Most jó erdélyiként nagyon kellene örülni annak, hogy Magyarország térképe szinte teljes egészében narancsliget lett, írta Lokodi Imre a lap munkatársa. A válságnak nyugvópontra kell jutnia, különben „magyaráznunk kell román barátainknak” hogy Magyarországon nincs szó újabb ötvenhatról. Elsősorban a két nagy párt, az MSZP és a Fidesz közötti megméretkezésről szólt a választás, de nem szabad eltekinteni az újságíró szerint a magyar s kormányzati politika „meghatározó erejéről”, a liberális párttól sem. A Szabad Demokraták Szövetsége kétségtelenül bajban van, folyamatosan egy sípot fújt „a szocikkal”. Lokodi Imre szerint a felelős Kuncze Gábor. A magyar liberális pártnak is új arcokra van szüksége. /Lokodi Imre: Dudapest. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 4./

Lesz-e Sütő András halála után Pusztakamaráson, az író szülőfalujában Tamási Áron Farkaslakájához fogható nemzeti zarándokhely? Pusztakamaráson harminc évvel ezelőtt még háromszázhatvan magyar ember élt, most pedig annak csak a fele, a helyi román iskolába mindössze nyolc magyar gyerek jár, se magyar óvoda, se magyar iskola nem jár nekik. Kemény Zsigmond hajdani kastélya omladozik. Egy pár éve rendszeresen megtartják a nagy családi találkozót, Sütő András tártkarú találkozónak nevezte a nagy rokoni összejövetelt. Legutóbb is nyolcvanan voltak. Salakkal felszórt, meredek szekérút vezet a pusztakamarási református temetőbe, autóval kimenni bajos. A tetején egy kövekből rakott toronyszerű építmény, a hajdani templom megmaradt köveiből emelték a tornyot. A falubeli magyar fiúk román lányokat vesznek feleségül, s a gyerekek már nem is tudnak magyarul. /Bakó Zoltán, Lokodi Imre: Legyen nemzeti zarándokhely Sütő András szülőfaluja, a mezőségi Pusztakamarás. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 4./

Telt házzal játssza az idei évadban bemutatott első előadását a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. Ray Cooney Bigámia (Páratlan páros) című komédiáját Cristian Ioan állította színpadra. A darabot Nagy István fordította, ő játssza egyébként a taxisofőr főszerepét is. /Lokodi Imre: Ketten a neten – Vásárhelyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 5./

