Erdélyi elemzők: az RMDSZ a magyarság által elutasított Pontától menekült
Erdélyi elemzők szerint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) azért lépett ki a kormányból, mert el akarta kerülni, hogy továbbra is a magyar közösségben rendkívül népszerűtlen Victor Ponta kormányfőhöz kötődjön.
Kiss Tamás szociológus, a romániai Kisebbségkutató Intézet kutatója az MTI-nek nyilatkozva úgy vélekedett, az RMDSZ állandó tanácsa az egyetlen lehetséges jó döntést hozta meg, amikor a kormányból való kilépést kezdeményezte.
„Klaus Iohannis jóval több magyar szavazatot kapott a romániai elnökválasztás második fordulójában, mint Kelemen Hunor az elsőben, és a szavazatok döntő hányada protesztszavazat volt a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD), Victor Ponta miniszterelnök és az általa megjelenített rendszer ellen. Kockázatos volt Pontával menni azon az úton, mert valószínű, hogy egy Klaus Iohannis-Victor Ponta konfrontáció veszi kezdetét, amiből Ponta nem jöhet ki jól. Mellette azok is erodálódnak, akik vele tartanak" – vélte Kiss Tamás.
A szociológus emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ 2012-ben is csak 5,1 százalékot ért el a parlamenti választásokon. Ha folytatódik erodálódása, könnyen a választási küszöb alatt találhatja magát. Úgy vélte, a döntés egy új irányba való elmozdulásnak lehet „a szükséges de nem elégséges első lépés".
„Az RMDSZ azt nyeri, hogy nem kell kiülnie Victor Ponta mellé az asztalhoz. Nem kell egy olyan miniszterelnökkel közösséget vállalnia, aki a magyar választók szemében a rossz megtestesítője" – jelentette ki Kiss Tamás. A veszteségek oldalán az elemző a kormányzati erőforrások várható beszűkülését említette. Szerinte az ellenzéki szerep a szövetség „karbantartására" lehet alkalmas. Ebben a helyzetben megerősödhet a szövetség autonomista hangja is, de a közpolitikák szintjén is előre léphet az RMDSZ.
Székely István Gergő politológus, a Kisebbségkutató Intézet elemzője szerint az RMDSZ azt mérte fel: többet veszítene a kormányon maradással, mint a kilépéssel. Azt szerette volna elkerülni, hogy két egymás utáni döntéssel váltsa ki a választói ellenérzését. Hozzátette: a szövetség ugyan a választók belátására bízta, kire szavaznak a romániai elnökválasztás második fordulójában, de elmondta, hogy Iohannist nem támogatja, „Pontát pedig mégis igen".
Azt is a kilépés lehetséges okai közé sorolta, hogy a kormánynak minden bizonnyal megszorításokat tartalmazó költségvetést kell a parlament elé terjesztenie, mert 2015-ben kezdődik a Nemzetközi Valutaalaptól felvett hitel törlesztése. „Lehetséges, hogy az RMDSZ úgy méri fel: csak most kezdődik el igazán a kormány népszerűségvesztése" – magyarázta a politológus.
Székely István Gergő ezzel együtt meglepőnek találta az RMDSZ döntését. Emlékeztetett arra, hogy a szövetség még soha nem hozott hasonló döntést. Arra figyelmeztetett, hogy még nem lehet tudni, teljesen ellenzékbe vonul-e az RMDSZ, vagy csak a minisztereit vonja vissza a kormányból, és megpróbál a hatalom közelében maradni.
MTI
Erdély.ma

Élhetőbbé tennék a szülőföldet Sepsiszentgyörgyön
A fiatalok otthon tartására és hazavonzására dolgozna ki közpolitikákat a sepsiszentgyörgyi önkormányzat. Hogy ezt megalapozzák, a városban az elmúlt tíz évben végzettek karrierútját követő felmérést készítettek, ennek eredményeit mutatta be a hétfői sajtótájékoztatón Kiss Tamás és Barna Gergő szociológus. 
Kiss Tamás elmondása szerint az iskolák nyilvántartásából indultak ki, elkérték a szülők elérhetőségét, segítségükkel összeállítottak egy telefonszámlistát, majd ebből véletlenszerűen állítottak össze egy 607 fős mintát.
A 2004 és 2008, valamint a 2009 és 2013 között végzettek nemzedékében az az érdekes, hogy míg a magyarok száma szinte azonos, a román fiatalok száma 500 fővel csökkent, mondta. A nyolcvanas évek elején volt a nagy betelepítési hullám, ezek a román családok a nyolcvanas évek végén vállaltak gyereket, akik az említett időszakban érettségiztek. Antal Árpád polgármester rámutatott, ha tovább tart a Ceauşescu-korszak, néhány év alatt megfordult volna a városban az etnikai arány.
A felmérés során arra is fény derült, hogy a magyar diákok 10–12 százaléka román iskolába járt. A szülők választása mellett erre az is magyarázat lehet, hogy az oktatási minisztérium a román iskolák nyomásának engedve a közösség számarányához képest nagyobb létszámú osztályokat hagy jóvá, míg a magyar osztályok esetében éppen fordítva jár el. Ezért fordulhat elő, hogy magyar diákok román tannyelvű osztályba kényszerülnek, vélték az illetékesek.
Kiss Tamás beszámolója szerint arra a következtetésre jutottak, hogy nem a külföldi, hanem a belső migráció a domináns, inkább a hazai nagyvárosok vonzzák a sepsiszentgyörgyi fiatalokat. A megkérdezett fiatalok 38,9 százaléka az ország különböző városaiban szóródott széjjel, 4,8 százalék Magyarországot választotta, míg 5,6 százalék más országba vándorolt. A magyar diákok inkább Marosvásárhelyre vagy Kolozsvárra költöztek, a románokat Brassó vagy Bukarest vonzza.
A jelenlegi végzősök 28 százaléka tervezi, hogy elhagyja a várost, a román fiatalok körében nagyobb az elvágyódás. Azok közül, akik már elmentek, 23 százalék nem zárja ki a lehetőséget, hogy hazaköltözik, 14 százalék pedig tervezi, hogy megteszi ezt a lépést, 63 százalékban azonban fel sem merül a gondolat. Akik máshol tanulnak, nagyobb eséllyel veszik fontolóra a hazaköltözést, mint azok, akik már munkahelyet is találtak más városban vagy külföldön.
A nyelvtudás szempontjából Sepsiszentgyörgyön a román fiatalok vannak rosszabb helyzetben, mivel kétharmaduk nem érti a város domináns nyelvét, tehát nem beszél magyarul. Ehhez hozzáadódik, hogy a román szakoktatás a szolgáltatási ágazatra összpontosít, ezért szakiskolát végzett román fiatalok nehezen találnak munkahelyet.
A magyar fiatalok 16 százaléka nyilatkozta, hogy nem beszél románul. Az angolnyelv-ismeret tekintetében a román fiatalok állnak jobban, a magyarok versenyképessége tekintetében még van tennivaló, állapították meg a szociológusok.
Antal Árpád polgármester elmondta, szeretnének minél többet megtudni a fiatalokról, hogy közpolitikákat dolgozzanak ki az itthon tartásukra, az elvándoroltak visszacsalogatására.
A migráció nagyon erős, projekteket dolgoztak ki arra, hogy szülőföldjükhöz kössék a fiatalokat, mondta a szociológus végzettségű elöljáró. Hozzátette, következő lépésként fókuszcsoportos beszélgetéseket terveznek azokkal, akik hazajönnének, illetve azokkal, akik elvágyódnak arról, hogy mi tartaná itthon őket.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Román osztályokba kényszerülnek a magyar diákok Sepsiszentgyörgyön
Román tannyelvű osztályokba kényszerül a sepsiszentgyörgyi magyar diákok 10-12 százaléka, mert nincs elég hely a magyar osztályokban derült ki egy tegnap bemutatott tanulmányból.
A sepsiszentgyörgyi önkormányzat megbízásából Kiss Tamás és Barna Gergő szociológusok készítettek felmérést, amely szerint 2004 és 2013 között 9384 diák végzett Sepsiszentgyörgyön.
A magyar diákok száma konstans, viszont a román osztályok diákjainak száma az elmúlt négy évben csökkent, miután 2007-ben számuk szinte megegyezett a magyarokéval. Kiss Tamás szerint a 80-as években nőtt meg ugrásszerűen a Sepsiszentgyörgyre betelepített románok száma, akiknek gyerekei az elmúlt években végezték el középiskolai tanulmányaikat.
A kutatás szerint a sepsiszentgyörgyi magyar diákok 10-12 százaléka román tannyelvű osztályokban jár, mert a román iskolák nyomására a szaktárca a szükségesnél több helyet ad a román iskoláknak, de kevesebbet hagy jóvá a magyar osztályok számára.
Kiss Tamás szerint a sepsiszentgyörgyi román fiatalok kétharmada nem beszél magyarul, és probléma az is, hogy a román iskolák a szolgáltatások területén képezi diákjait.
Mivel nem érti a város domináns nyelvét, a szolgáltató ágazatban nehezen találnak állást, ezért nagyobb bennük a nagyvárosok irányába való elvágyódás.
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma

Aki elment, nehezen tér vissza (Felmérés a fiatalokról)
A sepsiszentgyörgyi iskolákban végzett fiatalok többsége a továbbtanulásért költözik máshová, de kevesen mennek külföldi egyetemekre, a többség valamelyik elérhető nagyvárost választja. Az itthon maradók bő negyede elvágyik, és a másutt élők nagyobb hányada nem készül hazatelepedésre – derül ki abból a felmérésből, amelyet az önkormányzat megrendelésére idén januárban készített a kolozsvári kisebbségkutató intézet. A tegnap ismertetett kutatás eredményeire alapozva kívánja vonzóbbá tenni Sepsiszentgyörgyöt a városvezetés.
A kutatás a 2004 és 2013 között végzett fiatalok véletlenszerű, telefonos kikérdezésével készült, pontosságát 95 százalékra, a hibahatárt mindkét irányban négy százalékra becsülik – közölte Kiss Tamás szociológus. Ezalatt a román diákok száma csökkent: míg a 2004–2008-as években érettségizőkből 2850 magyar és 2087 román fiatal válaszolt, a 2009 után végzettek közül 2890 volt magyar és 1557 román. Egy állandó adat azonban elgondolkodtató: a magyar diákok 10–12 százaléka román iskolába jár, és elég kevésen múlott az etnikai arányok megváltoztatása: 2007-ben ugyanis a Sepsiszentgyörgyön érettségizők 45 százaléka tanult román osztályban – ez a nyolcvanas években tömegesen betelepített románok gyermekeinek korosztálya –, és Antal Árpád polgármester szerint két-három év alatt átfordulhatott volna az arány, kisebbségbe kerülhettek volna a magyarul tanulók, ha a diktatúra nem bukik meg. Azért ma sem lehet hátradőlni: most már nyilvánvaló, hogy a kis létszámú román osztályokat magyar gyermekekkel töltik fel, és az is kiderült a felmérésből, hogy a város diákjainak közel 11 százaléka más megyéből jön ide tanulni, azaz jelenleg is létezik egy bő tízszázalékos román betelepedés. Elsősorban a militarizált egységek alkalmazottjainak gyermekeiről van szó, ahol az etnikai arányosság nem érvényesül, ezért nem lehet azt mondani, hogy tudatosan irányított jelenséggel állunk szemben, de mivel állami intézményekről van szó, független népmozgásnak sem nevezhető, ami itt történik – figyelmeztetnek a szakemberek. Antal Árpád arra is kitért, hogy a román vagy a magyar nyelvű osztályok indítását máig Bukarestből hagyják jóvá, és a román diákok mindig több helyet kapnak, mint ahányan vannak, a magyarok pedig kevesebbet.
Ami a továbbtanulást illeti, abban is világosan elkülönül a magyar és a román végzősök pályája: előbbiek inkább Kolozsvárra, Marosvásárhelyre mennek egyetemre, utóbbiakat Brassó és Bukarest vonzza nagyobb mértékben, ez még a munkahelykeresésben is érezhető. Külföldön a sepsiszentgyörgyi fiatalok egytizede képezi magát: 4,8 százalék Magyarországon, 5,6 százalék más országokban. Akik a vizsgált évjáratokból most Sepsiszentgyörgyön élnek, azok közel egyharmada szeretne más városba költözni: a magyarok 24, a románoknak pedig 37 százaléka. Az elvágyódó magyarok 53,7 százaléka külföldre telepedne, a románok többsége inkább valamelyik hazai nagyvárosba. Ez a szociológusok szerint annak tulajdonítható, hogy a román szakoktatást – különösen a legtöbb hozott diákkal működő Constantin Brâncuşi-líceumban (szerk. megj: ahol a magyarellenességéről ismert Rodica Pârvan SZDP-s tanácstag az igazgató) – a szolgáltatásokra építették, és magyarnyelv-ismeret nélkül ezzel itthon nehéz érvényesülni. A felmérés szerint a román diákok alig 30 százaléka beszéli a magyar nyelvet, és még 27 százaléka ért valamit, 39 százalék azonban egyáltalán semmit. A magyar fiatalok 16 százaléka alig, egy százaléka pedig egyáltalán nem beszél románul; angolul azonban több román, mint magyar diák tud. Aki már egyszer máshova költözött, azoknak csak 14 százaléka tervezi a hazajövetelt, 63 százaléka nem kíván visszajönni, 23 százalék gondolkozik rajta. Ezeket a bizonytalanokat, illetve az innen elköltözni szándékozókat kívánja a következőkben megkeresni az önkormányzat: szeretnék megtudni, mi vonzza és mi taszítja őket, és azt is keresik, hogy mit tehet az önkormányzat a fiatalok marasztalására. A felmérést ma a megyei tanfelügyelőség és az iskolaigazgatók előtt is bemutatják, hiszen egyértelmű, hogy az oktatásban kell a leggyorsabban lépni a nemkívánatos folyamatok megváltoztatására. A kutatás bebizonyította, hogy a különböző tannyelvű osztályok torzítják az etnikai arányokat, erre is választ kell találni.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Folytatódik a betelepítés?
A magyar diákok 12 százaléka román osztályba jár
Még mindig érezhető egyfajta román betelepítés Sepsiszentgyörgyön – ez derült ki az önkormányzat megrendelésére a kolozsvári Kvantum Research közvélemény-kutató cég által készített felmérésből: a város román tannyelvű iskoláiban tanuló diákok 10,7 százaléka 14 éves kora előtt más megyében nevelkedett, és később került a megyeközpontba.
A hétfőn bemutatott jelentés az idén január 8–13. között végzett telefonos közvélemény-kutatás eredményeit ismertette. A cél az volt, hogy minél több információt sikerüljön begyűjteni a 2004 és 2013 között a sepsiszentgyörgyi középiskolákban végzettek jövőbeli terveiről, életútjáról. A kérdésekre 607-en válaszoltak, az eredmények 95 százalékos valószínűséggel, +/- 4 százalékos hibahatárral érvényesek.
Kiss Tamás szociológus, demográfus bemutatójából az derült ki, hogy például 2007-ben a Sepsiszentgyörgyön végzett magyar nemzetiségű diákok és a román tannyelvű osztályokban tanulók aránya nagyon közel került egymáshoz. A városban végzettek 61,5 százaléka volt magyar nemzetiségű abban az évben, a román nemzetiségűeké 38,5 százalékon állt, viszont a román osztályokban tanulók aránya elérte a 45,2 százalékot.
A szakember szerint ez demográfiai tényezőkkel magyarázható, és ennek oka az 1980-as évek első felében betelepített román népesség: ők a ’80-as évek második felétől kezdtek gyerekeket szülni, tehát a 2007-ben végzettek ennek a generációnak a sarjai. Antal Árpád városvezető szerint az is aggasztó, hogy 2004 és 2013 között a magyar diákok stabil 10–12 százaléka román tannyelvű osztályokba járt. Ennek két oka van, egyrészt a szülők döntenek úgy, hogy inkább román osztályba íratják be gyerekeiket, másrészt pedig az oktatási minisztérium és tanfelügyelőség leosztása folytán, a város etnikai arányaitól eltérően, kevesebb magyar osztály van, mint román, és ez utóbbiakat magyar nemzetiségű diákokkal töltik fel. A kutatást egyébként a megyei tanfelügyelőségnek és az iskolaigazgatóknak is bemutatják.
Arra a kérdésre, hogy hol nevelkedett 14 éves koráig, a román nemzetiségűek 10,7 százaléka válaszolt úgy, hogy Kovászna megyén kívül; a magyarok esetében ez 2,9 százalék. Kiss Tamás szerint ennek hátterében egyrészt a különböző állami intézményekhez kapcsolódó káderek migrációja áll, akik voltaképpen a militarizált egységeknél dolgoznak. Antal Árpád szerint ez azt jelenti, hogy most is tetten érhető a román lakosság arányához viszonyítva egy 10 százalékos betelepítés Sepsiszentgyörgyön.
Korábban egy másik kutatás azt derítette ki, hogy a középiskolát befejező sepsiszentgyörgyiek közel fele külföldre vándorolna, a mostani jelentésből viszont az derül ki, hogy a 2004 és 2013 közötti magyar végzettek 42 százaléka a városban tartózkodik, 17 százalékuk a megyében, 10,6 százalékuk Kolozsváron él, míg 6 százalékuk Magyarországon, és sokkal inkább a belső migráció a hangsúlyosabb, mint a külföldre való távozás. Azok közül, akik nem Szentgyörgyön laknak, 63 százalék nem szeretne visszaköltözni, 14 százalékuk tervezi a hazatérést, 23 százalék pedig nem tartja kizártnak. Az önkormányzat elsősorban ezzel a 23 százalékkal szeretne leülni és tárgyalni, hogy megismerhessék a fiatalok igényeit, és ennek alapján dolgozzanak ki megfelelő közpolitikákat. A végzettek iskolájukat is értékelhették, 71 ponttal vezet a Mihai Viteazul Főgimnázium, 66,4 pontot kapott a Mikes Kelemen Líceum, ezzel a második helyen áll, a Mikót 61,9 pontra értékelték. 
Lévai Barna
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Játéktér
Lapbemutató ma délután
Érdekesnek ígérkező színházi- irodalmi estnek ad otthont ma délután a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház. A Nyomda utcai épület konferenciatermében a Játéktér című erdélyi színházi folyóirat legújabb, 2014. téli lapszámának vásárhelyi bemutatójára kerül sor ma, január 28-án, szerdán délután fél hat órától. Mint azt a bemutató szervezői tudatják, a folyóirat szerkesztői közül Ungvári-Zrínyi Ildikó és Zsigmond Andrea, valamint a lap munkatársai várják az érdeklődőket a bemutató helyszínén egy, a színházra való reflektálás szépségeiről és buktatóiról szóló kötetlen beszélgetésre. Az említett lapszám kapcsán szó esik majd a színház kiterjesztési lehetőségeiről: a színházi nevelésről, a pszichodrámáról, illetve az alkalmazott színház egyéb formáiról.
A Játéktér című, nyomtatott formában és internetes honlapként egyaránt megjelenő erdélyi magyar színházi folyóiratot 2012-ben alapította Sebestyén Rita és Kötő József. Jelenlegi főszerkesztője Varga Anikó (kritika, dráma), szerkesztői: Sebestyén Rita (Határátlépések – világszínházi sorozat), Ungvári-Zrínyi Ildikó (tanulmány, esszé, interjú), Zsigmond Andrea (recenzió), segédszerkesztő: László Beáta Lídia, intern: Bíró Árpád Levente, Kiss Tamás, Makkai Csilla, fordítás: Albert Mária. A folyóirat színvonalas, írott és képanyagban egyaránt gazdag honlapja a www.jatekter.ro című oldalon tekinthető meg, itt olvashatók a különböző rovatokban (többek között: Kritika, recenzió; Interjú; Próbanapló; Egyképernyős; Színházak hírei; Esszé, tanulmány; Fesztiválok; Lapszám) megtalálható publikációk, valamint az archív anyagok egyaránt.
A ma esti lapbemutatót úgy tervezték a szervezők, hogy aki szeretne, héttől elérhessen az Ariel színház Antosa című felnőttelőadására is.
Knb.
Népújság (Marosvásárhely)

Nagyon jól tudunk románul, mégis kell az anyanyelvhasználat
A kolozsvári magyarok háromnegyedét kérdezte az Igen, tessék!
Bár a kolozsvári magyarok 85 százaléka nagyon jól vagy anyanyelvi szinten beszél románul, mégis igénylik a magyar nyelv használatának lehetőségét a mindennapokban, az orvossal, ügyvéddel való bizalmasabb kommunikáció során, a megkérdezettek több mint 90 százaléka a hivatalokban is, és ragaszkodnak az olyan jelképes gesztusokhoz, mint a többnyelvű feliratok.
Az anyanyelvű kereskedelmi kiszolgálást, az Igen, tessék! projekt közmegítélését, a nyelvi tudatosság és a fogyasztás, a nyelvtudás és nyelvi attitűd közötti összefüggéseket, az anyanyelvhasználat igényét, valamint az anyanyelvi kiszolgálás befolyásoló erejét mérte ez a tavalyi kutatás. A Nyelvhasználat és nyelvi tudatosság Kolozsváron című felmérést Kiss Tamás szociológus szakmai irányítása alatt Bethlendi András és Talpas Botond végezte; az előzetes eredményeket a napokban a Nemzetpolitikai Kutatóintézet szakmai konferenciáján mutatták be Budapesten.
Kiss Olivér
Szabadság (Kolozsvár)

Rekviem a meg nem született gyermekekért
Abortusz tekintetében is negatív európai rekordokat döntöget Románia. Noha 25 év alatt a terhesség-megszakítás kilencvenes évekbeli aránya 90 százalékkal csökkent, a művi vetélésekben továbbra is vezetünk. A roppant alacsony termékenységi mutatók okairól szakemberekkel beszélgettünk.
Ezer szülésre 480 terhesség-megszakítás jut Romániában, ez az Európai Unió tagországai között messze a legmagasabb arány. Az 1990-es évek művi vetélést rögzítő adataihoz képest a mai akár paradicsomi állapotnak is tekinthető, hiszen két évtized alatt kilencven százalékkal csökkent az abortuszra jelentkező nők aránya. Mégis a Románia-szerte elvégzett napi 400 terhességmegszakítás nemcsak az egyházakat, hanem egyre több civil szervezetet is riadóztat. Az ország 60 városában március 18-25-e között az Élet heteként megtartott civil kezdeményezésű rendezvény csúcspontja az Élet menete című tömeges felvonulás volt. A Down-kóros gyerekek világnapján megtartott demonstráció főszervezője, az Egyetemisták az Életért Egyesület közleményében úgy fogalmaz: kezdeményezésük nem politikai és nem vallási kötődésű. Nem az abortusz betiltását kérik, hanem arra hívják fel a közvélemény figyelmét, hogy az emberi lét a fogantatással kezdődik. A szervezet szóvivője szerint fontos lenne a különböző problémákkal küszködő nők felkarolása, hogy magzatukat kihordhassák. A megmozdulás szervezői úgy vélik, az egészségügyileg problémás magzatú anyák bátorítása, támogatása teljességgel hiányzik Romániában, ezért az esetek többségében számukra az abortusz az egyetlen megoldást.
Abortusz megrendelésre
Az abortuszt nemcsak az egyházak nem támogatják, hanem az orvostársadalmon belül is viták övezik. Dr. Nagy Barna, a marosszentgyörgyi Meddőségi Klinika nőgyógyász-főorvosa szerint nem kevés az olyan nőgyógyász, akinek a művi vetéléssel szemben morális fenntartásai vannak, emiatt nem vállalja. „A nőgyógyász-szakma nem a terhességmegszakításról szól, így azok, akik különböző okokra hivatkozva nem vállalják, folytathatják szülész-nőgyógyász tevékenységüket: abortuszra senki nem kötelezheti az orvost, így büntetéstől sem kell tartania.” A szakember elismeri, hogy az Európai Unió viszonylatában Románia rendelkezik a legnyitottabb abortuszszabályozó törvénykezéssel. A magzat 3 hónapos koráig, kérésre, bármelyik nő jelentkezhet művi vetélésre, és a kérés aláírása után az engedéllyel rendelkező állami és magánklinikákon, illetve nőgyógyászati rendelőkben a sebészeti beavatkozást el is végzik. A szakorvosi javallatra kért abortusz a magzat három hónapos kora után is megtörténhet, amennyiben fejlődési rendellenességek, betegségek mutathatók ki, vagy a magzat kihordása az anya életét veszélyezteti. A legtöbb abortusz azonban egyéni kérésre történik.
A gazdaságilag, társadalmilag, szociálisan sokkal fejlettebb országok igyekeznek valamilyen formában korlátozni az abortuszhoz való hozzáférés lehetőségét. Az Európai Unió tagországai közül Németországban és Észak-Írországban van a legszigorúbb előírás, ugyanakkor a magyarországi példa Románia számára is jól jöhetne – magyarázza a nőgyógyász. Magyarországon különböző szakorvosokból és pszichológusból álló orvosi bizottság dönt arról, hogy a páciens kérésére javasolja-e a terhességmegszakítást. Amennyiben ezt szociális okokra hivatkozva kérik, szociális ankét előzi meg az orvosi bizottság javaslatát. A pácienssel pszichológus is elbeszélget. Amennyiben az érintett az orvosi bizottság javallata ellenére dönt az abortusz mellett, további két hét gondolkodási ideje marad, és csak azután végzik el a beavatkozást. A magyar egészségügy sem tiltja az abortuszt, azonban mindent megtesz azért, hogy beavatkozás előtt felvilágosítson a lehetséges következményekről, illetve meggyőzze a nőket arról, hogy érdemes kihordani a magzatot. A tapasztalat azt mutatja, a szakemberek bátorítására sokan lemondanak a művi vetélésről. Nálunk ez a gyakorlat hiányzik, azaz nincs semmiféle szűrő, ami lelki vagy szociális segítséget nyújthatna a kritikus helyzetbe kerülő kismamáknak.
Fakultatív szexuális nevelés
A rendszerváltás után a nőgyógyászati klinikák keretében elindított családtervező rendelők hálózata 25 év után sem tudott felnőni feladatához. Ennek fő okát Nagy Barna abban látja, hogy sokan ma sem tudnak létezésükről. Mivel ezekbe a központokba küldőpapír nélkül lehet bejutni, a háziorvosok nem irányítják ide a pácienseket. A családtervező rendelőkben a lélektan dolgaiban is jártas nőgyógyászok igyekeznek családtervezési megoldásokat, terhességmegelőző módszereket ajánlani. Ez azért is fontos, mert a fogamzásgátló tablettákat szakorvosnak kell felírnia, hiszen szedése kockázatokkal jár, negyven év fölött pedig nem ajánlott.
A rendszerváltás óta eltelt negyedszázadban azonban sok minden megváltozott a tájékozódás terén. Az abortuszt kérők soraiban a 20–40 év közötti korosztály alulreprezentált. A művi vetélést választók többsége a szociális gondokkal küszködők vagy a mélyszegénységben élők közül kerül ki, illetve jelentős számot képviselnek a negyven év feletti nők, akik úgy hiszik, ők már nem eshetnek teherbe. A legtermékenyebb korosztály – a 20-40 év közötti nők – jellemzően tájékozottabbak a terhességmegelőzési módszerekben.
A holland vagy a svéd 1 százalék alatti abortuszbeavatkozási arányhoz képest a 10 százalékos romániai adat riasztóan magas érték. Dr. Nagy Barna nőgyógyász a fő okot a fakultatív egészségügyi és szexuális nevelésben látja. Igaz ugyan, hogy valamilyen rendszerességgel minden nőgyógyász tart iskolai szexuális felvilágosítást, de ezek az órák rapszodikusak: mivel nem kötelezőek, az iskola és az osztályfőnökök hozzáállásától függ. Fontos volna tudatosítani a terhességmegszakítás lehetséges rizikóit is, amelyek egy későbbi, kívánt terhesség elmaradásában jelentkezhetnek. „A Meddőségi Klinikán sok olyan 30-40 év közötti nő páciensünk van meddőségi tünetekkel, akik fiatalabb korukban művi vetélésen estek át. Igaz, hogy a több kockázattal járó, egykori kaparásos módszer helyett a mai, modern, a magzatot a méhből szippantásos eljárással eltávolító, mintegy öt perces sebészeti beavatkozás biztonságosabb, ám a fertőzéssel járó következmények ma sem zárhatóak ki” – magyarázza a klinika főorvosa.
Demográfiai zsákutca
A terhességmegszakítások számának kilencvenes évekbeli robbanásszerű növekedése a Ceauşescu-rendszer 1967-ben bevezetett abortusztiltó törvénykezésének rendszerváltás utáni eltörlésével hozható összefüggésbe – magyarázza Kiss Tamás szociológus, kolozsvári demográfiai szakember. Az 1989-ben mért 2,2-es termékenységi ráta egy év alatt visszazuhant 1,3-ra, azaz a rendszerváltás utáni években egy nőre számítva 1,3 gyerek született. Nem önmagában az abortusz törvényi engedélyeztetése okozta ezt a hatalmas növekedést: Kiss úgy véli, az okok között szerepel a szocializmus idején bevált életpálya- és családmodell összeomlása, a hirtelen jelentkező létbizonytalanság. S mára ugyan jelentősen csökkent az abortuszhoz alternatívaként fordulók száma, a termékenységi mutatók ugyanazok, mint két évtizeddel ezelőtt. A kétezres évek derekán, az 1,3-as termékenységi ráta valamelyest emelkedett néhány tizedet, azonban mára ismét mélyponton vagyunk.
„Nincs számottevő különbség a magyar és a román termékenységi mutatók között. A kelet-európai országok adatai is igen alacsony szinten konvergálnak” – magyarázza a szakember. Némi optimizmusra adhat okot az erdélyi magyarság számára, hogy a románságtól eltérően a középosztálybeli magyar értelmiségi réteg egyre gyakrabban vállal három vagy ennél több gyereket, de ezek a mutatók egyelőre mégsem tudják pozitívan befolyásolni az erdélyi magyarság általános, 1,3 körüli termékenységi mutatóit. (A lakosság számarányának megmaradásához legalább 2-es mutató kellene, minden demográfiai növekedés csak e fölött lehetséges).
Kiss Tamás érdekes jelenségnek tartja, hogy a Ceauşescu-rendszer mindenféle abortusz-ellenes tiltása ellenére csak a roma kisebbség termékenysége volt magas. A cigányság hátrányos helyzete miatt nem jutott hozzá a tiltott terhességmegelőző és terhesség-megszakító eljárásokhoz. Az erdélyi magyar nők termékenysége a kommunizmus idején a román átlag alatt mozgott, és a köztük lévő arány csak az elmúlt két évtizedben egyenlítődött ki.
Európa nagy problémája, hogy a hagyományos családmodell mindenhol felbomlott, mégis a legsúlyosabb demográfiai helyzet Kelet-Európában van. A vidékek közötti termékenységi különbségek Erdélyben is eltűntek. A Székelyföld katolikus részeinek gazdagabb gyermekáldása szintén a múlté – magyarázza Kiss Tamás. Úgy véli, a francia, az északír vagy az angol demográfiai növekedés kulcsa az életpálya-kiszámíthatóságban, és a népesedéspolitikai intézkedések kontinuitásában keresendő. Ezek hatékonysága összefügg az állam erre fordítható forrásaival.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Elemzők: kiszorulhat a parlamentből, ezért kényszerül „újratervezésre" az RMDSZ
Elemzők szerint kiszorulhat a parlamentből a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), s ez késztette arra, hogy a hét végén tartott kolozsvári kongresszusán politikájának „újratervezését” állítsa a tanácskozás központjába.
Kiss Tamás szociológus, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet kutatója felidézte, az RMDSZ már 2012-ben is 5,1 százalékos eredményt ért el a parlamenti választásokon. Akkor viszont a választási törvényben rögzített alternatív küszöb abban az esetben is lehetővé tette a bejutását, ha nem éri el az öt százalékot. A választási törvény folyamatban levő módosítása azonban előrevetíti, hogy a 2016-os választásokon tényleges ötszázalékos küszöbbel kell megküzdenie az RMDSZ-nek.
„Márpedig az 5,1 százaléktól a 4,9 százalékig nagyon kevés van, és ha az eddig meghatározó trendek folytatódnak, és a magyar választók passzivitása a román választókéhoz viszonyítva is egyre nő, akkor megjósolható, hogy 2016-ban öt százalék alá süllyed az RMDSZ. Ezt az eróziót Klaus Iohannis elnökké választása és az RMDSZ-nek az ehhez való viszonyulása is gyorsította” – állapította meg Kiss Tamás, aki szerint már nem elég csak a retorikán változtatni.
A szociológus szerint felhajtó erőként működhetne, ha az RMDSZ-nek sikerülne kiegyeznie az ellenzéki pártokkal. Hozzátette, noha sem a Magyar Polgári Párt (MPP), sem az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) nem tudott alternatívát felmutatni a szövetséggel szemben, a választók sorában igény van az összefogásra mint szimbólumra. „Ha az RMDSZ túl tud lépni az indulatain, ebből csak nyerhet” – tette hozzá Kiss Tamás.
Az elemző szerint az RMDSZ-nek a siker érdekében a vezetőség személyi összetételében is meg kell jelenítenie a váltást. Hozzátette, 2016-tól sem Borbély László, sem Markó Béla nem folytatja politizálást, márpedig ők az elmúlt 25 év meghatározó alakjai voltak. Fontosnak tartotta azonban, hogy sikerüljön Kelemen Hunor mellé „felépíteni” fiatal politikusokat. Hozzátette, a jelenlegiek csak egy-egy régióban meghatározó arcok, nincs országos elismertségük.
Illyés Gergő, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet erdélyi munkatársa is megemlítette az MTI-nek adott nyilatkozatában, hogy az RMDSZ évek óta a rá leadott szavazatok számának a csökkenésével szembesül. „A tavalyi államfőválasztás eredménye pedig hidegzuhanyként érte” – tette hozzá. Az derült ki ugyanis, hogy a magyar közösséget is lehet mozgósítani, csak nem azokkal az eszközökkel, amelyekkel eddig próbálták.
„A meghirdetett újratervezés azt jelzi, hogy az RMDSZ vezetőségének egy része felismerte a változtatás szükségességét. Vannak azonban olyan csoportok is a szövetségben, akik nem fogadták kitörő lelkesedéssel az újratervezést” – állapította meg az elemző.
Illyés Gergő szerint az elfogadott kongresszusi határozatok már jeleznek egyfajta szemléletváltást. Úgy vélte, ezek olyan eszközökként tekintenek az önkormányzatokra, amelyek révén közpolitikákat lehet végrehajtani.
A politológus különös jelentőséget tulajdonított a kongresszuson elhangzott köszöntőbeszédek némelyikének. Klaus Iohannis üzenetéből azt emelte ki, hogy az államfő kijelentette: sok még a tennivaló annak érdekében, hogy a kisebbségeket érintő jogok és lehetőségek a gyakorlatban is megvalósuljanak. „Ez ellentétben áll azzal a hivatalos román állásponttal, mi szerint Romániában példás módon rendezték a kisebbségek ügyeit" – jelentette ki. Azt is fontosnak találta, hogy Mario David, az Európai Néppárt (EPP) alelnöke Románia miniszterelnöke és a román parlamenti pártok elnökei jelenlétében mondta el: az autonómiát nem lehet valamiféle veszélyforrásnak tekinteni. „Ezt nehezen lehet másképpen értelmezni, mint bírálatot a román állam felé" – jelentette ki az elemző.
MTI
Erdély.ma,

