Egy eltékozolt arcú ország
Ez a könyv az európaiak kötelező olvasmánya kellene hogy legyen” – olvasható az egyik nyugati recenzens felkiáltása Paul Lendvai Az eltékozolt ország című könyvének hátsó borítóján.
Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jelentős művet tartok a kezemben, sőt még kezdtem is hitelt adni ennek a harsogó szlogennek, amikor a bevezetőben a szerző eme nemes gondolataira bukkantam: „…a »kudarcok győztesei« számára továbbra is az lesz a tulajdonképpeni sorskérdés, hogy sikerül-e összebékíteni a patriotizmust és a liberalizmust, a nemzeti eszmét és a társadalmi haladás gondolatát.” Ez valóban szép, nemes, ráadásul politikailag távolságtartó perspektíva, amihez illeszkedik az előszó utolsó bekezdése is: „Ebben a könyvemben kísérletet teszek rá, hogy – mint olyan ember, aki fél évszázados bécsi tartózkodása során osztrákká lett, de magyarnak született, ugyanakkor minden érdekcsoport befolyásától tökéletesen függetlenül szemléli az eseményeket – tabuk és előítéletek nélkül világítsam meg szülőhazám két évtizedének, a rendszerváltás óta eltelt időszaknak a változatos, olykor megdöbbenésre is okot adó történetét.”
Meglehetősen hamar kiderült azonban, hogy az egyenlő távolságtartás tekintetében a kísérlet megrekedt a próbálkozás szintjén, mert ha érdekcsoportoktól mentes is a szerző, ideológiai elfogultságtól, mondhatni eltökéltségtől távolról sem az. Sőt a könyv annyira jól leképezi a magyarországi politikai-ideológiai barikád egyik oldalán hangoskodók világképét, hogy szinte nehéz is elhinni azt, hogy Az eltékozolt országot nem egy anyahoni publicista írta. Ebből kifolyólag nem ér váratlanul a felismerés, hogy a patriotizmus és a liberalizmus összepattintásának szólama, ami a rendszerváltás utáni Magyarország politikatörténetét ismerve amúgy is merő utópia, az Lendvai művében sem egyéb, mint egy szellemi ködkép, esetleg vágyálom kétes őszinteségű elvi megfogalmazása.
Hány millió?
De haladjunk sorjában, ahogy teszi azt Lendvai is, aki legújabb kötetében a rendszerváltás utáni Magyarország miniszterelnökeinek emberi és politikai portréját mutatja be közérthető, publicisztikus, tehát meglehetősen felületes módon. A szerző tulajdonképpen Kádár alakjának felvázolásával indít, és részletesebben kitér Grósz Károly, valamint Pozsgay Imre jellemzésére is. Mindeddig nincs különösebb baj az objektív perspektívával, de Antall József politikájának jellemzésekor már egyértelműen megmutatkozik a szerző baloldali elkötelezettsége. Például azáltal, hogy súlyos politikai hibának minősíti azt az 1990. június 3-án elhangzott antalli kijelentést, mely így szól: „mint ennek a 10 milliós országnak a miniszterelnöke, lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke szeretnék lenni.” Lendvai szerint Antall József ezzel a mondatával felhergelte a szomszédos országok nacionalista erőit, ráadásul a kisebbségek képviselőiből is felemás érzéseket váltott ki.
A publicista több alkalommal is előhozakodik azzal az érvvel, hogy egy-egy nemzeti érzelmeket kifejező magyar politikai megnyilvánulás hiba, mert megharagszanak a szomszédok. Megjegyzem, semmiféle antalli megjegyzésre nem volt szükség ahhoz, hogy Marosvásárhelyen 1990 márciusában államilag szervezett magyarellenes pogrom történjen, és Jugoszláviában sem a magyar politikusok robbantották ki a háborút, mely életveszélybe sodorta az ott élő magyarokat is. A további példák sorolása helyett állapítsuk meg azt, hogy az utódállamok politikai világa gyakran a magyarok és Magyarország puszta lététől is fel tud hergelődni, ebben a megvilágításban pedig Lendvai logikáját követve csak az nem lenne politikai baklövés, ha Magyarország felbomlana és elosztódna az utódállamok között.
Gyurcsány és az őszinteség
Noha, mint ahogy a könyv címe is mutatja, itt egy eltékozolt ország történetéről van szó, a tékozlók egy része, egészen pontosan a szocialisták mégis bírják Paul Lendvai szimpátiáját. Bajnai Gordonról például valóságos dicshimnuszt zeng, de Horn Gyula körül is lefutja az obligát hódolatköröket, míg az ellenkező póluson Orbán Viktor helyezkedik el, akit Lendvai jóformán csak a mohácsi csata elvesztése miatt nem kárhoztat. A baloldali miniszterelnökök közül Medgyessyről van a legtöbb rossz szava, bár a híres Kempinski-koccintást még így is sikerült bátor cselekedetként értékelnie. A Gyurcsány-korszak elemzése pedig már tárgyi igazolása annak a pszichológiai tételnek, miszerint ahogy közeledünk a jelen felé, úgy tudunk egyre kevésbé elvonatkoztatni politikai előítéleteinktől, elvárásainktól.
Lendvai ugyanis szinte mindent képes Gyurcsány Ferenc javára írni. Hittel állítja, hogy az az ember, aki a magyar nyelv alapszókincsének részévé tette a böszmeség szót, modern európai szociáldemokrata pártot akart faragni az MSZP-ből, de elbukott a kriptokommunisták ellenállása és persze Orbán machinációi miatt. A levitézlett kormányfő mentegetésében Lendvai odáig megy, hogy a balatonőszödi beszédet úgy aposztrofálja, mint szenvedélyes kiállást az őszinte politizálás mellett (146. o.). Még köti is az ebet a karóhoz, mikor leírja, hogy csak azok értelmezhetik ezt másképp, akik kiragadják kontextusából az őszödi mondatokat. Csakhogy van egy szövegen kívüli, magát a szöveget a valóságba beágyazó kontextus is, amelyről nem szól a könyv, ezért kell nekem írnom róla: egy nappal a botrány kirobbanása után, amikor a miniszterelnöknek a közvélemény előtt kellett volna számot adnia arról, mire is gondolt például a „végighazudtuk az elmúlt másfél évet” kiszólással, akkor Gyurcsány azt találta mondani, hogy ő ezzel tulajdonképpen az elmúlt húsz évre és az egész politikai elitre utalt.
Vagyis Gyurcsánynak esze ágában sem volt leszámolni a hazugság politikájával, egyszerűen csak be akart olvasni párttársainak. Hát kétségtelenül őszinte volt a beolvasás, csakhogy ez a bűnös őszintesége, aki cinkosai előtt nyíltan beszél, de aki a bíróság (értsd: nyilvánosság) előtt következetesen tagad. És ebben a valóban kiragadásoktól mentes kontextusban Balatonőszöd már nem az őszinteség és a hazugsággal való szakítás nyitánya, hanem egyszerű és nyilvánvaló lelepleződés.
Orbán és a szellemek
Amilyen mértékben igyekszik a szerző Gyurcsány Ferenc politikai felelősségét csökkenteni, legalább olyan mértékben hárítja Magyarország összes társadalmi bűnét Orbán Viktorra. A szinte a könyv egészén végigvonuló gondolat – mindenért Orbánt hibáztatni – Gyurcsány bukásának elemzésekor kap főszerepet. Orbán ti. valóságos médiabirodalmat épített ki, és ezt felhasználva uszított az éppen regnáló hatalom ellen és engedte ki a palackból az antiszemitizmus, a romaellenesség és a nacionalizmus szellemét. Itt kell megemlíteni, hogy Lendvai a miniszterelnök-életutak közé ékelve különálló fejezetekben foglalja össze az imént felsorolt, Magyarországon tapasztalható negatív jelenségeket.
A baloldal bűnei nincsenek ilyen módszeresen felgöngyölítve, igaz, a korrupció, a hazudozás és az ideológiai vakság nem feltétlenül baloldali specifikum, ami nem jelenti azt, hogy azok a bűnök nem léteznek, vagy nem lehet azokat észrevenni. Lendvai meglátta, és jelezte is a balos elhajlásokat, de jobbára csak azért, hogy magára ölthesse az objektivitás álcáját, mert különben Az eltékozolt ország mesteri megvalósítása annak, hogyan lehet elmaszatolni azt az egyszerű, de lényegtelennek semmiképpen sem tekinthető tényt, hogy bármiféle médiamachináció és szellempalackból kiengedés mellett meg ellenére 2002 és 2010 között az országot a szociálliberális koalíció vezette. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert normális esetben a kormányzásért a kormányt illik felelőssé tenni, viszont a pártos gondolkodásnak az árok egyik oldalán sem kritériuma a normalitás.
A fentieknek némileg ellentmond a 200. oldalon olvasható megállapítás, miszerint a Fidesz-média által folytatott „megsemmisítési hadművelet, mely a szociálliberális kormány ellen általában, különösképp pedig Gyurcsány mint első számú közellenség ellen folyt, a következménye, nem pedig oka volt a Medgyessy- és Gyurcsány-kormány kudarcának”. De Lendvai szocialistákat érintő kritikája a magyar népmese hagyományait követi, azaz kritika is, meg nem is. Hiszen a fentebb idézett gondolat után nem sokkal ez a megfogalmazás üti meg a szemet: „Tagadhatatlan, hogy a szociális-liberális tábor a 2002–2010 közötti években a nepotizmus, az összefonódás és a politikai züllöttség nyomorúságos és visszataszító képét mutatta” (213. o., kiemelés tőlem.). Vagyis: nem ilyen volt, csak így nézett ki. Ezt az olvasatot erősítik az idézetet követő Gyurcsány-dicséretek, amelyek kicsúcsosodnak abban a bonmot-ban, amelynek jegyében érzésem szerint az egész könyv íródott: „Gyurcsány jót akar, de rosszul csinálja, Orbán viszont rosszat akar, de jól csinálja...”
Hogy a magyar közelmúltnak ez a kis történelemkönyve szerecsenmosdatás is egyben, talán igazolja az, hogy az eredetileg német nyelven kiadott könyvhöz Lendvai kifejezetten az anyaországi publikum számára írt egy utolsó, magyar nyelvű fejezetet is Orbán győzelme – az ország zsákutcában címmel. A fejezet tartalma annak címéből leszűrhető. Ehhez sok hozzáfűznivaló nincs, hacsak az nem, hogy az antiszemitizmus, a romaellenesség, a melldöngető nacionalizmus valóban veszélyes (bár korántsem Orbán számlájára írható) rákfenék, az viszont már rosszhiszeműségre valló beállítás, hogy a 2010-es választások után azért fogadtatta el olyan gyorsan a kormány a szomszédos országokban élő magyaroknak magyar állampolgárságot nyújtó törvényt, hogy kifogja a szelet a Jobbik vitorlájából. Lehet ezt így is interpretálni, de úgy is, mint választási ígéretek teljesítését, mely a határon túli magyarok számára felbecsülhetetlen értékű gesztus és hatalmas elégtétel. Persze csak azok számára, akik ötvenévi ott-tartózkodás után nem váltak románná, szlovákká. Osztrákká.
A torzképek valódisága
Az eltékozolt országot olvasva nekem is eszembe jutott egy bonmot; ha jól tudom, Pessoa sziporkázott azzal, hogy az újságíró akkor sem az igazat írja, ha nem az újságba ír. Ami nem azt jelenti, hogy a zsurnaliszta feltétlenül megátalkodott hazudozó, hanem azt, hogy egy sajátos prizmán keresztül szemléli a világot, és a maga vélt jólértesültségéből fakadó magabiztosságára alapozva szereti a saját meglátásait tényekként tálalni. Ez történik Paul Lendvainál is: az elmúlt húsz év történelmi tényeiből, magas tisztséget betöltött politikusokkal folytatott beszélgetésekből, viccekből, közvélemény-kutatásokból és Debreczeni József könyveiből kiindulva (ezek a Lendvai kötetének legfontosabb forrásai) tár elénk egy felismerhető, de mégis meglehetősen eltorzított Magyarország-képet. Hogy a kép valósághűbb legyen, ahhoz a barikád másik oldalán ágáló elemző könyvét is el kellene olvasni, mert akkor kirajzolódna a legpontosabb Magyarország: egy olyan, objektíven nem, csak két torzkép túlzásainak egymásra vetítéséből szemlélhető képződmény, melynek értékeit még nem teljes mértékben, de arcát tökéletesen eltékozolták.
Pap István
Paul Lendvai: Az eltékozolt ország. Fordította: Liebentritt Katalin. Noran Libro, Budapest, 2011
Krónika (Kolozsvár)

A parlament elfogadta az új alaptörvényt (Magyarország)
Elfogadta Magyarország új, 2012. január 1-jén hatályba lépő alaptörvényét tegnap az Országgyűlés. Az új alkotmányra 262-en szavaztak igennel, 44-en nemmel, egy képviselő pedig tartózkodott. Igennel voksoltak a Fidesz és a KDNP képviselői, valamint a független Pősze Lajos. Nemmel szavazott a Jobbik-frakció és két független képviselő, Ivády Gábor és Szili Katalin. Tartózkodott a szintén független Molnár Oszkár. Az alkotmányozásban nem, így a szavazáson sem vett részt az MSZP és az LMP.
A szavazás eredményét vastaps fogadta a kormánypárti padsorokból. A jobbikos képviselők Áruló nem leszek! feliratot formáztak betűkből. Kövér László házelnök a döntés után mondott beszédében úgy fogalmazott: Történelmi pillanatnak lehettünk részesei az imént, amikor a Tisztelt Ház elfogadta Magyarország új alaptörvényét. Ezzel lezárta az átmenetiség 1989. október 23-a óta számított több mint két évtizedét, és lezárta az elmúlt 67 évet is. Az Országgyűlés elnöke szerint Magyarország új alaptörvénye a múltunkból, a hagyományainkból építkezik, de a jövőt is szem előtt tartva a jelen problémáira keres és tartalmaz válaszokat. A nemzeti érdekekből indul ki, de azok érvényesítését a XXI. század együttműködő Európájában tartja lehetségesnek – hangsúlyozta. Mint fogalmazott, az új alkotmány magyar, de mint a magyar nemzet ezer esztendeje, befogadó; egyenjogú államalkotó közösségeknek tekinti a nemzetiségeket. Az új alaptörvény történelmünk és civilizációnk alapjaként fogadja el a kereszténységet, biztosítva ugyanakkor mindenki számára a lelkiismereti szabadságot – mondta Kövér László. Nemzeti hitvallás elnevezéssel preambulumot tartalmaz az új alaptörvény. Ez a Himnusz Isten, áldd meg a magyart! sorával kezdődik. Megemlékezik arról, hogy Szent István király ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és a keresztény Európa részévé tette. “Büszkék vagyunk az országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő őseinkre. Büszkék vagyunk a magyar emberek nagyszerű szellemi alkotásaira. Büszkék vagyunk arra, hogy népünk évszázadokon át harcokban védte Európát, s tehetségével, szorgalmával gyarapította közös értékeit” – olvasható a szövegben. A hitvallás értelmében a magyarok elismerik a kereszténység nemzetmegtartó szerepét, becsülik országunk különböző vallási hagyományait, ígérik, hogy megőrzik az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzet szellemi és lelki egységét. A magyarok tiszteletben tartják a történeti alkotmány vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét. Míg a hatályos alkotmány a határon túli magyarok iránti felelősségérzetről szól, az új alaptörvény azt tartalmazza: Magyarország felelősséget visel sorsukért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, illetve a szülőföldön való boldogulásukat. Mesterházy Attila, az MSZP elnöke szerint az új egypárti alaptörvény elfogadásával április 18. az ország szétszakításának napja lett, a szocialisták pedig azon lesznek, hogy visszaállítsák az egységét, a demokrácia, a jog és a bizalom Magyarországát. Bírálatokat fogalmazott meg az új magyar alkotmány egyes rendelkezéseivel kapcsolatban több szlovákiai párt. Az ellenzéki Irány – Szociáldemokrácia elnöke szerint Szlovákiának is módosítania kellene saját alkotmányát. Robert Fico úgy véli: a szlovák alkotmánymódosításoknak a magyar alkotmány egyes kitételeire kellene reagálniuk. Úgy vélte: magyar részről ez támadás Szlovákia területi egysége ellen, s ezért a szlovák alkotmányban “valamivel többet kell majd mondanunk a Szlovák Köztársaság területi egységéről, mint ami most van benne”. A kormánykoalíciós Kereszténydemokrata Mozgalom leginkább azt kifogásolja, hogy az alkotmányban Magyarország felelősséget vállal a határon túli magyarokért, támogatja kollektív önigazgatásukat és választási jogaikat anélkül, hogy legalább egy ideig Magyarországon élnének. Ján Slota, az ellenzéki Szlovák Nemzeti Párt elnöke meg van győződve arról, hogy az Orbán Viktor vezette kormány célja a trianoni szerződés következményeinek felszámolása és Európa elrendezésének megváltoztatása. Az új magyar alkotmány jóváhagyása kapcsán aggodalmát fejezte ki Werner Hoyer, a német külügyminisztérium államminisztere. Emlékeztetett: Magyarország az elmúlt évtizedekben a szabadság, az emberi jogok és a demokrácia elkötelezett védelmezőjeként elvitathatatlan helyet harcolt ki magának a történelemkönyvekben. Az év elején életbe lépett médiatörvények az alapjogok olyan értelmezéséről tanúskodnak, ami csak nehezen összeegyeztethető az Európai Unió értékeivel. “A médiatörvényekkel összefüggésben felmerült aggodalmaink a tegnap elfogadott alkotmánnyal erősödtek, és nem gyengültek” – fogalmazott Werner Hoyer.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Leragasztotta díjnyertes alkotásaikat az LMP, tiltakoznak az erdélyi fotósok
Tiltakozást váltott ki erdélyi magyar fotósok körében, hogy a Lehet Más a Politika aktivistái a napokban Orbán Viktor miniszterelnököt a 2007. februári fideszes kordonbontás közben ábrázoló fénymásolt képeket ragasztottak a Kossuth téri EGYÜTT-Lét című kiállításon bemutatott fotóikra.
Vágó Gábor, az Országgyűlésbe az egy évvel ezelőtti választásokon bejutott alakulat választmányának szóvivője azzal indokolta a villámcsődület keretében lebonyolított akciót, hogy szerintük az Orbán-kormány megpróbálja elejét venni a Kossuth téri tüntetéseknek. Az LMP szerint ugyanis a gyülekezési jog korlátozásának minősül, hogy a téren senki nem kap engedélyt tüntetésre a tárlat miatt.
„Orbán Viktor most kiállításkordont vont a Kossuth tér elé, ami semmivel sem jobb, mint amikor Gyurcsány Ferenc rakott ide egy kordont” – hangoztatta Vágó, hozzátéve: miközben az akkori kordont Orbán Viktor csavarhúzóval bontotta le, ők jelképes módon próbálják a „kiállításkordont” lebontani. Csakhogy az LMP-sek a magyar Országgyűlés és a Magyar Fotográfusok Háza Együtt-lét – Hagyományos kultúrák együttélése a Kárpát-medencében nemzetközi fotópályázatának díjnyertes alkotásait takarták le. Közöttük a székelyudvarhelyi Balázs Attiláét és Haáz Sándorét, akik a Hargita Népe napilapnak elmondták: a pártaktivisták gúnyolódtak alkotásaikkal és méltóságukat sértették meg a megmozdulással. Az üggyel kapcsolatban különben az Országgyűlés sajtószolgálata közölte: a magyar EU-elnökség kiemelt rendezvényének minősülő kiállítást még 2009-ben hagyta jóvá az EU-elnökségi munkacsoport, emiatt nem lehet demonstrációkat rendezni a Parlament előtti téren március 17. és augusztus 1. között.
Krónika (Kolozsvár)

