"Nem kíván hivatalosan állást foglalni az erdélyi magyar hadisírok kérdésében a Honvédelmi Minisztérium Hadisírgondozó Irodája - közölte Ravasz István alezredes, a magyar Honvédelmi Minisztérium keretében működő iroda vezetője. A szászmedgyesi magyar közösség az erdélyi városban eltemetett magyar honvédok sírjainak rehabilitálását kezdeményezte, és a bukaresti magyar nagykövetség segítségét is kérte az ügyben, sikertelenül. Ioan Mircea Pascu román nemzetvédelmi miniszter Budapesten találkozott magyar kollégájával, Juhász Ferenc honvédelmi miniszterrel, akivel együttműködési megállapodást kötött, azonban a romániai hadisírok helyzetéről nem tárgyaltak. Erdély területén több száz településen vannak első és második világháborús magyar hadisírok. Szászmedgyes mellett többek között Fogarason, Csíkszeredában, Segesváron, Tordán léteznek olyan helyi kezdeményezések, amelyek az illető településeken levő honvédsírok rehabilitálását célozzák, azonban a Honvédelmi Minisztérium csak a bukaresti magyar katonai emlékmű felállításának projektjét támogatja. /Salamon Márton László: Síri csendben a sírgondozók. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 17./"

"Aug. 11-én megnyílt a 14. Ady Akadémia, a debreceni nyári egyetem. A kettős állampolgársággal kapcsolatban különösen fontos a magyar politikusok felelőssége, "ne ígérjünk olyat, amiről tudjuk, hogy nem teljesíthető" - jelentette ki Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal határon túli magyarokért felelős politikai államtitkára Debrecenben, sajtótájékoztatón. "Nem szabad illúziót kelteni azzal, hogy a schengeni határok átjárhatók lesznek a kettős állampolgársággal" - tette hozzá. Magyarország számára az európai uniós csatlakozás az egyetlen esély a nemzet újbóli összekapcsolódására; a belépés után a "magyar-magyar kapcsolatok egy része belpolitikává válik" - hangsúlyozta az államtitkár. Tempfli József nagyváradi római katolikus megyéspüspök az Ady Akadémia résztvevőit köszöntve örömét fejezte ki, hogy a Kárpát-medence minden részéből érkeztek magyar értelmiségiek. Megfogalmazása szerint "elit emberekké" kell válni, akiket az jellemez, hogy amit gondol, azt mondja, s amit mond, azt teszi. Orosz István történész professzor, az Ady Akadémia elnöke elmondta: a határokon túl élő magyar értelmiségiek idei továbbképző tanfolyamának összesen 230 résztvevője van. A tíznapos kurzuson öt szekcióban - orvosi, közgazdaság-tudományi, humán tudományok, pedagógia-oktatás módszertan és Európa-tanulmányok - hallgatnak előadásokat a résztvevők. Orosz István ebben a közös nyelvet, a közös múltat és a nemzeti emlékezetet nevezte a magyarság számára összetartó erőnek. /Megnyílt a debreceni Ady Akadémia. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 12./"

"December 1. után aug. 20. is megünneplésre került a közös nyelvet beszélő kormányfők részéről. Medgyessy Péter és Adrian Nastase együtt vadásztak a Hortobágyon. Romániában még működik olyan társaság, mely "A Dnyesztertől a Tiszáig" jelszó alapján, e récék tenyészterületét is ősi román földnek tartja. Romániában ma is megtalálható az a könyv, melyben arról tettek említést, hogy a magyarok Trianonban igen szerencsés feltételekkel köthettek békét, s azt is, hogy ezt bizonyos budapesti luxusprostituáltak párizsi állomásoztatásával támogatták meg. A bizantin módszerek közé tartozik az ellenfélnek saját bűnökkel való megtámadása. Erre utalnak a magyarok által elkövetett atrocitásokról kifüggesztett különféle táblák, mint pl. Kolozsváron a Biasini Szálló épületén levő hazugság. /Szász István Tas: Ünnep és récesors. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 27./"

"Szept. 15-én Sepsiszentgyörgyben, a Székely Nemzeti Múzeumban dr. Szász István Tas Erdélyből elszármazott, Magyarországon élő, de gyökereihez hű író, költő, publicista, szakíró hétkötetes, Egy haza - két ország összefoglaló címmel megjelent könyveivel és egy rendhagyó személyiséggel ismerkedhetett meg a nagyszámú közönség. A szerző kolozsvári értelmiségi családból származik, orvostanhallgató volt, 1959-ben kirúgták az egyetemről, ólombányában dolgozott, mozaikos segédmunkás lett, visszakerült az egyetemre, aztán primitív körülmények közt kellett körorvosként dolgoznia, szakmai téren nem hagyták előrehaladni, s mikor szemébe mondták: Kolozsvárnak magyar orvosra nincs szüksége, aztán ,,mocskos munkára" akarták fogni - a kitelepedést választotta. Dr. Szász István Tas nem vallja magát sem írónak, sem költőnek, csupán erdélyi embernek, aki megörökíti gondolatait. Ezért publikálta az évek során született, az erdélyi, az Erdélytől elszakadni nem tudó ember tollával íródott írásait, s ezért készül a következő öt kötet kiadására is. /(vop): Erdélyből Erdélybe. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 16./"

