November 6-án kezdődött Marosvásárhelyen az a rendezvénysorozat, amelyet a polgármesteri hivatal, a Baja-Marosvásárhely Baráti Társaság, a Marosvásárhely-Kecskemét Baráti Kör Egyesület és a Marosvásárhely–Zalaegerszeg Baráti Kör Egyesület szervezett. Náznán B. Olga, a baráti társaságok marosvásárhelyi képviselője írt pályázatot, melyet az Európa a polgárokért 2007-2013-as program keretében nyújtottak be sikerrel, így jöhetett létre a kétnapos találkozó. A 60 meghívott, Kecskemét, Zalaegerszeg, Baja és Lendva (Zalaegerszeg testvérvárosa) képviselői a korszerű szőlőtermesztésről és borászatról folytattak eszmecserét. /Kilyén Attila: Testvérvárosok polgárainak találkozója. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 7./

Nyárádszeredában március 7-én szervezték meg hetedik alkalommal a nyárádszeredai kertésznapot, amely keretében termékbemutató, magbörze, könyvstand várta az érdeklődőket. Sor került a Budapesti Corvinus Egyetem nyárádszeredai levelező tagozata diákjainak a bemutatójára. A rendezvényt dr. Jakab Sámuel, a levelező tagozat vezetője, a szervezőbizottság elnöke nyitotta meg. /Kilyén Attila: Kertésznap Nyárádszeredában. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 9./

Augusztus 29-30-án ünnepelt Kibéd, a több mint félezer éves falu közössége, a magyarországi testvértelepülések küldötteivel. A kultúrotthonban kiállítást nyitottak. A helybéli Ráduly János tanár 58 önálló kötete sorakozott, mellette az ugyancsak a helybéli Ferenczi Ernő tanító festményei, fénykép- összeállítását életpályájáról, továbbá Mózes Szilágyi Katalin gyöngyfűzései, Seprődi Anna kibédi kockás szőttesei, Suba Irma varrottasai, Seprődi József okleveles borász termékei is szerepeltek a kiállításon. A falunapokon ünnepelték Kibéd község első írásos említésének 510. és községgé válásának 6. évfordulóját. A falunapok az Együtt Európában című tanácskozással folytatódott a kultúrotthonban. /Kilyén Attila: Falunapok, díszpolgáravatóval. Kibéd 510 éves. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 31./

Székelybő
Székelybőben - ahol mindössze 57 lakóház van, ebből is csak 41-et laknak állandó jelleggel - 2004-ben még úgy tűnt, hogy megállt az idő, stagnál az egykor pusztulásra ítélt falu, elfelejtkezett róluk az önkormányzat, a megye, az állami vezetés, önerőből pedig nem képesek talpra állni.
Ám a Gondviselés amiképpen megmentette a falut a Ceauşescu érában a falurombolástól - amikor a falu lakosságát Nyárádszereda tömblakásaiba tervezték beköltöztetni, a házakat pedig a földdel egyenlővé tenni - , ugyanúgy másodjára is közbelépett.
2005-ben megalakult a Székelybőért Egyesület és tagjai kitartó, áldozatos munkával szép eredményeket értek el a falu újjáélesztésében.
„Szülötte szülőm vagy
áldott szülőföld,
de megtartó vigyázód
én leszek neked.”
(Magyari Lajos)
Először 2006 februárjában a feledésbe merült Kosaras bált szervezték meg, 80 személy gyűlt össze, helybéliek 16-an. A sikeren felbuzdulva azóta évente megtartják.
Még ebben az évben falumonográfia kiadását határozták el és belefogtak az anyaggyűjtésbe: Papp Enikő, akinek nagymamája Székelybőben élt, valamint a falu szülöttei: Donkoné Simon Judit és Szente Kinga.
Testvérvárosi kapcsolat kialakítását kezdeményezték a magyarországi Bő községgel, egyelőre nem járt sikerrel.
2007-ben ünnepelte a falu a 675 éves jubileumát.
Falutalálkozót szerveztek: felújították a Kultúrházat, kiadták a SZÉKELYBŐ a százlelkes kicsi falu 1332 – 2007 c. monográfiát és Emlékművet állítottak a világháborús hősöknek.
