Összesen 15 színjátszó csoport mutatkozik be új darabokkal a Határokon túli és hazai színjátszók XVIII. fesztiválján, amelyet a Zsámbéki Szombatok keretében rendeznek meg. Farkas Csilla szervező tájékoztatása szerint a Felvidékről, a Vajdaságból és Erdélyből három-három amatőr színjátszó csoport érkezett a háromnapos fesztiválra, s mellettük több magyarországi társulat is előáll egy-egy produkcióval. Erdélyből elsősorban diákegyüttesek mutatkoznak be, közöttük a Szilágycsehiről érkező Berkenye Színjátszó csoport, amely Méhes György Kir Januli című darabját adja elő Bodea György rendezésében. /Határokon túli és hazai színjátszók fesztiválja Zsámbékon. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 4./

Sikeres évadot zár a kolozsvári Puck Bábszínház: magyar és román nyelvű premierekben és felújított darabokban egyaránt bővelkedett a bábszínház 2008/2009-es évadának kínálata. Külföldi bábfesztiválokon is képviseltették magukat, a Kisvárdai Fesztiválon a Jancsi és Juliska című előadással vendégszerepeltek. A Puck Bábszínház Románia legkisebb bábszínháza, mindössze 94 hely áll a nézők rendelkezésére. /Ferencz Zsolt: Gazdag évadot zárt a bábszínház. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./

Idén is színpadra kerül a Kovásznai Nyári Esték című rendezvénysorozat. Zorkóczy Zenóbiáról Csép Sándor mondta, hogy a színművésznő valóságos, ,,egyszemélyes intézmény”. A Laborfalvi Róza Alapítvány alapítója, annak elnöke, előadóművész, Kovásznai Nyári Esték ötletgazdája, annak menedzsere. A Kovásznai Nyári Esték ötlete tavaly született, a fürdővendégek panaszkodtak: hasznos a gyógykezelés, de alapjában unalmas itt az élet. A szórakoztatás Kovásznán nem is könnyű feladat, ugyanis többnyelvű a közönség, több korosztályt, kultúrát, ízlést kell figyelembe venni. Az előadók Erdély több sarkából érkeznek. /Gyila Sándor: Újabb Nyári Esték Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 4./

Újabb kézműves vásár zajlik Kolozsváron a Mátyás téren. A vásár július elejétől augusztus végéig tart majd, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Molnár Attila, az Erdélyi Kézmíves Céh titkára elmondta, Európa-szerte elterjedtek a több hetet, hónapot felölelő kézműves vásárok a nyári turista szezon ideje alatt, ezt a hagyományt szeretnék Kolozsváron is megteremteni. A különféle kézműves mesterségek képviselői folyamatosan váltanák egymást. A vásárt ezúttal is az Erdélyi Kézmíves Céh rendezi, a rendezvény két partnere pedig az Erdélyi Néprajzi Múzeum és a Kolozs megyei Népművészeti Egyesület. /Kőrössy Andrea: Hagyományteremtő kézműves vásár. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./

Egynapos emlékidéző túrára hívta az érdeklődőket a Kovászna Megyei Művelődési Központ Gábor Áron halálának 160. évfordulója alkalmából. Bereck és Kökös közötti emlékhelyeken idézte a közel negyvenfős zarándokcsapat az 1849. július 2-án elesett tüzérőrnagy személyével és életével kapcsolatos eseményeket. Az egykori ezeréves országhatárt jelölő Csernika-patak hídjánál csatlakozott hozzájuk egy szegedi és háromszéki hagyományőrzőkből verbuvált csapat. A szülőfaluban, Bereckben Khell Ödön nyugalmazott tanár, a Gábor Áron Alapítvány elnöke bemutatta a Gábor Áron-emlékházat, beszélt az őrnagy életéről, az alapítvány jelenlegi tevékenységéről, kiadványairól. Az őrnagy hazaérkezett című kiadvány a szobor viszontagságos Kézdivásárhelyre szállításának történetét őrzi. A tartalmas zarándoklat olyan rendhagyó történelemórával végződött, melyen Cserey Zoltán muzeológus a forradalmi eseményekről, Demeter Lajos helytörténész pedig az őrnagy életútjáról beszélt a hallgatóságnak. /Kisgyörgy Zoltán: Gábor Áron – történelmi emléktúra. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 4./

