Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2015. augusztus 3.
A megbékélés és megértés tábora a színház eszközeivel
Magyar és román fiataloknak szervezet interetnikai drámatábort az Osonó Színházműhely. A sepsiszentgyörgyi színházműhely a Művészeti és Népiskolával közösen július 26- 30. között szervezte az Interetnikai Drámatábort, amelyben román és magyar fiatalok vettek részt Temesvárról, Marosvásárhelyről, Sepsiszentgyörgyről és Kovászna megye több településéből.
Az árkosi Felnőttképző Központban megtartott tábor célja annak a lehetőségnek a megteremtése volt, amelyben a dráma- és csapatjátékok, személyiségfejlesztő és önismereti gyakorlatok segítségével, a két nemzet fiataljai közelebb kerülhettek egymáshoz, megismerhették egymást és felfedezhették a közös alkotás örömét. A színház, mint forma nagyszerű eszköznek bizonyult az előítéletek leküzdésére, az egymás elfogadására és a közös kapcsolódási pontok megtalálására.
Az Osonó Színházműhely vezetője, Fazakas Misi rendező, és Iustinian Turcu, a szebeni színművészeti egyetem III. éves színész szakos diákja, valamint a szebeni Radu Stanca Nemzeti Színház bedolgozó színésze által vezetett foglalkozások nagy hangsúlyt fektettek a csapatépítésre, az önismereti- és személyiségfejlesztő gyakorlatokra, drámajátékokra, beszédkészség-fejlesztő feladatokra és az alap-színházképzésre.
A színházi gyakorlatokba való elmélyülés, a keresés és a kísérletezés igazi közösséggé kovácsolta a résztvevőket. A műhelyfoglalkozások mellett, az intenzív tábor minden reggel a lelki-szellemi bemelegítőként szolgáló napindítóval indult, este pedig a rövid színházi jelenetek próbái zajlottak, amelyeket az utolsó nap délelőttjén mutattak be a kiscsoportok. A tábor célját az Osonó Színházműhely legújabb, a román és magyar fiatalok történeteit feldolgozó Ismeretlen barátok társasága avagy Piknik egy japán szőnyegen című fórumszínházi előadásának megtekintése is segítette.
Mindezek mellett sok beszélgetésre került sor, így a résztvevők tudomást szerezhettek egymás kultúrájáról, gondolkodásmódjáról, és megoszthatták az életükben jelen lévő problémákat, amelyek a legtöbb esetben nem a nemzetiségi hovatartozásból fakadnak, hanem az ország helyzete miatt kialakult, a felnövekvőben lévő generáció jövőképének hiányából.
A 16 éves temesvári diák, Maria Bujancă így nyilatkozott: „A táborból úgy megyek haza, hogy a lelkem csordultig van telve érzésekkel, a szemem könnyel, a fejem gondolatokkal. Alig tudom elhinni, hogy ezekkel az emberekkel, függetlenül, hogy magyarok vagy románok, most találkoztam először. Olyan, mintha már régóta ismernénk egymást és egy nagy családot alkotnánk.”
A 17 éves, sepsiszentgyörgyi Dani Pálma elmondta: „Ez volt az első olyan helyzet az életemben, amikor román fiatalokkal voltam együtt. Nehéz szavakkal elmondani, hogy milyen fantasztikus élményt és tapasztalatot éltünk meg. Mikor egy román fiatallal beszélgettem vagy dolgoztam, sokszor volt olyan érzésem, hogy már nem arra figyeltem, vagy nem azért görcsöltem, hogy ő egy más nyelven beszél hozzám, hanem arra, hogy azt gondolja, amit én, kiegészítjük egymást, vagy együtt fogalmazunk meg gondolatokat. Egyszerűen: értettük egymást!”
Kovács Zsolt
maszol.ro
Magyar és román fiataloknak szervezet interetnikai drámatábort az Osonó Színházműhely. A sepsiszentgyörgyi színházműhely a Művészeti és Népiskolával közösen július 26- 30. között szervezte az Interetnikai Drámatábort, amelyben román és magyar fiatalok vettek részt Temesvárról, Marosvásárhelyről, Sepsiszentgyörgyről és Kovászna megye több településéből.
Az árkosi Felnőttképző Központban megtartott tábor célja annak a lehetőségnek a megteremtése volt, amelyben a dráma- és csapatjátékok, személyiségfejlesztő és önismereti gyakorlatok segítségével, a két nemzet fiataljai közelebb kerülhettek egymáshoz, megismerhették egymást és felfedezhették a közös alkotás örömét. A színház, mint forma nagyszerű eszköznek bizonyult az előítéletek leküzdésére, az egymás elfogadására és a közös kapcsolódási pontok megtalálására.
Az Osonó Színházműhely vezetője, Fazakas Misi rendező, és Iustinian Turcu, a szebeni színművészeti egyetem III. éves színész szakos diákja, valamint a szebeni Radu Stanca Nemzeti Színház bedolgozó színésze által vezetett foglalkozások nagy hangsúlyt fektettek a csapatépítésre, az önismereti- és személyiségfejlesztő gyakorlatokra, drámajátékokra, beszédkészség-fejlesztő feladatokra és az alap-színházképzésre.
A színházi gyakorlatokba való elmélyülés, a keresés és a kísérletezés igazi közösséggé kovácsolta a résztvevőket. A műhelyfoglalkozások mellett, az intenzív tábor minden reggel a lelki-szellemi bemelegítőként szolgáló napindítóval indult, este pedig a rövid színházi jelenetek próbái zajlottak, amelyeket az utolsó nap délelőttjén mutattak be a kiscsoportok. A tábor célját az Osonó Színházműhely legújabb, a román és magyar fiatalok történeteit feldolgozó Ismeretlen barátok társasága avagy Piknik egy japán szőnyegen című fórumszínházi előadásának megtekintése is segítette.
Mindezek mellett sok beszélgetésre került sor, így a résztvevők tudomást szerezhettek egymás kultúrájáról, gondolkodásmódjáról, és megoszthatták az életükben jelen lévő problémákat, amelyek a legtöbb esetben nem a nemzetiségi hovatartozásból fakadnak, hanem az ország helyzete miatt kialakult, a felnövekvőben lévő generáció jövőképének hiányából.
A 16 éves temesvári diák, Maria Bujancă így nyilatkozott: „A táborból úgy megyek haza, hogy a lelkem csordultig van telve érzésekkel, a szemem könnyel, a fejem gondolatokkal. Alig tudom elhinni, hogy ezekkel az emberekkel, függetlenül, hogy magyarok vagy románok, most találkoztam először. Olyan, mintha már régóta ismernénk egymást és egy nagy családot alkotnánk.”
A 17 éves, sepsiszentgyörgyi Dani Pálma elmondta: „Ez volt az első olyan helyzet az életemben, amikor román fiatalokkal voltam együtt. Nehéz szavakkal elmondani, hogy milyen fantasztikus élményt és tapasztalatot éltünk meg. Mikor egy román fiatallal beszélgettem vagy dolgoztam, sokszor volt olyan érzésem, hogy már nem arra figyeltem, vagy nem azért görcsöltem, hogy ő egy más nyelven beszél hozzám, hanem arra, hogy azt gondolja, amit én, kiegészítjük egymást, vagy együtt fogalmazunk meg gondolatokat. Egyszerűen: értettük egymást!”
Kovács Zsolt
maszol.ro
2015. augusztus 5.
A fejlesztés négy pillére
Azonosították Háromszék kitörési pontjait
A mezőgazdaság, a kultúra, a turizmus és az informatikai ágazatok jelentik Kovászna megye gazdasági kitörési pontjait, derült ki a háromszéki önkormányzat által rendelt Potsa József megyefejlesztési stratégiából. A volt háromszéki főispán nevét viselő stratégia a 2015 és 2020 közti periódusra határozza meg a fejlesztési irányvonalakat, a régió erősségeit és a kulcsfontosságú stratégiai faktorokat.
A múlt hónapban véglegesített stratégiának a kidolgozását Viorel Stănică, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi karának prodékánja koordinálta, aki rámutatott: Kovászna megye számos szektorban jól teljesít, azonban a további fejlődéshez szükség van a magasan képzett polgárok elvándorlásának megfékezésére és a szakoktatás támogatására.
A Potsa József megyefejlesztési stratégia azonosítja Háromszék erősségeit, amelyek között szerepel, hogy 2013 óta folyamatosan növekszik a térség kereskedelmi mérlege, ami elsősorban az export növekedésének tulajdonítható.
A háromszéki mezőgazdaság egyes ágazatai is versenyképesekké váltak, a Kovászna megyei gazdák főként a cukorrépa- és krumplitermesztés területén vannak jelen az országos piacon. A háromszéki vendéglátóipar – hotelek és panziók – az országos átlag felett teljesítenek, termelékenységük jónak mondható. Háromszéken a gyógyturizmus, a kulturális turizmus és a faluturizmusra egyaránt húzóágazattá válhat, egyelőre fékezőerő, hogy az érintettek nem aknázzák ki megfelelően az erősségeiket. Példaként említik, hogy Kovászna városa az ország első három gyógyfürdőhelye között szerepel, gond az, hogy a vendéglátók a forgalmukat az állam által támogatott ingyenes és kedvezményes gyógykezelő jegyekre alapozzák.
A Potsa József megyefejlesztési terv elkészítői szerint a számítástechnikai (IT) és telekommunikációs ágazatban is nagy potenciál rejtőzik, viszont a megfelelő szakoktatás hiánya hátráltatja ezt az ágazatot a kibontakozásban. A feldolgozóipar biztosítja ugyan Kovászna megye gazdaságának a stabilitást, ezért támogatni kell a megmaradásban, de alternatívaként más gazdasági ágazatok – például az informatikai és telekommunikációs szektor - megtelepedését kell elősegíteni. Viorel Stănică szerint a beazonosított négy fejlődési pillérre – mezőgazdaság, kultúra, turizmus és informatika – külön ágazati stratégiákat kell még kidolgozni. Problémaként azonosították azt, hogy Kovászna megye nem túl vonzó az itt lakók számára. Habár magasabb a születések száma mint az elhalálozásoké, mégis folyamatosan csökken a lakosság száma. Főként az elmúlt tíz évben figyelhető meg az elvándorlás, ami a magasan képzettek körében jellemző. Kovászna megyében a városok veszítettek el jelentős számú lakosságot, így 2009-től már magasabb lett a vidéki lakosság aránya mint a városiaké. Emellett megfigyelhető, hogy a lakosság 20 százaléka van kitéve az elszegényedés veszélyeinek és az országos átlagnál alacsonyabb a lakosság orvosi ellátáshoz való hozzáférése is. További gondot jelent, hogy a háromszéki lakosság mindössze 9,8 százalékának van felsőfokú végzettsége, ami akadályozza, hogy tudásalapú befektetések megtelepedjenek a térségben.
Kovács Zsolt
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Azonosították Háromszék kitörési pontjait
A mezőgazdaság, a kultúra, a turizmus és az informatikai ágazatok jelentik Kovászna megye gazdasági kitörési pontjait, derült ki a háromszéki önkormányzat által rendelt Potsa József megyefejlesztési stratégiából. A volt háromszéki főispán nevét viselő stratégia a 2015 és 2020 közti periódusra határozza meg a fejlesztési irányvonalakat, a régió erősségeit és a kulcsfontosságú stratégiai faktorokat.
A múlt hónapban véglegesített stratégiának a kidolgozását Viorel Stănică, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi karának prodékánja koordinálta, aki rámutatott: Kovászna megye számos szektorban jól teljesít, azonban a további fejlődéshez szükség van a magasan képzett polgárok elvándorlásának megfékezésére és a szakoktatás támogatására.
A Potsa József megyefejlesztési stratégia azonosítja Háromszék erősségeit, amelyek között szerepel, hogy 2013 óta folyamatosan növekszik a térség kereskedelmi mérlege, ami elsősorban az export növekedésének tulajdonítható.
A háromszéki mezőgazdaság egyes ágazatai is versenyképesekké váltak, a Kovászna megyei gazdák főként a cukorrépa- és krumplitermesztés területén vannak jelen az országos piacon. A háromszéki vendéglátóipar – hotelek és panziók – az országos átlag felett teljesítenek, termelékenységük jónak mondható. Háromszéken a gyógyturizmus, a kulturális turizmus és a faluturizmusra egyaránt húzóágazattá válhat, egyelőre fékezőerő, hogy az érintettek nem aknázzák ki megfelelően az erősségeiket. Példaként említik, hogy Kovászna városa az ország első három gyógyfürdőhelye között szerepel, gond az, hogy a vendéglátók a forgalmukat az állam által támogatott ingyenes és kedvezményes gyógykezelő jegyekre alapozzák.
A Potsa József megyefejlesztési terv elkészítői szerint a számítástechnikai (IT) és telekommunikációs ágazatban is nagy potenciál rejtőzik, viszont a megfelelő szakoktatás hiánya hátráltatja ezt az ágazatot a kibontakozásban. A feldolgozóipar biztosítja ugyan Kovászna megye gazdaságának a stabilitást, ezért támogatni kell a megmaradásban, de alternatívaként más gazdasági ágazatok – például az informatikai és telekommunikációs szektor - megtelepedését kell elősegíteni. Viorel Stănică szerint a beazonosított négy fejlődési pillérre – mezőgazdaság, kultúra, turizmus és informatika – külön ágazati stratégiákat kell még kidolgozni. Problémaként azonosították azt, hogy Kovászna megye nem túl vonzó az itt lakók számára. Habár magasabb a születések száma mint az elhalálozásoké, mégis folyamatosan csökken a lakosság száma. Főként az elmúlt tíz évben figyelhető meg az elvándorlás, ami a magasan képzettek körében jellemző. Kovászna megyében a városok veszítettek el jelentős számú lakosságot, így 2009-től már magasabb lett a vidéki lakosság aránya mint a városiaké. Emellett megfigyelhető, hogy a lakosság 20 százaléka van kitéve az elszegényedés veszélyeinek és az országos átlagnál alacsonyabb a lakosság orvosi ellátáshoz való hozzáférése is. További gondot jelent, hogy a háromszéki lakosság mindössze 9,8 százalékának van felsőfokú végzettsége, ami akadályozza, hogy tudásalapú befektetések megtelepedjenek a térségben.
Kovács Zsolt
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2015. szeptember 26.
Bemutatták az Önkéntesek Kisokosát Kolozsváron
Szombaton mutatta be az RMDSZ ügyvezető elnöksége a Önkéntes Kisokost Kolozsváron. A kiadvány rövid ismertetése után debreceni önkéntesek tájékoztattak sikeres helyi kezdeményezésükről.
Romániában nem létezett az önkéntességet szabályozó törvény, bár kezdeményezések voltak, és végül tavaly sikerült ilyen törvényt elfogadni – mondta el Bodor László, az RMDSZ programokért felelős ügyvezető alelnöke kiemelve, az oktatással kapcsolatos önkénteskedést az állam szakmai gyakorlatként fogadja el.
Kovács Zsolt szerkesztő elmondta, a projekt célja az volt, hogy minél szélesebb skálájú információt gyűjtsenek egybe az érdeklődőknek. A Kisokost ezer példányban nyomtatták ki, de az RMDSZ honlapján online is megtalálható, hétfőtől pedig a BBTE magyar karok székházában és az RMDSZ területei szervezeteinél meg lehet találni printben is.
Önkéntes hősök
Tavaly indítottak útjára egy Facebook-gerilla akciót, amellyel rászoruló gyerekeknek gyűjtöttek csokoládét – mesélte el az ismertetőn a Debreceni Hősök két fiatal önkéntese. Mint mondták, többek akartak lenni önkéntesnél: szuperhősökké akartak válni, így eldőlt: különböző hősöknek öltözve vitték el a csokikat a gyerekeknek, egészen pontosan tizennégy doboznyit. A kezdeményezésük nincs egyéves mg, de már kétszáz taggal bírnak, Facebook-oldalukat háromezren követik, és a sajtó is rendszeresen beszámol róluk.
Mint felvázolták, a lakosság gyakran negatív képet kap a sajtóban civil kezdeményezésekről, a Debreceni Hősök azonban igyekezett saját lábon, felajánlott adományokat is visszautasítva haladni előre. Nem vettek részt semmiféle intézményesítésben, bankszámlájuk sincs, és azt szeretnék, hogy külső segítség nélkül teremtsék meg maguknak, amit szeretnének. Megkereste őket többek között a Shell, a Fidelitas (a Fidesz ifjúsági szervezete), de mindenkinek nemet mondtak, hangzott el.
Nem toboroznak, ugyanakkor minden csatlakozót arra biztatnak, hogy saját ötleteit valósítsa meg, mondták. Általában nem is arról van szó, hogy az emberek nem akarnának segíteni másokon, mindenkinek vannak szenvedélyei, de nem tudják, hogy miként induljanak el – ezen segítenek a Debreceni Hősök.
Nem az a lényeg, hogy ha átsegítünk egy nénit az utcán, nyomjunk rögtön egy szelfit vele, az ilyen akcióikat érte is kritika, viszont ennek az a szerepe, hogy az emberekhez eljusson a gondolat maga: hogy lehet önkéntesen segíteni másokon. A jelszavuk: jót tenni menő, mondták.
Elhangzott: nem titkolt missziójuk, hogy a náluk tapasztalt dolgokat átadhassák más városoknak, így például Kolozsvári Hősök megalakulására is van lehetőség.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro
Szombaton mutatta be az RMDSZ ügyvezető elnöksége a Önkéntes Kisokost Kolozsváron. A kiadvány rövid ismertetése után debreceni önkéntesek tájékoztattak sikeres helyi kezdeményezésükről.
Romániában nem létezett az önkéntességet szabályozó törvény, bár kezdeményezések voltak, és végül tavaly sikerült ilyen törvényt elfogadni – mondta el Bodor László, az RMDSZ programokért felelős ügyvezető alelnöke kiemelve, az oktatással kapcsolatos önkénteskedést az állam szakmai gyakorlatként fogadja el.
Kovács Zsolt szerkesztő elmondta, a projekt célja az volt, hogy minél szélesebb skálájú információt gyűjtsenek egybe az érdeklődőknek. A Kisokost ezer példányban nyomtatták ki, de az RMDSZ honlapján online is megtalálható, hétfőtől pedig a BBTE magyar karok székházában és az RMDSZ területei szervezeteinél meg lehet találni printben is.
Önkéntes hősök
Tavaly indítottak útjára egy Facebook-gerilla akciót, amellyel rászoruló gyerekeknek gyűjtöttek csokoládét – mesélte el az ismertetőn a Debreceni Hősök két fiatal önkéntese. Mint mondták, többek akartak lenni önkéntesnél: szuperhősökké akartak válni, így eldőlt: különböző hősöknek öltözve vitték el a csokikat a gyerekeknek, egészen pontosan tizennégy doboznyit. A kezdeményezésük nincs egyéves mg, de már kétszáz taggal bírnak, Facebook-oldalukat háromezren követik, és a sajtó is rendszeresen beszámol róluk.
Mint felvázolták, a lakosság gyakran negatív képet kap a sajtóban civil kezdeményezésekről, a Debreceni Hősök azonban igyekezett saját lábon, felajánlott adományokat is visszautasítva haladni előre. Nem vettek részt semmiféle intézményesítésben, bankszámlájuk sincs, és azt szeretnék, hogy külső segítség nélkül teremtsék meg maguknak, amit szeretnének. Megkereste őket többek között a Shell, a Fidelitas (a Fidesz ifjúsági szervezete), de mindenkinek nemet mondtak, hangzott el.
Nem toboroznak, ugyanakkor minden csatlakozót arra biztatnak, hogy saját ötleteit valósítsa meg, mondták. Általában nem is arról van szó, hogy az emberek nem akarnának segíteni másokon, mindenkinek vannak szenvedélyei, de nem tudják, hogy miként induljanak el – ezen segítenek a Debreceni Hősök.
Nem az a lényeg, hogy ha átsegítünk egy nénit az utcán, nyomjunk rögtön egy szelfit vele, az ilyen akcióikat érte is kritika, viszont ennek az a szerepe, hogy az emberekhez eljusson a gondolat maga: hogy lehet önkéntesen segíteni másokon. A jelszavuk: jót tenni menő, mondták.
Elhangzott: nem titkolt missziójuk, hogy a náluk tapasztalt dolgokat átadhassák más városoknak, így például Kolozsvári Hősök megalakulására is van lehetőség.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro
2015. szeptember 28.
Az RMDSZ fontosnak tartja a társadalmi részvételt
Új kiadvány, az Önkéntes Kisokos
Az RMDSZ fontosnak tartja a társadalmi részvételt, mostani kiadványunk, az Önkéntes Kisokos pontosan azzal a céllal jött létre, hogy olyan információkat rendszerezzen és összesítsen, amelyek elősegítik az erdélyi magyar fiatalok szerepvállalását a közszféra különböző területein– indította beszédét Bodor László programokért felelős ügyvezető alelnök a Szövetség új kiadványának bemutatóján, szombaton, szeptember 26-án.
A Szövetség ügyvezető alelnöke az érvényben lévő önkéntességi törvény előnyeit hangsúlyozva rámutatott: „2014-ig nem létezett olyan jogszabály Romániában, amely szabályozta volna az önkéntességet. Széll Lőrincz kollégámmal, az Országos Sport és Ifjúsági Hatóság akkori államtitkár-helyettesével közösen számos civil szervezetet felkerestünk az új törvénytervezet előkészítésekor, amelyekkel közösen tettünk javaslatot a fiatalok társadalmi szerepvállalásának előmozdítására. A konzultációt követően a legfontosabb kiegészítésünk az volt, hogy az önkéntességnek törvényes keretei legyenek, ismerjék el szakmai tapasztalatként, hiszen ez állásinterjúkkor előnyben részesíti a tenni akaró, közösségükért dolgozó fiatalokat.” A közigazgatásban mára már az önkormányzatoknak is muszáj konzultálniuk azokkal a szervezetekkel, amelyek önkéntességgel foglalkoznak – tette hozzá Bodor László.
„Az Önkéntes Kisokos összeállításakor az az elv vezérelt bennünket, hogy minél szélesebb skálán, minél változatosabb módon mutassuk be azokat a tevékenységeket, amelyeket a mi korosztályunknak érdemes bevállalni a közszféra különböző területein. Nyolc társszerzővel számolunk, akik különböző szemszögből ismertetik a társadalmi részvétel formáit – új kiadványunkban részletezzük az önkéntességi törvényt, azokról a szabályozásokról beszélünk, amelyeket az önkormányzatoknak kötelezően be kell tartaniuk, de kolozsvári ifjúsági kezdeményezéseket is bemutatunk, továbbá élménybeszámolók is olvashatók” – részletezte a kiadvány szerepét Kovács Zsolt főszerkesztő. Az Ügyvezető Elnökség munkatársa arról is beszámolt, az első kiadás ezer példányban jelent meg, amely hétfőtől a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatának titkárságain, a Szövetség területi szervezeteinek székházában, illetve elektronikusan is elérhető lesz.
A sajtótájékoztatót követően a Debreceni Hősök csapat alapítói, Szabó György és Kiss Ákos Innovatív önkéntes alternatíva: az adaptálható Hősváros címmel tartottak előadást.
Nyugati Jelen (Arad)
Új kiadvány, az Önkéntes Kisokos
Az RMDSZ fontosnak tartja a társadalmi részvételt, mostani kiadványunk, az Önkéntes Kisokos pontosan azzal a céllal jött létre, hogy olyan információkat rendszerezzen és összesítsen, amelyek elősegítik az erdélyi magyar fiatalok szerepvállalását a közszféra különböző területein– indította beszédét Bodor László programokért felelős ügyvezető alelnök a Szövetség új kiadványának bemutatóján, szombaton, szeptember 26-án.
A Szövetség ügyvezető alelnöke az érvényben lévő önkéntességi törvény előnyeit hangsúlyozva rámutatott: „2014-ig nem létezett olyan jogszabály Romániában, amely szabályozta volna az önkéntességet. Széll Lőrincz kollégámmal, az Országos Sport és Ifjúsági Hatóság akkori államtitkár-helyettesével közösen számos civil szervezetet felkerestünk az új törvénytervezet előkészítésekor, amelyekkel közösen tettünk javaslatot a fiatalok társadalmi szerepvállalásának előmozdítására. A konzultációt követően a legfontosabb kiegészítésünk az volt, hogy az önkéntességnek törvényes keretei legyenek, ismerjék el szakmai tapasztalatként, hiszen ez állásinterjúkkor előnyben részesíti a tenni akaró, közösségükért dolgozó fiatalokat.” A közigazgatásban mára már az önkormányzatoknak is muszáj konzultálniuk azokkal a szervezetekkel, amelyek önkéntességgel foglalkoznak – tette hozzá Bodor László.
„Az Önkéntes Kisokos összeállításakor az az elv vezérelt bennünket, hogy minél szélesebb skálán, minél változatosabb módon mutassuk be azokat a tevékenységeket, amelyeket a mi korosztályunknak érdemes bevállalni a közszféra különböző területein. Nyolc társszerzővel számolunk, akik különböző szemszögből ismertetik a társadalmi részvétel formáit – új kiadványunkban részletezzük az önkéntességi törvényt, azokról a szabályozásokról beszélünk, amelyeket az önkormányzatoknak kötelezően be kell tartaniuk, de kolozsvári ifjúsági kezdeményezéseket is bemutatunk, továbbá élménybeszámolók is olvashatók” – részletezte a kiadvány szerepét Kovács Zsolt főszerkesztő. Az Ügyvezető Elnökség munkatársa arról is beszámolt, az első kiadás ezer példányban jelent meg, amely hétfőtől a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatának titkárságain, a Szövetség területi szervezeteinek székházában, illetve elektronikusan is elérhető lesz.
A sajtótájékoztatót követően a Debreceni Hősök csapat alapítói, Szabó György és Kiss Ákos Innovatív önkéntes alternatíva: az adaptálható Hősváros címmel tartottak előadást.
Nyugati Jelen (Arad)
2015. október 24.
Fellobbantak az autonómia lángjai Székelyföld határain
Szombaton délután fellobbantak a Székelyföld határait jelző őrtüzek, amelyekkel a régió közössége az autonómigényét kívánta a Székely Nemzeti Tanács felhívására kinyilvánítani. Gazda Zoltántól, az esemény SZNT-s főszervezőjétől megtudtuk, 68 peremtelepülésen, összesen 180 máglya világította ki Székelyföld 750 kilométeres határát.
Helyszíni tudósítónk beszámolója szerint az illyefalviak hatalmas máglyát raktak a község határában, amelyet egy rövid istentisztelet és az SZNT kiáltványának felolvasása után meggyújtottak. A lángokat több száz személy állta körül, a helyi fúvószenekar az alkalomhoz illő dallamokat játszott. Az esemény családias légkörben zajlott, nagyon sok volt a kisgyerek. Néhányszor a tömegből elhangzott: „Székelyek vagyunk!”, „Autonómiát!”.
Székelyföld határainak kivilágítása valamennyi peremtelepülésen az illyefalvihoz hasonló forgatókönyv szerint zajlott. A rendezvények egy időben, 17 óra 30 perckor ökumenikus istentisztelettel kezdődtek, amelynek végén felolvasták a demonstráció kiáltványát. Egy-egy helyszínről általában két-három határ menti magaslatra vonultak ki a résztvevők, ahol 18 óra 45 perctől 19 óráig tartott a határok kivilágítására. Nemcsak lángok jelezték a határt, több peremtelepülésen a gépkocsik fénycsóváját tükrökkel az ég felé irányították.
Az eseményen felolvasott kiáltvány szerint a határok kivilágításával kívánják a román kormány és a világ tudomására hozni, hogy Székelyföld létezik, és élni akar az önrendelkezés jogával. "E jog alapján követeljük Székelyföld államon belüli önkormányzását! Ragaszkodunk a nyolcszékely széket és 153 önkormányzatot magába foglaló Székelyföld határaihoz, amelyet a helyi közösségek népszavazása tesz majd véglegessé" - fogalmaz a dokumentum, melyet a Maros megyei Lukafalván Izsák Balázs SZNT-elnök olvasott fel.
„Ne változtassanak az etnikai arányokon!"
A kiáltvány emlékeztet arra, hogy Románia kormánya nem mondott le a szándékáról, hogy Székelyföldet egy román többségű óriás-régióba olvassza be, valamint arra, hogy a több ízben kinyilvánított autonómiaigényről párbeszéd sem kezdődhetett, mert az erre irányuló székelyföldi kezdeményezések rendre válasz nélkül maradtak.
"Van egy nép a Kárpátok kanyarulatában, amely szabadon és békében akar élni, szabadon akarja használni anyanyelvét, és maga akar dönteni a saját sorsáról szülőföldjén" - idézte a székelyföldi önkormányzatok autonómiapárti határozatait a dokumentum. "Követeljük, hogy az Európában gyakorolt normák érvényesüljenek és a Székely Nép - Európa autonóm közösségeihez hasonlóan - megélhesse önrendelkezését Székelyföld autonómiája révén. Azt az Európai Unióban elfogadott elvet kell irányadónak tekinteni, amelynek megfelelően, a régiókat nem kijelölni, hanem elismerni kell" - fogalmazott a kiáltvány.
A dokumentum ismételten kinyilvánította: Székelyföld autonómiája a teljes és tényleges jogegyenlőség intézményi garanciáját biztosítja a régió minden lakója számára nemzeti, etnikai, nyelvi hovatartozásától függetlenül. Azt is leszögezi, hogy Székelyföldnek önálló fejlesztési régiót is kell alkotnia.
A kiáltvány párbeszédre szólította fel Románia kormányát, Magyarország kormányát pedig arra kérte, hogy szerezzen érvényt a két ország közötti alapszerződés 15/9. cikkelyének. Ebben a felek azt vállalták, hogy tartózkodnak az olyan intézkedésektől, amelyek a régiók etnikai arányait megváltoztatva arra irányulnak, hogy korlátozzák a kisebbségek szabadságjogait
Kovács Zsolt/MTI
maszol.ro
Szombaton délután fellobbantak a Székelyföld határait jelző őrtüzek, amelyekkel a régió közössége az autonómigényét kívánta a Székely Nemzeti Tanács felhívására kinyilvánítani. Gazda Zoltántól, az esemény SZNT-s főszervezőjétől megtudtuk, 68 peremtelepülésen, összesen 180 máglya világította ki Székelyföld 750 kilométeres határát.
Helyszíni tudósítónk beszámolója szerint az illyefalviak hatalmas máglyát raktak a község határában, amelyet egy rövid istentisztelet és az SZNT kiáltványának felolvasása után meggyújtottak. A lángokat több száz személy állta körül, a helyi fúvószenekar az alkalomhoz illő dallamokat játszott. Az esemény családias légkörben zajlott, nagyon sok volt a kisgyerek. Néhányszor a tömegből elhangzott: „Székelyek vagyunk!”, „Autonómiát!”.
Székelyföld határainak kivilágítása valamennyi peremtelepülésen az illyefalvihoz hasonló forgatókönyv szerint zajlott. A rendezvények egy időben, 17 óra 30 perckor ökumenikus istentisztelettel kezdődtek, amelynek végén felolvasták a demonstráció kiáltványát. Egy-egy helyszínről általában két-három határ menti magaslatra vonultak ki a résztvevők, ahol 18 óra 45 perctől 19 óráig tartott a határok kivilágítására. Nemcsak lángok jelezték a határt, több peremtelepülésen a gépkocsik fénycsóváját tükrökkel az ég felé irányították.
Az eseményen felolvasott kiáltvány szerint a határok kivilágításával kívánják a román kormány és a világ tudomására hozni, hogy Székelyföld létezik, és élni akar az önrendelkezés jogával. "E jog alapján követeljük Székelyföld államon belüli önkormányzását! Ragaszkodunk a nyolcszékely széket és 153 önkormányzatot magába foglaló Székelyföld határaihoz, amelyet a helyi közösségek népszavazása tesz majd véglegessé" - fogalmaz a dokumentum, melyet a Maros megyei Lukafalván Izsák Balázs SZNT-elnök olvasott fel.
„Ne változtassanak az etnikai arányokon!"
A kiáltvány emlékeztet arra, hogy Románia kormánya nem mondott le a szándékáról, hogy Székelyföldet egy román többségű óriás-régióba olvassza be, valamint arra, hogy a több ízben kinyilvánított autonómiaigényről párbeszéd sem kezdődhetett, mert az erre irányuló székelyföldi kezdeményezések rendre válasz nélkül maradtak.
"Van egy nép a Kárpátok kanyarulatában, amely szabadon és békében akar élni, szabadon akarja használni anyanyelvét, és maga akar dönteni a saját sorsáról szülőföldjén" - idézte a székelyföldi önkormányzatok autonómiapárti határozatait a dokumentum. "Követeljük, hogy az Európában gyakorolt normák érvényesüljenek és a Székely Nép - Európa autonóm közösségeihez hasonlóan - megélhesse önrendelkezését Székelyföld autonómiája révén. Azt az Európai Unióban elfogadott elvet kell irányadónak tekinteni, amelynek megfelelően, a régiókat nem kijelölni, hanem elismerni kell" - fogalmazott a kiáltvány.
