Befolyásolta a bírókat
Befolyásolta az igazságszolgáltatás függetlenségét Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a Nagy Zsolttal kapcsolatban tett kijelentéseivel – állapította meg a Bírósági Felügyelet, amelyet a Legfelsőbb Bírói Tanács értesített arról, hogy Kelemen a Nagy Zsolt perében hozott ítéletet igazságtalannak minősítette az RMDSZ megalakulásának 25. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségen. A Bírósági Felügyelet jelentését a Legfelsőbb Bírói Tanács mai gyűlésén elemzik ki.
„Az állami intézmények iránti tiszteletemet nem kell különösebben bizonygatnom, de nem sértettem meg nyilatkozatommal a bírói, az ügyészségi, igazságszolgáltatási függetlenséget” – véli a Kelemen Hunor, aki nyilatkozata ügyéhez csak két rövid megjegyzést fűzne: egyrészt nem volt szándékában befolyásolni az igazságszolgáltatás függetlenségét, és nem is tehette meg, hiszen az ügy lezárását követően nyilatkozott, másrészt kellene érvényesülnie a szólásszabadság elvének. „Az én álláspontom szerint itt egyrészt politikai nyilatkozatról van szó, és a szólásszabadságról, amit nem lehet megtiltani egy egyszerű polgárnak sem, képviselők, szenátorok esetében pedig végképp nem, még egy olyan államban sem, mint Románia. Másrészt én olyan ügyről beszéltem, amely már nincs az igazságszolgáltatás asztalán, egy lezárt ügyről van szó. Amikor én nyilatkoztam, akkor már megszületett a megfellebbezhetetlen, végleges döntés, és a végrehajtása is elkezdődött, Nagy Zsolt akkor már a rahovai fogházban volt. Ilyen értelemben még akkor sem befolyásolhattam volna az igazságszolgáltatást, ha lett volna ilyen szándékom” – fejtette ki. Arra a kérdésre, hogy ha a Legfelsőbb Bírói Tanács helyt ad a Bírósági Felügyelet megállapításának, milyen mozgástere van a döntés ellen, megtámadhatja-e valamilyen fórumon, Kelemen Hunor elmondta: nem tehet egyebet azon túl, hogy azt tudomásul veszi. „Hasonló esetekre volt már példa, a Legfelsőbb Bírói Tanács és a Bírósági Felügyelet már Traian Băsescut is elmarasztalta, mondva, hogy befolyásolta az igazságszolgáltatást. Én abban reménykedem, hogy a Legfelsőbb Bírói Tanács a Bírói Felügyelet álláspontját felülbírálja, figyelembe véve mindazokat, amiket elmondtam: a szólásszabadság elvét és azt, hogy az ügy le volt zárva, amikor nyilatkoztam róla” – mondta. (Transindex)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

VV RMDSZ
Finoman szólva szerencsétlenül időzítette a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat a romániai magyar rabok által elszenvedett visszaélések elítélését angol nyelvű hírlevelében.
A hetente kiadott tájékoztatókat a romániai és magyarországi nagykövetségek munkatársainak, emberjogi szervezetek és külföldi politikai pártok képviselőinek címezik, és a székelyföldi, erdélyi magyarsággal szembeni jogtiprásokra hívják fel a figyelmet.
A kiadványokat átlapozva kijelenthető, hogy a feldolgozott témák fontos problémákra, felháborító eseményekre hívják fel a figyelmet – sajnos van miből válogatni. Azonban az is megállapítható, hogy a kezdeti lendület alábbhagyását megsínylette a külalak, illetve például a február 10-ei levélbe már olyan bosszantó hiba is becsúszott, amely egy, a nyelvi és kulturális jogokért küzdő szolgálat számára megengedhetetlen: a Csiky Gergely drámaírónkról elnevezett aradi főgimnáziumot Csíki Gergely néven említik magyarul és angolul is.
Ennél is sajnálatosabb azonban, hogy a hírlevelek összeállítása kizárólag pártlogika alapján működik: csak azokra a problémákra hívja fel a figyelmet, amelyeket az RMDSZ is annak érez. A székely szabadság napja körüli botrány pedig azt bizonyítja, hogy a demokratikus jogok megsértésére rá se hederítő szövetség nem hajlandó pártatlanul képviselni az összmagyarság érdekeit, sőt üvöltő hallgatása gyakorlatilag alátámasztja a támadók jogsértő kirohanásait.
A Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat a jogsértő vásárhelyi tiltások világgá kürtölése helyett legutóbb jobbnak látta, hogy a börtönben ülő nemzettársainkat féltse, akik például nem nézhetnek magyar nyelvű tévéadást.
Mindezt nem sokkal azután nehezményezik, hogy az RMDSZ január végén rácsok mögé vonult exminisztere, Nagy Zsolt a VVZS (Veled vagyunk, Zsolt!) nevű Facebook-oldal többezres rajongótáborának írt levelében arról mesélt, hogy a tévéjén kb. 10 csatorna fogható, de az Erdély Tv nincs közöttük.
A vásárhelyi ügy elhallgatása talán annak tudható be, hogy VV RMDSZ sajátos valóságshow-jából már kiestek az erdélyi magyarság párton kívüli szereplői – biztos azért nem értjük, mert már nem ugyanabban a Való Világban élünk.
Páva Adorján
Krónika (Kolozsvár)

Cáfolta Nagy Zsolt, hogy a börtönben van internet-hozzáférése
A Veled vagyunk, Zsolt Facebook-oldalon cáfolta a négy hete szabadságvesztésre ítélt Nagy Zsolt, hogy a cellában internet-hozzáférése volna. A volt miniszter a börtönélet további részleteiről is beszámolt.
Nagy Zsolt arra reagált, hogy az egyik hírtelevízió szerint „túl jó dolga van” a börtönben, ugyanis sportol és internet-hozzáférése is van. Ezt a következtetést a román sajtó a Facebook-oldalra írt bejegyzéseiből vonta le.
A volt miniszter leszögezte: továbbra is fog időnként kommunikálni a közösségi oldalon, de internet-hozzáférése nincs. Kézzel írt levelei postán keresztül jutnak el barátaihoz, a Veled vagyunk, Zsolt Facebook-oldal létrehozóihoz. Pontosította azt is, hogy ugyanazok a jogai, mint bármelyik börtönlakónak. „A saját választásom, döntésem, hogy a napi sétára szánt idő egy részét sportolásra használom, ezt senki nem tilthatja meg” – írja.
"A börtönnek szaga van"
Egy korábbi bejegyzésében Nagy Zsolt arról számolt be, hogy a börtönön belül is nagyon korlátozott az elítéltek mozgásszabadsága. „Minden kimozdulás a szobából csak mások kezdeményezésére és kíséretével történik. Ez a szabadság korlátozásának talán leginkább kézzel fogható ténye” – állapította meg.
Mint írja, a börtönben az idő fogalma megváltozik. „A magam féle, állandó mozgáshoz, tevékenységhez szokott embernek fura megszokni, hogy hirtelen semmi sem sürgős. Mindenre van idő, vagy legalábbis a rendszer működése ezt üzeni. Hetekbe telik egy egyszerű kérvény jóváhagyása, napok, ameddig egy eldugult lefolyó érdekében valaki közbelép” – olvasható a beszámolójában.
Nagy Zsolt megjegyzi: a börtönnek szaga van. Magyarázata szerint ez egy nagyon összetett és nehezen feldolgozható fogalom. „A vaságyak, régi matracok, ósdi pokrócok, a főtt étel (paszuly, krumpli, rizs) átható, egyenként is rendkívüli szaga vegyül az állandó gondokkal küszködő lefolyók, a mindenhol jelen levő nedvesség, a mocskos ronggyal frissen felmosott folyosó, egy-egy bentlakó összetéveszthetetlen mosdatlanságának egyvelegével” – írja a volt miniszter.
maszol.ro

Szászrégenben történt
Mozgalmasak voltak az utóbbi napok, hetek Szászrégenben. A téli ünnepek lecsengése után hiányoltuk a művelődési rendezvényeket. A színházaink vendégjátékára, úgy látszik, már végképp nem számíthatunk, de igyekeznek kárpótolni ezt a különböző kulturális intézmények, alapítványok, mint a Kemény János Művelődési Társaság, a Humana Regun Egyesület, a Máncz János Alapítvány, a könyvtár, a kultúrház, az ifjúsági klub és az egyházaink is, amelyek nívós rendezvényekkel örvendeztetnek meg minket. Januárban a csíkszeredai Codex zenekar volt vendégünk, mely a radnótfáji új templomban régi zenét játszott, a kicsike templom zsúfolásig megtelt, szívet, lelket feltöltő muzsikájuk nagy sikernek örvendett a résztvevők körében. Szeptemberben, a Régeni Magyar Napokon visszavárjuk őket.
Februárban, a könyvtár nagytermében könyvbemutatóra került sor. Megismerkedhettünk a gyimesbükki Salamon József plébánossal, akinek Gyimes című könyvét dr. Barabás László, a szászrégeniek régi ismerőse mutatta be. A rendezvényre Salamon atya magával hozott négy fiatalt is, a három fiú húzta a talpalávalót, a tehetséges és szerény lány pedig csángó dalokat énekelt. A csángók nincsenek könnyű helyzetben, kisebbség a kisebbségben, de nagyon örvendtünk, hogy a plébános úr és a tehetséges fiatalok révén betekintést nyerhettünk az ő világukba is.
Szeretünk mi, szászrégeniek szórakozni is (farsangi bál is volt februárban), de szeretünk politizálni is, szeretjük, ha néhanapján találkozhatunk választottjainkkal is, kérdéseket teszünk fel, válaszokat várunk, hogy jól informáltak legyünk. Ezért örvendtem, örvendtünk mindannyian, amikor RMDSZ lakossági fórumra került sor itt, Szászrégenben. Évek óta nem tisztelt meg az RMDSZ felső vezetése, hogy velünk, egyszerű emberekkel találkozzon. Nagy szükség van az ilyen jellegű találkozókra, hiszen, hogy eljönnek, azt jelenti, hogy bíznak bennünk, mi is bennük, és hogy tényleg minden magyar számít. Brassai Zsombor megyei elnök és Nagy András helyi elnök mellett különösen örvendtünk Kelemen Hunor elnök jelenlétének. Terítékre került sok fontos és kevésbé fontos, kényes és kevésbé kényes probléma, mint a Mikó-ügy, Nagy Zsolt elítélése, a magyar politikusok és közéleti szereplők megvádolása, a fiatalabb generáció megszólítása, az oktatás fontossága, a nőszervezetek tevékenysége, mezőgazdasági problémák, a magyar–román kérdés, a magyar történelmi egyházakkal és a másik két magyar párttal való kapcsolatuk. Habár nem tartozik szorosan városunk problémái közé, azért érintették Marosvásárhely helyzetét, mely már sajnos nem az a város, ahol születtem, mind csak lefelé megy, és feltétlenül tenni kell valamit, félretéve a személyes ellentéteket, mert hiába kapálóznak egyesek az összefogás ellen, ez az egyetlen járható út. Tennivaló lenne itt, Szászrégenben is elég, és éppen ezért van szükség minél több ilyen személyes találkozóra, hiszen jövőre megint helyhatósági választások lesznek, szükség van mindenkire és egy járható útra, stratégiára a mostani körülmények között.
De térjünk vissza a művelődési élethez. Mint minden évben, az idén is szórakozhattunk a népszerű Hahota társulat szilveszteri kabaré- előadásán. Igaz, hol van már szilveszter, de ugyanolyan jól mulattunk és derültünk klasszikus kabaréjeleneteiken, ezúttal a helybeli ifjúsági házban, mert a kultúrházunk felújítás alatt áll. Mióta a Hahota létezik, talán ez volt a legsikeresebb előadásuk. Reméljük, a Gruppen-Hecc társulat politikai kabaréját is láthatjuk majd és azt is, hogy legalább a régeni napokon csak megörvendeztet a marosvásárhelyi társulat egy-egy előadással. A Bányavirágot két éve láttuk.
Március sem eseménytelen. Közeleg március idusa, a magyar szabadság nagy napja. Mi is méltóképen ünnepeljük minden évben. Március 14-én délután 6 órától lesz az ünnepi műsor a George Enescu nevét viselő ifjúsági klubban Petőfi márciusa címmel, vasárnap délben 12 órakor a római katolikus templom kertjében ünnepi megemlékezésre kerül sor, du. 6 órakor szintén a T. Klubban Gábor Áronról szóló darabot láthatunk a szentegyházi Ködszurkáló Kisszínház előadásában.
Demeter Judit
Népújság (Marosvásárhely)

Borbély tartásos védekezése
A parlament az utóbbi napok és hetek nagy mentelem-megvonási lázában két ismert politikust kímélt meg eddig attól, hogy a DNA ügyészeinek kezére kerüljenek, jelesen Varujan Vosganiant és Borbély Lászlót. Borbélyt egyszer már megvédték képviselőtársai, s ez a második szolidaritási kiállás talán a korrupcióellenes ügynökséget is meggyőzhetné arról, hogy itt valami erősen nincs rendjén.
Borbély Lászlóról egyszer már leírtam e hasábokon, hogy személyes ismeretségünk jogán eléggé ismerem ahhoz, hogy ne tudjam feltételezni róla a nyakába varrni szándékozott törvénytelenségeket, s ha az ellene összeállított dosszié tartalmát és jellegét ismerjük valamennyire, joggal feltételezhetjük, hogy itt ügyészi túlbuzgóságról lehet szó egyrészt, de ami sokkal súlyosabb: kívülről jövő irányított feljelentgetésekről, leszámolási szándékról. A dossziéjához hevenyében odacsapott újabb, kézzel írott denunciálás inkább arról győz meg, hogy valakik nagyon szeretnének leszámolni Borbéllyal. Vosganian sírt és imádkozott, hogy kollégái védelmét elnyerje, Borbély László viszont tartásosan és méltóságteljesen védekezett, s egyáltalán nem csodálom, hogy képviselőtársait újra meggyőzte ártatlanságáról.
Különben valami nincs egészen rendben a magyar nemzetiségű politikusok ellen indított eljárások körül, s ehhez elég Markó Attila immáron második ügyére gondolnunk, melyhez – vallomása szerint – az égadta világon semmiféle köze nincs. Hogy mégis Magyarországon várja az ügy kimenetelét, az emberileg teljesen érthető, mert eleget hurcolták már a hírhedtté vált Mikó-perben, s ha felfüggesztéssel is, de börtönbüntetésről szóló ítéletet hoztak ellene. A másik perbe fogott, elítélt miniszterünk dolgáról annyit mondanék, hogy Nagy Zsolt minden bizonnyal saját tapasztalatlanságának áldozata lett, későn ébredt rá, hogy ugyancsak óvatosan kell járni a fölötte síkos balkáni macskaköveken.
A többiről nem beszélek, mert pitiáner butaságokra kár szavakat pazarolni, ám vélekedésem szerint Borbély László biztosan teljesen ártatlan, s annak ellenére is bármikor védelmembe venném, hogy nem mindig értek egyet politikai alelnöki ténykedésével. De ez más történet.
Magyari Lajos
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Nagy Zsolt levele az RMDSZ 12. Kongresszusán
Tisztelt Kongresszus, kedves barátaim!
Tavaly márciusban a székelyudvarhelyi kampányindítón azzal zártam beszédem, hogy érdemes. – azaz, érdemes a közképviseletért dolgozni és áldozatokat is hozni akár.
Most, innen ahol vagyok, azt üzenem, hogy nem érdemes – hanem kötelesség. Kötelességünk folyatatni ezt a munkát, a mindennapi küzdelmet. Szeretném én is megerősíteni az újratervezés fontosságát, az eszközeink, működésünk és a politizálásunk módjainak újragondolását.
Utakat, hidakat építeni, iskolát nyitni és újítani, visszaszerezni jogos tulajdonunkat, ingatlanjainkat, földjeinket, uniós alapokat használva munkahelyeket megtartani és újakat teremteni – kell. Kell, de nem elég. Újra kell építeni a bizalmat. Újra kell építeni a közösségi részét a szervezetünknek. Újra kell építenünk a Szövetséget az RMDSZ-ben. Nem azt mondom, hogy vissza a gyökerekhez, mert azt már túlnőtte a most 25 éves RMDSZ. De azt mondom, hogy újra kell építeni az állandó és közvetlen kapcsolatot a magyar emberekkel. A Bukarestben, Brüsszelben vagy Budapesten játszott – ellenzéki vagy kormányzati szereptől függetlenül, itthon, Erdélyben kell egy élő Szövetséget építenetek. Ez volt, és remélem, ez lesz ismét a legnagyobb erősségünk. Ez a siker titka. Talán az egyedüli titka.
Nem vagyok idealista, sem álmodozó. Tudom, hogy a politika és a politikusok iránti bizalmatlanság eluralkodott nálunk is. De tervező és munkás ember vagyok. Azt tudom, hogy Mi képesek vagyunk újraépíteni, megerősíteni a bizalmat, újjászervezni a Szövetséget. Ez munkával jár. Sok, meggyőző, türelmes és alázatos munkával. De leginkább sok hallgatással. Az emberek gondjainak és vágyainak meghallgatásával. Szeretném megköszönni Nektek a támogatást, a jó szót, a leveleket. Hunornak külön köszönöm a határozott kiállását. Sokan kérdeztétek, hogy bírom? Bíztattatok, hogy ne adjam fel. Nektek és mindenkinek üzenem, hogy jól vagyok. Nem panaszkodhatok. Jó a társaság, a kaja kitűnő, a program nem zsúfolt. De viccet félre téve, habár itt benn a humor és a lélek-jelenlét is felértékelődik, a körülményekhez képest megvagyok. Nem törtem össze, és nem fogom feladni. Sokszor hajlamosak vagyunk sajnálkozni, sopánkodni, másokat hibáztatni – de ez nem megoldás. Fel kell állni, előre kell nézni, tervezni és dolgozni kell. 
Azzal zárom levelem, amit a tavaly is mondtam. Ebben a munkában számíthattok, számítsatok Rám is, remélem hamarosan, kint, mellettetek.
Én, veletek vagyok!
Zsolt
Erdély.ma

