Bolgár György baloldali publicista szerint Tőkés Lászlónak nincs igaza: „Azt állította Tőkés László a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács budapesti ülésén (amelyen Orbán Viktor is részt vett és felszólalt), hogy „ha van koszovói és tibeti ügy, akkor létezik magyar ügy is”. Ezzel szemben a tény az, hogy magyar ügy – szerencsére – nincs. A határon túli magyar kisebbségeknek vannak ügyei, vannak problémái, és vannak jogosan felvethető kérései, javaslatai, köztük a lehetséges, különféle autonómiák megteremtése, ám ahhoz, hogy úgynevezett magyar ügy is legyen, pláne koszovói vagy tibeti értelemben, más kell” /Hogy mi van? Bolgár György rovata. = 168 Óra (Budapest), máj. 21./

A romániai intézmények magyar nemzetiségű tisztségviselőinek elbocsátása ellen emelte fel szavát május 21-én Kolozsváron tartott közös sajtóértekezletén Orbán Viktor és Tőkés László. A két politikusszóvá tette a kolozsvári magyar feliratok ügyét is: Tőkés László szerint tűrhetetlen az, hogy éppen Erdély fővárosában ne szerepeljenek magyar feliratok a műemlékeken. A Fidesz elnöke azért érkezett Erdélybe, hogy elkísérje Tőkés Lászlót, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökét, a Magyar Összefogás listájának vezetőjét az európai parlamenti választási kampányára. A korteskörút négy állomást érintett, Kézdivásárhely és Sepsiszentgyörgy után május 21-én Illyefalvára és Kolozsvárra érkeztek, majd Szatmárnémetiben zárták a programot. Orbán Viktort elkísérte erdélyi útjára Szijjártó Péter, a Fidesz szóvivője és Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának Fideszes elnöke is. Orbán Viktor kifejtette: kettős minőségében vesz részt a kampánykörúton, egyrészt, mint a legerősebb magyarországi párt elnöke, másrészt az Európai Néppárt (EPP) alelnökeként. „Mindez nagyon jól bizonyítja az állítást, miszerint az EU-n belül nincsenek külügyek és belügyek, hanem csak közös ügyek” – szögezte le. A Fidesz elnöke köszönetet mondott Tőkés Lászlónak az EP-ben végzett másfél éves munkájáért, de főleg az általa tanúsított kitartásért. „Mindannyian tudjuk, hogy Tőkés Lászlót tárt karokkal várta és várja az Európai Néppárt, de mivel függetlenként jutott be az Európai Parlamentbe, a román delegáció megvétózta a csoporthoz való csatlakozását” – emlékeztetett Orbán Viktor, hozzáfűzve: a vétó ugyan jogszerű volt, de rövidlátó, eredménytelen és ostoba, s egyáltalán nem tett jót a román–magyar pártkapcsolatoknak sem. A magyarországi politikus gratulált mind az RMDSZ-nek, mind pedig az EMNT-nek az erdélyi magyarságon belül létrejött összefogáshoz. „Természetesen nem vagyok naiv, és a fiatalkori romantikus korszakomat is magam mögött hagytam már, ezért pontosan tudom, hogy ellentétek továbbra is vannak. Ez ténykérdés, és ostobaság lenne eltakarni, de mindennek megvan a maga ideje. Megvan az ideje a vitáknak és a versenynek, és megvan az ideje az összefogásnak is” – mutatott rá Orbán Viktor. A Fidesz elnöke szerint két dologban van most egyetértés az erdélyi magyarságon belül: az egyik az autonómia kiépítésére vonatkozó program, a másik pedig a minél erősebb magyar érdekképviselet kialakítása Brüsszelben. Orbán Viktor kifejtette: meg kellett tapasztalnia, hogy továbbra is erős ellenállás van az autonómia gondolatával szemben, ugyanakkor azt is elmondta, hogy az utóbbi időben többen is megkeresték a kolozsvári magyar feliratok ügyében. Magyarország volt miniszterelnöke a magyar nemzetiségű tisztségviselők elbocsátása ellen is tiltakozását fejezte ki, hangsúlyozva egyben, hogy mindez összeegyeztethetetlen az uniós elvekkel. „Azt hittem, hogy az ilyen fajta etnikai és politikai tisztogatás a huszonegyedik században már kiment divatból, de ezek az ügyek olyan benyomást keltenek, mintha nem az Európai Unió területén lennénk” – mondta. Tőkés László emlékeztetett: másfél évvel ezelőtt függetlenként jutott be az EP-be, rajta kívül mandátumot szerzett az RMDSZ két képviselője is. „Akkor a demokratikus verseny eredményes volt, hiszen hárman jutottunk be az erdélyi magyarok részéről, most viszont a Magyar Összefogás Listáján indulunk egyesített erővel. Remélem, éppen olyan eredményes lesz ez a választás is, hiszen most összeadódik az erő nemcsak Erdélyben, hanem az egész Kárpát-medencében. Ezért is korteskedünk együtt Magyarországon, Erdélyben és Felvidéken” – fogalmazott a református püspök. Az EMNT elnöke beszámolt arról is, hogy kortesútjaik során mindenfelé, ahol megfordultak, azt tapasztalták: az összefogás valós a magyarok között, és ez egyre jobban szélesedik, az RMDSZ és az MPP helyi vezetői szinte mindenütt leültek velük egy asztalhoz a fórumok alkalmával. A püspök felhívta a figyelmet arra, hogy a politikai tisztogatással kombinált etnikai tisztogatás egyértelműen alátámasztja, hogy miért van szükség autonómiára. Elmondta: május 22-én Csíkszeredában maga is részt vesz azon a tüntetésen, amelyet az etnikai tisztogatások elleni tiltakozásként szerveznek. Tőkés László hangsúlyozta, tűrhetetlen, hogy éppen Erdély fővárosában, amely Erdélyi fejedelemség volt évszázadokon keresztül ne szerepeljenek magyar feliratok. Mint fogalmazott, Romániában közel kilencven év óta asszimilációs és homogenizációs politika folyik, mely vértelen etnikai tisztogatásba torkollott. Míg 1920-ban Erdély lakosságának 45 százaléka tartózott valamely kisebbséghez, ez most 20 százalék alá esett. Újságírói kérdésre, miszerint Románia jelentősen megkönnyítette a kettős állampolgárság megadásának feltételeit a határon túli románoknak, Orbán Viktor kifejtette: a román politika jól ismerte fel az előttünk kibontakozó jövő egyik fontos fejleményét, amikor a román nemzethez tartozóknak megadja az anyaország támogatását, beleértve az állampolgárságot is. /P. A. M. : Összefogás a magyarellenes intézkedések megszüntetéséért. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./