A Nemzet Művészei
Ferencz István építész, belsőépítész, Foltin Jolán koreográfus és Szervátiusz Tibor erdélyi származású szobrászművész veheti át idén a Nemzet Művésze-díjat november 5-én a Pesti Vigadóban.
Ferencz István iparművészeti, Foltin Jolán népművészeti, Szervátiusz Tibor pedig képzőművészeti kategóriában érdemelte ki az elismerést – mondta el Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke budapesti sajtótájékoztatóján. A díjat az MMA elnöke a köztestület megalakulásának évfordulója alkalmából adományozza november 5-én. A díjazottak az adományozást követő hónap első napjától életjáradékban részesülnek, amelynek összege a mindenkori magyarországi minimálnyugdíj összegének 23-szorosa, idén 655 500 forint.
A Nemzet Művésze-díjat a törvény alapján a magyar művészeti élet kimagasló teljesítményt nyújtó, elismert – megelőzőleg Kossuth-díjban részesített és 65. életévét, tánc-, valamint cirkuszművész esetében 50. életévét betöltött képviselői kaphatják személyes megbecsülésük, méltó életkörülményeik biztosítása céljából. A díjat a színházművészet, irodalom, zeneművészet, képzőművészet, filmművészet, építőművészet, táncművészet, iparművészet, fotóművészet, népművészet, valamint cirkuszművészet területén alkotóknak adományozzák. A Nemzet Művésze címet egyidejűleg 70 személy viselheti, 2014-ben – mivel a cirkuszművészek között nem volt Kossuth-díjas – 69 főt választottak. A címet viselők közül idén meghalt Bachman Zoltán építőművész, Erdélyi Zsuzsanna néprajztudós, Gross Arnold grafikusművész, Sinkó László színművész és Solti Gizella iparművész. Mivel a jelölés 2015. június 30-ával lezárult, és két művész – Sinkó László és Bachman Zoltán – ezt követően elhunyt, idén hárman kapják meg a művészeti ágak alapján kvóták szerint kiosztható Nemzet Művésze-díjat – mondta el Fekete György, hozzátéve: mivel Kossuth-díjas cirkuszművész jelenleg sincs, a kategóriában kiosztható egy hely továbbra is betöltetlen marad. A díjat létrehozó törvény szerint a kvótarendszer 2017-ig lesz érvényben, ezután a létszámkeret 70 főig már művészeti ágaktól függetlenül, bármely művészeti területről feltölthető. Az elismerés odaítéléséről a Kossuth-díjas művészekből álló, 11 tagot számláló Nemzet Művésze Díj Bizottság döntött, amelynek elnöke Fekete György. A bizottság tagjai: Dévényi Sándor építész, Aknay János festőművész, Eperjes Károly színművész, Dárday István filmrendező, Kalász Márton író, Kiss János balettművész, Kobzos Kiss Tamás előadóművész, Kubik Anna színművész, Medveczky Ádám karmester és Orosz István grafikusművész, animációsfilm-rendező.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szervátiusz Tibor a Nemzet Művésze
Ferencz István építész, belsőépítész, Foltin Jolán koreográfus és Szervátiusz Tibor szobrászművész veheti át idén a Nemzet Művésze díjat november 5- én a Pesti Vigadóban – mondta el Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke hétfői budapesti sajtótájékoztatóján.
A díjat az MMA elnöke a köztestület megalakulásának évfordulója alkalmából adományozza november 5-én.
A Nemzet Művésze díjat a törvény alapján a magyar művészeti élet kimagasló teljesítményt nyújtó, elismert – megelőzőleg Kossuth-díjban részesített és 65. életévét, tánc-, valamint cirkuszművész esetében 50. életévét betöltött – képviselői kaphatják, személyes megbecsülésük, méltó életkörülményeik biztosítása céljából.
A díjat a színházművészet, az irodalom, a zeneművészet, a képzőművészet, a filmművészet, az építőművészet, a táncművészet, az iparművészet, a fotóművészet, a népművészet, valamint a cirkuszművészet területén alkotók számára adományozzák. A Nemzet Művésze címet egyidejűleg 70 személy viselheti, 2014-ben – mivel a cirkuszművészek között nem volt Kossuth- díjas – 69 főt választottak.
A címet viselők közül idén meghalt Bachman Zoltán építőművész, Erdélyi Zsuzsanna néprajztudós, Gross Arnold grafikusművész, Sinkó László színművész és Solti Gizella iparművész. Mivel a jelölés 2015. június 30-ával lezárult, és két művész – Sinkó László és Bachman Zoltán – ezután hunyt el, idén hárman kapják meg a művészeti ágak alapján kvóták szerint kiosztható Nemzet Művésze díjat – mondta el Fekete György, hozzátéve: mivel Kossuth-díjas cirkuszművész jelenleg sincs, a kategóriában kiosztható egy hely továbbra is betöltetlen marad.
Az elismerés odaítéléséről a Kossuth-díjas művészekből álló, 11 tagot számláló Nemzet Művésze díj bizottság döntött, amelynek elnöke Fekete György. A bizottság tagja Dévényi Sándor építész, Aknay János festőművész, Eperjes Károly színművész, Dárday István filmrendező, Kalász Márton író, Kiss János balettművész, Kobzos Kiss Tamás előadóművész, Kubik Anna színművész, Medveczky Ádám karmester és Orosz István grafikusművész, animációsfilm- rendező.
Népújság (Marosvásárhely)

Elhunyt Kobzos Kiss Tamás zenész, előadóművész, zenepedagógus
Elhunyt Kobzos Kiss Tamás. A Kossuth- és Liszt-díjas zenész, előadóművész, zenepedagógus hosszú betegség után, élete 66. évében november 8-án, vasárnap halt meg – közölte a család hétfőn az MTI-vel.
Elsősorban a magyar régizene, az európai középkori énekes zene, a török énekmondók zenéje, a magyar népzene és a kortárs zene területén tevékenykedett. Európai viszonylatban is az egyik legkiemelkedőbb előadója volt a középkori provence-i trubadúr-énekeknek, újjáélesztette a 16. századi magyar énekkincset.
Kobzos Kiss Tamás 1950. május 30-án született Debrecenben. “Debreceni egyetemi éveim alatt tanultam meg gitározni, majd 1973-ban a Délibáb együttesbe kerültem, ahol már népzenét csináltunk. Itt brácsáztam is, aztán a kobozt Joób Árpád, a Délibáb vezetője hozta az erdélyi Szászrégenből, és két nap múlva már játszanom kellett rajta” – mondta a művész tavaly márciusban, Kossuth-díja alkalmából az MTI-nek.
Népzenei pályafutása a hetvenes évek elején együtt indult a táncház-mozgalommal, Debrecenben 1973-tól játszott a Hajdú Táncegyüttessel. Székre brácsát tanulni jutott el Ádám István Icsán családjához, 1973-1974-ben pedig zenét gyűjtött a Mezőségben, Gyimesben, meg az oda telepített baranyai moldvai csángóknál.
Gitárosként a régizene is foglalkoztatta, virágénekeket énekelt, hatással volt rá az amerikai folkmozgalom. A Kecskés együttesbe kerülve kezdte a lant érdekelni, később jött a reneszánsz zene, Tinódi, Balassi, a török zene, az ottani pengetős hangszer, a saz. Egy rövid ideig – 1974-ben – a Kaláka együttesnek is tagja volt, kutatásai eredményeként Csokonai-dalokat jelentetett meg, és 20. századi magyar verseket is megzenésített. Egészen 1979-ig restaurátorként dolgozott több intézményben, köztük a Néprajzi Múzeumban.
A Kobzos előnevet 1977-ben vette fel, 1981-ben jelent meg az első lemez, amin játszott, a Kecskés együttes Zene a reneszánsz kori Erdélyben című anyaga. Énekmondóként járta az országot, gyakran fellépett az Egyetemi Színpadon, közreműködött Szentpál Mónika és Erdélyi György előadóestjein, évekig szerepelt a Radnóti Színpad Toldi-előadásában. 1981-ben megismerkedett René Clemencic bécsi régizenésszel, akinek formációjával, a Clemencic Consorttal hosszú időn keresztül játszott. Michel Montanaro provence-i fúvóssal 1982-től játszott duóban, több mint tíz éven át. Énekes szólista volt Szabados György zeneszerző több művében.
Fellépett a Jánosi együttessel, a Musica Historiával, Ferencz Évával is. “Több mint harminc lemezen vagyok hallható különböző hangszereken, illetve mint énekes. Talán az első török lemezemre, a Szívetekben őrizzetek című albumra vagyok a legbüszkébb, ezt Ásik Veysel 20. századi énekmondóval és Erdal Salikogluval készítettük és 2002-ben jelent meg” – idézte fel Kobzos Kiss Tamás tavaly az MTI-nek.
Szólistaként, énekmondóként sok száz koncertet adott Magyarországon, a környező országok magyarlakta településein, Európa majdnem minden országában, valamint Japánban, Kínában és az Egyesült Államokban. 1986-tól tanított az Óbudai Népzenei Iskolában, amelynek 1991 óta az igazgatója is volt. 2007-től öt éven át a Zeneakadémián is tanított kobozt. Több tanulmányt írt a népzenetanítás témakörében. 2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának, tavaly a Népművészeti Tagozat vezetőjének választották.
Munkásságát számos díjjal jutalmazták: A népművészet ifjú mestere cím (1975), Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (1998), Magyar Művészetért Díj (1998), a Magyar Régizenei Társaság Tinódi-díja (2005), Magyar Örökség-díj (2006), Prima díj (2006), Életfa-díj (2010), Liszt Ferenc-díj (2011), Kossuth-díj (2014).
erdon.ro

