A Hargita Megyei Kulturális Központ szervezésében Koszta István Huszártörténet című könyvét ismerheti meg az olvasóközönség október 16-án a kulturális központban. A könyvet méltatja: dr. Garda Dezső történész, egyetemi docens és Oláh-Gál Elvira újságíró. /Huszártörténet. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 15/

„MÚRE-zsúr” Szárhegyen
Díjakat osztott és szocializált a romániai magyar újságírószervezet
Miután a tavaly Csibi Márti gyergyószentmiklósi újságíró vehette át az Új Magyar Szóban Riportok zöld szemmel címmel megjelent cikksorozatáért a tényfeltáró újságírói munkáért adományozott Oltyán László-emlékdíjat, idén a csíkszeredai Daczó Dénes és Daczó Katalin érdemelte ki a Pro Novum Kulturális Egyesület és Oltyán László családja által alapított kitüntetést.
A díjat a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) hétvégi, gyergyószárhegyi konferenciáján adták át.
Taroltak a kolozsváriak
A díjkiosztó gálán egyébként a kolozsvári újságíróknak termett a legtöbb babér. Az idén ismét kiosztott Sebesi Imre-díjat Csatári Melinda kapta. Ezzel a díjjal tüntették ki ugyanakkor Romeo Couţit, a Román Televízió Kolozsvári Stúdiójának igazgatóját is, elismerve a magyar és a nemzetiségi adások fennmaradásáért tett erőfeszítéseit. A pályakezdő rádiósoknak járó Tomcsányi Tibor-emlékdíjat Ambrus István, a Kolozsvári Rádió fiatal munkatársa kapta.
A MÚRE Nívódíját Puskel Péter, az aradi Nyugati Jelen munkatársa kapta, az elektronikus média kategóriájában pedig Oláh Gál Elvira munkáját ismerték el: a Marosvásárhelyi Rádiónak illetve a magyarországi Kossuth Rádiónak készített tudósításaiért tüntették ki.
A Hargita Megyei Önkormányzat és a Gyergyószárhegyi Művésztelep évek óta díjazza a legjobb kulturális újságírót. A díj Bogdán László, a Háromszék című napilap munkatársát illette, de idén rendhagyó módon ugyanezzel a díjjal ismerték el Garzó Ferenc, a Magyar Távirati Iroda bukaresti tudósítójának munkáját, „aki közel nyolc éve népszerűsíti a Székelyföld kulturális értékeit”.
Stratégiák és technikák
A kétnapos konferencia központi témájaként a médiastratégiák és túlélési technikák szerepeltek. A résztvevők arra keresték a választ, hogy hogyan élhetik túl az elkövetkező időszakot mind gazdasági, mind pedig a szakmai téren – megőrizve a minőségi, magyar nyelvű újságírást úgy Románia területén, mint a Kárpát-medence más magyarlakta vidékein. A magyarországi újságírók mellett jelen voltak a kárpátaljai és vajdasági újságírók is.
Szó volt a megszorító gazdasági intézkedésekről is – előadásában erről beszélt többek között Kelemen Hunor, a román kulturális tárca vezetője is. „A sajtóban felröppent, különböző médiumokat érintő várható törvénykezési szigorításokat (a sajtó fokozottabb ellenőrzése, illetve az a törvénytervezet, amely az Országos Audiovizuális Tanács ellenőrzése alá vonná az írott sajtót is – szerk. megj.) nem csak hogy nem támogatjuk, hanem igyekszünk megakadályozni, hogy ilyenszerű törvények szülessenek” – jelentette ki a miniszter.
„Ezek a tanácskozások azért is nagyon fontosak, mert a magyarországi kapcsolataink is erősödnek” – hangsúlyozta lapunknak Karácsonyi Zsigmond MÚRE-elnök. Az újságírószervezet gyergyószárhegyi konferenciáján részt vett Havasi János, a Magyar Televízió közéleti igazgatója és Csermák Zoltán, a magyar köztévé kiemelt szerkesztője is, akik a határon túli kisebbségi műsorokról beszéltek.
A két tévés ígéretet tett arra, hogy nemcsak a határon túliakról szóló műsorokban (például Kárpát Expressz) kapnak publicitást az erdélyi események, hanem megpróbálják integrálni azokat a napi műsorfolyamba is.
F. I. Új Magyar Szó (Bukarest)

Csángó kérvényezők a csíkszeredai konzulátuson
Első alkalommal kérvényeztek Moldvából csángó magyarok állampolgárságot a csík- szeredai konzulátuson. „Há'ha megérnénk va'egyszer!” – mondta hajdanában a moldvai csángó és vágya most teljesül, fia magyar állampolgár lesz.
A csíkszeredai konzulátoson beszélgetett csángó magyarokkal Oláh-Gál Elvira, a Kossuth Rádió munkatársa. Az állampolgárságot kérő emberek arról vallottak, hogy mkilyen érzés számukra, hogy magyar állampolgárok lesznek, milyen nehézségekkel járt össze- gyűjteni az igényléshez szükséges dokumentumokat, valamint arról, hogy miben változik majd meg életük, ha „legitim magyarok” lesznek.

Erdély.ma

Tanácskozás az erdélyi és a magyarországi média közötti együttműködésről
Székelyföldön találkozott a helyi média képviselőivel Szabó László, a Médiaszolgáltatást Támogató és Vagyonkezelő Alap kommunikációs igazgatója, a beszélgetés témája a lehetséges együttműködés volt. Szabó Lászlóval Oláh Gál Elvira beszélgetett.
– A közmédiumok szervezeti átalakítása, és megújulása, hogyan érinti a határon túli nézőket, hallgatókat, illetve a határon túli újságírói műhelyeket, szerkesztőségeket? - Szeretnénk szorosabbra fűzni a kapcsolatokat a határon túli újságíróműhelyekkel, televíziókkal, rádiókkal, és írott sajtóval is. Létrehoztunk egy önálló határon túli műsorokkal foglalkozó főszerkesztőséget, amelynek dolga az, hogy a televízió és rádiócsatornáinkba készítse el a határon túli nézőknek és hallgatóknak szóló műsorokat… (…) - A székelyföldi szerkesztőségek képviselői, és újságíró kollégák számos konkrét kérdést felvetettek, említhetném az írott sajtó által említett MTI háttér és képanyagot, amit eddig kaptak, és most már nem kapnak, vagy a rádiók vételi lehetőségét Erdélyben, a Székelyföldön…(…) Mennyire találkoznak az elképzelések az elvárásokkal? - Ismerkedő beszélgetés volt, ahol megpróbáltuk körbetapogatni egymás lehetőségeit... Rengeteg olyan apróság van, amiben a magyar köztelevíziók és rádiók, ha egy picit odafigyelnek, akkor gyorsan tudnak segíteni. És vannak persze olyan távlatos problémák, amelyeknek megoldása nem megy egyik napról a másikra… (…) Kossuth Rádió, Határok nélkül
Erdély.ma

Vincze Gábor történész a Bécsi döntésekről
Vincze Gábor történész a hódmezővásárhelyi Emlékpont muzeológus történésze a napokban Erdélyben tartott előadást, több helyszínen, a Trianonnal megcsonkított Magyarország két évtizeddel későbbi területnagyobbodásáról, a Bécsi döntésekről.
Oláh-Gál Elvira a legújabb kutatási eredményekről kérdezte Erdélyt illetően Vincze Gábor.
Vincze Gábor többek között elmondta: a legújabb kutatások alapján a történészek nagy része elfogadja, hogy igazságtalan határokat húztak meg a párizsi békecsinálók, mert Felvidék esetében egy jó nyelvhatáros határt lehetett volna húzni, Erdély esetében viszont problémásabb a dolog. Teljesen igazságos határt megvonni Erdélyben lehetetlen.
A történész a Bécsi-döntéssel kapcsolatosan kifejtette: feketén-fehéren bebizonyítható, hogy a románok kérték Hitlertől a döntő bíráskodást, ezt a történetet illene már végre újraírni a román történészeknek, de erre nem sok hajlandóságot mutatnak.
Kossuth Rádió
Erdély.ma

Lapozó
Máskülönben nem szülte senki őket,/Máskülönben istenek, nem lakók,/Máskülönben más kromoszómaszámmal/Él életet sarkaikban a pók,/Máskülönben szagáról ismerik/A jöttmentet, s bár kedvesek vele,/A spaletták védművei mögül/Figyelik, hogy állását tartja-e. (Szálinger Balázs). A Picasso zenés-táncos mulató, a mozgalmas hétvégék e kikerülhetetlen állomáshelye előtt nyugtalan varjak csüngenek a korláton: bebocsátást nem nyert, koromszín jelmezű éjszakázók. "Ma mi van, Termannkám, hogy megy a tépéscsinálás? ", tudakolja egyikük. Ő félrelöki, majd elsurranva az álmos tekintetű kidobóemberek mellett, lebotorkál a frekventált pincelokál csorba lépcsőin. (Térey János). Nem voltam sínek közt. Csontjaim épek./Noha már volt a vonatnak vonzata./Lehet, azt vágtam, fancsali képet./És kiindultam onnét, valahová haza. (Czegő Zoltán). Akkoriban a vakondtúrásokat elegyengettük, a bogáncsot bicskával kivágtuk, Nancsi nénit megkértük, hogy a teheneit ne hajtsa át a pályán, bár nem értette, miről van szó, megígérte, és négy paszulykaróból megy egy-egy tetőlécből igazi kaput is állítottunk, ne kelljen állandóan veszekedni, hogy mellé ment-e a labda vagy fölé, hálót is akartunk szőni vagy fonni hozzá, de nem sikerült, a tákolmányt pedig elvitte valaki pár nap múlva, akkor is úgy gondolták már sokan, hogy amit nem őríznek fegyverrel, azt arra rendelte a Fennvaló, hogy a szegény ember ne haljon éhen. (Vida Gábor). A holdat kölykei kísérik,/foltos bundájú kicsi holdak,/mágneses mezőkön legel/a nyáj, az áramlat sós/illatot lehel, mámorba/ dermedve alszunk, mintha/bor keringne ereinkben (Filip Tamás). Összeszedtem mindazt, ami Nyirővel kapcsolatosan fellelhető volt a Kolozsvári Egyetemi Könyvtárban, illetve néhány magánkönyvtárban Kolozsváron meg Marosvásárhelyen. Ezek alapján született meg az a dolgozat, melyet most első ízben teszek közzé... (Máthé Éva). De nagyapám igazi kálváriája az volt, hogy a művészet iránti elkötelezettségében törték meg. Azt is meg merem kockáztatni, hogy számára eleinte nem volt olyan ellenszenves az új rendszer, nem érezte teljesen igazságtalannak mindazt, ami történt, úgy érezte, hogy a művészvilágba sok jót is hozott, sok olyan tehetséges ember előtt megnyílt a művészi vagy írói pálya, akik korábban elkallódtak volna. Aztán jött a pofon, hogy rá sem volt szükség, mindenét odaadta, mégis mészégetőként kellett a kenyerét megkeresse, és egyedül eltartsa a nagy családot. Ez már 1952-ben történt. Édesanyám akkor érettségizett, de származása miatt nem vették fel egyetemre, ami nagyon megviselte. (Oláh-Gál Elvira beszélgetése Vécsi Nagy Zoltánnal). Ki volt Pálfi Géza, miért volt szükség a négy megyében tevékenykedő erőszakszervezetek közötti összehangolt akciótervre ellene? Mennyi volt ebből a nem kevés költséget igénylő akcióból a Securitate önlegitimációját erősítő célzatos túlzás, mi volt a szerepe az említett állambiztonsági intézménynek a rendszer fenntartásában, a különböző társadalmi mezők kölcsönviszonyainak, vagy akár a személyközi viszonyoknak politikai szempontú befolyásolásában, alakításában? (Oláh Sándor). Székelyföld, 2012. június. Népújság (Marosvásárhely)

