Az alkotmánybíróságot kényszerítené állásfoglalásra a népszavazás és az elnökválasztás egyidejű szervezéséről a négy legismertebb romániai civil szervezet, amelyek a nép ügyvédjét keresik meg azzal a kéréssel, hogy forduljon a taláros testülethez. A civil szervezetek azért választották ezt a megoldást, mert nekik jogilag nincs lehetőségük egyenesen az alkotmánybírósághoz fordulni. A civil szervezetek szerint a népszavazás kiírása nyomán méltánytalan helyzet áll elő az államelnök-jelöltek versenyében, hiszen Basescu, aki hivatalban lévő államfő, de egyben elnökjelölt is, kétféle plakáton jelenik meg. A választási falragaszokon kívül ugyanis a népszavazási plakátokon is az ő fényképe látható. A népszavazásnak a november 22-ére való kitűzése, valamint a két szavazás megszervezésének a módja alaposan megnöveli a választási csalás kockázatának a lehetőségét. /-or-: Választási csalás miatt aggódó civil szervezetek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./

Az európai kisebbségekkel kapcsolatos – köztük a magyar–szlovák – konfliktus megoldására a tiroli példát ajánlotta a Frankfurter Allgemeine Zeitung október 29-i száma. Az újság Magyarországgal is rendszeresen foglalkozó bécsi tudósítója, Reinhard Olt terjedelmes cikkében föltette a kérdést: miként lehetne Európában választ találni az őshonos kisebbségekkel kapcsolatos konfliktusokra. Az Európa Tanács nem találta meg a módját annak, hogy úrrá legyen a kisebbségi konfliktusokban rejlő robbanásveszélyen. Európa 36 államában több mint 100 millió ember tartozik 340 kisebbséghez, vagyis a lakosság hetede. Az Európai Bizottság és az Európa Tanács inkább kívülállóként szemléli a kisebbségi konfliktusokat. Olt szerint a dél-tiroli megoldást nem lehet elégszer jó példaként említeni. Szlovákiában 500 000 magyar él, Romániában pedig 1,5 millió. Dél-Tirol példáján látni lehet, hogy a nemzeti (kulturális) összetartozás és egység, valamint a határon átnyúló együttműködés nemcsak lehetséges, de gazdasági területen sikert is hoz, a nemzetállami határok eltolása nélkül. Az Európai Bizottságnak és az Európa Tanácsnak gyakran kellene elvinnie Dél-Tirolba az államalkotó nemzetek és a kisebbségek képviselőit, hogy tanulmányozzák a németek (69,2 százalék), a ladinok (4,4 százalék) és az olaszok (26,4 százalék) egymás mellett-, illetve együttélését. /Megoldást a tiroli példa jelenthet. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./

Végrehajtási utasítást adott ki egy pozsonyi bíróság annak kapcsán, hogy Duray Miklós a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) stratégiai alelnöke magyarul kért bocsánatot a Szlovák Nemzeti Párttól (SNS) azért, hogy egy rádióműsorban sértőnek minősített kijelentést tett rá – közölték Pozsonyban. A per tárgyát Duray Miklósnak a budapesti Info Rádióban 2006 júliusában elhangzott kijelentése képezte, miszerint a „szlovák kormányt hatalmilag egyharmad részben Slota pártja alkotja, amely fasiszta párt”. A bíróság az ügyben bocsánatkérésre kötelezte Durayt, aki ennek magyarul tett eleget. Ján Slota pártját ez nem elégítette ki, szlovák nyelvű bocsánatkérést követel, s ezért végrehajtó útján akar elégtételt kapni. Amennyiben Duray nem tesz eleget a végrehajtó felhívásának akár 30 ezer euró kifizetésére is kötelezhetik. „Természetesen, amint kézbesítik a döntést, fellebbezek” – nyilatkozta az Új Szó című lapnak Duray. Továbbra is azt állítja: nem sértett törvényt, mert mindenkinek joga van anyanyelvén bocsánatot kérni. /Végrehajtási utasítás Duray Miklós ellen. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