Újraválasztották Kelemen Hunort (RMDSZ-kongresszus)
A magyar, a román, a székely és az EU-himnusszal kezdődött el tegnap Kolozsváron az RMDSZ tizenkettedik kongresszusa, amelyet az Újratervezés címszóval hirdettek meg. A rendezvényen 778 szavazati joggal rendelkező RMDSZ-tag, 150 meghívott és 120 sajtós vesz részt. Az elnöki tisztségért egyedül induló Kelemen Hunort 575 szavazattal 10 ellenében újraválasztották (5 érvénytelen volt), majd módosították az alapszabályt. A megnyitón Victor Ponta román kormányfő és Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes is megjelent, a romániai, magyarországi és határon túli pártok, európai szervezetek elnöki vagy alelnöki szinten képviseltették magukat, ott voltak a magyar történelmi egyházak vezetői és különböző világi méltóságok.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a megnyitó előtt elmondta: a kongresszusnak az az igazi tétje, hogy „megadja azt a lökést”, amely szükséges a bizalom megőrzéséhez, megerősítéséhez, esetleg kiterjesztéséhez az erdélyi magyar közösség soraiban. Olyan pillanatban tartják a rendezvényt, amikor a romániai és az erdélyi magyar társadalomban is sok feszültség, elégedetlenség gyűlt fel a politikusok és a politika intézményei iránt. A kongresszus jelszava, az újratervezés azt jelzi, hogy nem a célokat, az értékeket, hanem mindenekelőtt a politizálás módját kell megváltoztatni. „Sokkal több alázatra van szükség” – jelentette ki az elnök, aki az 1993-ban megfogalmazott célokat tartotta megőrzendőnek. Az RMDSZ ekkor iktatta be programjába az autonómia különböző formáinak az igényét. A román politikusok dicsérnek
A házigazdák – RMDSZ-vezetők és az RMDSZ szavahihetőségét, illetve Kolozsvár multikulturális jellegét méltató Emil Boc polgármester – köszöntőbeszédei után elsőként Klaus Johannis államfő üzenete hangzott el: a huszonöt éves RMDSZ-nek a romániai demokrácia megerősítésében játszott szerepét méltatta, amit a szövetség együttműködésre való nyitottságának és a párbeszédkészségének tulajdonított. Az államfő úgy véli, az RMDSZ és a többi romániai párt közötti párbeszéd vezetett a kisebbségi jogok elismeréséhez és a többség-kisebbség viszonyának javításához Romániában, de van még tennivaló. Johannis az egész politikai osztálynak üzente: a megosztottság nem tesz jót a társadalomnak, a fejlődésnek. Másfajta, a demokrácia alapértékeire építő politizálásra van szükség, szakértelemre, jó kormányzásra. 
Victor Ponta kormányfő, az SZDP elnöke  magyarul köszönt, és azt kérte a szövetségtől, hogy őrizze meg párbeszédkészségét, mert így a magyar közösség valamennyi legitim célkitűzését megvalósíthatja. Azt mondta, hogy maga is nyitott a párbeszédre, és megjegyezte: Johannis államfővé választása után aligha állítható, hogy Romániában diszkriminálják a kisebbségeket. Alina Gorghiu, az NLP társelnöke megköszönte az RMDSZ választóinak, hogy a tavalyi elnökválasztáson Johannist támogatták (és a magyar szeretlek szóval búcsúzott). Az NLP másik társelnöke, Vasile Blaga szerint ez nemcsak azt üzente az RMDSZ-nek, hogy lépjen ki a Ponta-kormányból, hanem azt is, hogy az NLP-vel közösen kell a politika megújításán dolgoznia, hiszen mindkét politikai erő az Európai Néppárt tagja. Az NLP vezetői hosszú távú, tíz évre szóló együttműködést ajánlottak az RMDSZ-nek. Călin Popescu Tăriceanut megtapsolták, amikor kijelentette, hogy Kolozsvár neve mellől törölni kell a kommunista múltat idéző Napocát. Daniel Constantin, a Konzervatív Párt elnöke az RMDSZ megbízhatóságát emelte ki, Gheorghe Firtzak rutén képviselő a nemzeti kisebbségek parlamenti frakciójának nevében előbb románul, majd magyarul szólt a küldöttekhez, magyar édesanyjára emlékeztetve. Erősítés külföldről
Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes a Fidesz–KDNP nevében köszöntötte „szeretett honfi- és nemzettársait”. Elsőként Orbán Viktor levelét olvasta fel, majd Victor Ponta román kormányfőhöz fordult. „Nem gondoltuk annak idején, hogy 2015-ben még mindig probléma lehet a kétnyelvű táblák ügye, a magyar himnusz. A Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása visszamenőleg megkérdőjelezi a restitúciós folyamatot, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen megfélemlítik a magyar oktatókat. Soha nem gondoltuk volna, hogy hivatalos román dokumentum biztonsági veszélyforrásnak nevezi majd az autonómiatörekvéseket. Az erdélyi magyarság soha nem kért olyant, amire ne lenne példa az EU-ban. Visszautasítjuk, hogy az erdélyi magyar törekvéseket összemossák a rasszizmussal, szélsőséggel” – mondotta. Semjén Zsolt szerint nem vagyunk kevesebbek egyetlen nemzetnél sem: „ha másoknak lehet, nekünk is lehet, ha erről lemondanánk, akkor elfogadnánk, hogy másodrangúak vagyunk”. Kijelentette: „Nem fogadható el semmi, ami az RMDSZ-t gyengíti. A parlamenti képviselet letéteményese az RMDSZ, amelyben megvan az a képesség, hogy integráljon mindenkit.” A magyar ügy képviselete Bukarestben a teljes Kárpát-medencei magyarságot segíti; a magyar kormány és az RMDSZ közötti viszony nem csupán rendezett, hanem bizalmi. A magyar pártok támogatják az autonómiatörekvéseket,  „Magyarország önök mögött áll” – mondotta.
Mario David, az Európai Néppárt alelnöke az autonómiáról elmondta, hogy nem jelent fenyegetést az állami stabilitásra, az etnikai identitás megőrzését szolgálja. Az RMDSZ autonómiatervezete az európai modellen alapul, ezért fontos, hogy erről társadalmi párbeszéd alakuljon ki. Hans Heinrich Hansen, az Európai Népcsoportok Föderatív Uniójának elnöke a romániai magyar közösséget ért jogsérelmekről beszélt: a közösségi jelképek használatának korlátozásáról, az államosított egyházi javak visszaszolgáltatásának megkérdőjelezéséről, az etnikai autonómiatörekvések közbiztonsági veszélyforrássá minősítéséről. Mindez elfogadhatatlan egy európai demokráciában, a többségnek meg kell értenie, hogy a kisebbségeki jogok nem rövidítik meg. Támogatásáról biztosította az RMDSZ-t Tóbiás József (MSZP), Schiffer András (LMP) pártelnök is. Felvidékről Berényi József MKP- elnök, Kárpátaljáról Zubánics László és Barta József, Horvátországból Juhász Sándor, a szlovéniai magyarok részéről Horváth Ferenc fejezte ki szolidaritását.  A testvérharcnak vége
Biró Zsolt személyében először köszöntötte az RMDSZ kongresszusát egy másik erdélyi magyar párt vezetője is. Az MPP elnöke kijelentette: a testvérharcnak vége. „Nem feszülhetünk egymásnak, amikor a közösségi ügyekért kiállókat retorziók fenyegetik, amikor szimbólumainkhoz való jogunkat csorbítják” – mondotta. Biró az új felelősség politikájáról beszélt, melybe nem tartozhatnak bele azok, akik az RMDSZ-t árulónak, az MPP-t egységbontónak tekintik.
Kelemen Hunor beszámolója
Az RMDSZ elnöke felelevenítette a négy évvel ezelőtti megválasztásakor tett ígéreteit, és elemezte, hogy ezekből mi valósult meg. Emlékeztetett: az elnökség és az állandó tanács átalakításával kiszélesítették a döntéshozatalt, egyetlen magyar közösség képviselete sem maradt ki a döntések előkészítéséből és azok meghozatalából. Bevonták az ifjúsági szervezeteket és a platformok képviselőit. Létrehozták a nőszervezetet, a Kulturális Autonómia Tanácsot, amely megerősítette a civil szervezetekkel ápolt partnerséget. A román pártokkal párbeszédet folytattak, és a parlamenti demokrácia eszközeit használták. „Ez nem változott, és ezen nem kell változtatni” – jelentette ki Kelemen, aki szerint az RMDSZ a vita elől sohasem menekült, mindig azt vállalta, hogy a romániai magyarság érdekeit képviselje. A román politikai pártok vezetőinek jelenléte a kongresszuson azt is bizonyítja, hogy az RMDSZ-t komoly és megbízható partnernek tartják. Az RMDSZ rendezte a viszonyát a magyar kormánnyal, a Fidesszel és a KDNP-vel, és „ha szükséges, közös álláspontot is ki tudunk alakítani”. A szervezet külpolitikájáról azt mondta: az elmúlt négy évben az RMDSZ proaktív szerepet vállalt az Európai Néppártban, képviselőik révén az Európai Parlamentben, az Európa Tanács különböző testületeiben és az őshonos európai etnikai, nemzeti és nyelvi kisebbségeket tömörítő szervezetben, a FUEN-ben is, amelynek ma már RMDSZ-es alelnöke van. A Minority Safe Pack által megteremtették az európai kisebbségi szolidaritást, s bár „az első nekifutás nem volt sikeres, nem adjuk fel”. Az RMDSZ kormányzati tevékenysége kapcsán felidézte: négy év alatt kétszer voltak kormánykoalícióban: első alkalommal sikerült megakadályozni a székelyföldi és partiumi magyarságot hátrányosan érintő területi közigazgatási reformot, második esetben „elmentünk a falig egy magyar ügy, a MOGYE miatt”; ez a kormány bukásával végződött. Kelemen szerint helyes döntés volt, hogy az RMDSZ a szociáldemokratákkal folytatta a kormányzást, és az is, hogy „magyar érdek miatt” megszakította. A mandátuma alatt lezajlott választásokról elmondta: „az adott helyzetben mindeniken jó eredményeket értünk el”. 2012-ben, már ellenzékben, a hármas magyar–magyar versenyben több polgármesteri tisztséget szereztek meg, mint négy évvel korábban. A parlamenti választásokon „politikai kalandorok tették kockára az erdélyi magyarság parlamenti jelenlétét”, de nem sikerült térdre kényszeríteni a szövetséget. A tavalyi államfőválasztás alkalmat adott arra, hogy az RMDSZ reális jövőképet mutasson fel mind az ország, mind a magyarság számára: olyan intézményes garanciákat javasoltak a nemzeti közösség identitásának megőrzésére – a regionális és a kulturális autonómiát –, ami az országot nem gyengíti, hanem erősebbé teszi. A székelyföldi autonómiatervezetről nem voltak és nincsenek illúzióik, „látjuk, hogy a román társadalom nehezen érti és nem fogadja el a kisebbségi kérdésnek ezt az intézményes garanciákat nyújtó megoldását”. Nagy gond, hogy az állam különböző intézményei akadályozzák a kisebbségi jogokról szóló törvények alkalmazását, a burkolt újraállamosítás veszélye nagyobb, mint valaha, és a kollektív bűnösség elvét alkalmazzák – mondotta, és állást foglalt Markó Attila, valamint Nagy Zsolt ártatlansága mellett: szerinte a korrupció elleni harc leple alatt koncepciós vádak is születnek. Emlékeztetett a szimbólumhasználat megkérdőjelezésére, és szót emelt egy többség és kisebbség közötti megállapodás mellett, ami egyszerre tenné kiszámíthatóvá a jelent és tervezhetővé a jövőt. Az RMDSZ csak akkor tudja a munkáját elvégezni, ha belátja, hol tévedett, és tudatosítja, hogy a politika mindenekelőtt közösségszolgálat. Kelemen szerint az RMDSZ szövetségesei továbbra is a magyar emberek, akik kitartottak amellett, hogy ott kell lenni az önkormányzatokban, a bukaresti törvényhozásban és az Európai Parlamentben. 
Vita az újratervezésről
A felszólalók közül sokan elismerték, hogy bizalomvesztést szenvedett el a szövetség, és változtatnia kell politikáján, hogy újraépítse a bizalmi viszonyt az erdélyi magyar közösséggel. Kovács Péter főtitkár szerint rég volt ilyen nehéz helyzetben az erdélyi magyarság: 2004 óta nem szavaztak annyian az RMDSZ-re, mint amennyi szavazatot 2014 őszén Klaus Johannis államelnök kapott a magyaroktól. Az Újratervezés mottót többen is vitatták, mert a GPS-készülékek akkor adják ki ezt a jelszót, amikor a gépkocsi letért a megfelelő útról. Markó Béla volt RMDSZ-elnök, szenátusi frakcióvezető szerint nem az RMDSZ, hanem a romániai demokrácia tévesztett utat. Megrendült a demokráciába és a politikába vetett bizalom, sokan csodára várnak, és ez könnyen lehet egy autoritárius rezsim előszobája – figyelmeztetett. Borbély László politikai alelnök szerint az újratervezésnek az eszközöket kell megcéloznia, mert a szövetségnek nem sikerült megfelelően „eladnia a piacon” az eredményeit. Verestóy Attila szenátor szerint az RMDSZ 1989 óta építi az autonómiastruktúráit, ehhez kell visszatérni, és azt kell célul kitűzni, hogy a 2016-os választások után az RMDSZ kormányon legyen. A kongresszus tapssal jelezte szolidaritását Nagy Zsolt egykori távközlési miniszterrel, aki a börtönből írt levelében többek között azt üzente, hogy a közösségért kötelező dolgozni. Székely István szakpolitikákat, Hegedűs Csilla női kvótát kért, Antal Loránd Miért-elnök az ifjúság támogatását. Végül Kelemen Hunor válaszolt a felvetésekre, és ismertette választási programját. Meg kell erősíteni a partnerséget a társadalom különböző részeivel, több közös szervezésre és hatékonyabb számonkérésre is szükség lesz. Tartalmasabb kommunikációt ígért a román többség irányában, valamint közös döntéseket, ám közös kiállást is kért ezek mellé.  Villámgyors szavazás
A titkos szavazás este fél nyolckor kezdődött és alig fél órát tartott, nyolckor már az alapszabály módosításához láttak. A Márton Árpád által ismertetett tervezetet percek alatt elfogadták. Megszűnt a politikai alelnöki tisztség, a főtitkárság helyett pedig újjáalakul a négy éve felszámolt ügyvezető elnökség. Ennek felépítésére és vezetőjére az újraválasztott szövetségi elnök tesz javaslatot az SZKT júniusi ülésén. A munkálatok ma a program módosításával és a kongresszusi dokumentumok elfogadásával folytatódnak.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Miről is szól az újratervezés?
"Nem létezhet erdélyi magyar politika alázat nélkül"
A múlt hét végi kolozsvári kongresszuson Kelemen Hunor politikai beszámolójában úgy fogalmazott, hogy a politikaivitának a múltról, a jelenről, de leginkább a szövetség jövőjéről kell szólnia, mert a feladataik, kihívásaik is a jövőbentalálhatók, a problémákra adható válasz is a jövőről és nem a máról, nem a tegnapról szól.
Egyensúly, szolidaritás és arányosság
A négy esztendő értékelésekor Kelemen abból indult ki, hogy négy évvel ezelőtt azt mondta: az RMDSZ döntéshozatalában egyensúlyra, szolidaritásra és arányosságra van szükség. Elmondta, hogy az elnökség és az állandó tanács átalakításával kiszélesítették a döntéshozatalt, bevonták az ifjúsági szervezeteket és a platformok képviselőit, létrehozták a nőszervezetet. Az önkormányzati tanácsok átszervezésével a működés olyan keretét biztosították, amely nemcsak a stratégiaalkotást alapozta meg egy-egy régió számára, de annak lehetőségét és felelősségét is, hogy az adott régióban növelje politikai súlyát és jelen legyen a mindennapi döntések meghozatalában. A Kulturális Autonómia Tanács létrehozásával pedig erősítették partnerségüket a civil szervezetekkel. Az, hogy a román politikai pártok kivétel nélkül elfogadták az RMDSZ meghívását, az elnök szerint azt bizonyítja, hogy az RMDSZ-t komoly és megbízható partnernek tartják akkor is, amikor az ország és a társadalom általános problémáiról kell dönteni, és akkor is, amikor a közel másfél milliós magyarság ügyéről van szó.
Arról is beszélt, hogy rendezték viszonyukat a magyar kormánnyal és a két kormánypárttal, a FIDESZ- szel és a KDNP-vel, így "ma bátran mondhatjuk, hogy a nemzetpolitika fontos kérdéseiben partnerként cserélünk véleményt, és ha szükséges, közös álláspontot is ki tudunk alakítani". Elmondta, hogy az elmúlt négy esztendőben proaktív szerepet vállaltak az Európai Néppártban, az Európai Parlamentben, az Európa Tanács különböző testületeiben és az őshonos európai etnikai, nemzeti és nyelvi kisebbségeket tömörítő szervezetben, a FUEN-ben is, amelynek ma már RMDSZ-es alelnöke van. Együtt indították útjára azt a polgári kezdeményezést, amelynek célja az európai szintű kisebbségvédelmi jogalkotás megteremtése. A Minority Safe Pack révén megteremtették azt az európai kisebbségi szolidaritást, amely az Északi-tengertől és az Atlanti-óceán partvidékétől a Földközi-tengerig terjed.
A négyéves mandátum alatt kétszer voltak kormánykoalícióban
A kormányzásról szólva – a négyéves mandátum alatt kétszer voltak kormánykoalícióban –, Kelemen Hunor kijelentette: "Sikerült megakadályoznunk egy olyan területi közigazgatási reformot, amely mind a székelyföldi, mind a partiumi magyar közösségeket rendkívül hátrányosan érintette volna, minden közigazgatási döntéshozataltól megfosztotta volna őket. (…) A második esemény már a kormány bukásához köthető. Hiába fogadtunk el egy jó oktatási törvényt, ha azt a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem román vezetősége nem alkalmazza. Egy magyar ügy, a MOGYE miatt elmentünk a falig. Kikényszerítettünk egy kormányhatározatot a törvény alkalmazására, és ez volt az oka a bizalmatlansági indítvány benyújtásának, amely a kormány bukásával végződött".
"Honnan indultunk és hol tartunk most?"
"Nézzük nagyon sommásan: honnan indultunk és hol tartunk most? Szinte a nulláról kellett elkezdenünk a társadalomépítést és az egyéni, valamint a közösségi jogok megszerzését. Kiharcoltuk a nyelvi jogokat az oktatásban, a helyi közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban, a mindennapi életben. Nagyobb gond, hogy nem élünk velük eléggé, és még nagyobb, amikor azt látjuk, hogy az állam különböző intézményei sok esetben akadályozzák, vagy legalábbis nem segítik a törvények alkalmazását. Ennek a legkirívóbb példája a MOGYE. Törvényt alkottunk arról, hogy a magyar oktatásnak hogyan kell működnie ezen az egyetemen, de az egyetemi szenátus román többsége ezt a törvényt évek óta szabotálja, nem alkalmazza, és megteheti ezt minden következmény nélkül. Törvényt alkottunk és visszaszereztük a közösségi javak jelentős részét, közbirtokossági erdőket és egyházi ingatlanokat, de a burkolt újraállamosítás veszélye most nagyobb, mint valaha. Azt látjuk, hogy azokat büntetik, akik a törvényt jóhiszeműen alkalmazták, és a kárpótlási bizottságok esetében a kollektív bűnösség elvét alkalmazzák". Majd kijelentette: "Továbbra is bízunk Markó Attila ártatlanságában, teljes mértékben szolidárisak vagyunk vele. Attila hosszú éveken keresztül a közösség érdekében végezte munkáját. Az RMDSZ elkötelezett a korrupció elleni harcban, de semmilyen formában nem tudja támogatni azt, hogy ennek leple alatt koncepciós vádak szülessenek. Kiharcoltuk szimbólumaink szabad használatának jogát, de egyre többen vannak azok, akik eszelős módon megakarnak fosztani ennek gyakorlásától: akik el akarják venni zászlóinkat, himnuszainkat, ünnepeinket. Ezért is javasoltam, hogy itt az ideje megállapodni abban, hogy a megszerzett jogokat megnyirbálni sem közigazgatási eszközökkel, sem törvényekkel ne lehessen, a meglévő jogszabályokat minden egyes esetben alkalmazni kell".
A továbblépés alapjának a párbeszédet, a kölcsönös megértésre való törekvést nevezte. De elfogadhatatlannak, sértőnek és megalázónak tartja, hogy "25 évvel a kommunista diktatúra bukása után az ország közbiztonsági stratégiájában a mi jogos követeléseinket veszélyforrásnak tekintik egyesek – miközben ezek a követelések tulajdonképpen egyidősek egyrészt a modern Románia megalakulásával, mert ezt ígérték elődeinknek 1918-ban, másrészt a szabad Romániával".
Az erdélyi politikai képviselet egyszerre közös érték és közösségi érdek
– jelentette ki a továbbiakban, amit meg kell tudni őrizni "És ahhoz, hogy ezt megőrizhessük, nekünk magunknak kell változnunk", mert a politikusokban, a politika intézményeiben egyre kisebb a bizalom. "Az emberek csalódottak, kiábrándultak. Ennek az okai érthetők, de a következményei számunkra elfogadhatatlanok. Ma nincsenek árnyalatok, az emberek nem igazán tesznek különbséget akkor, amikor politikusokról, politikai vezetőkről van szó. Ezzel és különösen ennek az okaival őszintén szembe kell néznünk". Véleménye szerint el kell magyarázni az embereknek, hogy mi a különbség a korrupció és aközött, ha valaki az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásában jár el, vagy járulékos áldozata egy olyan ügynek, amihez semmi köze.
"Ha nem leszünk képesek ezt elmagyarázni, ha nem tudunk harcolni az igazunkért, akkor az a hatalmas kiábrándultság és csalódottság, amit a választók a politika egészével szemben éreznek, be fog kebelezni bennünket is."
Figyelmeztetett: sokkal nagyobb alázatra van szükség. "Nem létezhet erdélyi magyar politika alázat nélkül. Aki ezt nem érti, és aki nem tud eszerint politizálni, annak valószínűleg ma nem ezt a munkát kell végeznie. Erről szól az újratervezés. Nem a céljainkat és nem az elveinket vagy az értékeinket akarjuk megváltoztatni, még csak az eszközeinket sem kell lecserélnünk, csupán azt a módot, ahogyan politizálunk."
Szövetségeseink továbbra is a magyar emberek
Legfőbb feladatnak Kelemen a közösségépítést nevezte. "A mi közösségünk azt várja el tőlünk, hogy következetesen foglalkozzunk a magyar érdekek képviseletével, de azt is kéri, hogy legyünk aktív részesei minden olyan döntésnek, ami rólunk szól, és azoknak is, amelyek gazdasági, szociális vagy akár régiófejlesztési kérdésekre vonatkoznak. Szövetségeseink továbbra is a magyar emberek lesznek, azok, akik 25 éve kitartottak amellett, hogy ott kell lenni az önkormányzatokban, ott kell lenni a bukaresti törvényhozásban és ott kell lenni az Európai Parlamentben is, mert minden egyes helyszínen rólunk döntenek. Nekünk pedig úgy kell újraterveznünk a politizálásunkat, viselkedésünket, szavainkat és tetteinket, hogy minden egyes régió minden egyes kis és nagyobb közössége bízzon bennünk, és továbbra is akarja azt, hogy erős és sikeres képviselete legyen" – vonta le a következtetést a szövetségi elnök.
"Nem törtem össze, és nem fogom feladni"
A kongresszuson felolvasták Nagy Zsolt levelét, aki a börtönből üzent: "Nem érdemes a közképviseletért dolgozni és áldozatokat is hozni akár, hanem kötelesség. Kötelességünk folytatni ezt a munkát, a mindennapi küzdelmet. Szeretném én is megerősíteni az újratervezés fontosságát, az eszközeink, működésünk és a politizálásunk módjainak újragondolását".
Megköszönte a támogatást, "a jó szót, a leveleket. Hunornak külön köszönöm a határozott kiállását". Üzente: "Nem törtem össze, és nem fogom feladni. (…) Azzal zárom levelem, amit a tavaly is mondtam. Ebben a munkában számíthattok, számítsatok rám is, remélem, hamarosan kint, mellettetek. Én veletek vagyok!"
Visszalépés a kisebbségi jogok terén
Borbély László szerint az RMDSZ ezelőtt 25 évvel jól választott. Ezért az alapértékeket nem kell újratervezni. "2011-ben új fejezetet nyitottunk. 2015-ben újratervezünk. Ahhoz, hogy újratervezzünk, leltározni kell, mi történt ebben a 25 évben." A politikai alelnök rámutatott: visszalépésről beszélhetünk akkor, ha Romániában a kisebbségi jogokat említjük. "Kérnünk kell a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Chartája betartásának monitorizálását, ugyanakkor érvényesítenünk kell az RMDSZ árnyékjelentését. Az őshonos kisebbségekről szóló, az Európa Tanács által nemrég elfogadott dokumentum erős támaszt nyújthat kéréseinket illetően" – fogalmazott, és annak a párbeszédnek a fontosságát is hangsúlyozta, amely a területiautonómia-tervezet kérdésében hoz előrelépést a többségi nemzettel való viszonyban, de a magyar közösségen belül is.
Megerősítette ugyanakkor az egy évvel korábbi bejelentését, hogy nem vállal a kongresszus után funkciót az RMDSZ-ben, és 2016-ban nem indul a parlamenti választásokon.
Nagy baj van, ha a meglévő törvényeket nem alkalmazzák
Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke első hallásra nem örült annak, hogy a kongresszus mottójául az újratervezést jelölték meg a szervezők, mert "a GPS akkor jelenti be az újratervezést, ha utat tévesztünk. Márpedig az RMDSZ szerintem nem tévesztett utat. Viszont a romániai demokrácia igen. És ez sokkal súlyosabb, ezért van tényleg szükség a célok és eszközök újragondolására". Mint mondta, Romániában ma válságban vannak a politikai intézmények, és csakis a különböző hatalmi ágak együttműködésével, össztársadalmi szolidaritással lehet ezt a helyzetet megoldani, a demokráciába vetett bizalmat visszaállítani.
Kijelentette: "Fordított világ volt nálunk ezekben az években: a prefektusok, a törvényesség felügyelői szegték meg sokszor a törvényt. Ha egy országban a meglévő törvényeket nem alkalmazzák, ott nagy baj van". Végül arról beszélt, hogy 2016-ban ismét választások lesznek Romániában. "Azt hiszem, nem csak nekünk, hanem az egész országnak jobb, ha ott lesz az RMDSZ is a műszerfal előtt a képzeletbeli pilótafülkében."
Politikai érdekek ne bénítsák a közösségi munkát
Péter Ferenc, az Országos Önkormányzati Tanács alelnöke hangsúlyozta: az RMDSZ legfontosabb feladata a közösség szolgálata. "Ennek sikeréről csak akkor beszélhetünk, ha erősek az önkormányzataink. Ezek képezik a legszorosabb kapcsot a szövetség és a választópolgárok, az erdélyi magyarok között. Az érdekvédelem ereje az önkormányzatokban van, és az a legnagyobb kihívás, hogy a politikai érdekek ne béníthassák a közösségi munkát".
Prioritás a közösségépítés
Kovács Péter szerint az RMDSZ-nek újra kell fogalmaznia prioritásait, és az egyik ilyen prioritás a közösségépítés. – Sokszor elmondtam már, hogy az ereimben a Takács Csaba-féle RMDSZ-vér csörgedezik, tőle tanultam meg "eremdéeszül", és feltételek nélkül bízom abban a nagybetűs Szövetségben, amely a társadalomszervezést és a közösségépítést helyezi előtérbe a pártszerű működéssel szemben – jelentette ki az RMDSZ főtitkára.
Román lapszemle az RMDSZ-kongresszus kapcsán
Valamennyi román párt a jelenleg ellenzékben lévő RMDSZ kegyeit keresi, amely azonban most azzal van elfoglalva, hogy visszanyerje választói bizalmát – állapították meg a hétfői bukaresti lapok, az RMDSZ hétvégi kolozsvári kongresszusát kommentálva.
A România Libera Az RMDSZ a legkelendőbb partner címmel számolt be arról, hogy a román pártelnökök valósággal megrohamozták az RMDSZ kongresszusát, és magyar szavakkal kedveskedve agyondicsérték a szövetséget, hogy ezzel elnyerjék támogatását saját kormányzati ambícióikhoz.
A kormánykoalícióhoz közel álló Jurnalul National cikkírója arra figyelmeztet, hogy a jobbközép Nemzeti Liberális Pártnak (PNL) az RMDSZ- szel együtt sincs elég ereje megbuktatni a Ponta-kabinetet, így meglehetősen kockázatos lépésnek tartja, hogy tíz évre szóló együttműködési ajánlatával a PNL elkötelezze magát a magyar követelések teljesítésére, ami jelentős népszerűségvesztést hozhat számára a román választók előtt.
Több román lap is rosszallóan emelte ki azt, hogy az RMDSZ-kongresszus nyilvánosan kiállt a szövetség jogerősen elítélt politikusai, Nagy Zsolt volt távközlési miniszter és Markó Attila volt parlamenti képviselő mellett, ártatlanságukat hangoztatva.
A Hotnews.ro jobboldali közéleti portál cikkírója szerint az RMDSZ magatartása semmiben sem különbözik a többi román párt és politikus gondolkodásmódjától, akik csak addig helyeslik a korrupcióellenes ügyészség leleplezéseit és a bíróság elmarasztaló ítéleteit, amíg azok politikai ellenfeleiket veszik célba, de "rettenetes visszaélésnek" tartják ugyanazt, amikor saját embereiket vonják felelősségre tetteikért.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Ügyészmódszerek
Úgy tűnik, a csíkszeredai városvezetők ellen foganatosított ügyészségi eljárás elért egyfajta közösségi ingerküszöböt, amelyre politikusok esetében eddig nemigen akadt példa az erdélyi magyar közéletben.
Elsősorban politikai értelemben vett szolidaritás korábban is tetten érhető volt az RMDSZ részéről, például amikor Nagy Zsolt volt miniszter ügyében megszületett a jogerős ítélet vagy amikor Markó Attila ellen kezdeményezett sokadik alkalommal letartóztatást a vádhatóság.
Mindkét esetben civil, sőt a média útján propagált kiállásnak is tanúi lehettünk, amikor virtuálisan lehetett átvállalni egy napot Nagy börtönbüntetéséből vagy amikor tüntetés keretében tiltakoztak az egyházak, politikai-társadalmi szervezetek a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium viszszaállamosítása ellen.
Most, Ráduly Róbert és Szőke Domokos ügyében tapasztalni azonban először olyan széles körű állásfoglalást, amely egyértelműen túlkapásként minősíti a nyomozó hatóságok vizsgálatát, ezen túlmenően pedig nem kérdőjelezi meg a két elöljáró ártatlanságát. Első olvasatra valóban úgy tűnik, hogy gyenge lábakon állnak a DNA nyomozati anyagában foglaltak, de legalábbis nem indokolják az ügyészek által lefolytatott hajnali rajtaütést, majd őrizetbe vételt. Felróni például egy település vezetőjének, hogy a piaci árnál olcsóbban szerzett meg városa számára egy ingatlant, eléggé megmosolyogtató.
Ettől függetlenül persze a csíkszeredai városházáról sem mondható el, hogy minden közbeszerzést átláthatóan, a törvény betűje szerint hajtottak végre, és az ügyészeknek vélhetően nem lesz nehéz rábukkanniuk az aknákra. Viszont egy jogállamban, egy szabályos perrendtartásban nem tekinthető normálisnak, ha a nyomozati anyagot hamarabb bocsátják a sajtó, mint a gyanúsított rendelkezésére, ráadásul a kiszivárogtatott vádpontok fele időközben elillan. (Még akkor is, ha ezeket esetleg későbbre tartogatja az ügyészség.)
Önmaga nimbuszát és népszerűségét rombolja le a vádhatóság, ha olyan érzést kelt a társadalomban, miszerint törvény adta hatalmát nemcsak a korruptak leleplezésére, de erőfitogtatásra, a bírósági ítélet előtti befeketítésre is fel kívánja használni. A mostani eljárás ugyanis sokakból ezt a reakciót váltotta ki.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

http://blogok.penzcsinalok.ro/
A TÁVKÖZLÉS ÉS AZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM NAPJA
Május 17, 1973 óta a távközlés, majd 2005 óta az információs társadalom világnapja. Ez egy jó alkalom arra, hogy megemlítsük annak az embernek a nevét, aki véleményem szerint legtöbbet tett a romániai távközlési piac fejlődéséért az utóbbi 10 évben.
Nagy Zsoltról van szó, akinek köszönhetően 2005 végén megszűnt a két nagy mobilszolgáltató “monopóliuma”, és a harmadik szolgáltató “feltámadásával” elkezdődött egy igazi verseny a piacon. Ennek eredményeképpen a romániai mobiltarifák a legkisebbek közé tartoznak az Európai Unión belül. Részletek arról, ahogy ezt Zsolt látja, itt találhatóak: https://www.facebook.com/veledvagyunkZsolt
Szerintem Nagy Zsoltnak ez volt az egyik legnagyobb megvalósítása túl rövid mandátuma alatt. Nem demagóg akciókkal próbált népszerűvé lenni, hanem olyan intézkedést vitt véghez, amelynek hatására mindenki nyert: a lakosság, az állam és a piaci szereplők is.
Kár, hogy az ilyen embereket és politikusokat nem tudja értékelni a román társadalom….
Transindex.ro

