Dr. Széplaki Attila, a kolozsvári Rehabilitációs Kórház osztályvezető főorvosa beszélt a magyar orvosok romániai kálváriájáról és a román egészségügy reformjáról. 1961-ben jutott be a kolozsvári Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetemre. Akkor még osztályharc volt, az értelmiségi szülők gyerekei százból csak húsz helyre juthattak be. Ebből a húsz százalékból is nyolcvan százalék volt fenntartva a román többségnek, és húsz a kisebbségieknek. A magyar orvosokkal szembeni megkülönböztetést ő is érezte, pedig románul végezte az egyetemet. Rengeteget kellett Bukarestben vizsgáznia, amíg eljutott mai beosztásáig. Versenyvizsgákon, amikor az esélylatolgató kollégák a névsort olvasták, a magyarokkal nem is számoltak. Marosvásárhelyen kívül egyetemre bekerülni magyar oktatónak lehetetlen volt, és ez mára sem változott. Nem mintha a magyar nem állná meg a helyét, de a romániai egyetemeken dinasztikus karrierek épülnek: Kolozsváron is van olyan belgyógyászati klinika, ahol az apát a fia követi. Az egyetem után Széplakit Moldvába helyezték, akkoriban nagyon sok magyar orvos dolgozott ott. Megdöbbentette az ott tapasztalt mérhetetlen elmaradottság. Sikeres sebészi szakvizsga után Szatmárnémetibe került. Ott négy évig dolgozott. Soha semmilyen segítséget nem kapott továbbképzésre. Nyári szabadságait kinn töltötte magyarországi klinikákon, úgy képezte magát. 1978-ban nyílt meg Kolozsváron, az országban elsőként, a rehabilitációs kórház. Akkoriban senki nem tudta még, hogy mit takar a fogalom. Széplaki elment saját pénzén egy Varsó melletti ezerágyas rehabilitációs központba, hogy tanulmányozza munkájukat. Mindent megtanult, mindent lefényképezett. Közben létrejött a kolozsvári kórház, mégsem kerülhetett akkor oda, csak később, versenyvizsgával. – Legnagyobb gond a szakemberhiány. További gond, hogy nincs otthoni egészségügyi ellátás. Magyar orvosnak továbbra is nagyon nehéz a hazai boldogulás. /Makkay József: Hátrány a magyar származás. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 29./

A székely nagygyűlés fordulópontot jelent a Székelyföld autonómiájáért folytatott küzdelemben. A székelység akaratából közképviseletet teljesítő Székely Nemzeti Tanács a megalakulásától eltelt több mint két évben a közvetlen és a közvetett demokrácia eszközeit használva, minden illetékes romániai hatóságot megkeresett. Az államelnök, a kormány, az igazságügyi miniszter, tehát minden illetékes romániai hatalom visszautasítja Székelyföld autonóm közigazgatási régió újralétesítését, annak ellenére, hogy az Európai Parlament kimondta: az erdélyi magyarság védelmére a szubszidiaritás és az önkormányzás elveit figyelembe vevő, kiegészítő intézkedéseket kell foganatosítani! Az ENSZ Biztonsági Tanácsához és Főtitkárához fordultak: gyakoroljon nemzetközi felügyeletet Székelyföld autonóm státusának rendezése felett – nyilatkozta Csapó I. József, az SZNT elnöke. Az udvarhelyi Székely Nagygyűlés a kezdet, a következő tömeg-megnyilvánulás júniusban lesz. Az SZNT kérte Magyarország kormányát, gyakoroljon Székelyföld felett védőhatalmi státust, amiképpen Ausztria 60 éve gyakorolja azt Dél-Tirol felett. Az SZNT figyelmeztette az Európai Bizottságot arra, hogy Székelyföld autonóm státusát Románia Európai Unióba való bejutása előtt kell megoldani, ellenkező esetben számottevő feszültségforrást vihetnek be a közösségbe. Az SZNT és az EMNT között nincs feszültség, az SZNT Székelyföld autonómiatörekvéseinek hiteles képviseletére hivatott, az EMNT a romániai magyarság személyi elvű autonómiájának elnyerésére kinyilvánított közakaratot képviseli. Olli Rehn bővítési biztos az SZNT-nek küldött válaszában jelezte, hogy Székelyföld helyzete a társulás folyamatára vonatkozó felügyelet tárgya. /Makkay József: Autonómiatörekvéseinkben nem szabad megalkudni. Beszélgetés Csapó I. Józseffel, a Székely Nemzeti Tanács elnökével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 7./

Tőkés László püspök ámulva látja, hogyan támadják az RMDSZ-t a koalíciós partnerei. Valamennyi ilyen eset után Markó Béla kijelenti, hogy nem lép ki az RMDSZ a kormányból. Elég arra gondolni, hogyan viszonyult a Babes–Bolyai Tudományegyetem román többsége a magyar karok ügyéhez, és ez után Markó Béla enyhe megrovásban részesítette a Bolyai Kezdeményező Bizottságot, mondván, a polgári engedetlenségnek nincs helye, hanem tovább kell folytatni az egyeztetéseket és a párbeszédet. Itt már sajnos behódolt politikáról van szó, hangsúlyozta a püspök. Tőkés László ezt az évet vízválasztónak tartja a romániai magyar politikában. A most következő rendezvények az érdekérvényesítés fontos alkalmai lesznek. A nemzeti oldalon álló erdélyi magyar szervezetek (EMNT, SZNT, MPSZ) között a tartós fegyverszüneti állapotot sikerült bevezetniük. Tőkés László az EMNT elnökeként erőfeszítéseket tesz a Székely Nemzeti Tanáccsal való közeledés, valamint a Magyar Polgári Szövetség szembenálló szárnyai közötti párbeszéd előmozdítására. A püspök szerint fontos lépések történtek az autonómia körüli minimum kialakítása érdekében. /Makkay József: 2006 vízválasztó az erdélyi magyarság számára. Beszélgetés Tőkés László püspökkel, az EMNT elnökével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 7./

Március idusa idén újraélesztette az autonómiába vetett hitet, írta Makkay József, az Erdélyi Napló főszerkesztője. A Székely Nemzeti Tanács Székelyudvarhelyen szervezett nagygyűlése lázba hozta az országot. Nem véletlen az RMDSZ háza táján a retorikaváltás. Frunda György marosvásárhelyi kiállása a Székelyföld területi autonómiája mellett, vagy Markó Béla miniszterelnök-helyettes szokásosnál keményebb ünnepi beszéde, amelyben a székelyföldi román köztisztviselőket a helyi többségi lakosság nyelvének elsajátítására szólítja fel, jelzésértékű. Azonban az RMDSZ csúcsvezetősége továbbra sem hajlandó az érdemi párbeszédre azokkal, akik az RMDSZ-ből kiválva új pártot alakítottak. Ma az első számú közellenség Szász Jenő. Nem véletlen az igazi RMDSZ-hatalmat megtestesítő Verestóy Attila SZKT utáni kétségbeesett nyilatkozata az RTV1 hírműsorának, hogy összeesküvést lát az RMDSZ ellen Basescu államelnök vezénylete alatt és a magyarországi jobboldal (értsd a Fidesz) asszisztálásával. Udvarhelyen totális háború folyik az RMDSZ, illetve az ellenzéki párt színeiben bejutott tanácsosok és a polgármester között, ami szintén akadályozza az MPSZ és az RMDSZ közötti közeledést. Az RMDSZ-ben a Markó Béla, Verestóy Attila, Borbély László és Frunda György alkotta csúcs elmozdításával és a hátukban szerveződő néhány agilisabb fiatal hatalmi helyzetbe jutásával egyből megváltozhat sok minden. /Makkay József: Esélylatolgatás március idusa után. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 21./

A magyarországi országgyűlési választás a kommunistautód és a rendszerváltoztató erők küzdelmének fontos állomása. A volt szovjet birodalom országaiban élethalálharc folyik a múlt erői és a rendszerváltoztató erők között. Nem jobb- és baloldal kérdéséről van tehát szó, hanem a rendszerváltoztatás folytatásáról, hangsúlyozta Tőkés László a vele készült beszélgetésben. A Medgyessy-Gyurcsány kormány nem az erdélyi magyarokhoz, és általában nem a határon túli magyar közösségekhez kapcsolódott, hanem a képviseletüket kisajátító pártokhoz. A bukaresti nacionalisták, a budapesti kommunistautódok és a szintén kommunistautód magatartású RMDSZ hármasában elsikkadtak az erdélyi magyar nemzeti közösség legfontosabb kérdései. Ha Magyarországon nem történik változás, akkor teljesen újra kell gondolni az erdélyi magyar politikát. Ha az RMDSZ politikáját nem hajlandó a magyar érdekekhez igazítani, akkor nem marad más választás, mint az RMDSZ eltávolítása, és a romániai magyar élet újfajta politikai megszervezése, jelentette ki a püspök. /Makkay József: Létfontosságú a polgári oldal győzelme. Tőkés László: a rendszerváltó és a kommunistautód erők harca folyik. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 14./

