Murvay Miklós védelmébe vette a neptuni tárgyalókat, Tokay Györgyöt és Borbély Lászlót Tőkés Lászlóval szemben. Murvay Miklós szerint vége van a forradalomnak, vége a hatalomtól egyszerre mindent követelésnek, most inkább tárgyalni kell. /Murvay Miklós: Adalékok az aradi mementóhoz. Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 16./

"Murvay Miklós élesen kirohan Tőkés László püspök ellen, felsorolva bűneit, így a Transsylvania Alapítvány gazdasági ügyeinek elhanyagolása, az etnikai tisztogatás szóból a "szellemi" jelző kihagyása, a magyar médiaháborúban, a magyarországi választási kampányban való "agresszív részvétel", stb. Ugyancsak vehemensen elmarasztalja a cikkíró Katona Ádámot is. Murvay szerint a két nép közötti megbékélésre van szükség, kézfogásokra. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 4./"

"Murvay Miklós /Arad/ hevesen támadta Tőkés Lászlót Lázálom? avagy valóság? címmel a Nagy Benedek-ügy miatt: "Tőkés László püspök úr az elszámoltatás helyett a leszámolást választotta", "Innen már csak egy lépés választ el a személyi kultuszon alapuló diktatúrától". stb. A "radikális vonulat nem számol a romániai realitásokkal", esélyt kell "adnunk a felvilágosult románoknak a segítő kéznyújtásra". /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 11-12./ Murvay Miklós tavaly is támadta a püspököt, felsorolva bűneit, így a Transsylvania Alapítvány gazdasági ügyeinek elhanyagolása, az etnikai tisztogatás szóból a "szellemi" jelző kihagyása, a magyar médiaháborúban, a magyarországi választási kampányban való "agresszív részvétel", stb. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1994. aug. 4./"

"Márc. 8-án, Kolozsvárott tanácskozott az Országos Önkormányzati Tanács (OÖT) elnöksége. A tíztagú elnökségből jelen volt Sántha Pál Vilmos elnök, Murvai Miklós alelnök, Boros János, Jakabffy László és Takács János titkárok, valamint Székely István jelenlegi és Demeter János volt önkormányzati ügyvezető alelnök. Az elnökség a március 22-re tervezett Országos Önkormányzati Konferencia előkészítéséről, új önkormányzati program szükségességéről, valamint az OÖT működőképességének feltételeiről folytatott tanácskozást. Megegyezés született arról, hogy föltétlenül szükséges egy ügyvezetőt alkalmazni, aki az ÜE Önkormányzatokért és Területi Szervezetekért Felelős Főosztályával együttműködve, az OÖT határozatainak végrehajtását biztosítaná."

"Márc. 22-én Kolozsváron ülésezett az RMDSZ Országos Önkormányzati Tanácsa (OÖT). A konferencián részt vett Markó Béla szövetségi elnök, Takács Csaba ügyvezető elnök, Seres Dénes szenátor, a Szenátus közigazgatási bizottságának elnöke, Kovács Csaba Tibor brassói képviselő, a Képviselőház közigazgatási bizottságának tagja, Orbán Árpád, a Kovászna megyei tanács elnöke, továbbá jelen voltak a koalíciós pártok Kolozs megyei és Kolozsvár városi tanácsosai. Takács Csaba ügyvezető elnök kiemelte az RMDSZ felelősségvállalását a kormánykoalícióban és hangsúlyozta az önkormányzatok szerepét az új szemléletmód kialakításában. Sántha Pál Vilmos, az OÖT leköszönő elnöke ismertette az OÖT tevékenységét az 1995-1996-os időszakban. Beszámolóját hozzászólások követték. A kormányprogram végrehajtásának meghatározó része az önkormányzatokra hárul, de a helyi tanácsok az elmúlt időszakban háttérbe szorultak ? derült ki a tanácsosok beszámolóiból. Seres Dénes szenátor a helyi tanácsok hatáskörét kibővítő, módosítás előtt álló helyhatósági törvényről beszélt, és kiemelte az OÖT jelentős szerepét a 69-es Törvény módosító javaslatainak kidolgozásában. Kovács Csaba Tibor képviselő hiányolta az önkormányzati tisztviselők kellő megbecsülését, anyagi javadalmazásának alacsony szintjét, ami maga után vonja a szakemberek hiányát a közigazgatás vezető pozícióiban. Markó Béla szövetségi elnök kiemelte, hogy csökkenteni kell az államhatalom helyi képviselőinek, a prefektusoknak a hatáskörét a decentralizáció, a reális önkormányzati reform megvalósításának érdekében. Székely István ügyvezető alelnök javasolta egy önkormányzati hírlevél létrehozását, amely biztosítaná az információ áramoltatását, és kommunikációs lehetőséget jelentene a helyi önkormányzatok között. - Megválasztották az OÖT Elnökségét. Az Elnökség új összetétele: Demeter János - elnök; Takács János, Molnos Lajos, Patka Sándor - titkárok. Az alelnököket területi felosztás szerint választották meg: Málnási László Levente - Háromszék, Brassó; Zsombori Vilmos - Hargita; Szedilek Lenke - Kolozs, Fehér; Jakabffy László - Bihar, Szilágy; Fodor Imre - Maros, Szeben, Beszterce; Murvai Miklós - Arad, Temes, Krassó-Szörény, Hunyad, valamint Székely István ügyvezető alelnök, az RMDSZ Önkormányzatokért és Területi Szervezetekért Felelős Főosztályának vezetője, aki az alapszabályzat értelmében mint az illetékes főosztály vezetője hivatalból tagja az OÖT Elnökségének. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 24., 993. sz./"

Az SZKT és a SZET jún. 19-i marosvásárhelyi együttes ülésén Murvay Miklós, SZKT-tag, aradi városi tanácsos javasolta, hogy az RMDSZ hozza létre a Damjanich János nevet viselő közalapítványt, amely az aradi vértanúk emlékművének újraállításával kapcsolatos intézkedésekben képviseli a szervezetet, gyűjtést szervez a szobor helyreállításához szükséges költségek fedezésére, kiadványaival előkészíti a román közvéleményt a szobor elfogadására, illetve megszervezi az ifjúság hagyományőrző nevelését. Továbbá azt indítványozta, hogy alakuljon egy közös magyar-magyar szoborbizottság e lépések szigorú egyeztetésére, és hogy az UNESCO ismerje el a Zala György alkotta aradi Szabadság-szobrot a világörökség részeként, és ezt védett műemléknek nyilvánítsa. Ez az alapítvány felvállalhatja, hogy összegyűjti Erdély területén az 1848-as emlékeket, és ezekhez méltó kiállítást szervez. /Alapítvány létrehozását javasolták az aradi vértanúk emlékművének helyreállítása érdekében. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./

Néhány napja Arad megyében is megalakult az RMDSZ-en belüli Reform Tömörülés. Egyelőre nincs vezető bizottsága, de rövid időn belül, valószínűleg, sor kerül választmányi ülésére. Az aradi Reform Tömörülés ideiglenes elnöke Nagy István pécskai alpolgármester. Aradon heten vettek részt az alakuló ülésen: Nagy István, Borbély Zsolt Attila, Murvai Miklós, Hadnagy Dénes, Fekete Károly, Bálint Zoltán, Baracsi Levente. /Andó András: Aradon is megalakult a Reform Tömörülés. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 7./

Jún. 5-én oktatási fórumot rendezett a Nyugati Jelen napilap Aradon. Matekovits Mihály helyettes főtanfelügyelő hangsúlyozta, hogy nehéz helyzetben van az Arad megyei magyar nyelvű oktatás. A megyében 58 oktatási egységben folyik magyar nyelvű oktatás, kezdve a négygyermekes nagylaki elemi iskolától a 800 fős Csiky Gergely Iskolacsoportig. Létszámban a Csikyt követi a pécskai iskola százegynéhány tanulóval és az aradi huszonegyes iskola. A járható út továbbra is a kis létszámú osztályok, magyar iskolában. A szakszervezetek aláírtak a kormánnyal egy megállapodást, amely szerint a pedagógusok fizetését megemelik, ugyanakkor csökkentik a pedagógus-létszámot. Arad megyében szeptemberig 240 állást kell leépíteni, mert ennyivel kevesebb a béralap. Jelen folyik az osztályok összevonása. Három nagy gond van: az elvándorlás, a vegyes házasságok, végül az, hogy nem magyar iskolába adják a gyermekeket, ez főleg Aradon és Pécskán gyakori. Egyes magyarországi iskolák toborozzák a gyermekeket.  Több tanár megpróbálja meggyőzni a gyermeket és szülőt arról, hogy román tagozatról átjöjjenek a magyar tagozatra. – A peremvidéki iskolák előbb-utóbb el fognak tűnni. Matekovits Mária, a Csiky Gergely Iskolacsoport aligazgatója: idén 400 családot látogattak meg, összesen huszonnyolc gyermeket tudnak toborozni.  Király András megyei RMDSZ-elnök: Arad megyében kb. 55 ezer magyar nemzetiségű lakos él. Arad Vlaicu negyedének csaknem 4000 magyar lakója van, az iskolában mindössze száz gyermek tanul magyarul. Ugyanabban az iskolában 67 magyar gyermek román tagozatra jár.  Murvai Miklós mérnök megjegyezte: Szomorú, hogy tizenkét éve sem az RMDSZ-nek, sem a tanügyi vezetőinknek nincs kidolgozott stratégiája az oktatásra vonatkozóan. Éder Ottó tanár leszögezte: mindent megtett a minőségi oktatás érdekében. Akivel nem volt elégedett, máshová tanácsolta. Megkapta az értékelést, hogy ellenségeskedést szít a tantestületen belül. Az RMDSZ elszabotálta a 3 millió forint értékű tanfelszerelést, személyesen Tokay Györgyöt kérte rá, hogy hagyassa jóvá. Nem tette. Az Alma Mater Alapítványnál puccskísérlet történt. "Én kényelmetlen voltam, mert beleláttam a kártyákba, s ezért le kellett engem váltani" – jelentette ki. Tokay György pontosított: Éder Ottó nem tudta, a papír elkerült Markó Bélához, érdeklődtek a HTMH-nál, azt ígérték, hogy rendben lesz. /Jelen-fórum. Felelősséggel oktatásunk jelenéről, holnapjáról (I.). = Nyugati Jelen (Arad), jún. 8., II.: jún. 11./

