Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2012. október 18.
A romániai és a szlovákiai magyarok megerősítenék kapcsolataikat
A romániai és a szlovákiai magyarok érdekérvényesítésének képviselői, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Magyar Közösség Pártja (MKP) között meg kell erősítenünk a kétoldalú kapcsolatokat, közösen kell nemzetközösségeink problémáira válaszokat találnunk" – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök szerdán délben, az RMDSZ és az MKP vezetőinek találkozója után.
A szövetségi elnök a közelgő romániai parlamenti választásokról tájékoztatta a Magyar Közösség Pártjának elnökét, kiemelve, hogy az RMDSZ az ország minden választókerületében indít jelöltet, hiszen az arányos választási rendszer értelmében minden szavazat mandátummá alakul.
Berényi József közölte: bár az MKP nem parlamenti párt, jelenleg erős annak megyei és önkormányzati képviselete, valamint két európai parlamenti képviselővel is rendelkezik, viszont a parlamenti képviselet hiánya állandó jelleggel érződik.
Az MKP elnöke a megbeszélés után a maszol.ro-nak elmondta: a két kisebbségi alakulat kölcsönös támogatásról biztosította egymás. „Az RMDSZ és az MKP közötti párhuzam tovább is fejlődhet, ugyanis a mi versenypártunk, a Most-Híd is kérelmezi felvételét az EPP-be. Úgy volt, hogy már most itt lesznek, de nem látom őket" – fogalmazott a felvidéki magyar politikus.
Vizsgálnák a magyarság megfogyatkozásának okait
Az RMDSZ és az MKP képviselői megállapodtak abban, hogy jelenleg az etnikai magyar pártok tudnak tényleges válaszokat adni a kisebbségi sorsban élő magyarok számára.
Mind a szlovákiai, mind a romániai magyarok száma csökkent a tíz évvel ezelőtti népszámlálási adatokhoz képest. Ezért a felek közös szervezésben olyan konferenciát kívánnak szervezni Erdélyben és a Felvidéken, amely hozzásegít az okok feltáráshoz, és a lehetséges megoldások felvázolásához. A tervek szerint ebbe bevonják a civil szférát is.
Mindkét politikai tömörülés nagyra értékeli az Európai Néppárt kongresszusán elfogadásra kerülő stratégiai dokumentum őshonos kisebbségek védelmére vonatkozó vállalásait. Ez a néppárt kötelékébe tartozó magyar pártok közös munkájának eredménye, amelyre a jövőben mindenki hivatkozhat.
A találkozón a szövetség részéről jelen volt Borbély László politikai alelnök, Markó Béla szenátor és Bíró Rozália, a Szövetségi Képviselők Tanácsának elnöke. A Magyar Közösség Pártjának küldöttségében jelen volt még Mészáros Alajos, európai parlamenti képviselő, Csáky Pál, az MKP országos elnökségének tagja, és Gubik László, a Via Nova, az MKP ifjúsági csoportjának elnöke.
Maszol.ro
A romániai és a szlovákiai magyarok érdekérvényesítésének képviselői, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Magyar Közösség Pártja (MKP) között meg kell erősítenünk a kétoldalú kapcsolatokat, közösen kell nemzetközösségeink problémáira válaszokat találnunk" – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök szerdán délben, az RMDSZ és az MKP vezetőinek találkozója után.
A szövetségi elnök a közelgő romániai parlamenti választásokról tájékoztatta a Magyar Közösség Pártjának elnökét, kiemelve, hogy az RMDSZ az ország minden választókerületében indít jelöltet, hiszen az arányos választási rendszer értelmében minden szavazat mandátummá alakul.
Berényi József közölte: bár az MKP nem parlamenti párt, jelenleg erős annak megyei és önkormányzati képviselete, valamint két európai parlamenti képviselővel is rendelkezik, viszont a parlamenti képviselet hiánya állandó jelleggel érződik.
Az MKP elnöke a megbeszélés után a maszol.ro-nak elmondta: a két kisebbségi alakulat kölcsönös támogatásról biztosította egymás. „Az RMDSZ és az MKP közötti párhuzam tovább is fejlődhet, ugyanis a mi versenypártunk, a Most-Híd is kérelmezi felvételét az EPP-be. Úgy volt, hogy már most itt lesznek, de nem látom őket" – fogalmazott a felvidéki magyar politikus.
Vizsgálnák a magyarság megfogyatkozásának okait
Az RMDSZ és az MKP képviselői megállapodtak abban, hogy jelenleg az etnikai magyar pártok tudnak tényleges válaszokat adni a kisebbségi sorsban élő magyarok számára.
Mind a szlovákiai, mind a romániai magyarok száma csökkent a tíz évvel ezelőtti népszámlálási adatokhoz képest. Ezért a felek közös szervezésben olyan konferenciát kívánnak szervezni Erdélyben és a Felvidéken, amely hozzásegít az okok feltáráshoz, és a lehetséges megoldások felvázolásához. A tervek szerint ebbe bevonják a civil szférát is.
Mindkét politikai tömörülés nagyra értékeli az Európai Néppárt kongresszusán elfogadásra kerülő stratégiai dokumentum őshonos kisebbségek védelmére vonatkozó vállalásait. Ez a néppárt kötelékébe tartozó magyar pártok közös munkájának eredménye, amelyre a jövőben mindenki hivatkozhat.
A találkozón a szövetség részéről jelen volt Borbély László politikai alelnök, Markó Béla szenátor és Bíró Rozália, a Szövetségi Képviselők Tanácsának elnöke. A Magyar Közösség Pártjának küldöttségében jelen volt még Mészáros Alajos, európai parlamenti képviselő, Csáky Pál, az MKP országos elnökségének tagja, és Gubik László, a Via Nova, az MKP ifjúsági csoportjának elnöke.
Maszol.ro
2012. október 19.
„A magyaroknak az RMDSZ mögött kell egyesülniük”
A magyar közösség képviseletét a romániai demokratikus intézményekben csak akkor lehet megvalósítani, ha az erők az RMDSZ mögött egyesülnek – jelentette ki Wilfried Martens, az EPP elnöke a Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel közösen tartott csütörtöki sajtóértekezleten.
„Meggyőződésem szerint a romániai magyar közösség érdekeit az szolgálja a legjobban, ha egységes, ha egyetlen politikai alakulat mögött egyesül. Meggyőződésem, hogy a felaprózódás komolyan veszélyeztetheti a magyarok képviseletét a romániai demokratikus intézményekben” – állította Martens, hangsúlyozva, hogy a magyar közösségnek egységesnek kell lennie.
„Meggyőződésem, hogy a magyar közösség fel fog zárkózni az RMDSZ mögé, és erős lesz” – mondta még az Európai Néppárt elnöke, kifejtve, hogy bízik Kelemen Hunor RMDSZ-elnökben és az általa képviselt alakulat sikerében.
A sajtó képviselői megkérdezték Martenst, hogy mi a véleménye arról, hogy újonnan alakult romániai magyar pártok felvételüket kérték az EPP-be, figyelembe véve, hogy a közösség aránya 6 százalékos.
„Követni kell pártunk törvényeit, nálunk nagyon szigorúak a csatlakozási feltételek, tehát nem lehetsz egyik napról a másikra, vagy egy hét alatt az EPP tagja” – mondta Martens.
Az EPP elnöke ugyanakkor meggyőződését fejezte ki, hogy az RMDSZ-nek sikerül megszereznie a közösség támogatását a következő választásokon.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök megköszönte Martensnek a támogatást.
„Az EPP új programjában megjelenik valami nagyon fontos dolog – első ízben a politikai alapprogramban –, éspedig a nemzeti kisebbségek védelme, mivel, ha a gazdasági közösség felől egy politikai szövetség felé tartunk, tudatosítanunk kell, hogy a nemzeti kisebbségek, a nyelvi sokszínűség, a kulturális és vallásos sokszínűség fontos értéket jelentenek egy politikai szövetségnek” – jelentette ki Kelemen Hunor.
Tőkés László EP-képviselő szerdán beszámolt arról, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt benyújtotta csatlakozási kérelmét az EPP-hez.
„Az Erdélyi Magyar Néppárt benyújtotta csatlakozási kérelmét az EPP-hez, és az alakulat képviselőit ennek alapján hívták meg a kongresszusra” – mondta Tőkés a sajtó képviselőinek a parlament folyosóján.
Az RMDSZ legtöbb három parlamenti mandátumot veszíthet a december 9-i választásokon az MPP és az EMNP miatt – vallotta be Kelemen Hunor szövetségi elnök, hozzátéve, hogy ezek nem a két magyar párthoz jutnak majd, hanem román pártokhoz.
Hétfőn, Kolozsváron tartott sajtótájékoztatóján Kelement arról kérdezték, hogy veszélyt jelent-e az RMDSZ számára az, hogy a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt is indít jelölteket a választásokon. Kelemen azt válaszolta, hogy a veszély fennáll, azonban az RMDSZ-en kívül egyik más magyar pártnak sincs esélye bejutni a parlamentbe.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)
A magyar közösség képviseletét a romániai demokratikus intézményekben csak akkor lehet megvalósítani, ha az erők az RMDSZ mögött egyesülnek – jelentette ki Wilfried Martens, az EPP elnöke a Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel közösen tartott csütörtöki sajtóértekezleten.
„Meggyőződésem szerint a romániai magyar közösség érdekeit az szolgálja a legjobban, ha egységes, ha egyetlen politikai alakulat mögött egyesül. Meggyőződésem, hogy a felaprózódás komolyan veszélyeztetheti a magyarok képviseletét a romániai demokratikus intézményekben” – állította Martens, hangsúlyozva, hogy a magyar közösségnek egységesnek kell lennie.
„Meggyőződésem, hogy a magyar közösség fel fog zárkózni az RMDSZ mögé, és erős lesz” – mondta még az Európai Néppárt elnöke, kifejtve, hogy bízik Kelemen Hunor RMDSZ-elnökben és az általa képviselt alakulat sikerében.
A sajtó képviselői megkérdezték Martenst, hogy mi a véleménye arról, hogy újonnan alakult romániai magyar pártok felvételüket kérték az EPP-be, figyelembe véve, hogy a közösség aránya 6 százalékos.
„Követni kell pártunk törvényeit, nálunk nagyon szigorúak a csatlakozási feltételek, tehát nem lehetsz egyik napról a másikra, vagy egy hét alatt az EPP tagja” – mondta Martens.
Az EPP elnöke ugyanakkor meggyőződését fejezte ki, hogy az RMDSZ-nek sikerül megszereznie a közösség támogatását a következő választásokon.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök megköszönte Martensnek a támogatást.
„Az EPP új programjában megjelenik valami nagyon fontos dolog – első ízben a politikai alapprogramban –, éspedig a nemzeti kisebbségek védelme, mivel, ha a gazdasági közösség felől egy politikai szövetség felé tartunk, tudatosítanunk kell, hogy a nemzeti kisebbségek, a nyelvi sokszínűség, a kulturális és vallásos sokszínűség fontos értéket jelentenek egy politikai szövetségnek” – jelentette ki Kelemen Hunor.
Tőkés László EP-képviselő szerdán beszámolt arról, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt benyújtotta csatlakozási kérelmét az EPP-hez.
„Az Erdélyi Magyar Néppárt benyújtotta csatlakozási kérelmét az EPP-hez, és az alakulat képviselőit ennek alapján hívták meg a kongresszusra” – mondta Tőkés a sajtó képviselőinek a parlament folyosóján.
Az RMDSZ legtöbb három parlamenti mandátumot veszíthet a december 9-i választásokon az MPP és az EMNP miatt – vallotta be Kelemen Hunor szövetségi elnök, hozzátéve, hogy ezek nem a két magyar párthoz jutnak majd, hanem román pártokhoz.
Hétfőn, Kolozsváron tartott sajtótájékoztatóján Kelement arról kérdezték, hogy veszélyt jelent-e az RMDSZ számára az, hogy a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt is indít jelölteket a választásokon. Kelemen azt válaszolta, hogy a veszély fennáll, azonban az RMDSZ-en kívül egyik más magyar pártnak sincs esélye bejutni a parlamentbe.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)
2012. október 22.
Toró T. Tibor megbeszélésre hívja Kelemen Hunort és Biró Zsoltot
„Együttgondolkodásra”, az erdélyi magyar nemzeti minimum kidolgozására hívja Kelemen Hunort és Biró Zsoltot Toró T. Tibor, a EMNP elnöke, aki nyílt levélben fordult az RMDSZ, illetve az MPP elnökéhez.
„Tisztelettel hívom Önöket együttgondolkodásra közös dolgainkról, mert hiszem, hogy vannak ilyenek. Ahogyan felvidéki nemzettársaink politikai szervezetei ki tudtak munkálni egy közös dokumentumot stratégiai céljaikról, amit aztán közösen próbálnak képviselni, hasonlóan mi is képesek vagyunk az erdélyi magyar nemzeti minimum kidolgozására” – írja nyílt levelében Toró T. Tibor.
Az EMNP elnöke úgy véli: „Lennie kell egy szintnek, amiből már nem szabad engedniük a bukaresti parlamentbe készülő erdélyi politikusoknak, induljanak bármelyik magyar párt jele alatt”.
Toró amiatt látja szükségesnek a nemzeti minimum elfogadását, mivel „a választások előtt élesedik a közbeszéd és a pártérdekek sokszor felülírják a közösségi érdeket”, és „az sem mellékes, ahogyan a „magyar kártya” kijátszása érinti a közösségi érdekérvényesítés hatékonyságát”.
Emellett – írja Toró – a három magyar párt a találkozón közös álláspontot alakíthatna ki az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum új tartalommal való feltöltéséről.
A megbeszélés helyszínéül az EMNP elnöke Kolozsvárt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Jókai utca 4 szám alatti tanácstermét javasolja. A találkozót Toró szerint október 25-én, „a húsz évvel ezelőtt ellenszavazat nélkül elfogadott és az autonómia-törekvéseink szempontjából referenciának számító Kolozsvári Nyilatkozat” napján kellene megtartani.
Krónika (Kolozsvár)
„Együttgondolkodásra”, az erdélyi magyar nemzeti minimum kidolgozására hívja Kelemen Hunort és Biró Zsoltot Toró T. Tibor, a EMNP elnöke, aki nyílt levélben fordult az RMDSZ, illetve az MPP elnökéhez.
„Tisztelettel hívom Önöket együttgondolkodásra közös dolgainkról, mert hiszem, hogy vannak ilyenek. Ahogyan felvidéki nemzettársaink politikai szervezetei ki tudtak munkálni egy közös dokumentumot stratégiai céljaikról, amit aztán közösen próbálnak képviselni, hasonlóan mi is képesek vagyunk az erdélyi magyar nemzeti minimum kidolgozására” – írja nyílt levelében Toró T. Tibor.
Az EMNP elnöke úgy véli: „Lennie kell egy szintnek, amiből már nem szabad engedniük a bukaresti parlamentbe készülő erdélyi politikusoknak, induljanak bármelyik magyar párt jele alatt”.
Toró amiatt látja szükségesnek a nemzeti minimum elfogadását, mivel „a választások előtt élesedik a közbeszéd és a pártérdekek sokszor felülírják a közösségi érdeket”, és „az sem mellékes, ahogyan a „magyar kártya” kijátszása érinti a közösségi érdekérvényesítés hatékonyságát”.
Emellett – írja Toró – a három magyar párt a találkozón közös álláspontot alakíthatna ki az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum új tartalommal való feltöltéséről.
A megbeszélés helyszínéül az EMNP elnöke Kolozsvárt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Jókai utca 4 szám alatti tanácstermét javasolja. A találkozót Toró szerint október 25-én, „a húsz évvel ezelőtt ellenszavazat nélkül elfogadott és az autonómia-törekvéseink szempontjából referenciának számító Kolozsvári Nyilatkozat” napján kellene megtartani.
Krónika (Kolozsvár)
2012. október 22.
Magyar ügynökök óhajtása
Megfogadtam az elnökválasztási kampány hivatalos startjának napján – amúgy nem hivatalosan, sőt nem is csak titkosan, de a kampány már hónapokkal a törvényes határidő előtt megindult Romániában, de ez a kutyát se érdekelte, törvényesség? ne tessék, kérem, itten viccelni! –, szóval megfogadtam akkor, hogy én Kelemen Hunor semmitmondó, kincstári szövegeléseivel nem foglalkozom.
Tudom ugyanis róla, hogy egyetlen saját gondolatot, meglátást, ötletet nem tud vagy nem mer a nyilvánosság előtt prezentálni. Vagy legalább néha egy-egy eredeti, jóízű, jópofa mondást, egy-két őszinte, keresetlen szót megengedni magának. Legalább pár dakota közmondást vagy hazulról hozott bölcs góbéságot. Nem, Kelementől csak arra lehet számítani, hogy mikrofonba mondja mindazt, amit neki is korábban mikrofonba mondtak vagy amit mostanság betanultattak vele.
Hát, istenem, nem mindenki született orátor, még kevésbé rétor, s pláne nem karizmatikus prédikátor. De annyi elvárásom csak lehetett volna egyszerű erdélyi magyar választópolgárként, hogy ha már a leckefelmondástól és handabandázástól Kelemen nem is tartóztathatja meg magát – hiszen elnökjelölt, muszáj neki szónokolnia, ha kérdezik, ha nem –, akkor legalább szagos sületlenségeket ne vágjon a fejemhez. Mint minap is, amikor azzal állt elő, hogy meggyőződése szerint az RMDSZ-be se a magyar, se a román titkosszolgálat ügynökei nem férkőztek be. Ami teljesen valószínűtlen, de hát Hunorka sietett leszögezni azt is: ez a személyes meggyőződése, konkrét információi azonban egyik ország hírszerzésére vonatkozóan sincsenek. No már most: ki a fenét érdekel az, hogy neki mi a személyes benyomása, sőt meggyőződése? És mi-ki-hogyan győzte meg erről őt, ha egyszer semmilyen konkrét információt senkitől, semmiről, sehogyan nem kapott arról, hogy az RMDSZ-ben kik a beépített román és magyar és más ügynökök? És egyáltalán: ha nem tudja, miért nem kérdezte meg az illetékest, a titkosszolgálatokat hosszú évek óta „felügyelő” Verestóy Attilát arról, hogy pl. hány román ügynök van beférkőzve a pártjukba? Mert azt mindenki tudja széles e világon, hogy nincs olyan zug ebben az országban, ahová a román titkosszolgálatok be ne épültek volna, már csak azért sincs, mert a száz lakosra eső titkos ügynökök száma épp Romániában a legnagyobb.
Nem is az a borzasztó, hogy Kelemen belenevet a képünkbe és hülyének néz minket, ezt a politikusoktól már megszoktuk. A durva az, ahogyan maszatol. Figyeljük csak meg! Egyszerre hárítja el a román és magyar ügynököket, puszta meggyőződésből. Egyenlőségjelet téve közéjük. Nem az lett volna a normális válasz, még ha provokálták is a román újságírók, hogy elmagyarázza: nem lenne semmi különös abban, ha a román titkosszolgálatok beépültek volna az RMDSZ-be is? Hiszen mindenhová beépültek, minden pártba, intézménybe, közösségbe, minden szinten és minden vonalon, ez a dolguk. Ha nem tudtak beépülni, akkor nem kell tartani őket. Nem kell folyton tetemes költségvetési kiutalásokkal kistafírozni őket, ha arra sem képesek, hogy beépüljenek mindenhová. Azért szavazza meg maga Kelemen is, a román hadsereg tartalékos ezredese minden évben azokat az iszonyú összegeket a büdzséből a megszámlálhatatlan román titkosszolgálatnak, hogy képesek legyenek mindenhová beszivárogni és felderíteni – például a társadalom alapszövetét pusztító korrupciót.
És nem az lett volna normális, ha beismeri: igen, a mi sorainkban, az erdélyi magyar közösségek és szervezetek soraiban is ott vannak a román titkosszolgálatok ügynökei, csak hát ők „természetesen” ugyanolyan magyarok (azaz magyar nemzetiségűek, de legalábbis magyar nevűek és magyarul beszélők), mint mi, mint én, Kelemen Hunor, mert máskülönben hogyan tudnának közénk beépülni, a zsoldjukat megszolgálni? Hogyan lehetne egy fekete bőrű, busmanul beszélő hottentottát beépíteni a székelyudvarhelyi RMDSZ-be például? (Bár ma már ezzel is meg lehet próbálkozni a Sorosék által oly nyitottá tett társadalomban…)
Summa summarum: Kelemen akkor tudott volna végre egy frappáns, egy magyar nemzetiségű román elnökjelölthöz méltó választ adni a provokatív kérdésre, ha rávágja: igen, valószínűleg az RMDSZ-be is beszivárogtak a román titkosszolgálatok magyar nemzetiségű ügynökei, sőt, benne voltak a kezdetektől. És utána rögtön vissza is kérdez: milyen magyar titkosszolgálatról tetszik beszélni? Hiszen maga az RMDSZ csupa magyar ügynökből áll, az erdélyi magyar ügy szolgálóiból, ilyen értelemben minden RMDSZ-es magyar ügynök. Remélhetőleg.
De ne álmodozzunk…
[R. Balogh Mihály]
itthon.ma/szerintunk
Megfogadtam az elnökválasztási kampány hivatalos startjának napján – amúgy nem hivatalosan, sőt nem is csak titkosan, de a kampány már hónapokkal a törvényes határidő előtt megindult Romániában, de ez a kutyát se érdekelte, törvényesség? ne tessék, kérem, itten viccelni! –, szóval megfogadtam akkor, hogy én Kelemen Hunor semmitmondó, kincstári szövegeléseivel nem foglalkozom.
Tudom ugyanis róla, hogy egyetlen saját gondolatot, meglátást, ötletet nem tud vagy nem mer a nyilvánosság előtt prezentálni. Vagy legalább néha egy-egy eredeti, jóízű, jópofa mondást, egy-két őszinte, keresetlen szót megengedni magának. Legalább pár dakota közmondást vagy hazulról hozott bölcs góbéságot. Nem, Kelementől csak arra lehet számítani, hogy mikrofonba mondja mindazt, amit neki is korábban mikrofonba mondtak vagy amit mostanság betanultattak vele.
Hát, istenem, nem mindenki született orátor, még kevésbé rétor, s pláne nem karizmatikus prédikátor. De annyi elvárásom csak lehetett volna egyszerű erdélyi magyar választópolgárként, hogy ha már a leckefelmondástól és handabandázástól Kelemen nem is tartóztathatja meg magát – hiszen elnökjelölt, muszáj neki szónokolnia, ha kérdezik, ha nem –, akkor legalább szagos sületlenségeket ne vágjon a fejemhez. Mint minap is, amikor azzal állt elő, hogy meggyőződése szerint az RMDSZ-be se a magyar, se a román titkosszolgálat ügynökei nem férkőztek be. Ami teljesen valószínűtlen, de hát Hunorka sietett leszögezni azt is: ez a személyes meggyőződése, konkrét információi azonban egyik ország hírszerzésére vonatkozóan sincsenek. No már most: ki a fenét érdekel az, hogy neki mi a személyes benyomása, sőt meggyőződése? És mi-ki-hogyan győzte meg erről őt, ha egyszer semmilyen konkrét információt senkitől, semmiről, sehogyan nem kapott arról, hogy az RMDSZ-ben kik a beépített román és magyar és más ügynökök? És egyáltalán: ha nem tudja, miért nem kérdezte meg az illetékest, a titkosszolgálatokat hosszú évek óta „felügyelő” Verestóy Attilát arról, hogy pl. hány román ügynök van beférkőzve a pártjukba? Mert azt mindenki tudja széles e világon, hogy nincs olyan zug ebben az országban, ahová a román titkosszolgálatok be ne épültek volna, már csak azért sincs, mert a száz lakosra eső titkos ügynökök száma épp Romániában a legnagyobb.
Nem is az a borzasztó, hogy Kelemen belenevet a képünkbe és hülyének néz minket, ezt a politikusoktól már megszoktuk. A durva az, ahogyan maszatol. Figyeljük csak meg! Egyszerre hárítja el a román és magyar ügynököket, puszta meggyőződésből. Egyenlőségjelet téve közéjük. Nem az lett volna a normális válasz, még ha provokálták is a román újságírók, hogy elmagyarázza: nem lenne semmi különös abban, ha a román titkosszolgálatok beépültek volna az RMDSZ-be is? Hiszen mindenhová beépültek, minden pártba, intézménybe, közösségbe, minden szinten és minden vonalon, ez a dolguk. Ha nem tudtak beépülni, akkor nem kell tartani őket. Nem kell folyton tetemes költségvetési kiutalásokkal kistafírozni őket, ha arra sem képesek, hogy beépüljenek mindenhová. Azért szavazza meg maga Kelemen is, a román hadsereg tartalékos ezredese minden évben azokat az iszonyú összegeket a büdzséből a megszámlálhatatlan román titkosszolgálatnak, hogy képesek legyenek mindenhová beszivárogni és felderíteni – például a társadalom alapszövetét pusztító korrupciót.
És nem az lett volna normális, ha beismeri: igen, a mi sorainkban, az erdélyi magyar közösségek és szervezetek soraiban is ott vannak a román titkosszolgálatok ügynökei, csak hát ők „természetesen” ugyanolyan magyarok (azaz magyar nemzetiségűek, de legalábbis magyar nevűek és magyarul beszélők), mint mi, mint én, Kelemen Hunor, mert máskülönben hogyan tudnának közénk beépülni, a zsoldjukat megszolgálni? Hogyan lehetne egy fekete bőrű, busmanul beszélő hottentottát beépíteni a székelyudvarhelyi RMDSZ-be például? (Bár ma már ezzel is meg lehet próbálkozni a Sorosék által oly nyitottá tett társadalomban…)
Summa summarum: Kelemen akkor tudott volna végre egy frappáns, egy magyar nemzetiségű román elnökjelölthöz méltó választ adni a provokatív kérdésre, ha rávágja: igen, valószínűleg az RMDSZ-be is beszivárogtak a román titkosszolgálatok magyar nemzetiségű ügynökei, sőt, benne voltak a kezdetektől. És utána rögtön vissza is kérdez: milyen magyar titkosszolgálatról tetszik beszélni? Hiszen maga az RMDSZ csupa magyar ügynökből áll, az erdélyi magyar ügy szolgálóiból, ilyen értelemben minden RMDSZ-es magyar ügynök. Remélhetőleg.
De ne álmodozzunk…
[R. Balogh Mihály]
itthon.ma/szerintunk
2012. október 24.
A szabadságvágy mindig összetartotta a nemzetet
A szabadságvágy mindig összetartotta a magyar nemzetet, 1956-nak Erdélyben is voltak szabadságharcosai – hangoztatta az RMDSZ elnöke a keddi csíkszeredai megemlékezésen.
Kelemen Hunor az 1956-os forradalom és szabadságharc 56. évfordulóján tartott ünnepségen beszélt, amelyet az 1956 Gloria Victis emlékműnél rendezett az 56-os Bajtársi Társaság, Csíkszereda polgármesteri hivatala és Magyarország főkonzulátusa.
„1956 meghozta azt a pillanatot, amikor a magyar nemzet tagjai ismét egymásra találtak. Mert szabadságra teremttettünk, mi akarunk dönteni a mi dolgainkról, és az igazságtalanságot nem tudjuk eltűrni: ebből eredt a magyar szabadságharc” – mondta az RMDSZ elnöke.
Kelemen Hunor jelezte: 1956-nak Erdélyben és a Partiumban is voltak szabadságharcosai, akik kiálltak a forradalom mellett.
„Azok, akik cselekvően vagy akik gondolatban a forradalmárok mellé álltak, ugyanazt képviselték, mint 1848-ban Gábor Áron és az összes magyar szabadságharcos. Ugyanazon eszméért szálltak harcba. Ezeket az embereket elítélték: 45 halálos ítéltet hajtottak végre, de aztán a börtönökben és kényszermunkatelepeken is több százan meghaltak” – emlékeztetett a politikus.
Kelemen Hunor rámutatott: a forradalom melletti kiállás miatt nemcsak életeket zúztak porrá Erdélyben, a magyar intézményrendszer is a kommunista diktatúra áldozatává vált.
„A Bolyai Egyetemet ’56 után számolták fel. Elítélhetjük minden nap a kommunizmust de a Bolyai Egyetem rehabilitálása nélkül nem fejeződik be a kommunizmus szomorú története. Akkor kezdődött a magyar iskolák fölszámolása, tagosítása is: intézményrendszerünk a kommunista diktatúra áldozatává vált” – mondta Kelemen Hunor. Hozzátette, ezt az intézményrendszert próbálja újjáépíteni a magyarság abból a szabadságszeretetből és önállóság iránti igényből, amely mindig is meghatározta.
Az RMDSZ elnöke szerint a szabadságért minden nap tenni kell: példaként a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügyét említette. „Ez is a mi szabadságharcunk része. És akkor lehetünk hűek ’56-hoz, ha a szabadságért soha nem kell félnünk felemelni a hangunkat, soha nem kell félnünk cselekedni, soha nem kell félnünk harcba szállni a 21. század eszközeivel” – mondta a csíkszeredai ’56-os megemlékezésen az RMDSZ elnöke.
Szabadság (Kolozsvár)
A szabadságvágy mindig összetartotta a magyar nemzetet, 1956-nak Erdélyben is voltak szabadságharcosai – hangoztatta az RMDSZ elnöke a keddi csíkszeredai megemlékezésen.
Kelemen Hunor az 1956-os forradalom és szabadságharc 56. évfordulóján tartott ünnepségen beszélt, amelyet az 1956 Gloria Victis emlékműnél rendezett az 56-os Bajtársi Társaság, Csíkszereda polgármesteri hivatala és Magyarország főkonzulátusa.
„1956 meghozta azt a pillanatot, amikor a magyar nemzet tagjai ismét egymásra találtak. Mert szabadságra teremttettünk, mi akarunk dönteni a mi dolgainkról, és az igazságtalanságot nem tudjuk eltűrni: ebből eredt a magyar szabadságharc” – mondta az RMDSZ elnöke.
Kelemen Hunor jelezte: 1956-nak Erdélyben és a Partiumban is voltak szabadságharcosai, akik kiálltak a forradalom mellett.
„Azok, akik cselekvően vagy akik gondolatban a forradalmárok mellé álltak, ugyanazt képviselték, mint 1848-ban Gábor Áron és az összes magyar szabadságharcos. Ugyanazon eszméért szálltak harcba. Ezeket az embereket elítélték: 45 halálos ítéltet hajtottak végre, de aztán a börtönökben és kényszermunkatelepeken is több százan meghaltak” – emlékeztetett a politikus.
Kelemen Hunor rámutatott: a forradalom melletti kiállás miatt nemcsak életeket zúztak porrá Erdélyben, a magyar intézményrendszer is a kommunista diktatúra áldozatává vált.
„A Bolyai Egyetemet ’56 után számolták fel. Elítélhetjük minden nap a kommunizmust de a Bolyai Egyetem rehabilitálása nélkül nem fejeződik be a kommunizmus szomorú története. Akkor kezdődött a magyar iskolák fölszámolása, tagosítása is: intézményrendszerünk a kommunista diktatúra áldozatává vált” – mondta Kelemen Hunor. Hozzátette, ezt az intézményrendszert próbálja újjáépíteni a magyarság abból a szabadságszeretetből és önállóság iránti igényből, amely mindig is meghatározta.
