József Attila-díjat kapott Böszörményi Zoltán!
Szerdán Budapesten a Szépművészeti Múzeumban a magyar nemzeti ünnep, március 15-e alkalmából művészeti kitüntetések átadására került sor.
Kiemelkedő irodalmi tevékenységéért JÓZSEF ATTILA-DÍJBAN részesült:
BÁGER GUSZTÁV költő, BÁLINT PÉTER író, BÖSZÖRMÉNYI ZOLTÁN író, költő – az aradi Irodalmi Jelen főszerkesztője, IANCU LAURA költő, KENÉZ FERENC költő, KABDEBÓ LÓRÁNT irodalomtörténész, KISS JUDIT ÁGNES költő, KRUSOVSZKY DÉNES költő, NÉMETH ZOLTÁN költő, irodalomtörténész, PAYER IMRE költő, SZÉKY JÁNOS műfordító, SZILASI LÁSZLÓ irodalomtörténész, esszéista, VÉGH ATTILA költő, esszéíró.
Az Országház kupolacsarnokában szintén szerdán kerültek átadásra a Kossuth- és Széchenyi-díjak, valamint a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetései.
Schmitt Pál államfő Kossuth-Nagydíjat adományozott:
CSOÓRI SÁNDOR Kossuth-díjas költőnek, írónak – a díjat váratlan balesete miatt Csoóri Sándor később veszi át.
Kossuth-díjat kaptak:
BALÁZS PÉTER Jászai Mari-díjas színművész, rendező, a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója,
DÁRDAY ISTVÁN Balázs Béla-díjas filmrendező,
DEMJÉN FERENC előadóművész, zeneszerző,
FEKETE GYÖRGY Munkácsy Mihály-díjas belsőépítész, érdemes művész,
HARANGOZÓ GYULA GYÖRGY balettművész, koreográfus, érdemes művész,
KELEMEN BARNABÁS Liszt Ferenc-díjas hegedűművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyetemi docense,
KOVÁCS ÁKOS előadóművész, zeneszerző,
MIKLÓSA ERIKA Liszt Ferenc-díjas operaénekes,
PÁSZTOR ERZSI Jászai Mari-díjas és Balázs Béla-díjas színművész, érdemes művész,
PIROS ILDIKÓ, a Soproni Petőfi Színház Jászai Mari-díjas színművésze, érdemes művész,
REVICZKY GÁBOR, a Vígszínház Jászai Mari-díjas színművésze,
SEBŐ FERENC Állami-díjas zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének egyetemi tanára,
SOMOGYI GYŐZŐ Munkácsy Mihály-díjas festő- és grafikusművész, kiváló művész,
SZÉKELY LÁSZLÓ Jászai Mari-díjas díszlettervező, érdemes művész,
SZENTANDRÁSSY ISTVÁN festőművész,
VASADI PÉTER József Attila-díjas költő, író,
VUKÁN GYÖRGY Liszt Ferenc- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, zongoraművész.
Nyugati Jelen (Arad)

Szőcs Géza: műbalhé a József Attila-díjasok listájának módosítása körüli vita
Műbalhénak nevezte Szőcs Géza magyarországi kulturális államtitkár az idei József Attila-díjak odaítélése körül kialakult vitát, s azt, hogy a javaslatot tevő írószervezetek kifogásolták: az általuk javasoltak helyett részben mások kapták az elismerést – adta hírül az MTI az Irodalmijelen.hu oldalra hivatkozva.
Idén Báger Gusztáv költő, Bálint Péter író, Böszörményi Zoltán író, költő, Iancu Laura költő, Kenéz Ferenc költő, Kabdebó Lóránt irodalomtörténész, Kiss Judit Ágnes költő, Krusovszky Dénes költő, Németh Zoltán költő, irodalomtörténész, Payer Imre költő, Széky János műfordító, Szilasi László irodalomtörténész, esszéista és Végh Attila költő, esszéíró részesült az elismerésben.
A Magyar Narancs on-line kiadásában a március 14-i díjátadót követően megjelent írás szerint a szaktárca tavaly is és most is 26 jelöltet kért az írószervezetektől, amelyből kiválaszthatják a „nekik tetsző” 13 díjazottat, de ezt a szervezetek mindkét alkalommal elutasították. „De akkor és most is ugyanaz lett a vége: egyszerűen kihúztak pár nevet a listáról, és beírtak újakat – tavaly négyet cseréltek, idén hatot” – írták. A Magyar Narancs a listáról kihúzott írók nevét is közölte (Fekete J. József, Kontra Ferenc, Nagy Gábor, Pollágh Péter, Ungváry Rudolf és a kolozsvári Egyed Emese), nem írták meg azonban, hogy helyettük kiket díjaztak.
Az idén díjazott Böszörményi Zoltán tulajdonában álló aradi irodalmi folyóirat internetes kiadásában Szőcs Géza – aki korábban maga is a lap munkatársa volt – felidézte: az írószervezetek javaslatai alapján 13 embernek kellett volna megkapnia a József Attila-díjat. „Ebből a 13-ból személyes döntésem alapján 6 alkotó nevét hátrább soroltam, és beemeltem helyettük 6 másik nevet arról a listáról, amelyen ugyancsak az írószervezetek jelöltjei szerepeltek, de még nem rangsorolva” – fogalmazott az államtitkár. Kiemelte: ezelőtt 10 évvel a díjról a miniszter döntött az írószervezetek javaslatainak figyelembevételével. „Ekkor alakult ki az a gyakorlat, hogy az évente 13 díjra az írók 26 személyt javasolnak.
A miniszter ebből választotta ki a 13 nevet, illetve művészt, akik aztán átvehették a díjat. Később a gyakorlat megváltozott: az írók továbbra is egy 26 névből álló listát véglegesítettek, de a minisztérium minden további nélkül átvette innen az első 13 nevet, vagyis aggály és vita nélkül elfogadta a névsort, egyben rangsort” – jegyezte meg az államtitkár.
Szőcs véleménye szerint ez a szokásrend a minisztériumot 100 százalékosan eljelentékteleníti, „bólogatójánossá fokozza le, postás- vagy postaládaszerepre minimalizálja”. Szőcs Géza az aradi lapnak felvázolt egy javaslatot is. „Vállalom, hogy az általam javasolt 6 író és költő műveiből még idén megszerkesztek egy olyan antológiát, amely talán világosabbá teszi, miért rájuk esett a választásom. Ezzel szemben felkérem az írószervezeteket, hogy az általuk promotált 7 díjazott és 6 nem díjazott művész írásaiból is állítsanak össze ők maguk egy-egy antológiát. Attól kezdve fogjuk majd tudni, mit gondoljunk értékről, értéktudatról, minőségről” – vélekedett az államtitkár.
Krónika (Kolozsvár)

Noua Dreapta felvonulás Kolozsváron
A mintegy száz tagú csoport az Avram Iancu téren kezdte meg felvonulását, majd az Eroilor sugárúton masírozott végig a kincses város fél központján – mindezt persze hatósági engedéllyel.
A menetelők több, értelemszerűen nacionalista, magyarellenes transzparenst vonultattak fel, olyan feliratokkal, mint „Mi románok vagyunk e föld ősi urai!”, „Ki az ország ellenségeivel!”, „Hargita, Kovászna, román föld!” vagy „Romániát a régi határai közé!”.
Utóbbira nem mondhatunk mást, mint hogy hallgattassék meg az akaratuk! Öngól!
szatmar.ro
Erdély.ma

Tüntetés az életért, az abortusz ellen
Országszerte mintegy 20 nagyvárosban szervezett abortuszellenes felvonulást szombaton délután több keresztény egyesület és egyház. Kolozsváron a tüntetés délben, a Főtérről indult, s a mintegy 500 résztvevő „Válaszd az életet”, „Ne ölj”, „Az élet a fogantatáskor kezdődik” stb. feliratokkal vonult végig a belváros néhány utcáján, a Bocskai/Avram Iancu és Szentgyörgy/Béke/L. Blaga tér érintésével, szórólapokat osztogatva a járókelőknek.
A „tüntetésen” részt vett Florentin Crihălmeanu görög katolikus megyéspüspök is. Statisztikai adatok szerint 1958 óta Romániában 22 millió abortuszt hajtottak végre, ami több, mint Románia jelenlegi teljes lakossága. Az 1989-es forradalom után 8 millió meg nem született életet oltottak ki országunkban, és jelenleg az EU-tagországok közül a lakosság arányára vonatkoztatva Romániában a legmagasabb az abortuszok száma. A felvonulók egyben azt kérik a politikai osztálytól: fogadjon el minél több családbarát törvényt.
Szabadság (Kolozsvár)

Iancu Laura: magánvéleményem az, hogy nincsenek csángók. – Interjú
Iancu Laura (1978-, Magyarfalu) költő, író, óvópedagógus, hittantanár, politológus és a közelmúltban szerezte meg a doktorátusát a PTE néprajz szakán. A következő könyve az Ünnepi Könyvhétre várható, március 15-én József Attila-díjjal jutalmazták – „…A magánvéleményem az, hogy nincsenek csángók. Persze, dehogyis nem, hogyne volnának, vannak. Az én értelmezésemben moldvai magyarok vannak, a csángóság pedig állapot. A népcsoport s ezáltal a nyelv, a kultúra valamikor leszakadt, és elindult a saját útján, minden természetes és nem-természetes hatás, inspiráció a román közösségből, nyelvből, kultúrából érkezett. A moldvai csángók Moldvába települt – többnyire – erdélyi magyarok és székelyek. Mint földrajzi kategóriát, kulturális jegyet kifejező fogalmat elfogadom a csángó szót, de tudjuk, hogy csángóknak nevezik a gyimesieket, a barcaságiakat, olykor a Déva és Bácska térségében élő menekült vagy telepes székelyeket, tehát azokat, akik kiszakadtak a tömb magyarságból. A csángó problematikához, a probléma gyökeréhez az is hozzátartozik, hogy a másság jegyét és fogalmát kívülről ragasztották a moldvai magyar népcsoportra…” (univpecs.pte.hu)
Erdély.ma

Ünnepel az EMKE
Az erdélyi magyar közművelődés napját ünneplik ma, április 12-én. 1885-ben ugyanis ezen a napon tartották Kolozsvárt az Unió utcai Vigadóban az alakuló közgyűlést.
Az erdélyi magyar közművelődés napját ünneplik ma, április 12-én. 1885-ben ugyanis ezen a napon tartották Kolozsvárt az Unió utcai Vigadóban az alakuló közgyűlést.
Marosvásárhelyen ünnepi műsor keretében az oklevélben részesít Országos Elnökség olyan személyeket, akik a helyi kisközösségek önszerveződő tevékenységében eredményes munkát vállaltak. A három díjazott Bíró István lelkész, Tóth Sándor tanár és Demeter József vállalkozó lesz. Kolozsváron szombaton, április 14-én 10 órától a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében (Bocskai/Avram Iancu tér 13. sz.) az EMKE közgyűlésén kerül sor az EMKE-díjak és díszoklevelek ünnepélyes átadására, amelynek során többek között lapunk vezető szerkesztője is kitüntetésben részesül. Cseke Péter Tamás az erdélyi magyarság jövőjét szolgáló publicisztikai tevékenységéért veheti majd át a Spectator díjat. Rajta kívül több mint tíz, az erdélyi kulturális életben meghatározó szerepet játszó alkotó veszi át az egyesület elismerését. Életmű-díjat kap Marosi Ildikó irodalomtörténész, ketten pedig tiszteletbeli tagokká válnak a szombati ünnepi közgyűlésen.
T. K. I. Új Magyar Szó (Bukarest)

Hargita megye: Szabó Soós Klára és Sorbán Attila méretkezik meg az EMNP színeiben
Szabó Soós Klára orvost, az MPP helyi önkormányzati képviselőjét indítja az EMNP a csíkszeredai polgármesteri székért folyó küzdelemben, a Hargita megyei tanácselnöki tisztségért pedig Sorbán Attila mérnök száll versenybe az alakulat színeiben. Mindezt tegnap jelentette be a párt helyi szervezete. A városi tanácsosjelölteket csak a hét második felében hozzák nyilvánosságra.
Eljött az ideje, hogy Csíkszeredát gyógyító kezekre bízzuk” – e szavakkal mutatta be Szabó Soós Klárát a néppárt csíkszeredai elnöke.
Tőke Ervin szerint Szabó Soós azért is ideális jelölt, mert mindig a „Tőkés-vonalat képviselte és nemzeti érzelmű személy”. „Olyan Csíkszeredát szeretnék, ami nem arról nevezetes, hogy itt a legmagasabbak az adók és illetékek, és a legalacsonyabbak az átlagjövedelmek. És mit érnek a felújított utak, illetve épített körforgalmak, ha az emberek nem érzik jól magukat saját városukban?” – indokolta indulási szándékát Szabó Soós Klára, aki várhatóan még a napokban lemond tanácsosi tisztségéről.
Toró T. Tibor, a néppárt országos elnöke a csíkszeredai eseményen arról beszélt, hogy jelöltállításkor többnyire olyan fiatalokat kerestek meg, akik büszkén vállalják magyarságukat, és nem rendelkeznek politikai tapasztalattal. „De persze a fiatalok mellett elkel a tapasztalat is. Szabó Soós Klára egyike az egykori reform tömörüléses politikusoknak” – érvelt a polgármesterjelöltjük személye mellett Toró.
Csíkszeredában az eddigi bejelentések alapján Ráduly Róbert jelenlegi RMDSZ-es polgármester, illetve Bokor Márton gyermekorvos száll még versenybe, míg sajtóinformációk szerint a Szociálliberális Unió (USL) Jean Adrian Andrei politikust indítja. A Iancu-bábu égetésével ismertté vált Csibi Barna eközben elállt szándékától, mivel nem sikerült összegyűjtenie a szükséges ezer aláírást.
„A politikában tapasztalatlan, teljesen új arc vagyok” – fejtette ki a tegnapi sajtótájékoztatón Sorbán Attila, az EMNP Hargita megyei tanácselnökjelöltje, akinek fő ellenfele Borboly Csaba jelenlegi RMDSZ-es közgyűléselnök lesz. A húszéves versenyszférai tapasztalatira építkező Sorbán szerint nem olyan politikusra van szükség, aki pár év alatt „fölépítette saját magát”, hanem olyanra, aki a nép közé megy, hogy lássa az ottani gondokat. „Nálunk a legkisebb az átlagbér, a korrupciót pedig megszoktuk, mint kutya a bolháját” – emelt ki Sorbán két olyan problémát, amin győzelem esetén változtatni szeretne.
Torda: levél az összefogásért Nyílt levélben fordult tegnap Józsa István Örs, az EMNP tordai szervezetének elnöke Ádámossy Klára helyi RMDSZ vezetőhöz annak érdekében, hogy fogjon össze a két alakulat a júniusi helyhatósági választásokon. „Tudván azt, hogy az RMDSZ csak két tanácsosi helyet tudott a legutóbbi választásokon szerezni, nem szeretnénk ezt veszélyeztetni, de annál inkább növelnénk. Ezért a Kolozsváron kialakult politikai együttműködés szellemében, az új egység jegyében és közös mozgósító erőnk tudatában a tárgyalási szándékunkról kívánunk tanúbizonyságot tenni” – fogalmazott Józsa.
Krónika (Kolozsvár)

