Isten hozta, elnök úr
Két és fél évvel az elnökválasztást követően Klaus Iohannis Székelyföldre látogat. Pontosabban – az elnöki hivatal szóvivőjének hivatalos közlése szerint – Kovászna és Hargita megyébe. Aztán még sebtében, napnyugta előtt tovanyargal a szomszédos Vrancea megyei mărăști-i mauzóleumba, ahol az első világháború egyik legnagyobb romániai ütközetének centenáriumi megemlékezésén vesz részt, hogy tisztelegjen a harcokban elesett román katonák emléke előtt. És – fűzzük hozzá mi –, hogy elejét vegye az esetleges vádaknak, melyek a nagyrománok oldaláról érhetnék, és újfent bizonyítsa, szász származása, székelyföldi látogatása ellenére is igaz román hazafi ő. Olyannyira az, hogy magyar ügyekben eddig kifejezetten ellenséges viszonyulást tapasztaltunk az elnök részéről. Ő volt az, aki Tőkés Lászlótól megvonta a Románia Csillaga kitüntetést, amelyet a temesvári forradalomban játszott szerepéért kapott, és ugyancsak Klaus Iohannis az, aki megszakította azt a hagyományt, hogy március 15-én az államelnök köszöntse az országban élő magyarokat.
Annak ellenére, hogy a 2014-es elnökválasztás második, döntő fordulójában Iohannis Hargita és Kovászna megyében aratta a legnagyobb arányú győzelmet – 80 százalékot megközelítő eredménnyel! –, ez idáig soha nem vette a fáradságot, hogy bármiféle gesztust tegyen a Székelyföldön élők irányába. S miközben a Romániában meglehetősen sajátosan értelmezett jogállamiság ádáz védelmezőjeként nem habozott síkraszállni a szociáldemokrata kormány gaztettei, az igazságszolgáltatás fölötti uralom megszerzését célzó próbálkozásai ellen, az elnök látványosan hallgatott, amikor a magyar közösség jogai sérültek, köztük olyan alapjogok, mint a gyülekezési, illetve a szabad véleménynyilvánítási jog, amikor például Marosvásárhelyen megtiltották a székely szabadság napjára tervezett felvonulást. És – noha törvény kötelezné rá – Klaus Iohannis azt is elmulasztotta, hogy – miként tette azt eddig több kormányfő – bár néhány mondatban válaszoljon a Székely Nemzeti Tanács által küldött levelekre, petíciókra, beadványokra, amelyek a magyar közösség jogfosztását és autonómia iránti igényét mutatták be. Amikor pedig mégis kiejtette e szót, hogy autonómia – legutóbb berlini látogatása során –, olyan körülmények között tette, amikor az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt közötti tárgyalások nyomán régóta nem tapasztalt magyarellenes hisztéria tombolt az országban. És ahelyett, hogy elnöki tisztségéhez méltó módon mértékletességre intette volna a hangadókat, Klaus Iohannis inkább olajat öntött a tűzre, és a sajtó nyilvánossága előtt „óva intette” a szociáldemokratákat, nehogy bármiféle „etnikai autonómiáról” tárgyaljanak. És ez még nem minden, hiszen ezeknél is sokkal kártékonyabb számunkra az a szemenszedett hazugság, amellyel Iohannis teleszórja a világot, éspedig hogy Romániában példaértékűen megoldották a nemzeti kisebbségek helyzetét. Lenne tehát, miről beszélgetniük a székelyföldi elöljáróknak Klaus Iohannisszal. Csak ne kéne annyira sietni a mărăști-i megemlékezésre...
Farcádi Botond / Háromszék; Erdély.ma

Johannis-látogatás - Az RMDSZ vezetőit, székelyföldi parlamenti képviselőit nem hívták meg
Kelemen Hunor szerint Klaus Johannis államfő hivatali elődje, Traian Băsescu útját járja azzal, hogy Székelyföldre látogat. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke egy szerdai kolozsvári sajtóbeszélgetésen fejtette ki a véleményét.
Megjegyezte: Traian Băsescu vezette be azt a szemléletet, hogy nem az erdélyi magyarság érdekvédelmi szervezetével, hanem közvetlenül az erdélyi magyar emberekkel próbál tárgyalni, és - a jelek szerint - Johannis is "ugyanazt a tanácsot kapja". Hozzátette: az RMDSZ vezetőit, székelyföldi parlamenti képviselőit nem hívták meg, ezért nem is lesznek ott Klaus Johannis jövő keddi székelyföldi látogatásának a helyszínein. Azt is megjegyezte azonban, hogy a szövetség vezetőinek máskor is van alkalmuk arra, hogy az államfővel találkozzanak, a mostani látogatás a székelyföldi önkormányzati vezetőknek teremti meg az alkalmat, hogy elmondják véleményüket Johannisnak.
Johannis az RMDSZ-t okolja a magyarellenes hangulatért
Az RMDSZ elnöke felidézte: a jelenlegi, Tudose-kormány megalakulását megelőzően Klaus Johannisszal folytatott tárgyalásokon az államfő az RMDSZ-t okolta azért a magyarellenes kampányért, amely a június végi kormányválság idején alakult ki, és az államfő úgy vélte, hogy az RMDSZ fölöslegesen tette ki magát a támadásoknak. Kelemen Hunor szerint az államfő akkor azt is elmondta, hogy az RMDSZ által szorgalmazott jogszabályok (a kulturális autonómia alapjait is tartalmazó kisebbségi törvény, a március 15-i hivatalos ünnepnap és az anyanyelvhasználati jogok bővítése a helyi közigazgatásban) bármelyike etnikai konfliktust szít Erdélyben.
Kelemen Hunor felidézte: ekkor is elismételte azt a 2015-ben megfogalmazott javaslatát, hogy egy olyan többség-kisebbség paktumot kellene az államfőnek kezdeményeznie, amely kivonja a kisebbségi kérdést a pártpolitikai csatározások köréből, és biztosítja, hogy nem nyirbálják meg a szerzett kisebbségi jogokat.
Az RMDSZ elnöke úgy vélte, nem került rosszabb helyzetbe az erdélyi magyar érdekképviselet a június végi magyarellenes kampány után, mint amilyenben addig volt. Valószínűsítette, hogy folytatódik a baloldali kormánykoalíció parlamenti támogatása. Az első félév tapasztalatait ugyan csak augusztus végén értékelik ki a szövetség, de úgy vélte: a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Liberálisok és Demokraták Szövetségének (ALDE) koalíciója nem szolgált rá arra, hogy felbontsák a velük kötött parlamenti együttműködést, az ellenzék pedig jelenleg alkalmatlan az együttműködésre.
MTI; Szabadság (Kolozsvár)

Időigényes folyamat a magyar pedagógus-továbbképző központ létrehozása
Noha a tanügyi törvény 2011 óta garantálja, csak most nyílt lehetőség a magyar nyelvű erdélyi pedagógus-továbbképző központ létrehozására, az illetékesek szerint pedig a tényleges munka elkezdéséig még éveket kell várni.
Legalább két évet kell még várni arra, hogy létrejöjjön a kifejezetten a magyar oktatóknak szánt erdélyi pedagógus-továbbképző központ. Bár tisztázták az intézmény jogi hátterét, és a szükséges anyagi források is rendelkezésre állnak, az érintett felek hosszas egyeztetéseknek néznek elébe, továbbá a gyakorlati tennivalókat is tisztázni kell, például, hogy melyik város adjon otthont a központnak.
Cseke Attila, a létesítmény létrehozását kezdeményező RMDSZ szenátusi frakcióvezetője a Krónikának arról számolt be: már két-három éve elindították a folyamatot, de akadtak buktatók. Az oktatási minisztérium költségvetésében két éve létezik keret a központ megalapítására és működtetésére, a következő lépés pedig a jogi háttér tisztázása volt, ami június végén végre megoldódott, miután a szenátus döntéshozó kamaraként elfogadta a szövetség vonatkozó törvénymódosító javaslatát.
Cseke Attila rámutatott: amint Klaus Johannis államfő kihirdeti, a jogszabály hatályba lép, akkor mehetnek tovább – a következő lépésben egy kormányhatározatra van szükség a továbbképző központ tényleges megalakulásához. A frakcióvezető hangsúlyozta: a gyakorlati tényezőkről természetesen egyeztetni fognak a pedagógusokkal, becslése szerint pedig még legalább két évet kell várni arra, hogy a tevékenység beinduljon. Jelenleg nem biztosított az anyanyelvi képzés
Cseke lapunknak kifejtette: az intézmény azért is fontos, mert a hazai közoktatási rendszer különböző továbbképző tanfolyamokat ír elő a pedagógusok számára, jelenleg azonban nincs mód arra, hogy ezeket egy helyen, szervezetten, anyanyelvükön végezzék el. Helyszínként egyelőre Nagyvárad jött szóba, kiszemeltek egy önkormányzati tulajdonban levő ingatlant, amelyet azonban még át kell alakítani, illetve fel kell újítani. „Lépésről lépésre haladunk előre. Most elfogadtuk a törvénymódosítást, ha az érvénybe lép, akkor a központ megalakításáról szóló kormányhatározatra összpontosítunk” – összegzett a nagyváradi szenátor.
A humánerőforrás-fejlesztő központ megalakítására régóta vár az erdélyi magyar pedagógustársadalom, így annak létrehozása óriási előrelépést jelentene – vélekedett Burus-Siklódi Botond. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke a Krónikának úgy nyilatkozott: a központ egyike lenne a létfontosságú, a magyar nyelvű oktatást támogató háttérintézményeknek, amelyek létjogosultságát a 2011-es tanügyi törvény ugyan garantálja, de mindeddig nem sok valósult meg ezekből a gyakorlatban.
„Szakmailag is, de üzenetében is fontos, hogy a magyar nyelvű közoktatást és a pedagógusokat szolgáló saját továbbképző központunk legyen. Nem általános, más kisebbségeket is integráló intézményre, hanem a magyar kisebbség saját, önálló intézményére van szükség. Ez a tanügyi törvény alapján is jár nekünk, és nem a többi kisebbség ellenében kinyilvánított elvárásunk” – szögezte le az RMPSZ elnöke.
„Ideje, hogy a román állam is hozzátegye a részét”
Burus-Siklódi Botond emlékeztetett: az RMPSZ a kilencvenes évek eleje óta szervez továbbképző programokat a tanítók és tanárok számára, idén ünnepli például fennállásának 25 éves évfordulóját a Bolyai Nyári Akadémia.
Eddig viszont nagyrészt a magyar kormány támogatásából gazdálkodtak, Burus-Siklódi szerint pedig „ideje, hogy a román állam is hozzátegye ehhez a minket megillető, a szakmai munkát és előrehaladást segítő részét a különböző intézmények létrehozásához és működtetéséhez. A tanügyi szakember hangsúlyozta: a központ beindítása előtt egyeztetni kell a szakma képviselőivel, a pedagógusokkal, a képzésben és továbbképzésben érdekelt egyetemi, főiskolai oktatókkal, az egyetemeink keretében működő pedagógiai intézetek illetékeseivel.
Az RMPSZ elnöke ugyanakkor nem sietné el a helyszínválasztást: úgy vélte, a központnak és fiókintézményeinek otthont adó települések kijelölésénél figyelembe kell venni, számszerűen hogyan oszlanak el az egyes régiókban a romániai magyar nyelvű oktatásban tevékenykedő pedagógusok, illetve nem szabad megfeledkezni a szolgáltatásokhoz való hozzáférés esélyegyenlőségének biztosításáról.
A romániai magyar tanítók és tanárok egyébként közel 160 ezer gyermek oktatásáért felelnek.
Közel két évtizede működik a német nyelvű központ A kifejezetten egy kisebbség számára létrehozott pedagógus-továbbképző központ nem új keletű Romániában, a román és a német állam közötti egyezmény részeként ugyanis közel két évtizede, 1999 óta működik ilyen jellegű német nyelvű intézmény.
A medgyesi székhelyű központ számos térségben, többek között Csíkszeredában, Brassóban, Nagyszebenben, Szatmárnémetiben, Temesváron és Resicabányán működtet fiókintézményeket. Hat alkalmazottat foglalkoztatnak, külön szakember felel az óvodai, az elemi, az általános és a középiskolai németnyelv-oktatásért. A központ honlapján elérhető információk szerint nemcsak az oktatási minisztériummal, illetve az ennek alárendelt intézményekkel, hanem németországi intézetekkel is együttműködnek.
Bíró Blanka / Kónika (Kolozsvár)

