Forró nap a MOGYE-n
Egyetemi felvételik
Szerdán délelőtt tíz órától tartották a felvételi vizsgát a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem három karának kilenc szakjára. A beiratkozási számok alapján a magyar tagozaton a fogorvosi szakon jelentkeztek egy helyre a legtöbben, a gyógyszerészeti karon a felvételizők alig haladták meg a meghirdetett helyek számát. A korábbi évekhez hasonlóan a román nyelvű képzés sokkal több hallgatót vonzott, ugyanis az ország elismert orvosi egyetemeinek a többségén két tantárgyból kell továbbra is felvételi vizsgát tenni, míg Marosvásárhelyen választani lehetett a biológia és a kémia között. Magas számukkal arányosan valószínűleg több lesz a jó átlag, ezért a magyar felvételizőknek csekély esélyük van arra, hogy tandíjas helyre bejussanak.
A tét már a magyar tagozaton sem akkora, mint valamikor, a szülők, hozzátartozók idegessége azonban továbbra sem változott. Tíz óra után nem hiányzott az egyetem elől a rendőri felügyelet, parkolóhelyet lehetetlenség volt találni, a szülők tömegesen álltak, vagy a kerítés betontalapzatán próbáltak megpihenni, ami rendkívül kínos lehetett három órán át. Talán nem ártana valamilyen civilizált megoldást keresve kijelölni egy helyszínt, ahol a hozzátartozók várakozhatnak, különösen azok, akik más településekről érkeztek. Volt olyan szülő, aki nagy reményekkel kísérte el másodszorra a gyermekét, aki a múlt évi vizsgán az elsők között esett ki.
A diákok szerint a tesztvizsgát a „beugratós”, egymáshoz közel álló, hasonló válaszok nehezítették. A helyes megoldásokat már a kora délutáni órákban feltették az egyetem honlapjára, és lapzárta után eredményt is hirdettek tegnap, amire holnap lapszámunkban visszatérünk.
Eredmények a Sapientián
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karán alapképzésen 12 szakot hirdettek meg, ezekre július 11–17-e között lehetett benyújtani a felvételi dossziét. Idén több szakon írásbeli vizsga is volt. A felvételi eredményeket közzétették a marosvásárhelyi kar székhelyén és honlapján, a felvételt nyert diákoknak ezen a héten július 29-ig, szombatig kell elfoglalniuk helyeiket. Az egyes diákok visszalépésével felszabaduló helyeket újraosztják, és a végleges eredményeket hétfőn függesztik ki – tájékoztattak a Sapientia marosvásárhelyi karának titkárságán.
A mesterképzésre jelentkezők négy szakból választhattak, számukra július 11–15. között zajlott a beiratkozási időszak. A felvételt nyert diákok szintén szombatig foglalhatják el helyüket.
A második rangsorolás után bekerülők jövő héten hétfőtől szerdáig iratkozhatnak be az egyetemre. Aki nem foglalja el helyét ebben az időszakban, azt kiiktatják a felvételi jegyzékből. A betöltetlenül maradt helyekre szeptember 7–9. között zajlik a dossziévizsga.
Az újraosztás előtti eredmények szerint alapképzésen informatika és számítástechnika szakon minden hely betelt, mechatronika szakon még három tandíjas hely maradt. A tandíjmentes helyek az automatika és alkalmazott informatika, fordító és tolmács, kommunikáció és közkapcsolatok, közegészségügyi szolgáltatások és szakpolitikák, illetve a kertészmérnöki és a tájépítészet szakon is beteltek, tandíjas helyekre viszont szeptemberben még lehet jelentkezni. A legtöbb hely – 7 tandíjmentes, 15 költség-hozzájárulásos és 13 tandíjas – a távközlés szakon maradt. Szintén maradtak betöltetlen helyek a négy mesterképzőn is, erről – akárcsak az alapképzésen meghirdetett szakok helyzetéről – a Sapientia marosvásárhelyi karának honlapján lehet tájékozódni.
Megmérettetések hete a Művészeti Egyetemen
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen július 24-én, hétfőn kezdődött és 29-éig, szombatig tart a felvételi vizsgák időszaka. A Magyar Művészeti Karon alapképzésen színművészet, mozgásművészet, teatrológia, audiovizuális kommunikáció, forgatókönyv- és reklámírás, média, illetve zene szakra nyerhetnek felvételt a diákok, valamennyi szakon hét állami és öt költségtérítéses helyet hirdettek meg.
