Nagy Károly római katolikus plébános négy éve szolgál Zsombolyán. A helyi háromnyelvű katolikus közösségben - a templomba járókat számításba véve - 1200-ra tehető a magyarok száma. A statisztikák szerint nagyobb a magyarok lélekszáma. A magyar iskolába járók mindannyian részesülnek hitoktatásban. A magyarság inkább a futoki templom javítására áldoz, a központban lévőbe inkább a németek járnak, de ők kevesen vannak, számuk alig éri el a 200-at. A román katolikusok abba a templomba járnak, amelyik közelebb esik nekik. De hát jószerével már el sem lehet dönteni, ki tiszta magyar, román, avagy német, mert a vegyes házasságok során már annyira elkeveredtek az emberek, hogy maguk sem igazán tudják, milyen nemzetiségűek. Vallásukat azonban megtartják, sőt egyre inkább nő a román katolikusok száma. /Balta János: Egyházközség a végeken. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 20./

Máj. 20-án tartotta Kolozsváron tisztújító közgyűlését a Romániai Magyar Dolgozók Szövetsége. Az RMDSZ, bár kapott meghívást a tisztújító közgyűlésre, nem képviseltette magát. Miklós György elnöki beszámolójában a következőket mondotta: az utóbbi két évben az RMDE szövegszerkesztői tanfolyamokat szervezett, szakmai átképzésben munkanélkülieknek szemináriumsorozatot tartott. A szervezet jó kapcsolatot tart fent, Kira Miklóson keresztül, az RMDSZ Szociáldemokrata Platformjával, akik nagyban hozzájárultak a különböző tevékenységek pénzügyi támogatásához. Miklós György a hiányosságokról is beszámolt. A legnagyobb gond az elnökség elszigetelődése a tagoktól. Az RMDE nagyon keveset szerepel a sajtóban, a pénzügyi alap szegényes. Az egyesületnek, bár tíz éve működik, a mai napig nincs saját székháza, irodája. Nagy Károly alelnök kifejtette, hogy fontos az egyesület népszerűsítése és érdekvédelme. Miklós György elnök az alapszabályzat módosítását javasolta: a vezetőtanácsot, titkos szavazással, négy évre válasszák, egy személy többször is újraválasztható legyen, alakítsanak ki egy fiókszervezetet Sepsiszentgyörgyön, Bitay Ödön vezetésével. - Neményi József Nándor emlékeztette a tagságot: a romániai reformot jelenleg kívülről vezényelik: egyrészt az Európai Unió, másrészt a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap diktál a kormánynak. A munkanélküliségi ráta jelenleg 12,1 %-os. Újraválasztották az elnököt, Miklós György geológus-kutatót. Az alelnök Ambrus Mária biológus, a főtitkár: Láng János programozó. /Nánó Csaba: Az elnököt újraválasztották. Ülésezett a Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./

"A Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke által vezetett A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága az idén először rendezi meg Magyarország határain kívül - Marosvásárhelyen - a sorban kilencedik Anyanyelvi Konferenciát. Aug. 11-én a Kultúrpalotában megkezdődött a nagyszabású, négynapos rendezvény, melyre az Egyesült Állomokból és sok más államból, főként az anyaországból, valamint Erdélyből több mint kétszáz vendég érkezett a városba. A megnyitón a résztvevőket a Pomogáts Béla üdvözli. Előzetes tervek szerint köszöntő beszédet mond Sütő András író. Az előadók között van Szarka László magyarországi történész; Péntek János kolozsvári nyelvészprofesszor; Papp László mérnök, aki az USA-ból érkezett. A korreferátumok szerzői: Nagy Károly (USA), Komlós Attila (a Konferencia ügyvezető elnöke), Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője, Gömöri György (Nagy Britannia), Tverdota György (Magyarország), Várdy Béla (USA), Gál Sándor (Szlovákia - Kassa), Galambos Ferenc Iréneusz (Ausztria). Aug. 12-én a Konferencia szekcióülésekben folytatja munkálatait. Témák: anyanyelv - mint emberi jog, a szekciót Bodó Barna szociológus vezeti. Az egyházi szekció, hungarológiai szekció, könyvkiadási szekció, irodalmi szekció, kulturális és egyesületi szekció, pedagógiai szekció, sajtó szekció keretében várhatóan gyümölcsöző vita alakul majd ki. A résztvevők aug. 13-án székelyföldi kirándulást tesznek, felkeresik a gyergyószárhegyi kastélyt, a korondi fazekasvásárt, és az erdélyi kultúra több más helyszínét, például az egykori Helikon találkozók otthonát, a marosvécsi Kemény-kastélyt. Aug. 14-én a Konferencia tisztújítással zárul. Még el sem kezdődött a konferencia, a helyi román sajtóban máris heves támadás érte azt és főként elnökét, Pomogáts Bélát. A Recurs című lap szerint egyáltalán nem tesz jót a város hangulatának, hogy a korábbi etnikumközi feszültségek helyszínén rendezik a tanácskozást. /Máthé Éva: IX. Anyanyelvi Konferencia. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 11./"