„Távol mezőn és dombon és hegyen
Alusznak ők és sírjuk jeltelen.
És tenger mélyén és sivatagon
És nincs kereszt fölöttük, nincs halom!”
/Juhász Gyula/
A Kultúrotthon felújításához az Önkormányzat biztosított építkezési anyagot, a munkálatokat az egyesületi tagok és a falu lakossága végezte el. Az Emlékművet Lészai Enikő tervezte, a kivitelező a falu szülötte, Papp Zoltán, az emlékmű körül a díszkövet Kiss Lajos adományozta és rakta le, akinek a felsége, Molnár Erzsébet helybéli születésű.
Hálaadó ökumenikus Istentisztelet után az Emlékmű leleplezése, megáldása történt. A helyi születésű Gábor József ny. segédtiszt tartott megemlékezést, akinek nagyapja is a hősi halottak között van. Beszédet mondott Kerekes Károly országgyűlési képviselő, Borbély Mihály, Nyárádszereda alpolgármestere.
Megjelent az ünnepségen a román televízió magyar nyelvű szerkesztősége, Tófalvi Zoltán irányításával, a marosvásárhelyi Népújságtól Kilyén Attila újságíró, Magyarországról Váradi Péter Pál híres fotóművész, az Erdély – Székelyföld c. albumok szerzője.
A rendezvényt megtisztelte jelenlétével a nyárádszeredai önkormányzat 12 tanácsosa és Nagy Zsigmond jegyző, aki elmondta, hogy az egyesület jelentős anyagi támogatásban részesült a kultúrotthon felújításánál. Ebben nagy részt vállalt Molnár Sándor tanácsos, falufelelős, egyesületi tag.
Ezen a jubileumi ünnepségen Érd megyei jogú város ajándékát, egy hímzett nemzeti zászlót Dr. Aradszki András alpolgármester adta át. Forrás: szekelybo.ro/szekelybo/index/helyzetkep

Élő hagyomány
Aratókaláka Jobbágytelkén
Szombaton reggel 9 óra után talán az egész falu hallotta az énekszót először az utcáról, majd távolabbról, a domboldalról és tudták, hogy a zenészeket népviseletbe öltözött, mintegy ötven helybéli gyerekből, fiatalból, idősből, valamint a hozzájuk csatlakozó magyarországi és hazai meghívottakból álló menet Orbán Veronka földje felé tart kalapszalmás búzát aratni. A 14 ár búzaparcella a Nagyborozda fertályban van, amely egyike azoknak a domboknak, amelyek körülölelik Jobbágytelkét. Fent, a kissé sima és nem nagyon meredek oldalakon kukorica, kalapszalmás (nevezik még csóréfejű vagy kalászosnak) búza, alább pedig takarmány terem. Ezt a fajta búzát ma csupán Jobbágytelke környékén termesztik, mert a szalmája alkalmas a szalmakalap és egyéb dísztárgyak készítésére.
A domboldalon tűző napsütésben kezdődött az aratás – sarlóval. Régi hagyomány, hogy az asszonyok vágják a búzát, fiatalok, gyerekek, készítik a kévekötő, szalmafonatot, a férfiak kötözik a kévéket és kalangyába rakják. Szigorú szabály: 22 kéve egy kalangya. Sarlóval aratni…, a fiatal Nagy Tibi kollegám megpróbálta, lehajolt, levágta a maroknyi szalmát a kialakuló kévére rakta, lehajolt, vágta, a kévére rakta, aztán rövid idő után abbahagyta és azt mondta: – Nagyon rádolgoztak régebb a megélhetésre. Közben folytatódott az aratás, vágta a búza szárát a 63 éves Bálint Irén, a 60 éves Bereczki Pauli, ott volt a 84 éves Szántó Antal, aki ügyesen kalangyált. A 10 éves Bereczki Henrietta, a 8 éves Orbán Júlia Szidónia a szalmából kévekötöző köteleket készítettek, mert szeretnek segíteni a felnőtteknek. A 16 éves, népviseletbe öltözött Bakó Botond Endre azért ment ki az aratókalákára, mert ezt nem tanították az iskolában, kíváncsi volt, milyen is ez a hagyomány élőben.
