Marosvásárhely testvérvárosáról, Bajáról érkezett a hír: szép sikere volt egy vásárhelyi vonatkozású rendezvénynek. A szülővárosa Pro Urbe-díjával kitüntetett keramikus, a Bajára áttelepült, de Marosvásárhelyhez továbbra is rendkívül ragaszkodó Papp József és a szintén keramikusként ismertté vált édesapja, a már hosszabb ideje elhunyt id. Papp József munkáiból közös kiállítást rendeztek. /Cseh Gabriella: A Baja Művészetéért Kulturális Egyesület első kiállítása. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 29./

„Nagy István jegyző hivatalából való felfüggesztését javasoljuk mindaddig, amíg ügyében az illetékes kivizsgáló és bűnüldöző szervek végleges döntést hoznak” – olvasható abban a levélben, amelyet Tudor Mohora, a képviselőház korrupciót és hivatali visszaéléseket kivizsgáló bizottságának elnöke címzett Pap Józsefnek, Gyergyószentmiklós polgármesterének. A bizottság kivizsgáló csoportja a helyszínen tájékozódott a Becsek-Garda Dezső gyergyószentmiklósi parlamenti képviselő által jelzett erdő- és föld-visszaszolgáltatási visszásságok ügyében. Hivatalos jelentésük megállapította, hogy Nagy István törvényszegései bűnügyi jellegűek, mert „rendkívül gyanús körülmények között” vált 2001-ben egy 4445 négyzetméteres gyergyószentmiklósi beltelek, 2003-ban pedig egy 1153 négyzetméteres kültelek tulajdonosává. Nagy István a helyi földosztó bizottság megkerülésével visszaszolgáltatás címen tett szert e két parcellára úgy, hogy még csak visszaszolgáltatási kérvényt sem nyújtott be, és jogosultságát sem igazolta. E telekszerzést a Romfeld Mária Magdolna alprefektus alárendeltségében működő megyei visszaszolgáltató bizottság tette számára lehetővé. „A földosztó bizottságokba tiszta emberek kellenek. Olyanok, akik hivatásuknak érzik a lakosság szolgálatát” – hangoztatta Garda Dezső. Tinka Kálmán önkormányzati képviselő megalapozatlannak vélte a jelentés állításait. Közölte, beperelte Becsek-Garda Dezsőt. /Inog Nagy István széke. = Krónika (Kolozsvár), márc. 19./

Az egykori brassói Római Katolikus Főgimnázium neves tanárainak sora megfogyatkozott. A közelmúltban Line Zoltán, Papp József és Reiff István is követték idősebb kollégáikat az örökkévalóságba. Valamennyien hivatásként élték meg tanári mesterségüket. Születésének 100., halálának 10. évfordulóján dr. Fejér Pálra, a Római Katolikus Főgimnázium tanárára emlékezett a hetilap. Dr. Fejér Pál /Brád, 1908. aug. 15. – Brassó, 1998. ápr. 19./ egyetemi tanulmányait a kolozsvári I. Ferdinánd Király Tudományegyetemen kezdte 1928-ban. Fő szaknak a fizika–kémiát, mellékszaknak a matematikát választotta. Tanulmányait Iasiban fejezte be 1935-ben. Ugyanabban az évben letette a záróvizsgát a kolozsvári Egyetemi Pedagógiai Szemináriumban és megszerezte a fizika–kémia fő és matematika mellékszakos tanári oklevelet is. 1948-ban sikeresen letette a vegyészdoktori vizsgát is Kolozsváron. Brassóban a Római Katolikus Főgimnázium tanára lett. Az iskola államosítása után ugyanabban, a 4-es számú Magyar Vegyes Líceumnak átkeresztelt iskolában tanított 1960-ig. Ebben az évben megalakították az 5-ös számú Unirea Líceumot, román és magyar tagozattal. 1960-tól nyugdíjazásáig, 1970-ig, az Unirea Líceum magyar tagozatán tanított. 1946-ban főtanfelügyelő lett, 1947-től a brassói magyar tartományi tanfelügyelőségi főigazgatóvá nevezték ki. A Matematika és Fizika Társaság tagjaként tudománynépszerűsítő írásokat közölt folyóiratokban. /Tartsd meg a jövőnek. = Brassói Lapok (Brassó), márc. 20./

A Szatmár megyeiek határozott ígéretet kaptak, hogy a Páskándi Géza kiállítás zárását követően a tárlat anyaga a Kossuth-díjas író szülőfalujába kerül. Tavaly ősz óta azonban magyarországi és erdélyi városok sora tartott igényt a kiállítás bemutatására. Pap József leköszönt szatmárhegyi polgármester ígéretet tett arra, hogy a rövidesen átadásra kerülő Páskándi Géza Könyvtár helyiségében biztosít a kiállításnak megfelelő helyet a szülőfalu vezetősége. Távlati tervük, hogy a történelem és az irodalom Szatmárhegyhez kötődő emlékeit megfelelően tudatosítsák, népszerűsítsék. Páskándi Géza mellett elsősorban a községben megfordult II. Rákóczi Ferencre, az I. világháború éveiben gyakran Szatmárhegyen tartózkodott és ott alkotott Bródy Sándorra és a második világháborút követően az előcseri részre költözött Krüzselyi Erzsébetre gondoltak. /Muzsnay Árpád: Páskándi életét és munkásságát bemutató állandó kiállítása lesz Szatmárhegynek. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 9./

Az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének karácsonyi-év végi közös koccintásán – amelyen jelen voltak a szervezet polgármesterei, alpolgármesterei, tisztségviselői – nem feledkeztek meg azokról az idén leköszönt személyiségekről sem, akik az elmúlt több mint egy évtizedben jelentős tevékenységet folytattak országos, megyei, illetve helyi szinten a szervezet keretében, Szabó Károly volt szenátorról és Pap József volt szatmárhegyi polgármesterről van szó. Csehi Árpád, az RMDSZ megyei elnöke köszönte meg kettejüknek az RMDSZ-ben és a helyi, valamint országos közigazgatásban kifejtett munkát, majd emlékplakettet nyújtott át nekik. /(fi): Emlékplakett a leköszönő tisztségviselőknek. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), dec. 27./

Kisvárosi világszenzáció a kommunizmusban
Kerek negyven esztendővel ezelőtt akciófilmbe illő sztoritól volt hangos Margitta. 1971. május 27-én hat margittai fiatalember olyat tett, ami világszenzációnak számított, amivel rendesen odapörköltek a kommunista rezsimnek. Hónapokig tartó egyeztetés és szervezés után sikerült külföldre szökniük, ám nem akárhogy. Repülőgépet térítettek el a nagyváradi repülőtérről. Az akció kieszelője és vezére Moka Béla volt. 
A ma 71 éves „fiatalemberrel” margittai otthonában ülünk le beszélgetni. Béla bácsi csillogó szemmel eleveníti fel a múltat, nem sokat kell kérdezni, megy a nosztalgia. „Elegem volt a komcsik uralmából, a munkáspardicsomból. Elkezdtem a külföldre való kiszökés gondolatával foglalkozni. De hát rokkant létemre, egyedül?” – mondja Béla bácsi, akinek 18 évesen egy traktorbalesetet követően amputálni kellett a jobb lábát. Néhány barátjával megosztotta terveit, ám nem mindenki volt olyan lelkes. Volt, aki egyenesen őrültnek nevezte. Aztán mégiscsak akadt pár vakmerő jó barát, akikkel Bécset szemelték ki úti célnak. Miheller Sándor, Papp János, Papp József, Weiser János, Vámos Róbert és persze a bandavezér Moka Béla. A társaságban Moka volt a legidősebb: 32 éves. A legfiatalabb Vámos Róbert akkor még 19 éves diák volt. Mivel több próbálkozás is kudarcba fulladt, a fiúk úgy döntöttek, hogy nem várják meg a felszállást, hanem kívülről támadják meg a gépet. A Nagyvárad–Bukarest menetrend szerinti járatot szemelték ki. Moka elcsente otthonról vadász édesapja puskáját, valamint elhappolták az egyik jóbarát fegyverét is. A két vadászpuska mellé szereztek egy harmadikat is, valamint késekkel szerelték fel magukat. 
Belsö Alc. Próbálkozás és siker
Május 27-én reggel autóval vitették magukat a nagyváradi repülőtérre. A géphez hajtottak. Az utasok éppen szálltak befelé a gépbe, amikor a fiatalemberek elővették a fegyvereket és eldördült néhány lövés. Az emberek menekültek, miközben Papp József és Vámos Róbert likvidálta a gépen lévő fegyveres szekust. Mivel a pilóta is menekülőre fogta, erőszakkal vitték a gépre a másodpilótát, a fedélzeti műszerészt és a rádióst. Közben a katonaság már lövéseket adott le a gépre. A fiúk azonban nem hátráltak, és a gép a magasba szállt. A másodpilóta az utolsó pillanatban emelte fel a gépet. A kifutót ugyanis egy ciszternával és egy terepjáróval zárták el.
Alc. Út és úti cél, szabadság
A másodpilótát ugyan rádión utasították, hogy Aradra vigye a gépet, ám szerencsére a fiúk tudtak tájékozódni. „Muszáj volt megütnöm a műszerészt, hogy tudomásul vegyék, nem viccelünk. Miután Magyarország felett jártunk, a rádiós szólt, hogy le kell szállnunk Ferihegyen tankolni. Mivel Bécs körülbelül akkora távolságra van Váradtól, mint Bukarest, tudtuk, hogy nem kell tankolni. Ekkor a rádióst vágtam fejbe. Többet nem akadékoskodtak”. Miután túljutottak a magyarországi szovjet vadászrepülők támaszpontjain, a gép Bécsben landolt. A fiúk itt megadták magukat. Odakint fejenként két év börtönre ítélték őket, csak Moka kapott két és fél évet, mint a csapat vezére. Bécsben a büntetés mellett azonban nagy tiszteletnek örvendtek, miközben idehaza szinte teljes egészében lecserélték a megyei és margittai szekuritátét. A bécsi börtön kápolnájában külön magyar nyelvű istentiszteletet tartottak számukra. A legtöbb segítséget Mindszenty József bíborostól és az általa irányított szeretetszolgálattól kapták. Mivel a világsajtót bejárta a hír, hogy a gépeltérítők erdélyi magyarok voltak, a Kanadai Erdélyi Magyarok Szövetsége is felkarolta a fiúk ügyét. A szervezet elnöke, gróf Teleki Béla élelmiszer- és könyvcsomagokat küldött nekik. A szabadulás után a traiskircheni menekülttáborban kaptak menedéket. Moka Béla megtanult németül, géplakatosként dolgozott jó fizetésért, s ami a legfontosabb volt: az, hogy szabadon élt. Valaki azonban nagyon hiányzott neki. A felesége, Irénke. Moka Béla új terven törte a fejét. Végül a feleség nem tudott kimenni, hanem Moka került vissza a kommunista Romániába. Egy Szerbiába való kiruccanás alkalmával Mokát elfogták, majd átadták a román hatóságoknak. 
Alc. Bűnhődés és szabadulás
Míg a fiúk Bécsben ültek, addig itthon fejenként 23 év börtönbüntetést kaptak, családjaikat meghurcolták. Miután Mokát elfogták, két hónapig a szekuritáté bukaresti székhelyén földalatti cellákban tartották, majd 1975 decemberében áthelyezték a szamosújvári börtönbe. Amíg oda nem került, nem volt dupla páncélozott ajtó a börtönben. 1987-ben áthelyezték Craiovára. Orvosi ellenőrzésre, fürödni, beszélőre, mindenhova bilincsben és lábbilincsben vitték. Mindenki csodálkozott, hogy mit tehetett az a féllábú, akire ennyire vigyáznak. A szocialista Románia legveszélyesebb és leghíresebb bűnözőjeként tartották számon. Saját bevallása szerint soha nem adta fel a reményt. A szabadság számára soha nem volt kérdés. Bár voltak nehéz időszakok, azokat átvészelte. Amikor a feleségét válásra kényszerítették, amikor meghalt az édesapja, és nem kapott kimenőt, hogy részt vehessen a temetésén, akkor eléggé kiborult, de mindig talpra tudott állni. A sok megpróbáltatás után, 12 évi börtönt követően meglepetésszerűen érte a szabadulás 1988. január 26-án, Ceauşescu 70. születésnapján. Moka Béla amnesztiát kapott. Hazatérhetett, azonban ez a szabadulás nem volt Kánaán. Bár feleségét újra elvette, rendszeresen ellenőrzésre kellett járjon. Hetente jelentkeznie kellett a rendőrségen, és nem hagyhatta el a várost. Közben a szekusok szüntelenül próbálták beszervezni, hiába. Az általános hiányban külön ételjegyeket kapott, nehogy ismét fellázadjon. „Mikor hazajöttem, nem ismertem meg a saját sógornőmet. Felső utasításra ugyanoda kellett visszamennem dolgozni, ahol azelőtt voltam. Rendszeresen figyeltek. Még azt is tudták, hogy hány tő szőlőt ültettem a kertbe és milyen fajtát” – mondja Moka, akit a munkahelyén elkülönítettek a többiektől. Egyedül kellett étkeznie, és nem beszélhetett senkivel. A rendszerváltás gyökeresen megváltoztatta az életét. Az igazságügy mind a hat gépeltérítőt rehabilitálta. A többiek is hazatérhettek, persze csak látogatóba, mert ők kint telepedtek le.
Moka Béla 2001-ben ment nyugdíjba. Köztiszteletnek örvendő, „egyszerű” kisnyugdíjasként éli az életét. Ám nem minden nyugdíjas büszkélkedhet azzal, amivel ő. A margittaiak büszkék is rá, hiszen tudják, hogy Moka Béla az igazság elkötelezett híve, aki saját bevallása szerint az igazságért sosem habozott kockára tenni az életét. Negyven év elteltével is élénken él az emberek emlékezetében a gépeltérítés története. A fiatalabb generáció is – persze csak az ősök meséléséből – jól ismeri Moka Béla kalandos történetét. 
Tőtős Norbert
Reggeli Újság
Erdély.ma

Színesebb lett Erdély Hangja
A tavalyinál mindenképpen színesebb és érettebb produkciókat kínáló mezőnyt vonultat fel az Erdély Hangja, 2011 elnevezésű tehetségkutató verseny holnapi döntője – ígéri Szilágyi Zsolt Herbert, a verseny zsűrijének elnöke.
Több mint kétszáz jelentkező vágott neki a hazai tehetségkutató idei kiadásának, közülük 36-an jutottak a három elődöntőbe. Az átlagszínvonalnak mindenképpen jót tett a tavalyi, első tapasztalat – és nemcsak azok számára, akik idén másodszor próbálkoztak. Úgy tűnik, legtöbben megszívlelték a bírák tavalyi intelmeit, aminek eredményeként két eddigi előadás is kiérdemelte a legmagasabb jegyet. A zsűri változatlan szempontok – énektechnika, muzikalitás (a művel való azonosulás) és színpadi előadókészség – szerint értékelt, aki pedig legalább két kritérium alapján arra érdemesnek minősült, többnyire még egy lehetőséget kapott a tapasztalt hiányosság kiküszöbölésére. Idén a pop műfaj volt a legkedveltebb, de beatbox vagy Haki Tamást idéző füttyprodukció is elhangzott – tudtuk meg Szilágyi Zsolt Herberttől. Együttesek és táncosok is megmutatták tudásukat, a döntőbe azonban csak énekesek kerültek. "Idén sokkal változatosabb volt a dalválasztás is – osztotta meg megkönnyebbülését a zsűri elnöke. – A Most múlik pontosan című dallal például tavaly több mint hatvanan próbálkoztak, ami a teljesítmények értékelését is károsan befolyásolta." A 2011-es verseny díjazottjai ezereurós pénzdíjban részesülnek, videoklipet készítenek vele, ugyanakkor népszerűsítik őket a Music Mix és Nóta TV zenecsatornán. A szervezők jövőre tovább bővítenék a verseny szerkezetét és feltételeit, így például előrehaladott tárgyalásokat folytatnak a jövő évi vetélkedő élő televíziós közvetítése érdekében.
Pénteken minden eldől
Három elődöntő után kialakult az Erdély Hangja tehetségkutató verseny döntőjének tizenkét fős mezőnye. A fináléba három háromszéki versenyző jutott: Maria Diana Logofătu Sepsiszentgyörgyről, Constantin Mihăiţeanu Kovásznáról és Kreiter Helga Gelencéről. A múlt pénteki, utolsó elődöntőn fellépett Ráduly Botond (Manó), a 2010-es Erdély Hangja nyertese és Kristóf Béla hegedűművész is. A döntőt és a gálaelőadást holnap 18 órától tartják a kézdivásárhelyi Vigadóban. Meghívott sztárvendég és tiszteletbeli zsűritag Tamás Gábor, a kézdivásárhelyi Teleki Zoltán közgazdász, a múlt évi Erdély Hangja egyik döntőse és a debreceni Papp József, aki idén az első elődöntőig jutott el.(Iochom)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Vitafórum Kisjenő-Erdőhegyen
Legyen-e önálló magyar iskola?
Kisjenő-Erdőhegyen közel másfél évtizede dédelgetett álom az önálló magyar nyelvű általános iskola létrehozása, amihez azonban eddig nem volt meg a törvényes keret. 
Tekintve, hogy utóbbi megszületett, szerdán este a helybeli Mihai Veliciu Líceumhoz tartozó magyar nyelvű iskolai tagozat épületében szakmai fórumot szerveztek, amelyiken az intézményben oktató 14 pedagógus mellett a katolikus plébános és a református lelkipásztor, továbbá a két RMDSZ-es városi tanácsos, illetve aradi vendégek is részt vettek.
A megjelenteket Bognár Levente megyei RMDSZ elnök üdvözölte. Miután az RMPSZ 20. évfordulója alkalmából gratulált a pedagógusoknak, feltárta az új oktatási törvény által az önálló magyar nyelvű iskola létrehozására nyújtott lehetőségeket. Szerinte Kisjenő-Erdőhegyen egy anyanyelvű iskolai központ is létrejöhetne, ahol az általános iskola mellett egy szakiskolai osztályt is be lehetne indítani a középiskolába nem iratkozott körösközi végzősök számára.
Matekovits Mihály RMPSZ megyei elnök, RMDSZ oktatási alelnök kijelentette: ma nem dönteni jöttünk, hanem jövőt tervezni legalább 40-50 évre. Ha az iskolánkat önállósítani akarjuk, azzal nem a román pedagógus-kollégák ellen, hanem a magunk érdekében teszünk. Maga ismeri néhány magyar nyelvű iskolának a románról történt leválását. Tordán és Margittán is nehezen szánták rá magukat, később azonban kiderült: a hosszú távú megmaradáshoz szükséges egyetlen helyes döntést hozták, mert önálló jogi személyiségként az intézmény előtt kitárultak a pályázati, a támogatásfogadó lehetőségek.
Ft. Pántya Elemér katolikus plébános hozzászólásában az önállósodás mellett érvelt. Ezt sürgősen végre kell hajtani, mert a kormányok jönnek, mennek, megváltozhat a törvény, elmulaszthatják a lehetőséget. Ha az egészsége megengedi, a tervei között iskolaépítés is szerepel, hogy a jelenlegi épületnek az ortodox egyház telkén fekvő volta ne gördíthessen akadályt az anyanyelvű oktatás útjába.
Sime Judit tanár szerint az intézmény eddig jól működött, nem érte őket semmiféle hátrányos megkülönböztetés, ezért kár lenne mindezt a bizonytalanért feladni. Az önállósodó iskola a kis létszám miatt nem lenne életképes. Véleményéhez kapcsolódott Bíró Margit tagozatvezető is, aki szerint a 130-as létszámú önálló intézmény hosszú távon nem tudna megmaradni.
Bognár Levente az ellenkezőjének az alátámasztására az új oktatási törvényből idézett, amely szerint nemzeti kisebbségi iskola bármilyen létszámmal működhet, ezért nem szabad kishitűnek lenni, mert ezzel felszámoljuk önmagunkat. 20 év után végre van egy olyan oktatási törvény, amelyik kedvez nekünk, ezért hiba lenne kihasználatlanul hagyni. A továbbiakban kialakult vitában Apáti Adél anyaként, pedagógusként az önállósodás mellett érvelt, amihez a magyar nyelvű napközis csoportóvónője, Molnár Erzsébet is csatlakozott. Eközben Bíró Margit tagozatvezető, Sime Judit, Máthé Erzsébet, Szilasi Ildikó és Csáky Margit pedagógusok aggodalmuknak adtak hangot az önállósodás után nyakukba szakadó gondok, a karbantartó személy hiánya, az alacsony diáklétszám, a segítséghiány, leginkább azonban a csökkenő óraszámok miatti fizetéskiesések miatt. Kissé megnyugodtak Molnár Andrea, a nagyzerindi Tabajdi Károly Általános Iskola igazgatójának a véleménye után, aki ismertette az önkormányzati, illetve más forrásokból történő támogatási lehetőségeket.
A kételyek végére Pellegríni Miklós főtanfelügyelő-helyettes hozzászólása tett pontot, aki kifejtette: a jelenlegi teljesen bizonytalan állapot, hiszen az erdőhegyi magyar iskola hivatalosan nem létezik, azt a líceumban vagy a tanfelügyelőségen történő vezetőségváltás hátrányos helyzetbe hozhatja, megszüntetheti. A pedagógusok ne aggódjanak a líceumban megtartott óráik miatt, mert azokat a tanfelügyelőség a szétválás után is fenntartja számukra.
Nt. Papp József református lelkipásztor a helyzetre igen találó bibliai idézettel felvezetve fejtette ki az iskola önállósodásának a szükségességét, hiszen vétek lenne egy istenadta lehetőségnek az elmulasztása, az anyanyelvű oktatás jövőjének a megalapozása. A vitában az önállósodás mellett érvelt Mosoni János és Bíró Zoltán városi tanácsos is. Utóbbi az RMDSZ helybeli elnökeként kijelentette: az önállósodást immár harmadszor vitatják, ennek a megragadása nem csak lehetőség, kötelesség is, hiszen egy önálló magyar iskola számára az anyaországból is sokkal könnyebben találnak segítő intézményeket. Legsürgősebb teendőnek tartja a telek tulajdonviszonyának a tisztázását, majd tárgyalások útján, akár telekcserével is történő megnyugtató rendezését.
A közel háromórás, konstruktív szellemben folyt vitát Bognár Levente a kételyek tisztázásának a reményével zárta, megköszönte a részvételt, majd arra kérte a jelenlévőket, döntés előtt aludjanak rá egyet.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Isten segítségével, közösségi összefogással
Gyülekezeti házat avattak Erdőhegyen
Szombaton az erdőhegyi református templomban 10 órakor, az elkészült közösségi ház megáldása alkalmából tartott ünnepi istentiszteleten ft. Csűry István, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke igehirdetésének alapgondolatát a 23. zsoltár 4. és 6. verseiből merítette, mert a gyülekezeti ház 4 évvel ezelőtt kezdődött tervezésétől, az építkezés elkezdésétől végig az áldozatkész lelkészekkel és az őket segítő hívekkel volt.
A templommal együtt a gyülekezeti ház is Istennek a háza, ahol a közösség- és gyülekezetépítés fontos tevékenysége zajlik, e hajlékot ugyanolyan megkülönböztetett lelkülettel keressük fel, mint a templomot. Ha e közösséget Isten ilyen messzemenően támogatja, azt jelenti, hosszú távú tervei vannak vele. Manapság, amikor nemcsak a világban, hanem a gyülekezetekben, a közösségekben, a nemzetben is válság ütötte fel a fejét, Isten jósága és kegyelme az egyetlen biztos támasz, kivezető út lehet számunkra. Ezekkel a gondolatokkal kérte Isten áldását az új hajlékra, a felépítésében szorgoskodott lelkészekre, hívekre és támogatókra, az itt szervezendő közösségépítő munkára.
Nt. Papp József lelkipásztor régen várt napnak nevezte a szombatit, amikor a közösségi összefogás és az isteni kegyelem jóvoltából egy álom vált valósággá. Isten segedelmével a szív, a hit és az akarat valósította meg, ezért büszke lehet rá Erdőhegy-Kisjenő népe, amelynek fiai a fiataloktól az idősekig kivették részüket a munkából. Tehát a házban egy kicsit mindnyájan benne vannak. Köszöntötte az egybegyűlteket, név szerint kiemelve ft. Csűry István püspököt, nt. Módi József esperest, Venter Miklós egyházmegyei főgondnokot, lelkész elődjét, nt. Kovács Gyulát, Horváth Levente alprefektust, Bognár Levente aradi alpolgármestert, ay RMDSZ megyei elnök;t, Gheorghe Burdan kisjenői polgármestert, Iosif Matula EP képviselőt, D-tru Unc igazgatót, valamint a debreceni egyházmegye elöljáróit.
A köszöntöttek közül beszédet mondott egy-egy kiemelt igével a gyülekezeti ház megépítésében tanúsított közösségi összefogást méltatva nt. Módi József esperes; nt. Kovács Gyula, a munkálatokat elkezdő lelkipásztor; a munkálatokat támogató önkormányzat nevében Gheorghe Burdan kisjenői polgármester; a közösséget mindenben támogató Iosif Matula EP képviselő; Bognár Levente aradi alpolgármester, RMDSZ megyei elnök és Horváth Levente alprefektus. Nt. Papp József és nt. Kovács Gyula a közösségi házépítésben tanúsított kiemelkedő munkájukért emléklapot adott át a presbitereknek, illetve Molnár Csaba tervezőnek, míg a két lelkipásztornak hasonló emléklapot nyújtott át Bíró Zoltán főgondnok. A továbbiakban a templomkórus szolgált énekekkel, illetve Csanádi János nyugalmazott magyartanár, presbiter az alkalomból kiadott, általa szerkesztett emléklap alapján hely- és egyháztörténeti összeállítást olvasott fel, majd az általa mondott felvezetőkkel a Körösmente Irodalmi Kör tagja, Sime Judit szavalta el Olosz Lajosnak a templom megáldása alkalmából írt Ballagás című költeményét, aminek a román fordítását a férje, Sorin olvasta fel. A kórus újabb szolgálata után Szilasi Ildikó elszavalta Reményik Sándor Dobognak a beépített kövek című költeményét. A templom megáldásának a 60. évfordulója alkalmából Adorjáni Nagy Aranka papköltő, illetve Constantin Negulescu románul írt versének Csanádi János adott hangot. A bensőséges, lélekemelő istentisztelet a Szózat, majd a 90. zsoltár megszólaltatásával ért véget. Nt. papp József a jelen lévőket meghívta a közösségi ház megáldására, hivatalos megnyitására, az ott kiállító Vajda Ildikó festményeinek a megtekintésére, illetve a Mihai Veliciu Líceum étkezdéjében sorra kerülő ebédre.
A templomból kivonult tömeg a parókia kertjében épült impozáns közösségi ház elé vonult, ahol Bíró Zoltán főgondnok mondott magyarul és románul ünnepi beszédet. Miután röviden ismertette a tervezés, az építés, illetve a támogatás történetét, megemlítve az időközben elhunyt két presbitert is, annak a reményének adott hangot, hogy az épületből soha nem fog kihalni a magyar szó. Miután ft. Csűry István püspök, majd nt. Módi József esperes is áldást mondott a házra, a munkálatokat kezdő és a befejező lelkész, valamint a főgondnok elvágták a bejárati ajtó előtt kifeszített szalagot, felavatva a közösségi házat. A földszinti nagyteremben összegyűlt embereket süteménnyel, üdítővel, kávéval kínálták, miközben megtekintették Vajda Ildikó 17 olajfestményét és 12 akvarelljét, amelyeket már Aradon, a környező települések rendezvényein, de az anyaországban is megtekinthetett a művészetkedvelő közönség.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)