A román bírói tanács újabb állásfoglalásban marasztalta el az RMDSZ elnökét
Szerintük nem jól tette Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke, hogy széles nyilvánosság előtt ismét ártatlannak minősített két jogerősen elítélt RMDSZ-politikust. A romániai bírák és ügyészek szakmai testülete szerint az RMDSZ elnöke megsértette az igazságszolgáltatás függetlenségét, amikor az RMDSZ kongresszusán azt állította, hogy Nagy Zsolt volt távközlési miniszter ártatlanul ül börtönben, Markó Attila volt parlamenti képviselőt pedig azért ítélték el, mert – a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó református kollégium visszaszolgáltatásakor – jóhiszeműen alkalmazta a törvényt.
A CSM szerint Kelemen Hunor kijelentéseivel azt sugallja, hogy a két politikus esetében ítélkező bírák önkényesen, politikai megrendelésre jártak el, döntésük megalapozatlan, és törvénytelen volt. A testület azt állította: az RMDSZ elnöke bizalmatlanságot ébreszt az ügyben eljáró bírákkal és az igazságszolgáltatás egészével szemben, megkérdőjelezve annak függetlenségét.
A CSM februárban is elmarasztalta Kelemen Hunort egy hasonló kijelentés miatt. Akkor a szövetség megalakulásának a 25. évfordulója alkalmából tartott kolozsvári gálán azt állította, hogy Nagy Zsoltot ártatlanul ítélték el, ügye nem korrupciós ügy, az ellene felhozott vádakra nincsenek bizonyítékok mások lehallgatott beszélgetéseiből következtettek az ő állítólagos bűnösségére.
A CSM a romániai bírák és ügyészek szakmai testülete, amely arra hivatott, hogy felügyelje az igazságszolgáltatás működését. Állásfoglalásának nincs jogi következménye.
A CSM egyebek mellett azon is őrködik, hogy más hatalmi ágak ne avatkozzanak be az igazságszolgáltatás munkájába. A testület az ilyen esetekben kiadott állásfoglalásokkal a bírákat és ügyészeket védi: egyfajta szakmai szolidaritásról biztosítja a vitatott ítéletet meghozó vagy az ítélethozatal előtt „nyomás alá" került ügyészeket vagy bírákat.
MTI
Erdély.ma

Politikusok mesélték el, mi zajlik a színfalak mögött
Miért hagyta ott polgári foglalkozását, hogyan került a politikába, miként kezeli a sikereket és a csődhelyzeteket? Erről vallott szerda eset közönség előtt három kolozsvári politikus: Horváth Anna kolozsvári alpolgármester, Vákár István, a Kolozs megyei tanács alelnöke és Lőrinczi Zoltán, a Kolozs megyei tanács tagja, a magyar frakció vezetője.
Világos beszéd magunkról címmel szervezett beszélgetés a kolozsvári Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely. Adorjáni Dezső lelkész a meghívottak apropóján úgy indított: azt szokták mondani, hogy az RMDSZ akkor látszik leginkább, ha kampány van.
Szerda este azonban három olyan politikus – Horváth Anna kolozsvári alpolgármester, Vákár István, a Kolozs megyei tanács alelnöke és Lőrinczi Zoltán, a Kolozs megyei tanács tagja, a magyar frakció vezetője – beszélgetett a közönség előtt, akik a mindennapi problémák megoldásánál is jelen vannak.
Rostás-Péter István, a Kolozsvári Rádió magyar szerkesztőségének vezetője, az est moderátora első körben azt kérdezte meg a meghívottaktól, miért szorították háttérbe a szűk értelemben vett szakmáikat, hogy politikusi karriert vállaljanak.
Miért éppen politika?
Horváth Anna a közgazdaság területén – eredeti szakmájában – sosem próbálta ki magát, és mivel az édesapja, Nagy Benedek parlamenti képviselő volt azokban az években, „megfertőződött” ezzel maga is, az általa hősnek tekintett emberek körében. Ezt az időszakot úgy szokta jellemezni, hogy az RMDSZ akkori frakciójában, bár erős viták voltak, soha senki nem kételkedett a másik jó szándékában, a közös célban. Az RMDSZ kormányra kerülése után Tokay György, az RMDSZ akkori parlamenti képviselőcsoportjának frakcióvezetője kérdezte meg tőle, vállalna-e munkát a frakciónál – azóta is mindig a politika területén dolgozott, és ezt szereti a legjobban, mondta Horváth Anna.
Szerelemből ment kertésznek, a mai napig is a politikát kertészként végzi: úgy érzi, jó magot kell használjon, jó földdel kell dolgozzon, és jó termése lesz – fogalmazott Vákár István, a Kolozs megyei tanács éléről nemrég leváltott alelnök. Ő megkapta a feladatokat a politikában, és a mai napig egyfajta misszióként fogja fel ezt a foglalkozást. „Sokszor nincs idő mérlegelni és taktikázni. Nagyon könnyű: ha akarjuk a magyar közösség életét javítani, akkor tenni kell. Sose tanultam politikát, ezt érzem – persze van, amikor mellé is fogunk” – fogalmazott Vákár.
Hozzátette, sok politikusnak meg kellene tanulnia bocsánatot kérni és tárgyalni a másként gondolkodókkal. Véleménye szerint a románok is elfogadták, hogy egy magyar is vezethette a megyét, ha fel van készülve és tisztességesen végzi a munkáját. Hozzátette, elegáns politizálással még a román pártok közt is csendet tudtak teremteni – a jövőben derül ki, hogyan esnek egymásnak a felek.
Lőrinczi Zoltán arról beszélt: másodéves korától dolgozott civil egyesületnél, később a Krónikánál, később pedig Vákár István kereste fel pályázati munkák elvégzésére. Így került a vidékfejlesztési irodába, amelyet öt éven keresztül vezetve felkérték arra is, hogy megyei tanácsos legyen.
Nem csak a kampánykor kell látszani
A továbbiakban sikerekről, csődhelyzetek elkerüléséről beszélgettek. Horváth Anna szerint a politikus számára négyévente egyszer adatik meg az a kegyetlen mutató, amivel megmérik a munkáját. „A két ciklus között találgatunk, ösztönösen újratervezünk, mint a GPS, illetve az RMDSZ-szlogen” – fogalmazott. Kiemelte, közvetlen kapcsolatot kell ápolni intézményekkel, választókkal egyaránt. Már évekkel ezelőtt elhatározta, hogy minden erejével azt az érzés igyekszik megváltoztatni az emberekben, hogy csak négyévente foglalkoznak velük.
Éppen ezért szólal meg a Kolozsvári és a Paprika rádiókban is rendszeresen, mert az emberek azt kell érezzék, hogy értük dolgozik. Kiemelte, a rendszeres rádiózás során jött rá, hogy a táblaügyre senki nem kérdez rá – és nem azért, mert a magyar közösség számára ez nem fontos, de az emberek mindig a közvetlen problémáikra várnak visszajelzést – mondta Horváth Anna.
Sikerek és félsikerek
A félsikert szépen le lehet menedzselni. Jó hallgatni a másik felet, és nem erőből politizálni - a műemléképületek többnyelvű tábláival is kivárták a megfelelő pillanatot, aztán átvitték a román megyei tanácselnökön és polgármesteren is – magyarázta Vákár István. A személyes kapcsolat sokszor fontos, amikor alkuba kell elegyedni, és kisebbségben vagyunk, emelte ki Vákár. Egy sarkalatos kérdésben, mint az említett többnyelvű táblák, nem lehet túllépni, ha nincsenek partnerek.
Lőrinczi Zoltán azt vallotta, nem a félsikert kell sikerként eladni, hanem a sikert sem kell eladni – csak kell beszélni eredményekről, ha már meg is valósulnak, adott esetben a publicitás hátráltathatja is a folyamatokat.
A betakarítási kampány
Volt olyan idő, amikor azt gondolta, hogy ha nincs anyagi érdekeltség, nem történhet meg vele, hogy beviszik, vizsgálatot indítanak ellene, de a Mikó-ügy, a Nagy Zsolt-ügy, és a következő ügyek után úgy érzi, nem lehet biztonságban – Horváth Anna elmondta, a tragédia az ebben, hogy olyan törvénykezéssel dolgoznak, ami sokféleképpen lehet értelmezni. Egyszerű kiegészítést nem fogalmaznak meg érthetően, akkor hogyan beszéljünk olyan törvényekről, mint a visszaszolgáltatás – tette fel a kérdést az alpolgármester.
A betakarítási kamány miatt tevődik fel, hogy megéri vagy sem politizálni – nem is önmagáért, hanem a gyerekeiért, mert tudja, hogy Ráduly Róbert vagy Szőke Domokos gyerekei sem fogják soha elfelejteni, mit éltek át. Az is kérdés, hogy miként reagál a közösség, ha elvisznek valakit, és emlékszik-e, ha később azt mondja az igazságszolgáltatás, hogy „pardon” – fogalmazott az alpolgármester.
A magyar sajtó szerepe
Semmit nem tudunk a magyar sajtó szemére hányni, néhány kisebb kivétellel – mondta Horváth Anna. Véleménye szerint a probléma, hogy a magyar közösség meghatározó része a román sajtót követi, azt pedig nem kell ecsetelni, hogy ott hogyan, milyen stílusban tárgyalják ezeket a problémákat. Elmondta, a törvényt kell megváltoztatni, disztingválni korrupció és hivatali visszaélés között.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro

XI. Nagyzerindi és Feketegyarmati Falunapok
70 községbeli gyermek és fiatal ropta a táncot
Amint azt előzetesen hírül adtuk, pénteken 21 órától a Feketegyarmaton megszervezett szabadtéri retróbulival indult a XI. Nagyzerindi és Feketegyarmati Falunapok programja, amit Simándi Sándor polgármester nyitott meg. A Nagy Zsolt által összeállított zenére sokan hajnalig mulattak. A helybeliek nem sokáig alhattak, ugyanis a nagyzerindi fúvószenekar Feketegyarmat központjában 7 órától zenés ébresztőt tartott, ezt követően 10 órakor startolt a bográcsfőző verseny, melynek során az 5 csapat birkapörköltet, sertéspörköltet, babgulyást, illetve vadas pörköltet főzött. A zsűri I. díjra értékelte a Tollasok csapatának a vadas-, II. díjra a Menyecskék birkapörköltjét.
Ezzel párhuzamosan a feketegyarmati szabadtéri színpadon 9 órakor kezdődött az iskolások műsora, melynek során a gitárosok, a zerindi óvodások tengerész, illetve a gyarmati óvodások hátizsákos táncaikat mutatták be a tanévzáró műsoraikból. A zerindi előkészítősök színdarabot, majd a III. és IV. osztályosok mutatták be maszkás táncaikat. A néptáncosok szatmári táncot jártak, majd a kicsik előadták a Romuna Brigitta által betanított moderntáncot.
Ezt követően indult a családi vetélkedő, amire 7 család nevezett be: kosárba dobásban, ugrókötelezésben családi piramis összeállításában, gólyalábakon járásban, flakontöltésben, csokievésben, illetve ruhaláncban mérték össze ügyességüket, tudásukat. Legérdekesebb a ruhalánc volt, melynek során az a család kapta a több pontot, melynek tagjai a levetett ruháikból a leghosszabb láncot tudták kialakítani. A vetélkedés hevében az apukák rövidgatyára vetkeztek, de az anyukák se igazán szégyenkeztek a jobb eredményért. Mind a 7 csapat jutalmat kapott – I. helyen Farkas Zoltán és családja végzett holtversenyben Papp Istvánnal és családjával, de azok önként választották a II. helyet, míg III. helyen Komlósi Róbert alpolgármester és családja végzett. A győztesek, de a résztvevők is értékes ajándékokat, minden gyermek labdát, édességet kapott. Az édességeket a gyulai Mikus Éva ajánlotta fel. Utána indult a kerékpárverseny, idén az óvodások külön kategóriát képeztek a kis-, illetve a nagyiskolások és a serdülők mellett, és görkorcsolya verseny is volt. Az óvodás fiúknál Kiss Botond, az elemiseknél Farkas Zoltán, a nagydiákoknál Komlósi Riff Dávid, az elemis lányoknál Vékás Bianka győzött. Egész nap pónilovon lehetett lovagolni, illetve szamaragolni, de ausztrál és nílusi vadludakat is meg lehetett tekinteni, galambokat, fajdkakast is lehetett simogatni, a pörköltfőző verseny termékeit pedig ingyen osztották ki a résztvevők között. 20 órától a rendezvény átköltözött Nagyzerindre, ahol a béksécsabai Thomassy Party Band műsorán, majd az Ibolyások moderntáncán, utána a sztárvendég, Postás Józsi koncertjén, 23 órától tűzijátékon, ezt követően szabadtéri diszkón szórakozhatott a közönség.
Vasárnap
Vasárnap 10.30 órától ünnepi istentiszteletet tartottak a feketegyarmati, 12 órától a nagyzerindi református templomban. 13 órakor a nagyzerindi műfüves pályán indult a kispályás futballbajnokság, amire 6 csapat nevezett be Nagyszalontáról, a helybeli ifik, az öregfiúk, a magukat Drahilnak nevező fiatalok, illetve az ágyai csapat. A versenyt a nagyszalontai csapat nyerte, melynek tagjai felajánlották az I. díjat Komlósi Róbert alpolgármesternek, aki a kupát és az oklevelet az irodájában tartja, hogy bárki megnézhesse. Valamivel 16.30 óra után a Tabajdi Károly Általános Iskolában történt gyülekező után, a helybeli fúvószenekar kíséretében, a főúton indult a népviseleti parádé, amit egy felnőtt leány és fiú felügyelete mellett a Kisibolyások vezettek fel. A menet a központi teret megkerülve, a szabadtéri színpadnál állt meg, aminek a közelében felállított sörsátrak alatt már javában folyt a vígasság, hiszen mindenféle itallal, étellel szolgáltak, ami szemnek, szájnak ingere.
Miután a színes népviseletbe öltözött táncosok csoportonként körtáncot jártak, a szabadtéri színpadról Pap Alma műsorvezető köszöntötte a közönséget. Elsőként a nagyzerindi furulyásokat kérte színpadra, akik Kasza Rozália betanításával, hangszereikkel népdalokat játszottak, énekeltek. Utánuk a Bihar megyei Micske néptánccsoportjának különösen díszes népviseletbe öltözött 9 leánya és 5 fiúja
rutinos táncbemutatóval kedveskedett. Az újkígyósi néptánccsoport kalotaszegi legényese, rimóczi csárdása és délalföldi oláhosa új színt hozott a programba. Az ágyai Tőzike néptánccsoport Erdős Márta vezetésével, Nagy Rozália és Haász Endre koreográfiájára lendületes dél-alföldi és szatmári táncot mutatott be. A kétegyházi tánccsoport Negró János vezetésével rábaközi magyar, illetve helybeli román táncokkal színesítette a programot. Utánuk a simonyifalvi Leveles tánccsoport Farkas Tamás koreográfiájára szatmári és magyarpalatkai táncokat adott elő rutinosan. A kisiratosi Kisgyöngyvirág néptánccsoport 5 párja Mészár Klementina betanításával előadott dél-alföldi táncainak tapsolt a közönség. A majláthfalvi Százszorszép tánccsoport által előadott mezőségi és marosszéki táncok közben élményszámba ment, ahogyan a fiúk látványosan kiforgatták a lányokat. Utánuk a nagyzerindi citerások játszottak, énekeltek népdalokat. A nagyzerindi Ibolyások 4 csoportja ifj. Szilágyi András koreográfiájával és Kiss Csilla vezetésével az utóbbi években látványos fejlődést mutatnak. Előbb a haladók 12 tagú csapatának szatmári táncai, majd a kicsik ifj. Szilágyi András közreműködésével bemutatott ritmusgyakorlata aratott vastapsot. Utánuk a nagyok 8 párjának szilágysági táncai, majd a menyecskék 12 tagú csapatának dél-alföldi táncai ragadták magával a közönséget. Annál is inkább, mert Csáky Apollónia iskolaigazgatóval és Kiss Csilla csapatvezetővel együtt, az iskola pedagógusai is erősítették a csapatot. Utánuk újra a haladók léptek színpadra, szigetközi táncukkal nagy sikert aratva. A program végét, egyben csattanóját az Ibolyások nagy csapatának a békési tánca képezte, amelynek végén színpadra kérték ifj. Szilágyi Andrást és Kiss Csillát, akiknek figyelmességgel, oklevéllel, illetve virággal kívánták kifejezni köszönetüket az évek óta tanúsított áldozatkészségükéért, odaadásukért. Külön dicséret illeti a műsorvezető Pap Almát, aki amellett, hogy konferált, fellépett a haladók, a nagyok, sőt a menyecskék táncában is. Olykor várnia kellett, amíg a kimerültségtől szóhoz tudott jutni. Miután a színpadon befejezték, a színpad mellett körtánccal kedveskedtek a közönségnek a nagyzerindi Ibolyások, akik a legkisebbektől a legnagyobbakig, mintegy 70-en ropták a táncot.
Üdvözlet, köszönet
A néptáncgála után érkezett meg egy megyei tanácsos társaságában Traian Igaş szenátor, akit a színpadról mutatott be Simándi Sándor polgármester. A szenátor köszöntötte a résztvevőket, gratulált nekik a sikeres falunapokhoz, illetve a polgármesterhez, aki a község vezetősége és a megyei tanács támogatásával igen jelentős fejlesztéseket vitt végbe. Nagyzerind község manapság nem véletlenül a megye egyetlen olyan községe, ahol minden utca aszfaltburkolattal rendelkezik.
A hivatalos program után a vendégek és a fellépők együtt megvacsoráztak, míg a szabadtéri színpad előtt utcabál következett, ahol a Gyarmat Band szolgáltatta a talpalávalót késő éjszakáig. A rendezvény sikeréért köszönet jár a Nagyzerindi Községi Tanácsnak a támogatásért, az iskola pedagógusainak a szervezésben és a lebonyolításban való közreműködésért, valamint minden támogatónak, a vendégek ellátásában segítőnek.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Szabadságszobor emlékérméket adtak át Aradon
25 éves az aradi Szabadságszobor. 1890. október 6-án adták át Aradon Zala György alkotását. Az évforduló előestéjén az aradi színházban tartottak ünnepi rendezvényt, amelyen több közéleti személyiséget tüntettek ki.
Az ünnepséget Fekete Károly, a Kölcsey Egysület titkára vezette és felszólalt Faragó Péter, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Arad megyei elnöke, Király András, a Szabadságszobor Egyesület elnöke és Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke.
A beszédek után Kelemen Hunor és Király András, az alkalomra készült jubileumi emlékérméket adott át.
Emlékérmét kapott:
Markó Béla, volt RMDSZ-elnök
Intézmények RMDSZ, országos elnökség; RMDSZ, Arad megyei szervezet; Szabadságszobor Egyesület; Szent Erzsébet magyar és erdélyországi konventuális minorita rend; Aradbelvárosi református egyházközség; Aradi evangélikus lutheránus egyház; Aradbelvárosi magyar baptista gyülekezet; Csíky Gergely Főgimnázium; Nyugati Jelen szerkesztőség; Rákóczi Szövetség
Magánszemélyek Szép Gyula, Szepesi László, Kocsis Rudolf, Kolozsi Tibor, a szobor restaurátora, Matúz András, az emlékérem alkotója, Böszörményi Zoltán laptulajdonos, Bálint György
A Szabadságszobor Egyesület munkatársai közül Pataki Ildikó, Péró Tamás, Szabó Irén, Szabó Mihály, Darida János, Arad volt alpolgármestere, Bognár Levente Arad alpolgármestere, Bölöni György, megyei képviselő, Cziszter Kálmán, aradi képviselő, Horváth Levente, volt alprefektus, Matekovits Mihály, Módi József, református esperes, Nagy Gizella, Nagy István, Tokay György, Ujj János, Faragó Péter, az RMDSZ Arad megyei elnöke, Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke, Krály András, a Szabadságszobor Egyesület elnöke, Communitas Alapítvány, Teleki Alapítvány, RMDSZ képviselőházi frakció, RMDSZ szenátusi frakció, Magyarország Miniszterelnöki Hivatala, Takács Csaba, Nagy Zsolt, Orbán Viktor miniszterelnök, Medgyessy Péter, a szobor újraállításakori magyar miniszterelnök, Dávid Ibolya volt igazságügy-miniszter, Szabó Vilmos volt államtitkár, Bálint Pataki József, Verestóy Attila, Borbély László, Kelemen Attila
Az emlékérmék átadása után a résztvevők megtekintették a Tizenhárom – az Aradon kivégzett tábornokok emlékére című táncjátékot, amelyet az Aradi Kamaraszínház és a békéscsabai Tabán Táncegyüttes adott elő a szabadkai Juhász zenekar kíséretével. Koreográfus Farkas Tamás, rendezte Farkas Tamás és Tapasztó Ernő.
nagyistvan.pecska.ro
Erdély.ma