Lajcsi, a nagyromán
Volt olyan idő, mégpedig nem is olyan rég, amikor még nacionalista felhangokat hangoztató politikusok is azzal védekeztek, hogy ők imádják a magyarokat, hiszen anyjuk, apjuk, esetleg nagyapjuk, nagyanyjuk magyar, tehát ők nem lehetnek túlzottan nemzeti érzelműek. S volt is benne valami, mert a parlamentben egy-egy viccet magyarul elmondva mindig rácsodálkoztam, hogy a román honatyák is megértették, nevettek rajta, tehát ismerték a nyelvünket. Mostanában azonban egyre gyakrabban találkozom olyanokkal, akik szégyellik a magyar származásukat, vagy ha ezt tagadni nem tudják, akkor arról beszélnek, hogy lényegében ők románok, mert teljesen beolvadt a család. Úgy, ahogy Klaus Johannis is német származású románná lett, bár az ő szülei nem váltak többségiekké.
A napokban a nemzeti liberális párt új elnököt választott, mégpedig Ludovic Orban személyében. Ahogy az életrajzában szerepel, anyja román, apja magyar. De ő – amint állítja – a magyart csak alapfokon ismeri. Mert szüksége volt erre konfirmáláskor, unitárius lévén magyarul kellett a kérdésekre válaszolnia, hát megtanult a nyelvünkön. Persze, tudott ő addig is, de az apja segítségével gyarapította a szókincsét, meg a nyelvtant is bebiflázta. Ezt csak azért írom le ilyen részletesen, mert szerinte a kedves papa teljesen románná lett. S bár ilyen román közegben nevelkedett, mindenki a magyar Lajcsiként becézte, s sokan így szólítják mind a mai napig. Még a kézdivásárhelyi szigetelőgyárban is, amely az első munkahelye volt, ezt tették. De aki románnak érzi magát, hát legyen román.
Bár már hozzászoktunk, hogy ilyen nemzetváltotta politikusoktól semmi jót nem várhatunk, hiszen a többségnek akarnak megfelelni, bizonyítván, hogy ő nem erdélyi magyar (a legtöbbször még erdélyi román sem). Énekes torkú politikusról lévén szó, szívesen zendít rá, mint nemrégiben a Kolozs megyei Csürülyén tette a lelkének oly kedves, nagy nemzeti dalra, az Ilyen a román… Nem telt el sok idő, hogy A zászlóaljak átlépik a Kárpátokat című katonadalnak is nekiveselkedik. Bár ha ő átlépte, de az őse is, ezt északról délre, Erdélyből a Regátba tette.
ESEN MEGTEKINTVE:
Román Győző / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kelemen: fél éve beszéltünk utoljára Johannisszal a székelyföldi látogatásról
„Az államfő körülbelül fél évvel ezelőtt említette nekem, hogy idén szeretne Hargita és Kovászna megyébe látogatni, és pedig javasoltam, hogy március 15-én jöjjön" - mondta el Kelemen Hunor szerdán délelőtt egy kolozsvári sajtóbeszélgetésen annak apropóján, hogy az államelnök szóvivője kedden bejelentette: Klaus Johannis július 18-án a két megyébe látogat. Az RMDSZ elnöke elmondta: Johannis akkor azt válaszolta, a március 15-i látogatás “bonyolult lenne”. Kelemen beszámolt róla: ezt követően semmilyen egyeztetés nem volt az RMDSZ és az elnöki hivatal között egészen júniusig, amikor közvetlenül a két megyei tanácselnököt kereste meg az államelnök tanácsosa a program egyeztetése céljából. Úgy tűnik, Johannis is a Băsescu-modellt próbálja követni, aki soha nem a politikummal, hanem mindig az emberekkel próbált közvetlen kapcsolatba kerülni - vélekedett az RMDSZ elnöke. Hozzátette: persze Băsescunak ehhez megvolt a habitusa is, bármikor benyomatta a padlóféket a sofőrével, hogy megálljon egy emberrel egy sörre, és aztán mehettek tovább. Megemlítette, hogy a volt államfő székelyföldi látogatásai során soha nem mutatkozott az RMDSZ országos vezetői társaságában. "Én a tanácselnököknek csak annyit mondtam, hogy beszéljenek a valós problémáinkról, így bizonyára szóba kerül az anyanyelv- és szimbólumhasználat, valamint a csíksomlyói látogatáson az UNESCO szellemi világörökségi listájára való felkerülés elgáncsolása is" - mondta el Kelemen. (tudósítónktól) Transindex.ro

Kelemen Hunor: Elődje nyomdokain Iohannis
Klaus Iohannis államfő hivatali elődje, Traian Băsescu útját járja azzal, hogy Székelyföldre látogat – fejtette ki tegnap Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. A szövetség vezetői, illetve székelyföldi parlamenti képviselői nem kaptak meghívást Iohannis jövő keddi, székelyföldi látogatására. Kelemen Hunor megjegyezte, Băsescu vezette be azt a szemléletet, hogy nem az erdélyi magyarság érdekvédelmi szervezetével, hanem közvetlenül az erdélyi magyar emberekkel kell tárgyalni, és – a jelek szerint – Iohannis is „ugyanazt a tanácsot kapta”. Hozzátette: az RMDSZ vezetőit, székelyföldi parlamenti képviselőit nem hívták meg, ezért nem is lesznek ott Klaus Iohannis jövő keddi székelyföldi látogatásának helyszínein. Azt is megjegyezte azonban, hogy a szövetség vezetőinek máskor is alkalmuk nyílik arra, hogy az államfővel találkozzanak, a mostani látogatás a székelyföldi önkormányzati vezetőknek teremt lehetőséget álláspontjuk ismertetésére. Az RMDSZ elnöke felidézte: a Tudose-kormány megalakulását megelőzően Klaus Iohannisszal folytatott tárgyalásokon az államfő az RMDSZ-t okolta azért a magyarellenes kampányért, amely a június végi román kormányválság idején kialakult, és az államfő úgy vélte, hogy az RMDSZ fölöslegesen tette ki magát a támadásoknak. Kelemen Hunor szerint az államfő akkor azt is elmondta, hogy az RMDSZ által szorgalmazott jogszabályok – a kulturális autonómia alapjait is tartalmazó kisebbségi törvény, a március 15-ei hivatalos ünnepnap és az anyanyelvhasználati jogok bővítése a helyi közigazgatásban – bármelyike etnikai konfliktust szít Erdélyben. Kelemen kifejtette: ekkor is elismételte azt a 2015-ben megfogalmazott javaslatát, hogy egy olyan többség–kisebbség-paktumot kellene az államfőnek kezdeményeznie, amely kivonja a kisebbségi kérdést a pártpolitikai csatározások köréből, és biztosítja, hogy nem nyirbálják meg a szerzett kisebbségi jogokat. Az RMDSZ elnöke úgy vélte, nem került rosszabb helyzetbe az erdélyi magyar érdekképviselet a június végi magyarellenes kampány után, mint amilyenben addig volt. Valószínűsítette, hogy folytatódik a baloldali kormánykoalíció parlamenti támogatása. Az első fél év tapasztalatait ugyan csak augusztus végén értékeli ki a szövetség, de úgy vélte: a Szociáldemokrata Párt és a Liberálisok és Demokraták Szövetségének koalíciója nem szolgált rá arra, hogy felbontsák a velük kötött parlamenti együttműködést, az ellenzék pedig jelenleg alkalmatlan az együttműködésre. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A román média választási érdekeket sejt a látogatás hátterében
A román hírportálokon megjelent szerdai véleménycikkek szerzői meglepőnek tartják, hogy Klaus Iohannis román államfő a jövő héten „hivatalos” látogatást tesz Románia két magyar többségű megyéjében, és a mandátuma felénél lévő elnök választási érdekeit sejtik a tervezett székelyföldi látogatás mögött.
A Hotnews.ro vezércikkírója, Dan Tapalagă arra emlékeztet, hogy a 2014-es elnökválasztáson Iohannis a két magyar többségű megyében érte el a legjobb eredményt: Hargita megyében a voksok csaknem 80, Kovászna megyében pedig a szavazatok 78 százalékát szerezte meg a második fordulóban.
A szerző szerint Iohannis nem fogja tudni megkerülni az olyan kényes témákat, mint a közigazgatási anyanyelvhasználat, a kétnyelvű utcanévtáblák és a zászlók kérdése és nehezen fogja elhitetni székely választóival, hogy komolyan érdeklik ezek a problémák, amikor mandátuma kezdetștől mostanig elhanyagolta őket.
„Ha késett is ez a rövid látogatás, és (a szász származású) Iohannis nehezen tette túl magát kisebbségi komplexusán, az nagyon jó, hogy a román állam azt jelzi a magyarságnak, az ország területén élő legfontosabb kisebbségnek, hogy nem feledkezett meg róla” – vélekedett Tapalagă.
A cikkíró szerint a román államfő várhatóan megpróbálja lehűteni az „autonomista túlkapásokat” és az elszigetelődés veszélyére fogja figyelmeztetni a székelységet. Tapalagă szerint azonban akkor fognak a székelyek megtanulni románul, ha gazdaságilag érdekeltté válnak, ehhez pedig nem szép szavak kellenek, hanem infrastrukturális fejlesztés, Székelyföldet az ország más térségeivel összekötő autópálya.
Meglepőnek tartja Iohannis székelyföldi látogatását Horațiu Pepine publicista is a Deutsche Welle honlapján közzétett véleménycikkében, tekintettel arra, hogy az államfő eddig meglehetősen „hűvösen” viszonyult a romániai magyarokhoz.
A német közszolgálati rádió román szerkesztőségének újságírója elképzelhetőnek tartja, hogy Iohannis magyarokkal szembeni távolságtartása több román támogatót hozott, mint amennyi voksot a magyaroktól kapott, de a székelyföldi látogatás szerinte mindenképpen azt jelzi, hogy a magyarokkal is közvetlen – és nem az RMDSZ közvetítésével folytatott – párbeszédre törekszik. Azzal, hogy egyszerre keresi fel mindkét magyar többségű megyét Iohannis kimondatlanul is elismeri a térség sajátos etnikai státusát.
A szerző a román államfő székelyföldi látgatását geopolitikai és a román–magyar rivalizálás összefüggésébe helyezte. Szerinte Iohannis amerikai látogatása alkalmával, vagy Donald Trump amerikai elnök varsói beszédéből megérthette, hogy a mostani washingtoni vezetés nem tartja túl nagyra a berlini és párizsi liberális politikát és ismét „tiszteletreméltó” országként tekint a konzervatív kormányú Magyarországra.
Ilyen körülmények között a Romániának szánt geopolitikai szerep azt kívánja a bukaresti vezetéstől, hogy „tegye zárójelbe” a magyarokkal szembeni ellenséges magatartását, és törekedjék regionális együttműködésre a visegrádi országokkal – írta a Deutsche Welle publicistája. MTI / Nyugati Jelen (Arad)

RÖVID PÓRÁZON A ROMÁN KORMÁNY
BRÜSSZEL, WASHINGTON, JOHANNIS ÁLLAMFŐ ÉS A CIVILEK SZOROS EMBERFOGÁST ALKALMAZNAK
Izzadságszagúra sikeredett az utóbbi fél év a kormányzó román szociáldemokratáknak (PSD). A decemberben magabiztos választási győzelmet arató PSD képtelen megbirkózni a helyzettel, hogy a választási csalás miatt tavaly két év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt pártelnök a hatályos romániai törvénykezés szerint nem lehet miniszterelnök.
Ám Liviu Dragnea vezéri ambíciói továbbra is nagyok, így csak olyan kormányfő kerülhet a kabinet élére, aki hallgat a főnökre, s teljesíti elvárásait. Sorin Grindeanuval, a januárban hivatalba lépett miniszterelnökkel nem volt elég hatékony a pártelnök által elvárt szoros együttműködés, ezért júniusban némi párton belüli perpatvar közepette csere történt a végrehajtó hatalom élén. Mihai Tudose jelölése meglepetést keltett, az ellenzék és a média példátlan lejáratási kampányt indított a volt gazdasági miniszter ellen, de Klaus Johannis jobboldali államfő rábólintott a szociáldemokraták emberére.
Hogy Tudosénak sem lesz egyszerű dolga, az gyorsan kiderült. A baloldali román kabinet legnagyobb politikai ellenfele nem a parlamenti ellenzék soraiból kerül ki, hanem külföldről érkezik. Mihai Tudose egyik első elképzelése arra az egyenlőtlen helyzetre próbált megoldást találni, hogy a romániai cégek több nyereségadót fizetnek, mint a külföldi tőkével működők. A kormányprogramba utólag beiktatott terv szerint a nyereség helyett az üzleti forgalmat adóztatnák meg és szolidaritási illetéket vezetnének be.
Az ötlet olyan erőteljes tiltakozást váltott ki a Romániában remek piacra találó külföldi vállalkozások körében, de a mindig mindenhez vélemény fűző amerikai nagykövetségen is, hogy a kabinet jobbnak látta elvetni a tervezetet. A külföldről érkező nyomásgyakorlás azért is bizonyult hatékonynak, mert a szociáldemokraták hatalomra kerülésük első heteiben egyszer már alaposan megégették magukat a valóban szerencsétlenül előkészített igazságügyi reformmal. Akkor a Nyugat-Európában nagy és pozitív visszhangra talált tömegtüntetések miatt kényszerültek hátraarcot fújni, most már a külföldi dorgálás is elég volt a visszakozáshoz. Tudose első külföldi útja miniszterelnökként Brüsszelbe vezetett, ahol tárgyalópartnereinek megígérte, kormánya nem vezeti be a cégek bevételét alapul vevő új adónemet.
Liviu Dragnea, a román politika erős embere óvatos duhaj. Kerüli a nyílt ütközést Brüsszellel, az uniós intézményekkel, de amolyan szimbólumként időről időre élesen támadja Soros Györgyöt. Az amerikai milliárdos testesíti meg mindazt, ami a román érdeket próbálja háttérbe szorítani a külföldi, nemzetközi akarat érvényesítése érdekében. Tény ugyanakkor, hogy Romániában – a többi kelet-európai országhoz hasonlóan – huszonhét éve jelen vannak olyan szervezetek, amelyek finanszírozása az amerikai milliárdoshoz köthető. Ezek rendszerint a liberális elvek alapján viszonyulnak a közéleti témákhoz, azaz a jelenlegi bukaresti politikai felállásban az ellenzékhez és az államfőhöz állnak közel.
Az elmúlt napokban a RiseProject portál egy olyan cikket közölt, amely szerint a belügyminisztérium titkosszolgálatának egyik 2011-ben készített, később titkosított jelentése megállapította Dragnearól: a 2000-es évek elejétől, amikor Teleorman megyei közgyűlésének elnöke volt, hozzá közel álló személyekkel együtt szervezett bűnöző csoportot hozott létre. Egy cégen keresztül uniós pénzeket pályáztak meg és térítettek el eredeti rendeltetésüktől, állítja az írás. A belügyi tárca titkosszolgálata cáfolta, hogy a jelentést az intézmény készítette volna, Dragnea tagad.
A cikket azonos nevű portálján közlő Rise Project egy olyan nem kormányzati szervezet, amely Soros György Nyílt Társadalom Intézetén keresztül finanszírozott OCCRP (Organized Crime and Corruption Reporting Project) csoport tagja. Úgy tűnik, nem akármilyen médiumról van szó, a Korrupcióellenes ügyészség (DNA) a cikk közlése után hivatalból kezdett vizsgálódni az ügyben.
Az a DNA, amelynek vezetőjét lemondásra szólították fel, miután egy olyan hangfelvétel került nyilvánosságra, amelyben arról szónokol az ügyészeknek: fel kellene gyorsítani a kormányzati szereplőket érintő ügyek felgöngyölítését. Laura Kövesi DNA-vezért és az általa vezetett intézményt a botrány kipattanása után azonnal védelmébe vette Johannis államfő és a fáradhatatlan amerikai nagykövet, Hans Klemm.
Ugyancsak néhány nappal ezelőtt egy televíziós interjúban Alin Teodorescu szociológus hosszasan beszélt Dragneáék állítólagos korrupciós ügyeiről, a pártelnök diktatórikus stílusáról és a szociáldemokrata párt rossz irányvonaláról. A „szakértő” az azóta korrupció miatt többéves börtönbüntetését letöltő Adrian Nastase exkormányfő tanácsadója, majd kabinetvezetője volt. Korábban, 1990 és 1996 között a Soros Alapítvány kuratóriumi elnökeként tevékenykedett, ezt megelőzően pedig 1989-ben döntött úgy, hogy belép Nicolae Ceausescu kommunista pártjába. Liviu Dragnea PSD-elnök szerint az amerikai milliárdos hadjáratot indított a jelenlegi román kormány ellen, őt pedig a különböző korrupciós vádakkal akarja félreállítani.
Mi várható az új román kormánytól egy számára kedvezőtlen politikai környezetben, amikor Brüsszel és Washington gátlástalanul él a nyomásgyakorlás eszközével, az államfő pedig óriási kedvencnek számít e két fővárosban? Kompromisszumokkal teli próbálkozások gazdasági téren a romániai vállalkozások helyzetbe hozásáért, a háború folytatása az igazságszolgáltatás reformjáért, s azon belül a DNA óriásira nőt hatalmának megnyirbálásáért és – esetleges hangsúlyeltolódásokkal – folytonosság külpolitikában, ami az Egyesült Államok és az unió közötti egyensúlyozást jelenti, a két pólus viszonyának alakulását szem előtt tartva.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) kötött parlamenti együttműködési megállapodás várhatóan tartós lesz. A szociáldemokraták és az ALDE kis liberális párt koalíciójának parlamenti többsége soványodott a decemberi választások óta, az RMDSZ szavazatai jelentik a stabilitást. De a Kelemen Hunor vezette pártnak sincs jelenleg túl nagy mozgástere, a megosztott ellenzék népszerűsége a baloldali kudarcok után sem nőtt, nincs értelme, s realitása sem valamiféle kormányellenes szövetségnek, a teljesen önálló ellenzékiség pedig a magyar formáció totális elszigeteltségét jelentené.
Pataky István / Magyar Idők