„Legyen négy!” – hirdeti az RMDSZ-EMNT közös európai parlamenti kampánya. Ha 2007-ben, versenyhelyzetben sikerült bejuttatni egy független és két RMDSZ-jelöltet, összefogva legalább négy mandátumot kellene szereznünk! –, hangzik el naponta többször is a biztatás a különböző fórumokon. – Az EP-választások természetéből fakadóan az uniós parlamenti képviselet megválasztása iránt az érdeklődés EU-szerte alacsony, különösen az újonnan csatlakozott államokban. /Székely Kriszta: Legyen négy! = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./

Sógor Csaba az erdélyi Magyar Összefogás lista harmadik helyezettje elmondta, a bejutás kétesélyessége benne van a pakliban, ezt tudomásul veszi. Természetesen azért kampányolnak, hogy részvételre biztassák az embereket. Ha 2008-ban minden romániai magyar szavazott volna, akkor most nem bocsátanák el a magyar intézményi vezetőket. Brüsszelben a magyar képviselőknek továbbra is egységes csapatként kell majd dolgozniuk. /Lokodi Imre: Lehetőség előtt a magyarság. Beszélgetés Sógor Csabával, a Magyar Összefogás EP-képviselőjelöltjével. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./

A Civil Elkötelezettség Mozgalom és a Transindex képviselői május 21-én átadták Sorin Apostunak azt a 22 500 aláírást tartalmazó ívet, amelyet a magyar feliratok műemlékeken való elhelyezésének ügyében gyűjtöttek össze. A kolozsvári polgármester átvette a petíciót annak ellenére, hogy előző nap kijelentette: nem áll szándékában ezt megtenni. Amikor Horvát Ádám, a Civil Elkötelezettség Mozgalom elnöke átadta a dokumentumokat, a városvezető azt ígérte, megtárgyalják az ügyet a helyi tanácsban és a kulturális minisztériummal is egyeztet. /J. J. : Átadták Apostunak az aláírásokat. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./

Gyászkeretes táblák hirdetik a székelyföldi közintézmények bejáratánál: innen magyar nemzetiségű vezetőt bocsátottak el. Kormányváltáskor a mindenkori kormányerők a saját embereiket ültetik a viszonylag jól fizető, közpénzen finanszírozott hivatalokba. Hogy ezzel a magyar lakosságot számarányához mérten többszörösen is hátrányos helyzetbe hozzák, számukra részletkérdés. A rendszerváltás óta nem történt meg, hogy a nemzetiségi számarányok érvényesültek volna közhivatali szinten. Felmerült a Pruton túliak székelyföldi betelepítésének elképzelése, ez már nemzetközi jogszabályok szerint is elfogadhatatlan. /Laczkó Vass Róbert: ‘szabófalvától san franciscóig’ (Kányádi). = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./

Vastaps fogadta május 21-én a zsúfolásig telt szatmárnémeti Láncos templomban a „magyar nemzet miniszterelnökét“, Orbán Viktort, aki az európai parlamenti választások küszöbén a Magyar Összefogás listájának jelentőségéről szólt. Orbán Viktor szerint csak egy új szellemi alapokon nyugvó gazdasági világrend lehet a megoldás, mely életünk radikális átalakulását eredményezi. Óriási változás indult világszerte: új távlatok nyílnak, új küzdelmek kezdődnek, új lehetőségek teremtődnek. „A keresztény ember, bár vét a tízparancsolat ellen, soha nem akarja megváltoztatni azt“ – jelentette ki Orbán Viktor. /Babos Krisztina: Orbán: esély a nemzetegyesítésre. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 22./

Egyetlen ellenszavazattal fogadta el a szenátus Frunda Györgynek azt a törvénykezdeményezését, amely szerint közösségi munkára váltható a ki nem fizetett bírság. A kezdeményező szerint ez főleg a prostituáltak és koldusok büntethetőségét könnyítené meg, illetve a kisebb szabálysértést elkövető sofőrökét. A törvényt a képviselőháznak is jóvá kell még hagynia. /Közmunka koldusoknak. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 22./

