Bíró Donát emlékére
Kedden, május 25-én elhunyt Bíró Donát tanár, helytörténész, a szászrégeni magyarság meghatározó, közismert személyisége, akinek több várostörténeti és a környékről szóló monográfiája, tanulmánya, cikke jelent meg. Mindig a háttérben maradt, úgy kutatta a múltat, hogy a jövőnek szóló példát szolgált ezáltal azoknak, akik olvasták írásait. Tanárként több nemzedéket nevelt fel.
Bíró Donát 1930. május 9-én született a Hargita megyei Csíkmadarason. Elemi iskolába szülőfalujában járt, majd Csíkszeredában érettségizett. 1954-ben államvizsgázott a kolozsvári Bolyai Egyetem történelem fakultásán, melynek elvégzése után megkezdte didaktikai pályafutását Szászrégenben, a magyar tannyelvű Tanítóképzőben, a 2-es számú líceumban, valamint a szintén helybéli 5-ös számú általános iskolában. Nyugdíjazása után is tovább dolgozott, mivel Szászrégenben hiányoztak a szakképzett tanárok, így történelmet, gazdaságtant és filozófiát tanított a város két középiskolájában. Szabadidejében elszánt – s talán legfontosabb – kutatója Szászrégen múltjának, foglalkozott tehát helytörténettel, etnográfiával. Kutatásai számtalan kötetet, illetve helytörténeti és etnográfiai tanulmányt eredményeztek. Ezek nyomtatásban is megjelentek, valamint a különböző hazai és külföldi folyóiratokban, például Művelődés, Szászrégen és Vidéke, Népújság stb.
Fontos kitüntetéseket és díjakat is kapott, mint pl. 1992-ben a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaságtól (III. díj), szintén harmadik díjat a budapesti Néprajzi Múzeumtól 1992-ben és negyedik díjat 1997-ben. A szászrégeni helyi tanács is értékelte helytörténeti tevékenységét, és a helyi kultúra és irodalom terén elért eredményeiért 2004-ben oklevéllel tüntette ki. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége hosszú pedagógusi pályafutása során elért eredményei elismeréseként az Ezüst Gyopár Díjat adományozta neki. Román nyelven is közölte helytörténeti tanulmányait a municípiumi könyvtár égisze alatt megjelent Reghinul cultural című kötetben. Didaktikai és helytörténeti kutatómunkája mellett énekkari tevékenységet is folytatott. Tagja az erdélyi EMKE- nek, az EME-nek, valamint a zürichi Ungarisch Historischer Verein Zürich-nek. A helyi Szászrégen és Vidéke című lapban sorozatban jelentek meg cikkei, tanulmányai Erdély fejedelmeiről, például: Báthory Istvánról, Báthory Zsigmondról, Bethlen Gáborról, Bethlen Istvánról, Rákóczi Györgyről, valamint a Szászrégen környéki helységekről, mint Abafája, Beresztelke, Holtmaros, Nagyfülpös, Dedrádszéplak, Marosfelfalu, vagy nemzetünk történelmének fontosabb eseményeiről, mint: a nándorfehérvári diadalról, a mohácsi csatáról, a kuruc mozgalomról, az 1848-49-es szabadságharcról, Szent István királyunkról, Mátyás királyról, az erdélyi székelyekről és szászokról – áll a Demeter Judit által összeállított életrajzban.
Temetése ma 14 órától lesz a magyarrégeni kápolnából. Nyugodjék békében!
Nagy András, Szászrégen polgármestere
Népújság (Marosvásárhely)

Közéleti személyiségek a kettős állampolgárságról: „Trianon jóvátétele”
Elsöprő, 97 százalékos többséggel fogadta el tegnap az országgyűlés az állampolgársági törvény módosítását, amely megkönnyíti a határon túli magyarok számára a magyar állampolgárság megszerzését. Szlovákia magyarellenes lépéssel válaszolt. Az erdélyi magyar politikusok, közéleti szereplők, művészek, sportolók túlnyomó többsége örömmel fogadta a hírt, hogy a magyar Országgyűlés megszavazta a határon túli magyaroknak állampolgárságot biztosító törvényt. A Krónika által megszólaltatott személyiségek többsége élni is fog a jogszabály adta lehetőséggel.
Meghatódva gondol vissza nagyszüleire a magyar állampolgársági törvény módosítása kapcsán Tőkés László európai parlamenti képviselő. Tőkés a Krónikának elmesélte: nagyanyja, Vass Istvánné Máté Ilona Szépkenyerűszentmártonban, Erdély egyik legszebb nevű falujában volt tanítónő, s a trianoni békediktátumot követő impériumváltozáskor nem volt hajlandó hűségesküt tenni a román államnak, ezért elbocsátották állásából. Nagyapja, Tőkés József a Háromszéki Református Egyházmegye esperese volt, 1940 és 1944 között pedig az Országgyűlés felsőházának tagja. 1944-ben a Maniu-gárdisták halálfejet rajzoltak az ajtajára – mesélte az EP-képviselő.
„Európai polgárok és magyar nemzetpolgárok lehetünk egyazon időben. Reméljük, a továbbiakban nem kell félnünk a hasonló retorzióktól” – fogalmazott Tőkés. Hangsúlyozta: Trianont minden határon túlra szakadt magyar család megszenvedte, s most megtörtént a jelképes jobbá tétel, amelyet remélhetőleg ennek a sebnek a begyógyítása követi egy egységes Kárpát-medencei nemzetpolitika alapján. „Édesanyám és édesapám szavai csengnek a fülembe. Azt mondták: amit elrontottak, jóvá kell tenni. Kilencven éve olyan rontás történt a magyar nemzettel, amit ideje jóvátenni” – folytatta Tőkés László. Mint hangsúlyozta, gratulál a törvénytervezet kezdeményezőinek, akik meglátása szerint beírták nevüket a történelembe. „A nemmel szavazó Gyurcsány Ferenc és társai azonban végképp kiírták magukat a politikából, és beírták nevüket a nemzetárulók fejezetébe” – szögezte le Tőkés. Kijelentette: ő maga biztosan kérvényezni fogja a magyar állampolgárságot, és úgy véli, ezt minden, magára valamit is adó határon túli megteszi majd, ugyanis igaznak látja a mondást, mely szerint az a magyar, akinek fáj Trianon.
Az RMDSZ ügyvezető elnöke, Takács Csaba szerint is Budapest egy jóvátételi politikai döntést hozott válaszul az évtizedek során sok elhibázott, határon túli magyarokat sújtó döntés ellensúlyozásaként. Az ügyvezető elnök azonban nem árulta el, hogy ő maga igényli-e majd a kettős állampolgárságot. „Ez egy személyes ügy, én sem kérdem meg senkitől, hogy felveszi-e a magyar állampolgárságot vagy sem” – szögezte le. Takács Csaba hozzáfűzte, hogy amennyiben a magyar kormány a szövetség támogatását kérik, az RMDSZ – akárcsak a kárpótlási jegyek, magyar igazolványok vagy oktatási támogatás esetében, szívesen vállalja a közvetítői szerepet.
Üdvözli a kezdeményezést és örül az elfogadásának Biró Rozália, Nagyvárad RMDSZ-es alpolgármestere, a szövetség SZKT-elnöke is. „A december 5-i sikertelen népszavazás okozta sebet, amelyet magunkban hordunk, pont ilyen és hasonló döntésekkel, mindennapi együttműködéssel és kölcsönös felelősségvállalással lehet begyógyítani” – fogalmazott. Mint elmondta, maga is igényelni fogja a magyar állampolgárságot, ha gyakorlatba ültetik a törvényt, és meghatottan gondol arra, hogy gyermekeinek 76 és 74 esztendős nagyszülei is megérhették ezt a napot.
„Fontos gesztus, amely valamelyest oldja a 2004. december 5-i sérelmeket” – jelentette ki Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke, aki szintén igényli a kettős állampolgárságot. „A magyarság nem élhet kérdőjelekkel, és fontos, hogy az anyaországi magyarok a határokon kívül élő magyarság felé tudjanak fordulni, mert elérkezett az ideje az összefogásnak” – mondta Borboly, aki szerint ezt sugallja az Országgyűlésben lezajlott szavazás is, ugyanis néhány kivétellel minden parlamenti frakció az indítvány mellett szavazott. „Ez jó alap lehet az újrakezdéshez” – szögezte le Borboly, kifejtve, hogy a magyar állampolgárságot nem azért kérik majd az erdélyi magyarok, hogy elhagyják szülőföldjüket, sem az ottani társadalmi juttatásokért, hanem azért, mert ez nekik kijár. A Hargita megyei közgyűlés elnöke ugyanakkor bízik abban, hogy a magyarországiak is hamarosan meggyőződnek arról, hogy a határaikon túl élő magyarság nem akarja a munkahelyeiket elvenni.
„Minden székely ember szívében benne él, hogy a magyar nemzet része, az elmúlt ezer évben ez így volt, de az elmúlt kilencven év után nagyon jól jött a magyar Parlament szinte egyhangú döntése” – fogalmazta meg Tamás Sándor. A háromszéki önkormányzat elnöke elmondta: „eddig is arccal Budapest felé, a magyar nemzet kulturális értékei felé tekintve éltünk, ezt erősítette meg az erdélyi magyarságban a magyar Országgyűlés döntése”. A döntés erős szimbolikus töltete mellett, annak gyakorlati haszna is ismert, és az Európai Unió sok országában elfogadott, fogalmazott Tamás Sándor. Az önkormányzat elnöke szerint a jelenlegi magyar kormány, amelynek sok tagját régről ismerik, olyan partnere lehet Erdélynek, Székelyföldnek, amely nemcsak a kettős állampolgárságot szavatolja, hanem a székelyföldi területi autonómia kivívásában is komoly támogató hátországot jelenthet.
A Maros megyei önkormányzat elnöke, Lokodi Edit Emőke úgy érzi: a tegnap elfogadott törvénnyel nem egy többletjogot kapott, hanem visszakapta azt, ami neki jár. „Nem én döntöttem a határok átrajzolásáról, ezt a nagyhatalmak tették. Marosvásárhelyi magyar nemzetiségű, román állampolgárként én mindig is magyarnak éreztem magam. Ennek neveltek szüleim és ennek neveltem én is a gyermekeimet” – fogalmazott. Szerinte a jogorvoslással az anyaországi politikum lényegében megerősítette a határon túlra szakadtakban az együvé tartozás érzését. Lokodi Edit Emőke hozzátette: az elsők között fog élni a törvény adta lehetőségekkel.
Csehi Árpád Szabolcs, a Szatmár megyei önkormányzat elnöke szerint az erdélyi magyaroknak felelősségteljesen kell majd „sáfárkodniuk” a magyar állampolgárságukkal. „Nem lenne jó, ha a magyarok tömegesen vándorolnának ki Erdélyből, és hazát cserélnének az új állampolgárságukat felhasználva” – fogalmazott Csehi. A tanácselnök továbbá üdvözölte azt a tényt, hogy a magyar Országgyűlés nagy többségben fogadta el a törvénytervezetet. Szerinte ez erkölcsi elégtétel a 2004. december 5-i népszavazásért, és a magyar döntéshozók a korábbi általános széthúzással ellentétben bebizonyították, hogy nemzeti kérdésekben az egyéni akarat a pártérdek fölött áll. Csehi személy szerint még nem döntötte el, él-e majd a kettős állampolgárság jogával, hiszen, mint mondta, ehhez behatóbban kell tanulmányoznia a hazai közigazgatási törvényeket és a magyar állampolgárságról szóló törvénytervezetet. Nem szeretné ugyanis, hogy a jogszabályok ütközése miatt utólag derülne ki, nem képviselheti tovább a szavazóit abban a funkcióban, amelyre megválasztották.
„A kettős állampolgárságnak jelentős érzelmi értéke van a romániai magyarok számára, ezért fontosnak tartom és üdvözlöm a megszavazását” – nyilatkozta Fekete Emőke, a Kolozs megyei közgyűlés alelnöke, aki leszögezte, igényelni fogja a magyar állampolgárságot.
„Elsősorban a szívnek és a léleknek fontos a kettős állampolgárság” – fogalmazta meg Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint fontos, hogy az anyaországiak végre minden cirkusz és referendum nélkül jelzik, hogy nem csak Magyarországon élnek magyarok. A szimbolikus jelentősége mellett a kettős állampolgárságnak gyakorlati haszna is van az erdélyi magyarok számára, hiszen így vízum nélkül utazhatnak vagy vállalhatnak munkát olyan országokban, ahol román állampolgárként ezt még nem tehetik meg, véli Antal. Mint elmondta, ő és idős nagymamája is kérni fogja a magyar állampolgárságot, mert mindkettőjük számára ugyanazt a pozitív tartalmat, a magyarság öszszetartozását szimbolizálja.
Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere csak akkor dönti majd el, kéri-e a magyar állampolgárságot, ha alaposan megismeri a magyarországi törvény szövegét.
Pozitívan értékelte a tegnapi döntését Szász Jenő, Székelyudvarhely alpolgármestere, a Magyar Polgári Párt elnöke is, aki ezt egyben fontos üzenetnek tartja azért, mert ezúttal csupán 3 ellenszavazattal és 5 tartózkodással elfogadták, hogy a határon túl élő magyarok is megkapják a magyar állampolgárságot. Ezek után számára nem is kérdés, élni fog a lehetőséggel, hogy az anyaország állampolgára is legyen, és mint elmondta, azon lesznek, hogy közvetítő szerepet vállaljanak ez ügyben, leegyszerűsítve az embereknek az állampolgársághoz való hozzáférés lehetőségét. „Ezek után el lehet gondolkodni a folytatásról is, az összes többi jogosultságról is egyeztetni kell mindazt, amit a magyar állampolgárság hoz magával” – részletezte Szász.
Pap Kincses Emese csíkszeredai közíró, MPP-s politikus elmondta, véleménye szerint a kettős állampolgárság igénylése összetartozási vágyunkat szimbolizálja. „Nemhogy én igényelném, hanem szerintem minden, Magyarország határain kívül élő magyar igényelni fogja, még akkor is, hogyha csak a szimbolikus összetartozást jelenti” – fogalmazott.
A Székely Nemzeti Tanács elnöke, Izsák Balázs is örömének adott hangot, mondván, hogy ezáltal az anyaország és a határon túli magyarság viszonya is rendeződhet. „Megnyílnak a távlatok, a lehetőségek arra, hogy ez a kapcsolat átértékelődjön, szorosabbá váljon” – értékelte a budapesti parlament döntését Izsák. Az SZNT elnöke természetesnek nevezte, hogy ő maga is igényelje a magyar állampolgárságot. „Számomra ez most egy jelkép lenne, viszont bízom abban, hogy közösségünk számára előbb-utóbb ennél több lesz. De ezt majd eldönti az Országgyűlés meg a történelem” – fejtette ki Izsák Balázs.
„Gondolom, hogy amennyiben lehetséges, a csángómagyarok többsége igényelni fogja a magyar állampolgárságot, még akkor is, ha Moldva soha nem tartozott a történelmi Magyarországhoz” – véli Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyar Szövetség elnöke, aki szintén igényelni fogja a magyar állampolgárságot. Szerinte ugyanakkor a tegnapi döntés nagyon jó alkalmat kínál a csángók identitástudatának erősítésére.
Böjte Csaba ferences szerzetes, a Szent Ferenc Alapítvány vezetője lapunk kérdésére elmondta, igényelni fogja a kettős állampolgárságot. „Bárki, aki felénk nyújtja szeretettel a kezét, az egy pozitív dolog” – fogalmazott az atya, hozzáfűzve, hogy ez nem jelenti azt, hogy most mindannyian Magyarországra költözünk, csupán azt, hogy az anyaország elfogadott, szeret bennünket. „A minap az egyik gyerek azzal a javaslattal hozakodott elő, hogy meg kellene köszönnünk az anyaországi honfitársainknak ezt a szép gesztust” – tette hozzá. Éppen ezért június elején Csaba testvér száz gyerekkel megy majd Budapestre, és a Szent István-bazilikában celebrált szentmise keretében mond köszönetet „a helyes szavazásért”.
Varga László marosvásárhelyi nyugalmazott református lelkész még gondolkozik azon, hogy igényelje-e az állampolgárságot vagy ne. Az egykori politikai fogoly, aki hét évet töltött a kommunista rendszer legkegyetlenebb börtöneiben, elsősorban erkölcsi szempontból értékeli az új magyar hatalom lépését. A lelkipásztor viszont úgy véli: a magyarországi politikusoknak már évekkel ezelőtt meg kellett volna tenniük ezt a lépést.
Kassay Péter, a gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ vezetője is igényli majd a kettős állampolgárságot. Kassay is a magyar Országgyűlés döntését gesztusértékűnek tekinti, egy olyan döntésnek, „amellyel Magyarország tartozott nekünk”. Szerinte azonban a kettős állampolgárság megadása a határokon kívül élő magyarságnak jelentős lépés az összetartozás folyamatában, viszont mivel nem jár szavazati joggal, nem látja a hozadékát az erdélyi ember szemszögéből.
Cserey Csaba, a Szatmárnémetiben élő dzsesszdobos úgy nyilatkozott, magyarnak érzi magát, ez az anyanyelve, így minden további nélkül szert kíván tenni a kettős állampolgárságra. „Jó ötletnek tartom a kezdeményezést, és nem látom, miért ne lenne ez jó az erdélyi magyaroknak. Az ismerőseim többsége is osztja a véleményem” – mondta.
„Rendkívül értékelendő és évek óta várt gesztus a kettős állampolgárságról szóló törvény megszavazása” – szögezte le Dancs Annamari. A fiatal énekesnő felidézte azokat a helyzeteket, amikor havonta kénytelen volt átlépni a határt, hogy „pecsételtessen”, ha munkája miatt ennél több időt kellett Magyarországon töltenie, vagy amikor bizonyos pénzösszeg felmutatását kérték a határnál. „Ez a bánásmód megalázó volt számunkra, mint ahogy az is fájt, amikor az anyaországiak szegény rokonként kezelték az erdélyi magyarokat, kenyerüket, munkahelyüket féltették tőlünk” – fejtette ki Annamari, aki szintén kérni fogja a magyar állampolgárságot.
„Természetes, hogy jogunk lehet magyar állampolgárságot könnyített eljárással felvenni, hiszen ugyanezt az előjogot megkapták a moldovai köztársaságbeli románok is anyaországuktól – mondta a Krónikának Holló Kinga nagyváradi képzőművész. – Sok előnye van, például utazáskor gyakran szembesülök azzal, hogy a román állampolgárokkal szemben sok a restrikció, sőt az előítélet is. Sajnos az utóbbi időben olyan romániaiakat ismertek meg a más országbeliek, akik miatt igen negatív kép alakult ki bennük az országról, és ez rajtunk, magyarokon is lecsapódik.”
Pászkány Árpád kolozsvári üzletember, a román élvonalbeli futballbajnokságban aranyérmet nyert Kolozsvári CFR tulajdonosa pragmatikus embernek tartja magát, és mivel semmi konkrét előnyt nem lát a felkínált magyar állampolgárságban, nem fogja kérelmezni azt. „Őszinte leszek: nekem nem kell a magyar állampolgárság. Ha már úgyis benn vagy az Európai Unióban, olyan mindegy, hogy melyik tagállamának vagy állampolgára. Különösebb előnyt nem látok benne. Jelen pillanatban az adórendszer sem jobb Magyarországon, mint Romániában” – nyilatkozta Pászkány Árpád.
Kádár Kálmán, a sorozatban negyedik román bajnoki címét ünneplő Nagyváradi VSK vízilabda-együttesének csapatkapitánya, a román válogatott egyik alapembere nem kíván élni a magyar kormány által felkínált lehetőséggel, ugyanis ezt politikai húzásnak tartja. „Én nem fogom igényelni a magyar állampolgárságot, az biztos. Egyrészt azért, mert nekem tulajdonképpen semmilyen előnyöm nem származna abból, ha magyar állampolgár lennék. Másrészt ezt a politikusok azért találták ki, hogy a jövőben több szavazatot kapjanak a választásokon, mondjuk majd Erdélyből, vagy akárhonnan, ahol magyarok élnek. Mi hiába foglalkozunk azzal, hogy mi történik majd Magyarország belterületén, az az ő dolguk, ott ők szavazzanak, nekünk az a dolgunk, hogy itt szavazzunk, hiszen mi Romániában élünk – mondta a 31 éves nagyváradi sportoló. – Nem azért mondom ezt, mert kevésbé érzem magam magyarnak, mint mások, egyszerűen azért, mert úgy érzem, ez egy politikai húzás, és én nem szeretnék ennek részese lenni.”
Miklós Edit csíkszeredai alpesi síző azonban élni kíván a kettős állampolgárság igénylésének lehetőségével. „Mindenképpen igényelem, egyelőre azért, hogy legyen meg. Ugyanakkor előfordulhat, hogy egyszer Magyarországnak szeretnék versenyezni, és csak úgy igazolhatok át, ha állampolgár vagyok” – mondta.
Krónika (Kolozsvár)