A dokumentum ismételten kinyilvánította: Székelyföld autonómiája a teljes és tényleges jogegyenlőség intézményi garanciáját biztosítja a régió minden lakója számára nemzeti, etnikai, nyelvi hovatartozásától függetlenül. Azt is leszögezi, hogy Székelyföldnek önálló fejlesztési régiót is kell alkotnia.
A kiáltvány párbeszédre szólította fel Románia kormányát, Magyarország kormányát pedig arra kérte, hogy szerezzen érvényt a két ország közötti alapszerződés 15/9. cikkelyének. Ebben a felek azt vállalták, hogy tartózkodnak az olyan intézkedésektől, amelyek a régiók etnikai arányait megváltoztatva arra irányulnak, hogy korlátozzák a kisebbségek szabadságjogait
Kovács Zsolt/MTI
maszol.ro
2015. október 29.
Értékes leletek a gyalui kastélyban
Az erdélyi kastélyok sorsáért civilként is sokat tehetünk – mondja Weisz Attila művészettörténész. A szakemberrel az erdélyi kastélyok sorsáról, felújítási lehetőségeikről, a feltárt örökség konzerválási módozatairól beszélgettünk.
– Művészettörténészként mennyire van rálátása a kastélyok visszaigénylési fázisaira?
– Az államosított műemléképületek visszaigénylése még ma sem lezárult folyamat. Az ingatlan visszaadása csupán az első lépés a helyreállítás felé, hiszen a több évtizedes állami tulajdonból az épületek romosan vagy lepusztulva, bútorzatuktól, gyűjteményeiktől megfosztva kerülnek vissza jogos tulajdonosukhoz. Kártérítést mindezért a pusztításért vagy több évtizedes használati bért remélni sem lehet, sőt a visszatérítések körüli (ál)visszaélések és az azt követő újraállamosítások nyilván azt a célt szolgálják, hogy elriasszák az esetleges visszaigénylőket. Szakemberekhez általában hamarabb eljut a híre egy-egy újonnan visszaszerzett épületnek, vagy a különféle helyreállításokról is több információnk van, mint az átlagembernek, de ez minden szakmában, így az örökségvédelemben is így van.
– Civilként mit lehet tenni a kastélyok megóvása érdekében?
– Nagyon sokat: látogatni kell a kastélyokat (a romosakat is), hogy a helyi hatóságok ráébredjenek, mennyire szégyenteljes az, ahogy pusztulni hagyják az értékeket. Támogatni kell a helyreállítást felvállaló civil szervezetek munkáját, és „elégedetlenkedni” kell, hogy ha nemtörődömséget vagy éppen ordítóan helytelen „helyreállítási” megoldásokat látunk: műanyag ablakokat vagy ajtókat, újonnan vágott nyílásokat, oda nem illő burkolatokat, díszítőelemek eltűnését vagy éppen rongálásokat.
– Az erdélyi irodalom fő mecénásának, Nagy Eleknek köszönhetően a gyalui várkastély is épül-szépül, az I. Várkert Fesztivál keretében rövid ideig meg is nyitotta kapuit a nagyközönség előtt. Miben egyedi a gyalui kastély?
– Én művészettörténészként veszek részt ebben a munkában, és a feltárásainkat még nem tekintjük befejezettnek, ezért a következtetéseink sem véglegesek. A ma látható épület számtalan építési fázis eredményeként jött létre, és a legkorábbi fázisokhoz tartozó falak közül valószínűleg ma már semmi nem áll. A Dacia római provincia idejéből itt álló castrum mellé a középkorban, a 14. században egy püspöki birtokközpont létesült, ez a 15. századi forrásokban már várként, illetve palotaként szerepel. Mára mindebből nem maradt fenn álló épület, s a mai kastélyudvaron belül remélik megtalálni a régészek a maradványaikat. Ám szórványleletek arra utalnak, hogy igen igényes késő gótikus és reneszánsz részletei voltak ezeknek az épületeknek, a reneszánsz faragványok jó része Hunyadi Mátyás budai építkezéseiről ismert gyönyörű faragott kőemlékek formavilágát követte.
A középkori várat az 1530–40-es években Statileo János püspök idején övezhették a mai is látható szabályos alaprajzú, négy saroktornyos várral. Erre bizonyíték lehet a püspök várnagyának, Móré Péternek az újonnan feltárt, gyönyörű címere, amelynek eddig csupán a feliratát ismertük. Ennek azért van különös jelentősége, mivel ez bizonyíthatja, hogy a szamosújvári Martinuzzi-vár mellett a gyalui Erdély legkorábbi ilyen jellegű erődítménye, és ez még nem volt ennyire nyilvánvaló a kutatás számára. Ebből az időszakból sikerült néhány faragott kőajtókeretet is azonosítanunk.
1541-ben a vár Izabella királyné birtokába jutott, végül fiskális tulajdonba került. Lényegi változás akkor állt be, amikor I. Rákóczi György fejedelem (1630–1648) pompás rezidenciát rendezett be itt: a várfalakhoz boltozatos teremsorokat kapcsoltak, kaputornyot emeltek, a várudvar régi épületeit elbontották, több emeleti helyiséget habán bokályokkal (mai szóval falicsempével) vagy bőrkárpitokkal díszítettek. A korábbi lőréseket ekkor falazhatták el. Sajnos ma már nem sok maradt fenn mindebből, de sikerült beazonosítanunk több boltozattartó konzolt ezekben a helyiségekben.
A fényes rezidencia azonban Várad 1660-as török elfoglalásával gyakorlatilag végvárrá vált, amelyet Bánffy Dénesnek, Kolozsvár főkapitányának, kolozsi és dobokai főispánnak zálogosítottak el az erdélyi rendek. A kastély Bánffy György kormányzó idejében, az 1704-es és 1705-ös kuruc ostromok következtében elpusztult, de az uradalom tovább működött. A 18. század legvégén csupán a nyugati szárny egyik részét tették lakhatóvá, ekkor készült a mai barokk főlépcsőház. Később, a 19. század folyamán több ízben is dolgoztak a kastélyon, ekkor telepítették a hatalmas parkot, betemették a szárazárkot. Az északi fal mellé és helyébe istálló, emeletére magtár került. Ekkor épült a délkeleti, hatszög alaprajzú torony a régi körtorony helyére, és ekkor történt a keleti homlokzat félköríves díszítése és továbbépítése, illetve több helyiség mennyezetének kifestése.
– A kastélyok fenntartásához legtöbbször hiányoznak az egykori gazdasági alapok. Szakemberként hogyan látja, kastélyainkat a felújítás után hogyan lehetne gazdaságossá tenni?
– Ha egy hatalmas méretű, eredeti rendeltetését elvesztett épület helyreállításáról beszélünk, akkor a legfontosabb kérdés az új funkció. A gyalui és más erdélyi, partiumi kastélyok körüli uradalmakat már az 1920-as évek földreformjában államosították, így az a gazdasági alap egyik napról a másikra semmivé lett. A megmaradt birtokból sokszor elég, ha a karbantartásra futotta. A helyreállításnak éppen ezért az új, lehetőleg gazdaságilag is életképes funkció a kulcskérdése. Legtöbben a turisztikai hasznosításban gondolkodnak (amibe a kastélyszállótól a konferenciaközpontig minden belefér), mások az épület szociális hasznosításának a lehetőségét használják ki (szanatórium, üdülő árvák részére stb.). Néhány esetben múzeum működik a kastélyokban. Még kevesebb az olyan hangsúlyosan kulturális célközpont, mint amit a gyalui kastélyból próbál varázsolni a beruházó, a Traditio Transylvanica Alapítvány, amelyben az épület régi életét bemutató múzeum ugyanúgy helyet kap, mint az előadóterem vagy a fesztiválszínpad. Szerencsére hatalmas, látványos helyszínről beszélünk, ahol amúgy is rengeteg a látnivaló, a római castrumtól a reneszánsz várkastélyon át az évszázados gyönyörű parkig. Bizakodni kell.
– Milyen hozadéka lehet egy ilyen kutatásnak? Mi derülhet ki például a Rákócziak, a Bánffyak életéről, amit még nem tudunk?
– A műemléki törvény megköveteli a műemléklistás épületeknek a művészettörténeti kutatását. Míg ez sok esetben csak nyögvenyelősen vagy egyáltalán nem valósul meg, addig Gyaluban mindez természetes volt, diák- és munkáscsapat is a rendelkezésünkre állt, amit a beruházó, Nagy Elek, nagylelkűen biztosított. A kutatás keretében az épületről hatalmas felületekben távolítottunk el cementes vakolatokat, amely segíti a falak kiszáradását a konkrét kiviteli munkák megkezdéséig. A feltárt leleteket a helyszínen szeretnénk bemutatni, és egy múzeumot is szeretnénk berendezni. Ezen kívül tervezzük egy tanulmánykötet megírását, ahol szakszerűen tájékoztatjuk a közönséget az eredményeinkről. Persze kisebb, olvasmányosabb publikációkat is tervezünk, ezek közül néhány már meg is valósult.
– Olvasom, a hajdani latrinákból sok érdekes adatra derült fény....
– A latrinákat eleve a régészek kutatták, de talán nem gond, ha néhány látványos leletet felidézek. Ma már tudjuk, a falak belsejében a latrinákat csupán a Rákóczi-korban képezték ki. Ezek a faluhelyen ma is gyakori pottyantósok mintájára működtek, a lényegi különbség az volt, hogy az emeleten, a falvastagságban vagy elkülönített kamrákban voltak berendezve, és egy, a külső falban kialakított függőleges csatorna csatlakozott hozzájuk, melynek az alsó vége a vársáncba nyílt. A használatát talán nem részletezném, de azt megjegyzem, hogy háztartási hulladék, törött edény, betörött ablakszem is bőven került ide, s ez igen értékes lelőhellyé teszi őket. Itt gyakorlatilag a mindennapi élet keresztmetszetét lehet megfogni régészeti módszerekkel. Előkerültek ablakszemek, habán kerámiadarab és több más érdekes lelet is.
– Egy felújítás során minek van prioritása: a művészettörténeti elemek kortól független konzerválásának vagy létezik egy egységes koncepció, ami mentén a kastélyokat felújítják, s csak az ebbe beleillő elemek lesznek láthatóak?
– A gyalui kastélyra vonatkozó levéltári források egy részét már kiadták, ezek alapján tájékozódunk az épületben. A kastélyleltárak pontos, szobáról szobára leírt képet adnak a korabeli épületről, nekünk csupán azt kell megállapítanunk, hogy most éppen melyik szobában is járnak, hiszen főleg a keleti és északi szárnyat a 19. században teljesen átalakították, míg a nyugati szárnynál egy teljes helyiségtraktust elbontottak. A dolog azonban nem ilyen egyszerű, faragványok, feliratok, elfalazott nyílások, díszítőfestés bukkan elő a vakolat alól. Nyilván nemcsak a lelet lényeges, hanem a lelőkörülmény is, egy régi vakolatréteg számunkra majdnem ugyanolyan fontos, mintha elfalazott kincset találnánk.
A helyreállítási koncepció két lábon áll: a hasznosítási lehetőség és az értékek konzerválása és bemutatása. A helyreállítás csapatmunka, ahol a művészettörténész általában ez utóbbiak mellett, az építész az előbbiek mellett kardoskodik. Ezért nagyon fontos a jó együttműködés. Az építész sem szeretne készakarva tönkretenni vagy eltakarni értékeket, de minden épületbe kell konyha, fürdőszoba, hőközpont, iroda stb., ahol ezen értékek bemutatása nem mindig lehetséges, sőt nem is javallott. Ezért kihívás az építészek számára is egy ilyen jellegű feladat.
– Egy ilyen volumenű munkához sok pénz és szakember szükséges: kik vesznek részt a régészeti, művészettörténeti munkákban?
– A munkákat uniós pályázatból támogatja a Traditio Transylvanica Alapítvány, hiszen ezt magán- vagy önkormányzati forrásokból lehetetlen lenne megvalósítani. A régészeti feltárásokat Felix Marcu és Csók Zsolt kollégák vezették, míg a falkutatásokat Kovács Zsolt és jómagam végeztük egy diák- és munkáscsapat segítségével, a levéltári kutatásokat Szász Anikó történész-művészettörténész folytatta. A falfestések feltárását Kiss Lóránd, a sürgős kőrestaurátori beavatkozásokat, kőkiemeléseket Kiss Zoltán restaurátorok végezték. Kitűnő volt az együttműködés a csapatok között, a leletek sok esetben nagyon szépen kiegészítették egymást, és külön jó lehetőség volt, hogy egyszerre zajlottak a kutatások, így alla prima értesülhettünk az új eredményekről.
– Terveik szerint, ha sikerül az európai uniós forrásokat megpályázni, mikor láthatja a nagyközönség a gyalui várkastélyt teljesen felújított állapotban?
– Ha az uniós pályázat összejön, abban konkrétan le lesz szögezve a határidő. Általában egy-két éves futamidőre számíthatunk, ami alatt át kell adni az épületet. Különféle parki rendezvényeket azonban tudomásom szerint tervez a Traditio Transylvanica Alapítvány, úgyhogy még számos alkalom lesz a nagyközönség számára akár a helyreállítások műhelytitkaiba is bepillantani.
Dr. Weisz Attila
Kolozsvári művészettörténész, műemlékvédő szakember. 1975-ben született Marosvásárhelyen. 1999-től a BBTE történelem–művészettörténet szakos hallgatója, 2013-ban szerzi meg PhD-fokozatát Torda város középkori egyházi épületei témából a Román Tudományos Akadémia Kolozsvári Történeti Intézetében. 2014-ben Zádor Anna-díjas. A kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem oktatója.
Demeter Zsuzsa
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
Az erdélyi kastélyok sorsáért civilként is sokat tehetünk – mondja Weisz Attila művészettörténész. A szakemberrel az erdélyi kastélyok sorsáról, felújítási lehetőségeikről, a feltárt örökség konzerválási módozatairól beszélgettünk.
– Művészettörténészként mennyire van rálátása a kastélyok visszaigénylési fázisaira?
– Az államosított műemléképületek visszaigénylése még ma sem lezárult folyamat. Az ingatlan visszaadása csupán az első lépés a helyreállítás felé, hiszen a több évtizedes állami tulajdonból az épületek romosan vagy lepusztulva, bútorzatuktól, gyűjteményeiktől megfosztva kerülnek vissza jogos tulajdonosukhoz. Kártérítést mindezért a pusztításért vagy több évtizedes használati bért remélni sem lehet, sőt a visszatérítések körüli (ál)visszaélések és az azt követő újraállamosítások nyilván azt a célt szolgálják, hogy elriasszák az esetleges visszaigénylőket. Szakemberekhez általában hamarabb eljut a híre egy-egy újonnan visszaszerzett épületnek, vagy a különféle helyreállításokról is több információnk van, mint az átlagembernek, de ez minden szakmában, így az örökségvédelemben is így van.
– Civilként mit lehet tenni a kastélyok megóvása érdekében?
– Nagyon sokat: látogatni kell a kastélyokat (a romosakat is), hogy a helyi hatóságok ráébredjenek, mennyire szégyenteljes az, ahogy pusztulni hagyják az értékeket. Támogatni kell a helyreállítást felvállaló civil szervezetek munkáját, és „elégedetlenkedni” kell, hogy ha nemtörődömséget vagy éppen ordítóan helytelen „helyreállítási” megoldásokat látunk: műanyag ablakokat vagy ajtókat, újonnan vágott nyílásokat, oda nem illő burkolatokat, díszítőelemek eltűnését vagy éppen rongálásokat.
– Az erdélyi irodalom fő mecénásának, Nagy Eleknek köszönhetően a gyalui várkastély is épül-szépül, az I. Várkert Fesztivál keretében rövid ideig meg is nyitotta kapuit a nagyközönség előtt. Miben egyedi a gyalui kastély?
– Én művészettörténészként veszek részt ebben a munkában, és a feltárásainkat még nem tekintjük befejezettnek, ezért a következtetéseink sem véglegesek. A ma látható épület számtalan építési fázis eredményeként jött létre, és a legkorábbi fázisokhoz tartozó falak közül valószínűleg ma már semmi nem áll. A Dacia római provincia idejéből itt álló castrum mellé a középkorban, a 14. században egy püspöki birtokközpont létesült, ez a 15. századi forrásokban már várként, illetve palotaként szerepel. Mára mindebből nem maradt fenn álló épület, s a mai kastélyudvaron belül remélik megtalálni a régészek a maradványaikat. Ám szórványleletek arra utalnak, hogy igen igényes késő gótikus és reneszánsz részletei voltak ezeknek az épületeknek, a reneszánsz faragványok jó része Hunyadi Mátyás budai építkezéseiről ismert gyönyörű faragott kőemlékek formavilágát követte.
A középkori várat az 1530–40-es években Statileo János püspök idején övezhették a mai is látható szabályos alaprajzú, négy saroktornyos várral. Erre bizonyíték lehet a püspök várnagyának, Móré Péternek az újonnan feltárt, gyönyörű címere, amelynek eddig csupán a feliratát ismertük. Ennek azért van különös jelentősége, mivel ez bizonyíthatja, hogy a szamosújvári Martinuzzi-vár mellett a gyalui Erdély legkorábbi ilyen jellegű erődítménye, és ez még nem volt ennyire nyilvánvaló a kutatás számára. Ebből az időszakból sikerült néhány faragott kőajtókeretet is azonosítanunk.
1541-ben a vár Izabella királyné birtokába jutott, végül fiskális tulajdonba került. Lényegi változás akkor állt be, amikor I. Rákóczi György fejedelem (1630–1648) pompás rezidenciát rendezett be itt: a várfalakhoz boltozatos teremsorokat kapcsoltak, kaputornyot emeltek, a várudvar régi épületeit elbontották, több emeleti helyiséget habán bokályokkal (mai szóval falicsempével) vagy bőrkárpitokkal díszítettek. A korábbi lőréseket ekkor falazhatták el. Sajnos ma már nem sok maradt fenn mindebből, de sikerült beazonosítanunk több boltozattartó konzolt ezekben a helyiségekben.
A fényes rezidencia azonban Várad 1660-as török elfoglalásával gyakorlatilag végvárrá vált, amelyet Bánffy Dénesnek, Kolozsvár főkapitányának, kolozsi és dobokai főispánnak zálogosítottak el az erdélyi rendek. A kastély Bánffy György kormányzó idejében, az 1704-es és 1705-ös kuruc ostromok következtében elpusztult, de az uradalom tovább működött. A 18. század legvégén csupán a nyugati szárny egyik részét tették lakhatóvá, ekkor készült a mai barokk főlépcsőház. Később, a 19. század folyamán több ízben is dolgoztak a kastélyon, ekkor telepítették a hatalmas parkot, betemették a szárazárkot. Az északi fal mellé és helyébe istálló, emeletére magtár került. Ekkor épült a délkeleti, hatszög alaprajzú torony a régi körtorony helyére, és ekkor történt a keleti homlokzat félköríves díszítése és továbbépítése, illetve több helyiség mennyezetének kifestése.
– A kastélyok fenntartásához legtöbbször hiányoznak az egykori gazdasági alapok. Szakemberként hogyan látja, kastélyainkat a felújítás után hogyan lehetne gazdaságossá tenni?
– Ha egy hatalmas méretű, eredeti rendeltetését elvesztett épület helyreállításáról beszélünk, akkor a legfontosabb kérdés az új funkció. A gyalui és más erdélyi, partiumi kastélyok körüli uradalmakat már az 1920-as évek földreformjában államosították, így az a gazdasági alap egyik napról a másikra semmivé lett. A megmaradt birtokból sokszor elég, ha a karbantartásra futotta. A helyreállításnak éppen ezért az új, lehetőleg gazdaságilag is életképes funkció a kulcskérdése. Legtöbben a turisztikai hasznosításban gondolkodnak (amibe a kastélyszállótól a konferenciaközpontig minden belefér), mások az épület szociális hasznosításának a lehetőségét használják ki (szanatórium, üdülő árvák részére stb.). Néhány esetben múzeum működik a kastélyokban. Még kevesebb az olyan hangsúlyosan kulturális célközpont, mint amit a gyalui kastélyból próbál varázsolni a beruházó, a Traditio Transylvanica Alapítvány, amelyben az épület régi életét bemutató múzeum ugyanúgy helyet kap, mint az előadóterem vagy a fesztiválszínpad. Szerencsére hatalmas, látványos helyszínről beszélünk, ahol amúgy is rengeteg a látnivaló, a római castrumtól a reneszánsz várkastélyon át az évszázados gyönyörű parkig. Bizakodni kell.
– Milyen hozadéka lehet egy ilyen kutatásnak? Mi derülhet ki például a Rákócziak, a Bánffyak életéről, amit még nem tudunk?
– A műemléki törvény megköveteli a műemléklistás épületeknek a művészettörténeti kutatását. Míg ez sok esetben csak nyögvenyelősen vagy egyáltalán nem valósul meg, addig Gyaluban mindez természetes volt, diák- és munkáscsapat is a rendelkezésünkre állt, amit a beruházó, Nagy Elek, nagylelkűen biztosított. A kutatás keretében az épületről hatalmas felületekben távolítottunk el cementes vakolatokat, amely segíti a falak kiszáradását a konkrét kiviteli munkák megkezdéséig. A feltárt leleteket a helyszínen szeretnénk bemutatni, és egy múzeumot is szeretnénk berendezni. Ezen kívül tervezzük egy tanulmánykötet megírását, ahol szakszerűen tájékoztatjuk a közönséget az eredményeinkről. Persze kisebb, olvasmányosabb publikációkat is tervezünk, ezek közül néhány már meg is valósult.
– Olvasom, a hajdani latrinákból sok érdekes adatra derült fény....
– A latrinákat eleve a régészek kutatták, de talán nem gond, ha néhány látványos leletet felidézek. Ma már tudjuk, a falak belsejében a latrinákat csupán a Rákóczi-korban képezték ki. Ezek a faluhelyen ma is gyakori pottyantósok mintájára működtek, a lényegi különbség az volt, hogy az emeleten, a falvastagságban vagy elkülönített kamrákban voltak berendezve, és egy, a külső falban kialakított függőleges csatorna csatlakozott hozzájuk, melynek az alsó vége a vársáncba nyílt. A használatát talán nem részletezném, de azt megjegyzem, hogy háztartási hulladék, törött edény, betörött ablakszem is bőven került ide, s ez igen értékes lelőhellyé teszi őket. Itt gyakorlatilag a mindennapi élet keresztmetszetét lehet megfogni régészeti módszerekkel. Előkerültek ablakszemek, habán kerámiadarab és több más érdekes lelet is.
– Egy felújítás során minek van prioritása: a művészettörténeti elemek kortól független konzerválásának vagy létezik egy egységes koncepció, ami mentén a kastélyokat felújítják, s csak az ebbe beleillő elemek lesznek láthatóak?
– A gyalui kastélyra vonatkozó levéltári források egy részét már kiadták, ezek alapján tájékozódunk az épületben. A kastélyleltárak pontos, szobáról szobára leírt képet adnak a korabeli épületről, nekünk csupán azt kell megállapítanunk, hogy most éppen melyik szobában is járnak, hiszen főleg a keleti és északi szárnyat a 19. században teljesen átalakították, míg a nyugati szárnynál egy teljes helyiségtraktust elbontottak. A dolog azonban nem ilyen egyszerű, faragványok, feliratok, elfalazott nyílások, díszítőfestés bukkan elő a vakolat alól. Nyilván nemcsak a lelet lényeges, hanem a lelőkörülmény is, egy régi vakolatréteg számunkra majdnem ugyanolyan fontos, mintha elfalazott kincset találnánk.
A helyreállítási koncepció két lábon áll: a hasznosítási lehetőség és az értékek konzerválása és bemutatása. A helyreállítás csapatmunka, ahol a művészettörténész általában ez utóbbiak mellett, az építész az előbbiek mellett kardoskodik. Ezért nagyon fontos a jó együttműködés. Az építész sem szeretne készakarva tönkretenni vagy eltakarni értékeket, de minden épületbe kell konyha, fürdőszoba, hőközpont, iroda stb., ahol ezen értékek bemutatása nem mindig lehetséges, sőt nem is javallott. Ezért kihívás az építészek számára is egy ilyen jellegű feladat.
– Egy ilyen volumenű munkához sok pénz és szakember szükséges: kik vesznek részt a régészeti, művészettörténeti munkákban?
– A munkákat uniós pályázatból támogatja a Traditio Transylvanica Alapítvány, hiszen ezt magán- vagy önkormányzati forrásokból lehetetlen lenne megvalósítani. A régészeti feltárásokat Felix Marcu és Csók Zsolt kollégák vezették, míg a falkutatásokat Kovács Zsolt és jómagam végeztük egy diák- és munkáscsapat segítségével, a levéltári kutatásokat Szász Anikó történész-művészettörténész folytatta. A falfestések feltárását Kiss Lóránd, a sürgős kőrestaurátori beavatkozásokat, kőkiemeléseket Kiss Zoltán restaurátorok végezték. Kitűnő volt az együttműködés a csapatok között, a leletek sok esetben nagyon szépen kiegészítették egymást, és külön jó lehetőség volt, hogy egyszerre zajlottak a kutatások, így alla prima értesülhettünk az új eredményekről.
– Terveik szerint, ha sikerül az európai uniós forrásokat megpályázni, mikor láthatja a nagyközönség a gyalui várkastélyt teljesen felújított állapotban?
– Ha az uniós pályázat összejön, abban konkrétan le lesz szögezve a határidő. Általában egy-két éves futamidőre számíthatunk, ami alatt át kell adni az épületet. Különféle parki rendezvényeket azonban tudomásom szerint tervez a Traditio Transylvanica Alapítvány, úgyhogy még számos alkalom lesz a nagyközönség számára akár a helyreállítások műhelytitkaiba is bepillantani.
Dr. Weisz Attila
Kolozsvári művészettörténész, műemlékvédő szakember. 1975-ben született Marosvásárhelyen. 1999-től a BBTE történelem–művészettörténet szakos hallgatója, 2013-ban szerzi meg PhD-fokozatát Torda város középkori egyházi épületei témából a Román Tudományos Akadémia Kolozsvári Történeti Intézetében. 2014-ben Zádor Anna-díjas. A kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem oktatója.
Demeter Zsuzsa
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
2015. december 1.
Kérdéses provokáció előzte meg a sepsiszentgyörgyi ünnepséget
Sepsiszentgyörgyön idén a szokásosnál többen vonultak fel a Románia nemzeti ünnepén. A háromszéki megyeszékhelyen kedden 12 órakor a csendőrlaktanyától a város főutcáján át a Mihai Viteazul térre való felvonulással kezdődött meg a december 1-i ünnepség.
A hivatalos ünnepi rendezvényhez ismét csatlakozott a nemrégiben párttá alakult Noua Dreapta – Új Jobboldal nevű szélsőséges nacionalista szervezet, amely mintegy 50 fiatalt toborzott az „egyesülés menetének” nevezett demonstrációhoz. A többnyire más megyékből érkezett társaság - vélhetően a hatóságok felszólítására - ezúttal nem kiabált magyarellenes jelszavakat, hanem a Székelyföld meglétét tagadó rigmusokra szorítkozott, miszerint „Kovászna és Hargita román föld!, „A román nyelv az egyeduralkodó!”.
A Mihai Viteazul térre érve kifeszítették a „Magyar szeparatizmus ellen” és a „Románia nemzetállam, egységes és oszthatatlan” feliratú bannert és egy óriási román nemzeti zászlót. Ezután kezdődött el a hivatalos ünnepség, amelynek során a helyi hatóságok és intézményvezetők koszorúkat helyeztek el a Mihai Viteazul szobornál. A sepsiszentgyörgyi ünnepséget nagyszámú rendfenntartó felügyelte, semmilyen incidenst nem történt a hatóságok tájékoztatása szerint.
Antal Árpád: lépjenek fel szigorúan a szélsőségekkel szemben
Az elmúlt napokban Antal Árpád polgármester arra szólította fel a rendfenntartókat, hogy szigorúan lépjenek fel azokkal szemben, akik veszélyeztetik az interetnikus és társadalmi békét. Rámutatott, hogy a helyi románsággal szembeni tiszteltből engedélyezték a felvonulást, azzal a feltétellel, hogy azonnal megszakítják a rendezvényt, ha rendbontás történik.
Ehhez csatlakozva a Kovászna megyei prefektúra is kiadott egy közleményt, amely szerint megtesznek minden lépést, hogy december 1-i rendezvényeknek ünnepi hangulata legyen, ezért szigorúan büntetnek minden nacionalista, szélsőséges cselekedetet.
A kormányhivatal közleménye is arra mutat rá, hogy a hatósági szigorra azért volt szükség, mert az elmúlt években, Románia nemzeti ünnepén Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen is rendszeresek voltak nacionalista, szélsőséges incidensek.
A sepsiszentgyörgyi zászló titokzatos eltűnése
Sepsiszentgyörgyön egyébként a román nemzeti ünnepet megelőzően, hétfőn történt egy zászlós incidens. Mint arról beszámoltunk, hétfőn hajnalra a sepsiszentgyörgyi Állomás negyedi ismeretlen katona szobra mellől eltűnt a román nemzeti lobogó, és Ioan Popa megyei rendőrparancsnok állítása szerint helyébe egy székely zászlót vontak fel.
A rendőrparancsnok szerint a zászlós incidens hétfőn reggel 6.30 és 7 óra között történhetett az őrségváltáskor, ezért nem látták az elkövetőket. A rendőrség azonban a nyomozás biztonságára hivatkozva nem kíván részleteket közölni az ügy kapcsán.
A román zászló eltűnését egyébként Ioachim Grigorescu tartalékos ezredes jelentette a hatóságoknak, aki szerint Sebastian Cucu prefektus sietett a helyszínre egy új lobogóval.
Érdeklődésünkre egy rendőrségi szakértő rámutatott, hogy még nem került nyilvánosságra olyan fotó, amely a rendőrparancsnok állítását bizonyítaná, és szemtanúk se szólaltak meg annak ellenére, hogy a zászló egy olyan helyről tűnt el, amelyet toronytömbházak vesznek körbe és több ezer személy lakik a környéken. A rendőrségi szakértő szerint hosszas procedúra egy zászló bevonása és egy új lobogó kitűzése.
Antal Árpád polgármester szerint egyértelmű provokáció történt, kérdés az, hogy melyik oldalról, ezért felszólította a hatóságokat, hogy mihamarabb azonosítsák és vonják felelősségre az elkövetőket. A sepsiszentgyörgyi polgármester ugyanakkor elítéli a zászlós incidenst.
Az ügyben határozottan fogalmaz a sepsiszentgyörgyi Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke, helyi tanácstag Mădălin Guruianu, aki közleményében rámutat: az eset egy tömbházakkal körülvett, rendkívül forgalmas útkereszteződésben történt, ezért nehezen elképzelhető, hogy valaki zavartalanul leemeli a román nemzeti lobogót és székely zászlót tűz a helyébe.
Guruianu provokációnak minősíti az esetet, és felszólítja a nyomozó hatóságokat, hogy mihamarabb állítsák elő és vonják felelősségre az elkövetőeket, ellenkező esetben, véleménye szerint meneszteni kellene a rendőrség és a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) helyi vezetőit.
Kovács Zsolt
maszol.ro
Sepsiszentgyörgyön idén a szokásosnál többen vonultak fel a Románia nemzeti ünnepén. A háromszéki megyeszékhelyen kedden 12 órakor a csendőrlaktanyától a város főutcáján át a Mihai Viteazul térre való felvonulással kezdődött meg a december 1-i ünnepség.
A hivatalos ünnepi rendezvényhez ismét csatlakozott a nemrégiben párttá alakult Noua Dreapta – Új Jobboldal nevű szélsőséges nacionalista szervezet, amely mintegy 50 fiatalt toborzott az „egyesülés menetének” nevezett demonstrációhoz. A többnyire más megyékből érkezett társaság - vélhetően a hatóságok felszólítására - ezúttal nem kiabált magyarellenes jelszavakat, hanem a Székelyföld meglétét tagadó rigmusokra szorítkozott, miszerint „Kovászna és Hargita román föld!, „A román nyelv az egyeduralkodó!”.
A Mihai Viteazul térre érve kifeszítették a „Magyar szeparatizmus ellen” és a „Románia nemzetállam, egységes és oszthatatlan” feliratú bannert és egy óriási román nemzeti zászlót. Ezután kezdődött el a hivatalos ünnepség, amelynek során a helyi hatóságok és intézményvezetők koszorúkat helyeztek el a Mihai Viteazul szobornál. A sepsiszentgyörgyi ünnepséget nagyszámú rendfenntartó felügyelte, semmilyen incidenst nem történt a hatóságok tájékoztatása szerint.
Antal Árpád: lépjenek fel szigorúan a szélsőségekkel szemben
Az elmúlt napokban Antal Árpád polgármester arra szólította fel a rendfenntartókat, hogy szigorúan lépjenek fel azokkal szemben, akik veszélyeztetik az interetnikus és társadalmi békét. Rámutatott, hogy a helyi románsággal szembeni tiszteltből engedélyezték a felvonulást, azzal a feltétellel, hogy azonnal megszakítják a rendezvényt, ha rendbontás történik.