Ugyanazok kerülnek vissza a hatalomba, akik az elmúlt négy év ámokfutásával vészesen eladósították az országot, megtagadták a határon túli magyarságot, és a magyar gazdaságot teljesen kiszolgáltatták a nemzetközi tőke kényének-kedvének. A Fidesz liberálisabb része által (is) leszélsőségezett párt elnöke, Csurka István lapjában és országjáró körútján kampányolt a Fidesz ellen.  Magyarország a környező országokhoz képest is hátrányosabb helyzetben van a sajtószabadság terén. A balliberális magyar sajtó uralja a tömegkommunikációt. Ilyen ellenszéllel kétszeresen nehéz nemzeti elkötelezettségű pártoknak választásokat nyerniük, írta Makkay József, az Erdélyi Napló főszereplője. A kormányzó pártok elzárkóztak a legdurvább választási csalásnak tekinthető láncszavazás elleni intézkedésektől, ezzel szemben a választási bizottság megrótta Orbán Viktort a kampánycsend megsértése miatt a Fideszbe beépült szocialista ügynökök feljelentése alapján.  A nemzeti oldal újabb veresége a határon túli magyarok számára a legtragikusabb. Fidesz-győzelem esetén újraindulhatott volna több olyan kárpát-medencei magyar–magyar terv, amely nélkülözhetetlen az egészséges nemzettudat fejlődéséhez. Minden marad a régiben: Gyurcsány Ferenc kevéssé fog törődni azzal, hogy Erdélyben kifütyülik, a szocialistáknak és szabaddemokratáknak elkötelezett RMDSZ-es elit zavartalanul élheti tovább nyugodalmas hétköznapjait.   /Makkay József: A vereség tanulságai. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 24./

A magyarországi választási kampányban alig esett szó a határon túli magyarságról. Erre a mai kormánypártokhoz közel álló magyarországi szociológus, Tamás Pál adott egyféle magyarázatot az elmúlt héten Kolozsváron, a magyar főkonzulátus rendezvényén. A szociológus szerint nem a magyarországi pártok önmegtartóztatása vezetett oda, hogy a határon túli magyarok kérdése nem vált a választási kampány témájává, hanem sokkal inkább az számított, hogy az elszakadt régiókban élő kisebbségi magyarokat semmilyen retorzió nem fenyegeti. A liberális baloldal által hangoztatott vélemény azonban alapjaiban hibás, írta Makkay József, az Erdélyi Napló főszerkesztője, mert a kárpát-medencei magyarság autonómiatörekvésének elodázása, az utódállamok által történő folyamatos visszautasítása önmagában súlyos retorzió. Ha ez a téma felszínre kerül és kampánybeli nyilvánosságot kap, óriási segítséget jelenthetett volna az autonomista törekvéseknek. Az idei magyar választási kampány nemzetpolitika-mentessége káros is lehet: az utódállamoknak azt üzeni: az erdélyi magyarság ügye Románia belügye.      Markó Béla, az RMDSZ elnöke sokkal szorosabb kapcsolatot épített ki az elmúlt négy évben a szocialistákkal, mint korábban a Fidesz-kormánnyal, bár a támogatások csökkentek, a MÁÉRT elmaradt. Most Markó Béla azt nyilatkozta, hogy a magyar kormánnyal minél termékenyebb együttműködést szeretnének kiépíteni. Tőkés László református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke úgy vélekedett: a régi-új magyar kormánynak felül kell vizsgálnia a határon túli magyarsággal kapcsolatos politikáját. Ezt a véleményét osztotta többek között Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, aki azt szeretné, hogy a leendő magyar kormány meghozza a nemzet egységére vonatkozó döntéseket is. Józsa László, a délvidéki Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke azt várja az új kormánytól, hogy érlelje ki támogatáspolitikáját, és mellőzze a „kényszerpályás lépéseket”.   Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja elnöke azt szeretné, ha a budapesti kormány a jövőben nagyobb lépéseket tenne a határon túli magyarok felé, vagyis összehívná a Magyar Állandó Értekezletet. Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke pedig azt várja, hogy az új magyar kormány átértékeli feszült viszonyát a KMKSZ-hez. Változást sürget a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke, Bunyik Zoltán is.   Szász Jenő, az erdélyi Magyar Polgári Szövetség elnöke, Székelyudvarhely polgármestere szerint a romániai magyarságnak le kell vonnia a következtetést, miszerint első-, másod- és harmadsorban is csak önmagára számíthat, és csak negyedsorban az anyaországra. /Makkay József: Hiú ábrándok? Új magyar nemzetpolitikát akar a határon túli magyarság. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 1./

Autonómiáról szó sem lehet, jelentette ki Traian Basescu államfő Gáll Kinga európai parlamenti néppárti képviselőnek, aki Bukarestben a romániai magyarság autonómiatörekvésének ügyében kilincselt. Az erdélyi magyarság szempontjából a koalíció a múlt héten ismét meghalt. A kisebbségi törvény elfogadása is várat magára. Ha az RMDSZ valóban a romániai magyarság érdekérvényesítését szolgálná, akkor a koalícióból emelt fővel távozna, hiszen a magyarság kívánsága nem teljesült, és remény sincs teljesülésére. Az RMDSZ kivonulásával összeomlana a kormány. Gáll Kinga szóvá is tette Bukarestben, hogy az RMDSZ kormányzati részvétele nem garancia a kisebbségi jogok kiharcolására.      Néhány évvel Makkay József, az Erdélyi Napló főszerkesztője előző munkahelyén, a Szabadság napilapnál egy internetes újsággal közösen azt akarták elérni, hogy az erdélyi magyar közéleti személyiségeket megszólaltató interjúsorozatban (amelynek kérdéseit olvasók tették fel) Verestóy Attila is megnyilatkozzék. Verestóy azonban nem akart válaszolni megkeresésre. (Szinte minden kérdés feltételezett szekuritátés múltjára és jelentős vagyonának eredetére vonatkozott.) Makkayt akkori méltatlankodásakor egy RMDSZ-hivatalnok kioktatta, mondván, alkalmazkodni kell a „romániai realitásokhoz”. A román újságírók nem annyira szemérmesek, mint a romániai magyarok. A román lapok saját politikusaik viselt dolgainak kiteregetésével párhuzamosan, nem kímélik a magyarokat sem. /Makkay József: Halott a kormánykoalíció. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 9./

Súlyos következményei lesznek a határon túli magyarság számára a magyar kormány megszorító intézkedéseinek, mondta Kolozsváron könyvének bemutatóján Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány elnöke. Most tudta meg, hogy az Illyés Közalapítvány költségvetése idén további 270 millióval fog csökkenni.    Pomogáts Béla Magyarországról szólva rávilágított, hogy az ország gazdasági válságban van, és gyakorlatilag két táborra szakadt. Mostani állapotában nem képes pozitív végkifejletre, ez megbénítja külpolitikai cselekvését, és negatívan hat ki a határon túli magyarság boldogulási esélyeire.  A magyarországi gazdasági és szellemi válságról szólva, Pomogáts kitért több jeles intézmény megfeneklésére is. Az 56-os forradalom idején oly jelentős szerepet játszó Magyar Írószövetség mára elveszítette súlyát. Igaz ugyan, hogy 800 tagja van, de a legjelentősebb 200 magyar íróból legalább 120 már nem tagja a szövetségnek. Az írótársadalom, akárcsak a különböző szekértáborokhoz tartozó magyar értelmiség, atomizálódik. Hasonló válságról számolt be az Anyanyelvápolók Szövetségének háza tájáról is, amelynek elnökeként meg kellett tapasztalnia, hogy ha egy testület nem felel meg a politika elvárásainak, egyszerűen elzárják előle a pénzcsapot. Pomogáts Nyugat-Európával összevetve példátlannak tartja a politikának teljesen kiszolgáltatott magyar támogatási rendszert, amely immár az egész Kárpát-medencei magyar nyelvterületre jellemző.  Pomogáts a legnehezebbnek az Illyés Közalapítvány helyzetét mondta. Gazdasági tanácsadók az összes közalapítvány megszüntetését javasolták Gyurcsány Ferenc kormányfőnek. Noha ez nem történt meg, az IKA elnöke tragikusnak nevezte a tavaly még egymilliárd forint fölött rendelkező Illyés Alapítvány költségvetésének immár másodszori megnyirbálását: először 800 millióra csökkentették, most pedig, további 270 millió forintot vesznek el. Ez súlyos válságba sodorhat több határon túli magyar intézményt.    Az Illyés Közalapítvány pénzügyi megbénítása mögött Pomogáts a kormány azon szándékát sejti, hogy a határon túli magyarság támogatásában a kormánynak teljesen alárendelt Szülőföld Alap vegye át az irányítást. Pomogáts Béla szerint az Illyés Alapítvány jövője alighanem megpecsételődött. /Makkay József: A határon túli magyarok támogatásának megszüntetését javasolták Gyurcsánynak. Felére csökkent az Illyés alapítvány idei költségvetése. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 16./

