Schönberger Jenő megyéspüspök celebrálta augusztus 20-án Szatmárnémetiben, a római katolikus székesegyházban az ünnepi szentmisét, amelyet államalapító királyunk, Szent István tiszteletére tartottak. A zsúfolásig megtelt templomban ott voltak a többi történelmi egyházak, valamint az RMDSZ és a civil szervezetek képviselői is. /Ünnepi szentmise Szatmárnémetiben. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./

Szent István, ünnepét a Gyulafehérvár közeli Boroskrakkón ünnepelte a Fehér megyei magyarság. Bárócz Huba református esperes igehirdetése mellett Gál Alajos c. kanonok, a gyulafehérvári Szent István székesegyház plébánosa, Veres Ferenc bethlenszentmiklósi unitárius lelkipásztor, valamint RMDSZ részről Bakó Botond, választmányi tag, nyugdíjas pedagógus mondott beszédet. A történelmi emlékekkel telített, egykoron virágzó Hegyalja mindennapjairól, a templomok helyzetéről Gudor Botond magyarigeni lelkipásztor emlékezett. /Boroskrakkói emlékezések. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./

Augusztus 20-a összmagyar ünnep, államalapító Szent István király ünnepe. A Duna TV közvetítette a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója keretében az Óriáspincetetőről élő adásban az Egy a nép, egy a magyar című Szörényi-Bródy produkciót. A lap munkatársa, Köllő Katalin kirohant az előadás ellen: színvonaltalan, igénytelen. Szörényi Levente történelmi rockoperáiból /Atilla – Isten kardja, István, a király, Veled, Uram! és Árpád Népe/ összeállított részletekből állt. A cikkíró reméli, Sólyom László köztársasági elnöknek a felvidéki Deákin mondott beszédét kevesen hallgatták meg, ugyanis „teljes zagyvasággá változott” az ünnepi beszéd. „Igyekszünk megérteni, hogy milyen kisebbségben élni. Mi, akik soha nem éltünk kisebbségben, nem is tudják, milyen nehéz nekünk megérteni az önök helyzetét”, körülbelül így hangzott az rész, amelyre az újságíró kimondta: igen, ez látszik, tisztelt elnök úr, hogy nem értik, nem is igyekeznek megérteni. „Talán ezért tetszettek találni széles Erdélyországban csupán öt (és fél) embert, akit érdemes volt kitüntetni (össz)nemzeti ünnepünk alkalmával, mert nem tetszik érteni a helyzetünket. A „fél” az úgy értendő, hogy a kitüntetett erdélyi származású ugyan, de már rég odaát él. Vagyis kicsit még spórolni is tetszett. ” /Köllő Katalin: Ünnepi hangulat. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./

Dr. Sólyom László köztársasági elnök a felvidéki Deákiban ünnepelt együtt a szlovákiai magyarokkal, s a Szent István-i államalapítás nagy ünnepének előestéjén alighanem itt mondta el elnöki mandátumának legjelentősebb beszédét, a legnagyobb ívet vázoló üzenetét egy új Kárpát-medencei megbékélés és összefogás szükségességéről, írta Magyari Lajos. Deáki nagyközségben íródott le az első föllelt összefüggő magyar nyelvemlék, a méltán híres Halotti beszéd, mely perdöntően bizonyítja, hogy már a korai magyar középkorban a magyar nyelvű írásbeliség is polgárjogot nyert a latin mellett. Sólyom László kijelentette, hogy egy mai magyar államfő számára nem csupán természetes a határon túli magyar közösségekkel való ünnepi együttlét, de kitüntetés is egyben, hiszen magyarságból, az értékek, az identitás megőrzéséből éppen ezek a kollektívumok mutattak és mutatnak példát, s ez olyan érték, melyre nyugodtan lehet alapozni a 21. század új magyar nemzetstratégiáját. A történelmi feltételek ehhez ma a leginkább kedvezőek, s e feltételek között végre cselekedni kell. Önmagunk megbecsülésével, a másság tiszteletével, de határozottan elvárva és igényelve azt is, hogy a mi természetes jogainkat és méltóságunkat mások is tiszteljék, sőt, garantálják. Magyarán: a magyar közösségek kollektív jogait, az önrendelkezéshez, az identitás valódi megőrzéséhez való jussát. /Magyari Lajos: Sólyom László Deákiban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 21./

Az ünnep előestéjén Sólyom László köztársasági elnök a nemzeti egység szükségességére hívta fel a figyelmet. Az elnök – aki a magyar politikai színtér talán leghitelesebb figurája – a nemzeti ünnepek alkalmával személyes jelenlétével is igyekszik kifejezni az egység elvont eszméjét, amikor erdélyi vagy felvidéki nemzettársai körében ünnepel. Az ésszerű vitakultúra egy olyan közös, a politikai közösség többsége számára hasonlóképpen érthető nyelv meglétét feltételezi, amely egy minimális – a társadalom alapértékeit illető – konszenzus kifejezője. A „morális válság” – amelyről Sólyom több ízben beszélt –a legitimitási válságot (illetve annak színlelt hiányát) is jelenti; vagyis azt, hogy a kormányfő a „hazugságspirál” utólagos legitimálásával radikálisan értelmezte át mindazt, amit a politikában a normakövető magatartásról gondoltunk. Hogy ez a kormány – mindannak ellenére, ami történt – hivatalban van: botrány. És az is botrány, hogy ez a kormány az államalapítás ünnepén elképesztő biztonsági intézkedésekkel igyekszik távol tartani magától saját népét, miközben felelőtlen ifjoncok félkatonásdit játszanak. Ha van aktuális üzenete a Szent István-i műnek, akkor az a politikai közösség „újraépítésének” – végső soron egy új honalapításnak – a halaszthatatlansága. /Papp Attila Zsolt: Új honalapítás. = Krónika (Kolozsvár), aug. 21./