Tarisznyában hagyma, szalonna, túró és házikenyér – székely elemózsiával indították útnak Kelemen Hunort, az RMDSZ államfőjelöltjét Csíkkarcfalváról. Kelemen Hunor azt mondta, hogy ő a romániai magyarság hangja, a kampány arca, de az ő üzenetét együtt kell megfogalmazni, jelentette ki Porcsalmi Bálint, Kelemen Hunor kampányfőnök-helyettese. Önkéntes csapat járja Erdélyt, viszik az RMDSZ államfő-jelöltjének üzenetét. Hangadó Karaván a neve ennek a csapatnak, mely húsz önkéntes tagból áll, akik folyamatosan váltják egymást. Kolozsvári egyetemistákról van szó. Legalább háromszázötven településre szeretnének eljutni. /Lokodi Imre: A jelképes kampányelemózsia. Interjú Porcsalmi Bálinttal, Kelemen Hunor RMDSZ-es államfőjelölt kampányfőnök-helyettesével. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

Megalakultak a szakbizottságok a székelyudvarhelyi önkormányzatban. A bizottságok összetételével csupán az RMDSZ-frakció elégedett: a Magyar Polgári Párt (MPP) képviselői szerint az RMDSZ-képviselők nem hajlottak a kompromisszumra. Külön szakbizottság foglalkozik a szociális, kulturális, sport- és egészségügyi kérdésekkel, ennek Szász Jenő az elnöke. /Csáki Emese: Megkezdte munkáját a székelyudvarhelyi tanács. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./

Temesváron a Kós Károly Közösségi Központban tartotta ülés RMDSZ Területi Képviselők Tanácsa /TKT/. Halász Ferenc megyei RMDSZ elnök ismertette az RMDSZ hivatalos álláspontját az aktuális politikai események kapcsán, majd beszámolt a Kelemen Hunor elnökjelöltet támogató aláírásgyűjtés eredményéről: a Temes megyére „kirótt” 5500 aláírást ezúttal sikerült túlteljesíteni, 6422 támogató aláírás gyűlt össze. A vidéki RMDSZ szervezetekkel szemben támasztott minimális elvárásokról döntött a TKT. Az aktív RMDSZ szervezetektől az alábbi feltételek teljesülését várják el: legalább 20 nyilvántartott tag, egy éves tevékenységi program 50%-os megvalósítással, írott tagdíjbeszámoló megléte. A fenti feltételeket nem teljesítő RMDSZ szervezeteket ezentúl fiókszervezeteknek nevezik. /Pataki Zoltán: Temesi RMDSZ. Fiókszervezetté minősítik vissza a „lustákat”. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 30./

Megtámadta a Hegyeink Közösségfejlesztési Egyesület létrehozásáról szóló határozattervezet Codrin Munteanu prefektus – derült ki Kovászna Megye Tanácsának ülésén. A testületnek most kellett volna jóváhagynia – a költségvetés-kiigazításról szóló határozattervezet révén –, hogy százezer lejjel hozzájárul a Hargita megyei önkormányzattal közösen létrehozott egyesület alaptőkéjéhez, de tárgytalan maradt a döntés. A prefektus ugyanis a törvényszéken támadta meg az egyesülethez való csatlakozásról szóló határozatot, így azt a bírósági döntésig felfüggesztették. Kovászna Megye Tanácsa szeptember végén döntött a Hargita megyével közösen létrehozott Hegyeink egyesülethez való csatlakozásról. A cél közös fejlesztési programok lebonyolítása, pályázatokon való részvétel, a közszolgáltatások minőségének javítása. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke értetlenségét fejezte ki az ügy kapcsán, hangsúlyozva: a rendszerváltás óta eddig minden prefektus próbált egyeztetni az önkormányzati vezetőkkel mielőtt a törvényszéken megtámadott volna egy-egy határozatot. /Farcádi Botond: Az önkormányzat jóváhagyta, a prefektus megtámadta (Hegyeink közösségfejlesztési egyesület). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 30./

A legutóbbi tanácsülésen a városatyák egyhangú szavazattal jóváhagyták a Kézdivásárhely új zászlójáról szóló határozattervezetet. Ezt megelőzően a lakosságot is megkérdezték: a Vetró András szobrász, tanácstag által tervezett négy változat közül melyik legyen a céhes város új zászlója, melynek végleges formáját Szekeres Attila István címergrafikus készítette el. /Iochom István: Elfogadták Kézdivásárhely zászlóját. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 30./