Az RMDSZ elnöke szerint a szabadságért minden nap tenni kell: példaként a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügyét említette. „Ez is a mi szabadságharcunk része. És akkor lehetünk hűek ’56-hoz, ha a szabadságért soha nem kell félnünk felemelni a hangunkat, soha nem kell félnünk cselekedni, soha nem kell félnünk harcba szállni a 21. század eszközeivel” – mondta a csíkszeredai ’56-os megemlékezésen az RMDSZ elnöke.
Szabadság (Kolozsvár)
2012. október 24.
Őriznünk kell az eszme tisztaságát
Az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékeztek október 23-án, kedden délután Csíkszeredában a Gloria Victis-emlékműnél, ahol ünneplők sokasága hajtott fejet az 56 évvel ezelőtti események hősei és mártírjai emléke előtt. A városi és egyházi elöljárók mellett az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Bába Iván, a Külügyminisztérium közigazgatási államtitkára, Zsigmond Barna Pál főkonzul és Szarka Gábor konzul.
„Hirtelen szabad lett a gondolat, és szabad lett a szó, kitárultak a bezárt ablakok, a bedeszkázott ablakok, a rácsos ablakok, és bedőlt a napfény” – kezdte beszédét Bába Iván, a Külügyminisztérium közigazgatási államtitkára. Ünnepi szónoklatában hangsúlyozta, Magyarországon és Erdélyben is a kommunista elnyomás idején, minden pillanatban szabadságharc folyt. 56 esztendővel ezelőtt egy lett a magyar nemzet, és láthatóvá vált az egység, a magyarországiak mellett megmozdultak a partiumi és az erdélyi magyarok. Reménykedtek a forradalom győzelmében, latolgatták, vitatták az eseményeket. „Tíz napig tartott a boldogság, ám ez is elég volt ahhoz, hogy megmutassuk, élünk, vagyunk, élni akarunk, és meghalni is tudunk a szabadságért. Sokan meghaltak abban a reményben, hogy a nemzetközi közvélemény és a szabad népek segítségével sikerül kivívni a szabadságot. Ám a szabad világ többnyire hallgatott. Néhány írástudó szólt, tiltakozott. A lengyel nép a vérét küldte, ám a nemzetközi nagypolitika szégyenteljesen elárulta a magyar szabadságharcot” – fogalmazott az államtitkár. Felelevenítette a megtorlás iszonyatos voltát: a több mint 200 ezer külföldre menekült magyart, a halálos ítéleteket, az életfogytiglani börtönbüntetéseket, a meggyötört embereket, a tönkretett életeket, a megnyomorított családok ezreit, a tomboló terrort, a temesvári katonai törvényszék ítélkezéseit, a Szoboszlay-pert, a Dobai-pert, a szilágysomlyói pert, a szászrégeni pert, a kényszermunkákat, mely egyet jelentett a halállal.
„De nem a test rabsága a legszörnyűbb, hanem a léleké, s ha a lélek, a tudat erősebb, mint a test, akkor a szabadság megmarad, rejtve az imában, a pillantásban, a kézszorításban. Az áldozatok felmagasztosulnak. Nem akartak hősök lenni, csak szabadok akartak lenni, csak emberhez méltó életet akartak maguknak, és mindenkinek, de hősök lettek, az eltiport szabadságharc hősei lettek. Mi, mai emlékezők egyet tehetünk, őrizzük az eszme tisztaságát, s nem engedjük feledésbe hullani azok nevét, akik életüket, sorsukat áldozták érte. Ez a mi munkánk, ám ez nem kevés” – osztotta meg felemelő és biztató gondolatait a megemlékezőkkel Bába Iván.
„Az 1956-os forradalmárok az első olyan sebet ejtették a kommunista diktatúrán, amely a későbbiekben annak megbukásához vezetett” – hangsúlyozta ünnepi beszédében Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. A többi között utalt arra, hogy a magyarság szabadságra teremtetett, a méltánytalanságot nem tudja elviselni. '56 tanulságairól szólva megemlítette, hogy azokban a napokban a magyarság egy emberként tudott összefogni, viszont a szabad világ cserbenhagyta a nemzetet. Kiemelte, hogy az erdélyi magyarságot a forradalmat követően fosztották meg intézményeitől.
Orbán Péter, a Szoboszlay-per egyik elítéltje felolvasta a meghurcoltak nevét, majd felkérte a megjelenteket, hogy egy perces néma csenddel adózzanak az erdélyi vértanúk emléke előtt.
Vitéz Kelemen Csongor és vitéz Szilágyi Árpád szavalatukkal emelték az ünnep méltóságát. Előbbi Márai Sándor Mennyből az angyal, utóbbi Heltai Jenő Szabadság című versét szavalta el. A történelmi egyházak képviseletében Tamás József római katolikus püspök, valamint Szatmári Szilárd református lelkipásztor osztották meg ünnepi gondolataikat.
A beszédek elhangzását követően civil és politikai szervezetek, városi és megyei intézmények, 56-os egyesületek, iskolák képviselői, magánemberek helyezték el a megemlékezés koszorúit, virágait majd közösen elénekelték a székely himnuszt.
Létai Tibor
Székelyhon.ro
Az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékeztek október 23-án, kedden délután Csíkszeredában a Gloria Victis-emlékműnél, ahol ünneplők sokasága hajtott fejet az 56 évvel ezelőtti események hősei és mártírjai emléke előtt. A városi és egyházi elöljárók mellett az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Bába Iván, a Külügyminisztérium közigazgatási államtitkára, Zsigmond Barna Pál főkonzul és Szarka Gábor konzul.
„Hirtelen szabad lett a gondolat, és szabad lett a szó, kitárultak a bezárt ablakok, a bedeszkázott ablakok, a rácsos ablakok, és bedőlt a napfény” – kezdte beszédét Bába Iván, a Külügyminisztérium közigazgatási államtitkára. Ünnepi szónoklatában hangsúlyozta, Magyarországon és Erdélyben is a kommunista elnyomás idején, minden pillanatban szabadságharc folyt. 56 esztendővel ezelőtt egy lett a magyar nemzet, és láthatóvá vált az egység, a magyarországiak mellett megmozdultak a partiumi és az erdélyi magyarok. Reménykedtek a forradalom győzelmében, latolgatták, vitatták az eseményeket. „Tíz napig tartott a boldogság, ám ez is elég volt ahhoz, hogy megmutassuk, élünk, vagyunk, élni akarunk, és meghalni is tudunk a szabadságért. Sokan meghaltak abban a reményben, hogy a nemzetközi közvélemény és a szabad népek segítségével sikerül kivívni a szabadságot. Ám a szabad világ többnyire hallgatott. Néhány írástudó szólt, tiltakozott. A lengyel nép a vérét küldte, ám a nemzetközi nagypolitika szégyenteljesen elárulta a magyar szabadságharcot” – fogalmazott az államtitkár. Felelevenítette a megtorlás iszonyatos voltát: a több mint 200 ezer külföldre menekült magyart, a halálos ítéleteket, az életfogytiglani börtönbüntetéseket, a meggyötört embereket, a tönkretett életeket, a megnyomorított családok ezreit, a tomboló terrort, a temesvári katonai törvényszék ítélkezéseit, a Szoboszlay-pert, a Dobai-pert, a szilágysomlyói pert, a szászrégeni pert, a kényszermunkákat, mely egyet jelentett a halállal.
„De nem a test rabsága a legszörnyűbb, hanem a léleké, s ha a lélek, a tudat erősebb, mint a test, akkor a szabadság megmarad, rejtve az imában, a pillantásban, a kézszorításban. Az áldozatok felmagasztosulnak. Nem akartak hősök lenni, csak szabadok akartak lenni, csak emberhez méltó életet akartak maguknak, és mindenkinek, de hősök lettek, az eltiport szabadságharc hősei lettek. Mi, mai emlékezők egyet tehetünk, őrizzük az eszme tisztaságát, s nem engedjük feledésbe hullani azok nevét, akik életüket, sorsukat áldozták érte. Ez a mi munkánk, ám ez nem kevés” – osztotta meg felemelő és biztató gondolatait a megemlékezőkkel Bába Iván.
„Az 1956-os forradalmárok az első olyan sebet ejtették a kommunista diktatúrán, amely a későbbiekben annak megbukásához vezetett” – hangsúlyozta ünnepi beszédében Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. A többi között utalt arra, hogy a magyarság szabadságra teremtetett, a méltánytalanságot nem tudja elviselni. '56 tanulságairól szólva megemlítette, hogy azokban a napokban a magyarság egy emberként tudott összefogni, viszont a szabad világ cserbenhagyta a nemzetet. Kiemelte, hogy az erdélyi magyarságot a forradalmat követően fosztották meg intézményeitől.
Orbán Péter, a Szoboszlay-per egyik elítéltje felolvasta a meghurcoltak nevét, majd felkérte a megjelenteket, hogy egy perces néma csenddel adózzanak az erdélyi vértanúk emléke előtt.
Vitéz Kelemen Csongor és vitéz Szilágyi Árpád szavalatukkal emelték az ünnep méltóságát. Előbbi Márai Sándor Mennyből az angyal, utóbbi Heltai Jenő Szabadság című versét szavalta el. A történelmi egyházak képviseletében Tamás József római katolikus püspök, valamint Szatmári Szilárd református lelkipásztor osztották meg ünnepi gondolataikat.
A beszédek elhangzását követően civil és politikai szervezetek, városi és megyei intézmények, 56-os egyesületek, iskolák képviselői, magánemberek helyezték el a megemlékezés koszorúit, virágait majd közösen elénekelték a székely himnuszt.
Létai Tibor
Székelyhon.ro
2012. október 24.
A szabadságvágy mindig összetartotta a nemzetet (Ötvenhatos megemlékezések)
A szabadságvágy mindig összetartotta a magyar nemzetet, 1956-nak Erdélyben és a Partiumban is voltak szabadságharcosai – mondotta Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tegnap az 1956-os forradalom és szabadságharc 56. évfordulóján tartott ünnepségen Csíkszeredában.
„1956 meghozta azt a pillanatot, amikor a magyar nemzet tagjai ismét egymásra találtak. Mert szabadságra teremtettünk, mi akarunk dönteni a mi dolgainkról, és az igazságtalanságot nem tudjuk eltűrni: ebből eredt a magyar szabadságharc. (…) Azok, akik cselekvően vagy akik gondolatban a forradalmárok mellé álltak, ugyanazt képviselték, mint 1848-ban Gábor Áron és az összes magyar szabadságharcos. Ugyanazon eszméért szálltak harcba. Ezeket az embereket elítélték: 45 halálos ítéletet hajtottak végre, de aztán a börtönökben és a kényszermunkatelepeken is több százan meghaltak” – emlékeztetett. A forradalom melletti kiállás miatt nemcsak életeket zúztak porrá Erdélyben, a magyar intézményrendszer is a kommunista diktatúra áldozatává vált. „A Bolyai Egyetemet ’56 után számolták fel. Elítélhetjük mindennap a kommunizmust, de a Bolyai Egyetem rehabilitálása nélkül nem fejeződik be a kommunizmus szomorú története. Akkor kezdődött a magyar iskolák felszámolása, tagosítása is” – emlékeztetett. Hozzátette: ezt az intézményrendszert próbálja újjáépíteni a magyarság abból a szabadságszeretetből és önállóság iránti igényből, amely mindig is meghatározta. Az RMDSZ elnöke szerint a szabadságért mindennap tenni kell; példaként a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügyét említette. „Ez is a mi szabadságharcunk része. És akkor lehetünk hűek ’56-hoz, ha a szabadságért soha nem kell félnünk felemelni a hangunkat, soha nem kell félnünk cselekedni, soha nem kell félnünk harcba szállni a 21. század eszközeivel.” * Megemlékezéseket Erdély több magyarlakta városában és Snagovon is tartottak tegnap, Márton Árpád képviselő pedig a parlamentben beszélt ’56-ról.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A szabadságvágy mindig összetartotta a magyar nemzetet, 1956-nak Erdélyben és a Partiumban is voltak szabadságharcosai – mondotta Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tegnap az 1956-os forradalom és szabadságharc 56. évfordulóján tartott ünnepségen Csíkszeredában.
„1956 meghozta azt a pillanatot, amikor a magyar nemzet tagjai ismét egymásra találtak. Mert szabadságra teremtettünk, mi akarunk dönteni a mi dolgainkról, és az igazságtalanságot nem tudjuk eltűrni: ebből eredt a magyar szabadságharc. (…) Azok, akik cselekvően vagy akik gondolatban a forradalmárok mellé álltak, ugyanazt képviselték, mint 1848-ban Gábor Áron és az összes magyar szabadságharcos. Ugyanazon eszméért szálltak harcba. Ezeket az embereket elítélték: 45 halálos ítéletet hajtottak végre, de aztán a börtönökben és a kényszermunkatelepeken is több százan meghaltak” – emlékeztetett. A forradalom melletti kiállás miatt nemcsak életeket zúztak porrá Erdélyben, a magyar intézményrendszer is a kommunista diktatúra áldozatává vált. „A Bolyai Egyetemet ’56 után számolták fel. Elítélhetjük mindennap a kommunizmust, de a Bolyai Egyetem rehabilitálása nélkül nem fejeződik be a kommunizmus szomorú története. Akkor kezdődött a magyar iskolák felszámolása, tagosítása is” – emlékeztetett. Hozzátette: ezt az intézményrendszert próbálja újjáépíteni a magyarság abból a szabadságszeretetből és önállóság iránti igényből, amely mindig is meghatározta. Az RMDSZ elnöke szerint a szabadságért mindennap tenni kell; példaként a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügyét említette. „Ez is a mi szabadságharcunk része. És akkor lehetünk hűek ’56-hoz, ha a szabadságért soha nem kell félnünk felemelni a hangunkat, soha nem kell félnünk cselekedni, soha nem kell félnünk harcba szállni a 21. század eszközeivel.” * Megemlékezéseket Erdély több magyarlakta városában és Snagovon is tartottak tegnap, Márton Árpád képviselő pedig a parlamentben beszélt ’56-ról.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2012. október 24.
Az RMDSZ elnök ellenzi az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum összehívását - Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke értelmetlennek tartja az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) választások előtti összehívását.
Kelemen Hunor egy szerda délután Sepsiszentgyörgyön tartott sajtótájékoztatón kérdésre válaszolva elmondta, hogy kedd este informális beszélgetést folytatott Toró T. Tiborral, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnökével, és közölte vele, egyelőre nem áll módjában az EMEF újraélesztéséről egyeztetni.
Toró T. Tibor hétfőn kérte nyílt levélben az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökét, hogy csütörtökön üljenek tárgyalóasztalhoz, fogalmazzák meg azt a nemzeti minimumot, amelyet valamennyien képviselnek majd a román parlamentben, és alakítsanak ki közös álláspontot az EMEF új tartalommal való megtöltéséről is. A találkozó apropóját az erdélyi magyarság autonómiaigényét először kinyilvánító Kolozsvári nyilatkozat elfogadásának 20. évfordulója adta volna.
Kelemen Hunor elmondta: értelmetlennek tartja az EMEF összehívását a decemberi választások előtt. "A választások után ez esetleg lehetséges" - tette hozzá. Az RMDSZ elnöke szerint "mérhetetlen cinizmusra vagy mérhetetlen amatőrizmusra" vall, hogy az EMNP saját kampányrendezvényére hívja a versenytársait. Toró T. Tibor csütörtökre hívta tárgyalásra a másik két párt vezetőit, pártja pedig szombaton mutatja be jelöltjeit. Mindkét esemény apropója a Kolozsvári nyilatkozat huszadik évfordulója.
Az RMDSZ elnöke megismételte álláspontját: az EMNP zavart kelt a választókban a hat képviselői és három szenátori választókerületben szerzett elsőséggel átléphető alternatív küszöb emlegetésével. Úgy vélte, az EMNP számára az alternatív küszöb is teljesíthetetlen, így a pártra leadott szavazatok azt eredményezik majd, hogy néhány RMDSZ-es jelölt helyett román képviselők jutnak a parlamentbe.
Az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot 2009 áprilisában hozták létre az egymással versengő erdélyi magyar politikai szervezetek, a testület azonban 2010 nyara óta nem ülésezett.
Gazda Árpád
(MTI)
Kelemen Hunor egy szerda délután Sepsiszentgyörgyön tartott sajtótájékoztatón kérdésre válaszolva elmondta, hogy kedd este informális beszélgetést folytatott Toró T. Tiborral, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnökével, és közölte vele, egyelőre nem áll módjában az EMEF újraélesztéséről egyeztetni.
Toró T. Tibor hétfőn kérte nyílt levélben az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökét, hogy csütörtökön üljenek tárgyalóasztalhoz, fogalmazzák meg azt a nemzeti minimumot, amelyet valamennyien képviselnek majd a román parlamentben, és alakítsanak ki közös álláspontot az EMEF új tartalommal való megtöltéséről is. A találkozó apropóját az erdélyi magyarság autonómiaigényét először kinyilvánító Kolozsvári nyilatkozat elfogadásának 20. évfordulója adta volna.
Kelemen Hunor elmondta: értelmetlennek tartja az EMEF összehívását a decemberi választások előtt. "A választások után ez esetleg lehetséges" - tette hozzá. Az RMDSZ elnöke szerint "mérhetetlen cinizmusra vagy mérhetetlen amatőrizmusra" vall, hogy az EMNP saját kampányrendezvényére hívja a versenytársait. Toró T. Tibor csütörtökre hívta tárgyalásra a másik két párt vezetőit, pártja pedig szombaton mutatja be jelöltjeit. Mindkét esemény apropója a Kolozsvári nyilatkozat huszadik évfordulója.
Az RMDSZ elnöke megismételte álláspontját: az EMNP zavart kelt a választókban a hat képviselői és három szenátori választókerületben szerzett elsőséggel átléphető alternatív küszöb emlegetésével. Úgy vélte, az EMNP számára az alternatív küszöb is teljesíthetetlen, így a pártra leadott szavazatok azt eredményezik majd, hogy néhány RMDSZ-es jelölt helyett román képviselők jutnak a parlamentbe.
Az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot 2009 áprilisában hozták létre az egymással versengő erdélyi magyar politikai szervezetek, a testület azonban 2010 nyara óta nem ülésezett.
Gazda Árpád
(MTI)
2012. október 25.
Választási együttműködésről tárgyalt az RMDSZ és az MPP
A kolozsvári találkozó után az RMDSZ közleményben tudatta: a szövetség a romániai magyar közösség minden tagja iránt elkötelezett.
Kelemen Hunor szövetségi elnök a parlamenti választások előkészületeiről szólva hangsúlyozta, 2013-ban nagy horderejű törvényhozási döntések várhatóak, emiatt szükség van a magyar érdekképviseletre a parlamentben. „A Romániai Magyar Demokrata Szövetség tisztában van azzal a felelősségével, amelyet a magyar emberek 86 százalékos támogatottsága rótt rá, és változatlanul elkötelezettek vagyunk az erdélyi magyar nemzeti közösség képviselete iránt december 9-e után is" – utalt a parlamenti választások dátumára Kelemen Hunor.
Bíró Zsolt, az MPP elnöke a tárgyalás utáni sajtótájékoztatón elmondta, most már technikai akadályai vannak annak, hogy az erdélyi magyarság az MPP által javasolt „nemzeti válogatottal" vegyen részt a decemberi parlamenti választásokon. Hozzátette, pártja változatlanul úgy tartja, hogy az erdélyi magyar pártoknak csak az önkormányzati választásokon kellene versengeniük, a parlamenti választásokon pedig együttműködésben kellene gondolkodniuk. Emlékeztetett rá, nem az MPP-n múlt, hogy ez az együttműködés nem jöhetett létre. Bíró Zsolt hozzátette, az RMDSZ-szel folytatott tárgyaláson csak arról egyeztek meg, hogy sportszerű kampányt folytatnak. Az MTI kérdésére Bíró Zsolt elmondta, pártja hamarosan meghozza végső döntését arról, hogy pártként vesz-e részt a parlamenti választásokon, vagy független jelölteket támogat. Hozzátette, egyre inkább a függetlenek támogatása felé hajlanak.
MTI
Erdély.ma
A kolozsvári találkozó után az RMDSZ közleményben tudatta: a szövetség a romániai magyar közösség minden tagja iránt elkötelezett.
Kelemen Hunor szövetségi elnök a parlamenti választások előkészületeiről szólva hangsúlyozta, 2013-ban nagy horderejű törvényhozási döntések várhatóak, emiatt szükség van a magyar érdekképviseletre a parlamentben. „A Romániai Magyar Demokrata Szövetség tisztában van azzal a felelősségével, amelyet a magyar emberek 86 százalékos támogatottsága rótt rá, és változatlanul elkötelezettek vagyunk az erdélyi magyar nemzeti közösség képviselete iránt december 9-e után is" – utalt a parlamenti választások dátumára Kelemen Hunor.
Bíró Zsolt, az MPP elnöke a tárgyalás utáni sajtótájékoztatón elmondta, most már technikai akadályai vannak annak, hogy az erdélyi magyarság az MPP által javasolt „nemzeti válogatottal" vegyen részt a decemberi parlamenti választásokon. Hozzátette, pártja változatlanul úgy tartja, hogy az erdélyi magyar pártoknak csak az önkormányzati választásokon kellene versengeniük, a parlamenti választásokon pedig együttműködésben kellene gondolkodniuk. Emlékeztetett rá, nem az MPP-n múlt, hogy ez az együttműködés nem jöhetett létre. Bíró Zsolt hozzátette, az RMDSZ-szel folytatott tárgyaláson csak arról egyeztek meg, hogy sportszerű kampányt folytatnak. Az MTI kérdésére Bíró Zsolt elmondta, pártja hamarosan meghozza végső döntését arról, hogy pártként vesz-e részt a parlamenti választásokon, vagy független jelölteket támogat. Hozzátette, egyre inkább a függetlenek támogatása felé hajlanak.
MTI
Erdély.ma
2012. október 25.
Húsz év után
Mintha nem is telt volna el húsz esztendő, ma is időszerű a kolozsvári nyilatkozat majd minden szava. 1992-ben pontosan október 25-én fogadta el az RMDSZ azt a nemzeti kérdésről szóló kiáltványt, amely az erdélyi magyarság számára egyetlen lehetséges megoldásként a közösségi autonómiákat, az önrendelkezést nevezi meg.
Ugyanaznap a Szent Mihály-templomban tette le az esküt tizenkét RMDSZ-es szenátor és 27 képviselő: „Hű magyarként szolgálni fogom népemet, mely bizalmával felhatalmazott, hogy érdekeit képviseljem, harcoljak teljes egyenjogúságáért, közösségi jogaiért és szabadságáért, küzdjek fennmaradásáért, melynek egyetlen szilárd biztosítéka a belső önrendelkezés” – hangzott el. Eltelt húsz esztendő, és mintha mi sem történt volna, a kolozsvári nyilatkozat lényegéhez egyetlen lépéssel sem kerültünk közelebb, pedig az akkori eskütevők többsége ma is aktív politikus. Isten segedelmét kérte többek között Frunda György, Markó Béla, Seres Dénes, Verestóy Attila, Borbély László, Kerekes Károly, Antal István és Márton Árpád. Ők most mind újabb parlamenti helyet szeretnének, de ma már az sem titok, a kolozsvári kiáltvány egykori megszövegezői közül senki nem indul az RMDSZ színeiben a mostani választásokon. Eltelt két évtized, s a kolozsvári nyilatkozat majdnem feledésbe merült, RMDSZ-es berkekben legfeljebb félszájjal emlegetik, főként kampányok apropóján. Kelemen Hunor szövetségi elnök szépíteni igyekszik a valóságot, felidézi a nyilatkozat hivatkozási alapjául szolgáló, 1918-as Gyulafehérvári Nemzetgyűlés alapelveit, majd hozzáfűzi: „Az elmúlt két évtizedben meghatározó lépéseket tettünk ezen alapelvek életbe ültetése érdekében, de van még feladatunk.” Akarva-akaratlanul feledni látszik a lényeget, hogy a nyilatkozat megszületéséhez az a felismerés vezetett: „Keserves tapasztalataink, a tragikus események arról győztek meg bennünket (…), hogy sem a politikai akarat, sem a politikai gyakorlat nem kínál elfogadható megoldást számunkra.” Ezt írták 1992-ben, de mintha 2012-ben születtek volna e mondatok. Akkor azért nevezik fontosnak és egyetlen európai megoldásnak az önrendelkezést, mert „vállalva nemzeti identitásunkat, nem akarunk sem elszakadni, sem elvándorolni, szülőföldünket otthonunknak valljuk. De a román nemzetbe beolvadni sem akarunk.” Azóta azonban folyamatosan fogyunk, az erdélyi magyarság lélekszáma több százezerrel lett kevesebb, s a folyamatnak közel sincs vége, az apadó tendencia meggyökerezni látszik. Közben az RMDSZ elégedett, tudják a dolgukat, mondják, s továbbra is a kis lépések, kompromisszumok politikájának folytatását ígérik. Legalább most, a kolozsvári nyilatkozat huszadik évfordulóján érdemes lenne elgondolkodni azon: honnan indultunk és hová jutottunk. Mit hozott valójában ez a húsz esztendő, és hová vezet ez az oly sokat dicsért, dicsőített út. S marad-e még magyar Romániában, mire elérik a célt, amelyre egykoron felesküdtek?
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Mintha nem is telt volna el húsz esztendő, ma is időszerű a kolozsvári nyilatkozat majd minden szava. 1992-ben pontosan október 25-én fogadta el az RMDSZ azt a nemzeti kérdésről szóló kiáltványt, amely az erdélyi magyarság számára egyetlen lehetséges megoldásként a közösségi autonómiákat, az önrendelkezést nevezi meg.
Ugyanaznap a Szent Mihály-templomban tette le az esküt tizenkét RMDSZ-es szenátor és 27 képviselő: „Hű magyarként szolgálni fogom népemet, mely bizalmával felhatalmazott, hogy érdekeit képviseljem, harcoljak teljes egyenjogúságáért, közösségi jogaiért és szabadságáért, küzdjek fennmaradásáért, melynek egyetlen szilárd biztosítéka a belső önrendelkezés” – hangzott el. Eltelt húsz esztendő, és mintha mi sem történt volna, a kolozsvári nyilatkozat lényegéhez egyetlen lépéssel sem kerültünk közelebb, pedig az akkori eskütevők többsége ma is aktív politikus. Isten segedelmét kérte többek között Frunda György, Markó Béla, Seres Dénes, Verestóy Attila, Borbély László, Kerekes Károly, Antal István és Márton Árpád. Ők most mind újabb parlamenti helyet szeretnének, de ma már az sem titok, a kolozsvári kiáltvány egykori megszövegezői közül senki nem indul az RMDSZ színeiben a mostani választásokon. Eltelt két évtized, s a kolozsvári nyilatkozat majdnem feledésbe merült, RMDSZ-es berkekben legfeljebb félszájjal emlegetik, főként kampányok apropóján. Kelemen Hunor szövetségi elnök szépíteni igyekszik a valóságot, felidézi a nyilatkozat hivatkozási alapjául szolgáló, 1918-as Gyulafehérvári Nemzetgyűlés alapelveit, majd hozzáfűzi: „Az elmúlt két évtizedben meghatározó lépéseket tettünk ezen alapelvek életbe ültetése érdekében, de van még feladatunk.” Akarva-akaratlanul feledni látszik a lényeget, hogy a nyilatkozat megszületéséhez az a felismerés vezetett: „Keserves tapasztalataink, a tragikus események arról győztek meg bennünket (…), hogy sem a politikai akarat, sem a politikai gyakorlat nem kínál elfogadható megoldást számunkra.” Ezt írták 1992-ben, de mintha 2012-ben születtek volna e mondatok. Akkor azért nevezik fontosnak és egyetlen európai megoldásnak az önrendelkezést, mert „vállalva nemzeti identitásunkat, nem akarunk sem elszakadni, sem elvándorolni, szülőföldünket otthonunknak valljuk. De a román nemzetbe beolvadni sem akarunk.” Azóta azonban folyamatosan fogyunk, az erdélyi magyarság lélekszáma több százezerrel lett kevesebb, s a folyamatnak közel sincs vége, az apadó tendencia meggyökerezni látszik. Közben az RMDSZ elégedett, tudják a dolgukat, mondják, s továbbra is a kis lépések, kompromisszumok politikájának folytatását ígérik. Legalább most, a kolozsvári nyilatkozat huszadik évfordulóján érdemes lenne elgondolkodni azon: honnan indultunk és hová jutottunk. Mit hozott valójában ez a húsz esztendő, és hová vezet ez az oly sokat dicsért, dicsőített út. S marad-e még magyar Romániában, mire elérik a célt, amelyre egykoron felesküdtek?
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2012. október 25.
Kolozsvári Nyilatkozat: a húszéves autonómiaadósság
Miután az RMDSZ Küldöttek Országos Tanácsának ülésén 1992. október 25-én elfogadták a Nyilatkozat a nemzeti kérdésről című dokumentumot, a szövetség képviselői és szenátorai ünnepélyes keretek között a Szent Mihály-templomban esküdtek fel a Kolozsvári Nyilatkozatra. Az erdélyi magyar autonómiatörekvések motorjaként elfogadott dokumentumra napjainkban ki-ki a maga módján emlékezik. A nyilatkozat megalkotói már nincsenek az RMDSZ soraiban, a szövetség politikusai szerint ugyanakkor minden a tervek szerint alakult.
Borbély Imre, a nyilatkozat kezdeményezője
A Kolozsvári Nyilatkozat elfogadása, valamint az azt követő eskü a Szent Mihály-templomban az eszmék, elvek, politikai értékek és célkitűzések síkján zajló másfél éves belső küzdelem eredménye volt, eredettörténete a Marosvásárhelyen tartott második RMDSZ-kongresszusig nyúlik vissza. E kongresszuson kiosztott tanulmányomban és felszólalásomban politikai célként az autonómia legmagasabb szintjét, a belga modellnek megfelelő társnemzeti státuszt neveztem meg, s ennek meghatározása – az erdélyi magyarság „politikai alanyként államalkotó tényező, s mint ilyen, a román nemzet egyenjogú társa” – bekerült a programba, majd a Kolozsvári Nyilatkozatba is. A társnemzeti gondolat sikere minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy a kongresszus politikai-ideológiai kérdésekkel megbízott elnökségi tagnak választott. Az a körülmény, hogy az akkor létrejött testület, az Országos Elnökség valamennyi tagját a kongresszus választotta közvetlenül, és ennek megfelelően a következő kongresszusig eltávolíthatatlan volt, kulcsfontosságúnak bizonyult a továbbiakban. Az elnökség egyfajta mikroparlamentként működött, melyben az autonómiaellenes elnök, Domokos Géza csak primus inter pares volt, így válhatott a testület az autonómia gondolatát kihordó politikai műhellyé.
