Kriza János Néprajzi Társaság jún. 4-5-én Homoródfürdőn tartotta idei második vándorgyűlését. Az előadások témái: a halál és a temetkezési szokások. Az előadók között volt Zakariás Erzsébet /Kolozsvár/, Nagy Olga /Kolozsvár/, Zsók Béla /Bukarest/, Tankó Gyula /Gyimesközéplok/, Bárány Mihály János /Marosvásárhely/, Olosz Katalin /Marosvásárhely/, Vasas Samu /Bánffyhunyad/, Tánczos Vilmos /Csíkszereda/, Csergő Bálint /Csíkszereda/, Asztalos Enikő /Marosvásárhely/, Balázsi Dénes /Székelyszentlélek/, Gazda József /Kovászna/ és Virág Magdolna /Kolozsvár/. /Vándorgyűlés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 16./

"Dicsőszentmártonban a Magyar Kulturális Napok megnyitó ünnepsége fagyos légkörben zajlott, hideg volt ugyanis a terem. Dr. Kakassy Sándor, a Kis-Küküllő Alapítvány elnöke köszöntötte a megjelenteket. Az ünnepséget a város szülötte, a Németországban élő Kóródy István klarinétművész, az alapítvány tiszteletbeli elnöke nyitotta meg. A Pro Urbe - Santo Martini Gloriosa - plakettet, Bálint Károly marosvásárhelyi szobrászművész munkáját és a kitüntető oklevelet elsőnek Kóródy Istvánnak nyújtották át. A kitüntettek között volt Bényi Árpád debreceni festőművész és dr. Mihály János sebészfőorvos. A jéghideg teremben gyér közönség előtt zajlott a Kis-Küküllő menti magyar műkedvelők fellépése, köztük volt a szászcsávási Rajkó együttes és a Jámbor István vezette (ugyancsak szászcsávási) híres cigányzenekar, a vámosgálfalvi Frisskarézó gyermektánccsoport, a küküllődombói Tulipánfa ifi csoport és a magyarkirályfalviak ifjú és felnőtt párokból álló hagyományőrző tánccsoportja. /Bölöni Domokos: Pro Urbe. Mélyhűtött díjak a Művelődési Házban. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 6./"

Március 2-án Kolozsvárott, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében tisztújító közgyűlést tartott az Erdélyi Múzeum-Egyesület. Az eseményen, a helyi és vidéki tagságon kívül, megjelent Meskó Attila, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese, Alföldi László kolozsvári főkonzul, a Határon Túli Magyarok Hivatalának, a Magyar Országos Levéltár, az EMKE, az RMKT, a Bolyai Társaság és a Kolozs Megyei Tanács képviselői. Benkő Samu elnök bevezető szavai után Meskó Attila tolmácsolta az MTA elnökének, Glatz Ferencnek az üdvözletét, majd röviden áttekintette az EME és az MTA kapcsolatát, amely a jövőben tovább erősödik. Sipos Gábor főtitkár a tagoknak előzőleg eljuttatott írásos beszámolót szóban azzal egészítette ki, hogy jelentős adományokat kaptak a HTMH-tól és könyvtáraikban beindult a kölcsönzőprogram. Soó Tamás gazdasági tanácsos kiemelte, hogy 2002-ben a tudományos tevékenységre 740 millió lejt fordítanak, könyvtáraikat 2000 diák látogatja. Tiszteletbeli tagokká választották Molnár Jenő földrajztudóst és Csetri Elek történészt. Tonk Sándor arra mutatott rá, hogy eddig nem sikerült létrehozni az "erdélyi magyar nemzeti könyvtárat". Az égető feladatot, más szervezetek összefogásával, az EME-nek kell megoldania. A tisztújítás eredményeképpen elnök Egyed Ákos, alelnökök Péter Mihály és Gyenge Csaba, főtitkár Sipos Gábor, titkár Nagy Zoltán, jogtanácsos Veress András, gazdasági tanácsos Soó Tamás, ellenőr Kerekes Jenő, választmányi tagok Wolf Rudolf, Tonk Sándor, Kiss András, Silye Lóránd, Feszt György, Jung János, Mócsy László, Kismihály János, Prezenszky István, Talpass János. Az újonnan megválasztott dr. Egyed Ákos akadémikus székfoglaló beszédében elfogadta a megbízást és vázolta az elkerülhetetlen lépéseket. Folytatni kell a könyvtárak számítógépes számbavételét, a kapcsolattartást, a könyvkiadást. Az EME-székhely ügyének megoldása alapvető teendő. Ki kell alakítani egy hosszú távú együttműködési tudománypolitikát. Az elmúlt években sok új tudományos műhely létesült, ami örvendetes, de ugyanakkor magában hordozza a szétforgácsolódás veszélyét. Az EME-ben csökkent az átlagéletkor, de a fiatalság további bevonása nélkül minden lépés hiábavaló. Az egyesület tevékenységének finanszírozásában főleg az MTA-ra, a magyar kormányszervekre és a civil társadalomra lehet számítani. /Ördög I. Béla: Tisztújítás az Erdélyi Múzeum-Egyesületnél. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