"Nagyváradon rendezték meg a hét végén az erdélyi magyar régészeti konferenciát. A résztvevők az erdélyi magyar régészet újjászervezése mellett tették le a garast, megalakítva a Pósta Béla Egyesületet. Intézményes hátteret kívánnak biztosítani a képzés és továbbképzés, illetve a magyar tárgyi múltat felmérő kutatások bővítésére. A rendszerváltás után Kolozsváron újraindított archeológusképzéssel immár kitermelődik egy új kutató ifjúság. A mintegy harminc főnyire duzzadt fiatal archeológusok összefogását sürgette dr. Bajusz István adjunktus, a kolozsvári régészeti katedra vezetője, aki előadásában ismertette az erdélyi magyar régészet múltját a 19. századtól, amikor is 1859-ben a Mikó Imre, Erdélyi Széchenyije alapította Erdélyi Múzeum-Egyesület révén elkezdődtek az első szervezett történeti kutatások, majd megszerveződött a régészképzés. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület nagyváradi fiókszervezetének égisze alatt megtartott konferencián a szervezők nevében Lakatos Attila régész beszélt, az ifjúságot köszöntötte dr. László Attila egyetemi tanár és dr. Székely Zsolt régész, aki hangsúlyozta: negyedszázados kiesést kell pótolniuk. Dr. Egyed Ákos akadémikus, az EME elnöke szerint elkezdődött a szakosodás, a régészet pedig számos kérdés megválaszolásában segítheti majd a határterületek kutatóit. AZ MTA Régészeti Intézetétől érkező Benkő Elek és a NKÖM részéről Hatházi Gábor hangsúlyozták, hogy szakmailag és lehetőség szerint anyagilag is támogatják a Pósta Béla Egyesület tevékenységét. A létrehozandó intézet vezetőjéül dr. Bajusz Istvánt választották. A két napos konferencián mintegy húsz dolgozatot mutattak be a régészek. /(Balla Tünde): Erdélyi magyar régészegyesület alakult. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./"

"Nov. 21-én nagysikerű előadást tartott Bethlenben, majd Árpástón a kolozsvári Sétáló Bábszínház. A Juhász István Géza és Hajós János neve által fémjelzett zsebtársulat szórványkörúton vesz részt. /Árpástó. Bábszínház - tapssal, sétával. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 22./"

"Kalotaszegen mondják, hogy a régi szép népviseletet már csak a románoktól lehet venni.1945-ben ugyanis vásár ivolt Bánffyhunyadon. A közeli hegyekből románok jöttek. A vásár általános fosztogatássá fajult. A hegylakók megrakott szekereivel volt tele a havasok felé vezető út. Alig több mint egy évtized múltán, amikor 1956-ban tűzvész puszított Bánffyhunyadon. A kétségbeesett az égő házakból az udvarokra vitték évszázadok alatt összegyűjtött javaikat. A románok újra megjelentek, most is azok a szekérsorokkal vitték el az értékeket. Az erdélyi románság büszkeségei a máramarosi román fatemplomok. Ősiségük és fejlett kultúrájuk legfontosabb bizonyítékai között tartják azokat számon. Egy elfelejtett erdélyi restaurátor, Bágyuj Lajos, amikor e templomok felújítására kérték fel, összegyűjtötte azok valamennyi mesterjegyét. Egytől egyig kalotaszegi magyar ácsok mesterjegyei voltak. /Szász István Tas: A hullarablás formáiról és tanulságairól. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 9./"

"Bélzerindi olvasóikkal találkoztak a Nyugati Jelem munkatársai. A mintegy százkilencven lakosú színmagyar falu ifjú lelkésze, Futó Ferenc elmondta, hogy a bélzerindiek többsége egyelőre nem lát sok hasznot az állattartásban. Tanász István szerint az eddigi felvásárló most Magyarországról hozza a disznóhúst, mert állítólag ott még olcsóbb. De nem csak az állattartás nem jövedelmez, a növénytermesztésbe befektetett pénz és munka sem térül meg. A falu kiöregedőben van, az elemi iskolába négy gyerek jár, az óvodába pedig öt, s félő, hogy a következő években utánpótlás miatt megszűnik a magyar oktatás. Sokan eladják földjüket, hektáronként potom ötmillió lejért. Többnyire az olaszok fektetik pénzüket a földbe, hiszen ha Románia csatlakozik az Európai Unióhoz, felértékelődik a most értéktelennek tűnő föld. Balta János, a Nyugati Jelen vezérigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy ne adják el földjeiket a bélzerindiek, hiszen azé a haza, akié a föld. /(Nagyálmos): Ne adjuk el földeinket. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 16./"