Az elnökségi testület soraiban két jövőkép ütközött: a többségi hatalomtól alkalmi kegyeket várók, kisebbségpolitikai eredményeként a másodrangúság állandósulását szorgalmazók szemlélete állt szemben az emberi jogok, valamint a népek önrendelkezési jogának elvi alapján álló nemzeti emancipáció jövőképével. A szembenállás már az első elnökségi gyűlésen megmutatkozott, amikor az autonómia tervének megtárgyalását indítványoztam. Domokos Géza felszisszent: „Arról szó sem lehet soha, éppen ezzel vádolnak minket a románok!” Szőcs Géza, Kolumbán Gábor, Patrubány Miklós és Toró T. Tibor mellém álltak, az ellentábort Domokos Géza, Tokay György és Béres András képviselte. A többi elnökségi tag – Tőkés László, Csapó József, Beder Tibor, Takács Csaba – hozzáállása akkor még nem volt egyértelmű. Többórás ügyrendi vita után elfogadtuk az elvi polémia jogosultságát, de azt elnapoltuk. Barátaimmal, szövetségeseimmel sikerült minden elnökségi gyűlésen – majd a két parlamenti frakcióval bővített vezetőtestületi tanácskozásokon is – napirenden tartanunk az ügyet. Több interjúban és újságcikkben, valamint a Küldöttek Országos Tanácsának (KOT) ülésén kiosztott és bemutatott Keresztény és Nemzeti-Liberális Egységkeret című tanulmánnyal igyekeztem közös, minden érintett számára elfogadható elvi alapot létrehozni az autonómiaelvű önépítkezés megvalósítására. Az autonómiát pártoló tábor egyre nőtt. A harc a kolozsvári KOT-gyűlésen dőlt el, ahol meghatározó szerepe volt Tőkés Lászlónak. Az 1992-es jelöltállítás során a Verestóy Attila, Domokos Géza, illetve Takács Csaba nevével fémjelezhető klikk által levezényelt Hargita megyei listahamisítás kapcsán megbizonyosodhatott a kollaboránsok gátlástalanságáról, s így a két tábor közötti kiegyensúlyozó szerepének tarthatatlanságáról. Ezt felismerve Tőkés László teljes mellszélességgel állt ki az autonómia célkitűzését első ízben megfogalmazó nyilatkozat elfogadása mellett.
A vita során – amikor a „mérsékeltek” tábora Nagy Benedektől Domokos Gézán át Tokay Györgyig igyekezett hisztérikus hangulatot kelteni, az autonomisták pedig módszeresen zúzták szét az ellenérveket – sikerült eljutni oda, hogy a nyilatkozat valamennyi ellenzője nemzetárulónak érezze magát. A KOT bővített ülése egyetlen tartózkodástól eltekintve egyöntetűen elfogadta a nyilatkozatot. Két hónappal később, a brassói kongresszuson a szövetség az – erdélyi magyarság katasztere alapján általános, titkos és közvetlen választások útján létrehozott – erdélyi magyar parlament megteremtését foglalta programjába, az RMDSZ belső felépítését pedig a nemzeti önkormányzat elve mentén szabták át. Az autonómia tervének belső fejlődését Markó Béla másodszori elnökké választása gátolta meg: a kongresszus úgy adott Markónak újabb mandátumot 1995-ben Kolozsváron, hogy a pártvezér nem teljesítette az autonomista önépítkezés azon feladatait, amelyek nem ütköznek a román jogi szabályozásba, s amelyeknek a kongresszus által megszabott határideje a választás pillanatában már több hónapja lejárt.
Bodó Barna, a nyilatkozat megszövegezője
Az alakuló romániai magyar politikai szféra számára 1992 a nagy megrázkódtatások éve volt. Az aradi KOT-gyűlésen világossá vált, hogy a Domokos Géza fémjelezte régi vezetőség ellenében az autonómia nyílt követelői teret nyertek, s ez a folyamat az akkori Brassai Sámuel Gimnázium dísztermében tartott kolozsvári küldöttgyűlésig vezetett. Ez utóbbi esemény a Kolozsvári Nyilatkozat elfogadásával vált történelmi jelentőségűvé.
A kolozsvári küldöttgyűlésen két RMDSZ-tömörülés feszült egymásnak. A Domokos Géza mögött felsorakozók álláspontját legegyértelműbben talán Tokay György képviselő fogalmazta meg, amikor a román alkotmány füzetecskéjét a pulpitushoz csapkodva azt hangoztatta: ha – akár egy nyilatkozatban is – nyíltan autonómiát követelünk, az olyan reakciókat válthat ki a többségi nemzetből, melyeknek következtében akár vér is folyhat. A Szőcs Géza mellé tömörülő autonomisták álláspontja egyértelmű volt: világosan meg kell fogalmazni, mi az, amit a magyarság érdekében nem csak elvárunk, de követelünk. Ez az autonómia. Létezett egy harmadik pólus is: az RMDSZ kezdeti éveiben Tőkés László volt az a személyiség, aki fel tudta oldani a feszültségeket, gyakran egymást tagadó álláspontokat békített össze. Ő is az autonómia pártján állt, ám a két tábor tusakodásába közvetlen módon nem avatkozott be.
Amikor a KOT késő este úgy határozott, hogy lesz nyilatkozat, a három meghatározó személyiség egy-egy személyt jelölt a nyilatkozatot megszövegezendő bizottságba. Domokos Géza jelöltje Tokay György volt, Szőcs Gézáé Borbély Imre, Tőkés László pedig engem kért fel. Másnap reggelre szöveget kellett előterjeszteni, ezért abban állapodtunk meg, hogy a gyűlés végeztével találkozunk, és azonnal nekifogunk a munkának. Borbély Imrével kettesben vonultunk félre egy osztályterembe, Tokay György nem jött el nyilatkozatot írni. Imrével átbeszéltük az elvi kérdéseket – melyek a lényeges elemek, milyen hivatkozásokra van szükség, milyen hosszú legyen, miként fogalmazzunk –, s mivel Tokay még mindig nem érkezett meg, nélküle kezdtük el a szövegezést. Az első két vagy három bekezdést közösen írtuk meg, utána Borbély megkérdezte, tudom-e folytatni, mert nincs értelme ketten szövegezni azt, amiben lényegében egyetértünk. A szövegezést egyedül fejeztem be valamikor éjfél után.
Kora reggel juttattuk el a szövegjavaslatot Tőkés Lászlónak, Domokos Gézának és Szőcs Gézának. Emlékezetem szerint szinte javítás nélkül fogadták el a szöveget. Tokay György egy élesebb félmondat kihúzását kérte, amit Tőkés Lászlóval való egyeztetés nyomán elfogadtunk. Ekkor jött számomra a meglepetés. Még a nyilatkozat elfogadása előtt valaki a sajtó elé állt a tervezettel: nem más, mint Tokay György, aki a szövegező bizottság tagjaként nyilatkozott. Ugyan vitathatatlanul tagja volt a bizottságnak, de a mai napig nem tudom elfogadni, hogy a szöveget épp ő terjesztette a sajtó elé, aki semmivel sem járult hozzá a megírásához. Két évtized elteltével talán már nem illő a nyilatkozat jelentőségéről értekeznem. A tízéves évfordulón értékelő-helyzetfelmérő tanácskozás keretében már kifejtettem véleményemet a helyzetről és a nyilatkozatról, mint politikai tettről. Most elérkezettnek láttam az időt, hogy arról is szóljak, ami kimaradt a nyilatkozat megszületését tárgyaló krónikákból, hiszen ez is fontos része annak, amit erdélyi magyar politikának nevezünk.
Tokay György, a nyilatkozat ellenzője
Téves a feltételezés, hogy húsz évvel ezelőtt nem értettem egyet a Kolozsvári Nyilatkozat mondandójával, üzenetével. Aki ismer, jól tudja: hűséges pártkatona voltam, az RMDSZ-testületek közös döntéseit mindig támogattam. Nem a nyilatkozat üzenetével volt gondom, azt a tényt kifogásoltam, hogy szinte minden elnökségi ülés után nyilatkozatokat fogadtunk el, miközben az aktív politizálás híveként én a cselekvés útját szerettem volna járni. Az autonómiatörekvések megítélésében véleményem egyezik az RMDSZ álláspontjával. Az RMDSZ rendszerváltást követő megalakulása óta a szövetség képviselői, szenátorai és egyéb tisztségviselői mindig az autonómia elkötelezettjei voltak. Azért dolgoztak, hogy mindennapjainkban megélhessük az autonómiatörekvések tucatnyi részeredményét. Az autonómia építése hosszú folyamat, amely apró eredményekből áll össze. Székelyföld területi autonómiáját leszámítva minden területen jelentős előrelépéseket értünk el – elsősorban az oktatás és az anyanyelvhasználat terén.
Hogy miért nem sikerült előrelépni Székelyföld autonómiájának ügyében? Egyszerű: csak akkor lesz áttörés, amikor a román politikusok, illetve a többségi román társadalom elfogadja ennek fontosságát és szükségszerűségét. Az RMDSZ a parlamentáris demokrácia eszközeivel harcol az erdélyi magyarság jogainak érvényesítéséért. Amit a román parlamentben és szenátusban elérhettünk az utóbbi két évtizedben, el is értük. Az eredményeket nem tartom csekélynek, sok területen látványos az áttörés. Nem az RMDSZ-politika vereségét érdemes keresni abban, hogy a rendelkezésre álló igen rövid idő alatt Székelyföld területi autonómiájának ügyében nem jártunk sikerrel. Ez hosszú út, sok munkát és kitartást igényel. Meggyőződésem, hogy az RMDSZ-politikusokban megvan a kellő elszántság és tisztánlátás ahhoz, hogy kitűzött céljaikat sikerre vigyék. Kelemen Hunor: a Kolozsvári Nyilatkozat szellemében
Kelemen Hunor szerint az RMDSZ-t ma is kötelezi a húsz évvel ezelőtt elfogadott Kolozsvári Nyilatkozat szelleme. A szövetségi elnök úgy véli, hogy a nyilatkozatba foglalt célok jó része megvalósult, a szövetség áttörést ért el a kisebbségi érdekek alkotmányos és jogi kereteinek megteremtésében, és sikerült jelentősen visszaszorítania az elvándorlás mértékét. Az RMDSZ a romániai magyar közösségekkel karöltve „sikerekben gazdag és nehézségekkel teli” utat tett meg, melyet folytatni kell. Az önálló erdélyi politizálás kialakítása, a legnagyobb európai jobboldali pártszövetséghez való tartozás, az önkormányzati, parlamenti és kormányzati szintű felelősségvállalás egyetlen céllal történik: a Kolozsvári Nyilatkozatban megfogalmazott belső önrendelkezés, az autonómia elérése céljával – fogalmaz Kelemen, aki szerint a szövetség parlamenti képviselői és szenátorai számára mindenkor kötelező érvényű a Kolozsvári Nyilatkozat szellemiségének és betűjének képviselete.
Toró T. Tibor: a megalkotókat kilökte magából az RMDSZ
Akkori egyetlen politikai érdekvédelmi ernyőszervezetünk, az RMDSZ belső fórumain húsz esztendővel ezelőtt hihetetlen intenzitással folyt a vita az útkeresésről. Sokszor személyeskedésbe torkolló, alapjában véve azonban termékeny elvi vita zajlott a szövetség stratégiai céljairól, saját szervezeti megújulásáról, a belső demokráciáról, a román politikumhoz való viszonyáról, illetve minden aktuálpolitikai kérdésről.
1992 őszén már elillant a gyors román–magyar megbékélés illúziója, az erdélyi magyarság pedig a békés eszközökkel vívott, ám tartós nemzeti szabadságharcra készült berendezkedni. Ehhez kereste az akkori politikai-közéleti elit a legalkalmasabb stratégiát és szervezeti keretet. A belső törésvonalak már világosan kirajzolódtak, bár még mindenki egységes szervezetben tervezte a jövőt. Az egyik oldalon a kisebbségi-nyelvi jogokban gondolkodó, román politikumba beépülni készülő „mérsékelt” tábor állt, a másik oldalon pedig az önrendelkezési jog, a társnemzeti státus, a párhuzamos erdélyi magyar társadalom fogalmaiban gondolkodó „radikálisok” sorakoztak fel. A „mérsékelt” és „radikális” címkéket a korabeli román politikai sajtó nyilvánvalóan nyelvpolitikai megfontolásokból használta, ám e kifejezések – sajnálatos módon – átkerültek a magyar közbeszédbe is. A tisztújítás előtt álló szövetségben 1992 októberében a „Gézák háborúja” dúlt. A visszavonulni készülő Domokos Géza hívei a trónkövetelő politikai alelnök, Szőcs Géza lejáratásával voltak elfoglalva, akinek személye körül a „radikális” oldal képviselői sorakoztak fel. Közben nem figyeltek eléggé a Tőkés László tiszteletbeli elnök körül gyűrűző csapatra, akik stratégiai áttörést készítettek elő. Elképzelésük az volt, hogy bárki is legyen később a szövetség elnöke, olyan programdokumentumra van szükség, amely meghatározza az erdélyi magyar politika irányelveit. Így született meg a Kolozsvári Nyilatkozat a nemzeti kérdésről, benne a mindmáig egyetlen működőképesnek tartott politikai jövőkép, cél és eszköz: a belső önrendelkezés elvén alapuló közösségi autonómiák közjogi rendszere.
A Küldöttek Országos Tanácsa, a KOT, a mai SZKT jogelődje 1992. október 25-i ülésén a Tőkés-tábor – soraikban a MISZSZ fiatal politikuscsapatával – kiütéses győzelmet aratott, hiszen ellenszavazat nélkül tudta elfogadtatni a mindmáig referenciaként számon tartott manifesztumot. A folytatás azonban nem alakult ilyen jól. Az 1993 januárjában tartott vízválasztó brassói kongresszuson a két tábor még ki tudott egyezni: a Domokos Géza által kiszemelt utód, Markó Béla támogatása fejében az autonomisták elérték, hogy a Kolozsvári Nyilatkozat szelleme és betűje határozza meg a háromszintű autonómiát is magába foglaló programot, illetve a közösségi önkormányzati modell alapján végrehajtott szervezeti reformot. Cserébe viszont lemondtak Tőkés László jelöléséről – ő maga jelentette be, hogy csupán tiszteletbeli elnök kíván maradni –, így a szerkezetében, illetve hosszú távú céljait tekintve egyaránt megújult szövetség vezetése a „mérsékeltek” kezébe került.
E kompromisszum végzetes tévedésnek bizonyult. Azóta ugyanis bebizonyosodott, hogy bármely demokratikus szerkezet önmaga karikatúrájába fordítható – ez történt az egykor erdélyi magyar miniparlamentként működő Szövetségi Képviselők Tanácsával –, és bármely nemes program (például autonómiaprogramunk) üres demagógiává fajulhat, ha nem a közösség ügyét hivatott szolgálni, hanem obskúrus pártérdekeket. A Kolozsvári Nyilatkozat megalkotóit rég kilökte soraiból a parlamenti képviselet monopóliumát máig birtokló szövetség: húsz évvel a dokumentum megjelenése után az autonómiastatútumok törvénytervezeteinek kimunkálói közül senki sincs a román parlamentben. Nem csoda hát, hogy amikor az napirendre kerül, az ott ülők a magyarság nevében gyáván hallgatnak, vagy taktikusan távoznak. Frunda György: megkérdőjelezhetetlen területi autonómia
A Kolozsvári Nyilatkozat szellemében 1992-ben tett eskü számomra ma is aktuális, akár az orvosnak a hippokratészi eskü vagy jogászesküm, miszerint mindig segítek a rászorultakon. A nyilatkozat nem csak az én pályámat kísérte végig, hanem számos kollégámét is. Húsz év alatt az RMDSZ sok autonómiaépítő törvényt fogadtatott el a román parlamentben, kezdve az anyanyelvhasználatra vonatkozóktól a tanügyi jogszabályokig, de az egyházi és közbirtokossági javak visszaszolgáltatásának ügyét is jelentősen előremozdította. Az autonómia olyan folyamat, amelyet csak kitartó munkával lehet szolgálni. Naivitás azt feltételezni, hogy az autonómiát ki lehet kiáltani, vagy rövid időn belül el lehet fogadtatni. Ahhoz, hogy az autonómiát építeni tudjuk, ott kell lennünk a bukaresti parlamentben.
Vitába szállnék azzal a nézettel, miszerint nem sikerült kiharcolnunk a területi autonómiát. A területi autonómia tudniillik arról szól, hogy az önkormányzatok dönthetnek a saját hatáskörükbe tartozó kérdésekben, amelyek mindennapi életünket befolyásolják. Azokban a térségekben, ahol a magyarok többségben vannak, önkormányzataink révén megkérdőjelezhetetlen területi autonómiát élvezünk. Nem értünk el eredményeket e jogkörök törvénybe foglalása terén, ám a kisebbségi törvényben tételesen szerepel a kulturális és a területi autonómia. Ezt Románia parlamentje még nem fogadta el, de ne feledjük, a román törvényhozásban csak hét százalékos arányban vagyunk jelen! Ennek ellenére a gyakorlatban már élhetünk a területi autonómia előnyeivel, az önkormányzati testületek ülésein magyarul beszélhetünk. De a területi autonómia vetületeként tekintendő az is, hogy visszakaptuk tulajdonjogainkat: erdők, házak, iskolák, kórházak kerültek vissza jogos tulajdonosaikhoz.
Ahhoz, hogy a területi autonómia jogi kereteit is szabályozó kisebbségi törvény megszülessen, az RMDSZ-nek mindenekelőtt a parlamentbe, és ha lehetséges, kormánypozícióba kell kerülnie. Kisebbségi jogokat akkor sikerült elfogadtatnunk, amikor kormánykoalícióban voltunk, vagy a parlamentből támogattunk egy kormányt. Az RMDSZ számára a hatalom nem cél, hanem eszköz. Fontos a külföldi lobbi is. Az általam javasolt európai emberjogi mellékletben – amelyet az Európa Tanács közgyűlése elfogadott – a kontinens hagyományaira, illetve modellértékű megvalósításaira alapozva tételesen szerepel a kulturális és a területi autonómia. Ha ezt az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága is elfogadja, kötelező jogi eszközzé válik. Fontos tehát, hogy kollégáink, Winkler Gyula és Sógor Csaba továbbra is ott legyenek az unió intézményeiben, hiszen ők sokat tettek közös ügyeink érdekében.
Nyilatkozat a nemzeti kérdésről
„Igényeljük a romániai magyarság önkormányzatát, amelyhez való jogunkat az erdélyi románságnak saját elhatározásában született Gyulafehérvári Határozataira alapítjuk.” Tamási Áron: Hitvallás, Vásárhelyi Találkozó, 1937. október
„...Az új román állam megalakításának alapelveiként, a Nemzetgyűlés kinyilvánítja a következőket: 1. A teljes nemzeti szabadság az összes együttélő népek számára. Minden nép saját kebeléből való egyének által, saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással. Minden nép a hozzátartozó egyének számarányában képviseleti jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország kormányzásában.
2. Egyenlő jogosultságot és teljes felekezeti szabadságot az ország összes felekezeteinek.” (III. 1-2)
Gyulafehérvár, 1918. december 1.
Románia politikai életének egyik legsúlyosabb megoldásra váró politikai-társadalmi problémája a nemzeti kérdés. Keserves tapasztalataink, a tragikus események arról győztek meg bennünket, a romániai magyarságot és annak legitim képviselőjét, a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget, hogy mind a mai napig sem a politikai akarat, sem a politikai gyakorlat nem kínál elfogadható megoldást számunkra. Vállalva nemzeti entitásunkat nem akarunk sem elszakadni, sem elvándorolni, szülőföldünket otthonunknak valljuk. De a román nemzetbe beolvadni sem akarunk. A romániai magyarság politikai alanyként államalkotó tényező, s mint ilyen, a román nemzet egyenjogú társa. Épp olyan felelősséggel tartozunk jövőjéért, mint bármely más állampolgár, s mikor látnunk kell a magyarság körében eluralkodó kiábrándultságot, az ennek okán jelentkező elvándorlást, kötelességünk cselekedni.
Kötelességünk felmutatni azt a megoldást, amely számunkra és az ország számára is kiút ebből a válságból. Az etnikai, vallási közösségek autonómiája Erdély múltjának szerves része, idéznénk a szász közösségek közel nyolcszáz éves önkormányzati gyakorlatát, és ugyanez fogalmazódott meg az 1918-as Gyulafehérvári Kiáltványban.
Állítjuk, hogy ez az út a belső önrendelkezés útja. A belső önrendelkezési elv ugyanakkor egyetemlegesen is előre mutat, hiszen számos, már létrejött vagy most alakuló közösségi önkormányzat utal arra: Európa működő demokráciáiban ez a gyakorlat sikeres. A romániai magyarság közösségként való betagolódása a hazai társadalomba része az ország európai közösségekbe való integrációjának.
Tudatában vagyunk annak, hogy a nemzetiségi kérdés az emberjogi vonatkozásokon túlmenően új dimenziókat nyert, és ma már az európai biztonság és stabilitás fontos tényezője. Meggyőződésünk, hogy a közösségek önkormányzata hozzájárul a jogállam és a civil társadalmi struktúrák megerősödéséhez és ugyanakkor szerves része a demokratizálódás folyamatának. A nemzeti kérdés megoldása általános érdek, számítunk az ország demokratikus erőinek a közreműködésére abban a fáradságos munkában, amely megteremti e megoldás alkotmányos és jogi kereteit. Kolozsvár, 1992. október 25.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
Miután az RMDSZ Küldöttek Országos Tanácsának ülésén 1992. október 25-én elfogadták a Nyilatkozat a nemzeti kérdésről című dokumentumot, a szövetség képviselői és szenátorai ünnepélyes keretek között a Szent Mihály-templomban esküdtek fel a Kolozsvári Nyilatkozatra. Az erdélyi magyar autonómiatörekvések motorjaként elfogadott dokumentumra napjainkban ki-ki a maga módján emlékezik. A nyilatkozat megalkotói már nincsenek az RMDSZ soraiban, a szövetség politikusai szerint ugyanakkor minden a tervek szerint alakult.
Borbély Imre, a nyilatkozat kezdeményezője
A Kolozsvári Nyilatkozat elfogadása, valamint az azt követő eskü a Szent Mihály-templomban az eszmék, elvek, politikai értékek és célkitűzések síkján zajló másfél éves belső küzdelem eredménye volt, eredettörténete a Marosvásárhelyen tartott második RMDSZ-kongresszusig nyúlik vissza. E kongresszuson kiosztott tanulmányomban és felszólalásomban politikai célként az autonómia legmagasabb szintjét, a belga modellnek megfelelő társnemzeti státuszt neveztem meg, s ennek meghatározása – az erdélyi magyarság „politikai alanyként államalkotó tényező, s mint ilyen, a román nemzet egyenjogú társa” – bekerült a programba, majd a Kolozsvári Nyilatkozatba is. A társnemzeti gondolat sikere minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy a kongresszus politikai-ideológiai kérdésekkel megbízott elnökségi tagnak választott. Az a körülmény, hogy az akkor létrejött testület, az Országos Elnökség valamennyi tagját a kongresszus választotta közvetlenül, és ennek megfelelően a következő kongresszusig eltávolíthatatlan volt, kulcsfontosságúnak bizonyult a továbbiakban. Az elnökség egyfajta mikroparlamentként működött, melyben az autonómiaellenes elnök, Domokos Géza csak primus inter pares volt, így válhatott a testület az autonómia gondolatát kihordó politikai műhellyé.
Az elnökségi testület soraiban két jövőkép ütközött: a többségi hatalomtól alkalmi kegyeket várók, kisebbségpolitikai eredményeként a másodrangúság állandósulását szorgalmazók szemlélete állt szemben az emberi jogok, valamint a népek önrendelkezési jogának elvi alapján álló nemzeti emancipáció jövőképével. A szembenállás már az első elnökségi gyűlésen megmutatkozott, amikor az autonómia tervének megtárgyalását indítványoztam. Domokos Géza felszisszent: „Arról szó sem lehet soha, éppen ezzel vádolnak minket a románok!” Szőcs Géza, Kolumbán Gábor, Patrubány Miklós és Toró T. Tibor mellém álltak, az ellentábort Domokos Géza, Tokay György és Béres András képviselte. A többi elnökségi tag – Tőkés László, Csapó József, Beder Tibor, Takács Csaba – hozzáállása akkor még nem volt egyértelmű. Többórás ügyrendi vita után elfogadtuk az elvi polémia jogosultságát, de azt elnapoltuk. Barátaimmal, szövetségeseimmel sikerült minden elnökségi gyűlésen – majd a két parlamenti frakcióval bővített vezetőtestületi tanácskozásokon is – napirenden tartanunk az ügyet. Több interjúban és újságcikkben, valamint a Küldöttek Országos Tanácsának (KOT) ülésén kiosztott és bemutatott Keresztény és Nemzeti-Liberális Egységkeret című tanulmánnyal igyekeztem közös, minden érintett számára elfogadható elvi alapot létrehozni az autonómiaelvű önépítkezés megvalósítására. Az autonómiát pártoló tábor egyre nőtt. A harc a kolozsvári KOT-gyűlésen dőlt el, ahol meghatározó szerepe volt Tőkés Lászlónak. Az 1992-es jelöltállítás során a Verestóy Attila, Domokos Géza, illetve Takács Csaba nevével fémjelezhető klikk által levezényelt Hargita megyei listahamisítás kapcsán megbizonyosodhatott a kollaboránsok gátlástalanságáról, s így a két tábor közötti kiegyensúlyozó szerepének tarthatatlanságáról. Ezt felismerve Tőkés László teljes mellszélességgel állt ki az autonómia célkitűzését első ízben megfogalmazó nyilatkozat elfogadása mellett.
A vita során – amikor a „mérsékeltek” tábora Nagy Benedektől Domokos Gézán át Tokay Györgyig igyekezett hisztérikus hangulatot kelteni, az autonomisták pedig módszeresen zúzták szét az ellenérveket – sikerült eljutni oda, hogy a nyilatkozat valamennyi ellenzője nemzetárulónak érezze magát. A KOT bővített ülése egyetlen tartózkodástól eltekintve egyöntetűen elfogadta a nyilatkozatot. Két hónappal később, a brassói kongresszuson a szövetség az – erdélyi magyarság katasztere alapján általános, titkos és közvetlen választások útján létrehozott – erdélyi magyar parlament megteremtését foglalta programjába, az RMDSZ belső felépítését pedig a nemzeti önkormányzat elve mentén szabták át. Az autonómia tervének belső fejlődését Markó Béla másodszori elnökké választása gátolta meg: a kongresszus úgy adott Markónak újabb mandátumot 1995-ben Kolozsváron, hogy a pártvezér nem teljesítette az autonomista önépítkezés azon feladatait, amelyek nem ütköznek a román jogi szabályozásba, s amelyeknek a kongresszus által megszabott határideje a választás pillanatában már több hónapja lejárt.
Bodó Barna, a nyilatkozat megszövegezője
Az alakuló romániai magyar politikai szféra számára 1992 a nagy megrázkódtatások éve volt. Az aradi KOT-gyűlésen világossá vált, hogy a Domokos Géza fémjelezte régi vezetőség ellenében az autonómia nyílt követelői teret nyertek, s ez a folyamat az akkori Brassai Sámuel Gimnázium dísztermében tartott kolozsvári küldöttgyűlésig vezetett. Ez utóbbi esemény a Kolozsvári Nyilatkozat elfogadásával vált történelmi jelentőségűvé.
A kolozsvári küldöttgyűlésen két RMDSZ-tömörülés feszült egymásnak. A Domokos Géza mögött felsorakozók álláspontját legegyértelműbben talán Tokay György képviselő fogalmazta meg, amikor a román alkotmány füzetecskéjét a pulpitushoz csapkodva azt hangoztatta: ha – akár egy nyilatkozatban is – nyíltan autonómiát követelünk, az olyan reakciókat válthat ki a többségi nemzetből, melyeknek következtében akár vér is folyhat. A Szőcs Géza mellé tömörülő autonomisták álláspontja egyértelmű volt: világosan meg kell fogalmazni, mi az, amit a magyarság érdekében nem csak elvárunk, de követelünk. Ez az autonómia. Létezett egy harmadik pólus is: az RMDSZ kezdeti éveiben Tőkés László volt az a személyiség, aki fel tudta oldani a feszültségeket, gyakran egymást tagadó álláspontokat békített össze. Ő is az autonómia pártján állt, ám a két tábor tusakodásába közvetlen módon nem avatkozott be.
Amikor a KOT késő este úgy határozott, hogy lesz nyilatkozat, a három meghatározó személyiség egy-egy személyt jelölt a nyilatkozatot megszövegezendő bizottságba. Domokos Géza jelöltje Tokay György volt, Szőcs Gézáé Borbély Imre, Tőkés László pedig engem kért fel. Másnap reggelre szöveget kellett előterjeszteni, ezért abban állapodtunk meg, hogy a gyűlés végeztével találkozunk, és azonnal nekifogunk a munkának. Borbély Imrével kettesben vonultunk félre egy osztályterembe, Tokay György nem jött el nyilatkozatot írni. Imrével átbeszéltük az elvi kérdéseket – melyek a lényeges elemek, milyen hivatkozásokra van szükség, milyen hosszú legyen, miként fogalmazzunk –, s mivel Tokay még mindig nem érkezett meg, nélküle kezdtük el a szövegezést. Az első két vagy három bekezdést közösen írtuk meg, utána Borbély megkérdezte, tudom-e folytatni, mert nincs értelme ketten szövegezni azt, amiben lényegében egyetértünk. A szövegezést egyedül fejeztem be valamikor éjfél után.
Kora reggel juttattuk el a szövegjavaslatot Tőkés Lászlónak, Domokos Gézának és Szőcs Gézának. Emlékezetem szerint szinte javítás nélkül fogadták el a szöveget. Tokay György egy élesebb félmondat kihúzását kérte, amit Tőkés Lászlóval való egyeztetés nyomán elfogadtunk. Ekkor jött számomra a meglepetés. Még a nyilatkozat elfogadása előtt valaki a sajtó elé állt a tervezettel: nem más, mint Tokay György, aki a szövegező bizottság tagjaként nyilatkozott. Ugyan vitathatatlanul tagja volt a bizottságnak, de a mai napig nem tudom elfogadni, hogy a szöveget épp ő terjesztette a sajtó elé, aki semmivel sem járult hozzá a megírásához. Két évtized elteltével talán már nem illő a nyilatkozat jelentőségéről értekeznem. A tízéves évfordulón értékelő-helyzetfelmérő tanácskozás keretében már kifejtettem véleményemet a helyzetről és a nyilatkozatról, mint politikai tettről. Most elérkezettnek láttam az időt, hogy arról is szóljak, ami kimaradt a nyilatkozat megszületését tárgyaló krónikákból, hiszen ez is fontos része annak, amit erdélyi magyar politikának nevezünk.
