"A Salamon Ernő Irodalmi Kör /Gyergyószentmiklós/ vendége volt Gál Mihály előadóművész Gyergyóalfaluból, aki "Magyarnak lenni" című, Dsida Jenő, Márai Sándor, Kányádi Sándor, Reményik Sándor és Sajó Sándor verseiből összeállított pódiumműsorát mutatta be a hallgatóságnak. Az irodalmi kört rendhagyó módon az Ora International új művészeti galériában tartották. Ez a pódiumműsor immár 83 előadást ért meg Erdélyben, Magyarországon, a Felvidéken és a Vajdaságban, korábbi, "Mi anyánk Erdély" c. összeállítását pedig több mint 200-szor adta elő szerte a Kárpát medencében. /"Magyarnak lenni" az irodalmi körön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 22./"

"A Hargita Visual Art /Csíkszereda/ képzőművészeti csoport március eleji, kolozsvári kiállítása az újdonság erejével hatott. A sikeren felbuzdulva ápr. 14-én a csíkszeredai alkotók festményeiből, grafikáiból, kisszobraiból, kerámiáiból újabb kiállítás nyílt Kolozsváron, a Reményik Sándor Galériában, melyen huszonkilenc művész alkotása tekinthető meg. Máj. 4-én a kincses város művészei mutatkoznak be csoportkiállításon Csíkszeredában. /Csíkszeredai művészek a Reményik Sándor Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 18./"

"A régiók átjárhatóságát eredményezte a Hargita Visual Art művészegyesület és a Velum Kft. együttműködése. Váli Csongor az intézményesített műkereskedés beindítása kapcsán rendezett kiállítást a csíkszeredai képzőművészeknek Kolozsvárott, előbb az Állami Magyar Színház előcsarnokában, majd legutóbb a Reményik Sándor Galériában. Egyféle viszonzásként, a kolozsvári képzőművészek is bemutatkoznak Csíkszeredában, május 4-én nyílik kiállításuk. Előzőleg a Hargita Visual Art művészei a marosvásárhelyi képzőművészek tárlatára voltak hivatalosak. A kiállítás kezdeményezője, Váli Csongor elmondta, a közeljövőben Budapesten kíván kiállítást rendezni a csíkszeredaiaknak. /Egymásra talált régiók. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 27./"