Az erdélyi magyar média keveset írt vagy félretájékoztatással élt a június 17-ről 18-ra virradó éjszaka Gyergyószentmiklóson történt súlyos csendőri visszaélés ügyében. A csendőrök az éjszaka folyamán beállítottak a diszkóba, s ott azt követelték, hogy a szervezők állítsák le a magyar zenét, és helyette kizárólag román zene szóljon. A magyar fiatalok kérdésére, hogy ezt milyen jogon követelik, záporozni kezdtek a pofonok. Tucatnyi agyba-főbe vert sebesültet szállítottak a helyi kórház sürgősségi osztályára. A lapokban megjelent tudósítások (Hargita Népe, Új Magyar Szó és mások) megpróbálták szépíteni a történteket. A Hargita megyei csendőrség cáfolt, úgy tett, mintha nem tudna az ügyről semmit. Ezzel a magyarellenes cselekmény akár feledésbe is merült volna, ha Garda Dezső, az RMDSZ gyergyói képviselője nem interpellál a román parlamentben a történtekről. Parlamenti felszólalása előtt a nevük elhallgatását kérő helyi magyar és román rendőrök erősítették meg, hogy valóban a nagygyűlésre idecsődített csendőrök ütötték agyba-főbe a helyi magyar fiatalokat.  Garda Dezső a történtekről érdemben tájékoztatta a magyar újságírókat, ennek mégis kevés nyoma van a lapokban. A sajtó képviselőinek egy része betegesen fél etnikai színezetről beszélni. Garda Dezső Markóék megkerülésével tudott felszólalni a parlamentben, hiszen ha előzőleg a frakcióvezető Márton Árpádnak vagy más RMDSZ-vezetőnek szól, aligha övezi egyetértés szándékát. A csendőrségi magyarverés, illetve az SZNT vezetőinek megbírságolása mutatja, hogy távol van még a jogállamiság, amely a kisebbségek alapvető jogait garantálná. Az RMDSZ vezetőinek elhatárolódása az autonómiarendezvényektől, illetve cinkos hallgatása a már felsorolt jogsértésekről még nehezebb helyzetbe hozza az erdélyi magyarságot. /Makkay József: Magyarverések Erdélyben. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 27./

Szerették a váratlanul elhunyt Balló Áront, a Szabadság főszerkesztőjét, ezt mutatják a meleg hangú emlékezések. „Bármikor láttam, örvendtem neki” – írta róla Wagner Csilla a Reggeli Újságban. Mindig a lapról, a munkáról beszélt. /Wagner Csilla: Hiány. = Reggeli Újság, július 12- átvette: Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./ A Szilágyság /Zilah/ hetilap munkatársai is szeretettel emlékeznek Balló Áronra, aki napilapok közül elsőként ismerte fel a regionalitás jelentőségét, és neki köszönhető, hogy a Szabadság hasábjain a környező megyék mellett a Szilágyság is rendszeresen jelen van. A tudósítók, szerkesztők együttműködését soha nem rivalizálásként, inkább egymásnak nyújtott segítségként értékelte. /Szilágysági üzenet. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./ Horvát Éva Salzburgból írt, gyakran idézte műsoraiban a Szabadságot magas színvonala miatt. Balló Áronban a kolozsvári magyarság egy tartóoszlopát veszítette el. /Horvát Éva: Részvétlevél Salzburgból. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./ Nem feledjük, hogy a Balló Áron főszerkesztő és munkatársai által vezetett/szerkesztett kedves megyeközi közéleti napilap az évek során felvállalta a katolikus egyház működésével, hitéleti és szociális szolgálatával kapcsolatos tudósításokat, híreket is, ugyanakkor kiállt az egyházunkat és népünket érintő nehéz helyzetekben. Sajnos életében elmulasztotta mindezt megköszönni, ezért most, „post mortem” teszi meg, írta Fodor György. /Fodor György, a Romániai Szerzetesrendek és Kongregációk Legfőbb Elöljárói Konferenciájának titkára: Becsülettel és komoly munkával „építette” ezt a várost... = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./ Áron erejének teljében ment el közülünk, emlékezett Makkay József, több mint tíz évet dolgoztak együtt a kolozsvári Szabadság napilap szerkesztőségében, ebből legalább ötöt vezető beosztásban: ő főszerkesztőként, Makkay meg főszerkesztő-helyettesként. Szakmai, emberi és magánügyeiket is gyakorta egymással beszélték meg, jó kollégák és barátok voltak. Balló Áron kiváló újságíró és kiváló lapszerkesztő volt. Egyenes, igaz ember, aki a BBC-féle objektív, mértéktartó újságírás elkötelezettjeként egyengette a fiatal újságíró-kollégák szakmai előrehaladását. /Makkay József (Erdélyi Napló, július 11.): Búcsú Balló Árontól. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./

Július 13-án a Házsongrádi temetőben végső nyugalomra helyezték a balesetben elhunyt Balló Áront, a Szabadság főszerkesztőjét. A koporsójánál lerótták kegyeletüket a nagyobb erdélyi magyar napilapok főszerkesztői, újságíró kollégái, politikusok, egyházi és civil társadalmi vezetők és az olvasók. A gyászszertartást Bibza István református esperes vezette. A szerkesztőség nevében az elhunytat Tibori Szabó Zoltán búcsúztatta, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete képviseletében Makkay József, az Erdélyi Napló című hetilap főszerkesztője mondott emlékbeszédet. /Gyászunk órái. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./ A húszéves érettségi találkozót Balló Áron szervezte a legnagyobb lelkesedéssel. Minden előkerülő osztálytárshoz volt üzenete, minden beérkező üzenetre volt válasza. Az osztályfőnöki órán pedig szinte minden hiányzó osztálytárs életének alakulásáról ő tudott beszámolni. Mindenki számára biztos volt, hogy öt év múlva is, tíz év múlva is, szervezni fog fantasztikus osztálytalálkozókat. Tudták, hogy Áronra lehet számítani. Áron tüneményesen fiatalos maradt, és annyi cselekvő energia volt benne, mint egy érettségizőben. /Farkas Emőd: Áron emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