Sokan emlékeznek még a tavaly tragikusan végződött budapesti tűzijátékra. Idén sem kímélte az időjárás a magyar fővárost: az eső miatt elmaradt a Szent István bazilika körüli, augusztus 20-i Szent Jobb körmenet. Heves eső, helyenként jégeső zúdult Budapestre. Sokáig kérdéses volt a tűzijáték sorsa is, melyet megtartottak. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök beszédében Magyarország kötelességének nevezte a segítségnyújtást a határon túli közösségek számára. /Budapesten ismét eső áztatta az ünnepségeket. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./

Augusztus 20-án Aradon az arad-belvárosi római katolikus templomban az ünnepélyes szentmisét a honalapító Szent István király tiszteletére celebrálták. A koszorúval körbefuttatott Szent István-oltárkép előtt a szerzetesek a hívekkel együtt mondtak könyörgést. Piusz atya szentbeszédének elején feltette a kérdést: mi az emberi bölcsesség? Amire maga válaszolt: Isten szellemi, lelki, az Ő titkainak az ismerete. Szent István intelmei ezer év múlva sem veszítettek aktualitásukból, mivel a nemzet egyesítését csakis Istenbe vetett hittel lehet véghezvinni, hangoztatta szentbeszédében Piusz atya. Kevesen jöttek el, mert a Szent István tiszteletére felajánlott szentmisét csak a szószékről hirdették meg. /Balta János: Szent István intelmei, üzenetei. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 22./

Véget ért a kilencedik alkalommal megrendezett Szent István-napi néptánctalálkozó, a szervezők már a jövő évi székelyföldi programokról is beszélnek. Pillich Balázs fesztiválszervező elmondta, jövőre lesz tízéves a fesztivál, s ezt nagyszabású rendezvényekkel kívánják majd megünnepelni, további országrészeket is bevonnának a rendezvénysorozatba. „A székelyföldi régió felé szeretnénk terjeszkedni, ott is szerveznénk programokat” – nyilatkozta. /Erdős Zsófia: Terjeszkedő néptáncnépek. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 22./

Augusztus 20-án éjfél előtt ért véget a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának négynapos rendezvénysorozata. Záróakkordként a megye magaslatain őrtüzeket gyújtottak. Előzőleg a Perkőn, a Szent István-kápolna közelében a baróti Transylmania etno-rock együttes bemutatta Mert tudnom kell... című nagy sikerű produkcióját, melyet s a Duna Televízió élőben közvetített. Az előadás részeként kevéssel 23 óra után meggyújtották a perkői lármafát, majd megyeszerte lángra lobbantak az előkészített őrtüzek. /Véget ért a világtalálkozó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 22./

A hazafias szlovák kulturális intézményhez, a Matica Slovenskához közeli „aláírók” csoportjának tagjai tiltakoztak, amiért Sólyom László magyar köztársasági elnök augusztus 19-én a felvidéki Deákin részt vett és beszédet mondott a falu Szent István napi emlékünnepén. A magyar megnyilvánulások ellen másfél évtizede rendszeresen fellépő, magukat nagysurányi aláíróknak nevező személyek szerint az államfő látogatása nem tekinthető magánjellegűnek, Sólyom László jelenlétében a független és önálló Szlovák Köztársaság területén egy idegen állam ünnepét rendezték meg. Ez szerintük megengedhetetlen, tiltakozásukat eljuttatják Sólyom Lászlóhoz is, az esetről pedig tájékoztatni fogják Ivan Gasparovic szlovák államfőt és Ján Kubis külügyminisztert. Stanislav Bajaník, a Matica Slovenská titkára előbb tagadta, majd újságírói firtatás nyomán kényszeredetten elismerte, hogy a magyar államfő nem a „hátsó kiskapun”, hanem a szlovák elnöki iroda és a pozsonyi külügyminisztérium tudtával, az ilyenkor szokásos protokollnak megfelelő módon járt Szlovákiában. Bajaník ennek ellenére kifogásokat emelt, jóllehet, a magyar államfő Deákin azt is hangsúlyozta: „Jó lenne, ha térségünk országainak államfői úgy járnának át egymás országába, hogy az magától értetődő legyen. ” Sólyom szólt arról is, jómaga mennyire örül, ha Ivan Gasparovic egy magyarországi szlovák faluba látogat. A pozsonyi sajtótájékoztatón mégis kifogásként hangzott el: „A köztársasági elnök, mint az első közjogi méltóság, egy ilyen jellegű akción aligha léphet fel magánszemélyként. ” /Magyarellenes szlovák „aláírók” tiltakozása. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 23./

Polgár Botond, gyergyói fiatal szobrász, a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán utolsó éves, ő készíti Gyergyószentmiklóson a Bucsin negyedi templom előtti térre tervezett, a közel háromméteres Szent István-szobrot. A több tonnás andezit követ már elhozták. A szobor a Szent Korona felajánlását fogja ábrázolni, tehát Szent István nem a fején viseli a koronát, hanem párnán a jobb kezében tartja. Ő készíti a templombelsőt, az oltárt, a keresztút tizennégy stációját, a korpuszt, a keresztelőmedencét. Úgy gondolja, hogy az elkövetkező tíz évet az életéből ez többé-kevésbé ki fogja tölteni. A jövő júniusban végző Polgár Botond mesterképzőre, doktori fokozatra is szeretne maradni Budapesten, de, mint mondta, témája Erdély. /Baricz-Tamás Imola: „Szeretnék méltó lenni a feladathoz”. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), aug. 23. – 34. sz. /

