"Szászrégen az 1926-ban közigazgatásilag is egyesített Szász- és Magyarrégenből, majd az 1956-ban hozzácsatolt Abafája és Radnótfája falvakból állt össze. Az 1994-ben megyei jogú városi rangot elnyert Szászrégenben egy évtizeddel Trianon után is egyenlő arányban éltek magyarok, románok és szászok. Utóbbiakból mára csak mutatóba ha maradtak néhányan. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint a 36 hatezer lakosú kisváros mintegy 30 %-a vallotta magát magyar nemzetiségűnek. Nagy András, a második mandátumánál tartó alpolgármester leszögezte: A város és a vonzáskörzetéhez tartozó települések lakosságát igen érzékenyen érintette a gazdaság lassan másfél évtizede tartó mélyrepülése. Magas a munkanélküliség, ezért nagyok a szociális gondok. Folyamatos az elvándorlás, a 92-es népszámlálás adataihoz képest most négyezerrel kevesebb lakost számoltak össze a városban. A hiány felét a magyarok teszik ki, akiknek zöme fiatal, és Magyarországon vállalt munkát, ahonnan a többség számára már nincs visszaút. A 21 tagú városi tanácsnak a héttagú RMDSZ-csoport a legerősebb frakciója. Legutóbb a Petőfi-szobor felállítását akadályozta meg a többi tanácsos, holott előzőleg már hosszas egyeztetés folyt ez ügyben. Egyetlen magyar vonatkozású köztéri szobor sincs a városban, holott csak az utóbbi évtizedben három román személyiségnek állítottak emlékművet a központi parkban. A városban élő magyarok eddig nem tudták elérni, hogy a helyi Radio Son adásaiban legyen magyar nyelvű műsorok is. Tavaly ősztől állandósult a gyógyszerhiány. Pakó Benedek szászrégeni római katolikus plébános a hatalom által meghatározott legutolsó pillanatban vetette le a talapzatáról a Wass Albert-szobrot. Most meg azért zaklatják s fenyegetik 5-től 250 millió lejig terjedő pénzbüntetéssel, mert a szobor talapzatát építkezési engedély nélkül állíttatta fel. Pakó egyébként a templom előtti kertben valóságos szoborparkot hozott létre, Márton Áronnak egész alakos szobrával szemközt a szóban forgó Wass-büszt mellett egy Petőfi-mellszobor is áll. A magyarrégeni református templom előtti téren pedig Koós Ferencnek és az 56-os mártír-lelkésznek, Horváth Lászlónak állítottak emléket. Pakó plébános a kilencvenes évek szórványkollégiumot hozott létre, ahol a Régen vonzáskörzetében élő, illetve a környező megyékből származó iskoláskorú gyerekeket látnak el, akik jelenleg 95-en vannak. A városban van kulturális élet, amelyet a Böjte Lídia magyar szakos tanárnő által vezetett Kemény János Művelődési Társaság szervez. /Szentgyörgyi László: Szászrégeni magyarok. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 22./"

"Máj. 9-10-én Kolozsváron, az Unitárius Kollégiumban került sor az immár hagyományosnak számító versmondó megmérettetésre, amelyre (a IX-X. és XI-XII. osztályosok kategóriájába) Erdély minden tájáról érkeztek középiskolás résztvevők. A rendezvényt a kolozsvári Phoenix Könyvesbolt, a Koós Ferenc Alapítvány, az anyaországi Unikornis Könyv- és Lapterjesztő Kft., valamint a Magyarok Világszövetsége támogatta. Az idei kiírás tematikája: Erdélyi magyar versirodalom a XX. századtól napjainkig. A benevezett költők gyakoriságának sorrendje: 1. Reményik Sándor, 2-3. Dsida Jenő és Wass Albert, majd Ady Endre, Áprily Lajos, Bartalis János stb. /Ö. I. B.: III. Atlantisz harangoz országos versmondó vetélkedő. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./"