Az ÚMSZ eljuttatta a Civic Media Egyesülethez azon személyek listáját, akik a romániai magyar írott sajtóban vezető szerepet töltenek be, s ekként a romániai magyar közvélemény formálóinak tekinthetők; a lista a Szekuritáté Irattárát Átvilágító Bizottsághoz(CNSAS) kerül. Az ÚMSZ ezáltal csatlakozott a kezdeményezéshez, amely a romániai sajtó és civil szféra átvilágítását tűzte ki célul. A Civic Media eddig benyújtott névsorában az országos román napilapok, televíziók és rádiók, hírügynökségek főszerkesztői és helyetteseik szerepelnek. A MÚRE elnöke, Ambrus Attila üdvözölte a kezdeményezést. Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács alelnöke örömmel fogadta az átvilágítás hírét. Kiadvány/Újságíró neve/ Tisztsége: A Hét/Parászka Boróka/felelős szerkesztő; Bányavidéki Új Szó/Soltz Anna/igazgató és Szilveszter Mária/ főszerkesztő; Bihari Napló/George Catuneanu/igazgató és Rais W. István/főszerkesztő; Brassói Lapok/Ambrus Attila/főszerkesztő; Erdélyi Napló/Makkay József/főszerkesztő és Szentes Szidóni/főszerkesztő-helyettes; Erdélyi Riport/Szűcs László/főszerkesztő és Stanik István/felelős kiadó; Európai Idő/Horváth Alpár Szilamér/főszerkesztő; Gyergyói Kisújság Ábrahám Imre/főszerkesztő és Balázs Katalin/főszerkesztő-helyettes; Hargita Népe/Sarány István/főszerkesztő és Hecser Zoltán/felelős kiadó; Háromszék/Farkas Árpád/főszerkesztő és Torma Sándor/főszerkesztő-helyettes, Magyari Lajos, Sylvester Lajos/rendszeresen közlő publicisták, elemzők; Heti Új Szó/Graur János/főszerkesztő; Korunk/Kántor Lajos/főszerkesztő és Horváth Andor/főszerkesztő-helyettes; Krónika Csinta Samu/felelős szerkesztő, Gazda Árpád/vezető szerkesztő, Rostás Szabolcs/vezető szerkesztő és Bakk Miklós/főmunkatárs; Látó/Gálfalvi György/főszerkesztő és Kovács András Ferenc/főszerkesztő-helyettes; Népújság/Makkai János/főszerkesztő és Nagy Miklós Kund/főszerkesztő-helyettes; Nyugati Jelen/Böszörményi Zoltán/főszerkesztő és Jámbor Gyula/főszerkesztő-helyettes; Polgári Élet/Zsidó Ferenc/főszerkesztő; Reggeli Újság/Dénes László/főszerkesztő; Szabadság/Kerekes Edit/főszerkesztő-helyettes és Tibori Szabó Zoltán/publicista; Szatmári Friss Újság/Elek Anikó/főszerkesztő; Szatmári Magyar Hírlap/Princz Csaba/lapigazgató, Veres István/főszerkesztő és Benedek Ildikó/főszerkesztő-helyettes; Székely Hírmondó/Kocsis Cecília/főszerkesztő és Willman Walter/főszerkesztő-helyettes; Udvarhelyi Híradó/Jakab Árpád/főszerkesztő; Új Kelet/Péter Csaba/főszerkesztő és Barabás Orsolya/felelős szerkesztő; Új Magyar Szó/Stanik István/lapigazgató, Salamon Márton László/felelős szerkesztő, Bércesi Tünde/vezető szerkesztő, Ágoston Hugó/vezető publicista, Bíró Béla, Lokodi Imre/rendszeresen közlő publicisták, elemzők, Simon Judit, Székedi Ferenc; MÚRE/Karácsonyi Zsigmond/ügyvezető elnök, Szűcs László/írott sajtó alelnök, Csép Sándor/audiovizuális alelnök, Rácz Éva/szakmai oktatási biz., Hecser Zoltán/sajtójog-érdekvédelmi biz., Kacsó Sándor/médiapolitikai biz., László Edit/szoc. tagságkezelő biz., Bálint Zsombor/gazdasági biz. A Civic Media Egyesület elektronikus levelet kapott többek közt a Krónika napilap egyik munkatársának e-mail címéről, amelyek feladója a következők átvilágítását javasolja: Stanik István, Szűcs László, Simon Judit (Új Magyar Szó), Makkai János (Népújság), Ferencz Imre (Hargita Népe), Farkas Árpád, Magyari Lajos (Háromszék). /Cseke Péter Tamás: Az Új Magyar Szó csatlakozott a Civic Media Egyesület kezdeményezéséhez. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 18./

Véget ért az idei tusványosi tábor. Az idei rendezvény az erdélyi magyar–magyar párbeszéd első olyan fóruma volt, ahol valamiféle közmegegyezés körvonalazódik a romániai magyarság legfontosabb törekvései körül. Az RMDSZ-en kívüli ellenzék keményebb magja szerint nem lehet kiegyezésről beszélni, az RMDSZ-ben megmaradt másként gondolkodók azonban nem látnak más kiutat, mint Markó Bélát és csapatát közös asztalhoz ültetni és valami módon közös gondolkodásra kényszeríteni az autonómia és az erdélyi magyar felsőoktatás, a Bolyai Egyetem megteremtése ügyében. Az RMDSZ-ben lévő, néhány emberből álló ellenzék, Toró T. Tibor és Szilágyi Zsolt szerint megkerülhetetlen a párbeszéd. Egy nehezen körvonalazódó kényszeregység sokkal több eredményt hozhatna a romániai magyarság számára, mint egy törvényhozási képviselet nélküli, sok apró táborra tagolódó és egymással veszekedő politikai elit.     Minden bizonnyal a jelentős fideszes segédlettel elért több közös romániai magyar csúcs (több sátorban is közös asztalnál ült az RMDSZ, az MPSZ, az SZNT és az EMNT képviselője) csak a kezdet. A Markóék által ellenőrzött Communitas pénzekből, illetve a befolyásuk alatt álló magyarországi alapítványi támogatásokból semmi nem jutott a Magyar Polgári Szövetségnek, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak, a Székely Nemzeti Tanácsnak, vagy az Erdélyi Naplónak. Markóék az utóbbi években hallani sem akartak a támogatási rendszer megreformálásáról. Az újrainduló párbeszéd feltételeiként Tőkés László ezeket is szóvá tette tusványosi vitáján Markóval. Markó Béla most fogékonyabb volt a kritikákra. A kisebbségi törvény sorsa jelzi, hogy a román politikai elit semmiféle önrendelkezést nem akar nyújtani a romániai magyarságnak.    Az idei tusványosi táborban végre elkezdődött valami. A román hatalom is sejt valamit, mert minden eddiginél keményebb volt a rendőri ellenőrzés, a szirénázó autók felvonulása Tusnádon. /Makkay József: Tusványosi párbeszédek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 25./

Garda Dezső parlamenti képviselő évek óta harcol az illegális fakitermelés, az erdőmaffia ellen. Tulajdon-visszaadással kapcsolatos ellenőrzés volt ez elmúlt héten Hargita megyében. A kivizsgálás alapját a panaszok, illetve a parlamenti vizsgálóbizottsághoz érkezett feljelentések képezték. Ezeket sem a helyi, sem a megyei földosztó bizottságok nem orvosolták, de a prefektúra sem segített a tulajdonosokon, nem támogatta ügyüket. Több száz ilyen panasz gyűlt össze az elmúlt időszakban, de az ellenőrök mostani székelyföldi útjukon csak a legsúlyosabb panaszokat, visszaéléseket vizsgálták ki. A Gyergyószentmiklósi Polgármesteri Hivatalban kezdődött az ellenőrzés, a Mátis-birtoknál több súlyos visszaélést is tapasztaltak. 2000-ben a megyei földosztó bizottság negyven hektár területet juttatott vissza az örökösöknek, ezt azonban a helyi földosztó bizottság felülbírálta, és nem adta vissza a területet. Más is történt: 2004 őszén birtokba helyeztek több legelő- és kaszálótulajdonost, miközben a földosztó bizottság ilyen irányú döntése csak 2005-ben született meg, tehát a sorrendet törvénytelenül megváltoztatták. Az ilyen ügyek súlyos visszaélésnek minősülnek. Gyergyószárhegyen az emberek megkapták a tulajdonjogot, ellenben nem helyezték őket birtokba. Közben az erdőket folyamatosan lopják. A helyi földosztó bizottság nem akarta vétkességét elismerni. A gyergyószárhegyi kolostor útját mindenképpen községi úttá akarták nyilvánítani, holott az egyházi birtokon belül található. Ezen az úton hordják el az illegálisan kivágott fákat, ehhez pedig nem akarták az egyház beleegyezését kérni. Gyergyóalfaluban a helyi földosztó bizottság a közbirtokossági erdőkből mért ki jogtalanul magánembereknek. Gyergyócsomafalván a polgármester nem akarta aláírni a birtokba-helyezési papírokat, a tulajdonosok kiszolgáltatottak, nem tudnak szerződést kötni az erdészettel, az erdők pedig fogyatkoznak. Ugyancsak súlyos visszaélés, hogy az erdészeti igazgatóság nem hajlandó visszaadni az erdőtulajdonosoknak a törvény által előírt épületeket, erdészházakat. A helyzet azért súlyos, mert a tulajdonba helyezéskor az erdőmaffia törvénytelenséget követett el, hogy a jogos tulajdonosokat megfosszák az erdőrészektől. A képviselő megállapította, az illegális fakitermelés mozgatórugója a minisztérium által meghatározott kvótarendszer. Romániában nincs a szakmai szabályokat megtartó erdőgazdálkodás. Az erdészetek vezetői között sok a közönséges bűnöző. Ezeket az embereket magas szinten védik, mindenkit lepénzelnek, ők az erdőmaffia kulcsfigurái. A magánerdészetekbe jórészt azok az erdészek kerültek, akik állami fennhatóság alatt már kiirtották az erdők jelentős részét. Nem működnek ésszerűen a közbirtokossági erdők sem. Ezek vezetői gyakorta visszaélnek helyzetükkel. Nem működik a választott vezetőkkel szembeni számonkérés. Hosszabb távon a székelyföldi erdők eltűnnek, az igazságszolgáltatás, a rendőrség hallgatólagos beleegyezésével. A kommunizmus ötven esztendeje kiirtotta az emberekből a magántulajdon iránti felelősséget. A legtöbb erdőtulajdonos nem jár el a közgyűlésekre, nem tájékozódik, nincs alapos ellenőrzés. A tulajdonosok feje fölött egy szűk réteg dönt. Becslések szerint 1999-ig hatmilliárd dollárnyi kár keletkezett a romániai erdőállományban, az utóbbi hat évben pedig további 5 milliárd eurónyi erdőnek veszett nyoma. Garda nem hiszi, hogy az európai uniós csatlakozással lényegi változás állna be. RMDSZ-politikusként Garda az egyetlen képviselő, aki folyamatosan szót emel a Székelyföld jövőjét veszélyeztető erdőirtások ellen. Legtöbbször magyar erdészeti vezetőkkel, RMDSZ-es tisztségviselőkkel, polgármesterekkel kell hadakoznia. Sok székelyföldi jelölt azért vállalja a polgármesteri vagy alpolgármesteri tisztséget az RMDSZ színeiben, hogy az erdőkből meggazdagodhasson. Tisztségük elején a legtöbbnek nincs erdeje, későbbi vagyonnyilatkozatukban már több tíz hektár erdő szerepel. Visszatérő jelenség, hogy nem írják alá az erdők tulajdonba helyezéséről szóló döntéseket, közben az erdőket illegálisan kivágatják. Az RMDSZ felső vezetése nem akar tudomást szerezni erről a súlyos helyzetről. Kiközösítik Gardát, mert egyedül harcol az erdőmaffia ellen. Azzal vádolják, hogy RMDSZ-képviselőként RMDSZ-tagokat jelentget fel a hatóságnál. Sajtókampány indult ellene a gyergyószentmiklósi Új Kelet című újságban, illetve a helyi tévében, a Fény tévében. Ezt a médiát hivatalosan támogatja az RMDSZ Communitas Alapítványa. A törvénytelen fakitermelés miatt Székelyföld hosszabb távon halálra van ítélve. /Makkay József: Az erdőlopás Székelyföld vesztét okozza. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 25./

