A hét végén véget ért a XII. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár. Hétezernyi cím és 37 kiadó várta az érdeklődőket, a megjelent szerzőkkel együtt. Bemutatkozott a Komp Press, a Korunk, a Mentor, a Pallas Akadémia, a Polis, a Közdok, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság, a Koinónia és több magyarországi kiadó. /Nagy Botond: Könyvhéti összefoglaló. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./ A könyvvásáron több mint negyven kiadó és könyvkereskedő volt jelen. /Antal Ildikó: Vásárra vitték könyveiket. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 14./

Hagyományos, őszi tárlatát nyitotta meg a marosvásárhelyi Művészeti Líceum. A Kultúrpalotában telt házas tömeg tolongott, a diákok több mint kétszáz munkáját állították ki. /Nagy Botond: Diákmunkák, magas színvonalon. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 18./

A mezőmadarasi alkotótábor, a vendégszerető falu, a szervező Mezőmadaras Fejlesztési Egyesület és a helyi református egyházközség öt éve visszavárja vendégeit, amatőr és szakképzett képzőművészeket, fotóművészeket. A tábor befejezése után tárlaton láthatók a Mezőmadarason készült munkák, melyre ezúttal Marosvásárhelyen, a Szabadi úti református egyházközség Dr. Juhász András termében került sor. A hagyományosan a Mezőmadaras Fejlesztési Egyesületnek és a helyi református egyházközségnek ajándékozott munkákból jött létre a tárlat. /Nagy Botond: Marosvásárhelyen is bemutatkozott a mezőmadarasi alkotótábor. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 20./

A Téka Rotary Club ez évi tevékenységét a színházi élet támogatásának szenteli, segítve a mikházi Csűrszínház újjáépülését, ez volt az ország egyetlen ilyen jellegű vidéki játszóhelye. Amennyiben ez sikerül, akkor összművészeti központtá válik Mikháza. Ebben az ügyben találkozott a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban Lokodi Edit megyei tanácselnök, Szélyes Ferenc ötletgazda és Koszta Árpád Rotary-klubtag építész, az új Csűrszínház tervezője. Szélyes Ferenc elmondta: a Csűrszínház felépítése az eddigi évi két és fél nap miatt nem indokolt. Érdemes viszont úgy, hogy minden létező vásárhelyi és nem csak vásárhelyi kultúrintézmény ott felléphessen. Itt nem üzleti vállalkozásról lesz szó, hanem arról, hogy a színház, a bábszínház, a filharmónia, a színi egyetem kivigye műsorait vidékre. Lokodi Edit partneri szerződés megkötését javasolta a nyárádmenti kisrégióval, pályázni lehet majd a Kultúra 2007 keretén belül. A kisrégiónak jól működő adminisztrációja van, szakemberekkel, logisztikával, és nyitottak a Csűrszínház ügyében. Kecskemét önkormányzatának pénzadománya már útban van. /Nagy Botond: Komoly terv az ügy érdekében. Mikházából összművészeti központ. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 21./

November 25-26-án Marosvásárhelyen, a Színművészeti Egyetem színháztudományi konferenciát szervezett. Három szekció előadásai zajlottak párhuzamosan: az A szekció a román és francia nyelvű előadásokat jelentette, magyar (valamint angol) nyelvűeket pedig a B és a C szekció. A kínálat gazdagnak és változatosnak bizonyult, elméleti és gyakorlati kérdésekkel is foglalkoztak a jelenlevők. Témakörök: Intézmény és identitás, Nonkonformizmus és intézmény, illetve Színházesztétika és ideológia. A felszólalók között volt a magyarországiak mellett János Szabolcs (Nagyvárad, PKE) és Ungvári Z. Ildikó (Marosvásárhely, SZE). A C szekció témakörei: Intézmény és képzés, A kortárs dramaturgia kérdései és Kortárs színház: élmény és intézmény. Az előadók között volt többek között Hatházi András, Bodó Márta és Egyed Emese (Kolozsvár, BBTE), Kovács Levente, Killár Kovács Katalin, Gyéresi Júlia, Budaházi Attila, Albert Mária, Farkas Ibolya, Balási András és Csiky Csabat (Marosvásárhely, SZE). A színházi intézményekről és egyetemi reformokról szóló kerekasztal-beszélgetéssel zárult a sikeresnek bizonyult színháztudományi konferencia. Az elhangzott összes előadás olvasható lesz az intézmény Symbolon című színháztudományi folyóiratának következő számában. /Nagy Botond: Színháztudományi konferencia a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 28./

Az elmúlt héten szervezte meg a Maros Megyei Könyvtár hagyományos rendezvényét, a könyvtárnapokat. Voltak kollokviumok, szakmai és kerekasztal-beszélgetések, könyvbemutatók, de volt képzőművészeti tárlatnyitó és filmvetítés is. Csupán egy magyar nyelvű rendezvény volt, Sütő András-megemlékezésre várták az olvasókat. A diákok számára szerveztetett az irodalmi délutánra számos fiatal érdeklődő ellátogatott. Sütő András életpályáját mutatta be az Agyagási Hajnal könyvtáros által összeállított rövidfilm. Azonban a Maros Megyei Könyvtár Napjai rendezvénysorozat bőséges kínálatában kevés az egyetlen magyar nyelvű rendezvény. Sem a város lakosságának arányát, sem az olvasói, könyvtárlátogatói réteg arányát nem tükrözi. /Nagy Botond: Sütő Andrásra emlékeztek. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 29./

A 2005-ös és 2006-os gyergyószárhegyi művésztelepekben született munkákat láthatja a közönség Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. Nagy Miklós Kund nyitotta a tárlatot. /Nagy Botond: Kapcsok és Korképek. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 9./

Marosvásárhelyen december 9-én az Unidrama Fesztivál egyik programpontjaként, ugyanakkor önálló estként megnyílt Kiss Ármánd Félelmekről és más agyrémekről címet viselő kiállítása, melyet 16 éven aluliak csak szülői felügyelettel nézhettek meg. A tárlatot Alina Costea és Bors István szexuálpszichológusok méltatták. /Nagy Botond: A gnóm szimmetriája. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 11./

December 15-én újra nyit Marosvásárhelyen a Bibliofil könyvesbolt. Új helyen, megújult kínálattal, mutatott rá Kósa Géza, az Erdélyi Magyar Könyvklub vezetője. Az Erdélyi Magyar Könyvklub öt évvel ezelőtt alakult Csíkszeredában, és annak idején sikerült ötéves szerződést kötni a könyvesbolt régi, főtéri helyiségének tulajdonosával, ez a szerződés azonban idén lejárt. Az Erdélyi Magyar Könyvklub tagjaink száma Marosvásárhelyen meghaladja az ezret, országos szinten több mint harmincezres a lélekszám, postai küldéses rendszerben működnek, ennek ellenére a boltot fontosnak tartották. /Nagy Botond: Újra nyit a Bibliofil könyvesbolt. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 13./

Táncmese a téli ünnepkörről – így foglalható össze a Maros Művészegyüttes új produkciója. Adventtel indul, a farsangi mulatságokkal ér véget a székely falvak szokásait felelevenítő táncfüzér. /Nagy Botond: Táncmese az ünnepekről. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 28./

Marosvásárhelyen a Bernády Ház ez évi első kiállítása kiemelkedőre sikeredett. Gyulai Líviusz grafikáit, metszeteit mutatták be. A tárlat megrendezésében, a Kossuth- díjas, Munkácsy-díjas érdemes művész munkáinak Vásárhelyen való kiállításában Hadnagy Miklós, a Sepsiszentgyörgyi Kulturális Koordinációs Központ igazgatója segédkezett, miután Gyulai Líviusz szülővárosában, Baróton is bemutatták azt. Gyulai Líviusz erdélyi származását mindig felvállalta. /Nagy Botond: Gólyacsontváz Robinson kalpagján. Gyulai Líviusz tárlatáról. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 6./

Benkő József gyűjteményét immár évente bemutatják Marosvásárhelyen. Január 7-én ismét tárlók üvege alá, falakra került a messze földön egyedülálló kollekció: a második világháborúból fennmaradt tárgyak sorakoztak a helyi unitárius egyházközség Bolyai téri tanácstermében. A tárlattal a Don-kanyari ütközet hatvannegyedik évfordulójára emlékeztek az EMKE Maros megyei szervezete és a vendéglátók közös szervezésében. Az immáron harmadszor fölállított kiállítás gyűjtője évente más-más vetületét igyekszik megmutatni a háborúnak, az idén a Maros megyei harcok kaptak hangsúlyos szerepet. Berekméri Róbert történész mutatta be a tárlatot. Az Erdélyben egyedülálló tárlat már régen nem csak a magyar királyi honvédségről szól, a gyűjtőkörutakkal egyre gazdagodott a gyűjtemény: most már a magyar hadsereggel együtt harcoló német, de az ellenséges orosz, illetve román haderő anyaga is bemutathatóvá vált. /Nagy Botond: Emlékezés a Don-kanyari áldozatokra. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 8./

A fenntartó Kulturális és Vallásügyi Minisztérium a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának művészeti aligazgatói tisztségére versenyvizsgát hirdetett. A színház élén a vezérigazgató áll, helyetteseként tevékenykedik az aligazgató, aki gazdasági és adminisztratív funkciókat lát el. A színháznak van egy művészeti aligazgatója is, aki egyben a Tompa Miklós Társulat vezetője. A Liviu Rebreanu Társulat vezetése a vezérigazgató hatáskörébe tartozik. Kovács Leventének, a Színművészeti Egyetem dékánjának három évvel ezelőtti távozásával áldatlan helyzet alakult ki, a művészeti aligazgató tisztsége betöltetlen maradt, így ezt – ideiglenesen – Kárp György színművész vállalta el. A gondot az jelentette, hogy Kárp György a színház aligazgatója, gazdasági igazgatója is, három éve pedig két ember munkáját végzi, két tisztséget tölt be egyetlen fizetésért. Ezért vált fontossá a művészeti aligazgatói tisztség pályáztatása. Kárp György gazdasági igazgatót korábban nyilatkozott: nem pályázik a tisztségre. /Nagy Botond: A Semmilyen Állapot vége. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 13./

A marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium öregdiákjainak Sanctus Emericus Baráti Köre havi összejövetelén prof. dr. Péter Mihály akadémikus Hogyan lett Marosvásárhely egyetemi város? címmel tartott előadást. A XI. század végéről már vannak feljegyzések erdélyi, külföldön tanuló diákokról, nevük után a transilvanicus megjelölés tűnik fel az iratokban. Az előadó kitért az orvosi kar Marosvásárhelyre költözésére, és a további fejleményekre. /Nagy Botond: Erdélyi egyetemtörténet – János Zsigmondtól a XX. századig. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 17./

Vadárvácska nevet viseli az eleddig kétszer megszervezett képzőművészeti alkotótábor a Bucsin Gyergyószentmiklós felőli oldalán. A táborban született alkotások most Marosvásárhelyen láthatók: a Bernády Házban. Márton Árpád csíkszeredai festőművész kifejtette, a Vadárvácska nem akar versengeni a szárhegyi alkotótáborral. A Marosvásárhelyi Iskola kirajzott embereiből állt össze a szervezőgárda, nyolcvan százalékuk vásárhelyi. /Nagy Botond: Munkák a Bucsin túloldaláról. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 29./

Debrecenben regionális projektről, tervezetről beszélgettek, mondta el Sebestyén Aba Debrecenből visszatérve, amely összefogná a teljes Kárpát-medencei színházi életet Debreceni Regionális Színházi Terv címen. A régióban levő, magyar társulattal is bíró színházak együttműködnek és kölcsönösen segítik egymást, közösen pályáznak, koprodukciókat, közös előadásokat készítenek. Tavaly kezdték ennek szervezését, most volt az első, szélesebb körű gyűlés, majdnem mindegyik magyar társulattal bíró színház képviseltette magát, Sebestyén Aba a Marosvásárhelyi Nemzeti és a Yorick Stúdió küldötteként vette részt a megbeszéléseken. Az európai pénzalapok közös megpályázása sokkal nagyobb esélyt biztosít a pályázatok megnyerésére. A mostani gyűlésen az elméleti kérdéseket vitatták meg, legközelebb áprilisban, vagy májusban találkoznak. /Nagy Botond: A színházi összefogás jegyében. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 30./

Ritkán fordul elő Marosvásárhelyen, a Bernády Házban, hogy egyszerre két, Gyergyóalfaluhoz kötődő tárlatnak adnak helyet. A földszinten a Vadárvácska képzőművészeti alkotótáborban született munkák láthatók, az emeleti galériákban pedig azon fotókiállítás képei, amelyeket szintén Gyergyóalfalun, de az ottani fotótáborban készítettek. /Nagy Botond: Vándortárlat Gyergyóalfaluból. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 3./

Rég nem látott érdeklődés mellett zajlott február 8-án a kettős könyvbemutató Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. Bölöni Farkas Sándor és Nagy Pál köteteit a Mentor Kiadó adta ki. Bölöni Farkas Sándornak, a legendás, XIX. század eleji amerikai útikönyv szerzőjének történetírói munkássága jórészt ismeretlen maradt. E hiányosságot próbálja pótolni az eleddig kiadatlan, Erdély történetei című munka, amely annak idején egy megszűnt sorozat tervezett részeként látta volna meg a napvilágot. Jancsó Elemér professzor szerkesztésében, a Minerva Kiadó gondozásában a két világháború között jelent meg az Erdélyi ritkaságok című sorozat. Tizenhárom mű látott napvilágot akkor, további öt volt előkészületben, amikor a diktatúra közbeszólt. A Mentor Kiadó most, több mint hatvan év után újra megjelenteti Jancsó Elemér sorozatát, e sorozat első darabja Bölöni Farkas Sándor könyve. A kötethez Izsák József írt előtanulmányt és jegyzetanyagot. Nagy Pál új kötetének címe Napló nélkül. Az irodalomkritikus utóbbi másfél évtizedben írt és különböző lapokban megjelent írásait szerkesztette kötetbe. /Nagy Botond: Napló nélküli erdélyi történetek. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 10./

Jó pár éve nem voltak annyian marosvásárhelyi könyvbemutatón, mint február 14-én a Kultúrpalotában. A budapesti Közdok Kiadó két új, marosvásárhelyi kötődésű kötetének bemutatóján számos érdeklődő állva hallgatta végig a rendezvényen elhangzottakat. A bemutatott könyvek két marosvásárhelyi képzőművészről szólnak – Hunyadi László szobrászművész életpályáját Nagy Miklós Kund szerkesztette kötetbe Hunyadi László művészete címen, míg a másik kötet Novák József „címerművész” munkáit tartalmazza. Nagy Zoltán, a Közdok Kiadó igazgatója kifejtette, évek óta azon fáradoznak, hogy mindent megtegyenek a határon túli magyarságért, ezért hozták létre a kiadót és a budapesti Székely Házat is. – Semmi rokoni szál nem fűz Erdélyhez, de annál mélyebbek a lelki gyökerek – mondta az igazgató. Pál-Antal Sándor történész, főlevéltáros méltatta a Novák József munkáit tartalmazó kiadványt. A kötet címe – Üzenet Erdélyből – Novák József különböző kiállításainak címe volt. A kötet a művész heraldikai munkásságának gyűjteménye. A rendszerváltás után nekifoghatott az anyaggyűjtésnek. Erdély, majd Marosvásárhely címerével kezdte. Következtek a vármegyék és a nemesi családok címerei. Az eleddig utolsó, tavalyi vásárhelyi kiállításán már címerrajz-sorozatát mutatta be. /Nagy Botond: A művész most Erdélyből üzen... = Népújság (Marosvásárhely), febr. 16./

Két új könyvet mutattak be, mindkettő a marosvásárhelyi Mentor Kiadó kötete. Az egyiket első megjelenése után 110 évvel lelkes, fiatal csapat varázsol valódi könyvvé. Koncz József A Marosvásárhelyi Evangélikus Református Kollégium története (1557-1895) című könyvének kiadása másfél éves munka eredménye, A 450. évfordulóját ünneplő kollégium Erdély történelmének egyik legreprezentatívabb intézménye, a kötetet lapozó olvasó Erdély négyszázötven évnyi történelmét is felfedezi benne. A szerkesztője, a latin és német nyelvű szövegek fordítója, Dóczy Örs elmondta, a fordítás több hónapot vett igénybe. A könyv a kollégium történetének 1557 és 1895 közötti időtartamát öleli fel, jórészt megsemmisült dokumentumokat közöl. A második könyv egy új sorozat második kötete. Márton Áron hagyatékáról van szó: a püspöknek sok meg nem jelenhetett szövege maradt fenn kézirat formájában. 2005 szeptemberében megjelent a sorozat első kötete, a Házasság, család alcímet viselő. Az új kiadvány Márton Áronnak a bérmálásról szóló írásait tartalmazza. Az erdélyi románság három százaléka vallja magát hitetlennek. Az erdélyi magyarság körében ugyanez az arány öt százalék. A magyarországi magyarok esetében: huszonhét! Erdélyben példát ad Márton Áron hagyatéka, a kollégiumi szellemiség. /Nagy Botond: Márton Áron hagyatéka és kollégiumtörténet. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 24./

Nemrég tért vissza külföldi, illetve megyejáró körútjáról a Dicsőszentmártoni Népszínház. Az Egy bolond százat csinál című előadásnak végig nagy sikere volt, mesélte Moldován Ilona, a színház vezetője. Tavaly májusban mutatták be az Egy bolond százat csinál című produkciójukat, azóta szüntelenül játszaniuk kell. Tavaly ősszel Magyarországon vendégszerepeltek vele. Idén januárban Medgyesen, két hete Héderfáján, március elején Nyárádszeredában láthatta a közönség, majd– közkívánatra – itthon is meg kellett ismételniük. A színház elődje az 1970-ben létrejött színjátszókör, amely végig megszakítás nélkül működött, a Ceausescu-rezsim alatt is. Ez a kör nőtte ki magát népszínházzá, amely 1994-ben jogi személlyé lett. Pályázati úton szereznek pénzt a bemutatókhoz és a körutakhoz. Igyekeznek visszacsalogatni a fiatalságot a színházba. /Nagy Botond: (Nép)színház az egész világ. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 7./

Március 11-én ünnepelte Búzásbesenyő faluközösség március 15-ét: a falu első köztéri műalkotását, Petőfi Sándor mellszobrát ünnepélyes keretek között leplezték le. Kedei Pál Előd iskolaigazgató és Simon István polgármestermondott beszédet, majd a polgármester Lokodi Edittel, a Maros Megyei Tanács elnökével leleplezte Petőfi mellszobrát, a helybéli Horváth Kovács Szilárd munkáját. Horváth Kovács Szilárd a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum XII. osztályos tanulója. /Nagy Botond: Petőfi Búzásbesenyőn. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 12./

Egyed Ákos A székelység rövid története a megtelepedéstől 1918-ig /Pallas Akadémia Kiadó, Csíkszereda/ című könyvének bemutatóit rendkívüli érdeklődés kíséri országszerte, illetve határon túl. Április 24-én Marosvásárhelyen Pál-Antal Sándor főlevéltáros mutatta be a könyvet. Egyed Ákos új könyve a Pallas Akadémia 400. kötete. /Nagy Botond: Sikerkönyv a székelyekről. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 26./

Marosvásárhelyen a Látó-estet a száz éve született Dsida Jenő költészetének szentelték, egy-egy szabadon választott verse alapján. /Nagy Botond: Miért könnyűek az angyalok? Dsida Jenő-est a Látó szervezésében. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 5./

Kilenc művész és egy tárlat, vándorkiállítás, városról városra járó alkotások. Szobrok, festmények, a csíkszeredai Studio9 vándortárlatának anyaga. Marosvásárhelyen a Bernády Házban látták vendégül a kiállítást. A művészek: Balla Tibor, Bara Barnabás, Botár László, Gergely Zoltán, Keresztes Györgyi, Nagy Ödön, Szabó Árpád, Turcza László és Xantus Géza. /Nagy Botond: Csíki egymásmellettiség. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 8./

Marosvásárhelyen Bernády Házban megnyílt Szabó Attila csíkszeredai fotóművész tárlata. Kis székely falvak emberei láthatók a fotókon. Szabó András főmuzeológus-kurátor, a kiállító testvérbátyja méltatta a kiállítást. /Nagy Botond: Világteremtő. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 12./

Idegen rögök közt nyugszanak a kétszeres halált halt katonák. A kétszeres halál a legfájdalmasabb: azokra, akik hazájukért estek el egy először értelmetlen, majd utolsó megoldásként végigharcolt háborúban, megtiltotta az új hatalom az emlékezést. Akik túlélték, inkább hallgattak róla. Jó húsz évnek kellett eltelnie, amikor először beszélhettek. Voltak, akiknek fontos volt mindez – ők voltak a megszólaltatók. Sára Sándor filmrendező is a megszólaltatókhoz tartozott. Marosvásárhelyen találkozott az érdeklődő közönség Sára Sándorral és a 26-27 évvel ezelőtt forgatott, Pergőtűz című művel, amelynek rövidített változatát, a sorozatként vetített mű utolsó részét mutatták be. Sára Sándor elmesélte, először 25 részes filmben gondolkodtak, ebbe a filmgyár vezetősége nem egyezett bele, így maradt a kétrészes változat. De már az elején kiderült, hogy ebbe a két részbe semmi sem fér bele, így fokozatosan nőtt a részek száma, alkudoztak, kilincseltek – abban az időben Magyarországon egyáltalán nem volt természetes a második magyar hadsereg Don-kanyari tragédiájáról beszélni. Végül maradt a 25 rész, de a tévében kellett bemutatni, a moziba nem engedték. Amire elkészült az utolsó rész, és az MTV már vetítette Krónika cím alatt a sorozatot, kitört a botrány: a magyar katonának szovjet tanítónővel folytatott, a filmen elmesélt viszonya miatt a mű és az ügy a szovjet nagykövetségre került. A vetítés érdekében beleegyeztek a cenzúrába, de így sem mutatták be teljes egészében a sorozatot. Eredeti formájában a Duna TV vetítette a rendszerváltás után. A film elkészülte után megkereste Sárát az egyik könyvkiadó, hogy meg szeretné jelentetni a szöveget. A kissé átdolgozott szövegből 1983-ban elkészült egy meglehetősen vastag könyv 80. 000 példányban. Amikor a film körül kirobbant a botrány, elrendelték a könyv bezúzását. Kalandos utakon menekült meg pár kötet belőle... /Nagy Botond: Elkésett visszhang a kétszeres halálról. Sára Sándor Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 17./ Sára Sándor Hol vannak a katonák? című dokumentumfilmjét mutatták be a marosvásárhelyi Bernády Művelődési Központban, az alkotást első alkalommal láthatta az erdélyi közönség. A filmrendező Csíkszeredába – ahol a Film. Dok fesztivál zsűrielnöke – tartva állt meg Marosvásárhelyen. „Annak idején elképzelhetetlen lett volna Erdélyben a magyar hadseregről forgatni filmet. A II. magyar hadsereget horthysta-fasiszta jelzővel bélyegezték meg, ezért csak kevés erdélyi résztvevőt tudtam megszólaltatni” – mondta el Sára. /Antal Erika: Sára Sándor filmje a háborúról. = Krónika (Kolozsvár), máj. 17./

Székelyföldön turnézik a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház. Május 29-én Sepsiszentgyörgy, 30-án Barót közönsége látta-látja a Ketten a neten című előadást. A társulat június végén Mikházára megy, a Csűrszínházi Napokra, utána a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja következik. /Nagy Botond: Évadzáró évadnyitó. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 30./

Az 1990-es években megnyíltak a kapuk a kisebbségiek szakemberképzése előtt is, megnőtt a marosvásárhelyi történetkutatók száma. A fiatal magyar történészek felkarolták a város múltjának kutatását. Most már van magyar kutató, aki a két világháború közötti időszakkal foglalkozik, és az is, aki a kommunista rendszer első két évtizedével, az Autonóm Tartomány megalakulásával, működésével és más hasonló kérdéssel igyekszik megbirkózni. Így jelenhetett meg a hiánypótló mű: Marosvásárhely történetéből (második kötet). A Pál-Antal Sándor és Novák Csaba Zoltán szerkesztette vaskos kötet különbözik az előzőktől. Marosvásárhely esetében a legtöbben a város középkori és későbbi múltját kutatták. A második kötet ezt a hiányt pótolja, alcíme: Új- és legújabb kori tanulmányok /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/. A Pál-Antal Sándor, Simon Zsolt, Gidó Csaba, Koszta István, Sebestyén Spielmann Mihály, Nagy Miklós Kund, Körtesi Zsuzsanna, Berekméri Árpád-Róbert, Szabó Miklós, Novák Csaba Zoltán, Lázok Klára, Stefano Bottoni, Gagyi József és Soós Zoltán szerezte vaskos kiadvány érdekes várostörténeti témákat dolgoz fel. A város huszadik századi (és részben huszonegyedik század eleji) történetéről átfogó képet nyújt. /Nagy Botond: Mi történt a huszadik században Marosvásárhelyen? = Népújság (Marosvásárhely), máj. 31./

Dr. Deé Nagy Anikó tartott előadást Marosvásárhelyen a főúri asszonyok könyvtárairól és a nagyenyedi könyvtár pusztulásáról. Bethlen Zsuzsanna könyvtára mintegy 1200 kötetet számlált, a könyvtár jelenleg a Teleki Tékában található. /Nagy Botond: Főúri asszonyaink öröksége. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 2./