilkosság és népirtás gyanújával.
A 20. század két elnyomó rendszerét, a fasizmust és a kommunizmust párhuzamosan bemutató tárlat megnyitóján részt vett Marius Oprea történész-régész, a romániai Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet alapítója is, aki a kommunista hatalom áldozatainak felkutatásáról szóló dokumentumfilmjét is bemutatta a váradi közönségnek. A kiállítás Európa tizenkét, a két elnyomó hatalom által egyaránt sújtott országát járja be, és az azonos mérce elve alapján emlékeztet a fasiszta-náci, illetve a kommunista diktatúrákra. Tőkés László a megnyitón felidézte, az Európai Parlamentben nem volt könnyű átvinni azt a 2009-es határozatot, amely egyenlő mértékben ítéli el a két pusztító totalitárius rendszert.
„Egyik kutya, másik eb” – fogalmazott Tőkés. Hozzátette: az erdélyi magyarok kétszeresen is érintettek voltak a legutóbbi és legtovább tartó elnyomó hatalom, a kommunizmus által, hiszen nemcsak mint állampolgárok, hanem mint kisebbségiek is szenvedtek tőle. Ezzel a kijelentéssel Marius Oprea is egyetértett, aki románként úgy vélekedett, a nyolcvanas években eldurvult nacionalista rezsim idején minden nemzetiség együtt szenvedett, de a magyarok talán leginkább. Mind Tőkés, mind Oprea azt hangsúlyozta beszédében: a kommunista elnyomásra nemcsak azért fontos emlékeznünk, hogy hasonló szörnyűség ne fordulhasson elő többé, hanem mert nyomai korántsem múltak el. Hiszen a világon továbbra is léteznek országok, amelyekben elnyomásban élnek emberek, sőt Európa keleti felén is tovább él a kommunizmus. Tőkés a tervezett romániai közigazgatási átszervezést hasonlította az 1968-as megyehatár-megrajzoláshoz, Oprea pedig egyszerűen feltette a költői kérdést: vajon kik a tulajdonosai a városok szélén újonnan kiépült villanegyedekben található palotáknak. „A kommunizmus nem szűnt meg, csak privatizálták” – jelentette ki a történész. Marius Oprea mára elsősorban a kommunizmus névtelen, jeltelen gödrökbe elhantolt áldozatainak felkutatásával, a múlt szó szerinti és átvitt értelemben vett kihantolásával foglalkozik – erről szólt megrázó filmje is, amelynek levetítését Molnár Gusztáv politológusnak, a Ceauşescu-uralommal szembeforduló Limes Kör kezdeményezőjének a kommunizmus bűnei és a Szekuritáté iratai kutatásának nehézségeiről szóló előadása követte. Molnár Gusztáv úgy fogalmazott: az áldozatok emléke kötelez a kommunista múlt feltárására.
Ezzel egy időben a kommunizmus bűneit vizsgáló és a száműzöttek emlékét ápoló bukaresti intézet a hétvégén bejelentette: gyilkosság és népirtás gyanújával 35 személy ellen tesz ügyészségi feljelentést. A kormány alárendeltségébe tartozó hivatal közleménye szerint az utóbbi hónapokban a kommunista börtönök pribékjeinek azonosítására összpontosította energiáit, és 35 olyan személyt sikerült azonosítania, akik gyilkossággal gyanúsíthatóak. Andrei Muraru, a kutatóintézet igazgatója szerint a 81 és 99 év közötti gyanúsítottak 1950 és 1964 között a kommunista elnyomó gépezetben, börtönökben, kényszermunkatáborokban tevékenykedtek. A hivatal munkatársainak sikerült személyazonossági adataikat és jelenlegi romániai lakcímüket felkutatniuk. Valamennyiüket szándékos emberöléssel, illetve népirtással gyanúsítják, és a róluk feltárt adatokat a következő hetekben átadják az ügyészségnek. Egyébként a politikai bűncselekmények feltárására szakosodott hivatal kutatómunkája eddig jobbára szimbolikus eredménnyel járt, mivel korábbi feljelentései dacára a nyomozó hatóság egyetlen ügyben sem emelt vádat a kommunista rendszer elnyomó gépezetét működtető és irányító személyek ellen.
Különben a bukaresti kormányhivatalon kívül a Marius Oprea vezette civil szervezet is vizsgálja, kutatja a romániai kommunizmus bűneit. A hasonló elnevezésű, a korábban az állami intézményt irányító történész által vezetett központ a Szekuritáte feljegyzései alapján, az áldozatok családtagjainak kérésére kutatja fel a kommunisták által meggyilkolt áldozatokat, akikről a hozzátartozók évtizedekig nem tudták, hol földelték el őket. Oprea becslése szerint tízezerre tehető a kommunisták által, ítélet nélkül, törvénytelenül kivégzettek száma, közülük a szervezetnek kevesebb mint száz áldozatot sikerült felkutatnia és kihantolnia, hogy a családjuk méltó módon újratemethesse őket. Négy évvel ezelőtt Kolozs megyében exhumálták például az 1949-ben a Szekuritáte emberei által megkínzott, majd kivégzett Simion Mureşan földi maradványait. Az áldozatnak az volt a bűne, hogy monarchiapárti aktivistákat rejtegetett. Közös nevező: a halál címmel vándorkiállítást is rendeztek az országban, közszemlére téve azokat a tárgyi emlékeket és dokumentumokat, amelyeket a kommunizmus idején ítélet nélkül kivégzett áldozatok felkutatása és kihantolása során gyűjtöttek össze.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár).

EMNP kongresszus Kolozsváron: párttal az autonómiának
Alaposan ráérzett a közhangulatra Marc Gafarot, a Katalán Demokratikus Konvergencia Párt külügyi kabinetvezetősége, amikor magyar nyelven, „Egészséget, autonómiát!” felkiáltással köszöntötte az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) 2. országos küldöttgyűlésének részvevőit. Persze nem tudhatjuk, miként szolgál a több mint 400 küldött egészsége, az viszont tény, hogy a Kolozsvárt szombaton rendezett kongresszuson elhangzott felszólalások alfája és omegája az önrendelkezés igénye, annak kivívási lehetősége volt.
Fővédnöki beszédében Tőkés László azzal adta meg az alaphangot: területért jogokat, Trianonért cserébe autonómiát követel mindenütt a Kárpát-medencei magyarság, és ez az eszme egységes nemzetpolitikai, határon túli stratégiai szemléletté formálódik. Az EP-képviselő leszögezte, az erdélyi magyarság sem akar néprajzi kiállítás tárgyává lenni, számára pedig nem felel meg a rezervátumi idegenvezető szerepe.
„Még néhány évig mutogatni fognak bennünket fesztiválokon, aztán beolvadunk, eltűnünk. Nem akarunk muzeális, multikulturális értékké degradálódni az egyesült Európában” – állapította meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Az EMNP anyaországi testvérpártja, a Fidesz üdvözletét is tolmácsolva Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára arra hívta fel a figyelmet, hogy a Szerbia és a 2008-ban függetlenedett Koszovó viszonyának normalizálásáról az egy nappal korábban született megállapodás szerves része az észak-koszovói szerbek autonómiája. A fideszes politikus szerint a brüsszeli megegyezés a magyarság számára is inspirációként hathat. (A küldöttgyűlés egyébként határozatban kérte Románia kormányát, ismerje el Koszovó államiságát). Németh közölte, Magyarország teljes eszköztárával támogatja az erdélyi magyarságot a régióátszervezéssel kapcsolatban, szerinte a közösség által egységesen védelmezett régióhatárok nehezen lesznek figyelmen kívül hagyhatók. Miközben sem az RMDSZ, sem az MPP nem képviseltette magát a néppárti kongresszuson, a magyarországi, valamint a kárpátaljai, felvidéki, ausztriai magyar szervezetek vezetői az EMNP által kitűzött célokat méltatták, és sok sikert kívántak ezek, illetve – Szili Katalin, az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága autonómiaalbizottságának, a Szociális Unió párt elnökének szavaival élve – a „piros-fehér-zöld mezős beruházásként” indult pártépítés megvalósításához.
Hármas össztűzben
Zöldmezős beruházásként emlékezett vissza az EMNP 2011-es megalapítására Toró T. Tibor is, aki szerint az alakulatnak a politikából kiábrándultak számának gyarapodása, a 2012-es választási kampányok közepette kellett beépülnie a két rivális magyar párt közé. „Hármas össztűzben kellett helytállni, hiszen az RMDSZ a képviselet, a fenyős párt az alternatíva monopóliumát védte, a román hatóságok pedig a nemzetállamot, veszélyforrásként tekintve ránk” – hangzott el az elnöki beszámolóban. Másfél évnyi pártépítés során 14 megyei szervezetet és 179 helyi szervezetet alapítottak, létrejött az önkormányzati képviselők munkáját összehangoló helyi, regionális és országos szinten működő önkormányzati tanács, az országos választmány, a Minta ifjúsági partnerszervezet, valamint az EMNT-vel közösen fenntartott 12 szaktestület. Toró ígéretesnek nevezte, hogy három erdélyi magyarból ma már kettő ismeri az EMNP-t és céljait, a tavalyi helyhatósági és parlamenti választáson elért eredmény pedig elegendő a folytatáshoz. „Ha kevesebb szavazatot kapunk, elbizonytalanodunk, ha többet, akkor elbízzuk magunkat. Az autonómia, az európai Erdély felé vezet a néppárt útja, amelyen akkor is érdemes végighaladni, ha göröngyös, kanyargós” – szabta meg az irányt a pártelnök.
Különben a küldöttek – ellentétben például az RMDSZ miniparlamentje, az SZKT szónokaival – nem foglalkoztak a rivális politikai alakulatokkal, elsősorban a szervezetépítés, a választási kampány terén szerzett tapasztalataikat osztották meg, többször hangsúlyozva a szórványmagyarság felkarolásának fontosságát. Visszatérő motívum volt viszont a felső vezetők – sőt számos külhoni meghívott – körében a párttal stratégiai partnerséget ápoló EMNT magyarországi finanszírozásáról közölt Transindex-cikk. Mint ismert, a portál tényfeltáró anyaga szerint az EMNP-hez és a nemzeti tanácshoz kötődő civil szervezetek tavaly közel egymillió euró támogatást kaptak a magyar költségvetésből és állami tulajdonban levő magyarországi vállalatoktól. Németh Zsolt leszögezte, a budapesti kormány semmilyen romániai pártot, pártpolitikai tevékenységet nem támogat, az Erdélybe érkező állami támogatások a demokrácia-központokhoz érkeztek, amelyek a magyar állampolgárság igénylése folyamatában nyújtanak segítséget az erdélyi magyaroknak. Toró T. Tibor a pártpolitikai rivalizálásnak tudta be a Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tulajdonában lévő portál cikkét, Tőkés László azonban „obskurus, sötét sajtótámadásnak” nevezte, akárcsak a Maszol.ro korábbi, az Európai Néppárton belül a Fidesszel szemben állítólag felmerült bírálatokat megszellőztető írását. „Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű! Az RMDSZ a mi adónkból évente mintegy 3,5 milliónyi eurót kap, amellyel még soha nem számolt el adófizető magyar közösségünk előtt. Ennyi az ára annak, hogy Bukarestben elfelejtsék az autonómiát, hogy ne legyenek ott a szenátusban, ha netalán a Székelyföld autonómiájáról szóló törvénytervezetet tárgyalják” – jelentette ki a néppárt védnöke. Szerinte az RMDSZ-nek az „fáj”, hogy korábban a balliberális magyar kormányzat „számolatlanul öntötte” az adófizetők forintjait a szövetség alapítványaiba, például 2008 és 2010 között az Iskola és a Progress Alapítványok összesen 2,5 millió eurót kapott. Hozzátette, míg az Iskola Alapítvány 200 millió forintért osztotta Erdélyben a magyar oktatási-nevelési támogatást, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) jelenleg ugyanezt a munkát ötödanynyiért végzi el.
EP: győzködi Tőkést az EMNP
Gergely Balázs országos alelnöknek a napokban igaza volt, amikor beharangozta, hogy meglepetést is tartogat az EMNP-kongresszus. Az elsőt éppen ő szolgáltatta bejelentésével, miszerint személyes okok miatt – a néppárt kolozsvári elnöke másodszor néz apai örömök elé – nem vállal újabb mandátumot az országos vezetőségben. Váratlan bejelentésnek számít a Tőkésé is, miszerint már nem kíván indulni a jövő évi EP-választáson, mivel pihenni szeretne; szerinte az EMNP önállóan is bejutna a brüsszeli törvényhozásba. Kérdésünkre Toró T. Tibor elmondta, ha egy közösségnek van egy olyan történelmi személyisége, mint a magyarság érdekeiért 25 éve következetesen kiálló Tőkés László, akkor mindent meg kell tenni, hogy folytathassa brüsszeli munkáját. Az elnök szerint az alakulat még nem döntött esetleges indulása mikéntjéről, de ha kell, százezer aláírást gyűjt Tőkés támogatása érdekében. Az elnöki posztra egyedül pályázó Torót egyébként tíz ellenszavazat mellett választotta újra a kongresszus, az ötről héttagúra bővült elnökségben Király Melinda közép-erdélyi, Papp Előd székelyföldi, Szilágyi Zsolt nemzetstratégiai és külpolitikai és Zatykó Gyula partiumi alelnökön kívül a grémiumban helyet kapott Benedek Erika, az országos önkormányzati tanács, valamint Zakariás Zoltán, a választmány elnöke.
Az újraválasztott elnök következő kétéves mandátumának prioritásai között vázolta a szervezetépítést (az alakulat minden településen meg akarja vetni a lábát, ahol a magyarság aránya eléri a tíz százalékot), a magyar közösség gondjaira választ adó szakpolitikák kidolgozását, a többségi társadalomnak az autonómiáról alkotott közgondolkodása alakítását. „Rendet teremtene” a néppárt az erdélyi autonomista táborban, ugyanakkor arra törekszik, hogy hogy a lehető legtöbb erdélyi magyar megszerezze a magyar állampolgárságot, és részt vegyen a 2014-es országgyűlési választáson. Toró a Krónika kérdésére elmondta, szeretnének legalább az RMDSZ-éhez hasonló politikai súlyra szert tenni, hogy rákényszerítsék a szerinte a bukaresti kijárási politikára koncentráló szövetséget az akcióegységre. „Számszerűsítve most még nem tudom megmondani, milyen eredménnyel lennék elégedett a 2016-os romániai választásokon, de ki akarjuk egyenlíteni az RMDSZ túlsúlyát, mélyíteni pártunk beágyazottságát” – jelentette ki Toró, nem zárva ki, hogy alakulata önálló jelöltet indítson a jövő évi romániai államfőválasztáson.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár).