Minden egyes nap, amit az MSZP még kormányon tölt, közelebb viszi őket a történelmi vereséghez. A még legfeljebb tíz hónapig regnáló kormány sorra hozza a hosszabb távra szóló, népszerűtlen intézkedéseket. Az MSZP-ben azután hígítják a terveket, így a kormány hitelessége kerül megint veszélybe. A kormányt támogatják az MSZP-s és SZDSZ-es képviselők, hogy elkerüljék az előrehozott választásokat. /Mózer András, hvg. hu: Bajnai és az MSZP-s önpusztító gép. A közeledő vereség. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./

Nem elképzelhetetlen, hogy néhány év vagy évtized múlva sűrített levegővel működő járművek fognak közlekedni az utakon – hangzott el május 21-én Marosvásárhelyen a Sapientia EMTE koronkai kampuszában, ahol az a két győztes csapat mutatta be saját készítésű, sűrített levegővel működő járművét, amely május 8-9-én Egerben a Pneumobil versenyen első és második helyezést szerzett. A gépészmérnöki tanszék harmadéves diákjainak 3-4 hónapos munkájukba telt, amíg megépítették a kerékpárvázra szerelt járműveket. /Antal Erika: Diáktalálmány Vásárhelyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./

A Free Press Románia Alapítvány vette át Verestóy Attila tulajdonrészét az Új Magyar Szót kiadó Scripta Kiadó Rt. -ben. A 99,89%-os tulajdonrész szimbolikus áron cserélt gazdát, Verestóy Attila kezdeményezésére A további tulajdonosok: Horváth Andor, Kántor Lajos és Ágoston Hugó, akik megtartják jelképes értékű részvénycsomagjukat, és a továbbiakban is a lap támogatói maradnak. Az Új Magyar Szó létrejötte után, 2005 óta Verestóy Attila tulajdonosként inkább a lap mecénása volt, ezekben az években több mint egymillió euróval támogatta a Scripta Kiadót. „A központi magyar napilap megmaradása, a bukaresti magyar sajtóintézmény folytonossága közügy, amelyet anyagilag szinte egyedül finanszíroztam. Sokan bíráltak amiatt, hogy ezt politikusként tettem. Úgy vélem, az új jogi helyzetben sokan mások is az Új Magyar Szó, a közszolgálati írott sajtó támogatóivá lépnek elő, hiszen amíg kizárólag magáncég volt, érthető, hogy nem tették. Én a továbbiakban is minden tőlem telhetőt megteszek, immár a tulajdonosi kereten kívül, ennek a közösségi ügynek a támogatásáért, különösen azért, mert úgy vélem, hogy így példát mutathatunk más tehetős embereknek ennek a nemes ügynek a támogatásában” – mondta. A nagyváradi újságírók által létrehozott Free Press Románia Alapítvány az elnyert támogatások révén eddig is támogatta a Scripta Kiadó lapjait, az Új Magyar Szót és az Erdélyi Riport hetilapot. Ezentúl többségi tulajdonosa lesz a Scripta Kiadónak, egyben támogatója az Új Magyar Szó és a közben új magáncéggé alakult Erdélyi Riport megjelenésének. A Free Press Románia Alapítvány kuratóriumának elnöke Varga Gábor, civilben író és közíró. Szándéka szerint tulajdonosként az alapítvány nem kíván beleszólni az Új Magyar Szó szerkesztésébe, meggyőződése, hogy a szerkesztőség lehetőségeihez képest korrekt módon látja el a munkáját, viszont segíteni kíván egy finanszírozási keret kidolgozásában. A Free Press Románia Alapítvány kuratóriuma többségi tulajdonosként nem kíván személyi változásokat a Scripta Kiadóban, elfogadta a korábbi évekhez képest jelentősen csökkentett költségvetési tervet. /Többségi tulajdonost váltott az Új Magyar Szó. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./

Az erdélyi magyar civil szerveteknek össze kell fogniuk annak érdekében, hogy sikeresen pályázhassanak az uniós pénzekre – ez volt az egyik konklúziója annak a marosvásárhelyi tanácskozásnak, amelyet a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége (MCSZSZ) szervezett május 20-án Marosvásárhelyen. Bodó Barna elnök közölte, országos „turné” keretében tájékozódik a civilek gondjairól. Eddig Temesváron, Sepsiszentgyörgyön és Kolozsváron szólították meg a szervezeteket, hogy az erdélyi civilek közösen döntsék el: kérjék-e a magyar kormánytól azt, hogy a határon túli szervezetek is képviseltessék magukat az anyaországi támogatásokat szétosztó alapítványok kuratóriumaiban. A jelenlevők szerint szükség van arra, hogy az érintettek részvételével szülessenek meg Magyarországon az anyagi támogatásra vonatkozó döntések. Csíki Sándor, a Pro Familia Transilvania Egyesület elnöke különvéleményt fogalmazott meg. Szerinte a jelenlegi, baloldali kormánytól nem érdemes kérni, és nem kell elfogadni tőle semmit. Úgy vélte, az erdélyi magyar civil szervezeteknek meg kell várniuk a jövőre esedékes kormányváltást. A többi jelenlévő azonban úgy gondolta, minél hamarabb be kell indítani a folyamatot. A marosvásárhelyi Biokertész Csoport vezetője, Boross Csaba úgy vélte, az uniós és magyarországi pályázás terén olyan klikk alakult ki, amely nem engedi támogatáshoz jutni a kisebb, újonnan bejegyzett szervezeteket. /Máthé Éva: Titkolózás helyett összefogást! = Krónika (Kolozsvár), máj. 22./

