Okt. 30-án huszárok vonultak végig Marossárpatak főútján. Kezdetét vette a sárpataki hagyományőrző huszárezred lovasai szervezte rendezvény. – A 156 évvel ezelőtti, Sárpatak határában lezajlott csatára egy szemtanú feljegyzései révén emlékezünk – e szavakkal nyitotta meg az ünnepséget Miholcsa József, a 15. Mátyás Huszárezred Marossárpataki Hagyományőrző Lovascsoportjának vezetője. A nyertes csatára emlékezve a gyergyószentmiklósi Földváry Károly Hagyományőrző Egyesület képviselőivel együtt megkoszorúzták a Sebesült huszár emlékművét. Ezután első alkalommal tartottak huszárbált. /Nagy Annamária: Huszárbál Sárpatakon. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 1./

Dani József Vajdaszentivány RMDSZ-es polgármestere elmondta, hogy három hónapja kezdődött el a vízhálózat cseréje. A munkálatok eredményeként a szentiványiak jobb minőségű vizet kapnak. Az önkormányzat pályázatot fog benyújtani a település csatornarendszerének kiépítésére, a Sapardtól illetve a Phare-tól 3-4 milliárd lejt igényelnek a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítésére. Új lelkésze van a vajdaszentiványi gyülekezetnek, Dénes Csaba református lelkész korábban tíz évig Görgényszentimrén lakott. Elmondta, hogy háromszor is sikertelenül próbálták beindítani a magyar nyelvű iskolát és óvodát Görgényszentimrén. 887 lélek alkotja a szentiványi református gyülekezetet. A templomot négy éve újították fel. Az óvoda három terméből kettőben magyar gyerekek játszanak, tanulnak, a harmadik a román tagozaté. Dénes Csaba református óvodát és iskolát szeretne indítani napközis jelleggel. Vajdaszentiványhoz egyetlen falu tartozik: Toldalag. A 400 lelket számláló település alig négy kilométerre fekszik a községközponttól. /Nagy Annamária: Vajdaszentiványi vendégoldal. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 2./

Kóródszentmárton központjában áll az 1827-ben épült templom. A helybeliek a szentmártoni ferde toronynak nevezik, mivel a tornya közel egy méterre eltávolodott a templomhajótól. A 2002-es népszámláláskor a faluban 193-an vallották magukat reformátusnak, ennek fele roma. A ferde toronyban 1238-ban öntött bronz-ezüst harangot őriznek, az egy darab terméskőből készült kehely alakú szószék is a XIII. századból származik. A torony északi oldalán a vakolat az esőzések miatt málladozik, s a talajcsúszás miatt dőlt el a torony. Javításra szorul a templom. Ígéretet kaptak, hogy a megyei tanács segíteni fog. /Nagy Annamária: Ki állítja meg a harangláb dőlését? = Népújság (Marosvásárhely), dec. 16./

Egy éve nyitotta meg kapuit Ákosfalván az Európai Információs Pont. Az irodát vezető Antal Zoltán jogászt elmondta: az iroda célja a Nyárád és Kis-Küküllő menti kisrégiók felkészítése az uniós csatlakozás lehetőségeinek kihasználására. Tájékoztatást nyújtanak a pályázati kiírásokról, támogatási lehetőségekről. Az adatbázist naponta frissítik, s havonta megjelenik a Pályázati Figyelő, amelyet a kistérségekben terjesztenek. Megalakulása óta 14 pályázatot írtak európai uniós alapok elnyerésére. /Nagy Annamária: Eredményesen működik az Ákosfalvi Információs Pont. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 23./

Gyulakután a művelődési otthon korszerűsítését kezdeményezte a helyi önkormányzat. Kóródszentmárton kultúrotthonát tavaly teljes körűen felújították. Egy holland református gyülekezet évek óta felvállalta Havadtő kultúrotthonának, iskolájának és óvodájának korszerűsítését, hasonlóan segítik Ravát is. Bordos művelődési otthonát tavaly a francia testvértelepülés adományából és a helyi költségvetésből elkülönített összegből felújították. 70 millió lejt különítettek el a Csöb művelődési házának javítására. /Nagy Annamária: Napirenden a kultúrotthonok javítása. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 4./

Gernyeszegen megpezsdült az élet, ami az egyház, az iskola, az RMDSZ és a lakosság közötti jó együttműködésnek tulajdonítható – állapította meg Incze Jenő polgármester. A kultúrotthon korszerűsítése után elindult a művelődési élet. Az egyetlen gond a pénzhiány. Májusban kezdődik el a sportterem építése, amit az új tanév kezdetéig szeretnének befejezni. Jövőre elindul a vízhálózat építése. Vezetékes telefonra a kérések nagy részét 10-15 évvel ezelőtt nyújtották be, a Romtelecom azonban nem intézkedett. A polgármester Nagy Zsolt kommunikációs RMDSZ-es miniszternek személyesen nyújtotta át igényüket, s a miniszter felvállalta, hogy szívügyének tekinti a Maros megyei települések lakóinak gondját. Felújították az óvodát, megújult környezetben játszhat Körtvélyfája 75 óvodása. A gernyeszegi általános iskola része annak az országos pályázatnak, amelynek során 11 Maros megyei iskolában információs és dokumentációs központot létesítenek. A helyiségben lesz olvasósarok, öltöző, könyvespolcok és videó. Gernyeszeg községközponthoz nyolc falu tartozik. A helyi önkormányzat 2006-ra népszavazást tervez, melynek célja Körtvélyfájának önálló községközponttá alakulása. A referendum során két községre szakadnak: Gernyeszeghez Marosjára, Kisillye és Erdőcsinád; Körtvélyfájához Marospéterlaka, Telek, Kis- és Nagyszederjes tartozik majd. /Nagy Annamária: „Felfelé ívelő időszak”. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 22./

Jelenleg Sándor Mihály Küküllőszéplak község polgármestere, azelőtt alpolgármester volt. Az idei tanév kezdete előtt javították meg a héderfáji iskola tetőzetét, tavaly ősszel kezdődtek el Héderfája művelődési otthonának bővítési munkálatai. A legrosszabb állapotban a kislászlói kultúrház van, nyáron kisebb felújítást fognak végezni. Küküllőszéplakon 804-en élnek, 52 százalékuk magyar. Ennek ellenére 1990-ig az általános iskolában csak román nyelven folyt oktatás, s 1919-től 1999-ig román igazgatók vezették a tanintézetet. Bartha István az első magyar igazgató. /Nagy Annamária: Küküllőszéplak. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 5./