"Nov. 29-én tartja a Jelen Házban tartja az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete (EMNT-KT) az aradi csoport alakuló ülését. "Nem vagyunk politikai párt, nem az RMDSZ ellen alakultunk, nem vagyunk annak alternatívája. Egyetlen célunk a magyar autonómia megteremtése" - nyilatkozta Borbély Zsolt Attila, az EMNT-KT, valamint az aradi szervezőcsoport tagja. "El kell mondanom, hogy a tanács abból a meggyőződésből alakult, hogy magyar közösségünk hosszú távú megmaradásához és gyarapodásához elengedhetetlen autonómiánk megteremtése. Úgy gondolom, úgy érezzük, hogy amíg a magyar sorsot nem mi magunk irányítjuk, saját érdekeink szerint, hanem bukaresti bürokraták írhatják felül még a helyi román közakaratot is, addig nincs reményünk arra, hogy megállítsuk drámai fogyatkozásunkat. Sajnos, az RMDSZ jelenlegi politikai irányvonala az itt és most kivívható engedményekre összpontosít, s ez nehezen egyeztethető össze az autonómia-igény képviseletével." - magyarázta el a tanács legfontosabb célkitűzéseit. A tanács hangsúlyozza, sem aradi, sem országos szinten nem akarnak külön jelölteket állítani a jövő évi választásokon, ők akár Markó Bélát is szívesen tagjaik közé fogadják, amennyiben politikája a közös célt, az autonómia megteremtését szolgálja. Borbély Zsolt Attilán kívül a tanács aradi szervező csoportjának tagjai még Baracsi Levente, Bálint Zoltán, Hadnagy Dénes, Fekete Károly és Murvai Miklós. /Irházi János: EMNT-kezdeményezés Aradon. Nem állítanak külön jelöltet. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 28./"

"Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) aradi kezdeményező testülete nov. 29-én a Jelen Házban tartotta alakuló gyűlését, amelyen, többek között, megszavazták, kik képviselik Aradot a december 13-i, kolozsvári alakuló ülésen. A tanács országos alakuló ülésére a következők utaznak: Baracsi Levente, Bálint Zoltán, Borbély Zsolt Attila, Burian Sándor, Kosara Gézáné, Kulcsár István, Kurunczi Ferenc, Murvai Miklós, Papp Anna, Süli József, Szalai József. /(Irházi): Aradi EMNT-küldöttek. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 2./"

Murvai Miklós hozzászólt Markó Béla “Egy magyar–magyar egyetértés esélyeiről” c. cikkéhez. Nehezen követhető Markó Béla nyílt levele. Az írás a zavarkeltő sikerpropaganda elemeit viseli magán. Markó hol kijelöli az üdvösséghez vezető utat, hol megvallja, hogy nem “tudjuk”, mit kell tennünk. Az írás külön fejezetben taglalja a konszenzus szükségességét. Az összmagyarét. A hazai szükségességéről nem szól. Markó 1999-ben még a Népújságnak adott interjúban tisztán látta: “Szervezetünk nem engedheti meg magának a kizárólagosság fogalmát. Aki egy RMDSZ-szervezet vezetésére vállalkozik, nem teheti meg, hogy megpróbáljon a szervezetre ráerőltetni bármiféle “pártiságot”, egyfajta véleményt. A sokszínűséget érvényesíteni kell, másként a folyamatos belső konfliktusokra, kifelé pedig a tehetetlenségre programozzák be a szervezetet”. Ma viszont jobban fél “a belső vagy esetleg Magyarország felöl jövő megosztási kísérletektől”, mint a román diverziótól. Markó Béla 2004. január 17-én a Népújságban megígérte: “az RMDSZ mindenkinek keresztbe tesz, aki rosszat akar tenni az erdélyi magyarságnak. Természetesen, nem bírósági úton, ez a püspök úr módszere”. /Murvai Miklós: Hozzászólás Markó Béla “Egy magyar–magyar egyetértés esélyeiről” c. cikkéhez. Ködös konszenzuskeresés. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 3./

Tokay György, Toró T. Tibor, Borbély Zsolt Attila, Murvai Miklós, Király András és Bognár Levente építő szellemben vitázott máj. 20-án Aradon, a Jelen Házban. A vitaestet az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete szervezte. Az autonómia hirdetőit Toró T. Tibor temesvári parlamenti képviselő, Borbély Zsolt politológus képviselte Murvai mellett, a mérsékelt szárny elitjét pedig Tokay György aradi parlamenti képviselő, valamint Király András RMDSZ-elnök és Bognár Levente aradi alpolgármester. /(ks): Nem kaptak hajba a vitázók. Civilizáltan az autonómiáról. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 21./

Aradon július 26-án „A Dél Fővárosa – Arad a századfordulón” című előadásra megtelt a minorita kultúrház. Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete és a pécskai Kálmány Lajos Egyesület szervezte előadás házigazdája, Murvai Miklós röviden felvázolta, hogyan fejlődött a város az 1800-as évek elejétől egészen 1890-ig, amikor Arad nemcsak ipari és kulturális, hanem banki központtá vált. Ujj János helytörténész 1890-től 1920-ig mutatta be a város gazdasági, infrastrukturális, építészeti fejlődését. /(nagyálmos): Aradról – nemcsak lokálpatriótáknak. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 27./

Murvai Miklós hozzászólt a vitához. Király András Arad megyei RMDSZ-elnök, képviselő kivonult a református templomból, tiltakozva a MIT képviselőjének beszéde ellen. Kit akart büntetni a kivonulásával? – kérdezte Murvai. A MIT szerencsétlenül megfogalmazott nyilatkozata csakis őket terheli. Egyébként a MIT a szövege elgondolkoztató. /Murvai Miklós: Tisztelt képviselő úr! = Nyugati Jelen (Arad), okt. 20./ Előzmény: “Az aradi magyar közösséget sértették meg”. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 7./

Lehoczky Attila vitairatának mindenik fejezetében találhatók hasznos megállapítások, azonban a leírtak fontos pontosításokat is követelnek. Nagyon veszélyes, hogy a magyarországi kormány és az RMDSZ-vezetők által kedvelt EU-tagság a “fényes jövő” délibábjával áltatta az erdélyi magyarságot, s ezzel a fél világot félrevezették a kisebbségek helyzetét illetően. A Trianon-szindróma feloldását nem hozta meg az EU-tagság, és nem fogja meghozni a schengeni csatlakozás sem. Az egyik megoldás a teljes asszimiláció, amely a legoptimistább számítások szerint is eltart két-három évszázadot. A második a trianoni szerződés összes cikkelyeinek megsemmisítése és az I. világháború előtti status quo visszaállítása, amelyre viszont semmi esély. A nemzeti kisebbségek széles körű önrendelkezésének és az anyanemzetekkel való egészséges kapcsolattartás biztosítása talán az egyetlen járható út a szindróma feloldására. Ez az út azonban járhatatlan, ha autonómia ügyekben megrekednek a kinyilatkoztatások (új honfoglalás) és a választási propaganda (együtt az autonómiáért) szintjén, Olyan vezetőkre van szükség, akik hajlandók szembefordulni a többségi politika nacionalista törekvéseivel, akik szót mernek emelni a közösséget sújtó bármilyen természetű jogfosztó törekvés ellen. Választ kell találni arra, hogy mi okozza a szembenállást, mivel magyarázható, hogy három és fél év alatt a magyar szavazótábor egyharmaddal, az RMDSZ-é pedig 64%-kal csökkent? Mivel magyarázható, hogy Tőkés László elvitte a szavazatok majd 40%-át a korteskedésre nehéz százmilliókat pazaroló RMDSZ elől? /Murvai Miklós: Járható és járhatatlan utak. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 23./ Előzmény: Lehoczky Attila: Újabb gondolatok az aradi magyarság jövőjéről. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 14.