Aug. 14-én Marosvásárhelyen befejeződött a IX. Anyanyelvi Konferencia, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának közgyűlése. Pomogáts Béla leköszönő elnök kifejtette, hogy az egyetemes magyarság szolidaritásának erősítését, illetve a szórványban élő magyarság támogatását tekintették eddig is fő céljaiknak, és ezután is erre összpontosítanak. Megőrizték pártsemlegességüket. A Társaság több kormánytámogatást kapott, mint korábban, ezért ingatlant vásárolhatott Budapesten, ahol új székházat rendezett be a Rákóczi úton. Pomogáts Béla elmondta, idén az uniós csatlakozásról volt szó, arról, hogy ez milyen gondokat okozhat a magyar nemzet egységesülése szempontjából, ha országaink nem egy időben válnak az unió tagjaivá. Pomogáts aggodalmát fejezte ki a magyar nyelv romlásával kapcsolatban, főként a televízióműsorok nyelvezetének elsekélyesedése aggasztja. A mostani tanácskozáson a szekciókban olyan jó javaslatok születtek, melyek közül egyeseket az Országgyűlés elé terjesztenek, és törvényjavaslat is lehet belőlük. A következő öt évre szintén Pomogáts Béla lesz az elnök és Komlós Attila az ügyvezető elnök. Heves vita előzte meg a négy társelnök megválasztását. A szavazás eredményeként nem került be a vezetőségbe Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője, helyette Péntek János professzor lett a romániai társelnök. A másik három társelnök: Nagy Károly az USA-ból, Fazekas Tiborc Németországból és Gál Sándor Szlovákiából. Az elnökség további tagjai: Balázs Géza - Magyarország, Dupka György - Ukrajna, Gömöri György - Anglia. /(Máthé Éva): Véget ért a IX. Anyanyelvi Konferencia. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 16./

Megjelent Határtalan hazában /Erdélyi Könyv Egylet, Stockholm/ címmel, a kolozsvári Dávid Gyula és a Stockholmban élő Veress Zoltán szerkesztésében az Erdély Kövei sorozat 10. kötete. A könyv 15 interjúra épül, amelyben a kérdezettek időszerű sorskérdésekről vallanak, illetve megneveznek és az olvasó asztalára tesznek egy-egy olyan szellemi terméket - verset, drámarészletet, esszét stb. -, mely a leginkább kifejezi, illetőleg folytatja gondolataikat. A kérdezettek - a történész Nemeskürty István, a Keresztény Szót főszerkesztő Jakab Gábor, a teológusprofesszor Kozma Zsolt, a Svédországban élő Szente Imre, a müncheni Magyar Intézetet vezető K. Lengyel Zsolt, Pomogáts Béla író, az ungvári Balla D. Károly, a felvidéki Dobos László, a vajdasági riporter Matuska Márton, Dávid Gyula, a SZER-es Borbándi Gyula, a szociológus Nagy Károly, a Tel Avivban élő Tabák László, a diplomata Jávorszky Béla, Benkő Samu - mellett így aztán szóhoz jut Sajó Sándor, Madách Imre, Makkai Sándor, Szőcs Géza, Babits Mihály, Berniczky Éva, Domonkos István, Tompa László, Szabó Zoltán, Illyés Gyula, Kodolányi János, Vörösmarty Mihály. /(Cseke Gábor): Határtalan hazában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 16./

Okt. 7-én kezdődtek a Krasznai Napok. Megkoszorúzták a polgármesteri hivatal udvarán a hősök emlékére állított kopjafát. A hagyományőrzés és a közösség érdekében kifejtett tevékenységéért Kraszna díszpolgárává avatták Pákai Ferenc nyugdíjas tanárt és Nagy Károlyt. Felvonultak a néptáncosok, valamint a fogathajtó versenyre érkezettek Kraszna utcáin. Ezzel egyidőben Zilahon, a Kraszna utca végében gyülekeztek a szüreti bálra hivogatók: népviseletbe, valamint csőszruhába öltözött Szilágy megyei fiatalok. A Kálvineum előtt szabadtéri néptáncfesztivál kezdődött. - A Zilahi Napok rendezvényei egész héten át tartanak és millenniumi emléktábla-avatással és Nemzetiségi Kórustalálkozóval érnek véget. /Szabó Csaba: Krasznai Napok - Zilahi Napok Népünnepélyek Szilágy megyében. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./

" A Szociáldemokrata Párt Erdély-programja Ioan Rus belügyminiszter kolozsvári kijelentéseit követően úgy került be a köztudatba, mint össznemzeti összefogás a magyar tőke erdélyi térhódítása ellen. A Romániai Magyar Dolgozók Egyesületének elnöke, Nagy Károly az ominózus program szociáldemokrata vonásairól kifejtette: a program szociálsoviniszta kiáltvány. Azért érkeznek a befektetések Erdélybe, és nem az egész Romániába, mert Erdélyben jobb a munkamorál, több a szervezettség, több a szakértelem. A Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete nov. 17-én Kolozsváron fórumot szervez, a Szegények Fóruma nevében is jelzi, hogy a kiszolgálatott tömegek napi megélhetési gondjaival akar foglalkozni. /M. J.: Készül a magyar szegények fóruma. Szociálsoviniszta programot hirdetett a kormánypárt. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./"