Bukhat az erdélyiek magyar érettségije
Rendőrségi feljelentést tett az Emberi Erőforrások Minisztériuma az erdélyi fiatalokat magyarországi érettségire felkészítő Sziltop Nonprofit Kft. ellen. A Magyar Nemzet cikkezett arról, hogy a budapesti tárca szerint a társaság jogosan igényelhet normatív hozzájárulást az állami költségvetésből a magyar állampolgársággal rendelkező romániai diákok után is, a Székelyföldre kihelyezett osztály működtetéséhez azonban engedélyt kellett volna kérnie az oktatásért felelős minisztertől.
A napilap megtudta, mivel ez nem történt meg, a romániai oktatással és vizsgáztatással a cég szabálysértést követ el, amiért a tárca feljelentést tett.
Mint arról lapunkban beszámoltunk, a Sziltop tavaly jelentette be, hogy magyar állami normatív támogatással működtetne a Székelyföldön levelezői jellegű, ingyenes gimnáziumi oktatást, és készítene fel magyar állampolgársággal rendelkező erdélyi fiatalokat magyarországi érettségire. A cég az anyaország egyik legnagyobb, 160 tagiskolából álló, tizenhatezer diákot oktató magániskola-hálózatát működteti, és tizenhetedik éve folytat esti és levelező gimnáziumi felnőttoktatást. A Sziltop által fenntartott Kölcsey Ferenc Gimnázium vásárosnaményi levelező tagozata keretében tavaly szeptemberben indították be az oktatást: Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön 200 jelentkezőnek tartanak felkészítő konzultációt havonta egyszer. Mivel a cég bevallottan nem akar versenyezni a helyi középiskolákkal, oktatási ajánlata a felnőtteknek szólt, így a Székelyföld számos településéről beiratkozott fiatalok átlagéletkora 28–30 év közötti. Közülük mintegy százan rendelkeznek magyar állampolgársággal is, felkészítésükért a társaság 40 ezer forint (600 lej) normatív támogatást kap diákonként a magyar államtól havonta.
Szilasi György, a Sziltop Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója tegnap a Krónikának elmondta, nem értik, mit kifogásol erdélyi tevékenységükben a budapesti minisztérium, hiszen az illetékes magyarországi kormányhivataltól beszerezték a szükséges engedélyt, a székelyföldi diákokat a vásárosnaményi tagozatra íratták be. „Arra nem kell engedélyt kérnünk, hogy elküldjünk néhány vendégtanárt, és oktassuk az erdélyi diákokat. Semmiféle tájékoztatást nem kaptunk a minisztériumtól, mindössze azt tudjuk, hogy feljelentést tettek ellenünk Budapest V. kerületi rendőrkapitányságán” – nyilatkozta lapunknak Szilasi György. Az igazgató értetlensége annál nagyobb, hogy Erdélyben kifejtett tevékenységükhöz levélben gratulált Orbán Viktor kormányfő és Áder János köztársasági elnök, Bába Iván, a külügyminisztérium közigazgatási államtitkára pedig jóváhagyta, hogy a májusban esedékes, csaknem ötven diák részvételével tartandó érettségi vizsgát Magyarország csíkszeredai főkonzulátusán szervezzék meg. Kérdésünkre, miszerint fennáll-e a veszélye, hogy a sikeresen vizsgázó erdélyi hallgatók ne kapjanak magyar érettségi oklevelet, Szilasi György úgy válaszolt, nem tudja elképzelni, miért ne kaphatnának, a társaság nem látja ennek semmi akadályát. „Szeretnénk alaposabban megismerni a minisztérium álláspontját, a feljelentés okát. Ha a tárca elgáncsolja a székelyföldi vizsgát, akkor erdélyi hallgatóink számára megrendezzük Magyarországon” – szögezte le az ügyvezető igazgató.
Különben a Sziltop Nonprofit Kft. vendégtanárai öt tantárgyból készítik fel a székelyföldi fiatalokat, és eddig összesen száz kihelyezett órát tartottak; a magyar rendszerű vizsgán románból idegen nyelvként érettségizhetnek. Szilasi Györgytől megtudtuk, bár a magyar államtól csak a magyar állampolgárságú hallgatók után kapnak támogatást, ingyenessé tették a levelezői konzultációt az egyelőre nem honosultak számára is, mivel nem akarnak különbséget tenni magyar és magyar között. Egyébként román politikusok tavaly a hazai oktatási rendszer elleni „szabotázsakciónak” nevezték a kezdeményezést, és a Sziltop tevékenységének kivizsgálására szólították a bukaresti oktatási minisztériumot. Szerintük a magyarországi oktatási intézmény olyan romániai magyar fiataloknak adna érettségi bizonyítványt, akik Romániában elbukták a vizsgát, ezért fennáll a veszélye, hogy a diákok felhagynak a tanulással a „könnyűszerrel megszerezhető” magyar oklevél láttán.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Adok-kapok a Tamási felújítása kapcsán
Valótlanságokat állít a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium felújítása érdekében pénzgyűjtést kezdeményező Tamási Áron Véndiák-egyesület – hívta fel a figyelmet tegnapi, szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében a város polgármesteri hivatala.
A gyűjtést bejelentő csoport azzal vádolta az önkormányzatot, hogy nem tud pénzt szánni az épület felújítására, mivel ezt a katolikus egyháztól várja el.
Az önkormányzat közleménye szerint az elmúlt öt évben „fontos lépéseket tett a felújítás elvégzésére": hosszú távú bérleti szerződést kötött a katolikus egyházzal, valamint közpénzből több mint 120 ezer lejt költött pályázati tervek elkészítésére.
Mint kiderült, a polgármesteri hivatal idén már kifizette az éves bérlet teljes összegét annak érdekében, hogy a felújítást folytatni tudják – ezek az intézkedések mind a munkavégzés feltételeiként szerepeltek.
„A márciusi önkormányzati ülésen határozattervezetként szerepelt 300 ezer lej bérleti díj előlegként való kifizetése a 2014–2015-ös évre vonatkozóan a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség részére. Röviddel az ülés megkezdése előtt azonban az egyház jelezte, hogy számukra nem elfogadható, hogy a felújítással járó kiadást ebből a bérből kell levonniuk, ezért a határozatot vissza kellett vonni" – tájékoztatott az önkormányzat. A közlemény szerint a bérleti díj megemelésével és az előleg kifizetésével az önkormányzat a törvényes megoldást kereste, hogy az egyházi tulajdonban lévő intézményépület felújítási munkálatai zavartalanul folyatódjanak.
Amint arról beszámoltunk, a tanintézet egykori diákjai felhívták a figyelmet, hogy a város egyik legimpozánsabb épületének állapota fokozatosan romlik, a falról hull a vakolat, és már a díszelemek egy része is tönkrement, a felújítási munkálatokra pedig egyelőre nem sikerült előteremteni a finanszírozást.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Az ezerarcú Pacepa
Bukarestben ismét, az elmúlt harmincöt év során immár sokadszor próbálkoznak Ion Mihai Pacepa tábornok, a kommunista titkosszolgálat egykori kémfőnöke szerepének átértékelésével.
átértékelésével.
„Aki szereti Pacepát, az demokrata, aki nem, az posztkommunista” – állított fel diagnózist még évekkel ezelőtt a Pacepa „kiugrásához” való romániai viszonyulásról Dan Pavel. A bukaresti politológus arra a következtetésre jutott, hogy az 1989-es rendszerváltással hatalomra került politikai elit, Ion Iliescu volt államfő és hívei, a volt szekusok, katonatisztek, pártaktivisták és köreik számára Pacepa hazaáruló, akinek nem lehet megbocsátani. A másik oldalon pedig ott vannak azok a demokrata antikommunisták, akiknek a szemében nemzeti hős, hiszen volt mersze hátat fordítani a Kárpátok géniuszának.
Nicolae Ceauşescu nemzetbiztonsági tanácsadója szinte az őrületbe kergette a diktátort, amikor ötvenévesen, 1978-ban váratlanul az Egyesült Államokba szökött, és emiatt teljesen át kellett szervezni a rezsimet kiszolgáló elnyomó gépezet, a Szekuritáte külföldi hírszerző részlegét (DIE). De még csak nem is a Bukarestnek szolgáló több tucat kém és titkosügynök leleplezése bizonyult a legnagyobb bajnak, hanem hogy 1987-ben megjelent, Vörös horizontok című könyvében az amerikai kormánytól menedékjogot kapott Pacepa feltárja a Ceauşescu-diktatúra rémtetteit, a személyi kultuszra épülő rezsim korrupt, népnyúzó rendszerét. (A könyv címe Ceauşescu tervére utal, amellyel egy „újfajta román kommunizmus” látszatát villantja fel a Nyugat előtt, hogy az ország nemzetközi megítélése jobb legyen, és ezáltal gazdasági előnyökhöz juthasson a rendszer.) Az egykori kémfőnöknek oroszlánrésze volt abban, hogy a Nyugat még „tündöklése” idején megismerhette a román kommunizmus és a Kondukátor igazi arcát. Emiatt a rezsimnek alárendelt igazságszolgáltatás hazaárulás miatt kétszeresen is halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte, ugyanakkor lefokozta Pacepát, akinek fejére Ceauşescu kétmillió dolláros vérdíjat tűzött ki. A Szekuritáte állítólag egymillió dollárt ajánlott a Carlos néven elhíresült terroristának, a venezuelai Ilich Ramírez Sáncheznek a tábornok meggyilkolásáért, de a Sakál nem tudta felkutatni az amerikai hatóságok által a mai napig szigorúan őrzött egykori kémfőnököt. Aki továbbra is megváltoztatott külsővel és személyazonossággal él a tengerentúl; a hetvenes évekből származó portréján kívül mindössze néhány éve látott napvilágot róla friss, az American Spectator című lapban megjelent publicisztikájához mellékelt fénykép.
A hidegháborús korszak egyik legnagyobb leleplezőjét a rendszerváltás után is rengetegen megpróbálták árulóként, imposztorként feltüntetni. Közéjük tartozik a Bukarestben a nyolcvanas években ösztöndíjjal megtelepedett amerikai történész, Larry Watts, aki a napokban megjelent, A szovjet blokk titkos háborúja Románia ellen című könyvében KGB-ügynökként állítja be a dezertőr Pacepát. Watts szerint a szekus tábornok hazája ellen folytatott aknamunkája nem más, mint szovjet típusú félretájékoztatás, Moszkva ugyanis a román–amerikai kapcsolatok romlásában, Bukarest nemzetközi kompromittálásában volt érdekelt. A közép-kelet-európai államok biztonsági szakértőjeként is ismert Watts azt állítja, többek között Ceauşescu egykori jobbkezén múlt az is, hogy Washington csak évekkel a ’89-es rendszerváltás után helyezte vissza Romániát a legnagyobb kedvezményt elnyerő államok sorába. Hasonlóképpen ítéli meg a 85 évesen is inkognitóban élő Pacepa szerepvállalását a rendszerváltás utáni egyik, a külügyi hírszerzést 1992 és a 1997 között irányító utódja, Ioan Talpeş, aki szerint „félretájékoztatásaival” az exkémfőnök megnehezítette Románia 2004-ben bekövetkezett NATO-csatlakozását. Cristian Troncotă bukaresti történész állítja, rengeteg adat bizonyítja, hogy Pacepát az ötvenes években maga Alekszandr Szaharovszkij, a szovjet Állambiztonsági Bizottság (KGB) későbbi vezetője szervezte be hálából amiatt, hogy „tanítványának” apja korábban rejtegetett egy NKVD-kémet. n folytatás a 15. oldalon folytatás a 14. oldalról – Stelian Tănase történész, publicista szerint a volt kémfőnök állítólagos korrupciós ügyei miatt volt kénytelen elmenekülni hazájából, ahol felelősségre vonták volna amiatt, hogy a németeknek például megígérte: Bukarest bevásárol Fokker gépekből. Liviu Tofan, a Szabad Európa Rádió román szerkesztőségének egykori igazgatóhelyettese egyenesen úgy fogalmaz: ma már egyáltalán nem biztos abban, hogy 1988-ban a csatorna helyesen cselekedett, amikor folytatásban beolvasta az általa fantazmagóriáknak nevezett Vörös horizontokat.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni azonban, hogy kik is pontosan Pacepa „leleplezői”. Az exkémfőnök állítólagos KGB-múltjáról író Larry Watts például évekig Ion Iliescu volt államfőnek a tanácsadójaként tevékenykedett, aki sohasem rejtette véka alá: árulónak tartja a tábornokot. Talán nem mellékes, hogy Watts sokáig annak a Project on Ethnic Relations (PER) nevű amerikai szervezetnek a bukaresti munkatársaként, majd igazgatójaként tevékenykedett, amely 1993-ban a tengerparti üdülőtelepen megrendezte a később Neptun-gate-nek elnevezett titkos találkozót az RMDSZ három vezető politikusa és az Iliescu-rezsim képviselői között. Másrészt közismert, hogy Watts Talpeş baráti köréhez tartozik, és az sem mellékes, hogy a volt SIE-főnök korábban azzal fenyegetőzött: visszaadja tábornoki rangját, ha Pacepát „tisztára mossa” a román állam. A sors iróniája, hogy 2004-ben, utolsó elnöki mandátuma végén maga Iliescu szolgáltatta vissza a román igazságszolgáltatás által 1999-ben rehabilitált Pacepa katonai rangját. Borítékolható, hogy nem jószántából, sokkal inkább washingtoni nyomásra tette, hiszen a tengerentúl ma is úgy vélik: Pacepa tevékenysége fontos és egyedülálló Amerika számára.
Rostás Szabolcs |
Krónika (Kolozsvár)

Kitartó „kincsvadászat”
Bukarest ősszel újrakezdi a tárgyalásokat Moszkvával a közel száz éve Oroszországban őrzött román kincstár visszaigénylése ügyében – jelentette be Mugur Isărescu jegybanki kormányzó.
A Román Nemzeti Bank (BNR) elnöke emlékeztetett mandátuma 1990 szeptemberében történt átvételekor elődjének, Decebal Udreának tett fogadalmára, miszerint mindent elkövet a nemzeti vagyon visszaszerzése érdekében.
„A Moszkvába került kincstárról szóló eredeti dokumentumokat a román jegybanki kormányzók 1922 óta kézről kézre adják egymásnak, akár egy talizmánt vagy hivatali esküt. Nem véletlen: kilencven tonna, 3,2 milliárd euró értékű aranyról van szó, amelyről Románia nem mondhat le" – szögezte le Isărescu egy bukaresti konfrencián, emlékeztetve, hogy a román állam 1947-ben visszaszolgáltatta a lengyel jegybank vagyonát.