Tokay György, a nyilatkozat ellenzője
Téves a feltételezés, hogy húsz évvel ezelőtt nem értettem egyet a Kolozsvári Nyilatkozat mondandójával, üzenetével. Aki ismer, jól tudja: hűséges pártkatona voltam, az RMDSZ-testületek közös döntéseit mindig támogattam. Nem a nyilatkozat üzenetével volt gondom, azt a tényt kifogásoltam, hogy szinte minden elnökségi ülés után nyilatkozatokat fogadtunk el, miközben az aktív politizálás híveként én a cselekvés útját szerettem volna járni. Az autonómiatörekvések megítélésében véleményem egyezik az RMDSZ álláspontjával. Az RMDSZ rendszerváltást követő megalakulása óta a szövetség képviselői, szenátorai és egyéb tisztségviselői mindig az autonómia elkötelezettjei voltak. Azért dolgoztak, hogy mindennapjainkban megélhessük az autonómiatörekvések tucatnyi részeredményét. Az autonómia építése hosszú folyamat, amely apró eredményekből áll össze. Székelyföld területi autonómiáját leszámítva minden területen jelentős előrelépéseket értünk el – elsősorban az oktatás és az anyanyelvhasználat terén.
Hogy miért nem sikerült előrelépni Székelyföld autonómiájának ügyében? Egyszerű: csak akkor lesz áttörés, amikor a román politikusok, illetve a többségi román társadalom elfogadja ennek fontosságát és szükségszerűségét. Az RMDSZ a parlamentáris demokrácia eszközeivel harcol az erdélyi magyarság jogainak érvényesítéséért. Amit a román parlamentben és szenátusban elérhettünk az utóbbi két évtizedben, el is értük. Az eredményeket nem tartom csekélynek, sok területen látványos az áttörés. Nem az RMDSZ-politika vereségét érdemes keresni abban, hogy a rendelkezésre álló igen rövid idő alatt Székelyföld területi autonómiájának ügyében nem jártunk sikerrel. Ez hosszú út, sok munkát és kitartást igényel. Meggyőződésem, hogy az RMDSZ-politikusokban megvan a kellő elszántság és tisztánlátás ahhoz, hogy kitűzött céljaikat sikerre vigyék. Kelemen Hunor: a Kolozsvári Nyilatkozat szellemében
Kelemen Hunor szerint az RMDSZ-t ma is kötelezi a húsz évvel ezelőtt elfogadott Kolozsvári Nyilatkozat szelleme. A szövetségi elnök úgy véli, hogy a nyilatkozatba foglalt célok jó része megvalósult, a szövetség áttörést ért el a kisebbségi érdekek alkotmányos és jogi kereteinek megteremtésében, és sikerült jelentősen visszaszorítania az elvándorlás mértékét. Az RMDSZ a romániai magyar közösségekkel karöltve „sikerekben gazdag és nehézségekkel teli” utat tett meg, melyet folytatni kell. Az önálló erdélyi politizálás kialakítása, a legnagyobb európai jobboldali pártszövetséghez való tartozás, az önkormányzati, parlamenti és kormányzati szintű felelősségvállalás egyetlen céllal történik: a Kolozsvári Nyilatkozatban megfogalmazott belső önrendelkezés, az autonómia elérése céljával – fogalmaz Kelemen, aki szerint a szövetség parlamenti képviselői és szenátorai számára mindenkor kötelező érvényű a Kolozsvári Nyilatkozat szellemiségének és betűjének képviselete.
Toró T. Tibor: a megalkotókat kilökte magából az RMDSZ
Akkori egyetlen politikai érdekvédelmi ernyőszervezetünk, az RMDSZ belső fórumain húsz esztendővel ezelőtt hihetetlen intenzitással folyt a vita az útkeresésről. Sokszor személyeskedésbe torkolló, alapjában véve azonban termékeny elvi vita zajlott a szövetség stratégiai céljairól, saját szervezeti megújulásáról, a belső demokráciáról, a román politikumhoz való viszonyáról, illetve minden aktuálpolitikai kérdésről.
1992 őszén már elillant a gyors román–magyar megbékélés illúziója, az erdélyi magyarság pedig a békés eszközökkel vívott, ám tartós nemzeti szabadságharcra készült berendezkedni. Ehhez kereste az akkori politikai-közéleti elit a legalkalmasabb stratégiát és szervezeti keretet. A belső törésvonalak már világosan kirajzolódtak, bár még mindenki egységes szervezetben tervezte a jövőt. Az egyik oldalon a kisebbségi-nyelvi jogokban gondolkodó, román politikumba beépülni készülő „mérsékelt” tábor állt, a másik oldalon pedig az önrendelkezési jog, a társnemzeti státus, a párhuzamos erdélyi magyar társadalom fogalmaiban gondolkodó „radikálisok” sorakoztak fel. A „mérsékelt” és „radikális” címkéket a korabeli román politikai sajtó nyilvánvalóan nyelvpolitikai megfontolásokból használta, ám e kifejezések – sajnálatos módon – átkerültek a magyar közbeszédbe is. A tisztújítás előtt álló szövetségben 1992 októberében a „Gézák háborúja” dúlt. A visszavonulni készülő Domokos Géza hívei a trónkövetelő politikai alelnök, Szőcs Géza lejáratásával voltak elfoglalva, akinek személye körül a „radikális” oldal képviselői sorakoztak fel. Közben nem figyeltek eléggé a Tőkés László tiszteletbeli elnök körül gyűrűző csapatra, akik stratégiai áttörést készítettek elő. Elképzelésük az volt, hogy bárki is legyen később a szövetség elnöke, olyan programdokumentumra van szükség, amely meghatározza az erdélyi magyar politika irányelveit. Így született meg a Kolozsvári Nyilatkozat a nemzeti kérdésről, benne a mindmáig egyetlen működőképesnek tartott politikai jövőkép, cél és eszköz: a belső önrendelkezés elvén alapuló közösségi autonómiák közjogi rendszere.
A Küldöttek Országos Tanácsa, a KOT, a mai SZKT jogelődje 1992. október 25-i ülésén a Tőkés-tábor – soraikban a MISZSZ fiatal politikuscsapatával – kiütéses győzelmet aratott, hiszen ellenszavazat nélkül tudta elfogadtatni a mindmáig referenciaként számon tartott manifesztumot. A folytatás azonban nem alakult ilyen jól. Az 1993 januárjában tartott vízválasztó brassói kongresszuson a két tábor még ki tudott egyezni: a Domokos Géza által kiszemelt utód, Markó Béla támogatása fejében az autonomisták elérték, hogy a Kolozsvári Nyilatkozat szelleme és betűje határozza meg a háromszintű autonómiát is magába foglaló programot, illetve a közösségi önkormányzati modell alapján végrehajtott szervezeti reformot. Cserébe viszont lemondtak Tőkés László jelöléséről – ő maga jelentette be, hogy csupán tiszteletbeli elnök kíván maradni –, így a szerkezetében, illetve hosszú távú céljait tekintve egyaránt megújult szövetség vezetése a „mérsékeltek” kezébe került.
E kompromisszum végzetes tévedésnek bizonyult. Azóta ugyanis bebizonyosodott, hogy bármely demokratikus szerkezet önmaga karikatúrájába fordítható – ez történt az egykor erdélyi magyar miniparlamentként működő Szövetségi Képviselők Tanácsával –, és bármely nemes program (például autonómiaprogramunk) üres demagógiává fajulhat, ha nem a közösség ügyét hivatott szolgálni, hanem obskúrus pártérdekeket. A Kolozsvári Nyilatkozat megalkotóit rég kilökte soraiból a parlamenti képviselet monopóliumát máig birtokló szövetség: húsz évvel a dokumentum megjelenése után az autonómiastatútumok törvénytervezeteinek kimunkálói közül senki sincs a román parlamentben. Nem csoda hát, hogy amikor az napirendre kerül, az ott ülők a magyarság nevében gyáván hallgatnak, vagy taktikusan távoznak. Frunda György: megkérdőjelezhetetlen területi autonómia
A Kolozsvári Nyilatkozat szellemében 1992-ben tett eskü számomra ma is aktuális, akár az orvosnak a hippokratészi eskü vagy jogászesküm, miszerint mindig segítek a rászorultakon. A nyilatkozat nem csak az én pályámat kísérte végig, hanem számos kollégámét is. Húsz év alatt az RMDSZ sok autonómiaépítő törvényt fogadtatott el a román parlamentben, kezdve az anyanyelvhasználatra vonatkozóktól a tanügyi jogszabályokig, de az egyházi és közbirtokossági javak visszaszolgáltatásának ügyét is jelentősen előremozdította. Az autonómia olyan folyamat, amelyet csak kitartó munkával lehet szolgálni. Naivitás azt feltételezni, hogy az autonómiát ki lehet kiáltani, vagy rövid időn belül el lehet fogadtatni. Ahhoz, hogy az autonómiát építeni tudjuk, ott kell lennünk a bukaresti parlamentben.
Vitába szállnék azzal a nézettel, miszerint nem sikerült kiharcolnunk a területi autonómiát. A területi autonómia tudniillik arról szól, hogy az önkormányzatok dönthetnek a saját hatáskörükbe tartozó kérdésekben, amelyek mindennapi életünket befolyásolják. Azokban a térségekben, ahol a magyarok többségben vannak, önkormányzataink révén megkérdőjelezhetetlen területi autonómiát élvezünk. Nem értünk el eredményeket e jogkörök törvénybe foglalása terén, ám a kisebbségi törvényben tételesen szerepel a kulturális és a területi autonómia. Ezt Románia parlamentje még nem fogadta el, de ne feledjük, a román törvényhozásban csak hét százalékos arányban vagyunk jelen! Ennek ellenére a gyakorlatban már élhetünk a területi autonómia előnyeivel, az önkormányzati testületek ülésein magyarul beszélhetünk. De a területi autonómia vetületeként tekintendő az is, hogy visszakaptuk tulajdonjogainkat: erdők, házak, iskolák, kórházak kerültek vissza jogos tulajdonosaikhoz.
Ahhoz, hogy a területi autonómia jogi kereteit is szabályozó kisebbségi törvény megszülessen, az RMDSZ-nek mindenekelőtt a parlamentbe, és ha lehetséges, kormánypozícióba kell kerülnie. Kisebbségi jogokat akkor sikerült elfogadtatnunk, amikor kormánykoalícióban voltunk, vagy a parlamentből támogattunk egy kormányt. Az RMDSZ számára a hatalom nem cél, hanem eszköz. Fontos a külföldi lobbi is. Az általam javasolt európai emberjogi mellékletben – amelyet az Európa Tanács közgyűlése elfogadott – a kontinens hagyományaira, illetve modellértékű megvalósításaira alapozva tételesen szerepel a kulturális és a területi autonómia. Ha ezt az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága is elfogadja, kötelező jogi eszközzé válik. Fontos tehát, hogy kollégáink, Winkler Gyula és Sógor Csaba továbbra is ott legyenek az unió intézményeiben, hiszen ők sokat tettek közös ügyeink érdekében.
Nyilatkozat a nemzeti kérdésről
„Igényeljük a romániai magyarság önkormányzatát, amelyhez való jogunkat az erdélyi románságnak saját elhatározásában született Gyulafehérvári Határozataira alapítjuk.” Tamási Áron: Hitvallás, Vásárhelyi Találkozó, 1937. október
„...Az új román állam megalakításának alapelveiként, a Nemzetgyűlés kinyilvánítja a következőket: 1. A teljes nemzeti szabadság az összes együttélő népek számára. Minden nép saját kebeléből való egyének által, saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással. Minden nép a hozzátartozó egyének számarányában képviseleti jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország kormányzásában.
2. Egyenlő jogosultságot és teljes felekezeti szabadságot az ország összes felekezeteinek.” (III. 1-2)
Gyulafehérvár, 1918. december 1.
Románia politikai életének egyik legsúlyosabb megoldásra váró politikai-társadalmi problémája a nemzeti kérdés. Keserves tapasztalataink, a tragikus események arról győztek meg bennünket, a romániai magyarságot és annak legitim képviselőjét, a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget, hogy mind a mai napig sem a politikai akarat, sem a politikai gyakorlat nem kínál elfogadható megoldást számunkra. Vállalva nemzeti entitásunkat nem akarunk sem elszakadni, sem elvándorolni, szülőföldünket otthonunknak valljuk. De a román nemzetbe beolvadni sem akarunk. A romániai magyarság politikai alanyként államalkotó tényező, s mint ilyen, a román nemzet egyenjogú társa. Épp olyan felelősséggel tartozunk jövőjéért, mint bármely más állampolgár, s mikor látnunk kell a magyarság körében eluralkodó kiábrándultságot, az ennek okán jelentkező elvándorlást, kötelességünk cselekedni.
Kötelességünk felmutatni azt a megoldást, amely számunkra és az ország számára is kiút ebből a válságból. Az etnikai, vallási közösségek autonómiája Erdély múltjának szerves része, idéznénk a szász közösségek közel nyolcszáz éves önkormányzati gyakorlatát, és ugyanez fogalmazódott meg az 1918-as Gyulafehérvári Kiáltványban.
Állítjuk, hogy ez az út a belső önrendelkezés útja. A belső önrendelkezési elv ugyanakkor egyetemlegesen is előre mutat, hiszen számos, már létrejött vagy most alakuló közösségi önkormányzat utal arra: Európa működő demokráciáiban ez a gyakorlat sikeres. A romániai magyarság közösségként való betagolódása a hazai társadalomba része az ország európai közösségekbe való integrációjának.
Tudatában vagyunk annak, hogy a nemzetiségi kérdés az emberjogi vonatkozásokon túlmenően új dimenziókat nyert, és ma már az európai biztonság és stabilitás fontos tényezője. Meggyőződésünk, hogy a közösségek önkormányzata hozzájárul a jogállam és a civil társadalmi struktúrák megerősödéséhez és ugyanakkor szerves része a demokratizálódás folyamatának. A nemzeti kérdés megoldása általános érdek, számítunk az ország demokratikus erőinek a közreműködésére abban a fáradságos munkában, amely megteremti e megoldás alkotmányos és jogi kereteit. Kolozsvár, 1992. október 25.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
2012. október 26.
Tíz éves a máramarosszigeti Leöwey Klára Líceum
„1989 óta a magyar közösség több mint 100 magyar nyelvű iskolát indított el, az RMDSZ szórványprogramjai által kialakított intézményes keret pedig biztosítja az oktatási intézmények fennmaradását és működését a szórványban is. A Leöwey Klára Líceum diákjait és tanárait egyaránt kötelezi a névválasztás: Leöwey Klára pedagógusként, íróként és az 1848-as eszmék vallójaként a közösségépítés egyik példaképe számunkra. Ő a magyar közösség összefogásáért, a tudás biztosításáért dolgozott, ezt a gondolkodásmódot kell nekünk továbbvinnünk” - mondta el ünnepi beszédében Kelemen Hunor.
A rendezvényen jelen voltak és felszólaltak Béres István és Kötő József, az RMDSZ parlamenti képviselői, az iskola volt és jelenlegi tanárai, diákok és szülők.
Az önálló magyar tannyelvű iskola beindításának igénye már a 90-es évek elején megfogalmazódott a máramarosszigeti magyar közösségben, hiszen itt 1948-ban megszűntették a magyar nyelvű oktatást. Az iskola székhelye hosszas várakozás után végül a XVIII. század elején épült, egykori Haller vadászházba került, az épület megszerzésében és helyreállításában a Romániai Magyar Demokrata Szövetség országos és helyi szervezete nyújtott segítséget. A Leöwey Klára Líceum szórványkollégiumként is működik, hiszen a máramarosszigeti magyar gyerekek mellett ide járnak iskolába a pálosremetei, hosszúmezői, rónaszéki, aknasugatagi és nagybocskói diákok is.
„A szórványban élő magyar közösségek számára kétszeresen fontos a parlamenti képviselet. Itt Máramarosban, Aradon, vagy Brassóban a helyi közösségek számára fokozott biztonságérzetet ad az a tény, hogy van saját képviselőjük a parlamentben. Óriási felelőtlenségnek, a nemzeti érdek semmibevételének tartom a szórványközösségek megosztására irányuló kísérleteket, főként a parlamenti választások alatt” – jelentette ki ma Máramarosszigeten Kelemen Hunor, a Szövetség területi szervezetének választmányi testületével való találkozón.
Kelemen Hunor kihangsúlyozta, azok, akik az alternatív bejutási küszöbről beszélnek, megtévesztik a romániai magyarokat. „Különösen igaz ez szórványban, itt Máramarosban, ahol minden egyes szavazat, amelyet nem az RMDSZ-re adnak el, a román jelölteket segíti. Veszélyes és romboló hatása van a szórványközösségek megosztásának, itt mindennél fontosabb az összefogás, a közös fellépés” – mondta az RMDSZ elnöke.
Maszol.ro
„1989 óta a magyar közösség több mint 100 magyar nyelvű iskolát indított el, az RMDSZ szórványprogramjai által kialakított intézményes keret pedig biztosítja az oktatási intézmények fennmaradását és működését a szórványban is. A Leöwey Klára Líceum diákjait és tanárait egyaránt kötelezi a névválasztás: Leöwey Klára pedagógusként, íróként és az 1848-as eszmék vallójaként a közösségépítés egyik példaképe számunkra. Ő a magyar közösség összefogásáért, a tudás biztosításáért dolgozott, ezt a gondolkodásmódot kell nekünk továbbvinnünk” - mondta el ünnepi beszédében Kelemen Hunor.
A rendezvényen jelen voltak és felszólaltak Béres István és Kötő József, az RMDSZ parlamenti képviselői, az iskola volt és jelenlegi tanárai, diákok és szülők.
Az önálló magyar tannyelvű iskola beindításának igénye már a 90-es évek elején megfogalmazódott a máramarosszigeti magyar közösségben, hiszen itt 1948-ban megszűntették a magyar nyelvű oktatást. Az iskola székhelye hosszas várakozás után végül a XVIII. század elején épült, egykori Haller vadászházba került, az épület megszerzésében és helyreállításában a Romániai Magyar Demokrata Szövetség országos és helyi szervezete nyújtott segítséget. A Leöwey Klára Líceum szórványkollégiumként is működik, hiszen a máramarosszigeti magyar gyerekek mellett ide járnak iskolába a pálosremetei, hosszúmezői, rónaszéki, aknasugatagi és nagybocskói diákok is.
„A szórványban élő magyar közösségek számára kétszeresen fontos a parlamenti képviselet. Itt Máramarosban, Aradon, vagy Brassóban a helyi közösségek számára fokozott biztonságérzetet ad az a tény, hogy van saját képviselőjük a parlamentben. Óriási felelőtlenségnek, a nemzeti érdek semmibevételének tartom a szórványközösségek megosztására irányuló kísérleteket, főként a parlamenti választások alatt” – jelentette ki ma Máramarosszigeten Kelemen Hunor, a Szövetség területi szervezetének választmányi testületével való találkozón.
Kelemen Hunor kihangsúlyozta, azok, akik az alternatív bejutási küszöbről beszélnek, megtévesztik a romániai magyarokat. „Különösen igaz ez szórványban, itt Máramarosban, ahol minden egyes szavazat, amelyet nem az RMDSZ-re adnak el, a román jelölteket segíti. Veszélyes és romboló hatása van a szórványközösségek megosztásának, itt mindennél fontosabb az összefogás, a közös fellépés” – mondta az RMDSZ elnöke.
Maszol.ro
2012. október 27.
Áthidalhatatlan akadályok a megegyezés útjában?
Az erdélyi magyar pártok közötti viszony alakulásáról, a parlamenti választásokon való együttműködés elmaradásának okairól, a három politikai alakulatot megosztó tényezőkről kérdeztük Kovács Pétert, az RMDSZ főtitkárát, Toró T. Tibort, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és Bíró Zsoltot, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökét. Kovács Péter elmondta: a magyar választók júniusban bizalmat szavaztak a szövetségnek, az igazi összefogás tehát a választókkal való együttműködést jelenti. Toró T. Tibor szerint örvendetes, hogy az MPP és az RMDSZ közelít egymáshoz, ez megkönnyítheti a hárompárti együttműködés megvalósulását. Bíró Zsolt szerint a nemzeti érdek felülír minden nézeteltérést, ezzel magyarázza az MPP és RMDSZ közötti együttműködési tárgyalásokat, ugyanakkor kifogásolja a néppárt „sportszerűtlen” megnyilvánulásait.
Kovács: Az RMDSZ csak a választókkal működik együtt
– Együttműködni csak azzal lehet, aki erre hajlandó. Aki saját kudarcait az együttműködési szándék álcájával leplezi, inkább maradjon magára! – jelentette ki Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára. Emlékeztetett: a szövetség az elmúlt években igenis tett lépéseket az összefogásért, így lett Tőkés László az Európai Parlament tagja.
Az RMDSZ főtitkára szerint a júniusi önkormányzati választások eredményei azt igazolják, a magyar politikai képviselet megosztására nincs szükség; a választók az RMDSZ önálló indulását elfogadták, a szövetséget hitelesnek tekintik. – Hibáinkból tanulva azon vagyunk, hogy azoknak a magyaroknak az érdekeit is képviseljük, akik most más pártokat támogatnak – hangsúlyozta Kovács. Hozzátette, az RMDSZ nem pártokkal, hanem a választókkal működik együtt: ez az igazi összefogás.
Az RMDSZ politikusa szerint az EMNP-nek az alternatív választási küszöbre vonatkozó kampánya a magyar szavazók átverése. – Aki józanul gondolkodik, beláthatja, hogy a 6:3-as küszöb az EMNP által csak akkor érhető el, ha az RMDSZ ebben a kilenc választókerületben nem indít jelöltet, erről viszont nincs szó! – magyarázta. A főtitkár szerint amíg az EMNP egyedüli célja, hogy az RMDSZ-nek kevesebb parlamenti képviselője legyen, addig elképzelhetetlen bármiféle együttműködés.
Ami pedig az MPP-t illeti, Kovács szerint a polgári párt felismerte, hogy nincs lehetősége bejutni a parlamentbe. Ha indul, szavazatokat vesz el ugyan az RMDSZ-től, ezek viszont nem elegendőek a mandátumszerzéshez. – Az MPP-vel tudunk egyeztetni ilyen vonatkozásban, az EMNP-vel viszont nem, a néppárt így nem a magyar, hanem a román érdekeket képviseli – állapította meg.
Toró: jó hír az MPP-RMDSZ megegyezés
Toró T. Tibor, az EMNP elnöke nyílt levélben fordult a másik két párt elnökéhez, felszólítva őket, fogalmazzák meg a nemzeti minimumot, amelyet valamennyien képviselnek majd a parlamentben. A találkozó apropóját a Kolozsvári Nyilatkozat elfogadásának 20. évfordulója adta volna. Toró szerint Kelemen Hunor azzal utasította vissza a meghívást, hogy az EMNP tulajdonképpen saját kampányrendezvényére hívta vetélytársait. Toró szerint ez is azt bizonyítja, hogy az RMDSZ számára az autonómia és a kampány fogalma összekapcsolódik. Mindemellett úgy vélte, vannak olyanok az RMDSZ aktív tagságában, akik „komolyan gondolkodnak az autonómiáról”, és akikkel meg lehet egyezni a célkitűzések rendszeréről, amelyek a politikai megállapodások alapjául szolgálhatnak.
Toró szerint az EMNP-nek a 6:3 minden magyar nyer kampánya nem megosztó jellegű. Köztudott: az a párt is képviseletet nyerhet, amely legalább 6 képviselői, és 3 szenátori mandátumot szerez. A politikus szerint pártja teljesítheti ezt a küszöböt a biztos bejutó RMDSZ mellett. Úgy vélte, ehhez az szükséges, hogy a két szervezet ne egymás ellen folytasson kampányt.
A néppárt elnöke kifejtette: az EMNP örül annak, hogy az MPP és az RMDSZ megpróbál közös nevezőre jutni, ez csak megkönnyíti a jövőbeni három-párti egyeztetéseket.
Ami pedig a polgári párttal való viszonyt illeti: az EMNP és MPP együttműködése kiteljesedhet. Mint mondta, a két politikai alakulat megyei és regionális vezetőségei között egyre jobb az együttműködés, a jelöltállítás letisztulását követően országos szinten is létrejön a párbeszéd. Az EMNP hosszú távú partnerséget alakítana ki az MPP-vel. A hiteles, a nemzeti, autonomista vonal megalapozása szerves fejlődés eredményeként jöhet létre – fejtette ki Toró.
Bíró: Nem lehet szó az MPP önfeladásáról
– Az MPP azért jött létre, mert új utakat keresett. Amikor néppártos barátaink megalapították pártjukat, az MPP törekvését igazolták vissza, pontosabban azt, hogy az RMDSZ-en kívül is van élet. Ezek után minket azzal vádolni, hogy az RMDSZ irányába mozdulunk el, velük akarunk szoros kapcsolatot kialakítani, nem felel meg a valóságnak. Mi évek óta következetesen azt valljuk, hogy a választás szabadságát biztosítani kell. Elsősorban az önkormányzati választásokról van szó, a magyar–magyar versenynek itt van létjogosultsága, és akkor is a tömbmagyar részeken, a nemzeti érdeket nem írhatja felül semmilyen pártérdek, csoportérdek – vélekedik Bíró Zsolt.
Az MPP elnöke szerint pártja emiatt döntött úgy, hogy tárgyalni kell mindkét politikai párttal. – Kezdeményezésünket júliustól ismeri mind a közvélemény, mind a partnereink. Az RMDSZ azonban a maga 80 – az ő olvasatukban 86 százalékos – támogatottságának tudatában időhúzásra játszott, egy választási szövetség bejegyezése ugyanis időigényes dolog. Mi ennek ellenére továbbra is azt mondjuk: nem jó a megosztás. Az MPP nem szétverni, hanem megerősíteni akarja az erdélyi magyar közösséget. Ez viszont csak úgy jöhet létre, ha együtt gondolkodunk, együtt lépünk. A választói akarattal szembe menni nem lehet. Az pedig nagyon is világos: a választók egyértelműen az összefogás fele hajlanak, az együttműködést szorgalmazzák. Másrészt: a júniusi önkormányzati választások eredményeitől sem a 10 százalékos MPP, sem a 8 százalékos néppárt nem tekinthet el – magyarázta.
– Nyitottak vagyunk a párbeszédre az EMNP-vel, úgy vélem, nincsenek köztünk áthidalhatatlan akadályok. De olyan szövetségbe nem tudunk belemenni, ami az MPP önfeladását, identitása elvesztését jelenti. Néppártos barátaink folyamatosan fúzióról beszélnek, és eléggé sportszerűtlen módon próbálják embereinket „levadászni”. Olyan eszközöket vetnek be, amelyekkel szemben komoly fenntartásaink vannak – vélekedett.
SZ. K. – Z. É.
Szabadság (Kolozsvár)
Az erdélyi magyar pártok közötti viszony alakulásáról, a parlamenti választásokon való együttműködés elmaradásának okairól, a három politikai alakulatot megosztó tényezőkről kérdeztük Kovács Pétert, az RMDSZ főtitkárát, Toró T. Tibort, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és Bíró Zsoltot, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökét. Kovács Péter elmondta: a magyar választók júniusban bizalmat szavaztak a szövetségnek, az igazi összefogás tehát a választókkal való együttműködést jelenti. Toró T. Tibor szerint örvendetes, hogy az MPP és az RMDSZ közelít egymáshoz, ez megkönnyítheti a hárompárti együttműködés megvalósulását. Bíró Zsolt szerint a nemzeti érdek felülír minden nézeteltérést, ezzel magyarázza az MPP és RMDSZ közötti együttműködési tárgyalásokat, ugyanakkor kifogásolja a néppárt „sportszerűtlen” megnyilvánulásait.
Kovács: Az RMDSZ csak a választókkal működik együtt
– Együttműködni csak azzal lehet, aki erre hajlandó. Aki saját kudarcait az együttműködési szándék álcájával leplezi, inkább maradjon magára! – jelentette ki Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára. Emlékeztetett: a szövetség az elmúlt években igenis tett lépéseket az összefogásért, így lett Tőkés László az Európai Parlament tagja.
Az RMDSZ főtitkára szerint a júniusi önkormányzati választások eredményei azt igazolják, a magyar politikai képviselet megosztására nincs szükség; a választók az RMDSZ önálló indulását elfogadták, a szövetséget hitelesnek tekintik. – Hibáinkból tanulva azon vagyunk, hogy azoknak a magyaroknak az érdekeit is képviseljük, akik most más pártokat támogatnak – hangsúlyozta Kovács. Hozzátette, az RMDSZ nem pártokkal, hanem a választókkal működik együtt: ez az igazi összefogás.
Az RMDSZ politikusa szerint az EMNP-nek az alternatív választási küszöbre vonatkozó kampánya a magyar szavazók átverése. – Aki józanul gondolkodik, beláthatja, hogy a 6:3-as küszöb az EMNP által csak akkor érhető el, ha az RMDSZ ebben a kilenc választókerületben nem indít jelöltet, erről viszont nincs szó! – magyarázta. A főtitkár szerint amíg az EMNP egyedüli célja, hogy az RMDSZ-nek kevesebb parlamenti képviselője legyen, addig elképzelhetetlen bármiféle együttműködés.
Ami pedig az MPP-t illeti, Kovács szerint a polgári párt felismerte, hogy nincs lehetősége bejutni a parlamentbe. Ha indul, szavazatokat vesz el ugyan az RMDSZ-től, ezek viszont nem elegendőek a mandátumszerzéshez. – Az MPP-vel tudunk egyeztetni ilyen vonatkozásban, az EMNP-vel viszont nem, a néppárt így nem a magyar, hanem a román érdekeket képviseli – állapította meg.
Toró: jó hír az MPP-RMDSZ megegyezés
Toró T. Tibor, az EMNP elnöke nyílt levélben fordult a másik két párt elnökéhez, felszólítva őket, fogalmazzák meg a nemzeti minimumot, amelyet valamennyien képviselnek majd a parlamentben. A találkozó apropóját a Kolozsvári Nyilatkozat elfogadásának 20. évfordulója adta volna. Toró szerint Kelemen Hunor azzal utasította vissza a meghívást, hogy az EMNP tulajdonképpen saját kampányrendezvényére hívta vetélytársait. Toró szerint ez is azt bizonyítja, hogy az RMDSZ számára az autonómia és a kampány fogalma összekapcsolódik. Mindemellett úgy vélte, vannak olyanok az RMDSZ aktív tagságában, akik „komolyan gondolkodnak az autonómiáról”, és akikkel meg lehet egyezni a célkitűzések rendszeréről, amelyek a politikai megállapodások alapjául szolgálhatnak.
Toró szerint az EMNP-nek a 6:3 minden magyar nyer kampánya nem megosztó jellegű. Köztudott: az a párt is képviseletet nyerhet, amely legalább 6 képviselői, és 3 szenátori mandátumot szerez. A politikus szerint pártja teljesítheti ezt a küszöböt a biztos bejutó RMDSZ mellett. Úgy vélte, ehhez az szükséges, hogy a két szervezet ne egymás ellen folytasson kampányt.
A néppárt elnöke kifejtette: az EMNP örül annak, hogy az MPP és az RMDSZ megpróbál közös nevezőre jutni, ez csak megkönnyíti a jövőbeni három-párti egyeztetéseket.
Ami pedig a polgári párttal való viszonyt illeti: az EMNP és MPP együttműködése kiteljesedhet. Mint mondta, a két politikai alakulat megyei és regionális vezetőségei között egyre jobb az együttműködés, a jelöltállítás letisztulását követően országos szinten is létrejön a párbeszéd. Az EMNP hosszú távú partnerséget alakítana ki az MPP-vel. A hiteles, a nemzeti, autonomista vonal megalapozása szerves fejlődés eredményeként jöhet létre – fejtette ki Toró.