December 1. számunkra gyászos nap. Milyen szépen ellenpontozná, ha december 5. a nemzet saját akaratából történő újraegyesülésének ünnepe lehetne, írta Szász István Tas.  A Kádár-rendszert idejében több ezer magyar, aki Magyarországra szeretett volna áttelepülni, nem kapta meg a magyar befogadást, s ezért szétszóródott a nagyvilágban.   A 800 ezer beözönlővel és százmilliárdos terhekkel riogatók nem beszélnek a további fogyás esetén szükségessé váló betelepítésről. /Szász István Tas: Drága új ünnepet remélő Barátaim! = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 30./

A népszavazás eredményeképpen nem kell majd félni az átözönlő magyar áradattól, kiknek befogadása tönkreteszi a költségvetést. A patrióta miniszterelnök elkezdheti elfelejteni otthonmaradási programjának megvalósítását is. Már az is felesleges. Magyarország népessége évente ötvenezerrel fogy, s ha ez a szám néha kisebb, csupán az áttelepülők miatt az.  A Horn-kormány idején megjelentek hírek arról, hogy hosszú távon 6-7 millió magyarral számolnak. A népszavazás eldőlt, de harcolni kell tovább, biztatott Szász István Tas. /Szász István Tas: Elvégeztetett, de semmi sem tisztáztatott. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 14./

Ne beszélj magyarul – román kenyeret eszel! – vágták oda Szász István Tasnak Erdélybe. Áttelepült az anyaországba. A népszavazás eredménye azt mondja neki: Te hazátlan, magyar kenyeret eszel meg magyarok elől! „Ezt mondja nekem hazám kormánya!” /Szász István Tas: Drága éji órán is elmélkedő Barátaim! = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 11./

A kisebbségi magyar megmaradásának, önazonossága megőrzéséért folytatott harcának fő támasza volt az, hogy felnézhetett az anyaországra. Ennek a hatalmas támasznak lett szerény kiegészítője, részleges megtestesítője a magyarigazolvány, és ezt emelhette volna a funkcióját a kettős állampolgárság, írta Szász István Tas. Köztudott, hogy a horvátok elleni szerb támadások nagymértékben csökkentek, miután a szerbiai horvátok megkapták a horvát állampolgárságot is. A kettős állampolgárság leszavazása a homogenizálókat erősíti, mondhatják, hogy az anyaország már nem tényező. /Szász István Tas: Drága egykor még velem csodálkozó Barátaim! = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 25./

A státustörvény eleve a kettős állampolgárság felvetésének lehetősége okozta szorongásokból született. A kettős állampolgárságról való szavazás ötlete pedig a státustörvény kizsigerelése és elértéktelenedése következtében született, írta Szász István Tas. Mind a státustörvény, mind a kettős állampolgárság Európa-szerte ismert megoldás volt. Miközben erőteljes mozdulatokkal próbál a gondolkodó magyar eltávolodni az összeesküvés-elméletek veszedelmes örvényétől, egyre erőteljesebb és végzetesebb szívóhatást érez, állapította meg. /Szász István Tas: Drága velem együtt kutakodásra kényszerült Barátaim! = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 1./

Sikertörténet a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium létrehozása, felépítése. Közel egy évtizede kitartó, konok törekvés eredménye ez az iskolaalapítás, mérföldkőnek is tekinthető Gyimes-völgye életében, beleértve a moldvai csángó gyermekek anyanyelven való tanulási lehetőségét is. Mindehhez azonban társult egy sajnálatos ügy is, nevezetesen egy vállalkozás, a Csíkszeredai Tectum Impex építőipari Kft. csőd szélére jutása. A cég évek óta jelentős volumenű munkálatot végzett, áldozatos hozzáállást tanúsítva. Szász István mérnök, cégtulajdonos emlékezett: 2002 áprilisában árajánlatot nyújtottak be a gimnázium kivitelezési munkálataira. Az ő árajánlatunk bizonyult a legkedvezőbbnek. Május 20-án aláírták a szerződést. Már másnap nagy erőkkel láttunk hozzá a kivitelezéshez, tekintettel. A magyar kormány mint támogató, 150 millió forint értékű egyszeri támogatást biztosít, tárcaközi bizottság döntése alapján. Azonban a beígért 150 millió forintos támogatásból 2002 végéig apró részletekben, s jelentős késlekedéssel megérkezett 127,2 millió forint. Év végére azonban a cég által elvégzett munkálatok értéke meghaladta a 144 millió forintot. A pénz nem jött, halmozódott az adósság. A cég nehéz pénzügyi helyzetbe került, kénytelenek voltak a nagy tartozás miatt beperelni a Szent Erzsébet Alapítványt. A 2004. szeptember 15-én közölt bírósági végzés arra kötelezte az alapítványt, hogy rendezze adósságait. Azonban nincs miből. /Hecser Zoltán: Egy sikertörténet sikertelensége, avagy amikor az örömbe üröm vegyül... = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 29./