A Szent István fiának nevét viselő települések találkozóját tartották Hegyközszentimrén. Kápolnát építenek a partiumi Hegyközszentimrén az ezer éve született Szent Imre herceg tiszteletére. A Bihar megyei településen nincsenek ugyan katolikus hívek, az ott élők és a község önkormányzata a kápolnát pontosan azon a helyen alakítja ki, ahol 1031. szeptember 2-án a herceg életét vesztette egy vadászbaleset következtében. A kápolna alapkövének letételével ért véget a Szentimre elnevezésű települések hétvégi találkozója. A találkozó keretében vonultak fel szeptember 1-jén a lovas huszárok Szalárdon, Hodoson majd Hegyközszentimrén, ahol megkoszorúzták a település névadójának szobrát. A rendezvényen volt lovas- és íjászbemutató, hagyományőrző programok, este pedig Dévai Nagy Kamilla koncertezett, miután a Kabai Nyári Színház előadásában a résztvevők megtekinthették az István, a király című rockoperát. A találkozónak otthont adó Szalárd önkormányzata az egyházzal és a civil szervezetekkel több mint ezer személyt látott vendégül. A Szent Imre millenniumi emléktúra utolsó előtti állomása a Bihar megyei Szentjobb volt. A közel 60 huszárból álló csapat felvonulása után a délutáni hálaadó misét Tempfli József római katolikus megyés püspök, szentjobbi apát tartotta. /Demeter Kinga: Kápolna Szent Imrének. = Krónika (Kolozsvár), szept. 3./

Megjelent a Szövétnek aradi kulturális szemle legújabb, idei 4. (59.) száma, címlapján Melocco Miklós: Szent István megkoronázása c., Esztergomban felállított szobrával. A szerkesztő Ujj János Rekviem a névtelenekért c. írásával indította a számot, Nagy Anikó írt a Ficzay Dénes Emlékkönyvről, dr. Bucur-Horváth Ildikó egyetemi tanár pedig a magyar szaknyelvről. Lehoczky Attila az 1940–1944 közötti aradi és dél-erdélyi magyar sajtóról adott képet. /A Szövétnek legújabb száma. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 5./

A Hunyadi László marosvásárhelyi szobrász művészetéről megjelent könyvet, Nagy Miklós Kund és Tarjányi József kötetét szeptember 13-án Kiskunfélegyházán is bemutatják. Hunyadi Lászlót az alföldi városban ottani Petőfi- és Szent István-szobra révén sokan ismerik, a budapesti Közdok Kiadónál közzétett monográfiájának szerzői munkásságát méltatják a félegyházi közönség előtt. Szeptember 16-án Fertőszéplakon is főszereplő lesz a szobrászművész. A helybeli műemlék templom falán felavatják Mindszenty József bíborosról készített domborművét. /Hunyadi László kettős rendezvénye. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 11./

A Molnár C. Pál Baráti Kör tagjai, meghívott vendégművészek – köztük Kristófi János nagyváradi festő – és nagynevű elődök munkáin keresztül ismerhetik meg a magyar egyházművészetet, történelmet, tájakat és városokat a Budapesten járó érdeklődők a Szent István Bazilika altemplomában megnyílt kiállításon. Molnár C. Pál festőművész, grafikus és egyházművész neve fémjelzi azt a társaságot, mely húsz éve alakult meg hivatalosan. De a barátságok, amelyekből született, jóval régebbi időkre tehetőek. /Kánya Gyöngyvér: Bazilikatitkok váradi színei. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./

Gyergyószéki felekezetek kapják idén Hargita megyében a megyei tanács által kiutalt egyházi támogatást. 135 ezer lej áll a különféle felekezetekhez tartozó magyar és román gyülekezetek rendelkezésére annak a korábbi megállapodásnak az értelmében, miszerint a megyében évente más-más régió kap jelentősebb összeget. Idén a legnagyobb összeget a gyergyószentmiklósi római katolikus plébánia kapta, a pénzt a Bucsin negyedbeli Szent István-templom építésére fordítják. A gyergyóalfalvi Szentháromság-templom javítási munkálataira is adtak támogatást, továbbá a gyergyóditrói nagytemplom tatarozására, továbbá a tekerőpataki és salamási katolikus templomok tatarozására. A román egyházközösségek kevesebb összeghez jutottak, mert a Hargita megyében lévő ortodox és görög katolikus plébániákat tekintélyes összegekkel támogatja a kormány. /Jánossy Alíz: Idén Gyergyót támogatják. = Krónika (Kolozsvár), szept. 21./

Szeptember 26-án Kovásznán a Szent István római katolikus templomban dr. Pápai Lajos győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia iskolabizottságának elnöke szentmisét celebrált, melyet a háromszéki származású boldog Apor Vilmos, egykori győri püspök emlékére ajánlott fel. Ezt követően felszentelte a Böjte Csaba alapította Dévai Szent Ferenc Alapítvány kovásznai Apor Vilmos Gyermekvédelmi Központját és az épület pincéjében kialakított kis kápolnát. Az ingatlant 2005-ben vásárolta meg a Dévai Szent Ferenc Alapítvány. A gyermekvédelmi központot tavaly indították be mintegy tizennégy árva vagy nehéz családi körülmények között élő gyermekkel. A győri római katolikus egyházmegye híveinek adományából megvásárolták a ház melletti telket, és maradt annyi pénz, hogy a nyár folyamán sikerült felújítani az épület emeletét, a pince egyik kis helyiségében pedig kápolnát alakítottak ki. Böjte Csaba elmondta, hogy a boldog Apor Vilmos győri vértanú püspök életét adta a bajba jutott asszonyok és gyermekek védelméért, ezért nevezték el róla a kovásznai gyermekvédelmi központot. Amint a vértanú püspök Győrbe ment, hogy megvédje az ottani asszonyok életét, úgy győri testvéreink Háromszékre jöttek, hogy megvédjék a szegénységtől, nyomortól az itteni gyermekeket. Így hát ez a ház nemcsak a bajba jutott, szegény gyermekek kényelmét, életterét jelenti, hanem szimbólum is. /Bodor János: Kápolnaszentelés Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 27./