Veszélyeztetett örökség - veszélyeztetett kultúrák - nemzetközi konferencia a moldvai csángókról
Veszélyeztetett örökség - veszélyeztetett kultúrák címmel nemzetközi konferenciát rendeznek a moldvai csángókról pénteken és szombaton Budapesten.
A nemzetpolitikai államtitkárság tájékoztatása szerint a tanácskozást Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár nyitja meg. Az első napon előadást tart többek között Tánczos Vilmos, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatója, aki a moldvai csángók nyelvcseréjéhez szól hozzá a 2011-es népszámlálás tapasztalatai és előzetes adatai alapján.
Iancu Laura, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének munkatársa a moldvai csángók katolikus identitásának gyökereiről és hátteréről beszél, míg Diószegi László, a budapesti Teleki László Alapítvány vezetője a moldvai csángók magyar nyelvű hitéletének történetét tekinti át. Szó lesz még a moldvai csángók gazdasági migrációjáról, a moldvai csángó magyar csoportok áttelepüléséről Magyarországra az 1940-es években, és a csángók irányított letelepedéséről Erdélyben. A pénteki napot egyházügyi kerekasztal zárja.
Szombaton a moldvai oktatási program áll az eszmecsere középpontjában, illetve csángó fiatalokkal rendeznek kerekasztal-beszélgetést. A tanácskozást Rejtőzködő csángóföld mottóval Lakatos Demeter, Demse Márton, Duma András, Iancu Laura csángó művész verseiből és prózáiból, moldvai csángó énekekből, táncokból álló műsor zárja.
A háttéranyag szerint a moldvai csángók a Kárpát-medencén kívül, a magyar nyelvterület legkeletibb peremén élő népcsoport. A felgyorsuló asszimiláció ellenére még ma is 45-50 ezerre tehető a magyarul beszélők száma. Moldvában az 1950-es években néhány esztendeig tartó periódust kivéve soha sem volt magyar nyelvű oktatás. Ezért kiemelkedő jelentőségű, hogy a magyar kormány és a magyar civil társadalom támogatásával iskolán kívüli magyar nyelvű oktatás indult a csángó falvakban, amely ma a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége szakmai felügyelete alatt és szervezésben folyik. A program keretében jelenleg 25 moldvai faluban mintegy 2200 csángó gyermeknek oktatják a magyar nyelvet és a magyar irodalmat. MTI

Répás: folytatódik a moldvai magyar oktatási program
Folytatódik a moldvai magyar oktatási program, immár a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség vezetésével és szakmai felügyeletével - mondta a nemzetpolitikai helyettes államtitkár pénteken Budapesten.
Répás Zsuzsanna a Veszélyeztetett örökség - veszélyeztetett kultúrák - a moldvai csángók címmel rendezett tanácskozás nyitónapján kiemelte: a magyar kormány számára a moldvai magyarság ügye kiemelt fontosságú.
A politikus úgy fogalmazott, hogy ismert az asszimiláció erőssége és a számos megpróbáltatás, amelyet a moldvai magyarság sorsul kapott. Éppen ezért mindent el kell követni azért, hogy segítsük moldvai nemzettársainkat, hogy nyelvüket, kultúrájukat a következő nemzedékek számára átörökíthessék - mondta az államtitkár.
Répás Zsuzsanna kitért arra, hogy a tavalyi népszámlálás (a csángók által nagy számban lakott) Bákó megyében több magyar mutatott ki, mint ahányan tíz esztendővel ezelőtt ott voltak. Úgy véli, ez akkor is jó eredmény, ha tudjuk, hogy ezúttal is csak egy töredékről beszélünk.
Megjegyezte: néhány évvel ezelőtt még a magyar bölcsésznövendékeket is visszafordították Csángóföld tiltott területéről, ma a moldvai magyar órákat látogató csángógyerekek egymással versengenek a szavalóversenyeken.
Az irány tehát jó - folytatta - kiemelve: azon kell közösen dolgozni, hogy a hatásfok és az eredményesség még magasabb lehessen a negyedmilliós moldvai katolikusság csaknem ötvenezres magyar ajkú közösségeiben.
A helyettes államtitkár kitért arra, hogy a moldvai magyarság által megőrzött archaikus népi kultúra a Kárpát-medencét is meghódítva tovább él, mert azt "az őrzők, a csángó nép megóvta". Az évszázadokon át őrzött nyelv, hit és kultúra egyedülálló és erőt adó teljesítmény, amely hangsúlyossá teszi fokozott felelősségünket e veszélyeztetett értékek megvédésére - mutatott rá.
Répás Zsuzsanna szerint a feladat egyértelmű, felelősséggel, eredményesen és elkötelezetten kell előre vinni a magunk lehetőségei szerint a magyarság ügyét.
A kétnapos nemzetközi tanácskozás első napján előadást tart többek között Tánczos Vilmos, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatója, aki a moldvai csángók nyelvcseréjéhez szól hozzá a 2011-es népszámlálás tapasztalatai és előzetes adatai alapján. Iancu Laura, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének munkatársa a moldvai csángók katolikus identitásának gyökereiről és hátteréről beszél, míg Diószegi László, a budapesti Teleki László Alapítvány vezetője a moldvai csángók magyar nyelvű hitéletének történetét tekinti át. Szó lesz még a moldvai csángók gazdasági migrációjáról, a moldvai csángó magyar csoportok Magyarországra való 1940-es évekbeli áttelepüléséről, és a csángók erdélyi irányított letelepedéséről. A pénteki napot egyházügyi kerekasztal-beszélgetés zárja.
Szombaton a moldvai oktatási program áll az eszmecsere középpontjában, illetve csángó fiatalok részvételével tartanak kerekasztal-beszélgetést. A tanácskozást Rejtőzködő Csángóföld mottóval Lakatos Demeter, Demse Márton, Duma András, Iancu Laura csángó művész verseiből és prózáiból, moldvai csángó énekekből, táncokból álló műsor zárja.
A nemzetpolitikai államtitkárság írásos összegzése szerint a moldvai csángók a Kárpát-medencén kívül, a magyar nyelvterület legkeletibb peremén élő népcsoport. A felgyorsuló asszimiláció ellenére még ma is 45-50 ezerre tehető a magyarul beszélők száma. Moldvában az 1950-es években néhány esztendeig tartó periódust kivéve soha sem volt magyar nyelvű oktatás. Ezért kiemelkedő jelentőségű, hogy a magyar kormány és a magyar civil társadalom támogatásával iskolán kívüli magyar nyelvű oktatás indult a csángó falvakban, ez ma a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége szakmai felügyelete alatt és szervezésben folyik. A program keretében jelenleg 25 moldvai faluban mintegy 2200 csángó gyermeknek oktatják a magyar nyelvet és a magyar irodalmat. MTI

Cél a nem ismert moldvai költészet és irodalom bemutatása
Versben, prózában, énekkel és tánccal mutatkoznak be szombaton Csángóföld kincsei a Magyarság Háza által útjára indított Rejtőzködő Kárpát-medence sorozat második rendezvényén, amely egyben a közreműködő Teleki László Alapítvány moldvai csángókkal foglalkozó pénteki tudományos konferenciájának lesz a záróeseménye.
Az alapítvány hatodik alkalommal rendezi meg a Veszélyeztetett örökség – veszélyeztetett kultúrák: a moldvai csángók című tudományos konferenciát, amely mindig a moldvai csángókkal kapcsolatos aktuális kérdésekről szól – mondta el az MTI-nek Diószegi László, a Teleki László Alapítvány elnöke, egyben a szombati program szerkesztő-rendezője. Mint hozzátette, a pénteki konferencia a migráció, a nyelvváltás, a demográfia témaköreivel és az egyházüggyel foglalkozik, de olyan különlegességeket is felölel, amelyek eddig nem kerültek a moldvai csángó kérdéskör fókuszába.
Ennek jegyében kerül sor szombaton a fiatal moldvai értelmiségiekkel való beszélgetésre, amely azért különleges, mert Moldvában évszázadokon keresztül nem volt magyar nyelvű oktatás, ezért magyar értelmiségi kör sem alakulhatott ki – mutatott rá a szervező. 2000 óta azonban a magyar állam és civil szféra támogatásával iskolán kívüli magyar nyelvű oktatás folyik a területen.
A kezdeményezésnek már meg is van az eredménye, mert egy rendkívül tehetséges fiatal értelmiségi generáció kibontakozásának vagyunk a szemtanúi – tette hozzá. A Magyarság Háza által útjára indított Rejtőzködő Kárpát-medence sorozat második állomásaként meghirdetett szombati rendezvény célja a „nem ismert moldvai költészet és irodalom bemutatása”.
Az alapítvánnyal közösen rendezett A moldvai csángók élete – versben, prózában, énekkel és tánccal előadva című műsorban öt moldvai verselő, prózaíró mutatkozik be. Lakatos Demeter (1911–1974) költeményeit Csoma Gergely előadásában hallhatja a közönség. A másik négy költő pedig személyesen mutatja be alkotásait.
A rangidős a somoskai születésű író, költő Demse Márton lesz. Utána a ma is Klézsén élő és alkotó Duma Andrást ismerheti meg a közönség. Végül két fiatal tehetség mutatkozik be, akik az 1989 utáni változások során tanulták meg a magyar nyelvet, oly módon, hogy ma már magyarul írják költeményeiket. Ők Diósi (Gábor) Felicia, akinek novellás-, illetve regénykötete is megjelent hazánkban, valamint Iancu Laura költő, aki az idén kapott József Attila-díjat.
A rendezvény további részében Moldvából érkező népzenészek fogják szórakoztatni a közönséget, Petrás Mária és Antal Tibor énekét is hallhatják az érdeklődők. Hodorog András és a Somos együttes muzsikájára pedig moldvai csángó táncosok mutatják be örökségüket. Mint arra a rendező rámutatott, a csángó költők művészete mélyen gyökeredzik a moldvai világban, ezért különösen fontos, hogy a helyi népművészet is helyet kapjon a műsorban. MNO

Csángóföld kincsei
Versben, prózában, énekkel és tánccal mutatkoznak be ma Budapesten Csángóföld kincsei a Magyarság Háza által útjára indított Rejtőzködő Kárpát-medence sorozat második rendezvényén, amely egyben a közreműködő Teleki László Alapítvány moldvai csángókkal foglalkozó pénteki tudományos konferenciájának záróeseménye.
Az alapítvány hatodik alkalommal rendezte meg a Veszélyeztetett örökség – veszélyeztetett kultúrák: a moldvai csángók című tudományos konferenciát, amely mindig a moldvai csángókkal kapcsolatos aktuális kérdésekről szól – mondta el Diószegi László, a Teleki László Alapítvány elnöke, a mai program szerkesztő-rendezője. A pénteki konferencia a migráció, a nyelvváltás, a demográfia témaköreivel és az egyházüggyel foglalkozott, de olyan különlegességeket is felölelt, amelyek eddig nem kerültek a moldvai csángó kérdéskör fókuszába. Ennek jegyében zajlik a fiatal moldvai értelmiségiekkel való be­szélgetés, amely azért különleges, mert Moldvában évszázadokon keresztül nem volt magyar nyelvű oktatás, ezért magyar értelmiségi kör sem alakulhatott ki. 2000 óta azonban a magyar állam és civil szféra támogatásával iskolán kívüli magyar nyelvű oktatás folyik a területen. A kezdeményezésnek már mutatkozik is az ered­ménye, mert rendkívül tehetséges, fiatal értelmiségi nemzedék kibontakozásának vagyunk szemtanúi – tette hozzá a szervező. A Magyarság Háza által útjára indított Rejtőzködő Kárpát-medence sorozat második állomásaként meghirdetett rendezvény célja a nem ismert moldvai költészet és irodalom bemutatása.
A moldvai csángók élete – versben, prózában, énekkel és tánccal elő­adva című műsorban öt moldvai verselő, prózaíró mutatkozik be. Lakatos Demeter (1911–1974) költeményeit Csoma Gergely előadásában hallhatja a közönség. A másik négy költő pedig személyesen mutatja be alkotásait. A rangidős a somoskai író, költő Demse Márton. Utána a ma is Klézsén élő és alkotó Duma Andrást ismerheti meg a közönség. Végül két fiatal tehetség mutatkozik be, aki az 1989 utáni változások során tanulta meg a magyar nyelvet, és ma már magyarul írja költeményeit: Diósi (Gábor) Feliciának novelláskötete, illetve regénye is megjelent Magyarországon, Iancu Laura költő idén kapott József Attila-díjat. A rendezvény további részében Moldvából érkezett népzenészek szórakoztatják a közön­séget, Petrás Mária és Antal Tibor énekét is hallhatják az érdeklődők. Hodorog András és a Somos együttes muzsikájára moldvai csángó táncosok mutatják be örökségüket.(MTI) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Baráti” jelöltvita
Humoros, gyakran csipkelődő párbeszéd zajlott le tegnap délután Kolozsvár két magyar polgármesterjelöltje között azon a nyílt vitán, amelyet a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen szervezett meg a Kolozsvári Magyar Politológus-hallgatók Társasága.
Humoros, gyakran csipkelődő párbeszéd zajlott le tegnap délután Kolozsvár két magyar polgármesterjelöltje között azon a nyílt vitán, amelyet a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen szervezett meg a Kolozsvári Magyar Politológus-hallgatók Társasága. Az RMDSZ-es Eckstein-Kovács Péter és az EMNP által támogatott Gergely Balázs „összecsapása” egyszerre mutatta meg a két párt közti feszültséget és a két jelölt közötti jó kapcsolatot. A jelöltek előbb bemutatkoztak, majd négy-négy témában fejtették ki véleményüket. Gergely Balázs a kultúra, az infrastruktúra, a civil szféra, valamint a turizmus területeiről beszélt, míg Eckstein-Kovács Péter az ifjúságról, a turizmusról, a közösségépítésről és a gazdaságról alkotott elképzeléseit osztotta meg a hallgatósággal.
A vita következő szakaszában a két fél egymástól kérdezett, majd a közönség által felvetett problémákra válaszolt. Eckstein elmondta, 2000-ben második helyen végzett a polgármesteri választás első fordulójában, így lát némi esélyt a sikerre, míg Gergely azt hangsúlyozta, az elsődleges céljuk, hogy néhány néppárti tanácsos is képviselhesse a város magyar közösségét.
Eckstein „körbebuszozta” Kolozsvár gondjait
A város problémáira hívta fel a figyelmet, és javasolt ezekre megoldást Eckstein-Kovács Péter tegnap azon az autóbuszos körúton, amelyre a sajtó képviselőit hívta meg. Az „Eckstein-patika”, azaz a kampányiroda elől induló busz az állomás irányába kezdte meg körsétáját. A polgármesterjelölt elsőként a központ hétvégi lezárására, a kolozsvári parkolók helyzetére tért ki. Elmondta, a kolozsvári biciklisek képviselőivel folytatott beszélgetések alapján megállapították, az autóforgalom hétvégi leállításával az utcák életre kapnának. A lezárást péntek estétől vasárnap délutánig a Jókai (Napoca) utcától egészen a Bocskai (Avram Iancu) térig tervezik. Az RMDSZ jelöltje a város szélén bemutatta azokat a telkeket is, amelyeken a kertprogram megvalósítható lesz, és amelyeken számításai szerint egy-másfél éven belül már kertészkedhetnek a kolozsvári lakosok. Új Magyar Szó (Bukarest)