Diszkriminációellenes Tanács: Antal Árpád nem diszkriminált
Kedvező döntést hozott a romániai Diszkriminációellenes Tanács a sepsiszentgyörgyi Városháza ügyében és kimondta, nemcsak az önkormányzatoknál, hanem az államigazgatás megyei intézményeiben is kötelező lenne az etnikai arányosság elvének alkalmazása.
Üröm az örömben, hogy a prefektusi hivatal ismét megtámadta az önkormányzat kétnyelvűségre vonatkozó határozatát.
Oláh-Gál Elvira Antal Árpád András polgármesterrel beszélgetett. Erdély.ma,

Az autonómiatüntetés a sajtóban
Több tízezren vettek részt vasárnap délután Marosvásárhelyen a székelyföldi autonómiáért szervezett tüntetésen. A résztvevők petíciót adtak át a román kormány képviselőjének, amelyben kiálltak a székelyföldi autonómiáért, és tiltakoztak a székelyföldi me- gyék beolvasztása ellen. A tüntetés méltóságteljesen zajlott. Oláh Gál Elvira a romániai sajtóreagálásokról készített összeállí- tást. A magyar lapok 30 ezer résztvevőről, a román lapok pedig 2-3 ezerről, jobb esetben 5 ezer résztvevőről beszélnek, és általában megpróbálják a magyar szélsőséges erők számlájára írni a tüntetést, hangsúlyozva, hogy az RMDSZ elhatárolódott ettől.
A tüntetés ideje alatt több román kereskedelmi televízió is foglalkozott a székelység autonómiatörekvésével.
Figyelemre méltó volt az Antena3 kereskedelmi televízió meghívottja, Radu Baltaziu szociológus álláspontja, aki kifejtette, hogy a székelyek már a dákokkal együtt ezen a helyen éltek, és azzal érvelt, hogy nem csak a népdalaikat, hanem az írásukat, a rovásírást is a dákoktól tanulták. Victor Bostinaru EP-képviselő politikai felelősöket keresett ugyanebben az adásban, azért, hogy a magyarok követelései ide jutottak, Traian Băsescut hibáztatta, aki politikailag sorsát és túlélését Orbán Viktorhoz kötötte, ellenpéldának pedig a magyar szocialistákat hozta fel, akik teljesen másként viszonyulnak román partnereikhez.
Victor Ponta miniszterelnök egy interjúban kiemelte, hogy az RMDSZ elhatárolódott a marosvásárhelyi tüntetéstől, a nemzeti szimbólumok használatáról pedig azt mondta: az állami intézményeken csakis a román és az európai zászló loboghat, viszont a helyhatóságok ha úgy döntenek, hogy saját címerüket, zászlójukat szeretnék kitűzni épületeikre, azt nyugodtan megtehetik. A magyar lapok mindegyike kiemelte, hogy az autonómia ügyében a vártnál nagyobb összefogás született. Kossuth Rádió
Erdély.ma,

Idő görgette töredék
A Moldvai Magyarság márciusi lapszámáról
Megjelent a Moldvai Magyarság 262., 2013. márciusi száma. A moldvai csángók havilapjának legfrissebb kiadása Kosztolányi Dezső Húsvét című versével – "S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör,/megrészegül az illaton a föld,/s tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt – //kelet felől egy sírnak mélyiből,/elrúgva a követ, fényes sebekkel/száll, száll magasba, föl az isten-ember." – indít, a második oldalon közölt szerzeményt Iancu Laura, Oláh-Gál Elvira, Halász Péter, Faragó József, Sántha Attila és Tánczos Vilmos írásai követik, több közülük román fordításban is megjelent a lap hasábjain.
A harmadik oldalon Iancu Laura cikkét olvashatják a Jáki Sándor Teodóz bencés szerzetes pap, népénekkutató és tanár emlékére szervezett budapesti rendezvényről, beszámolója alatt a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége tudatja, hogy létrehozta a moldvai magyar oktatási programból kikerülő csángó értelmiségiek, tanulmányaikat itthon, magyar nyelven folytató főiskolások és egyetemisták által megpályázható Jáki Sándor Teodóz- ösztöndíjat.
Oláh-Gál Elvira a Petrás Incze János emlékére Budapesten szervezett XVII. csángó bálról tudósít, Halász Péter könyvismertetővel jelentkezik. Recenziójában Iancu Laura Jeles napok, ünnepi szokások a moldvai Magyarfaluban című, a budapesti Lucius Kiadónál megjelent kötetét méltatja. Mint írja, "...legalább ilyen érdekes és tanulságos a jeles napi szokásoknak az a rétege, amelyekbe azok tartoznak, amelyek a Kárpát- medencén belüli magyar nyelvterület nagy részében ismertek, vagy legalábbis a közelmúltig ismertek, hogy úgy mondjuk, "szokásban voltak", csak Moldvában (Magyarfaluban) teljesebb formában, elevenebben maradtak meg a XXI. századra. Ilyenek például a karácsonyhoz kötődő ünnepkör elemei, amelyből Moldvában egészen az utóbbi időkig hiányoztak az Európából hozzánk, a polgári rétegeken keresztül beszivárgott elemek, mint a karácsonyfa, viszont erőteljesebben érvényesülnek a vallási kötődésű motívumok."
Faragó József A szabófalvi hejgetés emlékei című írásában megjegyzi: "A magyar folklórkutatás történetében alighanem először adódik, hogy népi kultúránknak egy olyan ritka emlékére találunk, amelynek összeszámlálására még egyik kezünk ujjai is túlságosan soknak bizonyulnak. Ezért halaszthatatlan kötelességünk volna Szabófalván és a többi északi csángó faluban – emberi számítás szerint bizonyára a tizenkettedik óra után, de az íratlan, szóbeli költészet megmaradásának valamilyen csodájában reménykedve – valamennyi aggastyánt végigkérdezni felőle, mert minden felbukkanó kis szövegfoszlány támpontokat nyújthatna teljesebb szövegének visszaállításához, valamint szimbólumainak megfejtéséhez." A szerző Kovács Sándor Ivánt is idézi: "Csak évezredekkel mérhető, mióta görgeti és koptatja az idő ezt a törmelékké töredezett szöveget. Valamennyi változatát anyanyelvi emlékezetünk legféltettebb kincseként kell tehát őriznünk, rögzítenünk és továbbhagyományoznunk."
Sántha Attila Három magyar eredetű besszarábiai helynév: Orhei című értekezésének márciusi részében a hotini és stauceni-i, a mugyilói és környéki, a budzsáki és a kisinyovi magyarok, katolikusok történelméről ír. "1588-ban Petre Schiopul vajda hívására egy háromfős lengyel küldöttség utazik Moldvába, hogy a protestáns eretnekséget megállítsa, ők megállapítják (Stanislaw Warsewicki, MCSMO 85, 91-94, Johannes Künig-Schonovianus, MCSMO 86-90), hogy az országban kizárólag magyar és szász katolikusok laknak. (…) Jerzy Krasinski lengyel követ 1636-os útjának leírásából kitűnik, hogy az 1621-es hotini csata után a város elpusztult, "mára csak egy kis falu, méghozzá nagyon szerencsétlen". Talán ekkorra tehető a magyarság eltűnése is, hisz Niccolo Barsi 1639-es leírásából megtudjuk, hogy a település lakói mind ortodox vallású moldvaiak."
A lap Régi magyar nyelvemlékek című rovatában a Huszita Biblia egy részét idézi, míg Tánczos Vilmos A moldvai csángók nyelvészeti kutatása című tanulmányának ötödik részét közli. Csűry Bálint "1941-ben bekövetkezett korai halála miatt csak néhány tanulmányát sikerült befejeznie, köztük a csángó igeragozásról szóló monogáfiát (Csűry 1932a), de tervezett fő műve, az Yrjö Wichmann-féle északi csángó szótárához hasonló, mintegy azt kiegészítő déli csángó szótár már nem készülhetett el. Pótolhatatlan veszteség, hogy 1944 őszén Debrecenben, háborús körülmények között a déli csángó szótár összegyűjtött anyaga is megsemmisült, és elpusztultak a már megírt fejezetrészek is."
A Forrásaink című rovat egy 1921-es dokumentumot idéz (feltárta Seres Attila, lejegyezte Iancu Laura, míg a lapszám Iancu Laura Szeretetföld című regényének részletével zárul. A Székelyföld Alapítvány által kiadott lap 2 lejért kapható, részletek a www.hargitakiado.ro weboldalon.
Knb.
Népújság (Marosvásárhely),