A ma már történelmi távlatnak tekinthető 53 év sem volt elegendő arra, hogy fontos eseményeket tisztázzon az 1956-os magyarországi forradalommal kapcsolatban. Az m1 magyar tévécsatorna október 25-i egymondatos ,,megemlékezése”: ezelőtt 53 évvel történt a Kossuth téri vérontás, amely a szovjet csapatokat terheli. Ennyit érdemelt meg az a száz halott és közel kétszáz sebesült, akik a Parlament és a kormányzati székházak között fegyvertelenül, a szovjet páncélosokkal barátkozva az alattomos bosszú áldozata lett! A cikkírónak egy magánkiadvány került a kezébe, egy tanárnő könyve, aki számos tanút megkérdezett a valóságos történtekről. Szerinte a Földművelésügyi Minisztérium tetejére az akkor még hatalmon lévő Gerőék a Partizánszövetség embereit vitték fel, és onnan, valamint a szomszédos utcából és a minisztériummal szembeni vendéglőből a közben odavezényelt határőregységgel kb. tíz percig tartó, meg-megszakadó sortüzet zúdítottak a polgárokra. Az Astoria Szállótól a mintegy tízezres tömeggel a térre érkezett négy szovjet páncélos nem a forradalmárokat, hanem a tetőről lövöldözőket vette célba! Gosztonyi Péter könyvében (Föltámadott a tenger... 1956) azt feltételezte, hogy e vérengzést az ÁVH ,,vagy egy szellemében ahhoz közel álló testület szervezte meg”. Szovjet források (Sztarinov: A felderítés és a Kreml) feltételezik, hogy Mikojánék attól való félelmükben, hogy a szovjet katonák átállnak a tüntetőkhöz, részesei lehettek az ÁVH-val egyetértésben szervezett provokációnak. /Puskás Attila: Az október 25-i véres csütörtök. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 30./

A kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceum és a János Zsigmond Unitárius Kollégium, illetve az unitárius egyház képviselői egyezségre jutottak a Brassai-líceum sorsáról: „egyesült erővel lépnek fel azért, hogy a Brassai Sámuel Elméleti Líceum múltjához és rangjához méltó, központi épülethez jusson, és ezáltal megőrizhesse önálló jogi személyiségét úgy, ahogyan azt a törvény előírja”. A Brassai-líceumnak az unitárius egyházzal megkötött bérleti szerződése 2011-ben lejár. Az ügyben a két tanintézet az önkormányzat, a tanfelügyelőség és a magyar érdekvédelmi szervezet hatékony támogatását kéri. /N. -H. D. : Egyezségre jutottak a Brassai ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./ László Attila, Kolozsvár alpolgármestere, Kolozs megyei RMDSZ-elnök kifejtette: „az önkormányzatnak nem áll lehetőségében épületet biztosítani, mivel ilyen ingatlan jelenleg nincs a birtokunkban. Ezért is javasoltuk a két iskolának, hogy a két tanintézmény közösen próbáljon megoldásokat keresni a kialakult problémákra. ” /Sipos M. Zoltán: Brassai-líceum: mindenki mossa kezeit. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

Egy sírhely egyszerre csak tizenöt évre váltható meg a kolozsvári Házsongárdi temetőben, és évente alig 11-12 új sírhely szabadul fel csupán. A sírok gondozása sem kielégítő, egyre riasztóbb a sírkövek romlása „Erdély Pantheonjában”. Állagmegőrző munkával az érintett családokon kívül csak a Házsongárd Alapítvány foglalkozik. A tíz éve működő civil szervezet képviselője, Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet elmondta, a legnagyobb gond az, hogy a régi sírok új bérlői nem ismerik fel a síremlékek értékét. Vagy mellőzik a feleslegessé vált síremlékeket, vagy szakszerűtlenül újrahasznosítják azokat, ezért előlük is „menekíteni kell” a temetői hagyatékot. Az alapítvány rendbe tette a Sigmond-mauzóleumot, a Jósika-kriptát vagy a Béldi-kriptát, de szükség lenne a további gyors beavatkozásra. Marosvásárhelyen húsz évre lehet a sírt megváltani, Sepsiszentgyörgyön pedig 25 évre. A Szemerja negyedi református templom kertjében már nincs hely új sír létrehozására, ezért néhány éve másfél hektáron új temetőt alakítottak ki, a Makovecz Imre által tervezett új ravatalozóház körül. A sepsiszentgyörgyi Vártemplom temetőjében már egyáltalán nincs bérelhető hely. /Antal Erika, Kovács Zsolt, Sipos M. Zoltán: Öröklét, drága pénzen. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