Szintén ezen a héten zajlik a felvételi a magiszteri képzésekre, ahol minden képzés esetében – színművészet, alkalmazott bábművészet, teatrológia, művelődésszervezés, korszerű zenei koncepciók, drámaírás – öt állami és hét költségtérítéses helyért lehet versenybe szállni. Amennyiben a tanügyminisztérium jóváhagyja, szeptemberben a művészetek és új média, illetve a zenés színészmesterség nevű magiszteri képzésre is szerveznek felvételit. Színészdoktori képzésre szintén szeptemberben zajlik majd felvételi, erre egy-egy tandíjmentes ösztöndíjas, illetve ösztöndíj nélküli helyet és nyolc tandíjas helyet hirdettek meg.
További lehetőségek
A marosvásárhelyi Petru Maior Egyetemre július 12–20. között nyújthatták be felvételi dossziéjukat a „gólyajelöltek”. A felvételt nyert diákok névsorát július 21-én függesztették ki, nekik legkésőbb ma kell elfoglalniuk helyüket. 28-án, pénteken a végső felvételi eredményeket is közzéteszi a tanintézmény. A betöltetlenül maradt helyekre július 31. – szeptember 14. között lehet beiratkozni. A fellebbezések előtti eredményeket szeptember 15-én, a végső eredményeket 22-én függesztik ki.
A Dimitrie Cantemir Egyetemen július 10. – augusztus 28., illetve szeptember 9–29. között zajlik a beiratkozási időszak. Az egyetem kínálatáról, illetve a beiratkozás módjáról bővebb tájékoztatást a www.cantemir.ro/admitere honlapon találhatnak az érdeklődők.
NAGY SZÉKELY ILDIKÓ, BODOLAI GYÖNGYI / Népújság (Marosvásárhely)

Házasság MOGYE-módra
A két éve tartó jegyesség után esküvőre készül a közeljövőben a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem a Petru Maior Egyetemmel – erősítette meg a hírt a két felsőoktatási intézmény rektora. Jövőjüket a konzorciumot, azaz társulási kapcsolatot követően az egyesülésben képzelik el. Az új egyetem rektori tisztségére a jelek szerint a MOGYE jelenlegi vezetője készül, aki két mandátum után csak egy új intézmény élén folytathatná a rektori teendőket.
Mintha már az új tisztséget töltené be, a sajtóértekezleten nagyon határozott hangnemben ismertette elvárásait a helyhatóságok döntéshozó tényezői, a megyét képviselő politikusok iránt, akik véleménye szerint felnőhetnének a polgári érettség szintjére, és a szép szavakon túl megkérdezhetnék a két egyetemet, hogy mire van szükségük. Ami magyar részről nagyon tiszta és világos, csak éppen a végrehajtását tagadták meg.
Nagyszabású tervei közül a rektor a MOGYE campusának egy multikulturális intézettel való bővítéséről beszélt, aminek a létrehozását az egyetem vezetősége elfogadta, és a terv eljutott a polgármesteri hivatalba is. Már-már fenyegető hangnemben tett ígéretet, hogy kitálalja majd a sajtónak azoknak a nevét, akik nem fogják megszavazni, mert nem vállalják a politikai felelősséget, és ily módon a város érdekei ellen dolgoznak.
A multikulturális központban, amely állítólag a korábban tervezett bentlakások helyén az erdőben épülne fel, elmondása szerint helyet kapna több európai ország (Nagy-Britannia, Kína, Franciaország, Spanyolország és Magyarország) kulturális és nyelvoktatási intézete. Egyelőre a MOGYE ernyője alatt, és kezdetben az egyetem épülete, majd a nagyon gyorsan elkészülő új épület lenne a székhelye, amihez mindkét egyetemnek hozzá kell járulnia. A központtal szeretné ugyanis feléleszteni a város művelődési életét a MOGYE rektora. A felvetésre, hogy a két egyetem egyesülésének nem örülnek a magyar „vonal” oktatói, akiknek szava egy egyesített egyetem szenátusában már-már a nullára csökkenne, a rektor válasza szerint az új helyzetben kell megtalálniuk az identitásukat, és megőrizni a jelenlegi oktatási szerkezetet. Ami világossá teszi, hogy a MOGYE a jövőben sem szándékozik az érvényben levő oktatási törvénynek a magyar nyelvű felsőoktatásra vonatkozó előírásait betartani.