Pro Ecclesia- és Pro Partium-díj Arad megyeieknek
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület december 7-i közgyűlésén egy Arad megyei egyházközséget és egy magánszemélyt tüntetett ki odaadó és áldozatos munkájukért.
A Pro Ecclesia-díjat az erdőhegy-kisjenői gyülekezet kapta, mindenekelőtt a közösségi ház, gyülekezeti terem felépítésért. Ennek azonban régi előzményei vannak – 1939-ben önerőből építették fel új templomukat, ami komoly áldozatvállalást igényelt az akkor 1700 lelket számláló gyülekezettől. Bár az utóbbi évtizedek során a gyülekezet lélekszáma a felénél kevesebbre apadt, „az ősök elszántsága, Istenhez és a magyar nyelvhez való hűsége megmaradt az utódok szívében”, olvassuk a laudációban, amelyet Módi József Arad egyházmegyei esperes és Venter Miklós egyházmegyei főgondnok írt alá.
2007-ben született meg az elhatározás – Kovács Gyula akkori lelkipásztor szolgálata idején –, hogy építsen a gyülekezet egy közösségi házat, mely helyet biztosíthat a helybelieknek és a Körösköz magyarságának is a közösségi élet megélésére, egyházi és kulturális események rendezésére. A Feier Lajos és Molnár Csaba aradi mérnökök által megtervezett, 190 négyzetméter alapterületű gyülekezeti házat a hívek önerőből, közmunkával építették fel. Az alapok beöntésétől kezdve a falak emelkedésén át miden munkafázisban látható volt az egységes, jókedvű és önzetlen hozzáállás a presbiterek és gyülekezeti tagok részéről egyaránt. Az elkezdett munkálatok 2010-től Papp József lelkipásztor vezetése alatt folytatódtak, s Isten kegyelméből 2012. május 12-én ft. Csűry István püspök úr jelenlétében, ünnepélyes keretek között sor került a gyülekezeti ház megáldására.
***
 A Pro Partium-díszoklevelet dr. Vajda Sándor borosjenői orvosnak ítélte az egyházkerület vezetőség. A ft. Csűry István püspök és dr. Varga Attila főgondnok által aláírt díszoklevél szerint a megbecsülés „a közélet, a kultúra, az oktatás a gazdaság azon kiválóságainak (jár), akik életművűkkel vagy sok évtizedes munkásságukkal hozzájárultak a Részek reformátusságának és magyarságának hitbeli, erkölcsi, szellemi és anyagi megmaradásához, felemelkedéséhez és egységesüléséhez. Eme díszoklevél áldozathozatalának tiszteletteljes megbecsülése mellett ösztönző szándékjutalom a Partiumért való további hűséges munkálkodásra. „Amit cselekesztek tettel, az Úr Jézusnak nevében cselekedjétek” (Pál apostol Levél a kollossébeliekhez). Az elismerés mellé egy szép bronzplakett járul.
Dr. Vajda Sándor borosjenői presbiter, aki közel két évtizedig volt az egyházkerület igazgatótanácsosa, volt zsinati, közgyűlési és fegyelmi bizottsági tag nagy meglepetéssel, de, bevallása szerint nagy örömmel szerzett tudomást kitüntetéséről. Ami a díszoklevélben nem szerepel: Vajda doktornak kiemelkedő szerepe volt abban, hogy felépült a maroknyi borosjenői reformátusság új temploma, amelynek tízéves évfordulóját az egyházkerület püspökének részvételével nemrég ünnepelte nemcsak a helybeli református közösség, hanem a Fehér-Körös menti város egész magyarsága.
Tudomásunk szerint eddig Arad megyéből a szép elismerést dr. Kovách Géza és post mortem Seres Géza esperes kapta meg.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

A Kárpát-medence népeiről a Kós Károly Akadémián
Az idén is folytatja nagy sikerű, történelmi tárgyú előadásait a Kós Károly Akadémia Alapítvány Marosvásárhelyen. Az „Erdély a huszadik században” elnevezésű 2013-as előadássorozat után, ez évben a Kárpát-medencei népek demográfiai változásait mutatják be a magyar honfoglalást megelőző időszaktól napjainkig. Az Akadémia kezdeményezésének célja, hogy Kós Károly szellemiségét követve, megteremtse az erdélyi magyar történelmi gondolkodás fontos, tudományos igényű fórumát Marosvásárhelyen.
A januártól novemberig tartó, tizenöt előadást magába foglaló sorozat keretében a jelenkori magyar történelem-kutatás olyan kiváló magyarországi és erdélyi képviselői tartanak előadást, mint Bálint Csanád, Tóth Endre, Fodor István, Hermann Gusztáv Mihály, Zsoldos Attila, Gebei Sándor, Kalmár János, Kövér György, Pap József, Szász Zoltán, Gyáni Gábor, Romsics Ignác, Paksa Rudolf, Kállai Ernő és Bárdi Nándor.
A sorozat első előadására január 16-án, csütörtökön 5 órától kerül sor a marosvásárhelyi Bernády Házban (Horea u. 6 sz.), amelyen Bálint Csanád egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja „A Kárpát-medence népei a honfoglalás előtt” címmel tart előadást.
maszol.ro,

A honfoglaló magyarság
Ha népről, együvé tartozó, s általában külön országgal is rendelkező embercsoportról beszélünk, gyakran felötlik bennünk: milyen mélyek e közösség történelmi gyökerei, milyen rég történt egy-egy nép „születése”. Éppen itt, a mi régiónkban nemcsak a múltban, hanem még ma is fel-felmerül, hogy ki volt itt előbb ezen a tájon, s kinek vannak itt nagyobb történelmi jogai – olvasható egyebek között Fodor István kandidátusnak, a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott főigazgatójának a honfoglalás koráról készített tanulmányában, akinek A honfoglaló magyarság című előadására múlt csütörtökön, a Kós Károly Akadémia Alapítvány szervezésében került sor a Bernády Házban.
Az előadó szerint a magyarság kialakulásának körülményeiről ma még nem tudunk sokat, azt azonban nagy valószínűséggel feltételezhetjük, hogy a magyarság ősei etnogenezisének lezárulásában nagy szerepet játszhatott a lovas nomád életmód kialakulása. A sztyeppén már évezrednél is hosszabb ideje éltek állattartó és földművelő népek, azonban a száraz, pusztai térségeken a gazdálkodásukban a földművelés mindig alárendelt szerepet játszott az állattartáshoz viszonyítva. A Krisztus előtti VIII–VII. században az ott élő népek nagy többsége újfajta legeltetési rendszert alakított ki: az állatokat szinte egész éven át mozgatták, s mindig olyan területekre hajtották, ahol azok elegendő legelőt találtak. Ez a ciklikus legelőváltó gazdálkodás a téli és a nyári szállás között zajlott: tavasszal a délebbre lévő téli szállásról északra, vagy magasabb hegyi legelők felé hajtották az állatokat, ahol a fű később sarjadt, s nem égett ki a nyári hőségben. A nyár végén indultak vissza az állandóbb jellegű téli szállásra, ahol a téli zord időjárást vészelték át. Ily módon és a legelőn tartott állatfajok célszerű kiválasztásával egész évben biztosítani tudták takarmányozásukat.
Érdekes előadást hallgathattak meg az érdeklődők arról, hogy hogyan jelent meg a magyar nép az Ural hegység környékén, mikor említik először a magyar név korabeli változatát, amelynek egyik csoportja Nyugat-Szibéria felé vándorolt, az ő utódaikat találja meg Julianus barát, a másik csoportjuk pedig dél és nyugat felé indult. Kettős fejedelemségeket alakítottak, szövetséget kötöttek a kazárokkal, majd 850 körül vonultak Etelközbe. Két jelentős hadjáratuk volt 894-ben, Szvatopluk morva nagyfejedelem és a bolgárok ellen. 895-ben Árpád vezetésével átkeltek a Vereckei-szoroson, letelepedtek Erdélyben, ahol a keleti határokat biztosították. Fodor István beszélt a 907-es pozsonyi csatáról is, ahol a magyarok jelentős győzelmet arattak a németek felett, de Augsburgnál 955-ben vereséget szenvedtek. Géza király 973-ban küldte el követeit Európába, esélyt adva a népnek, hogy Európához tartozzon.
Az előadó elmondta, hogy a honfoglalás előtti vándorlások időszakában több néprész is levált a magyarságtól, több idegen néprész pedig csatlakozott hozzá. Így például valamikor a VIII. század végén vagy a IX. század elején, amikor a magyarok őseinek zöme valahol a Don–Donyec-vidéki Levédiában, a kazár birodalom területén élt, a magyar hadak a kazárok oldalán évente megütköztek a Volgán túl lakó besenyőkkel. Egy ilyen háború alkalmával a magyarok egy néprésze leszakadt, s délre, a perzsa határvidékre költözött. A történetet Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár meséli el 950 körüli híres művében, s megjegyzi, hogy e messze szakadt szavárd-magyarok még az ő korában is követségeket cseréltek a Duna-Tisza vidékén élő rokonaikkal. Tehát az összetartozás tudata jóval túlélte az elszakadást.
Fodor István régészeti leletekről készült felvételekkel színesítette előadását.
A januártól novemberig tartó, tizenöt előadást magába foglaló történelemelőadás-sorozat keretében a Kárpát-medencei népek demográfiai változásait mutatják be a magyar honfoglalást megelőző időszaktól napjainkig. A jelenkori magyar történelemkutatás olyan kiváló magyarországi és erdélyi képviselői tartanak előadást, mint Bálint Csanád, Hermann Gusztáv Mihály, Zsoldos Attila, Gebei Sándor, Kalmár János, Kövér György, Pap József, Szász Zoltán, Gyáni Gábor, Romsics Ignác, Paksa Rudolf, Kállai Ernő és Bárdi Nándor.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely),

Felújítják az erdőhegyi református templomot
Aki Kisjenő-Erdőhegy főutcáján jár, láthatja, hogy a református templom körbe van állványozva, a külső vakolatot a tégláig leverték róla.
Az itt folyó munkálatok felől nt. Papp József lelkipásztornál érdeklődtünk, aki elmondta: a helybeli templomnak idén kettős jubileuma lesz. 230 éves lenne a mostani helyén állt régi templom, míg az új, ősszel ünnepli megáldásának a 75. évfordulóját. Éppen ezért, a presbitérium úgy döntött, hogy a kettős évfordulóra való méltó felkészülés jegyében, kívülről teljesen felújítják az épületet. A munkálatok jó ütemben haladnak, hiszen a tető felújítása 75-80%-ban elkészült, folyamatban van a külső vakolás, a toronyórát meg kívánják javíttatni, de a fűtőberendezést is korszerűsíteni kívánják. A hatalmas munkálat finanszírozását a hívek adakozásából, illetve pályázati úton próbálják biztosítani, de a célra bárminemű felajánlást is köszönettel elfogadnak.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)