Ehhez csatlakozva a Kovászna megyei prefektúra is kiadott egy közleményt, amely szerint megtesznek minden lépést, hogy december 1-i rendezvényeknek ünnepi hangulata legyen, ezért szigorúan büntetnek minden nacionalista, szélsőséges cselekedetet.
A kormányhivatal közleménye is arra mutat rá, hogy a hatósági szigorra azért volt szükség, mert az elmúlt években, Románia nemzeti ünnepén Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen is rendszeresek voltak nacionalista, szélsőséges incidensek.
A sepsiszentgyörgyi zászló titokzatos eltűnése
Sepsiszentgyörgyön egyébként a román nemzeti ünnepet megelőzően, hétfőn történt egy zászlós incidens. Mint arról beszámoltunk, hétfőn hajnalra a sepsiszentgyörgyi Állomás negyedi ismeretlen katona szobra mellől eltűnt a román nemzeti lobogó, és Ioan Popa megyei rendőrparancsnok állítása szerint helyébe egy székely zászlót vontak fel.
A rendőrparancsnok szerint a zászlós incidens hétfőn reggel 6.30 és 7 óra között történhetett az őrségváltáskor, ezért nem látták az elkövetőket. A rendőrség azonban a nyomozás biztonságára hivatkozva nem kíván részleteket közölni az ügy kapcsán.
A román zászló eltűnését egyébként Ioachim Grigorescu tartalékos ezredes jelentette a hatóságoknak, aki szerint Sebastian Cucu prefektus sietett a helyszínre egy új lobogóval.
Érdeklődésünkre egy rendőrségi szakértő rámutatott, hogy még nem került nyilvánosságra olyan fotó, amely a rendőrparancsnok állítását bizonyítaná, és szemtanúk se szólaltak meg annak ellenére, hogy a zászló egy olyan helyről tűnt el, amelyet toronytömbházak vesznek körbe és több ezer személy lakik a környéken. A rendőrségi szakértő szerint hosszas procedúra egy zászló bevonása és egy új lobogó kitűzése.
Antal Árpád polgármester szerint egyértelmű provokáció történt, kérdés az, hogy melyik oldalról, ezért felszólította a hatóságokat, hogy mihamarabb azonosítsák és vonják felelősségre az elkövetőket. A sepsiszentgyörgyi polgármester ugyanakkor elítéli a zászlós incidenst.
Az ügyben határozottan fogalmaz a sepsiszentgyörgyi Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke, helyi tanácstag Mădălin Guruianu, aki közleményében rámutat: az eset egy tömbházakkal körülvett, rendkívül forgalmas útkereszteződésben történt, ezért nehezen elképzelhető, hogy valaki zavartalanul leemeli a román nemzeti lobogót és székely zászlót tűz a helyébe.
Guruianu provokációnak minősíti az esetet, és felszólítja a nyomozó hatóságokat, hogy mihamarabb állítsák elő és vonják felelősségre az elkövetőeket, ellenkező esetben, véleménye szerint meneszteni kellene a rendőrség és a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) helyi vezetőit.
Kovács Zsolt
maszol.ro
2015. december 4.
Él az amatőr színjátszás
Csalóka szivárvány Kovásznán
Új darabbal rukkolt elő a kovásznai Pokolsár Egyesület amatőr színjátszó csoportja, amely ezúttal Tamási Áron Csalóka szivárvány című, háromfelvonásos drámájával örvendezteti meg a közönséget, Gazda József nyugalmazott tanár rendezésében.
Mint azt már az előző Tamási-darabbal, a Vitéz lélekkel bebizonyították, van igény falvakon az amatőr színjátszásra, az emberek szívesen elmennek egy kis kikapcsolódás erejéig a művelődési házakba. Berecki Árpád, a Pokolsár Egyesület elnöke ennek kapcsán elmondta, a 12 előadást megért darabot nemcsak a kovásznai és csomakőrösi, hanem a szörcsei, ozsdolai, rétyi, berecki, sepsiszentgyörgyi, tamásfalvi és kászonjakabfalvi közönségnek is bemutatták, összesen mintegy 1100 néző előtt.
Az új Tamási-művet, a Csalóka szivárványt szintén Gazda József rendezte, akárcsak az 1979–80-as években, az akkori Diákszínpad számára.
– Csalóka-e a szivárvány? – teszi fel gyönyörű művével nagy írónk, Tamási Áron a kérdést. S válasza az: igen, csalóka! Mert ugyan ki nem lenne elégedetlen a sorsával? Nemzetünk, népünk gyötrelmesen nehéz sorsával, melynek szükségszerűen része az egyén, a mindenkori egyén sorsa is. A te sorsod, az én sorsom! Valamennyiünké, akik itt, Erdély földjén élünk, s e megtöretett nép, a magyarság sorsának részesei vagyunk. S így joggal érezzük: bizony, jó lenne átbújni a szivárvány alatt. De el tudunk-e bujdosni? Van-e mód arra: megszökni a sorsunk elől? Kilépni belőle? Tamási csupa szépség, csupa költészet műve azt súgja, mondja, majd ordítja, kiáltja: nincs, nincs! Hogy nem menekülhetsz! Nem menekülhet senki! Sorsunkat, melybe beleszülettünk, vállalnunk kell. Harcolhatunk, küzdhetünk, sőt küzdenünk kell a jobbért, de azon belül: a lelkedet nem cserélheted ki! Mert csak így lehetsz hűséges magadhoz s az egyenes úthoz – fogalmaz Gazda József az új darabról.
A Csalóka szivárvány szereplői: Ferencz Botond, Tyiák Zoltán, Szász Attila, Tökbandi Rita, Fejér Előd, Tökbandi Barna, Ferencz Kinga, Ferencz István, Berecki Árpád, Fejér Enikő, Tyiák Erika, Kovács Zsolt, Kertész Péter, Ferencz István, Madarasi Rita, Szántó István, Fejér Előd. Súgó Diacon Mónika, ügyelő Benedek Aladár, a technikára pedig Ambarus Gábor vigyáz.
A darabot eddig Cófalván és Pákéban mutatták be. Vasárnap 19 órakor a csomakőrösi művelődési házban láthatja a közönség, míg a kovásznai premier december 12-én 18 órakor lesz a művelődési központban. Berecki Árpád hozzátette: jövőben több településen is fellépnének az előadással.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely
Csalóka szivárvány Kovásznán
Új darabbal rukkolt elő a kovásznai Pokolsár Egyesület amatőr színjátszó csoportja, amely ezúttal Tamási Áron Csalóka szivárvány című, háromfelvonásos drámájával örvendezteti meg a közönséget, Gazda József nyugalmazott tanár rendezésében.
Mint azt már az előző Tamási-darabbal, a Vitéz lélekkel bebizonyították, van igény falvakon az amatőr színjátszásra, az emberek szívesen elmennek egy kis kikapcsolódás erejéig a művelődési házakba. Berecki Árpád, a Pokolsár Egyesület elnöke ennek kapcsán elmondta, a 12 előadást megért darabot nemcsak a kovásznai és csomakőrösi, hanem a szörcsei, ozsdolai, rétyi, berecki, sepsiszentgyörgyi, tamásfalvi és kászonjakabfalvi közönségnek is bemutatták, összesen mintegy 1100 néző előtt.
Az új Tamási-művet, a Csalóka szivárványt szintén Gazda József rendezte, akárcsak az 1979–80-as években, az akkori Diákszínpad számára.
– Csalóka-e a szivárvány? – teszi fel gyönyörű művével nagy írónk, Tamási Áron a kérdést. S válasza az: igen, csalóka! Mert ugyan ki nem lenne elégedetlen a sorsával? Nemzetünk, népünk gyötrelmesen nehéz sorsával, melynek szükségszerűen része az egyén, a mindenkori egyén sorsa is. A te sorsod, az én sorsom! Valamennyiünké, akik itt, Erdély földjén élünk, s e megtöretett nép, a magyarság sorsának részesei vagyunk. S így joggal érezzük: bizony, jó lenne átbújni a szivárvány alatt. De el tudunk-e bujdosni? Van-e mód arra: megszökni a sorsunk elől? Kilépni belőle? Tamási csupa szépség, csupa költészet műve azt súgja, mondja, majd ordítja, kiáltja: nincs, nincs! Hogy nem menekülhetsz! Nem menekülhet senki! Sorsunkat, melybe beleszülettünk, vállalnunk kell. Harcolhatunk, küzdhetünk, sőt küzdenünk kell a jobbért, de azon belül: a lelkedet nem cserélheted ki! Mert csak így lehetsz hűséges magadhoz s az egyenes úthoz – fogalmaz Gazda József az új darabról.
A Csalóka szivárvány szereplői: Ferencz Botond, Tyiák Zoltán, Szász Attila, Tökbandi Rita, Fejér Előd, Tökbandi Barna, Ferencz Kinga, Ferencz István, Berecki Árpád, Fejér Enikő, Tyiák Erika, Kovács Zsolt, Kertész Péter, Ferencz István, Madarasi Rita, Szántó István, Fejér Előd. Súgó Diacon Mónika, ügyelő Benedek Aladár, a technikára pedig Ambarus Gábor vigyáz.
A darabot eddig Cófalván és Pákéban mutatták be. Vasárnap 19 órakor a csomakőrösi művelődési házban láthatja a közönség, míg a kovásznai premier december 12-én 18 órakor lesz a művelődési központban. Berecki Árpád hozzátette: jövőben több településen is fellépnének az előadással.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely
2015. december 21.
Sepsiszentgyörgy cím nélkül is megvalósítja a kulturális fővárosi programokat
Sepsiszentgyörgy önkormányzata elvi okok miatt nem óvja meg az Európa Kulturális Fővárosa cím pályázati előválogatásának eredményét. Antal Árpád polgármester a Maszol érdeklődésére elmondta: Sepsiszentgyörgyöt is megkeresték azok a vesztes városok - Marosvásárhely, Craiova, Brassó, Brăila és Iaşi - akik tiltakozó jegyzéket küldtek a művelődési minisztériumba, kérve az előválogatás megismétlését.
A háromszéki megyeszékhely nem kívánt ehhez az akcióhoz csatlakozni, annak ellenére, hogy tartalmi szempontból egyetértenek a többi várossal, de nem tartják sportszerűnek az eredményhirdetés után kifogást emelni a zsűri összetételével szemben. Antal Árpád szerint a pályázatok elbírálása előtt kellett volna a zsűri összetételét megfellebbezni, utána már elvi szempontok miatt nem tartja elfogadhatónak az óvást.
A sepsiszentgyörgyi elöljáró hozzátette: örülne, ha újabb esélyt kapna a város, hogy versenyben maradjon a kulturális főváros címért, de nem kötne rá nagy értékű fogadást, hogy ez a többi város fellebbezése nyomán megtörténik.
Ami a sepsiszentgyörgyi pályázat utóéletét illeti, Antal Árpád rámutatott: az elmúlt években rengeteg pozitív és kreatív energia szabadult fel a térségben, a következőkben az önkormányzat feladata, hogy ezeket az energiákat ne hagyja elveszni, hanem jó irányba fel tudja használni.
A Sepsiszentgyörgy által a székelyföldi városok nevében elkészített kulturális főváros-pályázatnak vannak elemei, amelyeket a következő években biztosan megvalósítanak, vannak azonban olyan tervek, amelyeknek megvalósításához szükség lett volna a kulturális főváros címmel járó komoly anyagi támogatásra.
Antal Árpád ugyanakkor arra is rámutatott, hogy Sepsiszentgyörgy indulásával több hazai várost is rákényszerített, hogy felfedezze saját magyar közösségét. Sepsiszentgyörgyön beértek a kultúrára fordított összegek, lehet látni és érezni a pezsgést, a kulturális vitalitást, amelynek támogatása a következő években is folytatódik.
Antal Árpád hozzátette: az Európa Kulturális Fővárosa 2021 versenybena továbbiakban Kolozsvárnak szurkol, és bízik benne, hogy az ottani városvezetés nagyobb hangsúlyt fektet a magyar közösség számára fontos értékek kihangsúlyozására.
Kovács Zsolt
maszol.ro
Sepsiszentgyörgy önkormányzata elvi okok miatt nem óvja meg az Európa Kulturális Fővárosa cím pályázati előválogatásának eredményét. Antal Árpád polgármester a Maszol érdeklődésére elmondta: Sepsiszentgyörgyöt is megkeresték azok a vesztes városok - Marosvásárhely, Craiova, Brassó, Brăila és Iaşi - akik tiltakozó jegyzéket küldtek a művelődési minisztériumba, kérve az előválogatás megismétlését.
A háromszéki megyeszékhely nem kívánt ehhez az akcióhoz csatlakozni, annak ellenére, hogy tartalmi szempontból egyetértenek a többi várossal, de nem tartják sportszerűnek az eredményhirdetés után kifogást emelni a zsűri összetételével szemben. Antal Árpád szerint a pályázatok elbírálása előtt kellett volna a zsűri összetételét megfellebbezni, utána már elvi szempontok miatt nem tartja elfogadhatónak az óvást.
A sepsiszentgyörgyi elöljáró hozzátette: örülne, ha újabb esélyt kapna a város, hogy versenyben maradjon a kulturális főváros címért, de nem kötne rá nagy értékű fogadást, hogy ez a többi város fellebbezése nyomán megtörténik.
Ami a sepsiszentgyörgyi pályázat utóéletét illeti, Antal Árpád rámutatott: az elmúlt években rengeteg pozitív és kreatív energia szabadult fel a térségben, a következőkben az önkormányzat feladata, hogy ezeket az energiákat ne hagyja elveszni, hanem jó irányba fel tudja használni.
A Sepsiszentgyörgy által a székelyföldi városok nevében elkészített kulturális főváros-pályázatnak vannak elemei, amelyeket a következő években biztosan megvalósítanak, vannak azonban olyan tervek, amelyeknek megvalósításához szükség lett volna a kulturális főváros címmel járó komoly anyagi támogatásra.
Antal Árpád ugyanakkor arra is rámutatott, hogy Sepsiszentgyörgy indulásával több hazai várost is rákényszerített, hogy felfedezze saját magyar közösségét. Sepsiszentgyörgyön beértek a kultúrára fordított összegek, lehet látni és érezni a pezsgést, a kulturális vitalitást, amelynek támogatása a következő években is folytatódik.
Antal Árpád hozzátette: az Európa Kulturális Fővárosa 2021 versenybena továbbiakban Kolozsvárnak szurkol, és bízik benne, hogy az ottani városvezetés nagyobb hangsúlyt fektet a magyar közösség számára fontos értékek kihangsúlyozására.
Kovács Zsolt
maszol.ro
2016. január 12.
Háromszéken veszélybe került az otthoni betegápolás
Háromszéken veszélybe került az otthoni betegápolás. A munkaügyi minisztérium visszautasította a Diakónia Keresztény Alapítvány és a Caritas háromszéki szervezeteinek állami részfinanszírozásról szóló pályázatát, emiatt kérdésessé vált az otthoni betegápolási szolgáltatás.
A 950 háromszéki beteg ápolását végző Diakónia azért nem kapta meg az állami támogatást mert a szaktárca hiányolt egy olyan dokumentumot, amit törvény szerint nem is kellett csatolni a pályázati iratcsomóhoz. A civil szervezet később elküldte a kért dokumentumot és megfellebbezte a pályázata visszautasításáról szóló döntést, de a munkaügyi minisztérium ezeket nem vette figyelembe. A több mint 600 beteg otthoni ápolását végző háromszéki Caritas pedig azért nem kapta meg az állami részfinanszírozást, mert nem találták rendben az egyik székházuk telekkönyvét.
A háromszéki civil szervezetek által végzett otthoni betegápolási szolgáltatást a megyei és helyi önkormányzatok is támogatják, de azok csak később fizetik be részüket, magyarázta a sajtónak Tóth Anna A Diakónia háromszéki programigazgatója szerint állami támogatás hiányában kénytelenek csökkenteni alkalmazottaik bérét és nem tudnak ebédjegyeket sem biztosítani számukra.
A háromszéki civil szervezetek a februári második pályázati fordulóban ismét benyújtják finanszírozási igénylésüket a munkaügyi minisztériumhoz.
Kovács Zsolt
marosvasarhelyiradio.ro. Erdély.ma
Háromszéken veszélybe került az otthoni betegápolás. A munkaügyi minisztérium visszautasította a Diakónia Keresztény Alapítvány és a Caritas háromszéki szervezeteinek állami részfinanszírozásról szóló pályázatát, emiatt kérdésessé vált az otthoni betegápolási szolgáltatás.
A 950 háromszéki beteg ápolását végző Diakónia azért nem kapta meg az állami támogatást mert a szaktárca hiányolt egy olyan dokumentumot, amit törvény szerint nem is kellett csatolni a pályázati iratcsomóhoz. A civil szervezet később elküldte a kért dokumentumot és megfellebbezte a pályázata visszautasításáról szóló döntést, de a munkaügyi minisztérium ezeket nem vette figyelembe. A több mint 600 beteg otthoni ápolását végző háromszéki Caritas pedig azért nem kapta meg az állami részfinanszírozást, mert nem találták rendben az egyik székházuk telekkönyvét.
A háromszéki civil szervezetek által végzett otthoni betegápolási szolgáltatást a megyei és helyi önkormányzatok is támogatják, de azok csak később fizetik be részüket, magyarázta a sajtónak Tóth Anna A Diakónia háromszéki programigazgatója szerint állami támogatás hiányában kénytelenek csökkenteni alkalmazottaik bérét és nem tudnak ebédjegyeket sem biztosítani számukra.
A háromszéki civil szervezetek a februári második pályázati fordulóban ismét benyújtják finanszírozási igénylésüket a munkaügyi minisztériumhoz.
Kovács Zsolt
marosvasarhelyiradio.ro. Erdély.ma
2016. március 9.
Biztos kezdet gyermekházat adtak át a sepsiszentgyörgyi Őrkőn
Sikeres magyarországi mintára a sepsiszentgyörgyi Őrkő negyedben is beindították a „Ringató – Biztos kezdet gyermekházat”, amely a 0 és 3 év közti roma gyerekek és anyjuk számára biztosít olyan korai képességgondozást, amely hozzájárul a későbbi óvodai és iskolai sikerességükhöz. A gyerekházba naponta várják a roma gyerekeket és anyákat, akik szakemberek irányítása alatt elsajátíthatják a szülői kompetenciákat, illetve közösen játszanak, mesélnek, mondókáznak, rajzolnak és kézműves foglalkozásokat végeznek.
Tischler Ferenc sepsiszentgyörgyi alpolgármester az őrkői Néri Szent Fülöp iskolához tartozó képzőközpontban tartott szerdai sajtótájékoztatón emlékeztetett, hogy több évvel ezelőtt döntötték el, hogy az őrkői roma negyedben programokat kell létrehozni, nem lehet hagyni csak úgy hogy létezzen. Három évvel ezelőtt egy szakmai felmérésből kiderült, hogy a nőkkel és gyerekekkel kell kezdeni a felzárkóztatást.
Ennek nyomán indították be a „Nő mint esély” című programot, amely révén havonta legalább egy alkalommal szakemberek találkoznak a 14 és 48 év közti őrkői nőkkel, akiknek gyermeknevelési tanácsokat biztosítanak, felvilágosítják őket, hogy tudatosan vállaljanak gyereket, vigyék őket orvoshoz, óvodába, iskolába. Az elmúlt években összesen 528 őrkői asszonnyal foglalkoztak a program keretében.
Tavaly Antal Árpád polgármester és Tischler Ferenc alpolgármester meglátogatta a Magyarországon sikeresen működő „Biztos kezdet gyerekházakat” és annak mintájára, a helyi sajátosságokhoz igazítva hozták létre múlt hónapban a „Ringató gyerekházat”, amely az őrkő negyedi iskola képzőközpontjában kapott helyet, és aminek működtetését az Esély Egyesületre bízták.
Megelőzhető volna a lemaradás
Papp Ágota pszichológus, az Esély Lelki Egészségvédő Egyesület vezetője a sajtótájékoztatón elmondta: a gyerekház működtetésével reményeink szerint hosszútávon megelőzhetővé válik az oda járó őrkői gyerekek sorozatos lemaradása, iskolai kudarca. Ha az óvodában jó alapokkal indulnak, akkor ez majd a további fejlődésüket, iskolai előremenetelüket, integrálódásukat is segíteni fogja. Az egyesület felmérése szerint a romák által lakott Őrkő negyedben 178 család van ahol 0 és 3 év közti gyerek van, ők tartoznak a program célcsoportjába.
Papp Ágota szerint a Ringató gyerekház szolgáltatása ingyenes, annak működését az önkormányzat finanszírozza. Ugyanakkor szigorú feltételeket kell betartaniuk azoknak az anyáknak, akik részt akarnak venni a programban, így a gyerekeknek a szülőkkel (anyával vagy apával) együtt kell részt vennie a programban, a Ringató ugyanis nem gyerekmegőrző. Emellett a szülőknek bizonyos munkákban is részt kell vállalniuk, így az ő feladatuk a játékok rendben tartása, az étel előkészítése és az uzsonnaasztal közös takarítása és más apró megbízatások vállalása, de ugyancsak a szülők bevonásával zajlik a mondókázás, mese, játék, mozgás, festés, rajz, kézműveskedés. Ezek által a ház szolgáltatásait rendszeresen igénybe vevők közösséggé formálódnak, kialakulnak a szokások, rituálék.
Papp Ágota szerint további szolgáltatásként nyomon követik a gyermekek fejlődését az esetleges fejlődési zavarok szűrése. Szükség esetén a gyermekeket és szülőket fejlesztő szakemberhez irányítják. Emellett a szülőket megtanítják a gyermeknevelési alapelvekre.
Hamarosan sportprogram is indul
A Ringató – Biztos kezdet gyermekházban két szociális munkás dolgozik teljes munkaidőben, illetve ugyancsak teljes munkaidőben foglalkoztatnak egy őrkő negyedi roma asszonyt, aki dajkaként dolgozik, de ő az összekötő kapocs a roma közösség és a gyerekház között. A szakmai vezetést, mentorálást az Esély Lelki Egészségvédő Egyesület részéről pedagógusok, szociális munkások, pszichológus látja el, illetve partnerként tevékenykedik orvos, védőnő és korai fejlesztésben jártas gyógypedagógus.
Tischler Ferenc alpolgármester elmondta, hogy a „Nő mint esély” és a „Biztos kezdet gyermekház” programok után hamarosan az őrkői roma férfiak számára is indítanak egy sportprogramot. Focicsapatot alapítanak, ezáltal szeretnének közösséget építeni, és a férfiakat is bevonni közösségi tevékenységekbe.
Kovács Zsolt. maszol.ro
Sikeres magyarországi mintára a sepsiszentgyörgyi Őrkő negyedben is beindították a „Ringató – Biztos kezdet gyermekházat”, amely a 0 és 3 év közti roma gyerekek és anyjuk számára biztosít olyan korai képességgondozást, amely hozzájárul a későbbi óvodai és iskolai sikerességükhöz. A gyerekházba naponta várják a roma gyerekeket és anyákat, akik szakemberek irányítása alatt elsajátíthatják a szülői kompetenciákat, illetve közösen játszanak, mesélnek, mondókáznak, rajzolnak és kézműves foglalkozásokat végeznek.
Tischler Ferenc sepsiszentgyörgyi alpolgármester az őrkői Néri Szent Fülöp iskolához tartozó képzőközpontban tartott szerdai sajtótájékoztatón emlékeztetett, hogy több évvel ezelőtt döntötték el, hogy az őrkői roma negyedben programokat kell létrehozni, nem lehet hagyni csak úgy hogy létezzen. Három évvel ezelőtt egy szakmai felmérésből kiderült, hogy a nőkkel és gyerekekkel kell kezdeni a felzárkóztatást.
Ennek nyomán indították be a „Nő mint esély” című programot, amely révén havonta legalább egy alkalommal szakemberek találkoznak a 14 és 48 év közti őrkői nőkkel, akiknek gyermeknevelési tanácsokat biztosítanak, felvilágosítják őket, hogy tudatosan vállaljanak gyereket, vigyék őket orvoshoz, óvodába, iskolába. Az elmúlt években összesen 528 őrkői asszonnyal foglalkoztak a program keretében.
Tavaly Antal Árpád polgármester és Tischler Ferenc alpolgármester meglátogatta a Magyarországon sikeresen működő „Biztos kezdet gyerekházakat” és annak mintájára, a helyi sajátosságokhoz igazítva hozták létre múlt hónapban a „Ringató gyerekházat”, amely az őrkő negyedi iskola képzőközpontjában kapott helyet, és aminek működtetését az Esély Egyesületre bízták.
Megelőzhető volna a lemaradás
Papp Ágota pszichológus, az Esély Lelki Egészségvédő Egyesület vezetője a sajtótájékoztatón elmondta: a gyerekház működtetésével reményeink szerint hosszútávon megelőzhetővé válik az oda járó őrkői gyerekek sorozatos lemaradása, iskolai kudarca. Ha az óvodában jó alapokkal indulnak, akkor ez majd a további fejlődésüket, iskolai előremenetelüket, integrálódásukat is segíteni fogja. Az egyesület felmérése szerint a romák által lakott Őrkő negyedben 178 család van ahol 0 és 3 év közti gyerek van, ők tartoznak a program célcsoportjába.
Papp Ágota szerint a Ringató gyerekház szolgáltatása ingyenes, annak működését az önkormányzat finanszírozza. Ugyanakkor szigorú feltételeket kell betartaniuk azoknak az anyáknak, akik részt akarnak venni a programban, így a gyerekeknek a szülőkkel (anyával vagy apával) együtt kell részt vennie a programban, a Ringató ugyanis nem gyerekmegőrző. Emellett a szülőknek bizonyos munkákban is részt kell vállalniuk, így az ő feladatuk a játékok rendben tartása, az étel előkészítése és az uzsonnaasztal közös takarítása és más apró megbízatások vállalása, de ugyancsak a szülők bevonásával zajlik a mondókázás, mese, játék, mozgás, festés, rajz, kézműveskedés. Ezek által a ház szolgáltatásait rendszeresen igénybe vevők közösséggé formálódnak, kialakulnak a szokások, rituálék.
Papp Ágota szerint további szolgáltatásként nyomon követik a gyermekek fejlődését az esetleges fejlődési zavarok szűrése. Szükség esetén a gyermekeket és szülőket fejlesztő szakemberhez irányítják. Emellett a szülőket megtanítják a gyermeknevelési alapelvekre.
Hamarosan sportprogram is indul
A Ringató – Biztos kezdet gyermekházban két szociális munkás dolgozik teljes munkaidőben, illetve ugyancsak teljes munkaidőben foglalkoztatnak egy őrkő negyedi roma asszonyt, aki dajkaként dolgozik, de ő az összekötő kapocs a roma közösség és a gyerekház között. A szakmai vezetést, mentorálást az Esély Lelki Egészségvédő Egyesület részéről pedagógusok, szociális munkások, pszichológus látja el, illetve partnerként tevékenykedik orvos, védőnő és korai fejlesztésben jártas gyógypedagógus.
Tischler Ferenc alpolgármester elmondta, hogy a „Nő mint esély” és a „Biztos kezdet gyermekház” programok után hamarosan az őrkői roma férfiak számára is indítanak egy sportprogramot. Focicsapatot alapítanak, ezáltal szeretnének közösséget építeni, és a férfiakat is bevonni közösségi tevékenységekbe.
Kovács Zsolt. maszol.ro
2016. március 21.
Zarándokút a zűrzavarban
Negyedik alkalommal szervezte meg a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség a pedagógusok lelki napját. Ezúttal az irgalom és a szeretet átalakító erejéről szólt az interaktív előadás.
Benedek Ramóna hitoktató köszöntötte a nagyváradi Posticum központban összegyűlteket, s mutatta be Bereczki Silvia segítőnővért, a Tisztítótűzben Szenvedő Lelkeket Segítő Nővérek marosvásárhelyi rendházának főnökét, a rend tartományfőnökének tanácsosát, a Vasárnap katolikus hetilap felelős szerkesztőjét, a Keresztény Szó szerkesztőjét, aki egyúttal fizikatanárként is dolgozott.
Kiszakadva
Benedek Ramóna elmondta, a rendet második családjaként tekinti, s reméli, hogy az előadás segítséget nyújt majd az önmagunkra és egymásra találáshoz. „Húzzuk ki ezt a napot a naptárunkból és adjuk át a Jóistennek” – hangzott el.
Böcskei László megyés püspök köszöntötte a jelenlévőket, majd arról szólt: a római templomok felé zarándokok számára kialakított utak vezetnek, melyek folyosóként hatnak a hétköznapi zűrzavar közepette. A zarándokok imádkozva haladnak végig ezeken, kiszakadva a mindennapok tumultusából – s ez a lelki nap is egyféle folyosó a tumultus közepette, hiszen szükségünk van egy lelki időre, segítségre abban, hogy kiszakadjunk a hétköznapokból és egy kegyelmi időt éljünk át. Főleg a pedagógusoknak fontos ez, hogy küldetésükben meg tudjanak állni, s meg tudják ismertetni az utat a gyerekekkel, a szülőkkel.
Tanúságtétel
Bereczki Silvia nővér a későbbiek során elmondta: örül, hogy van egy ilyen lehetőség, alámerülni a Jóistennel és aztán felbukkanni az embereknél, s nem utolsó sorban azoknak a tanároknak a tanúságtétele, akik nem hittant tanítanak, hatásosabb lehet, mint a többieké, a diák pedig másképp viszonyul ahhoz a tanárhoz, akit átjárt Isten szeretete. „Helyezzük a Jóistenbe a mindennapjainkat, a Jóistennek helye van a mindennapjainkban. Legyen ez a nap kontemplatív hallgatás Isten felé” – hangzott el. Mind az irgalom, mind a szeretet a Jóisten neve, s mindkettő összetartozik. Vannak pillanatok, amikor valakinek a szíve megesik rajtunk – amikor olyannak szeretnek, amilyenek vagyunk – ez az irgalom legtisztább kifejeződése. Szükségünk van erre, hiszen mindannyian tisztítótűzben vagyunk, a Jóisten szeretete kiéget belőlünk mindent, ami nem szeretet.
Töltekezés
A későbbiekben a jelenlévők egy, a Szentháromságot és az embert ábrázoló alkotást kontempláltak, majd megosztották egymással élményeiket. A rendezvény második érsze során a Szentírással kapcsolatos foglalkozások voltak, a lelki nap imával és kiértékeléssel ért véget.
Amint Dr. Kovács Zsolt püspöki irodaigazgatótól megtudtuk, a lelki napot mindig a húsvéti készülődés időszakában szervezik, s a római katolikus hitoktatókon keresztül hívják meg az egyházmegye katolikus pedagógusait az egynapos foglalkozásra. A pedagógusok ugyanis mindig csak adnak, nevelnek, ezért fontos, hogy az ő nevelésük, lelki töltekezésük is biztosítva legyen. Ilyen alkalmakkal egyúttal ismerkednek is, hiszen a nagyváradiak mellett ezúttal is érkeztek többek között Érmihályfalváról, Szalontáról, s a Szilágyságból is.
Neumann Andrea. erdon.ro
Negyedik alkalommal szervezte meg a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség a pedagógusok lelki napját. Ezúttal az irgalom és a szeretet átalakító erejéről szólt az interaktív előadás.
Benedek Ramóna hitoktató köszöntötte a nagyváradi Posticum központban összegyűlteket, s mutatta be Bereczki Silvia segítőnővért, a Tisztítótűzben Szenvedő Lelkeket Segítő Nővérek marosvásárhelyi rendházának főnökét, a rend tartományfőnökének tanácsosát, a Vasárnap katolikus hetilap felelős szerkesztőjét, a Keresztény Szó szerkesztőjét, aki egyúttal fizikatanárként is dolgozott.
Kiszakadva
Benedek Ramóna elmondta, a rendet második családjaként tekinti, s reméli, hogy az előadás segítséget nyújt majd az önmagunkra és egymásra találáshoz. „Húzzuk ki ezt a napot a naptárunkból és adjuk át a Jóistennek” – hangzott el.
Böcskei László megyés püspök köszöntötte a jelenlévőket, majd arról szólt: a római templomok felé zarándokok számára kialakított utak vezetnek, melyek folyosóként hatnak a hétköznapi zűrzavar közepette. A zarándokok imádkozva haladnak végig ezeken, kiszakadva a mindennapok tumultusából – s ez a lelki nap is egyféle folyosó a tumultus közepette, hiszen szükségünk van egy lelki időre, segítségre abban, hogy kiszakadjunk a hétköznapokból és egy kegyelmi időt éljünk át. Főleg a pedagógusoknak fontos ez, hogy küldetésükben meg tudjanak állni, s meg tudják ismertetni az utat a gyerekekkel, a szülőkkel.