Közjogi értelemben egyesült a magyar nemzet - jelentette ki Semjén Zsolt a Fidesz-KDNP nagygyűlésén szombaton a Kossuth téren
Megjöttünk, mi nem kértünk száz napot, tíz napot, egy napot, egyetlen órát sem, a kormány még meg sem alakult, már megteremtettük, hogy a magyar nemzet közjogi értelemben egyesült - mondta a magyar állampolgárságról szóló törvény módosítására utalva a KDNP elnöke, akinek szavait "szép volt fiúk" felkiáltással fogadta a tömeg.
A kereszténydemokrata politikus kiemelte: az a nemzet, ami eddig is egy volt nyelvében, kultúrájában, történelmében, most végre közjogi értelemben is egy nemzet lehet.
Emlékeztetetve a héten elfogadott jogszabály részleteire rámutatott: a határon túliak nem úgy kaphatják meg az állampolgárságot, mint ahogy azt a szocialisták akarták, korlátozottan, hanem teljes körűen.
"Nincs A és B kategóriájú magyar állampolgár, nincs első és másodosztályú magyar állampolgár, egy magyar nemzet van, egy magyar állampolgársággal - szögezte le, hozzátéve: nem tekintik kárnak, vagy veszélynek, ha egy pilisi szlovák felveszi a szlovák, vagy egy Gyulán élő román a román állampolgárságot.
Elvárjuk azonban, hogy a határon túl élő magyaroknak is lehessen magyar állampolgárságuk. Ha Romániának, Szerbiának, Horvátországnak, Szlovákiának lehet, akkor lehet nekünk is - jelentette ki.
Semjén Zsolt szerint jövő ilyenkor a nemzettársaink a polgártársaink is lehetnek. "Isten hozott kilencven keserves év után erdélyiek, felvidékek, délvidékiek, kárpátaljaiak, bárhol a világban élő magyarok, magyar állampolgárként" - fogalmazott.
A kormánypárti politikus megígérte, a második Orbán-kormány meg fog védeni minden magyar közösséget és embert, bárhol éljen is a világban.
Kitért arra is, hogy mindenkivel megpróbálnak szót érteni, de aki nem akar velük szót érteni, azoknak a kedvéért "soha többet nem adjuk fel nemzeti érdekeinket és emberi jogainkat"
A kereszténydemokraták első embere felidézte, hogy "Gyurcsány Ferenc és két tettestársa" nem átallott a magyarság ellen szavazni, 2004. december 5-én nem átallottak a saját nemzetük ellen kampányolni. Utalva arra, hogy több mint 97 százalékos többséggel fogadták el az állampolgárságról szóló törvényt kiemelte: a nemzeti egység megvalósult, a szocialistákban is felébredt a jóérzés, és ezáltal a saját pártjuktól is megvetetten "ezek az emberek, a gyurcsányizmus a történelem szemétdombjára került" - fogalmazott.
Semjén Zsolt beszélt arról is, hogy "kutya nehéz" időszak következik, az országot kirabolták, kifosztották, a szekrényeket telerakták csontvázakkal, az utakat taposóaknákkal.
Mi azonban nem a meghátrálás emberei vagyunk! - mondta a politikus, aki azt ígérte, a következő éveket arra szentelik, hogy felépítik Magyarországot a romokból. Ma a tüzes szív, holnap a hideg fej időszakának kell jönnie - tette hozzá. Azt kérte, hogy amikor nehéz időszak következik a kormányzásban, akkor is álljanak mögöttük - amire a tömeg Ott leszünk! felkiáltással válaszolt.
Hozzátette: pontosan tudják, hogy az egyetemes magyar nemzetnek felelősek, térben és időben. Nemcsak az anyaország, hanem a határon túl és a világon bárhol élő magyarság felé. Nemcsak az itt élőknek, hanem őseink és utódaink felé - emelte ki Semjén Zsolt.
A KDNP elnöke úgy fogalmazott: megdöntöttük a nemzetellenes gyurcsányizmust és megalapítottuk a nemzeti együttműködés rendszerét, ami azt jelenti, hogy folytatjuk Szent István országépítő nagy művét.
Paraméter.sk

Mi volt – mi lesz?
Trianonról méltóképpen és méltóságban emlékezett meg a magyar nemzet, a környező országokból érkező egyes reagálások pedig azt bizonyítják ismételten, hogy a vesztes – ha a traumát kellően nem tudta is feldolgozni – tisztább lélekkel állhat a történelem színe előtt, mint a nyolcvan évvel ezelőtti döntés haszonélvezői.
Nemzeteknek is van, lehet jellemereje – és a magyar politikai és egyházi elit erről tett tanúbizonyságot, amikor mind a parlamenti emlékülés, mind az emlékmise a Szent István-bazilikában a megbékélés emelkedett üzenetét küldte a népnek és a világnak.
A történelmi megbékélésnél is nehezebb azonban megbékélni az aktuális magyarországi helyzettel. Amerikáig visszhangzó és európai nemzeti valutákat is megingató kétes nyilatkozatok nyomán mélyrepülésben a forint, ami akkor is gond, ha államcsőd éppen nem fenyeget. A győztes választások után a Fidesz erőteljesen nyomta meg a „nehéz örökség” önigazoló szólamát, ám kompetencia és valóságérzék hiányában szavazóinak túlbiztosított hűsége sem (lenne) elég a helyzet megmentésére.
Az Európai Néppárt segítségében reménykednék az Orbán-kormány, amely Romániában is az ismert hatékonysággal támogatja a Băsescu–Boc tragikomikus párost?! Egyelőre a mindinkább talpra álló USA-ból jön az elismerés, igaz, kissé másfelé irányozva: a világ első embere, Barack Obama levélben gratulált Bajnai Gordon volt kormányfőnek a magyarországi válság sikeres kezelése miatt, amely „példaértékű lehet hasonló gondokkal küszködő több állam számára”.
Példaértékű lehetett volna még Románia számára is, ha az elnöki párt nem áldoz fel mindent spiritusz rektora újraválasztásának oltárán, ő pedig nem ragaszkodik minden idők leginkompetensebb miniszterelnökéhez. Személy szerint őket terheli elsősorban a felelősség, és nekik kell politikailag fizetniük. (A magunk köreiben pedig nem ártana, ha azok a választók, akik Traian Băsescura szavaztak, és azok a politikusok, akik a most – még – létező kormányszövetséget erőltették, visszafogottabbak lennének.)
Ennek a hétnek az eseményei meghatározóak lehetnek nem csupán a megszorító intézkedések tekintetében, hanem főleg abból a szempontból, hogy az elnöki hatalomkoncentráció mennyire képes feszíteni a húrt. (Hogy ne fogalmazzunk másképp: mikor „ejtik” a titkosszolgálatok a politikailag kiöregedett „univerzális játékost”?)
Amúgy nem nehéz megjósolni, hogy már a közeli jövőben mire lehet számítani: szelídebb változatban adóemelésre, kormányátalakításra, de a szakszervezeti és egyéb tiltakozó aktivitás lanyhulására; keményebb változatban tovább tartó tömegelégedetlenségre, politikai megrázkódtatásokra, előre hozott választások kiírására és végül kormányváltásra.
Vagyis mindenre, csak rendeződésre és nyugalomra nem.
Ágoston Hugó
Új Magyar Szó (Bukarest)

Tanulmányok a nemzeti kisebbségek helyzetéről
Jakab Albert Zsolt és Peti Lehel Folyamatok és léthelyzetek – kisebbségek Romániában című tanulmánykötetét, valamint a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet (ISPMN) 2009-ben megjelent kiadványait mutatták be kedden délután a szatmárnémeti RMDSZ székházában, a Szent István Kör és a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet (ISPMN) szervezésében.
A kolozsvári intézmény és a Szatmár Megyei Múzeum együttműködésének köszönhetően a szatmáriak már két éve első kézből értesülhetnek a romániai kisebbségekről megjelent munkákról. A Folyamatok és léthelyzetek kötet tizennyolc tanulmányt tartalmaz, ugyanis tizennyolc nemzeti kisebbséget tartanak számon az országban.
Azonban ebből a kötetből kimaradtak a romániai magyarok, mivel róluk átfogóbb és szélesebb körű tanulmányok készülnek – tudtuk meg a szerkesztőktől. Ennek ellenére a kiadvány a magyar kisebbség számára is fontos, mivel megmutatja, hogy más etnikumok körében miképp szerveződik az identitás. Amint Peti Lehel, az egyik szerkesztő kifejtette, a magyarság önmegismerése számára azért fontos, mert saját közösségünk sajátosságaira döbbent rá.
Más kisebbség másképp viselkedik, mint mi, más identitáshelyzetekben él: például a nyelvhasználat, amely a magyarság számára kiemelt helyen szerepel, másoknál nem esik egybe az etnikai identitással – magyarázta. Jakab Attila Zsolt szerint ezek olyan kiadványok, amelyek egyszerre szólnak a szakmának és a nagyközönségnek. Igyekeznek a döntéshozó szervekhez, politikusokhoz eljuttatni őket, közvetett problémamegoldási javaslatokat közvetítve a véleményformáló intézmények felé.
Egyik alapvető projektjük a magyar nyelvhasználatra fókuszál a közigazgatásban, hogy mi tartja vissza a polgárokat attól, hogy magyar nyelvű kéréseket adjanak le a hivatalokban. Ennek kapcsán egy digitális adathordozót is megjelentettek, amely a közigazgatási formanyomtatványok fordítását tartalmazza. Ugyanakkor szeretnének kitűzőket osztogatni, amellyel például a bolti eladók jelezhetik, hogy magyarul is tudnak. Az intézet a 2011-es népszámlálásra is tett egy lényeges javaslatot, miszerint a kérdőíven nemcsak az etnikai hovatartozás jelenjen meg, hanem a személy jelentse ki, hogy melyik kultúrához kötődik, mert a kettő nem minden esetben egyezik meg.
Ebből kiderülhetne, hogy milyen irányba mozognak ezek az identitások. Ahogy a szatmári sváboknak is egy része közelebb áll a magyar kultúrához. A szervezők a találkozó végén meghívást intéztek a két előadóhoz, hogy az augusztusban megtartandó Partiumi Magyar Napokon szélesebb közönség előtt is mutassák be az intézet munkáját.
Gozner Gertrud
Krónika (Kolozsvár)

Áldás az éneklőkre
Háromszék legnagyobb városában, a sepsiszentgyörgyi Krisztus Király templomban zárul a Debreceni Kodály Kórus erdélyi koncertturnéja szombat este héttől.
Tiszta hangokból és tiszta lelkű emberekből nem volt hiány a székelyudvarhelyi Szent Miklós templomban a Debreceni Kodály Kórus péntek esti koncertjén. Magyar és székely lelkek ötszáz kilométert “legyőzve” fonódtak össze, hogy István királyt “hívván” együtt csorduljon ki könnyük. Megható volt az a szeretet, mely a közönségtől a kórusra és vissza áradt, belsőséges hangulatot teremtve ezzel. A híres Tamási Áron Líceum árnyékában álló templomban nemcsak a szép számú hallgatóság kapott feledhetetlen ajándékot. Állva tapsolták a debreceni kórust és vezetőkarnagyát, Pad Zoltánt, ki tisztelete jeléül a közönségtől kapott virágot a szűzanya oltárára helyezte. – Azok vannak Istenhez legközelebb, akik énekelnek – kezdte rögtönzött beszédét Kovács Péter, a plébánia segédlelkésze, a kórustagoknak munkájukhoz és életükhöz eképpen kívánva sok szerencsét: “kérem az Urat, segítse Önöket, hogy életük egy szép zenei mű legyen Isten előtt”.
 “Végállomás következik”
 Marosvásárhely, Kolozsvár és Székelyudvarhely után szombat (ma) este elérkezett a Debreceni Kodály Kórus erdélyi koncertturnéjának utolsó állomása.
erdon.ro

II. Nagykárolyi Székelytalálkozó
Nagykároly – Összeállt a június 26-án megrendezésre kerülő II. Nagykárolyi Székelytalálkozó programterve, tájékoztatták lapunkat a szervezők.
Az eseményre a Szent László Közösségi Házban kerül sor idén is. Hompoth Mária, a rendezvény egyik főszervezője elmondta, az eseményre nem csak a székely származású nagykárolyiakat várják, hanem mindenkit, akit érdekelnek a székely hagyományok. A rendezvény résztvevőinek többsége népviseletet ölt az alkalomra.
Köszöntőt mond Hompoth Mária és Lőrincz Szilveszter (főszervezők).
Felszólalnak még: Hompoth Zoltán, a Magyarok Világszövetségének elnökségi tagja, Kolumbán Imola, a Hagyományőrző Székely Huszárezred Egyesület elnöke, zászlóanyja. A Székelyföldet bemutató összeállítást követően beszédet mond dr. Lendvay Csaba díszszékely és Kereskényi Sándor, a Szatmárnémeti Szent István Kör tagja.
erdon.ro