Sütő Andrást írótól búcsúztak október 7-én Marosvásárhelyen családtagjai, pályatársai, tisztelői. A ravatal mellett székely ruhás ifjak álltak díszőrséget. Az író ravatalánál a Vártemplom zsúfolásig megtelt, rengetegen álltak az udvaron. Dr. Csiha Kálmán nyugalmazott református püspök az írót Isten gyertyájának nevezte, amelyet „elfújt a betegség kavargó szele”. Rámutatott: „ő világított a diktatúra idején, a börtönök mélységein is”. Markó Béla, a RMDSZ elnöke hangoztatta: „Nagyon fáj a magyar kultúra hatalmas átka és áldása, hogy nem elég nagyot alkotni, zseniálisan kezelni a nyelvet, mert ráadásul tettekben is nagynak kell lenni, nem csak szóban”. Sütő András nemcsak a „könyvtárszobák csendjében” élte életét jó könyveket írva, hanem cselekvéseiben is sokat tett a magyarságért. „Sorsa erdélyi sors. Könnyű is, nehéz is, kanyargós is néha, szerették is sokan, bántották is méltatlanul néhányan, de végül útjáról nem lehetett letéríteni”. Megszenvedett, vagyis hiteles életút volt az övé – mondta a szónok, úgy fogalmazva, hogy az elhunyt író mindvégig hitt abban: lehetséges a nemzeti egység. „Sütő András nem áldozat volt elsősorban, hanem közösségének egyik kiemelkedő szellemi vezetője, aki nehéz helyzetben is a helyén maradt, és erőt tudott adni nekünk”, mondta. Az 1990-es marosvásárhelyi konfliktusra Markó így fogalmazott: „melyik nemzet fogadná el költőjétől rajtunk kívül, hogy maga is kimenjen a harctérre, hogy páratlan szép szavú írója gyertyás-könyves tüntetés élén menetel, majd a bajban is legelöl már-már életével fizet rövid szabadságáért?”. Ilyen naiv, lelkes, szenvedélyes, önmagához kegyetlen nemzet a magyar, és ennek a nemzetnek a lelkét fejezte ki drámában, prózában, esszében Sütő András. Csoóri Sándor úgy fogalmazott: Sütő András Illyés Gyulához méltó rangon magát a magyar nyelvet tette alkalmassá arra, hogy a földből az égig érő tilalmak ellenére fájdalmainkat, haragunkat, apokaliptikus sérelmeinket elmondhassuk. Sütőt fiatal korában megérintette a szocialista romantika, előtte is kinyílt a politikai tér, de minél előbbre jutott, élményei annál riasztóbbakká váltak. „Félárbócra leengedett tekintete hozzásegítette őt ahhoz, hogy ne vitesse magát tovább újabb és újabb szelekkel, és megtörtént a felébredés. A kisebbségi magyar író önkéntes feltámadása megélénkítette az egész Kárpát-medencei magyar irodalmat” – mondta Csoóri. Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke beszédében hangsúlyozta: elvesztettünk ugyan egy csodálatos embert, egy nagyon nagy alkotót, de az ad erőt, hogy nem ment el közülünk; itt maradt örökül életműve, emberi és írói magatartása. Mircea Dinescu költő azt fejtegette: Sütő András életművére nemcsak a magyar, de a román irodalom is joggal büszke lehet. Görömbei András debreceni irodalomtörténész „a magyarság égtartó emberének” nevezte az elhunyt írót. Gálfalvi Zsolt, a romániai magyar PEN-klub elnöke is azt a gondolatot bontotta ki, miszerint Sütő András nemcsak irodalmi műveivel, szép szavaival, de személyes áldozatvállalásával is példát mutatott. A temetésen részt vett a Szili Katalin vezette magyar parlamenti küldöttség, jelen volt ugyanakkor a magyar művészeti és tudományos közélet számos neves képviselője, így Vízi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is. /Gyertya volt a diktatúra ködös éjszakáiban. Több ezren kísérték utolsó útjára Sütő Andrást. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./ Csoóri Sándor így búcsúztatta: „A történelem a Te kérdéseidre válaszol majd, András. Ahogy a vértanúkéra szokott mindig. Tizenhat év óta még sosem írtam le, hogy Te nemcsak sebesültje voltál egy gyalázatos eseménynek, hanem a vértanúja is. Egy lassított, késleltetett sorsú vértanúja. A szemüregben megrekedt szemcsonkban fejlődött ki a gyilkos melanoma, amely sokáig hóhérkodott Veled, mint Hunyadi Lászlóval a fekete ruhás bakó.” /Lokodi Imre, Bakó Zoltán: Végső búcsú Sütő Andrástól. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./

Mennek tüntetni a Kossuth térre, mert fonnyad a nemzet, hajrá, Erdély, hajrá Magyarország! A kockaköveket hagyják a Szabadság tér felszínén, írta ironikusan a lap munkatársa, Lokodi Imre. „Erdélyt nem kell csak úgy felszedni Pest utcáiról.” „Mi ez az Erdély, ha nem egy veszítőhely, a francba is.” „És akkor most mi legyen, menni vagy maradni, ez itt a hámlet…” /Lokodi Imre: Egy este otthon. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 10./

Indulatot váltott ki Marosvásárhelyen a Kossuth utca „visszakeresztelése”. A nacionalista megnyilvánulások sorát az a bírósági döntés zárja, amely a záróbeszédek után újabb tárgyalást tűzött ki a névváltoztatás ügyében. A marosvásárhelyi tanács RMDSZ-frakciója másodszor próbálkozik, hogy a volt Kossuth utca visszanyerje az 1893-ban kapott eredeti nevét. Kerekes Károly ügyvéd, parlamenti képviselő elmesélte, kivette a Megyei Levéltárban fellelhető adatokat, és csatolta a törvényszéki dossziéhoz, ugyanis azt állították, hogy a szóban forgó utca csak a Maros Magyar Autonóm Tartomány idején kapta a nevét, mert a kommunisták pártolták a magyarokat. A tanácsi döntést ugyanis megtámadta az Avram Iancu Egyesület, a Vatra Romaneasca, úgyszintén a Nagy-Románia Párt és egy helyi tanácsos. Kerekes hallhatta a gyalázást: Kossuth gyilkos volt, a negyvenezer kivégzett román, satöbbi-satöbbi. Az ellenfél ügyvédje az az egykori bíró volt, aki a márciusi események kapcsán a magyarokat elítélte. Megdöbbentő volt, hogy a bíró eltűrte a sok gyalázkodást. A tárgyaláson Kerekest elküldték Budapestre, a magyar parlamentbe, hogy ott ugráljon. A bíró elhúzza az ügyet, még nem döntött. /Lokodi Imre: Megint Kossuth Lajos lesz a bűnös? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./