Kiss László a gyökerei után kutat
Borossebesről minden egy kötetben
Kiss László budapesti nyugdíjas aktív korában műszerészként dolgozott, de régóta vonzalmat érzett a magyar kultúra erdélyi maradványainak a felkutatására, ezért szabad idejében 33 éven keresztül székelyföldi témákkal, néprajzzal, kerámiával foglalkozott.
Talán nincs még egy magyarországi ember, aki 33-szor járt volna Korondon, lassan azonban megért benne a felismerés, hogy ez már lerágott csont, szinte minden írástudó feldolgozta ezeket a témákat, ő itt nem tud labdába rúgni. A továbbiakban figyelme a borossebesi gyökerekre irányult, amit nagyban megkönnyített a tény, hogy 1961-ben a birtokába került a nagyapja által az első világháborúban, a harctérről írt leveleiből 50 darab. Ezeket áttanulmányozta, különös gondot fordítva a Borossebesre vonatkozó megjegyzésekre, leírásokra. Felmenői ugyanis mindig Borossebesen éltek, de a nagyapja az első világháborút követően Magyarországra távozott. A családnak ez az ága azóta ott él. Magának, amióta nyugdíjba vonult, kerül ideje régi, dédelgetett álmával, a borossebesi gyökerek felkutatásával foglalkozni. Eddig hatszor járt Borossebesen, ahol kutatómunkát folytatott, a szerzett ismereteket feldolgozta, megírta, de a világhálón, könyvekből, lexikonokból is megpróbált borossebesi adatokhoz jutni, amelyeket a forrás megjelölésével szintén felhasznált.
Legutóbb, május elején járt Borossebesen, ahol egyik rokonának a padlásán talált még egy tucatra valót a nagyapja által az első világháborúban írt levelek közül. Megkeresett idős embereket is, akiket a városka történetével kapcsolatos, a helybeli magyar kultúra emlékei felől faggatott. Mindehhez újabb adatokkal szolgálhat az a közelmúltban talált, 1823-ból származó, a borossebesi Plésu hegyközség viasz-pecsétnyomója, amit lefotózott, részletesen leírt. Mivel Borossebes címerében szerepel a szőlő, ugyanez az 5 centiméter átmérőjű, sárgarézből készült pecsétnyomón is fellelhető. A borossebesi városháza stukkóján is megtalálták az egykori szőlőmotívumokat. Ugyancsak szőlővel díszített a helybeli református egyházközség úrasztala is, ami a menyházai márványbányából származó alapanyagból készült. Az eddig fellelt 3 címeren, de azon a virágvázán is, amit Kiss Jenő készített 1941-ben fellelhető a szőlőtőke-ábrázolás. Eddig 4-5 szőlőábrázolást sikerült fellelni, de reménykedik, hogy még több is előkerül. Borossebes történetével kapcsolatban sikerült kiderítenie, hogy a millenniumi emlékművet az impériumváltás utáni hatalom első világháborús, román emlékművé alakíttatta át. A helybeli idősekkel folytatott beszélgetéseinek, kutatásainak az eredményeit megírta, egy kiadványban tette közzé a különféle történészek által írt, Borossebesre vonatkozó, a forrás megjelölésével leközölt anyagokkal együtt. A 3 saját írásai a címertörténettel, a millenniumi emlékmű átalakításával, illetve a Kiss Jenő által sárgarézből készített virágvázával foglalkozik. A leánya közreműködésével 3 példányban kiadott Képek és szemelvények Borossebes város múltjából című kötetben 15 olyan írás si szerepel, amelyeket az Internetről, lexikonokból, könyvekből, CD lemezekről átvett, Borossebessel kapcsolatban megjelent írásokat tartalmaz, a forrás megjelölésével, múzeális értékű fotókkal kiegészítve. Borossebes történetében ez az első olyan kiadvány, ami kizárólag a település történetével foglalkozik. Legutóbbi, borossebesi látogatása alkalmával belecsöppent egy 50 éves házassági évforduló ünnepségébe, ahol magyar és román lakosok ünnepeltek egy idős házaspárt. Köztük volt Gheorghe Fejes polgármester is, akinek nem csak megmutatta, de a kiadott 3 példány közül egyiket neki is ajándékozta. A polgármesterrel folytatott beszélgetés során kiderült, hogy a város valamilyen évfordulójára készülődve, egy román nyelvű monográfiafélének a kiadását tervezik. Igen ám, csakhogy a kötethez nincsenek forrásaik, tekintve, hogy a város minden híressége magyar eredetre utal. Nem véletlenül, hiszen a monarchia idején készített utolsó, hitelesnek tartott 1910. népszámlálás alkalmával a lakosságnak hozzávetőleg a fele magyar volt, a gyermekek létszáma 0-14 év között 400-400 volt, tehát a helybeli magyarság rendelkezett jövő-perspektívával. Manapság a helybeli református egyházközségben 3 gyermek él, a katolikus helyzetet nem ismeri, de az sem lehet rózsásabb. A legújabb gyűjtőútján sikerült olyan térképeket beszereznie, amelyeken a magyar nyelvű utcanevek is szerepelnek, további két térképet kapott ajándékba, amelyeket kinagyít, elemez. A városbeli idősekkel megpróbálta az utcaneveket azonosítani, de nehezen ment, mivel az elmúlt évszázad során többször is változtak e nevek. Megpróbálja Borossebes település-szerkezetét megírni, pontosítani, ami könnyebben mehet a régi térkép segítségével. A helybeli Zaránd Múzeumot eddig csak az internetről ismerte, most személyesen is volt alkalma megtekinteni: a kiállítás magyar anyaga csupán 8 fajansztányérból áll, nagyon jó minőségű alkotások. Amint a kiállító terembe lépünk, az ajtó mellett jobbról Avram Iancu, valamint a mostani polgármester olajjal készült portréja díszeleg, ami a régebbi időkre emlékeztet. A tervezett kiadványban a maga által gyűjtött témák feldolgozása mellett, szeretné leközölni mindazt, amit mások nagyon jól megírtak, csakhogy az átlagember számára ezek nem elérhetőek. Éppen ezért, a forrás megjelölésével, ezek az írások is szerepelni fognak benne, hogy aki Bosossebesről tudni szeretne minden eddig feltárt érdekességet, egyetlen kötetben jusson hozzá.
Borossebesen – a legutóbbi adatgyűjtés 3 napig tartott – Kiss László sok ismerettel gazdagodott. Idő és lehetőség lett volna a további ténykedésre, de ennek a fáradtság vetett véget. A felkelő nap sugarai vagy a Piliskén vagy a temető mohos sírkövei között találták. Egész napos programja lótás-futásból, a még meglévő adatközlők felkereséséből, a régi családi iratok, fotók, a bibliák fedelének belső oldalára írt családtörténeti, születési és halálozási bejegyzések fotózásából állt. Közben rájött: ezt a tevékenységet sokkal előbb kellett volna elkezdenie, mivel az idősebb adatközlők létszáma alaposan leapadt, a hozzá hasonló korúak nem sokat tudnak a születésük előtt 10-20 évvel lezajlott eseményekről.
Sajnos, a viaszpecsétnyomóról készített felvétele nem lett elég éles, noha ez jó téma lett volna a címertörténeti írás kiegészítéséhez. Majd legközelebb ügyesebb lesz.
Az új ismeretek birtokában az előző írásokat kijavítja, kiegészíti, mert más dolog helytörténettel a helyszínen foglalkozni, mint 300 kilométer távolságból. Szert tett régi térképre és eredeti képeslapokra, amelyekkel korhűen lehet illusztrálni az írásokat – mondta el legutóbbi, Borossebesen tett látogatásáról hazautazva Kiss László, aki még nem tudja, milyen pénzből fogja kinyomtatni a kibővített kötetet, de talán számos borossebesi, környékbeli, vagy onnan elszármazott magyarnak is fontos lehet közelebbről megismerni a gyökereit, nemzeti kultúránk veszendőben lévő helybeli értékeit átmenteni a jövő nemzedék számára.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)

MPP-seket gyanúsítanak az emlékház felgyújtásával
A Magyar Polgári Párt (MPP) marosvásárhelyi szervezetének két elnökségi tagját gyanúsítja a hatóság az Avram Iancu-emlékház felgyújtásával, a szervezet ugyanakkor nyílt levélben tiltakozik a rendőrség ezzel kapcsolatos fellépése ellen.
A hatóságok csütörtökön idézték be Kisgyörgy Leventét és Szabó Nándort, akiket a múlt hét elején történt gyújtogatási kísérlettel gyanúsítanak. Amint az MPP nyílt leveléből kiderült, elsősorban azt kifogásolják, hogy a rendőrség beleegyező nyilatkozatot íratott alá a két gyanúsítottal DNS-mintaadásra és hazugságvizsgáló géppel történő vizsgálat elvégzésére. „Az MPP marosvásárhelyi szervezete elítél mindenféle provokációt és vandál cselekedetet, ugyanakkor a régi időket idéző, mindenféle rendőrállami reflexet is” – olvasható a közleményben.
A beidézett fiatalemberek egyébként a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) tagjai, egyúttal pedig a helyhatósági választásokra készülő MPP tanácsosi listáján is szerepelnek. Kisgyörgy Levente a Krónika kérdésére elmondta, a rendőrségen megkérdezték tőle, hogy kedden kereste-e őt valaki telefonon az emlékháznál történt esettel kapcsolatban. „A tiszt azt is megkérdezte, hogy például délután fél 6-kor telefonált-e valaki. Elmondtam nekik, hogy akkor éppen László György megyei elnök értesített az incidensről, tehát egyértelmű, hogy lehallgatják a telefonokat. Arra a kérdésre, hogy kire gyanakszom, azt válaszoltam: a Szekuritátéra, hisz az egész egy provokáció volt” – idézte fel a kihallgatást a gyanúsított. Hozzátette, Daniel Ţăreanu vallatótiszt az Avram Iancuról vallott nézeteiről is faggatta, amikor viszont Kisgyörgy kifejtette, hogy véleménye szerint a magyar falvak gyújtogatása miatt háborús bűnösnek tekinti, a rendőr azzal replikázott, hogy Horthy Miklós is az volt. „A rendőrök nem foglaltak mindent jegyzőkönyvbe. Egyébként úriemberként viselkedtek, a hosszas beszélgetés végén pedig kezet fogtak velünk. Számomra csak a DNS-mintavétel tűnt különösnek, hiszen ezzel kissé a terrorizmussal való gyanúsítgatás irányába tolták el a vizsgálatot” – vélekedett Kisgyörgy Levente. Leszögezte, ártatlanságuk bizonyítása érdekében mind neki, mind Szabó Nándor kollégájának érdeke együttműködni a hatóságokkal.
Pálosi Csaba ügyvezető elnök a Krónika érdeklődésére elmondta, kizártnak tartja, hogy a két fiatal MPP-s kollégája közül valamelyiknek is köze lehetne az Avram Iancu-emlékház felgyújtási kísérletéhez. A történtek után a polgári párt képviselői azt javasolják a következő városvezetésnek, hogy minden közterületen lévő szobor és emléképület közelébe szereljen fel térfigyelő kamerákat.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

Porlunk, mint a szikla…
Mindössze maroknyi érdeklődő volt jelen Kézdivásárhelyen, a Vigadóban Margittai Gábor budapesti publicista magyar szórványról és kulturális örökségről szóló előadásán. Az Ázsiában, Afrikában, Európában élő, magyar öntudatú néptöredékekkel foglalkozó beszámoló mindenki számára tanulságos volt, hiszen az ő fogyatkozásukban a mi (esetleges) szomorú jövőnk is felsejlik.
Margittai Gábor a tömbmagyarság melegét nem, támogatását is csak szűkösen érző, az önfeladás határán levő, végóráit élő magyar szórványról beszélt. A Trianoni menyecske című könyvében így fogalmaz: „Trianon óta kilencven év telt el a Kárpát-medencében, s valószínűleg felének sem kell eltelnie ahhoz, hogy ezután soha többé ne leljük fel Árpád-kori templomainkat, reneszánsz főúri kastélyainkat, csatatereink emlékműveit, hősi halottainkat, nemrég még eleven tájnyelvi kincseinket, dédszüleink nyomait a hajdani kisvárosokban, Isonzótól Délvidéken, Dél-Erdélyen, Máramaroson, a Szepességen át egészen a jelenleg ausztriai Őrvidékig.”
Szomorú a magyar szórványok helyzete, hiszen szentélyeiket, „ahol hajdan imádkoztak, ma idegen nyelven énekelt zsoltárok töltik be. Jó esetben… Mert előfordulhat az is, hogy birkapásztorok vették birtokukba, az oltár előtt trágyadomb magasodik, a magyar szenteket ábrázoló freskókon obszcén vésetek, s a falakról levertek, elloptak mindent, ami pásztori otthonok ékessége lehet.”
Az asszimiláció vidékenként változik. Délvidéken a stratégia hasonlít a romániai helyzetre, ott ugyanis a kisebbség kulturális örökségét lebontják, beépítik (néha szó szerint is): a magyar sírkövek járdákban, épületalapban végzik. De Dél-Erdélyben, például Magyarigenben is tűnnek el nemesi temetők vagy magyar feliratú harangokat lovasítanak meg. Igaz, Fehérvízen ez nem sikerült, mert villám csapott a tolvajokba, azóta babonásan tisztelik a harangot – idézte fel Margittai.
Felvidéken a magyarság múltjának megsemmisítése más módszerekkel zajlik: a magyar vonatkozású templomokat, kastélyokat felújítják, így bátran beszélhetnek 11. századi Szlovákiáról. Erre példa az ausztriai Burgenland esete is, ahol meghamisítva a történelmet, 12. századi burgenlandi kerámiáról beszélnek, holott Burgenland csak a 20. században született meg. Ez egy szisztematikus, jól kidolgozott folyamat, aminek vesztesei vagyunk – véleményezte az előadó.
A szórvánnyal kapcsolatban fontosnak tartotta megemlíteni történelmi eseményeket is. Például az 1848–1849-es forradalmat másként élték meg Pesten, és másként Dél-Erdélyben. Az Avram Iancu-felkelés folytán mifelénk genocídiumba torkollt a forradalom – például Zalatnánál, a Gyulafehérvárra vezető út mentén, a buszmegálló mögött lemészárolt magyarok nyugszanak tömegsírokban. Mindezek mellett a szerző vetített képekkel kísért beszámolóban beszélt az általa felkeresett, Európán kívüli, magukat magyar eredetűnek valló népcsoportokról is, így a törökországi Antalya tartományban található Macarköyről, amelyet egyes vélekedések szerint egykoron magyar földről elhurcolt rabszolgák alapítottak. Szintén ilyen egzotikum a Núbiában, a mai Egyiptom és Szudán határán élő, magát magyarnak valló, núbiai nyelvű, magyaráb nevű népcsoport is. Mondáik szerint őseik 1517-ben érkeztek Egyiptomba az oszmán-török szultán hódító hadseregével.
Nagy Sz. Attila
Székely Hírmondó. Erdély.ma