Szent László király emlékezete
Nagyvárad – Szerda délután a debreceni Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ szervezésében a váradi Tibor Ernő Galériában bemutatták a Szent László király emlékezete című kötetet.
“Szent László személyiségében virágzott ki jellemző típussá a magyar kereszténység. Benne forrt összea keresztény szentség a nemzeti szellemmel. Szent István népe apostola volt, az ő idejében a kereszténység idegen földbe ültetett fa volt, melyet István könnyeivel öntözött. Meg is fogant, de meggyökerezni Szent László király korában tudott. Szent László a magyar életet, a magyar eszményt tette kereszténnyé.”- olvashatóak Exc. Tempfli József kiérdemesült megyés püspök gondolatai a Bunyitai Vince által írt és szerkesztett kötet előszavában, melynek reprint kiadása a Méliusz Könyvek sorozatban jelent meg.
Széles műveltségű
A Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat által támogatott szerda délutáni rendezvényen Nagyvárad nyugalmazott főpásztora arra hívta fel a figyelmet: Bunyitai Vince széles műveltségű, sokoldalú személyiség volt. Nem csupán papi emberként tevékenykedett, hanem történetírással is foglalkozott, s Biharország állat- és növényvilágát is tanulmányozta. Hozzátette: Debrecen és Várad testvérvárosokként ezer szálon kötödnek egymáshoz, hiszen mindketten a bihari régió részei. A hiánypótló album ugyanakkor lehetőséget biztosít arra, hogy a fiatalok is jobban megismerjék a városalapító királyt és korát.
Cs. Tóth János, a debreceni Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ igazgatója szintén a Partium kulturális, gazdasági és földrajzi egységét emelte ki, megitélésében az együttgondolkodás napjainkban mindennapos cselekvény és tény. Az eredetileg 1892-ben, a lovagkirály szentté avatásának 700. évfordulója alkalmából megjelent könyv három részre tagolódik, ezek a fejezetek a legendákról, a Szent László halála utáni történésekről és a fennmaradt emlékekről szólnak. A kötetet egyébként csütörtök délelőtt a cívisvárosban is bemutatták, Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi római katolikus megyés püspök jelenlétében.
Domborművet állítana
Szólláth Tibor országgyűlési képviselő, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés alelnöke a Méliusz Központ azon kezdeményezését méltatta, hogy alulról kell építkezni, el kell vinni a kulturát a néphez. “Fontos, hogy ne tegyen bennünket bolonddá a minket körülvevő világ, mert egy gondolatközösség vagyunk”, vélekedett. Meglátásában a könyv eligazít, ezért hasznos volna, ha felolvasnánk gyermekeinknek is. Lényeges ugyanis, hogy ismerjük a történelmünket, mert csakis hittel védhetjük meg Európát, ez emel ki minket a gazdasági és erkölcsi válságból.
Jantyik Zsolt derecskei alpolgármester, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés művelődésügyi, sport- és civil kapcsolatok bizottságának elnöke a reformátusok és a katolikusok együttműködéséről beszélt, azon meggyőződésének adva hangot, hogy a kiadvány egy lehetőség arra, hogy felfedezzük egymást. Jakabffy László mérnök, műemlékvédő azt vetette fel: jó lenne, ha egy Szent Lászlónak emléket állító domborművet helyeznének el a váradi vártemplom előtti átjáróban, melyhez a jelenlevők szellemi és anyagi támogatását kérte. A kiadványt a helyszínen 30 lejért lehetett megvásárolni, az eladásból befolyt összeget Exc. Tempfli József jótékony célra szánja.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Csaba testvér megtartotta hálaadó szentmiséjét
Ünnepélyes külsőségek között 2010. július 10-én délután 6 órakor Böjte Csaba ferences szerzetes megtartotta hálaadó szentmiséjét Budapesten, a Szent István bazilikában.
Szombat lévén, esketések sora zajlott az esemény előtt. A bazilika környéki utcákban Nagyszalontáról, Pusztináról, Parajdról és Kisiratosról érkezett gyerekekkel tele autóbuszok parkoltak le. Csaba atya személyesen felügyelte, irányította a gyerekeket. Jól szervezett csapat. A templom zsúfolásig megtelt. A szervezők nagy hozzáértéssel felsorakoztatták a tanulókat a mise helyszínén, a templom belső terében. Csaba atya segítői, a parajdi panziótulajdonos Molnár József bibliarészleteket olvasott fel, a pusztinai Nyisztor Ilona jól szavaló pusztinai nyolcadikost (Szabó Anca Cristina) tanított be Lakatos Demeter egyik csángó témájú versének megszólaltatására. A közös kórus Kájoni János-dallamokkal kedveskedett. A kiváló akusztikájú belső tér elcsendesedett. Csaba atya egy józan gondolkozású egyszerű ember szavaival élve megfogalmazta jövetelük célját. „Drága gyermekeinkkel egy szentmisében szeretnénk megköszönni a bennünket szerető, segítő anyaországi testvéreinknek a lehetőséget, a kettős állampolgárságról szóló hatalmas kaput, melyen keresztül felemelt fővel beléphetünk egymáshoz. Szeretnénk együtt imádkozni, hogy ez a szép, tiszta szívek vágyából megszületett lehetőség valósággá váljon.”
A padsorokban ott ült Mádl Ferenc volt köztársasági elnök és felesége is. Révész Máriusz FIDESZ-MPP-és országgyűlési képviselő – Csaba atya első könyvének nyomdába segítője, a Szent Ferenc Alapítvány pártolója, támogatója – három fiúgyermekével a lépcsőkre szorult a pusztinai népviseletben feszítő kisiskolások mellé. A nézőtéren ott ült a már fehér hajú, de még jó egészségnek örvendő Böjte mama az atya dedikációjára várók között. Kinn, a bazilika előterében szíves ajánlással Pál Mária szalontai igazgatónő árulta a Böjte-köteteket. Bősről Mészáros tanár néni kísérte Böjte Csaba édesanyját.
Az árvaházi gyerekek gazdag délutáni műsorát sokan megtapsolták, a Böjte-kötetek dedikációja estébe nyúlott.
A moldvai csángó gyerekeket ismerősöknél szállásolták el, a szalontai szórvány gyerekei még aznap hazatértek. Kisiratost Márton János képviselte.
Csaba atya lélekből fakadó szép szavait szívükbe zárták a moldvai csángók, az erdélyi magyarok s a felvidékiek egyaránt.
Hevesi Mónár József, nyugatijelen.com. Erdély.ma

"Eljött a szekularizációnak a naplementéje"
Nagyvárad – A közelmúltban az amerikai, Allentown központú Lehigh-i Presbiteriánus Egyház vendége volt Csűry István királyhágómelléki református püspök. Újraelevenítették a testvéregyházi megállapodást.
Csűry István királyhágómelléki református püspök arról számolt be az erdon.ro-nak: kihasználva a lehetőséget, hogy részt vehetett a Református Világközösség Grand Rapids-i konferenciáján, ellátogatott a Lehigh-i Presbitári Egyházhoz is, s újraelevenítette a 2002-ben megkötött testvéregyházi megállapodást. Matilde Chase moderátor- az ottani püspök- fogadta, s hosszabban tárgyaltak arról, hogy milyen jövője lehet a két egyházkerületnek. Megegyeztek abban, hogy az ottaniak elevenebb kapcsolatot építenek ki a KREK-kel, különös tekintettel az ifjúsági, a szórvány- és az egészségügyi misszióra voltak kiváncsiak. Nyolc napot vendégeskedett náluk, s alkalma volt megnézni, hogy ők hogyan kezelik a gyermekmissziót, ugyanis éppen zajlottak a vakációs heti programok. Fontosak voltak ugyanakkor a gyülekezetek lelkipásztoraival folytatott beszélgetések is.
“Többek közt szóba került, hogy miként tudják legyőzni a hatalmas távolságokat, és tudnak oda hatni, hogy azokat a szülőket, akik a szekularizált világban nem azon gondolkodnak, hogy a felekezetiségükben fejlődjenek a gyermekeik, meggyőzzék, hogy szükség van az egyházra. Egy igen lényeges kérdés merült fel az egyik alkalommal: vajon a szekularizált világ meddig szekularizálódik még? Több olyan vélemény is megfogalmazódott, hogy igenis a szekularizációnak eljött a naplementéje. Egyre másra jelentkeznek olyan emberek, akiknek elég volt a világiak felé fordulásból, a gazdasági krízisben egyre jobban kikristályosodik az, hogy Isten nélkül nem szabad élni. Nem arról van szó, hogy hátat kell fordítani a világnak, hanem hogy a világban látni Isten jelenlétét, meg lehet tapasztalni azt, hogy miért szükséges az ember számára az, hogy az áldások Isten felől érkezzenek. Ilyen áldásnak láttam azt, hogy rengeteg gyermeket tudnak összegyűjteni. Az egyik záróalkalmon, melyen én is jelen voltam, kimondottan látszott a szülőkön, hogy bár az egyházhoz nincs nagy kötődésük, mégis szájtátva nézik végig, hogy a gyermekeik mennyit fejlődtek a bibliahét alatt. Látták azt, milyen más világ az, amit az egyház kinál fel nekik a mindennapi strapával, fáradsággal és sikertelenség szemben”, nyilatkozta a püspök.
Amerikai ételbank
Az egyházfő honlapunknak elmondta: nagyon fontos volt számára az, hogy egy olyan helyen is járt, ahol az amerikai társadalom leszakadt rétegeivel foglalkoznak. Látott egy ételbankot, amely ökumenikusmódon szerveződik. Ez azt jelenti, hogy a római katolikusok, az evangélikusok meg a pünkösdisták is jelen vannak. A Lehigh-i Presbiteriánus Egyház bizonyos élelmiszerraktárakkal kötött szerződést, ezek a bevásárlóközpontok azokat az árukat gyűjtik össze, melyek közelednek a jótállási időnek a lejártához. Az utolsó tíz napban a termékeket elviszik ide, s egy számítógépes nyilvántartás alapján az ételbankhoz minden rászorult beadhatja az igényét, s havonta egyszer körülbelül 3-5 napra elegendő élelmiszert kap. Nem jöhet máskor, csak a megadott időpontban, s ezt nagyon pontosan számon is tartják. Nincs az, ami nálunk tapasztalható egy-egy segélyakció alkalmával, hogy egymást tapossák az emberek, tülekednek, mindenki többet akar elvinni, mint amire szüksége van. Az érintettek egy kényelmes, klimával felszerelt előszobában helyet foglalnak, újságot kapnak, s egy cetlire felírják, hogy mire van szükségük. Ezt odaadják a nőszövetség tagjának, aki bemegy a raktárba, előkészíti a csomagot, kb. 20 perc múlva kijön, a rászorult kezébe nyomja, aki mehet tovább.
Ifjúsági tábor
– Nagy öröm volt számomra megtekinteni a Lehigh-i Presbiteriánus Egyház ifjúsági táborát. Egy 30 hektáros gyönyörű helyet kell elképzelni, mintha Székelyföldön lenne. Egy dimbes-dombos, patak átszelte fenyveserdőnek a tisztásain különböző barakkok találhatóak, reformátorok neveivel ellátva, s ezek között ott van az együtt szórakozó gyermeksereg. Persze a feltételek messze meghaladják az itteni körülményeket, úszómedence van, autóbuszok állnak a gyermekek rendelkezésére, melyek hozzák-viszik őket. Oktatók sokassága sürgölődik a fiatalok közt, tehát a lehetőségek minden igényt kielégítenek, közölte Csűry István.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

4. Csűrszeminárium
-vagy-
Hagyományok értékesítése a Nyárádmentén
Július 14. és 17. között a csíkfalvi Tündér Ilona vendégház csűrje ad otthont a negyedik alkalommal megszervezett Csűrszemináriumnak, ahol az idén az örökségápolásról, identitásmegőrzésről, hagyományok értékesítéséről beszélgettek a szakemberek, tanárok, egyetemi diákok és a helyhatóságok képviselői.
A Csűrszeminárium tulajdonképpen egy olyan műhelymunka, ahol a szakemberek, diákokkal közösen, a tanultak alapján olyan helyi megoldásokat keresnek és találnak, amellyel a Nyárádmentén úgy értékesítik a sajátosságokat, a természeti adottságokat – az épített örökséggel együtt –, hogy az a helyi közösség hasznára váljon. A Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Kara Humántudományok Tanszéke, a Fókusz Öko Központ, a PR Alpha Egyesület és a csíkfalvi Tündér Ilona Vendégház által szervezett rendezvény minden évben azzal próbálkozik, hogy hatóságokat, az egyetemet, a civil szervezeteket közös tervek készítésére, megvalósítására ösztönözze. Hajdú Zoltán, a Fókusz Öko Központ vezetője a Népújságnak elmondta: a Nyárádmente nagyon sok lehetőséget rejt, amelyeket akár idegenforgalmi szempontok szerint is értékesíteni lehetne, de ehhez meg kell őrizni a sajátosságokat, tájvédelmi programokat kell kezdeményezni. A szervezők minden évben egy kicsit közelebb kerülnek ehhez a célkitűzéshez.
Az idén Örökség, emlékezet, identitás címmel hirdették meg a szemináriumot, amelyen szerdán Kovács Piroska és Vajda András néprajzkutatók a paraszti örökség jelentésváltozásairól tartottak előadást. Tegnap este dr. Hajdú Zoltán, a Fókusz Öko Központ ügyvezető elnöke a Só útjáról értekezett, míg Péter Pál, az Agora Fenntartható Fejlődés Munkacsoport elnöke az udvarhelyszéki hagyományos gyümölcstermesztésről tartott előadást.
Az idei szeminárium különlegessége, hogy a gödöllői Szent István Egyetem diákjai felmérik a Bekecs oldalán levő Óriások árka nevű helyet dr. Füleki György egyetemi tanár és dr. Székely Zsuzsánna egyetemi docens segítségével, akik a Kárpát- medencében levő ún. Csörsz árokrendszerről is tartanak előadást. Szombaton jelen lesz a szemináriumon dr. Visy Zsolt, a Pécsi Tudományegyetem régésze, aki a Római Birodalom limesének erdélyi vonatkozásairól értekezik.
Hajdú Zoltán lapunknak kifejtette, hosszú távon azt tervezik, hogy a Só útja nemzetközi idegenforgalmi védjegy legyen, ezért minél több látványosságot, érdekességet szeretnének felfedezni az út mentén. Ide tartozik az Óriások árka is, amelyről többek között azt is feltételezik, hogy a hajdani római úton azért mélyítették a nyomvonalat, hogy az ellenség ne lássa azokat, akik ott elhaladnak, de lehetett egy védőfalrendszer része is. Természetesen ezek hipotézisek, de az árok önmagában különlegesség, természeti látványosság. Ami pedig az örökségvédelmet illeti – fejtette ki a környezetvédelmi szervezet elnöke –, az lenne a legjobb, ha a központi szervek, helyi hatóságok, a civil szervezetek és az oktatási intézmények összefogásával sikerülne egy sajátos arculatot kialakítani a Nyárádmentén, amelyet turisztikai brandként is értékesíthetnének. Ez lenne az egyik távlati célkitűzés, aminek az érdekében minden évben megszervezik a Csűrszemináriumot. Népújság (Marosvásárhely)

Magyarlapád az árvíz után
Bihar megye – A Bihar megyei RMDSZ szervezete újabb segélyakciót indított az árvíz sújtotta településekre, ezúttal a Fehér megyei Magyarlapádra.
A közel ezerfős, szinte teljesen magyarok által lakott falucskára június 22-én, az esti órákban hatalmas mennyiségű csapadék zúdult alig néhány óra alatt, melynek következtében egy kis patakocska derékik érő, erős sodrású folyóvá vált. 83 lakóházba tört be a víz, gyakorlatilag felkészülni sem tudtak a lakosok a védekezésre. Bár a víz másnapra visszavonult, mégis több ház strukturális alapja meggyengült, egy össze is dőlt, egy másiknak a teteje dőlt be, de voltak olyanok is, ahol a pincén keresztül szökőkút formájában csapott be a víz.
Gyűjtési akció
A helyi lelkes közösség viszont gyűjtési akciót hirdetett meg, melynek köszönhetően külföldről és belföldről egyaránt gyors segítség érkezett, készpénz és ruházat formájában. „Erre reagálva az RMDSZ Bihar megyei szervezete azonnali szállítmánnyal indult útra múlt pénteken, az árvíz után a leginkább hasznos eszközökkel: 2 raklapnyi csempével, közel 100 bútordarabbal, tisztálkodó szerekkel, játékokkal, 600 konzervvel” – nyilatkozta Szabó József, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, hazatérve Magyarlapádról. „Öröm volt látni, hogy a helyiek mennyire ügyesen kezelték a helyzetet – bár komoly tragédia az, amit átéltek, mégis közös összefogással újjáépítik a kárt szenvedett lakóházakat, odafigyelnek mindenkire, akinek a víz elvitte a vagyonát. Szerintem a szép számú segélyekkel rövidesen újjávarázsolják falujukat, úgy, hogy ezen a héten még egy néptánctábor lebonyolítására is futja energiájukból” – mondta Szabó.
A kezdeményezők köszönik a Caritas Szent István Szociális Központ, a Szalárdi Polgármesteri Hivatal, a szalárdi RMDSZ, az Adeptus Kft., valamint Huszár István nagyváradi RMDSZ-es tanácsos önzetlen segítségét. Felhívják a figyelmet, hogy még júliusban egy másik szállítmányt is el szándékoznak juttatni Magyarlapádra, főleg gabonaféléket, lisztet, bútorokat. erdon.ro