A mostani elemzések, kerekasztal-beszélgetések, nyilatkozatok láttán azt gondolná az ember, hogy 2006-ban Románia is elindult valamiféle erkölcsi megigazulás útján. A látszat csal. Nehéz kideríteni, hogy egy-egy történésnek mi a mozgatórugója, hogy a gazdasági és politikai hatalomba szinte teljesen átmentett volt kommunista és szekuritátés elit melyik szárnya kerekedik éppen felül, és diktálja a neki kedvező változásokat. Az erkölcsi megtisztulását ugyanazok az emberek szeretnék levezényelni, akiket a megtisztulás első jeleként félre kellett volna állítani. Itt van a vezető újságírók átvilágítását kérő román civil szervezet. Néhány nap múlva az Új Magyar Szó vezetősége sürgette a magyar újságíró-társadalom átvilágítását. A kérés Verestóy Attila egyik vállalkozásaként működő romániai magyar napilaptól érkezett. Milyen erkölcsi háttere lehet egy olyan beadványnak, amely mögött éppen egy olyan ember áll, aki nem számolt el múltjával a romániai magyar nyilvánosság előtt? – kérdezte Makkay József főszerkesztő. Hogyan bízhat meg bárki a romániai átvilágítási intézményekben, amikor az átvilágító bizottság többségi szavazata döntött a Ceausescu család egyik udvari költőjének, a nagy-romániás C. V. Tudornak a makulátlanságáról? „Ha C. V. Tudor, Paunescu, Verestóy Attila és sokan mások a mai Románia tiszta emberei, akkor el kell gondolkoznunk azon, hogy ennek az átvilágítási ingyen cirkusznak van-e értelme és haszna?” Nemrégen az egyik kolozsvári magyar illegalista fia, akinek szülei a sztálinista rendszer jó kiszolgálói voltak (nem egy embert juttattak a román és orosz Gulágra), kérte átvilágítását. Miféle igazságtalanság esett meg vele, mondta az illető, az egyik kihallgatását besúgásként vette számba a hivatal. Azt mondják, ügye rendeződött, már nem a besúgói, hanem az üldözötti státus illeti meg. „Ilyen és ehhez hasonló személyek, családok százai, ezrei uralják ma a kelet-európai, így a romániai közéletet is. Ők azok, akiket valamiféle titkos paktum miatt soha senki nem fog immár elszámoltatni.” /Makkay József: Átvilágítás. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 8./

A Gyurcsány-kormány és az RMDSZ soha nem hazudtolja meg önmagát.    Sokan gondolták, hogy  Markó és holdudvara rájött sokévi balgaságára, tévedéseire, és végre megfogja az igazi reformokat, a belső változást sürgető ellenzékiek kezét, írta Makkay József, az Erdélyi Napló főszerkesztője. Markó Béla Tusványoson meglebegtette, hogy felülvizsgálják az RMDSZ által ellenőrzött közalapítványok pénzosztási szokásait. Ezt a kijelentését az RMDSZ ifjúsági szervezetének, a MIÉRT-nek az egyik képviselője megcáfolta, mondván, törvényesen senki nem kötelezheti arra az RMDSZ-t, hogy a Communitas Alapítvány pénzeiből az RMDSZ-en kívüli szervezetek is pénzt kaphassanak. A fiatal politikus elfeledkezik arról, hogy a Communitas a romániai magyar adófizetők pénzéből a kormány által kiutalt támogatás elosztására szolgáló alapítvány. A Szülőföld Alap nyilvánosságra hozta idei májusi pályázatainak eredményeit. Ez a már megszokott Communitas-féle elbírálási módszerekről tanúskodott. Magyarán: szinte kizárólag RMDSZ-közeli szervezetek, szerkesztőségek kaptak pénzt, de azok busásan. Egyetlen romániai magyar, RMDSZ-t bíráló jobboldali lap nem kapott egyetlen fillért sem. A sajtó terén Verestóy Attilának a két, hatalmas kiadások árán, mesterségesen fenntartott lapja, az Új Magyar Szó és az Erdélyi Riport vitte el a pálmát: ezek a többi megyei lapnál jóval nagyobb pénzösszeget, szerkesztőségenként 5-5 millió forintot kaptak. Őket követték az RMDSZ kulturális lapjai, a Korunk, A Hét stb. Az Illyés Alapítványnál a kiszivárgott hírek szerint a pénzosztási módszer ugyanaz. Elutasították az Erdélyi Napló pályázatát. Ekkor Makkay levelet írt Pomogáts Bélának, az Illyés Közalapítvány elnökének, amelyben emlékeztette őt arra, hogy a közalapítvány pénzosztási rendszerét politikailag irányítják. Megkérte, hogy a budapesti kuratóriumban tegye szóvá fellebbezésüket. Azóta megérkezett a budapesti elutasítás híre, ezúttal nem formai okokra, hanem kerethiányra hivatkoztak. A Budapestre küldött levélre néhány héttel az RMDSZ egyik államtitkára felhívta Makkayt, hogy közölje: semmi remény arra, hogy pénzt kapjanak, amikor Markó Bélát támadják a lapban. Úgy tűnik, az Illyés Alapítvány és az RMDSZ nemcsak személyes ügyeiket (a közös könyvbemutatókat), hanem a pályázatokat is megbeszélik. Az egyik legnagyobb romániai magyar civil szervezet képviselőjének tapasztalata ugyanezt támasztja alá. Az idei magyarországi választások után egyik budapesti minisztériumban igyekezett felújítani kapcsolataikat. Előzetes megbeszélés ellenére a miniszter nem fogadta. Régi államtitkár ismerőse fedte fel a titkot: előbb rendezze nézeteltéréseit Markó Bélával, és csak azután kopogtasson újra a miniszteri ajtón. Az új Gyurcsány-kormány az RMDSZ csúcsvezetőségével, személyesen Markó Bélával történt egyezség folytán csakis olyan erdélyi szervezeteket támogat anyagilag, amelyek jó kapcsolatot ápolnak a hivatalosan elfogadott romániai magyar politikai szervezettel. /Makkay József: Pénzosztási manőverek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 22./