"Szept. 7-én Lövéte, a Kis-Homoród menti nagyközség tájházát avatták fel a falunapok keretében. Megjelent többek között Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke, Asztalos Ferenc képviselő, Egyed József kistérségi elnök, Mihály János, a Hargita Megyei Kulturális Központ részéről Ferencz Angéla. Az egyik testvértelepülés, Budakalász alpolgármestere, Parlagi László átadta a Lövétei magyar-diák díjat Ladó Lorándnak. /Tájházat avattak Lövétén. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 9./"

"Nov. 27-én Csíkszeredában történészek, társadalomkutatók régészek, helytörténeti és falumonográfia-írók részvételével szakmai tanácskozást tartottak Helytörténetírás, helytörténeti kiadványok 1990 után Hargita megyében témával. Mihály János, a konferencia szervezője felvetette, jóval gyakrabban kellene találkozniuk a szakmabelieknek. Ugyanis az egymás után megjelenő monográfiákkal, helytörténeti tanulmányokkal, nem megfelelőképpen foglalkozik a szakma. Nincs kritika. Felvetődött, hogy mi tekinthető műfajilag is monográfiának. 1990 után örvendetesen gyarapodott a falumonográfiák, helytörténeti írások száma, csak azok kerülhetnek be a tudományos körforgásba, melyek megfelelő szakmai igénnyel íródtak. /Kristó Tibor: Helytörténeti konferencia Csíkszeredában. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 28./"

A Hargita Megyei Kulturális Központ kiadványaként jelent meg Mihály János szerkesztésében a Sesostris szekerén című könyvecske, mely Székely Mózes, a volt fejedelem életútját ismerteti. Egy másik, a Helytörténetírás, Helytörténeti kiadványok 1990 után Hargita megyében című sorozat-füzetben Ferencz Angéla és Mihály János a múlt év végén megrendezett V. Társadalomtudományi tanácskozáson elhangzottak rövidített változatát ismertette. /A Kulturális Központ kiadványai. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 30./ A 2003. nov. 27-én rendezett konferenciáról: Kristó Tibor: Helytörténeti konferencia Csíkszeredában. = Hargita Népe (Csíkszereda), 2003. nov. 28.

Ápr. 15-én mutatják be Székelyudvarhelyen a Sesostris szekerén. Kronológia Székely Mózes életrajzához című könyvet, melyet Mihály János állított össze és a Hargita Megyei Kulturális Központ kiadásában jelent meg. Az egyetlen székely származású fejedelem halálának 400. évfordulójára készült munka "Erdélyország történetének talán a legnevezetesebb, de egyszersmind legizgalmasabb és legszomorúbb" éveiről (1550–1603) nyújt áttekintést, ahogyan a szerző fogalmazta. A Székelyudvarhelyen született Székely Mózes életútját mutatja be a kiadvány. /P. Buzogány Árpád: Székely Mózes fejedelem élete a korszak tükrében. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 9./

Jún. 8-án a Hargita Megyei Kulturális Központban Föld és ember a Székelyföldön témával tartottak munkamegbeszélést, amelyen az Arany János Közalapítvány támogatásával munkálkodó kutatócsoport beszámolt eddigi eredményeiről. A munkacsoport – Gagyi József, Oláh Sándor, Ferencz Angéla, Mihály János – nyolc székelyföldi településen (Fiatfalva, Székelyzsombor, Lövéte, Csíkkozmás, Csíkborzsova, Csíkdelne, Máréfalva, Kisbacon) vizsgálta meg az 1989 után átalakuló földhasználatot, gazdálkodást, ennek társadalmi hatásait. /Ferencz Imre: Munkamegbeszélés a Hargita Megyei Kulturális Központban. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 9./

