Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Năstase, Adrian
1858 tétel
2005. július 23.
Rendszeresebb, kiszámíthatóbb kapcsolatot kíván fenntartani egymással a jövőben a Fidesz és a RMDSZ, ügyelve a közös elvi alapokra a legfontosabb nemzetpolitikai kérdésekben – egyebek között erről beszélt egymással július 22-én Tusnádfürdőn a két szervezet elnöke, Orbán Viktor és Markó Béla. Az RMDSZ-nek sikerült kompromisszumra jutnia a Fidesszel, Markó és Tőkés álláspontja azonban továbbra is kibékíthetetlennek látszik. Orbán hangsúlyozta, nem Budapestről kell meghatározni, milyen legyen az erdélyi magyarság érdekét legjobban képviselő politika. Nemzetpolitikai kérdésekben azonban szükség van bizonyos közös elvi alapokra. „Mi azokkal a szervezetekkel tudunk a legszorosabban együttműködni, amelyek az autonómia kérdését legfontosabb törekvésüknek tartják” – mondta. A Fidesz támogatja az RMDSZ minden olyan törekvését, amely a romániai magyarok érdekeit sokkal jobban szolgáló regionális fejlesztési rendszer kialakítását szorgalmazza. A kettős állampolgárságról kifejtette: „A magunk eszközeivel kívánjuk szolgálni ezt a nemzetegyesítő célt”. Markó Béla úgy fogalmazott: a megbeszélésekből kiderült, hogy alapvető nemzetpolitikai kérdésekben egyetértettek. Markó elmondta: az RMDSZ céljának tekinti a különböző autonómiaformák megteremtését. Markó megállapította: az RMDSZ-nek nyitottan kell politizálnia, úgy, hogy mindenki beállhasson az általa képviselt közös ernyő alá. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke „egyszerű RMDSZ-tagként” szólt a hallgatósághoz. Tőkés bírálta, hogy jelenleg „a romániai magyar közképviselet terén az RMDSZ monopólium helyzetben van”. A Szociáldemokrata Pártra (SZDP) utalva elmondta: az erdélyi magyarságnak meg kell akadályoznia, hogy az RMDSZ a fejlődést gátló politikai erőkhöz csatlakozzon. Az EMNT elnöke szemrehányást tett Markónak, hogy szóba áll Ion Iliescuval, Adrian Nastasével és Viorel Hrebenciuckal, de nem tárgyal Szász Jenővel és vele. A püspök bírálta azt is, hogy az RMDSZ „kirekesztő politikát” folytat. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke elmondta: mivel az elmúlt években nem volt jelen a táborban, a meghívás elfogadását a szervezők tekintsék „a magyar–magyar párbeszéd folytatásának”. Megítélése szerint az erdélyi magyar közéleten belül a konzervatív és ultrakonzervatív, valamint a középjobb és a radikális jobboldal közti álláspontok ütköznek. Markó élesen bírálta a magyar kormány által pár hónappal ezelőtt meghirdetett Szülőföld programot, mivel még semmi kézzel fogható eredménye nincs az elképzelésnek. A hallgatóság kérdései kapcsán éles pengeváltás alakult ki Tőkés László és Markó Béla között. Előbbi szerint „az RMDSZ tisztségviselői úgy politizálnak, mint valami magyarul beszélő román politikusok”. Válaszként Markó Béla megkérdezte: hogyan kell viselkedjen a magyar politikus? Emlékeztetett, hogy a múlt század során „a román politika győztes volt, míg a magyar vesztes”. Ugyanakkor az SZDP-vel öt évvel ezelőtt kötött kormánykoalíciós megállapodásra hivatkozva Tőkés László megjegyezte: „képtelen vagyok közösködni azokkal, akik 1989-ben a temesvári barikád másik oldalán álltak”. /Kiss Olivér: Kiszámíthatóbb kapcsolatot kíván az RMDSZ és a Fidesz. Markó Béla és Tőkés László álláspontja kibékíthetetlennek tűnik. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 23./
2005. augusztus 22.
Ötödik alkalommal szervezte meg a segesvári Interetnikai Ifjúsági Oktatási Központ a kisebbségek fesztiválját. Az idén először valóban mindenki eljött, így összesen 20 nemzeti kisebbség képviseltette magát. Az etnikumok együttesei a főtérről a várba vonultak, ahol mindhárom hétvégi napon, sorban bemutathatták táncaikat, műsoraikat. Megvitatták a következő témákat: a kisebbségek Európában a csatlakozás után, illetve a kommunizmus kezdetei Romániában a zsidó és a magyar kisebbség szemszögéből. A beszélgetést dr. Lucian Nastase kutató moderálta. /-vagy-: V. kisebbségi fesztivál Segesváron. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 22./
2005. augusztus 25.
„A parlament két házelnökének leváltása megerősítené a kormánykoalíciót” – nyilatkozta Markó Béla RMDSZ-elnök. Ugyanakkor a Marosvásárhelyen tartózkodó Adrian Nastase képviselőházi elnök kizártnak tartotta, hogy az RMDSZ „alkotmányellenes lépésre” szánja el magát. /Salamon Márton László: Markó leváltaná Nastasét és Vacaroiut. = Krónika (Kolozsvár), aug. 25./
2005. augusztus 25.
Augusztus 24-én Marosvásárhelyen négyszemközti találkozóra került sor Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke és Adrian Nastase, a képviselőház elnöke között. A megbeszélés után Szili Katalin kijelentette: örül a találkozónak, mert még a közös kormányzás idején kialakult kapcsolat jó hatással volt a csatlakozási felkészülésre. Az aktuális politikai eseményekről is tájékoztatták egymást. Adrian Nastase kiemelte a két parlament, illetve az MSZP és az SZDP közötti kiváló kapcsolatokat. /(mózes): Szili-Nastase- találkozó. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./
2005. szeptember 14.