MIÉRT szórványkonferencia Temesváron
A Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) november 20–22. között A szórvány színei címmel konferenciát szervez a temesvári Andronic Panzióban, a Temes Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács (TEIS) közreműködésével. A Szabadfalun sorra kerülő Szórványkonferenciát péntek este Halász Ferenc, Temes megyei RMDSZ-elnök, Molnár Zsolt parlamenti képviselő és Olah Gábor TEIS-elnök nyitják meg.
A Szórvány színei konferencia keretében szombaton 10 órától Antal Lóránt, MIÉRT-elnök tart előadást Panorámanézetből a Szórvány címmel, majd 10.45 órától Molnár Zsolt Temes megyei parlamenti képviselőA Szórvány mint lehetőségcímű előadását hallgathatják meg a jelenlevők. A délelőtti program Tomán Zoltán temesvár-gyárvárosi káplán, Nagy Zsolt programozó mérnök és Molnár András ügyvéd előadásaival zárul.
15 órától Szilveszter Ibolya, a Bartók Béla Elméleti Líceum aligazgatója A Szórvány Alma Matere címmel tart előadást, utána bemutatkozik a magyar középiskola Diákönkormányzata és Keresztes Péter, a Temesvári TVR Magyar Adásának szerkesztője Lencsevégen címmel tart előadást.
A konferencia befejező részében 17 órától Csáki Károly végvári polgármester a Szórványvidék pezsgő Végvárja című előadását hallgathatják meg a konferencia résztvevői. 17.30 órától a kisközösségek vezetéséről beszélgetnek a jelenlevők, 18 órától Horváth Ida temesvári, Varga Emese medgyesi és Ferencz Orsolya segesvári ösztöndíjasok bemutatják a Petőfi programot. 18.15 órától kerül sor a MIÉRT területi szervezeteinek bemutatójára A szórvány színei címmel. A temesvári MIÉRT Szórványkonferencia a résztvevő ifjúsági szervezetek képviselőinek közös tanácskozásával és a Mi így bulizunk című, TMD-TEIS közös őszbúcsúztató bulival zárul.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Silviu Brucan almacsutkák alatt
Beszélgetés Nick Thorpe angol újságíróval, a BBC közép-európai tudósítójával A nyugati újságírók felelőssége is, hogy ma Kelet-Közép-Európa – és benne a magyar kisebbség – helyzete alig téma Nyugat-Európában. Így tartja Nick Thorpe, aki a BBC közép-európai tudósítójaként 1986 óta követi figyelemmel a volt kommunista térség átalakulását.
– Milyen véletlen folytán fedezte fel ezt a régiót?
– Úgynevezett politikai turistaként jártam először, még 1983-ban Magyarországon. Az akkoriban egyre aktívabb Dialógus békecsoportot próbáltam megkeresni Budapesten, amelynek atomellenessége az amerikaikat és a szovjet atomfegyverkezést egyaránt célozta. Bátor cselekedet volt, hiszen nekünk Nyugat-Európában könnyű volt tüntetni mindenféle környezetvédelmi ügyekben, de Magyarországon ez akkor még roppant veszélyes dolognak számított. Nevek és címek nélkül érkeztem, az angol partnerek ugyanis nem akartak nehézségeket okozni a csoport magyar tagjainak, ezért aztán semmiféle elérhetőséget nem adtak ki. Az érkezésemet követő első napon a barátnőmmel egy budai borozóban ültünk, amikor bejött egy férfi egy gyerekkel, kabátján a Dialógus jelvényével, körülnézett és kiment. Erdély Dániel volt és a fia, Mátyás, ma neves operatőr, fotós. Persze, ez csak azt követően derült ki, hogy utánuk mentem, leültünk, összebarátkoztunk.
– Ezért választotta Budapestet első újságírói állomáshelyének?
– Részben. Akkoriban sokat utaztam mindenfelé, 1984–85-ben angoltanárként dolgoztam Finnországban, s amikor ’85 márciusában a finn nemzeti eposz, a Kalevala összeállításának 150. évfordulóját és a szerzőt, Elias Lönnrotot ünnepelték, arra gondoltam, milyen érdekes lenne Lönnrot sínyomain átmenni a szovjet oldalra. A szovjet-karéliai Petrozavodszkból aztán Szentpétervárra – akkor még Leningrádba – készültem átvonatozni, az éjszakai indulás előtt pedig még színházba akartam menni. Az előadás azonban elmaradt, mert aznap halt meg Konsztantyin Csernyenko szovjet pártfőtitkár. A hálókocsifülkében egy fiatal párral utaztam együtt, s mivel a folyamatosan játszott gyászzene nem engedett aludni, beszélgettünk, barátkoztunk. Tőlük hallottam először, hogy egy ismeretlen fiatal politikus, bizonyos Mihail Gorbacsov lesz az utód, és minden megváltozik a Szovjetunióban. Azon az éjszakán döntöttem el, hogy újságírásba kezdek. A Szovjetunióhoz nem volt kedvem, Budapesten viszont már voltak barátaim.
– A BBC azonnal vevő volt a cikkeire?
– Azért ez sem volt ennyire egyenes vonalú. Elmentem a BBC-hez, bejelentettem, hogy 1986 februárjától Magyarországra megyek, s ha igénylik, szabadúszóként küldhetek cikkeket. Párhuzamosan a The Economist, a The Guardian, a The Financial Times is jelezte, hogy érdekli a dolog. Szerencsémre senki sem volt kíváncsi a szakmai előéletemre, mert nem lett volna, mit bemutatnom. Igyekeztem azért tanulni, felvettem a BBC rádiós világszolgálatán sugárzott riportokat, majd legépeltem, hogy ismerkedhessek az anyagok szerkezetével. Közben pedig tanultam a magyar nyelvet, igyekeztem felfedezni az országot. Az első nagy sztorim 1986. március 15-tel kapcsolatos, amikor háromezer ember vonult az utcára, s mivel a hatóságok nem tudták kezelni a váratlan tömeget, meglehetősen nagy botrány lett belőle. A BBC és a The Financial Times hozta le az ott készült anyagomat. – Mit gondolt akkoriban, még meddig marad fenn a kommunista tábor?
– Roppant izgalmas időszak volt, egy újságíró számára pedig maga a paradicsom. Minden exkluzív volt, amit írtam, hiszen sokáig az egyetlen nyugati tudósító voltam Magyarországon. 1989 tavaszán úgy tartottam, hogy talán öt év alatt mehetnek végbe lényegi változások, bár a kommunista blokk országaiban, Csehszlovákiában, Kelet-Németországban utazgatva érződött, hirtelen mennyire felgyorsulnak az események. Hogy mennyire rosszul ítéltem meg a helyzetet, igazolja az is, hogy 1988 nyarán hazamentem Angliába pihenni egy kicsit. Fárasztó két év volt mögöttem, arra gondoltam, lazítás közben könyvet írok a változásokról – amelyek bekövetkeztéig, mint mondtam, akkor még öt évet adtam. Ezért aztán nem voltam jelen Nagy Imre újratemetésén, de augusztus már újra Budapesten talált.
– Románia „munkaköri kötelességként” került az érdeklődése fókuszába?
– Korántsem, először egy kis Polski Fiat utasaként, magánemberként jöttem Romániába 1986-ban, kis falvakat látogattunk magyar barátaimmal, akkor szerettem bele Erdélybe. Egy évvel később húsvét tájékán már újságíróként, egy jászvásári diáktüntetés hírére indultunk újra Romániába egy rádiós kollégával az Amerika Hangjától, két hét alatt bejártuk Moldvát, Bukarestet, Erdélyt, mindig egy vagy több autó „kíséretében”. Fél év múlva, ’87 novemberében egy amerikai kollégával utaztam Bukarestbe. Szerencsénk volt: már megvolt a vízumunk, amikor érkezett a hír a brassói teherautógyári tüntetésekről. A hatóságoknak bejelentett terveink között rutininterjúk szerepeltek a nemzeti bank elnökével, a Scînteia, az Agerpres főszerkesztőjével, igazából azonban a diktatúra arculatáról akartunk riportot írni. A brit nagykövetség klubjában sörözés közben az egyik diplomata diszkréten egy névjegykártyát csúsztatott oda hozzám, s jelezte, fordítsam meg. A másik oldalon egy név – Silviu Brucan – és egy telefonszám állt. Akkor még fogalmam sem volt, ki az a Silviu Brucan, de azért felhívtam. Egy öregúr válaszolt nagyon jó angolsággal, elmondtam, hogy a BBC és a The Independent részéről keresem, kollégám a UPI hírügynökségtől van, mire ő megadta a lakcímét.
– Kivel-mivel találkoztak Brucan lakásában?
– Elsősorban John Kennedyvel és Gerald Forddal készített közös képekkel. Brucan rögtön rákérdezett: tudják, ki vagyok én? Mire mi bevallottuk, hogy nem. Számítottam rá, készültem, folytatta Brucan, itt van két papír, először ezeket olvassák el. Az egyiken egy jelentős karriert maga mögött tudó nagy kommunista életrajzát olvashattuk. A másik iratban teljes támogatásáról biztosította a brassói munkásságot, s figyelmeztette Ceaușescut, hogy ha nem következnek be lényegi változások, a Román Kommunista Párt lengyelországi társa sorsára juthat. Nagyon féltette a pártot.
– Brassóban milyen állapotok fogadták önöket?
– Elsősorban egy teljesen újrafestett, újraüvegezett pártközpont. Mivel egészen szorosan követtek bennünket, azt találtuk ki, hogy térképpel a kezünkben sétálunk a Fekete-templom körül, s fiatalokat állítunk meg útbaigazításért, akikről feltételeztük, hogy beszélnek angolul vagy németül. A többség menekült előlünk, de azért akadtak olyanok is, akik – miközben mondták, hogy egyenesen, majd balra – beleszőtték azt is, hogy tízezer ember tüntetett, legalább egy meghalt, a viszontlátásra. Találtunk viszont egy olyan férfit is, aki megkérdezte, hol lakunk, és találkát adott nekünk este nyolcra a szállodánk előtti buszmegállóban. Valóban ott találtuk, de nem szólítottuk meg, csak utolsó pillanatban felszálltunk a buszra, és követtük a lakására, ahol aztán hajnali kettőig beszélgettünk. A férfi jól beszélt angolul, és a tüntetésen is jelen volt.
– Megúszták? Nagyon megjárhatták volna...
– Már akkor tisztában voltunk, mekkora szerencsénk van. Az esti vonattal készültem visszaindulni Budapestre, s bár az indulásig próbáltam még másokkal is kapcsolatba lépni, a szekusok már éberebbek voltak. De a sztori megvolt, plusz a Brucan-beszélgetés, már csak egy feladat várt ránk: kijutni Romániából. Mivel tartottam tőle, hogy keresik majd nálam azt a papírt, előbb úgy gondolkodtam, hogy megtanulom a tartalmát, majd megsemmisítem az iratot, de aztán meggondoltam magam. A vonat nagyon zsúfolt volt, 36 órás állandó készültségi állapot után mélyen elaludtam. Egyszer arra ébredtem, hogy valami csöpög a fejemre. Megtapogattam, vér volt. Egy újságpapírba tekert csomag csöpögött, kérdeztem több embertől, kié, de senki nem tudott róla. Gyorsan leszedtem, átvittem a szomszéd fülkébe, bevágtam az ülés alá. Az újabb ájult alvásomból már a határon ébredtem, s még mindig ott volt a zsebemben Brucan írása. Szerettem volna megmenteni, bementem hát a vécébe, megpróbáltam a tükör mögé rejteni, amikor valaki berúgta az ajtót, majd elnézést kérve elment. Mivel nem tudtam, látta-e a még csak félig elrejtett papírt, visszamentem a fülkébe, bedugtam a kukába néhány almacsutka alá. Abban a pillanatban berontottak a szekusok, és keresni kezdték a papírt a zsebeimben, majd elvitték a csomagjaimat. Egy óra múlva visszajöttek, csak a jegyzetfüzetemet tartották meg, amelyben azonban minden saját titkos kódom szerint szerepelt, telefonszámok nélkül. De semmi sem számított már: szabad voltam.
– Gondolom, egy ideig nem nagyon volt kedve Romániához.
– Dehogynem: 1988-ban interjút kértem Ceaușescutól. Behívtak a budapesti román nagykövetségre, egy Gheorghe Albuț nevű konzul fogadott, aki kávé és cujka mellett értésemre adta: Ceaușescu elvtársnak nem szokása börtönben interjút adni. Márpedig ha beteszem a lábam Romániába, rögtön letartóztatnak. – Hol érték a ’89-es események?
– Egy angliai kisvárosban. Előzőleg forradalomról forradalomra utaztam Európában, a temesvári események híre Berlinben ért utol. December 18-án Londonban a BBC egyik adásában már megkockáztattam, hogy Ceaușescu nem éri meg a karácsonyt, amit nagyon nem akartak elhinni nekem. Aztán a barátnőm, Andrea december 25-én hívott, hogy Ceaușescunak vége. Másnap vissza is repültem Budapestre, 27-én pedig indultam Temesvárra.
– Mennyiben változtatta meg az életét, a munkáját a kommunista tábor megszűnése?
– Azóta minden más. Ennek ellenére csodálkoztam, hogy a nyugati kollégák többsége már 1990 tavaszán kezdett körülnézni, hol ígérkezik a következő forradalom. Én maradtam, immár arra kíváncsian, hogy mi lesz a továbbiakban ezekben az országokban. Idealista voltam: arra számítottam, hogy a német egyesítés mintájára valamiféle európai egyesítés következik. Nem gondoltam volna például, hogy Magyarországnak 2004-ig, Romániának 2007-ig kell várnia a csatlakozásra.
– Milyen mértékben figyel ma a nyugati közvélemény a kisebbségi kérdésekre, a romániai magyarságra? – Ma ez csak nagyon kis mértékben téma Nyugaton. Cinikusan hangzik, de így igaz: míg nincs botrány körülötte, addig nem az. Összességében Magyarország, de Románia is csak mérsékelten érdekes 1990 óta. Pedig sikersztori is lehetne, hogy a románok és a magyarok nem harcolnak egymással, hogy lehet magyarul tanulni. Talán nekünk, nyugati tudósítóknak is többet kellett volna tennünk ennek érdekében. A baszk, a katalán, a koszovói példa tematizálása segíthetne az ügyön. A skót függetlenségi népszavazás viszont nem, mivel egészen más ott a történelmi háttér, sokkal több idő állt rendelkezésre a sebek begyógyulására. Amit viszont kijelenthetek: ha Skóciában élő angol lennék, a skót függetlenségre szavaznék, hiszen Anglia és mi, angolok nem leszünk kevesebbek ettől.
CSINTA SAMU
Nick Thorpe
az angliai Kent megyében fekvő Upnor településen született 1960-ban. Egyetemi tanulmányait Reading egyetemén végezte modern nyelvek szakon. Posztgraduális tanulmányokat folytatott a szenegáli Dakar, valamint a németországi Freiburg im Breisgau egyetemén. 1983-ban érkezett Magyarországra egy béketüntetésre, aztán ott telepedett le, magyar feleségével és öt fiával azóta is Budapesten él. 1986-ban lett a BBC budapesti állandó tudósítója, munkaterülete 1996-ban kibővült más kelet-közép-európai országokkal, így Romániával és Bulgáriával is. 2009-ben könyvet jelentetett meg a kelet-közép-európai rendszerváltozásokról Befejezetlen forradalom címmel. A Duna című kötete, amelyben a Fekete-tengertől a Fekete-erdőig járja végig a folyót, 2015 októberében jelent meg. Dokumentumfilmeket is készített a Duna Televízió és az MTV számára.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szőke Domokos: „A legnehezebb az igazságtalanságot elviselni”
Csíkszereda tisztségéből felfüggesztett alpolgármestere, Szőke Domokos várja, ahogyan a gyerekei is mondják: mikor engedi már az ország, hogy dolgozzon a városnak. A portálunknak adott interjúban azt is elmondta: tanulságos leckeként próbálja felfogni a helyzetét, és igyekszik folyamatosan képben maradni a város közigazgatásában történő fejleményekkel, hogy visszatérésekor – amiben bízik –, folytathassa a munkáját.
Részt vett az önkormányzat november 26-i ülésén. Hogy érezte magát a tanácsteremben?
Ez már a harmadik alkalom, hogy ott voltam. Mostanra már leegyszerűsödtek a dolgok, de még mindig van bennem egy kis izgalom, hogy vajon mi fog történni, lesznek-e kellemetlen pillanatok, esetleg el kell-e jönnöm onnan. Ugyanakkor, mivel még ismerem a város problémainak részleteit, a polgármesteri hivatal pozitívumait, hiányosságait, gondjait, az üléseken nem tudok kellőképpen hatékony lenni, hiszen visszafogott vagyok, hogy kerüljem el a látszatát is annak, hogy megjött az ember, aki „mindenhez ért”, megint okoskodik.
Kezdetben nagyon aggasztott, hogy mi lesz a betervezett, elkezdett munkálatok sorsa. Mi lesz a hargitafürdői felújítással, hőszigetelésekkel, a közművesítésekkel, a hivatal működésével… Próbáltam a folyamatban levő ügyeket átgondolni, valamilyen szinten átadni. Összesítőket írtam a megoldásra váró gondokról, és arról, hogy melyek a halaszthatatlan és halasztható ügyek. De jött a felfüggesztés, és az, hogy Antal Attilával nem beszélhetek, így hát be kellett látnom, nem áll módomban a munkaterepet átadni - ami még egy kisebb felelősséggel bíró munkahelyen is normális lenne – hacsak nem akarom bezáratni magam. Mert kiderült, csak értelmezés kérdése, hogy egy tanács, egy javaslat mikor minősül alpolgármesteri utasításnak – amit nem gyakorolhatok, és amiért utólag magyarázkodnom kellene a törvényszéken –, és mikor egy polgári vagy akár tanácsosi észrevételnek.
Vigyáznom kell, mert folyamatos megfigyelés alatt vagyok, és továbbra is megvannak a “jó szándékú” feljelentőim is. Hiszen míg házi őrizetben voltam is jelentettek fel, hogy a városban láttak, illetve később volt kellemetlen történet is Hargitafürdőn, ahova kihívtak egy munkálathoz véleményt mondani, és ahogy megérkeztem, rá pár percre már jött az autó, négyen szálltak ki belőle, filmeztek, és írták a jegyzőkönyvet, és kérdeztek, hogy milyen minőségemben, mit csinálok ott.
Így hát csak önkormányzati képviselőként, korlátolt lehetőségek között ugyan, de próbálom hasznosítani a város számára – már amennyire igény is mutatkozik rá – azt a tapasztalatot és tudást, amit az elmúlt 11 évben összegyűjtöttem.
Ráduly Róbert, Csíkszereda volt polgármestere és Szőke Domokos alpolgármester ellen június közepén emelt vádat a korrupcióellenes ügyészség. Mindketten ártatlannak vallják magukat. Ráduly még a vádemelés napján benyújtotta becsületbeli lemondását, Szőke egy bírósági döntés értelmében nem láthatja el az alpolgármesteri teendőit. A volt polgármestert három rendbeli hivatali visszaéléssel és összeférhetetlenséggel, az alpolgármestert pedig négyrendbeli hivatali visszaéléssel és okirat-hamisításra való felbujtással vádolja a DNA. Mindketten hatósági felügyelet alatt vannak, és legközelebb 2016. január végén kérhetik ismét a kényszerintézkedés feloldását.
Közel féléve kezdődött az eljárás ön és Ráduly Róbert polgármester ellen. Min ment azóta keresztül?
Volt hajnali házkutatás, 24 órásfogva tartás, bilincs, háziőrizet. Törvényszéki tárgyalásokra jártam, járok - bár még érdemben a tárgyalás nem kezdődött el -, próbálok érvényt szerezni az alkotmányos jogaimnak.
Az első napokban felmerült bennem, hogy ez már az a szint, amikor az ember veszi a kalapját, földhöz vágja, és tovább áll, de pár napra rá - főleg mikor kezdtek érkezni a pozitív visszajelzések – úgy éreztem, hogy ez a döntés nem csak rólam szól, ez az ügy másról is szól.
Úgy látom, hogy ez közösségi ügy is, és ilyenkor nem szoktam félreállni. Az önkormányzati társaimnak felajánlottam a lemondásom, de nem fogadták el, ugyanakkor a polgármester is a tárgyaláson elmondta, hogyha őt nem is engedik vissza, bár engem engedjenek, hiszen rengeteg a tennivaló a városban. Ezeket összevetve még kitartok a gáton, de hogy jövőre újra indulok-e, az már kérdéses.
Kezdetben, míg friss volt a seb: nem néztem tévét, nem olvastam újságot, nem használtam számítógépet, telefont, valósággal irtóztam ezektől, a gondolattól, hogy figyelnek, hallgatnak, követik, hogy hátha valamit vétek a bírósági végzés ellen. Ugyanakkor a hivatali telefont leadtam, és a hivatali e-mailcímemet sem követem, hogy ebből se legyen baj. Sajnos ezáltal kissé elszakadtam azoktól is, akik aggódtak értem, érdeklődtek utánam.
De pozitív hozadéka is volt a történetnek: lelassult körülöttem a világ. Több időm van a családra, magamra, ismerősökre, elbeszélgetni az emberekkel az utcán. Önkénteskedtem, volt időm az otthoni dolgokra, meszeltem, kertészkedtem, házimunkát végeztem: főztem, takarítottam, mosogattam, mostam, vasaltam...olvastam. Több idő jut, jutott a gyerekekre: tanultam, játszottam, edzésekre, mérkőzésekre jártam velük. Szerencsére őket nem viselte meg annyira az ügy, sem a hajnali „házi látogatás”. Érdekességként élték meg, megértik azt, hogy most anyagilag is szűkösebb körülmények között kell élnünk. Követik az eseményeket, figyelik a tárgyalások kimenetelét, és rendszeresen kérdik, hogy „mikor engedi az ország, hogy dolgozhassak a városnak”.
Év vége közeledik. Milyen mérleget vonna? És milyet a harmadik mandátuma vége felé?
Már januárban látszott, hogy 2015 egy nehéz, pörgős év lesz. Nem fogunk unatkozni. Talán a legkeményebbnek látszott a 12 évből. Látszottak a gondok, amivel meg kell küzdeni. Álmatlan éjszakáim voltak, hogy megoldásokat találjunk és zárjunk még egy jó évet, és egyszer csak ... összekuszálódtak a dolgok. Rengeteg időm lett.
Tudom, és a mondás is tartja, hogy senki nem pótolhatatlan. De azt a rengeteg vesződést, egyeztetést, utánajárást, a részletek megoldását, kibogozását, nem látom, hogy a hivatal pótolni tudta volna. Ezért a kivitelezés határideje, a munkálatok minősége, a lakók megelégedettsége is megsínylette a helyzetet. Ugyanakkor olyan munkálatok és tervek maradtak el, melyeken, úgy érzem, hogy tudtam volna segíteni. És sajnos, lesz olyan munkálat, amit ebben a mandátumban szerettünk volna befejezni, de már el sem lehetett kezdeni.
Focis hasonlattal élve: nem egy könnyen átvészelhető kiállítás történt a város életében, kevesebb játékos maradt a pályán, és megritkult a csatársor, a védelem, de a középpálya is. Csoda, hogy bírják ilyen feltételek mellett a volt kollegáim. Persze lesz, és van olyan is, aki ilyenkor inkább lazít, mert a számonkérés elmaradt, de akár cégek is kerülnek, akik felszusszantak, hiszen úgy érzik, nyugisabb lett az életük. Valamint vannak, akik épp kihasználjak a helyzetet, mert most lehet azt is, amit eddig nem lehetet. Van, akinek jobb lett, és vannak, akiknek nehezebb.
Nem egy szokványos év vége, sem egy 12 év kemény munkájához méltó végső esemény. Nehéz így mérleget vonni. Arról nem beszélve, hogy ilyenkor ugye sok emberben – főleg azokban, akik el sem tudjak képzelni, hogy létezhet tisztességgel elvégzett munka - ott mocorog a kérdőjel. Van, mikor bármit mondhat az ember, nem ugyanaz jön le a hallgatóságban, az olvasóban. Hiszen bolond világot élünk. A hitetlenkedések, felháborodások, feljelentések idejét éljük újra, akár kisebb közösségi szinteken is, ami torzítja az eseményeket. Lakószövetségi vezetőkre, orvosra, tanárra, de még kisfoglalkozású emberekre, mint egy fociedzőre, de egy szomszédra is, akar csak vélt dolgokért, könnyen rájár a rúd. És sajnos az ártatlanság vélelme megint nem elég. Bár a közösségnek minden hasznos emberre szüksége lenne, oda kerülünk, hogy már nem találni lelkes embereket, akik a közösség érdekében vállalnának munkát. Ugyebár, aki dolgozik, az tévedhet is, és erre ma már nagyítókat gyártanak, hogy megnézzék, és könnyen megtalálják, hogy pontosan hol tévedtél. Ha ehhez a haragosaid is segítséget nyújtanak, már visznek is egy szép reggelen.
Meglátásom szerint a közösség látja ennek nagy kárát, de úgy néz ki, hogy ez most nem szempont – vagy mégis az lenne a szempont?! –, nem jön, hogy elhiggyem. Mert egyetértek én is, jó, ha hull a férgese, de úgy gondolom, hogy emberi életeknél nem helyes a „fűnyíró elv”. Persze, egészen más, ha egy év végi jelentésben vagy a statisztikában csak a mennyiség a fontos, ilyenkor egy-két „kis apró” járulékos kárra mindenki vonja a vállát, gondolják: belefér.
Mi változott meg a gondolkodásában? Ha van valami, amire rádöbbent az eltelt időszakban, ami emberileg is tanulságos, kérem, ossza meg.
Megerősödtek bizonyos emberi értékek: hogy fontos az ember számára a hit, a bizakodás.
Túl vagyok egy pár megpróbáltatáson, de rengeteg a pozitív élményem is. Voltak, vannak, akik mellettem állnak, segítettek, segítenek, meglátogattak a házi őrizetben, olyan emberek is, akikre nem számítottam. Ismerősök, ismeretlenek állítanak meg az utcán, biztató szavakkal, emberek, akik imádkoznak értem. Ez meghat és erőt ad. Erőt ad a talpon maradásban és abban, hogy ne adjam fel. Hogy megtaláljam az események értelmét, hogy higgyem, érdemes küzdeni. És hogy a közösségért - bár egyre nehezebb - nem csak érdemes, hanem kötelesség is küzdeni – ahogy Nagy Zsolt is mondta. Bár van olyan mondás is, hogy minden jó tett elnyeri méltó büntetését, vannak jelek, amik arra is mutatnak, hogy az ember, ha valami pozitívat ad, azt előbb-utóbb visszakapja, még ha nem is ott és akkor ahol vagy amikor várja.
Tudom, hogy az esetem nem szenzáció, ennél nehezebb megpróbáltatáson mentek át nagyszüleink annak idején, és mennek át nap mint nap emberek, családok. Igyekszem én is ez szerint viszonyulni hozzá, újraértékelni magam, az életem.
Pozitívan próbálom megélni a dolgokat. Arra is gondoltam, hogy ha nem ez történik velem, lehet, hogy pár hónap múlva a mentő vagy a helikopter vitt volna el - a sok stressz miatt - agyvérzéssel vagy szívinfarktussal. Hiszen nem egy példa volt mostanában, hogy egész fiatalon hagytak itt bennünket ismerősök, vezető beosztásban levők, akár hasonló okokból is. Ehhez képest én megmenekültem.
Hibáztat valakit vagy valamit a fél éve elhúzódó kellemetlenségekért?
Általában magamban szoktam keresni a hibát. És előfordul most is, amikor keresem, hogy mit tévedtem, mit kellett volna máskeppen tennem, egyáltalán szüksége van-e a városnak, a társadalomnak olyan emberekre, mint én? De nem hibáztatok senkit. Próbálom egy tanulságos leckének felfogni, amit bizonyára fel kell majd használnom még valahol az életben. Lehet, ez egy jel, amit meg kell szívlelni, a tanulságokat le kell vonni, visszább kell venni az iramból. És valószínű, hogy más nem tudott volna a taposómalomból kiemelni, 8 hónap „szabadságra” küldeni, mikor eddig 11 év alatt nem pihentem ennyit. Vasárnap is dolgoztam, évente a maximum 10 nap szabadságot úgy töltöttem le, számítógép és telefon közelben, hogy ha döntést kell hozni, mindig témában és elérhető legyek, ne kelljen majd tüzet oltani, ha hazajövök. De olyan is volt, hogy a családot a tengeren hagytam, és egy pár órára hazajöttem, mert halaszthatatlannak láttam egy megbeszélést egy munkálatnál.
Mi zavarja a leginkább a jelenlegi helyzetben? Mi a legnehezebb?
Többnyire biciklivel és gyalog járom a várost, hiszen erre is van időm. Figyelem a folyamatban lévő munkálatokat, mi hol tart, hiszen továbbra is érdekel a város sora, és gondoltam, hogyha mégis visszaengednek dolgozni, képben is legyek. Zavart, ha valami olyat láttam, ami megelőzhető lett volna, vagy ha más körülmények között segíthettem volna rajta. Valósággal fájt, mikor egy munkálatnál láttam, hol van egy nem oda való cső, egy cölöp, egy szegélykő, egy ferde aknatető, egy nem megoldott vízelfolyás, csatlakozás, egy rossz szín…
Talán a legnehezebb az igazságtalanságot elviselni. A tehetetlenség, hogy az ember hiába próbál a legjobb tudása szerint cselekedni a közösségért, mindig valamivel szembekerül. De hát, ha ebbe is jól bele gondolok, rájövök, hogy sosem adjak ingyen az ilyen dolgokat.
Ha visszaforgatható lenne az idő, meddig menne vissza? Miért?
Nem szeretek megfutamodni a megpróbáltatások elöl. Csak ezért nem utaznék vissza az időbe. Úgy élem meg, hogy ennek bizonyára valamiért így kellett történnie. Ugyanakkor igyekeztem az elmúlt években úgy dolgozni, hogy tetteim utólag is vállalhatóak legyenek. Nem látom, hogy lenne valami olyan nagy dolog, amin az időben visszamenve változtatnom kellene. De talán egy két magánbeszélgetésben vagy telefonbeszélgetésnél pontosabban fogalmaznék a jegyzőkönyv kedvéért.
Mit kér karácsonyra az angyaltól?
Először is köszönöm, amit eddig kaptam. Köszönöm mindazoknak, akik mellettem vannak, segítettek, támogatnak, biztatnak, együtt éreznek, imádkoznak értem. Páromnak, családomnak: egészséget, magamnak: erőt, bölcsességet, hogy szerencsésen túl lehessek ezen a megpróbáltatáson. Ugyanakkor áldott, békés karácsonyt, és egy boldogabb új esztendőt kívánok mindenkinek.
Gellért Edit
maszol.ro