Amint a helybéliek mesélték, régen egy-egy aratókaláka egész napos volt, a gazda meghívására arattak, utána aratókoszorút készítettek, átadták a gazdának, aki megvendégelte az aratókat, este pedig aratóbálra hívta. Így történik ez ma is, annyi különbséggel, hogy szombaton az aratókoszorút a kultúrotthonban Orbán Sándor polgármesternek, a község gazdájának adták át.
Mi történik a szalmakalapos búza begyűjtése után? A kérdésre Orbán Veronka válaszolt: – Félmarok szalmát kihúzunk a kévéből a fejét (kalász) levágjuk, ezt később kicsépeljük cséplőgéppel. A fej nélküli szálakat megtisztítjuk (közben mutatta hogyan), majd megválogatjuk, ezután ötféle szalmát kapunk: a gurgyést, ami a legvastagabb, a vastagot, a vastag közrendűt, a vékony közrendűt és a halánkot, az erősen vékonyat. Az utóbbiból a gyerekek már óvodáskorban kukuláncot készítenek, emlékül a kilincsre, szegre, lámpára, csillárra akasztják. De a gyerekek készítenek négyszálú fonatot, recét, csipkét, és így szép lassan felnőttkorukig belejönnek a szalmakalap-fonásba, a díszek készítésébe. Egész télen fonjuk a szalmakalapnak valót, mások varrnak is itthon kész kalapokat. Régebb a szalmakalapokat a helybéliek által megbízott emberek, eladók hosszú rudakon vitték gyalog Szovátára, Szászrégenbe, Besztercére Ezeket ma is értékesítjük, kevesen piacolnak Szovátán és más településeken. A legtöbb szalmakalap-készítő termékét a faluból viszik el. A szalmakalapnak valót megfonjuk, 40 métert egy kötegbe tekerünk, ebből 3-4 kalapot lehet varrni. Ezeket a kötegeket viszik el a kalapvarrók. Ebből ma már nem lehet megélni, de jó mellékjövedelmet biztosít. Ezért is csináljuk, meg azért is, mert ebben nőttünk fel és szeretnénk, ha gyerekeink is folytatnák ezt, a nemzedékek által végzett, ahogy kollegája mondta, nem könnyű munkát – tette hozzá Orbán Veronka.
A hagyomány fenntartásában nagy részt vállalt a hattagú Jobbágytelki Kulturális Egyesület. A budapesti Stoller Antalnak, a Vasas Néptáncegyüttes vezetőjének, aki 1971-től jár Jobbágytelkére a 90-es években vált szorosabbá a kapcsolata a helybeliekkel. Hozzájárult a Balla Antal-emlékház létesítéséhez, az idén pedig az aratókaláka megszervezését egy pályázat elnyerésével támogatta. A zenészeket: Vavrinecz Andrást (hegedű), Adorján Istvánt (brácsa), Nagy Andrást (bőgő) és az eseményt reklámozókat ő hívta meg Budapestről, akik végig jelen voltak az aratáson. A Jobbágytelki Kulturális Egyesülettel közösen az a célja, hogy a következő években turistákat hozzon Jobbágytelkére egy-egy ilyen és ehhez hasonló, hagyományokat éltető eseményre, amelyeket a külföldieknek is érdemes megismerni sajátosságuk miatt, hisz az aratókaláka is az európai népi hagyományok részét képezi. De nemcsak, mert Jobbágytelke a népi hagyományok, a néptánc központjává válik, a tegnap kezdődött meg a XII. egyhetes néptánctábor.
Kilyén Attila. Népújság (Marosvásárhely)

Hangya – RMGE-Maros együttműködési megállapodás
A szövetkezés a kistermelők együttműködési készségét erősíti
Budapesten, november 12-én a Magyar Termelői Értékesítő és Szolgáltató Szervezetek/Szövetkezetek HANGYA Együttműködése (Hangya) és a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete-Maros (RMGE-Maros) között együttműködési megállapodás jött létre. Ugyanaznap a Hangya igazgatótanácsa a Magyar Örökség Díj 2010 hitelesített másolatát adományozta az RMGE-Maros szervezetnek.