Magyarságismereti mozgótábor immár 17. alkalommal
A kanadai II. Rákóczi Ferenc Alapítvány jóvoltából megszervezett idei magyarságismereti mozgótáborban 135 kárpát-medencei fiatal ismerhetett meg néhány anyaországi történelmi emlékhelyet június 26. és július 11. között.
A márciusban kiírt pályázat iránt az idén fokozott érdeklődés mutatkozott, hiszen ötszörös túljelentkezéssel küszködtek a régiók (Erdély, Felvidék, Délvidék és Kárpátalja) referensei. Ugyanakkor a szervezők elmondása szerint ez a kulcsa annak, hogy a legrátermettebbek vegyenek részt a nemzetközi elismeréssel rendelkező kárpát-medencei ifjúsági találkozón.
Az Európai Ifjúsági Károly-díjjal is kitüntetett program az idén Gyomaendrődön vette kezdetét, ahol a főszervező kanadai magyar Aykler házaspár röviden ismertette a fontosabb tudnivalókat. Ugyancsak ekkor került sor a csapatok elosztására (ugyanis a tábor forgószínpad-szerűen járja körül Magyarországot): a Rákóczi-csapatban három, a Zrínyi és Bethlen nevét viselő csoportokban egy-egy Bihar megyei középiskolás került.
A rákóczisok számára az első megállót Miskolc képezte, az ottani programban ismerkedős Ki mit tud?, környékbeli túrák (Aggteleki-cseppkőbarlang, diósgyőri vár, Tokaj-hegyvidéki borkóstolás és táncház, vizsolyi Biblia megtekintése) és egy kassai meglepetésútra szerepelt. A kassai történelmi séta után a dómban eltemetett II. Rákóczi Ferencre emlékezett a csoport.
Miskolc után Győrbe indultak a fiatalok, útba ejtve a világörökség részét képező Pannonhalmi Bencés Főapátságot, illetve Eger városát. A várbéli kiállítás megtekintését, a könyvtári és templomi látogatást követően a győri kollégiumban tartottak rövid ismerkedős programot, és tudatták a következő nap menetrendjét. Délelőtt az UNESCO Világörökség részét képező Pannonhalmi Bencés Főapátságot látogatták meg, majd délután a Szigetköz élővilágával nemcsak elméleti síkon ismerkedhetett meg a lelkes csapat, hanem egy izgalmakat ígérő, kétórás kenuzás során fizikai kapcsolatba is léphetett a lápos vidék növény- és állatvilágával. Este Pottyondi Ákos helyi vezető tartott előadást hazáról, hitről, emberről.
Másnap reggel a soproni Storno-ház fogadta a fiatalokat, akik szabadidejükben felfedezhették a hűség városának nevezettességeit, majd pedig a nagycenki Széchenyi-kriptában, illetőleg a fertődi Esterházy-kastélyban tettek látogatást.
Július harmadikán Székesfehérvár következett, majd a veszprémi érseki palota és az érsek úr vendégeiként ismerhették meg a rákóczisok a helység történelmét. Ezt követte a tihanyi séta és a balatoni fürdőzés, amely a Pécsig tartó hosszú utat előzte meg. Az első pécsi vacsora után szabadidős tevékenység keretein belül vegyültünk el a város kultúraszerető lakosai között, másnap felfedeztük az európai kulturális főváros ereklyéit, mint például az ókeresztény sírkamrákat, a székesegyházat, a Zsolnay-, illetve Csontváry-gyűjteményt, valamint Munkácsy híres Krisztus-trilógiáját. A mohácsi és szigetvári csata egykori helyszínein tett sétában a csoport mind a 44 tagja részt vehetett, majd pedig a borkóstoló túrán kerültünk közelebb a borkultúrához a világhírű Tiffán-család jóvoltából.
Felejthetetlen három nap után Kecskemét lett a következő úti cél, de a túrából nem maradhatott ki a szegedi dóm, illetőleg az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékpark sem. Utóbbi helyen a Feszty-körkép és a skanzen ejtette ámulatba a külhoni magyar ifjakat. Kecskeméti városnéző túránk csúcspontja a Máltai Szeretetszolgálat bemutatását célzó előadás volt, amit közös palacsintázás zárt. A jó hangulatú együttlét után az utolsó helyszínre, a fővárosba sietett immár mind a három csapat útba ejtve az esztergomi katedrálist és a visegrádi várat.
A Budapesti Műszaki Egyetem Kármán Tódor Kollégiumának vendégeiként négy napot tölthettünk a székesfővárosban. Első esténken a Nemzeti Színház környékét, az Andrássy utat, a Hősök terét, illetve a Citadellát csodálhattuk meg esti kivilágításban. A péntek a közjogi méltóságok és a szponzorok fogadónapja volt. Délelőtt az Országgyűlés elnöke, Schmitt Pál fogadott minket a parlamentben, délután pedig dunai hajókázásra invitálták mind a résztvevőket, mind pedig az adományozókat, akik nélkül nem jöhetett volna létre a mozgótábor. Az est záróakkordjaként egy budai vendéglőben tartott vacsora adott alkalmat a csapatok tehetségeinek bemutatkozására (ki énekelt, ki szavalt, ki citerázott), majd felcsendültek a tábor ideje alatt megírt csapatindulók is. Az est folyamán ünnepélyes keretek között nyújtotta át Ayklerné Papp Zsuzsának (minden „rákóczis” Zsuzsa nénijének) özv. Antall Józsefné a férjéről, a rendszerváltás utáni első magyar demokrata miniszterelnökről elnevezett díjat.
Szombaton budai várséta és a Szent István-bazilikában mise várta a kirándulókat. Ugyancsak aznap tekinthették meg Zsuzsa néni nagysikerű, Megtagadva című dokumentumfilmjét, amely a férje valós családtörténetére alapozva készült el. A könyvváltozatból minden egyes résztvevő és szervező kapott egy-egy példányt a szombat esti záróünnepségen, amelyen mindenkinek átadták a táborban való részvételt elismerő bizonyítványt, melynek alapján az elmúlt évek táborozóival együtt tagjai lettünk a Rákóczi Családi Körnek, vagyis a volt táborosok hálózatának. A Rákóczi Családi Kör felvállalja a volt táborosok támogatását, illetve további rákóczis találkozók megszervezését, illetve segíti a kapcsolattartást.
Vasárnap reggel könnyesre sikeredett a búcsú annak az ígéretnek a fényében is, miszerint tartjuk a kapcsolatot. Köszönjük a szervezőknek, a szponzoroknak, illetve Zsuzsa néninek és Berci bácsinak, akik lehetővé tették az életre szóló élmények megélését.
Biró Árpád Levente. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Piszkárkosi Szilágyi Sámuel szobra Hegyközkovácsiban
Bihar megye – A Bihar községhez tartozó Hegyközkovácsiban hunyt el 1785. július 16–án Szilágyi Sámuel református püspök. Halála 225. évfordulója alkalmából vasárnap szobrot avattak tiszteletére a faluban.
A szoboravatási ünnepség Hegyközkovácsi református templomában kezdődött, ahol dr.Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét. Utána Forró László helyi lelkész, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) előadó tanácsosa köszönte meg a szolgálatot, majd kifejtette, kötelességünk rendezni múltunk szellemi örökségét, és ennek jegyében cselekszenek a hegyközkovácsiak: 2000–ben táblát helyeztek el a templom belső falára annak emlékéül, hogy 1792 karácsonyán ott prédikált Csokonai Vitéz Mihály (kinek nevét azóta felvette a helyi elemi iskola is – szerz.megj.), a templomkertben leleplezték a világháborúkban elesettek emlékművét, majd 2005–ben újabb kegyhelyet avattak a múlt század derekán, a falurombolási terv egyik első áldozatának tekintett, Kovácsival határos Mezőfalva felszámolására emlékezve. Ebbe a sorba illeszkedik Piszkárkosi Szilágyi Sámuel püspök szobrának felavatása, aki 1719. február 19–én Debrecenben született, majd szolgálata végeztével Hegyközkovácsiba vonult vissza, ahol 66 évesen hunyt el. Szobra vasárnap déltől a helyi kultúrház udvarán látható.
„Tudása hihetetlen, ereje nagyszerű, nemeslekűsége felülmúlhatatlan volt. (…) Ilyen emberi nagyság mellett elhalkul a szavunk, magunkat pedig törpének érezzük”, szólt Szilágyi Sámuel püspök méltatása.
Hegyközkovácsi 1780–ban épült templomának minden padsora megtelt az ünnepségre, melynek istentiszteletén dr.Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök hirdetett igét. Felidézte, hogyan is került szóba, hogy Szilágyi Sámuelnek szobrot állítsanak a faluban. Eszerint megkereste őt Forró László helyi lelkész azzal, hogy, ha már Debrecenben nem állítottak szobrot az egyházkerületük tudós püspökének, akkor megtenné ezt a falu, ahol elhunyt és eltemették. Magunkat becsüljük meg azzal, ha méltóan emlékezünk nagyjainkra, tette hozzá. Úgy jellemezte a néhai püspököt, mint aki a hatalom elvárásától függetlenül ítélt jó és rossz között, majd az általa 1775–ben franciából magyarított, minden alkalomra útmutatóul szolgáló imádságos könyvből olvasta fel a vasárnap reggelre rendelt fohászt.
Az úrasztala alá temették
A prédikáció után Forró László helyi lelkész köszöntötte a megjelenteket. Kiemelten dr.Bölcskei Gusztávot, mivel a Tiszántúli Egyházkerület vállalta a szoborállítás költségeit. A szoborét, mely azért került a kultúrház udvarára, hogy „a múlt lépjen ki a templomból, és annak kertjéből”, legyen meghatározója a falu arculatának, melyet „az úgynevezett metropolisz–övezet létrehozás, s a nagyarányú városi betelepedés könnyűszerrel külvárosi lumpenvilággá zülleszthet.” Azt is megtudhattuk, hogy a néhai püspököt az úrasztala alá temették, ám a koporsót Jakó Zsigmond professzor a bombázásoktól félve 1944–ben Budapestre menekítette. A templomot akkor nem érte kár, ellenben a Néprajzi Múzeumot igen, ahol elégtek a maradványok… A későbbiekben Szeghalmi Győző, Bihar község alpolgármestere, Angyalosy Zsoltné, a nyírbogdányi testvérgyülekezet lelkésze, illetve dr.Borsodi Tamás, Kapuvár főjegyzője köszöntötte az egybegyűlteket. Eztán a Kiss Stúdió Színház művészei, Kiss Törék Ildikó illetve Varga Vilmos (aki ugyancsak Hegyközkovácsi szülötte) szavalatai következtek, majd a kivonuláskor mindenki átvehette az egyházközség ezen alkalomra készített, Szilágyi Sámuel életéről összeállított kiadványát.
Püspökhöz méltó szobor
A kultúrház udvarán, aki tehette, az árnyékba húzódva figyelte, hogy Kovács Zoltán, a KREK főgondnoka és Szűcs Gyula helyi kurátor leleplezi a szobrot, melyről alkotója, dr.Kövér József debreceni művész elmondta: anatómiai kapaszkodó híján (nem maradt fenn arckép – szerz.megj.) nem volt könnyű dolga, amikor „püspökhöz méltó”, egyszerre szelídséget, szigort és tekintélyt sugárzó arcot kellett formázzon. Az elmúlt húsz évben több emlékhely létesült, mint az azt megelőző száz évben, ami nem csoda a korábbi rendszer kultúrpolitikájának ismeretében, mondta beszédében Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke, aki dícsérte ebben a kovácsiak buzgalmát. Az avatóbeszédet Csűry István királyhágómelléki püspök mondta, kifejtve benne, hogy Szilágyi Sámuel olyan egyházi vezető volt, aki megmutatta, hogyan kell egyszerre szolgálni Istent és a nemzetet, a közösség épülésére. A Kiss Stúdió Színház tagjainak újabb szavalatai után a nevezett négy lelkész mondott áldást a szoborra, majd a Himnusz éneklése utánkoszorúk kerültek a szobor talapzatára. A szervezők dicséretére megjegyzendő, hogy a tervezett programot időben tartották, nem téve ki a kánikula megpróbáltatásának a megjelenteket, akiket szeretevendégségre vártak a kultúrházba. erdon.ro

Visszakaphatja arcát Szent István király a nagybányai alkotáson
Visszakaphatja arcát Szent István király a nagybányai szoborcsoporton. Arccal és a királyi jelképeivel együtt ábrázolják majd államalapító királyunkat a Nagybánya régi főterén elhelyezett domborművön, úgy ahogy azt alkotója eredetileg megálmodta.
A bukaresti kulturális minisztérium korábban csak arctalanul engedélyezte a szobor elhelyezését a város közterén, azzal az indokkal, hogy az államalapító magyar király emlékműve sértheti a románok érzékenységét.
„A köztéri szobrok felállítását engedélyező bizottság újból fogja tárgyalni ennek a szobornak az ügyét. Az eredeti változatot újból megvizsgálja, amely lényegében a központi alakot, tehát Szent István királyt a koronázási ékszerek egy részével ábrázolja, országalma, jogar és korona, ezt a változatot fogja újból megvizsgálni, és minden valószínűség szerint elfogadásra kerül ennek a megvalósítása” – mondta Ludescher István Nagybánya megbízott polgármestere.
Cseke Márta
Duna Televízió. Erdély.ma

Újabb emlékművet avattak Marossárpatakon
Aligha létezik a Kárpát-medencében Marossárpatakon kívül még egy olyan falu, ahol 15 szobor díszíti a központot – a településen a hétvégén avattak fel egy újabb emlékművet a harmadik Marossárpataki Tánc- és Huszárfesztivál keretében. A faluban található szobrok alkotója Miholcsa József elismert szobrászművész, aki tíz éve költözött családjával Marosvásárhelyről Marossárpatakra.
2002 tavaszán rukkolt elő a javaslattal: erdélyi fejedelmeket ábrázoló szoborparkot varázsol a község központjába. Még abban az évben felavatták a Szent István-szobrot, szombaton pedig a 14. emlékmű is a helyére került.
A Rhédey család erdélyi ágát Rhédey Ferenc gyökeresítette meg, az új szobor az ő fiát, kisrédei Rhédey Ferencet ábrázolja, aki rövid ideig (1657. november–1658. január) Erdély fejedelme volt, II. Rákóczi György idejében a lengyelországi hadjáratban az erdélyi sereg egyik alvezére volt, rendkívüli szociális tevékenységéről is ismert. A hétvégi rendezvényt a polgármesteri hivatal és a Marossárpatakért Egyesület szervezte. A szoboravatás után Kozma Barna polgármester átadta Miholcsának a díszpolgári címmel járó érmet és oklevelet.
„Büszke vagyok Sárpatakra, örülök, hogy itt lehetek. Életemben még nem volt részem ilyen megtiszteltetésben. Most, hogy díszpolgári címet kaptam, immár nem érzem magamat jövevénynek, úgy vélem, a falu befogadott. Azt hiszem, ma lettem sárpataki” – mondta el Miholcsa József. Kozma Barna polgármester, aki 2008 óta vezeti a községet, a Krónikának elmondta: nem volt mindig felhőtlen a művész és a település viszonya. „Az együttműködés csak úgy lehetséges, ha mindkét fél nyitott egymás iránt. A mostani önkormányzati vezetőség megbecsüli őt, hiszen sokat tett a faluért, és nemcsak a szobrokról van szó, hanem minden kulturális rendezvény megszervezésében segített.
Néptánccsoportunk is igen színvonalas, emiatt is sokan ismerik falunkat. Miholcsa huszárcsapatot létesített, amely immár nemcsak belföldön, de külföldön is ismertté tette a falut” – sorolta a szobrászművész érdemeit az elöljáró. Sárpatakon szombaton délelőtt a gyerekek számára szerveztek programokat, majd a szoboravatás után megnyitották a sárpataki származású, amatőr festőművész, Veress Zsuzsa tárlatát. Később hagyományőrző tánccsoportok léptek fel, és huszárfelvonulást tartottak.
Máthé Éva. Krónika (Kolozsvár)

Kárpát–medencei Háló Tábor
Szatmár megye — Idén tizedik alkalommal került sor a Háló mozgalom Kárpát–medencei nagy táborára, melynek otthona a Debrecen melletti Dorcas üdülőtelep volt.
Idén tizedik alkalommal került sor a Háló mozgalom Kárpát–medencei nagy táborára, melynek otthona a Debrecen melletti Dorcas üdülőtelep volt. A Háló mozgalom a Kárpát–medence katolikus magyar kisközösségei között próbál kapcsolati hálót építeni ökumenikus szellemben, ugyanakkor megszólít közösséghez nem tartozó személyeket, családokat, bízva abban, hogy a találkozások felkeltik a vágyat a közösség iránt. A Háló régiókat foglal magába a Kárpát–medence öt országából, melyek kerületekre bomlanak így a szatmári egyházmegyéhez tartozó Nagybánya, Nagykároly és Szatmár is bekapcsolódott ebbe a közösség– és kapcsolatépítésbe. A különböző régiókban évente szerveznek régiós találkozót, valamint kerületi találkozókat, de évente egyszer Kárpát–medencei találkozót és nagy tábort is.
Az idei, több mint háromszázhatvan fős táborban, melynek házigazdája a partiumi régió volt, huszonheten vettek részt Nagybányáról, Nagykárolyból és Szatmárról. A tábor vezérfonalát a tízparancsolat, valamint néphagyományaink adták. Különböző előadások hangzottak el a Szent Koronáról és Szent István király intelmeiről, valamint a parancsolatokról: Dr. Bakos Batu, Sebestyén Ottó SJ, Dr. Jitianu Liviu, Dr. Jelenits István, Ft. Orosz István és Dr. Vik János előadásában. A tábor vendégei Bosák Nándor debrecen–nyíregyházi és Böcskei László nagyváradi püspök atyák voltak. Az előadásokat minden alkalommal kis csoportos beszélgetés követte olyan kérdések mentén, mint: Jól ismerjük–e és értjük–e Szent Istvánt? Milyenek a szüleinkhez fűződő emlékeink, milyen szülői mintákat ismertünk meg? Miben látjuk a kereszténység értékét? Mi a problémája a keresztény múltnak? Milyen krízisek állhatnak elő kapcsolatainkban és melyek lehetnek ezekre a megoldások? Mit mondhatunk el személyes Istenkapcsolatunk ápolásáról, értékrendünkről?
A tartalmas és sok esetben mély élet-, és hit–vallomások megadták a kis csoport személyességét, meghittségét. A programok különböző altáborokban folytak, így a fiatalok, gyermekek sem unatkoztak, hisz korosztálynak megfelelően foglalkoztak velük. A különböző régiók magyar néphagyomány gazdagságát mutatta a közösségi helység naponta bővülő díszítése, valamint a délutánonkénti egy–egy néphagyomány megjelenítése, de tojásfestésre, szalmafonásra, szőnyegszövésre is volt lehetőség. Esténként felváltva kulturális program és néptáncelőadás, valamint táncház folyt péntek kivételével, mely nap a kiengesztelődés jegyében telt. A színvonalas előadások és programok mellett egyik mély élményem volt, hogy egy hegedű és harmonika mellett kicsik és nagyok órákon át önfeledten tudtak énekelni és táncolni. Mit adhat egy ilyen találkozás? Összetartozás tudatot, közös örökségünk megmentéséért való elkötelezettséget, közösségi élményt, Istenélményt.
Tisztelettel, Kujbus Márta. erdon.ro

