A Wiener Zeitung Magyarországról és Romániáról
A magyarországi, illetve a romániai belpolitikai fejleményekre való európai reagálást hasonlította össze a Wiener Zeitung című osztrák lap pénteki számában megjelent vendégkommentár.
Nem az a leginkább feltűnő a drámai romániai politikai eseményekben, amit a Frankfurter Allgemeine Zeitung „hideg államcsínyként" jellemez, hanem az EU visszafogott reagálása Victor Ponta kormányfő „ál-legális praktikáira" – írta Ulrich Schacht író, újságíró, a Welt am Sonntag című német újság korábbi vezető szerkesztője. Az Európai Bizottság a romániai eseményekre azzal reagált, hogy „a legszívélyesebben arra kérte valamennyi román pártot és a hatóságokat: a jövőben legyenek szívesek ügyelni a jogállamiság követelményeire" – fogalmazott Schacht a napilapban, amelynek az osztrák kormány a kiadója.
Schacht meglepőnek tartja a brüsszeli reakciót annak fényében, ahogy nem olyan hosszú idővel ezelőtt a magyarországi politikai fejleményeket kezelték Európában. Az európai bírálatokat „uszításig fokozott kritikaként" jellemezte a szerző. „Amikor Magyarország kristálytiszta demokratikus eljárással megválasztott kormánya abszolút parlamenti többségével klasszikus szellemiségű alkotmányt fogadott el, európai parlamenti és bizottsági illetékesek a fasizmus visszatérését jósolták, és még Hillary Clinton amerikai külügyminisztert is közbeavatkozásra bírták rá" – írta.
A szerző úgy látja, mindkét reakció ugyanannak az „európai egyetemesség-projektnek" a két oldalát képviseli. A politikailag és kulturális értelemben szuverén, keresztény irányultságú nemzetek csak zavarják ezt a projektet, ezért „gyűlölik az Orbánokat" és „szeretik a Pontákat" az „internacionalista funkcionárius-Brüsszelben" – írta Schacht.
MTI
Erdély.ma

Szigorúan ellenőrzött életek: egy dokumentumfilm ősbemutatójának margójára
A Szigorúan ellenőrzött életek című dokumentumfilm ősbemutatóját a 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen láthattuk. Kabay Barna és Petényi Katalin filmje a kommunizmus terrorját megszenvedett erdélyi egyházak, magyar közösségek sorsát eleveníti meg balladai hangvételben.
Az erdélyi magyarság kommunizmusbeli drámai históriája képben, epikában, dalban elbeszélve. A film első része Márton Áron katolikus püspök életútját jeleníti meg. Eddig nem látott archív filmrészletek, korhű felvételek, szövegdokumentumok segítségével egy megejtően szuggesztív képet kapunk Márton Áron püspökről, aki kegyetlenül mostoha korban, háborút, fogságot, máramarosszigeti, jilavai börtönök poklát megjárva, tántoríthatatlan hittel, szívós kitartással küzd népe, hite, egyháza megmaradásáért.
A nézőt megdöbbenti az archív felvételeken megjelenő püspök derűt, rendíthetetlen hitet, erőt sugárzó lénye. A püspök egyik bérmakörútját láthatjuk egykori (film)felvételekről, ahol székely emberek százai gyűltek össze. Spontánul alakult székely testőrgárda kíséri útjain, élő sorfallal veszik körül, hogy senki ellenség ne kerüljön a közelébe. Mozgalmas képek, expresszív paraszti arcok, csodálatos csíki tájak képei jelennek meg előttünk hol fekete-fehéren, hol színesen, mintha Zsögödi Nagy Imre festményei indultak volna el missziós körútra, üzenetet vinni a világnak egy nép tragikus történelméről.
Árulók, besúgók, a hálószobáját is lehallgató állambiztonsági tisztek fertőjében ott áll előttünk egy tiszta ember, egy krisztusi arc töretlen hittel. Ennek a mennyei derűnek rendezői ellenpontjaként sorakoznak az állambiztonsági tisztek marcona portréi. „A világ lealjasodott szellemével egy emelkedett lelkületet kell szembeállítanunk…” – hirdette, életével példázta Márton Áron püspök.
A kor valóban démoni: 1949–1951 között 15 szerzetesrendet számoltak fel, 39 zárdát zártak be, 180 ferences, 22 jezsuita szerzetest hurcoltak el, felszámolták a görög katolikus egyházat, 6 püspököt kínoztak halálra a román börtönökben. 1956-ban a magyar forradalom megérintette az erdélyi értelmiséget. Dobai Istvánt, Varga Lászlót életfogytiglani kényszermunkára ítélték. Szoboszlay Aladár katolikus papot és társait kivégezték. Sass Kálmán református lelkészt államellenes összeesküvés vádjával golyó általi halálra ítélték.
A magyar forradalommal rokonszenvező erdélyiek életükkel, szabadságukkal fizettek: 45 személyt végeztek ki, 11 ezer embert börtönöztek be. Az áldozatok arcképei gyors egymásutánban jelennek meg a néző szemei előtt. Az ártatlan, többnyire fiatal mártírok tekintete agyunkba vésődik, a néző sokáig nem tud szabadulni. De nem is kell! Kötelességünk emlékezni rájuk, mert aki a múltat nem ismeri, el fogja veszíteni a jövőt. A jilavai börtön betonfala, ahol a hajnali kivégzések magyar mártírjainak vére folyt, örök memento kell legyen.
A film második része az 1965 utáni időszakkal foglalkozik. Nicolae Ceauşescu hatalomra kerülésével változnak a módszerei a kommunista hatalomnak. Már nem a megsemmisítés, hanem az átnevelés a cél. A fizikai megsemmisítés helyébe lép a lélektani megfélemlítés. A hatalom fő ellensége továbbra is az egyház. A pszichoterror minden lehetséges eszközét bevetik a hatalom emberei, hogy céljukat elérjék. A rendezők a református egyház sorsát követik ebben a korszakban egészen az 1989-es forradalomig. E korszak egyik meghatározó egyházi személyisége Tőkés István református teológiai professzor és fia.
Tőkés Istvánt 1952-től figyelik, zaklatják, legközelebbi munkatársaival, barátaival figyeltetik. Erőszakos eszközökkel, lélektani hadviseléssel zaklatják, besúgásra akarják kényszeríteni, de ellenáll. Inkább meghal, mint mondja, semhogy áruló legyen. Pedig nagy a kockázat, 8 kiskorú gyerekről kell gondoskodnia. Hallgatja a néző drámai történeteit maratoni kihallgatásokról, fenyegetésekről, később kényszernyugdíjazásról, egyházi funkciók elvesztéséről, szakmai ellehetetlenülésről. Lélektani állóháború az élete. A derűs arcú professzor nesztori életkort ért meg a képek tanúsága szerint, 8 gyermeke viharos, embertelen korban is egyetemet végzett. Rózsabokrait nevelgetve, 96 évesen idézi fel megpróbáltatásainak sorát. Megható emberi példát láthat a néző hitről, helytállásról, emberségről, a család megtartó erejéről.
A dokumentumfilm harmadik élettörténete szervesen kötődik a második portréhoz. Tőkés Lászlóról, Tőkés István professzor fiáról szól, aki az 1989-es „román forradalom” szikrájaként már világhírre tett szert mint egykori temesvári református lelkész. Tőkés László mai és egykori arca, történetei, a temesvári események képsorai rendeződnek időrendbe a néző szeme előtt. Tőkés Lászlót a 70-es évek elejétől „első fokozatú” megfigyelés alá helyezte a román Szekuritáté, mert mint diákvezér ezt prédikálta teológus társainak: „…ezen a földön nincs hazánk és házunk, ahol élhetnénk, ahol megmaradhatnánk…”
Látjuk a fiatal lelkészt Désen, ahol a közösségépítő, magyar kulturális életet szervező fiatal papot nem nézik jó szemmel a hatalom emberei, és a kollaboráns püspök, egyházi felettese segítségével felfüggesztik funkciójából. Képileg itt is gazdag, dinamikus, színes az operatőri munka. Hangulatteremtő, a korabeli környezetet megidéző képsorok illusztrálják a történéseket. Tőkés László cikket írt az Ellenpontok szamizdat folyóirat egyik számába az erdélyi református egyház helyzetéről.
E lapban közölt Tóth Károly Antal (nagyváradi tanár) egy memorandumot, amit eljuttattak Madridba, a helsinki utókonferenciára. Ekkor hívták fel először a nyugati világ figyelmét a román elnyomó kisebbségpolitikára. Erre az időszakra tehető a Ceauşescu-rezsim urbanizációs politikája, ami valójában egy jól átgondolt falurombolási terv volt. A fiatal református pap kollégájával, a Borossebesen lelkész Molnár Jánossal egy felhívást fogalmaztak meg, a falurombolás elleni tiltakozásra szólítva fel az egyházat. 1988 szeptemberében Molnár felolvasta a petíciót a hivatalos egyházkerületi értekezleten, ahol a jelen lévő lelkészek többsége aláírta a nyilatkozatot.
A hatalom megijedt a csoportos ellenállás lehetőségétől, vérszomjas terveit a nemzetközi tiltakozás akadályozta meg. Tőkés László ellen beindult a gépezet, és fegyelmivel elhelyezték Temesvárról, de ő megtagadta a távozást, végsőkig kitartott, végül decemberben erőszakkal lakoltatták ki a temesvári parókiáról. De ekkor már a világ ismerte a történetét. Tőkés a „hallgatás falát lerombolva” nyílt, minden jogsérelmet feltáró interjút adott egy kanadai tévéstábnak.
A világ megismerte az erdélyi magyar kisebbséget érő vérlázító, elnyomó politikájú diktatúrát. Korhű képeket látunk a református lelkész mellett szolidarizáló temesvári polgárokról, már nemcsak magyarok, hanem románok, svábok, hívők, nem hívők, a diktatúra kiéhezett, jogfosztott, mindenre elszánt emberei szállnak szembe a népét embertelen, állati nyomorba taszító diktátor házaspárral. Felkavaró archív képek láthatók a városok utcáin tüntető, puskaropogással, tankokkal, halállal szembeszálló forradalmárokról. Rögtönzött halottasházakban vérükbe fagyott fiatalok holttestei fekszenek szemünk előtt a dokumentumfelvételeken. Gyászukban jajveszékelő, kiásott sírok fölött gyermeküket sirató anyák arcait mutatják a képsorok, ezek is a forradalom arcai.
Az 1989-es temesvári advent azt példázza, hogy egy ateista, minden szakralitásból gúnyt űző, dehumanizált, nacionálkommunista ideológia, mely a természetet és annak törvényeit is le akarta győzni, a történelmi fejlődés egy adott pontján odajut, hogy az elnyomottak, esélytelenek, megalázottak, ha már mindenüket elvesztették, amiért érdemes embernek lenni, ösztönösen „kritikus tömeggé” válhatnak, és elsöprik elnyomóikat. A film a kommunizmus bűneiről szól, a kommunizmus erdélyi áldozatai előtt tiszteleg.
A téma képi-szövegi megjelenítése nívós. A Petényi–Kabay-rendezőpáros több díjazott dokumentumfilmben mutatta meg tehetségét: 1977, UNESCO-díj (Két elhatározás); 1983, Oscar-jelölés (Jób lázadása – művészfilm), 1983, Los Angeles, legjobb külföldi film díja, hogy csak néhányat említsünk.Docendo discimus /tanítva tanulunk, mondta Seneca. Ez a film tanúság a múltról, lecke a jövőnek.
Novák Irma
A szerző a Szegedi Tudományegyetem tanára
Krónika (Kolozsvár)

Valóban, mi lesz velünk?
Ami jelenleg legszebb hazánkban történik, legriasztóbb rémálmainkat is felülmúlja. Miután bebizonyosodott, hogy a szocialista–liberális szövetség elkapkodta a hatalomátvételt, és egyszerre akartak mindent, nem számolva Băsescu elnök és pártja uniós kapcsolataival, bebizonyosodott, hogy az elmérgesedő és állandósuló politikai viták miatt a Ponta-kormány egyszerűen képtelen az ország vezetésével foglalkozni, állandóak a minisztercserék, hol összeférhetetlenség merül fel, hol pedig érthetetlen döntések születnek.
Az, ahogyan Marga professzort lapátra tették, pusztán azért, hogy az ambiciózus Corlăţean leányálma teljesülhessen, és átvehesse a román külügy irányítását, mutatja: a kormány kapkod. Ráadásul, mivel a végső döntés – maradhat-e Băsescu elnök, vagy nem – az alkotmánybíróságtól függ, bebizonyosodott az is, hogy a taláros testület képtelen dönteni, noha élvezi a Velencei Bizottság és az uniós biztos támogatását. Az uniós illetékeseknek elvileg igazuk van, egy jogállamban az alkotmánybíróság támadhatatlan, döntései megfellebbezhetetlenek. Elméletileg. Egy jogállamban. Csakhogy jogállam-e Románia, és alkotmánybírósága pártatlan-e? S itt már bárkinek komoly kételyei lehetnek, tekintettel arra, kik is a taláros testület tagjai, és hogyan jutottak oda... Mint annyiszor a fiatal román demokrácia története során, ismét megmutatkozott: a jogállam intézményei paraván szerepet töltenek be, magyarán képtelenek megfelelni feladataiknak. Teljesen világos, hogy miért. Politikai pártok jelölték őket, s ez meghatározza döntéseiket, elfogultságaikat. Ráadásul még mindig nem tudni Románia lakosságának pontos számát, következésképpen azt sem, hány szavazásra jogosult állampolgár van, noha ez dönthetné el a népszavazás végeredményét. A Ponta–Antonescu páros, már látható, hatalmas baklövést követett el, amikor uniós nyomásra elfogadta, hogy a népszavazást érvényességi küszöb mellett szervezzék, így beszélhet győzelemről Băsescu, akit hét és fél millióan leszavaztak, s aki minden legitimitását elveszítve akár vissza is térhet a Cotroceni-palotába. És bosszúja, ez már jól látszik, szörnyű lesz.
Itt tartunk jelenleg, a politikusok felelőtlenül nyilatkoznak, szidalmazzák egymást, nem mérve fel, hogy nyilatkozataik milyen hatást gyakorolnak a pénzpiacokra, a lej pedig, bár egy-két napja erősödött, elemzők szerint tovább gyengülhet. Vígan megyünk széjjelfelé.
Bogdán László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Dagadó népszavazási botrány lehallgatásokkal
A legfőbb ügyészség Victor Paul Dobre volt közigazgatási miniszter mentelmijogának megvonását kéri a képviselőháztól, akit hivatali visszaéléssel gyanúsít a Traian Băsescu államfő leváltásáról szóló népszavazás kapcsán. Tegnap telefonbeszélgetések lehallgatásának kivonata került nyilvánosságra, amelyből kiderült, hogy a Szociál-Liberális Szövetség (USL) 1,6 millió külföldi állampolgárt akart kivonni a választói névjegyzékből, hogy ne számítsanak a referendum érvényességi küszöbének meghatározásakor.
Ioan Rus lemondott belügyminiszter és Dobre is elismeri, hogy 18,3 millió ember szerepel a választói névjegyzékben, és nem vállalták ennek módosítását, ami miatt bírálat érte őket saját pártjukban. Rus azt mondta, hogy „nem akarja börtönben tölteni nyugdíjas éveit”.
Dobre, a közigazgatásért felelős tárca nélküli miniszter volt az, aki benyújtotta lemondását Ioan Rus volt belügyminiszterrel együtt. Ez utóbbi kijelentette, hogy a belügyminisztériumra nyomás nehezedett a Traian Băsescu államfő leváltásáról szóló népszavazás kapcsán.
A bűnvádi eljárást az ügyészség csak akkor kezdheti el, ha a parlament azt engedélyezi, mivel Dobre parlamenti képviselő. A törvényhozó testület azonban egyelőre vakáción van. Az ügyészség egy belügyminisztériumi államtitkár és a lakosság-nyilvántartási hivatal vezetője ellen is bűnvádi eljárást indított.
A bejelentéssel szinte egyidőben a médiában megjelent két telefonbeszélgetésnek a kivonata, azon jelentés részeként, amelyet az ügyészség készített a képviselőház számára. A kivonat szerint Dobre egy férfival beszélget, és az derül ki a beszélgetésből, hogy a lemondásáról Victor Ponta miniszterelnök és Crin Antonescu ideiglenes államfő – a kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL) két társelnöke – egyezett meg. Dobre szerint a Nemzeti Liberális Párt (PNL) gyűlésén több vezető élesen bírálta őt. Amikor a beszélgetőpartnere megkérdezte, hogy miért bírálták, akkor Dobre azt válaszolta: „mert aláírtam, hogy 18,3 millió állampolgár szerepel a választói névjegyzékben, ami így is van, de ez más kérdés”. Egy másik beszélgetésben Ioan Rus leszögezte, hogy ő nem ír alá egyetlen olyan papírt sem, amely akár eggyel több vagy kevesebb szavazati joggal rendelkező személy létezéséről szól, mert „nincs kedve nyugdíjas éveit a börtönben tölteni”. Az ügyészségi dokumentumok kiszivárogtatását a vádemelés előtti szakaszban egyébként törvény tiltja Romániában.
José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke aggodalmának adott hangot a román belpolitikai fejlemények miatt, és azt kérte a kormánytól, hogy minél gyorsabban küldje az Alkotmánybírósághoz a választói névjegyzéket, hogy a taláros testület döntést hozhasson a népszavazás érvényességéről. Barroso ezt a Victor Pontának küldött levélben fejtette ki, amelyben sajnálatát fejezte ki az Alkotmánybíróságot ért fenyegetések miatt is. Barroso eddig nem bírálta a kormányt, főként Viviane Reding igazságügyi biztos volt az, aki tolmácsolta az európai aggályokat. Victor Ponta a napokban kijelentette, hogy Barroso nagyon korrekt volt „Redinggel ellentétben”.
Tegnap kiderült az is, hogy a kormánynak milyen tervei vannak a választói névjegyzékekkel. Radu Stroe közigazgatásért felelős tárca nélküli miniszter bejelentette, hogy a kabinet nem módosítja a népszavazás megszervezésekor használt választói névjegyzéket, de kiegészítő információkat fog közölni az alkotmánybíróságnak. A miniszter szerint a választói névjegyzék – amelynek alapján a népszavazást megszervezték – nem módosul, azt megkapja az alkotmánybíróság úgy, ahogyan kérte, de emellett a hatóságoknak kötelességük, hogy „a lehető legkorrektebb adatokat szolgáltassák, és ezzel segítsék az alkotmánybíróság döntését” – mondta a miniszter. A Ponta-kormány ugyanis úgy döntött, hogy a hónap végéig frissíti a névjegyzéket. A külügyminisztérium is közölte pénteken, hogy kezdeményezte a külföldi lakhellyel rendelkező román állampolgárok számának frissítését. Ennek azért van jelentősége, mert a külföldön hivatalosan lakhellyel rendelkező román állampolgárok nem tartoznak bele az állandó választói névjegyzékbe. A belügyminiszter is összehívta jövő hétre az országos statisztikai hivatal népszámlálással foglalkozó bizottságát, amelynek jóvá kellene hagynia a tavaly ősszel elvégzett cenzus februárban közölt előzetes eredményeit. Azok szerint Románia stabil lakossága 19 millió főre csökkent.
B. T.
Szabadság (Kolozsvár)