"Ápr. 21-én ünnepelték Kolozsváron az Iskola Alapítvány megalakulása ötödik évfordulóját, melyet összekötötték a szórványoktatásról szóló szakmai tanácskozással. Markó Béla, az RMDSZ elnöke emlékeztetett: 1995-ben székelyudvarhelyi tiltakozó gyűlésen meghirdették, hogy tiltakoznak és építeni fognak. A szórvány helyett inkább "irtásról" lehetne beszélni vagy ritkításról. Megritkították körülöttük azt a közeget, melyben éltek. Ma már Erdélyben a magyarságnak legalább a fele szórvány vagy kisebbségi helyzetben él. Kötő József, méltató szavak kíséretében az erdélyi civil társadalom nevében átnyújtotta azt a díszoklevelet Bálint-Pataki Józsefnek /Határon Túli Magyarok Hivatala/, amely arról tesz tanúságot, hogy az utolsó tíz évben az építkezésben mindig jelen volt a vártán. - Vetési László, a Szórvány Alapítvány elnöke meghatározta a szórványstratégiát. Minden régióban és területen el kell készíteni a szórványmagyarság lokális, teljes, átfogó, gazdasági, kulturális, etnikai, nyelvi, önértékelési rehabilitációs tervét. Az oktatáshoz pénz kell. A költségeket a magyar államnak kell állnia, mert megjelent a magyar nyelv analfabetizmusa. Oktatássérült gyermeknemzedék nő fel. Ez a nemzedék gyakorlatilag nem férhet hozzá saját anyanyelvi információihoz. Egy közösség először oktatásszórvány lesz, utána bekövetkezik az etnikus szórvány. Kihalóban van az a nemzedék, amely még emlékezik valamilyen pozitív magyar élményre. Az új nemzedék nem érti, mit is jelent a mi és az ők. - Bodó Barna, a Diaszpóra Szórvány Alapítvány elnöke az ingázás és oktatás problémájáról értekezett. Valamikor működtek a nagy gyárak, melyekbe ingáztak a munkások és velük utaztak az iskolások is, akik ingáztak. Mára ez megszűnt. - Ezután 19 felszólalás hangzott el, egy-egy terület képviselői referáltak helyzetükről. Vízi Imre (Theodidaktos-Kolozsvár) a tehetséggondozó bentlakás fontosságát emelte ki. Farkas Miklós (Szórványkollégium-Segesvár) egy új épület felépítéséről értekezett. Szatmári Ildikó (Bethlen Gábor Kollégium - Nagyenyed), könyvtárak létrehozását sürgette. Lakatos András (Kalotaszentkirály) szerint a tanügyi törvény politikai fércmunka. Böjte Csaba (Ferenc-rendi kolostor-Déva) elmondta, 200 gyermekkel Déván, 30 gyermekkel Szászvárosban 1995-ben létrehozták a magyar tannyelvű iskolát. A költségek 1/3-át a román állam állja! Orbán Mária (Dévai líceum) szerint meg kell szervezni a lokális stratégiát. Kun Árpád (Hunyad megyei Bácsi település lelkésze) figyelmeztetett, nagyon kevés a magyar gyermek. Ennek megfelelően kell dolgozni. Pillich László (Heltai Közalapítvány-Kolozsvár) a távképzés, távoktatás, Internet fontosságát érintette. Bauer Madarász Ilona (Óradna) a 850 lelket számláló magyar közösség küzdelmeit, eredményeit sorolta fel. 1965-ben megszüntették a I-VIII. osztályos magyar tagozatot. 37 év után megnyílt a magyar nyelvű óvoda. Sikerült felépíteni a Reményik Sándor magyar házat. Vicsai János (Szamosardó): iskolák zárnak be gyermekhiány miatt. Mezőgazdasági szakoktatást kellene létrehozni. Beder Tibor Hargita megyei főtanfelügyelő: Székelyudvarhely környékén az iskolák elnéptelenednek. 400 gyermeknek szórványtábort szerveznek. Szegedi László (Kőhalom) szerint, az elszegényedés következtében a gyermekek tanulhatnak. 72 gyermeket "fogadott" a családba. Murvai László, a Tanügyi és Kutatási Minisztérium vezérigazgatója jelezte: az az osztály, melyet ő irányít, a továbbiakban is partnere a szórványoktatási gondokkal küzködőknek. Ríz Ádám, a magyar Oktatásügyi Minisztérium főosztályvezetője: Magyarországon nem volt szórványtámogatási koncepció. El kell készíteni a Kárpát-medence szórványtérképét. Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány igazgatója: az Apáczai Közalapítvány a határon túli magyarság támogatására 3 év alatt 2 milliárd forintot közvetített. Ebből az összegből több mint 400 millió forint jut évente az erdélyi magyarságnak. Tibád Zoltán, az Illyés Közalapítvány erdélyi alkuratóriumi titkára arról a felelősségről beszélt, mely egy ilyen munkával jár. Végül Lászlófy Pál, az RMPSZ országos elnöke, valamint az RMDSZ oktatási alelnöke, Nagy F. István ismertette tevékenységüket. /Csomafáy Ferenc: Tiltakozunk és építeni fogunk. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 11./"

"Máj. 19-én A váradi magyar költészet századai címmel tartottak irodalmi estet a Varadinum programjának záróaktusaként. Tempfli József római katolikus megyés püspök vallott az irodalomhoz, a vershez fűződő érzelmeiről. Az esten jelen volt Kis Boáz, a Magyar Népfőiskolai Collegium elnöke, aki elsősorban a szervezet tevékenységéről, feladatairól beszélt. Ezután 15 kortárs költő /Dénes László, Szűcs László, Ferenc Zsolt, Szőke Mária, Nagyálmos Ildikó, Kinde Annamária, Goron Sándor, T. Szabó Edit, Tüzes Bálint, Fábián Sándor, Barabás Zoltán, Gittai István, Morvay László, Pataki István, valamint a Felvidékről érkezett Hodossy Gyula/ olvasott fel verseiből. Az est második részében többek között Janus Pannonius, Zsámboki János, Pázmány Péter, Nadányi János, Dutka Ákos, Miklós Jutka és Reményik Sándor költeményei hangzottak el. /Költészet az ezredvégen. = Bihari Napló (Nagyvárad), máj. 21./"

