Június 27-én az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa – hosszas vitát követően, amely során többen is Markó Bélát találták volna a legalkalmasabbnak -, szavazással döntött, hogy elfogadja a Szövetségi Állandó Tanács javaslatát, és Kelemen Hunor ügyvezető elnököt 67 igennel, 19 ellenszavazattal fogadta el az RMDSZ államfőjelöltjének. Kelemen Hunor hangsúlyozta, üzenethordozó lesz a kampányban. Ez az üzenet elsősorban az erdélyi magyarok üzenete lesz. Markó Béla megtisztelőnek tartja, hogy sokan őt jelölték volna, viszont az RMDSZ elnökének az elkövetkező időszakban többféle feladata van. Az ultranacionalizmus fölerősödése, a Nagy-Románia Párt előretörése közepette oda kell figyelni, hogy ez hogyan befolyásolja a többi pártot, oda kell figyelni a magyar önkormányzatok munkájára. Markó aggodalommal szólt arról, hogy a kormány egymás után hozza a rosszabbnál rosszabb döntéseket, figyelmeztetett a magyar vezetők eltávolítására, arra, hogy leállt sok infrastrukturális beruházás. /Mózes Edith: Markó Béla: „Csak az összefogás adhat távlatokat”. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 29./

A minap roma civil szervezet tüntetett az RMDSZ bukaresti székháza előtt, két Hargita megyei településen a szerintük romákat ért atrocitások ellen. Bemutatták a 11 pontba foglalt „tízparancsolatukat”, amelyben, egyebek mellett, azt szorgalmazzák, hogy „minden magyar legalább húsz román szót tanuljon meg, a magyarok és a romák közötti »kölcsönös tisztelet« jegyében. ” Mi köze mindennek a történtekhez, talán a „szerzők” sem tudnák pontosan. Viszont a petíciót sugározták a tévék képernyőin és a sajtóban. A roma érdekvédelmi szervezetek helyszíni nyilatkozataiból kiderült: „úgy tudták”, hogy Hargita megyében, nevezetesen Csíkszentkirályon és Csíkszentmártonban a magyar lakosok „romák házait gyújtották fel és leöldösték a kutyáikat, lovaikat”, illetve, ugyancsak „hallották”, hogy a két székelyföldi faluban hónapokon át „két-háromszáz fős magyar csoport tartotta rettegésben a romákat”. A békés egymás mellett élés lehetőségeit nem így lehet megtalálni. A csíkszentmártoni polgármester tagadta, hogy romaházat gyújtottak volna fel a községben, ugyanúgy tagadta ezt Csíkszentkirály első embere is. Az is igaz, hogy a helyi konfliktusokat a helyi hatóságoknak kell kezelniük és kivédeniük. A tüntetés helyszíne a legmegfelelőbb, hiszen a szociális problémákra nem az RMDSZ-nek, hanem a kormánynak kell(ene) megoldást találnia. A békés együttélést nagyotmondással nem lehet elérni. /Mózes Edith: Barza, varza és egyéb állatfajták. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 25./

A marosvásárhelyi Cuvantul Liber lap szerint Frunda György RMDSZ-szenátor a bálványosi szabadegyetemen azt nyilatkozta, hiba volt magyar iskolává változtatni a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumot. Frunda György elmondta, július 9-én tartott előadást a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen Erdély és az Európai Unió, Erdély perspektívái az Európai Unióban címen. Ebben kitért arra, hogy a Magyar Összefogás listáját tartalommal kell feltölteni, az összefogás listájának jelöltjei párhuzamos kampányt folytattak, Tőkés László kampánya nem találkozott az RMDSZ kampányával. Hangsúlyozta, hogy az erdélyi magyar fiataloknak sokkal többet kell bizonyítaniuk, hogy itthon boldogulhassanak. Ennek egyik feltétele az, hogy nem elég, ha magyarul beszélnek, pontosan ugyanúgy kell románul is beszélniük. Frunda fontosnak nevezte a kétnyelvű iskolákat, a párhuzamos osztályokat, mert így a gyermekeknek alkalmuk van megtanulni egymás nyelvét. Azt azonban nem mondta, hogy hiba lett volna a Bolyait magyar iskolává tenni. Szükség van anyanyelvű oktatási intézményekre, sőt bővíteni kellene azok hálózatát, szükség van az önálló magyar egyetemre is, de meg kell adni a harmadik út lehetőségét a párhuzamos román-magyar tannyelvű iskolákkal. Ezekben az iskolákban azonban el kell érni, hogy a tanári tanács is kétnyelvű legyen, mert az erdélyi magyarság megtapasztalta 1990 előtt, hogy a vegyes iskolák az asszimiláció eszközei voltak. /Mózes Edith: „Az anyanyelvű oktatás az identitás megőrzésének egyik legfontosabb eszköze. ” = Népújság (Marosvásárhely), aug. 11./

Markó Béla, az RMDSZ elnöke elmondta, a Nemzeti Liberális Párt bizalmatlansági indítványt készül benyújtani az RMDSZ segítségével, amely akár a jelenlegi kormányfelállást is megváltoztathatja. „Az RMDSZ érdeke az, hogy kormányra kerüljön. Ez minden politikai szervezet érdeke. ” – fejtette ki Markó, hozzátéve, arra csak komoly feltételekkel vállalkoznának erre. Az RMDSZ-nek legyenek eszközei, hogy a magyar közösség helyzetén is változtasson, másrészt szükséges a kisebbségi törvény elfogadása. Csíkszeredában lesz az RMDSZ és az EMNT szervezésében egy nagygyűlés, Székelyudvarhelyen pedig egy kisgyűlés, amelyet a Székely Nemzeti Tanács szervez. Az SZNT felkérte az RMDSZ-t, hogy legyen partner a szervezésben, azonban az RMDSZ nem társul, szögezte le Markó, szeptember 4-én Csíkszeredában megtartják az önkormányzati nagygyűlést. Székelyföld jövőjéről, autonómiáról, gazdasági és infrastrukturális fejlesztési célokról szeretnének elfogadni dokumentumot. Markó leszögezte: az RMDSZ nem részt vesz a székelyudvarhelyi nagygyűlésen. /Mózes Edith: Lesz egy nagygyűlés és egy kisgyűlés? = Népújság (Marosvásárhely), aug. 26./

Az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) közös rendezésében szeptember 4-én megtartott Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen mintegy ezer polgármester, alpolgármester, helyi és megyei tanácsos, képviselő és szenátor vett részt. Markó Béla, az RMDSZ felhívta a figyelmet: nem elég kiáltványban megerősíteni az autonómia iránti szándékot, ahhoz következetes, folyamatos munkára lesz szükség a jövőben. Ez közös munka lesz, ennek szellemében hívták meg erre a gyűlésre az RMDSZ-en kívüli szervezetek – így a Magyar Polgári Párt (MPP) – választott önkormányzati képviselőit is. A romániai magyarság „résztulajdonosa” Romániának, Erdélynek, Székelyföldnek – hangsúlyozta Markó Béla -, Romániában 7, Erdély területén 25, Székelyföldön pedig 80 százalékban magyar a lakosság, tehát ilyen arányban „résztulajdonosa” az országnak, illetve annak a területnek, amelyben szeretné megőrizni identitását. Markó utalt a szlovákiai magyarság helyzetére: visszaveszik a magyaroktól a már megszerzett jogokat. Szerinte ez nem csupán két ország ügye, az Európai Uniónak nagyon is köze van ahhoz, hogy miként alakul a helyzet. Markó megállapította, hogy Romániában is igazán csak az autonómia eszközével veheti kezébe a magyar kisebbség a saját sorsát. Leszögezte: Székelyföldnek sajátos, etnikai identitása is van, ezért sajátos területi autonómiára is szüksége van. Tőkés László, az EMNT elnöke megállapította: Székelyföldnek országnyi területe van, mintegy 2000 négyzetkilométerrel meghaladja Koszovó területét. Az EMNT elnöke kifejtette: a Kárpát-medencében minden legitim politikai erőnek kötelessége az autonómia képviselete. Magyarországra is utalva szükségesnek nevezte a „nemzetpolitikai rendszerváltást”, amely nélkül nem lehet teljes a politikai rendszerváltozás. /Székelyföld számára az egyetlen tartós megoldás a területi autonómia. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./ Székelyföld a miénk, nekünk itt a helyünk, egymásra mindig számíthatunk. Fontos, hogy gyerekeink, közösségeink lássák, nem félünk, bátrak vagyunk, van hitünk, erőnk céljaink megvalósítására – fogalmazta meg üdvözlő beszédében a nagygyűlés üzenetét Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere. „Magunkra vagyunk utalva, de van bennünk erő ennek a kihívásnak eleget tenni” – hangsúlyozta Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke. Tőkés László, az EMNT elnöke azt hangsúlyozta, már önmagában nagy eredmény, hogy ez a találkozó létrejöhetett, még akkor is, ha egymás után két helyen jött létre, mert lényegében mind a kettő azt üzeni a magyar közösségnek, hogy „egyet akarunk”. Ugyanakkor bírálta mind az RMDSZ „kizárólagos pártpolitikáját”, mind az SZNT-t, amely magáénak tekinti „az autonómia képviseletének kizárólagos jogát”. Kelemen Hunor, az RMDSZ államelnökjelöltje Szent István példáját állította a székelyföldi nagygyűlés résztvevői elé, arra biztatva őket, hogy tegyék azt, amit a magyar közösség rájuk bízott. A nagygyűlés elfogadott egy memorandumot Székelyföld sajátos közigazgatási és fejlesztési jogállásáért, illetve egy kiáltványt Székelyföldért, amelyben az Európa Tanács 176/1993-as számú ajánlásának, az Európai Kisebbségvédelmi Keretegyezménynek a betartását követelik, ugyanakkor követelik a magyar nyelv hivatalos regionális nyelvvé nyilvánítását, valamint az 1918-as Gyulafehérvári Kiáltvány harmadik pontjának szellemében „a teljes nemzeti szabadságot az együtt lakó népek számára”. /Mózes Edith: „Egyetlen garantált megoldásnak a területi autonómiát tartjuk. ” = Népújság (Marosvásárhely), szept. 5./ „Nehéz dolgunk van, hiszen ezerszer el kell magyaráznunk román barátainknak, hogy az, amit mi akarunk és kérünk, nem valakik ellen akarjuk, nem valakik ellen kérjük. ” „Nem akarunk elvenni senkitől semmit” – hangsúlyozta Kelemen Hunor. /”Senkitől semmit nem akarunk elvenni” = Nyugati Jelen (Arad), szept. 5./

Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén Markó Béla előrelépésnek nevezte azt, hogy nem romlott az oktatási törvény kisebbségjogi fejezete, sőt néhány kérdésben jobbítás tapasztalható. Kötő József képviselő, a képviselőház tanügyi bizottsága alelnöke kifejtette, fontos előrelépéseket tartalmaz az oktatási törvény, de ehhez kreatív módon alkalmazott előírások kellenek. A törvény az iskolák vagyonát, a finanszírozást az önkormányzatokra bízza. A törvény értelmében megerősödik az iskolai autonómia, az iskolai adminisztratív tanácsokban egyharmad részben tanárok, egyharmad részben szülők, egyharmad részben a helyi önkormányzatok képviselői lesznek jelen. Fontos előrelépés az, hogy az igazgatókat a helyi adminisztratív tanács vizsgáztatja, a helyi önkormányzat hagyja jóvá, a tanárok versenyvizsgáját is az iskolák szervezhetik meg. Az iskoláink tulajdonképpen a kezünkben vannak, hangsúlyozta Kötő József. Az új tanügyi törvény szerint az egy tantárgyra számított óraszámnak 75%-a kötelező módon a tantárgyra vonatkozik, 25% pedig a tanár rendelkezésére áll. Például a történelmet vagy földrajzot tanító pedagógus megtaníthatja a helyneveket anyanyelven is. A törvényben megjelentek a felsőoktatásnak olyan közjogi garanciái, amelyek talán lehetővé teszik az anyanyelvi felsőoktatás kiteljesítését. Ebben benne van az önálló tagozat létrehozásának a lehetősége is. /Mózes Edith: „Az iskoláink tulajdonképpen a kezünkben vannak” = Népújság (Marosvásárhely), szept. 23./