Erdélyi körútjának kolozsvári állomásaként az Erdélyi Napló hetilap vendége volt Rácz Sándor, az 1956-os munkástanácsi vezető, a Magyarok Világszövetségének a tiszteletbeli elnöke, találkozott a kolozsvári magyar média képviselőivel. „1956-ról valóban sokkal többet kellene beszélnünk” – hangsúlyozta, mert sokat hazudtak 56-ról.   A magyar forradalom nem csak a magyaroké volt, hanem az egész világé. Azzal, hogy megállította a kommunizmus terjedését, világjelentőségre tett szert. A rendszerváltáskor elkezdtek a forradalomról beszélgetni, az Országgyűlés egyik első törvénye nemzeti ünneppé nyilvánította a forradalmat. A törvény elfogadása után azonban megkezdődött a forradalom eszméitől való eltávolodás. Most, az ötvenedik évforduló közeledtével azt mondják, hogy az élő 56-sok kötelesek a hatalommal együtt részt venni a megemlékezésen. Azonban a Magyarországon ma létező hatalom kommunista hatalom. Tagjai a Kádár-rendszer folytatói. Sokak szerint terhei a társadalomnak az élő 56-sok. „A forradalomról szóló hazugságokkal könyvtárakat lehet megtölteni” – hangsúlyozta. Elmondta, ő is írt egy könyvet, a forradalommal kapcsolatos hazugságáradat megtörése céljából. Magyarországon a kormányok idegen érdekeket szolgáltak, jelentette ki. Honnan indult a magyar forradalom? 1956 június 28-án Posdamban lengyel fölkelés zajlott, száz halott volt, a kommunista rendszer fegyverrel válaszolt a munkások követeléseire. A forradalom leverése után Szerov tábornok ötezer magyar fiatalt vitt Magyarországról ukrajnai börtönökbe. Rácz Sándor ekkor a munkástanácsok elnökeként megkereste Budapest szovjet parancsnokát, hogy szóvá tegye a deportálásokat. A szovjet tiszt erre parancsot adott, hogy a fiatalokat hozzák vissza Magyarországra. A magyar munkástanácsoknak ekkor még nagy tekintélyük volt a szovjet vezetés előtt. A szovjet katonai vezetéssel három éjszaka, a magyar politikai vezetéssel tíz éjszakán át tárgyalt. December 11-én Rácz Sándort letartóztatták, és 23 éves korában életfogytiglanra ítélték. A börtöben tudta meg, mi történt az erdélyi magyarsággal. Mindez bizonyossá tette számára, hogy a Kárpát-medence egy és oszthatatlan. Amikor munkástanácsi vezetőként tárgyalt, az első követelés volt, hogy az orosz csapatok vonuljanak ki Magyarországról. Apró Antal inkább fölajánlott neki miniszteri tálcát, majd Kádárék útlevelet és pénzt ajánlottak, hogy hagyja el az országot. Rácz ezt nem vállalta. Isteni szerencse mentette meg az akasztófától. Most két emlékmű épül: az egyik a kormány, Gyurcsány Ferenc szobra lesz, a másik az üldözött szervezeteké, az Egyetem előtt. /Makkay József: Az 1956-os szabadságharc túllépett a francia forradalmon. Beszélgetés Rácz Sándorral, a Nagy Budapesti Központi Munkástanács elnökével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 29./

A Zilah és Szilágycseh között fekvő tövisháti falu, Vérvölgy első falunapját tartották szeptember 17-én, vasárnap. A falu hazavárta elszármazottjait is. A falunap a belülről felújított református templom hálaadó istentiszteletével kezdődött. Ezt követően a résztvevők a Vérvölgyről elszármazott amatőr szobrász, Kun János kiállítását tekintették, majd az új művelődési ház felavatása következett. Három évvel ezelőtt kívülről újították fel a templomot. Remény van arra, hogy a néhány éve gyülekezeti összefogással és a holland testvérgyülekezet támogatásával felépített imatermet a jövőben tovább bővítsék. Makkay József, az Erdélyi Napló főszerkesztője előadásában a falu történetét mutatta be. A családi kötelékek révén, mondta, 13 éves vérvölgyisége túl kevés ahhoz, hogy közelről megismerhette volna ezt a magyar közösséget, a levéltári adatokban, a múlt dolgaiban való kutakodása azonban további munkára ösztökéli. Vérvölgy az ötvenes években volt a legnépesebb, közel nyolcszáz fő, ez a létszám folyamatosan csökken. A többségében magyar lakta falu napjainkra ismét népesedni kezdett, ma közel ötszáz lakója van. /Kisréti Zsombor: Vérvölgy. Felújított templom, új kultúrotthon a Tövisháton. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 20./

A romániai magyarság különböző autonómiatörekvéseinek ügyében nagyjából ott van, ahol 1990-ben, azaz sehol. A helyzet 16 év után annyiban súlyosabb, hogy az egykor kedvező nemzetközi helyzetet az RMDSZ elszalasztotta, a román kormányokat támogató kalandorpolitika miatt, írta Makkay József főszerkesztő. Markó Bélának és csapatának a romániai magyarság autonómiatörekvéseinek érvényesítéséhez kellett volna kötni az ország uniós felzárkózását. Az RMDSZ bejuttatott az Európai Unióba egy súlyosan kisebbségellenes, a kisebbségek módszeres beolvasztására, illetve elűzésére szakosodott országot.  Markó Béla Tusványoson egy lehetséges, sokszínű brüsszeli küldöttségre célozgatott, amelyben az RMDSZ is részt venne. Ebből nem lett semmi. A Tőkés László vezette delegációban Toró T. Tiboron és Sógor Csabán, az RMDSZ-ből kilógó, az ellenzékiség szerepét vállaló két honatyán kívül a csúcsvezetőségből senki nem vállalta a nyugatiak tájékoztatását. /Makkay József: Autonómia nincs, diktatúra van. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 17./

A Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) lecsapott az RMDSZ-re. Igaz, a román sajtó évek óta cikkezik Verestóy Attila és néhány más magyar üzletember viselt dolgairól, ők azonban eddig megúszták a vizsgálatot. Most Nagy Zsoltnál, a távközlési miniszternél privatizációs szerződések ügyében eljárás indult. Néhány héttel ezelőtt korrupciógyanús postahirdetések felől kutakodott a román sajtó, és kiderítette, hogy a több millió euró értékű román postareklám zöme az RMDSZ klientúrájához vándorolt. Pontosabban a Verestóy Attila többségi tulajdonában levő Scripta Kiadó, annak is fő kiadványa, az alig ötezer példányban megjelenő Új Magyar Szó fölözte le a haszon java részét. A témával a romániai magyar sajtóban a Krónika foglalkozott: összeállításából kiderült, hogy a legjelentősebb ellenzéki lapok (Krónika, Háromszék, Erdélyi Napló) egyetlen bani reklámot sem kaptak. A legtöbbet az Új Magyar Szó vitte el, majd őt követték a megyei lapok. Néhány hónappal ezelőtt Nagy Zsolt miniszter irodavezetője kérte az Erdélyi Napló lapkiadójának adatait, reklámmegrendelések végett. Megrendelést azonban nem kaptak. Sajtóforrások szerint Verestóy Attila a Román Posta igazgatójával első körben egy 14 milliárd lejes reklámszerződést írt alá, amely az Új Magyar Szóban és az Erdélyi Riportban megjelenő reklámok ellenértéke lett volna. Minderről állítólag a miniszter, Nagy Zsolt nem tudott, sőt az aláírt szerződés igen kényelmetlen helyzetbe hozta. Ezt később szóvá is tette Markó Béla szövetségi elnöknek, aki azonban nem segített. Markó nem húzhatta át az RMDSZ fő üzletemberének, Verestóynak a személyes számításait. Az érintettek tagadták, hogy ekkora összegről lett volna szó, a helyzet súlyosságán ez azonban nem változtat. Közben a posta reklámpénzei elkezdtek a többi romániai magyar kiadvány felé is áramlani. A kifizetések nagyságát valamiféle RMDSZ-logika szerint irányították, attól függően, ki mennyire szolgált rá a burkolt állami támogatásra. Az uniós csatlakozás nyomására megindult az elszámoltatás. Könnyen megeshet, hogy Nagy Zsolt miniszternek rámegy a politikai karrierje erre. Ha föl kell áldozni, Markóék minden bizonnyal rábólintanak. Az ellenzékiséggel kacérkodó kolozsvári RMDSZ-ben is nagytakarítást tartottak: Kónya-Hamar Sándor volt megyei elnök helyébe Markóék egy sokkal megbízhatóbb polgárt, László Attila üzletembert ültették. /Makkay József: Új játékszabályok. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 5./

Tőkés László református püspök a vele készült beszélgetésben leszögezte, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és ő is hosszú hónapok óta mindent megtett azért, hogy összefogással alakuljon ki az európai parlamenti választásokra történő jelölések közös listája. Az RMDSZ azonban egyoldalúan döntött, semmibe véve minden politikai, társadalmi, egyházi és civil szervezetet. Ezáltal megosztotta a magyarságot. Az Európai Néppárt tagszervezete, a Fidesz mindvégig amellett volt, hogy sikerre jusson a Markó Bélával folytatott párbeszéd, a magyar összefogás. Csalódással vették tudomásul, hogy ez zátonyra futott. Sólyom László nagy szolgálatot tett romániai kijelentései, megnyilatkozásai által. /Makkay József: Összefogás az erdélyi magyar érdekért. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 20./