"In memoriam Palocsay Rudolf" címmel kiállítást nyitottak meg máj. 23-án Kolozsváron, a Reményik Sándor Galériában. Az emlékkiállítást az Erdélyi Műszaki Tudományos Társaság Palocsay Rudolf nevét viselő Ifjú Gazdák Egyesülete szervezte. A kiállítás az egykor világhírű, Palocsay Rudolf munkásságát elevenítette fel. Az 1900-ban született kitűnő botanikus virág- és zöldségnemesítésben elért eredményei alapján hazai és külföldi díjak garmadáját kapta, gyönyörű rózsáiról saját maga készített kitűnő rajzokat. /Köllő Katalin: Palocsay Rudolfra emlékezünk. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 25./"

"Nagy Olga Egy botcsinálta riporter emlékei /Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely/ című memoárkötetét mutatták be jún. 7-én Kolozsváron, a Kriterion Könyvklub szervezésében, a Reményik Sándor pincegalériában. A kötetet Gábor Dénes, a Művelődés folyóirat munkatársa, a könyv szerkesztője méltatta. A könyvben a szerző rövid, hatéves újságírói életszakaszát mutatta be. A félszázadik kötetén túljáró folklorista, népmesegyűjtő, regényíró 1953-58-ban az Utunk, majd a Dolgozó Nő riportereként dolgozott. /(gédé): Mozzanat egy gazdag életműből. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 9./"

"Az erdélyi művelődéstörténet újabb harminchat személyisége nyert bebocsáttatást az Erdélyi Panteonba, amely a kezdetektől majdhogynem napjainkig leltározza föl nagyjainkat. A marosvásárhelyi Mentor Kiadónál Jánosházy György szerkesztésében megjelent sorozat első két darabja után a huszadik század művelődési életében jelentős szerepet játszott, zömében írókról, költőkről írott tanulmányokkal 2001-ben napvilágot látott a harmadik kötet is. Az Erdélyi Panteonba legfrissebben bejutottak között van Szentgyörgyi István, Bánffy/Kisbán Miklós, Tompa László, Kós Károly, Kuncz Aladár, Áprily Lajos, Berde Mária, Reményik Sándor, Tamási Áron, Balázs Ferenc, Báró Kemény János, Szemlér Ferenc, Balogh Edgár, Szabó T. Attila, Dsida Jenő, Szabédi László, Wass Albert, Jékely Zoltán, Bözödi György, Bajor Andor és Szilágyi Domokos. /Németh Júlia: Belépő az Erdélyi Panteonba. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./ Az Erdélyi Panteonba helytelen volt beemelni Gaál Gábort."

"Lezárult a Zsoboki Nemzetközi Alkotótábor gyermekkora, a művésztábor kamaszkorába lépett - mondotta Banner Zoltán művészettörténész az immár hagyományos kolozsvári összegező kiállításon, Kolozsváron, a Reményik Sándor Galériában. A tárlatot a szervező, Essig Klára festőművész nyitotta meg. Banner Zoltán hangsúlyozta Essig Klára fáradhatatlan szervezőkészségét és a zsoboki Molnár lelkészházaspár ügyszeretetét valamint a tényt, hogy egy immár több mint száz műből álló, és a jövőben mindegyre tovább bővülő gyűjtemény jelzi az itt táborozó és alkotó festők nyomát. /Németh Júlia: Kalotaszeg vonzásában A zsoboki művésztáborban készült alkotások a Reményik Sándor Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 1./"

"Kolozsváron, a Reményik Sándor Galériában megnyílt Péter Ütő Erzsébet, Máramarosszigeten élő képzőművész kiállítása. Az eredetileg textil szakon végzett művész olajképeit hozta el Kolozsvárra. /Németh Júlia: Péter Ütő Erzsébet kiállítása a Reményik Sándor Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 20./"

"Péter Ütő Erzsébet /Máramarossziget/ festményeivel jelentkezett Kolozsváron, a Reményik Sándor Galériában. Péter Ütő Erzsébet az erdélyi piktúra hagyományait folytatja. A színek és fények kavalkádja jellemzi valamennyi alkotását. /Németh Júlia: Örömben fogant, örömöt sugárzó képek. Péter Ütő Erzsébet kiállítása a Reményik Sándor Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./"