Pedig Moszkva az elmúlt években többször értésre adta: Bukarest jobban tenné, ha belenyugodna, hogy sohasem kapja vissza mesés kincstárát. Kategorikus visszautasításban legutóbb tavaly volt része a román diplomáciának, amikor az Oroszországról szóló jelentés vitáján Bukarest módosító javaslatot terjesztett az Európa Tanács parlamenti közgyűlése elé, kezdeményezve: a testület szólítsa fel Moszkvát a Romániából 1916-ban kimenekített vagyon visszaszolgáltatására. A strasbourgi közgyűlés ugyan nem fogadta el a kezdeményezést, felkérte azonban Oroszországot, létesítsen érdemi párbeszédet a román féllel a kulturális javak visszajuttatásáról. Konkrét utasítás híján azonban Moszkva hallani sem akar a Bukarest által „lopott holmiként" emlegetett vagyon felemlegetéséről. Amikor Titus Corlăţean külügyminiszter néhány hónappal ezelőtt bejelentette, Bukarest sohasem fog lemondani vagyonáról, Alekszandr Lukasevics, a moszkvai külügyi tárca szóvivője úgy reagált: Oroszország lezártnak tekinti az ügyet, és jó lenne, ha Románia „nem hánytorgatná fel a múltat".
Az első világháborúban az Antant oldalán harcoló Románia 1916-ban biztonsági okokból döntött nemzeti vagyonának a cári Oroszországba menekítéséről, amikor a Központi Hatalmak elfoglalták területe jelentős részét. A székhelyét Bukarestből Jászvásárra átköltöztető liberális Brătianu-kormány akkoriban az állam, a román Hohenzollern-uralkodóház és a nemzeti bank teljes kincstárát átadta megőrzés végett Moszkvának. A két vonatszállítmánnyal – 1916 decemberében és 1917 júliusában –, öszszesen negyvenegy vagonnal elszállított kincstár oroszlánrészét a jegybank, magánpénzintézetek és -társaságok, valamint magánszemélyek 93,4 tonnás, javarészt arany pénzérmékből és -rudakból álló készlete alkotta. Ezen túlmenően bevagonírozták a királyi család ékszereit, értékes festményeket, műtárgyakat, állampapírokat, ritka könyveket és egyházi dokumentumokat is. A vagyon sorsát a nagy októberi szocialista forradalom pecsételte meg. A bolsevik petrográdi kormányt rendkívül felbőszítette, hogy 1918-ban a román hadsereg annektálta Besszarábiát, emiatt megszakította diplomáciai kapcsolatait Bukaresttel, és lefoglalta a román állami kincstárat. Moszkva az idők folyamán kétszer – 1935-ben és 1956-ban – mutatott hajlandóságot a román kincsek részleges visszajuttatására. Mindkét alkalommal mindössze állampapírok, kötvények, levéltári és egyházi dokumentumok, kevés arany pénzérme, továbbá festmények és műtárgyak kerültek vissza Bukarestbe. A kommunizmus idején fel sem merült a közel száz tonna aranykincs témája, a '89-es rendszerváltás után pedig alakult ugyan egy román és orosz történészekből álló vegyes bizottság, a testület azonban csak egyszer ülésezett, és semmiféle következtetésre nem jutott.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Magyarok vitrinben
„Akármilyen az anyanyelvünk, fontos, hogy mindenki a munka közös nyelvét beszélje (...) A marxi-lenini politika következetes alkalmazásával helyesen megoldottuk a nemzetiségi kérdést" – adott helyzetjelentést 1968 nyarán Nicolae Ceauşescu elvtárs a kommunista Románia példás nemzetiségpolitikájáról.
Majd miután az RKP KB ülésén lesöpörte az asztalról a magyar nyelvű szakoktatás megszervezését célzó javaslatot, a főtitkár székelyföldi nagygyűléseken nyomatékosította: a régióban tervezett iparosítással tulajdonképpen a kisebbségi kérdés is megoldódik.
„Minden rendben a marosvásárhelyi orvosi egyetemen. Kormányom egyik legnagyobb eredményének tekintem, hogy három hosszú éjszaka után sikerült megállapodásra jutni, és így mind a magyar, mind a román tanárok képviseltetik magukat az egyetem irányító testületében, a magyar és a román diákok pedig saját anyanyelvükön tanulhatnak" – jelentette ki Victor Ponta elv..., akarom mondani miniszterelnök egy héttel ezelőtt Strasbourgban.
Ehhez képest a MOGYE szenátusa kedden is lesöpörte az asztalról a magyar tagozat igényeit, egyértelműsítve: fittyet hány mindenféle megegyezésre. Azaz részéről a „magyarkérdés megoldódott" a felsőoktatási intézményben.
Látszólag semmi összefüggés nincs az egymást közel fél évszázaddal követő történések között. Az áthallás viszont mellbevágó. Akárcsak a kommunizmus idején, a bukaresti hatalom napjainkban is azt próbálja elhitetni a nemzetközi közvéleménnyel, hogy Románia példásan rendezte a kisebbségi kérdést, az európai normákhoz mérten is többletjogokat biztosít a magyaroknak, a probléma tehát csak a szélsőséges magyar politikusok fejében létezik.
Ponta modern européer csomagolásban igyekszik eladni ugyanazt, amit Ceauşescu: mivel a magyar kisebbség az RMDSZ honatyáinak személyében legitim képviselőkkel rendelkezik a bukaresti törvényhozásban, csak az számít problémának, amit ők megfogalmaznak, megoldást pedig kizárólag velük hajlandó keresni. Az már számára mellékes, hogy – mint azt a MOGYE-ügy is mutatja – megoldásról szó sincs. A lényeg az: Brüsszelig ellátszanak kormánya vitrinjében a legitimitásukban elégedett jó magyarok.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár) |

Egy kilogramm Gündisch
Romániában és Németországban is csak civil kezdeményezésre folyik tényfeltárás arról, miként árusította ki a bukaresti kommunista rezsim az erdélyi szászokat és svábokat az NSZK-nak. A Ceauşescu által fejpénzért eladott romániai németek közül elenyésző számban tértek vissza szülőföldjükre.
Olaj, zsidók és németek a mi legfontosabb export árucikkeink – foglalta össze állítólag Nicolae Ceauşescu pártfőtitkár bizalmas elvtársainak szűk körében hazája külkereskedelmi irányvonalát. A bukaresti diktátornak busás hasznot hozó iparággá sikerült fejlesztenie a „kisebbségexportot": az elmúlt években napvilágot látott adatok szerint a kommunista rezsim több mint egymilliárd német márkát hajtott be a Német Szövetségi Köztársaságtól (NSZK) az erdélyi szász és bánsági sváb kisebbség kiárusításáért. A hivatalosan „családegyesítésnek" nevezett akcióról nemrég konferenciát rendeztek Nagyszebenben, a német közszolgálati rádió pedig riportot szentelt a témának.
Fejpénz bőröndben
A kommunista rezsim az ötvenes években, Gheorghe Gheorghiu-Dej idején vágott neki az emberkereskedelemnek a zsidók kiárusításával; Izrael 2000 és 50 ezer dollár közötti összeget fizetett egy-egy romániai zsidó személyért. A második világháború után még 400 ezer főre rúgó német közösség tagjaira – akiket a kommunista rendszer Hitler szövetségeseinek tekintett, kifosztott és elnyomott – azután került sor, hogy Karl Carstens nyugatnémet külügyi államtitkár – későbbi államfő – a hatvanas évek elején azt javasolta a bonni pénzügyi tárcának, különítsen el százmillió márkát százezer romániai német „kiváltására".
Országépítéstől a vészes fogyásig
A többnyire evangélikus szászok ősei a Német-római Birodalom nyugati feléből, a mai Luxemburg és Belgium területéről jöttek Erdélybe több mint 800 évvel ezelőtt, míg a katolikus svábokat a 18. században Mária Terézia telepítette a Bánságba. A telepesek első hulláma 1150 körül érkezett, amikor II. Géza király a 12. század közepén a keleti országrész nagyobb arányú betelepítésébe kezdett; 1186-ban a magyar királynak már szép jövedelme volt a telepesek adójából. A közrendűek fejlettebb földművelő technikát, a lovagok (gerébek) ütőképes haderőt biztosítottak a magyar királyság számára, amely cserébe a betelepülőknek rendkívüli kiváltságokat biztosított: a vizek és erdők szabad használata mellett vámmentességet élveztek, egy összegben adóztak, maguk választották plébánosukat, és az élükre kirendelt szebeni prépostság közvetlenül az esztergomi érseknek volt alárendelve, nem pedig a gyulafehérvári püspöknek. A 14. században megkezdődött a Szászföld rohamos városiasodása, a távolsági kereskedő- és kézművespolgárság megjelenése, a szászok kiépítettek egy Európában egyedülálló templomerődláncot. Erdély német nevét (Siebenbürgen) a hét legnagyobb erődített szász városról – Beszterce, Nagyszeben, Kolozsvár, Brassó, Medgyes, Szászsebes, Segesvár – kapta. A két világháború között körülbelül 800 ezer német élt Romániában, de a második világégés idején Antonescu marsall megállapodott Hitlerrel abban, hogy a szászokat a Wehrmacht sorozza be: a túlélők közül sokan nem tértek haza. Az itthon maradottakat a kollektív bűnösség elve alapján a kommunisták Szibériába deportálták, vagy kényszerlakhelyre űzték, így már az 50-es évekre megfeleződött a közösség száma; ezt követte a Ceauşescu-féle emberkereskedelem.
Ceauşescu uralma idején 225 ezer szász és sváb vándorolt ki az NSZK-ba, akiknek szabadságáért a német állam fejpénzt fizetett. Csaknem 210 ezer személy kitelepedési engedélyének megszerzése Heinz Günther Hüsch ügyvéd érdeme, aki személyesen alkudozott értük a román titkosszolgálattal, a Szekuritátéval. A Német Kereszténydemokrata Unió (CDU) volt parlamenti képviselője a szebeni fórumon, majd a német közrádiónak adott interjúban feltárta, a titkos művelet során az NSZK eleinte 1800 márkát fizetett minden háziasszonyért, kiskorúért, képesítés nélküli személyért, 5500-at minden egyetemistáért és csaknem 11 ezer márkát minden felsőfokú végzettségű kivándorlóért. 1970 után képesítéstől függetlenül mindenkiért 8000 márkát kapott a Ceauşescu-rezsim. „Ennyibe került a szász Konrad Gündisch 1984-ben. Hetvenöt kiló voltam, kiszámíthatja, mennyibe került egy kiló Gündisch abban az évben. Alig valamivel több, mint a disznóhús" – illusztrálta saját kiárusításának történetét a Provincia című lapban 2002-ben megjelent interjúban a kolozsvári származású történész, az Oldenburgi Egyetem professzora.
A bonni kormány többnyire bőröndbe rejtve, készpénzben juttatta el a vételárat a személyesen Ceauşescu, valamint elnyomó gépezete, a Szekuritáte csúcsvezetői által koordinált román emberkereskedőknek. Ehhez még hozzáadódtak a Ceauşescunak küldött ajándékok. „Vadászfegyvereket, töltényeket és messzelátókat küldtünk neki, de információt nem adtunk el a románoknak. A Szekuritátéval való együttműködés erre nem terjedt ki" – mondta Hüsch. A hivatalos tranzakcióval párhuzamosan az anyaországukba emigráló németek csúszópénzt is fizettek kérvényük mihamarabbi elbírálásáért – mindezt közvetítőknek nevezett szekus ügynököknek –, a román állampolgárságról való lemondásuk jóváhagyásáért.
„A 80-as években mindenki menni akart. A németországi pénz jól jött a Ceauşescu-rezsimnek. A diktátornak mi csak egy valutatartalékot jelentettünk. Amikor kellett a pénz, útnak engedett egy népesebb német kontingenst, és behajtotta a pénzt Németországon" – nyilatkozta Eginald Schlattner író, a Szeben megyei Veresmart evangélikus lelkésze. A Szekuritáte Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) archívumában több mint 50 kötetre rúg a szászok exportját, az 1968 és 1989 között lebonyolított (fél)hivatalos tárgyalásokról, adásvételi alkudozásokról feljegyzett vallomásokat feldolgozó dokumentumanyag. A hírszerzéstől származó iratok titkosítását azonban a mai napig nem oldották fel, amit Traian Băsescu államfő még első mandátuma idején azzal indokolt, hogy a zsidók és németek eladásában érintett számos román politikus ma is él, sőt aktív szerepet tölt be a közéletben.
Kényszerű, majd önkéntes exodus
A Ceauşescu-féle emberkereskedelem megtette hatását: az 1989-es rendszerváltás után nem sokkal már csak 111 ezer német nemzetiségű személyt tartottak nyilván Romániában. Aztán a „békeidőkben" bekövetkezett újabb, ugyancsak tömeges, de immár önként vállalt exodus folytán – az 1992-es és a 2002-es népszámlálás között a közösség lélekszáma megfeleződött – számuk alig 36 ezerre apadt. Nem véletlen, hogy a több mint nyolcszáz éves erdélyi múltra visszatekintő, Brassó, Beszterce, Szeben, Medgyes, Segesvár, Szászsebes épített örökségén kitörölhetetlen nyomot hagyó elűzött szász közül csak néhányan tértek haza. Ehhez hozzátartozik az is, hogy többségükben mély sebet hagyott a kisemmizettség, és a mai napig bizalmatlanok a román jogállamiság, a törvények tiszteletben tartása iránt. Emellett elterjedt az a vélemény is, miszerint csak az a szász telepszik vissza Németországból, aki ott kudarcot vallott, aki nem tudott érvényesülni.
A kivándoroltak jelentős része ún. szülőföldi szervezetekbe tömörülve éli újra erdélyi szász identitását, évente egyszer hazalátogatva szülőföldjére, pontosabban a szinte teljesen elnéptelenedett, vagy románok és cigányok által belakott szász településekre. Néhányan Románia 2007-es EU-csatlakozása, a határok légiesülése nyomán sikeres vállalkozásba kezdtek. A ritka kivételek egyike a családjával 1988-ban, 13 évesen Szebenből Stuttgartba kivándorolt Frank Thomas Ziegler, aki 34 évesen visszatelepedett szülővárosába, ahol az evangélikus egyház kulturális menedzsereként és a Brukenthal Múzeum művészettörténészeként tevékenykedik. „A hazatelepülők számunkra hatalmas jelképes értéket képviselnek, számuk azonban elenyésző" – állapította meg korábban Klaus Johannis szebeni polgármester. A nemrég a kormányzó liberális pártba (PNL) is beiratkozott politikus annak ellenére irányítja 2000 óta a közösség egykori politikai fővárosát, hogy a 137 ezer lelkes megyeszékhelyen ma már csak 1400 szász él, a Német Demokrata Fórum mégis kétharmados többséggel rendelkezik a helyi képviselő-testületben. Jelenlegi helyzetüket, az általuk itt-ott képviselt politikai erőt korábban valaki a következő anekdotával igyekezett illusztrálni: Erdélyi szászok leszármazottai kirándultak el Nagyszebenbe. Kérdezgették a helyi lakosokat, hogy hol, melyik városrészben találhatóak még szászok. Válaszként a következőt kapták: „Most van a városi tanács ülése. Ott vannak mind."