A lövétei Kisboldogasszony plébániatemplom címmel jelent meg Mihály János ismertetője a Lövétei Helytörténeti Füzetek első kiadványaként. A sorozat kiadását az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület gondozza. Mihály Jánost szülőfaluja múltja iránti érdeklődés irányította a pedagógusi pálya felé is – történelem szakon végzett. /P. Buzogány Árpád: Helytörténeti füzetek Lövétéről. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 3./

November 11-13-án, a hét végén tartották meg az Erdélyi Magyar Régészek III. konferenciáját a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban. Az előzőekhez viszonyítva a csíksomlyói találkozó volt a legsikeresebb: több mint 100 egyetemi hallgató, érdeklődő volt kíváncsi a két szekcióban bemutatott, közel 50 előadásra. Az előadók között volt a budapesti dr. Takács Miklós régész; a szintén Budapesten élő kollégája, Benkő Elek, a székelykeresztúri múzeum egykori munkatársa; valamint Kacsó Károly és Bajusz István történészek, továbbá a házigazda szerepét betöltő Botár István és Darvas Lóránt régészek. Műsorfüzet tartalmazta az előadások jegyzékét. Két évvel ezelőtt alakították meg a Pósta Béla régész nevét viselő egyesületet, hogy támogassák a különböző intézményekben kutató szakemberek kapcsolattartását, információcseréjét – mondta Botár István, az egyesület igazgatótanácsának tagja. /Kristó Tibor: Erdélyi magyar régészek konferenciája. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 14./ A szervezők (Pósta Béla Régészeti Egyesület, Mikó Ferenc Egyesület, Csíki Székely Múzeum) nagy nevű szakembereket, régészeket, történészeket hívtak meg. Bajusz István, a Pósta Béla Régészeti Egyesület igazgatója elmondta, hogy az immár harmadik alkalommal megrendezett konferencia lehetőséget kínál elsősorban az erdélyi magyar régészek számára, hogy kutatásaikról beszámolhassanak a szakemberek előtt. Reményét fejezte ki, hogy ebből a konferenciából egyszer talán Magyar Régészeti Konferencia lesz, ahol az egész Kárpát-medence magyar régészei tarthatnának seregszemlét, és folytathatnának tudományos vitákat. Paszternák István, a magyarországi Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Miskolci Regionális Irodájának vezetője tartott előadást A kulturális örökségvédelem Magyarországon címmel. Ezt követően az előadások két (I. őskor–ókor, II. népvándorláskor–középkor) szekciókban folytatódtak. A résztvevők a három nap alatt közel ötven előadást hallgathattak meg (ízelítőül csak a Székelyföldhöz kapcsolódó néhány előadás témáját emeljük ki: Sztáncsúj József: Ember- és állatábrázolások a kora rézkori Erősd-kultúrában; Szabó Gábor–Dénes István: Régészeti topográfiai munkálatok a délkelet-erdélyi Vargyas-patak szorosában; Méder Loránd: Bronzkori balta Lisznyó határából; Asztalos István: Római határvédelem Délkelet-Erdélyben; Székely Zsolt: Újabb gót leletek Háromszéken; Benkő Elek: Középkori udvarház a Székelyföldön; Derzsi Csongor–Sófalvi András: Régészeti kutatások Kányád középkori templománál; Botár István: Régészeti kutatások Csíkmindszenten; Darvas Lóránt: A csíkszeredai Mikó-vár régészeti kutatása). /Mihály János: III. Erdélyi Magyar Régészeti Konferencia Csíksomlyón. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 21./

Január 13-án Lövétén bemutatják Lövétei Helytörténeti Füzetek második kötetét. Mihály János Kirulyfürdő és környéke című munkáját az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület adta ki, Parlagi Endre budakalászi és Egyed József lövétei vállalkozók támogatásával. A kiadvány a völgy természetföldrajzi viszonyait, a savanyúvízre a XIX. század elejétől járók házainak lajstromait és az 1948-ban bekövetkezett államosításig virágzó fürdőélet fontosabb momentumait mutatja be. /Kirulyfürdő és környéke. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 11./