Első, tavaly novemberi találkozója után a Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete ápr. 6-án megszervezte a Szegények II. Fórumát. Az egyesület 2001 novemberében memorandumot fogalmazott meg, amelyben a kis jövedelműek problémáinak megoldására ? a nyugdíjazási eljárások gyorsítására, a régi és az új nyugdíjak összege közötti, szerintük igazságtalanul nagy különbségek kiegyenlítésére ? tett javaslatokat. Nagy Károly elmondta, az RMDSZ parlamenti tárgyalóküldöttsége a memorandum több pontját is szóvá tette, bár többnyire általánosan. A Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete javaslatait a jövő hét folyamán megfogalmazandó memorandum által ismét eljuttatja az RMDSZ és más, a kormányt támogató pártok parlamenti képviseleteihez. /Kónya Klára: Felháborodottság uralkodott a szegények fórumán. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 13./

Kolozsvárra a szovjet csapatok 1944. október 11-én hajnalban vonultak be, gyakorlatilag harcok nélkül. Megkezdték a zsákmányolást. Óra, töltőtoll, fényképezőgép, feltört üzletek apró árui mind-mind zsákmánynak számítottak. A fosztogatásban leginkább a kolozsvári lumpenek s a környékbeli falvak lakói jeleskedtek. Szovjet járőrök próbálták akadályozni a fosztogatást, de nem sok eredménnyel. A román hadsereg egységei 12-én vagy 13-án érkeztek meg. Veress Pál mesélte Nagy Istvánnak, hogy valamilyen rejtélyes lista alapján román–szovjet járőrök magyar értelmiségieket tartóztattak le, jogászokat, újságírókat, tanárokat, köztük kommunistákat is. Elhurcolták többek között a Református Kollégium több tanárát is. Egeresen román csendőrök és Maniu-gárdisták megkínozták és kivégezték azt a 12 bányászt és erőművi munkást, akik fegyverrel akadályozták meg, hogy a németek az egeresi villamosművet felrobbantsák. A Monostori úton magyarfenesi Maniu-gárdisták lemészárolták az Óvári családot, amely 44 nyarán részt vett az ellenállási mozgalomban. A gyilkosságot tehát nem szovjet katonák követték el. Következett aztán Szárazajta, Csíkszentdomokos, Belényes és más gyilkosságok, amelyekről Balogh Edgár, Demeter János, Kovács András visszaemlékezéseikben már hírt adtak. Ekkor, valamikor október közepén jelent meg Malinovszkij marsallnak, az Erdélybe bevonult II. ukrán front parancsnokának a rendelete, amelynek értelmében a román adminisztrációnak, a rendfenntartó erőknek, a gárdáknak és a hadseregnek 24 óra alatt el kellett hagynia Észak-Erdély területét, s azon csak a frontra menő alakulatok haladhattak át. – Nagy István megbízta fiát, ezt az emlékezést író Nagy Károlyt, hogy gyűjtsön anyagot önéletrajzi regénye 5. kötetéhez. Nagy Károly 1969 őszén Moszkvába utazott tudományos dokumentáció céljából. Borisz Polevoj 1967-ben egy íróküldöttséggel Kolozsváron járt, és elmondta, hogy 1944 őszén a kolozsvári szovjet parancsokságon dolgozott elhárító tisztként, alezredesi rangban. Nagy István kérte fiát, Hogy beszéljen Polevojjal, hogy megtudjanak részleteket a civil férfilakosság ’44-es elhurcolásáról. Nagy Károly beszélt is Polevojjal. Azt válaszolta, hogy a hadijog értelmében munkára vitték őket, hogy újjáépítsék azt, amit a tengelyhatalmak leromboltak. Polevoj kérte, keresse fel újra, addig előszedi az 1944-es feljegyzéseit. Polevoj a következőket mesélte el: A román hadsereg vezérkari főnöksége úgy tájékoztatta a szovjet hadsereg vezérkarát, hogy a magyar hadsereg helyben mozgósítással sok férfit hagyott hátra Észak-Erdélyben és Kárpátalján azzal a megbízatással, hogy a front átvonulása után folytassanak diverziós és partizán tevékenységet, akadályozva ezzel a szovjet hadsereg előnyomulását. Ugyanakkor átadták nekik a legveszélyesebb fasiszta elemek névsorát is. Ezért a bevonulás után városon a szovjet hadsereg járőrei, falun pedig a román csendőrség megkezdte a férfi lakosság összeszedését. Később fény derült arra, hogy a románoktól kapott lista nem a legveszélyesebb fasiszták nevét és a címét tartalmazta, hanem többségükben haladó szellemű magyar értelmiségiekét, sőt kommunistákét is. Ugyanebben az időben tájékoztatták a szovjet szerveket a román csendőrök kegyetlenségeiről, sőt nagyszámú gyilkosságról is. Ekkor a szovjet vezetés leállította a férfiak összeszedését, s Malinovszkij marsall parancsára a román hatóságoknak, a rendfenntartó erőknek és a Maniu-gárdáknak el kellett hagyniuk Észak-Erdély területét. Az elfogottak közül azokat, akik még a II. ukrán front hadműveleti területén voltak, szabadon bocsátották, de akiket már elszállítottak, azokon nem tudtak segíteni. Visszatekintve ezekre a szomorú eseményekre, nyilvánvaló, hogy a szovjet katonai hatóságok egy súlyos és aljas provokáció alapján jártak el. Ezt tudta meg Borisz Polevojtól. /Nagy Károly: Felszabadulás!? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8., A kulisszák mögött. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 9./

