Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Már Sándor
555 tétel
2007. július 18.
Leonard Orban, a többnyelvűségért felelős európai biztos ellenzi az RMDSZ három európai parlamenti képviselője azon kezdeményezését, hogy újraalapítsák az 1959-ben megszüntetett magyar tannyelvű Bolyai Egyetemet. Kónya-Hamar Sándor, Kelemen Atilla és Szabó Károly aláírásgyűjtésbe kezdtek az Európai Parlamentben az állami magyar Bolyai Egyetem újralapítása érdekében. A három EU-honatya azzal vádolja Románia mindenkori kormányait, hogy diszkriminatívak voltak a magyar kisebbséggel szemben, és felkérik az Európai Bizottságot és az Európai Miniszterek Tanácsát, hogy ítéljék el a román kormány hozzáállását, és kezdeményezzék azon eljárások elindítását, amelyek megkönnyítenék az egyetem megalapítását. Orban szerint “az Európai Bizottság nem kompetens az ügyben, lévén ez nemzeti vagy regionális, illetve az egyetemi autonómia hatáskörébe tartozik”. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 18./
2007. július 31.
A Soros Alapítvány által kezdeményezett felmérés szerint a romániai egyetemi oktatók 70 százaléka semmi különbséget nem lát a hazai és a nyugat-európai oktatási intézmények között. Ezzel szemben a Traian Basescu államfő által kinevezett egyetemi oktatókból kutatókból álló bizottság kimutatta, hogy a romániai felsőoktatás és tudományos kutatás, néhány kiváló sziget lététől eltekintve, középszerű. A romániai tudományos közlemények számaránya – állítja a jelentés – tizenegyszer kisebb, mint a toplistán szereplő egyetemek átlaga, ötször kevesebb, mint a magyarországi intézményeké, s kétszer kisebb, mint a Bulgáriáé. Az uniós átlagnál is ötször kisebb ez a mutató. Ezt a kritikai hangot érdemes egybevetni azzal az önfényező gyakorlattal, amelyet a Babes–Bolyai Tudományegyetem vezetőtestülete folytat. Kónya Hamar Sándor, az EP kulturális és oktatási bizottságának tagja tíz pontba foglalva tárta az EP-képviselők elé a BBTE multikulturalizmusát és többnyelvűségét cáfoló érveit. Az előterjesztést magyar képviselőtársai, Kelemen Atilla és Szabó Károly is aláírták, ami ellen a bukaresti ellenzéki politikusok tiltakoztak, Tariceanu kormányfő lemondását követelték, s a BBTE vezetősége polgári per indítását helyezte kilátásba Kónya Hamar Sándor ellen. Ebben a csetepatéban megkapta a magáét az RMDSZ is. Valójában Kónya Hamar Sándor és társai felerősítették a Bolyai Kezdeményező Bizottság hangját, ami az önálló magyar karok létesítését s a magyar állami egyetem távlati visszaállítását illeti. Új elem viszont, hogy a Salat Levente helyébe lépő Magyari Tivadar rektor-helyettes megpróbálja leszerelni a magyar ,,egyetempártiakat”. Magyari Tivadar közleménye szeint 57 meghirdetett szakra 2100 diák iratkozott be.,,A felvétel közeledtével megerősödött az a kalandor-kampány, amely a BBTE magyar tagozatát válságosnak, alig létezőnek állítja be, de ez nem érte el a szándékát, a magyar fiatalokat sikerült őszintén, vendégszeretettel megszólítanunk” – nyilatkozta Magyari. Álláspontja egybecseng Leonard Orban többnyelvűségért felelős uniós biztos álláspontjával – egyébként az egyetem román vezetésének egészével –, amely szerint az EU-bizottságnak nincs jogi hatásköre az egyetemek szervezeti rendjét illetően, ez ugyanis a szubszidiaritás és az egyetemi autonómia körébe tartozik.,,A nyelveket nem az európai emberek szétválasztására, hanem éppen ellenkezőleg, egységük megteremtésére kell használni. ” Ezt a tételt hangoztatta Ceausescu is, s ,,az egység megteremtésének nyelve”, természetesen, a román lehet. Magyari Tivadar egy másik közleménye szerint az EP-ben folytatott bolyais akciózás nehezíti a BBTE magyar tanárainak munkáját. Érvelése tökéletesen megegyezik a diktatúra idejéből Furo Iuliu álláspontjával, azzal a különbséggel, hogy Iuliu már a magyaroknak is az állam nyelvén fejtette ki a nyelvi és mindenféle egység felette szükséges voltát.,,Nem valóságszerű – mondja Magyari Tivadar –, amikor például ezekben a napokban 1200 magyar diák ballagott tízezernyi szülő jelenlétében magyar nyelvű szavalatok, imák és egyéb köszöntők közepette. Ezen a héten írják záróvizsga-dolgozataikat ötvenféle profilon, szakon, magyar nyelven, és védik szakdolgozatukat, s két hét múlva már magyar nyelvű »Isten hozott« is köszönti az elsőéves beiratkozókat, várhatóan háromezer fiatalt. ” Ez tulajdonképpen mind szép és jó, írta Sylvester Lajos. Minél többen jussanak be a magyar szakokra, de abban a hitben iratkozzanak be, hogy egy egyetemnek mint önálló entitásnak, autonóm intézménynek megvan, illetve meg kell teremtenie azt a kulturális közeget hallgatói és tanári kara számára, amely a több évszázados erdélyi magyar oktatási jelenlét hagyományaiból fakad. Az Isten hozott felirat szép dolog, de nem pótolja vagy helyettesíti az önálló állami magyar egyetemet. /Sylvester Lajos: Isten hozzon, Magyar Állami Egyetem! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 31./
2007. augusztus 25.
A Magyar Tudományos Akadémia Báthory-díjjal tüntet ki több olyan ismert közéleti személyiséget, politikust, akik kiálltak a határon túli magyar felsőoktatás visszaállításáért, támogatásáért. A díjkiosztásra augusztus 28-án Budapesten kerül sor. A díjazottak: Csányi Sándor, Baldauf László, gr. Degenfeld Sándor, Széles Gábor, Göran Lindblad, Nagy Elek, Németh Zsolt, Vizi E. Szilveszter, Schöpflin György, Komlóssy József, Kónya-Hamar Sándor, Kozma József, Almássy Kornél és Balázs Sándor. Az ünnepségen beszédet mond Szabó T. Attila, a Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete főtitkára, Zsigmond Barna, az egyesület elnöke, Kovács Lehel és Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnökei. /Báthory-díj a határon túli magyar felsőoktatás támogatásáért. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./
2007. augusztus 29.
A határon túli magyar felsőoktatást támogató, annak visszaállítását szorgalmazó közéleti személyiségeket, politikusokat tüntetett ki augusztus 28-án Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémián az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. A Bolyai Kezdeményező Bizottság javaslatára a Báthory-díjat Baldauf Lászlónak, Csányi Sándornak, gróf Degenfeld Sándornak, Göran Lindbladnak, Nagy Eleknek, Vizi E. Szilveszternek, Németh Zsoltnak, Schöpflin Györgynek, Komlóssy Józsefnek, Széles Gábornak, Kónya-Hamar Sándornak, Kozma Józsefnek, Almássy Kornélnak és Balázs Sándornak nyújtotta Tőkés László EMNT-elnök és Hantz Péter, a BKB alelnöke. /Báthory-díjgála. = Krónika (Kolozsvár), aug. 29./
2007. augusztus 30.