Bírálja a külföldi baloldali és liberális sajtó az új magyar alkotmányt
Az elmúlt napokban számos külföldi napilap elemzést vagy tudósítást közölt a magyar alkotmány körüli vitáról vagy a készülő alaptörvény előírásaiból. Főként a liberális beállítottságú lapok foglalkoztak nagy terjedelemben az alkotmánnyal, újságíróik éles hangon bírálták a tegnap elfogadott alaptörvényt.
Libération: konfliktust szülhet a választójog
A parlamenti jóváhagyás előtt álló új magyar alkotmányról közölt Orbán Viktor miniszterelnök fotójával illusztrált elemzést tegnapi számában a Libération. A baloldali francia újság szerint az új alkotmány „szomorú fordulat a posztkommunista Magyarország történetében”: „a kétharmados parlamenti többséggel rendelkező Orbán Viktor konzervatív miniszterelnök nem egyszerűen Magyarországra változtatja a Magyar Köztársaság nevét, hanem éppen akkor szakít a jogállam alapelveivel, amikor az Európai Unió soros elnöki tisztét tölti be”. A lap kiemeli, hogy „a konzervatív és nacionalista miniszterelnök és a morális többséget képviselő jobboldal” új alaptörvénye „Istenhez, a Szent Koronához és a hazához folyamodik”, és rögzíti, hogy a házasság kizárólag egy férfi és egy nő között jöhet létre. A szöveg – mint a Libération írja – a határon túli magyarok szavazati jogának megadására is lehetőséget teremt. „A Fidesz célja az, hogy megszerezze a külföldön élő magyarok szavazatait a következő választásokra” – idéz a lap egy meg nem nevezett ellenzéki képviselőt. „A kérdés növelheti a feszültségeket a szomszédos országokkal” – tette hozzá a cikk szerzője, Florence La Bruyere.
Az elemzés úgy véli: „az új alaptörvény Orbán pártjának egyebek mellett befolyást biztosít a teljes intézményrendszerre azzal, hogy létrehoz egy olyan szervezetet, amely lehetővé teheti a Fidesz számára, hogy ha ellenzékbe kerül, egyfajta alkotmányos puccsot végrehajtva visszatérjen a hatalomba.” A Költségvetési Tanácsnak, amelynek tagjai a miniszterelnökhöz több évig közel álló emberek, ugyanis korlátlan vétójoga lesz a parlament által elfogadott költségvetést illetően. És amennyiben az Országgyűlésnek nem sikerül a büdzsét elfogadnia, az Orbán Viktorhoz közel álló köztársasági elnök feloszlathatja a parlamentet – hívta fel a figyelmet a Libération. A lap megjegyzi, hogy a miniszterelnök a jelenlegi 1949-es alkotmányt „sztálinista csökevénynek” tartja annak ellenére, hogy azt 1989 óta folyamatosan módosították annak érdekében, hogy megfeleljen egy európai uniós taghoz méltó demokratikus állam normáinak. „Az új (alkotmány) sokkal rosszabb” – vélekedik a cikk szerzője.
FT: a befektetők üdvözölhetik az adósságféket
A magyarországi alkotmányozási folyamatról közöl írást a Financial Times is. A liberális irányzatú londoni gazdasági-politikai napilap előfizetéses internetes kiadásán – Chris Bryant bécsi tudósító tollából – vasárnap este megjelent értékelés szerint a magyar parlament másnap olyan új alkotmányról szavaz, amelyet ellenzői szerint csekély konzultáció után „hajtanak át”, és amely gyengíthet kulcsfontosságú demokratikus ellenőrző rendszereket és ellensúlyokat. Ellenzéki politikusok és civil társadalmi csoportok arra is figyelmeztetnek, hogy a dokumentum a kormányzó Fidesz „populista-nacionalista és nyíltan keresztény szemléletmódját testesíti meg”, emellett a jövendő kormányok stabilitásának gyengítését is szolgálhatja – áll a cikkben. Martonyi János külügyminiszter azonban a Financial Timesnak nyilatkozva bírálta az ellenzéki pártokat az új alkotmányról folytatott tárgyalások bojkottja miatt, és kijelentette, hogy Magyarország demokratikus intézményeinek szerkezete alapvetően változatlan marad. Kormánytisztviselők szerint Magyarországnak azért van szüksége új alkotmányra, mert az 1989–1990-ben felvázolt jelenlegi alaptörvény átmeneti megoldás volt, és jelentős részben az 1949-ben kelt, kommunista időszakbeli alkotmányra alapult. A bírálók azonban attól tartanak, hogy Orbán Viktor miniszterelnök – egy évvel a példátlan, kétharmados parlamenti többség elnyerése után – megpróbálja bebetonozni pártja hatalmát – áll a Financial Times írásában. A lap internetes kiadásának cikke szerint a kormányfő párthű személyeket nevezett ki kulcspozíciókba, meggyengített vagy feloszlatott független intézményeket, gyakorlatilag államosította a magánnyugdíjalapok vagyonát és vitatott médiatörvényt fogadtatott el. Tegnap pedig a parlament alig több mint egy hónappal a vita kezdete után szavazott az alkotmányról, amely ellen ezrek tiltakoztak a hétvégén.
A Financial Times szerint a befektetők valószínűleg üdvözlik majd az úgynevezett adósságfék-kiegészítést, amely arra kényszeríti a kormányt, hogy a hazai össztermék 50 százaléka alá mérsékelje az államadósság-rátát a jelenlegi 80 százalékról. Elemzők azonban arra is figyelmeztetnek, hogy a jövőbeni kormányok keze meg lesz kötve, mivel olyan kulcsfontosságú területeken, mint például az adótörvények, kétharmados többség kell majd a visszavonáshoz – áll a Financial Times írásában. A lap újságírója szerint ugyanakkor a kormány várhatóan egy sor kiegészítő jogszabályt is életbe léptet, köztük azt, amelyik szavazati jogot biztosít a külföldön élő magyaroknak. A lap szerint ez az intézkedés feldühítheti azokat a szomszédos országokat, amelyekben nagy létszámú magyar kisebbség él.
Le Monde: vita várható Brüsszelben
A magyar alkotmánytervezetet ért bírálatokról közölt összeállítást hétvégi számában a Le Monde című francia napilap is. Joelle Stolz kiküldött tudósító írását a mértékadó balközép újság egy olyan rajzzal illusztrálta, amelyen a Szent Korona és egy, a tetején elhelyezkedő keresztre mutató kéz látható. „Az Isten és a Szent Korona jegyében megfogalmazott új magyar alkotmány, amelyet április 18-án kell elfogadnia az Orbán Viktor konzervatív magyar miniszterelnöknek kedvező parlamentnek, éles bírálatokat váltott ki az országban, de az Európai Unióban is rossz érzést keltett” – fogalmaz a cikk szerzője. Hangsúlyozza, hogy a szöveget megfogalmazó kormánypárt, a Fidesz és „keresztény fundamentalista szövetségesei” számára a „kommunista korszak utolsó maradványainak felszámolásáról van szó, helyreállítva az ezeréves Magyarország jogi és szimbolikus folytonosságát”. Az alkotmánytervezet ellenzői szerint viszont a régies hangvételen túl a tervezet korlátozza a szabadságjogokat, és fegyverként szolgálhat a parlamenttel szembeni „alkotmányos puccshoz” – hívta fel a figyelmet a lap.
A Le Monde szerint az alkotmány kapcsán a médiatörvényhez hasonló vitára lehet számítani Brüsszelben.
Kiválasztott népről beszél a Süddeutsche Zeitung
A liberális Süddeutsche Zeitung szombati számában eközben az újság Magyarországgal rendszeresen foglalkozó bécsi tudósítója, Michael Frank a cikk bevezetőjében azt fejtegette: állampolgárok, jogászok, társadalomtudósok felvetik a kérdést, hogy az új alkotmány megalkotását illetően a magyar kormány részéről mi indokolta a „rendkívüli sietséget”. „Nem volt alkotmányozó gyűlés, nem lesz népszavazás” – írja Frank, hangoztatva: még konzervatív beállítottságú polgárok is kifogásolják, hogy az alkotmány egy párt, sőt talán egy ember, Orbán Viktor alkotmánya lesz. A cikkíró szerint a magát „tulajdonképpen nem is demokratának, hanem forradalmárnak” tekintő Orbán Magyarországot és a magyarokat egyaránt „kiválasztott népként” akarja új életre kelteni. Ezért az alkotmány bevezetője, a preambulum egy „magyar hitvallás” – fogalmaz Michael Frank, utalva az Isten, a király, a haza fogalmakra, amelyek – mint vélekedik – egy 19. századi szöveg pátoszával szabják meg az új alkotmány szellemét. A szöveg a koronát nemzeti jelképként említi, Szent Istvánt nemzetalapítóként dicsőíti, a magyarok földjét keresztényként definiálja – írja Frank, utalva arra is, hogy az országot többé nem Magyar Köztársaságnak, hanem Magyarországnak nevezik majd. Azaz – mint hozzáteszi – azt az elnevezést, amelyet az 1989-es fordulatkor demokratikus vívmányként vezettek be, most törlik.
A cikkíró az alaptörvény ellen azt is felhozza, hogy az a családot a férfi és a nő kötelékének nevezi, azaz kizárja a homoszexuális partneri kapcsolatot. Megemlíti, hogy a jövőben egy sor törvény csak kétharmados többséggel fogadható el. A jövőbeni kormányoknak és koalícióknak rendkívül nehéz lesz majd az Orbán által keresztülvitt törvények megváltoztatása – véli a Süddeutsche Zeitung tudósítója, aki szerint az új alkotmány mindennek ellenére a közvetlen törvényi utasítások helyett több kérdésben is játékteret hagy. Ez – mint vélekedik – a médiatörvényről Európában folytatott heves viták következménye is.
Jobboldali forradalomról ír a FAZ
A Frankfurter Allgemeine Zeitung Jobboldali forradalom című elemzésében a cikkíró, Maximilian Steinbeins bevezetőjében beszámol egy közelmúltban az alkotmányjog változásairól tartott tanácskozásról és egy ott bemutatott videoklipről, amely 1989-ben többek között a húszas évei közepén járó, háromnapos szakállal rendelkező, nyitott fehér inget viselő, rövidre nyírt, fekete hajú Orbán Viktort ábrázolja. Az a fiatalember azonban – mint írja – többé nem létezik. A 2011-es Orbán Viktor a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, és nemcsak az, hanem kétharmados többségének köszönhetően a demokratikus Magyarország történetében a legnagyobb hatalommal rendelkező miniszterelnök. Megvan a hatalma ahhoz, hogy – mint a cikkíró fogalmaz – az országnak egy teljesen új alkotmányt adjon. A 2011-es év Orbán Viktora – fogalmaz Steinbeins – nem gondol arra, hogy eközben bárkivel is kompromisszumról tárgyaljon, ellenkezőleg: az új alkotmányt – ahogy nevezik, a húsvéti alkotmányt – „ő és emberei egészen egyedül írták”.
„Az alkotmány célja az arról való gondoskodás, hogy Magyarország nemzeti konzervatív maradjon függetlenül attól, hogy a jövőbeni választások milyen eredményt hoznak” – vélekedik Steinbeins, aki szerint „bizonytalan, hogy Orbán számítása bejön-e”.
Bálint Eszter
Krónika (Kolozsvár)

A Húsvéti Alkotmány
Ünnep van, kétszeresen is ünnep: a magyar alkotmányozás ünnepe és a közelgő húsvéti feltámadás ünnepe. A kettő egymásba nőtt, a népszerű megnevezés szerint Magyarország mostani alaptörvénye Húsvéti Alkotmányként írja be magát a köztudatba és az ország történelmének aranykönyvébe.
Én ezúttal sem leszek ünneprontó, és nem állok be azok közé, akik óllá alázták Magyarországot, és most tehetetlen dühükben szedik fel a hídlást. Nem leszek ünneprontó, mert sokadmagammal meg vagyok győződve, hogy ez az alkotmányellenes menetelés arra a sorsra jut, mint a médiatörvény: múlhatatlanul kifullad, lecseng, akárcsak a demokráciaféltés hamis ricsaja, hisz miközben van, aki a nyugdíjkorhatár negyvenéves küszöbéért kiabál, van, aki a korai nyugdíjazás ellen – a magyarországi szabadszájúságnak az új médiatörvény sem szab határt, Orbán Viktor miniszterelnököt nyilvánosan pocskondiázhatja az őszödi rém, szabadon és egyelőre büntetlenül fenyegetőzhetnek –, egy elcsépelt közhelyet újraértelmezve: a kutya ugat, a karaván halad. Az a riogatás pedig, hogy a következő választások után, vagy akár ezeket megelőzően, miután hatalomra kerülnek, mindent “visszacsinálnak”, a rémálmok közé tartozik. Nevetséges. Ehhez kétharmados többségű győzelem kellene. Hogy az új alaptörvény kirekesztő, és egyetlen párt, illetve Orbán Viktor egyszemélyes alkotmánya lenne? Megfeledkeznek arról, hogy az országos konzultáció során a nyolcmillió kérdőívből néhány ezer híján egymillió válasz érkezett vissza. Valószínűsíthető, hogy nem a funkcionális analfabéták küldtek be több mint másfél száz módosító javaslatot. Amennyiben kirekesztésről beszélhetünk, kirekesztette magát az MSZP és az LMP, akiket hiába invitáltak századszor is a parlamenti vitára, mindannyiszor visszautasították azt. Bennünket, mint az elszakított nemzetrészekhez tartozó magyarokat, különösen érdekel az az alkotmányban is szentesített történelmi visszakapcsolás, amely helyreállítja a nemzet múltbéli, jelenlegi és jövőbéli összetartozását, és ezt az együvé tartozást az újra anyaországgá vált Magyarországgal majd minden bizonnyal sarkalatos törvényben rögzített szavazati joggal erősíti meg. Az ellenzék pánikkeltésének gyökereit itt kell kitapogatnunk. A Húsvéti Alkotmány Magyarország feltámadásának alapja és záloga. A köztársaság összeomlásától való félelem egyszerűen megmosolyogtató. Magyarország államformája továbbra is köztársaság. Ha Budapestre utaztunk, eddig is Magyarországra utaztunk. Az alkotmány tulajdonképpen ezt a megnevezést helyezi vissza jogaiba.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tőkés: Magyarnak lenni Európában – ez a mi munkánk
A húsvétot megelőző nagyböjt hagyományosan a testi-lelki felkészülés és elmélyülés időszaka. Ennek kapcsán Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke válaszolt a Fidelitas kérdéseire. Az 1989-es romániai forradalom hőse 1990-től 2009-ig a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke volt. Brüsszelben és Strasbourgban 2007-óta politizál.
Tavaly, a temesvári népfelkelés és forradalom 20. évfordulóján gondoltuk végig ezt a kérdést barátaimmal és harcostársaimmal. Akkor a „Temesvártól Brüsszelig” címet adták a kollégáim az emlékezésnek. Az elmúlt több mint két évtizedet viszont jobban kifejezi az évfordulós rendezvénysorozat jelszó tömörségű főcíme: „Küzdelem és építés”. A kettő egybejátszása írja le gyakorlatilag azt a folyamatot, amelynek – Istennek hála – tevőleges résztvevője lehettem én is – felelte Tőkés László arra a kérdésre, hogy hogyan látja saját életútját két évtized távlatából.
Tőkés László az interjúban elmondta, hosszú utat tettek meg, ám még korántsem értek a végére. Két évtizeddel a rendszerváltozás után „a kommunizmus kísértete még mindig köztünk jár” – mondta, és hozzátette, nap mint nap a múlt visszahúzó árnyaival kell szembesülniük. „Mindennapi életünkben is tetten érhetőek a múltbéli reflexek, gondoljunk csak a köztulajdon elértéktelenedett voltára, vagy akár arra a fajta felelősségáthárításra, melynek tulajdoníthatóan a volt szovjet tömb államai mind a mai napig következmények nélküli országoknak tekinthetők” – emlékeztetett. Hozzátette, hogy nem lehet megkerülni a múlttal való őszinte szembenézést, mert ezzel a jövőt is kockára tennék.
A kettős állampolgárság nem csak szimbolikus 
Sok tízezer határon túli magyar kérelmezhette a magyar állampolgárságot az egyszerűsített honosítási eljárás keretében, „ez egy nagyon fontos döntés volt, felért egy nemzetpolitikai rendszerváltozással” – vélekedett az EP-képviselő, aki hozzátette, ha csupán mennyiségi megközelítést alkalmazunk, már az is erős érvnek tűnik, hogy tízmillió magyar helyett ezután egy közel tizenötmilliós nemzetről beszélhetünk Európában – s ezáltal már az erős középnemzetek mezőnyébe lépünk előre. „De ennél is fontosabb számunkra az ügy tartalmi oldala. Az egyesülő Európában újbóli történelmi lehetőség adatik, ami egyben erkölcsi korparancs, hogy magyarságunk magára találjon, és millenáris örökségének folytatásaképpen – remélt jövője érdekében – talpra álljon” – felelte Tőkés László a kettős állampolgársággal kapcsolatosan.
Az új alkotmány a szabad Magyarország kulcsa 
„Nem építhetjük meg közös magyar hazánkat a 21. században egy, a 20. századot épp lezáró, toldozott-foldozott, ideiglenes alkotmány foglyaként. Többen azt állítják, hogy nem volt alkotmányozási kényszer – ám a kényszer és a kötelesség között lényeges különbség van, és megítélésem szerint a nemzeti kormánynak – ahogyan egyébként az eddigi kormányok mindegyikének – kötelessége volt új megalapozást adni annak, amit szabad Magyarországként elterveztünk, megálmodtunk. Történelmi időket élünk. Nemzeti feltámadásban gondolkozunk és reménykedünk” – mondta el Tőkés László a napokban elfogadott új alkotmánnyal kapcsolatban. Az EP-képviselő úgy véli, hinni kell saját erőinben és abban, hogy ezek az erők összeadódnak.
Véleménye szerint az elfogadott új alaptörvény „emberi s magyar – és ez a lényeg”. „Másfelől olvasom a posztkommunistáknak, vagy a velük a hatalom kedvéért elvtelenül kiegyező áldemokratáknak a fanyalgásait, és önkéntelenül felötlenek bennem ezen kényszeres »véleményvezéreknek« az őszödi beszédet igazoló apológiái. Ellenpontként kívánni sem lehetne jobbat: van egy korszerű alaptörvényünk szemben a hazugság-dömpinggel” – mondta el.
Az Orbán Viktor vezette kétharmados többségnek volt bátorsága felvállalni magyar múltunkat és keresztény gyökereinket, szemben például az Európai Unióval, ahol a kétezer éves keresztény Európát egyfajta félreértelmezett „politikai korrektség” jegyében egyetlen tollvonással áthúzták – szögezte le.
Ez egy komoly feladat, nem lehetett csak úgy letudni 
Nemrég egy magyarországi politikus ismerősöm kifakadt, hogy „Európában mindenkinek mindent szabad, kivéve a magyaroknak”. 2011-re nagyjából idáig sikerült letornászni az 1956-ban (és azelőtt) szerzett hírnevünket azáltal, hogy „hazudtunk reggel, délben, este”. Az Orbán-kormány 1956 örököseként nem engedhette meg magának, hogy tájba simulóan „letudja” az EU-elnökséget, hogy példás magaviseletű, ámde önálló elképzelés és akarat nélküli „jótanulóként” elvtelenül alárendelje magát Európa „békediktátumának” – fejtette ki véleményét Tőkés László a soros elnökségről.
A múlt a krisztusi feltámadásban fordulhat jóra 
„II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának 300. évfordulóján a kereszt és a feltámadás jegyében idézem meg Nagyságos Fejedelmünk imádságában formát öltött és áldozatos életében gyümölcsözött nemes hitét. Megváltó Istenünkbe vetett élő hittel kérem az Ő gazdag áldását életünkre, nemzetünkre és húsvéti ünnepünkre. Nemzetünk megszenvedett múltja a krisztusi feltámadásban fordulhat jóra” – mondta el Tőkés László azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a Húsvét milyen üzenetet hordoz a 21. században. mno.hu
Erdély.ma