A szenátorok szeptember 13-án elutasították a Nagy-Románia Pártnak a kormány ellen benyújtott egyszerű bizalmatlansági indítványát. A mezőgazdaság katasztrófája című beadvány 68 elutasító és 52 támogató szavazatot kapott. A két házelnök leváltásának megakadályozása érdekében az ellenzék bizalmatlansági indítványok benyújtásával húzza az időt. Adrian Nastase a leváltással fenyegetett egyik házelnök bejelentette, hogy a Szociáldemokrata Párt egyszerre több bizalmatlansági indítványon is dolgozik. /Megbukott bizalmatlansági indítvány. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 14./
2005. október 5.
Újabb kisebbségellenes megnyilvánulások helyszíne volt október 5-én a román felsőház, ahol a szenátorok ezúttal a holokauszt tagadását tiltó jogszabálytervezet szövegén kaptak hajba. A dokumentum a Nagy-Románia Párt (PRM) és a Szociáldemokrata Párt (PSD) honatyáinak ellenszavazatai miatt nem kapott elegendő voksot, viszont a kormánypártok részéről megfogalmazódott: egyáltalán nem tenne jót Románia imázsának, ha éppen a zsidó újév küszöbén utasítanák vissza a fasiszta, xenofób és rasszista szervezetek, jelképek, valamint a háborús bűnösök kultuszát tiltó törvénytervezetet. A jogszabály ellen tette voksolt Razvan Theodorescu szociáldemokrata szenátor is, holott a törvényt éppen az a Nastase-kabinet dolgozta ki annak idején, amelynek művelődésügyi miniszterként éppenséggel ő is tagja volt. Gheorghe Funar PRM-s szenátor többek között azzal érvelt a plénum előtt mondott beszédében, hogy a holokauszttörvény elfogadása esetén az RMDSZ valamennyi képviselőjét börtönbe kellene zárni, mivel a „háborús bűnösnek nyilvánított” Wass Albert kultuszát éltetik. Sőt egy adott pillanatban az ellenzéki és kormánypárti szenátorok felváltva vádolták egymást rasszizmussal. Heves ellenkezést váltott ki a PSD-s Ion Solcanu javaslata is, amelyben cikkelyenkénti voksolást kért a felsőháztól. A törvénytervezetet végül cikkelyenként sikerült megszavazni, a végszavazást azonban október 6-ra halasztotta a felsőház. /R. Sz.: Rasszizmussal vádolták egymást a szenátorok. = Krónika (Kolozsvár), okt. 5./
2005. október 5.
Törvénytelennek nevezte a magyartanítást Adrian Horodnic tanfelügyelő a csángóföldi Magyarfaluban, megtiltotta Kovács Melánia tanárnőnek, hogy jegyeket írjon a naplóba, mivel érvelése szerint a magyar mint anyanyelv nem törvényes módon került be a tanrendbe. A tanfelügyelő szerint nincsenek iratok, amelyek bizonyítanák, hogy a gyerekek anyanyelve magyar. A tanárnő hiába hivatkozott az Oktatási Minisztérium 1999/3533-as, a nemzeti kisebbségek fakultatív anyanyelvoktatását szabályozó rendeletére, a Bákó megyei tanfelügyelő még a magyartanári állás meghirdetésének törvényességét is megkérdőjelezte. A magyarfalusi iskolában öt csoportban 91 gyerek tanulja a magyart mint anyanyelvet. A hivatalos órarenden kívül tartják az órákat. Hegyeli Attila, a MCSMSZ oktatási programfelelőse elmondta, az ügyről értesítette a minisztérium kisebbségi ügyekért felelős igazgatóságát, valamint a Bákó megyei tanfelügyelőség kisebbségi ügyekkel megbízott felügyelőjét, Anghel Nastasét is. /Bakk-Dávid Tímea: Szigorúan ellenőrzött anyanyelv. = Krónika (Kolozsvár), okt. 5./
2005. október 13.
Csíkszereda készen áll a magyar külképviselet fogadására, jelezte Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere. Medgyessy Péter magyar miniszterelnök tavaly júliusi csíkszeredai látogatása során a városvezetés egy dokumentációt adott át neki, amelyben már azokat az ingatlanokat is megjelölték, amelyet az intézmény a későbbiekben elfoglalhatna. Ezt követően, már a tavaly ősszel szakértői csoport érkezett a városba, és meglátogatta a potenciális székházakat. A csíkszeredai magyar konzulátus megnyitásának igényét 1999. július 30-i bukaresti látogatásán Martonyi János akkori külügyminiszter vetette fel Andrei Plesu akkori román külügyminiszternek. Az akkori tervek szerint a megállapodást Orbán Viktor 2000. április 15-i hivatalos bukaresti látogatásán kellett volna aláírni, de – az ekkor már Mugur Isarescu által vezetett kormány Petre Roman által vezetett külügyminisztériuma az utolsó pillanatban kihátrált a megállapodás elől. A magyar fél beleegyezett abba a román kérésbe, hogy ne csak Csíkszeredában, hanem Konstancán is képviseletet nyisson. A szociáldemokrata kormány később már csak a konstancai képviseletről akart hallani. 2001. február 14-én Adrian Nastase miniszterelnök egy temesvári sajtótájékoztatóján kifejtette: nem érti, mi lenne az értelme egy csíkszeredai konzulátus megnyitásának. „Ez egy RMDSZ melletti képviseleti forma lenne?” – tette fel ironikusan a kérdést a miniszterelnök. Az idei szeptember 7-i bukaresti látogatása után Bársony András magyar külügyi államtitkár jelentette ki, hogy most először lehet érezni, hogy román részről nincs teljes elzárkózás a csíkszeredai magyar főkonzulátus megnyitásával szemben. /D. Balázs Ildikó, Gazda Árpád: Hova költözik a főkonzulátus? = Krónika (Kolozsvár), okt. 13./
2005. október 21.