"Történelmi tábor kezdődött a hét elején Görgényszentimrén. A többhetes rendezvény főszervezője, Pakó Benedek kanonok-plébános elmondta, hogy a tábor, melyen a szászrégeni Mikes Kelemen cserkészcsoport és a magyarrégeni Koós Ferenc cserkészcsoport tagjai is részt vesznek, egy táborsorozat folytatását képezi. Diákok, cserkészek a táborlakók, akik a magyar történelem egy darabját járják körül. A téma ezúttal a Rákóczi-szabadságharc. Három könyv képezi az oktatás anyagát, Benedek Elek Hazánk története című műve, Csernátoni Józsefnek szintén a szabadságharcról írott könyve, valamint a kanonok szerkesztésében megjelent, különböző írásokból válogatott A Rákóczi-szabadságharc emlékére című kötet, amely a szabadságharc erdélyi és Maros megyei vonatkozásait tárgyalja. Nagyjából két-három hétig tart majd a tábor, amelyre a szervezők szinte semmilyen támogatást nem kaptak. Pályáztak a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánál, de a minisztérium erdélyi képviselője személyesen akadályozta meg a pályázott összeg elnyerését, mondván, csak blöff az egész, a táborokat úgysem tartják meg. Így is lehet megmaradást szolgálni. /Nagy Botond: Tábor, támogatás nélkül. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 15./"

"Szept. 29-én Kolozsváron bemutatták Félig élt élet Olosz Lajos és Reményik Sándor 1912 és 1940 közötti levelezése /Koós Ferenc Alapítvány, Polis Könyvkiadó, Kolozsvár/ című könyvet. Sajtó alá rendezte Kis Olosz Klára. /Ördög I. Béla: Irodalomról és humanizmusról árulkodó levelek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 1./"

"Harmadik éve a magyarrégeni Koós Ferenc és a vajdaszentiványi Horvát Károly cserkészcsapatok közösen táboroznak Kelemen-havasokban. Idén 54 résztvevővel mentek táborozni. A Kelemen- havasok gerincén tisztelettel adóztak a hősök emlékének, midőn a honvédek I. világháborús lövészárkait nézegették. /Samu Pál cs. cs. p.: Cserkésztábor a Kelemen-havasokban. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 21./ "

"Megalakult a Rákóczi Szövetség kolozsvári fiókszervezete, a Gál Kelemen Oktatási Központ és a Koós Ferenc Kulturális Alapítvány ebből az alkalomból szervezett könyvkiállítással egybekötött műsoros estet II. Rákóczi Ferenc emlékezete és a szabadságharc címmel. A Rákóczi Szövetség kolozsvári elnöke Solymosi Zsolt lelkész, az Unitárius Kollégium tanára lett. Szőcs Judit, az est házigazdája, a Gál Kelemen Oktatási Központ vezetője jelentette be a kolozsvári fiókszervezet megalakulását. /F. I.: Megalakult a Rákóczi Szövetség kolozsvári fiókszervezete. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 19./"

"Többkötetes szerző könyvbemutatóját tartották nov. 28-án Kolozsváron: Benkő Levente Székely golgota - Haláltábor Földváron 1944-1945 című, dokumentum jellegű riportkötete egyike annak az összesen hét könyvnek, amelyben a szerző múltbéli szörnyű eseményeket idéz fel szemtanúk és résztvevők segítségével. A bemutatót a Phoenix könyvesbolt és a Koós Ferenc Kulturális Alapítvány szervezte. Dr. Egyed Ákos elmondta: a 20. század történelméből nem hiányozhatnak a különböző haláltáborok történetei sem. A földvári inkább partizántábornak minősül, hiszen 1944-ben az egyszerű embereket gyűjtötte be, egyik jelképe lett az erdélyi magyarokat, főként a székelyeket pusztító politikának, ezért is nevezik székely golgotának. Mindennek felkutatására vállalkozott Benkő Levente, éveken keresztül Háromszéken, egy ideje pedig már Kolozsváron tevékenykedő újságíró. Benkő Levente megírta már a szárazajtai vérengzés történetét, könyvet írt az 1956-os forradalom székelyföldi üldözötteiről, az erdélyi magyar hadifoglyokról. Kevés hiteles dokumentum maradt fenn, a hivatalos iratok inkább tudatosan ferdítik a valóságot. Ezért Benkő Levente többnyire az oral history, szájhagyomány módszerére támaszkodhatott. /S. B. Á.: Történelem alulnézetből. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 2./"

"Értékes igényes könyv jelent meg: A Szamos- parti Athén. A 19. századi Kolozsvár és lakói Veress Ferenc felvételein. Szerkesztette: Sas Péter. A könyv a román Művelődés- és Egyházügyi Minisztérium, a zilahi Colorprint, a Koós Ferenc Alapítvány és az Illyés Közalapítvány támogatásával készült. Kolozsváron, az album bemutatásán Szabó Zsolt, a Művelődés főszerkesztője, a könyv felelős kiadója köszöntötte a megjelenteket. Ónodi Veress Ferenc 1852 nyitotta meg Kolozsváron fényképészműhelyét. Veress Ferenc képei olyan Kolozsvárt mutatnak be, amely ma már sajnos, nem létezik. Sas Péter elmondta, nem kolozsvári, Budapesten született, de szíve ide húzza. /Csomafáy Ferenc: Erdélyi fényképészek nesztora. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 13./"