Hat marosszentgyörgyi lakost /Tóth Árpád, Szilveszter-Kiss Péter, Puczi Béla, Szilágyi József, Sütő József és Lőrinczi József/ az 1990. március 19-20-i, marosvásárhelyi magyarellenes pogrom után tartóztattak le. Ketten utólag belehaltak sérüléseikbe, egyikük külföldön keresett menedéket. Az áldozatokra a marosszentgyörgyi római katolikus templomban emlékeztek április 10-én. – 1991-ben temették el Tóth Árpádot, 13 éve pedig Magyarországon, Velencén Szilveszter-Kiss Pétert. Úgy érezték, szükség van rájuk – emelte ki emlékbeszédében Baricz Lajos plébános. 1990. március 19-én a megrészegített görgény-völgyieket teherautókkal, kiskocsikkal és buszokkal hozták Marosvásárhelyre. Kétszáz, zömében roma lakos élő kordont alkotva zárta el akkor a megyeközpont felé vezető utat. „A hodákiak, görgényiek botokkal jöttek, köveket, Molotov-koktélt hajítottak a tömegbe, gyerekeket találtak el. Aztán március 27-én jöttek minket letartóztatni. A kazánházba bújtunk, de valaki elárulta búvóhelyünket, s lefogtak. 12 vádpont szerepelt a letartóztatási parancson. Három hónapig Vásárhelyen, a rendőrségi fogdában tartottak, majd Nagybányára vittek. Hét hónap után szabadultunk. Végig kínoztak, faggattak, azt akarták, valljuk be, mi romboltunk, zúztunk, gyújtogattunk. Naponta hideg vízzel öntöttek le. Egy adott pillanatban 62 botütést számoltak meg a hátamon. 27 napig éhségsztrájkoltam, 37 kilóra fogytam le” – eleveníti fel az átélt borzalmakat Lőrinczi József. /Nagy Annamária: Emlékezzünk, ne felejtsünk! = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 11./

Rátoni Csaba református lelkész feleségével 1989. novemberében költözött Dedrádszéplakra. 1996 augusztusában szervezték meg először a Széplak nevű települések találkozóját, a másodiknak már Dedrádszéplak adott otthont. Berettyószéplak, Küküllőszéplak, Fertőszéplak képviselői találkoztak, csatlakozott hozzájuk a szlovén határ mentén épült Mikosszéplak, most pedig Balatonszéplak tagságával bővül a csoport. Szlovákiában is létezik egy Széplak, de velük még nem sikerült felvenni velük a kapcsolatot. Kárpátaljára is küldtek meghívót, de semmiféle visszajelzés nem érkezett. Dedrádszéplakon húszéves kimaradás után 1995-ben indult újra a magyar nyelvű oktatás. A lelkész felesége két éve helyettesítő tanítóként oktat az összevont iskolában. /Nagy Annamária: Dedrádszéplakon az álmok valóra válnak. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 6./

Négy tordai képzőművész kiállítása nyílt meg Szamosújváron, a képgalériában. Labancz Lóránt textíliáit, Nagy Annamária üvegszobrait, Suba László szobrait, valamint Delean Márta festményeit ismerheti meg a közönség. /Erkedi Csaba: Tordai képzőművészek Szamosújváron. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./

Csíkfalván Balogh István polgármester elmondta, hogy a választáskor az infrastruktúra fejlesztése mellett súlyt helyezett az emberek közötti kapcsolatokra. Az együttműködés eredményességét bizonyítja a néptánccsoport és kórus létrehozása. A 22 tagú kórus tagjai fiatal családosok, a helyi ünnepségeken népdalfeldolgozásokat adnak elő. Nyárádszentmárton művelődési otthonának a tetőzete vált veszélyessé, új gerendákra van szükség. A helyi költségvetésből 300 millió lejt fordítanak erre a célra. A búzaházi kultúrház javítása is fontos, még nem érkezett meg a pénz, így a munkálatokat nem tudták elkezdeni. Csíkfalván új épületet emelnek, amelynek egyik szárnya polgármesteri hivatal lesz, a másikban a művelődési otthon kap helyet, s itt lesz a községi könyvtár is. Vadadon elemi iskola és óvoda működik. Pályázatot nyújtottak be, hogy Csíkfalván tornatermet építsenek. A községben soha nem volt tornaterem. Az új létesítmény az iskola udvarán lesz. Gligor Róbert László 2004. szeptember elsejétől a Csíkfalvi Polgármesteri Hivatal pályázati felelőse, s a Községi Hírlevél egyszemélyes szerkesztősége. A négyoldalas lapocska kéthavonta jelenik meg, eddig négy szám látott napvilágot, amely magyar nyelven tartalmazza a közérdekű információkat. Jobbágyfalván épül az új óvoda, 2-3 év múlva lesz kész. /Nagy Annamária: Csíkfalvi vendégoldal. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 12./

Marosvásárhelytől 18 kilométerre északra van Toldalag. 1992-ben 356-an éltek még itt, ebből 153 magyar, 182 román és 21 cigány. Mára a magyarok száma száz alá apadt, a románok is alig vannak százan, a romák viszont 50-re gyarapodtak. Pápai László református lelkész 2002 szeptemberétől szolgál a településen. Évente 4-5 temetés van, tavaly hét személyt búcsúztattak. Utoljára öt éve kereszteltek református gyermeket a faluban. Vasárnaponként mintegy tizenöten járnak el istentiszteletre. A valamikori magyar iskola az 1960-as években megszűnt. Eléggé megroppanva, elhanyagoltan került vissza a református egyház tulajdonába. Felújítására nincs pénz. 214 telek van Toldalagon, de sok az üres ház. Az üresen maradt házakba betörnek. /Nagy Annamária: Mint meddő kút, apadó vizével… = Népújság (Marosvásárhely), júl. 28./

Tikkasztó hőségben folyik a IX. Vajdaszentiványi tánc- és zenei tábor. A falumúzeum tornácán bútorfestészetre tanítják az érdeklődőket, a helyiségben pedig Demeter Aranka szászrégeni tanítónő a bogozásra oktatja tanoncait. Eddig 270-en jelentkeztek be, újabb 40 tagú csoport is érkezik. A táborozók zöme magyarországi, de jöttek Erdély sok vidékéről, Szlovákiából, sőt Japánból és Amerikából is. /Nagy Annamária: IX. Vajdaszentiványi tánc- és zenetábor. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 5./