A nagy tervet illetően, el kell ismernünk, valóban hasznos lenne egy multikulturális nyelvoktató központ létesítése, ahol az egyetem végzősei, akiknek a többsége az említett európai országokban képzeli el a jövőjét, le is tehetné már itthon az elhelyezkedéshez szükséges nyelvvizsgát, és az egyre szaporodó és magabiztosabb külföldi hallgatóknak is szórakozási lehetőséget biztosítana. Ezen túlmenően, ha a város lakosságát megkérdeznék, akik kulturális rendezvényekben jelenleg sem szenvednek hiányt, az orvosi egyetemtől elsősorban az egyetemi kórházban folyó ellátás színvonalának növelését, bővítését, az ehhez szükséges, ma még hiányzó új klinikák létrehozását, a felszerelés korszerűsítésének támogatását, fokozott szakszerűséget várnának el. A hallgatók pedig számuk állandó bővülésével a civilizált lakhatósági feltételek biztosítását elsősorban. Nagyszabású tervekről pedig hallottunk már, mint például a MOGYE németországi kirendeltségének a megnyitása, amiről mostanában nem szól a krónika. Bodolai Gyöngyi / Népújság (Marosvásárhely)

Ellenzik a magyar oktatók a marosvásárhelyi orvosi és a Petru Maior-egyetem összevonását
Egyesülne a közeljövőben Marosvásárhely két legnagyobb állami egyeteme, a jelenleg konzorciumot alkotó orvosi és gyógyszerészeti, valamint a Petru Maior nevét viselő intézmény. Az orvosi magyar oktatói a teljes kiszorítottságtól tartanak.
„Eddig jegyben jártunk, most itt az ideje, hogy előkészítsük a házasságot” – jelentette be a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE), valamint a Petru Maior-egyetem kapcsolatának legújabb fejleményét az orvosi egyetem rektora.
Leonard Azamfirei szerint a két egyetem közötti kapcsolat megérett a továbbfejlesztésre; a két évvel ezelőtt életre hívott konzorciumot most az egybeolvadó egyetem váltaná.
Ezt európai trend, számos közös tudományos és kutatási projekt, infrastrukturális és anyagi gyarapodási vágy tenné indokolttá – véli a két intézmény vezetője. A tárgyalások stádiumáról Leonard Azamfirei és Călin Enăchescu is úgy nyilatkozott, jó ütemben haladnak, a közelmúltban a két szenátus is találkozott, és egyeztetett a témáról.
„Az utóbbi időben nagyon sok szó esik az egyetemek minősítéséről és besorolásáról. Azt tapasztaljuk, hogy a mindössze egyetlen szakággal rendelkező intézmények nincsenek, nem lehetnek ott a toplistán.
Az elvárások akkor nőhetnek, ha megfelelő infrastruktúrával, anyagi háttérrel, költségvetéssel rendelkezel. Ehhez pedig egy és nagy egyetem szükségeltetik. A jövőt az egységes marosvásárhelyi egyetem jelenti” – állítja Azamfirei. Călin Enăchescu, a Petru Maior-egyetem rektora szerint is mindkét félnek nyernivalója van a tervezett egybekelésből. „Vannak kötelező lépések, amelyeket nem ugorhatunk át, de remélhetőleg mielőbb az anyakönyvvezető elé állhatunk” – fogalmaz kollégájához hasonlóan metaforikusan a műszaki, bölcsészeti, közgazdasági, közigazgatási és jogi karokkal rendelkező felsőfokú tanintézet vezetője.
Aggódnak a magyar oktatók
A két egyetem közül csak a papíron multikulturális intézményként besorolt orvosi és gyógyszerészeti rendelkezik magyar tagozattal. Mivel a tagozatot házon belül is mostohagyerekként kezelik, nem sok esély mutatkozik arra, hogy a leendő, egyesített egyetem keretében valamelyik félnek szívügye legyen az anyanyelvű oktatás elsorvasztásának megfékezése.
Egy új intézet létrehozása végérvényesen a történelem fiókjába vágná a marosvásárhelyi orvosi egyetem létesítésének eredeti célját.