Május 13-án megalakult a Szatmári Magyar Diáktanács (SZMDT). Az SZMDT a Romániai Magyar Középiskolások Szövetségének tagszervezete, és a három szatmárnémeti magyar tannyelvű középiskola diáktanácsainak összefogásával jött létre. Az SZMDT elnökévé Igaz Mátét, a Református Gimnázium XI. osztályos tanulóját választották. Terveik között szerepel egy szatmári diákújság elindítása. /Szatmári magyar diáktanács alakult. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 22./

15 éves az 1994-ben Marosvásárhelyen létesült a Vályi Gyula Matematikai Társaság, célkitűzései: a gimnáziumi tanulók ingyenes, órákon kívüli, hetenkénti felkészítése a Vályi Gyula matematikakör keretében, a magyar matematikai szaknyelv ápolása, a gimnáziumi matematikatanárok szakmai továbbképzésének segítése. A Vályi Gyula Matematikai Társaság munkájának eredményeképpen megjelent öt különböző tematikájú matematika példatár. Konferenciákat tartottak. Elkészíttették és 2005. január 25-én leleplezték a Vályi Gyula-emléktáblát, Vályi Gyula Házsongárdi temetőben levő sírjának rendbetételéhez anyagilag hozzájárultak. Vályi Gyula Marosvásárhely legnagyobb tudós szülötte, megilletné egy szobor, de utca sem viselheti a nevét. /Sebestyén Júlia: 15 éves a Vályi Gyula Matematikai Társaság. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 22./

Május 14-én a kolozsvári Puck Bábszínházban teltháznak játszott Pályi János magyarországi bábjátékos, Órajáték című előadásával. Az előadás Kovács Ildikó bábrendező emlékére szervezett erdélyi emlékturné része, amelynek színhelyei Kolozsvár mellett Nagyvárad, Marosvásárhely és Szatmárnémeti voltak. Kovács Ildikó Kelet-Európa legnagyobb bábrendezői közé sorolható, nevet és rangot adott a kolozsvári bábjátszásnak. „Valamennyien az ő köpönyege alól bújtunk ki” – fogalmazta meg Rumi László bábrendező, a kecskeméti bábos iskola egyik tehetséges tagja. Pályi János kiváló bábszínészként, de rendezőként, valamint bábos képzések szervezőjeként, oktatójaként is jelen volt a kolozsvári bábos életben. /Sándor-Patka Ildikó: Láthatatlan nyomok… = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./

Kolozsváron Kőrösi Csoma Sándor születésének 225. évfordulója alkalmával előadóesttel emlékeztek a kiemelkedő személyiségre. Kovács Sándor katolikus főesperes így vélekedett: „Ősök és hősök szent hitére épül a jövő” – majd megáldotta a Szent Mihály egyházközség azon szalagját, amelyet ezt követően a Balaton melletti Zamárdiból származó, feltámadási menet jelvényére (egy Árpád kori szárnyas keresztre) kötöttek fel. A szárnyaskereszt Tordatúrra és Tordára is elérkezett, s a pünkösdszombati búcsúra Csíksomlyóra viszik. Vizi Ildikó, a BBTE megbízott adjunktusa tartott előadást. Megemlítette, hogy édesapja, Debreczy Sándor irodalomtörténész, oldalági leszármazottja volt Kőrösi Csoma Sándornak, s 1938-ban, illetve 1942-ben Kőrösi Csoma Sándor csodálatos élete címmel könyvet is megjelentetett. Vizi Ildikó tagja a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Egyesületnek, s előadásaival minden évben jelen van az egyesület konferenciáin. Vizi Ildikó kitért arra is, hogy ma nem divatos az, aki a múlt után kutat és tiszteli azt, szerinte azonban a múltat ismerni kötelesség. A Magyar Tudományos Akadémia fiatal kutatói közül szép számmal vannak olyanok, akik rendszeresen megjelennek a kovásznai Kőrösi-ünnepségeken. /N. -H. D. : Képzeletbeli utazás egy Kőrösi-leszármazottal. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./

Május 21-én átadták a Romániai Írószövetség kolozsvári fiókjának 2008-as évi díjait. A kisebbségi irodalmi díjat (Clujul literar minoritati) Cseke Péter egyetemi tanár kapta, a budapesti Magyar Napló Kiadó által megjelentetett A magyar szociográfia erdélyi műhelyei című kötetéért. A 2008-as év Kisebbségi Könyve díjat (Cartea anului Minoritati) Karácsonyi Zsolt, a Helikon folyóirat főszerkesztő-helyettese kapta Mihai Maniutiu A sintér emlékiratai. Scardanelli (Spune Scardanelli) és Filip Florian Kis ujjak (Degete mici) című műveinek fordításáért. Az első műfordítás a pozsonyi AB-ART, a második pedig a budapesti Magvető Kiadó gondozásában jelent meg. /Írószövetségi díjak 2008. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./

Kolozsváron a Bánffy-palotában megrendezett fotókiállítás megnyitójával kezdődtek el május 19-én az V. Barokk Napok. „A Barokk Bonyodalom című fotópályázatra beérkezett képeket egy szakemberekből álló zsűri bírálta el, a díjazásra viszont vasárnap kerül majd sor” – nyilatkozta Fekete András főszervező, a Katolikus Egyetemi Lelkészségtől. A fényképezés, azaz a pillanat megragadásának művészetéről Pethő Ágnes zsűritag, a Sapientia Egyetem oktatója értekezett. /N. -H. D. : Elkezdődtek a Barokk Napok. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./