Megalázó felújítás: nem állítják helyre a magyar emlékeket Marosvásárhelyen
Nem állítják vissza a magyar történelmi személyiségeket ábrázoló vitrailokat a régi marosvásárhelyi városházára, és a megyei önkormányzatnak, illetve a prefektusi hivatalnak otthont adó épületet elcsúfító, magyarellenes szövegeket tartalmazó márványtáblákat nem távolítják el a javában zajló restaurálás során. Az egymillió lejre rúgó munkálatokat az tette elkerülhetetlenné, hogy az épület kocsifelhajtója és előcsarnoka egy öt évvel ezelőtt szakszerűtlenül elvégzett munkálat következtében megrongálódott.
Jelentős, egymillió lejt érő restaurálási munkálatokba kezdtek Marosvásárhely régi, tornyos városházán. A részleges helyreállítási munkálatok során az előcsarnokban és a lépcsőházban kicserélik a villanyhálózatot, kijavítják a plafonon megjelent repedéseket, majd sablonok segítségével festik újra a szecessziós motívumokat.
Megtisztítják továbbá a csillárokat, kijavítják a csempeburkolatot, felcsiszolják a márványpadlót. A bejáratnál ezzel párhuzamosan megerősítik a megsüllyedt boltíveket, illetve megjavítják a fölötte található erkélyt. A szakemberek szerint a hat hónaposra tervezett beavatkozást az idő és egy néhány évvel ezelőtt elkövetett hanyag felújítás tette szükségessé. Akkor úgy padlózták újra a díszteremből nyíló erkélyt, hogy az esőlevezetőket eltömítették, a magának egérutat nyerő víz pedig lényegesen megrongálta az épület szerkezetét.
A régi, szecessziós stílusban épült városháza Marosvásárhely szimbólumának számít, amely a múlt század elején Bernády György városépítő polgármester idején készült a lakosság pótadójából. A szecessziós épületet két budapesti műépítész, Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte. Ottjártunkkor szorgos fiatalok ifj. Molnár Dénes, Kiss Lóránd és Pál Péter irányításával éppen az előcsarnok falait és plafonjait tisztították.
A helyreállítási tervet készítő marosvásárhelyi Proiect Rt. műépítésze, Keresztes Géza elmondta, az idei restaurálási szakaszban két fontos dolgot kell megoldani. „Az esővíz beszivárgása miatt a kocsiáthajtó egyik lába megsüllyedt, emiatt a boltív megrepedt. Mivel az a falat is húzza előre, az előcsarnok plafonján is megjelentek a repedések, mindez egy korábban, szakszerűtlenül végzett munkálatnak köszönhetően” – vélekedett a tervező. Építőmérnök kollégája, Csákány Dezső mára sem derítette ki, ki lehetett az, aki a boltívek fölötti erkélyen úgy cserélte ki a kőpadlózatot, hogy elzárta a vízlevezetőket. „A szakszerűtlen és engedély nélkül végzett munkálatnak nincs gazdája. Pedig alig néhány évvel ezelőtt végezték el” – tette hozzá.
Eredetiség – már csak az emlékezetben
A főbejárat feletti szecessziós vonalvezetésű attikafal díszítése több ízben is változott. Eredetileg a város régi címere színes majolika virágdíszek közé került, a Marosvásárhely szabad királyi város székháza felirattal. Ezt még Trianon után a bevonuló román hatalom lecserélte, majd Erdély visszafoglalása után néhány esztendeig semmiféle felirat nem ékesítette a falat. Az 1950-es évek végén a virágdíszek eltűntek, de felkerült a város új címere.
Ez sem bizonyult hosszú életűnek, mert 1965-ben az épületet átvevő Román Kommunista Párt jelvénye váltotta. Ekkor a főbejárat előtti kocsifelhajtó és nyitott terasz felépítményének kőből faragott mellvédjéről a város és a vármegye címerét is lefaragták. Hasonló sorsra jutott az előcsarnok oldalfalában lévő nagy emléktábla is, melyet összetörtek. A város egykori színes címere a főlépcső berakásos üvegablakából is kikerült, megürült helyét az ólomkeretben közönséges üveggel pótolták. A lépcsőpihenő két oldalán díszes keretben egy-egy rózsaszínű márványtáblát helyeztek el, melynek felirata örökítette meg a székház tervezőinek és kivitelezőinek nevét.
A kommunisták hatalomra kerülése után a két márványtáblát kalapáccsal törték darabokra. Nem úszta meg a magyarellenesség tombolását az emeleti gyűlésterem sem. Az öt színes ólomberakásos üvegablak közül valamikor a középső Ferenc József királyt ábrázolta Szent István palástjával, a többiekben Bethlen Gábor, II. Rákóczi Ferenc, Deák Ferenc és Kossuth Lajos portréi voltak. Ezeket még 1921-ben kiszedték. A vitrailok egy része néhány éve közszemlére került a megyei múzeumban. Állapotuk azonban lehetővé tenné, hogy bármikor visszakerüljenek a helyükre.
A sértő táblák maradnak
Kérdésünkre, hogy mi lesz a főbejárat körüli homlokzatra összezsúfolt, magyarellenes szöveget tartalmazó márványtáblák sorsa, sem Bartha József, sem Márton Katalin nem tudott pontos választ adni. A megyei önkormányzat gazdasági, illetve beruházási igazgatója nem tudnak arról, hogy a főbejárat restaurálása alkalmával szó lenne a táblák leszereléséről. Annak ellenére, hogy már évek óta felmerült valamennyi tábla eltávolításának lehetősége, erre nem valószínű, hogy az idei helyreállítási munkálatok alkalmával sor kerül.
„A táblák nem illenek egy ilyen jellegű épület főbejáratához. Ezt már többször is hangoztattam, és szorgalmaztam az eltávolításukat, de mindmáig nem találtam meghallgatásra. Ha jól tudom, annak idején még csak építkezési engedéllyel sem rendelkeztek azok, akik a feliratokat kifüggesztették” – nyilatkozta lapunknak a megyei önkormányzat gazdasági igazgatója. Kolléganője, Márton Katalin sem tud arról, hogy a restaurálás során a bejáratot visszaállítanák eredeti formájába. „Úgy tudom, nem volt szó a táblák eltávolításáról” – mondta. A pontos választ Lokodi Edit Emőkétől szerettük volna megtudni, ám a munkálatok leszerződtetését aláíró megyei tanácselnök nem volt hajlandó válaszolni a kérdésre. „Most nincs időm nyilatkozni, mert dolgozom” – fizetett ki kurtán-furcsán.
Az 1990 után, a kolozsvári Funar-modell szerint felkerülő román nyelvű márványtáblák a Maros megyét a „horthysta terror alól felszabadító” 15 ezer román hős halottnak, a trianoni döntést megelőző balázsfalvi nagygyűlés résztvevőinek, az első világháborúban elesett román katonáknak és a ’89-es forradalom helyi áldozatainak állítanak emléket. A forradalmárszervezetek már évekkel ezelőtt elkészíttettek egy kétnyelvű táblát is, de annak felszerelését a mindenkori prefektus akadályozta, mondván, hogy a régi városháza nem karácsonyfa, ahova mindenki kiaggathatja a tábláját. A feliratos márványdarab sokáig a kabinetfőnök irodájában rostokolt. Egy ötödik tábla, amelyet 2000 után a prefektúra hallgatólagos beleegyezésével és a megyei önkormányzat asszisztálása mellett, szintén a román nacionalista szervezetek a torony talapzatára helyeztek, azokról az állítólagos bebörtönzött román embereknek állít emléket, akiket a torony alatti pincében a magyarok tartottak fogva és kínoztak meg.
„Elvonatkoztatva a táblák szövegétől, ezeknek akkor sem lenne helyük a bejáratnál, főleg a jelenlegi, összezsúfolt formában. Kifüggesztői nem is kaptak rá engedélyt. Eltüntetésükhöz sajnos nem elegendő a műemlékvédelmi hatóságok véleményezése, politikai akaratra is szükség lenne” – fejtette ki Keresztes Géza. Megítélésében a márványlapokat múzeumban kellene közszemlére állítani.
A vitrailokról szó sem lehet
Míg a magyarságot sértő táblák valószínűleg a helyükön maradnak, sem az előcsarnok falára festett címerek, sem a lépcsőházi díszes ablakok ólomkristályos vitrailjai hatvan év után sem kerülnek vissza. A nacionalista-kommunista hatalom által eltávolított magyar történelmi címerek, illetve Kossuth Lajos, Deák Ferenc, II. Rákóczi Ferenc, Bethlen Gábor arcképei és Ferenc József koronázást ábrázoló képe továbbra is múzeumi tárgy marad.
„Műemlék jellegű épületről lévén szó, mi szerettük volna valóban eredeti állapotában visszaállítani, de a prefektúra közbenjárására a művelődési minisztérium nem hagyta jóvá a címerek visszahelyezését” – sajnálkozott Márton Katalin. Az üvegfestmények már korábban a helyükre kerülhettek volna, amikor egy magyarországi szakembercsoport elvégezte az összes díszablak restaurálását és a hiányzó elemek kiegészítését. A művelődési minisztérium azonban akkor is negatívan véleményezte a teljes helyreállítást. Kelemen Hunor kulturális tárcavezetőt lapzártánkig nem sikerült elérnünk, azonban a felújítási munkálatokat még elődje, Theodor Paleologu engedélyezte ebben a formában.
Főbejárat csak főbejáróknak
A fél év múlva elkészülő munkálatokat a nagyközönségnek aligha lesz alkalma megcsodálni. Az épületben működő két intézmény, mellőzve a civilizált államok gyakorlatát, húsz évvel a diktatúra megdöntése után is mindössze az oldalsó mellékbejáratot tartja nyitva az ügyfelek számára. A főbejárat a mai napig is csak a kiváltságos helyzetet élvező intézményvezetők, alkalmazottak és politikusok előtt áll nyitva.
„Bárhol Európában a személyzet az oldalsó vagy hátsó bejáratot használja, a főbejárat az adófizető állampolgároké. Úgy látszik, nálunk megrekedt az idő, vagy csak az épületben dolgozó vezetők cserélődtek, a pórnépet lenéző mentalitás maradt a régi” – panaszolta el lapunknak a város egyik jó hírnévnek örvendő nyugdíjas pedagógusa, akit ottjártunkkor éppen a szolgálatot teljesítő őr ellentmondást nem tűrő hangon a kiskapuhoz küldött át. Hasonló véleményt képvisel Keresztes Géza is, mondván, hogy ebből is kitűnik, mennyire tiszteli a politikai hatalom adófizető szavazóbázisát.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

Történelmi események Sepsiszentgyörgyön
Ünnepi felvonulásoknak, népgyűléseknek, tüntetéseknek, számos más rendezvénynek adott otthont a történelem folyamán a sepsiszentgyörgyi volt Városháza és a Mikó Kollégium előtti tér. Néhány ilyen eseményt mutatunk be korabeli fényképekkel.
1. A második bécsi döntés (1940. augusztus 30.) után, szeptember 5. és 13. között a magyar hadsereg bevonult a visszacsatolt Észak-Erdélyi helységekbe. A helyőrségi csapatok bevonulására Sepsiszentgyörgyön szeptember 21-én került sor, melyek élén Szotyori Nagy Gyula altábornagy, a Mikó Kollégium volt diákja menetelt. Mögötte altorjai Kozma István ezredes ismerhető fel.
2. A Mikó Kollégium diákjainak felvonulása 1941. március 15-én.
3. Szent István-napi (augusztus 20.) felvonulás és körmenet 1942-ben.
4. A sepsiszentgyörgyi vadász- és horgászegyesület tagjainak május elsejei felvonulása az ötvenes években. A felvonulók élén Nagy József, aki még kilencvenéves korában is aktív vadász volt. Sepsiszentgyörgyön
József Álmos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Harai Pál börtönemlékei
Harai Pál, szentkatolnai születésű nyugalmazott kanonok A börtönévek papi emlékei (Medgyes, 2010) címmel adta közre meghurcoltatása, sanyarú sínylődése epizódjait. Az előszóban dr. Czirják Árpád pápai prelátus így ír: „Harai Pál mesteréhez hasonlóan üldözést szenvedett az igazságért. Visszaemlékezéseiből mégsem a szomorú, hanem a boldog ember szól az olvasókhoz, és bátorítja őket, hogy a kudarcokban ne essenek kétségbe, az Istent szeretőknek minden a javukra szolgál.”
A nagy lexikális tudással rendelkező, de végtelenül szerény ember szelíd lelke és törékeny alkata ellenére nagyon kemény tud lenni, ha a helyzet ezt megköveteli – áll a Székely Hírmondó 2010. június 25-i számában. „Hit, nemzet, becsület, emberség dolgában nem ismer tréfát, és hajlíthatatlan. Bár 83. évét tapossa, sugárzik belőle az életerő és energia. Szellemi és fizikai frissessége hitén kívül talán a közösségért felelősséget vállaló ember állandó tenni akarásából fakad. Könyvét sem öncélúan, hanem közelmúltunk feltárásának szándékával írta, hogy az elkövetett borzalmakat megismerve elkerülhessük azokat a csapdahelyzeteket, melyek megismétlődhetnek. Életét a közösségépítés és nemzetvédés jegyében küzdötte végig. Egyszerű földműves emberek gyermekeként született Szentkatolnán, 1928. január 25-én. Miután beiratkozott a gyulafehérvári teológiai főiskolára, azt bezárták a román hatóságok, ezért a növendékek otthon készültek, és titokban vizsgáztak. Márton Áron püspök és a teológia tanárainak 1949-es letartóztatása után azonban ez a lehetőség is szertefoszlott. Nehéz időszak következett, amely alatt alkalma volt megismerkedni a szekuritáté vasöklével is. Végül sok viszontagság után, 1952-ben szentelték pappá. Aradon, majd Sepsiszentgyörgyön, Csíkdánfalván és Brassóban volt káplán. A magyar forradalom leverése után ő is a megtorlás áldozatává vált, ugyanis 1958-ban koholt vádak alapján letartóztatták, és 10 év börtönbüntetésre ítélték. A román kommunista pokol Duna-deltai állomásainak megjárása és hat év kényszermunka után általános amnesztiával szabadult.
1985-ben Medgyesre, pályafutásának utolsó állomására került. A rendszer bukása után, a püspökség támogatását nélkülözve, saját vagyonát is felhasználva építette fel a Szent István templomot, valamint a hozzá tartozó Kolping ifjúsági és közösségi házat. A madarasi Hargitán vásárolt területen ifjúsági Kolping - tábort épít és működtet, s Baromlaka határában egy mintafarm létesítésének gondolatával vett házat. Ez utóbbi terve viszont rajta kívül álló okok miatt sajnos meghiúsult.
Helytállása és közösségformáló munkája elismeréseként Sólyom László köztársasági elnök a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetésben, az RMDSZ pedig Ezüstfenyő-díjban részesítette. Jelenleg a medgyesi vendégház egy szerény szobájának lakójaként segíti paptársai áldásos tevékenységét, immár nyugdíjasként.” (Bedő Zoltán)
Alább részleteket közlünk Harai Pál könyvéből.
Hogy mennyire kiosztott szerep és adott esetben még előre megjelölt felelet szerint történt a tárgyalás, álljon itt a következő eset. Macskási Pál az egyik vádlottól – nem írom ide a nevét – azt kérdezte, miért fordultak a katolikus papokhoz ezzel a levéllel. „Azért – hangzott a válasz –, mert tudtuk, hogy Márton Áron püspök rendszerellenes, és éppen ezért hathatós támogatást reméltünk a katolikus papoktól.”
Azonnal átvillant az agyamon, hogy ez a válasz betanított szöveg, lecke. Ezt már nem tudtam elviselni. Felugrottam a székről, és indulatosan ordítottam: „Hazudik, összejátszottak a szekuritátéval. Ha ez nem így lenne, hogy lehet az, hogy az EMISZ főnökét, Orbán Lászlót jóval utánam (talán augusztus 16-án) tartóztatták le. Honnan tudtak a levélről?” Talán mondtam még mást is, de nem folytathattam, mert két vagy három milicista rám ugrott és lenyomott a székbe. Nem akartam leülni, s még a kabátot is letaszították a vállamról.
Macskási bíró rendreutasított: „Mit gondol, tisztelendő uram? A szószéken van? Márton Áronnak ilyen papjai vannak?” Kis idő múlva szünetet tartottak, a törvényszék folyosójára kísértek, leültettek a fal melletti padokra. Egyszer csak Bartos őrnagy állt meg előttem, és fogait vicsorgatva mondta: „Tisztelendő uram, ezért még számolunk!”
*
Az ítélethirdetés 1959. március 19-én, Szent József napján történt. A 79 vádlott 1148 év, azaz ezeregyszáznegyvennyolc év börtönbüntetést és teljes vagyonelkobzást kapott.
*
Örömmel írtuk a lapokat, ha adtak. Mikor édesapám, máskor édesanyám és Janika, pap öcsém nevére címeztem. Így akartam kitapogatni, hogy életben vannak-e, arra gondolva, ha esetleg meghaltak, nem kapok csomagot, vagy megjelenik a feladó címen az özvegy jelzés.
Az élelmiszereken kívül nem kérhettünk mást. Igen nagy szükségem lett volna gumicsizmára. Kérni nem szabadott, de ha küldtek, kiadták a rabnak. Elhatároztam, hogy kérni fogok. Ki kellett találnom, hogyan rejthetem el a kérést. Sikerült is úgy elrejtenem, hogy nem találták meg. Ez nem az élelmiszerek között szerepelt, hanem a címzésben. Akkor éppen édesanyám címére küldtem a lapot: Harai Tereza, Loc. Catalina, str. Gumicsizmát nr. 42. Raionul Tg. Sacuiesc, regiunea Brasov. Arra gondoltam, hogy a Gumicsizma a levelezőlapot ellenőrző őrnek esetleg valami furcsa, kiejthetetlen, „bozgor” névnek tűnhet, de a szentkatolnai postásnak, még inkább szüleimnek valami mást fog jelenteni. Távolról sem gondolták, hogy elment az eszem, hanem arra, amire nagy szükségem van. A következő csomagban megjött a csizma, és ki is adták, nagy örömömre. Használtam, és sok kolléga is kölcsönkérte, amikor szolgálatos volt, és az udvaron bokáig érő sárban el kellett hozniuk a cseberben az ételt.
Szabadulásomkor, 1964-ben a csizmáimat hazavittem. Jó szolgálatot tettek. Emlékként meg kellett volna őriznem őket, de sajnos, elkallódtak. Megfakulva ugyan, de megmaradt az a lap, hogy az utókor emberei is láthassák, hogy az 1960-as években a Harai család a Gumicsizma 42. szám alatt lakott.
*
Leültettek a fűre, és a géppisztolyos katonák között kíváncsian vártuk, mi történik. A láger politikai tisztje jelent meg, és beszédet tartott nekünk. Mondanivalója a munkánkról szólt, amivel nem volt megelégedve. Nem fenyegetett, de nagyobb munkaütemet sürgetett. Némán hallgattuk végig, amiket a kukoricakapálás fontosságáról mondott. Sem ő, sem pedig a rabok többsége nem számított arra, ami ezután történt. A mindegyre nekünk szegezett kérdésre: „De ce nu lucrati?” (Miért nem dolgoztok?) – egyszeriben felszólalt egy bukaresti származású rab, ha jól emlékszem, Mihály király tanácsadója volt. Mondanivalója lényege: a rabok tudják, hogy mennek haza. Honnan tudjátok? – hangzott a politikai tiszt kérdése. – „Olvastuk az újságban” „Milyen újságban? Honnan kaptad az újságot?” Megkapta a választ, de olyant, hogy ma is mosoly jelenik meg az arcomon, amikor erre gondolok.
„Jöttünk az úton a kukoricásból, és összegyűrt újságot pillantottam meg, amit fölvettem. Újságpapírba csomagolt szalonna volt benne. A szalonnát megettem, és az újságot elolvastam.” Láthatóan zavarba jött a tiszt, de nem adta be a kommunista derekát. Ha még él, biztosan nagyobb nyugdíjat kap, hogy ilyen derekasan és gerincesen kiállott a kommunista ámítások és hazugságok mellett.
*
Az állomásra érve jegyet váltottunk, mindenki oda, ahol letartóztatták. Ugyanis egészen szigorú utasításunk volt, hogy hazaérkezésünk után legkésőbb 24 órával jelentkezzünk annál a szekuritáténál, ahol letartóztattak.
Az utazás részleteire nem emlékszem, de a brassói megérkezésre igen. Ahogy leszálltunk, elcsodálkoztunk a fogságunk ideje alatt épült modern állomáson. Elhatároztam, hogy gyalogosan megyek föl a plébániára. Nemcsak azért, mert általában kíváncsi a természetem, hanem mert reméltem, hogy találkozom néhány ismerőssel. Letartóztatásom előtt elég sok ismerősöm volt, hisz több mint négy évig vezettem Brassóban különböző lelkipásztori munkákat: szentmiséket, keresztelőt, temetést, esküvőt, nagyon sok gyermeket tanítottam hittanra. Sok más vallású ember is az ismeretségi körömbe tartozott. Brassó utcáin a Kolostor utcai templomig gyalogolva egy árva lélekkel sem találkoztam.
Hat év alatt ennyire megváltozott a világ és benne az emberek? Köztük én is?
(Válogatta: B. D.) Népújság (Marosvásárhely)