Megkezdődött az autonómiakonferencia
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Európai Szabad Szövetség (European Free Alliance – EFA) politikai háttérintézménye, a Maurits Coppieters Központ nemzetközi értekezlet tart Decentralizáció és autonómia Európában címmel szombaton Szovátán, a Danubius Szálló Diamant konferenciatermében, kb. 40 meghívott részvételével. Köztük van Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke.
A 10 órakor megkezdődött értekezlet elején a galiciai (Spanyolország), gallego nemzetiségű Xabier Macias, a Maurits Coppieters Központ – amely a az EFA megálmodójának, első európai parlamenti képviselőjének, a flamand Maurits Coppietersnek (1920-2005) a nevét viseli – elnöke mondott rövid üdvözlőbeszédet, majd Lorena Lopez de Lacalee, a spanyol korona alá tartozó Baszkföld tartományi parlamentjének képviselője, az Alkaratsuna Alapítvány főtitkára beszélt rövid történeti és helyzeti áttekintés után a baszkföldi gazdasági egyezményről, amelynek lényege az autonóm adóügyi hatáskörök és pénzügyi decentralizáció gyakorlatba ültetése. Őt Roccu Garoby követte, aki vázolta a francia nemzetállami dominancia történelmi-politikai keretei közé szorított korzikai autonómiatörekvéseket. Az EFA-Zöldek európai parlamenti frakciójának pénzügyi tanácsadójának, az EFA ifjúsági tagozatának elnökének prezentációjából kiderült: az egykor a függetlenség és önálló fejlődés korát is megélt mediterráneumi szigeten, Korzikán sok még a teendő az autonómia terén. Tudósításunk pillanatában Joseph Huguet, a Katalán Autonóm Tartomány volt gazdasági és turisztikai minisztere, a Josep Irla Alapítvány elnöke beszél meggyőző szuggesztivitással és elánnal az idegenforgalom és a nemzeti önazonosság összefüggéseiről a spanyol-katalán viszony függvényében
Az EFA tizenhárom EU-tagország mintegy harminc haladó felfogású, nemzeti, regionalista és autonomista pártját egyesíti magában. Egyik fontos célkitűzésének tartja Európa állam nélküli nemzetei és történelmi-földrajzi régiói demokratikus jogainak biztosítását. Ennek megfelelően elkötelezetten támogatja az erdélyi magyarság – ezen belül Székelyföld területi – autonómiájának kivívását. Az Európai Bizottság által támogatott intézmény célkitűzése az európai régiók monitorizálása, az adatok feldolgozása és az európai politikai köztudatba való bevitele. A Maurits Coppieters Központ erősen elkötelezett a tényleges európai integráció, valamint a demokratikus nemzeti, illetve regionalista mozgalmak felé, ugyanakkor európai szintű együttműködést kíván biztosítani az országos és regionális autonómia-műhelyek részére.
Dénes László. Székelyhon.ro