Az augusztus 16-i felhőszakadás a Mezőséget érintette. Mezőrücsön 12 ház állt derékig vízben, még másnap is víz borította az utat. Mezőcsáváson a gazdaságok udvarán állt a víz. Ölyvesvölgyre, Szentmárton-völgyre zúdult a víz. Úgy menekítették ki az elöntött házakból az idős embereket és az állatokat. /(bodolai): A Mezőségen pusztított az ár. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 18./ Mezőrücsön 4, Ölyvesvölgyön 80 lakást és melléképületet öntött el a víz. 26 családot kellett kiköltöztetni lakásaikból. Mezőpagocsán 20 lakásba és melléképületbe folyt be a víz. Mezőgerebenesen 7 lakást és melléképületeket öntött el a víz. Mezősámsondon 6 gazdaságot, udvart, kerteket melléképületeket és a központon áthaladó utat öntötte el a víz, Kisikland községben, Mezőkapos faluban 5 házban tett kárt a víz. /Nagy Annamária: Felhőszakadás a megyében. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 18./

Székelytompán először rendeztek falunapokat. Október 8-a mulatsággal, mókázással telt. A művelődési otthon udvarán négy csapat mérte össze pörköltkészítő tudását. Az 1848–49-es szabadságharc székelytompai hősi halottainak állított emlékmű előtt a kegyelet koszorúit helyezte el a nyárádszeredai önkormányzat, az RMDSZ és az egyházközség. Az ünneplő közönség az általános iskola udvarára vonult át, ahol a székelytompai népoktatás megalapítója, Bothos Péter (1604-1685), valamint a falu első ismert tanítója, Bodor Ádám (1807) emlékére állított táblát leplezték le. A programban Székelytompa kismonográfiájának bemutatója is szerepelt. A kötet azonban csak pár napos késéssel kerülhet olvasói kezébe. Tizenegy év gyűjtőmunkájának eredménye a kiadvány, amely 300 példányban jelenik meg. A kismonográfia címe: Székelytompa tegnapjai. /Nagy Annamária: Székelytompai Napok. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 12./

84 évvel ezelőtt, 1921. június 21-én született Márkodon Virágh Sarolta. Ismerősei egyszerűen Virág mamának szólítják. Közel negyven baba viseli az általa összegyűjtött Nyárád menti népviseletet. A hetvenes években kezdett népviseletet varrni játékbabáknak. /Nagy Annamária: Virág mama babái. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 29./

December 4-én megnyílt a tordai Petőfi Társaság galériájában a helyi képzőművészek kiállítása. A közönség találkozhatott festményekkel, textil-, üveg-, valamint fából készült alkotásokkal. A magyar kiállítók között volt Deleanu Márta festményeivel, Labancz Lóránt szőnyegeivel, Gruian Alexandra installációival és Nagy Anna-Mária üvegszobraival. /Suba László: Ünnepi kiállítás Tordán. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./

Csoportosan Marosvásárhelyen első ízben állítottak ki tordai képzőművészek: Deleanu Márta, Labancz Lóránt, Nagy Annamária és Suba László, tordai, illetve aranyosgyéresi kiállítók munkái láthatók a Bernády Házba. Deleanu Márta festményeiben Horvátország tájait, városait mutatta be. Labancz Lóránt – aki a tárlatnyitón rokkantsága miatt nem lehetett jelen – elküldte faliszőnyegeit, textíliáit. Nagy Annamária iparművész, most ,,üvegművészként”‘ mutatkozott be, formabontó üvegszobraival. Suba László keramikus, szobrász, fafaragó is jelen volt alkotásaival. Nagy Miklós Kund elmondta, négyük egy csapat. Tordán aránylag sok művész él, de a magyarok aránya most már csak olyan jó tíz százalék. /Nagy Botond: Üvegszobrok, álomvárosok. Tordai képzőművészek tárlata. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 24./

Háromszéken idén jelentősen csökkent a kórházban felejtetett újszülöttek száma, mondta el Nagy Anna szociális asszisztens. Tavaly 96 gyermeket hagytak hosszabb vagy rövidebb ideig az osztályon, s 18 kicsi sorsának végső rendezése hárult a gyermekjogvédelemre, idén ez 39-re csökkent. Az előrelépés az önkormányzatok, a rendőrség, a szociális munkások kitartásának, s annak az anyagi segítségnek köszönhető, amit a saját gyerekeiktől menekülő családoknak fel tudnak ajánlani. /Simó Erzsébet: Kevesebb gyermeket felejtenek a szülészeten. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 18./

Miután egy hónappal ezelőtt kiengedték a börtönből, Miron Cozma egy napra engedélyt kapott, hogy meglátogathassa szülei sírját Petrillán. Édesanya magyar volt. A Bukarestben rettegett bányászvezért többen tisztelik. A 1990-ben Bukarestet több száz vájár társával feldúló „zsil-völgyi csillag” – valószínűleg a nemzetiségek iránti toleranciáját bizonyítandó – két évvel ezelőtt azt állította: édesanyja, Nagy Anna magyar származású. Ezt pedig Markó Béla akkori miniszterelnök-helyettesnek a figyelmébe is ajánlotta, reménykedve némi közbenjárásban a szabadulásához. „Biztos, hogy emlékeznék egy ilyen kérelemre, egy ilyen embertől, viszont én nem kaptam semmilyen levelet Miron Cozmától” – mondta Markó Béla. „Nagyon rendes család volt, a szülők dolgos emberek, mindig segítettek nekünk is, ha szükségünk volt rá – gondol vissza évtizedekkel ezelőttre az egyik szomszéd, nevét viszont titokban tartaná. Az anya magyar volt, de otthon csak románul beszéltek. A gyerekek nem is tanultak meg magyarul, román iskolába jártak. Miron Cozma nem kívánt magánéletéről beszélni. /Mihály László: Magyar anya gyermeke a rettegett bányászvezér. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

Néhány marosvásárhelyi román szülő úgy döntött, gyerekeit a városban egyik legjobbnak számító Csodálatos Liget (Dumbrava Minunata) napközi otthon magyar tagozatára íratja, mivel a román tagozaton beteltek a helyek. Rozalia Goia igazgatónő elmondása szerint négy-öt román szülő döntött úgy, gyerekeit a magyar tagozatra íratja, mert nem árt, ha magyarul is megtanulnak a gyerekek. „Ténylegesen szeptember 15-én derül ki, hány gyerek is lesz mindegyik csoportban. Kizártnak tartom, hogy román gyerek járjon majd a magyar csoportba” – nyilatkozta Zsigmond Réka magyar tagozatos óvónő. /Nagy Annamária: Marosvásárhely: magyar tagozat román ovisokkal? = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./