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Fúzió főpróbával
A jelek szerint az Erdélyi Magyar Néppárt megunta az elmúlt egy évben a Magyar Polgári Párt területi és felső vezetőinek küldött kódolt üzeneteket, és hivatalosan is javaslatot tett az egyesülésre.
A két, parlamenten kívüli párt fúziójának legalábbis együttműködése szorosabbra fűzésének gondolata nem új keletű, gyakorlatilag egy idős az EMNP másfél évvel ezelőtti létrehozásával. A Tőkés László védnöksége alatt álló Néppárt már tavaly felajánlotta a polgáriaknak, induljanak közösen a helyhatósági, később pedig a parlamenti választáson. Ám előbb Szász Jenő, majd az utódjául megválasztott Biró Zsolt utasította el a javaslatot, így az önkormányzati megmérettetésen hármas magyar verseny alakult ki, a törvényhozásinak pedig az EMNP egyedül vágott neki az RMDSZ-szel szemben.
Holott már a számok, a 2012. júniusi önkormányzati választás eredménye is azt indokolta volna, hogy az önmagát jobboldaliként meghatározó két alakulat egyesítse erejét. Miközben a két párt támogatottsága nagy vonalakban megegyezik (a nagyjából azonos szavazatszámon túlmenően hét-hét megyei tanácsossal, hét, illetve két polgármesterrel, 266, illetve 214 helyi tanácsossal rendelkezik külön az MPP és a néppárt), összesen kevesebb mandátumot szereztek, mint 2008-ban egyedül az MPP.
Ennek a párharcnak eddig az RMDSZ volt a legnagyobb haszonélvezője, amely karba tett kézzel szemlélhette, amint az alternatívájaként létrehozott konkurens alakulatok kioltják egymást. Holott a számokon túlmenően az is intő jel volt a polgáriak számára, hogy az MPP-t tavaly októberben – a Nemzetstratégiai Intézet létrehozásával – kivonták Szász Jenő irányítása alól. Akinek a személyében a néppártiak mindig is a közeledés legfőbb akadályát látták.
Persze az esetleges egybeolvadás Szász „félreállítása", a mostani hivatalos felajánlás ellenére sem fog megtörténni egyik napról a másikra még akkor sem, ha az EMNP által folytatott szervezetépítéssel párhuzamosan az MPP szétesésének jelei egyre nyilvánvalóbbak. Az RMDSZ-es dominancia megtörésére, a reális alternatíva megerősítésére azonban csak összefogással van esély, amelyet politikai főpróbaként kiválóan meg lehetne ragadni a 2014-es európai parlamenti választásokon.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

RMDSZ-es játszmák
Bár egy politikai alakulat be nem vallottan folyamatosan választási kampányt folytat, kissé korainak tűnik Kelemen Hunor kongresszusi bejelentése, miszerint az RMDSZ már hétfőtől (azaz tegnaptól) nekivág a jövő májusi európai parlamenti megmérettetés korteshadjáratának.
Tulajdonképpen ezzel magyarázható a sportcsarnokban rendezett csíkszeredai nagygyűlés enyhe grandomániája is, amelyet a választók irányába megfogalmazott üzenet aláfestésének szántak. Ez az üzenet úgy szólt: a szövetség történetének eddigi legnagyobb és leglátványosabb kongresszusa, az ott felszólaló bukaresti és budapesti politikusok is azt bizonyítják, milyen fontos és megkerülhetetlen politikai alakulat az RMDSZ, amely ráadásul az erdélyi magyarság egyetlen legitim képviselője . Holott ez utóbbi kizárólagosságnak maga a szövetség elnöke mondott ellent, amikor az autonómiaküzdelem kapcsán megállapodás megkötésére tett javaslatot a rivális magyar politikai szervezeteknek. Vélhetően azoknak a „zsebpártoknak, a magyarok megosztására törekvő alakulatoknak", amelyek létezéséről eddig jórészt tudomást se nagyon akart venni az RMDSZ...
De hát a cél szentesíti az eszközt, és mivel a közösség önrendelkezési törekvéseiről van szó, jobb későn, mint soha. Csakhogy a felkéréssel az a baj, hogy nem tűnik többnek egyszerű kampányfogásnál. Nem tudni, miben jelentene újat a Székelyföld közjogi státusának rendezéséről szóló törvénytervezet az eddigi statútumoknál, amelyet korábban „elfektetett" vagy elutasított a román parlament – legutóbb az RMDSZ több szenátorának asszisztálása közepette. Rendben van, hogy a cél elérése érdekében román partnereket is keres a szövetség, amely e téren fegyvertényként könyveli el a kormányzó USL vezetőinek kongresszusi jelenlétét. Csakhogy nem veszi észre: Ponta és Antonescu valójában nem az autonómia gondolatával való kibékülés szándékával utazott Csíkszeredába, hanem hogy megszerezze az RMDSZ kegyeit arra az esetre, ha felbomlik a kétharmados koalíció. Arra pedig különösen kíváncsiak vagyunk, hogy egy újabb kormányzati pozícióban miként viszonyul az RMDSZ saját autonómiatervezetéhez vagy az ellenzékéhez fűződő viszonyához.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

RMDSZ-es játszmák
Bár egy politikai alakulat be nem vallottan folyamatosan választási kampányt folytat, kissé korainak tűnik Kelemen Hunor kongresszusi bejelentése, miszerint az RMDSZ már hétfőtől (azaz tegnaptól) nekivág a jövő májusi európai parlamenti megmérettetés korteshadjáratának.
Tulajdonképpen ezzel magyarázható a sportcsarnokban rendezett csíkszeredai nagygyűlés enyhe grandomániája is, amelyet a választók irányába megfogalmazott üzenet aláfestésének szántak. Ez az üzenet úgy szólt: a szövetség történetének eddigi legnagyobb és leglátványosabb kongresszusa, az ott felszólaló bukaresti és budapesti politikusok is azt bizonyítják, milyen fontos és megkerülhetetlen politikai alakulat az RMDSZ, amely ráadásul az erdélyi magyarság egyetlen legitim képviselője . Holott ez utóbbi kizárólagosságnak maga a szövetség elnöke mondott ellent, amikor az autonómiaküzdelem kapcsán megállapodás megkötésére tett javaslatot a rivális magyar politikai szervezeteknek. Vélhetően azoknak a „zsebpártoknak, a magyarok megosztására törekvő alakulatoknak", amelyek létezéséről eddig jórészt tudomást se nagyon akart venni az RMDSZ...
De hát a cél szentesíti az eszközt, és mivel a közösség önrendelkezési törekvéseiről van szó, jobb későn, mint soha. Csakhogy a felkéréssel az a baj, hogy nem tűnik többnek egyszerű kampányfogásnál. Nem tudni, miben jelentene újat a Székelyföld közjogi státusának rendezéséről szóló törvénytervezet az eddigi statútumoknál, amelyet korábban „elfektetett" vagy elutasított a román parlament – legutóbb az RMDSZ több szenátorának asszisztálása közepette. Rendben van, hogy a cél elérése érdekében román partnereket is keres a szövetség, amely e téren fegyvertényként könyveli el a kormányzó USL vezetőinek kongresszusi jelenlétét. Csakhogy nem veszi észre: Ponta és Antonescu valójában nem az autonómia gondolatával való kibékülés szándékával utazott Csíkszeredába, hanem hogy megszerezze az RMDSZ kegyeit arra az esetre, ha felbomlik a kétharmados koalíció. Arra pedig különösen kíváncsiak vagyunk, hogy egy újabb kormányzati pozícióban miként viszonyul az RMDSZ saját autonómiatervezetéhez vagy az ellenzékéhez fűződő viszonyához.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Pontának nem kell a magyar családmodell
Az azonos neműek házasságának tervezett tiltása ellen tiltakoztak az idei bukaresti melegfelvonulás részvevői, miközben nacionalista szervezetek a szexuális beállítottság szerinti megkülönböztetés büntetése ellen vonultak utcára.
Továbbra is éles vita dúl a hazai közéletben az alkotmánymódosítás kidolgozásával megbízott parlamenti bizottság módosító indítványa körül, miszerint a család alapját egy férfi és egy nő szabad elhatározásával megkötött házasság képezi. A javaslat az alaptörvényben jelenleg szereplő „házastárs" megfogalmazást váltaná fel, és emiatt emberjogvédők máris homofóbiával vádolják a bukaresti balliberális kormánykoalíciót (USL). Amelyet szintén megoszt a kérdés, és érdekes módon a kezdeményezést a liberálisok támogatják teljes mellszélességgel.
Crin Antonescu, az USL liberális társelnöke, a bukaresti szenátus és az alkotmánymódosító bizottság vezetője tegnap közölte, nem támogatja az azonos neműek civil és egyházi házasságának engedélyezését, vagy azt, hogy a melegek gyerekeket fogadhassanak örökbe, szerinte esetükben mindössze polgári szerződés jöhet szóba. A Digi 24 hírtelevíziónak adott interjúban ugyanakkor Antonescu nem zárta ki, hogy a szociáldemokraták (PSD) ellenkezése miatt kiiktatják az alkotmány szövegtervezetéből az előírást, miszerint a család egy férfi és egy nő közötti házasságon alapul. Victor Ponta miniszterelnök, a PSD elnöke ugyanis nem tartja jónak, hogy az alaptörvény a „rendkívül vitatott" magyarországi modellt utánozva a családot a férfi és a nő házasságaként határozza meg. Ponta a hétvégén közölte, Románia nem „fundamentalista köztársaság", és az országnak az alkotmány módosítása terén is az európai trend felé kell haladnia. „A férfi és a nő házasságára való utalás szükségtelen a család meghatározásában. Ez egy copy-paste-tel átemelt meghatározás a magyar alkotmány januárban hozott, egész Európában rendkívül vitatott módosításából. Nekem úgy tűnik, fölöslegesen adunk egy konzervatív jelzést" – jelentette ki Ponta.
Eközben a szombati bukaresti melegfelvonulás több száz részvevője – közöttük számos külföldi diplomata és a homoszexualitását nyíltan felvállaló Michael Cashman brit, valamint Ulrike Lunacek osztrák EP-képviselő – tiltakozott az azonos neműek házassága tervezett betiltása ellen. Néhány órával korábban tüntetett a román fővárosban a szélsőségesen nacionalista Noua Dreaptă több száz szimpatizánsa is. Ők már üdvözölték a család fogalmának tervezett alkotmányos rögzítését, ám élesen kifogásolták, hogy a módosítás előtt álló román alaptörvény tiltaná a szexuális orientáción alapuló diszkriminációt.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Budapest túlélte a tetőzést
Stabilak a fő árvízi védvonalak Budapest alatt – jelentette ki Orbán Viktor hétfőn, azután, hogy a fővárosban levonult az árhullám, és 891 centiméteres rekordértéken tetőzött a Duna vízszintje, majd beindult a lassú apadás.
A kormányfő közölte, az árvízi védekezésben megkezdődik a súlypontáthelyezés, a fő erőket mostantól a Budapest alatti Duna-szakaszra összpontosítják, ahol ugyancsak magasabb lesz a vízállás, mint az eddig mért legnagyobb szint. „A fővárostól délre hosszú folyószakaszon kell védekezni, ezért az erők ésszerű beosztása a kulcskérdés. A déli dunai területek megvédése is óriási feladat, és továbbra is az a parancs van érvényben, hogy gátat nem adunk fel" – közölte a miniszterelnök a budapesti Római-parton rendezett reggeli sajtótájékoztatóján.A kormány nem sokkal később tizenkét, a fővárostól délre fekvő Duna menti járásra hirdetett ki veszélyhelyzetet.
Közben Pintér Sándor belügyminiszter a parlamentben arra kérte a védekezésben résztvevőket, hogy „ne fáradjanak, figyelmük ne csökkenjen", mert a következő napokban még nehezebb lesz a helyzet az árvízi védekezésben. Felszólalásában a tárcavezető méltatta, hogy az árhullám közepette összefogott minden állampolgár, a hivatásosak, az önkéntesek, a parlamenti pártok és a média is. Kiemelte, eddig egyetlen ember sem halt meg vagy tűnt el az árvíz miatt, és 1315 embert kellett kitelepíteni. Jelenleg 802 kilométeren, 86 magyarországi helyen zajlik árvízi védekezés, ebből 191 kilométeren rendkívüli, 176 kilométeren pedig harmadfokú. Pintér elmondta: 40-43 centivel magasabban tetőzött a Duna, mint a valaha volt legmagasabb vízszint, ennek ellenére fő védmű nem szakadt át. Közlése szerint a legnehezebb, a helyzet Győrújfalunál volt, illetve Pilismarótnál jelenleg is az, ahol mozog az ideiglenes gát. Hozzátette, jelenleg 15 ezren dolgoznak a gátakon, ebből 3400 rendvédelmi dolgozó, 7700 honvédségi alkalmazott.
Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője országgyűlési felszólalásában úgy értékelte, Magyarország példát mutatott összefogásból, bátorságból és szervezettségből. „Olyanok dolgoztak együtt a gátakon, akik máskor egymás köszönését sem fogadják" – fogalmazott a politikus. Közben a Duna teljes szakaszára riasztást adott ki az Országos Meteorológiai Szolgálat a heves zivatarok, illetve felhőszakadás miatt. Ennek következtében a veszélyhelyzet-kezelési központ úgy döntött, valamennyi civilnek és önkéntesnek be kell szüntetnie a munkát a gátakon, és a hivatásos állománynak csak az a része maradhat, amelynek megfelelő védőfelszerelése van. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere közölte, az árvíz elleni védekezés segítésére nyitott nemzeti összefogás számlájára összesen 133,3 millió forintnyi felajánlás érkezett tegnap délig a Nemzeti Humanitárius Koordinációs Tanácshoz. Az Erdélyi Református Egyházkerület elnöksége ugyanakkor felkérte az egyházközségek elöljáróit, szervezzenek adakozást a gyülekezetekben az anyaországi lakosság megsegítésére. A magyarországi református egyház zsinatának döntésével összhangban a június 16-i istentiszteleti perselypénzzel támogatják az árvíz okozta károk orvoslását.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

„Elorozták” a szlovákok az öreg huszár hamvait
Történelemhamisítással vádolja a magyar kormány a szlovák és a román hatóságokat amiatt, hogy nemrég kiásták Skultéty László huszár zászlótartó újaradi hamvait, hogy Szlovákiában újratemessék. Lapunk megtudta, az exhumálás az újaradi katolikus egyházközség beleegyezésével történt.