Mint ismert, az 1945. május 29-ei Hivatalos Közlönyben megjelent törvény a Kolozsvári Magyar Tannyelvű Tudományegyetem megalapítását rendelte el, s ennek keretében az orvosi fakultásét is. Ami valójában az 1944-ig Kolozsváron működő egyetem tevékenységének folytatását jelentette a kiegészülő új oktatói közösség irányításával. Mivel a kincses város egyetemén a román fél szembement a királyi rendelet maradéktalan alkalmazásával, a feszültségek elkerülése érdekében Petru Groza miniszterelnök Marosvásárhelyre, az üresen álló katonai alreáliskola épületébe költöztette a magyar orvosi fakultást, ahol 1946. február 11-én vette kezdetét az oktatás. A román tagozat jóval később, 1962-ben telefonon közvetített pártutasításra, hivatalos dokumentumok nélkül alakult meg.
Az esetleges egyesítéssel kapcsolatban a magyar oktatók néhány mondatos állásfoglalásukban adtak hangot aggályaiknak. A tanárok egyhangúlag kimondták, az egyesülés nem szolgálja az orvosi egyetem érdekét, még kevésbé a magyar tagozatét.
Szabó Béla tagozatvezető a súlyvesztés folyamatának felgyorsulását látja az intézkedésben. Ha létrejönne az Enăchescu és Azamfirei által megálmodott „nagy egyetem”, az orvosi magyar tagozata csak egy lenne a számos alegység között. Szilágyi Tibor, az egyetem volt rektorhelyettese szerint ezenkívül megszakadna az 1945-ben I. Mihály király által létrehozott magyar egyetem jogfolytonossága is. Mint hangsúlyozza, a döntés az orvosi román tagozatának sem kedvezne, hisz semmiféle szakmai ok nem támasztja alá. „Nemcsak felszereltségben, anyagiakban, de publikációkban is jobban állunk, mint a Petru Maior” – állítja. Szilágyi utódja, a tavaly megválasztott Nagy Előd is úgy véli, a két egyetem pénzügyi helyzete és történelmi háttere nem sorolhatja a MOGYE-t és a Petru Maiort azonos súlycsoportba.
Az oktatók mindenekelőtt az etnikai arányok teljes eltolódásától tartanak. Az utóbbi tíz évben a nem is olyan rég még „fele-fele egyetemnek” kikiáltott orvosi vezetősége 28 százalékra szorította vissza a magyar tanárok arányát, a két intézmény egyesítésével ez 15 alá csökkenne.
A részarányok csökkenésével az érdekérvényesítési lehetőségek is zsugorodnak, véli Brassai Attila. Meglátásában az orvosi magyar tagozata nemcsak saját szenátusától nem várhat el szinte semmit, de a Petru Maior oktatóira sem számíthat. „Ne feledjük, arról az erdélyi egyetemről van szó, amely mereven elzárkózott a magyar oktatás bevezetésétől” – figyelmeztet Brassai, akinek nincs tudomása arról, hogy a Petru Maior Románia elit egységei közé tartozna.
„Ha a magyar nyelvű oktatás ellehetetlenítése a legfőbb szempont, akkor a MOGYE-nak nyert ügye van” – jegyzi meg keserű öniróniával. Szucher Ervin / Krónika (Kolozsvár)

Marosvásárhely: az aránytalanul állított szobrok városa
Szoborból nincs hiány Marosvásárhelyen. A dömping oka, hogy egy magyar személyiségnek emléket állító alkotás köztéri megjelenítéséért „cserébe” a román közösség is szobrot emel egy történelmi vagy politikai személyiségnek. A mennyiség a minőség rovására megy, ráadásul a város főterét nem a kiegyensúlyozott arányok, hanem a román szobrok uralják.
Azt vettük számba néhány szakember, képzőművész bevonásával, hogy milyen Marosvásárhely szobortérképe ma, miután a korábban felállított történelmi és politikai személyeket megjelenítő művek, illetve a város díszítését szolgáló figuratív és nonfiguratív köztéri alkotások mellé a rendszerváltást követően újabbakat állítottak, s napjainkban is újabb szoborállítási tervek várnak megvalósításra.
Jobbra Iancu, balra a katona
Ha a Bolyai utcán leereszkedünk a főtérre, tavasztól késő őszig a virágórát látjuk, decemberben az óriási karácsonyfát. A városi önkormányzat elfogadott néhány éve egy határozatot, ami szerint arra a helyre állítanák fel az egykori Bodor-kút mását. A terv kivitelezését állítólag az akadályozta többek közt, hogy akkor nem lenne hová állítani decemberben a karácsonyfát.