A liberalizmus vadhajtásai
Az egyesek által nem egészen alaptalanul elhomályosulásnak nevezett felvilágosodás eszmei-ideológiai lándzsahegye a liberalizmus volt, amely akkortájt a háttérben állók hatalmi-gazdasági érdekmegfontolásaitól függetlenül pozitív mondanivalóval rendelkezett. És ami ennél is fontosabb, programjának nem kis része egyirányba mutatott az emberi igazságérzettel.
A vélemény-, szólás-, sajtó-, lelkiismereti- és vallásszabadság olyan eszmék, amelyek méltán találkoztak egyre szélesebb társadalmi rétegek egyetértésével. Vagyis eme eszmerendszernek volt pozitív üzenete a háttérbeli mozgatórugókról és a későbbi gyászos következményektől –a szekularizáció nyomán fellépő értékvesztés, nihilizmus, szétzüllés, a szervesen kialakult hagyományok fokozatos romlása, gazdasági síkon a bolygó tartalékainak gát nélküli felélése –függetlenül. Mihelyt azonban eme ideológia kiütéses győzelmet aratott a második világháború után, és egyes célkitűzéseit alkotmányszinten rögzítették kontinensünk államaiban, a liberalizmus egyfajta pótcselekvésként, önigazolásként fokozatosan átalakult a devianciakultúrák népszerűsítőjévé és védelmezőjévé.
Fontosabb a bűnelkövető joga, mint az áldozaté
A halálbüntetés eltörlésének szükségességéről még el lehet vitatkozni, de ma már azt is meg akarják akadályozni az egyéni szabadság védelemének zászlaja alatt, hogy a többszörös gyilkosokat életük végéig elkülönítsék a társadalom értékteremtő részétől. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a liberálisok számára fontosabb a bűnelkövető joga, mint az áldozaté. S folytathatjuk a kábítószer problémakörének liberális kezelésével vagy az abortusszal. Elvégre a korlátlan individuális szabadság eszméjétől hajtva a liberálisok a világ minden pontján lándzsát törnek az államilag legalizált, sőt anyagilag támogatott magzatgyilkosság mellett. Az anya önrendelkezési jogára hivatkoznak, miközben érdekes módon megfeledkeznek saját alapelvükről, miszerint saját szabadságom odáig terjed, amíg nem sérti a másikét. S akkor nem szólunk az emberi élet szentségéről és minden ember egyéni méltóságáról. És ide tartozik a liberalizmus talán legabszurdabb kinövése, a genderideológia is, amelynek kvintesszenciája, hogy erkölcsileg és jogilag a perverziót, az abnormalitást azonos rangra kívánják emelni a társadalom fizikai önreprodukcióját biztosító normális férfi-nő kapcsolattal.
Nem létezik médiaetika, csak nézettség
Aligha tagadható, hogy a liberalizmusból nőtt ki a „politikai korrektség”nevű kifejezés, amely voltaképpen cenzúra- és öncenzúraforrás. Ennek szerves része a genderideológia, amely ma már egészen abszurd, a normalitást nemcsak támadó, tagadó, de büntetőjogilag szankcionáló kinövésekkel is bír.
Érdemes belegondolni abba, hogy létezik ma a világnak olyan civilizáltnak mondott pontja –konkrétan Kanada Ontario nevű tartománya –, amelyben miután e sorok napvilágot láttak, retteghetnék, hogy mikor kopogtatnak az állami erőszakszervezetek képviselői az ajtómon azért, hogy gyermekeimet elszakítsák tőlem, és állami gondozásba vegyék. S erre törvényi alapjuk lenne! A tendencia elég egyértelmű, jól követhető a homoszexuálisok házasodási és örökbefogadási jogának egyre terjedő elismerésében, legutóbbi áldozat éppen Németország.
Ennek a jelenségkörnek a hangulati hátterét a széles értelemben vett média biztosítja, beleértve a milliárdok által nézett hollywoodi szuperprodukciókat, amelyek a művészi önkifejezés zászlaja alatt lényegében bármit eladhatnak. De a fősodratú sajtó is –amelyre elvben szigorúbb szabályok vonatkoznak –egyre távolabb kerül eredeti funkciójától. Eddig is tudható volt, hogy a hazugságot, a félrevezetést cinikusan, érdekvezérelten használja, de ritkán szembesülhetett a világ olyan brutálisan nyers valósággal, mint a múlt hónap végén nyilvánosságra került leleplező videofelvételen keresztül. Ebben a CNN producere világosan kimondja: nem létezik médiaetika, csak nézettség (meg persze hatalmi megfontolások, elvárások és összefonódások, ez nem kap kellő hangsúlyt a beszélgetésben), aminek érdekében gátlástalanul hazudik a világ közvéleményének egyik legfőbb alakítója. Ettől még persze a kézi vezérlésű fősodratú média (a vezérlési technikákról részletesen szól Udo Ulfkotte Megvásárolt újságírók című könyve) hatalma nem fog megtörni. A tömeghatást pedig híven példázza, hogy tavalyelőtt a konzervatívnak gondolt Írországban is megszavazta a nép a homoszexuálisok házasodási jogának törvénybe iktatását.
Meleg büszkeség: eszköz a háttérhatalom kezében
A homoszexuálisok körüli zajkeltés, beleértve a már Erdélybe is elérkezett „büszkeségmenetet”, nem elsősorban arról szól, hogy e természetellenes, ferde hajlammal megvert embereknek biztosítsa a társadalom a normálisokkal azonos megbecsülést.
(Egyáltalában, micsoda perverz gondolat a büszkeség fogalmát –pride –idekeverni? Azt sulykolni, hogy büszkék legyünk saját fogyatékosságunkra! Mert a biológia ezen alapigazságát, vagyis hogy a fogyatékosság a normális fajfenntartásra való képtelenség, aligha tagadhatja még a legelgurultabb „melegjogi”aktivista sem.) Ez eszköz a globális háttérhatalom kezében a társadalom szétzilálására, az organikus kapcsok megszüntetésére, a hagyományos értékrend fellazítására és a családok tönkretételére.
Térségünk ebből a szempontból is a fehér keresztény kultúrán belül a normalitás szigete. Itt általános elfogadottsága van annak a gondolatnak, hogy a család egy férfi és egy nő házasságán alapszik, amelyet Magyarországon az Alaptörvény szintjén rögzítették. És remélni lehet, hogy Klaus Johannis is kiírja végre e kérdésben a népszavazást, amihez tavaly nem kevesebb, mint hárommillió aláírást gyűjtöttek össze a kezdeményezők, s amelyre a parlament is áldását adta. Az eredmény amúgy borítékolható.
Európa átadása
Schmidt Mária a minap ismét alapos és lényeglátó elemzéssel jelentkezett a blogján, amely rámutat az LMBTQ jelenségkör általános politikai beágyazottságára. „A baloldali elit (…) frigyre is lépett a neoliberális gazdaságpolitikával, amelynek lelkes hívévé vált. A politikai hatalom elvesztése miatt csak még görcsösebben ragaszkodik a kultúra feletti befolyásának megőrzéséhez. A Lajtától nyugatra a jobb és baloldal egyaránt megszorításpárti, a GDP kiegyensúlyozását és az infláció alacsonyan tartását tekinti prioritásának, egymásra licitálnak migránssimogatásban, az LMBTQ ügyek felkarolásában. (…) 2017 slágerterméke tehát a (…) meggyőződés nélküli, a megkülönböztethetetlenségig konformista politikus, aki semmiről nem mond semmit, ellenben csont nélkül kiszolgálja az elitek gazdasági és kulturális igényeit. Ideológiai, tartalmi kérdésekben átengedi az elsőbbséget a független médiának és a nagyon civileknek. Ő maga nem ragaszkodik semmihez, vagyis értéksemleges, nem tud olyan célt megjelölni, ami számára iránytűként szolgálna. Kivéve persze, ami a GDP-t, az inflációt és a hiánycélt illeti. Ez a szentháromsága. Ez az alap, ehhez jön még a multikulti, a migránsok beáramoltatása, az LMBTQ-ügyek és a klímaváltozás melletti kiállás. Ha ezek megvannak, túlélhet. Ennek a pragmatikus politikai garnitúrának jutott az a feladat, hogy előkészítse Európát arra, hogy egy új, kevert muszlimizált népességnek adja át a területét. Ehhez három feltétel szükséges: Európa kereszténytelenítése, a törtidentitások erőltetése a nemzeti identitás rovására és a politikai kormányzás lecserélése a bürokráciák uralmára.”
Erre megy ki a játék!
A globális háttérhatalom szétzúzni igyekszik teljes uralmának utolsó akadályait: a nemzeteket és a nemzetállamokat, a mai romlottságában is még létező hagyományrendszereket. Ebben pedig a homoszexuálisok problematikája egy eszközjellegű részterület. Együtt érezhetünk a homoszexualitás betegségével megvert embertársainkkal, de látnunk kell, miként használja fel őket a senki által meg nem választott, nem ellenőrzött szervezett magánhatalom a maga sötét céljaira.
Borbély Zsolt Attila / Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Erdélyi ifjúsági szervezet: Székelyföld fogadja székely zászlókkal Klaus Iohannist!
Az MTI-hez is eljuttatott felhívásban kérte a székelyeket a Minta, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ifjúsági szervezete, hogy Klaus Iohannis román elnök keddre tervezett székelyföldi látogatására tűzzék ki házaikra a székely zászlót.
A felhívás szerint ezzel a gesztussal egyfelől a székely vendégszeretetről üzenhetnének az államfőnek, másfelől pedig azt mutathatnák meg, hogy Székelyföld igenis létezik, a székelyek autonóm közösségként a szülőföldjükön akarnak jövőt építeni maguknak. A felhívás német nyelven üzeni az erdélyi szász Klaus Iohannis elnöknek, hogy “Isten hozta Székelyföldre”. “A székely zászló nemcsak a nemzeti szimbólumunk, hanem ebben testesül meg az autonómia gondolata: az, hogy mi itthon akarunk maradni, és itt akarjuk megteremteni magunknak azt a környezetet, amelyben kiteljesedni, fejlődni tudunk” – nyilatkozta az MTI-nek Tőke Ervin, a Minta elnöke. Hozzátette: sok román politikus úgy gondolja, hogy az autonómia jelszava csak arra szolgál, hogy a magyar vezetők szavazatokat szerezzenek Székelyföldön, de nincsen erre igazi társadalmi igény. “A zászló kitűzésével azt jelezhetnénk, hogy a lakosság is akarja az autonómiát” – vélte a csíkszeredai önkormányzati képviselőként is tevékenykedő politikus. Tőke Ervin megjegyezte: felhívásukban azért írták német nyelven az Isten hozta Székelyföldre! köszöntést, hogy emlékeztessék Klaus Iohannist német, kisebbségi voltára. Magyarázatként hozzátette: Iohannis több esetben magyarellenes megnyilvánulásokkal kívánta bizonyítani, hogy ő milyen jó román.
Klaus Iohannis szóvivője kedden jelentette be, hogy az államfő jövő kedden Hargita és Kovászna megyékbe látogat.
MTI; erdon.ro