A Havadhoz tartozó Nyárádszentsimonban tájházat avattak az elmúlt hét végén. Szentsimont a tatárpincékről ismerték eddig. A tájház épületét felújító marosvásárhelyi Milvus csoport szem előtt tartotta, hogy mindent az eredeti állapotba állítson vissza. /Bakó Zoltán, Lokodi Imre: Vendégváró Nyárádszentsimon. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 18./

Visszakéri az államtól a kolozsvári református püspökség a marosvásárhelyi Teleki Tékát, melynek feljavítására 600 ezer lejt utalt ki a megyei tanács. – Azt szeretnék, ha a könyvtár egységében itt maradna, mondta Spielmann Mihály osztályvezető könyvtáros. Szerinte a könyvtár tulajdonjoga a Teleki családot illetné meg, ők voltak a könyvtár fenntartói, tulajdonosai, létesítői. A Teleki család megkereste a református egyházat, de egyelőre nincs megegyezés a két igénylő között. A Teleki család azt szeretné, ha a könyvtár az eddigi formájában működhetne tovább. A család 1995-től folyamatosan támogatja a könyvtárat anyagilag, erkölcsileg és a tudományos munkák beszerzésében. /Lokodi Imre: Kié legyen a Teleki Téka? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 26./

Hagyományosan az utolsó októberi hétvégén szervezett Bernády Napokat a marosvásárhelyi Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány. A rendezvénysorozat kiemelkedő mozzanata a Bernády-emlékplakett átadása volt, melyet idén Borbély László miniszter, az alapítvány kuratóriumának elnöke Keresztes Gyula építészmérnöknek nyújtotta át. A díjazott kimagasló szakmai tevékenysége mellett részt vállal a közéletben, hazai és külföldi lapokban közöl rendszeresen, négy kötet szerzője, többek között felkutatta és megírta a Maros megyei kastélyok és udvarházak történetét. „Marosvásárhelyen természetes, hogy az utóbbi esztendőkben megpróbáltunk kultuszt teremteni Bernády Györgynek, mert szükségünk van Bernády György példájára” – mondta a rendezvényen jelen levő Markó Béla RMDSZ-elnök. Ráday Mihály budapesti történész, a Magyar Televízió Unokáink sem fogják látni című sorozatának készítője bemutatta Marosi Barna Bernády György városa című, Sütő András előszavával bevezetett, könyvét. Ráday rámutatott: 1914-ben Budapest után Marosvásárhelynek volt a legtöbb aszfaltozott utcája, a Kultúrpalotát és a Városházát tervező építészről szólva pedig megjegyezte: elférne Marosvásárhelyen egy Komor Marcell-emléktábla. /Lokodi Imre: Bernády-kultusz könyvgálával. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

Vadonatúj sportcsarnokot avatott a hét végén Korondon Borbély László középítkezési miniszter. „A sportcsarnok megépülésével méltán tudjuk vállalni a nagy előd, Lőrincz Márton olimpiai aranyérmes birkózó által ránk hagyott örökség továbbvitelét, a következő aranyérmes nemzedék kinevelését” – mondta Fábián Vencel alpolgármester. Borbély beszámolt arról: 2000. és 2004. között 9 új sportcsarnokot kapott Hargita megye, 2005-2006-ban újabb 7 sportbázis építésébe kezdtek, és további 4 megépítésének tervezik. „Ez azt jelenti, hogy jövőben 11 vadonatúj sportcsarnokot adunk át a megyében. Megérdemlik a székelyek, megérdemli a régió” – fogalmazott Borbély. A korondi sportcsarnok Lőrincz Márton egykori aranyérmes olimpiai bajnok nevét viseli. /Lokodi Imre: Sportcsarnokavató Korondon. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./