Tanúságtétel
Bereczki Silvia nővér a későbbiek során elmondta: örül, hogy van egy ilyen lehetőség, alámerülni a Jóistennel és aztán felbukkanni az embereknél, s nem utolsó sorban azoknak a tanároknak a tanúságtétele, akik nem hittant tanítanak, hatásosabb lehet, mint a többieké, a diák pedig másképp viszonyul ahhoz a tanárhoz, akit átjárt Isten szeretete. „Helyezzük a Jóistenbe a mindennapjainkat, a Jóistennek helye van a mindennapjainkban. Legyen ez a nap kontemplatív hallgatás Isten felé” – hangzott el. Mind az irgalom, mind a szeretet a Jóisten neve, s mindkettő összetartozik. Vannak pillanatok, amikor valakinek a szíve megesik rajtunk – amikor olyannak szeretnek, amilyenek vagyunk – ez az irgalom legtisztább kifejeződése. Szükségünk van erre, hiszen mindannyian tisztítótűzben vagyunk, a Jóisten szeretete kiéget belőlünk mindent, ami nem szeretet.
Töltekezés
A későbbiekben a jelenlévők egy, a Szentháromságot és az embert ábrázoló alkotást kontempláltak, majd megosztották egymással élményeiket. A rendezvény második érsze során a Szentírással kapcsolatos foglalkozások voltak, a lelki nap imával és kiértékeléssel ért véget.
Amint Dr. Kovács Zsolt püspöki irodaigazgatótól megtudtuk, a lelki napot mindig a húsvéti készülődés időszakában szervezik, s a római katolikus hitoktatókon keresztül hívják meg az egyházmegye katolikus pedagógusait az egynapos foglalkozásra. A pedagógusok ugyanis mindig csak adnak, nevelnek, ezért fontos, hogy az ő nevelésük, lelki töltekezésük is biztosítva legyen. Ilyen alkalmakkal egyúttal ismerkednek is, hiszen a nagyváradiak mellett ezúttal is érkeztek többek között Érmihályfalváról, Szalontáról, s a Szilágyságból is.
Neumann Andrea. erdon.ro
2016. március 23.
Magyarul a görög és római történelemről
Idéntől már szervezett keretek között tanulhatják a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Történelem–Filozófia karának történelem és régészet szakos hallgatói a Fekete-tenger vidékének görög, hellenizmus és római kori történetét egy olyan oktató előadásában, aki kifejezetten erre a korszakra szakosodott, sőt a klasszikus görög szövegek műfordításában is jártas.
Ez a tanár a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi karának dékánhelyettese, Forisek Péter egyetemi docens, aki immár a Kolozsvári Magyar Történeti Intézet (KMTI) társult oktatójaként is dolgozik. A történeti intézet és a magyar tannyelvű felsőfokú oktatás célirányos fejlesztésére irányuló törekvésekről Molnár-Kovács Zsolt egyetemi docenssel, a BBTE Régészeti és Művészettörténeti tanszékének vezetőjével, Forisek Péterrel pedig tantárgyának főbb irányvonalairól beszélgettünk. Szabadság (Kolozsvár)
Idéntől már szervezett keretek között tanulhatják a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Történelem–Filozófia karának történelem és régészet szakos hallgatói a Fekete-tenger vidékének görög, hellenizmus és római kori történetét egy olyan oktató előadásában, aki kifejezetten erre a korszakra szakosodott, sőt a klasszikus görög szövegek műfordításában is jártas.
Ez a tanár a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi karának dékánhelyettese, Forisek Péter egyetemi docens, aki immár a Kolozsvári Magyar Történeti Intézet (KMTI) társult oktatójaként is dolgozik. A történeti intézet és a magyar tannyelvű felsőfokú oktatás célirányos fejlesztésére irányuló törekvésekről Molnár-Kovács Zsolt egyetemi docenssel, a BBTE Régészeti és Művészettörténeti tanszékének vezetőjével, Forisek Péterrel pedig tantárgyának főbb irányvonalairól beszélgettünk. Szabadság (Kolozsvár)
2016. május 12.
Háromszék továbbra is kiáll a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezése mellett
Lassan évtizedekben lehet mérni, mióta próbálja az őshonos nemzeti kisebbségek jogait, illetve specifikus igényeit az Európai Unió jogalkotásában szempontként érvényesíteni a magyarság – emlékeztetett Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke.
Mint ismeret, 2013-ban több magánszemély kezdeményest nyújtott be több nemzeti kisebbség képviselőjeként az Európai Bizottsághoz, azzal a céllal, hogy a nemzeti, nyelvi régiók sajátos védelemmel rendelkezzenek az Európai Unióban.
A kezdeményezés számos országból talált támogatókra. A kezdeményező bizottság tagjai közt szerepelt: Izsák Balázs, Románia, Székelyföld, Dabis Attila, Magyarország, Boldoghy Olivér, Szlovákia, Felvidék, Dudda Roland, Ausztria, Gillet Pierre, Belgium, Jeursen Franciscus, Albert Bernardus, Hollandia, Martiarena Miren, Spanyolország, Baszkföld, Őry Péter, Szlovákia, Felvidék, Publik Antal, Svédország, Schmalcz Andreas Németország, Xucla Jordi Spanyolország, Katalónia.
A kezdeményezést az Európai Bizottság 2014-ben elutasította. Ezt követően az SZNT nevében Izsák Balázs és Dabis Attila, Magyarország és Kovászna Megye Tanácsának támogatásával fellebbezett a döntés ellen, ám az Európai Bíróság elutasította az óvást.
Tamás Sándor Brüsszel döntését minősítette
Tamás Sándor, háromszéki tanácselnök a döntéssel kapcsolatban elmondta: „Számítottunk arra, hogy ezt a döntést hozza majd a bíróság: az Európai Unió, rendkívül finoman fogalmazva, fél a nemzeti kisebbségi jogok felvállalásától. A nemzeti kisebbségek problémáinak megoldását a szőnyeg alá seprik, olyan érvekre támaszkodva, amelyeket elfogult politikumtól, bíróságoktól hallhattunk. Persze mondhatnánk azt, hogy akkor semmi értelme sem volt az egésznek, de ez nem igaz. Brüsszelben egyszerűbb félrenézni, ha a magyar egyetemekről, nyelvi jogokról, szimbólumhasználatról, vagy akár a Mikó-ügyről van szó” – mondta a tanácselnök.
Tamás Sándor elmondta, hogy amikor egyetlen megyei önkormányzatként támogatták a fellebbezést, tudatosan tették, hogy Brüsszelben ismét megvitassák a kérdést.
„Szlovákia és Románia képviselete is visított – én azt mondom, hogy jól is tették, mert ezáltal nekünk segítettek, hiszen mediatizálták ezt a problémát. Ebben a helyzetben az első lépés, hogy rajtunk kívül más is tudjon a probléma létezéséről. Ez nem győzelem, sőt iszonyatosan távol van attól, ellenben egy olyan kiindulópont, amibe belekényszerültünk, belekényszerítettek bennünket” – mondta.
Tamás Sándor hozzátette: fontosnak tartja, hogy a most született döntést Izsák Balázsék megfellebbezték. „Ettől nyilván nem változik meg az eurokraták gondolkodásmódja, de most nem is az a cél: azt akarjuk elérni, hogy olyanok legyünk, mint a kavics a cipőben, ideig-óráig lehet mellőzni, de amikor a talpat már nagyon szúrja, akkor muszáj, kell a kérdéssel foglalkozni. Ezek után nyilvánvaló, hogy továbbra is támogatjuk ezt a kezdeményezést!” – hangsúlyozta.
Kovács Zsolt
maszol.ro
Lassan évtizedekben lehet mérni, mióta próbálja az őshonos nemzeti kisebbségek jogait, illetve specifikus igényeit az Európai Unió jogalkotásában szempontként érvényesíteni a magyarság – emlékeztetett Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke.
Mint ismeret, 2013-ban több magánszemély kezdeményest nyújtott be több nemzeti kisebbség képviselőjeként az Európai Bizottsághoz, azzal a céllal, hogy a nemzeti, nyelvi régiók sajátos védelemmel rendelkezzenek az Európai Unióban.
A kezdeményezés számos országból talált támogatókra. A kezdeményező bizottság tagjai közt szerepelt: Izsák Balázs, Románia, Székelyföld, Dabis Attila, Magyarország, Boldoghy Olivér, Szlovákia, Felvidék, Dudda Roland, Ausztria, Gillet Pierre, Belgium, Jeursen Franciscus, Albert Bernardus, Hollandia, Martiarena Miren, Spanyolország, Baszkföld, Őry Péter, Szlovákia, Felvidék, Publik Antal, Svédország, Schmalcz Andreas Németország, Xucla Jordi Spanyolország, Katalónia.
A kezdeményezést az Európai Bizottság 2014-ben elutasította. Ezt követően az SZNT nevében Izsák Balázs és Dabis Attila, Magyarország és Kovászna Megye Tanácsának támogatásával fellebbezett a döntés ellen, ám az Európai Bíróság elutasította az óvást.
Tamás Sándor Brüsszel döntését minősítette
Tamás Sándor, háromszéki tanácselnök a döntéssel kapcsolatban elmondta: „Számítottunk arra, hogy ezt a döntést hozza majd a bíróság: az Európai Unió, rendkívül finoman fogalmazva, fél a nemzeti kisebbségi jogok felvállalásától. A nemzeti kisebbségek problémáinak megoldását a szőnyeg alá seprik, olyan érvekre támaszkodva, amelyeket elfogult politikumtól, bíróságoktól hallhattunk. Persze mondhatnánk azt, hogy akkor semmi értelme sem volt az egésznek, de ez nem igaz. Brüsszelben egyszerűbb félrenézni, ha a magyar egyetemekről, nyelvi jogokról, szimbólumhasználatról, vagy akár a Mikó-ügyről van szó” – mondta a tanácselnök.
Tamás Sándor elmondta, hogy amikor egyetlen megyei önkormányzatként támogatták a fellebbezést, tudatosan tették, hogy Brüsszelben ismét megvitassák a kérdést.
„Szlovákia és Románia képviselete is visított – én azt mondom, hogy jól is tették, mert ezáltal nekünk segítettek, hiszen mediatizálták ezt a problémát. Ebben a helyzetben az első lépés, hogy rajtunk kívül más is tudjon a probléma létezéséről. Ez nem győzelem, sőt iszonyatosan távol van attól, ellenben egy olyan kiindulópont, amibe belekényszerültünk, belekényszerítettek bennünket” – mondta.
Tamás Sándor hozzátette: fontosnak tartja, hogy a most született döntést Izsák Balázsék megfellebbezték. „Ettől nyilván nem változik meg az eurokraták gondolkodásmódja, de most nem is az a cél: azt akarjuk elérni, hogy olyanok legyünk, mint a kavics a cipőben, ideig-óráig lehet mellőzni, de amikor a talpat már nagyon szúrja, akkor muszáj, kell a kérdéssel foglalkozni. Ezek után nyilvánvaló, hogy továbbra is támogatjuk ezt a kezdeményezést!” – hangsúlyozta.
Kovács Zsolt
maszol.ro
2016. június 10.
Huszártoborzó: végiglovagolták Háromszék településeit
A Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület hétvégén, hetedik alkalommal szervezi meg a Háromszéki Huszártoborzót. Június 11 és 12-e között szombaton és vasárnap Kovászna Megye Tanácsának és az esemény útvonalába eső háromszéki települések önkormányzatainak támogatásával a toborzó csapatok a hajdani Miklósvárszék településeit járják végig, hogy felelevenítsék a régi katonai szokást, a huszártoborzást.
A szervezők felkérnek minden hagyományőrzőt valamint székely lovasembert, hogy egyenruháját vagy nemzeti viseletét magára öltve csatlakozzon, ugyanakkor meghívják Háromszék civil lakosságát, hogy kövesse nyomon a csapatok vonulását a kijelölt útvonalon, és tapasztalja meg, hogyan csalogatták zászlaik alá a hadba vonuló huszárok és honvédek a székely regrutákat.
Kádár László huszárőrnagy lapunknak elmondta: a mai ember számára a huszártoborzó lehetőséget teremt megismerni a székelység ezer éves katonai múltját és történetét, másrészt a látvány miatt is érdemes csatlakozni az eseményhez.
A háromszéki hagyományőrzők a hajdani toborzások legbékésebb módját mutatják be, mutatott rá a huszárőrnagy, aki szerint azt elevenítik fel, ahogyan a hadsereg tisztjei és veteránjai megjelentek a településeken, köztereken vagy kocsmákban szóba álltak a helybéliekkel, együtt italoztak, összebarátkoztak majd kihívták egymást egy verbunkos táncra.
Sokszor azzal sikerült meggyőzni a férfiakat, hogy ha csatlakoznak a hadsereghez ilyen életük lesz. Ha valamelyik helybéli férfi elfogadta a felkérést és kezet fogott majd ivott a katonák borából, csákót tettek a fejére és akkor már nem volt visszaút, mennie kellett katonának, magyarázta Kádár László.
A toborzók pénteken este gyülekeznek Bölönben, ugyanis mindannyian 40 – 80 kilométert lovagolva érkeznek a rendezvényre. Szombaton reggel 9 órakor szervezik az első toborzót a bölöni Erzsébet parkban, majd Nagyajtán, Középajtán, Miklósváron, Köpecen toboroznak és este Barótra érkeznek, ahol este huszárbált szerveznek. Ekkor avatják huszárrá azokat, akiket korábban regrutáknak választottak.
Az avatási ceremónián „kardlappal illetik az újdonsült huszárok ülepét”, majd mikor ezen átestek, el kell fogyasszanak egy pohár bort és kezet fogjanak a tisztikarral, mondta Kádár László, aki szerint az felavatott huszárok számára másnap nem mindig esik könnyen a lovaglás, de ez is hozzátartozik a huszárélet kihívásaihoz. Kádár László szerint Barótról vasárnap reggel 8.30-kor indulnak tovább és Olasztelek érintésével látogatják meg Felsőrákost, majd visszatérnek Barótra, ahol délben 12 órakor a városközpontban tartanak huszártoborzót.
Kádár László szerint három éve már jártak Erdővidéken, de akkor nem sikerült a térség minden településén toborozni, viszont az idei esemény után elmondhatják majd, hogy Háromszék minden települését végigjárták az elmúlt évek során. A toborzások során a jelentkezők először regrutákká válnak, majd ha megfelelő magatartást bizonyítanak, vállalják kihívásokat és bebizonyítják a helytállásukat később huszárok lesznek belőlük.
A Székely Virtus Hagyományőrző Egyesületben nem csak lovas huszárok tevékenykednek, hanem vannak gyalogosok és hagyományőrző tüzérek is. Az egyesületnek több mint 80 tagja van, akiknek többsége az elmúlt évek toborzói révén csatalakozott, közülük mintegy 45-en lovas huszárok. Kádár László szerint majd minden hétvégén szerveznek gyakorlatokat amikor bemutatókra készülnek, illetve felelevenítenek hajdani nagy csatákat is, így eddig bemutatták a madéfalvi veszedelmet, a kökösi csatát, a nyerges tetői csatát, most pedig készülnek a marosmenti lófuttatásra, ahol a segesvári csatát elevenítik fel. A huszárőrnagy rámutatott kizárólag hagyományőrző tevékenységgel foglalkoznak, és a hatóságoktól rendelkeznek mindenféle engedéllyel.
A huszárőrnagy szerint a hagyományőrzők egy része saját maga készítteti el egyenruháját, de inkább az jellemző, hogy egyesületeken keresztül pályáznak a ruházat költségeire. A legolcsóbb huszárruha 500 euróba kerül, de egy tiszti egyenruha ára meghaladhatja az 1000 eurót is. Továbbá, aki lovas huszárnak készül alapfeltétel, hogy legyen saját vagy kölcsön kapott lova, amivel a gyakorlatokon, bemutatókon részt tud venni.
Kádár László szerint átalakulóban van Székelyföldön a ló használata, hiszen évtizedekkel ezelőtt elsősorban mezőgazdaságban, fakitermelésben használták a lovat, kevésbé lovaglásra, ma viszont már egyre inkább elterjedőben van a hobbi lovaglás és sok a hagyományőrző lovas huszár is.
Kovács Zsolt
maszol.ro
A Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület hétvégén, hetedik alkalommal szervezi meg a Háromszéki Huszártoborzót. Június 11 és 12-e között szombaton és vasárnap Kovászna Megye Tanácsának és az esemény útvonalába eső háromszéki települések önkormányzatainak támogatásával a toborzó csapatok a hajdani Miklósvárszék településeit járják végig, hogy felelevenítsék a régi katonai szokást, a huszártoborzást.
A szervezők felkérnek minden hagyományőrzőt valamint székely lovasembert, hogy egyenruháját vagy nemzeti viseletét magára öltve csatlakozzon, ugyanakkor meghívják Háromszék civil lakosságát, hogy kövesse nyomon a csapatok vonulását a kijelölt útvonalon, és tapasztalja meg, hogyan csalogatták zászlaik alá a hadba vonuló huszárok és honvédek a székely regrutákat.
Kádár László huszárőrnagy lapunknak elmondta: a mai ember számára a huszártoborzó lehetőséget teremt megismerni a székelység ezer éves katonai múltját és történetét, másrészt a látvány miatt is érdemes csatlakozni az eseményhez.
A háromszéki hagyományőrzők a hajdani toborzások legbékésebb módját mutatják be, mutatott rá a huszárőrnagy, aki szerint azt elevenítik fel, ahogyan a hadsereg tisztjei és veteránjai megjelentek a településeken, köztereken vagy kocsmákban szóba álltak a helybéliekkel, együtt italoztak, összebarátkoztak majd kihívták egymást egy verbunkos táncra.
Sokszor azzal sikerült meggyőzni a férfiakat, hogy ha csatlakoznak a hadsereghez ilyen életük lesz. Ha valamelyik helybéli férfi elfogadta a felkérést és kezet fogott majd ivott a katonák borából, csákót tettek a fejére és akkor már nem volt visszaút, mennie kellett katonának, magyarázta Kádár László.
A toborzók pénteken este gyülekeznek Bölönben, ugyanis mindannyian 40 – 80 kilométert lovagolva érkeznek a rendezvényre. Szombaton reggel 9 órakor szervezik az első toborzót a bölöni Erzsébet parkban, majd Nagyajtán, Középajtán, Miklósváron, Köpecen toboroznak és este Barótra érkeznek, ahol este huszárbált szerveznek. Ekkor avatják huszárrá azokat, akiket korábban regrutáknak választottak.
Az avatási ceremónián „kardlappal illetik az újdonsült huszárok ülepét”, majd mikor ezen átestek, el kell fogyasszanak egy pohár bort és kezet fogjanak a tisztikarral, mondta Kádár László, aki szerint az felavatott huszárok számára másnap nem mindig esik könnyen a lovaglás, de ez is hozzátartozik a huszárélet kihívásaihoz. Kádár László szerint Barótról vasárnap reggel 8.30-kor indulnak tovább és Olasztelek érintésével látogatják meg Felsőrákost, majd visszatérnek Barótra, ahol délben 12 órakor a városközpontban tartanak huszártoborzót.
Kádár László szerint három éve már jártak Erdővidéken, de akkor nem sikerült a térség minden településén toborozni, viszont az idei esemény után elmondhatják majd, hogy Háromszék minden települését végigjárták az elmúlt évek során. A toborzások során a jelentkezők először regrutákká válnak, majd ha megfelelő magatartást bizonyítanak, vállalják kihívásokat és bebizonyítják a helytállásukat később huszárok lesznek belőlük.
A Székely Virtus Hagyományőrző Egyesületben nem csak lovas huszárok tevékenykednek, hanem vannak gyalogosok és hagyományőrző tüzérek is. Az egyesületnek több mint 80 tagja van, akiknek többsége az elmúlt évek toborzói révén csatalakozott, közülük mintegy 45-en lovas huszárok. Kádár László szerint majd minden hétvégén szerveznek gyakorlatokat amikor bemutatókra készülnek, illetve felelevenítenek hajdani nagy csatákat is, így eddig bemutatták a madéfalvi veszedelmet, a kökösi csatát, a nyerges tetői csatát, most pedig készülnek a marosmenti lófuttatásra, ahol a segesvári csatát elevenítik fel. A huszárőrnagy rámutatott kizárólag hagyományőrző tevékenységgel foglalkoznak, és a hatóságoktól rendelkeznek mindenféle engedéllyel.
A huszárőrnagy szerint a hagyományőrzők egy része saját maga készítteti el egyenruháját, de inkább az jellemző, hogy egyesületeken keresztül pályáznak a ruházat költségeire. A legolcsóbb huszárruha 500 euróba kerül, de egy tiszti egyenruha ára meghaladhatja az 1000 eurót is. Továbbá, aki lovas huszárnak készül alapfeltétel, hogy legyen saját vagy kölcsön kapott lova, amivel a gyakorlatokon, bemutatókon részt tud venni.
Kádár László szerint átalakulóban van Székelyföldön a ló használata, hiszen évtizedekkel ezelőtt elsősorban mezőgazdaságban, fakitermelésben használták a lovat, kevésbé lovaglásra, ma viszont már egyre inkább elterjedőben van a hobbi lovaglás és sok a hagyományőrző lovas huszár is.
Kovács Zsolt
maszol.ro
2016. június 13.
Nem vagyok primadonna!
Ürmösi-Incze Mária az évad legjobb női táncművésze
„Szeretem a színpadot akkor is, ha táncolni, akkor is, ha beszélni kell. Színpadon vagyok önmagam, ott szabadulok fel, és tudok olyan dolgokat megmutatni magamból, amit az életben is megmutathatnék, de furcsán néznének rám az emberek” – fogalmazta meg Ürmösi-Incze Mária Terézia, a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes táncosa, aki Erdélyben elsőként kapta meg idén a Magyar Táncművészek Szövetsége által odaítélt Az évad legjobb női táncművésze-díjat néptánc kategóriában. Kovács Zsolt
– Miként választotta hivatásának a táncot?
– Kézdivásárhelyen születtem, és ott találkoztam a tánccal. Már kisiskolásként jelen voltam a Madisz-klubban, az Istvánfi Csilla által tartott gyerektáncházakban, ahol inkább játékokat tanultunk, és megszerettem. Később eljártam felnőtt-táncházakba, mert jól esett a fülemnek és lábamnak a néptánc, és ez a dallamvilág. Fiatalon mostani tánckarvezetőmtől, Tekeres Gizellától tanultam táncolni.
– Mennyire tartja fontosnak, hogy a gyerekek, a saját gyerekei is megismerkedjenek a tánckultúránkkal?
– Hosszú ideig tanítottam, és néhány éve ismét foglalkozom kisgyerekekkel. Játszva kell belopni testükbe, lelkükbe és szívükbe a néptáncokat. Már óvodáskorban meg kell tanítani őket a népi játékainkra. Például ma könnyebb újévkor petárdázni, holott lehetne karikás ostorozni. A fiam már tud az ostorral bánni, ami készséget is fejleszt. Ma a hagyományos viseleteink, táncaink muzeális értékként vannak beállítva, pedig ezek csak a külföldiek számára muzeális értékek, a mi életünkben jelen kell lenniük. Mi – tévesen – azt tartjuk, hogy a székely ruha ünneplő viselet. Gyerekeimben és tanítványaimban is fel szeretném ébreszteni a tánckultúránk és a hagyományos viseleteink iránti igényt.
A közönséget nem lehet becsapni
– Hogyan lesz a néptáncosból táncművész, majd közülük is az évad legjobbja?
– A tánchoz sok alázat és nyitottság kell, egy táncosnak szerénynek kell lennie. Amikor azt mondták rám, hogy táncművész, kicsit megijedtem. Erdélyben nem kapunk budapesti táncművészeti főiskolás képzést, amely ad az embernek egyfajta magabiztosságot. Mi többnyire táncházakból, tánccsoportokból kerültünk színpadra, és a hivatásos együttesek keretében kapott képzés révén váltunk táncművészekké. Magas szinten kell művelni a táncot, mert a közönséget nem lehet becsapni! Mint ahogy ömagunkat sem jó becsapni: gyakorolni kell, megismerkedni többfajta tánckultúrával és táncstílussal, más népek táncával, a kortárs mozgáskultúrával, amelyek elsajátítása vezet ahhoz, hogy olyan testkontrollal rendelkezzünk, amit színpadon tudunk kamatoztatni; ez tesz táncművésszé. Jól esett olvasni a díj alatt, hogy Ürmösi-Incze Mária táncművész…
– Melyik előadás volt pályafutása során a legmeghatározóbb?
– Szerencsés vagyok, mert sok híres emberrel dolgozhattam, köztük Tímár Sándor és Böske, Novák Ferenc „Tata”, Mihályi Gábor, Könczei Árpád, Orza Călin, Furik Rita, Horváth Zsófia, Ivácson László nevét említhetném, akik jelentős szerepeket osztottak rám. Legmeghatározóbb élményem mégis az Osonó Színházműhely vezetőjével, Fazakas Misivel való együttműködés, amikor a Farsangot készítettük. Volt előadás, aminek az élményét mai napig keresem. Ez a munka arról szólt, hogy mindenki felelős mindenkiért és mindenért, ami történik az előadásban. Az Osonó azért is különleges volt, mert inkább színészekként voltunk jelen, mint táncosként. Fazakas Misi ragaszkodott, hogy a darab jelen idejű és őszinte legyen. Volt megszólalás, amit ránk bízott: „azt mondd ki, amit akkor gondolsz, de ne csak beszélj, hanem a gondolat jusson el a közönséghez”. Elhangzott a színpadon olyan őszinte vallomásom is, amin utólag megdöbbentem: az, amikor kimondtam, hogy 15 éve vagyok hivatásos táncos, de édesapám egyetlen előadásomat sem látta, mert úgy gondolja, ez nem egy rendes szakma.
Nem mindig a férfi vezet!
– A Háromszék Táncegyüttesnél adatközlőkkel, de híres koreográfusokkal is dolgozott. Mit tettek hozzá ők a művészetéhez?
– A táncegyüttes keretében is találkozunk adatközlőkkel a népzene- és néptánctalálkozók alkalmával, sajnos, kiöregedőben vannak, és egyre kevesebben vannak jelen ezeken a találkozókon. Én viszont odamentem az adatközlőkhöz. Jártam mezőségi, széki, moldvai falvakban vagy a Gyimesekben és Felcsíkon is. Táncolhattam egy színpadon Zsukás Gyuszi bácsival, vagy énekelhettem együtt Zerkuláékkal. Ők egyszerű és nagyszerű emberek. Azt tanultam meg tőlük, hogy az életük van benne abban a tíz figurában, amivel rendelkeznek. Mi azért táncolunk sok figurát, mert megtanultuk minden adatközlő táncát. A tánc megismeréséhez sokat tett hozzá, hogy táncolhattam adatközlőkkel. Kiderült számomra, hogy bár úgy tanítják, a férfi „vezet”, de az adatközlők lehetőséget adnak az asszonynak is kibontakozni, a férfi is alkalmazkodik, nem csak az asszony. Nem mindegy, hogy videóról tanulod a táncokat vagy adatközlőktől.
– Összetett karaktereket formált meg, így a Csongor és Tündében Ilmát, a Helység kalapácsában az Amazontermészetű Mártát, az Ördögváltozásban a Kocsmárosnét. Mennyire tartja fontosnak táncelőadásban a színészi teljesítményt? Néptánc vagy táncszínház?
– Néptánc is tud táncszínház lenni, amikor elmesélünk egy falusi lakodalmat, és ehhez néptáncos elemeket használunk. Ugyanakkor nehéz egy történetet a színpadon úgy bemutatni, hogy ne legyen belőle népszínmű. A Háromszék Táncegyüttesnél azért is találtam meg a helyemet, mert inkább táncszínházi produkciókkal foglalkozunk. Ma a táncszínház az, ami a néző számára inkább érthető, ezért a folklórelőadásnak is adunk egy történeti keretet. Szeretem a színpadot akkor is, ha táncolni, és akkor is, ha beszélni kell. Színpadon vagyok önmagam, ott szabadulok fel, és tudok olyan dolgokat megmutatni magamból, amit az életben is megmutathatnék, de furcsán néznének rám az emberek, viszont a színpadon elfogadják.
„Mindenhol magamat adom”
– Mit jelent ön számára a rangos szakmai kitüntetés, és az, hogy Erdélyből először kapta meg az évad legjobb női táncművésze díjat?
– Először tehernek éreztem, mert úgy gondoltam, ezzel megpecsételtek, és többletfelelősséggel jár. A környezetem, kollégáim, családom, ismerőseim gratulációi viszont megnyugtattak, hiszen meggyőztek, hogy az eddigi munkám van benne. A díjtól lendületet is kaptam, terveim vannak, habár harmadik gyerekünket várjuk, de a jövő évi gálaműsorra szeretném az egész családot elvinni, ugyanis az a szokás, hogy az előző év díjazottjai táncolnak. Úgy gondolom, van táncolnivalóm, és ki is akarom táncolni magamból. Szeretnék egy egyéni előadást is, amely premier lenne, hiszen tudtommal hivatásos táncos Erdélyben nem tartott még egyéni előadást.
– Mennyire összeegyeztethető a tánc az anyasággal és családdal?
– Amióta anya vagyok, sokkal értékesebb dolgokat tudok beletenni a táncomba, sokat fejlődtem emberként, ezáltal táncosként is. Az anyaság csak pozitív dolgot adott, ezért vállaltam be a harmadik babánkat is. Igaz, ez sok nehézséggel jár, hiszen a turnézások miatti távollétek során a gyerekeimmel való foglalkozásokból faragok le. Én viszont mindenhol magamat adom, nem vagyok a színpadon primadonna és itthon anyuka.
– Mit csinál, amikor nem táncol?
– Szabadidőmben főként anyuka vagyok, illetve tanítok. Miután kiköltöztünk Árkosra, beolvadtunk a közösségbe. Férjem református, én pedig unitárius vagyok, és mindkét egyházközség tevékenységében részt veszünk, ugyanakkor éneklünk a Régeni Áron Dalárdában, és van, amikor az istentiszteletek alkalmával gyerekfoglalkozást tartok.
Ürmösi-Incze Mária-Terézia
1978-ban született Kézdivásárhelyen, 1996-ban érettségizett a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceumban. 1996–1998 között helyettes angoltanárként dolgozott két kézdivásárhelyi általános iskolában. 1998–2002 között a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, 2002 őszétől a Háromszék Táncegyüttes tagja.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Ürmösi-Incze Mária az évad legjobb női táncművésze
„Szeretem a színpadot akkor is, ha táncolni, akkor is, ha beszélni kell. Színpadon vagyok önmagam, ott szabadulok fel, és tudok olyan dolgokat megmutatni magamból, amit az életben is megmutathatnék, de furcsán néznének rám az emberek” – fogalmazta meg Ürmösi-Incze Mária Terézia, a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes táncosa, aki Erdélyben elsőként kapta meg idén a Magyar Táncművészek Szövetsége által odaítélt Az évad legjobb női táncművésze-díjat néptánc kategóriában. Kovács Zsolt
– Miként választotta hivatásának a táncot?
– Kézdivásárhelyen születtem, és ott találkoztam a tánccal. Már kisiskolásként jelen voltam a Madisz-klubban, az Istvánfi Csilla által tartott gyerektáncházakban, ahol inkább játékokat tanultunk, és megszerettem. Később eljártam felnőtt-táncházakba, mert jól esett a fülemnek és lábamnak a néptánc, és ez a dallamvilág. Fiatalon mostani tánckarvezetőmtől, Tekeres Gizellától tanultam táncolni.
– Mennyire tartja fontosnak, hogy a gyerekek, a saját gyerekei is megismerkedjenek a tánckultúránkkal?
– Hosszú ideig tanítottam, és néhány éve ismét foglalkozom kisgyerekekkel. Játszva kell belopni testükbe, lelkükbe és szívükbe a néptáncokat. Már óvodáskorban meg kell tanítani őket a népi játékainkra. Például ma könnyebb újévkor petárdázni, holott lehetne karikás ostorozni. A fiam már tud az ostorral bánni, ami készséget is fejleszt. Ma a hagyományos viseleteink, táncaink muzeális értékként vannak beállítva, pedig ezek csak a külföldiek számára muzeális értékek, a mi életünkben jelen kell lenniük. Mi – tévesen – azt tartjuk, hogy a székely ruha ünneplő viselet. Gyerekeimben és tanítványaimban is fel szeretném ébreszteni a tánckultúránk és a hagyományos viseleteink iránti igényt.
A közönséget nem lehet becsapni
– Hogyan lesz a néptáncosból táncművész, majd közülük is az évad legjobbja?
– A tánchoz sok alázat és nyitottság kell, egy táncosnak szerénynek kell lennie. Amikor azt mondták rám, hogy táncművész, kicsit megijedtem. Erdélyben nem kapunk budapesti táncművészeti főiskolás képzést, amely ad az embernek egyfajta magabiztosságot. Mi többnyire táncházakból, tánccsoportokból kerültünk színpadra, és a hivatásos együttesek keretében kapott képzés révén váltunk táncművészekké. Magas szinten kell művelni a táncot, mert a közönséget nem lehet becsapni! Mint ahogy ömagunkat sem jó becsapni: gyakorolni kell, megismerkedni többfajta tánckultúrával és táncstílussal, más népek táncával, a kortárs mozgáskultúrával, amelyek elsajátítása vezet ahhoz, hogy olyan testkontrollal rendelkezzünk, amit színpadon tudunk kamatoztatni; ez tesz táncművésszé. Jól esett olvasni a díj alatt, hogy Ürmösi-Incze Mária táncművész…
– Melyik előadás volt pályafutása során a legmeghatározóbb?