Az esemény jelentőségéről Csomós Attilával, az RMGE-Maros elnökével beszélgettünk, aki elmondta, hogy az 1800-as évek vége felé Magyarországon a Hangya nemcsak szövetkezet volt, hanem mozgalom, amely jelentős részt vállalt az ország gazdasági életének átszervezésében. Idővel növekedett gazdasági ereje, emellett társadalmi, kulturális, oktatási tevékenységet is folytatott. Erdélyben 1844-ben alakult meg az Erdélyi Gazda Egylet (EGE), később az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesülete, amely felvállalta a gazdák érdekvédelmét, érdekképviseletét. Ezt folytatja az 1990-ben Kolozsváron megalakult RMGE, amelynek társszervezete az RMGE- Maros. A megyénkbeli szervezetnek a Hangya a Magyar Örökség Díj 2010 hitelesített másolatát adományozta "... a Hangya-hagyományok erdélyi ápolásában, továbbá a magyar gazdák és társulásaik közötti, határon átívelő kapcsolatok újjáépítésében végzett több évtizedes áldozatos munkájáért". Csomós Attila szerint a Hangya elnöke, Szeremley Béla által átadott oklevélnek üzenetértéke van, és arra ösztönzi a szervezet vezetését, hogy alaposabban hozzájáruljon a tagok gazdasági, társadalmi válság okozta gondjainak megoldásához, a hazai és EU-s támogatások igényléséhez, hogy az érdekképviseletet a helyi állami és kormányszerveknél hatékonyabban érvényesítsék. Az RMGE-Maros többek között ezért is vállalta fel a Hangyával kötött együttműködési megállapodás aláírását, amelyben elégtétellel állapították meg, hogy a két szervezet folyamatos kapcsolatban áll egymással, a kölcsönös tájékoztatáson túlmenően a Hangya az erdélyi magyar gazdák számára – partnerségben az RMGE-Marossal – szakmai és információs segítséget nyújtott az EU-csatlakozási felkészülésben, az európai szövetkezeti rendszerek ismertetésében. A felek továbbá arra törekszenek, hogy alaposabban megismerjék egymás szervezeti és gazdasági tevékenységét, segítsék az érdekkörükbe tartozó gazdálkodók kereskedelmi tevékenységét, kölcsönösen tájékoztassák egymást az ezzel összefüggő szabályozási, minőségügyi követelményekről. Továbbá elősegítik a gazdálkodók közötti tapasztalatcserét, áttekintik a képzési lehetőségeket, felkutatják az ezeket támogató pénzügyi lehetőségeket, megkülön-böztetten az Erdély területén megvalósuló programokra. Fontos céljuk a gazdák szövetkezeti összefogásának megerősítése, amelynek jelentős szerepe van a vidékfejlesztésben, az életfeltételek javításában. Végül ösztönzik, lehetőségeikhez mérten segítik a Hangyának a gazdasági élet szervezésében, a mozgalom kulturális örökségében rejlő – nemzettudatot megtartó – hagyományok feltárását, megőrzését, ismertetését és a mai körülményekhez igazodó alkalmazását. – Meggyőződésem, az együttműködési megállapodásban megfogalmazott célok megvalósítási folyamata során lényegi változások történnek, amelyek elősegítik, lehetőséget adnak a gazdakörök, a gazdálkodók gazdasági és társadalmi kapcsolatainak elmélyítésére, újjászervezésére, a jelenlegi követelményeknek megfelelően – mondotta Csomós Attila.
Kilyén Attila, Népújság (Marosvásárhely)

Segélyadomány a gazdáktól
A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) – Maros elnöke, Csomós Attila, szervezési alelnöke, Fazakas Miklós és a Hármasfalui Gazdakör elnöke, Nemes József hétfőn délután Edelény város (Magyarország) polgármesteri hivatalában adta át a helyi önkormányzat által kijelölt árvízkárosultnak a szervezet által összegyűjtött segélyadományt.