Gál László, a gyulafehérvári Majláth Gusztáv Károly Teológiai Líceum igazgatója elmondta, hogy az iskola a kommunista időszakban is megőrizte önálló jellegét, 1991 után visszamenőleg is elismerik az itt érettségizettek diplomáját. A líceum megőrizte hivatásgondozó jellegét, diákjai közül sokan a Hittudományi Főiskolán tanulnak tovább. Bentlakás és 16 ezer kötetes könyvtár áll a diákok rendelkezésére. Van irodalmi kör, megjelenik a Szikra diákfolyóirat. A Bécsi Szent István Egylet jóvoltából ösztöndíjakat is biztosítanak a diákok számára. /Farmati Anna: A gyulafehérvári Majláth Gusztáv Károly Teológiai Líceum. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 7./

A Gyulafehérvári Főegyházmegyében ebben az évben is megszervezik a papi továbbképzőt Alvincen, a Pongrácz Szent Istvánról nevezett Tanulmányi Házban. Kialakult gyakorlat, hogy a felszentelés után még öt éven át minden évben továbbképzőn vesznek részt az ifjú lelkipásztorok. Csak a továbbképző eredményes befejezése után lehet jelentkezni plébánosi vizsgára. A továbbképzőre kötelezett személyeken kívül bárki részt vehet a papok közül. /Zsebe Márta: Papi továbbképző. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./

Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója Sepsiszentgyörgyön élő ismert szobrászművész, számtalan köztéri szobra áll a tereken. Elmondta, hogy évek óta az Üregek című kisplasztikai sorozatán dolgozik. Ezek antropológiai jegyeket hordozó absztrakt alkotások. A cím kiüresedésre utal. Nemrég avatták Sepsiszentgyörgyön Arany János-szobrát, most László Ferenc, a nagy múzeumőr plakettje foglalkoztatja. Évtizedekig nem volt szabad magyar történelmi alakokról készült szobrokat közterekre kiállítani. Most lehet, be kell pótolni a hiányokat. Szomorú tény, hogy Sepsiszentgyörgynek nincs elég kiállítóterme. A képtár önmagában nem pótolhatja a hiányt. Műtermeket kell létrehozni, hogy a fiatalokat hazacsalogassák. Baász Imre bevallotta annak idején, azért jött ide, mert műtermet kapott, de ezért jött Hideg Margit, Koppándi és Tornai Endre is. Vargha Mihály /sz. Kézdivásárhely, 1961/ 1988-ban Iasi-ban diplomázott a Képzőművészeti Akadémia szobrászati szakán, számtalan csoportos és egyéni kiállítása volt itthon és külföldön. Köztéri alkotásai Sepsiszentgyörgyön: In memoriam 1956 – térplasztika, kő, bronz, Kossuth Lajos, II. Rákóczi Ferenc, Szent István, Csereyné Zathureczky Emília, Arany János, Kós Károly – bronz mellszobrok, Jókai Mór, Málik József, Puskás Tivadar, Bartók Béla, Berde Áron – bronz domborművek. Szárazajtán: Mártírok emlékműve – kő. Bereckben: Gábor Áron, egész alakos bronzszobor, Csernátonban: Zámbler János, monumentális kőportré. Kovásznán: Ignácz Rózsa, bronz mellszobor, Gazdáné Olosz Ella, bronz dombormű, Sepsiillyefalván: Szabó Dezső, bronz mellszobor, Royal Oak, Detroit (USA): Együttes Lény. In memoriam Baász Imre – faplasztikák. Nagyatád (Magyarország): Halmok – faplasztika. Hojer (Dánia): Apa és fia – festett fa. Morges (Svájc): Fej – kő. Ószandec (Lengyelország): Szent Kinga – fa. Buenos Aires (Argentína): Czetz János – fa. /Bogdán László: Mindig is a fa izgatott. Beszélgetés Vargha Mihállyal. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 13./

Szentjobbon a Szent István Szociális Központ 2002-ben kezdte el működését: az elhagyatott, szegény sorsú gyerekek felkarolását, s most újabb fejlesztési szakaszba lépett. 2007. október 2-án ünnepélyes keretek között megkezdték a mezőgazdasági géppark építését. Az ünnepségre Ausztriából eljött a szociális központ fővédnöke, Georg Wilfinger melki apát, akinek a kezdeményezésére jött létre az Auro-Danubia Egyesület, amely felvállalta a szentjobbi központban nevelkedő gyerekek támogatását. Jelen volt dr. Földes Béla, a szentjobbi Szent István Szociális Központ Alapítvány alelnöke és Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármester asszonya is. /Szerafina nővér: A szentjobbi Szent István Szociális Központ ünnepsége. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 14./