Brassai-átalakulás: új iskola régi név alatt
Közel egy évtizedig tartó állóháborút követően a 2011/2012-es tanévet új épületben kezdte a nagy múltú kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceum. Nem egyedülálló jelenség ma Romániában, hogy ha az egyháznak visszaszolgáltatnak egy épületet, az ott működő intézménynek –rossz esetben – költöznie kell.
Mivel az Erdélyi Unitárius Egyház által működtetett János Zsigmond Unitárius Kollégium és a Brassai Sámuel Elméleti Líceum esetében nem sikerült létrehozni a szimbiózist, a világi iskola kénytelen volt kiköltözni az épületből. Többéves vita után – amikor már-már reménytelennek látszott bármiféle konszenzus – egyetlen megoldásnak a két intézmény egybeolvasztása tűnt, az Erdélyi Unitárius Egyháznak az állam visszaszolgáltatta az „Ókollégium” hajdani épületét, amelyet a régi-új tulajdonos bérbe adott a Brassai Sámuel Elméleti Líceumnak, abból a meggondolásból, hogy egy épületben egy iskola működjék.
Nem mindennapi iskolatörténelem
A hányatott életű iskolát a 16. század közepén, a reformáció terjeszkedésének korában, a független erdélyi fejedelemség kialakulásának idején alapították. Felekezeti hovatartozását az idő változtatta: előbb lutheránus, majd református, végül – 1568-tól – unitárius volt. 1806-ra elkészült a tanintézet kétemeletes épülete, amelyet ma Ókollégiumként emlegetnek. A jelenlegi épület, amelyben a János Zsigmond Unitárius Kollégium működik, Pákey Lajos tervei szerint készült, 1901. szeptember 21-én ünnepélyes megnyitó keretében adták át rendeltetésének. 1948-ban az iskola minden fokon állami fennhatóság alá került, és az 1-es számú Magyar Fiúlíceum nevet kapta. 1957-ben – az illetékes felsőbb hatóságok engedélyével – a Brassai Sámuel Líceum nevet vette fel. 1969-ben – igaz, csupán rövid ideig – az iskola 7-es számú Líceum megnevezés alatt működött. 1977-ben a Brassait ipari líceummá alakították, 1979-ben indították a Brassaiból az első – a 10. osztályt akkor végző – diákcsoportot (úgymond) nyári gyakorlatra a Duna–Fekete-tenger-csatornához. 1985 őszétől kezdve a nappali tagozaton erőszakkal román tannyelvű osztályokat indítottak, ezzel párhuzamosan pedig csökkentették a magyar osztályok számát. 1989-re odáig fajult az iskola elrománosítása, hogy a ballagás alkalmával vagy a különböző iskolai ünnepségeken kizárólag román nyelven hangzottak el a diákok és a tanárok beszédei, az iskola zászlaját nem volt szabad elővenni az ünnepségeken, a Brassai vezetősége pedig szinte kizárólag román káderekből állt. 1990-ben a nappali tagozat román osztályaiba járó mintegy 2500 tanulót az újonnan létesített Avram Iancu Líceumba költöztették, kivéve azokat a diákokat, akik a magyar tagozatra iratkoztak át. Miután az unitárius egyház visszakapta az épület tulajdonjogát, 1993 és 2010 között párhuzamosan működött benne a Brassai Sámuel Elméleti Líceum, illetve a János Zsigmond Unitárius Kollégium.
Brassai Sámuel vagy János Zsigmond?
Az iskola épületében az unitárius egyház 1993-ban kezdte működtetni a János Zsigmond Unitárius Kollégiumot, 2004-ben pedig visszaszolgáltatták az unitáriusoknak az Ókollégium épületét is. A fellebbezések miatt csak 2006-ban, a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék határozata nyomán került véglegesen is az egyház birtokába az épület, így az egyház immár két iskolaépület tulajdonosává vált. Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy a Brassainak előbb-utóbb ki kell költöznie a kollégium épületéből – hacsak a két tanintézmény össze nem olvad. „Mindenkit megnyugtatok, az a célunk, hogy valamennyi magyar gyerek magyar oktatásban részesüljön” – nyilatkozta 2010 októberében az Erdélyi Naplónak László Attila alpolgármester, biztosítva az érintetteket, hogy nem szűnik meg a líceum. Akkor még úgy vélte helyesnek, ha az önkormányzat biztosít épületet a Brassai további működéséhez: „Nem várható el, hogy azt mondjuk, menjenek másnak az épületébe, amikor a mieink üresen állnak” – hangoztatta az alpolgármester, utalva arra, hogy az Ókollégium is az egyház tulajdona.
A kolozsvári önkormányzat 2009. december 15-én kivette a köztulajdonból az ingatlant, majd 2010. október 14-én ténylegesen is megtörtént az átvétel az egyház részéről. Ezt megelőzően – már 2010 áprilisában – az unitárius egyház felajánlotta és írásos beleegyezését adta, hogy a Brassai költözzék át az Ókollégium épületébe. „A Brassainak ekkor már öt vándorosztálya volt, a kollégium minden évben újabb osztálytermeket sajátított ki, ami némileg természetes is, hiszen saját iskolájukat akarták fejleszteni” – tájékoztat Kósa Mária, a Brassai igazgatója. A két iskola vezetőtanácsainak hosszas egyeztetése után arra a következtetésre jutottak, hogy előnyösebb, ha különválik a két tanintézmény, így a világi iskola a2011/2012-es tanévet már a szomszédos, kisebb épületben kezdhette el, a probléma pedig hirtelen megoldódni látszott. Az igazgató állítása szerint minden más változat – például, hogy a Brassai a külvárosba költözne – csupán pletyka szintjén terjedt el a városban, soha egyetlen hasonló célzatú hivatalos ajánlás sem hangzott el az önkormányzat vagy a tanfelügyelőség részéről. Furcsa helyzet alakult ki azonban az intézmények szétválását követően, hiszen a két iskola egy tőről eredezteti történetét. Fennállásának 450. évfordulóját – közös megegyezés alapján – még együtt ünnepelte a két intézmény. „Biológusként azt kell mondanom, hogy a történet a divergens evolúcióra hasonlít, hiszen egy közös ősből két új faj fejlődött ki” – érzékelteti a folyamatot Kósa Mária igazgató.
Az Unitárius Kollégium történetében nem szerepel az a periódus – 1948 és 1992 között –, amikor az épület állami tulajdonban volt, és kizárólag világi iskola működött benne. „Mi ebben a periódusban is próbáltuk megőrizni a hagyományokat, a világi iskola megőrizte az imatermet, letakarva bár, de megtartottuk a püspökök portréit, a zászlókat. A kommunista időkben kommunista iskola volt, ez ellen nem tehettünk semmit, de legalább nem rongáltunk” – hívja fel a figyelmet Kósa Mária.
Szétválás után
Az intézmények szétválásával elméletileg valamennyi érintett jól járt: az Unitárius Kollégium teljes, 40 tantermes épületet tudhat magáénak, a Brassai 24 tanteremmel rendelkezik, az önkormányzat pedig megszabadult egy tehertől. A gondok viszont ott kezdődnek, hogy a világi iskolával csupán egyéves bérleti szerződést kötött az unitárius egyház, igaz, a meghosszabbítás lehetőségével. Értesüléseink szerint ez a következő tanévre is megtörtént. Hogy miért csak egy évre, arra Dácz Tibor, az Erdélyi Unitárius Püspökség gazdasági igazgatója a következőképpen reagált: „Nincs törvény arra, hogy a bérleti szerződést mekkora időintervallumra kössük meg. A tulajdonos határoz. Egyházunk elvi döntést hozott akkor, amikor egy évre kötötte meg a bérleti szerződést.” A tanügyben sűrűn előforduló változások miatt nem látják értelmét a hosszabb időtartamra való bérbeadásnak. Ennek hátulütője azonban, hogy ilyen körülmények között a líceum semmiféle nagyobb beruházásra nem kap pénzt az önkormányzattól, emiatt például a tetőteret – ahol akár egy dísztermet is létre lehetne hozni – sem tudják kihasználni. „Semmi garancia nincs arra, hogy ha húsz évre adnánk bérbe az ingatlant, az önkormányzat nagyobb beruházásokra utalna ki pénzt. Amikor egy épületben voltunk, akkor sem adtak pénzt a tető vagy az épületfalak felújítására” – érvel Dácz Tibor.
A Brassai jelene
A Brassai Sámuel Elméleti Líceumban nem indul előkészítő osztály a 2012/2013-as tanévben. „Olyan gyerekeket is beírattak első osztályba a szülők, akiket még előkészítő osztályba is lehetett volna adni. A bizonytalanság vezette őket, mivel a kerettanterv, a program későn jelent meg. A mai napig terjed a szóbeszéd, miszerint a Brassai megszűnik, vagy ismét költözik, ez pedig érthető módon a szülők belénk vetett bizalmát is kikezdi. Igaz, hogy a gyerekek létszáma is csökken, miközben az iskolák száma nő” – fogalmaz Kósa Mária. Az igazgató reméli, hogy a nyári vakációban sikerül befejezni az udvar rendbetételét. Az iskola húsz osztállyal zárta az idei tanévet, ebből egyet-egyet alsó tagozaton, kettőt-kettőt pedig öt-nyolcas, kilencedikes, illetve tizedikes szinten működtetnek, valamint három-három osztályban tizenkettedikesek tanulnak. 42 tanár biztosítja a mintegy 500 diák oktatását 18 osztályteremben, három laboratóriumban és egy tornateremben. A diákok matematika, természettudomány és filológia profilú osztályokban készülnek, mindegyikhez intenzív angol felkészítés járul. „Örvendetes tény – mondja az igazgató –, hogy az érettségizők közül sokkal többen jutnak be államilag támogatott helyekre az egyetemeken, mint fizetésesre, ez pedig az oktatási-tanulmányi színvonalat dicséri.” Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Megalakult a marosvásárhelyi tanács
Alpolgármesterek: Ionela Ciotlaus és Józsa Tibor
A marosvásárhelyi tanács tegnapi alakuló ülésén a testület 15 igen, 7 ellenszavazattal választotta Ionela Ciotlaust (USL), illetve 14 igen és 8 ellenszavazattal Józsa Tibort (RMDSZ) alpolgármesternek.
Az ülést Kikeli Pál korelnök nyitotta meg, aki elmondta, életében egyszer tett esküt, 44 évvel ezelőtt az orvosi esküjét, amelyhez azóta is hű maradt, ez a második esküje. Ehhez is hű akar maradni, s mindent meg fog tenni a város testi-lelki, szellemi és szociális egészségéért. Ugyanakkor egy Mindent az egészségért feliratú pólót ajándékozott a polgármesternek és a két alpolgármesternek.
A mandátumok igazolását követően a tanácsosok letették a hivatali esküt, majd Törzsök Sándor vette át az ülésvezetést.
Dorin Florea polgármester mandátumát a marosvásárhelyi bíróság alelnöke, Lupascu Florin igazolta: a polgármester a június 10-i választásokon a 77.393 érvényes szavazatból 38.757 szavazatot kapott, Frunda György 28.837, Cornel Briscaru 6.463, Benedek Imre 1298, Smaranda Enache 2038 szavazatot szerzett.
Dorin Florea székfoglaló beszédében sikert kívánt az új tanácsnak, és arra kérte őket, hogy a pártérdekeket hagyják a polgármesteri hivatal ajtajánál.
A 23 tagú marosvásárhelyi tanács összetétele ábécésorrendben: Bakos Levente (RMDSZ), dr. Benedek István (RMDSZ), Briscaru Cornel (USL), Ciotlaus Ionela (USL), Farcas Ioan (APMS), Gombos Csaba Géza (RMDSZ), Gujan Lucian (APMS), Haller Béla (RMDSZ), Józsa Tibor (RMDSZ), Karácsony Etel (RMDSZ), Kikeli Pál (RMDSZ), Loghin Lucian (USL), Maior Claudiu (APMS), Matei Dumitru (APMS), Peti András (RMDSZ), Pui Sebastian (USL), Puiac Claudiu (APMS), Roman Ioana (APMS), Sabau Pop Aurelian (USL), Sîmpalean Dan (USL), Soós Zoltán (RMDSZ), Todoran Radu (APMS), Törzsök Sándor (RMDSZ).
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Megalakultak a helyi tanácsok
Megalakultak a hétvégén a városi tanácsok: míg Marosvásárhelyen és Kolozsváron magyar alpolgármestert választottak, Szatmárnémetiben az RMDSZ kiszorult a városvezetésből. Sepsiszentgyörgyön az RMDSZ kétharmados többsége ellenére is együttműködik az EMNP-vel.
marosvásárhelyi választásokat megnyerő Dorin Floreának péntek óta úgymond négy alpolgármestere van: két régi és két új. Miközben a frissen megalakult önkormányzat az RMDSZ-es Józsa Tibornak és a Szociálliberális Unió (USL) jelöltjének, Ioana Ciotlăuşnak szavazott bizalmat, a negyedik mandátuma elején járó demokrata-liberális polgármester kijelentette: ő továbbra is PDL-s társával, Claudiu Maiorral és még a tanácsosi mandátumtól is eleső Csegzi Sándorral kíván együtt dolgozni.
Mindkettőjük megőrzi titkárságát és irodáját, és a továbbiakban Florea személyes tanácsadójaként szerepelnek a városházi munkatársak lajstromán. Az elöljáró egyelőre nem kívánta elárulni, hogy milyen irodahelyiséget és feladatköröket szán az RMDSZ–USL helyi koalíció által megválasztott új alpolgármestereknek.
„Én a város érdekeit helyezem előtérbe, nem a mindenféle egyezségeket kötő politikusokét” – magyarázta döntését a frissen beiktatott Dorin Florea. Négy évvel ezelőtt, amikor a tanács szintén nem az ő kedve szerint választotta meg az egyik alpolgármestert, Florea Marius Ichimmel szemben is hasonló taktikát alkalmazott. A liberális alpolgármestert a Hangyaépület egyik manzárdszobájába száműzte, és semmiféle feladattal nem látta el. A megalázott Ichim néhány hónap után beadta felmondását, helyébe pedig a polgármester favoritja, Claudiu Maior került.
Józsa Tibor, az ismeretlen ismerős Vásárhelyen
Az RMDSZ csúcspolitikusai által támogatott, ám a helyi szervezet választmánya előtt szinte ismeretlennek számító Józsa Tibor a Krónikának elmondta: a következő négy évben keveset politizálna, viszont annál többet foglalkozna a közigazgatással és a város gondjaival. Az alpolgármester úgy véli, a legfontosabb feladat visszaszerezni a polgármesteri hivatalban csalódott lakosok bizalmát. Azt szeretné, hogy Marosvásárhely ismét a nyugalom, a csend városa legyen, ahol virágzik a magyar kultúra, és ahonnan az ifjak nem kényszerülnek elköltözni.
„Ugyanakkor azt mondom, hogy a fülünket eresszük le az emberek felé, és figyeljünk oda, mit szeretnének” – tette hozzá. A Floreával való jövendőbeli együttműködésről a volt városházi igazgató elmondta, hogy a múltban korrekt és eredményes munkaviszonyban voltak, és reméli – a polgármester legfrissebb, egyáltalán nem hízelgő nyilatkozatai ellenére – visszaáll a kettőjük közötti kölcsönös bizalom.
Arra a felvetésre, hogy az RMDSZ választmányi ülésén visszatérő motívum volt, hogy a testületi tagok egyáltalán vagy alig ismerik, Józsa elmondta: „az idéntől lettem felkérve, hogy lépjek be az RMDSZ-be”. „Nem tudom, hogy ki az, aki nem hallott rólam. Elismerem, hogy nem voltam kirakatban, hogy mindenki bámuljon, de nem most kezdtem a közéleti tevékenységet” – nyilatkozta a Vásárhely.ro portálnak a fiatal alpolgármester. „Én nem tartok a székemhez, ha majd úgy érzem, hogy nem tudok teljesíteni, akkor lemondom a széket” – replikázott Józsa azon választmányi tagoknak, akik megkérdőjelezték az alkalmasságát az alpolgármesteri tisztségre.
Elbukott anyanyelvvizsga
A közgazdász-végzettségű Józsát rögtön beiktatása után számos támadás érte magyar részről. A „lemondom a székemet” és a választmányi ülésen elhangzott hasonló kijelentéseire számos ironikus megjegyzés jelent meg a Székelyhon.ro honlapon. Az RMDSZ-es politikus Facebook-oldalát tanulmányozva kiderül, Józsa nemcsak az anyanyelvén való kommunikációval, de a helyesírással is hadilábon áll. „Erdemes meghalgatni ...... valaszuk Frunda Gyorgy -Rmdsz”, „Frunda Gyorgy –polgarmester lehet ha elmegyunk szavazni egyutt iunius 10 en”, „csucs.......szavazzunk Frunda Gyorgy polgarmester”, „Csak sajnos meg nincsenek bicigli utak.... a zold festekel amivel a foter jardajat festete le a polgarmester inkabb vonalazott volna bicigli savokat.....de majd mi megteszuk meg egy het van hatra !!!!” – ezek a megjegyzések voltak olvashatók péntek estig az újdonsült alpolgármester üzenőfalán.
„Ne vonja kétségbe senki a magyarságomat, anyám-apám magyar volt. A középiskolát és az egyetemet románul végeztem, de szerintem helyesen beszélek magyarul. Az is lehet, hogy bizonyos dolgokat nem én írtam, az is, hogy véletlenül elütöttem a betűket, mert telefonról töltöttem fel. És különben is, nem olyan nagy hiba, amiért el legyek ítélve” – mondta a vádak kapcsán lapunknak Józsa Tibor, aki eltávolította közösségi oldaláról a kampányban írt bejegyzéseket.
Horváth Anna az alpolgármester Kolozsváron
Akárcsak Marosvásárhelyen, Kolozsváron is magyar alpolgármester segíti Emil Boc városvezető munkáját. A PDL-vel kötött koalíciónak köszönhetően a helyi tanács pénteki alakuló ülésén az RMDSZ részéről Horváth Anna szerezte meg az egyik alpolgármesteri tisztséget. Horváth Anna újonc a kolozsvári önkormányzati testületben, de a szövetség önkormányzati főosztályát vezető főtitkárhelyettesként jelentős tapasztalattal rendelkezik a területen. A másik alpolgármester a PDL-s Gheorghe Şurubaru lett. Az önkormányzati testületben az USL 12, a PDL 10, az RMDSZ 4, míg a PPDD egy mandátummal rendelkezik.
A helyhatósági választásokat minimális fölénnyel megnyerő Emil Boc beiktatásakor elmondta, minden kolozsvári polgármestere akar lenni, nemcsak azoké, akik megválasztották. A volt kormányfő, aki immár harmadik mandátumát kezdte meg a kolozsvári városháza élén, elmondta: a város fejlesztéséhez minden jó ötletet fel fog használni, függetlenül attól, hogy a hatalomtól, az ellenzéktől vagy a civil társadalom felöl érkezik. Az ellenzéki polgármester hozzátette, a kolozsváriak érdekében együtt fog működni a kormánykoalíció által kinevezett prefektussal és az USL-s megyei tanácselnökkel is.
Halasztott ülés Károlyban, román vezetés Szatmáron
Nagykároly kivételével Szatmár megyében is megalakultak a helyi tanácsok, illetve a megyei képviselőtestület. A kisvárosban a hétvégén a 19 tanácsosból mindössze 12 jelent meg az alakuló ülésen, ezért halasztani kellett az ünnepi eseményt – a prefektúra tájékoztatása szerint szerdán ülnek ismét össze. A találkozóról a 8 USL-színekben tisztségbe jutott képviselő hiányzott, akik minden bizonnyal azért maradtak távol, hogy nyomást gyakoroljanak az RMDSZ és a Német Demokrata Fórom által alkotott, 12 személyes frakcióra annak érdekében, hogy engedjék át nekik az alpolgármesteri posztot.
Kovács Jenő, az RMDSZ színeiben ismét mandátumhoz jutott polgármester korábban a helyi sajtónak nyilatkozva beszélt arról, hogy ismét a volt alpolgármestert, Keizer Lajost kívánja megbízni az alpolgármesteri teendőkkel. Nagykárolyban egyébként mindössze két párt jutott be a tanácsba: az RMDSZ és a Német Demokrata Fórum által alkotott koalíció, illetve az USL-szövetség.
A szatmárnémeti tanács is megalakult a hétvégén – itt az USL-s Dorel Coica polgármester munkáját Radu Roca és Marcela Papici segítik majd alpolgármesterként, miután a kétharmados többséget szerzett pártszövetségnek nem volt szüksége az RMDSZ támogatására, így az eddig polgármester és alpolgármestert is adó szövetség ellenzékbe került. A Szatmár megyei képviselőtestületnek ellenben az USL-vel kötött országos egyezménynek köszönhetően RMDSZ-es alelnöke lett.
A megye vezetésében személyi csere nem történt, mindössze az erőviszonyok rendeződtek át: Csehi Árpád, aki eddig tanácselnökként tevékenykedett, alelnökként folytatja, míg a liberális Adrian Ştef volt alelnök elfoglalhatja a tanácselnöki széket, a szociáldemokrata Mircea Govor eddigi alelnök pedig megtartja tisztségét.
RMDSZ–EMNP-együttműködés Szentgyörgyön
Sepsiszentgyörgyön az Erdélyi Magyar Néppárttal működik együtt az RMDSZ, annak ellenére, hogy a szövetség megszerezte a kétharmados többséget az önkormányzatban. Antal Árpád polgármester alpolgármester-rangú tisztséget ajánlott fel Nemes Elődnek, a néppárt háromszéki elnökének, listavezetőjének.
A két politikus pénteken közös sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a következő négy évben közösen dolgoznak a város érdekében, Nemes Előd pedig a közösségfejlesztési egyesület vezetését látja el. Antal Árpád hangsúlyozta, ez valójában a negyedik alpolgármesteri tisztség, feladata a közösségépítés mellett a székely szórvány és a székely csángó programok koordinálása. „Nem szabad lesöpörni a legyőzötteket, fontos, hogy a győztesek alázattal viszonyuljanak azokhoz, akik gyangébben szerepeltek a választásokon” – fogalmazott a polgármester, aki bízik benne, hogy az együttműködésből a szentgyörgyiek nyernek.
Sepsiszentgyörgyön pénteken alakult meg az új döntéshozó testület, amelynek 14 RMDSZ-es, két–két EMNP-s, nemzeti liberális párti (PNL) és Szociáldemokrata Párti (PSD), valamint egy MPP-s képviselője van. Az ülésen az alpolgármestereket is megválasztották, mindkét tisztséget RMDSZ-es jelölt tölti be: Sztakics Éva folytatja az elmúlt négy évben elkezdett munkáját, Tischler Ferenc szociális és egyházi ügyekkel foglalkozik, Czimbalmos Kozma Csaba pedig továbbra is a városmenedzser tisztséget tölti be. Codrin Munteanu prefektus az ülésen az önkormányzati korrupció megelőzéséről szóló kézikönyvet adott át Antal Árpádnak, aki a város zászlójával ajándékozta meg a kormánymegbízottat, melyet az a közigazgatási bíróságon támadott meg.
Pénteken tette le hivatali esküjét Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök is, és megkezdte második mandátumát. A megyei tanács a héten tartja alakuló ülését, az RMDSZ az alelnöki tisztségekre Henning László eddigi alelnököt és Nagy Józsefet, az Országos Környezetvédelmi Ügynökség korábbi igazgatóját javasolja.
Változatlan városvezetés Csíkszeredában
A régi polgármesterrel és alpolgármesterekkel, de zömében új tagokkal folytatja a munkát Csíkszereda önkormányzata, amely szombaton tartotta alakuló ülését. Ráduly Róbert Kálmán régi-új városvezető mellett újra Antal Attila és Szőke Domokos alpolgármestereknek szavazott bizalmat a testület. Az elöljárókat adó RMDSZ-frakció 13 tanácsossal rendelkezik a 19 tagú testületben, az EMNP, az MPP és az USL két-két mandátumot mondhat magáénak. Ráduly elmondta, a konfrontáció helyett a továbbiakban is az együttműködést fogja keresni. A testület összetétele az alakuló ülésen hiányos maradt: formai hiba miatt nem igazolták az MPP-s Bokor Márton mandátumát, ez ugyanis nem lehetett jelen az ülésen, az általa bemutatott orvosi igazolás érvényessége pedig egy nappal az ülés előtt lejárt.
MCL–RMDSZ-koalíció alakul Aradon
A PDL által alapított Keresztény-Liberális Mozgalommal (MCL) lép koalícióra az RMDSZ Aradon a helyi, illetve megyei önkormányzatban, döntött pénteken a megyei szervezet állandó tanácsa. Bognár Levente megyei RMDSZ-elnök elmondta, a döntés meghozatalakor a PDL-vel való eddigi jó együttműködésre alapoztak, és a továbbiakban folytatnák az elkezdett projekteket. A támogatás fejében az RMDSZ a következő négy évben is megkapná az alpolgármesteri tisztséget, mondta a tisztséget eddig betöltő Bognár, aki most is a legesélyesebb a posztra. Az RMDSZ két tanácsosának a támogatásával a 12 mandátumot szerzett MCL-nek egyszerű többsége lesz a 23 tagú testületben. A néppárt miatt nincs magyar alpolgármester?
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) tanácsosának szavazatán múlt, hogy Kolozs községnek nem lett magyar alpolgármestere – véli az RMDSZ Kolozs megyei szervezete. Amint a szövetség közleményéből kiderült a 13 tagú tanács 7–6 arányban szavazta le az RMDSZ alpolgármester-jelöltjét, Debreczeni Józsefet. „Megítélésünk szerint ez az eset is azt példázza, hogy az egyéni érdekek, illetve az RMDSZ-szel való nyílt szembenállás képes felülírni a közösségi elköteleződést. Sajnálatosnak tartjuk, hiszen a magyar célokat csak magyar emberek tudják képviselni” – olvasható a Máté András megyei elnök által aláírt közleményben.
Kurucz József, a kolozsi tanács EMNP-s tagja a Krónikának elmondta, a szavazat eredménye annak köszönhető, hogy az RMDSZ az elmúlt évekhez hasonlóan most sem tudott olyan jelöltet állítani, amely valóban a közösség érdekeit képviselné, tiszta háttérrel rendelkezne, és így méltó lenne a támogatásra.
„Korábban próbáltunk arról is tárgyalni, hogy a szövetség támogassa a néppárt által javasolt alpolgármester-jelöltet, akit más pártok is segítettek volna, az RMDSZ azonban teljesen elzárkózott ettől a lehetőségtől” – magyarázta Kurucz. Hangsúlyozta, nem ért egyet azzal, hogy valakit csak azért kellene megszavazni, mert magyar nemzetiségű, ehelyett a szövetség jelöltjeinek tettekkel és felmutatott eredményekkel kellene támogatókat szerezniük.
„Magunk mögött kellene hagyni azt a gyakorlatot, hogy a magyarság és öszszefogás címszó alatt toborozzunk szavazatokat” – fogalmazott az EMNP képviselője, aki hozzátette, a szavazás titkos volt, így senkinek nem kellene tudnia, hogy melyik tanácsos kire adta le voksát.
Babos Krisztina, Bíró Blanka, Kőrössy Andrea, Pap Melinda, Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