– A városházán Ambrusics Tibor, a szociális osztály vezetője fogadott. – Kérésünkre elmondta, hogy a város 1500 számozott lakóépületének többségét elárasztotta az idén májusi és a nagyobbik, júniusi árvíz. A felmérések szerint 35 olyan lakóépület lebontását rendelték el, amelyek tartószerkezete tönkrement, és emiatt lakhatatlanokká váltak. A polgármesteri hivatal időközben egy épületet alakított át, ahova a károsultak egy része ideiglenesen beköltözött, mások a rokonaiknál laknak. A 35 bontásra ítélt házból eddig 24- et lebontottak. Ambrusics Tibor, miután az RMGE küldöttségével elintézte az adminisztrációs teendőket, Németh Lászlót és feleségét, Máriát a hivatalba hívta az adomány átvételére.
Az adományozólevél aláírása után a házaspár sajátos módon köszönte meg a segítséget.
– Június 4-én hajnalban a házunkkal szembeni gát felől hallottuk a kiabálást: le a gátról! – akkor már tudtuk, hogy baj van. Nagyon hamar jött a víz, elárasztotta a pincét, a nappalit, a konyhát, a három szobát. Mi a hírekből napokkal azelőtt hallottuk, hogy a Bodva folyó vízszintje megemelkedett, számítottunk árvízre, de nem ekkorára. A házban a víz szintje szinte elérte az egy métert, a bútorok közül a legfontosabbakat sikerült megmenteni. Három gyerekünk van, közülük a lányom a férjével és az unokánkkal más településen élnek, a fiammal és a kisebbik lányommal laktunk a házban, jelenleg a sógornőm, aki egyedül lakik, adott fedelet a fejünk fölé, amíg az új házunk felépül, ami a tervek szerint jövő őszre várható. A házunk biztosítva van 11 millió forintra, de még mindig folyik az ügyvitel, még nem tettek ajánlatot, mennyit hajlandók fizetni, ezért is nagyon bizonytalan a helyzetünk. Meg aztán szétszóródott a család, a kétéves unokánk azt mondja, azért nem jön hozzánk, mert elromlott a ház. Nem számítottunk ekkora méretű katasztrófára, nincs sok megtakarított pénzünk, ezért az RMGE-Maros negyedmilliós pénzadománya nagy segítség. Amikor az ember elérte az 55. évet, nagyon nehéz új lakóházat építeni, de amikor aláírtuk az adományozólevelet, különös érzés fogott el. Sosem jártunk Erdélyben, csak képekről, könyvekből ismerjük, mást nem modhatunk, mint azt, hogy nem ismerem az adományozókat, de érzem, hogy egymáshoz tartozunk, ezért is köszönjük a segítséget, és megígérjük, hogy a kis emléktábla, amit a pénzösszeggel átvettünk, ott lesz az új házunk falán – mondotta Németh László és felesége, Mária.
Kilyén Attila, Népújság (Marosvásárhely)

Újabb évfolyam indul a nyárádszeredai kertészmérnöki karon
Idén indul a 19. évfolyam a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi karának nyárádszeredai kihelyezett tagozatán. A tudnivalókról dr. Jakab Sámuel tagozatvezető tájékoztatta olvasóinkat.
Ebben az évben is 50 helyre lehet jelentkezni. Beiratkozni július 18 – 30. között naponta 10-től 17 óráig lehet a nyárádszeredai művelődési házban. Szükséges iratok: érettségi bizonyítvány és a jegyeket tartalmazó melléklet fénymásolata, a születési bizonyítvány fénymásolata, házasságlevél (névváltozás esetén), személyazonossági bemutatása, 2 db 3x4 cm-es fénykép, külön lapon lakhelyének címe, telefonszáma, születési dátuma, édesanyjának leánykori neve. A beiratkozási díj 150 lej.
Felvételi vizsga nincs, túljelentkezés esetén az érettségi vizsga eredménye, s a jelentkező tetszés szerinti választása alapján a biológia-, kémia- vagy matematikajegy figyelembevételével állapítják meg a bejutók sorrendjét.