A napokban Bereck Gábor Áron halálának 160. évfordulójára tervezett ünnepségre készültek. Khell Ödön, a Gábor Áron Alapítvány elnöke elmondta, hogy hódmezővásárhelyi segítséggel épített és berendezett, a berecki hős nevét viselő Ifjúsági Fogadó udvarán Gábor Áron rekonstruált ágyúja mellett kopjafák vannak, ezeket az emlékház és a fogadó udvarán lévő diófa alá állítják emlékeztetőül azokra, akik Gábor Áron kultuszán munkálkodtak. Az egyik Földes Istvánnak állít emléket, aki az első Gábor Áron-színművet írta, a másik kopja Gyárfás Jenő emlékét idézi, aki Gábor Áron halálának megörökítője A kökösi csata című, egész falat elfoglaló híres festményével, amely a Székely Nemzeti Múzeum egyik ereklyéje, a harmadik Salamon Sándort sorolja, akinek színpadi műve, a Gábor Áron különféle koncepciók szerint történő megjelenítésben ma is elevenen él a hivatásos és amatőr színházak repertoárjában. Három kopjafa Bereckben – kettőt a Haszmann-fivérek faragtak, egyet Bodó Csaba berecki faragómester – irányt szab a honismereti turizmus kedvelőinek is, írta Sylvester Lajos. /Sylvester Lajos: A honismereti turizmus berecki petrencéi. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 4./

Magyarfenesen a kórusmozgalom múltja 1876-ig nyúlik vissza. A jelenlegi kórus 2000-től működik, ami elsősorban a szerencsés karnagyválasztásnak köszönhető, hiszen Tóth Guttman Emese, a Romániai Dalosszövetség elnöke komoly szakmai hozzáértéssel végzi munkáját. A repertoár az évek során közel száz darabra bővült, melyek közül egy világi és egy egyházi jellegű csokorral készültek Belgiumba. Az első koncert helyszíne a brüsszeli magyar nagykövetség által működtetett Magyar Kulturális Intézet volt, június 18-án. A következő koncertnek Ottignies adott helyet. A házigazda, a wavre-i női kórus Kodály nevét viseli. Karnagyuk a kolozsvári származású zongoratanárnő, Veres Éva. A magyarfenesi kórus koncertkörútjának ő volt a helyi szervezője. A záró koncert színhelye ismét Brüsszel volt, az 56-os magyarok által vásárolt és fenntartott Magyar Ház. A házigazdák részéről dr. Kállay Oszkár üdvözölte a kórust, a belgiumi magyar közösség elnökeként beszélt az ott élő magyarok életéről. /Püsök Sarolta: Magyar dal Brüsszelben – „küldetésben” a Magyarfenesi Vegyeskar. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./

A kolozsvári Puck Bábszínház 2008–2009-es évadában szereplő előadások díszletei és bábjai tekinthetők meg július folyamán a Művészeti Múzeumban (Bánffy-palota). /(F. Zs.): /Bábmúzeum a Bánffy-palotában. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./

Július 3-án Aradon, a Jelen Ház kávézójában megnyílt a nagyszalontai Bagosi Imre Tibor fotóművész, grafikus kiállítása. Deák Árpád nagyváradi szobrászművész méltatta a kiállított alkotásokat. Hevesi József, a kiállítást szervező Regionális Simonyi Társaság elnöke a társaság tevékenységéről és terveiről számolt be, a kiállító, Bagosi Imre Tibor pedig művészi hitvallást tett, amelynek lényege: a művészettel el kell ültetni valamit az emberekben. /Jámbor Gyula: Valamit elültetni az emberekben. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 4./

A Székelyföldről Bécsbe elszármazott Székely Szabó Zoltán volt már színifőiskolás, színész, színésztársait faggató újságíró, író, rendező, de a központi szerep nála mindvégig a humoristáé. Megjelent új könyve /Tutuka avagy az utolsó Szabó. Magánkiadás, Bécs, 2009/ ezzel a mondattal kezdődik: „Én már megittam a kenyerem javát. ” Ez a humor tart az utolsó mondatig, mindössze a fajtája változik. Ceausescu diktatúráját idézi fel ilyen mondatokkal: „Amikor Velence helyett ismételten Lisznyót választottuk üdülőhelyül. ” „A korabeli divat szerint a román szekusok magyar nőt viseltek. ” Szívbemarkoló kérdés: „Hogy miért éppen Viskyvel üzentek nekünk félelmet?” Visky Árpádról van szó, arról a színészről, akiről már sosem tudjuk meg, hogy öngyilkos lett-e vagy felakasztották: „A tetemrehívás a mai napig elmaradt, marad tehát a kérdés: fel is akasztották, vagy csak le?” /Gergely Tamás: Megitta már a kenyere javát. Székely Szabó Zoltán legújabb kötetéről. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 4./

