„A Duna Televíziót az elmúlt tizenkét évben semmilyen politikai erő nem tudta megszüntetni, de zavarni, elfelhősíteni fölötte az eget több oldalról is tudta, ami nagy kár, hiszen a rendkívüli körülmények között született képződmény egyedi és sajátos autonómiájával nemcsak a szétszóratásban élő magyarság segítségére lehetett volna, hanem a televízió műfajának egyik megújítója is” – olvasható Csoóri Sándortól a rendkívül igényes Csillagösvényen című kiadványban, melyet a Duna Televízió indulásának a tizedik évfordulójára állított össze annak vezetősége (a felelős kiadó Pekár István, aki nemrég még a Duna TV elnöke volt). A határon túli magyarság mindig ragaszkodott a Duna Tv-hez. Lehet mondani, hogy anakronisztikus a Duna Televízió kínálata abban a világban, ahol a nézők figyelméért ádáz küzdelmet folytató vezető tévétársaságok kínálatában egyre több az erőszak, a vér, a meztelenség, a bárgyú, olcsó, primitív szórakoztatás stb. A Duna Televízió az maradt, aminek indult: főként a határon túli magyarságnak szóló, kulturális televízió. És mint ilyen, sajnos alig hódít az anyaországban. /Máthé Éva: Tizenkét év a „csillagösvényen”. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./

Beszterce város 1400 római katolikusa szétszórtan él a megyeközpont területén. A gyerekek nagy része magyar iskolába jár. A hét végén Geréd Péter vezetésével 40 hittant tanuló diák Gyulafehérvárra látogatott. A gyerekek misét hallgathattak a közel ezer éves katedrálisban. A csoport meglátogatta Erdély egyetlen római katolikus teológiai intézményét is. A besztercei gyerekek és fiatalok Kolozsvárra is elmentek. /Bencze Anna: Besztercéről Gyulafehérvárra. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./

Ritka összhangban buzdítják a romániai törvényhozási választásokon való részvételre a romániai magyarságot a legnagyobb magyar pártok, nov. 24-i nyilatkozatuk szerint nagyon fontos, hogy a romániai magyarság megőrizze parlamenti képviseletét Bukarestben. – Nagyon fontosnak tartom, hogy az erdélyi magyarság képes legyen megőrizni parlamenti képviseletét, mivel ez rendkívül fontos eszköze annak, hogy egyrészt folytatódhasson a határokat átívelő nemzetegyesítés Magyarország és az erdélyi magyarság között, beleértve a magyar állampolgárság kiterjesztésének kérdését, illetve az autonómia megadása előreléphessen – szögezte le Németh Zsolt (Fidesz). Hangsúlyozta, pártja semmilyen formában nem kíván beleszólni sem a romániai, sem pedig az erdélyi magyarságon belüli vitákba. A romániai belügyekbe az MSZP sem kíván beavatkozni, így a párt nem kívánja megmondani, hogy miként szavazzanak a romániai állampolgárok – hangsúlyozta Hárs Gábor (MSZP). "Természetesen vannak preferenciáink, s ezek között is a legfontosabbak közé tartozik az, hogy az RMDSZ a következő törvényhozási ciklusban is bekerüljön a román parlamentbe. Örömmel vennénk azt is, ha az RMDSZ tagja lenne a kormánykoalíciónak; bár a felmérések azt mutatják, hogy minderre most kevesebb a lehetőség" – mondta. Szintén az RMDSZ-re szavazás mellett érvelt múlt heti nagyváradi látogatása alkalmával Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum elnöke is. /Ritka összhang a magyarországi pártok között: RMDSZ-t a parlamentbe! = Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./

Az Európai Parlament néppárti politikusai rosszindulatúnak és értelmetlennek minősítették Adrian Nastase miniszterelnök kijelentését, amelyben őrültségnek nevezte a kettős állampolgárság intézményét. Az Európai Unió nem érintett abban, hogy tagországai kinek adják meg az állampolgárságot akár egy másik tagországban, akár azon kívül, ez a tagállamok kizárólagos illetékessége – jelentette ki Brüsszelben Ewa Klamt, az Európai Parlament néppárti csoportjának vezető képviselője a szabadságjogok, valamint a bel- és igazságügyi kérdések területén. A német EP-képviselő azon a sajtótájékoztatón beszélt erről, amelyet Schmitt Pál és Szájer József, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség EP-delegációjának vezetői hívtak össze annak érdekében, hogy egyértelművé tegyék: minden alapot nélkülöznek azok a feltételezések, amelyek szerint az EU-nak bármiféle kompetenciája lenne az állampolgárság megadásával kapcsolatban.  A határon túli magyarok kedvezményes honosításáról döntő népszavazással kapcsolatban mondta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök arra a kockázatra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarországon, más közép-kelet-európai államokhoz hasonlóan, nacionalista, populista világ lehet, mondta Gyurcsány Ferenc azzal kapcsolatban, mi történhet, ha a vasárnapi referendumon a kettős állampolgárságra leadott igen szavazatok lesznek többségben. Úgy fogalmazott: ,,én azt mondom, hogy nemet kell mondani, mert nem akarok Jugoszlávia sorsára jutni”. Mindenkinek a lelkiismeretére van bízva, hogy miképpen szavaz, senki sem tartozik elszámolni a voksával – jelentette ki Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke dec. 2-án, eszéki látogatásán. Németh Miklós volt miniszterelnök elmegy szavazni, és igent mond a kettős állampolgárságra. Eljött a döntés pillanata, amikor választ adhatunk arra, hogy kik is vagyunk mi tulajdonképpen, kik is vagyunk mi, magyarok – mondta Orbán Viktor. ,,Az ami összefoglalja a válaszunkat erre a kérdésre, az nagyjából így hangzik; egymáséi vagyunk, és ennek az egymáshoz tartozásnak az elfogadása tesz minket, tehet minket egy egységes magyar nemzetté” – hangsúlyozta a Fidesz elnöke. /(MTI – mol): Brüsszelben rosszindulatúnak tartják. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 3./

A Statútumot hatvan éve, 1945. februárjában fogadták el, majd módosították 1946. november 30-án. Akkor Gheorghe Vladescu Racoasa, a kisebbségek nemzetiségi minisztere az uralkodóhoz intézett jelentésében kiemelte, hogy: „A tervezet... nem tesz egyebet, mint egységes egészbe vonja össze azokat a törvényes intézkedéseket, amelyek elismerik a nemzetiségek jogait és szabadságjogait a román állam keretein belül. Része annak a széles körű és nagylelkű megértésnek, amely az összes, sorsszerűség folytán államunk területén együtt élő népek iránt megnyilvánul.” – Jelenleg a törvénykezés területen a Statútum jó kiinduló pontként szolgálhat. /Dr. Balogh András: A hatvanéves Statútum. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./

Besztercén a könyvesboltokban nincs magyar nyelvű könyv. Az antikváriumban látni gyerekirodalmat. Az egyik könyvesboltban elmondták, nem érdemes magyar könyvet hozni, mert nem vásárolják. András Irma, a besztercei EMKE egyik vezetőségi tagja szerint jól jön a helyi RMDSZ indítványa, hogy a Mentor Kiadó és a Lyra Nyomda kéthavonta elhozza könyveit Marosvásárhelyről a Magyar Házba. Az Andrei Muresanu Gimnáziumban postai úton rendelik, szerzik be a magyar pedagógusok a szakkönyveket Kolozsvárról, Marosvásárhelyről és máshonnan maguk és diákjaik számára. /Bencze Anna: Beszterce. A könyvek útja. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./

Immár negyedik alkalommal koszorúzták meg Besztercén a temető római katolikus részében található síremléket, melyen a következő felirat olvasható: „Az 1602. február 24-én Reminiscere vasárnapján Basta generális vallon és hajdú zsoldosai által a Besztercén lemészárolt több száz magyar (székely) várvédő és azok családja hősi halála emlékének 400 éves évfordulóján állíttatott kegyelettel. A besztercei magyarság képviseletében a besztercei Római Katolikus és Református egyház. Beszterce, 2002. június 9.” Emléküket őrzi a temetőben felállított és megszentelt sírkő, amelynél történelmi egyházaink, városunk magyarsága, az RMDSZ helyi szervezete idén is elhelyezte a kegyelet koszorúját. /Bencze Anna: Beszterce. A fekete vasárnapra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 26./

Gernyeszegen megpezsdült az élet, ami az egyház, az iskola, az RMDSZ és a lakosság közötti jó együttműködésnek tulajdonítható – állapította meg Incze Jenő polgármester. A kultúrotthon korszerűsítése után elindult a művelődési élet. Az egyetlen gond a pénzhiány. Májusban kezdődik el a sportterem építése, amit az új tanév kezdetéig szeretnének befejezni. Jövőre elindul a vízhálózat építése. Vezetékes telefonra a kérések nagy részét 10-15 évvel ezelőtt nyújtották be, a Romtelecom azonban nem intézkedett. A polgármester Nagy Zsolt kommunikációs RMDSZ-es miniszternek személyesen nyújtotta át igényüket, s a miniszter felvállalta, hogy szívügyének tekinti a Maros megyei települések lakóinak gondját. Felújították az óvodát, megújult környezetben játszhat Körtvélyfája 75 óvodása. A gernyeszegi általános iskola része annak az országos pályázatnak, amelynek során 11 Maros megyei iskolában információs és dokumentációs központot létesítenek. A helyiségben lesz olvasósarok, öltöző, könyvespolcok és videó. Gernyeszeg községközponthoz nyolc falu tartozik. A helyi önkormányzat 2006-ra népszavazást tervez, melynek célja Körtvélyfájának önálló községközponttá alakulása. A referendum során két községre szakadnak: Gernyeszeghez Marosjára, Kisillye és Erdőcsinád; Körtvélyfájához Marospéterlaka, Telek, Kis- és Nagyszederjes tartozik majd. /Nagy Annamária: „Felfelé ívelő időszak”. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 22./

A Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának tagszervezetei június 11-én, Bécsben tartották soros ülésüket, amelyen a Kárpát-medencei magyar szervezetek vezetői és a 13 nyugat-európai országos magyar szervezet képviseletét ellátó NYEOMSZSZ képviselői találkoztak. Az RMDSZ-t a tanácskozáson Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke, Takács Csaba ügyvezető elnök, valamint Szepessy László, a Szövetségi Elnöki Hivatal igazgatója képviselte. A megbeszélés során a résztvevők kölcsönösen tájékoztatták egymást az országaikban élő magyar közösségek helyzetéről. A tanácskozáson egyetértés volt abban, hogy a nyugati országokban élő magyarság a nemzet szerves részét képezi, maguk is jelentős mértékben hozzájárulnak az egész nemzet felemelkedéséhez. A felszólalók egyaránt kihangsúlyozták: az autonómia-formák kiépítése, és az európai integráció kiterjesztése fontos eszközt jelent a határon túl élő magyar közösségek szülőföldön való megmaradásának biztosításában. A tagszervezetek ugyanakkor – elfogadva Markó Béla meghívását – úgy döntöttek, hogy a testület következő ülésére ősszel, Erdélyben kerül sor. A HTMSZ tagjai az ülés végén zárónyilatkozatot fogadtak el, amelyben többek között a MÁÉRT mihamarabbi összehívását, valamint a délvidéki magyarság helyzetének normalizálását célzó magyar- és nemzetközi erőfeszítések folytatását kérték. Zárónyilatkozat a Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának bécsi tanácskozásáról A Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának tagszervezetei 2005. június 11-12-én a Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetségének meghívására Bécsben találkoztak. A tanácskozás résztvevői kölcsönösen tájékoztatták egymást az országaikban élő magyar közösségek helyzetéről. 1. A jelenlévők kifejezésre juttatták, hogy a nyugati magyarságot a nemzet szerves részének tekintik, s hogy szervezeteik jelentős mértékben hozzájárulnak az egységes magyar nemzet felemelkedéséhez. A HTMSZ Fóruma meghallgatta felvételi kérelmüket, s a következő szervezeteknek – Nyugat Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége, Észak-Amerikai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége, Latin-Amerikai Magyarok Országos Szövetsége – elfogadta teljes jogú tagságát. A Fórum résztvevői javasolták, hogy ezek a szervezetek váljanak a MÁÉRT teljes jogú tagjává. 2. A tanácskozás résztvevői elégedetlenségüket fejezték ki a Magyar Állandó Értekezlet összehívásának folyamatos halasztása miatt, s határozottan kérik az összehívás időpontjának meghatározását, valamint a határon túli magyar szervezetek bevonását a napirendi pontok kialakításába és az értekezlet előkészítésébe. 3. A Fórum résztvevőinek meggyőződése, hogy a magyar-magyar kapcsolattartás, a nemzet egységének megőrzése, az autonómiaformák kiépítése és az európai integráció kiterjesztése és elmélyítése fontos eszköze annak, hogy a Magyarország határain túl élők legfontosabb törekvésüket – a szülőföldön való megmaradást – megvalósíthassák. 4. A tanácskozás résztvevői tudomásul veszik az Országgyűlés által elfogadott állampolgársági törvényt, amely enyhíti az eddigi megalázó hivatali eljárást a magyar állampolgárságért folyamodó külföldi állampolgárok számára. Ugyanakkor a Magyarország határain kívül élő magyarok a szülőföldön való megmaradást tekintik elsődleges céljuknak. Továbbra is szorgalmazzák a magyar állampolgárság jogfolytonosságának helyreállítását minden magyar számára. 5. A bécsi találkozó résztvevői a leghatározottabban elítélik a délvidéki magyarság elleni szerb támadásokat és tettlegességeket, amelyek azt követően is folytatódnak, hogy az európai és amerikai testületek határozottan állást foglaltak ebben az ügyben. Hasonlóképpen a legerélyesebben elítélik a vajdasági magyar közösség legnagyobb támogatottságot élvező pártja, a Vajdasági Magyar Szövetség és annak vezetői ellen indított, előre kitervelt és összehangolt állami lejáratási kampányt, és egyöntetű támogatásukról biztosítják a VMSZ-t és annak vezetőit. Továbbra is kérik a nemzetközi fórumok és a magyar kormány határozott kiállását a vajdasági magyar közösség ügyében. 6. A bécsi tanácskozás résztvevői döntöttek arról, hogy soron következő ülésüket az RMDSZ meghívására Erdélyben tartják ez év őszén. /A Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának tanácskozása Bécsben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./

Sok élményben volt része annak a 17 diáknak, akik a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Mákvirág-díját nyerték el tavaly: augusztus 1–26. között Oxfordban tökéletesíthették angol nyelvtudásukat. A táborozás költségeinek egynegyedét sikerült hazai forrásokból előteremteni, a többit anyaországi támogatók biztosították, jelezte Lászlófy Pál, az RMPSZ elnöke. Az idei Ezüstgyopár-díjasok között hat olyan diák van, aki tavaly is megyéje legjobb tanulója volt. A díjakat szeptember 24-én adják át Szovátán, az elnökségi ülés után. – Burus Botond főtitkár elmondta, a Bolyai Nyári Akadémián 884 hallgató és 172 meghívott előadó vett részt. /Takács Éva: Idén is Mákvirág. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 23./

A napokban teszik közzé annak a kivizsgálásnak az eredményeit, amelyet a szászrégeni rendőrverés ügyében indítottak. A Maros megyei városban ugyanis 17 ember sebesült meg szeptember 7-én, amikor a roma kolóniát a rendőrök az operatív csoport tagjaival együtt felkeresték. A verekedésre egy aznap délutáni esemény szolgáltatott alapot: a szabadságát töltő Radu Ioan Olimpiu rendőrparancsnokot két büntetett előéletű roma fiatalember felismerte egy vendéglő teraszán, és számon kérte tőle, miért indított ellenük korábban bűnügyi eljárást. A rendőrség közlése szerint Olimpiut tettleg is bántalmazták. A rendőr – aki maga is roma származású – hatóság elleni testi sértés címén állított ki idézést a 33 éves B. Augustin és a 27 éves C. Attila nevére, az okmányt pedig a fekete álarcot viselő operatív csoport hét tagjával együtt akarták a roma negyedben lakó fiataloknak kézbesíteni. Az Abafáji negyed lakói viszont azonnal a két fiatal védelmére keltek, vasvillákkal, dorongokkal és kövekkel támadtak a hatóságiakra, egyiküknek betörték a védőpajzsát, másikuknak a könyökébe szöget szúrtak. A rendőrök állításuk szerint csak gumilövedékekkel és könnygázzal védekeztek, ennek ellenére másnap a házak falából éles töltények maradványait is előkaparták a lakók. Két rendőr és 15 civil sebesült meg a verekedés során. A rendőrparancsnok szerint szászrégeni kollégái az előírásoknak megfelelően használták fegyvereiket. /Lukács János: Rendőrverés Szászrégenben. = Krónika (Kolozsvár), szept. 13./

Nagybányán találkozik november 10-én Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke és Bogdan Olteanu román képviselőházi elnök Nagybányán. A megbeszélés része annak a Szili Katalin által indított kezdeményezésnek, amelynek értelmében évente egyszer magyar, illetve román helyszínen kerül sor a parlamenti elnökök határ menti találkozóira. A tárgyalás középpontjában az Országgyűlés és a román Képviselőház között 2003. február 27-én Bukarestben aláírt „Stratégiai partnerségről szóló megállapodás végrehajtása”. /Szili ismét Erdélyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 10./

A 20. századi protestáns egyházzene kiemelkedő személyiségére, a száz éve született Gárdonyi Zoltánra emlékeztek december 3-án, vasárnap Nagyváradon. Az esemény része annak a négyhetes nemzetközi orgonafesztiválnak, amely a rogériuszi református templom orgonájának felavatásával kezdődött a múlt héten. Az ünnepélyen Gárdonyi-emlékkiállítás nyílt meg a templomban, a zenetudós életművéről pedig Berkesi Sándor karnagy tartott előadást. Dávid István orgonaművész Gárdonyi műveiből válogatott erre az alkalomra. A székelyudvarhelyi születésű Dávid István a magyarországi Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Karának tanszékvezetője. Orgonatörténeti kutatásai során Erdély műemlék-orgonáiról írt könyvet /Műemlék orgonák Erdélyben, Polis, Kolozsvár, Balassi Kiadó, Budapest, 1996/, továbbá a nagyváradi orgona felépítésében is segített. /Gergely Gizella: Orgonafesztivál Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), dec. 4./

December 13-án megérkezett a Boeing óriásgép, mely Magyarországról hozta el a Magyar Baptista Szeretetszolgálat által összegyűjtött több ezer csomag egy részét az erdélyi gyerekeknek. A Boeinggel érkezett Böjte Csaba atya, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője is, mert a csomagok nagy része annak az immár több mint másfélezer gyereknek volt címezve, akiket az alapítvány gondoz. „A Szent Ferenc Alapítvány körülbelül ezerötszáz gyereket gondoz negyven helységben. Ők írtak egy-egy nagyon szép karácsonyi levelet, aztán az angyalok elhordták ezeket a leveleket, s most egy-egy cipősdobozban ajándékot kap minden levélíró” – mondta Böjte atya. A csomagok ideszállítását a Malév ingyenesen vállalta, a légitársaság dolgozói maguk is ötszáz csomagot gyűjtöttek össze az erdélyi gyerekek megajándékozására. /Bakó Zoltán: Cipősdoboznyi szeretet – Boeingen. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 14./