Megszólalt Nagy Zsolt a börtönirodalom-botrány ügyében
Nem érzi úgy Nagy Zsolt, hogy visszaélt volna azzal a törvény adta lehetőséggel, amely szerint 30 nappal rövidül a szabadságvesztésük ideje alatt tudományos műveket megjelentető elítéltek büntetése. Védelmére keltek a munkáihoz ajánlást író erdélyi magyar egyetemi oktatók is.
Az úgynevezett stratégiai privatizációk perében tavaly januárban négy évre elítélt egykori RMDSZ-es politikus arra reagált hétfőn a „Veled vagyunk, Zsolt!” Facebook-oldalon, hogy az igazságügyi minisztérium közétette a börtönben írt művek listáját, mellékelve azoknak az egyetemi tanároknak a nevét is, akik ajánlást írtak a könyvek megjelentetéséhez.
A „börtönirodalom” hónapok óta foglalkoztatja a román sajtót, miután egyértelművé vált, hogy számtalan elítélt – köztük üzletemberek, politikusok – visszaéltek a büntetésüket lerövidítő lehetőséggel. Ha volt pénzük, nem is volt nehéz dolguk, mert csak egy egyetemi tanár ajánlását kellett megszerezniük. Tavaly szokatlanul sok, összesen 331, tudományosnak titulált művet jelentettek meg a romániai elítéltek. Egyikük, az időközben szabadult Gigi Becali például el is ismerte, hogy mások írták – pénzért – a könyveit. Mindezekért a sajtó egy része a „börtönirodalom” most közzétett jegyzékét szégyenlistának nevezi, az igazságügyi miniszter pedig közölte, hogy felülvizsgálják a börtönben született műveket. Emellett történtek már kezdeményezések a jogi lehetőség felszámolására is.
Nagy Zsolt három művet jelentetett meg tavaly a bukaresti Meteor Press kiadónál, ismert erdélyi magyar egyetemi tanárok ajánlásával. Keddi állásfoglalásában elöljáróban leszögezte: nem könyveket, nem irodalmi alkotásokat, hanem szakmai dolgozatokat írt a börtönben.
A sajtóban megjelenteket is pontosította: nem a listán szereplő egyetemi tanárok irányításával írta ezeket a dolgozatokat. „A dolgozat elkezdésének feltétele egy egyetemi tanár ajánlólevele, amely a téma tudományos relevanciáját, és a dolgozatot író személy erre való alkalmasságát, képességét mutatja be. Ennyi és semmi több. Ezúton is köszönöm azon nagytiszteletnek örvendő tanároknak, akik ajánlólevelet adtak nekem, egyúttal biztosítva őket arról, hogy a legjobb tudásom szerint végeztem ezt a munkát” – írta állásfoglalásában Nagy Zsolt.
Emlékeztetett ugyanakkor arra, hogy egy-egy mű megjelentése 30 napot von le a büntetéséből, de ez nem csökkenhet kevesebb, mint felére. Összehasonlításképpen felidézte: eddig 8,5 hónapot dolgozott a börtön mosodájában, és ezáltal mindössze 2 hónappal rövidült a büntetése.
Nagy Zsolt emlékeztetett arra is, hogy a tudományos munkákért járó büntetésrövidítés joga 1969 óta benne van a román büntetés-végrehajtási törvényben, miközben olyan EU-s ország is van, ahol a kiolvasott könyvek után is jár büntetés-csökkentés. Ugyanakkor a törvény adta lehetőséggel élő elítéltek  száma nem haladja meg Romániában fogva tartott több mint 30 000 személy egy százalékát sem.
„Mint minden joggal, ezzel is vissza lehet élni, de hiba lenne kivágni ezt a „fát”, azért mert akad félrenyúló ága is. Ne öntsük ki ez esetben (is) a fürdővízzel együtt a jogokat is”  – szögezte le Nagy Zsolt.
„Ha felkérnének, újra megírnám az ajánlást”
A marosvásárhelyi születésű egykori RMDSZ-es politikus tavaly elsőként az Un oraş pe Mureş – Drumuri prin timp (Egy város a Maros mellett. Utak az időben) című könyvét jelentette meg. Ehhez Rüsz-Fogarasi Enikő történész, egyetemi tanár, a BBTE Történelem és Filozófia Karának dékánhelyettese írt ajánlást.
Ismert, hogy korábban Nagy Zsolt az RMDSZ kampányfőnöke is volt. Tapasztalatait felhasználva írta meg második könyvét, a Managementul campaniilor electorale (A választási kampányok menedzsmentje) címűt, Salat Levente professzornak, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Politikatudományok Intézete oktatójának ajánlásával.
Nagy Zsolt korábban távközlési miniszter is volt. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy megjelentesse az Uniunea Europeană în era digitală – Opţiuni şi proiecte (Az Európai Unió a digitális korszakban. Opciók és projektek) című munkát, amelyhez Veress Emőd jogász, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Jogtudományi Intézetének igazgatója írt ajánlást.
Veress Emőd a Maszolnak hétfőn megerősítette: nem a dolgozat szakmai irányítását vállalta, hanem – a törvény egyetlen követelményeként – ajánlást írt a könyvhöz, amelyben tudományos szempontból relevánsnak minősítette a szerző által választott témát, és kezeskedett arról, hogy Nagy Zsoltot képességei alkalmassá teszik egy ilyen tudományos munka megírására.
„Ezt az ajánlást én nyugodt lelkiismerettel írtam meg, és bármikor újra megírnám” – nyilatkozta a jogász. Veress Emőd elmondta, rendben valónak tartja az elítélteknek azt a jogát, hogy büntetésük rövidüljön, ha a börtönben tudományos műveket írnak. „Természetesen ezzel is vissza lehet élni, ha valaki több tucat könyvet ír. De Nagy Zsolt nem élt vissza ezzel a lehetőséggel” – jelentette ki.
Hasonlóan fogalmazott Salat Levente is, akinek álláspontját a clujcultural.ro portál ismertette az ügyben. Az egyetemi tanár emlékeztetett arra, hogy Nagy Zsolt évekig az RMDSZ kampányfőnöke volt, ezért képesnek tartotta és tartja a szerzőt A választási kampányok menedzsmentje című munka megírására. „Ha most, a visszaélésekről szóló botrányok után kérnének fel arra, hogy ajánlást írjak a könyvéhez, megtenném” – szögezte le az egyetemi tanár, aki ugyanakkor felháborítónak tartja, hogy a sajtó egy része egy kalap alá vette őt a szélhámosoknak ajánlásokat megfogalmazó egyetemi tanárokkal.
Cseke Péter Tamás. maszol.ro

Kedves Barátaim!
Boldog Új Évet kívánok nektek! Magamnak meg azt kívánom, hogy az eltelt, 2015-ös év maradjon a legboldogtalanabb…
Mint amikor régen nem írtunk valakinek, nem is tudom, hol kezdjem, ezzel egyúttal megértve többetek nehézségét, amikor nekifogtok vagy fognátok levelet írni. Jól vagyok. Bővebben – nem, mint a viccben –, a körülményekhez képest. Egészséges vagyok, sikerült az elmúlt évet kisebb egészségi gondokkal megúszni. Igyekszem formában tartani magam, ha már valakik úgy gondolták, ellopnak éveket az életemből, ártatlanul, akkor legalább én tegyek meg mindent, ami lehetséges az egészségem érdekében. Lelkileg is jól vagyok, hála ezért elsősorban hozzátartozóimnak, akik szívvel-lélekkel mellettem álltak ebben az időszakban. Mondhatnátok, mi sem természetesebb ennél, én csak annyit teszek hozzá, az itt tapasztaltak alapján, hogy ez nem éppen így van.
Rengeteget jelent barátaim szolidaritása, az, hogy nem feledkeztek meg rólam egy percig sem. A levelezés az egyedüli igazi kapcsolattartási lehetőség, hálás vagyok mindenkinek, aki írt. Sokan tették ezt, ismerősök és ismeretlenek is, köszönet nekik. Ha valaki nem kapott volna választ, az azt jelenti, hogy nem kaptam meg levelét. Megható és tanulságos volt az ’56-os politikai foglyok gondolatait olvasni, szinte vagy teljes hiányában az ismeretségünknek tudtak rátapintani a szabadságtól jogtalanul megfosztott ember gondolataira, és a legmegfelelőbb biztatására.
Voltak kollegák és barátok, itthoniak és külföldiek, akik hivatalos minőségükben látogattak meg több alkalommal, meglepve az itteni személyzetet az ilyen mértékű kiállással. Nem sorolom nevüket, mert nem kértem ehhez hozzájárulásukat.
Az igazságtalanság az marad, annak ellenére, hogy nem rágódom rajta naponta. Marad a tény, hogy ártatlanul, minden bizonyíték hiányában, más emberek telefonbeszélgetései alapján, úgymond „szellemi és morális támogatásért” vagyok itt, már majdnem 1 éve! Az igazságomért folytatott harcot nem adtam fel, bár azt is látnotok kell, hogy erre kevés esély van egy méltánytalan igazságszolgáltatásban. Amiről a sajtó is mintha megfeledkezett volna…
Egy pár gondolat a sajtó utóbbi időben kedvenc témájává vált „börtönirodalomról”. Mind a sajtó, mind a hatóságok ebben az esetben nem látják a fától az erdőt. Nos, előbb a „fáról”, azaz a könyvekről. Üdv, Zsolt
2016. január 10.
[Nagy Zsolt, börtönbüntetését töltő volt államtitkár] Szabadság (Kolozsvár)

Nagy siker a II. Néptánctalálkozó
Jól imádkoztak a kisperegi szervezők
Amint azt előzetesen közöltük, szombaton szervezték meg a II. Kisperegi Néptánctalálkozót, ami 15 órától kézműves foglalkozásokkal indult, amelyek a nagyzerindi Szénási Ferenc mézeskalácsos sátra mellett felállított sátrak alatt folytak. Közvetlenül mellette, a felesége, Szénási Zsuzsanna irányításával, az általa sütött mézeskalács-figurákat a gyermekek és a fiatalok tetszés szerint díszíthették az erre a célra előkészített, apró, kivágott sarkú zacskók tartalmával, a tojásfehérjével kikevert porcukor masszával. Szénási Zsuzsanna szerint 30-40 gyermek biztosan díszített mézeskalácsot, amit haza is vihettek. Másik sátor alatt Mátyás Ilona vezetésével csigatészta-készítés, -sodrás zajlott a százévesnél régebbi orsó és borda segítségével. Akit érdekelt, annak Mátyás Ilona elmondta a csigatészta gyúrásának, nyújtásának a módját, sőt azt is, hogy egy-egy kisperegi lakodalomra minden két személyre szoktak egy tojásból és a hozzá szükséges lisztből csigatésztát készíteni. Rendhagyó módon, a tél folyamán nem csak lakodalomra, hanem a templom javára is csigatésztát készítettek a helybeli, korosabb asszonyok. A száraz csigatészta negyed kilóját 10 lejért kínálták, a befolyt pénzt az egyháznak adományozzák. Ugyanazon sátor másik szegletében, Faragó Margit irányításával varrottasokat készítettek, főleg házi áldást tartalmazó szövegekkel. Ugyancsak kézműves foglalkozásnak számított a nyári színpad közelében felállított sátor alatt zajló lángossütés, amiben Szabó Julianna és leánya, Juliska, Bárdi Olga, Wuchti Kinga és Albert Erzsébet munkálkodtak, de egy fotó erejéig csapattagnak fogadták Kovács Imre polgármestert is. A lángosok eladásából befolyt pénzt is a helybeli református gyülekezetnek ajánlják fel.
A Szabó ikrek felköszöntése
17 órakor a műsorvezető, miután köszöntötte a sátrak árnyékában elhelyezkedett közönséget, bemutatva nekik a kisperegi Napraforgó Néptánccsoportot, köszönetet mondott a Néptánctalálkozó megszervezésének a támogatásáért a Nagyperegi Polgármesteri Hivatalnak és a községi tanácsnak, az Arad Megyei Kulturális Központnak, az RMDSZ helybeli szervezetének, a Kisperegi Magyar Ifjúsági Szervezetnek, valamint az önkéntes segítőknek, majd Kovács Imre polgármestert kérte a színpadra. A polgármester örömének adott hangot, amiért az RMDSZ megyei tanácsosainak a közbenjárásával, az Arad Megyei Kulturális Központ támogatásával immár másodszor szervezhették meg a Néptánctalálkozót. Ugyanakkor köszönetet mondott a község választópolgárainak, amiért szavazati jogukkal élve, bizalmat szavaztak a vezetőségnek, amelynek tagjai folytatni kívánják az elkezdett építőmunkát. Miután románul is köszönetet mondott az újabb bizalomért, név szerint köszöntötte a még hivatalban lévő Almási Vince kisiratosi, valamint az újabb mandátumot nyert Papp Attila nagyiratosi polgármestert, majd a színpadra kérte Faragó Péter RMDSZ-megyei elnököt. Az köszönetet mondott minden községbeli, illetve Arad megyei magyarnak, akik június 5-én a tulipánra szavaztak, lehetőséget nyújtva az RMDSZ csapatának a magyarság szülőföldjén történő megmaradásért vívott további harchoz. A bizalmat a következő mandátumban kifejtett önzetlen munkával kívánják meghálálni. Miután a megyei elnök mindnyájuknak jó szórakozást kívánt, Kovács Imre vette át a szót, kitérve a 18 évvel ezelőtti világraszóló eseményre, amikor megszülettek a Szabó sziámi ikrek, Melinda és Izabella, akiket a 18. születésnapjukon, de a szüleiket és a nővérüket is egy-egy ajándékcsomag kíséretében köszöntött a színpad előtt.
Színes népzenei program
Pop Sorina Regina műsorvezető elsőnek a kisperegi Napraforgó néptánccsoportot konferálta be, amelynek tagjai táncelőadást mutattak be Molnár Csaba betanításában. Nagy sikerű bemutatójuk után a pécskai Nagyboglárka néptánccsoport szatmári összeállítást, majd erdővidéki báli táncokat adott elő Engi Márta koreográfiájával. Utánuk a Búzavirág néptánccsoport Szilágykrasznai összeállítással mutatkozott be Kádár Elemér és Forgács Zsombor koreográfiájára, amit Brüsszelben, de Budapesten is megtapsoltak. Utána kalotaszegi legényest és magyarózdi táncaikat ünnepelte a közönség. Az ágyai Tőzike néptánccsoport Haász Endre és Nagy Rozália betanításával, Erdős Márta vezetésével dél-magyarföldi táncot adott elő. A továbbiakban a Kisperegi Általános Iskola tanulói mutatták be játékos elemekkel átszőtt táncaikat. A telekgerendási Pávakör asszonykórus szlovák és magyar népdalokat énekeltek, majd a kisiratosi Kisgyöngyvirág tánccsoport kalocsai tánccal készült, Verbóczki Kinga vezetésével. Ezt követően a nagyperegi néptánccsoport Marin Stan vezetésével román táncokat adott elő. A zimándújfalui Kankalin néptánccsoport Haász Endre és Nagy Rozália koreográfiájára, Ménesi Melinda vezetésével szatmári táncot adott elő. A nagyzerindi Kisibolya néptánccsoport szatmári táncot mutatott be Kiss Csilla Annamária vezetésével, ifj. Szilágyi András koreográfiájára. A nagyiratosi Forray Népdalkör felcsíki és magyarbődi népdalcsokorral kedveskedett. Utánuk újra a nagyzerindi Kisibolya, szigetközi táncainak tapsolt a közönség. A táncműsort, ahogy kezdte, ugyanúgy a házigazda Napraforgó néptánccsoport zárta, Molnár Csaba vezetésével.
21 órától léptek színpadra a nap sztárvendégei, a Nóta Tévéből ismert Kristóf Katalin és férje, Milán. A magyar népviseletbe öltözött csinos hölgy, a férje hegedűkíséretével és énekével, illetve zenei aláfestéssel, táncritmusban adott elő közismert magyarnótákat, a közönség ujjongása, tánca, tapsa közepette. A II. Kisperegi Néptánctalálkozót Nagy Zsolt zenéjére, hajnali 4 óráig tartó szabadtéri bál zárta, ami azt is jelenti, jól imádkoztak a szervezők, mert a napos és felhős időszakok váltakozásával, de esőmentesen szervezhették meg a nagy sikerű programot.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

De ki hisz az igazságszolgáltatásnak?
Első látásra helyesnek tűnik az alkotmánybíróság tegnapi döntése, amely azt mondja ki, hogy a jogerősen elítélt polgármesterek, önkormányzati képviselők és megyeitanács-elnökök akkor is elveszítik mandátumukat, ha nem kerülnek rács mögé, csak felfüggesztett büntetést szab ki rájuk a bíróság. Efféle ítélet eleve enyhébb törvényszegésekért jár, és a parlament igen nagy számban bűnvádi gyanú alatt álló tagjai bizonyára úgy gondolták e törvény megszavazásakor, hogy a kis vétségek megbocsáthatóak, legalábbis nem befolyásolják az egyéni teljesítményt.
De mi számít kis vétségnek Romániában? A figyelmetlenségből balesetet okozó autóvezetőtől a népszavazást hamisító pártvezéren át a Székely Mikó Kollégiumot visszaszolgáltató bizottságig hosszú azoknak a sora, akiket felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek az elmúlt években, és ezekben az ügyekben jó sok kérdés mAradt megválaszolatlanul. Azt az egyszerű polgár aláírná, hogy ha választottjai görbe utakra tévednek, akkor a továbbiakban ne az ő adójából keresgéljék az egyenest. Jobb helyeken törvénysértés sem kell hozzá, egy hazugság, egy lopott doktori cím vagy akár egy meggondolatlan nyilatkozat is elég ahhoz, hogy az elkövető elveszítse tisztségét – pusztán azért, mert méltatlannak bizonyult rá, hiszen különösen a választott vezetőktől joggal várható el a példamutatás. Persze nem a rossz példáké, habár nálunk ezek gyakoribbak. A parlament megátalkodottan kitartott a felmentő tervezet mellett akkor is, amikor Klaus Iohannis államfő visszaküldte megfontolásra – így kötött ki végül az alkotmánybíróságnál. A taláros testület az elvileg leghelyesebb álláspontra helyezkedett, ami rendben is van, de ettől sajnos nem oldódik meg az állam másik súlyos gondja: az igazságszolgáltatás hiteltelensége. A korrupt, tolvaj, hazug politikusok, visszaéléseket elkövető tisztviselők megbüntetésével egyet lehet érteni, csakhogy a bíróságok is épp olyan zűrzavarosan működnek, mint minden más ebben az országban. A zászlóperek és más magyarellenes eljárások nagyon gyenge lábon állnak jogilag, az sem tiszta, hogy miképpen került börtönbe Nagy Zsolt egykori távközlési miniszter egy olyan szerződésért, amelyet nem ő írt alá, nem beszélve a Mikó visszaszolgáltatása miatt kirótt ítéletekről. Százával, ezrével lehetnek még olyan esetek, amelyek nem az igazság kiderítését, a jogállamot szolgálják, hanem a háttérben dolgozó sötét erőket. A parlament csak cinkos eszköz ebben a játszmában, amely egész egyszerűen lezárható lenne, hiszen a bíróságok kimondhatnák azt is, hogy a felfüggesztett börtönre ítélt személyt eltiltják bizonyos hatáskörök gyakorlásától – nyilván annak mérlegelése után, hogy az illető sikkasztott vagy zászlót hordozott. Talán ez segítene valamit – mert amíg a törvényszéki ítéletek is gyanúsak, a legjobb alkotmánybírósági határozat is hatástalan.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A hagyományos termékektől a néptánccsoportokig
A Nyárádmente értékei
Megmutatta értékeit a Nyárádmente – röviden talán így lehetne jellemezni a hét végén Nyárádszeredában zajló Nyárádmenti Napok rendezvénysorozatot. A kisváros főterén a hagyományos termékek vásárán a környékbeli termelők, kézművesek mutatkoztak be, vasárnap pedig a nyárádmenti néptáncegyüttesek – a legkisebbektől a nagyokig – villogtatták meg tehetségüket.
Több mint harminc termelő, kézműves tette közszemlére áruját a hagyományos vásáron: a jobbágytelki szalmakalap, a nyárádszentsimoni Csipán pálinka csak néhány azok közül, amelyek idegenben is nyárádmenti termékekként váltak ismertté. Ezenkívül az asztaloknál szőttesek, horgolt ékszerek és játékok, szebbnél szebb szárazvirág-kompozíciók, házi készítésű szörpök, kerámiaedények, levendulakészítmények sorakoztak. Akadt kézműves – például Dánél Sándor fazakasmester –, akinek a helyszínen rögtönzött kis műhelyében lehetőségük adódott a gyerekeknek, hogy kipróbálják a mesterség fortélyait.
Hároméves korban kezdenek fonni
A székelytompai Szövérfi család ízletes juhsajtot és túrót kínált. A gazda lánya, Renáta elmondta, két évtizede foglalkoznak állattartással, jelenleg háromszáz juhot és harminc kecskét tartanak. A sajtot, túrót pedig piacokon értékesítik. Mutatós szalmakalapokat, szalmából készült dísztárgyakat kínált a jobbágytelki Bakó Regina és szomszédasszonya, Orbán Veronika. Lelkesen mondták el, hogy Jobbágytelkén már óvodás korban kezdik tanítgatni a gyerekeket a szalmafonásra, és ez a hagyomány ma is ugyanúgy él, mint az ő gyermekkorukban. A szalmakalapok iránt nagy a kereslet, Kolozsvárról, Szatmárról is vannak vásárlóik. A szentgericei Szőcs Edit finom mézet és mézes almaecetet hozott a vásárra. Férjével, Józseffel 2004 óta méhészkednek, 184 méhcsaládjuk van, és a mézet piacokon, illetve kisebb boltokban értékesítik. A termelő készségesen világosította fel vásárlóit, megtudhattuk, hogy a mézes almaecet segíti az emésztést, továbbá erősíti az erek falát.
Szinte nem akadt látogató, aki ne időzött volna el a nyárádszeredai Szabó Botond és édesanyja, Szabó Irma asztalánál, amely roskadozott a színpompás, ízlésesen összeállított virágkompozícióktól. Különlegességképpen pedig egy virágszirmokból készült menyasszonyi ruhát is meg lehetett csodálni, ami Botond, a tizenkettedik osztályt végzett fiatalember keze munkáját dicséri. Bár a virágkötészet jellemzően női szakma, a fiú elárulta, szereti a szép dolgokat, ezért kezdett el "művészkedni". Kiskorában sorra járta a környékbeli virágüzleteket, és legtöbben, látva a fiú lelkesedését, adtak neki egy-egy alapanyagot, amiből már akkor virágdíszek születtek. Mára felkérései vannak, hogy esküvőkre készítsen dekorációkat, és négy Marosvásárhelyi virágüzletnek is bedolgozik. Főként száraz-, illetve selyemvirágból dolgozik, és gipszfigurákat önt, amelyekkel különlegessé teszi a virágkölteményeket.
Mesealakok horgolótűvel
A rajzfilmekből közismert mesealakok horgolt változatait sorakoztatta fel asztalán a gyulakutai Molnos Izabella. Ottjártunkkor éppen egy katicalány pöttyein dolgozott. A kétgyerekes anyuka elárulja, kezdetben hajpántokat, sapkákat horgolt, viszont egy ideje játékokat kezdett készíteni, és úgy tűnik, egyre nagyobb a kereslet a horgolt mesefigurák iránt. Mint mondta, vatelinnel tölti meg a babákat, állatokat, még a játékok szemét is horgolja, hogy ne nyelhessék le a gyerekek. A termékeket interneten értékesíti, rendelésre is elkészíti az óhajtott mesehőst.
Nyárádszeredai lány lett a Bekecsalja szépe
A Nyárádmenti Napok szerves része az immár negyedik alkalommal megszervezett Bekecsalja szépe szépségverseny. Idén tíz lány szállt versenybe a címért, Marosvásárhelyről, Jobbágytelkéről, Berekeresztúrról, Havadról, Nyárádszentimréről, Nagyadorjánból, valamint Nyárádszeredából – tudtuk meg Marton Júlia szervezőtől, aki az elmúlt hét folyamán a lányokat készítette fel, segített a versenyzőknek, hogy elsajátítsák a színpadi mozgást, a helyes testtartást. A szépségverseny másik szervezője, Dászkel János pedig a lányokat fotózta. A Bekecsalja szépe végül a nyárádszeredai Kakasi Krisztina Mária lett, második a Marosvásárhelyi Albert Edina, a másik udvarhölgy pedig a nyárádszeredai Magyari Zsuzsa. A közösségi oldalon zajló szavazás alapján a közönség kedvence Albert Edina lett.
Önkéntes tűzoltók tapasztalatcseréje
Szombaton az önkéntes tűzoltók találkoztak a futballpályán. Tóth Sándor polgármester elmondta, nemrég tűzoltókocsit vásároltak, és azt szeretnék, hogy ne csak papíron, hanem a gyakorlatban is induljon be a nyárádszeredai önkéntes tűzoltóság. Ezért meghívtak a Nyárádmentéről több tűzoltócsapatot, hogy a szeredai önkénteseknek adják át tapasztalataikat, hogy amennyiben a helyzet úgy hozza, a szeredai alakulat is a helyzet magaslatán álljon.
Szombat délután az ifjúság vette birtokba a polgármesteri hivatal hátsó udvarát. Nagy Zsolt, a Nyárádszeredai Ifjúsági Szervezet elnöke lapunknak elmondta, tavaly első alkalommal szervezték meg az ifjúsági udvart, ahol érdekes előadások, este pedig szabadtéri buli várta a fiatalokat, és már akkor igen népszerű lett, több mint nyolcszázan fordultak meg a rendezvényen. Mivel a külföldi munkavállalás igen aktuális téma, ami sok nyárádmenti fiatalt érint, ezért idén egy olyan fiatal tartott előadást, aki a külföldi munkavállalással kapcsolatosan osztotta meg személyes tapasztalatait a résztvevőkkel.
Nyárádmenti néptánctalálkozó
Az idei Nyárádmenti Napokon a néptánc és a népzene kapott nagyobb teret, első alkalommal került sor nyárádmenti néptáncta-lálkozóra – tudtuk meg Benő Barnától, a Bekecs néptáncegyüttes vezetőjétől. Szombaton a legkisebbek, a Bekecs utánpótlás csoportjai léptek fel, vasárnap délután pedig a néptánctalálkozó zajlott, amelyen több mint 25 tánccsoport lépett fel.
– Ötéves a kihelyezett néptáncoktatási programunk, ennek keretében a Nagy Bekecs táncosai oktatnak néptáncot a kistérség falvaiban, több mint négyszáz gyerekkel foglalkoznak. Lehetőséget adtunk nekik, hogy bemutatkozzanak – fogalmazott Benő Barna. A Nyárádmenti Napokon részt vett a Mór, Örkény, Szerencs, Simontornya és Csorna testvértelepülésekről érkezett, közel harmincfős küldöttség is.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)