Orbán Viktor: Csak összefogással lehet sikeres a magyar nemzet
A nemzeti együttműködés fontosságát hangsúlyozta Orbán Viktor magyar kormányfő szombaton a vajdasági Palicsfürdőn a Szent István-napi ünnepségen elmondott beszédében.
Csak összefogással, egységgel lehetünk sikeres nemzet a XXI. században Európában – jelentette ki a miniszterelnök a Palicsi-tó partján összegyűlt több ezer ember előtt. „Az anyaország egységét kell továbbvinni a határokon átívelő nemzetegyesítés keretében. Össze kell fognunk, hogy ismét egy hatalmas, közös alkotóerővé válhassunk” – mondta, hozzáfűzve, hogy az együttműködés a politikai siker mellett gazdasági sikert is hoz majd. „Ha van együttműködés, akkor több a munkalehetőség, vastagabb a kenyér, magasabb a fizetés és könnyebben lehet boldogulni” – szögezte le a kormányfő. Ezért építjük föl most Magyarországon a nemzeti együttműködés rendszerét – tette hozzá. A nemzeti együttműködést a mesebeli varázsfűhöz hasonlította, amellyel összeragasztották, és ismét életre keltették a királyfit, akit árulás folytán hét darabra vágtak.
Az áprilisi választásokon a kétharmados forradalom elsöpörte a megosztásra, a korrupcióra és a békétlenségre épülő, a nemzeti érdekeket sutba hajító, a kettős állampolgárságot megtagadó korábbi politikai kurzust – mondta.
Az új együttműködésbe mindenki beletartozik, aki nem akarja, hogy az áprilisi választásokon lezárt korszak, megdöntött rendszer valaha is visszatérjen – tette hozzá.
Orbán Viktor kifejtette, az államalapítás biztonságot adott, és ez a biztonság „nekünk, a magyarok többségének” nem felpakolható, hordozható kincset jelent; nem olyan érték, amely „svájci bankszámlán kamatozó bankbetétekhez vagy valamelyik adóparadicsomba menekített offshore-céghez kötődik, hanem kizárólag az otthon melegéhez”.
A miniszterelnök kitért arra is, hogy „a nemzet életének alapja a jog és a rend”, amelyet mint szilárd vázat „az igazság kötőszövete” tart egyben.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke beszédében kiemelte, ez az első alkalom, hogy a vajdasági magyarok a magyar miniszterelnök jelenlétében ünneplik Szent István napját.
A két politikus az ünnepség végén együtt szegte meg az ünnepi kenyeret. Népújság (Marosvásárhely)

Az első kincses magyar napok
Első ízben szervezi meg az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács holnapután a Kolozsvári Magyar Napokat, a Kárpát-medencei, elsősorban az erdélyi magyarság kulturális seregszemléjét.
„A Kolozsvári Magyar Napok (KMN) rendezvénysorozat lehetőség arra, hogy közösségünk felmutassa életképességét, sokszínűségét, értékteremtő munkáját, és alkalmat kínáljon a párbeszédre nemcsak a kultúra, hanem a közös élettér más vetületeiben is” – olvasható a magyar napok honlapján, a www.magyarnapok.ro oldalon.
A kolozsvári rendezvény öt napja alatt kulturális- és sportesemények, illetve koncertek várják az érdeklődőket – az erdélyi magyar együttesek mellett több magyarországi zenekar, köztük a Beatrice, a Hot Jazz Band és a Kaláka is. Az elképzelés szerint nem egyedi alkalomról van szó, a rendezvényt ezentúl évente meg szeretnék szervezni.
Az augusztus 18-i, szerdai hivatalos megnyitón beszédet mond László Attila, Kolozsvár alpolgármestere, Sorin Apostu, a város polgármestere, Markó Béla román kormányfő-helyettes, Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára és a rendezvény három védnöke, Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke,;, Románia kulturális minisztere és Szőcs Géza, a Magyar Köztársaság kultúráért felelős államtitkára.
Az eseménysorozat fő helyszíne a Főtér mellett a Farkas utca, illetve Kolozsvár régi központja lesz, ahol a koncerteken kívül kézművesvásárt, könyvvásárt szerveznek, utóbbira erdélyi és határon túli magyar könyvkiadók hozzák el legújabb köteteiket.
Az ötnapos rendezvénysorozat kínálatát képzőművészeti- és plakátkiállítások, sportesemények és gasztronómiai bemutatók színesítik, de bemutatkoznak a város magyar diákszervezetei és városvetélkedőt is tartanak. A Kolozsvári Magyar Napokon bemutatkozik Pécs, Európa egyik jelenlegi kulturális fővárosa, de ekkor szervezik meg a Szent István- napi Néptánctalálkozót is.
A szervezők elmondása szerint szem előtt tartják a rendezvény gyermekbarát jellegét is, a legkisebbeknek külön vetélkedők, szabadidős és sportrendezvények, mesedélután, bábszínház és játszóház szól. Gergely Balázs, az EMNT közép-erdélyi régióelnöke, a rendezvény főszervezője sajtótájékoztatóján elmondta: nem szeretnék, ha a román lakosság augusztus 20-a miatt kirekesztve érezné magát a rendezvényről, ezért odafigyeltek arra, hogy a programokból ők is tudjanak csemegézni.
Nekik szervezik például a kortárs magyar írók, költők románra fordított műveiből összeálló felolvasóestet. A Kolozsvári Magyar Napok fontosságát jelzi, hogy a rendezvényt öt személy vette védnöksége alá: Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, Kelemen Hunor művelődésügyi miniszter, Szőcs Géza, a Magyar Köztársaság kultúráért felelős államtitkára, dr. Páva Zsolt, Pécs polgármestere, illetve Szilágyi Mátyás, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja. Új Magyar Szó (Bukarest)

Intelem a hazafiságra
Mivel minden nép saját törvényei szerint él, ezért mi is, Isten akaratából országunkat igazgatván… törvényhozó elmélkedéssel meghatároztuk népünk számára, miképpen éljen tisztességes és békés életet…” – áll az Intelmekben, amelyet Szent István királyunk fiához, Imre herceghez címzett szent hagyatékában.
Benne van politikai programja, az európai beilleszkedés és keresztény társadalmi életformaváltás szándéka. Benne van a nemzeti elv éppúgy, mint a nemzetek felettiség, a nemzeti hagyományok megőrzése és a politikai önállóság. A II. Szilveszter pápától kapott apostoli királyavató Szent Korona pedig erősítette függetlenségét a Német-római Birodalommal és Csehországgal szemben. Ugyanakkor a legendaíró valós történeti hagyományt rögzített, miszerint országa felajánlása a Szűzanyának egy sajátosan magyar államelméletnek – a Regnum Marianumnak – az alapját vetette meg. E mögött az a mélységes meggyőződés és hivatástudat állt, hogy a király Isten felkentje, hogy népe földi és örök jólétét szolgálja, elősegítse. Szent István rájött, hogy királyságát Krisztus királysága megnemesíti, sőt a Megváltó ad igazi támpontot ehhez a szolgálathoz. Nem féltette népe ősi történelmét és kultúráját a kereszténységtől, nem krisztustalanított, ősmagyar hitet akart konzerválni, hanem ellenkezőleg, megérezte, hogy Krisztus felemel minden nemzetet, – a magyart is, – anélkül hogy bármelyikük elveszítené saját értékét. A kereszténység inkább erőssé, teljessé teszi a népeket és örök célt ad nekik. Ezt történelmünk mindvégig igazolta. Szent István is Krisztusban találta meg a „hiteles nemzeti felemelkedés forrását.” (Székely János pk.) Ezért építette népe jövőjét erre a sziklára.
Ma már alig van Európában király, nemhogy keresztény király. A demokratikus berendezkedésű köztársaságokban a hatalom jól elkülöníthető ágai garantálják a törékeny egyensúlyt, hogy a nép képviselete, az állampolgári jogok ne szenvedjenek csorbát, és az állam is betölthesse meghatározott szerepét. A parlamentáris rendszerekben a pártokba tömörült választók lipinkáznak egymással a hatalomért, és maga a politika kifejezés is erre az értelemre szűkült le. Ha valaki tenni akar a népéért, hazájáért, föltétlen valamilyen párt színeiben kell ügyeskednie az országgyűlésben, hogy egy gondolat, egy javaslat, egy ötlet, egy újító, a köz javát célzó megoldás, egy közös érdek törvényerőre jusson.
Akkor mit tehetünk, ha jó hazafiak akarunk lenni? Négyévenként szavazzunk, aztán kuss? Ne szóljunk bele a hozzáértők dolgába? Hisz állítólag a politika is szakma, mint az asztalosság vagy a cipészet… Menjünk utcára, gyűjtsünk aláírást, ha valamivel nem vagyunk elégedettek? Alapítsunk szélsőjobb, balközép, nemzeti, liberális vagy a többségnek mindenáron megfelelni akaró pártot? Vetítsük ki elvárásainkat olyanokba, akik hallani sem akarnak arról, hogy élünkre álljanak? Nem kell király, mégis kell király?
A legfontosabb majdnem kimaradt. Szent István népe karizmatikus vezetője volt. Aki az eget is összekötötte a földdel. Karizmájának titka, ez az égi összeköttetés. A spirituális kapocs a karizmák ajándékozójával, a Mindenható Istennel, akit Jézus Krisztusban felismert. Vajon hány szentéletű politikusunk van? Mert, ha azok lennének, nem akarnák leváltani a népet… Vajon Szent István népe, együtt és személyenként is ugyanazt a jövőt akarja-e, mint amit a szent király fiának felvázolt az intelmekben? Vajon az evangélium alaptörvényétől elszabadult hazafiság, a másokra ellenfélként, sőt legyőzendő ellenségként tekintő, nemzetieskedő, erőfitogtató magyarkodás mennyire tükrözi Isten akaratát? Csak mi akarjuk, hogy mindenáron fenn- és megmaradjunk, vagy ezt Isten, szívünkbe írt törvényeinek megtartásával képzeljük el? Mert, ha hitben, erkölcsben, életfelfogásban nem újul meg Erdély és Magyarország népe, akkor lehetnek választások, lehet önrendelkezés, lehet jobbik vagy rosszabbik gárda az oldalunkon,- Szent Királyunknak nem lesz, akikért „mennyei érdekérvényesítő képességét” latba vetnie, magyarán közbenjárnia. Augusztus 20-a, minden magyarok ünnepe, a kenyér-áldás ünnepe ugyanis ezt jelzi. Van nekünk égi párfogónk. A Magyarak Nagyasszonya és Szent István ma is nyomon követi a székelyek ébredését, élni- és tenni akarását. Az anyanemzet feltámadása a sok csendes imának is köszönhető…A szent magyarok égi családja drukkol értünk, és kijárja számunkra az égi áldást. Ehhez viszont kellünk mi is.
Akár oly módon, hogy kitöröljük szívünkből a gyűlöletet, megszüntetjük lelkünkben az ellenségképet, nem hamis hazafisággal, és türelmetlen csörtetéssel hergelünk másokat magunk ellen, hanem tudással és a szeretet intelligenciájával söpörjük félre a gáncsoskodást és a rosszindulatot. Megélve a hitet és otthonnak tekintve egyházunkat, ahová egy nagycsaládként tartozunk, megbecsülve őseink hitét – hagyományát – földjét – szabadságszeretetét és áldozatos munkáját, szentnek tartva mindazt, ami Szent Istvánnak is szent volt: család-haza-egyház. Amikor -vezetőinkkel az élen- hallgattunk jól működő lelkiismeretünkre, és az evangéliumhoz szabjuk tetteinket, nem pedig a Bibliát vagy az egyházat akarjuk szennyezett, önző énünkhöz idomítani… Amikor a bizalom erős szálaival fogódzunk egymásba a másikban fellelhető jóakaratra alapozva :- nos akkor „Mária országa”, a magyar haza nemcsak a magasban valósulhat meg…
Sebestyén Péter
Központ. Erdély.ma

Szent István-búcsú a Perkőn
A perkői kápolnánál a Szent István-búcsús szentmise augusztus 20-án, pénteken 12 órakor kezdődik. A hívő katolikusok és zászlóaljakkal érkező zarándokok templomi zászlókkal az élen 11 órakor indulnak a kézdiszentléleki kerített templom elől a szent hegyre.
Első alkalommal vesz részt a perkői búcsún Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Európai Parlament alelnöke, rövid beszédet mond, majd koszorút helyez el a Szent István-szobornál, és ott lesz a perkői ünnepi szentmisén, melyet Drócsa László, a kézdikővári római katolikus templom plébánosa celebrál. 16 órakor a perkői szabadtéri színpadon fellép a budapesti Eötvös Kórus, majd az immár hagyományos néptáncfesztivál következik, 20.30 órakor pedig a Kormorán Memory Band koncertezik. A perkői őrtűzgyújtásra 22 órakor kerül sor.
Iochom István. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Háromszék kettős ünnepe
Szent István kézdiszentléleki szobra
Túl azon, hogy a magyarság felekezetre való tekintet nélkül a kereszténység ünnepét üli, az ünnepi szentbeszédek és prédikációk kötelezően szólnak a magyar államalapítóról, Szent István királyról, akinek koronája alá az egykori történelmi Magyarország e sarkocskája is tartozott, még mindig kettős Háromszék ünnepe, mert az itt székelő két katolikus főesperesség az erdélyi főegyházmegye része, ennek pedig alapítója is a szent király volt.
A hétvége három napján a megye legkülönbözőbb tájain, egyszerre öt helyen gyúlnak meg az emlékezés gyertyalángjai az oltárokon, százak és ezrek zarándokolnak a Szentföldön az Isten szabad ege alatt felépített perkői kápolnához, Kovásznán, Mikóújfaluban, Sepsiszentkirályban és Árkoson úgyszintén ünneplik az államalapító, kereszténységet hozó király napját.
Műemlék templomokban, kápolnákban István királyról zeng a hálaének, mert ezek egyházai, filiái Szent Istvánt választották védőszentjüknek. Az ő nevéhez kapcsolódik az államalakulás folyamata, aki 1000-től királyként uralkodott, és kötelező vallássá tette a kereszténységet, nyugati papokat hozott az országba, és az államszervezet kialakításával egyidejűleg megalkotta az egyházi hierarchiát is. I. István (ur. 997—1038) a nyugati kereszténységet juttatta diadalra mifelénk is, ami a fejlődés magasabb szintjét jelentő társadalmi berendezkedés megszilárdítását szolgálta. István király éppen egyházszervező tevékenységére való tekintettel lett a katolikus egyház szentje. A kereszténység szele késve érkezett el a mi vidékünkre. Bizonyára az a szájhagyomány is igaz, hogy amikor Pannóniában már rég templomokban dicsérte a nép az Urat, Bálványos várában és Felső-Háromszéken még mindig kőből faragott bálványok, füstölgő „oltárok” előtt imádkoztak őseink. Történelmi bizonyítékok nélkül is szentül hiszi népünk, hogy „élete vége felé küldte ide a mi távoli vidékünkre Szent István azokat az olasz — talián — kőműveseket, akik felépítették az első keresztény kápolnákat, és akiknek emlékét őrzi Olasztelek falu neve, az ott ma is élő olasz eredetű családok”.
A Perkő-hegyen Szent István napjára tervezték a búcsús szentmisét (személygépkocsival is fel lehet jutni). 11 órakor indul a keresztalja a kézdiszentléleki központi Szent István-szobortól. A perkői szabadtéri oltárnál 12 órakor kezdődik a búcsús szentmise, szentbeszédet mond t. Drócsa László kézdikővári plébános, főcelebráns t. Bereczi István gelencei plébános. A szabadtéri színpadon az ünnep méltóságához illő műsorszámok lesznek. Nincs is méltóbb hely erre az ünnepi búcsúra, mint a perkői kápolna környéke, amelynek feltárt freskós oltárképén a magyar kereszténység legnagyobbjai — Szent István, Szent László, Szent Imre és Szent Gellért — néznek a búcsús népre. A Perkő mögött ez alkalommal bárki meglátogathatja Kiskászonban a Búcsújárók emlékházát, széles e táj egyetlen ilyen jellegű szakrális témájú gyűjteményét. Itt őrzik azt a búcsújáró nyujtódi lobogót, amely Szent László egyik csodáját örökíti meg, egyedi Szent István-ábrázolások, többek között az, amelyen felajánlja a koronát Máriának. Kézdiszentléleknek ez a legnagyobb ünnepe, így a búcsút követő két nap tartják a faluünnepet.
Szép szavakkal szedi egy csokorba a perkői búcsúk néprajzi vonatkozásait Pozsony Ferenc néprajzkutató: A Perkőhöz fűződő egyházi ünnepség Háromszék leghíresebb búcsúja... Legtöbbször vidékünk katolikus falvaiból ezen a napon ide elzarándokolnak... Az utat gyalog tették meg, s a falvakból elinduló csoportok élén templomi zászlósok és keresztvivők haladtak. Hiedelmek szerint nem volt szabad visszatérni. Az otthon maradottaknak búcsúfiát vásároltak: szentképet, olvasót, mézeskalácsokat. Megízlelték a kiskászoni oldalban levő forrás vizét, melynek kivételes erőt tulajdonítottak. Úgy tartották, hogy a kápolna feldíszítésére állított nyírfaágak kivételes erővel rendelkeznek. Otthon bedugtak belőle egy darabot az eresz alá villámlás vagy erős idő ellen, vagy a „megvert” gyermek párnája alá helyezték. A betegek, mielőtt eltávoztak a búcsújáró helyről, hajszálukból egy-egy kis darabkát elrejtettek a fű között, abban a reményben, hogy betegségüket is ott hagyták.
Mikóújfaluban a legrégebbi időkre nyúlnak vissza az István-napi hagyományos templombúcsúk. Az utóbbi időkben a búcsúhoz igazodik a falunap is. Ebben az évben itt is kettős ünnepet ülnek a hívek, mert lelkészük, t. Simó Gábor plébános ekkor tartja ezüstmiséjét. A búcsús szentmise augusztus 20-án délután 5 órakor veszi kezdetét. A plébános meghívta kortársait, a lövétei, parajdi, kézdialmási, vágási és feketehalmi lelkészeket. A főegyházmegye érsekének személyre szóló körlevelét a rangidős t. Hajdú János egyházkerületi főesperes olvassa fel és adja át. A szentbeszédre t. Szilágyi Lőrincet, a gyergyószentmiklósi örmény templom esperes-lelkészét kérte fel Simó atya. Ez a templom, amelynek Szent István a védőszentje, Mikóújfalu második temploma. A keresztény királyt ábrázoló oltárképe 1875-ből való. A XVII. században alakuló hitközösség első kápolnája a Gerebencz falurészen volt, emlékét a Csonkatemplom helynév őrzi. Valószínű, innen került a mai templom tornyába az a kicsi régi harang, amelyen az 1750-es évszám olvasható. A búcsú után, szombaton kezdődnek a sportpályán Mikóújfalu községi napjai.
Kovászna fürdőváros római katolikus templomának is Szent István a védőszentje. Szobra ott áll a főoltáron Szent Margit és Árpád-házi Szent Erzsébet társaságában. Az első világháború idején épült templom előtere valóságos emlékhely. Itt áll Márton Áron vértanú püspök egész alakos szobra (Varga Gábor alkotása). Szent István napján a helybeli Szent Gellért-lovagrend és a hívek a perkői búcsún vesznek részt — tudtuk meg t. Kovács Gábor plébánostól. Szent Istvánra a vasárnapi szentmisén emlékeznek: 10 órától az idősek miséjét kezdik, 12 órától kezdődik a búcsús szentmise. A szentbeszédet t. Takács Dezső, a sepsiszentgyörgyi Szent Gellért-plébánia lelkésze, a Szent Gellért-lovagrend lelki atyája mondja.
Sepsiszentkirály Háromszék egyetlen olyan települése, amelynek neve Szent Istvánhoz kapcsolódik. Egykori ősi temploma a hegyen trónoló mai unitárius templom, amelynek éppen most fejezték be régészeti feltárását. Ebben az évben itt is kettős ünnepet ülnek. A kis római katolikus kápolna védőszentje Szent István, és az ő ünnepén kerül sor a nagy király mellszobrának leleplezésére. A szobrot a Szentkirály Szövetség adományozta, és a központi fekvésű, védett református templomkertben fogják megszentelni-megáldani. A szobrot t. Csáki Károly marosszentkirályi lelkész, a Szentkirály Szövetség alapító tagja adja át. A református templomban szombaton 10 órától ökumenikus istentisztelet lesz, ahol t. Bustya János helybeli református lelkipásztor hirdeti az igét. Ez alkalommal szentelik-avatják Szentkirály címeres zászlóját is, amelyet Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke ad át, a címert lapunk munkatársa, Szekeres Attila heraldikus tervezte. A búcsús szentmisére — miként azt t. Kacsóh Sándor illyefalvi lelkész, a szentkirály filia lelkésze közölte — vasárnap 11.30-kor kerül sor a sepsiszentkirályi kis kápolnában. A kápolnát 1992-ben egy lakóházból alakította át a kis létszámú katolikus közösség, mellé haranglábat is állított. Az ott látható Szent István-szobrot szintén a Szentkirály Szövetség adományozta a csíkszentkirályi találkozó alkalmával 2006-ban. Ugyancsak itt látható egy helybeli naiv művész Szent István-olajfestménye.
Árkos katolikus közössége rohamosan fejlődött, lélekszáma növekedett. Kápolnáját a buzgó katolikus báró Szentkereszty család, a mindenkori patrónus építette 1824—25-ben Szent István tiszteletére, akinek képe a kápolnában látható. Az árkosi filia a sepsikőröspataki anyaegyházhoz tartozik. T. Fekete József, a mater plébánosa tájékoztatott, hogy a búcsút vasárnap 16 órakor tartják, amikor a Szent Istvánra emlékező szentbeszédet t. Hajdú János főesperes mondja el. A mise után Isten szabad ege alatt megterítik az asztalt. Ebben az évben tatarozták a báró Szentkereszty család temetkezési kápolnáját — mondta a plébános. Határozat született, hogy itt is havonta egy alkalommal szentmisét tartanak az árkosi hívek és az érdeklődők számára. A kápolna védőszentje, miként azt egyik harangja is bizonyítja, sárkányölő Szent György.
Kisgyörgy Zoltán. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Előadás a magyarságról
Dr. Bárdi Nándor, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének kutatója tegnap, az RMDSZ szatmárnémeti székházában a Szent István Kör meghívására tartott előadást. Ennek során számba vette a vesztes világháborúk következményeképpen elszakított magyar nemzetrészek körében végbement legfontosabb társadalomtörténeti folyamatokat, egészen napjainkig. Beszélt a kisebbségi elitek társadalomképéről, illetve a kisebbségben élő magyar „kényszerközösségekről“ általánosságban kialakult képről, valamint ezek változásairól. A tudományos igénnyel, sok-sok számadat felhasználásával összeállított előadásban felvázolta a népességfogyás folyamatát, rávilágítva ennek főbb okaira, például az elvándorlásra vagy az asszimilációra. Mint kiderült, a Kárpát-medencei, kisebbségben elő magyar közösségek közül a legkisebb (12 százalék körüli) az erdélyiek körében a vegyes házasságban élők aránya, és szintén a romániai magyarok körében a legalacsonyabb a többes etnikai kötődéssel rendelkezők aránya. Míg nálunk ez 12,6 százaléknyi (akiknek fele Arad, Temes és Máramaros megyékben él), addig Felvidéken 20, Délvidéken pedig 28 százalékot mutat. A magyar-magyar kapcsolatokról szólván kitért a kettős állampolgárságra is, hangsúlyozva, hogy a határon túliakat érintő problémák Magyarországon mindig belpolitikai kérdésekhez kötődve jelentkeznek, így gyakran a pártok közötti csatározások egyik eszközévé válnak. Ez történt a kettős állampolgárságról szóló népszavazással is. Az MSZP-ben 2004 őszén hatalomra került Gyurcsány Ferenc a „nem“-mel való szavazásra buzdítás révén alkotott magának saját politikai közösséget, illetve ennek révén próbálta bizonyítani, hogy Orbán Viktor legyőzhető, és ő az az ember, aki ezt meg tudja tenni. Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti)