Ha leértünk a főtérre, jobbra tekintve Avram Iancu lovasszobrát látjuk, balra az ismeretlen román katonáét, attól pár lépésre a Latinitás emlékműve áll, egy kicsit tovább Emil Dandea volt polgármester egész alakos szobra, majd az 1989-es forradalom áldozatainak emlékhelye után a sort Nicolae Bălcescu mellszobra zárja. A főtérhez közeli helyen áll egy Bartók Béla mellszobor, a színház háta mögött Aranka György egészalakos szobra.
A főtérre nem kerülhetett be, így a vár alatt, a Petőfi-téren kapott helyet Bernády György szobra, a várfal mellett Borsos Tamás, a vársétányon II. Rákóczi Ferenc és Kőrösi Csoma Sándor, illetve a főtértől kissé távolabb, a Kossuth- és Arany János utcák találkozásánál Petőfi Sándor, a következő – a Kossuth- és Malom utcák érintkezésében – a Holokauszt-emlékmű.
Román párra várva
A tervek között egy Sütő András- és egy Bethlen Gábor szobor szerepel, de különféle okok miatt késik a felállításuk. Keresztes Géza műépítész szerint azért, mert nem született megegyezés, hogy ki legyen ezeknek a román „párjuk”.
Merthogy Marosvásárhelyen így megy ez, ha egy magyar szobrot állítana a közösség, azt nem lehet a román „megfelelője” nélkül megvalósítani. A szakember szerint előbb egy tereprendezési tanulmányt kellett volna készíteni, hogy hogyan kerül oda az erdélyi fejedelem egészalakos szobra, az Avram Iancu lovasszobra és az óriás román katona közé. Talapzaton fog állni, vagy csak az úttesttel egyszintben, esetleg, mint egy törpe, olyan lesz a két hatalmas méretű alkotás között? Keresztes Géza a Mihai Viteazul mellszobrot is megemlítette, mint negatív példát, amely félig-meddig törvénytelenül áll az egészalakos Bernády-szoborral átellenben, miután évekig állt illegálisan, egy hevenyészett, ácsolt talapzaton a megyeháza előtt.
Hivatalos lajstrom helyett
Bár többször is kértük a polgármesteri hivataltól a marosvásárhelyi köztéri szobrok névsorát, még nem kaptuk meg. Ezért egy nem teljes listát állítottunk össze a köztereken elhelyezett alkotásokról. A rendszerváltást követően Marosvásárhelyen Bernády György, Aranka György, Petőfi Sándor, II. Rákóczi Ferenc, Vályi Gyula, Borsos Tamás, Károli Gáspár, Kálvin János, Bolyai Farkas és Bolyai János, Márton Áron kapott köztéri szobrot, de emlékművet állítottak a holokauszt áldozatainak, Bolyai János matematikai elméletének, a pszeudoszférának, a kommunizmus áldozatainak, az 1989-es decemberi forradalom elesetteinek is. A román közösség igényének eleget téve állították fel Emil Dandea, Petru Maior, Mihai Viteazul, Aurel Filimon szobrát, a latinitás emlékművét. Korábban helyezték ki Eminescu, Bălcescu, Alexandru Papiu Ilarian, Avram Iancu, az ismeretlen román katona szobrát. A múlt rendszer óta áll Bartók Béla, Szentgyörgyi István mellszobra, a két Bolyai szoborkompozíciója, Kőrösi Csoma Sándor egész alakos szobra. A történelmi és politikai eseményekhez nem kapcsolódó, csupán esztétikai élményt nyújtó szobrok közül – Kolozsvári Puskás Sándor és Bálint Károly alkotásai – például a Kárpátok sétányán, a Párkány-negyedben, az egykori Tornakert mellett, a régi szülészettel szembeni parkban, valamint a színház előtt művészi alkotások – Kulcsár Béla és Zagyva László művei – láthatók. A temetőkben is található néhány, Marosvásárhely kiemelkedő személyiségét megörökítő emlékmű, például Simó Géza politikusé, vagy a Nyilka Róbert festőművészé.
Marosvásárhelyen az első felállított emlékmű a Székely Vértanúk Emlékoszlopa volt, ami a mai napig áll, illetve amely az egyetlen volt abban a rövid korszakban, amikor – a szobordöntögetős időszakok után – egyetlen szobor sem állt a városban.