Lövétén dr. Hermann Gusztáv Mihály történész március 29-én mutatja be a Lövétei Helytörténeti Füzetek harmadik darabját. Az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület sorozatában Mihály János Lövéte 1848–1849-ben című tanulmánya jelent meg, melyet a szerző dedikál. A kézirat kiadását Maglód, Lövéte magyarországi testvértelepülése támogatta. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 27./

Az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület és a Hargita Megyei Kulturális Központ 2003-tól több alkalommal szervezett fotótábort Udvarhelyszék községeiben. Eddig házigazdák voltak: Székelyvarság, Oroszhegy, Szentábrahám, Homoródszentmárton és Etéd. A nagy előd munkásságára való tekintettel az Orbán Balázs szemével elnevezést kapta ez a program, amelynek célja minden esztendőben egy-egy község, település képanyagának elkészítése. Az oroszhegyi fotóanyagból készült az a válogatás, amely május 10-étől a Lövétén látható. /Mihály János: Fotókiállítás a lövétei Népházban. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 19./

Nemrég jelent meg az Areopolisz. Történelmi és társadalomtudományi tanulmányok V. kötete a csíkszeredai Hargita Kiadóhivatal gondozásában. Talán a szűkülő érdeklődés az oka, hogy a szerkesztők nem érzik ünnepnek az ötödik évkönyv megjelenését. A kötetben Róth András Lajos és Róth Edit Aranyosszék történetének csaknem két századát, Pakot Levente a házasságon kívüli születéseket vizsgálta Kápolnásfaluban, Szentegyházasfaluban, Lövétén és Homoródalmáson, Hermann Gusztáv Mihály Zsombori Józsefről, Forró Albert a reformátusok templomi ülésrendjéről, Tóth Levente az udvarhelyszéki reformátusok oktatásáról, Kolumbán Zsuzsánna az egyházmegyéket érintő megújulásról, Mihály János Kirulyfürdő történetéről, Novák István Károly az Udvarhely környéki fürdőkről közöl tanulmányt, Kápolnási Zsolt az egykori Udvarhelyi Híradót, Gidó Csaba a székelyföldi vasútépítést, Nagy Róbert Székelyudvarhely, az anyaváros közelmúltbeli gazdasági fejlődését választotta témául. /P. Buzogány Árpád: Ötödik Areopolisz. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 26./

A Hargita Megyei Kulturális Központ udvarhelyszéki irodája szervezésében június 29-én nyílik meg Székelyudvarhelyen Jakab Csaba építész, belsőépítész, bútortervező kiállítása. Az 1965-ben Farkaslakán született Jakab Csabát és munkásságát Mihály János, a HMKK munkatársa méltatja. /(bb): Építészeti kiállítás az udvarhelyi könyvtárban Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 28./

Székelyudvarhelyen Jakab Csaba építőművész építészeti munkáit bemutató tárlaton Mihály János történész beszédében kiemelte Jakab Csaba azon törekvését, mellyel próbálja visszahonosítani a székelyföldi építészet évszázadok során kialakult jellegzetességeit. A Jakab Csaba tervezte épületek létrehozásánál leggyakrabban használt anyagok – fa, kő, tégla – szervesen illeszkednek a székelyföldi tájjelleg és hagyományos építkezés vonulatába. /Bágyi: Építészeti kiállítás a könyvtárban Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 3./

Az Areopolisz Történelmi és Társadalomtudományi Kutatócsoport /Székelyudvarhely/ új tanulmánykötetét mutatták be a Hagyományőrzési Forrásközpontban a szerzők jelenlétében. A 2006-os évszámot viselő kiadvány a hatodik a sorban. P. Buzogány Árpád vázolta, hogy az előző években megjelent közlések miként gazdagították az Udvarhelyszékre vonatkozó ismereteket. A számbelileg gyarapodó kutatócsoport több tagja is különböző aspektusokból vizsgál egy-egy nagyobb témát. Hermann Gusztáv Mihály szerkesztő jelezte, tervezik már a következő kötetet. A mostani kötetben Tóth Levente az elmúlt századok iskolamestereiről, Albert Dávid javadalmazásukról, Forró Albert az udvarhelyi református kollégium diákéletéről írt tanulmányt. Oláh Sándor egy 18. századi homoródalmási család anyagi javait, Kolumbán Zsuzsánna a 19. század nemi bűncselekményeit, Róth András a székely kérdés megoldási törekvéseit, Gidó Csaba pedig a székelyföldi vasúthálózat kiépítésének lehetőségeit és hatását vizsgálta. Az anyaváros évszázaddal ezelőtti fejlődését vette számba Nagy Róbert, Gidó Attila a szombatosok történetéhez, Demeter Csanád pedig a megye kialakulásához kutatott fel új adatokat. Mihály János a lövétei földhasználatot tekintett át. /Hatodik Areopolisz. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 25./