Méltó ajándékot kap idén, Szent Imre herceg születésének ezredik évfordulójára a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium. Lászlófy Pál egykori iskolaigazgatónak, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége elnökének régi terve valósul meg: a gimnázium kápolnájának nagy vitrói, színes üvegberakásos díszablakai is visszakapják eredeti formájukat. Nagy Ödön és Vorzsák Gyula képzőművészeknek köszönhetően újra Szent Istvánt, a Szűzanyát és Szent Imre herceget fogják ábrázolni. Mindezt 1999 őszén határozta el Lászlófy Pál, a gimnázium akkori igazgatója, vigyázva arra, hogy megőrizze annak kápolna-díszterem kettős rendeltetését. A sikeresen restaurált kápolna története azonban nem ért véget a 2000-ben tartott szenteléssel. Idén újabb munkálatba fog az alsó kilenc kisvitrót is helyreállított Nagy Ödön képzőművész. Terv szerint ősszel fog elkészülni a szintén kilenc nagy díszablak. Nem kis kutatás előzte meg e tervet. Az egykori diákok még emlékeznek, hogy figurálisan valóban őket ábrázolták a vitrók, de mivel nem maradtak fent fényképek, a Szent Kereszt plébánián őrzött régi törmelékeket kellett segítségül hívni és azokat kirakni. A terv készen áll, még nincs finanszírozó. /Antal Ildikó: Magyar szentek üvegtörmelékekből. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 23./

A marosvásárhelyi fejedelmi beiktatásról érkezett Kolozsvárra 1707. áprilisában II. Rákóczi Ferenc. Akkor avatta fel a volt jezsuita kollégiumban a Kolozsvári Nemes Ifjak Társaságát. Erre a 300 évvel ezelőtti eseményre emlékeztek Kolozsváron a Kibédi Általános Iskola kisdiákjai Mátyus Ilona tanítónő vezetésével. A kirándulás csupán töredéke annak a tanítónő több mint egy évtizedes szellemi építőmunkájának. A tanítónő diákjaival a fejedelem és Mikes Kelemen nyomdokain járt Zágonban, Gyergyószárhegyen, Radnóton és Marosvásárhelyen. Régmúlt események helyszíneit keresték. A csoport tevékenysége része annak a nagyobb programnak, amelyet a Magyarország Felfedezői Szövetség gondosan megtervez évről évre, abból a meggondolásból, hogy járhatóbbá tegye az egymáshoz vezető utakat. Pályázatokat hirdetnek meg, amelyeken bárki részt vehet – gyerek, ifjú, felnőtt – határoktól függetlenül. Várfelderítői játékos kirándulásokat szerveznek. Kolozsváron, Tőkés Elek igazgató adott otthont a megemlékező ünnepségnek, a történelmi játéknak a Báthory István Elméleti Líceumban. A Kibédi Általános Iskola tanulói kapcsolódtak ahhoz a megemlékezés sorozathoz, amelyet az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a marosvásárhelyi Vártemplom szervezett a háromszáz évvel ezelőtti eseményekről, Marosvásárhelyen. /Csekéné Kolcsár Irén: Kolozsvári Nemes Ifjak emlékezete. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 9./

Ünnepélyes keretek között adták át április 26-án Kolozsváron az idei alkotói ösztöndíjakat. A Communitas Alapítvány által meghirdetett ösztöndíjat idén 41 fiatal művész nyerte el. Szép Gyula, az RMDSZ művelődési főosztályának ügyvezető alelnöke elmondta: ezzel a rendezvénnyel, nem hivatalosan ugyan, de felavatják az Iskola Alapítvány új székházát, amelyben az irodahelyiségek mellett helyet kapnak a fiatal tanárok számára készült lakások is. Markó Béla, az RMDSZ elnöke, aki az ösztöndíjbizottság elnöke is, elmondta: a Communitas Alapítvány alkotói ösztöndíja része annak a közös gondolkodásnak, amely a fiatal művészekről, értelmiségiekről szól. Az ünnepségen Jakobovits Miklós, a Barabás Miklós Céh (BMC) elnöke megnyitotta a 2007-es képzőművészeti díjazottak munkáiból összeállított kiállítást. /Köllő Katalin: Átadták az alkotói ösztöndíjakat. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 29./

Romák: múlt, jelen és jövő címmel nyitottak fotótárlatot szeptember 10-én a kolozsvári Diákművelődési Ház előcsarnokában. Vándorkiállításról van szó, amely az ország kilenc városába látogat el, és része annak az Európai Bizottság által támogatott programnak, ami a cigánysággal szembeni előítéletek felszámolását célozza. A megnyitón vitát rendeztek a Kolozs megyei kisebbségek jogainak helyzetéről, a romaellenes előítéletekről. / Ö. I. B. : Fotótárlat és tanácskozás a romák életéről. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./

Kisgyörgy Zoltán szükségesnek tartja újrakezdeni a Mementó sorozat közlését, amelyben Háromszék megye azon szülötteit mutatják be (és azokat is, akik ugyan nem Háromszéken születtek, de munkásságuk ehhez a földhöz kötötte), akiknek 2009-ben ünnepelik születésük, haláluk kerek évfordulóját. A Mementó sorozat része annak az anyagnak, melyet Kisgyörgy Zoltán egy háromszéki életrajzi lexikon összeállítása céljából készített elő. Várkonyi Endre /Szekszárd, 1857 – Sepsiszentgyörgy, 1894/ nagy műveltségű, széles érdeklődési körű személyként érkezett Vác és Kolozsvár után Sepsiszentgyörgyre a Református Székely Mikó Kollégiumba, a görög nyelv és filológia főgimnáziumi tanárának. Rábízták a Székely Nemzeti Múzeum numizmatikai és negyvennyolcas tárának őrzését is. Fiatalon, 39 éves korában lesújtott rá a halál. Sírköve a sepsiszentgyörgyi vártemplomi temetőben még áll. /Kisgyörgy Zoltán: Mementó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 4./

Feszült helyzet alakult ki a Kolozs megyei Nagykapuson (Magyarkapuson) azt követően, hogy a legutóbbi tanácsülésen a tanács demokrata-liberális (PD-L) és liberális (PNL) tanácsosai, valamint a roma kisebbséget képviselő tanácsos benyújtott egy határozat-tervezetet, amelyben Vincze Bandi György RMDSZ-es alpolgármester tisztségéből történő menesztését kérték. Az indítványt azzal indokolták, hogy a tavaly júniusi önkormányzati választások után a szóban forgó politikai alakulatok megvonták a bizalmat néhány tanácsosuktól, akik támogathatták Vincze-Bandi Györgyöt az alpolgármesteri tisztség elnyerésében. A bizalmat vesztettek helyébe olyanok kerültek, akik nem támogatják Vincze Bandi Györgyöt, s az új helyzetben a tizenhárom tanácsosból hét már román alpolgármestert szeretne látni a község élén. Február 16-án a tanács rendkívüli ülésén leváltották az RMDSZ-es alpolgármestert. Vincze Bandi György arra hivatkozva, hogy a tanácsosi leváltásokkal a községhez tartozó négy falu képviselet nélkül maradt, megpróbálnak aláírásokat összegyűjteni a községi tanács feloszlatása érdekében. László Attila, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke elmondta: a napokban összesen 1100 aláírás gyűlt össze annak érdekében, hogy Florin Stamatian prefektustól kérjék a községi tanács feloszlatását. /Kiss Olivér: László Attila: feloszlatjuk a nagykapusi tanácsot! = Szabadság (Kolozsvár), febr. 21./

Megjelent az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár 13. kötete. A kötet része annak a sorozatnak, Szabó T. Attila kolozsvári nyelvészprofesszor hatalmas művének, amelynek első kötete 1976-ban jelent meg a Kriterion Kiadónál. A kötet szócikkei elsősorban a nyelvészek és a történészek munkáját könnyíti meg. /Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár új kötete. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./

Több mint 1,6 millió eurós EU-pályázatot nyert a marosvécsi Neuropszichiátriai Rehabilitációs Központ, amelyből két újabb családi otthont építenek a faluban – tájékoztatott Pokorny László, a központ igazgatója. Ez is része annak a programnak, amelynek a Kemény-kastély kiürítése és az eredeti tulajdonosoknak való visszaszolgáltatása a célja. /Antal Erika: Otthon az ápoltaknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 9./