Október 20-án első alkalommal tartott együttes kormányülést Bukarestben a magyar és a román kabinet. A repülőtérről Gyurcsány Ferenc és kísérete Snagovba hajtatott, ahol a magyar kormányfő megkoszorúzta az 1956-os forradalom vezetői fogva tartásának színhelyén álló Nagy Imre-emékoszlopot. Az ünnepélyes fogadtatásra a bukaresti Victoria kormánypalota előtt került sor. Gyurcsány Ferenc és Calin Popescu Tariceanu rövid nyilatkozatait követően a két küldöttség megkezdte az együttes kormányülést, amelynek napirendjén fontos közös politikai, gazdasági, kulturális, környezet- és árvízvédelmi, diplomáciai, katonapolitikai, belügyi, határvédelmi és szociális kérdések szerepeltek. – Barátok között érzem magam, csakúgy, mint magyarországi látogatásom idején. Olyan barátok között, akik együtt dolgoznak egy projekt sikerén – ezekkel a szavakkal nyitotta meg az ülést Calin Popescu Tariceanu. Rámutatott: az ülés legfontosabb napirendi pontja a két ország nemzeti fejlesztési tervében szereplő tervek összehangolása. „Rendezni végre közös dolgainkat, ez a munkánk, és nem is kevés” – Gyurcsány Ferenc József Attilát idézve vezette fel mondanivalóját. Majd románul hozzátette: – Magyarok és románok sorsa közös, sorsunk az együttműködés. Markó Béla RMDSZ-elnök, a román kormány miniszterelnök-helyettese elmondta: a magyar érdekvédelmi szervezet kezdettől fogva a többség és a kisebbség állandó párbeszéde mellett szállt síkra, így sikerült az etnikumközi viszonyokat újragondolni. A két miniszterelnök sajtótájékoztatón elmondta: sikerült megállapodni, hogy a jövő év elején Magyarország Csíkszeredában, Románia pedig Gyulán főkonzulátust nyisson, Iasiban, illetve Győrött pedig tiszteletbeli konzulátusokat létesítsenek. Abban is egyetértettek, hogy jövőre újabb közös kormányülést tartanak. Tariceanu közölte: folynak a tárgyalások az amerikai Bechtel céggel, hogy az észak-erdélyi autópálya megépítésére vonatkozó szerződést a román kereskedelmi joggal összhangba hozzák. Ha ez megtörténik, azonnal újraindul a sztráda finanszírozása, és folytatják annak építését. Egyeztetés történt a Debrecen–Nyíregyháza–Szatmárnémeti gyorsforgalmi út megépítéséről. Verespatak ügyéről is tárgyaltak. A román kormányfő szerint Bukarestnek mindössze annyi a dolga, hogy magánprojekt esetében a törvények maradéktalan betartását kísérje figyelemmel, s nem pedig az, hogy a gazdasági terveket megakadályozzon. A kolozsvári magyar egyetemi karok, illetve az önálló állami magyar egyetem létrehozására vonatkozóan a román kormányfő kifejtette: a kormányprogramban szereplő vállalásokat teljesíteni szeretnék. Elismeri az anyanyelvű oktatás biztosításának fontosságát, úgy véli, Erdélyben elsősorban a sokszínűség gazdagítja a románok és a magyarok kulturális értékeit. Éppen ezért nem hisz az oktatás elkülönülésére vonatkozó követelések megalapozottságában. Gyurcsány Ferenc kijelentette: az Országgyűlés költségvetési vitája előtt az erdélyi magyarság programjainak és intézményeinek anyagi támogatásáról mindössze annyit mondhat, hogy a jövő évi költségvetési támogatás nagyságrendileg várhatóan azonos lesz az ideivel. Este a Román Atheneumban a két miniszterelnök és a többi hivatalos személy gálakoncerten vett részt. Az est a bukaresti magyar nagykövetség által a magyar nemzeti ünnep alkalmából adott fogadásával ért véget. A déli órákban a magyar kormányfő különrepülőgépén Nagyváradra indul. Tizenöt dokumentumot írtak alá az első magyar–román együttes kormányülésen. A „Bridges into the Future” (Hídak a jövőbe) című memorandum a két ország együttműködésének elveit és céljait rögzíti. Együttműködési memorandum jött létre a Romániai Kis- és Középvállalkozások és Szövetkezetek Országos Ügynöksége és a magyar Gazdasági és Közlekedési Minisztérium között. Az információs társadalom fejlesztését célzó regionális programok kiszélesítéséről szóló négyoldalú nyilatkozatot a két kormány mellett az RMDSZ és a Magyarországi Románok Országos Önkormányzata jegyzi. Jegyzőkönyv rendelkezik a román Távközlési és Információs Technológiai Minisztérium és a magyar Informatikai és Hírközlési Minisztérium között Budapesten, 2005. január 14-én aláírt együttműködési megállapodás végrehajtásáról. Kormányhatározat döntött a Magyar–Román Környezetvédelmi Vegyes Bizottság harmadik ülése jegyzőkönyvének jóváhagyásáról, a kormányközi környezetvédelmi együttműködési egyezmény előírásainak alkalmazására. Közös kormányfői nyilatkozat szól az árvízvédelmi együttműködésről. Államközi szociális biztonsági egyezményt írtak alá. Külön megállapodás szól a magyar–román államhatár rendjéről, amely rögzíti a két ország közötti együttműködést és a kölcsönös segítségnyújtást. A menekültügy kérdésében együttműködési jegyzőkönyv született a két belügyminisztérium között. Kormányhatározat rendelkezik a román–magyar Gozsdu Közalapítvány létrehozásáról. Ugyancsak kormányhatározat született a konzulátusi hálózat bővítéséről. Kormányközi egyezmény szabályozza mostantól a Magyar Köztársaság Bukaresti Kulturális Központja és a Budapesti Román Kulturális Intézet működését. Aláírták a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a román Kulturális és Egyházügyi Minisztérium közötti kulturális együttműködési munkatervet a 2006 és 2008 közötti időszakra. Technikai egyezményt írtak alá a katonai légiszállítás együttműködéséről. Adrian Nastase volt román miniszterelnök kijelentette: bántja, hogy nem kapott meghívást a kormányülésre. Nastase örömmel emlékezett vissza a Medgyessy Péterrel, és előtte Orbán Viktorral tartott találkozókra. Hasonlóan nyilatkozott György Ervin, Kovászna megye prefektusa is, aki sérelmezte, hogy nem hívták meg az együttes kormányülésre. Közölte: azért szeretett volna jelen lenni, hogy ismertesse Kovászna megye „valódi problémáit”. A magyar kormányfő erdélyi látogatása elleni tiltakozásra szólította fel tagjait és híveit külön közleményben a székelyudvarhelyi és a nagyváradi Magyar Polgári Szövetség (MPSZ). Az udvarhelyi MPSZ arra buzdította tagjait és szimpatizánsait, hogy „megfelelő módon” fogadják azt a magyar kormányfőt, aki megtagadta a határon túli magyarokat. – Amíg meg nem követik az elárult erdélyi magyarokat, a nemzeti összetartozást fontosnak tartó bihari magyarok nevében tiltakozunk Gyurcsány Ferenc nagyváradi kampányrendezvénye ellen, és elítéljük azt, hogy az RMDSZ felvállalta ennek megszervezését – áll a nagyváradiak közleményében. /Tibori Szabó Zoltán: Román–magyar kormányülés Bukarestben. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./
2005. október 25.