Szent István-napi ünnep Erdélyben
Néptánctalálkozóval, búcsúval, színes programokkal készülnek Erdély-szerte Szent István napjára.
Spanyolországi baszk és mexikói táncos csoportok jelenléte jelenti az újdonságot a Kolozsváron ma kezdődő 12. Szent István-napi Néptánctalálkozó programjában. A fesztivál hat napja alatt kilenc ország mintegy 360 hagyományőrző fiatalja fog fellépni.
Kultúrák találkoznak
„Azt hiszem, minden eddiginél népesebb és színesebb találkozónak nézünk elébe. A rendezvényünknek értelemszerűen lesz kötődési pontja a Kolozsvári Magyar Napokkal, viszont a néptánctalálkozó zömében különálló rendezvénynek számít” – nyilatkozta lapunknak Pillich Balázs. A néptánctalálkozó egyik szervezőjétől azt is megtudtuk, hogy Kolozsváron kívül összesen hat partnertelepülésen lesz jelen a népviseletbe öltözött forgatag, többek közt Bánffyhunyadon, Bonchidán és Magyarfenesen.
A szervezők úgy látják, hogy a fesztivál Erdélyben egyre fontosabb identitásmegőrző és kisközösségi önszerveződést gerjesztő szerepet játszik és az erdélyi magyar közösség nemzetközi kapcsolatépítésének elvitathatatlan tényezőjévé vált. Ugyanakkor – a fokozódó érdeklődésből ítélve – ma már az egyik legrangosabb Kárpát-medencei Szent István-napi rendezvénnyé fejlődött, s az európai kisebbségi és regionális kultúrák számon tartott találkozóhelyévé vált.
A szervezők, a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány, valamint a Szarkaláb Néptáncegyüttes, idén is számos érdeklődőre számítanak az augusztus 19-e és 23-a között zajló eseményre.
Először Székelyudvarhelyen
Idén első ízben Székelyudvarhelyen is megünneplik Szent István napját, pontosabban napokat, hisz a Polgármesteri Hivatal három naposra tervezi a rendezvényt. Bunta Levente Székelyudvarhely polgármestere elmondta, Udvarhely tisztelegni kíván államalapító Szent István királyunk előtt, és egy visszafogott költségvetésű, de annál színesebb programot állítottak össze, koncertekkel, sportrendezvényekkel, előadásokkal. – Büszkék vagyunk magyarságunkra, városunkra és Szent István királyra, aki előtt így tiszteleg Udvarhely is, összegzett a polgármester.
Az ünnepség augusztus 20-a és 22-e között lesz megtartva és fő helyszíne a Kossuth Lajos utca lesz, amelyet erre az időszakra lezárnak. Pénteken, azaz holnap délutántól az abásfalvi cigányzenekart, a Keleti Szél Szabadcsapatot, a gyergyószentmiklósi Step Dance táncegyüttest és több néptánccsoportot lehet megtekinteni, meghallgatni és ugyancsak pénteken halad át a városon a Korszakváltó Határon-túra 2010 elnevezésű, mintegy 100 tagot számláló kerékpáros menet. A napot tűzijáték koronázza meg.
Búcsús ünnepet ülnek
A Székelyudvarhelytől néhány kilométerre fekvő Székelyszentkirály nevű településen szintén ünnepelnek a hétvégén, vasárnap a falu Szent István nevet viselő templomának búcsús ünnepét ülik.
Bálint Elemér Imre polgármestertől megtudtuk, hogy ezúttal csak kimondottan a búcsúra koncentrálnak, hisz éppen a múlt hétvégén adott otthont a település a 14. Szentkirályok Találkozójának, amelyen tizenkilenc Kárpát-medencei névtestvér képviseltette magát, mintegy 850 vendéggel. Ennek ellenére mégis lesz egy kiemelkedő esemény a búcsú estéjén, a falubeli fiatalok előadással készülnek, a naphoz illően, István a király címmel, tudatta a polgármester.
Senki nem fog unatkozni
Testvértelepülési találkozóval egybekötött falunapokkal ünnepeli az államalapító király napját Csíkszentkirály lakossága. „A Csíkszentkirályi Falunapokat tizedszer szervezzük meg, testvértelepüléseinkkel pedig másodjára ünnepelünk” – tájékoztatta lapunkat Székely Ernő polgármester, aki hozzátette, utóbbi költségeit az Európa a polgárokért program keretén belül megnyert összegből fedezik.
A falunapokra tervezett programot böngészve, bizonyára sem a vendégek, sem pedig a falu lakói nem fognak unatkozni, a három napos rendezvénysorozat ugyanis igencsak bőséges és színes. Minden korosztályra gondoltak a szervezők, a gyermekprogramokon kívül a kulturális eseményektől kezdve, a főzőversenyen és az utcabálon keresztül a felújított római katolikus templom megáldásáig sok minden történik majd, vasárnap pedig szintén búcsú lesz Csíkszentkirályon.
Baloga-Tamás Erika, Sipos M. Zoltán. Új Magyar Szó (Bukarest)

Németh: autonómia nélkül nem beszélhetünk egyenjogúságról
Szent István napján lép életbe a magyar állampolgársági törvény
Augusztus 20. kettős ünnep a külhoni magyarság számára, hiszen egyrészt államalapító Szent István királyra emlékezik, másrészt pedig ezen a napon lép életbe a kettős állampolgárságról szóló jogszabály, amelynek alkalmazását 2011. január 1-jétől kezdik el. Kolozsváron, a szerdán elkezdődött Magyar Napok keretében színes programokkal ünneplik a magyar államalapítást, amely az István, a király című rockopera mai levetítésével csúcsosodik ki. Úgyszintén a nemzeti összetartozás fontosságát erősítették meg tegnap, Az egymásra találás nemzetpolitikája című fórumon résztvevő magyar és erdélyi politikusok. Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár szerint világos nemzetpolitikai jövőképre van szükség, amelynek középpontjába a magyar közösségeket befogadó országok esetében az egyenjogúságot kell állítani. A fideszes politikus azonban úgy véli, hogy ez csak az autonómia megteremtésével intézményesülhet.
A nemzetpolitikában bekövetkezett irányváltást, az elmúlt nyolc év gyakorlatával való szembefordulást leginkább a könnyített honosítás, vagyis az állampolgárság törvénye, illetőleg a nemzeti összetartozás tanúságtételéül szolgáló törvény egyértelműsíti – jelentette ki Répás Zsuzsanna magyar nemzetpolitikáért felelős helyettes-államtitkár a Kolozsvári Magyar Napok keretében rendezett Az egymásra találás a nemzetpolitikája című fórumon. Mindkét jogszabály a kilencven évvel ezelőtt kimondott trianoni békediktátum következményei orvoslásának elősegítését célozza – tette hozzá.
Átlátható támogatási rendszert ígérnek
Új tartalomhoz új formát kell adnunk, hiszen az elmúlt nyolc évben a nemzetpolitikai intézményrendszer folyamatos leépülésének voltunk tanúi: a szocialista kormányzat felszámolta a Határon Túli Magyarok Hivatalát (HTMH), 2004 óta nem hívták össze a magyar–magyar párbeszéd fórumát, a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT), a nemzetpolitikai kormányrészleg pedig egy eldugott kis főosztályként működött. Formailag is magasabb szintre emeltük a nemzetpolitikát, hiszen a főosztály államtitkársággá vált, amelynek felelős politikai vezetője Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes – folytatta Répás Zsuzsanna.
Az államtitkárság jelenleg az új szerkezet kiépítésén, a területi képviseletek megerősítésén, a támogatásrendszer átgondolásán dolgozik. Az átláthatatlanul szövevényes intézmények sorába tartozik a Szülőföld Alap is, amelynek folyamatban van az egységes, mindenki számára érthető és átlátható pályázati rendszer létrehozását megelőlegező átvilágítása – magyarázta Répás Zsuzsanna. Valószínűsítette, hogy jövőre már új költségvetéssel és teljesen új struktúrával folytathatja tevékenységét. Ősz elején a MÁÉRT-et és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát egyaránt összehívják, hogy ne egy budapesti íróasztal mögött szülessenek a közös ügyeket érintő döntések – tette hozzá. Elmondta: az állampolgársági törvényt megelőlegező státustörvényt is módosítják ősszel, hogy az előbbi méltó kiegészítése lehessen.
Répás Zsuzsanna kiemelt szerepet tulajdonított a nemzetpolitikai államtitkárság koordinációs funkciójának is: minden szaktárca foglalkozik a Kárpát-medencei magyarságot érintő ügyekkel, ezért az egyeztetés céljainak szolgálatában létrejött a nemzetpolitikai tárcaközi bizottság is – magyarázta.
Hatszintű nemzetpolitikai stratégia
Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke előadásában elmondta: az Orbán Viktor magyar miniszterelnök által meghirdetett összmagyar nemzeti integrációs programot az EMNT kezdettől fogva magáénak érezte, és első perctől annak cselekvő részese kívánt lenni. Kifejtette: a programnak hat fontos szintjét határozták meg, közjogi téren a kezdeti lépést a magyar állampolgárság könnyített eljárással való megadása jelenti. Toró szerint ugyanilyen fontos rendezni a külhoni magyar közösségeket befogadó államokkal is a közjogi viszonyt „Ezt sehol nem sikerült megoldani a Kárpát-medencében, ilyen téren talán a vajdaságiak állnak a legjobban, nekünk még egy kisebbségi törvényünk sincsen” – fejtette ki az EMNT ügyvezető elnöke. Az erdélyi magyar politikus a fent említett területek közé sorolta még a politikai, kulturális, civil társadalmi és a gazdasági szintet, illetve az egyházi integráció fontosságát emelte ki.
Páva Zsolt, Pécs városának polgármestere a nemzetpolitikai kérdések önkormányzati-szintű megközelítéseit taglalta: egy város szempontjából kézenfekvő megoldás a testvérvárosi kapcsolatok kiépítése, és ezek oly módon való gyarapítása, hogy a gazdasági és kulturális együttműködésen túlmenően a nemzetpolitikai szempontot is megtestesítsék. – Napjainkban több uniós projekt feltételül szabja a városok társulását a sikeres pályázás érdekében, illetőleg államközi együttműködést feltételező gazdasági csoportosulások is kezdenek teret hódítani az unióban – említette az elöljáró. Hangsúlyozta: a regionalizmus elvének érvényesülése az önkormányzati gyakorlatban, a szellemi gúzsbakötöttség feloldása, a kulturális sokszínűség elfogadása a nemzetpolitikai célok érvényesülését is elősegítheti.
Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium államtitkára előadásában elégedettséggel nyugtázta, hogy a kolozsvári magyarság kezdi megtalálni önmagát Erdélyben és az összmagyarságon belül. „Kolozsvárra nagy szüksége van Erdélynek és az összmagyarságnak is” – fogalmazott a fideszes politikus. Németh Zsolt kiemelte: alig tizenegy órával a magyar állampolgársági törvény hatályba lépése előtt kerülhet sor erre az eseményre. Felhívta a figyelmet, hogy hiteles nemzetpolitikára van szükség, de ez csak úgy valósítható meg, ha olyan intézmények jönnek létre, mint a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, amellyel szemben viszont az elmúlt nyolc évben a magyar kormány „ellenséges magatartást tanúsított”.
Világos jövőképre van szükség
A magyarországi politikus elmondta: nagyon fontosnak tartja nemzetpolitikai téren a világos jövőkép felvázolását. Hangsúlyozta: a külhoni magyar közösségeknek az anyaországhoz való kapcsolatát az egyenrangúság követelményének kell meghatároznia. Ez nem merülhet ki csupán a kettős állampolgárság könnyített eljárással való megadásában, hanem a nemzeti együttműködésnek ki kell terjednie a határon túli nemzetrészek egészére, vélekedett. Németh Zsolt ugyanakkor kiemelte: nagyon fontos a magyar államigazgatás egészének átitatása a nemzetpolitikai szemlélettel, ezért bír különös jelentőséggel a nemzetpolitikai tárcaközi bizottság létrehozása.
Ami a magyar nemzeti közösségek befogadó államokhoz való viszonyát illeti, azt az egyenjogúság megteremtésének kell meghatároznia – vélte Németh Zsolt, hozzátéve: ezért dolgozta ki a külhoni magyarság autonómiakoncepcióját. „Egy közösség nem lehet egyenjogú az autonómia biztosítása nélkül” – mondta a magyar politikus. Úgy vélte: ez nem csupán egy „mantra”, amelyet „izzó szemű székelyek hajtanak”, hanem vannak eredményei is az autonómia-küzdelemnek, hiszen Szerbiában a vajdasági magyarok megalakították a kulturális autonómiájukat szavatoló magyar nemzeti tanácsot.
A magyar külügyi államtitkár kiemelte: az Európai Unió (EU) több mint gazdasági közösség, hiszen egzisztenciális fontosságú a nemzeti közösségek számára. Németh Zsolt szerint a közép-európai térségnek ismét monarchikus fejlődési dimenziói vannak. „Nagyon fontos, hogy egyensúlyba tudjuk hozni a szomszédságpolitikai szempontokat a nemzetpolitikai törekvésekkel. Most úgy tűnik, hogy a kettő egyensúlyba hozható” – mondta Németh Zsolt.
Kifejtette: Magyarország fogja adni 2011-ben az EU elnökségét, s amennyiben képes megfelelnie jól a feladatnak, ez nagymértékben megnövelheti az összmagyar érdekérvényesítés lehetőségét. A politikus kiemelte továbbá az infrastrukturális együttműködés, illetve a határmenti térségek fejlesztésének fontosságát, hiszen a kisebbségi magyarság mintegy 60–70 százaléka ebben a térségben él.
Csökkenteni a húsz százalékos küszöböt
Németh Zsolt a résztvevők kérdéseire válaszolva elmondta: a nemzetpolitikai együttműködés rendszerében a határon túli magyar közösségek gazdasági és kulturális közvetítő felületként szerepelnek majd az anyaország és a vele szomszédos országok között, hiszen világszinten egyedülálló adottságnak minősül az, hogy a Kárpát-medencei magyar közösség egyharmada beszéli a magyar állam szomszédainak nyelvét. Az államtitkár egyetértését fejezte ki a húsz százalékos nyelvi küszöb lecsökkentésének szükségességét felvető Markó Béla RMDSZ-elnök ez irányú kijelentésével: – Nonszensz, hogy a második legnagyobb magyar lélekszámú romániai városban nem lehet a magyar nyelvet hivatalosan használni, ezért világos anyanyelv-használati stratégiát kell kiépíteni – jelentette ki Németh Zsolt.
Megtudtuk továbbá, hogy a magyar alkotmányozó szakbizottság a határon túli magyarok koncepcióit is figyelembe veszi az alaptörvény módosításakor. Az erdélyi munkacsoport szeptemberben ül össze – közölte Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke
P. A.M., Z. É. Szabadság (Kolozsvár)