Számtalanszor elhangzik, hogy imitt-amott iskolákat zárnak be, mert csökkent a gyereklétszám. Az ilyen jellegű intézkedések a szórványvidék tragédiái. Tanárok maradnak állás nélkül, kisiskolások kényszerülnek ingázásra vagy átmennek román tagozatra. Végül a falu magyar lakossága lassan eltűnik. Van példa arra is, hogy egy szórványtelepülés pedagógusai tesznek azért, hogy a közösségük életben maradjon, iskolájuk megmaradjon. Létrehoztak egy egyesületet, azon belül egy kollégiumot, melybe olyan gyerekeket toboroztak a megyéből és más megyékből, akik nem tanulhatnak magyarul saját településükön. Az egyesület költségeit 90 százalékban pályázatokból fedezik. Sok gyerek számára második otthon a vicei Bástya Egyesület által létrehozott és működtetett kollégium, vallja Kerekes Zoltán, a Bástya Egyesület jelenlegi elnöke. Beszterce-Naszód megye magyarságának nagyobb része a déli vidéken él. Itt található Vice is, mely jelenleg közigazgatásilag Apanagyfaluhoz tartozik. A környék magyar gyerekei ide járnak naponta iskolába. 2006-ban néhány lelkesebb ember kigondolt egy egyesületet. Javasolták a kapcsolatfelvételt Böjte atyával, de amellett döntöttek, hogy más utat fognak járni, így jutottak el a moldvai csángókhoz. A vicei Bástya Egyesületet 2007 áprilisában jegyezték be. Elsődleges célja az volt, hogy olyan háttérintézményt alakítson ki, amelynek segítségével az iskolát megmenthették az osztályok összevonásának veszélyétől. „Magyarberétén, Szentmargitán, Apanagyfaluban, Magyarborzáson, Mezőveresegyházán, Almás–málomban, Várkuduban és Vicén is gyűjtést szerveztek az érdekünkben” – mesélte Kerekes Zoltán. Két év után látszanak már az eredmények. Noha többségében csángó gyerekek laknak a Bástya Csángó- és Szórványmagyar Kollégiumban, a környék távolabbi falvaiból is lassan kezdnek beköltözni a magyar gyermekek. A jelenlegi harminc gyermek közül hatan Beszterce megyeiek, a többi moldvai csángó. /Bencze Anna: A vicei bástya. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 28./

Három törvénytervezet köti le az RMDSZ energiáját
Marosvásárhelyen ülésezett az Szövetségi Képviselők Tanácsa
Szervesen kapcsolódott az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) a hétvégi marosvásárhelyi ülése a szövetség „miniparlamentjének” legutóbbi, decemberi tanácskozásához. Magyarán ott kezdték el, ahol abbahagyták, hiszen az ülésen továbbra is tág teret kapott az a kérdés, hogy miért kellett az RMDSZ-nek kormányzati szerepet vállalnia. Markó Béla „fantáziajátékra” hívta a küldötteket, felvázolva, hol tartana a szövetség ma, amikor a két ellenzéki párt saját belső harcukkal van elfoglalva a tisztújító kongresszusok előtt. A tanácskozáson szó esett a következő időszak célkitűzéseiről, így körvonalazódott, hogy mely törvénytervezeteknek a kidolgozása és parlamenti elfogadtatása köti majd le leginkább az RMDSZ energiáját a kormánykoalícióban és a parlamentben. A legélesebb vitát azonban ezúttal nem a szokványos „magyarkérdés” egyike váltotta ki, hanem a kormány által elfogadott új nyugdíjtörvény-tervezet, amellyel több képviselő sem ért egyet. Az SZKT megerősítette Takács Csabát ideiglenes ügyvezető elnöki tisztségében, a testület alelnökévé pedig Máté András Kolozs megyei parlamenti képviselőt választották meg.
Az SZKT, a szokástól eltérően, szavazással kezdődött. A küldöttek előbb egyhangúlag jóváhagyták az RMDSZ ügyvivő testületének, a Szövetségi Állandó Tanácsnak (SZÁT) azt a határozatát, amely szerint Takács Csabát nevezik ki ideiglenes ügyvezető elnöknek, amíg Kelemen Hunor a művelődésügyi minisztériumot vezeti. Kelemen visszatérhet az ügyvezető elnöki tisztségbe, miután véget ér a miniszteri megbízatása. Az SZKT megszavazta a SZÁT-nak azt a határozatát is, miszerint Tánczos Barna legyen a szövetség önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke.
December 18-án Markó Béla egy indulatos, szenvedélyes, de hatásos beszédével tudta csak kicsikarni a küldöttek többségének a szavazatát a kormánykoalícióba való lépésről. Sok bizonytalanság és kétely maradhatott az SZKT tagjaiban, hiszen Markó a december 18-i gondolatsor folytatásával kezdte mostani politikai helyzetértékelőjét. Ennek nagy része annak ecsetélésében merült ki, hogy mennyivel jobb az RMDSZ-nek most kormányon lenni, mint ellenzékben. Az RMDSZ elnöke „fantáziajátékra” hívta a küldötteket. Markó a szociáldemokratákat és a liberálisokat hozta fel példaként, akik mostanában saját magukkal vannak elfoglalva, és egymás ellen harcolnak a tisztújító kongresszusaik előtt. – Gondoljanak csak bele, hogy hogyan telt volna el az elmúlt másfél hónap, milyen állapotban lenne az RMDSZ, és milyen retorikával beszéltek volna most Önök az SZKT-n – idézte meg Markó az elrettentőnek szánt képzeletbeli hipotetikus valóságot, amivel azt akarta nyomatékosítani, hogy a szövetség jól határozott, amikor a kormányzati szerepvállalás mellett döntött.
Markó szerint könnyebb lett volna ellenzékben, hiszen onnan élesebben lehetett volna bírálni a nyugdíjtörvényt, és nem nyomta volna őket akkora felelősség, mint most, kormányzati pozícióban, de akkor ellenzékből esélyük sem lett volna arra, hogy számos fontos kérdést megoldjanak a kormányzati eszközök segítségével.
Az elmúlt másfél hónap kormányzati munkájáról elmondta: az RMDSZ közbenjárására sikerült elérni, hogy az egyházaknak megmaradnak a saját nyugdíjpénztáraik. Azt is érvényesíteni tudták, hogy a nyugdíjak ne csak az infláció mértékével nőjenek – ahogy eredetileg tervezték a törvényalkotók, hanem vegyék figyelembe az országos átlagbért is. Markó szerint a különleges nyugdíjakhoz hozzá kell nyúlni, hiszen elfogadhatatlan, hogy míg egyesek a közköltséget sem tudják kifizetni, addig mások 150 millió régi lej juttatást kapnak.
Kemény egyeztetések várhatók
A következő időszak terveiről Markó elmondta, hogy több fontos törvénytervezet kidolgozásában és parlamenti elfogadtatásában való részvétel az RMDSZ legfontosabb feladata. Az oktatási, a kisebbségi, valamint a fejlesztési régiók átalakításáról szóló törvénytervezeteket említette példaként. Ezek elfogadtatása érdekében még kemény egyeztetéseket kell folytatniuk a koalíciós partnerükkel, a Demokrata Liberális Párttal (PD-L).
A PD-L-vel való politikai együttműködés tapasztalatáról elmondta, hogy eddig egyetlen koalíciós viszály sem volt a felek között, bár vannak véleménykülönbségek, de ezeket eddig mindig sikerült „házon belül” megtárgyalni. Markó szerint az RMDSZ-nek a továbbiakban is az a feladata, hogy stabilizációs tényező legyen a koalícióban. Felhívta a küldöttek figyelmét arra a lehetőségre, hogy az elmúlt évekkel ellentétben, 2012-ig Romániában nem lesz újabb választás, ezért addig lehet kormányozni. Kifejezte reményét, hogy a demokratákkal sikerül majd megtalálni minden esetben azt a kölcsönös érdeket, ami fenntarthatja ezt a koalíciót. Közölte, hogy egy-két kivétellel az RMDSZ és a PD-L a megyékben is megkötötte a politikai megállapodást a helyi politikai tisztségekről. Fontosnak nevezte, hogy sikerült elfogadtatniuk a demokratákkal azt az elvet, miszerint a lakosság etnikai aránya alapján osszák el ezeket a posztokat.
A hozzászólók közül többen is élesen bírálták a nyugdíjtörvényt. A tervezetet leghevesebben Kerekes Károly, az RMDSZ szociális szakpolitikusa és Máté András Kolozs megyei parlamenti képviselő kritizálta. Kerekes szerint a szövetség vezetősége nem érti meg kellőképpen, hogy milliók életét hosszútávon befolyásoló törvényről van szó. A politikus szerint az ügyvezető elnökségnek fel kellett volna állítania egy szakértői bizottságot a nyugdíjtörvény megvitatása érdekében. Máté András is a széleskörű konzultációt javasolta. Nem ért egyet azzal, hogy a nők esetében is 65 évre emelték a nyugdíjkorhatárt. Reményét fejezte ki, hogy a PD-L-seket sikerül meggyőzniük arról, hogy a jogszabály módosításra szorul. A küldöttek közül több hölgy is a nyugdíjkorhatár megemelése ellen tiltakozott.
„Valakinek a szemetet is ki kell vinnie”
Markó Béla válaszában elmondta, hogy jelenleg Romániában a nők átlagéletkora hét évvel magasabb a férfiakénál, és öt évvel hamarabb nyugdíjba vonulhatnak, így most egy nő tizenkét évvel több nyugdíjat remélhet, mint egy férfi. Markó szerint az RMDSZ-nek vállalnia kell a kellemetlen döntéseket is, és azt javasolta, hogy akik azt mondják, hogy sem a nyugdíjkorhatárhoz, sem a speciális nyugdíjakhoz ne nyúljanak, azok mondják meg azt is, honnan vegyék azt a pénzt, amit jelenleg évente a költségvetéstől, vagyis a beruházásoktól kell elvonni, és a nyugdíjakra fordítani. – Valakinek a szemetet is ki kell vinnie – mondta Markó utalva ezzel a kellemetlen kormányzati intézkedésekre, amelyeket kormányzati pozícióból – mint mondta – felelősségteljesen fel kell vállalni.
Markó bírálta a területi szervezeteket amiatt, hogy nem válogatták ki elég igényesen az államtitkári tisztségekre javasolt személyeket. – Egész Európát eláraszthattuk volna államtitkárokkal – mondta Markó ironikusan, aki szerint – beismerve, hogy sarkít – a megyei szervezetek azt gondolták: mindenki lehet államtitkár, aki betöltötte a 18. évét. Markó arra kérte a megyei szervezetek vezetőit, hogy a dekoncentrált intézmények élére jól felkészült szakembereket javasoljanak.
BORBÉLY TAMÁS. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

