Köpecen átadták az öregek otthonát. Nagy István polgármester kijelentette: ezzel az épülettel a város és a környező falvak szociális gondjainak egy része megoldódik. Nagy Károly Kázmér köpeci református esperes az egyház tulajdonába tartozó ingatlan fontos társadalmi szerepét emelte ki. /(hecser): Tető alatt az öregotthon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 12./

Fél év telt el az új kormány megalakulása és az RMDSZ kormányzati szerepvállalása óta. Nagy Károly készített mérleget az eltelt időszakról. Az RMDSZ azt ígérte választóinak, hogy küzdeni fog a szegénység felszámolásáért, az életszínvonal emeléséért. A lakossági fórumon, amelyet az RMDSZ Kolozs megyei elnöksége a Magyar Dolgozók Egyesületével közösen szervezett június elején, megállapította, hogy az RMDSZ ígéretét nem tartotta be. Vesztes az egész lakosság, különösen a kisjövedelműek, és nyertes az a párszáz multimilliárdos újgazdag. Gondot jelent a gáz és villanyenergia árának drasztikus és folyamatos emelése. Ezt az intézkedést a kormány a nemzetközi pénzintézetek az EU elvárásaival, valamint piaci hatásokkal indokolja. Az állami tulajdonban lévő gázkitermelő és elosztó vállalatok monopol helyzetükkel visszaélve diktálják az árakat. A kisjövedelműeket sújtja, hogy egy éve alig van kedvezményes gyógyszer. A nyugdíjakkal általában is baj van, mert az esetek többségében ezek még mindég a minimálbér színvonala alatt mozognak. A nyugdíjak újraszámolása lassan halad, mire az érdekeltek az esetleges nagyobb összeget kézhez kapnák, az infláció elviszi a többletet. A kormány a tiltakozások ellenére ki akarja kényszeríteni a munkatörvénykönyv lényeges módosítását, mégpedig a dolgozók kárára. A magyarok számára elkeserítő, hogy a magyar kormánytagok, szenátorok, képviselők a méltánytalan kormányintézkedésekre is rábólintanak. A Romániai Magyar Dolgozók Egyesületének fenti meglátásaival egyetértenek a Szociáldemokrata Tömörülés és a Demokratikus Újbaloldali RMDSZ platformok is. /Nagy Károly: Elfeledett ígéretek? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 1./

Immár 14 esztendeje, az RMDSZ nagyváradi kongresszusa óta, mindeddig egyedül és visszhangtalanul igyekszik képviselni a Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete a kisjövedelmű néprétegek gazdasági-szociális érdekeit. Szerintük az RMDSZ-nek a szociális piacgazdaság kiépítésére kell törekednie. Az RMDSZ azonban – Markó Béla kivételével – teljes arroganciával hallgat. Szerintük Kerekes Károly marosvásárhelyi képviselő kivételével nincs olyan RMDSZ képviselő vagy szenátor, aki megpróbált volna fellépni a kisjövedelműek érdekében. Az RMDSZ válaszút elé került. Vagy továbbra is támogatja a kormány embertelen szociális-gazdasági politikáját, vagy tettekkel szolgálni fogja a kisjövedelműek gazdasági érdekeit is. /Nagy Károly, szóvivő: Válaszúton. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 19./

Elhunyt Vistai András János /Vista, 1926. ápr. 5. – Bukarest, 2006. márc./. A vistai földműves-család gyermeke, András János elvégezte a közgazdaság szakot, utána a minisztériumba került, először csak tolmács, majd az Irodalmi Kiadó, a Tanügyi Újság szerkesztője, hét esztendőn át, 1967-től 1974-ig a Művelődés folyóirat főszerkesztője, ezután leváltották. Vistai András János 1974-től a Kriterionban szerkeszthette a néprajzi, művelődéstörténeti és történelmi munkákat, közben fordított a román irodalomból. 1991-ben nyugdíjazták, ezután a bukaresti református egyházközség presbitere, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem román tanszékének a munkatársa lett. Egy hónapja szülőfalujában helyezték örök nyugalomra. /Krajnik-Nagy Károly: Vistai András János (1926–2006). = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 12./

Megérkezett Amerikából a Magyar Baráti Közösség 2006-os Évkönyve: ITT-OTT Kalendárium, 1956–2006. Bakos István örömmel jelezte Budapestről, hogy kitűnő, sokszínű és gazdag összeállítás, az 1956-os forradalom 50. évfordulója jegyében készült, Kovács András Ferenc Magna Hungaria című, Ilia Mihálynak ajánlott versével zárul.  Beke György is felhívta telefonon Sylvester Lajost, dicsérve az Évkönyvet.  Az Évkönyv gazdag erdélyi vonatkozású anyagot tartalmaz. Ebben Sylvester Székelyföldről mint az erdélyi magyarság belső anyaországá­ról szólt, voltaképpen a ,,kis anyaország” megjelöléssel az autonómiaigényt és -esélyt érzékeltette az erdélyi szórványmagyarság, de a moldvai csángómagyarok tekintetében is. A kalendáriumban Böjte Csaba Amerikában címmel ugyancsak Erdély a téma, Az amerikai magyar diaszpóra ’56-os értelmiségi csapata és az ’56-osok leszármazottai fogadott hazájukban s a Kárpát-medencében is meghatározó súllyal vannak jelen. Köztük Fülöp László (Október 23. – egy kései jelentés), Borokai Fanni (1956-os sortüzek), Lipták Béla (1956-os üzenetek) és Nagy Károly (Történelemhamisítás az Ötvenhatosokról). Ez az Évkönyv  világhálón, a http:www.mbk.org. webhelyen, a Magyar Baráti Közösség honlapján könnyen fellapozható. /Sylvester Lajos: A Magyar Baráti­ ­Közösség Évkönyve. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 20./

1945 telén Kolozsváron az Agronómia Monostor úti falkerítésén megjelent egy román felirat (magyarul: „Eddig tart a demokrácia és itt kezdődik a Monostor”). A Monostoron lakó magyarokat terrorizálták, a magyarul beszélő vagy közismerten baloldali beállítottságú személyeket is megverték. Nagy Károlynak ez jut eszébe, 61 év után, amikor a sajtóban a Bolyai Kezdeményező Bizottság tagjai ellen indított hadjáratról olvas. Nagy bűnük, az, hogy a nagy nyilvánosság előtt is szóvá tették, amit majd mindenki tud. A minden tantárgyra kiterjedő magyar nyelvű oktatás jelene és jövője a „multikulturális” Babes–Bolyai Egyetemen nem biztosított. Az efféle mesterséges egyetemi képződmények helyett önálló állami magyar egyetemre, vagy legalább magyar tagozatra, illetve fakultásokra van szükség! Nagy Károly az egyetemen pedagógiát adott elő, láthatta a „multikulturálitást”. A 45 év tapasztalatai egyértelműen bizonyították azt, ami már az erőszakos egyetem-egyesítéskor előre látható volt: az egybeolvasztásnak egyetlen be nem vallott célja a magyar nyelvű egyetemi oktatás felszámolása, távlatilag pedig a magyar nemzeti tudattal rendelkező értelmiség elsorvasztása. Olyan közismert magyar értelmiségiek mint Balogh Edgár, Demeter János, Gáll Ernő, Jordáki Lajos, Márton Gyula, Nagy István, s ha megkésve is Takács Lajos, követelték Gheorghiu-Dej jelenlétében az akkori közoktatási minisztertől, hogy ha az okmány a korábbi ígéretek ellenére nem tartalmazza a magyar egyetemi tagozat létrehozását, legalább sorolja fel azokat a fakultásokat, amelyek keretében magyar nyelvű oktatás is folyik, valamint azokat a tantárgyakat, amelyek magyarul taníthatók. Ez megtörtént. (Ennek nyomán a magyar nyelven oktatható tantárgyak köre lényegesen kibővült, és mintegy tíz tantárgyat ölelt fel. Mindennek ellenére már 1961-ben kezdetét vette a magyar nyelvű oktatás további korlátozása. A Bolyain több karon úgynevezett kettős szakok léteztek, olyanok például mint matematika-fizika, földrajz-geológia, román-magyar, pedagógia-magyar. Az új egyetemen ezeket a kettős szakokat megszüntették (szétválasztották), s azzal az ürüggyel, hogy az egyetem működési szabályzatában nem szerepelnek egyszakos karok, kísérletet tettek a magyar nyelvű oktatás teljes felszámolására. Ameddig Demeter János volt a magyar prorektor, ezt a támadást sikerült elhárítani. Később azonban az olyan funkciókba, mint a prorektori, prodékáni, tanszékvezetői, eleve csak olyan magyarokat neveztek ki, akik mindenben beleegyeztek. Egy másik a 70-es évektől alkalmazott gyakorlat a magyarul tanítható tantárgyak pénzügyi fedezetének az elvonása volt. Igaz több katedrán került olyan magyar tanár, aki önként vállalta, hogy az illető órákat ingyenesen megtartja, a pszichológián pedig egy tantárgy anyanyelvű tanításának költségeit Nagy István író fedezte titokban, egészen haláláig. Sokszor úgy akadályozták a magyar nyelvű tanítást, hogy az illető órát kifelejtették az órarendből, vagy olymódon, hogy nem volt terem. Az emlékező Nagy Károly például évekig a lakásán volt kénytelen órákat tartani. A főveszélyt a magyar tanári kar fokozatos elsorvasztása jelentette. Már az egyetemek egyesítésekor több magyar tanári állás megszűnt. Később, amikor egy-egy tanár nyugdíjba ment, meghalt vagy kivándorolt, a helyébe nem vettek fel mást, hanem az óráit másodállásban plusz óránként fizették. Ami a Bolyai Kezdeményező Bizottság körül folyik, a különböző szintű fenyegetések és esetleges büntetések, nem más, mint egy megfélemlítési kampány. /Nagy Károly: Meddig tart a demokrácia? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

Barót új református templomában a mai kor ízlése és a hagyomány fonódik egybe. Lépcső helyett fokozatosan emelkedő út vezet fel a padok felé, a mennyezeten Erdély fejedelmeinek címerei, a templomépítéshez hozzájárulók nevei kazettákra festve. A padokat rézsútosan helyezték el. Tizenkét esztendeig építették, de párját ritkító, igazi műremek született Erdővidéken. Nagy Károly erdővidéki esperes örömét fejezte ki, hogy alig egy év alatt Erdővidéken immár a második templomot szentelik fel.   Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke mondott beszédet. Krizbai Imre lelkész az új hajlék tizenkét esztendőn keresztül folyó építését összefoglaló ismertetőjében egy 1990-ben keltezett püspöki körlevélre emlékezett, melyben a templomépítésen gondolkodó gyülekezeteket arra kérték fel, hogy az erdélyi építészet szellemében, különösképpen a Kós Károly-féle hagyományokat figyelembe véve dolgozzanak. Ennek hatására egy eredeti Kós Károly-tervből inspirálódva készült el a Livien De Putter által készített terv. A baróti templom építését kurátori minőségében sokat segítő Németh Zsolt parlamenti képviselő helyett a Határon Túli Magyarok Hivatalának volt elnöke, Szabó Tibor szólalt fel az anyaországiak részéről. Mint mondotta, a szászvidéken keresztül utazván bezárt, elhagyatott templomokra figyelt fel, majd Apácától a rossz úton azon morfondírozott, hogy mi biztatót mondhatna. Barótra érvén, s látván az ünneplőbe öltözött, hittel teli embereket, minden kétsége eloszlott: tudta, hogy ide nem hozni kell a biztató szavakat, hanem innen oda vinni, ahol egyre fogy a nemzetmegtartó pillér, az Istenbe vetett bizalom. Bemutatták a templom építéséről szóló kis dokumentumfilmet, verset mondott Torday Ferenc budapesti szavalóművész. /Hecser László: Isten új hajléka. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 3./

Az ÚMSZ eljuttatta a Civic Media Egyesülethez a jelenleg megjelenő magyar nyelvű napi, heti és havilapok élén álló személyek listáját, amely az átvilágító testület asztalára kerül. Csinta Samu, a Krónika napilap főszerkesztője a kezdeményezést „önmagában hasznosnak és erkölcsösnek” tartja. Szűcs László, az Erdélyi Riport felelős szerkesztője örvendetesnek tartotta a kezdeményezést, amit „a dőlni készülő dominósor első kövének” tart. Figyelmeztetett: lehetnek érintettek, akik megússzák a szembesülést, s félő, akadnak olyanok is, akik »kabátlopási ügybe« keverednek. Kántor Lajosnak, a Korunk főszerkesztőjének nincs kifogása az átvilágítás ellen. Időközben az ÚMSZ listája új nevekkel egészült ki. Felkerült rá Szilágyi István, a Helikon főszerkesztője, illetve Hodgyai Géza, az Új Kelet lapigazgatója. Emellett önmagát javasolta átvilágításra Boros Ernő, a Nagykároly és Vidéke főszerkesztője, valamint Krajnik-Nagy Károly, aki korábban a Brassói Lapok és az Előre szerkesztője volt. Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács alelnöke javasolta, hogy az átvilágítás érintse a jelenleg Magyarországon tevékenykedő, de Erdélyből elszármazott újságírókat is: Csáky Zoltánt, Cselényi Lászlót, Heltai Pétert és Bodor Pált. A Civic Media csupán a romániai sajtóban jelenleg dolgozó szerkesztők, publicisták átvilágítását kérheti. /Cseke Péter Tamás: Tiszta hangok II: dől a dominósor? = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 19./

Egyre gyakrabban hallani olyan véleményeket, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) nem képes eléggé hatékonyan képviselni a hazai magyarság érdekeit. A reform szükségességében teljes az egyetértés, de a szükséges lépések mibenlétében nagyok a nézetkülönbségek. Melyik társadalmi csoport vagy réteg érdekeit kellene képviselni? A szegény néprétegekét s balközép ideológia alapján, adta meg a választ Nagy Károly, a Romániai Magyar Dolgozók Egyesületének szóvivője. A politikai sokszínűséget valóban erősíteni kell, de nem a külső vagy belső széttagolás útján. /Nagy Károly, a Romániai Magyar Dolgozók Egyesületének szóvivője: Lépni, de merre? = Szabadság (Kolozsvár), szept. 21./

A Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete október 7-én vezetőtanácsi ülést tartott, megvitatták és elfogadták azt a törvényjavaslatot, amelyet az RMDE kíván a parlamenthez benyújtani a lakosságot érintő közszolgáltatások (háztartási gáz- és vízfogyasztás, áramfogyasztás, csatornázás) díjszabásainak méltányos szinten történő befagyasztására, valamint az indokolatlan díjszabásemelések megszüntetésére. A törvénykezdeményezést az RMDE előterjesztés céljából átadja az RMDSZ parlamenti frakciójának. Az ülésen beszámoltak az elnökség 2003–2006 között kifejtett tevékenységéről, és igényelték, hogy az RMDSZ a jövőben nagyobb figyelmet szenteljen a létminimumon vagy ez alatti szinten tengődő kisjövedelműek szociális védelmének biztosítására. Az RMDE szóvivői tisztségéből Nagy Károly visszavonult, helyére Bitay Ödönt kérték fel. /Törvényjavaslat a díjszabások befagyasztására. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./

Kisborosnyó már csak történelmi emlékparkja révén is ismertebb a magyar nyelvterületen, mint a községközpont, Nagyborosnyó. Itt nem ismeretlen a kaláka, a közös munkára mindig kész a borosnyói ember. Tavaly új hidat építettek a patakra. Épült autóbuszváró is. Kisborosnyó ikerfalu, református egyházához tartozik a negyedszáznál alig több lakosú Kispatak is, ahol betonhidat építettek a bekötőútra. Kisborosnyón az RMDSZ, a Magyar Polgári Szövetség és a Székely Nemzeti Tanács közösen vitadélutánt szervezett, ahol a jelenlevők kimondták: ,,mind a három mi vagyunk, s kijelentjük, hogy az autonómiatörekvéssel egyetértünk, akár aláírásgyűjtést kérnek, akár referendumot szerveznek!” A borosnyóiakat az év elején megalakították a Mircse Ferenc Gazdasági és Művelődési Egyesületet, mely dolgozik azért, hogy megmentse a kultúrotthon épületét. Kisborosnyón a közművelődési életet a helybeli Nyíres Lokálpatrióta Kör irányítja. Farsangi hangulat címmel ifjúsági előadást rendeznek, és felújítják a János Vitéz című előadásukat, mellyel huszonhárom évvel ezelőtt bejárták fél Háromszéket. Május-júniusban történelmi témájú szimpóziumokat rendeznek, novemberben beindítják a helybeli szabadegyetem második évfolyamát. Gondokkal küzd a helybeli Nagy Károly Elemi Iskola. Az óvodában vaskályhával fűtenek, ami életveszélyes. Kisborosnyón három emlékmű és huszonegy kopja örökíti meg az emlékparkban a magyar történelem eseményeit. Gyülekezeti lapot indítottak Kisborosnyói Útjelző címmel. /Kisgyörgy Zoltán: Vízöntő havában Kisborosnyón. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 13./

Baloldali gondolkodásúként megkönnyebbüléssel olvasta Tamás Gáspár Miklós filozófus írását /Szabadság, április 23./ arról, hogy Romániában nincs hiteles baloldal, írta Nagy Károly, ez azt jelenti, hiányzik az a politikai erő amely szerinte kimozdíthatná az országot a mostani kátyúból. Tamás Gáspár Miklós kimondta, hogy Romániában a szocialista cégér ellenére nem létezett semmiféle szocializmus, hanem csak egy személyi diktatúrával súlyosbított államkapitalizmus és az ország politikai életét egy magát kommunistának nevező sajátosan román náci-fasiszta párt uralta. Nagy Károly szerint a romániai bűnök tehát nem az igazi marxi értelemben vett szocializmus szükségszerű velejárói, hanem torzulások, illetve torzítások. Azt a kérdést, hogy miért nincs Romániában hiteles baloldal, és különösen miért nincs magyar baloldal, a szerző nem tette fel. A kérdés második felének megválaszolásához Nagy Károly hozzájárul, mint illegalista környezetben felnőtt magyar ember. 1944 nyarán a szovjet csapatok Románia területére léptek, a király és a történelmi pártok felismerték, hogy a hagyományokhoz híven ideje megint átállni a győző oldalára. Ennek érdekében Lucretiu Patrascanun keresztül felvették a kapcsolatot a párt illegalitásban lévő főtitkárával, aki akkor Fóris István volt, magyar létére a Romániai Kommunisták Pártjának utolsó Komintern által beiktatott főtitkára. (A Kominternben szabály volt, hogy a nacionalista torzulások megelőzése érdekében a pártok élére általában más nemzetiségű főtitkárt állítottak, mint az adott ország lakosságának zöme). A fegyveres felkelésbe való bekapcsolódást Fóris elutasította, azzal indokolva, hogy a királyságnak és az egész burzsoá-földesúri rendszernek teljes vereséget kell szenvednie, nem pedig egy puccs árán átmentenie magát a háború utáni időre. Ezután Patrascanu a bebörtönzött kommunista vezetőkkel állapodott meg a kiugrásról, Fórist pedig – állítólag Gheorghiu-Dej emberei –agyonverték. A magyar baloldal további sorsára nagy befolyással volt az ún. „jobboldali elhajlás” ügy, Luka Lászlót, Pauker Annát és Teohari Georgescu-t jobboldali elhajlással vádolták. Később ez a három vezető már mint imperialista ügynök szerepelt a pártpropagandában. Lukát 1954-ben halálra, majd kegyelemként életfogytiglani börtönre ítélték. Ana Paukert ítélet nélkül tartották börtönben egészen 1956-ig, Teohari további sorsát Nagy Károly nem ismeri. Ezzel párhuzamosan 52 nyarán és őszén Erdélyben több ismert magyar illegalista kommunistát „lepleztek le”, például Dán Istvánt, Veress Pált, a moszkvai Komintern főiskola végzettjét, az 1944-es Észak-Erdély tartomány párttitkárát. Balogh Edgár közírót, Jordáky Lajos baloldali szocialista közíró történészt, Demeter János jogászt Észak-Erdély elszakítására szőtt összeesküvés vádjával sok évi börtönre ítélték, Nagy István munkásírót előbb csak jobboldali elhajlással, majd bukaresti házi őrizet során szintén összeesküvéssel vádolták. A vádat ugyan ejtették, de titokban kizárták a pártból. Az összes népi demokráciában folytak koncepciós perek. Ezek közös vonása volt, hogy a Moszkvából hazatért emigráns vezetők hamis vádakkal halálra vagy sok évi börtönre ítéltették a hazai illegalista vezetőket. Romániában fordítva történt, a hazai illegalista felső vezetők ültették a vádlottak padjára az emigrációból hazatért vezetőket és az ismertebb magyar illegalistákat. Amíg a Luka–Pauker–Georgescu trió a párt élén állt, a párt nemzetiségi politikája még nagyjából helyes volt – Nagy Károly szerint. /Nagy Károly: Egy hitvallás margójára. Avagy miért nincs Romániában hiteles magyar baloldal? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./ A szerző a Demokratikus Újbaloldali Fórum volt kongresszusi képviselője. Előzmény: Tamás Gáspár Miklós: Baloldal Romániában? = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23., folyt. 24./

Nagy Károly szerint a romániai magyar baloldal sorsát egy sötét ügy befolyásolta. 1947 telén a Bihar megyei (akkor még) Sziguranca magyar kommunista főnökének, Czellér Lajosnak a kezébe került a Vasgárda utolsó körlevele, amelyben közölték a gárda tagjaival, hogy az új helyzetben a titkosan működő szervezet feloszlik. Parancsba adták a tagoknak, épüljenek be a kommunista pártba. Arra buzdították őket, hogy igyekezzenek minél több zsidó és magyar személyt vezető tisztségbe juttatni. A kisebbség soraiból származó vezetők egyre nagyobb száma kiváltja a „hazafias jó románok”, főképp az értelmiségiek felháborodását a kommunista párt ellen. Czellér ezt az iratot átadta belügyminisztériumi feletteseinek. Ezek megtiltották, hogy az üggyel tovább foglalkozzon. 1948-ban Czellért megvádolták, hogy titoista ügynök, és bezárták. Később kiszabadult és a Belügyminisztériumban dolgozott. 1952 őszén halva találták a bukaresti Belu temetőben, jobb keze mellett pisztoly. Nagy Károly nem fogadja el, hogy öngyilkos lett. 1957-58-ban két vezető pártfunkcionáriusról kiderült, hogy vasgárdista. 1964-ben amnesztiával kiengedték a börtönből az összes politikai foglyot, a súlyos bűnökért elitélt vasgárdistákat is. (De Luka Lászlót és Lakatos Istvánt nem). A legismertebb magyar közéleti személyiség, aki körül 1989 után egy hiteles magyar baloldal kibontakozhatott volna, az Fazekas János, a Kommunista Párt központi vezetőségének tagja volt. Azonban javasolta a köztársasági elnöki tisztség megszüntetését és az Elnöki Tanács visszaállítását, ezért Ceausescu 1984-ben, 56 évesen nyugdíjba kergette a miniszterelnök-helyettesi funkcióból. Fazekas ellenezte a Bolyai Egyetem felszámolását 1959-ben, majd egyedül szavazott a Magyar Autonóm Tartomány nemzetiségi összetételének románosító megváltoztatása ellen. Fazekas 1984-ben a Ceausescu-diktatúrát és a nemzetiségek elnyomását leleplező levelet juttatott el Gorbacsovhoz, az ENSZ főtitkárához és az Amerikai Egyesült Államok elnökéhez. Végül 1989 januárjában Sütő Andrással együtt újabb levelet intézett az említett személyiségekhez, ezúttal a falurombolás és a határokon lelőtt menekültek ügyében. Mindezek után logikus lett volna, hogy egyike legyen az RMDSZ vezetőinek. Nem így történt. Sőt. Amikor 1993-ban az RMDSZ brassói kongresszusának nyílt levelet akart átadni, már az előcsarnokból kiutasították. Nagy Károly súlyos hibát követett el, amikor Fazekas Jánost lebeszélte a magyar szocialista párt megalakításáról. 1995-ben megalakult egy demokratikus baloldali politikai platform. Létrejött annak bukaresti csoportja is, és ez Fazekas Jánost választotta meg elnökéül. A platform akkori országos elnöke azonban – bár erre az alapszabályzat nem jogosította fel, mi több Sütő András és Balogh Edgár írásban követelték Fazekas tisztségének elismerését – érvénytelenítette a bukaresti csoport választását. Tiltakozásképpen a bukaresti csoport feloszlott. – 2003-ban létrejött székelyföldön még egy baloldali platform, a Demokratikus Újbaloldali Fórum, azonban nem tett szert akkora befolyásra, hogy az RMDSZ politikájára befolyást gyakoroljon. Nagy Károly: Egy hitvallás margójára. Avagy miért nincs Romániában hiteles magyar baloldal? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./ A szerző a Demokratikus Újbalodali Fórum volt kongresszusi képviselője. Az írás első része: Szabadság (Kolozsvár), jún. 13.