A magyar nyelv térnyerése – siker vagy kudarc?
DR. PAP JÓZSEF egyetemi docens, az egri Eszterházy Károly Főiskola tanára a reformkori nemzetiségi mozgalmak tárgykörében tartott előadást a Szacsvay Akadémián. Szilágyi Aladár a népek öntudatra ébredésének fáziseltolódásairól, illetve a magyar nemzeti törekvésekkel való konfrontáció okairól kérdezte.
Az etnikai arányok már a 18. században megváltoztak Magyarországon. Gondolom releváns Fényes Eleknek a felmérése, miszerint a 19. század elején már a történelmi Magyarországon sem haladta meg a magyarság aránya a 40 százalékot, Erdélyben a 30-at is alig…
Jobb statisztikáink nincsenek a Fényes Elek munkájánál erről a korszakról. A probléma érdekessége, hogy a 18. század végének, a 19. elejének emberét, sem hivatalos közegét még nem igazán érdekli az a kérdés, amit ma nemzetiségi problémaként fogunk föl. II. József uralkodását követően nincsenek népszámlálások, csupán népességi összeírások, s ezekben a nyelvi kérdések nem jelentenek fontos szempontot. Adózókat írnak össze, a nemzetiségi kérdés még nem formálódott problémává. Fényes Elek lesz az, aki összegyűjti a Magyarország népességére vonatkozó legfontosabb adatokat.
Ahogy a 18. század vége fel kezdtek megerősödni a nemzetiségi mozgalmak, ezzel párhuzamosan az úgynevezett hungarus tudatnak a kihalása is bekövetkezett?
A két folyamat párhuzamosan zajlott egymással, a hungarus tudat valamikor a 19. század első felében fog eltűnni a nemzetiségi értelmiség köréből. A magyar politikai elit hosszú időn keresztül úgy tesz, mintha létezne. Valahogy ennek az átformálódása, modern változata lett a politikai nemzet koncepció. Ez már a nemzetiségi vezetőket, mozgalmakat nem elégítette ki.
Vegyük sorra a nemzetiségeket. Ami a horvátokat illeti, nekik évszázadok óta különleges státuszuk volt, létezett egyfajta horvát államiság is. Viszont a 18. század végi abszolutizmus, a németesítési törekvés őket is érintette…
Az abszolutizmus kihívásaira mind a két rendi nemzet ugyanúgy reagált. Az első időszakban közös fellépések is voltak. A konfrontáció a 19. század első felében indul el. Valóban volt egy olyan periódus, amikor a horvát rendek és a magyar rendek együtt tudtak fellépni az udvari abszolutizmussal szemben. A horvát nemzeti mozgalom viszont kialakított egy olyan koncepciót, amit illírizmusnak nevezünk, ami metszette a magyar politikai elitnek az elképzeléseit. A magyar királyság déli területeiből egy úgymond illír koronatartományt akartak kialakítani.
Ez előképe lehetett a későbbi Jugoszláviának?
A 19. századi délszláv egységgondolatok valóban a későbbi jugoszláv gondolatnak az előképei, csak abban nem tudtak megegyezni a szerbek és a horvátok, hogy kié legyen a vezető szerep.
Ha jól tudom, már 1790-ben lépéseket tettek a horvát nemesség kiváltságainak a megőrzése érdekében. Ez szinkronban volt a magyar törekvésekkel?
Igen, hiszen 1790-ben a szűkebben vett Magyarországon is ugyanez történik: II. József rendszere után az 1790-91-es országgyűlésen a rendek mindent elkövetnek azért, hogy megerősítsék a nemesi kiváltságokat, amelyek veszélybe kerültek az előző évek felvilágosult abszolutizmusa alatt. Mindkét részről e törekvések szinkronban mozognak, de ez a kiváltságőrzés nem nemzeti aspirációkból, hanem a rendiség jellegéből adódik.
A horvátok nemzettudatra ébredése szinte egyidejű volt a magyarokéval, viszont rögtön feszültségek támadtak a magyarok törekvései körül, hiszen ők ütötték a vasat, hogy a magyar nyelvvel helyettesítsék a latint. Mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás?
1842-ben Széchenyi az akadémiai beszédében azt vázolta föl, hogy a magyar fellépés hatására indul el ellenhatásként a nemzetiségi nyelvi harc és a nemzetiségi identitás kialakulása. Azért látnunk kell, hogy az egy régióban együtt élő nemzetek, népek értelmisége hasonló kihívásokkal találja magát szembe egy adott időszakban. Inkább a párhuzamosság a helyes kifejezés. Nem a hatás-ellenhatás, hanem a hatás, úgy, hogy egyszerre érik a kihívások Európa részéről, az abszolutizmus, II. József irányából, s erre volt a közös – nem egyeztetett – reakció. Onnantól kezdve, hogy ezek a népek elkezdik építeni a saját nemzeti kultúrájukat, közöttük is kialakul egyfajta konfrontáció.
Ami a szerbeket illeti, ők nem voltak ugyanolyan helyzetben, mint a horvátok, a szerb társadalom az úgynevezett csonka társadalmak kategóriájába sorolható. Viszont más ortodox felekezetű nemezetekkel szemben bizonyos előnyt élveztek, ami az egyházuk helyzetét illeti. 1790-ben tartották meg Temesváron a fordulópontnak szánt népgyűlésüket. Mi is történt ott?
A szerbeknek már megvolt egy működő rendszerük, ez az egyházi autonómia. Azon belül jelentős volt a világiaknak a befolyása. Egy olyan nemzeti-vallási gyűlést tudtak összehívni, ahol jelen volt az egyházi elit, képviseltették magukat a polgári rétegek, a kereskedők, az iparosok és megjelentek a szerb katonaparasztoknak a képviselői is. Ennek a temesvári gyűlésnek a fő kérése, amit II. Lipóthoz intéztek: egyfajta területi alapú autonómiának, az úgynevezett vajdaságnak a megszervezése a szerbek által lakottnak tekintett területeken.
Ez valósult volna meg ideiglenesen a magyar szabadságharc leverése után?
Ez valósult volna meg, ha nem egy abszolutista időszakban szervezik azt a Szerb vajdaságnak és Temesi Bánságnak nevezett koronatartományt, ami nem egy önigazgató területe a birodalomnak, csupán egy adminisztratív kerület. De a „vajdaság” nekik egy hagyományos elképzelésük, és már ekkor elkezdődik a horvátokkal is a konfrontáció, hisz Szlavóniára ők is igényt tartanak.
A szlovákok még nagyobb fáziskésésben voltak a déli szlávokkal szemben, az övék tényleg csonka társadalomnak volt nevezhető. Nem csoda, hogy ott a nemzeti mozgalom később indult meg. Nemzeti egyházuk nem volt, az evangélikusok inkább arra hajlottak, hogy irodalmi nyelvként ne valamelyik szlovák nyelvjárást, hanem a csehet használják…
A szlovákok több szempontból különböznek az előző két nemzetiségtől. Az egyik legfontosabb az, hogy vallásilag megosztottak voltak. Kétharmaduk római katolikus, egyharmaduk evangélikus. A nemzeti mozgalomban viszont az evangélikusok viszik a prímet, hiszen náluk a világi értelmiség befolyása nagyobb. A szlovákok esetében a fő probléma valóban az, hogy nincs egységes nyelvük. Három fő, egymástól sokban eltérő nyelvjárás létezik. Az első időszaknak a belső nyelvharc arról szól, hogy melyik nyelvjárás legyen a három közül az irodalmi nyelv. A század elején őket még nem foglalkoztatják az autonómia-törekvések. 1848-ra jutnak el erre a szintre, liptószentmiklósi gyűlésükön már ők is autonómiát követelnek, de még erősen keresik az identitásukat kelet és nyugat, az oroszok és a csehek között.
Külön kérdéskör az erdélyi szászoké. A Szász Universitásnak hála ők voltak a történelem folyamán a legkiváltságosabb helyzetben, a legfejlettebbek voltak társadalmilag, gazdaságilag, kulturálisan. Gondolom, azok a szász fiatalok, akik német földön jártak egyetemre, bőven hozták magukkal a nemzeti eszméket.
Az erdélyi szászok érdekes mozgalmat alkottak. Egyrészt az Erdély autonómiájának, a magyar királyságon belüli függetlenségének, a nagyfejedelemség fönnmaradásának az egyik fontos támaszai ők. Ellenzik az egyesülést, érzik, hogy az előbb-utóbb az ő autonómiájukat veszélybe sodorná. A magyar nemzetállamon belül nehezebb helyzetben lesznek, kisebb lesz a szerepük, mint az Erdélyi Nagyfejedelemség keretén belül, ahol a három nemzet közül az egyiket alkotják. Az elhatárolódásuk többszörös, hiszen számos bajuk van a betelepülő románokkal is.
Gondolom, mindezt fokozta a magyar nyelv térnyerése is?
A nemzetiségi konfrontáció kialakulásának az egyik fő pontja a latint fölváltó magyar nyelv Magyarország esetében és ennek az igénye Erdély esetében is. Hiszen egy közvetítő nyelv, a latin helyére az egyik nációnak a nyelve, a magyar került. Főleg akkor vált konfliktusok forrásává, amikor az állam kizárólagos nyelvévé, államnyelvvé lépett elő. Sőt a magyarországi törvények nem csak az állam, hanem az oktatás és az egyházi belső adminisztráció nyelvévé teszik a magyart. Ezek mind olyan konfrontatív pontok voltak, amikkel szemben a nemzetiségi értelmiségi rétegeknek fel kellett lépnie a pozíciójuk megtartása érdekében.
A 18. század végére a románság körében is elkezdődött a nemzeti ébredési folyamat, aminek az első intézményesített megnyilvánulása a Supplex Libellus Valachorum volt 1791-ben. Gondolom, az egyházi-világi értelmiségük – főleg a görög-katolikus papok már tudatában voltak annak, hogy Erdélyben abszolút többségbe kerültek. Ami a Supplexet illeti, azon kívül, hogy benyújtották, volt-e valami hatása?
A császári kormány úgy tett, ahogy szokta, visszautalta az erdélyi országgyűlésnek, hogy tárgyalják ott a kérdést. A románok nem érik el, hogy negyedikként bevegyék őket az erdélyi rendek közé, hogy a nagyfejedelemség egyféle reformon menjen keresztül, de az egyházaik elismerésével komoly lépések történtek. A fő cél, hogy a három nemzet uniója négy nemzet uniójává bővüljön, nem valósul meg. A nemzeti mozgalmuk viszont kétosztatú, az erdélyiekkel szemben a magyarországi, a partiumi és bánsági románoknak egészen ellentétesek az érdekeik. Míg az erdélyiek a függetlenség, az autonómia fenntartásában látják a jövő útját, addig a magyarországi románok saját pozícióik erősítése érdekében jobban igénylik az uniót, Erdély egyesülését Magyarországgal. Nekik inkább a szerbekkel, a szerb egyházzal van viszályuk, hiszen a karlócai érsekséghez tartoznak. S ezzel szemben inkább a magyarokra óhajtanak támaszkodni. Az erdélyi magyar elit viszont tudatosan játszik arra, hogy a népképviseleti átalakulás előtt, még rendi körülmények között folytassák le az uniós tárgyalásokat. Mert ha az unió előtt vezetnék be a népképviseletet, az más összetételű országgyűlést eredményezne.
A különböző országgyűléseken 1790-től 1844-ig állandóan napirenden volt a magyar nyelv használatának kérdése, a latinnak a magyarral való helyettesítése. Gondolom, ez reakció volt arra is, hogy a 18. század végén Bécs a latin helyett német adminisztrációt igyekezett bevezetni. Ami a magyar törekvéseket illeti, azokat a nemzetiségek egyértelműen elvetették, vagy volt, aki látott benne arra is lehetőséget, hogy az osztrák abszolutizmus lazuljon?
A probléma akkor jelenik meg, amikor a nyelv alkalmazásának a köre átlép bizonyos határokat. Az 1839-40-es országgyűlés törvénycikke a döntő motívum, amikor előírják az egyházaknak, hogy három éven belül térjenek át a magyar nyelvű anyakönyvezésre. A horvátokkal meg az a probléma, hogy a diétán magyarul kellene beszélni. Nem az a kérdés, hogy az államnak a nyelve most a latin vagy a magyar. A németet sem azért akarta bevezetni II. József adminisztrációja, mert németté akart tenni mindenkit. Egyszerűen a modernizáció megkívánja, hogy egy élő nyelv legyen az államnyelv. Ez lehet a magyar is, miért ne lehetne, csak az a kérdés, hogy meddig visszük le a nyelv alkalmazásának a szintjét. Egyedüli és kizárólagos nyelvvé tesszük-e a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban, vagy másoknak is adunk lehetőséget az anyanyelv használatára. Az 1840-es évek nyelvtörvényei ezt teszik kérdésessé. A kor publicisztikájában arról olvashatunk, hogy az anyanyelv magánügy, hogy senki nem akarja a szlovákot stb. magyarosítani. De hát éppen azt tapasztalják, hogy magyarul kell őket három éven belül anyakönyvezni, ami azt jelenti, hogy a neveket magyarul kell kiírni. Ez a 20. vagy a 21. század embere számára is egy fontos kérdés. Az 1790-es években hirtelen akarnak váltani a magyarra, kiderül, hogy ez akkor nem megy, s onnantól kezdve eltelik vagy ötven év, amíg egyik pillanatról a másikra vezetik be a közigazgatásba. Először az elsődleges nyelv a latin, másodlagos nyelv a magyar. Hasábos verzióban megindulhat a levelezés magyar nyelven is, majd utána magyar nyelvűvé válik. Ezek a lépések elegendőek ahhoz, hogy életbe lehessen léptetni a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban a magyar nyelvnek a használatát. Amikor áttérnek arra, hogy ezt az oktatásban is alkalmazzák, az már nem sikerül. Hiába hoznak 1845-ben olyan törvényt, hogy innentől kezdve minden iskolában magyarul kell tanítani, a tanító, a pap nem beszél magyarul, tehát ő soha nem fog magyarul tanítani, akármit mond a törvény. Ez egy tipikus „rossz” törvény.
Zárjuk a témát a szabadságharc korszakával. Tudjuk, kezdetben a nemzetiségek általában rokonszenveztek a forradalommal. Igen ám, de már az áprilisi országgyűlés olyan törvényeket hozott, amelyekben meg sem említik a nemzetiségi kérdést.
Valóban, nincs nemzetiségi törvény 1848 áprilisában Magyarországon, ennek a megfogalmazása elmaradt. Ekkor nem tartották szükségesnek a magyar politikusok.
Végeredményben európai precedens sem volt igazán erre…
Olyasmit nehéz számon kérni egy politikai eliten, amire valóban nincsen európai precedens. Ami nekik a mintapélda alkotmányosság szempontjából, az Belgium. A belga alkotmány sem ismeri még ebben a korban a kollektív nemzetiségi jogoknak az intézményét. Bár vannak a holland nyelvű flamandok, de az államnyelv a francia. A nemzetiségek kollektív entitásként való elismerése, mondjuk, Svájcban figyelhető meg, a kantonok rendszerében. Az európai fejlődés viszont nem ebbe az irányba mutat.
Mire rákényszerült, vagy felismerte a magyar kormányzat, hogy lépni kellene, már késő volt. Szegeden megegyeztek Bălcescuval, majd 1849. július 28-án megkísérelték az engedményeket kiterjeszteni minden nemzetiségre, de már alig két és fél hét volt Világosig. De ugye szinte meghökkentő, mi mindent adtak volna, majdnem minden szinten?
Ez a folyamat már korábban megindult. Wesselényi már 1848 szeptemberében készített egy tervezetet, ami a román-magyar viszonylatban elindította volna a nemzetiségi kérdés rendezését, csak jött a háború. Bár úgy tűnik, 1849 júliusában már szükségtelenek voltak ezek a tárgyalások, mégsem voltak azok, hiszen előre mutató lépések lettek volna. Egy dologra felhívnám a figyelmet: autonómiát, kollektív jogokat a nemzetiségeknek ez a törvénytervezet sem biztosított. Nyelvhasználatot, ahol többségben vannak, azt igen. De olyat, hogy a több megyéből összeálló tartományok, amelyek élén – horvát mintára – egy tartománygyűlés, egy tartományi kormányzat álljon, hogy esetleg Erdély vagy Délvidék, a Vajdaság autonómiáját megadják, arról szó sem volt. A magyar politikai elit itt is addig ment el, ami az ő egy politikai nemzet koncepciójába belefért: a nyelvhasználat lehetőségét engedni fölfelé, a vármegyei szintig.
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Mezei: ha bűnösnek találnak, vállalom a felelősséget
Miután a Maros Megyei Törvényszék szabadlábra helyezte, szerdán hivatalában fogadta a sajtó képviselőit Mezei János. A gyergyószentmiklósi polgármester részletesen beszámolt a DNA-vizsgálat két napjáról.
Szemmel láthatóan nem rendítette meg súlyosan a 24 órás őrizetbe vétellel járó megbilincselés, a fogdában töltött idő a polgármestert. Jó kedéllyel, vidáman számolt be tapasztalatairól. Ennél „keményebb” volt – fejtette ki –, amikor hajnali hatkor dörömböltek a „maszkosok” lakása ajtaján, és gyermekei, felesége jelenlétében forgatták fel a házát, minden egyes papírfecnit összegyűjtve, bizonyítékokat keresve. Megjegyezte, hogy az erődemonstrációt leszámítva, az ügyészek és mindenki más, aki részt vett a házkutatásban vagy az egész akcióban, emberségesen, korrektül viselkedett, ahogyan az elvárható ilyen esetekben.
Az a bizonyos 400 négyzetméteres terület, amelynek eladása miatt a feljelentés történt, nem is volt már a Monturist kezelésében, amikor eladták – jegyezte meg. A cég törzstőkéjéből ugyanis már évekkel korábban, Pap József polgármester mandátuma alatt kivették azt. „Nem történt lopás, csalás. Az én szerepem annyi volt, hogy aláírtam a terület eladásáról szóló dokumentumot, amikor már minden illetékes szakember, a helyi képviselő-testület és a prefektúra sem talált benne kivetnivalót” – mondta Mezei.
A 400 négyzetméteres területet, amelyen a Gyilkos-tóhoz közeli úgynevezett Zöld Ház áll, 2006-ban kivette az akkori önkormányzati képviselő-testület a Monturist törzstőkéjéből, és hosszú távra, 49 évre koncessziós szerződéssel bérbe adták a Portik Csaba vállalkozó tulajdonában lévő Porturist Kft.-nek. A Porturist vásárolta meg később az általa használt, saját tulajdonú ház alatti területet. Amikor az adásvételi szerződés megköttetett, már évek óta nem volt a Monturist törzstőkéjének része, így kár sem érhette a céget.
A Monturist vezetője, Virág Zsolt tavaly több alkalommal is kinyilvánította, hogy szerinte nemcsak a DNA által most vizsgált adásvétellel károsították a céget, hanem további területeket is jogtalanul vett ki a gyergyószentmiklósi városvezetés a Monturist törzstőkéjéből, konkrétan 1,7 „eltulajdonított” hektárról beszélt.
Mezei erről is elmondta az álláspontját: Gyergyószentmiklós akkori vezetése 1997-ben 49 évre adta koncessziós szerződéssel bérbe a tó körüli területeit. Ezek közül azonban többet az idők folyamán visszaigényeltek jogos tulajdonosaik, és ezeket vissza kellett szolgáltatni. Így több lépcsőben valóban 1,7 hektárral apadt a Monturist törzstőkéjéhez tartozó terület, részben a korábbi városvezetések mandátuma alatt, részben az elmúlt hat évben, és mindegyik esetben az önkormányzati képviselő-testület, az illetékes földosztó bizottság és a prefektúra jóváhagyásával történtek ezek a visszaszolgáltatások.
A zsarolási vád kérdését is megválaszolta a polgármester. Pár hete, felhívta őt Virág Zsolt, aki egy magánbeszélgetés során arra akarta rávenni, tegyen le arról a szándékáról, hogy a területeket visszavegye a Monturisttól. A polgármester erre felszólította Virágot, mondjon le a cég vezetéséről, adja be a felmondását és ne akadályozza a hatóságok munkáját, hogy kiderítsék, hol van az a pénz, amit a Monturist a Gyilkos-tónál tevékenykedő kereskedőktől beszed. Ebből a városnak nem származott semmilyen jövedelme, miközben a Monturist mind az önkormányzat, mint az állam felé több tízezer lejes adótartozást halmozott fel. Ezen a beszélgetésen Virág Zsolt titokban hangfelvételt készített, és erre alapozza a zsarolás vádját.
A kedd délutáni marosvásárhelyi tárgyalás nem a DNA vádjairól döntött, hanem arról, hogy nincs szükség a polgármester 30 napos vizsgálati fogságba helyezésére. Ugyanakkor a Maros Megyei Törvényszék 60 napos hatósági felügyeletet rendelt el Mezei ellen. A hatvan nap alatt köteles jelentkezni a vádhatóságnál vagy a bíróságon, ahányszor csak hívják. A rendőrség által elkészített felügyeleti programnak megfelelően vagy ahányszor csak hívják, jelentkeznie kell a gyergyószentmiklósi rendőrségen. Az országot nem hagyhatja el, nem kommunikálhat Virág Zsolttal, testvérével, Virág Józseffel és az ingatlant megvásárló Portik Csabával. A törvényszék döntése nem jogerős, a DNA megtámadhatja.
„Ha bűnösnek találnak, vállalom a következményeket, de addig is hagyjanak dolgozni, mert volna fontosabb tennivaló bőven a városban” – fogalmazott a polgármester.
Gergely Imre
Székelyhon.ro