Három országot érintő diplomáciai botrány robbant ki a világ legöregebb huszárjaként ismert Skultéty László zászlótartó újaradi földi maradványainak exhumálása, majd Szlovákiába szállítása miatt. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár csütörtökön közös közleményben szólította fel a szlovák felet, azonnal fejezze be „a történelemhamisító, kegyelet- és jogsértő" magatartást, és Skultéty László hamvait szállíttassa vissza eredeti helyére, Újaradra.
A két politikus azt kéri, azonnal állíttassák helyre az Arad egyik városrészében lévő huszársírt a szlovákok, „és a magyar fél rovására elkövetett történelemhamisítási kísérleteket haladéktalanul szüntessék be". „Mélységesen felháborodva értesültünk arról az egészen elképesztő tényről, miszerint a magyar történelemkönyvekben is szereplő, összesen 81 évig katonaként szolgáló Skultéty László (születési nevén: Gábris László) magyar huszár zászlótartó újaradi temetőben lévő sírját a román hatóságok május 21-én megnyitották, holtteste maradványait exhumálták, és azt még aznap a szlovák légierő katonai gépe elszállította" – szerepel a közleményben.
A magyar kormány illetékesei leszögezik, ezidáig senkiben nem merült fel, hogy Skultéty László ne magyar lett volna, ezért értetlenségüknek adtak hangot, miszerint a szlovák és a román hatóságoknak „miért kellett ilyen hirtelen, nagy titokban elrabolni az ő földi maradványait". Semjén Zsolt és Répás Zsuzsanna úgy véli, ha a szlovákok a történelmi tényekkel nem voltak is tisztában, figyelmeztethette volna őket a síremlék kizárólag magyar nyelvű felirata.
„Mivel egy magyar huszárnak állított műemlékről van szó, minden ezzel kapcsolatos történésről, illetve szándékról mind a szlovák, mind a román hatóságoknak értesíteniük kellett volna a magyar felet, amit nem tettek meg" – mutattak rá. Felhívták a figyelmet arra, hogy a kegyeletsértő akcióra a magyar fél teljes kizárásával került sor. „A magyar műemléket egyszerűen feltúrták, és onnét a holttest maradványait elvitették, hogy Skultéty Lászlót mint szlovák katonát a Trencsén melletti Hegyesmajtényon újratemessék. Bizonyítja ezt a tényt az is, hogy Skultéty László hamvait a szlovák haderő vezérkarának főnöke és egy díszegység fogadta" – tették hozzá.
Továbbá sajnálatukat fejezték ki amiatt, hogy „a szlovák fél nem tanult történelmi hibáiból, és egyszerű emberek annak idején kötelezővé tett reszlovakizációja után most történelmi személyiségekkel próbálja meg ugyanezt megtenni". A két politikus a fölötti meggyőződésének adott hangot, hogy „a szlovák nemzet nem szűkölködik jeles történelmi személyiségekben, így nincsen rászorulva arra, hogy a magyar vagy más nemzetek hőseit próbálja szlováknak feltüntetni".
Az 1738. június 27-én a felvidéki Hegyesmajtényban született Skultéty Lászlót az egyik leghíresebb magyar huszárként tartja számos a történetírás, elsősorban azért, mert 94 éves korában – 81 évnyi katonai szolgálat után – szerelték le. Mégpedig Aradon, ezrede ugyanis a 19. század elején itt állomásozott. Az 1831. augusztus 19-én elhunyt katonát az újaradi temetőben helyezték örök nyugalomra, első síremlékét még volt parancsnoka állíttatta neki, amelyet a partiumi város 1898-ban egy díszesebb obeliszkkel cserélt fel.
Bognár Levente, Arad alpolgármestere csütörtökön a Krónikának elmondta, a huszárhamvak exhumálása kapcsán sem a városi önkormányzattal, sem a helyi magyar közösséggel nem vették fel a kapcsolatot a szlovák hatóságok, mivel az újaradi temető a római katolikus egyház tulajdona. „Gyerekkorom óta jártam ott, kötődöm a magyar huszár emlékéhez, és teljesen véletlenül értesültem a hamvak elszállításáról. Eléggé furcsállom a történteket" – jelentette ki lapunknak az elöljáró.
Mathes Dirschl újaradi katolikus plébánostól megtudtuk, az egyházközséget Szlovákia bukaresti nagykövetsége kereste meg korábban, és beleegyezését kérte a huszár földi maradványainak exhumálása, majd Skultéty László szülőföldjére szállítása céljából. „Skultéty László végrendeletében meghagyta, hogy vagyonából templomot és temetőt építsenek Majtényban. Emiatt az ottani katolikus közösség eldöntötte, hogy hálája kifejezéseként újratemeti a huszár hamvait. Ebbe nemcsak mi, hanem a Temesvári Római Katolikus Püspökség is beleegyezett" – indokolta a hozzájárulást a Krónikának az újaradi plébános.
Amikor ismertettük vele, hogy a magyar kormány tiltakozását fejezte ki a történtek miatt, Mathes Dirschl atya leszögezte: a temető az egyház magántulajdona, ennek megfelelően szabadon rendelkezhetett a hamvak sorsa fölött. „A magyar hatóságok részéről eddig senki sem érdeklődött Skultéty László újaradi nyughelye iránt, ezért nem értem a mostani álláspontjukat" – jelentette ki a plébános.
Különben a május végén történt exhumáláskor az öreg huszár lábszárcsontjainak néhány darabját és koponyáját, valamint dolmánya rézgombjait találták meg és szállították Szlovákiába. Valószínűleg azért maradt meg csak ennyi Skultéty földi maradványaiból, mert azokat a 19. század végén, a ma is álló síremlék felavatásakor újratemették az újaradi temetőben. Az öreg huszárt egyébként születésének 275. évfordulóján, június 27-én helyezik örök nyugalomra a túlnyomó többségben szlovákok lakta, az ország északnyugati részében fekvő Hegyesmajtényban.
Háry János alakjának ihletője
Skultéty László 18 évesen, az 1756–57-es hadjáratban esett át a tűzkeresztségen, amikor a magyar huszárok Hadik András huszárezredes vezetésével elfoglalták és megsarcolták Berlint. Végigharcolta a Habsburg Birodalom valamennyi háborúját, küzdött franciák, törökök, olaszok, poroszok és oroszok ellen, összesen 22 hadjáratban vett részt. Többször megsebesült, hősiessége miatt 1790-ben strázsamesterré léptették elő és kinevezték az ezred zászlótartójává. Amikor I. Ferenc császár 1812-ben megszemlélte az ezredét, feltűnt neki az akkor már 74 éves zászlótartó. Elbeszélgetett vele, elő akarta léptetni tisztté és minden munka alól mentesíteni, de az agg vitéz azt válaszolta neki: ő már csak megmarad kornétásnak (zászlótartónak), mert a zászlót nem lehet elhagyni. Skultétyt 1831-ben, 94 éves korában, 81 éves katonai szolgálat után szerelték le, amikor már nem tudta megülni a lovát. A leszerelésekor Aradon állomásozó ezrede a város gondjaira bízta az agg huszárt. Garay János 1843-ban írt róla elbeszélő költeményt Az obsitos címmel, amelyben a kiszolgált huszár, Háry János a magyar nép vágyait valóra váltó császári katonaként jelenik meg, aki részt vesz az európai háborúkban és hőstetteket visz véghez. Kodály Zoltán 1926-ban zenésítette meg a költeményt Háry János címmel.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)
Népújság (Marosvásárhely)

Lopjunk történelmet
A kilencvenes években Kárpátokon túli, ideiglenesen Nagyszalontán állomásozó katonatisztektől lehetett hallani olyan történelemszemléletet, miszerint ha Arany János a hajdúváros szülötte, a település pedig Romániához tartozik, akkor a költő csakis román lehet.
Ugyanezt a területi elvet hozzák fel érvként most a szlovák hatóságok is, amikor a leghosszabb ideig szolgáló magyar huszár, Skultéty László aradi hamvainak elorzását próbálják megindokolni. Vagyis: ha a jó öreg zászlótartó a jelenlegi Szlovákia területén látta meg a napvilágot, akkor a nemzetisége egyértelműen szlovák. Mit számít, hogy a Gábris néven született katona magyarnak vallotta magát, hogy mindkét síremlékére magyarul írták fel a nevét és a feliratokat, hogy világviszonylatban páratlan katonai karrierjével a magyar nemzeti hagyomány részévé vált?
Ha egyszer a szlovák történetírás gróf Hadik András magyar huszártábornokról és Magyar Balázs erdélyi vajdáról, Felvidék kapitányáról is kimondja: „a magyarok tévesen vindikálják maguknak", mellettük eltörpül a Skultéty nemzetiségéről folytatott vita. Effajta történelemhamisításra tájainkon is akad példa, sokan emlékszünk még Kolozsvár magyarfaló expolgármesterének hiábavaló, Hunyadi Mátyást „Magyarország román királyának" kikiáltó erőlködésére. Csakhogy miközben – dákoromán kontinuitáselmélet ide vagy oda – a románok rendelkeznek önálló, a magyarokétól független történelemmel, a szlovákok esetében mindez bajos.
A történelem és a saját államalapítás-élmény hiányával, nagyfokú identitászavarral magyarázható Pozsony kurzusa, miszerint a nagymorva fejedelemségben nem szlávok, hanem „régi szlovákok éltek", akiknek a királya Szvatopluk volt. „Ha a magyaroknak lehet Szent Istvánjuk, a cseheknek pedig Szent Venceljük, akkor nekünk pedig Szvatoplukunk lesz" – adta ki az ukázt évekkel ezelőtt Robert Fico kormányfő, fittyet hányva történészek véleményére, miszerint a nagymorva birodalomban szlávok és nem szlovákok éltek, a „régi szlovákok" megnevezés pedig egyszerűen minden tudományos alapot nélkülöz. De hát ha a politikai érdekek ezt kívánják, akkor szemrebbenés nélkül lehet történelmet, identitásokat, állampolgárságot, hamvakat lopni.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Álruhában
Az elmúlt években nem jelentett sétagaloppot anyaországi szocialista, liberális politikusként a határon túli magyarsághoz látogatni.
Eörsi Mátyás, Demszky Gábor vagy Mesterházy Attila egyaránt mesélhetne arról, milyen – kellemesnek egyáltalán nem nevezhető – fogadtatásban részesült erdélyi útja során. Ezeket az élményeket egyikük sem teszi ki az ablakba, hiszen egy politikus sokszor nem veszi jó néven, ha évekkel korábban tett kijelentéseivel szembesítik. Márpedig a magyarországi balliberális politikusok – tisztelet a kevés kivételnek – a kettős állampolgárságról szóló 2004. december 5-i népszavazás idején olyan álláspontot képviseltek, amellyel nem lopták be magukat a külhoni magyarok szívébe.
És azóta is ennek isszák a levét, valahányszor a nemzetpolitika kerül terítékre. Maroknyi ellenzéki politikus után most Bajnai Gordon érezte elérkezettnek az időt, hogy a határon túlra látogasson. Miközben rövid életű miniszterelnöksége idején nem tartotta fontosnak, májusban a felvidéki Dunaszerdahelyre vezetett az útja, ahol gépkocsija eltulajdonításán és egy kisszámú tüntetésen kívül nem érte nagyobb kellemetlenség.
Mostani erdélyi vizitje azonban visszhangosabbra sikeredett, még akkor is, ha alakulatához, az Együtt 2014-hez hasonlóan helyi vendéglátói, beszélgetőpartnerei is igyekeztek nem nagydobra verni a látogatást. Ami már csak azért is furcsa, mivel a Bajnait megajándékozó EMI-vel ellentétben az erdélyi magyarok többsége mégsem állítja a volt miniszterelnökről, hogy nem magyar, vagy hogy nemkívánatos lenne tájainkon. Éppen ellenkezőleg: többször kellene felkeresnie a határon túli vidékeket, és akkor megbizonyosodna afelől, nem magyarul beszélő románok, szerbek, szlovákok lakják, hanem egyszerű magyarok, akik nem anyagi támogatásban mérik a nemzethez tartozást.
Szerencsésebb lett volna, ha kétnapos útja során nemcsak zártkörű háttérbeszélgetéseken fejti ki a nemzetpolitikáról alkotott véleményét, hanem a nyilvánosság előtt is, amire ellenzéki ellenfelének, Mesterházy Attila MSZP-elnöknek januárban legalább volt bátorsága. Sőt Bajnainak bocsánatkérésre sem kellett volna váltania a nagy titkolózást, mert a szocialisták még kikérték volna maguknak ezt a politikai Canossát.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Nyáry Krisztiánból érettségiztek a magyar diákok
Az érettségi tegnapi, magyar nyelv és irodalom próbáján modern tételeket kaptak a diákok, Radnóti Mihály egy versének elemzése mellett ugyanis Nyáry Krisztián Így szerettek ők című magyar irodalmi szerelmeskönyvének előszavát kellett véleményezniük.
A sikerkönyvre vonatkozó kérdések között olyan is szerepelt például, mi a különbség az írói életrajz és az internetes komment között. „Nem, nem én lettem ma érettségi tétel Erdélyben, hanem az általam írt előszó kapcsán tettek fel kérdéseket. Meglepő és megtisztelő. Remélem, már végeztek, és az Ursust isszák valamelyik teraszon" – kommentálta tegnap a Facebookon Nyáry Krisztián, akit a közösségi portálon közzétett, a magyar írók és költők magánéletét bemutató szösszeneteinek népszerűsége késztetett könyve megírására.
A magyar tételek megosztották a nagyváradi végzősöket. Tóth Balázs, az Ady Endre Gimnázium humán szakos érettségizője lapunknak elmondta, a verset elég bonyolultnak találta, de a többi feladatot már könnyűszerrel megoldotta, így legalább kilencesre számít. Bevallása szerint ráadásul épp a magyar írásbelitől félt a legjobban. Reálos évfolyamtársai ugyanakkor – akárcsak egy nappal korábban, a román érettségin – sokkal nehezebbnek értékelték a tételeket, mint amire számítottak. Úgy vélték, semmivel sem volt egyszerűbb feladatuk humán tagozatos társaiknál, és remélik, hogy legalább az átmenő osztályzatot megkapják.
Kisebb kihágások, mint például egy bekapcsolva felejtett mobiltelefon, tegnap is előfordultak, ám a bukaresti tömeges csaláshoz mért botrányra nem került sor. Bihar megyében egyébként 783-an jelentkeztek az anyanyelvi vizsgára, de csak 754-en jelentek meg a megmérettetésen. Ma a szaknak megfelelő kötelező tantárgyból érettségiznek a végzősök.
Rostás Szabolcs, Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Hargitai ultimátum zászlóügyben
Továbbra is kettős beszédet folytatnak a román hatóságok a székely zászló használata kapcsán. Miközben a kormány képviselői – legutóbb Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes Bálványosfürdőn – olyan jogszabály elfogadását ígérik, amely lehetővé teszi, hogy a helyi közigazgatási szervek saját zászlót fogadjanak el, és azt az alárendeltségükbe tartozó középületekre kitűzzék, a székelyföldi prefektusok minden eszközzel megpróbálják eltávolíttatni a lobogókat a közintézményekről.