Az önálló erdélyi magyar felsőoktatás érdekében kifejtett tevékenység elismeréseként Báthory-díjakat adtak át a Magyar Tudományos Akadémia budapesti székházában. „Vannak vidékek, ahol a tudományok szabadon fejlődnek. De olyan vidékek is vannak, ahol akadályokat gördítenek ezek fejlődésének útjába“ – hangsúlyozta Szabó T. Attila, a Bolyai Egyetem Barátai Egyesületének főtitkára nyitóbeszédében. „Ilyen nehézségekkel kell szembesülniük mindazoknak, akik Erdélyben magyar iskolát, egyetemet szeretnének létrehozni, és ilyen akadályok lebontásában segítettek azok a személyiségek, akiket itt köszöntünk” – mondta a főtitkár. Az elismeréseket, amelyeket – a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) javaslatára – az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács adományoz, Tőkés László püspök és Hantz Péter, a BKB alelnöke adta át. A díjazottak: Almássy Kornél parlamenti képviselő, Baldauf László, üzletember; Balázs Sándor egyetemi tanár; Csányi Sándor, Közép-kelet-Európa meghatározó bankcsoportjának elnök-vezérigazgatója; Gróf Degenfeld Sándor üzletember; Komlóssy József kisebbségi szakértő; Kónya-Hamar Sándor EP-képviselő; Kozma József, az Országgyűlés külügyi bizottságának alelnöke; Göran Lindblad svéd EP-képviselő; Nagy Elek üzletember; Németh Zsolt, a külügyi bizottság elnöke; Schöpflin György politológus; Széles Gábor, a munkaadók szövetségének elnöke, valamint Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke. /Kánya Gyöngyvér: „Akadálybontó” Báthory. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./
2007. szeptember 5.
Kónya-Hamar Sándor és Kelemen Atilla parlamenti képviselők, az Európai Néppárt és az Európai Demokrata Képviselőcsoport tagjai hívták Brüsszelbe az RMDSZ-es polgármestereket, alpolgármestereket, önkormányzati képviselőket. A hatvannyolc személy közül, akik augusztus 28-29-ét töltötték Európa fővárosában, heten voltak Gyergyó térségéből. /Balázs Katalin: Brüsszelben a helyi választottak. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 5./
2007. szeptember 10.
Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) szeptember 9-én marosvásárhelyi ülésén egyhangúlag elfogadta a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) által javasolt módosításokat az európai parlamenti jelöltlistán. Eszerint a lista első öt helyén Frunda György szenátor, az SZKT elnöke, Sógor Csaba szenátor, Winkler Gyula távközlési és informatikai miniszter, Bíró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere és Korodi Attila környezetvédelmi miniszter áll. A felszólalók egyöntetűen sajnálatukat hangoztatták amiatt, hogy nem sikerült megegyezni a Tőkés László püspököt támogató szervezetekkel. Frunda György szenátor, az SZKT elnöke boldog születésnapot kívánva az éppen 56. életévét töltő Markó Bélának, megadta a szót az RMDSZ elnökének. Szerinte az RMDSZ mindent megtett annak érdekében, hogy létrejöjjön a megegyezés Tőkés Lászlóval és az őt támogató szervezetekkel. Nem Markó Bélából és Tőkés Lászlóból áll az erdélyi magyarság, hanem másfél millió emberből, és az egység, a szolidaritás nem múlhat egy-két ember ostobaságán, rövidlátóságán vagy szűklátókörűségén – hangsúlyozta Markó, a megegyezést – véleménye szerint – meghiúsító Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármesterre, a Magyar Polgári Szövetség elnökére utalva. Mi munkamegosztásról beszéltünk, ők pedig vagyonmegosztásról. Tulajdonképpen az RMDSZ értette meg a pluralizmus szükségességét, és nem azok, akikkel tárgyaltunk – mondta Markó. Mint fogalmazott, az RMDSZ együttműködni kívánt a Tőkés Lászlót támogató szervezetekkel, jóllehet ezek népszerűsége a nullához közelít. „Mi egy sokszínű politikai Erdélyre és magyarságra gondoltunk, ők pedig továbbra is egyszínűségben gondolkodtak, a maguk egyszínűségében” – jelentette ki. Ha a magyarság képviselet nélkül marad, nem lesz, aki eredményesen küzdjön a magyar nyelvű felsőoktatás, az egyetemi karok, a székelyföldi infrastruktúra, az erdélyi autópálya ügyéért, az egyházi ingatlanok teljes visszaszolgáltatásáért, a közbirtokossági erdőtulajdon védelméért, a magyarság érdekében felhasználandó költségvetési pénzek kikényszerítéséért – vélekedett a szövetségi elnök. Frunda György szenátor kifejtette: azért vállalta el a jelölését, mivel a brüsszeli képviselettől függ a kisebbségi jogok európai szintű érvényesítése. Szerinte Tőkésnek ezek után meg kellene fontolnia, hogy visszalépjen az RMDSZ javára. Kónya-Hamar Sándor szerint a kompromisszumnak előbb-utóbb meg kell valósulnia. Borbély László miniszter szerint az RMDSZ szinte maximálisan elfogadta a másik fél ajánlatát, a tárgyaló partnerek között azonban egyeseknek az volt a célja, hogy az RMDSZ-en üssenek. Eckstein-Kovács Péter szenátor hangoztatta, nem az RMDSZ-en múlott ez a kudarc. Hozzátéve: a 2003 februárjában Szatmárnémetiben tartott RMDSZ-kongresszus ama döntésének issza most a levét a romániai magyarság, hogy megszüntették a tiszteletbeli elnöki tisztséget és a vele járó hatásköröket. Sógor Csaba szenátor kifejtette: többek között azért vállalta a jelölést, mert személye garancia arra, hogy a felek közötti párbeszéd az elkövetkezőkben is fennmarad. Lakatos András oktatási ügyvezető alelnök úgy fogalmazott, hogy a Tőkést támogató szervezetek között van egy csoportosulás, amelynek egyedüli célja a rombolás, a pusztítás, majd dögkeselyűk módjára lakmározni. /Papp Annamária: Egyhangúlag elfogadták az RMDSZ módosított jelöltlistáját. „Nem Markó Bélából és Tőkés Lászlóból áll az erdélyi magyarság”. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 10./ Frunda György szenátor korábban elutasította azt a javaslatot, hogy induljon az EP-választásokon. Sógor Csaba pedig – aki eredetileg a negyedik helyet foglalta el a jelöltlistán – korábban a Tőkés Lászlót független indulónak jelölő szervezetek támogatását is élvezte. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke, Toró T. Tibor szerint a Sógor Csaba jelölésével előállt új helyzet nagyobb esélyt ad annak, hogy a választók minden eddiginél nagyobb méretekben vegyenek részt a választáson. /Lokodi Imre, Stanik Bence: Frunda küzd Tőkéssel. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./
2007. szeptember 24.
Tőkés László püspök, független EP-jelölt a Magyar Televízió szeptember 22-i Napkelte műsorában támadta az RMDSZ csúcsvezetőségét, és a szövetség jelenlegi európai parlamenti képviseletét. „Az RMDSZ jelenlegi európai parlamenti képviselőinek Brüsszelben alig hallani hangjukat, alulreprezentálják az erdélyi magyarságot, szinte mérhetetlen a jelenlétük. Sajnos az RMDSZ nagymértékben elbaltázta ezt a kérdést, rákényszerítve a szervezeten kívülieket, hogy önálló jelöltet állítsanak személyemben. Nekünk kell helyrehoznunk azt, amit a képviselőink elrontottak” – jelentette ki a püspök. Kónya-Hamar Sándor RMDSZ-es EP-képviselő sajnálja, hogy Tőkés László „brüsszeli turizmusa” alapján tudta megállapítani, milyen képviseleti munkát végeznek az RMDSZ-esek Brüsszelben. Kelemen Atilla EP-képviselő a püspök nyilatkozatát sértőnek tartja. /Lokodi Imre: Tőkés bírálja Kónyáékat. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 24./
2007. október 10.