Az elmúlt 12 év romániai magyar tudományos munkásságát összefoglaló könyvet mutattak be csütörtök este Magyarország kolozsvári főkonzulátusán.
A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) keretében működő Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) koordinálásával elkészült A magyar tudományosság Romániában 2002 - 2013 között című háromkötetes munka 24 szakterületi összefoglalót tartalmaz, és 1729 romániai magyar kutatót említ név szerint, akik 16 állami és hat magánegyetem keretében végeznek kutatói munkát.
Salat Levente politológus, a KAB elnöke elmondta, a tudományos publikációkat közlő romániai magyarok száma imponáló, és azt jelzi, hogy az erdélyi magyar tudományosságnak sikerült ledolgoznia azt a hátrányt, amely a 12 évvel ezelőtt kiadott korábbi összegző könyvben megmutatkozott. Hozzátette azonban, hogy a kutatási területek alapján óriási aránytalanságok mutatkoznak. A romániai magyar kutatók 65 százaléka a társadalomtudományok területén tevékenykedik, és csak 35 százalékuk a természettudományok és a műszaki tudományok területén.
Salat Levente szerint ez az aránytalanság nem tesz jót egy olyan közösségnek, amely önálló társadalmat kíván alkotni Romániában. Érthetőnek tartotta, hogy a kisebbségi léthelyzettel összefüggő tudományok dominálnak az erdélyi magyar tudományosságban, de problémának nevezte, hogy a kutatási eredmények nem hasznosulnak. Hozzátette, a magyar kutatási eredmények hasznosítását a román államtól nem lehet elvárni, a magyar állam pedig nem rendelkezik a romániai hasznosítás eszközeivel.
A könyv bírálatára felkért Kiss Tamás szociológus úgy vélte, a külső tényezőkön túl az erdélyi magyar politikai elitnek is nagy felelőssége van abban, hogy az erdélyi magyar tudományosság "hasznosíthatatlan tudást termel".
Péntek János nyelvész, a KAB korábbi elnöke úgy vélte, hogy a könyv "inkább leltár lett, mint önreflexió". Ezt többek között annak tulajdonította, hogy az erdélyi magyar tudományos szférában generációváltás történt, és a fiatalok munkásságában még nem volt meg az a távlat, amely az önreflexióhoz szükséges.
Amint Péntek János emlékeztetett: korábban 1981-ben és 2002-ben jelent meg a romániai magyar tudományosság eredményeit összegző hasonló könyv.
Előzmény: Tizenkét év. Összefoglaló tanulmányok az erdélyi magyar tudományos kutatások 1990–2001 közötti eredményeiről /Scientia Kiadó, Kolozsvár, 2002
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti- MTI

Az erdélyi magyar médiafogyasztásról – MÚRE-konferencia Vajdahunyadon
Érdekes médiafogyasztási mutatókra derült fény hétvégén a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) Vajdahunyadon megtartott konferenciáján. A magyar sajtó jelene és jövője a szórványban címet viselő rendezvényen hét szórványmegye, illetve a bukaresti, Kolozs, Maros és Bihar megyei magyar sajtó képviseltette magát. A rendezvény házigazdája a Corvin Savaria Társaság volt, támogatója pedig az Etnikumközti Kapcsolatok Hivatala.
Rácz Éva MÚRE elnök, illetve Winkler Gyula EP képviselő köszöntőjét követően egyfajta vitaindító előadásaként mutatta be Kiss Tamás, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet szociológusa a 2015-ös Erdélyi Magyar médiafelmérést. A Barna Gergő szociológus kollégájával közösen idén ősszel elkészített felmérés során Erdély-szerte mintegy másfélezer személyt kérdeztek meg médiafogyasztási szokásairól. A rétegzett, többlépcsős, véletlenszerű mintavétel nyomán egészen érdekes jelenségekre derült fény, annál is inkább, hogy a friss-ropogós adatokat egy 2007-es felmérés mutatóival is összehasonlították. Így nem csupán a jelenlegi helyzet, de a hosszabb távú tendenciák is nyomon követhetők.
– Elsősorban a magyar médiafogyasztás tört elő, ami főleg a televíziózásban érzékelhető. Ebben a periódusban ugyanis Közép-Erdélyben, illetve a Székelyföldön a magyar nyelvű televízióknak nagyon széles skálája vált elérhetővé. Ez teljesen átalakította a székelyföldi vagy kolozsvári magyaroknak a médiafogyasztási szokásait és a magyarországi média felé tolta el – összegzett a bemutatót követően Kiss Tamás. A felmérés számadataiból ugyanis kiderült: a megkérdezetteknek 93,3%-a néz tévét, a legnézettebbek a hírműsorok (64%), második helyen szerepelnek a játékfilmek, majd ismeretterjesztők, humoros műsorok, romantikus játékfilmek stb.
Feltűnő volt, hogy 2007 óta jelentősen visszaesett a beszélgetős műsorok (talk show-k) nézettsége, ami a nézők egyfajta kiábrándulására utal. A magyarországi közszolgálati és kereskedelmi adók messze listavezetők a nézettség terén, míg a román közszolgálati televíziók csak a 8. helyen jelennek meg. A Román Televízió magyar nyelvű adásait (kolozsvári, marosvásárhelyi, temesvári, bukaresti) a megkérdezetteknek alig 12%-a követi legalább havi rendszerességgel.
Rádiózás terén az erdélyi magyar kereskedelmi rádiók hódítanak egyre inkább teret, a közszolgálati regionális adók körében pedig a meglehetősen tágas adáskörzettel rendelkező Marosvásárhelyi Rádió viszi a prímet.
Az írott sajtó terén egyértelműen az erdélyi magyar helyi lapok a kedvencek. A megkérdezetteknek ugyan csak 40 százaléka olvas újságot, de az újságolvasóknak 85,4 százaléka részesíti előnyben a helyi magyar lapokat. Ezeket követik a magyarországi lapok, majd a helyi román lapok, melyeknek az olvasottsága már csak 3,3 százalék. Bár a szóban forgó felmérés adatgyűjtése főleg a tömbvidéken, illetve Közép-Erdélyben folyt, mégis számunkra biztató adatként tűnt fel benne, hogy a Nyugati Jelen napilap a hetedik legolvasottabb lap Erdélyben, csíki, háromszéki, marosvásárhelyi, illetve bihari lapok nyomába lépve.
Az internetes médiafogyasztás kapcsán számos probléma vetődött fel, lévén, hogy az elmúlt esztendőkben sok sajtótermék teljes tartalmát ingyen kínálta a világhálón, eltorzítva a médiapiacot.
Ami az online médiát illeti, meglepően alacsony olvasottságról számoltak be az adatok. A listavezető a szekelyhon.ro, 8,2%-os napi rendszerességű olvasottsággal. – A transindex.ro, illetve a maszol.ro réteg-specifikus médiának számítanak, melyeknek szintén lehetne magasabb az olvasottságuk, az erdély.ma illetve a főtér.ro pedig inkább gyűjtőportálnak minősíthetők – fogalmazott Kiss Tamás.
A MÚRE felkérésére készített felmérés bizonyos adatai még feldolgozás alatt állnak. A hétvégi konferencián ismertetett mutatókat szakmai megbeszélésen értékelték ki a résztvevők. A konferencia további mozzanatairól következő lapszámunkban tudósítunk.
Gáspár-Barra Réka
nyugatijelen.com
Erdély.ma

Az erdélyi tudományosságról
„Az erdélyi magyar tudományosság módszertani szempontból behozta a lemaradását, amely 12 évvel ezelőtt még jellemezte. Ugyanakkor aránytalanság tapasztalható, ami a kutatási területeket illeti, ugyanis a romániai magyar kutatók 65 százaléka foglalkozik társadalomtudományokkal, és csak 35 százalékuk végez kutatómunkát a természettudományok vagy a műszaki tudományok területén” – értékelte Salat Levente, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnöke a romániai magyar tudományosság legutóbbi évtizedét a hétvégén.
Az apropót az szolgáltatta, hogy bemutatták a Magyar tudományosság Romániában 2002–2013 között című háromkötetes kiadványt, amelyet a KAB koordinált.
A kolozsvári magyar főkonzulátus rendezvénytermében megtartott eseményen Salat Levente kifejtette, a kutatási területek aránytalansága nem tesz jót egy olyan közösségnek, amely önálló társadalmat kíván alkotni Romániában. Érthetőnek tartotta, hogy a kisebbségi léthelyzettel összefüggő tudományok dominálnak az erdélyi magyar tudományosságban, de problémának nevezte, hogy a kutatási eredmények nem hasznosulnak.
Hozzátette, a magyar kutatási eredmények hasznosítását a román államtól nem lehet elvárni, a magyar állam pedig nem rendelkezik a romániai hasznosítás eszközeivel. Salat ugyanakkor elismerte, a 24 szakterület kutatómunkáját összefoglaló kiadványnak nagyon sok hiányossága van, ez azonban annak köszönhető, hogy jóval kisebb költségvetésből készült, mint a legutóbb, 2002-ben megjelent hasonló tematikájú könyv.
Kiss Tamás szociológus úgy értékelt: az egyes tudományágakat bemutató összefoglalók leltározták a kutatások eredményeit, ugyanakkor a legtöbb esetben nem értékelték az elvégzett munkát. Kifejtette: egyetért azzal a kijelentéssel, hogy a társadalomtudomány hasznosíthatatlan tudást termel, de ez az erdélyi magyar politikai elit felelőssége is, amely alulteljesít a társadalom építésében.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Szórványban a szórványsajtó helyzetéről
Az erdélyi magyarok médiafogyasztása nem változott sokat az elmúlt öt évben, ami azt jelenti, hogy továbbra is legtöbben és legtöbbet tévét néznek, de rádiót is ugyanúgy hallgatnak, és nyomtatott sajtótermékekre is hasonló arányban kíváncsiak – derült ki a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet felméréséből (Erdélyi Magyar Médiafelmérés 2015 – Médiafogyasztási szokások Erdélyben), amelyet Kiss Tamás szociológus ismertetett pénteken Vajdahunyadon, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) által A magyar sajtó jelene és jövője a szórványban címmel szervezett konferencián.
Szabadság (Kolozsvár)