"A Kolozsvárott élő Nagy Károly, a romániai magyar irodalomban egykor fontos szerepet játszó, tekintélyes munkásíró, Nagy István fia eljuttatta a Romániai Magyar Szó szerkesztőségéhez Tények és tettek. Visszaemlékezések (tanúság) c. kéziratát, ezzel a megjegyzéssel ajánl az olvasó figyelmébe: "Apám és mindazok emlékére akik életükben ha hibáztak is, de tiszta szívvel egy emberibb jövőért küzdöttek". A lap szept. 2-tól folytatásokban közölni fogja. Emlékezése után Nagy Károly közreadja édesapjának azt a könyvtöredékét, amelyet önéletrajzi sorozatának V. kötetéből megírt, de amelyeket a fiának naponta el kellett rejtenie, egy esetleges házkutatástól tartva. Nagy Károly előre jelezte, hogy kommunistákról ír s többnyire pozitívan. /Hamarosan közreadjuk: Hogyan látta édesapját Nagy István munkásíró fia. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 27./"

"Nagy Károly Tények és tettek címen emlékezett apjára, Nagy István íróra. Beleszőtte Nagy István A kérdőjelek felől címmel írt, kéziratban maradt önéletrajzi összegzését. Ezt a kéziratot Nagy István, a kommunista író elrejtette, titokban írta, a kommunista rendszerben. /Nagy Károly: Tények és tettek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 2. - /folytatásokban/ okt. 23./ "

"Kisborosnyón felújította a református templomot a megcsappant lélekszámú közösség saját munkájával és holland segítséggel. Kató Béla református püspök-helyettes hirdetett igét. Ezután a közönség a falu iskolájához vonult. Az iskola felvette Nagy Károly Erdély püspöke (1918-1926), a Protestáns Szemle szerkesztője, a falu szülötte nevét. /Kisgyörgy Zoltán: Kisborosnyón megújult a templom, nevet kapott az iskola. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 29./ "

"Laurentiu Tanase vallásügyi államtitkár okt. 29-én fogadta hivatalában Nagy Károly Zsoltot, a bukaresti magyar nagykövetség diplomatáját, akit a hazai vallásügyi helyzetről tájékoztatott. A megbeszélésen az egyházi vagyon visszaszolgáltatásával kapcsolatos kérdésekről, az ezzel kapcsolatban a közelmúltban elfogadott jogszabályokról, illetve a görög katolikus és a román ortodox egyház közötti vagyonvita jelenlegi helyzetéről tárgyaltak. Tanase úgy vélekedett, hogy ez utóbbi kérdést kizárólag a két egyház közötti párbeszéd útján kell rendezni, annak az egyházközi vegyes bizottságnak a keretében, amely legutóbb október 1-jén, Aradon ülésezett. - A görög katolikusok okt. 29-én Kolozsváron bejelentették: ha vagyonukat nem kapják vissza, a román állam ellen a strasbourgi emberjogi bíróságon indítanak eljárást. /Magyar-román egyházügyi megbeszélés. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./"

"Gyertyámoson 1897-ben emlékművet emeltek az 1848. nov. 3-án lezajlott ütközet színhelyén, melyre felvésték a tizenkilenc hősi halott honvéd nevét. Idővel megrongálódott az emlékmű. Az RMDSZ helyi szervezete, Ordódi Árpád elnök kezdeményezte a helyreállítást Gyertyámos kis számú magyarsága - 150 lélek - felsorakozott a nemes cél mögé. Az évfordulóra elkészült az emlékmű, újraírták a neveket. Nov. 3-án az újjáépített emlékművet Nagy Károly zsombolyai plébános szentelte fel. - Gyertyámos magyar közössége példát mutat abból, hogyan kell egy kisebbségi közösségnek önazonosságát védenie, ápolnia, gazdagítania - kezdte beszédét Toró T. Tibor parlamenti képviselő. Ez az emléknap üzenete, amelyet a Bánság többi településéről jött vendég hazavihet és elmondhatja másoknak is, hogy mi, magyarok, itt a Bánságban hosszú távra tervezünk, tette hozzá. /Sipos János: Újra felavatták a gyertyámosi honvédemlékművet. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 4./"