Gyilkostói „rémtörténet”
Hatvan napra eltiltották a hivatali munkavégzéstől Mezei Jánost, Gyergyószentmiklós polgármesterét. A város gyilkostói területeit adminisztráló Monturist Kft. vezetőjének feljelentése alapján a városvezető ellen hivatali visszaélés és zsarolás gyanújával indított eljárást az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA).
A csendőrség és a SRI „maszkosai” szállták meg január 25-én hajnali hatkor Gyergyószentmiklós polgármesterének otthonát. A házkutatás Mezei János, felesége és gyermekei jelenlétében zajlott, az egyenruhások minden olyan iratot magukkal vittek, amiről feltételezték, hogy „nyom” lehet az eljárás során. Ezzel párhuzamosan egy topográfiai irodában és egy vállalkozónál is házkutatás zajlott. Mivel a kisváros főterén nem maradhatott észrevétlen a sok MAI-rendszámú gépkocsi, kisbusz, furgon, az akció híre gyorsan elterjedt a városban.
Sokan összegyűltek kíváncsian, mi történik a polgármesterrel, mit céloz a DNA vizsgálata, s közben számos feltételezés kelt szárnyra a polgármester vélt „bűneiről.” Az akció első óráiban elrendelt teljes információzárlatot követően – egy ideig nem lehetett használni a polgármesteri hivatal telefonjait, számítógépeit – azonban a polgármester állt az utca nyilvánossága elé, miközben az ügyészek dokumentumok sokaságát vizsgálták át. Az elöljáró gyors beszámolója többekben csalódást keltett: „csak” ennyiről van szó?
A DNA szerint Mezei János polgármester alaposan gyanúsítható hivatali visszaéléssel, mivel 2013-ban Gyergyószentmiklós önkormányzata eladott egy 400 négyzetméteres gyilkostói telket Portik Csaba helyi vállalkozó cégének, a Porturist Kft.-nek. Az ügyészek szerint a területet nem lehetett volna eladni, mert ugyan a város tulajdonát képezte, de a Monturist Kft. törzstőkéjének egy részét is. Egy másik bűncselekmény-gyanú szerint 2015. január 17-én Mezei János megzsarolta a Monturist ügyvezetőjét, Virág Zsoltot: „Két napon belül adja be felmondását, ellenkező esetben olyan valós, illetve kreált dolgok kerülnek róla nyilvánosságra, hogy nem lesz többé maradása Gyergyószentmiklóson.” Az ügyészek szerint a polgármester így akarta elérni, hogy az ügyvezető vonja vissza polgári keresetét, illetve feljelentését – a DNA közleménye ugyanis a kft. ügyvezetőjét nevezi meg feljelentőként.
Mezei szerint gyergyószentmiklósi „jóakaróitól” feljelentések tömege érkezett a DNA-hoz annak következtében, hogy tavaly „felpiszkálta” a Gyilkostón működő céggel kapcsolatos régi, szőnyeg alá sepert ügyeket. Valakik, politikai ellenfelei megpróbálják ellehetetleníteni, jelentette ki, a lakásán folytatott házkutatás során ugyanis tulajdonainak eredetéről is kérdezték, ingatlanjaira és ingóságaira egyaránt kitérve.
Árnyékra vetődtek?
A DNA ügyészei nagy mennyiségű iratot vittek magukkal a gyergyószentmiklósi városházáról, gyakorlatilag minden, Monturisttal kapcsolatos dokumentumot, de több, kisebb jelentőségű beruházás aktáit is. Mezeit kihallgatásra rendelték be a DNA marosvásárhelyi székhelyére, ahol 24 órára őrizetbe is vették, majd miután a bíróság elutasította a 30 napos vizsgálati fogság elrendelését célzó kérelmet, az elöljáró kedden este hazatérhetett. Másnap részletesen beszámolt a sajtónak a történtekről.
A tájékoztatón úgy tűnt, hogy a polgármestert nem rendítette meg különösebben a megbilincselés, illetve a fogdában töltött idő. Jóval „keményebb” volt, mondta, amikor hajnali hatkor dörömböltek lakása ajtaján a „maszkosok”, és családtagjai jelenlétében forgatták fel a házát. Az erődemonstrációt leszámítva azonban emberségesen, korrektül viselkedtek – szögezte le ugyanakkor. Mezeit meglepte, hogy épp a gyilkostói telekügy miatt indult eljárás ellene, hiszen amikor a Monturist „elveszítette” a kérdéses ingatlant, ő még nem is volt polgármester. A telek amúgy már régóta, még Pap József polgármesteri mandátumától nincs a Monturist kezelésében. A 400 négyzetméteres területet – amelyen a Gyilkos-tóhoz közeli, úgynevezett Zöld Ház áll – az akkori önkormányzati képviselőtestület 2006-ban kivette a Monturist törzstőkéjéből, és hosszú távra, 49 évre koncessziós szerződéssel bérbe adtaa Porturist Kft.-nek. Ez a cég vásárolta meg később a saját tulajdonú háza alatti területet. „Az én szerepem mindössze annyi volt, hogy 2013-ban aláírtam a terület eladásáról szóló dokumentumot, miután az illetékes szakemberek, a helyi képviselőtestület és a prefektúra sem talált benne kivetnivalót” – mondta Mezei.
A Monturist vezetője, Virág Zsolt ezzel szemben korábban is jelezte, hogy szerinte több területet is jogtalanul vett ki a gyergyószentmiklósi városvezetés a Monturist törzstőkéjéből, összesen 1,7 „eltulajdonított” hektárról beszélt. Mezei szerint az 1997-ben 49 évre bérbe adott, tó körüli területek közül az idők során többet is visszaigényeltek jogos tulajdonosaik, a visszaszolgáltatás meg is történt. Így valóban apadtak a Monturist törzstőkéjéhez tartozó területek, részben a korábbi városvezetések mandátuma idején, részben az elmúlt hat évben. A visszaszolgáltatások mindenesetben az önkormányzati képviselő-testület, az illetékes földosztó bizottság és a prefektúra jóváhagyásával történtek, szögezte le Mezei, s ha ő ezért a bíróság elé került, akkor a korábbi polgármestereknek és prefektusoknak is ott lenne a helyük.
Átvilágított „földhiány”
A Monturist ügyvezetője ugyan nem kívánt részleteket közölni a folyamatban lévő kivizsgálásról, annyit azonban elmondott, hogy a cég többségi tulajdonosa – Budapest V. kerülete, Belváros-Lipótváros – önkormányzatának utasítására 2013-ban, illetve 2014 elején több jogi és gazdasági átvilágítás is történt a cégnél, különös tekintettel a törzstőkére. Ekkor szembesültek az 1,7 hektárnyi hiánnyal. Virág Zsolt szerint ezeket a területeket jogtalanul „tulajdonították el” különböző közigazgatási végzésekkel. A kivizsgálás érdekében tett feljelentést a gyergyószentmiklósi ügyészségen, ő nem „DNA-s feljelentő”. Miután kár érte az általa irányított vállalkozást, cégvezetői kötelességének tett eleget, amikor feljelentette a polgármestert a gyergyószentmiklósi ügyészségen. Hogy csak 2014 tavaszán értesültek a területek „eltulajdonításáról”, arról Virág szerint a gyergyószentmiklósi önkormányzat tehet, nem tájékoztatta megfelelően a Monturistot.
A cégben többségi tulajdonos Budapest, Belváros-Lipótváros önkormányzatától közölték: tudomásuk van a Virág Zsolt által tett feljelentésről, és jelezték, a jogtalanul eltulajdonított telkeket vagy ezek ellenértékét visszaigénylik.
A cég tavalyi közgyűlésén Virág Zsolt ugyanazokat a vádakat fogalmazta meg, amelyekre a DNA-feljelentés is alapoz. Mezei szerint az a baj, hogy a budapesti önkormányzat Virágnak hitt, és nem a gyergyóiaknak, pedig a közgyűlésen a polgármester mellett mind az MPP-, mind az RMDSZ-frakció képviseltette magát, közösen adták elő érveiket, elképzeléseiket. A két önkormányzat között akkor elviekben felmerült, hogy Gyergyószentmiklós visszavenné a gyilkostói telkeket, de érdemi döntés nem született. Februártól azonban elindul a területek közvagyonba való visszahelyezését célzó folyamat, amely fejlesztéseket is lehetővé tesz.
Zsarolási vád, titokzatos hangrögzítés
A telekügynél súlyosabbnak tűnik azonban a zsarolási vád. A polgármester változata szerint január 17-én Virág Zsolt egy általa kezdeményezett vendéglői magánbeszélgetés során arra akarta rávenni őt, tegyen le a területek visszavételének szándékáról. Az elöljáró erre felszólította Virágot, mondjon le a cég vezetéséről, ne akadályozza a hatóságok munkáját, hogy kiderítsék, hová kerül a pénz, amit a Monturist a Gyilkos-tónál tevékenykedő kereskedőktől beszed. Mezei szerint a beszélgetést Virág Zsolt titokban rögzítette, erre alapozza a zsarolás vádját. Virág viszont azt állítja, a „zsarolásról” nem készített hangfelvételt, nem tudja, hogyan szerzett erről tudomást a DNA, de azt igen, hogy a hatóság rendelkezik erre vonatkozó bizonyítékkal.
A táblabíróság január 30-i jogerős döntése értelmében Mezei János két hónapon át nem töltheti be a polgármesteri tisztséget. A gyanúsítottnak megtiltotta, hogy bármilyen kapcsolatot létesítsen a feljelentővel, illetve az ügy más érintettjeitől is távol kell tartania magát, ugyanakkor hatósági felügyelet alá helyezte. Ez idő alatt Mezei köteles jelentkezni a vádhatóságnál vagy a bíróságon ahányszor csak hívják. A rendőrség által elkészített felügyeleti programnak megfelelően vagy igény esetén jelentkeznie kell a gyergyószentmiklósi rendőrségen, az országot nem hagyhatja el.
„Ha bűnösnek találnak, vállalom a következményeket, de addig is hagyjanak dolgozni, mert volna fontosabb tennivaló bőven a városban” – mondta még az ítélet előtt Mezei. Nos, nem dolgozhat. A közigazgatási törvény értelmében a tiltás két hónapjára az alpolgármester veszi át a városvezető döntési és aláírási jogkörét.
Monturist-tükör A céget 1996-ban hozták létre, Gyergyószentmiklós a város gyilkostói ingatlanjaival szállt be. A többségi tulajdonos Belváros-Lipótváros önkormányzata 50,9995 százalékkal. Az akkor megfogalmazott cél Gyilkostó üdülőtelep turizmusának fellendítése mindkét befektető hasznára. Az eredeti elképzelések szállodákról, szórakozóközpontokról szóltak, de ebből semmi sem valósult meg. Miután Mezei János polgármester kijelentette, hogy a Monturist létezése semmiféle gazdasági előnyt nem hoz a városnak, kísérletet tett arra, hogy visszavegye a Monturisttól a gyilkostói ingatlanokat. Több tárgyalás is zajlott Gyergyószentmiklós és az V. kerület között, mindeddig lényeges eredmények nélkül. Tavaly Gyergyószentmiklós felszámolási eljárást is kezdeményezett a céggel szemben a Monturist tetemes adótartozására hivatkozva. A cég tevékenysége gyakorlatilag a tó körüli elárusítóhelyek adminisztrálására szorítkozik, jövedelmét a kereskedők, lacikonyhások, emléktárgy árusok által fizetett bér jelenti. A polgármester korábban többször kijelentette, hogy a városvezetés célja a cég igazgatója, Virág Zsolt menesztése. Mezei szerint nagyon sok a homályos dolog a Monturistnál, amit eddig senki nem mert bolygatni, emiatt sokaknak nem is tetszik az általa elindított kivizsgálás. A gyergyószentmiklósi önkormányzat ugyanis tavaly tavasszal a bíróságon kérte a Monturist vezetőjét, mutassa be az utóbbi évek könyvelését, szerződéseket és egyéb, ügyvitellel kapcsolatos dokumentumokat. A tárgyalás azóta is folyik, az önkormányzat még nem kaphatta meg a kért dokumentumokat.
Gergely Imre
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

„Gyújts világot a tiszta gondolatnak” – 25 éves a Körösmente Irodalmi Kör
Az idők változnak, s mi bennük változunk. A milliószor idézett latin mondás jár az eszemben, miközben szombaton délután a kisjenő-erdőhegyi református egyházközség közösségi termének „elnökségi asztalától” (vajon milyen jogon-okon ültettek oda?) a szinte teljesen megtelt teremben ülőket nézegetem. Emlékszem a kör tagjainak némelyikére húsz évvel ezelőttről… Közben a gyönyörű, napsütéses délutánon az a (talán tavaszi, talán nyári) nap jut eszembe, akaratlanul is, amikor ennek a közösségi háznak, ahol most összegyűltünk, az alapjain dolgoztak a (többnyire, talán egészében önkéntes) helybeli, egyházközséghez tartozó kőművesek-ácsok.
A tiszteletes úrtól hallom, aki a nem helybeli érdeklődőknek a kívülről-belülről nagyon szépen felújított templomot bemutatja – a környékét is nagyon szépen rendbe tették –, hogy az melyik évben is lehetett, természetesen (jóval) 1989 után. Mert azelőtt, ezt már nem is kell mondania, egy magyar egyházközség „terjeszkedése”, egy közösségi ház felhúzása a lehetetlenség határait súrolta.
Akkoriban azonban, amikor e ház felhúzása elkezdődött, az erdőhegyi református egyházközség a mostaninál sokkal népesebb volt, a Körösmente kör pedig már (illetve még) fénykorát élte. Amint Csanádi János ny. magyartanár a kezdetekre emlékezve később elmondta: 1989 karácsonyán a kisjenő-erdőhegyi magyar fiatalok kis csoportja kereste fel, s akkor határozták el, hogy megalakítják (a magyarság érdekvédelmi szervezetén, az RMDSZ-en kívül) az irodalmi kört is. Mintegy két évtizeden keresztül a kör intenzíven, rendszeresen működött – sok megyei szintű, köztük aradi rendezvényen is emlékezetesen szerepelt –, az utóbbi öt évben azonban tevékenysége alábbhagyott, pillanatnyilag, tudomásunk szerint, hivatalosan elnöke, vezetősége sincs.
A szombaton a (mellesleg jól sikerült negyedszázados) megemlékezést levezénylő Csanádi János nyugalmazott magyartanár ezt sem hagy(hat)ta figyelmen kívül, amikor két és fél évtized sommás mérlegét megvonta. Megemlékezett többek között azokról, akik az egykori alapító tagok közül azóta végleg eltávoztak (dr. Deák Emese orvosnőről, Czéczi Ditlindérőlm Molnár Béláról) vagy azokról a „tiszteletbeli tagokról” (Adorjáni Nagy Aranka és Mézesné Kovács Eta költőkről), akik, bár nem éltek akkoriban Kisjenő-Erdőhegyen, a Körösmentéhez tartozóknak számítottak. És természetesen szó esett a város nagy költőjéről, Olosz Lajosról (Nagyzerinden, ahol a tanár úr sokáig tanított) az ő nevét viseli az irodalmi kör, és a Körösmente számára is meghatározó személyiségnek, szellemi mentornak számított, bár alakulását, aminek biztosan nagyon örült volna, már nem érhette meg. Eljött viszont az ünnepségre két leány-unokája, férjével együtt, akiket nagy tisztelettel fogadott a közönség.
A 25 éves évforduló egyébként nem volt belterjes ünnepség, minthogy arra az Aradon megjelenő Irodalmi Jelen folyóiratot is meghívták. Bege Magdolna, a Nyugati Jelen főszerkesztője és az Irodalmi Jelen mindenese az idén immáron 15 esztendős, Böszörményi Zoltán költő, író által alapított folyóirat történetét vázolta, ismertetve különböző (8–12-16-32 oldalas, illetve könyv alakú, pár éve interneten is megjelenő) változatait és célkitűzéseit, kiemelve: a Nyugati Jelen havonta megjelenő nyolcoldalas melléklete elsősorban a régióbeli alkotókat karolja fel. Szólt ugyanakkor az Irodalmi Jelen könyvekről, köztük a legutóbbiról, és a napokban megjelenő Juhász Béla-kötetről (Legyőztük a rákot).
Réhon József (aki nem először volt a Körtösmente Irodalmi Kör vendége, és tagjai közül többeket is tanított) Ken Tibes, alias Benedek István A Leonardo-madár című, az Irodalmi Jelen-könyvek legutóbbi kötetét ismertette, s megemlékezett az aradi középiskolában végzett, ma Németországban élő szerző egyik előző (Nem a ruha eszi az embert) kötetéről is.
A délután főszereplői természetesen a helyi, jubiláló irodalmi kör tagjai voltak, de előttük még – tekintettel a közelgő nőnapra – Papp József erdőhegyi református tiszteletes olvasott fel (művészi szinten) egy „derűs költeményt”, Darvas Szilárd közismert versét a férfi–nő kapcsolatról. A kör régi tagjai (Molnár Erzsike, Pálfi Károly, Sime Judit, Szilasi Ildikó, Gál Éva) adtak elő Reményik-. Olosz- és Tóth Árpád-verseket, de elhangzott (a közelgő március 15. előtt tisztelegve) Petőfi Nemzeti dala is, Molnár Márton megzenésítésében és előadásában.
A jubileumi ünnepség az erdőhegyi iskolások Életfa-pályázattal kapcsolatos műsorával ért véget.
A kívülálló pedig arra gondolt: 10-15 év múlva megírhatja-e az akkori krónikás a kör 35. vagy 40. születésnapjáról szóló beszámolót?…
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

„Senki nem veheti el Mezei János helyét”
A Mezei Jánossal szemben az elmúlt öt hónapban hozott intézkedések aránytalanul súlyosak ahhoz képest, ami a vádakban megfogalmazódott – véli Nagy Zoltán alpolgármester. Hozzáteszi, jövőre meglehet a böjtje annak, hogy most nem dolgozhat a polgármester.
Az ügyészségi kivizsgálás ideje alatt nem kívántak állást foglalni a polgármester ellen folyó eljárással kapcsolatban – éppen azért, hogy ne merülhessen fel, miszerint bármilyen módon is befolyásolni kívánnák az igazságszolgáltatás munkáját – fogalmazott Nagy Zoltán. Az alpolgármester és több MPP-s tanácsos sajtótájékoztatón osztotta meg álláspontját Mezei János ügyéről, és közölt információkat arról, hogy miként folyik a városvezetés a polgármester hiányában. Azért most, mert az ügyészségi vizsgálat befejezésével mondanivalójuk már nem lehet befolyással a kivizsgálásra.
A vád nagyságrendje nem indokolja az intézkedéseket
Január vége óta, vagyis mióta a DNA elindította az eljárást Mezei János ellen, új vádpontot nem fogalmaztak meg, nem találtak olyan újabb adatokat, amelyek terhelők lennének rá – szögezte le Nagy Zoltán. Mindenki számára ismert: az a vád, hogy Mezei hivatali visszaélést követett el azzal, hogy eladott egy 400 négyzetméteres gyilkostói telket.
„Ez a vád nem arról szól, hogy Mezei János megkárosította a várost, zsebre tette, hazavitte az eladásból származó pénzt. Ez az összeg, 27 ezer lej befolyt a város kasszájába. Ugyanakkor nem saját egyéni döntése volt az eladás, hanem egy 2013-as tanácshatározat alapján, azaz testületi döntéssel történt meg. Az ország más városaiban, más polgármesterek ellen a vádak ehhez képest nagyságrendekkel súlyosabbak, eurómilliók ellopása miatt zajlik ellenük bűnügyi vizsgálat. Ezzel szemben a DNA-eljárás ugyanaz” – összegzett az alpolgármester, utalva arra, hogy a maszkos különleges egységek felvonultatása vagy a hivatali munkavégzéstől való ismételt eltiltás nincs arányban a feltételezett hivatali visszaélés súlyosságával.
Sikkasztásról, zsarolásról
Az egyetlen olyan vádpont, ami a vizsgálat kezdete óta felmerült, hogy Mezei János sikkasztásra való felbujtást követett el, kikérve a városházáról a februári tanácsülés videofelvételét tartalmazó kazettát. Nagy Zoltán ezt egyszerűen mondvacsinált vádnak nevezi, ugyanis ismét nem valamilyen összegek eltulajdonításáról van szó, hanem arról, hogy a polgármester megtekintésre kölcsönkért egy videoanyagot. A sikkasztás a DNA szerint itt abban merül ki, hogy a városháza titkárnője átadta neki ezt a kazettát. „Vannak olyan vélekedések, hogy Mezeit akkor kellene büntetni, sőt, elkergetni a hivatalból, ha nem lett volna kíváncsi az idei költségvetés és a tervezett beruházások listájának elfogadására” – mondta az alpolgármester.
A zsarolási ügy, mint ismeretes, abban merül ki, hogy Mezei János egy négyszemközti beszélgetésen a DNA vádja szerint azzal fenyegette meg Virág Zsolt Monturist-ügyvezetőt, hogy amennyiben nem mond le egy meghatározott napig, akkor valós vagy kreált információkat fog róla nyilvánosságra hozni, amelyek ellehetetlenítik a gyergyószentmiklósi életét. Ugyanakkor a vád szerint arra akarta még rávenni Virág Zsoltot, hogy vonja vissza feljelentését.
Ezzel kapcsolatban Nagy Zoltán elmondta, egy weboldalon megtalálható az illető beszélgetésről a lehallgatási jegyzőkönyv – ez nyilván nem hivatalos és megerősített dokumentum –, de a több mint harmincoldalas szövegben található állítások a vádiratba is bekerültek, így megalapozottnak tekinthető. „Ebből semmi olyan nem olvasható ki, ami zsarolásnak minősülne szerintem, sőt a feljelentés visszavonásának témája szóba sem jött a jegyzőkönyv szerint” – állapította meg az alpolgármester, megjegyezve, Mezei János valóban többször felszólította Virág Zsoltot, hogy mondjon le, de ez nem az ő egyéni kezdeményezése volt, hiszen a képviselő-testület korábban többször kinyilvánította, hogy célja Virág Zsolt eltávolítása. Megjegyezte: „Ha ez zsarolás, akkor jogosan vádolható zsarolással minden cégvezető vagy más, vezető beosztású személy, aki látva, hogy alkalmazottja nem végzi a munkáját megfelelően, felelősségre vonja és meg akar szabadulni tőle.”
Vadász Szatmári István önkormányzati képviselő a bűnügyi eljárással kapcsolatban kifejtette, mindez nagyon hasonlít a Gestapo vagy a sztálinista idők eljárásához, amikor elvitték, tönkretették vagy elpusztították az embereket, akiknek véleménye, mondanivalója lett volna, más, mint ami a hatalom számára szimpatikus.
„Mezei János az utolsó olyan polgármester, aki MPP-színekben vezet egy várost. Valakiknek célja, hogy félreállítsák. Észrevették, hogy Erdély-szerte egyre többen adnak a szavára, mert látják, hogy nem engedi magát megvásárolni, s kiáll a magyarság törekvései mellett. Látják, hogy emberek kezdenek mellette összegyűlni, képes közösségeket összefogni. Úgy kezdtek róla beszélni, mint egy fontos magyar vezetőről, ezért akarják kivonni a forgalomból” – mondta el meglátását a Mezei ellen folyó eljárásról Vadász Szatmári István. Hozzátette, a vádirat hamarosan nyilvánosságra kerül, és a törvények értelmében az is nyilvános, hogy ki milyen feljelentéseket tesz, milyen vádakat fogalmaz meg. Ebből majd ki fog derülni, hogy kik azok, akiknek célja a mások lejáratása. A hazug vádaskodások megszűnnek” – vetette fel Vadász-Szatmári.
Az V. kerület más vizsgálatot akart volna
Az események fényében, azaz, hogy a Mezei János elleni feljelentést a testvérváros V. kerület felhatalmazásával tette Virág Zsolt, felmerült, hogy akár meg is kellene szakítani az együttműködést a két város között – legalábbis, volt ilyen irányú javaslat a városban – hangzott el. A helyzet azonban nem ennyire egyszerű.
Nagy Zoltán úgy gondolja, a helyzet azért jutott ide, mert nem volt megfelelő kommunikáció a két önkormányzat között, és Virág Zsolt félretájékoztatta a budapestieket. Ez nagyon valószínűsíthető – mondta el az alpolgármester, ezt tapasztalták az utóbbi két Monturist-közgyűlésen is. Mint kiderült, az V. kerületben úgy tudják, hogy a gyilkostói területek az ő tulajdonukban vannak, és Virág Zsolttól azt az értesülést kapták, hogy folyamatban van a telkek telekkönyveztetése a cég nevére. Ehhez képest az igazság az, hogy a területek csak használatba vannak adva a cégnek – vázolta az alpolgármester. Elmondása szerint ugyanakkor azt tapasztalta, hogy az V. kerületben nem a 400 négyzetméteres területtel kapcsolatos helyzet kivizsgálására adtak felhatalmazást Virág Zsoltnak, hanem ők arról a16 ezer négyzetméterről szeretnének tisztán látni, amit még 2008 májusában, Pap József mandátuma idején, alig egy hónappal Mezei János megválasztása előtt vett ki a cég törzstőkéjéből a korábbi városvezetés. Ezt egyébként a gyergyószentmiklósi önkormányzat is szeretné tisztán látni.
Hozzátette, Mezei többször próbált ez ügyben találkozót, megbeszélést elérni Rogán Antallal, ez elől mindig kitért az V. kerület tavaly leköszönt polgármestere. Ha szemtől szemben tisztázni lehetett volna a vitás kérdéseket, nem jutott volna a helyzet idáig – véli Nagy Zoltán.
„A város issza meg a levét”
Annak, hogy a polgármester már öt hónapja nem dolgozhat, és ez az időszak újabb hatvan nappal hosszabbodik, a város fogja meginni a levét – fogalmazott Nagy Zoltán. Kifejtette, nagyon hiányzik az a hétéves tapasztalat, a mérnöki ismeretek, szakmai hozzáértés, ami Mezei Jánosban megvan. Azzal, hogy nem dolgozhat a polgármester, nagyon megnehezedett az ügyintézés. A különböző beruházásokkal, egyéb kezdeményezésekkel kapcsolatos tárgyalásokat, egyeztetéseket ő folytatta, s ezek közül többet teljesen elölről kell kezdeni, mert senki nem tudja, hol tartanak azok a tárgyalások, és útbaigazítást sem kérhetnek Mezeitől, mert a bírósági döntés értelmében tilos bármilyen módon kapcsolatba lépnie az alpolgármesterrel. Megjegyezte: sokan úgy gondolhatják, hogy a város halad, sőt felgyorsult a fejlődés, amióta Mezei János nem dolgozik. Ehhez azonban tudni kell: ahol ma ásnak, építenek, arra egy éve kész voltak a tervek, a szükséges procedúrák is korábban lezajlottak. A jelenlegi apparátus éppen annyira elég, hogy a folyamatban levő ügyeket kézben tartsa. Kérdés az, hogy mi lesz jövőre, mert a következő év megvalósításait most kellene előkészíteni. Például Mezei hetente Bukarestben különböző minisztériumokban igyekezett támogatásokat szerezni a városnak, most ezt nincs, ki tegye. Attól félünk, hogy ennek jövőre eljöhet a böjtje – mondta Nagy Zoltán.
Senki nem ül Mezei székébe
Az újabb hatvannapos munkavégzéstől való eltiltás nem hozott új helyzetet. Előrehozott választásról szó sincs, a jövő évben esedékes következő helyhatósági választás előtt kevesebb mint egy évvel amúgy sem lehetne.
A városházán azonban még azt a törvény adta lehetőséget sem kívánják kihasználni, ami lényegében a jelenlegi alpolgármestert tenné polgármesterré. „Semmiképpen nem akarok olyan módon átülni a polgármester irodájába, hogy Mezei János ki van vonva a forgalomból. Senki nem veheti el Mezei János helyét” – szögezte le határozottan Nagy Zoltán. Így azt sem teszik meg, hogy az alpolgármester teendőit rábízzák valakire a képviselő-testületből, ő pedig a polgármesteri feladatokat, jogköröket kapná meg. Annyi változhat, hogy egyes konkrét beruházásokkal, tervekkel kapcsolatos feladatok koordinálását egy-egy képviselőre bíznák rá. Nagy jelenleg egyszerre végzi a kettős feladatot. Időlegesen tartható még ez a helyzet, de az egy-két hónapos halasztgatások nem teszik könnyebbé az önkormányzat munkáját – összegzett Nagy Zoltán, megismételve, tart attól, hogy mindennek jövőre meglesz a böjtje.
Gergely Imre
Székelyhon.ro