Baconschi: helytelen lenne a „nacionalista pánikkeltés”
Az új magyar alkotmánnyal kapcsolatosan helytelen lenne e pillanatban bármiféle „nacionalista pánikkeltés” román részről, hiszen a két ország között nagyon jók a kapcsolatok, Bukarest és Budapest között zavartalan a párbeszéd a magyarországi alaptörvényről is – mondta az Evenimentul Zileinek adott nyilatkozatában Teodor Baconschi külügyminiszter.
„Azt szeretnénk, ha a magyarországi kisebbségi közösségünk képviseltethetné magát a parlamentben. Párbeszédet folytatunk Budapesttel erről a kérdésről, akárcsak az új alkotmányról” – mondta Baconschi. Hangsúlyozta: lehetőség van arra, hogy az új alaptörvény szövegének eurokonform jellegét megvizsgálhassák mind a Velencei Bizottság, mind pedig „közvetlen párbeszéd” révén.
„Nem hiszem, hogy hasznos lenne e pillanatban a nacionalista pánikkeltés, annál is inkább, mivel nagyon jó az együttműködés a magyar féllel az európai uniós elnökség időszakában” –állapította meg a miniszter. Az együttműködés eredményei között említette az AGRI gázvezetéktervét és az Arad-Szeged gázvezetéket.
Hozzáfűzte azonban: Bukarest nyilvánvalóan reagálni fog bármilyen esetben, amikor eltérést lát az egész Európa által vallott demokratikus normáktól és kritériumoktól.
Az Adevărul című liberális napilap másfél újságoldalt szentel a témának, nagy fotókkal. A nagybetűs cím: Orbán császár országa.
A tudósítás leírja az új alkotmány néhány fontos elemét, de eleve kommentáló mondatok kíséretében teszi. „Magyarországnak mostantól ultrakonzervatív alkotmánya lesz” – vezeti be beszámolóját a tudósító, Galambos Éva. A továbbiakban kifejti: Orbán Viktor és pártja olyan kitételeket helyezett el a szövegben, amelyek révén az alaptörvény azután is jelentős mértékű hatalmat biztosít számára, ha esetleg elveszíti a következő választásokat.
A tudósító szerint az ellenzék és a magyar lakosság nagy része bírálta az új alkotmányt. Először is azért – olvasható a lapban –, mert a kormánykoalíció elutasított bármiféle tárgyalást az ellenzékkel, és világos volt, hogy ez utóbbinak minden módosító javaslatát elutasítják. Másrészt azért, mert az Orbán-kormányzat ellenezte a népszavazás kiírását. A tudósító szerint azért is érte bírálat az alkotmányt, mert abban túlságosan nagy hangsúlyt fektetnek a múltra.
A tudósító a továbbiakban elemzőkre hivatkozva jegyzi meg: az alaptörvény olyan előírásokat is tartalmaz, amelyek Magyarországot autokráciává változtatnák. A cikk írója azt is megállapítja: a kisebbségi jogokat érintő fejezet nagy hátralépést jelent. Komoly hiányosság a lap szerint, hogy az nem szavatolja a kisebbségek anyanyelvének ápolását, valamint felszámolja a kisebbségi biztos posztját.
Szabadság (Kolozsvár)

Magyar termék élősúlyban
Rájöttem végre, mire emlékeztet a honosítósdi. Hálózatépítés folyik. Multi level marketing. Áru ugyan nincs még benne, a hálózatban egyelőre csak mézesmadzagot forgalmaznak, jelszavakat, nemzeti érzelmek mákonyát. De ez még nem a termék.
A termék mi vagyunk.
Sepsiszentgyörgyön a Születés hete rendezvénysorozatra készülnek. A rendezvénysorozatról szóló híradásból azt is megtudjuk, hogy a szentgyörgyi kórház szülészeti osztálya nem örvend túl jó hírnévnek, a nők máshova mennek szülni. A tudósításból nem derül ki, hogy hova… Ugye, nem lehet véletlen, hogy erről meg az jut eszünkbe: talán a honosító kirándulások mintájára már szülőtúrákat is szervezhetnének Magyarországra a székelyföldi városból. Folyik a nemzetépítés, kellenek a magyar gyerekek.
Az Erdély.ma tájékozatlan cikkírója azon aggódik, hogy románok is kérik a könnyített honosítást. Persze, kizárólag haszonszerzés céljából: „Magyarok szeretnének lenni, mert magyarnak lenni jó dolog: vízum nélkül lehet utazni külföldre, valamint számos olyan kedvezményben lehet részesülni, ami megkönnyíti egy nyugati országban a boldogulást.”
A nemzet tisztaságáért aggódó kolléga valószínűleg még nem tudja, amit már a Budapesten is tájékozódott ungvári Zakarpatszka Pravda is megírt: „Logikus, amit a hivatalos Budapest állít, azaz hogy az állampolgársággal járó juttatások igénybevételéhez magyarországi lakóhellyel kell rendelkezni, és a magyar költségvetésbe kell az adót befizetni.” Az ungvári újságíró Budapesten Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkárnál tájékozódott a kettős állampolgárság kérdésében – írja a Magyar Távirati Iroda nyomán a Hírszerző.hu. Az ungvári lap konklúziója: „Csalódniuk kell azoknak a magyar gyökerekkel rendelkező kárpátaljaiaknak, akik arra számítottak, hogy ugyanolyan jogosítványokkal rendelkeznek majd a magyar állampolgárság birtokában, mint a Magyarországon élők. Ez közel nincs így.” Répás Zsuzsannát idézik is, aki hangsúlyozta: „A magyar törvény nem ismer különböző kategóriájú állampolgárt, ám több olyan jogosítvány létezik, köztük a szociális és egészségügyi juttatások, amelyek nem az állampolgársághoz, hanem a lakóhelyhez kötődnek.”
Mindeközben Dr. Czeizel Endre genetikus éppen Csíkszeredában okítja a magyarokat a helyes fogamzástervezésre. Ugyanis 1,3 gyereket szülnek csupán átlagosan a magyar anyák, és ez nem elég. Még nem elég! 2,4 gyereket kellene szülni ahhoz, hogy fenntartható legyen – a nemzet. Miután kiokosították őket a gyerekcsinálásról, az ifjú házasok már be is adhatják a könnyített honosítást, aztán meg tervezni kezdhetik az áttelepülést, hiszen a nagyapát, aki valaha magyar állampolgár volt, el is kell majd tartania valakinek Magyarországon. Merthogy előbb-utóbb csak oda kell majd költözni, ugye, másként nem jár a szociális ellátás. S ha kórházra szorul az ember, ma mégiscsak jobb az ellátás Magyarországon. Munka meg mindig akad annak, aki dolgozni akar. Kiváló magyar(országi) szakmunkások lesznek a székelyekből: ők tudnak is, meg akarnak is dolgozni. A gyerekeiknek meg az lesz majd a haza. Jó magyarok válnak belőlük, javítják a kishaza nemzetiségi összetételét. Az értékesítési hálózatban a termék mi, erdélyi magyarok vagyunk.
Ceauşescu annak idején pénzt kapott a németekért. Bennünket sem ingyért ad oda Băsescu. Kivárhatja – ha nem ő, akkor valamelyik utódja – azt a tíz évet, amíg a Székelyföld is szépen kiürül. Azt akkor majd prímán be lehet telepíteni moldáviaiakkal, akik boldogok lesznek, hogy románok lehetnek végre. Tiszta vállalkozás, akárcsak Milo Minderbinderé A 22-es csapdájában: mindenki részesedik belőle.
Tőkésre egyebek mellett a nagy példakép szerepét osztotta a Fidesz: neki az a dolga, hogy előbb elbódítsa, aztán magyar földre terelje a jó székelyeket. És innen a közös érdek generálta barátság Băsescuval. Az RMDSZ-t pedig, amely lassíthatja ezt a folyamatot, el kell lehetetleníteni, fel kell darabolni, szavazóbázisát meggyengíteni, mindenáron. Ez az erdélyi Fidesz-aktivisták másik harci feladata. Mert egy szétcincált, erőtlen szervezet nem bír majd keresztbe tenni a nagy nemzetegyesítési tervnek.
És ezek után érthető az is, miért dekretálta Orbán Viktor azt, hogy megszűnik a határon túli magyar kifejezés. Állítólag határon túl élő magyart kell mondani helyette ezután.
Pillanatnyilag még a határon túl élő magyart.
Kinde Annamária
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Az alkotmányról
„Magyarország megújulásának, feltámadásának napja ez azok számára, akik szeretik Orbán Viktort. Az ország másik fele gyásznapra gondol, ők azt hiszik, most kezdődik valami olyasmi, ami miatt félárbocra kell ereszteni a zászlókat” – mondta az új alkotmányról tartott előadásában Tölgyessy Péter Budapesten.
Emlékeznek 2004. december 5-ére kedves olvasóim? Emlékeznek arra a „gyűlöletbeszédre” s gyűlöletkampányra, amelyet Gyurcsány Ferenc és Kovács elvtárs vezérelt le a 2004. december 5-ét megelőző kampányban, 23 millió „románnal” riogatva a magyar társadalmat, s amely intenzitásában vetekedett Ceauşescu legsötétebb magyarellenes kampányával is? 2011. április 18-án a magyar Országgyűlés elfogadta az új magyar alkotmányt, amely ha 2004. december 5-e miatt katarzist nem is hozott, de megpróbálta feledtetni azt, s valószínűleg szavazati jogot is ad majd a már korábban elfogadott kettős állampolgársági törvény mellé. Köszönjük, miniszterelnök úr!
És erről soha ne feledkezzünk meg, kedves olvasóim! Olyan pillanat ez, amikor jó magyarnak lenni, s bevallhatjuk azt is, nem sok van ilyen a mi életünkben. De most van!
És ne feledkezzenek meg azok se, akik majd élnek a lehetőséggel, és felveszik a kettős állampolgárságot, de ne feledkezzenek meg azok se, akik nem. Egyet viszont kimondhatunk. Ez az alkotmány lesz az, amely hosszú idő óta az állunk alá nyúlt, és felemeli a fejünk, jelezve azt, hogy valahol figyelnek ránk, számon tartanak! Ez az alkotmány lesz az, amely kiegyenesíti a hajlongásba meggörbült derekunkat, s rádöbbenünk, hogy jó magyarnak lenni, s hogy lehet egyenes derékkal is élni! Ez az alkotmány biztosítja azt tömegesen a külhoni magyarságnak, amelyet eddig csak néhány kiváltságos státusú embernek biztosított kiváltságos helyzete, hogy kettős állampolgár lehet. És ki kell mondanunk azt is, hogy a „magyar állampolgárság” jól megfér együtt a „román állampolgársággal” azok számára is, akik itt élnek, és azok számára is, akik nem. Sőt úgy hiszem, ez a kettősség segít hozzá, hogy kisebbségi emberként most már a kettős állampolgársággal a kezünkben – „teljes jogú román állampolgárok” és „teljes jogú magyar állampolgárok” lehetünk. Ami hiányt pótol egyik oldalon, plusz lesz az számunkra a másik oldalon.
A 2004-es szavazás után sokan, akik Csíkszeredába jártunk, láthattuk, hogy a Lovas Csárda előtti hídnál, az Udvarhely felőli oldalon, bal oldalt egy kis mezei-erdei út indult a Hargita felé. És akik arra jártak, láthatták, hogy rögtön a letérő előtt, a főút mellett egy nyílszerű deszkatábla állt egy karóra szögezve a Hargita felé mutatva, s ez állt rajta: 2004. december 5. utca. Ferenczes István barátom, a Székelyföld akkori főszerkesztője „gyönyörű” esszét írt arról, amit röviden úgy fogalmazhatnék meg: Tamási Ábelje, azaz mi mehetünk vissza újra a rengeteg fele. Biblikus a név, s jelképes az útirány! És az a tábla – mindig megnézem – azóta is ott áll, kissé megszürkülve, megkopva, pedig hét év telt el azóta. Hóviharok voltak, ki is dőlhetett volna, de nem dőlt ki, vagy ha mégis, valakik, gondos kezek, akiknek fájt az a szavazás, mindig visszaállították. Mementónak. Azt a táblát most, 2011. április 18. után az új magyar kormánynak köszönhetően el lehet távolítani! De még ne dobjuk el! Tegyük be akár a csíkszeredai Múzeumba, akár a Haáz Rezső múzeumba – emlékeztetőül is, de azért is, hogy bármikor elővehessük. A mai Magyarországon vannak még olyan erők, akik 2004. december 5-én ellenünk szavaztak, s most is ellenünk szavaznának!
Az új alaptörvényről pedig annyit: a Szent Koronának ott a helye szerintünk is az alaptörvényben, s kár, hogy nincs rajta a zászlón is. Jól mutatna. És reméljük még azt is, hogy az új alaptörvénnyel törvényes jogot nyer az álságos beszéd helyett az egyenes beszéd. A gyűlöletbeszéd helyett a szeretetbeszéd, ha úgy tetszik. És a Haza „haza” lesz, a család család. Mi pedig csak: magyarok.
Lőrincz György
A szerző székelyudvarhelyi író
Krónika (Kolozsvár)

Kérdések ünnep után
A feltámadás napja alkalom a magunkba szállásra, dolgaink átgondolására, a megtisztulásra. No meg az áhítatra, a fohászra – és a hitvallásra. Idén, Magyarországon, az alaptörvény szentesítésére is alkalmat jelentett.
Szabad-e ilyenkor arra gondolni, hogy sok embernek csak nyűg és frusztráció az ünnep, s az elesetteknek legfeljebb a gondjaik támadtak fel a magasztos fesztivizmus pillanataiban? Őket inkább kérdezésre készteti az ünnep is, tanácstalanságuk megfogalmazására.
Itt van mindjárt a köztársasággal elbánó alaptörvény minősítése. Orbán Viktor az alkotmányát „szépnek”, „a magyar újjászületés legfontosabb dokumentumának és Európa legmodernebb alaptörvényének” nevezi. Ezzel szemben – bár mérvadásban nyilván elmaradva a jogász végzettségű magyar miniszterelnök mellett – több mint félszáz jogi világtekintély „súlyos aggodalmát” fejezte ki „az alkotmányjavaslat és annak elfogadási módja miatt”, több olyan vonatkozást említve, amivel az alapszabály „aláássa a jogállamiságot”, s „komoly legitimitási hiányosságokat” jelez.
Kérdésünk tehát: kinyilatkoztatás-e az új alkotmány (amiben hinni kell, mint mondjuk a szeplőtlen fogantatásban), vagy pedig legfőbb jogforrás, szabályrendszer, vagyis törvény, amit be kell tartani államnak és polgárának egyaránt? Kinek higygyünk: a mostani „álamfőnek”, aki aláírta, vagy az előző köztársasági elnöknek, aki súlyos veretességgel bírálja?
Az emelkedett hangulatban kérdezhetünk magunk is szónokiasakat. Lehet-e ösztönből kormányozni? Nem hitelteleníti a hazaszeretetet a múlt kísérteteit felébresztő szemlélet? Átlényegül-e a giccs, ha monumentális? Meddig fokozható a nevetségesség?
Kérdezhetünk (ál)naivakat. Most megint úgy lesz, mint régebben, s a kevés dolog, ami szabad, az egyben kötelező is leend? És aki nem dolgozik, ne is egyék? Meg rendben van, persze, hogy a gyermeknek gondoskodnia kell a szüleiről, de miért kerül ez törvényes kötelességként az alkotmányba (és például az, hogy ne paráználkodjunk, nem)? Meg hát hogyan ellenőrzik, esetleg büntetik, ha valaki mondjuk azért nem visel gondot az anyjára, mert napestig robotolnia kell, hogy eltarthassa a gyerekeit?
Megkérdezhetnénk saját politikusainkat is: milyen érzés viharedzett demokrataként értően elmerülni egy ilyen dokumentumban? Akarhatunk-e egy olyan ország állampolgárai lenni, amely szembemegy az Európai Unió értékrendjével? Apropó: hivatásos és önképzett alkotmányjogászaink és „politológusaink” hol fejtették ki mélyenszántó és becsületes szakvéleményüket a húsvéti alkotmányról? (Mert a „médiaszakértőink” alapos, bátor véleményét a magyar sajtótörvényről ismerjük.) Kérdezhetünk képtelenséget akár: lehet-e még magyar, aki nem fideszes?
De nagyon praktikusat is: gyomorrosszullétre mi a leghatásosabb ellenszer, így, a zünnepek után?...
Kérdéseink sokasodnak, időnk és terünk fogy. Egyelőre várjuk a munkások szolidaritásának közelgő világi ünnepét – s ha még lehet, azt követően is kérdezünk.
Ágoston Hugó
Új Magyar Szó (Bukarest)