Lehoczky Attila örömmel tapasztalta, hogy szemben a tavalyi (tavalyelőtti) írásaival, az idei nagyobb mértékben buzdította véleménynyilvánításra Arad megye magyar értelmiségének egy részét. Nagy István és Murvai Miklós írásainak közös pontja a Schengenből adódó lehetőségek megkérdőjelezése volt. Lehoczky Attila ezzel nem ért egyet. A Kárpát-medence egy gazdasági egység. Az a nép, amely bírja a térség központi területeit, dominálhatja azt gazdasági és politikai téren. Ha a magyar gazdaság véghezviszi a reformokat, és megfelelő szakemberekkel tölti fel tisztségeit, megkísérelheti a dominanciát. Romániában a román nemzetpolitika dominál, de messze áll attól, hogy megfordítsa a statisztika könyörtelen adatait. Magyarországon mai napig nem találták meg a fogyás megállításának megfelelő módszerét. Lehoczky pontosított: nem Tőkés Lászlót hasonlította az ördöghöz, azt állította, hogy a romániai magyar politika a megosztottság, és ezáltal a megszűnés szélére ért. Tőkés László kezében van a lehetőség a konszenzusépítésre. Az RMDSZ-nek bátrabb fellépésre van szüksége, mivel kevés stratégiai megvalósítást mutathat fel az elmúlt négy évben /önálló magyar állami egyetem, kulturális és területi autonómia stb. / Meg kellene szervezni a tavaly elmaradt Arad Megyei Magyar Ifjúsági Találkozót. Megdöbbentő ugyanis, hogy a magyar középiskolában pár diák románul beszél egymással. Ez a vég kezdete? /Vitafórum – Lehoczky Attila válaszol. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 29./ Előzmény: Lehoczky Attila: Újabb gondolatok az aradi magyarság jövőjéről. = Nyugati Jelen (Arad), 2008. jan. 14. Nagy István: Vitafórum. Az Arad megyei magyarság jövőjéről. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 21. Albert László AMISZ-alelnök: Az újabb gondolatok margójára. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 22. Murvai Miklós: Járható és járhatatlan utak. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 23.

A Magyar Polgári Párt (MPP) Aradon április 17-én, a Jelen Házban tartja a városi és a megyei szervezetének alakuló ülését. Murvai Miklós, a szervező bizottság egyik tagja elmondta, az alakulás előtt leülnek tárgyalni az RMDSZ-szel és felajánlják együttműködésüket. Szeretnék megszólítani azokat az Arad megyei magyarokat, akik eddig választási lehetőség hiányában nem mentek el voksolni. /Irházi János: Aradon is lesz Magyar Polgári Párt. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 15./

Április 16-én az RMDSZ aradi szervezete leült tárgyalni a Magyar Polgári Párt (MPP) most megalakuló aradi szervezetének előkészítő bizottságával, jelezte Cziszter Kálmán városi tanácsos. Murvai Miklós, az MPP szervező bizottság tagja szerint valószínű, hogy lesz megegyezés Aradon az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt között. /RMDSZ-MPP „tapogatózás” Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 17./

Április 17-én Aradon is a megalakult a Magyar Polgári Párt. Murvai Miklós, a szervezőbizottság egyik tagja szerint „kommunikációs félreértés miatt” voltak nagyon kevesen. /Irházi János: Megalakult Aradon is a Magyar Polgári Párt. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 18./

Murvai Miklós, az MPP aradi szervezetének alelnöke elmondta, Pécskán a magyar szavazók több mint 10%-a választotta az MPP-t. Tőzmiske iskolapéldája az agresszív, tettlegességig fajuló, zsaroló kampánytevékenységnek, amely megfosztotta a község magyar szavazóit a szabad választástól. A törvénysértő szavazat-vásárló kampánybulik – Vadászon kettő is volt belőle – a teherautóról osztogatott „önzetlen adományok”, a szavazás napján a „megvendégeltek” beterelése a szavazóhelységekbe, meghozta az RMDSZ által óhajtott végeredményt. A megyei RMDSZ vezetői tudtával végrehajtott akciók szervezőit azonban az MPP nem jelentette fel. /Irházi János: MPP-mérleg Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 5./

A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Állandó Bizottsága úgy határozott, hogy a parlamenti választások napján szervezzenek helyi, hivatalos népszavazásokat a Székelyföld autonómiája kapcsán. Király András képviselő, az RMDSZ Arad Megyei Szervezetének elnöke megjegyezte: „Sajnos a civilekkel egy a probléma: nem ismerik a törvényes rendelkezéseket, s a november 30-i dátumot az általános választások miatt már eleve negatívan fogják a hatóságok elbírálni. ”Murvai Miklós az MPP Arad Megyei Szervezetének alelnöke szerint ezt úgy kell felfogni, mint egy népi kezdeményezést, egy bizonyos terület lakosságának a véleménynyilvánítását. Winkler Gyula, a Hunyad megyei RMDSZ-szervezet elnöke szerint nem realisztikus a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) autonómia-népszavazás ötlete. /Magyar politikusok a referendum-javaslatról. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 3./

Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete a Tiszteld múltadat, s a jelent vele kösd a jövőhöz közösségépítő programja keretében a hetedik alkalommal rendezte meg november 22-én régiós versmondó versenyét, ezúttal Anyanyelvünk, drága ének címmel Faludy György és Dsida Jenő emlékének szentelve azt. A pécskai Kálmány Lajos Közművelődési Egyesülettel társszervezésben tető alá hozott vetélkedőre a vendéglátó Arad megyén kívül csak a Temesvárról jöttek el versszerető tanulók, összesen 42-en vetélkedtek. A versenyzőket Nagy István, a pécskai Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület elnöke üdvözölte. Murvai Miklós, az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesületnek ügyvezetője, a szavalóverseny ötletgazdája búcsúzásként újabb találkozóra hívta a magyar vers barátait: április utolsó hetében rendeznek ugyanis Anyám címmel szavalóversenyt Anyák napja tiszteletére. /Kiss Károly: VII. Régiós versmondó verseny. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 24/

Az Európai Unió 27 tagországában megkezdődött az Európai Parlament új képviselőtestületének megválasztása a hollandiai és a nagy-britanniai szavazóhelyiségek megnyitásával. A választásokat június 4. és 7. között tartják. Tőkés László, a Magyar Összefogás Listájának vezetője június 4-én Kolozsváron tartotta kampányzáró sajtótájékoztatóját, amelyen felhívást intézett a romániai magyarokhoz, hogy vegyenek részt a választásokon. A Magyar Összefogás Listájának három jelöltje, Tőkés László, Szilágyi Zsolt és Toró T. Tibor a kampány során mintegy tíz erdélyi megyébe jutottak el és hatvan településen vettek részt különböző kampányrendezvényeken. Szinte mindenütt jelen voltak a Magyar Polgári Párt (MPP) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) helyi képviselői is. Tőkés László Márton Áron példaértékű cselekedetét elevenítette fel, amikor az erdélyi püspök és elvbarátai 1946-ban memorandumban tárták Észak-Erdély ügyét a második világháborút lezáró párizsi békekonferencia elé. „Akárcsak Márton Áron, nekünk is Európa elé kell vinnünk az erdélyi magyarság ügyét” – szögezte le a püspök. Tőkés László elítélte a román és szlovák magyarellenes nacionalista megnyilvánulásokat. Az MPP több képviselője felhívást adott ki: „Félretéve pártpolitikai szempontjainkat, és bízva a magyar összefogás jövőbeli kiteljesedésében, úgy gondoljuk: most itt az ideje annak, hogy vasárnap, június 7-én mi is elmenjünk szavazni. Szabad akaratunkból, senki által nem kényszerítve, egyedül a nemzet érdekét tartva szem előtt. Amikor Sólyom László köztársasági elnököt szinte kitiltják Romániából nemzeti ünnepünkön, amikor Szlovákiából ki akarják tiltani Orbán Viktort, a Fidesz-MPP elnökét, amikor Ukrajnában nyelvtörvénnyel lehetetlenítik el kárpátaljai testvéreink oktatását, amikor Délvidéken Vajdaság autonómiájának lényegét lúgozzák ki a szerb nacionalisták, amikor Romániában pártállami időket idéző módon távolítják el a magyar szakembereket csak azért, mert magyarok, akkor nem ülhetünk tétlenül. Szlovák nacionalisták szerint nincs is olyan, hogy ‘Kárpát-medence’. Román eszmetársaik Székelyföld létét tagadják. Mutassuk meg, hogy igenis létezik Székelyföld, igenis élnek magyarok Erdélyben és szerte a Kárpát-medencében. Ez a mi felelősségünk is. Nem négy pártpolitikust küldünk Európába, az Európai Parlamentbe, hanem négy magyart. Egy a nemzet!” Aláírók: Borbély Zsolt Attila, az MPP alapító tagja, Csép Sándor, az MPP Kolozs megyei szervezetének elnöke, Csinta Samu, az MPP háromszéki szervezetének ügyvezető elnöke, Gergely Balázs, az MPP alapító tagja, Keizer Róbert, az MPP kolozsvári szervezetének elnöke, Lemák Rudolf, az MPP máramarosi szervezetének elnöke, Lengyel György, az MPP Bihar megyei szervezetének elnöke, Murvai Miklós, az MPP Arad megyei szervezetének alelnöke, Nagy István, az MPP pécskai szervezetének elnöke, Nagy Pál, az MPSZ alapító tagja, országos ügyvezető elnök, Orbán Mihály, az MPP országos szervezetének alapító alelnöke, Sándor Krisztina, az MPP Kolozs megyei szervezetének alelnöke, Simon Csaba, az MPP Kolozs megyei szervezetének ügyvezető elnöke, Tőkés András, az MPP Maros megyei szervezetének elnöke. /P. A. M. : Tőkés: a választások eredményétől függ az összefogás jövője. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