Negyedévenként jelenik meg Székelyudvarhelyen az Örökségünk, alcímével – Történelem. Népélet. Hagyomány – folyóirat. A lap kiadója a Hargita Megyei Hagyományőrzési Központ, igazgatója dr. Hermann Gusztáv Mihály, főszerkesztője Kolumbán Zsuzsanna. Az I. évfolyam két számában (2007/1., 2007/2.) a székelyföldi anyaszék – Udvarhelyszék – históriai és jelenkori bemutatása történt. A 2. számban Mihály János Tájház lesz a Kárpát-medence legöregebb házából címmel írt a homoródalmási, véséssel díszített, hornyolt feliratos épületgerendájú házról, amely az 1645-ös évszámot is tartalmazza. A rozzant, magánkézben levő épület megmentését a Rika Kistérségi Egyesület vállalta fel. /Sylvester Lajos: Örökségünk (Új székelyföldi kiadvány). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 11./

Mihály János, az Örökségünk /Székelyudvarhely/ folyóirat második számában hangsúlyozta, hogy hagyományaink, szokásaink több ezer évre tekintenek vissza. A közös gyökeret táplálni, öntözni kell, „az erdélyi magyar társadalom csak úgy tudja folytonosságát megőrizni, identitását megtartani, ha időnként van lehetősége hagyományaihoz ‘visszakanyarodni’, abból építkezni. ” A folyóiratban beszélgetés olvasható Dávid Lászlóval, aki 1981-ben jelentette meg A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei című kötetét. Ebben a számban a Bányai János szerkesztette Székelység című, 1931 és 1944 között megjelent folyóirat néprajzi tárgyú cikkeinek jegyzékét közölte Róth András Lajos, dr. Vofkori László pedig Székelyudvarhely fekvését és városi funkcióit méltatta. Bálint Mihályné Kápolnásfalut és tájházát ismertette. Tájház lesz a Kárpát-medence legöregebb házából, adta hírül Mihály János: a homoródalmási épület gerendáján az 1645-öv évszám olvasható. /b. d. : Erdélyi fa gyökerei. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 7./

Február 3-án, vasárnap a lövétei Népházban mutatják be Mihály János Ábel a lövétei rengetegben című kiadványát, a Lövétei Helytörténeti Füzetek negyedik darabját. Tamási Áron Ábelét a legtöbb magyar ember ismeri, azonban arról kevesen tudnak, hogy az író a lövétei születésű Ladó Lajos történeteit is beépítette regényébe. A még gyerekként erdőpásztornak a Hargitára kerülő Ladó később Kolozsváron keresett munkát, ahol megismerkedett az íróval, és sokat mesélt neki hargitai kalandjairól. Mihály János bemutatja Ladó Lajos életét. /(pbá): Lövéte – Ábel a lövétei rengetegben. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 1./

Lövéte község határában a vasbányászat 1984. január 1-ig tartott. Hivatalosan ekkor zárták be a Lövéte Bányavállalatot. A régi bányák emlékét helynevek és az emberi emlékezet őrzik: Szentkereszt bánya, Margit bánya, Szent János bánya, Gusztáv főtárna, Kakuk bánya, Bugja bánya, Gergely bánya, Új-Szentjános bánya, és az idők változását mutató Elena Pavel bánya, valamint a Vasile Roita bánya... Idén emlékművet állítanak ennek a szakmának, a több mint ötszázéves múltra visszatekintő lövétei vaskőbányászatnak (az első írásos emlék a vaskőbányáról 1591. febr. 5-én kelt adománylevélben található), és mindazoknak, akik a bányamunka közben lelték halálukat. Az andezitkőbe faragott Bányász-emlékmű a székelyudvarhelyi Zavaczki Walter Levente szobrászművész alkotása. A szoboravató ünnepségre augusztus 10-én lesz Lövétebányán. /Mihály János: Készül a Bányász-emlékmű. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 5./