A szélsőséges román Új Jobboldal tagjai Gyergyószentmiklóson erődemonstrációt tartottak. Tették ezt egy európai uniós tagországban. A jelenleg is 95%-ban magyarok lakta Gyergyószentmiklóson és általában a Székelyföldön még a legsötétebb diktatúra idején sem történt hasonló „megemlékezés”. A felbőszült ifjú románok azért vonultak végig a székely városon, hogy úgymond, „emlékeztessenek” arra az 58 románra, akiket állítólag a horthysták gyilkoltak le 1940 szeptemberében. (Kérdés, hogy akkoriban volt-e egyáltalán 58 román Gyergyószentmiklóson?) A tüntetők kevés román szót hallottak a településén. Erre is volt megoldásuk, mint mondták, „irtani kellene a magyarokat”. Gyergyószentmiklós polgármestere felkérte a helyi rendőrség képviselőit, hogy az elkövetkezendőkben „kitalált eseményekre emlékezve” ne zavarhassa meg senki az emberek nyugalmát. A Kárpát-medencében vannak utcai verekedések, magyarverések, van szlovák nyelvtörvény. /Mózes Edith: Agresszív „megemlékezés” = Népújság (Marosvásárhely), szept. 25./

Az önrendelkezés, amit a romániai magyarság kér, a kulturális autonómia, területi autonómia, olyan törekvések, amelyek nem sértenek senkit, nem csorbítják a románok jogait. Nem kér egyebet a romániai magyarság, mint az 1918-ban tett ígéretek betartását. Eltelt közel száz év, és még mindig azt mondjuk, hogy az adott szót be kell tartani – jelentette ki október 30-án Marosvásárhelyen Kelemen Hunor, az RMDSZ államfőjelöltje. Elmondta, hogy egy hete kezdődött el a kampány, rengeteg emberrel találkozott és azt tapasztalta, hogy az RMDSZ-karavánt jól fogadják. /Mózes Edith: Az adott szót be kell tartani! = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./

Október 29-én Marosvásárhelyen tartotta alakuló ülését az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezete, amelyen megválasztották a szervezet vezetőit. Az EMNT az elkövetkezendőkben jogi személyiséggel ellátott, civil-politikai szervezetként akar újraalakulni. Az EMNT nem pártpolitikában, hanem nemzetpolitikában gondolkodik. László János székelyföldi megbízott elnök szerint a magyar nemzeti közösség gazdasági potenciálját kell felmérni, értékelni kell az elmúlt húsz évet. A résztvevők titkos szavazással választották meg az elnököt Kali István személyében. /Mózes Edith: Megalakult az EMNT megyei szervezete. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke, Toró T. Tibor kijelentette: az RMDSZ valójában kész tények elé állította őket, amikor a megkérdezésük nélkül állított államelnök-jelöltet, ezért kénytelenek feltételeket szabni a támogatásához. Az RMDSZ elnökjelöltje, Kelemen Hunor szerint a feltételek, amelyek gyakorlatilag a közös programjuk legfontosabb pontjai, teljesültek. Kelemen Hunor kifejtette, amit az EMNT javaslatként tett, az programjában mind szerepel: kollektív jogok, nyelvi jogok, autonómia, Sapientia, oktatási kérdések, egyházügyi kérdések. /Mózes Edith: Kelemen Hunor: A kampányban másfél millió magyar ember hangja kívánok lenni! = Népújság (Marosvásárhely), nov. 3./

A magyar sajtóban röppent fel a hír, amely szerint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elhatározta, tüntetést tervez Marosvásárhelyen a Stefan Gusa tábornok szobrát jóváhagyó tanácsi határozat ellen, és megszervezésével Kincses Előd ügyvédet bízta meg. Kincses cáfolta a hírt, kijelentve, szó sincs tüntetésről. Ellenben Tőkés Lászlótól, az EMNT elnökétől megbízást kapott arra, hogy a közigazgatási bíróságon támadja meg a határozatot. Jelenleg az EMNT nem bejegyzett jogi személy, tehát még nem támadhatja meg, csak ha majd bejegyzésre kerül. A marosvásárhelyi tanács szeptemberi ülésén egyhangúlag elfogadta, hogy Stefan Gusa tábornoknak szobrot állítsanak Marosvásárhelyen. Utóbb a tanács RMDSZ- frakciója határozattervezet nyújtott be az önkormányzathoz a szoborállításról szóló határozat visszavonására, mellékelve a katonai ügyészség által Stefan Gusa ellen benyújtott vádiratot. Ezt a határozattervezetet a tanács elutasította. A 23 tagú városi tanács 10 tagú RMDSZ-frakciója szavazott a határozat visszavonása mellett, 12-en ellene szavaztak, egy tartózkodás mellett. /Mózes Edith: Az EMNT mégsem szervez tüntetést Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 10./

A Pro Európa Liga és több szervezet, illetve magánszemély a marosvásárhelyi tanácsnak a St. Gusa-szobor felállítására vonatkozó határozatának visszavonását követeli, nyilatkozta Smaranda Enache, a PEL társelnöke. Olyanoknak akarnak szobrot állítani, akik megpróbálták vérbe fojtani az 1989-es forradalmat. /Mózes Edith: A PEL az államelnökhöz fordul a Gusa-ügyben. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 19./

Az államfő megválasztásával kapcsolatban Maros megyében, 99,84%-os feldolgozás után: szavazott 49,97 %. Maros megyében a legtöbb szavazatot Traian Basescu kapta /27,47 %/, második helyen az RMDSZ jelöltje, Kelemen Hunor áll /27,00 %/, harmadik Mircea Geoana (PSD+PC) /18,51 %/, negyedik Crin Antonescu (PNL) /616,04 %/. /Mózes Edith: Maros megyei eredmények. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 24./

Az RMDSZ elkészítette a választások első fordulójának a mérlegét, és a végleges eredmények ismeretében Markó Béla szövetségi elnök november 28-án tartott sajtótájékoztatóján értékelte Kelemen Hunor szereplését. Véleménye szerint éles volt a verseny, ennek ellenére a magyar jelölt által megkapott támogatás jó és fontos volt. A Népújság munkatársa felvetette, Tőkés László azt nyilatkozta, azzal, hogy az RMDSZ Mircea Geoana, azaz a kommunisták jelöltjének támogatására buzdít, lényegében felrúgta a magyar összefogást. Markó Béla kifejtette, a magyar összefogás működik, majd megerősítette: az RMDSZ Klaus Johannist és Crin Antonescut támogatja, akik nincsenek a szavazócédulán. Markó hozzátette, az RNDSZ az elnökjelöltek közül a Szociáldemokrata Párt jelöltjét, Mircea Geoaná támogatja. /Mózes Edith: Az RMDSZ Geoanat támogatja. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 30./

„Bűvészmutatványok helyett biztos, szilárd jövőkép” Ez volt a címe annak a határozattervezetnek, amelynek elfogadását a Székely Nemzeti Tanács december 19-én tartott tanácskozása elnapolta. Az ülés napirendjén Izsák Balázs, az SZNT elnökének politikai beszámolója, a 2009. év Gábor Áron-díjainak kiosztása és az önrendelkezési nyilatkozat elfogadása szerepelt. Izsák Balázs rámutatott: a katalánok hét végi népszavazásának két figyelemre méltó tanulsága van. Az egyik, hogy Európában a kisebbségi sorba kényszerült nemzeti közösségek helyzete még mindig megoldatlan, a másik, hogy a hatóságok akaratától és szándékától függetlenül megszervezett népszavazás hiteles kifejezője a közösségi akaratnak. Véleménye szerint „nem a német miniszterelnök vagy a magyar miniszterelnök-helyettes a megoldás a Székelyföld számára, hanem az önrendelkezés intézményei, úgy, ahogy a Székely Nemzeti Tanács autonómiastatútuma leírja”. A tanácskozáson kiosztották a 2009. év Gábor Áron-díjait. Díjazottak: a Székelyföld folyóirat, Bernard Le Calloc’h francia földrajztudós, a Francia Finnugor Társaság elnöke, a Francia Írószövetség tagja, Szakács Gábor és Friedrich Klára rováskutató és -oktató, akiknek a neve összekapcsolódik a tatárlaki éremmel, a tordosi lelettel, a tászoktetői rovásos kövekkel, a dálnoki emlékkel, a székelyderzsi rovásos téglával és a boszniai piramissal, valamint Tulit Zsombor hegymászó, aki a Székelyek a magasban expedíciósorozat révén „egy egész közösséget állított a figyelem középpontjába”. /Mózes Edith: A székely népnek joga van az önrendelkezéshez! = Népújság (Marosvásárhely), dec. 21./