A kulcsmondatokról
Kaptunk körülbelül egy hete egy közleményt arról, hogy Kolozsváron „megtartotta alakuló ülését az erdélyi magyar egyházak átvilágítási és közelmúlt-kutatási Szakmai Egyeztető Fóruma.” Az alakuló ülés résztvevői az általuk képviselt egyházak megbízásából elfogadtak egy alapítási nyilatkozatot is, amely aláíróinak névsorából kiderült, hogy valójában csak az erdélyi református, unitárius és evangélikus egyház volt jelen, vagyis csak ezek a magyar történelmi egyházak fogtak össze annak érdekében, hogy feltárják saját múltjukat – nyilvánvalóan a kommunista diktatúra idejére vonatkozóan. Csak később derült ki a különféle híradásokból, hogy sem a római katolikus egyház ( a négy erdélyi-partiumi püspökség egyike sem), de sem a kisegyházak (baptisták, adventisták stb.) nem óhajtanak csatlakozni ehhez a kezdeményezéshez. Magyarán: ők házon belül intézik el a lusztrációt és az esetleges felelősségre vonást. Nem kívánják kiteregetni a szennyest, de még pontosabb és tisztességesebb, ha úgy fogalmazunk: elvégzik ők a bűnök feltárását, a bűnök megtorlását vagy megbocsátását. Majd ők kiróják a szükséges penitenciákat, ha szükségesek egyáltalán, de teret engednek a bűnhődésnek, eklézsiakövetésnek, jóvátételi szolgálatnak és bűnbocsánatnak éppúgy, mint a körültekintő mérlegelésnek. Amúgy valami ilyesmit kérnek, követelnek és várnak el azok is, akik a református, untiárius és evangélikus egyházon belül sem helyeslik azt, amit a következetesen antikommunista Tőkés László és harcostársai indítottak, szorgalmaznak és végeznek. Jutott mindez eszembe annak kapcsán, hogy a március 10-i Reggeli Újságban ezen az oldalon megjelent Szerecsenmosdatás pártos segédlettel? című írásomért kaptam meleget és hideget az elmúlt napokban, eleget. Tőkés püspök hívei szerint „jól megmondtam” és „helyesen tártam elő az összefüggéseket”, ellenfelei (az egykori szekus besúgókat, kollaboránsokat leleplező akcióit helytelenítők) viszont azt vetették a szememre, hogy valaki fogta a tollamat, netán megrendelésre született a cikk.
Kedves olvasók, innen és onnan, én megvédeni magamat azért nem fogom, mert még azt az inszinuációt is kikérem magamnak, hogy nekem bárki is diktálhatna. Mindamellett meglehet, hogy zsigerileg elfogult vagyok (éltem én is mindkét rendszerben, s végignéztem a gengszterváltást), netán sajnálatosan tájékozatlan bizonyos dolgokban. Tanulni és okulni nem szégyen, állok elébe deresedő fejjel is. De arra hadd kérjem meg a kedves olvasót (mindkét oldalon), hogy ne olvassa bele az írásaimba azt is, ami nincs bennük. Az ominózus cikkre utalva például ne vegye magára a „szerecsen” kifejezést az, akinek nem inge. Szerecsen az, aki annak érzi magát, vagy akit mássága miatt ilyenfajta megkülönböztetés ér, mégpedig hátrányos. Jusson eszünkbe az is, hogy Fekete-Afrikában mi, európai fehérek vagyunk a „niggerek”. És a kulcsmondatok, fordulatok hogy el lettek felejtve vagy mellőzve abban a cikkben mindkét oldalon?! Például ez a rész: „Érdekes az is, hogy a lelepleződő egykori besúgók, kollaboránsok védelmére szinte mindig „a romániai magyarság érdekvédelmi és közképviseleti szervezete’, az RMDSZ és annak sajtója ugrik. Ami azt a benyomást kelti, mintha az RMDSZ-nek nem állna érdekében tisztázni és feltárni a múltat, illetve félreállítani a diktatúrában besározódottakat. Mintha az RMDSZ a kommunista átmentésben, a történelmi maszatolásban lenne érdekelt.” Ha ezek a mondatok nem az RMDSZ, nem a párt, nem a legerősebb kollektív reprezentánsuk érdekében szólnak, akkor ki mellett? Nem azt szeretnénk mindannyian, romániai magyarok, hogy ne képviseljenek minket olyanok, akiket szégyellnünk kellene? Tisztulást várunk másoknál, de öntisztulásunkat nem vesszük komolyan?
És vajon nem mutattam rá egyértelműen, hogy „a legutóbb ’leleplezett’ három bihari lelkipásztor akár még azt is felróhatja Tőkés Lászlónak, hogy miért pont ők és miért csak az ő nevük kerül terítékre, hiszen annyian működtek együtt – valamilyen formában – az egykori rezsimmel és annak titkosszolgálatával, hogy akár több ezer név is szerepelhetne az EP-képviselő listáin, és a legtöbbjük nem is egyházi személy, sőt, egyáltalán nem, nagyon sokan ma is aktív közéleti szereplők, politikusok, tisztségviselők, RMDSZ-esek vagy más szervezethez tartozók, szerte Erdélyben és a Partiumban. Magyarok ők is.” Nem éppen az írtam e sorokban, hogy nincsenek csak mocskos és csak makulátlan közösségeink, mert mindenütt vannak köztünk olyanok, akik valamilyen úton-módon-helyzetben esendőknek bizonyultak?
A kifogásolt írásom további részeiben saját értelmezését adtam annak, hogy miként látom én a megbotlottak és a soha meg nem botlottak viszonyát, jelezve: ez utóbbi kategória csak a leányregényekben létezik, vagy még ott sem. Nem írnám le, hogy „ne ítélj, hogy ne ítéltess”, mert tudom, az ember már csak ilyen: folyton ítélkezik, s ezzel magára ítéletet von. Ami lényeges: mindig adjunk esély egymásnak arra, hogy jóvá tegyük, amit elbaltáztunk. Követeljük ki magunknak ezt az esélyt. Tegyünk annyi jót, hogy a végső mérlegeléskor a rossz cselekedeteink, hibáink, vétkeink serpenyőjét magasba emelje az ellensúly: a helytállás súlya. Ez nyomjon a legtöbbet a latban.
Dénes László. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