Ismét Szász Jenőt választották az MPP elnökévé
A mai Országos Tanácsán a Magyar Polgári Párt 124 tagú küldöttsége megerősítette tisztségében Szász Jenőt elnököt. A Gyergyószentmiklóson ismételten megszervezett gyűlésen csak 3 küldött voksolt az alapító elnök ellen. A korábban tervezett alapszabály-módosítást levették a napirendről, így a tanácskozás a régi szabályzat szerint zajlott.
Az alapszabályzat megszegése miatt az Országos Tanács Lengyel Györgyöt, Murvai Miklóst, Nagy Istvánt, Kali Istvánt, Borbély Zsolt Attilát és Gergely Balázst kizárta tagjai sorából
Erdély.ma

Új kezdet vagy végjáték? – A Magyar Polgári Párt abszurdja
Előzmények dióhéjban
Az erdélyi magyarság politikai érdekképviseletét hosszú időn keresztül egyetlen szervezet, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) birtokolta, majd 1996-tól, az addig nemzeti önkormányzatként működő szervezet román versenypárttá alakításától kezdve a monopólium megtöréséig, 2008-ig bitorolta.
2003-ban létrejött ugyan az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) valamint a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), továbbá a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ), de az első kettő parlamentszerű, választásokon nem induló testület, az MPSZ-t pedig induláskor elgáncsolták. Emlékezetes, hogy 2004-ben a MPSZ 54.000 támogató aláírást gyűjtött össze, jóval többet, mint amennyit az egyébként mélyen antidemokratikus, oligarchisztikus és versenyellenes román választási törvény megkövetelt. Ennek dacára, az RMDSZ mesterkedései nyomán, a román illetékes hatóságok formai hibára hivatkozva leseperték az asztalról az aláírásokat s nem engedték indulni a Magyar Polgári Szövetséget a választáson. Válaszul az MPSZ vezetői egy új párt bejegyzéséről döntöttek.
Az aláírások lassan gyűltek, de végül 2007 végére sikerült őket összeszedni és 2008 elején bejegyezték a Magyar Polgári Pártot (MPP). A 2008-as önkormányzati választások után sort kellett volna keríteni az új vezetőség megválasztására, de az alapító elnök a párt legfelsőbb fórumának összehívásával kapcsolatban ellentmondásos nyilatkozatokba keveredett, a megyei elnököknek a kongresszus összehívására vonatkozó levelét nem vette figyelembe, sőt, kiadott a sajtónak egy olyan, a korábbinak ellentmondó közleményt a megyei elnökök nevében, melyet azok közül többen nem írtak alá s ezt később a sajtóban is közzétették. Magyarán: hamisítás történt. A 2008-as parlamenti választásokon az MPP nem indult, az általa támogatott független jelöltek elvéreztek.
2009. március 14-én végül sor került Gyergyószentmiklóson az első Országos Tanács megszervezésére, melyen Szász Jenő levezető elnök javaslatára a meghívottaknak szavazati jogot biztosítottak. Ez eleve törvény- és alapszabályzat-ellenes lépés volt, de hogy még nagyobb legyen a szabálytalanság, a meghívottak és a legitim küldöttek vegyesen ültek, sötétzöld és világoszöld cédulákkal és a szavazás pillanatában még azt sem lehetett tudni, hogy azok szavaznak-e, akik erre jogosultak vagy mások is. A gyűlésről a törvényesség és alapszabályzatszerűség hívei kivonultak, majd több háttéregyeztetés után az alapító elnök csökönyössége miatt kénytelenek voltak bírósághoz fordulni, mely a nemrégiben hozta meg döntését, megtagadva a törvénytelen módon meghozott alapszabályzat-módosítások bejegyzését.
Ami 2009. március 14-én történt, az súlyosabb alapszabályzat-sértés, mint amit a Markó korszakban az RMDSZ-en belül valaha elkövettek. Hasonlót az RMDSZ történetében csak a Domokos korszakban találunk: a Hargita megyei 1992-es listahamisítás volt ilyen súlyú, illetve ennél is súlyosabb szabályzatsértés, amikor az elnök – s implicit a román hatalom – embereit a legitim fórumokon elszenvedett vereség után a mindmáig sem létező Hargita megyei szervezetre való hivatkozással összehívott illegitim elektoros gyűlés segítségével juttatták végül vissza a képviselői listára, hosszas egyeztetések után. De aki az RMDSZ-t többek között azért hagyta el, mert elege volt a sorozatos szabálysértésekből, a hivatalos nyilatkozatok és a gyakorlati politika ellentmondásaiból, a posztkommunista antidemokratizmusból, azt aligha vigasztalja, hogy 1993 előtt az RMDSZ vezetői még Szász Jenőnél is gátlástalanabbak voltak.
Levélváltás és újabb küldöttgyűlés
A kiélezett helyzet, melyben nem kevesebb forog kockán, mint az, hogy lesz-e egyáltalán Erdélyben egy hiteles, minden magyar számára felvállalható autonomista ellenpólusa az RMDSZ-nek, Tőkés Lászlót, az EMNT elnökét is szóra bírta, aki a Magyar Polgári Párt országos, megyei és széki tisztségviselőinek illetve önkormányzati képviselőinek címzett nyílt levelében többek között a következőket szögezte le: „A MPP alapító elnöke, a létrehozás folyamatában szerzett elévülhetetlen érdemei ellenére könnyűnek találtatott mind a választások alkalmával szükséges tárgyalóképesség és következetesség, mind a békeidőben kívánatos építkezéshez szükséges kitartás és szorgalom, mind az aktív tagság összetartásához és csapatként való működtetéséhez szükséges belső jogkövetés iránti tisztelet és vezetői alázat szempontjából.” Jobbat Tőkés László se ajánlhatott, mint azt, hogy a levél címzettjei bírják rá az elnököt a gyűlés elhalasztására és megfelelő előkészítésére: „Ennek a közös felelősségnek a tudatában kérlek titeket, fontoljátok meg a mondottakat, és a legnagyobb jóhiszeműséggel se vállaljatok részt voluntarista elnökötök további ámokfutásában. Engedjétek meg javasolnom: csak akkor vágjatok bele az újabb, immár szabályosan összehívott és megtartott Országos Tanács megszervezésébe, amikor a legfontosabb kérdésekre – nem utolsó sorban a megmagyarázhatatlan december elsejei Cotroceni-i látogatásra – előzetesen megnyugtató választ találtok. Ebben az esetben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács testületi támogatására és stratégiai partnerségére is számíthattok. Több mint vétek: hiba volna nemzeti politikai táborunkat végképp kettészakítani.”
Válaszul Szász Jenő azt rótta fel impertinens stílusban Tőkés Lászlónak, hogy összefogott a RMDSZ-szel az Európa Parlamenti választásokon, pontosabban elfogadta egy együttműködési keret-megállapodás megkötésével párhuzamosan a neki felajánlott első helyet az RMDSZ listáján. Szász szerint Tőkés László „becsapta a választás szabadságáért küzdő erdélyi magyar embereket”,“egy esztendeje politikai ellenségének tekinti a Magyar Polgári Pártot, és ott árt neki, ahol tud”. Szász Jenő a diktátorok szokása szerint összetéveszti saját magát a Magyar Polgári Párttal, hiszen Tőkés László éppen az MPP maradék erkölcsi és politikai tőkéjének megóvása érdekében fogalmazta meg nyílt levelét. Az a Szász Jenő által is elismert tény, hogy az EMNT felajánlotta az MPP-nek az általa betölthető negyedik helyet az RMDSZ listáján, (az egyetlen EMNT-s hely, mely bejutásra esélye volt a listavezetői, Tőkés Lászlónak fenntartott hely után) elég nehezen egyeztethető össze az ártó szándékkal. Az is érdekes, hogy miközben bizonyos feltételek mellett ő maga is hajlandó lett volna az RMDSZ-szel „összefogni” a 2008-as választásokon, ha ugyanezt Tőkés László teszi, akkor az a választás szabadságáért küzdő emberek becsapása. Érdemes azt is felidézni, hogy Szász Jenő választások után még olyan nyilatkozatra is ragadtatta magát, miszerint ha az RMDSZ közösen indult volna az MPP-vel, akkor olyan frakciója lett volna az erdélyi magyarságnak, melyet kormányalakításkor nem lehetett volna megkerülni.
Azt is figyelmen kívül hagyta Szász, hogy Tőkés László – amennyiben folytatni akarta EP-képviselőként a megkezdett munkát – kénytelen volt az RMDSZ irányában nyitni, hiszen az MPP súlyosan lejáratta magát a 2008-as parlamenti választásokon. Az RMDSZ-es orientáció mellett szólt az is, hogy a Markó Béla ügyes taktikával és nagy médiavisszhang mellett felajánlotta Tőkés Lászlónak az első helyet pártja listáján. Ha ezt Tőkés László nem fogadta volna el, az egész erdélyi média, pontosabban az erdélyi média RMDSZ-párti 90%-a, azt harsogta volna, hogy Tőkés Lászlónak egyetlen célja az egységbontás, hogy az RMDSZ milyen nagylelkű ajánlatot tett, amit a destruktív, összeférhetetlen és az RMDSZ-t kibuktatni akaró Tőkés László nem volt hajlandó elfogadni stb. A végül meghozott döntés kétségkívül törést okozott az autonomista oldalon, mind az élbolyban, mind a középgárda körében s vélhető, hogy zavart okozott a szavazóbázis szintjén is. Az RMDSZ-t sem sikerült visszaterelni az autonómia útjára, de mindmáig megválaszolatlan és talán megválaszolhatatlan kérdés, hogy jobb lett volna-e ennél a forgatókönyvnél, ha Tőkés László függetlenként elbukik.