Frunda György: Az RMDSZ-nek kormányban kell lennie
Csak egy kicsit elsiette a döntést
Mostanában az emberek sokat beszélnek az elnökválasztás eredményéről, az RMDSZ kormányba lépéséről. Sokan sokféleképpen ítélik meg a szervezet döntését. A választásokat követő Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén Frunda György az RMDSZ vezetőségének véleményével szemben egészen más álláspontot fogalmazott meg. Erről beszélgettünk a szenátorral.
– A tanácskozáson a szövetségi elnök jónak nevezte az RMDSZ szereplését az elnökválasztás első fordulójában. Önnek más volt a meglátása…
– Négy név merült fel a tavaly az RMDSZ részéről: Markó Béla, Borbély László, Kelemen Hunor és jómagam. Én azon a véleményen voltam, hogy Markó Bélának kellett volna vállalnia a jelöltséget, mert ez a szerep a mindenkori szövetségi elnöknek jár. A legnagyobb lehetőség meggyőzni az embereket, elmondani a terveket, szövetségeket kötni, lehetőségeket, kapukat megnyitni. A szövetségi elnök nem vállalta a jelölést, ő javasolta Kelemen Hunort. Végül elfogadtuk ezt a megoldást, és elmondtam, mire kell a jelöltnek odafigyelnie: a válsághelyzetre kell felépíteni a kampányt, megoldásokat kell kitalálni, karizmatikusnak kell lenni, az embereket meg kell győzni, hogy elmenjenek szavazni, és folytatni azt a nyitást a románság felé, amit én elkezdtem '96-ban.
Azt hiszem, Kelemen Hunor nagyon jól felkészült diákként viselkedett, kerek, kidolgozott programbeszéde volt, de ugyanakkor nem volt elég meggyőző, s elért egy eredményt, ami fele annak, amit én elértem '96-ban, egyharmaddal kevesebb annál, amit Markó Béla elért ezelőtt öt évvel. Hogy mondhatjuk erre, hogy jó eredmény? Véleményem szerint nem jó eredmény; ahhoz, hogy az RMDSZ erősödjön, szembe kell néznünk a tényekkel, le kell vonni a tanulságokat, meg kell keresni a hibákat, miért volt csak ennyi szavazat és nem több, a jelölttel volt baj, a helyi szervezetekkel, önkormányzati vezetőkkel? Javítani kell a területi szervezetek szintjén, de az ügyvezető elnökség szintjén is, amely nem tudja kézben tartani a területi szervezeteket. Ez volt az én üzenetem, nem Kelemen Hunor ellen irányult, de le kell vonni a tanulságokat.
Az RMDSZ kihagyott egy lehetőséget
– Ön kritizálta a vezetést a referendum miatt is.
– Véleményem szerint az RMDSZ kihagyott egy nagy lehetőséget, amikor arra biztatta az embereket, hogy menjenek el és szavazzanak nemmel. Hibás döntés volt, azt kellett volna sugallnia, hogy ne vegyenek részt a szavazáson, így nem lett volna érvényes a népszavazás, és a parlament nem kellett volna vitatkozzon a parlament átalakításáról. A magyarság érdekéről van szó, mert azzal, hogy a parlamentet egykamarássá alakítják, egyetlen közösség, a magyarság veszít Romániában. Ezt ki kell mondani. A modern államokban az EU- ban mindenhol két ház van – alsó- és felsőház –, ez a garanciája, hogy egyetlen ember nem tudja maga alá gyűrni a parlamentet. Az EU is egy külön törvényhozó testületet ajánl, amely más problémák mellett az európai szabályzókat átülteti a nemzeti törvényhozásba. Ezt az RMDSZ- nek el kellett volna magyaráznia, és meggyőznie az embereket, ne szavazzanak a referendumra. Ez hiba volt, és az RMDSZ-nek ezt föl kell vállalnia, mert nem először hibáztunk. Hibáztunk akkor is, amikor Basescu felfüggesztéséről volt szó, s ezeket a hibákat a politikában nem szabad megismételni. Így nehéz politikai harc vár ránk, hogy megpróbáljuk megőrizni a kétkamarás parlamentet, mert a népszavazás nem kötelező érvényű, hanem konzultatív, ezt írja az alkotmány. De biztos vagyok benne, hogy az államelnök és a Demokrata Párt nagy nyomást fog gyakorolni az RMDSZ- re, hogy ezt megszavazzuk. Én nem fogom megszavazni semmiképp sem, mert ezzel a közösségünk ellen tennénk.
"Szőke" döntés?
– Az RMDSZ ismét kormánykoalícióra lépett. Erről mi a véleménye?
– 1996-ban az első magyar politikus voltam, aki kormánykoalícióról beszéltem, arról, hogy a magyarság helye a kormányban van, adott feltételek mellett. Akkor sokan támadtak, hogy ez az identitásunk elvesztéséhez fog vezetni. Pedig nem így van, én Gunnar Jansentől, a norvégiai svédtől tanultam, aki elmondta, hogy az Aland-szigeten levő norvégiai svéd párt 40 éve kormánykoalícióban van, és megtanított arra, hogy ha jogokat akar elérni egy kisebbség, kormányban kell lennie. Ez meggyőződésem, és helyeslem most is, hogy nehéz körülmények között is a kormányban vagyunk.
Viszont úgy gondolom, elsiettük a döntést. Mielőtt az Alkotmánybíróság megerősítette volna az elnökválasztás eredményét, miközben gyakorlatilag egyezségben voltunk a liberálisokkal és a szocdemekkel, nem vittük végig a harcot, hogy legyen egy jobboldali elnök, és egy liberális–szociáldemokrata–RMDSZ-kormány, ami alkotmányosan megengedett, és valószínűleg sokkal stabilabb többséget biztosított volna, hanem elfogadtuk azt, hogy a DP-vel és úgynevezett függetlenekkel lépjünk szövetségre. Kik is ezek a függetlenek? Azok az árulók és opportunisták, akik személyes érdekből hagyták el pártjukat. Ez nem egy stabil koalíció, amelyre építeni lehet. Ezért hiszem azt, hogy ha az RMDSZ kivárt volna, több eredményt tudott volna elérni. Különben jónak tartom mindhárom minisztert, de úgy vélem, Borbély Lászlónak ki kellett volna harcolni a területfejlesztési minisztériumot, mert ő olyan országos programokat épített ki, amelyekből egész Románia nyert, és hitelessé tette a romániai programot az Európai Unióban, megnyitotta a kapukat a nyugati pénzek előtt. Elvenni ettől az embertől ezt a minisztériumot, s odaadni Elena Udreának, egy "szőke" döntés volt. Remélem, jó művelődési miniszter lesz Kelemen Hunor, és jó miniszternek tartom Cseke Attilát is, de ha nem siettük volna el a koalíciós tárgyalásokat, talán többet lehetett volna elérni. Hiszen máris kezdődnek a bajok. A költségvetés vitájában vannak olyan RMDSZ- képviselők, akik azt mondják, hogy ha a nyugdíjasok kevesebb pénzt kapnak, nem fogják megszavazni a büdzsét, mert mi ígéretet tettünk az embereknek. Persze, vannak kompromisszumok, de van egy szint, amely alá nem lehet menni.
Erkölcsi indokok
– Igaz, hogy ismét visszautasította az igazságügyi tárcát? Az SZKT-n Verestóy Attila azt állította, hogy ön miatt varrták a nyakunkba Monica Macoveit.
– Vannak olyan politikusok, akik nem a fél karjukat, de mindkettőt odaadnák, hogy miniszterek legyenek. Én nem ilyen vagyok. 2004-ben Calin Popescu Tariceanu felajánlotta a tárcát nekem, de nem vállaltam, mert úgy gondoltam, többet tudok bizottsági elnökként tenni, és tovább akartam dolgozni az Európa Tanácsban. De akkor nem úgy tevődött fel a probléma, hogy Macovei vagy Frunda. Igazam volt, mert az én bizottságom volt a későbbiekben, amely módosítás nélkül elfogadta a kisebbségi törvényt. Meg tudtam akadályozni, hogy a feddhetetlenségi törvénybe ne kerüljön be, hogy az állami tisztviselők téves vagyonnyilatkozata nyomán elkobozzák a tulajdonaikat, amint az 1964-es törvény előírta, és el tudtam készíteni az ET-ben a nemzetről szóló jelentésemet. Az idő engem igazolt. Most szóba került, hogy az RMDSZ kapja meg az igazságügyi tárcát, de végül más lett a döntés. Ám mivel fenntartásaim voltak az RMDSZ kormányba lépésével kapcsolatosan, erkölcsileg nem lett volna korrekt, hogy elvállaljam a miniszterséget.
– Hogyan látja a kormány jövőjét, tekintve, hogy a Demokrata Párt, híres arról, hogy bomlasztja a koalíciókat.
– Nem lesz könnyű, bár legfelsőbb szinten kialakult egy egyeztető mechanizmus Markó Béla és Emil Boc között. Nem tudom, ez elég garancia lesz-e, mert az a tapasztalatom, hogy az utóbbi tíz évben ahány koalícióban volt a Demokrata Párt, annyi koalíció bomlott fel. Ettől tartok most is, remélem, az idő nem engem fog igazolni.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Problematikussá vált az együttműködés?
Ülésezett az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum
Divergenciáktól sem volt mentes az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) tegnapi ülése, amelyen egyebek mellett az RMDSZ kormányzati részvételéről, az erdélyi magyar összefogás jelenéről és jövőjéről, az EMEF működésének folytatásáról tárgyaltak Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. Az EMNT "nemzeti szempontból" nem örül az RMDSZ kormányzati részvételének, de sok sikert kívánt neki, hogy bizonyíthassa azt, hogy érdemes volt kormányra lépni, és folytatni óhajtja az együttműködést.
A tanácskozás végén, amikor az RMDSZ, illetve az EMNT elnöke nyilatkozott az újságíróknak, kisebb szópárbajra is sor került a kormányzati szerepvállalást illetően.
Kölcsönös tájékoztatás
Markó Béla szövetségi elnök, aki szerint egy nem túlságosan hosszú, de eléggé eseménydús időszak után találkozott az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum, amely arra hivatott, hogy az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által meghívott szervezetek számára biztosítson konzultációs keretet lényeges elvi, eszmei, politikai kérdésekkel kapcsolatosan.
– A tanácskozáson elsősorban egy kölcsönös tájékoztatásra került sor, hiszen időközben az RMDSZ kormányzati szerepet vállalt, kormányprogramot dolgoztunk ki a Demokrata-Liberális Párttal, és tájékoztattuk az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot arról, hogy ebben a kormányprogramban mit tartunk fontos elemnek, akár az általános társadalmi érdeket nézve, gazdasági programot, decentralizációs célkitűzéseket, akár a sajátos gondokra utalva, az etnikumközi viszonnyal kapcsolatos megoldásokra, és ugyanakkor arról is tájékoztattuk partnereinket, hogy a kormányban, kormányzati intézményekben milyen helyet, milyen súlyt foglal el az RMDSZ az elkövetkező időszakban – mondta a szövetségi elnök.
Ebben a témakörben az államtitkári tisztségekről, prefektusi, alprefektusi tisztségekről, a dekoncentrált intézményekben elfoglalt helyekről és arról is tárgyaltak, hogy a jövőben hogyan, mi módon fognak együttműködni.
Markó Béla nem tagadta, hogy vannak véleménykülönbségek az RMDSZ és az EMNT között a kormányzati szerepvállalást illetően, de abban egyetértettek, hogy keresni kell az együttműködés útjait. Az RMDSZ elnöke szerint munkacsoportokban együtt dolgoznak az elkövetkező időszakban, és közösen készítenek elemzést a kisebbségi törvénytervezetről, a tanügyi reformról, decentralizációs problémákról és más fontos, a magyarságot érintő kérdésekről.
"Az erdélyi magyar összefogás veszélybe került"
Tőkés László, az EMNT elnöke mindenekelőtt arra emlékeztetett, hogy húsz évvel ezelőtt Temesváron elindult a romániai népfelkelés, rá három hónapra, Marosvásárhelyen egy ellenforradalmi, nómenklatúra, szekuritate hátterű fekete márciusra került sor. "Ezelőtt húsz évvel teljes egyetértésben fogtunk össze mi magyarok, és most, húsz év után nagyon szétzilálódott ez az egység". Véleménye szerint nehéz helyzetben vannak. Az államelnök-választás után nehezebb szót érteniük az RMDSZ-szel, mint ezelőtt negyedévvel, az RMDSZ kormányba lépésével nehezebb együttműködniük, mint ezelőtt egy hónappal. "Az erdélyi magyar összefogás veszélybe került" – jelentette ki.
Mint mondta, jól indultak az EP-választásokon, folytatódott az EMEF megalakulásával, megrendezték a székelyföldi önkormányzati nagygyűlést, együtt tudtak működni a szövetséggel, de most, hogy az RMDSZ úgy alakította a politikáját, hogy azzal az EMNT nem tud egyetérteni, problematikussá vált az együttműködés, az összefogás folytatása. Ennek ellenére folytatni szándékoznak a párbeszédet, a közös útkeresést, "mert vannak olyan nemzeti céljaink, amelyeket nem tudunk elérni, hogyha külön úton járunk." Az EMNT-t az általánoson túl nemzetpolitikai meggondolások irányítják. "Nekünk nem az a fontos, hogy György Ervin legyen a prefektus Kovászna megyében, hanem az, hogy ne tegye kifogás tárgyává az egyes települési önkormányzatok által hozott autonómiahatározatokat. Nekünk nem az a fontos, hogy Vaslui megyében legyen magyar prefektus, vagy hogy legyen magyar kulturális miniszter, hanem az, hogy az egyházi ügyeket is az a kulturális miniszter irányítsa. Egyáltalán nem örülünk annak, hogy Pascan prefektus úr a szóvivője volt Dorin Floreának, és tudjuk, hogy az utóbbi húsz évben Marosvásárhely etnikai arányainak a megváltoztatásában milyen sikert ért el a Vatra Româneasca, a fekete március vérengzései vagy a Dorin Florea vezette önkormányzat" – nyilatkozta Tőkés László.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