Egyenlő esélyek címmel közmeghallgatást tartottak október 9-én az Európai Parlament (EP) brüsszeli székházában a Babes–Bolyai Egyetem ügyében, Kónya-Hamar Sándornak, az RMDSZ EP-képviselőjének a kezdeményezésére. A rendezvényen megjelentek volt és jelenlegi EBESZ-szakértők, a Nemzeti Kisebbségek Főbiztosi Irodájának munkatársai, továbbá a nyelvhasználati jogi kérdések, valamint a multikulturalitás területének független szakértői, akik a Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatának tanáraival együtt megosztották véleményüket és tapasztalataikat a közönséggel. Kónya-Hamar Sándor elmondta, hogy a 785 tagú EP-ben eddig mintegy kétszáz képviselő írta alá az erdélyi magyar tannyelvű állami egyetem létrehozását szorgalmazó nyilatkozatot. Ha 50 százaléknál több, vagyis 393 képviselő aláírja, akkor ez az EP hivatalos álláspontjává válik. „Ha fölvették Romániát megoldatlan gondjaival, akkor legyen bátorsága az uniónak vállalni azt, hogy saját ügye, és a megoldásban feladatot kell vállalnia” – jelentette ki az RMDSZ európai képviselője. A jelen levő Gabriel Andreescu egyfelől elismerte, hogy a nemzeti kisebbségnek joga van szorgalmazni az önálló felsőoktatási intézményt. Másfelől alaposan megvizsgálandó, több oldalról körüljárandó, szakmai szempontból is mérlegelendő kérdésnek tartja annak eldöntését, vajon egy nagy intézmény megmaradása lenne-e jobb, vagy a kettéválasztás. A maga részéről megerősítette: sok mindent kellene javítani ahhoz, hogy a Babes–Bolyai Tudományegyetemen valódi multikulturális légkör alakuljon ki. /Közmeghallgatás az EP-ben a Babes–Bolyai Tudományegyetem ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./
2007. október 18.
Brüsszelben, a Saint-Michel Színházban lépett fel október 17-én a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház John Millington Synge A nyugati világ bajnoka című előadással. A Kónya-Hamar Sándor európai parlamenti képviselő védnöksége alatt megvalósult vendégszereplés célja megismertetni az erdélyi magyar színjátszás különleges varázsát a belgiumi és nyugat- európai magyar közösséggel. A magyar nyelvű előadás megértését kivetített angol feliratozás segítette: Európa soknyelvű fővárosában ez az első, teljes estét betöltő, hivatásos, magyar nyelvű színházi produkció. /Brüsszelben a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 18./
2007. október 26.
Nem sikerült összegyűjteni az Európai Parlamentben (EP) a Bolyai Tudományegyetem visszaállítását szorgalmazó határozattervezet mellé az elfogadáshoz szükséges 393 aláírást. A dokumentumot az RMDSZ három európai parlamenti képviselője: Kónya-Hamar Sándor, Kelemen Atilla és Szabó Károly indította útjára ez év júniusában. A dokumentum elítéli a mindenkori román kormánynak a magyar tannyelvű állami egyetemmel kapcsolatos elutasító és diszkriminatív magatartását. Kéri az Európai Bizottságot és az Európai Tanácsot, indítsák el a jogi eljárásokat, amelyek rábírják Romániát vállalt kötelezettségei betartására, a Bolyai állami magyar tudományegyetem újraindítására. A dokumentum háttérként rögzíti, hogy a másfél milliós őshonos magyar közösség Romániában a lakosság 6,6 százalékát teszi ki, az egyetemi hallgatók sorában azonban csak 4,4 százalékos a magyarok részaránya, a 29 ezer magyar egyetemi hallgató közül pedig csak 10 ezren tanulhatnak anyanyelvükön. Kónya Hamar Sándor RMDSZ-es EP-képviselő nem érzi kudarcnak a próbálkozást. Az akció jó alkalom volt arra, hogy tájékoztassák az EP-képviselőket a romániai magyar felsőoktatás helyzetéről. Az aláírók között van a Babes-Bolyai Tudományegyetem díszdoktori címével kitüntetett Bronislaw Geremek lengyel liberális képviselő, volt külügyminiszter és Josep Borell, az EP volt elnöke is. Három román aláírója is van a dokumentumnak, közülük egyik a Nagy Románia Párt, másik a Szociáldemokrata Párt képviselője. Mindez meglepő, mert mindvégig a román lobbi ellenszelében kellett végezniük a meggyőző munkát. Mind a Demokrata Párt, mind a Szociáldemokrata Párt körlevélben arra biztatta a képviselőket, hogy ne írják alá a magyar egyetem követelését. Annyira erős volt a román gáncsolási igyekezet, hogy Kónya Hamar Sándornak egy idő után védelmet kellett kérnie a meggyőző munkát végző munkatársai számára, mert több román képviselő is felelősségre vonta őket. „Az RMDSZ-nek soha sem volt fontos a Bolyai Egyetem. Sajnos, ez alkalommal is úgy viszonyult az ügyhöz, ahogy korábban” – jelentette ki Kónya. Megemlítette, hogy a Markó Béla vezette RMDSZ-es küldöttség plusz súlyt adhatott volna a brüsszeli közmeghallgatásnak, Markóék azonban csak az esemény estéjén érkeztek az EU fővárosába. Az egész napos közmeghallgatáson Kelemen Atilla képviselő csak futólag jelent meg, Szabó Károly pedig beteget jelentett. A képviselők meggyőzését elsősorban Surján László és Schöpflin György fideszes képviselők által „kölcsönzött” gyakornokok végezték. Kelemen Atilla már a dokumentum elindítása után többször is pesszimistán nyilatkozott az aláírásgyűjtésről. Azt mondta, hogy mindent megtett az ügy sikere érdekében. „Jelentős eredmény, hogy hétszáz EP-képviselő közül több száznak sikerült fölhívni a figyelmét arra, hogy a mindenkori román kormány elnyomja az erdélyi magyarságot: Európa többi kisebbségével szemben nekünk még önálló egyetemünk sincsen” – nyilatkozta Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke. Úgy vélte, ezek után a román delegáció már nem söpörheti a szőnyeg alá a problémákat. „Még akkor sem, ha a Babes-Bolyai Tudományegyetem kollaboráns magyar rektor-helyettesei több ízben az európai tiltakozóakciók beszüntetésére szólítottak fel” – tette hozzá Hantz. Az alelnök megjegyezte, nagyra értékelik Kónya-Hamar Sándor erőfeszítéseit. Hasonló szellemben nyilatkozott Bodó Barna politológus, a BBTE tanára is, hangsúlyozva az RMDSZ felemás hozzáállását. „Amikor arról volt szó, hogy az Európai Néppárt ne támogassa Tőkés Lászlót, Markó Béla azonnal Brüsszelbe tudott utazni, az egyetem kérdése sajnos nem volt ennyire fontos számára” – jelentette ki Bodó. /Gazda Árpád: Bolyai: félig megnyert csata. = Krónika (Kolozsvár), okt. 26./
2007. október 29.
Bár nem vált az Európai Parlament (EP) hivatalos állásfoglalásává, a Bolyai Egyetem érdekében bejegyeztetett írásbeli nyilatkozat fontos és jelzésértékű az önálló állami magyar egyetemért folytatott közösségi küzdelemben, fejtette ki Kónya-Hamar Sándor RMDSZ-es európai parlamenti képviselő közleményében. /B. T. : A többségi érdekek befolyásolták a Bolyai-ügyet is. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./
2007. november 6.