Egységes jobboldal akkor sem lenne, hisz Szász Jenő hatalom-megőrzési reflexei nem környezetfüggőek, nem kívülről indukáltak hanem belülről jövőek. Tőkés László helyett pedig Kovács Péter ülne az EP-ben.
Összefoglalóan megállapítható, hogy Tőkés László döntése az adott helyzetben, ha vitatható is, de politikailag racionális, nemzetpolitikai haszonnal is bíró döntés volt. S legkevésbé a nemzeti oldal pártját, alkotmányjogi, választási szempontból az RMDSZ egyetlen alternatíváját szétziláló, tönkretevő, feudumként kezelő és zárványpárttá alakító Szász Jenő az, aki ezért pálcát törhet Tőkés László felett.
OT reload
Miután a bíróság kimondta, hogy az egy évvel ezelőtti Országos Tanács határozatai törvénytelenek voltak, Szász Jenő sebtiben összehívott egy újabb Országos Tanácsot anélkül, hogy megvárta volna a bírósági ítélet indoklását.
Az elnök kongresszusi beszéde féktelen demagógiával másokat tett felelőssé a párt egy éves ex lex állapotban való tartásáért, saját magát pedig áldozatnak állította be. Nemhogy nem követte meg a küldöttgyűlést a bírósági döntés nyomán, de ellentámadásba lendült s nem kevesebbet volt képes állítani, mint azt, hogy „egy esztendeje nem egy jogvita, hanem egy jogvitának álcázott ádáz politikai vita az eredője a pártunkon belüli feszültségeknek.” Most ne akadjunk fel azon a fogalmazási malőrön, hogy az eredő nem szinonimája a forrásnak vagy az eredetnek, egy elnök lehet annyira elfoglalt, hogy ne legyen ideje a számára megírt beszédekből az efféle zöldségeket kigyomlálni. A probléma az, hogy a döglött macskát a szomszéd kertjébe dobja át.
Szász szerint az EMNT-RMDSZ választási megállapodásnak „A nyilvánosan be nem vallott (…) céljuk (…) az volt, hogy az EMNT maga alá gyűrje a korábbi szövetségeseit, az MPP-t és SZNT-t.” „Az első Országos Tanács ülésén igyekeztek nekik tetsző vezetőséget ültetni az MPP élére és amikor az MPP többségi akaratába ütköztek, akkor próbálták az egész ülést botrányba fullasztani, majd jogilag vitatni a többség akaratát.” Íme, milyen egyszerű erdélyi összeesküvés-elméletet fabrikálni a semmiből, leplezendő a saját szarvashibákat. Ostromlott vár hangulat, mindenki az egyetlen igaz, őszinte és elkötelezett ember és párt ellen. A botrányt Szász szerint nem maga okozta törvény- és alapszabályzat-ellenes lépéseivel, melyeknek egyetlen célja az volt, hogy garantáltan megőrizhesse a pozícióját. Nem. A botrányt azok okozták, akik felháborodtak azon, hogy a szavazati jogot olyanokra is kiterjesztik, akiket erre semmilyen jogszabály fel nem jogosít.
A féktelen demagógiának a küldöttek bedőltek. Csont nélkül, nagy többséggel megszavaztak mindent, amit elébük terjesztettek. Szász Jenő a titkos szavazáson elsöprő többséget kapott. A gyűlésen kizárták Gergely Balázst, aki tavaly Szász Jenő kihívója volt, de a botrányos szavazatkiterjesztő döntés után kivonult a gyűlésről, Kali Istvánt, a Maros megyei MPP egyik alapítóját, Lengyel Györgyöt, a Bihar megyei MPP prominensét, aki a jogszerűség visszaállítása érdekében indított per egyik mozgatója volt, Murvai Miklóst, az Arad megyei MPP alelnökét, Nagy István pécskai közírót (http://blog.erdely.ma/nagyvarjas) valamit e sorok íróját. Az ürügy az alapszabályzat sorozatos megsértése. Az MPP alapszabályzata ugyanis szankcionálja a hivatalos irányvonallal való szembehelyezkedést. De mivel a hivatalos irányvonal 2009. március 14-étől eltért az alapszabályzatszerűségtől és törvényszerűségtől, a szembehelyezkedés az ezt felismerő tagok számára kötelességszerű volt. Ilyen alapon egyébként ki lehetett volna zárni az MPP-tagság gondolkodó részének nagy többségét.
Külön dicsőség Arad megyének, hogy a hat kizártból három idevalósi. Vélhető, hogy nagyon kényelmetlenek lehettek az elnöknek az aradiak, ha ennyi figyelmet fordított rájuk, annak dacára, hogy Aradon, a Szórványban sok esélye nincs az MPP-nek s az OT-n belül is elhanyagolható az aradiak szavazóereje. Vélhető, hogy ezzel próbálta megtorolni a hivatalos vezetés azt, hogy az MPP belső levelezési listáján az aradiak következetes és cáfolhatatlan érvekkel bizonyították az elnök eljárásnak tarthatatlanságát és személyének alkalmatlanságát az általa betöltött posztra. Külön érdekesség Murvai Miklós esete. Ő ellentétben Nagy Istvánnal és e sorok írójával nyilvánosság előtt soha nem bírálta az MPP vezetését, egyedül a BELSŐ levelezési listán fejtette ki érveit e témával kapcsolatban. Az ő esetében még ürügy sincs a kizárásra, mely Orwell 1984 című regényének anti-utópiáját idézi.
Szász Jenő azt mondotta kongresszusi beszédében: „Markó Béla és társai a Köcsög utcában elégedetten röhögnek a markukba, nekik már semmit nem kell tenniük csak hátradőlni, partnerük a „nemzeti összefogásban”, az EMNT szorgosan elvégzi a piszkos munkát.” Nos, ha ebben a mondatban négy betűt (EMNT) kicserélünk hét másikra (Szász Jenő), és kihúzzuk a „nemzeti összefogásra” vonatkozó pár szót, akkor bizony egy tökéletesen igaz megállapítást kapunk.
Szász Jenő megpróbálta megmagyarázni a bizonyítványát a december 1-i Cotroceni látogatásával kapcsolatban is. „Amíg nem lesz Erdélyben autonómiánk és amíg engem, az MPP elnökét, meghívnak a Cotroceni palotába, mindaddig el fogok oda menni december 1-én, nem koccintani, nem elveket feladni és „hazát” árulni, hanem jelenlétünkkel emlékeztetni, hogy az adósság rendezése esedékes”. A szomorú helyzet az, hogy arról, hogy Szász bármi módon emlékeztette-e a román felet az adósság rendezésének esedékességére december 1-én, semmiféle sajtóértesülés nem szól. Annál több viszont arról a szomorú párhuzamról, mely fennáll a gyalázatos Kempinsky szállóbeli koccintással, melyen Medgyessy Péter, Adrian Nastase, az RMDSZ részéről pedig Verestóy Attila és Kelemen Atilla vettek részt. Ezzel a nem is oly erőltetett párhuzammal kell szembesüljenek az MPP tisztségviselők, tagok és szimpatizánsok nemcsak a sajtóban, hanem a mindennapi kommunikációban mind a választók, mind a kaján RDMSZ-es kollegák részéről.
Jellemző a gyűlés előkészítetlenségére, hogy olyan határozatot is megszavaztattak a küldöttekkel, miszerint „Nem jelölhetőek, illetve nem választhatóak meg a Magyar Polgári Párt vezető tisztségeibe helyi, megyei vagy országos szinten olyan személyek, akik más, politikai célokat is követő szervezetnek, mozgalmak a tagjai vagy tisztségviselői.” (…)
„Azon tagok ellen akik ezen határozatban foglaltakkal szemben bárminemű formában megnyilvánulnak fegyelmi eljárás indítódik (sic), az Alapszabályzatnak megfelelően.”
Kíváncsian várom, hogy mikor „indítódik” eljárás Szász Jenő ellen, aki az SZNT-nek alelnöke s mégis jelölték az MPP elnöki tisztségére. Ezt az abszurd határozatot nyilván azok ellen hozták, akik az MPP mellett a Szász Jenő által ellenségnek kikiáltott EMNT-nek is tagjai, de nem voltak képesek megtalálni a megfelelő jogi megfogalmazást ahhoz, hogy e paragrafus ne legyen vonatkoztatható az SZNT-re is.
Tőkés András, a Maros megyei MPP prominense, a párt alapító alelnöke a Gyergyószentmiklóson, a második OT-n történtekre reagálásképpen kiadott egy nyilatkozatot s meghirdetett egy mozgalmat. Tőkés András állásfoglalása rámutat „A gyanútlan küldöttek, a számukat meghaladó elnöki meghívottak gyűrűjében, megszavazták az „osztályellenség” egy részének a pártból való kizárását. Nem a pereskedőket, hanem a fajsúlyos ellenzékieket. A bírósági döntés által is igazolt törvénysértők kirúgták a pártból az alapszabályzat megsértését elutasítókat.” Tőkés András a motivációra is rámutat: „Az alapító Elnök ismerve vagy sejtve a róla kialakult véleményt, még a magyarországi választások előtt, kész tények elé akarta állítani a majdan nyertes politikai vezetést.” Ha Szász Jenő azt remélte, hogy a jogszerűség érdekében fellépő hat MPP-s kizárásával majd kedvét szegi a maradóknak abban, hogy felszólaljanak a továbbiakban is a törvényesség és alapszabályzatszerűség védelmében, akkor tévedett. Tőkés András ugyanis nemcsak Szász mesterkedéseire és azok motivációs forrásvidékére mutatott rá kíméletlen pontossággal, de meghirdette a Pro Demokrácia mozgalmat is, mely az MPP-en belül a párt demokratizálódását célzó szerveződés lesz.: „A Magyar Polgári Párt alapítóinak szándéka egy olyan demokratikusan működő, nemzeti-keresztény elveket valló, szociális érzékenységgel bíró párt létrehozása volt, amely az RMDSZ-el ellentétben, nem csak hirdetni, hanem gyakorolni is akarta programját. (…)
Hozzuk létre a párton belül a „Pro-