Kovács Imre bizonyította vezetői rátermettségét
Soha ekkora siker a Kisperegi Falunapokon
Szombaton és vasárnap újra megszervezték a Kisperegi Falunapok rendezvénysorozatot, ami pénteken, a műfüves pályán 6 csapat részvételével megszervezett futballbajnoksággal indult. Az éjszakába nyúló mérkőzéseken eldőlt, melyik csapatok játszanak majd a szombati elődöntőben, illetve döntőben. Egész idő alatt szólt a zene, a mérkőzések szüneteiben, illetve utánuk baráti beszélgetések zajlottak. Szombaton 16 órától, rendőrautó felvezetéssel kerékpáros felvonulást szerveztek Kispereg aszfaltozott utcáin – a biciklizést népszerűsítve, a gyermekeket is megtanítják a közlekedési szabályokra. A Kisperegi Falunapok legnépszerűbb kerékpárosának járó oklevelet Rafai Imre nyugdíjas nyerte el, aki hetente kétszer bekarikázik a pécskai piacra, de csütörtökönként Nagylakra is elbiciklizik.
Utána a műfüves pályán elkezdődtek a futballbajnokság elődöntői, majd a döntő, miközben 18 órától a szabadtéri színpadon fellépett a pécskai zumbacsapat. Közben szólt a zene, a lacikonyhák üzemeltek, de 7 csapat részvételével elindult a bográcsfőző verseny is. A futballbajnokság szinte 20 óráig tartott, a trófeát egy nagylaki csapat vitte el, míg a II., illetve a III. helyet is nagyperegi csapat szerezte meg. Mivel tavaly pécskai, idén nagylaki csapat győzött, Kovács Imre polgármester és a községbeli csapatok jövőre mindent megtesznek azért, hogy otthon tartsák a trófeát. Közben megtartották a bográcsfőző verseny kiértékelőjét: a fődíjat a tavalyi, Robi nevű csapat vitte el. 22 órakor kezdődött a Keleti Front együttes koncertje, ami az alacsony áramfeszültség miatt akadozva indult be, de mégiscsak sikerült nagy bulit, remek hangulatot teremteni a színpad előterében táncolóknak, akik a Nagy Zsolt által szolgáltatott zenére hajnali 4 óráig táncoltak, mulattak.
Ünnepi istentisztelet, zenés felvonulás
Vasárnap a helybeli református templomban 16 órakor kezdődött ünnepi istentiszteleten Vékony Zsolt József szentleányfalvi lelkipásztor hirdetett igét, a Jelenések Könyve, 210., „Légy jó mindhalálig, és neked adom az élet koronáját” igevers szellemében. Ezt követően Tóbiás Tibor György helybeli lelkipásztor mondott köszönetet a szolgálatért Vékony Zsolt Józsefnek, köszöntötte a jelen lévő neves vendégeket, majd a végéhez közeledő templomfelújítás állapotát ismertette, ezúttal is köszönetet mondva a támogatásokért, mindenfajta segítségért. A nemzeti imánkkal zárult istentisztelet után, a templom mögött gyülekeztek a zenészek, illetve a népviseletbe öltözött néptáncosok, akik a templomot megkerülve, az útkereszteződésben csoportonként eljárt körtánc után a Molnár Csaba koreográfussal az élen haladó Kisnapraforgó tánccsoport vezetésével, zenekísérettel vonultak a frissen leaszfaltozott úton a szabadtéri színpadhoz, ahol már nagyszámú közönség várta őket.
Köszöntők, színes program
A színpadról Nagy Dorottya műsorvezető köszöntötte a közönséget, köszönetet mondva a rendezvény támogatóinak, a Nagyperegi Polgármesteri Hivatalnak és Tanácsnak, az Arad megyei Kulturális Központnak, az RMDSZ helyi szervezetének, a Kisperegi Magyar Ifjúsági Szervezetnek, valamint az önkéntes, lelkes közreműködőknek, akiknek a munkája nélkül, nem jöhetett volna létre a rendezvény. A színpadra kérte Kovács Imre polgármestert, aki Faragó Péter RMDSZ-megyei elnökkel érkezett. Ezután név szerint üdvözölte Mezőhegyes város küldöttségét, Péró Tamás RMDSZ-ügyvezető elnököt, Haász Tibor tőzmiskei polgármestert, megköszönte a helybeli, valamint szentleányfalvi lelkipásztornak a lélekemelő istentiszteletet, majd átadta a szót Faragó Péternek. Az RMDSZ-megyei elnök üdvözlő szavait követően, köszönetet mondott mindazoknak a munkájáért, akik a Kisperegi Falunapok sikerén dolgoztak, majd mindnyájuknak jó szórakozást, kellemes kikapcsolódást kívánt. Miután Kovács Imre polgármester magyarul és románul minden jelenlévőnek kiváló szórakozást kívánt, a népzene- és néptáncműsort a Kisnapraforgó táncos előadása nyitotta meg, Molnár Csaba betanításával, ami nagy sikert aratott. Utánuk a majláthfalvi Százszorszép – Halál Endre vezetésével – mutatta be látványos, forgatós táncait. Ezt követően a Napraforgó lépett fel Molnár Csaba vezetésével, vastaps közepette, majd a simonyifalvi Leveles következett Péter Anikó és Bablina Norbert vezetésével. Utánuk a pécskai Búzavirág, Kisboglárka tánccsoportja következett Engi Márta vezetésével, majd az ágyai Tőzike tánccsoport, Erdős Márta vezetésével adta elő tetszetős palóctáncát, amiben a fiúk magasba emelik a lányokat. Utánuk a kisperegi lányok Bárdi Petra vezetésével előadott moderntáncának tapsolt a közönség.
Áramszünet, találékony polgármester
Ezt követően a battonyai Szivárvány néptánccsoport lépett színpadra. Fel is álltak a tánchoz, csakhogy beállt az áramszünet. Kovács Imre polgármester Pécskára telefonált az áramszünet miatt, ott viszont csak annyit mondhattak: náluk is elvették az áramot. A közönség rövid ideig nem értette, mi történik? Kovács Imre azonban a színpadról levonult battonyaiak helyett, fellépésre kérte a Tornyai és Nagyvarjasi Asszonykórust, amelynek 10 tagja, Iaksity Florentina vezetésével hangosítás nélkül tucatnyi magyar nótával, katonadallal örvendeztette meg a közönséget, amelynek néhány férfi tagja a színpad előtt besegített az énekbe. Mikorra az asszonykórus kimerült volna az éneklésben, a polgármester megérkezett a kisméretű, kölcsönözött áramfejlesztővel, amit sikeresen beindítottak, hangosítás próba, beállítás után zavartalanul folytatódhatott az előadás. Mivel a váratlan helyzetek mutatják meg egy-egy polgármester rátermettségét, e tekintetben Kovács Imre jelesre vizsgázott, hiszen az Asszonykórus közreműködésével, szinte zökkenőmentesen megoldotta a kritikus helyzetet.
Csodálatos élmény
Közben a program a battonyai Szivárvány néptánccsoport fellépésével folytatódott, majd Boldizsár Tünde és Borsos Anett vezetésével a kisperegi iskola diákjainak a táncos, játékos műsora következett, nagy taps közepette.
Utánuk a pécskai Aranykalász tánccsoportot kérték színpadra, amelynek 3 párja Brahms V. magyar táncából, illetve Kálmán Imre Marica grófnő című operettjéből táncoltak részleteket, illetve szatmári táncot Makra András koreográfiájára. Utánuk következett a program csúcspontja, amikor is a Kiss Csilla vezetésével érkezett nagyzerindi Ibolya tánccsoport 8 párját kérték a színpadra, ahol ifj. Szilágyi András koreográfus helyettesítette az egyik, vizsgára készülő fiút. A Széki rend című, legényes szólókkal fűszerezett táncukat, majd a szilágyságit is, profi tánccsoportokhoz méltó fegyelemmel, tökéletes kivitelezésben előadva, a hivatásos táncoshoz kiválóan alkalmazkodó zerindi csapat, csodálatos élménnyel gazdagította a nézősereget. Utánuk a nagyperegi Just Us modern tánccsoport lépett a színpadra Karaman Andreea vezetésével.
A programot házigazdaként, a kisperegi Napraforgó tánccsoport jó ritmusban előadott forgatós tánca zárta, amit sokáig ünnepelt a közönség.
Kaczor Feri, utcabál
A gálaműsort követően, némi késéssel lépett fel a sztárvendég, Kaczor Feri, aki viszont parázs hangulatot teremtett a Kisperegen még soha nem látott méretű tömegnek. Valamivel éjfél előtt kezdődött az utcabál, ahol a Roulette zenekar húzta a talpalávalót hajnali 4 óráig. Szemtanúk véleménye szerint, az idei volt az eddigi legsikeresebb kisperegi falunap, aminek a szervezői nevében, Kovács Imre polgármester ezúttal is köszönetet mond a támogatóknak, mindazoknak, akik a vendégek ellátásában segédkeztek, hozzájárulva a hagyományosan kiváló kisperegi vendéglátás jó hírének az öregbítéséhez.
Balta János

Nyugati Jelen (Arad)

Levél Annának
Nyolc éve beszéltünk először. Bukarestben hívtalak, akkor még a minisztériumban dolgoztál, és pompás pályázat nyílt a láthatáron, amely egy kolozsvári magyar iskolának segíthetett volna tatarozásban, épületbővítésben.
Információk végett kerestelek, mert már akkor is igen zavarosak és átláthatatlanok voltak a szabályzatok, törvények, rendelkezések. Ismeretlenül is örömmel derítettük ki, hogy szülőtársak leszünk, gyermekeink osztálytársak. Hány szülői értekezletet ültünk végig, aztán később, amikor alpolgármester lettél, hányszor kellett hiányolnunk pragmatikusságodat, gyakorlatias megoldásaidat, ötleteidet, korrekt törődésedet. Azt csak a családod tudhatja, hányszor hiányoltak ők téged. A nagyvilág annyit lát, hogy az alpolgármesterhez biztos dőlnek a százezrek („hja, persze, hogy csak pár ezres a fizetése”), jól megszedi magát, mindenféle érdekes rendezvényre meghívják, ingyen utazgat, megannyi kedvezményben és figyelmességben részesül, egész rakás ajtó kinyílik előtte csak azért, mert ő az, amit a névjegyén ír. Azt már nem látják, amikor fáj a fejed, tűvel a karodban mégis dolgozni kell, amikor hajnalban kelsz és éjfélkor fekszel, amikor telefonon sincs időd a szeretteiddel beszélni. Ha mégis sejtik, szinte vádlón harsogják: neki kellett, erre szerződött, tudta jól, mit vállal, biztos megéri neki...
Igen, bizonyára tudtad. Jogászként annál inkább. És mégsem tudtad. Mert arra senki sem készülhet fel, ahogyan ennek az országnak a jogrendszere működik. Arra, hogy annak megvalósulásáért, amiről maga a jog rendelkezik, sokszor oda kell szólni, „befolyást kell latba vetni”. Törvényes határidők betartása nem magától értetődő a közigazgatás számára, és törvény ide vagy oda, nagyon sok ügy zökkenőmentes intézése még mindig a hivatalnokok jóindulatán múlik, csakúgy, mint az irodák közötti bürokratikus rohangászás megspórolása is. Mindenki (de legalábbis nagyon sokan) magának akart egy darabkát belőled, a hatalom rád hulló fénykarikájából egy picikét elcsalni. Lehetetlen kérésekkel fordultak hozzád ismerősök, idegen városlakók, te pedig, ha csak egy mód volt rá, senkit sem hagytál segítség, útbaigazítás nélkül. Városunkban sok hátráltató, nehéz csatározás zajlik, és neked nemcsak városvezetőként, de a város „magyar” színű ügyeiért sokszor az önkormányzattal szemben is ki kellett állnod, gyakorta csendben eredményesen, talán még többször nagy dobra veretve sikertelenül, hadd szidhassanak nemzettársaid. (Mert természetesen – hangoztatják néhányan – a te hibád a kétnyelvű helységnévtáblák hiánya, és most ne gyere azokkal a szerény feliratokkal a műemléképületeken...) Azokkal együtt, akik hálával gondolnak rád, egyenes arányban nőtt az ellenségeid száma, akiket az úton helyreutasítottál, akiknek a személyes érdekeit nem szolgáltad. Valaki előbb-utóbb lám, benyújtja a számlát.
Ma már ellened sülhet el, ha csak egyszer is megkérdeztél egy ügyosztályt arról, hogy az X számmal iktatott okiratnak mi az állása. Elég, ha csak emlékeztettél egy szabály betartására. S amit például bűnödül felrónak: egy tanácsülés napirendjén szereplő, építkezési engedély jóváhagyását célzó határozattervezetnek a sorrendben előbbre hozását kérted. Értsük meg jól: nem a határozat elfogadását kérted, hanem, hogy hamarabb sorra kerüljön, vagyis ugyanazon a gyűlésen tárgyalták, mint egyébként is tárgyalták volna, csak valamivel előbb. Ha innen nézem: teljesen jogszerű fellépés, az alpolgármesteri munka része. Ha onnan nézik, befolyással való üzérkedés. Mint a pajzán viccben Kohn és Grün, meg az egyikük felesége és az ablak, amelyen be lehet ugorni...
Nagy Zsoltok és Markó Attilák és mások óta tudjuk, hogy senki sem lehet nyugodt. És nem, nem mind arany, ami magyar – ahogyan sokan felrótták a kivizsgálás alá vetett magyar közéleti személyiségek, politikusok „szerecsenmosdatóinak”. Nem csoda, ha lassan a városházákon senki nem mer okmányokat aláírni, vaktában felelősséget vállalni, a bőrét vásárra vinni a közösségért, amelynek egy része aztán a mostanihoz hasonló esetekben lelkiismerete megnyugtatására elkezdi majd mondogatni, hogy szél fúvatlan nem indul, meg hogy nem zörög a haraszt, és hasonló bölcsességeket. Csak nézzük meg közelebbről a leleplezett korrupciós ügyeket: míg a nagykutyáknak eurómilliók sikkasztását, eurómilliós csúszópénzeknek a saját személyes gyarapodásukra való követelését és elfogadását rótták fel, addig Markó Attila bűne az volt, hogy aláírt egy papírt, amivel visszaszolgáltattak egy ingatlant a magyar közösségnek, Máté Andrásnak az volt a vétke, hogy parlamenti irodájába minimálbérrel alkalmazta a feleségét, amiért jogosan meg is kapta megérdemelt büntetését. Nincsenek bocsánatosabb bűnök, ám ez akkor is eltörpül a nagy ügyek mellett, és túl nagy a lendület, amellyel az ilyenformán hitelüket vesztő korrupcióvadászok ráhajtanak.
Nem irigyeltük aranyketrecedet. Minden vélt vagy valós előnyével együtt sem. Ez nem nyolcórás és nem tizenkét órás munka, és szombaton és vasárnap is rád van varrva-ragasztva. Ez a munka soha nem ér véget. Bekúszik a nappalaidba és az éjszakáidba, a hétvégéidbe és a vakációidba, a hajad szálába, a konyhádba, az álmaidba, a könyvespolcodon sorakozó verseskötetek metaforáiba, a családod, a gyermekeid életébe, ott lapul a kötelesség miatt elmulasztott mérföldkövek mellett, a buksifejekről elmaradt cirógatások hűlt helyében, a telefonon elmondott esti mesékben, a gyermekkönnyekben, az elszalasztott mosolyokban, késleltetve megosztott örömökben. Ezt senki sem fizette, nem fizetheti meg, ugye ti is tudjátok, irigyek?
Igenis van olyan, hogy valaki arra születik. Hogy valaki egész egyszerűen nem tehet mást, mint közösségi feladatot vállal teljes szakértelmével, adottságaival, elkötelezettségével, empátiájával, idejével. Ahogyan reggel fel kell ébredni, olyan természetes némelyeknek, hogy a közösségért kicsiben vagy nagyban cselekedniük kell. Akkor is, ha sokszor csak elégedetlenség, számonkérés jön cserébe, vagy inkább csak ez látszik. Túl sok embert veszítettünk, üldözött már el ez a rendszer. Ha nem vigyázunk, lassan elfogynak.
Most nyomozás folyik, egyelőre nevetséges okok miatt. Tisztségedet nem gyakorolhatod, az országot el nem hagyhatod. A hivatalnak a közelébe sem mehetsz, potenciális érintettekkel nem találkozhatsz. (De kik is ezek pontosabban? Hiszen mint kiderült, a megfelelő belemagyarázással bármilyen történet összefüggésbe hozható bármilyen történettel, és az összeesküvés-elméletek gyártói most joggal irigykedhetnek a korrupcióellenesekre.) Annál jobb. Ha nem lenne a nyugtalanság, aggodalom, ez maga volna az ajándékba kapott szabadság. De csakazértis: kapj magadra meleg sálat, burkolózz puha pokrócba, ülj ki az otthonod teraszára, s fűszeres forralt bort szürcsölgessetek kettesben, a gyerekek csintalankodása kiszűrődik a szobákból, aláperdülnek a hatalmas fáról a levelek, arcokon könnyek, amíg kisüt a nap, felderül az ég, és beköszönt az öröm. Szabad neked egy kicsit a világot elfelejteni. Mert a nap végén mégis csak az a fontos, hogy a szemedbe nézhess. Egyébként is már száz éve tudjuk: Anna örök.
KEREKES EDIT Szabadság (Kolozsvár)

Az én Októberem
(és a Horváth Annáé, Antal Árpádé, Nagy Zsolté, Ráduly Róberté, Mezei Jánosé – de Nagy Benedeké is, meg a sok névtelen szoboszlayaladáré)
Százhatvanhét éve Aradon, október hatodikán, embereket végeztetett ki a Haynau-féle önkényuralom. Szabadságért, emberi méltóságért, emberi jogokért küzdő embereket. Büntetlenül tette mindezt, hacsak az nem nevezhető méltó büntetésnek, hogy a bresciai hiénát pár évvel később Londonban jól elpüfölték magyar és nem magyar munkások. Hatvan éve, október végén szabadságszerető, emberi méltóságot és emberi jogokat követelő emberek százezrei váltak fölöslegessé egy rendszer tankjai előtt majd kirakatpereiben. Büntetlenül tette mindezt, annak ellenére, hogy utólag az a rendszer is megbukott. Senki és semmi nem hozza már vissza azokat az embereket, akik meghaltak, akiket meghurcoltak. Nem meglepő tehát, hogy minden kornak megvan a maga sajátos harca az emberi méltóságért, emberi jogokért. Még a demokratikus rendszereknek, a jogállamnak is, hisz a bukott korok eszközei és módszerei nem tűnnek el nyomtalanul.
Markó Attila
Kiegészítés: Horváth Anna, Antal Árpád, Ráduly Róbert, Mezei János meghurcolt magyar elöljárók, Nagy Zsolt jelenleg börtönben levő volt miniszter, Nagy Benedek öt évet töltött börtönben /1956-tól 1961-ig/, Szoboszlay Aladár a legsúlyosabb per első rendű vádlottja volt, a perben az 57 vádlott közül 1958-ban tíz főt kivégeztek – végül Markó Attilát három év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása miatt, Markó Magyarországra távozott. Szabadság (Kolozsvár)