Nem gyűlt össze a szükséges számú aláírás ahhoz, hogy az EP plénuma elé kerüljön az a nyilatkozat, amelyet az RMDSZ három európai parlamenti képviselője kezdeményezett, hogy szükség van Romániában a Bolyai magyar nyelvű állami egyetem újraalapítására. Az Európai Parlament hivatalos honlapja szerint csak 172 parlamenti képviselő támogatta aláírásával a nyilatkozatot, miközben 373 aláírásra lett volna szükség. A Kónya-Hamar Sándor, Kelemen Atilla és Szabó Károly által kezdeményezett nyilatkozat felkérte az Európai Bizottságot és az Európai Tanácsot, „ítélje el a romániai hatóságok hozzáállását, és kezdeményezze a törvényes eljárások elindítását annak érdekében, hogy Romániában újraalapítsák a magyar nyelvű Bolyai állami egyetemet”. /Az EU-képviselők nem lelkesednek az önálló magyar egyetemért. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 6./
2007. november 12.
„Európának rossz a lelkiismerete” – hangzott el több ízben Brüsszelben azon a „társas kiránduláson”, melyre a búcsúzó EP-s képviselők a sajtót invitálták. Huszonhét romániai magyar újságíró és néhány végzős diák érkezett Brüsszelbe. „Védett, de kipusztulóban lévő faj” – írta Salamon Márton László főszerkesztő. Az erdélyi magyar látogatók beszélnek több magyar képviselővel. Kónya-Hamar Sándor RMDSZ-es EP-képviselő a Bolyai Egyetemmel kapcsolatos aláírásgyűjtési kezdeményezésével „igyekszik minél jobb fényben feltűnni. ” Brüsszelben az EP-képviselői felszólalások időben szigorúan korlátozottak: „egypercesek. Aztán levágják a mikrofont. Akkor is, ha az illetőt Tőkés Lászlónak hívják, és egy perc alatt még csak egyetlen zsoltárból sikerült idéznie egy fél szakaszt... ” /Salamon Márton László: EP-s megjegyzések Európa fővárosából. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./
2007. november 26.
Győzelem minden fronton! – jelentette ki Eckstein-Kovács Péter szenátor, aki örül annak, hogy népesebb delegáció képviseli az erdélyi magyarságot az EP-ben, akiknek – ha akarnak, ha nem – együtt kell dolgozniuk. Kónya-Hamar Sándor EP-képviselő szerint megmozdultak az állóvizek, ez pedig jó az erdélyi magyaroknak. /Megmozdultak „az állóvizek”... = Szabadság (Kolozsvár), nov. 26./
2007. december 11.
Bemutatkoztak az Európai Parlament december 10-i strasbourgi ülésnapján az újonnan megválasztott romániai EP-képviselők. A 35 képviselőből négy magyar nemzetiségű. A Demokrata Párt (PD) listájáról 13, a Szociáldemokrata Pártéról (PSD) tíz, a Nemzeti Liberális Pártéról (PNL) hat, a Liberális Demokrata Pártéról (PLD) három jelölt került be az EP-be. Az RMDSZ két helyet (Sógor Csaba és Winkler Gyula) kapott, függetlenként egy jelöltet (Tőkés Lászlót) választottak meg. Csibi Magor Imre a Nemzeti Liberális Párt színeiben szerzett mandátumot. Románia 2005 októberében küldött megfigyelőket az EP-be, akik a 2007. január 1-jei csatlakozás pillanatától teljes jogú EP-képviselők lettek. Közülük most 22-en elhagyják az Európai Parlamentet. Az ő mandátumuk vasárnap éjfélkor szűnt meg. Eddig három RMDSZ-es képviselő volt az EP-ben: Kelemen Atilla, Kónya-Hamar Sándor és Szabó Károly. Magyarországnak 24, a szlovákiai magyarságnak pedig két képviselője van. Értesüléseink szerint Kónya-Hamar Sándor irodáját Sógor Csaba veszi át, aki valószínűleg „örökli” helyét a kulturális, oktatási és ifjúsági bizottságban, Kelemen Atillát pedig minden bizonnyal Winkler Gyula helyettesíti majd a mezőgazdasági bizottságban. Kónya-Hamar Sándor eredményesnek tekinti a Brüsszelben töltött időszakot. A legfontosabb a Bolyai-ügy volt, az egyetem újraindítására vonatkozó kezdeményezés. Ez az akció elhúzódott, de egyáltalán nem mondható reménytelennek – összegzett Kónya, aki mandátuma lejárta után is folytatni kívánja kezdeményezéseit, például a Verespatak-ügyben. Szabó Károly nem tud különösebb megvalósításokról beszélni. Bevallotta, nem volt nagyon aktív. Kelemen Atilla a mezőgazdasági bizottságban kifejtett munkájáról számolt be. Legutóbb például a borreform kapcsán benyújtott 24 módosító indítványából 18-at elfogadott a bizottság. A 35 képviselőből Románia egyetlen agrárpolitikust sem küldött, ez stratégiai hiba. Olyan országban, ahol a lakosság 50 százaléka vidéki, 38 százaléka pedig mezőgazdaságból él, nagyon fontos, hogy képviselői a mezőgazdasággal és vidékfejlesztéssel kapcsolatos kérdésekbe is beleszólhassanak, érvelt Kelemen Atilla. /Átvették hivatalukat Románia új EP-képviselői. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 11./
2007. december 18.
Sógor Csaba frissen megválasztott EP-képviselő december 17-én Brüsszelben átvette leköszönő elődjétől, Kónya-Hamar Sándortól a Bolyai Egyetem ügyének európai parlamenti képviseletét. Az ünnepi alkalommal bemutatták a Legyen 2007 VALÓBAN az esélyegyenlőség éve a Babes-Bolyai Egyetemen! című, most megjelent kötetet. A kiadvány az október 9-én az EP-ben a Bolyai Egyetem ügyében tartott közmeghallgatás előadásait és hozzászólásait tartalmazza. A háromnyelvű (angol, magyar és román) kötet 1000 példányban történő megjelentetését az Európai Néppárt (kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportjának (EPP- ED) anyagi támogatása tette lehetővé. Köszönetül a Bolyai-ügy támogatásáért Kónya-Hamar a kiadvány egy-egy példányát annak a 172 EP-képviselőnek szánta, aki aláírta a Bolyai Egyetem újraindításának szükségességéről szóló írásbeli nyilatkozatot. A fennmaradó példányok jelentős részét utódjára, Sógor Csabára bízta. A volt és a jelenlegi RMDSZ-es EP-képviselők terve, hogy a Bolyai-ügy nemzetközi népszerűsítése érdekében tiszteletpéldányokat juttatnak el azoknak a kisebbségi és nyelvi jogi kérdésekre specializálódott kutatóintézeteknek, amelyek hasznosíthatják a kiadványt. Ugyanakkor a kötet elektronikus formátumban is elérhetővé válik, többek között Sógor Csaba EP-képviselő készülő honlapján. „Örömmel vállalom a Kónya-Hamar Sándor által elkezdett Bolyai-projektsorozat továbbvitelét, hiszen a magyar felsőoktatás kérdése európai parlamenti programom egyik alappillére. A folytonosságot biztosítandó, tavasszal Kolozsváron konferenciát szervezünk, amelyre meghívom a Bolyai-ügyben korábban is vizsgálódó EBESZ képviselőit és a téma nemzetközileg elismert szaktekintélyeit” – fejtette ki Sógor Csaba. /Staféta-átvétel Brüsszelben. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 18./
2007. december 19.