Kövér: mi nem pénzeljük Tőkést
„Nincs arról tudomásom, hogy a magyar kormány bármilyen határon túli magyar pártot anyagilag támogatna” – jelentette ki az ÚMSZ kérdésére Kövér László házelnök a hét végén Szatmárnémetiben.
A fideszes politikust annak kapcsán kérdeztük, hogy jelenleg a magyar kormánnyal szerződésben álló Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) úgynevezett demokrácia-központjaiban is zajlik az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzéséhez szükséges aláírások gyűjtése. Emellett közismert, hogy Orbán Viktor miniszterelnök több alkalommal is támogatásáról biztosította Tőkés Lászlót, az EMNT vezetőjét.
Lapunk úgy tudja: az EMNP megalakítása után a demokrácia-központok pártszékházakká változnak. Az ÚMSZ-nek adott válaszában a többpárti demokrácia fontosságát hangsúlyozta, és Délvideket hozta fel példaként. „Lám, a magyarság ott is több pártban politizál, mégis sikeres!” – jelentette ki Kövér László. A Magyar Országgyűlés elnöke Csehi Árpád Szatmár megyei tanácselnökkel és Ilyés Gyula polgármesterrel folytatott pénteki megbeszélése után tartott sajtóértekezletet Szatmárnémetiben.
A magyarországi politikus a Szatmári béke aláírásának háromszázadik évfordulója alkalmából rendezett közös kiállítás megnyitására érkezett a Szamos-parti városba. A megnyitón Rákóczi Ferencet idézte: „A szabadság csak azzal biztosított, ha a szomszéd egyetért vele!” Kövér beszédében fontosnak nevezte a jószomszédi kapcsolatokat, szerinte a magyar–román együttműködést egyre több területre kellene kiterjeszteni.
Sike Lajos
Új Magyar Szó (Bukarest)

Kövér László nem tud a pártok anyagi támogatásáról
Kövér Lászlónak nincs tudomása arról, hogy a magyar kormány bármilyen határon túli magyar pártot anyagilag támogatna – írta hétfő számában az Új Magyar Szó (ÚMSZ), amely erről kérdezte az Országgyűlés ülnökét.
”Nincs arról tudomásom, hogy a magyar kormány bármilyen határon túli magyar pártot anyagilag támogatna” – jelentette ki az ÚMSZ kérdésére a házelnök a hét végén Szatmárnémetiben.
A fideszes politikust a lap annak kapcsán kérdezte, hogy – mint a lap fogalmaz – jelenleg a magyar kormánnyal szerződésben álló Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) demokrácia központjaiban is zajlik az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzéséhez szükséges aláírások gyűjtése. A lap emlékeztet arra, hogy Orbán Viktor miniszterelnök több alkalommal is támogatásáról biztosította Tőkés Lászlót, az EMNT vezetőjét.
A magyar nyelvű bukaresti napilap tudni véli:az EMNP megalakítása után a demokrácia-központok pártszékházakká változnak. Az ÚMSZ-nek adott válaszában Kövér László a többpárti demokrácia fontosságát hangsúlyozta, és Délvidéket hozta fel példaként. „Lám, a magyarság ott is több pártban politizál, mégis sikeres!” – jelentette ki Kövér László. A Magyar Országgyűlés elnöke Csehi Árpád Szatmár megyei tanácselnökkel és Ilyés Gyula polgármesterrel folytatott pénteki megbeszélése után tartott sajtóértekezletet Szatmárnémetiben.
A magyarországi politikus a Szatmári béke aláírásának háromszázadik évfordulója alkalmából rendezett közös kiállítás megnyitásán vett részt a Szamos-parti városban. A megnyitón Rákóczi Ferencet idézte: „A szabadság csak azzal biztosított, ha a szomszéd egyetért vele!” Kövér beszédében fontosnak nevezte a jószomszédi kapcsolatokat, szerinte a magyar–román együttműködést egyre több területre kellene kiterjeszteni.
Erdély.ma

Zavarja az RMDSZ-t, hogy az RMPSZ kezeli az oktatási támogatásokat
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) – elfogadva a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. felkérését – vállalja a 2010–2011-es tanévben a Szülőföldön magyarul pályázati folyamat lebonyolítását – jelentette be csütörtöki sajtótájékoztatóján Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ újonnan megválasztott elnöke, illetve Lászlófy Pál, a szövetség örökös tiszteletbeli elnöke.
Mint hangsúlyozták, csupán a lebonyolításban vállalnak szerepet, eljuttatják a pályázati csomagokat a megfelelő helyekre, begyűjtik és ellenőrzik azokat, majd javaslatot tesznek a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nél, a pályázatok elbírálását és a támogatások kiosztását pedig már ez utóbbi végzi.
Lászlófy Pál azért tartotta fontosnak többször is megemlíteni, hogy a kifizetésekkel nem ők foglalkoznak, mivel ők csak működési támogatásban részesülnek, és maga a pályázati folyamat sikeres lebonyolítása inkább erkölcsi sikert fog számukra jelenteni. „Ez a feladat erkölcsi felelősség, és csak erkölcsi sikerünk lehet” – fogalmazta meg Lászlófy, aki szerint ez a feladat a szervezet megerősödésében is nagy szerepet játszhat. A pályázat lebonyolításában egyébként már van tapasztalata a pedagógusszövetségnek, hiszen 2003 előtt két évig tevékenykedett ezen a területen, mielőtt megszűnt a megbízatásuk, mivel a 2002-ben hatalomra került MSZP-kormány az RMDSZ által létrehozott Iskola Alapítványra bízta a feladatot.
RMDSZ-es ágálás
Az RMDSZ így érthető módon ellenzi a magyar kormány döntését, amelyet szerdán Répás Zsuzsanna államtitkár-helyettes személyesen közölt Nagy Zoltánnal, az Iskola Alapítvány igazgatójával. Kelemen Hunor csütörtökön a Krónikának politikai lépésként értékelte, hogy immár nem a szövetség szervezete kezeli az oktatási-nevelési támogatást, további kérdésünkre azonban azt már nem nevezte politikai gesztusnak, hogy 2003-ban a Năstase- és a Medgyessy-kormány éppen a pedagógusszövetségtől irányította át a program lebonyolítását az Iskolához. Az RMDSZ elnöke szerint amikor két miniszterelnök aláír egy megállapodást, azt lehet politikai egyezségnek nevezni, emlékeztetett azonban, hogy 2002-ben egy hasonló, Adrian Năstase és Orbán Viktor szentesítette kormányközi megállapodás alapján lehetett igényelni a magyarigazolványt.
„Szakmailag nehezen lehet indokolni a megállapodás felrúgását, hiszen az Iskola Alapítvány kifogástalanul bonyolította le a programot. Egy kormányközi megegyezés egyoldalú felbontása nemzetközi jogszabályokba ütközne, másrészt ehhez hozzá kell járulnia a román kormánynak is, amelynek, ne feledjük, tagja az RMDSZ is” – jelentette ki Kelemen, hozzátéve: ha a magyar kormány a Năstase–Medgyessy-paktumot kikerülve bízná az RMPSZ-re az ösztöndíjak folyósítását, akkor megtörténhet, hogy a támogatások adókötelesek lesznek Romániában, ugyanakkor a program a személyi adatgyűjtést szabályozó szigorú feltételeknek sem felelne meg.
Az óvodásoknak is jár támogatás
Az idei támogatások kapcsán Burus-Siklódi Botond elmondta, bár késett a pályázat kiírása, mindenkinek lesz lehetősége bekapcsolódni, „senki nem fog sérülni jogaiban”. Az idei évtől ugyanakkor szeretnék komolyabban venni az ellenőrzést, hiszen előfordulhat, hogy valakik hamis adatokkal pályáznak, így szúrópróbaszerű ellenőrzéseket iktatnak be ezek kiiktatására. Újdonság továbbá, hogy idéntől a nevelési, oktatási támogatásra (20 000 Ft), valamint a tankönyv- és taneszköz-támogatásra (2400 Ft) nemcsak az iskolások, hanem óvodások is pályázhatnak, de szintén benyújthatnak űrlapot hallgatói támogatásra (2800 Ft) azok az egyetemisták, akik Románia valamely felsőoktatási intézményében magyarul tanulnak. Egyéni elbírálásban részesülnek azok a diákok, akik még középiskolások, de már betöltötték a 18 évet, valamint a fakultatív magyar nyelvű oktatásban részesülők. „Lényegi változás a pályázók szempontjából nem történt, csupán a postacím, ahová pályázataikat továbbítaniuk kell” – mutatott rá az RMPSZ elnöke. Idéntől ugyanis a szervezet Teleki Oktatási Központjába várják az űrlapokat, Szovátára.
Idén 30–40 ezer óvodás, 120–125 ezer iskolás és mintegy 6–7 ezer egyetemi hallgatói pályázat benyújtására számítanak. A pályázati űrlapokat a remények szerint május 15-éig valamennyi tanintézetbe eljuttatják, de már most is elérhető az RMPSZ honlapján, valamint a www.szulofoldonmagyarul.ro oldalon. A pályázatok leadási határideje június 30., a támogatások kiosztására szeptemberben kerülhet sor.
A pályázatot postai úton, ajánlott levél formájában, egy eredeti példányban, zárt borítékban kell benyújtani a következő címre: Teleki Oktatási Központ, 545500 Szováta, Rózsák útja 147., postafiók 1. További tájékoztatás az RMPSZ irodájában a 0266-371377-es, a Teleki Oktatási Központban a 0265-570725-ös telefonszámon, vagy a külön ebből a célból működtetett, a Romtelecom hálózatában ingyenesen hívható 080080039-es számon kérhető. (Bankszámlára küldik a pénzösszegeket. 5-6 milliárd forintos támogatással számol idén a magyar kormány – közölte Ulicsák Szilárd miniszteri biztos a program meghirdetését követően. A forrásokat koordináló Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. vezetője elmondta, szeretnék a jelenlegi rendszert modernizálni. Eddig a támogatásokat jelentős arányban, például Erdélyben 80 százalékban, készpénzben fizették ki, s a járulékos és postaköltség, illetve az egyéb lebonyolítói költségek elérték a 10–30 százalékot. Ezt ötmilliárdos támogatásnál, átlag húsz százalékkal számolva több mint 500 millió forintot tett ki. Azt szeretnék, ha az érintettek közvetlenül, bankszámlára kapnák meg a támogatásokat, ezért tárgyalásokat folytatnak, hogy minél kedvezőbb feltételek mellett, akár ingyenesen bankszámlát nyithassanak a támogatási összeg fogadására, ami mellé ingyenesen bankkártya is járna, s az utalás is térítésmentes lenne. „A magyar államháztartásnak nem érdeke, hogy külföldi postai szolgáltatásokat finanszírozzon” – jegyezte meg Ulicsák, hozzátéve: az új rendszer akár már ősztől, az új iskolaévre, a támogatások utalására életbe léphetne.)
Forró Gyöngyvér, Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Piros lap a felcsúti csatárnak
Az RMDSZ vezetői ezekben a napokban tehetetlenül veszik tudomásul, hogy Orbán Viktorék sorra megfosztják közvetítői szerepüktől az érdekvédelmi szövetséghez közeli szervezeteket a magyarországi pénzforrások és kedvezmények romániai szétosztásában.
A magyar kormány előbb a Progress Alapítványtól vette el a magyarigazolvánnyal kapcsolatos – mára már inkább szimbolikus jelentőségű – ügyintézési jogosultságot, majd az Iskola Alapítvánnyal bontottak szerződést, és ruházták át az oktatási-nevelési támogatás megpályáztatásának jogát a pedagógusszövetségre. Az RMDSZ-es tehetetlenség oka, hogy a bukaresti kormánykoalíció tagjaként megakadályozhatná ugyan Budapest lépéseit, ám – a magyar miniszterelnök kedvenc sportjátékában használt hasonlattal élve – lesre futna, ha ezt megtenné.
Kelemen Hunorék már többször hangoztatott kifogása az, hogy a két alapítvány jogosultságait korábbi román–magyar kormányközi egyezségek rögzítik. A 2003-as Medgyessy–Năstase-megállapodás például az Iskola Alapítványt nevezi meg az oktatási-nevelési támogatási programot lebonyolító szervezetként. Így a pedagógusszövetség csak úgy veheti át az alapítvány szerepét, ha ebbe a román kormány is beleegyezik. Budapesti illetékesek úgy fogalmaztak, ezt a kérdést „diplomáciai úton” rendezik majd Bukaresttel.
Ám korántsem biztos, hogy Orbán Viktor és Traian Băsescu immár hagyományosan jó barátságára számítanak, annál is inkább, mert nem valószínű, hogy a román államfő feláldozná e barátság oltárán a kormánykoalíciót. Inkább abban bíznak, hogy az Kelemen Hunorék nem merik megvétózni az kormányközi egyezség módosítását, mert beláthatatlan időkre leállítanák az oktatási-nevelési támogatások folyósítását. Százhatvan ezer erdélyi magyar család maradna juttatás nélkül – a Fidesz pedig az RMDSZ-re mutogatna.
Ügyes – jellemezhetnénk pestiesen szólva Orbán Viktorék húzását, ám a sportnál maradva: nem fair play-díjas az eljárás. Budapest ugyanis hetekig hallgatott az oktatási-nevelési támogatások sorsáról, és közben azon ügyködött, miként zárhatná el a közvetve az RMDSZ-en keresztül áramló magyarországi pénzek csapjait, és hogyan nyithatná meg ezeket a csapokat a bejegyzés alatt álló, mindenben Fidesz-partner politikai szervezet számára.
Senki sem akadályozta meg a magyar miniszterelnököt, hogy egy éve tartó mandátuma alatt beszélgetésre hívja az RMDSZ vezetőit, és – az erdélyi magyar közvélemény előtt is – legalább nyilvánvalóvá tegye szándékait. Orbán Viktorék ehelyett egy labda nélkül maradt játékost hátulról a gyepre tepertek. Ezért még a Felcsút FC meccsein is piros lap jár.
Cseke Péter Tamás
Új Magyar Szó (Bukarest)

A gordiuszi csomó
Politikai patológia
Európa szégyene. Ezzel a megnevezéssel illette Orbán Viktor Magyarországát a német közszolgálati ARD televízió kommentátora húsvéthétfőn, az esti híradóban, az új alkotmány megszületése alkalmából. „Ez az állam már nem tartozik ebben az értelemben az EU-hoz” – szólt a verdikt, amit (az elhangzottak értelmét és az elhangzás helyét tekintve) mérhetetlenül súlyosnak, ámde helytállónak kell tekintenünk.
Legföljebb annyit tehetünk hozzá, hogy ami hazánkban történik, az nemcsak Európa, hanem természetesen – és elsősorban – Magyarország szégyene. Mindannyiunké. Hogy a szégyenből és a felelősségből ki milyen arányban részesül, az más lapra tartozik, most szorítkozzunk csak az új alkotmányra. Tudjuk, hogy az alkotmányozó – hazudjon utólag bármit – a választások előtt nem kért felhatalmazást a közjogi rendszer átalakítására. Mi több, az ellenkezőjét ígérte: az alkotmányozás ilyen értelemben tehát illegitim. A legitimitás utólag pótolható volna egy népszavazással – gondolhattuk korábban. Csakhogy az orbáni alaptörvény ismeretében már ezt se gondolhatjuk, hiszen a demokrácia lerombolását és az autokrácia kiépítését senki és semmi nem legitimálhatja. (Más kérdés, hogy a hatalmon lévőknek nincs bátorságuk efféle próbát tenni, helyette egy közjogilag értelmezhetetlen kérdőívvel manipuláltak).
Az alkotmányozás folyamata nélkülözött minden érdemi politikai, szakmai és társadalmi egyeztetést. Az egészet erőltetett menetben, bő egy hónap alatt hajtották keresztül a parlamenten, a két demokratikus párt bojkottja és a szélsőjobb asszisztálása mellett; az alkotmányjogászok (pártállástól függően heves vagy visszafogott, ám általános) kritikájától és a demokrata polgárok tiltakozásától kísérve. Az új alaptörvény emiatt a legszűkebben vett jogi és a legtágabban értelmezett szellemi tekintetben is csapnivaló fércmű.
Politikai értelemben pedig oktrojáltnak tekinthető. Mindez tetten érhető a szöveg – de főként a preambulum – egyoldalú politikai fundamentalizmusában, egy új nemzeti-keresztény kurzus bevezetésének visszataszító, egyszersmind szánalmas igyekezetében. Egy avíttságában is kommersz jobboldali történetszemlélet jogértelmező normává emelésének buzgalmában. Továbbá abban a külpolitikai bonyodalmakkal fenyegető abszurditásban, ami a magyar állam alkotmányát a (más államok polgárait is magába foglaló) magyar nemzethez rendeli.
Az új alkotmány hátat fordít a nyugati demokratikus fejlődésnek. Az utóbbit az emberi alapjogok egyetemessége és garanciáik kiterjesztése jellemzi, az orbáni állam pedig korlátozza, illetve bizonyos kötelességek teljesítéséhez köti őket (pl. munkavégzés). Sorolhatnánk még a súlyosabbnál súlyosabb problémákat, ám ha jobban belegondolunk, mindennek nem sok értelme van. Valójában semmi. Mert az orbáni alkotmányozás kritikája – hogy egy valaha politikust idézzek – „alkalmatlan tárgyon elkövetett megvitatási kísérlet”. (Ez az 1990-es kormányprogram vitája során hangzott el – Orbán már akkor is igazságtalan volt, de még szellemes.)
Ha ugyanis abból indulunk ki, hogy egy demokratikus alkotmány alapvető közpolitikai célja a hatalmi intézmények működésének harmonizálása, a limitált hatókörű birtoklásukért folyó versengés koordinálása, méghozzá a demokratikus államok működtetése során kívánatos hatalmi váltógazdaság elősegítésének jegyében, akkor az orbáni alaptörvény per definitionem nem tekinthető alkotmánynak. Itt ugyanis egy olyan közjogi csapdarendszerrel állunk szemben, amelynek célja épp az ellenkezője: a közhatalmi intézmények korlátlan, kizárólagos birtoklása, a birtoklásukért folyó verseny kiiktatása – ha kell, a kormányzat megbénítása árán is. Ez tehát egy antialkotmány. (...)
A részleteket sokan leírták már: az ördög bennük lakik. A politika ördöge. A sem isteni, sem emberi korlátot nem ismerő (rájuk csak szemforgató módon hivatkozó), csillapíthatatlan hatalomvágy. (...) A demokratikus intézményrendszert autokratikus üzemmódba kapcsolta át a fékek és ellensúlyok kiiktatásával. Ám kiderült (ami persze tudható volt előre), hogy nem elégszik meg ennyivel. Hogy nem éri be efféle ad hoc megoldással. Hogy a cél: a tartós és intézményes egyeduralom kiépítése. A jogi korlátok kiiktatásával: az önkényuralomé. Már a régi alkotmány sorozatos módosításával megindult a nagy építkezés. A nagy hatalmú kormányfővé avanzsált politikai vezér nem elégedett meg azzal, hogy akaratának engedelmes végrehajtóit helyezte a legkülönfélébb pozíciókba: hozzálátott ezek közhatalmi erődítménnyé alakításához is. A mandátumok meghosszabbításával, az újabb választás kétharmadossá tételével, a jogkör növelésével. (...)
Az új alkotmány – az antialkotmány – látszólag nem igazolta a legpesszimistább jóslatokat: Orbán nem épített ki prezidenciális rendszert a parlamentáris helyett. Valójában sokkal rosszabb történt: a korlátlan uralom más eszközökkel való bebiztosítása. Ahol a mindenkori kormányzatot überelni képes hatalmi jogosítványok nem egy nagy hatalmú (...) elnök és egy őt szolgáló felsőház kezében vannak, hanem kevésbé feltűnő, ám ezeknél biztosabb helyeken.
Például a Költségvetési Tanács vétójában és az államfő ehhez rendelt új parlamentfeloszlatási jogában. Ha végignézünk az új közhatalmi erődítményrendszeren (s itt felsorolhatnánk a pozícióba ültetett és a jövőben odaültetendő helytartók hivatali idejének elborzasztó évszámait, olykor 2024-ig), akkor napnál világosabb, hogy mindennek egyetlen célja és értelme van: egy bármilyen másik kormány megbénítása, majd rövid úton való eltávolítása.
Az orbáni álalkotmány olyan – minden demokráciában kormánykompetenciát képező – ügyeket tesz kétharmadossá, mint az adózás rendje, a családtámogatási rendszer, a nyugdíj- vagy az állami vagyonnal való rendelkezés. Hogy senki más ne tudjon kormányozni, ne bírjon moccanni se. A demokrácia értékrendje felől nézve mindez talán a politikai patológia fogalomkörébe sorolható. Ha volna ilyen fogalomkör. Mert arra a hatalmi megszállottságra, politikai elvetemültségre, bűnös és kártevő hajlamra, amiről szólni próbálunk, valójában nincs szavunk. Vagy ha van, röstelljük kimondani. Ám akármit mondunk: egyszer véget ér ez a rémálom. És akkor újra kell rendezni közös dolgainkat. Fel kell tenni bizonyos kérdéseket. Például azt, hogy – politikai értelemben – mi legyen azokkal, akik a demokrácia ellen, az ország kormányozhatósága ellen munkálkodtak. Minden kétséget kizáróan, nyilvánvalóan és félreérthetetlenül. Nemcsak ellenzékben, de kormányon is! Ördögi leleménnyel, végtelen kitartással, mérhetetlen károkat okozva. Amit művelnek, az most is alkotmányellenes. Nemcsak a papíron még hatályos 1989-es, de a saját alkotmányuk szerint is. Mindkettőben írva vagyon: „Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom... kizárólagos birtoklására.” (...) Orbáné másra sem irányul. Mondhatják-e majdan a demokraták: fölülkerekedtünk, lássunk neki a romeltakarításnak – ő meg csak működjön tovább, ahogy eddig, reméljük, legközelebb nem lesz sikeres? Vagy a történtek után le kell vonni bizonyos politikai konzekvenciákat?
Az orbáni alkotmány jelen tudásunk szerint kibogozhatatlan gordiuszi csomó. Valahogy szét kell majd vágni, alighanem.
Debreczeni József, Népszabadság
[Az Új Magyar Szó budapesti baloldali lapokból újraközöl cikkeket]
Új Magyar Szó (Bukarest)