GYALOG GALOPP
EMNT-küldöttgyűlés: egyhangúan a pártalapításra szavaztak
A korábbi elnökség mandátumát egy tömbben hosszabbították meg, a pártalapításról szóló vitát 40 perc alatt letudták.
Kevés érdemi vitával, egy közepesen unalmas SZKT-t idéző punnyadt hangulatban és fegyelmezett, egyöntetű szavazásokkal zajlott az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) szombati küldöttgyűlése, melynek pedig két fontos napirendi pontja is volt: az egyik a tisztújítás, a másik pedig a pártalapításról való határozat.
A küldöttgyűlésen más romániai pártok küldöttségei hivatalosan nem vettek részt, és üdvözletet sem küldött az RMDSZ és az MPP vezetősége. A székelyudvarhelyi Művelődési Ház nagytermében rendezett küldöttgyűlésen ugyanakkor sikerült felfedezni néhány RMDSZ-es arcot – például Kónya-Hamar Sándort valamint Katona Ádámot. Egyszerű székelyudvarhelyi polgárok nem voltak kíváncsiak az eseményre – a hátsó üléssorokban alig egy-két “civil” volt jelen.
z 13 óra után kevéssel megkezdődő küldöttgyűlés nagy része a szervezetépítés szempontjából lényeges, sajtó számára azonban kevésbé érdekes köszöntőkkel (Tőkés László, Répás Zsuzsanna, régióelnökök), valamint a régióelnökök és a szakbizottsági elnökök beszámolóival, a beszámolókról való szavazással telt.
Ezután bemutatták még az EMNT két, hamarosan induló programját – Demokrácia Központok, valamint a népszámlálásra való felkészülést segítő Magyarnak lenni jó program –, és csak ezután került sorra a két, szélesebb körű érdeklődésre számot tartó napirendi pont.
Sietős határozatok
A küldöttgyűlés azonban ekkorra már igencsak késésben volt, így az ülésvezető sürgetésére alig több, mint egy óra alatt lezavarták a tisztújítást és annak a határozatnak a vitáját, mely lehet, hogy alapjaiban változtatja meg az erdélyi magyar politikai életet.
A tisztújítással kapcsolatban az egyik küldött – Ilyés Szabolcs – felvetette, a régi elnökség mandátumát egy tömbben újítsák meg. A küldöttek hullámzó tapssal reagáltak Tőkés László kijelentésére, miszerint nincs kifogása egy újabb elnöki mandátum ellen (“rámragadt ez a tisztség, ha nincs ellenjavallat, kénytelen vagyok elfogadni” – szabódott). Tőkés ugyanakkor kilátásba helyezte, hogy jövőre a legszigorúbb demokratikus szabályok szerint zajlik majd a tisztújítás.
Miután az elnökség többi tagja is jelezte, hogy vállal egy újabb mandátumot, a jelenlevő 221 küldött kézfelemeléssel, 5 tartózkodással megszavazta, hogy az elnökség mandátumát egy tömbben hosszabbítsák meg. Ezután egyhangúlag bizalmat szavaztak a 15 tagú elnökségnek.
Az Erdélyi Magyar Néppárt mindenkit befogad
A pártalapításról szóló döntés – a határozat-tervezet bemutatásával, annak cikkelyenkénti vitájával együtt – mintegy 40 perc alatt született meg. A határozat-tervezet szövegét Toró T. Tibor EMNT-ügyvezető ismertette. A dokumentum – melynek végleges változata itt olvasható – többek között felhatalmazza a választmányt, hogy 2011. január végéig döntsön a szervezet bejegyzését kezdeményező testület összetételéről.
Kijelenti, hogy a leendő Erdélyi Magyar Néppárt feladata a közösségi – kulturális és területi – autonómia intézményrendszerének a kialakítása, továbbá hogy a párt jellegét tekintve “befogadó gyűjtőpárt” lesz, ahol minden, közösségi szerepvállalása során nem kompromittálódott magyarnak meg kell találnia a helyét, függetlenül attól, hogy korábban milyen magyar szervezet keretében tevékenykedett.
A határozat-tervezet szerint az elnökség mandátumot kap arra, hogy tárgyalásokat kezdeményezzen az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum újraszervezéséről, valamint egy jövőbeli választási együttműködés kialakításának a lehetőségeiről. Mindenki egyetért: a pártra szükség van
A vita folyamán a pártalapítás szükségességét egyetlen küldött sem kérdőjelezte meg. Egyedül Jakab István hívta fel a figyelmet arra, hogy nem biztos, hogy sikerül a 2012-ben sorra kerülő önkormányzati választásokig bejegyezni az új pártot. Borbély Zsolt Attila a felvetésre reagálva elmondta, pártalapításra nem képzelhető el jobb idő: a lépés pszichológiailag fel van építve, az emberek bizakodva néznek az EMNT-re.
Egy másik hozzászóló, Ilyés Szabolcs, azt vetette fel, hogy általános belső választásokat kellene szervezni Erdélyben. Felvetésére Toró T. Tibor azt válaszolta, hogy a “Magyarnak lenni jó” programnak része az általános belső választások megszervezése, azonban ennél több konkrétumot nem árult el (a program sajtónak kiosztott ismertetőjében nincs szó belső választásokról – szerk. megj.). Tőkés András, Kovács Lehel valamint Murvai Miklós néhány pontszerű módosítást javasoltak a határozattervezet szövegén.
Bár a határozat-tervezet bemutatása során Toró T. Tibor közölte, hogy Tőkés László EMNT-elnöknek, egyben EP-alelnöknek jobb dolga is van a pártalapításnál, az elnökség részéről mégis Tőkés reagált először az észrevételekre. Elmondta, a vita során elhangzott kifogások az elnökségi ülések során is felvetődtek. Mivel sürget az idő, nem lehet arra várni, hogy az MPP-ben valamilyen változás történjen, vagy hogy az RMDSZ-ben megtörténjen a tisztújítás. “Ha labdába akarunk rúgni, akkor most még időben vagyunk” – mondta. A küldöttek a pártalapításról szóló határozattervezetet ellenszavazat nélkül, 8 tartózkodással fogadták el. Transindex.ro