"Tavaly februárban hunyt el Jeney Lám Erzsébet /Kolozsvár, 1931. szept. 14. - Kolozsvár, 2000. febr. /, aki most lenne 70 éves. Édesapja Lám Béla mérnök, író, Áprily Lajos és Reményik Sándor szellemi köréhez tartozó jó barát. Jeney Lám Erzsébet a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola textiltervezői szakát végezte, részt vett a Román Tudományos Akadémia néprajzkutató csoportjának munkájában. 1954-ben Moldvában a Szentimrei Judit, Nagy Jenő, dr. Kós Károly vezetése alatt dolgozó diákcsoport tagjaként készített illusztrációkat az 1981-ben megjelenő Moldvai csángó népművészet című kötethez. Vásznain megörökítette a Csíki-havasok szépségét és Torockó környékét. A Babes-Bolyai Tudományegyetem gyógypedagógiai szakán tanított ábrázoló rajzot, végül a Lélektan és Pedagógiai Intézet munkatársaként ment nyugdíjba. Társtalan volt, de nem magányos. Tág, értékes baráti köre volt. Orosz származású édesanyja által adományozott becenéven (Koszinka) szólította mindenki. Képeivel 14 alkalommal lépett a tárlatlátogató közönség elé. Utolsó gyűjteményes kiállítására 1999 júniusában került sor Kolozsváron. /H. L. I.: Jeney Lám Erzsébet emlékezete. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./"

"Hosszúmezőn megrendezték a falunapot. Az ünnepre Balázs István máramarosszigeti szobrász egy nyolcméteres faoszlop műemléket alkotott, amelyen a történelmi Máramaros címere mellett az öt volt koronaváros címere is látható. Az ünnepség ökumenikus istentisztelettel kezdődött, majd az emlékmű felavatására került sor. Szept. 8-án a Felsővisón a megfogyatkozott magyarság régi álma vált valóra a Magyar Ház felavatásával. Az ünnepi műsort Horzsa Zsófia, a nemrég alakult Reményik Sándor Kulturális Egyesület elnöke, a Magyar Ház megálmodója nyitotta meg. Az egész történelmi Máramaros magyarsága részt vett a műsorban, Rónaszéktől Aknasugatagon keresztül Máramarosszigetig és a helybeliek. /Farkas E. Zoltán: Művelődési események az ország legészaknyugatibb csücskében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 19./"

"A Bocskai emlékünnepség második napján, okt. 27-én, Bocskai Istvánra emlékező istentiszteletet tartanak a belvárosi református templomban. Igét hírdet: Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, az istentiszteleten Fazekas Zsolt lelkész szolgál, Bocskai Istvánra emlékezik dr. Tonk Sándor rektor, egyházkerületi főgondnok. Sor kerül a Bocskai István szülőháza emléktáblájának leleplezésére. Ezt Cs. Nagy Zoltán történész, a Bocskai István Hagyományőrző Egyesület elnöke mutatja be. Ilyés Gyula: A Reformáció genfi emlékműve előtt című versét Boér Ferenc színművész, Reményik Sándor: Templom és iskola című versét Albert Júlia szíművésznő mondja el, énekel a Kolozsvári Református Kollégium Kórusa Székely Árpád kollégiumi igazgató, karnagy vezényletével. A templomban az ünnepi rendezvényt az emlékezés tárgyainak átadásával, a Himnusz eléneklésével és az áldással zárják. Utána, déli 12 órakor a Mátyás király utca 4. szám alatt, a Bocskai István szülőházában a küldöttségek részvételével elhelyezik az emléktáblát. Mindenkit szeretettel várnak az ünnepségre. /Bocskai emlékünnepség. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./"