Horváth István magyarózdi születésű író, költő 100. születésnapja alkalmából emléktáblát avattak május 21-én Kolozsváron, a Görögtemplom utcai családi háznál. Az avatáson Dávid Gyula irodalomtörténész a költő verseivel tarkította ünnepi beszédét. „A népi életsors és élettapasztalat legmélyéről bocsátotta fel őket valami titokzatos erő, hogy megszólaltatói legyenek eltemetett, s most újra feltalált kincsekből felragyogó szépségeknek, évszázadokon át lefojtott reményeknek, akarásoknak” –, mondta Dávid Gyula. Az avatás befejezéseképpen Vetési László szórványlelkész megáldotta az emléktáblát. /J. J. : Emléktábla avatás Horváth István századik születésnapján. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./

Idős korára kezdett el versírással foglalkozni a mikolai Ungvári Ágnes, verseit templomban, emlékünnepségeken szavalják a helybeli gyerekek. Mélyen vallásos lévén, elsősorban istenes verseket ír. „Mikola női Petőfije” – többen nevezték már így – világéletében háztartásbeliként dolgozott, varrásból tett szert kiegészítő jövedelemre, és férjével együtt gazdálkodik. /F. I. : Mikola „női Petőfije” = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 22./

Május 21-én kezdődött a Francia Kulturális Központ által Kolozsváron, a Mátyás-ház előtti téren szervezett tavaszi könyvvásár. A magyar kiadók közül a Kriterion, a Koinónia és a Korunk Komp-Press képviselteti magát. A Komp-Press esetében újdonságnak számít, hogy az ő standjuknál Ajtay Ferenc Kolozsvár környékének kirándulóhelyei című kötetének nemrégiben kiadott változata is megtalálható. /(F. Zs.): Tavaszi könyvvásár Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./

Szükség van arra, hogy a kommunista rendszer magyar, román és német ajkú háromszéki áldozatainak emlékművet állítsanak. A cikkíró javasolja, az illetékesek – volt politikai foglyok, ‘56-osok Szövetsége, az önkormányzatok, különböző szervezetek, egyházak stb. – fogjanak össze, és alakítsanak kezdeményező bizottságot, hogy összeírják mindazokat, akiket minden alapos ok nélkül elhurcoltak lágerekbe, a Szovjetunióba vagy a Duna-csatornához, kitelepítettek a Baraganba, vagy bezártak a börtönbe. Kilétükről, sorsukról most még sokan tudnának információval szolgálni. Ugyanez a bizottság foglalkozna a szükséges pénzalap összegyűjtésével, támogatók felkeresésével. /Kovács Gyula, Sepsiszentgyörgy: Emlékművet a kommunizmus áldozatainak is! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 22./

Tófalvi Zoltán /sz. 1944. márc. 24./ marosvásárhelyi író, történész Korondról származik, behatóan tanulmányozta a fazekasok életét, munkáját. A Marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán magyar–történelem szakon szerzett képesítést, majd a Kolozsvári BBTE történelem–filozófia szakán tanult. Később A Hét és az Erdélyi Napló hetilapok és a Román Televízió magyar szerkesztőségének munkatársaként dolgozott. Számos riport- és tanulmánykötete jelent meg. Kutatási területe a korondi népi fazekasság, valamint az 1956-os események és azok következményei. 1982. október 30-án tartották nála az első házkutatást. Az irodalmi alkotásnál is súlyosabb bűnnek számított néprajzzal foglalkozni Tófalvi tanulmányt ír a beszervezés „menetrendjéről”. A kiszemelt ügynöknek saját kezűleg kellett megírnia a beszervezési kötelezvényt, azt utána le is gépelték, amit az ügynöknek szintén alá kellett írnia. A jelentések zömét az információk alapján ugyan a tartótiszt – a „forrás” fedőnevét is feltüntetve – összegezte, de a Szekuritáté gondoskodott arról, hogy a dossziéban a saját kézzel írt jelentések is legyenek. Tófalvi úgy érzi, a kommunista diktatúra ellen lázadók történetének megírása, a periratok közzététele a legsürgősebb feladatok közé tartozik. A román történetíráshoz viszonyítva nagy a lemaradás. Eddig több százezer oldal periratot, az 1956 utáni hazai perekhez kapcsolódó dokumentációt olvasott át, fordított románról magyarra. Ezekből látja, milyen meghatározó, központi személyiség volt Márton Áron püspök. Abszolút tekintélynek számított. Dobai István nemzetközi jogász háromszor járt Márton Áron irodájában, hogy kikérje a tanácsát az általa összeállított ENSZ-memorandumról, annak ellenére, hogy református főgondnok volt. A később kivégzett Szoboszlai Aladár plébános is Márton Áronnak akarta megmutatni a Keresztény Dolgozók Pártjának programját, a román–magyar konföderációt meghirdető elképzeléseit. Márton Áron a huszadik század egyik legjelentősebb magyarja volt. Tisztán látta az eseményeket, összefüggéseket. Tófalvi tízkötetesre tervezi az 1956-os eseményekhez kapcsolódó sorozatot, és ebből három jelent meg. A következők: a hazaárulási perekről négy kötet szól: az első a Szoboszlai-, a második az érmihályfalvi, a harmadik a Dobai-csoport, a negyedik a Fodor Pál és Csiha Kálmán és három Ferenc-rendi szerzetes pere, és lesz egy ötödik kötet, amelyben a túlélőket szembesíti a dokumentumokkal. Előkészületben van a negyedik és ötödik kötet. Ez lesz az első sorozat. A második sorozatban a Bolyai Tudományegyetem megszüntetéséhez kapcsolódó peranyagot dolgozza fel. Külön kötet tartalmazza majd Moyses Márton és Szokoly Elek, illetve a határon átszökött két fiatal perét. Tófalvi foglalkozik az unitárius egyház lefejezésével és az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségének a perével is. A következő kötet a nagyváradi Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetének pere, 59 diákot, tanárt ítéltek el. Külön kötet foglalkozik majd a kolozsvári teológiai intézetben lezajlott eseményekkel. Lesz egy összefoglaló kötet a székelyföldi, szovátai, gyulakutai szervezkedésekről, amelyek közvetlenül a forradalom napjaiban, illetve utána zajlottak. 2006. december 17-én éjszaka betörtek Tófalvi lakásába. Feltűnő, hogy egy betörőt miért érdekelnek az 1956-os eseményekhez kapcsolódó levéltári dokumentumok? A megmaradt dokumentumokat, több tízezer oldalt szétszórtak a lakásban. Három hónapig tartott, amíg valamennyire rendszerezni tudta. Pótolhatatlan dokumentumok tűntek el. Most már azért beszél minderről, mert nem tartja otthon az anyagait. /Máthé Éva: Requiem a meghurcoltakért. = Krónika (Kolozsvár), máj. 22./