Valószínűleg Csík legrégebbi településére bukkant Botár István régész, a Csíki Székely Múzeum munkatársa az Épített Örökségünk Megmentése program keretében végzett ásatás során: egy 10–11. századi település nyomait találták meg Csíkszentkirályon. Botár szerint valószínű, hogy a székelység betelepedése előtti, még a vármegyei lakosságról van szó. Sikerült a Báthory Kristóf által felszámolt Szentimrefalva egyik részletét kutatni, ahol egy késő Árpád-kori és egy 16. századi lakóház is felszínre került. Sófalvi András, az udvarhelyi múzeum munkatársa, a Parajd határában levő Rapsóné várában folytatott régészeti feltárást. Kiderült, hogy a vár közvetlenül a tatárjárás után épülhetett. /Antal Erika: Csík legrégebbi települése. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

Nyolcéves munka után saját temploma van a csíkszeredai evangélikus-lutheránus gyülekezetnek. Az istenházát október 24-én szentelte fel Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök. Hargita megye első evangélikus-lutheránus temploma a több mint hetvenfős evangélikus gyülekezetnek ad otthont. Az alapkőletétel 2001. október 27-én volt. Az építkezés elhúzódott, mindig csak az összegyűlt pénz függvényében tudtak haladni. A legtöbb anyagi támogatást a Lutheránus Világszövetség nyújtotta, de hozzájárult a templomépítéshez az Illyés Közalapítvány, mellettük osztrák és német gyülekezetek, a zuglói testvérgyülekezet és a román kormány is. A templomban 150 ülőhely van. A tervek szerint az új épület nemcsak istentiszteleteknek, hanem koncerteknek, előadásoknak is helyet ad majd. /Jánossy Alíz: Saját hajléka van a csíkszeredai evangélikus gyülekezetnek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./

A 90 évvel ezelőtt elhunyt Kálmány Lajos, a magyar népköltészeti gyűjtés klasszikusa – aki a városban káplán volt – lesz a Pécskán hagyományosan, novemberben megrendezendő Klebelsberg-nap középpontjában. A Kálmány Lajos nevét viselő helyi közművelődési egyesület 2008-ban már közreműködött Péter László, a Szegedi Tudományegyetem ny. professzorának a folklórgyűjtő több mint fél évszázadon át írott tanulmányainak kiadásában. – Most Kálmány Lajosnak szétszórtan megjelent, szinte hozzáférhetetlen mitológiai és folklorisztikai írásait gyűjtöttük egybe – mondta Nagy István, az egyesület elnöke. A Péter László által szerkesztett, és Kálmány Lajos – Magyar hitvilág címet viselő kötet a Szegedi tudósok címmel tervezett sorozat első kötete. A november 7-én Pécskán szervezendő Klebelsberg-napon Barna Gábor a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet Tudományi Kar Néprajzi Tanszékének tanszékvezető professzora tart előadást Kálmány Lajos gyűjtőmunkájának jelentőségről, majd Czégényi Dóra a kolozsvári BBTE Bölcsészkar, Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék egyetemi tanársegédje beszél Kálmány hiedelemkutatásainak tudománytörténeti jelentőségéről, végül bemutatják az említett kötetet. /Irházi János: Klebelsberg-nap Pécskán. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 30./