Beszélgetés Fazekas László, felvidéki református püspökkel
Isten nem véletlenül teremtett minket magyarnak
Az Algyógyi keresztyén ifjúsági központban szervezte idei nyári táborát a komáromi református gyülekezet. A táborvezető, Fazekas László, a szlovákiai Református Egyház püspöke, aki egyben a komáromi gyülekezet lelkipásztora is.
Őt kérdeztük a tábor jellegéről, ittlétük céljáról. És persze szóba kerültek a felvidéki és erdélyi magyarság közös gondjai is.
– Régi vágyunk volt a gyülekezettel ellátogatni Erdélybe. Ezért az idei gyermektáborunknak itt kerestünk megfelelő helyszínt. Interneten találtam az algyógyi központra, ami nagyszerű táborhelynek bizonyul. Ez alkalommal azonban megpróbáltuk a szülőket, nagyszülőket is bevonni a táborozásba, hogy a családok is közelebb kerüljenek egymáshoz. Így állt össze egy negyvenfős csapat, gyerekekből szülőkből, nagyszülőkből, akikkel aztán felkerekedtünk, hogy legyőzve az 550 kilométeres távot itt tölthessünk egy szűk hetet. Ittlétünk a szokásos csendes hetek programja szerint zajlik. Délelőtt biblia témát vezetünk fel gyermeki szemszögből megközelítve, majd a gyermekekkel és felnőttekkel külön csoportban fejtegetjük a szentírás üzenetét. Este evangelizációs istentisztelettel zárul a nap. A délutánokat pedig arra fordítjuk, hogy megismerjük a vidéket.
– Röpke egy hét alatt mit sikerült megismerni Hunyad megyéből, illetve Dél-Erdélyből?
– Elsőként természetesen az algyógyi termálfürdőt, illetve ennek környékét látogattuk meg, aztán voltunk Vajdahunyadon, ahol a helyi lelkész vezetésével ismerkedhettünk a vár történelmével, egy délutánt Déván töltöttünk, és Gyulafehérvár, illetve környékének megismerése is szerepel a programban. Mivel én is ritkán fordultam meg Erdélyben és a csapatban vannak olyanok, akik még soha nem jártak erre, minden újszerűen hat. Nagyon szép vidék ez. Ami pedig az itt élő magyarságot illeti, úgy hiszem, ugyanazokkal a nehézségekkel küzdünk, hiszen elszakítottságban élünk Trianon óta és ezt mindannyian érezzük.
– Mennyire szoros a kapcsolat a felvidéki és erdélyi református egyházak között?
– Eddig is létezett egyfajta kapcsolat, de 2009. május 22. óta ez még elevenebbé vált, azáltal, hogy létrejött a Magyar Református Egyház, amelynek tagja lett a Kárpát-medence minden református egyházkerülete. Tavaly, mi, mint Szlovákiai Református Keresztyén Egyház is taggá váltunk, egy ratifikációs csatolmány által. Ezenkívül, a Felvidéki Református Egyház testvér-egyházkerületi viszonyban van a Királyhágómelléki Református Egyházkerülettel, Csűry István püspök úrral nagyon jó a kapcsolatunk, kölcsönösen látogatjuk egymást, és próbáljuk ezt a kapcsolatot úgy rendezni, hogy ne csak felső, egyházvezetői szinten, de egyházmegyei, sőt gyülekezeti szinten is szorosabbra fűzzük a szálakat.
– Milyen lélekszámú a felvidéki református egyház és hogyan alakult a lélekszám az utóbbi években?
– Tudvalevő, hogy az első Csehszlovák Köztársaság idején még Kárpátalja is hozzánk tartozott, és tulajdonképpen ettől számolhatunk egy különálló református egyházzal. Viszont 1938-ban megtörtént a visszacsatolás, és akkor újra a magyarországi református egyházhoz tartoztunk. A második világháború után újra kellett szervezni a Szlovákiai Református Egyházat, és jelenleg, a 2001-es statisztika alapján 110 ezer református van Felvidéken. Közülük olyan 18-20 százalék szlovák ajkú. Mindig is voltak szlovák reformátusok, de főleg az elmúlt húsz évben a számuk erősen megnövekedett. Egyre erősebb az asszimiláció, és egyre több gyülekezet vált nyelvet. Ez annak köszönhető, hogy a magyar iskolákat egymás után zárják be, és a magyar szülők akkor vagy utaztatják gyermeküket egy távolabbi magyar iskolába, vagy beíratják egy közeli szlovák tanintézménybe. De ezeknek a gyerekeknek a kulturális gyökerei elszegényednek, elsorvadnak, gyakran el is vesztik a kulturális kapcsolódásukat és ezt követően asszimilálódnak. Nagyon sok gyülekezetünk van, ahol ezt az asszimilációt szemmel követhetjük, és megtörténik a nyelvváltás, amikor magyar gyülekezetből átáll szlovák ajkú gyülekezetté, amikor már szlovákul tartják az istentiszteletet. Tehát a szám így alakul: most a 2011-es statisztika alapján 98 ezer és valahány száz a reformátusok száma, de ez sajnos elég pontatlan adat.
– Erdélyben is egyre gyakrabban találkozni román reformátusokkal, kétnyelvű szertartással. Felvidéken, ahol szintén történelmi magyar egyháznak számít a református, hogyan kezelik ezt a kétnyelvűséget?
– Ma már kétnyelvű egyház vagyunk. Szlovákia keleti részén, Kassától keletre és Kassa környékén 1994-ben alakult két szlovák egyházmegye. Ezt a szlovák lelkipásztorok és egyházi vezetők kérték. Hál’Istennek békességben megvagyunk. Gyűléseinket eleinte két nyelven tartottuk, az utóbbi időben pedig tolmácsot biztosítunk, hogy szlovákra fordítsa a magyar nyelven elhangzó beszédeket, és úgy tűnik, idő és nyelvi pontosság szempontjából is ez a jobbik megoldás. A szlovák gyülekezetekbe igyekszünk szlovák anyanyelvű lelkészeket kihelyezni, ha vannak jelentkezők a teológiára, de vannak magyar lelkipásztorok is, akiknek szlovák érettségijük van, vagy jól beszélik a szlovák nyelvet. Komáromban is megtörténik, hogy a rokoncia révén egy-egy család kétnyelvű szertartást igényel akár keresztelő, akár esketés vagy temetés esetén. Tehát megpróbáljuk az evangéliumot hirdetni mindenkinek. Az asszimilációt nagyon nehéz megállítani, pedig én azt tartom, hogy Isten nem véletlenül teremetett minket magyarnak, mint ahogy nem véletlenül teremtett valakit szlováknak sem, és mindez érték és ezt meg kellene őrizni. Én az asszimilációt nem tartom keresztyén dolognak, sőt Krisztus ellenesnek, evangélium ellenesnek tartom.
– Sajnos az asszimiláció Erdélyben sem lankad. Külső látogatóként azonban sikerült-e még olyan értékekre találni itt, amiért esetleg visszatérnek e vidékre?
– Mindenképpen. Én úgy látom a csapaton, hogy mindannyian örülnek ennek az egyhetes ittlétnek, mindenkinek sikerült itt lelkiekben, szellemiekben gazdagodnia. És ha Isten éltet bennünket, biztos vagyok benne, hogy visszatérünk, ha nem is pont ide, de Erdély más vidékére, megismerni az itteni történelmi, kulturális értékeket, találkozni a magyar közösségekkel, mert mindenképpen jó tudnunk egymásról, hogy ha kell, akkor erkölcsileg, vagy bármi más módon segíteni tudjunk egymáson.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Nekünk már semmi nem árt
Romániának állandóan felszólító leveleket küldözgetnek. Brüsszelből az Európai Bizottság (EB), Velencéből a Velencei Bizottság. Józsi Manuella Borrozó, az EB elnöke éppen most szólított fel újólag, hogy vetnénk véget a belpolitikai csatározásoknak. De ez nem olyan egyszerű. Az ország déli fele a kormánnyal, Pontával és Antonescuval tart.
Ők elmentek szavazni Băsescu ellen. Az északi fele (Erdély és Moldva nagy része) a volt elnökkel tartott, bojkottálta a népszavazást, s így ő nyert. A belügyminiszter lemondott, mert nem tudta megszámolni a szavazásra jogosultakat. Most az egyetlen megoldás az lenne, ha az országot kettéosztanák. A déli felét adnák az ideiglenes elnöknek, Antonescunak és Pontának, másik felét, az északit Băsescunak.
Egyik jobb, mint a másik.
A Velencei Bizottság viszont megfenyegette azokat, akik az alkotmánybíróságot fenyegetik. Szakértők azt mondják, hogy ez a sok politikai csatározás árt a gazdaságnak. Ez nem igaz, mert ami nincs, annak semmi sem árthat. Mondják, hogy menekülnek a beruházók, és hogy a tavalyhoz képest negyvenöt százalékkal visszaestek a befektetések. Ezt miért kell búsulni? Ha nincs beruházás, nincs munka, nem kell dolgozni. Az alkalmazottak szerint úgyis semmiért, potyára dolgoznak. És akkor már a népi bölcsesség szerint: jobb potyára szépen ülni, mint potyára dolgozni. A szárazság miatt csökken a termés és a társadalmi össztermék másfél százalékkal. Ez ellen mit tehetnek a politikusok? Nem hordhatják a vizet a földekre! Az Olt is olyan kicsike, hogy maholnap még egy vedret sem lehet benne megmeríteni. 2009-ben még 300 000 hektárt tudtunk öntözni, de mára már csak 100 000-et, mert az öntözőcsöveket és -berendezéseket azóta is szorgalmasan lopják tovább. Idén a gazdák nem panaszkodhatnak, hogy nem lesz ára a pityókának. Ára, az lesz, csak krumpli nem. Az optimisták viszont azt mondják, hogy nem baj, ha nem terem semmi, mert úgyis mindent külföldről hozunk be. A szakértők azt is állítják, hogy ez a politikai cirkusz több milliárd euróba kerül. Na és? Van pénzünk elég! Csak a népszavazási ceremóniára 95 millió lejt dobtunk ki. Ha nem lett volna rá pénz, nem szervezték volna meg. De volt. És kell is lennie, ha van pénzünk törleszteni a valutaalaptól még 2009-ben kért eurókölcsönt, amiből 12 milliárdocskát elköltöttünk. Visszaadni potom 13,4 milliárdot kell. Olvasom, hogy ennek nagy részét a román központi bank állja (9,8 milliárdot) saját valutatartalékaiból, mert van neki 32 milliárdja. Ha van, akkor miért nem tőle kértünk kölcsön? Olcsóbban adhatta volna, mint ezeridegenek. Ráadásul e hitel sokba is került. De minden relatív. Akinek sok eurója van, az örülhet, mert a sok politizálás miatt egyre több lejt adnak az euróért. Nagyjából minden növekedésben, és ezzel is jól járnak valakik. Nőnek a bankkamatok, az üzemanyagárak, az infláció, a villany, a gáz és általában mindennek az ára. Szerencsére most jó a fűtés, s ez legalább nem kerül semmibe.
Kuti János
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az USA külügyi államtitkár-helyettese Antonescuval tárgyal
A romániai belpolitikai helyzetről tájékozódott hétfőn Bukarestben Philip Gordon amerikai külügyi államtitkár-helyettes, aki Crin Antonescu ideiglenes államfővel folytatott tárgyaláson kijelentette, hogy Washingtont „nyugtalanítják" a romániai belpolitikai fejlemények.
Gordon először Traian Basescu felfüggesztett államfővel találkozott zárt ajtók mögött, majd Antonescu fogadta őt a román elnöki hivatalban. Ez utóbbi találkozó kezdetén – amikor a média képviselői még jelen lehettek a teremben – az államtitkár-helyettes kifejtette, hogy Washingtont nyugtalanítja a romániai politikai helyzet, hiszen Románia baráti ország: az Egyesült Államok stratégiai partneri viszony ápol Bukaresttel, ezért Washingtont érdekli „a romániai demokrácia, valamint az intézmények függetlensége".
Antonescu szerint szükséges volt a mostani találkozó, hogy tisztázzák a Romániában kialakult helyzetet. Gordon hétfő délután Victor Ponta román miniszterelnökkel is találkozik.
Az amerikai diplomata látogatására azt követően került sor, hogy július elején felfüggesztette a román parlament Traian Basescut, akinek a leváltásáról július 29-én népszavazást szerveztek. A szavazók elsöprő többsége Basescu menesztése mellett voksolt, de a részvételi joggal rendelkező választók 46 százaléka vett részt, ami elmarad az érvényességhez szükséges 50 százalék plusz egy főtől. Az Alkotmánybíróság azonban augusztus 31-re halasztotta a döntést arról, hogy érvényes volt-e, vagy sem a népszavazás. A taláros testület arra hivatkozva határozott így, hogy „ellentmondásos" adatokat kapott az illetékes hatóságoktól arra vonatkozóan, hány szavazati joggal rendelkező állampolgár szerepel a választói névjegyzékben.
Pénteken José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke levélben szólította fel a román miniszterelnököt, hogy tegyen meg mindent az alkotmánybírák függetlenségének tiszteletben tartása érdekében.
MTI
Erdély.ma