Anyagi források híján a tizenöt éves múltra visszatekintő Ady Akadémia Debrecenben idén csak az orvosi szekciója számára tudta meghirdetni a hagyományos továbbképzést a határon túli magyar értelmiségieknek – hangzott el augusztus 8-án a nyitóülésén. Az elmúlt 15 év alatt összesen hétszázötven résztvevője volt az évente sorra kerülő rendezvénynek. Orosz István történész professzor, az Ady Akadémia alapító elnöke elmondta, nem szeretnék, hogy a tizenöt éves folyamat véget érjen, és jövőre új struktúrát alakítatnak ki, amely lehetővé teszi, hogy uniós forrásokat is igénybe vehessenek. /Ady Akadémia: az idén csak az orvosi szekcióra jutott pénz. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 9./

Milliárdokkal tartoznak a gyimesfelsőloki Szent Erzsébet Gimnázium építőjének. A kivitelező, a csíkszeredai Tectum Impex Kft. vezetője, Szász István hatvanmillió forintos – több mint nyolcmilliárd régi lejes – tartozás törlesztését követeli a Berszán Lajos atya vezette Szent Erzsébet Alapítványtól. Szász István nyilatkozatát követően Hegyeli Attila és Böjte Csaba dévai ferences szerzetes, a moldvai Rekecsinbe tervezett csángó iskolaközpont kezdeményezői szinte azonnal jelentkeztek megoldási javaslattal. Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) oktatási felelőse nyilvánosan felajánlotta Berszán Lajosnak, hogy a rekecsini iskolára eddig összegyűlt összeget átadják az adósság kifizetésére, hiszen azt a pénzt is csángó iskolára kapták. Berszán atya elmondta, Böjte Csaba felajánlotta ugyan „kölcsönbe” az adósság kifizetését, azonban ameddig nem tisztázzák, egészen pontosan mennyi a tartozás, nem fogadhatja el a nagylelkű ajánlatot. /Bakk-Dávid Tímea: Inog a sziklára épült ház? = Krónika (Kolozsvár), aug. 11./

Gyökeres változások várhatók a Temes megyei RMDSZ és a tagság közti kapcsolatban – jelentették be szeptember 2-án sajtótájékoztatójukon Halász Ferenc elnök és Marossy Zoltán szervezési alelnök. Marossy szerint át kell gondolni, hogy mi is az RMDSZ szerepe a Bánságban. Az RMDSZ-nek kell közvetítenie a helyi közösségek igényeit a hatóságok felé. Minden településen, ahol magyarok laknak, szeretnenéek RMDSZ-szervezetet létrehozni, a megyeszékhelyen pedig 22 körzeti szervezetet alakítana meg a jelenleg Temesváron létező nyolc körzet helyett. A koalíciós megegyezések alapján az RMDSZ-nek eddig négy jelöltjét sikerült bejuttatnia a különböző közintézmények vezetőségébe, ez az arány nem túl jó. Erdély István a munkaerő-közvetítő ügynökség vezérigazgatói, Csősz István az agrárhivatal aligazgatói tisztségét nyerte el versenyvizsgán, Kovács Juditot a talajjavító ügynökség területi kirendeltségének élére helyezték három hónapos próbaidőre, Halász Ferencnek pedig meghosszabbították főtanfelügyelő-helyettesi kinevezését. /Pataky L. Zs.: Átértékelik az RMDSZ szerepét. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 3./

A vártnál nagyobb érdeklődés övezte az Erdélyi Napló székelyföldi közönségtalálkozóit. Az Erdélyi Napló négyfős csapatához (Makkay József, Fábián Tibor, Bagoly Zsolt és Szentes Szidónia) ötödikként Ágoston Balázs, a Magyar Demokrata munkatársa csatlakozott. Dinnyés József énekes fellépései meghitté tették a találkozást. A daltulajdonos magyar költők megzenésített verseivel hívta kárpát-medencei utazásra a jelenlévőket. A rendezvényeken szó esett arról, hogy az Erdélyi Napló már évek óta nem részesül semmiféle anyagi támogatásban, s pályázataikat az illetékes fórumok mindig leseperik az asztalról. A hetilap legújabb szolgáltatása révén nemzeti elkötelezettségű kiadók könyveit, hangkazettáit kínálja olvasóinak. Az Erdélyi Napló találkozóin sikerült egy asztal mellé ültetni az RMDSZ, az MPSZ és az SZNT képviselőit. A körút szeptember 22-én Sepsiszentgyörgyön kezdődött. Csíkszeredában Toró Tibor parlamenti képviselő, Sógor Csaba szenátor valamint Márton Róbert, az MPSZ csíki területi elnöke és Kovács Csaba, az internetes Erdély ma főszerkesztője is jelen volt. Toró Tibor a kisebbségi törvényről szólva kifejtette, hogy a tervezetnek számos hibája van, de a pozitívumokat lehetőségként kell felfogni. Sógor Csaba azokat a lépéseket vázolta, amelyeket az autonómia eléréséért lehet tenni. Fontosnak mondta, hogy a románok megismerjék Erdély történelmét. Márton Róbert úgy vélekedett, amíg az RMDSZ-képviselők nem az erdélyi magyarság ügyét képviselik, hanem parlamenti tisztségeket akarnak megnyerni, addig nincs esély az autonómiára. Marosvásárhelyen megjelentek Szentgyörgyi László és Tófalvi Zoltán, a hetilap egykori munkatársai, továbbá Fazekas Károly Csaba és Szász István Tas, akiknek írásai szerepelnek Erdélyi Naplóban. /Szentes Szidónia: Az Erdélyi Napló székelyföldi körútja. Ellenszélben a magyar ügyért. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 27./