1988. október 25-én temesvári egyetemi hallgatók egy csoportja a reformáció ünnepe alkalmából Dsida Jenő szavalóesttel állt a templomi közönség elé. A Mátray László által vezetett Thália csoport fennállása 20. évfordulójának megünneplésére készült. Az előadást követően a diákokat, illetve a házigazda lelkészt, Tőkés Lászlót retorziók érték. Az előadást egy második színpadra lépés követte, amit követően Mátray László közölte: a hatóságok betiltották a Thália színjátszó-kört, amely a temesvári magyar diákság egyik utolsó kulturális intézménye volt. A harmadik Dsida-estet 11 évvel később, az 1999-es reformáció ünnepére szervezték meg. Most, húsz évvel az 1989-es rendszerváltozás után ismét összegyűlnek az egykori Tháliások, hogy a Dsida-est felelevenítésével emlékezzenek az akkori eseményekre a temesvár-belvárosi református templomban, október 31-én. /Pataki Zoltán: Húsz évvel a rendszerváltozás után, újabb Dsida-est. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 30./

Október 30-án kezdődik Kolozsváron a 9. Filmtettfeszt, az érdeklődők november 1-ig összesen 70 alkotást tekinthetnek meg. Rendeznek egy maszkmesteri workshopot, és bemutatják első könyvkiadványukat A kolozsvári filmgyártás képes története 1913-tól 1920-ig címmel, mondta el Zágoni Bálint, a Filmtettfeszt egyik szervezője. Az első napon erdélyi dokumentumfilmeket mutatnak be. A filmfesztivál helyet ad két ősbemutatónak is. Bálint Arthur, Erdély-szerte ismert dokumentumfilmes Bújdosók balladája című kisjátékfilmjét ez alkalommal vetítik először nagyközönség előtt, akárcsak Székely Róbert Misike című dokumentumfilmjét. Bemutatják a Sapientia hallgatóinak vizsgafilmjeit, a Partiumi Keresztény Egyetem, valamint a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem diákjainak animációs filmjeit. /Sipos M. Zoltán: Rajtol a Filmtettfeszt. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

Tíz évvel ezelőtt jelent meg a Krónika napilap első száma, A Krónika erdélyi magyar közéleti napilap első, 1999. október 30-án megjelent lapszámát felvezette egy nulladik, bemutatkozó szám is. Az október 8-án napvilágot látott Krónika vezető anyaga természetesen az aradi megemlékezésekről szólt, akkor a rendezvényt szélsőséges román fiatalok egy csoportja megzavarta. Sabin Gherman, az Elegem van Romániából című vitairat szerzője tíz évvel ezelőtt nyilatkozott a Krónikának: „Az erdélyi románságnak több mint fele gazdasági, közigazgatási és kulturális autonómiát szeretne. A lakosság megelégelte, hogy a Kárpátokon túl használják fel az Erdélyben beszedett adó nagy részét, Bukarestnek pedig egymagában nagyobb a költségvetése, mint Erdélynek. ” /Rostás Szabolcs: Egy évtized Krónikájának kezdete. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./ Tízéves a Krónika napilap, amelyet a semmiből teremtett a jószándék, de Ágoston Hugó, az ÚMSZ főmunkatársa szerint kissé korán jött a pártállás váltása. Ágoston Hugó részt vett a Krónika megalapításában, mint jóval korábban az A Hétében, majd a Krónika után az Új Magyar Szóéban is. – A munkatársi gárdák rövidesen jól összekeveredtek. /Ágoston Hugó: Az első tíz év. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

Rodolf Sirera kortárs spanyolországi drámaíró színművét, a Színház és méreg című darabot mutatták be október 28-án az Aradi Kamaraszínházban Tapasztó Ernő rendezésében. /Pataky Lehel Zsolt: Színházi „méregkeverők”. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 30./

Az idén jubiláló szatmárnémeti Brighella Bábszínháznak a 2009–2010-es színházi évadban 1300 bérletes nézője van, fennállásának 10. évfordulóját ünnepli. A társulat egy-egy meseelőadása általában több mint 20 alkalommal kerül színpadra. A legutóbb bemutatott Égig érő fát a tervek szerint 35-ször játsszák, mivel már az első előadásai komoly közönségsikerre tettek szert. Szilágyi Regina, a szatmárnémeti Brighella bábtársulat vezető rendezője elmondta, kezdetben a Marco Alapítvány keretében indította útjára a bábszínházat. Kezdetben évekig egy pincében adták elő darabjaikat. „2003-ban csatlakoztunk a megyei tanács fennhatósága alá tartozó Északi Színházhoz. Azóta a színház emeleti pódiumtermében adjuk elő műsorainkat” – részletezte a tagozatvezető. A rendezőn kívül négy színész és egy bábkészítő dolgozik. Az előadás nyelvezete révén kápráztatja el a gyerekeket. A régies, nyelvjárási elemekkel teletűzdelt szöveg ragadja magával képzeletüket, viszi el egy kihalóban lévő népi kultúrába – magyarázta. /Végh Balázs: Máris közönségsiker Brighella Bábtársulat Égig érő fa című előadása. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./