November 9-én megnyílt a 12. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár, a színház előcsarnokában. A könyvkiállítást Káli Király István, a Mentor Kiadó igazgatója, az Erdélyi Magyar Könyves Céh elnöke és Péliné Bán Éva, a magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium főtanácsosa nyitotta meg. A kiadók több mint 8000 könyvcímmel jelentkeztek. Megjelölték a vásár nyomdailag legesztétikusabb könyveit, így a Szép Könyv – 2006 első díját a kolozsvári Komp Press – Korunk Könyvkiadó vitte el a Buday György és Kolozsvár című kötetéért. A második díj a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadónál megjelent Szabó András: A bőfény forrása – Zsögödi Nagy Imre művészalbumáé lett, amelyet a festő halálának 30. évfordulójára adtak ki. Az irodalmi esten Csaplár Vilmos, a budapesti Szépírók Társaságának elnöke, Márton László, Láng Zsolt, Szilágyi István és Balázs Imre József írók beszélgettek a modern történelmi regény műfajáról. /Lokodi Imre: Könyvélet a fagyban. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 10./

Mikháza, ez a kicsi falu nagy embereket adott, itt tért nyugovóra Dávid Antal ferences, aki részt vett az 1848-as szabadságharcban. Innen indult Kacsó Sándor író, ugyanúgy Szélyes Sándor, a világot bejárt népdalénekes. Itt áll a híres ferences kolostor, melyet az anyaország támogatásával mentettek meg. A kolostort nézte meg Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke erdélyi látogatásakor. Kijelentette: „Segíteni kívánok Önöknek abban is, hogy lehetőleg minél több értékünk megmaradjon Erdélyben. Ez jelentheti közösségünk megtartó erejét.” /Lokodi Imre: Öröm és köszönet. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 15./

November 25-én a Mentor Kiadó két új könyvét mutatta be Vida Gábor író, Látó-szerkesztő Marosvásárhelyen. Az egyik Szabó Róbert Csaba: Az egész Antarktisz kontinens című prózakötete, a másik Vermesser Levente: Az egyensúly ígérete című verseskönyve. A szerzők első kötetesek. Szabó A Hét, majd a Látó szerkesztője, Vermesser Balánbányán magyartanár. /Lokodi Imre: Kettős könyvbemutató a marosvásárhelyi Mentor szerzőitől. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 27./

Folyik a költségvetés vitája az Országgyűlésben, minden a drasztikus lefaragásokról szól. A határon túli magyar tudomásul vette, hogy őt is lefaragták a költségvetésből, pedig eddig úgy tudta, hogy költségvetési tényezőnél valamivel több. De nem. Hol van az az idő, amikor 1992-ben a magyar kormány létrehozta az Illyés Közalapítványt, amit azóta évi 1 milliárd forinttal támogatott a magyar kormány és az Országgyűlés? Most megszüntetik az Illyés Közalapítványt. Azt mondták, létrehozzák a Szülőföld Alapot, hogy a határon túli magyarok szülőföldön maradásának gazdasági feltételeit teremtse meg. De hol marad a kultúra, az identitás megerősítése? A magyar kormányzatnak alkotmányban rögzített kötelessége a határon túli magyarokkal való törődés. /Lokodi Imre: De nem. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./

A Szabad Demokraták Szövetségét leírni nem lehet, hiszen a liberálisok ott vannak a kormányzásban. Eörsi Mátyás, az SZDSZ külügyi bizottságban levő tekintélyes embere nem szokott erdélyi fülnek tetszetős dolgokat mondani, Erdélyben kifütyülik. Eörsi Mátyásnak a határon túli magyarok jogainak védelme és kulturális támogatásának kapcsán felmerülő kérdésekben általában nincs saját véleménye: úgy adódik, az Európai Unió zavaros perspektívájába kapaszkodik. Az Európai Uniónak nincs konkrét kisebbségvédelmi cselekvési eszköze. Erre hivatkozik Eörsi Mátyás is, a tőle megszokott hárítással, a tények elől menekülve. Mindezzel pártja határon túli politikáját képviseli. /Lokodi Imre: A szadeszkák alkonya? = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 13./