Bálint Károly marosvásárhelyi szobrászművész Wass Albert-szobrát leplezték le május 16-án Zalaegerszegen, Marosvásárhely testvérvárosában. „Reménytelen vállalkozás lenne számba venni mindazt a rendkívüli kulturális kincset, amivel Erdély Magyarország szellemi vagyonát gazdagította: gondoljunk a kiemelkedő tehetségű fejedelmekre, a kultúrapártoló gazdag főurakra, a dolgos polgárokra és mesteremberekre, a művészekre és tudósokra, a sok kiváló festőre, a matematikus és nyelvész Bolyaira, és természetesen az irodalmárokra”, mondta dr. Gyimesi Endre, Zalaegerszeg polgármestere. Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere meghívással érkezett a testvértelepülésre: „Jöjjenek Erdélybe, fedezzék fel azokat a hegyeket, forrásokat, amikről Wass Albert írt. Mi vigyázunk hegyeinkre, forrásainkra, vigyázzunk együtt Wass Albertre. ” Az emlékezés a református templomban folytatódott, ahol Kilyén Ilka színművésznő Wass Albert alkotásaiból összeállított műsorát mutatta be. /Nagy Annamária: Marosvásárhelyi művész Wass Albert-szobra Zalaegerszegen. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 24./

A szamosújvári református egyházközség Nagy Annamária vallástanár vezetésével az elmúlt héten szervezte meg a vakációs bibliahetet a diákok számára. /Liszicsán Enikő, Riti Mária Katalin: Szamosújvár. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 12./

Szamosújvár is bemutatkozott a BIENNÁLÉ – Külhoni Magyarok Kulturális Fesztiválján, október 25-én a budapesti Fészek Művészklubban, a Történelmi kisvárosok sorozatban. Tartalmas, változatos, csaknem két órán át tartó műsort állhatottak össze. Török Bálint alpolgármester röviden bemutatta a város történetét és jelenlegi helyzetét. Az Örmény Kórus is fellépett. Balázs-Bécsi Attila, a Téka Alapítvány elnöke, történelemtanár előadást tartott Szamosújvár építészettörténeti emlékeiről. A Téka Alapítvány keretében működő Kaláka Néptáncegyüttes és a Harmadik Zenekar is szerepelt. /Nagy Annamária: Szamosújvár a Budapesti Biennálén. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./

A nemzetiségi, szellemi és nyelvi különbözőségek feloldása volt az egyik alapvető célja a szamosújvári Téka Alapítvány által a hétvégén tizenharmadik alkalommal megrendezett Mezőségi Népzene és Néptánc Fesztiválnak, amelyen erdélyi és anyaországi magyarok, valamint románok, cigányok és más nemzetiségűek környékbeli adatközlőkkel együtt voltak jelen. A novembert 6-án tartott megnyitón a Széki Szalmakalap Hagyományőrző Ifjúsági Néptánccsoport hagyományos széki néptáncrendet mutatott be a szamosújvári Művelődési Házban. Este széki táncház volt, tájékoztatott Nagy Annamária, a Téka Alapítvány kulturális programvezetője. November 7-én Szarka Irén Életre kelt textíliák című kiállításával folytatódott a fesztivál. Idén a Szamosújvár közelében lévő Vasasszentivánon került sor az adatközlők előadására. /Sallai András Loránd: Néptánc- és népzene fesztivál a Mezőségen. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 9./

Deleanu Márta, Labancz Lóránt, Nagy Annamária és Suba László tordai képzőművészek alkotásaiból nyílt kiállítás november 28-án Kolozsváron a Gy. Szabó Béla Galériában. A 20. századi modern szobrászat kimagasló alakja, Etienne Hajdu Hajdú Istvánként Tordáról indult világhódító útjára, vagy az 1929. november 25-én született kétszeres Munkácsy- és Kossuth-díjas grafikus-festő Gross Arnold, akinek látomásos, meseszerű művészi világa szerzett elismerést alkotójának. A mostani kiállítók közül Suba László művészetszervezői képessége számos jeles művészt vonzott kiállítóként is a városba. A tordaiak kolozsvári szereplése immár évek óta eseményszámba megy a városban. Deleanu Márta festői-grafikai képeivel, Nagy Annamária, üvegbe fogalmazott vallomásával, Labancz Lóránt dekoratív faliszőnyegével van jelen. Suba László nem egy köztéri szobra díszíti szülőfaluja, Makfalva és művészi kiteljesedésének városa, Torda tereit, most újabb alkotásait hozta el. /Németh Júlia: Tordai képzőművészek kiállítása a Gy. Szabó Béla Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 2./