Sabin Gherman: Erdély magyarok és németek nélkül elképzelhetetlen
Az autonómiáról szóló sepsiszentgyörgyi konferencia román résztvevői közül Oláh Gál Elvirának Sabin Gherman kolozsvári újságíróval is sikerült beszélgetnie, aki elkötelezett híve az erdélyi autonómia-gondolatnak, és egy kolozsvári televízió igazgatójaként a média segítségével próbálja elveit megismertetni a közönséggel.
Erdély magyarok és németek nélkül elképzelhetetlen, a gond az, hogy Bukarestben technikai kérdésként kezelik a régiósítást, ami nem oldja meg egy sajátos térség problémáit – mondta a kolozsvári újságíró. Kifejtette: a régiósítás egyenlő az autonómiával, az autonómiák rendszere pedig megoldja a központilag elhanyagolt térségek gondjait.
Sabin Gherman szeretne egy regionális politikai pártot, bejegyeztetni, az Erdélyi Párt bejegyzését azonban akadályozzák, de ő nem adja fel.
A lényeg, hogy mindenki megértse: Erdélyben a románok sehová nem jutnak a magyarok nélkül, és fordítva is így van – hangsúlyozta Gherman.
A Temesvári Nyugati Egyetem történésze, Vasile Docea a konferencián az aszimmetrikus régiósítás gondolatát fejtette ki, miszerint nem a központi hatalom elvei szerint erőltetnék rá egy-egy térségre a régiók kialakítását, hanem meglévő kritériumokat vennének alapul, a valóságból indulnának ki.
Vasile Doceanek meggyőződése, hogy az érdekek összehangolása, a párbeszéd kialakítása mindennél fontosabb, még akkor is, ha ez ma még feszültségeket gerjeszt az etnikumok között.
A sepsiszentgyörgyi konferenciára elfogadta a meghívást Marius Obreja liberális szenátor, Mădălin Guruianu sepsiszentgyörgyi önkormányzati képviselő. Guruianu kifejtette: az első lépés leülni és párbeszédet folytatni minden fennhang nélkül.
Oláh Gál Elvire megkérdezte a liberális politikustól: miért hagyják a helyi románok, hogy a bukaresti politikusok, a sajtó folytonosan mellébeszéljen, ellenséges hangulatot keltsen, és félretájékoztasson, amikor Székelyföldről van szó? A válasz az volt, hogy túlzás hallgatásról beszélni, mert ha megkérdezik, ők mindig megcáfolják azokat a véleményeket, amelyeket azok hangoztatnak, akik soha nem jártak a térségben, vagy talán még magyar embert sem láttak. Guruianu felháborítónak tartja, hogy olyanokat neveznek a székelyföldi románok képviselőinek, akik nem választott tisztségviselők.
Marius Obreja óvatosabb volt. Bár ő Hargita megyei születésű és magyarul is beszél, de nem ejtette ki a Székelyföld nevet, viszont fontosnak tartotta a megbékélést és a párbeszédet.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere úgy véli, azért nem lehet a helyi románokkal egyezségre jutni, mert a székelyföldi románok képviseletét olyan személyek sajátították ki magunknak, akik a ’80-as években Ceausescu által idetelepített vezetők voltak, és az volt a feladatuk, hogy itt az etnikai arányokat megváltoztassák. Kossuth Rádió
Erdély.ma

Érik Románia egyesülése Moldovával?
A romániai magyarok közül is sokan felkapták fejüket minap a Traian Basescu államfő nyilatkozatára, miszerint Románia célja a Moldovával való egyesülés.
Igaz, a volt Szovjet tagállamban kevés támogatója van a nagy román víziónak, és az Európai Bizottság sem örvendezik Basescu felvetésének, de Romániában kétharmados támogatottsága van a Moldovával való esetleges egyesülésnek.
A gondolat felvetése és nyilvános kifejtése nem új, és a román állam esetleges föderatív átalakításának lehetősége érdekes következtetésekre és érdekes távlatok megfogalmazására nyújt lehetőséget. A Kossuth Rádió számára Oláh Gál Elvira Csíkszeredából küldött egy nagyon meggondolkoztató elemzést. Pavel Munteanu, a kisinyovi akciócsoport elnöke szerint Moldovában azért nem akarják sokan az egyesülést, mert 1918-ban százévnyi orosz uralom után került Moldova Romániához, és a második világháború után ismét elveszítették. Újra kell tanítani a történelmet, amit egy mesterségesen létrehozott szovjettagállamban tanítottak – magyarázta Munteanu.
Victor Ponta miniszterelnök szerint az egyesülés kérdése csak választási fogás, amely mindkét országban szavazatokat hozhat.
A közvélemény komolyabban reagált a bejelentésre, megszólaltak a történészek is. Marius Diaconu bukaresti történész arra emlékeztetett, hogy az erdélyi román politikusok nem akarták a Román Királysággal való egyesülést 1918-ban, ők különálló Erdélyt szerettek volna, a Nagyrománia létrehozásról a nagyhatalmak döntöttek.
Az önálló Erdélynek és Románia föderalizálásának ma is vannak hívei Romániában, Sabin Gherman, Transilvania Live Televízió igazgatója műsoraiban ezt a gondolatot bátorítja az erdélyi románok körében, és erdélyi román szempontból üdvözli az egyesülés gondolatát. Ez a terv csak decentralizációval valósítható meg, egy esetleges Nagyromániában nem lehetne a nyelvi, a kulturális kérdéseket mellőzni, Romániának pedig egyetlen kiútja lenne: a szövetséges államra való berendezkedés – mondta Gherman. Kifejtette: a Körős-vidék, Erdély, Máramaros, Bukovina, Olténia, Beszarábia, Dobrudzsa csak jelképesen lennének egy központi államhatalomhoz kötve. Erdélyi szemmel nézve jó lenne, ha a románok, a magyarok, vagy a szászok az ügyeiket helyben intézhetnék el, és nem Bukarestben – mondta Sabin Gherman.
Kossuth Rádió
Erdély.ma

Az erdélyi magyar politikai vezetők évértékelője 1.
A Kossuth Rádió Határok nélkül című műsora arról szólt, miként értékelik az elmúlt esztendőt a romániai magyar politikusok.
Oláh Gál Elvira előbb Kelemen Hunorral, az elnökével beszélgetett, aki elégedett azzal, hogy ellenzéki pozíciójuk ellenére is sikerült bevinni az alkotmánytervezet első cikkelyébe azt, hogy a nemzetiségi közösségek államalkotó tényezők, ha nem is éppen abban a formában, ahogy azt ők szerették volna. Kelemen nem mondja, hogy a közösségi jogok terén áttörés történt, de szerinte valamiféle mentalitásváltásra mindenképpen sor került.
Kelemen Hunor azt is sikerként emlegeti, hogy a 70 százalékos kormányzati többséggel szemben demokratikus eszközeikkel sikerült megakadályozzák a régió-átalakítást, ami szerinte katasztrofális következményekkel járt volna úgy Székelyföld, mint a Partium számára. Az elnök arra is büszke, hogy a decentralizációs törvény tárgyalásánál az ők módosító javaslataiknak több mint felét elfogadták. Az RMDSZ elnöke a Székelyek Nagy Menetélésében vállalt szerepükről is szólt, kihangsúlyozva, hogy a közösségi akarat, és az RMDSZ politikája között nincs szakadék.
A brüsszeli kezdeményezésükről Kelemen azt mondta, hogy sikerült egy olyan kisebbségi szolidaritást elérni, amely példátlan a FUEN keretein belül, amit nem szakmai, hanem csupán politikai érvekkel tudtak elutasítani.
Mindezek értelmében Kelemen Hunor sikeresnek tartja a 2013-as esztendőt, hiszen állítja: betudták bizonyítani, hogy ellenzékből is elérhetők ilyen szintű eredmények, viszont amihez nem férnek ők hozzá, azok a költségvetési pénzek.
Végül Kelemen Hunor elmondta, hogy a nemzeti minimum mindig létezett, az autonómiáról sosem voltak vitáik, esetleg csak az eszközök használatáról vitáztak, na meg arról, hogy ki képviselje az erdélyi magyarságot, azaz kié legyen a hatalom.
2014-ben nekünk a legnagyobb kihívás az EP választás, a Magyarországi parlamenti választásokon az erdélyi magyaroknak élni kell szavazati jogukkal – jelentette ki az RMDSZ elnöke.
László Edit Zsuzsannával beszélgetve Biró Zsolt, az MPP elnöke az elmúlt év eseményeiből kiemelte, az RMDSZ ígéretét, miszerint tárgyalni fognak az EP választásokkal kapcsolatosan és örömmel nyugtázta, hogy az autonómiáért vívott harcban sikerült áttörést elérni, és most már ez ügy mellé minden erdélyi magyar politikai erő felsorakozott.
Biró bízik abban, hogy az EP választásokra sikerül egy olyan listát összeállítani, amit majd mindenki magáénak fog érezni, hiszen az MPP rendelkezik egy olyan szakember-garnitúrával, amelyet bejutós helyre tud ajánlani a „válogatottba.” Mi szövetségben gondolkozunk – jelentette ki az EP-listáról az MPP elnöke.
Mi elsősorban az RMDSZ fele próbálunk elmozdulni, de mindenkivel tárgyalunk, nem zárkózunk el a Néppárttól sem, viszont vegyék figyelembe az erőviszonyokat: Hargita megyében 7 polgármesterünk van, de van polgármesterünk Kovászna megyében és a Partiumban is.
Lehőcz Lászlónak Toró T. Tibor, az EMNP elnöke elmondta, hogy pártja is koalíciót szeretne az EP választásokra úgy, hogy Tőkés László a közös listán induljon. Mi egy pártkoalícióban gondolkozunk, mert ha összefogunk, akkor elérjük azt az eredményt, amit 2009-ben elértünk, magyarázta az elnök. Mivel Lech Walenza és Vaclav Hável mellett Tőkés László neve is a rendszerváltók között van, az nem szabad kérdés legyen, hogy folytassa-e ő azt a munkát, amit Brüsszelben elkezdett, Tőkés László a kárpát-medencei magyar egység egyik szimbolikus figurája – fogalmazott az Toró. Hozzátette: Tőkés Lászlóra az RMDSZ-nek is szüksége van, még akkor is, ha politikailag sok kérdésben nem egyeznek vele.
Toró elégedett azzal, hogy 2013-ban sikerült a közösséget megmozgatni, példának említve itt március tizedikét, a Székely Szabadság napját, amikor Marosvásárhelyen mintegy 30 ezer ember gyűlt össze, vagy októberben a Székelyek Nagy Menetelését, amelyre százezres nagyságrendben sikerült mozgósítani a székelyeket, és nem csak őket. Hozzátette: a menetelés kialakított egy olyan hangulatot, amellyel szemben egyelten politikus sem merne menni.
A Néppárt elnöke megemlítette a feszültségeket is, amelyek az RMDSZ-nek tulajdoníthatóan a közéletet „szabdalták” és jelentős zavart is okoztak a fejekben.
A magyarországi választások az erdélyiek számára olyan mint az olimpia: a részvétel a fontos, mert a mi szavazataink ugyan nem befolyásolják érdemben az eredményt, viszont ha magas lesz a részvétel, ez akkor azt jelenti majd, hogy az Orbán-kormány döntéssorozatai fontosak voltak a külhoni magyarok számára – fejtette ki Toró.
Kossuth Rádió
Erdély.ma