Október 13-án Székelyudvarhelyen, a Városháza Szent István-dísztermében tartotta hagyományos évi díjátadó ünnepségét az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA). A hetvenéves írók köszöntése mellett átadták a hídverő és az életműdíjakat is. Egyed Péter egyetemi tanár értékelte az alapítvány által korábban kiírt irodalom- és internetpályázatot. Az EMIA életműdíjjal tüntette ki Dávid Gyula szerkesztőt, irodalomtörténészt, akinek életművéről Gálfalvi Zsolt tartott laudációt. Dávid Gyula meghatottan köszönte meg az elismerést, egyfajta adósságként említette a Romániai Magyar Lexikon befejezését, ígérete szerint az utolsó kötet jövőre jelenik meg. Gálfalvi Zsolt a hetvenedik születésnapját idén ünneplő Kántor Lajost, a Korunk folyóirat szerkesztőjét köszöntötte. Hídverő díjat adtak át Szakolcay Lajosnak, akinek életművét Gálfalvi György méltatta: „Egyike azoknak, akik életművet szenteltek annak, hogy másokra figyeljenek, olyanokra, akiket a határok elszakítottak egymástól, de mégis összetartoznak”. Az EMIA egyik díjazottja, a hetvenedik életévét idén ünneplő Lászlóffy Aladár betegsége miatt nem tudott részt venni az ünnepségen. Búcsúzásként az est házigazdája, a szervező alapítvány elnöke, Lőrincz György író köszönte meg a hallgatóságnak, hogy jelenlétükkel megtisztelték a díjátadást. /Szász Emese: Akik tettek az irodalomért. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 15./

Temesvár egykoron többnyire munkások lakta negyedében, a Gyárvárosban emelkedik a Millenniumi templom, a katolikus magyarság vallási gyújtópontja. Alapkövét a magyar honfoglalás ezeréves évfordulója alkalmából helyezték el, védőszentje a Magyarok Nagyasszonya, főoltárán Szent István és Szent László király, valamint Szent Imre herceg szobra látható. A templom felszentelésének évfordulója mindig kiemelkedő ünnep, amelyre a távolabbi vidékekről és a határon túlról is eljönnek a hívek. A régi hagyományt követve az idei templombúcsút is október hónap második vasárnapján, 14-én tartották. Dr. Diósi Dávid plébános meghívására az ünnepi szentmisét Oláh Zoltán, a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola rektora celebrálta, aki tizenkét teológiai hallgató kíséretében érkezett a városba. A búcsú alkalmából kolozsvári és osztrák vendégeket is fogadott a gyárvárosi plébánia. A templomban zajló nemzetközi orgonafesztivál keretében a szentmisén a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Zenepedagógia Tanszékének kórusa Geréd Erzsébet bécsi karmester vezetésével több zeneművet szólaltatta meg. A templom előtti téren a temesvári Eszterlánc és a dettai Búzavirág néptáncegyüttes kedveskedett rövid programmal az egybegyűlteknek. /Sipos Enikő: Búcsú a Millenniumi templomban. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 15./

Október 14-én, vasárnap az alig 170 lakost számláló Nyárádszentimre faluban felavatták az államalapító István király és Gizella királyné fiatalon elhunyt fiának, Szent Imrének a mellszobrát. Az eseményen részt vett Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a rendezvényt kezdeményező Szent Imre Millenniumi Emlékbizottság elnöke, Lokodi Edit, a Maros megyei tanács elnöke, továbbá több, határon innen és túli, Szent Imre nevét viselő település képviselője, a falu lakói mellett. Erdélyben a Hargita megyei Csíkszentimre után került sor a mostani, nyárádszentimrei ünnepségre, amelyet Székelybere polgármesteri hivatala és a helybéli református egyházközség szervezett. Gligor Róbert alapos helytörténeti ismertetőt tartott, amiből kiderült, hogy a legenda szerint Nyárádszentimre első lakóit még Szent László király telepítette be. A 13. században épített templomot Szent Imre hercegnek ajánlották fel, így erről kapta a település a nevét, amely már a 14. századi pápai tizedjegyzékben S. Emerico néven szerepel. A Szent Imre Millenniumi Emlékbizottság minden Szent Imre nevet viselő faluban elhelyez egy-egy szobrot. – Az emlékbizottság azáltal, hogy a Szent Imre nevet viselő határon innen és túli településeknek egy-egy szobrot ajándékozott, egy látható erőteret alakított ki, amely összefogja nemzetközösségünk tagjait és cselekvésre ösztönzi őket, úgy, ahogy intelmeiben Szent István is fiát a hit megtartására, nemes tettek felvállalására tanította. Ma a megtartó, otthont teremtő erőt a megvalósíthatósági tanulmányok készítése, a gyakorlatba ültetett programok jelentik, amelyekhez szükség van az összetartásra az egységes Európában – mondta Lezsák Sándor, s megígérte, felkarolják a kicsiny nyárádmenti települést is. /Vajda György: Szent Imre-szobrot avattak. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 18./