"A népköltészeti, illetve mesegyűjtemények sorozatát egyaránt gazdagítja az a két kötet, amelyeket dec. 16-án mutattak be Kolozsváron, a Gaudeamus könyvesboltban, a Kriterion Könyvkiadó és a Koós Ferenc Kulturális Alapítvány szervezésében: a Baka András Tréfás beszédei és az Égigérő fa című köteteket Faragó József gondozta és látta el jegyzetekkel, bevezetővel. Faragó József néprajzkutatónak mintegy 62 esztendővel ezelőtt jelent meg első írása, azóta is rendszeresen jelen van a folklórkutatásban. Az általa gondozott kötetek számát legalább százra becsülik, hozzájárult ahhoz, hogy minél több népköltészeti anyag közkinccsé váljon. Faragó József elmondta, hogy Benedek Elek népmese-kötete 120 évi lappangás után most jelent meg újra. Baka András kötetéhez CD-t is mellékel a kiadó. /Sándor Boglárka Ágnes: Közkinccsé tett népmesék. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./"

Január 9-én a bukaresti Calvineumban a Koós Ferenc Kör megtartotta ez évi első gyűlését, melynek keretén belül Reinhart Erzsébet mutatta be az általa szerkesztett és tavaly a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában Budapesten megjelent magyar–román és román–magyar szótárt. A szótár mintegy 20.000 címszót tartalmaz, melyek összeállításánál a különböző szavak legalább két-három szinonímájának megadására törekedtek. /Gáspár Hajnal: Új kétnyelvű szótár jelent meg. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

Herepei János történész és levéltáros gazdag hagyatékának anyagából jelentetett meg kötetet a Művelődés „Kolozsvár történeti helyrajza” címen. Sajtó alá rendezte, szerkesztette és az utószót írta Sas Péter. A könyvet a Művelődés szerkesztősége és a Koós Ferenc Kulturális Alapítvány mutatta be ápr. 1-jén Kolozsváron, a Gaudeamus könyvesboltban. Herepei munkásságáról Kiss András nyugalmazott főlevéltáros beszélt. Ez a harmadik könyv, amelyet a Művelődés megjelentet Herepei munkáiból. Ezt megelőzte A kalotaszegi templomok, cintermek és temetők régi sírkövei című, 2001-ben kiadott kötet, illetve A kolozsvári Farkas utcai templom történetéből (az 1638–1647 évi építkezés, berendezés és felszerelés adattára), amely 2002-ben látott napvilágot. A most bemutatott kiadvány Herepeinek a kincses város kialakulásával, településfejlődésével kapcsolatos kutatásait tartalmazza, feltárja Kolozsvár középkori történetét, utcáinak, épületeinek, temetőjének históriáját. Sas Péter elmesélte: Sepsiszentgyörgyön, szerencsés véletlen folytán bukkant rá egy papírzacskóba csomagolva Herepei kéziratainak egy részére. Szabó Zsolt, a Művelődés főszerkesztője közölte: Herepei további munkáinak kiadását tervezik. /Farkas Imola: A valódi érték időtálló. Könyvbemutató a Gaudeamusban. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./

Kolozsváron rendezték meg ápr. 3-án az Atlantisz harangoz című országos versmondó-vetélkedőt. A rendezvényre a Koós Ferenc Alapítvány, a Phoenix és Gaudeamus könyvesházak, valamint a vetélkedőnek otthont adó János Zsigmond Unitárius Kollégium szervezésében került sor. Az idei verseny tematikája a kisebbségi lét irodalma volt. Közel 50 középiskolás mérhette össze tudását és előadói tehetségét. A díjazottak az oklevelek mellett értékes könyvajándékokat, CD-t, valamint emlékplakettet vehettek át. /Tóth Ibolya: Újra felcsendült Atlantisz harangja. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 7./ Magyari Eszter, a kolozsvári Phoenix Könyvesbolt vezetője társaival együtt negyedik alkalommal szervezte meg az Atlantisz harangoz című szavalóversenyt. Erdély legeldugottabb településeiről jönnek ilyenkor ide a fiatalok. Az Erdélyi Vitézi Rend lovagjai Magyari Esztert nemrégiben maguk közé választották. /Szabó Csaba: Atlantisz, a biztos szárazföld. Jelenség lett a Phoenix könyvesbolt. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./