A Hargita Megyei Hagyományőrző Forrásközpont munkatársa, Mihály János történész ötletére és Hargita Megye Tanácsa kezdeményezésére a székely szimbólumok régebbi és újkori emlékeinek felkutatását, összegyűjtését céljául tűző székelyföldi szintű munkafolyamat vette kezdetét. Szeptember 24-én megalakult Székely Címer-, Pecsét- és Zászlótörténeti Munkacsoport olyan szakemberekkel, akik e területek valamelyikét már hosszú ideje kutatják. Marosvásárhelyről Pál-Antal Sándor történész, Sepsiszentgyörgyről Nagy Balázs történész, Kovászna Megye Tanácsának székelyföldi referense és Szekeres Attila heraldikus, Székelyudvarhelyről Mihály János és Zepeczaner Jenő történészek vesznek részt a munkában. Borboly Csaba, Hargita megye tanácsának elnöke a Székelyudvarhelyen tartott alakuló megbeszélésen a jelképek identitásmegőrző szerepét hangsúlyozta. /Túros Eszter: Székely szimbólumok leltára. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 28./

A székely szimbólumok felkutatására és népszerűsítésére különített el tizenkétezer lejt Hargita Megye Tanácsa (HMT). Már korábban megalakult a Székely címer-, pecsét- és zászlótörténeti munkacsoport a Hargita Megyei Hagyományőrző Forrásközpont munkatársa, Mihály János történész ötletére. Marosvásárhelyről Pál-Antal Sándor történész, Sepsiszentgyörgyről Nagy Balázs történész, és Szekeres Attila heraldikus, Székelyudvarhelyről Mihály János és Zepeczáner Jenő történészek vesznek részt a munkában. /A székely szimbólumok felkutatása. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./

Az egységes Székelyföld feltétele az egységes jelképhasználat – ennek a gondolatnak a jegyében rendezett jelkép-konferenciát Kovászna és Hargita megye önkormányzata valamint a Székely Nemzeti Múzeum. A szakmai tanácskozáson részt vett Dr. Pál-Antal Sándor marosvásárhelyi levéltáros, Szekeres Attila sepsiszentgyörgyi heraldikus, Székelyudvarhelyről jelen voltak Zepeczaner Jenő és Mihály János történészek. Borboly Csaba, Hargita megye tanácselnöke szerint Székelyföld korszerű régióvá tételének egyik legfontosabb eleme az önismeret. A konferencián bemutatták Cserey Zoltán Önkormányzatiság és katonai hatalom Háromszéken a 18–19. században című könyvét. – A Kovászna megyei Nagyajta határában lévő Székelyföld tábla eltávolítását rendelte el a bíróság, így másfél év után le kell venni az egyetlen olyan táblát, amit eddig sikerült kihelyezni a megye bejáratához. A nagyajtai Székelyföld-tábla eltávolítását Codrin Munteanu prefektus kérte, arra hivatkozva, hogy nem tartották be az építkezésre vonatkozó jogszabályokat annak kihelyezésekor. /Kovács Zsolt: Jelképekkel Székelyföldért. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 9./

Ősi székely szimbólumok felkutatására vállalkoztak történészek. Egész Székelyföldet bejárják, templomokat, levéltárakat keresnek fel, hogy számba vegyék a középkortól máig használatos vagy már elfelejtett közigazgatási jelképeket: pecséteket, címereket, zászlókat. A Hargita és Kovászna megyék önkormányzatának közös programja Mihály János történész ötletére jött létre. A zászló az egyik legismertebb jelkép. Felbukkanása a háborúkhoz köthető, hiszen megkülönböztető jelzésként és a csapatok vezénylésére is használtak lobogókat. A mai napig kevés az információ a középkorban a székelyek által használt zászlókról. /Zajlik a székely jelképek felkutatása. = Erdély. Ma, nov. 13.