Jövő héten kezdődik a Vásárhelyi Forgatag
Összművészet és gasztronómia
Jövő héten kezdetét veszi az immár harmadik alkalommal sorra kerülő Vásárhelyi Forgatag. Az ez évben is igen gazdag,összművészeti-irodalmi kínálattal kecsegtető rendezvénysorozattal kapcsolatosan kedd délelőtt tartottaksajtótájékoztatót a szervezők a Teleki Téka udvarán, a lassan ikonikussá váló nagy diófa alatt.
A szervezők közül elsőként a fesztivál gasztronómiai részéért felelő Gáspár Botond szólalt fel, aki elmondta: a Forgatag idei díszvendége Baja városa, amelynek képviselői szombaton ebédet szolgálnak fel a résztvevőknek, két-háromszáz adag halászlét főznek majd.
– A fesztivál gasztronómiai részét nem csak kóstolók és ebédek alkotják: augusztus 28- án, pénteken dr. Madaras Sándor idegsebész Jó ételnek illatáról című gasztronómiai kötetét mutatjuk be, a könyvbemutatót kóstolás, ezt pedig egy, a vadhúsról szóló előadás követi. Szombaton előadással összekötött ökörsütésre kerül sor, vasárnap pedig első alkalommal szervezzük meg a Bűvös bogrács című, meghívásos főzőversenyünket. Ugyancsak e napon kerül sor a nyereményekkel kecsegtető gasztrokvízre és gulyásismertetőre is, valamint a Nemzeti Gulyásnaphoz is csatlakozunk.
A Forgatag kerekasztal-beszélgetéseit szervező Jakab Orsolya hozzátette, ilyen jellegű rendezvényekre ugyancsak első alkalommal kerül sor. – Két beszélgetés tematikáját Marosvásárhely képezi, a harmadik egy előadás lesz majd. Augusztus 27- én, csütörtökön délután 5 órától a Maros-parti Borudvarban a vásárhelyi román–magyar kapcsolatokat, többek között a két, párhuzamosan létező város közötti átmeneteket, közös pontokat elemezzük a beszélgetés során, amelyen hat meghívott vesz részt: három magyar és három román beszélgetőtárs, mindkét részről három generáció képviselői. A beszélgetéseken szinkrontolmács fordít, a meghívottaink között van Alexandru Dub, Lucian Sacalean, Novák Zoltán és Koós Anna, továbbá ígéretet kaptunk, hogy megtisztel jelenlétével és hozzászólásával Lucian Mândruta is. A második beszélgetés pénteken veszi kezdetét, ez Marosvásárhely gazdasági helyzetéről, illetve potenciáljáról szól aktív vásárhelyi magyar és román üzletemberek részvételével: eljönnek a Clini Lab, a Bioeel, a Surtec képviselői, de jelen lesz Dan Masca is. Kétnyelvűen beszélünk majd a két identitással rendelkező városról, az első beszélgetés moderátora Lázok Klára, a Teleki Téka igazgatója, a másodiké Ligia Voro újságíró. Ami a szombati előadást illeti, ígéretet kaptunk arra, hogy Vásárhelyre látogat Lukács Csaba és Tóásó Előd, aki a bolíviai éveiről, fogva tartásáról beszél.
Novák Zoltán történész a Borsos Tamás Egyesülettel közösen szervezett Szóforgatag várható programpontjairól szólt: – Idén is két típusú rendezvényeken vehetnek részt az érdeklődők, lesznek előadások és tematikus séták. Előbbiekkel kapcsolatosan össz-nemzeti és helyi jellegű előadásokat szervezünk. Nagy József hadtörténész Marosvásárhelyiek Galíciában és az Alpokban – a Magyar Királyi 22-es Honvéd Gyalogezred az első világháborúban címmel tart előadást, míg dr. Pap József értekezése A magyar nemzettudat kialakulása címet viseli. Mindkettőre a Kultúrpalota kistermében kerül sor. A másik programcsoportot a tematikus séták alkotják, ezek keretében idén, augusztus 27-én, csütörtökön Bernády György-sétát is szervezünk. Lesz továbbá szecessziós séta Oniga Erika idegenvezetésével (pénteken), barokk séta Orbán Jánossal (szombaton), középkori séta Győrfi Zalánnal (vasárnap), valamint román nyelvű összegző séta László Lóránttal (ugyancsak vasárnap).
Lázok Klára a Tékaforgatagról szólt, amely idén vásáros jelleget ölt.
– Idén is megszervezzük a Téka könyvvásárát, amely csütörtökön a könyvtár udvarán nyílik, pénteken pedig a Maros-partra költözik. Csütörtök délelőtt kezdünk két könyvbemutatóval: 11 órakor a 2014- ben megszervezett, Sütő Andrásról szóló konferencia könyvanyagát mutatjuk be a Polis Kiadó szervezésében, 12 órakor pedig a Mentor Kiadó új kiadványával ismerkedhetnek meg az érdeklődők: Balázs Árpád hiánypótló, turisztikai-kulturális- demográfiai, Zsebre szabott Marosvásárhely című kötetének bemutatóján a szerző is részt vesz. A könyvvásár pénteken költözik a Maros partjára, nyolc kiadó állítja majd ki köteteit. A Beszélő könyvek rendezvénysorozatunk idei tematikáját a ponyvairodalom képezi, a népszerű irodalom kultúrtörténeti értékéről beszélgetünk Kőszegi Péterrel, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársával a Téka udvarán lévő diófa alatt, ezt követően pedig egy kiállítást is megnyitunk: a Könyvek a ponyván című időszakos tárlatunk május végéig lesz látogatható. A Forgatag keretében idén is szervezünk gyerekprogramokat, szombaton délelőtt tíz órától a Teleki Tékában, négy órától pedig a Maros- parton.
Csatlos Károly hozzátette, idén szerződést írtak alá a polgármesteri hivatallal, amelynek értelmében rendelkezésükre bocsátják a Maros-parti sportakadémia területét, pénteken és szombaton pedig lezárják az Enescu utcát, ahol szabadtéri koncertekre kerül sor.A kortárs tér című képzőművészeti programnak az Aranykakas ad majd otthont, és elkészült a Forgatag mobiltelefonos applikációja is, amelyről bővebb információkat a www.forgatag.ro című honlapon szerezhetnek az érdeklődők.
Knb.
Népújság (Marosvásárhely)

VI. Erdőhegyi Magyar Napok
Összefogásban a siker kulcsa
Amint azt előre meghirdettük, szombaton és vasárnap VI. alkalommal szervezték meg az Erdőhegyi Napokat, amelyeknek a programja szombaton este az iskola sporttermében filmvetítéssel indult. Vasárnap, az egykori egyházi iskola telkén felállított szabadtéri sátor közelében 10 órakor 7 csapat részvételével indult a bográcsfőző verseny, de az iskolaudvaron sportversenyeket is szerveztek. 13 órakor a szabadtéri színpadról Pusztai Matild tanítónő, műsorvezető üdvözölte a szaporodó közönséget, majd Bíró Zoltán kisjenői RMDSZ-elnök, városi tanácsos köszöntötte az egybegyűlteket, örömének adva hangot, amiért az Erdőhegyi Napok a magyar kultúra hagyományőrző ünnepévé váltak. A szervezési munkáért köszönetet mondott a pedagógusoknak, a szülőknek, illetve a segítőknek, majd mindenkinek jó szórakozást, kellemes időtöltést kívánt. Sime Judit iskolaigazgató elöljáróban köszönetet mondott a támogatóknak, a Kisjenői Polgármesteri Hivatalnak és a Városi Tanácsnak, az Arad Megyei Kulturális Központnak, a kisjenői RMDSZ-nek, az Erdőhegyért Egyesületnek, a pedagóguskollégáknak és férjeiknek, illetve mindazoknak, akik a szervezőmunkájukkal vagy a vendégek ellátásában segítettek. Miután jó szórakozást kívánt, Pusztai Matild ismertette a gyermekprogramok előkészítésén a vakációban is fáradozott pedagógusok, Bíró Margit, Csáki Margit, Gál Éva, Henţ Annamária, Hotăran Zsuzsanna, Molnár Erzsébet, Máté Erzsébet, Szilasi Ildikó, Sime Sorin, valamint Sime Judit igazgató neveit, köszönetet mondva mindnyájuknak. Ugyancsak köszönet jár a pedagógus férjeknek is, akik amellett, hogy sokat segítettek az előkészületekben, megfőzik az iskola pörköltjét is. A programban elsőként a VI. osztályosok akrobata táncának, majd a VIII. osztályosok énekkarának tapsolt a nagyszámúra szaporodott közönség. Érdekes volt látni a VII. osztályosok Így mulattunk régen, így mulatunk ma című előadását, melyen a régi, csoportos tevékenységen alapult szórakozó hagyományoktól a mostani, korszerű eszközök használatával egyéni szórakozássá fajuló időtöltést többször is ruhát, illetve ritmust váltva szemléltettek. Utánuk a III–IV. osztályosok cowboy tánca, majd a IV. osztályosok moderntánca érdemelt ki vastapsot. Az iskolások előadását a Fáy Szeréna Iskolakórus népdalcsokra zárta az iskolások műsorát.
Néptáncgála, színes program
Az induló néptáncgálát az ágyai Tőzike tánccsoport 5 párjának – Erdős Márta vezetésével, Nagy Rozália és Haász Endre koreográfiájára előadott – délalföldi tánca nyitotta meg, aratott sikert. Utánuk a nagyzerindi Kisibolya tánccsoport 10 párja Kiss-Gál Csilla vezetésével, ifj. Szilágyi András koreográfiájára előadott szatmári táncainak tapsolt a közönség. Ezt követően ugyancsak a nagyzerindi, de ezúttal az Ibolya békési szlovák táncai hozták lázba a közönséget. A zerindiek műsorát az ágyai Tőzike által bemutatott szatmári tánc színesítette, majd az ugyancsak nagyzerindi Kisibolya szigetközi tánca érdemelt ki vastapsot. A zerindiek jó formájáról kialakult véleményt az Ibolya szatmári tánca tovább erősítette. A továbbiakban a siomonyifalvi Leveles tánccsoport Péter Adél és Bablina Norbert vezetésével, Farkas Tamás koreográfiájára szatmári, majd magyarpalatkai, illetve rövid szünet után kalotaszegi ruhába átöltözve, lendületes kalotaszegi tánccal kedveskedett.
Utánuk az Erdőhegyi Napokon rendszeresen fellépő Bogdan Veliciu és partnere, a nagyszalontai Kádár Debóra előbb társasági standard táncokkal, majd dél-amerikai táncokkal ragadták magukkal a közönség figyelmét, tetszését. A műsorvezető a szünetekben, a fánksütésre és pörköltfőzésre vonatkozó kérdéseket tett fel, a gyermekek pedig, jó feleteikkel egy-egy kicsi labdát nyerhettek, amelyekből a legtöbbet szerzők indulhattak a Tied a mikrofon című versenyben.
Időközben sor került a délelőtti sportrendezvények díjazására is. A futballtorna győzteseit, Butai Zoltánt és Oláh Andrást várták a színpadra, míg a II. díjat az Erdőhegyi pumák érdemelték ki.
A pörköltfőző verseny eredményét Sime Judit és nt. Pap József lelkipásztor hirdették ki. III. díjat nyert Kelemen Gáspár és csapata, illetve a Szövetség Erdőhegyért csapat. II. díjjal jutalmazták Ozsvár András és Hégely Levente, illetve az Erdőhegyi Általános Iskola csapatának a főztjét. Megosztva, az I. díjat, valamint az érte járó oklevelet Kertai György, illetve Székely Éva és férje, Attila pörköltje érdemelte ki. Ezt követően bő félórán át a székudvari román tánccsoport alföldi román táncokat adott elő.
Utána Hotăran Bernadett három népdalt énekelt Borsos-Laczkó Vilmos orgonakíséretével. A szintén hagyományos fellépők, a kisjenői Mini Step moderntánc-csoport tagjai többször átöltözve, igen lendületes táncokat adtak elő, míg Alex Mladin is táncdalokkal szórakoztatta közönséget.
A továbbiakban az okányi Fekete Zoltán énekelt magyar nótákat az Ötvös László prímás által vezetett Alföldi cigányzenekar kíséretével, a felesége, Csilla közreműködésével. Jó félórás műsorukon a közönség együtt énekelt velük. 20 óra tájban érkezett meg Faragó Péter RMDSZ megyei elnök, aki Bíró Zoltán kisjenői elnök társaságában a szabadtéri színpadról köszöntötte a résztvevőket, örömének adva hangot, amiért részt vehet a magyar hagyományőrzés e szép rendezvényén. 21 óra tájban lépett a színpadra a nap sztárvendége, Nagy Feró és a Beatrice zenekar, amely fergeteges hangulatot diktált, a beígért 90 percet túlhaladva, majdnem két órán át mulattatta a közönséget. Utána Nagy Feróval lehetett fotókat készíteni, illetve dedikált.
10 perces pazar tűzijáték következett, majd az éjfélig tartó szabadtéri bálon a Roller zenekar szolgáltatta a talpalávalót.
Köszönet
A nagy sikerű VI. Erdőhegyi Napok szervezői ezúton is köszönetet mondanak a Kisjenői Polgármesteri Hivatalnak és a Városi Tanácsnak, az Arad Megyei Kulturális Központnak, a kisjenői RMDSZ-nek, az Erdőhegyért Egyesületnek, a pedagógus kollégáknak és férjeiknek, illetve mindazoknak, akik összefogva, a szervezőmunkájukkal vagy a vendégek ellátásában járultak hozzá a rendezvény sikeréhez.
Balta János
Népújság (Marosvásárhely)

1849. október 6-ára emlékeztek Kisjenőben
Az Erdőhegyi Általános Iskola diákjai az elmúlt héten két helyszínen is fejet hajtottak a tizenhárom aradi vértanú emléke előtt. Műsorunkat minden érdeklődő megtekintheti a youtube-on, Sime Ioan Sorin feldolgozásában. Október 6-án az iskola tornatermében mutatták be verses összeállításukat, amelyet Kiss Csilla Annamária és Sime Judit tanárnők segítségével tanultak be. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Bíró Zoltán városi tanácsos, Csanádi János magyartanár, ft. Groza Dániel plébános, nt. Papp József tiszteletes, valamint az iskola pedagógusai és diákjai.
Október 11-én, vasárnap az istentisztelet után a református templomban emlékezett közösen Kisjenő-Erdőhegy magyarsága a tizenhárom tábornokra. Nt. Papp Józsel tiszteletes úr igehirdetése után, amelyben kitért a megbékélés és az emlékezés fontosságára, a tanulók felsorakoztak az úrasztala köré és előadták műsorukat. Magasztosan csengtek a szavalatok, fájdalmasan zengett az ének. Múltunk előtt tisztelegve, megmaradásunkért, jövőnkért vállvetve kiállva, lelkiekben feltöltődve térhettünk haza. Az Erdőhegyi Iskola közössége köszöni a meghívást és a vendéglátást nt. Papp József lelkipásztornak és az erdőhegyi református gyülekezetnek.
Sime Judit iskolaigazgató
Nyugati Jelen (Arad)