A politikában nincsenek ajándékok
Az ortodox egyház még nincs a 21. században?
A parlamenti szakbizottságban való meghallgatása során Kelemen Hunor a kulturális sokszínűség megőrzését, az alkotók anyagi és erkölcsi támogatását, az elkezdett kulturális projektek folytatását jelölte meg tárcavezetői vezérelvként.
– Hogyan képzeli el ennek a megvalósítását a tárca szűkös költségvetési keretei között? – kérdeztük a minisztert.
– Nem 2010-re gondoltam, hanem egy hároméves mandátumra. 2010-ben, mivel a költségvetést örököltük, nem igazán volt lehetőségünk hozzányúlni. Az elkezdett projektek folytatását tudjuk biztosítani, de szeretnénk előkészíteni a 2010-es év folyamán olyan programokat, amelyekkel az elkövetkezendőkben látványosabb terveket is tudunk indítani. Az egyik a kulturális örökség és a kortárs alkotások digitalizálása, mert Románia ebben a pillanatban mindenestül a periférián van, és az uniós vállalásait sem teljesítette. Ennek az egyik része lenne az, hogy 50-100 kortárs alkotó életművét teljes egészében hozzáférhetővé tennénk az interneten, és ők ezért jogdíj formájában havonta kapnának egy bizonyos összeget. Ez nem újdonság, sok helyen alkalmazzák, így lehetne segíteni azokat a kortárs alkotókat, akik olyan életművel rendelkeznek, amely megérdemli az állam támogatását.
Ezenkívül a műemlékvédelem területén szeretnék egy újabb programot beindítani a következő esztendőben, s elkezdeni az Árpád-kori templomok restaurálását. Természetesen ez egy hosszabb folyamat, de úgy, ahogy a fatemplomok egy sok-sok éve futó program részeként benne vannak az országos restaurálási tervben, az Árpád-kori templomokat is szeretném, ha be tudnánk venni. A másik, amit nagyon alaposan körbe kellene járni és dönteni: a társfinanszírozások kérdése. Azoké a társfinanszírozásoké, amelyeknek nemcsak a költségvetés keretei szabnak határt. Az intézmények társfinanszírozásáról beszélek, ami akár a működésnek a segítését is szolgálná, nemcsak egy nagyobb projekt színpadra vitelét. Ehhez viszont jó néhány törvényt módosítani kellene. Ezekről a kérdésekről szeretnék 2010-ben konzultációkat folytatni. Ha idén elő tudjuk készíteni, 2011-ben már be lehet venni a költségvetésbe.
– Ezzel részben megelőzte a következő kérdésemet. Tehát a kulturális sokszínűséget kívánja támogatni, de, kivéve az Árpád-kori templomok restaurálását, keveset szólt az erdélyi magyar kultúráról.
– Amikor az erdélyi Árpád-kori templomokról beszéltem, erre utaltam, de más értelemben, a kortárs alkotók tekintetében meg fogjuk találni azokat a lehetőségeket, amelyek a minisztériumban vannak: a minisztériumon belül meg kell erősíteni azt az osztályt, amely a kulturális sokszínűséggel foglalkozik. A nemzeti kulturális alapból a könyvkiadást, és ha lesznek pályázatok, akkor a különböző kulturális eseményeket regionális eseményként tudjuk támogatni. Így lehetőségünk lesz a kisebb helyi események támogatására is. Hozzánk tartozik a marosvásárhelyi színház, a kolozsvári magyar színház és a magyar opera. Ezek támogatását is fel tudjuk vállalni.
Az utóbbi években megnéztem a támogatásokat, érdekes módon a magyar könyvkiadók sokkal jobban szerepeltek, mint a román könyvkiadók, de a kulturális programoknál alulreprezentált mind a magyaroknak, mind a más nemzetiségeknek nyújtott támogatás. Az látszik, hogy könyvkiadóink, Székelyföldtől Kolozsvárig, megtanultak profi módon pályázni, viszont szervezeteink, alapítványaink ilyen szempontból nincsenek a helyzet magaslatán.
– Hogyan kommentálja, hogy elvették a tárcától az egyházakat?
– Annak, hogy az egyházakat elvették, két olvasata van. Az egyik az, hogy 2001-ben Razvan Theodorescu vonta be az egyházakat a tárcába. Addig külön államtitkárságként tartoztak a kormányhoz. Szerintem nem ez a jó megoldás. A jó megoldás az, ha az egyház külön van, nem tartozik egyetlen tárcához sem, de a mód, ahogy a tárcától elment az egyházi államtitkárság, számomra is sok kérdést vet fel. Ez a másik olvasata. Azt mutatja, hogy míg a román társadalomban van egy olyan szemléletváltás, hogy már nem probléma, ha a kulturális minisztériumot egy magyar ember vezeti, a román ortodox egyházon belül a szemléletváltás még el sem kezdődött. Náluk a biztosítékot azonnal kiverte az, hogy egy magyar ember került a minisztérium élére. Az ortodox egyházban nem történt meg a szemléletváltás, nincs még a XXI. században, sőt, szerintem még a huszadik században is alig-alig.
Személy szerint nem bánom, hogy a kultusz szétvált a kultúrától, az viszont bosszantó és sokatmondó, ahogyan elkerült. Az egyházi kulturális örökség továbbra is a minisztériumban van. Ami elkerült, az a klerikális és nem klerikális személyzet fizetése és az új templomok építése. A patrimoniális rész továbbra is itt maradt, tehát valamiféle közöm van az egyházakhoz ilyen értelemben. Ezt a két olvasatot kell egymás mellé tenni.
A politikában nincsenek ajándékok. Amikor a kultuszt elvették a kultúrától – és én ezt nem szégyellem kimondani –, kértem, hogy az erdőgazdálkodást tegyék át a mezőgazdasági minisztériumtól oda, ahol a helye van. Így került át a környezetvédelemhez. Elfogadta a miniszterelnök, ő is politikus, és tudja, hogy ezeket a dolgokat nem lehet másként rendezni. Nem azt jelenti, hogy az egyházakat erdőkre cseréltük, a történet arról szól, hogy ha elvesznek valahonnan valamit, mást kell annak a helyére tenni.
– Visszakanyarodva az elejéhez, azt mondta, hogy 2010-ben előkészíti azokat a projekteket, amelyeket a következő években kedvezőbb anyagi körülmények között lehet majd kiteljesíteni. Mi történik akkor, ha a kultúrát a kormány továbbra is mostohagyermekként kezeli?
– Parlamenti szinten, pártoktól függetlenül van egy olyan tendencia, hogy az elkövetkezendőkben a kultúra finanszírozása jobb körülmények között fog történni. Az én kérésem, hogy a költségvetés összeállításakor a kultúrára a GDP 1%-át fordítsák kötelező módon. Ennek meg kell találni a törvényes formáját ugyanúgy, ahogy az oktatásnak megtalálták. Ha a GDP 1%-át kötelező lesz kultúrára fordítani, akkor ez úgymond hosszú távon rendezi a kultúra finanszírozását. Természetesen, annak függvényében lesz több vagy kevesebb ez az 1%, hogy mekkora a GDP, de jelenleg 0,2%-on vagyunk.
– Mi lehet erre a megoldásra a garancia?
– Egyetlenegy garancia van. Az, hogy érzékennyé kell tenni a pénzügyminisztériumot, a kormányfőt, a kormány tagjait arra, hogy a kultúra alulfinanszírozottsága hosszú távon káros lehet. Ha ezt sikerül megértetnünk a kollégákkal, akkor én azt mondom, hogy 2011-től javul a helyzet. Más garancia nincs. Ha ez nem történik meg, meglátjuk, mi következik.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Húszéves az RMDSZ
Romániában a magyarok nélkül sem diktatúrát lerombolni, sem demokráciát felépíteni nem lehet
Húsz esztendő múltán el kell készítenünk a magunk mérlegét, végig kell gondolnunk, hogy mit tettünk jól, mit tettünk rosszul ezekben az években, de alapvetően azt kell legelőször is megkérdeznünk egymástól: van- e okunk az akkori döntést, hogy szövetséget hozzunk létre, ma megkérdőjelezni, vagy esetleg idejétmúltnak tekinteni. Sokan fáradtak el ezen a húszesztendős úton, sokan imádják ma már az aranyborjút, és némelyeknek talán van valós okuk is arra, hogy ne érezzék magukénak ezt a szervezetet. Mindezt végig kell alaposan gondolni, de egyvalami biztos: az egyik legnagyobb érték, amit a romániai magyar közösség létrehozott ebben a két évtizedben, az éppen a szövetség eszméje, hangsúlyozta Markó Béla szövetségi elnök az RMDSZ huszadik születésnapján.
A Himnusszal kezdődött, szavalattal, nótacsokorral és népi tánccal ért véget a gálaműsor, amellyel szombat délután a Kolozsvári Magyar Operában ünnepelte megalakulásának húszéves évfordulóját az RMDSZ. Az eseményen, amelyen a Gyarmathy János marosvásárhelyi képzőművész által készített emlékplakettek átadására is sor került, a szövetség vezető tisztségviselői és egykori alapítói mellett kb. 700 hazai és határon túli meghívott vett részt.
A remény volt a legfőbb vagyonunk
Temesvár, majd Bukarest, Kolozsvár, Marosvásárhely, Arad, Szeben és más városok decembere bebizonyította, hogy egyvalamit rendkívül gyorsan vissza tudtunk szerezni: a reményt. Vissza tudtuk szerezni, illetve meg sem halt igazán, ez maradt ezek szerint legfőbb vagyonunk. A kirobbanó remény, a mindent elsöprő szenvedély, a hatalmas hit, hogy mégis meg lehet itt maradni magyarnak, és mégis újjá lehet építeni ezt az országot, és ezen belül a magyar közösséget. Bukarestben és Erdély különböző városaiban napok alatt jött létre a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, napok alatt iratkoztak be több százezren ebbe a szervezetbe, amely azóta is él, dolgozik, képviseli a magyar közösség érdekeit. Tisztelettel gondolok azokra – jelentette ki Markó Béla –, akik ezt a kollektív tudást érvényesítették, és ezt az akaratot felmutatták.
Rámutatott: sok vitájuk volt azóta, ma is van éles véleménykülönbség közöttük, de Tőkés László temesvári szerepvállalása már akkor bebizonyította: ebben az országban a magyarok nélkül sem diktatúrát lerombolni, sem demokráciát felépíteni nem lehet. Fejet hajtott az RMDSZ első elnöke, Domokos Géza emléke előtt, hiszen, mint mondta, "ereje, egyensúlyérzéke, hitelessége nélkül talán másképpen alakult volna a küzdelmünk", és tisztelettel emlékezett Sütő Andrásra is.
Az RMDSZ a romániai politikai élet legstabilabb, legállandóbb politikai szervezete
A továbbiakban arra figyelmeztetett, hogy el kell készíteni húsz esztendő mérlegét, de az alapvető kérdés az, hogy van-e ok megkérdőjelezni az RMDSZ létrehozását. Egyvalamit biztosnak nevezett: azt, hogy az egyik legnagyobb érték, amit a romániai magyar közösség létrehozott ebben a két évtizedben, az éppen a szövetség eszméje. "Az a politikai erő, amelyet ma már nem lehet figyelmen kívül hagyni sem itt, Romániában, sem Magyarországon, sem a Kárpát- medencében vagy egész Európában. Ott vagyunk az önkormányzatokban, ott vagyunk a román parlamentben, a román kormányban, de megfelelő súllyal jelen vagyunk Magyarországon is, teljes jogú tagjai vagyunk az Európai Néppártnak és más nemzetközi szervezeteknek. Ma, amikor az indulás lázas, euforikus, illúziókkal telített napjaira emlékezünk, arra is rá kell jönnünk, hogy az RMDSZ a romániai politikai élet legstabilabb, legállandóbb politikai szervezete, mi sem nevet, sem programot nem változtattunk azóta, és ez egyedül csak rólunk mondható el".
Csak a szolidaritás hiánya bomlaszthat
Felhívta a figyelmet, hogy bár sokan próbálják bomlasztani a szervezetet, senkinek sem sikerülhet, "csak nekünk, ha nem vagyunk elég szolidárisak". Véleménye szerint sem Európa, sem a nagyvilág nem méltányolta mindeddig, hogy az erdélyi, a Kárpát-medencei magyarság húsz évvel ezelőtt úgy döntött, hogy politiaki eszközökkel akar a helyzetén változtatni, ám fontos döntés volt, és "ma a térség is, Európa is másképpen nézne ki, ha mi nem úgy politizáltunk volna, ahogy politizáltunk".
A rendezvényt Ioan Oltean, a Demokrata-Liberális Párt alelnöke, Cristian Diaconescu a Szociáldemokrata Párt alelnöke, Lendvai Ildikó, a Magyar Szocialista Párt elnöke, Gémesi Ferenc, a magyar miniszterelnöki hivatal államtitkára, Harrach Péter, a Fidesz-KDNP alelnöke, Csapodi Miklós, a Magyar Demokrata Fórum képviselője, Berényi József, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának alelnöke, valamint Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség volt elnöke üdvözölte.
Az ünnepi rendezvényen fellépett ifj. Márkos Albert hegedűművész (zongorán kísért Lászlóffi Réka), Hatházi András, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művésze, Demeter Panni népdalénekes és a Bogáncs táncegyüttes.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Rendőrállam irányába haladunk?
A PEL az európai intézményekhez fordul
A civil társadalomnak, a felelős politikusoknak és azon állampolgároknak, akik még hisznek abban, hogy Románia valóban demokratikus, európai állammá válhat, tisztában kell lenniük azzal, hogy milyen államtípust javasol a PD-L és Traian Basescu: egy újfajta "hibrid", diktatúrába hajló hatalmi rezsimet, amely megtépázná a húszéves átmeneti időszak alatt szerzett szabadságjogainkat, és amely ellentmond az Európai Unió demokratikus gyakorlatának – nyilatkozta tegnap Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke.
"Úgy gondoljuk, hogy az egykamarás parlament, az elnöki hatalom megerősítése, az új választási rendszer, amely nyomán csupán két párt fog megmaradni, a pluralizmus felszámolását fogja jelenteni Romániában, abban a kontextusban, hogy megmarad a CSAT, amely fölött a parlament nem gyakorolhat felügyeletet, amikor az ortodox egyház oly módon erősödik, hogy beavatkozhat az állam dolgaiba, ez a modell, amelyet most el akarnak fogadtatni, Romániát egészen más irányba fogja vinni, mint amit reméltünk. Ez a modell nem az Európai Unió és nem a stabil demokráciák modellje, hanem szovjet típusú kormányzási modell".
A PEL kétkamarás parlamentet javasol, ahol a két ház szerepe világos: a felsőház a régiók, a vallási felekezetek, az etnikumok háza legyen, azt szeretné, ha parlamentáris köztársaságban élnénk, ahol az államfőt a parlament választja meg. Azt szeretnék, hogy a titkosszolgálatok finanszírozása legyen áttekinthető, szűnjön meg a CSAT, illetve azt, hogy mind a vallási, mind az etnikai kisebbségek otthon érezzék magukat Romániában, foglalhassanak el tisztségeket a titkosszolgálatokban, hadseregben, ahol ez ma nem történik meg.
A hatalomnak erről a tendenciájáról tájékoztatják az Európa Tanácsot, az Európai Parlamentet, az amerikai nagykövetséget és azokat az intézményeket, amelyeknek Románia EU- és NATO-tagként része. Reményét fejezte ki, hogy ezek az intézmények állást foglalnak az ügyben és nem fogják hagyni kialakulni azt az "eredeti demokráciát", amelyet létre akar hozni az államelnök és a PD-L.
Ha muszáj, második Egyetem tér lesz Vásárhelyen