„Déván vár a Téglás Gábor”
A magyar sajtó jelene és jövője a szórványban címmel rendezett kétnapos konferenciát a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) Vajdahunyadon a Corvin Savaria Társaság közreműködésével. A találkozó szakmai vonatkozásait és kiegészítő programját Szilágyi Aladár és Szűcs László foglalja össze.
Nem előzmény nélküli a MÚRE számára, hogy a szórványvidékek közösségeivel foglalkozzék, az utóbbi időben több riporttábort szerveztek ilyen környezetben, s most Vajdahunyadon is bemutattak ilyen tematikájú kötetet, Szucher Ervin Toronyba zárt anyanyelvünk című, a Krónikában megjelent szórványriportjait összegyűjtő művét.
Komoly várakozás előzte meg annak a felmérésnek a mostani találkozóra időzített bemutatását, amely elsősorban a rádiós, televíziós kollégák számára szolgáltatott a hallgatottságokra, nézettségekre vonatkozó érdekes adatokat. (Erre a témára egy külön anyagban hamarosan visszatérünk.) Egyébként a bemutatott grafikonok adatait, az időbeni változásokat Kiss Tamás szociológus, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársa ismertette.
Az Erdélyi Riportban, még nyomtatott hetilap formájában jelentek meg a később négy kötet anyagát szolgáltató Etnosz-riportjai Szilágyi Aladárnak, aki a vajdahunyadi találkozón elsősorban a nem magyar hazai kisebbségek helyzetéről tartott összefoglaló előadást. Az „egységes román nemzetállam” közel húsz, nem magyar etnikumát – néhány ukrán, szerb, horvát, szlovák, lipován tömb kivételével – a teljes asszimiláció fenyegeti. A két-három ezres lélekszámú, falusi, városi szórványokban élő kisebbségek néhány évtized múlva teljesen eltűnnek, Bukovina, Dobrudzsa, a Bánság hajdan tarka szőnyege egyszínűvé válik – hangzott el.
Médiaműhelyt a szórványnak
A találkozó tematikájához a leginkább Ambrus Attila és Winkler Gyula tervezete kapcsolódott, A média szerepe a szórványgondozásban – avagy érvek a szórvány médiaműhely(ek) működtetése mellett című projektet a Brassó Lapok főszerkesztője ismertette. A MÚRE internetes oldalán olvasható anyag egy Szórvány Médiaműhely létrehozását szorgalmazza, amely ingyenes tartalmat állítana elő azoknak a szerkesztőségeknek, amelyek emberi és anyagi erőforrás miatt (már) nem tudják ezt kellő színvonalon elkészíteni. Összesíti, szerkeszti a helyi információkat, híreket, 1, 2 vagy 4 oldal terjedelemben, s a betördelt oldalakat elektronikus formában juttatja el a társult szerkesztőségekhez. A felvetés vegyes fogadtatása azt jelzi, hogy szakmai indokoltsága ellenére sem lesz könnyű a megvalósítás, ám a későbbi egyeztetések nyomán egy életképes kezdeményezés ereszthet gyökeret.
Mindenképpen a téma fontosságát jelzi, hogy Winkler Gyula EP-képviselő mellett a projekt ismertetésén jelen volt az RMDSZ részéről Hegedüs Csilla és Kelemen Hunor is. Utóbbi emlékeztetett egy korábbi, a napilapok közötti együttműködést célzó, sikertelen kezdeményezésre.
Érdekes bejelentést tett a házigazda Winkler Gyula, aki ezer eurós pályázatot hirdetett a MÚRE tagjai számára egy, a román nyilvánosságban a szórvány kifejezés pontosabb, könnyebben értelmezhető román megfelelőjének kidolgozására. Politikai szövegekben jelenleg leginkább a diaspora interna kifejezést használják, ami félreértésekre adhat okot. (A Corbii Albi – Fehér Hollók román-magyar kontakt portál a comunități risipite kifejezést használja.)
„Ez a várunk, ide járunk”
A szakmai program elhúzódása miatt némi késedelemmel érkezik Dévára a MÚRE-csapat, mire betoppanunk a Téglás Gábor Elméleti Líceum zsúfolásig megtelt aulájába, már elkezdődött a Magyar Szórvány Napjának ünnepi műsora, a helybeli Szivárvány Nyugdíjasklub kórusának utolsó zengzeteit hallani. Őket a Csernakesztúri Hagyományőrző Egyesület tánccsoportjának fergeteges produkciója követi, majd a Dél-Erdélyért Kulturális Társaság Renaissance Együttese teremt muzsikában-táncban a 17. századi fejedelmi udvarok légkörét idéző hangulatot. Az iskola énekkarának többszöri szereplése és az ünnephez illő szavalatok teszik változatossá a műsort. „Csaba atya gyermekei” – a Szent Ferenc Alapítvány Margaréta néptánccsoportjának fiataljai – mutatják be igényes műsorukat, majd a líceum harmadikos kisdiákjai vidám Márton-napi gyermekjátékkal gyönyörködtetik a publikumot.
A rendezvény ünnepi szónoka, Winkler Gyula EP-képviselő lokálpatrióta büszkeséggel emlékeztet arra, hogy négy esztendővel ezelőtt Déván, éppen itt, ebben a teremben rendezték meg először a Magyar Szórvány Napját, mely azóta az egész Kárpát-medencében elterjedt, mi több: idén november elején a Magyar Országgyűlés is hivatalos ünneppé nyilvánította. A szónok Bethlen Gábor alakját felidézve, kérdez rá: „Vajon mi Bethlen életművének legfőbb üzenete a mához? Elsősorban az, hogy nincsen olyan reménytelen helyzet, amelyből ne lenne feltámadás. Jó példa erre a Hunyad megyei magyar oktatás. A kilencvenes évek végén szerteszét működő tagozatok mára, másfél étized elmúltával Erdély egyik legfiatalabb intézményévé nőtték ki magukat. (…) Bebizonyította azt, hogy egy népnek, egy közösségnek nem kell számarányaiban nagynak lennie ahhoz, hogy számottevő legyen. Erdély azóta is a csodák földje, mert Bethlen Gábortól a Téglás Gábor Elméleti Líceumig voltak mindig álmodók, akik maradandót akartak építeni.” A líceum kórusa az immár elmaradhatatlan „Téglás-himnusz”-szal zárja a műsort: „Ez a várunk, ide járunk, /Az a vágyunk, hogy helytálljunk, /Ne maradj hát te se távol, /Déván vár a Téglás Gábor!”
Az étkezdében elfogyasztott ízletes ebéd után Balogh-Botár Károly aligazgató intézménytörténeti bevezetővel egybekötött iskolaszemlére invitálja az újságírók csapatát. Akár Noé bárkájába, Hunyad megye egyetlen magyar nyelvű líceumába is mindent és mindenkit „begyűjtöttek” a szórványokból: a kisóvodásoktól az érettségiző nagydiákokig. A Hunyad megyei magyar nyelvű oktatás biztosításának kérdését a Geszthy Ferenc Társaság vállalta fel. Az építkezést 2004-ben kezdték el, a Communitas Alapítvány az első pillanattól a terv mellé állt (egy félig elkészült ingatlan megvásárlásával), és folyamatosan támogatta a felszerelés és a bútorzat beszerzésével is. A magyar és a román kormány kétoldalú megállapodás értelmében jelentős összegekkel járult hozzá az oktatási központ létrehozásához. A 2005 óta működő, jelenleg mintegy 550 fős diáklétszámú tanintézmény 30 osztályteremmel, szaklaboratóriumokkal, kabinetekkel, 120 férőhelyes korszerű bentlakással, valamint konyhával és 120 személyes étkezdével is rendelkezik. A Déva környéki diákokat naponta ingáztatják, a bentlakókat az iskola kisbusza segítségével szállítják hétvégeken haza, illetve vasárnap este vissza az iskolába.
Hosszabban elidőzünk az épület előcsarnokában, amelynek főfalán dicsőségtábla: az eddig érettségizettek tablói mellett díszhelyen látható az augusztus 19-én kapott Külhoni Magyarságért Díj, mellyel az iskola tíz éves kiemelkedő munkáját jutalmazta a magyar parlament. Körülötte rekeszes polcok sora, megannyi serleg, érem, díszoklevél, melyeket a különböző tantárgyversenyeken, sportvetélkedőkön nyertek az iskola diákjai. Az aligazgató elmondása szerint újabb polcokat kell felszerelni, mert el sem férnek a „trófeák”. A líceum tartalmas-elegáns honlapja is beszédesen bizonyítja, hogy – rövid múltja ellenére – hány diák öregbítette eddig az alma mater hírét-nevét. Például az iskolakrónika október 14-i feljegyzése szerint a Téglás Gábor Líceum három Mákvirág-díjassal dicsekedhet: kiváló tanulmányi előmenetelük mellett, a tizedikes, bronzfokozatot nyert Stelczner Norbert matematika, fizika, kémia tantárgyversenyeken, nővére, a tizenegyedikes, ezüstfokozatos Stelczner Britta matematika vetélkedőn és szavalóversenyeken jeleskedett, a tizenkettedikes, aranyfokozatot kiérdemelt Gáspár-Barra Szilárd pedig sokoldalúságával tűnt ki, hiszen irodalmi, történelmi, matematikai versengéseken szerepelt sikerrel, a reneszánsz együttes és a cserkészcsapat tevékeny tagja, atlétaként legutóbb sikeresen futotta végig Budapesten a maratoni távot. Még frissebb, október 27-i keltezésű hír: ezüstéremmel tért haza a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum röplabdacsapata az első ízben megrendezett Erdélyi Magyar Középiskolás Sportolimpiáról.
Otthonosság és „iskoladiplomácia”
Az előcsarnok tágasságát néhány funkciótlannak tűnő oszlop töri meg. Kísérőnk elmagyarázza: egy már meglévő, harmadában elkészült lakóépületet kellett folytatniuk az iskola építésekor, a nem túl esztétikus betonoszlopokra emelve a további szinteket, viszont az egyik anyuka – a spácium merevségét enyhítendő – lendületes, színes növényornamentikát varázsolt az oszlop- és a falfelületekre.
A földszint az óvodások és a kisiskolások birodalma. Már a folyosókon is, majd egy-egy osztályba bepillantva az otthonosság változatossága gyönyörködtet. Minden óvó néni, minden pedagógus „szabad kezet kapott”: odabent semmi sem emlékeztet a hagyományos óvodai-iskolai osztálytermekre, a székek-asztalok nem sorakoznak katonás rendben, a falakon színek kavalkádja, a polcok roskadásig telve játékokkal, szemléltető eszközökkel, könyvekkel, a gyermekek ügyeskedte tárgyakkal. Családias fészek a napközis kicsik hálószobája, az étkezdében „liliputi” székek-asztalok várják az aprónépet. Ki is másolom a heti menüből a hétfői kínálatot. Reggeli: félszáraz szalámi, vaj, dzsem, tea; ebéd: húsleves, sült csirkecomb zöldséges tarhonyával, desszert; vacsora: párolt káposzta disznóhússal, tea. – Semmi sem emlékeztet hajdani diákkorom nyomorúságos internátusi étrendjére…
Az „iskoladiplomácia” fontos pászmája a Téglás Gábor tevékenységének. A külkapcsolatok számos lehetőséget kínálnak, a diákok, tanárok jönnek-mennek, táboroznak a testvérintézmények meghívására, októberben például „egyetemkóstolón” forgolódtak Kolozsváron, a Babeş-Bolyain. A líceum honlapján megjelent „Málta téged is vár!” című pályázati felhívás az Erasmus-program keretében kínál páratlan lehetőséget a turisztikai osztályok diákjai és tanárai számára. A részvételhez angol írásbeli és szóbeli nyelvvizsga, sikeres szakmai készség-teszt kelletik. Itt, Déván bevett gyakorlat a gyakori vendégvárás. Legutóbb a tiszafüredi Bán Zsigmond Református Iskola és Óvoda tizenhat diákját látták vendégül az itteni nyolcadikosok.
2015. június elsején immár a tizedik alkalommal szólalt meg a búcsúcsengő a Téglás Gábor Líceumban. Három osztály 44 diákját bocsátották útjára. A ballagási hagyományok egyedi mozzanata: az évfolyamelsők minden esztendőben az iskola egyik, korán elhunyt megálmodójának emlékére Hauer Erich jutalomban részesülnek. Sokatmondó és elgondolkodtató az idei legkiválóbb maturandusok neve: László Imola, Todor Franceska és Turcu Cătălina Alexandra. E nevek egy része mögött „félmagyar”, „negyedmagyar”, az anyanyelv számára visszanyert szórványbáránykák jósorsa feltételezhető. Az is, hogy mindehhez „köze van” látogatásunk következő helyszínének, a Böjte Csaba atyai irányításával működő Szent Ferenc Alapítvány áldásos tevékenységének is…
(Folytatjuk)
Téglás Gábor (1848-1916) régész, iskolaigazgató, az erdélyi turisztika egyik úttörője 1871–1904 között volt a dévai állami főreáliskola tanára, 1883–1904 között igazgatója
erdelyiriport.ro/riport

Mi tehető a szórványoktatásért? Kolozsvári kerekasztal a megoldásokról
Szakemberek beszélgettek a szórványoktatásról november 20-án, pénteken délelőtt, Kolozsváron a Kulturális Autonómia Tanács által elindított Nemzetpolitikai kerekasztal rendezvény első állomásaként.
A beszélgetésen Ferenc Viktória, a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa, Kiss Tamás, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa, Magyari Tivadar, a BBTE oktatója, Morvai Tünde a budapesti MTA TK Kisebbségkutató Intézetmunkatársa vett részt, illetve – moderátorként – Papp-Zakor András, a Kolozsvári Rádió újságírója.
Székely István, a Kulturális Autonómia Tanács elnöke elmondta, öt intézményt, két egyetemet és három kisebbségkutató intézetet kértek fel, hogy vegyenek részt a beszélgetésen. A Sapientia EMTE-t technikai okokból végül nem képviselte szakember.
Szórványban élő fiatalok számára valójában kiegészíti egymást a többségi társadalomba valló integráció és az identitásmegőrzés. Fiataljaink nagy része olyan gondokkal küzd, hogy viszonylag szűk földrajzi környezetben tud dolgozni – fogalmazott Magyari Tivadar.
A fiatalok román nyelvtudása gyengül, ez leginkább Székelyföldre és Partiumra érvényes. Kolozsváron is mostanában jelentkezik a probléma, hogy olyan gyerekek kerülnek be a tömegoktatásba gyerekek, akik egy hangot nem tudnak románul – mutatott rá Kiss Tamás kiemelve azonban, hogy Kolozsvárt nem tartja szórványnak. Morvai Tünde elmesélte: terepmunkák során tapasztalta, hogy magyar nyelvű óvoda nincs, csak magyar csoportok Szlovákiában, így előfordult, hogy a szórványtelepülésről óvodába kerülő hároméves kisfiú megkérdezte az apukájától: miért beszél vele angolul a (szlovák) óvónő?
Ingázás helyett intézményesült nagymamák
Pedagógusok és oktatásszervezők egyetértenek abban, hogy nyolcadik osztályig jobb nem ingáztatni a gyerekeket, és a kollégiumot is jobb elkerülni, mutatott rá Magyari Tivadar. Kárpátalján az ingázás nem gyakorlat, elsősorban helyben oldanák meg a problémákat, de sajnos a pedagógusok nehezen vállalják, hogy adott településen maradjanak. Így „intézményesült nagymamák” vállalják a magyar nyelvoktatást – vázolta fel Ferenc Viktória.
A hazai szórványoktatás problémája éppen a szűkösség - véli Kiss Tamás. Mint mondta: az osztályok összevonása, a szakok kínálatának szűkössége okoz gondokat, így pontosan a választási lehetőségek hiánya tereli olyan pályára a diákokat, amely a magyar oktatási rendszeren kívül esik. Magyari Tivadar hozzátette, a vasárnapi iskolák, délutáni foglalkozások a már román iskolákba került diákok esetén merülnek fel, és az okoz konfliktusokat. Beszélni kell a már román oktatásban részesülők kulturális felzárkóztatásáról is – szögezte le.
Mi a fontosabb?
Ki hoz hasznot a magyar közösségnek inkább: aki a pályáján érvényesül, de nem magyarul végezte iskoláit, vagy aki az identitásmegőrzés-központú kényszerpályán elindulva a szűkös kínálatból választ? – tette fel a kérdést Papp-Zakor András. Kiss Tamás azt mondta, a magyar oktatásból való kikerülés gyors asszimilációt jelent gyakran, így lehet, hogy egy sikeres emberről beszélhetünk majd, de nem a magyar közösségben maradóról.
Ferenc Viktória rávilágított, Kárpátalján számos ukrán gyerek is tanul magyarul, hiszen a nyelvtudás haszonnal járhat. Ha az anyanyelvű oktatásban versenyképes akar lenni egy iskola, akkor extra kínálatot, jobb oktatást kell kínálnia, tette hozzá.
Morvai Tünde elmondta, Szlovákiában gyakran azért íratják a magyar nyelű roma és a magyar szülők többségi iskolába a gyerekeiket, mert meglátásuk szerint jobb a szlovák nyelvű oktatás.
Vannak, akiknek fontos a magyar nyelv tanulása és használata, van aki nem érti, miért szükséges ez, és van aki még otthon sem beszél magyarul – vázolta fel Magyari Tivadar kihangsúlyozva, az opciók ennek mentén is alakulnak. A magyar közösség azon része, amelyik nem tartja a családi életen kívül fontosnak az anyanyelvhasználatot, gyakran a román iskolát választja, amelyik általában ráígér a magyar intézmények kínálatára, mondta.
Az oktató mint kulturális menedzser
Egy rossz minőségű, de nem összevont osztályokkal dolgozó román nyelvű oktatás verseng a magyar nyelvű, rossz minőségű, ráadásul összevont osztályokkal dolgozó oktatással, hangzott el. Kiss Tamás elmondta, a kolozsvári elit líceumokat lehet összehasonlítani a román elit líceumokkal, de ha ezeket más oktatási intézményekhez hasonlítjuk, a köztük levő egyenlőtlenségek miatt rosszul közelítjük meg a szórványoktatás problémáját. Eszközök ugyan lennének arra, hogy fellendítsük egy kisebb iskola, vagy magyar tagozat presztízsét, de a szórvány még a helyi elit vagy pedagógusok tekintetében is szűkös, tette hozzá.
Egy szórványoktatónak kulturális menedzsernek is kell lennie, de ezzel nincs mindig tisztában, pedig sokat lendíthet az oktatás minőségén – egészítette ki Ferenc Viktória.
öbb ezer vagy tízezer gyerek morzsolódik le a tízedik osztály környékén, létezik egy kényszeres iskolába járás, a gyerekek és a pedagógusok is várják, hogy megszabaduljanak egymástól – fogalmazott Magyari Tivadar. Sokszor a hátrányos helyzetű családokban más az iskolához való viszonyulás, mint máshol, ezen a területen pedig durva oktatási rendszert működtet az állam: a darabszám számít nekik. Az egyházi képzések segítik ki a hiányosságokat, de kérdés, hogy mennyire nőtték ki saját határaikat, tette hozzá.
Mi a teendő?
Ijesztően keveset tudunk tenni a szórványoktatásért – fogalmazott Magyari Tivadar. Ott lehet segíteni a leghamarabb, ahol a legkevesebb elemet kell megmozdítani, mondta, például a pedagógusképzés feljavításán, hiszen csak néhány intézményen belüli változásról van szó. Ugyanakkor beszélni kell a témáról, pontos helyzetelemzést adni.
Kiss Tamás azt mondta, a kérdés, hogy kinek kell tennie a szórványoktatásért? „Folyamatos monitorizálásra van szükség, hogy pontosan tudjuk, hol van szükség iskolabuszra, presztízsnövelő intézkedésre, hová kell szórványkollégium, mi a következménye annak, ha valahol alapítunk egyet” – fogalmazott a szociológus.
A szórvány veszélyeztetett állapota azt jelenti, hogy a szűkülő lehetőségeken osztoznak, és ez konfliktusokhoz vezet, mutatott rá Magyari Tivadar. Elindult ugyanakkor egy konkrétabb, higgadtabb párbeszéd, a koordináció is az információk találkozásával, és kollektív, jó rálátással bíró testületek által tud megvalósulni. Mindehhez természetesen elengedhetetlen a közösségekkel való egyeztetés – szögezte le.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro

Út az asszimilációhoz
Szórványhelyzetben a magyar oktatási rendszerből való kikerülés gyakran gyors asszimilációhoz vezet, így az anyanyelvű iskola versenyképessége az identitásmegőrzés kulcsa – állapították meg a szakértők azon a tegnapi kolozsvári kerekasztal-beszélgetésen, amelyet az RMDSZ által létrehozott Kulturális Autonómia Tanács szervezett.
Kiss Tamás, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa rámutatott, hogy az erdélyi szórványoktatás problémája a szűkösség: az osztályok összevonása, a szakok kínálatának szűkössége, így a választási lehetőségek hiánya tereli a magyar oktatási rendszeren kívüli pályára a diákokat. Megjegyezte: gyakran előfordul az iskoláit nem magyarul végző fiatalok esetében, hogy „sikeres emberről beszélhetünk, de nem a magyar közösségben maradóról”.

Nincs jobb alternatíva a minőségi anyanyelvi oktatásnál
Kárpát-medencei szórványoktatási kerekasztalt tartottak Kolozsváron
A szórványban élő magyar fiatalok számára nem csak az identitás megőrzését, hanem az érvényesülésüket is segíteni kell. Jóllehet a román nyelvű oktatás sok esetben változatosabb képzést kínál, mint a magyar, mégis a magyar családokat meg kell győzni arról, hogy az anyanyelvi oktatás a legjobb választás.
Olyan helyzetet kell teremteni, amelyben az anyanyelv ismerete a siker előfeltétele – hangzott el a Kulturális Autonómia Tanács (KAT) második alkalommal szervezett nemzetpolitikai kerekasztal-beszélgetésén, amelynek a szórványoktatás volt a témája. A rendezvényen Ferenc Viktória, a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet és Morvai Tünde, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének munkatársa, továbbá Kiss Tamás, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa, Magyari Tivadar, az RMDSZ Oktatási Főosztályának vezetője, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem oktatója vett részt.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Kolozsvári kerekasztal a szórványról: a magyar oktatásból való kikerülés gyors asszimilációhoz vezet
Szórványhelyzetben a magyar oktatási rendszerből való kikerülés gyakran gyors asszimilációhoz vezet, így az anyanyelvű iskola versenyképessége az identitásmegőrzés kulcsa – állapították meg a meghívott szakértők pénteken azon kolozsvári a kerekasztal-beszélgetésen, amelyet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által létrehozott Kulturális Autonómia Tanács (KAT) szervezett.
A rendezvényről beszámoló Maszol.ro kolozsvári portál szerint a KAT által kezdeményezett nemzetpolitikai kerekasztal pénteki, első rendezvényén három kisebbségkutató intézet és egy egyetem képviselői összegezték az erdélyi, felvidéki és kárpátaljai szórványoktatás tapasztalatait. Kiss Tamás, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa rámutatott, hogy az erdélyi szórványoktatás problémája a szűkösség: az osztályok összevonása, a szakok kínálatának szűkössége, így a választási lehetőségek hiánya tereli a magyar oktatási rendszeren kívüli pályára a diákokat. Megjegyezte: gyakran előfordul az iskoláit nem magyarul végző fiatalok esetében, hogy “sikeres emberről beszélhetünk, de nem a magyar közösségben maradóról”. Ferenc Viktória, a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa rávilágított, Kárpátalján számos ukrán gyerek is tanul magyarul, hiszen a nyelvtudás haszonnal járhat. Ha az anyanyelvű oktatásban versenyképes akar lenni egy iskola, akkor extra kínálatot, jobb oktatást kell kínálnia – tette hozzá. Az iskola közösségteremtő szerepéről szólva megállapította: egy szórványoktatónak kulturális menedzsernek is kell lennie.
Morvai Tünde, a budapesti MTA TK Kisebbségkutató Intézet munkatársa beszámolt róla: Szlovákiában gyakran azért íratják a magyar szülők többségi iskolába a gyerekeiket, mert meglátásuk szerint jobb a szlovák nyelvű oktatás. Terepmunkák során azt tapasztalta, hogy magyar nyelvű óvoda nincs, csak magyar csoportok Szlovákiában, így előfordult, hogy a szórványtelepülésről óvodába kerülő hároméves kisfiú megkérdezte az apukájától: miért beszél vele angolul a (szlovák) óvónő?
Magyari Tivadar, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatója, az RMDSZ oktatáspolitikai ügyvezető alelnöke úgy vélte: a szórványban élő fiataloknál valójában kiegészíti egymást a többségi társadalomba történő integráció és az identitásmegőrzése. Elmondta, a szórványoktatást ott lehet leghamarabb segíteni, ahol a legkevesebb elemet kell megmozdítani: például a pedagógusképzés javításával.
erdon.ro

Elment a Táltos
Az emlékek kényszerítenek arra, hogy ha kissé megkésve is, de szóljak e hónap elején tőlünk végleg búcsút vevő Horváth Károlyról, a kiemelkedően fontos munkát végző tehetséges zenészről és énekesről, aki társával, Józsa Erikával mindenkit meg tudott győzni arról: a kissé átrendezett népdal, de a megzenésített, jó vers is a megzavart lelkek legjobb gyógyítója, társ a tanácstalanságban, a boldogságban, örömeinkben, boldogtalanságunkban.
Sepsiszentgyörgyön a megerősödés és felfutás éveit élte, körülvéve barátokkal, színházi esték meleg hangulatát varázsolta igazi élménnyé, s a zenészpárjával szívszorító eseménnyé avatták minden fellépésüket. Szerencsére a bukaresti televízió magyar adásának köszönhetően mindenfelé megízlelhették a folkzene büszkeséget árasztó hangjait. Táltos volt a neve kéttagú együttesüknek, s táltos volt Horváth Károly is, mert biztosan tudta, mi az, amivel a megcsonkított világban meg lehet tartani a hitet a mában, a jövőben; a kultúrában, a kultúránkban. Nagy űrt hagyott maga mögött, amikor elment Sepsiszentgyörgyről, de tudtuk, sok nemes dolgot vitt véghez másfelé is, főleg Székelyudvarhelyen, de aztán a határon túl, az anyaországban is.
Én az 1990-es évek elején találkoztam vele utoljára, Czegő Zolival kerestük meg Budapesten, Moszkva téri, tágasnak egyáltalán nem mondható lakásában, ahol társával, az ugyancsak Sepsiszentgyörgyről való Darkó Éva színművésznővel (akit itthon mindenki Samunak becézett) szolnoki „bevetésre” készültek, gyerekelőadás színpadra állítására. Aztán Zalaegerszeg következett, ahol előbb a kőszínház művészi vezetője, majd a Bábszínház mindenese, igazgatója lett. Úgy hírlik, a nagy sikerű Ludas Matyi volt számára a hattyúdal…
Milyen furcsa véletlene a sorsnak: most, a napokban búcsúztunk Kobzos Kiss Tamástól is, akit ugyancsak a folklórszeretet állított magas pódiumra, akinek művészetében mi is gyönyörködhettünk itt, Sepsiszentgyörgyön…
Elment a Táltos… Elmentek a Táltosok…
Dr. Péter Sándor
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Erdélyi magyar médiafogyasztás: a tévé mindent visz
Egyre inkább a magyarországi csatornák dominálják a fogyasztásunkat.
A tévé egyeduralmát semmi nem veszélyezteti Erdélyben, továbbra is ez számít a legnépszerűbb médiumnak a magyarok körében. A korábbi évekhez képest annyi változás figyelhető meg, hogy a magyarországi csatornák egyre inkább dominálják a fogyasztásunkat.
Ezzel szemben a rádióban és az írott sajtóban még mindig a helyit, a regionálisat keresik az erdélyiek - ez derült ki a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet szakemberei által készített felmérésből, amiben az erdélyi magyarok médiafogyasztási szokásait vizsgálták. Az 1573 személy megkérdezésével készült kutatás - amit Kiss Tamás szociológus mutatott be a MÚRE konferenciáján - reprezentatív Erdélyre nézve. Az adatok a bemutatóból származnak.
Továbbra is a televízió az erdélyi magyar legfontosabb tájékozódási forrása,
a megkérdezettek 93,3 százaléka nézi rendszeresen a képernyőt. A 2007-es felméréssel összevetve ez egy szinte elhanyagolható 0,5 százalékos csökkenést jelent. A kutatásból az is kiderül, hogy az erdélyiek legnagyobb arányban a kábelszolgáltatókon (74,5 százalék) vagy a műholdas előfizetésen (19,4 százalék) keresztül tévézik, és egyelőre elenyésző azoknak az aránya, akik interneten követik élőben a műsorokat (0,9 százalék) vagy egyáltalán visszakeresik a régi adásokat (0,5 százalék). Okostelefonos vagy táblagépes applikációt a megkérdezettek 0,7 százaléka használt már tévézésre.
Ugyanakkor az is elmondható, hogy 2007-hez viszonyítva a tévézéssel töltött idő a hét minden időszakában emelkedett, mind hétvégén, mind hétköznap többet tévéznek az emberek. Míg korábban hétköznap 3 óra és 10 percet tévéztek, addig idén átlagosan 25 perccel többet ülnek a tévé előtt. Hétvégén ezzel szemben 6 perccel töltöttünk több időt a képernyő előtt idén, mint 8 évvel ezelőtt. 2015 szeptemberében és októberében - amikor a mintavétel történt - a válaszadók átlagosan 4 óra és 3 percet nézték hétvégenként a képernyőt.
A leggyakrabban a híradót és a hírműsorokat említették, mint kedvenceiket. A tévénézők 63,8 százaléka mondta azt, hogy szereti a híradókat. Ezután a játékfilmek jönnek 23,2 százalékkal, az ismeretterjesztő és tudományos filmek 21,1 százalékkal, a humoros műsorok 21 százalékkal, a romantikus sorozatok 19,5 százalékkal. Az egészséggel és életmóddal kapcsolatos műsorokat a nézők 19,3 százaléka kedveli, míg a sportműsorokat 18,6 százalékuk.
A magyarországi csatornák mindenkit beelőznek,
az RTL Klub műsorai a legnézettebbek, a megkérdezettek 73 százaléka mondta, hogy napi vagy heti rendszerességgel odakapcsol a csatornára. Utána a Duna Tévé következik 67,3 százalékkal, majd a TV2 53,7 százalékkal. A szakemberek szerint az erdélyi magyarok médiafogyasztásának egyik legfontosabb jellegzetessége, hogy a magyarországi csatornák dominálják a televíziózásunkat, amiknek egyre szélesebb skálája érhető el Székelyföldön és Közép-Erdélyben is. Nyolc évvel ezelőtt még a Duna Tévé volt a legnépszerűbb 71,7 százalékkal, míg a most listavezető RTL Klub akkor 62,7 százalékot ért el.
Ezzel szemben a román kereskedelmi csatornák nézettsége egyre inkább csökken az erdélyi magyarok körében. A román csatornák közül továbbra is a PRO TV-t nézik a leggyakrabban, de míg nyolc évvel korábban 61,8 százalékos volt a napi vagy heti rendszerességgel oda kapcsolók aránya a tévénézők között, addig a legfrissebb felmérésében csak 44,7 százalékuk állította ugyan ezt.
Még szembetűnőbb a román csatornák térvesztése, ha a Realitatea TV említéseit is nézzük: míg 2007-ben 36,5 százalékuk mondta a megkérdezetteknek, hogy legalább havi rendszerességgel követi a műsorait, addig 2015-ben már csak 15,9 százalékuk. A román közszolgálati tévé első számú csatornájának még nagyobb a visszaesése, 42,4 százalékról zuhantak vissza 14 százalékra. Az egyetlen országos erdélyi magyar televíziónak, az Erdély Tévének 19,6 százalékos a "nézettsége". Az esetében viszont érdemes megjegyezni, hogy a vizsgált adók közül ez az, amelyik a háztartásban legnagyobb arányában nem fogható (34,7 százalék). A megkérdezettek 12 százaléka állított azt, hogy napi rendszerességgel nézi a Marosvásárhelyről sugárzó csatornát.
A TVR magyar adást a megkérdezettek 4,5 százaléki nézi rendszeresen. A területi stúdiók közül a Bukaresti Stúdió magyar adása a legnézettebb, a válaszolók 1,9 százaléka követi rendszeresen a műsoraikat. Utána következik a kolozsvári 1,8 százalékkal, a marosvásárhelyi 1,7 százalékkal, majd a temesvári stúdió programkínálata 0,5 százalékkal.
A rádiózók aránya alig, a szokásaik már jelentősebben változtak
az elmúlt 8 évben. A rádiózók aránya ez idő alatt nagyjából 4 százalékpontot csökkent, míg 2007-ben a megkérdezettek 68,1 százalék nyilatkozta azt, hogy szokott rádiót hallgatni, addig 2015-ben csupán 64,7 százalékuk. Viszont jelentősen megnőtt az elmúlt években autóban rádiót hallgatók aránya, így nem is meglepő, hogy a rádiózási csúcsidő is korábban van. Míg 2007-ben még délelőtt 10-12 óra között hallgattak leginkább rádiót, addig 2015-ben már a reggel 8-10 óra közötti idősáv számít a leghallgatottabbnak. A délutáni csúcs továbbra is délután 16-18 óra között van, ami tipikusan a hazafelé autózókat jelenti.
Érdekes adat, hogy az online rádiózók aránya az online tévénézőkhöz képest meglepően magas, interneten élőben a megkérdezettek 21 százaléka szokott rádiót hallgatni, míg okostelefonos vagy táblagépes applikációt is használt már a 18 százalékuk. Természetesen a hagyományos ultra-rövidhullámos (FM) rádiózás a legnépszerűbb, a rádiózók 90 százalék használja ezt a technológiát.
A Marosvásárhelyi Rádió magyar adása az abszolút kedvence az erdélyieknek, 27,9 százalékuk említette, hogy hallgatta az elmúlt egy hétben. Utána a román Kiss FM következik 13,3 százalékkal, majd a katolikus Mária Rádió 12,4 százalékkal, a marosvásárhelyi Rádió Gaga és a magyarországi Kossuth Rádió egyaránt 11,7 százalékkal, illetve a Pro FM és a Europa FM következik 11,4 és 11,3 százalékkal. A felmérés összesítéséből az derül ki, hogy az erdélyi magyar kereskedelmi rádióknak, illetve a román kereskedelmi rádióknak sikerült növelniük a hallgatottságukat az erdélyi magyarok körében.
A Marosvásárhelyi Rádió kínálatából a Kívánságműsor a legkedveltebb, a hallgatóinak a 76,3 százaléka említette, hogy szereti. A Kolozsvári Rádió magyar adásának műsorai közül a hétköznaponként jelentkező Zenetért említették a legtöbben, mint kedvencüket. Egyik műsor népszerűsége sem meglepő, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az erdélyi magyarok zenét hallgatnak legszívesebben a rádióban, azok közül is a magyar népzenét, régi magyar slágereket, nótát, illetve mulatóst, amit valószínűleg ezekben a műsorokban kapnak meg leginkább.
Nyomtatott és online sajtóban a helyi infó kell,
gyakorlatilag az, amivel az országos televízióknak és rádióknak nem igazán van kapacitásuk foglalkozni. A megkérdezettek 60 százaléka mondta azt, hogy olvasott az elmúlt héten valamilyen írott médiaterméket, ezeknek pedig a 85,4 százaléka azt, hogy ez valamilyen helyi magyar lap volt. Ezzel szemben pedig minden más laptípus olvasása elenyésző. A megkérdezettek 5,3 százaléka olvas magyarországi lapokat, 3,3 százaléka helyi román lapokat, 2,6 százaléka erdélyi magyar országos lapokat, míg 2,1 százalékuk országos román lapokat.
Ennek tükrében egyáltalán nem meglepő, hogy egyetlen erdélyi magyar lapnak sincs abszolút dominanciája az olvasók körében. A Kovászna megyében megjelenő Háromszéket említették a legtöbben, de ez is csak 5,1 százalékos "népszerűséget" jelent. A Háromszék után a szatmári Friss Újság, a háromszéki Székely Hírmondó és a Csíki Hírlap következik, egyaránt 4 százalék körüli "népszerűséggel". Ezek után az sem meglepő, hogy az internetes portálok közül is a főleg helyi hírekben utazó, az Udvarhelyi Híradó, a Csíki Hírlap, a Gyergyói Hírlap, a Vásárhelyi Hírlap és a Krónika anyagait is közlő szekelyhon.ro-t említették a leggyakrabban. A válaszadók 8,2 százaléka mondta, hogy napi rendszerességgel olvassa az oldal tartalmát, míg 10,3 százalékuk hetente egy-két alkalommal. Utánuk következik a transindex.ro 6,3 százaléknyi rendszeres napi olvasóval, majd a maszol.ro 5,7 százalékkal. A nem túl fényes arányokat árnyalja, hogy a megkérdezettek 42,6 százaléka nyilatkozta azt, hogy soha nem internetezik, így pedig nehéz lenne bármilyen rendszerességgel online lapokat olvasni. (Ezt támasztják alá a nemzetközi felmérésék is.) Facebook-profilja is csak a megkérdezettek 47,9 százalékának van, pedig azt hihetnénk, hogy ez teljesen általános most már.
G. L.
Transindex.ro