Molnár Ferenc Liliom című színművét mutatja be október 30-án a Csíki Játékszín, a darab megírásának és ősbemutatójának 100. évfordulóján, Victor Ioan Frunza rendezésében. Frunta 1990 óta rendez magyar színpadokon, Budapesten, Szolnokon, Marosvásárhelyen, Temesváron, Kolozsváron, Csíkszeredában mutatták be előadásait. Francia, német, jiddis és román nyelven is rendez. /A százéves Liliomot mutatja be a Csíki Játékszín. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./

Kós Károlyra emlékeztek október 28-án Kolozsváron a Reményik Sándor Galériában. A Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely és a marosvásárhelyi Helikon – Kemény János Alapítvány kuratóriuma által szervezett Helikon-est keretében Kós irodalmi munkásságát Kovács Emese tanárnő ismertette, Szekeres Gerő szerkezettani tervezőmérnök pedig építészeti tevékenységéről tartott előadást. Bögözi Attila újságíró bemutatta Adamovits Sándor Szellemi helyszínelés Nagyenyedtől Marosvécsig című kötetét, Kilyén Ilka színművész pedig részleteket olvasott fel a műből. Bögözi Attila a három hónappal ezelőtt elhunyt Adamovits Sándor életpályájáról is beszélt. /Ferencz Zsolt: Kós-megemlékezés és könyvbemutató a Reményik Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./

Kovács Károly már egyetemi hallgatóként kitűnt nonkonformizmusával: példátlan módon, engedély nélkül állított fel egy szoborcsoportot Nagyváradon, a Kis híd újvárosi hídfőjénél. Néhány nap múlva a hatóságok buldózerrel eltüntették munkáját. Eltiltották a kiállításoktól, 1985-ben emigrált. A Sculpture of Transcience (Az átmenet szobra) című köztéri munkája Los Angelesben látható. A művész 2007-ben települt haza. Egy európai ember számára roppant nehéz kulturálisan azonosulni az amerikai műveletlenséggel, vallja. Az ottani művészeti politika erősen támogatja a kisebbségeket, előnynek számít, ha valaki feminista, mexikói vagy néger. /Pengő Zoltán: Tárgygyártás és fogyaszthatóság. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./ Kovács Károly 1954. február 15-én született Nagyváradon, a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán végzett. Aktív tagja volt a nagyváradi Dialógus progresszív képzőművészeti csoportnak.