Dr. Eva Maria Barki nemzetközi jogász jelentette ki: az anyaország védőhatalmi státusa nélkül, a nemzetileg elkötelezett magyar kormány támogatása nélkül autonómiaküzdelemnek kicsi az esélye. Nemzetéért felelős magyar kormányt kér immár hónapok óta tartó tüntetésein Budapesten a magyar nemzeti oldal. A súlyos államadóssággal küszködő Magyarország mély gazdasági válságban van. Megerősödött nemzettudattal sok mindent újra lehetne kezdeni. /Makkay József: Közös felelősség március idusán. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 14./

Csép Sándor újságíró, szerkesztő, televíziós szakember évtizedek óta a népességfogyás súlyos következményeire hívja fel az erdélyi magyar közvélemény figyelmét. Elmondta, hogy Ágyában, ahol édesapja református lelkész volt, látta, hogyan zsugorodik a gyülekezet. Ez indította el benne a téma iránti érdeklődést. Az ezernyolcszáz lelkes ágyai közösség mára jóval ezer fő alatti közösséggé zsugorodott össze. Egyetemista korában írt egy szubjektív szociográfiai riportot faluja népességcsökkenésének történetéről. A kéziratot a Korunknak adta, a szerkesztőség elfogadta, de a cenzor kidobta a cikket. Csép 1968-tól a Kolozsvári Rádió, majd a bukaresti közszolgálati televízió magyar szerkesztőségének lett a munkatársa. Akkoriban telepedett le Kolozsváron, és látta, hogy a népességfogyás a régióban még tragikusabb méreteket ölt, mint Arad megyében. Főleg a közeli Kalotaszeg foglalkoztatta. 1975 táján újra szemügyre vette a kérdést. Akkoriban a Székelyföld demográfiai mutatói Románián belül nagyon jók voltak, szemben Kalotaszeggel. Így született meg az Egyetlenem című film forgatókönyve. Végül is a film elkészült, műsorra került, és nagy visszhangja lett, sokan emlékeznek rá. Kós Károlytól Sütő Andrásig és Kányádi Sándorig még aznap este, a film bemutatását követően mindenki gratulált. A Ceausescu-rendszerben ez volt az első vészharang a magyarság fogyásáról. Utána Csép Sándor ötévenként visszajárt a forgatás helyszíneire, és figyelemmel kísérte a további eseményeket is. A rendszerváltást követően a vizsgálódást kiterjesztették egész Erdélyre. Csép kezdeményezte az Áldás, népesség mozgalmat. Tőkés László jelezte, hogy az egyházkerület, illetve az esperesek kollégiuma védnökséget vállalna egy ilyen mozgalom létrejöttéhez Az első jelentősebb találkozó 2004-ben volt. Csép most dolgozik egy összefoglaló íráson, Egy aggodalom évtizedei címmel. Néhány éve Romániában is változott a gyerekvállalásra történő odafigyelés, hiszen az átlagfizetéssel szinte megegyező gyereknevelési támogatás sok magyar család számára is jelentős ösztönző erő. Az első rendezvény sikeres volt. A Fidesz akkor ígérte, hogy továbbra is előteremtenek pénzt a folytatásra. Az ügy mellé állt az RMDSZ is: egyik alelnöke, Kötő József tartott előadást. A félixfürdői találkozót követően kb. négy hónapra Tatabánya mellett rendeztek egy hasonló Áldás, népesség konferenciát Tőkés László és Orbán Viktorné Lévay Anikó fővédnökségével. Az előadók között ott volt Duray Miklós a Felvidékről, és sokan mások. Harrach Péter volt szociális miniszter szervezésében a Gellért Szállóban megtartottak egy nagyobb értekezletet, ahol jelen volt a téma ébren tartója, Fekete Gyula író is. Úgy tűnik, a mai magyar kormány távol-keleti betelepítésben látja a magyar népességfogyás problémájának a megoldását, és nem a születések számának hatékony növelésére törekszik. Kárpátalja nagyon szegény vidék, a népesedési mutatókban mégis sokkal jobban áll, mint Magyarország vagy Erdély. /Makkay József: A magyarságot ki kell mozdítani a demográfiai holtpontról. Beszélgetés Csép Sándorral, az Áldás, népesség mozgalom megteremtőjével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 4./

Újságíró-olvasó találkozó színhelye volt Kolozsváron a Donát úti református egyházközség gyülekezeti terme, ahova az RMDSZ Donát úti szervezetének elnöke, Somogyi Gyula hívta meg az Erdélyi Napló főszerkesztőjét, Makkay Józsefet. Makkay József bemutatta a rendszerváltás után alakult Erdélyi Napló eddigi történetét, azt az utat, amelyen a lap az utóbbi évtized markáns ellenzéki kiadványává vált. Úgy fogalmazott: az RMDSZ által dominált romániai magyar közélet éppen olyan beteg, mint a magyarországi. Ebben a közéletben, amely ezer szálon függ a politikai klientúra által ellenőrzött támogatásoktól, az ellenzéki hangnemet megpróbálják kiűzni, perifériára szorítani. A főszerkesztő úgy vélte: az Európai Unió keretei között példátlan az a módszer, ahogyan Erdélyben az RMDSZ irányításának van alárendelve bármilyen pályázati lehetőség. Ebből következik, hogy kiszűrnek minden ellenzéki szervezetet. ”Tessék utánanézni a hozzáférhető közalapítványi adatbázisokban, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Egyesület, illetve más ellenzéki szervezetek vagy az ezekhez közelebb álló sajtókiadványok mikor kaptak utoljára támogatást? A kép megdöbbentő: szinte soha!” – fogalmazott a lap vezetője. Szerinte: „Ha kezünkbe veszünk bukaresti román lapokat és a romániai magyar napilapok mellé tesszük, a romániai magyarság valós helyzetéről, és főleg az RMDSZ-ről szinte csak a bukaresti román lapokból értesülhetünk érdemben. Olyan a sajtónk, mintha nem is létezne: nem a magyarság reális gondjaival, bajaival foglalkozik, nem a magyarság jogsérelmeit veszi górcső alá, nem az autonómiaküzdelem valós kihívásairól ír, hanem olyan dolgokról, amelyeknek alig van közük a romániai magyar olvasóhoz. ” Az RMDSZ a közalapítványokon keresztül a romániai magyarság számára juttatott romániai és magyarországi pénzeket önkényesen osztogatja szét a lapok között, eleve kizárva ebből a néhány ellenzéki hangvételű kiadványt. /Kolozsvári találkozó olvasóinkkal. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 18./

„Ugyanazt az elvet érvényesíti az RMDSZ, amit annak idején Rákosi Mátyásék vallottak: aki nincs velünk, az ellenünk” – jelentette ki a Krónikának Makkay József, az Erdélyi Napló hetilap főszerkesztője a Communitas Alapítvány idei sajtópályázatának eredményét értékelvén. A 790 ezer lejes támogatási keret elosztási listája a napokban felkerült a Communitas honlapjára. Az RMDSZ tevékenységéhez kritikusan viszonyuló, anyagi nehézségekkel küzdő Erdélyi Napló sem az idén, sem tavaly, sem tavalyelőtt nem kapott támogatást abból a keretből, amelyet a román költségvetésből az alapítvány a magyar kisebbség kulturális programjaira oszt szét. Ezzel szemben Verestóy Attila szenátor többségi tulajdonában levő Erdélyi Riport hetilap tavaly húszezer, idén harmincezer lejt könyvelhetett el pályázatai nyomán. A lap főszerkesztője, Szűcs László maga is jelen volt a pénzosztó testületben. Elmondta, nem vett részt az általa képviselt lapokról szóló szavazásokon. A Communitas-forrásból bőségesen merítettek az RMDSZ-közeli napilapok. A Verestóy-tulajdonban levő Új Magyar Szónak, valamint a Népújságnak 15-15 ezer lejes támogatást ítélt meg a testület. A szövetséghez kritikusan viszonyuló Krónika pályázatait elutasították, a szintén kritikus Háromszéknek pedig be kellett érnie kétezer lejjel. Ambrus Attila, a MÚRE elnöke is problémásnak tartotta a Communitas pénzosztását. Elmondta, a szaktestületben fele-fele arányban vannak aktív újságírók és politikusok, így elkerülhetetlen, hogy a politikai szempontok is megjelenjenek a döntésekben. Kelemen Hunor, a szaktestület elnöke nem válaszolt a Kritika munkatársának telefonhívásaira. /Gazda Árpád: Pártpénzek. = Krónika (Kolozsvár), máj. 8./