Bíró: Nem lehet szó az MPP önfeladásáról
– Az MPP azért jött létre, mert új utakat keresett. Amikor néppártos barátaink megalapították pártjukat, az MPP törekvését igazolták vissza, pontosabban azt, hogy az RMDSZ-en kívül is van élet. Ezek után minket azzal vádolni, hogy az RMDSZ irányába mozdulunk el, velük akarunk szoros kapcsolatot kialakítani, nem felel meg a valóságnak. Mi évek óta következetesen azt valljuk, hogy a választás szabadságát biztosítani kell. Elsősorban az önkormányzati választásokról van szó, a magyar–magyar versenynek itt van létjogosultsága, és akkor is a tömbmagyar részeken, a nemzeti érdeket nem írhatja felül semmilyen pártérdek, csoportérdek – vélekedik Bíró Zsolt.
Az MPP elnöke szerint pártja emiatt döntött úgy, hogy tárgyalni kell mindkét politikai párttal. – Kezdeményezésünket júliustól ismeri mind a közvélemény, mind a partnereink. Az RMDSZ azonban a maga 80 – az ő olvasatukban 86 százalékos – támogatottságának tudatában időhúzásra játszott, egy választási szövetség bejegyezése ugyanis időigényes dolog. Mi ennek ellenére továbbra is azt mondjuk: nem jó a megosztás. Az MPP nem szétverni, hanem megerősíteni akarja az erdélyi magyar közösséget. Ez viszont csak úgy jöhet létre, ha együtt gondolkodunk, együtt lépünk. A választói akarattal szembe menni nem lehet. Az pedig nagyon is világos: a választók egyértelműen az összefogás fele hajlanak, az együttműködést szorgalmazzák. Másrészt: a júniusi önkormányzati választások eredményeitől sem a 10 százalékos MPP, sem a 8 százalékos néppárt nem tekinthet el – magyarázta.
– Nyitottak vagyunk a párbeszédre az EMNP-vel, úgy vélem, nincsenek köztünk áthidalhatatlan akadályok. De olyan szövetségbe nem tudunk belemenni, ami az MPP önfeladását, identitása elvesztését jelenti. Néppártos barátaink folyamatosan fúzióról beszélnek, és eléggé sportszerűtlen módon próbálják embereinket „levadászni”. Olyan eszközöket vetnek be, amelyekkel szemben komoly fenntartásaink vannak – vélekedett.
SZ. K. – Z. É.
Szabadság (Kolozsvár)
2012. október 30.
Toró T. Tibor cáfolja Kelemen Hunor állításait
Nincs esélyük bejutni a parlamentbe a december 9-i választásokon az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) jelöltjeinek – jelentette ki tegnap újságírói kérdésre Kelemen Hunor. Toró T. Tibor a Krónika megkeresésére a Jereváni Rádióhoz hasonlította az RMDSZ-elnök nyilatkozatát.
Nincs esélyük bejutni a parlamentbe a december 9-i választásokon az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) jelöltjeinek – jelentette ki tegnap újságírói kérdésre Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnöke Hargita megyei képviselő- és szenátorjelölt társaival együtt benyújtotta a szövetségi jelöltlistát a Hargita megyei választási irodában.
„Természetesen mindazok, akik az EMNP színeiben indulnak a választásokon, nem tesznek mást, mint megpróbálnak ellopni néhány szavazatot, amelyeket valójában nem kellene elvenni, mivel 6 százalékból nem lehet két parlamenti politikai alakulatot csinálni. Tudják, hogy nincs esélyük. A múlt héten röviden, informálisan beszélgettem Toróval (Toró T. Tibor, az EMNP elnöke – szerk. megj.) egy fogadáson, s ő beismerte, tudatában van annak, hogy az EMNP nem fog bejutni a parlamentbe, de erőlteti ezt a jelöltséget, hogy nekünk rosszat tegyen, nem az RMDSZ-nek, hanem a magyar közösségnek” – idézi Kelemen Hunort az Agerpres hírügynökség.
Toró T. Tibor a Krónika megkeresésére a Jereváni Rádióhoz hasonlította az RMDSZ-elnök nyilatkozatát. „Mindebből csupán annyi igaz, hogy valóban találkoztunk. Az azonban nem tűnt fel, hogy Kelemen Hunor valaminek a befolyása alatt állna” – fogalmazott a néppárt elnöke. Szerinte a szövetségi elnök nyilatkozatából „süt az arrogancia”. „Azt gondolják, hogy az erdélyi magyar szavazatok csak az RMDSZ-nek járnak. Értem, hogy fél attól, hogy nem csak ők nyernek” – mondta Toró. Hozzátette: az alternatív küszöb révén esély van arra, hogy két párt is képviselje a magyarságot a parlamentben. „Két párt több mint egy, többet tud tenni az erdélyi magyarságért, azért, hogy minden magyar nyerjen” – szögezte le Toró T. Tibor.
Kelemen Hunor egyébként tegnap abbéli meggyőződésének adott hangot, hogy a szövetség bejut a parlamentbe, erős képviselete lesz, s bele tud majd szólni a reformokba. „Mind a 452 egyéni választókerületben indítunk jelölteket, mert minden, az RMDSZ-re leadott szavazat magyar mandátumot jelent, így minden egyes magyar szavazat számít” – fogalmazott a szövetség elnöke. Az erdélyi magyar politikai pártokkal való összefogás kapcsán Kelemen úgy vélekedett, az EMNP részéről nem fogalmazódott meg őszinte szándék az összefogásra.
„A pártalapítás, és annak a logikája – minden híreszteléssel ellentétben – az első pillanattól kezdve számunkra világossá tette, hogy ők nem együttműködni, hanem versenyezni akarnak. Az RMDSZ azonban továbbra is az összes romániai magyar embert képviseli. Akkor is, ha ránk szavaztak, de akkor is, ha nem. Mert mi nem a pártokkal, hanem a magyar emberekkel fogunk össze” – szögezte le az RMDSZ elnöke. Mint ismert, a néppárt 79 jelölttel száll versenybe.
Bálint Eszter
Krónika (Kolozsvár)
Nincs esélyük bejutni a parlamentbe a december 9-i választásokon az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) jelöltjeinek – jelentette ki tegnap újságírói kérdésre Kelemen Hunor. Toró T. Tibor a Krónika megkeresésére a Jereváni Rádióhoz hasonlította az RMDSZ-elnök nyilatkozatát.
Nincs esélyük bejutni a parlamentbe a december 9-i választásokon az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) jelöltjeinek – jelentette ki tegnap újságírói kérdésre Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnöke Hargita megyei képviselő- és szenátorjelölt társaival együtt benyújtotta a szövetségi jelöltlistát a Hargita megyei választási irodában.
„Természetesen mindazok, akik az EMNP színeiben indulnak a választásokon, nem tesznek mást, mint megpróbálnak ellopni néhány szavazatot, amelyeket valójában nem kellene elvenni, mivel 6 százalékból nem lehet két parlamenti politikai alakulatot csinálni. Tudják, hogy nincs esélyük. A múlt héten röviden, informálisan beszélgettem Toróval (Toró T. Tibor, az EMNP elnöke – szerk. megj.) egy fogadáson, s ő beismerte, tudatában van annak, hogy az EMNP nem fog bejutni a parlamentbe, de erőlteti ezt a jelöltséget, hogy nekünk rosszat tegyen, nem az RMDSZ-nek, hanem a magyar közösségnek” – idézi Kelemen Hunort az Agerpres hírügynökség.
Toró T. Tibor a Krónika megkeresésére a Jereváni Rádióhoz hasonlította az RMDSZ-elnök nyilatkozatát. „Mindebből csupán annyi igaz, hogy valóban találkoztunk. Az azonban nem tűnt fel, hogy Kelemen Hunor valaminek a befolyása alatt állna” – fogalmazott a néppárt elnöke. Szerinte a szövetségi elnök nyilatkozatából „süt az arrogancia”. „Azt gondolják, hogy az erdélyi magyar szavazatok csak az RMDSZ-nek járnak. Értem, hogy fél attól, hogy nem csak ők nyernek” – mondta Toró. Hozzátette: az alternatív küszöb révén esély van arra, hogy két párt is képviselje a magyarságot a parlamentben. „Két párt több mint egy, többet tud tenni az erdélyi magyarságért, azért, hogy minden magyar nyerjen” – szögezte le Toró T. Tibor.
Kelemen Hunor egyébként tegnap abbéli meggyőződésének adott hangot, hogy a szövetség bejut a parlamentbe, erős képviselete lesz, s bele tud majd szólni a reformokba. „Mind a 452 egyéni választókerületben indítunk jelölteket, mert minden, az RMDSZ-re leadott szavazat magyar mandátumot jelent, így minden egyes magyar szavazat számít” – fogalmazott a szövetség elnöke. Az erdélyi magyar politikai pártokkal való összefogás kapcsán Kelemen úgy vélekedett, az EMNP részéről nem fogalmazódott meg őszinte szándék az összefogásra.
„A pártalapítás, és annak a logikája – minden híreszteléssel ellentétben – az első pillanattól kezdve számunkra világossá tette, hogy ők nem együttműködni, hanem versenyezni akarnak. Az RMDSZ azonban továbbra is az összes romániai magyar embert képviseli. Akkor is, ha ránk szavaztak, de akkor is, ha nem. Mert mi nem a pártokkal, hanem a magyar emberekkel fogunk össze” – szögezte le az RMDSZ elnöke. Mint ismert, a néppárt 79 jelölttel száll versenybe.
Bálint Eszter
Krónika (Kolozsvár)
2012. október 30.
Sánta Imre versenybe száll (Bemutatkoztak a néppárti jelöltek)
Sánta Imre lelkész, az Erdélyi Magyar Néppárt sepsiszentgyörgyi képviselőjelöltje Derzsi Sámuellel, aki az erdővidéki–sepsiszéki körzetben indul és Toró Tiborral, a térség szenátori székét megpályázó pártelnökkel közösen mutatkozott be tegnap délelőtt a háromszéki megyeközpontban. Az EMNP jelöltjei tegnap benyújtották jelentkezési iratcsomójukat a megyei választási irodánál. Felső-Háromszéken Johann Taierling a Néppárt képviselőjelöltje, az Orbaiszék–Bodza-vidéki körzetben pedig Szakács Zoltán, az Ady Endre Iskola igazgatója. Szenátori székre abban a körzetben Kovács István állatorvos pályázik.
Ne legyen kampánytéma a Mikó-ügy
Sánta Imre bikfalvi református lelkész elsősorban a Mikó melletti kiállása miatt vált ismertté, ő volt az, aki a nyáron 57 napig minden délután kivonult, és az időközben hozzá csatlakozókkal közösen imádkozott a nagynevű iskola visszaállamosítása ellen, ő hívta fel elsőként a figyelmet, hogy itt sokkal többről van szó, nem pusztán a Mikó tulajdonjogáról. Következetesen harcolt az autonómiáért, az elmúlt tíz esztendőben részt vett a legfontosabb ilyen irányba mutató kezdeményezésekben, jelen volt a Székely Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, majd a Magyar Polgári Szövetség megalapításánál. Hosszas gondolkodás után tett eleget a Néppárt felkérésének – mondotta –, és ebben az is szerepet játszott, hogy a nyáron a Mikó-ügy kapcsán megtapasztalta: az RMDSZ mind jobban próbálta elszigetelni, egész kampányt igyekezett, igyekszik ráépíteni a nagynevű iskola miatti tiltakozásra. Továbbra is fenntartja, a Székely Mikó Kollégium ügyét nem szabad elpolitizálni, „éppen ezért ebben a kampányban most először és utoljára” beszél erről – ígérte. Sánta Imre azért is vállalta az indulást, mert úgy értékeli, szükség van a román parlamentben a székelyföldi autonómia ügyének hiteles képviseletére. Elmondta: tősgyökeres szentgyörgyi, ősei több generáció óta itt élnek, és kérdésre válaszolva kiemelte: a református egyház nem ellenzi, hogy lelkészei induljanak a választásokon, egyetlen megkötés, hogy megválasztás esetén, képviselői mandátuma idejére le kell mondania papi hivatása gyakorlásáról. Elfogadta a Néppárt által felkínált keretet és segítséget, de viszonylagos függetlenséget meg kíván őrizni, nem akar pártpolitikussá válni, és bízik benne, polgári pártos barátai is támogatják majd megválasztását – mondotta. Nemcsak képviselni, szolgálni
Derzsi Sámuel baróti vállalkozó elsősorban a közösségért való tenni akarás miatt vállalta, hogy indul a választásokon, 22 éve tevékeny közéleti ember, de távol tartotta magát a politikától, most úgy érzi, eljött az ideje, hogy többet tegyen, s hisz benne: a Néppárt kínál erre lehetőséget, közösen olyan erős szervezetet építhetnek ki, „amely népi mozgalommá tud fejlődni, és tényleg az emberekről szól”. Tavasszal független polgármesterjelöltként indult Baróton, s bár nem nyert, nem tartja magát bukott politikusnak, hisz ötletei közül többet átvett a nyertes csapat. „Iskolát építünk, és mindjárt nincsenek gyermekek benne, beszélünk az autonómiáról, de szép lassan kivásárolják a földet a lábunk alól, nemzetről beszélünk, és fiataljaink elmennek. Azt látom, mindenütt a világon a föld azé, aki benépesíti, mi meg egyre fogyunk, és nincsenek politikai elképzelések mindennek megváltoztatására” – fejtette ki. „Én azt hiszem, dolgainkat nem lehet Bukarestben balkáni politizálással megoldani, de megoldást jelenthet, ha a paraszt nem a tejet adja el, hanem a tejterméket, ha a húst feldolgozva értékesíti, ha például Brassóban létrehozunk egy üzletet, ahol a székely termékek értékesíthetőek. Nem látom, hogy arra ösztönöznék az embereket, a földeket ne nadrágszíjparcellákban műveljék, hanem társuljanak, hogy erőt képviseljenek. Nem látok közösségépítést” – hangsúlyozta Derzsi Sámuel, aki leszögezte, nem az RMDSZ ellen indul, ő egy ügyért száll harcba, alternatívát kínálnak, másképp gondolkodást, más eszközöket. Nem azon vannak, hogy az RMDSZ ne kerüljön be a parlamentbe, hanem azon, hogy ők is bejussanak, s ráébresszék a szövetséget is: „nemcsak képviselni kellene, de szolgálni is”. Háromszék kötelez
Temesváron született, élt, de erősek a székelyföldi kötődései – mondta el Toró T. Tibor, az EMNP alsó-háromszéki szenátorjelöltje. Nagyszülei Magyarhermányban tanítóskodtak, így közvetlen a kapcsolata Erdővidékkel, de egyébként „a tisztesség, becsület és az emberség nem szülőhely kérdése”. Háromszék mindig zászlóshajója volt az autonómiaküzdelemnek, és ’89 után neki is ez hatotta át politikusi útját, közéleti tevékenységét, éppen ezért érzi úgy, itt a helye. A Néppárt az autonómia hiteles képviselője szeretne lenni a román parlamentben, s ezt tartja saját feladatának is, nem az RMDSZ ellenében indulnak jelöltjeik, s szerencsés helyzetet teremtett az alternatív küszöb, mert esélyt nyújt mindkét szervezet számára, hogy képviselőket, szenátorokat juttasson a román törvényhozásba. Rengeteg a félretájékoztatás az alternatív küszöbbel kapcsolatosan, nincs igazuk, akik azt állítják, hogy rontja a magyar esélyeket, szórványban például nem ezen múlik a majdani képviselet sorsa, a demográfiai mutatók váltak olyan rosszá, a népességfogyás, beolvadás oly mértékű, hogy veszélybe sodródott több képviselői hely – hangsúlyozta Toró T. Tibor, aki elmondta, ennek az is oka, hogy 22 év alatt nem sikerült megfelelő jövőképet felmutatniuk, az erős autonóm Székelyföld vagy Érmellék a szórvány számára is biztos belső anyaországot jelentene. „Visszautasítjuk a megosztás vádját, kampányunk éppen arról szól, hogy a kettő több, mint egy” – fejtette ki Toró T. Tibor.
Az EMNP kampányjelszava: Minden magyar nyer!, és nem ellopták az RMDSZ arculatát, hanem ily módon akarnak tükröt tartani, ez a válaszuk a Minden magyar számít! jelszóra. „Nem elloptuk, kölcsönvettük pedagógiai célzattal” – válaszolt Kelemen Hunor vádjaira Toró T. Tibor. Választási kampányuk lényege: hiteles embereket indítani, eredményük titka: sikerül-e meggyőzni minél szélesebb tömegeket arról, hogy az EMNP-re leadott szavazatuk nem elveszett voks. Derzsi Sámuel üzenetet is megfogalmazott a választópolgároknak: „Ne féljenek elfogadni az új hangot, gondolatokat, mert ha félnek, soha nem lehetnek igazán önmaguk. Egy nemzet akkor válik igazán naggyá, ha nem fél.”
Markó Attila nem törődik ellenfeleivel
Markó Attila nem akar foglalkozni azzal, hogy kikkel kell megmérkőznie a választási versenyben, a kampánya pedig mindenképpen az emberek gondjairól szól majd – nyilatkozta az RMDSZ képviselőjelöltje. Az Etnikumközi Hivatalt vezető államtitkár úgy vélekedett: árt a Mikó-ügynek, hogy egyáltalán felmerül: legyen-e kampánytéma. Hozzátette: nem tudja megígérni, hogy mellőzi a témát, hiszen folyamatban a kollégiumépület visszaszolgáltatói elleni büntetőper, mely az érdeklődés középpontjában áll.(MTI)
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Sánta Imre lelkész, az Erdélyi Magyar Néppárt sepsiszentgyörgyi képviselőjelöltje Derzsi Sámuellel, aki az erdővidéki–sepsiszéki körzetben indul és Toró Tiborral, a térség szenátori székét megpályázó pártelnökkel közösen mutatkozott be tegnap délelőtt a háromszéki megyeközpontban. Az EMNP jelöltjei tegnap benyújtották jelentkezési iratcsomójukat a megyei választási irodánál. Felső-Háromszéken Johann Taierling a Néppárt képviselőjelöltje, az Orbaiszék–Bodza-vidéki körzetben pedig Szakács Zoltán, az Ady Endre Iskola igazgatója. Szenátori székre abban a körzetben Kovács István állatorvos pályázik.
Ne legyen kampánytéma a Mikó-ügy
Sánta Imre bikfalvi református lelkész elsősorban a Mikó melletti kiállása miatt vált ismertté, ő volt az, aki a nyáron 57 napig minden délután kivonult, és az időközben hozzá csatlakozókkal közösen imádkozott a nagynevű iskola visszaállamosítása ellen, ő hívta fel elsőként a figyelmet, hogy itt sokkal többről van szó, nem pusztán a Mikó tulajdonjogáról. Következetesen harcolt az autonómiáért, az elmúlt tíz esztendőben részt vett a legfontosabb ilyen irányba mutató kezdeményezésekben, jelen volt a Székely Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, majd a Magyar Polgári Szövetség megalapításánál. Hosszas gondolkodás után tett eleget a Néppárt felkérésének – mondotta –, és ebben az is szerepet játszott, hogy a nyáron a Mikó-ügy kapcsán megtapasztalta: az RMDSZ mind jobban próbálta elszigetelni, egész kampányt igyekezett, igyekszik ráépíteni a nagynevű iskola miatti tiltakozásra. Továbbra is fenntartja, a Székely Mikó Kollégium ügyét nem szabad elpolitizálni, „éppen ezért ebben a kampányban most először és utoljára” beszél erről – ígérte. Sánta Imre azért is vállalta az indulást, mert úgy értékeli, szükség van a román parlamentben a székelyföldi autonómia ügyének hiteles képviseletére. Elmondta: tősgyökeres szentgyörgyi, ősei több generáció óta itt élnek, és kérdésre válaszolva kiemelte: a református egyház nem ellenzi, hogy lelkészei induljanak a választásokon, egyetlen megkötés, hogy megválasztás esetén, képviselői mandátuma idejére le kell mondania papi hivatása gyakorlásáról. Elfogadta a Néppárt által felkínált keretet és segítséget, de viszonylagos függetlenséget meg kíván őrizni, nem akar pártpolitikussá válni, és bízik benne, polgári pártos barátai is támogatják majd megválasztását – mondotta. Nemcsak képviselni, szolgálni
Derzsi Sámuel baróti vállalkozó elsősorban a közösségért való tenni akarás miatt vállalta, hogy indul a választásokon, 22 éve tevékeny közéleti ember, de távol tartotta magát a politikától, most úgy érzi, eljött az ideje, hogy többet tegyen, s hisz benne: a Néppárt kínál erre lehetőséget, közösen olyan erős szervezetet építhetnek ki, „amely népi mozgalommá tud fejlődni, és tényleg az emberekről szól”. Tavasszal független polgármesterjelöltként indult Baróton, s bár nem nyert, nem tartja magát bukott politikusnak, hisz ötletei közül többet átvett a nyertes csapat. „Iskolát építünk, és mindjárt nincsenek gyermekek benne, beszélünk az autonómiáról, de szép lassan kivásárolják a földet a lábunk alól, nemzetről beszélünk, és fiataljaink elmennek. Azt látom, mindenütt a világon a föld azé, aki benépesíti, mi meg egyre fogyunk, és nincsenek politikai elképzelések mindennek megváltoztatására” – fejtette ki. „Én azt hiszem, dolgainkat nem lehet Bukarestben balkáni politizálással megoldani, de megoldást jelenthet, ha a paraszt nem a tejet adja el, hanem a tejterméket, ha a húst feldolgozva értékesíti, ha például Brassóban létrehozunk egy üzletet, ahol a székely termékek értékesíthetőek. Nem látom, hogy arra ösztönöznék az embereket, a földeket ne nadrágszíjparcellákban műveljék, hanem társuljanak, hogy erőt képviseljenek. Nem látok közösségépítést” – hangsúlyozta Derzsi Sámuel, aki leszögezte, nem az RMDSZ ellen indul, ő egy ügyért száll harcba, alternatívát kínálnak, másképp gondolkodást, más eszközöket. Nem azon vannak, hogy az RMDSZ ne kerüljön be a parlamentbe, hanem azon, hogy ők is bejussanak, s ráébresszék a szövetséget is: „nemcsak képviselni kellene, de szolgálni is”. Háromszék kötelez
Temesváron született, élt, de erősek a székelyföldi kötődései – mondta el Toró T. Tibor, az EMNP alsó-háromszéki szenátorjelöltje. Nagyszülei Magyarhermányban tanítóskodtak, így közvetlen a kapcsolata Erdővidékkel, de egyébként „a tisztesség, becsület és az emberség nem szülőhely kérdése”. Háromszék mindig zászlóshajója volt az autonómiaküzdelemnek, és ’89 után neki is ez hatotta át politikusi útját, közéleti tevékenységét, éppen ezért érzi úgy, itt a helye. A Néppárt az autonómia hiteles képviselője szeretne lenni a román parlamentben, s ezt tartja saját feladatának is, nem az RMDSZ ellenében indulnak jelöltjeik, s szerencsés helyzetet teremtett az alternatív küszöb, mert esélyt nyújt mindkét szervezet számára, hogy képviselőket, szenátorokat juttasson a román törvényhozásba. Rengeteg a félretájékoztatás az alternatív küszöbbel kapcsolatosan, nincs igazuk, akik azt állítják, hogy rontja a magyar esélyeket, szórványban például nem ezen múlik a majdani képviselet sorsa, a demográfiai mutatók váltak olyan rosszá, a népességfogyás, beolvadás oly mértékű, hogy veszélybe sodródott több képviselői hely – hangsúlyozta Toró T. Tibor, aki elmondta, ennek az is oka, hogy 22 év alatt nem sikerült megfelelő jövőképet felmutatniuk, az erős autonóm Székelyföld vagy Érmellék a szórvány számára is biztos belső anyaországot jelentene. „Visszautasítjuk a megosztás vádját, kampányunk éppen arról szól, hogy a kettő több, mint egy” – fejtette ki Toró T. Tibor.
Az EMNP kampányjelszava: Minden magyar nyer!, és nem ellopták az RMDSZ arculatát, hanem ily módon akarnak tükröt tartani, ez a válaszuk a Minden magyar számít! jelszóra. „Nem elloptuk, kölcsönvettük pedagógiai célzattal” – válaszolt Kelemen Hunor vádjaira Toró T. Tibor. Választási kampányuk lényege: hiteles embereket indítani, eredményük titka: sikerül-e meggyőzni minél szélesebb tömegeket arról, hogy az EMNP-re leadott szavazatuk nem elveszett voks. Derzsi Sámuel üzenetet is megfogalmazott a választópolgároknak: „Ne féljenek elfogadni az új hangot, gondolatokat, mert ha félnek, soha nem lehetnek igazán önmaguk. Egy nemzet akkor válik igazán naggyá, ha nem fél.”
Markó Attila nem törődik ellenfeleivel
Markó Attila nem akar foglalkozni azzal, hogy kikkel kell megmérkőznie a választási versenyben, a kampánya pedig mindenképpen az emberek gondjairól szól majd – nyilatkozta az RMDSZ képviselőjelöltje. Az Etnikumközi Hivatalt vezető államtitkár úgy vélekedett: árt a Mikó-ügynek, hogy egyáltalán felmerül: legyen-e kampánytéma. Hozzátette: nem tudja megígérni, hogy mellőzi a témát, hiszen folyamatban a kollégiumépület visszaszolgáltatói elleni büntetőper, mely az érdeklődés középpontjában áll.(MTI)
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2012. november 1.
Ez lesz a magyar nyelvvel Romániában?
A magyar nyelvvel kapcsolatos alkotmánymódosító javaslatot nyújt be a bukaresti parlamentben az RMDSZ, amelynek elnöke nem fél a közelgő választásoktól annak ellenére sem, hogy tudják: veszíteni fognak.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) olyan alkotmánymódosítást javasol Romániában, amely regionális nyelvként ismerné el a magyart Erdélyben – közölte Kelemen Hunor, a szövetség elnöke szerdán, amikor bukaresti sajtóértekezletén az RMDSZ választási programját ismertette.
Az RMDSZ elnöke szerint a választások után a parlament első teendője lesz az alkotmány módosítása, amelyhez kétharmados többség szükséges. Kelemen szerint 2013-ban Romániának új fejlesztési régiókat kell kijelölnie, hogy a 2014–2020-as uniós költségvetés idején hatékonyabban hívhassa le az Európai Uniós forrásokat. Az RMDSZ választási programja gazdasási célkitűzéseket is tartalmaz. A szövetség szerint Romániának legalább két évig meg kell őriznie az egykulcsos adórendszert, csökkentenie kell a tb-járulékokat és 2015-ig vissza kell térnie a 19 százalékos áfára.
Veszteni fog az RMDSZ
Kelemen az RMDSZ támogatottságáról is beszélt. Úgy értékel, átlépi az ötszázalékos parlamenti küszöböt a párt, de két-három mandátumot elveszíthet a magyar–magyar verseny miatt. Az MTI kérdésére, hogy rendelt-e az RMDSZ a magyar választókra összpontosító saját felmérést, Kelemen így felelt: a szövetség mindig készíttet saját közvélemény-kutatást, és erre alapozva állítja, hogy megmarad a magyarság arányos képviselete a bukaresti parlamentben.
„Azáltal, hogy indul a Tőkés-féle párt a választásokon, egy-két-három mandátumot elveszíthetünk elsősorban szórványban, de azért, mert a Székelyföldön indítanak jelölteket. Tehát azért itt a dolgok között összefüggés van egy arányos rendszerben, hiába hazudnak egyebet, elveszíthetünk két-három mandátumot, ami azért problémás, mert ezzel a magyar képviselet gyengül, nem erősödik” – mondta Kelemen arra utalva, hogy az úgynevezett „szórványmegyékben” –, ahol a magyarok aránya tíz százalék alatt van – többnyire úgy jutott mandátumhoz az RMDSZ, ha az országos kosárból, a tömbben élő magyarság felhasználatlanul maradt szavazataival pótolták ki a helyi RMDSZ-jelölt voksait.
Üdv az MPP-nek
Az RMDSZ elnöke üdvözölte a Magyar Polgári Párt (MPP) azon döntését, hogy nem állított parlamenti jelölteket. Szerinte az Erdélyi Magyar Néppártnak (EMNP) sincs esélye a mandátumszerzésre a decemberi választásokon, miután az önkormányzati voksoláson 40-45 ezer szavazatot szerzett. Kelemen Hunor szerint ennyi voks legfeljebb egy szenátori mandátumra elegendő, de ahhoz egyetlen választókerületben kellene összpontosulniuk.
Az RMDSZ Románia mind a 452 választókerületében indított jelölteket. A jelöltek 20 százaléka nő, illetve 27 százalékuk a Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért) tagja. Mivel az RMDSZ 2008-ban mandátumot szerzett 31 törvényhozója közül 11 nem indul újabb mandátumért, Kelemen Hunor arra számít, hogy az RMDSZ-frakció csaknem fele megújul.
Az MTI kérdésére, hogy hány szavazatot hozhat az a szervezési befektetés, amellyel jelölteket találtak a választókerületek többségét kitevő Kárpátokon kívüli, magyarok által alig lakott térségekben, az RMDSZ elnöke azt mondta: minden szavazat számít. „Össze szokott jönni néhány ezer, néhány tízezer szavazat. Minden egyes embernek, aki az RMDSZ-re adja a szavazatát, tudnia kell, hogy abból mandátum lesz. És minden olyan szavazat, amely más magyar jelöltekre megy el, abból román képviselői, vagy szenátori mandátum lesz” – mondta az RMDSZ elnöke. MTI/mno.hu
Erdély.ma
A magyar nyelvvel kapcsolatos alkotmánymódosító javaslatot nyújt be a bukaresti parlamentben az RMDSZ, amelynek elnöke nem fél a közelgő választásoktól annak ellenére sem, hogy tudják: veszíteni fognak.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) olyan alkotmánymódosítást javasol Romániában, amely regionális nyelvként ismerné el a magyart Erdélyben – közölte Kelemen Hunor, a szövetség elnöke szerdán, amikor bukaresti sajtóértekezletén az RMDSZ választási programját ismertette.
Az RMDSZ elnöke szerint a választások után a parlament első teendője lesz az alkotmány módosítása, amelyhez kétharmados többség szükséges. Kelemen szerint 2013-ban Romániának új fejlesztési régiókat kell kijelölnie, hogy a 2014–2020-as uniós költségvetés idején hatékonyabban hívhassa le az Európai Uniós forrásokat. Az RMDSZ választási programja gazdasási célkitűzéseket is tartalmaz. A szövetség szerint Romániának legalább két évig meg kell őriznie az egykulcsos adórendszert, csökkentenie kell a tb-járulékokat és 2015-ig vissza kell térnie a 19 százalékos áfára.
Veszteni fog az RMDSZ
Kelemen az RMDSZ támogatottságáról is beszélt. Úgy értékel, átlépi az ötszázalékos parlamenti küszöböt a párt, de két-három mandátumot elveszíthet a magyar–magyar verseny miatt. Az MTI kérdésére, hogy rendelt-e az RMDSZ a magyar választókra összpontosító saját felmérést, Kelemen így felelt: a szövetség mindig készíttet saját közvélemény-kutatást, és erre alapozva állítja, hogy megmarad a magyarság arányos képviselete a bukaresti parlamentben.