November 11-13-án, a hét végén tartották meg az Erdélyi Magyar Régészek III. konferenciáját a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban. Az előzőekhez viszonyítva a csíksomlyói találkozó volt a legsikeresebb: több mint 100 egyetemi hallgató, érdeklődő volt kíváncsi a két szekcióban bemutatott, közel 50 előadásra. Az előadók között volt a budapesti dr. Takács Miklós régész; a szintén Budapesten élő kollégája, Benkő Elek, a székelykeresztúri múzeum egykori munkatársa; valamint Kacsó Károly és Bajusz István történészek, továbbá a házigazda szerepét betöltő Botár István és Darvas Lóránt régészek. Műsorfüzet tartalmazta az előadások jegyzékét. Két évvel ezelőtt alakították meg a Pósta Béla régész nevét viselő egyesületet, hogy támogassák a különböző intézményekben kutató szakemberek kapcsolattartását, információcseréjét – mondta Botár István, az egyesület igazgatótanácsának tagja. /Kristó Tibor: Erdélyi magyar régészek konferenciája. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 14./ A szervezők (Pósta Béla Régészeti Egyesület, Mikó Ferenc Egyesület, Csíki Székely Múzeum) nagy nevű szakembereket, régészeket, történészeket hívtak meg. Bajusz István, a Pósta Béla Régészeti Egyesület igazgatója elmondta, hogy az immár harmadik alkalommal megrendezett konferencia lehetőséget kínál elsősorban az erdélyi magyar régészek számára, hogy kutatásaikról beszámolhassanak a szakemberek előtt. Reményét fejezte ki, hogy ebből a konferenciából egyszer talán Magyar Régészeti Konferencia lesz, ahol az egész Kárpát-medence magyar régészei tarthatnának seregszemlét, és folytathatnának tudományos vitákat. Paszternák István, a magyarországi Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Miskolci Regionális Irodájának vezetője tartott előadást A kulturális örökségvédelem Magyarországon címmel. Ezt követően az előadások két (I. őskor–ókor, II. népvándorláskor–középkor) szekciókban folytatódtak. A résztvevők a három nap alatt közel ötven előadást hallgathattak meg (ízelítőül csak a Székelyföldhöz kapcsolódó néhány előadás témáját emeljük ki: Sztáncsúj József: Ember- és állatábrázolások a kora rézkori Erősd-kultúrában; Szabó Gábor–Dénes István: Régészeti topográfiai munkálatok a délkelet-erdélyi Vargyas-patak szorosában; Méder Loránd: Bronzkori balta Lisznyó határából; Asztalos István: Római határvédelem Délkelet-Erdélyben; Székely Zsolt: Újabb gót leletek Háromszéken; Benkő Elek: Középkori udvarház a Székelyföldön; Derzsi Csongor–Sófalvi András: Régészeti kutatások Kányád középkori templománál; Botár István: Régészeti kutatások Csíkmindszenten; Darvas Lóránt: A csíkszeredai Mikó-vár régészeti kutatása). /Mihály János: III. Erdélyi Magyar Régészeti Konferencia Csíksomlyón. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 21./

A hét végén tartotta az EME Zilah és vidéke fiókszervezete immár szokásos évi ülésszakát. Szilágyság kutatása volt a központi téma. Ezúttal az iskola és a pedagógusok jelentették az előadások súlypontját. Bocskai István halálának négyszázadik évfordulója alkalmával dr. Egyed Ákos a fejedelemválasztásról értekezett. Kultúránk, történelmünk európai jelentőségét dr. Domhányi András tudományos kutató körvonalazta, majd következtek a helyi előadók. Lakóné Hegyi Éva tanulmányában vázolta a Szilágy megyei peregrinusok – külföldön tanult diákok – életét. A nagy tanár elődökre emlékezett Kovács Kuruc János, a méltatlanul elfeledett Borbély Sámuelre pedig Fejér László, a Hepehupa szerkesztője. Jojkits Attila és B. Simon György a szilágysomlyói illetve a szilágynagyfalui oktatás történetét vázolta. Végül Szabó István helyettes főtanfelügyelő a megye magyar oktatásának helyzetéről szolgáltatott adatokat. A magyar nyolcadikosok 82%-a tovább tanulhat a jelenlegi oktatási keretben. Záróbeszédében az EME elnöke, dr. Egyed Ákos igen színvonalasnak értékelte az ülésszakot. Szerinte példás a Szilágyság kutatása, kevés vidék dicsekedhet ennyi figyelemmel régiójának múltja és jelene iránt. Az ülésszak végén a zilahi fiókszervezet elnöke, dr. Bajusz István adjunktus köszöntötte dr. Egyed Ákost, aki nemrégen vette át a Magyar Tudományos Akadémia elnökétől, Vizi E. Szilvesztertől az Arany János életműdíjat. A szilágysági fiókszervezet nevében átadták a Petri Mór-díjat azoknak, akik a legtöbbet tettek a Szilágyság történelmi és szellemi múltjának feltárásáért és közkinccsé tételéért. Lakóné Hegyi Éva nyugalmazott muzeológus és dr. Bajusz István adjunktus vehette át a Szilágyság-monográfia írójáról, Petri Mórról elnevezett díjat és az ezzel járó plakettet. /Józsa László: Fókuszban a Szilágyság kutatása. Tudományos ülésszak a zilahi EME fiókszervezeténél. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./