„Június 4-ét nem lehet kitörölni a nemzet emlékezetéből”
Ma első alkalommal ünneplik a nemzeti összetartozás napját
A nemzeti összetartozás napját ünneplik ma szerte a Kárpát-medencében. Tavaly május 31-én a magyar Országgyűlés a trianoni békeszerződés aláírásának napját a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. 1920. június 4-én írták alá ugyanis az I. világháború győztes hatalmai Magyarország képviselőivel a versailles-i Nagy Trianon kastélyban a háborút lezáró magyar békeszerződést. Sólyom László köztársasági elnök június 3-án írta alá a nemzeti összetartozás napját kinyilvánító törvényt, amely másnap lépett hatályba. Nagy Anna magyar kormányszóvivő tegnapi nyilatkozata szerint a békeszerződés és határvonalak ellenére igenis létezik összetartozás a magyarok között. Magyarország kolozsvári főkonzulja a Szabadságnak adott nyilatkozatában közölte: június 4-ét nem lehet kitörölni a nemzet emlékezetéből. Hasonlóan vélekedett Egyed Ákos történész, az EME volt elnöke is, aki szerint minden nemzet életében nagyon fontos a szolidaritás érzésének az erősítése.
Nagy Anna felidézte: egy évvel ezelőtt döntött úgy a magyar Országgyűlés, hogy a nemzeti összetartozás napjává nyilvánítja a trianoni békeszerződés aláírásának napját, s a parlament döntése egy hosszú, csaknem egy évszázados folyamatot zárt le. Ugyanis több mint kilencven éve írták alá a szerződést, és az azóta eltelt időszak alatt voltak olyan évek, évtizedek, amikor nagyon sokan nem is tudtak erről az évfordulóról, hiszen az volt a hatalom célja, hogy ezt elfelejtesse az emberekkel. Ám még azokban az években is – folytatta –, amikor ugyan tudtak Trianonról, az emberek akkor sem tudták pontosan, hogyan viszonyuljanak hozzá.
A magyar kormányszóvivő szerint fontos, hogy megerősítsék azt a fajta összetartozást, amely békeszerződések és határok ellenére igenis létezik a magyarok között. Ennek – mint mondta – számos jele van, például a különböző katasztrófák idején, amikor bebizonyosodik, mennyire működik az emberek között az összefogás, az összetartozás.
„Ami közös bennünk, amitől valóban összetartozunk, az sokkal több, mint a földrajzi határok, hiszen a kultúránk, a nyelvünk, az értékeink és a történelmünk az, ami igazán erős összekötő kapocs” – fogalmazott, hozzátéve: az összetartozást erősíti az az ismeretanyag is, amelyet a gyermekek kapnak az iskolákban azért, hogy „ők már ne úgy nőjenek fel, mint ahogy például az én nemzedékem is felnőtt, hogy agyonhallgatták és eldugták Trianont”. Az iskolai megemlékezések előkészítésének megkönnyítésére 131 oldalas pedagógiai háttéranyag készült a nemzeti összetartozás napjáról.
A szombati rendezvényekről szólva a kormányszóvivő kifejtette: a megemlékezésre több helyen is lesz lehetőség majd az országban, így például Ópusztaszeren és Sárospatakon. A fővárosban szombat reggel felvonják a nemzeti lobogót az Országház előtt, a Kossuth Lajos téren, a budai Várban pedig délelőtt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár és Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár köszönti a Szentháromság térről határon túli tanulmányi kirándulásra induló diákcsoportokat. A tanulók többek között Beregszászra, Kassára, Révkomáromba, Dunaszerdahelyre, Pozsonyba, Vereckére, Ungvárra és Fülekre utaznak. A Parlamentben ismét ingyenes nyílt nap lesz.
Nagy Anna tájékoztatása szerint a nemzeti összetartozás napján mintegy négyszázan vehetik át a magyar állampolgárságot igazoló dokumentumaikat országszerte, így például Hódmezővásárhelyen, Egerben, Hajdúnánáson, Baktalórántházán, Békéscsabán és Budapesten, valamint külföldön is, többek között Ausztráliában.
Több erdélyi és partiumi városban is megünneplik szombaton a nemzeti összetartozás napját, a legtöbb helyen a magyar politikai és civil szervezetek közösen emlékeznek a trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára.
Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja a Szabadságnak adott nyilatkozatában emlékeztet arra, hogy a nemzeti összetartozás napja, az állampolgársági törvénnyel együtt régi elmaradást pótol, és a magyar nemzet kulturális összetartozását hivatott kifejezni. Ma Magyarországon és a határon túli magyarság lakta területeken méltó megemlékezéseket tartanak, a főkonzul Detrehemtelepen, magyar honvédek tiszteletére állított kopjafa-avatáson vesz részt, és ünnepeli a nemzeti összetartozás napját.
A magyar diplomata szerint június 4-ét nem lehet kitörülni a nemzet emlékezetéből, állandó figyelmeztető jelként kell érzékelni. Ugyanakkor hangsúlyozta: nem gyászkultusz a nemzeti összetartozás napja, hanem előre mutat, önbizalmat és tartást sugall, valamint a közös célokban való gondolkodásra serkent. Szilágyi Mátyás ennek szellemében kívánt méltó ünneplést minden magyarnak.
Lapunk kérdésére, hogy miképpen vélekedik a nemzeti összetartozás napjáról, Egyed Ákos történész, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) volt elnöke kifejtette: a szolidaritás fontos minden nemzet életében, mert a történelmi pillanatokban nagy szükség van rá. A történész vallomása szerint a legnagyobb és legfontosabb emberi közösség pedig továbbra is a nemzet.
Szabadság (Kolozsvár)