Domokos Géza /1928-2007/, a Kriterion Könyvkiadó egykori igazgatója, az RMDSZ egyik alapítója és első elnöke emlékére, az általa alapított Kriterion Alapítvány kuratóriuma Domokos Géza-díjat létesített. Az első Domokos Géza-díjat Bálint Lajos kolozsvári műszaki könyvszerkesztő vehette át május 11-én, a csíkszeredai Kriterion Házban. A műszaki könyvszerkesztő rendszerint ott szerepel megbújva valahol a hátsó oldalak egyikén. Barátai vallják, Bálint Lajoson nem fog az idő, pedig 1928-ban született Székelydályán, a középiskolát Székelyudvarhelyen végezte, 1947-ben beiratkozott az akkor még Bolyai Egyetem magyar szakára, ahonnan az osztályharc a kulákgyermeket eltávolította, kolozsvári Világosság szerkesztőségében lett korrektor. Az egyetemet csupán a korszak enyhülésének időszakában, 1972-ben tudta befejezni, a Korunk szerkesztéséről írt államvizsga dolgozatával, de addig már korrektorként, műszaki szerkesztőként dolgozott több lapnál és könyvkiadónál. Domokos Géza fogalmazta meg: “Elsősorban Deák Ferencnek és Bálint Lajosnak köszönhetően, mindkét magyar szerkesztőségben, a bukarestiben és a kolozsváriban is, igazi kultusza alakult ki a betűnek és mindannak, ami az írással – az istenek találmányával – összefüggött. Bálint Lajos nyugodtan odaállhatott volna bármelyik nyomdagép mellé, a könyvnyomtatás minden csínja-bínja, minden módja és szakasza ismert volt előtte. ” Bálint Lajos már több mint ötezer könyvet tekinthetett saját gyermekének, 1992-es nyugdíjba vonulása után sem hagyott fel a szakmával: 1992-ben a református egyház kérte meg, hogy segítsen a Misztótfalusi Kis Miklós nevére keresztelt nyomdát létrehozni. /Székedi Ferenc: Aki a könyveknek él. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./

Május 20-án a Kolozsvár Társaság székházának vendége Závada Pál volt, a Magvető Kiadónál 1997-ben megjelent Jadviga párnája című regény szerzője. A Korunk Akadémia rendezvénysorozatának ez volt a harmadik estje, márciusban Szabó T. Anna költő és Dragomán György író, április végén pedig Oravecz Imre költő és műfordító jött el. /Ferencz Zsolt: Jadviga párnájától a Milotáig. Kolozsváron járt Závada Pál író. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./