Hálaadó ünnepélyes szentmise Kisjenőn
Újraszentelték a belülről megújult katolikus templomot
Hitélet rovatunkban jeleztük, hogy a belső felújításon átesett kisjenői katolikus templom megáldására szombaton 16 órától kerül sor.
A 10 pap és egyházi méltóság a feszület nyomában történt ünnepélyes bevonulását követően Molnár Erzsébet óvónő, a Körös-mente Irodalmi Kör tagja nagy átéléssel szavalta el Reményik Sándor Isten című költeményét. Ezt követően ft. Groza Dániel plébános köszöntötte a híveket és a vendégeket, a paptestvéreket, msgr. Johann Dirschl püspöki helynököt, ft. Király Árpád marosi főesperest, arad-ségai plébánost, ft. Szabó Péter kanonokot, zimándújfalui plébánost, illetve a megjelent nt. Pap József erdőhegyi református lelkipásztort és a vele érkezett presbitereket. Megköszönte a vikáriusnak, amiért eleget tett a felkérésének, ami a belülről teljesen felújított templom megáldására, újraszentelésére vonatkozott.
A püspöki helynök örömének adott hangot, amiért belülről ilyen szépen felújított templom ünnepélyes megáldásának, újraszentelésének lehet a részese. A közösen elmondott imát követően megáldotta, illetve ft. Király Árpád főesperes kíséretében újra megszentelte belülről a templomot és a benne lévő híveket.
Szentbeszédében a püspöki helynök az általa rendszeresen követett nyugati hitéletből kiindulva, egyik ottani lelkésznek, a mindenek felett álló szolgálatról tett tanúbizonyságát méltatta. Vagyis egyik szebb napokat is megélt nyugati templomban, ahol a globalizáció és a rosszul értelmezett liberalizmus miatt a hívek teljesen eltávolodtak a templomtól, a szentmisét az üresen álló padoknak tartotta meg, hiszen Isten akkor is a templomban van, ha azt a hívek elhagyták. Annak a reményének adott hangot, hogy a kisjenői katolikus templom számára készült vadonatúj, központi fűtéssel is ellátott padok mindig megtelnek az isteni igét szomjazó hívekkel. Vagyis, az itteni hívek kitartanak nem csupán a templom, hanem az Istenbe vetett hitük mellett is.
Miután együtt magyarul, illetve románul is imádkoztak, ft. Groza Dániel plébános mondott köszönetet a Kisjenői Polgármesteri Hivatalnak és a városi tanácsnak, amiért 100 ezer lejjel támogatta a felújítási munkálatokat, amelyeket saját erőforrásból, illetve a hívek adományaiból további 30 ezer lejjel toldottak meg. Név szerint köszönetet mondott Gheorghe Burdan polgármesternek, illetve a két magyar tanácsosnak, Bíró Zoltánnak és Pálfi Mátyásnak, amiért mindent megtettek a támogatás elnyeréséért. Ugyanakkor köszönetet mondott az adakozó, illetve az önkéntes munkájukkal közreműködött híveknek is, név szerint megemlítve Mosoni János gondnokot, aki amellett, hogy adakozott, a felújítási munkálatok irányításából, felügyeletéből is jelentős részt vállalt. A felújítás során új padokat rendeltek, amelyekbe radiátort szereltek, de felújították a templomhajóban, valamint a karzaton is a padlócsempét, átfestették a falburkolatot és a falakat. Az elvégzett kiváló munkáért a plébános köszönetet mondott Miclo Şadeţchinek, aki a padlócsempét rakta le és Doru Vlaşnak, aki az új padokat készítette, továbbá Hégely Leventének, aki a központi fűtés beszerelésének a munkáit végezte el.
Ft. Király Árpád marosi főesperes megköszönte ft. Groza Dániel plébánosnak, amiért felvállalta a nagy munka megszervezését, irányítását, illetve mindazoknak, akik adományaikkal vagy a kétkezi munkájukkal járultak hozzá Isten helybeli hajlékának a belső felújításához.
A nemzeti imánkkal végződött hálaadó szertartás végén a plébános a híveket az udvaron adott szeretetvendégségre, míg a vendégeket és a segítőket az ifjúsági ház nagytermében adott vacsorára hívta meg.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Lélekemelő istentisztelet a megújult ágyai templomért
Az Úr jóvoltából „soha nem fogyott ki a liszt és az olaj”
Vasárnap, a belülről teljesen felújított ágyai református templomban tartott hálaadó istentiszteleten nt. Farkas Zsolt egyházkerületi pályázati felügyelő igehirdetésében Pál apostolnak a korintusbeliekhez írt I. levele IV. fejezetének az V. verséből kiindulva, örömének adott hangot, amiért az Aradi Egyházmegyében újabb templom felújítását ünnepelhetik. Ennek a fényét emelik az úrasztala előtt égő adventi gyertyák, amelyek hirdetik: közel a világ világossága. Isten megdicséri mindazokat, akik az Ő szolgálatában állnak, akik erőt, energiát, anyagiakat nem sajnálva, áldozatokat hoztak azért, hogy a felújított templomban zavartalanul, meghitt környezetben együtt lehessenek a hívek.
Manapság sokszor tapasztalhatjuk, hogy a világ nem tud igazán örvendeni Isten ajándékainak, noha Ő lehajol az emberhez. Sajnos, sokan elfordultak Istentől, ezért nem ismerik fel a jóságot az embertársaikban sem. Mert e világ már régóta vár Jézus eljövetelére, aki el is jött, megszületve a betlehemi jászolban, majd felemelkedett a mennybe. Most újra várjuk az eljövetelét, csakhogy az apostol figyelmeztet: ne ítéljetek senkit, főleg ne egymást, hanem várjátok türelemmel, szelídséggel és hálaadással azt a Krisztust, aki meg fog érkezni. A világtörténelemben kétféle adventet különböztetünk meg: egyik az ószövetségi, ahol várják a megváltót, de miközben sokáig várják, az emberi lélek elfordul tőle, s amikor végre megérkezik, kijelentik: mi másképp gondoltuk, nem őt akartuk. Mi azt akartuk, hogy a Megváltó azt hozza számunkra, amit mi kérünk. Az újszövetségi adventben is várjuk az eljövetelét, aminek nem tudjuk a módját és az idejét, csak azt, hogy előjele lesz. Közben felkészít bennünket a fogadására, hogy legyen értelmes életünk. A felújított templomban való együttlétünk is az isteni útmutatásnak a része, amit hiba lenne összekeverni a világi útmutatásokkal, amelyek sajnos, gyakran túlkiabálják szívünkben az isteni útmutatást. Hiszi, hogy Isten azért adta e templomot, engedte a felújítását, mert az Úr másképp képzeli el a jövőnket. A világ azonban kifordult magából. Megállapítását egy nyugati példával támasztotta alá, miszerint egy ötgyermekes házaspártól elvették a gyermekeket, mert úgymond radikális kereszténységre nevelték őket. Azaz, a kislányuk az iskolában karácsonyi éneket adott elő. Mi viszont valljuk, hogy kegyelmi időszakban élünk, amikor a templomaink megújulásával, sok-sok lélek is megújul. Isten mindazok felé fordul, akik a lélek tisztulását akarjuk. Ha nyitott lélekkel fordulunk Isten felé, az ő gondoskodását, szeretetét mindenkor érezhetjük.
Legyen áldott minden adakozó, minden templomért imádkozó kéz!
A továbbiakban nt. Módi József, az egyházmegye esperese, ágyai lelkipásztor köszönetet mondott a lélekemelő igehirdetésért, illetve a pályázati támogatásért nt. Farkas Zsolt egyházmegyei tanácsosnak, pályázati referensnek. Köszöntötte a hálaadáson részt vevő nt. Molnár Kálmán nyugalmazott esperest és feleségét, Király András oktatási államtitkárt, akinek köszönetet mondott a pályázatban nyújtott segítségért, Faragó Pétert, az RMDSZ Arad megyei elnökét, köszönetet mondva neki a közösségnek nyújtott mindennemű támogatásért, Erdős Bálint szintyei polgármestert, megköszönve neki a közösségért végzett kitartó, áldozatos munkáját, az egyházközségnek nyújtott önzetlen támogatását. Románul köszöntötte, mondott köszönetet a belső felújítási munkálatok irányításáért Petru Fălcuşan vállalkozónak, köszöntötte a falu szülöttét, Benedekfi István zongoraművészt és zeneszerzőt, akinek megköszönte, amiért az orgonajátékával kívánja emelni az alkalom ünnepélyességét, köszöntötte továbbá a körösközi lelkészeket, akik a jelenlétükkel tették ünnepélyesebbé az eseményt, a jelen volt baptista lelkipásztort, illetve tolmácsolta a kisjenői katolikus, valamint a nagyzerindi és a feketegyarmati református lelkészeknek az ünneplő gyülekezethez címzett üzeneteit. Tolmácsolta Venter Miklós egyházmegyei főgondnok áldását. Végszavában köszöntötte a helybeli és a vendég presbitereket, valamint a híveket, akik együtt óhajtottak ünnepelni az ágyai gyülekezettel.
A továbbiakban visszatekintett az elmúlt két hónapban véghezvitt teljes belső felújításra, melynek során felújították a villanyhálózatot, belülről leverték, majd újravakolták, újrafestették a falakat és a padokat, amelyek alatt térkővel burkolták a padlót, illetve kicserélték rajtuk a járódeszkákat. A padlócsempét is felújították, a kegytárgyakat is újracsiszolták. Kívül, a templomtetőre új esővíz-elvezető csatornákat szereltek. Megköszönte Erdős Sándor főgondnoknak és Hadi László gondnoknak a munkálatok irányításában, felügyeletében tanúsított önzetlen munkájukat. Köszönetet mondott a presbitérium tagjainak a felújítás során tanúsított önzetlen áldozatvállalásukért, mivel mindennap főtt ételt biztosítottak a munkásoknak, a pedagógusok, valamint a gyülekezeti tagok segítségéért. A templom belseje megújult, a munka azonban nem fejeződött be, jövőre a külső festést kell végrehajtani. Legyen áldott minden adakozó, minden templomért imádkozó kéz! A továbbiakban az úrasztalán kiállított, szintén példásan megcsiszolt kegytárgyakról beszélt, közülük az első 1732-ből, a legújabb 1908-ból származik. A kegytárgyakra vésett személyek leszármazottai manapság ágyai lakosok. A munkálatok során sokszor elcsüggedtek, de rendszeresen megtapasztalták: „a liszt és az olaj soha nem fogyott el”. Túl sok soha nem volt, de amennyire szükség volt, annyi mindig előkerült.
Ünnepi műsor
Miután lélekemelő gondolatokat szólaltatott meg a felújítási munkálatokat támogató Mindenhatóról, Kiss Anikó iskolaigazgató vezetésével az ágyai összevont kórusnak a karzatról elhangzott pallérozott karácsonyi énekeit élvezhették a templomot megtöltő hívek. Ezt követően Kiss Evelin és Hevesi Mária szavalatai között a Módi Kinga vallástanár által felkészített gyermekkórus énekelt. A továbbiakban az ágyai születésű Molnár Kálmán nyugalmazott esperes, Király András oktatási államtitkár, Faragó Péter RMDSZ-megyei elnök, valamint Erdős Bálint szintyei polgármester szólaltattak meg fennkölt gondolatokat a hálaadási ünnepséggel kapcsolatban. Ugyancsak a falu szülötte, Benedekfi István zongoraművész Bach- és Chopin-művek avatott megszólaltatásával emelte az esemény ünnepélyességét. Erdős Sándor főgondnok a presbitérium nevében Módi Kinga tiszteletes asszonynak, Kiss Attila és Székely Levente presbiterek nt. Módi József lelkipásztornak virággal kedveskedve mondtak köszönetet a felújítási munkálatok során tanúsított áldozatos munkájukért. A hálaadó istentisztelet záró részében Tolnai Ferenc bélzerindi, Papp József erdőhegyi, Lőrincz Lóránd Péter vadászi és Tóbiás Tibor György kisperegi lelkipásztorok alkalmi igeversekkel alátámasztva méltatták az alkalmat. Az ünnepi istentisztelet nemzeti imánk eléneklésével zárult, a híveket a templom előtt adott szeretetvendégségen, a vendégeket és a meghívottakat a közösségi házban adott ünnepi vacsorán látták vendégül, ahol újabb tanúbizonyságát tapasztalhatták az ágyai háziasszonyok ügyességének, vendégszerető magatartásának.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Mezei János egy éve
Hajnaltól délutánig tartó házkutatások után Gyergyószentmiklós polgármesterét, Mezei Jánost kihallgatásra vitték a korrupcióellenes ügyészség marosvásárhelyi székhelyére. Nem tartóztatták le, csak nyilatkozattétel végett kellett az ügyészekkel mennie – ezt írtuk egy évvel ezelőtt. Azóta sok minden történt, de a Mezei-ügynek koránt sincs vége.
A DNA-akció napján kiadott hivatalos közlemény szerint korrupció és hamisítás gyanúja miatt szállt ki a nyomozóhatóság Gyergyószentmiklósra. A házkutatásokban a Román Hírszerző Szolgálat (SRI), a rendőrség és a csendőrség is közreműködött, „maszkosok” kísérték az ügyészeket. Mezei János aznap így fogalmazott: „Megemlíthetem a Monturist-ügyet, sokaknak nem tetszett, hogy felpiszkáltam régi, szőnyeg alá sepert ügyeket, amelyek a városnak hátrányosak voltak. Ezeket a dokumentumokat is vizsgálják. Sokaknak az sem tetszik, hogy az utóbbi időben növekszik a tekintélyem a politika terén, nő a befolyásom, emiatt is megpróbálnak ellehetetleníteni”. A DNA ügyészei a gyergyószentmiklósi polgármesteri hivatalból nagy mennyiségű iratot vittek magukkal. Lefoglaltak a Monturisttal kapcsolatos, 1996 óta készült minden aktát. Mezei Jánosnak az ügyészekkel kellett mennie.
A gyanú hivatali visszaélés és zsarolás
Marosvásárhelyen 24 órás vizsgálati fogságba helyezték a polgármestert, ennek letelte után azonban a törvényszék úgy döntött, nem fogadja el a DNA ügyészeinek kérését a 30 napos előzetes letartóztatásról. A vádhatóság nyilvánosságra hozta, hogy mi váltotta ki az eljárás elindítását. A DNA egy évvel ezelőtti közleménye szerint Mezei János polgármester 2013-ban hivatali visszaélést követett el, amikor a város nevében szerződést kötött egy céggel egy 400 négyzetméteres gyilkostói telek eladásáról. Az ügyészek szerint a területet nem lett volna szabad eladni, mert a város tulajdonaként az a Monturist Kft. törzstőkéjének részét képezte, a telket a város 49 évre adta haszonbérbe a vállalatnak. Az ügyészség szerint január 17-én Mezei János felszólította a Monturist ügyvezetőjét, Virág Zsoltot, hogy „két napon belül adja be felmondását, ellenkező esetben olyan dolgok kerülnek róla nyilvánosságra, hogy Gyergyószentmiklóson nem lesz többé maradása”. A Monturist ügyvezetőjét feljelentőként említi a DNA közleménye. Az ügyészek szerint a polgármester így akarta elérni, hogy a Monturist ügyvezetője vonja vissza polgári keresetét, illetve feljelentését. A DNA arra hivatkozott, hogy Mezei János ezzel akarta biztosítani a cég által törvénytelenül megszerzett 400 négyzetméteres telek zavartalan használatát. Virág Zsolt nem kommentálta a DNA közleményét, de újságíróknak elmondta, hogy a fejleményekről tájékoztatta a cég többségi tulajdonosát, Budapest V. kerületének önkormányzatát.
Ahogyan a polgármester látta
Szabadlábra helyezése után Mezei János részletesen beszámolt a DNA-vizsgálat két napjáról. Hangsúlyozta, a vádak alaptalanok, az események nem rendítették meg. Sajtóértekezletén elmondta, hogy a „maszkosok” hajnali hatkor dörömböltek lakásán, és felesége meg gyermekei jelenlétében forgatták fel a házát, minden egyes papírfecnit összegyűjtve, bizonyítékokat keresve. Állítása szerint feljelentőjét, a Monturistot nem érte kár. A 400 négyzetméteres terület – amelynek eladása miatt történt a feljelentés – már nem is volt a Monturist kezelésében, amikor eladták. A cég törzstőkéjéből ugyanis már évekkel korábban, még Pap József polgármester mandátuma alatt kivették azt. „Nem történt lopás, csalás. Az én szerepem annyiból állt, hogy aláírtam a terület eladásáról szóló dokumentumot, miután egyetlen illetékes szakember, a helyi képviselő-testület és a prefektúra sem talált benne kivetnivalót” – fogalmazott Mezei. A szóban forgó 400 négyzetméteres területet – amelyen a Gyilkos-tóhoz közeli Zöld Ház áll – 2006-ban vette ki az akkori önkormányzati képviselő-testület a Monturist törzstőkéjéből, majd 49 évre koncessziós szerződéssel bérbe adta a Portik Csaba vállalkozó tulajdonában lévő Porturist Kft.-nek. A Porturist vásárolta meg később az általa használt, saját tulajdonú ház alatti területet. Amikor az adásvételi szerződés megköttetett, már hosszú évek óta nem volt a Monturist törzstőkéjének része – közölte egy évvel ezelőtt Mezei János.
Rögzített zsarolás?
A polgármester megválaszolta a zsarolási vád kérdését is. Egy szombati napon felhívta őt telefonon Virág Zsolt, aki egy vendéglőben lezajlott magánbeszélgetés során arra akarta rávenni, tegyen le szándékáról, hogy a területeket visszavegye a Monturisttól. A polgármester erre felszólította Virágot, mondjon le a cég vezetéséről, adja be felmondását, és ne akadályozza a hatóságok munkáját annak kiderítésében, hol van az a pénz, amit a Monturist a Gyilkos-tónál tevékenykedő kereskedőktől beszed. A négyszemközti beszélgetésről titokban hangfelvétel készült, és erre alapozzák a zsarolás vádját. Mezei szerint 1996, azaz a cégalapítás óta nagyon sok homályos dolog történt a Monturistnál, amit eddig senki nem mert bolygatni, emiatt sokaknak nem is tetszik az általa elindított kivizsgálási folyamat.
Fogda egy tiltott levél miatt?
A Marosvásárhelyi Táblabíróság nem rendelte el Mezei János előzetes letartóztatását, de két hónapra eltiltotta a polgármesteri tisztség gyakorlásától. Mezei János akkor kijelentette, hogy hatvan napig nem lépi át a gyergyószentmiklósi polgármesteri hivatal küszöbét. Ezt be is tartotta, de az ügyészek szerint mégis visszaélést követett el. Márciusban házi őrizetbe, majd fogdába került. Az alapfokon rárótt házi őrizet idején a polgármester nem hagyhatta el lakását a hatóságok engedélye nélkül. A táblabíróság súlyosbított: március 18-án 30 napos előzetes letartóztatásra változtatta az elsőfokú ítéletet. A DNA szerint Mezei János nem tartotta tiszteletben az ellene elrendelt tiltásokat, hanem továbbra is „polgármesterként viselkedett”. Az ügyészek tavaly márciusi közleménye szerint Mezei János egy másik bűncselekmény elkövetésével is gyanúsítható: egy hivatali alkalmazottat vett rá arra, hogy a tanácsülésről készült eredeti videófelvételt megkaphassa, ami a DNA szerint kimeríti a sikkasztásra való felbujtás bűntettét. A letartóztatását kérő DNA-előterjesztésben az is szerepelt, hogy polgármesteri befolyását használva Mezei arra akarta rávenni a tanácsosokat, hogy fogadják el egy olyan levél szövegét, amelyben Gyergyószentmiklós képviselő-testülete kérte volna a Monturist Kft. többségi tulajdonosát, Budapest V. kerület, Belváros-Lipótváros önkormányzatát, hogy az győzze meg a cég ügyvezetőjét, a feljelentő Virág Zsoltot, vonja vissza feljelentését.
Simon Katalin, a Magyar Polgári Párt frakcióvezetője és a levél egyik indítványozója ezt határozottan cáfolta. A levél – amelyet a testület RMDSZ-es tagjai nem írtak alá – arra kérte a Monturist Kft. többségi tulajdonosát, Budapest V. kerületét, hogy mihamarabb hívja össze a cég közgyűlését, ahol tisztázni lehetne a két fél között fennálló vitás kérdéseket.
Szabadlábon, házi őrizetben
Április 17-én helyezték szabadlábra Mezei Jánost: a fogdát házi őrizet váltotta fel. Otthonát csak a rendőrség engedélyével hagyhatta el. Megtiltották, hogy az őt feljelentő Virág Zsolttal és annak testvérével, Virág Józseffel, illetve Portik Csaba vállalkozóval, a vitatott gyilkos-tói telek tulajdonosával találkozzék. Nem léphetett kapcsolatba Barabás Éva Csillával sem, aki az ügyben gyanúsítottként szerepel, mivel átadta Mezei Jánosnak a februári tanácsülésről készült videofelvételt. A tiltólistán további huszonhárom, az ügyben tanúként szereplő személy is szerepel. A bíróság meghosszabbította a polgármesteri hivatali teendőinek eltiltásától szóló határozatát.
Vádemelés
A DNA május végén emelt vádat Mezei János ellen. A nyomozati szakasz befejeződött, a vádirat alapján a Hargita Megyei Törvényszék feladata megállapítani Mezei vétkességét vagy ártatlanságát. Gyergyószentmiklós polgármesterét hivatali visszaéléssel, zsarolással és sikkasztásra való felbujtással vádolják. A polgármesteri hivatal titkárnője, a szabadlábon védekező Barabás Éva Csilla ellen a vád sikkasztás.
A vádemelési periratban a már ismert vádak szerepelnek: Mezei János hivatali visszaélést követett el azzal, hogy a város nevében olyan telket adott el, amely a gyergyószentmiklósi és a budapesti V. kerületi önkormányzat közös cégének, a Monturist Kft.-nek a törzstőkéjéhez tartozott. A DNA szerint a Gyilkos-tó melletti 400 négyzetméteres telket a magyarországi tulajdonos beleegyezése nélkül nem lehetett volna eladni.
A vádirat szerint a DNA azt tekinti zsarolásnak, hogy a polgármester felszólította a Monturist Kft. ügyvezetőjét, Virág Zsoltot – aki feljelentést tett ellene –, hogy mondjon le tisztségéről. A polgármester azzal fenyegette meg az ügyvezetőt, hogy ha két napon belül nem mond le, olyan dolgokat hoz nyilvánosságra, amelyek ellehetetlenítik a gyergyószentmiklósi életét. Az ügyészek szerint Mezei akkor követte el a sikkasztásra való felbujtást, amikor az ügyészségi vizsgálat idején arra kérte a titkárnőt, hogy hozza el neki az önkormányzati testület egyik ülésének a videofelvételét.
Mezei szabad, de nem dolgozhat
Nem maradt házi őrizetben Mezei János, de a polgármesteri teendőit továbbra sem végezheti – ez a lényege a Marosvásárhelyi Táblabíróság júniusban meghozott végzésének. Az ellene hozott intézkedést igazságügyi megfigyelésre enyhítették, de Mezei János továbbra sem töltheti be polgármesteri tisztségét. Az utóbbi hónapokban többször felmerült annak a lehetősége, hogy Mezei János visszatérhessen a városházára. A Hargita Megyei Törvényszék alapfokon többször is helyt adott Mezei erről szóló kérésének, de a DNA fellebbezései nyomán a Marosvásárhelyi Táblabíróság rendre visszautasította azt. Ezzel kapcsolatban február 1-jén lesz újabb, alapfokú bírósági tárgyalás. Az ügyben azonban az érdemi bírósági eljárás, a vádbizonyítás még el sem kezdődött.
Gergely Imre. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