A Mircea Eliade Általános Iskola közel 1300 tanulójával Szatmárnémeti legnagyobb I.–VIII. osztályos tanintézete. Az 59 osztályból 42 román és 17 magyar tagozatos. Az aligazgató magyar, Gyökös Ferenc. Az iskola diákjai országos és nemzetközi tantárgyversenyeken egyaránt eredményesen szerepeltek. Az iskolában szakkörök működnek, hétvégenként pedig a kiváló képességű gyerekek tehetséggondozása folyik. A gyermeklétszám–apadás ezt a tanintézményt sem kerüli el: idén tíz nyolcadikos osztály végez, ugyanakkor hat osztálynyi elsős fog kezdeni. Az iskola a Caritas szervezettel együttműködve ebédet biztosít a rászoruló gyerekeknek. /Elek Anikó: Mircea Eliade Általános Iskola. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 10./

Az elmúlt hét elején ismeretlen tettesek kirabolták Kolozsvár központjában, a Szentegyház (Iuliu Maniu) utcai Gaudeamus könyvesboltot. Koós Ferenc tulajdonos közölte, hogy a betörő kifosztotta a pénztárt. Egyetlen könyvet sem vittek el, de otthagytak többek között egy fényképezőgépet is, a tolvajoknak kizárólag a pénz kellett. A rendőrségnek sikerült levennie a bemászó betörő ujjlenyomatát. Az elmúlt hetekben-hónapokban mindegyik Szentegyház utcai üzletet feltörték, mint kiderült, a Gaudeamus volt az utolsó a környező cégek-üzletek közül. Mindennek ellenére a könyvesbolt tulajdonosának figyelmét a hatóságok nem hívták fel a veszélyre. /(balázs): Szentegyház utcai rablómese. A könyveket nem bántják. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 12./

Szilágy megyében továbbra is a kormánypárt vezet, habár a megye három városában elvesztette az ellenőrzéshez szükséges többséget. A véglegesnek tekinthető eredmények szerint a legtöbb polgármesteri mandátumot a szociáldemokrata párt nyerte. Második az RMDSZ, mert az eddigi 10 polgármester mellé újabb három került ki győztesen a megmérettetésből. Az alig 35%-nyi magyarságot számláló Váralmáson ismét Újvári Jenő lett a polgármester a szavazatok 62%-ával. Szilágyszegen Molnár József nyert a liberális ellenfelével szemben. A megyében hat közösségben volt érdekelt a magyarság. Kusaly a magyarok viszonylag alacsony számaránya miatt elveszett. Haraklányban a magyarság közel 65%-ának nem sikerült polgármestert választani, mert nem tudtak megfelelően egyeztetni a falvak között. Itt megint szociáldemokrata jelölt vezeti a községet. Szilágycsehben Domokos Ferenc végül nem lehetett polgármester. A nacionalista propaganda hatott: a városhoz csatolt román falvak a magyarságot megszégyenítő arányban mentek el szavazni. Völcsök tiszta magyar településen a szavazatok aránya fele-fele részben oszlott. De a magyarok egy része is a román jelöltre szavazott. A kampány menetében minden esetben a magyarveszélyre figyelmeztették a választópolgárokat. Seres Dénes szenátor, a Szilágy megyei RMDSZ elnöke pozitívan értékelte a választási eredményeket: "Végül is a szövetség megtartotta a négy évvel ezelőtti eredményeit, sőt, a helyi közigazgatási képviselők számarányát tekintve növelte súlyát. Újból 13 polgármesterünk van, és az eddig megalakult tanácsokban már 8 alpolgármester képviseli a szövetséget. De még hátravan 39 tanács megalakulása." /Józsa László: 13 magyar polgármester a Szilágyságban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./

Jún. 24-én Kolozsváron bemutatták a Polis Könyvkiadónak az ünnepi könyvhéten szerepelt kiadványait, a Koós Ferenc Kulturális Alapítvány jóvoltából. A Polis egyik új sorozata a Kettős tükörben. Az egykori Kortársunk sorozat mintájára kiadott könyvek eddigi köteteiben /Gellért Sándor: Kölcsey, Németh László: Széchenyi, valamint Szilágyi Domokos: Arany János/ a szerzők szeretettel és kritikával írnak az elődökről, szögezte le Szilágyi Júlia. A Polis Könyvkiadó 1998 óta magára vállalta Bánffy Miklós összes műveinek kiadását, ebben a sorozatban jelent meg most az Összes novellái című kötet. Kántor Lajos A kapu című, Széchenyi-díjjal kitüntetett memoárja családregényként, tényregényként is. Dávid Gyula ismertette a kiadó megjelenés előtt álló új köteteit. A Kettős tükörben sorozat újabb három darabja várható (Schöpflin Aladár: Ady, Féja Géza: Móricz Zsigmond, Lászlóffy Aladár: Szabó Lőrinc), ezenkívül előkészületben van a Prospero könyvek első két kiadványa, ezek jeles színészekkel készített interjúkötetek, valamint Gaal György új kötete, amelyben a kolozsvári Rhédey-palota történetét dolgozza fel. /Sándor Boglárka Ágnes: Ünnepi könyvek a Gaudeamusban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./