Duna-menti közös történelmünk máig is legérzékenyebb fejezete 1848-49. Köztéri tábla hirdeti Kolozsváron, a Biasini-ház falán, Petőfi Sándor emléktáblája alatt 1848-49 román áldozatainak állítólagos mérlegét: 40 000 halott, 240 felégetett és elpusztított falu. Ezt a magyar nemesi önkény számlájára írják (különben egész nemzetként is megkapjuk a magunkét, például Baba Novac szobrának uszító feliratán). Ezzel szemben az osztrák császári felmérések szerint a román áldozatok száma 4425 fő. 1857-ben, egy másik statisztika szerint 5405 személy. Utóbbi forrás 18 ezer főre becsülte Erdély lakosságának a teljes veszteségét. Összesen 18 ezer áldozat, csatákban és csatákon kívül, ebből 40 ezer román! És ezt 2007 nyarán, Kolozsváron szó nélkül tudomásul vesszük. Nem hivatkozunk bécsi, pétervári, pesti és hazai levéltárak anyagainak az összevetésére. Egy szava sincs hozzá a „jogvédő” politikának, vállukat vonogatják a megszólított civil szervezetek: „nem jött el még erre az idő”. A július elejére esedékes román-magyar konzultáció napirendjén az ilyen köztéri feliratok eltávolítása még véletlenül sem szerepel. /Krajnik-Nagy Károly: Itt az idő! Vagy ráérünk arra még? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 20./

Nagy Károly egyetemi tanár, Nagy István munkásíró és kommunista pártember fia a Szabadságban (Egy hitvallás margójára, június 13. és 15.) arról elmélkedett, miért nincs a romániai magyaroknak erős demokrata-baloldali pártja vagy legalábbis platformja (az RMDSZ-en belül). Bevezetőjében „szokatlan” eseményeket beszél el az illegális, majd törvényes kommunista mozgalom történetéből (Fóris István, Luka-Luca László-Vasile története), majd kifejtette, hogy a magyar baloldalnak Fazekas János (a Kommunista Párt központi vezetőségének tagja, miniszter, majd miniszterelnök-helyettes) köré kellett volna tömörülnie. Nagy V. László hozzászólásában leszögezte, nem lehet elfelejteni a kommunizmus 45 évét, a börtönöket, kényszer-munkatelepeket. A diktatórikus pártok ideológiája egyforma, a külön jobb- vagy baloldali diktatúra csak porhintés. Ne mondja senki, hogy a Szovjetunióban nem az orosz sovinizmus uralkodott. Hibázik Nagy Károly, ha túldicséri Luka Lászlót vagy épp Fazekas Jánost. Ők akkor csatlakoztak a kommunizmushoz, amikor már ismertek voltak a kommunista proletárdiktatúra szörnyűségei. Fazekas János pozitív oldalai ismert, de ettől még érzelmeiben kommunista maradt. Ára volt annak, hogy a fiatal Fazekasban megbízott Gherghiu-Dej vagy épp Ceausescu, hogy oly magasra emelkedhetett. Mint ahogy annak is ára volt, hogy Hajdú Győző úgy megbízott Markó Bélában, hogy helyettesének nevezték ki. Igazi, mérsékelt szociáldemokráciára Romániának és a romániai magyarságnak is szüksége van. /Nagy V. László: A romániai magyar szociáldemokrácia feléledése? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./

A kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium fennállásának 450. évfordulója alkalmával rendezett ünnepségek során hármas könyvbemutató volt. Dr. Fazakas István Erdély nagy pedagógusai neveléstörténeti antológiája /Pallas-Akadémia, Csíkszereda/ hét híres személyiséget – Kereszturi Pál, Apáczai Csere János, Pápai Páriz Ferenc, Kovásznai Sándor, Köteles Sámuel, Bolyai Farkas és Brassai Sámuel – mutat be. A másik két kötet, dr. Rezi Elek Teológia és népszolgálat című könyve és Sánta Ferenc Isten a szekéren című novelláskötete az Erdélyi Unitárius Egyház kiadásában jelent meg Kolozsváron. A Teológia és népszolgálat Ferencz József unitárius püspök életét és teológiai munkásságát mutatja be. Sánta Ferenc műveit több mint húsz nyelvre fordították le, „de a legnehezebben erdélyi magyar nyelvre, mivel az Isten a szekéren című novelláskötet az első Erdélyben megjelenő alkotása” – mondta Krajnik Nagy Károly, a kötet méltatója. /Valkai Krisztina: Az Unitárius Kollégium szélesre tárja a kapuit, és beengedi a történelmet. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./