A bukaresti rádió hangversenytermében hétvégén felhangzott Terényi Ede Epitaph – in memoriam Henry Purcell című orgonakoncertje, melyet egyenes adásban közvetítettek. Orgonán közreműködött Molnár Tünde, a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia népszerű orgonaművésznője. A Bartók- és Enescu-díjas kolozsvári zeneszerző, Terényi Ede a hagyományt újraértelmező művei közül való ez a darabja. Terényi művei Londontól Moszkváig Európa számos városában szólaltak meg, rádió- és tévéfelvételek rögzítették kompozícióit. /Lokodi Imre: Erdélyi zeneszerző és előadóművész Bukarestben. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

Frunda György szenátor a vele készült interjúban kifejtette, eurooptimizmus tartható. Románia úgy fog megmaradni az Európai Unió történetében, mint az az ország, melyik lehetővé tette, hogy létrejöjjön a szélsőjobboldali európai frakció. Az Európai Parlamentben felvetették a Babes-Bolyai Egyetem kérdését. Ez is bizonyítja, hogy milyen fontos volt, hogy az RMDSZ kiállt az Európai Unió mellett, mert ha nem, akkor a Babes-Bolyai Egyetem kérdését már lezárták volna. A ügy azonban nincs lezárva, az RMDSZ-nek, az EU, és az Európa nyomásának köszönhetően a helyzet pozitív módon fog alakulni. /Lokodi Imre: A Babes-Bolyai ügye nincs lezárva. Interjú Frunda Györggyel európai választásról, nacionalizmusról, eurooptimizmusról. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./

Tudott valamit a pártelnökségre készülő Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, amikor kijelentette: ha nem kapja meg a kongresszus szavazatának hetvenöt százalékát, lemond miniszterelnökségéről is. Gyurcsány biztos volt benne, hogy folytatni fogja szerepét. A pártfegyelem jól működik. „A pártfegyelemnek az MSZP-ben most különösen működnie kell, hiszen a harcos kedvű ellenzék a demokratikus szabályokat és egyebeket felrúgva állandóan az utcasarkokon kürtöli össze hadfiait” – írta a lap munkatársa, Lokodi Imre. /Lokodi Imre: Összejött a randevú. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 28./

Romsics Ignác Az 1947-es békeszerződés című monográfiájában kitért az 1946-os közvélemény-kutatásra. A magyar lakosság körében a megkérdezettek 70 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a trianoni határoknál kedvezőbbeket fog kapni, és csak 22 százalék gondolta úgy, hogy a békekonferencia az 1938-as határokat állítja vissza. Romsics könyvében a kisebbségi magyarságnak szentelt fejezetben kitért arra, hogy Erdélyben az impériumváltás utáni hatalom nem idegenkedett a kisebbségellenes atrocitásoktól, csak nyilatkozataiban emlegetett megbékélést. Délvidéken ennél is súlyosabb a helyzet, vérfürdők után ébredt rá a szerb-jugoszláv hatalom, hogy az atrocitásoknál célravezetőbb a megbékélés, Csehszlovákia területén ráütötték a magyarra, németre a kollektív bűnösség bélyegét. /Lokodi Imre: A gyakorló olvasó fizetése. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 8./

Március 19-25-e között Sepsiszentgyörgyön és Marosvásárhelyen vendégszerepel a Honvéd Kamaraszínház. A társulat gerincét azok a Marosvásárhelyről Budapestre települt fiatal színművészek alkotják, akik rendkívül fontosnak érzik, hogy munkájukat „otthon” is megmutassák. A Rusznyák Gábor által rendezett Bozgorok a Honvéd Kamaraszínház sikertörténetének úttörője. A Bozgorok Shakespeare-parafrázis. „Shakespeare száműzöttei az ardennes-i erdőben élnek. A magyar változat szereplői Erdélyben. Erdélyi a színészek egy része is. Egy ideig Marosvásárhelyen játszottak. Átjöttek. Bozgorok ők is? Hazátlanok? De hol? – írta Koltai Tamás az Élet és Irodalomban. Másik előadásuk, a Szíkölök szövege, cselekménye a próbák során folyamatosan alakult ki. A jelenetfüzér a székelyek történelméről, szokásairól és világképéről ad szórakoztató mesét. Az kiindulópont a magyarok bejövetele a Kárpát-medencébe, a vége pedig a 2004. december 5-i népszavazás. Az előadás nem fut aktuálpolitikai aknamezőre. /Lokodi Imre: Bozgorok a Kamarában. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./