A külföldön élőket is beleszámolják a kvórumba
Törvényesen küldött hibaigazítást Ştefan Minea alkotmánybíró a kormánynak augusztus 3-án a taláros testület nevében – szívárgott ki az Alkotmánybíróság hétfői üléséről. A módosítás lényege, hogy a július 29-i referendum kvórumjába bele kellene számolni a külföldön élő román állampolgárokat is.
A Ponta-kormány azt remélte, hogy a 2.5-3 millióra saccolt román vendégmunkást törölni tudja az állandó választói névjegyzékből és ezáltal a referendum 46 százalékos részvételi aránya 50 százalék fölé ugrik.
Augustin Zegrean, az Alkotmánybíróság elnöke hétfőn reggel nem zárta ki , hogy a Traian Băsescu leváltására kiírt referendummal kapcsolatos hibás átiratok ügyében összehívott rendkívüli tanácsozásán a taláros testület a népszavazás egészének érvényességéről is döntést hozzon.
Ezt a feltételezést az is megerősíti, hogy a Legfelsőbb Ügyészség hétfőn reggel „tájékoztató anyagot” küldött az alkotmánybíróságnak a lefoglalt választási névjegyzékkel kapcsolatos vizsgálódásának állásáról.
A rendkívüli ülés összehívását múlt héten három alkotmánybíró kérte, annak érdekében, hogy tisztázzák a testülettől a kormányhoz, valamint a Hivatalos Közlönyhöz juttatott ellentmondásos átiratok kérdését.
Egyszerű vagy minősített többség?
Az Alkotmánybírósághoz közel álló források szerint a taláros testület hétfői ülésén arról is vita alakult ki, hogy a Traian Băsescu felfüggesztett államfő leváltására kiírt referendum érvénytelenítéséhez is minősített, 6-3-as többségre van szükség, vagy ez esetben elég az egyszerű, 5-4-es arányú többség is.
A törvény nem írja elő, hogy a népszavazás érvénytelenítését milyen döntéssel hozhatja meg a taláros testület, a minősített többség szükségességét csak a referendum hitelesítése esetében írja elő. Alkotmánybírósági források Németországot említik példaként, ahol a referendumot kétharmados többséggel hitelesítik, de egyszerű többséggel érvénytelenítik.
15 megyében vizsgálódik az ügyészség. A Realitatea hírtelevízió információi szerint az ügyészek tizenöt olyan dél-romániai megyében indítottak vizsgálatot a július 29-i referendumon történt csalások ügyében, ahol a részvételi arány meghaladta az országos átlagot. Mint korábban írtuk, Gorj, Dolj, Mehedinţi, Teleorman megyében tucatjával vannak olyan települések, ahol az állandó lakosság kétszerese adta le szavazatát a referendumon.
Az Alkotmánybíróság az elmúlt hét elején küldött a Hivatalos Közlönyhöz egy hibaigazítást, amelyben egy mondattal kiegészítette döntését a népszavazásról. A testület szerint szerkesztési, fogalmazási hiba miatt maradt ki az a mondat, amely arra vonatkozott, hogy nem lehet törölni a választói névjegyzékből a külföldön élő román állampolgárokat.
Victor Ponta kormányfő hétfőn este levélben kért felvilágosítást a taláros testülettől azzal kapcsolatban, hogy az alkotmánybíróság egészen pontosan mit is vár el a hatóságoktól: az állandó választói névjegyzék frissítését vagy a július 29-i referendumon részt vevők listájának aktualizálását.
maszol.ro

Antonescu magyarázatot követel a legföbb ügyésztől a népszavazás ügyében
Crin Antonescu ideiglenes államfő szerdán felszólította Laura Codruta Kövesi legfőbb ügyészt, adjon magyarázatot azokról a vizsgálatokról, amelyeket az ügyészség a Traian Basescu államfő leváltásáról szervezett népszavazáson elkövetett esetleges csalások ügyében indított.
A román ügyészség nagyszabású vizsgálatot kezdeményezett mintegy 15 megyében azért, hogy megvizsgálja, megalapozottak-e azok a feljelentések, amelyek a július 29-i népszavazáson elkövetett esetleges csalásokról szólnak.
Az ügyészek azt vizsgálják egyebek között, hogy voltak-e olyanok, akik többször szavaztak, de arra is érkezett panasz, hogy hamis személyi számokat írtak be a választói névjegyzékekbe.
A román média korábban beszámolt arról, hogy Románia déli és keleti részein – ahol kiemelkedő volt a részvételi arány a Basescu leváltásáról szervezett népszavazáson – voltak olyan falvak, ahol több mint 100 százalékos részvételi arányt jegyeztek. A szóban forgó települések polgármesterei azzal magyarázták ezt, hogy turisták, valamint más településekről esküvőkre érkezett szavazók miatt lett ilyen magas a részvétel.
Crin Antonescu ideiglenes államfő szerint politikai indíttatású ügyészségi vizsgálatról van szó, hiszen az ügyészek azt kérdezgetik az emberektől, hogyan szavaztak, ami szerinte sérti a gyanúsítottak jogait. Antonescu azt is kifogásolja, hogy előzménytelen a vizsgálat, más választások alkalmából ugyanis a vádhatóság nem indított ilyen eljárást. Antonescu szerint az ügyészségnek „nincs törvényes fedezete" a vizsgálatok lefolytatására. Antonescu a legfelső bírói tanács elnökét is felszólította, hívja össze a testületet a vizsgálatok tisztázása érdekében.
Az ideiglenes államfő elmarasztalta Victor Ponta miniszterelnököt, aki átmenetileg az igazságügyi miniszteri tisztséget is betölti. Azt vetette a szemére, hogy miniszterként neki is fel kell lépnie ebben az ügyben, ha úgy véli, hogy az ügyészségi vizsgálat mögött Basescu áll. Ezért felkérte Pontát, támogassa ő is az ügyészségi vizsgálatok körülményeinek tisztázását.
Antonescu nyilatkozata azt követően hangzott el, hogy Ponta szerdán kijelentette: ha Basescu visszatér az elnöki tisztségbe, akkor lehetővé válik társbérleti viszony működtetése. Korábban a miniszterelnök lehetetlennek nevezte a társbérletet a más párthoz kötődő Basescuval.
Ponta és Antonescu a kormányzó Szociál-Liberális Szövetség (USL) társelnökei.
MTI
Erdély.ma

Corlatean: Magyarország rosszul bánik a román kisebbséggel
Titus Corlatean külügyminiszter szerint Magyarország rosszabbul bánik a román kisebbséggel, mint Románia a magyarral.
A román közszolgálati televízió TVR International csatornáján közvetített interjúban a riporter kérdésére Titus Corlatean külügyminiszter kijelentette, hogy Magyarország másképpen viszonyul a román kisebbséghez, mint Románia a magyarhoz.
„Másképpen negatív értelemben" – pontosított a miniszter. Hozzátette, már a kilencvenes évek óta megannyi problémát jeleztek Budapestnek, mint például a román kisebbség parlamenti képviseletének biztosítását, ami azóta sem oldódott meg.
A miniszter példaként az anyanyelvi oktatással kapcsolatos gondokat, a magyarországi román nyelvű sajtó helyzetét, a valódi vallásszabadság és a román ortodox egyháznak nyújtott támogatás problémáit hozta fel. „Ha Andrei Saguna (erdélyi román ortodox püspök) gyulai szobrának a felállítása is ellenállást váltott, és vált ki Budapesten (...) beláthatják, hogy Magyarország távol áll az európai kisebbségvédelmi standardok betartásától, különösen a romániai gyakorlattól" – hangoztatta. Megemlítette, másfél évvel ezelőtt még a szenátus külügyi bizottsága elnökeként a gyulai Andrei Saguna-szobor ügyében erős szóváltásba keveredett a Jobbik egyik politikusával.
Titus Corlatean úgy vélte, hogy a budapesti kormányok nem nyújtanak elég segítséget, vagy csak mímelik a segítségnyújtást ahhoz, hogy a magyarországi román közösség megőrizhesse kulturális identitását, ez pedig a magyarországi románok napról-napra folytatódó asszimilációjához vezet.
A román külügyminiszter a szerbiai Timok-völgyi románok helyzetét tartotta még aggasztóbbnak. Megjegyezte, a vajdasági románoktól eltérően a 250-300 ezresre becsült Timok-völgyi román közösséget Szerbia nem ismeri el nemzeti kisebbségnek, és semmilyen jogot nem biztosít számára. A vlahok (a közösség szerbiai megnevezése) nemzeti tanácsának a megalakulását is csak félmegoldásnak találta.
Egy másik kérdés kapcsán a külügyminiszter pozitív példaként említette a magyar nemzet összefogását. „Nézzék a magyar vagy a lengyel nemzet kohézióját, az állam számára legfontosabb kérdésekben a nemzet a jobboldali vagy baloldali kötődéseken felülemelkedve egységesen nyilvánul meg" – ajánlotta a példát a tévénézők figyelmébe a miniszter. Hozzátette, a román nemzetnek is el kellene jutnia a kohéziónak erre a szintjére, mely immár attól függetlenül nyilvánul meg, hogy ki hol él.
Titus Corlateant augusztus 7-én iktatták be a külügyminiszteri tisztségbe, korábban az igazságügyi tárcát vezette a Ponta-kormányban. Corlatean a határon túli románok szakértőjének számít a román politikában, a Nastase-kormányban 2003-2004-ben a Határon Túli Románok Hivatalát vezette.
MTI
Erdély.ma

Ne szégyelljünk magyarul megszólalni!
A Szabók bástyájában ismertették tegnap délben a sajtóval az Igen, tessék! Da, poftiţi! mozgalom egyéves fennállásának eredményeit, sikereit. Olyan személyek szólaltak fel a rendezvényen, akik annak idején kezdeményezői voltak e projektnek – amely a magyar nyelv szórványban való hétköznapi használatát népszerűsíti –, napjainkban pedig különböző köztisztségeket viselnek: Horváth Anna alpolgármester, Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke, Máté András parlamenti képviselő, az RMDSZ megyei elnöke, Geréd Imre, a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum elnöke, Talpas Botond, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség elnöke.
Valamennyien kiemelték, hogy a mozgalom beváltotta a hozzá fűzött reményeket, további terjedése folyamatos, és kedvező nemzetközi visszhangra is talált. Az alpolgármester szerint Kolozsváron a nyelvi jogok és a törvénykezés eszközeivel élve egy beidegződött rossz közhangulatot kell megváltoztatni, tudatosítani kell a lakossággal, hogy anyanyelvünket nem csak a családban, az iskolában és a templomban, ritka esetben a munkahelyen, hanem üzletekben, intézményekben is lehet és kell gyakorolnunk.
Vincze Róbert programfelelős megerősítette, hogy mától naponta 10–18 óra között – ingyenesen hívható telefonszolgálatuk (Erdélyben +4031-2263100, Magyarországon a +3621-2524892 ), teljes körű információszolgáltatást biztosít magyar nyelven, több mint száz magyar nyelvű szolgáltatóval kapcsolatban, így lehetőség adódik akár élő magyar–román fordításra vagy akár – hamarosan – magyar taxi igénylésére is.
Ö. I. B.
Szabadság (Kolozsvár)

Az Igazság Napján mutassuk meg, hogy erős nemzetközösség vagyunk!
A Mikó-ügy egyértelműen túlmutat egy iskola visszaállamosításán és egy peren, ugyanakkor az erdélyi magyar közösségnek most kell fel mutatnia erejét, még mielőtt túl messzire gyűrűzik ez az ügy – hangsúlyozta csütörtöki, sepsiszentgyörgyi közös sajtótájékoztatóján Markó Attila államtitkár, Antal Árpád András polgármester, Tamás SÁndor tanácselnök és Porcsalmi Bálint, az 13020-as ügy kampány koordinátora. A csütörtöki nap folyamán Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen, pénteken Kolozsváron kerül sor sajtóbeszélgetésre.
A Mikó-ügynek két lehetséges forgatókönyve van, véli Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere. „Buzăuban egy hozzá nem értő, rosszindulatú bíró hibás döntést hozott, most a román hatóságok fogják a fejüket, hogy egy rossz bírói döntés miatt felhördült az egész erdélyi magyarság. Természetesen ebben az esetben is van politikai felelősség, hiszen az elmúlt időszakban Bukarestben felerősödtek a magyarellenes felhangok és ez is hozzájárult a döntés meghozatalához.
A másik lehetséges forgatókönyv szerint politikai megrendelés áll a háttérben, valakik meg akarják félemlíteni az erdélyi magyar közösséget, tesztelnek minket, hogy milyen a válaszreakciónk. Meg kell mutatnunk, hogy az erdélyi magyar közösség immunrendszere egészséges, leküzdi az ilyen vírusokat” – fejtette ki Antal Árpád András, kiemelve, hogy szerinte a jogi eljárások során túl sok szándékosságot lehet felfedezni ahhoz, hogy véletlen legyen a tévedés.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke szerint a Mikó-ügy nem pusztán jogi kérdés, hanem hangsúlyos politikai vetülete van.
„Egy láthatatlan erő, hatalom célja, hogy megfékezzék, visszafordítsák az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását. Gondoljunk csak bele, a nagy erdélyi városok központjának épületei az erdélyi magyar történelmi egyházakhoz kerültek vissza, és ez nem mindenkinek tetszik. A jelen esetben nemcsak egy iskoláról van szó, hanem egy olyan folyamat kezdődhet el, amely a magyar közösség ellen fordítható, hiszen majdnem minden településen van visszaszolgáltatott ingatlan. A jogi eljárásban természetesen jogi lépéseket fognak megtenni az érintettek, azonban a politikai jellegű provokációra politikai választ adunk. Az is világos, hogy kiállunk a közösségünkért dolgozó magyar emberekért, szolidaritást vállalunk minden magyar emberrel, aki hasonló helyzetbe kerül” – hangsúlyozta Tamás Sándor. Nehéz érzelemmentesen viszonyulni ehhez az ügyhöz, vallotta be Markó Attila államtitkár, a Mikó-ügy egyik érintettje.
„Nagyon fontos, hogy belelássunk az ügy hátterébe, hiszen ez nem az én személyes ügyem, hanem az egész erdélyi magyar közösség ügye. Felhívnám arra is a figyelmet, hogy a bizottság egy létező törvényt alkalmazott, amikor a Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatásáról hozott határozatot, és nem a bizottság döntött arról, hogy adja-e vagy ne a Mikót vissza az egyháznak. Nem állja meg a helyét maga az állítás, hogy mi döntöttünk a visszaszolgáltatásról, ezért is értelmetlen vitatni vétkességünket” – mutatott rá az ügy visszásságára Markó Attila. Az államtitkár elmondta, a döntést megfellebbezték, az ügy átkerült a ploieşti táblabíróságra, ahol az első tárgyalás dátumát október 5-re tűzték ki. „Nincs több lépésre lehetőségünk, az eljárás végén jogerős ítélet születik. Ma már nem az igazságszolgáltatási hatóságokban, hanem a közösség erejében bízom” – mondta el Markó Attila.
Porcsalmi Bálint a www.13020.ro honlap célját ismertette, kiemelve, hogy nemcsak online zajlik az aláírásgyűjtés, hanem templomokban, rendezvényeken is lehet csatlakozni a peticióhoz. „Fontos, hogy az emberek pontosan tájékozódjanak, folyamatosan követni tudják a Mikó-ügyet, ne feledjék el, hogy igazságtalanság történt”- hangsúlyozta a kampány célját Porcsalmi Bálint.
A sajtótájékoztatón jelen levők kitértek a szeptember elsején sor kerülő Igazság Napja megmozdulásra is, amelyre egész Erdélyből várnak résztvevőket, a tervek szerint felszólal Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke, Tőkés László, az EMNT elnöke, az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői, a református, unitárius, evangélikus püspök és a katolikus érsek.
„Egy katalán példára hívnám fel a figyelmet. A madridi parlament hozott egy határozatot, amely kimondta: nem létezik a katalán nemzet. Ekkor egymillió katalán vonult fel azzal a felirattal, hogy mi vagyunk az a nemzet, amely nem létezik. Most nekünk kell megmutatni, hogy mi vagyunk az a nemzet, amely megvédi tagjait, amely nem engedi, hogy vagyonát elkobozzák. Biztos vagyok abban, hogy szeptember elsején délben, az Igazság Napján annyian leszünk Sepsiszentgyörgyön, amennyien magyar ügy kapcsán az elmúlt 15 évben nem gyűltünk össze, mindenkinek itt a helye. Mutassuk meg, hogy nemcsak a lakói vagyunk ennek az országnak, hanem egy erős, összetartó nemzetközösséget alkotunk” – fordult felhívással a magyar közösséghez Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere.
A Csíkszeredában tartott sajtóbeszélgetésen Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke hangsúlyozta: A Mikó-ügy van annyira fontos, hogy az USL korábbi társelnöke, Crin Antonescu ideiglenes államfő fellépjen ebben az ügyben. Úgy gondolom, hogy Románia államelnöke akkor jár el helyesen, ha nemcsak azoknak az embereknek az ügyében tesz fel kérdéseket, és kéri a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) összehívását, akik például 32-szer szavaztak a referendum ügyében, hanem a magyar közösséget ért, akár precedens értékű, súlyos döntés ügyében is megteszi ugyanezt. Jogegységi döntésre van szükség, hiszen mindeddig az igazságszolgáltatás hasonló esetekben elismerte a tulajdon jogos visszaszolgáltatását, most először döntöttek másként. Ezért úgy gondolom, hogy a CSM egységesítő döntésére van szükség, és kérem az ideiglenes államfőt, hogy javasolja az ügynek a napirendi pontok közé való felvételét, és Victor Ponta ideiglenes igazságügyi minisztert, aki néhány hete itt Csíkszeredában azt nyilatkozta, hogy államalkotó partnernek tekinti a romániai magyarságot, hogy ezt CSM tagként szavazatával tartsa fenn. Hargita Megye Tanácsának sajtóközleménye
Erdély.ma