Kolozs megyei RMDSZ-es tisztségviselők értékelték az évet Kisbácsban, a szövetség kampánykaravánjának körútján. Kerekes Sándor, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke sikeresnek tartja a 2007-es évet, mert a megyei tanácsosok jóvoltából sikerült több téren is támogatást biztosítani a közösség számára. A Szilágy megyével közös, összesen 90 millió euró értékű vízhálózat-korszerűsítési projektet az Európai Bizottság strukturális alapjaiból finanszírozzák. A Bánffy palota renoválása 10 millió euróba kerül, számítanak az unió pénzügyi segítségére. A Kolozs megyei sósfürdők korszerűsítése szintén európai pénzalapokat felhasználva valósulna meg. Kónya-Hamar Sándor parlamenti képviselő: nem mond le az önálló állami magyar nyelvű egyetem létesítéséről. Máté András parlamenti képviselő: számára a legnagyobb eredmény a kétéves „küzdelem” után sikerre vitt tordai önálló magyar iskola ügye. Jövőre azt szeretné, ha megoldódna a bánffyhunyadi önálló magyar iskola helyzete is. Hegedűs Lajos alprefektus: az elmúlt évben legnagyobb szakmai teljesítményének tartja, hogy a Kolozs Megyei Egészségügyi Biztosító élén sikerült az intézmény működését ésszerűsíteni. Ádámosy Margit tordai RMDSZ-elnök: már a minisztérium is aláírta a tordai önálló magyar iskola engedélyezését. Sikerült megoldani a református egyház épületének visszaszolgáltatását. Deák Ferenc kisbácsi RMDSZ-elnök: egyik eredményük a Kisbácsi Hagyományőrző Tánccsoport részvétele a szórványkaravánban, amelynek során Erdély mintegy 35 településén léptek fel a táncosok. László Attila, Kolozs megyei RMDSZ-elnök: az oktatás területén a legnagyobb sikernek a tordai iskola ügyét könyveli el. Elérték azt, hogy a központi, a megyei és a helyi kormányzásban való jelenlétüknek köszönhetően megyei szinten több mint 15-szörösére nőtt a települések költségvetése. A harmadik legnagyobb megvalósításuk a Paprika Rádió, amely közel hat hónap alatt Kolozsvár második leghallgatottabb kereskedelmi rádiójává vált. A Közlap által sikerült rendszeres tájékoztatási csatornát kialakítanunk Kolozs megye magyarságával. Ez a kiadvány olyan tájékoztató szerepet vállalt fel, ami a napilapokból kimarad. Eljuttatják minden magyarlakta településre. /RMDSZ-es tisztségviselőink évértékelése. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./
2007. december 19.
Verespatak múltja, jelene, jövője című vándorkiállítás nyílt december 17-én az Európai Parlamentben (EP). A Becsey Zsolt Fidesz-es és Kónya-Hamar Sándor volt RMDSZ-es EP-képviselő közös projektjeként létrejött kiállítás felvételein bemutatják a bányászati tervek által érintett természeti tájat, annak ma még szinte érintetlen szépségét. Az Európai Bizottság szorgalmazza a cián-technológia bányászati alkalmazásának betiltását az Unió területén, az EP-ben pedig jelenleg is folyamatban van egy azonos tárgyú írásbeli nyilatkozat aláírásgyűjtő akciója. /Vándorkiállítás az EP-ben. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./
2008. január 22.
Csutak István írása közéleti hullámzást eredményezett. Csutak elítélte, hogy a színházalapítási láz volt Székelyföldön. Miért baj az, hogy Székelyudvarhely és Csíkszereda önkormányzati támogatással létrehozta a maga hivatásos társulatát, a Tomcsa Sándor Színházat (1998), illetve a Csíki Játékszínt (1999)? Felhívható Csutak István figyelme a sepsiszentgyörgyi színházra is. Csutak István szerint székelyföldi színházi élet nincs, Ez nem igaz. Tavaly októberben Kónya-Hamar Sándor, az RMDSZ európai parlamenti képviselője brüsszeli vendégjátékra hívta meg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházat. Kónya-Hamar Sándor nem véletlenül választotta ezt a társulatot.,,A sepsiszentgyörgyi színházat mindkét színházi szakma, a magyar és a román egyaránt legértékesebb társulatai közt tartja számon” ― hangsúlyozta. /Mózes László: Székelyföldön színház az egész világ (Vita). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 22./ Előzmény: Csutak István miniszteri tanácsos, volt integrációs államtitkár: Székek földje – Székelyföld? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 8./
2008. január 23.
A romániai magyar felsőoktatásért folyó harc egyidős a rendszerváltással. A követelések már a kilencvenes évek derekán zátonyra futottak. Az RMDSZ kész tényként fogadta el: a román politikai elit nem hajlandó elismerni a magyar felsőoktatás autonómiáját. Kónya-Hamar Sándor nemrég leköszönt EP-képviselő ismét a figyelem központjába vonta a Bolyai Tudományegyetem ügyét, amikor az Európa Parlamentben aláírásgyűjtésbe kezdett az erdélyi magyar állami egyetem támogatásáért. Kónya-Hamar Sándor emlékeztetett: a kilencvenes évek derekán, amikor az RMDSZ még nem volt elkötelezve különböző kormányérdekeknek, félmillió aláírás gyűlt össze az önálló magyar felsőoktatás támogatására. Az 1994-es tanügyi törvény figyelmen kívül hagyta a magyar elvárásokat. Akkoriban az RMDSZ kemény ellenzéki politizálással hallatta a hangját, Romániát mégis úgy vették föl az Európa Tanácsba, hogy az erdélyi magyarok követeléseiből semmit nem teljesített. 1996-ban az új kormány programjában tételesen szerepelt a Bolyai Tudományegyetem ügye, amit Victor Ciorbea akkori román miniszterelnök nyilvánosan felvállalt Budapesten. 1997 nyarán egyezség született arról, hogy törvénytervezetet készítenek az állami magyar egyetem létrehozásáról. Azon a nyáron a kormány két sürgősségi rendeletet fogadott el, a 22-est és a 36-ost: az egyik a magyarok irányában tett közigazgatási nyitásról, a másik az oktatásról szólt. Kónya-Hamar szerint ez vezetett el Ciorbea miniszterelnök bukásához. Az akkori államfő, Emil Constantinescu sem állt Ciorbea mellé, de nem talált támogatóra saját pártjában sem. A két kormányrendeletet nem akarták alkalmazni. A Ciorbea-kormány román miniszterei kihátráltak miniszterelnökük mögül, a legvehemensebb támadója a koalíciós partner Demokrata Párt volt, személyesen Traian Basescu... 1998-ban Ciorbea után Radu Vasile kormánya jött. Újra elkezdőzött az egyeztetés a magyar egyetemről. Megállapodás született az új jogszabályról, ami megnyugtatóan rendezte volna a magyar oktatás ügyét. Ősszel, amikor Radu Vasile az Egyesült Államokba készült, értésére adták, hogy meg kell oldania a magyar felsőoktatás ügyét. A szeptemberi SZKT-án ekkor született ultimátum Kolozsváron: ha nem lesz magyar egyetem, ha nem alkalmazzák a két elfogadott kormányrendeletet, az RMDSZ kilép a kormányból. Az RMDSZ az SZKT hatályos döntése ellenére a kormányba maradt. Kónya-Hamar Sándor rámutatott: Annak a több mint háromszáz embernek a sorsa döntötte el a kormányba maradást, akik az RMDSZ révén bekerültek az állami gépezetbe. Ezeket nyilván meneszteni kellett volna, és ezt az RMDSZ csúcsvezetősége nem akarta felvállalni. Inkább feláldozták a magyar egyetem ügyét. Akkor született a Petőfi–Schiller egyetem ötlete. Ez nem volt komoly ötlet, mindenki tudta. A németek nem kértek ilyesmit, az RMDSZ-nek pedig egy indok volt arra, hogy minden áron kormányban maradjon. Akkor született meg RMDSZ-berkekben az azóta is érvényes tézis, hogy kormánypozícióban sokkal többet lehet tenni a magyar ügyért, mint ellenzékben. Ekkor volt az első szakadás az RMDSZ-ben. 1998 őszén került sor az Alsócsernátoni Fórumra, amely új utakat, alternatívát próbált keresni. Ezen többen is kimondtuk, emlékezett Kónya, szükség van a belső reformra. 