Székelyföld múltját feltáró kutatásaik ismertetését tartották a történészek november 14-én Szovátán a magyar tudomány napja és az Erdélyi Múzeum-Egyesület megalakulásának 150. évfordulója alkalmából. Pál-Antal Sándor az EME 150 éves múltját ismertette, majd Sipos Gábor értekezett az EME könyvtáráról, levéltáráról, érem- és régiség-, valamint természettudományi gyűjteményéről. A székelység múltjából a fejedelemség korabeli vásárokról értekezett Rüsz-Fogarasi Enikő, Soós Zoltán pedig a nyárádszentlászlói unitárius templomban végzett régészeti ásatások jelentőségét ismertette. Mihály János a hadi zászlókról, Zepeczáner Jenő a címerekről, Garda Dezső a székely határőrezredekről, Cserey Zoltán a huszárkatonai életmódról tartott előadást. Szováta múltjáról Józsa András és Szolláth Hunor beszélt, Tüdős S. Kinga Mikes Mihályné Bethlen Fruzsina végrendeleteit és a korabeli főúri hétköznapokat ismertette, Csáky Árpád és Tamási Zsolt pedig a katolicizmus helyzetét a 18–19. századokban. A 20. század történelméhez fűződik Boér Hunor kutatása, aki Marosvásárhely szerepét tárta fel a magyar skanzenépítésben, Spielmann Mihály pedig Bernády György közéleti szereplésének utolsó periódusát dokumentálta. /Antal Erika: Történelmi mozaik. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

November 14-én az Erdélyi Múzeum-Egyesület megalakulásának 150. évfordulója alkalmából a régi vándorgyűlésekre emlékeztető történelmi konferenciát szerveztek Szovátán „A tudomány szolgálatában” címmel. Pál-Antal Sándor, az EME marosvásárhelyi fiókegyesületének elnöke köszöntötte a résztvevőket. Mint mondta, a vásárhelyi fiókegyesület, fennállásának 12 éve óta első alkalommal tartja ülését a városon kívül. Pál-Antal Sándor rövidített változatát ismertette Egyed Ákos írásának, amely az EME történetét tárgyalta. Az EME megalakulása óta élvezi a Magyar Tudományos Akadémia támogatását, több mint negyven tagját választotta soraiba az MTA. 1950-ben a kommunista diktatúra az EME működését felfüggesztette, javait törvényellenesen elvette és azokat állami intézetek kezelésébe adta. 1990-ben alapították újra az egyesületet. A 2007-es adatok alapján az egyesületnek 1565 rendes, 103 alapító és 41 pártoló tagja van, közöttük kétszáz tudományos doktor, kétszáz orvosdoktor, ezernél több egyetemi hallgató. Hét szakosztálya működik, hat erdélyi városban rendelkezik fiókegyesülettel. Rüsz-Fogarasi Enikő értekezett a fejedelemségkori székely vásárokról. Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója tartott vetített képes előadást a nyárádszentlászlói templom régészeti feltárásáról. Előadást tartott többek között Mihály János (Zászlóhasználat a székelyeknél az erdélyi fejedelemség idején), Tüdős S. Kinga (Egy székely nemesasszony végrendeletei), Garda Dezső (A székely határőrezredek a 18. század végén és a 19. század elején), Csáky Árpád (Pálos misszió Háromszéken a 18. században) és Pál Judit (Székelyföld és a koronázási ünnepségek). /Nagy Botond: EME- vándorgyűlés Szovátán. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 17./

Községek, egyházközségek, kiváltságos települések, székek és vármegyék pecsétjeit gyűjti össze a nemrég alakult Székely Címer-, Pecsét- és Zászlótörténeti Munkacsoport. A gyűjteményt jövő év márciusában állítják ki Csíkszeredában. Eddig több száz olyan lefényképezett pecsétlenyomatunk van, amelyeket 1870 előtt használtak – mondta el Pál Antal Sándor történész. A munkacsoport másik két tagja – Mihály János történész és Szekeres Attila István heraldikus – szerint minél teljesebb adattárat szeretnének létrehozni. A polgármesteri hivatalok pozitívan reagáltak Csíkszék Székely Nemzeti Tanácsának felhívására, amelyben arra kérték a településvezetőket, hogy tűzzék ki a polgármesteri hivatalok homlokzatára a már megyezászlóként is elfogadott székely lobogót. Tusnádfürdő esetében okafogyott a felkérés, ugyanis Albert Tibor polgármester már egy éve kitűzte a székely zászlót. Kászonaltíz helyi tanácsa megszavazta, hogy a magyar lobogó mellé a székelyt is feltűzik. /Kozán István: Gyűlnek a pecsétek, címerek, zászlók. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 18./