Kovászna megye prefektusához hasonlóan hétfőn a hargitai is a székely lobogók eltávolítására szólított. Adrian Jean Andrei Hargita megyei prefektus tegnap körlevélben szólította fel a megye valamennyi polgármesterét, hogy három napon belül távolítsák el a város- és községházákról "azokat a zászlókat, amelyek nem tartják tiszteletben a hatályos jogszabályok előírásait".
A jogi bükkfanyelven megfogalmazott dokumentum nem nevezi meg ugyan konkrétan, hogy milyen lobogókról van szó, de egyértelműen a számos polgármesteri hivatalra kitűzött székely, illetve magyar zászlókra utal. Adrian Jean Andrei ugyanakkor a csíkszeredai bíróság nemrég hozott ítéletére hivatkozik, amely helyben hagyta a csíkmadarasi polgármesterre a prefektus által kiszabott pénzbüntetést.
Mint ismert, a kormány területi megbízottja februárban "más államok jelképeinek jogtalan használata miatt" négyezer lejes bírsággal sújtotta Bíró László elöljárót, mivel a községházán a román mellett a székely, valamint a címeres magyar zászló is helyet kapott. (Utóbbit a prefektus Magyarország hivatalos zászlajának tekinti, ami azonban nem felel meg a valóságnak, mivel csak a címer nélküli számít hivatalos állami jelképnek).
A polgármester fellebbezését a bíróság elutasította, a pénzbírságot pedig 2500 lejre csökkentette. "A bírósági ítélet nyomán szertefoszlottak a Románia zászlajának és az idegen államok lobogóinak használatát szabályozó törvényes előírások átértelmezését célzó kísérletek" – állapítja meg körlevelében Adrian Jean Andrei.
Július elején Dumitru Marinescu, Kovászna megye prefektusa öt háromszéki polgármestert perelt be azért, mert felszólítása ellenére sem távolították el a polgármesteri hivatalokról a székely zászlót. A prefektusi nyomásgyakorlás ellenére az érintett elöljárók nem távolították el véglegesen az épületek faláról, vagy csak zászlórúdra helyezték át az ősi nap-hold szimbólum-párossal díszített, aranysávos kék zászlót. Miközben a román tisztségviselők folyamatosan arra hivatkoznak, hogy közintézményen tilos elhelyezni a székely zászlót, Liviu Dragnea kormányfőhelyettes nemrég maga is elismerte, hogy jelenleg joghézag van ebben a kérdésben.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

A cselekvés 24. órájában az autonómiaküzdelem
Ha a kisebbségi jogokat törvény nem tiltja, jogállamban nem ütközhet semmiféle akadályba az érvényesülésük – jelentette ki szerdán Németh Zsolt a 24. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor hivatalos megnyitóján. A szervezők a Tusványos idei kiadására utalva úgy vélekedtek: a 24. órába érkezett az erdélyi autonómiaküzdelem.
A római katolikus és a református egyház képviselőjének áldásával nyitotta meg kapuit tegnap Tusnádfürdőn a 24. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor. A köznyelvben Tusványos elnevezésű rendezvénysorozat hivatalos délelőtti megyitóján Albert Tibor, a fürdőváros polgármestere a településen az elmúlt évben végrehajtott beruházásokat ismertette a közönséggel, amelynek figyelmét szokásához híven a tábor „állandó vendégeinek" számító medvék jelenlétére is felhívta.
Tárnok Mária, a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány elnöke a magyarországi főszervezők nevében mondott köszönetet a százötven fős önkéntes csapatnak azért, hogy ma már – stílszerűen – huszonnégy helyszín várja a látogatókat. Amúgy idén is számos fejlesztés és két új helyszín fogadja a táborlakókat: az egyik sátrat Cseh Tamásról nevezték el, aki többször is fellépett a Tusványoson, az egyik tér pedig Szalai Annamária, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) tavasszal elhunyt vezetőjének nevét vette fel.
A panelbeszélgetésen Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke arról beszélt: Tusnádfürdőn másképp forog az idő kereke, a 24. tábor pedig arról is szól, hogy „a cselekvés 24. órájában vagyunk", ami az autonómiaküzdelmet és a régióátszervezést jelenti. Szerinte ,,ez az a hét, ez az a tábor, ahol elmondhatjuk véleményünket az autonómiáról a Székelyföldön, Közép-Erdélyben és a Partiumban".
Németh Zsolt egyebek mellett a közép-európai országok egymásra utaltságáról értekezett, szerinte a térség államai összefogva hatékonyabban tudnak részt venni az európai válság kezelésében. A Külügyminisztérium parlamenti államtitkára hangsúlyozta, a határokon átívelő tevékenységekkel a magyarok a közép-európai együttműködés legnagyobb haszonélvezői lehetnek. A Fideszes politikus felhívta a figyelmet arra, hogy a kisebbségi jogok minden esetben a demokrácia kérdéskörébe tartoznak. „Ha ezeket a jogokat törvény nem tiltja, jogállamban nem ütközhet semmiféle akadályba az érvényesülésük" – szögezte le, hozzátéve, ennek támogatásában egyetértés mutatkozik Magyarországon.
Németh Zsolt a szabadegyetem idei mottója – „Eljött a mi időnk!" – alapján négy idősíkot különböztetett meg: a tusványosit, az európait, a közép-európait és a magyart. Az európai idővel kapcsolatosan elmondta: a kontinens a válságkezelés idejét éli, és ahogy egy magas hegy megmászásakor lenni szokott, Európa még nem tudja, hol tart ezen a hosszúnak ígérkező, rögös úton. Szerinte Magyarország képes arra, hogy a 2008 óta tartó gazdasági és pénzügyi válság által sújtott országok közül átkerüljön a válságot sikeresen kezelő országok közé.
Az államtitkár az elkövetkező évek fontos kérdésének nevezte, hogy képes lesz-e Magyarország sikerét „szétteríteni az egész nemzet irányába", az országon belül a hátrányos helyzetű rétegek felé, illetve a határokon túlra.Úgy vélte, hosszú távon a válságmegoldáshoz a keresztény Európa segíthet, mivel a társadalom tartópilléreit – a családot, a munkát, a legkülönbözőbb identitások közösségeit, a kisebbségeket – meg kell erősíteni. Németh Zsolt hangsúlyozta azt is: a keresztény Európa nem vallási kategória, nem hívők is képviselhetik, mivel azt jelenti, hogy „vissza kell nyúlnunk az Európai Unió alapvető értékeihez".
A szabadegyetem másik alapítója, Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke beszédében hangsúlyozta, „akiknek fontos a nemzetpolitika, akik fontos szerepet játszhatnak benne", azok részt vesznek a tusnádfürdői szabadegyetemen. A politikus felhívta a figyelmet, hogy a Tusványoson aláírásgyűjtést is folytatnak annak az erdélyi kiáltványnak a támogatására, amelyet a július 20-i, a Ponta-kormány régiósítási terve ellen, a történelmi régiók és az autonómia mellett 119 erdélyi településen megtartott tüntetésen fogadtak el. „Nem engedjük, hogy megbontsák az egységességet és szétmorzsolják Székelyföldet. Arra kell itt választ találnunk, hogy a mi időnket miként stabilizáljuk" – hangsúlyozta Toró T. Tibor.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Román össztűz Tőkés László tusnádfürdői javaslatára
Hevesen bírálják bukaresti elemzők és politikusok Tőkés László tusnádfürdői javaslatát, miszerint Magyarország vállaljon védhatalmi státuszt Erdély felett. Bár sokan azt is megkérdőjelezik, hogy az EU-ban létezik ilyen gyakorlat, Ausztria és Dél-Tirol példája mást mond.
Jobb- és baloldali román politikusok, valamint politikai elemzők egyaránt kitámadták Tőkés László európai parlamenti képviselőt, amiért a 24. Bálványos Nyári Szabadegyetemen azt javasolta, hogy Magyarország vállaljon védhatalmi státuszt az erdélyiek felett. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke szombaton, a Tusványos zárónapján Ausztria és Dél-Tirol viszonyára hivatkozva ajánlotta Orbán Viktor miniszterelnök figyelmébe a kezdeményezést.
Az Adevărul napilap tegnapi számában terjedelmes összeállításban foglalkozott Tőkés László kijelentésével, amelyet már a cikk címe is „aberrációnak" titulál. Stelian Tănase publicista a lapnak nyilatkozva kifejtette: Tőkés László „egy magára maradt dinoszaurusz, aki barlangjából beszél, és nem érti, mi történik Európában". „Már a védhatalom kifejezéstől libabőrös leszek, Tőkés félrebeszél" – jelentette ki a bukaresti elemző, roppant veszélyes ötletnek minősítve Tőkés kérését, amely szerinte az 1990-es évek Jugoszláviájának helyzetébe sodorná Romániát.
Cristian Preda néppárti EP-képviselő úgy vélekedett: „egy régió idegen kormány védnöksége alá helyezése politikai képtelenség", de szerinte ezzel Tőkés László csak az RMDSZ elleni hadakozásával kapcsolatban hozakodott elő. A szintén demokrata-liberális Sever Voinescu politikai elemző – Traian Băsescu volt államelnöki tanácsadója – szerint a védhatalmi státusz igénylése „szemtelenség" egy olyan politikus részéről, akire jellemzőek a kemény, de hatástalan nyilatkozatok. Voinescu szerint hasonló nyilatkozatokat évente kétszer tesznek azok a magyar politikusok, „akik azt hiszik, hogy ma is a 19. században élnek": a tusnádfürdői szabadegyetemen és „szeptemberben, az összmagyarság ünnepén". (A politikus valószínűleg március 15-ére gondolt – szerk. megj.).
Mint ismert, Tőkés László felvetésére Mihai Răzvan Ungureanu volt miniszterelnök – akit meghívtak az idei Tusványosra, de nem vett részt a diáktáborban – annyit mondott: már hallotta az ötletet, de ez nem illeszkedik az ország alkotmányos keretei közé, amely oszthatatlan nemzetállamként határozza meg Romániát.
Cătălin Ivan, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) szóvivője ugyanakkor „primitív" gondolatnak nevezte a felvetést. „Ő egy másik korban él, a protektorátusok korában, nem érti a mai világot és az európai konstrukciót, azokat az értékeket, amelyekben mindannyian hiszünk. Az irónia csúcsa, hogy (Tőkés László) nemcsak EP-képviselő, hanem az EP alelnöke is volt" – mondta a francia közszolgálati rádiónak a PSD EP-képviselője.
Manuel Stănescu történész szerint azért is súlyos Tőkés László kijelentése, mert azzal szerinte nemcsak autonómiát követel, hanem Erdélyt valamiképpen Magyarországhoz kötné. Stănescu az Adevărulnak kifejtette: a történelemben valóban léteztek „protektorátusok", mint a náci Németország által létrehozott cseh-morva, illetve lengyel protektorátus, de úgy véli, az Európai Unióban nincs rá példa. Holott történészként ismerhetné Dél-Tirol esetét, amely az első világháborút lezáró békeszerződések eredményeként került a korábbi Osztrák-Magyar Monarchiától, illetve Ausztriától az olasz állam fennhatósága alá.
Ausztriának a dél-tiroli német ajkú kisebbség feletti védőhatalmi szerepét az 1946-os párizsi megállapodás rögzítette. A terület olasz államon belüli önrendelkezési jogainak érvényesítése felett a két állam évtizedekig vitában állt egymással, ám a vitát 1992-ben lezártnak ismerték el és Dél-Tirol széles körű belső autonómiát kapott. Tavaly novemberben Mario Monti olasz kormányfő ugyan kijelentette, hogy Ausztriának nem kell többé ellátnia a védhatalmi szerepet, Werner Faymann osztrák kancellár és Michael Spindelegger külügyminiszter a egybehangzóan hangsúlyozták: Ausztria továbbra is lelkiismeretesen ellátja nemzetközi jogilag rögzített státusát.
Tőkés egyébként már már évekkel ezelőtt – például 2011-ben, az Európai Parlament alelnöként, a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács első, brüsszeli ülésén – felvetette a védhatalmi státus gondolatát, amelyet szerinte a magyar alkotmányban kell rögzíteni. A kezdeményezést erdélyi magyar szervezetek is felkarolták, elsősorban a Székely Nemzeti Tanács, amely a Székelyföld esetében látja elképzelhetőnek a védhatalmi státusz kiterjesztését.
A Krónika erre vonatkozó kérdésére különben Martonyi János külügyminiszter idén áprilisban úgy válaszolt: a védőhatalom szót Magyarország már nem használja, ez olyan nemzetközi jogi kategória, amit jogi értelemben Budapest nem vet föl. „Mi azt mondjuk, amit a magyar alaptörvény hirdet: Magyarország felelősséget vállal a határon túli magyarokért. És ennek megfelelően folytatjuk a nemzetpolitikát" – jelentette ki a lapunknak adott interjúban a magyar diplomácia vezetője. Rostás Szabolcs
Németh: nem történt jóvátehetetlen sérülés
Helyrehozhatatlan, jóvátehetetlen sérüléseket az elmúlt esztendőben sem szenvedett el a magyar-román kapcsolatrendszer, és ebben komoly szerepe van a két külügyminisztérium munkájának – hangsúlyozta Németh Zsolt a Digi 24-nek nyilatkozva. A Külügyminisztérium parlamenti államtitkára a bukaresti hírtelevíziónak a román külügyminisztérium állásfoglalása kapcsán – miszerint a régiósítás nem etnikai célokat követ – elmondta, a Székelyföld vonatkozásában Magyarország a romániai magyarság képviselői által megfogalmazott elképzeléseket támogatja. Mint mondta, reméli, a régióátszervezés során figyelembe veszik a magyarság alapvető, legitim érdekeit egy ilyen súlyú kérdésben.
Németh Zsolt szerint egyre több a hasonlóság abban, ahogy Magyarország és Románia odafigyel a határain túl élő nemzettársakra. Felidézte, hogy a jelképhasználat körül év elején „heveny vita" bontakozott ki, de hozzátette: „a román miniszterelnöknek a határozott fellépése nyomán megnyugodtak a kedélyek és abba az irányba látom elmozdulni a szimbólumhasználat kérdését, hogy előbb-utóbb jogilag is védhető, megalapozott és megnyugtató megoldás születhet"
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Pacepa: a Szekuritátét szolgálva árultam el a hazámat
Miközben a mindenkori amerikai kormányok hősként tisztelik, szülőhazájában ma is vitatott személyiségnek számít Ion Mihai Pacepa, a román kommunista hírszerzés 1978-ban dezertált parancsnoka.