„Azáltal, hogy indul a Tőkés-féle párt a választásokon, egy-két-három mandátumot elveszíthetünk elsősorban szórványban, de azért, mert a Székelyföldön indítanak jelölteket. Tehát azért itt a dolgok között összefüggés van egy arányos rendszerben, hiába hazudnak egyebet, elveszíthetünk két-három mandátumot, ami azért problémás, mert ezzel a magyar képviselet gyengül, nem erősödik” – mondta Kelemen arra utalva, hogy az úgynevezett „szórványmegyékben” –, ahol a magyarok aránya tíz százalék alatt van – többnyire úgy jutott mandátumhoz az RMDSZ, ha az országos kosárból, a tömbben élő magyarság felhasználatlanul maradt szavazataival pótolták ki a helyi RMDSZ-jelölt voksait.
Üdv az MPP-nek
Az RMDSZ elnöke üdvözölte a Magyar Polgári Párt (MPP) azon döntését, hogy nem állított parlamenti jelölteket. Szerinte az Erdélyi Magyar Néppártnak (EMNP) sincs esélye a mandátumszerzésre a decemberi választásokon, miután az önkormányzati voksoláson 40-45 ezer szavazatot szerzett. Kelemen Hunor szerint ennyi voks legfeljebb egy szenátori mandátumra elegendő, de ahhoz egyetlen választókerületben kellene összpontosulniuk.
Az RMDSZ Románia mind a 452 választókerületében indított jelölteket. A jelöltek 20 százaléka nő, illetve 27 százalékuk a Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért) tagja. Mivel az RMDSZ 2008-ban mandátumot szerzett 31 törvényhozója közül 11 nem indul újabb mandátumért, Kelemen Hunor arra számít, hogy az RMDSZ-frakció csaknem fele megújul.
Az MTI kérdésére, hogy hány szavazatot hozhat az a szervezési befektetés, amellyel jelölteket találtak a választókerületek többségét kitevő Kárpátokon kívüli, magyarok által alig lakott térségekben, az RMDSZ elnöke azt mondta: minden szavazat számít. „Össze szokott jönni néhány ezer, néhány tízezer szavazat. Minden egyes embernek, aki az RMDSZ-re adja a szavazatát, tudnia kell, hogy abból mandátum lesz. És minden olyan szavazat, amely más magyar jelöltekre megy el, abból román képviselői, vagy szenátori mandátum lesz” – mondta az RMDSZ elnöke. MTI/mno.hu
Erdély.ma
2012. november 1.
Kelemen Hunor: megújulnak az RMDSZ parlamenti frakciói
Az RMDSZ parlamenti frakciója jelentősen megújul, hiszen közel fele az eddigi képviselőknek és szenátoroknak nem indul – hangzott el tegnap Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke bukaresti sajtóértekezletén. Az RMDSZ listáin 315 képviselő- és 137 szenátorjelölt indul. Kelemen elmondta: 2008-hoz képest növelték a nők arányát a listákon 20 százalékra, illetve növelték a fiatalok jelenlétét is. 2012-ben a jelöltek 27%-a a Magyar Ifjúsági Szervezet által delegált fiatal.
A szövetség politikai programjáról elmondta, ez két fő irányvonalat képvisel. Egyrészt a nemzeti kisebbségek, a magyar közösség sajátos ügyeiről beszélnek a jelöltek a kampány során, hiszen „rajtunk kívül senki nem mutatott fel konkrét, hiteles érdekképviseletet a magyarok számára”, másrészt az ország gazdasági, pénzügyi és szociális helyzetére kínál pragmatikus megoldásokat az RMDSZ.
„A Romániai Magyar Demokrata Szövetség biztonságot jelent minden magyar embernek, mert 23 évvel a rendszerváltás után is azt látjuk, hogy Romániában még nem rendeződött el minden, a szélsőséges populizmus ismét megpróbál erőre kapni, ez pedig soha nem szolgálta a kisebbségek érdekeit. Fontos kérdések következnek 2013-ban, az alkotmány módosítását az új parlamenti ciklus első napjaiban el kell kezdenünk, amennyiben meglesz az ehhez szükséges kétharmados többség. Nagyon fontos a gazdasági-fejlesztési régiók átszervezése, mert az Európai Uniós alapok eddigi szerény lehívása véleményünk szerint a rossz felosztásnak is köszönhető. Az RMDSZ-nek erre vonatkozóan már 2009 óta készen áll a terve, 13–14 fejlesztési régiót kell létrehozni olyan módon, hogy azok kövessék a térségek kulturális, történelmi összefonódásait. 2013-ban újra kell ezeket a fejlesztési régiókat rajzolni Romániában ahhoz, hogy felkészültek legyünk az Európai Unió 2014–2020 közötti költségvetési forrásainak a hatékony lehívására. Szükség lesz a közigazgatási reformra, mert miután a helyi és megyei önkormányzatok számos hatáskört kaptak, ezekhez hozzá kell rendelni a pénzügyi források feletti rendelkezést is. Ami az adópolitikát illeti, az RMDSZ úgy értékeli, a következő két évben meg kell őrizni az egységes adókulcsot” – hangsúlyozta a szövetségi elnök.
Szabadság (Kolozsvár)
Az RMDSZ parlamenti frakciója jelentősen megújul, hiszen közel fele az eddigi képviselőknek és szenátoroknak nem indul – hangzott el tegnap Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke bukaresti sajtóértekezletén. Az RMDSZ listáin 315 képviselő- és 137 szenátorjelölt indul. Kelemen elmondta: 2008-hoz képest növelték a nők arányát a listákon 20 százalékra, illetve növelték a fiatalok jelenlétét is. 2012-ben a jelöltek 27%-a a Magyar Ifjúsági Szervezet által delegált fiatal.
A szövetség politikai programjáról elmondta, ez két fő irányvonalat képvisel. Egyrészt a nemzeti kisebbségek, a magyar közösség sajátos ügyeiről beszélnek a jelöltek a kampány során, hiszen „rajtunk kívül senki nem mutatott fel konkrét, hiteles érdekképviseletet a magyarok számára”, másrészt az ország gazdasági, pénzügyi és szociális helyzetére kínál pragmatikus megoldásokat az RMDSZ.
„A Romániai Magyar Demokrata Szövetség biztonságot jelent minden magyar embernek, mert 23 évvel a rendszerváltás után is azt látjuk, hogy Romániában még nem rendeződött el minden, a szélsőséges populizmus ismét megpróbál erőre kapni, ez pedig soha nem szolgálta a kisebbségek érdekeit. Fontos kérdések következnek 2013-ban, az alkotmány módosítását az új parlamenti ciklus első napjaiban el kell kezdenünk, amennyiben meglesz az ehhez szükséges kétharmados többség. Nagyon fontos a gazdasági-fejlesztési régiók átszervezése, mert az Európai Uniós alapok eddigi szerény lehívása véleményünk szerint a rossz felosztásnak is köszönhető. Az RMDSZ-nek erre vonatkozóan már 2009 óta készen áll a terve, 13–14 fejlesztési régiót kell létrehozni olyan módon, hogy azok kövessék a térségek kulturális, történelmi összefonódásait. 2013-ban újra kell ezeket a fejlesztési régiókat rajzolni Romániában ahhoz, hogy felkészültek legyünk az Európai Unió 2014–2020 közötti költségvetési forrásainak a hatékony lehívására. Szükség lesz a közigazgatási reformra, mert miután a helyi és megyei önkormányzatok számos hatáskört kaptak, ezekhez hozzá kell rendelni a pénzügyi források feletti rendelkezést is. Ami az adópolitikát illeti, az RMDSZ úgy értékeli, a következő két évben meg kell őrizni az egységes adókulcsot” – hangsúlyozta a szövetségi elnök.
Szabadság (Kolozsvár)
2012. november 1.
Regionális nyelvvé tenné a magyart Erdélyben az RMDSZ
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség olyan alkotmánymódosítást javasol, amely regionális nyelvként ismerné el a magyart Erdélyben – közölte Kelemen Hunor, a szövetség elnöke szerdán, amikor bukaresti sajtóértekezletén az RMDSZ választási programját ismertette.
"A programunk egyik része a nemzeti közösségek, a magyar közösség kollektív jogaira vonatkozik, a nyelvhasználattól az autonómiáig. Fontos célkitűzés, hogy a magyar nyelv regionális nyelvként jelenjen meg az alkotmányban, ezt az alkotmánymódosító tervezetünkbe is bevettük" – mondta Kelemen Hunor.
Az RMDSZ elnöke szerint a választások után a parlament első teendője lesz az alkotmány módosítása, amelyhez kétharmados többség szükséges. Kelemen Hunor szerint 2013-ban Romániának új fejlesztési régiókat kell kijelölnie, hogy az Európai Unió következő, 2014-2020 közötti költségvetési időszakában hatékonyabban hívhassa le az európai forrásokat.
Rámutatott, a következő időszakban Románia 31 milliárd eurónyi – az éves állami költségvetéssel azonos nagyságrendű – összeget hívhat le uniós forrásokból, de ennek hatékony felhasználásához szerinte koherens fejlesztési régiókat kell kialakítania. Az RMDSZ 13- 16 fejlesztési régiót javasol a jelenlegi hét helyett, amelyeket a belső történelmi, gazdasági, kulturális kötődésekre alapozva rajzolnának meg – magyarázta Kelemen Hunor, azokra a román politikai törekvésekre utalva, amelyek Székelyföldet különböző fejlesztési régiók között osztanák fel.
Az RMDSZ választási programjában vázolt gazdasági célkitűzések szerint Romániának legalább két évig meg kell őriznie az egykulcsos adórendszert, csökkentenie kell a tb- járulékokat és 2015-ig vissza kell térnie a 19 százalékos áfára.
Kelemen Hunor az 1989 előtt államosított ingatlanok helyzetének rendezését is a következő törvényhozási ciklus fontos teendői közé sorolta. Rámutatott, az RMDSZ a meglévő épületek természetbeni visszaszolgáltatásának a folytatását sürgeti, és elutasítja az olyan megoldási javaslatokat, amelyek az elkobzott ingatlanok értékének 15-20 százalékára korlátoznák a kárpótlást.
Népújság (Marosvásárhely)
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség olyan alkotmánymódosítást javasol, amely regionális nyelvként ismerné el a magyart Erdélyben – közölte Kelemen Hunor, a szövetség elnöke szerdán, amikor bukaresti sajtóértekezletén az RMDSZ választási programját ismertette.
"A programunk egyik része a nemzeti közösségek, a magyar közösség kollektív jogaira vonatkozik, a nyelvhasználattól az autonómiáig. Fontos célkitűzés, hogy a magyar nyelv regionális nyelvként jelenjen meg az alkotmányban, ezt az alkotmánymódosító tervezetünkbe is bevettük" – mondta Kelemen Hunor.
Az RMDSZ elnöke szerint a választások után a parlament első teendője lesz az alkotmány módosítása, amelyhez kétharmados többség szükséges. Kelemen Hunor szerint 2013-ban Romániának új fejlesztési régiókat kell kijelölnie, hogy az Európai Unió következő, 2014-2020 közötti költségvetési időszakában hatékonyabban hívhassa le az európai forrásokat.
Rámutatott, a következő időszakban Románia 31 milliárd eurónyi – az éves állami költségvetéssel azonos nagyságrendű – összeget hívhat le uniós forrásokból, de ennek hatékony felhasználásához szerinte koherens fejlesztési régiókat kell kialakítania. Az RMDSZ 13- 16 fejlesztési régiót javasol a jelenlegi hét helyett, amelyeket a belső történelmi, gazdasági, kulturális kötődésekre alapozva rajzolnának meg – magyarázta Kelemen Hunor, azokra a román politikai törekvésekre utalva, amelyek Székelyföldet különböző fejlesztési régiók között osztanák fel.
Az RMDSZ választási programjában vázolt gazdasági célkitűzések szerint Romániának legalább két évig meg kell őriznie az egykulcsos adórendszert, csökkentenie kell a tb- járulékokat és 2015-ig vissza kell térnie a 19 százalékos áfára.
Kelemen Hunor az 1989 előtt államosított ingatlanok helyzetének rendezését is a következő törvényhozási ciklus fontos teendői közé sorolta. Rámutatott, az RMDSZ a meglévő épületek természetbeni visszaszolgáltatásának a folytatását sürgeti, és elutasítja az olyan megoldási javaslatokat, amelyek az elkobzott ingatlanok értékének 15-20 százalékára korlátoznák a kárpótlást.
Népújság (Marosvásárhely)
2012. november 1.
Kelemen Hunor szövetségi elnök közleménye a népszámlálás lezárulta alkalmából
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség nevében köszönetemet fejezem ki a romániai magyarok felelősségteljes hozzáállásáért, amit a népszámlálási folyamat során tanúsítottak.
A Szövetség üzenete, amelyben a nemzetiségünk, anyanyelvünk, illetve felekezeti hovatartozásunk büszke és bátor vállalására biztattunk, csak úgy tudott elérni minden magyar emberhez, ha ebben a helyi magyar közösségek tagjai is segítettek nekünk. A magyar családok pozitívan válaszoltak az RMDSZ felkérésére, és ezáltal bebizonyosodott, hogy a minden magyar számít nem csak egy szlogen, hanem egy mozgalmi jellegű hívó szó is.
A népszámlálás a romániai, erdélyi magyarok számára a bizalomra épült. Az elmúlt napokban, hetekben több ezren éltek a lehetőséggel, és az RMDSZ helyi, megyei és országos irodáihoz fordultak segítségért, hiszen bíztak abban, hogy problémáikat orvosoljuk.
Ezúton megköszönöm a történelmi magyar egyházak, civil és ifjúsági szervezetek, illetve a magyar nyelvű sajtó segítségét is, hiszen közösen újra megmutattuk: egy ilyen nagy horderejű nemzeti ügy érdekében kifejtett munkánk megsokszorozza erőinket.
erdon.ro
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség nevében köszönetemet fejezem ki a romániai magyarok felelősségteljes hozzáállásáért, amit a népszámlálási folyamat során tanúsítottak.
A Szövetség üzenete, amelyben a nemzetiségünk, anyanyelvünk, illetve felekezeti hovatartozásunk büszke és bátor vállalására biztattunk, csak úgy tudott elérni minden magyar emberhez, ha ebben a helyi magyar közösségek tagjai is segítettek nekünk. A magyar családok pozitívan válaszoltak az RMDSZ felkérésére, és ezáltal bebizonyosodott, hogy a minden magyar számít nem csak egy szlogen, hanem egy mozgalmi jellegű hívó szó is.
A népszámlálás a romániai, erdélyi magyarok számára a bizalomra épült. Az elmúlt napokban, hetekben több ezren éltek a lehetőséggel, és az RMDSZ helyi, megyei és országos irodáihoz fordultak segítségért, hiszen bíztak abban, hogy problémáikat orvosoljuk.
Ezúton megköszönöm a történelmi magyar egyházak, civil és ifjúsági szervezetek, illetve a magyar nyelvű sajtó segítségét is, hiszen közösen újra megmutattuk: egy ilyen nagy horderejű nemzeti ügy érdekében kifejtett munkánk megsokszorozza erőinket.
erdon.ro
2012. november 3.
Sakkbábuk
A parlamenti választások közeledtével egyre élénkebb a közélet. A politikum szereplői eljátsszák az egyéni vagy csoportos hatalomjátékukat, az „indulni vagy nem indulni” zsarolásos stratégiájukat. A párton belüli és -kívüli erőviszonyokat az jelzi a legjobban, hogy ki kerül bejutásra esélyes körzetbe és ki holtvágányra. A sokszor érthetetlen döntések arra utalnak, hogy a politikai szereplők úgy viselkednek, mint a bábuk a sakktáblán.
Mi is a sakknak a lényege? „A játékosok felváltva lépnek, és valamennyiük célja az, hogy a másik fél király nevű figuráját a játékszabályoknak megfelelően bemattolják.(...) A király a játék elején általában passzív és védelemre szorul, de a végjátékban, ahogy fogynak a bábuk a tábláról, többnyire aktivizálódik és támadóbbá válik.” Az egyik „királyunk” Markó Béla, a másik pedig Tőkés László. A harmadik király Szász Jenő lehetett volna, ha a tisztjeivel és a gyalogjaival együtt nem játszodták volna el a lehetőségeiket. A nemrég lezajlott MPP-s elnökcserének viszont már nem volt tétje, hiszen Biró Zsolt mindössze a magára maradt és matthelyzetbe szorult vesztes figurának a szerepét vehette át.
A sakktáblán a király mellett megtaláljuk a nehéztiszteket (a vezért és a bástyákat), a könnyűtiszteket (a huszárokat és a futókat) valamint a gyalogokat. „A vezér bármely irányban léphet, bármennyi mezőt, mindaddig, amíg a tábla széléhez nem ér, vagy egy másik figura nem kerül az útjába. Tág mozgáslehetőségéből adódóan a vezér a sakkjáték legerősebb figurája.” Az említett királyok „vezérei” Kelemen Hunor és Toró T. Tibor. Ha a pártok játékosállományát vizsgáljuk, akkor az RMDSZ-nél egy erős és népes, az EMNP-nél pedig egy kis létszámú, hiányos sereget figyelhetünk meg.
A parlamenti választások közeledtével egyre élénkebb a közélet. A politikum szereplői eljátsszák az egyéni vagy csoportos hatalomjátékukat, az „indulni vagy nem indulni” zsarolásos stratégiájukat. A párton belüli és -kívüli erőviszonyokat az jelzi a legjobban, hogy ki kerül bejutásra esélyes körzetbe és ki holtvágányra. A sokszor érthetetlen döntések arra utalnak, hogy a politikai szereplők úgy viselkednek, mint a bábuk a sakktáblán.
Mi is a sakknak a lényege? „A játékosok felváltva lépnek, és valamennyiük célja az, hogy a másik fél király nevű figuráját a játékszabályoknak megfelelően bemattolják.(...) A király a játék elején általában passzív és védelemre szorul, de a végjátékban, ahogy fogynak a bábuk a tábláról, többnyire aktivizálódik és támadóbbá válik.” Az egyik „királyunk” Markó Béla, a másik pedig Tőkés László. A harmadik király Szász Jenő lehetett volna, ha a tisztjeivel és a gyalogjaival együtt nem játszodták volna el a lehetőségeiket. A nemrég lezajlott MPP-s elnökcserének viszont már nem volt tétje, hiszen Biró Zsolt mindössze a magára maradt és matthelyzetbe szorult vesztes figurának a szerepét vehette át.
A sakktáblán a király mellett megtaláljuk a nehéztiszteket (a vezért és a bástyákat), a könnyűtiszteket (a huszárokat és a futókat) valamint a gyalogokat. „A vezér bármely irányban léphet, bármennyi mezőt, mindaddig, amíg a tábla széléhez nem ér, vagy egy másik figura nem kerül az útjába. Tág mozgáslehetőségéből adódóan a vezér a sakkjáték legerősebb figurája.” Az említett királyok „vezérei” Kelemen Hunor és Toró T. Tibor. Ha a pártok játékosállományát vizsgáljuk, akkor az RMDSZ-nél egy erős és népes, az EMNP-nél pedig egy kis létszámú, hiányos sereget figyelhetünk meg.
Erdély.ma
A parlamenti választások közeledtével egyre élénkebb a közélet. A politikum szereplői eljátsszák az egyéni vagy csoportos hatalomjátékukat, az „indulni vagy nem indulni” zsarolásos stratégiájukat. A párton belüli és -kívüli erőviszonyokat az jelzi a legjobban, hogy ki kerül bejutásra esélyes körzetbe és ki holtvágányra. A sokszor érthetetlen döntések arra utalnak, hogy a politikai szereplők úgy viselkednek, mint a bábuk a sakktáblán.
Mi is a sakknak a lényege? „A játékosok felváltva lépnek, és valamennyiük célja az, hogy a másik fél király nevű figuráját a játékszabályoknak megfelelően bemattolják.(...) A király a játék elején általában passzív és védelemre szorul, de a végjátékban, ahogy fogynak a bábuk a tábláról, többnyire aktivizálódik és támadóbbá válik.” Az egyik „királyunk” Markó Béla, a másik pedig Tőkés László. A harmadik király Szász Jenő lehetett volna, ha a tisztjeivel és a gyalogjaival együtt nem játszodták volna el a lehetőségeiket. A nemrég lezajlott MPP-s elnökcserének viszont már nem volt tétje, hiszen Biró Zsolt mindössze a magára maradt és matthelyzetbe szorult vesztes figurának a szerepét vehette át.
A sakktáblán a király mellett megtaláljuk a nehéztiszteket (a vezért és a bástyákat), a könnyűtiszteket (a huszárokat és a futókat) valamint a gyalogokat. „A vezér bármely irányban léphet, bármennyi mezőt, mindaddig, amíg a tábla széléhez nem ér, vagy egy másik figura nem kerül az útjába. Tág mozgáslehetőségéből adódóan a vezér a sakkjáték legerősebb figurája.” Az említett királyok „vezérei” Kelemen Hunor és Toró T. Tibor. Ha a pártok játékosállományát vizsgáljuk, akkor az RMDSZ-nél egy erős és népes, az EMNP-nél pedig egy kis létszámú, hiányos sereget figyelhetünk meg.
A parlamenti választások közeledtével egyre élénkebb a közélet. A politikum szereplői eljátsszák az egyéni vagy csoportos hatalomjátékukat, az „indulni vagy nem indulni” zsarolásos stratégiájukat. A párton belüli és -kívüli erőviszonyokat az jelzi a legjobban, hogy ki kerül bejutásra esélyes körzetbe és ki holtvágányra. A sokszor érthetetlen döntések arra utalnak, hogy a politikai szereplők úgy viselkednek, mint a bábuk a sakktáblán.
Mi is a sakknak a lényege? „A játékosok felváltva lépnek, és valamennyiük célja az, hogy a másik fél király nevű figuráját a játékszabályoknak megfelelően bemattolják.(...) A király a játék elején általában passzív és védelemre szorul, de a végjátékban, ahogy fogynak a bábuk a tábláról, többnyire aktivizálódik és támadóbbá válik.” Az egyik „királyunk” Markó Béla, a másik pedig Tőkés László. A harmadik király Szász Jenő lehetett volna, ha a tisztjeivel és a gyalogjaival együtt nem játszodták volna el a lehetőségeiket. A nemrég lezajlott MPP-s elnökcserének viszont már nem volt tétje, hiszen Biró Zsolt mindössze a magára maradt és matthelyzetbe szorult vesztes figurának a szerepét vehette át.
A sakktáblán a király mellett megtaláljuk a nehéztiszteket (a vezért és a bástyákat), a könnyűtiszteket (a huszárokat és a futókat) valamint a gyalogokat. „A vezér bármely irányban léphet, bármennyi mezőt, mindaddig, amíg a tábla széléhez nem ér, vagy egy másik figura nem kerül az útjába. Tág mozgáslehetőségéből adódóan a vezér a sakkjáték legerősebb figurája.” Az említett királyok „vezérei” Kelemen Hunor és Toró T. Tibor. Ha a pártok játékosállományát vizsgáljuk, akkor az RMDSZ-nél egy erős és népes, az EMNP-nél pedig egy kis létszámú, hiányos sereget figyelhetünk meg.
Erdély.ma
2012. november 5.
Hírességeknek osztogatott előléptetéseket vontak vissza
Híres közéleti szereplőknek szabálytalanul osztogatott előléptetéseket és tartalékos rendfokozatokat vont vissza a román védelmi minisztérium – közölte hétfőn a Gandul című román lap a szaktárca közleményére hivatkozva.
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke, Laura Codruta Kövesi volt legfőbb ügyész és Robert Turcescu televíziós újságíró tartalékosi előléptetését saját kérésükre vonta vissza a szaktárca.
A májusban kormányra került Szociál-Liberális Szövetség (USL) az előző, jobbközép kormány visszaéléseinek bizonyítékaként tárta a közvélemény elé júniusban, hogy Gabriel Oprea honvédelmi miniszteri mandátuma idején közismert személyiségek – politikusok, újságírók, bankárok, ügyészek és labdarúgók – tucatjai kaptak tartalékos ezredesi, sőt tábornoki rendfokozatot. A titkos előléptetések listáján azonban a jobb- és baloldali politikusok egyaránt szerepeltek és azóta sem derült ki, hogy a – közvetlen anyagi haszonnal, és nyugdíj-kiegészítéssel nem járó – tartalékos rendfokozatok odaítélése milyen célt szolgált.
Corneliu Dobritoiu jelenlegi honvédelmi miniszter bejelentése szerint a tavalyi és idei előléptetések között több mint 800 esetben találtak szabálytalanságot, és ezeket visszavonják. A román lapok szerint többek között Mugur Isarescu jegybankelnököt, Mihai Razvan Ungureanu volt miniszterelnököt, Bölöni László és Gheorghe Hagi futballedzőt is megfosztották frissen szerzett tartalékosi rendfokozatától.
Az RMDSZ elnöke júliusban maga kérte a honvédelmi minisztériumot, hogy vonja vissza tartalékos ezredesi előléptetését, „amelyet nem kért és amelyre nincs is szüksége". A honvédelmi tárca vasárnapi keltezésű közleménye szerint Kelemen Hunor rendfokozatát saját kérésére visszavonták.
A román sajtóban közzétett furcsa előléptetések listáján – több tucatnyi román politikus neve mellett – két RMDSZ-es szenátor, Verestóy Attila és Cseke Attila neve is szerepelt. MTI
Erdély.ma
Híres közéleti szereplőknek szabálytalanul osztogatott előléptetéseket és tartalékos rendfokozatokat vont vissza a román védelmi minisztérium – közölte hétfőn a Gandul című román lap a szaktárca közleményére hivatkozva.
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke, Laura Codruta Kövesi volt legfőbb ügyész és Robert Turcescu televíziós újságíró tartalékosi előléptetését saját kérésükre vonta vissza a szaktárca.
A májusban kormányra került Szociál-Liberális Szövetség (USL) az előző, jobbközép kormány visszaéléseinek bizonyítékaként tárta a közvélemény elé júniusban, hogy Gabriel Oprea honvédelmi miniszteri mandátuma idején közismert személyiségek – politikusok, újságírók, bankárok, ügyészek és labdarúgók – tucatjai kaptak tartalékos ezredesi, sőt tábornoki rendfokozatot. A titkos előléptetések listáján azonban a jobb- és baloldali politikusok egyaránt szerepeltek és azóta sem derült ki, hogy a – közvetlen anyagi haszonnal, és nyugdíj-kiegészítéssel nem járó – tartalékos rendfokozatok odaítélése milyen célt szolgált.
Corneliu Dobritoiu jelenlegi honvédelmi miniszter bejelentése szerint a tavalyi és idei előléptetések között több mint 800 esetben találtak szabálytalanságot, és ezeket visszavonják. A román lapok szerint többek között Mugur Isarescu jegybankelnököt, Mihai Razvan Ungureanu volt miniszterelnököt, Bölöni László és Gheorghe Hagi futballedzőt is megfosztották frissen szerzett tartalékosi rendfokozatától.
Az RMDSZ elnöke júliusban maga kérte a honvédelmi minisztériumot, hogy vonja vissza tartalékos ezredesi előléptetését, „amelyet nem kért és amelyre nincs is szüksége". A honvédelmi tárca vasárnapi keltezésű közleménye szerint Kelemen Hunor rendfokozatát saját kérésére visszavonták.
A román sajtóban közzétett furcsa előléptetések listáján – több tucatnyi román politikus neve mellett – két RMDSZ-es szenátor, Verestóy Attila és Cseke Attila neve is szerepelt. MTI
Erdély.ma
2012. november 5.
CNCD: diszkrimináció a magyar címernek horogkereszthez hasonlítása
Diszkriminációnak minősítette és 600 lejes pénzbírsággal sújtotta Bogdan Diaconut az Országos Diszkrimináció-ellenes Tanács (CNCD), mivel a szociáldemokrata politikus ez év januárjában azt állította: a magyar címer kihelyezése egy romániai iskolára olyan, mintha náci horogkereszt kerülne egy zsidó iskolára. A jelenleg is látható, 1911. június 5-én, a gimnázium avatóján kihelyezett magyar címer először a szocializmus jelképével volt elfedve, később, 1989 után, a román címerrel takarták el, az épület felújítása során pedig, sok más eredeti elem mellett ez is láthatóvá vált.
Bogdan Diaconu azt követően tette a Magyarországot, a magyar címert és magyarságot gyalázó nyilatkozatát, hogy a csíkszeredai Márton Áron Főgimnáziumnak otthont adó ingatlan homlokzatán a restaurálás nyomán ismét láthatóvá vált a korábban eltakart magyar címer.
A szociáldemokrata politikust egy csíkszeredai magánszemély panaszolta be e CNCD-nél. A hivatal döntése szerint Diaconu nyilatkozatai diszkriminációnak minősülnek, emiatt 600 lejes bírságot szabtak ki rá.
Diaconu a blogján is olvasható nyilatkozatában arra a kérdésre kereste a választ, hogy milyen történelmet védelmez Kelemen Hunor akkori kulturális miniszter, amikor a román állami költségvetésből fenntartott oktatási intézményen látható magyar címerről van szó.
„A fasiszta Horthy és a szélsőséges magyarok történelmét védi, akik erdélyi románokat gyilkoltak meg a második világháború idején, vagy a jelenlegi Magyarországot, ahol Orbán Viktor miniszterelnök ajtót nyit az újfasizmusnak, tönkretéve a sajtószabadságot, minden hatalmat egy kézbe tömörítve és munkatáborokat létesítve. Magyarország címere szégyenfolt, és ennek az államnak a történelme a környező népek leigázásról szól – fogalmazott a politikus. – Most Magyarország abba az irányba halad, amelyet egész Európa és az Egyesült Államok is elítél. Kelemen Hunor ezt a történelmet védelmezi, amely a demokrácia provokációja és Európa szégyene.”
A Krónika által korábban megkeresett érintettek visszautasították Diaconu kijelentéseit. Megszólalt az ügyben Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete is, aki leszögezte: nincs értelme kommentálni a Diaconu nyilatkozatát, ha neki a horogkereszt jut eszébe a magyar címerről.
A Krónika megkeresésére Kelemen Hunor kifejtette, „száz évvel ezelőtt, amikor a gimnázium épült, akkor Horthy-rendszerről és ilyen butaságokról beszélni sem lehetett”.
„Az ilyen butaságokat, amilyeneket egyesek nyilatkoznak ezzel kapcsolatban, elutasítom, és arra kérem mindazokat, akiket zavar a történelem, hogy mivel ennek a térségnek a történelme bonyolult, ebben a bonyolultságában próbálja megérteni. Nem a kizárólagosságot kell keresni, mert abból soha nem született semmi jó. Közép-Európának, Erdélynek a történelmét a maga bonyolultságában kell megértenie, elfogadnia minden embernek. A többi pszichiátriai eset, azt nem tudom kommentálni” – szögezte le az RMDSZ-elnök.