Fokozódik a zászlófóbia
Fokozódik a zászlófóbia, komikus törvénytervezettel próbálja néhány szociáldemokrata szenátor betiltani a székely és a magyar zászló használatát. A tervezet szerint nem csak az intézmények, de a természetes személyek is megbírságolhatók a lobogók kitűzéséért.
32 szociáldemokrata szenátor aláírásával nyújtották be a nemzeti szimbólumok használatáról szóló törvény módosításának tervezetét, amely szerint olyan államok zászlóit, amelyek már megszűntek, vagy Románia nem ismeri el, vagy az államiság igényével fellépő népcsoportok lobogóit tilos használni. A Kossuth Rádió munkatársa, Oláh Gál Elvira a Mehedinti megyei Serban Nicolae szenátort, a javaslat egyik kezdeményezőjét kérdezte a törvény módosításáról. A honatya elmondta, hogy az eddig is tiltott „idegen ország zászlója" fogalmazás mellé beiktatták az „olyan államok zászlói, amelyek már megszűntek, vagy amelyeket Románia nem ismer el, vagy az államiság igényével fellépő népcsoportok zászlói" kiegészítést. „Olyan jelképekről van szó, amelyeket Nagy-Magyarország, vagy a cári Oroszország idejében használtak" – magyarázta Serban Nicolae. A honatya kifejtette, hogy „az államiság igényével fellépő népcsoportok" megfogalmazással valóban a székelyekre gondoltak. A szenátor szavai szerint itt azzal a céllal mozgósíthatnak embertömegeket, hogy „mesterséges állami jellegű alakulatokról spekuláljanak Románia területén.”
A tervezett jogszabály nem csak az állami intézményekre, hanem fizikai személyekre is vonatkozna, és szigorú büntetéseket irányoz elő: 30 ezer lejtől 100 ezer lejig, 6600 eurótól 22000 euróig terjednének a bírságok.
Korodi Attila képviselő, az Európa Tanács román küldöttségének tagja abban reménykedik, hogy az egész kifullad, még mielőtt elfogadnák. Korodi szerint van arra esély, hogy a parlamentben szavazás legyen egy ilyen kérdésről, és ha a nemzeti szimbólumokról van szó, akkor a többi politikai alakulat is támogathatja a törvénymódosítást, kivált, ha nyílt szavazásról lesz szó. Azonban a képviselő bízik benne, hogy az alapvető emberi jogokra, a szabad véleménynyilvánításra, és a társadalmi együttélési normák megsértésére hivatkozva jogi úton megállítható a tervezet.
Kossuth Rádió
Erdély.ma,

Furcsaságok a rétyi fűrészüzem körül
Épül az óriásfűrészüzem Rétyen, mivel a háromszéki beruházás zöld utat kapott. Szakmailag és a romániai törvények szerint is minden rendben van a Holzindustrie Schweighofer cégcsoport nagykapacitású fafeldolgozója körül. A felelősség is megoszlik annyi felé, ahány szakmai jóváhagyást beszerzett.
A témával kapcsolatosan Oláh Gál Elvira a Kossuth Rádió számára készített riportot. A mikrofon előtt előbb Toró Attila, az Indigo csoport vezetője szólalt meg, aki elmagyarázta, hogy vizsgálataik alapján kiderült: nem olyan fényes az a lehetőség, amit a helyiek számára szán a beruházó, mert ahol működnek a vállalat fűrészüzemei ott az erdőket letarolták, az utak károsodtak.
Az Indigo csoport vezetője elpanaszolta, hogy Kovászna Megye Tanácsa petíciójuk egyetlen pontjára sem válaszolt, a Környezetvédelmi Hivatal pedig sorra állította ki az üzem beindításához szükséges engedélyeket. A környezeti hatástanulmányt három egymástól független civilszervezet elemezte, és ezek rámutattak, hogy a Környezetvédelmi Hivatal hatástanulmánya meghamisítja a valóságot, de a leadott óvásokat visszautasították – magyarázta Toró Attila. Hozzáfűzte: az is furcsa, hogy a 2013 december 24-én kiadott építkezési engedélyről a közvéleményt csak 2014 január 9-én értesítették.
Tamás Sándor, Kovászna megye önkormányzatának elnöke röviden nyilatkozott: romániai törvények szerint a beruházó minden szakmai jóváhagyást megszerzett, a megyei tanács építkezési autonómiája eddig tartott. Tamás szerint nincsen olyan jogi, vagy közigazgatási érv, ami a szakhatóságok engedélyezése után megakadályozhatná egy építkezési engedély kiadását.
Réty polgármestere, Dálnoki Lajos elégedett, és azt reméli, hogy a település fellendülését hozza a beruházó. 650 munkahelyről van szó, a község jövedelme az adók által megemelkedik, ez a cég önzetlenül segít a szociális problémákon, máris naponta 50 gyermek részesül ingyenes délutáni oktatásban, amit ők finanszíroznak, februárban pedig 50 ezer lej ösztöndíjat osztanak ki – érvelt a polgármester. Dálnoki elismerte, hogy hatalmas mennyiségű fa termelődik majd ki, de ő mégis derűlátó, mert azt mondja: „ha az erdészek ügyesek, akkor a kitermelt mennyiség az újraültetések során megújul.”
Kossuth Rádió
Erdély.ma,

Hol fogy, és hol erősödik az erdélyi magyarság?
A 2011-es népszámlálás hivatalos adatai alapján a Kolozsvári Kisebbségkutató Intézet több átfogó tanulmányt készített a magyarság demográfiai folyamatairól.
Tudjuk, hogy az utóbbi 10 évben 194 ezerrel apadt a romániai magyarság, az azt megelőző évtizedben pedig szinte ugyanannyival, 193 ezerrel. Ma 1.237.000 magyar él Romániában.
Oláh Gál Elvira Kiss Tamás szociológussal, demográfiai kutatóval arról beszélgetett, hogy mi várható, és melyek a kiszámíthatatlan tényezők ezen a téren.
Kiss Tamás úgy látja, hogy előreláthatólag a Székelyföld súlya tovább fog növekedni, és ez egy intézményes súlyt is jelent, e szerint az oktatási- és a kulturális intézmények súlya is ebbe az irányba fog alakulni.
A kutató szerint a halandósági és a termékenységi viszonyokat nagy biztonsággal lehet előre jelezni, viszont a migrációt, amit már a politikai és a gazdasági körülmények befolyásolják, már nehéz előre jelezni. A migráció és a kettős állampolgárság nagyon jelentős módon összekapcsolódik – szögezte le Kiss.
A szociológus arról is kifejtette véleményét arról, hogy az asszimiláció a felsőbb rétegeket érinti jobban, az állami szférában pedig a románokat nagy mértékben privilegizálja az állam. Hozzátette: Sepsiszentgyörgyön, vagy Csíkszeredában gyakorlatilag abból megél valaki, hogy román, de más erdélyi városokban is, a nagy jövedelmű állami szektorokban a románok felül reprezentáltak.
Kossuth Rádió
Erdély.ma,

Csak magyarul!
Egy kisfilm kering a világhálón, közösségi oldalakon nevetnek vagy gúnyolódnak rajta. A tévés tudósítás részletében – amelynek címe az egyetlen, ami megbocsátható, „a legrokonszenvesebb magyar sofőr román beszéde” – egy magyar fiatalember válaszol a riporter kérdésére, aki alkalmasint a havas utak helyzetéről érdeklődik.
A rossz románsággal adott válasz készséges, „nu are tot oameni cauciuc de iarnă, vin cu vara si nu merge mașina atuncea” (nagyjából: nincs minden ember téli gumi, jönnek a nyárral és nem megy az autó akkor), nyilván tetszett a riporternek is. A román hozzászólók többsége úgy reagál, ahogyan ez jelen körülmények között elvárható, elküld Magyarországra, bárhová a világon. Szidnak, mint a bokrot, elmondják, hogy a magyar vidékre érkező románnal nem beszélnek magyarul, jóllehet a film éppen ellenkezőjét bizonyítja, mint ahogy az is igaz, hogy évtizedek óta velünk együtt élő románok nem hajlandók vagy nem képesek megszólani magyarul, nyilván azért, mert soha nem kényszerülnek olyan helyzetbe, hogy magyarul kelljen beszélniük.
A magát egyeduralmi helyzetben képzelő románságot félrevezeti egyfelől a hivatalos politikai közbeszéd, miszerint a hivatalos nyelv a román, így azt mindenki köteles ismerni, másfelől a történetírás, amely még ma is úgy ír, beszél, mintha a mai Románia területén történt események a román történelem részét képeznék. Ha Bukovináról van szó, elfelejtik azt az apró részletet, hogy az a Habsburg Birodalom része volt, ha Erdélyről, akkor azt, hogy az Magyarország volt 1920-ig.
A hamis történelemszemlélet kivetül a mai köznapi gondolkodásra is, nézzük meg, ahogy beszélnek a sportolóinkról. A román színekben versenyző magyar sportoló csakis román lehet, a román Tófalvi Éva, Kelemen Zoltán, Miklós Edit stb. De még a német ajkú, német nyelven író, magát erdélyi szásznak valló Nobel-díjas Herta Müller is román író. Mert a logikájukban, aki a mai Romániában él, az román.
De menjünk vissza a dicsőségről a bakikhoz. Ha a magyar rosszul beszél románul, kigúnyolják. A megoldás: válaszoljunk magyarul a román újságírók kérdéseire. Olyan tudósító nincs a világon, akinek ne kellene ismernie annak a közösségnek a nyelvét, amelyről naponta ír. Nálunk még a magyar nevek ékezeteit sem voltak képesek megtanulni, vagy a fenti logikától vezérelve, szándékosan nem használják.
Nem kell azonnal hasra esni egy kamera vagy mikrofon előtt, nem köteles válaszolni, vagy úgy beszél, ahogy neki megfelel. És most nem a közszereplőkről beszélek, akik szégyent eddig sem hoztak ránk. Ne szégyelljük tehát anyanyelvünket használni, hiszen amúgy is elég kényszerhelyzet van, hivataloktól, bíróságon át egészen az orvosokig, ahol kínlódunk, és senki nem jön segítségünkre.
Oláh-Gál Elvira |
Székelyhon.ro,