Balázs-Bécsi Attila, aki nem a levegőbe építkezik
A szamosújvári Téka Alapítvány bentlakásában mintegy száz, mezőségi szórványvidékről származó gyermek lakik. Változatos délutáni foglalkozásokon, színvonalas rendezvényeken vehetnek részt. Hogyan nőtte ki magát egy 20 évvel ezelőtt indult táncházmozgalom ilyen hatalmas intézménnyé, amely a szórvány diákjait összefogja és neveli? Balázs-Bécsi Attila, az alapítvány „keresztapja” és elnöke áll mindennek hátterében.
Gyergyóremetén született, nyolc osztályt ott járt, majd az akkori csíkszeredai matematika-fizika líceumba, a mai Márton Áron Gimnáziumba került. Már ötödikes korában eldöntötte, hogy őt a történelem érdekli és történelemtanár szeretne lenni. Tanárai „régivágású, igazi pedagógusok voltak, akik a diktatúra ellenére is tág látókörben igyekeztek nevelni, miközben a közösség fontosságát is hangsúlyozták”. Tanárai mintája, valamint a bentlakás önszerveződő jellege – ahol mindenkinek kialakult a maga szerepe és felelőssége – határozták meg későbbi munkásságának alakulását.
Kétséges volt, hogy bejut-e az egyetemre, mivel akkoriban a történelem-filozófia fakultáson húsz helyre több mint négyszázan pályáztak, de már ebben is úgy tűnik, megtörte a jeget: iskolájának filológia osztályból előtte még nem jutottak történelem szakra. Az egyetemi évek a kommunista periódus „egyik legkeményebb időszakára” estek, de társaival együtt megpróbált minden művelődési lehetőséget kihasználni. Legjobb közösségformáló erőnek a táncház bizonyult, mivel igényes, és bármilyen formában nyitott szórakozást kínált. Ezért első évtől kezdve látogatta a táncházat, amit rá egy évre be is zártak, így a következő években „underground” táncházakat szerveztek. Kallós Zoltánnal is így találkozott, akivel bejárta a mezőségi falvakat; ekkor kezdett ismerkedni a vidékkel, és későbbi otthonával, Szamosújvárral.
Az egyetem elvégzése után, 1987-ben a tervszerű kihelyezések következtében Moldvába került, annak ellenére, hogy magas átlaggal végzett. „Amikor kitették a lehetséges helyeket, egy kollégámmal együtt elmentünk Zoli bácsihoz, ő pedig egyből rámutatott két falura, Jugányra és Burjánosra, azzal, hogy ott csángók élnek. Tehát odamentünk.” Ekkor már felesége, gyermeke volt Szamosújváron. Moldvában „önkéntes gyűjtőként” körbejárták a csángó falvakat, ami azonban tilos volt. „Elhatároztuk, hogy ha kiderülne, azt mondjuk: ha nem tetszik, küldjenek haza” – meséli nevetve.
A változások után Balázs-Bécsi Attilának lehetősége volt eldönteni, hogy Szamosújváron marad a családjával, vagy hazaköltözik velük a Székelyföldre. Nehéz döntés volt letelepedni szórványvidéken, de a külső hatás is nagy volt: a környéken nem volt, aki magyarul tanítsa a történelmet és társadalomtudományokat. Emellett az egyetemi évek alatt alkalma volt megismerni és megszeretni az itteni embereket, akiket nyitottnak, közvetlennek tart – így itt maradt.
1990-ben megszerezte tehát a végleges tanári helyet, de már akkor eldöntötte, hogy nem elégszik meg a tanítással, hanem valami „extrát” is hozni akar a város fiataljainak életébe. Saját magán tapasztalta a táncház közösségformáló erejét, a fiatalság pedig „széttartónak” bizonyult, így választása arra esett, amihez egyben a legjobban értett. Hogy még több fiatalt vonzzon, néha diszkót is szerveztek a néptánc mellett. Az érdeklődés nem maradt el: viszonylag rövid idő alatt, két év múlva már kialakult az a „kemény mag”, amely utána átvehette a táncoktatást.
„Sohasem titkoltam, hogy számomra a táncház eszköz és nem cél. Eszköze annak, hogy igényes szórakozási lehetőséget biztosítva igényes egyéneket és közösségeket neveljek ki. Nem akartam megragadni a táncház szintjén, ha mai kifejezéssel akarok élni, akkor a humán erőforrás nevelésének lehetőségét láttam az összejövetelekben.”
Maga a néptáncegyüttes 1992-ben alakult meg – ismét külső hatásra. Kettős igény mutatkozott meg, egyrészt szükség volt arra, hogy a gyerekek, fiatalok bemutassák a családjuknak is, amit tanultak, másrészt pedig a vidéknek nem volt még olyan magyar néptánccsoportja, amellyel nemzetközi versenyeken is szerepelhettek volna. Ezért hozták létre a Kenderkóc nevű együttest, amely később, 1994-ben vette fel a ma is ismert Kaláka nevet. „A névválasztás tudatos volt, mivel a kaláka a közösség érdekében végzett önkéntes munkát jelenti, a tánccsoport tagjai is részt vettek mindenféle egyéb munkában is.”
Mit szóltak a tősgyökeres szamosújváriak, amikor egy fiatal, nem-őshonos tanár kezdett szervezkedni? „Szerencsére első perctől támogattak, éreztették, hogy szükség van arra, amit csinálok – ha nem így lett volna, elmegyek. Legalább hat éven keresztül folyton hívtak: egyetemi tanárnak, Kolozsvárra a Brassai líceumba, rádiózni vagy politikai szerepvállalásra, de azt mondtam, be kell valamit fejeznem. Aztán mindig adódott egy újabb feladat, és maradtam.”
„Akkor is, most is szeretném, hogy megszűnjön az ’unalmas, isten háta mögötti kisváros’ képét hasznosító mentalitás. A világ közepe ott van, ahol te élsz, és neked kell pótolni a hiányosságokat, nem szabad a környezetet hibáztatni.”
A Téka Alapítványt 1993-ban jegyeztette be, harminc alapító taggal, mivel ekkor már szükség volt az intézményesülésre, és Balázs-Bécsi Attila egy civil szervezetben látta a megoldást. A művelődési központhoz szükséges épület megvásárlásáért már az alapítvány pályázott, amit 1995-ben meg is kaptak. Ekkor költöztek át a ferences kolostorból, amely eddig otthont adott a rendezvényeknek, és ettől kezdve igazi „kaláka-szellemben” bővítették mind az épületet, mind a programok skáláját. „Szívesen jöttek a gyerekek segíteni, ezáltal lett valóban a saját házuk, ami az ő kezük munkáját is viseli. Persze mi, ’felnőttek’ is itt voltunk egész nap, malteresen, meszesen.”
Lassan elkezdett kialakulni a néptánc melletti állandó programok képe is. Könyvtárat rendeztek be, képzéseket, foglalkozásokat tartottak, valamint körvonalazódott a rendszeres, nagyobb szabású rendezvények profilja is. 2009 januárjának összesítései azt mutatták, mintegy hétszázan vesznek részt a heti rendszerességű programokon, amelyek a felnőtt-és gyermekoktatástól kezdve a színjátszó körökön és kézműves foglalkozásokon keresztül a hangszeroktatásig (pl. hegedű, cselló) terjednek. Évi 8 rendezvényük közül a legrégebbi a szamosújvári tavaszi néptáncfesztivál, amelyet az idén tizenötödszörre rendeznek meg. Az őszi fesztivál pedig, amely eredetileg gyermek néptáncfesztivál funkcióját töltötte be, mára összművészeti programsorozattá alakult át, többek között orgona-és klasszikus zenei koncertekkel, kiállításokkal bővítve rendezik meg. Fontos még megemlíteni a 2005-ben induló Tóvidék-programot, amelynek célja a vidék falvainak kulturális és turisztikai rehabilitációja.
Az emberek a „Téka” hallatán nemcsak a néptáncra és programokra, hanem a szórványvidék gyerekeit összefogó bentlakásra is gondolnak. Ennek története 2000-ben kezdődött, amikor Válaszút és Szamosújvár csatlakozott egy szórványoktatási programhoz. Az egyezmény értelmében Válaszút vállalta az I-IV. osztályosok, Szamosújvár pedig az V-XII. osztályosok taníttatását, szállását, étkeztetését. Az egyezséget idén újítják meg, és Balázs-Bécsi Attila tervbe vette a támogatás kiszélesítését az innen kikerülő egyetemistákra is.
„Az utóbbi időben összetűzésekbe kerültem, mivel néhányan megkérdőjelezték a bentlakás szükségességét, iskolaközpontok létrehozásának fontosságát. Szeretném kiemelni, hogy miattunk egy falusi iskola sem szűnik meg. Olyan településekről fogadunk gyerekeket, ahol nincsen magyar, helyenként még román iskola sem, valamint olyan családból származókat, akiknek anyagi helyzete még a kötelező oktatásban való részvételt sem engedi meg. Haragszom, amikor íróasztalok mellől fogalmazzák meg az ellenvetéseket, miközben fogalmuk sincs a valódi helyzetről.”
A programhoz még mindig várják néhány falu csatlakozását. Nyári táborokat szerveznek a gyerekek számára, és ennek sikerélménye például Mezőkeszü: egyik tábor után jelentkezett egy gyermek, de ez elegendő volt ahhoz, hogy azóta évente egyre többen iratkozzanak be a Téka bentlakásába.
Az alapítványos bentlakás természetesen többet jelent szállásnál és étkezésnél. A gyakran halmozottan hátrányos gyerekek részére rehabilitációs programokat szerveznek; pszichológus, pszichopedagógus foglalkozik velük. A délutáni foglalkozásokat pedig a diákok igényei szerint is alakítják: ha valamit szeretnének, megszervezik nekik.
Az új bentlakás – részlet
Balázs-Bécsi Attila szerint azonban a szórványoktatási programnak csak akkor lesz finalitása, ha a legutóbbi terv, a mezőségi magyar iskolaközpont is megvalósul. „2006-ban, az új bentlakás avatása után összeültünk tanárokkal, szülőkkel, és megbeszéltük, hogy erre szükség van. Befejeztük a bentlakást, és ’hiányérzetünk’ támadt – kell még valamit építeni” – meséli mosolyogva. Nem tréfáltak, valóban megszülettek a tervek, három év kemény lobbizás után a tavaly minden szinten elfogadták a projektet, és idén már bele is kezdenek az építkezésbe. Ideális esetben 2013 őszén már beindulhat a jelenlegi állás szerint Kemény Zsigmond nevét viselő szamosújvári magyar iskola, amely a városi magyar nyelvű oktatás szétdaraboltságát is megszüntetné.
„Nemcsak abban gondolkodunk, hogy legyen magyar iskola, mert az milyen jó, hanem az oktatás az elvárt színvonalon kel történjen. Minden szempontból felszerelt iskolát fogunk építeni, és az is célunk, hogy adott szellemiségű nevelést biztosítsunk, amely vegyes adminisztrációjú iskolákban nem valósulhat meg. Nem a levegőbe építkezünk: felméréseink, dokumentumaink vannak az iskola szükségességére és létjogosultságára.”
Ezt a rengeteg megvalósítást és a jövőbeli terveket tekintve eszembe jut a „tanár úr”, amikor ötödikes koromban megtartotta nekünk az első történelemórát: amint lejárt az ötven perc, testületileg eldöntöttük, hogy szeretjük a történelmet. Jó tanár volt, és szerette is a munkáját. 2007-ben azonban otthagyta a „szép nyugdíjjal kecsegtető állást” – az intézmény akkorára nőtte ki magát, hogy egész emberre volt szükség.
Művészettörténészként még mindig szereti régi szakmáját, de egyre kevesebb ideje van rá. Időnként közöl egy-egy tanulmányt, vagy lektorálást vállal, de a pályázatírás és szervezés köti le az idejét. Állami támogatás nélkül, különféle alapokból kell havi 50.000 lejt előteremteni 103 gyermek ellátására és egyebekre. Nagy előnynek tekinti, hogy sikerült kitörni a magyarországi pályázatok „bűvköréből”, és már európai alapokra is pályáznak, sikerül egyéb forrásokat is lehívnia és menedzselnie. „Az én fizetésem kisebb, mint amennyit most tanárként keresnék. De sokkal szabadabb vagyok. Ez persze azt is jelenti, hogy többet dolgozom, de sohasem szerettem a kiszolgáltatottságot.”
Korábban visszautasította a politikai szerepvállalást, 2008 óta azonban tagja a Kolozs megyei tanácsnak. „Elvállaltam, de nincs ott a helyem. Nem az én köröm, én a civil szervezetek gondolkodásmódját, projektjeit képviselem. Befejezem, amit elvállaltam, de nem való ez nekem.”
Balázs-Bécsi Attila a sikerekről szinte mindig többes számban beszél. Nem feledkezik meg a tanítványairól, akik mára munkatársai lettek, vagy azokról, akik támogatták. Azt mondja, mindig félreállt, amikor látta, hogy kialakul a szakértői gárda, akik átvehetik a helyét. És belekezdett valami újabb programba. Március 15-én megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét. “Ezt életpálya vége felé szokták átadni, mit akarnak, hogy nyugdíjba menjek?” – tréfált még a kitüntetéssel is.
„Egész életemben megtapasztaltam, hogy ha nagyon akarok valamit, sikerülni fog. Így volt ez az egyetemmel, a művelődési központtal, a saját házam megépítésével. Mindig azt mondták, nem is tudom, mibe vágok bele. Persze hogy nem tudtam – éppen ettől volt szép. De sikerült.”
Rácz Tímea
Transindex.ro