"Puskás Attila /Kolozsvár/ hozzászólt Nagy Károlynak és Nagy Istvánnak a Romániai Magyar Szóban folytatásokban közölt visszaemlékezéseihez. Puskás Attila apja, Puskás Lajos tanár a két világháború között ugyanolyan meghatározó személyisége volt Kolozsvárnak, mint Nagy István, de polgári oldalról. Nagy István elkötelezett kommunista volt - mindvégig, csalódásai ellenére is. Nagy Károly leszögezte: "Csakis és kizárólag azt írom meg, amit tényként ismerek.". Puskás Attila épen ezt kérte számon. Kolozsvár október 11-i "felszabadításáról" (megszállásáról) így ír: "A szovjet járőrök próbálták megakadályozni a fosztogatását..." Puskás Lajos naplója szerint: "...a szovjet parancsnokság október 17-én felnyittatta a széfeket, s minden ott talált értéket elvitt..." Nagy Károly szerint a szovjet városparancsnok a város életének az újraindítását követelte. Puskás Lajos naplója szerint: "Maga a T.SZ. (Tizes Szervezet. P.A. megj.) a szovjet katonai hatóságoknál mint "kémszervezet" lett feljelentve... Okt. 17-én értem jött egy patrula és elvitt a főtéri Erdélyi Bank emeletén lévő szovjet parancsnokságra... Végül is a parancsnok nagyon barátságosan elengedett azzal, hogy érdekes és jó munkát végeztünk... s még további jó munkát kívántak (t.i. a Tizes Szervezet aktivistái a háborús években. P.A. megj.)". A T.Sz. politikamentes magyar szervezet volt, azzal a céllal, hogy a nehéz háborús időkben segítse Kolozsvár közigazgatását. Magyar szervezet volt, de bizonyítható módon segítette a szegény zsidó és román kolozsváriakat is, amit annak idején nem "díjaztak"! Nagy István a Réz Mihályék kóstolója című regényében teljesen igazságtalanul és félretájékoztatva állítja be a képbe a "tizedes" alakját. Kitessékelésük a T.Sz.-ből annyira "távhatású" volt, hogy bár apám is aláírója volt az elítélt kommunisták börtönből való kiengedése folyamodványnak és a Békepártnak aktív tagja, nyugtot soha nem hagyott neki, újságcikkben és - befolyásánál fogva - a tanügyi hatóságoknál, míg élt addig üldözte N.I. apámat "reakciósként, revizionistaként". Nagy Istvánnak sikerült börtönbe juttatnia 1947-ben, több magyar polgári személlyel együtt Puskás édesapját is. Nem igaz, hogy a székely hadosztály kisebbik része beolvadt a magyar vörös hadseregbe. Valójában a székely hadosztály állandó harcokban - hátba támadva a magyar vörös hadseregtől is! - Dunántúlig visszavonulva harcolt. Az 1956-os év forradalmat illetően Nagy Károly beismerte, hogy akkor a hivatalos kommunista verziót elfogadta, s helyeselte a szovjet beavatkozását. Puskás Attilát 20 évre ítélték 1956-ért. - Az igaz az, hogy "...a marxista magyar értelmiség itt Erdélyben elárulta a népét." Majd: "...az vesse rájuk az első követ, aki nálunk többet tett." Nagy Károlynak ehhez a megállapításához Puskás Attila hozzáfűzte: ne felejtsék el azokat a magyar tanárokat, papokat, földműveseket, diákokat, iparosokat, akik sokkal, de sokkal többet tettek, mint a "marxisták", azokat, akiket kivégeztek, akik sok éves börtönt szenvedtek, hogy 1989 megvalósulhasson. /Puskás Attila: A "tények és tettek" bal fele. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 4./ "

"Dec. 11-én a Phoenix könyvesboltban bemutatták a Kolozsváron főképpen újságíróként, közgazdasági lapszerkesztőként ismert Krajnik-Nagy Károly A Hétnevű Sárkány című gyermekvers kötetét. /Sz.Cs.: KNK és a hétnevű sárkány. Amikor a toll csak kibújik az emberből. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./"

"Gróf Batthyány Ignác gyulafehérvári római katolikus püspök féltett könyvgyűjteményét a gyulafehérvári katolikus püspökségre hagyta, s az őt követő püspökök a gyűjteményt 60 ezer kötetre bővítették. A könyvtárat 1949-ben a román állam elkobozta az egyháztól. Márton Áron püspök erélyes tiltakozása hiábavalónak bizonyult. 1998-ban kormányrendelettel visszaadták a Batthyanaeum könyvtárat és épületét a közben érsekségi rangra emelt gyulafehérvári katolikus püspökségnek. A rendeletet azonban nem hajtották végre. 1993-ban Hermann Schefers német állampolgár valamivel több mint ezer márkáért, egy számítógépért és egy lézernyomtatóért cserébe engedélyt szerzett a Batthyanaeum egyik legnagyobb kincsének, a 812-ben a lorschi kolostorban készült Codex Aureusnak a lefényképezésére. 1998-ban lorschi múzeum azt tervezte, hogy a Nagy Károly frank uralkodó megbízásából készült, szétszedett aranybetűs könyv három különböző helyen (Batthyanaeum, Vatikáni Könyvtár, Victoria&Albert londoni múzeum) őrzött részét ideiglenesen együtt állítja ki. A kódexet a német fél és a biztosító kérésére lapolvasóval (szkennerrel) lemásolták, s az értékes evangéliumot 1999-ben Németországban kiállították. A botrány akkor tört ki, amikor nemsokára a luzerni (Svájc) Faksimile Kiadó 333 példányban megjelentette a mindhárom részt magába foglaló Codex Aureus hasonmás kiadását. Kiderült, hogy a kódex gyulafehérvári része Németországban súlyosan megrongálódott. A szakértők úgy vélték, a román államnak azonnal követelnie kell a kódexet biztosító társaságtól a 25 millió dolláros biztosítás (legalább egy részének) kifizetését. Németország bukaresti nagykövetsége közleményben tiltakozott a németeket ért vádak ellen. A követség szerint a Codex Aureus kölcsönvétele körül minden a legnagyobb rendben volt, a hasonmás kiadás világviszonylatban bevett eljárás. A németek arra is hivatkoznak, hogy a tárca kiküldött képviselője jegyzőkönyvben ismerte el, hogy a kódexet eredeti állapotában kapta vissza. /Tibori Szabó Zoltán: A lekoppintott Aranykódex hányattatása. Politikai leszámolások eszközévé vált a Batthyanaeum. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 15./"