November 14-én Kolozsváron a János Zsigmond Unitárius Kollégiumban rendhagyó irodalomórát tartottak. Sánta Ferenc életének és munkásságának alaposabb megismerése volt a céljuk, az író születésének nyolcvanadik évfordulója alkalmából. A rendezvény meghívottja Krajnik-Nagy Károly magyartanár és szerkesztő volt. Ő állította össze az Isten a szekéren című kötetet, amely válogatást tartalmaz az író novelláiból. Sánta Ferenc /sz. Brassó, 1927/ többek között a János Zsigmond Unitárius Kollégium diákja is volt. Az első alkotása, a Sokan voltunk című novella 1954-ben jelent meg. Az író több elismerésben részesült, Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas, művei huszonhárom nyelven jelentek meg. Már 1970 óta nem publikál. Az iskola médiatermét ünnepélyesen Sánta Ferenc médiateremnek nevezték el. A falon Csutak Levente brassói grafikus Sánta Ferencről készült portréja látható. /Balázs Aletta Júlia, Csipkés Hajnalka-Szende: János Zsigmond Unitárius Kollégium. Rendhagyó irodalomóra Sánta Ferenc életéről és munkásságáról. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 1./

Nagy Károly osztja Czika Tihamér aggodalmát az egyházi iskolák kizárólagosságával kapcsolatban, ugyanis ha tovább folyik az egyházi épületekben működő mai magyar iskolákkal kapcsolatos „kiszorítósdi”, akkor megszűnik a magyar nyelvű világi oktatás. Márpedig a világi oktatás Európa szerte a demokratikus forradalmak vívmánya. Nagy Károly a múlt század 30-as éveiben egyházi iskolába kényszerült, mert anyanyelven akart tanulni. Az iskolában tanítói térítették őt. A cikkíró akkor vált ateistává miután elolvasta Darwin a fajok eredetével kapcsolatos könyvét. Nagy Károly szerint a vita hangneme kezd eldurvulni, kezdetét vette a komcsizás és a leckéztetés! /Nagy Károly: Jogos aggodalmak! = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./ Előzmény: Czika Tihamér: Egyházi oktatássá válhat a kisebbségi oktatás? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./

Czika Tihamér nem számított arra, hogy ilyen indulatosan fogadják cikkét. Köszönetet mondott Nagy Lászlónak, hogy megmutatta, mi a különbség a tudomány és az áltudomány között. Hálás Kósa Ferencnek, Markó Bálintnak és Nagy Károlynak, akik mellette érveltek. Czika elutasította, hogy az egyház „bekeményített tekintélyelvű rendszerét nem érheti bírálat. ” Aki kritikus velük szemben, „azt eltiporják, kirúgják, áthelyezik, ellehetetlenítik” – ezek „több évszázados uralkodhatnékom beidegződések”. Czika megmagyarázta, hogy az „egyház is a nép adójából működik”. „Az egyházakról kritikusan írni az erdélyi konformista sajtóban tabunak számít” – szerinte. A magyarországi jobboldaltól lemásolt kommunistázást Czika nem kívánja minősíteni. A cikkíró úgy tudja, hivatalos felmérések szerint ma már ateista többségű állam például Franciaország, Svédország, Csehország, Hollandia, Észtország, Németország, továbbá a legtöbb európai ország állami oktatási rendszerében vagy teljesen tiltott a vallásoktatás a világnézeti semlegesség nevében, vagy ha van, akkor csak fakultatív. Czika szerint „az erkölcsi nevelést a szüleinktől kapjuk, nem az egyháztól”, továbbá az egyházak lassan-lassan kitúrják épületeikből éppen azokat a magyar iskolákat, amelyeket keserves harcok árán szereztek vissza a tanárok és a szülők a kilencvenes évek elején. /Czika Tihamér: Csak az órát állítsuk vissza, ne az időt! (Hofi Géza) = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19./

Fülöp Géza írt nyílt levelet Nagy Károlyhoz, egykori osztálytársához, megkérdezve, miért tartja bűnnek, hogy annak idején tanítói igyekeztek őt „megtéríteni”? Hiszen Nagy Károly is ezt tette: tanárként ateistává akarta nevelni tanítványait. Miért csak a vallásos szellemben nevelt gyermekeket félti? Egy ateistát sohasem gyötörhetnek kétségek? Fülöp Géza leszögezte, „semleges” nevelés nincs. Az ateista nevelés világnézetileg éppen olyan „elkötelezett”, mint a vallásos nevelés. /Fülöp Géza, Marosvásárhely: Kedves Karcsi! Levélféle Nagy Károlyhoz. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./ Előzmény: Előzmény: Nagy Károly: Jogos aggodalmak! = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./

Nagy Károly előre látta, hogy majd felhánytorgatják az 50 évvel ezelőtti tényleges vagy vélt hibáit, vétkeit. Elismeri, 1947-től 1959-ig, tehát az egyetemek erőszakos egyesítéséig meggyőződésből volt párttag ennek minden velejárójával együtt. Nagy Károly leszögezte: magyar nyelvű világi líceumok csak egyházi tulajdonban levő épületekben létezhetnek tovább. Ha tovább folyik a kiszorítósdi, akkor az egyházak fogják megszünteti az anyanyelvű világi oktatást és ezzel együtt a szabad iskolaválasztás lehetőségét. A kötelező vallásoktatást nem fogadja el. /Nagy Károly: A replika jogán. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./