Június 29-én Jakubinyi György érsek tíz gyulafehérvári egyházmegyés diakónust szentelt pappá. /Papszentelés Gyulafehérváron. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 5./

Új szak indul a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemről Római Katolikus Teológia Karán, a vallástudomány, mely a világvallások tanulmányozását célozza. /Új szak indul a kolozsvári BBTE RK Teológia Karán. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 5./

A román politikusok korábban ellentmondásosan nyilatkoztak az Európa orosz gázfüggését csökkenteni kívánó Nabucco tervről, az ország egy hét múlva csatlakozik a projekthez. Adriean Videanu energiaügyi miniszter erről Ankarában ír alá kormányközi megállapodást. /Nabucco romániai módra. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 6./

Pert vesztett a Verespatakon aranybányát nyitni tervező Rosia Montana Gold Corporation (RMGC), mivel elutasították alapfokon azt a keresetét, amely szerint a vállalat kártérítést követelt a Korodi Attila volt környezetvédelmi miniszter által irányított szaktárca vezetőségétől a bányaprojekt engedélyeztetésének felfüggesztése miatt. /Korodi nyert az RMGC ellen. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 6./

Veszélyesnek tartja az állampolgárok ujjlenyomatának tárolását Édler András RMDSZ-es képviselő, a parlament külügyi bizottságának tagja. „Az új típusú útlevelekben más adatok mellett a tulajdonos ujjlenyomatát is tárolják. A korszerű technológiával ezt le is lehet lopni, ami veszélyes, hiszen a jelenlegi jogrend szerint perdöntő bizonyíték lehet az ujjlenyomat. Bárki abba a helyzetbe kerülhet, hogy beidézik a rendőrségre, mert egy betörésnél azonosították az ujjlenyomatát” – magyarázta a képviselő. A biometrikus útlevelet az ortodox egyház egy része is ellenzi, mert az Antikrisztus számát /666/ látják a chippel ellátott úti okmányok számában. /Édler: veszélyes az új útlevél. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 6./

Magyar nyelvű kitöltési útmutatót kínálnak a romániai magyar gépkocsivezetőknek a nyelvijogok.ro honlap működtetői ahhoz a formanyomtatványhoz, amelyet a kisebb, személyi sérüléssel nem járó balesetek esetén a járművel vezetőinek ki kell tölteniük. A nyelvijogok.ro segíteni kíván a szakkifejezések, alapfogalmak magyar megfelelőjének azonosításában. /P. B. : Baleset-bejelentés magyarul is. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 6./

A székelyudvarhelyi tanács feloszlatásáról döntött július 3-án a csíkszeredai törvényszék. A nem jogerős ítélet indoka, hogy a Hargita megyei város tanácsa az év elején két egymás utáni alkalommal nem gyűlt össze a döntéshozáshoz szükséges létszámban. A helyzet azóta rendeződött, s az évek óta konfliktusban álló felek immár együtt tudnak működni – részletezte a helyzetet a Krónikának Zilahi Imre alpolgármester, aki szerint a polgármester által beterjesztett határozatok 90–95 százalékát most már elfogadja az önkormányzati testület. /Bálint Eszter: Székelyudvarhely: feloszlatott tanács. = Krónika (Kolozsvár), júl. 6./

A magyar nyelvű felsőoktatás történetében először indul nappali tagozatos drámaíró-képzés a Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetemen. A Kiss Csaba és Hatházi András által vezetett kétéves mesterszakra egyetemi diplomával rendelkező fiatalok jelentkezhetnek. /Drámaírás a marosvásárhelyi színiakadémián. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 6./

Nem teljesített az élvonalban Kolozs megye, ahol az érettségizők sikeraránya 76,14 százalék. /Érettségi: 76 százalékos sikerarány Kolozs megyében. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 6./