Rajtol a kisvárdai fesztivál
Pénteken veszi kezdetét, és 30-áig tart a Magyar Színházak XXIV. Kisvárdai Fesztiválja a magyarországi városban – a rendezvényre romániai magyar társulatok is érkeznek. A romániai, ukrajnai, szerbiai és szlovákiai színházak műsorából azokat a produkciókat válogatták ki a szervezők, amelyeket a társulatok 2011. április 1. és 2012. március 31. között mutattak be.
A fesztiválon a vásárhelyi Yorick Stúdió Kocsis István: A tér című monodrámáját mutatja be Török Viola rendezésében. A nagyváradi Szigligeti Színház a Liliomfival lép színpadra – Keresztes Attila rendezésében –, a színház Lilliput Társulata pedig a Mátyás király és a kolozsvári bíró bábjátékot mutatja be.
A marosvásárhelyi Yorick Stúdió és a Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának előadását, Sebestyén Aba rendezte, a POSZT-on a legjobb előadásnak járó díjjal jutalmazott Bányavirágot is láthatja majd a közönség. A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata az utóbbi évekhez hasonlóan idén is meghívást kapott.
A társulat két előadással szerepel a fesztivál programjában: A három kismalac és a farkasok című kesztyűbáb-előadást, valamint a Radu Afrim által színpadra vitt Boldogtalanokat válogatták be. A temesvári Csiky Gergely Színház Németh Ákos: Deviancia című produkcióját viszi a fesztiválra, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház és az Udvarhely Táncműhely pedig Peter Handke Az óra, amikor semmit sem tudtunk egymásról című, Bozsik Yvette rendezte produkciót. Shakespeare A makrancos hölgyét Sorin Militaru rendezésében a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata mutatja be.
A kézdivásárhelyi Városi Színház Feydeau Az úr vadászni jár című produkcióval mutatkozik be. A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Színház- és Televízió Kara hallgatóinak előadása is megtekinthető lesz Kisvárdán. A szentgyörgyi Tamási Áron Színház Katona József Bánk bánját viszi a fesztiválra, Bocsárdi László rendezésében. A Kolozsvári Állami Magyar Színház az Alain Timar rendezte Übü királyt, a Csíki Játékszín pedig a Victor Ioan Frunza rendezte Tótékat mutatja be Kisvárdán. Krónika (Kolozsvár)

Hároméves szünet után újraindul a szakiskolai képzés
Hároméves szünet után, az ősszel kezdődő tanévtől indítja újra a szakiskolai képzést Romániában a tanügyminisztérium. Bár a szakoktatás felélesztését a legtöbb tanfelügyelőség üdvözölte, az iratkozások első szakaszának mutatói alapján az erdélyi és partiumi megyékben egyelőre vegyes érdeklődés övezi a képzések újraindítását. A tanügyi szakemberek derűlátóak: szerintük az összkép az őszi beiratkozási időszak után pozítivan alakulhat. Noha általános iskolai tanulmányokat követő szakoktatást az elmúlt évek során is szerveztek, a szaktárca 2009 óta nem hagyta jóvá a beiskolázási számot a szakmunkásképzésre.
Kipattanó ötlet. Decemberben döntöttek a szakosztályok újraindításáról
A szakoktatás időtartama egyébként hat hónaptól két évig terjedő időszakig tart a választott szakmától függően. Szakosztályokat csak olyan iskolák indíthatnak, amelyek biztosítani tudják, hogy az oktatás jelentős részét gyakorlati órák tegyék ki, ezt pedig különböző cégekkel, vállalatokkal kötött szerződések segítik elő.
Hargita és Kovászna megyében igény szerint döntik el, hogy magyar vagy román tannyelvű szakiskolai osztályokat indítanak. A magyar tannyelvű szakiskolákban is új szakosztályok alakulnak az általános iskolát elvégző diákok számára. Azok a diákok, akik magyar tannyelvű osztályban végezték a kilencedik osztályt, ugyancsak magyarul folytathatják a szakiskolát. A tanfelügyelőségtől megtudtuk, minden diáknak próbálják szavatolni, hogy anyanyelvén folytassa tanulmányait: kétnyelvű osztályokat is indítanak, amennyiben legalább öt-hat gyerek kéri, hogy a többségében magyar osztályban románul tanulhasson, vagy fordítva.
Toborzás ösztöndíjjal
Míg Háromszéken szinte minden szakiskolai hely betelt, Hargita megyében a meghirdetett helyek felére jelentkeztek a diákok. Kovászna megyében 12 szakiskolai osztály megalakítását hagyta jóvá az oktatási minisztérium, a 336 helyre már 285 diák iratkozott be. A második forduló június 25-én lezárult, de még ősszel is lehet iratkozni. Megtudtuk: túljelentkezés esetén az iskolák a partnercégekkel közösen dolgozzák ki a felvételi kritériumokat. Kovászna megyében hét szakközépiskola kötött szerződést magáncégekkel, hogy a gyakorlati oktatást megszervezzék. A hét iskolában kőműveseket, asztalosokat, hegesztőket, szakácsokat, pincéreket, autóbádogosokat, mezőgazdasági gépészeket, textilipari szakmunkásokat képeznek.
Keresztély Irma főtanfelügyelő elmondta, Háromszéken az érdeklődés minden várakozást felülmúlt. A szakiskolába járó diákok az anyagi helyzetüktől és a tanulmányi eredményeiktől függetlenül havonta legkevesebb 180-200 lej ösztöndíjat kapnak, ez valószínűleg valóban ösztönzően hatott – szögezte le a főtanfelügyelő. Hozzátette, hogy az esélyegyenlőség továbbra is biztosított, hiszen a kétéves szakiskola elvégzése után a fiatalok különbözeti vizsgával beiratkozhatnak elméleti vagy szakgimnáziumba, és leérettségizhetnek. A kétéves szakiskola második évében az órák 75 százalékában gyakorlati oktatás zajlik a partnercégeknél, Keresztély Irma reméli, hogy nemcsak műhelyseprést és szemétkihordást bíznak a diákokra, bár az is a munkához tartozik.
Hargita megyében 23 szakiskolai osztályt hagyott jóvá a minisztérium 640 hellyel. Görbe Péter tanfelügyelő lapunknak elmondta, az első fordulóban, tehát májusban 293 fiatal iratkozott be, ennek alapján 11 osztály megalakulása biztos, azonban bíznak benne, hogy őszig még sokan jelentkeznek.
„Szerintem a fiatalok rájönnek, hogy 5-6-os jegyekkel nem túl biztató nekivágni az érettségi vizsgának, jobb, ha szakmát tanulnak, majd utána még mindig próbálkozhatnak az érettségivel” – fejtette ki Görbe Péter. Hargita megyében kőműveseket, ácsokat, víz- és gázszerelőket, vendéglátós szakembereket, asztalosokat, bányászokat, autóbádogosokat, fodrászokat és háztartásigép-javítókat képeznek az ősztől induló szakiskolai osztályokban.
Hiánypótló osztályok indulnak
Maros megyében egyelőre két tanintézetben – a marosvásárhelyi Avram Iancu Iskolaközpontban és a szovátai Domokos Kázmér Iskolaközpontban – indulhat újra a magyar nyelvű szakoktatás. Míg a megyeszékhelyen mechanika és textil szakon indítanának képzést az ősztől, a fürdővárosban fafeldolgozónak és szakácsnak lehetne tanulni.
„Nagyon nagy szükség van ezekre a szakiskolákra, ugyanis egyrészt nem mindenki képes az érettségire, másrészt hiányoznak a szakmunkások a piacról” – nyilatkozta Illés Ildikó helyettes főtanfelügyelő. Az egyelőre csak kísérleti jelleggel induló osztályokba azok a kilencediket végzett diákok is iratkozhatnak, akiknek szüleik is beleegyeznek az oktatási forma megváltoztatásába. Ugyanakkor olyan helyi vállalkozók bevonására is szükség van, akik lehetőséget nyújtanak a műhelymunkák végzésére. Míg Marosvásárhelyen a nagy múltú szakiskolában nem tartanak attól, hogy a helyek betöltetlenek maradnak, Szovátán már azzal is számolnak, hogy jobb megoldás híján egy úgynevezett biprofilos képzést indítsanak, azaz szakács–fafeldolgozó szakot.
Kolozs megyében ősztől bővül a magyar nyelvű szakoktatás eddigi kínálata: Bánffyhunyadon közélelmezési szakon tanulhatnak anyanyelvükön a környékbeli magyar középiskolások – közölte kérdésünkre Péter Tünde Kolozs megyei tanfelügyelő-helyettes. Hozzáfűzte: a kolozsvári Edmond Nicolae Szakközépiskolában idén másodszor indul a magyar nyelvű kép- és szövegszerkesztési szak, illetve megmaradtak a már hagyományosnak számító szakképzések is. A kerekdombi Technofrig szakközépiskola pincér-cukrász szakon indít magyar nyelvű osztályt. Ezenkívül a kolozsvári Közlekedés Technikai Szakközépiskola szintén régóta működő autószerelő osztályába is beiratkoznak a magyar nyelvű szakoktatást igénylő Kolozs megyei középiskolások.
Szatmár megyében a következő tanévben két egész és négy, félig magyar nyelvű szakiskolai osztály indul. Fél osztályt, azaz 14 helyet hirdettek meg hús- és halfeldolgozó szakon, pék és cukrász szakon, esztergályos szakon és kőműves-vakoló szakon. Egész osztály indul 28 hellyel autószerelő szakon, valamint kárpit-, paplan- és matrackészítő szakon.
Vizsgáznak a nyolcadikosok
Tegnap kezdődött, és szerdán fejeződik be a 8. osztályt elvégző diákok számára az országos értékelő vizsga – az itt elért eredmények alapján iratkozhatnak be a diákok a gimnáziumok 9. osztályába. Első próbatételként tegnap román nyelv és irodalomból bizonyítottak a vizsgázók. Liviu Pop ügyvivő oktatási miniszter elmondta, az érettségi vizsgákhoz hasonlóan az országos értékelő vizsga során is kamerákkal szerelték fel a tantermeket, a próbákra egyébként több mint 190 ezer diák iratkozott be országos szinten.
Az ügyvivő tárcavezető elmondása szerint tegnap reggel négy vizsgaközpontban kisebb problémák voltak az internetkapcsolattal, ezt azonban sikerült idejében megoldani, így a diákok zavartalanul kezdhették meg az első próbát az ország több mint 4500 vizsgaközpontjában. Az Országos Értékelő- és Vizsgahivatal (CNEE) tíz különböző tételsort dolgozott ki a nyolcadikosok számára, a választott tételsort két órán belül kell megoldaniuk, illetve kidolgozniuk a tanulóknak.
A kiértékelő vizsga ma a kisebbségek anyanyelvi és irodalmi próbájával folytatódik, holnap pedig matematikából kell vizsgázniuk a diákoknak. Az eredményeket pénteken függesztik ki, az óvásokat ezt követően délután 6 óráig lehet benyújtani, a végső pontszámokat pedig július 2-án, hétfőn hozzák nyilvánosságra. A gimnáziumi felvételi jegyet fele-fele arányban az értékelő vizsga eredményének átlaga, illetve a középiskolai négy év átlaga alapján számolják.
Babos Krisztina, Bíró Blanka, Kiss Előd-Gergely, Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