"Okt. 26-28-án, három napon át emlékeztek Reményik Sándor költőre halálának hatvanadik évfordulóján, az EMKE, a Reményik Sándor Művészstúdió Alapítvány, a Reményik Sándor Jótékonysági és Művelődési Egyesület Kolozsvárról, valamint az óradnai Reményik Sándor Tanulmányi Ház szervezésében. A Kolozsváron lezajlott koszorúzási ünnepséget másnap Óradnán versmondó vetélkedő követte, melyen húsz, határon túli és hazai diák vett részt. A költő különös kötöttséget érzett Óradna és Borberek iránt, ahol többször is időzött. Ez a vidék a csángó települések sorsára jutott: vallásukban megmaradtak ugyan, de nyelvüket lassan elveszítették. Ezért is fontos az a nyelvápoló, nyelvfejlesztő mozgalom, melyet a Bauer házaspár a helyi katolikus egyházzal közösen indított el és ápol mai napig is ezen a vidéken. Felavatták a borbereki katolikus kápolna oldalára elhelyezett emléktáblát. Az emléktáblát több egylet és magánszemély koszorúzta meg, így az Erdélyi Kárpát Egyesület, a Beszterce Művelődési Alapítvány, a besztercei RMDSZ, a debreceni református kollégium tanári küldöttsége, Pécs város képviselői, a Magyar Írószövetség, az óradnai római katolikus plébánia, a Reményik Sándor ház, a Caritas Nőegylet és a kolozsvári Reményik Sándor Egyesület. Az ünnepség irodalmi konferenciával folytatódott. A felszólalók között volt Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke, Tüskés Tibor pécsi irodalomtörténész, Lászlóffy Csaba és Molnos Lajos. Márk Attila brassói zeneszerző adta elő hat dalát, melyet a költő verseire írt. A versmondó verseny résztvevői értékes könyvjutalomban részesültek. /Horváth Gyöngyvér: Reményik Sándorra emlékeztek Radnaborbereken és Óradnán. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./"

"Decemberben lesz két éve, hogy megalakult a Házsongárd Alapítvány. Mind többen vesznek részt a Házsongárd Alapítvány által meghirdetett temetőgondozásban. A Báthory István Elméleti Líceum, a Római Katolikus Gimnázium, a Brassai Sámuel Elméleti Líceum tanulói, az Apáczai Csere János cserkészcsapat és a Protestáns Teológiai Intézet néhány diákja vett részt a munkában. Segítségükkel gyom és a szemét többek között Dsida Jenő, Tóthfalusi Kis Miklós, Apáczai Csere János, Jósika Miklós, Józan Miklós, Simén Dániel, Reményik Sándor, Berde Mária és Berde Amália, Szilágyi Domokos és Hervay Gizella, Szász Domokos, Újfalvi Sándor és Lészay Júlia, Berde Mózsa és Brassai Sámuel, Purjesz Zsigmond, Szabó Dénes, a Bethlen-Huszár, Tauffer és Szacsvai családok sírjairól, sírkertjeiből, valamint az iktári Bethlen, a Mikó-Rhédey, Biasini, Pagett és Sombori kripták környékéről. /Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet: Fiaim, tőlem egymást öröklitek! = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./"

Febr. 15-én kezdődött a Heltai Alapítvány székházában az alapítvány tízéves születésnapja alkalmából szervezett előadássorozat, amelyen Erdély, Magyarország és a régió művelődési életének jelentős személyiségei vesznek részt, A könyvtár szerepe a polgári önszerveződésben címet viseli. Pillich László, az alapítvány ügyvezető elnöke elmondta: a tíz év alatt az alapítvány Erdély egyik jelentős polgári intézményévé vált. Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia elnöke méltatta a Heltai tevékenységét: "Itt minden romjaiban volt a rendszerváltáskor, mindent a semmiből kellett megteremteni. Szerencsére voltak emberek, akik saját erejükből és pénzükből vállukra vették ezt a terhet. A Heltai Alapítvány hatalmas könyvtárat hozott létre, ezenkívül tanfolyamokat, idegen nyelvű oktatást szervez." Az előadássorozat febr. 16-án folytatódik, bemutatkoznak az erdélyi kisrégiós központok /Dr. Szémán Péter, a Báthory Alapítvány elnöke — Szilágysomlyó, Zahoránszky Ibolya, a Hollósy Simon Művelődési Egyesület elnöke — Máramarossziget, Bauer Ilona, a Reményik Sándor Kulturális Egyesület elnöke — Óradna, Jakab Mihály, a Beszterce Művelődési Alapítvány elnöke — Beszterce, Soós József, Református Gyülekezeti és Szórványközpont vezető lelkésze — Medgyes, Farkas Miklós, a Gaudeamus Alapítvány elnöke — Segesvár, Fülöp Zsófia, a Teleki Oktatási Központ könyvtárosa — Szováta, Borbély Emma — a Seprődi János Művelődési Egyesület elnöke — Kibéd, Sebestyén Sándor, az Apáczai Közművelődési Egyesület könyvtárosa — Brassó, Schreiber István, a Hunyad megyei EMKE elnöke — Déva, Soós József Tamás, a gyantai Református Ifjúsági Központ vezető lelkésze — Gyanta, Balogh Zoltán, a dési EMKE elnöke — Dés/. /Balázsi-Pál Előd: Évfordulós rendezvények a Heltainál. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./