A PEL többször tiltakozott az ellen, hogy szobrot emeljenek annak a Stefan Gusa tábornoknak, aki 1989 decemberében a temesvári tüntetők közé lövetett. Tiltakozásukat elküldték a kormánynak, az államfőnek, a szenátus és a képviselőház elnökének, a prefektusnak, a polgármesteri hivatalnak és név szerint minden marosvásárhelyi tanácsosnak. Választ csupán három intézménytől: a miniszterelnöki kabinettől, a prefektustól és a polgármesteri hivataltól kaptak.
Ha az elkövetkezendőkben sem reagálnak a tiltakozásukra, a Pro Európa Liga beperelheti az intézményeket, amelyek nem válaszolnak, azonban, jelentette ki Smaranda Enache, azt szeretnék, ha a helyi tanács újratárgyalná ezt a kérdést. "Nagyon kellemetlenül ért minket az a hír, hogy ehelyett a polgármesteri hivatal már ügyvédet is fogadott. Tehát a téves álláspontjukat továbbra is fenntartják. Azt szeretnénk, ha éretten, megfontolta felülírná a tanács ezt a döntést, mert a Gusa-szobor nem tesz jót Marosvásárhely imidzsének, nem hoz sem békét, sem jólétet a város közösségének".
Ha mégis felállítják a szobrot, mondta, akkor tiltakozásul olyan tüntetést fognak szervezni, mint 1990 júniusában volt Bukarestben, az Egyetem téren. "Ez azt jelenti, hogy sátrakkal foglaljuk el azt a teret mindaddig, amíg a tanács visszavonja a döntését. Nagyon remélem, hogy erre nem lesz szükség" – tette hozzá.
A Gusa-szobor felállítása ellen megfogalmazott tiltakozásukat eddig 117 személy írta alá, közöttük olyan személyiségek, mint Hertha Müller, Zoe Petre, Renata Weber, Adrian Cioroianu, Tőkés László. A marosvásárhelyi tanács tagjai közül csupán Mózes Levente írta alá, mondta Smaranda Enache.
Az arany maradjon Verespatakon
Végül felhívta a figyelmet, hogy a Rosia Montana Gold Corporation újabb kampányba lendült a sajtóban és az Európai Parlamentben, arról akarva meggyőzni mindenkit, hogy jó, amit csinálnak. A Liga úgy gondolja, hogy az arany, ha több ezer évig ott volt Verespatakon, továbbra is ott kell maradjon, mert az az összeg, amit Románia kapna, nem fedi a költségvetési hiányt, viszont a cián alapú bányászat hosszú távra káros hatással lesz a környezetre. "Szomorú tapasztalni, hogy ezt a gyönyörű erdélyi régiót meg akarják semmisíteni".
A környezet világnapja alkalmával a PEL azt javasolja, hogy az ország összes településén szervezzenek rendezvényeket, amelyek során a valós helyzetet mutatják be a közvéleménynek, gazdasági, környezetvédelmi, szociális következményeivel együtt, és tiltakozzanak a projekt kivitelezése ellen.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Mi lett volna, ha...
Fantáziajáték az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsában
Fantáziajátékot javasolt Markó Béla a Szövetségi Képviselők Tanácsa szombati ülésén, a kritikusoknak, kételyeket megfogalmazóknak bizonyítandó, hogy az RMDSZ jól döntött, amikor belépett a kormányba. Ajánlotta, "gondoljanak bele", hogyan telt volna ez a másfél hónap, ha nem vállal kormányzati szerepet, és most milyen volna a retorikája az RMDSZ-nek, ha ellenzékben volna.
Véleménye szerint az lehet az egyetlen következtetés, hogy "jó, az RMDSZ és a romániai magyarság szempontjából az egyetlen igazán hasznos döntés volt", bár "van aggodalom, szorongás és nehéz felelősségvállalás, ami ellenzékben nem nyomasztotta volna". Az RMDSZ-nek ebben a pillanatban négy minisztere van a 16 tagú kormányban, hét államtitkára, egy kormányfőtitkár-helyettese, sorolta, de nemcsak kormányzati tisztségeket jelent a kormányzati részvétel, hanem "esélyt a kormánynak alárendelt intézményekben".
Esély és eszköz
A kormányba lépés óta eltelt másfél hónapot zsúfoltnak nevezte: véglegesítették a nyugdíjtörvényt, amely, véleménye szerint, "nem úgy néz ki az RMDSZ-szel a kormányban, mint ahogy az RMDSZ nélkül nézne ki", "előttünk áll egy olyan tanügyi törvény kidolgozása és elfogadtatása, amely az Alkotmánybíróság által visszautasított tervezeten alapul, de amelyen lehet javítani". Markó kijelentette: az RMDSZ feladata megvédeni és kiszélesíteni, amit eddig elértünk, kivenni minden korlátozó rendelkezést, érvényesíteni a pozitív diszkriminációt, "útjára kell indítani a kisebbségi törvényt", illetve elindult a régiófejlesztés is, amit a képviselőházban "érdemben és jól kell lebonyolítani". Mindez esély és eszköz a nehéz gazdasági körülmények között is, jelentette ki.
Etnikai arány szerint
Zajlanak a koalíciós tárgyalások a megyékben is az RMDSZ és a PD-L között, mondta Markó a továbbiakban, és fontosnak nevezte, hogy megegyeztek az etnikai arány szerinti leosztásban a különböző intézményekben, de ugyanakkor belátta, hogy másfél hónap elteltével nem lehet komoly mérleget készíteni, csak szándékról, eszközökről, tervekről lehet beszélni. Hangsúlyozta: nehéz helyzetben vállalt kormányzást az RMDSZ azért, hogy a parlamentben, kormányban "legyen szószólója a magyar közösségnek".
Arról is beszélt, hogy mi nem volt az elmúlt másfél hónapban: nem volt koalíciós viszály, "nem mintha nem lett volna ok a veszekedésre", hanem mert az RMDSZ stabilizációs tényező tud lenni, tiszteletben tartja a szövetséget, és kormányzásban gondolkodik 2012-ig.
Az erdélyi magyarság szolidaritásának első pillanata
Végül utalt az 1990. február 10-i, százezres könyves-gyertyás tüntetésre, amely az erdélyi magyarság szolidaritásának első megnyilvánulása volt. Kijelentette: érdemes visszagondolni arra, hogy akkor mit követelt a magyarság (magyar nyelvű iskola Vásárhelyen, kétnyelvű felira-tok), és arra is, hogy milyen hatalmas összefogásra volt képes. Ugyanakkor március 15, 19, 20-a is a szolidaritás fontos pillanatai, ezen alapul az RMDSZ teljes munkája az elmúlt húsz esztendőben – mondta Markó.
"Ne gyártsanak hamis könyveket"
A felszólalók egyetértettek az elnökkel abban, hogy az RMDSZ-nek a kormányban a helye, de többen is kifogásolták például a nyugdíjtörvény előírásait. Ugyancsak kritika hangzott el a parlagon hagyott területek megadóztatása miatt, de az RMDSZ huszadik születésnapjára kiadott eseménynaptár sem nyerte el a képviselők mindegyikének a tetszését: dr. Bárányi Ferenc, a Kereszténydemokrata Mozgalom politikai alelnöke azt kifogásolta, hogy a dokumentum elfelejti megemlíteni, hogy a temesvári RMDSZ-szervezet alakult meg elsőként az országban, 1989. december 22-én délután 4 órakor, Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés elnöke egyenesen botrányosnak minősítette, és felszólította az RMDSZ- vezetést: "ne gyártsanak hamis könyveket". Ugyanakkor kijelentette: "a százezres tüntetés kapcsán egy fél szót kellett volna szólni a cigányságról is, mert nélkülük a vásárhelyi magyarság vereséget szenvedett volna", majd arra is figyelmeztetett, hogy senki sem beszélt a románokkal való kapcsolatról. Végül arra kérte az RMDSZ-t, "ne tekintsük ellenségnek a Székely Nemzeti Tanácsot, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot", és, mint hozzátette, "talán az MPP-vel is lehet valamit kezdeni", mert "ezek a konfliktusok rengeteg kárt okoznak".
A testület egyhangúlag megerősítette Takács Csabát a Kelemen Hunor művelődési miniszterré való kinevezés nyomán felszabadult (megbízott) ügyvezető elnöki tisztségben, illetve Tánczos Barnát az ügyvezető alelnöki tisztségben.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Nagyobb szakmaiságot vár Markó a tisztségviselőktől
Véleménykülönbségek ütköztek
Mint tegnapi tudósításunkból is kiderült, a szombati SZKT mozgalmasabb s érdekesebb is volt az utóbbi időben megszokottaknál. Ugyanis, meglepetésre, a központi vezetéssel ellenkező vélemények is elhangzottak. Ami különben normális egy valóban demokratikus szervezetben.
A felszólalások sorát Lakatos Péter nyitotta meg, aki szerint mind a belső választások előtt álló román pártok, mind a parlamenti választások előtt álló magyarországi pártok esetében a "kentaurbeszéd" a divat.
Az RMDSZ-ben nincs helye a "kentaurbeszédnek"
Ezzel szemben, véleménye szerint, az RMDSZ esetében az egyenes, egyértelmű beszéd a kívánatos. A szervezetet a magyar vízilabdacsapathoz hasonlította, amely 2000 óta négyévenként megnyerte az olimpiát, de ugyanabban a periódusban kétévente egyetlen világ- vagy Európa-bajnokságot sem. Az RMDSZ is négyévenként összeszedi magát, felnő a feladathoz, de a választások közötti időszakban nem teljesít folyamatosan jól".
Rámutatott, hogy ha a legutóbbi SZKT előtt még volt jogosultsága a "kentaurbeszédnek", a kormányra lépésről szóló döntés meghozatala után csak egy lehetőség maradt: jól összeszokott csapathoz méltó teljesítményt nyújtani. Figyelmeztette a testületet, nem lesz könnyű dolga az RMDSZ-nek, ismerve a PD-L-t, amely "tavaly ellenfélnek ugyan jó volt, lehetett bírálni, de idén partneri minőségben nehezebb nyilvánosan szóvá tenni az egyeztetés előtti kiforratlan, végig nem gondolt ötletek piacra dobását, ami gyorsan erodálja a kormány amúgy is megcsappant társadalmi támogatottságát". Ezért azt javasolta: "gondolkodásban, javaslattételben legyünk gyorsabbak, összehangolva a kormányzati, parlamenti, megyei cselekvéseket", és az RMDSZ-nek "az emberek mindennapjait érintő megszorító intézkedések hatásainak elviselhetőbbé tételében, a közigazgatási bürokrácia túlburjánzásának megelőzésében kell élen járnia".
Arra biztatott, "ne tűrjék el szó nélkül, hogy az ESZMNT-sek Tőkés Lászlóval az élen" mindenért az RMDSZ-t hibáztatják, "miközben ők egy épkézláb, kivitelezhető megoldást sem képesek javasolni", s rámutatott, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumnak akkor van értelme, ha "ésszerű egyeztetések folynak és nem vágyálmokat fogalmaznak meg ultimátum formájában. Szomorú és kiábrándító erkölcsi silányságra utal, ha egyeseknek az RMDSZ csak addig felel meg, amíg listáján európai parlamenti mandátumhoz jut valaki, majd utána az illető gátlástalanul posztkommunista utódpártnak titulálja szervezetünket. Egyeztetni csak a hozzávetőlegesen azonos irányú magyar közösségi érdekeket érdemes és szabad, az egyéni hatalomvágy és okkult államelnöki érdekek nem jöhetnek számításba".
Szemléletváltás szükségeltetik
Kira Miklós, a Szociáldemokrata Tömörülés alelnöke fogalmazott így, s a nyugdíjtörvény kapcsán hívta fel a figyelmet, hogy "az RMDSZ egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy a szociális kérdéseket szőnyeg alá seperje", mert "leghűségesebb és legnagyobb számú választói tábora érdekeinek föl nem vállalása tömegbázisának elvesztését, s ezáltal a szövetség létét sodorja veszélybe". Ezért, véleménye szerint "újra kell gondolni a prioritásokat, a szövetség elitje és a tagság közötti viszonyt".
Hangsúlyozta, hogy a szociális kérdések kiemelt kezelése jelen körülmények között legalább olyan fontos kihívást jelent, mint a kisebbségi jogokért folytatott küzdelem, és ebből a Szociáldemokrata Tömörülés részt kíván vállalni.
Össztűz a marosvásárhelyi tanácsra
Borbély László arról beszélt, jobban össze kell hangolni a tevékenységet, majd rátért a Gusa-szobor-ügyre. Elmondta, hogy a Maros megyei TKT elmarasztalta a vásárhelyi tanács RMDSZ- frakcióját, s utasította, hogy minden politikai döntésben konzultáljanak az RMDSZ vezetésével. Bejelentette, hogy dr. Benedek István lemondott a frakcióvezetői tisztségről, és "megyünk tovább".
Markó Béla szerint a marosvásárhelyi tanács RMDSZ-frakciója "köszöni szépen, jól megvolt magában, nem érdekelte az RMDSZ véleménye, és szégyenletes módon a Gusa-ügyben összevissza kenték-fenték, nyilatkoztak"... Az eset maga kivédve, mondta, de "nagyon sok helyen RMDSZ-es tanácsosok, polgármesterek úgy tekintik, hogy őket születésüktől fogva felruházta a sors azzal, hogy polgármesterek, tanácsosok, miniszterek, államtitkárok legyenek, s minden az égvilágon. Ez elfogadhatatlan. Mint ahogy az is, hogy sokan elfelejtik, az RMDSZ bizalmából és az RMDSZ megbízásából, erejéből vannak ott, ahol vannak".
Az RMDSZ nem a megélhetési politikusok szövetségeként született
Katona Ádám, az EMK elnöke ezekkel a szavakkal kezdte felszólalását, hozzátéve, hogy a valóság sajnos, "nagyon ebbe az irányba mutat". Rámutatott, az EU-csatlakozás során "iszonyatosan sokat veszítettek" azzal, hogy az RMDSZ kormányban volt. "Ez a vonat elment, mondta, de nem ment el az a vonat, az a százezres tüntetés, amellyel mozgósítani lehetett embereket, "az akkori vezetés akarata ellenére", utalva arra, "amit Domokos Géza telefonált Sütő Andrásnak", és amiről az évfordulóra kiadott könyvben egyetlen szó sem esik. Erre mondta, hogy az RMDSZ ne gyártson hamis könyveket, mert "nem becsületes dolog". Nehezményezte, hogy bár fél szó sem esik a cigányságról, akik nélkül a vásárhelyi magyarság elveszett volna, s hogy Nagyvárad azzal, hogy a koldusokat kitiltotta a városból, nem oldott meg semmit. Felemelte szavát a magyar széthúzás ellen, és a székelyföldi hőszigetelések kapcsán kérte Borbély Lászlót, találjon megoldást ezek finanszírozására.
Annyi államtitkárjelölt volt, hogy egész Európát el tudtuk volna látni
Válaszában Markó Béla a 20. évforduló kapcsán azt mondta, hogy egy ilyen esemény során "adottak a keretek és abból valakik mindig kimaradnak", s javasolta Katona Ádámnak, ha elégedetlen, "írja meg a saját RMDSZ-történetét". Bárányi Ferencnek azt válaszolta, úgy tudja, hogy Temesvár benne van a könyvben, de a szervezetalakítás egyidejűsége, a szolidaritás volt a legfontosabb. A nyugdíjtörvényt ért kritikákra reagálva "eléggé baloldalinak" nevezte a törvényt, kiemelve, hogy voltak kérdések, amelyekben történt előrelépés. Azt is mondta: "A kormányzás hátránya, hogy bizonyos dolgokat nem lehet elmondani. Nem lehet Bukarestben egyet, Vásárhelyen mást mondani".
Arról is beszélt, hogy sokan elfelejtik, az RMDSZ támogatása révén kerültek funkcióba. A vásárhelyi tanács mellett felemlegette a gyergyói, a székelyudvarhelyi problémákat, amelyek szerinte nem csak fegyelmi kérdések, majd beszélt a dekoncentrált intézményekről, hogy "adták a jelöléseket csőstül a területi szervezetek". "Annyi államtitkárjelölt volt, hogy egész Európát el tudtuk volna látni államtitkárokkal". Nagyobb felelősséget, nagyobb szakmai igényességet kért a területektől; olyan embereket tegyenek vezető tisztségbe, akik szakmailag bizonyítottak, s akik képesek a lehető legmagasabb szinten ellátni a feladatukat. Emellett a legnagyobb politikai elkötelezettségre van szükség, mondta végül az RMDSZ elnöke.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