Jókedvet, mosolyt varázsoltak az utolsó iskolai héten a dévai Téglás Gábor Iskolacsoport aulájába a Sosekacagó király, azaz Hajós János és Juhász István Géza fiatal kolozsvári bábművészek, akik közel nyolc esztendeje “sétálnak”, Erdély-szerte. “Többnyire vidéken tartunk előadásokat. Ha sikerül 70-80 gyermeket összegyűjteni valahol, akkor már elmegyünk. Ez persze még nem éri meg nekünk, de az útiköltséget már fedezni lehet ennyi pénzből, és az élmény, amely a gyermekek arcán tükröződik, az nekünk nagyon sokat ér” – jelentette ki Hajós János. A két fiatal művész maga készíti kedves figuráit, és szívesen vállalnak bábkészítés-tanítást, sőt papírhajtogató-oktatást és számos más kézműves foglalkozást. /Gáspár-Barra Réka: Sétáló bábszínház. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 21./

A trianoni diktátum után az erdélyi magyarság nehéz helyzetbe került. Az új hatalom fő csapása a nyelv és ezen keresztül a kultúra és a nemzeti tudat megőrzése ellen irányult. 1935-ben az alapfokú iskolák száma 112-re csökkent, a középfokúaknak pedig csak a fele maradt meg. Felsőfokon nem volt magyar nyelvű oktatás, az új uralom első tíz évében 304 románul tanuló magyar diplomás jött ki az egyetemekről! Olyan megyékben mint Csík, Szatmár nem volt állami magyar iskola. Az egyházak vállára nehezedett a fiatalság magyar szellemben és nyelven való oktatása. Egymás után születtek magyar lapok. Nagybányán a Krizsán P. Pál szerkesztette Nagybánya megjelent minden vasárnap. A Nagybánya és Vidéke minden szombaton jelent meg, Révész János szerkesztésében. A református egyház az Egyházi híreket adta ki, és volt egy időnként megjelenő sportközlöny is, az Egyesületi Értesítő (kiadta a Phönix és a CSB), Vadász István szerkesztésében. Kifejezetten kulturális hetilap nem volt a városban. Dr. Sasi Nagy Béla hozzájutott olyan adatokhoz, amelyekkel eddig tudtával Nagybányán sem foglalkozott senki. Az adatok a városi levéltár anyagából Balogh Béla levéltáros jóvoltából egészültek ki. Az adatok a máramarosszigeti Kárpáthy Zoltán munkásságáról szólnak, aki költő, újságíró és köztisztviselő is volt. Ő hozta létre 1930-ban Nagybányán a Csütörtök című hetilapot. Kárpáthy Zoltánnak /1901. július 4. – 1960. november 13./ 1928-ban jelent meg Az élet rohan c. verseskötete Máramarosszigeten (Hermes Nyomda), közben közölt a kolozsvári Keleti Újságban is. 1930-ban elhatározta, hogy politikai-szociális tartalmú hetilapot indít Nagybányán. 1930. júniusában beadta a kérvényt a szatmári prefektushoz. Július 17-én megjön a válasz Szatmárnémetiből: a prefektus engedélyezi Kárpáthy Csütörtök c. lapjának a kiadását. A lap megjelenését igazolja, hogy Kárpáthy 1930. szeptember 27-én kérte 800 lej kifizetését, ami megtörtént. November 12-én 810 lejről nyújtott be nyugtát, amit másnap kifizettek (levéltári adatok). Ezeken túl nincs semmiféle más adat a lapról. Egyetlen példányt sem sikerült felkutatni. Ebben a korban Nagybánya magyarsága még négy újságot olvashatott anyanyelvén. Ma az a kettő, ami van, sem fogy el mind. Az igényes írásoknak ma már kevés az olvasója, de azok nélkül elvész a nyelv, a kultúra. /Dr. Sasi Nagy Béla: Helyi sajtótörténeti kuriózumok. Ki volt Kárpáthy Zoltán? = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), aug. 11./

Magyarországon újra van elnöke a közszolgálati rádiónak, fölmerült a műsorstruktúra átalakításának kérdése. Bizonyos műsorok hallgatottsága eléri a másfél milliót. Igen ám, mondják erre az elemzők, de ez a másfél millió ötvenen felüliekből és határon túliakból jön össze! „Ez már tényleg fáj! Hogy engem besoroljanak a másodrendű magyarok, a bármikor leszavazható, nemzetből kirekeszthető, következmények nélkül megverhető, lebozgorozható társaságba – csak azért, mert elmúltam ötven!” – írta Krebsz István. /Krebsz István: Öreg fogyasztó. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 6./