Febr. 16-án Kolozsváron, a Reményik Sándor Galériában megnyílt az Albertirsán élő és alkotó Miklosovits László grafikusművész kiállítása, a Reményik Galéria, Albertirsa önkormányzata, a szilágysomlyói Báthory Alapítvány és a Művelődés szerkesztősége által szervezett tárlaton. Szabó Zsolt, a Művelődés folyóirat főszerkesztője elmondta, hogy a 167. kiállításmegnyitónak lehetnek tanúi. Miklosovits Lászlónak volt már kiállítása New Yorkban, Berlinben, Prágában és Budapesten, ez a mostani helyszín viszont mégis rendkívül fontos, hiszen Kolozsvár sok híres embert adott a művészetnek. /Köllő Katalin: Példázat a szőlőszemről. Miklosovits László kiállítása. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./

A Kolozsvári Magyar Diákszövetség /KMDSZ/ egyik szakosztálya, az Alkotó Képzőművészek Ifjúsági Klubja harmadik kiállítását rendezte március elsején Kolozsváron, a Reményik Sándor Galériában. A kiállító 18 fiatal képzőművész a Ion Andreescu Képzőművészeti és Formatervezői Főiskola jelenlegi vagy végzett diákja. /A.K.I.K. kiállítanak. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 2./

A zene és a képzőművészet kölcsönhatásának jegyében nyílt meg ápr. 10-én Kolozsváron, a Reményik Sándor Galériában a két éve alakult Esetleg csoport kiállítása. A fiatal művészek, Tosa Katalin és Adrian, Szabó Attila és Váncza Edit alkotta csoportosuláshoz csatlakoztak mások is, amint történt ez most, az Instrumentárium című kiállítás alkalmával. A befutott neves művészektől, mint Veresspál, Kusztos Endre, Soó Zöld Margit, dr. Terényi Ede, Novák Ildikó, Gally Katalin, Kún György, a pályakezdő Jánosi Andreáig terjed az ugyancsak népes kiállítói gárda. /(kő): Instrumentárium. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 12./

A Ditróban tanuló 17 óradnai középiskolást és óradnai mentorukat, Bauerné Madarász Ilona tanárnőt felszólította a Puskás Tivadar Középiskola igazgatósága, hogy május 1-jéig fizessék ki a bentlakási és ellátási költségeket, különben kénytelenek felmondani a tanulóknak. Az eddig alapítványi ösztöndíjjal anyanyelven tanuló diákok kénytelenek lesznek átköltözni más iskolába, vagy egyszerűen visszamenni Óradnára, mert a megígért támogatás ? még ki nem derített okokból ? nem érkezett meg. Óradnán 1965-ben szűnt meg minden szinten az anyanyelvi oktatás. A rendszerváltás után a római katolikus egyház, valamint néhány lelkes önkéntes, élen a Bauer családdal, újraindította a magyar oktatást és civil szervezetek működését. Elkezdték a fakultatív magyar nyelvű oktatást az I?VIII. osztályosoknak, ami jelenleg is folytatódik. Mindez Bauerné Madarász Ilona tanárnő magánkezdeményezésének és önkéntes munkájának eredménye. 1999-ben megalakították 1999-ben a Reményik Sándor Művelődési és Nevelési Központot. Az épületet ugyanaz év májusában avatták fel. Az intézményes magyar nyelvű oktatás a 2000?2001-es tanévben indult be óvodai szinten, a római katolikus plébánia épületében. Az anyanyelvű fakultatív oktatás eredménye, hogy 1994-től az óradnai magyar családokból származó gyermekeket a tömbmagyarság oktatási központjaiba sikerült küldeni, ahol anyanyelven tanulhattak, az ellátásukhoz szükséges ösztöndíjakat alapítványok vagy külföldi magántámogatók jóvoltából biztosították. Jelenleg 48 óradnai diák tanul magyar tagozaton Gyulafehérváron, Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredában, Gyergyóditróban, Borszéken és Szászrégenben. - Közvetítve Bauerné Madarász Ilona kérését, felhívást intéztek az összes magyar civil szervezetekhez, találjanak minél előbb megoldást az ösztöndíjak folyósítására. ?Több mint tíz éve önkéntesen dolgozok a szórványmagyarság ügyéért. Nagy felelősséget vállaltam, amikor olyan magyar gyerekeket küldtem a Székelyföldre magyarul tanulni, akik alig tudtak anyanyelvükön beszélni. Ezek közül kettő már egyetemen tanul; a lányok közül többen a Székelyföldön mentek férjhez; az ott tanulók nagy része nem is akar hallani arról, hogy visszajöjjön, ezekből biztosan magyarok lesznek. Ne szakítsuk meg ezt a folyamatot bizonyos kuratóriumi elgondolások miatt. Vagy akkor mondják meg nyíltan, hogy nem érdekel a szórvány. Mi akkor sem állunk le, de kell tudnunk, hogy milyen felelősséget vállalunk" ? mondta Bauerné Madarász Ilona tanárnő. /Kresz Béla: Veszélyben a Ditróban magyarul tanuló 17 óradnai középiskolás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 26./