Egyre több történelemkutató foglalkozik a Trianon után kisebbségi létbe kényszerített magyarság sorskérdéseivel: jogfosztottságával, üldöztetésével, irtásával. Boros Ernő Hogy a magyar pusztuljon /Státus Kiadó, Csíkszereda/ című tanulmánykötete húsz Szatmár megyei, magyarok és elmagyarosodott svábok által lakott település mártírjainak tragédiáját tárta fel dokumentumok, visszaemlékezések segítségével. 1944 novemberétől 1945 tavaszáig több ezer magyar és sváb nemzetiségű civil férfit hurcoltak el otthonaikból Maniu román gárdistái. A pusztulásra ítélt foglyok egyetlen bűne az volt, hogy a magyar–német hadseregben szolgáltak a háború alatt. Fő bűnük valójában sváb és magyar származásuk volt. A félkatonai nacionalista rablóhorda erőltetett menetben étlen-szomjan hurcolta őket Gyulafehérvárig, onnan a Brassó melletti Földvárra (Feldioara). Kivégzések és gázkamra nélküli megtervezett népirtás volt ez. Az úton csak az őket megsajnáló lakosságtól kaptak némi ennivalót, de Nagyenyeden a megfőzött ételt is kiborogatták előlük nyomorítóik. Az elhurcolt magyarok és sváb-magyarok egy részét a Szovjetunióba deportálták „málenkij robotra”, a munkára kevésbé alkalmasakat Földvárra telepítették, földbe vájt, náddal fedett barakkokba. Az alultápláltság, a fertőző járványok, Chesches parancsnok és pribékjeinek kegyetlenkedései, a kényszermunka, az embertelen életmód s a reménytelenség tizedelték télvíz idején a tábort, melyet végül szovjet beavatkozásra számoltak fel, miként a Maniu-gárdát is. Szabadulni csak megvesztegetéssel, komoly pénzösszegért lehetett. Jellemző a korrupt fogvatartókra, hogy a szabadulót (a kiváltottat) halottnak nyilvánították, és kővel rakott koporsót temettek el a nevével. Az áldozatoknak (többszöri akadályoztatás után) csak 2001-ben sikerült méltó emlékművet állítani, a túlélők még mai napig sem kapnak kárpótlást, mert fogságuk, megnyomorításuk nem volt hivatalos. A Maniu-gárdisták tervszerű vérengzést hajtottak végre a háború utolsó hónapjaiban, melynek célja elsősorban a megfélemlítés volt, minél több magyart kényszerítsenek az országból való távozásra, s a maradékot identitásvesztésre, meghunyászkodásra. A bukaresti hatalom minden eszközt bevetett Erdélyben és a Partiumban az etnikai arányok megváltoztatására. Tovább folyik a magyar többségű falvak, községeik (Hegyközpályi, Bihar) románosítása, „csak immár aktív magyar (?) – tulipános és fenyős – gyalázatos részvétellel. ” A Szemtanú könyvek sorozatban megjelent mű dokumentumok, fotók segítségével mutatja be a történteket. /Pataki István: Magyar holokauszt. = Reggeli Újság (Nagyvárad), okt. 30./

Móser Zoltán dunántúli fotóművész, művészettörténész, néprajzos, tanulmányokat és forgatókönyveket író, Erdélyhez szorosan kötődő sokoldalú tanár, akinek Névviseletek című hatkötetes sorozata első öt részét mutatták be október 28-án szerda Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság székhelyén. Tánczos Vilmos szerint az öt könyv műfaját nehéz meghatározni: a kötetek kicsit kalendáriumok és névmagyarázók is, ugyanakkor tartalmaznak régi magyar irodalmi verseket, népi időjárási regulákat, „hónapverseket”, vallásos himnuszokat, kottákat, szentek legendáit, vallásos népszokások, népi hiedelmek és jóslások leírását, nevekhez kapcsolódó szólásokat, közmondásokat. A Bicskén élő Móser Zoltán elmondta: munkájának célja megőrizni a megőrizhetőt népi hagyományunk gazdagságából, és kicsit ellensúlyozni azt az érdektelenséget, amely évek óta sújtja az anyaország sajtójában a népművészetet. Móser Zoltán főleg fotós, ez mutatkozik meg minden, eddigi kötetében. /Ö. I. B. : Nevekbe foglalt magyar folklór. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./

Az Új Magyar Szó rendszeresen átvesz a Népszabadságból vagy az Élet és Irodalomból az ellenzéket, a Fideszt támadó cikkeket. A mostaniban Váncsa István Orbán Viktort, a Fidesz elnökét támadja. /Váncsa István: Oszkár marad. A szélsőséges: a másik, Élet és Irodalom. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

2006 óta már az is örömteli fejlemény, ha egy nemzeti ünnep békésen, incidensek nélkül zajlik le. A jelenleg hatalmon levők valamiért ezt így tartották taktikusnak. 2006-ban a békés megemlékező tömegre támadtak rá, más években pedig azokat ingerelték, akikről tudták, hogy nem fognak szétoszlani, hanem ellenállást tanúsítanak majd, és ebből jó kis műbalhét lehet kerekíteni. Vannak még idealisták, akik a „táborok” közötti összefogástól remélik szimbólumerejű ünnepek alkalmával a nemzeti egységet felmutatni. Ezek tévúton járnak. Ahogy 1956-ban sem lehetett összefogni az ÁVÓ-sokkal, úgy ma sem lehet összefogni az ÁVÓ-sok szellemi és fizikai utódaival. Ahogy Csoóri Sándor írta 1990-ben: az SZDSZ magához akarja asszimilálni a magyarság gondolkodását, ő akarja megmondani, hogy ki szalonképes, és ki nem, hogy miről lehet beszélni, és miről nem (például az államadósság átütemezéséről nem); hogy mi a nemzet (szerintük: mindössze a magyar állampolgárok összessége, akkor is, ha ebbe beletartozik a magyarul gagyogni sem tudó, de állampolgárságot vásárolt kínai, viszont kívül rekednek az évezredes magyar kultúrát hordozók milliói); hogy létezik-e egyáltalán nemzeti érdek (szerintük nem létezik). /Borbély Zsolt Attila: Közös ünnep? = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), okt. 30./