Anyanyelvén köszöntik az államfőt (Iohannis Székelyföldön)
Felhívásban kérte a székelyeket a Minta, az Erdélyi Magyar Néppárt ifjúsági szervezete, hogy Klaus Iohannis államfő keddre tervezett székelyföldi látogatására tűzzék ki házaikra a székely zászlót.
A szervezet szerint a gesztussal egyfelől a székely vendégszeretetről üzenhetnének az államfőnek, másfelől pedig azt mutathatnák meg, hogy Székelyföld igenis, létezik, a székelyek autonóm közösségként szülőföldjükön akarnak jövőt építeni maguknak. „A székely zászló nemcsak nemzeti szimbólumunk, hanem ebben testesül meg az autonómia gondolata: az, hogy mi itthon akarunk maradni és itt akarjuk megteremteni magunknak azt a környezetet, amelyben kiteljesedni, fejlődni tudunk” – nyilatkozta Tőke Ervin, a Minta elnöke. Hozzátette: sok román politikus úgy gondolja, az autonómia jelszava csak arra szolgál, hogy a magyar vezetők szavazatokat szerezzenek Székelyföldön, de nincsen erre igazi társadalmi igény. „A zászló kitűzésével azt jelezhetnénk, hogy a lakosság is akarja az autonómiát” – vélte a csíkszeredai önkormányzati képviselőként is tevékenykedő politikus.
Tőke Ervin megjegyezte: felhívásukban azért írták német nyelven az Isten hozta Székelyföldre! köszöntést, hogy emlékeztessék Klaus Iohannist német, kisebbségi voltára. Magyarázatként hozzátette: Iohannis több esetben magyarellenes megnyilvánulásokkal kívánta bizonyítani, hogy ő milyen jó román. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Módosult a büntetés-végrehajtás
Kihirdette tegnap Klaus Iohannis államfő a büntetés-végrehajtási törvényt. A jogszabály értelmében minden, embertelen fogva tartási körülmények között letöltött 30 napért 6 nappal hamarabb szabadulnak a foglyok. A kormány változata szerint csak három nap járt volna minden 30 nap után, amelyet rossz körülmények között töltött le az elítélt.
Nem megfelelő fogva tartási körülménynek minősül, ha a cellában egy fogolyra 4 négyzetméter vagy annál kevesebb terület jut (ebbe nem számolják bele a mosdó, illetve az élelmiszer tárolására alkalmas felületet); ha nincs lehetősége szabad levegőn végzett tevékenységekben részt venni; ha nem éri természetes fény, ha nem megfelelő a cella szellőzöttsége, ha nincs lehetősége egyedül használni a mellékhelyiséget vagy tisztálkodni; ha a szoba falai nedvesek vagy penészesek.
A jogszabályt nem alkalmazzák azokban az esetekben, amikor az embertelen fogvatartás okán jogerős ítéletben kártérítés kifizetéséről döntött valamely hazai bírói testület vagy az Emberi Jogok Európai Bírósága.
Az törvény rendelkezik arról is, hogy a Hivatalos Közlönyben való megjelenésétől számított két hónapon belül minden börtön állapotát fel kell mérni, négy hónapon belül pedig a fogvatartottak állapotáról és körülményeiről is készül jelentés. A jogszabály azokra vonatkozik, akik 2012 óta kerültek börtönbe.
A Nemzeti Liberális Párt és a Mentsétek meg Romániát Szövetség alkotmányossági kifogást emelt a tervezet ellen, azonban az Alkotmánybíróság elutasította az óvást. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Románia senkit sem akar megtámadni”
A Patriot rakétavédelmi rendszerekre elköltött dollármilliárdok a „Romániában élő románok” biztonságát szolgálják – véli a Saber Guardian 2017 nevű hadgyakorlatra kilátogató Klaus Iohannis elnök.
A nagyszabású, több nemzet katonáinak részvételével zajló hadgyakorlatra kilátogató elnöktől az újságírók azt is megkérdezték, hogy az amerikai Patriot rakétavédelmi rendszerek megvásárlása nem fogja-e ingerelni Oroszországot, tovább rontva az amúgy is feszült román–orosz viszonyt.
Klaus Iohannis válaszában (akárcsak a deveselui rakétabázis esetében) azt hangsúlyozta, hogy csupán Románia védelmének erősítéséről van szó, senkit sem terveznek megtámadni: „Elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy miért döntöttünk a beszerzés mellett. Nem akarunk senkit sem megtámadni. Csupoán annyit akarunk, hogy a hadsereg modern, hatékony felszereltséggel rendelkezzen. Ezek a felszerelések arra hivatottak, hogy védjenek minket, hogy biztosítsák a Romániában élő románok biztonságát” – válaszolta Iohannis.
Mivel a hadgyakorlaton ukrán katonák is részt vesznek, ezért Ukrajna NATO-csatlakozásának a kérdése is felmerült. Iohannis szerint ez egy olyan döntés, amelyet elsősorban Ukrajnának kell meghoznia, és tárgyalásokra is akkor kerül majd sor, ha Ukrajna kéri felvételét. Agerpres; itthon.ma/erdelyorszag

Szilágyi Zsolt levele Klaus Iohannis elnöknek
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke az alább közölt nyílt levélben hívja fel Klaus Iohannis elnök figyelmét arra, hogy milyen szempontokat érdemes megfontolnia a székelyföldi látogatása során.
Tisztelt Elnök úr!
Néhány nap múlva sor kerül első székelyföldi látogatására. Engedje meg, hogy ez úton is gratuláljak elhatározásához, nem csak azért, mert Erdély e régiójában érte el a legjobb – megyei szintű – eredményeket a 2014-es elnökválasztás alkalmával, hanem azért is, mert e térségben – ahol a magyarok többségben élnek – évtizedes, mindmáig megoldatlan, problémákkal találkozhat. Épp ezek miatt a Székelyföld lakói úgy érzik – és ebbéli érzetük valóság is –, hogy Románia leginkább diszkriminált, mellőzött és perifériára kényszerített állampolgárai.
Meggyőződésem, hogy Önnek is – az erdélyiek többségéhez hasonlóan, politikai meggyőződéstől függetlenül – szándékában áll megreformálni a romániai hatalmi viszonyokat, oly módon, hogy az erdélyiek ne úgy gondoljanak többé Bukarestre, mint egy korrupt, cselekvőképtelen hatalomra, mely nem tudja megfelelő módon hasznosítani a rendelkezésére álló lehetőségeket és forrásokat. Szeretnénk, ha Bukarest egy modern fővárossá válna, mely nyitott a vidék problémáira, s amely példát mutat az egész ország számára. Sajnos mindez, jelen pillanatban, még nehezen képzelhető el.
Az Erdélyi Magyar Néppárt nem az egyetlen – de e tekintetben talán a legkövetkezetesebb – politikai alakulat, mely vallja: egy átfogó szerkezeti reform Románia javát szolgálná. Egy olyan reformra gondolunk, mely figyelembe venné az évszázadok során kialakult történelmi régiókat, melyek képesek saját maguk önkormányzására. A német föderációs modell irányadó lehet számunkra. A föderális Románia – a mostani központosított és korrupciótól terhelthez képest – sokkal hatékonyabb lehetne.
Sajnos mindmáig nem indult el egy őszinte és szervezett párbeszéd a fentebb említett témákról, mint ahogy nem alakult ki párbeszéd az őshonos nemzeti közösségek szerepét, helyzetét és jövőjét illetően sem. A nemzeti- és etnikai közösségek Románia államalkotó nemzeti közösségei, a törvénykezés, de legfőképp a mindennapi gyakorlat mégis másodrangú polgárokként kezeli őket.
Mi, romániai magyarok, hatalmas veszteségként tekintünk a romániai német közösség drámai megfogyatkozására, mely közösség az évszázadok során nem csak megőrizte értékeit és identitását, de fejlődőképesnek is bizonyult. Mint azt bizonyára tudja, az erdélyi szászok autonóm státuszukat – mely csaknem 650 éven keresztül érvényben volt, s mely lehetővé tette számukra a széleskörű önrendelkezést és önkormányzást – 1224-ben II. András magyar királytól kapták. E jogállásnak köszönhetően sajátos terület- és etnikai alapú jogokat biztosítottak számukra – vagyis területi autonómiát.
Amikor tehát Székelyföld vagy az erdélyi magyarság autonómiájáról beszélünk, akkor olyan modellekről van szó, melyek több száz éves hagyományra tekintenek vissza térségünkben. Ez esetben egy olyan nemzeti közösség jövőjéről beszélünk, melynek tagjai román állampolgárok, akik Romániában dolgoznak, itt adóznak, betartják az ország törvényeit és békében kívánnak élni román nemzetiségű szomszédjaikkal. Az autonómiáról folytatott párbeszédet – a 90-es évek óta többször is – kezdeményezték már romániai magyar politikai- és civil szervezetek, különös tekintettel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt, mely szervezetek politikai programjukat az autonómiaigény köré építették.
Tisztelt Elnök úr!
Az általunk fentebb felvázolt problémákat a modern Európában a párbeszéd, a közös megegyezés, a kompromisszumok és a politikai-adminisztratív megállapodások útján oldották meg, melyek modern intézményes megoldást eredményeztek minden esetben.
Finnországban, Svájcban, Németországban, Belgiumban, Hollandiában, Dániában, Spanyolországban, Olaszországban, Magyarországon, de még Szerbiában vagy Mecedóniában is léteznek működő területi- és kulturális autonómiaformák. E példák is bebizonyították: az autonómia stabilitást, jólétet, a különböző nemzeti közösségek, valamint a többség és kisebbség közti egyetértést eredményez.
Az európai integrációs intézmények, különösen az Európa Tanács, támogatják abbéli törekvéseinket, hogy megtaláljuk a legmegfelelőbb autonómiaformákat őshonos közösségünknek és történelmi régióinknak. Tudatában annak, hogy az 1918-ban Gyulafehérváron összegyűlt románság kötelezettséget vállalt arra vonatkozóan, hogy biztosítják az autonómiát és az önrendelkezéshez való jogot minden olyan nemzeti- és etnikai közösségnek, melyekkel együtt kívántak élni Erdélyben, különösen érthetetlen számunkra, hogy a román elit még napjainkban sem érzi magát morális-, politikai- és jogi értelemben adósnak ennek megvalósításáért.
Meggyőződésem, hogy e helyzet csak akkor orvosolható, ha mélyreható és nem felszínes párbeszédbe kezdünk. Ennek visszautasítása minden alkalommal feszültséget szít, mi azonban azt szeretnénk, ha Románia egy fejlődő és stabil ország lehetne, ahol mindannyian otthon érezhetjük magunkat.
Tisztelt Elnök úr!
Székelyföldi látogatása alkalmából tisztelettel kérem, hogy kezdeményezze e párbeszédet, s mint a legmagasabb közjogi méltóság, alkotmányos kötelezettségének megfelelően, legyen moderátora az autonómiáról folytatott román-magyar párbeszédnek!
Sok sikert kívánok jelentőségteljes munkájához!
Megkülönböztetett tisztelettel,
Szilágyi Zsolt,
az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke / itthon.ma/erdelyorszag

Törvényszegők pártfogói
Nagy gondjuk van a törvényhozóknak a börtönben ülőkre: a Klaus Iohannis államfő által pénteken aláírt büntetés-végrehajtási törvény módosítása jelentősen lerövidíti az elítéltek rabságának idejét, ha a körülmények rosszak – hol nem azok? – és ha a bűnöző dolgozik. A kedvezmények összeadhatók, így az ügyesebbek akár félidőre is szabadulhatnak a rács mögül.
A jogszabályt már május elején elfogadta a parlament, amelynek tagjai között jó néhány korrupciós ügyben érintett személy is díszeleg, kezdve a kormánykoalíció vezetőitől: a választási csalásért már elítélt Liviu Dragnea képviselőházi és SZDP-elnöknek a folyamatban levő pere mellett újabbak is indulhatnak, Călin Popescu Tăriceanu szenátusi elnököt hamis tanúzással vádolják, és mögöttük hosszú sorban állnak azok, akik szintén aggódva néznek az igazságszolgáltatás elé. Nem csupán a törvényhozásban, hanem sok központi és vidéki intézményben is. Elsősorban nekik van szükségük enyhébb törvényekre – nem a tyúktolvajok, csencselők és késelők sorsán kívánnak javítani –, ezért próbálkoztak a 13-as sürgősségi kormányrendelettel is, és mivel a büntető törvénykönyv saját céljaikat szolgáló módosítása, illetve a kegyelmi törvénytervezet a lakosság és az államfő ellenállásán megbukott (legalábbis egyelőre), most másik oldalról próbálkoznak, a bezártságot próbálják a lehető legjobban lefaragni és megkönnyíteni. Milyen kapóra jön a strasbourgi emberjogi bíróság: lehet azzal takarózni, hogy elmarasztalták Romániát, mert nem európai polgárhoz illő szűk, sötét, kényelmetlen helyen huzamosan tartózkodni. Persze a honatyák legkevésbé a kifizetendő kártérítéseket bánják: fizetünk már a politikai üldözöttekért, az elmaradt visszaszolgáltatásokért, újabban még a szemétért is, és senki nem tesz ellene semmit. Mennyivel jobb lenne, ha minden EU-s előírást és ajánlást ilyen jó tanuló módra alkalmazna Bukarest, vagy legalább néhány olyant, ami a lakosságnak is előnyös, nem csak a magas polcon ülő törvényszegők szűk csoportjának kedvezne! Van orvosolnivaló épp elég, leginkább a kórházakban, ahol többnyire szintén túlzsúfolt, rosszul szellőztetett, kánikulában izzasztókamraként szolgáló, esőben beázó, sokszor hámló vakolatú termekben fekszenek a betegek, és jobb időtöltés híján az elvonuló bogarakat számolják. A konyha szegényes, az illemhelyek állapota méltatlan a civilizált emberhez, a levegőzési lehetőségek ott sem mindig adottak, ahol udvar és kert is van. A falusi iskolák, óvodák jelentős része nem EU-konform, de mindez nem számít. Csak a börtönben legyen hajszárító, mert Elena Udrea volt fejlesztési miniszter azt hiányolta, és a képviselőházban légkondicionáló, akkor is, ha csak négy rövid nap a munkahét (már annak, aki bejár), és nyáron egyáltalán nem dolgoznak. Vajon ráérnek valamikor arra, hogy a törvénytisztelő polgárokra is odafigyeljenek?
Demeter J. Ildikó / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Klaus Johannis Csíkszeredában: többet fogok tudni az itt élők problémáiról
Több tucatnyi tüntető várta Csíkszeredában Szabadság téren Klaus Johannist, Románia elnökét székelyföldi látogatása alkalmából. Johannis az újságíróknak elmondta: tájékozódni jött az itt élő emberek problémáiról.
Klaus Johannist a csíkszeredai megyeháza előtt Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, és Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke köszöntötte. Az államelnök a rá váró újságíróknak elmondta: a látogatása célja, hogy informálódjon a székelyföldi emberek problémáiról, és reméli, hogy a nap végére, már többet fog tudni az itteni emberekről. Az államelnök és kísérete ezután bevonult a megyeháza amfiteátrumába, ahol meghallgatták először a román himnuszt, majd a résztvevők elénekelték a székely himnuszt is. Borboly Csaba és Tamás Sándor tolmácsolták a két megye (Hargita és Kovászna) kéréseit, problémáit. Klaus Johannis magyarul is köszöntötte az egybegyűlteket és megköszönte, hogy elénekelték neki a székely himnuszt. Székelyhon.ro