Arad és a Délvidék 1848–49-ben
A szabadságharc értelme
Rendhagyó módon kezdődött ma délután az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a társszervező, az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete által rendezett megemlékezés: dr. habil Zakar Péter történész, a Szegedi József Attila Tudományegyetem tanárának előadását egy néhány perces diasorozat előzte meg Murvai Miklós összeállításában. A délvidéki, őrvidéki, aradi képek ráhangolták a telt háznyi hallgatóságot az előadás témájára.
A jelenlévőket Nagy István, az est házigazdája köszöntötte, külön kiemelve a nagyszámú ifjúságot, amelynek részvétele, sajnos, nem éppen megszokott a hasonló rendezvényeken.
Az Aradra már-már hazajáró Zakar Péter a tőle megszokott alapossággal és adatbőséggel beszélt a témáról, számos kevésbé ismert vagy ismeretlen adalékot vonultatva fel. Kevéssé ismert, például, hogy 1848. április elején egy Alexander Kostic vezette szerb csoport felajánlotta a forradalommal való együttműködést a nemzetiségük elismerése, szabad nyelvhasználat, egyházi autonómia, a határőrvidék megszüntetése fejében. Kossuth az ország megcsonkításától félve elutasította az ajánlatot. („Akkor döntsön köztünk a kard”), és a szerbek valóban a szabadságharc ellen fordultak.
Aradra, amint ez ismert, a postakocsival érkezett a hír a pesti forradalomról március 17-én, és mint más városokban, itt is kis forradalmat váltott ki: este megváltoztatták a színház műsorát, a cigánybandával elhúzatták a Rákóczi-indulót, elszavalták a Nemzeti dalt, ismertették a 12 pontot, március 22-én pedig nagygyűlést tartottak. Az aradi események részletes ismertetését Sujánszki Euszták minorita szerzetesnek köszönhetjük. Az előadó nagyjából időrendi sorrendben ismertette a délvidéki és aradi forradalmi eseményeket – természetesen az országos eseményekkel való összefüggésben. Beszélt a szerb mozgalom radikalizálódásáról (a Bánságra, a Szerémségre és Bácskára is igényt tartottak), Török Gábor aradi polgármesterré választásáról, a szerb népfelkelők ténykedéséről, az osztrák kormánnyal való kenyértörésről és ezzel összefüggésben Arad bombázásáról a várból (a várat végül, kiéheztetéssel, 1849. július elsején foglalta el a magyar forradalmi sereg), az 1849. február 8-i aradi dúlásról (a szerb császári haderőt Asztalos Sándor százados és Bockó Dániel kormánybiztos vezetésével szorították ki), az 1849. júniusi, kudarcba fulladt magyar–szerb tárgyalásokról, a nemzetiségek forradalom iránti viszonyulásáról (az alföldi és bánsági románok, például, az erdélyiekkel ellentétben a magyarok és a forradalom mellé álltak), 1849. október hatodikáról és az aradi vár foglyairól (szintén kevéssé ismert, hogy a magyar tisztek – becsületszóra – a városba is kijárhattak) stb. Végül Zakar Péter feltette a megkerülhetetlen kérdést: mi értelme volt 1848–49-nek? Görgeit idézte: a jobbágyság felszabadulása már önmagában megérte. De sokkal többről van szó: 1867-ben – a nemzetőrségi törvény kivételével – az 1848-as törvényeket léptették életbe, ami 1848 nélkül lehetetlen lett volna.
Jámbor Gyula. Nyugati Jelen (Arad)

Toró T. Tibor: Most már hazánk is van!
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke és családja Szegeden, a Kormányhivatalnál adta be állampolgársági kérelmét.
Népes temesvári küldöttség adta be állampolgársági kérelmét az egyszerűsített honosítás keretében Szegeden, a Kormányhivatal Integrált Kormányzati Ügyfélszolgálatánál március 17-én.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke és népes családja mellett jelen volt Kása Zsolt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Temes megyei szervezetének elnöke és családja, Erdei Ildikó, a Temes Megyei Civil Tanács elnöke és családja, valamint Szabó Ferenc Temesvár önkormányzatának magyar képviselője és családja.
A temesvári küldöttség mellett meghívást kapott és jelen volt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Arad megyei szervezete részéről Nagy István megyei elnök, valamint Murvai Miklós, az aradi Demokrácia Központ igazgatója, továbbá a Vajdasági Magyar Szövetség részéről Pál Károly ügyvezető alelnök és Juhász Bálint alelnök. A temesváriak, az aradiak, valamint a vajdaságiak összesen hatvanan képviseltették magukat az eseményen, közülük több mint ötvenen adták be honosítási kérelmüket.
A küldöttséget B. Nagy László kormánymegbízott köszöntötte, majd a meghívottak kaptak szót. Toró T. Tibor, az Erélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke hangsúlyozta: „Eddig csak országunk és szülőföldünk volt, most már hazánk is van, nemcsak a magasban, hanem itt a Földön is.” Az ünnepi esemény végén felkértek mindenkit, hogy sorszámot húzzon és annak alapján járuljanak mappáikkal a kormányablakok munkatársaihoz. A neves személyiségek között jelen volt Kalmár Ferenc szegedi országgyűlési képviselő, a Nemzeti Összetartozás Parlamenti Bizottságának tagja is.
A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal és az anyakönyvezető hivatalok mellett március 16-tól a Kormányablakok is fogadják a magyar állampolgárságot igénylőket. Előreláthatóan a temesvári, valamint az aradi Demokrácia Központok zöld sávok kapnak majd a szegedi Kormányhivatalnál, ahová kiemelten küldhetik az ügyfeleiket a kérelmeiket tartalmazó mappákkal.
Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács – Temes megyei szervezet
Erdély.ma