Gyergyószentmiklóson, június 18-án könyvbemutató színhelye volt a Pro Art Galéria, melynek vendége volt Pomogáts Béla író, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának elnöke, Erdély hűségében /Pallas Akadémia, Csíkszereda/ című kötetével. A kötet a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom rangos képviselőiről vonultat föl tanulmányokat és esszéket, mint Ady Endre, Szabó Dezső, Kós Károly, Bánffy Miklós, Makkay Sándor, Kuncz Aladár, Nyírő József, Reményik Sándor, Áprily Lajos, Dsida Jenő, Szemlér Ferenc, Szabédi László, Horváth István, Wass Albert, Kemény János, Mikó Imre. A könyvbemutatón Kozma Mária, a Pallas Akadémia főszerkesztőnője ismertette az irodalomtudományok doktora, Pomogáts Béla írói munkásságát, aki mellesleg az erdélyi magyar irodalom legjobb ismerője. /(Gál Éva Emese): Pomogáts Béla könyvbemutatója Gyergyóba. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 20./

Jún. 22-én Kolozsváron a Reményik Sándor Galériában megnyílt Lészai Bordy Margit kolozsvári képzőművész kiállítása. A tárlatlátogatók lemérhették azt az utat, amelyet a keramikusból grafikussá, festővé vált művész az évek, évtizedek folyamán megtett. A mintegy harminc pasztellkép az erdélyiség jegyében fogant. /Lészai Bordy Margit kiállítása a Reményik Sándor Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./

Lészai Bordy Margit mindig hangsúlyozza, hogy szülőfaluja, a Maros megyei Unoka Erdély talán legkisebb települése. A csöppnyi Unoka szimbolikus jelentőségűvé vált számára, ezt mutatja a szülőfalut megörökítő számtalan rajza, pasztellje. Mostani kiállításán Kolozsváron, a Reményik Sándor Galériában az erdélyiség, a szülőföld szeretete nem annyira a konkrét, külső jegyekben, mint inkább a lényegben, a munkák szellemiségében nyilvánul meg. Lészai Bordy Margit pasztellben dolgozik, alkatához talán ez a technika tűnik a legalkalmasabbnak. /Németh Júlia: Lészai Bordy Margit formaritmusai. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

"Aggasztóan és aránytalanul megfogyatkozott az erdélyi magyarság létszáma. Az okok: kivándorlás, asszimiláció és a természetes szaporulat hiánya. Bármennyire visszatetsző: számba kell venni és nyilvánosság elé tárni a magyarságukért, s közelebbről a demográfiai elesettségért aggódó és megoldásokat kereső közéleti személyek etikai hozzáállását - írta Tőkés István. Hogyan prédikálhatnak a lelkészek, illetve írhatnak az írók, hogyan igényelhetnek katedrát a professzorok, ha ők maguk nem teszik azt, amire másokat buzdítanak? Bizonyos, hogy sem Pál apostolnak, sem Ady Endrének vagy Reményik Sándornak nem volt gyermeke, s olyanok is vannak, akik eredménytelenül küzdenek a gyermekáldásért, de ezek a kivételek nem igazolhatják a sokezrek negatív példamutatását. Mindezt az öncsalás elleni állásfoglalásnak tekinti a cikkíró. /Tőkés István: Az igazság jussán Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./ "