Medgyesen, a Kolping-házban él a közel nyolcvanadik életévében járó Harai Pál nyugdíjas plébános, esperes, kanonok, volt politikai fogoly, elítélt. Tizenkilenc éven át a medgyesi egyházközség plébánosa, az ő nevéhez kötődik, többek között, a Szent István király tiszteletére Medgyesen felépített templom, valamint a Kolping-központ, hétvégi pihenő ház. Harai Pált /sz. Szentkatolna, 1928. jan. 25./ 1952-ben szentelték pappá Gyulafehérváron. Letartóztatásakor, 1958. augusztus 5-én Brassóban volt római katolikus lelkész. Az Erdélyi Magyar Ifjak Szervezetében (EMISZ) való állítólagos részvétele miatt „társadalmi rend ellen szervezkedő csoport feljelentésének elmulasztása vádjával” állították bíróság elé, és 1959. március 19-én tíz év börtönbüntetésre ítélték, amiből kemény öt évet a Brailai Nagyszigeten, Salcián, illetve Luciu–Giurgeni-ben és Gradinán töltött. Harai Pál Salciáról szabadult 1964. augusztus 5-én, az általános kegyelmi rendelettel. Elmondta, annak idején egy levelet adtak át neki, a címzés meglehetősen furcsa volt: Főtiszteletű Vitályos Balázsnak Harai Pál kezén keresztül. Harai átadta a levelet Vitályos Balázs kollégájának, aki paptársa volt. Vitályos felbontotta a levelet, és nagyon ideges lett. Na, nekem végem, engem megint befognak, mondta. Megmutatta a levelet. Gyanús, nemzetieskedő hangvétele volt, és azt kérték benne, hogy a kápolnában, ahol a hittanórákat tartottuk, a magyar ifjúság megbeszélésekre gyűlhessen össze. Vitályos Balázs úgy látta, ez a Szekuritáté provokációja. Nem tudták, mit tegyenek, végül megmutatták a levelet Vasvári Aladár főespereshez. A főesperes elolvasta a levelet, széttépte, elégette. Semmi az egész, mondta. 1957-ben mindenfelől letartóztatások híre jött. Brassóban letartóztatták a ferences templom papját, P. Hajdu Leandert és a külvárosi templom papját, Ráduly Istvánt. 1957. december 3-án letartóztatták Harai Pált, a Szekuritátéra vitték. Kénytelen volt beismerni a levelet, hozzátéve, Vitályos Balázs és ő tud a levélről, Vasvári nem, jelentette ki határozottan. Elengedték, azzal, tudja meg, kitől jött a levél. Így telt el egy idő, majd 1958. augusztus 5-én telefonon hívták a szekusok. Rá akarták venni, hogy ügynök legyen, de ő ezt nem vállalta, erre letartóztatták. Harai és Vitályos mindent magunkra vállaltak, nem ismerték el, hogy Vasvári szintén tudott a levélről. A kihallgatások után autóval szállították a foglyokat a tárgyalásra. Harai odaszólt a közelében álló, szintén megbilincselt Opra Benedek brassói középiskolai tanárnak. Az őr ezt észrevette, mindkettejüket úgy megverte, hogy orrunkból, szájunkból folyt a vér. Marosvásárhelyen volt a tárgyalás. Kolozsvárról szállt ki a hírhedt Macskási Pál bíró, tordai szabólegény. A vád Harai ellen „a társadalmi rend ellen szervezkedő csoport” feljelentésének elmulasztása volt. A tárgyaláson Macskási megkérdezte Haraitól, hogy kitől tudott a szervezetről, az EMISZ-ről. Mire ő azt mondta: a Szekuritátétól. Ott tudta meg, hogy ilyesmi létezik. A vádlottak között tizenhét-tizennyolc éves gyerekek is voltak, látszott rajtuk, hogy a szekusok mindenfélét ígérgettek nekik. Valljátok ezt s azt, s ne nyugtalankodjanak, mert kiszabadultok... Szegények vádolták magukat. 1959. március 19-én hirdették ki az ítéletet, Harai tíz évet kapott. Vásárhelyen ‘59 őszéig tartották, majd vonattal vitték őt sokadmagával Brailáig, onnan komppal tovább, a hírhedt Duna-deltában levő lágerekbe. Sokat éheztek. Ott találkozott Dávid Gyulával, Páskándi Gézával és másokkal. Évekig semmilyen kapcsolatot nem tarthattak a családdal. Hosszú idő múlva engedélyt kaptak arra, hogy írhassanak haza levelet. Megszabták, mit írhatnak, és kérhetnek. Nem volt szabad kérni gumicsizmát. Az egyik levelét így címezte falujába: Str. Gumicsizma 142. Szülei megértették, mit szeretne. És a gumicsizma megérkezett... Több héten keresztül vízben dolgoztak, embertelen körülmények között. Harai szerencsés volt, meg se hűlt, pedig átázott a csizmája. Négy éve volt már rab, amikor egyszer hívatták. Egy szekus egész éjjel vallatta, azt akarta tudni, Vasvári tudott-e a levélről? Harai továbbra is tagadta ezt. „Te, idióta, most sem jött meg az eszed?! Itt fogsz elrothadni!- mondta neki a kihallgató. Amikor 1964-ben Harai kiszabadult, találkozott Vasvári Aladárral. Kiderült, hogy őt is letartóztatták, de egy év múlva elengedték. Harai belátta: úgy játszottak velük, mint macska az egérrel... Szabadulása után az utolsó pillanatig, még kilencven után is megfigyelték. Ha nem hitt volna Istenben, akkor nem tudta volna ezt az egészet túlélni. „Nem hős vagyok, hanem áldozat. Ebben az egész kirakatperben csak egy szereplőcske... ” – állapította meg. /Papp Annamária: „Nem hős vagyok, hanem áldozat”. Beszélgetés Harai Pál plébánossal, ‘56-os elítélttel. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./

A sokat emlegetett „Szent István-i” befogadó karakter, a „Kárpát-medencei” regionális küldetéstudat ma égetően szükséges. A „nemzeti méltóság erkölcsi tőkéjét, amelynek fedezetével a forradalom óta oly jó volt magyarnak lenni bárhol a világban, úgy tűnik, felélte a mai Magyarország. ” Az 1956-os forradalom évfordulóján Budapesten „nem minden esetben méltó pártrendezvények” voltak, továbbá „bősz honfiak és huligánszerű szellemi garázdák” voltak jelen. A „hitvány és szégyenletes megnyilatkozások” nem érdemlik meg, hogy a média bemutassa, írta Cs. Gyimesi Éva, hozzátéve, be kell látnia: „ilyenek vagyunk, ilyen a politikai elitünk is”. A megjelenített vágyak, az igények, az eszmények közül hiányzott a béke. „A kiengesztelődés, a megbocsátás, a nagyvonalúság, a kézfogás bátorsága” hiányzik. „Erdélyi magyarként én nyolcvankilencig büszke voltam, hogy a Partium és Brassó között, vagy Bukarestben élő nemzettársaimmal a Moldvába száműzött tanárokig és orvosokig, a szórványban is, mind felnézhettünk kultúránk fővárosára: a feltöltődés forrása volt. Manapság inkább szégyenkezem. ” /Cs. Gyimesi Éva: Képességvizsga. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 25./