"A Demokratikus Újbaloldal szándéknyilatkozatának közreadásakor tisztában voltak azzal, hogy tömörülésüket sokan gyanakvással fogadják majd, jelezte közös cikkében Nagy Károly, a Demokratikus Újbaloldal SZKT-képviselője és Neményi József Nándor gazdasági főtanácsadó.Vitatták Asztalos Lajos nak, a Szabadság hasábjain január 27-én megjelent írását, amelyben azt állította, hogy a reformkommunisták befogadásával a demokratikus újbaloldal a volt pártnómenklatúra, a volt szekusok számára egyengeti az utat a hatalmi pozíciók felé, és a reformkommunisták a bukott embertelen társadalmi rendszer visszaállítására törekednek. A két szerző magyarázkodni kezdett, védve a reformkommunistákat, akik lemondtak a proletárdiktatúráról, elfogadták a parlamentarizmust, és a többpártrendszert. Azt azonban megőrizték, hogy az emberiség jövőjét a szocialista társadalom képezi. "A szocializmus fogalmát viszont már az eredeti marxi értelemben használják, így szocializmuson a széles önkormányzati jogokra épülő termelő és fogyasztó közösségek olyan szövetségét értik, amelyben a termelt javak elosztása a végzett munka értéke és társadalmi jelentősége alapján történik." A Demokratikus Újbaloldal azt keresi, mit lehet tenni a nagyon rossz szociális helyzet javításáért. /Nagy Károly, a Demokratikus Újbaloldal SZKT-képviselője, Neményi József Nándor, gazdasági főtanácsadó: Vigyázz, jön a mumus! = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./"

"Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke márc. 16-án Középajtán hálaadó istentiszteletet tartott a templom teljes felújítása alkalmából. Nagy Károly, az Erdővidéki Református Egyházmegye esperese köszöntötte az ünneplő gyülekezetet, majd T. Berszán István, az egyházközség lelkipásztora felelevenítette a templom történetét. Nagy József főgondnok szólt a népesség fogyatkozásáról és a több tucat lakatlanul álló házról. /(H.): A püspök Középajtán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 25./"

"Az RMDSZ keretén belül működő Demokratikus Újbaloldali Fórum Együtt - mindnyájunkért mozgalmának kezdeményező bizottsága - Bitay Ödön, Bódi-Kolumbán Botond, Ferencz János, Kerekes László, Lőrincz József, Ugri Jenő - ápr. 30-án, Sepsiszentgyörgyön kiadott Felhívásában arra szólította föl a romániai-erdélyi magyarságot és valamennyi RMDSZ-szervezetet, hogy a szövetség egységén munkálkodjon, de ne tévessze össze a szövetséget a jelenlegi vezetőséggel. Az RMDSZ eddigi tevékenységét nem tartják kielégítőnek. Javasolták, hogy az intézmények élén ne pártérdekeket, hanem a közösséget szolgáló vezetők dolgozzanak. A magyar gazdatársadalom újjáteremtését, a munkanélkülivé vált szakmunkások kisipari termelő és szolgáltató szövetkezetekbe tömörítését szorgalmazzák. /A Demokratikus Újbaloldali Fórum javaslatai. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 6./ / Megdöbbentő és felháborító az a nyilatkozat, amelynek kivonatát a Kovászna megyei Újbaloldali Fórum néhány tagja által fogalmazott szöveg alapján a Szabadság máj. 6-i száma közölte közleményben, jelezték közleményükben a Demokratikus Újbaloldal megalakításának kolozsvári kezdeményezői, Nagy Károly, Láng János és Neményi József Nándor. Az RMDSZ nem működhet eredményesen, ha legitim vezetőit folyamatos támadások érik, hitelüket rontják, hogy aztán kudarc esetén ujjal mutogathassanak rájuk. A Demokratikus Újbaloldal elítél minden olyan fellépést, ami önös érdekek alapján megbontja az RMDSZ cselekvési egységét. A Demokratikus Újbaloldal Alapszabályzata kimondja, hogy az Újbaloldal helyi csoportjai helyi jellegű kérdésekben önállóan dönthetnek. Az RMDSZ munkájáról azonban csak az Országos Értekezletnek, vagy sürgősségi esetekben a Bizalmak Tanácsának van joga véleményt mondani. A háromszékiek illetéktelenek voltak a Demokratikus Újbaloldal nevében bármit is nyilatkozni. /Illetéktelenül nyilatkoztak az újbaloldal háromszéki képviselői. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./"