"Zsobok sok képzőművészt vonzott az immár hétéves nemzetközi alkotótáborba. A mostani tábor / július 15-29./ gazdag programmal várta résztvevőit. Az utolsó napon, immár hagyományosan, Banner Zoltán művészettörténész megnyitja a művészek munkáiból rendezett tárlatot, amely ezután vándorkiállítás jelleget ölt, első állomása Kolozsvár, Reményik Sándor Galéria. /(-eth): VII. Zsoboki Alkotótábor 2002. július 15-29. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./ "

"Kós Károly halálának 25. évfordulója alkalmából ünnepi megemlékezést tartottak Bánffyhunyadon, szept. 22-én, vasárnap. A református templomban lezajlott ökumenikus istentiszteleten a bánffyhunyadi Kós Károly Kulturális Egyesület elnöke, Sztrága Zoltán ismertette a gyülekezettel az ünnepelt életútját, ezt követően pedig a Ravasz-házban folytatódott a megemlékezés. A Kós emlékére készített tábla előtt köszöntő beszédet mondott Kötő József, az EMKE elnöke. Kónya-Hamar Sándor, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke beszédében az erdélyi politika Don Quijotéjának nevezte az ünnepeltet. Sor került az emléktábla leleplezésére. Pomogáts Béla író Erdély három csillagát, Ady Endrét, Reményik Sándort és Kós Károlyt méltatta, kifejtve: ők mindhárman egyszerre voltak otthon Európában és a szülőföldön is, és csak példájukat követve érhetjük el azt, hogy otthon legyünk magyarságunkban és történelmünkben. A következőkben Kántor Lajos irodalomtörténész, Makhul Mihály építészmérnök és Sas Péter történész előadása az író, az építész és a politikus Kós Károlyról szólt. /Sándor Boglárka Ágnes: Otthon a szülőföldön és Európában. Kós Károlyra emlékeztek Bánffyhunyadon. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 23./"

"Szept. 21-én Szovátán Reményik Sándor emlékünnepséget rendezett az EMKE, a Reményik Sándor Művészstúdió Alapítvány és a Reményik Sándor Jótékonysági és Művelődési Egyesület. Negyedik alkalommal került sor ilyen rendezvényre. Kezdődött Kolozsváron, rá egy évre Borberek-Óradna volt a színhely, ezt követte Pécs városa és most Szováta adott otthont az emlékezőknek. Az előadók között volt Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Anyanyelvi Konferencia elnöke, és Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője. Reményik Sándor kultuszáról, valamint Reményik és az ifjúság kapcsolatáról értekeztek. Régen vonzott ilyen teltházat irodalmi műsor Szovátán. /S. Muzsnay Magda: Reményik Sándorra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./"

"Nyárádszereda a Nyárádmente legnagyobb települése, ma is országos és hetivásárok színhelye, a környék művelődési központja. Okt. 27-én a hollandiai támogatók jelenlétében felavatták a református nőszövetség vendégházát. A Küküllői Egyházmegye 59 anyaegyháza közel 40 ezer reformátust számlál. A Nyárádmente gyülekezetei is oda tartoznak. A gyülekezeti munkában számottevő részt vállal a nőszövetség. Dr. Molnár Jánosné, a zsoboki gyülekezet lelkészasszonya, az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetségének elnöke is ellátogatott a vendégház avatására. Aki meghallja azt is, amit Reményik Sándor így fejezett ki: "Erdély harangoz a mélyben. / Elmerült székely faluk hangja szól / Halkan, halkan a tengerfenéken." - az felülemelkedik a kicsinyességen. A nyárádszeredai református nőszövetség munkája 1999-ben indult, de az asszonyok köre voltaképpen már 1995-től részt vállalt az anyagi és a szellemi tevékenységben. Járdát építettek, felavatták a gyülekezeti termeket, a Bocskai teremben számos olvasótalálkozót, képzőművészeti tárlatot szerveztek. /Bölöni Domokos: Szeredai Máriák. A kegyelem munkára serkent. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 30./"

"Újabb Reményik-kötet került piacra, ezúttal a jóvoltából, Hátrahagyott versek /Polis Könyvkiadó, Kolozsvár/ címmel. A könyv nov. 6-i bemutatóján Kolozsváron Dávid Gyula felelevenítette a költő eddig napvilágot látott köteteinek történetét, amelyekből tudatosan kimaradtak a sötétebb, fájdalmas hangulatú versek. /Ö. I. B.: Reményik Sándor ismeretlen arca. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./"