A Kányádi Sándort 80. születésnapján köszöntő budapesti rendezvényen Iancu Laura költőnő Kányádi Sándor c. megrázó versével köszöntötte az erdélyi költőfejedelmet, s benne az alábbi súlyos szentenciát mondta ki nyelvünk állapotáról: „ki egyszer lenyelte / a nyelvet / egyetlen egyszer lakhat jól / vele... ”. Hogyan fogalmazná meg csángó voltát? Gyakorlatilag mit jelent ma csángóként élni? Iancu Laura önmagáról: „Moldvában, Magyarfaluban született magyar vagyok. ” Szerinte nincsenek csángók. „A csángóság egy állapot! A 19. századi moldvai magyar folklór, a népköltészet még a Kárpát-medence egyazon nyelvén formálódott. Azóta, bizonyos hiányosságok és hatások miatt, az írásbeliség hiánya és a román nyelv hatása miatt a moldvai magyar tájnyelvek sajátos, „életképtelen” mederbe terelődtek. ” – mondta. Iancu Laura két-három havonta hosszabb időre hazamegy. Számára a felnőtté válás tere már Budapest volt. Nincs pontos adat arról, hogy hány csángó él Budapesten. Az egyetemi tanulmányokat folytatók száma bizonyosan meghaladja a 130-at. – Beke György ragyogóan meg tudta rajzolni a csángó ember lelkét, világképét. Írásai, különösen a riportjai nélkülözhetetlenek a múlt „rekonstruálásához”. Iancu Laura (1978, Magyarfalu – Moldva) csángómagyar író, költő hatgyermekes katolikus családban nőtt fel. Egyetemi tanulmányait Budapesten folytatta, óvodapedagógusként, majd teológus-hittantanárként diplomázott. A Szegedi Tudományegyetemen néprajzosként végzett. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Néprajzi Tanszékén végzős PHD hallgató. A Moldvai Magyarság c. csíkszeredai folyóirat, illetve az Irodalmi Páholy szerkesztője. Kötetei: Johófiú Jankó. Magyarfalusi csángó népmesék és más beszédek (Velence, 2002); Pár csángó szó (versek, Csíkszereda, 2004); Magyarfalusi emlékek (paraszti fénykép-monográfia, Budapest, 2005); Aranyréce (mesék Moldvából, Budapest, 2005); Karmaiból kihullajt (versek, Budapest, 2007). /Hevesi Mónár József: Kétszeres félnyelvűségen túl. Iancu Laura csángómagyar író, költő szerint a moldvai magyar kisebbség helyzetfelmérése el sem kezdődött. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./

A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház kivételével az összes részegyház elfogadta a Magyar Református Egyház alkotmányát május 22-én Debrecenben, az alkotmányozó zsinat ünnepi ülésén. Erre az alkalomra az előzetes becslések és bejelentkezések alapján mintegy 20 ezer református hívőt vártak a Kárpát-medencéből és a világ minden tájáról. Az ilyen módon újraegységesült Magyar Református Egyház mintegy 3 millió lelket számlál, és ezzel előkelő helyet foglal el az európai református egyházak nagy családjában. A Nagytemplomban az alkotmányozó zsinat munkálatait irányították az egyházi vezetők, a templom előtti és mögötti téren sátrak sorakoztak portékáikat, különböző szórakozási lehetőségeket kínálva a látogatóknak. Egy-egy marék otthonról hozott földet öntöttek a zsinat tagjai, majd a küldöttségek a debreceni Nagytemplom előtti téren elhelyezett medencébe. Ezt követte az alkotmányozó zsinat ülése a Nagytemplomban, ahol a házigazda Tiszántúli Református Egyházkerület nevében Bölcskei Gusztáv püspök tartott bevezető áhítatot, majd Kósa Lajos, Debrecen város polgármestere köszöntötte a vendégeket. A mostani esemény emlékére a város díszzászlót készített s adományozott a résztvevő részegyházaknak. Ünnepi üzenetét juttatta el Sólyom László köztársasági elnök is, aki szerint a magyarigazolvány bevezetése óta nem történt hasonlóan pozitív lépés, amely az összes magyar nemzetrészt érintené a Kárpát-medencében. Az alkotmányozó zsinat munkálatait Tonk István, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka moderálta, az alkotmány szövegét és tartalmát pedig Bibza István, a Kolozsvár-Külső Egyházmegye esperese ismertette. A 32 cikkelyből és 12 fejezetből álló dokumentum szabályozza az egységes Magyar Református Egyház működését, kijelölve az utat, amelyben a jövőben haladni fog. Az iratot előzetesen ratifikálta a romániai, a szerbiai, a kárpátaljai, a szlovéniai és a magyarországi református egyház, a szlovákiai azonban specifikus, kétnyelvű helyzetére hivatkozva nem fogadta el, így ők nem írták alá a dokumentumot. Ezzel szemben azonban kifejezte csatlakozási szándékát, és az elfogadás után kézjegyével látta el a dokumentumot az Amerikai Református Egyház képviseletében Szabó Sándor püspök és dr. Kocsis Attila esperes. Az aláírás ünnepélyes pillanatai után a zsinat elfogadta azt az üzenetet, amelyet a jeles alkalom tiszteletére fogalmaztak meg. Az üzenet kimondja, hogy közel 20 évnyi fáradozás után a magyar reformátusság ebben a formában juttatja kifejezésre évszázados közösségét, bár lelki és szellemi egységét a reformáció évszázadától kezdve megtartotta. Kimondja továbbá, hogy sem a trianoni döntés, sem a 2004. december 5-i (lelki Trianonként is emlegetett) népszavazás nem tudta szétzilálni a református közösséget, amely május 22-én a közös alkotmánnyal is kifejezi és megszilárdítja egységét. A sajtótájékoztatón Bölcskei Gusztáv püspök kifejtette: a jelen mozzanat nem hoz létre új egyházat, hanem a meglévő egyházrészeket fogja egységbe, ugyanakkor a közös zsinat csak azon kérdésekben dönt, amelyekre a részegyházak vezető testületei felhatalmazzák. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke ugyancsak kifejtette ünnepi gondolatait, kiemelve: számára május 22-e Isten csodája, a megmaradás csodája. A délutáni órákban a program egyesítő menettel folytatódott, majd az úrvacsorás istentiszteleten részt vettek a magyarországi evangélikus, baptista, metodista és római katolikus egyházak vezetői is. Közben bemutatkoztak a Kárpát-medence minden tájáról érkezett gyülekezetek és egyházi intézmények, színes műsorokat kínálva az egész napon át hömpölygő tömegnek. /Sándor Boglárka Ágnes: Megalakult az egységes Magyar Református Egyház. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 23./