Nicolae Ceauşescu diktátor egykori tanácsadója nemrég megtörte a csendet, leszögezve: nem akkor árulta el Romániát, amikor disszidálása után leleplezte a kommunizmus bűneit, hanem amikor a Szekuritátét szolgálta.
Ion Mihai Pacepa kimondhatatlanul vágyik arra, hogy 35 év elteltével hazatérjen Romániába, és letérdelhessen szülei sírjánál, addig azonban szerinte nem kerülhet sor erre, amíg a román igazságszolgáltatás nem rehabilitálja a Ceauşescu-diktatúrának hátat fordító disszidenseket. A román kommunista titkosszolgálat, a Szekuritáte külföldi hírszerzésért felelős osztályának (DIE) egykori parancsnoka nemrég interjút adott a bukaresti B1 hírtelevíziónak abból az alkalomból, hogy 1978. július 28-án menedékjogot kapott az Egyesült Államokban.
A szovjet blokk legmagasabb rangú szökevényének nevezett, 85 éves volt kémfőnök elmarasztalta Bukarestet amiatt, hogy a hazai igazságszolgáltatás az utóbbi öt évben több mint hatezer olyan egykori ellenálló rehabilitációs kérését utasította el, akit a Szekuritáte letartóztatott, a kommunista bíróságok pedig elítéltek, mert támogatták az amerikaiaknak a vörös uralom elleni küzdelmét. Pacepa feltárta, hogy a román hatóságok a mai napig nem szolgáltatták vissza állampolgárságát és a szökése után elkobozott javait, holott a bukaresti legfelsőbb bíróság már 1999-ben megsemmisítette a Ceauşescu által rá szabott két halálos ítéletet. Sőt a bírósági ítélet után öt évvel a román határőrségnél még mindig érvényben volt az a parancs, amely szerint az országba való esetleges belépése esetén azonnal le kell tartóztatni Pacepát.
Ronald Rychlak amerikai történésszel közösen írt, nemrég megjelent Dezinformáció című könyve kapcsán Ceauşescu egykori nemzetbiztonsági tanácsadója elmondta, a bukaresti rezsimmel történt szakítása előre megfontolt lépés volt, melynek megvalósítását egy évvel elhalasztotta, mert nem volt bátorsága belevágni „az ismeretlenbe". A hazájában sokak által hangoztatot vélekedés kapcsán, miszerint „kiugrásával" elárulta Romániát, Pacepa úgy fogalmazott: bírálóinak igazuk van.
„De nem akkor árultam el Romániát, amikor lelepleztem a kommunizmus bűneit, hanem azokban az években, amikor a Szekuritátét szolgáltam. 1997-ben közzétett nyílt levelemben óriási tévedésnek minősítettem tevékenységemet a kommunista titkosszolgálatban. További ok az erkölcsi szégyenérzetre, hogy Ceauşescu nomenklatúrájának züllött és korrupt kasztjához tartoztam. A Szekuritátéval történt szakításom után 35 évvel azonban teljesen eltávolodottnak érzem magam attól a múlttól, és úgy vélem, a kommunizmus elleni tevékenységem feljogosít arra, hogy megbékélt lelkiismerettel jelenjek meg a romániai tévénézők előtt" – jelentette ki a Vörös horizontok kötetével a bukaresti rezsim gaztetteit leleplező volt kémfőnök.
Hozzátette: katonai esküjét sem szegte meg, hiszen abban azt vállalta, hogy megvédi a hazáját, amit szerinte a Ceauşescu zsarnokságával történt szembeszegülése révén meg is tett. Pacepa az interjúban felidézte azt is, hogy Nicolae Ceauşescu – akinek a tábornok szökése miatt teljesen át kellett szerveznie a külföldi hírszerzést – a nyolcvanas években ötmillió dollárt fizetett a dezertőr likvidálásáért, többek között Moammer Kadhafi líbiai diktátornak, Jasszer Arafat palesztin elnöknek és a Sakálként elhíresült terroristának, Ilich Ramírez Sáncheznek. Állandó fenyegetettsége miatt kétszer változtatott személyazonosságot a tengeren túl.
Pacepa szemenszedett hazugságnak nevezi a nyolcvanas években Romániában megtelepedett amerikai történész, Larry Watts vádját, miszerint a volt kémfőnök KGB-ügynök volt, és ama állítását, miszerint Ceauşescu tulajdonképpen Amerika-párti volt, aki amerikai stílusú demokráciává akarta változtatni az országot. Ugyanakkor az évek óta halálhírét terjesztő román politikusoknak a disszidens azt üzente: naponta öt kilométert kocog, teniszben pedig nem lehet egykönnyen legyőzni.
Az interjú megjelenése után Pacepa legvehemensebb bírálói, közöttük Watts és jó barátja, a román külügyi hírszerzést 1992 és a 1997 között irányító Ioan Talpeş továbbra is azt állítja, hogy a volt kémfőnök valójában áruló, 35 évvel ezelőtti szökésével pedig a román–amerikai kapcsolatok romlásában érdekelt Szovjetúnió malmára hajtotta a vizet. Talpeş nemrég az Adevărul napilapnak nyilatkozva is azt állította, hogy Moszkva parancsára Pacepa küldetése Bukarest diszkreditálásában merült ki, sőt a kilencvenes években gátolta Románia 2004-ben bekövetkezett NATO-csatlakozását.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Honosított dákok
Megugrott a könnyített honosítás iránti érdeklődés a partiumi románság körében: az elmúlt hónapokban összesen tizenkétezer máramarosi és avasi polgár igényelt magyar állampolgárságot – számolt be nemrég a Transilvania Reporter című regionális napilap bombasztikus címmel megspékelve beszámolóját: „Magyar állampolgárok akarnak lenni a szabad dákok leszármazottai".
Hupka Félix, a nagybányai demokráciaközpont vezetője a lapnak elmondta, az igénylők zöme Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban és Kanadában vállalna munkát, ahol magyar állampolgárként nincs szükségük vízumra. A kérvényezők közül eddig csak harmincat utasítottak el amiatt, hogy az igénylő nem beszélt magyarul.
A lap megszólaltatott egy kanadai emigrálását tervező máramarosi román férfit is, aki szerint egyszerű teljesíteni az állampolgárság megszerzéséhez szükséges feltételeket, mivel „az eskü szövegét meg lehet tanulni, mint egy verset, a magyar állampolgárságú felmenőt pedig egyszerű bizonyítani, mert mindenkinek van elmagyarosított nagyszülője".
Az „elmagyarosításba" most ne menjünk bele, mert az ugyanolyan vitává terebélyesedne, hogy ki volt itt Erdélyben először. Az viszont tény, hogy honosított magyar lett többek között Ovidiu Silaghi (vélhetően valamelyik Szilágyi őse szenvedett el erőszakos magyarosítást) szatmárnémeti liberális parlamenti képviselő és a Szatmár Megyei Tanács elnöke, Adrian Ştef is.
A honosultakról sem a magyar hatóságok, sem az erdélyi demokráciaközpontok nem szolgáltatnak ki adatokat, információkat Bukarestnek. Viszont valaki igazán Titus Corlăţean külügyminiszter orra alá dughatná a Transilvania Reporter fent idézett cikkét. És akkor talán megértené, miért kérették be nemrég a magyar Külügyminisztériumba a román nagykövetet, tiltakozva egyebek mellett Corlăţean ama kijelentése miatt, miszerint a magyar állampolgársági törvény etnikai alapú.
Mert hogy nem így van, az a napnál is világosabb. Mint ahogy az is nyilvánvaló: Bukarest jobban tenné, ha a honosítási gyakorlat vegzálása helyett az állampolgárok tömeges kivándorlásának okaival foglalkozna, amelyek szintén nem etnikai alapúak, de egyformán sújtanak románt és magyar
Megugrott a könnyített honosítás iránti érdeklődés a partiumi románság körében: az elmúlt hónapokban összesen tizenkétezer máramarosi és avasi polgár igényelt magyar állampolgárságot – számolt be nemrég a Transilvania Reporter című regionális napilap bombasztikus címmel megspékelve beszámolóját: „Magyar állampolgárok akarnak lenni a szabad dákok leszármazottai".
Hupka Félix, a nagybányai demokráciaközpont vezetője a lapnak elmondta, az igénylők zöme Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban és Kanadában vállalna munkát, ahol magyar állampolgárként nincs szükségük vízumra. A kérvényezők közül eddig csak harmincat utasítottak el amiatt, hogy az igénylő nem beszélt magyarul.
A lap megszólaltatott egy kanadai emigrálását tervező máramarosi román férfit is, aki szerint egyszerű teljesíteni az állampolgárság megszerzéséhez szükséges feltételeket, mivel „az eskü szövegét meg lehet tanulni, mint egy verset, a magyar állampolgárságú felmenőt pedig egyszerű bizonyítani, mert mindenkinek van elmagyarosított nagyszülője".
Az „elmagyarosításba" most ne menjünk bele, mert az ugyanolyan vitává terebélyesedne, hogy ki volt itt Erdélyben először. Az viszont tény, hogy honosított magyar lett többek között Ovidiu Silaghi (vélhetően valamelyik Szilágyi őse szenvedett el erőszakos magyarosítást) szatmárnémeti liberális parlamenti képviselő és a Szatmár Megyei Tanács elnöke, Adrian Ştef is.
A honosultakról sem a magyar hatóságok, sem az erdélyi demokráciaközpontok nem szolgáltatnak ki adatokat, információkat Bukarestnek. Viszont valaki igazán Titus Corlăţean külügyminiszter orra alá dughatná a Transilvania Reporter fent idézett cikkét. És akkor talán megértené, miért kérették be nemrég a magyar Külügyminisztériumba a román nagykövetet, tiltakozva egyebek mellett Corlăţean ama kijelentése miatt, miszerint a magyar állampolgársági törvény etnikai alapú.
Mert hogy nem így van, az a napnál is világosabb. Mint ahogy az is nyilvánvaló: Bukarest jobban tenné, ha a honosítási gyakorlat vegzálása helyett az állampolgárok tömeges kivándorlásának okaival foglalkozna, amelyek szintén nem etnikai alapúak, de egyformán sújtanak románt és magyart.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Pontáék Brassóhoz csatolnák a Székelyföldet
Nem vár a román kormány az ország közigazgatási újrafelosztásával a jövő évre halasztott alkotmánymódosításig, hanem még idén ősszel megvalósítja a régióátszervezést.
Victor Ponta miniszterelnök az általa irányított Szociáldemokrata Párt (PSD) állandó tanácsának pénteki ülésén bejelentette: a bukaresti parlament őszi ülésszakán előterjesztik a közigazgatási átszervezésről szóló törvénytervezetet. „Számunkra idén ebben az évben a dezcentralizáció megvalósítása jelenti a fő politikai, kormányzati és parlamenti prioritást" – szögezte le Konstancán Ponta, hozzátéve, 2014 januárjáig eldöntik azt is, mely intézmények kerülnek át a régiók és a helyi önkormányzatok hatáskörébe.
Bár a miniszterelnök részletekbe nem bocsátkozott, a Hotnews hírportál PSD-s forrásokból úgy értesült, hogy az eddigi elképzeléssel ellentétben nem nyolc, hanem tíz nagy régióra osztanák fel az országot. A román kormánykoalíciót alkotó szociáldemokrata és liberális alakulat helyi erős emberei érdekeit kielégítendő a jelenleg hat megyét magába foglaló központi fejlesztési régió két legnagyobb városát, Brassót és Nagyszebent különválasztanák, s két kisebb fejlesztési régióba sorolnák.
Ennek megfelelően a 82 százalékos arányban magyarok lakta Hargita, Maros (a magyarok számaránya 40 százalék) és Kovászna megye (74 százalék) a dél-erdélyi Brassó megyével alkotna egy régiót, ahol 7,2 százalékos arányban élnek magyarok. Ezáltal a létrehozandó közigazgatási egységben negyven százalékos lenne a magyarok aránya.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Tőkés: azért aláznak meg, mert magyar vagyok
Tőkés László Európai Parlamenti képviselő az erdélyi magyar közösség megfélemlítésének szándékát látja abban, hogy a bukaresti politikai vezetők meg akarják őt fosztani a Románia Csillaga érdemrendtől – derült ki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének szombaton szerkesztőségünkhöz eljuttatott nyilatkozatából.
„Az ellenem felhozott, szavaimat elferdítő vádak és kitalált rágalmak természetük szerint mind etnikai jellegűek. Azért aláznak meg emberségemben, azért hangzik el ellenem ismételten ádáz gyűlöletbeszéd, valós érdemeimtől azért akarnak megfosztani, mert magyar vagyok, és – mint a jó román a románsága mellett – a magyarságomért kiállok" – fogalmazott Tőkés, emlékeztetve: több román politikus indítványozta, hogy vonják vissza tőle román állami kitüntetését, amelyet az 1989-es romániai rendszerváltozás elindításában játszott történelmi szerepéért kapott 2009-ben. Az EP-képviselőt azzal vádolják, hogy megkérdőjelezte Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam jellegét, amikor azt javasolta: Magyarország vállaljon „védhatalmi" szerepet Erdély érdekében úgy, ahogy azt Ausztria tette Dél-Tirol esetében.
Egykori temesvári lelkipásztorként Tőkés kinyilvánította, hogy 1989-ben élete kockáztatásával nem érdemekért és kitüntetésért, hanem meggyőződésből szállt szembe a Ceauşescu-diktatúrával, húsz év elteltével kapott kitüntetése pedig valamennyi temesvári hős és ellenálló érdemeinek az elismerését jelentette.
„Minekutána Temesvártól „ellopták a forradalmat", 2009-ben a Románia Csillaga érdemrend bizonyos fokig igazságot szolgáltatott a mártír városnak. Amennyiben most visszaveszik az érdemrendet, ez megint csak Temesvár forradalmi múltjának a semmibe vételét jelentené, továbbá a jelenleg végbemenő kommunista típusú visszarendeződésnek lenne újabb bizonyítéka" – állapította meg az EMNT elnöke.
Szerinte az érdemrend visszavonásával példát akarnak statuálni, saját politikai érdekből, illetve az önrendelkezési jogait egyre erőteljesebben követelő magyar közösség megleckéztetése és megfélemlítése céljából. Tőkés szerint a román politikusok kezdeményezésének etnikai indíttatására vall, hogy a korrupció vádjával börtönbüntetésre elítélt Adrian Năstase szociáldemokrata exminiszterelnöktől nem vették el a kitüntetést.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Öngólok
A román és a magyar futballválogatott péntek esti mérkőzése nem igényel hosszabb kommentárt, a 3-0-ás végeredmény önmagáért beszél.
Sportszakmai szempontból annyit mégis meg kell jegyezni, hogy a Bukarestben mutatott „játék" alapján a magyar nemzeti tizenegy egyszerűen nem érdemli meg, hogy kijusson a jövő évi brazíliai világbajnokságra, Budapesten pedig ideje új szövetségi kapitány után nézni.