Nagy Károly, a Romániai Magyar Dolgozók Egyesületének egyik vezetője szerint a versenyhelyzet, amelyet a Magyar Polgári Párt színrelépése teremtett, nem vezetett a szavazók számának növekedéséhez. A cikkíró szerint a nézetkülönbségeket az RMDSZ-en belül kell megoldani. A választásról elmaradók száma miatt is az MPP a felelős, nem tudtak igazi alternatívát állítani. Nagy Károly szerint az MPP elfogadta olyan külföldi politikai líderek segítségét, akik a saját hazájukban az ellenzékiség politikáját már rég felcserélték az ellenségeskedés, a gyűlöletkeltés politikájával. Az RMDSZ a nemzeti egyenjogúság kivívását vállalta fel, de ez nem elegendő. Vállalnia kellett volna a magyarság legsúlyosabb gazdasági-szociális bajainak legalább a szóvá tételét. /Nagy Károly, Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete: Miért maradtak távol a választók? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./

Illegális és mégis mérvadó közéleti szereplő volt a kommunizmus évtizedei alatt a Szabad Európa Rádió (rövidítve SZER) és a BBC (British Broadcasting Corporation). Tucatnyi nyelven sugározták a cenzúramentes, szabad információkat a vasfüggönyön át, tárgyilagos rendszerkritikájukkal nagy űrt pótoltak. A BBC a második világháború kezdetén indította el adásait Kelet-Európa irányába. Az információs háború hozta létre később, az ötvenes évek elején a Szabad Európa Rádiót, az Amerikai Egyesült Államok anyagi támogatásával, müncheni központtal. Magyarul, románul egyaránt hallgatták az adásaikat, a diktatúra zavaróállomásai ellenére. Nemzedékek hallgatták az olyan híres rádiósokat, mint a sepsiszentgyörgyi Mikóból indult Koréh Ferenc, a Brassóban pályakezdő Mikes Imre, azaz Gallicus, híres rovatával, a Reflektorral, vagy várták a hét közepét, amikor a Szabad Európá-s Vajda Albert csütörtököt mondott. A BBC magyar adásában pedig Márai Sándor, Cs. Szabó László, Szabó Zoltán, Határ Győző szólaltak meg. Mindkét adó magyar adása már évekkel ezelőtt megszűnt, augusztus elsejétől pedig elnémulnak a két adó román adásai is. A SZER román adásait Enescu rapszódiája vezette be, nagy öregjei, mint Noel Bernhard, Vlad Georgescu, Virgil Ierunca, Monica Lovinescu, Max Banus már csak archivált hangjukkal vannak jelen. /Krajnik-Nagy Károly: Búcsúzó BBC, SZER: életünk részei voltak. = Krónika (Kolozsvár), aug. 8./

A Kriterion Kiadó népszerű sorozatában megjelent a 101 vers Brassóról. Válogatta Jancsik Pál és Krajnik-Nagy Károly / Kriterion, 2008./ A gyűjtemény főként a magyar költők Brassó ihlette verseire koncentrál, de a szászok és a románok kultúrtörténetében és történelmében is fontos szerepet foglal el a város, szász és román kötők brassói verseit is közli. /Bogdán László: Brassó a költészetben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 6./

Március 13-án este rohamrendőrök szállták meg a Nyárádszeredához tartozó Kisszentlőrincet. Állítólag ismeretlen feljelentők arról tájékoztatták a prefektust, hogy valaki szándékosan kidöntötte a helységnévtáblát azért, mert csak román nyelven szerepelt rajta a település. Marius Pascan prefektus azonnali kivizsgálást rendelt el az ügyben. A prefektus a sajtó előtt kijelentette: a telek tulajdonosa földgyaluval távolította el a táblát, mivel a felirat nem kétnyelvű. Szerinte ez provokáció, „amely egyre gyakoribb az utóbbi időben Maros megyében, alaposan ki kell vizsgálni és a legszigorúbban alkalmazni kell a törvényt – mondotta. A Népújság kérdésére, hogy miért nem kétnyelvű a tábla, a prefektus kijelentette, Szentlőrincen a magyar lakosság aránya nem haladja meg a 20%-ot, ezért a törvény nem engedi meg, hogy itt magyarul is kiírják a település nevét. Marius Pascan elmondta, amint értesítették az esetről, ő azonnal szólt a rendőrparancsnoknak, a csendőrség vezetőinek és a Román Hírszerző Szolgálatnak, azok képviselői a helyszínre siettek. Dászkel Lászlót, Nyárádszereda polgármestere minderről a Népújság munkatársától értesült. A polgármester kifejtette, Kisszentlőrinc magyar lakosságának aránya eléri a 20%-ot, így a törvény alapján eddig is kitehették volna a kétnyelvű táblát, azonban a település képviselője és több idősebb román lakos is ellenezte. A polgármester igencsak furcsállta, hogy az incidensről hamarabb értesült a prefektus, mint ő, és a kivizsgálásról sem tájékoztatták az illetékes szervek képviselői. A terület, amelyen a tábla állt, Nagy Károlyé, aki 13-án saját földjén talajjavítási munkálatokat végzett egy földgyaluval. Munka közben véletlenül döntötte ki a helységnévtáblát, amelyet másnap szeretett volna állítani. Estére azonban megjelentek nála a rohamrendőrök, akik bekísérték a nyárádszeredai őrsre, ahol öt órán keresztül folyt a kihallgatása. Másnap a helységnévtáblát visszaállították helyére. A prefektus továbbra is azt állítja, szándékos provokáció és etnikai szítás esete áll fenn. /Vajda György: Ágyúval verébre. Etnikai provokáció – de ki részéről? = Népújság (Marosvásárhely), márc. 16./