"Fél éve vette fel Kisborosnyó iskolája a falu nagy szülöttének, Nagy Károly erdélyi református püspöknek a nevét, aki a felekezeti oktatás megmentője volt, és máj. 11-én új névadásra került sor. Ez alkalommal a neves kisborosnyói Tompa család egyik tagjáról, Herszényiné Tompa Kláráról nevezték el a falu óvodáját. Tompa Klára (1883-1944) - miként az óvoda épületén elhelyezett emléktáblán is olvasható - ,,minden közjó támogatója", a falusi oktatás és az egyház állandó segítője-pártolója volt. A család ajándékozott telket az iskolának és az egyháznak. Damó Gyula nyugalmazott igazgatótanító ismertette életét az emléktábla leleplezése alkalmával. Az emléktáblán Tompa Miklós (1830-1901) neve is ott áll, aki Háromszék vármegye alispánjaként Kisboronyó közéletének pártolója-segítője volt, és nevét viseli a tavasz folyamán itt létrehozott Tompa Miklós Egyesület. Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója tartott előadást A Tompák szerepe a magyar kultúrában címen. A Tompa rokonok megígérték, hogy játékokkal, felszerelésekkel és könyvekkel fogják segíteni a kis intézményt. /Kisgyörgy Zoltán: Faluvilág: Névadó ünnepség és Tompa-találkozó (Ünnep Kisborosnyón). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 15./"

Szilágyi Domokos (1938-1976) erdélyi költő Plugor Sándor (1940-1999) grafikusművész rajzaival illusztrált Öregek könyve című, 1976-ban Bukarestben közreadott verseskönyvének a hasonmás kiadását jelentette meg a veszprémi Kollázs Kiadó, amely a magyar kultúra napja tiszteletére január 22-én Sepsiszentgyörgyön, Kolozsvárott, Budapesten és Veszprémben mutatja be a kötetet. – A kötet nem jelenhetett volna meg Horváth Balázs veszprémi országgyűlési képviselő támogatása nélkül – jelezte Nagy Károly, a könyvkiadó vezetője. /Szilágyi Domokos hasonmás–kötete a magyar kultúra napjára. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jan. 9./

Nagy Károly, a Romániai Magyar Dolgozók Egyesületének szóvivője felsorakozott Markó Béla mellett. A 1,5 milliós erdélyi magyarság nem bír el két országos politikai szervezetet, az 5%-os parlamenti bejutási küszöb ezt nem teszi lehetővé- figyelmeztetett. Romániában nincs olyan politikai erő, amelyik az autonómia-törvényt támogatna. Akkor mi értelme van ennek a hangoskodó kampánynak? – tette fel a kérdést Nagy Károly. /Nagy Károly, a Romániai Magyar Dolgozók Egyesületének szóvivője: Sok bába közt... = Szabadság (Kolozsvár), jan. 30./

A római katolikus egyház segélyszervezete, a Caritas, Szatmár megye legjelentősebb emberbaráti szervezete. Közel félszáz szociális intézetet működtet, jórészt gyermeknevelési és idősek gondozását ellátó intézeteket. Elég, ha csak a cigányóvodákat, a magányos öregembereket segítő nyolc központot, klubot, vagy a fogyatékos gyerekek üdülőházát említjük. Löchli Tünde a szervezet igazgatója, Schupler Tibor atya az intézmény létrehozója és Nagy Károly gazdasági igazgató szokásos év eleji sajtótájékoztatójából kiderült, hogy a különböző segélycsomagokkal, ingyenes gyógyszer és az utcai melegétel- akciókkal együtt csak a múlt esztendőben közel százezer embert segített a Caritas, melynek költségvetése tavaly meghaladta a 43 milliárd lejt. Ennek összegnek 49 százaléka származik adományból, 32 százaléka (főleg EU-s) pályázatokon nyert céltámogatás, 11 százaléka az állami és 6 százaléka a helyi költségvetésből kapott pénz. /(Sike Lajos): Egy év alatt közel százezer embert segített a Caritas. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./

Felnőtt egy nemzedék, amely aligha tud valamit Nagy Istvánról. Sokak számára egyszerűen egy író, mások magyar Makszim Gorkijnak, ismét mások a letűnt rendszer kiszolgálójának, haszonélvezőjének tartják. Mi hát az igazság? – tette fel a kérdést Nagy Károly, az író fia. Termékeny alkotó volt, több mint 30 kötete (regények, novellák, gyűjtemények, színdarabok, szociográfiák) látott napvilágot, publicisztikai írásait pedig még senki sem vette számba. Talán az egyetlen olyan kelet-európai író, akit mind a három rendszer cenzúrázott, s időnként üldözött. A királyi Romániában a sziguranca a szó szoros értelmében, majdnem agyonverte első kisregényéért, a bécsi döntés után a szamosfalvi börtönbe került. Nagy István a szocialistának induló társadalmi rendszer fegyelmezett katonája volt. Ahogy szaporodtak az aggasztó jelek, úgy vált a magatartása mindinkább kritikussá. Először 1952 januárjában került szembe a hivatalos pártvonallal. Arra próbálták rávenni, hogy mint a Bolyai Tudományegyetem akkori rektora, kezdeményezze a Bolyai és a Babes egyetemek egyesítését. Ezt elutasította, ezért úgynevezett "jobboldali elhajlás" címén leleplezték, mint jobboldali nacionalistát, s leváltották rektori tisztségéről (amelyet csak pártutasításra vállalt). Egy hónapig kényszerlakhelyen volt Bukarestben, s azzal vádolták, hogy Balogh Edgárral, Jordáky Lajossal s Teleki Béla gróffal együtt összeesküvést szőtt Észak-Erdély elszakítására. Szabadlábra helyezték, de titokban kizárták a pártból. Nagy István élete végéig megőrizte marxista meggyőződését. A hetvenes évekre már szilárd meggyőződése volt, hogy Kelet-Európában lényegileg letértek a marxi útról. /Nagy Károly: Ki is volt Nagy István? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./