Zarándokok megyénkben
Tematikus gyalogösvény
Tegnap érkezett megyénkbe az a 15 tagú magyarországi zarándokcsoport, amely 40 napos gyaloglás után részt vesz a csíksomlyói búcsún. A Budapestről elindult lelkes társaságot az Erdélyi Kárpát Egyesület szatmári, kolozsvári, marosvásárhelyi, gyergyói és csíki osztályainak tagjai kísérik el az erdélyi tájakon.
Az idei zarándoklat része annak az egyezségnek, amelyet a magyarországi Mária-út Egyesület, a gyulafehérvári Caritas és az Erdélyi Kárpát Egyesület kötött ez év márciusában, és amelynek célja a spanyolországi El Camino (tematikus gyalogút) mintájára kiépülő 1400 km-es Mária-út kialakítása Közép-Kelet- Európában. A kiépítésben több nemzet (osztrák, szlovák, magyar, román, szlovén, horvát és lengyel) képviselői is részt vesznek.
A magyar nép Mária-tiszteletének és a zarándoklatoknak több évszázados múltja van, erre szeretnének szervezetten lehetőséget teremteni a Mária-út kiépítésével az említett egyesületek, hiszen köztudott, hogy évente több százezren zarándokolnak Csíksomlyóra, Máriapócsra, Máriacellbe.
A kezdeményezés célja, hogy feltárja, ápolja a magyarországi és az erdélyi Mária-kegyhelyeket, létrehozza az országon átívelő Mária-zarándokutat. A Mária-utat gondozók szeretnének az útvonal mentén idegenforgalmi és más jellegű szolgáltatásokat létrehozni, tervezik szórólapok, más ismertetők kiadását, együttműködve hazai és nemzetközi szervezetekkel. Az útvonal nemcsak a vallásos emberek számára jelenthet élményt, a nem hívők, de a más felekezetbe tartozók is gazdag, érdekes kulturális és honismereti tudnivalókkal, tapasztalattal gazdagodhatnak. Ugyanakkor a természetszeretetet is ápolhatják. Az útvonal több mint száz Mária-kegyhelyet érint.
Az Erdélyi Kárpát Egyesület Marosvásárhelyi Osztálya felvállalta Maros megye területén az egész évben járható Mária-út kijelölését, felmérését GPS-szel, feltérképezését, jelzését, ugyanakkor a csoport és a nagyobb zarándokcsoportok kíséretét. Megyénk területét 110 km-en keresztül fogja érinteni a Mária-út, amit napi 20-30 km-es szakaszokban járhatnak be a zarándokok: Mezőzáh – Szénaság – Mezőmadaras – Marosvásárhely – Marosszentgyörgy – Jobbágyfalva – Nyárádselye – Sóvárad útvonalon.
Máriacelltől gyalog Csíksomlyóig 60 nap alatt lehet megtenni az 1400 km-t, de az útvonal szakaszonként is járható, bárhol, bárki csatlakozhat a távolabbról érkező zarándokokhoz, akár egy napra is. Május 12-e és 16-a között megyénk területén szívesen látják a csatlakozókat. A zarándokok Kolozs megyéből érkeztek megyénkbe, majd Mezőzáh, Mezőmadaras érintésével Marosszentgyörgyre mennek. Áldozócsütörtökön délután 6 órakor Jedden részt vesznek a marosszentgyörgyi katolikus plébánia fíliájának egyházközségi búcsúján. Estére a marosszentgyörgyi plébánia vendégei lesznek, majd másnap reggel a karmelita kolostort érintik, utána folytatják útjukat.
Az Erdélyi Kárpát Egyesület Marosvásárhelyi Osztálya május 15-én, szombaton 29,5 km hosszú gyalogtúrát szervez, és elkíséri a zarándokcsoportot a Csíkfalva és Sóvárad közötti szakaszon, mezei és erdei utakon, a Só útján. Elegendő számú érdeklődő esetén a szervezet autóbuszt biztosít Marosvásárhelytől Csíkfalváig, majd hazafele Sóváradtól Marosvásárhelyig. Érdeklődni és iratkozni naponta 17 és 22 óra között lehet a 0742-132-911-es telefonszámon, Dósa László elnöknél.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)

Elkezdték az átszervezést – Költségcsökkentő intézkedésekről döntött az Emil Boc vezette kormány
„A kormányátalakítás csak kirakatintézkedés lenne, valódi megtakarítás a minisztériumok alárendeltségébe tartozó ügynökségek átszervezésével és megszüntetésével érhető el” – fejtette ki Markó Béla kormányfőhelyettes, akit Sebastian Vlădescu pénzügyminiszter azzal egészített ki, hogy minimum százezer közalkalmazottat kellene elbocsátani ahhoz, hogy a bérmegvonásokat törölhessék.
Az RMDSZ szövetségi elnöke bár nem zárta ki, hogy a minisztériumok számának csökkentésére is sor kerül, elsősorban a „kormányzati struktúrák határozott és sok szempontból fájdalmas lefaragásával” látja elérhetőnek a költségek csökkentését. Markóhoz hasonlóan nyilatkozott a kabinet több tagja is, Sebastian Vlădescu pénzügyminiszter szerint nem lenne semmi hasznunk a kormányátalakításból, azon kívül, hogy kielégítené egyesek vérszomját”.
Borbély László környezetvédelmi tárcavezető szerint a koalíciós tárgyalásokon nem esett szó a kormányátalakításról, ezért azt feltételezi, hogy „ilyen jellegű informális beszélgetések a Demokrata–Liberális Pártban történhettek”.
„Személyes véleményem, hogy káros lenne, ha a következő két hónapban a 8, 10 vagy 12 tárcás kormányról beszélnénk. Hagyjanak, vagy inkább hagyjuk magunkat dolgozni, életbe léptetni azokat a megszorító intézkedéseket, amelyeket meghoztunk. Amint a miniszterelnök is mondta, a kormányátalakítást megcsináljuk, nem beszélünk róla” – hangsúlyozta marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján Borbély.
A kabinetülés utáni, tegnapi sajtótájékoztatóján Emil Boc miniszterelnök nem beszélt kormányátalakításról
Ezt követően állt a sajtó elé Emil Boc miniszterelnök bejelenteni azokat a döntéseket, amelyeket a kabinet az egy nappal korábban tartott maratoni ülésén hozott. A költségcsökkentés első lépéseként sürgősségi kormányrendelettel 360 millió eurót kölcsönöztek a szorult helyzetben levő helyhatóságoknak, hogy kifizethessék tartozásaikat az elvégzett szolgáltatásokért és munkálatokért a szerződő cégeknek, melyek fizetésképtelenekké váltak.
„Reméljük, hogy ezzel a döntésünkkel kilépünk abból az ördögi körből, amelynek lényege, hogy az állam tartozik a cégeknek, azok pedig nem tudják befizetni adóikat a költségvetésbe” – hangsúlyozta a miniszterelnök.
Csökkentett benzinpénz
„Év végéig 50 százalékkal csökkentjük a közintézmények autóparkjának szánt benzinkvótákat” – jelentette be Emil Boc kormányfő, példaként a miniszteri autókat említve, amelyek az eddigi 400 liter üzemanyag helyett csak 200 litert kapnak.
Hasonlóképpen arányosan csökken a prefektúrák, egészségbiztosító pénztárak, a megyei tanácsok és helyi tanácsok benzinkvótája is. A kormányfő tájékoztatása szerint ez az intézkedés része annak a kormányrendeletnek, amely 20 százalékos működési költségcsökkentést irányoz minden költségvetési intézmény számára.
Elbocsátások várhatók
Szakértők szerint a költségek lefaragásának legfontosabb eleme a közalkalmazottak számának drasztikus csökkentése lenne. Vlădescu pénzügyminiszter fogalmazásában minimum százezer embert el kellene bocsátani ahhoz, hogy a bérek visszatérhessenek a lefaragások előtti szintre.
A miniszterelnök ezt az információt azzal egészítette ki, hogy mindeddig a kormány 36 ezerrel csökkentette az állások számát, és a további átszervezésekről azután dönt, hogy „az összes költségvetési struktúra – minisztériumok, ügynökségek és hatóságok – felépítését átvilágította”.
Adakozz, vagy kiteszünk!
Elveszítik állásukat azok az államtitkárok vagy miniszteri tanácsosok, akik nem adományozzák a kormány által létrehozott segélyalapba az állami vállalatok igazgatótanácsában betöltött tisztségük után kapott járandóságukat – jelentette be a miniszterelnök. Hozzátette: a kabinet egy később megállapított szinten maximálni fogja az állami vállalatoknál dolgozók bérét is. Kormányzati források szerint azt várják el a csúcsvezetőktől, hogy a bérük azon részét, amely meghaladja a nyolcezer lejt, adományozzák a szolidaritási alapba.
M. Á. Zs.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Király: már nem szólnak le a minisztériumból
Király András oktatásügyi államtitkár tegnap Kolozsváron tanácskozott a Kolozs megyei magyar önkormányzati vezetőkkel és magyar iskolaigazgatókkal. Ezt követően az államtitkár exkluzív interjút adott a Szabadságnak, amely során megtudtuk: a tanügyi törvénytervezet jelenleg a szenátus tanügyi bizottságának asztalán van. A cikkelyek egyharmadát már megvitatták és elfogadták, ám Király András úgy véli: a felsőoktatásra vonatkozó cikkelyek elfogadása még több időt vesz majd igénybe, hiszen a szenátusi szakbizottságban sok a felsőoktatásban érdekelt szakember, akik majd minden szót górcső alá vesznek. „Értesüléseim szerint a szakbizottságnak november végéig kell elfogadnia az összes cikkelyt, ezt követően kerül majd a szenátus plénuma elé, amely majd dönt a törvénytervezetről” – nyiltkozta az államtitkár.
Ami a visszaszolgáltatott egyházi ingatlanokban működő iskolákat illeti – ilyen Kolozsváron például a Brassai-líceum helyzete –, az államtitkár úgy vélekedett, hogy az egy ingatlanban működő tanintézeteknek a helyi önkormányzattal közösen kell megoldást találniuk úgy, hogy a tanintézmények önálló léte lehetőleg ne sérüljön.
Király András elmondta: ez a kolozsvári találkozó része annak a több szakaszból álló sorozatnak, amelyben a szaktárca tisztségviselői sorra látogatják a megyéket, hogy feltérképezzék a helyi gondokat. „Az RMDSZ mindig is kiállt az oktatás decentralizációja mellett, de azt vesszük észre, hogy a közoktatásban érintettek egy része elvárja, hogy a szaktárca magyar illetékesei helyettük oldják meg azokat a gondokat is, amelyeket helyileg kellene rendezni. Az az idő már elmúlt, amikor a minisztériumból leszóltak, és elrendezték a vitás kérdéseket” – összegzett az államtitkár.
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)