1998 nyarán egy igen jelentős értelmiségi fórum tárgyalta a Bolyai Egyetem ügyét. Ez bízta meg a Kolozs megyei RMDSZ-t, hogy amennyiben Radu Vasile kormánya nem lép határozottan az egyetem ügyében, nyújtsanak be új törvénytervezetet. Ezt elkészítették. Sajnos hosszú, áldatlan vita alakult ki az egyetem körül: többen is megkérdőjelezték az egykori Bolyai szakmai teljesítményét, mások az egyetem szétválásától a színvonalat féltették. Akkor gyűrűzött be Magyarországról a liberális szólam. Makkay József, a lap főszerkesztője emlékeztetett „Törzsök Erika „határon túli szakértő” vérlázító cikkére, amelyben úgy fogalmazott: Erdélyben boldog-boldogtalan magyar egyetemet akar. A román politikai elit magyarellenessége találkozott a magyarországi és erdélyi liberális körök magyarellenességével. ” Az erdélyi liberális kör prominensei álvitákat kezdeményeztek az egyetem körül, amelyek megosztották a közösséget. Az SZDSZ Erdélybe is átgyűrűző neoliberális nézetei, illetve az RMDSZ már akkor jól látható tétovasága miatt a szellemi elit megosztottá vált egyetemügyben. 1999. június 18-án négyen nyújtották be az új törvénytervezetet. Kónya-Hamar Sándor volt a kezdeményező, sokat segített Csapó I. József szenátor volt. Négyen vállalták a benyújtását: Szilágyi Zsolt, Mátis Jenő, Nagy István és Kónya-Hamar Sándor. Az RMDSZ-csúcsvezetőség kihátrált mögüle, az egészet amolyan partizánakcióként kezelték. Az RMDSZ csúcsvezetősége összehozott egy másik tervezetet, amely gyakorlatilag az övékéhez hasonlított, és azt is benyújtották. 2002-ig azonban egyik sem került napirendre. 2000-ben a szociáldemokrata Nastase-kormánynak szüksége volt parlamenti támogatottságra és egyféle kirakatszerepre Nyugat fele, hogy a magyarság ügye rendeződött. Erre a szerepkörre az RMDSZ tökéletesen megfelelt. A kormánypárt egyik prominense, Hrebenciuc mindig azt mondta, hogy az RMDSZ állítson össze listát a követeléseiről. Azonban ez a lista nem készült el. Születtek eredmények: például a Szabadság-szobor visszaállítása, a restituciós folyamatok felgyorsulása, azonban a magyar felsőoktatás ügyében nem történt előrelépés. 2002-ben volt a Bolyai Egyetemről szóló törvény szakbizottsági vitája, amit azonban megbuktattak. Többé nem is hozták szóba. 2004-ben új kormánykoalíció jött, új ígéretekkel. De maradt a régi RMDSZ-csapat. RMDSZ-berkekben nem esett szó arról a feltételrendszerről, amivel Traian Basescu meggyőzte őket, hogy átálljanak. Az államfővel történő akkori egyezkedéseket ma is homály fedi. Tény, hogy Markó Béla miniszterelnök-helyettesként megkapta az oktatási szakterületet is. Közben kialakult az a nézet, hogy az egyetem sorsát rá kell bízni az egyetemi szakemberekre. Salat Levente rektor-helyettes kimondta, hogy a politika ne avatkozzék bele az egyetemépítésbe, ami Markó Bélának kapóra jött. Valójában az egyetem létesítése politikai döntés, azt a szakma egymagában nem tudja megvalósítani. Hantz Péterék akciója ismét felkavarta az állóvizet. A Bolyai Kezdeményező Bizottság ismét ügyet teremtett a magyar felsőoktatás megoldatlan helyzetéből. Amikor tavaly novemberben a két tanárt kizárták az egyetemről, Kónya-Hamar Sándor tiltakozást fogalmazott meg, és ezt eljuttatta az Európa Parlament valamennyi szakbizottságához. Szokatlan módon Pöttering néppárti frakcióvezető azonnal elküldte megbízottját az egyetemre, hogy jelentést készítsen az ügyről. Ekkor történt meg az az elképesztő eset, hogy az egyetemen tanító magyar tanárok közleményben hozták ország-világ tudomására, hogy őket a Bolyai Kezdeményező Bizottság nem képviseli. A Bolyai-ügyben Kónya gyakorlatilag magára maradt. Igaz, a szöveget Kelemen Atilla és Szabó Károly EP-képviselők bevonásával közösen szerkesztették meg, de a néppárti lobbi szempontjából hiányzott Markó Béla személyes brüsszeli jelenléte. Strasbourgban az Európa Parlament időközben megszavazta az Olli Rehn-féle jelentést, amiben tételesen szerepelt néhány magyar jogsérelem. A strasbourgi szavazást követően Olli Rehn EU-biztos Bukarestbe látogatott. Nem lett eredménye. A román politikusok, bevált szokásuk szerint, minden megígértek az európai fórumoknak, később semmit nem teljesítettek. Az Európa Parlament legnagyobb baja, hogy nincs eszköze a számonkéréshez és a végrehajtáshoz. A Kónya-Hamar Sándor által kezdeményezett írásbeli nyilatkozatot végül is 174 képviselő írta alá. Közben a román parlamenti képviselők ellenlobbijával kellett szembenézniük. Az RMDSZ nem mozdult az elvárt módon. /Makkay József: Az elárult magyar felsőoktatás nyomában. Kónya-Hamar Sándor leköszönt EP-képviselő a Bolyai Egyetem tizennyolc éves Kálváriájáról. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 23./
2008. február 6.
Első benyomásai vegyesek Brüsszelről, mondta Tőkés László. A kiterjedt fordítói hálózat révén bámulatos tökélyre vitték a többnyelvűséget. A plenáris üléseken minden szöveget huszonkét vagy huszonhárom nyelvre fordítanak szinkronban, és minden hivatalos dokumentum rekordidő alatt jelenik meg valamennyi hivatalos európai nyelven. Az erdélyi magyar képviselők magyarul szoktak megszólalni Brüsszelben, egyedül Csibi Magor beszélt románul. Az Európai Parlamentben a nyelvi jogok biztosítottak. Tőkés László úgy érzi, fogaskerék itt mindenki egy jól előkészített döntéshozói, szavazói gépezetben. Gyaníthatóan háttéralkuk, lobbik révén kitervelt határozati eredmények születnek egyfajta globalizmus jegyében. Eldöntik, hogy Európa-szerte hogyan vágjanak le egy disznót, vagy milyen csapot használjanak a vendéglátóiparban. Az integrált döntések közepette eltörpül egy-egy ország súlya, jelentősége. Tőkés Lászlónak meg kellett győződnie arról, hogy tizenvalahány évig az Európai Unióban nem volt erdélyi magyar érdekképviselet. Közismert, hogy ezen a téren a magyarországi EP-képviselők végeztek úttörő munkát. Az csak kivétel, hogy Kónya-Hamar Sándor képviselő a Bolyai Egyetem helyreállítására vonatkozó kezdeményeséssel élt, ami elismerésre méltó. Winkler Gyula a gazdasági fejlesztési régiók átalakításának a szükségességéről szólt, azonban egyetlen célzást sem tett a székelyföldi régió kialakításáról. Az RMDSZ EP-képviselői lépten-nyomon nyilatkozzák, hogy támogatják Tőkés felvételét a Néppártba, de ennek hivatalosan semmilyen jelét nem adják. /Makkay József: Új tárgyalásokra hívja az EMNSZ az RMDSZ-t. Interjú Tőkés Lászlóval. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 6./
2008. február 16.