A szenátus törölte a kisebbségi törvénytervezet kulturális autonómiáról szóló fejezetét. Egyetlen nappal a Velencei Bizottság pozitív jelentése, néhány nappal a román–magyar közös kormányülés mosoly-offenzívája után, és alig egy nappal az EU-országjelentés nyilvánosságra hozatala előtt. A szenátusi vita rácáfol arra a közvélemény-kutatási adatokkal is alátámasztott elméletre, miszerint az RMDSZ kormányzati felelősségvállalásával megváltozott a többségnek a kisebbségről, mindenekelőtt pedig az erdélyi magyarokról alkotott képe az utóbbi tíz évben. Nastase kijelentette: az Alkotmánybírósághoz fordulnak, ha a parlament nem csonkítja meg a tervezetet. És Rus, aki nagyrészt megkapta Kolozsvár magyarságának támogatását a helyhatósági választásokon, most a magyarok „szeparatista törekvéseiről” beszél. Joggal vetődik fel a kérdés: hatékony-e ez a fajta érdekérvényesítési politika? /Székely Kriszta: Szenátusi nem. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 25./
2005. október 26.
Október 25-én elfogadták a házszabályzat módosítását a képviselők 181 támogató és 94 ellenszavazattal. A dokumentum új formája lehetővé teszi Adrian Nastasenek, a képviselőház elnökének leváltását. A liberális-demokrata szövetséget azzal vádolják, lepaktált a Nagy-Románia Párttal (NRP), mivel a Corneliu Vadim Tudor által vezetett szervezet törvényhozói a kisebbségi törvény szenátusi megcsonkításáért cserébe szavazták meg a házszabályt. /Elfogadta a képviselőház a házszabály módosítását. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./
2005. október 27.
Két napot sem tartott a megegyezés a koalíciós pártok között a kisebbségi törvényre vonatkozóan: október 26-án a képviselőház állandó bizottsága elutasította a kormány kérését, hogy a tervezetet sürgősségi eljárásban vitassák meg. Erre azért kerülhetett sor, mivel a házbizottság konzervatív tagjai kivonultak a gyűlésről. – Aki egyszer elárul, az másodszor is megteszi, most ez történt – kommentálta bukaresti újságíróknak az esetet Kelemen Hunor képviselő. Kelemen úgy nyilatkozott: elbizonytalanodott, ami a kisebbségi törvény sorsát illeti, a konzervatívok magatartása kérdőjeleket ébreszt. Adrian Nastase, a képviselőház elnöke, kijelentette: Ami Európának jó a kisebbségek tekintetében, az Romániának is jó kell legyen. Ezért meg kell néznünk az európai standardokat, nem kell túloznunk, ne legyünk katolikusabbak a pápánál. /Sz. K.: Ismét cserbenhagytak Voiculescuék. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./
2005. október 29.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Bukarestben kijelentette: Magyarország nem akarja Erdélyt. – Nem is olyan régen, amikor még Nastase volt Románia miniszterelnöke, egyik budapesti látogatása során egy riporter megkérdezte tőle, miért gondolják azt a románok, hogy Magyarország vissza akarná szerezni Erdélyt? Nastase elmosolyodott, majd azt mondta: mert mi, ha tőlünk vettek volna el valamit, megpróbálnánk! Miért ez a beteges önigazolási hajlam? Miért él belső kényszer a magyar politikumban bizonygatni a románnak, hogy nem akarja Erdélyt? Mondhatni, a magyar kér bocsánatot a romántól, amiért esetleg eszébe juthat jogos igénye! Ahelyett, hogy a románnak lenne történelmi bűntudata, a magyarnak van, írta Zsidó Ferenc. Ennek sajnálatos hagyománya van, nem Gyurcsány az első, aki szemlesütve így nyilatkozott, Kádár is ilyesmit hangoztatott. Pedig az erdélyi magyarok kevéssel beérnék. Nem kellene azt mondani, hogy követeljük Erdélyt, elég arra utalni, hogy nem felejtettük el, a miénk volt.- Azonban Gyurcsányék letagadnák Trianont, ha tehetnék! /Zsidó Ferenc: Az oktondi és a román. = Polgári Élet (Székelyudvarhely), okt. 29./
2005. november 3.
A Cotroceni- és Victoria-palota közti rivalizálás az Iliescu-Nastase „tandem” idejéből jól ismert, de a demokrata és liberális vezetőknek sikerült „tökélyre vinniük”. A Traian Basescu államelnök és Calin Popescu Tariceanu kormányfő nevével fémjelzett korszakot az utókor bizonyára olyanszerű elnevezésekkel jelöli majd meg, mint például a „paloták harca”. A háborúban a miniszterelnök, a Victoria-palota ura áll vesztésre. Ennek oka, hogy Basescu korán felismerte: a titkosszolgálatok ellenőrzése révén a maga javára fordíthatja a harcot. /Salamon Márton László: Paloták harca. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./
2005. november 4.