Takarítanak a szociálliberálisok (Rendkívüli parlamenti ülésszak)
A tegnapra összehívott rendkívüli parlamenti ülésszak a Szociál-Liberális Szövetség (SZLSZ) nagytakarításáról szólott: leváltották a nép ügyvédjét, a szenátus és a képviselőház elnökét, s a szövetség berkeiből kiszivárogtatott hírek szerint következő lépés az államfő felfüggesztése lesz.
Traian Băsescu szerint azonban a várhatóan még a héten kezdeményezett felfüggesztése csak köztes lépés a végcél eléréséhez: a bíróság fölötti befolyás megszerzéséért. A SZLSZ „menetelése” azonban nem csak az ellenzéki Demokrata Liberális Párt (DLP) szerint államcsíny, vagy a demokrácia halála Romániában, hanem európai fórumok, illetve az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövete is aggodalmát fejezte ki.
Előbb a nép ügyvédje
A parlament két házát tegnap azért hívták össze rendkívüli ülésre, hogy megválasszák a közszolgálati rádió és televízió elnök-vezérigazgatóit, és Victor Ponta miniszterelnök beszámoljon az Európai Tanács júniusi üléséről. Az együttes ülés után azonban az SZLSZ a rendkívüli ülésszak napirendjére vetette a parlamenti házelnökök és a nép ügyvédjének a leváltását is. Ioan Chelaru, a szenátus szociáldemokrata alelnöke kijelentette, az SZLSZ „az alkotmány és a törvények megszegése miatt” kérte a nép ügyvédje, Gheorghe Iancu leváltását. Hírforrások szerint a kormánytöbbség ezzel is az államfő eltávolításához készíti elő a terepet, a nép ügyvédjét azért kellett eltávolítaniuk, mert neki van joga a sürgősségi kormányrendeletek ellen panaszt emelni az alkotmánybíróságon – miként azt megtette, amikor a Ponta-kabinet az Elnöki Hivatal alárendeltségéből a szenátuséba helyezte át a román kulturális külképviseletek ernyőszervezetét, a Román Kulturális Intézetet. A parlament két házának közös ülésén 236 igen, egy ellenszavazattal és 19 tartózkodással váltották le Gheorghe Iancut, a nép ügyvédje tisztséget átmenetileg Valer Dorneanu látja el.
Házelnökök eltávolítása
Az SZLSZ ezt követően benyújtotta a kérést Vasile Blaga, a szenátus, illetve Roberta Anastase, a képviselőház elnökének leváltására. A szenátus elnökének pártállása azért fontos, mert ha a parlament Traian Băsescu felfüggesztéséről dönt, akkor – a leváltásról rendezendő népszavazásig – a szenátus elnöke tölti be az ideiglenes államfői tisztséget. Vasile Blaga szenátuselnök leszögezte, ő nem fog rendkívüli szenátusi ülést összehívni azért, hogy leváltsák tisztségéből, és abba sem egyezik bele, hogy a már meghirdetett rendkívüli ülés napirendjét kibővítsék a szenátuselnök leváltására irányuló kérésével, mivel az SZLSZ ez irányú kérése „alkotmányellenes és törvényellenes”. A szenátus Állandó Bizottsága (ÁB) azonban úgy döntött, rendkívüli ülést hív össze délutánra Vasile Blaga házelnök leváltása és új elnök megválasztása érdekében. Az ÁB Vasile Blaga házelnök hiányában ült össze, 11 tagja közül heten voltak jelen az ülésen (a DLP-sek nem vettek részt), és Ioan Chelaru, a szenátus szociáldemokrata alelnöke szerint a jelenlevők egyöntetűen megszavazták a rendkívüli ülés összehívását. Vasile Blaga szerint az ÁB összehívása is törvénytelen, a bizottságot csak ő hívhatta volna össze. A szenátus plénuma délután aztán titkos szavazással leváltotta tisztségéből Vasile Blaga házelnököt: Ion Chelaru ülésvezető ismertetése szerint hetven igen, egy tartózkodó vokssal menesztették a DLP pártelnökét. Ezt követően Mario Oprea liberális szenátor bejelentette, az SZLSZ szenátusi frakciói Crin Antonescut javasolják a felsőház elnöki tisztségébe, más frakció pedig nem tett javaslatot. Crin Antonescu liberális pártelnököt ezt követően 73 igen szavazattal választották meg a szenátus elnökévé, egy szavazatot semmisnek nyilvánítottak. Vasile Blaga az Alkotmánybíróságon fellebbezte meg a leváltásáról szóló határozatot. Tegnap késő este sor került a képviselőház elnökének leváltására is, miután az alsóház jogi bizottságában az SZLSZ-es és független képviselők a Roberta Anastase eltávolításához szükséges szavazást egyhangúlag elfogadták. Az SZLSZ előzetes bejelentése szerint helyére Valeriu Zgoneat, a Szociál Demokrata Párt képviselőházi frakciójának vezetőjét jelölik.
Súlyosabb a bányászjárásnál
Tegnap este Traian Băsescu államfő szűkszavú nyilatkozatot tett, melyben felszólította az SZLSZ társelnökeit, Victor Pontát, Crin Antonescut és Daniel Constantint, a kormányt támogató független képviselők csoportjának vezetőjét, Gabriel Opreát és az RMDSZ elnökét, Kelemen Hunort, azonnal hagyják abba támadásaikat az állam intézményei ellen. Az államfő úgy értékelte: a kormány és a parlamenti többség cselekedetei súlyosan sértik az Európai Unió alapértékeit, véleménye szerint az ország törvényeinek súlyos megsértésével rendkívül nehéz helyzetbe hozták Romániát – olyanhoz, melyet az 1990. júniusi bányászjáráshoz hasonlított. Az államfő úgy értékelte, az SZLSZ tisztogatásának végcélja nem a tisztségéből való felfüggesztés, az csupán köztes állomás, hanem az igazságszolgáltatás fölötti hatalom megszerzése. „Meg kell érteniük, hogy eljött az ideje, amikor az igazságszolgáltatás előtt a politikusok egyformák bármely más állampolgárral” – mondta Băsescu. Az államfő beszéde után Victor Ponta és Crin Antonescu – immár a szenátus elnökeként megszólalva – is azt nyilatkozta, felkérik Traian Băsescut, hagyja abba a megfélemlítést, a fenyegetést, és hagyjon fel azzal, hogy mindenkinek diktálni akarjon. Antonescu hozzátette, nem félnek Băsescutól, ha féltek volna tőle, ma Romániában nem létezne demokrácia. Kelemen Hunor szintén reagált az államfő vádjára, visszautasítva azt, hiszen az RMDSZ nem szavazta meg a nép ügyvédjének leváltását, és a parlament két háza vezetőinek lecseréléséről szóló szavazáson a szenátusban és a képviselőházban is jelen voltak, de nem szavaztak.
Államcsíny? Diktatúra?
Az ellenzék több politikusa államcsínyként értékelte az SZLSZ tegnapi erőfitogtatását. Mihai Răzvan Ungureanu korábbi kormányfő a holnapi kormányellenes tüntetésre szólított fel, szerinte a Forradalom téren tartandó rendezvény nem a DLP megmentésére irányul, „mert a párt elég hibát követett el, amelyekért most fizet, de sohasem gondolt arra, hogy egymás után számolja fel az állam intézményeit, mint teszi a mostani hatalom”, mondta, hozzátéve: ami most történik, a két világháború közti időszak sötét történéseire emlékeztet. „Ponta és az SZLSZ lábbal tiporja az alkotmányt, a törvényeket, a demokratikus intézményeket. Ítéletidőt élünk, mely a demokrácia építésének huszonkét évét sepri el. Ma Ponta és az SZLSZ államcsínyt követett el, a törvényeket saját zsarnoki vágyaikkal helyettesítették” – áll Monica Macovei DLP-s EP-képviselő nyilatkozatában, aki szerint a nép ügyvédjének és a két házelnöknek a leváltása, a törvény értelmében elmozdíthatatlan alkotmánybírák leváltása, a közszolgálati televízió és rádió elnöki tisztségeinek megszerzése a diktatúra előkészítéséhez vezet. Raluca Turcan, a DLP alelnöke szerint a Ponta–Antonescu páros folytatja a Ceauşescu–Iliescu–Năstase-vonal demokráciaellenes politikáját, és az SZLSZ az állami intézmények politikai meglincseléséhez fogott. Cezar Preda, a DLP másik elnökhelyettese szerint „Ponta és Antonescu elindította a dzsihádot a demokratikus Románia ellen”, úgy véli, a házelnökök után az alkotmánybíróság és az ellenzéki honatyák felmentése, a szabad sajtó és az értelmiségiek elhallgattatása következik, mindez pedig „két, lopáson és plágiumon tetten ért, alkalmatlan pártvezér diktatúrája felé vezet”.
Európa figyelmébe
Az Európai Néppárt (ENP) romániai delegációjának vezetője, Theodor Stolojan minden EP-képviselőt levélben tájékoztatott az SZLSZ-kormány „félrecsúszásairól” – közölte Cristian Preda, a DLP első alelnöke, hozzátéve, folyamatosan tájékoztatják az Európai Bizottság tagjait is. „Ami most történik, súlyosabb, mint Iliescu mineriádái” – jelentette ki. Joseph Daul, az ENP EP-képviselőcsoportjának vezetője kijelentette, felkéri az Európai Bizottságot, vizsgálja ki, mennyire törvényesek a Romániában zajló politikai változások. „Nagyon felháborított, ami történik. A nép ügyvédjének, a két házelnöknek a leváltása, az alkotmánybíróság törvényének megváltoztatása és két alkotmánybíró kicserélése bámulatos lépések, komoly okot adnak arra, hogy a romániai demokráciába vetett hit megdőljön. Az Európai Unió egyetlen állama sem tiporhatja így a jogállamiságot, az összes demokratikus elvet” – mondta. Viviane Reding, az Európai Bizottság jogi ügyekkel megbízott alelnöke is aggodalmát fejezte ki az alkotmánybíróságot ért támadások miatt. Az alkotmánybíróság egyébként a Velencei Bizottsághoz és más európai intézményekhez fordult, mert a taláros testület az alkotmányosság felszámolására irányuló törekvésként értelmezi a kormány ellene irányuló támadásait: Victor Ponta az utóbbi napokban több ízben kijelentette, hogy az alkotmánybíróság Traian Băsescu államfő befolyása alatt áll, akadályozza a kormány munkáját, és ezért az új kormánytöbbségnek megoldást kell találnia a testület összetételének megváltoztatására.
Gittenstein is aggódik
Az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövete, Mark Gittenstein tegnapi közleménye szerint „mélységesen foglalkoztatja minden, a demokratikus intézmények függetlensége ellen intézett támadás”, kijelentve, az állami intézményeket ért bármilyen „manipulálási kísérlet vagy támadás” az egyesült államok kormányának „aggodalomra ad okot”. Figyelmeztetett, az ilyen kísérletek a pénzügyi piacok figyelmét is felkeltik – ami meg is történt, tegnap már gyengítette a román befektetési eszközök súlyozására adott ajánlását a JP Morgan globális pénzügyi szolgáltatócsoport, azzal a véleményével indokolva az átértékelést, hogy a várható romániai politikai fejlemények valószínűleg kedvezőtlenül hatnak majd a román gazdaság növekedési kilátásaira és a folyamatban lévő EU/IMF-programra.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Budapest román megszállását ünnepelte az Új Jobboldal
Mint Budapest felszabadítását ünnepelte ma reggel Kolozsváron az Új Jobboldal kolozsvári fiókja az Avram Iancu szobornál azt az eseményt, melynek során 1919 augusztusában Magyarország jelentős keleti területeit és Budapestet megszállta a román hadsereg. 1919 áprilisában a kommunisták átvették a hatalmat Magyarországon, a magyar hadsereg pedig megpróbálta visszafoglalni Erdélyt, kirobbantva a háborút. 1918 december elsején mondták ki Erdély csatlakozását a Román Királysághoz.
A háború, melynek utolsó szakaszáig mindkét oldalon több mint 120 ezer katonát vetettek be, 1919 augusztusában ért véget a Magyar Tanácsköztársaság bukásával, illetve Magyarország jelentős keleti területei és Budapest román megszállásával. A román csapatokat 1920 márciusában vonták vissza Magyarországról.
Az Új Jobboldal a megemlékezésre a romániai magyar pártokat is meghívta, de azok távolmaradtak az eseménytől. A román szélsőségesek virágkoszorút helyeztek el az Avram Iancu szobornál, és hangsúlyozták, Budapestet a román hadsereg megmentette a kommunistáktól. A megemlékezést az elesett román katonák lelki üdvéért elmondott imával zárták. manna.ro/napocanews
Manna.ro

Bővült a ma rajtoló Kolozsvári Magyar Napok programkínálata
[INTERJÚ] Minden eddiginél színesebb programkínálatból válogathatnak a résztvevők a ma kezdődő, idén harmadik alkalommal megszervezett Kolozsvári Magyar Napokon (KMN), amely egy héten keresztül kulturális eseményekkel, kerekasztal-beszélgetésekkel, kézműves-foglalkozásokkal, koncertekkel várja az érdeklődőket. A nyitógálát ma este 7 órától a magyar opera épületében tartják. Az egyre terebélyesebbé váló rendezvény új kihívások elé állítja a szervezőket – többek között erről faggattuk Gergely Balázst.
– Két éve még azt nyilatkozta a Krónikának, hogy a hitetlenkedés falát kellett áttörni ezzel a rendezvénnyel, tavaly pedig már arról beszélt, mindenki beláthatta, a magyar napokra igenis van igény. Idén talán minden eddiginél nagyobb várakozás előzi meg a magyar napokat. Mit gondol, megfelel az egyre növekvő elvárásoknak a rendezvénysorozat?
– Erre a kérdésre érdemben a rendezvény végén lehet majd választ adni, mindenesetre bízunk benne, hogy így lesz. Több hónapos szervezőmunka áll mögöttünk, és az egész szervezőstáb nevében nyugodt lelkiismerettel mondhatom: minden tőlünk telhetőt megtettünk azért, hogy ne okozzunk csalódást.
– Milyen új kihívásokkal kellett szembenézniük a szervezés során? Mennyire vált rutinszerű feladattá a munka a csapat számára, kitart még az első két év lelkesedése?
– Az új verseny új kihívást jelent. A körülmények az elvárásokhoz mérten évről évre változnak, nekünk, szervezőknek pedig elsőszámú feladatunk, hogy alkalmazkodjunk az adott helyzethez. Idén bizonyos események megnehezítették a szervezést, példaként említhetem az önkormányzati választásokat, ez sok időt és energiát igényelt az amúgy is szűkös kapacitásból. Mi mindvégig szem előtt tartottuk, hogy a Kolozsvári Magyar Napok nem válhat semmiféle politikai kampány áldozatává, így igyekeztünk mindkét feladatra maximálisan összpontosítani. Ami a rutint illeti, nyilvánvaló, hogy harmadik alkalommal már sokkal olajozottabban zajlik a szervezés, összeállt egy kitűnő szervezőcsapat, de ez önmagában nem elég. Az olimpián is nap mint nap láthattuk, hogy a rutin nem minden, lelkesedés és akarat nélkül a kimagasló esélyes is könnyedén vesztessé válhat. Szerencsére a lelkesedésünk nem kopott meg az elmúlt években, ezt pedig jelentős mértékben a nagyszerű kolozsvári közönség támogatásának köszönhetjük.
– A rendezvény mára bejáratottá vált, számoltak a veszéllyel, hogy esetleg ellaposodik, vagy három a magyar igazság? Milyen lényegesebb változtatásokat emelne ki?
– Természetesen, hosszú távon a KMN esetében is fennáll az ellaposodás veszélye, de megítélésem szerint egyelőre az emelkedőn felfele haladunk. Messze vagyunk még a csúcstól, rengeteg a jó ötlet, elképzelés, és az is nagy segítség, hogy egyre többen vagyunk, és segítjük egymást. Rengeteg civil, egyházi és oktatási intézmény kapcsolódott be a szervezésbe, s ez biztató a jövőre nézve. Nem tudom, hogy mikor jutunk fel a csúcsra, de igazából nem is érdekel. Úgy élem meg, hogy minden évben teszünk egy-egy lépést felfele azon a mesebeli hegyen, amely talán tényleg az égig ér.
– Hogyan sikerült előteremteni a magyar napok anyagi fedezetét a gazdasági válság körülményei között?
– Paradox módon, a válságos gazdasági helyzet ellenére az idén több pénzből gazdálkodhatunk, mint a korábbi években. A rendezvényt egyrészt idén maximálisan felkarolta a magyar kormány, ezt a jelentős anyagi támogatás mellett az is jelzi, hogy kiemelt fontosságú nemzeti intézménnyé nyilvánították a szervezésre létrehozott Kincses Kolozsvár Egyesületet. Emellett a városi és megyei önkormányzatok vezetői is felismerték a magyar napokban rejlő lehetőségeket, talán rájöttek arra, hogy az Európa Kulturális Főváros címre pályázó Kolozsvár szempontjából a KMN még sokat hozhat a konyhára. A korábbi évekhez képest így a rendezvénysorozat a megtűrt kategóriából átkerült a támogatott kategóriába, s ez mindenképpen biztató a jövőre nézve. A harmadik, számomra talán legfontosabb tényező a helyi üzletemberek viszonyulása a rendezvényhez, ugyanis egyre bővül az a magánvállalkozói kör, amely a magáénak érzi ezt az ügyet, s hajlandó áldozni is rá. Nélkülük, hosszú távon nem állhatna önálló, stabil alapon a Kolozsvári Magyar Napok.
– A szervezői teendők miatt nyilván nem lesz alkalma valamennyi eseményen részt venni. Mely programpontokat nem hagyja majd ki semmiképpen?
– Erre még nem tudok válaszolni. Szívem szerint mindenhova elmennék, de ez nyilván lehetetlen. A körülmények függvényében igyekszem minél több rendezvényen részt venni.
– Tavaly a kezdés előtt azt remélte, hogy zökkenőmentesen zajlik majd a rendezvény. Idén már senki nem kételkedik ebben, ráadásul az időjárás is kedvezőnek ígérkezik. Mit vár el mégis az idei magyar napoktól?
– Első alkalommal kisebb csodaként éltük meg, hogy ilyet is lehet Kolozsváron. A második évben azért szurkoltunk, hogy ne haljon hamvába a rendezvény. Idén az tenne igazán boldoggá, ha az emberek úgy viszonyulnának a magyar napokhoz, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Egyszerűen azért, mert meggyőződésem, hogy ami az augusztusi Kolozsváron történik, valóban a világ legtermészetesebb dolga.
Ünnepi nyitógála a magyar operában
Reggel 10 órakor, toronylátogatással kezdődik a 3. Kolozsvári Magyar Napok, majd könyvbemutatókra, kiállításokra, borkóstolóra várják az érdeklődőket. A hivatalos nyitóünnepségre a hagyományokhoz híven a Kolozsvári Magyar Opera épületében kerül sor 19 órától. A toronylátogatásra 10 évnél idősebb gyerekeket és a felnőtteket várják a szervezők, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség képviselői. A borkóstolót 18 órától, az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület Bocskai/Avram Iancu téri székházában tartják, a részvevők a Fehér megyei csombordi Takács Attila pincészetének kínálatával ismerkedhetnek.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Újabb magyarellenes incidens Nagyváradon
Nagyvárad városközpontjában egy élelmiszerüzlet eladónője szó szerint kidobott egy asszonyt az üzletből csak azért, mert magyarul beszélt.
Nagyvárad központjában, az OTP bankkal átellenben a Kert (Avram Iancu) utcán lévő élelmiszerüzletben történt a megdöbbentő eset múlt pénteken délelőtt tizenegy óra körül. Deme Emília váradi asszony hat éves kislányával tért be oda vásárolni. Az üzletben volt egy idős hölgy is, aki magyarul kérdezte az egyik elárusítónőt, hogy mi van a rétes tésztában, mert cukorbeteg, és nem ehet meg bármit. A bajok már ekkor elkezdődtek, hiszen – mint Deme Emília mondja –, az elárusítónő gyalázkodó szavakkal illette a nénit: „Micsoda szemtelenség! Hányszor jössz még ide kérdezősködni?! Nem szégyelled magad, Romániában élsz, és nem tudsz románul!? Tedd vissza azt a rétest és takarodj az üzletből!” – idézte az elárusító szavait Deme Emília, aki ekkor közbeszólt: azzal próbálta megoldani a konfliktushelyzetet, hogy ő tud magyarul és majd ő lefordítja neki azt, amit a néni mondott. Ez csak olaj volt a tűzre, mert az elárusítónő ekkor őt kezdte szidalmazni, többek között ezt mondta neki: „Ha te is magyarul beszélsz, tűnj el innen, megcsókolhatják a magyarok a se…met!”
Dulakodás Dulakodni, lökdösődni kezdett, rácsapott a panaszos hátára, majd megragadta a bal karját és kidobta az üzletből. Odakint egy arra járó pár fogta meg Deme Emíliát, aki az úttestre esett volna, hiszen a meglehetősen megtermett elárusítónő nagyot lendített az egyébként kis termetű, sovány áldozaton. Mindez Deme Emília kislányának szeme láttára történt, aki sírva fakadt a látottak miatt. Deme Emília a továbbiakban elmondta, hogy az esetnek az öreg néni mellett tanúja volt a másik elárusítónő is, és a kiérkező üzletvezető is hallott valamit az incidensből. Az üzletvezető kérte meg őt arra, hogy bocsásson meg az elárusítónőnek, mint mondta, a lány azért viselkedett így, mert nagyon rossz napja volt. A sértett válaszképpen elmondta: „Én segíteni szerettem volna az elárusítónőnek. Én is román származású vagyok, de ilyen megaláztatás még soha nem ért engem. Ez a viselkedés megbocsáthatatlan!” Ezek után Deme Emília hívta a 112-es segélyhívószámot, nem sejtve, hogy újabb kellemetlenség szenvedő alanya lesz. Mint Deme Emília lapunknak elmondta, a vonal végén egy női hang nagyon kedvesen beszélt vele, és azt kérdezte tőle, hogy szüksége van-e orvosi ellátásra. Az asszony azt válaszolta, hogy szerencsére nem, ekkor kapcsolták a rendőrséget. A panaszos megpróbálta elmondani, mi történt, de a rendőr félbeszakította, mondván, hogy ne beszéljen annyit, mert ez különben sem rendőrségi ügy, forduljon a fogyasztóvédelemhez. „Ezt én teljesen érthetetlennek tartom, hiszen agresszió áldozata voltam, és azóta is nyugtalan vagyok. A rendőr egyszerűen lerázott” – összegezte a rendőrség hozzáállását Deme Emília, aki értesítette az esetről a Fogyasztóvédelmi hivatalt. Mint mondta, nem tudja, hogy a rendőrséget felkeresi-e személyesen. A román verzió
Nem egyszerűen tagadja, hanem az ellentétét állítja a Deme Emília által elmondottaknak az agresszióval megvádolt eladónő, a munkatársa és a Kert utcai üzlet vezetője. Kedden ugyanis felkerestük az ominózus élelmiszerüzletet, ahol az agresszióval megvádolt elárusító elmondta, hogy egy hölgy jött hozzá és kérdezett tőle valamit magyarul. Az eladónő saját elmondása szerint csak annyit válaszolt a néninek, hogy nem tud magyarul, ami felháborította a fiatal nőt, azaz Deme Emíliát. Mint az elárusítónő megjegyezte, a munkaszerződése nem kötelezi arra, hogy ismerje a magyar nyelvet. Ezt követően azt állította, hogy a panaszos követte őt az egész üzleten keresztül, sértegetni kezdte, többek között hülye parasztnak nevezte. Az eladónő elmondása szerint ő az utolsó pillanatig nem sértegette Deme Emíliát. Kérdésünkre válaszolva az eladó azt is tagadta, hogy erőszakkal dobta volna ki Deme Emíliát az üzletből, ugyanakkor értetlenkedését fejezte ki az ügy miatt, azt feltételezve, hogy a panaszos így akar pénzt kicsikarni belőle.
Előítélet Az eladónő kolléganője is mindent tagadott: azt is, hogy a társa sértegette az idős hölgyet, vagy Deme Emíliát, és azt is, hogy erőszakkal dobta volna ki, bár azt azért hozzátette, hogy a kolléganője a könyökénél fogva tessékelte ki Deme Emíliát az üzletből. Végezetül megszólalt az időközben az üzletbe érkező Ana Simut üzletvezető is, aki a másik két nővel megegyező verziót adott elő a következőképpen: „Annak a nőnek be kellett volna vásárolnia és mennie a dolgára, és nem kellett volna parasztnak és idiótának neveznie az elárusítónőt. Én mindezt nem hallottam, mert a vitának a legvégére értem ide, de a másik elárusítónő mesélte, hogy így volt. Kint volt a fogyasztóvédelem, büntetést szabott ki. Én is intézkedtem, ilyesmi nem fog többé megtörténni, de tudja hogy van ez, nem lehet az emberek száját befogni.” Arra a kérdésünkre, hogy a fogyasztóvédelem milyen büntetést szabott ki az elárusítónőnek, az üzletvezető nem válaszolt, ugyanakkor tagadta azt, hogy a magyar nénit gyalázta volna az eladó, sőt, az üzletvezető szerint az eset éppen fordítva történt, azaz Deme Emília sértegette az eladónőt. „A lány nem köteles tudni magyarul, ha valaki kötelezni fogja erre, akkor megtanul, de ha nem, nem” – tette hozzá Simut. Mikor jeleztük, hogy a sértett az elmondottaknak éppen az ellenkezőjét állítja, Ana Simut ezt válaszolta: „mindenki azt mond, amit akar. De mi itt hárman vagyunk, akik ugyanazt állítjuk. Ön kinek hisz? Érdeklődjön afelől, hogy milyen családból származik. Nekünk soha semmi bajunk nem volt velük, de nem tudom, mi ütött belé. Mi bocsánatot kértünk tőle. Mit akarhat még? Valószínűleg pénzt akar a lánytól, mert ezek erre hajtanak, hiszen szegények, mint a templom egere. Még jó, hogy nem verte meg otthon magát, hogy utána azt mondja, hogy az üzletben verték meg.” Arra a kérdésünkre, hogy ha mindeddig nem volt bajuk a sértettel, akkor ő miért találta volna ki most ezt az ügyet, Ana Simut azt válaszolta, hogy Deme Emília csak ritkán vásárol náluk, és megismételte, hogy valószínűleg akar valamit a lánytól. Az üzletet egyébként a fogyasztóvédelmi hivatal szóbeli figyelmeztetéssel büntette. Pap István
erdon.ro
Erdély.ma