Feloszlatta magát az MPP Arad megyei szervezete
Több mint tíz évvel ezelőtt történt, a 2000-es önkormányzati választások hajrájában, hogy Markó Béla egy precedens és alapszabályzati felhatalmazottság nélküli lépéssel felfüggesztette Kincses Elődöt megyei elnöki tisztségéből és helyére Kelemen Atillát nevezte ki. Jellemző az ürügy is: Kincses nem a Markó-klikk által összeállított listát adta le a törvényszéken, hanem az előválasztásokon összeállított sokkal nagyobb legitimitású listát. A Markó Béla emberének számító Markó Attila által vezetett Alapszabályzatfelügyelő Bizottság sem tehetett mást: megállapította, hogy az elnök megsértette az alapszabályzatot. Az ügyet tárgyaló SZKT úgy szavazott a kérdésben, hogy az illetékes bizottság – az Alapszabályzatfelügyelő Bizottság- jelentését nem olvasták fel a döntés előtt, annak ellenére, hogy ezt többen kifejezetten kérték. Az SZKT leszavazta önmaga informálását abban az ügyben, ami épp napirenden volt. S utólag legitimálta Markó Béla szabályzatsértését.
Addig is történt több súlyos szabálytalanság és a küldöttek jóhiszeműségével való visszaélés az RMDSZ-en belül, gondoljunk csak a Hargita megyei Domokos-féle listahamisításra (1992), a kormányzati szerepvállalás puccsszerű levezénylésére (1996), amikor kész helyzet elé állították a döntésben illetékes belső szervet, az SZKT-t, vagy a Petőfi-Schilleres beetetésre, s a sor sajnos még hosszan folytatható. De az a cinizmus, amivel a Kincses–Markó konfliktust a győztesek levezényelték, példátlan volt, akárcsak a nemzetpolitikai következménye: akkor veszett el a marosvásárhelyi polgármesteri szék a magyarság számára, néhány szavazaton. Bízvást kijelenthető, hogy ha akkor az RMDSZ egységet mutat kifelé és korrektséget befelé, miénk a győzelem. Eme eset sokaknak vízválasztó volt, közéjük tartozom magam is. Mekkora esély lehet egy szervezet demokratizálására, ha annak vezetői nem tartják be a saját maguk által alkotott játékszabályokat? A következtetést már akkor sokan levonták, de ahhoz, hogy a következtetésből adódó cselekvési imperatívusz jegyében konkrét lépésekre sor kerüljön, még várni kellett 2003-ig, amikoris megalakultak az RMDSZ politikai monopóliumát felszámoló szervezetek, az MPSZ, EMNT és az SZNT.
Az MPSZ-t a 2004-es önkormányzati választásokon az RMDSZ a román hatalommal karöltve elgáncsolta, be kellett jegyeztetni az MPP-t. 2008-ra ez meg is történt. Az MPP-nek óriási történelmi lehetősége volt: mindazt, ami az RMDSZ-en belül elviselhetetlen volt, a program be nem tartása, a kongresszusi határozatok figyelmen kívül hagyása (lásd a brassói, mindmáig nem teljesített határozatokat a nemzeti kataszterről, belső választásokról és autonómia-statutumokról), a saját szabályzat lábbal tiprása, azt másként csinálni. Megmutatni, hogy egy politikai szervezeten belül tisztességesen és következetesen is lehet játszani, ahogy azt az MPP elődszervezete, a Reform Tömörülés megfogalmazta.
A közírás nem alanyi költészet, de hadd szóljak néhány mondatot saját esetemről is, hiszen az jól példázza, hogy milyen abszurd helyzetbe kerültek azok az MPP-sek, akik a nemzet és jogszerűség értékeit egyszerre szerették volna tisztelni és ezek szerint alakítani a közös pártot. Az MPP-be nem akartam belépni, mert Csúzi István és Sárközi Zoltán alapszabályzat-ellenes és hamis ürüggyel, konkrétan az MPP RMDSZ-platformmá alakítási szándékának politikai rágalmával való kizárása az MPSZ-ből igencsak kiábrándított, mint ahogy a kizárást megszavazók későbbi magyarázkodása is a szervezet belső listáján. Akkor már látszott: nem ilyen lovat akartunk. Mégis elmentem az MPP aradi alakuló ülésére azért, mert esélyét láttam annak, hogy valamelyik RMDSZ-es ágens elkezd provokálni, elindul az egységdemagógia jegyében a mellébeszélés és ez kerül ki a sajtóba. Ebben az esetben bőven lettek volna érvek a tarsolyomban. Támadás nem érkezett, viszont nem jött össze annyi aradi ember, konkrétan tíz, aki megalakíthatott volna egy alapszervezetet. Akkor félretéve averziómat, a kollektív nevetségessé válást elkerülendő beléptem a pártba, sőt a feleségemet is belépésre kértem. Így járt el az aradi MPP későbbi legaktívabb tagja, Murvai Miklós is.
2009-ben lezajlott a botrányos tisztújítás, amikor a meghívottaknak is szavazati jogot adtak, egy áttekinthetetlen és eleve szabálytalan szavazással, mert Szász Jenő veszélyben érezte – egyébként alaptalanul – az elnöki székét. A békéltetés nem járt sikerrel, Szász Jenő nem hívott össze újabb, törvényes gyűlést, hanem azt mondta: döntsön a bíróság. A bíróság döntött: elmarasztalta Szász Jenőt, aki újabb kongresszust hívott össze épp egy esztendővel ezelőtt és kizáratta azokat, akik a párt jogszerű működésének érdekében léptek fel és akiknek a bíróság igazat is adott. A hat kizárt MPP-tagból hárman is Arad megyeiek voltunk: Nagy István, Murvai Miklós és a sorok írója. A kizárást a kongresszus meggyőző többséggel fogadta el, ami felettébb sajnálatos, mert azt mutatja, hogy az MPP középgárdának fontosabb az elnök akarata, mint a méltányosság, igazságosság és jogszerűség. Épp mint az RMDSZ-ben…
Az aradiak, mint ahogy a többi, Szász Jenő irányában el nem kötelezett, és az MPP-n belül a példamutató program- és alapszabályzatszerűséget kívánatosnak tartó csoport kemény dilemma elé került: indítson újabb eljárást, vagy hagyja meg az MPP-t annak, amivé vált: Szász Jenő baráti illetve vazallusi körének. A választást megkönnyítette az EMNT azon döntése, hogy pártot jegyeztet be.
Az új párt, mint azt Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke már a szándék nyilvánosságra hozatalakor, a tavalyi tusnádfürdői tábor idején bejelentette, várja mind az MPP-ben, mind az RMDSZ-ben csalódottakat, akik egyszerre ragaszkodnak a nemzet és a belső demokrácia értékeihez. Ennek jegyében a minap az aradi megyei MPP szervezet, mely több mint száz tagot számlált, elsősorban a Szász Jenő által nemhogy ok, de ürügy nélkül kizárt Murvai Miklós szervező munkájának köszönhetően (Murvai sem a perindításban nem vett részt, se nem bírálta nyilvánosan a párt elnökét, „bűne” az volt, hogy a belső nyilvánosság előtt tett javaslatokat az MPP demokratizálására és érveket gyűjtött össze a jelenlegi politikai vonalvezetés tarthatatlansága mellett) feloszlatta magát.
Kíváncsian várjuk: mit lép erre a központ.
Alapítanak új aradi szervezetet, hogy megfeleljenek a párttörvény elvárásainak vagy bíznak a hanyag és elnéző jogalkalmazásban?
Borbély Zsolt Attila. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Mennyi, az annyi
A napokban Winkler Gyula EP-képviselő sajtóirodája erdélyi magyar közösségünk félrevezetésére irányuló, pánikhangulatú közleményben abbéli aggodalmát fejezte ki az alakuló Erdélyi Magyar Néppárt kapcsán, hogy akik az új párt létrehozását kezdeményezik, azok tulajdonképpen azon dolgoznak, hogy az RMDSZ-t eltávolítsák a megyék politikai palettájáról; országos szinten pedig az erdélyi magyar nemzeti közösség parlamenti képviseletének felszámolásán ügyködnek. 
Az ellenségképet tovább színesítve kijelenti, hogy az EMNP az egy húron pendülő bukaresti és budapesti RMDSZ-ellenes sötét erők eszköze, amelyek egyetlen célja, az RMDSZ gyengítése, megosztása. És mindez azért, mert nem enged a független politizálásból (igen, igen, igen! – az RMDSZ nem enged!), és arra kapott mandátumot – mármint az RMDSZ – a romániai összmagyar közösségtől, hogy parlamentáris eszközökkel valósítsa meg célkitűzéseit.
Winkler Gyula szerint a szövetség az elmúlt 21 évben bebizonyította, hogy a teljes romániai magyar közösséget képviseli, azokat is, akik támogatták szavazatukkal, azokat is, akik nem.
Végül Gyula bátyánk kijelenti, hogy nem hisz abban, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt, mint az erdélyi magyar politikai erő része a hazai politikai csatározásokban ki fogja majd egészíteni az RMDSZ-t, tehát eleve elutasítja még a látszatát is egy jövőbeli politikai közös akarat megteremtésének.
Véleménye szerint csak egyetlen módon lehet elkerülni a hazai magyarság apokalipszisét, éspedig, ha az erdélyi magyar közösség megtartja egységét.
Tehát, megint ott toporgunk, ki tudja hányadjára, bebocsátásra várva, ahol a part szakad: a kirekesztő RMDSZ-egység kapujában!
Az ilyen magas polcra felsegített politikustól elvárható lenne, hogy valós tényeken alapuló, az ok–okozat helyes értelmezésén alapuló helyzetmegoldó javaslatokkal rukkoljon elő, és mellőzze az érdekképviselni szándékozott magyarság félretájékoztatását.
Az EMNP kezdeményezői és szimpatizánsai tudják, hogy a hazai magyar szavazótábor véges, de azt is, hogy az érdekképviselők '90 óta több mint 650 000 szavazatot vesztettek el. Ezért nem az RMDSZ-hívők átcsábítására törekszenek, hanem az önmagukat összmagyar érdekképviselőknek kikiáltottak politikájától megcsömörlött passzív, illetve a más pártokra szavazó magyar tömegeket szeretnék közösségszolgáló cselekvésre serkenteni.
Az is köztudott, hogy a még meglevő RMDSZ-szavazótábor egy része csak azért szavazott a szövetségre, mert egyszerűen nem volt más alternatívája. Valószínű, hogy ezek átcsábulásától retteg Winkler úr.
Az új pártnak nem célja egyetlen hazai magyar politikai, vagy civil szerveződés ellehetetlenítése vagy bekebelezése, politikai krédójába nem fér bele a kirekesztő magatartás és az értelmetlen testvérharc, nem fog törekedni a szövetségre jellemző kizáró egységre: ki nincs velünk, az ellenünk. Nem az egységes párt elve fogja vezérelni tevékenységét, hanem a különböző magyar politikai erők közös akaratán alapuló egységes fellépés imperatívusza.
Az új, nemzeti és polgári jobboldali értékek mentén szerveződő magyar párt szükségszerűségét mi sem bizonyítja jobban, hogy mindössze 5 hét alatt sikerült a bejegyzéshez szükséges támogató aláírások begyűjtése, még a szórványmegyékben is, így Arad megyében is sikerült teljesíteni az elvárt több mint 800 támogató toborzását.
A kezdeményezők a jelenlegi Erdélyi Magyar Nemzeti Mozgalmat az alakuló párt civil bázisának tekintik, tehát azt nem óhajtják megszüntetni, nincs szándékukban azokat a nemzettársakat kirekeszteni a magyar társadalmi életből, akik nem a politika terén, hanem csak egyszerű állampolgárként akarnak hozzájárulni közös céljaink megvalósításához és velünk együtt vallják: Magyarnak lenni jó.
Murvai Miklós
Nyugati Jelen (Arad)