Önsorsrontó függőségeink
A családromboló és önpusztító szenvedélybetegek – az alkohol-, drog-, nikotin-, gyógyszer-, játék- és sok más függőségben szenvedő fiatalok – nem-csak önsorsrontók: szűkebb és tágabb környezetük életét is megkeserítik. Van-e kiút ebből a társadalmi zsákutcából, mentálhigiéniai kelepcéből? Mennyiben vezet gyógyuláshoz a (munka)terápiás közösségi segítség?
Ezekre a kérdésekre keresi a választ a Korunk szerkesztősége, mintegy folytatva a 2011. évi 4-es számban meghirdetett új egészségtudatosságot, amelynek Pikó Bettina egyetemi tanár, a Szegedi Tudományegyetem Magatartáskutató Intézetének vezetője, az MTA doktora volt a témafelvezetője. A mostani számot is az ő tanulmánya nyitja a veszélyes függőségek és ugyanakkor a védekezési lehetőségek számbavételével. A felvetett kérdéseket Nagy Zsolt az addiktológus szemével láttatja s gondolja tovább Józanságmunka és felépülés függő társadalmakban címmel. A nemzetközi együttműködésen alapuló romániai kutatási képességfejlesztésről (pontosabban: annak egyik szegmenséről) Ábrám Zoltán, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem professzora nyújt átfogó képet. A gyógyszeres függőségekről a Marosvásárhelyről elszármazott Kovalszki Péter fejti ki véleményét részben a legfrissebb amerikai szakirodalom, másrészt ottani gyógyítói/konzultáns gyakorlata, illetve orvos- igazgatói tapasztalatai alapján.
Az olvasó az MTA TTK munkatársainak (Papp Z. Attila és Szerbhorvát György) szociológiai felmérései alapján kap hiteles tájékoztatást a Kárpát-medencei fiatalok önsorsrontásáról. Négy erdélyi egyetemünk kutatói Albert-Lőrincz Enikő professzor vezetésével Hargita, Kovászna és Maros megyében végeztek mélyfúrást.
Az 1993-ban megalapított Mentő Misszió, az 1996-ban útjára indított Bonus Pastor Alapítvány, a Drogterápiás Otthon létrejötte (2005) és működése azt bizonyítja, hogy gyakorlatilag is lehet segíteni azokon, akikről környezetük többé- kevésbé már lemondott. Az erdélyi tapasztalatokat megerősítik a budapesti Nyírő Gyula Kórházban, a Semmelweis Egyetemen, a Szegedi Tudományegyetem Magatartástudományi Intézetében, illetve Ifjúságkutató Munkacsoportjában végzett megfigyelések is.
Meglepetésként hat az internetfüggőség – szerkesztőségünk felkérésére született – legfrissebb hazai vizsgálata. Ki kit tart a markában? – kérdezi a nomofóbiáról értekező kolozsvári pszichológus, Vargha-Jenő László. Péter Árpád médiakutató a "virtuális világok bűvöletében" kialakult számítógépjáték- függőség aspektusait elemzi – ugyancsak meggondolkoztató következtetésekkel.
Népújság (Marosvásárhely)

A tűrőképesség határán
Megtelt a Vár sétány a tiltakozókkal
Több ezren gyűltünk össze november 12-én, szombaton délután az Erdélyi Római Katolikus Státus hívására a marosvásárhelyi Vár sétányon, hogy tiltakozzunk a Római Katolikus Teológiai Líceum létének megkérdőjelezése, dr. Tamási Zsolt-József iskolaigazgató helyzetének koholt vádakkal való ellehetetlenítése, az erdélyi magyar közösségünket ért újabb támadás ellen.
Súlyos okból kényszerültünk az utcára
Az elhangzott beszédekben a csalódás, az elkeseredés, a felháborodás, a türelmetlenség és a kitartásra, összefogásra való ösztönzés hangja szólalt meg. A tiltakozó nagygyűlés résztvevői, az iskola tanári kara és diákjai, erdélyi és helybeli ismert személyiségek és lelkes marosvásárhelyiek Diósi Brigittával énekelték himnuszainkat, majd a Keresztelő Szent János Egyházközség plébánosával, a Maros-Küküllő Római Katolikus Egyházkerület főesperesével közösen imádkoztak. Oláh Dénes bejelentette, hogy az Erdély nagyvárosaiban szervezett szimpátiatüntetéseken egyszerre hangzik fel a fohász. Az együttérzésről, a közösen vállalt sorsról szólt Nagy László unitárius lelkész imája és áldása is.
"Római katolikus anyaszentegyházunk az igazságot rendszerint nem az utcákon és tereken, hanem a templomaiban és – ha szükséges – a törvényszéken keresi… Nem veheti senki rossz néven, hogy most, amikor az iskolánkat, iskoláinkat veszélyeztetve, legjobb munkatársainkat akadályoztatva látjuk, a törvényesség rendkívüli útját választva, utcára vonulunk" – hangzott el dr. Holló László, a tiltakozást szervező Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány elnökének beszédében.
Az iskola megszűnése maga után vonja az egyezség megszűnését
Történelmi visszatekintésében beszámolt arról, hogy a 401 éves múlttal rendelkező Státus hogyan szolgálta iskoláival a művelődést, az oktatást, a vallásos és erkölcsös nevelést nehéz korok közepette. Hogyan építette fel a magyar kormány és a helyi közösségek támogatásával az egész Erdélyt átfogó korszerű iskolahálózata számára szükséges épületeket, köztük 1905-08 között a marosvásárhelyit is. A magyar katolikus ifjak mellett minden együtt élő nemzet és felekezet gyermekeinek a neveltetését is felvállalta, köztük például a román nemzeti oktatást megalapító Gheorghe Lazarét is. Ezért sem lehet elfogadni, hogy ilyen előzmények után vonják kétségbe némelyek a katolikus egyház jogát, hogy itt és most iskolát működtessen. A Státus Alapítvány tagjai a békesség kedvéért az évek során hallgattak és elhallgattak dolgokat, a megkötött szerződéseket igyekeztek betartani és betartatni a jog eszközével. Most azonban "elérkeztünk tűrőképességünk határára. Ezért vagyunk itt, ezt akarjuk megosztani az ország népével és a világ közvéleményével" – hangsúlyozta a szónok. A következőkben dr. Holló László szóvá tette, hogy a kedvező kezdet után a katolikus egyház elorzott javainak visszaszolgáltatása 2006 után leállt, és jogtalanul elvett kulturális javaikat, történelmi irattárukat az Európai Emberjogi Bíróságon megnyert per ellenére sem szolgáltatják vissza. Két hasznot hozó és négy gimnáziumi épületük visszaszolgáltatását pedig megkérdőjelezik és az újraállamosításukon ügyködnek.
"Azért vagyunk itt, mert a türelmes kompromisszumok útján újraalapított Római Katolikus Teológiai Líceumunk létét vonják kétségbe. Azért vagyunk itt, hogy figyelmeztessünk, a líceumunk ellen irányuló támadások senkinek nem kedveznek, mindenki csak veszíthet. A katolikus líceumunk megszűnése a szerződés alapján automatikusan maga után vonná az egyezség megszűnését, mely az Unirea Főgimnázium számára biztosítja az épület használati jogát" – szögezte le dr. Holló László.
Megoldás sürgősségi rendelettel
Az európai országokat átfogó katolikus oktatás jelentőségét hangoztatva beszélt a marosvásárhelyi iskola helyzetéről, kiváló eredményeiről a szülői közösség nevében Márton Gyöngyvér. Kifejezte a szülők azon óhaját, hogy gyermekeik abban az iskolában fejezzék be tanulmányaikat, ahova önként beiratkoztak vagy jó általánossal felvételt nyertek. "Ha a vizsgálati szervek mégis úgy ítélik meg, hogy nem volt törvényes az iskola alapítása, akkor mi szülők a több mint 400 diák érdekében arra kérjük az illetékes szerveket, hogy sürgősségi rendelettel a megfelelő időpontra visszamenőleg most legalizálják a marosvásásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum helyzetét, mert a romániai törvények lehetővé teszik" – fogalmazta meg a felszólítást a szülők képviselője.
Betű vagy lélek
Nagyszerű diákok, fantasztikus, összetartó, segítőkész szülői közösség mellett az iskola pedagógusai a dolgukat szeretnék végezni legjobb tudásuk szerint – fogalmazott Székely Szilárd tanár, aki támogatásukról biztosította dr. Tamási Zsolt-József igazgatót, hiszen jó szándékáról és hozzáértéséről minden kollégája meg van győződve. Abban bízva, hogy kiszolgáltatott helyzetükkel senki nem él vissza, köszönetet mondott mindazoknak, akik Erdély különböző településein együtt éreznek az iskolával, hozzátéve, hogy minden jó szándékú segítséget szívesen fogadnak. A betű öl, a lélek éltet – idézte Pál apostol szavait. Majd felvetette, hogy azok, akik az iskola helyzetét vizsgálják, a holt betűvel kioltják az életet, ha az a betű ellenében létezni mer vagy a lélekhez igazítva az élet szolgálatába állítják a betűt.
Tanulni akarunk a saját iskolánkban!
Reményeik, álmaik megvalósulása nyomán tanulni akarnak a saját önálló iskolájukban, egyenlő állampolgárai lenni az országnak, ahol születtek. Szolidarizálnak Tamási Zsolt-József igazgatójukkal, akitől szeretetet, odaadást, tiszteletet és figyelmet kaptak – hangsúlyozta Kali Edina 12. osztályos diák. Társaival egyetemben, akik a szülőföldjükön látják a jövőt, nem hagyhatják, hogy a szüleik, tanáraik és a közösség vezetői által kivívott jogokat elvegyék, az iskola több mint 400 diákja tanulmányainak érvényességét megkérdőjelezzék. Ehhez kérte a jelenlevők támogatását..
Ne tovább, elég volt!
"…Dühösek vagyunk, mert azokat, akik a törvényt nem tartják be itt, Marosvásárhelyen az orvosi és gyógyszerészeti egyetemen, senki nem vonja felelősségre, és forr bennünk a harag, mert azt látjuk, hogy akik alkalmazzák a törvényt, azokat megvádolják, megfélemlítik, a kétségbeesésbe kergetik" – fogalmazott Kelemen Hunor, aki a Római Katolikus Státus Közgyűlésének tagjaként szólt a közönséghez, és a "Ne tovább, elég volt!" felkiáltással fejezte be mondandóját.
"Hogyne lennénk dühösek, amikor azt látjuk, hogy a kommunista diktatúra rablását, szabadságfosztását a romániai magyarság ügyének rendezésekor kifogástalan eljárásnak tartják egyesek!" Holott sem az egyház, sem Tamási Zsolt-József, sem a tanfelügyelőség nem rövidített meg senkit. Nem vette el más vagyonát, nem követett el törvénytelenséget. Ezzel szemben "nacionalista feljelentők, elvakult hivatalnokok erejüket fitogtatva üzenik nekünk, hogy nem fogtok ti magyar iskolát építeni, nem fogtok ti magyarul tanulni…" – tette hozzá. Nemcsak dühösek, csalódottak is vagyunk, mert közel egy évszázada hiába várjuk, hogy az 1918-ban tett ígéreteket haladéktalanul betartsák, és ne tekintsenek másodrendű állampolgárnak ebben az országban, amelyet alkotó, teremtő munkánkkal mi is gazdagítunk. Csalódottak vagyunk, hogy a párbeszéd, egymás kölcsönös tisztelete helyett a múlt árnyai térnek vissza: "államosították a sepsiszentgyörgyi Mikó kollégiumot, közigazgatási, bírósági határozatokkal és ítéletekkel évek óta korlátozzák nemzeti és közösségi szimbólumaink használatát, újraértelmezik a nyelvhasználati törvényt, száműzik a magyar feliratokat a közterekről".
A hitünket mégsem veszítjük el, nem hagyjuk az iskolát, nem fogunk megtorpanni, sem hátrálni. Talpon fogunk maradni, és ha kell, századjára is újrakezdjük menetelésünket az igazságért. Mert hisszük, hogy lehet ez az ország mindannyiunk hazája is, "amelyben a nyelvi, vallási, kulturális sokszínűség érvényesülni tud", és "egyenrangú polgárként senkinek sem kell azzal foglalkoznia, hogy az erőszakszervek előtt folyamatosan az ártatlanságát és lojalitását bizonyítsa"– fogalmazott Kelemen Hunor, aki bejelentette, hogy memorandummal fordulnak az államelnökhöz és a kormányfőhöz.
"Ne hagyjátok a templomot,/ a templomot s az iskolát!/ mondták el a jelenlevők Kilyén Ilkával közösen Reményik Sándor versének első két szakaszát, amit a tiltakozásra érkezőknek kiosztottak.
Tartásból, viselkedésből ezúttal is jelesre vizsgáztak a marosvásárhelyiek, akik a szervezők kérésére egy könyvet vittek magukkal, hogy rendezett, fegyelmezett sorokban felvonulva átadják az iskola könyvtárának. A tüntetés felügyeletére kivezényelt karhatalmi erők viszont, akik látszólag nem tudtak megegyezni az ajánlott útvonalban, "levizsgáztak". Megtörténhet, hogy ezzel a szervezetlenségüket tükröző vagy csupán mímelő gesztussal akarták megbontani a tiltakozás békés jellegét, de a műsorvezető Kilyén Ilka színművésznő találékonysága megmentette a helyzetet. Befejezésképpen arra kérte a résztvevőket, hogy a szónokok számára felállított emelvényre tegyék le a magukkal vitt könyvet, elkerülve ezáltal a felháborodásból eredő esetleges rendbontást.
Megható volt látni, hogy idős emberek legkedvesebb könyvüket vitték el, és adták oda ajándékba. Sokan voltunk szombaton a Vár sétányon, de lehettünk volna többen is.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Interjú ifj. Zágoni Szabó András, RMGE-ügyvezető elnökkel
Hatékonyabban szolgálni az erdélyi magyar gazdálkodókat
A Romániai Magyar Gazdák Egyesületének novemberben megtartott országos elnökségi ülésén ifj. Zágoni Szabó András elnökségi tagot, az Arad Megyei Fiatal Gazdák elnökét az országos szervezet ügyvezető elnökévé választották. Az érintettel, a magas tisztséggel járó feladatokról, kihívásokról beszélgetünk.
– Gratulálok az országos ügyvezető elnöki tisztséghez, ami gondolom, komoly felelősség is…
– Elöljáróban meg szeretném köszönni az RMGE Országos Elnökségének, amiért e fontos faladattal megbízott. Az eddigi választási kampány miatt Sebestyén Csaba elnök úrral nem tudtuk részletesen végigbeszélni a feladatkörömet, ami viszont részben magától is adódik. Olyan megyékben, mint Fehér, Hunyad, Krassó-Szörény és Máramaros, ahol az RMGE nem rendelkezik megyei szervezetekkel, azokat létre kell hozni az ott tevékenykedő magyar gazdák érdekeinek a képviselete, az érvényesítése érdekében. Természetesen, nem megy majd egy csapásra, de a következő 4 évben ez mindenképp célkitűzés.
– Az RMGE központja Kolozsváron van, tehát ott kell dolgoznia vagy itthonról is meg tudja oldani az ügyvezetés feladatait?
– Természetesen, ami interneten, telefonon megoldható, mindazt itthonról kívánom elvégezni, tehát folyamatos kapcsolatban leszek az elnök úrral és az elnökség tagjaival. Amikor azonban szükséges, Kolozsvárra vagy bármelyik olyan településre utazom, ahova az érdekeink megkívánják.
– Úgy tűnik, az RMGE országos elnöke képviselői mandátumhoz jutott az RMDSZ listán. Ez több munkát jelent-e majd az ügyvezető elnöknek?
– Még pontosan nem tudjuk, de reménykedünk a mandátum megszerzésében. Nagyon örvendünk, amiért az elnök úr parlamenti képviselő lesz, amivel a romániai magyar gazdák sokat nyerhetnek, hiszen az érdekeiket a továbbiakban a legmagasabb szinten képviseli az ország törvényhozásában. A munkakörömmel kapcsolatban még nem nyilatkozhatom felelősen, hiszen sem az elnök úrral, sem az elnökséggel még nem vitattuk meg részletesen. Biztos vagyok abban, hogy ez hamarosan megtörténik, utána sokkal többet mondhatok majd.
– Arad megyében hány fiatal gazdával tartja a kapcsolatot?
– Sok fiatal gazdával vagyok kapcsolatban. Most éppen a generációváltás periódusában vagyunk, amikor is a fiatal gazdák átveszik a gazdálkodás teendőit a szüleiktől.
– A megyebeli fiatal gazdák közül sokan pályázták-e meg a közvetlenül az őket megcélzó EU-pályázati kiírásokat?
– Mondhatom, hogy sok ilyenről tudok. Közülük olyanok is voltak, akiknek a pályázatát kerethiány miatt elutasították. Ennek olyan hátulütője is van, hogy az első évben elutasított pályázatot a következő évben nem nyújthatta be olyan fiatal gazda, akinek hivatalosan bejegyzett vállalkozása van, mert abban az esetben már nem minősül fiatal gazdának. Ezzel együtt úgy érzem, az idei pályázati lehetőségek lazábbak voltak, vagyis könnyebben lehetett pályázni, mint korábban.
– Úgy hallottam, doktorált. Valóban?
– Igen, a Temesvári Mezőgazdasági Egyetemen sikeresen ledoktoráltam mezőgazdasági menedzsment szakon, ezért számomra továbbra is a mezőgazdaság az elsőrendű feladat.
– Gratulálok, ez mennyiben változtat az eddigi munkáján?
– Egyáltalán nem, sőt még jobban kötődöm a mezőgazdasághoz azzal együtt, hogy politizálni is elkezdtem, ugyanis a legutóbbi önkormányzati választásokon beválasztottak Pécska Város Tanácsába.
– Terveznek-e továbbképző tanfolyamokat fiatal gazdák számára?
– Az RMGE folytatni kívánja az Ezüstkalászos Gazdatanfolyamokat, ezen túlmenően ki akarjuk fejleszteni a falugazdász hálózatot. Arad megye olyan szerencsés helyzetben van, hogy az aradi Nagy Zsolt személyében már kinevezett falugazdásszal rendelkezik, de a hálózatot minden magyarlakta megyére ki szeretnénk terjeszteni, anyaországi támogatással. Nagyon fontosnak tartom az Összefogás az erdélyi vidékért címmel aláírt megállapodást az RMDSZ és az RMGE között, aminek a jótékony hatása nem csak a két szervezetre, hanem az erdélyi magyarság egészére kifejti majd a jótékony hatását.
– Úgy legyen, köszönöm a beszélgetést!
– Én köszönöm a lehetőséget!
Balta János Nyugati Jelen (Arad)