A moldvai magyar oktatás helyzetéről tartottak szakmai tanácskozást Budapesten
Budapesten a Nemzetpolitikai Államtitkárságon tartottak szakmai tanácskozást a Moldvai magyar oktatás helyzetéről. A tanácskozáson a Moldvában oktató pedagógusok mellett részt vett a Bákó megyei szakfelügyelő is. Oláh Gál Elvira összeállításában először Márton Attilát, a csángó oktatás koordinátorát kérdezte:
-Elsősorban azt a megnyugtató választ kaptuk, hogy biztosítva van az oktatók bérezése 2014-nek a végéig. Sikerült aláírni az szerződést és az a keret, amit erre fordítottak, mindazok ellenére, hogy mindenütt megszorítások vannak, sikerült ezt a keretet bővíteni, úgyhogy mi nagy tervekkel vágunk neki az idei évnek. A kollégák pedig külön lakhatósági juttatásokból tartják fenn a helyszíneket, tehát most már kivétel nélkül minden ingatlan, minden oktatási helyszín úgy működik Moldvában, hogy az oktatók tartják fönn.
-Az a tény, hogy a Bákói szakfelügyelőt elhozták, ő is találkozhatott magyar politikusokkal is, politikai vezetőkkel is. De ez mit jelent a gyakorlatban? -Ez a kapcsolat a román hivatalos szervekkel, konkrétan a Bákó megyei felügyelőséggel, sokat javult. Például sikerült több kollégának a szakmai előmenetelét segítő véglegesítő vizsgákra vagy fokozati vizsgákra ezeket a doszárokat átjuttatni. Kevés jóindulatot kell tanúsítsanak a Bákói tanfelügyelőség részéről, mert azért teljesen formailag mi nem férünk bele abba, hogy szakmailag mi tovább tudjuk képezni magunkat, mert nem teljesen tanítóként működünk. Nem minden tantárgyat, csak kimondottan magyar anyanyelvet tanítunk, és akkor ez feltételez egyfajta ilyen finom együttműködést.
Mi igazából nem csak itt szeretnénk találkozni, tehát van tervezett találkozó, ilyen szakmai megbeszélés, úgyhogy Kovászna-, Hargita- és Bákó megyei főtanfelügyelő legyen jelen, mert nekik van együttműködési megállapodásuk, most már több mint egy éve arra, hogy szakmai felügyeletet biztosítani tudják azoknak a kollégáknak, akiknek magyar módszertanosokat kell küldeni és Bákó megye nem tudja ezt biztosítani.
-Arra nagyon nagy szükség lenne, a moldvai magyar oktatásban, hogy óvodás korban is már a gyerekek az anyanyelvükön tanuljanak, hiszen a szülők már a hat-hét éves korú gyermekekkel nem beszélnek magyarul.
-Az iskolán kívüli oktatási forma egyelőre az, amelyik erre egyfajta megoldást biztosít és egyre több kolléga ismeri fel, hogy ennek mekkora a jelentősége, hogy kisgyerekekkel, óvodáskorú gyerekekkel kezdjenek el foglalkozni. Főleg azok a kollégák látják ebben a fantáziát, akik hosszútávon terveznek, hogy ottmaradnak Moldvában tanítani. Ugyanakkor ugye beindultak ezek az előkészítő, vagy nulladik osztályok, ami úgymond egy kicsit megkönnyítik nekünk a dolgunkat. Tehát hogyha szeretnénk már a nulladik osztályba betanítani, akkor ezt megtehetjük, reméljük, hogy majd szeptembertől.
-Megkérdeztük a Budapestre érkezett, Năstase Angel Bákó megyei oktatásért felelős szakfelügyelőt is: hogyan látja jelenleg a magyar oktatás helyzetét?
-Két típusú magyar oktatás létezik Bákó megyében. Az egyik a gyimesi példa, ahol magyar nyelven folyik az oktatás. Ez egyértelmű, jól körülhatárolt a román törvényekben. A másik a Bákó megyei magyar identitású csángóknak engedélyezett magyar óra. Az állami intézmények szemszögéből nincsenek problémák, a törvény biztosítja a jogot.
-Arra a felvetésemre, hogy mégis miért vannak problémák, miért gördítenek akadályokat az iskolaigazgatók, mindenféle közjegyzői hitelesítésű kérvényeket követelve – kiderült a szakfelügyelő másként látja: -Valóban voltak a kétezres évek elején, de utóbbi években ezek a problémák eltűntek. De azt sem tagadhatjuk, hogy a lakosság jelentős része elutasítja a magyar nyelv oktatását és ők maguk befolyásolják egymást a közösségen belül.
Más intézmények, hadd ne nevezzem meg, nem akarom a fejemre zúdítani a haragjukat. Ők azok, akik meggyőzik a szülőket arról, hogy vonják vissza a már egyszer benyújtott kérvényt. Hiszen a katolikus pap a legnagyobb tekintély a faluban, mint ahogy a vallásnak is nagyon nagy szerepe van és lesz a jövőben is a csángó közösségekben.
-Mi a következtetés, melyek azok a területek, ahol erősíteni kellene? Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár.
-Azok az eredmények, amiket elértünk, tehát, hogy most már 27 helyszínen folyik magyar nyelvű oktatás, ebből tizenkilenc helyszínen már beengedik az iskolába, ez azt jelenti, hogy nyolc helyszínen még mindig nem engedik be. Sajnos az anyanyelvű hitéletet még mindig gátolják. Tehát ezek problémák, amelyeken szeretnénk segíteni.
De most azért gyűltünk össze a tanárokkal, hogy az eredményekről beszéljünk, hiszen megerősödött és kibővült a csángó magyar oktatási program, ez azt jelenti, hogy most már több mint, kétezer gyermeket vontunk be az oktatásba a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség segítségével megerősítettük az oktatásnak a színvonalát. Egy olyan minőségi oktatást tudunk nyújtani most már ami sokat segít az ott élőknek. Én azt szeretném, ha minél jobban ki tudnánk bővíteni, még több gyereket elérnénk.
Most új helyszínek integrálódtak a programba, de van még hova fejlődni. Külön eredménynek tartom, hogy ellátogatott velük ide a Bákó megyei tanfelügyelő is, hiszen az nagyon fontos, mert azt mutatja, hogy most már számít a magyar nyelvű oktatás, oda kell rá figyelni, nem lehet nem támogatni román oldalról sem.
Erdély.ma,

A csendes nyelvi halál ellen küzd a Bukaresti Magyar Élet
Mély gyökerei vannak a magyarságnak a Balkán kapujában, Bukarestben, és névemlékek is, például a Bercsényiről elnevezett lakótelep. Magyar iskola hamarabb volt a román fővárosban, mint román, és lapja is már több ízben volt a bukaresti magyarságnak.
Bukaresti Magyar Élet néven az Ady Endre Gimnázium igazgatója, Bencze Mihály az elmúlt év novemberében lapot indított. Bencze Mihállyal Oláh Gál Elvira beszélgetett.
Az igazgató elmondta, hogy az egyházi statisztikák szerint Bukarestben jelenleg 30 ezer magyar él. A katolikus egyháznak köszönhetően Bukarestben már 1815-ben magyar iskola alakult, a legtöbb magyar pedig az első világháború előtt él itt – magyarázta Bencze Mihály. Hozzátette: a világháborúk megnyirbálták Bukarest magyarságát, de a két világháború közt gyarapodott a magyarság, újraképződött az iskolarendszerük, ám a második világháború után minden hanyatlásnak indult. A ’70-es években Bukarestbe telepítették a fontos magyar heti- és napilapokat, a tudományos életet, de ez a fellendülés a ’90-es évekig tartott, amikor a bukaresti magyarság elindult a „csendes nyelvi halál útján” – fejtette ki az Ady gimnázium igazgatója.
Benzce Mihály elmondta, hogy Bukarestben egy békés együttélés tanúi lehetünk, hiszen az iskolában van húsz olyan román gyermek, akiknek szülei románok, és magyar iskolába adták, mert szeretik a magyar kultúrát.
A templomokban részt véve az istentiszteleteken, elnézve a nagytatát, a nagymamát, az unokát, lehetett látni, 120 éves távlatban miként alakult az itteni magyarság sorsa, a szálakat összefonva szükség volt a Bukarestben megjelenő Magyar Életre, hogy olvassanak, írjanak magukról – nyilatkozta Bencze Mihály.
Kossuth Rádió
Erdély.ma,

Erdélybe is átért Biszku Béla keze
A kommunista ideológia a határok felett egyesítette elnyomó rendszerét, a magyar belügyminisztérium titkosszolgálatai szorosan együttműködtek a román, szerb, csehszlovák, vagy szovjet hatóságokkal, ha a rendszer ellenségeinek megsemmisítéséről volt szó.
Erről beszélgetett Oláh Gál Elvira, a Kossuth Rádió munkatársa egy erdélyi 56-ossal, Szilágyi Árpáddal, aki eltűnődött azon, hogy Biszku Béla belügyminiszter keze, hogyan ért át Erdélybe.
Szilágyi Árpád, a Bolyai Tudományegyetem IV. éves földrajz–geológia szakos hallgatója a magyar forradalom idején egyetemi hallgatóként levelet írt a Budapesten megjelenő Irodalmi Újság szerkesztőségének, és a levéltitok szentségében naivan bízva részletesen beszámolt a Bolyai Egyetemen kialakult lelkes hangulatról, a diákok nagy részének a forradalom melletti elkötelezettségéről. 1956. november 1-jén a karon néma felállást kezdeményezett a forradalom halottainak emlékére. 1957 februárjában tartóztatták le, hazaárulás vádjával húsz év börtönbüntetéssel sújtották.
Én sem vagyok annak híve, hogy 92 éves embert zárjanak börtönbe, de annak igen: törvényszék mondja ki a bűnösségét, amit tett, az gaztett volt – mondta Szilágyi Árpád.
A volt politikai fogoly beszélt egy másik peréről is, amelynek végén a kolozsvári hadbíróság őt 22 évre ítélte. Ez az ügy egy állítólagos titkos szervezet, a „Fekete Kéz” miatt volt, amit a Securitate hozott létre, beszervezte a fiatalokat, hogy majd letartóztassa őket – magyarázta Szilágyi.
A beszélgetés végén Szilágy Árpád elpanaszolta: tömegesen mai napig sem rehabilitálták a politikai elítélteket, az ő irataiban ma is az áll, hogy hazaárulásért ült börtönben.
Kossuth Rádió
Erdély.ma,