Sokkal több szót érdemel ellenben a magyarországi szurkolótábor botrányos bukaresti viselkedése. A pénteki fekete napként vonul be a magyar futballtörténelembe, de elsősorban nem Dzsudzsák Balázsék súlyos veresége, hanem az anyaországi drukkerhad randalírozása miatt.
Ezen a napon minden tisztességes magyarnak sült a képén a bőr, látva, miként dúlják fel a román főváros központját, csapnak össze a csendőrökkel a pingpongasztalhátú, kopaszra nyírt „szurkolók", akik aztán hazafelé menet a vonatkocsikat is ízekre szedték. Akiknek a minősíthetetlen magatartása ráadásul nem magyarázható puszta románellenességgel, hiszen sepsiszentgyörgyi állomásozásuk során néhányan közülük nem átallottak kezet emelni egy helyi magyar képzőművészre is.
Ilyen garázdákat nemhogy nemzetközi sporteseményre, de magyar bajnokira is életveszélyes beengedni. Éppen ezért felfoghatatlan, hogy a román rendvédelmi szervek miért engedték órákon keresztül iddogálni őket Bukarest történelmi központjában, karba tett kézzel várva, mikor szabadul el a pokol. „Ezek az emberek nyilvánvalóan nem szoktak Schopenhauert olvasni" – jelentette ki a pénteki „magyardúlás" mérlegét megvonva a román csendőrség országos parancsnoka. Akinek igazság szerint önként le kellene mondania, hiszen a magyar hatóságoktól megfelelő tájékoztatást kapott arról, hogy nem filozófusok, hanem balhéra elszánt bajkeverők kísérik Bukarestbe a válogatottat.
Mindezek ismeretében az RMDSZ Mikó Imre Jogvédő Szolgálata jobban tette volna, ha úgy tesz, mint a magyar válogatott labdarúgók a vereség után: csöndben marad. A magyarországi rendbontók bukaresti „kiviselkedése" után feljelentést tenni a román szurkolók magyarokat szidalmazó rigmusaiért egyenesen nevetséges és kontraproduktív. De maradjunk a sportnyelvnél: öngól.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Tőkés: manipuláció a kirakateljárás
A magyarság kollektív jogaiért és az önrendelkezésért folytatott küzdelme ellen irányul Tőkés László szerint, hogy meg akarják fosztani a Románia Csillaga kitüntetéstől.
Az európai parlamenti képviselő – akinek ügyében csütörtökön ül össze az érdemrend becsületbírósága – a Krónikának adott interjúban leszögezte: a nyilvánosság manipulálását szolgálja az ellene zajló „kirakateljárás”, amelynek célja a magyarok megfélemlítése, a románoknak a kisebbség ellen történő uszítása. Tőkés lapunknak elmondta, az általa szorgalmazott védhatalmi státus kapcsán a magyar kormány azért reagált visszafogottan, mert nem akar felülni a prokovatív román megnyilvánulásoknak. Szerinte ugyanakkor Magyarország de facto védhatalmi szerepet gyakorol a külhoni magyarok fölött, még ha nem is illetik ezzel az elnevezéssel.
Csütörtökön ül össze Bukarestben a Románia Csillaga érdemrend becsületbírósága kivizsgálni, hogy megfosszák-e Öntől a legmagasabb rangú román állami kitüntetést. Milyen döntésre számít például a testület összetétele tükrében?
Nem akarom prejudikálni a döntést, ha egyáltalán erre sor kerül csütörtökön. Azért is hatalmaztam fel Kincses Elődöt, aki 1989-ben a Ceauşescu-rezsim idején volt a védőügyvédem, hogy megváltozott körülmények között, a demokratikus Romániában védelmezenn meg a 24 évvel ezelőttiekhez igencsak hasonlatos vádakkal szemben. Amit ő a védelmi iratában megfogalmaz, annál többet nem akarok jelen pillanatban mondani. Óvatos bizakodásomat fejezem ki, hogy végül is felülkerekedik a józan ész és a demokratikus értékek iránti tisztelet a becsületbíróság tagjaiban, és ennek megfelelően hozzák meg döntésüket.
Konkrétan milyen álláspont tolmácsolásával bízta meg Kincses Elődöt?
Corina Creţu és a hozzá csatlakozott másik hét szocialista képviselő azonos szöveggel tett panaszt ellenem. Ehhez nem kívánok fölöslegesen kommentárt fűzni, csak arra szorítkozom, hogy a tusnádfürdői beszédemet teszik kifogás tárgyává és ennek kapcsán becstelen cselekedettel vádolnak, amely ártott Romániának. Továbbá azt a messzemenő következtetést vonják le, hogy megkérdőjeleztem Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam jellegét. Mondanom sem kell, hogy erről szó sincs, ennek megfelelően kértem meg Kincses Elődöt, foglalja össze álláspontomat, és tisztázza az ellenem felhozott vádak alaptalan voltát.
A vita kirobbanása, az ön ellen folytatott támadások hatására nem fontolgatta, hogy önszántából adja vissza az érdemrendet?
Természetesen megfordult a fejemben, de mivel alaptalannak tartom a kitüntetéstől való megfosztásomra irányuló törekvést, önkéntes lemondásommal még közvetett úton sem akarom hitelesíteni azt. No meg nem akarom megkönnyíteni a terv kiagyalóinak a dolgát. Hadd minősítse őket, ami történni fog, és még közvetve se működjek közre ebben velük.
Ön szerint nem éri ilyen össztűz, ha Tusnádfürdőn elhangzott, a védhatalmi státusra vonatkozó kijelentését nem protektorátusként fordítják román nyelvre? Bukarest már a területi autonómia kiejtésére is ugrik.
Igen, a panasz azt is tartalmazza, hogy az etnikai kritériumokra alapozott autonómia veszélyes tézisét népszerűsítem. Ez az állítás megfelel a valóságnak, de nincs benne semmi kivetnivaló. Hiszen a politikai véleménynyilvánítás szabadságának körébe tartozik egy Európa-, sőt világszerte gyakorlatban lévő demokratikus intézmény, az autonómia népszerűsítése. Megítélésem szerint ha nem ezt mondtam volna Tusnádfürdőn, akkor valami másba kötnek bele. Úgy érzem, az erőltetett és mesterséges regionalizáció elleni, illetve az autonómiáért folytatott harcaink idejére egy magyarellenes forgatókönyvnek megfelelő támadást indítottak ellenem, a román mondás szerinti „ide ütsz és oda vágsz” elve alapján. Megvádoltatásom tulajdonképpen a magyarság kollektív jogokért és az önrendelkezésért folytatott küzdelme ellen irányul.
A román politikai osztály és a média Tőkés Lászlót tartja az erdélyi magyar önrendelkezési törekvések élharcosának. Nem az autonómia érdekében folytatott küzdelmet lejáratása, diszkreditálása a cél az olyan vádak megfogalmazásával is, miszerint Ön egyaránt volt a román és a magyar titkosszolgolat ügynöke?
Azon túlmenően, hogy belpolitikai harc folyik Traian Băsescu és a szocialista-liberális szövetség, illetve ezen belül bizonyos fokig Victor Ponta és Crin Antonescu között, főleg a nyilvánosság manipulálását szolgálja ez a „kirakateljárás”. Ezáltal akarják a magyarokat megfélemlíteni, a románokat ellenünk uszítani. Annak láttán, hogy milyen összefogás alakult ki legutóbb Katalóniában vagy milyen erőteljesen képviseltük az ügyet az autonómia idei évében akár a marosvásárhelyi székely szabadság napján, akár a júliusi autonómiamegmozdulások alkalmával, elébe akarnak menni a további fejleményeknek. Különösképpen annak a nagy menetelésnek, amelyet a Székely Nemzeti Tanács hirdetett meg, és amelyet kompromittálni, diszkreditálni, a részvevőket pedig megfélemlíteni akarják.
Milyen fogadókészségre talált a védhatalmi státus kiterjesztéséről szóló javaslata a magyar kormány részéről?
Közismertek azok a szűkszavú megnyilatkozások, amelyek ebben a tárgyban elhangzottak. Úgy ítélem meg, hogy a magyar kormány nem akar felülni olyan prokovatív jellegű román megnyilvánulásoknak, amelyek ebben az ügyben elhangzottak, ezért nagyon visszafogottan kezeli az ügyet és magát az esetet. De egyértelmű, hogy a magyar-román alapszerződésnek és Magyarország alkotmányának megfelelően Magyarország de facto védhatalmi szerepet gyakorol a külhoni magyarok iránt, még ha nem is illetik ezzel az elnevezéssel.
Az Európai Bizottság elutasított valamennyi, az erdélyi magyar szervezetek által a nemzeti közösségek jogai érdekében indított polgári kezdeményezést. A Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) elnökeként felkérést kapott a Kárpát-medence magyar szervezeteinek összehívására egy közös európai polgári kezdeményezés megszövegezése érdekében. Egy ilyen javaslatnak lehet esélye az uniós végreható tanácsnál?
Valamennyi, az európai polgári kezdeményezés eszközét igénybe vevő erdélyi szervezet egyetért abban, hogy a visszautasítás nem jelentheti az európai kisebbségvédelmi törvényalkotásra irányuló erőfeszítéseink leállítását. Ennek megfelelően a KMAT keretében azt kellene megbeszélnünk, miképpen tudjuk egyesült erővel folytatni ezt a küzdelmet. A három felé ágazó törekvés sokkal hatékonyabbá válhat, ha mindannyian összefogunk. Ezt kellene megbeszélnünk a KMAT október második felében, Lendvára összehívott ülésén.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Sapientiás épületavató Orbán Viktor nélkül
A korábbi tervekkel ellentétben nem Orbán Viktor miniszterelnök avatja fel október 4-én, pénteken a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem új kolozsvári épületét.
A felsőoktatási intézmény szerdán a Krónikát arról tájékoztatta, hogy a napokban elszenvedett sérülése miatt a kormányfő nem utazhat a kincses városba, ezért videoüzenetben köszönti majd az ünneplőket. A Miniszterelnöki Sajtóiroda kedden adott ki tájékoztatást arról, hogy sportsérülés miatt Orbán Viktor lábműtéten esett át hétfőn egy budapesti kórházban. Havasi Bertalannak, a sajtóiroda vezetőjének közlése szerint edzés közben sérült meg a kormányfő, aki a sikeres kezelést követően kedd reggel el is hagyta a kórházat.
A Sapientia Természettudományi és Művészeti Kara új székhelyéül szolgáló ingatlana hivatalos átadásának díszvendége Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettese lesz. A felsőoktatási intézmény szenátusa által tavaly az Egyetem Napjává nyilvánított pénteki ünnepségen ugyanakkor részt vesz többek között Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára, Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős államtitkára, Naszvadi György, a Nemzetgazdasági Minisztérium államháztartásért felelős államtitkára, Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek, Böcskei László nagyváradi és Schönberger Jenő szatmárnémeti katolikus püspök, Csűry István királyhágómelléki református püspök, Adorjáni Dezső evangélikus püspök és Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök. A városvezetést Emil Boc polgármester és Horváth Anna alpolgármester képviseli. Az 5000 négyzetméteres épületegyüttes mintegy ötmillió euróba került; a tervezés költségeit az egyetem saját forrásokból biztosította, az építés költségeit (az összköltségek mintegy 90 százalékát) a magyar állam bocsátotta az intézmény rendelkezésére.
Különben a pénteki ünnepség keretében posztumusz Bocskai-díjban részesül Tonk Sándor professzor, az egyetem első rektora, az egyetemet működtető Sapientia Alapítvány első elnöke. Bocskai-díjat kap Szilágyi Pál professzor, az egyetem volt rektora, jelenlegi rektori tanácsos. Post mortem tiszteletbeli professzori címben részesül dr. Bege Antal, a marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kar docense, ugyanakkor kiváló oktatói díjban részesül Tapodi Zsuzsanna, a csíkszeredai Gazdasági és Humántudományi Kar docense.
Rostás Szabolcs
Szabadság (Kolozsvár)

Sapientiás egyetemünnep Kolozsváron
A magyar kormány képviselői és az erdélyi magyar történelmi egyházfők jelenlétében avatták fel október 4-én, pénteken reggel Kolozsváron a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem új épületét.
A tordai úti ingatlan avatószalagját Dávid László, a felsőoktatási intézmény rektora, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Tonk Márton, a Természettudományi és Művészeti Kar dékánja vágta át. Az eseményen részt vett Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára, Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár és Lévai Anikó, Orbán Viktor felesége, valamint számos anyaországi felsőoktatási intézmény rektora. A korábbi tervekkel ellentétben – lábsérülése miatt – a magyar kormányfő nem tudott részt venni a Sapientia által az Egyetem Napjává nyilvánított kincses városi ünnepségen.
Az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői által megáldott épületegyüttes a működését 2001-ben megkezdő, a végleges akkreditációt tavaly megszerző Sapientia–EMTE Természettudományi és Művészeti Karának székhelyéül szolgál. Az 5000 négyzetméter hasznos területű épület mintegy ötmillió euróba került: a tervezés költségeit az egyetem saját forrásokból biztosította, az építés költségeit (az összköltségek mintegy 90 százalékát) a magyar állam bocsátotta az intézmény rendelkezésére. A Tordai út aljában, a Szabók bástyájától mintegy száz, a Farkas utcai templomtól mintegy 250 méterre felépített épület egy ötemeletes és egy hatemeletes tömbből áll, amelyeket a közbülső udvar fölött átívelő híd köt össze. A hátsó, magasabb torony első emeletén rendezték be az egyetem 200 férőhelyes auláját, a legfelső szintjén pedig a könyvtárat. A két toronyban tantermek, laboratóriumok és tanári irodák kaptak helyet. Az egyik tantermet a jogászhallgatók számára rendezték be a bírósági tárgyalótermek megszokott bútorzatával. Az épület két szintjét a föld alá építették, itt alakították ki azt a 230 négyzetméteres televíziós stúdiót, amely a média szakos hallgatók oktatása mellett nagy teret igénylő, magas műszaki színvonalú televíziós műsorok elkészítésére is alkalmas.
A pénteki avatóünnepségnek otthont adó aulát is úgy rendezték be, hogy filmvetítésekre, de akár tolmácsolást igénylő rendezvények megtartására is alkalmas legyen. Mint arról Tonk Márton dékán korábban a Krónikának beszámolt, arra törekedtek, hogy az oktatási célokon túl olyan funkciókat kapjon az épület, amelyek a későbbiekben bevételeket is hozhatnak az intézménynek. A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alappal (MTVA) kötött együttműködési megállapodás keretében – az oktatáson túlmenően – a Sapientia kolozsvári karának épületében olyan televíziós stúdiót rendeznek be, amely nagyobb szabású kolozsvári élő adások közvetítésére is alkalmas.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)