A színházi „társulat kurvára le van robbanva. Színházi nemzet vagyunk, szeretünk komédiázni? Szeretünk. Lógó nép vagyunk, szeretünk fennakadni? Szeretünk. ” „Nyughatatlan nép ez. ” „A fene megette, ha van ötvenhatja, és van hozzá egy kaposvári színháza, ha van hozzá egy szatmárnémeti teátruma. Ha van kortársilag egy Háy Jánosa, ha van forradalmilag egy Tóth Ilonája” – írta Lokodi Imre, a lap munkatársa. Gyalázkodó sms-eket és e-mailek tucatjait kapta 56-os előadása kapcsán a kaposvári Csíky Gergely Színház, az „56 06/őrült lélek vert hadak” című produkció és az igazgató ellen egy budapesti jogászprofesszor személyiségi per indítását kezdeményezte. /A darabban ugyanis az 1956-os forradalom után kivégzett Tóth Ilona gyilkosként szerepel. / „Az író – ha jól értem – azért akasztani való, mert egy olyan hősnőhöz merészkedett nyúlni, aki jobboldalilag már rég le van nyúlva” – így a cikkíró. Szatmárnémetiben pedig tavaly felháborodtak, mert trágár szavak hangzottak el Háy János darabjában, a cikkíró szerint „világosan meg volt mondva, liberálisan trágár szavakból nem nevelünk kultúrnemzedéket. ” /Lokodi Imre: Volt már pestisjárvány. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 21./

Már csak a „politikai akaraton”, elsősorban a kisebbségi törvény elfogadásán és a tanügyi törvény módosításán múlik az, hogy a romániai kisebbségekhez tartozó diákok könnyebben sajátíthassák el az ország nyelvét. A célt szolgáló tanterv ugyanis a véglegesítéshez közeledik – közölte Balázs Lajos csíkszeredai egyetemi tanár, Sapientia tanszékvezetője, az új románnyelv-oktatási tantervet kidolgozó bizottság vezetője. „Alapvetően az oktatási stratégiával van a probléma” – figyelmeztetett Balázs Lajos az egyetemi tanár. Asztalos Ferenc parlamenti képviselő, a képviselőház tanügyi bizottságának alelnöke rámutatott: a kisebbségi törvény éppen az oktatási fejezetnél állt meg, amelyet azonban már eredeti formájában elfogadtak a képviselőházi szakbizottságok. A kisebbségi törvény oktatási fejezete kimond bizonyos elveket. Az elfogadott cikkelyek közt olyan is található, amely leszögezi, hogy a kisebbségi iskolákban valamennyi tantárgyat anyanyelven kell tanítani, Románia földrajz és történelme tárgyakat is, ezeket jelenleg románul kell tanítani. Asztalos szerint lehetséges, hogy az új miniszter új államtitkáraival újabb tervezetbe kezd. /Lokodi Imre: Román tanterv van, törvény még nincs. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 30./

Kornis Mihály író a Látó folyóirat irodalmi estjének vendége volt Marosvásárhelyen. Először járt Erdélyben, beszélt könyvekről, politikáról, korhangulatról az őt faggató Láng Zsoltnak. /Lokodi Imre: Kornis Mihály, a körmagyar. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 30./ „Olyan ember vagyok, akinek nem kell sehová tartoznia. Példaképem Jézus, és zsidónak tartom magam” – fogalmazott Kornis. /Antal Erika: Kornis Mihály író a Látó színpadán. = Krónika (Kolozsvár), márc. 30./

Marosvásárhelyen április 1-jén, vasárnap köszöntötték Makra Lajos színművészt, a Tompa Miklós Társulat művészét, aki április 2-án betöltötte 70. életévét. Ez alkalomra műsorra tűzték Görgey Gábor Komámasszony, hol a stukker című komédiáját, amelyet Gali László magyarországi rendező állított színpadra évekkel ezelőtt. Makra negyven évig volt a temesvári színház tagja, a színművészeti főiskola elvégzése után szülővárosába, Taub János társulatához szerződött, jelentős főszerepeket játszott el. A színművészt számos hazai és magyarországi díjjal tüntették ki. 1992-ben Marosvásárhelyre szerződött. /Lokodi Imre: Makra-ünnep. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 3./