Ne az államfő mondja meg (Székelyföldre várják Iohannist)
Ma érkezik egynapos hivatalos látogatásra Hargita és Kovászna megyébe Klaus Iohannis államelnök. Az elnöki vizit Csíkszeredában kezdődik, a megyei önkormányzat nagytermében a két megye képviselő-testületeinek vezetőivel, valamint a polgármesterekkel, alpolgármesterekkel találkozik, majd Csíksomlyóra is ellátogat, illetve Csíkszentkirályon megtekinti a Hargita Gyöngye borvízgyárat. Háromszék egy hivatalos, illetve egy informális találkozó helyszíne lesz. A székelyföldi elöljárók kényes kérdésekkel, illetve egy markáns üzenettel várják az államfőt,
A csíkszeredai megyeházára 10 órára összehívott találkozó (mely a hivatalos programban vitaként szerepel) a Következetesség és átláthatóság – a jó gyakorlat példái Hargita és Kovászna megyében címet viseli. A nagyjából kilencvenperces találkozót követően Iohannis déli 12 óra előtt tíz perccel a csíkszeredai Szent Miklós ortodox püspöki katedrálist keresi fel, majd kevesebb mint fél óra múltán a csíksomlyói kegytemplom következik. A Maszol hírportál értesülései szerint az államfő a kisbazilikában várhatóan húsz percet tölt el a ferences rend tagjaival, akik a kegyhely történetét ismertetik. Egy körülbelül háromperces orgonajátékot is meghallgat, majd a Szűz Mária-kegyszoborhoz járul, és ezt követően felkeresi a közelben található Szent István Otthont – részletezte a portál Urbán Erik ferences atyára, a kegytemplom igazgatójára hivatkozva. A csíkszéki látogatás egy óra előtt öt perccel a csíkszentkirályi borvíztöltő üzemben folytatódik és zárul. Két óra után pár perccel már Kovászna Megye Tanácsa épületéhez érkezik az elnöki konvoj. Klaus Iohannis először a három székely megye képviselő-testületeinek elnökeivel – Borboly Csabával, Péter Ferenccel és Tamás Sándorral –, valamint Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Kézdivásárhely és Gyergyószentmiklós polgármestereivel egyeztet zárt ajtós tanácskozáson. Ezt követően a romániai és székelyföldi klaszterek és közösségfejlesztési társulások képviselőivel találkozik. Iohannis nagyjából másfél órát tartózkodik Sepsiszentgyörgyön, 17 órától ugyanis már a Vrancea megyei mărăşti-i mauzóleumnál vesz részt az első világháborúban elesett román katonák emlékére szervezett ünnepségen. A látogatás ezzel a mozzanattal ér véget. Az államfő egyébként csak ez utóbbi helyszínen szólal fel – a hivatalos program szerint. A székelyföldi elöljárók korábban már jelezték, melyek azok a témakörök, amelyeket az államfő elé szándékoznak tárni a látogatás alkalmából. Ezek – Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke által a közösségi médiában is közzétettek szerint – az anyanyelv- és szimbólumhasználat, a csíksomlyói búcsúnak az UNESCO szellemi világörökségi listájára való felkerülésének elgáncsolása, az államelnöknek a magyar közösséggel kapcsolatos kijelentései (ideértve a kisebbségek romániai helyzetét illető, valamint a területi – etnikai alapú – autonómiára vonatkozó megnyilvánulásait), valamint az, hogy ő volt, aki visszavonta Tőkés Lászlótól az 1989-es forradalom hőse címet. Tamás Sándor lapunknak korábban röviden ezt így foglalta össze: „olyan kérdésekről, melyekben másként látjuk a világ dolgait”. A kényesnek mondható kérdések egy részét várhatóan az informális találkozón szegezik majd az államfőnek. Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat vezetője szerint a felsoroltak mellett a székelytermék-mozgalomra is fel szeretnék hívni az elnök figyelmét, illetve olyan sajátos problémákra, mint a medvekérdés. Sajtóértesülések szerint az elöljárók várhatóan a közigazgatásban tapasztalt nehézségekre is rámutatnak, illetve az ehhez kötődő törvénykezési problémákra, kiemelten a jogszabály alkalmazási gondjaira. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere a háromszéki találkozó témáit illetően lapunk érdeklődésére annyira szorítkozott: minden olyan kérdést felhoznak, amely az erdélyi magyarságot foglalkoztatja. A találkozó célja „megoldást keresni minden egyes problémára, mely az erdélyi magyarság fejlődését, boldogulását befolyásolja”. A polgármester további részletekkel nem szolgált, mivel nem tartja szerencsésnek, hogy az államfő előzőleg a sajtóból értesüljön arról, amivel elé akarnak állni. Antal Árpád hozzátette: Iohannist egy félreérthetetlen üzenettel várják, mely szerint „ebben az országban, és bárhol máshol mindenkinek meg kell már végre értenie, hogy az erdélyi magyarság helyzete akkor lesz rendben, amikor ők maguk jól fogják érezni magukat itt, és nem más állítja ezt róluk. Még az államelnök sem jelentheti ki egyoldalúan, hogy az erdélyi magyarság jogai biztosítva vannak, miközben a valóság teljesen más” – fogalmazott. A politikus megjegyezte: igen érdekes, hogy a sepsiszentgyörgyi találkozó nem jelenik meg az államfői hivatal által közzétett hivatalos programban, míg például a katedrális meglátogatása (mely szintén zárt körű) igen. A polgármester korábban egyébként azt nyilatkozta: mérsékelt optimizmussal készül az államfői látogatásra, melyről úgy vélte: már 2015-ben meg kellett volna történnie. Antal Árpád szerint Iohannis eddigi elnöksége csalódást jelentett a székelység számára, a mostani látogatás viszont egy új kiindulópont lehet.
Tüntetés Csíkszeredában
Kétórás tiltakozás jelentett be az Erdélyi Magyar Néppárt. A párt a csíkszeredai megyeháza elé hívja szimpatizánsait, valamint „mindazokat, akik aggódnak az elmúlt időszak magyarellenes megnyilvánulásai miatt”. A tiltakozásra 9 és 11 óra között kerül sor – Klaus Iohannis államfő tíz órától Hargita és Kovászna megye önkormányzati vezetőivel találkozik a megyeháza nagytermében. Az EMNP tájékoztatása szerint a céljuk tudatni az államfővel: kiállnak az erdélyi magyarok jogaiért, és elfogadhatatlannak tartják az utóbbi időben a közösséget ért jogsértéseket. A résztvevőket ugyanakkor arra kérik, lehetőségeik szerint hozzanak magukkal székely zászlót, ezzel is jelezve a szabad szimbólumhasználathoz való jogot és határozott autonómiaigényüket.
Nagy D. István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A kisebbségi jogok szavatolását várják (Az SZNT levele Klaus Iohannisnak)
Klaus Iohannis a tömegesen rá szavazó székelyeknek is köszönheti, hogy megnyerte az államfőválasztást 2014-ben, de várakozásaik nem teljesültek, helyzetük csak romlott, jogaik csorbultak – írja az államelnöknek címzett nyílt levelében Izsák Balázs.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke három követelést is megfogalmaz: Iohannis kérje számon Románia törvényekben is rögzített nemzetközi kötelezettségvállalásait, és szólítsa fel a hatóságokat arra, hogy szüntessék be a nyelvünk és jelképeink ellen folytatott háborút; vállaljon garanciákat a kétnyelvű ügyintézésre, és ne írjon alá olyan költségvetési törvényt, amely nem biztosítja az ehhez szükséges anyagi forrásokat; végül pedig azt kéri, hogy Iohannis „kezdjen párbeszédet Székelyföld képviselőivel a régió jövőjéről, és vállaljon aktív szerepet abban, hogy Románia fogadja el a székelyek által igényelt, Európa számos országában sikeresen működő autonómiát”, sőt – ha sor kerül az ország közigazgatási átszervezésére –, vállaljon garanciát arra, hogy a történelmi Székelyföld lesz az egyik régió. Izsák Balázs úgy véli: a székelyek abból a meggondolásból szavaztak Iohannisra, hogy „erdélyi szász lévén egyaránt ismeri a Romániában élő nemzeti közösségek gondjait és Erdély toleráns politikai hagyományait”, és bíztak abban, hogy elnöksége alatt változni fog a román hatóságok viszonyulása Székelyföldhöz. Várakozásaikból azonban két és fél év alatt semmi nem vált valóra: a hatóságok hozzáállása „inkább romlott, a prefektusok és egyéb állami tisztségviselők háborút folytatnak anyanyelvünkkel és jelképeinkkel, elvitatják azt a jogunkat is, hogy véleményt nyilvánítsunk olyan sarkalatos kérdésekről, melyek minket is közvetlenül érintenek, mint például az ország közigazgatási átszervezése”. Az SZNT elnöke a nyilvánvalóan törvénysértő bírósági ítéletekre is felhívja a figyelmet, és szóvá teszi, hogy mindez az államfő hallgatása mellett történik. Klaus Iohannis elzárkózik a párbeszédtől, semmitmondó válaszokat küld, vagy egyszerűen válasz nélkül hagyja az SZNT beadványait, noha törvényes kötelessége válaszolni. „Elzárkózik attól, hogy alkotmányos hatáskörének és feladatának megfelelően beavatkozzon, amikor az állam intézményei és hatóságai egyéni vagy közösségi jogokat sértenek meg. (...) Európai politikushoz méltatlan módon szót emel az ellen, hogy legalább társadalmi párbeszéd tárgya legyen Székelyföld autonómiája, egy olyan közjogi intézmény, amely számos európai országban működött és működik számbeli kisebbség és többség legnagyobb megelégedésére. A legközelebbi példa erre Erdély története, amely ennek 800 éves hagyományát ismerte, s egyik haszonélvezője pontosan az erdélyi szász közösség volt.” – olvasható a levélben. Izsák Balázs leszögezi: ha az államfő valóban azért látogat Székelyföldre, hogy „megismerje a helyi problémákat, a régió valóságát és fejlődési lehetőségeit”, „elkerülhetetlenül szembesülni fog számtalan hatósági jogsértéssel, illetve a székely nép autonómiaigényével, hisz meglátásunk szerint a régió autonómiája a jövendőbeli fejlődés legfontosabb záloga”, és reményét fejezi ki, hogy az államfő változtatni szándékszik hozzáállásán, hiszen ezekre a dolgokra már korábban is felhívták a figyelmét, de eredmény nélkül. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Visszaszúrt Szilágyi Zsoltnak
Gorombaságnak tartja az EMNP-nek az autonómia témájában Klaus Iohannis államfőhöz intézett kérését Marius Paşcan, a Népi Mozgalom Párt (NMP) Maros megyei képviselője, aki szerint oda fajultak a dolgok, hogy Erdélyben a románokat „másodrangú” polgárokként kezelik a magyarok.
Szilágyi Zsolt EMNP-elnök az államfőnek címzett vasárnapi levelében arra kéri Klaus Iohannist, hogy kezdeményezzen román–magyar párbeszédet az autonómiáról, és a legmagasabb közjogi méltóságként legyen moderátora is ennek a párbeszédnek. Paşcan szerint az autonómia témáját időnként „újjáélesztik” a magyar pártok, ám ez az igény „területi igényeken alapuló, idegengyűlölő kérés”, aminek a célja Románia „etnikai enklávékra” történő felszabdalása. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hűvös tartózkodás
Sokakban megfogalmazódhatott az a kérdés, hogy a romániai magyar és a német kisebbségpolitika miért különbözik olyannyira, hogy magyarok és a németek nem igazán értik egymást. Ennek a nem értésnek az eklatáns példája Klaus Johannis államelnöknek és a romániai magyarságnak a nem létező viszonya, hiszen miután az elnök beseperte 2014-ben a romániai magyar szavaztok nagy többségét, semmilyen gesztust nem tett közösségünk irányába.
Sokan csalódtak az elnökben, főleg Székelyföldön, ahol érzésem szerint irreális elvárásokat tápláltak irányába. Johannisra elsősorban kisebbségiként tekintettek, csak nem vették figyelembe, hogy a romániai németek teljesen más helyzetben vannak, mint a magyarok. Ebből fakad az egymás nem értése is, hiszen míg a romániai magyarság mai napig élő, aktív, népes közösség, addig a német kisebbség sajnos már csak történelmi maradvány. A népszámlálás szerint 35 ezerre becsült közösség, bármennyire is fájó, az amerikai rezervátumokban tengődő indiánokhoz hasonlítható. Már nem képes reprodukálnia magát, ezért a német kultúra népszerűsítésébe ölhet már csak pénzt a német állam, s ezt meg is teszi hatékonyan, megnyitva a német kultúra kapuját a román nemzetiségű fiatalok előtt. A szász erődtemplomok, falvak népszerűsége felfele ível a többségi lakosság körében, de ez nem elegendő ahhoz, hogy a szász épített örökség gyöngyszemeit megmentsék az enyészettől, hiszen Dél-Erdélyben sok településen szabad szemmel látszik, amint templomok, házak örök pusztulásra vannak ítélve, mivel olyan közösségek költöztek be, amelyek nem tudnak mit kezdeni a készen kapott, de számukra teljesen idegen kulturális örökséggel.
Nem csoda, hogy Johannis is már a román nemzetbe asszimilálódott kisebbséginek számít, aki vajmi keveset érthet az autonómia-követelésekből. Ő maga is azzal a tudattal nőtt fel dominánsan román környezetben, hogy a magyarok el akarják venni Erdélyt. Emellett Johannis egy haldokló nemzeti kisebbség köréből érkezve, nem rendelkezhet közösségi célokkal, kisebbségi közösségi jövőképpel, ezt ugyanis szertefoszlatta a kommunizmus idején a román és a német államnak a szászok eladására vonatkozó megállapodása.
Az elnök érthető módon előre menekülve, az individualista érvényesülés útját választotta és nem kis sikerrel tette, hiszen eljutott Románia elnöki székébe, de lényegében kisebbségi közösségi támogatás nélkül. Ez neki azért is sikerülhetett, mert a bázis nélkül maradt német kisebbségi szervezet elnökeként egy pillanatig sem kellett számottevő kisebbségi közösségi érdekérvényesítéssel foglalkoznia, amely ellenkezzen a román állampolitika érdekeivel.
Az államfő mai székelyföldi látogatása minden bizonnyal nem fog semmi újdonságot hozni a székely zászló és az autonómia ügyében, ezeket a témákat ugyanis Johannis nem fogja érteni. Vagy legalábbis úgy fog tenni, mintha érthetetlen, lényegtelen ügyek lennének számára. A beharangozott tüntetések minden bizonnyal cseppet sem fogják rokonszenvesebbé tenni számára a magyarokat, ezért remélhetőleg, az alapfokú nemzeti identitás kifejezésének eszköztára mellett a székelyföldi önkormányzati vezetők konstruktívabb hangnemet és nyelvezetet is meg tudnak majd ütni, hogy elpanaszolják Johannis számára is érthető nyelvezeten a régió problémáit. Nem mintha az elnök ne tudná pontosan, hogy milyen gondokkal küszködik Székelyföld, hiszen ezek nagy része azonos a többi közepesen vagy gyengén fejlett régiókéval, így például a gyengén képzett munkaerő, a befektetések, a jól fizetett munkahelyek hiánya, a fejletlen infrastruktúra egyaránt akadályozza az életminőség javulását.
Szimbolikájában minden bizonnyal sikertelen látogatás lesz a mai, de remélhetőleg pragmatikus, gazdaságfejlesztési célok tekintetében lesz némi pozitív hozadéka. Johannis nem fog tudni olyan nagy népszerűségre szert tenni Székelyföldön, mint Traian Băsescu, mert nincs meg benne az a kreativitás és spontaneitás, amivel a volt elnök levette a lábáról a székelyeket. Ezért feltételezhetően az elnöknek sem fog sokat hozni a politikai konyhájára a Hargita és Kovászna megyei vizit, amely összességében a hűvös tartózkodás légkörében fog zajlani.
Borbély Tamás / Szabadság (Kolozsvár)