Felmondott a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének teljes vezetősége
A Moldvai Csángó Oktatási Programot a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) alapította, bővítette és működtette az elmúlt 11 évben oly módon, hogy 0-ról 25 falura növekedett a helyszínek száma, 0-ról 2200-ra növekedett az oktatott diákok száma, közben működtettük a magyarul továbbtanuló diákokat befogadó Csíkszeredai Csángó Bentlakást, illetve sikerült 7 településen saját Magyar Házat építeni, vásárolni. Mindezt nagyon nehéz körülmények közt értük el – közben sikerült a román hatalommal, többséggel is kialakítani egy olyan viszonyt, amely a működésünkhöz szükséges (nem szeretnek, de elviselnek bennünket, hagynak működni). Idáig 61 alkalmazottal működünk, kb. 140 millió Ft-os éves költségvetéssel, amelynek felét biztosította a magyar állam, a másik felét kis támogatóktól gyűjtjük össze (keresztszülő program, 1%, cégek adománya stb.)
Az MCSMSZ támogatási szerződése a Bethlen Gábor Alapítvánnyal 2012. január 1-gyel lejárt, a KIM Nemzetpolitikai Államtitkársága részére küldött támogatási kérelmünkre választ nem kaptunk. 2012-es működésünk ellehetetlenült, mert – amint arról Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár asszony is tájékoztatott – két magyarországi alapítvány Romániában egy újabb alapítványt szeretne létrehozni, a moldvai magyar oktatás ügyére szánt állami támogatást pedig az MCSMSZ helyett ez az új szervezet kapja a továbbiakban.
A két alapítvány, amely át szeretné venni a programot:
- Teleki László Alapítvány – Budapest (vezetője Diószegi László), Fidesz-közeli alapítvány
- A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány – AMMOA – Budapest (alapítója: Petrás Róbert) – ezt az alapítványt az MCSMSZ felkérésére hozták létre a magyarországi magántámogatók adományainak gyűjtésére – azóta azonban felbontottuk a velük kötött szerződést, mert visszatartották az MCSMSZ-nek szánt támogatásokat
A magyar kormány átfogó ellenőrzésnek vetette alá az MCSMSZ-t a közelmúltban, vizsgálat elvégzésére a Teleki László Alapítványt kérték fel, a vizsgálat kimutatta, hogy az elmúlt években az MCSMSZ-nél nem volt visszaélés, nem számoltunk el bizonyos tételeket több helyre, a kapott támogatásokat rendeltetésszerűen használtuk fel. Ugyanakkor több formai hiba is a felszínre került (analitikák hiánya a könyvelésben, záradékolás, forrás szerinti kimutatás a könyvelésben, éves leltározás elmulasztása stb.), ezeknek helyrehozatalát haladéktalanul elkezdtük és néhány hónap leforgása alatt teljesen kiküszöböltük (az átvilágításról készült jelentést és annak mellékleteit alább megtekinthetik). Az MCSMSZ vezetősége tárgyalásokat kezdeményezett a KIM-mel a kialakult helyzet megnyugtató rendezése érdekében, legfőbb kérésünk az volt, hogy az elért eredményeket óvjuk, ne kockáztassuk a nehezen kiharcolt előrelépéseket. Sajnos a tárgyalások nem hoztak eredményt, ugyanis az MCSMSZ vezetőségétől lehetetlent kért a két említett alapítvány és a KIM Nemzetpolitikai Államtitkársága: – az MCSMSZ elnöke február 2-án Budapesten írjon alá egy olyan dokumentumot, amely révén a fenti két magyarországi alapítvánnyal szövetkezve legyünk társalapítói az új alapítványnak – a két alapítvány 1000-1000 lejes (75.000 Ft) alapítói tőkéje mellé kerüljön apportként az új alapítványba az MCSMSZ teljes vagyona (száz millió forintos nagyságrend) – az 5 fős kuratóriumban az MCSMSZ-nek egy képviselője volna
Az MCSMSZ vezetőségének azonban a szabályzatok és a romániai törvények értelmében nem áll módjában ilyen horderejű kérdésekről egyedül döntést hozni, ehhez az évente egyszer összehívandó küldöttgyűlés határozata szükséges, amelynek megszervezése az alapszabály szerint legalább egy havi előkészületet igényel.
Az MCSMSZ vezetősége azonban a küldöttgyűlés előtt sem tudná egyik változatot sem képviselni, ugyanis: 1. Ha igent mondunk, akkor az MCSMSZ oktatási programját és szellemi valamint anyagi tőkéjét át kell adni egy olyan szervezetnek, amelyben többségben vannak azok a magyarországi személyek, akik nem ismerik Csángóföldet, a moldvai helyzetet. Továbbá ebben az esetben az volna az etikus, ha azoknak a támogatóknak a beleegyezését is megszereznénk, akik ezeknek az ingó és ingatlan vagyontárgyaknak a létrejöttéhez hozzájárultak (a vagyonnak mindössze 1-2%-a magyar kormánytámogatás, a maradék érték magántámogatóktól származik, több ezer kisebb vagy nagyobb támogatóról van szó). 2. Ha nemet mondunk, akkor az MCSMSZ nem kapja meg sem a magyar kormánytól, sem az AMMOA-tól a támogatást – így ellehetetlenül a moldvai magyar oktatás és az MCSMSZ működése. Ezért a vezetőség úgy döntött, hogy tisztségből és munkaviszonyból egyaránt felmondunk.
A mostani vezetők sok éven át legjobb tudásunk szerint szolgáltuk a moldvai magyarság ügyét, most azonban vállalhatatlan döntés elé lettünk állítva.
Tisztelettel köszönjük sok-sok barátunk és támogatónk segítségét, öröm volt Önökkel együtt dolgozni! Köszönjük az évek során az MCSMSZ kötelékében dolgozó tanároknak is a munkát, szép volt!
A Fennvaló előtti felelősséggel és mindenki iránti hálával és megbecsüléssel, akivel ebben az ügyben a bizalom, tisztelet és kölcsönösség alapján együttműködtünk,
– Solomon Adrian, MCSMSZ elnök – Hegyeli Attila, ügyvezető – Dr. Kató Gyula, alelnök – Pogár László, alelnök – Bartha András, informatikus, az MCSMSZ korábbi elnöke – Ferencz Éva, oktatási felelős – Csillag Levente, pénzügyi igazgató – Vajda Éva, irodavezető – Solomon Mária, szociális ügyek felelőse, a Legyen Ön is Keresztszülő program koordinátora – Nagy Anna, pénzügyi referens – Szakács Károly, gazdasági felelős és adminisztrátor – Ferencz Gabriella, továbbtanulókért felelős, kollégiumvezető
csango.ro
Erdély.ma