Végrehajtóhoz fordult a katolikus egyház Csíkszeredában
Hétéves pereskedést követő jogerős ítélet után kapta vissza egyik ingatlanját a Római Katolikus Egyház Csíkszeredában. Az egykor államosított épület ügyében egy marosvásárhelyi végrehajtói iroda kellett eljárjon.
Oláh Gál Elvira, a Kossuth Rádió munkatársa Darvas Kozma József esperes plébánossal az egykori római katolikus főgimnázium szomszédságában található igazgatói lakás történetéről beszélt.
Darvas Kozma József elmesélte az ingatlan történetét: a telket a Majláth püspök által Magyarországról hívott dr. Sipak Lajos hit- és magyar szakos tanár, és régens vásárolta 1932-ben, erre építette a házat, amit majd 1950-ben törvénytelenül államosítottak, mert ő tanár volt, de szebeni száműzetése miatt jogait nem tudta megvédeni. Dr. Sipak Lajos 1953-ben megírt végrendeletében az ingatlant a csíkszeredai római katolikus plébániának hagyta.
Az épületben erdészeti hivatal működik, amely nem volt hajlandó velük tárgyalni, ezért kényszerültek peres útra térni, amely öt éven át húzódott. Végül tavaly januárban, Bukarestben jogerős ítélet nyomán a terület és az épület a csíkszeredai plébánia tulajdonába került – magyarázta Darvas. Majd azt is elmondta, hogy az erdészettel ezután sem tudtak dűlőre jutni, ezért fordultak egy marosvásárhelyi végrehajtó irodához. Így most az erdészet május 19-ig az épületet fel kell szabadítsa, az általuk épített épületekre pedig ajánlatot tesznek.
Ábrahám István, az erdészeti hivatal irodavezetője, az egyházközség híveként, helyesli a jóvátételt, de azt mondja, mint az állami intézmény képviselője, elkerülhetetlennek tartotta a peres eljárást. Hozzátette: megkapják a megoldást a másik területre is, van hasonló értékű területük, szerinte eltudják azt cserélni. Nem volt ebben semmi személyeskedés, az állam vagyonát kellett védenünk, mint alkalmazottak – érvelt Ábrahám.
Catalin Mutica, a Hargita Megyei Erdészeti Hivatal igazgatója a végrehajtó látogatása után azt ígérte, hogy határidőre kiürítik az épületet. Tulajdonképpen tevékenységük elvégzéshez ma már nincs is szükség a hatalmas épületre, jól elférnek az általuk 1997-ben emelt épületben.
Az igazgató azt is elmondta, hogy a mai hivatalnak semmi köze az egykori Sipak-ingatlan épületeinek lebontásához, amelyek helyére az új irodaépületet emelték, a hosszú pereskedés pedig természetes, mert ők kötelesek védelmezni az állam vagyonát.
Darvas Kozma József szerint az épület jövőbeni rendeltetéséről különböző elképzelések vannak, szóba került, hogy kiadják a Puskás Ferenc Akadémia bentlakóinak, vagy kiadnák intézménynek, mint irodahelyiséget.
Kossuth Rádió. Erdély.ma

Csíkszeredában közösségi ünnep az eledelszentelés
A húsvéthoz tartozik az ételszentelés hagyománya. Ennek a székelyföldi katolikusok között is nagy jelentősége van. Csíkszeredában a főtéren tegnap több ezren vettek részt az ünnepi eseményen.
Itt, a papi áldást várva, a Kárpát-medence legnagyobb eledelszentelésén készült Oláh Gál Elvira tudósítása.
A mikrofon előtt előbb az ünneplőbe öltözött Erőssék családfője szólalt meg: ezt a hagyományt az őseinktől hozzuk, és tartozunk annyival az utógenerációnknak, hogy továbbadjuk. Hozzátette: ebben nőttünk fel, ez életünknek része.
Erőssné pedig elmondta, hogy a kosarukba idén is az került, ami hajdanán a nagyszüleikébe is, vagyis sonka, bárány, az általuk készített írott tojás. Az én kosárkámban is tojás és kenyér van – jelentette ki büszkén Erőssék gyermeke.
A sorban állok fegyelmezetten vesznek részt a szertartáson.
Népünk az évszázadok során hozzászokott a fegyelemhez, katonanemzet vagyunk – mondta Darvas Kozma József címzetes esperes, a Szent Kereszt templom plébánosa, az eseményről, amely ma már nem egyszerű szertartás, hanem valódi közösségi ünnep.
Kossuth Rádió. Székelyhon.ro

A román ellenségkép
Az európai parlamenti választás nem a román-magyar kérdésről szól – gondoltuk mindeddig, amíg a román politikusok és a hűséges sajtó elő nem rángatták a jól bevált tételt: a magyarok Románia ellenségei. Sőt már európai szinten is, összefogva mind ahányan vannak (és bosszúságukra jó pár országból összeverbuválódtak az Európai Parlamentbe) aláássák Románia érdekeit, hiszen már az autonómia gondolata is a román állam területi egységére tör.
Koalíciós partner ide, közös kormányzás oda, Victor Ponta kormányfő úgy kampányol egy Szatmár megyei időközi választáson, hogy csak a román pártok összefogásával akadályozhatják meg az RMDSZ-t abban, hogy mandátumot szerezzen. Az már a román politizálás veleje, hogy olyan jelöltet ölelnek keblükre, aki a liberális pártban szerzett mandátumát cserélte szociáldemokratára, dobbantva a román parlamentből az európaiba. De hát az ideológiai köntöscsere nem okoz különösebb lelki megrázkódtatást ebben a politikai kultúrában.
A magyar ellenségkép sajátosan jelenik meg a román sajtó egy részében, amely nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy rossz színben tüntesse fel Magyarországot. Mit olvas, lát hírügynökségi hírekben, közszolgálati médiában és a szélsőséges nacionalista sajtóban a román médiafogyasztó: következetesen átvesznek minden nyugat-európai, Magyarországot becsmérlő írást; az utóbbi időben látott hírek között volt zsidó temetők sírgyalázása, fasizálódás, jobbikos Magyarország, skinhead képviselő, és folytathatnánk a sort.
Az új Országgyűlés megalakulásának egyetlen eseménye a román médiában a jobbikos képviselő bőrfejű múltja, de a szocialista képviselő bőrfejű múltjáról szóló híreket, akár a cáfolatokat, már nem tartják fontosnak közölni. Miután évekig az volt a perdöntő érv kisebbségi kérdésben, hogy lám, Magyarországon a kisebbségeknek nincs képviselőjük az Országgyűlésben, most szó sem esik arról, hogy mit képvisel a nemzetiségi szószóló, aki anyanyelvén emelhet szót saját érdekében az országgyűlésen.
A szintén koalíciós partner, Bogdan Diaconu internetes naplóbejegyzéseiben sommásan fogalmaz: Magyarország Románia legnagyobb ellensége. A magyar képviselők azzal, hogy sürgetik az EU-ban és parlamentjében, hogy minden tagállamra érvényes normát dolgozzon ki az őshonos kisebbségek kérdésének megoldására, szerinte románellenesek, mert a játék az autonómiára megy ki. Ez pedig vörös posztó, történelmi ígéreteikre emlékezteti. A rossz lelkiismeret miatt szorul a kapca, és immár nemcsak Székelyföldet törölnék a térképről, hanem az egész magyarságot a Kárpát-medencéből. Ezek után ne is csodálkozzunk, ha egy közvélemény-kutatás szerint a románok közel fele Magyarországot tekinti Románia legnagyobb ellenségének, az erdélyi magyarokat pedig belső ellenségnek.
Oláh-Gál Elvira. Székelyhon.ro

Szigetek, szórványok, zárványok
Szórványról – másként. Ez az alaphangja a Korunk újabb szórványszámának. (Az 1989 után megújult folyóirat 1991 novemberében hívta fel először nagyobb nyomatékkal szórványgondjainkra a figyelmet.) Mi indokolja a roppant bonyolult témakör újszerű megközelítését? Bodó Barna politológus és egyetemi oktató a 2011-es romániai népszámlálás riasztó adataiból indul ki: miközben a tömbben élő magyarság demográfiai mutatói javulnak vagy stagnálnak, a szórványnak minősülő megyékben a magyarok lélek- és arányszáma drasztikusan csökken. Ezekről a kérdésekről nemcsak beszélni kell. "Nemzetstratégiai lépésekre van szükség – érvel a tanulmány szerzője –, a szándéktól el kellene jutni olyan közpolitikai programok megfogalmazásáig, amelyek mögött egyrészt világosan azonosítható a (kisebbségi-nemzeti) közösségi szerepvállalás, másrészt a megvalósulás feltételei is biztosítottak."
Nem siratni kell a szórványt – ez csendül ki az elméleti-módszertani jellegű tanulmányokból (Bodó Barna, Vetési László, Péntek János, Csete Örs) és a helyszínfelmérő helyzetképekből, Bakó Botond, Balázs-Bécsi Gyöngyi, Balázs-Bécsi Attila, Ambrus Attila, Szilágyi Aladár, Dáné Tibor Kálmán, B. Kovács András, László Erdei Edit, Oláh-Gál Elvira írásaiból egyaránt –, hanem stratégiateremtéssel és gyakorlati építőmunkával gátat vetni a szigetek szórványosodásának, a szórványok elzárványosodásának. Maga az újabb szakirodalom is immár az összmagyar szórványprogram kidolgozásának folyamatáról tanúskodik, felelősségteljes építőmunkára ösztönöz. Ezért is kerülhetett a Korunk júniusi számának fókuszpontjába a határokon átívelő szórványmentés.
A Százéves éjszaka képeire (Iancu Laura versei), Az elmúlás megragadására (Széman Emese Rózsa) és A Kárpát- medence magyar fiataljaira (Péter Árpád) egyaránt figyel a szerkesztőség.
Cseke Péter. Népújság (Marosvásárhely)