Az Élet és Irodalomban Köteles Lajos, a Tessedik Sámuel Főiskola gyulai fakultásának igazgatója kifejtette, hogy a „román határ menti együttműködésnek nagy perspektívái vannak, de nem a békési, csongrádi, és bihari agrártérség számára. Vagy észrevettük, vagy nem, de a határ túloldalán már újjászerveződött az a nagyvárosokból – Kolozsvár, Nagyvárad, Arad, Brassó, Temesvár, Nagyszeben, Szatmárnémeti – álló modernizációs erőközpont, amely viharos gyorsasággal fejlődik. Nem kérdés, ezek a városok néhány éven belül megkérdőjelezhetetlenül a valóságos történeti és gazdasági régió motorjaivá válnak. Mi pedig nem alkalmazkodunk hozzájuk, szűklátókörűen, csak az országhatárokon belül gondolkodunk. ” Magyarországnak ezen a vidékén a szocializmus a maga módján és átmenetileg „megoldotta” a helyi társadalom nincstelenjeinek problémáit. Az állami gazdaságok, a termelő- és ipari szövetkezetek és a hetvenes évek elejétől kitelepülő fővárosi nagyipar vidéki telephelyei felszívták a tömeget. Azonban ennek már vége, nő a leszakadás, a munkanélküliség. A térségi, hálózati és innovációs gazdaságfejlesztésnek szinte minden feltétele hiányzik. /Lokodi Imre: Hazafelé. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./ A hivatkozott cikk: Bod Tamás: „Politikai elitünk még mindig nem hiszi, hogy a tűzzel játszik” /Élet és Irodalom, 2007. márc. 30./

Felépül a Magyar Nyelv Múzeuma a nyelvújító Kazinczy Ferenc szülőhelyén, a Sátoraljaújhelyhez tartozó Széphalomban. A tervezett épületegyüttes három részből fog állni: az egyik állandó kiállításoknak ad helyet, a második nagy egység az időszakos tárlatok otthona lesz, a könyvháznak megint külön helyiséget szánnak. A parkban lesz más látványosság is, kialakítják a halhatatlanok csarnokát azok szobraival, akik ezen a területen maradandó értéket alkottak. Sőt, lesz egy nyelvcsaládfa-liget is, amely bemutatja a magyar és rokon nyelvek kapcsolatát, történetét. – Vannak, akik máris tiltakoznak a megépítendő múzeum ellen, pontosabban annak „szentségtörő” építészeti formáját kifogásolják. /Lokodi Imre: Legyen Nyelvmúzeum? – máris tiltakoznak. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 19./

Rafael Rafaj, a pozsonyi kormánykoalícióhoz tartozó Szlovák Nemzeti Párt (SNS) frakcióvezetője szerint a szlovákiai körúton tartózkodó Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke megbeszélései a magyarok határon átnyúló politikai egyesítésének intézményesítését célzó törekvéseket jeleznek, amelyek bizonyos formában a Nagy-Magyarország eszméit jelenítik meg. Szili Katalin a kijelentésekre reagálva kijelentette, a frakcióvezető megnyilatkozása önmagáért beszél; nyilvánvaló, a nemzeti érdekek képviselete mindenki számára elsődleges dolog. „Én szeretném továbbra is azt a higgadt, kiegyensúlyozott szomszédságpolitikát folytatni, amelynek alapvető kiindulópontja a nyitottság és a kiegyensúlyozottság kell hogy legyen” – mondta az Szili Katalin Rozsnyón. Hozzátette: „Rossz az, aki rosszra gondol a jelenlegi látogatásomat, illetve a Kárpát-medencei együttműködést illetően”. Kollégájával, Pavol Paskával kassai találkozójukon szó lesz a pozsonyi Petőfi-szobor április 21-én történt megrongálásáról is. Az Országgyűlés elnöke rámutatott: félévente találkozik szlovák kollégájával, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma pedig már öt éve működik. Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártja nemrégiben megválasztott elnöke a kulturális emlékhelyek megóvására létrehozott magyar–szlovák tárcaközi egyezmény felújításához kérte Szili Katalin segítségét. A két ország közti műemlékvédelmi egyezmény tavaly hatályát vesztette – emlékeztetett Csáky. Szili segítséget ígért annak a konferenciának a megszervezéséhez – a szakmai és az anyagi támogatásához is –, amely egy hamarosan elkészülő, a szlovákiai magyarság helyzetét elemző tanulmány eredményeinek megvitatását szolgálná. A felmérés felölelné a kisebbséget sújtó demográfiai problémát, az infrastrukturális hiányosságokat, az oktatási és művelődési lehetőségeket és az elvándorlás kérdéskörét egyaránt. /Lokodi Imre: Szili: rossz az, aki rosszra gondol. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 23./

Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) alelnöke közölte, felhívták a műsorszolgáltatók figyelmét a korrekt és felelősségteljes viselkedésre. A mostani kampányidőszakban megtiltották az sms-üzenetek igénybevételét adásidőben. Alapvető követelmény, hogy mindkét oldalt be kell mutatni. Ennek ellenére bizonyos hírcsatornák egyenesen nyílt vagy alig álcázott kampányt folytatnak. Gáspárik a tévénézőknek azt mondhatná, tessenek több hírlapot, újságot olvasni. /Lokodi Imre: Gáspárik: tessenek újságot olvasni! = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./

Gondba kerülhet a Duna Televízió, mert május 10-től ellehetetlenül a határon túli tudósítói hálózat és az élő kapcsolat az erdélyi stúdiókkal. Ekkor jár le a Magyarországot Erdéllyel összekötő optikai fényszálas kapcsolat fenntartásáról kötött szerződés a Szülőföld Alapba (SZA) olvasztott Illyés Közalapítvány és a Matáv (jelenleg T-Com) között. Cselényi László, a Duna TV elnöke jelezte: már hónapokkal ezelőtt többször megkeresték az SZA-t, és a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) külkapcsolatokért és nemzetpolitikáért felelős államtitkárát, Gémesi Ferencet, hogy kérjék a költségek átvállalását. „Két hivatalos levelet küldtem át a MeH-nek, amire öt hónapon keresztül nem voltak hajlandóak válaszolni. Most már megvan a hivatalos válaszuk is, ami úgy hangzik: nem. Vagyis nem újítják meg a szerződést” – mondta el Cselényi. Hozzátette, Törzsök Erikától, a nemzetpolitikai főosztálytól azt a választ kapta: „Nem gondolkozunk a Duna TV-ben, nem értjük, miért is van két közszolgálati televízió, de hát ez nem a maguk baja, majd mi megoldjuk. ” Cselényi furcsállja, hogy az SZA, amit a határon túli magyarság támogatására hoztak létre, miért nem tekinti a nemzetstratégia részének a Duna TV-t, amelynek alapító okirata a határon túli magyarság tájékoztatását jelöli meg fő feladatnak. Törzsök Erika a Népszavának kifejtette, ha az élő erdélyi összeköttetés közfeladat, akkor a Duna Televíziónak kell kigazdálkodnia annak ellátását. „Nagyon jó, ha Törzsök Erika a mi költségvetésünkkel óhajt gazdálkodni, viszont a költségeket soha nem a Duna Televíziónak kellett fedeznie. Az Illyés Közalapítvány nagy jótéteménye volt, hogy a határon túli stúdiókat ellátta felszereléssel. Ezentúl megteremtette az optikai szál-összeköttetést, és azt finanszírozta” – szögezte le Cselényi. A Duna TV elnökének tájékoztatása szerint a médium 2 milliárd 800 millió forintot költhet műsoraira. Az idén a közszolgálati csatorna 700 millió forinttal kap kevesebbet, mert első alkalommal nem kapják meg az inflációt kompenzáló összeget. /Lokodi Imre: Mínusz-gazdálkodik” a Duna Televízió. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 9./

A brüsszeli politikusok nyílt aggodalommal beszélnek a romániai helyzetről. Kelemen Atilla – egyike az RMDSZ európai képviselőinek – felszólalt Brüsszelben azon az európai parlamenti meghallgatáson, amelyet az EP nemzeti kisebbségügyi frakciócsoportja tartott, bírálta a regionális és kisebbségi nyelvek védelmét ellátó biztosnak, Leonard Orbannak a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem kapcsán tett kijelentéseit. Kelemen Atilla elmondta, hogy hozzászólása előtt Gál Kinga képviselő asszony, továbbá egy észt és egy spanyol képviselő bírálta Leonard Orbant, ezután Kelemen hangsúlyozta, hogy a másfél milliós erdélyi magyarságnak joga és szüksége van egy államilag finanszírozott magyar egyetemre. Leonard Orban minderre nem reagált, nem adott választ a meghallgatáson jelen levő képviselőknek. /Lokodi Imre: Nem jó a régi lemezt hallgatni” Interjú Kelemen Atilla európai parlamenti képviselővel. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 14./