A Háromszék a legolvasottabb
A Háromszék a legolvasottabb napilap Erdélyben, de a tévé egyeduralmát semmi nem veszélyezteti a magyarok körében: egyre többet ülünk a képernyő előtt, és a korábbi évekhez képest csak annyi változás figyelhető meg, hogy a magyarországi csatornák népszerűsége növekedett.
Ezzel szemben a rádióban és az írott sajtóban még mindig a helyit, a regionálisat keresik az erdélyiek – derült ki a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet szakemberei által készített felmérésből, amelyben az erdélyi magyarok médiafogyasztási szokásait vizsgálták. Az 1573 személy megkérdezésével készült kutatást Kiss Tamás szociológus mutatta be a MÚRE konferenciáján, és a Transidex tette közzé.
A megkérdezettek 93,3 százaléka nézi rendszeresen a tévét, hétköznap átlag 3 óra tíz percig, hétvégeken 4 óra 3 percig, ami 25, illetve 6 perccel több, mint 2007-ben. A legnézettebbek a hírműsorok és a magyarországi csatornák (az RTL Klub, a Duna TV és a TV2), a legkevésbé a román műsorok érdeklik az erdélyi magyarokat, de az Erdély TV is jócskán elmarad a budapesti adások mögött. A rádióhallgatók tábora 68,1-ről 64,7 százalékra csökkent, e téren inkább a szokások változtak: többen hallgatják autóban vagy online az adásokat. Az erdélyi magyarok között a listavezető toronymagasan a Marosvásárhelyi Rádió, utána a román nyelvű Kiss FM, a katolikus Mária Rádió következik, és majdnem azonos hallgatottsággal a Rádió Gaga, a Kossuth rádió, a Pro FM és az Europa FM.
A nyomtatott sajtóban a helyi lapokra van vevő: a válaszolók 60 százaléka olvas napilapokat, és ezek 85 százaléka helyi újságot azokért a hírekért, amelyekkel az országos adók nem foglalkoznak. A legtöbb olvasója a Háromszéknek van (a válaszolók 5,1 százaléka vásárolja rendszeresen), és nagyjából azonos (4 százalékos) a szatmári Friss Újság, a Székely Hírmondó és a Csíki Hírlap népszerűsége. Internetes portálokat a megkérdezettek 57,4 százaléka böngész több-kevesebb rendszerességgel, legtöbben a főleg helyi híreket közlő Székelyhont (8,2 százalék), valamivel kevesebben a Transindexet (6,3) és még kevesebben (5,7) a Maszolt.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az anyaországi tévék a legnézettebbek az erdélyi magyarok körében
Elsősorban a magyarországi tévéket nézik az erdélyi magyarok, derül ki egy, a médiafogyasztási szokásokról készített friss felmérésből.
A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet ez év szeptemberében és októberében készített felmérését a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) felkérésére, ennek eredményeit Kiss Tamás és Barna Gergő szociológus mutatta be hétfőn este Kolozsváron. Az MTI beszámolója szerint az erdélyi magyarságra reprezentatív mintán végzett felmérést egy hasonló, 2007-ben készített kutatás adataival is összevetették.
Kiss Tamás elmondta, míg 2007-ben az erdélyi magyarok preferenciáját a Duna Televízió vezette, jelenleg az RTL Klub az erdélyi magyarok legnézettebb programja. A jelenlegi nézettségi sorban a Duna tévé, a TV2 és a Pro TV következik. A tájékozódás legfontosabb forrásának azonban az erdélyi magyarok is a román nyelven sugárzó Pro TV-t jelölték meg.
Kiss Tamás elmondta: erőteljesen visszaesett a román közszolgálati televízió magyar adásainak a nézettsége. A rádiózási szokások az autózási szokásokhoz igazodtak. Az erdélyi magyarok többsége autózás közben hallgat rádiót azokban az idősávokban, amikor munkába megy vagy munkából hazafelé tart. A felmérés azt jelzi, hogy előretörtek az erdélyi magyar kereskedelmi rádiók, de a közszolgálati rádió magyar adásai is jól őrizték a pozíciójukat.
Barna Gergő elmondta: az elmúlt hét évben keveset csökkent az erdélyi magyar lapok olvasottsága, az írott sajtó piaca azonban rendkívül töredezett, a kínálatot jobbára a kis területen terjesztett helyi lapok jelentik. A mérés szerint a Háromszéknek, a Székely Hírmondónak és a szatmári Friss Újságnak van a legnépesebb olvasótábora. A hírportálok közül a Székelyhon a legolvasottabb, ezt a Maszol.ro és a Transindex követi.
A kutatás szerint az erdélyi magyarok többnyire magyar nyelvű médiát fogyasztanak, elsősorban azonban a rádiózás terén érzékelhető a román csatornák hallgatottságának az előretörése.
Krónika (Kolozsvár)

Médiafogyasztás szokásai
A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) felkérésére, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet a romániai magyar médiafogyasztás, különös tekintettel a közszolgálati rádiók és televíziók magyar nyelvű adásainak fogyasztására vonatkozó felmérést készített- mondta Rácz Éva felvezető beszédében.
A felmérés 2015. szept. 24.-október 18. között készült Erdélyben és a Partiumban, 1573 alany megkérdezésével. Eredménye reprezentatív a Kolozsvári Rádió és Kolozsvári Televízió (valamint a marosvásárhelyi hasonló stúdiók) adáskörzetére; a mostani bemutatón kiemelték a kolozsvári központú csatornákra vonatkozó adatokat.
A kutatásban ugyanakkor feltettek olyan általános kérdéseket is, amelyek az írott és az internetes média fogyasztására nézve is érvényesek, ezért az eredmények az erdélyi és partiumi média bármely csatornájának érdekesek lehetnek.
TV nézettsége
Kiss Tamás és Barna Gergő szociológusok ismertették a felmérés eredményeit a Kolozsvári Rádió koncerttermében. Kiss Tamás kutatásvezető a TV nézés és a rádiózás fogyasztási szokásaival kapcsolatos felmérés adatait mutatta be. Kiderült, hogy a megkérdezettek 93,3% nézi a tévét. Legtöbbször kábelszolgáltatással vagy műholdas vétellel rendelkezik. Ugyanakkor a 2007 és 2015-ben készült felmérések adatait hasonlították össze. Főleg az esti idősávban vagy a hétvégi nézettség nagyobb. A TV nézők köre növekedést mutat. Ha a többi kelet- európai országhoz hasonlítjuk, elmondható, hogy Romániában a TV nézésére fordított idő magas (4,06 óra). A megkérdezettek válaszából kiderül, főleg a híradót, humoros adásokat, valamint játékfilmeket néznek. Háttérbe szorulnak a talk show-k (beszélgető műsorok) nézettsége. (Ez főleg a román mintán nagyobb.) 2007-ben a magyarországi TV adások vezették a rangsort, a Duna TV, az RTL Klub, TV2, valamint a romániai Pro TV. 2015-ben az RTL Klub nézettsége 73%, a Duna TV 67,3 % volt. Visszaesett M1 és a M2 nézettsége. Az RTL Klub magas nézettséggel rendelkezik. A román adók közül továbbra is a PRO TV-nek van piacvezető szerepe. A román közszolgálati TV nézettsége csökkenő tendenciát mutat. A Román Televízió magyar adásának nézettsége is csökken.
A Kolozsvári Stúdió magyar adásának a kulturális és a szórakoztató műsorait nézik. Ellenben a Bukaresti TV adás magyarnyelvű hétfői adásának van a legnagyobb nézettsége.
A rádiózás szokásai
A kérdezettek 64,7 %-a hallgatja a műsort. Az sem közömbös, hogy az erdélyi magyarság milyen körzetekben hallgatják ma a rádiót. A háttér rádiózás szerepe is megnőtt. Főleg az autóban hallgatják. A rádiózás szokásai főleg az autózás szokásaihoz igazodtak, amikor munkába, vagy ha hazamegy hallgatja a rádiót. Az internetes vagy az okos telefonon történő beszélgetéseket nem vizsgálták meg. Ellenben nőtt azok száma, akik inkább hétköznapokon hallgatják az adásokat. A leggyakrabban hallgatót rádió a Marosvásárhelyi adás, a KISS FM (a zenére alapuló román adás) és a Mária Rádió. Figyelemre méltó az, hogy a zenére alapuló magyar nyelvű kereskedelmi adások előretörtek. A román nyelvű kereskedelmi rádiózás felerősödött.
A rádió hallgatók 32,2%-a követi a Marosvásárhelyi Rádió magyar adását, 12%-a a Kolozsvári Rádió magyar adását, majd sorrend szerint Erdélyi FM (5,1 %), Bukaresti (4,9%) és a Temesvári Rádiót (2,5%). A Kolozsvári Rádió magyar műsorait a kérdezettek 36 %-a naponta, és 40%-a hetente hallgatja. A szerkezete átgondoltabb. Városon többen hallgatják. A fiatalokat is érdeklik az adások. A Zenetár, Hangoló, a Dal posta, a Cifra palota adásait kedvelik.
Milyen típusú adást szeretnek? Az erdélyi közélettel foglalkozó híreket, a zenei műsorokat hallgatják. A rádióhallgatás jellege megváltozott. Az erdélyi magyarok ízlésvilága konzervatív. Főleg a régi slágerek, magyar nótákat kedvelik. Előtérbe kerülnek az erdélyi magyar kereskedelmi rádiók adásai.
Nyomtatott és online média
Barna Gergő a nyomtatott és az online médiának az olvasottságát elemezte. Felmérésekből kiderült, hogy a helyi lapok előtérbe kerülnek az olvasottságot illetően. A megkérdezettek 88,5 %-a a helyi lapokat olvassa. Az erdélyi lapok olvasótábora szempontjából a rangsort helyi lapok, a Székely Hírmondó, a Háromszék, a szatmári Friss Újság vezeti. A vallási jellegű lapok olvasottsága jelentős. Főleg a magyar nyelven történő médiafogyasztás jellemző.
2007-hez képest nagy ugrás észlelhető, 57 %-ra emelkedett az internetezők százalékos aránya. Új elemként jelent meg a Facebook használata, ennek következtében csökkent a levelezés (az e-mailezés) részaránya, viszont nőtt az internetes tartalmaknak az aránya. Mennyi időt töltenek el? kérdésre válaszolva kiderül, hogy az internetezők  jó része naponta több órát tölt el a Facebookon.
Az internetes hírportál olvasottsága szempontjából piac- vezető a szekelyhon.ro, a maszol.ro, a Transindex és az erdely.ma is.
A média, mint hírforrás kiegyensúlyozottabb képet mutat. A megkérdezettek 76%-a a TV, 43%-a a rádiót tekinti fő hírforrásnak. Leginkább az egészségügyi kérdések, az erdélyi magyar ügyek, tudományos és gazdasági kérdések érdeklik.
Csomafáy Ferenc. erdon.ro