Június 4. Csíkszeredában
Tegnap fél ötkor harangzúgással jelezték több székelyföldi településen a Trianoni szerződés aláírásának idején, hogy gyásznapra emlékeznek.
A Nemzeti Összetartozás Napján a Kossuth Rádió munkatársa, Oláh Gál Elvira Csíkszeredában készített hangképes összeállítást.
A megemlékezésen Antal Rita Angyalka Babits Mihály Áldás a magyar című versével az EMI, és a Minta nevében köszöntötte az összegyűlteket. Az emlékezés a református templomban folytatódott, ahol a történelmi egyházak képviselői idézték fel a történelmi eseményt, és figyelmeztettek a nap tanulságaira.
A rendezvényen jelen volt Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere is, aki egy csodának nevezte, hogy még 90 év után is itt vagyunk, magyarul beszélünk, magyar iskoláink vannak, és még mindig követeljük az autonómiát, „miközben a román oldal nagyon keményen dolgozik azon, hogy ez másként legyen.”
Az EMNT alelnöke, Tiboldi László a nemzeti összetartozás jelentőségét hangsúlyozta.
Kossuth Rádió. Erdély.ma

Csíkmadaras – Tankóné Péter Mária-Terézia könyvbemutatója Csíkszeredában
Tankóné Péter Mária-Terézia csíkmadarasi nyugalmazott tanítónő évtizedek óta gyűjti szülőfaluja néprajzi és helytörténeti adatait, hagyományait, szóbeli, írott és képi dokumentumait.
Értékmentő munkásságának eredménye szülőfalujáról eddig megjelent négy kötete is, amelyekben a madarasi emberek életét, hétköznapjait, ünnepeit, szokásait, tárgyi környezetét, viseletét, családfáit, szellemi hagyatékát mutatja be. Legújabb könyvében, Csíkmadaras. Válogatás – Fazakas Ágnes: Mesék, történetek Csíkmadaras helyneveiről címmel egy helyi meseíró hagyatékából tesz közzé válogatást. A mesék, történetek szerzője Fazakas Ágnes meseíró, tízgyermekes csíkmadarasi családban született 1918-ban. „Ágnes néni” hagyatékában több füzetre való mese, történet, vers őrződött meg. Ebből a hagyatékból válogatott egy csokorra valót, és tette most közkinccsé Tankóné Péter Mária, aki szeretettel ajánlja a könyvet minden gyermeknek és felnőttnek.
A történetek közös vonása, hogy mindenik a szülőfaluhoz, Csíkmadarashoz kötődik. „Legtöbbjük a falu hagyományos helyneveinek eredetére emlékeztető, tényleges történelmi adatokat is tartalmazó esemény, ami időtlen idők óta ott él a helybeliek tudatában. Mindez Csíkmadaras valós történelméhez kapcsolódik, s felfedezhetjük benne a népi képzelet, a gazdag székely fantázia működésének jellegzetes jegyeit.” – írja a kötet előszavában a szerkesztő. A mindeddig kéziratban őrzött szövegek a néprajz, a csíkmadarasi helynévanyag és nyelvjárás kutatói számára is értékes forrást jelentenek.
A könyv művészi illusztrációit Gyarmati Rozália (született Tamás Rozália) Svédországban élő csíkmadarasi költő, festőművész készítette, aki a kötet kiadását is támogatta.
A kötet szerkesztőjével, Tankóné Péter Máriával Oláh-Gál Elvira újságíró beszélget a Kájoni János Megyei Könyvtár előadótermében szervezett könyvbemutatón, 2014. június 10-én, kedden, 18 órakor. Közlemény
Tankóné Péter Mária-Terézia: Csíkmadaras. Válogatás – Fazakas Ágnes: Mesék, történetek - Csíkmadaras helyneveiről. Erdély.ma

Barabási: sikeremhez szükség volt Csíkszeredára is
A Kritérium Alapítvány díját, a Kritérium-koszorút 2013-ban Barabási Albert László fizikusnak, a Villanások című könyv szerzőjének ítélték oda, aki a díjat most vette át Csíkszeredában.
Oláh-Gál Elvira ez alkalommal beszélgetett a világhírű fizikussal, a Bostoni North East és a Hardvar Egyetem professzorával.
Barabási Albert László előbb a kutatásainak az orvostudomány terén való alkalmazásairól beszélt, elmondva, hogy az ők munkájukra alapozva a Hardvaron alakult egy részleg, a hálózat-orvostudomány közel 200 kutatóval.
Az adatgyűjtésekről Barabásinak az a véleménye, hogy az összegyűjtött adataink 90 százalékát jó irányba, például az emberi biztonság érdekében használják fel, 10 százaléka pedig hírszerzés. Éppen ezért, a kutatásaik erre irányuló részét az NSA és a Snowden ügyek után lezárták – jelentette ki Barabási Albert László.
Barabási Albert László azt mondta, hogy életét három fontos támpont határozza meg: az iskola, a család, és a közösség. Hozzátette: számára a szeretet a legfontosabb, amellyel az ő munkásságát követik, amellyel körülveszik őt, ahányszor hazajön.
Kossuth Rádió, Erdély.ma

Verstábor Csíkcsomortánban – A nemzeti összetartozás kötelező levegővétel
Megkezdődött a negyedik verstábor Csíkcsomortánban.
Az idei verstábor egyik különlegessége, hogy az anyaországi és székelyföldi fiatalok mellett a felvidékről is érkeznek versmondók a tíz napos tréningre. A diákok a versek, a irodalom mellett belekóstolnak a néptáncba is, hiszen egy szolnoki néptáncos mellett egy felvidéki fiú is segít a közös táncprodukció betanításában és a táncházak vezetésében. Minden bizonnyal a helyi táncoslábú ifjúság sem marad majd le, és ki közös táncból.
A rendezvénnyel kapcsolatosan a Kossuth Rádió munkatársa, Oláh Gál Elvira Nagy Zoltán Péter újságíróval beszélgetett, aki Székesfehérvárról gyalog több mint 700 kilométert tett meg Csíkcsomortánig.
Az újságíró, aki a gyaloglásai során naponta átlagban 40 kilométert tett meg, és minden este sátorban aludt, elmondta, hogy egy ilyen hosszú út után egészen más a kapcsolata Istennel, mint a hétköznapi darálóban.
A nemzeti összetartozás ügye most már nem egy téma, az egy kötelező levegővétel, ennek a nemzetnek együtt kell levegőt vennie, együtt kell élnie, csak akkor lesz képe a túlélésre – fogalmazott Nagy Zoltán Péter.
Kossuth Rádió, Székelyhon.ro

Tusványos 25 – Visszafordítható a csángómagyarok nyelvvesztése?
Oláh-Gál Elvira A moldvai magyarságról címet viselő kötetét és a hozzá tartozó, kuriózumnak számító hanganyagokat tartalmazó cédé mellékletét a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen mutatták be. A szerzőt beszélgetőtársa, Sántha Attila költő a Kárpátokon túli magyarság legkitartóbb krónikásaként mutatta be a tusványosi Tilos Kávéházban összegyűlt érdeklődőknek.
A tartalmas beszélgetés során megtudtuk, hogy a szerző az első útja újságíróként Domokos Pál Péterhez vezette, mivel mindig is érdeklődéssel figyelte a Székelyföldön és a Gyimesekben kissé pejoratív megfogalmazásban csak chiar-magyarkonak (alig-magyaroknak) nevezett népcsoportot. Mindaz, amit nem végzett el a 19. század közepén alapított román, jászvásári püspökség, és nem végzett el majd’ egy évszázad alatt az elrománosítási politika, azt elvégezte nagyon nagy sikerrel a kommunizmus utolsó három-négy évtizede, az erőltetett iparosítás, melynek során a közösségeket sikerült felszámolni.
A moldvai csángómagyar falvakban kezdetben még a deák mondta a misét, aztán fokozatosan minden faluba papot helyeztek, aki román nyelven misézett. A nyelvvesztéshez hozzájárult a fiatalok városra történő elvándorlása munkakeresés céljából, a falvakban csak az öregek maradtak. A nyelvvesztés jelensége hajtotta a szerzőt abban, hogy minden lehető alkalmat kihasználjon újságíróként arra, hogy eljusson a moldvai magyarokhoz. A most megjelenő kötet a moldvai magyarsággal foglalkozó folyóiratokban megjelent cikkekből készült válogatásból született. A mellékelt cédét pedig kimondottan nyelvemléknek szánta, melynek hangfelvételein olyan jelentős, archaikus nyelvet használó személyiségek szólalnak meg, akik már nincsenek közöttünk.
A csángók mai helyzetét tekintve az újságíró úgy látja, hogy a Moldvában elindult csángó oktatás óriási szolgálatot tesz, de nem elég, ami most van, az heti négy óra, választható tantárgyként. A megoldást a magyar nyelven történő oktatás jelentené, ahol nem csak magyar órákon tanulják a nyelvet, hanem el kellene oda jutni, – Duma András szavaival élve – hogy óvodás kortól tanítsák őket anyanyelvükön. A legnagyobb veszélynek azt látja, hogy a nyelvvesztésnek ahhoz a szakaszához érkeztünk, amikor a nagyszülő sokszor nem érti meg egymást az unokájával. A szüleivel már kizárólag románul beszél, mert a szülei ahhoz a generációhoz tartoznak, akikbe belesulykolták, hogy nem szabad a magyar nyelvet használni. Ezek az emberek adott esetben identitásukban még magyarok, de a nyelvet már nem használják. A kisgyerek már nem érti azt a nyelvet, amit a nagyanyja beszél, és amit megtanul az iskolában, az már egy tanult magyar nyelv. Ezt csak súlyosbítja az a tény, hogy most már százezerre tehető azoknak a létszáma, akik nyugaton dolgoznak, akik a szülőföldhöz kapcsolódó szálakat nem vágták el ugyan, de külföldön már végképp nem beszélnek magyarul a gyermekeikkel.
A nyelvvesztés elleni küzdelemben a magyar nyelven folyó oktatás megszervezése és kiterjesztése az egyik legfontosabb feladat, mivel a jelenleg adott oktatási körülmények között a moldvai csángómagyarok, amennyiben magyarul kívánják folytatni tanulmányaikat, sok esetben nem tudják felvenni a versenyt a magyar nyelven való oktatás során azokkal, akik első lépésektől kezdve magyar nyelven tanulhattak. Ennek a jelenségnek köszönhető, hogy a magyar nyelven továbbtanulni vágyó csángó fiatalok száma nem hogy nőtt volna, hanem az elmúlt évtized alatt csökkent. A székelyföldi iskolákban továbbtanulni vágyó fiatalok hátrányos helyzetből indulnak, ahol azzal szembesítik őket, hogy nem tudnak elég jól magyarul. A pedagógusok feladata lenne, hogy több empátiával közelítsenek ezekhez a tanulókhoz, felismerve, hogy miben tehetségesek és erre építve segíteni őket a pályaválasztásban, továbbtanulásban.
A szerző beszélgetőtársa arra volt kíváncsi, hogy a csángók részéről mennyire lenne erre fogadókészség, hiszen egy olyan mélyen gyökerező mentalitást kellene feladni, mely szerint azért kell a gyerekkel románul beszélni, azért kell őt román nyelven oktatni, hogy a későbbiekben ne kerüljön hátrányos helyzetbe. Az újságíró úgy látja, hogy ezen a mentalitáson lehet változtatni, amennyiben a felülről jövő intézkedések nem gáncsolják a magyar oktatást, úgyanúgy ki lehetne terjeszteni az okatatást, mint ahogy annak idején a MCSMSZ úttörő munkája nyomán beindult a magyar nyelv oktatása ezeken a településeken.
Sántha Attila felvetette, hogy a csángók tekintetében mindenki elvárja a támogatást az anyaországtól, de az erdélyiekben megfogant-e az a gondolat, hogy a csángókat valahogy segíteni kell? A székelyeket, mivel mi itt vagyunk mellettük, illetné ez a védelmező státus, hiszen ami az erdélyi magyarságnak Magyarország, az vagyunk mi a moldvai magyarság számára.
Oláh-Gál Elvira úgy véli, hogy szemléletváltásra van szükség, melynek fontos eszközei lehetnek ezek a beszélgetések, ugyanakkor fontosnak tartja a csángókat megerősíteni identitásukban, hogy nyelvhasználatukat értékként tanulják meg kezelni.
A kötet és a mellékelt cédé megvásárolható a Székely Termékek Webáruházában.
Salló Emőke, Erdély.ma