Nov. 5-én a bukaresti református egyház Koós Ferenc Körének az RMDSZ két közismert hargitai politikusa volt a vendége: Nagy Benedek történelemtanár és Kelemen Hunor parlamenti képviselő. Nagy Benedek megörökítette életének 1956–1961 közötti krónikáját, bebörtönzésének történetét Egy sors volt ez is /Pallas–Akadémia Kiadó, Csíkszereda/ címen. Nagy Benedek harmadéves kolozsvári egyetemi hallgató volt, amikor letartóztatták és koncepciós perben elítélték. A Koós Ferenc Körben Zsold Béla, a vendéglátó Calvineum templom lelkésze köszöntötte az egybegyűlteket, majd Kelemen beszédében felvázolta az 1956-os magyar forradalom romániai visszhangját. Nagy Benedek elmondta, miért itt tartja könyvének bemutatóját: mert édesapja, dr. Nagy András a ’30-as években Bukarestben volt orvostanhallgató, ilyen minőségében egyike a Koós Ferenc Kör megalapítóinak. Nagy Benedek szerint nincs olyan romániai magyar intézmény, amely az egykori politikai elítéltek vallomásait összegyűjtené, hogy forrásként szolgáljanak mai és jövendő kutatók, írók számára. Sokan sírba vitték az emlékeiket. Tófalvi Zoltán és – tőle függetlenül – Páskándiné Sebők Anna saját kezdeményezésre összegyűjtötte, amit még lehetett, és közreadta tévében, nyomtatásban. Elszórtan jelentek meg visszaemlékezések, például Vastag Lajostól az utolsó órában, mert nemsokára elhunyt Amerikában, és közölt Dávid Gyula, Páll Lajos, Bartis Ferenc, Koczka György, Puskás Attila és számos pap. A Hargita Népe az évek során szóra bírta az elérhető, egykori politikai elítélteket. Új fejlemény, hogy a CNSAS (Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság) kérésre korabeli nyomozati és törvényszéki iratokat, titkos jelentéseket bocsát az egykori elítéltek és családtagjaik rendelkezésére, ezek újabb és újabb adalékokkal gazdagítják a korszak tényirodalmát. /Barabás István: Pennás börtön. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 13/

Dec. 2-án vitadélutánt rendezett a magyar főkonzulátuson a Korunk szerkesztősége, amelyen politikusok, tanárok, gazdasági szakemberek vettek részt. Cseh Áron Gusztáv főkonzul és Kántor Lajos főszerkesztő bevezetőként elmondta, a Korunk idei 2-es, 10-es és 11-es tematikus számára alapozva kívánják nyilvánosság elé tárni az erdélyi magyar közösség három fontos megtartóerejéből (egyetem, város, vállalkozás) eredő gondolatokat. Két vitaindító előadás hangzott el. Salat Levente, a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese beszélt a bolognai folyamatról. Salat szerint tekintettel a magyar közgondolkodás lemaradására, bölcs dolog lenne az önálló magyar karok létrehozásának elodázása, ez viszont politikai szempontból a legrosszabb megoldás. Ún. helyzetteremtő politikával kell törekedni a végzősök túlkínálatának csökkentésére, illetve a minőségi színvonal javítására. Koós Ferenc egyetemi tanár, az Euréka Vállalkozói Egyesület elnöke előadásában kitért arra, hogy az anyanyelvi oktatás hangsúlyos figyelemben részesül, míg az anyagi helyzet felemelésével nem foglalkoznak kellőképpen. Jelenleg nincs önálló magyar gazdasági élet. A magyar középréteg megerősítése nélkül nincs esély a felzárkózásra. A vitában elhangzott, hogy vállalkozókat meg kell tanítani pályázni. A Sapientia Egyetemet fele-fele arányban át kellene hogy vegye a román, illetve a magyar állam, majd átköltözhetne oda a BBTE magyar tagozata. /Ördög I. Béla: Értelmiségünk jövője a tét. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./