– Szerencsés vagyok, mert sok híres emberrel dolgozhattam, köztük Tímár Sándor és Böske, Novák Ferenc „Tata”, Mihályi Gábor, Könczei Árpád, Orza Călin, Furik Rita, Horváth Zsófia, Ivácson László nevét említhetném, akik jelentős szerepeket osztottak rám. Legmeghatározóbb élményem mégis az Osonó Színházműhely vezetőjével, Fazakas Misivel való együttműködés, amikor a Farsangot készítettük. Volt előadás, aminek az élményét mai napig keresem. Ez a munka arról szólt, hogy mindenki felelős mindenkiért és mindenért, ami történik az előadásban. Az Osonó azért is különleges volt, mert inkább színészekként voltunk jelen, mint táncosként. Fazakas Misi ragaszkodott, hogy a darab jelen idejű és őszinte legyen. Volt megszólalás, amit ránk bízott: „azt mondd ki, amit akkor gondolsz, de ne csak beszélj, hanem a gondolat jusson el a közönséghez”. Elhangzott a színpadon olyan őszinte vallomásom is, amin utólag megdöbbentem: az, amikor kimondtam, hogy 15 éve vagyok hivatásos táncos, de édesapám egyetlen előadásomat sem látta, mert úgy gondolja, ez nem egy rendes szakma.
Nem mindig a férfi vezet!
– A Háromszék Táncegyüttesnél adatközlőkkel, de híres koreográfusokkal is dolgozott. Mit tettek hozzá ők a művészetéhez?
– A táncegyüttes keretében is találkozunk adatközlőkkel a népzene- és néptánctalálkozók alkalmával, sajnos, kiöregedőben vannak, és egyre kevesebben vannak jelen ezeken a találkozókon. Én viszont odamentem az adatközlőkhöz. Jártam mezőségi, széki, moldvai falvakban vagy a Gyimesekben és Felcsíkon is. Táncolhattam egy színpadon Zsukás Gyuszi bácsival, vagy énekelhettem együtt Zerkuláékkal. Ők egyszerű és nagyszerű emberek. Azt tanultam meg tőlük, hogy az életük van benne abban a tíz figurában, amivel rendelkeznek. Mi azért táncolunk sok figurát, mert megtanultuk minden adatközlő táncát. A tánc megismeréséhez sokat tett hozzá, hogy táncolhattam adatközlőkkel. Kiderült számomra, hogy bár úgy tanítják, a férfi „vezet”, de az adatközlők lehetőséget adnak az asszonynak is kibontakozni, a férfi is alkalmazkodik, nem csak az asszony. Nem mindegy, hogy videóról tanulod a táncokat vagy adatközlőktől.
– Összetett karaktereket formált meg, így a Csongor és Tündében Ilmát, a Helység kalapácsában az Amazontermészetű Mártát, az Ördögváltozásban a Kocsmárosnét. Mennyire tartja fontosnak táncelőadásban a színészi teljesítményt? Néptánc vagy táncszínház?
– Néptánc is tud táncszínház lenni, amikor elmesélünk egy falusi lakodalmat, és ehhez néptáncos elemeket használunk. Ugyanakkor nehéz egy történetet a színpadon úgy bemutatni, hogy ne legyen belőle népszínmű. A Háromszék Táncegyüttesnél azért is találtam meg a helyemet, mert inkább táncszínházi produkciókkal foglalkozunk. Ma a táncszínház az, ami a néző számára inkább érthető, ezért a folklórelőadásnak is adunk egy történeti keretet. Szeretem a színpadot akkor is, ha táncolni, és akkor is, ha beszélni kell. Színpadon vagyok önmagam, ott szabadulok fel, és tudok olyan dolgokat megmutatni magamból, amit az életben is megmutathatnék, de furcsán néznének rám az emberek, viszont a színpadon elfogadják.
„Mindenhol magamat adom”
– Mit jelent ön számára a rangos szakmai kitüntetés, és az, hogy Erdélyből először kapta meg az évad legjobb női táncművésze díjat?
– Először tehernek éreztem, mert úgy gondoltam, ezzel megpecsételtek, és többletfelelősséggel jár. A környezetem, kollégáim, családom, ismerőseim gratulációi viszont megnyugtattak, hiszen meggyőztek, hogy az eddigi munkám van benne. A díjtól lendületet is kaptam, terveim vannak, habár harmadik gyerekünket várjuk, de a jövő évi gálaműsorra szeretném az egész családot elvinni, ugyanis az a szokás, hogy az előző év díjazottjai táncolnak. Úgy gondolom, van táncolnivalóm, és ki is akarom táncolni magamból. Szeretnék egy egyéni előadást is, amely premier lenne, hiszen tudtommal hivatásos táncos Erdélyben nem tartott még egyéni előadást.
– Mennyire összeegyeztethető a tánc az anyasággal és családdal?
– Amióta anya vagyok, sokkal értékesebb dolgokat tudok beletenni a táncomba, sokat fejlődtem emberként, ezáltal táncosként is. Az anyaság csak pozitív dolgot adott, ezért vállaltam be a harmadik babánkat is. Igaz, ez sok nehézséggel jár, hiszen a turnézások miatti távollétek során a gyerekeimmel való foglalkozásokból faragok le. Én viszont mindenhol magamat adom, nem vagyok a színpadon primadonna és itthon anyuka.
– Mit csinál, amikor nem táncol?
– Szabadidőmben főként anyuka vagyok, illetve tanítok. Miután kiköltöztünk Árkosra, beolvadtunk a közösségbe. Férjem református, én pedig unitárius vagyok, és mindkét egyházközség tevékenységében részt veszünk, ugyanakkor éneklünk a Régeni Áron Dalárdában, és van, amikor az istentiszteletek alkalmával gyerekfoglalkozást tartok.
Ürmösi-Incze Mária-Terézia
1978-ban született Kézdivásárhelyen, 1996-ban érettségizett a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceumban. 1996–1998 között helyettes angoltanárként dolgozott két kézdivásárhelyi általános iskolában. 1998–2002 között a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, 2002 őszétől a Háromszék Táncegyüttes tagja.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. július 25.
Barabás László: száz év után lett magyar alpolgármestere Brassónak
A Brassói magyar közösség összefogásának köszönhetően közel 100 év után lett ismét magyar alpolgármestere a Cenk alatti városnak. A helyhatósági választások után az RMDSZ jó tárgyalási pozícióját is felhasználva Barabás László tanácstag lett az egyik alpolgármester. Interjúnk az új magyar polgármestereket és alpolgármestereket bemutató cikksorozatunk része.
Hány év után lett ismét magyar alpolgármestere Brassónak?
1918 óta nem volt magyar alpolgármestere Brassónak, ahol a lakosság közel hét százaléka vallotta magát magyarnak. A 253.200-as városban 16.551 fős a magyar közösség. A Brassói magyarok összefogásának köszönhetőek az idei jó választási eredmények, amelyek révén magyar alpolgármestere lett a városnak és magyar a megyei tanács egyik alelnöke is.
Ön új arcnak számít a Brassói közéletben. Hogyan lett alpolgármester?
Jól ismerem a helyi adminisztrációt és a dekoncentrált intézmények működését. 2012-ig az Olt-medence Vízügyi Igazgatóságán voltam igazgató. Hat megye vízügyi igazgatóságával, tíz igazgatóval, hat prefektúrával kellett együtt dolgozni. Az RMDSZ-nek megalakulása óta vagyok tagja, de mindeddig nem vállaltam politikai tisztséget. Az önkormányzati választásokon tanácsos jelöltként indultam az RMDSZ színeiben, akkor még azzal számoltunk, hogy két-két tanácsosi tisztséget sikerült szerezni a Brassó városi illetve a Brassó megyei önkormányzatokban. A magyar közösség összefogásának köszönhetően a megyei tanácsban sikerült három tanácsosi helyet, a Brassói tanácsban pedig két tanácsosi helyet szerezni, és az RMDSZ jó tárgyalási pozícióját is felhasználva alpolgármesteri és alelnöki tisztségeket is szerezni. A Nemzeti Liberális Párttal (PNL) és a Népi Mozgalom Párttal (PMP) való megállapodás révén a liberális párti támogatással, de függetlenként induló George Scripcaru polgármester munkáját egy RMDSZ-es és egy PMP-s alpolgármester segíti.
Hogyan vette át a
tisztséget és milyen feladatköröket kapott?
Nem volt idegen számomra az adminisztrációs munka, és intézményvezetőként már korábban is kapcsolatban voltam a Brassói önkormányzattal és az ott dolgozókkal, így ismertük egymást. Az alpolgármesterek feladatköreit a polgármester határozza meg. Én az urbanisztikai, területrendészeti, és az építkezési engedélyek kibocsátásáért felelős igazgatóság-, a technikai igazgatóság-, a gazdasági igazgatóság koordinálását, a beruházások életbe ültetését, a hidak, utak és műemléképületek, parkok, terek, zöldövezetek, rezervátumok fejlesztését valamint a kóbor kutyákért felelős szakosztály és az állatkert felügyeletét kaptam feladatnak.
Sikerült-e már felmérni az állapotokat, átvenni a munkaköröket?
Július 1-től kezdtem dolgozni alpolgármesterként, így még mindig zajlik az állapotfelmérés. Naponta találkozok az általam irányított osztályok, igazgatóságok dolgozóival illetve minden nap a terepen is megvizsgálom a jelenlegi állapotokat, a befektetések helyszíneit.
Melyek a legsürgősebben megoldásra váró kérdések?
A már elkezdett beruházásokat kell befejezni, például a Brassópojánai szabadidőközpont több mint 90 százalékban kész van, ezt kell befejezni, de a Pojánában tervezett parkolók kivitelezését újra versenytárgyalásra kell kiírni.
Miben tudja segíteni a Brassói magyar közösséget az, hogy magyar alpolgármestere van a városnak?
A politikai pártok által megkötött együttműködési protokollum tartalmazza az infrastrukturális, a gazdasági növekedést célzó fejlesztések mellett a magyar oktatási intézmények és kulturális projektek, illetve kisebbségjogi ügyek támogatását is. A nyári vakáció alatt a tanintézmények, az osztálytermek és sportpályák rendbetétele jelent prioritást. Konkrét lépések történtek már az Áprily Lajos Főgimnázium udvarának és sporttermének felújítása valamint a 11-es óvodánál és a 15-ös iskolánál elkezdett munkálatok folytatása érdekében. Ugyanakkor az egyházakat támogatjuk az építkezési engedélyek megszerzésében és az egyházi valamint műemlék ingatlanok feljavítása érdekében. Szeretnék hozzájárulni a repülőtér tervének megvalósításához, hiszen gazdasági szempontból meghatározó lenne városunk számára, de a többségben magyarok lakta Kovászna és Hargita megye számára is.
Az RMDSZ a Nemzeti Liberális Párt és a Népi Mozgalom Párt Brassó megyei szervezetei által megkötött együttműködési megállapodás tartalmazza az oktatás és a kisebbség anyanyelven való tanulásának támogatását, a csökkentett létszámú magyar osztályok működtetését, iskolabuszok biztosítását, Brassói magyar bölcsőde kialakítását. A megállapodás alapján támogatják a magyar hagyományőrző eseményeket és a többnyelvű feliratok kihelyezését, segítik a magyar vonatkozású emléktáblák állítását és műemlékek feljavítását, illetve célként tűzték ki, hogy a Brassói kulturális eseménynaptárban helyet kapjanak a magyar rendezvények.
Kovács Zsolt
maszol.ro
A Brassói magyar közösség összefogásának köszönhetően közel 100 év után lett ismét magyar alpolgármestere a Cenk alatti városnak. A helyhatósági választások után az RMDSZ jó tárgyalási pozícióját is felhasználva Barabás László tanácstag lett az egyik alpolgármester. Interjúnk az új magyar polgármestereket és alpolgármestereket bemutató cikksorozatunk része.
Hány év után lett ismét magyar alpolgármestere Brassónak?
1918 óta nem volt magyar alpolgármestere Brassónak, ahol a lakosság közel hét százaléka vallotta magát magyarnak. A 253.200-as városban 16.551 fős a magyar közösség. A Brassói magyarok összefogásának köszönhetőek az idei jó választási eredmények, amelyek révén magyar alpolgármestere lett a városnak és magyar a megyei tanács egyik alelnöke is.
Ön új arcnak számít a Brassói közéletben. Hogyan lett alpolgármester?
Jól ismerem a helyi adminisztrációt és a dekoncentrált intézmények működését. 2012-ig az Olt-medence Vízügyi Igazgatóságán voltam igazgató. Hat megye vízügyi igazgatóságával, tíz igazgatóval, hat prefektúrával kellett együtt dolgozni. Az RMDSZ-nek megalakulása óta vagyok tagja, de mindeddig nem vállaltam politikai tisztséget. Az önkormányzati választásokon tanácsos jelöltként indultam az RMDSZ színeiben, akkor még azzal számoltunk, hogy két-két tanácsosi tisztséget sikerült szerezni a Brassó városi illetve a Brassó megyei önkormányzatokban. A magyar közösség összefogásának köszönhetően a megyei tanácsban sikerült három tanácsosi helyet, a Brassói tanácsban pedig két tanácsosi helyet szerezni, és az RMDSZ jó tárgyalási pozícióját is felhasználva alpolgármesteri és alelnöki tisztségeket is szerezni. A Nemzeti Liberális Párttal (PNL) és a Népi Mozgalom Párttal (PMP) való megállapodás révén a liberális párti támogatással, de függetlenként induló George Scripcaru polgármester munkáját egy RMDSZ-es és egy PMP-s alpolgármester segíti.
Hogyan vette át a
tisztséget és milyen feladatköröket kapott?
Nem volt idegen számomra az adminisztrációs munka, és intézményvezetőként már korábban is kapcsolatban voltam a Brassói önkormányzattal és az ott dolgozókkal, így ismertük egymást. Az alpolgármesterek feladatköreit a polgármester határozza meg. Én az urbanisztikai, területrendészeti, és az építkezési engedélyek kibocsátásáért felelős igazgatóság-, a technikai igazgatóság-, a gazdasági igazgatóság koordinálását, a beruházások életbe ültetését, a hidak, utak és műemléképületek, parkok, terek, zöldövezetek, rezervátumok fejlesztését valamint a kóbor kutyákért felelős szakosztály és az állatkert felügyeletét kaptam feladatnak.
Sikerült-e már felmérni az állapotokat, átvenni a munkaköröket?
Július 1-től kezdtem dolgozni alpolgármesterként, így még mindig zajlik az állapotfelmérés. Naponta találkozok az általam irányított osztályok, igazgatóságok dolgozóival illetve minden nap a terepen is megvizsgálom a jelenlegi állapotokat, a befektetések helyszíneit.
Melyek a legsürgősebben megoldásra váró kérdések?
A már elkezdett beruházásokat kell befejezni, például a Brassópojánai szabadidőközpont több mint 90 százalékban kész van, ezt kell befejezni, de a Pojánában tervezett parkolók kivitelezését újra versenytárgyalásra kell kiírni.
Miben tudja segíteni a Brassói magyar közösséget az, hogy magyar alpolgármestere van a városnak?
A politikai pártok által megkötött együttműködési protokollum tartalmazza az infrastrukturális, a gazdasági növekedést célzó fejlesztések mellett a magyar oktatási intézmények és kulturális projektek, illetve kisebbségjogi ügyek támogatását is. A nyári vakáció alatt a tanintézmények, az osztálytermek és sportpályák rendbetétele jelent prioritást. Konkrét lépések történtek már az Áprily Lajos Főgimnázium udvarának és sporttermének felújítása valamint a 11-es óvodánál és a 15-ös iskolánál elkezdett munkálatok folytatása érdekében. Ugyanakkor az egyházakat támogatjuk az építkezési engedélyek megszerzésében és az egyházi valamint műemlék ingatlanok feljavítása érdekében. Szeretnék hozzájárulni a repülőtér tervének megvalósításához, hiszen gazdasági szempontból meghatározó lenne városunk számára, de a többségben magyarok lakta Kovászna és Hargita megye számára is.
Az RMDSZ a Nemzeti Liberális Párt és a Népi Mozgalom Párt Brassó megyei szervezetei által megkötött együttműködési megállapodás tartalmazza az oktatás és a kisebbség anyanyelven való tanulásának támogatását, a csökkentett létszámú magyar osztályok működtetését, iskolabuszok biztosítását, Brassói magyar bölcsőde kialakítását. A megállapodás alapján támogatják a magyar hagyományőrző eseményeket és a többnyelvű feliratok kihelyezését, segítik a magyar vonatkozású emléktáblák állítását és műemlékek feljavítását, illetve célként tűzték ki, hogy a Brassói kulturális eseménynaptárban helyet kapjanak a magyar rendezvények.
Kovács Zsolt
maszol.ro
2016. augusztus 31.
Pista bá, a furfang-figura
Világjáró székely ajándéktárgy
Székelyföldön, Sepsiszentgyörgyön született, de már a világ minden táján megfordult a kackiás bajszú, posztólajbiba öltözött, „nagy, fafejű székely”, az első Székelyföldi ajándékfigura. Pista bá teljes mértékben helyi termék, hiszen erdővidéki juharfából készül Sepsiszentgyörgyi műhelyben.
A kabalafigura a Székelyföldi kirakodóvásárok állandó szereplőjévé vált, alkotója, Vrabie Kovács Zsolt – közismert nevén Csuri bácsi – Sepsiszentgyörgyi formatervező jó példája annak, hogyan lehet egy jó ötletből virágzó üzletet építeni, és egy Székelyföldi márkát felfuttatni. Csuri bácsi elmondása szerint Pista bá kényszerhelyzetben született, szükségét látta, hogy a sok kínai áru mellett készüljön egy igazi Székelyföldi ajándéktárgy is.
Az alkotó elmesélte, egyik magyarországi tartózkodása során barátai felpakolták számos jellegzetes hortobágyi ajándéktárggyal, majd pár hónapra rá vendégségbe érkeztek Erdélybe. Ekkor szembesült azzal, hogy nem találni olyan ajándéktárgyat, ami a térséget jelképezné, ezért készített néhány Székelyföld formájú hűtőmágnest. Ezt követően jött a gondolat, hogy üzletszerűen kellene székely ajándéktárgyat gyártani, de a hűtőmágnes kevésnek tűnt számára.
Biciklibalesetből származó többhónapos kényszerpihenője alatt tervezte meg az első „nagy fafejű székely” figuráját, amivel 2013-ban mutatkozott be a Sepsiszentgyörgyi karácsonyi vásárban. Ezt követően beindult Pista bá világjáró karrierje. Az elmúlt években a Facebookon megjelent fotók százai tanúskodnak róla, hogy a kockafejű székely a világ majd-minden országába eljutott már, alkotója szerint még csak az Antarktiszon és a világűrben nem készült fotó róla.
Időközben, részben a megrendelők igényeire válaszolva, megjelentek Pista bá családtagjai is. A kockafejű székely felesége, az Asszony például egy krajovai férfi hosszas ösztökélésére készült el. Ebből a modellből idén Csíksomlyón, az Ezer székely leány napján is rengeteg fogyott. Csuri bácsi meseszerű történetet szeretne az ajándékfigurákból alkotni, ezért elkészítette Pista bá apját, komáját, ivócimboráját, huszár és vadász rokonait is, akiknek sora egyre bővül. Ugyanakkor Pista bá és családja történetéről egy rajzfilm is készült, amely a YouTube-on megtekinthető.
Vrabie Kovács Zsolt eleinte kézifűrésszel vágta ki az erdővidéki juharfából készült figurákat, de ahogy nőtt a Pista bá iránti igény, át kellett térnie körfűrészre, a festés javarészt továbbra is kézzel történik. A figura posztólajbija is gépiesítve készül, hiszen az első száz mellény kivágása után a felesége azt mondta, ezt így tovább nem folytatja.
Csuri bácsi nem számolta össze, hogy az elmúlt három évben hány Pista bá-figurát készített és értékesített, de a vásárokban rendszerint előfordul, hogy két-három darabot elajándékoz olyan gyerekeknek, akik meg szeretnék ugyan vásárolni, de szüleik ezt nem engedhetik meg maguknak. Az elején napi nyolc figurát tudott elkészíteni, ma már napi 130 darabot állít elő a műhelyében. Kezdetben „köpcösebbek” voltak, és mivel a súlypontjukat nem tudták középre tenni, rendszerint eldőltek, ezért idővel javítottak a figurák formáján, jelenleg a 2.2-es verzió készül.
Egy Pista bát díszdobozban 29 lejért értékesít az alkotója, aki egész Európában levédte a székely ajándékfigura formáját és nevét. Kizárólag ő értékesíti vásárokon és a Facebookon, illetve olyan üzletekben helyezte el, amelyek őt keresték meg, és elfogadták a feltételeit. Azt mondja, vállalkozása egy jó ötleten alapszik, de a sikerhez kitartóan kell dolgozni, folyamatosan kell fejleszteni és népszerűsíteni termékét. A Pista bá Facebook-oldalának például több mint 7000 követője van.
Csuri bácsi a Székelyföldi vásárokat járva azt tapasztalja, sok szép kézművesáru van, ám nem elég azokat legyártani, elengedhetetlen a marketingtevékenység is a felfuttatásukhoz. Fontos továbbá az ajándéktárgy hitelességének megőrzése is, ezért arra kell vigyázni, hogy a kézművestermékek ne keveredjenek tömegtermékek közé.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Világjáró székely ajándéktárgy
Székelyföldön, Sepsiszentgyörgyön született, de már a világ minden táján megfordult a kackiás bajszú, posztólajbiba öltözött, „nagy, fafejű székely”, az első Székelyföldi ajándékfigura. Pista bá teljes mértékben helyi termék, hiszen erdővidéki juharfából készül Sepsiszentgyörgyi műhelyben.
A kabalafigura a Székelyföldi kirakodóvásárok állandó szereplőjévé vált, alkotója, Vrabie Kovács Zsolt – közismert nevén Csuri bácsi – Sepsiszentgyörgyi formatervező jó példája annak, hogyan lehet egy jó ötletből virágzó üzletet építeni, és egy Székelyföldi márkát felfuttatni. Csuri bácsi elmondása szerint Pista bá kényszerhelyzetben született, szükségét látta, hogy a sok kínai áru mellett készüljön egy igazi Székelyföldi ajándéktárgy is.
Az alkotó elmesélte, egyik magyarországi tartózkodása során barátai felpakolták számos jellegzetes hortobágyi ajándéktárggyal, majd pár hónapra rá vendégségbe érkeztek Erdélybe. Ekkor szembesült azzal, hogy nem találni olyan ajándéktárgyat, ami a térséget jelképezné, ezért készített néhány Székelyföld formájú hűtőmágnest. Ezt követően jött a gondolat, hogy üzletszerűen kellene székely ajándéktárgyat gyártani, de a hűtőmágnes kevésnek tűnt számára.
Biciklibalesetből származó többhónapos kényszerpihenője alatt tervezte meg az első „nagy fafejű székely” figuráját, amivel 2013-ban mutatkozott be a Sepsiszentgyörgyi karácsonyi vásárban. Ezt követően beindult Pista bá világjáró karrierje. Az elmúlt években a Facebookon megjelent fotók százai tanúskodnak róla, hogy a kockafejű székely a világ majd-minden országába eljutott már, alkotója szerint még csak az Antarktiszon és a világűrben nem készült fotó róla.
Időközben, részben a megrendelők igényeire válaszolva, megjelentek Pista bá családtagjai is. A kockafejű székely felesége, az Asszony például egy krajovai férfi hosszas ösztökélésére készült el. Ebből a modellből idén Csíksomlyón, az Ezer székely leány napján is rengeteg fogyott. Csuri bácsi meseszerű történetet szeretne az ajándékfigurákból alkotni, ezért elkészítette Pista bá apját, komáját, ivócimboráját, huszár és vadász rokonait is, akiknek sora egyre bővül. Ugyanakkor Pista bá és családja történetéről egy rajzfilm is készült, amely a YouTube-on megtekinthető.
Vrabie Kovács Zsolt eleinte kézifűrésszel vágta ki az erdővidéki juharfából készült figurákat, de ahogy nőtt a Pista bá iránti igény, át kellett térnie körfűrészre, a festés javarészt továbbra is kézzel történik. A figura posztólajbija is gépiesítve készül, hiszen az első száz mellény kivágása után a felesége azt mondta, ezt így tovább nem folytatja.
Csuri bácsi nem számolta össze, hogy az elmúlt három évben hány Pista bá-figurát készített és értékesített, de a vásárokban rendszerint előfordul, hogy két-három darabot elajándékoz olyan gyerekeknek, akik meg szeretnék ugyan vásárolni, de szüleik ezt nem engedhetik meg maguknak. Az elején napi nyolc figurát tudott elkészíteni, ma már napi 130 darabot állít elő a műhelyében. Kezdetben „köpcösebbek” voltak, és mivel a súlypontjukat nem tudták középre tenni, rendszerint eldőltek, ezért idővel javítottak a figurák formáján, jelenleg a 2.2-es verzió készül.
Egy Pista bát díszdobozban 29 lejért értékesít az alkotója, aki egész Európában levédte a székely ajándékfigura formáját és nevét. Kizárólag ő értékesíti vásárokon és a Facebookon, illetve olyan üzletekben helyezte el, amelyek őt keresték meg, és elfogadták a feltételeit. Azt mondja, vállalkozása egy jó ötleten alapszik, de a sikerhez kitartóan kell dolgozni, folyamatosan kell fejleszteni és népszerűsíteni termékét. A Pista bá Facebook-oldalának például több mint 7000 követője van.
Csuri bácsi a Székelyföldi vásárokat járva azt tapasztalja, sok szép kézművesáru van, ám nem elég azokat legyártani, elengedhetetlen a marketingtevékenység is a felfuttatásukhoz. Fontos továbbá az ajándéktárgy hitelességének megőrzése is, ezért arra kell vigyázni, hogy a kézművestermékek ne keveredjenek tömegtermékek közé.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. szeptember 7.
Ideiglenesen kitűzik a román zászlót a Sepsiszentgyörgyi városháza tornyára
A háborús veteránok iránti tiszteletből csütörtökön ideiglenesen kitűzik a Sepsiszentgyörgyi városháza tornyára a román zászlót.
A Sepsiszentgyörgyi román közösség képviselői ezt követően azt követelik, hogy a magyar vezetők is vegyenek részt az ünnepségen. Sepsiszentgyörgyön minden évben, szeptember 8-án katonai parádéval, ortodox istentisztelettel és koszorúzással ünneplik meg, hogy a román hadsereg 1944-ben ezen a bevonult a Háromszéki megyeszékhelyre és „felszabadította a várost a horthysta–fasiszta uralom alól”.
Mint ismert, tavaly a városháza épületének felújítási munkálatai miatt az épület tornyán nem lehetett kitűzni a román zászló, ezért Gabriel Oprea akkori belügyminiszter az érintettek felelősségre vonását és megbírságolását kérte. Ezt követően Sebastian Cucu prefektus az ügyészséghez fordult mert mint mondta: a román zászló kitűzésének az elutasítása felháborította a román közvéleményt és állítása szerint a városháza elutasító álláspontja kimeríti a fasiszta, rasszista, xenofób, legionárius és háborús bűnök elleni törvény előírásait.
Antal Árpád: egy napig lesz ott
Az idei megemlékezés kapcsán Antal Árpád polgármester elmondta: műszakilag kivitelezhetetlen, hogy a zászló a állandó jelleggel felkerüljön a városháza tornyára, viszont a veteránok iránti tiszteletből egy napra, ideiglenesen megoldják. Az elöljáró magyarázata szerint a városháza épületének felújításakor az eredeti tervek szerint visszahelyezték a torony tetejére a csúcsdíszt, amelyre egy villámhárítót is beépítettek. Hozzátette: a polgármesteri hivatal épületének homlokzatán, helyén van a törvény által előírt összes zászló.
A magyar vezetők is vegyenek részt az ünnepségen
A román hadsereg 72 évvel ezelőtti Sepsiszentgyörgyre való bevonulására való megemlékezés előtt, a Szociáldemokrata Párt (PSD) helyi tanácsosa, Andrei Cochior a magyar vezetők jelenlétét hiányolta az ünnepségről. Az eseményen általában nem vesznek részt a magyar elöljárók, hanem egy román párt helyi tanácsosát szokták megbízni, hogy képviselje az önkormányzatot.
A Sepsiszentgyörgyi tanács keddi, rendkívüli ülésén Andrei Cochior felhívta képviselő társai figyelmét, hogy beiktatásukkor esküvel fogadták, hogy részt vesznek minden olyan eseményen, ahová hívják. A szociáldemokrata tanácsos kifejtette: ő minden tanácsülésen jelen van, ezért lemond táblajátékáról és műtétjéről is, ezért nem érti az ünnepségeken miért nem tudnak mindannyian részt venni.
Válaszul Sztakics Éva alpolgármester kifejtette: nem kívánja újraélni azt az időt, amikor kötelező volt bizonyos ünnepségeken részt venni. Az RMDSZ Sepsiszentgyörgyi frakciójának vezetője, Miklós Zoltán leszögezte: a tanácstagok esküjükben arra tettek fogadalmat, hogy tiszteletben tartják az Alkotmányt, a törvényeket és képviselik a Sepsiszentgyörgyi polgárok érdekeit, nem azt vállalták, hogy ünnepségeken vesznek részt. Hozzátette: lehetne közös ünneplés is, ha a magyar közösség nagyobb tiszteletet kapna a román államtól, ha megadják a 98 éve Gyulafehérváron megígért jogokat.
Kovács Zsolt
maszol.ro
A háborús veteránok iránti tiszteletből csütörtökön ideiglenesen kitűzik a Sepsiszentgyörgyi városháza tornyára a román zászlót.
A Sepsiszentgyörgyi román közösség képviselői ezt követően azt követelik, hogy a magyar vezetők is vegyenek részt az ünnepségen. Sepsiszentgyörgyön minden évben, szeptember 8-án katonai parádéval, ortodox istentisztelettel és koszorúzással ünneplik meg, hogy a román hadsereg 1944-ben ezen a bevonult a Háromszéki megyeszékhelyre és „felszabadította a várost a horthysta–fasiszta uralom alól”.
Mint ismert, tavaly a városháza épületének felújítási munkálatai miatt az épület tornyán nem lehetett kitűzni a román zászló, ezért Gabriel Oprea akkori belügyminiszter az érintettek felelősségre vonását és megbírságolását kérte. Ezt követően Sebastian Cucu prefektus az ügyészséghez fordult mert mint mondta: a román zászló kitűzésének az elutasítása felháborította a román közvéleményt és állítása szerint a városháza elutasító álláspontja kimeríti a fasiszta, rasszista, xenofób, legionárius és háborús bűnök elleni törvény előírásait.
Antal Árpád: egy napig lesz ott
Az idei megemlékezés kapcsán Antal Árpád polgármester elmondta: műszakilag kivitelezhetetlen, hogy a zászló a állandó jelleggel felkerüljön a városháza tornyára, viszont a veteránok iránti tiszteletből egy napra, ideiglenesen megoldják. Az elöljáró magyarázata szerint a városháza épületének felújításakor az eredeti tervek szerint visszahelyezték a torony tetejére a csúcsdíszt, amelyre egy villámhárítót is beépítettek. Hozzátette: a polgármesteri hivatal épületének homlokzatán, helyén van a törvény által előírt összes zászló.
A magyar vezetők is vegyenek részt az ünnepségen
A román hadsereg 72 évvel ezelőtti Sepsiszentgyörgyre való bevonulására való megemlékezés előtt, a Szociáldemokrata Párt (PSD) helyi tanácsosa, Andrei Cochior a magyar vezetők jelenlétét hiányolta az ünnepségről. Az eseményen általában nem vesznek részt a magyar elöljárók, hanem egy román párt helyi tanácsosát szokták megbízni, hogy képviselje az önkormányzatot.
A Sepsiszentgyörgyi tanács keddi, rendkívüli ülésén Andrei Cochior felhívta képviselő társai figyelmét, hogy beiktatásukkor esküvel fogadták, hogy részt vesznek minden olyan eseményen, ahová hívják. A szociáldemokrata tanácsos kifejtette: ő minden tanácsülésen jelen van, ezért lemond táblajátékáról és műtétjéről is, ezért nem érti az ünnepségeken miért nem tudnak mindannyian részt venni.