László Attilát javasolja az RMDSZ Kolozs megyei képviselőtanácsa (MKT) kolozsvári polgármesterjelöltnek – döntött február 15-én a testület. Egyes értesülések szerint a nemrég bejegyzett Magyar Polgári Párt (MPP) is fontolgatja ellenjelölt állítását. A tanácskozáson döntöttek a jelenlegi önkormányzati képviselők tevékenységének értékelési, illetve a megyei és helyi tanácsosjelöltek rangsorolási módjáról. Minden helyi RMDSZ-szervezet maga határozhatja meg, hogy elektoros, vagy urnás előválasztások során rangsorolja a helyi önkormányzati tisztségekre pályázó jelölteket. László Attila elmondta: az első körben az RMDSZ senkivel sem fog szövetkezni. Kónya-Hamar Sándor képviselő megjegyezte: vannak olyanok is, akikben felmerül a kérdés: azzal, hogy az RMDSZ önálló jelöltet állít, vajon nem épp Bocot segíti ismét hatalomra? Azt a Bocot, aki nem zárkózott el a szélsőséges megnyilvánulásoktól sem. /Sz. K. : Döntött az MKT: László Attila a kolozsvári polgármesterjelölt. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./
2008. február 22.
Kolozsvári politikai körökből kiszivárgott információk szerint Kónya-Hamar Sándor RMDSZ-es parlamenti képviselőt indítaná a Magyar Polgári Párt (MPP) kolozsvári polgármesterjelöltként a május 25-én esedékes helyhatósági választásokon. A politikus cáfolta, hogy vállalta volna ezt. „Nem tagadom, hogy az MPP képviselői megkerestek az előző hetekben, de arról nem tárgyaltunk, hogy vállalnám-e ezt a feladatot – nyilatkozta Kónya-Hamar Sándor. – Egyelőre egyetlen célom van, tisztességesen végigdolgozni a mandátumom hátralévő időszakát, aztán a nyáron majd eldöntöm, hogy a jövőben egyáltalán szeretnék-e aktívan politizálni. Tudomásom szerint a kolozsvári magyarságnak már van megfelelő polgármesterjelöltje László Attila személyében. ”Szász Jenő, az MPP elnöke elmondta, az MPP minden magyar többségű településen saját polgármesterjelöltet indít, és saját önkormányzati képviselő-jelöltlistát állít, Kolozsvár vonatkozásában azonban egyelőre nem döntöttek. „Kónya-Hamar Sándor RMDSZ-es parlamenti képviselővel konkrétan nem egyeztettünk a kérdésről, azt azonban kijelenthetem, hogy a Kolozs megyei politikust sosem tartottuk tőlünk távolinak” – fogalmazott a pártelnök. Az RMDSZ Kolozs Megyei Küldöttek Tanácsának február 15-i ülésén döntés született arról, hogy László Attila, a szervezet Kolozs megyei elnöke lesz az RMDSZ polgármesterjelöltje a kincses városban. /Gyergyai Csaba: Kónya cáfol. = Krónika (Kolozsvár), febr. 22./
2008. március 10.
Kónya-Hamar Sándor a nemrég megjelent 2007 legyen VALÓBAN az egyenlő esélyek éve a Babes-Bolyai Egyetemen! című könyvben közzétette a 2007. október 9-i brüsszeli közmeghallgatáson elhangzottakat. A közmeghallgatást megelőzte Kónyának az Európai Parlamentnek benyújtott írásbeli nyilatkozata, amely elítélte Románia elutasító, diszkriminatív magatartását a Bolyai Egyetemmel kapcsolatban. Kónya-Hamar Sándor szerint a Bolyai Tudományegyetem jogilag nem szűnt meg, ugyanis a királyi dekrétumot egy szakminisztériumi parancs próbálta érvényteleníteni. Jogi értelemben ez semmisnek mondható. Max van der Stoel maga is belátta, hogy a multikulturalitás megvalósítása ebben az intézetben teljesen kudarcot vallott: 2003. februárjában írt utolsó levelében kudarcnak minősítette azt, ami a Babes–Bolyain történt, és Marga professzortól, az egykori, valamint az újonnan megválasztott rektortól is megvonja azt a jogot, hogy arra hivatkozzék, miszerint Európában modellként kezelik a Babes–Bolyai multikulturalitását. A 2007. évi közmeghallgatást Kónya szervezte, meghívta a román kormány képviseletét, a Babes–Bolyai tanári karának román képviseletét is, azonban a román meghívottak közül mindössze Gabriel Andreescunak volt mersze eljönni. Az RMDSZ-nek a 1996 és 2000 között, az első kormánykoalícióban való részvétének egyik feltétele volt, és Ciorbea akkori miniszterelnök ígéreteként ez a kormányprogramban tételesen szerepelt, 1997 márciusában Budapesten is azt nyilatkozta, hogy lesz állami magyar egyetem Romániában. A kormányrendeletet azonban Basescu mostani államfő és Berceanu nem támogatták. 1997-ban új elképzeléssel álltak elő: a Petőfi–Schiller Egyetem ötletével. Pénzt különítettek el rá, különbizottság alakult. Amikor látták, hogy a Radu Vasile-kormány sem tartja be a szavát, akkor 1998. júniusában négyen benyújtották az első törvénytervezet-változatot. Végül a parlamenti szakbizottság elfektette, a törvényhozási ciklus végéig nem dolgozta ki a törvénytervezettel kapcsolatos jelentést. Később újabb gond jelentkezett: a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar tanári kara és magyar illetékesei a saját hatáskörükbe követelték ezt a kérdést. Nyilvánvaló, hogy az egyetem újraindításához nem volt kellő politikai akarat. Azonban ami történt a Babes–Bolyain magyar tanári közösségi szinten, azért is vállalni kell a felelősséget. Több magyar egyetemi tanár eljött Brüsszelbe, vállalta a kockázatot. De hol vannak a fiatal tanárok? Magyari Tivadar például, akinek ellenlobiját fölhasználta Bocsan, az akkori rektor, az Európai Parlamentben. Magyarit hozta fel példának, hogy íme a magyar szakmának és a magyar közösség bizonyos rétegének nem kell az, amit az erőszakos, szélsőséges radikális magyar politikus akar. Ezek a fiatal tanárok féltették állásukat. A Babes–Bolyai magyar tanári karának tanácsa kijelentette, hogy őket Hans Péterék nem képviselik. Emiatt Pöttering, az Európai Parlament elnöke tartózkodó és kiváró álláspontra helyezkedett. Az egyetem ügyében egyet kellett volna értenie az RMDSZ csúcsvezetőségének, a szakmának, az ifjúsági szervezeteknek, a civil szervezeteknek, hangsúlyozta Kónya. Kónya Hamar Sándor ezt a könyvet tavaly december 18-án bemutatta az Európai Parlamentben, a dedikált példány átadásával szimbolikusan átadta az ügyet is Sógor Csabának. A munka tovább folytatódik. /Zsehránszky István: Kónya: átadtam a Bolyai-ügyet. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./ Emlékeztető: Kónya Hamar Sándor képviselő, Mátis Jenő, Szilágyi Zsolt és Nagy István képviselőkkel együtt 1998. jún. 16-án benyújtotta a törvénytervezetet a magyar egyetem újralétesítésére. /Szabadság (Kolozsvár), 1998. jún. 17./
2008. március 15.