RMDSZ–EMNT párbeszéd
Bár számos kérdésben eltérő az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az RMDSZ álláspontja, a szombati marosvásárhelyi Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumon a párbeszéd és az egyeztetések folytatásáról döntöttek a felek.
A tanácskozás napirendjén szerepelt egyebek mellett a magyar összefogás kérdése, az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának az ügye. Ezután következtek a konkrét kérdések, a kisebbségi és az oktatási törvénytervezet kérdése, és általában az úgynevezett oktatási reform okozta gondok, a fejlesztési régiók átalakításának ügye, és a verespataki beruházás kérdése. A több órás tanácskozás végén Markó Béla, az RMDSZ, illetve Tőkés László, az EMNT elnöke külön-külön nyilatkozott a sajtónak.
Szemrehányást tettünk az RMDSZ-nek
Tőkés László: – Hosszas vitát követően megegyeztünk, hogy az autonómiabizottság folytatja a tárgyalásokat a kisebbségi törvénytervezet számunkra legmegfelelőbb formában való kialakítása érdekében, másfelől pedig távlatilag stratégiai szinten folytatja a tevékenységét. Az oktatásügyben összehívjuk az EMEF oktatási bizottságát, amely kezelni igyekszik a jelenlegi válságos tanügyi helyzetet.
A regionális ügyekben kimondtuk és kimondjuk, hogy Székelyföld sem közigazgatási, sem regionális átalakítási módszerekkel, eszközökkel, törvényekkel nem feltagolható. Ragaszkodunk Székelyföldhöz mint önálló régióhoz, s annak fenntartásához. A verespataki bányaügyben egyöntetűen kimondtuk, hogy a ciános bányakitermeléssel nem értünk egyet, és együtt szorgalmazzuk a ciános kitermelés európai szintű betiltását, ezen fáradozom egyébként én magam is az európai parlamentben.
A székelyföldi önkormányzati nagygyűlés kérdésében az RMDSZ nem tartja időszerűnek a március 12-i dátumot, kénytelenek voltunk ezt tudomásul venni, illetve miután az EMNT kinevezett egy ad hoc öttagú bizottságot a nagygyűlés előkészítésére, az RMDSZ is kinevezi a napokban a saját öttagú küldöttségét, és ez hivatott megegyezni a következő önkormányzati nagygyűlés időpontjáról.
Sor került a támogatáspolitikai kérdésre is, ugyanis szemrehányást tettünk az RMDSZ-nek, hogy a tavaly, miközben mi éppen a támogatáspolitika átalakításáról kezdeményeztünk megbeszélést és egyeztetést, kiderült, hogy a Communitastól átutalták az egész kisebbségi közösségi szervezeteknek járó támogatást az RMDSZ-nek. Annyiban máris megállapodtunk, hogy rövidesen összeül az EMEF támogatáspolitikai munkacsoportja Bodó Barna és Takács Csaba társelnökök vezetésével.
Prioritás az oktatás
Markó Béla: – Az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum mai találkozóján több témáról tárgyaltunk. Tulajdonképpen a konklúzió az, hogy különböző témákban dolgozunk együtt. Amit most legfontosabbnak, legidőszerűbbnek és mindenképpen prioritásnak tartanék, az az oktatás. Ezért egyrészt együtt dolgoznánk az oktatási törvénytervezeten, mert ezt a kormánynak, és utána a parlamentnek minél előbb el kellene fogadnia, de együtt dolgozunk olyan kérdéseknek a megoldásán is, mint például az a reformintézkedés, amely a finanszírozásra vonatkozik, és amely a jelenlegi formájában könnyen elvezethet majd az iskolák, magyar osztályok megszüntetéséhez. Éppen ezért a kritériumrendszeren változtatni kell. A kisebbségi törvénytervezeten is együtt fogunk működni, és ugyanúgy a gazdasági-fejlesztési régiók átszervezésén.
Olyan döntéseket is hoztunk ugyanakkor, hogy a tervezett székelyföldi nagygyűlést ebben az időszakban nem tartjuk időszerűnek, tehát kollégáink majd egyeztetnek, és egy későbbi időpontban fogjuk majd megtartani.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Markó: Alapvető véleménykülönbség van közöttünk
A múlt hét végi EMEF-tanácskozáson az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács átadott egy meghívót az RMDSZ-nek azzal, hogy nagyon szeretnék, ha részt vennének az igazságért induló fáklyás menetben, amely a marosvásárhelyi fekete március huszadik évfordulójára szervezett rendezvénysorozat nyitómomentuma lesz.
Ennek kapcsán, újságírói kérdésre válaszolva Markó Béla szövetségi elnök kijelentette:
- Mi is fogunk szervezni eseményeket, és mondtam is az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács-béli kollégáknak, hogy kicsit furcsállom, és talán egyeztetni kellett volna velünk is, amikor Marosvásárhely márciusáról akarunk megemlékezni, hiszen úgy adódik, hogy az RMDSZ vezetői közül ma is többen vannak, akik így-úgy részesei, szenvedő alanyai voltak az akkor történteknek. Az azért különös, hogy nem velük konzultálva és őket meg nem kérdezve történik a megemlékezés.
Az első nagy megemlékezés március 15-én lesz
- Az RMDSZ is meg fog emlékezni, és azt gondolom, hogy az első nagy megemlékezés ebben az esetben maga március 15-e lesz mint fontos ünnepünk. Húsz éve ünnepeltük meg először március 15-ét itt, Marosvásárhelyen, aztán rá néhány napra bekövetkezett március 19-20., tehát nem hiszem, hogy nekünk most azon kellene huzakodnunk, hogy ki hogyan emlékezik. Az jó, hogy mindenki tudatában van annak, hogy mennyire fontos felidézni az akkori tanulságokat, mert ezek nemcsak marosvásárhelyi érvényűek, hanem egész Erdélyt átfogó, sőt egész Kárpát-medencei fontosságúak.
- Részt vesz az RMDSZ a fáklyásmenetben?
- Nem tudom. Megmondom őszintén, egyelőre nem foglalkoztam a konkrét programmal, amelyet Tőkés Lászlóék szerveznek. Nem vagyok én ilyen fáklyásmenetpárti, de hát szervezhetünk fáklyás felvonulást. Utoljára gyermekkoromban cipeltek el különböző fáklyásmenetekre, emlékszem, egész más érzelmi háttérrel. Nem tudom tehát, hogy részt veszünk-e ezen a fáklyásmeneten.
Az erdélyi magyarok számára a lehetséges legerősebb eszköz a kormányban való részvétel
- A kormányba lépés kapcsán fejtette ki Tőkés László, hogy nem lenne jó, ha az RMDSZ közelebb kerülne a koalíciós partnereihez, mint a magyarokhoz…
- Azt hiszem, alapvető véleménykülönbség van közöttünk. Tőkés László és még néhány jelentős személyiség sem 1996-ban, sem 2004-ben, sem 2009-ben nem igazán tudták támogatni azt, hogy a romániai magyar érdekvédelmi szervezet kormányzásra vállalkozzék. Nemcsak most, amikor Tőkés László nincs az RMDSZ-ben, hanem már 1996-ban, amikor az RMDSZ-ben volt, akkor sem igazán értett egyet vele. Ez az alapvető nézetkülönbség most is megvan, és én továbbra is állítom, hogy az erdélyi magyarok számára ma, a jelenlegi politikai körülmények között a lehetséges legerősebb eszköz, ha jól használjuk ki egyrészt az önkormányzatokban való jelenlétet – az is kormányzás, helyi szinten, és attól senki sem ódzkodik –, másrészt pedig központi szinten, a kormányban való részvételt.
Mózes Edit, Népújság. Forrás: Erdély.ma