Közösségépítés magyar rendezvényekkel
A magyar közösségi élmény megerősítése, identitás megőrzése, magyar összetartozás: a Rendezvény, rendezvény, rendezvény! (Kár)pótól vagy fejleszt? című beszélgetést hallgathatták meg az érdeklődők péntek délután a Cseh Tamás-sátorban Tusványoson.
Az Oláh-Gál Elvira újságíró vezette beszélgetésen Kolozsvári Magyar Napok, a Vásárhelyi Forgatag, a Gombaszögi Nyári Tábor, a Szent László Napok, a Brassói Magyar Napok főszervezői, valamint a Rákóczi Szövetség főtitkára a panel címében feltett kérdésre keresték a választ.
A (kár)pótlásnak és a fejlesztésnek a Rákóczi Szövetség a maga tevékenységével igyekszik megfelelni. „Mi azokat a magyarokat szeretnénk kárpótolni, akik nem a mai Magyarország területén élnek. Azokat a családokat szólítjuk meg, ahol billeg az identitás, ahol kérdés, hogy magyar iskolába íratják-e a gyermeket a szülők. Ifjúságszervezéssel foglalkozunk, határozottan a középiskolásokat szólítjuk meg. Van igény a programjainkra és talán sikerül kárpótolni is és fejleszteni is a Kárpát-medencei magyar összetartozás tudatát” – osztotta meg a jelenlevőkkel Csáky Csongor, a szövetség főtitkára.
Közösségi élmény
Az idei Gombaszögi Nyári Tábor a múlt héten zajlott le. A rendezvényt először 1928-ban szervezték meg, jelenlegi célkitűzése, hogy összefogja a felvidéki magyar egyetemistákat. „Nem egy hiánypótló rendezvényről van szó, hiszen ez a legbeágyazottabb felvidéki tábor. Rendezvényünk szerepe a fejlesztésben rejlik, hiszen huszonnyolc civil szervezet talál ilyenkor egymásra, amelyek mindenféle programsátrak és programrészek megszervezésével hozzák össze ezt a nagy egészet. A mi célkitűzésünk, hogy Pozsonytól Nagykaposig egy közösségi élményt biztosítsunk azoknak a felvidéki magyaroknak, akiknek egyébként ilyen jellegű rendezvényre máshol nincs lehetőségük” – mutatott rá Orosz Örs főszervező.
Tartást, élményt nyújt
Mindkét felvetett szempont érvényesül a Kolozsvári Magyar Napok esetében – véli Gergely Balázs főszervező. „Mindenki ismeri Kolozsvárnak a közelmúltját. A Kolozsvári Magyar Napokkal a fél évszázadon keresztül kiéheztetett közösségnek talán sikerült megteremteni azt a lehetőséget, hogy újra a teljes közösségi élmény örömét meg tudják élni. Mert nem volt módjuk sem a kommunista időszakban, sem Funar ideje alatt. És utána még jó néhány évig sajnos a tehetetlenség és az apátia miatt nem született hasonló rendezvény. Ilyen értelemben teljesen nyilvánvaló, hogy kárpótol a rendezvényünk. Ami a fejlesztést illeti, az első és legfontosabb, hogy egy teljes közösségi élményt nyújt, tehát egy atomizálódó, széteső, hitevesztett kis közösségekre, vagy egyénekre szakadt ötvenezres kolozsvári magyarságot sikerült összerántani. A kolozsvári magyarok hatvan, hetven százaléka részt vesz a rendezvényen. Ez egy olyan tartást, élményt nyújt, amiből aztán utána egy egész éven át lehet táplálkozni érzelmileg, szellemileg. Látszik az, hogy megváltozott valahol az önbecsülésük, a tartásuk, egy kicsit kiegyenesedett gerinccel mozgunk a saját városunkban.”
Elmondta, egy másik fejlesztő hozadéka ennek a rendezvénynek, hogy megpróbálják megmutatni azokat az értékeket, amelyeket többségében nem ismernek a velünk együtt élő nemzetiségek.
Nem szédít, épít
Ez a Vásárhelyi Forgatag idei szlogenje. Azt kellene építeni, amit az elmúlt 15 év szétcincált – mondta el a rendezvény főszervezője, Portik Vilmos. „Szétzilált és hitehagyott közösséget igyekszünk valahogy újra kohézióba kovácsolni. Rendezvényünk egy kicsit a kolozsváritól és a nagyváraditól is különbözik, legalábbis a háttere. Az első perctől kezdve, mikor ennek a rendezvénynek a gondolata megfogalmazódott, tudtuk, hogy Vásárhelyen olyan különleges helyzet van, hogy ha belevágunk ebbe, akkor meg kell próbálni a lehető legnagyobb magyar konszenzus révén szervezni. Míg a tavalyi évben attól volt hangos a média, hogy a polgármester nem engedélyezi, hogy Vásárhely területén legyen, és minden nyilvános programunkkal kiszorultunk a szomszédos helységnek a területére, az idén azt szeretnénk, ha attól volna hangos, hogy meg tudjuk ismételni. És bár idén sem kapunk segítséget a polgármesti hivataltól, meg tudjuk csinálni a saját, a közösség erejéből. Vásárhelyen olyan akkut közösségi problémák vannak, amelyre ma már politikai erő, szervezet nem tud választ adni. Egy teljesen más szempontokat, stratégiákat és célokat tömörítő kezdeményezés tudna és ilyen lehet a Vásárhelyi Forgatag.”
Csoda és új szín a város életében
Csomortányi István, a nagyváradi Szent László Napok főszervezője szerint rendezvényük új színt vitt a város életébe. „Egy negyvenes évekbe visszamenő kezdeményezést említenék meg ennek a rendezvénynek az elődjeként, hiszen akkor már megszervezték Nagyváradon a Szent László napokat. Aztán a jól ismert történések miatt nem folytatódott. A mi rendezvényünk nem is keveset pótol, hiszen gyakorlatilag a város magyar napjait szerveztük meg. Az 1992 óta évről évre szervezett Varadium az idők múltával megkopott, szükség volt valami fiatalosra, lendületesre.”
Tóró Tamás, a Brassói Magyar Napok főszervezője elmondta, kisebb csoda, hogy sok-sok év után magyar kulturális programokon lehet részt venni Brassóban. A rendezvényt idén ötödik alkalommal szervezik meg.
Péter Beáta, Székelyhon.ro

Ünnepelt a legkeletibb csángómagyar falu
A Magyarfalusi Napok az egyetlen olyan magyar program a moldvai csángóság között, amely tizenegy éve megszakítás nélkül képes értéket felmutatni és átadni.
A legkeletibb moldvai csángómagyar falu, saját hagyományát felkutatva és felmutatva, teret biztosít a fiatal és idősebb tehetségeknek, hogy saját maguk bemutathassák azt a kulturális értéket, amely a csángómagyarságot jelenti számukra.
A csángó falu ünnepségén jelen volt Oláh Gál Elvira is, akinek mikrofonja előtt előbb a kulturális programokat szervező budapesti Bogdán Tibor szólalt meg. Bogdán elmondása szerint 12 évvel ezelőtt Iancu Laura egy kis baráti összejövetelének induló programjából nőtt ki ez a rendezvénysorozat, akkor még nem számítottak arra, hogy ebből falunapok lesznek.
Bogdán Tibor Iancu Laurával együtt döntött úgy, hogy idén megalapítják a Magyarfaluért Díjat, így ismerve el azok munkáját, akik sokat tesznek a faluért. Idén az elismerést Bogdán Gatu Klára nyerte el, akinek munkássága nem csak a falu, de az egész magyarság számára fontos.
A díjazott, a néptáncot oktató Bogdán Gatu Klára a mikrofon előtt elmondta, hogy a csángók anyanyelve az énekben és a táncban erősebb.
A külsőrekecsényi Gyurka Valentin szerint a csángók beolvadása most jelenleg stagnál, egyre több gyermek tanulja a táncokat, és az énekeket, de a csángó nyelvet azt konzerválni kell, mert az nem marad meg.
Bogdán Tibor arról is beszélt, hogy az idősek „viszik magukkal” az ősi kultúrát, a lehetőség pedig a fiatalokban van, ha megtanulják az őseik nyelvét és őrzik azok hagyományait.
Kossuth Rádió, Erdély.ma