A kocka el van vetve
A történelmi vétek: a romániai magyarság végzetes megosztása, politikai képviseletének, becsületes, áldozatos és eredményes munkájának lerombolása döntő szakaszába érkezett. Az új romániai magyar néppárt bejegyzése után következhet a kísérlet az RMDSZ jogi kiiktatására, de legalábbis „leültetésére”, mivel úgymond nincs pártként bejegyezve.
(Egy nemrég „elbocsátott” államelnöki tanácsos alkalmasint már dolgozik is ezen, vélhetően magas néppárti körök támogatásával.)
Beteljesülhet tehát a Băsescu–Orbán–Tőkés-vezérkar, a „BOT-kormány” fő célja: az RMDSZ, voltaképpen a hazai magyarság anyagi és szellemi javainak, erkölcsi tekintélyének, a választók által igazolt húszéves munkájának, eredményeinek elorzása, kisajátítása. Hisz itt minden a hatalomra, végeredményben a pénzre megy ki, a többi altatás, kenetteljes, populista, nemzetieskedő duma. Vagy pedig – a másik oldalról – önáltatás, naiv remény, hogy a BOT mégsem sújt le megsemmisítően. Nos, lesújt.
Az RMDSZ nem most került szorítóba a koalíciós társ (annak vezére) meg a magyarországi kormánypárt (annak vezére) között, már több betartás és nyílt hadüzenet, félreérthetetlen fenyegetés érte. Most viszont oda jutott, hogy a létéért kell küzdenie.
Akik az RMDSZ-t satuba szorították: a politikai patológia ránk szakadt esetei. A demokrácia és a jogállamiság elleni merényletek „itt és ott” mindennaposak. Magyarországon a hatalmi dölyf és a bosszúállás démona már-már követhetetlenül rombol mindent, ami útjába kerül; Romániában a kormány reformkészsége megkésett, sikerét meghiúsítja az erkölcsi és intézményi válság, a szervi korrupció. Közösségi céljai elérése érdekében, politikai kényszerből, ígéretekért cserében, az RMDSZ nemegyszer tett engedményeket, hunyt szemet problematikus ügyek fölött, kísérte fogcsikorgatva a pokolba vezető úton koalíciós társát. Mától, a gyökeresen megváltozott helyzetben ez a konstrukció az ellene működőknek kedvez.
Az új vezetési stílus, a regionális önkormányzatiság, a fiatalok mozgósítása, a választók megszólítása új lendületet hozhat és eredményes lehet a szövetség számára – ha van idő. Ha nem túl késő máris átállni a következő választások utáni többség oldalára, amely majd biztosítja a – demokratikus, pluralista, egészséges! – kétharmados parlamenti többséget, lehetővé téve az ország kormányzását az RMDSZ részvételével.
Tudatában vagyunk a nehézségeknek, a bonyolult egyéni és közösségi érdekviszonyoknak – de legalább mostantól (még teljesebben a PD-L-ben végbemenő tisztújítástól) az RMDSZ-t erkölcsileg már nem kötelezi semmire senki és semmi, az pedig, hogy a konzultáció során a választók zömükben a szövetség kormányból való kilépését fogják tanácsolni, borítékolható. Meg kell vizsgálni, és ha szükséges, gyökeresen át kell értékelni az Európai Néppárthoz fűződő viszonyt is; tétlensége, amellyel végignézi az RMDSZ megaláztatását, már bűnös.
A kilépés a legkeményebb, olykor önagressziót is feltételező válasz. De a provokáció még keményebb!
Ágoston Hugó
Új Magyar Szó (Bukarest)

Hab a narancstortán
Az alakulóban levő politikai szervezet két fő szövetségesét nevezte meg az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzésére a napokban Bukarestbe érkezett Toró T. Tibor (volt RMDSZ-es parlamenti képviselő): az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot és a Fideszt. A hazai politikai porondon tehát Tőkés László szövetségese Tőkés László, míg az országhatárokon kívül – Orbán Viktor.
Az EMNP–EMNT „szövetségről” sok szót ejteni nem érdemes. Tudvalevő, hogy a leendő (?) erdélyi néppártot ugyanazok az emberek bütykölgetik, akik annakidején Tőkés László óhajára a nemzeti tanácsot is összehozták, és akik azelőtt jobbára az RMDSZ belső ellenzékeként a néhai Reform Tömörülés platform hangadói voltak. És még azt megelőzően a MISZSZ ifjúsági szervezet kereteiben tevékenykedtek. Most ugyanazok az emberek – tíz-tizenöt-húsz év többé-kevésbé aktív politizálás, közéleti ténykedés után – ismét „tiszta lappal” indulnának: a „tiszta emberek pártját” kívánják létrehozni. Amire a román nyelvben van egy igen találó – szójátékra alapozott, tehát lefordíthatatlan – mondás: „La vremuri noi, tot noi”. (Szó szerinti fordításban: „Új időkben ugyancsak mi.”)
Ami a határon túli partnert, a Fideszt illeti: Toróék „nem pénzt, hanem tudást kérnek” Budapesttől. Nos: az nehezen mérhető, hogy tudásból mennyit sikerült átcsempészniük Tőkéshez Orbánéknak, de pénzből jutott jócskán, még ha „kéretlenül” is. Hogy nyolcszázezer (természetesen euróban), vagy több? Esetleg kevesebb? Csak találgathatjuk, hiszen nagy a titkolózás: az RMDSZ-t elszámoltató Tőkés Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsa által működtetett úgynevezett demokrácia-központok finanszírozását teljes homály fedi. (Hab a tortán, hogy – a romániai párttörvényt megszegve – a leendő erdélyi néppárt létrehozását is a magyar állam pénzeli. Alapos ugyanis a gyanú: az aláírásgyűjtésben részt vevő „önkéntesek” penzumától kezdve a majdan pártszékházakká alakuló demokráciaközpontok működési költségéig a csekket a magyar adófizetők állják.)
S hogy még több hab legyen azon a bizonyos tortán: az alanyi jogon járó, titkos összegű normatív támogatás mellett Tőkésék az erdélyi magyar közösséget megillető anyaországi pénzekre is szemet vetettek, és szorgalmasan orozzák is el azokat olyan alapítványoktól, szervezetektől, amelyek hosszú évek óta foglalkoznak a támogatások elosztásával. És amelyekről hirtelen „kiderült”, hogy alkalmatlanok erre a feladatra.
Még jó, hogy vannak valakik Erdélyben, aki bármilyen feladatra, bármilyen tisztségre alkalmasak. Akik mindig tiszta lappal indulnak.
Salamon Márton László
Új Magyar Szó (Bukarest)

Ponta: „Ez a stratégia Románia ellen irányul”
Egy nyilatkozatában Victor Ponta román szociáldemokrata pártelnök, akinek az állásfoglalását a bukaresti magyar nagykövetség csütörtöki közleményében kategorikusan visszautasította, azt állította: a magyar miniszterelnök és a román államfő „közös stratégiát” dolgozott ki, hogy megossza a romániai magyar közösséget.
Az ellenzékben lévő Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökének egy sajtóértekezlet keretében Pitesti-ben szerdán elhangzott nyilatkozatát a Mediafax hírügynökség idézte. Ponta kifejtette: szerinte Orbán Viktor és Traian Basescu között „létezik egy közös stratégia”, amelynek célja a romániai magyar közösség megosztása.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ugyanis nem megfelelő partner sem a román államfő, sem a magyar miniszterelnök számára – vélte Ponta, aki szerint az említett stratégia értelmében az RMDSZ-t meg kell fenyegetni, meg kell zsarolni, vagy akár el kell távolítani. A szociáldemokrata vezető szerint Basescu és Orbán egyaránt „Tőkés László új pártjára”, a bejegyzésre váró Erdélyi Magyar Néppártra támaszkodik.
A politikus úgy vélte: ez a stratégia Románia ellen irányul, mivel ellentétben áll mind a „román többségnek, mind a magyar kisebbségnek az érdekeivel”. Ponta szerint Basescu és Orbán „személyes stratégiájáról” van szó, e két politikusban az a közös, hogy – mint a szociáldemokrata pártvezér a Mediafax szerint fogalmazott – „bolsevik, fasiszta, náci értékeket” vallanak.
A Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetsége csütörtökön közleményt adott ki, amely szerint Victor Ponta alaptalan rágalmakkal és kirívóan durva, sértő minősítésekkel illette Magyarország miniszterelnökét, aki most egyben az Európai Unió Tanácsának soros elnöke is. „Magától értetődik, hogy kategorikusan visszautasítjuk e közléseket, amelyek tartalma és stílusa sem elfogadható két európai szomszéd ország kapcsolatában. Sajnálattal tapasztaljuk azt is, hogy Victor Ponta ismétlődően a magyar miniszterelnököt is belekeveri román belpolitikai célú fellépéseibe, alaptalan rágalmakat is felhasználva” – állt a közleményben.
Amennyiben ez így folytatódik, abból mindenkinek csak kára keletkezne – olvasható a nagykövetség közleményében, amely leszögezte: Magyarország, mind a soros EU-elnökség idején, mind a jövőben a két szomszédos uniós tagállam európai értékrendű, jószomszédi kapcsolatainak további érdemi fejlesztésére törekszik, függetlenül a két országban zajló belpolitikai folyamatoktól.
ma.hu 
Erdély.ma