Johannis: aggaszt azoknak a fiataloknak a sorsa, akik nem tudnak jól románul
Klaus Johannis államfő ma Hargita megyei látogatásán azt mondta, aggasztja azoknak a környékbeli fiataloknak a helyzete, akik nem ismerik jól a román nyelvet, hiszen emiatt hátrányban vannak a munkahelykeresésben.
„Aggaszt azoknak a környékbeli fiataloknak a helyzete, akik nem ismerik jól a román nyelvet. Csak így tudnánk nekik munkahelyet biztosítani, képesnek kell lenniük arra, hogy akár itt, akár Bukarestben vállaljanak munkát. A magyar közösség képviselőinek ezért meg kell találniuk a legjobb megoldást arra, hogy ne korlátozzuk a gyermekek jövőjét olyan felfogások miatt, amelyek sokkal inkább a politikusok, mint az emberek sajátjai” – mondta Klaus Johannis.
Az elöljáró ugyanakkor kijelentette: nem ért egyet az etnikai alapú autonómiával. Johannis kedden Kovászna és Hargita megyében tesz látogatást, ahol a helyi és a megyei elöljárókkal találkozik. szabadsag.ro

Beszáll az állam a protestáns lelkészképzésbe: még kérdéses az idei finanszírozás
Klaus Johannis államfőn múlik, hogy mikor lép hatályba az oktatási törvény nemrég elfogadott módosítása, miszerint az egyházi rendszerben szerveződő lelkészképzés is részesül állami támogatásban. Az illetékesek a Krónikának pozitívumként értékelték a kezdeményezést, de elmondták, egyelőre nem sokat tudni az előírás gyakorlati alkalmazásáról.
A magyar protestáns egyházak lelkészképzője, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet is állami támogatásban részesülhet, miután nemrég a képviselőház és a szenátus is elfogadta az RMDSZ által az oktatási törvény módosítása érdekében benyújtott indítványt. Eddig csak az állami egyetemeken működő lelkészképzés volt jogosult kormányfinanszírozásra, az egyházi keretek között szerveződő képzés pedig saját forrásokra volt utalva.
A tanügyi törvény módosítása kifejezetten a lelkészképzésre vonatkozik, az egyházi keretek között szerveződő felsőoktatási intézmények más szakjai, például a szociálismunkás-képző vagy a hittanoktatás nem jogosultak rá.
– fejtette ki a Krónikának Szabó Ödön. Az RMDSZ Bihar megyei parlamenti képviselője rámutatott: az indítvány kidolgozásánál abból indultak ki, hogy a román állam alanyi jogon minden fiatal számára biztosítja az ingyenes képzést egy felsőoktatási intézményben. „Ez mindenkinek jár. De ha egy diák – és lehet Románia legjobb diákja – a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben szeretne evangélikus, unitárius, református lelkészképzésen részt venni, megfosztják ettől a jogától. Ugyanez a helyzet a neoprotestánsoknál is” – magyarázta a képviselőház oktatási bizottságának alelnöke.
Hozzátette: a szövetség diszkriminációra hivatkozva kezdeményezte a jogszabály módosítását. Szabó Ödön azt is elmondta: ha valaki ortodox lelkész szeretne lenni, megvan rá a lehetőség, hogy államilag finanszírozott helyen tanuljon, mivel a képzés szinte kizárólagosan állami egyetemeken szerveződik. A diák nem tehető felelőssé azért, mert az illető felekezet, élve alkotmányos, az egyházi autonómiára vonatkozó jogával, önálló rendszerben biztosítja a lelkészképzést” – érvelt a politikus, aki arra is kitért, hogy a többi szakra azért nem terjeszthető ki a finanszírozás, mivel azok állami rendszerben is megtalálhatók.
Csak az alapképzést támogatja az állam a törvény szerint
„Eddig egyáltalán nem mondta ki a törvény, hogy az állami és a magánoktatás mellett létezik egyházi – illetve ahogy most fogalmaznak, egyházi magánoktatás. Ilyen helyzetben nem is kérhettük a finanszírozást” – magyarázta a Krónikának Kállay Dezső, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet rektora. Elmondta: a módosított jogszabály szerint az állam a lelkészképzést ott támogatja, ahol az állami egyetemeken nem található meg a szak, a finanszírozás pedig csak a négyéves alapképzésre vonatkozik, a magiszteri és doktori szintre nem.
Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)

Szakértő: választási érdekek „vihették” Székelyföldre Johannist
Pászkán Zsolt Románia-szakértő fontos eseménynek nevezte, hogy Klaus Johannis román elnök Székelyföldre látogat, de óv a túlzott várakozásoktól. Szerinte ugyanis az államfő azért is utazik a régióba, mert megkezdte választási kampányát.
Pászkán Zsolt kedden az M1 aktuális csatornán azt mondta, Klaus Johannisnak két célja van a látogatással. Az egyik szerinte az, hogy az államfő megkezdte kampányát a másfél év múlva esedékes elnökválasztásra. A szakértő emlékeztetett, hogy az elnök Székelyföldön 75-80 százalékos támogatást kapott az előző választáson.
„Olyan megelőlegezett bizalmat kapott, amelyet nem viszonzott, sőt bekapcsolódott a legutóbbi magyarellenes hisztériába” – jelentette ki Pászkán. A másik ok – mondta a szakértő – még kedvezőtlenebb a magyaroknak: megpróbálhatja „belerángatni” a magyar közösséget a 2018-as román rendezvényekbe egyfajta „mézesmadzaggal”, hogy „akkor leszünk nagy barátok, ha ti is velünk ünnepeltek”.
Pászkán Zsolt szerint ez a helyzet kicsit olyan, mint a családon belüli erőszak, amikor a bántalmazó elmegy a bántalmazotthoz, és elvárja, hogy „vágjon jó képet” ahhoz, hogy időnként „lekever neki egy nagy pofont". A budapesti Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) külső szakértője úgy fogalmazott: Klaus Johannis nincs abban a helyzetben, hogy az erdélyi magyarok bármit is kérjenek tőle, hiszen egyrészt nem teljesítheti, mert korlátozott a hatásköre, másrészt inkább ő van „rászorulva" az erdélyi magyarokra, mint fordítva, mivel a közvélemény-kutatások alapján sokat vesztett a népszerűségéből. Kitért arra is, hogy a román elnök „semennyire” nem támogatja az autonómiatörekvéseket. Krónika (Kolozsvár)

Székely önkormányzati vezetők: Johannis elismerte, hogy egy régió vagyunk
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármestert és Kovászna Megye Tanácsának elnökét, Tamás Sándort kértük meg arra, hogy értékelje Klaus Johannis államfő és a székelyföldi önkormányzati vezetők kedd délelőtti csíkszeredai találkozóját.
Antal Árpád pozitívumként emelte ki, hogy székelyföldi látogatásán az államfő egy helyre hívta össze Csíkszeredába a Hargita és Kovászna megyei önkormányzati képviselőket. „Ezáltal Klaus Johannis elismerte, hogy egy régió vagyunk” – magyarázta.
Sepsiszentgyörgy polgármestere negatívumként emlegette, hogy az államfő egyszer sem ejtette ki a száján azt, hogy „Székelyföld”. Hangsúlyozta azonban, hogy ez a látogatás lehetőség Klaus Johannisnak, a székelyföldi közösségnek és Romániának is, hogy elinduljon egy konstruktív párbeszéd a román állam és az erdélyi magyar közösség között.
„A párbeszédnek egy stratégiai partnerség létrejötte kellene hogy legyen az eredménye, amely biztosítja az erdélyi magyaroknak azt, hogy biztonságban, jólétben éljenek a szülőföldjükön. Ez lenne a cél, ezt szeretnénk mindannyian: békességben, jólétben élni úgy, hogy érezzük azt, hogy tisztelnek minket ebben az országban, értéknek tartják az erdélyi magyar közösséget” – fogalmazott a polgármester, akinek kedd délután Sepsiszentgyörgyön is alkalma lesz találkozni az államfővel.
„Az autonómia kérdésében egyetértünk az államfővel”
„Teljes összhangban vagyunk Johannis elnök úrral, legalábbis abban a kérdésben, amit a decentralizációról, régiósításról, autonómiáról mondott” – mondta el megkeresésünkre Tamás Sándor. Kovászna Megye Tanácsának elnöke emlékeztetett, az államfő maga is azt mondta, teljes mellszélességgel támogatja a decentralizációt, régiósítást, a helyi és regionális autonómiát.
„Ezt azután mondta, miután én is beszéltem arról, hogy nem etnikai alapú területi autonómiát akarunk, hanem jól akarunk élni, békében a szülőföldünkön. Ennek pedig egyetlen módja van, az Európai Unióban elfogadott autonómiák közül legközelebb hozzánk álló dél-tiroli modell” – mondta el a politikus.
A megyevezető közölte, egyetért Klaus Johannissal abban is, hogy az autonómia megvalósítását nem teszi lehetővé az alkotmány. „Az élet azonban nem állt meg ma, ősszel is összeül a parlament. Az alkotmányt, a törvényeket a politikai szférában kell módosítani, tehát nincs semmi elveszve” – jelentette ki Tamás Sándor. maszol.ro

Rádulyék a Johannis-látogatásról: jó irányba mozdulnak el a dolgok
A Klaus Johannisszal történt keddi csíkszeredai találkozó után Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere és Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke közösen nyilatkoztak a sajtónak az államfő székelyföldi látogatásáról. Mindketten úgy vélekedtek, jó irányban mozdultak el a dolgok.
Borboly Csaba az önkormányzati képviselőkkel folytatott találkozóval kapcsolatban kifejtette, fontosnak tartották az államelnöknek elmondani azt, hogy a székelyeknek sajátos gondjaik vannak, amellyel az államnak foglalkoznia kell, hiszen a székelyföldiek is adófizető állampolgárok.
„Szükség van arra, hogy a gyermekeink sajátos módon tudják tanulni a román nyelvet. Szükség van arra, hogy a mi adónkból is támogassák a Sapientia egyetemet. Szükség van arra, hogy amikor a Csíki Magánjavakról beszélünk, az ne csak történelmi múlt legyen, hanem a jövőt is jelezze. Szükség van arra – és bízom benne, hogy a mai, csíksomlyói látogatása meggyőzi az államfőt –, hogy a csíksomlyói búcsú világörökségbe való felvételét ő is támogatja majd” – sorolta a legfontosabb témákat a megyeitanács-elnök.
Véleménye szerint a legfontosabb mégis az: a székelyeknek maguknak kell kimondaniuk, mikor érzik úgy, hogy meg vannak oldva a gondjaink, mikor érvényesültek a kisebbségi jogaik. Borboly hozzáfűzte, hogy ebben jó kiindulópont a keddi találkozó, hiszen a centenárium éve következik,. „Ha teljesül mindaz, amiket 1918-ban megígértek, akkor az együttműködésnek, a jövőépítésnek a békés, együttműködő, gyümölcsöző időszaka kezdődik” – fogalmazott a politikus.
„A mi várunkba hívott össze bennünket”
Ráduly Róbert Kálmán polgármester szerint két és fél évet váratott magára ez a találkozó, úgyhogy az államfőnek és a helyeiknek is volt idejük felkészülni rá. A politikus jelzésértékűnek tartja, hogy a Hargita és Kovászna megyei székely székek elöljáróit egy helyre hívták össze. Jelzésértékű szerinte az is, hogy az elnök anyanyelvén, németül ezt a várost Szekleburgnak, vagyis székely várnak hívják.
„Az elnök ide, a mi várunkba hívott össze bennünket. Azt gondolom, hogy a székely himnusz már rég nem szólt ennyire szívből és ennyire szívet melengetően, mint ahogy most spontánul megannyi választott énekelte, miközben az elnök méltósággal hallgatta. Véleményem szerint a székely zászló elfogadása felé is jelentős lépést tettünk, hiszen az elnöki hivatal és a székelyföldi elöljárók között nemcsak himnuszhallgatás volt, hanem a zászlócsere is megtörtént” – mutatott rá Csíkszereda polgármestere.
Az elöljáró szerint a megyeházán elhangzott felszólalások zöme nem azt ecsetelte, amit Johannis hangoztatni szokott. Nevezetesen azt, hogy a kisebbségi kérdést példásan megoldották Romániában, ugyanakkor a felszólalók egyértelműen bizonyították azt is, hogy az emberi jogok terén nagy hiányosságok vannak a Székelyföldön, amiből kiindulva a kettős mércét is továbbelemezhetnék.
A polgármester szerint a találkozó hasznos volt, és reményét fejezte ki, hogy a magyar közösség romániai megbecsülése tekintetében lesz ennek konkrét hozadéka. „Bízom benne, hogy az elnök úr az alkotmányos jogait gyakorolva összekötőkapocs lesz a többség és a kisebbség között. Reméljük, nem szavazatgyűjtés céljából érkezett ide, hanem a stratégiai partnerséget támogatja” – zárta mondandóját Ráduly.
Kovács Boglárka / maszol.ro