Az oktatás időtartama hét félév, az utolsó szakmai gyakorlat és a szakdolgozat véglegesítése. Az oktatás menetéről és helyéről tudni kell, hogy kéthetenként, péntek déltől vasárnap délig Nyárádszeredában zajlik. Évente legalább egy alkalommal sor kerül Magyarországon egyhetes gyakorlatra vagy szakmai szemlére. Az elsőévesek szeptember első felében Budapestre utaznak a Corvinus Egyetemre, ahol ünnepélyes keretek között az egyetem polgáraivá avatják őket. Az útiköltséget ezen egyszeri alkalommal a hallgatók fizetik. A magyarországi ellátmány (szállás, koszt) nem a hallgatókat terheli.
A teljes tananyagról (jegyzetek, tankönyvek, szakkönyvek) tudni kell, hogy a hallgatók garancia lefizetésével kapják, amit tanulmányuk befejezésekor visszatérítenek nekik, az egyes félévek, illetve tanévek végén vissza kell szolgáltatniuk. A távolról járó hallgatók részére a hétvégi konzultációs kurzusok alkalmával a szállás családoknál biztosítható térítés ellenében.
Az oktatás támogatására a hallgatók félévenként 225 lejt fizetnek. A jó tanulmányi eredményt elérő hallgatók a félévek végén tanulmányi ösztöndíjban részesülnek, a nehéz anyagi helyzetűek szociális segélyt kapnak.
Felvételre jelentkezhet minden magyarul beszélő román állampolgár, életkortól függetlenül, aki középiskolai végzettséggel rendelkezik. Szívesen látjuk a már gazdálkodó, kertészkedő személyeket, akik szaktudásukat szeretnék elmélyíteni, korszerűsíteni.
Végzettjeink a Budapesti Corvinus Egyetem oklevelét vehetik át, amelyet az EU valamennyi országában elismernek. A diploma egyenértékű a Sapientia EMTE vagy Románia bármelyik egyetemének Kertészmérnök BSc szakán szerzett diplomájával.
– Végül nem szabad elfelejteni, hogy a fejlesztésekhez, beruházásokhoz nyújtandó pályázati úton megszerezhető támogatások elnyerésénél fontos szempont a pályázó szakvégzettsége. A felsőfokú végzettségű pályázók előnyben részesülnek – mondotta dr. Jakab Sámuel tagozatvezető.
Kilyén Attila
Népújság (Marosvásárhely)

A kollektivizálásról
A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság legutóbbi találkozóján László Márton történész jól dokumentált, érdekes és figyelemre méltó előadást tartott A vidéki társadalom és gazdálkodási mód átalakítása 1949-1962 között címmel. Az előadás írott anyaga több mint hatéves munka eredménye, amely fiatalok és idősek számára egyaránt érdekes, tanulságos olvasmány lehet.
A vidéki társadalom állami függésbe kényszerítése
A tanulmányozott 13 év alatt a hatalom érvényesítette a kommunista ideológiát: megszüntette a társadalmi és vagyoni egyenlőtlenségeket, minek következtében újratagolódott a vidéki társadalom. Addig volt: földműves, gazda, nagygazda. A kommunista felosztás szerint: nincstelen, szegény-, középparaszt, kulák. A kulák az akkori hatalom ellensége volt, mert vállalkozása volt, fizetett munkaerőt alkalmazott, sok földje volt. És mivel nem tűntek el egyik napról a másikra, ún. osztályharc alakult ki. 1947-ben megalakították a napszámosok szakszervezetét a kulákok ellen. Következtek az erőszakos fellépések, mint a kulákok “leleplezése”, “korlátozása”, gyerekeik tanintézményekből való eltávolítása. Növelt gazdasági terheket róttak ki rájuk a “földfelajánlással”. A helyi közigazgatás vezetői párthű nincstelen és szegényparasztok lettek, akik vakon hajtották végre a parancsokat. A vidéki társadalom állami függésbe kényszerült. 1950-1951-ben a tűzifa- kiutalást miniszteri határozattal szabályozták: előbb tüzeljék el a kukorica- és napraforgószárat, csak utána kapnak tűzifa-kiutalást. Az eredmény: a kétségbeesett emberek eltüzelték kerítéseiket, a fahidakat, a fakorlátokat. Megtiltották a háztájiban tartott állatok levágását. A tulajdonosok nem rendelkezhettek szabadon saját javaikkal. Így a gazdák berendezkedtek az önellátásra, a vidéki társadalom modern jobbágysorsra jutott. Az akkori hatalom érvényesítette totalitárius szemléletét, mindent ellenőrzés alá vont. A munkaerőt az “önkéntes”, a “hazafias” munka bevezetésével vonta ellenőrzése alá, az állampolgárok anyagi javait az “önadóval”, a “földfelajánlással”, amelynek következménye volt a rendszeres és tudatos leszegényítés. A mezőgazdaság jövedelmét az iparosításra fordították, ennek érdekében tagosították a földeket, gépesítettek egyes mezőgazdasági munkálatokat.