Népszavazás – A bírák függetlenségük tiszteletben tartását kérik
"Mélységes aggodalmát" fejezte ki csütörtökön a román Legfelső Bírói Tanács (CSM) amiatt, hogy román vezető politikusok – köztük az ideiglenes államfő és a miniszterelnök – olyan kijelentéseket tettek, amelyek sérthetik az igazságszolgáltatás függetlenségét.
Alina Ghica, a CSM elnöke a testület kivizsgáló részlegéhez fordult, amelyet felkért arra, vizsgálja meg egyes vezető politikusok nyilatkozatait, amelyek sértik az igazságszolgáltatás függetlenségét. Crin Antonescu ideiglenes államfőt, Victor Ponta miniszterelnököt és Ion Iliescu volt államfőt, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) tiszteletbeli elnökét említette konkrétan. Az említett politikusok az elmúlt napokban élesen bírálták az ügyészeket amiatt, hogy széles körű vizsgálatot indítottak Románia 15 megyéjében a Traian Basescu felfüggesztett államfő leváltásáról szóló, július 29-i népszavazás esetében jelzett választási csalások ügyében.
A CSM szerint a három politikus „demokratikus államban megengedhetetlennek minősülő kijelentéseket tett, amelyekkel mélységesen megsértették a hatalmi ágak szétválasztására vonatkozó alkotmányos elvet". A bírói tanács szerint a nyilatkozatok egyes elemei csorbítják az igazságszolgáltatás hitelét.
Szerdán Crin Antonescu felszólította Laura Codruta Kövesi legfőbb ügyészt, hogy adjon magyarázatot a népszavazás ügyében indított vizsgálatokról. Ion Iliescu pedig sürgette, hogy a parlament hívja kihallgatásra a legfőbb ügyészt.
Csütörtökön a legfőbb ügyészség közleményében leszögezte: nem azt vizsgálják, hogy a választók hogyan szavaztak, hanem az esetleges csalásokra vonatkozó feljelentések ügyében indítottak eljárást. Több mint félezer ügyről van szó – tették hozzá.
Csütörtökön kiderült, hogy az ügyészek Corneliu Dobritoiu jelenlegi védelmi miniszter fia, valamint Teodor Atanasiu volt védelmi miniszter ellen bűnvádi eljárást indítottak. Atanasiu a kormányzó liberális párt Fehér megyei szervezetének elnöke. Őt azzal gyanúsítják, pénzt adott a választóknak azért, hogy menjenek el szavazni, illetve egyes szavazókat buszokkal szállíttatott a szavazókörzetekhez. A népszavazás érvényességéről – amelyen a szavazók elsöprő többsége Basescu menesztése mellett voksolt – a román Alkotmánybíróságnak kell döntenie, csak ezt követően dől el, hogy Basescu visszatérhet-e hivatalába, vagy sem. A részvétel 46 százalék volt, ami elmarad az 50 százalék plusz egy fős érvényességi küszöbtől.
MTI
Erdély.ma

Beperelte a román oktatási tárcát a Bolyai Kezdeményező Bizottság
Beperelte a román oktatási minisztériumot és a tárcának alárendelt etikai bizottságot Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) alelnöke amiatt, hogy a törvényes határidő lejártával sem hozták nyilvánosságra döntésüket a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) plágiummal vádolt vezetői ügyében.
Az MTI-hez eljuttatott közleményben a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) elnöksége közölte, megrendült a bizalmuk a román oktatási minisztériumban és az annak alárendelt intézményekben, ezért kényszerültek arra, hogy bírósági úton keressék az igazukat. A közleményhez az augusztus 6-án keltezett bírósági keresetet, valamint azt a bizonylatot is csatolták, amelyben az ügyészség közli, hogy elkezdte a nyomozást a plágiummal vádolt Leonard Azamfirei, a MOGYE rektora ellen.
A Bolyai Kezdeményező Bizottság 2012. február 13-án juttatta el a román oktatási minisztériumhoz a MOGYE jelenlegi és volt rektorának a plágiumát bizonyító dokumentációt. Akkor a Bázelben kutató Hantz Péter biofizikus online sajtótájékoztatón közölte, hogy a MOGYE akkori rektora, Constantin Copotoiu (jelenleg a MOGYE szenátusának az elnöke), tudományos rektorhelyettese, Klara Brinzaniuc, valamint az általános orvosi kar dékánja, Leonard Azamfirei (jelenleg a MOGYE rektora) vezetésével az egyetem kutatói olyan orvosi szakcikkeket írtak és közöltek az egyetem angol nyelvű szakfolyóiratában, amelyek döntő része külföldi folyóiratokban megjelent munkák másolata. A BKB megkereste az eredeti cikkek holland és angol szerzőit, akik megerősítették a plágium tényét és tiltakoztak a marosvásárhelyi gyakorlat ellen.
A februári feljelentést követően a minisztériumnak közel egy hónapra volt szüksége ahhoz, hogy az iratcsomót az ügyben illetékes Tudományos Kutatás Nemzeti Etikai Bizottságához továbbítsa. Az etikai bizottságnak június 9-ig kellett volna írásos állásfoglalást közzétennie, de ez azóta sem történt meg. A bizottságot egy nappal a határidő lejárta előtt, a Victor Ponta miniszterelnök elleni plágiumvád vizsgálata közben feloszlatták, majd újraalakították.
Hantz Péter emellett büntetőfeljelentést is tett a MOGYE rektora, Leonard Azamfirei ellen abból kiindulva, hogy Romániában a plágium bűncselekménynek számít. Az ügyészség július 19-én hivatalos átiratban tájékoztatta a BKB alelnökét, hogy megkezdte a nyomozást Leonard Azamfirei ellen. A BKB Leonard Azamfirei rektor lemondását és megbüntetését, valamit Constantin Copotoiu volt rektor felelősségre vonását, valamint a Semmelweis Egyetemen szerzett díszdoktori címének visszavonását követeli. A BKB alelnöke a jogi lépések mellett tájékoztatta az Európai Parlament Petíciós Bizottságát, és Máire Geoghegan-Quinn tudományért és innovációért felelős európai biztost. Tájékoztatása nyomán már a Frankfurter Allgemeine Zeitung és a Nature is foglalkozott a marosvásárhelyi plágiumügyekkel. MTI
Erdély.ma

Intő jelek
A romániai politikai belháború már nemzetközi dimenziókat szerzett magának, s ha nem volt elég az Európa Tanács és a szomszédos államok intelme, valamint a velencei jogi gittegylet neheztelése, most már az Amerikai Egyesült Államok is diplomáciai lépésre szánta el magát. Az amerikai külügyminisztérium képviseletében külön emisszáriust küldött kies hazánkba, ahol a belpolitikai marakodás és országrontás olyan méreteket öltött, hogy az már Washingtont is elgondolkodtatja. Gittenstein úr, a bukaresti amerikai nagykövet már jó néhányszor elmondta: „jó lenne, ha kissé lehiggadnának, uraim, mert Románia a szakadék irányába tart ezzel a szemkitolásosdival”.
Eddig ennek a figyelmeztető akciónak semmi foganatja nem volt, s ahogy telnek a napok, egyre több visszaélésre, önkényeskedésre derül fény. Hogy az amerikai emisszárius jövetele mennyi haszonnal járhat, azt nem tudhatom, de az biztos, hogy egy ilyen látogatás nem éppen mindennapi.
Nálunk bevett általános szokás szerint, a harcban álló felek bizonyosan a csillagokat is letagadják az égről, megígérnek fűt és fát, pálmaültetvényeket a Bucsecs tetején, cáfolnak múltat, jelent (akár jövendőt is), de már nem nagyon hisz nekünk a világ. Miért hinne? Kinek hinne? Pontának, Antonescunak, Corlăţeannak, Şovának? A román sajtónak, mely előnyök megszerezhetősége reményében hol ide, hol meg amoda loccsan? Gerinctelen társaság az is, semmiképpen nem alkalmas a „demokrácia házőrzőjének” szerepére. Ahhoz nincs erkölcsi-szakmai tartása, objektivitása.
Nem tudom, hogyan is dől el ez a hónapok óta tartó, dicstelen mérkőzés, amely mérhetetlen károkat okozott ennek a nyomorúságos országnak. Mintha nem lenne itt elég baj és gond a dilettáns politikusok, a korrupt tisztségviselők, a tolvajkodó kicsik és nagyok ténykedése nélkül is...
Lehet, hogy ezt a meccset a külföldre települt román állampolgárok döntik el, egyesületük egyik vezetője mintegy négyszázezer ilyen polgárról beszél, s ők nem feltétlenül Victor Pontáék hívei. Ellenkezőleg. Ultimátumuk, miszerint követelésük elutasítása esetén beperelik a miniszterelnököt és az ideiglenes államfőt, akár súlyosan nyomhat is a latban. Súlyosabban, mint az amerikai emisszárius
látogatása... Magyari Lajos
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Mégis rendőrség (Sepsiszentgyörgy)
Mégis rendőrségi székhely épül a sepsiszentgyörgyi csendőrség mellett már jó ideje meredező épületkezdeményből – holott egy mai napig érvényes megállapodás szerint a város önkormányzata átvenné a betonvázat, abban kétszáz lakást alakítva ki. A rendőrség szerint, amennyiben folyamatosan kapják rá a pénzt, jövő őszre teljesen elkészülhet új székházuk. Sepsiszentgyörgy polgármestere azonban nem hagyja annyiba, bár nem nagyon bízik benne, hogy még a városé lehet az épület.
Miután az elkezdett épületváz évekig állt egymagában, a város vezetősége annak felhasználását kezdeményezte. Antal Árpád polgármester tárgyalásba kezdett a belügyi és a fejlesztési minisztériummal, hogy adják át a városnak. Az akkor született egyezség szerint a kétszáz lakásból, amit kisebb átalakítással ki lehetett volna ott képezni, százat a város kapott volna meg, százat a belügyminisztérium használhatott volna szolgálati lakásként. Az egyezséget papírra is vetették, a megállapodást Traian Igaş belügyi, Elena Udrea fejlesztési miniszter és a polgármester írta alá, ennek alapján elkészült az épületátadáshoz szükséges kormányhatározat-tervezet is – ám mielőtt a kabinet napirendjére tűzhette volna, jött a kormányváltás, az Ungureanu-kabinet minisztereinek pedig idejük sem volt az üggyel foglalkozni, elseperte őket a Ponta-kormány – elevenítette fel a történetet Antal Árpád.
Dr. Ioan Popa megyei rendőrfőkapitány elmondta: augusztusban kezdték újra az építkezést, a belügyminisztériumtól egyelőre másfél millió lejt kaptak. Ebből a pénzből az A szárny befedését, falainak felhúzását tervezik még az év végéig. A rendőrség számára tervezett új székház – mint ismeretes, a Csíki utcai ingatlant visszaszolgáltatták néhai tulajdonosának, a Kőrösi Csoma Sándor utcabeli épület pedig túl szűkös a megyei és városi rendőrség számára, ezért vált szükségessé új székhely létesítése – három épületegyüttesből áll, tervek szerint ezek alagsorában az épületgépészeti létesítmények mellett az irattár kapna helyet, a földszintre költöztetnék be az összes, ügyfeleket fogadó részleget, a további három szinten pedig az irodákat helyeznék el. A Kőrösi Csoma Sándor utcai épületben különféle speciális osztályai maradnak a rendőrségnek, a fogdát is átköltöztetik az új helyszínre.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mikó-ügy: Borboly Csaba üzent Crin Antonescunak
A Mikó-ügy van annyira fontos, hogy az USL korábbi társelnöke, Crin Antonescu ideiglenes államfő fellépjen ebben az ügyben – jelentette ki a témában tartott csütörtöki csíkszeredai sajtóbeszélgetésen Borboly Csaba.
„Úgy gondolom, hogy Románia államelnöke akkor jár el helyesen, ha nemcsak azoknak az embereknek az ügyében tesz fel kérdéseket és kéri a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) összehívását, akik például 32-szer szavaztak a referendum ügyében, hanem a magyar közösséget ért, akár precedens értékű, súlyos döntés ügyében is megteszi ugyanezt" – fogalmazott Hargita Megye Tanácsának elnöke.
A politikus szerint jogegységi döntésre van szükség, mert mindeddig az igazságszolgáltatás hasonló esetekben elismerte a tulajdon jogos visszaszolgáltatását, most először döntöttek másként.
„Ezért úgy gondolom, hogy a CSM egységesítő döntésére van szükség, és kérem az ideiglenes államfőt, hogy javasolja az ügynek a napirendi pontok közé való felvételét, illetve Victor Ponta ideiglenes igazságügyi minisztert, aki néhány hete itt Csíkszeredában azt nyilatkozta, hogy államalkotó partnernek tekinti a romániai magyarságot, hogy ezt CSM-tagként szavazatával tartsa fenn" – mondta Borboly Csaba.
maszol.ro