Történelmi székely zászlókat mutattak be
Csíkszeredában szinte az egész Szabadság teret betöltő hatalmas érdeklődő tömeg előtt mutatták be július 4-én az Ezer székely leány napja első mozzanataként azt a 17 történelmi székely zászlót, amelyek alá a székely közösség sorakozott fel történelmének különböző időszakában.
A zászlók felvonultatásakor Mihály János történész ismertette néhány szóban minden egyes zászló történetét, majd miután a zászlóanyák felkötötték a zászlókra a szalagot, Boros Károly csíktaplocai főesperes áldotta meg azokat.
Hargita Megye Tanácsa a múlt elevenen tartása, és a jövőbeni irány megszabása érdekében létrehozta a Székely Címer-, Pecsét- és Zászlótörténeti Munkacsoportot, amelyben neves szakemberek vállaltak szerepet, mint dr. Pál-Antal Sándor, Zepeczaner Jenő, Szekeres Attila István és Mihály János. A munkacsoport feladata a székely jelképek kutatása és eredetük tisztázása. Ennek a kutatómunkának az eredményeként sikerült kiválasztani Hargita megye zászlaját, ugyanakkor folyamatban van a címerek rekonstrukciója is.
A zászlók felszentelését rögtönzött táncjáték követte, majd az Ezer székely leány napját ünneplők szekéren és lóháton vonultak ki a két Somlyó közötti nyeregbe, az ezer székely leány hagyományos találkozóhelyére, a történelmi zászlók pedig elfoglalták méltó helyüket a csíksomlyói kegytemplomban. Népújság (Marosvásárhely)

Miért nem piros-fekete a székely zászló?
Gyergyószárhegy – Negyedik állomásához érkezett a Székelyföldi Akadémia rendezvénysorozat: október 6-án este Gyergyószárhegyen tartott előadást dr. Hermann Gusztáv és Mihály János történész.
A Székelyföldi Akadémiát Hargita Megye Tanácsa azzal a céllal indította útjára, hogy bevonja a Hargita megyei községek értelmiségét a politikai döntéshozatal előkészítésébe. Az előadásokra képviselőket, helyi egyházi vezetőket, tanárokat, orvosokat, állatorvosokat és önkormányzati hivatali vezetőket hívnak meg, és lehetőség van a témával kapcsolatos vitára.
Gábor László polgármester üdvözölte a jelenlévőket, majd Borboly Csaba megyei tanács-elnök vázolta a Székelyföldi Akadémia célkitűzéseit. Szerinte a közélet alakításához nem kell választott tisztség, a szervezők nem azt várják el a vidéki értelmiségtől, hogy politizáljon, hanem hogy segítse a politikumot jó döntések meghozatalában. Ez rendszeres párbeszéddel lehetséges, jelentette ki Borboly Csaba, kifejtve: minden településen értékes emberek dolgoznak, akik tapasztalatát minél inkább hasznosítani kell a közösség javára.
Dr. Hermann Gusztáv a vidéki értelmiség és a tudomány viszonyáról tartott előadást. Számos erdélyi példával bizonyította, hogy falun élő értelmiségi is lehet aktív tudományos kutató, aki maradandót, egyetemest képes alkotni. „A tudomány nincs halálra ítélve vidéken” – szögezte le a történész, feltéve a kérdést: mit kutathat egy székelyföldi, vidéki értelmiségi. A válasz: akár fokozati vizsgára készülő dolgozatban is fel lehet tárni a helyi értékeket, a település történetét, vagy más ahhoz kapcsolódó témában végezhetnek tudományos kutatást.
Mihály János történész a székely zászlókról tartott előadást. A megyei önkormányzat Címer-, Pecsét- és Zászlótörténeti Munkacsoportjának tagja 17 történelmi székely zászlót ismertetett, majd válaszolt arra a kérdésre is, miért kék-arany a székely zászló (amelyet egy tavalyi megyei tanácsi határozat Hargita megye hivatalos lobogójává nyilvánított), és miért nem piros-fekete. Mihály János kifejtette, hogy a piros-fekete zászlónak nincs történelmi előképe, ezeket a színeket zászlón az 1930-as években, az Ezer Székely Leány Napján kezdték használni, a székely népviselet leegyszerűsített színeiből kreálva. A piros-feketét a háború utáni években tovább használták könyveken, táncegyüttesek plakátjain, magyarázta a történész.
A rendezvény végén Borboly Csaba, egy emléklappal együtt, ünnepélyesen átadta a megyezászlóként is szolgáló székely lobogót Gábor László polgármesternek. erdon.ro