Háromszék megyében román nyelv és irodalomból teljesítettek a leggyengébben: az 1724 érettségizőből 329-en buktak meg, a sikertelenül vizsgázók nyolcvan százaléka román nyelv és irodalomból nem érte el az átmenő jegyet. /Fekete Réka: Románból elégtelen (Érettségi). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 6./

Winkler Gyula európai parlamenti képviselő Hunyad megyei magyar diákoknak szervezett hagyományőrző táborban tartott előadást. Az Aktívan a szórványban mottóval megtartott háromnapos rendezvényt a vajdahunyadi Ifjúsági Keresztény Egyesület szervezte, a táborban kiemelt szerepet kapott a magyar történelem megismertetése, a hagyományőrzés kérdése, a magyar identitás és kultúra megőrzése globalizált körülmények között. Winkler Gyula a romániai magyar közösség sokszínűségéről beszélt, bemutatva a különböző vidékek sajátosságait. „Az etnikai arányok nagymértékben meghatározzák a romániai magyar közösség életkörülményeit és prioritásait, hiszen más a tömbmagyarságnak számító Székelyföld, más a Partium, ahol jelentős arányban élnek magyarok, és más a szórvány, ahol a magyar közösség legnagyobb kihívása a beolvadás, az asszimiláció elleni harc, valamint a közösség életében szerepet vállaló emberek megtalálása” – mondta. /Aktívan a szórványban. Hagyományőrző tábor Algyógyon. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 6./

Július 6-án ért véget a szatmárnémeti MADISZ idén hetedik alkalommal megszervezett csángó anyanyelvi tábor, ami lehetőséget nyújtott 52 moldvai gyereknek arra, hogy tíz napon át intenzíven gyakorolja a magyar nyelvet. Elszállásolásukat önkéntesek bevonásával oldották meg. /Sikeres volt az Anyanyelvi Tábor. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 6./

Július 4-én a szatmárnémeti székesegyházban Schönberger Jenő püspök pappá szentelte Lapka Józsefet. A püspök elmondta: Jézus számára a legfontosabb volt Isten országának a munkálása, az evangélium hirdetése. A mai világban ez nagyon nehéz feladat, mert sok minden versenyezni akar az egyházzal, versenyezni akar Krisztus apostolaival. De az evangélium mindig örök érvényű és mindig új, akkor is, ha 2000 éves. /Papszentelés Szatmárnémetiben. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 6./

Móricz Zsigmond az Erdély-trilógia második kötetének, A nagy fejedelemnek a megírása előtt, 1926 őszén erdélyi körútra indult. „Éppen most komolyan készülök Erdélybe, hogy a Tündérkert második kötetéhez anyagot gyűjtsek. Fel akarom keresni Bethlen Gábor életének helyeit” – írta Kolozsvárra Kuncz Aladárnak. A Nagyenyedre érkező írót szeretettel fogadták: „Az állomás zsúfolva, ezer főnyi közönség, óriási fehér virágcsokor. Tömeg jön rám, mint a felhő” – írta Móricz. Az állomásnál tartott fogadáson Járai István, a Bethlen Kollégium igazgatója mondott üdvözlőbeszédet. Az író megtekintette a történelmi városközpontot: a Bethlen-kastélyt, a regénybeli események egyik színhelyét, az ősi vártemplomot és az akkoriban ünnepelt háromszáz éves kollégiumot. Megnézte a kollégium hatalmas könyvtárát, legendás hírű jegyzetfüzetébe mindent beírt. /Józsa Miklós: Móricz Zsigmond Nagyenyeden. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 6./

Működésének második évébe lépett a Dr. Verestóy Attila Alapítvány, sajtótájékoztatón mutatták be az idei pályázási lehetőségeket. Az oktatási pályázatok mellett külön pályázási lehetőséget kapnak a Hargita megyei kutatók, és keretet biztosítanak gyermekek egészségügyi gondjainak enyhítésére. Eddig 22 középiskolást és 11, Hargita megyei lakhellyel rendelkező egyetemistát támogattak. /Kéznyújtás a Verestóy-alapítványtól. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 6./