Ötödik alkalommal adták át március 14-én Kalotaszentkirály-Zentelkén az Okos Márton és Kiss B. Attila által alapított Gyarmathy Zsigmond-ösztöndíjakat és a Pécsi L. Dániel budapesti heraldikus által készített okleveleket. A helyi Ady Endre Általános Iskola diákjainak Talpra magyar című összeállítása után a történelem vetélkedő díjait is kiosztották Winkler Gyula az EP-képviselő gratulált az ösztöndíjat elnyerő diákoknak. Eckstein-Kovács Péter szenátor, Kónya Hamar Sándor parlamenti képviselő, Máthé András parlamenti képviselő is szólt az egybegyűltekhez. Mihály Erzsébet a Gyarmathy-ösztöndíj kuratóriumának elnöke elmondta: idén öt tanuló részesült a 600 lejes Gyarmathy Zsigmond-ösztöndíjban. /D. I. : Kalotaszentkirály-Zentelke. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./
2008. április 4.
Kónya-Hamar Sándor Kolozs megyei parlamenti képviselő visszautasította azokat a bírálatokat, miszerint a 2000-es és 2004-es kampány pesszimizmusából, önbizalomhiányából fakadó gyenge teljesítmények, alkuk levét „issza meg” mind a mai napig a Kolozs megyei magyarság. Szerinte eredményes kampányok voltak, még akkor is, ha 2004-ben kevesebb tisztséget sikerült megszerezni, mint négy évvel korábban. 2000-ben először lett RMDSZ-es kolozsvári alpolgármester és egy megyei alelnök, 2004–2008 között két RMDSZ-es alelnök volt a megyei tanácsban, ugyanakkor a román politikai pártokkal kötött alkuk következtében azt is elérték, hogy a megye minden városában RMDSZ-es alpolgármester legyen. Ami jelenleg a Kolozs megyei RMDSZ-szervezetben zajlik, nem jogosít fel derűlátásra. Ifj. Deák Ferenc szervezési alelnök közvetlenül a kampány előtt lemondott. Gazdasági alelnök sincs, Makkai Zsolt már régen lemondott. Megjelent az MPP, egy közösségtől nem lehet elvitatni a politikai pluralizmushoz való jogot. Kónya-Hamar Sándor vissza akar térni a civil életbe. 2009-ig biztosított a szerepvállalása az európai politikában, ugyanis az EP-elnökség politikai tanácsadó testülete szakvéleményező csoportjának egyik tagja. Kónya elmondta, hogy brüsszeli megfigyelői, illetve képviselői mandátuma alatt az RMDSZ részéről semmilyen megbízatást nem adtak neki, a legelemibb információkkal sem látták el. /SZ. K. : Fordított történelmi kristályba néztünk, amely szétszór, ahelyett hogy összehúzna... ” Beszélgetés Kónya-Hamar Sándor Kolozs megyei parlamenti képviselővel. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./
2008. július 25.
Tíz képviselő- és négy szenátorjelöltet kell állítania a Kolozs megyei RMDSZ-nek az őszi parlamenti választásokra. Idéntől egyéni jelöltekre kell szavazni, így nincs lehetőség arra, hogy a következő helyezett kerüljön a visszalépő helyébe – hangzott el az RMDSZ Kolozs megyei képviselőinek (MKT) július 24-án tartott tanácskozásán. Eckstein-Kovács Péter szenátor, illetve Kónya-Hamar Sándor és Máté András képviselők négyéves tevékenységük mérlegét vonták meg a testület előtt. Közülük egyedül a negyedik mandátumot maga mögött tudó Kónya-Hamar Sándor jegyezte meg: nem kíván indulni az idei parlamenti választásokon. László Attila RMDSZ-elnök sikeresnek értékelte a Kolozs megyei parlamenti képviselők tevékenységét. /Sz. K. : Választási előkészületek. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 25./
2008. augusztus 8.
Nem elég tevékenynek, hasznosnak lenni, annak is kell látszani. Ezt tanulták meg azok az erdélyi magyar politikusok, akik a tavalyi európai parlamenti választásokon nyertek brüsszeli mandátumot. Tőkés László, Sógor Csaba és Winkler Gyula láthatóbb képviselői a közösségnek, mint amilyenek elődeik: Kelemen Atilla, Kónya-Hamar Sándor és Szabó Károly voltak. A korábbi, kiküldött képviselők elvesztek Brüsszelben. Tevékenységük elhanyagolható, és életjelt is csak ritkán adtak magukról. Ha pedig az újságíró tájékozódni próbált, sok esetben olyanszerű elutasításba ütközött, hogy „ez nem téma, erről nem kell írni!”. Ezzel szemben, a novemberben megválasztott képviselők ontják a témákat. Sok közleményt adnak ki. /Gazda Árpád: A láthatóság kihívása. = Krónika (Kolozsvár), aug. 8./
2008. augusztus 26.
A képviselőház honlapján szereplő adatok szerint a háromszéki parlamenti képviselők tevékenysége átlagosnak mondható az RMDSZ többi képviselőjéhez viszonyítva. Két olyan háromszéki honatya is van, akinek az eskütételen kívül egy hozzászólását sem jegyezték: Kónya Hamar Sándor és Sóki Béla. Kónya Hamar Sándor 2007-ig megfigyelő volt az Európai Parlamentnél, a tavaly novemberi EP-választásokig pedig európai parlamenti képviselőként tevékenykedett. Antal Árpád július 3-án mondott le képviselői mandátumáról, miután Sepsiszentgyörgyön polgármesterré választották. Addig az alsóház közigazgatási bizottságában tevékenykedett. Közel négy év alatt tizenhét ülésen szólalt fel, tizenhat politikai nyilatkozatot tett, tizenegyszer intézett kérdést, vagy interpellált. Tizenhárom törvényjavaslatot, -módosítást kezdeményezett, ezek közül hetet visszautasítottak. Elfogadták viszont az ifjúsági tanácsadó és tájékoztatási központok létrehozására vonatkozó javaslatát. Tamás Sándor szintén július 3-án mondott le képviselői mandátumáról, miután a Kovászna Megyei Tanács elnökévé választották. Huszonnyolc ülésen harmincszor szólalt fel, tizennégy politikai nyilatkozatot tett, egyszer interpellált, tizennyolc törvényjavaslatot kezdeményezett. Márton Árpád 2005 februárjától az RMDSZ képviselőházi frakciójának vezetője. 191 ülésen összesen 312-szer szólalt fel. Tizennégy törvényjavaslat fűződik nevéhez, három alkalommal interpellált. Németh Csaba – aki újabb szenátori mandátumra készül –törvényjavaslatainak jelentős része a nyugdíjakkal kapcsolatos. Puskás Bálinttal és több más RMDSZ-es kollégájával javasolta a garantált minimálnyugdíjra vonatkozó törvényt, amelyet azonban mindkét ház elutasított. 2000-től huszonhárom törvényjavaslatot nyújtott be, négy politikai nyilatkozatot tett (eggyel többet, mint a frakcióvezető Verestóy Attila vagy Markó Béla RMDSZ-elnök). Az elmúlt két évben háromszor interpellált vagy tett fel kérdést; az RMDSZ-szenátorok többsége nem tett ilyent. Az időközben alkotmánybíróvá választott Puskás Bálint szenátor 1998 és 2006 között harmincöt törvényjavaslatot nyújtott be. Puskás politikai nyilatkozatok számának szempontjából fölényesen vezet az RMDSZ-es szenátorok körében: huszonegyszer szólalt fel. Szabó Ilona tavaly szeptemberben váltotta Puskás Bálintot a szenátusban. Eddig egyszer sem interpellált, nem volt politikai nyilatkozata. /Farcádi Botond: Honatyáink parlamenti tevékenysége a számok tükrében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 26./