Válaszul Sztakics Éva alpolgármester kifejtette: nem kívánja újraélni azt az időt, amikor kötelező volt bizonyos ünnepségeken részt venni. Az RMDSZ Sepsiszentgyörgyi frakciójának vezetője, Miklós Zoltán leszögezte: a tanácstagok esküjükben arra tettek fogadalmat, hogy tiszteletben tartják az Alkotmányt, a törvényeket és képviselik a Sepsiszentgyörgyi polgárok érdekeit, nem azt vállalták, hogy ünnepségeken vesznek részt. Hozzátette: lehetne közös ünneplés is, ha a magyar közösség nagyobb tiszteletet kapna a román államtól, ha megadják a 98 éve Gyulafehérváron megígért jogokat.
Kovács Zsolt
maszol.ro
2016. szeptember 27.
Tamás Sándor a kvótareferendumról: Markó Bélából a múlt sérelmei beszélnek
„Előre borítékolható, hogy a magyarországi kvótanépszavazás ügyében a Székelyföldiek többsége Orbán Viktor politikáját támogatja” – nyilatkozta a Maszol érdeklődésére Tamás Sándor.
Az RMDSZ Kovászna megyei elnöke Markó Béla volt szövetségi elnöknek egy lapinterjúban kifejtett álláspontjára reagált, amely szerint „nem helyes olyasmiről szavazni, aminek aztán nem érzi a következményét a saját bőrén valaki”. A szenátor a kvótareferendumon való erdélyi részvételre utalt. Az interjúban kifejtette azt is, hogy szomorúnak tartja a népszavazást megelőző „gyűlöletkampányt”.
„Háromszéken az a fontos, amit az emberek akarnak, nem az, amit Markó Béla elnök úr ebben a kérdésben nyilatkozott, mert látjuk, hogy a Székelyföldi embereknek, természetes módon fontos ügy a magyar állampolgárság és az ezzel járó jogok, így a szavazásban való részvétel és a népszavazás kérdése” – mondta Tamás Sándor.
A politikus úgy fogalmazott: „valószínű Markó Béla elnök úr nyilatkozatából a múlt sérelmei beszélnek, szerintünk pedig a jövőt kell építeni, ami megítélésünk szerint az erős magyar nemzet”. Hozzátette: a kettős állampolgárság révén a magyar állam visszaadta az erdélyi magyar közösségnek a lehetőséget, hogy befolyásolhassa a nemzetet érintő kérdéseket, és ennek egyik példája a népszavazás is. „Nekünk, székelyeknek kötelességünk részt venni az október 2-án sorra kerülő népszavazáson, ezért arra buzdítok mindenkit, hogy éljünk a jogunkkal, szavazzunk!”- fogalmazott Tamás Sándor.
Tájékoztatása szerint az RMDSZ Háromszéki szervezetéhez eddig hetente több mint kétezer népszavazási levélcsomag érkezett. A szavazatokat tartalmazó lezárt borítékokat szeptember 30-ig, péntekig lehet leadni az RMDSZ Sepsiszentgyörgyi, Kézdivásárhelyi, baróti és kovásznai irodáiban, ahonnan továbbítják azokat Magyarországa Csíkszeredai konzulátusára.
Kovács Zsolt
maszol.ro
„Előre borítékolható, hogy a magyarországi kvótanépszavazás ügyében a Székelyföldiek többsége Orbán Viktor politikáját támogatja” – nyilatkozta a Maszol érdeklődésére Tamás Sándor.
Az RMDSZ Kovászna megyei elnöke Markó Béla volt szövetségi elnöknek egy lapinterjúban kifejtett álláspontjára reagált, amely szerint „nem helyes olyasmiről szavazni, aminek aztán nem érzi a következményét a saját bőrén valaki”. A szenátor a kvótareferendumon való erdélyi részvételre utalt. Az interjúban kifejtette azt is, hogy szomorúnak tartja a népszavazást megelőző „gyűlöletkampányt”.
„Háromszéken az a fontos, amit az emberek akarnak, nem az, amit Markó Béla elnök úr ebben a kérdésben nyilatkozott, mert látjuk, hogy a Székelyföldi embereknek, természetes módon fontos ügy a magyar állampolgárság és az ezzel járó jogok, így a szavazásban való részvétel és a népszavazás kérdése” – mondta Tamás Sándor.
A politikus úgy fogalmazott: „valószínű Markó Béla elnök úr nyilatkozatából a múlt sérelmei beszélnek, szerintünk pedig a jövőt kell építeni, ami megítélésünk szerint az erős magyar nemzet”. Hozzátette: a kettős állampolgárság révén a magyar állam visszaadta az erdélyi magyar közösségnek a lehetőséget, hogy befolyásolhassa a nemzetet érintő kérdéseket, és ennek egyik példája a népszavazás is. „Nekünk, székelyeknek kötelességünk részt venni az október 2-án sorra kerülő népszavazáson, ezért arra buzdítok mindenkit, hogy éljünk a jogunkkal, szavazzunk!”- fogalmazott Tamás Sándor.
Tájékoztatása szerint az RMDSZ Háromszéki szervezetéhez eddig hetente több mint kétezer népszavazási levélcsomag érkezett. A szavazatokat tartalmazó lezárt borítékokat szeptember 30-ig, péntekig lehet leadni az RMDSZ Sepsiszentgyörgyi, Kézdivásárhelyi, baróti és kovásznai irodáiban, ahonnan továbbítják azokat Magyarországa Csíkszeredai konzulátusára.
Kovács Zsolt
maszol.ro
2016. október 4.
Véget vetnének a medveuralomnak Székelyföldön
Véget vetnének a medveuralomnak a Kovászna, Hargita, Maros és Brassó megyei tanácselnökök. Sepsiszentgyörgyön tartott sajtótájékoztatót Tamás Sándor háromszéki- és Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök, akik bejelentették, hogy Péter Ferenc, Maros megyei- és Adrian Veştea, Brassó megyei tanácselnökökkel közösen levelet írtak Cristiana Paşca-Palmer környezetvédelmi miniszternek, amelyben bemutatják a térség medvékkel kapcsolatos problémáit, illetve javaslatokat is megfogalmaznak a kérdés orvoslására.
Tamás Sándor szerint azért fontos a megyei tanácselnökök álláspontja, mert szerintük az állatvédők eltorzítják a medvékkel kapcsolatos tényeket. Meglátása szerint a probléma rendezéséhez egyensúlyban kellene tartani az állatok, az emberek és a javak védelmét, mivel az év első felében kétszer több vadkárt jegyeztek mint az elmúlt év hasonló időszakában, de évről évre nő a medvetámadások áldozatainak száma is.
Kovászna megyében papíron 650-700 medvét tartanak nyilván, de vadászok 1300-ra becsülik a háromszéki medvepopulációt, mondta Tamás Sándor, aki szerint Kovászna megyében évente 40-50 medvére adtak kilövési engedélyt, de évente 60-70 kilövésre lenne szükség.
Hargita megye tanácsának elnöke, Borboly Csaba szerint megdöbbenve értesült, hogy Brüsszelben nem is tudják, hogy az emberek életét is veszélyeztetik a barnamedvék, mivel Románia egyáltalán nem jelenti ezeket az eseteket. A vadkárokon túl ugyanis az a baj, hogy sok Hargita megyei településen, 18 óra után nem merik utcára engedni a gyerekeket, vagy nem merik megművelni a földeket, nem mernek kirándulni, mondta Borboly Csaba, aki szerint kérik a környezetvédelmi minisztert, hogy a törvénybe kerüljön bele az emberi élet védelme is mert jelenleg csak az anyagi károkat jegyzik.
Kovács Zsolt
Marosvásárhelyi Rádió
Erdély.ma
Véget vetnének a medveuralomnak a Kovászna, Hargita, Maros és Brassó megyei tanácselnökök. Sepsiszentgyörgyön tartott sajtótájékoztatót Tamás Sándor háromszéki- és Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök, akik bejelentették, hogy Péter Ferenc, Maros megyei- és Adrian Veştea, Brassó megyei tanácselnökökkel közösen levelet írtak Cristiana Paşca-Palmer környezetvédelmi miniszternek, amelyben bemutatják a térség medvékkel kapcsolatos problémáit, illetve javaslatokat is megfogalmaznak a kérdés orvoslására.
Tamás Sándor szerint azért fontos a megyei tanácselnökök álláspontja, mert szerintük az állatvédők eltorzítják a medvékkel kapcsolatos tényeket. Meglátása szerint a probléma rendezéséhez egyensúlyban kellene tartani az állatok, az emberek és a javak védelmét, mivel az év első felében kétszer több vadkárt jegyeztek mint az elmúlt év hasonló időszakában, de évről évre nő a medvetámadások áldozatainak száma is.
Kovászna megyében papíron 650-700 medvét tartanak nyilván, de vadászok 1300-ra becsülik a háromszéki medvepopulációt, mondta Tamás Sándor, aki szerint Kovászna megyében évente 40-50 medvére adtak kilövési engedélyt, de évente 60-70 kilövésre lenne szükség.
Hargita megye tanácsának elnöke, Borboly Csaba szerint megdöbbenve értesült, hogy Brüsszelben nem is tudják, hogy az emberek életét is veszélyeztetik a barnamedvék, mivel Románia egyáltalán nem jelenti ezeket az eseteket. A vadkárokon túl ugyanis az a baj, hogy sok Hargita megyei településen, 18 óra után nem merik utcára engedni a gyerekeket, vagy nem merik megművelni a földeket, nem mernek kirándulni, mondta Borboly Csaba, aki szerint kérik a környezetvédelmi minisztert, hogy a törvénybe kerüljön bele az emberi élet védelme is mert jelenleg csak az anyagi károkat jegyzik.
Kovács Zsolt
Marosvásárhelyi Rádió
Erdély.ma
2016. október 6.
Antal Árpád: elhibázott közpolitikákat folytat a kormány
Elhibázottnak tartja Románia közigazgatási átszervezésének kormány által elfogadott tervét Antal Árpád.
Sepsiszentgyörgy polgármestere csütörtöki sajtótájékoztatón kifejtette: „Nem vitatja senki, hogy hatékonyabbá, modernebbé kell tenni a hazai közigazgatást, és az is igaz, hogy az önkormányzatok, mintegy 90 százaléka saját bevételeiből jelenleg nem tudja fedezni működési költségeit. Kérdés azonban az, hogy mit tekintünk saját bevételnek?”.
Az elöljáró szerint nem az a megoldás, hogy összevonnak egyes községeket, hanem az, hogy több pénzt hagynak az önkormányzatoknál, mivel akkor teljesen mást mutatnának a számok. Rámutatott: az elmúlt években újonnan alakult községek sokkal jobban teljesítenek, mint azelőtt, amíg egy községközponthoz tartoztak, mivel kreatív energiák szabadultak fel.
„Nem szabadna kizárólag pénzügyi szempontból elemezni a közigazgatási hatékonyságot, mert ez alapján az lenne a legolcsóbb, ha Romániában létrehoznának két tízmilliós várost. Ezzel szemben a falvakat és kisvárosokat kellene erősíteni, amelyek a helyi értékeiket kihasználva megfelelő életminőséget tudnának biztosítani az ott lakóknak” – véli Antal Árpád.
Mint arról beszámoltunk a kormány elfogadta a „Többközpontú Románia 2035” című területfejlesztési stratégiát, amely alapján új közigazgatási besorolást kapnak a romániai települések. Ezáltal úgynevezett szuperközségek és közigazgatási fejlesztési pólusok jönnének létre, amelyekbe több pénzt utalnának, mint a többiekbe.
A stratégia szerint a megfogyatkozott népességű községek önkormányzatainak lehetőséget adnak, hogy beolvasztásukat kérjék egy nagyobb településekbe. Azok a községek, amelyek 2025 végéig nem érnek el bizonyos paramétereket, kötelező módon egyesülnek valamelyik nagyobb, szomszédos településsel. A kormány által szerdán elfogadott jogszabály életbe lépéséhez, azt még el kell fogadnia a parlamentnek is.
A közigazgatási átszervezéshez hasonlóan elhibázott közpolitikának tartja Antal Árpád azt a kormány által szeptember végén elfogadott jogszabályt, miszerint12.500 lejes egyszeri támogatást kapnának azok, akiknek lakhelyük közelében nincs munkavállalási lehetőségük és lakhelyüktől 50 kilométernél nagyobb távolságra költöznek. Sepsiszentgyörgy szociológus végzettségű polgármestere szerint a kormánynak inkább arra kellene ösztönözze a vállalkozókat, hogy azokban a régiókban telepedjenek le, ahol sok a munkaerő, mintsem, hogy az elvándorlást támogassák. „Ezzel Románia elsivatagosodásának folyamatát segítik elő, és kialakulhat a Latin-Amerikai modell, miszerint rossz életminőséget biztosító nagyvárosok jönnek létre, és köztük semmi” – jelentette ki.
Kovács Zsolt maszol.ro
Elhibázottnak tartja Románia közigazgatási átszervezésének kormány által elfogadott tervét Antal Árpád.
Sepsiszentgyörgy polgármestere csütörtöki sajtótájékoztatón kifejtette: „Nem vitatja senki, hogy hatékonyabbá, modernebbé kell tenni a hazai közigazgatást, és az is igaz, hogy az önkormányzatok, mintegy 90 százaléka saját bevételeiből jelenleg nem tudja fedezni működési költségeit. Kérdés azonban az, hogy mit tekintünk saját bevételnek?”.
Az elöljáró szerint nem az a megoldás, hogy összevonnak egyes községeket, hanem az, hogy több pénzt hagynak az önkormányzatoknál, mivel akkor teljesen mást mutatnának a számok. Rámutatott: az elmúlt években újonnan alakult községek sokkal jobban teljesítenek, mint azelőtt, amíg egy községközponthoz tartoztak, mivel kreatív energiák szabadultak fel.
„Nem szabadna kizárólag pénzügyi szempontból elemezni a közigazgatási hatékonyságot, mert ez alapján az lenne a legolcsóbb, ha Romániában létrehoznának két tízmilliós várost. Ezzel szemben a falvakat és kisvárosokat kellene erősíteni, amelyek a helyi értékeiket kihasználva megfelelő életminőséget tudnának biztosítani az ott lakóknak” – véli Antal Árpád.
Mint arról beszámoltunk a kormány elfogadta a „Többközpontú Románia 2035” című területfejlesztési stratégiát, amely alapján új közigazgatási besorolást kapnak a romániai települések. Ezáltal úgynevezett szuperközségek és közigazgatási fejlesztési pólusok jönnének létre, amelyekbe több pénzt utalnának, mint a többiekbe.
A stratégia szerint a megfogyatkozott népességű községek önkormányzatainak lehetőséget adnak, hogy beolvasztásukat kérjék egy nagyobb településekbe. Azok a községek, amelyek 2025 végéig nem érnek el bizonyos paramétereket, kötelező módon egyesülnek valamelyik nagyobb, szomszédos településsel. A kormány által szerdán elfogadott jogszabály életbe lépéséhez, azt még el kell fogadnia a parlamentnek is.
A közigazgatási átszervezéshez hasonlóan elhibázott közpolitikának tartja Antal Árpád azt a kormány által szeptember végén elfogadott jogszabályt, miszerint12.500 lejes egyszeri támogatást kapnának azok, akiknek lakhelyük közelében nincs munkavállalási lehetőségük és lakhelyüktől 50 kilométernél nagyobb távolságra költöznek. Sepsiszentgyörgy szociológus végzettségű polgármestere szerint a kormánynak inkább arra kellene ösztönözze a vállalkozókat, hogy azokban a régiókban telepedjenek le, ahol sok a munkaerő, mintsem, hogy az elvándorlást támogassák. „Ezzel Románia elsivatagosodásának folyamatát segítik elő, és kialakulhat a Latin-Amerikai modell, miszerint rossz életminőséget biztosító nagyvárosok jönnek létre, és köztük semmi” – jelentette ki.
Kovács Zsolt maszol.ro
2016. október 17.
Az igazság védelmében, a szeretet szolgálatában (Márton Áronra emlékeztek)
Kereken száz esztendővel ezelőtt kezdte el katonai szolgálatát Ojtozban (1916. szeptember – 1917. december) Márton Áron püspök, aki nem sokkal ezután már a soproni hadosztály katonáival együtt védte a magyar haza egységét az ellenséggel szemben. Ennek tiszteletére Fejér László Ödön képviselő, Kovászna Megye Tanácsa és a magyarországi Nemzetpolitikai Államtitkárság szervezésében Ojtozban hálaadó szentmisét és koszorúzást tartottak, Kézdivásárhelyen pedig kiállítással és főtéri szobrának megkoszorúzásával (fotó) emlékeztek Erdély nagy püspökére.
Az Ojtozban beszolgáló Kovács Zsolt kézdimartonosi plébános az 1824-ben épített római katolikus templomban celebrált hálaadó szentmisén azt emelte ki, hogy példaadásban volt nagy ember Márton Áron püspök, aki ne csak emlék legyen, hanem mindennapi életünk része. Dimény Zoltán, Bereck község polgármesterének köszöntője után Gaal Gergely, a Márton Áron Programbizottság elnöke arról szólt, hogy nehéz időszak volt a száz évvel ezelőtti, az első világháború következményei a magyarság számára katasztrofálisak voltak. Márton Áron pappá szentelése előtti időszakáról nem sokat tudunk, de az isteni gondviselés az emberi rosszaságból is tudott jót kovácsolni – erre bizonyíték a nagy püspök, aki a katonai szolgálat után elfogadta Isten hívó szavát, a papi szolgálatot. A háború szörnyűségeit és nehézségeit megtapasztalva a későbbiekben népének és egyházának vezetését erős lelkülettel tudta végezni. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke Márton Áron személyiségét méltatta: „Felszólalt a világháborút lezáró békék igazságtalanságaival szemben, nyilvánosan elítélte Erdély magyarjainak megaláztatását, szolgasorsba taszítását. Ha ma itt lenne közöttünk, akkor sem hallgatna. Szóvá tenné azokat a sérelmeket, amelyeket ma az erdélyi magyar közösségnek el kell szenvednie. Szóvá tenné azt a kettős mércét, amit velünk szemben alkalmaznak. Kimondaná úgy, ahogy mi is kimondjuk, hogy Székelyföld létezik, hiszen itt állunk Ojtozban, Székelyföld keleti kapujában, ahol a szent életű püspök egykor védte a magyar hazát.” A hálaadó szentmise után a jelenlevők megkoszorúzták a templom udvarán 2004-ben a két világháború emlékére állított emlékművet.
A rendezvénysorozat délután Kézdivásárhelyen folytatódott, ahol a Vigadó Galériában megnyílt a nyolc nagyméretű pannóból álló kiállítás, amely a nagy püspök életútját mutatja be dióhéjban. Fejér László Ödön rövid beszédében Erdély utolsó fejedelmének nevezte Márton Áront. Gaal Gergely bemutatta a tárlatot, amit a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum anyaga alapján és az ő közreműködésükkel, illetve a budavári Magyarság Háza segítségével állítottak össze. Az anyagot vándorkiállítás során európai nagyvárosokban is bemutatják. A megnyitót követően a résztvevők Márton Áron főtéri szobrához vonultak, ahol Vargha Béla kézdi-orbaiszéki római katolikus főesperes mondott áldást. A megemlékezés koszorúzással ért véget.
Iochom István Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Kereken száz esztendővel ezelőtt kezdte el katonai szolgálatát Ojtozban (1916. szeptember – 1917. december) Márton Áron püspök, aki nem sokkal ezután már a soproni hadosztály katonáival együtt védte a magyar haza egységét az ellenséggel szemben. Ennek tiszteletére Fejér László Ödön képviselő, Kovászna Megye Tanácsa és a magyarországi Nemzetpolitikai Államtitkárság szervezésében Ojtozban hálaadó szentmisét és koszorúzást tartottak, Kézdivásárhelyen pedig kiállítással és főtéri szobrának megkoszorúzásával (fotó) emlékeztek Erdély nagy püspökére.
Az Ojtozban beszolgáló Kovács Zsolt kézdimartonosi plébános az 1824-ben épített római katolikus templomban celebrált hálaadó szentmisén azt emelte ki, hogy példaadásban volt nagy ember Márton Áron püspök, aki ne csak emlék legyen, hanem mindennapi életünk része. Dimény Zoltán, Bereck község polgármesterének köszöntője után Gaal Gergely, a Márton Áron Programbizottság elnöke arról szólt, hogy nehéz időszak volt a száz évvel ezelőtti, az első világháború következményei a magyarság számára katasztrofálisak voltak. Márton Áron pappá szentelése előtti időszakáról nem sokat tudunk, de az isteni gondviselés az emberi rosszaságból is tudott jót kovácsolni – erre bizonyíték a nagy püspök, aki a katonai szolgálat után elfogadta Isten hívó szavát, a papi szolgálatot. A háború szörnyűségeit és nehézségeit megtapasztalva a későbbiekben népének és egyházának vezetését erős lelkülettel tudta végezni. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke Márton Áron személyiségét méltatta: „Felszólalt a világháborút lezáró békék igazságtalanságaival szemben, nyilvánosan elítélte Erdély magyarjainak megaláztatását, szolgasorsba taszítását. Ha ma itt lenne közöttünk, akkor sem hallgatna. Szóvá tenné azokat a sérelmeket, amelyeket ma az erdélyi magyar közösségnek el kell szenvednie. Szóvá tenné azt a kettős mércét, amit velünk szemben alkalmaznak. Kimondaná úgy, ahogy mi is kimondjuk, hogy Székelyföld létezik, hiszen itt állunk Ojtozban, Székelyföld keleti kapujában, ahol a szent életű püspök egykor védte a magyar hazát.” A hálaadó szentmise után a jelenlevők megkoszorúzták a templom udvarán 2004-ben a két világháború emlékére állított emlékművet.
A rendezvénysorozat délután Kézdivásárhelyen folytatódott, ahol a Vigadó Galériában megnyílt a nyolc nagyméretű pannóból álló kiállítás, amely a nagy püspök életútját mutatja be dióhéjban. Fejér László Ödön rövid beszédében Erdély utolsó fejedelmének nevezte Márton Áront. Gaal Gergely bemutatta a tárlatot, amit a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum anyaga alapján és az ő közreműködésükkel, illetve a budavári Magyarság Háza segítségével állítottak össze. Az anyagot vándorkiállítás során európai nagyvárosokban is bemutatják. A megnyitót követően a résztvevők Márton Áron főtéri szobrához vonultak, ahol Vargha Béla kézdi-orbaiszéki római katolikus főesperes mondott áldást. A megemlékezés koszorúzással ért véget.
Iochom István Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. október 30.
Kiáltványban kérték az autonómiát az őrtüzek mellé gyűlt székelyek
Kiáltványban kérték Székelyföld területi autonómiáját azok a székelyek, akik a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) hívására őrtüzeket gyújtottak vasárnap este a székelyföldi települések környékén levő magaslatokon.
Tudósítónk beszámolója szerint a Sepsiszentgyörgy melletti Árkos határában is mintegy két tucatnyian gyűltek össze fellobbantani az autonómia lángját. A helyszínről nagyon szépen látszotta a szomszédos településeken világító őrtüzek is.
A felolvasott kiáltványban a megmozdulások résztvevői kijelentették: élni akarnak az önrendelkezés jogával, és e jog alapján követelik Székelyföld államon belüli önkormányzását!
"Ragaszkodunk a nyolc székely széket és 149 önkormányzatot magába foglaló Székelyföld határaihoz, amelyet a helyi közösségek népszavazása tesz majd véglegessé. Követeljük, hogy az Európában gyakorolt normák érvényesüljenek és a Székely Nép - Európa autonóm közösségeihez hasonlóan - megélhesse önrendelkezését Székelyföld autonómiája révén" - olvasható a kiáltványban.
A kiáltványban utaltak rá: Románia kormánya nem mondott le arról, hogy Székelyföldet egy román többségű óriás-régióba olvassza be, vagy feldarabolja. Azt is megemlítették, hogy a Székelyföld autonómiájára vonatkozó, több alkalommal és több formában kinyilvánított igényt a román állam évek óta figyelmen kívül hagyja, a párbeszédre vonatkozó székelyföldi kezdeményezések rendre válasz nélkül maradnak.
Izsák Balázs SZNT-elnök a Farkaslaka fölötti Gordon-tetőn meggyújtott őrtűz mellett olvasta fel a kiáltványt. Elmondta, azért választotta Tamási Áron szülőfaluját, mert a székely író által vált ismertté a székelység az egész világon. Kovács Lehel, Farkaslaka polgármestere arra biztatta az összegyűlteket, hogy a sors fölötti siránkozás helyett dolgozzanak, használják ki azokat a közösségépítő lehetőségeket, amelyeket a jelenlegi törvények is lehetővé tesznek.
A szeles hideg ellenére mintegy kétszázan másztak ki a hegytetőre, mintegy ötvenen lóháton vették körül a tüzet. Az ünnepi beszédek elhangzása után a résztvevők közös énekléssel tették közösségi élménnyé a lármafa-gyújtást.
Az SZNT szeptember végén Székelyföld Autonómiájának Napjává nyilvánította október utolsó vasárnapját. Felhívással fordult a nagyvilág keresztény, magyar gyülekezeteihez, hogy az idei autonómianapon templomaikban imádkozzanak a székely szabadságért, Székelyföld autonómiájáért, Székelyföld lakóit pedig arra kérte, hogy gyújtsanak őrtüzeket a településeik melletti magaslatokon.
Kovács Zsolt/MT maszol.ro
Kiáltványban kérték Székelyföld területi autonómiáját azok a székelyek, akik a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) hívására őrtüzeket gyújtottak vasárnap este a székelyföldi települések környékén levő magaslatokon.
Tudósítónk beszámolója szerint a Sepsiszentgyörgy melletti Árkos határában is mintegy két tucatnyian gyűltek össze fellobbantani az autonómia lángját. A helyszínről nagyon szépen látszotta a szomszédos településeken világító őrtüzek is.
A felolvasott kiáltványban a megmozdulások résztvevői kijelentették: élni akarnak az önrendelkezés jogával, és e jog alapján követelik Székelyföld államon belüli önkormányzását!
"Ragaszkodunk a nyolc székely széket és 149 önkormányzatot magába foglaló Székelyföld határaihoz, amelyet a helyi közösségek népszavazása tesz majd véglegessé. Követeljük, hogy az Európában gyakorolt normák érvényesüljenek és a Székely Nép - Európa autonóm közösségeihez hasonlóan - megélhesse önrendelkezését Székelyföld autonómiája révén" - olvasható a kiáltványban.
A kiáltványban utaltak rá: Románia kormánya nem mondott le arról, hogy Székelyföldet egy román többségű óriás-régióba olvassza be, vagy feldarabolja. Azt is megemlítették, hogy a Székelyföld autonómiájára vonatkozó, több alkalommal és több formában kinyilvánított igényt a román állam évek óta figyelmen kívül hagyja, a párbeszédre vonatkozó székelyföldi kezdeményezések rendre válasz nélkül maradnak.
Izsák Balázs SZNT-elnök a Farkaslaka fölötti Gordon-tetőn meggyújtott őrtűz mellett olvasta fel a kiáltványt. Elmondta, azért választotta Tamási Áron szülőfaluját, mert a székely író által vált ismertté a székelység az egész világon. Kovács Lehel, Farkaslaka polgármestere arra biztatta az összegyűlteket, hogy a sors fölötti siránkozás helyett dolgozzanak, használják ki azokat a közösségépítő lehetőségeket, amelyeket a jelenlegi törvények is lehetővé tesznek.
A szeles hideg ellenére mintegy kétszázan másztak ki a hegytetőre, mintegy ötvenen lóháton vették körül a tüzet. Az ünnepi beszédek elhangzása után a résztvevők közös énekléssel tették közösségi élménnyé a lármafa-gyújtást.
Az SZNT szeptember végén Székelyföld Autonómiájának Napjává nyilvánította október utolsó vasárnapját. Felhívással fordult a nagyvilág keresztény, magyar gyülekezeteihez, hogy az idei autonómianapon templomaikban imádkozzanak a székely szabadságért, Székelyföld autonómiájáért, Székelyföld lakóit pedig arra kérte, hogy gyújtsanak őrtüzeket a településeik melletti magaslatokon.
Kovács Zsolt/MT maszol.ro
2016. november 14.
„Lehessen magyarul is ügyet intézni” – ezért szükséges a nyelvi jogok kiszélesítése
Legyen a magyar a második hivatalos nyelv ott, ahol a magyarok többségben élnek; csökkenjen a felére az anyanyelv-használati küszöb azért, hogy minden olyan településen, ahol a lakosság egytizede magyar, lehessen magyarul is ügyet intézni – tűzte ki célul választási programjában az RMDSZ. Székelyföldön és Kolozsváron néztünk utána, mit jelentenének a magyar közösség számára ezek az intézkedések, illetve milyen értékben érvényesülnek a jelenlegi törvények.
Székelyföldön esetleges és helyzetfüggő a magyar nyelvhasználat biztosítása, hiába élnek többségben a magyarok, a közélet majd-minden területén tapasztalható a közösség nyelvi jogainak korlátozása – jelentette ki a Maszolnak Benkő Erika. A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat vezetője szerint néhány éve azért hozták létre a jogsegély-szolgálatot, hogy védelmet tudjanak biztosítani azoknak, akiket hátrányos megkülönböztetés ér, és tapasztalataik szerint széles a panaszosok köre az etnikai diszkriminációtól a nyelvi jogok biztosításáig. Benkő Erika szerint tevékenységüknek köszönhetően némileg változott a helyzet, pozitív példákról is be lehet számolni.
A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat az elmúlt években kérdőívekkel kereste fel a háromszéki közintézményeket, önkormányzatokat, amelyekben a magyar feliratokról, tájékoztató kiadványokról, magyar formanyomtatványokról, magyar nyelvű honlapról, magyar nyelven is megfogalmazott határozatokról érdeklődtek. Tapasztalatok szerint már attól történtek előrelépések, hogy ezekre a dolgokra rákérdeztek az intézményvezetőknél. Voltak közintézmények és önkormányzatok, ahol korábban nem voltak sem magyar formanyomtatványok, nem létezett magyar ügyfélszolgálat és magyar honlap, de azáltal, hogy érdeklődtek, az érintett intézmények legalább részlegesen próbálták megoldani a hiányosságokat.
Többletkiadásokkal is jár
Benkő Erika szerint minden szinten tenni kell annak érdekében, hogy kiszélesedjenek nyelvhasználati jogaink. Hozzátette, hogy ő maga november 23-án, az ENSZ kisebbségügyi tanácsában mutat be egy jelentést és felkéri a nemzetközi fórumot, hassanak oda, hogy Románia tartsa be a kisebbségügyi vállalásait.
„Sajnos a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat keretében elvégzett munkánk során azt tapasztaltuk, annak ellenére, hogy Románia nagyszerű vállalásokat tett arra az anyanyelvűséghez való jog biztosítására, a gyakorlatban ez esetleges és helyzetfüggő” – mondta Benkő Erika. Szerinte a közhivatalok viszonyulása attól függ, hogy van-e megfelelő alkalmazott, aki el tudja végezni a kétnyelvűséggel járó többletmunkát, hiszen ha például egy beadványra magyarul kell válaszolni, a közhivatalnoknak azt először meg kell írnia románul és lefordítania magyarra.
A kétnyelvűség többletkiadásokkal is jár, ezért a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat azt szeretné elérni, hogy a román állam vállalja fel a kétnyelvűséggel járó plusz kiadásokat. „Rá kell vennünk a román államot, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel, ezért nem elegendőek a nemzetközi ajánlások, hanem világos törvények kellenek, hiszen a jelenlegi törvénykezések biztosítják a kétnyelvűséghez való jogot, de nem rendelnek melléke finanszírozást”– mondta Benkő Erika.
Abszurd helyzetek az igazságügyben
A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat vezetője több problémát is felsorolt, olyan esetekről, ahol sérül az anyanyelvhasználati jog. Például előfordult, hogy a sepsiszentgyörgyi kórház sürgősségi osztályán a beteg nem tudott anyanyelvén beszélni az orvossal. A jogvédő szolgálat panasza nyomán a sepsiszentgyörgyi kórház vezetősége elrendelte, hogy a sürgősségi osztályon mindig legyen legalább egy olyan személy, aki beszél magyarul, és tud kommunikálni a kiszolgáltatott beteggel. „Azoknak is gondjuk lehet az orvosi szaknyelvvel, akik jól beszélnek románul, ezért dolgoznunk kell azon, hogy az egészségügyben biztosítani lehessen az anyanyelv használatot” – magyarázta a jogász.
Benkő Erika szerint az igazságszolgáltatásban is van helye a jobbnak, hiszen törvény szerint a tárgyalásokon tolmács biztosítja az anyanyelvűséget, de ezt előzetesen kell kérvényezni. Emellett az az abszurd helyzet tapasztalható, hogy akkor sem zajlik a tárgyalás magyarul, ha a bíró, az ügyvéd és a felperes is magyar. Emlékeztetett, hogy az elmúlt rendszerben és a forradalom után is egy ideig ez bevett szokás volt az igazságszolgáltatásban, de ma már akkor is románul kell beszélni, ha minden résztvevő magyar.