„Még soha ennyien” – mondták a legidősebbek is július 4-én, az Ezer Székely Leány Napján. Jóval a nevében is jelzett ezer fölött volt a székely ruhások száma. Megmaradt az ünnep eseményei egyik tartópillérének az ünnepi szentmise. Miután a hagyományőrző tánccsoportok felvonultak Csíkszereda utcáin, és a Szabadság téren megtartották ünnepre hívó közös táncukat, a kegytemplomba igyekeztek. A „Hitében erős, erkölcsében tiszta és önazonosságában szilárd ifjúságot akarunk!” jelmondat sem véletlenül említi első helyen a hitben való megerősödés fontosságát. Ahogyan 1931-ben Csipak Lajos megkérdezte az ünnepre érkezetteket, hisztek-e abban, hogy itt száz év múlva is magyarok lesznek, és hogy ez a hely száz év múlva is a székelyeké lesz, úgy tette fel ezt a kérdést Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere is 2009 Ezer Székely Leány Napján. Az erőteljes „hisszük” és az „igen” válaszok ezúttal is elhangzottak. Ezt a napot 1931-ben Domokos Pál Péterrel az élen éppen a számbavételezés jegyében indították útjára. A faragott esketési székpárt Szentegyháza érdemelte ki. A Haáz Sándor vezetésével érkezett gyermekkórussal együtt nyolcvannál is többen érkeztek népviseletben az ünnepre. Imával, tánccal, játékkal telt az idei Ezer Székely Leány Napja is. /Antal Ildikó: Égi lajtorja a népviselet ünnepén. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 7./ Először 1931-ben Domokos Pál Péter néprajzkutató kezdeményezésére megszervezték az idegenbe szakadt székely leányok népviselet-, nyelv- és hagyományápoló seregszemléjét. A kommunista rezsim tiltotta ezt az ünnepet, 1990-ben azonban sikerült újjáéleszteni a hagyományt, azóta minden évben megszervezik. A szervezők idén ünnepi kiadványban emlékeztek meg a korábbi esztendők rendezvényeiről. /Székely leányok napja. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 6./

Kiskenden az új művelődési otthon Sütő András nevét viseli mostantól. Fülöp Kálmán házavató versével jelentette be mindezt. Öt éve fogtak hozzá, Máté János polgármestersége idején, és mára megszületett a korszerű terem, tágas színpad. A névtáblát Nagy Pál irodalomkritikus, a Sütő András Baráti Egyesület elnöke leplezte le. Pál András helybeli lelkész – a névadás egyik kezdeményezője – Sütő Andrásról, az íróról és az emberről beszélt. Eljött az ünnepségre Gábor József őrmester, akinek Sütő András 1990 márciusának rémnapján az életét köszönhette. A padlástéri kisgalériában helyi származású népművészek, iparművészek, műkedvelő festők állítottak ki. /Bölöni Domokos: Az a miénk, amit kiküzdünk magunknak. Sütő András hervadatlan emléke. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 6./

Július 4-én Domokos Géza író faragott emlékoszlopával és II. Rákóczi Ferenc mellszobrával gazdagodott a zágoni Mikes Művelődési Központ. Az avatóünnepséget a falunapon tartották, ugyanakkor avatták fel az új sportcsarnokot. Zágon központjából a Mikes–Szentkereszty-kúria kertjébe vonult az ünneplő-megemlékező közönség. Kiss József polgármester Markó Bélával, az RMDSZ szövetségi elnökével közösen leleplezte Domokos Géza emlékére a Both László faragta kopjafát, melyet Veress Dániel (1929–2002) és Hopp Lajos (1927–1996) Mikes-kutatók emlékjelei mellé állítottak. Markó Béla emlékbeszédében elmondta, habár különösnek tűnhet a társítás, az ő értelmezésében üzenete van, mert egy időben, egy helyen jelen van múlt – Rákóczi –, jelen és jövendő, amit a sportcsarnok jelképez. Mikes Kelemen mellszobra mellett leleplezték II. Rákóczi Ferenc fejedelem 85 cm magas pirogránit szobrát, magyarországi testvértelepülés, Kisköre ajándékát, a dombóvári Varga Gábor szobrászművész alkotását. A művész elmondta, megtiszteltetés számára, hogy Háromszéknek alkothatott, nemrég Kovásznán avatták Márton Áron szobrát. Semjén Zsolt, a magyarországi Kereszténydemokrata Néppárt elnöke az ünnep jelentőségéről beszélt. /Szekeres Attila: Csillagok, akik utat mutatnak (Hármas avatóünnepség Zágonban). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 6./