Markó Béla: Nem vagyok fáklyásmenetpárti
Nincs megegyezés a március 19-20-i megemlékezés ügyében
A múlt hét végi EMEF-tanácskozáson az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács átadott egy meghívót az RMDSZ-nek azzal, hogy nagyon szeretnék, ha részt vennének az igazságért induló fáklyásmenetben, amely a marosvásárhelyi fekete március huszadik évfordulójára szervezett rendezvénysorozat nyitó momentuma lesz.
Ennek kapcsán, újságírói kérdésre válaszolva Markó Béla szövetségi elnök kijelentette: – Mi is fogunk szervezni eseményeket, és mondtam is az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács-béli kollégáknak, hogy kicsit furcsállom, és talán egyeztetni kellett volna velünk is, amikor Marosvásárhely márciusáról akarunk megemlékezni, hiszen úgy adódik, hogy az RMDSZ vezetői közül ma is többen vannak, akik így- úgy részesei, szenvedő alanyai voltak az akkor történteknek. Az azért különös, hogy nem velük konzultálva és őket meg nem kérdezve történik a megemlékezés.
Az első nagy megemlékezés március 15.- én lesz
Az RMDSZ is meg fog emlékezni, és azt gondolom, hogy az első nagy megemlékezés ebben az esetben maga március 15-e lesz mint fontos ünnepünk. Húsz éve ünnepeltük meg először március 15-ét itt, Marosvásárhelyen, aztán rá néhány napra bekövetkezett március 19-20., tehát nem hiszem, hogy nekünk most azon kellene huzakodnunk, hogy ki hogyan emlékezik. Az jó, hogy mindenki tudatában van annak, hogy mennyire fontos felidézni az akkori tanulságokat, mert ezek nemcsak marosvásárhelyi érvényűek, hanem egész Erdélyt átfogó, sőt egész Kárpát-medencei fontosságúak.
Népújság: Részt vesz az RMDSZ a fáklyásmenetben?
Markó Béla: Nem tudom. Megmondom őszintén, egyelőre nem foglalkoztam a konkrét programmal, amelyet Tőkés Lászlóék szerveznek. Nem vagyok én ilyen fáklyásmenetpárti, de hát szervezhetünk fáklyás felvonulást. Utoljára gyermekkoromban cipeltek el különböző fáklyásmenetekre, emlékszem, egész más érzelmi háttérrel. Nem tudom tehát, hogy részt veszünk-e ezen a fáklyásmeneten.
Az erdélyi magyarok számára a lehetséges legerősebb eszköz a kormányban való részvétel
Népújság: A kormányba lépés kapcsán fejtette ki Tőkés László, hogy nem lenne jó, ha az RMDSZ közelebb kerülne a koalíciós partnereihez, mint a magyarokhoz…
Markó Béla: Azt hiszem, alapvető véleménykülönbség van közöttünk. Tőkés László és még néhány jelentős személyiség sem 1996-ban, sem 2004-ben, sem 2009-ben nem igazán tudták támogatni azt, hogy a romániai magyar érdekvédelmi szervezet kormányzásra vállalkozzék. Nemcsak most, amikor Tőkés László nincs az RMDSZ-ben, hanem már 1996-ban, amikor az RMDSZ-ben volt, akkor sem igazán értett egyet vele. Ez az alapvető nézetkülönbség most is megvan, és én továbbra is állítom, hogy az erdélyi magyarok számára ma, a jelenlegi politikai körülmények között a lehetséges legerősebb eszköz, ha jól használjuk ki egyrészt az önkormányzatokban való jelenlétet – az is kormányzás, helyi szinten, és attól senki sem ódzkodik –, másrészt pedig központi szinten, a kormányban való részvételt.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Markó szerint a házelnökök a kormánykoalíciót kell képviseljék
Tegnapi sajtótájékoztatóján Markó Béla, az RMDSZ elnöke beszámolt a magyar középiskolai igazgatókkal folytatott tanácskozásról. Mint mondta, ezeket a találkozókat folytatni fogja az egyházak képviselőivel, a pedagógusszövetséggel, civil szervezetekkel, mert azt gondolja, hogy általában az oktatás kérdése az egész társadalom számára prioritás, most pedig különösen fontos és időszerű az oktatási reformról beszélni, mert a sanyarú költségvetési körülményeknek egyrészt nem szabadna érinteniük az oktatást, és a finanszírozással kapcsolatban joggal vannak aggodalmak, másrészt készül az új oktatási törvény és annak valóban mélyreható reformot kell eredményeznie.
Markó szerint a jelenlegi oktatási rendszer túlterhelt, szegény, túlcentralizált és instabil. Ezt meg kell változtatni.
El kell kerülni, hogy a kormány sürgősségi rendeletekkel dolgozzék
A továbbiakban arról beszélt, hogy az elmúlt napokban a közvéleményt a szenátus elnökének leváltásával kapcsolatos kezdeményezés foglalkoztatta. Véleménye szerint valóban az a kívánatos, ha a házelnökök a kormánytöbbséget képviselik, mert így lehet igazán eredményes törvényhozási munkát folytatni, összehangolni a kormány munkájával, elkerülni, hogy megint odajussunk, hogy a kormány sürgősségi kormányrendeletekkel meg felelősségvállalással kezdjen kormányozni, mivel nem tud egyeztetni a parlament vezetőivel, illetve a parlamenti csoportokkal. Ugyanakkor kívánatos, hogy a szakbizottságokban is többsége legyen a kormánykoalíciónak. Ez nem jelenti azt, hogy másképp nem lehet dolgozni, de sokkal nehezebb, sokkal kevésbé összehangolt a munka. Azt is elfogadja, mondta, hogy a független képviselőknek, szenátoroknak is lehetőséget kell adni, hogy olyan szakbizottságban dolgozzanak, ahol szeretnének, miközben – tette hozzá – nem híve a migrációnak, és azt gondolja, hogy a román politikai élet súlyos problémája az állandó ide-oda vándorlás egyik pártból a másikba. Ami viszont Mircea Geoana leváltását vagy felfüggesztését illeti, az RMDSZ a házszabály, a törvények, az alkotmánybíróság ezzel kapcsolatosan már régebb meghozott döntése szellemében fog eljárni. A két RMDSZ-szenátorról, aki aláírta, elmondta, hogy az RMDSZ-vezetés egyetértésével írta alá ezt a kezdeményezést, de ez azt jelenti, hogy szeretnék kikényszeríteni, hogy a szenátus állandó bürójában döntés szülessék: megvitassák a kérdést, és bizonyos konklúziókra jussanak. Ezt hétfőn a koalícióban is megbeszélik.
Ebben a kormánykoalícióban nincs mindennap cirkusz
Népújság: – Elnök úr említette az úgynevezett független képviselőket. Ezek parlamenti csoportja napról napra népesebbé válik. Egyesek szerint az államelnök akar egy saját pártot létrehozni, de ugyanakkor elemzők arról is beszélnek, hogy a PD-L manőveréről van szó, így akarják úgy felduzzasztani a függetlenek csoportját, hogy nem lesz már szükség az RMDSZ-re a kormánykoalícióban.
Markó Béla: Ha valaki megunta, hogy ebben a kormánykoalícióban nincs mindennap cirkusz, akkor megpróbálkozhat ezzel. Nem tudom, van-e ilyen szándék, és kinek a részéről, mert önök láthatták, hogy vannak közöttünk nézetkülönbségek, de ezeket általában nem visszük a közvélemény elé, és nem cirkuszolunk mindennap. Mi nem vagyunk versenyben sem a Demokrata- Liberális Párttal, sem más pártokkal, az RMDSZ másfajta partner egy koalícióban. Másrészt, véleményem szerint az RMDSZ-nek nemcsak azért kell ott lennie a kormánykoalícióban, mert szavazatai vannak. Ez nagyon fontos, és nagyon jó, ha az RMDSZ szavazataitól függ sok minden, de a magyar képviselet jelenléte a kormányban hasznos más szempontból is: a belpolitikai viszonyok szempontjából, a román-magyar viszony szempontjából, vagy akár nemzetközi szinten is. Ami pedig a függetleneket illeti, Romániában szerintem azért lehet ilyen sok független, azért lehet egyik pártból a másikba olyan könnyen átvándorolni, mert nálunk a politikai pártoknak nincs igazi doktrinájuk, és nincs jól meghatározható programjuk. Még azzal sem vádolhatok egy szenátort vagy képviselőt, ha átmegy egyik pártból a másikba, hogy cserben hagyta a programját, mert elég nehéz lenne ezt bizonyítani. Tehát ez a pártok nagy problémája ebben a pillanatban. Minden elképzelhető, de mi, ami a kormányzást illeti, nem egy-két hónapban gondolkozunk, hanem hosszabb időben.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Románia akkor lép előre, amikor a romániai magyarság
A legutóbbi Szövetségi Képviselők Tanácsa egyhangúlag támogatta Takács Csabát, aki a miniszteri mandátuma miatt lemondott Kelemen Hunort helyettesíti és végzi az ügyvezető elnöki teendőket. A megbízott ügyvezető elnök a Népújság kérdésére kijelentette: legfontosabb feladatának a szervezetépítést tekinti, mert erős RMDSZ-re van szükség, egy olyan RMDSZ-re, amelyet a romániai magyarság is elfogad, magáénak érez.
Erős RMDSZ-re van szükség, hangsúlyozta, de ezért az erős RMDSZ-ért dolgozni kell. Itt az ideje, hogy szervezetépítéssel, közösségépítéssel foglalkozzunk, és eljött az ideje annak, amikor újra és újra el kell mondanunk azt, hogy a romániai magyarságnak az RMDSZ-be vetett hite nemcsak attól függ, hogy mi tudjuk, hogy dolgozunk, de ezt hitelesen, munkánkkal, kommunikációnkkal, a közöttük való mindennapi jelenléttel el is tudjuk fogadtatni.
A továbbiakban arról beszélt, hogy az elmúlt húsz év megtanította: annyira eredményes az erdélyi, romániai magyarság, annyira tudott előrelépni, annyit tudott megvalósítani, amennyi az RMDSZ erejéből futotta, nem egyedül, hanem a romániai politikai pártokkal, mikor egyikkel, mikor a másikkal, illetve akkor, "amikor az érdekeinket meg tudtuk fogalmazni, akkor, amikor mások érdekeit össze tudtuk hangolni a miénkkel, egymás mellé tudtuk tenni ezeket a közös érdekeket".
A szervezet elmúlt húsz évére visszatekintve jelentette ki: – Akkor, amikor az RMDSZ, amikor a romániai magyarság előrelépett, Románia is előrelépett. Lehet, hogy ha jobban ránk hallgatnak már a ’90-es évek elején, amikor az alaptörvényt megfogalmaztuk és az első Alkotmányt jóváhagytuk, Románia, és talán mi is, sokkal előbbre lennénk. Nyilván, nekünk nem az a dolgunk most, hogy a múlt sebeit borogassuk, hanem az, hogy tudatosítsuk elsősorban a romániai magyar közösségben, ám ugyanakkor a demokratikus román pártokban is, hogy mi akkor lépünk előre, amikor Románia, de ez fordítva is igaz. Vagyis Románia is akkor lép előre, amikor a romániai magyarság. Véleményem szerint ezt kell tudnunk közvetíteni elsősorban választóink felé, másodsorban mindenkori koalíciós partnereink vagy ellenzékben szövetségeseink irányába, és nem utolsósorban a magyarországi politikai pártok, illetve a nemzetközi politika irányába, ahol az RMDSZ szintén jelen van.
Tehát úgy foglalhatnám össze, hogy erős RMDSZ-re van szükség, ezért az erős RMDSZ-ért dolgozni kell, ezt kell kiépíteni az elkövetkezendőkben. Öt választáson vagyunk túl, most már itt az ideje, hogy szervezetépítéssel, közösségépítéssel foglalkozzunk, és eljött az ideje annak, amikor újra és újra el kell mondanunk azt, hogy a romániai magyarságnak az RMDSZ-be vetett hite nemcsak attól függ, hogy mi tudjuk, hogy dolgozunk, de ezt hitelesen, munkánkkal, kommunikációnkkal, a közöttük való mindennapi jelenléttel el is tudjuk fogadtatni, nyilatkozta Takács Csaba megbízott ügyvezető elnök.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Március 19., Marosvásárhely – Fáklyásmenet az igazságért és a toleranciáért