ét századdal lemaradva Bartha József képzőművész a rendszerváltást követően felállított szobrok közül Bocskai Vince alkotását, Bernády György egészalakos szobrát tartja a legjobbnak, amely „mesterségileg valamilyen szinten meg van csinálva”, de annál is problémának tartja az elhelyezését, a rálátást. Hogy milyen egy szobor ideális elhelyezése, azt Keresztes Géza műépítésztől kérdeztük, aki elmondta, fontos, hogy legyen hely körülötte, a tér arányaihoz viszonyuljon, lehessen megkoszorúzni.
Az, hogy Marosvásárhelyen egy magyar szoborra, azonnal születik egy román szobor, senki nem ért egyet. Csak azért, hogy megmaradjon az egyensúly, ha megszavaznak egy magyar személyiségnek egy emlékművet, azonnal létre kell hozni annak a román párját is. Ha van rá kulturális igény, rendben van, meg kell csinálni, de csak azért, hogy párban legyenek, az furcsa – fogalmazott az építész.
De miért is állítunk szobrot? Azért, hogy esztétikai élményt nyújtsanak, vagy, hogy egy-egy történelmi és politikai eseménynek és személyiségnek emlékművet hozzanak létre? A másik kérdés, ami felmerül, hogy a felállított alkotásoknak van-e művészi értékük? Bartha József úgy értékelte lapunknak, hogy „minden korszaknak volt egy kortárs művészeti terméke, ami azt jelenti, hogy a 19. században 19. századi szobrokat állítottak. Most a 21. században is 19. századi struktúrában gondolkodni szerintem nagyon rossz” – fogalmazott, pozitív példaként említve Chicagót, ahol az 1960–70-es években kortárs művészi szobrokat állítottak fel, például Picassónak van ott szobra, meg sok más alkotónak. Vagy hozzánk közelebb, Prágában áll Franz Kafkának egy olyan kortárs szobra, David Cerny cseh művész alkotása, amely szeletekből áll, forog és egy nap csak egyszer áll össze Kafkába, absztrakt forma, kinetikus, mozog és nagyon érdekes.
Nincs hely a művészetnek
Én azt mondom, hogy Erdélyben az utolsó komoly szoborállítás – és ez nagyon kemény vélemény – az a Fadrusz János Mátyás király szobra volt, ami egy szecessziós szobor, ami akkori kortárs szempontból is és művészetileg is állja a helyét – fogalmazott Bartha, aki nem tartja szobornak például a Pszeudoszférát, illetve úgy véli, a Vályi Gyula szobra is „egy borzalmas” alkotás, „egy vicc”. Ami viszont elfogadható, az a Kőrösi Csoma Sándoré, amely felállításakor szintén kortárs szobornak számított.
A Bethlen Gábor egészalakos szobrának felállítását is politikai húzásnak tartja, ami nem jelenti azt, hogy Bethlennek nem lehet emléket állítani Marosvásárhelyen. „De az, hogy kiírják, hogy Bethlen Gábor egészalakos, stb. azt kétlem. Igazából nem abból kéne kiindulni, hogy hogy nézzen ki, hanem abból, hogy egy emléket kell állítani neki. Ami bármi lehet, absztrakt, elvont, konceptuális, mindenféle” – magyarázta Bartha József, hozzátéve, hogy Kelet-Európa, vagy méginkább Románia, és Erdély, annyira tele van rakva politikával, történelemmel, hogy a közterek mind politikai, történelmi terek, ahonnan igazából nincs hely a művészet számára, az ki van szorítva onnan.
Amit viszont értékes művészi alkotásnak tart Marosvásárhely korábbi szobrai közül, az a színház előtti téren Kulcsár Béla alkotása, amelynek a koncepciója és az elhelyezése is jó szerinte, ahogy a szintén a téren kihelyezett Zagyva László alkotásai is megfelelőek.
Érdeklődésünkre, hogy a mostanában, más városokban egyre gyakrabban látható figurális szobrok mennyire értékesek, Bartha József elmondta, azok a macskás, kutyás alkotások, vagy amelyek mellé le lehet ülni, az már a giccskategóriába tartozik. Hallottam, hogy valaki azt akarta, hogy Molter Károlynak kéne csinálni egy olyan szobrot, hogy ami mellé lehet ülni, ahogy ő ült itt a Bolyai-parkban. Baromság, nem csak hogy baromság, de ízléstelen szerintem – fogalmazott. Antal Erika / Székelyhon.ro