Hogyan tovább, RMDSZ? – teszik fel a kérdést az RMDSZ társult tagjaként működő Magyar Dolgozók Egyesületének tanácsosai, közel 20 éve a szövetség tagjai. Olyan hangok hallatszottak, hogy ennek a jövendő RMDSZ-kongresszusnak nincs tétje, mert nem lesz elnökválasztás. Valójában fontos a tevékenység irányának, a követendő célnak az újrafogalmazása. Az RMDSZ ellenzékbe került, nem kell többé egyik vagy másik párthoz alkalmazkodnia, hanem visszatérhet eredeti rendeltetéséhez, a romániai magyarság nemzeti érdekeinek a szolgálatához. Ehhez az RMDSZ-nek meg kell szabadulnia az elavult neoliberális dogmáktól. Az RMDSZ új gazdaság- és szociálpolitikájának meghatározásakor a kisjövedelműek, tehát a többség érdekeiből kell kiindulnia. Az RMDSZ programja szerint a szövetség alapvető célját „a magántulajdonra épülő piacgazdaság kiépítésében” jelöli meg. Ezt az egyesület tanácsosai ellenzik, a magántulajdon mellett állami és csoporttulajdonra is szükség van, szerintük szociális piacgazdaságra van szükség. Ugyancsak meg kell változtatni a preambulumban szereplő másik neoliberális elvárást: „Törekedni kell az állam központi és helyi gazdasági szerepvállalásának további csökkentésére”. /Nagy Károly, Neményi József Nándor, Péter György: Hogyan tovább, RMDSZ? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./

A Temes megyei Zsombolya lakosainak mindössze 15 százaléka vallja magát magyarnak, ennek ellenére az önkormányzati testületben mintegy 35 százalék a magyarok aránya, s az RMDSZ adja a városka immár harmadik mandátumát töltő polgármesterét is /Kaba Gábor/. Munkanélküliség szinte egyáltalán nincs, van ellenben öt múzeum, melyek közül az írott sajtónak szentelt egyedülálló az országban. A magyar közösség kilátásai azonban egyáltalán nem rózsásak: hiányzik az utánpótlás, minimális a magyar keresztelők, a színmagyar fiatal párok száma. Nagy Károly római katolikus pap borúlátó. „Demográfiailag a teljes összeomlás szélén állunk. Szinte egyáltalán nincsenek keresztelők, de olyan házasságkötés is alig akad, ahol mind a két fél magyar. A hittanórán egyre többet kell románul beszélnem, mert a gyerekek nem tudnak magyarul” – nyilatkozta. Tíz év alatt mintegy 15 százalékkal csökkent a magyarság létszáma Zsombolyán, az 1992-es népszámláláskor még 1961-en vallották magyarnak magukat, jelenleg 1649-en vannak. Magyar tagozaton nagyon kevés a gyerek, ellenben a román tagozat tele van magyar gyerekekkel, közölte Csutak Matild pedagógus. /Pengő Zoltán: Magyar jövő Zsombolyán. = Krónika (Kolozsvár), jún. 11./

Az emlékiratoknak Erdélyben négyszáz éves múltjuk, hagyományuk van, memoárok mostanában is szép számmal jelennek meg. Mina László nyugdíjas brassói mérnök, egykori részlegvezető emlékezése ritkaságnak számít. A szerző Úton /Fulgur Kiadó, Brassó, 2008/ című vaskos kötete megjelent, ebben szerepet játszhatott a fordulat utáni években vállalt közéleti szerepe is. Mina László l990 és 1996 között az RMDSZ Brassó megyei elnöke volt, az indulás és alapozás hőskorában terepjárásban, bázismunkában kamatoztatta az informatika és rendszerkezelés terén felhalmozott szakmai tapasztalatait. Alaposságát a 442 oldalas könyv 106 dokumentumot tartalmazó DVD-melléklete is mutatja. A kötet terjedelmi súlypontja a megyei RMDSZ-elnök számadása. Az indulás optimizmusától a kiábrándulásig, a megkeseredettségig, végül pedig a félreállásig. A központi vezetés centralizációja ütközött össze a megyeiek önállósági igényeivel. A könyv hátsó borítójáról egy mondat: „Brassó megye magyar kisebbsége történetének a megírása még várat magára. ” Az előmunkálatok ideje elérkezett. /Krajnik-Nagy Károly: Brassói családtörténet – közéleti számvetéssel. = Krónika (Kolozsvár), jún. 12./

Minél szegényebb a lakosság, annál nagyobb a zálogházak forgalma. Nagy Károly, a sepsiszentgyörgyi Nova zálogházlánc tulajdonosa rámutatott, megemelkedett a családi ékszereket zálogba adók száma, s ugyancsak nőtt azok aránya, akik nem tudják kiváltani az aranyat. /Bíró Blanka, Jánossy Alíz, Nagy Orsolya: A zálogház a gazdaság tükre. = Krónika (Kolozsvár), júl. 2./

Nagy Károly a Romániai Magyar Dolgozók Egyesületének megbízásából hosszadalmasan magyarázta, hogy milyen rossz a kapitalista rendszer. A kiutat, a jövőt csak a baloldali gondolkodás tudja felmutatni A baloldal átengedte a terepet a jobboldali, sőt a szélsőjobboldali erőknek. Nagy Károlytól megtudhatjuk: „A szocialista útkeresés elkerülhetetlen hibái, a véres sztalinista önkény, a fegyverkezési verseny miatti szegénység és az immár majd, százesztendős rágalomhadjárat miatt, kompromittálódott a kommunista mozgalom”. Még él az az idős nemzedék, „amelyik emlékszik arra, hogy az államszocialista rendszerben, ha alacsony színvonalon is, de létezett létbiztonság, nem volt munkanélküliség, létezett mindenki számára hozzáférhető, ingyenes egészségügyi szolgáltatás és közoktatás. Persze létezett sok rossz is. ” A kiút a jelenből: „a baloldalnak meg kell újulnia, illetve ismét baloldallá kell válnia. Ehhez viszont ideológia kell, ami feltételezi a marxizmus alapos tanulmányozását és kritikai újraértékelését”. Végre kell hajtani a javak legalább részleges újraelosztását. /Nagy Károly: Baloldali-e a baloldal? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 23./