Nem lesz elég
Szeptember elsejére, az Igazság Napjára készülünk. Sepsiszentgyörgyre hívnak minden erdélyi magyart, hogy tüntessen ezen a napon a Mikó Kollégium visszaállamosítása ellen, valamint az ellen, hogy Markó Attilát és társait börtönbe vessék. Vagyis erődemonstrációra készülünk.
Azt várjuk tőle, hogy a romániai magyarság egysége és összefogása megerősödjék, hogy nemzeti közösségünk az eddiginél cselekvőképesebbé váljék, s hogy a román többség észrevegye, nem packázhat velünk kénye-kedve szerint. Azt reméljük, hogy szeptember elsejei fellépésünkkel megállíthatunk egy rendkívül veszélyes folyamatot: a Mikó Kollégiummal elkezdődött visszaállamosítást.
Alighogy visszakaptunk 1100 egyházi ingatlant a több tízezerből, amit a román állam jogtalanul elvett tőlünk, máris elveszítettünk egyet a visszaadottak közül, s ha így megy tovább, elbúcsúzhatunk a többitől is. Körülbelül erről lenne szó. Csakhogy megoldható-e egyáltalán ez a helyzet egy erődemonstrációval?
A mi erődemonstrációnk erődemonstrációt provokálhat az ellenfél részéről is – és zavaros, választások előtti időszakban nem fogja kihagyni ezt a lehetőséget. Gondoljunk csak arra, hogy a Ponta-kormány első akciója az volt, hogy visszavonta a marosvásárhelyi OGYE magyar tanulmányi vonalával kapcsolatos kormányhatározatot.
Aztán a playboyként viselkedő román miniszterelnök kapva kapott a Nyírő hamvainak hazahozatalával kapcsolatos – kétbalkezes! – erődemonstrációnkon, hogy ismét üssön rajtunk és hogy újabb híveket szerezzen a szélsőséges román nacionalisták körében. Majd boldogan nyugtázta, hogy a romániai magyarság, néhány kivételtől eltekintve, nem vett részt a népszavazáson, amit Victor Ponta úgy értékelt, hogy mi egy külföldi politikus, a magyar miniszterelnök beintésére cselekszünk, vagyis nem vagyunk jó román hazafiak, s ezzel is pontokat szerzett a román nacionalisták körében.
Erődemonstrációink tehát jól jönnek a jelenlegi román hatalomnak, ezt máris elértük.
Ahhoz viszont, hogy a Mikó-ügyben és a Markó Attiláék ellen kétéves pereskedés után hozott igazságtalan ítélettel szemben eredményt érjünk el, ahhoz ennél több, mondhatnánk, egyéb kell.
Kisebbségi érdekvédelmi szervezetünk az eddiginél erősebb pozícióval kell hogy rendelkezzék mind a törvényhozásban, mind pedig a végrehajtó hatalomban ahhoz, hogy az ilyen fordulatokat megakadályozza s hogy az ilyen fordulatok lehetőségét kiküszöbölje. Mert a romániai törvények „átjárhatóságának", kiskapukkal teli voltának és a romániai végrehajtó hatalom, a román adminisztráció sajátosságainak köszönhetőek az ilyen fordulatok.
Ugyanis ott, ahol simán – vagyis a törvényes előírások áthágása nélkül – lebonyolítható Ponta és Antonescu kettős hatalomátvétele, ott bagatellnek számít egy Mikó-ügy. Amíg a törvényeink olyan lukacsosak, mint a svájci sajt, addig hiába demonstráljuk az erőnket, mert a hatalom bármikor bármit visszafordíthat, elvehet, odaadhat stb.
Ezen kellene elgondolkozni, és főleg ezen kellene változtatni.
Mert egy jogállamban – hol vagyunk mi attól! – az erődemonstráció határozottan káros egy törvényszéki ítélettel szemben, értelmetlen, ki van zárva. Aki ilyet tesz, a jogállamiságot sérti: az igazságszolgáltatás szabadságát, függetlenségét. Az igazságszolgáltatást, ha hibázott, a saját eszközeivel kell korrigálni. Vagyis a törvények javításával, finomításával, egyértelművé tételével, a törvényhozási eljárás megtisztításával és semmiképp sem utcai tüntetéssel.
Az utcai tüntetés legfeljebb arra jó, hogy felhívja a figyelmet a bajra, s hogy az orvoslást serkentse. Ezért készülök én is szeptember elsejére.
Ami pedig Markó Attilát és elítélt társait illeti: nem börtönbüntetést, hanem tiszteletet és kitüntetést érdemelnek. Markó Attila tizenöt éven át állhatatosan küzdött a kisebbségi jogok beviteléért a román jogrendbe.
Az ő közreműködésével jött létre számos olyan jogszabály, amely elősegíti a kisebbségi jogok érvényesítését, és számos olyan intézmény, amely biztosítja e jogok gyakorlását. Utóbbiak közül most csak kettőt említenék: a Diszkriminációellenes Országos Tanácsot és a Nemzeti Kisebbségkutató Intézetet.
Markó Attila jelen volt a restitúciót elősegítő jogszabályok kidolgozásánál, és szerepet vállalt az említett közel 1100 egyházi ingatlan visszaszolgáltatásában, hosszú ideig ő volt az egyedüli magyar tagja az ezzel foglalkozó bizottságnak. Emiatt kell most őt börtönbe vetni?
Reméljük, hogy ezt az ítélet meghozói sem gondolták komolyan. Mert ha igen, akkor nagyobb a baj, mint gondolhatnánk.
Zsehránszky István:

maszol.ro

Erdélyi ügy a Mikó védelme
Meg kell mutatnunk, hogy sokan és erősek vagyunk, nem engedjük, hogy a közösségünk tagjait ártatlanul meghurcolják, a közösségünk vagyonát elkobozzák – jelentette ki csütörtökön, a Mikó-ügy kapcsán tartott sajtótájékoztatón Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere, Tamás SÁndor Kovászna megyei tanácselnök, Markó Attila volt államtitkár, a restitúciós bizottság alapfokon három év börtönbüntetésre ítélt tagja csütörtökön Székelyföld több városában, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen és Marosvásárhelyen tartottak sajtótájékoztatót, hogy felhívják a figyelmet a Mikó-ügyben hozott bírósági döntés igazságtalanságára.
„A buzăui bíróság ítélete két forgatókönyvvel magyarázható: egy hozzá nem értő vagy rosszindulatú bíró hozott egy hibás döntést, ám ez esetben is tetten érhető a politikai felelősség, vagy politikai megrendelésre született, azzal a céllal, hogy megfélemlítsék az erdélyi magyarságot. A magyarság, a magyar történelmi egyházak, az RMDSZ reakcióképességét tesztelik, meg kell mutatnunk, hogy a közösségünk immunrendszere meg tud birkózni az ilyen vírusokkal” – fogalmazott Antal Árpád. Emlékeztetett, hogy a madridi parlament döntésére, miszerint nem létezik katalán nemzet, egymillió katalán vonult az utcára. „Nekünk is így kell megmutatnunk, hogy nemcsak állampolgárok vagyunk, hanem egy erős közösség” – hangsúlyozta Antal.
Emblematikus intézmény a Mikó-kollégium
Tamás Sándor szerint a visszaállamosítást elrendelő bírósági döntést azzal a céllal hozták, hogy leállítsák a visszaszolgáltatást, hiszen a „láthatatlan erők” megijedtek, amikor rájöttek, hogy az erdélyi nagyvárosokban a főtéri épületeket a magyar közösségnek, a magyar történelmi egyházaknak kell visszaadni.
„A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium nemcsak egy iskola, hanem emblematikus intézmény, nemcsak Sepsiszentgyörgy, hanem egész Erdély ügye” – hangsúlyozta a háromszéki politikus, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a Mikó-ügyben hozott vádemelés után teljesen leállt a magyar egyházi ingatlanok visszaszolgáltatási folyamata.
Markó Attila arról tájékoztatott, hogy a bírósági döntést megfellebbezték, s bár az indoklást még mindig nem kapták meg, október 5-ére kitűzték a Ploieşti-i Táblabíróságon az első tárgyalást. „Ploieşti-en lesz a kálvária befejező része, több fellebbviteli lehetőség nincs, ez a bíróság jogerős döntést hoz” – mondta Markó Attila, aki hangsúlyozta, megrendült a hite a román igazságszolgáltatásban, a közösség erejére van szükség, hogy az igazságot felmutassák.
Porcsalmi Bálint, a www.13020.ro honlap önkéntese elmondta, az on-line petíciót több mint 3500-an írták alá, az aláírásgyűjtést a Kolozsvári Magyar Napokon és a Félsziget Fesztiválon is folytatják. Szeptember 1-jén több mint tízezer erdélyi magyart várnak Sepsiszentgyörgyre, a Székely Mikó Kollégium épülete elé, a 12 órakor kezdődő civil és egyházi megmozduláson részt vesznek a magyar történelmi egyházak püspökei, közülük négyen fel is szólalnak, majd Tőkés László európai parlamenti képviselő és Kelemen Hunor RMDSZ-elnök mond beszédet.
A sajtótájékoztatón részt vevő politikusok arról is beszámoltak: nem támogatják Toró T. Tibor EMNP-elnök azon felvetését, hogy szeptember 1-jén Sepsiszentgyörgyre kellene összehívni az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) ülését, ugyanis az ügynek nem szabad politikai tartalmat adni. Antal Árpád úgy vélte, az elmúlt 15 évben egyszer sem vonult annyi magyar utcára, mint amennyien megmozdulnak majd a Székely Mikó Kollégium védelmében.
Kormánysegítséget vár Borboly Csaba
A Csíkszeredában tartott sajtóbeszélgetésen Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök arra hívta fel a figyelmet: a Mikó-ügy van annyira fontos, hogy Crin Antonescu ideiglenes államfő is fellépjen az ügyben. „Úgy gondolom, hogy Románia államelnöke akkor jár el helyesen, ha nemcsak azoknak az embereknek az ügyében tesz fel kérdéseket, és kéri a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) összehívását, akik például 32-szer szavaztak a referendumon, hanem a magyar közösséget ért, akár precedens értékű, súlyos döntés ügyében is megteszi ugyanezt” – jelentette ki Borboly Csaba.
Kifejtette, jogegységi döntésre van szükség, hiszen az igazságszolgáltatás hasonló esetekben mindeddig elismerte a tulajdon jogos visszaszolgáltatását, most először döntöttek másként. „Ezért úgy gondolom, hogy a CSM egységesítő döntésére van szükség, és kérem az ideiglenes államfőt, javasolja az ügynek a napirendi pontok közé való felvételét, és Victor Ponta ideiglenes igazságügyi minisztert, aki néhány hete itt Csíkszeredában azt nyilatkozta, hogy államalkotó partnernek tekinti a romániai magyarságot, hogy ezt CSM tagként szavazatával tartsa fenn” – mondta a tanácselnök.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Ötszáz dosszié a lehetséges választási csalások miatt – nekimennek az ügyészek Antonescunak és Pontának
Több mint ötszáz esetben indított vizsgálatot az ügyészség a július 29-i referendumon elkövetett esetleges csalások miatt. Az USL vezetői – Crin Antonescu ideiglenes államfő, Victor Ponta miniszterelnök és Ion Iliescu, a PSD tiszteletbeli elnöke – élesen bírálták az ügyészséget, ezért a Legfelsőbb Igazságügyi Tanács (CSM) ellenőrzi, hogy az állam vezetői befolyásolni próbálták-e az igazságszolgáltatást.
A legfelsőbb bíróság ügyészsége csütörtökön közölte, hogy meghaladja az ötszázat azoknak a büntetőjogi vizsgálatoknak a száma, amelyeket a népszavazáson elkövetett esetleges csalások miatt indultak. Az ügyek egy részét a korrupcióellenes ügyosztály vizsgálja.
Az ügyészség az ország mintegy 15 megyéjében indított vizsgálatokat, hogy kiderítse: megalapozottak-e a népszavazás lebonyolításával kapcsolatos feljelentések. Azt vizsgálják egyebek között, hogy voltak-e olyanok, akik többször szavaztak, de arra is érkezett panasz, hogy hamis személyi számokat írtak be a választói névjegyzékekbe.
A média korábban beszámolt arról, hogy Románia déli és keleti részein – ahol kiemelkedő volt a részvételi arány a Băsescu leváltásáról szervezett népszavazáson – voltak olyan falvak, ahol több mint 100 százalékos részvételi arányt jegyeztek. A szóban forgó települések polgármesterei azzal magyarázták ezt, hogy turisták, valamint más településekről esküvőkre érkezett szavazók miatt lett ilyen magas a részvétel.
A vizsgálatok miatt az ügyészséget bírálatok érték Crin Antonescu ideiglenes államfő, Victor Ponta miniszterelnök és Ion Iliescu, a Szociáldemokrata Párt (PSD) tiszteletbeli elnöke részéről, ezért a CSM ellenőrzést rendelt el annak megállapítására, hogy az igazságszolgáltatás befolyásolására tett kísérletnek minősülnek-e az állam vezetőinek bírálatai.
Crin Antonescu szerdán felszólította Laura Codruţa Kövesi legfőbb ügyészt, adjon magyarázatot a vizsgálatokról. Antonescu szerint politikai indíttatású vizsgálatról van szó, hiszen az ügyészek azt kérdezgetik az emberektől, hogyan szavaztak, ami szerinte sérti a gyanúsítottak jogait. Antonescu azt is kifogásolja, hogy előzménytelen a vizsgálat, más választások alkalmából ugyanis a vádhatóság nem indított ilyen eljárást. Antonescu szerint az ügyészségnek „nincs törvényes fedezete” a vizsgálatok lefolytatására. Antonescu a legfelső bírói tanács elnökét is felszólította, hívja össze a testületet a vizsgálatok tisztázása érdekében.
A CSM ellenőrző testülete vizsgálja Victor Ponta egyik megnyilvánulását is. A kormányfő egy televíziós műsorban telefonon nyilatkozva „túlkapásnak” minősítette az ügyészségi vizsgálatokat.
Ion Iliescu kijelentéseit is ellenőrzik, miután az egykori államfő azzal vádolta a „barlanglakó” ügyészek „hordáit”, hogy „primitív és kegyetlen” akciójukkal „lerohanják az embereket”, ezzel pedig aláássák az állam autoritását.
Antonescu, Ponta és Iliescu egyaránt arra céloztak, hogy az ügyészség politikai megrendelésre indította a vizsgálatokat.
Krónika (Kolozsvár)