Az emberek félelmét le kell építeni
A székelyföldi önkormányzatokban történtek előrelépések a magyar nyelv használata terén, de ennek minősége és mennyisége nagyban függ a polgármestertől és tanácsosoktól. Benkő Erika szerint van lehetőség magyar nyelven megfogalmazni a beadványokat, de sok esetben csak románul érkezik rá válasz. Törvény szerint azonban, ha valaki magyarul fordul a közhivatalhoz vagy önkormányzathoz, annak kötelessége magyarul is válaszolni.
Tapasztalatok szerint jelenleg ez 60 százalékban megtörténik, de még dolgozni kell rajta, hogy minden érintett közintézmény és önkormányzat betartsa a törvényt. Ez esetben az emberek félelmét, régi beidegződéseket is le kell építeni, mivel sokan azt tartják, hogy magyarul fogalmazzák meg a beadványaikat, kéréseiket, akkor kedvezőtlenül bírálhatják el azt, vagy késve kap rá választ. „Rajtunk áll, hogy a közintézmények hogyan kezelik ezt a kérdést. Tudni kell, hogy bármikor, bármilyen helyzetben jogunk van az anyanyelv használatra, ezért éljünk ezzel a lehetőséggel”, hívta fel a figyelmet Benkő Erika.
A Maszol érdeklődésére, hogy szokott-re élni az anyanyelvhasználati jogaival, egy sepsiszentgyörgyi férfi, T. Attila elmondta: előfordult már, hogy egy önkormányzathoz leadott magyar nyelvű kérésére kizárólag román nyelvű választ kapott. Hozzátette: hiányolja, hogy az iskolákban nem tanítják meg a gyerekeket arra, hogy miként kell magyar nyelvű beadványokat megfogalmazni. Tudomása szerint a tanterv tartalmazza, hogy a diákoknak meg kell tanítani a kérések, beadványok megfogalmazását, de tanárokon múlik, hogy azt kizárólag román nyelven-, vagy magyarul is megtanítják.
A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat vezetője szerint valóban fontos, hogy a fiatalokban tudatosítsák az anyanyelv használatának fontosságát. „Nagyon fontos, hogy mindenki megtanuljon beszélni román nyelven is, de legkönnyebben anyanyelvünkön tudunk érvényesülni ” – mondta Benkő Erika. Hozzátette: büszke arra, hogy miután a jogvédő szolgálat néhány éve intenzív levelezést folytatott az oktatási minisztériummal és a tanfelügyelőséggel, most sikerült azt elérni, hogy az ellenőrzőbe magyarul írják be a minősítéseket. Rossz volt hallani, hogy a gyerekek a „kitűnő” minősítés helyett azt mondták: „kaptam egy fb-t vagy foarte binét”, mondta Benkő Erika, aki szerint gyermekkorban kell kialakítani az öntudatot és kifejleszteni azt a mentalitást, hogy számít az anyanyelv és lehet érvényesülni magyarul is.
Antal Árpád: reális célkitűzés
Reális célkitűzés az, hogy a magyar nyelv legyen regionális hivatalos nyelv Székelyföldön – jelentette ki a Maszol megkeresésére Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármesterének magyarázata szerint Romániára jellemző, hogy amit tíz év alatt nem lehetett megoldani, kedvező konjunktúrában egy nap alatt megoldódik. Rámutatott, hogy ha Szlovéniában lehet regionális hivatalos nyelv a magyar, ha Szerbiában négy nyelven, így magyarul is kiállítják az anyakönyvi dokumentumokat, akkor Romániában is lehet a törvényeket és az alkotmányt a valósághoz igazítani.
Antal Árpád szerint azért van szükség arra, hogy a magyar nyelv regionális hivatalos nyelvvé váljon, mert ezáltal több tucat pert lehetne megspórolni, és véget lehetne vetni a folyamatos jogi herce-hurcának. A sepsiszentgyörgyi elöljáró szerint a magyar nyelv hivatalos státusa arra is jogi alapot teremtene, hogy a Székelyföldön szolgáló rendőröktől, csendőröktől megköveteljék a nyelvismeretet.
Még mindig nincs többnyelvű helységnévtábla Kolozsváron
Kolozsvár az erdélyi magyar kultúra fellegvára, ennek ellenére a rendszerváltás után sem került többnyelvű helységnévtábla a város határába. Pedig 2014. július 14-én még a bíróság is erre kötelezte az önkormányzatot, de Emil Boc polgármester fellebbezett arra hivatkozva, hogy a magyarság aránya nem éri el a húsz százalékot a városban. 2015. február 5-én a Kolozsvári Táblabíróság érvénytelenítette a korábbi ítéletet. Már ez a példa szemlélteti, mit jelentene a kolozsvári magyarok számára az anyanyelv-használati küszöb 20 százalékról 10 százalékra történő csökkentése.
Idén június 24-én mutatták be az RMDSZ és PNL közötti megállapodást a szövetség szervezeti vezetői, amely értelmében a kisebbségek etnikai arányától függetlenül háromnyelvű (román, magyar, német) helységnévtáblákat helyeznek azokon a Kolozs megyei településeken, amelyek helyi önkormányzatában a két párt van többségben. Csoma Botond Kolozs megyei RMDSZ-elnök elmondta, a megállapodás továbbra is érvényben van, viszont nem kötötték határidőhöz a dokumentumban szereplő kérdéseket.
Véleménye szerint ugyanakkor egy országra kiterjedő problémát általános szabályozással kell elérni, hogy többé ne interpretációkon múljon a nyelvi jogok betartása. Ezért is érett meg az idő a törvénymódosítási javaslatra.
„Azt szeretnénk elérni, hogy a törvényben határozottan megjelenjen az önkormányzat joga arra, hogy ha sem a tíz százalékos arány, sem az abszolút számú közösség nincs jelen, legyen joga dönteni ebben a kérdésben” – magyarázta. A képviselőjelölt szerint az alsó küszöbökről lehet vitázni, de a tíz százalék egy olyan cél, amit reálisan, egy adott politikai kontextusban el lehet érni.
Az a lehetőség is fennáll, hogy a törvénymódosítást követően polgármesterek továbbra is ellenállnának, de inkább az tapasztalható, hogy ahol a húsz százalékos küszöböt elérte a kisebbség, kitették a többnyelvű táblát – mondta el Csoma.
Bethlendi: fontos az ötezres küszöb
A Musai-Muszáj mozgalom képviselője, Bethlendi András szerint a küszöb csökkentése javít a nyelvi jogok helyzetén, mert így több település, tehát több magyar esne a törvény hatálya alá. Úgy véli azonban: a probléma abban rejlik, hogy Romániában viszonylag jó hogszabályok vannak, csakhogy ezeket nem tartják be. „A civilek szerepe, hogy számon kérjék ezeket, ha a politikum nem jár sikerrel. Kolozsváron ugyanakkor nem egy meghatározott küszöb miatt kellene kitenni a táblát” – tette hozzá Bethlendi.
Szerinte RMDSZ javaslatának előnye, hogy egy abszolút küszöböt is kijelöl, az ötezer főt, amely fölött az adott kisebbség közösséget nyelvi jogok illeti meg. Erre szerinte mindenképpen szükség van, mert nem csak az arányokat kell figyelembe venni, hanem egy nagyobb település több ezer fős magyar közösségének igényeit is. Ugyanakkor fontos arra odafigyelni, hogy amikor nem biztosítanak mindenkinek ugyanolyan jogokat, az visszalépést jelent. „Egy olyan küszöböt kell keresni, amelyiknél a legkisebb a visszalépés, de még működőképes tőle a rendszer. Ez a finnországi svédek példája, ahol nyolc százalékban és háromezer főben állapodtak meg” – fogalmazott Bethlendi.
Idén a Musai-Muszáj civil kezdeményező csoport helyi lakosok a többnyelvű táblára vonatkozó kérését gyűjtötte és adta le a polgármesteri hivatalnál, májusban arra buzdította a kolozsvári lakcímmel rendelkezőket, hogy csatlakozzanak a táblák kihelyezéséért indított perhez. 2015-ben számos villámcsődületet szerveztek, intolerancia díjat ítéltek oda. A bíróság idén február 15-én döntött: Kolozsvár magyarságát nem illetik meg a többnyelvű helységnévtáblák, a felperes Minority Rights Egyesület keresetét nem tartotta megalapozottnak. A felperes ismét fellebbezett, mert véleményük szerint a bíróság nem vizsgálta meg helyesen az ügyet és nem indokolta meg alaposan a döntését. A bíróság alapfokra visszaküldte az ügyet, a következő tárgyalás pedig december 6-án zajlik.
A törvényt nem tartják be
Szőcs Izabella jogtanácsos tapasztalata szerint Romániában a nyelvi jogok érvényesítésében nem a 20 százalékos küszöb jelenti a legnagyobb problémát. „Számtalan helységben hiába van meg a törvényes küszöb, nem tartják be a törvényt” – állapította meg. Fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a húsz százalékos arányt nem a jelenlegi adatok, hanem a közigazgatási törvény hatályba lépésekor érvényben lévő népszámlálás szerint kell vizsgálni. „Ez az időpont 2001. Kolozsváron is hasonló a helyzet, mivel 2001-ben a magyarok aránya jóval 20 százalék fölött volt. Tehát a törvényes alap létezik, csak a végrehajtás, a politikai akarat hiánya miatt nem hajtották végre, ezért szükséges pereskedni” – mondta a Maszolnak.
A küszöb csökkentése véleménye szerint Kolozsváron nem változtatna a jelenlegi helyzeten. Ha ugyanis tíz százalékos a küszöb, de a polgármester nem akarja végrehajtani a törvényt, akkor szintén perelni kell. „Úgy gondolom, hogy első sorban az olyan helységekben kéne végrehajtatni az anyanyelv-használati jogokat, ahol megvan a húsz százalék, és majd következhet a küszöb csökkentése. Az 1206/2001-es kormányhatározat tartalmaz egy listát, azokkal a helyiségekkel, ahol esedékes a tábla kihelyezése és a többi jog betartása. Mindenki figyelmébe ajánlom ezt a listát, mivel a felsorolt helységek többségében nincs tábla, a többi jogról nem is beszélve” – magyarázta Szőcs Izabella.
Kovács Zsolt/Kustán Magyari Attila
maszol.ro
Legyen a magyar a második hivatalos nyelv ott, ahol a magyarok többségben élnek; csökkenjen a felére az anyanyelv-használati küszöb azért, hogy minden olyan településen, ahol a lakosság egytizede magyar, lehessen magyarul is ügyet intézni – tűzte ki célul választási programjában az RMDSZ. Székelyföldön és Kolozsváron néztünk utána, mit jelentenének a magyar közösség számára ezek az intézkedések, illetve milyen értékben érvényesülnek a jelenlegi törvények.
Székelyföldön esetleges és helyzetfüggő a magyar nyelvhasználat biztosítása, hiába élnek többségben a magyarok, a közélet majd-minden területén tapasztalható a közösség nyelvi jogainak korlátozása – jelentette ki a Maszolnak Benkő Erika. A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat vezetője szerint néhány éve azért hozták létre a jogsegély-szolgálatot, hogy védelmet tudjanak biztosítani azoknak, akiket hátrányos megkülönböztetés ér, és tapasztalataik szerint széles a panaszosok köre az etnikai diszkriminációtól a nyelvi jogok biztosításáig. Benkő Erika szerint tevékenységüknek köszönhetően némileg változott a helyzet, pozitív példákról is be lehet számolni.
A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat az elmúlt években kérdőívekkel kereste fel a háromszéki közintézményeket, önkormányzatokat, amelyekben a magyar feliratokról, tájékoztató kiadványokról, magyar formanyomtatványokról, magyar nyelvű honlapról, magyar nyelven is megfogalmazott határozatokról érdeklődtek. Tapasztalatok szerint már attól történtek előrelépések, hogy ezekre a dolgokra rákérdeztek az intézményvezetőknél. Voltak közintézmények és önkormányzatok, ahol korábban nem voltak sem magyar formanyomtatványok, nem létezett magyar ügyfélszolgálat és magyar honlap, de azáltal, hogy érdeklődtek, az érintett intézmények legalább részlegesen próbálták megoldani a hiányosságokat.
Többletkiadásokkal is jár
Benkő Erika szerint minden szinten tenni kell annak érdekében, hogy kiszélesedjenek nyelvhasználati jogaink. Hozzátette, hogy ő maga november 23-án, az ENSZ kisebbségügyi tanácsában mutat be egy jelentést és felkéri a nemzetközi fórumot, hassanak oda, hogy Románia tartsa be a kisebbségügyi vállalásait.
„Sajnos a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat keretében elvégzett munkánk során azt tapasztaltuk, annak ellenére, hogy Románia nagyszerű vállalásokat tett arra az anyanyelvűséghez való jog biztosítására, a gyakorlatban ez esetleges és helyzetfüggő” – mondta Benkő Erika. Szerinte a közhivatalok viszonyulása attól függ, hogy van-e megfelelő alkalmazott, aki el tudja végezni a kétnyelvűséggel járó többletmunkát, hiszen ha például egy beadványra magyarul kell válaszolni, a közhivatalnoknak azt először meg kell írnia románul és lefordítania magyarra.
A kétnyelvűség többletkiadásokkal is jár, ezért a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat azt szeretné elérni, hogy a román állam vállalja fel a kétnyelvűséggel járó plusz kiadásokat. „Rá kell vennünk a román államot, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel, ezért nem elegendőek a nemzetközi ajánlások, hanem világos törvények kellenek, hiszen a jelenlegi törvénykezések biztosítják a kétnyelvűséghez való jogot, de nem rendelnek melléke finanszírozást”– mondta Benkő Erika.
Abszurd helyzetek az igazságügyben
A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat vezetője több problémát is felsorolt, olyan esetekről, ahol sérül az anyanyelvhasználati jog. Például előfordult, hogy a sepsiszentgyörgyi kórház sürgősségi osztályán a beteg nem tudott anyanyelvén beszélni az orvossal. A jogvédő szolgálat panasza nyomán a sepsiszentgyörgyi kórház vezetősége elrendelte, hogy a sürgősségi osztályon mindig legyen legalább egy olyan személy, aki beszél magyarul, és tud kommunikálni a kiszolgáltatott beteggel. „Azoknak is gondjuk lehet az orvosi szaknyelvvel, akik jól beszélnek románul, ezért dolgoznunk kell azon, hogy az egészségügyben biztosítani lehessen az anyanyelv használatot” – magyarázta a jogász.
Benkő Erika szerint az igazságszolgáltatásban is van helye a jobbnak, hiszen törvény szerint a tárgyalásokon tolmács biztosítja az anyanyelvűséget, de ezt előzetesen kell kérvényezni. Emellett az az abszurd helyzet tapasztalható, hogy akkor sem zajlik a tárgyalás magyarul, ha a bíró, az ügyvéd és a felperes is magyar. Emlékeztetett, hogy az elmúlt rendszerben és a forradalom után is egy ideig ez bevett szokás volt az igazságszolgáltatásban, de ma már akkor is románul kell beszélni, ha minden résztvevő magyar.
Az emberek félelmét le kell építeni
A székelyföldi önkormányzatokban történtek előrelépések a magyar nyelv használata terén, de ennek minősége és mennyisége nagyban függ a polgármestertől és tanácsosoktól. Benkő Erika szerint van lehetőség magyar nyelven megfogalmazni a beadványokat, de sok esetben csak románul érkezik rá válasz. Törvény szerint azonban, ha valaki magyarul fordul a közhivatalhoz vagy önkormányzathoz, annak kötelessége magyarul is válaszolni.
Tapasztalatok szerint jelenleg ez 60 százalékban megtörténik, de még dolgozni kell rajta, hogy minden érintett közintézmény és önkormányzat betartsa a törvényt. Ez esetben az emberek félelmét, régi beidegződéseket is le kell építeni, mivel sokan azt tartják, hogy magyarul fogalmazzák meg a beadványaikat, kéréseiket, akkor kedvezőtlenül bírálhatják el azt, vagy késve kap rá választ. „Rajtunk áll, hogy a közintézmények hogyan kezelik ezt a kérdést. Tudni kell, hogy bármikor, bármilyen helyzetben jogunk van az anyanyelv használatra, ezért éljünk ezzel a lehetőséggel”, hívta fel a figyelmet Benkő Erika.
A Maszol érdeklődésére, hogy szokott-re élni az anyanyelvhasználati jogaival, egy sepsiszentgyörgyi férfi, T. Attila elmondta: előfordult már, hogy egy önkormányzathoz leadott magyar nyelvű kérésére kizárólag román nyelvű választ kapott. Hozzátette: hiányolja, hogy az iskolákban nem tanítják meg a gyerekeket arra, hogy miként kell magyar nyelvű beadványokat megfogalmazni. Tudomása szerint a tanterv tartalmazza, hogy a diákoknak meg kell tanítani a kérések, beadványok megfogalmazását, de tanárokon múlik, hogy azt kizárólag román nyelven-, vagy magyarul is megtanítják.
A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat vezetője szerint valóban fontos, hogy a fiatalokban tudatosítsák az anyanyelv használatának fontosságát. „Nagyon fontos, hogy mindenki megtanuljon beszélni román nyelven is, de legkönnyebben anyanyelvünkön tudunk érvényesülni ” – mondta Benkő Erika. Hozzátette: büszke arra, hogy miután a jogvédő szolgálat néhány éve intenzív levelezést folytatott az oktatási minisztériummal és a tanfelügyelőséggel, most sikerült azt elérni, hogy az ellenőrzőbe magyarul írják be a minősítéseket. Rossz volt hallani, hogy a gyerekek a „kitűnő” minősítés helyett azt mondták: „kaptam egy fb-t vagy foarte binét”, mondta Benkő Erika, aki szerint gyermekkorban kell kialakítani az öntudatot és kifejleszteni azt a mentalitást, hogy számít az anyanyelv és lehet érvényesülni magyarul is.
Antal Árpád: reális célkitűzés
Reális célkitűzés az, hogy a magyar nyelv legyen regionális hivatalos nyelv Székelyföldön – jelentette ki a Maszol megkeresésére Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármesterének magyarázata szerint Romániára jellemző, hogy amit tíz év alatt nem lehetett megoldani, kedvező konjunktúrában egy nap alatt megoldódik. Rámutatott, hogy ha Szlovéniában lehet regionális hivatalos nyelv a magyar, ha Szerbiában négy nyelven, így magyarul is kiállítják az anyakönyvi dokumentumokat, akkor Romániában is lehet a törvényeket és az alkotmányt a valósághoz igazítani.
Antal Árpád szerint azért van szükség arra, hogy a magyar nyelv regionális hivatalos nyelvvé váljon, mert ezáltal több tucat pert lehetne megspórolni, és véget lehetne vetni a folyamatos jogi herce-hurcának. A sepsiszentgyörgyi elöljáró szerint a magyar nyelv hivatalos státusa arra is jogi alapot teremtene, hogy a Székelyföldön szolgáló rendőröktől, csendőröktől megköveteljék a nyelvismeretet.
Még mindig nincs többnyelvű helységnévtábla Kolozsváron
Kolozsvár az erdélyi magyar kultúra fellegvára, ennek ellenére a rendszerváltás után sem került többnyelvű helységnévtábla a város határába. Pedig 2014. július 14-én még a bíróság is erre kötelezte az önkormányzatot, de Emil Boc polgármester fellebbezett arra hivatkozva, hogy a magyarság aránya nem éri el a húsz százalékot a városban. 2015. február 5-én a Kolozsvári Táblabíróság érvénytelenítette a korábbi ítéletet. Már ez a példa szemlélteti, mit jelentene a kolozsvári magyarok számára az anyanyelv-használati küszöb 20 százalékról 10 százalékra történő csökkentése.
Idén június 24-én mutatták be az RMDSZ és PNL közötti megállapodást a szövetség szervezeti vezetői, amely értelmében a kisebbségek etnikai arányától függetlenül háromnyelvű (román, magyar, német) helységnévtáblákat helyeznek azokon a Kolozs megyei településeken, amelyek helyi önkormányzatában a két párt van többségben. Csoma Botond Kolozs megyei RMDSZ-elnök elmondta, a megállapodás továbbra is érvényben van, viszont nem kötötték határidőhöz a dokumentumban szereplő kérdéseket.
Véleménye szerint ugyanakkor egy országra kiterjedő problémát általános szabályozással kell elérni, hogy többé ne interpretációkon múljon a nyelvi jogok betartása. Ezért is érett meg az idő a törvénymódosítási javaslatra.
„Azt szeretnénk elérni, hogy a törvényben határozottan megjelenjen az önkormányzat joga arra, hogy ha sem a tíz százalékos arány, sem az abszolút számú közösség nincs jelen, legyen joga dönteni ebben a kérdésben” – magyarázta. A képviselőjelölt szerint az alsó küszöbökről lehet vitázni, de a tíz százalék egy olyan cél, amit reálisan, egy adott politikai kontextusban el lehet érni.
Az a lehetőség is fennáll, hogy a törvénymódosítást követően polgármesterek továbbra is ellenállnának, de inkább az tapasztalható, hogy ahol a húsz százalékos küszöböt elérte a kisebbség, kitették a többnyelvű táblát – mondta el Csoma.
Bethlendi: fontos az ötezres küszöb
A Musai-Muszáj mozgalom képviselője, Bethlendi András szerint a küszöb csökkentése javít a nyelvi jogok helyzetén, mert így több település, tehát több magyar esne a törvény hatálya alá. Úgy véli azonban: a probléma abban rejlik, hogy Romániában viszonylag jó hogszabályok vannak, csakhogy ezeket nem tartják be. „A civilek szerepe, hogy számon kérjék ezeket, ha a politikum nem jár sikerrel. Kolozsváron ugyanakkor nem egy meghatározott küszöb miatt kellene kitenni a táblát” – tette hozzá Bethlendi.
Szerinte RMDSZ javaslatának előnye, hogy egy abszolút küszöböt is kijelöl, az ötezer főt, amely fölött az adott kisebbség közösséget nyelvi jogok illeti meg. Erre szerinte mindenképpen szükség van, mert nem csak az arányokat kell figyelembe venni, hanem egy nagyobb település több ezer fős magyar közösségének igényeit is. Ugyanakkor fontos arra odafigyelni, hogy amikor nem biztosítanak mindenkinek ugyanolyan jogokat, az visszalépést jelent. „Egy olyan küszöböt kell keresni, amelyiknél a legkisebb a visszalépés, de még működőképes tőle a rendszer. Ez a finnországi svédek példája, ahol nyolc százalékban és háromezer főben állapodtak meg” – fogalmazott Bethlendi.
Idén a Musai-Muszáj civil kezdeményező csoport helyi lakosok a többnyelvű táblára vonatkozó kérését gyűjtötte és adta le a polgármesteri hivatalnál, májusban arra buzdította a kolozsvári lakcímmel rendelkezőket, hogy csatlakozzanak a táblák kihelyezéséért indított perhez. 2015-ben számos villámcsődületet szerveztek, intolerancia díjat ítéltek oda. A bíróság idén február 15-én döntött: Kolozsvár magyarságát nem illetik meg a többnyelvű helységnévtáblák, a felperes Minority Rights Egyesület keresetét nem tartotta megalapozottnak. A felperes ismét fellebbezett, mert véleményük szerint a bíróság nem vizsgálta meg helyesen az ügyet és nem indokolta meg alaposan a döntését. A bíróság alapfokra visszaküldte az ügyet, a következő tárgyalás pedig december 6-án zajlik.
A törvényt nem tartják be
Szőcs Izabella jogtanácsos tapasztalata szerint Romániában a nyelvi jogok érvényesítésében nem a 20 százalékos küszöb jelenti a legnagyobb problémát. „Számtalan helységben hiába van meg a törvényes küszöb, nem tartják be a törvényt” – állapította meg. Fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a húsz százalékos arányt nem a jelenlegi adatok, hanem a közigazgatási törvény hatályba lépésekor érvényben lévő népszámlálás szerint kell vizsgálni. „Ez az időpont 2001. Kolozsváron is hasonló a helyzet, mivel 2001-ben a magyarok aránya jóval 20 százalék fölött volt. Tehát a törvényes alap létezik, csak a végrehajtás, a politikai akarat hiánya miatt nem hajtották végre, ezért szükséges pereskedni” – mondta a Maszolnak.
A küszöb csökkentése véleménye szerint Kolozsváron nem változtatna a jelenlegi helyzeten. Ha ugyanis tíz százalékos a küszöb, de a polgármester nem akarja végrehajtani a törvényt, akkor szintén perelni kell. „Úgy gondolom, hogy első sorban az olyan helységekben kéne végrehajtatni az anyanyelv-használati jogokat, ahol megvan a húsz százalék, és majd következhet a küszöb csökkentése. Az 1206/2001-es kormányhatározat tartalmaz egy listát, azokkal a helyiségekkel, ahol esedékes a tábla kihelyezése és a többi jog betartása. Mindenki figyelmébe ajánlom ezt a listát, mivel a felsorolt helységek többségében nincs tábla, a többi jogról nem is beszélve” – magyarázta Szőcs Izabella.
Kovács Zsolt/Kustán Magyari Attila
maszol.ro
2016. november 22.
Iskolaépületeket vásárolt meg a katolikus egyháztól Temesvár városa
Temesvár városa megvásárolja a temesvári római katolikus püspökségtől a Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek rendje iskolaépületeit - jelentette be egy keddi sajtótájékoztatón Nicolae Robu polgármester. Amint az Agerpres hírügynökség felidézte, a város 4,6 millió eurós vételárban egyezett meg az egyház képviselőivel. Az összegért Temesvár Józsefváros nevű városrészében egy 1,3 hektáros telket, és rajta álló hat épületet vesz át, amelyek együttes hasznos területe több mint 13 ezer négyzetméter. Nicolae Robu szerint az adásvétel a városi tanács jövő héten meghozandó határozatával válik törvényessé. A megállapodás szerint a város a vételárat három év alatt fizeti ki, negyedévenkénti részletekben. A polgármester megjegyezte: a tárgyalások kezdetekor az egyház nyolcmillió eurós árat szabott meg, erről jutottak el végül a 4,6 milliós vételárra.
Az épületegyüttesben jelenleg a Temesvár egyik legrangosabb iskolájának számító Colegiul Banatean (Bánsági Főgimnázium) és a szerb nyelvű Dositej Obradovic gimnázium működik. Az épületek bérléséért havi 22 ezer eurót fizetett az egyháznak a város. Szekernyés János temesvári helytörténész az MTI-nek elmondta, a Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek rend 1858-ban telepedett meg Temesváron, és rövid idő alatt egész iskolarendszert épített ki a városban. A temesvári központú rendnek Erdélyben és Magyarországon is vannak intézményei. (mti)
Kovács Zsolt
Transindex.ro
Temesvár városa megvásárolja a temesvári római katolikus püspökségtől a Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek rendje iskolaépületeit - jelentette be egy keddi sajtótájékoztatón Nicolae Robu polgármester. Amint az Agerpres hírügynökség felidézte, a város 4,6 millió eurós vételárban egyezett meg az egyház képviselőivel. Az összegért Temesvár Józsefváros nevű városrészében egy 1,3 hektáros telket, és rajta álló hat épületet vesz át, amelyek együttes hasznos területe több mint 13 ezer négyzetméter. Nicolae Robu szerint az adásvétel a városi tanács jövő héten meghozandó határozatával válik törvényessé. A megállapodás szerint a város a vételárat három év alatt fizeti ki, negyedévenkénti részletekben. A polgármester megjegyezte: a tárgyalások kezdetekor az egyház nyolcmillió eurós árat szabott meg, erről jutottak el végül a 4,6 milliós vételárra.
Az épületegyüttesben jelenleg a Temesvár egyik legrangosabb iskolájának számító Colegiul Banatean (Bánsági Főgimnázium) és a szerb nyelvű Dositej Obradovic gimnázium működik. Az épületek bérléséért havi 22 ezer eurót fizetett az egyháznak a város. Szekernyés János temesvári helytörténész az MTI-nek elmondta, a Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek rend 1858-ban telepedett meg Temesváron, és rövid idő alatt egész iskolarendszert épített ki a városban. A temesvári központú rendnek Erdélyben és Magyarországon is vannak intézményei. (mti)
Kovács Zsolt
Transindex.ro
2016. november 24.
Székelyföldi elöljárók: jövőre részt veszünk a román nemzeti ünnepen, ha felszólalhatunk
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester és Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök is kijelentette: jövőre részt vennének a román nemzeti ünnep megyeszékhelyen szervezett rendezvényein, ha fel is szólalhatnak. Arról beszélnének, hogy közel száz év telt el az egyesüléstől, és még mindig nem teljesültek a modern Románia alapító okiratának tekinthető gyulafehérvári nyilatkozatban foglalt ígéretekből.
„Érik az a pillanat, amikor a háromszéki magyar elöljárók részt vesznek Románia nemzeti ünnepén, december 1-én, és ott elmondják véleményüket” – jelentette ki Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy RMDSZ-es polgármestere csütörtöki sajtótájékoztatón elmondta: gondolkodtak azon, hogy már idén részt kellene venniük a december 1-i rendezvényen, de figyelembe véve, hogy jelenleg választási kampány van, úgy döntöttek, idén nem lesznek jelen a sepsiszentgyörgyi rendezvényen.
Antal Árpád emlékeztetett, hogy még három alkalom van addig, míg Románia megünnepli az 1918. december elsejei egyesülés száz éves centenáriumát, így minden valószínűség szerint a jövő évi ünnepségen már részt vesznek a magyar elöljárók is, de kizárólag abban az esetben, ha lehetőséget kapnak a felszólalásra.
„El szeretnénk mondani, hogy közel száz év telt el az egyesüléstől és még mindig nem teljesültek a modern Románia alapító okiratának tekinthető gyulafehérvári nyilatkozatban foglalt ígéretekből, amit a magyar közösségnek, a nemzeti kisebbségeknek tettek” – mondta a sepsiszentgyörgyi polgármester.
A Maszol érdeklődésére Antal Árpád kifejtette: az egyesülés száz éves centenáriuma egy olyan pillanat a román állam és politikai osztály számára, amikor szembe kell néznie a valósággal. Szerinte jelenleg két irányzat létezik: egyik úgy gondolja, hogy a száz éves évfordulóra a magyar közösségnek gesztusokat kell tenni, másik szerint száz év után a magyar községnek ideje lenne beállnia sorba, azaz asszimilálódnia kellene vagy elmennie, ahogyan azt a szászok és zsidók tették.
„A magyarok számára nem ünnep”
A december 1-i ünnepségről hasonlóan vélekedik Tamás Sándor, háromszéki tanácselnök is, aki a szerdai megyeinfón a Maszol kérdésére kifejtette: évek óta a háromszéki és sepsiszentgyörgyi önkormányzatok finanszírozzák a prefektúra által szervezett rendezvényt.
„Románia nemzeti ünnepének finanszírozása nem vita tárgya. Vagyunk annyira toleránsak, hogy tiszteljük az ország nemzeti ünnepét, nemzettársaink nemzeti érzéseit, de meg kell érteniük, hogy december 1-e a magyarok számára nem ünnep”, nyilatkozta az RMDSZ-es tanácselnök, aki hangsúlyozta, csak akkor vesz részt az ünnepségen, ha fel is szólalhat. Hozzátette: felszólalása esetén az 1918-ban a kisebbségeknek tett ígéretekre emlékeztetne és a jelenlegi követeléseket fogalmazná meg.
Antal Árpád polgármester érdeklődésünkre kifejtette: bízik benne, hogy az idei sepsiszentgyörgyi ünnepségen csend lesz és békesség, a helyi román közösség méltóságteljesen fog ünnepelni, és rendezvényt nem fogják megzavarni más megyéből érkezők. „Az itt élő románoknak és magyaroknak is jobb, ha nem jönnek „idegen elemek”, mivel azok felszítják a kedélyeket, majd elmennek, de mi továbbra is együtt kell éljünk” – fogalmazott az elöljáró.
Kovács Zsolt
maszol.ro
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester és Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök is kijelentette: jövőre részt vennének a román nemzeti ünnep megyeszékhelyen szervezett rendezvényein, ha fel is szólalhatnak. Arról beszélnének, hogy közel száz év telt el az egyesüléstől, és még mindig nem teljesültek a modern Románia alapító okiratának tekinthető gyulafehérvári nyilatkozatban foglalt ígéretekből.
„Érik az a pillanat, amikor a háromszéki magyar elöljárók részt vesznek Románia nemzeti ünnepén, december 1-én, és ott elmondják véleményüket” – jelentette ki Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy RMDSZ-es polgármestere csütörtöki sajtótájékoztatón elmondta: gondolkodtak azon, hogy már idén részt kellene venniük a december 1-i rendezvényen, de figyelembe véve, hogy jelenleg választási kampány van, úgy döntöttek, idén nem lesznek jelen a sepsiszentgyörgyi rendezvényen.
Antal Árpád emlékeztetett, hogy még három alkalom van addig, míg Románia megünnepli az 1918. december elsejei egyesülés száz éves centenáriumát, így minden valószínűség szerint a jövő évi ünnepségen már részt vesznek a magyar elöljárók is, de kizárólag abban az esetben, ha lehetőséget kapnak a felszólalásra.