Kelemen ugyanakkor kiemelte: amikor egy műemléképületet felújítanak, restaurálnak – nem csak Romániában, hanem más országokban is –, általában megkísérelik a régi elemeket megtartani, helyreállítani, így ha száz évvel ezelőtt az épületen volt egy címer, akkor azt a történelmi hűség kedvéért figyelembe kell venni. Emellett, szakmai szempontból is kötelessége egy műemlék felújításán dolgozó embernek, cégnek az eredeti állapotok helyreállítása, tette hozzá a miniszter.
A jelenleg is látható, 1911. június 5-én, a gimnázium avatóján kihelyezett magyar címer először a szocializmus jelképével volt elfedve, később, 1989 után, a román címerrel takarták el az eredetit, az épület felújítása során pedig, sok más eredeti elem mellett ez is láthatóvá vált. Az épület belsejében többek között újra kialakították a néhai kápolnatermet, ami sokáig díszteremként működött, illetve az épület homlokzatán ismét látható a száz évvel ezelőtti, eredeti „Róm. Kath. Főgimnázium” felirat is.
Krónika (Kolozsvár)
Diszkriminációnak minősítette és 600 lejes pénzbírsággal sújtotta Bogdan Diaconut az Országos Diszkrimináció-ellenes Tanács (CNCD), mivel a szociáldemokrata politikus ez év januárjában azt állította: a magyar címer kihelyezése egy romániai iskolára olyan, mintha náci horogkereszt kerülne egy zsidó iskolára. A jelenleg is látható, 1911. június 5-én, a gimnázium avatóján kihelyezett magyar címer először a szocializmus jelképével volt elfedve, később, 1989 után, a román címerrel takarták el, az épület felújítása során pedig, sok más eredeti elem mellett ez is láthatóvá vált.
Bogdan Diaconu azt követően tette a Magyarországot, a magyar címert és magyarságot gyalázó nyilatkozatát, hogy a csíkszeredai Márton Áron Főgimnáziumnak otthont adó ingatlan homlokzatán a restaurálás nyomán ismét láthatóvá vált a korábban eltakart magyar címer.
A szociáldemokrata politikust egy csíkszeredai magánszemély panaszolta be e CNCD-nél. A hivatal döntése szerint Diaconu nyilatkozatai diszkriminációnak minősülnek, emiatt 600 lejes bírságot szabtak ki rá.
Diaconu a blogján is olvasható nyilatkozatában arra a kérdésre kereste a választ, hogy milyen történelmet védelmez Kelemen Hunor akkori kulturális miniszter, amikor a román állami költségvetésből fenntartott oktatási intézményen látható magyar címerről van szó.
„A fasiszta Horthy és a szélsőséges magyarok történelmét védi, akik erdélyi románokat gyilkoltak meg a második világháború idején, vagy a jelenlegi Magyarországot, ahol Orbán Viktor miniszterelnök ajtót nyit az újfasizmusnak, tönkretéve a sajtószabadságot, minden hatalmat egy kézbe tömörítve és munkatáborokat létesítve. Magyarország címere szégyenfolt, és ennek az államnak a történelme a környező népek leigázásról szól – fogalmazott a politikus. – Most Magyarország abba az irányba halad, amelyet egész Európa és az Egyesült Államok is elítél. Kelemen Hunor ezt a történelmet védelmezi, amely a demokrácia provokációja és Európa szégyene.”
A Krónika által korábban megkeresett érintettek visszautasították Diaconu kijelentéseit. Megszólalt az ügyben Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete is, aki leszögezte: nincs értelme kommentálni a Diaconu nyilatkozatát, ha neki a horogkereszt jut eszébe a magyar címerről.
A Krónika megkeresésére Kelemen Hunor kifejtette, „száz évvel ezelőtt, amikor a gimnázium épült, akkor Horthy-rendszerről és ilyen butaságokról beszélni sem lehetett”.
„Az ilyen butaságokat, amilyeneket egyesek nyilatkoznak ezzel kapcsolatban, elutasítom, és arra kérem mindazokat, akiket zavar a történelem, hogy mivel ennek a térségnek a történelme bonyolult, ebben a bonyolultságában próbálja megérteni. Nem a kizárólagosságot kell keresni, mert abból soha nem született semmi jó. Közép-Európának, Erdélynek a történelmét a maga bonyolultságában kell megértenie, elfogadnia minden embernek. A többi pszichiátriai eset, azt nem tudom kommentálni” – szögezte le az RMDSZ-elnök.
Kelemen ugyanakkor kiemelte: amikor egy műemléképületet felújítanak, restaurálnak – nem csak Romániában, hanem más országokban is –, általában megkísérelik a régi elemeket megtartani, helyreállítani, így ha száz évvel ezelőtt az épületen volt egy címer, akkor azt a történelmi hűség kedvéért figyelembe kell venni. Emellett, szakmai szempontból is kötelessége egy műemlék felújításán dolgozó embernek, cégnek az eredeti állapotok helyreállítása, tette hozzá a miniszter.
A jelenleg is látható, 1911. június 5-én, a gimnázium avatóján kihelyezett magyar címer először a szocializmus jelképével volt elfedve, később, 1989 után, a román címerrel takarták el az eredetit, az épület felújítása során pedig, sok más eredeti elem mellett ez is láthatóvá vált. Az épület belsejében többek között újra kialakították a néhai kápolnatermet, ami sokáig díszteremként működött, illetve az épület homlokzatán ismét látható a száz évvel ezelőtti, eredeti „Róm. Kath. Főgimnázium” felirat is.
Krónika (Kolozsvár)
2012. november 5.
Tăriceanu szövetkezne az RMDSZ-szel
Jó lenne, ha a decemberi parlamenti választásokat követően a Szociálliberális Unió (USL) által megalakítandó kormányba az RMDSZ-t is bevennék – jelentette ki Călin Popescu-Tăriceanu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) parlamenti képviselője, korábbi elnöke és miniszterelnöke.
A politikus szerdán este egy bukaresti kampányrendezvényen újságírói kérdésre válaszolva nyilatkozott így. „Szerintem igen, és azt hiszem, hasznos és jó lenne, ha sikerülne bevenni az RMDSZ-t az USL mellé” – mondta Tăriceanu a lehetséges együttműködést firtató kérdésre válaszolva. Párttársával szemben ugyanakkor Puiu Haşotti PNL-s szenátor, művelődési miniszter leszögezte: határozottan ellenzi az RMDSZ-szel kötendő koalíciót, ami szerinte amúgy sem lenne aktuális, mivel az USL egyedül alakít majd kormányt.
Kelemen Hunor szerdán beszélt arról, hogy jelenleg nincs olyan politikai erő, amellyel az RMDSZ kimondottan szeretne koalícióra lépni a választásokat követően. „Erről még korai beszélni. A választások előtt senkivel sem kötünk szövetséget, ugyanúgy, ahogy az elmúlt 23 évben egyszer sem tettünk így. Jól együttműködtünk a PNL-vel, igaz, az a Tăriceanu vezette Nemzeti Liberális Párt volt” – mutatott rá Kelemen.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)
Jó lenne, ha a decemberi parlamenti választásokat követően a Szociálliberális Unió (USL) által megalakítandó kormányba az RMDSZ-t is bevennék – jelentette ki Călin Popescu-Tăriceanu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) parlamenti képviselője, korábbi elnöke és miniszterelnöke.
A politikus szerdán este egy bukaresti kampányrendezvényen újságírói kérdésre válaszolva nyilatkozott így. „Szerintem igen, és azt hiszem, hasznos és jó lenne, ha sikerülne bevenni az RMDSZ-t az USL mellé” – mondta Tăriceanu a lehetséges együttműködést firtató kérdésre válaszolva. Párttársával szemben ugyanakkor Puiu Haşotti PNL-s szenátor, művelődési miniszter leszögezte: határozottan ellenzi az RMDSZ-szel kötendő koalíciót, ami szerinte amúgy sem lenne aktuális, mivel az USL egyedül alakít majd kormányt.
Kelemen Hunor szerdán beszélt arról, hogy jelenleg nincs olyan politikai erő, amellyel az RMDSZ kimondottan szeretne koalícióra lépni a választásokat követően. „Erről még korai beszélni. A választások előtt senkivel sem kötünk szövetséget, ugyanúgy, ahogy az elmúlt 23 évben egyszer sem tettünk így. Jól együttműködtünk a PNL-vel, igaz, az a Tăriceanu vezette Nemzeti Liberális Párt volt” – mutatott rá Kelemen.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)
2012. november 5.
Szenátor- és képviselőjelöltek vagyona
Hét politikai alakulat 34 tagja vesz részt a decemberi parlamenti választásokon Hargita megyében. Közöttük vannak „régi motorosok”, ugyanakkor olyanok is, akik először jelöltetik magukat szenátornak, illetve képviselőnek.
Akárcsak négy esztendővel ezelőtt, Hargita megyében ezúttal is öt képviselői és két szenátori körzetet alakítottak, ezek mindegyikében indít jelöltet a két magyar párt, az RMDSZ, illetve az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), a román pártok képviselői viszont csak bizonyos körzetekben méretkeznek meg magyar versenytársaikkal. Alább a jelöltek neveit ismertetjük, továbbá – a Mediafax hírügynökség összeállítását felhasználva – legfrissebb vagyonnyilatkozataikból tallózunk.
Az 1-es számú szenátori körzet
Hargita megyében két szenátori körzetet alakítottak ki. Az egyes számú szenátori körzethez a Csíki-medence, Szentegyháza, Lövéte, Gyergyóalfalu, Gyergyócsomafalva, a Gyimesek és a Kászonok vidéke tartozik. E szenátori körzet jelöltjei: Tánczos Barna (RMDSZ), Papp Előd (EMNP), Alexandru Tompea (PNL), és Adrian-George Ciobanu (PDL).
Tánczos Barna jelenleg a Román Jégkorong Szövetség elnöke, 900 négyzetméter földterület és egy csíkszentkirályi lakóház tulajdonosa. Államtitkárként tavaly 53 ezer lejt keresett. Papp Előd két csíkszeredai tömbházlakás tulajdonosa, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács munkatársaként tavaly 36 ezer lejt keresett. Alexandru Tompea mérnök két maroshévízi földterület tulajdonosa, mindkettőt örökölte. Két lakóházat jelölt meg vagyonnyilatkozatában. 2011-ben 83 ezer lejes fizetése volt.
A 2-es számú szenátori körzet
A 2-es számú szenátori körzetben (Udvarhelyszék és a Gyergyói-medence nagy része) Verestóy Attila (RMDSZ), Zakariás Zoltán (EMNP), Dan Emanuel Petruţ (PSD), valamint Adrian Trif (PDL) indul a szenátori székért.
Verestóy Attila vagyona tavaly 70 millió euró volt. Zakariás Zoltán orvos, vagyonnyilatkozatában egy koronkai (Maros megye) belterületet jelölt meg, továbbá egy mezőgazdasági területet a tengerparti Vama Veche településen, illetve egy székelyudvarhelyi tömbházlakást. Dan Emanuel Petruţ jelenleg képviselő a maroshévízi önkormányzati testületben, a bélbori ásványvíztöltődében dolgozik, ahonnan tavaly 31 ezer lej fizetést kapott. Emellett 5,5 ezer lejnyi önkormányzati képviselői illetményben részesült. A Csíkszeredában élő Adrian Trif jogász jelenleg egy kereskedelmi társaság marketingigazgatója. A megyei választási irodához letett vagyonnyilatkozatát nem töltötte ki.
Az 1-es számú képviselői körzet
Az 1-es számú képviselői körzetben (Alcsík) négyen indulnak: Korodi Attila (RMDSZ), Csibi Zoltán (EMNP), Niculae Niga (PNL) és Radu Botezatu (Romániai Jobboldali Szövetség, ARD).
Korodi Attila volt környezetvédelmi miniszter vagyonnyilatkozata szerint feleségével egy 1700 négyzetméteres csobotfalvi terület, két csíkszeredai tömbházlakás, valamint egy Škoda Octavia személyautó tulajdonosa. Tavaly 55,4 ezer lejnyi képviselői illetményben részesült. Csibi Zoltán idéntől önkormányzati képviselő a csíkszentimrei testületben, vagyonnyilatkozata szerint tavaly összesen négyezer lejt keresett. Niculae Niga közgazdász, a megyei kincstár volt igazgatója márciusi vagyonnyilatkozata szerint három belterület mellett két csíkszeredai tömbházlakás, egy hétvégi ház, valamint egy Dacia és egy Peugeot személygépkocsi tulajdonosa. Az utolsó pénzügyi évben 89,6 ezer lejt keresett.
A 2-es számú képviselői körzet
Kelemen Hunor (RMDSZ), Sorbán Attila (EMNP), Cristina Vaida (PNL) és Mitică Ducu (PDL) indul a kettes számú Hargita megyei (felcsíki) képviselői körzetért.
Kelemen Hunor 2010-ben szüleivel közösen vásárolt egy 120 négyzetméteres lakást és egy közel 300 négyzetméteres belterületet, mindkettőt Kolozsváron. RMDSZ-elnökként tavaly 49 ezer lejt, kulturális miniszterként pedig 55 ezer lejt keresett. Sorbán Attila menedzserként tevékenykedik egy csíkszeredai cégnél, amelytől 2011-ben összesen 14,4 ezer lej fizetést kapott. Egy csíkszeredai tömbházlakás, valamint egy pálfalvi és egy csíkszeredai földterület tulajdonosa.
A 3-as számú képviselői körzet
Antal István (RMDSZ), Székely Réka Kinga (EMNP), Ioan Crăciunaş (USL) és Cristina Timariu (PDL) a 3-as számú (Udvarhelyszék) képviselői körzet jelöltje.
Antal István 32 hektár mezőgazdasági és erdős területet birtokosa, tulajdonosa továbbá két magánháznak, illetve egy 2000 négyzetméteres kereskedelmi/termelői felületnek. Értékes magánkönyvtárat is magáénak tudhat. Székely Réka Kinga unitárius lelkész tavalyi fizetése 14 ezer lej volt. Ioan Crăciunaş a belügyminisztériumtól vonult nyugállományba, éves nyugdíja tavaly meghaladta az 51 ezer lejt.
A 4-es és 5-ös számú képviselői körzet
A 4-es számú (Parajd – Székelykeresztúr – Gyergyó) képviselői körzet jelöltjei: Moldován József (RMDSZ), Lázár Ede (EMNP), Teodor Dobrean (PNL) és Veronica Arsintea (PDL).
Moldován József volt kommunikációs államtitkár mellett tehát a Sapientia egyetem tanára, Lázár Ede próbálja megszerezni a szavazatok többségét. Lázár tavaly 41 ezer lejt keresett.
Az 5-ös számú (Hargita megye északi része) képviselői körzet jelöltjei: Mik József (RMDSZ), Szabó Tibor (EMNP), Mircea Duşa, (PSD), és Petru Runcan (PDL).
Mik József jelenleg Borszék polgármestere, tavaly polgármesteri fizetésként 32,4 ezer lejt kapott. Szabó Tibor jelenleg a borszéki borvíztöltöde alkalmazottja, tavaly még Borszék alpolgármestereként tevékenykedett, amiért 2011-ben 24 ezer lej fizetés járt. Mircea Duşa legfrissebb vagyonnyilatkozatából kiderül, hogy két földterület (egyik 113, a másik 283 négyzetméteres) és két tömbházlakás tulajdonosa. Tavaly képviselői illetményként 55,4 ezer lejt kapott.
Kozán István
Székelyhon.ro
Hét politikai alakulat 34 tagja vesz részt a decemberi parlamenti választásokon Hargita megyében. Közöttük vannak „régi motorosok”, ugyanakkor olyanok is, akik először jelöltetik magukat szenátornak, illetve képviselőnek.
Akárcsak négy esztendővel ezelőtt, Hargita megyében ezúttal is öt képviselői és két szenátori körzetet alakítottak, ezek mindegyikében indít jelöltet a két magyar párt, az RMDSZ, illetve az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), a román pártok képviselői viszont csak bizonyos körzetekben méretkeznek meg magyar versenytársaikkal. Alább a jelöltek neveit ismertetjük, továbbá – a Mediafax hírügynökség összeállítását felhasználva – legfrissebb vagyonnyilatkozataikból tallózunk.
Az 1-es számú szenátori körzet
Hargita megyében két szenátori körzetet alakítottak ki. Az egyes számú szenátori körzethez a Csíki-medence, Szentegyháza, Lövéte, Gyergyóalfalu, Gyergyócsomafalva, a Gyimesek és a Kászonok vidéke tartozik. E szenátori körzet jelöltjei: Tánczos Barna (RMDSZ), Papp Előd (EMNP), Alexandru Tompea (PNL), és Adrian-George Ciobanu (PDL).
Tánczos Barna jelenleg a Román Jégkorong Szövetség elnöke, 900 négyzetméter földterület és egy csíkszentkirályi lakóház tulajdonosa. Államtitkárként tavaly 53 ezer lejt keresett. Papp Előd két csíkszeredai tömbházlakás tulajdonosa, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács munkatársaként tavaly 36 ezer lejt keresett. Alexandru Tompea mérnök két maroshévízi földterület tulajdonosa, mindkettőt örökölte. Két lakóházat jelölt meg vagyonnyilatkozatában. 2011-ben 83 ezer lejes fizetése volt.
A 2-es számú szenátori körzet
A 2-es számú szenátori körzetben (Udvarhelyszék és a Gyergyói-medence nagy része) Verestóy Attila (RMDSZ), Zakariás Zoltán (EMNP), Dan Emanuel Petruţ (PSD), valamint Adrian Trif (PDL) indul a szenátori székért.
Verestóy Attila vagyona tavaly 70 millió euró volt. Zakariás Zoltán orvos, vagyonnyilatkozatában egy koronkai (Maros megye) belterületet jelölt meg, továbbá egy mezőgazdasági területet a tengerparti Vama Veche településen, illetve egy székelyudvarhelyi tömbházlakást. Dan Emanuel Petruţ jelenleg képviselő a maroshévízi önkormányzati testületben, a bélbori ásványvíztöltődében dolgozik, ahonnan tavaly 31 ezer lej fizetést kapott. Emellett 5,5 ezer lejnyi önkormányzati képviselői illetményben részesült. A Csíkszeredában élő Adrian Trif jogász jelenleg egy kereskedelmi társaság marketingigazgatója. A megyei választási irodához letett vagyonnyilatkozatát nem töltötte ki.
Az 1-es számú képviselői körzet
Az 1-es számú képviselői körzetben (Alcsík) négyen indulnak: Korodi Attila (RMDSZ), Csibi Zoltán (EMNP), Niculae Niga (PNL) és Radu Botezatu (Romániai Jobboldali Szövetség, ARD).
Korodi Attila volt környezetvédelmi miniszter vagyonnyilatkozata szerint feleségével egy 1700 négyzetméteres csobotfalvi terület, két csíkszeredai tömbházlakás, valamint egy Škoda Octavia személyautó tulajdonosa. Tavaly 55,4 ezer lejnyi képviselői illetményben részesült. Csibi Zoltán idéntől önkormányzati képviselő a csíkszentimrei testületben, vagyonnyilatkozata szerint tavaly összesen négyezer lejt keresett. Niculae Niga közgazdász, a megyei kincstár volt igazgatója márciusi vagyonnyilatkozata szerint három belterület mellett két csíkszeredai tömbházlakás, egy hétvégi ház, valamint egy Dacia és egy Peugeot személygépkocsi tulajdonosa. Az utolsó pénzügyi évben 89,6 ezer lejt keresett.
A 2-es számú képviselői körzet
Kelemen Hunor (RMDSZ), Sorbán Attila (EMNP), Cristina Vaida (PNL) és Mitică Ducu (PDL) indul a kettes számú Hargita megyei (felcsíki) képviselői körzetért.
Kelemen Hunor 2010-ben szüleivel közösen vásárolt egy 120 négyzetméteres lakást és egy közel 300 négyzetméteres belterületet, mindkettőt Kolozsváron. RMDSZ-elnökként tavaly 49 ezer lejt, kulturális miniszterként pedig 55 ezer lejt keresett. Sorbán Attila menedzserként tevékenykedik egy csíkszeredai cégnél, amelytől 2011-ben összesen 14,4 ezer lej fizetést kapott. Egy csíkszeredai tömbházlakás, valamint egy pálfalvi és egy csíkszeredai földterület tulajdonosa.
A 3-as számú képviselői körzet
Antal István (RMDSZ), Székely Réka Kinga (EMNP), Ioan Crăciunaş (USL) és Cristina Timariu (PDL) a 3-as számú (Udvarhelyszék) képviselői körzet jelöltje.
Antal István 32 hektár mezőgazdasági és erdős területet birtokosa, tulajdonosa továbbá két magánháznak, illetve egy 2000 négyzetméteres kereskedelmi/termelői felületnek. Értékes magánkönyvtárat is magáénak tudhat. Székely Réka Kinga unitárius lelkész tavalyi fizetése 14 ezer lej volt. Ioan Crăciunaş a belügyminisztériumtól vonult nyugállományba, éves nyugdíja tavaly meghaladta az 51 ezer lejt.
A 4-es és 5-ös számú képviselői körzet
A 4-es számú (Parajd – Székelykeresztúr – Gyergyó) képviselői körzet jelöltjei: Moldován József (RMDSZ), Lázár Ede (EMNP), Teodor Dobrean (PNL) és Veronica Arsintea (PDL).
Moldován József volt kommunikációs államtitkár mellett tehát a Sapientia egyetem tanára, Lázár Ede próbálja megszerezni a szavazatok többségét. Lázár tavaly 41 ezer lejt keresett.
Az 5-ös számú (Hargita megye északi része) képviselői körzet jelöltjei: Mik József (RMDSZ), Szabó Tibor (EMNP), Mircea Duşa, (PSD), és Petru Runcan (PDL).
Mik József jelenleg Borszék polgármestere, tavaly polgármesteri fizetésként 32,4 ezer lejt kapott. Szabó Tibor jelenleg a borszéki borvíztöltöde alkalmazottja, tavaly még Borszék alpolgármestereként tevékenykedett, amiért 2011-ben 24 ezer lej fizetés járt. Mircea Duşa legfrissebb vagyonnyilatkozatából kiderül, hogy két földterület (egyik 113, a másik 283 négyzetméteres) és két tömbházlakás tulajdonosa. Tavaly képviselői illetményként 55,4 ezer lejt kapott.
Kozán István
Székelyhon.ro
2012. november 5.
Visszavonta a védelmi minisztérium Kelemen Hunor ezredesi rangját
érintettek kérésére a védelmi minisztérium visszavonta Kelemen Hunor, Robert Turcescu és Laura-Codruţa Kövesi katonai rangját. A szaktárca ugyanakkor kilátásba helyezte a 2011-2012 közötti tartalékos kitüntetések és előléptetések visszavonását is, mert szabálytalanságokat állapított meg odaítélésük kapcsán.
Az augusztusi listán például egy sor közéleti személyiség – többek között Gheorghe Hagi, Mugur Isărescu, Mihai Răzvan Ungureanu, Sorin Blejnar volt ANAF-elnök, Bogdan Chirieac újságíró, Constantin Boşcodeală Buzău polgármestere, Chirvăsuţă Laurenţiu független szenátor, Cătălin Flutur Botoşani volt polgármestere, Gheorghe Flutur a Suceava megye tanács volt elnöke, Miodrag Belodedici, Gabi Balint, Bölöni László, Helmut Duckadam, Adrian Bumbescu, Ştefan Iovan és Victor Piţurcă – neve is szerepel.
Tavaly 316 személyt léptettek elő és 426 személy kapott tartalékos rendfokozatot, míg idén 77 személy részesült előléptetésben és 16-an kaptak tartalékos rendfokozat.
Az Evenimentul Zilei júliusban tett közzé egy arról szóló listát, hogy vezető politikusok milyen katonai rangot kaptak az utóbbi két évtizedben. Több tucat vezető román politikus mellett Kelemen Hunor, Verestóy Attila és Cseke Attila is magas katonai rangot kapott. Az RMDSZ elnöke akkor úgy nyilatkozott a Transindexnek, hogy nem kérte, és nincs szüksége az ezredesi rangra. (gandul.info/hírszerk.)
Transindex.ro
érintettek kérésére a védelmi minisztérium visszavonta Kelemen Hunor, Robert Turcescu és Laura-Codruţa Kövesi katonai rangját. A szaktárca ugyanakkor kilátásba helyezte a 2011-2012 közötti tartalékos kitüntetések és előléptetések visszavonását is, mert szabálytalanságokat állapított meg odaítélésük kapcsán.
Az augusztusi listán például egy sor közéleti személyiség – többek között Gheorghe Hagi, Mugur Isărescu, Mihai Răzvan Ungureanu, Sorin Blejnar volt ANAF-elnök, Bogdan Chirieac újságíró, Constantin Boşcodeală Buzău polgármestere, Chirvăsuţă Laurenţiu független szenátor, Cătălin Flutur Botoşani volt polgármestere, Gheorghe Flutur a Suceava megye tanács volt elnöke, Miodrag Belodedici, Gabi Balint, Bölöni László, Helmut Duckadam, Adrian Bumbescu, Ştefan Iovan és Victor Piţurcă – neve is szerepel.
Tavaly 316 személyt léptettek elő és 426 személy kapott tartalékos rendfokozatot, míg idén 77 személy részesült előléptetésben és 16-an kaptak tartalékos rendfokozat.
Az Evenimentul Zilei júliusban tett közzé egy arról szóló listát, hogy vezető politikusok milyen katonai rangot kaptak az utóbbi két évtizedben. Több tucat vezető román politikus mellett Kelemen Hunor, Verestóy Attila és Cseke Attila is magas katonai rangot kapott. Az RMDSZ elnöke akkor úgy nyilatkozott a Transindexnek, hogy nem kérte, és nincs szüksége az ezredesi rangra. (gandul.info/hírszerk.)
Transindex.ro
2012. november 7.
Helyreállították a bögözi műemlék templom falfestményeit
Majdnem 800 év után ismét eredeti pompájában tekinthető meg a bögözi református műemlék templom értékes falképegyüttese. A megújult freskókat a november 24-én megszervezendő, Épített örökségünk védelme a Kárpát-medencében című konferencia keretében adják át ünnepélyesen, egyben további támogatókat keresnek a felújítási munkálatok folytatásához.
A Hargita megyei templom leginkább középkori falképei révén került a művészettörténeti kutatások érdeklődési körébe. A szakirodalom szerint az Árpád-kori templomban található például a Szent László-legenda legkorábbi ábrázolása, keletkezését a 13. század végétől a 14. század közepéig terjedő időszakra teszik. Jelenleg a templombelsőben a hajó nyugati és északi falát díszítik a két vagy esetleg három periódusban festett falképek.
Az egyházközségnek 1865 óta tudomása volt a falfestményekről, de csak Csehély Adolf udvarhelyi tanár figyelt fel a templom 1898-as tatarozása során az újra előbukkanó figurális ábrázolásokra. 1930-ban a nedvességtől lemálló meszelés alól előtűntek az alsó képszalag egyes jelenetei, ekkor figyeltek fel a Krisztus mandorláján vörössel írt rovásírásos feliratra. 1942-ben került felszínre az utolsó ítélet és a Szent Margit-legenda ábrázolása, valamint a Szent László-legenda 2. és 3. jelenete. A nyugati falképet 1966-ban tárták fel. 1943 novemberében készült egy restaurálási javaslat és értékbecslés, de a terveket a háborús események meghiúsították.
A templom átfogó restaurálási tervének elkészítését még 2009-ben kezdeményezte az Új Ezredév Alapítvány. Az ehhez szükséges támogatások begyűjtését egy 2010-ben a helyszínen megrendezett konferencia szolgálta, amelynek nyomán a magánszemélyektől, cégektől és a Hargita megyei önkormányzattól kapott összegek után az akkor még Kelemen Hunor vezette művelődésügyi és műemlékvédelmi tárca is jelentős összeggel járult hozzá a teljes körű felújításhoz, amely az idei év elején kezdődött el.
A román állam 1 768 240 lejjel járul hozzá a templom megújulásához 2012 és 2013 folyamán, a keretösszegből 2012 végéig 900 ezer lejt folyósít a szaktárca. A hónap végén megszervezésre kerülő konferencián a templom teljes restaurálásának programját is ismertetik, és további támogatókat keresnek a munkálatok zavartalan folytatásához.
Krónika (Kolozsvár)
Majdnem 800 év után ismét eredeti pompájában tekinthető meg a bögözi református műemlék templom értékes falképegyüttese. A megújult freskókat a november 24-én megszervezendő, Épített örökségünk védelme a Kárpát-medencében című konferencia keretében adják át ünnepélyesen, egyben további támogatókat keresnek a felújítási munkálatok folytatásához.
A Hargita megyei templom leginkább középkori falképei révén került a művészettörténeti kutatások érdeklődési körébe. A szakirodalom szerint az Árpád-kori templomban található például a Szent László-legenda legkorábbi ábrázolása, keletkezését a 13. század végétől a 14. század közepéig terjedő időszakra teszik. Jelenleg a templombelsőben a hajó nyugati és északi falát díszítik a két vagy esetleg három periódusban festett falképek.
Az egyházközségnek 1865 óta tudomása volt a falfestményekről, de csak Csehély Adolf udvarhelyi tanár figyelt fel a templom 1898-as tatarozása során az újra előbukkanó figurális ábrázolásokra. 1930-ban a nedvességtől lemálló meszelés alól előtűntek az alsó képszalag egyes jelenetei, ekkor figyeltek fel a Krisztus mandorláján vörössel írt rovásírásos feliratra. 1942-ben került felszínre az utolsó ítélet és a Szent Margit-legenda ábrázolása, valamint a Szent László-legenda 2. és 3. jelenete. A nyugati falképet 1966-ban tárták fel. 1943 novemberében készült egy restaurálási javaslat és értékbecslés, de a terveket a háborús események meghiúsították.
A templom átfogó restaurálási tervének elkészítését még 2009-ben kezdeményezte az Új Ezredév Alapítvány. Az ehhez szükséges támogatások begyűjtését egy 2010-ben a helyszínen megrendezett konferencia szolgálta, amelynek nyomán a magánszemélyektől, cégektől és a Hargita megyei önkormányzattól kapott összegek után az akkor még Kelemen Hunor vezette művelődésügyi és műemlékvédelmi tárca is jelentős összeggel járult hozzá a teljes körű felújításhoz, amely az idei év elején kezdődött el.
A román állam 1 768 240 lejjel járul hozzá a templom megújulásához 2012 és 2013 folyamán, a keretösszegből 2012 végéig 900 ezer lejt folyósít a szaktárca. A hónap végén megszervezésre kerülő konferencián a templom teljes restaurálásának programját is ismertetik, és további támogatókat keresnek a munkálatok zavartalan folytatásához.
Krónika (Kolozsvár)
2012. november 8.