Az amerikai központú Human Rights Watch emberjogi szervezet washingtoni igazgatója azt mondta: a szervezet „nagy biztonsággal” megállapította, hogy „legalábbis Lengyelországban és Romániában” léteznek CIA-táborok. /Újabb nemzetközi botrány középpontjában Románia? Lengyel és román CIA-táborokról tudósít a Financial Times. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./ „A CIA-nak nincsenek bázisai Romániában” – jelentette ki Calin Popescu Tariceanu kormányfő, reagálva a The Washington Post állítására. /Vannak-e titkos börtönök vagy nincsenek? = Népújság (Marosvásárhely), nov. 4./ A Washington Post november 2-i számában az állt: néhány kelet-európai baráti országban is létesített a CIA titkos börtönöket, rövid idővel a World Trade Center elleni terrortámadás után, azaz négy éve. Hipertitkosak, olyannyira, hogy az illető országokban csak az elnök, a titkosszolgálat főnöke, és még néhány titkosszolgálati tiszt tud létükről. Bányai Péter politikai kommentátor szerint ha igaz a hír, az megmagyarázhat esetleg egy régi dilemmát: miért maradhatott meg mindmáig tisztségében Radu Timofte. A SRI-főnököt – Ion Iliescu közeli emberét – már Adrian Nastaséék is megpróbálták leváltani még 2003 őszén. Ebben az időben Iliescu elnök Amerikába látogatott. A küldöttség tagja volt Timofte, akit Charles Tenet CIA-igazgató fogadott, és akit hosszú baráti beszélgetés után kitüntetett. Érdemei: „kiváló együttműködés”, „partnerség”, a SRI demokratikus reformjának profi megvalósítása. Előzőleg Timofte ádáz ellenfeleinek „szóvivője”, Ion Stan SZDP-képviselő, a SRI-t felügyelő parlamenti bizottság elnöke hangozatta, Timofte „nem hajtotta végre a NATO által követelt reformokat, nem demokratizálta a SRI-t”. A kitüntetés pillanatától kezdve többet szó se esett Timofte menesztéséről. Bányai Péter szerint az amerikaiak kedvelik a profi vagy zsarolható titkosrendőröket, kémeket, akik aztán állásukban maradnak, a NATO is elfogadja őket. /Sz. K.: Radu Timofte SRI-főnök érdeme? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./
2005. november 10.
Az Alkotmánybíróság, amikor az alaptörvény szellemével ellentétesnek találta a volt román uralkodó kártérítését célzó jogszabályt. A speciális törvényt több mint egy évvel ezelőtt még az akkori szociáldemokrata Nastase-kabinet dolgozta ki a Hohenzollern Sigmaringen ház román tagjával folytatott egyeztetés eredményeképpen, idén pedig a Tariceanu-kormány támogatásával elfogadta parlament két háza. /Rostás Szabolcs: Sakk a királynak. = Krónika (Kolozsvár), nov. 10./
2005. november 12.
Adrian Nastase, a Szociáldemokrata Párt második méltósága, képviselőházi elnök, levelet írt Calin Popescu-Taricenau miniszterelnöknek, arra kérve utódját és politikai ellenfelét, hogy a kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezetből törölje a kulturális autonómiával foglalkozó paragrafusokat. Ugyanazon a napon a Nagy-Románia Párt nyolc szenátora törvénytervezetet nyújtott be, mely azt írja elő, hogy a következő helyhatósági választásokon csak a politikai pártok vagy független jelöltek indulhassanak, az RMDSZ viszont nem, mert az nem párt, csak szervezet, így nincs joga a képviseletre. /Kilin Sándor: Ikertestvérek. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 12./
2005. november 14.
Éles támadást indítottak a kisebbségi törvénytervezet ellen a Szociáldemokrata Párt vezetői a hét végén. Mircea Geoana, a párt elnöke (volt külügyminiszter), valamint Adrian Nastase ügyvezető elnök a hétvégén Marosfőn vett részt a PSD megyei vezetőivel tartott találkozón. Geoana szerint a tervezet kulturális autonómiát helyez kilátásba a romániai kisebbségek számára, ez éket verne a szerinte „harmonikus” közösségben élő romániai etnikai csoportok közé. A politikus valamiféle „enklávé” kialakulásától és szuverenitásának elvesztésétől félti a román államot. Markó Béla, az RMDSZ elnöke, a kormánykoalíció miniszterelnök-helyettese az MTI kérdésére válaszolva emlékeztetett arra, hogy a most ellenzékben lévő PSD tavaly év végéig az RMDSZ támogatásával kormányozta az országot. Mostani magatartásával azonban ez a párt megcáfolja mindazt, amit kormányzása négy évében mondott és tett, ha így folytatja, ismét egy Ion Iliescu (volt államfő) által befolyásolt nacionalista párttá válik – állapította meg az RMDSZ-elnök. Markó ugyanakkor politikai szempontból rossz módszernek tartaná, ha az RMDSZ a koalícióból való kilépéssel fenyegetőzne. Ezzel ugyanis a román közvélemény előtt zsarolóknak tüntetnék fel a magyarok politikai szervezetét. /A PSD kampányfogása. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./
2005. november 16.
Alkotmányellenes a két házelnök leváltása mandátumuk lejárta előtt – döntött november 15-én az Alkotmánybíróság (AB). A testület ezennel elfogadta a Nagy-Románia Párt (NRP) és a Szociáldemokrata Párt (SZDP) óvását. A döntés előrelátható volt, tekintettel arra, hogy a 9 „pártsemleges” alkotmánybírából 7 közismerten az SZDP-hez közeli körökhöz tartozik. /B. T., Sz. K.: Ellenzéki győzelem az Alkotmánybíróságon. Vacaroiu és Nastase marad. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./
2005. november 23.