Állampolgárság: nő a káosz?
A kettős állampolgárság még nagyobb káoszt okozhat az erdélyi magyarok fejében, míg a külhoni magyarok szavazati joga „törésvonalakat” eredményezhet a magyar nemzetben – hangzott el többek között a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem nyílt napján megszervezett kerekasztal-beszélgetésen.
Kettős állampolgárság és választói jog című vita meghívottja Horváth István szociológus, Székely István politológus és Toró T. Tibor politikus volt, a beszélgetést Bodó Barna, a Természettudományi és Művészeti Kar docense moderálta.
Morális kérdést is felvet a kettős állampolgárság
Bodó Barna vitaindítójában a kettős állampolgárok választójogának jelenleg hatályban levő magyarországi és romániai szabályozását olvasta fel, majd egy sor kérdést tett fel a kerekasztal-beszélgetés résztvevőinek. Kinek járjon a választójog? Csak azoknak, akik az adott állam polgárai, vagy mindenkinek, aki egy adott etnikumhoz, nemzethez tartozik, esetleg bárkinek, aki egy adott országban él, vagy mindazoknak, akikről lényeges döntést hoz az illető ország parlamentje? Lehet-e adófizetéshez kötni a szavazati jogot, illetve szakmai vagy politikai kérdés, hogy ki szavazhat, és ki nem? – hangzottak a kérdések.
Az elsőként megszólaló Horváth István úgy vélte, az állampolgárság egyre inkább kiürülő címke, a legújabb trend szerint csak alap az állam szolgáltatásainak igénybevételéhez, az állampolgárság meglétéből semmi sem következik, a szavazati jog pedig hozzájáruláshoz kötött. Horváth szerint a kettős állampolgárok szavazati joga morális kérdést is felvet: jogod van-e úgy dönteni, hogy nem te viseled a következményeket? A szociológus ugyanakkor azon aggodalmát is kifejezte, hogy a külhoni magyarok szavazati joga „törésvonalakat” eredményezhet a magyar nemzetben, hiszen kérdéses, hogy hogyan fogják értelmezni ezt az anyaországi magyarok. Hozzáfűzte, attól tart, hogy a kettős állampolgárság még nagyobb káoszt okoz az erdélyi magyarok fejében, hiszen az erdélyi magyarok nagy része a romániai eseményeket sem követi, ezért például a magyar anyák kisebb arányban veszik igénybe a román állam azon szolgáltatásait, amelyek egyébként járnak nekik. Székely István politológus leszögezte, szét kell választani az állampolgárságot a szavazati jogtól. Szerinte a külhoni magyarok választójoga azzal is járhat, hogy a magyarországi pártok elkezdik kiépíteni a határon túli politikai intézményeket, és ez akár új munkahelyeket is jelenthet Erdélyben.
Politikai kérdés
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke ellenben leszögezte: a külhoni magyarok választójoga politikai kérdés. Toró Orbán Viktort, Magyarország miniszterelnökét idézte: nem az a kérdés, hogy jár-e, hanem hogy milyen formában jár. Arra a felvetésre válaszolva, hogy nem okozhat-e lojalitási problémát a kettős állampolgárság, a politikus kifejtette: a kettő nem mond ellent egymásnak. Úgy vélte, a választójogot nem lehet adófizetéshez kötni, hiszen a parlament nemcsak adóügyekről, gazdasági kérdésekről dönt. Toró szerint az sem érv a külhoni állampolgárok választójogának ellenzésére, hogy ezek nem viselik a döntések következményeit, hiszen mint hangsúlyozta, ez eddig is megtörtént mind a bukaresti, mind a budapesti határozatok esetében.
Kiss-Előd Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Gondolatok és szempontok a kettős állampolgárságról és választói jogról
A kettős állampolgárságról és a szavazati jogról szerveztek panelbeszélgetést kedden délután a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen (EMTE) az intézmény Természettudományi és Művészeti Karának nyílt napja keretében. Horváth István szociológus, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) docense, a Kolozsvári Kisebbségkutató Intézet igazgatója, Székely István politológus, a Magyar Kisebbség főszerkesztője és Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke folytatott szakmai és politikai érvekkel tűzdelt vitát, amelyet Bodó Barna politológus, a Sapientia EMTE docense moderált. A kerekasztalnak kiemelt aktualitást kínált az értelmezésekkel és szempontokkal terebélyesedő kérdés, amelynek lényege, hogy milyen összefüggés állítható fel az egyszerűsített honosítási eljárás által megszerezhető magyar állampolgárság és a szavazati jog között, milyen típusú választói rendszernek kell kiépülnie ahhoz, hogy a határon túliak is leadhassák szavazataikat, milyen következményekkel jár majd a magyar politikai térben a szavazóbázis kiszélesedése a határokon túlra, és így tovább.
Vitaindítóként Bodó Barna Rainer Bauböcknek az állampolgárság és a választói jog kapcsán négy pontban megfogalmazott megközelítését összegezte: a republikánus elv értelmében ugyanis, szavazati joggal csak az adott ország területén élő állampolgárok rendelkeznek. Az etnikai alapon álló nacionalisták ellenben kiterjesztenék a választói jogot mindazokra, akik magukat az adott nemzetiséghez tartozónak vallják. A harmadik csoportba a liberálisok tartoznak, akik úgy vélik, az állam területén élő valamennyi polgárnak meg kell adni a választójogot, állampolgárságától függetlenül. Az úgynevezett alternatív liberálisok szavazati jogot adnának nemcsak az ország területén, hanem a külföldön élőknek is, olyan esetekben, amikor őket érintő lényeges döntéseket kell voksukkal eldönteni. A panel résztvevői számára megfogalmazott kérdéscsomagban Bodó Barna felvetette: az állampolgárságot szerzett határon túli magyar polgárokra kiterjesztett szavazati jog miképpen befolyásolja az államokkal szembeni lojalitást? Továbbá, mennyire jelenthet dilemmát az egy ember–egy szavazat elvének kibővítése az egy ember–két szavazatra? Hogyan értékelhetők azok a szempontok, amelyek értelmében a választói jog gyakorlása az adófizetéshez kötött, illetve mit jelent általában az, ha állampolgárság és etnikum, államhatárok és kulturális határok nem esnek egybe.
A szavazati jog kiterjesztésével bővül az elvárások rendszere is
Horváth István szociológus kiemelte: az állampolgárság lehetőséget kínál bizonyos rendszerekhez való hozzáféréshez, előfeltételét képezi bizonyos jogkörök gyakorlásának, ezek azonban jellemző módon nem következnek automatikusan az állampolgárság birtoklásából. Hangsúlyos erkölcsi kérdésként felvetette: joga lehet-e polgároknak úgy dönteni, hogy annak hatásait, következményeit nem ők viselik el, példaként említve a legutóbbi romániai államelnöki választásokat, amikor a mérleg nyelvét a külföldön élők szavazatai billentették le. Kérdés, hogy miként csapódik le majd hosszútávon nemzetpolitikai szempontból, milyen törésvonalakat eredményez majd ez az erkölcsi dilemma – vetette fel Horváth István. Mint elmondta, állampolgárság és élethelyzet között sok esetben jelentős eltérések vannak, így kompromisszumos megoldásoknak kell születniük. A szociológus úgy vélte, fennáll a veszélye egyébként annak is, hogy a szavazati joggal járó elvárások rendszere zűrzavart okoz majd a társadalmi, közpolitikai valóság helyes megítélésének tekintetében: példaként említett olyan felméréseket, amelyek kimutatták, hogy a romániai magyar nők eleve kevésbé ismerik az érvényben levő szociális támogatási rendszereket, mint a román hölgyek, tehát kisebb mértékben használják azokat a jogokat, amelyekhez hozzájárulnak, és amelyek hozzáférhetőek lennének számukra.
– A lojalitás kérdése adott esetben az állampolgárság megszerzése, nem a szavazati jog kapcsán merülhet fel – értékelte Székely István politológus. A Horváth István által felvetett morális dilemmát illetően kiemelte: ennek vetületei abban az esetben válnak érdekessé, ha áttételeket teremtenek a politikai rendszerbe, és egy adott politikai magatartást indukálnak. A szavazati jog fogalmát le kell választani az állampolgárságról: noha politikusi nyilatkozatok egyféle magyar állampolgárság létét emelik ki, ebből nem következik magától értetődően a választójog, amellyel mindenki egyformán tudna élni – hangsúlyozta a politológus.
A távszavazás kidolgozása híján csorbulhat a szavazat-maximalizálási törekvés
Az egyes állampolgárságokhoz mérten különböző típusú választójogok és ezek szabályozásai léteznek, a választási törvény megalkotása pedig egyértelműen politikai döntést feltételez – magyarázta. Mint elmondta, több európai ország, így Nagy-Britannia, Írország, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Szlovénia, Szlovákia, Románia, Horvátország és Lengyelország egyaránt biztosítják a határaikon kívül élőknek a szavazati jogot, amely nyilván megadható a honosított magyar állampolgároknak is. Az alapvető kérdés ellenben az, hogy milyen formában tudnak majd a polgárok ezzel élni. Hozzátette egyébként, hogy Svédország az egyetlen európai állam, amely adófizetéshez köti a szavazati jog megadását. Gyors számítást követően a politológus összegezte: a jelenleg érvényben levő választási rendszerek eljárásaival a szavazat-maximalizáló megfontolás szempontjából politikai értelemben nem nyereséges a szavazati jog kiterjesztése: számításai szerint egy olyan választási kampányban, ahol az ellenzék morális kérdéseket vet fel, a szavazati jog kiterjesztése által összesített 80–100 000 szavazat mindössze ellensúlyozza majd mindazokat a voksokat, amelyeket azért vesztett el a kormánypárt, mert választójogot adott a honosított polgároknak. Ilyenképpen, a megoldás a távszavazási (elektronikus úton, levélben történő) választási eljárás kidolgozása volna – vélekedett. A politikai képviselet tekintetében alapvető kérdésként merül fel, hogy külön mandátumokat különítenek-e el a határon túli magyarok számára, vagy pedig az országos listák jelöltjeire szavaznak-e majd – emelte ki.
Egy ember–két szavazat a kisebbségi sors hátrányainak ellensúlyozására
Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke hangsúlyozta: a kérdés immár nem az, hogy ki választhat, hanem az, hogy ki jelöli majd a politikai képviseletre szánt személyeket, illetve hogyan lehet majd a választójoggal gyakorlatilag élni. Mint kiemelte, a kettős állampolgársággal rendelkezőknek lehet kettős állami lojalitása, ha pedig ellentmondás adódna köztük, azt valamilyen módon fel kell oldani. Úgy vélte, a szavazati jog esetében lakcímkártya híján is hűséget tanúsíthatunk a nemzetet megjelenítő állammal szemben, ez a jog pedig nem összeférhetetlen például a román állammal szembeni lojalitással. Ennek mértéke a maga során az identitásunk megőrzéséhez biztosított jogok függvényében változik. A politikus szerint az egy ember – két szavazat eljárás nem dilemma, hanem a kisebbségi sors tényének és az abból eredő hátrányoknak kompenzációja, erkölcsi ellensúlyozása.
Az adófizetés és a választási jog kapcsán Toró T. Tibor kiemelte: a kettő összekapcsolásának abban az esetben volna értelme, ha a választások az adózásról szólnának, és azért küldenénk a képviselőket a parlamentbe, hogy az adótörvényekről döntsenek. A magyar parlamentben pedig, akárcsak Bukarestben, igenis születnek a romániai magyarság életét is befolyásoló döntések – hangsúlyozta a politikus. Elismerte, hogy az új magyar alaptörvény elodázza a szavazati jog rendezését a sarkalatos törvénnyel, megfogalmazásában ugyanis a jogkör lakóhelyhez és egyéb feltételekhez köthető, ellenben hangsúlyozta: a kérdés az, hogy mennyire gondoljuk komolyan Orbán Viktor magyar miniszterelnök határokon átnyúló, nemzetegyesítési programját: ugyanis amennyiben ez mélyértelmű és sokrétű, akkor a nemzet polgárságához rendelt jogosítványok is erőteljesek lesznek – jelentette ki.
A nem kizárólagosan etnikai alapú szavazás fejlesztheti a politikai kultúrát
Az EMNT ügyvezető elnöke úgy vélte: csaknem bizonyos, hogy a jelenlegi vegyes választási rendszer úgy alakul majd át, hogy a kétszáz parlamenti mandátumot birtoklók fele egyéni választókerületek által megválasztott személy, a másik fele pedig a pártok listáiról kerül be. Az eddig létezett megyei listákat valószínűleg megszüntetik, és valamennyi párt számára egy országos listát hoznak majd létre, ahonnan szintén választandó majd egy jelölt. Egy teljeskörű rendszerben a határon túli magyarok az egyéni választókerületek jelöltjére és a pártlistára egyaránt szavazhatnának. Mint mondta, logikusnak tűnik, hogy Magyarországon jogosult, bejegyzett jogi személy jelölhet a politikai képviseletre, tehát magyar pártok, akik vélhetőleg megállapodást köthetnek határon túli magyar szervezetekkel. A politikus úgy vélte, a 2014-es választásokig feltételezhetően mintegy 200–400 ezer határon túli személy igényli majd a magyar állampolgárságot, a népsűrűség mértékének függvényében pedig egyéni választókerületeket kell majd létrehozni Erdélyben, a Vajdaságban, stb. A szervezési kérdéseket pedig a magyar jogalkotónak megfelelően rendeznie kell, így a távszavazási eljárásokat is, amelyeket a technika mai fejlettsége lehetővé tesz, és világszerte léteznek rá előzmények.
Az EMNT ügyvezető elnöke Tonk Márton, a Sapientia EMTE Természettudományi és Művészeti Kara dékánjának kérdésére válaszolva kiemelte: a politikai tér megnyílása az ő meglátásában a nemzetegyesítés folyamatának elmélyülését eredményezi, a határon túli szavazatokért folytatott verseny pedig egymás megismerését, az erdélyiek részéről pedig valószínűleg a magyar politikai élet történéseire való hangsúlyosabb odafigyelést eredményez. Mindemellett, a politikai kultúra fejlődését is befolyásolhatja az a tény, hogy az erdélyi magyar választópolgár etnikai alapokon túlmenően is mérlegelheti döntéseit.
A hozzászólások során megfogalmazódott az a vélemény is, miszerint a szavazati jog a teljeskörű állampolgársághoz kapcsolódik, illetve, hogy a magyar országgyűlésben helybelieknek kellene képviselniük a romániai magyar kisebbséget, mint korábban a történelem folyamán.
ZAY ÉVA 
Szabadság (Kolozsvár)

Golyót kívánnak Tőkés fejébe
Nagyváradi irodájában fogadta Lomnici Zoltánt, az Emberi Méltóság Tanácsának elnökét és Szunai Miklóst, az Emberi Méltóság Tanácsának főtitkárát Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, a megbeszélések után pedig közös sajtótájékoztatót tartottak.
A vendéglátó kifejtette felháborodását amiatt, hogy egyre durvább politikai szintű sérelmek érik a magyarságot Romániában. Példaként a PSD elnökének kijelentését idézte, amely szerint Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Traian Băsescu román államfő összeesküdtek az Erdély Magyar Néppárt létrehozása érdekében.
„Huszonegy évvel a rendszerváltozás után ott tartunk, hogy a román politikum a demokratikus értékeket vitatná el a magyar közösségtől” – mutatott rá Tőkés.
Lomnici Zoltán ehhez kapcsolódva jelezte: nemrégiben a romániai vasútvonalakon olyan kiadványt terjesztettek, amelyben konkrétan Tőkés László meggyilkolására uszított bizonyos Florin Bucovianul.
A Stefan cel Mare román uralkodó nevét viselő sajtótermékben a szerző többek között ilyeneket ír: „Nem szégyelli magát ez a szerencsétlen »bozgor« (hazátlan)? Hogy képes meggyalázni azt az országot, ahol született, ahol örvendhetett mindazoknak a jogoknak, amelyek minden román állampolgárt megillettek ebben az országban? Ha valami nem tetszik, miért nem mész Magyarországra? Hát nem lesz már valaki ebben az országban, aki golyót ereszt ennek a hazaárulónak a fejébe?” – idézte Lomnici Bucovianult.
Az ügy kapcsán Tőkés László azt mondta, fontolóra veszik a jogi lépések megtételét. 
Erdély.ma

Belföldi hírek
Ponta kirohant Orbán Viktor ellen
Visszautasította a bukaresti magyar nagykövetség Victor Ponta szociáldemokrata pártelnök szerdán elhangzott állításait, melyek szerint Traian Băsescu és Orbán Viktor közös stratégiát dolgozott ki a romániai magyar közösség megosztására, és a két politikus “bolsevik, fasiszta, náci” értékeket képvisel.
Az ellenzéki pártvezér piteşti-i sajtótájékoztatóján rohant ki a román államfő és a magyar miniszterelnök ellen. Kifejtette: az RMDSZ nem megfelelő partner sem Băsescu, sem Orbán számára, ezért az említett stratégia szerint a szövetséget meg kell fenyegetni, meg kell zsarolni vagy akár el kell távolítani. Ponta úgy véli, Băsescu és Orbán egyaránt “Tőkés László új pártjára”, a bejegyzésre váró Erdélyi Magyar Néppártra támaszkodik. Szerinte Băsescu és Orbán személyes stratégiájáról van szó, e két politikusban az a közös, hogy “bolsevik, fasiszta, náci értékeket” képviselnek. A Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetsége tegnap közleményt adott ki, amely szerint Victor Ponta alaptalan rágalmakkal és kirívóan durva, sértő minősítésekkel illette Magyarország miniszterelnökét, aki most egyben az Európai Unió Tanácsának soros elnöke is. “Magától értetődik, hogy kategorikusan visszautasítjuk e közléseket, amelyek tartalma és stílusa sem elfogadható két európai szomszéd ország kapcsolatában. Sajnálattal tapasztaljuk azt is, hogy Victor Ponta ismétlődően a magyar miniszterelnököt is belekeveri román belpolitikai célú fellépéseibe, alaptalan rágalmakat is felhasználva” – áll a közleményben.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Visszautasítja a magyar nagykövetség Victor Ponta „durva, sértő minősítéseit”
Közleményben utasítja vissza a bukaresti magyar nagykövetség Victor Ponta szociáldemokrata (PSD) pártelnök „kirívóan durva, sértő minősítéseit”, miután a politikus azt mondta: Traian Băsescu és Orbán Viktor „bolsevik, fasiszta, náci értékeket” vallanak, és stratégiát dolgoztak ki a romániai magyar közösség megosztására.
Victor Ponta PSD-elnök szerdán Piteşti-en azt mondta egy sajtótájékoztatón, hogy Traian Băsescu román államfő és Orbán Viktor magyar miniszterelnök „közös stratégiát” dolgozott ki, hogy megossza a romániai magyar közösséget. Az RMDSZ ugyanis nem megfelelő partner sem a román államfő, sem a magyar miniszterelnök számára – vélte Ponta, aki szerint az említett stratégia értelmében az RMDSZ-t meg kell fenyegetni, meg kell zsarolni, vagy akár el kell távolítani.
A szociáldemokrata vezető szerint Băsescu és Orbán egyaránt „Tőkés László új pártjára”, a bejegyzésre váró Erdélyi Magyar Néppártra támaszkodik.
A politikus úgy vélte: ez a stratégia Románia ellen irányul, mivel ellentétben áll mind a „román többségnek, mind a magyar kisebbségnek az érdekeivel”.
Ponta szerint Băsescu és Orbán „személyes stratégiájáról” van szó, e két politikusban az a közös, hogy „bolsevik, fasiszta, náci értékeket” vallanak.
A Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetsége csütörtökön közleményt adott ki, amely szerint Victor Ponta alaptalan rágalmakkal és kirívóan durva, sértő minősítésekkel illette Magyarország miniszterelnökét, aki most egyben az Európai Unió Tanácsának soros elnöke is. „Magától értetődik, hogy kategorikusan visszautasítjuk e közléseket, amelyek tartalma és stílusa sem elfogadható két európai szomszéd ország kapcsolatában. Sajnálattal tapasztaljuk azt is, hogy Victor Ponta ismétlődően a magyar miniszterelnököt is belekeveri román belpolitikai célú fellépéseibe, alaptalan rágalmakat is felhasználva” – állt a közleményben.
Amennyiben ez így folytatódik, abból mindenkinek csak kára keletkezne – olvasható a nagykövetség közleményében, amely leszögezte: Magyarország, mind a soros EU-elnökség idején, mind a jövőben a két szomszédos uniós tagállam európai értékrendű, jószomszédi kapcsolatainak további érdemi fejlesztésére törekszik, függetlenül a két országban zajló belpolitikai folyamatoktól.
Nem ez az első eset, hogy a PSD elnöke egyszerre támadja Băsescut és Orbánt. Egy héttel korábban Victor Ponta azt mondta: a román államfő és a magyar miniszterelnök között létezik egy Románia elleni egyezség, amelynek része a bejegyzés előtt álló új erdélyi magyar párt támogatása az RMDSZ és Románia érdekei ellenében.
Korábban Ponta Kadhafi líbiai diktátorhoz hasonlította Orbánt és Băsescut.
Krónika (Kolozsvár)

Pengeváltás
Sértőnek és alaptalannak minősítette Magyarország bukaresti nagykövetsége Victor Ponta nemrégiben tett nyilatkozatait Traian Băsescuról és Orbán Viktorról, a PSD elnöke viszont azzal vádolta a diplomáciai képviseletet, hogy beavatkozik Románia belpolitikájába.
Szerdai, piteşti-i sajtótájékoztatóján Ponta azt állította, Traian Băsescu román államfő és Orbán Vikor magyar miniszterelnök közös stratégiát dolgozott ki „a romániai magyar közösség megosztására”, és azt az ország elleni stratégiának nevezte két olyan ember részéről, akikben az a közös, hogy „náci értékeket” vallanak.
Válaszként Magyarország bukaresti nagykövete visszautasította Victor Ponta kijelentéseit. „Victor Ponta alaptalan rágalmakkal és kirívóan durva, sértő minősítésekkel illette Magyarország miniszterelnökét, aki most egyben az Európai Unió Tanácsának soros elnöke is. Magától értetődik, hogy kategorikusan visszautasítjuk e közléseket, amelyek tartalma és stílusa sem elfogadható két európai szomszéd ország kapcsolatában. Sajnálattal tapasztaljuk azt is, hogy Victor Ponta ismétlődően a magyar miniszterelnököt is belekeveri román belpolitikai célú fellépéseibe, alaptalan rágalmakat is felhasználva. Amennyiben ez így folytatódik, abból mindenkinek csak kára keletkezne”, áll a nagykövetség közleményében.
Pénteken viszont Victor Ponta elítélte, hogy a magyar nagykövetség „beavatkozott” Románia belpolitikájába. „Nem ez az első eset, hogy a magyar nagykövetség túllépi hatáskörét, és beavatkozik a romániai politikába. A magyar nagykövet milyen jogon foglal állást azzal kapcsolatban, amit egy romániai ellenzéki párt állít? Továbbra is várjuk a magyarázatot a március 15-i felháborító gesztusok ügyében, amikor a sajtó beszámolói szerint a magyar nagykövet felesége meglehetősen súlyos kijelentéseket tett, amelyekben képtelen területi igények fogalmazódtak meg”, áll a Szociáldemokrata Párt (PSD) pénteki, MEDIAFAX-hoz eljuttatott közleményében.
Ponta hangsúlyozza: az RMDSZ kongresszusán részt vett a budapesti hatalom egy másik képviselője, a miniszterelnök-helyettes, aki explicit módon kérte, hogy az RMDSZ maradjon kormányon Emil Boc és Traian Băsescu pártjával. „Az ilyen közvetlen és brutális beavatkozások a román és a magyar történelem olyan rossz emlékű időszakát idézik, amikor a szovjet biztosok diktálták országaink politikáját. Nem fogadjuk el, hogy a romániai politikai vezetők politikai utasításokat kapjanak Budapestről”, állítja Ponta a közleményben.
A PSD emlékezteti a magyar nagykövetet a 2001–2004-es időszakra, amikor Románia nagymértékben ösztönözte a két ország együttműködését minden szinten, így jó szomszédsági és együttműködési kapcsolat épület ki. Akkoriban jelentős előrelépés történt a kisebbségek védelme terén, de ez egy pozitív, bizalmi légkörben történt. Ponta szerint az európai szellemiség a tagállamok együttműködését jelenti, nem pedig „megfélemlítési vagy utasítási próbálkozásokat”.
„Ezt a szellemiséget azonban megszegik olyan antidemokratikus személyiségek, mint Traian Băsescu vagy Orbán Viktor, akik ártalmas személyek Románia és Magyarország számára egyaránt”, áll Ponta közleményében.
Mediafax
Nyugati Jelen (Arad)