Az RMDSZ vezetői nem kötelesek az előzőleg megkötött egyezségek betartására, hiszen ők kizárólag a közösség érdekeit kell hogy figyelembe vegyék – jelentette ki a Koós Ferenc kolozsvári vállalkozó az Euréka – Erdélyi Magyar Vállalkozók Klubjának – elnöke. A magánvéleményét hangoztató vállalkozó szerint az RMDSZ egyes politikusainak gazdasági érdekei fűződnek a kormánypárthoz, ezért támogatják az SZDP-vel való együttműködést. Ezeknek a politikusoknak a kiléte köztudott dolog. /Nem a szerződések, hanem a magyarság érdekei kötelezik az RMDSZ-t Eckstein: – D.A.-kormányt! = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./

Hetedik alkalommal tartotta meg adventi rendezvényét a kolozsvári Szentegyház utcában levő Phoenix könyvesbolt. Magyari Eszter, aki a könyvesbolt vezetője, és Koós Ferenc kolozsvári vállalkozó, a könyvesbolt tulajdonosa minden évben komoly anyagiakat fordít erre hagyományra. Az utóbbi években a kolozsvári magyar főkonzulátus is vállalja ennek a nemes megmozdulásnak a patronálását. Több mint hetven gyermek kapott értékes könyvajándékot és édességet. /Csomafáy Ferenc: Advent könyves ünnepe. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 16./

Dr. Terényi János bukaresti magyar nagykövet február 21-én a bukaresti Petőfi Sándor Művelődési Házba látogatott, ahol találkozott a Bukaresti Petőfi Művelődési Társaság vezetőségével. A találkozón részt vett a társaság elnöke, dr. Lőrinczi Gyula, dr. Molnár Szabolcs kulturális alelnök és Árvay Zsolt gazdasági alelnök is. Dr. Lőrinczi Gyula elnök ismertette röviden a bukaresti magyarság történetét. Bukarestben 1815-ben jött létre az első magyar egyház, a református (és a magyar nyelvű oktatás kezdetei is eddig vezethetők vissza), majd ezt követte a római katolikus. 1856-ban Koós Ferenc református lelkész kezdeményezésére megalakult a Hunnia Olvasóegylet és a Magyar Dalárda. 1873-ban megalakult a Bukaresti Magyar Társulat. A második világháború után a könyvtárat elvették. 1990. március 15-én az akkori Petőfi Sándor Művelődési Ház vezetőinek tevékenységével elégedetlen magyarok kimondták a Petőfi Kör elnevezésű művelődési társaság létrehozását, melynek feladata a ház működtetése lett. 1991. február 27-én megalakult a Bukaresti Petőfi Művelődési Társaság. A könyvtár állománya jelenleg kb. 20 ezer kötetet számlál, ebből 11 ezer kötet a Hungarológiai Tanszék számára érkezett adományból származik, itt kapott helyet egyébként a tanszék többi könyve is. A régi könyvtárból szinte semmi sem maradt meg. Kováts László, az irodalmi színpad és a Petőfi Színkör vezetője a színjátszó csoport tevékenységéről számolt be. 1991-ben volt első előadásuk, amikor Móricz Aranyos öregek című darabját vitték színre. /Gáspár Hajnal: Látogatás a bukaresti Petőfi Sándor Művelődési Házban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 23./

2004-ben megjelent Gyulai Lajos: Napló (1820–1848) /Kriterion Könyvkiadó/ című munkája, amelyet Csetri Elek történész, egyetemi tanár rendezett sajtó alá. Kolozsváron, a Gaudeamus könyvesboltban a Koós Ferenc Kulturális Alapítvány és a Kriterion Könyvkiadó által szervezett rendezvényen Murádin Jenő művészettörténész mutatta be a kötetet, amely kultúrtörténeti szempontból is rendkívül érdekesnek számít. Csetri Elek évtizedeken át kutatott és dolgozott azért, hogy a több tízezer oldalnyi naplóból egy kötetnyi megjelenhessen. A kötetet K. Jakab Antal szerkesztette. /Köllő Katalin: Kultúrtörténeti dokumentum. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 2./

Április 3-án immár hetedik alkalommal ünnepelte a dévai Szent Antal plébánia a Hűség napját. Most a gyülekezet figyelme az utóbbi ötven esztendőben itt szolgáló lelkészek – többnyire ferences atyák – és nővérek felé fordult, akik valamennyien hivatalosak voltak az ünnepségre. A hajdan itt szolgáló Benedek Domokos ferences atya szentbeszédében az Istenbe vetett hit és a keresztény értékrend iránti hűség fontosságára hívta fel a figyelmet. A szentmisét követően a templom közelében lévő Magyar Házban a hívek elbeszélgettek a vendégekkel. /Gáspár-Barra Réka: Hűség napja. Déván szolgálták az Istent. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 4./