Gazda László sepsiszentgyörgyi tanár a hetvenes években pionírkirándulásokat szervezett Moldvába azzal a céllal, hogy tanulócsoportok élén hivatalosan járja végig a csángó­magyarok által lakott falvakat. Tapasztalatait Csángó expedíció címen megírta és a Csángóújságban, majd a későbbi/jelenlegi Moldvai Magyarságban megjelentette, nemrég pedig a Hargita Kiadóhivatal Codex címen könyv formájában adta közre. Ezt a kiadó Bibliotheca Molda­viensis című kétnyelvű so­rozatának hatodik köteteként mutatta be Ferenczes István kiadóigazgató. A Székelyföld és a Moldvai Magyarság kiadója abból a meggondolásból indította útjára a kétnyelvű sorozatot, hogy a csángók történelméről szóló dokumentumokra alapozva olyan munkákat jelentessen meg magyarul és románul, amelyek Bandinustól egészen a jelenkorig feltárják a moldvai magyarságot érintő történelmi/társadalmi jelenségeket. Bandinus munkái mellett, a sorozatban megjelentek Petrás Incze János tudósításai, Zöld Péter és Domokos Pál Péter írásai, a jászvásári egyetemi tanár, Nastase történelmi leírásai, valamint Gazda László Codexe. /(fekete): Csángó expedíció. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 23./
2005. december 5.
Az Európát leginkább foglalkoztató kérdéseket tekintették át a közép- európai régió parlamenti elnökei december 2-án befejeződött pozsonyi tanácskozásukon, ahol Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke a romániai kisebbségi törvény mielőbbi elfogadását szorgalmazta. Szili Katalin elmondta, hogy a kétnapos találkozón elsősorban az alkotmányos szerződés sorsát, az azt érintő kérdéseket tekintették át. Hozzátette: „Adrian Nastase házelnök urat külön is kértem, a román parlament tegyen meg mindent azért, hogy a kisebbségi törvény elfogadásra kerüljön” – mondta Szili Katalin. /Szili a romániai kisebbségi törvény elfogadását szorgalmazta. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 5./
2005. december 8.
Kétnapos látogatáson Romániában tartózkodik az Országgyűlés európai ügyek bizottságának küldöttsége. A küldöttséget Eörsi Mátyás elnök vezeti, tagjai: Hörcsik Richárd és Kocsi László alelnökök. December 7-én Adrian Nastase házelnök fogadta a küldöttséget. Eörsi Mátyás, a küldöttség vezetője összefoglalta a tárgyalás lényegét. „Alapvetően két témát tárgyaltunk végig, értelemszerűen európai uniós ügyeket, hiszen ezek nem csupán Magyarországra, hanem immár Romániára is tartoznak” – fejtette ki. Mint mondotta, ezekben a kérdésekben lényegében egyetértettek a román partnerekkel. „Értelemszerűen a kisebbségi törvényről is szót ejtettünk. Én úgy ítélem meg, hogy a román politika sok tekintetben egy helyben jár, régi beidegződések körül forog.” „A románok tudatából száműzni kellene azokat a félelmeket, amelyeket a szavak jelentenek, nem a tartalom”. /Béres Katalin: Eörsi: száműzni kellene az autonómia keltette félelmeket = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 8./
2005. december 9.
Traian Basescu megkérdezettek 52 százaléka bízik, derül ki a CURS felméréséből. Őt követi, Mona Musca liberális politikus, volt művelődési miniszter (47 százalék). Sorrendben a harmadik Theodor Stolojan elnöki tanácsos (35 százalék), majd Mircea Geoana (33 százalék), illetve Corneliu Vadim Tudor (32 százalék). A közvélemény-kutatás szerint a kisebbségi törvény körüli vita miatt Markó Béla volt az a politikus, akinek a bizalmi indexe a leginkább romlott (74 százalék). Őt Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök követi (73 százalék), majd Ion Iliescu volt elnök (72 százalék) és Adrian Nastase (71 százalék). Mind a liberális és demokrata pártból álló D.A. Szövetség, mind pedig a Szociáldemokrata Párt (SZDP) támogatottsága enyhén csökkent novemberhez viszonyítva 2, illetve 3 százalékkal. A Nagy-Románia Párt (NRP) népszerűsége mintegy 5 százalékkal ugrott meg, az RMDSZ, a Konzervatív Párt (KP) megítélése nem módosult különösképpen. /Sz. K.: Máris érezteti hatását a kisebbségi törvény körüli vita. Növekszik a Nagy-Románia Párt és vezetőjének népszerűsége? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./ A kisebbségi törvénytervezettel kapcsolatban a szemfüles Cozmin Gusa felismerte a tálcán kínálkozó lehetőséget: betölteni az ellenzéki szerepkörben is eléggé szűk mozgástérben keletkezett űrt. Tizenhat évvel a rendszerváltás után azonban már nem olyan egyszerű zsebpártokat felduzzasztani. Gusa és Boc, a Demokrata Párt elnöke észre sem veszik, hogy a tervezet elleni támadásaikkal a sokszor eltemetett Vadim Tudort erősítik. Ezt jelzi, hogy sok év után először a Nagy-Románia Párt támogatottsága növekedni kezdett, a közvélemény-kutatások szerint. /Salamon Márton László: A nevető harmadik. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 9./
2005. december 12.