A szabadságra vágyó erdélyi magyarság 1956-ban (A zöldhatáron átszökő ötvenhatos erdélyi fiatalok)
Eddig csak feltételes módban emlegették a magyar forradalmi harcokban tevékenyen is részt vevő erdélyi magyarokat, mert semmilyen konkrét adat nem állt rendelkezésre. Az 1989 decemberét követő oldódás jele, hogy végre meg mernek szólalni a közvetlen résztvevők. Közéjük tartozik a csikvacsárcsi Kovács Lajos, akit 1958. május 18-án tartóztattak le, mert törvénytelenül akart a határon átkelni a forradalom megsegítésére. Négyévi börtönbüntetésre ítélték, amit teljes egészében letöltött.
A baróti középiskola négy 16 éves diákját több ízben említettük: Bíró Benjámin Csíkszentdomokosról, Kovács János és Mojszesz Márton Nagyajtáról, Józsa Csaba Bibarcfalváról 1956. november 9-én vonatra ült, hogy közvetlenül segítsék a forradalmárokat. Vonattal Nagyváradig, onnan Érmihályfalvára utaztak, ugyanis Bíró Benjámin az 1947-es szárazság idején itt vészelte át az éhség hónapjait. A gyerekek éjszaka próbáltak a zöldhatáron átjutni, azonban a nagy riadalomban és tájékozatlanságban Kovács János és Mojszesz Márton lemaradt. Ketten sikeresen túljutottak a határon, s Nyíregyháza felé indultak. Nyírszapolyban kértek szállást. Több ellenőrzést szerencsésen megúsztak, azonban belefutottak az egyik magyar járőröző csoportba. Mindez november 13-án történt. Azt mondták, hogy Jugoszláviából szöktek át. Kalandos történetükhöz tartozik, hogy a naponta vagy óránként megismétlődő ellenőrzések és igazoltatások ellenére sem Nyugat felé indultak, hanem ottmaradtak Magyarországon, mert ők mindenáron a forradalmárokon akartak segíteni. És ez lett a vesztük! 
1956 decemberében az egyik család (a Borbély családról van szó a Pécs melletti Kárász községből) még örökbe fogadta a két erdélyi gyereket, folytatták is a tanulmányaikat, azonban 1957 márciusában hívatták őket a rendőrségre. Először közölték velük: pontosan tudják, honnan szöktek át, ismerik adataikat, a szülők nevét. 1957. március 14-én a két szökevény gyermeket letartóztatták. Már az sem segített, hogy a szülők beleegyeztek: a két kiskorú Magyarországon maradjon. A határőrség Debrecentől a magyar–román határig kísérte Józsa Csabát és Bíró Benjámint. Biharpüspökinél adták át a román határőröknek. 
Ami ezután történt, valóban rémregénybe illő. Vallatáskor főleg arra voltak kíváncsiak: ki biztatta őket a zöldhatáron való átkelésre? Hiába állított ki a magyar rendőrség olyan igazolást, hogy a két kiskorú semmilyen ellenforradalmi akcióban nem vett részt, Nagyváradon a katonai ügyészség mindkettőjüket 3–3 évi börtönbüntetésre ítélte. Csak hosszas kérelmezés után helyezték át őket a kiskorúak börtönébe, Nagyaknára (Ocnele Mari). Közben végig kellett szenvedniük az 1958. július 14-i szamosújvári börtönlázadás megtorlását: gépfegyverrel belőttek a cellákba, majd minden indok nélkül verték az elítélteket. Józsa Csaba életben maradását annak köszönhette, hogy vizes mellhártyagyulladást kapott, így került vissza a szamosújvári börtön beteggondozójába. Ide hozták a Duna-deltai megsemmisítő táborok túlélőit, a csont-tébécés betegeket. Mellette halt meg a sepsiszentgyörgyi koszorúzó diákok elsőrendű vádlottja, Szalay Attila. Valójában agyonverték! A szászrégeni Palotás-csoport
Akárcsak a baróti kisdiákok, a szászrégeni magyar gimnázium tanulói is kitörő lelkesedéssel fogadták a magyar forradalom hírét. A szervezkedést Fekete Kéz néven ismerték a környéken és a Securitatén. A diákok egy része gyergyóditrói és szárhegyi származású volt, s az ötvenes évek eleji zendülés elfojtását ez a szervezet akarta megtorolni. Kommunistaellenes jelszavakat írtak a falakra, ezt tették 1956 októberében-novemberében Szászrégenben is.
Mild Árpád szászrégeni diák kezdeményezte a szervezkedést. Nemes Sándor, Kiss Gábor, Mild Árpád és a gyergyószárhegyi Páll László arról beszélgettek, hogy át kellene szökniük a zöldhatáron, hogy a forradalom mellé álljanak és segítsék a forradalmárokat. Páll László egy kis kaliberű revolvert is szerzett, amelyet a határátlépésnél védekezésre akartak használni. A Securitate valamit sejtett, s az egyik szilenciumról kihallgatásra vitték a kisdiákokat. Akkor még nem találták meg a revolvert, a diákokat is hazaengedték. 
A román és magyar iskolák 1959-es egyesítése új lendületet adott a csírájában elhalt szervezkedésnek. Szászrégen környékét többségében románok lakták és lakják. Az egyesítést könyörtelenül végrehajtották: a magyar osztályt átvitték a román iskolába, helyébe hozták a párhuzamos román osztályt. A kollégiumban is egy magyar tanuló mellé mindig egy románt helyeztek. A volt régeni osztálytársak, Palotás András, Páll László, Bedő Gedeon szervezkedtek: a magyarok kapják vissza a jogaikat, állítsák vissza a régeni magyar iskolát, ne legyen vegyes, mert az a teljes elrománosításhoz vezet. Naivan úgy képzelték el, hogy aláírásokat gyűjtenek, s mellékelik a követeléseket is: az összes magyar iskola visszaállítása; a magyar egyetemek visszaállítása és az egész oktatási helyzet nemzetközi fórumok elé terjesztése.
– Ha mindezeket a követeléseket nem teljesítik – emlékezik Páll László –, akkor követeljük Erdély függetlenségét vagy Magyarországhoz való csatolását. A csoport tagjainak egy része Marosvásárhelyen technikumba járt, onnan követték és szervezték a szászrégeni „akciót”. Az aláírásgyűjtés lassan haladt, Nemes Sándor és Nagy József rádiójavító a fegyverek beszerzését tartották a legfontosabbnak. Nemes Sándor elutazott Gyergyószárhegyre, hogy felkutassa a csűrökben, padlásokon eldugott fegyvereket. Valószínűleg árulás folytán felgöngyölítették az egész szervezkedést. 1960 júniusában tartóztatták le a csoport 24 tagját, majd következtek a kihallgatások. A vallatók elsősorban a magyar forradalommal való szolidarizálásra, a zöldhatáron való illegális átkelési tervre voltak kíváncsiak. Mindenáron koncepciós pert akartak kreálni az egész szervezkedésből. Ezért azzal vádolták a diákokat, hogy az augusztus 23-i ünnepségen fegyveres támadást akartak indítani a dísztribün ellen, s hogy Erdély Magyarországhoz való csatolását követelték. Néhányukat azzal is vádolták, hogy 1956-ban tiltott határátkelésre készültek. A fő vádpont: Erdélyben is „ellenforradalmat” akartak kirobbantani. Mivel megtalálták a Gyergyószárhegyről hozott rozsdás fegyvereket s a kis kaliberű revolvert, a fegyveres felkelés tervét is ráfogták a részben még kiskorú gyermekekre. Szigorú büntetésekkel próbáltak példát statuálni.
A büntetések:
Palotás Árpád 23 év, Szilágyi Árpád 22 év, Czimbalmos Balázs 22 év, Czimbalmos Károly 20 év, Ilyés Alajos 18 év, Simon Gyula 16 év, Kertész András 16 év, Páll László 16 év, Bara Lajos 15 év, Gáspár Domokos 15 év, Keresztes Ignác 15 év, Papp József 12 év, Fülöp Ákos 10 év, Kovács Pál 10 év, Kolcsár Géza 10 év, Bedő Gedeon 10 év, Fülöp Antal 8 év, Hadnagy István 8 év, Bartis János 8 év, Bíró Károly 6 év, Szilágyi Lajos 6 év, Ambrus Hedvig 1 év, Dezső Katalin 1 év, Vass Julianna 1 év.
Tófalvi Zoltán
(folytatjuk) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gyergyószentmiklós múltja és jövője Dézsi Zoltán szemszögéből
Gyergyószentmiklós egykori polgármestere, majd Hargita megye prefektusa és államtitkár is volt Dézsi Zoltán. De az is elmondható róla, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület egyik főgondnoka, ügyvezető elnöke.
Idén ötvenedik tanévét kezdte pedagógusként. Az elmúlt 25 évben gyakrabban jelennek meg könyvei, összesen 22 kötet, gyermekeknek, felnőtteknek, prózában és lírában. A székely város múltját és jelenét elemeztük együtt, a közeledő választások tükrében.
– Ön mondta, beszélgetésünk kezdetén: „Az életkor nem csak bölcsességet, hanem árnyaltabb lelkiséget is hoz. Annyi minden felgyűl az emberi lélekben, hogy a történéseket sokkal mélyebben éljük meg.”
– Kezdjük 1989 decemberével, a maga örömteljes pillanataival együtt, amikor azt hittük, a dolgok jó irányba fordulnak. Én félve indultam az álmodozó pályán. Nem mentem az események elejébe. Utánam telefonáltak, lakásomra jöttek. Kellett valaki, aki kiállhat a tömeg elé, és meg is hallgatják. Bementem. Harmincegy tagú bizottság várt, közülük kértem, válasszunk ki hét olyan embert, akiknek a nevükre nem morajlik a tömeg. Kiálltam, csend lett, a névsort felolvastam. Megtapsoltak. Ez volt az első győzelem életemben, amit egy drámaian nehéz helyzetben éltem meg. Attól a perctől kezdve úgy rám szorult a felelősség, hogy társaimmal az első sorban kellett lenni. Január közepéig ment ez így, jegyzőkönyv van mindenről, és akkor önként lemondtunk.
– Polgármestert kellett választani, az elsőt, a demokráciában...
– Próbálták győzögetni Márton Lászlót is, engem és még másokat is. Úgy hiszem, én mondtam ki György Antal nevét. Nyugodt, bölcs ember volt, jogász. Nehéz időszak volt, Tóni bácsi sem bírta sokáig. Föladta, és akkor én polgármester lettem. Jól indult a dolog, akkor még volt egy természetes, őszinte óhaj arra, hogy a városért igen, magunkért ne. Boldog esztendők voltak. Visszahoztuk a törvényszéket, jegyzőséget, a színházat, letettük a gázra a terveket, az iskolák, az egészségügy felé fordultunk, leraktuk az új kórház alapjait... alkotó évek voltak.
– Dézsi Zoltán a polgármesteri széket két sikeres újraválasztás után a prefektusira cserélte 1996-ban. Az ezt megelőző időkről, döntéséről mit mondana el?
– Az alpolgármesteri székben Gavrila Jánost Pál Árpád követte, akiből később a város első embere lett. Becsületes embereket kerestünk. Akkor még nem azt néztük, ki mennyiben szakmai. Mert senki sem értett a közigazgatáshoz. A polgármesterséget meg kell tanulni, és minden nap újra kell tanulni, még ma is. Sok követelménye van: alázat, közösségtisztelet, empátia. Sokan róják fel nekem, hogy itt hagytam Gyergyót. Nem mondom, hogy jogtalanul. És bele sem untam a polgármesteri teendőkbe, mert szeretettel csináltam. Időközben viszont én bekerültem a Szövetségi Képviselők Tanácsába, annak elnöke lettem. Az RMDSZ felső vezetésében nyilván, hogy több dolgot láttam ebből a világból. Amikor két magyar prefektus kinevezésére nyílt lehetőség, úgy éreztem, legyek gyarló, hogy az én sorsom, karrierem része ez, nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy az elsők között, magyarként prefektus lehetek. Ennek az ára viszont az volt, hogy meg kell válni Gyergyótól. Pál Árpád került a helyemre.
– Hogyan jellemezné Pál Árpád tevékenységét a város élén?
– Árpi egy becsületes, tisztességes, jószándékú ember. Elkötelezett, ő a székely harisnyát nem 89 után húzta fel, abban ment templomba a rendszerváltás előtt is. De amit ki merek mondani: több bátor egyéni kezdeményezésre és felelősségvállalásra lett volna szükség olyan kérdésekben, amelyek az ajtókat jobban nyitották volna. Volt emberi tartása, és volt egy csomó elképzelése. Nem segítették kellően a sajátjai sem. Mert már akkor ez a kis város megosztotta önmagát adott nézetek mentén. Az én nézetem erről ma is a következő: amíg a választások jönnek, addig küzdjünk, mérettessünk meg, mondjuk el érveinket. De miután megválasztottak, én Gyergyó város képviselője vagyok, és minden magyart, románt, cigányt, örményt és zsidót képviselek.
– A sorban Pap József volt a következő polgármester...
– Az akkori hangulat egyértelműen az ő támogatottságát tükrözte. Ő a lehető legnagyobb jóindulattal végezte a munkáját, de vállalkozó stílusban akarta vezetni a várost. A városvezetés pedig nem vállalkozás, hanem együtt dolgozás. Ebben nem én kell erős és jó legyek, hanem egy közösség kell épüljön belőle. De azt senki nem vonhatja kétségbe, hogy jó szándékkal jót próbált tenni.
– Hogyan látja a közelmúltat?
– Most a dolgok nem mennek jól, 1990 lendületéhez képest a haladás visszaesett. Nem azért, mert én voltam ott, hanem mert voltak, akik segítettek. Olyan tanács volt, egyszerű emberekkel, akik nem viaskodtak ennyit, bölcsen döntöttek. A nem tudás nem bűn, de akkor kérdezz meg mást. Próbálj meg társakat szerezni, akik téged továbbvisznek. Ha most nem lennének problémák Mezei Jánossal, mert én őt megtisztelem az ártatlanság vélelmével, akkor öreg létemre én elvállalnám a következő mandátumot. De nem megyek szembe ezzel az emberrel, mert az azt jelentené, hogy én is elfogadom azt, amiről nem tudjuk, hogy igaz-e vagy nem. Ezt a Dézsi Zoltán becsülete nem engedi meg. Nem a lelkesedésemmel vagy akaratommal van baj, mert nagyon szeretnék segíteni. Azt mondanám: békét akarok teremteni köztetek, függetlenként. De ebben az esetben ki merem jelenteni, aki tisztességes, az Mezei Jánosnál kivárja azt, amit a törvény meghoz, és akkor dönt a jelentkezéséről. Ne előlegezzünk meg bűnöket.
– Mit javasol, mire kell figyelni a városvezetők kilétének eldöntésekor?
– Gyergyószentmiklóson egy minőségi változásra van szükség, amelyben az elkötelezettség és a szakmaiság ott kell legyen a hivatalban és a tanácsosi körben is. E kettő nélkül megint egy sötét utcán megyünk végig. Ebben a világban kapcsolat kell a megyével, a kormánnyal, és minden segítség, ami külföldről jön, az jöjjön, de mi abból fogunk létezni és élni, amit mi tudunk megtermelni, és amit nekünk az a kormány ad, amelyik ennek az országnak a sorsát kell tisztességgel igazgassa. És pályázni kell minden lehetséges forráshoz. Meg kell találni fölfele az utat. És az ajtókon kopogni, azokat nem lökdösni kell. Ne felejtsük el, amilyen helyzetben Gyergyószentmiklós most van, innen az ajtók csak felfelé nyílhatnak. Kátyúba estünk, tapossuk a sarat, és fröcskölünk fölöslegesen embereket. Ahelyett, hogy a sárból téglát csinálnánk, egymásra raknánk. És ez nem utópia. Gyergyószentmiklós erre képes.
Balázs Katalin. Székelyhon.ro