A kommunista hatalom által hosszú ideig elhallgattatott Benedikty-Horváth Tamás budapesti író 16 évesen vált az ötvenhatos forradalom szereplőjévé. Habár a forradalom leverését követő terrort megúszta, később nem kerülhette el a sorsát: 1965-ben összeesküvés vádjával letartóztatták és bebörtönözték. 1999-ben jelent meg Szuvenír című, valós eseményekre épülő történelmi regény egy „rosszul” agyonlőtt forradalmár történetét göngyölíti fel: Mérlegh Sándorét, azon Corvin-közi szabadságharcosét, akit 1956. november 11-én egy orosz őrjárat elfogott, a rögtönítélő bíróság azonnali golyó általi halálra ítélte. Az írót 1965 szeptemberében vitték el, amikor utolsó éves hallgatója volt a szegedi jogtudományi egyetemnek. Nyolc napon keresztül éjjel-nappal vallatták, minden negyedik kérdés az volt, ki a CIA összekötője. Papírra vetette egy többpártrendszeren alapuló polgári demokrácia államszervezetének vázlatát, ami a kezükbe jutott, és az elég volt, hogy államellenes izgatással vád alá helyezzék. A Proféták nevű összeesküvő csoportként voltak nyilvántartva. 1999-ben jelent meg Szuvenír című könyve, de nem terjesztették, nem reklámozták sehol. Most a regény második kiadásával megtörte a csendet, de még mindig nem ismerik elegen a regényt. /Dimény H. Árpád: Az ‘56-os Szuvenír. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), okt. 30./

Az önrendelkezés, amit a romániai magyarság kér, a kulturális autonómia, területi autonómia, olyan törekvések, amelyek nem sértenek senkit, nem csorbítják a románok jogait. Nem kér egyebet a romániai magyarság, mint az 1918-ban tett ígéretek betartását. Eltelt közel száz év, és még mindig azt mondjuk, hogy az adott szót be kell tartani – jelentette ki október 30-án Marosvásárhelyen Kelemen Hunor, az RMDSZ államfőjelöltje. Elmondta, hogy egy hete kezdődött el a kampány, rengeteg emberrel találkozott és azt tapasztalta, hogy az RMDSZ-karavánt jól fogadják. /Mózes Edith: Az adott szót be kell tartani! = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./

Tőkés László nyilatkozatban tiltakozott amiatt, hogy a román hatóságok nemrégiben megakadályozták az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) Bihar megyei szervezetének nagyszalontai tüntetését Ivan Gasparovic szlovák államelnök látogatásakor. Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke emlékeztetett: a fiatalok akkor szerettek volna transzparenseikkel megjelenni, amikor Gasparovic a hajdúváros tiszteletbeli szlovák konzulátusán tett látogatást. Az EMI-sek spontán akciójukkal a szlovák államnyelvtörvény ellen kívántak tiltakozni. A fiatalokat azonban civil ruhás rendőrök bevitték a rendőrségre, és órákon át fogva tartották őket – emlékeztetett Tőkés László. /Az EMI-tüntetés akadályozása miatt tiltakozott Tőkés= Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./

Tőkés László EP-képviselő elégedetlen amiatt, hogy az RMDSZ „részt vesz a politikai játékokban” annak érdekében, hogy kormányra kerüljön. Leszögezte, az EMNT csak akkor támogatja Kelemen Hunort az elnökválasztásokon, ha annak kampányprogramjában jelen van a Székelyföld politikai és kulturális autonómiájának követelése. /Tőkés feltételhez köti Kelemen támogatását. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 31./