HONFOGLALÓSDI? Veszélyben lehet a csángómagyar oktatási program
A magyar kormány kivenné a tevékenységet az MCSMSZ kezéből: egy új alapítvány létrehozását tervezi, amely két magyarországi alapítványból és az MCSMSZ-ből állna. Ezt az MCSMSZ vezetősége nem bírta lenyelni.
A csángómagyar gyermekek számára magyar oktatási programot létrehozó és működtető Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) vezetősége ma testületileg lemondott a civil szervezet éléről. Döntésüket egy közleményben a hivatalos honlapjukon közölték. (A lemondott vezetőség névsora: Solomon Adrian, MCSMSZ elnök Hegyeli Attila, ügyvezető Dr. Kató Gyula, alelnök Pogár László, alelnök Bartha András, informatikus, az MCSMSZ korábbi elnöke Ferencz Éva, oktatási felelős Csillag Levente, pénzügyi igazgató Vajda Éva, irodavezető Solomon Mária, szociális ügyek felelőse, a Legyen Ön is Keresztszülő program koordinátora Nagy Anna, pénzügyi referens Szakács Károly, gazdasági felelős és adminisztrátor Ferencz Gabriella, továbbtanulókért felelős, kollégiumvezető)
A döntés hátterében egy számukra tarthatatlan állapot húzódik meg: nem kapták meg a működésükhöz elengedhetetlen éves támogatást a magyar kormány részéről a Bethlen Gábor Alapon (BGA) keresztül. A 61 alkalmazottat foglalkoztató civil szervezet mintegy 140 millió forintos éves költségvetéssel működött, amelynek felét tavaly a magyar állam biztosította, ennek az összegnek az átutalása idén nem történt meg, a BGA és az MCSMSZ közötti támogatási szerződés január 1-jén lejárt.
A vezetőség döntéséhez az is hozzájárult, hogy két magyarországi alapítvány – a Diószegi László vezette budapesti Teleki László Alapítvány, illetve a Petrás Róbert által alapított, ugyancsak budapesti Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány (AMMOA) – Romániában egy újabb alapítványt szeretne létrehozni, a moldvai magyar oktatás ügyére szánt állami támogatást pedig az MCSMSZ helyett a továbbiakban ez az új alapítvány kapná meg.
A magyar kormánynak erről a szándékáról Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár is tájékoztatta a MCSMSZ vezetőségét. A csángómagyar gyerekek magyar nyelvű taníttatásáért küzdő szövetség vezetői szerint a magyar kormány elfogadhatatlan választás elé állította őket, ugyanis azt kérte, hogy az MCSMSZ elnöke február 2-án Budapesten írjon alá egy olyan dokumentumot, amely révén két magyarországi alapítvánnyal szövetkezve legyenek társalapítói az új alapítványnak.
A dokumentum még azt is tartalmazta volna, hogy a két alapítvány 1000-1000 lejes, azaz 75 ezer forintos alapítói tőkéje mellé kerüljön apportként az új alapítványba az MCSMSZ teljes, száz millió forintos nagyságrendű vagyona. Ehhez képest az 5 fős kuratóriumban az MCSMSZ-nek csupán egy képviselője lett volna.
Az elnökség tagjai úgy érezték, akár igent, akár nemet mondanak erre az ajánlatra, lehetetlen helyzetbe kerülnek, ezért döntöttek amellett, hogy testületileg lemondanak. A kialakult helyzetről Solomon Adriánnal, az MCSMSZ távozó elnökével beszélgettünk.
Drasztikus döntést hozott a vezetőség. A történtek fényében hogyan látja ön a szövetség jövőjét?
A napokban meg fogjuk hirdetni a küldöttgyűlés dátumát, amelyre legkevesebb egy hónapon belül kerülhet sor. Remélem, hogy az újonnan megválasztott vezetőségnek lesz arra vonatkozóan ötlete, hogy miként vigye tovább az MCSMSZ tevékenységét. Abban is reménykedem, hogy annak a két magyarországi alapítványnak, akik létre akarták hozni az újabb alapítványt, van valamilyen elképzelésük a továbbiakról.
Lát ön arra lehetőséget, hogy a magyarországi alapítványok megfelelően fogják irányítani az önök által kiépített programot?
Ez az egyik oka annak, hogy a vezetőség testületileg felmondott: nem látjuk azt, hogy távirányítással, bárhonnan is irányítani lehetne ezt a programot. Eléggé kilátástalan a helyzet. Ha lenne ötletem, elképzelésem, akkor nem mondtam volna le, azonban az oktatási program és a szövetség olyan helyzetbe került, amelyből nem látunk kiutat.
A magyarországi Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkársága és A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány (AMMOA) tavaly júniusban megbízta a Teleki László Alapítványt, hogy folytasson teljes körű pénzügyi és szakmai ellenőrzést az Moldvai Csángómagyarok Szövetsége működésével kapcsolatosan. Az ellenőrzés a 2008-2010 évekre terjedt ki. Milyen alapon végeztetett ellenőrzést a magyar állam a MCSMSZ-ben, ha a támogatásnak csupán csak egy részét biztosította?
Az éves költségvetésnek a felét csak tavaly biztosította a magyar állam, azelőtt még kevesebbet kaptunk. Ahhoz, hogy tovább támogasson, a magyar kormány feltételként szabta meg az ellenőrzést, amivel egyet is értettünk, egy átvilágítás nem árt. Azonban nem a magyar kormány a legnagyobb probléma, hanem a Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány (AMMOA), amelyet a magyarországi magántámogatók adományainak gyűjtésére 2005-2006-ban hoztunk létre.
A magyarországi támogatás nem érkezett meg. Ön szerint ennek van ahhoz köze, hogy a megrendelt ellenőrzés során a MCSMSZ működésében bizonyos rendellenességek kerültek felszínre mind pénzügyi, mind pedig szervezési vonatkozásban?
(Részlet a Teleki László Alapítvány által végzett ellenőrzés jelentéséből. A teljes körű, több év működését vizsgáló ellenőrzés során a következő hiányosságokat tárta fel a megbízott Teleki László Alapítvány: A Teleki László Alapítvány a következő problémákat észlelte a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége 2008/2010 évi működése és gazdálkodása kapcsán:
– Az MCSMSZ nem rendelkezik a társadalmi szervezetek működésére vonatkozó megfelelő számviteli politikával. Hiányoznak a belső szabályzatok. Különösen fontos lenne a pénzkezelési szabályzat (utalványozási rend), és a bérkiegészítések kifizetésének szabályozása.
– Hiányzik a vagyonleltár (beruházások, vásárolt, támogatásként kapott eszközök).
– A könyvelési rendszer áttekinthetetlen, év közben nem teljes körű, ezért az MCSMSZ aktuális likviditási helyzete nem megállapítható.
– A bérkiegészítések kifizetése adózás nélkül történik. A bérkiegészítés (prémium) összege és annak megállapításának módja nem tisztázott.
– Nem készült a beruházásokat megalapozó pénzügyi terv.
– Nem érvénytelenítik a pályázatokhoz elszámolt bizonylatokat.
– Nem különítik el a könyvelésben a pályázati elszámolásokat.
– Nincs szabályozva a telefon és gépkocsi használat, nincs útnyilvántartás.
– Nincs nyilvántartva az egyes oktatási helyszínekre természetben kiszállított anyagok mennyisége (tűzifa).)
Azokat a hiányosságokat, rendellenességeket, amelyek az ellenőrzés során felmerültek, már pótoltuk, illetve rendbe hoztuk. Ezek a rendellenességek nem voltak olyan természetűek, amelyeket ne lehetett volna korrigálni. Nem azért merültek fel, mert rossz szándékkal vagy felelőtlenül járt volna el valaki, hanem azért, mert a mindennapi rohanás miatt belecsúsztak hibák a munkába. Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik.
Ön tehát azt mondaná, hogy az ellenőrzés eredménye és a támogatás visszatartása között nem létezik korreláció?
Az ellenőrzés eredménye késleltette a támogatás megküldését. Viszont az, hogy a minisztériumtól a MCSMSZ már nem kap támogatást, hanem az új szervezetnek adnák, egy olyan patthelyzetet hozott létre, amellyel nem tudunk mit kezdeni. Amúgy az elképzelés szerint a szövetségünk is részt vett volna ebben az új alapítványban, viszont csak egyötöd részben, így gyakorlatilag nem lettünk volna döntési pozícióban.
Mi az oka annak, hogy az önök tevékenységébe ennyire “belenyúlnak” a határon túlról? Van önöknek ezzel kapcsolatosan valamilyen feltételezésük?
Feltételezésünk van, azonban most erre nem szívesen térnék ki. Személyes problémákról van szó.
Ön szerint ezek a személyes problémák kiküszöbölhetőek egy új vezetőség felállításával az MCSMSZ élére?
Nagyon remélem, ez egy megoldás lehetne. Azonban ebben a pillanatban nem látom azt az új vezetői gárdát, aki ezt a munkát tisztességgel tudná végezni, mindennek ellenére hiszek a csodákban. Ha ezt a munkát egy új vezetőség nem tudja folytatni, akkor gyakorlatilag lát arra esélyt, hogy a csángómagyar gyerekek oktatási programja túlélje ezt a szervezeti válságot?
Azt sem látom, hogy ilyen feltételek mellett úgy tudjunk tovább dolgozni, hogy közben ne szoruljon el a gyomrunk. Nekünk is megvannak a határaink.
A lemondott vezetőség meddig szándékozik implikálódni a program továbbvitelében?
Nyilván nem hagyunk ott csapot-papot egyik napról a másikra. Amíg a küldöttgyűlés meg nem választja az új vezetőséget, addig végezzük a munkánkat. De ha a küldöttgyűlésen nem sikerül helyettünk vezetőséget választani, akkor megnézzük, hogy az alapszabályzat szerint mi az eljárás.
Létezik olyan lehetőség, hogy más forrásokból gazdálkodják ki a működéshez szükséges összeget úgy, hogy ne legyenek rászorulva a Magyarországról jövő támogatásokra?
Erre nem látunk lehetőséget.
Kérdezett:Kertész Melinda
Transindex.ro