A Temesvárhoz tartozó Újkissoda temetőjében július 5-én felavatták az 1945 elején jeltelen tömegsírban eltemetett második világháborús magyar hadifoglyok síremlékét. A magánadományokból állított obeliszket Szilvágyi Zsolt püspöki helynök szentelte fel. A 116 magyar hadifogoly – közöttük honvédek és internált civilek, katolikusok és reformátusok, magyarok és más nemzetiségűek egyaránt voltak – emlékére Túri László újkissodai plébános és dr. Higyed István ny. tiszteletes mondtak beszédet. A méltó emlékjel állítás egyik kezdeményezője, Túri László hangsúlyozta: a második világégés itt eltemetett áldozatainak hozzátartozói minden bizonnyal nem is tudnak róla, hogy szeretteik hamvai egy temesvári tömegsírban nyugszanak. Szilvágyi Zsolt a katolikus püspöki levéltárban talált néhány adatot a katolikus szertartás szerint Újkissodán eltemetett hadifoglyokról: a fogolytáborban 1945 elején 116 áldozatot szedett a tífusz, akiknek többnyire csak a nevét, életkorát, esetleg származási helyét, édesanyja nevét jegyezték fel. Az emlékjel-állítás fő kezdeményezője és kivitelezője, Radó János elmondta: annak ellenére, hogy tavaly március óta magyar-román kormányközi megállapodás létezik a két ország területén található katonasírok, emlékművek gondozásáról, az egyezmény csak egyoldalúan működik. A magyar területen elhantolt román katonák emlékének megadják a méltó tiszteletet, miközben az újkissodai hadifoglyok síremlékének állítását egy lejjel sem támogatták a hivatalos intézmények, ugyanakkor az újszentesi hadifogoly-tábor 2000-ben állított emlékművét sem gondozzák. Radó János a kilencvenes évek eleje óta azon dolgozik, hogy méltó emlékjeleket állítson a temesvári hadifogolytáborok magyar áldozatainak. /Pataki Zoltán: Felavatták az újkissodai fogolytábor áldozatainak síremlékét. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 6./

Az 1848–49-es szabadságharcban a Rákóczi Szabadcsapat élén életét áldozó Vasvári Pálra emlékeztek július 4-5-én Kőrösfőn. A kalotaszegi település a harmadik állomása annak a rendezvénysorozatnak, amelynek keretében Vasvári emlékét elevenítik fel. A kétnapos találkozóra Kőrösfő testvértelepüléseiről érkeztek vendégek. Volt kopjafa-koszorúzás, emléktábla-avató, fáklyás felvonulás és tábortűz. Az idei Vasvári-díjat Máté András RMDSZ-es parlamenti képviselő vehette át. A településre érkező vendégek közül már többen részt vettek a Vasvári Pálra emlékező rendezvénysorozat előző két állomásán, Pestszentimrén és Tiszavasváriban szervezett programokon. Június 28-án a pestszentimrei Református Egyházközség kertjében helyezték el az új kopjafát, amelyet a kerület Kőrösfőtől kapott ajándékba. Július 2-án Tiszavasváriban történelmi előadásokat tartottak, illetve bemutatták Péntek László Bölcsőtől a csatatérig című kötetét. A rendezvénysorozat következő állomása Nyírvasvári lesz. Körösfőn Péntek László alpolgármestere köszöntötte a jelenlévőket. Megérkeztek az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) által szervezett IX. Vasvári Pál Kerékpáros Emlék- és Teljesítménytúra résztvevői is. A kilencedik alkalommal megszervezett túra résztvevői számára – az eddigi évekhez hasonlóan – az EKE munkatársai idén is előadást tartottak Vasvári Pál életéről. Péntek László Bölcsőtől a csatatérig című könyve 2001-ben, jelent meg először, a térképeket, illetve az elmúlt nyolc év alatt előkerült dokumentumokat is tartalmazó, idén megjelent bővített munkát pedig a nyírvasvári Vasváriak Vasváriért Közéleti Egyesület adta ki. Július 5-én, vasárnap a Vasvári Pál Emlékháznál Hegyesi Márton Vasvári-kutató tiszteletére emléktáblát avattak. /Ferencz Zsolt: Nemzetközi rendezvénysorozat Vasvári Pál halálának 160. évfordulóján. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 6./