Székelyföldön töretlen a táncház iránti érdeklődés, Kolozsváron újraéledni látszik. Három év után újra heti rendszerességgel tartanak táncházat Kolozsváron: ma avatják fel a Kallós Zoltán Alapítvány új termét, ahol a táncalkalmak mellett kézműves-foglalkozások is várják majd az érdeklődőket. A szamosújvári Sóvirág, a helyi Tarisznyás, a kalotaszegi Csűrös és a székelykeresztúri Cikász zenekar húzza majd a talpalávalót az új kolozsvári táncházban. Heti rendszerességgel legutóbb, 2004-ig a Zurboló-táncházak működtek a városban, majd két év teljes szünet után a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítványnál kezdtek el – havonta egyszer – táncházat tartani. A sepsiszentgyörgyi táncház hat éve újra virágkorát éli. Többféle táncalkalom is várja az érdeklődőket Csíkszeredában. A Virtus Egyesület négy éve indított rendszeres táncházat. A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes szintén szervez táncházakat Csíkszeredában. A Szilágyi vendéglőből a művelődési ház kiállítótermébe költöztek a népi táncok kedvelői Gyergyószentmiklóson. Az idény itt a hétvégén kezdődött el, a Szent István gyermekei pusztinai hagyományőrző csoport részvételével. A Nyisztor Tinka néprajzkutató vezetésével érkezett csángó hagyományőrzők előbb misén vettek részt, majd színpompás népviseletben vonultak át a művelődési házba. /Gödri Alpár Béla, Jánossy Alíz, Rostás-Péter Emese: Táncalkalmak hétköznapokra. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./

Október 31-én tartották Szatmárnémetiben, a Szamosnegyedi református templomban a reformáció emlékünnepe alkalmából az istentisztelet, Tőkés László püspök igehirdetésével. Ünnepi köszöntőket mondott Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere és Schönberger Jenő, szatmári római katolikus megyés püspök is. „Bethlen Gábor iskolaalapító nagyfejedelem” címmel előadást tartott Kónya László főtanfelügyelő-helyettes, a nemrégiben megalakult Bethlen Gábor Társaság elnöke. Az előadásokat ünnepi műsor követte több kórus fellépésével. Az ünnepség a templomkertben folytatódott Bethlen Gábor szobrának leleplezésével. Az ünneplőkhöz szólt Thoroczkay Sándor, a Szent István Kör tiszteletbeli elnöke, Kereskényi Gábor, a Szatmárnémeti RMDSZ elnöke, valamint Szőcs Ildikó, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatója. Az ünnepség végén leleplezték, megáldották és megkoszorúzták a nagy erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor mellszobrát. /Márkus Mónika: Ünnepélyes szoboravató a reformáció emlékünnepén. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 1./ „Miért állítottunk szobrot Bethlen Gábornak? Túl azon, amit az egész magyarságért, különösen az erdélyiekért tett, azért is, mert személye nagyon szorosan kapcsolódik Szatmárnémetihez és vidékéhez. A szatmári református iskolát és kórházat több adománnyal támogatta” – fogalmazott avató beszédében Kónya László tanár, a szatmári Bethlen Gábor Társaság elnöke. A szobor állítását a fejedelemről elnevezett civil szervezet és a Szamos-negyedi református egyházközség, élén Bogya Kiss Ferenc lelkésszel kezdeményezte, főtámogatója pedig a helyi RMDSZ, a kivitelezéséhez szükséges összeget jobbára közadakozásból teremtették elő. Alkotója Erdei István szatmári szobrászművész. Bartha Sándor fideszes képviselő, Budapest V. kerülete beszédében az RMDSZ-t támadta. Ekkor többen kivonultak a templomból, köztük Schönberger Jenő katolikus püspök és Ilyés Gyula polgármester is. /Sike Lajos: Bethlen óvja Szatmárt. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 1./

Tizenkét koronás fő Szent Istvántól II. Lajosig, az Uralkodók-sorozatból, jellegzetesen szászendrés virágos lányfejek, rézkarcok, eredeti tus-, grafit- és krétarajzok, nagyobb méretű faliszőnyegek. Ízelítőt kapnak Szász Endre gazdag művészetéből a marosvásárhelyi Bernády Házba betérők. 1945 óta, amikor a még egészen ifjú tehetség munkáiból az őt felkaroló festőművész, Bordi András rendezett egyéni tárlatot, ez az első alkalom a városban, hogy Szász Endre műveivel kiállításon lehet találkozni. /N. M. K. : Szász Endre kiállítása Marosvásárhelyen. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./