A hivatalos program szerint Vlagyimir Voronin elnök elsősorban azért jött Bukarestbe, hogy megnyissa a moldvai borok fesztiválját. Alkalmat kerített arra, hogy román kollégájával a transznisztriai helyzetről – ezzel kapcsolatban az EBESZ külügyminiszteri értekezletének múlt heti sikertelenségéről, illetve a moldáv-ukrán határ nemzetközi felügyeletéről tárgyaljon. A két ország több mint egy évtizeden keresztül meglehetősen hideg, már-már ellenséges viszonyban volt. A moldáv-román viszont hanyatlása 2001-ben kezdődött el, azután, hogy Bukarestben és Chisinauban a volt kommunisták kerültek hatalomra. A lavinát a Tarlev-kormány igazságügyi minisztere indította el, amikor az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében expanziós politikával vádolta meg Romániát. Válaszként Adrian Nastase román miniszterelnök lemondta tervezett moldovai látogatását. Az újabb vitát az váltotta ki, hogy Bukarest nem volt hajlandó aláírni az alapszerződés-tervezetet, amelyet azonos formában román, illetve „moldovai” nyelven terjesztett elő Chisinau. Voronyin kezdeményezésére nyilvánították az oroszt második hivatalos nyelvvé, illetve tették kötelezővé a Moldova Köztársaság történelmének a román történelemtől független oktatását. 2002 második felében a Voronyin-adminisztráció beszüntette a bukaresti közszolgálati televízió adásainak sugárzását. A Tarlev-kormány felmondta a diákcsere-egyezményt, amelynek alapján évente 2000 moldovai fiatal tanulhatott ösztöndíjjal román egyetemeken. Románia időközben folytatta a „testvérállam” támogatását. Egyebek mellett, a Nastase-kormány egymillió dollárt utalt ki azoknak a moldovai polgároknak, akik saját erőből nem tudták előteremteni az útlevél kiváltásához szükséges összeget. Ugyanakkor, a román állami áramszolgáltató folytatta az energiaszállítást Moldovának annak ellenére, hogy Chisinau hatalmas hátralékot halmozott fel. A hét végén a román államfő arra biztatta moldáv kollégáját, hogy forduljon bizalommal Bukaresthez, ha nehézségekkel találja magát szemben, „legyen szó bármiről, beleértve a földgáz és a villanyáram árának túlzott növekedéséről”. Az oroszbarát Voronyin és a Kreml kapcsolatai időközben megromlottak. /Szőcs Levente: Moldáv-román viszony: elolvadt a jég? = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./
2005. december 12.
Az Egyesült Államok minden eddiginél erőteljesebb nyomást gyakorol a román kormányra a nemzetközi örökbefogadások ügyében. Az amerikai külügyminisztérium „aggodalmát” fejezte ki amiatt. Az ügy szálai a rendszerváltásig nyúlnak vissza. Az első éveiben bárki örökbe vehetett egy romániai gyereket, ha sikerült megállapodnia a családdal. 1996-ig a kiskorúakat mindenféle bürokratikus akadályok nélkül szabályosan adták-vették. Ekkor létrejött az örökbefogadási hatóság, a helyzet azonban nem javult számottevően. Adrian Nastase akkori miniszterelnök 2002 szeptemberében azt nyilatkozta, hogy a román árvákat interneten 20 és 50 ezer dollár közötti összegért „vesztegették”. Az évek során Románia számos nemzetközi bírálatot kapott a visszaélések miatt. A leghangosabb Emma Nicholson bárónő, Románia Európai parlamenti raportőre volt, aki felemelte szavát a „gyermekkereskedelem” ellen. A nyomásnak engedve, 2001. májusában az Országos Gyermekjogvédő Hatóság úgy döntött, a felmerült korrupciós vádak tisztázásáig felfüggeszti a külföldi örökbeadásokat. A hatóság rendeletét egy örökbefogadásokkal foglalkozó alapítvány kérésére a bíróság hatálytalanította. A kormány közbelépésére volt szükség. A miniszterelnök kijelentette, az örökbeadások ügye politikai kérdés, ezért a bíróság döntésére adott válasz is politikai lesz. A következő héten újabb tiltó rendelet látott napvilágot. Főként amerikai politikusok tiltakoztak, de akadt néhány európai vezető is – Lionel Jospin francia, Silvio Berlusconi olasz kormányfő -, akik saját állampolgáraik jogainak csorbításaként értékelték a bukaresti zárlatot. A román örökbefogadási törvény nagy késéssel, 2004-ben született meg. A moratórium mindvégig érvényben maradt, ennek ellenére – egyes források szerint – a nemzetközi örökbefogadások folytatódtak. A mostani kormány tovább szigorította a szabályokat. Ezek szerint romániai árva csak akkor hagyhatja el az országot, ha a pótszülőkkel másodfokú rokoni kapcsolatban áll. Azonban egyre erőteljesebb amerikai nyomás. /Uncle Sam román gyereket akar. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./
2005. december 15.
Emil Constantinescu volt államfő felvetette, hogy újra kell vizsgálni Basescu államfő múltját, mivel alapos a gyanú, hogy együttműködött a Szekuritátéval. Más politikusokat Constantinescu azzal vádolt meg, hogy a Szekuritáté állományába tartoztak. Stolojan nevét hozta fel példaként, és sürgette a volt kormányfő, Adrian Nastase múltjának kivizsgálását is. Constantinescu szerint Stolojant azért is kellett a rendszerváltozás utáni két esztendőben megtartani a pénzügyminisztérium élén, mert korábban ő volt a Szekuritáté valutatranz­akcióiért felelős egységének a vezetője, és így egyedül ő ismerhette bizonyos pénzek útját. Ezen pénzek után azóta is nyomoznak. Stolojan nem reagált a súlyos vádakra. Basescu elutasította Emil Constantinescu vádjait. Mircea Dinescu, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács tagja kijelentette: ,,igen-igen kérdéses, hogy bármelyik volt szekustiszt hajlandó lenne Basescu kapcsolatairól beszélni, s bátorságuk lenne az államfő múltjának feltételezhetően sötét oldaláról is nyilatkozni”. Kérdéses, hogy négyéves államelnöki ténykedése alatt Constantinescunak lett volna módja és lehetősége minden politikus múltjának átvilágítására, ezt miért nem tette meg? /Bogdán László: A múlt árnyéka. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 15./
2005. december 28.
Újabbkori kisajátítással, valamint elvtelen lobbizással vádolta karácsony harmadnapján kiadott közleményében Florin Tohaneanu sepsiszentgyörgyi ortodox esperes a kormányt, az RMDSZ-t és a Kovászna Megyei Tanácsot a Román Nemzeti Bank (BNR) egykori székháza körül kialakult tulajdonjogi vitában. Állítása szerint tavaly december végi határozatában az Adrian Nastase vezette kormány átadta az ingatlant a Kovászna és Hargita megyék görögkeleti püspökségének (ECH), s az átadást megerősítette január közepén a Tariceanu kabinet is. A megyei önkormányzat megfellebbezte a döntést Mona Musca művelődési tárcavezetőnél, de a minisztérium visszautasította a megyei tanács kérelmét. A közlemény szerint ezután telekkönyveztették az épületet az egyház nevére. Ez év végén azonban a megyei tanács elérte az előző kormányhatározat visszavonását. Demeter János megyei tanácselnök kijelentette, szó sincs arról, hogy az ingatlant az egyház nevére telekkönyveztették volna. /Domokos Péter: Kisajátítást kiált az ortodox egyház. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 28./
2006. január 6.