Nagykövetség: rágalmaz Ponta
MTI
Közleményben utasította vissza tegnap a bukaresti magyar nagykövetség azokat az „alaptalan rágalmakkal és kirívóan durva, sértő minősítéseket”, amelyekkel Victor Ponta szociáldemokrata elnök illette egy nappal korábban Orbán Viktor magyar miniszterelnököt.
Az ellenzéki pártvezér szerdai, Piteşti-en tartott sajtótájékoztatóján kifejtette: szerinte Orbán Viktor és Traian Băsescu között „létezik egy közös stratégia”, amelynek célja a romániai magyar közösség megosztása. Az RMDSZ ugyanis nem megfelelő partner sem a román államfő, sem a magyar miniszterelnök számára – vélte Ponta, aki szerint az említett stratégia értelmében a szövetséget meg kell fenyegetni, meg kell zsarolni, vagy akár el kell távolítani.
A szociáldemokrata vezető szerint Băsescu és Orbán egyaránt „Tőkés László új pártjára”, a bejegyzésre váró Erdélyi Magyar Néppártra támaszkodik. A politikus úgy vélte: ez a stratégia Románia ellen irányul, mivel ellentétben áll mind a „román többségnek, mind a magyar kisebbségnek az érdekeivel”. Ponta szerint Băsescu és Orbán „bolsevik, fasiszta, náci értékeket” vallanak.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Engednek Budapestnek? – Az oktatási támogatásokról is tárgyal a román és a magyar külügyminiszter
A román Külügyminisztérium adatvédelmi szempontok miatt aggályosnak tartja, hogy a Budapest figyelmen kívül hagyja az oktatási támogatásokról szóló kormányközi megállapodást – értesült lapunk.
A magyarországi oktatási-nevelési támogatás kérdése lesz az egyik napirendi pontja Teodor Baconschi román és Martonyi János magyar külügyminiszter csütörtöki találkozójának – tudta meg lapunk. A juttatások ügyét a június elején ülésező román-magyar kisebbségi vegyes bizottság is napirendre tűzi. Mint ismert, a támogatások azután váltak diplomáciai kérdéssé, hogy az Orbán-kormány idéntől már nem az Iskola Alapítványon keresztül kívánja folyósítani a magyar oktatási intézményekben tanuló diákok számára a húszezer forintnak megfelelő összeget, hanem egy hatályban lévő román-magyar kormányközi megállapodást megszegve a Romániai Magyar Pedagógus Szövetséget kérte fel a pályáztatás lebonyolítására.
Az intézményváltásnak nemcsak diplomáciai következményei vannak: kitolódik a pályázat határideje, az eddigiekkel ellentétben nem júniustól, hanem várhatóan csak ősztől kezdik folyósítani a támogatást. Változik a pályázat benyújtásának módja (az adatközlő űrlapokat a szovátai Teleki Oktatási Központhoz postán kell eljuttatni), illetve módosul a pályázati összeg kiutalásának rendszere is, amelyet a kedvezményezettek postai úton már nem, csak banki átutalással kaphatnak meg. Az ÚMSZ külügyminisztériumi forrásoktól úgy értesült: a bukaresti diplomácia adatvédelmi szempontok miatt tartja aggályosnak, hogy Budapest figyelmen kívül hagyja a támogatást szabályozó kormányközi megállapodást.
A magyar fél olyan adatokhoz jut a támogatási rendszer adminisztrációja révén, amelyekhez jogszerűen a román államnak is csak szigorú feltételek teljesítése mellett lehet hozzáférése. Az oktatási nevelési pályázat kiírója ugyanis olyan személyes adatok közléséhez (nemzetiség, lakcím, személyi szám, személyi igazolvány másolata, oktatási intézmény adatai, családi állapot, telefonszám) köti a támogatást, amelyeknek a rögzítésére és tárolására a magyar hatóságok nem jogosultak, s amelyeket a román állam is csak akkor rögzíthet, ha teljesíti az érvényes adatvédelmi előírásokat.
Budapestnek mindegy A szulofoldonmagyarul.ro webhelyről letölthető adatközlő lapon szereplő adatvédelmi záradék így hangzik: „Alulírott hozzájárulok a támogatás tényének nyilvánosságához, az igénylőlapon, valamint az adatlapon és a pótlapon szereplő személyes adatoknak a pályázat elbírálásával kapcsolatos kezeléséhez, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségére, valamint a Bethlen Gábor Alapra vonatkozó hatályos adatvédelmi jogszabályok szerint.”
A kiíró a 2001/677-es számú romániai adatvédelmi törvényt nevezi meg jogi alapként, azt azonban nem tisztázza, hogy a magyarországi jogi személyiséggel és felelősséggel bíró Bethlen Gábor Alap milyen nemzetközi szempontból is érvényes jogszabályok szerint jár el. A kormányközi szerződés egyébként – jelezte a román külügy neve elhallgatását kérő munkatársa – az Orbán- kormány a jelenlegi feltételek mellett nem is mondhatja fel egyoldalúan, ezért a következő hetek tárgyalásaitól függ, folyósítható-e az oktatási nevelési támogatás a magyar fél által szorgalmazott módon.
„Úgy látom, hogy a magyar diplomáciának egyelőre teljesen mindegy, hogy lesz-e ebből diplomáciai konfliktus, vagy sem, valóban eljut- e az a támogatás a romániai magyar gyerekekhez, vagy sem. A magyarok abban bíznak, hogy a felmerülő problémák az Orbán Viktor, Emil Boc és Traian Băsescu közötti jó kapcsolat révén rendezhetők” – tette hozzá forrásunk.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke lapunk megkeresésére jelezte, nem kíván ebben a kérdésben állást foglalni, közölte: a tárgyalások kimenetele a külügyminisztériumi egyeztetésektől függ. Még szerződés sincs A Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (amelyet a kiíró „adatgyűjtőként” nevez meg a kiírásban) elnöke, Burus Siklódi Botond az ÚMSZ-nek elmondta: az RMPSZ nem vesz részt a pályázati pénzek kezelésében, és egyelőre szerződést sem kötött a magyar kormánnyal a pályázat lebonyolítására.
A szakmai szervezet vezetője szerint minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy a romániai magyar diákok és óvodáskorú gyermekek pályázatának adminisztrációja rendben menjen. „A támogatás átutalásának mikéntjéről nem áll módomban nyilatkozni” – hárította el kérdésünket Burus Siklódi Botond. Az ÚMSZ többször fordult nyilatkozatért a Bethlen Gábor Alaphoz, de lapzártánkig nem kaptunk választ arra vonatkozóan: hogyan történik majd az oktatási nevelési támogatás átutalása, ha azt nem a romániai lebonyolító szervezet adminisztrálja, mint ahogyan azt sem tudni még milyen bankszámlára kapják meg a kedvezményezettek a pályázat összegét.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Bánt a magyar leépülés – Interjú Nagy István Arad megyei EMNT-elnökkel
Az RMDSZ Arad Megyei Szervezete élén június 4-én megtörténő elnökváltás hírét sokan, sokféleképpen értelmezték, elemezték, de legfőképpen kommentálták.
Mivel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak, és a belőle alakuló Erdélyi Magyar Néppártnak sem mindegy, ki vezeti a Szövetséget, erről, de más aktuális, magyarságot érintő problémákról is megkérdeztük Nagy István megyei EMNT-elnök véleményét.
– Mivel Bognár Levente csak egyedül jelentkezett a megürülő elnöki tisztségre, június 4-én csak szavazás lesz. Mi a véleménye az új elnökről, a kialakult helyzetről? – Az, hogy egyedül jelentkezett, szerintem jelzés értékű. Számomra ez a tény azt üzeni, hogy pánikba estek, reményvesztettek. Ezért nincs ellenjelölt. Hetekkel a tisztújítás előtt mindent eldöntöttek. Már csak Bognár Leventében reménykednek. Pedig három évvel korábban még azt sem vette rossz néven Király András, hogy ifjú neveltjei a politikai alelnökét, korábbi mentorát, Cziszter Kálmánt is lenyomták, amikor városi tanácsosnak jelentkezett.A Fidesz kihúzott minden sámlit alóluk, hát most legyen nagy, ha tud, Bognár, akit amúgy nagyon utálnak az ifjak – gondolják. Király Andrásnak vannak kvalitásai, de legalább annyi rossz tulajdonsága is. Ezek a választmányi ülésen általa elmondottakból is látszanak. Megtanulta, hogyan lehet morzsákhoz jutni a román versenypártok vezetőitől, de a szervezet- és közösségépítésben csődöt mondott. Ezt ékesen mutatják a szavazatszámok.Király 2001-től megyei elnök, és 2000-ben, amikor kampányfőnök volt, az Arad megyei RMDSZ-szavazólapokra 21 500-an pecsételtek, de 2009-ben, a Tőkés László vezette EP-választáson már csak 10 003-an. Mi ez, ha nem a szervezet- és közösségépítés csődje?
– Bognár a lehető legrosszabb periódusban ugrik bele, mert egy dolog a Városháza, és más egy megyei szervezet.
– Hát ez az. Egyedüli jelölt, mert már senki sincs ott. Talán Bölöni György, de hát érettségivel, és lakatos szakmunkás múlttal meg gyalogos kényelmességével nem XXI. századi megyei elnökideál. Régebben Pénzes Gyulát emlegették, de őt elküldte a szervezet a közegészségügyi igazgatóságra, pénzt keresni. Tóth Csaba sosem volt számomra szimpatikus. Igazam lett. Nem kapta meg a szervezet által azt, ami szerinte járt neki, és így visszavonult. Régi RMDSZ-hagyomány a parlamenti képviselő-megyei elnök párosítás. Nem tudom, Faragó Péter miért nem vállalta. Egyik jó elemző azt mondta erre a váltásra, hogy „Bognár jó RMDSZ-elnök lesz, kellőképpen gyenge ahhoz, hogy bármi lehetséges legyen. Király nagy játékos, miután kellőképpen tönkreverte a szervezetet, elhúz és otthagyja ezt a Leventét.” Bognár Leventét jól ismerem. Mindig azt mondta, hogy hivatali teendői mellett nem lenne ideje és energiája a megyei elnökségre. Ha ez igaz volt tíz évvel korábban, akkor most sokszorosan igaz. De van egy esélye! Amennyiben nem a királyi úton halad tovább – „az önkormányzati választásokon mindenki magáért fog küzdeni”, az Erdélyi Magyar Néppárt „nincs mit ígérjen az erdélyi magyarságnak”, „a magyar–magyar viszonyról Arad megyében nincs mit beszélni, tárgyalni” –, hanem az Arad megyei magyar szavazatok maximalizálásáért fog dolgozni, akkor abban szerintem az EMNP partnere lesz. – Ehhez viszont nem kellene minden sámlit kihúznia a Fidesznek az RMDSZ alól. – Hogy mit húznak ki alóluk, miért, és miképpen, és mit hagynak meg, azt nem tudhatom. Nagyon nem is izgat. Sajnos, a sámlikkal vagy nélkülük, magyarságszervezésből nálam megbuktak. A gőgjük csak feltét mindezen. Kár, hogy ennyire leépült a szervezet. Amíg ott voltam, a szervezetért haragudtam, amióta eljöttem, már nem érdekelnek.
– Az eddig elmondottakból azért kiderül, hogy önt is érdekli a szervezet, a magyar közösség leépülése, másképp nem szólna be rendszeresen az RMDSZ-nek.
– Engem minden bánt, ami magyar leépülés. Nem azért teszem mindazt, amit, hogy egyre-másra a hátrálást, a szervezeti dölyföt lássam. De hát a királyi-markói praktika csak ezt képes kitermelni. Olyanokat, akik veszik a kalapjukat, ha nem kapják meg azt, ami szerintük nekik jár, akik két-három évet bírnak ki; én ott voltam 18-at, és akkor sem azért mentem el, mert nem kaptam hivatalt, hatalmat, széket.
– Még egyszer visszatérek, tetszik vagy sem a Fidesznek, de valami szerepet az RMDSZ-nek is kell adni, abszurdum leírni őket, mert képviselnek egy magyar közösséget.
– Kaphatnának, és kaptak is volna, ha hajlandók lettek volna tárgyalni az új fölállásban, de ők a megmondó gőgös, Gyurcsány-epigon szerepet vállalták. Arra játszanak még mindig, hogy a bukás után előjöjjenek az ördögi vigyorral.
– A Szülőföldön magyarul támogatás lebonyolítását is elvették, ön szerint nem túl nagy falat az erre a feladatra logisztikával nem rendelkező RMPSZ-nek?
– Tény, az RMPSZ belebukhat. De ez nem szükségszerű. Az óvónők, tanítók, tanárok minimális erőfeszítésével példásan meg tudják oldani a feladatot.Ha azt a lebonyolításra fordított 65 millió forintot, a ráfordított pénz 16 százalékát, amit most nem az RMDSZ-nek adnak majd, hanem legalább részben a pedagógusszövetségnek, akkor ott is lesz, hogy ki földolgozza a pályázatokat. Sajnos, az RMPSZ messze nem az, amire hivatott. Az utóbbi hét év tevékenységét tagdíjfizetőként ismerem. A szervezet nincs jelen a pedagógusközösségekben, két-három, tisztséggel rendelkező személy akciózik csupán.
– Ön is tudja, de vélhetően Tőkés László és Toró T. Tibor is, hogy ha holnap az EMNP a parlamentben lesz, akkor sincs másnap székelyföldi autonómia, mert Romániában ez törvényesen kivihetetlen. – Nincs semmi garancia arra, hogy az új párt megnöveli a magyar szavazatok számát, de ha nem jön létre, attól a tulipánra nem pecsételnek többen. 1990 óta mondom, írom a közösségépítést. Sajnos, településenként csupán két-három emberre lehet számítani. Mostanra zömük megkeseredett, megfizetésükre meg senki sem ad egy banit sem.Az alkotmánymódosítás nemzetállam dolgában nem közeli realitás, bár ki tudja. Ahhoz kell a parlamenti kétharmad, amire egyhamar nem látok esélyt. Bár jövő december után meglehet a szocdem-liberális-magyar triónak, ha az RMDSZ az összefogás útjára tér. De ehhez a mostani Antonescu-ultimátummal érdemben kellene foglalkozzon a szervezet.
Az Erdélyi Magyar Néppárt közösségépítésben érdekelt, és ezért is jön létre. Szerintem Orbán Viktor olyan összezárást vizionál Erdélyben – a létrehozandó kiegyezés nyomán –, mint ami Magyarországon nekik sikerült. Mondjuk 700 000 szavazatot, és ismét 41 képviselőt meg szenátort. Ehhez kellene az RMDSZ-nek is felnőnie.Az RMDSZ itt még nem pusztult annyira le, mint Magyarországon az MSZP, ezért nem verhető meg annyira a jövőre esedékes választásokon, mint amennyire a Fidesznek sikerült nyernie. Konszenzuálisan kellene vért izzadni a magyar szavazatok gyarapításáért, ezzel szemben a szatmárnémeti kongresszus óta dívik az RMDSZ-ben a kirekesztés és a legyűrő versenyeztetés, ami ide vezetett.
Irházi János
Nyugati Jelen (Arad)

És mi hova szavaztunk?
A végén a körkapcsolásos szavazási ceremónia geopolitikai következtetésekre adott alkalmat.
Kedves Nézőim és Hallgatóim, akarom mondani Olvasóim! Tisztelt Moldova! Kedves Románia! Drága Magyarország! Guten Abend, Düsseldorf! Meine liebe, Deutschland! Überhaupt, Mindenki! Helló, Európa! Hogy vagy, jól vagy? Remek!
... Elnézést, nem bolondultam meg, csak nagyon belejöttem az Eurovíziós Dalfesztivál stílusába, hangulatába. Kellett ez a felidéző lelkes köszöntés, ugyanis különben szinte semmire nem emlékszem az egészből, egy közepes, egy nagy és egy még nagyobb lebőgésen kívül. De hát pont ezekről szeretnék beszélni, utólagos olvasmányaim alapján is.
Ez a só, amelyen annyira összevissza történik minden, hogy az ember összecsodálkozza magát, amikor a végén azt hallja, hogy „meg volt rendezve”, csak annyiban tudott lekötni, amennyiben a végén a körkapcsolásos szavazási ceremónia geopolitikai következtetésekre adott alkalmat. Ami nem azt jelenti, hogy értjük is a levont következtetéseket.
Például hogy van az, hogy a volt szovjet tömb országai, a kelet-európaiak olyan jól szerepeltek? Ezt olvastam: hogy jól szerepeltek – de hát akkor hogyan végzett olyan hátul Moldova (12.), Románia (17.) és Magyarország (22., a 25-ből)? (Bevallom, hogy én mindhármat dobogóra vártam – a moldovaiaknak a hosszú sapkája, a románoknak a semmivel sem magyarázható jókedve ragadott meg, Wolf Katinál pedig az, ahogyan a lüktető ritmusú dal közben egyszer mintha megmozdult volna...) No de vissza a geopolitikára! Tudnivaló, hogy elsősorban az illető ország iránti nemzetközi rokonszenv nyilvánul meg ilyenkor. Annyira, hogy ezekből a tetszési indexekből én egészen messzemenő következtetéseket vonnék le, (Utána pedig finomítanám őket.)
Megható a román színekben fellépett angol énekes utóvallomása: nem tér vissza többé hazájába csalódottságában, hogy Nagy-Britanniából egyetlen szavazatot sem kapott. Nos, a Londonban élő díjnyertes azeri énekesnő sem tér vissza a hazájába... ki érti ezt? Egyébként, valóban, az előadókon (vagy zeneszerzőkön, és még kevésbé a táncosokon és a súgókon) számon kérni a sikertelenséget ugyancsak dőre dolog lenne – olyan, mintha a Boc-kormányt elmarasztalnánk, amiért nem mondta meg, hogy az IMF-től felvett adósságot természetben is vissza lehet fizetni.
Tehát a rokonszenv! Szegény Orbán Viktor is elgondolkozhat „kegyeltje” rossz eredményén, annál is inkább, mert a saját népszerűsége otthon is, külföldön is a mélyponton van. Talán legjobb lett volna már a verseny előtt kijelenteni: nem fogadjuk el a megalázó döntést, nem hagyjuk, hogy Európa diktáljon nekünk. Mindenesetre az, amit így utólag az előkészítésről és főleg a sajátos orbáni várakozáskeltésről olvastam, annyira elborzaszt, hogy csak idézni tudom, azt is halkan. Megtudjuk, hogy Médiaszolgáltatás-támogató Vagyonkezelő Alap „a külföldi magyar nagykövetségeket és rajtuk keresztül a határokon túli magyarokat is arra buzdította, hogy segítsék Wolf Katit”.
Vagyis, jól látunk? Magyarország mozgósította a diplomáciai szervezetét a szavazat-maximálás céljából? És ez lett belőle? „Azt gondolta valaki, hogy a politika megint erőből mindent elintéz? S vajon ezt az ökörséget miért nem torpedózta meg senki? S ha már politika, akkor a Facebookon miért kellett exponálnia magát Orbán Viktornak is („Hajrá Kati!”), ami utóbb igen kontraproduktívnak bizonyult?”
Hát ez van, és hátha geopolitikai összefüggések nincsenek is. Úgyhogy fel a fejjel, Románia, fel a fejjel Magyarország! Jövőre, Bakuban lehet törleszteni.
Szinte hallom a vádat: bírálni meg ironizálni könnyű – de milyen megoldást javasolok? Ünnepélyesen kijelentem, hogy vannak megoldásaim. Elsősorban nem igazságos, hogy összeeresztik a fiúkat a lányokkal, külön kategóriákban kellene indulniuk. Másodsorban korcsoportos rendszerben kellene megrendezni a dalversenyt. Ennek előnyeit nem részletezném. Harmadsorban egy-két merészebb alkotást leszámítva alig láthatunk az előadásokon labdát, ez megengedhetetlen! Végül nem változó számban, hanem tizenegyen kellene hogy legyenek egy csapatban, a pálya pedig legyen nagyobb és fűvel borított. Akkor állandóan nézném őket, persze csak ha nem énekelnének.
Ágoston Hugó
Új Magyar Szó (Bukarest)