Szavazatrablás és magyarellenes pokol
Az érvelés soha nem volt az RMDSZ-fősodor erőssége. Az egykoron egységes és sokszínű RMDSZ-ben a Markó-éra alatt – főleg Frunda György SZKT elnökségének idején – gyakran megtörtént, hogy a megtámadottnak nem adtak lehetőséget a válaszra. Markó Béla rendszeresen elbeszélt az őt bírálók feje fölött. Sok esetben kikerülték a nyílt vitát, akárcsak a minap, amikor Kovács Péter RMDSZ-főtitkár nem vállalta, hogy Szilágyi Zsolttal, az EMNP alelnökével nyilvánosan ütköztessék az erdélyi magyarság jövőjével kapcsolatos meglátásaikat. A vita elkerülésének van egy másik módszere is, amelyet a jeles szociológus, Pokol Béla „nyelvpolitikaként” határoz meg. Bő másfél évtizede megfogalmazott Ideológia és nyelvpolitika című írásában a következőképpen körvonalazta a nyelvpolitika mibenlétét: „E küzdelem lényege, hogy ellentétes politikai erő törekvése ellen nem érveléssel lépnek fel, nem céljainak káros jellegét, esetleg hibás elvi megalapozását mutatják be történelemből vett példákkal illusztrálva.
A törekvésre olyan kifejezést ragasztanak, amely ellenszenves (nevetséges, amorális stb.) a tömegek számára, és ezt terjesztik el a közvéleményben.” Pokol Béla írásaiból egyértelműen kiderül az is, hogy a tudatalatti manipulálására építő kommunikációs eljárások betörése a politikai szférába nem magyar sajátosság, hanem 20. századi jelenség: „Igazán jelentős áttörés a politikai harcokban akkor mehet végbe, ha a mélyebb nyelvi rétegekben húzzák ki a politikai ellenerők kulcsszavai, distinkciói alól a talajt, és új kifejezéseket, új distinkciókat tudnak elterjeszteni helyettük. A konkrét választási küzdelmek ekkor már csak a részleteken változtathatnak. A nyelvpolitikában sikertelen pártot megverik, mielőtt a pástra léphetne.”
A nyelvpolitika különösen akkor igen erős fegyver egy párt kezében, ha az teljes vagy közel teljes médiakontrollal rendelkezik, ha ellenőrzi az elektronikus médiát és a sajtó nagy részét. Magyarországon hosszú ideig erre csak a balliberális oldal volt képes, élt is a lehetőséggel. A nemzeti gondolkodásmódot összemosta a sovinizmussal, rasszizmussal, etnicizmussal, szélsőségességgel, antiszemitizmussal, nácizmussal, fasizmussal. Számtalan példát idézhetnénk, ám a legszemléletesebb Tamás Gáspár Miklós publicisztikája, aki lényegében képtelen volt a nemzetben gondolkodókról akár egy sort is úgy leírni, hogy az előbbi jelzők közül kettőt-hármat – minden alap nélkül – rájuk ne ragasszon. De számos olyan eljárás említhető meg, amikor a vitázó felek nem érvekre támaszkodnak, hanem asszociációkra építve neveznek meg jelenségeket, bélyegeznek meg politikusokat.
Erdélyben sem ismeretlenek ezek a kommunikációs eljárások. Kelemen Hunorék nemrég „szavazatrablással” vádolták meg az EMNP-t. Nyílt színen, érvütköztetés mellett egy ilyen kifejezés használata közröhejbe fulladhatna. Mit ért a demokráciából, a plurális politikai versenyből az, aki a másik pártot „szavazatrablással” vádolja? A szavazat netán nem a szavazóé? El lehet azt egyáltalán rabolni? Hasonlóan vitaképtelen, abszurd szöveg az is, amikor egy magát érdek-képviseleti szövetségnek valló, ám pártként viselkedő szervezet önmagát a képviselt közösséggel azonosítja. Az RMDSZ vezetői mindig is hajlamosak voltak erre, legdurvább megnyilvánulásuk az volt, amikor Frunda György 2007-ben azzal vádolta Tőkés Lászlót, hogy a magyarság ellen indul választási harcba.
Apropó Frunda György: a sztárszenátor legutóbb azzal a sajátos jogértelmezéssel állt a választók elé, hogy a 6 : 3-as küszöb a kisebbségek esetén csak egy pártra vonatkozhat. Talány, hogy miként akarta eladni a választóknak ezt a jogi abszurdumot. Miközben a törvény szabatosan megfogalmazza: az alternatív küszöb valamennyi választáson induló szervezetre vonatkozik. Fontosabb lett a megtévesztés, mint a saját szakmai presztízs? Attól, hogy a jogi szövegek megfogalmazása több esetben eltérő értelmezésekre ad alkalmat, elhitethető az emberekkel egy egyértelmű törvény nem létező homályossága?
De a jobbak között is akad, aki alaptalan állításokra ragadtatja magát. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere azt állítja, hogy aki városában az EMNP-re szavaz, román jelöltre adja a voksát. Olcsó dolog lenne visszalőni azzal, hogy ennek a fordítottja épp ennyire igaz. Maradjunk annyiban, hogy önmagát komolyan vevő politikus ilyen abszurdumot nem jelenthet ki. Mint ahogy Antal Árpádnak az a kijelentése sem állja meg a helyét, hogy „elszabadul a magyarellenes pokol, ha december 9-e után nem vagyunk erősek”. Efféle riogatást Domokos Gézától, Nagy Benedektől, Tokay Györgytől hallottunk, később mások is üzérkedtek vele, sosem hittem volna, hogy a közéleti kérdésekben alapvetően tisztán látó Antal Árpád is hasonlókhoz folyamodik. Ő ne vette volna észre, hogy a magyarellenesség nem függ a magyar képviselet erősségétől? Ő ne tudná, hogy 1990-ben, amikor a legerősebb képviseletünk volt minden szempontból, akkor dúlt a legnagyobb magyarellenesség az országban? Soha annyi szavazatot nem kapott az RMDSZ, mint abban az évben, egységes volt a magyarság, a szövetséget támogatták az egyházak, a civil társadalom és a sajtó, mégis akkoriban bujtogatták fel leginkább ellenünk a románságot. A magyarellenesség intenzitását a román politikum boszorkánykonyháján határozzák meg. Ha a háttérben tevékenykedő döntéshozók szükségét érzik, előrántják a magyarellenesség kártyáját. Ha pedig attól remélnek stratégiai sikert, hogy engedékenynek mutatkoznak, akkor nem. Visszatérve a nyelvpolitikára: a kampány még meg sem kezdődött, de már lőnek a szövetség kommunikációs ágyúi, ahogy a csövön kifér. Nagy kérdés, hogy mindez miként csapódik majd le a választók körében. Egy hónap múlva megtudjuk.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
Az érvelés soha nem volt az RMDSZ-fősodor erőssége. Az egykoron egységes és sokszínű RMDSZ-ben a Markó-éra alatt – főleg Frunda György SZKT elnökségének idején – gyakran megtörtént, hogy a megtámadottnak nem adtak lehetőséget a válaszra. Markó Béla rendszeresen elbeszélt az őt bírálók feje fölött. Sok esetben kikerülték a nyílt vitát, akárcsak a minap, amikor Kovács Péter RMDSZ-főtitkár nem vállalta, hogy Szilágyi Zsolttal, az EMNP alelnökével nyilvánosan ütköztessék az erdélyi magyarság jövőjével kapcsolatos meglátásaikat. A vita elkerülésének van egy másik módszere is, amelyet a jeles szociológus, Pokol Béla „nyelvpolitikaként” határoz meg. Bő másfél évtizede megfogalmazott Ideológia és nyelvpolitika című írásában a következőképpen körvonalazta a nyelvpolitika mibenlétét: „E küzdelem lényege, hogy ellentétes politikai erő törekvése ellen nem érveléssel lépnek fel, nem céljainak káros jellegét, esetleg hibás elvi megalapozását mutatják be történelemből vett példákkal illusztrálva.
A törekvésre olyan kifejezést ragasztanak, amely ellenszenves (nevetséges, amorális stb.) a tömegek számára, és ezt terjesztik el a közvéleményben.” Pokol Béla írásaiból egyértelműen kiderül az is, hogy a tudatalatti manipulálására építő kommunikációs eljárások betörése a politikai szférába nem magyar sajátosság, hanem 20. századi jelenség: „Igazán jelentős áttörés a politikai harcokban akkor mehet végbe, ha a mélyebb nyelvi rétegekben húzzák ki a politikai ellenerők kulcsszavai, distinkciói alól a talajt, és új kifejezéseket, új distinkciókat tudnak elterjeszteni helyettük. A konkrét választási küzdelmek ekkor már csak a részleteken változtathatnak. A nyelvpolitikában sikertelen pártot megverik, mielőtt a pástra léphetne.”
A nyelvpolitika különösen akkor igen erős fegyver egy párt kezében, ha az teljes vagy közel teljes médiakontrollal rendelkezik, ha ellenőrzi az elektronikus médiát és a sajtó nagy részét. Magyarországon hosszú ideig erre csak a balliberális oldal volt képes, élt is a lehetőséggel. A nemzeti gondolkodásmódot összemosta a sovinizmussal, rasszizmussal, etnicizmussal, szélsőségességgel, antiszemitizmussal, nácizmussal, fasizmussal. Számtalan példát idézhetnénk, ám a legszemléletesebb Tamás Gáspár Miklós publicisztikája, aki lényegében képtelen volt a nemzetben gondolkodókról akár egy sort is úgy leírni, hogy az előbbi jelzők közül kettőt-hármat – minden alap nélkül – rájuk ne ragasszon. De számos olyan eljárás említhető meg, amikor a vitázó felek nem érvekre támaszkodnak, hanem asszociációkra építve neveznek meg jelenségeket, bélyegeznek meg politikusokat.
Erdélyben sem ismeretlenek ezek a kommunikációs eljárások. Kelemen Hunorék nemrég „szavazatrablással” vádolták meg az EMNP-t. Nyílt színen, érvütköztetés mellett egy ilyen kifejezés használata közröhejbe fulladhatna. Mit ért a demokráciából, a plurális politikai versenyből az, aki a másik pártot „szavazatrablással” vádolja? A szavazat netán nem a szavazóé? El lehet azt egyáltalán rabolni? Hasonlóan vitaképtelen, abszurd szöveg az is, amikor egy magát érdek-képviseleti szövetségnek valló, ám pártként viselkedő szervezet önmagát a képviselt közösséggel azonosítja. Az RMDSZ vezetői mindig is hajlamosak voltak erre, legdurvább megnyilvánulásuk az volt, amikor Frunda György 2007-ben azzal vádolta Tőkés Lászlót, hogy a magyarság ellen indul választási harcba.
Apropó Frunda György: a sztárszenátor legutóbb azzal a sajátos jogértelmezéssel állt a választók elé, hogy a 6 : 3-as küszöb a kisebbségek esetén csak egy pártra vonatkozhat. Talány, hogy miként akarta eladni a választóknak ezt a jogi abszurdumot. Miközben a törvény szabatosan megfogalmazza: az alternatív küszöb valamennyi választáson induló szervezetre vonatkozik. Fontosabb lett a megtévesztés, mint a saját szakmai presztízs? Attól, hogy a jogi szövegek megfogalmazása több esetben eltérő értelmezésekre ad alkalmat, elhitethető az emberekkel egy egyértelmű törvény nem létező homályossága?
De a jobbak között is akad, aki alaptalan állításokra ragadtatja magát. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere azt állítja, hogy aki városában az EMNP-re szavaz, román jelöltre adja a voksát. Olcsó dolog lenne visszalőni azzal, hogy ennek a fordítottja épp ennyire igaz. Maradjunk annyiban, hogy önmagát komolyan vevő politikus ilyen abszurdumot nem jelenthet ki. Mint ahogy Antal Árpádnak az a kijelentése sem állja meg a helyét, hogy „elszabadul a magyarellenes pokol, ha december 9-e után nem vagyunk erősek”. Efféle riogatást Domokos Gézától, Nagy Benedektől, Tokay Györgytől hallottunk, később mások is üzérkedtek vele, sosem hittem volna, hogy a közéleti kérdésekben alapvetően tisztán látó Antal Árpád is hasonlókhoz folyamodik. Ő ne vette volna észre, hogy a magyarellenesség nem függ a magyar képviselet erősségétől? Ő ne tudná, hogy 1990-ben, amikor a legerősebb képviseletünk volt minden szempontból, akkor dúlt a legnagyobb magyarellenesség az országban? Soha annyi szavazatot nem kapott az RMDSZ, mint abban az évben, egységes volt a magyarság, a szövetséget támogatták az egyházak, a civil társadalom és a sajtó, mégis akkoriban bujtogatták fel leginkább ellenünk a románságot. A magyarellenesség intenzitását a román politikum boszorkánykonyháján határozzák meg. Ha a háttérben tevékenykedő döntéshozók szükségét érzik, előrántják a magyarellenesség kártyáját. Ha pedig attól remélnek stratégiai sikert, hogy engedékenynek mutatkoznak, akkor nem. Visszatérve a nyelvpolitikára: a kampány még meg sem kezdődött, de már lőnek a szövetség kommunikációs ágyúi, ahogy a csövön kifér. Nagy kérdés, hogy mindez miként csapódik majd le a választók körében. Egy hónap múlva megtudjuk.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
2012. november 9.
Választómagyar
A hazai politikai közhangulat lassan egy éve fortyog, és nagy a román nyüzsgés, de a magyar mozgolódás is tavasz óta tart.
Egy hónap múlva túl leszünk a romániai parlamenti választáson.
Az induló pártok nevesítették a jelöltjeiket, és egyesek már kampányindítóikat is megtartották.
Arad megyében az RMDSZ elnökét két helyszínen is bevetették: Pécskán, és Aradon, a megyei kampányindítón.
Magyar szempontból a tét a szokottnál is nagyobb.
Ha hinni lehet a pártoknak, akkor a következő négy évben át fogják írni vagy akár ki is cserélik Románia alkotmányát. Az egyik tét a nemzetállamtól való megszabadulás.
Évek óta minden párt át szeretné rajzolni Románia közigazgatási felosztását. Nagyobb megyéket, új régiókat emlegetnek. Kérdés, hogy Székelyföld önálló régió lesz-e, egy nagyobb régióban marad, vagy több régióba szabják.
Az oktatási törvény nem oldotta, mert nem is oldhatta meg a romániai oktatás és társadalom válságát. Tőle nem változott, nem is változhatott a tudás elismert értékké való emelése. De a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszeréti Egyetem magyar karai beindításának lehetetlensége is rávilágít felemás voltára.
Szerintem az sem mellékes, 2012-ben még mindig megvannak a királyság által 1926. után kiosztott oktatási intézmények számai, és azok nem jeles elődök neveit viselik. Említhetem a Háromszéken éppen dúló intézményelnevezési és székelyzászló cirkuszt, vagy a marosvásárhelyi Bernády iskola, és a sepsiszentgyörgyi Petőfi utca esetét. De az Arad megyei RMDSZ-es szenátorjelölt polgármester falujának, Kisiratosnak a Nagyiratos felőli bejáratánál is csak azt írja a táblán, hogy Dorobanţi.
Az RMDSZ 22 éves politizálásának magyar gyümölcse 2004-ben kezdett el érni. Akkorra gömbölyödött ki az első, fenyőfa alakúra szabott MPP-termés. Az MPP fája törzsének csenevészsége cserére ítéltetett és a kiegyenesdni képtelen új éppen az RMDSZ felé hajlong.
Látva a szavazók elbizonytalanodását 2009-ben az RMDSZ kezet nyújtott az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak, és létrehoztak egy választási szövetséget, amely azonban rövid életű lett, mert miután Tőkés László mögött Sógor Csaba és Winkler Gyula is bejutott az Európai Parlamentbe az egyezség részét képező Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot annak RMDSZ-es társelnöke, Kelemen Hunor nem táplálta tovább, így pólyájába halt.
Nos az RMDSZ megy a maga útján. Minél inkább fogynak a megülhető székek, annál konokabbak a székvadászaik.
Tudták, hogy a parlamenti választásokon a legveszélyeztetettebb mandátumaik éppen a szórványvidékiek: Arad, Brassó, Máramaros, mégis elzárkóztak mindenféle megegyezéstől, amely szavazatmaximalizáló és mandátumszámnövelő hatású lehetett volna.
Így az RMDSZ önállóan indul, és a hegyen túli megyék románjaitól reméli azt a több tízezer tulipánra nyomott pecsétet, amelyet a Kárpátokon inneni megyékben nem kap meg a magyaroktól, mert ők a szervezet politizálása miatt létrejött Erdélyi Magyar Néppártot hitelesebbnek tartják.
Az Erdélyi Magyar Néppárt a párttörvény szigora miatt kénytelen indulni a választáson, mert az előírja, hogy ha országos megmérettetésen nem kap legalább 50 000 szavazatot, akkor a bíróság föloszlathatja. Ezért indított a párt Erdélyben, a Részeken és Bánságban szinte minden választási körzetben szenátorjelölteket, hogy összegyűjtse az elvárt szavazatszámot.
Ha már indul az EMNP, akkor természetesen megcélozza az RMDSZ által önmaga számára törvénybe iktatott 3+6-os küszöb elérését is, vagyis megpróbál megnyerni hat képviselői és három szenátori körzetet, és ha az sikerül, akkor bejuttat a bukaresti parlamentbe 1-2 szenátort és 3-4 képvislőt.
Megítélésem szerint az RMDSZ-nek csak akkor lesz Arad megyei parlamenti képviselője, ha az Erdélyi Magyar Néppárt bejut a bukaresti parlamentbe!
Érveim.
Az EMNP-re adott szavazatok miatt az RMDSZ-re adott szavazatok száma csökkenni fog.
December 13-án látni fogjuk, hogy olyan megyékben, ahol az EMNP nem indított képviselőjelölteket, de vannak szenátorjelöltjei, ott az RMDSZ-es és EMNP-s szenátorjelöltekre adott szavazatok száma közel azonos lesz az RMDSZ képviselőjelöltjeire adottakkal.
Ha az EMNP nem jut be, akkor az RMDSZ-nek a mostani 22 helyett jutó tizenvalahány mandátum a „magyarosabb” választási körzetekben lesz kiosztva, és így Arad, Temes, Máramaros, Brassó elesik a képviselőtől.
Amennyiben az EMNP bejut, akkor a mandátumait a tömbmegyékben fogja megkapni, aminek következtében az RMDSZ kevesebb tömbös mandátumot kap majd, és több szórványvidékit, így akár aradit, brassóit, máramarosit, temesit is.
Kelemen Hunor meg van győződve arról, hogy az EMNP nem jut be a parlamentbe. Ne legyen igaza, de ez valószínűsíthető.
Márpedig, ha Kelemen Hunornak lesz igaza, akkor a fentebb felsorolt megyékben, így Aradon is, az RMDSZ parlamenti képviselők nélkül marad.
Adott tehát a lecke. Ha már nem volt képes a jelöltállítási időszakban megállapodni az RMDSZ, akkor úgy kell(ene) kampányoljon, hogy azzal az EMNP-t is a parlamentbe segítse, mert azzal, és csak azzal lehet nyertese december 9-nek!
Összegezve azt írhatom, hogy december 9-én minden magyar menjen el szavazni, szavazzon magyarul, magyarokra. Ki-ki meggyőződése szerint választhat RMDSZ-est és EMNP-st, mert csak akkor fog mandátumot érni minden magyarnak adott szavazat, ha mindkét szervezet bejut a parlamentbe.
Ha az Erdélyi Magyar Néppárt nem jutna be, akkor annak az RMDSZ-szervezet lesz a legnagyobb vesztese.
Nagy István, Pécska
Nyugati Jelen (Arad)
A hazai politikai közhangulat lassan egy éve fortyog, és nagy a román nyüzsgés, de a magyar mozgolódás is tavasz óta tart.
Egy hónap múlva túl leszünk a romániai parlamenti választáson.
Az induló pártok nevesítették a jelöltjeiket, és egyesek már kampányindítóikat is megtartották.
Arad megyében az RMDSZ elnökét két helyszínen is bevetették: Pécskán, és Aradon, a megyei kampányindítón.
Magyar szempontból a tét a szokottnál is nagyobb.
Ha hinni lehet a pártoknak, akkor a következő négy évben át fogják írni vagy akár ki is cserélik Románia alkotmányát. Az egyik tét a nemzetállamtól való megszabadulás.
Évek óta minden párt át szeretné rajzolni Románia közigazgatási felosztását. Nagyobb megyéket, új régiókat emlegetnek. Kérdés, hogy Székelyföld önálló régió lesz-e, egy nagyobb régióban marad, vagy több régióba szabják.
Az oktatási törvény nem oldotta, mert nem is oldhatta meg a romániai oktatás és társadalom válságát. Tőle nem változott, nem is változhatott a tudás elismert értékké való emelése. De a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszeréti Egyetem magyar karai beindításának lehetetlensége is rávilágít felemás voltára.
Szerintem az sem mellékes, 2012-ben még mindig megvannak a királyság által 1926. után kiosztott oktatási intézmények számai, és azok nem jeles elődök neveit viselik. Említhetem a Háromszéken éppen dúló intézményelnevezési és székelyzászló cirkuszt, vagy a marosvásárhelyi Bernády iskola, és a sepsiszentgyörgyi Petőfi utca esetét. De az Arad megyei RMDSZ-es szenátorjelölt polgármester falujának, Kisiratosnak a Nagyiratos felőli bejáratánál is csak azt írja a táblán, hogy Dorobanţi.
Az RMDSZ 22 éves politizálásának magyar gyümölcse 2004-ben kezdett el érni. Akkorra gömbölyödött ki az első, fenyőfa alakúra szabott MPP-termés. Az MPP fája törzsének csenevészsége cserére ítéltetett és a kiegyenesdni képtelen új éppen az RMDSZ felé hajlong.
Látva a szavazók elbizonytalanodását 2009-ben az RMDSZ kezet nyújtott az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak, és létrehoztak egy választási szövetséget, amely azonban rövid életű lett, mert miután Tőkés László mögött Sógor Csaba és Winkler Gyula is bejutott az Európai Parlamentbe az egyezség részét képező Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot annak RMDSZ-es társelnöke, Kelemen Hunor nem táplálta tovább, így pólyájába halt.
Nos az RMDSZ megy a maga útján. Minél inkább fogynak a megülhető székek, annál konokabbak a székvadászaik.
Tudták, hogy a parlamenti választásokon a legveszélyeztetettebb mandátumaik éppen a szórványvidékiek: Arad, Brassó, Máramaros, mégis elzárkóztak mindenféle megegyezéstől, amely szavazatmaximalizáló és mandátumszámnövelő hatású lehetett volna.
Így az RMDSZ önállóan indul, és a hegyen túli megyék románjaitól reméli azt a több tízezer tulipánra nyomott pecsétet, amelyet a Kárpátokon inneni megyékben nem kap meg a magyaroktól, mert ők a szervezet politizálása miatt létrejött Erdélyi Magyar Néppártot hitelesebbnek tartják.
Az Erdélyi Magyar Néppárt a párttörvény szigora miatt kénytelen indulni a választáson, mert az előírja, hogy ha országos megmérettetésen nem kap legalább 50 000 szavazatot, akkor a bíróság föloszlathatja. Ezért indított a párt Erdélyben, a Részeken és Bánságban szinte minden választási körzetben szenátorjelölteket, hogy összegyűjtse az elvárt szavazatszámot.
Ha már indul az EMNP, akkor természetesen megcélozza az RMDSZ által önmaga számára törvénybe iktatott 3+6-os küszöb elérését is, vagyis megpróbál megnyerni hat képviselői és három szenátori körzetet, és ha az sikerül, akkor bejuttat a bukaresti parlamentbe 1-2 szenátort és 3-4 képvislőt.
Megítélésem szerint az RMDSZ-nek csak akkor lesz Arad megyei parlamenti képviselője, ha az Erdélyi Magyar Néppárt bejut a bukaresti parlamentbe!
Érveim.
Az EMNP-re adott szavazatok miatt az RMDSZ-re adott szavazatok száma csökkenni fog.
December 13-án látni fogjuk, hogy olyan megyékben, ahol az EMNP nem indított képviselőjelölteket, de vannak szenátorjelöltjei, ott az RMDSZ-es és EMNP-s szenátorjelöltekre adott szavazatok száma közel azonos lesz az RMDSZ képviselőjelöltjeire adottakkal.
Ha az EMNP nem jut be, akkor az RMDSZ-nek a mostani 22 helyett jutó tizenvalahány mandátum a „magyarosabb” választási körzetekben lesz kiosztva, és így Arad, Temes, Máramaros, Brassó elesik a képviselőtől.
Amennyiben az EMNP bejut, akkor a mandátumait a tömbmegyékben fogja megkapni, aminek következtében az RMDSZ kevesebb tömbös mandátumot kap majd, és több szórványvidékit, így akár aradit, brassóit, máramarosit, temesit is.
Kelemen Hunor meg van győződve arról, hogy az EMNP nem jut be a parlamentbe. Ne legyen igaza, de ez valószínűsíthető.
Márpedig, ha Kelemen Hunornak lesz igaza, akkor a fentebb felsorolt megyékben, így Aradon is, az RMDSZ parlamenti képviselők nélkül marad.
Adott tehát a lecke. Ha már nem volt képes a jelöltállítási időszakban megállapodni az RMDSZ, akkor úgy kell(ene) kampányoljon, hogy azzal az EMNP-t is a parlamentbe segítse, mert azzal, és csak azzal lehet nyertese december 9-nek!
Összegezve azt írhatom, hogy december 9-én minden magyar menjen el szavazni, szavazzon magyarul, magyarokra. Ki-ki meggyőződése szerint választhat RMDSZ-est és EMNP-st, mert csak akkor fog mandátumot érni minden magyarnak adott szavazat, ha mindkét szervezet bejut a parlamentbe.
Ha az Erdélyi Magyar Néppárt nem jutna be, akkor annak az RMDSZ-szervezet lesz a legnagyobb vesztese.
Nagy István, Pécska
Nyugati Jelen (Arad)
2012. november 12.
Elhunyt Páll Lajos költő, festőművész
Elhunyt Páll Lajos költő, festőművész, az erdélyi magyar kultúra kiemelkedő alakja. A 74 éves Páll Lajos pénteken Székelyudvarhelyen, kórházban halt meg, temetése hétfőn Korondon, a római katolikus temetőben lesz.
Páll Lajos egy korondi fazekas család gyermekeként a kolozsvári képzőművészeti akadémián kezdte tanulmányait, amelyeket nem tudott befejezni. Az 1956-os magyar forradalmat követően 1958-ban összeesküvés vádjával bebörtönözték. 1962-es szabadulása után Korondon élt és alkotott. Képeinek témája szülőföldjének tája és népe; lírájában a népköltészeti hagyomány avantgárd stilizálással ötvöződik. Versesköteteit saját képeivel illusztrálta.
Életpályája során rangos irodalmi és művészeti díjakat vett át: 1995-ben Aranka György irodalmi díjjal, 1998-ban Pro Cultura Hungarica díjjal, 2002-ben a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze díjjal, 2011-ben a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze díjjal tüntették ki, 2006-ban az 1956-os aranykeresztet, 2011 decemberében pedig a Szervátiusz-díjat vehette át.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke nekrológjában úgy fogalmazott: „Páll Lajos hangulatos képei, lélekkel teli versei egymástól elválaszthatatlanok, egymást kiegészítik”. Értékelése szerint Páll Lajos életútjával, művészetével kitörölhetetlen nyomot hagyott az erdélyi, a székelyföldi kulturális örökségben.
Krónika (Kolozsvár)
Elhunyt Páll Lajos költő, festőművész, az erdélyi magyar kultúra kiemelkedő alakja. A 74 éves Páll Lajos pénteken Székelyudvarhelyen, kórházban halt meg, temetése hétfőn Korondon, a római katolikus temetőben lesz.
Páll Lajos egy korondi fazekas család gyermekeként a kolozsvári képzőművészeti akadémián kezdte tanulmányait, amelyeket nem tudott befejezni. Az 1956-os magyar forradalmat követően 1958-ban összeesküvés vádjával bebörtönözték. 1962-es szabadulása után Korondon élt és alkotott. Képeinek témája szülőföldjének tája és népe; lírájában a népköltészeti hagyomány avantgárd stilizálással ötvöződik. Versesköteteit saját képeivel illusztrálta.
Életpályája során rangos irodalmi és művészeti díjakat vett át: 1995-ben Aranka György irodalmi díjjal, 1998-ban Pro Cultura Hungarica díjjal, 2002-ben a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze díjjal, 2011-ben a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze díjjal tüntették ki, 2006-ban az 1956-os aranykeresztet, 2011 decemberében pedig a Szervátiusz-díjat vehette át.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke nekrológjában úgy fogalmazott: „Páll Lajos hangulatos képei, lélekkel teli versei egymástól elválaszthatatlanok, egymást kiegészítik”. Értékelése szerint Páll Lajos életútjával, művészetével kitörölhetetlen nyomot hagyott az erdélyi, a székelyföldi kulturális örökségben.
Krónika (Kolozsvár)
2012. november 13.
Kelemen a magyarok ellenségeiről
A közönyt, a válságot és a román nacionalizmust tartja az erdélyi magyarok legnagyobb ellenségének Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. Az RMDSZ hétfői hírlevele szerint Kelemen Hunor a szövetség csíkszéki területi szervezete által szervezett vasárnap esti csíkszeredai kampánynyitó rendezvényén mondott beszédet.
A felcsíki választókerület parlamenti képviselőjelöltjeként induló Kelemen Hunor a szövetség – Bizalom–Biztonság–Jövő – hármas jelszavára építette beszédét. Az elnök hangsúlyozta, minden sikeres társadalom, minden erős közösség alapja a bizalom. „Bíznunk kell abban, hogy mindannyian a jót akarjuk a közösség érdekében” – szögezte le.
Kelemen Hunor szerint 2012 után is csak az RMDSZ tud biztonságot nyújtani az erdélyi magyarok számára egy erős parlamenti képviselettel. Hozzátette, az elkövetkező négy évben nem egymás ellen, hanem egymásért kell küzdeniük az erdélyi magyaroknak.
„Ésszel, erővel és szívvel képviseljük az erdélyi magyarságot úgy, hogy továbbvigyük a parlamentben mindazt, ami 23 év alatt jó volt” – hangsúlyozta az RMDSZ csíkszéki jelöltjeit bemutató rendezvényen Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.
Szabadság (Kolozsvár)
A közönyt, a válságot és a román nacionalizmust tartja az erdélyi magyarok legnagyobb ellenségének Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. Az RMDSZ hétfői hírlevele szerint Kelemen Hunor a szövetség csíkszéki területi szervezete által szervezett vasárnap esti csíkszeredai kampánynyitó rendezvényén mondott beszédet.
A felcsíki választókerület parlamenti képviselőjelöltjeként induló Kelemen Hunor a szövetség – Bizalom–Biztonság–Jövő – hármas jelszavára építette beszédét. Az elnök hangsúlyozta, minden sikeres társadalom, minden erős közösség alapja a bizalom. „Bíznunk kell abban, hogy mindannyian a jót akarjuk a közösség érdekében” – szögezte le.
Kelemen Hunor szerint 2012 után is csak az RMDSZ tud biztonságot nyújtani az erdélyi magyarok számára egy erős parlamenti képviselettel. Hozzátette, az elkövetkező négy évben nem egymás ellen, hanem egymásért kell küzdeniük az erdélyi magyaroknak.
„Ésszel, erővel és szívvel képviseljük az erdélyi magyarságot úgy, hogy továbbvigyük a parlamentben mindazt, ami 23 év alatt jó volt” – hangsúlyozta az RMDSZ csíkszéki jelöltjeit bemutató rendezvényen Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.
Szabadság (Kolozsvár)