Szent Korona az alkotmányban?
Nagy a valószínűsége annak, hogy a várhatóan jövő év elejére elkészülő új magyar alkotmányba bekerül a Szent Koronára való utalás is, amit az Orbán Viktor kormányfő vezette Fideszben sokan támogatnak, ugyanakkor más jobboldali politikusok is felkarolták az ötletet.
A kezdeményezés mellett Schmitt Pál új köztársasági elnök is kiállt, aki a hivatalba lépése tiszteletére augusztus 6-án rendezett beiktatási ünnepségen elmondta: javasolja, hogy az alaptörvény előszava tartalmazza a kereszténységre történő utalást és a Szent Koronát. „Köztársasági elnökként a jelenlegi és a majd megszülető alkotmány alapján kell az egyensúly szerepét betöltenem a parlamenti pártok, a magyar társadalom, a nemzet különböző csoportjai között” – fogalmazott az új köztársasági elnök a Sándor-palotában, hozzátéve: minden erejével azon lesz, hogy a lehető legszélesebb körű nemzeti egyetértésen nyugvó, a nép akaratát tükröző törvényei és alaptörvénye legyen az országnak.
Hangsúlyozta: közhivatalánál fogva, kellő mértéktartással, aktív részese kíván lenni az Orbán-kormány által megkezdett alkotmányozás folyamatának. Mint mondta, a világ számos, történelmére büszke ország alaptörvényére jellemző az állam gyökereinek, dicső múltjának deklarálása, és a nemzet alapvető értékeinek felmutatása. Ezért javasolni fogja, hogy az alaptörvény előszava tartalmazza a kereszténységre történő utalást és a Szent Koronát, amely – szavai szerint – a magyarság európaiságának és európai értéktartalmának jelképe.
Az áprilisi magyarországi parlamenti választások nyomán megalakult új összetételű Országgyűlés június végén hozott létre eseti bizottságot az új alkotmány kidolgozásának előkészítésére, a testületnek 45 országgyűlési képviselő lesz a tagja. A parlamenti bizottság mellett korábban egy szakértői alkotmány-előkészítő testületet is létrehoztak, a bizottság tagja Boross Péter volt miniszterelnök, Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Szájer József és Schöpflin György fideszes európai parlamenti képviselők, Stumpf István, az előző Orbán-kormány kancelláriaminisztere, valamint Pozsgay Imre volt államminiszter.
Az Orbán Viktor miniszterelnök által felkért szaktekintélyek feladata kidolgozni az új alaptörvény koncepcióját. A Fidesz elnöke már korábban ismertette álláspontját, miszerint a mostani alaptörvény csak „technokrata szabályhalmaz”, nem ad igazi útmutatást, összefogást a nemzetnek. „Én a lengyel alkotmány invokációszerű részét tartom célravezetőnek, minden ország alkotmányában van valamilyen, értékeket rögzítő tételsor, amely nem megosztani, hanem egységesíteni szokta az országot. Épp azért van szükség az alkotmány elején néhány veretes, komoly mondatra, hogy mindenki érezze, »ebben a misében«, történetben ő is benne van” – jelentette ki egy tavalyi tévéinterjúban Orbán Viktor.
A választások óta eltelt időszakban a Fidesz számos politikusa úgy vélekedett, hogy ma Magyarországon ideiglenes alkotmány van érvényben, és eddig kellő felhatalmazás, társadalmi szerződés, illetve nemzeti egység híján az új alkotmány létrehozásának lehetősége még nem állt rendelkezésre. Az áprilisi parlamenti választásokon azonban az emberek egy eddig soha nem látott széles körű nemzeti egységet hoztak létre, és világos felhatalmazást adtak az Országgyűlésnek, ami komoly elvárást jelent a kétharmados parlamenti többséggel rendelkező Fidesz–KDNP-vel szemben az új alkotmány megalkotásával kapcsolatban.
Boross Péter volt miniszterelnök, az alkotmány-előkészítő testület tagja nemrég a Népszabadságnak úgy nyilatkozott: Orbán Viktor alkotmányos mulasztást követne el, ha kormányzása alatt nem születne meg az új alaptörvény. „Noha még nem lenne szerencsés részletekről nyilatkozni, egy biztos: a csodás magyar közjogi hagyományokat meg kell jeleníteni az új alkotmányban.
E hagyományok része a Szent Korona is. A koronát akár a patetikus preambulumon túl az alapszövegben is kellene szerepeltetni” – vélekedett a politikus a napilapnak. Boross Péter ugyanakkor elmondta azt is: mindenképpen jó gondolat lenne, ha olyan alkotmány születne, mely az elmúlt 1000 évet felöleli, és hitet tesz a folytonosság mellett, ennek pedig része a Szent Korona is.
„Többet kellene tudnia az országnak közjogi hagyományainkról, s arról, hogy Magyarország megmaradásában milyen szerepe volt a koronának és a sarkalatos pontoknak” – nyilatkozta a volt miniszterelnök, aki azt az 1505-ös döntést említette, amelynek során a magyar országgyűlés kimondta, „idegen vérből” származó király nem kell. Idézte a Népszabadságnak Werbőczy alaptételét is, jelesül azt, hogy a Szent Korona a főhatalom, a király hatalma is a koronától származik. „Nem véletlen, hogy történelmünk során le kellett tennie a királyoknak, az ország vezetőinek a »koronázási esküt«” – emlékeztetett Boross Péter, hozzátette ugyanakkor: vigyázni kell mindezzel, „nehogy avíttak legyünk, vagy nevetségessé váljunk”.
A volt miniszterelnök különben később egy tévéinterjúban megismételte: az ország vezetőinek mindenképpen a Szent Korona előtt kellene esküt tenniük, és szeretné, ha ez belekerülne az alkotmányba. Emellett Boross Péter arról is beszélt, hogy a kormány a Szent Korona-tant is beemelné az új alkotmányba. A volt miniszterelnök szerint újra kell gondolni az egész történelmet, főleg a közjogot, és be kell építeni a mai életbe, ezért van szükség új alkotmányra. Boross Péter szerint a hagyományokat, ceremóniákat át kell örökíteni, és úgy véli: a korona szinte személy és személyiségi jogai vannak.
A Szent Korona-tan Magyarország történelmi, íratlan alkotmányának alapját képező hagyomány, melyen a magyar állam eszméje alapult, és amely máig ható befolyást gyakorol az alkotmányos közgondolkodásra. A sacra corona kifejezés először 1256-ban jelent meg IV. Béla egyik oklevelében, az esztergomi Szent Adalbert-főszékesegyház számára kiállított kiváltságlevélben: „a hozzánk és a szent koronához hűtleneket ...nekünk és a szent koronának engedelmeskedni kényszeríti”. A Szent Korona-tan hívei szerint a felbomló törzsi szervezet, és a megyerendszer bevezetése szükségessé tette, hogy a Kárpát-medence szabad népeinek Szent István jogi biztosítékot adjon kiváltságaik, jogaik megőrzésére és a király leválthatóságára – noha erre vonatkozó, István korából származó írásos bizonyíték nem áll rendelkezésre.
A tan hívei szerint e gondolat jegyében Szent István király a Szent Koronát a mindenkori király fölé emelte. Szent István király Imre herceghez intézett Intelmei alapján egy korona jelképezi az országot mint területet, az ország polgárait, a közigazgatási rendszert, az apostoli keresztény hitet, az apostolságot, az uralkodó személyét, az uralkodói tulajdonságokat éa képességeket, a jogi intézményrendszert, az igazságos ítélkezést, a társadalmi türelmet (toleranciát), az ország védelmét és az országban lakó, együttélő, vendégként befogadott idegen népeket. A tan hívei azt vallják, hogy a Szent Korona, mint jogi személy, jogilag a Magyar Államnak megfelelő. Ezen túlmenően az állam, mint elvont, megfoghatatlan gondolat fizikai megtestesülése. Szent István király a Szent Korona képében ajánlotta fel az országát Szűz Máriának.
A föld, illetve általánosságban természeti erőforrások Szent Koronához rendelése biztosíték, amellyel a közösségi erőforrások a közösség egészéhez rendeltettek. Ezzel megakadályoztatott, hogy pár nemzedék alatt a közösségtől és a közösséget alkotó személyektől a magántulajdon módszerével el lehessen vonni a természeti erőforrásokat, és ezzel a szabad életet ellehetetlenítő közállapotok alakuljanak ki. A Szent Korona teste az egész Kárpát-medence, vagyis Magyarország és a társországok: Erdély, Horvátország, Dalmácia, és Szlavónia.
A Szent Korona tagjai a Szent Korona országainak polgárai, tehát a magyar nemzet és az együttlakó vendégnépekre is vonatkozik, akiket külön védelmez a Szent Korona-tan. Vagyis a Szent Korona a politikailag szervezett nép, vagyis a nemzet, és mivel a Szent Korona a legfelsőbb szuverén felség, ez megfelel a Rousseau által a 18. században kigondolt népfelség elvének. Mivel a Szent Korona a legfőbb szuverén, a Szent Korona-tan nem ismer el fölötte álló személyt. Ezáltal a Szent Korona tagjai, vagyis a polgárok egyenlőek, közülük senki nem uralkodhat a másikon, tehát a Szent Korona-tan eleve kizár minden diktatúrát. Az ellenállási jog lehetővé teszi a Szent Korona tagjai számára, hogy az alkotmányosságon túllépő önkényuralommal szemben föllépjenek. Mivel a Szent Korona a legfőbb szuverén, ezért az uralkodó sem állhat fölötte, az ő hatalma is csak a Koronától ered.
Eckhart Ferenc jogtörténész 1941-ben kiadott, A szentkorona-eszme története című művében kísérelte meg eloszlatni a tannal kapcsolatos mítoszokat és tévhiteket. Rámutatott arra, hogy a Szent Korona-tan lényegében megegyezik az európai keresztény monarchiák hasonló jellegű jogelméleteivel, amelyek szerint a korona által szimbolizált hatalom nem a király egyszemélyi hatalmát, hanem a néppel vagy nemzettel megosztott uralmat jelenti. Ezen mű nem népszerű az 1989-es rendszerváltás óta ismét népszerű mitikus-transzcendens elméletek követői között, gyakran „horthysta” elméletként kezelik, pedig maga a mű szokványos „monarchista” elméletként kezeli a Szent Korona-tan alapjait, melyben még a polgári demokráciák lényege – az állampolgárok közötti egyenlőség és a választott képviselőkön keresztüli hatalomgyakorlás – is szerepel.
Amerikát is megjárta a Szent Korona
A magyar Szent Korona Európa egyik legrégebben használt és mai napig épségben megmaradt koronája. A magyar államiság egyik jelképe, mely végigkísérte a magyar történelmet legalább a 12. századtól napjainkig. A Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia kiadványai, valamint a témával foglalkozó történészek többsége szerint a koronát III. Béla (1172–1196) korában állították össze két fő részből: az úgynevezett görög koronából (corona graeca) és a latin koronából (corona latina).
A tetején lévő keresztet később, valószínűleg a 16. században illesztették rá a Krisztus-kép átlyukasztásával. A kereszt elferdülését minden bizonnyal egy 17. századi sérülés okozta. Egy 800 éves legenda szerint a koronát, vagy legalábbis annak felső részét, II. Szilveszter pápa küldte Asztrik érsek révén I. Istvánnak koronázására, ennek alapján a korona népszerű neve Magyarországon és sokfelé máshol „Szent István koronája”.
A második világháború után több évtizeden keresztül az Egyesült Államokban őrizték a magyar ereklyét, amely 1978-ban, Jimmy Carter elnöksége idején került haza, a Magyar Nemzeti Múzeumba. A Szent Korona és a koronaékszerek (királyi jogar, országalma, koronázási kard) az első Orbán-kormány idején, a millennium évében, 2000. január 1-jén, példátlan biztonsági intézkedések mellett került át az Országház Kupolacsarnokába a Nemzeti Múzeumból, ahol a nemzeti ereklyék közül csak a palást maradt.
Akkor jött létre a Szent Korona Testület is. A költöztetés politikai vihart kavart, az akkori ellenzék protestált, 2001. augusztus 15-én pedig a Nagyboldogasszony-napi mise idejére – Paskai László bíboros kezdeményezésére – Esztergomba „utazott” a Szent Korona a Dunán. A koronát a Köztársasági Őrezred kísérte az egyházi ünnepségre, a nemzeti ereklyét a bazilika kapujában a Szent Korona Testület tagjai fogadták, és Áder János akkori házelnök mondott köszöntőt. A Bazilikában kiállították a koronát, azt a látogatók is megtekinthették. A kora esti zárófogadáson Orbán Viktor miniszterelnök köszöntötte az egybegyűlteket. Krónika (Kolozsvár)

Szent királyunk napja a Perkőn
Tegnap a Szent István-búcsú Kézdiszentlélek központjában az egy évvel ezelőtt felavatott egész alakos Szent István-szobor előtti téren kezdődött.
Csüdör Katalin könyvtáros bejelentette: Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke objektív okok miatt nem lehet jelen, később látogat Kézdiszentlélekre, majd Balogh Tibor polgármester és Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke mondott beszédet. Az ünnepségen Soós Tamás, a Heves megyei közgyűlés elnöke, valamint Kézdiszentlélek testvértelepüléseinek küldöttei, Budapest XI. kerületének, Fony, Szentgál és Piliscsaba képviselői voltak jelen, és ötven, Vajdaságból érkezett nagycsaládos is részt vett.
A koszorúzás után a több száz fős tömeg elindult a szent hegy felé, ahol pontosan tizenkét órakor ismét megszólalt a perkői kápolna harangja, búcsúra szólítva a Szentföld falvainak hívő katolikus népét. Előző nap a hagyományokhoz híven Kiskászon ifjúsága díszítette fel a Szent István-kápolnát és környékét. A kis kápolna mögötti szabadtéri oltár előtt több százan hallgatták az ünnepi szentmisét, Szent István királyunkra emlékeztek. A Dávid Emil kézdiszentléleki kántor által vezényelt egyházi énekkar szent királyunk emlékét idéző énekeket adott elő. Az ünnepi szentmise főcelebránsa Bereczi István gelencei plébános volt, aki Szent István életét példaként állította a mai nemzedék elé. Az ünnepi szentbeszédet Drócsa László kézdikővári plébános mondta, aki a nagy, szent királyra emlékezve kemény hangon ítélte el az abortuszt, az öngyilkosságot, az egykézést, az Istentől eltávolodókat, elanyagiasodó világunkat.
A kővári plébános nem mulasztotta el bírálni azokat sem, akik eltávolodtak a Szent István-i örökségtől, a keresztény hittől, a tiszta erkölcstől. A nagy király egész életében azt akarta, hogy a magyar összetartó nép legyen. A széthúzás nem tesz jót a magyarságnak sem nálunk, sem az anyaországban, ott, ahol három magyar öt pártra szakad, ott nem csak magyar jövőnk forog kockán, hanem örökségünk is — hangsúlyozta. Szentbeszéde végén azt is elmondta: éppen szent királyunk napján lépett érvénybe a kettős állampolgárság megadásáról szóló törvény. Ismét van anyaországunk, hiszen Magyarország elismerte elszakított gyermekeit — mondta a plébános. A szentmise végén Csiby József kézdiszentléleki plébános házigazdaként mondott köszönetet mindazoknak, akik hozzájárultak a szentmise megszervezéséhez és lebonyolításához, majd átadta a szót Szabó Álmosnak, a Világ Győzelmes Királynője, Magyarok Nagyasszonya Szent Korona Lovagrend Erdélyi Rendtartománya kormányzójának, aki társaival együtt idén a Szent Korona hű mását hozta el a Perkőre. Az áldás és elbocsátás után az ünnepi szentmise a magyar és a székely himnusz eléneklésével ért véget. Mindkét helyen a bélafalvi hagyományőrzők álltak díszőrséget. Délután a perkői szabadtéri színpadon néptáncfesztiválra és a Kormorán Memory Band koncertjére került sor, az ünnepség sötétedés után őrtűzgyújtással fejeződött be. Iochom István. Erdély.ma