Központ a szórványért
A szórványtelepülések lakóinak életbevágóan fontos, hogy legyen megbízható, minőségi, anyanyelvű oktatási központ a térségben – mondta lapunknak Balázs-Bécsi Attila, a Téka Alapítvány elnöke a szamosújvári Kemény Zsigmond Oktatási Központ ünnepélyes alapkőletételét követően. A szombati alapkőletételen a magyar kormány számos politikussal képviseltette magát, de jelen voltak az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezető politikusai is. Eközben a Tordán megrendezett szórványkonferencia résztvevői egyetértettek abban, hogy a szórványközösségek életét meghatározó kedvezőtlen folyamatokat csakis erős, önálló magyar tanintézetek, kulturális, közösségi központok létrehozásával lehet megállítani.
A vegyes házasságokból származó gyerekeket is magyar iskolába terelheti a Mezőségi Szórvány Oktatási Központ, azért van szükség egy korszerű oktatási intézmény felépítésére. A szamosújvári magyar általános iskola ugyanis a legrosszabb állapotban van, így sok magyar szülő inkább adja a modern és jól felszerelt román iskolákba a gyerekét – nyilatkozta lapunknak Balázs-Bécsi Attila, a Téka Alapítvány elnöke szombaton, a szamosújvári Kemény Zsigmond Oktatási Központ ünnepélyes alapkőletételét követően. Hozzáfűzte, különösen az olyan szórványtelepülések lakóinak életbevágóan fontos, hogy legyen megbízható, minőségi, anyanyelvű oktatási központjuk a térségben, ahol településenként csak egy-két magyar család él.
Hivatalosságok felvonulása
Szombat délelőtt az őszi napsütéses, de csípős, hideg időben több mint száz meghívott és érdeklődő sétált a Teleki Alapítvány székhelyétől a mezőségi szórvány magyarságot kiszolgálni hivatott leendő – bölcsődét, óvodát és iskolát egyesítő – oktatási központ udvarára. Hogy nem mindennapi eseményről volt szó, jól mutatja a tény, hogy szép számmal képviseltették magukat magyarországi tisztségviselők államtitkároktól miniszterelnöki tanácsosig. Rajtuk kívül jelen voltak a közalapítványok vezetői, a Kolozs megyei RMDSZ vezető politikusai, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács képviselői. Egyik újságíró kolléga meg is jegyezte: ritkán lehet ennyi hivatalosságot a gödör szélén látni. Az alapkő letételét megelőzően számtalan magyarországi és hazai elöljáró mondott beszédet, az esemény ünnepélyességét a szamosújvári fiatalok népdalok éneklésével és versek szavalásával teremtették meg.
Az összefogás ereje
Elsőként Balázs-Bécsi Attila, a Téka Alapítvány elnöke köszöntötte az alapkőletétel ünneplő közönségét, majd Gönczi István, a beruházás kivitelezője ismertette a Szervácziusz László műépítész készítette műszaki tervet. „Vállaljuk, hogy a lehető leghamarabb át fogjuk adni az épületeket” – jelentette ki a kivitelező. Ovidiu Drăgan, Szamosújvár polgármestere is üdvözölte a Mezőség felé nyitó és a hagyományt és kultúrát megőrző iskolaépítő programot. „Meg vagyok győződve róla, hogy sikeres lesz” – fejezte ki optimizmusát a polgármester. Ezt követően szinte valamennyi hivatalos vendég mondott hosszabb-rövidebb ünnepi beszédet. Révész Máriusz magyarországi parlamenti képviselő, Orbán Viktor miniszterelnök gyermek- és családügyi tanácsadója az összefogás és az egyetértés fontosságát hangsúlyozta. „Ott épül egy-egy csoda, ahol ember van és mögötte erős közösség van” – dicsérte Révész Balázs-Bécsi Attila, a Téka Alapítvány és a szamosújváriak vállalását. A fideszes politikus azzal a pokolban játszódó viccel szemléltette az összefogás jelentőségét, amelyből kiderül, hogy az oroszokat az ördögöknek nagyon kell őrizniük, mert mind ki akarnak mászni az üstből, amelyben főnek, a németeknek ki kell tenni egy táblát, hogy kilépni tilos, a magyarokat meg nyugodtan őrizetlenül hagyhatják, mert azok úgyis egymást húzzák vissza.
Szilágyi Mátyás, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja beszédében kifejtette, stratégiai cél a szórvány iskolaközpont kiépítése. „A jelenlegi helyzetben nem tehetem meg, hogy ne emlékezzek meg az erdélyi magyar pedagógusok áldozatvállalásáról – mondta a főkonzul. Egységes cselekvést, konszenzust, ezt kérjük az erdélyi magyarságtól, mert Magyarország így tud hatékonyan fellépni a külhoni magyarok érdekében” – fogalmazta meg elvárásait Szilágyi Mátyás. „A bátor emberek földjén vagyunk, most” – jelentette ki Szép Gyula, az RMDSZ ügyvezető alelnöke arra utalva, hogy olyan helyen sikerül oktatási központot létrehozni ahol korábban leírták a magyarságot. „A szórványkérdést depolitizálni kell, nem válhat pártpolitikai csatározások áldozatává” – szögezte le Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke.
Folyamatosan kell lobbizni
A Kemény Zsigmond Oktatási Központ várhatóan 650–700 magyarul tanuló kisdiákot fogad be majd. Balázs-Bécsi Attila elmondta, a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont modelljét kívánják követni, ami azt jelenti, hogy az iskolaközpont közös román–magyar állami és alapítványi forrásokból finanszíroznák. A teljes beruházás értéke mintegy 3 millió euró, lejben kifejezve 12,63 millióba kerül. Jelenleg elkészült a teljes tervezési dokumentáció, megszerezték a szükséges építkezési engedélyt, a magyar kormány a Nemzeti Jelentőségű Intézmények és Programok keretében 40 millió forintnyi támogatást nyújtott, így október elejétől elkezdődtek a munkálatok a szamosújvári önkormányzat 8000 négyzetméteres belvárosi telkén.
Szamosújváron jelenleg a magyar gyerekek vegyes tannyelvű intézetben tanulnak, nincs önálló magyar nyelvű iskola. Az új oktatási központ része annak a hosszú távú oktatási programnak, amelyet a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány és a szamosújvári Téka Alapítvány tíz éve indított útjára. A mezőségi szórványoktatási program vállalt célja, hogy megoldja a szórványban élő magyarok anyanyelvű oktatását. Eddig a program keretében már felépítettek egy korszerű kollégiumot Válaszúton az 1–4. osztályos elemisták számára, Szamosújváron az 5–12. osztályos általános és középiskolások tanulhatnak majd.
Az új intézmény a tervek szerint egyaránt kiszolgálja Szamosújvárt, a Kis-Szamos mentét, Észak-Mezőséget, Belső-Mezőséget és a Szamos menti dombságot, azaz a háromezer négyzetkilométeren található több mint harminc szórványtelepülést. Balázs-Bécsi Attila ugyanakkor kérdésünkre elmondta, folyamatosan kell lobbizniuk a különböző finanszírozási formák elnyeréséért, az építkezés különböző szakaszait ugyanis egyenként hajtják végre, ráadásul a kisebbségi oktatást nem kezeli kiemelt fontosságúnak az Európai Unió, ezért strukturális alapok sincsenek rá. A kivitelező szerint, ha lesz pénz, akár egy év alatt is be lehet fejezni az oktatási központ felépítését, reálisan számolva azonban örülni kell annak is, ha négy-öt év alatt elkészül az iskolaközpont – fogalmazta meg várakozásait Balázs-Bécsi Attila.
Kiss Előd-Gergely, Krónika (Kolozsvár),