Lázadoznak a civil szervezetek Erdélyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség teljhatalma ellen, főleg mert a budapesti és a bukaresti kisebbségi támogatásokról is egyedül dönt. A magyar kisebbségi szervezetek vezetőinek, valamint a budapesti kormány képviselőinek részvételével megtartotta alakuló ülését február végén a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök vezette Regionális Egyeztető Fórum. Ezután megkezdték a pályázatok kiírását. „Kliensrendszer alakult ki, az erdélyi civil szervezetek aszerint kapnak pályázati pénzeket, hogy mennyire támogatják a Romániai Magyar Demokrata Szövetség célkitűzéseit” – vázolta a helyzetet Bodó Barna, a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének elnöke. A több mint száz civil szervezetet tömörítő szövetség igazgatótanácsa április 20-án állásfoglalásban nehezményezte, hogy létfontosságú területekre (ifjúság, mezőgazdaság, nem szakkönyvek kiadása) nincs pályázati kiírás, s „elfogadhatatlanul kevés” összeget irányoznak elő például az egyházakra, vagy hogy nincs lehetőség az uniós pénzek lehívásához szükséges önrész megpályázására, miközben a civil szervezetek 95 százaléka ezt képtelen letenni az asztalra. A külön ifjúsági keret megszüntetése a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségét is váratlanul érte. Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikai ügyek főosztályának főigazgatója az állásfoglalásra válaszul Kolozsváron kijelentette, azok számára idegen az új nemzetpolitika, „akik etnobizniszben gondolkodnak”. Bodó ezt úgy kommentálta a HVG-nek, hogy Törzsök „Erdélybe exportálja a magyar politika gondjait, mert éppen Magyarországon létezik etnobiznisz”, és „cinizmus ennek emlegetése”, amikor a civileket oda sem engedik a tárgyalóasztalhoz. Az RMDSZ, egyedül dönt a Bukaresttől idén kapott 265 millió forintnak megfelelő lej sorsáról. Rossz nyelvek szerint az RMDSZ közpénzt pumpál a politikáját támogató lapoknak, hisz a legtöbbet, 57,5 millió forintnyi lejt a sajtó kapott, miközben művelődésre 45 millió, ifjúsági célokra 26,8 millió, szociális pályázatokra pedig mindössze 11 millió forintnyi lej jutott. Szembetűnő, hogy a Verestóy Attila szenátor, Communitas-kurátor birtokolta Scripta Kiadó által megjelentetett Új Magyar Szó napilap és Erdélyi Riport hetilap összesen 3,3 millió forintnyi lejt kapott. Az RMDSZ-ellenes, sepsiszentgyörgyi Háromszék napilapnak csak némi morzsa jutott, a szövetséggel szemben ugyancsak kritikus kolozsvári Krónika napilapnak pedig, forráshiányra hivatkozva, egy lejt sem ítéltek meg, ahogy a megszűnés határára sodródott Erdélyi Napló hetilapnak sem. „Az elvük, hogy aki nincs velük, ellenük van” – mondta a HVG-nek Makkay József, az Erdélyi Napló főszerkesztője. Sokan fanyalognak amiatt is, hogy a szintén a Communitas által finanszírozandó, várhatóan júniusban induló Erdély FM rádió a dugába dőlt Erdélyi Magyar Televízió számára Budapestről átutalt 300 millió forintot is megkaparintotta. Az erdélyi magyar média ezt csak RMDSZ-rádiónak becézi, Bodó szövetsége panaszlevelet írt Gyurcsánynak, de csak egy udvarias választ kapott, aminek az a lényege, hogy a pályázatok elbírálásába Budapestről nem szólnak bele. A megoldás a civil szervezetek szélesebb körű bevonása lenne. Kelemen Hunor RMDSZ-képviselő, a Communitas kuratóriumának tagja a HVG-nek csak annyit mondott: hajlandók tárgyalni erről. /Irházi János / Kolozsvár: Harc a kisebbségi pénzekért Erdélyben − Egy a buksza! = Heti Világgazdaság, május 19./

A politikai alapon történő pénzelosztás volt a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) tisztújítással egybekötött szovátai közgyűlésének visszatérő motívuma. A felszólalók közül többen is bizalmatlanságuknak adtak hangot az Erdély FM rádióadó létrehozásának és támogatásának körülményeivel kapcsolatban. Reagálásában Kelemen Hunor, a Communitas Alapítvány sajtó szaktestületének elnöke többnyire kitérő válaszokat adott. Ambrus Attila, a MÚRE újraválasztott elnöke szerint a médiaműhelyek képviseletét nem a MÚRE-nak, hanem a Romániai Magyar Lapkiadók Egyesületének (RMLE) kell ellátnia. Ambrus javasolni fogja, hogy a MÚRE lépjen ki a Communitas Alapítvány sajtó-szaktestületéből, és helyét adja át a lapkiadók egyesületének. /Szucher Ervin: A MÚRE kilépne a Communitasból. = Krónika (Kolozsvár), máj. 28./ Újabb három évre Ambrus Attilát, a Brassói Lapok főszerkesztőjét választotta meg a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete elnökének a közgyűlés. A szovátai tisztújítás további eredménye: ügyvezető maradt Karácsonyi Zsigmond (Népújság), írott sajtóért felelős alelnök Makkay József (Erdélyi Napló), audiovizuális alelnök László Edit (Marosvásárhelyi Rádió) lett. A szakmai-oktatási szakbizottságot Simonffy Katalin (Román Televízió), a sajtójogi- és érdekvédelmi szakbizottságot Mózes Edit (Népújság), a gazdasági szakbizottságot Bálint Zsombor (Népújság), a médiapolitikai szakbizottságot Csép Sándor (nyugdíjas), a szociális és tagságkezelő szakbizottságot Vajda György (Népújság) vezeti a következő három évben. /P. L. Zs. : Részben új vezetőség az újságíró egyesületben. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 29./ Makkay József, az Erdélyi Napló főszerkesztője elmondta: áldatlan helyzet alakult ki a romániai magyar sajtó és az RMDSZ viszonyában. Az RMDSZ-t bíráló romániai magyar lapok kegyvesztetté válnak, sem közalapítványi támogatást nem kapnak, sem az RMDSZ-től függő reklámmegrendelésekhez nem jutnak hozzá. Csép Sándor szintén kritizálta az RMDSZ-nek az audiovizuális sajtót uralni próbáló törekvéseit. /MÚRE-közgyűlés Szovátán. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 30./

Szilágyi Zsolt kampányfőnök szerint az őszi választásokon egyértelműen Tőkés Lászlónak van nagyobb esélye. Tőkés László az egyetlen egyéni jelölt, az erdélyi magyarok jelöltje. Nem vonatkozik rá az ötszázalékos küszöb. Tőkés Lászlónak az összes szavazatok mintegy 2,8-2,9 százalékával mandátum jut, szemben az RMDSZ 5 százalékával. Tőkés László több ízben járt Brüsszelben, nagyon jó nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik. Világosan látja, hogy az RMDSZ külpolitikája a magyar nemzeti közösség képviseletében minimális. Az RMDSZ minden lehetőséget elmulasztott, amely a magyarság számára az uniós csatlakozáskor kínálkozott. Köszönetet kell mondani a Fidesz EP-képviselőinek, akik az RMDSZ hangsúlyos képviseletének hiányában felvállalták az autonómia, a szubszidiaritás, az önkormányzatiság, az egyházi javak, a Bolyai Egyetem képviseletét. A nemzeti oldal pénztelenséggel küzd. A pénzt az RMDSZ kezeli. Szilágyi Zsolt szerint csak akkor van esélye a változásnak, ha a területi elnökök és a felelős tisztségviselők is elfogadják azt, hogy az erdélyi magyar emberek véleménye nem egyezik az ő véleményükkel. Az RMDSZ-ben nagyon sok tisztességes ember van: Tőkés Lászlót is nagyon sok RMDSZ-tag támogatta. /Makkay József: Tőkés Lászlónak elég lenne 200 ezer szavazat. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 30./

Elhunyt K. Jakab Antal, pótolhatatlan űrt hagyott maga után az Erdélyi Naplónál és mindazoknál a kulturális intézményeknél, ahol dolgozott. K. Jakab Antal élő lexikon volt, igényes, következetes, szókimondó, nagy tudású irodalmár, a magyar nyelv és történelem kiváló ismerője. Irodalomtörténész, irodalomkritikus, esszéíró, de a lista távolról sem teljes. K. Jakab Antalról jórészt mégis hallgat a magyar közélet, a magyar szellemiség, amelyet egy életen át szolgált. Az Erdélyi Naplóban közölt irodalomtörténeti visszaemlékezéseit sok kritika érte. /Makkay József: Búcsú K. Jakab Antaltól. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 27./