Április 27-én Kolozsváron, a Gaudeamus Könyvesházban bemutatták a Koós Ferenc Kulturális Alapítvány és a Művelődés szervezésében Szatmári László Debreczeni László című és Erdély vándorgrafikusa alcímű munkáját. Debreczeni László /Marosvásárhely, 1903. dec. 18. – Kolozsvár, 1986. szept. 25./ elhatározta, hogy az erdélyi múlt azon emlékeit, amelyeket nem lehet fizikailag megmenteni, rajzokon, fényképeken megörökíti az utókor számára. Kiszállási naplója szerint ötszáztizenkét helységet keresett fel, ahol templomokat és más műemlékeket örökített meg. /Ördög I. Béla: Könyv Erdély vándorgrafikusáról. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 28./ Jellegzetesen erdélyi sors Debreczeni Lászlóé. Azoké, akik hittek az erdélyi magyar kultúra jövőt biztosító, jövőt formáló szerepében. Fiatalon, alig 24 évesen írta: „Ősi műveltségünk dokumentumait, apáink alkotásait kell óvnunk az elsodortatástól. Nekünk itt Erdélyben nem lehet közömbös, hogy mink pusztul el, ha kultúránk régiségét és eredetiségét e földön bizonyítani akarjuk. Műemlékeinket konzerválnunk kell, mert tartozunk evvel múltnak és jövőnek egyaránt. Ami pedig nem maradandó vagy már nem tartható meg, azt felvételekben kell megörökíteni. Sok, nagyon sok munka vár itt elvégzésre...”. Úgy véli, hogy ezek a feladatok a tulajdonosokra, az egyházakra várnak, miközben sajnálattal állapítja meg, most már konkrétan, a református egyház vonatkozásában, hogy megfelelő nyilvántartás és hozzáértés hiányában, fokozatosan pusztulnak műkincseink. A szerző sikerrel válogat a rendelkezésére álló forrásanyagból, az éppen uralkodó történelmi-társadalmi viszonyok ismeretében tárja fel és méltatja Debreczeni László tevékenységét, villantja fel életének és munkásságának legfontosabb állomásait. A vándorgrafikus 1928. április 4-től 1944. március 13-ig kiszállási naplót vezetett, 512 helységében végezte el a számbavételt, 356 templomot és faépítményt, 476 terítőmintát, 108 ónedény díszítést rajzolt le, 312 esetben végzett alaprajzi felméréseket, szöveges adatgyűjtése pedig 556 lapra terjed. /Németh Júlia: Erdély vándorgrafikusa. Szatmári László Debreczeni Lászlóról. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 30./ Előző kiadás Debreczeni munkáiból: Debreczeni László: Száz rajz /Erdélyi Református Egyházkerület, Kolozsvár, 1995/

A legendás hírű pap, lapszerkesztő, tanár, emlékíró, a magyarrégeni születésű Koós Ferenc halálának 100. évfordulóján emlékező rendezvényt tartott a hét végén a Calvineumban a bukaresti református egyházközség. Koósnak a bukaresti magyar közösséget szervező tevékenységét, illetve kétkötetes főművét (Életem és emlékeim) Zsold Béla, a Calvineum lelkésze, Demény Lajos akadémikus és Bántó István szerkesztő méltatta. /Koós Ferencre emlékeztek. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 28./