Szeretnénk méltó módon megemlékezni a Fekete március huszadik évfordulójáról, hiszen ez a fekete március meghatározta Marosvásárhely és valamennyi marosvásárhelyi életét, s máig is hat – sajnos, nem pozitív irányban – a város hangulatára. Teljesen egyértelmű számunkra, hogy azóta párhuzamosan él egymás mellett a két közösség, és az átjárás sokkal problémásabb, mint régebb volt, nyílt, baráti beszélgetésekre is nehezebben kerül sor, mint a Fekete március előtt, nyilatkozta tegnap Kincses Előd, aki 1990 márciusában a Nemzeti Megmentési Front alelnöke volt, és szenvedő alanya a márciusi eseményeknek.
A rendezvénysorozat szervezője Tőkés László és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke és Kincses Előd ügyvéd.
Kincses kijelentette: elkeserítő, hogy az igazságot még mindig nem derítették ki a fekete márciusról, azt, hogy kik szervezték, egyáltalán nem vizsgálta az igazságszolgáltatás. Ezért tartják a fáklyás felvonulást, hogy felhívják a közvélemény figyelmét, hogy az igazságot ki kell deríteni, csak akkor lehet igazi toleranciáról beszélni, ezért szervezik meg az Igazság és tolerancia fáklyásmenetét március 19-én 19 órai kezdettel.
A menet a Kultúrpalotától indul és azon az útvonalon megy végig, „ahol húsz évvel ezelőtt a Görgény völgyéből beszállított felfegyverzett parasztok haladtak", és gyertyát helyeznek el a tolerancia nevében arra a helyre, ahol Juhász Ilonát bántalmazták és Sütő András elvesztette a fél szeme világát, illetve gyertyát helyeznek Sütő András sírjára is.
Másnap, március 20-án 10 órakor, a Pro Európa Liga szervezésében magyar és román értelmiségiek kerekasztal-beszélgetésen vesznek részt a Deus Providebit Házban, délután 5 órakor pedig a Vártemplomban a történelmi egyházak részvételével ökumenikus istentiszteletre kerül sor.
Újságírói kérdésre, hogy a kerekasztal-beszélgetésre hívtak-e olyan román személyiséget, aki ’90 márciusában a „barikád másik oldalán volt", Kincses kijelentette: nem gondoltak erre, olyan román személyiségekben gondolkodtak, akiknek pozitív szerepük volt az idők folyamán abban, hogyan lehet előre vinni a román–magyar megbékélést, „akik ezelőtt húsz évvel ott voltak Budapesten az értelmiségi kerekasztalon, amikor robbant a vásárhelyi bomba, illetve akik aláírták a Barátság platformját, és másnap nem léptek be a Vatrába."
A sajtótájékoztatón részt vett Kali István, az EMNT Maros megyei elnöke is, aki elmondta, hogy pályázatot hirdettek meg fiatalok számára Családom fekete márciusa címmel, és bár nem számítottak nagy érdeklődésre a fiatalok körében, 26 pályázat érkezett be. Ezeket egy konferencia keretében bemutatják, illetve kiadvány formájában is megjelentetik. A három legjobb pályázatot díjazzák.
A Népújság felvetésére, hogy a Vatra Româneasca a hét végén konferenciát tart a március 15. és 20. közötti időszak stratégiájának kidolgozására, Kincses Előd azt válaszolta: ezek szerint az osztályellenség nem alszik, pedig régóta vége van a kommunizmusnak, legalábbis papíron. Úgy látszik, még mindig vannak olyan emberek, akik a régi idők nosztalgiájától nem tudnak szabadulni.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Az önkormányzatoknak felelősségük van Székelyföld autonómiájának a kivívásában
Március 15. legyen munkaszüneti nap
Kedden a Székely Nemzeti Tanács és a Székelyvásárhely Egyesület fórumot szervezett a Kultúrpalota kistermében a magyar nyelv hivatalos nyelvként való elismeréséről Székelyföldön. A Népújság kérdésére Izsák Balázs, az SZNT elnöke elmondta, céljuk az, hogy Marosvásárhely lakossága is ismerje meg, mi készül Sepsiszentgyörgyön, milyen határozattervezeteket hoznak nyilvánosságra, bocsátanak közvitára: tulajdonképpen egy helyi előkészítése ennek, segíteni beemelni a közbeszédbe ezt a témát, az ott megfogalmazott határozatokba kitűzött célokat.
Az elnök a fórumon arról beszélt, hogy Romániában nyomban az első önkormányzati választások után kormánymegbízottat neveztek ki, aki ellenőrzést gyakorol az önkormányzatok fölött, megtanították a polgármestereket és tanácsosokat, hogy "az ő hatáskörükbe nem tartozik politika, csak a közvilágítás, legelőtakarítás, az utcák, vagyis korlátozzák magukat olyan tevékenységekre, amelyek nem zavarják a központi hatalom köreit. Megpróbálták fenntartani azt a diktatúrából örökölt beidegződést, hogy a ténylegesen fontos, a közösségeket érintő döntéseket messze, a központban hozzák. Ezt sulykolták a polgármesterekbe, tanácsosokba, hogy nincs feladatuk a közösség szellemi örökségének megőrzésében, nem szólhatnak bele olyan politikai döntésekbe, amelyek arról szólnak, hogy az ő hatáskörüket ki kell bővíteni".
Kijelentette: tudatosítani kell az önkormányzatokban, hogy igenis felelősségük van Székelyföld autonómiájának a kivívásában, szerepet kell vállalniuk ebben.
A pénteki sepsiszentgyörgyi önkormányzati nagygyűlés határozattervezeteit Kiss István, a Magyar Polgári Párt marosvásárhelyi elnöke, illetve Csíki Sándor, Marosszék Székely Tanácsának alelnöke olvasta fel.
A jegyzők jobban félnek a prefektustól, mint a tanácstól
Csíki Sándor szerint Romániában nem létezik önkormányzatiság. A kifejezés szépen hangzik, de inkább helyhatóság van. Tapasztalta tanácsosként, hogy a saját határozattervezeteit, de a nyárádszeredai tanács határozatait is semmibe veszi a román állam. Legutóbb két, a Csaba-szoborral és a Bocskai térrel kapcsolatos tervezetét támadta meg a prefektus. "Ebben az országban nem úgy működik a demokrácia, hogy az önkormányzat valamit elképzel, a tanács megszavazza és az elkezd működni. Sajnos, nálunk a prefektus, vagy más magas rangú tisztségviselő kitalál valamit, leszól a polgármestereknek, a jegyzőt időnként szőnyegezteti. A jegyzők jobban félnek a prefektustól, mint a tanácstól. Hiába jövünk ötletekkel, utcanév vagy a magyar nyelv használata ügyében, a jegyző azt mondja, igen, de őt a prefektus szőnyegre fogja hívni. Jó lenne, ha elérkeznénk a demokráciának abba a szakaszába, amikor a helyi kezdeményezéseket a jegyzők támogatják, a polgármesterek elfogadják, és működik a demokrácia". Andrássy Árpád, az SZNT jegyzője arra hívta fel a figyelmet, hogy amikor anyanyelvről beszélünk, az oktatást sem szabad megkerülni.
Egy másik határozattervezet arról szólt, hogy "március 15. legyen munkaszüneti nap a Székelyföldön, mert Székelyföld minden polgárának joga van szabadon megünnepelni ezt a napot".
A kérdésekre és észrevételekre válaszolva, amelyekből nem hiányoztak az RMDSZ-nek szóló bírálatok sem, Izsák Balázs egyebek között kijelentette: Mindig a jövőbe kell tekintenünk és bíznunk abban, hogy amit a tegnap nem tudtunk megtenni, azt holnap meg tudjuk. Akár azt is, hogy összefogjunk adott kérdésben. Minden rendelkezésre álló eszközt fel kell használni, a közvéleményben tudatosítani kell, mellé kell állítani az önkormányzatokat és élni a nemzetközi jog kínálta lehetőségekkel is.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Székelyföldön legyen hivatalos nyelv a magyar!
Ma délután kezdődik a II. Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés a sepsiszentgyörgyi kultúrházban, a Székely Nemzeti Tanács szervezésében. A rendezvényen nem vesz részt sem az RMDSZ, sem az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács.
Izsák Balázs, az SZNT elnöke szerint azért kezdeményezték a nagygyűlést, mert tudatosítani akarják az önkormányzatokban, hogy közösen kell fellépniük a Székelyföldet érintő kérdésekben, illetve a közvélemény számára is nyilvánvalóvá szeretnék tenni, miért fontos Székelyföldnek elérnie a dél-tirolihoz vagy a katalóniaihoz hasonló autonómiát. Hiszen amellett, hogy lenne saját regionális parlamentje és kormánya, a nyelvhasználat kérdése is megoldódna. Úgy, ahogy Katalóniában hivatalos nyelv a katalán is a spanyol mellett, vagy hasonlóan a Vajdaság autonóm tartományhoz, ahol egy 30 ezres román közösség él, a szerb mellett hivatalos nyelv a román is, és ami jó 30 ezer románnak, jó lehet 700 ezer székely- magyarnak is.
Az önkormányzati nagygyűlés egyik határozattervezete a magyar nyelv hivatalossá tétele, mert óriási különbség van a nyelvi engedmények és a hivatalos nyelv között. „Ha megengedik nekünk, hogy az anyanyelvünket használjuk, annak vagy biztosítják a feltételeit, vagy nem. Gyakorlatilag nincs tevőleges kötelezettsége az államnak, tehát sérül az egyenlőség." Izsák szerint ez egy folyamat kezdete, ha az önkormányzatok ebbe az irányba tesznek egy lépést, felmutatják a román közvéleménynek, a törvényhozásnak is, hogy komoly közösségi igény van erre. Ennek a folyamatnak a lezárása majd az a törvény lesz, például Székelyföld autonómiastatútuma, amelynek egyik cikkelye, hogy Székelyföldön a magyar nyelv azonos jogállású az állam hivatalos nyelvével.
Egy másik határozattervezet arról szól, hogy a székelyföldi önkormányzatoknak az Európa Tanács parlamenti közgyűléséhez kellene fordulniuk, s kérniük, vizsgálja meg, Románia hogyan teljesíti az 1201-es Ajánlásba foglalt kötelezettségét, hiszen a 11. cikkely ezeknek az önkormányzatoknak biztosítana többlethatásköröket, lényegében biztosítaná az autonómiát. „Tehát maguk az érdekeltek kell megszólaljanak, hogy Románia csatlakozása óta nem történtek ebbe az irányba lépések, ugyanakkor az önkormányzatokban is tudatosítani kell, hogy van ilyen lehetőség, Romániának van ilyen kötelezettségvállalása, és nekik kell szorgalmazniuk elsősorban, hogy ebbe az irányba lépés történjen".
– Tavaly ősszel a csíkszeredai nagygyűlés állapodott meg a március 12-i időpontban, amelyet a másnapi székelyudvarhelyi nagygyűlés is megfelelőnek talált. Most az RMDSZ azt mondja, nem tartja időszerűnek a nagygyűlés összehívását, akkor kerítenek erre sort, ha lesz tartalma és tétje.
– Lényegében mind a két helyszínen elhatározták a március 12-i időpontot. Az utolsó pillanatig reménykedtem abban, hogy együtt leszünk, mert végül is nem pártok kell együtt legyenek, hanem polgármesterek és tanácsosok. A magyar nyelv hivatalossá tétele, az önkormányzatok hatáskörének a kiterjesztése és az autonómia elérése nem pártfüggő. Az RMDSZ-nek a rendszerváltástól kezdve vannak olyan célkitűzései, amelyek a mi célkitűzéseink is. Amíg azok meg nem valósulnak, a nap minden órájában időszerű ezekről beszélni. Azt kellene belátniuk, hogy önmagában csak a parlamenti képviselet egy ilyen nagy horderejű cél megvalósításához nem elég. Rendkívül szoros együttműködésre van szükség a civil társadalom, az önkormányzatok, a külképviseletek, az anyaország között, és állandó munkát igényel. Nem lehet azt mondani, hogy most nem időszerű, most nem dolgozunk rajta. Minden nap minden órájában ezen dolgozni kell.
Mózes Edith, Népújság. Forrás: Erdély.ma