Kiket hallgathatnak le, és miért?
Amikor a kilencvenes évek elején Ion Iliescu tülekvésnek kiépülő eredeti demokráciájában részben felszámolták a Ceauşescu-rendszer átkos örökségének legfélelmetesebb arzenálját, az országos, közintézményekre és magánlakásokra egyként fókuszáló lehallgatási rendszert, s begyűjtötték a pici mikrofonokat, azt hittük – végtelen naivságunk intő jele ez –, hogy szép hazánkban egyszer s mindenkorra véget értek a lehallgatások.
Persze nem így történt, a lehallgatások valószínűleg a változás utáni első évtizedben is vígan működtek, noha az illetékes szervek igyekeztek mindezt titokban tartani. Azután az új évezredben hatalomra jutott Traian Băsescu meghirdette keresztes háborúját a korrupció ellen, az országos főügyészség mellett megalakult a független Korrupcióellenes Ügyészség, és a lehallgatások újra, teljes lendülettel indultak be, szakértők szerint Románia nagyon hamar megvásárolta a mobiltelefonos lehallgatási rendszert is, s kiderült, a Korrupcióellenes Ügyészség bárkit lehallgathat, akit csak akar (!), még a hivatalban lévő minisztereket is, beleértve a kormányfőket, elvégre nem mindegy, hogy az ország magas rangú köztisztviselői miről, kivel, mit fecserésznek. Borbély László környezetvédelmi miniszter ügyében kiderült, hogy őt hivatali ideje alatt majdnem két esztendeig lehallgatták, családtagjaival egyetemben. Most Rus belügyér lemondása után kiderült, hogy őt is, s szintén lemondatott minisztertársát, Dobret is lehallgatták. Rus – akit volt minisztertársa ügyében egyelőre tanúként hallgattak ki – szégyenteljesnek nevezte lehallgattatását. Felmerül a kérdés: a Ponta-kormány idején kik utasíthatták az ügyészséget a még hivatalban lévő miniszterek lehallgatására? Mint mindég, két eset van: vagy a független igazságszolgáltatás hátborzongató bizonyítékaként az ügyészség állam lett az államban, önjáróvá vált, és mindenkit lehallgathat, vagy – ahogyan ezt több román médiaguru állítja – az ügyészséget a felfüggesztett, s jelenleg garázsából kék trikóban ágáló államelnök irányítja, s így aztán nem lehet kizárni a visszaéléseket, sőt, a politikai bosszút sem, ismerve Traian Băsescu természetét és hatalomgyakorlásának módját. Nem csodálkoznánk, ha a Cotroceni-palotába visszatérő elnök megindítaná az ellentámadást az államcsínnyel (?) vádolt politikai ellenfelei ellen, s kiderülne, hogy Antonescu ideiglenes államfőt és Ponta miniszterelnököt is végig lehallgatták, biztos, ami biztos alapon. Világos, hogy Traian Băsescu felfüggesztése után is vezérli a titkosszolgálatokat és az ügyészségeket. Nos, ennek az igazságszolgáltatásnak, ennek az ügyészségnek a függetlenségét érzi veszélyeztetve a Velencei Bizottság és az Európai Unió teljes vezérkara. Ki kit vezet itt az orránál fogva?
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

RURBANIZÁCIÓ Amikor a falu elfoglalta a várost. Szocialista életmódváltás Székelyföldön Az 1960-as évektől egyre többen költöztek városokba, munkahely, továbbtanulási lehetőség, kényelmesebb élet reményében. Az eredmény meglehetősen visszás.
Az elszigeteltebb Hargita és Kovászna megyékben az 1960-70-es években bontakozott ki a nagyfokú urbanizáció, amely az addigi hagyományos foglalkoztatási ágakat teljes mértékben átalakította. Ekkor nőtt a legnagyobb arányban az ipari termelés, az alkalmazottak létszáma, a fogyasztás és a reáljövedelem.
Természetesen nemcsak a városok arculatát módosították a rohamos fejlesztések, hanem a lakosság életformáját és életminőségét is, hiszen eddig nem ismert elvárásoknak kellett eleget tenniük. Az eddig többnyire gazdálkodásból élő székelység nagy része először ismerkedett meg az urbanizáció adta előnyökkel és nehézségekkel:
a helyi karrier-lehetőségek változatosságával, a városba költözéssel, az ingázással, a diplomaszerzési lehetőségek kibővülésével, a biztos munkahelyek és a családok gyors életmódváltozásával. A szocialista urbanizáció egyik legjelentősebb következménye a belső migráció és a társadalmi mobilitás volt, amely átalakította a régió hagyományos kultúra- és családi élet-képét. A szocialista országok városainak kialakulása nem egy organikusan lezajló folyamat eredménye volt. A városokba tömegesen vándoroltak be különféle csoportok, melyeket így a központosított hatalom könnyebben tudott ellenőrizni.
A sokoldalúan fejlett szocialista társadalom eszméje tehát nemcsak a települések formáját változtatta meg, hanem a bennük élő lakosság összetételét és életvitelét is, hiszen egy sokkal dinamikusabb és mindenben aktívan részt vevő embertípust követelt meg.
Székelyföldön az 1968-as területi-közigazgatási átszervezés lehetőséget adott arra, hogy olyan települések is központokká váljanak, amelyek azelőtt semmilyen, vagy nagyon kevés urbanizációs hagyománnyal rendelkeztek. Ezeken a településeken a lakosság létszámának a növelését betelepítésekkel, települések összevonásával próbálták megoldani.
A. Gergely András szociológus erre a folyamatra a következő magyarázattal szolgált: „Az ilyen mértékű gyarapodást és városnövekedést, a kiemelések és összevonások mértéktelen tömegét csakis a központosító, bürokratikus hatalom erősítésének szándéka magyarázhatja, városteremtő ésszerűség nem.”
Mindezeknek köszönhetően egyes települések lélekszáma 20-25 év alatt megtöbbszöröződött, más, főleg félreeső falvak pedig elnéptelenedtek. A statisztikák szerint 1960-1970 között a városokba való bevándorlás 23, 91%-ot, 1970-1977 között pedig 35, 82%-ot mutatott.
Példának Kovászna megye székhelyét, Sepsiszentgyörgyöt említhetjük, amely a következő lakosságszámmal rendelkezett: 1975-ben 32 015 főt regisztráltak, míg 1985-ben 65 868-at. Ez azt jelentette, hogy évente 2 293 fővel gyarapodott az átlagos évi lakosságszám.
A település-összevonások mértéke a hetvenes években olyan nagy volt, hogy a városok a peremterületeiket nem tudták ellátni megfelelő lakásokkal, közművesítéssel, szolgáltatásokkal. Ez jelentősen csökkentette az életminőséget.
Kiindulópontként két olyan mobilitási tényezőről kell beszélnünk, amelyek jelentősen meghatározták a térség életformáját: a városba költözésről és az ingázásról.
A városba költözést választó vidéki lakosság jobb tanulási és megélhetési feltételek megszerzését remélte a városoktól, viszont ezáltal elszakadtak a hagyományos életközösségeiktől, gyökértelenekké váltak.
Az urbanizáció meggyengítette a hagyományos családi és rokonsági kapcsolatokat. Ez abban nyilvánult meg, hogy az egyén életében a korábban domináns elsődleges kapcsolatok (család, szűkebb rokonság) helyét a másodlagos, interperszonális viszonyok veszik át. A városi társadalomban élő egyén
egy időben több csoporthoz is tartozik, a közszférában jelentkező problémákat így egyre nagyobb mértékben az állami intézmények oldják meg. A hatalom tudatosan próbálta alakítani a társadalom és a család belső viszonyát, modernizációs folyamatként határozva meg ezt a tevékenységét. Ennek az egyik jelentős következménye a nők tömeges belépése a munkaerőpiacra, ami megváltoztatta a korábbi klasszikus patriarchális viszonyt.
A domináns családminta a kétkeresős forma lett, ami átengedte a hagyományos funkciók (fogyasztás, termelés, szocializáció) egy részét az állami intézményeknek. Tehát a hagyományos családok tevékenységét a bürokratikus irányítás alatt álló intézmények (vállalatok, üzemek, szövetkezetek, ifjúsági szervezetek) vették át. Ezt szolgálta pl. a vállalati étkezdék (kantinok) szervezésének törvénye is, amely a munkahelyen való étkezést biztosította, háttérbe szorítva a hagyományos családi szokásokat. A szociológiai és antropológiai kutatások azt erősítették meg, hogy a városba költöző fiatalok a családalapítást későbbre halasztották, mint a falun maradó társaik. Ez azzal is magyarázható, hogy a beköltözött ifjúság a munkástelepeken elmagányosodott, idegen környezetben nehézzé vált számukra az ismerkedés, beilleszkedésüket akadályozta a falusi értékítéletük.
Megváltozott az ismerkedési szokások értékrendje is. A megkérdezett dolgozó hölgyek nagy része kedvességet, ügyességet igényelt a jövendőbeli társától, legyen jó a családjához, vagyis ne igyon, ne dohányozzon, ne dolgozzon életveszélyes munkahelyen. Ami az intellektuális szférát illeti, általában az volt a kikötés, hogy a jövendőbeli férjnek ne legyen nagyobb végzettsége.
Megértésről, közös érdeklődési körről alig esett szó. A megkérdezett személyek elutasították a válást, kivéve, ha muszáj, és általában nem értettek egyet a házasság előtti szexuális élettel sem.
A helyi szervek ezért tanácsokkal próbálták ellátni a lakosságot és felhívni a figyelmet arra, hogy a városi civilizáció egy más életformát követel. Ennek ellenére a legtöbb panasz a lakóbizottságoktól a nem megfelelő viselkedésű tömbházlakók magatartására hívta fel a figyelmet.
„A lépcsőházban olyan személyek laknak, akik viselkedésükkel zavarják a többi lakót. L. K. és K. L. lakók viselkedése véleményünk szerint megengedhetetlen, L. K. részegen több alkalommal egész éjszaka zavarta a csendet. Feleségével, fiával verekednek, máskor énekelnek egészen reggelig.
K. L. pedig szinte mindenkivel összeveszett már a lakók közül, veréssel fenyegetett, és volt, akit meg is vert. Mindenkivel veszekszik, alaptalanul jelentgeti a lakókat, s ha valaki ellene szólna, azzal fenyegetőzik, hogy ő mindenkit elintéz, mert neki a milícián és a törvényben is vannak jó emberei, akik neki mindig igazat adnak. Így aztán mindenki fél tőle, és elnézik a durvaságait és minden annyiba marad…”
Egy szélsőséges esetként említhetjük meg a szentegyházi József Attila utca egy részének mostoha körülményeit, ahol ügyvédek, orvosok, tanárok laktak, majd a vasgyár és a pártbizottság közös döntése alapján az üzemben dolgozó romák kerültek a helyükre. A beköltözésüket követő egy-két év alatt tönkretették a lakásokat.
A falakat kiverték, a parkettet felszedték, a fürdőszoba tartozékait eladták. A vidékről beköltözött lakóknak olyan egyszerűnek tűnő dolgokat is meg kellett magyarázni, mint a közterhek rendszeres kifizetése, a lakossági gyűléseken való részvétel vagy az önadó-hozzájárulás.
A lakók egy részének semmiképpen sem lehetett bebizonyítani, hogy a különféle szolgáltatásokat ki kell fizetni, panaszolta egy sepsiszentgyörgyi lakóbizottsági tag. Például a 7-es tömbház D lépcsőházának 30 lakója közül mindössze ötnek nincs hátraléka, az egyhavi 1 100 lejes költséghez viszonyítva a 3 499 lejes elmaradás a lakók hanyagságát bizonyítja.
Elmondása alapján ilyen körülmények között, saját képviseletű szervük sem tudja gyorsan intézni az ügyeket – egyszerűen fizetésképtelenekké válnak a szolgáltatási vállalatokkal szemben, nem beszélve arról – s ez a múlt évben már előfordult – hogy a lakásgazdálkodási vállalat több fűtőanyagot próbált számlázni.
A faluról városra való migrációt ugyanakkor támogatta az állam. A személyek beköltözése leggyakrabban spontánul, egyéni stratégiák révén zajlott le. A betelepülés megvalósulása több feltételt is megkövetelt: információszerzést, tájékozódást, a városon található erőforrások (munkahely, lakás) megszerzését.
A megfelelő intézmények hiánya miatt a már letelepedett rokonok vagy volt szomszédok olyan erőforrássá váltak, amelyek nemcsak a migráció lebonyolítását segítették elő, hanem egyszersmind szocializációs közegként is működtek.
A migrációs folyamatok egyik legfontosabb térségi sajátossága az úgynevezett interregionális migráció, amely során távoli vidékről toborozták a munkaerőt az ipari fejlesztésekhez, s ehhez különféle juttatásokat, engedményeket (letelepedési segélyt, kedvező bérezést stb.) helyeztek kilátásba. Az előző évtizedhez hasonlóan a hetvenes években Erdély-szerte intenzívvé vált a Kárpátokon túli román lakosság betelepítése a többnyire magyar és szász ipari központokba. Ez jelentősen megváltoztatta a lakosság nemzetiségi összetételét.
A román nemzetiségűek arányának megnövekedése két folyamatnak volt köszönhető. Az első a román többségű szomszédos települések lakóinak beáramlása, a második pedig az említett tervszerű betelepítések következménye.
Nem szabad viszont elfelejteni a jelentős kivándorlási tényezőket sem. Tulajdonképpen az történt, hogy az ötvenes évektől tudatosan, törvények segítségével próbálják korlátozni a lakosság mobilitási lehetőségét.
A Székelyföldre betelepülő románokat még azzal is ösztönözték, hogy amennyiben hajlandó volt valamelyik erdélyi városba költözni, munkahelyet és lakást biztosítottak számára, ugyanakkor a diplomásoknak 5-10 havi átlagbérnek megfelelő letelepedési segélyt is adtak, ami 15-30 ezer lejt jelenthetett. Ezzel szemben pedig a magyar értelmiségieket a Kárpátokon kívülre helyezték. Ha nem töltötték ott a szakmai gyakorlatként kitűzött 3-5 évet, elveszíthették diplomájukat.
Az 1977-es népszámlálást figyelembe véve Kovászna és Hargita megyékből 107 ezer személy települt ki (20,4%), míg más közigazgatási egységekből 67 ezer személy települt be (12,8%). Feltehetően a kivándorlók 90 százaléka magyar, a bevándorlók hasonló aránya pedig román, legalábbis ezzel magyarázható, hogy Székelyföldön a tárgyalt 67 év alatt a románság számaránya 202,7%-kal nőtt. Erre a legjobb példa Marosvásárhely, Székelyföld egyetlen kijelölt zárt nagyvárosa, amelynek lakossága a nyolcvanas években meghaladta a 100 ezer főt. Az RKP Maros megyei bizottságának egyik titkos jelentéséből tudhatjuk meg:
„Ahhoz, hogy Marosvásárhely municípiumban a románok száma a következő két évben elérje, vagy éppen meghaladja az összlakosság 50%- át, szükséges elérnünk kb. 7 600 román nemzetiségű személy szocialista egységekben való alkalmazásának jóváhagyását (családonként átlag 3 személyt számítva, ez összesen 22 800 személy), hogy a következő ötéves terv végéig a municípiumban a román nemzetiség az összlakosság 58-60% legyen. Marosvásárhely, 1985. nov. 1.”
A rendelkezések összhangban tudták tartani a városi lakosság számát a lakásépítkezésekkel, tudták irányítani a beköltözéseket és a népesség keveredését. Sok helyen viszont 10-20%-kal is meghaladta az illegális beköltözők száma a bejelentett lakosságét, aminek következtében nagy problémává vált a lakáshiány.
Mindezen nehézségek késztették arra a lakosságot, hogy az ingázást vagy a kétlakiságot válasszák. Az ingázók számára vonatkozóan is megdöbbentő adatok jelentek meg egyes elemzésekben.
A hetvenes években, Kolozs megyében naponta 50 ezer ember járt Kolozsvárra dolgozni vagy tanulni. Csíkszeredában a nyolcvanas évekre ez a szám 25 ezerre tehető. A székelyföldi ingázók számára nem jelentett a korban olyan nagy gondot az állandó utazás, hiszen már hozzászoktak a családok ahhoz, hogy máshol keressék meg a megélhetésükhöz szükséges jövedelmet.
Hargita megyében Székelyudvarhely is hasonló munkaerő felszívó hatással bírt, hiszen 1978-ban 4 354, míg 1979-ben 5 119 ingázót tartottak számon a statisztikák. A naponta bejárók 76%-át a város közvetlen környeztében lévő falvak adták. Ezek az ingázók naponta átlagosan 2 órát utaztak.
A családalapítás után a betelepültek és az ingázók számára is fontossá vált a vidéki szülők szerepe. A háztáji gazdálkodás révén segíteni tudták élelmiszerrel (ennek a legnagyobb szerepe a nyolcvanas években lesz), illetve különböző termékekkel a városi gyermekeiket.
Az unokák számára pedig otthont nyújtottak az iskolai szünidők alatt, így tehermenetesítve az iparban dolgozó szülőket. A szülői ház és a hozzá tartozó ingatlanok megőrzése és művelése biztonságot jelentett arra az esetre, ha nem sikerülne beilleszkedniük a városi társadalomba. Ugyanakkor viszont megjelentek a vidéki településeken is a városi kultúra jelei mind az építkezésben, lakásberendezésben, mind a viselkedésben és öltözködésben. Az ingázás jelentős mértékben tapasztalható a diákok körében is, hiszen a városra járó, jobb oktatási körülményekben bízó iskolások száma évről évre növekedett. Gyakorta megesett, hogy az apa és a fia egyazon vonattal vagy busszal érkezett minden reggel a központi állomásra.
A nyilvánosság előtt megjelentek a városi életnek a negatív és pozitív hatásai is. Az előnyös tényezőkhöz sorolhatók: a közegészségügyi viszonyok jobb megoldása, komfortosabb lakások, meleg víz, távfűtés, elektromos hálózat, korszerű úthálózat, szórakozási, sportolási és tanulási lehetőségek. A hátrányos hatások között a levegőszennyeződést, a zsúfoltságot, a zöldövezet hiányát említhetjük meg.
Az egyik legégetőbb problémát a helységek köztisztaságának, higiénizálásának és szépítésének a megvalósítása jelentette. A lakótelepi sárról, földhalmokról, szemetes utcákról, vízben úszó játszóterekről, gödrökről számol be Koszta István, a Hargita napilap szerkesztője a megyeszékhelyen való látogatásakor.
A városi életforma pedig akaratlanul is magával hozta a civilizált társadalom rákfenéjét, vagyis gyakorivá váltak a deviáns jelenségek, a bűnözés és az alkoholizmus. Cikkek íródtak a rendezetlen családi körülményekről, a gyakori válásról, családon belüli erőszakról, a térségre jellemző nagyfokú öngyilkosságokról. A legtöbb székelyföldi kisváros esetében az urbanizáció következménye az, hogy a „falu elfoglalja a várost”. A városok a megyésítést megelőzően nem rendelkeztek urbánus jelleggel, és így a betelepülők formálták saját ízlésvilágukra az adott települést.
Ennek a szélsőséges eseteként említik a „városok ruralizálódását” vagy „rurbanizálódását”, amely olyan életmódbeli elemeket tulajdonít a betelepülő városlakóknak, amely sajátosságai révén az urbanizálódott életformát is veszélyezteti. Ezek alapján elmondhatjuk, hogy az urbanizáció és a félurbanizáció is azt a célt szolgálta, amit a szocializmus eszméje megkívánt tőle: a falu és a város közötti különbség megszüntetését.
Demeter Csanád
Demeter Csanád 1981-ben született Csíkszeredában. 2004-ben történelem szakos oklevelet szerzett 2004–2005 között mesteri képzésen vett részt, majd 2009-ben doktori fokozatot ért el a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen.
Jelenleg történelem szakos tanárként dolgozik, valamint óraadó a Sapientia EMTE csíkszeredai karán. Kutatási területe: Székelyföld gazdasági és társadalmi helyzete a szocialista Romániában, sajtó és média történet (propaganda és cenzúra a kommunizmusban).
Transindex.ro