Erdélyben a helyi lapok uralják az írott sajtó kínálatot
Médiafogyasztási szokásainkat mérte a kisebbségkutató intézet
A televízió az erdélyi magyarok számára is az információk fő forrását jelenti, a tévénézők többsége azonban a magyarországi kereskedelmi és közszolgálati médiát kedveli.
A második legfontosabb hírforrás a rádió, a nyomtatott sajtó esetében a helyi, regionális lapokból tájékozódnak. Az erdélyi magyarok többnyire magyar nyelvű médiát fogyasztanak, egyedül a rádiózás terén érzékelhető a román csatornák hallgatottságának az előretörése. Mindenekelőtt a hírműsorok érdeklik a nézőket, hallgatókat, olvasókat, a témákat illetően pedig az egészségüggyel kapcsolatos hírek keltik fel leginkább az érdeklődést – derül ki abból a felmérésből, amelyet az erdélyi magyar médiafogyasztási szokásokról készített a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet tavaly ősszel. A kutatást végző szociológusok, Kiss Tamás és Barna Gergő az idei eredményeket összevetették a 2007-ben készített hasonló felmérés adataival is. Szabadság (Kolozsvár)

Új választási pártot javasol az EMNP
Közös erdélyi magyar választási párt létrehozását javasolja a 2016-os romániai önkormányzati, majd parlamenti választásokra az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) – jelentette be Szilágyi Zsolt (képünkön), az alakulat országos elnöke, Kolozsváron. Sem az RMDSZ, sem a politikai elemzők nem hisznek ennek sikerében.
Szilágyi szerint már a nyáron tartandó önkormányzati választásokon a létrehozandó választási párt színeiben indulhatnának a magyar jelöltek azokon a településeken, ahol a magyarság megosztottsága a képviseletet veszélyeztetné. Azokon a településeken, ahol a magyarság többséget alkot, a három magyar politikai alakulat versenyezhetne a tisztségekért.
Az EMNP álláspontja szerint az őszi parlamenti választásokon a választási párt teremtené meg azt a keretet, amely a magyar politikai szervezetek összefogását biztosítja, de nem számít koalíciónak. A koalíciók ugyanis a választási törvény szerint a 6,5 százalékot kitevő magyarság számára aligha teljesíthető választási küszöböt szabnak. Szilágyi Zsolt emlékeztetett, az RMDSZ decemberben azt kérte az EMNP-től, ne induljon az őszi parlamenti választásokon. Hozzátette, akkor nőnek meg a magyarok sikeres választási szereplésének az esélyei, ha a magyar pártok összeadják az erőiket, nem pedig kiszorítják egymást. Az EMNP azt javasolta, hogy Erdélyi Magyar Szövetség néven alakuljon meg a választási párt, és annak logója összesítse a három szervezet jelképeit. Mint rámutatott: az erdélyi magyar pártok összefogása egy olyan választóréteget mozgósítana, amelyet külön-külön egyik szervezet sem tud megszólítani. Szerinte a választási párt a megtisztulásra is lehetőséget teremtene. Ennek a jelöltlistáira csak olyan politikusok kerülhetnének fel, „akikre nem vetül a korrupció árnyéka”. Az EMNP elnöke elmondta: az együttműködésre vonatkozó javaslatukat az elmúlt napokban juttatták el Kelemen Hunornak, az RMDSZ elnökének, és arra készülnek, hogy az elkövetkező napokban tárgyaljanak róla. Hozzátette, olyan kétoldalú tárgyalásokra készülnek, amelyeken egyik oldalon az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) szövetsége, másik oldalon pedig az EMNP jelenik meg.
Szilágyi Zsolt javaslatcsomaggal jön
Szilágyi Zsolt szerint az RMDSZ-nek eljuttatott javaslatcsomag az erdélyi magyar politikai pluralizmusnak a tudomásul vételén alapul. Ebben javasolták az erdélyi magyar politikai szervezetek egyeztető fórumának az újraélesztését, az autonómiatörekvések összehangolását, egy közös erdélyi magyar jogvédő szolgálat elindítását és egy olyan közös testületnek a létrehozását, amely az erdélyi magyarságnak juttatott román költségvetési források elosztása fölött őrködne. Hozzátette, hogy a források fölött jelenleg egyedül az RMDSZ rendelkezik, és e források elosztása a közösség számára átláthatatlan. Az EMNP elnöke azt is elmondta, bízik abban, hogy az RMDSZ vezetői tanulni tudnak a múltból, és belátják, hogy a közösség érdeke fontosabb, mint a pártérdek. Szilágyi Zsolt újságírói kérdésre hozzátette: ha van politikai akarat, megoldást lehet találni az összefogás technikai problémáira. Ezek közé tartozik, hogy az érvényes törvények szerint egy politikus nem lehet egy időben a saját pártjának és a létrehozandó választási pártnak is a tagja, és ha kilép abból a pártból, amelynek színében önkormányzati tisztséget nyert, elveszíti a mandátumát.
Az RMDSZ bírálja az ajánlatot
Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke közleményben bírálta Szilágyi Zsolt választási párt megalakítására vonatkozó javaslatát. Kovács kiemelte: 1989-ben az alapítók szövetségi struktúrában hozták létre az RMDSZ-t, és elvetették a pártstruktúrát, mert úgy vélték, hogy a közképviseletnek egy hangsúlyos társadalomszervezői munkát is el kell látnia. „Szilágyi az elmúlt tíz évben két pártot is létrehozott, és úgy látszik, tapasztalatait egy választási párt megalakításában akarja kamatoztatni. Biztos vagyok benne, hogy a magyar képviselet megerősítése az önkormányzatokban és a parlamentben nem egy újabb párt, hanem az RMDSZ által valósítható meg” – hangsúlyozta az ügyvezető elnök. Kovács Péter sérelmezte, hogy az EMNP az RMDSZ-szel elkezdett tárgyalás két fordulója között a sajtón keresztül üzenget. Szerinte ez megkérdőjelezi az összefogásra vonatkozó javaslat komolyságát.
Tőkés: megégetheti magát a Fidesz az RMDSZ-szel
Az RMDSZ-szel való együttműködésnek komoly feltételei vannak, éspedig az, hogy ne árulja el a Fidesz nemzetpolitikáját – kommentálta Tőkés László a Hír Tv-nek Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős kormányfőhelyettes nemrég tett kijelentését, miszerint „nemzeti parancs” a Kelemen Hunor vezette alakulattal való összefogás. Az EMNT elnöke a budapesti csatorna Magyarország élőben című műsorában közölte: ez számára kicsit úgy hangzik, mintha azt mondanák, össze kell fognia az MSZP-nek a Demokratikus Koalícióval. „Nem tudok róla, hogy Orbán Viktor nemzetpolitikájában fordulat állt volna be. (...) Vannak olyan inkompatibilis viszonyok, amelyeket kár erőltetni; a szavazatszedési teljesítmény abszolút értékben nem jelent minőséget, gondolok itt az  RMDSZ választási fölényére” – állapította meg az EP-képviselő, aki szerint „megperzselheti” a magyar kormányt és a Fideszt a korrupciós ügyekben érintett RMDSZ-es politika. Tőkés úgy véli, meg kell találni a modus vivendit az egyetlen, román parlamenti képviselettel rendelkező magyar alakulattal, ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenben egyet kell érteni a Fidesszel. Kérdésre válaszolva leszögezte: nem azért távozott idő előtt és nem írta alá a helyszínen a záródokumentumot a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) decemberi ülésén, mert megsértődött Orbán Viktorra.
Csekély az esély az összefogásra?
Erdélyi elemzők szerint csekély az esélye annak, hogy egy erdélyi magyar választási párt színeiben egymással összefogva vegyenek részt az idei választásokon az erdélyi magyar pártok. Bakk Miklós politológus, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) tanára szerint az Erdélyi Magyar Néppárt és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség között zajló taktikai, retorikai küzdelem részéről van szó. „Azt hiszem, az EMNP is tisztában van azzal, hogy az RMDSZ nem fogadja el ezt a javaslatot” – jelentette ki az MTI-nek. Hozzátette, hogy az RMDSZ és az EMNP között „együttműködési versengés” folyik. „Mindkét fél a pozícióinak a feladása nélkül akarja bizonyítani, hogy ő az együttműködőbb. Nyilván a versenyhelyzet marad” – állapította meg Bakk Miklós. A politológus szerint a budapesti kormányzat együttműködést sürgető állásfoglalásai – melyek legutóbb Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes révén jutottak kifejezésre – azt jelzik, hogy Budapest elfogadta a létező erőviszonyokat.
Kiss Tamás szociológus, a romániai Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója is úgy látta, hogy maga az EMNP sem hiheti, hogy létrejön a választási párt. „A romániai magyar politika domináns szereplője az RMDSZ, a szövetségnek pedig ez nem felel meg” – magyarázta az MTI-nek az elemző. A szociológus a választási racionalitás szempontjából fajsúlyos érvnek tartotta, hogy az RMDSZ egy 26 éve bejáratott márkanév, amelyet nem érdemes feladni. Szerinte nyilvánvaló, hogy az erdélyi magyarság összefogást vár a politikai szereplőktől, de a választók beérnék azzal is, hogy az összefogás az RMDSZ szervezeti keretében történjék meg. Kiss Tamás úgy vélte: segíti is, meg nem is az összefogást az, hogy Budapest ezt várja el a politikai szereplőktől. Hozzátette: az RMDSZ ellenzékeként megszületett Magyar Polgári Párt és Erdélyi Magyar Néppárt eddig „a magyar nemzetpolitika támogatásával” tudott részt venni a választásokon. A budapesti támogatás azonban mára elfogyott, és az RMDSZ is legalább annyira tárgyalópartner a magyar kormány számára, mint a két kis párt.
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Négymillióan élnek Romániából életvitelszerűen külföldön
– Még nem jelent tényleges elvándorlást, hogy sokan mondják, el szeretnének menni,– figyelmeztet Kiss Tamás szociológus.
– Ez egyfajta attitűd-változó, ami nyilván fontos, de nem feltétlen mutatja a tényleges migrációs trendeket – állapítja meg a szakember. Tényleg magas azok száma, akik így vélekednek, és végül sokan valóban el is mennek közülük, azonban az összehasonlító elemzések, amelyek azt vizsgálták, hogy a románokban vagy a magyarokban nagyobb az elvándorlási hajlandóság, azt mutatják, hogy ez nem magasabb a magyarok körében, mint a románoknál, emlékeztet a szociológus. – Az elmúlt időben nem volt népszámlálás, így elég nehéz megmérni azt, hogy ténylegesen a magyarok vagy a románok mentek el arányaiban többen – mondja Kiss.
– 2010 és 2013 között több mint 700 ezerrel nőtt azon román állampolgárok száma, akik külföldön élnek, ez elsősorban Nyugat Európát jelenti. Nagy valószínűséggel még egyszer ennyit nőtt azóta. Most már az életvitelszerűen külföldön élő romániai állampolgárok száma meghaladja a négymillió főt. Ha ezt az adatot az ország teljes népességére vetítjük, akkor az az ország 20 százalékát jelenti, az aktív korúak tekintetében pedig megközelítőleg egyharmados ez az arány. Ebben lehet, hogy valamilyen mértékben alulreprezentáltak a magyarok, de a nagyságrend azért ez – foglalja össze Kiss Tamás.
Szász István Szilárd. Szabadság (Kolozsvár)

Hatodszorra zajlik Szociológus Napok Kolozsváron
Kétnapos programmal jelentkezik a 6. Szociológus Napok. A BBTE Magyar Nyelvű Szociológia és Szociális Munkásképző Intézet és a Max Weber Szociológiai Szakkolégium által szervezett eseménysorozat romakutatás, férfikutatás, törzsi társadalmak témában jelentkezik idén.
Csütörtökön Illyés Szabolcs 17 órától roma vallási közösségek antropológiai vizsgálatának módszertani kérdéseiről tart előadást, 16 órától Horváth István ismerteti a romániai szegregált roma közösségek helyzetét. Fél 9-től Horváth István, Pásztor Gyöngyi, Péter László, Veres Valér, Rat Cristina, Kiss Tamás, Bartha Zsuzsanna és Bodó Izabella beszélgetnek a hazai romakutatásokról.
Pénteken 16 órától diákok tartanak előadásokat illetve kutatási beszámolók hangzanak el, 18 órától Hadas Miklós, a Corvinus Egyetem munkatársa tart előadást A vulkán megszelídítése. Adalékok a nyugati férfibeállítódások hosszú távú átalakulásának vizsgálatához címmel. Fél 8-tól Turóczi Ildikó számol be kameruni tapasztalatairól, ahol a hagyományos és modern gyógyászatot kutatta.
A programok a Szociológia Tanszék Dostoievski utcai épületében zajlanak.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro