Elnöki bakancslista
Ha másra nem, feszültség-levezetésre jó alkalom volt Klaus Johannis székelyföldi látogatása. Rázós év előtt állunk, már javában érződik az 1918-as centenárium hűvös előszele, a következő időszak még ennyire sem kedvez majd a többség-kisebbség viszony detoxifikációjának - ellenkezőleg! A vizit lehetőséget teremtett, hogy a legutóbbi kormányválság idején gerjesztett magyarellenes hangulatért valamiféle elégtételt vegyünk a hirtelen bejelentkező Johannison, aki maga is beállt a sovének kórusába. Ugyanakkor az államelnök eljátszhatta az erdélyi magyarság gondjai iránt komolyan érdeklődő politikus szerepét, aki, lám, a helyszínen tájékozódik a kisebbségben élők közérzetéről.
A székelyföldi látogatás Johannis bakancslistáján régóta szerepelhetett, a két megye magyar lakossága nagyon nagy arányban támogatta szavazatával az elnöki tisztségre pályázó szebeni polgármestert, ezért cserébe legfennebb néhány enervált reakció volt a hála, ha az elmúlt években az erdélyi magyar közösségről került szó. A régóta húzódó államfői vizitre az utolsó alkalmas pillanatban került tehát sor. Ha Johannis valóban le akart adni néhány pozitív jelzést a székelyek felé – persze, nem érdektelenül, hiszen 2018 után mégiscsak 2019, az elnökválasztás éve következik -, akkor azt még a nagyromán parádé beindulását megelőzően kellett megejteni. És lehetőleg a magyar miniszterelnök idei látogatása előtt – ez a “ki volt itt hamarabb” szindrómának tudatalatti visszaigazolása sokak felé …
Johannis nem panaszkodhat: megkapta azt a fogadtatást, ami román államfőnek Székelyföldön kijár. Székely zászló (nem csak Csíkszeredában, hanem minden portán a Sepsiszentgyörgyig vezető úton), székely himnusz nagy átéléssel, hogy tudja, honnan indítsa a párbeszédet, amit kilátásba helyezett. Johannis is készült: kis csomagban hozta magával Bukarestből a csereajándéknak szánt trikolórt – végül is mindenki azzal kedveskedik, ami a szívéhez közel áll. Elhangzott a szintén előrecsomagolt szöveg az etnikai autonómia versus regionalizáció témakörben, amikor viszont konkrét kérdést tettek fel az etnikainál lényegesebben szalonképesebb kulturális autonómiáról, idétlenkedés volt a válasz. A bukaresti törvényhozás több mint egy évtizede rejtegeti a kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezetet, amelynek elfogadása – az RMDSZ által benyújtott formában legalábbis - a kulturális autonómia létrehozását jelentené. S hogy mi ennek a sorsa? A jópofi (cinikus?) válasz: “úgy tűnik, a parlament nagyon is “mélyrehatóan” tanulmányozza a tervezetet”, mondta az elnök. Ha ezzel Basescu vagánykodik egy fröccs mellett, az ember legyint, hogy hát igen, mit várunk el egy tengerésztől. A szász származású Johannistól azonban valahogy több empátiára kellene számítanunk. Autonómia-ügyben végképp. Német származásúként bizonyára első kézből vannak információi arról, hogyan működik, milyen előnyökkel jár az ilyesmi például Dél-Tirolban.
Johannis látogatása – bármennyire is megkésett és sterilnek tűnik sokak számára – jó alkalom volt az erdélyi magyarság, Székelyföld meg nem oldott problémáinak tematizálására. Kérdés, hogy változik-e érdemben valami, vagy maradunk elvárásainkkal és egy újabb bazi nagy trikolórral a nyakunkon.
Székely Kriszta / Szabadság (Kolozsvár)

Mit üzent Klaus Johannis Székelyföldről? Illyés Gergely politológust kérdeztük
Elsősorban a román közvéleménynek kívánt üzeni székelyföldi látogatásával Klaus Johannis, az államfő a helyi közösség által felvetett problémákra semmilyen konkrét választ nem adott – véli Illyés Gergely. A politológus azt azonban eredménynek tartja, hogy az etnikai alapú autonómia mítoszát részben sikerült lerombolni az elnöki viziten.
Nem véletlenül időzítette székelyföldi látogatását az államfő a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) hetére – véli Illyés Gergely politológus. A Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa szerint Klaus Johannis Hargita és Kovászna megye felkeresésével elsősorban a román közvéleménynek kommunikált.
„Tusványoson szombaton a magyar kormányfő beszédet mond, magyarországi, erdélyi politikusok részéről is elhangzanak majd nyilatkozatok ezen a héten. Előtte Klaus Johannis megpróbált egy nyitott, közvetítő elnök szerepébe helyezkedni, aki odafigyel az ország minden polgárára, arra az esetre, ha ezen a héten olyan nyilatkozatok lesznek, amelyek a román közvéleményt megbotránkoztatják” – magyarázta a Maszolnak.
A politológus szerint ugyanilyen kommunikációs fogás volt az államfő részéről, hogy egy látványos gesztussal, román zászlóval viszonozta a csíkszeredai vendéglátóitól kapott székely lobogót. „Látszott, hogy készült a román zászlóval. A román sajtóban már dicsérték is az elnököt ezért. Ez a román közvéleményben szemében egyértelműen pozitív gesztus volt” – mondta Illyés.
Ezeket üzente az államfő Székelyföldről
Klaus Johannis a politológus szerint a székelyföldi látogatásán tartott beszédeiben egyértelmű és burkolt üzeneteket is megfogalmazott. Egyfelől azt hangoztatta, hogy a térség ugyanolyan problémákkal küzd, mint az ország többi gyengébben fejlett térsége, és ugyanolyan gazdaságfejlesztési eszközökre, infrastruktúra-fejlesztésre van szüksége, mint az ország hasonló régióinak.
„Mindenhol gazdaságfejlesztésről, a térség turisztikai potenciáljáról beszélt, ebbe a keretbe próbálta helyezni a kérdést. Eközben a felszólaló székelyföldi önkormányzati vezetők teljesen más keretben beszéltek. Az etnikumközi kapcsolatok problematikáit ismertették különböző szempontokból. Egyébként nagyon jól el is osztották a mondanivalójukat egymás között, nem véletlenül beszéltek eltérő aspektusokról” – részletezte a politológus.
Illyés szerint a román média elsősorban az államfő megközelítését helyezte előtérbe, de azért a székelyföldi önkormányzati vezetők üzeneteinek egy részét is idézték. Így a román közvélemény egy részéhez eljutott, hogy Székelyföldön nem csak a gazdasági elmaradottsággal van gond, hanem a specifikus etnikumközi kapcsolatok is problémákat okoznak.
Az államfő másik – burkolt – üzenete az volt a politológus szerint, hogy a Hargita és Kovászna megyei gazdasági mutatókért és általában a székelyzászló körüli konfliktusokért tulajdonképpen a régiót vezető RMDSZ és az önkormányzati vezetők felelősek.
„Az például elhangzott Klaus Johannis beszédeiben: nagyon sokat tehetnének azért az önkormányzati vezetők, hogy – ahogyan fogalmazott – a valóság hibás értelmezése ne vezessen széthúzáshoz. Gyakorlatilag arra utalt, hogy ő a partnere az embereknek, és a helyi vezetés a felelős gondokért. Egyelőre ezt nagyon finoman fogalmazta meg, de szerintem egyértelmű volt az üzenet a román közvélemény felé” – fogalmazott Illyés.
Az etnikai alapú autonómia mítosza
A politológus eredménynek tartja, hogy az államfő székelyföldi látogatásán a vendéglátóinak sikerült legalább részben lerombolni azt a mítoszt, hogy a magyar közösség etnikai alapú autonómiát követel. Az önkormányzati vezetők ugyanis egyértelműen rámutattak, nem etnikai, hanem területi-regionális alapú autonómiát szeretnének.
„Így sikerült kivédeni a legfontosabb ellenérvét az államfőnek, aki Székelyföldön ismét károsnak nevezte az etnikai alapú autonómiát. Sajnos ez sem a kellő hangsúllyal jelenik meg a román sajtó tudósításaiban, de legalább azért megjelent. Ezt sokkal többször el kell mondani román környezetben is” – véli Illyés.
A politológus pozitívumnak nevezte, hogy az államfő a decentralizációt, regionalizációt támogatta a székelyföldi nyilatkozataiban, de szerinte Klaus Johannis ferdített, amikor arról beszélt, hogy nem szabad figyelembe venni az etnikai szempontot a regionalizáció során. Az EU-s ajánlások ugyanis kifejezetten utalnak arra, hogy a történelmi és kulturális kapcsolatokat figyelembe kell venni egy-egy régió kialakításakor.
Cseke Péter Tamás / maszol.ro

A kétnyelvűségről Tusványoson: a hivatalos magyar nyelv az egyetlen megoldás
A kétnyelvűség alkalmazásának a Bukarestből gerjesztett cirkusz és a pénz a legfőbb befolyásolója, az egyetlen megoldása pedig a magyar nyelv hivatalos regionális nyelvvé tétele – összegezhető a Gúzsba kötött többnyelvűség című szerdai tusványosi panelbeszélgetés üzenete, amelyen a három székelyföldi megye tanácsának elnöke is részt vett.
A szerdán kezdődött 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor egyik kora délutáni programpontja volt a kétnyelvűség kérdéskörét feszegető panelbeszélgetés, amelyen részt vett Borboly Csaba, Tamás Sándor és Péter Ferenc, Hargita, Kovászna és Maros megye tanácselnöke is. Mellettük Zakariás Zoltán Hargita megyei önkormányzati képviselő és Magyar Anna, az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának alelnöke foglalt helyet az asztalnál, a beszélgetést pedig Székely István, az RMDSZ ügyvezető alelnöke moderálta.
Székely István felvezető beszédében a többféleképpen értelmezhető törvények hátrányos hatására hívta fel a figyelmet, és tömören kitért az ezt létrehozó, majd pedig az ezen javítani kívánó politikai folyamatokra. „Ami Hargita és Kovászna megyében működik, az Maros megyében csak korlátozottan, más megyékben pedig szinte egyáltalán” – mutatott rá a politikus.
Borboly Csaba: a kétnyelvűség plusz terheket jelent
Borboly Csaba korábbi felmérésre hivatkozva elmondta: Hargita megye lakosságának 80 százaléka szerint helyi szinten nincs különösebb gond a kétnyelvűséggel, de a bukaresti politikum és a központi sajtó által generált konfliktusok helyi szinten is mérgezik a levegőt.
„Emellett a törvényeket bírósági ítéletek is felülírják. Ezt Klaus Johannis tegnapi látogatásán is szóvá tettük – mondta el Hargita Megye Tanácsának elnöke. – 2010-ben munkacsoportot hoztunk létre, amelynek feladata az intézmények közti kommunikációban a magyar nyelvhasználat terjesztése. Azzal is szembesültünk ugyanakkor, hogy a kétnyelvűség plusz terheket jelent időben és pénzben is. Közösségi fejlesztési társulás létesítésével akartuk megteremteni annak a lehetőségét, hogy anyagi forrásokat biztosítsunk fordításokra, a helyi önkormányzatok számára is. Sajnos jogi úton megtámadták ezt az intézkedésünket”.
Zakariás Zoltán megyei tanácsos megjegyezte: a kétnyelvűség egyrészt a tömbmagyarságban élő román kisebbség számára biztosított jogokat is jelenti, de az erdélyi magyarság szempontjából az a lényeges, hogy a választott elöljárók milyen mértékben élnek a biztosított jogokkal.
„Sajnos helyi és megyei vezetőink nem használják ki eléggé a törvények nyújtotta lehetőségeket, holott nekik egyfajta szerepük a népnevelés is, feladatuk, hogy elterjedjen a közigazgatásban a magyar nyelvhasználat. Jelenleg ez hivatalról hivatalra véletlenszerűen működik, de meglátásom szerint, ha sikerülne egységesíteni, az a vele járó költségeket is csökkentené” – fejtette ki Zakariás.
Péter Ferenc: a joghézagokat kezelni kellene
Székely István a törvényi mellett a procedurális nehézségekre is felhívta a figyelmet – ki és mikor fordít, a kérvényező milyen nyelven kaphat választ stb. –, mielőtt átadta a szót Péter Ferencnek, a Maros Megyei Tanács elnökének.
Maros megye a változatos népességi térképe miatt egész Erdélyt leképezi – mutatott rá a tanácselnök –, és azt a tapasztalatát hangoztatta, miszerint a kétnyelvűségi kérdés ott jelent problémát, ahol a magyarság aránya nem éri el az 50 százalékot. Marosvásárhelyi eset kapcsán azt is megjegyezte: az utcanévtáblákra vonatkozóan valósak lehetnek az aggályok, mert egyes cikkelyek alapján – kellő rosszindulattal – valóban támadható a kétnyelvű eljárás.
„Ezek olyan dolgok, amelyekre nem kellene időt és energiát pazarolnunk, mert természeteseknek kellene lenniük. Persze bizonyos szervek éppen azt akarják, hogy erre fordítsunk energiát, mert addig másra nem tudunk” – fogalmazott Péter Ferenc. A megyeelnök is hangsúlyozta: égetően fontosak, hogy ezeket a joghézagokat mihamarabb kezelje a politikai képviseletünk.
A beszélgetés moderátora megjegyezte: objektíven szemlélve a fordítás valóban nem lehet minden igényt kielégítő megoldás. „Ha 10 ezer lakos kérvényez fűtéstámogatást, akkor 10 ezer fordítás abszurdnak tűnik” – vezette fel Tamás Sándor, Kovászna megye tanácselnökének üzeneteit Székely István.
Tamás Sándor: ártó szándékkal szembesülünk
Tamás Sándor konkrét példákkal szemléltette, hogy milyen a közigazgatásban alkalmazott magyar nyelvhasználat valós helyzete, illetve az ehhez való viszonyulás. Két plakát – egy magyar és egy román –, a megyei tanács dokumentumain szereplő háromnyelvű fejléc, és egy könyvtáros – akitől a magyar nyelv ismeretét is megkövetelték – esetét részletezte, mindhárom hosszú hónapok pereskedését váltotta ki.
„A rosszhiszemű értelmezések, amelyeket a prefektúra, a titkosszolgálat vagy a számvevőszék alkalmaz, valóban és szándékosan alkotó energiát szív el tőlünk – fogalmazott Tamás Sándor, felhívva a figyelmet arra, hogy a helyi közigazgatási és a központi közigazgatási területen változóak az előírások. Ennek értelmében a polgármesteri hivatalokban benyújtható magyar nyelven egy kérelem, de például az egészségbiztosító pénztárnál már nem. – Finnországban az állam finanszírozza a kétnyelvűséggel járó többletköltségeket. Mi is kértük ugyanezt, a válasz az volt, hogy az államnak nem áll módjában pénzt biztosítani erre a célra. Csakis egyetlen megoldás van: a román mellett a magyar is legyen hivatalos nyelv, ott, ahol a népességi arányok ezt indokolják.”
A tanácselnök megjegyezte: súlyos gond az is, hogy a közigazgatásban dolgozók – saját magát is beleértve – sem a magyar, sem a román szaknyelvet nem beszélik tökéletesen. Ugyanakkor hozzátette: a kétnyelvűségre vonatkozóan az alkotmány és a törvényes előírások mögé bújás sem lehet kifogás. „Nem az alkotmányt kell az életünk után igazítani, hanem az életünk után kell igazítani az alkotmányt” – jelentette ki.
Kovács Boglárka / maszol.ro

Toró T. Tibor: „Többet vártunk Klaus Johannistól, mint egy emlékbe itt hagyott román zászlót”
Szerda délelőtt hivatalosan is megnyitották a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetemet és Diáktábort – ismertebb nevén Tusványost. A megnyitón jelen volt és felszólalt Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt ügyvezető elnöke is, aki kijelentette: a szabadegyetem léte egyértelmű sikerként értelmezhető, az azt alapítók pedig immár 28 éve következetesen kiállnak a kezdetekben megfogalmazott értékek mellett.
„Sok szeretettel köszöntöm a tusványosi autonóm köztársaság szabad polgárait és a Kárpátokon túlról érkezett vendégeinket rendezvényünkön” – kezdte felszólalását Toró. A Néppárt politikusa elmondta: Tusványos alapítói két nappal ezelőtt – közel százan – találkoztak és hitet tettek a mellett, hogy a 28 évvel ezelőtt vállalt munkát folytatják az elkövetkezőkben is. „Amikor Európa tartópillérei recsegnek-ropognak és amikor a térség geopolitikai tektonikus lemezei egymásnak feszülnek, jó tudni, hogy léteznek a Tusványoshoz hasonló biztos pontok” – mondta Toró utalva a szabadegyetem idei mottójára.
„Tusványos a mi sikerünk, mindazoké, akik 27 évvel ezelőtt mertek nagyot álmodni. Sikerként értelmezhető az is, hogy szabadegyetemünk mind a mai napig a párbeszéd fóruma tudott maradni, s örülünk annak, hogy idén egyre többen tartanak velünk olyanok is, akik a korábbi években – a tiltás miatt, vagy épp önszántukból – nem vehettek vagy nem vettek részt táborunkban” – mondta Toró. A politikus megköszönte a munkáját mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy idén immár 1 millió állampolgárságot kérvényező határon túli magyarról beszélhetünk, s külön kiemelte az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által működtetett Demokrácia-központok munkáját, melyek az erdélyi honosultak kétharmadának segítettek az iratok összeállításában.
„A mi sikertörténetünk az is, hogy mindazok az európai állampolgári kezdeményezések, melyekről Tusványoson kezdtünk el először beszélgetni, lassan beérnek: a FUEN által képviselt Minority SafePack-et – melyet a Néppárt kezdeményezésére az Európai Szabad Szövetség (EFA) is támogat – itt kell megemlítenünk, csakúgy, mint a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezését” – jelentette ki a Néppárt ügyvezető elnöke.
Klaus Johannis székelyföldi látogatása kapcsán Toró kijelentette: nem véletlen, hogy az államfő Tusványos hivatalos megnyitója előtt egy nappal látogatott el a régióba, s ez is a szabadegyetem sikereként könyvelhető el. „Szilágyi Zsolt, a Néppárt elnöke, néhány nappal ezelőtt levelet írt Klaus Johannisnak, a tegnapi találkozó pedig ennek a levélnek a szellemében zajlott. Bár az államfő nyilatkozatai túl sok optimizmusra nem adnak okot, mégis megteremtődhet annak reménye, hogy Klaus Jonannis moderátora lesz a román-magyar párbeszédnek. Ugyanakkor fontos megjegyeznünk: figyelembe véve, hogy az államfő jelentős erdélyi magyar támogatással nyerhetett választást, többet vártunk volna tőle, mint egy emlékbe hagyott román zászlót” – jelentette ki Toró T. Tibor.
neppart.eu; itthon.ma/erdelyorszag

SEMJÉN ZSOLT: MEGVAN AZ EGYMILLIOMODIK ÁLLAMPOLGÁRSÁGI KÉRELEM
Sarokkövéhez érkezett a magyar nemzet 2010-ben elkezdődött közjogi egyesítése, a napokban adták be az egymilliomodik állampolgársági kérelmet – jelentette be Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes szerdán Tusnádfürdőn, a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor megnyitóján.
Tusványosan megkezdődött a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor
Semjén Zsolt bejelentette, hogy megérkezett az egymilliomodik állampolgársági kérelem
Nemzetpolitikára a 2010-es 9 milliárd forint helyett 90 milliárd forint jut
A következő nyári és téli olimpiát magyar nyelvű közvetítéssel láthatják a Kárpát-medencei magyarok
Meghosszabbították a külhoni magyar családi vállalkozások éve program pályázatainak határidejét
A Kárpát-medencében 845 ezer magyar kapott kedvezményes honosítással állampolgárságot, és Magyarország további 120 ezer, a világ különböző országaiban élő diaszpórában élő ember magyar állampolgárságát ismerte el. Semjén Zsolt hozzátette: a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) novemberi üléséig az egymilliomodik visszahonosított magyar állampolgár is leteszi az állampolgársági esküt.
Úgy vélte, hogy a nemzetegyesítés megalapozásában – a Tusványos egyik alapítójaként a megnyitón jelen lévő – Németh Zsoltnak, az Országgyűlés külügyi bizottsága elnökének vitathatatlan érdemei vannak a státustörvény, a magyarigazolványok bevezetésével.
Felidézte, hogy a „2004. december 5-ei nemzetárulás” (a kettős állampolgárságról tartott népszavazás) után az akkori balliberális kormány a súlyos politikai következményekkel szembesülve kompromisszumot ajánlott: elfogadnák az állampolgárság kiterjesztését, ha az nem vonatkozna a szavazati jogra.
Az akkori ellenzék erre nemet mondott, mert „nincs A meg B-kategóriájú magyar állampolgárság, egy magyar nemzet van” – mondta a miniszterelnök-helyettes.
„Nemzetpolitika tekintetében is egyenesben vagyunk, hiszen ha csak az összegeket nézem 2010-ben kilencmilliárd forint volt nemzetpolitikára, most pedig kilencvenmilliárd” – mondta Semjén Zsolt. Hozzátette: ebbe nem számolja bele azt, hogy most már a nemzetpolitika nemcsak az identitás megőrzésre – az oktatásra, a kultúrára -, hanem a gazdaságra is kiterjed, amelyre további ugyanilyen nagyságrendű összeg jut. „Össznemzeti paradigmában” gondolkodik a kormány, például az anyasági támogatást is kiterjeszti minden magyar állampolgárra, bárhol éljen a világban – magyarázta.
A miniszterelnök-helyettes azt is bejelentette, hogy a következő nyári és téli olimpiát magyar nyelvű közvetítéssel láthatják majd a közmédiában a Kárpát-medencei magyarok. Elmondta: a magyar nyelvű sportközvetítések határon túli biztosításának feladatát a tavalyi Tusványoson osztotta rá Orbán Viktor miniszterelnök, és eddig „részsikerekről” tud beszámolni az „Európai Unió bürokráciájával” folytatott harcban.
Azt a digitális területen illetékes uniós biztosnak írt – a közvetítési jogok piackorlátozó, és a nyelvi jogokat sértő jellegét kifogásoló, az angol ligáról hozott precedensértékű uniós bírósági döntésre hivatkozó – levéllel nem sikerült még elérni, hogy az unió módosítsa a szabályozást, de Magyarország ajánlatot tett a szomszédos országoknak, hogy kölcsönösségi alapon biztosítsák egymás országaiban az anyanyelvi közvetítést.
Egyes országokkal sikerült megállapodni erről, de Románia nem tartozik közéjük.
„Kerül, amibe kerül alapon elindultunk az összes utódállam tenderén és megvettük a közvetítési jogokat” – közölte Tusnádfürdőn Semjén Zsolt. Hozzátette, ez a következő nyári és téli olimpiákra és a magyar válogatott esetleges labdarúgó Európa- illetve világbajnoksági szerepléseire vonatkozik.
A közönség soraiból felhangzó tapsra reagálva Semjén Zsolt megjegyezte: az elismerés jelentős része a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alapot (MTVA) illeti.
IOHANNIS SZÉKELYFÖLDI LÁTOGATÁSA
Semjén Zsolt szerint értékelendő, hogy amikor a román elnök hivatalos látogatást tett Székelyföldön – egyszerre kereste fel Románia két magyar többségű megyéjét, Hargita és Kovászna megyét – állva hallgatta végig a székely himnuszt, és az is fontos, hogy Iohannis elfogadta az ajándékba kapott székely zászlót, amit Románia lobogójával viszonzott, ő maga pedig a „csere” szót használta erre a gesztusra.
A miniszterelnök-helyettes úgy vélekedett, hogy elindult egyfajta párbeszéd az autonómia elfogadtatása tekintetében. A román elnök ugyanis csak az etnikai autonómiát nyilvánította nem kívánatosnak, amelyet a magyarság nem is követelt. A Iohannis által is támogathatónak nevezett regionális autonómia viszont nagyon közel áll ahhoz a területi autonómiához, amelyet Székelyföld számára kérnek a székelyek – mutatott rá Semjén Zsolt.
Felhívta a figyelmet: a magyarság sosem kért olyan autonómiát, amire nem létezne precedens az Európai Unióban, ugyanakkor nem fogadhatja el, hogy a magyaroknak nem jogosultak azokra a jogokra, amelyekre más uniós állampolgárok igen.
„Ha elfogadnánk azt, hogy léteznek olyan jogok az EU-ban, amelyek más nemzeteknek, nemzetrészeknek jár, a magyarságnak vagy a székelységnek nem jár, akkor azt fogadnánk el, hogy másodrangú uniós polgárok vagyunk, pedig nyilvánvalóan nem így van” – hangoztatta Semjén Zsolt.
Az Erdély és a Román Királyság egyesülését kimondó 1918-as Gyulafehérvári román nemzetgyűlés közelgő centenáriumára utalva úgy fogalmazott: ez a magyarságnak „tragikus dátum”, a románságnak pedig öröm, nemzeti identitásuk alapja. Ezzel kapcsolatban azt kérte a románoktól, „tanulmányozzák és fogadják el” a történelmi dokumentumot, mert a magyarok semmi mást nem kérnek tőlük, csak amit száz éve szabad akaratukból megígértek.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ügyvezető elnöke, a Tusványos egyik alapítója az erdélyi rendezvény szerdai megnyitóján úgy vélekedett: bár a román államfő nyilatkozatai túl sok optimizmusra nem adnak okot, megteremtődhet annak reménye, hogy Klaus Jonannis moderátora lesz a román-magyar párbeszédnek. „Figyelembe véve, hogy az államfő jelentős erdélyi magyar támogatással nyerhetett választást, többet vártunk volna tőle, mint egy emlékbe hagyott román zászlót” – jegyezte meg az EMNP ügyvezető elnöke.
Tusványost Potápi Árpád, a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkára a Kárpát-medence nemzetpolitikai „összegző” táborának, Németh Zsolt pedig egyfajta „politikai nagycsaládi találkozónak” nevezte a hivatalos megnyitón. A szabadegyetem másik alapítója, Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt ügyvezető elnöke olyan sikertörténetként jellemezte a Tusványost, amely időtálló értékközösséget, az értelmes vitára mindig nyitott közösségi fórumot teremtett, amely olyan, azóta megvalósult gondolatok „szerzői jogával” büszkélkedhet, mint a magyarigazolvány, és a kettős állampolgárság.
MTI; Magyar Idők (Budapest)

Tusványos - Az államból élés karrierjeként jellemezték a román politikát erdélyi politológusok
- A román politika az idők folyamán többnyire az államból élés karrierjét jelentette, aminek nem sok köze van a pártok nevében szereplő ideológiákhoz - állapították meg szerdán a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor "A román politika - a szervezett káosz iskolapéldája" című pódiumbeszélgetésére meghívott politológusok.
Bakk Miklós politológus, Sapientia EMTE oktatója másfél évszázados történelmi visszatekintésében megállapította: a román politika átvette ugyan az európai politikai modelleket, de ezeket egyfajta formaként használta, hiányzott mögüle a társadalmi tartalom.
Székely István politológus, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), ügyvezető alelnöke kifejtette: 2006 óta Romániában többnyire politikai társbérlet van a parlamenti többség és a vele szemben álló államfő között. Az egyébként parlamenti köztársaságként működő Romániában a közvetlenül választott államfőnek a titkosszolgálatok területén vannak igazából komoly jogosítványai.
Székely azt valószínűsítette, hogy Romániában az egyre nagyobb költségvetéssel és személyi állománnyal rendelkező titkosszolgálatok aktivizálása az elnöki hatalom megteremtését és stabilizálását segíti, ebbe pedig szerinte a korrupcióellenes ügyészséget (DNA) is becsatornázták, amely a szolgálatoktól kapott információk alapján indít eljárásokat. Szerinte a kérdés csak az, hogy Klaus Iohannis államfő csak megörökölte a "rendszert", vagy ő maga ennek a rendszernek terméke.
Székely István Gergő politológus, a Kolozsváron működő Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa a román pártrendszer bemutatásakor megállapította: Romániában a pártok többnyire klientúra- és nem programatikus alapon működnek. Ezért van az, hogy Romániában mindenki mindenkivel koalícióképes, a parlementben gyakori jelenség a pártváltás, a koalíciókötés logikája pedig többnyire azt a szempontot követi, az aktuális legerősebb párt ellen szövetkezik a második-harmadik.
Az előadó szerint 1996 óta az RMDSZ is a forráselosztásban való részvételre alapozta legitimációs stratégiáját, de a magyar polgármesterek ügyészségi meghurcolása nyomán egyre kevésbé vonzó az érdekképviselet számára ez a modell és az is látható, hogy az RMDSZ ma már ódzkodik a kormányzati szerepvállalástól.
Illyés Gergely politológus, Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa úgy vélekedett: Iohannis nem magyar, hanem román szavazatokért látogatott Székelyföldre, sokkal inkább a román választók előtt építette azt az imázst, hogy olyan elnök, aki lehűti a követelőző magyarokat. Baranyi László / MTI

Tusványos 2017: mérföldkövek és biztos pontok a politikai válaszkeresésben
„TUSVÁNYOS, A biztos pont.” mottóval nyílt meg szerdán a Tusnádfürdőn szervezett 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor. Ennek megfelelően, a megnyitón résztvevő politikai személyiségek és főszervezők gondolatsorai a nemzet- és külpolitikai vonatkoztatási pontokhoz kapcsolódtak.
Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes elmondta, nemrég jegyezték az egymilliomodik állampolgársági kérelmet. Úgy vélte, elindult egyfajta magyar-román párbeszéd az autonómiaigények elfogadtatása tekintetében, többek között azért, mert Klaus Johannis román államfő keddi hivatalos székelyföldi látogatásán az etnikai alapú autonómiát nyilvánította nem kívánatosnak, nem pedig a regionális jellegűt. Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke politikai nagycsaládi találkozónak minősítette Tusványost, amely egyedülálló lehetőséget teremt olyan emberi kapcsolatok kiépítésére, amelyek a közéleti, politikai ügyek alakulását is befolyásolják.
Újabb egymillió magyar állampolgár
Az egymilliomodik magyar állampolgársági kérelem benyújtása folytán a magyar nemzet 2010-ben elkezdődött közjogi egyesítése mérföldkőhöz érkezett – emelte ki megnyitóbeszédében Semjén Zsolt magyar kormányfő-helyettes. Mindmáig 845 ezer magyar kapott a Kárpát-medencében kedvezményes honosítási eljárással állampolgárságot, illetve Magyarország további 120 ezer, világszerte diaszpórában élő ember magyar állampolgárságát ismerte el. Ilyenképpen a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) novemberi üléséig az egymilliomodik honosított, és visszahonosított állampolgár is leteheti a magyar állampolgársági esküt. A politikus emlékeztetett, a megnyitón évről évre jelen levő Németh Zsoltnak, a szabadegyetem egyik alapító tagjának vitathatatlan érdemei vannak a nemzetegyesítési folyamat kiteljesítésében, a státustörvény elfogadtatása, a magyarigazolványok bevezetése folytán.
Felidézte, hogy 2004-ben az akkor ellenzékben politizáló mostani kormánypártok nem fogadták el a szavazati joggal nem járó állampolgárság bevezetését a külhoni magyarság számára, mivel úgy vélték, nincs „A avagy B-kategóriájú magyar állampolgárság, egy magyar nemzet van”. Elmondta, míg 2010-ben kilenc-, mostanra már kilencvenmilliárd forintot szántak nemzetpolitikára. A kormány „össznemzeti paradigmában” gondolkodik, így például az anyasági támogatást kiterjeszti minden magyar állampolgárra, bárhol éljen a világban – tette hozzá. Magyar közvetítésben az olimpiákat
A miniszterelnök-helyettes megvalósításként számolt be arról, hogy a következő nyári és téli olimpiát magyar nyelvű közvetítéssel láthatják majd a közmédiában a Kárpát-medencei magyarok. Emlékeztetett, a tavalyi Tusványoson Orbán Viktor miniszterelnök feladatként szabta ki számára, hogy oldja meg a magyar nyelvű sportközvetítések biztosítását a határon túli magyarok számára is, de jelenleg is tart az uniós bürokráciával folytatott „küzdelem”. Elmondta, személyesen írt levelet a digitális kérdésekben illetékes uniós biztosnak, amelyben többek között felhívta a figyelmet arra, hogy a geo-kódolt közvetítések piackorlátozóak és sértik a nyelvi jogokat. Mindemellett nem sikerült még elérni azt, hogy az unió módosítsa a szabályozást. Egy másik úton elindulva, Magyarország a szomszédos államoknak ajánlatott tett arra, hogy kölcsönösségi alapon biztosítsák egymásnak az anyanyelvi közvetítést; egyes országokkal sikerült megállapodni, Romániával viszont nem, így megvették a közvetítési jogokat a következő nyári és téli olimpiákra, a magyar válogatott Európa- illetve világbajnoksági szerepléseire vonatkozóan.
Ígéreteket hordozó zászlócsere
Klaus Johannis román államfő keddi székelyföldi látogatását értékelve Semjén Zsolt megállapította: pozitívumnak tekinthető, hogy Johannis hivatalos látogatást tett a Székelyföldön, azaz Hargita és Kovászna megyékben, továbbá, hogy felállva, tisztelettel hallgatta meg a székely himnuszt. A magyar kormányfő-helyettes felhívta a figyelmet arra, hogy a román és a székely zászlók sajátos cseréje történt, maga Johannis is a „csere” szót használta, ezáltal tehát elfogadta a székely lobogót. Mindemellett, bár az etnikai alapú autonómiát a román államfő határozottan elutasította, a regionális és önkormányzati jellegű autonómiaformákat nem vetette el, így egyfajta párbeszéd mégiscsak elindult az autonómiaigénylés kapcsán – fejtette ki Semjén Zsolt. Hangsúlyozta, az erdélyi magyarság soha nem kért olyat, amire ne lett volna precedens az Európai Unióban, és vannak uniós államok, ahol működik a személyi elvű, a kulturális, avagy területi alapú autonómiák rendszere.
Tusványos, a sikertörténet
Potápi Árpád János, a magyar Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkára a Kárpát-medence nemzetpolitikai „összegző” táborának, Németh Zsolt pedig egyfajta „politikai nagycsaládi találkozónak” nevezte üdvözlő beszédében a szabadegyetemet. A Tusványos másik alapítója, Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt ügyvezető elnöke olyan sikertörténetként jellemezte a rendezvényt, amely időtálló értékközösséget, az értelmes vitára mindig nyitott közösségi fórumot teremtett. Klaus Johannis székelyföldi látogatása kapcsán kijelentette: szerinte nem véletlen, hogy az államfő Tusványos hivatalos megnyitója előtt egy nappal látogatott el a régióba, és ez is a szabadegyetem sikereként könyvelhető el. „Bár az államfő nyilatkozatai túl sok optimizmusra nem adnak okot, remélhető, hogy Klaus Jonannis moderátora lesz a román-magyar párbeszédnek. Ugyanakkor, tekintve, hogy az államfő jelentős erdélyi magyar támogatással nyerhetett választást, többet vártunk volna tőle, mint egy emlékbe hagyott román zászlót” – jelentette ki Toró T. Tibor.
Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke hozzátette, a szabadegyetem szervezői köre is évről évre egy nagy családként bővül, az itt kialakult kapcsolatok folytán bármilyen közéleti rendezvény szervezésében számíthatnak egymásra. Említést tett arról is, hogy az idei szabadegyetem programjában kiemelt helyet kaptak az évfordulók, így a reformáció 500., a Gyulafehérvári Nyilatkozat 100. évfordulója, és különösen fontos lenne egy határozott jövőkép megfogalmazása. Köszöntő beszédét Király Zoltán kortárs kolozsvári költő „Szeretők” című versét idézve zárta.
Németh Zsolt felhívta a figyelmet arra, hogy – megfelelően kezelt - közéleti, politikai ügyek nincsenek emberi kapcsolatok nélkül, ezeknek kiépítésére pedig egyedülálló lehetőséget biztosít a tusványosi szabadegyetem, amely a nemzetpolitikai törekvések kidolgozásának fontos színtere, egyfajta nemzetpolitikai „búcsújárás”.
„Semper reformanda” a politikai válaszadásban
Megjegyezte, az idén 500. éves reformáció egyik kiemelt üzenete a „Semper reformanda”, a folyamatos visszatérés az alapértékekhez. Ennek az üzenetnek megfelelően, a magyar politikának is „nem-ortodox”, „egyetemes”, ugyanakkor „magyar” válaszokat kell adnia a külpolitikai kihívásokra – állapította meg Németh Zsolt. Megjegyezte, tulajdonképpen Donald Trump amerikai államfő is „kisgazda” programot javasolt Közép-Európának varsói látogatása alkalmával, amelynek alaptengelyeit az Isten, a haza, a család és a szabadság képeznék. A magyar kormány a jelenlegi külpolitikai helyzetre ugyanúgy keresztény és polgári értékekre alapozó válaszokat szándékszik adni; az erős Európa erős nemzetekre épülhet, ezek viszont csak erős régiókra és erős autonómiákra alapozhatnak – hangsúlyozta a politikus.
Németh Zsolt szerint a nemzetpolitikai törekvések fontos „stációja” az is, hogy a külhoni magyar állampolgárok éljenek szavazati jogukkal a jövőre esedékes magyarországi választáson, ennek előfeltétele pedig a sikeres választási regisztráció. Fontos törekvésnek minősítette a FUEN által kezdeményezett Minority Safe Pack-et is, amelynek folytán uniós kisebbségvédelmi rendszer jöhetne létre, ha hét tagállamban összegyűlne egymillió támogató aláírás.
Albert Tibor tusnádfürdői polgármester idén is víg kedéllyel üdvözölte a szabadegyetem résztvevőit, megjegyezve, hogy Tusnádfürdőn „nincs medveveszély, csak a medvék járnak.” Beszámolt arról, hogy a közelmúltban az 1512 lakossal rendelkező kisváros új városházát avatott, amelyen az intézmény neve három nyelven, románul, magyarul és angolul egyaránt szerepel. Tárnok Mária, a Pro Minoritate Alapítvány kuratóriumának elnöke összegezte, idén 28 helyszínen zajlanak a tusványosi előadások, 34 partnerszervezet közreműködésével.
Zay Éva / Szabadság (Kolozsvár)

Tusványos - Semjén Zsolt: korrekt és pozitív volt Klaus Johannis székelyföldi látogatása
Nemrég ért véget a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor megnyitója a Lőrincz Csabáról elnevezett fősátorban.
Semjén Zsolt megnyitóbeszédében többek között kiemelte, a magyar nemzet 2010-ben kezdődött közjogi egyesítése mérföldkőhöz érkezett, az elmúlt napokban regisztrálták az egymilliomodik állampolgársági kérelmet.
A magyar miniszterelnök-helyettes Klaus Johannis államfő keddi hivatalos székelyföldi látogatását korrektnek, összességében pozitívnak minősítette. Úgy vélte, elindult egyfajta párbeszéd az autonómiaigény elfogadtatása tekintetében, ugyanis Johannis csak az etnikai alapú autonómiát nyilvánította nem kívánatosnak, nem a regionális jellegűt. Megvalósításként számolt be arról is, hogy megszerezték a közvetítési jogokat, ilyenképpen a következő téli és nyári olimpiát, a magyar futballcsapatnak az európai és a világbajnokságokon való szerepléseit magyar közvetítésben nézhetik az erdélyi magyarok is. Szabadság (Kolozsvár)

Tusványos – Washington kisebbségvédő szerepe és a nyugati civilizáció „újraszervezése”
Az együttműködés érdekében felül kell emelkedni a történelmi sérelmeken, fogalmazott Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke szerdán a Tusványos egyik panelbeszélgetésén, amelyen Korodi Attila, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője úgy vélekedett, az erdélyi magyarok abban érdekeltek, hogy Washington figyelemmel kövesse Románia kisebbségpolitikáját.
A „Magyarország, Románia, Közép-Európa a Trump-világban I.”: Közép-Európa – a biztos pont egy bizonytalan világban? címmel szervezett beszélgetésen mindkét politikus említést tett Klaus Johannis államfő keddi székelyföldi látogatásáról.
Szilágyi a vizitet elemezve esélyt lát a párbeszéd kialakulására, ugyanakkor egyetért Toró T. Tiborral, az EMNP ügyvezető elnökével abban, hogy az erdélyi magyarság sokkal többet várt a látogatástól. Korodi ezzel szemben úgy véli: az államelnök látogatása során egyértelműen visszaköszönt az a többségi társadalomban kialakult kép, miszerint Romániában a kisebbségi ügyek rendeződtek.
A néppárt közleménye szerint Szilágyi arra is kitért: Donald Trump, az Egyesült Államok elnökének varsói beszéde is azt mutatja, hogy a globális méreteket öltött politikai korrektség nem mindenható. Az életben ugyanakkor vannak biztos pontok, ilyen „a hit, a család és a szeretet”, amely értékek az EMNP-elnök szerint erősen élnek a közép-kelet-európaiakban. „Épp ezért feladatként ránk vár a nyugati civilizáció újraszervezése” – fogalmazott Szilágyi.
Korodi eközben arról beszélt: az erdélyi magyar közösség szempontjából Magyarország és Románia, illetve Közép-Kelet-Európa helyzetét több dimenzióban kell vizsgálni. „Az első a román többség viszonyulása a magyar közösséghez, a második az EU hozzáállása a kisebbségekhez, a harmadik pedig a mindenkori washingtoni viszonyulás” – idézte a politikust az RMDSZ közleménye.
A Hargita megyei parlamenti képviselő leszögezte: az erdélyi magyaroknak az önazonosságuk megtartásáért folytatott harc során arra is figyelniük kell, hogy a problémákra EU-s és washingtoni viszonyrendszerben találjanak megoldást.
Korodi szerint jelenleg nem világos, hogyan viszonyul a kisebbségi kérdésekhez a Donald Trump nevével fémjelzett adminisztráció, de reményét fejezte ki, hogy az amerikaiak továbbra is figyelemmel követik Románia emberjogi és kisebbségvédelmi politikáját. Krónika (Kolozsvár)

A román államhatalom székelyföldi testőre
A legutóbbi romániai elnökválasztás kapcsán Németországba szakadt félig szász és félig magyar unokatestvéremmel folytatott elektronikus levelezésem néhány részlete jutott eszembe, amikor a fiatalember örömmámorral felérő üdvrivalgással nyugtázta földije román elnökké történő felkenetését. Az erdélyi közélet iránt érdeklődő barcasági rokonom akkor még azt jósolta, hogy ha területi autonómia nem is, de hamarosan kulturális önrendelkezés dukál nekünk, itthon maradt erdélyi magyaroknak. Azóta, persze, sokat változott a teljesen románná átvedlett szász elnökkel kapcsolatos véleménye, de az államfő keddi, székelyföldi látogatása nála is kiverte a biztosítékot. Ő ugyanis azon szászok közé tartozik, aki ismeri a magyar és szász történelmet, és II. András magyar király szászoknak nyújtott széles körű önrendelkezését. Úgy tűnik, mindezzel Johannis köszönő viszonyban sincs, és fújja ugyanazt a régi nótát, ami rég megkopott a román politikusok örökzöld kottájában is. És ami az erdélyi magyarság számára semmi újdonságot nem tartogat. Talán nem véletlen, hogy a román államfő székelyföldi látogatását éppen Tusványos idejére időzítették. Tett már ilyen gesztust Traian Băsescu is, de ő legalább elmerészkedett a táborba, ahol elmondta ugyanazt, amit most utódja, azaz nem kell az autonómia. Vagy ha lesz, az ugyanolyan legyen, mint Caracalban. Johannis már nem jött el a táborba. A román államhatalom legfontosabb jelképeként az észt osztó román államelnök semmi újat nem mondott Székelyföldön. Csak azt, amit Trianon óta mindannyian tudunk: nekünk, erdélyi magyaroknak közösségi jogaink, autonómiánk nem lehet, merthogy az akadályozná fejlődésünket. Hát ezért fontosak az olyan közösségi terek, közéleti táborok, mint Tusványos. Ezt a fajta abszurd, mindenféle logikát mellőző nagyromán propagandát próbálja ellensúlyozni érvekkel, tényekkel, vitákkal. Igyekszik legalább a magyar fejekben rendbe tenni a dolgokat, hogyha érdemi tárgyalásra kerülne sor, mi legyünk tisztában jogainkkal és saját igazunkkal. A helyzet mai állása szerint úgy tűnik, nem sok esélyünk van a területi önrendelkezés kiharcolására, amit Johannis elnök és román politikustársai a világ legelfogadhatatlanabb kérésének tartanak. De ez a helyzet mai állása. Mert mehet Johannis elnök akár minden héten NATO-hadgyakorlatra, és akár évi rendszerességgel gazsulázhat Washingtonban, Románia hazugságra épített múltját, jelenét és jövőjét nem tudja megváltani. A hazugságra épített társadalom olyan, mint a kártyavár. Egyszer valaki csak kihúz alulról egy lapot, és minden összeomlik.
Makkay József / Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Tusványosi kerekasztal-beszélgetések Kevés a gyerek, nő az elvándorlás
A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) első napján a honosítási sikertörténet mellett az erdélyi magyarság elvándorlásáról, az óvodafejlesztésekről és a medveveszély elhárításáról is tartottak panelbeszélgetést. Csütörtökön délelőtt az anyanyelvi oktatás és a megélhetési politizálás került terítékre. Burus-Siklódi Botond, a 25 éves Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke hiányérzetének adott hangot amiatt, hogy jelen pillanatig nincs meg az a háttérintézmény-rendszer, amely segíthetné a szakmai munkát. A legtöbb félreértés, párhuzamosság a koordináció hiányából ered – mondta, hozzátéve, hogy szükségesnek tartja egy közoktatási tanács létrehozását, amelyben az oktatáspolitika, az oktatásirányítás és a civil szervezetek egyaránt képviseltetnék magukat. Szintén hiányolta a szülőkkel való együttműködés országos szervezeti kereteit. Megjegyezte: 160 ezer magyar gyermekkel foglalkozik jelenleg mintegy 10-12 ezer pedagógus. A problémák között említette még az alacsony gyermekszámot, valamint az asszimilációt és a migrációt.
Erdei Ildikó, a temesvári Bartók Béla Líceum igazgatója egy oktatáskutató intézet hiányát tette szóvá, s azt, hogy nincsenek együttműködési keretek, fórumok. Fő kérdés, hogy kié a döntés, kié a felelősség – mutatott rá. Hozzátette: az elmúlt években született egy szakmai anyag, amely számos konkrét javaslatot tartalmaz, de nem történt előrelépés. Kell a létszám és a stratégia is – hangsúlyozta. Erdei Ildikó jónak nevezte a Rákóczi Szövetség oktatási kezdeményezéseit, amelyek szerinte átvehetők a tömbmagyarság esetében is. Feltételként jelölte meg, hogy legyenek jó pedagógusok, szerinte az ő anyagi-erkölcsi státusukat is meg kellene erősíteni. Kitért arra is: a marosvásárhelyi katolikus iskola ügye megmutatta, hogy mennyire kiszolgáltatott helyzetben vannak. Jogi tanácsadó iroda működtetése megoldást jelenthetne – jegyezte meg. (A panelbeszélgetésen elhelyezték a marosvásárhelyi katolikus líceum kétnyelvű molinóját Ne játsszanak a gyermekeink sorsával! felirattal, jelezve: az érintettek tovább harcolnak az iskoláért.) Egymillió állampolgársági kérelem A napokban adták be az egymilliomodik állampolgársági kérelmet – jelentette be Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes szerdán. Elmondta: ezzel sarokkövéhez érkezett a magyar nemzet 2010-ben elkezdődött közjogi egyesítése. Az első nap panelbeszélgetései között szó volt arról is, hogy változó intenzitással és célországokkal, de folyamatos az erdélyi magyarság kivándorlása, s az utóbbi időben fokozottan érinti a szórványterületeket. Péti Márton, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezető tanácsadója elmondta: a Népesedéstudományi Kutatóintézet és intézetük közös felmérésben vizsgálta a Magyarországra történő áttelepülést. A Kárpát-medencében az elmúlt száz évben kimutathatóak a migrációs folyamatok, és ez független a politikai viszonyoktól. Hozzátette: ha ez a folyamat nem indult volna el, akkor a magyarországi népesség 10 évvel korábban csökkent volna 10 millió alá. Klaus Iohannis román államfő kedden tett székelyföldi látogatása kapcsán Semjén Zsolt kijelentette, hogy korrektnek és pozitívnak tartja azt. A miniszterelnök-helyettes úgy vélekedett, hogy elindult egyfajta párbeszéd az autonómia elfogadtatása tekintetében. A Iohannis által is támogathatónak nevezett regionális autonómia nagyon közel áll ahhoz a területi autonómiához, amelyet Székelyföld számára kérnek a székelyek – mutatott rá Semjén Zsolt. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ügyvezető elnöke, a Tusványos egyik alapítója a megnyitón úgy vélekedett: bár a román államfő nyilatkozatai túl sok optimizmusra nem adnak okot, megteremtődhet annak reménye, hogy Klaus Iohannis moderátora lesz a román–magyar párbeszédnek. A többnyelvűség gúzsba kötve Anyanyelvhasználat terén tulajdonképpen ex lex állapot van, hiszen ami megvalósítható Kovászna és Hargita megyében, az már Maros megyében sem működik maradéktalanul, a többi megyékben nem is sikerül ezeket a jogokat kikényszeríteni – Székely István, az RMDSZ ügyvezető alelnöke a Gúzsba kötött többnyelvűség című, szerdai beszélgetés moderátoraként már indításkor rávilágított a romániai közigazgatási törvény kétértelműségére. A megoldás a regionális hivatalos nyelv bevezetése lenne, hangsúlyozta Székely István, aki előbb a törvényes lehetőségekre kérdezett rá, majd arra is, hogy a lakosság hogyan viszonyul az anyanyelvhasználat kérdéséhez. „Amíg a lakosság úgy érzi, hogy szívességet vár el a hivataltól és megpróbál megfelelni a hivatalnok komfortérzetének, nem pedig jogait érvényesítené, addig kérdés, hogy előre lehet-e lépni a nyelvi jogok terén” – fogalmazta meg a kétnyelvűség mindennapos dilemmáit Székely István. Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke a 215-ös közigazgatási törvény kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó előírásainak hiányosságaira hívta fel a figyelmet. „A gyakorlat az, hogy azokon a településeken, ahol a magyar közösség többségben él, vagy magyar polgármester, alpolgármester van, ott vannak kétnyelvű utcanévtáblák, ott az önkormányzatok magyar nyelven tartják a tanácsülést, és az intézmény külső és belső kommunikációjában is használják a magyar nyelvet, ahol viszont 50 százalék alatti a magyarság aránya, ott már személyzethiányra és egyéb problémákra hivatkozva részlegesen vagy egyáltalán nem alkalmazzák a kisebbségi nyelvhasználatot. Egyértelművé kell tenni a törvényi előírásokat, hogy ne a jó szándékon múljon, hogy egy-egy intézményben, településen lehetővé teszik-e a kisebbségi nyelvhasználatot” – fogalmazott Péter Ferenc. „A helyi közigazgatási törvényben benne van az anyanyelvhasználat lehetősége, de a központi közigazgatásra már nem vonatkozik, tehát a helyi tanácshoz lehet magyarul fordulni, de a közegészségügyi igazgatósághoz már nem. Rosszhiszemű alkalmazói is vannak a törvénynek, ilyen a prefektúra, a számvevőszék. Látjuk azt is, hogy millió feljelentés van ebben a témában is” – mutatott rá Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke. Az államból élés karrierje A román politika az idők folyamán többnyire az államból élés karrierjét jelentette, aminek nem sok köze van a pártok nevében szereplő ideológiákhoz – állapították meg szerdán A román politika – a szervezett káosz iskolapéldája című tusványosi pódiumbeszélgetésre meghívott politológusok. Bakk Miklós politológus, a Sapientia EMTE oktatója másfél évszázados történelmi visszatekintésében megállapította: a román politika átvette ugyan az európai politikai modelleket, de ezeket egyfajta formaként használta, hiányzott mögüle a társadalmi tartalom. Székely István politológus, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ügyvezető alelnöke kifejtette: 2006 óta Romániában többnyire politikai társbérlet van a parlamenti többség és a vele szemben álló államfő között. Az egyébként parlamenti köztársaságként működő Romániában a közvetlenül választott államfőnek a titkosszolgálatok területén vannak igazából komoly jogosítványai. Székely azt valószínűsítette, hogy Romániában az egyre nagyobb költségvetéssel és személyi állománnyal rendelkező titkosszolgálatok aktivizálása az elnöki hatalom megteremtését és stabilizálását segíti, ebbe pedig szerinte a korrupcióellenes ügyészséget (DNA) is becsatornázták, amely a szolgálatoktól kapott információk alapján indít eljárásokat. Szerinte a kérdés csak az, hogy Klaus Iohannis államfő csak megörökölte a „rendszert”, vagy ő maga ennek a rendszernek terméke. Székely István Gergő politológus, a Kolozsváron működő Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa a román pártrendszer bemutatásakor megállapította: Romániában a pártok többnyire klientúra (és nem programatikus) alapon működnek. Ezért van az, hogy Romániában mindenki mindenkivel koalícióképes, a parlamentben gyakori jelenség a pártváltás, a koalíciókötés logikája pedig többnyire azt a szempontot követi, hogy az aktuális legerősebb párt ellen szövetkezik a második-harmadik. Az előadó szerint 1996 óta az RMDSZ is a forráselosztásban való részvételre alapozta legitimációs stratégiáját, de a magyar polgármesterek ügyészségi meghurcolása nyomán egyre kevésbé vonzó az érdekképviselet számára ez a modell, és az is látható, hogy az RMDSZ ma már ódzkodik a kormányzati szerepvállalástól. (Hírösszefoglaló) Népújság (Marosvásárhely)

Nem hozta szatyorban a megoldásokat
Kinyílt egy kapu
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke mérföldkőnek tartja Klaus Johannis államfő székelyföldi látogatását. Többek között azért is, mert az elmúlt 27 évben ez volt az első olyan alkalom, amikor az államelnöki hivatal együtt kezelte a székelyföldi megyéket.
„Másodsorban azért is tartom érdekesnek és rendhagyónak, mert elfogadta a székely zászlót, hiszen amikor a román zászlót elővette, akkor azt mondta: válaszként hoztam én is egy zászlót. Ilyen eddig még nem fordult elő, és ha úgy tetszik, most talán egy kicsit erős kifejezés, de »hivatalosította«” nemzeti szimbólumunkat – emelte ki érdeklődésünkre Tamás Sándor. Ugyanakkor az államfő a decentralizáció, régiósítás, valamint a helyi és regionális autonómia kifejezéseket használta – magyarázta a tanácselnök. Utólag az újságírók előtt pontosította, hogy a regionális autonómiára most nincsen törvényes keret, mert az alkotmány erre nem ad lehetőséget, de a lényeg az, ahogyan felvezette ezt a lehetőséget.
Tamás fontosnak tartja azt, hogy a székelyföldi elöljárók leszögezték a tanácskozásokon: nem etnikai, hanem területi autonómiát akar a magyarság. „Egyértelműen elmondtuk, nem azt akarjuk, amivel riogatják az embereket, hanem amilyen Dél-Tirol autonómiája. Antal Árpád polgármester pedig teljesen világosan fogalmazott, amikor azt mondta: nem az életünket kell a létező törvényekhez alakítani, hanem a törvényeket kell az emberek igényeihez, érdekeihez mérten alakítani”, hangsúlyozta a tanácselnök.
Az is látszott, hogy az államfő keresi azokat a pontokat, amelyek mentén tovább lehet tárgyalni, és ez kiderült a szűk körű tanácskozáson is, fűzte hozzá Tamás, aki szerint egyetlen kérdésről beszélgettek hosszabban, éspedig arról, hogy a székelyföldiek számára a biztonságos, békében való jobblétet a regionális autonómia jelenti. „A végkicsengése ennek a magánbeszélgetésnek az volt, amikor azt mondta az elnök úr, hogy Romániának is szüksége van önökre, és önöknek is szükségük van Romániára. Ezt pedig fontosnak tartom, mert tudatában vagyunk annak, hogy a mi céljainkat csak úgy érhetjük el, ha megfogalmazzuk, mit akarunk, ennek megvalósításához pedig kell a román többség, valamint a nemzetközi segítség”, nyomatékosította Tamás.
A következő fontos momentumot pedig az képezte, amikor a székely himnusz eléneklése kapcsán Johannis azt nyilatkozta az újságíróknak, hogy azt is meg kell hallgatni, ami az emberek lelkéből jön, nem csak a protokollszöveget. „Összességében pozitívnak értékelem a látogatását. Nyilvánvaló, hétfőtől nem fog megváltozni a világ, vagyis ha valaki azt várta, hogy az államelnök most szatyorban hozza a megoldásokat, nagyon téved. Nem így működik sem a politika, sem a romániai realitás, viszont távozásakor is az utolsó mondata az volt: – Ezt folytatjuk” – jegyezte meg Tamás. Hangsúlyozta: ez jó kezdet, sikerült kinyitni egy olyan kaput, amely eddig zárva volt, és ez fontos Romániának is, mert a stratégiai partnerség, amely Románia és az Amerikai Egyesült Államok között van, azt is feltételezi, hogy ebben az országban rend és nyugalom legyen, és „látszik messziről is”, hogy az ország közepén van egy olyan közösség, amely valamilyen okból elégedetlen.
Kiss Edit / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A biztos pont
Talán egy kissé megkopott a nimbuszuk, meghíztak, és több ősz hajszál ragyog fejükön a napsütésben, de újra itt vannak az ismerős arcok Tusványoson. Közben mi is meghíztunk, átöltöztünk, megfésülködtünk, és mi is itt vagyunk, mert jó látni őket, hallani a reménykeltő szavakat, gondolatokat.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt ügyvezető elnöke, a rendezvény egyik alapítója például azt mondta az idei 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor megnyitóján, hogy a rendezvény máig őrzi az alapítók értékrendjét, és sikertörténetek sorát tudhatja maga mögött. Az ügyvezető szerint Klaus Iohannis elnök látogatása is Tusványos sikerének számít. Valóban nem mindennapi esemény az államfő székelyföldi látogatása, de talán akkor lehetne igazán sikerről beszélni, ha nem a szabadegyetem nulladik napján érkezett volna, megállt volna Tusnádfürdőn, és időt szánt volna a valódi párbeszédre. Végül is járt Székelyföldön, szóba állt az elöljárókkal, megkapta és átadta az ajándékát.
Volt-e eredménye Tusványosnak a román–magyar párbeszéd szempontjából? Mintha észrevétlenül semmivé foszlottak volna az álmok, melyeket egykor közösen álmodtak Smaranda Enachéval, Adrian Severinnel... És talán a mi hibánk is, hogy a román politika döntéshozói nem hajlandóak vitába szállni velünk. Az igazi eredmények eléréséhez az igazságérzet mellé talán több emberi hang kellene. Persze, elkerülhetetlen a düh és türelmetlenség az állandó igazságtalanság láttán, mégsem tűnik járható útnak az egymástól való elfordulás útja.
Így is jó itt lenni, társalogni, sörözni, része lenni a nagy terveknek és a vidám komolytalanságnak. Magunkba szívni rengeteg ismeretet, merészeket álmodni, és érezni, ahogy szárnyra kel a kreativitásunk. Nappal a szép jövő épül az értelmes fejekben, éjszaka az elfeledett múlt köszön ránk alkoholgőzös, ködös szempárok mélyéről. Ismerős hangok, rég nem látott arcok, akik csak a koncertre jöttek fel – másnap újra a fülledt meleg és a kávéillat a sátrak alatt. De csak ennyi lenne Tusványos?
Jó lenne valóban találkozni és beszélgetni egymással. Jó lenne, ha valahogy egységes egésszé válhatna a sok jó szándék, nemes gondolat, ami megfogalmazódik a sátrak alatt. Jó lenne, ha újra az egykori hittel sétálhatnánk a fenyőfák árnyékában, ha emléktöredékeink között sikerülne valóban megtalálni azt a biztos pontot, ami értelmet ad ennek az egésznek, az életünknek Erdélyben, Magyarországon, a Kárpát-medencében... Jó lenne visszatalálni önmagunkhoz, kik egykor szerettük egymást, és hittünk abban, hogy minden jóra fordul.
Nagy B. Sándor / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Lesz-e munkamegosztás az erdélyi magyar pártok között? (Toró–Porcsalmi vita Tusványoson)
Van helye a párbeszédnek az Erdélyi Magyar Néppárt és az RMDSZ között, és fontos, hogy valamiféle munkamegosztás, illetve akcióegység alakuljon ki a fontos ügyekben, de nem lehet visszahozni azt a szervezeti egységet, amely a kilencvenes években volt – ez volt az egyik legfontosabb következtetése annak a vitának, melyet tegnap Tusványoson folytatott Toró T. Tibor és Porcsalmi Bálint, az Erdélyi Magyar Néppárt és az RMDSZ ügyvezető elnöke.
Ez volt az első alkalom, hogy nyilvános vitát folytattak a két politikai alakulat vezetői, az eszmecsere pedig igazi „tusványosi” eseménynek bizonyult: noha volt egymásnak feszülés, adok-kapok, a beszélgetés mindvégig civilizált, kulturált hangvételben folyt, a nézetkülönbségeken túl pedig több kérdésben is közös álláspontra helyezkedtek. A vita egyik konkrét hozadéka az is, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt és európai pártcsaládja, az Európai Szabad Szövetség (EFA) támogatja a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés nemrég indult aláírásgyűjtési kampányát – mint ismert, a kezdeményezés célja, hogy rávegye az Európai Uniót, hogy a tagállamokra kötelező érvényű kisebbségvédelmi szabályozást vezessen be. A két politikust három újságíró: Kozán István, Cseke Péter Tamás és Makkay József faggatta, így több téma felmerült, de egymás szavaira is reagáltak. Az első kérdések egyike azt firtatta, minek köszönhető a masszív RMDSZ-es részvétel az idei Tusványoson: Toró T. Tibor azt hangsúlyozta, hogy a tábor mindig is nyitott volt, és küldtek meghívót az RMDSZ vezetőinek, csak nem mindig éltek vele. Porcsalmi Bálint úgy látja, az RMDSZ és a Fidesz kapcsolatának rendeződése is hozzájárult az erőteljesebb részvételhez, de a beszélgetések témái között is vannak olyanok, amelyekben megkerülhetetlen a szövetség. Lehet-e ez egy intézményes párbeszéd kezdete a két párt között? – szinte adta magát a következő kérdés. Toró T. Tibor szerint nem lehet vissza¬hozni azt a szervezeti egységet, amely régen jellemezte az erdélyi magyar közéletet, de valamiféle akcióegység kialakítására, munkamegosztásra törekedni kell – példaként Klaus Iohannis székelyföldi látogatását említette, utalva Szilágyi Zsolt EMNP-elnök nyílt levelére és a térség elöljárói által felvetett problémákra, amelyek kiegészítették, erősítették egymást. Porcsalmi Bálint is úgy látja, nem érdemes azon siránkozni, hogy visszahozzák azt, ami volt, inkább pontszerű megállapodásokat lehetne kötni, megosztani a munkát – példaként a Minority Safepack kisebbségvédelmi kezdeményezést említette, kérve is a Néppárt segítségét az aláírásgyűjtésben. Toró T. Tibor azonnal reagált, amint azt korábban is hangoztatta, valamiféleképpen Tusványos szellemi termékének tekinti azt, hiszen e szabadegyetemen már akkor beszéltek róla, mikor felmerült az európai polgári kezdeményezés lehetősége, így természetes, hogy az ügy mellé állnak, már európai pártcsaládjuk, az EFA támogatását is megnyerték. A párbeszéd intézményesítésének kérdésében viszont eltérőek az álláspontok. Az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum sorsát felvető kérdésre Porcsalmi Bálint azt hangoztatta: kell ugyan beszélgetni, de tisztázni kell, mi a cél, melyek a jogosítványai egy ilyen kerekasztalnak, és túl is kell lépni az egyeztetéseken, a közös munka legyen az első helyen. Toró T. Tibor viszont az intézményesített párbeszéd fontosságát hangsúlyozta annak érdekében, hogy a kétpólusúvá vált erdélyi magyar közéletben – fontos ügyekben ne húzzák két irányba a szekeret, mint történik például az autonómia ügyé¬ben, hogy a meglévő statútum mellé készült még egy autonómiatörvény. Az akcióegység lenne a közös nevező, ahhoz azonban valamiféle kiegyezés kellene, de annak meg előfeltétele az is, hogy partnerként viszonyuljanak egymáshoz, és a néppártosok kerüljék az RMDSZ-t megbélyegző nyilatkozatokat – labancok, Bukarestben jól érzik magukat stb. – replikázott Porcsalmi.
Kisebb adok-kapok alakult ki arra a kérdésre is, amely arra irányult, hogy milyen Erdély-képet képzelnek el. Toró T. Tibor a Néppárt történelmi régiókon alapuló föderatív államberendezkedést szolgáló, kampányban is tematizált programját említette, és úgy vélte, az RMDSZ esetében a szlogen nem találkozik a tettekkel. Porcsalmi azzal érvelt, hogy programjuk konkrét intézkedéseket tartalmaz, amelyek Erdély fellendítését célozzák, és a románság megszólításának fontosságára hívta fel a figyelmet, emlékeztetve: a legutóbbi magyarellenes hisztéria éppen erdélyi román képviselőktől indult. Toró azzal válaszolt, hogy nem a központosító román pártokkal kell keresni a szövetséget, amelyek Bukarest érdekeit követik, hanem az erdélyi román regionalisták körében kell partnerekre lelni – azt azonban maga is elismerte, hogy ők egyelőre kevesen vannak. Porcsalmi Bálint viszont utópiának nevezte, hogy valaha is létrejöhet egy erdélyi román regionális párt, amellyel szövetkezni lehetne. Egyetértett viszont a két politikus abban, hogy a 2018-as év – amikor Romániában nagyszabású állami centenáriumi ünnepségek zajlanak majd – új kihívásokat jelent az erdélyi magyar közösség számára, amelyre a politikumnak fel kell készülnie. Porcsalmi Bálint úgy látja, mivel nincs egy komoly országprojekt, ami uralhatná a centenáriumot, az űrt hazafias szólamokkal, esetleg magyarellenes retorikával töltik majd ki. Jövőre Magyarországon választásokat rendeznek, és kialakulhat egy olyan kommunikációs spirál, amelynek mi ihatjuk meg a levét. Ezt kellene valamiképpen megelőzni, ellensúlyozni ezt a kampányt, illetve az alternatív médianyilvánosságot kihasználva – nem muszáj feltétlenül a Realitatea hírtelevízió kivégzőosztaga előtt bizonygatnunk igazunkat – a románok felé is eljuttatni a magyarság üzeneteit. Toró T. Tibor is hasonlóan látja a kérdést, javasolta, hogy a magyar pártok, a szellemi elit és a magyarországi együtt gondolkodjanak, és közös stratégiát találjanak ki arra összpontosítva, hogy az évforduló nemcsak veszélyforrás lehet, hanem esély is: új kezdet, kitörési lehetőség – a nagy nyomás ugyanis az ellenállást, az összefogást is erősítheti.
Farcádi Botond / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ügyvezető titánok harca: Toró T. Tibor versus Porcsalmi Bálint
Kedélyes, gesztusértékű megnyilvánulások és nyilatkozatok, a közeledési szándékot jelző célzások, ugyanakkor éles bírálatok és kritikák hangzottak el pénteken Tusványoson a Kettő az ügyvezető! című politikai konfrontáción Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke között. Ugyanakkor észlelhető volt, hogy a két politikus szándékosan kerüli a kényes témákat.
Igen nagy érdeklődés kísérte, hogy egy asztalhoz ült az RMDSZ és az EMNP ügyvezető elnöke, hiszen erre az elmúlt évtizedben nem volt precedens. Mit ír a munkaköri leírásukban, illetve miben merül ki a munkájuk? Eddig miért nem volt hasonló esemény? Lesz-e még Erdélyi Magyar Kerekasztal? Milyennek látják Erdélyt, s politikai stratégiájukban hol foglalnak helyet a románok? Hogyan látják a Trianoni Békeszerződés századik évfordulójával kapcsolatos, vélhetően felerősödő román nacionalista retorika ellensúlyozását? – többek között ezekről faggatta a két politikust az újságíró-trió: Kozán István, a Csíki Hírlap, Cseke Péter Tamás, a maszol.ro és Makkay József, az Erdélyi Napló főszerkesztője.
Olaj, de hova? Masszív RMDSZ-jelenlét
„Olajat önteni a kerekek közé, nem a tűzre” – fogalmazott Porcsalmi Bálint az első kérdésre válaszolva, míg Toró T. Tibor úgy vélekedett: személy szerint kevesebb reprezentációt és több párbeszédet és vitát szeretne bevinni a szervezetbe. Miért nem került sor eddig az ügyvezető elnökök vitájára? – A szervezők minden évben meghívják Tusványosra az RMDSZ szövetségi és ügyvezető elnökét, illetve vezető politikusait és tisztségviselőit. Lévén, hogy a korábbi esztendők tapasztalata alapján Porcsalmi Bálintot bevállalós embernek ismertem, szinte biztosra vettem, hogy pozitívan válaszol majd a felkérésre – mondta Toró. Álláspontja szerint eddig nem a nagyszabású rendezvénysorozat szervezőin múlott, hogy az RMDSZ vezetői nem jelentek meg s fejtették ki álláspontjukat akár a nemzetpolitikai kérdésekkel kapcsolatban. Porcsalmi Bálint pragmatikus választ adott: Erdélyben új politikai realitással állunk szemben. – Az utóbbi időben szerencsére rendeződött az RMDSZ és a FIDESZ viszonya, a két alakulat és vezetői közötti kapcsolat más alapokon nyugszik. Fontos, hogy itt is elmondhassuk, nyomatékosítsuk álláspontunkat – mondta.
A WebSzabadságnak adott videóinterjújában kifejtette: közel húsz RMDSZ-es vezető politikus vesz részt Tusványoson. - Ez egyrészt a megváltozott erdélyi politikai realitásnak tudható be, és annak, hogy a FIDESZ stratégiai partnerként kezeli az RMDSZ-t, van egy élő és működő partnerség. Ugyanakkor rengetek olyan kérdés és téma van terítéken Tusványoson, amelyben megkerülhetetlen a RMDSZ véleménye, álláspontja, legyen szó gazdasági kérdésekről, kisebbségi politizálásról és jogvédelemről. Ezért vannak itt a képviselők, szenátorok, RMDSZ-es politikusok. Megjegyezte, örömmel hallja, hogy az érdekvédelmi szervezet képviselőinek jelenléte élénkíti a vitát, nem annyira egyoldalú egy-egy panelbeszélgetés.
Visszatérve az ügyvezető elnökök vitájára: Toró T. Tibor úgy ítélte meg, Porcsalmi révén beindulhat egy intenzívebb párbeszéd az EMNP és az RMDSZ között. – Hátha Bálintnak sikerül meggyőznie elnökét, hogy üljön le a mi politikai alakulatunk vezetőjével. Ilyen vonatkozásban nekem könnyű dolgom lesz Szilágy Zsolttal – humorizált a politikus. Úgy vélekedett, jó volt a közös fellépés Klaus Johannis államfő székelyföldi látogatása alkalmával. – Hogy ismét közös szervezetben tevékenykedünk majd, akárcsak hajdanán? Ez már túlhaladott – hangsúlyozta az EMNP ügyvezető elnöke.
Egyeztetés, de munka is
Porcsalmi Bálint úgy reagált: az RMDSZ nem csak az egyeztetést, hanem a munkát is szereti. – Egyértelmű, hogy már nem hozható vissza az, ami régen volt. Amennyiben folyamatosan azon siránkozunk, hogy milyen volt, amikor ez működött, akkor képtelenség előre haladni. Azt várom el az EMNP-től, hogy aktívan bekapcsolódjon a közös munkába, mint például a Minority SafePack, az európai szintű kisebbségi jogvédelem kapcsán általunk elindított aláírásgyűjtésbe – mondta az RMDSZ-es politikus. Kijelentette, hogy sem Kelemen Hunor, sem pedig Szilágyi Zsolt nem volt olyan helyzetben, hogy összeállítsa Klaus Johannis székelyföldi látogatásának napirendjét, de pozitív volt az ezzel kapcsolatos egyeztetés.
Ezzel szemben Toró úgy értékelte, hogy a Minority SafePack kezdeményezés tulajdonképpen „a bálványosi folyamat sikere és eredménye”, s Porcsalmi „nyitott kapukat dönget”. Felajánlotta, hogy az EMNT által működtetett Demokrácia Központokon és különböző hálózatokon keresztül is hozzájárulnak majd ahhoz, hogy az európai kisebbségvédelmi kezdeményezés megfelelő számú aláírással rendelkezzen.
Kuruc-labanc, jó magyar-rossz magyar
Lesz-e még Erdélyi Magyar Kerekasztal? Erről a két politikus másként vélekedett. Porcsalmi szerint elemezni kell, mit lehet tenni a jelenleg lélegeztető gépre helyezett, hibernáló politikai egyeztető fórum újraélesztésére. – Helmut Kohlt idézném: a beszéd legyen rövid, a kolbász pedig hosszú – jegyezte meg Porcsalmi. Ezzel szemben Toró úgy vélekedett, jó, ha az erdélyi politikai egyeztetésnek intézményesített formája van. – Tulajdonképpen magyar vonatkozásban csak két párt maradt, az MPP ugyanis azt követően, hogy az utóbbi időben egyre rövidebb sugarú pályán gravitált az RMDSZ körült, mára már beolvadt a Kelemen Hunor vezette alakulatba. Úgy vélem, az autonómiának kell lennie a fő témának, irányvonalnak és stratégiának. Székelyföld esetében már volt egy, az autonómiát előirányzó törvénytervezet, nem értettük, miért kell másnak egy párhuzamosat csinálni. Persze, nem érdek, hogy csak egy ilyen dokumentum legyen – ismerte el az EMNP-vezető, majd hozzátette, hogy szerinte Erdélyben a magyarság vezetőinek „szüksége van egy új egyeztető fórumra”. - Ahhoz, hogy úgymond kiegyezésről beszélhessünk, s partnerségi viszonyt alakíthassunk ki, előbb pontot kell tenni a kuruc-labanc, jó magyar-rossz magyar paradigmának. Ez a politikai retorika nem segít. Ugyanakkor túl kell lépni azon is, hogy ki, mikor, mit nyilatkozott, mit üzent valaki valakinek. Másrészt túl kell tennünk magunkat a múltbeli vagy a jelenlegi személyes ellentéteken, problémákon – mondta Porcsalmi.
Bukaresti és erdélyi politizálás
Toró támadott: úgy gondolta, nehezen jöhet létre az erdélyi magyar-magyar párbeszéd, mivel „az egyik társaság Bukarestben politizál s jól érzi ott magát”, a másik meg Erdély-centrikus. – Mondhattátok volna nekünk amolyan összekacsintós módon, hogy né, fiúk, csináljatok ti kisebbségi vonatkozású árnyékjelentést, mert ti hitelesen tudjátok ezt megjeleníteni. Ti félig kormányon vagytok, mégsem tehetitek meg azt, hogy kvázi saját magatok ellen állíttok össze dokumentumot - mondta Toró arra utalva, hogy tavaly nyáron az RMDSZ elkészítette és elküldte Strasbourgba az Európa Tanácshoz azt az árnyékjelentést, amely a regionális és kisebbségi nyelvek chartájának ratifikálásakor vállalt román kötelezettségek teljesítésére vonatkozik. Mint ismert, a román kormány mintegy két és fél éves késéssel, 2016. március 2-án nyújtotta be jelentését, és abban a nemzeti kisebbségek nyelvi jogainak a kiterjesztéséről számolt be úgy, hogy a dokumentum csak a 2010 és 2013 közötti időszakot öleli fel.
Ki, milyen Erdélyt képzel el?
Toró a transzilvanista értékek érvényesítése mellett tette le voksát. A régió jövőjére és a románokkal való együttműködésre vonatkozó moderátori kérdésre azt mondta: aktívan keresik a kapcsolatot a transzilvanista román pártokkal, csakhogy azok nem léteznek. Porcsalmi egyaránt az erdélyiség érvényesítése mellett foglalt állást, de úgy gondolta, hogy az EMNP által képviselt föderális Románia álláspontot, amelyet a 2014-es kampányban Szilágyi Zsolt képviselt, lépéseknek kellett volna követnie. – Ilyen esetben módosítani kell az alkotmányt, a törvényeket – mondta Porcsalmi, aki szerint a jövő évi román egyesülés száz éves évfordulója kapcsán a magyarságnak pozitív üzenettel kell előrukkolnia. – Azt kell például hangsúlyoznunk, az elmúlt száz évben mit adtak a magyarok Erdélynek az elmúlt évszázadban. Ugyanakkor tökéletes románsággal kell kommunikálnunk álláspontjainkat, csakhogy nem egyből az autonómiával kell kezdeni. Induljunk el a kályhától –vélekedett az RMDSZ ügyvezető elnöke.
Kiss Olivér / Szabadság (Kolozsvár)

Tőkés: véget kell vetni az antiszemitizmushoz hasonlítható hungarofóbiának
Tőkés László szerint egyszer és mindenkorra véget kell vetni annak a hungarofóbiának, amely csak az antiszemitizmushoz és cigányellenességhez hasonlítható.
Az európai parlamenti képviselő a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) keretében tartott szombati előadásában átfogó képet festett Európa, a magyarság és az erdélyi magyarság helyzetéről.
Úgy vélte: az a keresztény “hozzáadott érték” – amely kimaradt az EU alkotmányából – többet jelenthetne minden, “felemás módon alkalmazott jogállamiságnál, demokráciánál, emberi jogoknál”. Azt is megemlítette: Európának legalább annyira komolyan kellene vennie a hitet és értékeit, mint ahogy a muszlimok teszik.
A volt királyhágómelléki református püspök szerint Tusványos ma is kiindulási és viszonyítási alapként szolgál, és a nemzeti érdek biztos igazodási pontját nyújtja. Úgy vélte: nemzetpolitikai szempontból fontosabb esemény volt Klaus Iohannis államfő hét eleji székelyföldi látogatása, és a székely választottak székelyhimnusz-éneklő, székely zászlót adományozó kiállása, mint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) májusi zilahi kongresszusa, “mely elsiklott a nagy nemzeti ügyek fölött”.
Tőkés László “székely autonóm területen” köszöntötte Orbán Viktort, és biztosította a miniszterelnököt, hogy számíthat az erdélyi magyarságra, és a “létveszélyben szocializálódott” külhoni sorstársaira az EU megreformálásában, valamint a nemzet védelmében való kiállásában. “Mi a saját bőrünkön tapasztaltuk meg mindazt, ami ma egész európai keresztény kultúránkat és nemzetállamait fenyegeti” – fogalmazott.
Elképesztőnek és cinikusnak tartotta, hogy azok vádolják a magyar kormányfőt az európai értékek veszélyeztetésével, akik újkori népvándorlást gerjesztettek, és ezzel egész Európa megmaradását teszik kockára. Tőkés László a román európai parlamenti képviselőt, Traian Ungureanut idézve jelentette ki: “Európát feladták azok, akiknek kötelességük lett volna megvédeniük a kontinens ábrázatát”. Kertész Imre megállapítását is idézte, mely szerint “Európa katasztrófa felé halad, az unió fennállása óta a legnagyobb válságát éli a menekültáradat miatt”.
Tőkés László jogosnak tartotta a Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő magyarországi látogatásán körvonalazódott tanulságot: hogy az önvédelem joga minden országot, így Magyarországot is megilleti. “Nemzetünk körében mi is részesei vagyunk és számítunk erre a védelemre” – jelentette ki, hozzátéve, hogy e védelem legfőbb letéteményesének Orbán Viktort tekinti.
MTI; erdon.ro

Társadalmi beágyazódás
Az elszigetelődést nem engedhetjük meg magunknak
Az elmúlt hetekben sok szó esett az elvándorlásról, a demográfiáról, az oktatás színvonalról és a román-magyar kapcsolatokról. A képességvizsgával kezdődően, az érettségin át, a tanárok véglegesítő vizsgáján, Klaus Johannis elnök székelyföldi látogatásán keresztül egészen Tusványosig, egy láthatatlan fonal fut végig, amivel azt hiszem, nem foglalkozik eleget az erdélyi magyar elit, és nem is rendelkezik egyelőre megfelelő válaszokkal a felmerülő kihívásokra.
A kérdés időnként publicisztikákban is felvetődik, de valahogy mindig elmarad egy olyan cselekvési terv kigondolása, ami közelebb vihetné az erdélyi magyarságot a kihívások megoldásához. Ebben az esetben olyan kihívással szembesülünk, amire megoldást nem fog adni nekünk sem Bukarest, sem Budapest, sem Brüsszel. A kérdésre sajátosan erdélyi választ kell adni, mert csak ez lehet érvényes. Az úgynevezett köztes területen élő kisebbségiként, vagyis a magyar kultúrából és médiából nap mint nap táplálkozó, de Románia állampolgáraiként a többségi állam mindennapjainak realitásaival is szembesülve, csakis mi érezhetjük át helyzetünk sajátosságát. Aki nem született bele a kisebbségi sorsba, és nem ismeri az anyanemzet kultúrája és nyelve mellett a többségi államét, soha nem fog tudni kigondolni érvényes tervet az etnikumközi kapcsolatok rendezésére.
Természetesen nem szabad átesni a ló túlsó oldalára sem, hiszen hasznos és értékes tanácsok kívülről is érkezhetnek, ezeket nem szabad zsigerből elutasítani, a dölyfösség és a fennhéjazás ugyanis soha nem visz előre. De a kívülről érkező tanácsok, javaslatok soha nem lesznek elegendőek ahhoz, hogy ezekből összeálljon egy cselekvési terv. Ezt a munkát az erdélyi magyarság képviselőinek kell elvégezniük, s ehhez mindenekelőtt meg kell válaszolnunk bizonyos kérdéseket. Meg kell határoznunk például, hogy mit jelent számunkra az anyanyelv, legtöbbünk esetében a magyar, emellett mennyit ér és mit jelent a román nyelv és kultúra ismerete, föl kell mérnünk, hogy mennyire mozgunk ez utóbbiakban otthonosan, illetve azt kell eldöntenünk, hogy hol akarunk élni hosszú távon.
A láthatatlan fonal, amire utaltam, a román-magyar viszony megnyugtató alapokra helyezése lenne, ami szoros összefüggésben áll a nyelvi és kulturális kommunikációs nehézségekkel, a kétnyelvűség hiányával, illetve egyoldalúságával, az oktatás színvonalával, és nem utolsó sorban az elvándorlással, ezen keresztül pedig közvetett módon a demográfiával. A romániai magyarság politikai érdekképviselete a szülőföldön maradást tekinti politikai hitvallása alapjának, de azt is meg kell vizsgálni, hogy a különböző társadalmi folyamatok és az azokat befolyásoló politikai döntések miként hatnak ennek a politikai „credo”-nak a megvalósulása vagy éppen meghiúsulása irányába.
A szülőföldön maradást sokan hajlamosak gazdasági kérdésre leszűkíteni. Nem vitatom, hogy a gazdasági erő igen lényeges összetevője ennek a kérdéskörnek, de ugyanakkor a gazdaság fejlettsége következménye annak a kulturális, oktatási alapnak, amellyel egy közösség megteremti saját jövője erőforrásait. Ha piramisszerűen próbálom ábrázolni a dolgot, akkor a fejlett gazdaság a piramisnak valahol a felső részén jeleníthető meg, az alapoknál kell szerepelnie a társadalmi, kulturális beágyazódottságnak, az oktatásnak, ami mindennek a hajtóereje.
Úgy gondolom, hogy a romániai magyarságnak a kisebbségi helyzetéből fakadó „köztesség” érzetét alapvetően befolyásolja a társadalmi beágyazódottsága, pontosabban ennek hiánya a romániai társadalmi életbe. Ez nem újszerű megállapítás, sokan felhívták már a figyelmet, hogy csak igen kevesek hajlandóak résztvenni az ország társadalmi folyamataiban, aminek az egyik fő akadálya a nyelvi kommunikációs nehézség. Az elmúlt csaknem három évtizedben, amióta megszűnt a kommunista rendszer fegyelméből következő fenyegetés és kötelezés, csökkent a román nyelvet jól beszélő romániai magyarok száma. Egyre több olyan fiatal kerül ki az iskolákból, akik nem tudnak megfelelően beszélni románul, és ezáltal, természetszerűen, beszűkülnek társadalmi tereik, érvényesülési lehetőségeik.
Az erdélyi magyar elitnek több mint negyed évszázaddal a rendszerváltozás után arra a kihívásra kell választ adnia, hogy miként tudja megteremteni a fiatal nemzedékek eredményesebb társadalmi beágyazódását a romániai társadalom egészébe anélkül, hogy ezzel nőjön az asszimiláció veszélye. Például az nincs rendben, hogy Kolozsvár belvárosában magyar gyerekek úgy nőnek fel, hogy szinte alig tudnak elmakogni két egyszerű tőmondatot románul, ha párbeszédhelyzetbe kerülnek. Mindez olyan városban történik, amelynek lakossága több mint 80 százalékban román. Ezt az elszigetelődést nem engedhetjük meg magunknak, hiszen ezáltal megszűnik fiataljaink otthonosságérzete, a leszűkített etnikai közegből előbb-utóbb ki fognak törni, hogy szélesebb terepen próbálják ki magukat, amiből óhatatlanul a kitelepedés és végső soron, az elvándorlásuk következik.
Erre a kihívásra nem csak a politikusoknak, hanem az egész pedagógus- és civil társadalomnak kell keresnie a választ. Olyan közös szocializációs, interaktív tereket kell kialakítani, ahol a szüleik példájától nem ösztönzött gyerekekben feloldódhat a román nyelvvel szembeni előítélet és gátlás.
Sokan szóvá teszik azt is, hogy a román-magyar párbeszédnek az egyik fő akadálya az egyoldalúság, hiszen a románok közül nagyon kevesen beszélnek magyarul. Ez így igaz, de statisztikák hiányában is megkockáztatom, hogy a történelmi Magyarországhoz tartozó Erdélyben is igen kevesen beszélték a román nyelvet a magyarok közül, többnyire a románok beszélhettek magyarul.
Kisebbség és többség viszonyrendszerében elsősorban a kisebbség érdeke, hogy jól kommunikáljon több nyelven. Minimum kettőn, de nem árt hárman-négyen. Az említett egyoldalúság tényét én is csak szomorúan állapíthatom meg, de úgy gondolom, ezen csak akkor lehet változtatni, ha minél több erdélyi magyar fiatal fog két nyelven – románul és magyarul - is jól kommunikálni. Csak akkor lehet érvényes és hasznos mondanivalónk a románok irányába, csak akkor fogjuk tudni felkelteni az érdeklődésüket irányunkba, ha számukra érthető nyelvezetbe öntjük, ami empátiát ébreszthet kultúránk, közösségünk iránt.
Ez az egyik alap, amire etnikai paktumot, harmóniát, kisebbségi érdekérvényesítést, innovációt, kutatást, fejlett gazdaságot és jólétet lehet építeni.
Borbély Tamás / Szabadság (Kolozsvár)

Az etnikai autonómia: papírtigris
Erősödő regionalizmus?
Szükség van az adminisztratív és gazdasági decentralizációra – fogalmazta meg a 27 évvel ezelőtt, 1990 februárjában alakult Temesvár Társaság. Az azóta sem teljesült célkitűzést egyféle apropóként használták pénteken Tusványoson az Erősödő regionalizmus, régiók Romániája című panelbeszélgetés résztvevői.
Florin Mihalcea, a Temesvár Társaság elnöke felidézte: az Európai Bizottság már a múlt század 80-as éveiben régiókban gondolkodott, létrehozta a Régiók Bizottságát, amely az Európai Tanács Parlamenti Közgyűlésével kellett volna hogy egyenrangú legyen, de ez nem következett be.
Bakk Miklós, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem docense azt mondta: a régiókat nem lehet eltüntetni, és jelenleg nagy politikai küzdelem folyik arról, hogy a régiók kialakításának a területi közösségek-e, vagy az állam a főszereplője.
Fancsali Ernő, az Erdélyi Magyar Néppárt kolozsvári elnöke bízik a regionalizmus sikerében, és úgy vélte: az autonómiával kapcsolatos „felvilágosító munkát” a közemberrel kell kezdeni, mert akkor elkerülhető lenne, hogy „bármilyen kiejtett félmondattól felrobbanjon a román sajtó”.
A székelyföldi autonómiatörekvéseket a katalán mozgalommal párhuzamba állítva elhangzott: egyáltalán nem biztos, hogy az a Katalónia, mely most minden követelésében az autonómiára hivatkozik, nem válik-e egy centralizált állammá, ha majd elnyeri függetlenségét. Mihalcea szerint ez történt Romániával is, hisz a 1918 előtt egy erős identitású, autonóm Erdély híve volt, amit az egyesülés után azonnal „elfelejtett” és azóta is a centralizmus megerősödéséért munkálkodik.
A vita résztvevői egyetértettek abban, hogy Klaus Johannis elnök nem mond igazat, amikor „etnikai autonómiáról” beszél. Ez egy „papírtigris”, amivel tulajdonképpen elutasítja a párbeszédet.
– Klaus Johannis már csak származása okán is alkalmas lenne arra, hogy az autonómia kérdését a maga természetességében megértse, ám ő kényelmesebbnek találja, hogy ezzel a csúsztatással kitérjen a párbeszéd elől – fogalmazta meg Bakk Miklós.
Az egyetemi oktató emlékeztetett, Johannis elődje a Német Demokrata Fórum élén, Paul Philippi, mindig úgy fogalmazott, Erdélyben nincs többség és kisebbség, hanem együtt élő nemzetek vannak és az Gyulafehérvári Kiáltvány szóhasználatából egyértelműen az látszik, hogy száz évvel ezelőtt még a románok is így gondolták.
Bakk Miklós egy román–magyar kétnyelvű párt létrehozását említette, mint olyat, ami valóban hatékonyan és hitelesen tudná képviselni az erdélyi emberek igényeit. Ezzel szemben Fancsali Levente azt hozta fel, hogy a románok bizalmatlansága miatt egy ilyen pártra zömmel magyarok szavaznának, tehát ennek kizárólag a magyar etnikai pártok meggyengülése lenne a következménye.
Az előadók egyetértettek abban, hogy a „regionalizmus sikerre van ítélve”, ám hogy erre mikor kerül sor, az igen kérdéses, mert jelenleg a régiókra „nem társadalompolitikai, hanem biztonságpolitikai szempontok szerint tekintenek”.
Erdély András / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Valótlan emlékek a fekete márciusról
Klaus Werner Johannis államelnök székelyföldi – pardon, Hargita és Kovászna megyei – látogatása kapcsán is fontosnak tartom elemezni, és helyére tenni a hónap elején Csíkszeredában megtartott Kovászna, Hargita és Maros megyei románok fórumán elhangzottakat, és főleg a magát kulturálisnak nevező Vatra Românească egyesület alapító alelnökének, prof. dr. Ioan Sabău-Pop ügyvédnek a marosvásárhelyi Cuvântul liber napilap 2017. július 5-i számában az 1990-es fekete március tanújaként adott nyilatkozatát. Egyáltalán nem kizárható, hogy az államelnök a látogatás bejelentésével a csíkszeredai román fórum felhívására reagált, bizonyítandó, hogy nem tartozik a fórumon oly erőteljesen elítélt román politikusok közé, akik nem lépnek fel határozottan az úgynevezett három székelyföldi megyében a „Románia destabilizálását célzó akciók” ellen és a „nemzeti ügy” védelmében.
„Neo-bélakunista megnyílvánulás”
A marosvásárhelyi fekete március egyik tanújaként megszólaltatott Sabău-Pop ügyvéd kartárs erőteljesen indít, kifejtve, hogy helytelen a történteket fekete márciusnak nevezni, mivel tulajdonképpen bolsevik, neo-bélakunista megnyilvánulás történt, amelyhez azzal a céllal kapcsolódott hozzá a magyar titkosszolgálat, hogy elszakítsák Erdélyt Romániától, vagy érjék el az ENSZ kéksisakosainak ide történő betelepítését. Ezért véleménye szerint az 1989. decemberi „események” nem váltak a románok hasznára. Jellemző módon a nyilatkozó pont úgy kerüli a forradalom/népfölkelés kifejezést, mint a magyar forradalmat eltipró Kádár-rendszer!
Mivel az interjúban az ügyvéd engem is nevesít, méghozzá tévesen, a replika jogán felszólítottam a Cuvântul Libert, hogy közölje dr. Ioan Sabău-Popnak, az „1990. márciusi marosvásárhelyi magyar atrocitások tanújának” adott válaszomat. Arra a kérdésemre, hogy az újságírói etikát tiszteletben tartotta-e az egykori (?) Steaua Roşie című napilap, a választ, gondolom, kitalálták.
Idézek a román lapnak küldött, de meg nem jelentetett válaszomból.
Alulírott dr. Kincses Elődöt, a Martie negru la Tîrgu-Mureş szerzőjét (elolvasható a www.martienegru.ro oldalon) több alkalommal is megemlíti dr. Ioan Sabău-Pop ügyvéd kartárs. Nyilatkozata jó néhány pontatlanságot, sőt valótlanságot tartalmaz. Mi, gyakorló jogászok, tisztában vagyunk azzal, ha egy tanú egyik állítása hamis, akkor a teljes vallomás valóságtartalma megkérdőjelezhető! Az alábbiakban ismertetem az interjú pontatlan állításait:
„Emlékszem, hogy március 19-én reggel a román tüntetők követelték Kincses Előd, Tőkés András és Király Károly lemondását a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa (románul CPUN) vezető tisztségeiből. Aznap Kincses Előd, aki a polgármesteri tisztséget is betöltötte, lemondott.” Csakhogy én sosem voltam polgármester, ezt a tisztséget Orbán Dezső töltötte be, a NEIT (CPUN) marosvásárhelyi elnöke pedig Ioan Judea ezredes volt.
„Segítettem a katonaságnak, hogy megakadályozzák a tüntetőket, hogy behatoljanak az épületbe, ami szinte lehetetlen volt, mert provokálták őket (szerk. megj.: a Görgény-völgyiekről van szó, akik megostromolták az akkori RMDSZ-székházat). Sütő Andrást, aki nem sokkal azelőtt szemműtéten esett át, bukaresti kórházba szállították. A Herder-, Kossuth- és állami díjas neves írót április végén műtötték meg az Egyesült Államokban, de a Görgény völgyéből behívott tüntetők által tönkretett szemét nem tudták megmenteni. Ebből az interjúból tudtam meg megrökönyödve, hogy a kartárs ezen a szörnyű eseményen jelen volt.
Kicsoda ez a Kincses?
„A líceum (szerk. megj. Bolyai) román diákjait és tanárait egész egyszerűen szabályosan kikergették.”
A Bolyai-líceum román tagozatának rengeteg diákja igazolhatja, hogy nem kergették ki őket az iskolából, amelybe tanulmányaik befejezéséig járhattak.
Az valóban megtörtént, hogy a magyar tagozat diákjai sztrájkolni kezdtek azért, hogy az 500 éves Bolyai ismét magyar líceummá váljon, a Papiu pedig, amellyel 1962-ben összevegyítették, újra magyar tagozat nélküli román líceummá váljon. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa Maros megyei alelnökeként személyesen mentem el egykori iskolámba, a Bolyaiba, és határozottan elleneztem, hogy a románokat akaratuk ellenére tanév közben eltávolítsák/átköltöztessék a Papiuba. Fellépésemért – ami végül is eredményes volt – egyesek a magyarság árulójaként bélyegeztek meg. A jelenetnek tanúja volt a magyarul jól beszélő Matei Vasile akkori aligazgató. Vajon a sors iróniájának tudható be az, hogy 1990. március 19-én a főtéri NEIT-székházat körbezáró tüntetők azt ordították, hogy „jos cu Kincses trădătorul!” (le az áruló Kincsessel!). Arra a kérdésre, hogy kicsoda ez a Kincses, az egyik tüntető azt válaszolta, azt nem tudom, de ezt kell kiabálnunk!
Szajkózott hazugságok
Az igaz, hogy 1990. március elején megbecstelenítették („au profanat”) Avram Iancu marosvásárhelyi szobrát, amelyre azt pingálták, hogy „Le ved”. Tisztában lévén a provokáció veszélyességével, azonnal felutaztam Bukarestbe és a nemzeti televízióban elmagyaráztam, hogy aki ezt a szöveget írta, nem ismerte a magyar helyesírást és szórendet, hiszen a helyes szöveg: Vedd le. Sabău-Pop kartárs, akinek románul megvan a Marosvásárhely fekete márciusa című könyvem, valószínűleg nem olvasta ezt az okfejtést, és ezért melegítette fel a 27 évvel ezelőtt megcáfolt vádakat.
Meggyőződésem, hogy a megfelelő román–magyar, magyar–román viszonyt csak az igazság kimondására és nem annak meghamisítására lehet alapozni! Azért, hogy a replika közölhető legyen, nem tértem ki a többi, számtalan esetben megcáfolt állításra, holott ezeknek hosszú a sora: a gyógyszertári csata, a „gyilkos” Trabant, a székelyek román származása, akiket a kiegyezés után magyarosítottak el, a Görgény-völgyieket senki sem hívta/küldte, maguktól jöttek be, a Vatra Românească 1990. február 8-i alapítása (holott a szervezetet már 1989. december 27-én megalapították, méghozzá a Papiu-líceum tanári szobájában, egy nappal azután, hogy aláírtuk a román és magyar, magyar és román értelmiségiek „Barátság platformját”); az 1848/49-ben magyarok által meggyilkolt 40 000 román (történetesen az egész szabadságharcban nem halt meg összesen ennyi magyar, osztrák és orosz katona). Igencsak elgondolkoztató, hogy a Barátság platform román aláírói között Radu Ceontea, a Vatra alapító elnöke és Lazăr Lădariu társalapító, a Cuvântul liber, de az Adevăr főszerkesztője is szerepel. A többi aláíró megérdemli, hogy felidézzük a nevüket: Béres András, Boér Ferenc, Ioan Boitan, Borbély István, Brassai Zoltán, Ioan Calion, Alexandru Cistelecan, Constantin Copotoiu (!), Anton Cosma, Éltető József, Fülöp G. Dénes, Gálfalvi György, Jánosházy György, Káli Király István, Kincses Előd, Markó Béla, Máthé Éva, Ion Ilie Mileșan, Augustin Morar, Cornel Moraru, Nagy Pál, Nemess László, Ioan Pascu, Grigore Ploeșteanu, Mihai Sin, Sütő András, Gheorghe Șincan és Tőkés András.
Sajnálatos tény, hogy a román politikum és média nagy része még mindig szajkózza a fekete márciussal kapcsolatos hazugságokat, és a főügyészség továbbra sem hajlandó elindítani a nyomozást Ion Iliescuék ellen.
Pedig bizonyítható, hogy a júniusi bukaresti bányászjárás főpróbájaként az ország akkori vezetőinek komoly szerepe volt a marosvásárhelyi parasztjárás megszervezésében. Sokan tudjuk azt, hogy a Zsil-völgyi bányászokat szállító vasúti szerelvényt március 20-án Székelykocsárdról fordították vissza. Miután sikerült megakadályoznunk a felbőszített székelyföldiek Marosvásárhelyre való beözönlését, a bányászok behozatala okafogyottá vált. Ennek tudható be az is, hogy Gelu Voican-Voiculescu akkori miniszterelnök-helyettes leállította a Zalatnán autóbuszokban várakozó mócok Marosvásárhelyre való beszállítását. Ebben az összefüggésben még inkább nyilvánvaló az, hogy mekkora melléfogás a Cseresznyés Pál ügyét félrenyomozó egykori ügyész díszpolgárságának egyhangú megszavaztatása.
A magunk részéről mindig az igazság talaján kell állnunk, és nem támogathatjuk annak elmismásolását!
Kincses Előd
A szerző marosvásárhelyi ügyvéd / Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Iohannis látogatása magyarellenes hangulatot szít
Klaus Iohannis július 18-i székelyföldi látogatását követően, a román média készségesen dicsérte az elnök hazafias magatartását és a „csodálatra méltó” taktikákat, amelyekkel kikerülte a helyi magyar közösség vezetői által állított „csapdákat”. Különösen értékelték azt, hogy nem vette át személyesen a neki ajándékozott székely zászlót, hanem egy testőrt kért meg erre, ő maga pedig egy román zászlóval viszonozta a házigazdák gesztusát. Bár az elnök meghallgatta a helyi vezetők által megfogalmazott problémákat, beleértve az etnikai diszkriminációt, amellyel a magyar közösség folyamatosan szembesül, Iohannis előszeretettel utasította el ezeket, és arra kérte a hallgatóságát, hogy inkább azokra a kérdésekre koncentráljanak, amelyek Románia más részeit is egyenlő mértékben érintik. Ezt a retorikai fogást a román média felettébb értékelte.
Sajnos egyes politikai kommentátorok nem érték be az elnök dicsőítésével, és ijesztően xenofób diskurzusba csaptak át, újfent ellenségként tüntetve fel a székelyföldi magyar közösséget. Rareș Bogdan, a Realitatea TV Jocuri de putere című műsorának házigazdája, aki egyébként is ismert magyarellenes kijelentéseiről, döbbenetét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az elnöknek egy székely zászlót adtak a helyiek ajándékba. Felháborodását kifejezendő, „párnahuzatnak” és „lepedőnek” nevezte a székely zászlót. A műsor végig nagyon ellenséges volt a magyar közösséggel és annak vezetőivel szemben, akik „fel merték hozni” a székelyek „állítólagos” sérelmeit az államelnöknek. A vitaműsor egyik meghívottja, aki ráadásul történész, nem átallotta a következőket mondani: „Meg kell mutatnunk az ajtót mindazoknak, akik nem akarnak románok lenni”. Ezzel egyértelműen arra utalt, hogy akik mások, mint a többség, azoknak nincs helyük az országban.
Aggodalommal tapasztaljuk, hogy újfent milyen gyorsan a magyar közösség ellen lehet fordítani a román közvéleményt, és mennyire mélyen gyökerezik a magyarellenesség Romániában, még 100 évvel a modern román állam megalakulása és 27 évvel a demokrácia bevezetése után is.
Mikó Imre Jogvédő Szolgálat Háromszéki Szervezete; Erdély.ma

Rakétára van pénz
Négymilliárd dollárért – több mint 16 milliárd lejért – vásárolna Patriot rakétavédelmi rendszert Románia az Egyesült Államoktól. S ez még mindig csak a kezdet: Bukarest nagyszabású hadi fejlesztési programot kezdeményez a következő évekre – további közel 10 milliárd eurós ráfordítással.
Mindeközben Romániában jóformán leálltak az állami beruházások. Infrastrukturális fejlesztések alig zajlanak, az autópályák csigalassúsággal épülnek – ha éppen nem kell lebontani és elölről kezdeni, amire szintén volt már példa –, közegészségügyi szempontból jó pár évtizedet visszalépett az ország, tombol a kanyarójárvány, nincs védőoltás, a kis- és középvállalkozásokról éppen újabb rend bőrt készülnek lehúzni a részmunkaidősök adóterheinek növelésével, hogy a féktelen osztogatást legyen miből fedezniük, a vidéken élők életkörülményei továbbra sem nevezhetőek 21. századiaknak, a folyó víz, a csatornázás ma is csak álom ezer meg ezer településen. És akkor az oktatásról még szót sem ejtettünk: noha törvény szavatolja, az ágazatnak még sosem tudták biztosítani a nemzeti össztermék hat százalékának megfelelő költségvetést.
Lenne tehát, hová tenni a pénzt, vannak sürgősebb megoldásra váró gondok, mintsem az ország haderejének fejlesztése. S bár való igaz, hogy a világban zajló konfliktusok egyre csak éleződnek, egyre nyomasztóbb, rosszabb a hangulat, mind több és nagyobb a potenciális veszély, mi több, az észak-atlanti szövetség tagjaként Romániának kötelessége is nemzeti összterméke két százalékát védelmi célú kiadásokra fordítani, azért Bukarest igyekezete inkább tűnik túlbuzgóságnak, semmint valós szükségletekből fakadó lépésnek. Fölöttébb furcsa viszont az, hogy az amerikai rakétavédelmi rendszer megvásárlása körül meglehetősen nagy a csend: nincs egyetlen olyan román politikai erő vagy civil szervezet, amely szót emelne a döntés ellen, mintha a közélet egészében teljes lenne a konszenzus a fegyverkezés szükségességéről, a hadi erő fejlesztéséről, és arról, hogy mindezt elsősorban Amerikából kell beszerezni. Ennek tükrében kell értelmeznünk Hans Klemm, Amerika bukaresti nagykövetének minap elhangzott kijelentését is, mely szerint a Patriot rakétavédelmi rendszer beszerzésének óriási hatása lenne Románia és a NATO biztonságára. És nem feledhetjük Klaus Iohannis pár héttel korábbi amerikai látogatását sem – a román sajtó szerint éppen a Donald Trumppal folytatott megbeszélésen született megállapodás a nagy beszerzésről. Úgy is fogalmazhatnánk tehát, hogy meglehetősen sokba került Klaus Iohannis kézfogása Donald Trumppal. A gond csak az, hogy a számlát ezúttal is nekünk kell állnunk... Farcádi Botond / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„2018 kapcsán mi érdekes helyzetben vagyunk”
Szerdán az RMDSZ országos ügyvezető elnöki minőségében hivatalos látogatást tett Váradon Porcsalmi Bálint. Szerkesztőségünkbe is ellátogatott, exkluzív interjújában a közelmúlt és az elkövetkező időszak történéseivel kapcsolatban fejtette ki a véleményét.
– Amióta az év elején megválasztották az RMDSZ országos ügyvezető elnökévé, ez-e az első hivatalos látogatása ebbéli minőségében Bihar megyében? Mi a célja?
– Ügyvezető elnöki minőségemben ez a mostani az első hivatalos látogatásom. Tájékoztató és tájékozódó jellegű látogatás ez, amúgy elég sok területi, illetve megyei szervezethez ellátogatok. A vizit több részből áll. Egyrészt a megyei szervezet vezetőjével találkozom. Tájékozódom arról, hogy éppen milyen projektek vagy politikai kérdések vannak napirenden, miben tudok mint ügyvezető elnök segíteni. Ugyanakkor van ennek egy szervezetépítési komponense is. A munkatársainkkal, a kollégákkal találkozom, próbálok első kézből értesülni arról, hogy milyen napi kihívásokkal küszködnek, illetve miben tudunk nekik segíteni abban, ami a szervezetfejlesztést és -építést illeti.
– A közelmúlt eseményeire visszagondolva, számomra legalábbis feltűnő volt az, hogy mintha az elmúlt évekhez képest az RMDSZ vezető politikusai hangsúlyozottabban lettek volna jelen Tusványoson. Vagy tévednék?
– Nem téved, alapvetően az eddiginél jóval hangsúlyozottabb volt az RMDSZ jelenléte. Tizenöt vagy tizenhat vezető RMDSZ-es politikus volt jelen Tusnádon. Ennek alapvetően két oka van. Az egyik – és szerintem ezen nincs mit titkolni –, hogy rendeződött az RMDSZ és a Fidesz viszonya, van egy partneri kapcsolat a magyar kormánnyal. A másik pedig, ami azt hiszem, hogy talán ennél is fontosabb, hogy van jó néhány olyan téma – gazdaság, oktatás, nemzetpolitikai kérdések, mint például a Minority SafePack –, amelyeknek kapcsán az RMDSZ álláspontja megkerülhetetlen és fontos. Ezért is voltunk ott, és mondtuk el a saját véleményünket.
– Ön Toró T. Tiborral, az Erdélyi Magyar Néppért ügyvezető elnökével vitázott, vagy folytatott párbeszédet, ha úgy jobban tetszik…
– Ami a Toró T. Tiborral lefolytatott vitát, párbeszédet, vagy beszélgetést illeti, én mindig azt mondtam, hogy nyitott vagyok bárkivel egy asztalhoz ülni hogyha vannak közös témák, vagy éppenséggel vitás pontok. Ez vezérelt akkor is, amikor elfogadtam a szervezőknek a meghívását erre a kerekasztalra. Így utólag értékelve, azt hiszem, hogy ez egy jó beszélgetés volt, jó néhány kérdés előjött, amelyekben nem értünk egyet, és volt néhány olyan kérdés is, melyekben egyetértünk. Én azt mondtam, hogy az egyeztetésen és párbeszéden túl arra kellene többet koncentrálnunk, hogy legyen folyamatos munkával való együttműködés. Akkor ott megkértem Toró T. Tibort, hogy az EMNP szálljon be például abba az aláírásgyűjtésbe, amit mi a múlt héten kezdtünk el.
– És lett ennek valami eredménye?
– Sajnos eddig még nem láttunk egyetlenegy olyan konkrét jelét se annak, hogy esetleg meghirdették volna ők is, de remélem, hogy ez meg fog történni. Jó dolognak értékelem tehát ezt a vitát, de hogy aztán ennek mi lesz a folytatása, vagy eredménye, majd kiderül.
– Milyen parlamenti őszre számít?
– Van ugye a parlamenti együttműködés, ami jelen pillanatban működik a PSD-ALDE kormánykoalícióval. Nyáron lesz egy közös frakcióülésünk, egy munkamegbeszélés, ahol értékeljünk, hogy azokból a kitűzött célokból, melyeket tavasszal, az év elején meghatároztunk, mit sikerült eddig megvalósítani, illetve ezekből mi az, amit meg lehet majd valósítani ősszel. Van jó néhány olyan kérdés, olyan projekt, amiről mi nem mondtunk le. Ezek most előtérbe kerültek a kormányválság alatt kialakult cirkusszal.
– Például?
– Például a 215-ös törvénynek a módosítása, ami az anyanyelvhasználatot illeti. De beszélhetünk a kisebbségi törvényről is, illetve van egy nagyon fontos hozadéka annak is, ami történt. Ez kimondottan a parlamenti ülésszak vége előtt volt, az oktatási törvénynek a módosítása, ami számunkra nagyon fontos új elemeket tartalmaz, és e héten kedden Klaus Iohannis államfő kihirdette ezt a törvényt. Tehát ma már törvény rendelkezik a differenciált képességfelmérő és érettségi vizsgákról. Az említett augusztusi megbeszélésen jelöljük ki az őszi prioritásokat, de még egyszer hangsúlyozom, a nagy projektjeinkről nem mondtunk le.
Centenárium
– Egyre inkább közelítünk 2018-hoz, a román egyesülés 100. évfordulójához. Az RMDSZ hogyan viszonyul ehhez a centenáriumhoz?
– 2018 kapcsán mi egy érdekes helyzetben vagyunk. Többször azt mondtuk, ez veszélyes lehet az egész magyar közösségre nézve abból a szempontból, hogy mivel Romániában nem látható az, hogy egy nagy, országos projekt töltené ki a centenárium megünneplésére vonatkozó kommunikációt, nagy valószínűséggel egy hazafias, de ami ennél félőbb, hogy egy nacionalista, magyarellenes retorika tölti majd be ezt az űrt. Mi viszont ezt az egészet egy lehetőségnek tekintjük. Alapvetően két dolgot tervezünk, és ez nem csak a parlamentre vonatkozik, hanem úgy általában véve. Az egyik az, hogy valamilyen formában megmutassuk azokat az értékeket, melyekkel az erdélyi magyarság az elmúlt száz évben hozzájárult Románia fejlődéséhez, a másik pedig az, hogy egyre többet beszélünk ma már arról, és tervezzünk is azt, hogy miként tudjuk a román közösséget megszólítani, hogyan tudjuk neki elmagyarázni azt, hogy kik vagyunk, és mit akarunk.
– És hogyan tudjuk?
– Lehet, hogy ennek az első lépése nem az kellene legyen, hogy az autonómiát kezdjük el magyarázni, hanem visszamegyünk egy kicsit a kályháig, és inkább alapdolgokat magyarázunk el a románoknak a magyarokról, hiszen lehet, hogy például sokan azt se tudják, hogy vannak magyar iskolák, vagy egyáltalán, mit is jelent magyarnak lenni Romániában. Tehát nem biztos, hogy nekünk azzal kellene most elkezdenünk elmagyarázni a saját dolgainkat, hogy a jogok kodifikációjával indítunk, hanem inkább visszatérve az alapokhoz, egy más típusú kampánnyal, egy más típusú kommunikációval kéne megszólítsuk a román közösséget.
– Önmagában, csupán az emlékezés, gondot jelentene?
– Tényleg nem a megemlékezéssel van a gond, hanem azzal, hogy nincs egy olyan konkrét témájuk, amire a megemlékezésüket építenék. Tegyük fel, nincs egy olyan sikersztori, amiről száz év elteltével meg tudnak emlékezni, marad tehát egy nagyon érzelmi kommunikáció. Éppen ezért ez az érzelmi kommunikáció óhatatlan, és már most látjuk ennek a jeleit, ami egy nagyon erős nacionalista, nemzetféltő, magyarellenes retorikát ölthet. Reméljük, hogy valamelyest meg tudjuk fékezni ezeket a kirohanásokat. Illúzióink azért nincsenek, tudatában vagyunk annak, hogy elég erősek lesznek. Mi fogjuk tenni a dolgunkat, és ehhez megpróbálunk román partnereket is keresni, mert azt hiszem, hogy vannak ilyenek. Nem sokan, de vannak olyan emberek, akik ezt a román–magyar kérdést egy más szemüvegen keresztül látják, normálisan érzékelik. Ugyanakkor Klaus Iohannist is arra kértük a székelyföldi látogatása kapcsán, hogy 2018 távlatában, mentén is próbálja ezeket a nagyon magyarellenes kirohanásokat valamiféleképpen tompítani, éljen a moderátori jogosítványaival. Neki ezt is elmondtuk ott. Másfelől ahhoz, hogy ezt a kérdés megfelelően tudjuk kezelni, illetve 2018-ban tovább tudjunk lépni, egy olyan stratégiai partnerséget kell kidolgoznunk és elfogadnunk a román állam és a magyar kisebbség között, melynek az alapja valahol az 1918-as Gyulafehérvári Nyilatkozatban rejlik.
Aláírásgyűjtés
– Mindeközben úgy tűnik, hogy tágabb kitekintésben, az európai politikai helyzet nem éppen kedvezően alakul abból a szempontból, hogy ettől javulna a közérzetünk, vagy jobban éreznénk magunkat kisebbségi magyarként Romániában…
– Hát igen, én is azt hiszem, hogy az ismert problémák nem segítenek. 2018-ban azonban a mi itteni életünket elsősorban a centenárium fogja meghatározni. Még egyszer mondom: mi megpróbáljuk egy közérzet javító, pozitív kommunikációval temperálni a felénk irányuló negatív kommunikációt. Ami pedig az Európai Uniót illeti, van egy érdekes kezdeményezés, amit 2013-ban indítottunk el, de igazából idén áprilisban ért révbe. Ez a már általam említett uniós kisebbségvédelmi kezdeményezésünk, a Minority SafePack, ami szintén 2018-ban fog kicsúcsosodni. Az a véleményünk ugyanis, hogy az Európai Uniónak az őshonos nemzeti kisebbségek kérdéseit is rendeznie kell. Jelen pillanatban gyűjtjük az aláírásokat, ezúton is szeretném kihasználni az alkalmat, hogy a jogaink.eu honlapra hívjam fel a figyelmét a nagyváradi, illetve bihari magyar közösségnek, hiszen online már alá lehet írni. Az aláírásgyűjtést nagy valószínűséggel idén befejezzük. Egymillió aláírást kell összegyűjteni Európa-szerte. Jövő áprilisban lezárul ez az európai aláírásgyűjtés, és minden bizonnyal majd a nyár után, kora ősszel kezdődhet meg uniós szinten a politikai munka, a jogalkotás, ami a kisebbségek védelmét illeti.
– Az RMDSZ ugye 250 ezer aláírás megszerzését tűzte ki célul?
– Igen, 250 ezer aláírást akarunk összegyűjteni Erdélyben, aminek egy részét, mint ahogyan említettem, online úton. Azt tudni kell, hogy ez első internetes hivatalos aláírásgyűjtés, amit Romániában csinálnak. Más ilyen jellegű, vagy ekkora méretű kezdeményezés még nem volt. Ez egy új forma. Mindenkit arra bátorítok, hogy aki teheti, az online írja alá, mert egyszerűbb a kérdőív, mint a papír alapú. A papír alapú aláírásgyűjtésnek különben is csak majd szeptemberben fogunk neki, és egy kicsit bonyolultabb lesz, mint a szokásos aláírásgyűjtés.
– Jövőre egy számunkra másik fontos eseményre is sor kerül: a magyarországi országgyűlési választásokra.
– Látnunk kell a 2014-es választások, majd a referendum kapcsán, hogy körülbelül a kettős állampolgároknak a fele akar, vagy vesz részt a választásokon. Van egy nagyon fontos kérdés viszont, és én erről szoktam nagyon sokat beszélni, vagyis hogy létezik egy, nem nevezném akadályozó tényezőnek, hanem inkább adminisztratív kapunak, a választás és a választó állampolgár között. Ez a regisztráció. Mi, romániai magyarok ahhoz vagyunk szokva, hogy vasárnap szépen felöltözünk, vesszük a személyi igazolványunkat, a szavazókörben megkapjuk a pecsétet, és öt perc alatt szavazunk. Magyarország esetében azonban ez nem egy öt perces valami, hanem egy hosszabb, és eléggé összetett folyamat, procedúra. Egy bonyolult információkkal teli űrlapot kell kitölteni. A mi szerepünk, és a mi vállalásunk ebben, hogy segítünk azoknak, akik élni akarnak a szavazati jogukkal, tájékoztatjuk őket, segítünk nekik abban, hogyan kell regisztrálni. Szerintem ez a legfontosabb kérdés most, illetve valószínű, hogy januárban és februárban arról is kell beszélnünk majd, hogy hogyan szavazzanak helyesen. Lehet, hogy nem árulok el újdonságot, de 18–20 százaléka a határon túlról leadott szavazatoknak érvénytelen. Ez nem azt jelenti, hogy az emberek rosszul szavaznak, csak rosszul töltik ki a kísérőpapírokat, a kísérődokumentumokat vagy azt az űrlapot, és éppen emiatt a rendszer ezt sokszor automatikusan visszadobja. Mi azonban bízunk abban, hogy a saját rendszereinken, a saját csatornáinkon és a saját szervezeti erőforrásainkon keresztül el tudunk jutni nagyon sok olyan kettős állampolgárhoz, aki szavazni akar.
Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

Erősödik-e Romániában a regionalizmus? (Tusványos)
Van-e esély regionalizációra Romániában, amikor a napi tapasztalatunk az, hogy ezzel ellentétes folyamat zajlik, az Európai Unióban pedig az új kihívások miatt kikopni látszik a Régiók Európája fogalom? Hogy állnak a romániai regionalista mozgalmak, milyen következményei vannak az országban száz éve folyó homogenizáló-uniformizáló politikának, milyen esélyei vannak a székelyföldi, a bánsági, az erdélyi autonómiának? Ilyen és ehhez kapcsolódó kérdéseket jártak körül az Erősödő regionalizmus, régiók Romániája című beszélgetés résztvevői a Kós Károly-sátorban rendezett beszélgetésen – de nem maradt el Klaus Iohannis államelnök székelyföldi látogatásának értelmezése sem.
A Papp Attila Zsolt, a kolozsvári Főtér portál főszerkesztője által moderált vita résztvevői a regionalista mozgalmak szakavatott ismerői vagy éppen zászlóvivői voltak: Bakk Miklós politológus, egyetemi tanár több régiósítási, autonómiatervezet kidolgozásában vett részt, Florian Răzvan Mihalcea a Temesvári Társaság vezetője, amely civil szervezet már az 1990 januárjában megfogalmazott temesvári kiáltványban kiállt a gazdasági és közigazgatási decentralizáció mellett, Fancsali Ernő pedig civil aktivistaként, majd az Erdélyi Magyar Néppárt kolozsvári elnökeként próbálta népszerűsíteni az autonómia gondolatát. S jóllehet az előadók abban egyetértettek, hogy a regionalizáció sikerre ítéltetett Romániában is, a kérdés, hogy ez mikor valósulhat meg, már jóval nehezebb.
Papp Attila Zsolt vitaindítónak szánt felvezetőjében arra hívta fel a figyelmet: az Európai Unióban manapság két koncepcióról folyik a vita, a föderatív Unióról és a nemzetállamok szövetségéről, e harc közepette pedig kikopni látszik a régiók Európája fogalom. Bakk Miklós úgy értékelte, hogy az uniót foglalkoztató válságra és a globalizációra adott válaszok során az állami szint megerősödése tapasztalható az állam alatti szinttel, tehát a régiókkal szemben. Ráadásul nagyszabású geopolitikai átrendeződés foglalkoztatja Európát, az államok biztonságpolitikai szempontból tekintenek a régiókra – ennek is betudható, hogy a régiók Európája fogalom pillanatnyilag inkább „fű alatt” létezik. Ennek ellenére a fejlődés kiköveteli majd a regionalizációt – vélekedett.
Florian Răzvan Mihalcea a Romániában száz éve zajló központosítás, homogenizáció áldatlan következményeit, a decentralizációs törekvések buktatóit ecsetelte. Az osztrák-magyar uralom idején a románság is decentralizációt, regionalizációt hirdetett, a gyulafehérvári nyilatkozatban is autonómiát ígértek, hogy aztán az egyesülés után központosító, homogenizáló, uniformizáló politikát folytassanak. Ezt kiteljesítette a kommunista hatalom, áttelepítések folytak, kicserélődtek az emberek, ennek nyomán mára a régiók elvesztették egyedi, specifikus jegyeiket. Bánság multietnikus hagyományait ma már sokan nem ismerik az ott élők közül, nem is tanítják iskolában a régiók történelmét, de például a kommunizmus öröksége miatt építészeti szempontból, külalakra Csíkszereda sem különbözik Piatra Neamțtól. Pedig 1989-ben a temesvári forradalom is valahonnan innen indult: Tőkés László a falurombolás ellen emelte fel szavát, ez jelentette a forradalom szikráját. A decentralizáció, a régiók egyedi jellegének megerősítése ráadásul továbbra is hatalmas akadályokba ütközik: a Temesvár Társaságot már 1990-ben szeparatizmussal vádolták, amiért a temesvári nyilatkozat 11. pontjában decentralizációt sürgettek. A szeparatizmus vádja ma is él: a Victor Ponta elleni tüntetések idején például Temesváron Bánság zászlajával vonult fel a Bánsági Liga – másnap a médiában már azzal vádolták őket, hogy el akarnak szakadni Romániától. Fancsali Ernő úgy értékelte, az erősödő centralizmusra mindig az erősödő regionalizmus a válasz, ez tapasztalható Európában, például Skóciában vagy Katalóniában. Romániában is sikerre ítéltetett a regionalizáció, ma már sokkal nyíltabban lehet erről beszélni, mint korábban, maga Klaus Iohannis elnök is ennek fontosságát hangsúlyozta székelyföldi látogatásán. Ugyanakkor a romániai regionalista mozgalmak számbavételekor az derült ki: ezeknek a törekvéseknek még igen sokat kell erősödniük. Civil mozgalmak léteznek Erdélyben, Bánságban is – az Erdélyi Demokratikus Liga, a Bánsági Liga –, a politikai intézményesülés tekintetében azonban előrelépés nem történt, regionális párt, erdélyi párt még nem jött létre. Jászvásárban is van hasonló próbálkozás, Marosvásárhelyen a Szabad Emberek Pártja tartozna ide, de összességében gyerekcipőben még a multietnikus régiók autonómiamozgalma – e tekintetben a székelyföldi autonómiamozgalom jóval előrébb jár. Klaus Iohannis elnök székelyföldi látogatása és azon kijelentése, mely szerint az „etnikai autonómia” elfogadhatatlan, kisebb vitát váltott ki az előadók körében. Ha Fancsali Ernő értékelte azt, hogy az elnök a regionalizmus fontosságáról beszélt, Florian Răzvan Mihalcea pedig azt hangsúlyozta, hogy az autonómia fogalmának zsigeri elutasítottsága miatt egyebet nem is mondhatott az elnök, különben „szétszedik”, Papp Attila Zsolt úgy vélekedett: még Traian Băsescuhoz képest is visszalépés Iohannis megnyilvánulása. Bakk Miklós pedig úgy értékelte, az etnikai autonómia fogalmának hangoztatásával Iohannis voltaképpen a párbeszédet utasítja el egy retorikai csellel. Az etnikai autonómia kifejezés ugyanis amolyan papírtigris, használatának célja, hogy elutasítási reakciót váltson ki, és ezzel voltaképpen a dialógust utasítja el az elnök – pedig a Német Demokrata Fórum volt elnökeként is ismerhetné az erdélyiséget, az egymás mellett élő egyenrangú népek gondolatát.
Farcádi Botond / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„A legnagyobb hiba az lenne, ha 2018-ban beburkolóznánk sündisznóállásba”
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök kisebbség-többség közti paktumot szorgalmaz
2018-as centenáriumára készülésről Kelemen Hunor RMDSZ elnök lapunknak úgy nyilatkozott: hiba lenne, ha beburkolóznánk sündisznóállásba, és egész évben csak siránkoznánk, félnénk, rettegnénk. Ezt el kell kerülni, így ugyanis nem lehet építkezni. Ebből a meggondolásból döntöttek úgy, hogy jövőre az őszinte beszédet választják: Ezer év Erdélyben, száz év Romániában mottóval arra törekednek, hogy megmutassák, mi, magyarok az elmúlt száz évben mit tettünk, mivel járul Kelemen Hunor: hiba lenne sündisznóállásba burkolózni tunk hozzá Romániához, tehát az értékalkotás és értékalkotók bemutatása lesz az egyik cél. Az RMDSZ szövetségi elnökével készített interjúnkban arra is rákérdeztünk: hogyan értékelik az együttműködést a parlamenti pártokkal az eltelt fél év után, Klaus Johannis székelyföldi látogatása kapcsán arra voltunk kíváncsiak, várnak-e változást az államfővel való kapcsolatban. Kelemen Hunor azt is megemlítette, ismét javasolta a kisebbség-többség paktum megkötését.
- A választásoktól eltelt fél év parlamenti munka után, hogyan értékelik az együttműködést a parlamenti pártokkal?
- Alapvetően az volt a szempont, hogy legyen egy folyamatos párbeszéd valakivel a parlamenti csoportok, pártok közül. Mert eredményeket nem lehet elérni 7%-kal, bár erősebb a parlamenti frakciónk, mint volt az előző mandátumban, de mégis messze vagyunk az 50%-tól, amivel törvényeket lehet alkotni. A kormányzó koalíció, a PSD-ALDE ajánlotta fel az együttműködést, sajnos, az első félév bebizonyította, az ellenzéki oldalon nincs, akivel érdemben lehetne együttműködni. Ez nem biztos, hogy így fog maradni, de ma ez látszik. Ezért a kormánypártokkal indítottuk el az együttműködést, és abban állapodtunk meg, hogy minden olyan kérdésben, amelyben egyeztetünk, és közös álláspontot tudunk kialakítani, támogatjuk a kormánynak az előterjesztéseit, illetve a kormánytöbbség megszavazza a mi tervezeteinket.
Természetesen arra is kell számítani, hogy az együttműködésben mindig kódolva van a konfliktus is. Az első ilyen már rögtön az év elején megjelent, amikor a 13-as sürgősségi kormányrendeletet elfogadták, ugyanis mi nem tartottuk helyesnek az eljárást. A legutóbbi kormányválság idején nem kértünk semmi olyat, amiről az elmúlt években ne lett volna szó, vagy ami nem lenne összeegyeztethető az alkotmánnyal, Románia nemzetközi vállalásaival és az európai uniós értékekkel. Ők szerintem akkor hibáztak, amikor az erdélyi képviselőiket nem hozták el a tárgyalásokra, és amikor visszaléptek a magyarellenes hangulat miatt. De volt egy csomó olyan kérdés, amelyben sikerült megegyeznünk: a költségvetéstől a bértörvényig, a betegjogoktól a nyelvhasználatig a szociális és egészségügyi intézetekben, az oktatási törvény esetében. Összességében ezt a fél esztendőt elfogadhatónak, jónak tartom, ezért az augusztus végére tervezett együttes frakcióülésen a parlamenti együttműködés folytatását fogom javasolni. A megállapodást négy évre írtuk alá azzal a megjegyzéssel, hogy minden parlamenti ülésszak után mindkét fél kiértékeli azt. Mind Calin Popescu Tariceanu, mind pedig Liviu Dragnea részéről azt a jelzést kaptuk, hogy folytatni szeretnék az együttműködést velünk.
Az elmúlt félévben a kormányba lépés lehetősége valóban felmerült kétszer. Először rögtön a költségvetés elfogadása után februárban. Ekkor azt mondtuk, hogy ez most nem alkalmas, mivel nem teremtődtek meg ennek a feltételei. Majd felmerült a júniusi cirkusz előtt, hogy amikor váltják Sorin Grindeanut, akkor egyben a koalíciót is bővítenék, de ezt sem tartottuk járható útnak. Nekik nélkülünk is megvan a többségük (54%), és ha fegyelmezetten dolgoznak, akkor szinte nincsen olyan kérdés, amelyben nem dönthetnének.
- Az ellenzéki pártok közül az USR-vel milyen a viszonya a szövetségnek? Foglalkoztatja-e annak esélye vagy veszélye, hogy ez az alakulat inkább magához csábítson magyarokat, hiszen nemrég magyar nemzetiségű személyt választottak az élére?
- Ők azt mondják, hogy a 2016-os parlamenti választáson kaptak magyar szavazatokat, ezt el tudom képzelni, de nem azokkal nyertek. Egyébként az elmúlt 27 évben mindig voltak olyan román politikai pártok, amelyre magyarok kisebb vagy nagyobb arányban voksoltak. Jelen pillanatban az USR saját identitásválságát éli, és nem lehet tudni, hogy jön vagy megy. Ebben a pártban szinte mindenféle ideológiát valló személy megtalálható, kérdés tehát, hogy mi marad belőle. Jelenleg a viszonyunk velük nagyon változó, képlékeny. A betegek jogainak tárgyalásánál például az USR-sek és a liberálisok a végszavazáson kimentek, s elmondták, mennyire nagy hiba, hogy az anyanyelven való szolgáltatás, segítségnyújtás egyáltalán szóba került. Aki figyelmesebb, és a mikrofonhoz hamarabb érkezik, annak a hangja hallatszik, tehát nincs összehangolt álláspont az alakulaton belül.
- Klaus Johannis székelyföldi látogatása után milyen mederbe terelődött az államfővel a kapcsolat, egyáltalán mi várható el tőle?
- Jó lett volna, ha erre a látogatásra 2015-ben, és nem 2017-ben kerül sor, így ezt úgy lehet értékelni, hogy az újraválasztása irányába tett első lépések egyike volt, hiszen megválasztása óta nem üzent és nem tett semmit a magyar választók irányába. Az államfőválasztáson a magyar emberek mindenhol Johannist támogatták döntő többségben. Azt állítják, a legtöbb magyar szavazatot a Székelyföldön kapta: igen, mert ott többségében magyarok élnek, de ha megnézzük Kolozsvárt vagy a Partiumot, akkor itt is mindenhol a magyarok 80%-a vagy még több rá voksolt. Azok a magyarok, akik elmennek szavazni, sokkal hamarabb szavaznak egy szászra, mint egy románra, még akkor is, ha kifogásaik vannak vele szemben, és ez azt hiszem 2017-re is érvényes. Johannis a magyar szavazóit biztos nem veszítette el, a kritikusait kevésbé valószínű, hogy meggyőzte, ugyanakkor román szimpatizánsait sem ábrándította ki, mert a román zászlóval eljátszott történetből jól került ki. Utána elment Marasestire, az első világháború csatájának egyik helyszínére, tehát nagyon vigyázott arra, nehogy magyarbarátsággal vádolhassák meg.
A szűk körű megbeszélésen elhangzott, hogy megpróbálja megemészteni, amit tőlünk hallott, de alapvető változást ma még nem mernék megjósolni. Tájékozattuk az elnököt a közösségünket foglalkoztató kérdésekről, de nem beszéltünk olyasmiről, amelyek ugyan rettenetesen fontosak számunkra, de orvoslásuk nem az államelnök feladata és kompetenciája, mint például az infrastruktúra, a költségvetés és hasonlók. Ugyanakkor kiemelném: ilyen típusú államelnöki látogatásra, hogy a székelyföldi vezetőkkel egyszerre találkozott és tárgyalt, eddig még nem került sor, és ezzel akár azt is üzenheti, hogy Székelyföldet egy entitásként kezeli.
Az államfőtől többek között azt kértük, éljen elnöki jogkörével, és vállalja a mediátor szerepet, amikor magyarellenes hangulat bontakozik ki, hogy legyen, aki a többséget csitítja és visszafogja. Még 2015-ben javasoltuk, hogy a kisebbség és többség közötti paktumnak legyen ő a kezdeményezője, erre nagy szükség lenne 2017-ben is.
- A kisebbség-többség paktumot milyen elvek alapján kellene megfogalmazni?
- Ezt a kérdést 2015-ben javasoltam az elnöknek egy beszélgetésünkön rögtön a megválasztása után. Vittem egy konkrét szövegjavaslatot is kiindulópontnak. Gyakorlatilag egy bevezető után négy pontot indítványoztunk, amelyek arra vonatkoznak, hogy a megszerzett jogokból nem lehet visszavenni sem törvényes, sem adminisztratív intézkedésekkel. Kezdeményeztük, hogy azokban az esetekben, ahol a törvényhozó szándékát egyértelműsíteni kell, módosítsunk közösen, továbbá a meglévő jogok bővítését együtt tervezzük meg, s társadalmi párbeszéd után fogadtassuk el a parlamentben, valamint vegyük ki a belpolitikai küzdelmekből a kisebbségi kérdést, azaz a magyar ügyet. Hiszen amikor valakinek nincs jobb ötlete, akkor általában előveszik a magyar kérdést, hogy viszik Erdélyt, szakítják szét az országot, stb. Tudom, mindez szinte illúzió, enyhén naiv dolognak tűnhet, de ha ezt a pártok felvállalnák, akkor könnyebb lenne.
- Mitől, illetve kitől függ az, hogy a megállapodás ténylegesen is létrejöjjön?
- Azért javasoltam Johannisnak, mert az államelnöktől kell elindulnia egy ilyen kezdeményezésnek, neki kell vállalnia érte a garanciát, alkotmányos feladta és szerepe a társadalomban mediátorként cselekedni. Ha valamelyik párt áll elő ezzel, akkor nyilvánvaló, hogy aki a másik oldalon van, nemet mond. Egyébként 2015-ben a parlamenti pártok elnökeinek is jeleztem a szóban forgó paktum megvalósításának a lehetőségét, de választási év következett, ezért részükről semmilyen reakciót nem kaptam. Minden ilyen paktumnál, legyen szó infrastruktúráról, hadseregről, oktatásról, EU-ról vagy NATO-ról, mindig az államelnök kezdeményezett. Másrészt úgy gondoltam, hogy ennyit bevállalhat egy szász nemzetiségű politikus…
- Hogyan készül az RMDSZ a mai Románia létrejöttének 2018-as centenáriumára?
- Az ügyvezető elnökségen létrejött egy munkacsoport, amely ezzel foglalkozik. Tervezünk az elkövetkező évben néhány akciót, ami szerintem fontos. Köztudottan 1918-nak az értékelése száz évvel az események után sem igazán változott a két közösségen belül. A magyarok sem gondolkodnak ma másképpen 1918-ról és az elmúlt száz évről, mint a románok, és úgy vélem, ez nem igazán fog változni a következő hónapokban 2018-ig. Rengeteg oka van annak, hogy miért alakultak így a történések, mindezt nem szeretném elemezni, ez történészek, társadalomtudósok feladata. Biztos vagyok abban, ha a román állam az elmúlt száz évben folyamatosan és nagyon nyíltan nem arra törekedett volna, hogy asszimilálja a kisebbségeket, és felszámoljon a társadalomban mindent, ami nem román, akkor talán a mai nemzedékek másképp viszonyulnának ehhez a kérdéshez. De mivel a két világháború között, Ceausescu alatt is egyértelmű volt ez a szándék, 1989 után szintén gyakran lehetett ezt a ki nem mondott törekvést érezni, nyilvánvaló, hogy újratermelődtek a félelmek: a románok attól félnek, hogy el akarjuk szakítani Erdélyt, a magyarok pedig attól tartanak, hogy a románok meg akarják fosztani őket az identitásuktól. Ezek a félelmek nyilván a jelenbe, illetve a jövőbe torkollnak, és nem látom annak a lehetőségét, hogy lényegesen változtatni tudjunk rajta.
A legnagyobb hiba az lenne, ha 2018-ban beburkolóznánk sündisznóállásba, és egy éven keresztül csak félnénk, rettegnénk és siránkoznánk. Ezt kell valahogy elkerülni, mert siránkozásból, rettegésből, félelemből nem lehet építkezni, inkább a tisztességes, őszinte beszédet kell választani. El kell mondanunk, mit gondolunk és mit várunk el a román államtól száz év után, de ugyanakkor a másik bőrébe is be kell valamelyest bújni. Azt tapasztalom, hogy a különböző nemzedékek értékelésében azért van jelentős különbség. Az elmúlt száz évben felnőtt nemzedék csak közvetett tudással rendelkezik arról, hogy mi történt 1918 előtt. Még az 1940-44 közötti időszakra is kevesen emlékeznek, közvetlen emlékeik nincsenek, már ők is csak szüleiktől tudják, hogy mi volt akkor. Ezért úgy véljük, hogy olyan tudományos konferenciákat kell szervezni, ahol ezt a száz évet elemezzük, megbeszéljük, kibeszéljük történészekkel és szakemberekkel, megértjük, újraértelmezzük, újrafogalmazzuk, amit ilyenkor újra lehet fogalmazni. Ugyanakkor kiadványokkal készülünk, amelyekben felmutatjuk, hogy az elmúlt száz évben mit tettünk, mivel járultunk hozzá Erdélyben Romániához – minden területen az értékalkotást és az értékalkotókat mutatnánk fel. Mindennek azt a munkacímet adtuk, hogy Ezer év Erdélyben, száz év Romániában.
Ugyanakkor a románok felé, főleg a fiatalok, 20-30 évesek irányába próbálnánk egy lazább, érthetőbb kampányt folytatni, főleg az online médiában, de nem csak. Megpróbáljuk elmagyarázni, kik vagyunk mi, a 21. században élő erdélyi magyarok, és mit akarunk. Mert rengeteg olyan tévképzet, előítélet él rólunk, amelyet a román társadalom történelemszemlélete alkotott. A románságnak pedig el kell fogadnia, hogy mi nem fogjuk tudni és nem is akarjuk ünnepelni 1918-at. Ez a kölcsönös megértésnek és tiszteletnek kellene a terepe legyen. Időnként félek attól, hogy mivel Románia nagy megvalósításokat a centenárium évében nem tud felmutatni, ezért rosszízű nacionalista retorikával elkenik a száz évet, amire a BBTE rektora már erős kísérletet tett. Nem fogják tudni azt mondani, hogy építettünk 1800 km autópályát, összekötöttük száz év után végre a történelmi régiókat. Nem számolhatnak be arról, hogy ma, ha felülsz a vonatra Bukarestben, hamarabb elérsz Balázsfalvára, mint száz évvel ezelőtt. Azt fogják tudni elmondani, hogy ma másfél órával többet utazol Balázsfalváról Bukarestbe, mint száz évvel korábban. Tehát ilyen szempontból számomra nagy kérdés, mit tud felmutatni a román állam azon kívül, hogy száz éve létezik az ország. Ekkor ugye hajlamosak nacionalista retorikával mindenféle szólamokat puffogtatva megünnepelni a száz esztendőt.
PAPP ANNAMÁRIA, ÚJVÁRI ILDIKÓ / Szabadság (Kolozsvár)

Sürgősen lerendezett különnyugdíjak
A különleges nyugdíjak korlátozásáról döntött a kormány tegnapi ülésén, amelyen Mihai Tudose miniszterelnök a belügyi alkalmazottak bérének növelését is bejelentette. A sürgősségi kormányrendelet szerint a katonák, rendőrök, hírszerzők, törvényhozók, pilóták, diplomaták nyugdíja ezentúl nem lehet magasabb, mint addigi fizetésük, a járandóságot pedig utólag már csak az infláció mértékében növelik, nem pedig az illető ágazatot érintő minden béremelés alkalmával.
A parlament tavasszal új kerettörvényt fogadott el a közalkalmazottak bérezéséről, amely átlagosan több mint 50 százalékos, lépcsőzetesen bevezetendő béremelést irányoz elő a következő öt évben a közszférában. A tervezett béremelés automatikusan egy sor különleges nyugdíj emelését vonta volna maga után, amit a szociálliberális kormánykoalíció szerint sem bírt volna el a költségvetés.
A béremelések jelentős részét ezért a jövő év elejére halasztották, a most elfogadott sürgősségi rendelettel pedig megakadályozták, hogy a különleges nyugdíjak is kövessék a béremelések ütemét, hiszen van arra példa, hogy egy hét éve 7000 lejes járandósággal nyugállományba vonult katonatiszt ma már 22 ezer lejes nyugdíjat kap a sorozatos kiigazításoknak köszönhetően – olvasható a kormány közleményében. A rendelet csak a szeptember 15-i hatálybalépés után megállapítandó nyugdíjakra vonatkozik, nem érinti a bírák és ügyészek – korábbi alkotmánybírósági döntések által „megvédett” – különleges nyugdíjait. A kormány közleménye értelmében a már megítélt nyugdíjakat nem csökkentik, és a nyugdíjkorhatár sem módosul. Adrian Ţuţuianu védelmi miniszter szerint a rendelet hiányában a katonai nyugdíjak költségvetési tétele jövőre az idei hatmilliárdról 14 milliárd lejre nőtt volna, két éven belül pedig elérte volna a húszmilliárdot. Jelenleg a védelmi minisztérium a Romavia kormányzati légitársaság egy volt igazgatójának fizeti a legmagasabb, havi 30 ezer lejes nyugdíjat. A különleges nyugdíjak lefaragásának hírére magas rangú rendőrök és katonák tucatjai kérték nyugdíjazásukat. Klaus Iohannis államfő a fegyveres szervek 37 tábornoka (illetve civil vezetője) tartalékos állományba helyezéséről (nyugdíjazásáról) írt alá elnöki rendeletet a héten. Nyugállományba vonult a hadsereg vezérkari főnökének három eddigi helyettese, a szárazföldi erők parancsnoka, a csendőrség parancsnoka, a hírszerzés tucatnyi tábornoka. A kormányfő és a belügyminiszter a tegnapi kormányülésen azt is közölte: a rendőrök bére 10, a honvédelmi, rendvédelmi és nemzetvédelmi szervek civil alkalmazottjainak bére 15 százalékkal emelkedik. Mihai Tudose miniszterelnök szerint ezzel egy „igazságtalanságot” tesznek jóvá, vagyis a belügyminisztériumi béreket a katonaság korábban már megemelt bérszintjéhez igazítják. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Johannis is felszólalt a „szép Erdélyünk történelmi szász fővárosában” zajló ünnepen
Klaus Johannis részt vett szombaton az erdélyi szászok találkozóján. Az államfőt minden mondata után megtapsolták a nagyszebeni Nagypiac téren, az erdélyi szászok 1990 után szervezett legnagyobb találkozóján.
„Meg vagyok hatódva: a Nagypiac tér nem elég nagy ahhoz, hogy mindenkit befogadjon.
Nagyon örvendek, hogy az idősek mellett sok gyereket is látok” – mondta az államfő, aki korábban Nagyszeben polgármestere volt.
Klaus Johannis az Agerpres szerint emlékeztetett:
„Nagyszeben szép Erdélyünk történelmi szász fővárosa”.
Az államfő azt mondta: „a szász közösség példát mutatott az egész világnak”. A Nagypiac téri ünnepség Románia és Erdély himnuszával kezdődött. Az államfő románul és németül szólt az egybegyűltekhez. A nagyszebeni történelmi találkozón mintegy 12 000 romániai, ausztriai, németországi szász vesz részt, de érkeztek vendégek az Egyesült Államokból is. kronika.ro

Operettkisebbség
Egyszerre volt morbid és szomorú az erdélyi szászok szombati nagyszebeni ünnepe, amely pontos látleletet ad arról, hogyan is viszonyul, illetve viszonyult 19. század végi létrejötte óta Románia a területén élő nem román közösségekhez. A rendezvény a kívülálló számára minden bizonnyal felemelő volt, hiszen a szászok egyik hagyományos központjukban mutathatták meg kultúrájukat, élhették meg identitásukat, ráadásul mindezt közösségük egyik legsikeresebb tagja, az államfővé avanzsált Klaus Johannis jelenlétében tehették.
Csakhogy a csillogó felszín mögött ott a szomorú valóság: a rendezvény résztvevőinek többsége Németországból érkezett, hiszen vagy őket, vagy szüleiket a nacionálkommunista román állam a szó szoros értelmében fejpénzért eladta Németországnak, két legyet ütve egy csapásra: feltöltötte a keményvaluta-tartalékokat, egyben pedig hatalmasat lépett előre a valós erdélyi multikulturalizmus felszámolása, a homogén román nemzetállam hagymázas ideáljának megteremtése felé. Így aztán a rendezvénynek otthont adó ősi szász városban mára már mutatóban is alig találni szászt, a város gyakorlatilag teljesen elrománosodott, Románia pedig saját kulturális örökségeként ajánlja a külföldi turistáknak a város épített örökségét, amely még a román állam létrejötte előtt keletkezett. A rendezvény egyik legfurcsább momentuma Klaus Johannis felszólalása volt.
A beszéd kapcsán az még korrektnek nevezhető, hogy ha már a román állam feje, a szász államfő románul és németül is elmondta beszédét, sőt akár példaként is állíthatnánk, hogy Erdélyben, az őshonos kisebbségek által még ma is jelentős számban lakott településeken hasonló módon kell biztosítani a kétnyelvűséget a hatóságokkal való érintkezésben.
Ugyanakkor nem kicsit volt visszás, hogy a szász ünnepbe belekeverte az Erdély Romániához való csatlakozására vonatkozó óhajt egyoldalúan kimondó 1918-as gyulafehérvári román nagygyűlés századik évfordulóját is, megemlítve, hogy a 900 éve Erdélybe került szászok egy része is a Romániához való csatlakozásban látta az elődeiknek ígért szabadság megvalósulásának terét. Egyben a „centenárium Romániáját” a lehetőségek és jólét helyszínének nevezte, „a szabadság és a tolerancia projektjéhez” való csatlakozásra biztatva a hallgatóságot.
Morbid kijelentések ezek a javából, hiszen a szászok autonómia helyett ugyanúgy csak elnyomást kaptak az új román államtól, mint a magyarok, sőt a Johannis által a szabadság megvalósulása terének nevezett román állam tett meg mindent azért, hogy eltűnjenek az országból.
Így aztán a szombati ünnepségre a valaha több százezres erdélyi szász közösség néhány tízezressé zsugorodott. A résztvevők nagy része az ünnepség lezárultával hazautazott Németországba, az ittmaradottak előtt pedig a lassú eltűnés – elöregedés, elvándorlás, asszimiláció – látszik az egyetlen lehetséges útnak a szabadság és tolerancia Romániájában. Ahol Johannis is úgy lehetett államfő, hogy román nemzetiségűnek vallja magát, és a mindenkori román állam álláspontját magáénak vallva mereven elutasítja a jogos kisebbségi követeléseket.
Mindezek fényében – természetesen a szászok iránti legnagyobb tisztelet mellett – nehéz nem egyszerű operettrendezvénynek titulálni a nagyszebeni ünnepséget. Hiszen az egy zömében kivándorolt, gyorsan fogyatkozó közösségről szólt, Johannis bombasztikus beszéde és a zárórendezvények után a résztvevők zöme nem maradt Erdélyben, Nagyszeben pedig éli tovább az immár román erdélyi szász városok mindennapjait a külvilágot megcélzó, a kisebbségekkel szembeni toleranciáról szóló lózungok elpufogtatása után.
Egyértelmű, hogy Bukarest azért „szereti” most annyira a szászokat, mert egy gazdasági nagyhatalom, az EU legerősebb állama, Németország az anyaországuk. Meg persze azért, mert ők már nem jelentenek veszélyt – egy néhány tízezres közösségnek már kijár a leereszkedő hátba veregetés, hiszen alig maradt már olyan település az egykori Szászföldön, ahol többségben lennének.
Ők már nem kérnek autonómiát, nincsenek annyian, hogy tömeget képezve lépjenek fel a beolvasztó román állampolitikával szemben. Viszont kiválóan lehető őket biodíszletnek használni a toleranciáról és multikulturalizmusról szóló bukaresti hazugságpropagandához.
Balogh Levente / Krónika (Kolozsvár)

Iohannis: a szászok a románokkal együtt ünneplik meg Erdély és Románia egyesülésének centenáriumát
Klaus Iohannis szerint a romániai szászok a románokkal együtt ünneplik meg 2018-ban Erdély és Románia egyesülésének centenáriumát.
Románia elnöke – aki korábban a Romániai Németek Demokratikus Fórumát, majd a román Nemzeti Liberális Pártot (PNL) vezette – a Brassó megyei Szászkeresztúron (Crit) beszélt erről vasárnap, az erdélyi szász kultúrát népszerűsítő fesztiválon.
"A pozitív üzenetekre kell összpontosítanunk. (.) A szász közösség együtt fogja ünnepelni a románokkal Románia centenáriumát, és remélem, hogy végül mindenki meg fog győződni arról, hogy ez az igazi üzenet. A centenárium rendkívül fontos, és még ha egyesek csak azt látják is belőle, hogy eltelt száz év, akkor is nagy dolog, mert szerintem Románia ebben a száz évben bizonyította be, hogy egy, a birodalmak peremén fekvő kis országból erős országot lehet kialakítani a régióban. Egy stabil országot (.) amely hozzájárul az egész térség fejődéséhez és stabilitásához. Mondhatjuk, hogy az utóbbi száz évben fontos és határozott lépéseket tettünk a jó irányba" – idézte az államfő szavait az Agerpres hírügynökség.
A román állami hírügynökség az államfő kijelentését Kelemen Hunornak a centenáriummal kapcsolatos kijelentésére tett reagálásaként értelmezte. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökével a Szabadság kolozsvári napilap augusztus 4-én közölt interjút. Ebben a politikus kijelentette: „a románságnak el kell fogadnia, hogy mi (az erdélyi magyarság) nem fogjuk tudni és nem is akarjuk ünnepelni 1918-at".
Az RMDSZ elnöke úgy vélte: az elmúlt évszázadban „folyamatosan újratermelődtek a félelmek. A románok attól félnek, hogy el akarjuk szakítani Erdélyt, a magyarok pedig attól tartanak, hogy a románok meg akarják fosztani őket az identitásuktól".
Kelemen Hunor úgy vélte: hiba lenne, ha az erdélyi magyarság „sündisznóállásba" zárkózna a centenárium évében, ezért a szövetség konferenciákat szervez, és kiadványokkal készül felmutatni, hogy mivel járult hozzá a magyarság az elmúlt száz évben Erdély és Románia fejlődéséhez. Az RMDSZ azt a munkacímet adta centenáriumi programjának, hogy Ezer év Erdélyben, száz év Romániában.
Gazda Árpád / MTI; Erdély.ma

NÓTA A SZÁSZ HALOTTI TORON
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke nagy vihart kavart a romániai belpolitikában, amikor kijelentette, az erdélyi magyarok nem fogják együtt ünnepelni a románokkal a gyulafehérvári nemzetgyűlés 100. évfordulóját. Vele ellentétben Klaus Johannis elnök ismét bizonyságot tett arról, hogy már csak a nevében német, szívében az asszimiláló, többségi nemzethez tartozik: bejelentette, hogy a szászok együtt ünneplik a románokkal Erdély csatlakozását a román államhoz.
Biztos jó buli lesz, már előre csorognak a könnyeim, hogy kimaradok belőle. Annak idején, erdélyi magyar honfitársaimmal egy szász embert választottunk meg, aki Nagyszeben csodatévő polgármestereként a német megbízhatóság és alaposság reményével kecsegtetett a balkáni zűrzavarban. Azt reméltük, ez a kisebbségi ember lesz Románia legjobb elnöke, és ezáltal a sovinizmus kegyelemdöfést kap. Ráadásul a mi szavazatainkon múlt a győzelme. Aztán kiderült, mégsem egy szászt, hanem egy románt választottunk meg.
Gyermekkoromban, az 1970-es években Brassóban, a hét szász város ‒ Siebenbürgen ‒ egyikében egy olyan utcában laktunk, amelyben pontosan száz ház volt. A panelnegyedekkel ellentétben ez az utca tükrözte a brassói etnikai arányokat, a lakosoknak mintegy fele román volt, harminc százaléka magyar, húsz százaléka szász. Jól megfértünk egymás mellett, a kölcsönös udvariasság jeléül mindig a másik nyelvén köszöntünk, ő meg a mi nyelvünkön köszönt vissza, mi gyerekek együtt játszottunk és úgy egyáltalán, együtt nyögtük a kommunizmust. Aztán a szászok eltünedeztek. Elköltöztek Németországba, mondták a szüleink és kerülték a témát, gyermeke előtt nem politizált az ember. Pár év után, amikor már tudták, hogy nem jár el a szájunk, megtudtuk tőlük: Ceausescu eladta őket, fejenként 13 ezer márkáért. Így fogalmaztak, és ez is volt a lényeg: eladták őket, mint a juhokat.
A szász telepesek első hulláma 1150 körül érkezett Erdélybe, majd a tatárjárás pusztításai után újabb telepesek érkeztek. De nagyszámú németföldi bevándorló érkezett a XVI. század végén és a XVII. század elején, az ellenreformáció idején is Erdélybe, hiszen itt szabadon gyakorolhatták a protestantizmust.
A szászok az Unio Trium Nationum tagjai voltak, a magyarok és a székelyek mellett számos privilégiumot élveztek, s bár a történelem nehézségei őket sem kímélték, de bátran kijelenthetjük, hogy ők szenvedtek a legkevesebbet Erdély népei közül, ellenben ők prosperáltak a legjobban. Építészeti és iparművészeti szempontból a szász örökség a legértékesebb Erdélyben, a szász városok ‒ kiemelten Brassó, Nagyszeben és Segesvár ‒ Európa ékszerei közé tartoznak.
Az Erdélyt bekebelező románok azonban nem tisztelték ezt a különleges örökséget, sem létrehozóikat. Beindult az asszimilácó, az elüldözés és a leépülés, amit aztán a II. világháború végkimenetele csak fölgyorsított, aztán a Ceausescu-rezsim föltette a pontot az i-re, kiárusította a szászokat és kezet tett ingatlanjaikra. Erdély legpatinásabb, legértékesebb épületeire. Ezek az ingatlanok ‒ akár egész települések ‒ aztán a balkanizáció martalékaivá váltak. A gyönyörű szász falvakat a betelepült cigányok putriteleppé lakták. Számos épületet lebontottak, hiszen kellett a hely a panelnegyedeknek.
De a le nem bontott műemlékek közül is rengeteg esett áldozatul a trehányságnak, legutóbb ‒ tavaly télen a szászveresmarti és a rádosi templomok tornya omlott le. Ugyan Brassó, Segesvár és Nagyszeben óvárosát szépen rendbe tették ‒ az utóbbit épp maga Klaus Johannis ‒, a többi jelentős egykori szász városban is beindult a restaurálási folyamat és az Erdély-bolond Károly hercegnek köszönhetően néhány szász falu is visszanyerte hajdani patinájának egy részét, de fölbecsülhetetlen értékek semmisültek meg a román uralomnak köszönhetően.
Ami maradt, turistaként meglátogathatják az építők Németországban élő utódai, nosztalgiájuk persze román zsebeket töm meg. Esetleg nosztalgiabefektetőként is visszatérhetnek, amennyiben az előbb említett zsebeket megtömik. Ahhoz, hogy az óvárosok maradványaihoz eljussanak, a nosztalgiaturistáknak elébb át kell vergődniük Európa legocsmányabb panelnegyedein, amelyeket azok gányoltak, akikkel ünnepelni fogják a „nagy egyesülést”.
A történelem kontextusában Klaus Johannis kijelentése szánalmas és gerinctelen, hajdan büszke, országépítő nemzetét megtagadó ‒ és mindenekfölött mélyen megalázó. Olyan ez, mint nótára fakadni és táncra kerekedni egy halotti toron – de úgy látszik, egy második mandátum reményében megéri.
Jó bulizást kívánunk neki, de amennyiben ismét az erdélyi magyarok szavazatán múlik majd a mandátuma, aligha lesz oka a vigasságra.
Orbán János Dénes / Magyar Idők

Feljelentést tett az EMNP gyűlöletszítás miatt (Kelemen Hunor kijelentése jogos)
Ügyészségi feljelentést tett az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a Románia Modernizálásáért Nemzeti Koalíció (RMNK) elnöke, Alexandru Cumpănaşu ellen, aki – az EMNP megítélése szerint – magyarellenes gyűlöletet szított az RMDSZ-vezető, Kelemen Hunor kijelentésére reagáló nyilatkozatával.
A feljelentést Toró T. Tibor, az EMNP ügyvezető elnöke jelentette be tegnap.
Hangoztatta: Kelemen Hunor kijelentése, mely szerint az erdélyi magyarság nem tudja és nem akarja ünnepelni Erdély és Románia egyesülése kinyilvánításának 2018-ban esedékes centenáriumát, az erdélyi magyarság egészének az életérzését fejezi ki.
Toró T. Tibor azt vélte uszításnak, hogy a koalíció közleményét aláíró Alexandru Cumpănaşu Kelemen Hunor román állampolgárságának megvonását kezdeményezte. Meglepőnek tartotta továbbá, hogy a javaslat a gyűlöletbeszéd hullámát indította el, és alig volt hallható józan hang a román társadalomban a témával kapcsolatban.
Az EMNP ügyvezetője nyomatékosította: a román törvények szerint nem vonható meg az állampolgárság azoktól, akik ezt születésükkel szerezték. Úgy vélte: a fenyegetés mégis megfélemlítő hatással van az egész erdélyi magyar közösségre. Azt is megjegyezte, az efféle kijelentések a román társadalomra hatnak kedvezőtlenül, hiszen ezután a román politikusok arra éreznek késztetést, hogy maguk is „beszálljanak a versenybe, és megmutassák, hogy ki jobb román”. Ez pedig akadályozza a román–magyar kiegyezést.
Toró T. Tibor szomorúnak tartotta, hogy Klaus Iohannis államfő sem hagyta válasz nélkül Kelemen Hunor kijelentését. Az elnök arról biztosította a közvéleményt, hogy az erdélyi szászok a románokkal együtt ünneplik meg az egyesülés centenáriumát. A politikus furcsállotta, hogy az államfő a szász közösség nevében beszélt.
Toró kijelentette, Kelemen Hunor nyilatkozata üdvözlendő, ezekben a kérdésekben ugyanis sokkal kifizetődőbb az egyenes beszéd, mint a „sumákolás”. Mint mondta, nem Kelemen Hunort akarják az ügyészségi feljelentéssel megvédeni, őt képesnek tartják arra, hogy megvédje magát, de fontosnak gondolják a magyar közösség megvédését a „centenárium előestéjén” a hasonló támadásoktól. „Vallom, hogy a centenárium nekünk is egy esély a tisztázásra. Próbáljunk élni ezzel a lehetőséggel” – fogalmazott Toró T. Tibor.
Mint ismert, az RMDSZ elnökével a kolozsvári Szabadság napilap közölt interjút augusztus elején. Ebben a politikus kijelentette: „a románságnak el kell fogadnia, hogy mi (az erdélyi magyarság) nem fogjuk tudni és nem is akarjuk ünnepelni 1918-at”.
Kelemen Hunor úgy vélte: hiba lenne, ha az erdélyi magyarság „sündisznóállásba” zárkózna a centenárium évében, ezért a szövetség konferenciákat szervez, és kiadványokkal készül felmutatni, hogy mivel járult hozzá a magyarság az elmúlt száz évben Erdély és Románia fejlődéséhez. Az RMDSZ azt a munkacímet adta centenáriumi programjának, hogy Ezer év Erdélyben, száz év Romániában. A kijelentésekre adott válaszként a Románia Modernizálásáért Nemzeti Koalíció előbb Kelemen Hunor román állampolgársága megvonását kezdeményezte, majd egy újabb közleményben arra tett javaslatot, hogy vonják vissza a Kelemen Hunornak 2000-ben adott Románia Csillaga állami kitüntetést.
Háromszék / Erdély.ma