I. Iskolakórus-találkozó Aradon
Reméljük, szép hagyomány indult
Szerdán az arad-belvárosi katolikus templomban szervezte meg az I. Iskolakórus-találkozót az Aradi Kölcsey Egyesület.
A rendezvény nagyszámú résztvevőjét Bognár Levente alpolgármester köszöntötte, majd Hadnagy Dénes, az Egyesület alelnöke, ötletgazda fejtette ki gondolatait a kórustalálkozóval kapcsolatban.
Fekete Károly programvezető bevezetőjét követően az első fellépőt, a nagyzerindi Tabajdi Károly Általános Iskola kórusát kérte az előtérbe, ahol Dénes Erzsébet betanításával adta elő Csak a szeretet, illetve a Dicsérem, áldom szüntelen kezdetű énekeket, gitáron kísért Köteles Nikolett.
Ezt követően a kisiratosi Godó Mihály Általános Iskola 22 tagú kórusa Almási Gábor dirigálásával, illetve gitárkíséretével Kodály Zoltán gyűjtéséből előadták az Elmegyek, elmegyek, továbbá az Erdő mellett estvéledtem kezdetű népdalokat. Előadásukat Három magyar tánc: Apor Lázár táncza – Heiducken Dantz – Ungarecha énekeikkel zárták.
Utánuk a Csiky Gergely Főgimnázium Kispacsirták nevű elemis kórusa Khell Jolán betanításával népdalokat, gyermekdalokat énekelt.
Ugyancsak a Csiky Gergely Főgimnáziumból, de a nagydiákok kórusa Szabó Csilla vezényletével Kodály Zoltán gyűjtéséből adták elő A juhász, a Kis kece lányom és az Árgyélus kismadár című népdalokat, majd Quodlibet – német kánon; Tüzeld Uram Jézus – Berta Schmidt – G. Elbert, héber dallam; végül Ecsedy Aladár: Szent lélek jövel című művével zárták színvonalas műsorukat.
A továbbiakban Anghel Orsolya – Kiss Bence – Balogh Zita népdalcsokrot adtak elő szintetizátoron és furulyán, Szabó Csilla zenetanár vezényletével.
Utánuk az Erdőhegyi Általános Iskola Fáy Szeréna Kórusa, ft. Papp József vezényletével, Pusztai Matild és Sime Judit betanításával körösközi nótacsokrot adott elő.
Ezt követően a simonyifalvi és nagyzerindi gitárosok és furulyások Kasza Rozália és Deák Andrea vezetésével adták elő a Soha, soha nem hagy el; A bárány vére megtisztít; Tudd, van egy gyertya a szívünkben, valamint Az Istené legyen minden című zeneszámokat.
Utánuk a Simonyi Imre Általános Iskola és a Vadász Általános Iskola diákjai, Szabó Viktória és Szabó Hunor, Deák Andrea Csilla betanításával adták elő az Itt vagyok most jó Uram és a Találkozni jöttem Veled Istenem című énekeket.
A Vadászi Általános Iskola diákja, Puskás Balázs József, Mészáros István betanításával zongorán adta elő: Bach: AMB – 3; Bartók: 3–5; Beethoven: G-Dúr sonatina című műveit.
Utánuk a vadászi iskola diákja, Szalók Antónia Mária, Mészáros István betanításával, zongorán adta elő Bartók 1–6; Bach: Musette 5–17 és Tobias Hasslinger: Sonatina című művét.
A vadásziak bemutatkozását Puskás Balázs és Szalók Antónia zongorán előadott Naykapar 1–2 négykezese zárta.
Ezt követően az Ágyai Olosz Lajos Általános Iskola Pedagógus Kórusa, Kis Anikó vezetésével Brun: Ó terjeszd ki Jézusom; Daniel Iverson – Cserny András, Isten élő lelke; Hrabanus Maurus – Martin Luther – Esterházy Pál: Jövel teremtő Szentlélek; Mozart: Jubilate Deo és Dona nobis pacem című műveit adták elő, nagy tetszést keltve a latin nyelvű szövegekkel.
Az I. Iskolakórus találkozó az összes fellépő közös énekével zárult, melynek során Horváth Tünde vezényletével, Csermák Regina orgonakíséretével az előadás csattanójaként mintegy 100 tagú kórus előadásában felcsendült a Hymnus; valamint a Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat zenemű.
A házigazdák nevében p. Blénesi Róbert mondott köszönetet a fellépőknek, a szervező, a Kölcsey Egyesület vezetősége minden fellépett kórusnak vagy személynek részvételi oklevelet, illetve egy-egy tábla csokoládét adományozott. Zárásként minden résztvevőt a Minorita Palota szociális étkezdéjében feltálalt szeretetvendégségre hívtak.
Reméljük, a szerda esti magasztos Iskolakórus-találkozó egy újabb, szép magyar hagyománynak volt az első rendezvénye.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Köztéri szobor őrzi Szent István emlékét Gyergyószentmiklóson
Lehullt a lepel május 39-én, vasárnap, Szent István-szoborral gazdagodott Gyergyószentmiklós. Ennek a ténynek számos üzenete van – hangzott el a tömegek jelenlétében tartott szoboravatáson.
Mindig kell egy vezérfonal, ami fényt ad a sötétben” – idézte Kós Károly szavait Nagy Zoltán, Gyergyószentmiklós megbízott polgármestere. „Az emberiség képes arra, hogy példákat kövessen, és ezért is alakult ki a példák képi ábrázolásának szokása, hogy látható helyen felállítva emlékeztessenek, az elődöknek, őseinknek mi adott erőt, lelkesedést, reményt a szebb holnaphoz” – vázolta Nagy Zoltán, a szoborállítás jelentőségét.
A mintegy félezer gyergyószentmiklósi jelenlétében megtartott ünnepségen elhangzott, Szent István példája ma is éppolyan időszerű, mint amilyen 1000 éve volt: merni lépni a bizonytalanban, és bízni abban, hogy döntésünk jó, a legnehezebb kihívások közé tartozik. Szent István meg tudta hozni a döntést, a Szűzanyának ajánlva Magyarországot a keresztény Európa részévé tette.
A szobor kelet fele tekint, és ennek is komoly jelentősége van – hallhatták az egybegyűltek. Régen kelet fele tájolták az épületeket, mert ott volt az ígéret földje, onnan kel fel az igazság napja, ami arra sarkall, hogy érdemes egy határozott irányba tekinteni, többünknek egyszerre egy irányba nézni, és merni. Az államalapítás nem az ünnepről, hanem a munkáról szólt – hívta fel a figyelmet Barti Tihamér, a megyei önkormányzat alelnöke. Kitért arra, hogy Szent István tevékenységét sok tényező nehezítette, sokan remélték a király és ország bukását zsákmányra lesve. De nem hátrált. Szent István szilárd hite kell mai is példa legyen – hangzott el.
A néhai Hajdó István főesperes kezdeményezésére, az akkori polgármester Pap József kérésére tíz éve kezdte meg a szobor faragását Polgár Botond. A 12 tonnás andezit tömbből faragott, 3,6 tonna súlyú alkotást Bajna György újságíró méltatta, de a szoborállítást nagy jelentőségűnek nevezte az eseményen jelen levő Lezsák Sándor, a magyar országgyűlés alelnöke is.
Lezsák idézte az Alaptörvénybe foglalt Nemzeti Hitvallást: „Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette. Büszkék vagyunk az országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő őseinkre. (...) Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait. Ígérjük, hogy megőrizzük az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki egységét.” A szobor erre a fogadalomra emlékeztet – mondta.
Az alkotást és egyben a megújult Szent István teret Tamás József püspök áldotta meg.
A szoboravatással egyidőben a templom körül az utóbbi években kialakított új közteret is felavatták. Már a búcsús szentmise alatt látszott: a kisgyermekek igencsak jól érzik magukat itt. A szobor talapzatául szolgáló dombon vidáman szaladgáltak, kergetőztek. A domb egyébként már évekkel ezelőtt elkészült, és telente, amikor van elég hó, közkedvelt szánkózó, csúszkáló helye a Bucsin negyedi gyermekeknek. Az eseményen elhangzott: „legyen élettel tele a tér, és amikor a szobor körül játszó gyermekek megkérdezik, kit is ábrázol az alkotás, akkor a szülők, nagyszülők mondják el nekik, hogy majd később számukra is példák legyenek a nagy elődök”.
Gergely Imre
Székelyhon.ro

Kiértékelte polgármesteri tevékenységét Mezei János
Polgármesteri mandátumából még pár nap lenne, de hivatalban lévő városvezetőként már nem dolgozhat Mezei János. Nyolc évet foglalt össze „elköszönő” sajtótájékoztatóján, és ebből közel ötszáz olyan napot, amit a meghurcoltatása idejének nevezett. Semmit sem bánt meg.
Az elmúlt mandátum nem lehetett olyan, mint ahogy elképzelte, szerinte jóval többet lehetett volna elérni, mint ami megvalósult 2012 és 2016 között. Az ellene indult eljárás miatt azonban már az is csoda, hogy azt sikerült elérnie a városvezetésnek, ami megvalósított – állapítja meg Mezei. Minden négy éves mandátum első fele a tervek készítéséről, a megvalósítások előkészítéséről szól – ez megtörtént – de a kivitelezésben már nem vehetett részt. Ez pedig nem csak az ő személyére, hanem a városra is negatívan hatott. A hatóságok megtiltották, hogy munkáját végezze, ez olyan helyzetet eredményezett, ami visszavetette a fejlődést. Korábban Nagy Zoltánnal elosztották a feladatokat, az ő munkájára nem volt teljes rálátással az akkori alpolgármester, így nem tudhatta, hogy kivel milyen tárgyalásokat folytatott. Amikor a polgármesteri feladatköröket is be kellett töltenie, nem hozhatott gyors döntéseket, a tiltások miatt az információk átadása is lehetetlen volt. Stagnálás következett. Azért is, mert számítottak arra, hogy megszüntetik a tiltást, és a polgármester folytathatja, amit elkezdett. Mikor látható lett, hogy ez nem valósul meg, akkor vehette kézbe a feladatokat Nagy Zoltán, és indulhatott el a kivitelezési folyamat.
Emiatt maradtak el megvalósítások, de az adott lehetőségek között a maximálisat teljesítette a Nagy Zoltán által vezetett önkormányzat – állapította meg Mezei János. Hozzáteszi, hogy mindeközben 37 bírósági tárgyalás zajlott az ügyében, többször ellentétes döntések születtek, alapfokon eltörölték az ellene hozott tiltásokat, majd jogerősen ismét megtiltották, hogy visszatérjen hivatalába. Ugyanakkor semmilyen bizonyítékot nem mutatott fel a vádhatóság, ami alapján elmarasztalhatnák – ismertette Mezei.
„A város elmúlt nyolc évét úgy értékelhetjük megfelelően, ha valamihez viszonyítunk. Ha azt nézzük más városok, vagy akár a községek mennyit fejlődtek, akkor azt kell látnunk, lemaradtunk. De meg kell néznünk azt is, hogy honnan indultunk” – fogalmazott a felfüggesztett polgármester. Emlékeztetett arra, hogy 2008-ban, megválasztása után két héttel a hatalmas adósság miatt a szolgáltató elzárta a gázcsapot, a nyári hónapokban nem volt melegvíz a tömbházakban. Jött a tél, és nem lehetett fűteni. A közüzemeknél 5 millió lejes hiteltartozás és 2,2 millió lej egyéb adósság volt felhalmozódva. Törleszteni kellett a korábbi közvilágítás felújításhoz felvett hitelt, és szintén 2008 után kellett kifizetni a Pap József idején a sugárúti két sáv aszfaltozására felvett kölcsönt is.
Mezei emlékeztetett arra is, hogy ugyancsak ebben az időszakban terhelte az önkormányzatot a magánszemélyek és cégek által korábban megvásárolt főtéri ingatlanok árának visszafizetése, miután azokat a jogos örökösöknek visszaszolgáltatták.
Az általa vezetett önkormányzat is vett fel hitelt, amiből a vízcsatorna hálózat felújításának önrészét fizették ki, de ezzel nem adósították el a várost, nem merítették ki a kereteket és a következő városvezetéseknek lehetősége van – ha szükségesnek látják – más, nagyobb beruházásokhoz önrészhez hitelhez folyamodni. A költségvetést terhelő mínuszok felszámolásával kellett felfele kapaszkodni – vázolta Mezei János.
Amíg a felújítás meg nem történt, mindig nehézségek voltak a fűtés biztosításával. Pap József is próbált megoldást találni erre, azonban azzal, hogy az erre kapott pénzt vissza kellett utalniuk a központi költségvetésbe, az akkor elképzelt megoldási lehetőség bezárult. Kormánytámogatásra nem lehetett számítani, befektető bevonása vált szükségesé. Ebből megvalósult egy olyan rendszer, ami szakemberek szerint a legjobb ma az országban. Ennek árát pedig a fűtés árába számolták bele. Nem akartak erre újabb hitelt felvenni és a várost eladósítani – ismertette az akkori elképzeléseket. Arányos áremeléssel számoltak, úgy, hogy az a lakosság számára megfizethető legyen. Az akkori 330 lejes gigakalória ár már nem volt tartható, miután a kormány leállította a fűtéstámogatást. A támogatás értékét a város nem tudta átvállalni.
Mezei hozzátette, meglátása szerint mint önkormányzat soha nem tudnák veszteségmentesen működtetni a fűtésszolgáltatást, ezért óvva inti a következő városvezetést, hogy visszavegye saját kezelésébe. Szerinte akkor nagyon nehéz helyzetbe kerülne Gyergyószentmiklós.
Mezei kijelentette, azzal, hogy a költségvetést sikerült rendbe tenni, a mínuszokat felszámolni, az eladósodást megállítani eljutottak oda, hogy építkezni is lehetett. Kialakult a Szent István tér, két utca teljes felújításon ment át, alapozással, járdával, aszfalttal. Teljes felújításon ment át a városháza, volt mozi épület tetőzete és homlokzata, pályázatból újult meg a Kós Károly iskola, megvásárolták a Kossuth Lajos utcai óvodaépületet, átadás előtt van a második szociális tömbház. Gondot jelentett sokáig, hogy kevés pénz érkezett a városba a megyei önkormányzat forrásaiból. Ez megváltozott, a jégpálya és az Orosz Kálmán iskolaépület felújítására kapott támogatás azt jelenti, hogy akkora összeg érkezett az elmúlt években, mint korábban húsz évig soha. Ezt a megyei és helyi önkormányzat közti konszenzuskeresés eredményének tekinti. Kiemelte még a folyamatban lévő kataszteri felméréseket, amire komoly pénzeket áldoz a város, de eredménye az lesz, hogy az országban először minden területtulajdonos telekkönyvi bizonylattal fog rendelkezni tulajdonáról.
„Amit polgármesterként tettem, azt teljes odaadással és jóindulattal végeztem, ha kitűztem egy célt, bármilyen nehézségekkel kellett szembenézni, mindent megtettem, hogy teljesüljön” – mondta. A városra úgy tekint, hogy a fejlődés alapjai el vannak helyezve, és büszke arra, hogy az alapozási munkában része lehetett. Tudja, hogy bárki bármilyen döntést hoz, az sosem fog mindenkinek tetszeni, de arra törekedett, hogy a nagy többségnek hasznára váljon a munkája. Ő maga semmit, egyetlen jelentős döntését sem bánta meg – szögezte le. Köszönetet mondott mindenkinek, aki segítette a munkáját, és a lakosságnak, hogy megbízták a feladattal. Hozzátette, ha a következő városvezetés igényt tart rá, mindenben segíteni fogja munkájukat. Ő maga megyei tanácsosként folytatná közéleti tevékenységét, célja, hogy Gyergyószentmiklós és Gyergyószék elvárásait képviselje a testületben, de Hargita megye más megyékhez viszonyított lemaradásának csökkentésén is dolgozni szeretne.
Gergely Imre
Székelyhon.ro

A VII. Erdőhegyi Nap sikere
Újra van a városnak magyar néptánccsoportja
Amint azt előzetesen meghirdettük, Kisjenő Város Polgármesteri Hivatala és Tanácsa, és az RMDSZ Kisjenői Szervezetének a támogatásával, a Szövetség Erdőhegyért Egyesület vasárnap VII. alkalommal szervezte meg az Erdőhegyi Nap rendezvénysorozatot. A régik iskola telkén megszervezett program 9 órakor a regisztrációval, illetve a bográcsfőző-verseny elindításával vette kezdetét. 12 órakor történt a hivatalos megnyitó a szabadtéri színpadon, ahol a műsorvezető, Pusztai Matild, az Erdőhegyi Általános Iskola nevelési igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, mindnyájuknak jó szórakozást, kellemes kikapcsolódást kívánt. Ezt követően a színpadra kérte Sime Judit iskolaigazgatót, aki köszöntötte a résztvevőket, kiemelve a testvérintézmény, a Kétegyházi Márki Sándor Általános Iskola pedagógusait, akik együtt ünnepelnek a szervezőkkel. A testvériskolai szerződésnek 3 évvel ezelőtt történt aláírása óta számos, közös programot szerveztek. Arra kérte a jelenlévőket, hogy örüljenek együtt a gyermekek munkájának, amiben kiemelt részük van a helybeli pedagógusoknak, ezért köszönetet mondott mindnyájuknak.
Színes iskolai, illetve néptáncprogram
A továbbiakban újra Pusztai Matild műsorvezető vette át a szót, aki elsőként a Hevesi Laura helyettesítő tanítónő által felkészített, volt előkészítő osztályosok kacsatáncát jelentette be. Utánuk a Csáki Margit tanítónő által betanított, volt II. osztályosok moderntánca, majd a Gál Éva tanítónő által felkészített, volt IV. osztályosok zumbatánca aratott sikert a közönség körében. A volt V. és VI. osztályosok moldvai táncait Kiss Csilla tanárnő, míg a volt VII. osztályosok keringőjét Pusztai Matild tanárnő rendezte színpadra. Ezt követően a Fáy Szeréna iskolakórus énekei következtek, Sime Judit igazgató vezényletével. Az Erdőhegyi Általános Iskolát a diákokból összeállt iskolakórus suli-dala zárta, a szülők és a hozzátartozók hosszan tartó tapsa közepette.
Ezt követően az ágyai Tőzike néptánccsoport Nagy Rozália és Haász Endre koreográfiájára, Erdős Márta vezetésével előadott, dél-alföldi, majd palóc táncainak tapsolhatott az egyre szaporodó közönség. Utánuk a nagyzerindi Kékibolya Menyecskecsoport ifj. Szilágyi András koreográfiájára adta elő lendületes moldvai táncait. Ezt követően a simonyifalvi Leveles 3 párja Farkas Tamás koreográfiájára szatmári, majd magyarpalatkai táncokkal lépett fel.
A továbbiakban szemtanúi lehettünk a program csúcspontját képező nagyzerindi Ibolya tánccsoport fellépésének, amelyen ifj. Szilágyi András koreográfiájára, Kiss Csilla vezetésével előbb békési szlovák táncot, majd a híres széki rendet mutatták be káprázatos virtuozitással. A legényes táncukban egyszerre négyen úsztak a levegőben. Előadásukat látványos szilágysági táncokkal vezették le. A sikerüket legjobban példázta, hogy a polgármesteri hivatal jelen volt megbízottja ámulatában azt hitte, magyarországi hivatásos táncosok produkcióját láthatta. Utánuk a kisjenői és nadabi kultúrotthon Floarea Crişului tánccsoport Suciu Cristian koreográfiájára Körös menti román táncokat adott elő.
Köszöntők, díjazások
A táncok után Bíró Zoltán fő szervező vette át a mikrofont, aki köszöntötte a közönséget, majd nagy tapsot kért a Szalontai Kútfejek csapatnak, amelynek tagjai nagyon sokat segítettek a szervezésben. Ugyanakkor köszöntötte az ágyai, a nagyzerindi, a szapáryligeti és az erdőhegyi résztvevőket, illetve az Erdőhegyi Íjászokat is, akik idén bevállalták az Erdőhegyi Napnak a szervezését. Annak a reményének adott hangot, hogy Erdőhegyen sokáig fog működni az íjászcsapat, amely hagyományt teremt e sportból. Köszöntötte, majd a színpadra kérte Péró Tamás-megyei ügyvezető elnököt, megyei tanácsost, aki két gondolatát kívánta megosztani a hallgatóságával: megköszönte az erdőhegyi meghívást, ahova mindig örömmel jön. Főként akkor, ha évről évre, folyamatosan fejlődik a település, de az Erdőhegyi Nap rendezvénye is. A továbbiakban a decemberben sorra kerülő parlamenti választások fontosságára hívta el a figyelmet. Annak az a fő célja, hogy összefogva, az Arad megyei magyarság újra képviselőt küldhessen a törvényhozásba. Ehhez kívánt erős összefogást, sok sikert, illetve további jó szórakozást. Ezt követően, nt. Pap József református lelkipásztort kérték a színpadra, kiértékelni a bográcsfőző versenyt. A versenyen indult négy csapat tagjai szívüket, lelküket beleadták a főzésbe. III. helyet szerzett holtversenyben a Szalontai Kútfejek és a Hun a csülök csapat. A II. díj odaítélése is holtversenyt hozott a Székely házaspár és csapata, valamint a Szalontai Kútfejek II. főztje között. Egy csipetnyi előnnyel, az Erdőhegyi kalózok, vagyis az iskola csapata nyerte az I. díjat. Minden csapatot a színpadra kértek, ahol átvehették a díjaikat.
Bemutatkozott az erdőhegyi tánccsoport
A díjazás után a program folytatódott, amelyen a nagyszalontai Toldi Tánccsoport hölgyei moldvai, utána a kisebbek kalocsai és rábaközi, majd a felnőttek mezőföldi táncokat mutattak be Tötös Hortenzia koreográfiájára, Struber Éva és Bagi Tünde vezetésével. Fellépésük után Sime Judit iskolaigazgató köszönetet mondott a pedagógus kollégákat a diákok betanításáért, az iskola főzőcsapatának a győzelemért. Ezt követően bemutatta a mögötte felállt csapatot, az Erdőhegyi Általános Iskola tánccsoportját, amely idén alakult meg. A betanításukért köszönetet mondott Szilágyi András koreográfusnak és Kiss Csilla pedagógusnak. Ugyanakkor köszönetet mondott Bíró Zoltán városi tanácsosnak a csoport felkarolásáért, majd sok sikert kívánt nekik az itthoni bemutatkozáshoz. Azon ifj. Szilágyi András koreográfiájára, Kiss Csilla vezetésével ígéretesen ropták a délalföldi táncot.
Ezt követően, a színpadon Pálfi András testnevelő tanár átadta a kispályás futballbajnokság győzteseinek a kupát. Az utána következett, Tiéd a mikrofon című karaoke-játékon Hotăran Bernadett, Kiss Kitti és Tősér Bianka énekelt a színpadról angol nyelvű slágereket.
Jókedv, kiváló szórakozás
A program szüneteiben megtartott tombolasorsoláson mintegy 50 ajándék, köztük a fődíj, a kenyérsütő berendezés is gazdára talált, a sörsátrak alatt helyet foglaló vendégek kedvükre ehettek, ihattak az árusok jóvoltából, a szervezők minden fellépőt, illetve meghívottat vendégül láttak.
Valamivel 20 óra előtt kezdődött a Meteor együttes egyórás koncertje, ahol a régi és az új slágerek felelevenítésével a mulató közönséget felkészítették a 21 órától fellépett sztárvendég, Fenyő Miklós fergeteges koncertjére. Az egyórás élőkoncertre nem csak a helybeli, hanem a környékbeli, sőt sok Aradi rajongó is kíváncsi volt, csúcsra járt a hangulat. 23 órakor tűzijáték zárta az Erdőhegyi Nap idei programját, amelynek a sikeréért a fő szervező, Bíró Zoltán városi tanácsos ezúttal is köszönetet mond a Kisjenői Polgármesteri Hivatalnak és a Városi Tanácsnak, a Gualapack cégnek, az Erdőhegyi Mezőgazdasági Társulásnak és Szabó Zoltán elnöknek, Ianoş Teodor állatorvosnak, a Medlife cégnek, dr. Pálfi Laurának a Royal Bilding Kft.-nek, a Bíró Márta Virágüzletnek, a MOL kisjenői töltőállomásának.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)