Az RMDSZ november 18-án Marosvásárhelyen a helyi sportcsarnokban tartotta eddigi legnagyobb kampányrendezvényét. Felolvasták a közel ezer erdélyi magyarlakta település nevét, amelynek képviselői részt vettek az eseményen. A romániai magyarságnak azért kell összefognia, hogy sokszínűségét megőrizze – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Számos jó verset olvasott már, mondta, de a világ legszebb költeménye ez a településnév-felolvasás volt, amelyet Szent István királytól kezdve, az erdélyi fejedelmek és a magyarság vezetői alkottak ezer év alatt. A politikus hangsúlyozta: jövő vasárnap az erdélyi magyarságnak választania kell egyebek között az egység és a széthúzás, az együttműködés és a viszály, az autonómia és a kiszolgáltatottság, illetve a megmaradás és az elsorvadás között. Rámutatott: az RMDSZ nem párt, nem ideológiai szervezet, hanem egy nép, – mint fogalmazott – „itt Erdély magyar népe van jelen”. Kifejtette: lesz még egy fontos névsorolvasás Brüsszelben, amelyen az erdélyi magyarságnak a dél-tiroliakhoz, a korzikaiakhoz, a finnországi svédekhez és a bulgáriai törökökhöz hasonlóan „jelent” kell válaszolnia. A találkozón közfelkiáltással elfogadtak egy kiáltványt is. A 12 pontos dokumentum Erdély közel ezer településének magyar közössége nevében kinyilvánítja, hogy a romániai magyarságot államalkotó tényezőként kell elismerni, minden kisebbségi közösségnek biztosítani kell a kulturális autonómiát, és át kell szervezni a jelenlegi romániai gazdasági régiókat. A kiáltvány szerint Romániában biztosítani kell az önrendelkezést minden nemzeti közösség számára, beleértve a magyar többségű régiók területi autonómiáját, helyi vagy regionális szinten hivatalos nyelvként kell elismerni a kisebbségek anyanyelvét, minden korlátozás nélkül biztosítani kell az anyanyelvű oktatást, és vissza kell állítani az önálló állami magyar egyetemet, lehetővé kell tenni a csángók anyanyelvű oktatását és templomaikban az anyanyelvű misézést, ezen kívül meg kell szüntetni Erdély hátrányos helyzetét. Az RMDSZ brüsszeli küldöttei a romániai reformokért, a kisebbségi jogokért, a megfelelő autonómia-modellek romániai alkalmazásáért és a magyar nemzet határok nélküli együttlétéért fognak küzdeni. A rendezvényen Antonio Lopez Isturiz, az Európai Néppárt (EPP) főtitkára is részt vett, aki az RMDSZ-t az EPP teljes mértékű támogatásáról biztosította. /Jelent kell mondanunk a brüsszeli névsorolvasáson. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 19./ Kelemen Atilla, a Maros megyei RMDSZ elnöke kifejtette: „Nehéz kampányt folytattunk, minden városban, településen megtapasztaltuk az összetartozást, miközben ezekben az órákban a megosztás szellemei járják be Erdélyt. A széthúzás először a Vajdaságot, majd Kárpátalját, aztán a Felvidéket érintette, odáigmenően, hogy Újvidéken gátlástalanul hangoztatják: magyarok, takarodjatok! Van tanulság bőven, van érvünk arra, miért kell egységben maradnia az erdélyi magyaroknak. ” Markó Béla hangsúlyozta: „mi nem is politikai áramlatot képviselünk, hanem egy nép vagyunk, Erdély magyar népe. ” Végezetül Markó maga egy táblát emelt a magasba, amelyben ez a szó állt: Erdély. „Erdély az RMDSZ helységnévtáblája, adjatok eszközöket Markó és Sógor kezébe, hogy e földet képviseljék” – tette hozzá. „Jelentem, csapatunk készen áll, hogy elfoglaljuk a nekünk járó brüsszeli parlamenti székeket. Jogokat akarunk, jogi honfoglalást hozni Brüsszelből. Biztos vagyok abban, hogy ott leszünk” – fejezte ki reményét Frunda György szenátor, EP-jelölt. /Lokodi Imre: „Erdély az RMDSZ helységnévtáblája” = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./A 12 pont szövege: Kiáltvány. Mi, Marosvásárhelyen összegyűlt romániai magyarok, Erdély közel ezer településének magyar közössége nevében egységes akarattal kinyilvánítjuk: 1. A Romániában élő másfél milliós magyar közösséget államalkotó tényezőként kell elismerni. 2. Minden kisebbségi közösségnek biztosítani kell a kulturális autonómiát. 3. Át kell szervezni a jelenlegi gazdasági fejlesztési régiókat, és közigazgatási önállóságot kell adni ezeknek. 4. Románián belül biztosítani kell az önrendelkezést minden nemzeti közösségnek, beleértve a magyar többségű régiók területi autonómiáját. 5. Helyi vagy regionális szinten hivatalos nyelvként kell elismerni a kisebbségek anyanyelvét. 6. Minden korlátozás nélkül biztosítani kell az anyanyelvű oktatást. Vissza kell állítani az önálló állami magyar egyetemet. 7. Lehetővé kell tenni a csángók anyanyelvű oktatását és templomaikban az anyanyelvű misét. 8. Meg kell szüntetni Erdély hátrányos helyzetét, és ennek érdekében együtt akarunk munkálkodni az erdélyi románokkal, a többségi románság minden demokratikus érzelmű képviselőjével. 9. Együttműködést ajánlunk minden romániai kisebbségnek céljaink közös képviseletére. 10. Küldötteink Brüsszelben a romániai reformokért, a kisebbségi jogokért, a megfelelő európai autonómiamodellek itthoni alkalmazásáért, a magyar nemzet határok nélküli együttlétéért fognak küzdeni. 11. Felemeljük szavunkat a Szlovákiában, Szerbiában vagy más országokban tapasztalt magyarellenes és kisebbségellenes megnyilvánulásokkal szemben. 12. Jövőnkért folytatott küzdelmünkben minden magyarra szükségünk van. Felelősek vagyunk egymásért, és visszautasítunk minden megosztó kísérletet, mert amit célul tűztünk ki, csakis egységben valósíthatjuk meg! Itt, Marosvásárhelyen, ahol 1990 márciusának véres eseményei intő jelként élnek ma is bennünk, de ugyanakkor a magyarság összefogása azokban a napokban felemelő példát is jelent mindannyiunk számára, vállaljuk, hogy jogainkért egységesen küzdünk ezután is minden hazai és nemzetközi fórumon. A szórványnak szüksége van a székelységre, a székelyeknek szükségük van a szórványban élőkre. Minden magyarnak szüksége van minden magyarra, mert csak együtt vagyunk erősek. Isten minket úgy segéljen! Marosvásárhely, 2007. november 18./Népújság (Marosvásárhely), nov. 19./