Tömeges kollektivizálás gyilkosságokkal is
A termőföld állami tulajdonba került, a mezőgazdasági termelést állami ellenőrzés alá vonták. Olyan kényszerítő módszereket alkalmaztak, mint: kényszermunka, elbocsátással való fenyegetés, rokonság meggyőzésére kényszerítés, zaklatás, fogva tartás, túszejtés, kilakoltatás, zsarolás. De nem riadtak vissza az erőszakos módszerektől sem: fizikai bántalmazás, kivégzés. A tömeges kollektivizálás időszakában egy-egy nagygazda házát foglalták le székháznak. Megyénkben a kollektivizálás során a következő személyek vesztették életüket: Vadasdon 1949. augusztus 7-én Sántha József kántortanítót gyilkolták meg. Nyárádszeredában 1949. augusztus 9-én Kacsó István gazdálkodó veszítette életét. 1950-ben, mert nem akartak beállni a kollektívbe, további hat embert gyilkoltak meg: Vadadban (július 21.) Kiss István gazdálkodót, Mezőbodonban (augusztus 2.) Bihoreanu Viorel gazdálkodót, Marosoroszin (augusztusban ) Lâlut Remus gazdálkodót, Maroslekencén (augusztus 11.) Brustur Remus polgármestert, Udvarfalván (augusztus 13) Nagy László gazdálkodót, Mezőszilváson Grindean Ioant. Márkodon egy férfi a kollektív gazdaságban megölte a brigádos fiát. Vadadban 1953-ban egy kulák öngyilkosságot követett el kilépési próbálkozása után. Maros megyében 1950 októberéig 39 kollektív gazdaság alakult, az ingatlanelkobzások nyomán károsult családok száma 52 volt.
Kollektivizálás elleni megmozdulások
Talán kevesen tudják, hogy 1950 szeptemberében a volt Kis-Küküllő megyében, Radnóton, Oláhsályin, Oláhkocsárdon, Kincsesen voltak megmozdulások, amelyek kisebb mértékben kihatottak Kutyfalvára, Kerelőre, Kerelőszentpálra. 1950 szeptemberében a volt Háromszék megyében is kollektivizálás elleni tiltakozások voltak. A megmozdulások nyomán nagyon sok személyt egyszerűen elvittek ismeretlen helyekre. 1951-ben kollektívellenes tüntetés zajlott Marosvásárhelyen is, a pártszékház előtt. A kollektivizálási kudarc miatt 1951 szeptemberében leváltották a Maros Magyar Autonóm tartomány pártbizottságának titkárát, Nagy Mihályt és a mezőgazdasági ügyekért felelős titkárt, Danescu Petrut. A hatalom 1953-1958 között a mezőgazdasági társasok szervezését helyezte előtérbe. 1958-1962 között a közös gazdaságokat átszervezték kollektív gazdaságokká. 1961. augusztus 28-án leváltották Csupor Lajost, a tartományi pártbizottság elsőtitkárát, az ok: lemaradás a kollektivizálásban. 1962-ben, a kollektivizálás befejezésének évében 17 ezer agitátor és 3 ezer helyi képviselő vett részt a kollektivizálásban.
A kollektivizálás társadalmi-gazdasági következményekkel járt: az ország lakosságának 70%-a vidéken élt, jórészt önellátóak voltak – ezek állami függőségbe kerültek, megkezdődött az elvándorlás vidékről, csökkent a vallásosság, egyes egyházi ünnepek eltűntek, a fonó, aratóbál stb. megritkult és megváltozott az értékrend.
Kilyén Attila
Népújság (Marosvásárhely)