Egyes tisztségviselők számára nem zárult rosszul a 2005-ös év. Adrian Nastase, a Szociáldemokrata Párt (SZDP) ügyvezető elnöke 1 millió dollárt örökölt, Traian Basescu államelnök pedig több mint 3 milliárd régi lejjel gyarapodott. Tavaly a jelenleg ellenzékben lévő szociáldemokrata párti politikusok még mindig többel gyarapították vagyonukat, mint a kormányom lévő liberálisok vagy demokraták. Markó Béla tavaly vett egy bukaresti lakást és Renault Clióját egy Volkswagen Golfra cserélte, bankszámláin 31 343 dollár, 16 ezer forint és 91 398 lej van, továbbá részvényese a marosvásárhelyi Mentor Kiadónak. Tulajdonában van még Marosszentkirályon egy 2001-ben vásárolt 150 négyzetméteres, 722 millió régi lejt érő ingatlan, továbbá 2,5, illetve 3 hektárnyi termőföldje van Kovászna megyében, egy harmadik terület (0,5 hektár) Szilágy megyében. A Mediafax szerint 2004-ben Markó szenátorként közel 358 millió régi lejt, szövetségi elnökként pedig 324 millió régi lejt keresett. Feleségének jövedelme tavaly 260 millió régi lej volt. Winkler Gyula gazdasági miniszter adóbevallásában kevés a változás: a tárcavezető kb. 13 500 euró összeget őrzött tavaly a Román Kereskedelmi Bankban. A „többlet” tehát 2000 euró. Három ingatlana van Hunyad megyében, amiből az egyik hétvégi ház. /Zsebpénzüket tekintve jó évet zártak politikusaink. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./
2006. január 7.
Politikai indokot sejt Csibi István pere mögött Claudiu Sere újságíró, aki az Adrian Paunescu által vezetett Flacara című napilapnál dolgozik, és a Csibi-perben tanúvallomást tett. Azt állította: az üzletember félreállításáról Markó Béla és Adrian Nastase döntött, mivel Csibi állítólag zavarta Verestóy Attila üzelmeit. Az újságíró szerint erre vall az is, hogy Csibi letartóztatását követően Verestóy megvásárolta a csíkszeredai traktorgyárat. Sere szerint az RMDSZ-t zavarta az is, hogy a vádlott görögkeleti templomokat és román tannyelvű iskolákat támogatott. A két párt közötti protokollum értelmében Csibi lefüleléséért a szövetség visszavonta kolozsvári polgármester-jelöltjét. Máté András, parlamenti képviselő az RMDSZ legutóbbi kolozsvári polgármesterjelöltje megerősítette, hogy valóban a két párt országos vezetősége között született egyezség nyomán lépett vissza a küzdelemből, ugyanakkor blöffnek tartja, hogy ebbe az egyezségbe a Csibi-ügyet is belekeverik. /B. T., E.-R. F.: Csibi lefüleléséért lépett vissza Máté? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 7./
2006. január 10.
Nyilvánosságot kapott az RMDSZ-közeli körök egy újabb botrányos hamisítása. Wass Albert egyik novellájából a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó, melynek Markó Béla is részvényese, egyszerűen kihagyta Tőkés László nevét. Az eset napvilágra kerülése után a kiadó magyarázkodott: a cenzúra oka állítólag „a műfaji tisztaságra való törekvés”. Ez az eset beilleszthető egy évtizedes folyamatba: az RMDSZ és holdudvara ismételten megkísérli a történelem átírását, állapította meg Borbély Zsolt Attila, aki korábbi múltátírási kísérletekről írt. Az 1995-ös atlantai tárgyalások idején megpróbálták visszamenőleg legitimálni az RMDSZ történetének mindmáig legnagyobb botrányát, a Neptun-gate-et. 1996-ban, az RMDSZ addig nagyjából egyenes pályáján törést hozó esztendőben, a választások előtt több olyan nyilatkozat is elhangzott az RMDSZ vezetői részéről, mely valószínűsítette, hogy a szervezet akár az Iliescu-féle posztkommunista erőkkel is közösen fog kormányozni, ha erre lehetőséget kap. Markó Béla a Népújság 1999. május 14-i számában megjelent interjúban ezt letagadta. (Majd 2000-ben kormányzati együttműködést kötött Nastaséékkal.) 1999 végén, amikor Tőkés László a legmagasabb magyar állami kitüntetést kapta meg, akkor még az RMDSZ tiszteletbeli elnökeként, az RMDSZ Tájékoztatója hallgatott az eseményről. Ugyancsak 1999-ben jelent meg az RMDSZ gondozásában egy CD-ROM, melynek kronológiája tendenciózusan hiányos, az RMDSZ vezetőire nézve kellemetlen ügyek nem vagy alig szerepelnek benne. A Neptun-ügyből kimaradt maga a tárgyalás, Tőkés László nyilvánossághoz fordulása, valamint az SZKT elítélő nyilatkozata. Nagy Benedek Tőkés László elleni 1994. december 20-i puccskísérletéről teljes a hallgatás, mint ahogy nem esik szó a háromállomásos (Alsócsernáton – Érmihályfalva – Nyárádszereda) Fórum-mozgalomról sem. Káli Király István, a Mentor Kiadó igazgatója most kijelentette: Markónak „semmi köze az egészhez, különben Markó Béla életében két sort sem olvasott Wass Alberttől, nem tartja jó írónak.” Valaki nem tart jó írónak valakit, miközben nem olvasott tőle két sort? Akkor minek alapján mond véleményt? – kérdezte Borbély Zsolt Attila. /Borbély Zsolt Attila: Mit hozhat még a múlt? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 10./