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a hollandiai Juhász István Alapítvány szervezésében szeptember 14–15-én Tavaszy Sándor teológus, filozófus és közéleti személyiség emlékének adózó konferenciát tartanak Nagyváradon a Lorántffy Zsuzsánna Egyházi Központban. Az előadók között lesz Csűry István főjegyző, Tőkés László püspök, dr. Tonk Márton professzor, dr. Tőkés István ny. professzor, dr. Geréb Zsolt rektor, dr. Zalatnay István budapesti lelkész, dr. Juhász Tamás rektor, dr. Ferencz Árpád professzor és dr. Péter Miklós professzor. /Dr. Hermán M. János: Tavaszy Sándor szimpózium. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 13./

Újabb hat évre választották esperessé Dénes Csaba bodoki református lelkészt az egyházmegye harmincegy gyülekezetének egyházi és világi képviselői. Dr. Szőts Dániel korábbi egyházmegyei főgondnok visszavonulását követően a tisztségbe dr. Szász Istvánt választották, főjegyző Ungvári Barna András uzoni lelkész. Dénes Csaba elmondta, a három évvel ezelőtt nyugdíjba vonult Incze Sándor esperestől átvett tisztségben ezentúl is az építkezés jegyében szeretne cselekedni. /(fekete): Esperesválasztás a Sepsi Református Egyházmegyében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 16./

Marosvásárhelyen 1956-ban diákszövetségi gyűléseken előfordultak bátrabb hozzászólások. Bárányi Ferenc említette meg visszaemlékezéseiben, hogy Wiener Ferenc, az intézmény pártalapszervezetének egyik vezére állítólagos román provokációra hivatkozva, egyetemi őrséget szervezett Bárányi Ferenc és Komáromi Mihály diákvezérek alá toborzott hangadókból. Így ezeket – vagyis az egyetem esetleges hangoskodóit – végig ellenőrzése alatt tarthatta, s még arról is gondoskodhatott, hogy közéjük beépítse besúgóit.      Októberben, a gyűlésén Toró Árpád hatodéves, Nagy Lajos negyedéves vagy Kiss András és László Ildikó akkori harmadéves hallgatók meg mások is kényes kérdéseket feszegettek. Toró első hozzászólóként az eddig elmulasztott feladatokról beszélt, s Körösi Csoma Sándor szobrának visszaállítását, a hajdani Bolyai Gimnázium nevének visszaadását, a Bolyai sír ápolását, a magyarságunk megőrzését emlegette. Nagy Lajos (emlékiratában rögzítette) a diákság sorsával kapcsolatos kérdéseket feszegetett. Kiss András hozzászólásában egymás kölcsönös megismerését reklamálta román–magyar viszonylatban. László Ildikó Trianon igazságtalanságát is emlegette. A legnagyobb jelentőségű tett Toró Árpád és Gergely Tibor hatodévesek által összeállított 12 pont felolvasása volt. Ugyanekkor Nagy Lajost az egyetem IMSZ kultúrfelelősének választotta az egyetemi IMSZ küldöttgyűlés. Szép kezdeményezés volt az Ady Kör létrehozása és egy folyóirat kiadásának terve. Egyszer a negyedévesek a gyülekezési tilalom ellenére előadás után libasorban mentek fel a főépületig. A rettegett rektor, Andrásofszky Tibor tombolt és politikai tüntetésnek nevezte a cselekedetet. A „libasor” később is ott szerepelt a halmazati bűnök között. A Bolyai-sír megkoszorúzásakor a temetőben hemzsegtek a civil ruhás szekusok. Az egyetem vezetősége egyöntetűen foglalt állást az ellenforradalom definíció mellett. A besúgók adatait gondosan begyűjtötték, de egyelőre jegelték őket.   1957-ben ugyanez a diákság szemtanúja lehetett Kádár János marosvásárhelyi látogatásának, melynek legsötétebb momentuma az emlékezetes beszéd volt: lemondott az erdélyi magyar kisebbség sorsába való beleszólás lehetőségéről.   1959-ben a kommunista vezetés Marosvásárhelyen, az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben is elérkezettnek látta az időt a magyartalanításra. Előzőleg  Andrásofszky Tibor  rektor a tél folyamán hatalmas nagytakarítást végzett, tucatjait szórta ki az ártatlan és a bélyeges diákoknak. Ezután a gyűlésen még csak a tanári kart vették elő és alázták meg. Ennek lett áldozata a még aznap letartóztatott Kóródi Ferenc tanár, a híres Egyetemi Népi Együttes vezetője is. Ő 17 évet kapott. Mások, mint Lőrincz Endre András vagy Pápai Zoltán professzor, megalázó önkritikával úszták meg, de volt olyan is, mint pl. Szerémy Lajos tanársegéd, akinek el kellett hagynia a várost. A diákok meghurcoltatása ezután következett. Először Csernik Zoltán zseniális ötödéves hallgatót exmatrikulálták, majd három hallhatót /köztük a mostani emlékezés íróját/ zárták ki az „ellenséges magatartás miatt: Szász Istvánt, Katz Pált, és Nagy Lajost. Ellenséges megnyilvánulásaik miatt a szankcionált két hallgatót az egyetem, Bárányi Ferencet /abszolválása után két évig nem állhat államvizsgára/ és Kiss Andrást /az V. évfolyam befejezése után exmatrikulálják. Amennyiben ez év alatt a termelésben olyan tevékenységet fejt ki, hogy méltónak bizonyul tanulmányai befejezésére, beiratkozhat a hatodik évfolyamra/. Később valamennyi kizárt és szankcionált hallgató orvos lett. Bárányi Ferenc az 1989-es változás után Románia egészségügyi minisztere is volt. /Szász István Tas: 1956 Erdélyben. A forradalom és utóélete a marosvásárhelyi orvosi egyetemen. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 10./