Választási kerekasztal: minek köszönhető a jó magyar részvétel?
Az egyik ok, hogy egymillió jobboldali román szavazó maradt otthon. Barna Gergő, Illyés Gergő, Székely István és Székely István Gergő politológusokkal beszélgettünk.
Barna Gergő szociológussal, Illyés Gergő, Székely István és Székely István Gergő politológusokkal beszélgettünk a Transindex választási kerekasztalán hétfőn a Jakabffy Elemér Alapítvány székházában, ahol a december 11-i parlamenti választásokat értékeltük ki. A beszélgetés alább olvasható első részében a részvételről és az RMDSZ szerepléséről beszéltünk, a második részben a román pártok teljesítménye és a hamarosan megalakuló új kormány lesz a téma. A beszélgetés moderátora Balázsi-Pál Előd.
Moderátor: Kezdjük a választási részvétellel, amely alacsony volt országos szinten, viszont megfordult egy trend a magyar részvételt illetően.
Barna Gergő: A részvétellel kapcsolatban már elhangzott minden az elmúlt napokban, sőt, már a választások napján is. Abszolút értékben alacsony volt a részvétel, a hivatalos eredmény szerint nem is érte el a 40%-ot. Ha korrigált mutatókkal számolunk, akkor körülbelül 46%-os volt a részvétel – ez a korrigálás azt feltételezi, hogy az országban kevesebb felnőttkorú van, mint ahányan a BEC regiszterében szerepelnek. Tehát a romániai állandó lakosoknak kevesebb mint fele, körülbelül a 46%-a vett részt a választásokon, ami nagyon hasonló a 2008-as és 2012-es értékekhez, picit nagyobb, mint a 2008-as, és picit kisebb, mint a 2012-es érték. Ez abból a szempontból érdekes, hogy 2012 után, a 2014-es államelnök-választáskor arra számítottunk, hogy van egy növekedő tendencia a román társadalomban, mivel az elmúlt években minden választáson nőtt a részvétel. Ez a feltételezés megtört már az idei önkormányzati választásokon, ahol elmaradt a részvétel a 2012-eshez képest. Viszont a parlamenti választáson nem lett jelentős visszaesés, a részvétel nagyjából tartja a 2012-es szintet. Ami a magyar részvételt illeti, a legfontosabb a negatív trendnek a megtörése, amit parlamenti választásokon már rég láttunk: a kilencvenes évek elején a magyarok részvétele minden bizonnyal meghaladta az országos részvételt, de ez a kétezres években megfordult, és egyre inkább nyílt ki az olló, míg odáig jutottunk 2008-ban és 2012-ben, illetve az idei önkormányzati választásokon is, hogy a magyarok részvétele elmaradt az országos részvételtől. Most ez megtört, mert az idei parlamenti választáson nem sokkal, de enyhén meghaladta a magyar részvétel a román részvételt. Ez nyilván befolyásolja az eredményt is, részben ennek köszönhető az RMDSZ relatív jó eredménye. 
Moderátor: Melyek a magyar részvétel szempontjából kiemelkedően jól szereplő megyék?
Barna Gergő: Nyilván ez is viszonyítás kérdése. Azok közül, akik az etnikai arány fölött teljesítettek, a legjobban Szatmár áll, ahol mi úgy számoljuk, hogy a felnőttkorúak között mintegy 35%-os a magyarság aránya, és ott 40%-ot kapott az RMDSZ. A következő Szilágy megye, ahol a 24%-os magyarsághoz képest 25%-os volt az RMDSZ eredménye. Maros megyében sikerült hozni az etnikai arányt, 39% körüli eredmény született, ami szintén jó. Biharban 25%-os a magyarság, és az RMDSZ 23,5%-ot kapott, tehát ilyen szempontból nem ugrik ki, de vannak más viszonyítási alapok, amelyekben Bihar jobban szerepel. Máramarosban is sikerült hozni az etnikai arányt, ez azért fontos, mert ez egy szórványmegye. 
Moderátor: Hol volt gyenge a magyar részvétel?
Barna Gergő: Nagyon gyenge sehol nem volt, de inkább a szórvány maradt le. Ha régiók szerint nézzük, akkor abból, hogy Szatmár és Szilágy hozta a legjobb eredményt, evidens, hogy a Partium emelkedik ki, ott haladta meg a magyar szavazók aránya az etnikai arányokat. Más kiugró nincsen, az elmaradás pedig szórványban van. Székelyföldön, és ezen belül Hargita megyében és Háromszéken sem sikerült hozni az etnikai arányt, annak ellenére, hogy most azt tapasztaljuk, hogy a politikusok körében rohamosan csökkennek az etnikai arányok, mert Háromszéken is azt mondják, hogy átlépték ezt a határt, de ez nyilván akkor lenne igaz, ha 74% alatt lenne a felnőttkorú magyarság aránya Háromszéken, de ennél a mi becsléseink szerint több, 75% körüli. 
Székely István: Két szempontot tennék hozzá ehhez a kérdéshez. Az egyik észrevétel az, hogy abszolút számokban nem érdemes számolni, hiszen ha azokat nézzük, csak Hargita megyében kapott többet az önkormányzati választásokhoz képest az RMDSZ, mivel annyival kisebb volt most az általános részvétel. Van két másik megközelítési szempont, az egyik az, hogy a részvétel tekintetében mi a helyzet az önkormányzati választáson tapasztalt, magyar szervezetekre leadott szavazati arány, illetve az RMDSZ mostani aránya tekintetében, és hogyha ezt nézzük, akkor három olyan megye van, ahol ez az arány magasabb. Maros megyében, ha összeadjuk az önkormányzati választáson a magyar szavazatok arányát, akkor az 36%, és most 38%. Szatmár megyében 37% volt az önkormányzati választáson, most 39%, és a legnagyobb különbség talán Szilágy megyében van, a parlamenti választásokon elért 25% az önkormányzati választásokon elért 21%-hoz képest. Van egy másik megközelítési mód, ez a mozgósító képesség. Barna Gergőnek köszönhetünk egy nagyon jó táblázatot, amit azért meg kell említeni. Itt a megyék erősorrendje tekintetében az látszik, hogy messze Szilágy a legjobb a mozgósítóképesség szempontjából, amit úgy mérünk, hogy 100 szavazati joggal rendelkező személy közül hány szavazott az RMDSZ listájára. Ugye, ez 52% Szilágyban, 47% Hargitában és 45% Szatmárban. Ugyanakkor azt látjuk, hogy Hargitát leszámítva gyakorlatilag ez az arány mindenhol kisebb, mint az önkormányzati választásokon tapasztalt mozgósító képesség.
Moderátor: Mik voltak azok a tényezők, amelyeknek köszönhetően sikerült beérni és meghaladni a román részvételi arányt, és megfordítani ezt a trendet? 
Illyés Gergő: Szerintem három fő tényező volt, nehéz megmondani, hogy a megyék szintjén mi befolyásolta a részvételi arányt. Megnézve ezeket az eredményeket, látszik, hogy bizonyos székelyföldi kisebb régiókban érzékelhetően jobb volt most az eredmény, mint akkor, amikor az RMDSZ külön indult. Volt az MPP-vel való összefogásnak is egy felhajtó ereje főleg Székelyföldön és azokban a kisebb régiókban, ahol hagyományosan az RMDSZ elleni kisebb pártoknak jó eredményei szoktak születni, például Gyergyószéken. Ez egy dolog. Ennek például az interetnikus közegben nem volt érzékelhetően nagy hatása. A másik okcsomag az volt, hogy az elmúlt időszak eseményei felborzolták a kedélyeket, a marosvásárhelyi iskolaügy és a csíksomlyói ügy mozgósíthattak jobban, és az RMDSZ a kampányában fel is hívta a figyelmet arra, hogy ezek a dolgok megtörténtek. A harmadik fontos ok a magyarországi kormánypártok kiállása. Ennyire egyértelmű ez soha nem volt még az eddigi választásokon, bár voltak már közös fotók, de ennyire erőteljes jelenlét még nem volt. Illetve az, hogy a magyarországi közmédia, vagy általában a média sokkal nagyobb teret szentelt a választásnak, mint eddig. Vasárnap a közmédia csatornái olyanok voltak, mintha erdélyi csatornák lettek volna. És tekintettel arra, hogy az erdélyi magyarok nagy számban nézik ezeket az adókat, ez hozott egy olyan kontrasztot, hogy a román médiában kampánycsend volt – meg egyébként sem jelent meg az RMDSZ szinte egyáltalán a román médiában –, a magyarországi médiában pedig nem, és az erdélyi magyar választók úgy érezhették, hogy történik valami vasárnap, miközben az országban egy láthatatlan kampány volt. Ez hozhatott egy pluszt. Nem tudom, hogy melyik milyen mértékben, de biztos, hogy mind a három tényező hozzájárult ehhez az eredményhez. 
Székely István Gergő: Én is azt gondolom, hogy nem elsősorban a Fidesz kiállása, hanem inkább a médiakampány volt az, ami mozgósítóan hathatott. Persze, utólag ezt meg lehet mérni, be lehet tenni ilyen kérdéseket a következő országos felmérésbe, hogy mi volt fontosabb: az, hogy Orbán Viktor eljött Szatmárra, és személyesen az RMDSZ mellett kampányolt, vagy az, hogy tulajdonképpen egy alacsony intenzitású román kampány közepette az RMDSZ úgymond profitálhatott abból, hogy a magyar köztévében nincs kampánycsend, és ott lehetett mozgósítani akár vasárnap is. Szerintem ezt erősíti az is, hogy a tömbzónákban nagyobb volt a részvételi növekmény a helyhatóságihoz képest, mint a szórványban, és szerintem ez az a zóna, ahol elvárható az, hogy a magyar köztévének nagyobb mozgósító hatása legyen. Egy barátom kicsit cinikusan úgy foglalta össze egyébként, hogy ezt a mozgósítási pluszt úgy is meg lehet fogni, hogy 2% Orbán Viktortól és 2% a DNA-tól. 
Moderátor: Udvarhelyszéken hogyan sikerült átlépni a helyi ellentéteken?
Illyés Gergő: Én is csak annyit tudok, amennyit a médiából látok, hogy egyrészt volt egy Kelemen Hunor-látogatás, talán utolsó héten, amikor az udvarhelyi polgármesterrel aláírtak egy dokumentumot, aminek nyilván az volt a célja, hogy az MPP próbáljon meg helyi szinten mozgósítani, illetve maga Kövér László is a helyszínen volt, és megpróbálta ő is meggyőzni a helyieket. Egyébként azt láttam, hogy Udvarhelyszéken nem volt a legjobb a mozgósítás, ahhoz képest, amilyen volt az önkormányzatin, gyengébb lett, és ha jól tudom, a vidék volt az erősebb, a város még gyengébb lett. Tehát részben sikerült csak átlépni az ellentéteken. Azt gondolom, hogy a parlamenti választás mindig más, mint az önkormányzati, biztos vannak olyanok is, akik egyébként is megszavazták volna az RMDSZ-t, annak ellenére, hogy az önkormányzatin az MPP-EMNP-re szavaztak, mert más játék, más kávéház. Számukra nem is a Kövér László látogatása jelenthetett sokat, hanem az Orbán Viktoré, mert még mindig ő az a személy, akinek a szava a legtöbbet jelent ezeknek a választóknak, és tanácsa, iránymutatása a legerősebb dolog. És ennek hatására azt mondták, hogy na jó, tegyük félre azt, ami egyébként zavar, mert vannak nekünk problémáink a szervezettel, nem is kevés. Persze, a közmédia is fontos volt, de Orbán Viktor is fontos volt, mert ő nem szokott mindenhez hozzászólni, ritkán nyilvánul meg külhoni magyar kérdésekben ennyire egyértelműen, most pedig megtette, úgyhogy ez is hozhatott szavazatokat. Gyergyóval is ugyanez a kérdés szerintem, ott viszont jó volt a mozgósítás, MPP-s városvezetés is van, meg elég erős MPP-s mag, ott viszont jól sikerült a mozgósítás. Szerintem ahhoz képest jól működött, hogy mennyire féltek tőle mindkét oldalon, hogy nem fog ez simán megoldódni. Székely István: Az általános részvételhez azért annyit még hozzáfűznék, hogy ha megnézzük az utolsó két parlamenti és önkormányzati választás részvételét, akkor az önkormányzati választás részvételének körülbelül 80 százaléka az ezt követő parlamenti választás részvétele, és a mostaniak között ugyanez az összefüggés figyelhető meg. Két észrevételt tennék, az egyik az MPP-vel megkötött összefogás kérdése. Én úgy gondolom, ez nem csak abban nyilvánult meg, hogy az MPP által dominált településeken jobb volt a mozgósítás, mint a megkötött megállapodás nélkül, hanem van egy olyan hatása is, hogy maga az összefogás ténye és ennek a kommunikálása, interetnikus környezetben, a szórványban is behozott a bizonytalanok köréből egy olyan réteget, amelynek a verseny elsősorban a személyeskedésig fajuló vitákat jelentette, ami távoltartotta őket a parlamenti választásoktól. A másik szempont technikai jellegű lesz: azt látom, hogy most sikerült egy jó kampányt összehozni, ennyire tervezett kampánya az RMDSZ-nek – szakaszolással, heti témával, napi üzenettel – még nem volt, és ez azért lehetett sikeres többek között, mert ezt a jelöltek is visszaigazolták, felerősítve hatását . Ez annak is a következménye, hogy az RMDSZ lecserélte a képviselőinek és szenátorainak felét, és ezeknek a fiataloknak, mondjuk úgy, az együttműködési hajlandósága és a fegyelme a választási kampányban sokkal jobb, mint azoké, akik „mindent tudnak”. 
Moderátor: Az egységes üzenet mellett fontos lehetett az is, hogy ezúttal megpróbáltak konkrét, kézzelfogható és megvalósítható üzeneteket megfogalmazni, és nem a ködös autonómiát tűzték a zászlajukra, amiről mindenki tudja, hogy négyéves szinten megvalósíthatatlan.
Barna Gergő: Visszatérnék még az eredeti kérdéshez, hogy miért volt a magyarok esetében jobb a részvétel. Nagyjából ugyanazt fogom elmondani, mint ami elhangzott, mert nagyon fontos pontosan látni azt, hogy az elsődleges tényező az alacsony román részvétel. Efelett elsiklunk, bár ezt korábban mondta Illyés Gergő is, de szerintem sokkal hangsúlyosabb annál, mint ahogyan tárgyaljuk. A 2008-as eredményekhez tudjuk hasonlítani a szavazószámokat, és ez azért is lehetséges, mert a részvétel nagyjából hasonló volt. Ha megnézzük, 2008-ban a PNL annyi szavazatot hozott önmagában, mint a mostani új PNL, amiben benne kéne legyen a PDL szavazótábora is. Eltűnt a PDL szavazóbázisa, ami nem elhanyagolható, 2,5 millió szavazatról van szó. A jobboldali szavazótáborban felerősödött apátiát még jobban mutatja, hogy az idei, júniusi önkormányzati választásokhoz képes a PNL elveszítette majdnem a felét a szavazóinak, 44%-kal csökkent a szavazószáma, ami 1 millió 120 ezer szavazatot jelent. Ha ezt az USR-vel összeadjuk, és úgy számoljuk, akkor is van egy 800 ezres különbség. Szerintem ezen a választáson nem jelent meg egymillió olyan állampolgár, aki minden előrejelzés, számítás, vagy akár a józan ész logikája szerint ott kellett volna legyen. Ezek olyanok, akik aktívak politikailag, olyanok, akik inkább jobboldali szavazók, akik az önkormányzati választásokon részt vettek. Ők most nem jelentek meg, az RMDSZ eredménye ezért is ennyire jó. Ha elmegy ez az egymillió szavazó, akkor az RMDSZ 5,3-5,4%-ot kapott volna, ami nyilván még mindig jobb, mint a 2012-es eredmény, tehát nem kell elvitatni az RMDSZ eredményét, de azt nagyon pontosan kell látni, hogy a román részvétel nagyon befolyásolta ezt, és olyan szempontból fontos, hogy nem tudni, mi lesz a következő választásokon, nem szabad hátradőlni, pontosan kell látniuk az RDMSZ-ben is, hogy mi az elsődleges ok. A másodlagos okot, amiről itt szó volt, úgy fogalmaztam meg, hogy egy konszenzus volt abban, hogy az RMDSZ indul, és csak az RMDSZ: az MPP-vel való összefogás, és az a döntés, hogy az EMNP nem indul a választásokon. Azt hiszem, nem volt olyan parlamenti választás ’90 óta, amelyen ne lett volna az RMDSZ-nek valamilyen kihívója. 1996-tól biztos minden választáson volt, tehát ez az első olyan parlamenti választás az utóbbi években, amikor az RMDSZ egyedül indult. És ez a konszenzus megteremtődött mind erdélyi magyar szinten, mind a magyarországi pártokkal és a magyar kormánypárttal együtt, szerintem ennek nyilván nagy a hatása. A közmédia hatását nagyon jól látjuk az adatokban: amikor azt mondom, hogy a Partium teljesített nagyon jól, az a régió sokkal inkább követi a magyarországi közmédiát. A másik, amire Székely István utalt valamilyen szinten, hogy azt láttuk a korábbi választásokon, hogy a magyar-magyar verseny olyan negatív kampányt szült, amely minden bizonnyal taszította a választók egy részét. Az, hogy ez most elmaradt, azáltal az RMDSZ kampánya teljesen pozitív maradt. Ez ide tartozik ebbe a konszenzusos témába, hogy sikerült ilyen jól szerepelni. Az eseményekről pedig azt gondolom, hogy olyan nagy hatásuk nem volt. Nyilván jó volna ezt megmérni, egyrészt abból indulva ki, hogy a Maros megyei eredmények nem lettek olyan kirívóak, ha a marosvásárhelyi iskolaügyre gondolunk. Kolozs megye javított, bizonyos szempontból javított Székelyföld is, Csíksomlyónak és Horváth Annának az ügye lehet, hogy tényleg felhajtó erővel bírt. Viszont én azt látom, hogy egyre inkább emelkedik az ingerküszöb a DNA-s korrupcióellenes harc ügyletei kapcsán, mert ennek tulajdonítható be az is, hogy a román jobboldal ennyire otthon maradt. Nyugodtan a korrupcióellenes ügyészség kudarcának lehet ítélni ezt a választást is, ugyanúgy, ahogy az önkormányzati választások alkalmával voltak olyan polgármesterek, akiket a börtönben ülve választottak meg. Ugyanúgy, most az a szavazóbázis nem ment el szavazni, akiről a leginkább úgy tűnt, vagy úgy gondoltuk róluk, hogy nagyon is odafigyel ezekre a korrupciós ügyekre, és szankcionálja a PSD-t. Ez nem történt meg. Azt gondolom, hogy a magyarok szintjén is megnőtt az ingerküszöb, gondoljunk vissza, 2008-ban, 2012-ben is voltak ügyek. Nagy Zsolt, a Mikó-ügy régebbi témák, és nem tudom, milyen felhajtó erejük volt, vagy azokhoz képest ezeknek most nagyobb volt-e, vagy nem. Ezek események voltak, ezekre rá lehetett építeni a kommunikációt, de különösebben nagy hatásuk nem volt. 
Illyés Gergő: Arról, hogy mekkora hatása van a korrupcióellenes ügyészségnek: Nagybányán volt ez a bizonyos polgármester, és most az édesanyja volt a listavezető. És az egyik támogató videóban éppen a háziőrizetben levő fia buzdította az ő támogatóit, hogy szavazzanak az anyja által vezetett listára. Elég groteszk ez a helyzet, és tényleg ez a romániai valóság, hogy nem érdekli az embereket, hogy éppen ki korrupt, vagy ki nem korrupt. Lia Olguța Vasilescu ugye magasan megnyerte a polgármester-választás, és Dolj megyében 60% fölötti eredményt ért el a PSD, szóval ez így nem működik. Székely István: Én árnyalnám azt, amit Gergő mondott. A mostani eredmény valóban magyarázható a nagyon alacsony román részvétellel is, de ezek azért szorosan összefüggnek. Ugye ’90 óta azt látjuk, hogy nagyon kis különbség van a magyar és a román részvétel között, leszámítva a 2007-es és 2009-es EP-választásokat, nagyon nagy mértékben együtt jár ez a dolog. A kilencvenes években valamivel felette, a kétezres években valamivel alatta, és most megint valamivel felette van a magyar részvétel az országosnak. Ezeket tehát nem lehet önmagukban vizsgálni, hogy van egy román részvétel és van egy magyar részvétel. Azok a tényezők, amelyek előidézik az alacsony román részvételt, ugyanúgy érvényesek a magyar választókra is. A másik szempont, amiért valóban nincs ok arra, hogy valaki hátradőljön, az az, hogy az RMDSZ törzsszavazói köre vélhetően nem éri el az 5%-ot. Ha a biztos szavazókról vagy törzsszavazókról beszélünk, akkor azokra gondolunk, akik három egymást követő választáson elmennek, és ugyanarra a szervezetre szavaznak. Persze, megint kérdés, hogy milyen részvételi arányra vonatkozik az állítás, de ez már az önkormányzati választásokon is látszott. Ha össze kellene foglalni ezt az egész történetet, akkor leegyszerűsítve azt mondanám, hogy volt egy törzsszavazói kör, ehhez hozzáadódott a kampány két kiemelt célcsoportja. Az egyik a fiatalok mozgósítása – ezzel magyarázható az erős közösségi hálós és internetes jelenlét a kampányban. Illetve a másik, hogy az MPP-vel való összefogás kapcsán próbáljon az RMDSZ behozni olyan szavazókat, akik egyrészt ellene szavaztak, másrészt bizonytalanok voltak. Ehhez hozzáadódott a magyar kormány támogatása, illetve a valóban alacsony román részvétel. 
Barna Gergő: Ebben teljesen igazad van, hogy összefüggnek a dolgok, és hogy nagyjából azonos szinten alakult a román és a magyar részvétel. Azt gondolom, hogy a korábbi parlamenti választásokon is volt legalább a román pártokon belül egy összemérhető erőviszony, vagy egy nagyon hasonló politikai kínálat. Ami most, úgy tűnik, hogy a jobboldali szavazók esetében nem történt meg. Nem mondom azt, hogy ez az egymillió szavazó, aki nem vett részt a választásokon, az nem mozgósítható bármilyen más formában, vagy a következő választásokon. Szerintem ez fontos. Amúgy fontos azért is, mert az RMDSZ vagy a magyarok esetében kisebb lehetett feltételezésem szerint az átszavazás, pont azért, mert a jobboldali román pártok ennyire gyengén szerepeltek. Nyilván erre nincs adat, nehéz bizonyítani. Ez is hozzájárult az eredményhez, hogy ahhoz képest, hogy csak egy magyar párt indult, a román pártokra szavazók aránya is alatta maradt a korábbi választásoknak. Hogyha pedig visszatérünk arra, hogy mennyire kiugró vagy nem a magyarok részvétele, azt jól kell látni, hogy nagyon kevéssel haladta meg az RMDSZ szavazatszáma azt, amit 2012-ben az RMDSZ, az EMNP és az MPP együttesen hozott. Székelyföldön sem sikerült ezt meglépni, itt is egyedül a Partium vagy a szórvány áll jobban. De ez egy fontos tényező, amit István mond, hogy mekkora a törzsbázis, és ez egy kérdés is, én sem tudom, hogy kik azok, akik 2012-ben az EMNP-re szavaztak, és nem mentek most el, vagy azoknak mekkora része szavazott az RMDSZ-re, vagy mennyi azoknak az aránya, akik korábban nem vettek részt, de most igen. Szerintem van egy átjárás az EMNP-MPP szavazók és az RMDSZ között, de bizonyára nem teljes lefedettségű.
Székely István: Volt egy Avangard exit poll felmérés, ami egy hatalmas mintán készült, akkorán, amit azért már érdemes a magyarok szempontjából is komolyan venni. Ennek alapján a magyarok 10,7%-a román pártra szavazott, ami azért meglepően magasnak tűnik. Ebből 5,2 % a PSD-re, 2,9% a PNL-re, és 1,6% az USR-re. Most ez azért elgondolkodtató, mert nem hiszem, hogy ők néppártosok, vagy az MPP-sek lennének. Szerintem ezeknek egy része, legalábbis ami az USR-s szavazókat illeti, egyszerűen nem tartja már magára nézve meghatározónak az etnikai szavazást – ennek következményeivel azért számolni kell. 
Moderátor: Lehetett a mozgósításban hatása a kampány előtt bedobott provokatív román nyelvű RMDSZ-es óriáplakátoknak?
Illyés Gergő: Nem tudom erre a választ, de ez mintha a román társadalomban nagyobb hullámokat vert volna, mint a magyarban, mert a magyar választóknak ez sok újdonságot nem mondott. Ebből nem azt olvasták ki a magyar választók, hogy az RMDSZ el akar szakadni Romániától, hanem ők értették, hogy mi az üzenet: hogy a központosítás az egy rossz dolog, mi nem akarunk központosítást, mi azt akarjuk, hogy minél több döntés helyi szinten szülessen. 
Ez a gondolat, ennek a kommunikálása nem most kezdődött. Ilyen szempontból ez nem volt új üzenet, ez a román társadalom számára volt új üzenet. Ebből azt olvastam ki, hogy sokkal többet kell kommunikálni azokról a dolgokról, amiről mi beszélünk egymás között. Például arról, hogy az adókat helyi szinten használják, egymás közt sokat beszéltünk, de az, amennyi erről megjelent a román médiában, a nullához közelít. Erről sokkal többet kell beszélni az RMDSZ vezetői részéről. Ez konfliktussal jár a román médiában, valószínűleg sok kellemetlen tévéadással jár, de ezt be kell vállalni, mert egyébként 4 év múlva is ez lesz a hatás, hogy felírunk valamit a pannóra, és mindenki megijed tőle, hogy mindent el akarnak lopni. Nyilvánvalóan szándékosan lepődik meg a román média, de erre a román közvélemény rezonál. Ezeket úgy lehet leépíteni, hogy minél többet beszélünk róla. Moderátor: Háromszéken és Bihar megyében helyi EMNP-s vezetők arról beszéltek, hogy a választásokon nem érdemes részt venni, mert az RMDSZ úgyis bejut. Volt ennek a demobilizáló üzenetek hatása? 
Székely István: Háromszéken a megyei elnök azt mondta, hogy el kell menni, tulajdonképpen megismételve Szilágyi Zsolt nyilatkozatát, de helyileg több olyan képviselő is volt, aki világosan kimondta, hogy az RMDSZ-re nem szabad szavazni.
Székely István Gergő: Azt gondolom, hogy ezzel az EMNP lehetetlen helyzetbe került, mert ha a FIDESZ egy dolgot mond, akkor nehezen mondhatják annak az ellenkezőjét. Hasonlít a helyzet ahhoz, amikor a FIDESZ kibékült a VMSZ-szel a Vajdaságban, és akkor az Ágoston Andrásék és a VMDP hirtelen nem volt amit csináljanak, el kellett hallgassanak. Itt jön be az, hogy a miniszterelnöknek nem lehet ellentmondani, még akkor sem, ha amit mond, az nekünk épp nem jó. 
Transindex.ro

Nagy Zsolt falugazdász jobbító elképzelései
Újszerű szolgáltatás az Arad megyei gazdáknak
Amint már a lapunkban előre jeleztük, Arad megye történetében első alkalommal, falugazdász tevékenykedik Nagy Zsolt arad-gáji fiatalember személyében. A január 1-jétől hivatalba lépett falugazdásszal elbeszélgettünk.
– Gratulálok az újszerű hivatásához! Hogyan kezdődött a munkaköre?
– Először Gáll Tamás Mihály mérnök úrral közösen készítettünk egy pályázatot, melynek során elmondtam, hogy Debrecenben járok az Agrármérnöki Egyetemre, amit tavaly decemberben sikeresen be is fejeztem. Tőle szereztem tudomást a lehetséges falugazdász állásról, amit esetleg megpályázhatnék…
– Az egyetemen részesült-e ilyen irányú szakképzésben?
– Magyarországon bevált módszernek számít a falugazdászok képzése, a mezőgazdaság fellendítésében való közreműködése. Természetesen, az ottani módszereket itthon nem lehet egy az egyben alkalmazni, hiszen nálunk másfajta törvényes keretben, más feltételek között kell működnünk. Nálunk most kezdtük, tehát egyelőre elbeszélgetünk a gazdákkal, akiknek segíteni próbálunk…
– Egy falugazdász miben tud segíteni a gazdáknak?
– Példának okáért, az adott pályázatokkal kapcsolatos információknak az átadásában. Vagyis, milyen feltételek között vehetnek részt rajtuk, milyen dokumentumokra van szükségük. Ugyanakkor az uniós támogatások igénylésével kapcsolatos információk átadásával: a földalapú támogatásokhoz mikor kell benyújtani a kérvényeket. Jelenleg a mezőgazdaságban elhasznált gázolaj ártámogatásának az igénylése aktuális, amit legújabban meghosszabbítottak január 31-ig. Ugyanakkor technológiai ismeretekkel is el lehet látni a gazdákat, akikkel el kell beszélgetni a munkamódszereikről, illetve a termelési struktúrájukról. Ezeknek a tudatában tanácsot lehet adni a fejlődésük, a munkájuk hatékonyságának a növelése érdekében. Ugyanakkor a vetőmagok és a műtrágyák beszerzésének a területén, a különféle piacokon való megjelenés kérdésében is hasznos tanácsokkal szolgálhatok. Ugyanakkor kertészeti pályázatokkal kapcsolatban is segíthetek.
– Nem árt viszont tudni, hogy nem a pályázat elkészítése okozza a legnagyobb gondot, hanem az elnyert pénzzel történő helyes, időben megtett elszámolás. Éppen ezért, a fiatal gazdák támogatását célzó pályázatoktól is azért ódzkodnak a kedvezményezettek, mert félnek az elszámolástól. Ha ez nem történik meg az elvárások szerint, időben, vissza kell fizetniük az elnyert támogatásokat. Ilyen téren is segíteni tud?
– Igen, akár úgy is, hogy megosztom velük a saját tapasztalataimat…
– Mekkora területen gazdálkodik?
– Magam, jogi személyként 20 hektáron, amiből 3 hektár vetemény, de az apám is további 25 hektáron gazdálkodik…
– Három hektár vetemény komoly dolog, mit termeszt rajta?
– Vöröshagymát, a jövőben akár foghagymát is…
– Van-e piaca a vörös-, illetve foghagymának?
– Mindkettő eladható, de legbiztosabb szerződéses alapon. A falugazdász abban is segíthet, hogy a gazdának biztos piacot keres, előre rögzített felvásárlási áron. Az is fontos lehet a gazdálkodók számára, ha folyamatosan tájékoztatják őket a tevékenységükkel kapcsolatos törvényváltozásokról.
– Milyen távlati tervei vannak?
– Azt szeretném, ha Arad megyében feldolgozó üzemet hoznánk létre, ahol a feldolgozott termékeknek biztos piacot tudnánk keresni. Ezt egy nagy beruházó közreműködésével képzelném el, aki felvásárolná a zöldségtermesztőknek a terményeit, amelyeket egy konzervgyárban feldolgozna, majd késztermékként itthon vagy külföldön értékesítene.
– Lát-e komoly esélyt egy ilyen hatalmas beruházás megvalósulására?
– Hogyne, EU-pályázattal bármilyen elképzelés kivitelezhető. Aradon látnám rá a legnagyobb esélyt, oda a környékbeli településekről is beszállíthatnák feldolgozás céljából a zöldségféléket. A biotermékek külön kategóriát képezhetnének a kínálatunkban. Ha biztos felvásárló rögzített árakon venné át a zöldségféléket, az sokkal kedvezőbb lenne a kistermelőknek is a piacon történő bizonytalan értékesítésnél. Akár úgy is működhetne, hogy a szabad piacon el nem adott zöldségféléket beviszik a nagybani felvásárló hűtőházába. A konzervgyár számos, földterülettel rendelkező, vidéki fiatalt is otthon tarthatna, nem kellene naponta igáznia valamelyik kábelgyárba.
– Hol lehet rendszeresen megtalálni az Arad megyei falugazdászt?
– Aradon, az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesületének a Püspökség utca 32. szám alatti székhelyén, ahol naponta 9–14 óra között várom a gazdálkodókat személyesen vagy a 0751/212-816-os telefonszámon. Szükség esetén akár helyszínre is mehetek.
– Az újszerű szolgáltatáshoz sok sikert kívánok, köszönöm a beszélgetést!
– Én köszönöm a lehetőséget.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)