Több ezer ember vett részt május 22-én Csíkszeredában az RMDSZ által szervezett tüntetésen, amelyen a tiltakozók a magyar intézményvezetők leváltása ellen foglaltak állást. A szervezők szerint 18 ezren vettek részt a megmozduláson, de a rendőrök csak 4–5 ezer főre becsülték a tömeget. A csíkszeredai Szabadság térre autóbuszokkal érkeztek a tüntetők Kovászna megyéből, valamint a Hargita megyei Gyergyószentmiklós és Székelyudvarhely környékéről. Beszédet mondott Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke is. Markó Béla beszédében kijelentette: sokan ravasznak és okosnak tartják a román politikát, de szerinte ostobák azok a román politikusok, akik a romániai magyarok sorsáról próbálnak dönteni. Rámutatott: kilencven éve próbálják eltiporni a román kormányok a magyarságot és annak iskoláit, betelepíteni románokkal Székelyföldet, és megkísérelnek az ott élők helyett dönteni, de mindez nem sikerül nekik. – Okos politikusok rájöttek volna arra, hogy mindezt nem lehet velünk megtenni, a székely nép szabadságszeretete ezt nem hagyja – hangsúlyozta Markó. Az összefogás fontosságáról beszélt Tőkés László, aki hangsúlyozta: „igazunkról meg kell győznünk a többségi román nemzet tagjait, és Európát is meg kell nyernünk ügyünk számára”. Felolvasták, és közfelkiáltással elfogadták azt a kiáltványt, amelyben a tüntetők követelik, hogy a központi és helyi állami intézményekben biztosítsák az etnikai arányos képviseletet, és helyezzék vissza tisztségeikbe a leváltott magyar intézményvezetőket. /Markó „az ostoba román politikusokkal” hadakozik. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 23./

„Egy táj, egy országrész, egy régió »valósága« és a róla alkotott kép sokszor nem esik egybe. Maga a régió (és népe) rendszerint tehetetlen a készen kapott identitásokkal szemben, megpróbál jól-rosszul együtt élni vele” – írta egyik tanulmányában Bíró A. Zoltán társadalomkutató a „Har-Kov”-térségre vonatkozóan. Bíró A. Zoltán, a KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának vezetője szerint a Székelyföldön élőkről lehet beszélni, ami elsősorban „vidékiséget” jelent, a szó nem negatív értelmében. A nagyvárosi gyerekek, fiatalok másként szocializálódnak, mint a székelyföldi térségben élők, ez többnyire így van ma is. Az úgynevezett székelyföldi identitás ma halvány vonalakban létezik, ennél erősebbek a lokális és a regionális identitások. Az udvarhelyiség, a sóvidékiség, a gyergyóiság, a felsőháromszékiség, egyszóval a táji identitás erősebb, mint a székelyföldiség. Az EU politikája is a térségi identitásokat támogatja. Ma a sztereotípiákat két nagy tényező termeli a Székelyföldre vonatkozóan: az egyik a turizmus, és ebben inkább a magyarországi turisztikai szereplők a meghatározók, a másik a közéleti-politikai szféra. – Székelyföldet alulról kell építeni, felülről való ráfigyeléssel, vallja Bíró A. Zoltán. Székelyföldön egyre több fórumon hangsúlyozzák a térségi identitás fontosságát, másrészt pedig olyan együttműködési formák alakultak ki, amelyek korábban nem voltak: székelyföldi városok, illetve Hargita és Kovászna megye vezetőinek a többé-kevésbé rendszeres találkozásai, megpróbálnak összehangolni bizonyos tevékenységeket és programokat. A térségi identitásépítés hosszú távú, komplex folyamat. A térségi identitást mindenki fentről lefelé próbálja kiépíteni, ez azonban nem fog működni. Az alapozó munkát nem lehet megkerülni. A sepsiszentgyörgyi kollégákkal elindították a Székelyföld Fejlesztési Intézetet. Ezáltal el lehet kezdeni a rendszeres térségi statisztikai munkákat, amelyeket a Székelyföldre nézve régóta nem végzett el senki. /Ferencz Zsolt: Székelyek, székelyföldiség, székely identitás. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 23./

Látható lesz a Székelyföld a világhálón, ugyanis a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezésére sikerül a virtuális térben megjeleníteni ezt a régiót – jelentette be Izsák Balázs, az SZNT elnöke. Székelyföld saját internetes azonosítója lehetővé teszi, hogy jövőtől a székelyföldi önkormányzatok, cégek, magánszemélyek és intézmények honlapjainak címe a.sic végződést kapja, ami a siculitas rövidítése. Mai fordításban székelységet jelent, de a középkori magyar közigazgatásban az önkormányzó, szabadságjogokkal felruházott közösséget jelentette, amellyel a székely szabadság történelmi gyökerére utalunk. – Ezt a székely autonómiatörekvés egyik mérföldkövének tekintjük, mert a világhálón országok, autonóm területek, kulturális közösségek között a Székelyföld önálló entitásként lesz jelen. A legfelsőbb tartománynév a világban élő székelyek összefogásának jelképe is lehet, hiszen adott a lehetőség, hogy.sic végződésű honlapjuk legyen. A doméniumnév 2010-től válik használhatóvá. /Mezey Sarolta: Székelyföld virtuálisan. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 23./