Antal Árpád: elmondtuk a problémáinkat, és baráti jobbot nyújtottunk Johannisnak
kérdezett: Balázsi-Pál Előd
Az elnök tettei fogják megmutatni, milyen hatással volt rá a székelyföldi látogatás, véli Sepsiszentgyörgy polgármestere.
Székelyföldi problémák felsorolásával és székely zászlóval várták Klaus Johannis államfőt Csíkszeredában, ahol a Következetesség és átláthatóság című közvitán kezdődött el a hivatalos látogatása Hargita és Kovászna megyében. Az államfőnek még a székely himnuszt is elénekelték, amelyet végighallgatott, mivel "nem csak a protokoll a fontos, hanem az is, ami az emberek lelkéből jön". A közvitán többek között Borboly Csaba és Tamás Sándor Hargita, illetve Kovászna megyei tanácselnökök, valamint Ráduly Róbert csíkszeredai és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester is részt vett. A közvita után Antal Árpádot kérdeztük.
- Belülről nézve hogy tűnt, mennyire volt felkészülve az államelnök arra, hogy a szokásos udvariaskodáson túl kemény dolgokat fognak neki mondani a székelyföldi vezetők?
Antal Árpád: - Azért sejthette szerintem, hogy ha a Székelyföldre jön, akkor nem a medvékről és a mézről akarunk vele egyeztetni, hanem azokról a kérdésekről, amelyek az erdélyi magyar közösséget, Székelyföldet, a székely embereket foglalkoztatják, és ezt mi meg is tettük, amennyire ebben a másfél órában lehetett.
- Mi volt kiolvasható az államfő reakcióiból, hogyan viszonyult ezekhez a felvetésekhez, problémákhoz?
- - Amellett, hogy itt mi most elmondtuk a problémáinkat, mi egy baráti jobbot is nyújtottunk, mind az államelnök, mind a román állam irányába: azt mondtuk, hogy az, ami eddig volt, az nem volt rendben, húzzunk vonalat, kezdjük elölről, alapozzunk meg egy olyan stratégiai partnerséget Románia és az erdélyi magyarok között, amelynek az lesz az eredménye, hogy Románia egy erősebb állam lesz, mi pedig békében, békességben és jólétben tudunk élni a szülőföldünkön. Hogy ő konkrétan mit fog tenni a következőkben, azt majd meglátjuk. Ennek függvényében fogom értékelni én is, hogy hogyan viszonyult ehhez a kérdéshez.
- Az államfő korábban példaértékűnek nevezte a romániai kisebbségek helyzetét, megoldottnak tekintve a problémát. Várható az, hogy módosít ezen az álláspontján, vagy valamilyen formában újragondolja ezt a kijelentést azután, hogy a székelyföldi vezetők ennek ellenkezőjéről próbálták meggyőzni?
- Mi elmondtuk világosan azt, hogy arról, hogy mi hogyan érezzük magunkat ebben az országban, csak mi beszélhetünk. Hiába mondja azt Bukarestben valaki, hogy mi nagyon jól érezzük magunkat ebben az országban, hogyha ez nem igaz. És ide kell eljutnunk, hogy mindenki értse meg: nem Bukarestből vagy bárhonnan a nagyvilágból mondják meg azt, hogy mi hogy érezzük itt magunkat. Ezt mi kell elmondjuk, és amikor azt fogjuk mondani, hogy minden rendben van, akkor lesz minden rendben. De egyelőre azt mondjuk, hogy nincs rendben majdnem semmi, tehát ez azt jelenti, hogy nincs rendben majdnem semmi.
- Hogyan kommentálná azt, ahogyan az államfő reagált Ráduly Róbert gesztusára, aki egy székely zászlót adott át neki?
- Szerintem sportszerűen, mint amikor egy mérkőzés előtt zászlót cserélnek a csapatkapitányok. Transindex.ro

Iohannis hallani sem akar az etnikai alapú autonómiáról
A Csíkszeredában tartózkodó Klaus Iohannis elnök azt állította, hogy az etnikai alapú autonómia káros, mert gátat szab a fejlődésnek, szerinte Európában is bukás az ilyen megoldás.
A Hargita megyei tanács székházában felszólaló román államfő azt mondta: Romániának nagy szüksége van a gazdaság növekedésére és a közigazgatás fejlődésére, ezek érdekében pedig a decentralizáció kötelező, mert a helyi választott tisztségviselők ismerik a legjobban a helyi lakosság igényeit.
A regionalizáció ajánlatos, de csak akkor, ha a közigazgatás modernizációjához, új munkahelyek teremtéséhez és gazdasági növekedéshez vezet. „A helyi és regionális autonómia hasznos lehet. De az etnikai alapú autonómia nemkívánatos, mert meggátolná a fejlődést. Erre a következtetésre jutottak európai szinten is, ahol a regionalizáció esetében egyenesen ajánlják, hogy a regionális határ meghúzása ne etnikai ismérvek szerint történjen” – mondta Iohannis. itthon.ma/erdelyorszag

Zászlót hozott, zászlót kapott (Klaus Iohannis Székelyföldön)
Egyebek mellett a magyarellenes hangulatkeltés visszaszorításában, valamint a román állam és a magyar közösség közötti stratégiai partnerség létrehozásában kérték Klaus Iohannis államfő segítségét a két székely megye önkormányzati vezetői. A Hargita megyében tüntetéssel, Háromszéken elszórt tapssal fogadott elnök ugyanakkor tömény betekintést nyerhetett a székelyföldi magyar közösséget leginkább foglalkoztató problémákba, kiemelten tájékozódott a kisebbségi jogok valós állásáról. Az államfőnek lehetősége nyílt a szívvel-lélekkel előadott székely himnuszt is meghallgatni, illetve egy kék-arany lobogóval távozhatott, amelyet Ráduly Róbert Kálmántól, Csíkszereda polgármesterétől kapott. Az ajándékot elfogadta, a gesztust egy piros-sárga-kék trikolórral köszönte meg.
Az államfő Csíkszeredába érkezése előtt fél órával mintegy negyvenen gyűltek össze az Erdélyi Magyar Néppárt által meghirdetett tiltakozás helyszínén a megyeháza előtt. A csendes tüntetők egyebek mellett egy Érezze olyan jól magát, mint Dél-Tirolban feliratú molinót feszítettek ki a kordon oldalára, illetve több táblán a kisebbségi jogok betartását kérő, háromnyelvű, román, magyar és angol feliratok voltak olvashatók. Lapunknak többen kifejtették: azért tiltakoznak, hogy emlékeztessék az államfőt: a két székely megyében kapta a legtöbb szavazatot a 2014-es választásokon, ehhez képest az elmúlt két és fél évben több rendben a magyar közösség ellen lépett fel, ha közvetett módon is.
A megyeházára összehívott tanácskozásra érkező Klaus Iohannis egyszerűen nyugtázta a tiltakozók jelenlétét, kijelentve: állampolgári jogukkal élnek. Az elnököt a két tanácselnök, Tamás Sándor, valamint Borboly Csaba fogadta. A két megye önkormányzati képviselőivel meghirdetett tanácskozás a román nemzeti himnusz lejátszásával vette kezdetét, majd a teremben lévők elénekelték a székely himnuszt. Az államfő mindvégig állva, tisztelettel hallgatta, valamivel később pedig előre tervezett felszólalásában megdicsérte az önkormányzati képviselőket énekükért. Amint a tanácskozás során végig, az államfő ez alkalommal is vigyázott arra, hogy ne mondja ki a székely szót. Az ünnepi kezdést követő tanácskozást Sebesi Karen Attila, a román közszolgálati televízió kolozsvári stúdiójának munkatársa moderálta. A felszólaló önkormányzati vezetők nagyjából öt közös téma köré építették mondanivalójukat, az elsődleges üzenet félreérthetetlen volt: Románia nem mintaállam a kisebbségek helyzetének rendezésében, a magyar kisebbség jogai és javai veszélyben vannak. Azt is egyértelművé tették, hogy a román állam nem tiszteli a magyar közösséget, nem tekintik egyenjogú állampolgárnak a magyar embereket, korlátozzák az anyanyelv és a nemzeti szimbólumok használatát. Az elöljárók az államfő segítségét kérték a román állam és a magyar közösség közötti stratégiai partnerség, társadalmi szerződés életre hívásában, amelynek szükségessége a nagy egyesülés centenáriumi jubileuma közeledtével nem is lehetne kevésbé időszerű.
Kendőzés nélkül
Elsőként Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke szólt a megjelentekhez. Akárcsak az utána szólók, három nyelven köszöntötte az államfőt. Több problémát is felsorolt: egyebek mellett a demográfiai hanyatlást (a fiatalok elvándorlását), a szellemi és anyagi tőke alacsony mértékű beáramlását, a történelmi egyházak javainak visszaszolgáltatását, illetve az igazságszolgáltatás részéről tapasztalt jogfosztásokat. Az elnök megemlítette a csíksomlyói búcsú UNESCO világörökségi listára való felkerülésének elgáncsolását is, illetve a székelyföldi fiatalok hiányos románnyelv-ismeretei miatti hátrányos helyzetét. Szerinte minden fél számára kedvező megoldás születne, ha végre elfogadnák azt a stratégiai etnikumközi megállapodást, melyet Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke kezdeményezett, s amely az alkotmánnyal, illetve a törvényekkel, valamint a nemzetközi egyezményekkel és a gyulafehérvári nyilatkozat szellemével összhangban van, amint a mindennapi békés együttélés tapasztalataival is. Borboly Csaba hozzátette: hiszi, hogy a centenárium lehetőséget jelent, hogy Románia beváltsa a száz évvel ezelőtti, kisebbségeknek tett ígéreteit. Ezek jelentős részét nem teljesítették, ezért kérik Iohannis segítségét, és remélik, ez a látogatás a kiindulópontja lehet a beváltás folyamatának. Tamás Sándor egy bibliai példa segítségével írta le az erdélyi magyarság helyzetét az elmúlt száz évben: egyik kézzel épített, másikkal védekezett. Nem siránkozni akarnak, közösen szeretnének megoldásokat találni az ország fejlődése érdekében, illetve egy jobb élet biztosítására. Naponta kettős mércét tapasztalnak a törvényhozásban, közigazgatásban, igazságszolgáltatásban, illetve a gazdasági ágazatban is – sorolta. Az államfő berlini nyilatkozatára is reflektálva kijelentette: „mi nem etnikai alapú autonómiát szeretnénk, hanem olyan önrendelkezést, amely békét és jólétet hoz a régióban, olyan, az Európai Unióban elterjedt autonómiaformát, mely például a számos német kisebbséggel rendelkező Dél-Tirolban is működik”. Tamás Sándor kijelentette: az igazságszolgáltatáson keresztül üldöztetés, megfélemlítés zajlik, főképp a magyarság vezetőivel szemben.
Az autonómiáról
Harmadikként Klaus Iohannis szólt a megjelentekhez, magyarul is köszöntötte a teremben ülőket. Felidézte: sok éve nem járt erre román államfő, ezért ragaszkodott hozzá, hogy eljöjjön, megismerje az itteni embereket, meghallgassa őket. Meggyőződése, hogy csak párbeszéddel és valós, a központi hatalom, valamint a helyiek között létrejövő partnerséggel lehet megoldást találni a nehézségekre. „Sajnálatos, hogy az önök megyéinek valósága sokszor olyan fényben van feltüntetve, mely torzítja a képet, elmélyíti a különbségeket és felfokozza az ellentéteket. Más nemzetiségek elutasítása – jöjjön az bármely irányból – a fejlődés biztos kerékkötője, a közösségek elzárkózása sem használ – ecsetelte. Az államfő továbbá méltatta a két megye potenciálját – következetesen kerülve a Székelyföld megnevezést –, és megnevezte azokat az ágazatokat, ahol pótolnivalót tapasztalt: turizmus, infrastruktúra, a román nyelv ismerete – utóbbit igen súlyosnak ítélte meg, és sürgős egyeztetést javasolt a szaktárca és a helyi vezetők között. Külön szólt ugyanakkor a három politikai kérdésről: a decentralizációról, a regionalizációról, valamint az autonómiáról. Meglátása szerint Romániának nagy szüksége van gazdasági növekedésre, valamint a közigazgatási reformra. A decentralizáció ebben a megközelítésben kötelező, hiszen a helyi választottak vannak a leginkább tisztában azzal, mire van szüksége a közösségnek, mit kell tenni. Ehhez rendelkezniük kell azokkal az eszközökkel, melyek segítségével a helyi érdekeknek eleget tudnak tenni. A regionalizációt illetően az államfő rámutatott: kívánatos, de csak akkor, ha gazdasági fejlődéshez, munkahelyteremtéshez és a közigazgatási rendszer reformjához vezet, amely által hatékonyabbá válhat. Iohannis úgy vélte, a helyi, valamint a regionális önrendelkezés segíthet, viszont az etnikai alapú autonómia nem üdvözlendő megoldás, mivel az megfékezné a fejlődést. Az államfő szerint európai szinten is megfogalmazódott az a meglátás, és ajánlásként is napvilágot látott, mely szerint a régiók határait ne az etnikai határok mentén határozzák meg. Arra is felhívta a figyelmet: vannak olyan történelmi érzékenységek, melyeken soha nem fogunk túllépni, ha ellenségesen és megértés nélkül közelítünk. Az egyik legmarkánsabb felszólalás Antal Árpádé, Sepsiszentgyörgy polgármesteréé volt, aki a nemzeti kisebbségek helyzetét elemezte száz év román közigazgatás tükrében, rámutatva egyúttal, mennyire visszás az a majd minden fórumon hirdetett üzenet, mely szerint Romániában példásan rendezték a kisebbségek helyzetét. „Nem vagyunk elismerve, annak ellenére, hogy nem vagyunk gazdasági bevándorlók, egyszerűen a szülőföldön maradtunk, csak a határok változtak. Ismert, miként tűnt el a német közösség Erdélyből, milyen szenvedéseken ment át a magyarság, és továbbra is mit kell eltűrnie: fenyegetések, a közösség befeketítése, jogfosztások” – sorolta Antal Árpád. „Oda jutottunk, hogy az erdélyi magyarságot nemzetbiztonsági kockázatként kezelik, ami elfogadhatatlan.” A kisebbségi jogok biztosításának európai modelljét említve elmondta: az Európai Unióban 19 autonóm régió van, egyik sem etnikai alapon létrehozott, Székelyföldön sem ezt szeretnék, hiszen nemcsak magyarok lakják e vidéket, hanem románok, romák és németek egyaránt. Antal Árpád tisztázta: senkitől nem akarnak elvenni semmit, majd ismertette az elvárásokat: a magyar nyelv második hivatalos nyelvként történő elismerése Székelyföldön, az etnikai arányosság elvének tiszteletben tartása, Székelyföld mint fejlesztési régió létrehozása, területi és pénzügyi autonómia, a székely zászló elfogadása, melyet minden esetben a román és az uniós zászló társaságában függesztenek ki. Ajándék Iohannisnak
Történelminek nevezte a látogatást, és üdvözölte az államfőt Csíkszeredában, Székelyföld szívében Ráduly Róbert Kálmán polgármester. Méltatta, hogy Iohannis az első elnök, aki a látogatással elismerte, hogy a két megye tulajdonképpen egybetartozik. Két és fél éve várják a látogatást, mivel már 2014 novemberében megteremtődött a lehetősége egy stratégiai partnerségnek az államelnöki hivatal és Székelyföld között, azáltal hogy a két megyében élvezte a legnagyobb támogatást Klaus Iohannis. A felszólalás végén a csíkszeredai elöljáró egy székely zászlót nyújtott át az államfőnek, amelyen két dátum is szerepel: megválasztása napja és a látogatás napja, valamint a két megyében elért szavazatarány. „Legyen ez pecsét a közte és a két megye lakói közötti partnerségen” – fogalmazott Ráduly. Iohannis a maga részéről egy román zászlót adott át. A kék-arany zászlóhoz egyébként az államfő nem nyúlt hozzá, tanácsosa vette át Ráduly Róberttől, a román trikolórt viszont előbb kibontotta, majd maga adta át. A további hozzászólások rendjén Bokor Tibort, Kézdivásárhely polgármesterét kérték fel, hogy az infrastruktúra helyzetét ismertesse – ehelyett a székely terroristák ügyét hozta szóba, hangsúlyozva: az egész közösséget hatalmas veszteség érte a kollektív megbélyegzéssel. Nagy Zoltán, Gyergyószentmiklós polgármestere felidézte elődje, Mezei János kálváriáját. Rámutatott: nem tekinthető természetes állapotnak, hogy önkormányzati vezetőket, alárendeltjeiket jelentéktelen ügyekért komoly vegzálásnak vetnek alá. A turizmus és a munkaerőpiac helyzetének ismertetése Gyerő József, Kovászna, valamint Bokor Sándor, Parajd város polgármesterének jutott. Mindkét elöljáró a román állam felelősségének felemlegetésére szorítkozott. Barti Tihamér, Hargita Megye Tanácsának alelnöke szerint mindennemű fejlesztések komoly kerékkötője, hogy az állam ellenőrző szervei – kiemelten a számvevőszék – az önkormányzati vezetőket, dolgozókat tolvajként, csalóként kezeli, miközben pontosan a polgármesteri hivatalok, megyei tanácsok azok, amelyek a legjelentősebb beruházásokat eszközlik a térségben. A hozzászólások sorát egy váratlan beavatkozás zárta: Maria Graur, a Mesagerul de Covasna napilap főszerkesztője „mint egyszerű állampolgár” kért szót, és némi vita után kapott is. Azzal a kérdéssel fordult az államfőhöz, hogy a szintén „mesés és gyönyörű”, románok lakta Bodzavidék miként fér bele az előtte szólók által felvázolt elképzelésekbe. „Nem udvariasságból jöttem, figyelmesen végigkövettem mindazt, ami elhangzott. Nem csak helyspecifikus problémákkal találkoztam, sehol az országban nincs minden megoldva. Közösen lehet megoldást találni ezekre. Kétségtelen: itt vannak sajátos problémák, amelyekre várhatóan nehezebb megoldást találni. Ha akarat van, mindent meg lehet oldani. A találkozó mindenképp jó kezdet” – fogalmazott az államfő.
Visszafogott államfő
A találkozó után Klaus Iohannis nyilatkozott a sajtónak. Meggyőződése szerint a helyi választottak számára némi reményt hozott, hogy a gondjaik meghallgatásra találnak, és el lehet indulni a rendezés útján. Nem számított a székely himnuszra, de elfogadta, hogy a jelenlévők úgy érezték: el kell énekelniük. Az államfő úgy vélte, nagyon fontos meghallgatni azt is, ami az emberek lelkéből szól. Ami az magyar nyelv hivatalossá tételét illeti, Iohannis visszafogottan nyilatkozott: a törvényhozás hatáskörébe tartozó kérdésről van szó. Hozzátette: az alkotmányhoz kell viszonyulni minden esetben, és ez egyértelműen fogalmaz ebben a kérdésben. Iohannis hozzátette: az anyanyelv-használat biztosított a nemzeti kisebbségek számára, amint a tanulás lehetősége is. Európai szinten pozitív példa a romániai – hangoztatta. A zászlók kapcsán az elnök megjegyezte: több olyan régió van az országban, ahol egy történelmi szimbólumot szándékoznak használni a népszerűsítés érdekében. A tárgyalásokat innen kellene kezdeni. „A zászló, amiről önök beszélnek a politikai diskurzus része volt, politikai háttere is van használatának. Ezért bonyolultabb az ügy, de kellő akarattal feszültségmentessé tehetőek a tárgyalások, és megoldást is lehet találni.” Az autonómiát firtató kérdésekre az államfő kifejtette: az etnikai alapú autonómia nem járható út, amint az európai példák is mutatják, a regionális alapúról pedig egyelőre csak elméletben lehet tárgyalni, az alkotmány értelmében ugyanis Romániában nem léteznek régiók.
Remény a párbeszédre
A csíkszeredai látogatás után – ahol a Szent Miklós ortodox katedrálist és a csíksomlyói kegytemplomot is megtekintette – Klaus Iohannis Sepsiszentgyörgyre érkezett. A főtéren tucatnyi járókelő szórványos tapsa fogadta, majd Antal Árpád és Tamás Sándor társaságában vonult át Sepsiszentgyörgy főterén. A megyeházán Hargita, Kovászna és Maros megye tanácselnökeivel, valamint öt megyei jogú város polgármesterével zárt ajtós tanácskozáson vett részt, ezt követően klaszterek képviselőivel is egyeztetett.
Az eseményt követően az államelnök látogatását értékelve Antal Árpád rámutatott: világosan elmondták az államfőnek, sok problémája van az erdélyi magyar közösségnek, és vannak sajátosak is, amelyeket csak területi autonómia megvalósításával lehet érdemben rendezni. Ez nem jelent határokat, elszakadást, mivel az ország nem csak a románoké. Garanciákra van szükség, hogy ebben az országban a közösség meg tudja őrizni az etnikai azonosságát. A marosvásárhelyi római katolikus iskola tarthatatlanná vált ügyét is felhozták – Péter Ferenc Maros megyei önkormányzati elnök tolmácsolásában –, valamint szóvá tették, hogy Románia fellépett a Minority Safe Pack kisebbségvédelmi kezdeményezés ellen. A főtéri séta során Antal Árpád a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítási ügyére, valamint a prefektus gáncsoskodásaira – lásd utcanevek – is felhívta Iohannis figyelmét. Arra is felhívták a figyelmét, hogy a NATO- és uniós csatlakozást követően a kisebbségi jogokat elkezdték megnyirbálni. Antal Árpád őszinteséget és nyitottságot tapasztalt az elnök részéről, és bízik benne: párbeszéd is elindulhat, amelyhez eddig nem volt partner. Tamás Sándor azt értékelte, hogy Klaus Iohannis az első olyan elnök, aki hivatalos látogatáson a két megyét egyszerre kezelte, sőt, bevonták Maros megyét is. Pozitívumnak minősítette azt is, hogy ő az első elnök, aki elfogadta a székely zászlót. Az elnöki vizit lehetséges hozadékát illetően annyit megjegyzett: az államfő szemmel láthatóan elgondolkodott pár felvetett kérdésen, és úgy látja, van remény a párbeszéd folytatására.
Nagy D. István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Románia Modernizálásáért Koalíció (CNMR): Elitélik a magyar vezetők gesztusát
Elítéljük a magyar vezetők gesztusát, hogy a székely himnusszal fogadták az államfőt – írja a Románia Modernizálásáért Koalíció (CNMR) keddi közleményében.
"A CNMR elítéli a magyar közösség vezetőit, amiért kihívó módon az alkotmányban nem létező székely himnusszal fogadták az államfőt Csíkszeredában, és hogy olyan jelképeket próbáltak átadni neki, ami sérti az ott élő románságot" – írja az AGERPRES hírügynökséghez eljuttatott közleményben.
Klaus Iohannis államfő kedden hivatalos látogatást tett Hargita és Kovászna megyékben.
Az államfőt tüntetők mintegy 30 tagú csoportja várta, akik magyar, román és német feliratokat tartottak a magasba, amelyen többek között dél-tiroli mintájú etnikai autonómiát követeltek.
A tanácskozás kezdetén közvetlenül a román himnusz után a jelenlévők elénekelték a székely himnuszt, később egy székely zászlót kapott ajándékba. „Nem tudtam, hogy erre sor kerül. (...) Tiszteletből meghallgattam. (...) Azt gondolom, hogy fontos, hogy meghallgassuk azt is, ami az embereknek a lelkükből jön, ne csak a protokollszöveget" – nyilatkozta utólag Iohannis.
Agerpres; Erdély.ma

Államfő vagy turisztikai ügynök?
Ha a különböző román véleményformálók kommentárjaiból indulnánk ki, akár még az áttörés reményével kecsegtető látogatásnak is nevezhetnénk Klaus Johannis keddi székelyföldi körútjának tapasztalatait. Bukarestben ugyanis kisebb össztűz zúdult az államfőre amiatt, hogy Csíkszeredában állva hallgatta végig „az úgynevezett Székelyföld” himnuszát, és nem utasította vissza helyben a város polgármestere által átnyújtott székely zászlót.
Ellenben ha a magyar közösség szempontjából elemezzük az elnöki vizitet és annak várható eredményeit, egyáltalán nem ragadtathatjuk magunkat optimista dicshimnuszokra. Szembeszökő volt, ahogy Johannis előre megírt „házi feladattal” érkezett a többségében magyarok lakta régióba, és sokadszor, tézisszerűen nemkívánatosnak nevezte az etnikai autonómiát, az ajándéknak szánt kék-aranysávos lobogó láttán pedig azonnal előrántotta „valamennyiünk zászlaját”, egy román trikolórt.
Vagyis az államfő egyfajta miheztartás végett igyekezett lehűteni a székelyek lendületét: érti ő – elvégre erdélyi szász származású –, hogy nemzeti kisebbségként „specifikus problémákkal” küzdenek, és identitásuk megőrzése érdekében igényeik, követeléseik is vannak, ámde jó, ha a fejükbe vésik, hogy mindenek előtt román állampolgárok, hovatartozásukat pedig ez határozza meg.
Első székelyföldi látogatása során az elnök nagyjából azt üzente az erdélyi magyaroknak: legyenek lojális állampolgárai Romániának, és tanulják meg az állam nyelvét. A többi részletkérdés, amire szerinte – az elpufogtatott közhelyek alapján – párbeszéddel, együttműködési hajlandósággal meg lehet keresni a megoldást.
Johannisról lerítt, hogy kipipálandó témának tekinti a magyarkérdést, Székelyföld ügyét saját problémalistáján, mégpedig olyan értelemben, hogy ellátogatott a régióba, meghallgatta az ottani lakosok képviselőinek sirámait, és ezzel letudta saját hozzájárulását a felvázolt gondok megoldásához. A különböző statisztikai adatok, a régió kiaknázatlan idegenforgalmi potenciáljának felsorolásakor Johannis nem az ország valamennyi polgárát képviselő államfő, hanem egy turisztikai iroda képviselőjének benyomását keltette, akinek legnagyobb gondja, hogy kevesen mennek sízni a Hargitára.
Az erdélyi magyarok két és fél évvel a megválasztása után sem lehetnek meggyőződve arról, hogy Johannis valóban fogékony a problémáikra, és tenni is kész a kisebbségben élő közösség helyzetének jobbításáért.
E tekintetben tehát legjobb esetben jó kezdetnek tekinthetjük az elnöki vizitet, aminek viszont konkrét lépések híján nem lesz egyéb jelentősége egyszerű kirándulásnál.
Rostás Szabolcs / Krónika (Kolozsvár)