Botránymérleg
Száz nap USL-s kormányzás, száz nap konfliktus és botrány. A történtek tükrében aligha tévedne valaki, ha így tekintene az utóbbi hónapokra.
22 év után először nyirbálja meg a hatalom a kivívott kisebbségi jogokat, mondta Markó Béla. A kezdőrúgás a magyarságot célozta, Pontáék eleinte bennünket támadtak a MOGYE-, illetve a Nyirő-ügyben. Sajnos, nem az egyetlen aggasztó visszafejlődés, az azóta eltelt időben a hatalom egyéb, 22 év alatt kivívott demokratikus jogok és intézmények ellen is támadást indított, folyamatosan váltva célpontjait.
Az értelmiséget megbotránkoztatták a román kulturális intézet megrendszabályozásával, a népügyvéd tisztségét semlegesítették pártkatona kinevezésével, az Alkotmánybíróságot is keményen támadták, amikor a hatalomnak kedvezőtlen döntést hozott. A jogállamiság intézményei, értékelték a külföldi megfigyelők, csorbát szenvedtek jogkörük megnyirbálása, vagy pártkatonák élükre való kinevezése által. Az államfő felfüggesztésének módjával megbotránkoztatták az egész civilizált Európát és az USA-t is. Az EU a diplomáciában precedens nélküli kemény hangon követelte a demokratikus játékszabályok betartását, Berlin szintén aggodalmát fejezte ki a demokrácia és a jogállamiság sorsa miatt, az USA pedig, Brüsszelhez hasonlóan, a népszavazás körülményei és az azon történt potenciális csalások miatt kongatja a vészharangokat. Válaszként a hatalom nacionalista húrokat pendít.
Száz nap alatt olyan dolgok estek meg, amilyenek még nem fordultak elő: a hatalomnak nyílt konfliktusa támadt az igazságüggyel, s a kormány saját emberei közül is jó néhányat elveszített, illetve menesztett, mert nem értettek egyet saját kormányuk politikájával, s utólag nagyon kedvezőtlenül nyilatkoznak róla.
A száz nap USL-s kormányzás aligha volt sikertörténet, nem tett jót az ország intézményei, valamint Románia nemzetközi presztízse számára, bár a kormány annak próbálja beállítani. Emellett eltörpülnek a plágiumbotrányok (Ponta, Mang), illetve az azok kivizsgálására hivatott fórumok lefejezése, vagy a miniszterek gyakori etikai gondjai. Chirmiciu András
nyugatijelen.com
Erdély.ma

Az Alkotmánybíróság érvénytelenítette a népszavazást – Basescu visszatér
Az Alkotmánybíróság 6-3 arányban úgy határozott, hogy érvénytelen a július 29-i Traian Basescu leváltásáról szóló népszavazás. A taláros testület kedden, 3 óra tárgyalás után döntötte el Basescu sorsát. A felfüggesztett államfő így visszatér a Cotroceni-i palotába, Crin Antonescu ideiglenes államfőnek pedig távoznia kell.
A testület kedden, tíz órakor ült össze, hogy megvizsgálja a kormány által küldött adatokat az állandó szavazólisták tekintetében.
Az Alkotmánybíróság szerint a népszavazás törvényesen zajlott le, de a részvétel nem érte el az 50 százalék plusz egy érvényességi küszöböt, így a népszavazás érvénytelen.
Victor Ponta miniszterelnök hétfőn kijelentette, hogy csak akkor fogadja el az alkotmánybíróság döntését, ha az kétharmados többséggel dönt. Ez teljesült is, mivel a kilenc alkotmánybíróból hat amellett szavazott, hogy a népszavazás érvénytelen. Erre egyébként az alkotmánybíróság működését szabályozó törvény alapján is szükség volt.
Crin Antonescu korábban azt nyilatkozta, hogy ha Traian Basescu visszatér a Cotroceni-i palotába, akkor ő visszavonul a politikai életből.
realitatea.net
Erdély.ma

Ponta 3,5 millió személyt törölne a választói névjegyzékből
A kormányzó Szociál-Liberális Szövetség (USL) tiszteletben tartja majd az alkotmánybíróság döntését a Traian Băsescu felfüggesztett államfő leváltásáról szóló népszavazás érvényességéről, ha ez a döntés kétharmados többséggel születik meg - nyilatkozta hétfőn Victor Ponta miniszterelnök. A kormányfő bejelentette: az önkormányzatok közel 35 ezer személyt törölnek a választási listákról, 512 ezer polgár lejárt személyazonossági igazolvánnyal rendelkezik, továbbá hárommillió állampolgárnak külföldön van hivatalos lakhelye. Ezzel a kormányfő azt sugallta, hogy több mint 3,5 millió embert nem kellene figyelembe venni a népszavazás érvényességének megállapításakor.
A bukaresti Alkotmánybíróság kedden határoz a július 29-ei referendum érvényességéről. Ha azt állapítja meg, hogy érvényes volt a népszavazás, Băsescu leváltott államelnöknek tekinthető, ha viszont érvénytelennek nyilvánítja a referendumot, Băsescu visszatérhet a Cotroceni-palotába.
Ponta kijelentette, ha a kilenc alkotmánybíró közül hat úgy véli, érvénytelen volt a referendum, akkor azt tiszteletben tartja az USL. A kilenctagú testületnek amúgy is kétharmados többséggel kell döntést hoznia népszavazási ügyben, ez szerepel az alkotmánybíróság működését szabályozó törvényben.
A kormány tegnap újabb adatokat küldött az alkotmánybíróságnak a választói névjegyzékben szereplők számáról. A kabinet korábban felkérte a polgármestereket és a megyei kormánybiztosokat, frissítsék a választói névjegyzéket.
Ennek nyomán Victor Ponta bejelentette: a külügyminisztérium és a belügyminisztérium adatai alapján az önkormányzatok közel 35 ezer személyt törölnek a választási listákról, 512 ezer polgár lejárt személyazonossági igazolvánnyal rendelkezik, továbbá hárommillió állampolgárnak külföldön van hivatalos lakhelye.
Ezzel a kormányfő azt sugallta, hogy több mint 3,5 millió embert nem kellene figyelembe venni a népszavazás érvényességének megállapításakor.
Traian Băsescu ellenben úgy véli, hogy a kormány kezdeményezése törvénytelen, hiszen a választói névjegyzékbe bele kell tartozniuk a külföldi lakhellyel rendelkező román állampolgároknak is, nekik ugyanis az állandó lakhelyük Romániában van, a választói névjegyzéket pedig az állandó lakhely alapján állítják össze. Szerinte a lejárt személyazonossági igazolványú embereknek a választói névjegyzékből való esetleges törlése is törvénytelen.
Augustin Zegrean, az alkotmánybíróság elnöke megerősítette, megkapták a kormánytól kért adatokat. Ezzel egy időben Vergil Voineagu, az Országos Statisztikai Hivatal (INS) elnöke tegnap, a 2011-ben végzett népszámlálás előzetes eredményeinek hitelesítése után közölte, Románia stabil lakosságának száma 19 043 767-ra rúg. Voineagu hozzátette, a hatóságok a tavalyi cenzuson kitöltött kérdőívek közel 50 százalékát dolgozták fel, a hivatalos végeredmény közlése a jövő év második felében várható.
MTI
Krónika (Kolozsvár)

Újraolvasott és értelmezett Pezsgő-díjas művek
Többszerzős kötet bemutatására került sor szombaton délután a Bulgakov Kávéház teraszán a Kolozsvári Magyar Napok alatt zajló irodalmi programok keretében. Az Újraolvasott Pezsgő-díjasok című tanulmánykötet a Korunk Komp-Press Kiadónál jelent meg, a kiadványról, illetve annak témájáról Balázs Imre József, a kötet szerkesztője, Kántor Lajos irodalomtörténész, és több jelenlévő szerző beszélt.
Balázs Imre József a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán három éven át vezette az erdélyi magyar irodalom oktatójaként azt az újraolvasó szemináriumsorozatot, amelynek keretében mesterképzős hallgatók ismertették és értelmezték a Pezsgő-díjas műveket. Az 1971 és 1983 között évente kiosztott alternatív irodalmi díj kezdeményezője, több visszaemlékezés szerint, Láng Gusztáv irodalomkritikus volt, a díj egy üveg pezsgőből állt, a zsűri pedig spontánul szerveződött, tagjai az akkori legismertebb, véleményformáló romániai magyar kritikusok közül kerültek ki, akik megvitatták az előző évben megjelent köteteket, majd döntöttek „Az Év Könyvét” szimbolizáló Pezsgő-díjról. Balázs Imre József bevezetőjéből az is kiderült, hogy a most megjelentetett kötet a legsikerültebb értelmezések, illetve a témában utólag született tanulmányok gyűjteménye.
A könyvbemutatón jelen volt Kántor Lajos is, aki annak idején alapító tagja volt ennek a különleges civil kezdeményezésnek, a rendezvényre pedig, stílusosan, egy üveg jégbehűtött pezsgővel érkezett, hiszen, mint mondta, „megérdemlik a szerzők és a szerkesztő, még ha a francia pezsgőt még nem is”. Kántor Lajos hozzászólásából kiderült, az első „pezsgőzés” 1971-ben volt, Páskándi Géza kapta az első Pezsgő-díjat, Az eb olykor emeli lábát című kötetéért. – Az egész térségben páratlan volt, és az is maradt ez a kezdeményezés. Az „alapítás” legfőbb indítéka az volt, hogy a kritikusok véleménye szerint az ezt megelőző évben nagy igazságtalanság történt, ugyanis nem Szilágyi Domokos kitűnő, mindmáig legjelentősebb kötete, a Búcsú a trópusoktól kapta az Írószövetség az évi költészeti díját, hanem Bodor Pál. Ezen kellőképpen felháborodtunk, és Láng Gusztáv ötlete nyomán „létrehoztuk” a Pezsgő-díjat, amely aztán folyamatosan működött tizenhárom éven át – emlékezett vissza az irodalomtörténész, kritikus. Úgy vélte, ha most visszatekint a díjazottakra, alapvetően jó, vagy éppenséggel nagyon jó választások voltak. – Áttekintve a listát, két vesztese volt a romániai magyar irodalom eme korszakának, akiket nem díjaztunk: az egyik Kányádi Sándor, a másik pedig Bretter György. Mindketten szóba jöttek ugyan a díjazásokkor, de a szavazások alkalmával mégis más kapta meg, természetesen nem érdemtelemül – fűzte hozzá.
Kántor véleménye szerint, bár különbözőképpen gondolkodó és különböző ízlésű emberek vettek részt a zsűriben, mégis hajlandók voltak leülni egymással és megvitatni a megjelent munkákat, majd dönteni a díjazottról. Ezek a viták aztán – az első év kivételével – megjelentek az Utunk című folyóirat hasábjain. Kiderült, a pezsgőt végül a díjazott a kritikusok társaságában fogyasztotta el, vendéglőben, vagy valakinek a lakásán. – Ezek a találkozások sem voltak érdektelenek, olyannyira nem, hogy a különböző részletek a szekuritátés besúgói jelentésekben is megtalálhatók, néha olyantól is, aki egyébként tagja volt a pezsgőző kritikusok társaságának – jegyezte meg Kántor Lajos.
Balázs Imre József kérésére a jelenlévő szerzők szót ejtettek arról, hogy milyen tapasztalatokkal gazdagodtak a Pezsgő-díjas művek elolvasása során, és beszéltek arról is, hogy közel került-e hozzájuk, és ha igen, miért, az általuk elemzett mű.
A díj tizenhárom éves története során a következő szerzők kapták meg a Pezsgő-díjat: Páskándi Géza, Lászlóffy Aladár, Szilágyi Domokos, Sütő András, Bodor Ádám, Szilágyi István, Panek Zoltán, Bálint Tibor, Pusztai János, Székely János, Köntös Szabó Zoltán, Kenéz Ferenc és Király László.
Akik pedig újraolvasták a díjazott műveket és reflektáltak azokra, névsor szerint: Andorkó Júlia, Benedek Ágnes, Bucur Tünde Csilla, Deák-Szebeni Imola, Fodor Györgyi, Lokodi Éva-Ildikó, Lőrentz Éva-Noémi, Mikó Imola, Nagy Anna, Nagy Zoltán, Orbán Zsuzsa-Lilla, Opra Melánia, Pap-Mike Ágnes, Péter Edit, Rácz Tímea, Rus Fodor Dóra, Széman Emese Rózsa, Varga Réka és Zsigmond Adél.
KÖLLŐ KATALIN
Szabadság (Kolozsvár)