„El szeretnénk mondani, hogy közel száz év telt el az egyesüléstől és még mindig nem teljesültek a modern Románia alapító okiratának tekinthető gyulafehérvári nyilatkozatban foglalt ígéretekből, amit a magyar közösségnek, a nemzeti kisebbségeknek tettek” – mondta a sepsiszentgyörgyi polgármester.
A Maszol érdeklődésére Antal Árpád kifejtette: az egyesülés száz éves centenáriuma egy olyan pillanat a román állam és politikai osztály számára, amikor szembe kell néznie a valósággal. Szerinte jelenleg két irányzat létezik: egyik úgy gondolja, hogy a száz éves évfordulóra a magyar közösségnek gesztusokat kell tenni, másik szerint száz év után a magyar községnek ideje lenne beállnia sorba, azaz asszimilálódnia kellene vagy elmennie, ahogyan azt a szászok és zsidók tették.
„A magyarok számára nem ünnep”
A december 1-i ünnepségről hasonlóan vélekedik Tamás Sándor, háromszéki tanácselnök is, aki a szerdai megyeinfón a Maszol kérdésére kifejtette: évek óta a háromszéki és sepsiszentgyörgyi önkormányzatok finanszírozzák a prefektúra által szervezett rendezvényt.
„Románia nemzeti ünnepének finanszírozása nem vita tárgya. Vagyunk annyira toleránsak, hogy tiszteljük az ország nemzeti ünnepét, nemzettársaink nemzeti érzéseit, de meg kell érteniük, hogy december 1-e a magyarok számára nem ünnep”, nyilatkozta az RMDSZ-es tanácselnök, aki hangsúlyozta, csak akkor vesz részt az ünnepségen, ha fel is szólalhat. Hozzátette: felszólalása esetén az 1918-ban a kisebbségeknek tett ígéretekre emlékeztetne és a jelenlegi követeléseket fogalmazná meg.
Antal Árpád polgármester érdeklődésünkre kifejtette: bízik benne, hogy az idei sepsiszentgyörgyi ünnepségen csend lesz és békesség, a helyi román közösség méltóságteljesen fog ünnepelni, és rendezvényt nem fogják megzavarni más megyéből érkezők. „Az itt élő románoknak és magyaroknak is jobb, ha nem jönnek „idegen elemek”, mivel azok felszítják a kedélyeket, majd elmennek, de mi továbbra is együtt kell éljünk” – fogalmazott az elöljáró.
Kovács Zsolt
maszol.ro
2016. december 3.
Székelyföldön társadalmi mozgalommá kívánják tenni az értékek őrzését
Lentről felfele építkező rendszerként hozták létre a Székelyföldi Értéktár Bizottságot, amely által Kovászna, Hargita és Maros megyei szakemberek döntenek a közösség által javasolt értékek felvételéről a székelyföldi értéktárba. A Székelyföldi Értéktár Bizottság elnökével, Szőts Zsuzsával beszélgettünk az értéktár mozgalomról.
A bizottság felhívására nemrégiben 23 javaslat érkezett, amiből első körben nyolcat választottak be a székelyföldi értéktárba. Ezek a székelyderzsi erődtemplom, acsíkszeredai Mikó-vár, a csíksomlyói pünkösdi búcsú, a marosvásárhelyi Kultúrpalota, a mikházi ferences templom és kolostor, Kézdivásárhely történelmi központja, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum és a kürtöskalács.
Mit jelent az érték az értéktár bizottság megfogalmazásában?
Sokaknak elsőként az anyagiak, így a ház, az autó jut eszébe, aztán következik a sorban a család, az egészség, és mindaz, amit fontosnak tartanak az életükben. Léteznek azonban olyan értékek, amelyek meglétét annyira természetesnek vesszük, hogy már nem is tekintjük értéknek, legyenek ezek épületek, hagyományok, szokások, gasztronómiai termékek. Gondoljanak bele, mit jelentene, ha egyszerre eltűnnének olyan házak, hidak, kapuk, amelyekre jól esik ránézni, eltűnnének a táncok, többé nem kóstolhatnánk olyan ételeket, mint például a kapros juhtúrós palacsinta. Azért van szükség az értéktárra, hogy mindezeket megőrizzük, mert míg saját értékeinket foggal-körömmel őrizzük, addig hajlamosak vagyunk egyéb kincseinkről megfeledkezni – ezeket az értékeket nem örökbe kapjuk, csak megőrzésre.
Honnan jött az ötlet a székelyföldi értéktár megalakítására?
A Székelyföldi Értéktár Bizottság egy lassan öt éves értékgyűjtő, feltáró mozgalom része, mely azt követően indult el, hogy a Magyar Országgyűlés 2012-ben elfogadta a magyar nemzeti értékekről és hungarikumokról szóló törvényt. Ez alapján indult el a magyar nemzeti értékek gyűjtését, dokumentálását, átörökítését célul kitűző hungarikum-mozgalom. Tavaly módosították ezt a törvényt annak érdekében, hogy a külhoni magyar értékeket is beemelhessék a hungarikumok sorába. Ezt követően Erdélyben a Kriza János Néprajzi Társaság és az Élő Erdély Egyesület közreműködésével kezdődött el az erdélyi értékgyűjtő mozgalom kiépítése, és kolozsvári székhellyel létrejött az Erdélyi Értéktár Bizottság.
Hogyan épül föl az értéktár rendszer?
Ez egy alulról építkező rendszer, amelynek lényege, hogy településenként az emberek döntik el, hogy mit tartanak értéknek, majd továbbadják az információt a tájegységi bizottságoknak és így fölfele, de nem kötelező betartani ezeket a lépcsőket. A Székelyföldi Értéktár Bizottságot a három megye, Kovászna, Hargita és Maros önkormányzata hozta életre, ezáltal is biztosítják az intézményi hátteret, míg a bizottság szakmai titkárságát a Kovászna Megyei Művelődési Központ látja el.
Az a cél, hogy létrejöjjenek a települési és tájegységi értéktár bizottságok is, ilyen Kovászna megyében Kisbaconnak van, amely már túl van egy sikeres pályázaton, ami az értékei megőrzésére irányult. Ugyanakkor megalakult már a Kovászna megyei értéktár is, amely internetes oldalon gyűjti össze és népszerűsíti a háromszéki értékeket. A Magyarországi Földművelésügyi Minisztérium kétévente hirdet pályázatot, amelyen a külhoni magyarok is részt vehetnek.
Mit jelent a nemzeti értékpiramis?
A rendszer első lépcsőfokán a települési értéktárak helyezkednek el, hiszen a helyi értékeket a helyiek ismerik a legjobban. A helyi értéktár bizottság által települési értéknek minősített érték bekerül a települési értéktárba, és ezáltal a magyar nemzeti értékek rendszerébe is.
Több szomszédos település, illetve földrajzi, történelmi vagy néprajzi szempontok alapján egységet alkotó települések tájegységi értéktárat hozhatnak létre, és a területükön fellelhető értékek közül a települési jelentőséget meghaladó értékeket tájegységi értékké nyilváníthatják.
A második lépcsőfokot Magyarországon a megyei értéktárak, a külhoni magyarság esetében az ezzel egyenértékű erdélyi értéktár és a székelyföldi értéktár jelenti.
Harmadik lépcsőfokként a Hungarikum Bizottság dönthet valaminek kiemelkedő nemzeti értékké nyilvánításáról, ami bekerülhet a magyarság csúcsteljesítményének számító Hungarikumok Gyűjteményébe.
Mi és hogyan kerülhet be az értéktárba?
A hungarikumtörvény nem akar túlszabályozni, csak megteremti az értékgyűjtés kereteit és meghatározza a mozgalom szellemiségét, hangsúlyozva, hogy a magyar nemzeti értékek ügye olyan ügy, amely minden magyar embert érint, függetlenül attól, hogy a világ melyik részén él, hogy értékeink egyetemesek, velük kapcsolatban nem az a meghatározó, hogy éppen a határ melyik oldaláról származnak, hogy oda kell figyelni a ránk jellemző értékekre.
Meghatározás szerint nemzeti értéknek számít minden, a magyar alkotótevékenységhez, termelési kultúrához, tudáshoz, hagyományokhoz, tájhoz és élővilághoz kapcsolódó, szellemi és anyagi, természeti, közösségi érték, vagy termék. Egy egyszerű űrlap kitöltésével bárki kezdeményezheti egy érték felvételét a települési és tájegységi értéktárba. Ezt az adatlapot le lehet tölteni, kitöltése nem bonyolult, tartalmazza a javaslattevő adatait és az általa javasolt értékek megnevezését és besorolását.
Nyolc értékkategóriát határoztak meg: agrár- és élelmiszergazdaság-, egészség és életmód-, épített környezet-, ipari és műszaki megoldások-, kulturális örökség-, sport-, természeti környezet és turizmus. Vannak népszerűbb kategóriák, így az épített környezet és kulturális örökség kategóriákba rengeteg jelölés érkezett a megyei vagy székelyföldi értéktár bizottságokhoz. Ennek az a magyarázata, hogy ezek kézzelfoghatóbbak. Az épített örökség kategóriában több épület is szerepel az országosan elfogadott műemlék listán. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy nem csak az érték, ami több száz éves, hanem az is, aminek csak tíz éves múltja van, de a közösség úgy érzi az számára érték, ezért be kell nevezni.
Levédik a védjegy-hivatalnál ezeket az értékeket?
Nem. Csak a kiemelt nemzeti értékek, és a hungarikummá váló értékek esetében beszélhetünk levédésről. Az erdélyi és a székelyföldi értékek esetében most zajlanak a tárgyalások.
Nem ütközik a hazai jogszabályokba az értéktár mozgalom?
A megyei értéktár esetében a működési szabályzatunkat igazítottuk a román törvénykezéshez, mert ha megyei értéktárról beszélünk, akkor a megye területén élő, a nem magyar ajkú lakosság értékei is a megyei értékek részét képezik, például a Kovászna megyei értékeknél a vajnafalvi román közösség felterjesztette az Illés-napi juhászlakodalmat, melyet a bizottság el is fogadott.
Létezik-e román(iai) értéktár?
Nem tudok róla, de nem tartom kizártnak, hogy hamarosan itt is elindul egy hasonló rendszer!
Kovács Zsolt maszol.ro
Lentről felfele építkező rendszerként hozták létre a Székelyföldi Értéktár Bizottságot, amely által Kovászna, Hargita és Maros megyei szakemberek döntenek a közösség által javasolt értékek felvételéről a székelyföldi értéktárba. A Székelyföldi Értéktár Bizottság elnökével, Szőts Zsuzsával beszélgettünk az értéktár mozgalomról.
A bizottság felhívására nemrégiben 23 javaslat érkezett, amiből első körben nyolcat választottak be a székelyföldi értéktárba. Ezek a székelyderzsi erődtemplom, acsíkszeredai Mikó-vár, a csíksomlyói pünkösdi búcsú, a marosvásárhelyi Kultúrpalota, a mikházi ferences templom és kolostor, Kézdivásárhely történelmi központja, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum és a kürtöskalács.
Mit jelent az érték az értéktár bizottság megfogalmazásában?
Sokaknak elsőként az anyagiak, így a ház, az autó jut eszébe, aztán következik a sorban a család, az egészség, és mindaz, amit fontosnak tartanak az életükben. Léteznek azonban olyan értékek, amelyek meglétét annyira természetesnek vesszük, hogy már nem is tekintjük értéknek, legyenek ezek épületek, hagyományok, szokások, gasztronómiai termékek. Gondoljanak bele, mit jelentene, ha egyszerre eltűnnének olyan házak, hidak, kapuk, amelyekre jól esik ránézni, eltűnnének a táncok, többé nem kóstolhatnánk olyan ételeket, mint például a kapros juhtúrós palacsinta. Azért van szükség az értéktárra, hogy mindezeket megőrizzük, mert míg saját értékeinket foggal-körömmel őrizzük, addig hajlamosak vagyunk egyéb kincseinkről megfeledkezni – ezeket az értékeket nem örökbe kapjuk, csak megőrzésre.
Honnan jött az ötlet a székelyföldi értéktár megalakítására?
A Székelyföldi Értéktár Bizottság egy lassan öt éves értékgyűjtő, feltáró mozgalom része, mely azt követően indult el, hogy a Magyar Országgyűlés 2012-ben elfogadta a magyar nemzeti értékekről és hungarikumokról szóló törvényt. Ez alapján indult el a magyar nemzeti értékek gyűjtését, dokumentálását, átörökítését célul kitűző hungarikum-mozgalom. Tavaly módosították ezt a törvényt annak érdekében, hogy a külhoni magyar értékeket is beemelhessék a hungarikumok sorába. Ezt követően Erdélyben a Kriza János Néprajzi Társaság és az Élő Erdély Egyesület közreműködésével kezdődött el az erdélyi értékgyűjtő mozgalom kiépítése, és kolozsvári székhellyel létrejött az Erdélyi Értéktár Bizottság.
Hogyan épül föl az értéktár rendszer?
Ez egy alulról építkező rendszer, amelynek lényege, hogy településenként az emberek döntik el, hogy mit tartanak értéknek, majd továbbadják az információt a tájegységi bizottságoknak és így fölfele, de nem kötelező betartani ezeket a lépcsőket. A Székelyföldi Értéktár Bizottságot a három megye, Kovászna, Hargita és Maros önkormányzata hozta életre, ezáltal is biztosítják az intézményi hátteret, míg a bizottság szakmai titkárságát a Kovászna Megyei Művelődési Központ látja el.
Az a cél, hogy létrejöjjenek a települési és tájegységi értéktár bizottságok is, ilyen Kovászna megyében Kisbaconnak van, amely már túl van egy sikeres pályázaton, ami az értékei megőrzésére irányult. Ugyanakkor megalakult már a Kovászna megyei értéktár is, amely internetes oldalon gyűjti össze és népszerűsíti a háromszéki értékeket. A Magyarországi Földművelésügyi Minisztérium kétévente hirdet pályázatot, amelyen a külhoni magyarok is részt vehetnek.
Mit jelent a nemzeti értékpiramis?
A rendszer első lépcsőfokán a települési értéktárak helyezkednek el, hiszen a helyi értékeket a helyiek ismerik a legjobban. A helyi értéktár bizottság által települési értéknek minősített érték bekerül a települési értéktárba, és ezáltal a magyar nemzeti értékek rendszerébe is.
Több szomszédos település, illetve földrajzi, történelmi vagy néprajzi szempontok alapján egységet alkotó települések tájegységi értéktárat hozhatnak létre, és a területükön fellelhető értékek közül a települési jelentőséget meghaladó értékeket tájegységi értékké nyilváníthatják.
A második lépcsőfokot Magyarországon a megyei értéktárak, a külhoni magyarság esetében az ezzel egyenértékű erdélyi értéktár és a székelyföldi értéktár jelenti.
Harmadik lépcsőfokként a Hungarikum Bizottság dönthet valaminek kiemelkedő nemzeti értékké nyilvánításáról, ami bekerülhet a magyarság csúcsteljesítményének számító Hungarikumok Gyűjteményébe.
Mi és hogyan kerülhet be az értéktárba?
A hungarikumtörvény nem akar túlszabályozni, csak megteremti az értékgyűjtés kereteit és meghatározza a mozgalom szellemiségét, hangsúlyozva, hogy a magyar nemzeti értékek ügye olyan ügy, amely minden magyar embert érint, függetlenül attól, hogy a világ melyik részén él, hogy értékeink egyetemesek, velük kapcsolatban nem az a meghatározó, hogy éppen a határ melyik oldaláról származnak, hogy oda kell figyelni a ránk jellemző értékekre.
Meghatározás szerint nemzeti értéknek számít minden, a magyar alkotótevékenységhez, termelési kultúrához, tudáshoz, hagyományokhoz, tájhoz és élővilághoz kapcsolódó, szellemi és anyagi, természeti, közösségi érték, vagy termék. Egy egyszerű űrlap kitöltésével bárki kezdeményezheti egy érték felvételét a települési és tájegységi értéktárba. Ezt az adatlapot le lehet tölteni, kitöltése nem bonyolult, tartalmazza a javaslattevő adatait és az általa javasolt értékek megnevezését és besorolását.
Nyolc értékkategóriát határoztak meg: agrár- és élelmiszergazdaság-, egészség és életmód-, épített környezet-, ipari és műszaki megoldások-, kulturális örökség-, sport-, természeti környezet és turizmus. Vannak népszerűbb kategóriák, így az épített környezet és kulturális örökség kategóriákba rengeteg jelölés érkezett a megyei vagy székelyföldi értéktár bizottságokhoz. Ennek az a magyarázata, hogy ezek kézzelfoghatóbbak. Az épített örökség kategóriában több épület is szerepel az országosan elfogadott műemlék listán. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy nem csak az érték, ami több száz éves, hanem az is, aminek csak tíz éves múltja van, de a közösség úgy érzi az számára érték, ezért be kell nevezni.
Levédik a védjegy-hivatalnál ezeket az értékeket?
Nem. Csak a kiemelt nemzeti értékek, és a hungarikummá váló értékek esetében beszélhetünk levédésről. Az erdélyi és a székelyföldi értékek esetében most zajlanak a tárgyalások.
Nem ütközik a hazai jogszabályokba az értéktár mozgalom?
A megyei értéktár esetében a működési szabályzatunkat igazítottuk a román törvénykezéshez, mert ha megyei értéktárról beszélünk, akkor a megye területén élő, a nem magyar ajkú lakosság értékei is a megyei értékek részét képezik, például a Kovászna megyei értékeknél a vajnafalvi román közösség felterjesztette az Illés-napi juhászlakodalmat, melyet a bizottság el is fogadott.
Létezik-e román(iai) értéktár?
Nem tudok róla, de nem tartom kizártnak, hogy hamarosan itt is elindul egy hasonló rendszer!
Kovács Zsolt maszol.ro
2016. december 11.
Antal Árpád: Erdélyt megpróbálták lezülleszteni Ó-Románia szintjére
„Az elmúlt 98 évben azt tapasztaltuk, hogy nem Romániát emelték fel Erdély szintjére, hanem Erdélyt próbálták meg lezülleszteni Ó-Románia szintjére. Ezzel nem értünk egyet” – jelentette ki szavazata leadása után Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester.
Háromszék 45 településén 215 szavazókörzetben összesen 184 316 szavazót várnak vasárnap az urnákhoz, akik négy képviselő és két szenátor parlamenti bejutásáról dönthetnek. Reggel minden szavazókörzet megnyitott, egyelőre nem jeleztek rendellenességet.
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester fél tizenkettőkor családjával jelent meg a Vadász utcai sportcsarnokban berendezett szavazóhelyiségben. Szavazata leadását követően kijelentette: „Erdélyért szavaztam, mert Erdély a mi hazánk, és ha mi nem állunk ki szülőföldünkért, mások nem fognak értünk kiállni. Igen szavaztam, mert jövőt csak igenekre lehet építeni”.
Az elöljáró arra kért minden erdélyi magyart, hogy éljen szavazati jogával, mert „ha este majd azt látjuk, hogy a Kárpátokon túli megyékben magasabb lesz a részvétel, azt üzenjük Bukarestnek, hogy lemondtunk Erdélyről”. Ez Antal szerint megengedhetetlen. „Az elmúlt 98 évben azt tapasztaltuk, hogy nem Romániát emelték fel Erdély szintjére, hanem Erdélyt próbálták meg lezülleszteni Órománia szintjére. Ezzel nem értünk egyet, és nem engedhetjük meg” – fogalmazott a politikus.
A Maszol érdeklődésére, hogy miként értékeli a háromszéki szavazókedvet, Antal Árpád kifejtette: a Kárpátokon túl 12-14 fok van és süt a nap, Székelyföldön hideg és kicsit köd van. „Arra kérek mindenkit, ha nem akarják azt, hogy a következő évtizedekben is ködben tartsanak bennünket, akkor vegyenek részt a választásokon, és estére érjük el azt, hogy ott legyünk legalább a középmezőnyben”, mondta a sepsiszentgyörgyi polgármester.
Antal Árpáddal egy időben szavazott a sepsiszentgyörgyi Vadász utcai sportcsarnokban berendezett szavazóhelyiségben Kató Béla Erdélyi református egyházkerület püspöke is, aki kifejtette: azért tartotta fontosnak, hogy szavazzon, mert az egész erdélyi reformátusságot arra biztatták, hogy vegyenek részt a választáson.
„Ez a választás a tiszteletről szól”
„A szavazás jogát drága áron szereztük meg, és ha ezzel nem élünk, értelmetlenné válik a közösségünk által 1989-ben és utána folytatott harc. Ha ezzel a utolsó demokratikus eszközzel sem élünk, nem is reménykedhetünk, hogy valami változik. Nagyon hajszálnyi a mi erőnk, de a sok hajszálból hajfonat lehet”, mondta a református püspök.
Tamás Sándor, háromszéki tanácselnök Kézdivásárhelyen szavazott, majd kifejtette: „Ez a választás a tiszteletről szól: kevés szavazat kis tisztelet, sok szavazat nagyobb tisztelet. Nap mint nap azt tapasztaljuk hogy Bukarestben tiszteletlenül viselkednek velünk szemben. Éppen ezért az a legfontosabb, hogy minél többe menjenek el szavazni, mert nagyobb tiszteletet kell kivívnunk Bukarestben”, mondta a háromszéki tanácselnök.
Kovászna megye 45 településének 215 szavazókörzetét ugyanott rendezték be, ahol legutóbb júniusban az önkormányzati választásokkor is voltak. Háromszéken tizennégy tonna papírból összesen 404.000 szavazólapot nyomtattak a választópolgárok számára, ezek fele a szenátusi jelöltek-, másik fele a képviselőjelöltek neveit és pártjaik jelképeit tartalmazza. A szavazás menetét a napi szolgálatot teljesítőkön kívül ma még közel négyszáz rendőr biztosítja.
Kovács Zsolt maszol.ro
„Az elmúlt 98 évben azt tapasztaltuk, hogy nem Romániát emelték fel Erdély szintjére, hanem Erdélyt próbálták meg lezülleszteni Ó-Románia szintjére. Ezzel nem értünk egyet” – jelentette ki szavazata leadása után Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester.
Háromszék 45 településén 215 szavazókörzetben összesen 184 316 szavazót várnak vasárnap az urnákhoz, akik négy képviselő és két szenátor parlamenti bejutásáról dönthetnek. Reggel minden szavazókörzet megnyitott, egyelőre nem jeleztek rendellenességet.
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester fél tizenkettőkor családjával jelent meg a Vadász utcai sportcsarnokban berendezett szavazóhelyiségben. Szavazata leadását követően kijelentette: „Erdélyért szavaztam, mert Erdély a mi hazánk, és ha mi nem állunk ki szülőföldünkért, mások nem fognak értünk kiállni. Igen szavaztam, mert jövőt csak igenekre lehet építeni”.
Az elöljáró arra kért minden erdélyi magyart, hogy éljen szavazati jogával, mert „ha este majd azt látjuk, hogy a Kárpátokon túli megyékben magasabb lesz a részvétel, azt üzenjük Bukarestnek, hogy lemondtunk Erdélyről”. Ez Antal szerint megengedhetetlen. „Az elmúlt 98 évben azt tapasztaltuk, hogy nem Romániát emelték fel Erdély szintjére, hanem Erdélyt próbálták meg lezülleszteni Órománia szintjére. Ezzel nem értünk egyet, és nem engedhetjük meg” – fogalmazott a politikus.
A Maszol érdeklődésére, hogy miként értékeli a háromszéki szavazókedvet, Antal Árpád kifejtette: a Kárpátokon túl 12-14 fok van és süt a nap, Székelyföldön hideg és kicsit köd van. „Arra kérek mindenkit, ha nem akarják azt, hogy a következő évtizedekben is ködben tartsanak bennünket, akkor vegyenek részt a választásokon, és estére érjük el azt, hogy ott legyünk legalább a középmezőnyben”, mondta a sepsiszentgyörgyi polgármester.
Antal Árpáddal egy időben szavazott a sepsiszentgyörgyi Vadász utcai sportcsarnokban berendezett szavazóhelyiségben Kató Béla Erdélyi református egyházkerület püspöke is, aki kifejtette: azért tartotta fontosnak, hogy szavazzon, mert az egész erdélyi reformátusságot arra biztatták, hogy vegyenek részt a választáson.
„Ez a választás a tiszteletről szól”
„A szavazás jogát drága áron szereztük meg, és ha ezzel nem élünk, értelmetlenné válik a közösségünk által 1989-ben és utána folytatott harc. Ha ezzel a utolsó demokratikus eszközzel sem élünk, nem is reménykedhetünk, hogy valami változik. Nagyon hajszálnyi a mi erőnk, de a sok hajszálból hajfonat lehet”, mondta a református püspök.
Tamás Sándor, háromszéki tanácselnök Kézdivásárhelyen szavazott, majd kifejtette: „Ez a választás a tiszteletről szól: kevés szavazat kis tisztelet, sok szavazat nagyobb tisztelet. Nap mint nap azt tapasztaljuk hogy Bukarestben tiszteletlenül viselkednek velünk szemben. Éppen ezért az a legfontosabb, hogy minél többe menjenek el szavazni, mert nagyobb tiszteletet kell kivívnunk Bukarestben”, mondta a háromszéki tanácselnök.
Kovászna megye 45 településének 215 szavazókörzetét ugyanott rendezték be, ahol legutóbb júniusban az önkormányzati választásokkor is voltak. Háromszéken tizennégy tonna papírból összesen 404.000 szavazólapot nyomtattak a választópolgárok számára, ezek fele a szenátusi jelöltek-, másik fele a képviselőjelöltek neveit és pártjaik jelképeit tartalmazza. A szavazás menetét a napi szolgálatot teljesítőkön kívül ma még közel négyszáz rendőr biztosítja.
Kovács Zsolt maszol.ro
2016. december 14.
Délutáni oktatás Árkoson
A megye több más települése után Árkoson is beindult a délutáni oktatás, amelyet a Diakónia Keresztyén Alapítvány működtet a Svájci Protestáns Egyházszövetség segélyszervezetével (HEKS), valamint a megyei és helyi tanáccsal partnerségben. A programról Makkai Péter lelkipásztort, a sepsiszentgyörgyi Diakónia igazgatóját, Hunyadi Olga igazgatónőt és Oláh-Badi Éva délutáni oktatót kérdeztük. „A délutáni oktatás Árkoson része egy nagyobb projektnek, amely már három éve elindult a megyében. Első évben három településen kísérleteztünk, tavaly már tíz csoportunk volt, jelenleg pedig hússzal dolgozunk” – nyilatkozta lapunknak Makkai Péter lelkipásztor, aki szerint az árkosiak régi vágya vált valóra: sok szülő azért íratta szentgyörgyi iskolába gyermekét, vagy azért kellett gondozót fogadnia mellé, mert nem volt, akire hagynia délután, amíg végzett a munkával. A lelkész szerint ez a gondolat szülte korábban az árkosi bölcsőde beindítását is: miért utazzanak fölöslegesen, ha helyben is meg lehet oldani a gyerekek felügyeletét.
Makkai Péter arról is beszámolt, hogy sok utánajárással, szervezéssel, adminisztratív munkával jár a délutáni csoportok megszervezése és működtetése, annál is inkább, hogy a Diakónia meleg ebédet is biztosít, ezért meg kellett oldani az ételszállítást az ebédlőhelyiség, a mosogatás és egyéb gondok mellett. Mint mondta, a végső cél az lenne, hogy a román kormány belássa: ez valóban fontos a gyerekeknek, és elkezdje maga megvalósítani a projektet, hiszen a tipikus hazai példa szerint van délutáni oktatási törvény, de pénz hiányában nem működik. Ami Erdély más megyéi – Hargita, Maros, Fehér, Kolozs, Szilágy – mellett Kovászna megyében is megvalósult, az jelenleg elképzelhetetlen volna a svájci HEKS támogatása nélkül, amely a Diakónia, a Caritas és más partnerszervezetekkel közösen működteti ezt az oktatási hálózatot.
Hunyadi Olga, az iskola igazgatónője szerint a város közelsége nagyon sok diákot elszív Árkosról, de ők igyekeznek mindent megtenni azért, hogy megtartsák a tanulókat, próbálnak minden szinten lehetőséget kínálni az árkosi szülőknek, hogy helyben megoldhassák gyerekeik taníttatását és délutáni felügyeletét, azontúl pedig az is fontos szempont, hogy támogassák azt a néhány hátrányos helyzetű családot, akiknek sokat jelent a délutáni oktatással együtt járó meleg ebéd. Mint mondta, a szülők nagy része örült a lehetőségnek, gyorsan beteltek a rendelkezésre álló helyek. Oláh-Badi Éva tanárnő lapunknak elmondta, Kovács Zsolttal közösen tanítják a két délutáni csoportot, amelyekbe összesen huszonnégy gyerek jár, nulladiktól negyedikig vegyesen, és az úgymond rászorulók mellett olyan szülők is beíratták gyerekeiket, akik egyszerűen fontosnak tartják a délutáni foglalkozásokat. A tanárnő arról is tájékoztatott, hogy a délutáni oktatás heti négy napon át, hétfőtől csütörtökig az iskolai órák befejezésétől 16 óráig tart, hogy ebben az időben a Márton-napitól a Mikulás-ünnepségen keresztül sok tematikus tevékenységet is szerveznek, és hogy igyekeznek olyan családias hangulatot teremteni, amilyen sajnos, otthon sem adatik meg minden gyermeknek.
Nagy B. Sándor Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A megye több más települése után Árkoson is beindult a délutáni oktatás, amelyet a Diakónia Keresztyén Alapítvány működtet a Svájci Protestáns Egyházszövetség segélyszervezetével (HEKS), valamint a megyei és helyi tanáccsal partnerségben. A programról Makkai Péter lelkipásztort, a sepsiszentgyörgyi Diakónia igazgatóját, Hunyadi Olga igazgatónőt és Oláh-Badi Éva délutáni oktatót kérdeztük. „A délutáni oktatás Árkoson része egy nagyobb projektnek, amely már három éve elindult a megyében. Első évben három településen kísérleteztünk, tavaly már tíz csoportunk volt, jelenleg pedig hússzal dolgozunk” – nyilatkozta lapunknak Makkai Péter lelkipásztor, aki szerint az árkosiak régi vágya vált valóra: sok szülő azért íratta szentgyörgyi iskolába gyermekét, vagy azért kellett gondozót fogadnia mellé, mert nem volt, akire hagynia délután, amíg végzett a munkával. A lelkész szerint ez a gondolat szülte korábban az árkosi bölcsőde beindítását is: miért utazzanak fölöslegesen, ha helyben is meg lehet oldani a gyerekek felügyeletét.
Makkai Péter arról is beszámolt, hogy sok utánajárással, szervezéssel, adminisztratív munkával jár a délutáni csoportok megszervezése és működtetése, annál is inkább, hogy a Diakónia meleg ebédet is biztosít, ezért meg kellett oldani az ételszállítást az ebédlőhelyiség, a mosogatás és egyéb gondok mellett. Mint mondta, a végső cél az lenne, hogy a román kormány belássa: ez valóban fontos a gyerekeknek, és elkezdje maga megvalósítani a projektet, hiszen a tipikus hazai példa szerint van délutáni oktatási törvény, de pénz hiányában nem működik. Ami Erdély más megyéi – Hargita, Maros, Fehér, Kolozs, Szilágy – mellett Kovászna megyében is megvalósult, az jelenleg elképzelhetetlen volna a svájci HEKS támogatása nélkül, amely a Diakónia, a Caritas és más partnerszervezetekkel közösen működteti ezt az oktatási hálózatot.
Hunyadi Olga, az iskola igazgatónője szerint a város közelsége nagyon sok diákot elszív Árkosról, de ők igyekeznek mindent megtenni azért, hogy megtartsák a tanulókat, próbálnak minden szinten lehetőséget kínálni az árkosi szülőknek, hogy helyben megoldhassák gyerekeik taníttatását és délutáni felügyeletét, azontúl pedig az is fontos szempont, hogy támogassák azt a néhány hátrányos helyzetű családot, akiknek sokat jelent a délutáni oktatással együtt járó meleg ebéd. Mint mondta, a szülők nagy része örült a lehetőségnek, gyorsan beteltek a rendelkezésre álló helyek. Oláh-Badi Éva tanárnő lapunknak elmondta, Kovács Zsolttal közösen tanítják a két délutáni csoportot, amelyekbe összesen huszonnégy gyerek jár, nulladiktól negyedikig vegyesen, és az úgymond rászorulók mellett olyan szülők is beíratták gyerekeiket, akik egyszerűen fontosnak tartják a délutáni foglalkozásokat. A tanárnő arról is tájékoztatott, hogy a délutáni oktatás heti négy napon át, hétfőtől csütörtökig az iskolai órák befejezésétől 16 óráig tart, hogy ebben az időben a Márton-napitól a Mikulás-ünnepségen keresztül sok tematikus tevékenységet is szerveznek, és hogy igyekeznek olyan családias hangulatot teremteni, amilyen sajnos, otthon sem adatik meg minden gyermeknek.
Nagy B. Sándor Háromszék (Sepsiszentgyörgy)