Átállás autokratikus üzemmódra
Debreczeni József politikai elemző egykor tanácsadója volt Orbán Viktornak, ma a miniszterelnök egyik legélesebb bírálója. A Miskolcon élő publicistával – aki Antall Józsefről, Orbán Viktorról és Gyurcsány Ferencről is írt már könyvet – a második Fidesz-kabinet első évéről beszélgettünk. „Orbán törekvése ugyanaz, mint Szász Jenő esetében: erős riválist állítani, pártot gründolni az RMDSZ-szel szemben, kockáztatva azt a katasztrófát, hogy a megosztottság nyomán a magyarság nem tud képviseletet küldeni a román parlamentbe.”
Magyarországon a tavalyi választások után lezárult egy nyolcéves korszak. Miként értékeli a második Orbán-kormány első évét, Mi az, amire számított, s mi az, ami meglepte ez idő alatt?
Azzal kezdem, hogy nem nyolcéves korszak zárult le, hanem két évtizedes, a harmadik Magyar Köztársaságé. 1998-ban még az volt a szlogen, hogy ami történt, az több mint kormányváltás, most fülkeforradalomról beszélnek, illetve arról, hogy véget ért az átmenet korszaka, s csakugyan egy teljesen új időszak kezdődött. A választások előtt pár hónappal megjelent egy könyvem, amelyről akkor sokan azt mondták, hogy túl pesszimista jövőképet vázoltam fel arról, hogy mi történhet, hogy ha a Fidesznek meglesz az általam akkor már biztosra vett kétharmados többsége. Ma nemcsak azt mondják, hogy igazam lett, hanem azt, hogy nem voltam elég pesszimista.
A választási eredmény ismeretében lehetett is számítani arra, hogy a Fidesz gyakorlatilag mindenhez hozzányúl, amire kétharmados többsége felhatalmazza.
Mindenekelőtt a parlamentáris demokráciának az intézményrendszerét autokratikus üzemmódra állította át pár hét leforgása alatt. Az összes elérhető közjogi intézményben olyan személycserék történtek, hogy Orbán mindegyik élére a közvetlen bizalmasát ültette. Vagy pedig feloszlatott szervezeteket, mint az Országos Választási Bizottságot a mandátuma lejárta előtt, továbbá az ORTT-t, az összes kuratóriumot feloszlatták, s egy új hatóságot hoztak létre kilencéves mandátummal. A legfőbb ügyészi posztra visszaültették Polt Pétert, az alkotmánybírák jelölésének a módját megváltoztatták, illetve hamarosan 15-re emelik a létszámukat. Közben az Alkotmánybíróság jogkörét csökkentették. Hosszasan lehetne még sorolni, a Magyar Nemzeti Bank elnökének a kivételével minden posztot elfoglaltak. A korai római császársághoz hasonló hatalmi képlet jött létre, ott is megvoltak a különböző, a demokráciához tartozó intézmények, csakhogy mindegyik vezetését ugyanaz a személy töltötte be. Itt nem ugyanaz a személy, csak ugyanannak a személynek a bizalmasai. A másik jelenség, hogy megindult egy támadás a demokratikus alapjogok ellen, például a médiatörvény óriási vihart kavart a nyugati sajtóban is, most a független bíróságok vannak terítéken, alkotmányban rögzítették a bírák nyugdíjaztatását 62 éves koruktól, ami azzal a gyakorlati következménnyel fog járni, hogy az összes ítélőtáblán, a megyei bíróságok élén, a fővárosi kerületi bíróságok élén is radikális személycserék következnek. Az új alkotmány már egy következő lépés. Az előző korszak úgy írható le, mint egy már meglévő, korábbi intézmény átállítása autokratikus üzemmódra, most viszont az intézményeket is hozzáigazítják az egyeduralomhoz. Én nem félek az önkényuralom szó használatától sem, hiszen amikor visszamenőleges hatállyal hoznak törvényeket, s amikor az Alkotmánybíróságot kasztrálják, s jogállami korlátok nem határolják be, akkor az egyeduralom önkényuralomként kezd működni. Az új alkotmány pedig még arra az esetre is biztosítékul szolgál, ha netán a Fidesz elvesztené a következő választást, hiszen az összes fontos poszton, az Állami Számvevőszéktől a médiahatóságig, olyan hatalmi bástyákkal lenne egy új kabinet körbevéve, hogy béna kacsaként mozdulni sem tudna. Sőt, az új Alkotmányban kétharmadossá teszik azokat az ügyeket, amelyek minden hagyományos parlamenti demokráciában a kormányzat hatáskörébe tartoznak. Az adó- és nyugdíjügyeket, az állami vagyonnal való gazdálkodást, a családtámogatás ügyét. A következő kormánynak saját gazdaságpolitikája sem lehetne. Az is ki van találva, hogy a Költségvetési Tanácsnak olyan jogosultságot ad az új alkotmány, hogy megvétózhatja az elfogadott költségvetést, míg a köztársasági elnök új jogosítványa az, hogy ha az országnak március végéig nincs hatályos költségvetése, akkor feloszlathatja a Parlamentet. Tehát az Orbán szempontjából legrosszabb forgatókönyv esetén, ha netán elveszti a következő választást, akkor egy év múlva e szerint a forgatókönyv szerint simán visszakerülhet a hatalomba.
Mit gondol, mi lehet az oka a hatalom ilyen túlbiztosítottságának? Mintha a kabinet nem bízna a saját sikerében, hogy ilyen módszerekkel igyekszik garantálni hatalmon maradását? Mintha nem az lenne a legfontosabb, hogy mi van most, hanem az, mi lesz, ha 2014-ben veszítenek.
Látszólag nincs probléma Orbán önbizalmával, persze kívülről ezt nem könnyű megítélni. Inkább azt mondanám, hogy az egész politikusi pályafutása azt mutatja, hogy ő rendkívül autokratikus személyiség, aki soha nem tudott tartósan politikai partnerekkel, szövetségesekkel együttműködni, csak alá- és fölérendeltségi viszonyokban tudott gondolkodni, egyáltalán a kompromisszum, a konszenzus idegenek az ő szokásaitól, a mindenre kiterjedő hatalom az, amiben gondolkodni és cselekedni tud. Most az történik az országgal, ami a Fideszben a kilencvenes évek első felében már megtörtént. Azt is látni kell, hogy amiről beszélek, az az átlagemberek kilencven százalékát nem érinti, nem érdekli, nem gondolkodnak közjogi szisztémában és alkotmányos alapelvekben.
Mostanában mégis úgy tűnik, hogy a választás évfordulójára jelentősnek mondható a Fidesz támogatottságának a csökkenése.
A korábbival szemben a mostanában tapasztalható lemorzsolódásnak már elsősorban szociális okai vannak, a demokráciát veszélyeztető intézkedések nem váltottak ki ilyen hatást, láthattuk, az új alkotmány elleni tiltakozások öszszesen alig pár tízezer embert mozgattak meg. Az egykulcsos, 16 százalékos adó például egyértelműen a nagykeresetűek számára biztosított előnyöket, ugyanők azok, akik nagy adótámogatásokat tudnak leírni. A munkanélküli-támogatást radikálisan, három hónaposra csökkentették, sok más egyéb olyan szociális megszorítás van, amit az emberek ma már a saját bőrükön éreznek. A kormánypárt korábban alig érzékelhető népszerűségvesztése most már egyértelmű, a politikai elégedetlenségnél sokkal erősebb hatású a szociális elégedetlenség.
A lemorzsolódás, a népszerűségvesztés nem igazán jelenik meg a többi párt népszerűségének növekedésében, ma a választókorúak abszolút többsége a bizonytalanok, preferencia nélküliek „táborát” erősítik. Ez átmeneti állapot, a tömeg előbb-utóbb megtalálja a maga kedvencét?
Az természetes menetrend, hogy az új kormányból kiábránduló emberek szimpátiája nem fordul más szervezet felé; most ezeknek az aránya a meglepő, azoké, akik most nem szavaznának vagy nem tudnák, kire szavazzanak. Minimális mértékben növekedett a szocialisták, a Jobbik, illetve az LMP támogatottsága.
A baloldal óriási vereségen van túl, az MSZP nem vonzó párt a maga törzsszavazóit leszámítva, ráadásul nincs vagy csak minimális az együttműködése az LMP-vel, márpedig az adott helyzet e két párt számára sokkal erősebb együttműködést indokolna. A nagy kérdés az, hogy a Fideszről anyagi okok miatt lemorzsolódó csalódottakat a baloldal tudja-e fölszívni, vagy a Jobbik. A jelek szerint a Fidesz abban érdekelt, hogy a baloldal minél kevésbé tudja ezeknek az embereknek a rokonszenvét visszaszerezni. Inkább menjenek a Jobbikhoz?
Hát, inkább sehova. Azt is tudni kell, hogy a kétharmados törvények sora fog most következni a választójogi törvénytől kezdve az alkotmánybírósági törvényig. A választást illetően a Fidesz érdekei azt diktálják, hogy egyfordulós választás legyen, egyszerű többséggel elnyerhető mandátum, illetve az egyéni kerületek túlsúlya. Ez önmagában demokratikus, Angliában is ilyen rendszer működik. Ha az ellenzék szétforgácsolt, akkor ilyen rendszerben 25-30 százalékkal könynyedén lehet nyerni akkor is, ha a Fidesznek súlyosan csökken a támogatottsága. A demokratikus ellenzéknek ilyen helyzetben nincs más választása, mint minden körzetben egyetlen jelölt személyében megegyezni, sőt, valami közös listában is, ami nagyon nehéz lesz. Ide tartozik a határon túli magyarok szavazati jogának a megadása is, hiszen a Fidesz azt reméli, hogy több szavazatot tud kapni, mint a riválisai.
Ennek többek közt az is lehet az oka, hogy a szocialisták láthatóan teljesen átengedték ezt a témát, a nemzetpolitika terén nincs semmilyen mondanivalójuk, egyáltalán nincs gazdája a párton belül a témának, mióta Szili Katalin száműzte magát az MSZP-ből.
2004-ben olyan csatát nyert meg a Gyurcsány-kormány a népszavazással, amivel a háborút – legalábbis csaták sorozatát – elvesztette. Egy ideig úgy tűnt, hogy az MSZP a nemzeti kérdésben nyitni tud, meg tudja törni a jobboldal fölényét ezen a téren, aztán jött a népszavazás, s az MSZP beleállt egy olyan pozícióba, hogy a határon túli magyarok számára – akik ezt érthető módon érzelmi alapon rosszul élték meg – azóta nem tért magához a baloldal. Ráadásul a tavalyi választás után olyan törvényeket szavazott meg a parlament – Trianon-nap, kettős állampolgárság –, amelyekkel a Fidesz kifejezetten a Jobbik vitorlájából igyekezett kifogni a szelet. A megvert MSZP pedig zavarban volt ezeknél, világos álláspont helyett csak frusztráltság és zavar van. Ráadásul a szocialistáknál vezetési válság is van, a pártelnök Mesterházy Attila, de vannak, akik Bajnai Gordon miniszterelnök-jelölti szerepét inkább el tudnák képzelni, s mindennel együtt Gyurcsány Ferenc is nagyobb formátumú politikus. Sok minden nem tisztázódott még, de tény, hogy az MSZP továbbra is igen rossz állapotban van.
Arra lát esély, hogy Magyarországon egy új politikai szereplő jelenjen meg a színen, esetleg az LMP erősödhet meg látványosan?
Az elképzelhetetlen, hogy az LMP gyűjtőpártként a Fidesz riválisa legyen a következő választáson. A Fidesszel szembeni oldalon most egyáltalán nem valószínűsíthető egy nagy gyűjtőpárt, inkább azt tudom elképzelni, hogy többszereplős ellenzék lesz, szoros együttműködésben elindulva a választásokon. Ami egy új párt megjelenését illeti, szerintem van hiátus, elsősorban az MDF kiesése az, ami felveti a lehetőségét annak, hogy egy konzervatív-liberális, mérsékelt európai jobboldali párt megjelenjen. Tudtommal Bokros Lajosnak vannak ilyen ambíciói, hogy ami nem sikerült az MDF-fel, azt egy új párttal megtegye.
Van még a Fidesz számára egy problematikus szervezet, az RMDSZ. Utóbbiban nem kevesen rokonszenveznek ugyan a Fidesszel, ám a budapesti szándék egyértelmű: megbüntetni, gyengíteni, megosztani a legnagyobb határon túli politikai szervezetet. Hasonlóan hűvös a viszony a felvidéki Híddal. Mindez ugyanoda vezet vissza, amiről már beszéltem, Orbán Viktor személyiségéhez. Egyértelmű volt, hogy az RMDSZ nem hajlandó hűbéresként vagy alárendeltként betagolódni a Fidesz politikájába, Markó Béla vezetésével megőrizte önállóságát. Orbán törekvése most is ugyanaz, mint Szász Jenő esetében: erős riválist állítani, pártot gründolni az RMDSZ-szel szemben, kockáztatva azt a katasztrófát, hogy a megosztottság nyomán a magyarság nem tud képviseletet küldeni a román parlamentbe. Most Tőkés Lászlóra alapozva kísérlik meg a rivális párt létrehozását. Ilyen kérdésekben Orbán hajthatatlan.
Ha az ellenzék 2014-ben nyerni akar, ahhoz az összefogás mellett alighanem egy olyan erős politikai személyiség is kellene, aki alkalmas arra, hogy Orbán kihívója legyen. Hogyan rajzolná meg a robotképét annak a kihívónak, aki sikerrel lépne fel a mai miniszterelnök ellen?
Valóban, ha egy többszereplős ellenzéki koalíció is lesz, egy miniszterelnök-jelöltet meg kell neveznie. Az én megítélésem szerint politikusi kvalitások tekintetében, stratégiai gondolkodás, szónoki képességek, szívósság tekintetében ma Gyurcsány Ferenc a szerepre legalkalmasabb kaliberű politikus. Ez viszont csupán az érem másik oldala. A másik az, hogy ő amortizálva van, egyrészt a kormányzás, másrészt a Fidesz bűnbakképző hadjárata rendkívüli módon amortizálta, s nagyon kétséges, hogy képes lesz regenerálódni oly módon, hogy elfoglalja ezt a közös jelölti pozíciót. Egyáltalán van ambíció benne e szerep betöltésére?
Politikusi ambíciói mindenképpen vannak, nem fog visszavonulni az üzleti szférába. A legújabb fejlemények alapján persze a kérdés most inkább az, hogy börtönbe zárják-e vagy sem, megindult ellene a büntetőeljárás.
Ez az eljárás, esetleges letartóztatása nem éppen a gyorsabb regenerációjához járulhat hozzá?
 Persze, csinálhatnak belőle mártírt. Mindenképpen nagyon súlyos akció, amit a Fidesz megindított. Ha a bíróság felmenti Gyurcsányt, az óriási nyereség lenne neki, ha pedig elítélik és lecsukják, az is visszafelé sülhet el. Ezzel együtt inkább el tudom képzelni Bajnai szerepvállalását. Kormányfőként kiválóan működött. Nem annyira karizmatikus, mint Gyurcsány, ugyanakkor távolról sincs annyira amortizálva. A semmiből aligha fog előkerülni olyan figura, akiből az ellenzék közös vezére legyen. Még akkor sem, ha a közönség láthatóan erősen igényel egy ilyet. Ráadásul az igazi változásokhoz kétharmaddal kellene megverni a Fideszt, amit én a jelen helyzetben kötve hiszek. Ha mégis ilyen közhangulat alakulna ki, a kormány ilyen méretű elutasítottsága, akkor még idejében olyan választói törvényt alkothatnak, amely gyakorlatilag lehetetlenné teszi a kétharmados többséget.
Szűcs László
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Dolgoznak a határon túliakért
Országgyűlési határozatot kezdeményez egységes nemzeti örökségünk védelméről a Kárpát-medencei magyar autonómia tanács
Újabb mérföldkőhöz érkezett a Kárpát-medencei magyar autonómiamozgalom a Tisza-parti Mártélyon, miközben az önrendelkezést zászlajára tűző Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzése akadályba ütközött Romániában.
Tegnap befejezte Mártélyon tartott kétnapos ülését a Tőkés László vezette Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT), amely – közleménye szerint – 2004-ben „olyan időben alakult meg, amikor az akkori, az össznemzeti érdekvédelmet nem vállaló magyar kormány már-már teljesen ellehetetlenítette a külhoni magyar nemzetrészek ügyének közös képviseletét, amelynek részeként – egyebek mellett – a Magyar Állandó Értekezlet áldásos működését is megszüntette”.
A KMAT az új nemzeti kormány hivatalba lépésének első évfordulóján, a kormányzó pártok hatékony támogatása iránti köszönettel, újult erővel folytatja a Kárpát-medencei magyarság önrendelkezésének kivívása érdekében vállalt szolgálatát.
Nemzetpolitikai céljai megvalósítása ügyében természetes szövetségesének tekinti a Magyar Állandó Értekezletet és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát, s a velük való rendszeres és gyakorlati szintű együttműködést kezdeményezi.
A mártélyi tanácskozáson több fontos kérdésben is teljes konszenzuson alapuló döntés született: országgyűlési határozat kezdeményezése az egységes Kárpát-medencei magyar nemzeti örökség védelme tárgyában; a KMAT bekapcsolódása az Orbán Viktor miniszterelnök és kormánya által meghirdetett Nemzeti Együttműködés Rendszerébe; Kárpát-medencei mozgalom indítása a nemzeti hovatartozás szabad és öntudatos vállalásáért – különös tekintettel a szomszédos országokban folyamatban lévő vagy éppen küszöbön álló népszámlálásokra.
A KMAT határozott a tagszervezetek által egységesen elfogadható, a közösségi önrendelkezés alapelveit és kritériumait tartalmazó általános autonómiaterv kidolgozásáról, valamint az egyes határon túl élő magyar nemzetrészek sajátos helyzetére alkalmazott önrendelkezési tervezetek egyeztetéséről.
Időközben kiderült, hogy megfellebbezte az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését egy politikai szervezet. A bukaresti Új Magyar Szó szerint az óvást a Demokratikus Szolidaritás az Esélyegyenlőségért Párt nyújtotta be a bukaresti törvényszékre.
Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Néppárt kezdeményező bizottságának tagja szerint a párt bejegyzésének tárgyalását május 26-ra tűzte ki a törvényszék, akkor dől el a fellebbezés sorsa is. Gergely azonban nem tart attól, hogy a román párt óvása megakadályozza az Erdélyi Magyar Néppárt megalakítását. Szerinte legfeljebb az történhet, hogy megalakulásukat később mondják ki.
Kristály Lehel
Magyar Hírlap