PDL: meghamisítják a választói névjegyzéket
A Demokrata Liberális Párt (PDL) szerint a kormány az állandó választói névjegyzék meghamisítására készül. A PDL alelnöke, Cristian Boureanu vasárnap közölte, hogy emiatt bűnvádi panaszt emelnek Victor Ponta kormányfő, Radu Stroe tárca nélküli miniszter és Mircea Dușa belügyminiszter ellen.
„Megengedhetetlen, hogy miután a román állami hatóságok hivatalosan megerősítették: a választói névjegyzékben 18,3 millió személy szerepel, a belügyminisztérium hamisítás révén csökkenteni akarja ezt a számot" – jelentette ki a politikus.
Boureanu szerint a kormányzó Szociál-Liberális Szövetség (USL) mintegy 2,5 millió személyt törölne a választói névjegyzékből. Ebben a műveletben a külügyminisztérium is segédkezik. A PDL alelnöke úgy tudja: a külügy olyan kimutatásokat készít, amely szerint jelenleg 3,18 millió román állampolgár tartózkodik külföldön.
„A washingtoni román nagykövetség közlése szerint 470 ezer román állampolgár tartózkodik az Egyesült Államokban. Még azt sem ellenőrizték le, hogy ezek közül hányan kiskorúak" – mondta a politikus.
Boureanu szerint az alapozza meg a hamisítás vádját, hogy a kormány utasítására a helyhatóságok a megfelelő dokumentumok hiányában mintegy kétmillió személyt törölnek a névjegyzékből. „Törlik például azokat, akiket a szomszédaik halottnak mondanak, ám az illetőnek nincs kiállítva a halotti bizonyítványa. Törlik azokat, akik a szomszédaik szerint külföldre távoztak, ám semmi sem bizonyítja lakcímváltoztatásukat. Törlik azokat, akiknek lejárt a személyi igazolványa. Mindez közokirat-hamisítás" – sorolta a PDL alelnöke.
Az alkotmánybíróság keddi ülésére ígérte a döntést a referendum érvényességének ügyében. Legutóbbi ülésük után a bírák közölték a kormánnyal: az állandó választói névjegyzékben szerepelnie kell valamennyi, a referendum időpontjáig 18. évét betöltő román állampolgárnak, függetlenül attól, hogy külföldön tartózkodik vagy sem.
maszol.ro

Leváltották Vajda Borbálát
Leváltotta tisztségéből a Nukleáris Tevékenységeket Felügyelő Országos Bizottságot (CNCAN) vezető Vajda Borbálát Victor Ponta kormányfő. Az igazgató helyére, aki 2008 márciusától irányította az intézményt, a miniszterelnök Constantin Popescut, a CNCAN egyik tanácsosát nevezte ki.
A kormányfőnek alárendelt bizottság hatásköre a nukleáris jellegű tevékenységek szabályozására, ellenőrzésére és engedélyezésére terjed ki.
Szabadság (Kolozsvár)

Üzenet
Kibicként, a pálya széléről nézte végig az erdélyi magyarság az elmúlt hetek nagy román cirkuszát. Sok beleszólásunk nem volt az ügybe, ezt jelezte a népszavazásról való masszív távolmaradás is, nélkülünk, érdekeink figyelmen kívül hagyásával zajlott a bunyó Bukarestben, a legelvtelenebb eszközöktől sem ódzkodó két nagy tábor egymással volt elfoglalva.
Ezúttal a magyar kártya is csak félig-meddig került elő, egy budapesti képviselő meggondolatlan nyilatkozatain csámcsogtak néhány napig, s Traian Băsescu nyakába próbálták varrni a román politikai körökben cseppet sem hízelgő magyarbarát jelzőt. A nagy játszma végkimenetelében azonban mindez aligha osztott vagy szorzott.
E hatalmas küzdelemben jóformán fel sem figyelt a román közvélemény, hogy másfél hónapja mindennap tüntetés zajlik a Székely Mikó Kollégium előtt, még a legjóindulatúbb riporterek is értetlenül bámultak, amikor egy-egy magyar politikus a sepsiszentgyörgyi iskola visszaállamosítására próbálta felhívni figyelmüket, a munkájukat végző hivatalnokok börtönbüntetésre ítélése ellen emelte fel szavát. A Dâmboviţa-parti káoszban kisebb gondjuk is nagyobb volt ennél. Mintha még a a titkosszolgálatok is belevesztek volna a hatalmi harcba (persze, ez nem jelenti, hogy egyáltalán nem figyelik, jelentik a történéseket), így a román politikum nem ébredt rá, hogy szeptember elsején bizony készül valamire a magyarság.
Az Igazság napjának szervezése, népszerűsítése minden fronton elindult, a médiában, világhálón naponta érkeznek a felhívások, csatlakozásra buzdítanak közéleti személyiségek, politikusok, pártállástól függetlenül. Végre egy olyan közös ügy, amelyben mindenki egyetért, árnyalatnyi különbségek akadnak, de a nagy cél egybecseng: minél többen felvonulni szeptember első napján Sepsiszentgyörgyön, mutassa meg a romániai magyarság, erős közösség, amellyel számolnia kell a román államnak, hatalomnak.
Ha hinni lehet a visszajelzéseknek, és valóban tömegesen érkeznek majd a segítő csapatok Erdély minden szegletéből, akkor elképzelhető, hogy tényleg az elmúlt tizenöt esztendő legnagyobb megmozdulásának lehetünk majd tanúi, résztvevői. És ennek a legnagyobbnak akkorának kell lennie, hogy a román közvéleményt is sokkolja.
Nagy szükség van tehát a mozgósításra, az összehangolt üzenetre. Jogainkért kell szót emelnünk, időben elejét vennünk egy olyan folyamatnak, amely ismét népünket fosztaná ki. S most, hogy Bukarestben lecsengett a hatalmi harc első fejezete, talán lesz szemük, fülük ránk is figyelni. Nőtt az esély, hogy célba ér az üzenet – az már rajtunk áll, hogy mennyire lesz erőteljes.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nulladik osztályok: akad szépséghiba
Gőzerővel készül a legtöbb érintett erdélyi és partiumi tanintézet a szeptemberi iskolakezdésre az előkészítő osztályok tekintetében. Mint megtudtuk, a legtöbb helyszínen rendeződtek a teremgondok, a bútorzat és az eszköztár beszerzésével kapcsolatban azonban több helyszínen is problémák merültek fel. A megkérdezett tanfelügyelőségi képviselők szerint várhatóan pedagógushiánnyal sem kell szembenézni az új tanévben, felkészítésük továbbra is folytatódik.
A tavaly februárban életbe lépett új oktatási törvény szerint szeptembertől az elemi oktatás részeként fognak működni a kötelező előkészítő (nevezik nulladiknak is) osztályok, amelyek speciálisan berendezett tantermekben kapnak helyet az iskolákban. A tanterv szerint ezekben az osztályokban az előkészítő osztályos gyerekek játszva tanulhatnak, tevékenységüket pedig nem osztályozzák. A nulladik osztály egy éve alatt a pedagógusok a betűkkel és számokkal való ismerkedésre, a gyerekek kommunikációs készségeinek, a környezettel való kapcsolatuk és a társas kapcsolatok fejlesztésére, csoporttevékenységekre és a kiegyensúlyozott testi fejlődést segítő gyakorlatokra fektetik a hangsúlyt.
Hargita megye: akadnak tisztázandó részletkérdések
Hargita megyében már elkészült az előkészítő osztályok tantermeinek a bútorzata, a székek és padok már megérkeztek az iskolákba. A megyében 175 előkészítő osztály indul a jövő hónapban kezdődő új tanévben, a tantermeket az oktatási minisztérium által kiutalt 579 406 lejből rendezték be, azaz diákonként mintegy 200 lejbe kerültek a szabványbútorok. A legtöbb iskolában már be is rendezték az előkészítő osztályok tantermeit az új bútorzattal – mondta el Bartolf Hedvig, Hargita megyei főtanfelügyelő.
A nulladik osztályok indulásával kapcsolatban azonban még van néhány tisztázásra váró kérdés. Az iskolakezdésre készülődve a szülők már érdeklődnek, hogy milyen tanszereket kellene vásároljanak az előkészítő osztályba induló gyerekeik számára, ezt a kérdést azonban még a tanintézetekben sem tudják megválaszolni. Ebben a témakörben egyelőre valóban csak az általános tudnivalókkal rendelkeznek még a megyei tanfelügyelőség illetékesei is, de a felmerülő kérdések már nem sokáig maradnak tisztázatlanok, ugyanis a megyei tanfelügyelőség általános iskolai oktatásért felelős két tanfelügyelője jelenleg Bukarestben van, egyhetes felkészítőn, ahol minden szükséges információt megkapnak az előkészítő osztályokkal kapcsolatban – tájékoztatott a főtanfelügyelő. Amint a szaktanfelügyelők hazaérnek, két csoportban megkezdik a nulladik osztályokban oktató Hargita megyei pedagógusok többnapos képzését, hogy minden tanító alaposan felkészült legyen a szeptember 10-ikei iskolakezdésre – fűzte hozzá Bartolf Hedvig. A nulladik osztályt kezdő gyerekek tanszereivel kapcsolatban még elmondta, a tanszer-támogatási csomag tartalma alapján nagyjából már lehet tudni, hogy milyen taneszközökre lesz szüksége a kisdiákoknak, de a minimális tanfelszerelésre vonatkozón csak a szaktanfelügyelők bukaresti felkészítője után lesz pontos információjuk.
A szerény anyagi körülmények között élő családok gyermekeinek nyújtott tanszer-támogatási csomagok már megérkeztek Hargita megyébe, az előkészítő osztályos gyerekeknek azonban csak szeptember második felében tudják ezeket kiosztani, ugyanis az iskoláktól még be kell gyűjtsék a szülők által leadott tanszer-támogatási igényléseket – közölte a főtanfelügyelő. A tanfelügyelőség adatai szerint a 2856 előkészítő osztályba induló Hargita megyei gyerek közül 1352 kap majd tanszercsomagot. A csomag rajz- és vonalas füzetet, ceruzákat, vízfestéket, kis tolltartót, az előkészítő osztályos gyerekekre méretezett iskolatáskát, valamint egy modern palatáblát tartalmaz, vagyis egy olyan A4-es méretű fehér műanyag táblát, amelyre többféle írószerrel is lehet írni – tájékoztatott Bartolf Hedvig
Kutatómunkát végez a tanfelügyelőség
Felkutatja a beiskolázatlan hatéveseket a Kovászna megyei tanfelügyelőség. Keresztély Irma főtanfelügyelő elmondta, összesen 1871 gyereket írattak be a szeptemberben induló előkészítő osztályokba, ám a nyilvántartásuk szerint hatvan kisdiák kimaradt. Őket név szerint azonosították, az iskolák képviselői megkeresik a szülőket, és rábeszélik, hogy írassák be az iskolákba a gyerekeket. A főtanfelügyelő valószínűnek tartja, hogy ezek a családok jelenleg külföldön dolgoznak, ezért lehetőséget biztosítanak arra, hogy a tanévkezdés után is beiskolázhassák szeptember–októberben hazaérkező kisdiákokat. Kovászna megyében 113 előkészítő osztály indul, ezek közül 26 lesz összevont, tehát az előkészítős legkisebbek az elsős, másodikos vagy harmadikos diákokkal fognak együtt tanulni, mert az adott iskolában nincsenek annyian, hogy különálló osztályt alakíthassanak számukra. Háromszéken 95 tanítót kellett alkalmazni, hogy elindíthassák az előkészítő osztályokat, az oktatási minisztérium körlevele szerint, ezek a pedagógusok nem lehettek pályakezdők, ugyanakkor szeptember elején továbbképző tanfolyamon kell részt venniük. Keresztély Irma elmondta, a jóváhagyott 4137 állás mellett még hatvanat kért a minisztériumtól, mert a gyakorlatban nem úgy történt, hogy az óvodai előkészítő csoportok megszüntetésével az óvónői állásokat csak át kellett csoportosítani az iskolákba. Az óvodákban általában nem volt létszámcsökkentés, hiszen a háromévesnél kisebb vagy a várólistán levő gyerekeket is felvették, viszont az iskolákba tanítókat kellett alkalmazni. A főtanfelügyelő tájékoztatott, hogy a háromszéki iskolák megkapták a pénzt a bútorzat megvásárlására, a felmérések szerint ebből az öszszegből egy diákra 200 lejt költenek átlagban. Első körben úgy tűnt, ez a pénz nem lesz elég a szabványok szerint elkészítendő asztalok és székek beszerzésére, de a piac hamar alkalmazkodott, a nagycégek 198 lejes áfás áron vállalták a munkát, és jó minőségű, praktikus bútorokat készítettek – közölte továbbá Keresztély Irma.
Kolozs és Bihar megye készen áll
Az előkészítő osztályok beindításához nélkülözhetetlen iskolai bútorok már minden iskolához eljutottak Kolozs megyében is, és az is biztos már, hogy a megfelelő tanerő biztosításával sem lesz gond – közölte érdeklődésünkre Péter Tünde Kolozs megyei helyettes főtanfelügyelő. Hozzáfűzte, jelenleg zajlik Bukarestben azoknak a kádereknek a képzése, akik majd helyi szinten tovább képzik az iskolai tanítókat. A kurzusok Kolozs megyében augusztus 27-én kezdődnek.
Mintegy 3600 gyereket írattak be állami iskolák előkészítő osztályába, 69 gyerek pedig magán tanintézetekben fog tanulni Bihar megyében – tájékoztatta a Krónikát Kéry Hajnal megyei helyettes főtanfelügyelő. Mint elmondta, nagyjából mindenütt sikerült kijelölni az osztálytermeket, bár vidéken van, ahol még gondok vannak, de remélhetőleg szeptember elejére azok is megoldódnak. A termek előkészítése már elkezdődött, már csak a bútoroknak kell megérkezniük – erre valószínűleg szeptember ötödikéig sor kerül. Pedagógusból sincs hiány: az elmúlt két helyosztón már sok állást betöltöttek az előkészítő osztályokban is, és még hátravan a hónap végén a helyettesítő tanári állások elosztása. Temes megyében a bútorzat alig 30 százalékát sikerült beszerezni, mivel kevés cég vállalta, hogy a tanfelügyelőség által kínált összegért elkészíti a kért mennyiséget – jelezte Cornel Petroman főtanfelügyelő. A megyében egyébként 3776 gyerek számára kell asztalt és széket készíttetni, ők 145 különböző tanintézetben kezdik el az úgynevezett nulladik évet.
Amint arról beszámoltunk, az előkészítő osztályok beindításának nem sokan örültek, s amint az várható volt, hatalmas bizonytalanságot szült a szülők és a pedagógusok körében az elmúlt időszakban. Victor Ponta miniszterelnök korábban úgy nyilatkozott, jobb lett volna ezt az intézkedést meg sem hozni.
Ponta elmondása szerint a következő tanévre mindössze azért tartották fenn a nulladik osztályokat, mivel hatalomra kerülésükkor már javában zajlottak a beiratkozások, így nagyobb kárt okoztak volna „a rendszer megszüntetésével, mint annak megtartásával”. A kormányfő ugyanakkor azzal vádolta meg elődeit, hogy csak azért hozták létre az előkészítő osztályokat, hogy elkölthessenek az állami költségvetésből 50 millió lejt. Az előkészítő osztályok beindítását Ecaterina Andronescu oktatási miniszter is bizarrnak, erőltetettnek tartja, és úgy véli, az intézkedést komoly hatástanulmánynak kellett volna megelőznie. Ezért a következő tanév első féléve után felmérik a helyzetet, s hogy lesz-e folytatás, az valószínűleg az ősszel esedékes parlamenti választások után derül ki.
Krónika (Kolozsvár)