Száz éve, 1905-ben temették el a Brassóban Koós Ferenc egykori bukaresti református lelkészt. Rá emlékezett 2005. december 10-én a Brassó-belvárosi Református Egyházközség. A református temetőben a hosszúfalusi diákok Bálint Ibolya tanárnő vezetésével megkoszorúzták a sírt, majd a belvárosi református templomban Kassay Géza lelkész szervezésében következett a megemlékező istentisztelet, melyet a Brassói Magyar Dalárda szereplése nyitott meg, Klára Mária karnagy vezetésével. Igét hirdetett Zsold Béla bukaresti lelkipásztor. Megemlékező beszédeket Koós Ferenc életéről és érdemeiről a következők tartottak: Bálint László esperes Brassó megyéből; Bántó István, a Bukaresti Művelődési Kör elnöke; Demény Lajos történész és Hochbauer Gyula tanár. Fellépett a Zajzoni Rab István Líceum furulyás csoportja és az Áprily Lajos Líceum /Brassó/ diákénekkara. Koós Ferenc 1828 körül született Magyarrégenben, ahol mellszobor hirdeti emlékét, a református templom kertjében. Közhuszárként részt vett az 1848-as szabadságharcban. A levert szabadságharc után Kossuth Lajos külföldre menekült híveiből emigrációs központok alakultak ki a nagyvilágban. Az egyik Bukarestben volt, ahol Koós Ferenc református lelkészként tevékenykedett. Lelkészi kinevezését Bukarestbe Bodola Sámuel püspöktől kapta, 1855-ben. Egy időben Koós Ferenc volt az egyetlen református lelkész Brassó és Konstantinápoly között. Ő hozta létre a bukaresti dalárdát, a magyarok olvasókörét és a Hunnia Magyar Kaszinót. Bukaresti tartózkodása alatt a havasalföldi szórványmagyarságot és a moldvai csángó-magyarságot is megkereste. Amikor 1869-ben osztrák nyomásra el kellett hagynia Bukarestet, Eötvös József miniszter Erdélybe nevezte ki tanfelügyelőnek, s a dévai tanítóképző igazgatójának, majd tanfelügyelő volt Máramarosszigeten, Besztercén, végül Brassóban. /Pitó Lajos, Brassó: Koós Ferencre emlékeztünk. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./

Kolozsváron a Koós Ferenc Kulturális Alapítvány és a Gaudeamus Művészeti Könyvesbolt kezdeményezésére a Művészeti Múzeumban megnyílt kiállításon látható több száz, László Miklós és Koós Ferenc által készített fénykép, ezek megörökítik a város szecessziós építészeti örökségét. Elkán György műépítész előadásában ismertette az 1900-as évek elején az egész világot meghódító stílusirányzat hatását az építészetre. /F. I.: A szecesszió épített öröksége, kor – képekben. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 27./

Február 17-én először rendezett farsangi bált az Euréka Kolozsvári Magyar Vállalkozók Egyesülete. Vita László Euréka-elnök kifejtette, a szórakozás csak kísérője volt az összejövetel igazi céljának: adományokat gyűjteni a Kallós Zoltán Alapítvány működtette, kisiskolásokat felkaroló válaszúti szórványkollégiumnak, valamint a Téka Alapítvány gondozásában Szamosújváron működőnek. Az utóbbiak képviseletében Balázs-Bécsi Gyöngyvér, Balázs-Bécsi Attila és Kallós Zoltán ismertette a részben még épülő, részben már működő kollégiumokat. Az est fénypontját a Koós Ferenc vállalkozó kezdeményezésére képzőművészeti alkotásokból rendezett árverezés jelentette. Összesen 650 millió lej gyűlt be az est adományaiból. A magyar vállalkozók hasonló megmozdulásai várhatók a jövőben is. /Balló Áron: Az első magyar vállalkozói jótékonysági bál. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./

A Kárpátia Magyar–Román Kereskedelmi és Iparkamara (KMRKI) szervezésében, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara támogatásával október 15-én Kolozsváron – az EU-csatlakozásra való felkészülés jegyében – találkozót tartottak a helyi vállalkozókkal. A rendezvény célja – amint azt Koós Ferenc, a KMRKI ügyvezető igazgatója is bejelentette – az volt, hogy alapismereteket adjon át. A fórum második részében a kamara építőipari szekciója működési elveinek kialakítását vitatták meg. /Ördög I. Béla: Konferencia az EU-s vámszabályokról. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./

Idén márciusban alakult meg kolozsvári székhellyel a Kárpátia Magyar-Román Kereskedelmi és Iparkamara, amelynek célja a két ország közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok ápolása, a tagszervezetek gazdasági érdekeinek előmozdítása. Koós Ferenc, a kamara ügyvezető igazgatója elmondta, hogy 16 romániai és 10 magyarországi alapító taggal indultak. Azóta a tagszervezetek száma megközelíti a hatvanat. Megszületett a kamara alapszabályzata, amely az intézmény működési feltételeit, céljait tartalmazza: naprakész információk, különböző szolgáltatások biztosítása a tagság számára, adatbázisok kiépítése. Szeptember 8-án Aradon gazdasági fórumot rendeztek, október 4-én Bukarestben nemzetközi gazdasági konferenciát, más városokban is volt tanácskozás. /Ördög I. Béla: Mérlegen a Kárpátia Magyar–Román Kereskedelmi és Iparkamara. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./