Újraolvasott és értelmezett Pezsgő-díjas művek
Többszerzős kötet bemutatására került sor szombaton délután a Bulgakov Kávéház teraszán a Kolozsvári Magyar Napok alatt zajló irodalmi programok keretében. Az Újraolvasott Pezsgő-díjasok című tanulmánykötet a Korunk Komp-Press Kiadónál jelent meg, a kiadványról, illetve annak témájáról Balázs Imre József, a kötet szerkesztője, Kántor Lajos irodalomtörténész, és több jelenlévő szerző beszélt.
Balázs Imre József a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán három éven át vezette az erdélyi magyar irodalom oktatójaként azt az újraolvasó szemináriumsorozatot, amelynek keretében mesterképzős hallgatók ismertették és értelmezték a Pezsgő-díjas műveket. Az 1971 és 1983 között évente kiosztott alternatív irodalmi díj kezdeményezője, több visszaemlékezés szerint, Láng Gusztáv irodalomkritikus volt, a díj egy üveg pezsgőből állt, a zsűri pedig spontánul szerveződött, tagjai az akkori legismertebb, véleményformáló romániai magyar kritikusok közül kerültek ki, akik megvitatták az előző évben megjelent köteteket, majd döntöttek „Az Év Könyvét” szimbolizáló Pezsgő-díjról. Balázs Imre József bevezetőjéből az is kiderült, hogy a most megjelentetett kötet a legsikerültebb értelmezések, illetve a témában utólag született tanulmányok gyűjteménye.
A könyvbemutatón jelen volt Kántor Lajos is, aki annak idején alapító tagja volt ennek a különleges civil kezdeményezésnek, a rendezvényre pedig, stílusosan, egy üveg jégbehűtött pezsgővel érkezett, hiszen, mint mondta, „megérdemlik a szerzők és a szerkesztő, még ha a francia pezsgőt még nem is”. Kántor Lajos hozzászólásából kiderült, az első „pezsgőzés” 1971-ben volt, Páskándi Géza kapta az első Pezsgő-díjat, Az eb olykor emeli lábát című kötetéért. – Az egész térségben páratlan volt, és az is maradt ez a kezdeményezés. Az „alapítás” legfőbb indítéka az volt, hogy a kritikusok véleménye szerint az ezt megelőző évben nagy igazságtalanság történt, ugyanis nem Szilágyi Domokos kitűnő, mindmáig legjelentősebb kötete, a Búcsú a trópusoktól kapta az Írószövetség az évi költészeti díját, hanem Bodor Pál. Ezen kellőképpen felháborodtunk, és Láng Gusztáv ötlete nyomán „létrehoztuk” a Pezsgő-díjat, amely aztán folyamatosan működött tizenhárom éven át – emlékezett vissza az irodalomtörténész, kritikus. Úgy vélte, ha most visszatekint a díjazottakra, alapvetően jó, vagy éppenséggel nagyon jó választások voltak. – Áttekintve a listát, két vesztese volt a romániai magyar irodalom eme korszakának, akiket nem díjaztunk: az egyik Kányádi Sándor, a másik pedig Bretter György. Mindketten szóba jöttek ugyan a díjazásokkor, de a szavazások alkalmával mégis más kapta meg, természetesen nem érdemtelemül – fűzte hozzá.
Kántor véleménye szerint, bár különbözőképpen gondolkodó és különböző ízlésű emberek vettek részt a zsűriben, mégis hajlandók voltak leülni egymással és megvitatni a megjelent munkákat, majd dönteni a díjazottról. Ezek a viták aztán – az első év kivételével – megjelentek az Utunk című folyóirat hasábjain. Kiderült, a pezsgőt végül a díjazott a kritikusok társaságában fogyasztotta el, vendéglőben, vagy valakinek a lakásán. – Ezek a találkozások sem voltak érdektelenek, olyannyira nem, hogy a különböző részletek a szekuritátés besúgói jelentésekben is megtalálhatók, néha olyantól is, aki egyébként tagja volt a pezsgőző kritikusok társaságának – jegyezte meg Kántor Lajos.
Balázs Imre József kérésére a jelenlévő szerzők szót ejtettek arról, hogy milyen tapasztalatokkal gazdagodtak a Pezsgő-díjas művek elolvasása során, és beszéltek arról is, hogy közel került-e hozzájuk, és ha igen, miért, az általuk elemzett mű.
A díj tizenhárom éves története során a következő szerzők kapták meg a Pezsgő-díjat: Páskándi Géza, Lászlóffy Aladár, Szilágyi Domokos, Sütő András, Bodor Ádám, Szilágyi István, Panek Zoltán, Bálint Tibor, Pusztai János, Székely János, Köntös Szabó Zoltán, Kenéz Ferenc és Király László.
Akik pedig újraolvasták a díjazott műveket és reflektáltak azokra, névsor szerint: Andorkó Júlia, Benedek Ágnes, Bucur Tünde Csilla, Deák-Szebeni Imola, Fodor Györgyi, Lokodi Éva-Ildikó, Lőrentz Éva-Noémi, Mikó Imola, Nagy Anna, Nagy Zoltán, Orbán Zsuzsa-Lilla, Opra Melánia, Pap-Mike Ágnes, Péter Edit, Rácz Tímea, Rus Fodor Dóra, Széman Emese Rózsa, Varga Réka és Zsigmond Adél.
KÖLLŐ KATALIN
Szabadság (Kolozsvár)