Marosvásárhelyen zajlik az erdélyi magyar régészeti konferencia. A negyedik alkalommal sorra kerülő rendezvény november 10-én kezdődött a Bod Péter Diakóniai Központban. Köszöntőbeszédet mondott Pál-Antal Sándor, Bajusz István és Csegzi Sándor. A plenáris ülés után könyvbemutatót tartottak és megemlékeztek Pósta Béláról. Kovács András Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából című folyóirat új sorozatának első számát mutatta be. November 11-én lesz a Pósta Béla Egyesület közgyűlése. /Régészeti konferencia Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 11./

November 10-től 12-ig a marosvásárhelyi Bod Péter Diakóniai Ház volt a helyszíne a IV. Erdélyi Magyar Régészeti Konferenciának, amelyen a hazai szakemberek mellett neves magyarországi vendégek tartottak előadást. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület helyi fiókszervezete nevében nyitóbeszédet mondó Pál-Antal Sándor elnök, nyugalmazott történész-levéltáros örömmel nyugtázta, hogy milyen sok tudományos munkát végző fiatal révész kolléga vesz részt a tanácskozáson, amelynek programfüzetében közel ötven dolgozat szerepelt. A romániai magyar régészek sorsa hasonlít a történészekéhez, számuk a 60-as éveket követő rövid nyitás után alig néhány szakemberre csökkent, s tevékenységi terük évtizedeken át csak a római-dák leletek kutatására korlátozódott, mondotta az előadó, aki beszélt a 90-es évek után bekövetkezett megújulásról, amikor a kolozsvári egyetemen beindult az anyanyelvi képzés is. Bajusz István, a romániai magyar régészeket tömörítő Pósta Béla Egyesület elnöke következett. A Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Egyesület Érem- és Régiségtárából című új periodikát Kovács András felelős szerkesztő mutatta be. A két tagozat (Őskor, ókor valamint Népvándorláskor, középkor) keretében hangzottak el dolgozatok. A kongresszus során megtartották a Posta Béla Egyesület évi közgyűlését is. /(bodolai): Régészkutatók tudományos fóruma. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./

Június 18-án Kolozsváron, a Reményik Sándor Galériában bemutatták a 111 vers erdélyi költőnőktől című kötetet és Szász István Tas Beszédes hallhatás Avagy három Hitel és ami utána következett című, a kolozsvári Hitel című folyóirat történetét feldolgozó kiadványt, a Kriterion Könyvkiadó szervezésében. Az antológia szerkesztője Egyed Emese, a verseket Katona Éva válogatta. Szász István Tas szülei adtak otthont annak idején a Hitel szerkesztőségének. /(köllő): Versantológia és Hitel-történet. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21/

November 11-én véget ért 13. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár. Az egyik magyarországi vendég, Závada Pál író, a Jadviga párnája szerzője készülő, a 20. századi magyar történelem fontosabb pillanatait megrajzoló regényéből olvasott fel részletet. Az irodalmi esten jelen volt még Szabó T. Anna kolozsvári származású költő, valamint Várady Szabolcs, aki a 60. születésnapjára összegyűjtött írásait tartalmazó kötetéről beszélt. A könyvvásáron a Pallas Akadémia idei terméséből mutatták be Mircea Dinescu Szegek, ebek és szúró darazsak című politikai szatíra-kötetét Váli Éva fordításában. Ugyanott jelent meg Benkő Levente és Papp Annamária Magyar fogolysors a második világháborúban című nagyszabású munkája. A Kriterionnál látott napvilágot Szász István Tas Beszédes hallgatás című kötete, az egykori kolozsvári Hitel folyóiratról. A Mentor Kiadó többek közt Kincses Elemér Soha című regényével, Nagy Attila Café Flamingo és Fazakas Attila Őszi halrajok című versesköteteivel mutatkozott be. A Tamási Áron születésének 110. évfordulójára szervezett felolvasó maraton már az első napon érdektelenségbe fulladt. /Antal Erika: Könyvek és szerzőik. = Krónika (Kolozsvár), nov. 12./