A Romániai Magyar Dolgozók Egyesületének (RMDE) nemrég lezajlott megyeközi értekezletén a Szociáldemokrata Tömörülés és a Demokratikus Újbaloldali Fórum képviselői is részt vettek. Az RMDE ismételten állást foglalt az RMDSZ, illetve az erdélyi magyarság egységének megőrzése. Az RMDE gazdasági–szociális kérdésekben nem ért egyet az RMDSZ eddigi vonalával, de a választásokig tartózkodni fog az RMDSZ tevékenységének nyilvános bírálásától. A küldöttek megválasztották az RMDE Vezető Tanácsát. Elnök: Miklós György geológus, alelnök: Kira Miklós üzletvezető, főtitkár: Láng János informatikus, gazdasági titkár: Neményi József közgazdász, a kormány versenytanácsának tagja, munka szociális ügyi titkár: Bánhegyesi József munkás, szóvivő: Nagy Károly nyug. egyetemi tanár, dokumentarista: Vargyasi Enikő programozó, pénztáros: Veress József, technikus. /RMDE: támogassák Ioan Rust! = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17./

Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet és a Nagyajtai Unitárius Egyházközség gondozásában látott napvilágot 2003 decemberében a Falufüzetek 15., Nagyajtát bemutató kiadványa /Litera Könyvkiadó, Székelyudvarhely/ a 986 lelket számláló Nagyajta földrajzi, történelmi-társadalmi, kulturális vonatkozásait tárja fel. A falu központjában van a Kriza János Művelődési Otthon. A kötetben szó esik a helyi unitárius egyházközség múltjáról és a nagyajtai erődített vártemplom történetéről és a híres nagyajtaiakról, többek között Kriza Jánosról is. Mellszobra – Jecza Péter temesvári szobrászművész alkotása – a költő születésének 180. évfordulójára, 1991-ben készült el. A nagyajtai református egyházközséget Nagy Károly Kázmér református lelkész mutatja be. /(nj): Falufüzetek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

A Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma nov. 2-án adta át a Bethlen Gábor- és a Tamási Áron-díjat, illetve a Márton Áron-emlékérmet Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) dísztermében tartott ünnepségen. Teleki Pál-emlékérmet is adományoztak. Idén Bethlen Gábor-díjban részesült az Amerikai Egyesült Államokban élő Nagy Károly egyetemi tanár, az Anyanyelvi Konferencia „megálmodója”, Zvonimír Mrkonjic horvát költő, műfordító és a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Magyar Főiskola. Tamási Áron-díjat az Olaszországban élő Lőrinczi László író, műfordító kapta. Márton Áron-emlékéremben részesült az Ausztriában élő Wurst Erzsébet oktatásszervező, a Krakkói Nemzetközi Kulturális Központ, valamint a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége. A Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma emlékéremben részesítette az MTA-t is. Teleki Pál 1913-tól az MTA levelező, majd 1925-től tiszteletbeli tagja volt – emlékeztetett a kuratórium elnöke, Bakos István. Az ünnepségen az alapítvány létrehozójára, Illyés Gyulára is emlékeztek. /Díjátadás a Magyar Tudományos Akadémián. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 4./

A Szabadság napilap elmúlt 15 éve alatt a szerkesztőség többen tagja meghalt, így Bazsó Zsigmond, Krizsán Zoltán, Nagy Károly, Okos György és Pálfi Mircea, akik a rendszerváltás utáni években még aktív tagjai voltak a lapnak. Sok olyan kolléga van, aki innen ment nyugdíjba, vagy más lapoknál keresett magának munkahelyet, többen Magyarországra telepedtek át. Gál Mária, Dózsa Sándor, Horváth Gyöngyvér, Kiss János, Krajnik-Nagy Károly, László Ferenc, Lokodi András, Nits Árpád, Nits Ilonka, Orbán Ferenc, Ördög Béla, Pillich László, Szabó Piroska, Székely Raymond és Turós Jakab László hosszabb-rövidebb ideig dolgoztak a Szabadság belső munkatársaiként. /Makkay József: Munkatársaink voltak... = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

A 2004-es választási évben a Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete lemondott arról, hogy az RMDSZ gazdasági és szociálpolitikai tevékenységét a nyilvánosság előtt bírálja, mert nem akarta a szövetség választási esélyeit rontani. Ezt az álláspontot vallotta egyébként két platform – a Demokratikus Újbaloldali Fórum és a Szociáldemokrata Tömörülés is. Az RMDSZ választási programjában meghirdette, hogy a szegénység felszámolása érdekében fog fellépni. Mindebből a gyakorlatban egyelőre semmi sem valósult meg. Valójában az adópolitika terén az RMDSZ támogatta az egységes jövedelmi adó bevezetését. Miből fogják fedezni a kisjövedelműek, a nagyszámú munkanélküli és a nincstelenné tett emberek százezres nagyságrendű serege a gázár emelését? A jelenlegi kormánykoalíció határozottan munkás- és általában munkavállaló-ellenes politikát kíván folytatni. Az RMDSZ-nek fel kell lépnie mindezzel szemben. /Nagy Károly: A tettek nyelvén. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./