Egyre gyakoribbak a magyarellenes megnyilvánulások Nagyváradon
A magyar egyházak, pártok és civil szervezetek közötti nagykoalíció létrehozását sürgeti Zatykó Gyula, az Erdélyi Magyar Néppárt partiumi régióelnöke, elsősorban Nagyváradon. A politikus azt mondja, sajnálatos módon az utóbbi időben megszaporodott a magyarellenes cselekedetek száma az eddig nemzetiségközi békéjéről híres városban, és nincs olyan fórum, amely ezeket összegyűjtené, és segítséget nyújtana a megoldásukhoz.
Az EMNP régióelnöke keddi nagyváradi sajtótájékoztatóján felhívást tett közzé, amelyet ígérete szerint hamarosan az összes szóba jöhető intézményhez és szervezethez eljuttat. A levélben arra hívja fel a figyelmet, hogy az etnikai alapú atrocitásokkal szemben egységesen kell felvenni a harcot, mert ha csak külön-külön elszigetelt reakciók születnek, az ügyek elszigeteltek maradnak. Emlékeztetett, legutóbb két magyar fiatalembert vertek meg egy nagyváradi parkban, mert magyarul beszéltek.
Azelőtt egy nyugdíjas hölgyet küldtek „haza” Magyarországra egy patika alkalmazottai, amikor magyarul próbált vásárolni. A legfrissebb esetről a Jurnalul Bihorean című román nyelvű megyei lap számolt be elsőként. Pénteken egy idős hölgy kérdezett valamit magyarul az elárusítónőtől a Szent László (Unirii) tér és a Kert (Avram Iancu) utca sarkán található élelmiszerboltban. Egy szemtanú szerint az elárusító durván rendreutasította, mondván, szégyellje magát, amiért Romániában él, és nem tud románul. Amikor a szemtanú felajánlotta, hogy tolmácsol a néninek, ő maga vált áldozattá: a bolti alkalmazott a könyökénél fogva penderítette ki az üzletből nyomdafestéket nem tűrő szidalmak kíséretében.
Amikor az újságírók szembesítették a feleket, az üzlet dolgozói egybehangzóan azt állították, a panaszos sértegette az eladót. A sértett megpróbált feljelentést tenni a rendőrségen, ám onnan eltanácsolták, szerintük nem történt fizikai erőszak, és azt mondták, forduljon a fogyasztóvédelemhez. Ez végül szóbeli figyelmeztetésben részesítette a bolt tulajdonosát és dolgozóit.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Megmenekülhet a romtemplom
Megtette az első lépést a Bihar megyei Keményfok (Avram Iancu) önkormányzata a községhez tartozó Tamáshida Árpád-kori templomának megmentéséért: köztulajdonba vette az épületet, és védett zónává nyilvánította az azt körülvevő területet. A B kategóriájú műemlékként bejegyzett istenháza jelenleg romokban áll, helyreállításához pedig annyi pénzre volna szükség, amennyi biztosan nem áll a község rendelkezésére.
A román stílusban épült templom sorsára vonatkozóan a pohár akkor telt be, amikor Lucian Silaghi, a Bihar Megyei Művelődésügyi Igazgatóság vezetője nemrég a helyszínen járt, és azt látta, hogy a tatárjárás előtt épült templom egy részét valaki tyúkólnak használja – mesélte el a Krónikának a község jegyzője, Sorin-Marius Sabău.
A tyúkokat a tulajdonos felszólításra kiköltöztette, a helyi önkormányzati testület pedig a következő ülésén elfogadta a köztulajdonba vételről, illetve az 595 négyzetméteres terület védetté nyilvánításáról szóló határozatot. A templom és a telek tulajdonjogi helyzete egyébként azért is volt homályos, mert az épület 1920-ig a helyi földesúr tulajdonában volt, tehát nem az egyház birtokolta. Liptay Frigyes báró leszármazottai azonban nem jelentkeztek, bár a restitúciós törvény alapján visszaigényelhették volna jogos tulajdonukat – mesélte a jegyző. A mostani döntéssel már hivatalosan is a község tulajdonában van a nagy turisztikai potenciállal rendelkező romtemplom, ám hogy ezután mi lesz a sorsa, még nem tudni.
Turisztikai vonzerő lehetne
Sorin-Marius Sabău azt mondja, Tamáshida másik nevezetességével, egy védett madárfajjal együtt jelenthetne turisztikai vonzerőt a falu számára a templom, amelyhez hamarosan aszfaltos út is vezet majd. „Már felújítottuk a községi utat is, csak mintegy 300 méter maradt még hátra a templomig. A pikniktörvény alapján a közeli Körös-parton szabadidős zónát alakíthatunk ki hamarosan, és ahhoz, hogy valaki oda eljusson, el kell mennie a templom mellett. Ez a két dolog a védett madarunkkal együtt nagyot dobhatna a turizmuson. De sajnos minden a pénzen múlik, nekünk pedig nem fér bele a költségvetésünkbe a templom helyreállítása” – vélekedik a jegyző.
A védetté nyilvánított zónát egyébként az évtizedek során két magánház tulajdonosa vette birtokba udvar gyanánt, ám hivatalosan ők nem tulajdonosok. A jegyző a Krónikának azt bizonygatta, hogy a lakók jóhiszemű emberek, akik gond nélkül arrébb viszik a kerítésüket, ha a polgármester arra kéri őket.
Tamáshida nagyváros volt
A jelenleg zömében románok lakta Tamáshida egyébként nem mindig volt 1100 lelkes falucska: a tatárjárás előtt jelentős, nagy kiterjedésű szász város volt – mesélte el lapunknak Pázmány Attila helyi református lelkipásztor. A tatárdúlás után újjáépítették és újratelepítették, 1550 körül pedig már erdélyi rendi országgyűlést is összehívtak itt. Az 1600-as évek közepén újra elpusztult a templom és a város, és egészen az 1700-as évekig törökök lakták. Ezután ismét újratelepítették, de már csak falu lett belőle, régi jelentőségét nem kapta vissza. „Tudjuk, hogy az itteni földesúr a reformáció idején reformátussá lett, így a korabeli szokások szerint valószínű, hogy a 12. században épült templom is református istenházaként szolgálhatott” – idézte fel a lelkipásztor. Azok a reformátusok azonban, akiket aztán idetelepítettek, nem vették birtokba a templomot, hanem újat építettek maguknak. A régi istenházát a báró családi kápolnaként használta, és 1920-ig valamennyire vigyázott is rá – teteje legalábbis volt. Mára csak a torony, illetve a szentély egy része áll, de a falakban méretes repedések vannak, és a torony is megdőlt. „A habarcs, amit használtak hozzá, égetett mész volt. Ma már szinte csak az tartja össze az épületet” – mondja Pázmány Attila. A tiszteletes egyébként lapunktól értesült a helyi közgyűlés döntéséről, és a maga részéről eléggé szkeptikus: úgy véli, látszatintézkedésről van szó, amelyet az önkormányzat az egyház és a sajtó nyomására hozott meg, következménye viszont nem biztos, hogy lesz.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Tankönyv Arad épített kulturális örökségéről
Ha a kedves olvasó netalán elcsodálkozna a címen, nem lepne meg. Hogyhogy tankönyv? Tankönyvet tantárgyhoz szoktak írni, épített (vagy akár nem épített) kulturális örökség tantárgy pedig, tudomása szerint, nem létezik. Esetleg az építészeti főiskolán. Talán.
Tantárgy még nincs, de tankönyv már van Aradon, és reméljük, legalább néhány középiskolában tanítani fognak belőle belátható időn belül.
A történet a VITO-programmal kezdődött. A VITO pedig egy nyolc kelet- és közép-európai országra kiterjedő projekt, amelynek célja a történelmi városok fejlesztése az épített-kulturális örökség megőrzésével, turisztikai vonzerejük növelése, a polgárok életminőségének emelése – mindez úgy, hogy megosztják egymással a témában szerzett tapasztalataikat. A projektben Arad Banska Stiavniva (Szlovákia), Graz (Ausztria), Ptuj (Szlovénia), Yanthy (Görögország), Terano (Marche régió, Olaszország), Kisinyov (Moldávia), valamint Nagyvárad városokkal együtt szerepel. Arad számára a program 159 500 euróba kerül, aminek 85 százalékát az Európai Unió, 13 százalékát a román kormány, 2 százalékát pedig az Arad városi tanács fedezi. A projekt megvalósítása során tanulmány készült egyebek közt az Avram Iancu (Szabadság) tér–Katedrális tér–Megbékélés Parkja gyalogos sétány elkészítésére, a sétálóutca (Meţianu, Forray) megvalósítására, felmérték a történelmi központban lévő 63 épületet stb., s e sorba illeszkedik az Arad épített kulturális örökségéről szóló tankönyv megírása és kiadása román, magyar és német nyelven.
Ma a Városházán tartott összejövetelen a résztvevők – tanárok, építészek, városvédők, újságírók – kezükbe is vehették a három nyelven kiadott könyvet, amelynek szerzői Simona Rodica Stiger, Anda Maria Tămaş, Raul Tiberiu Muntean, Eduard Andrei Krämer. (E két utóbbi szerző a könyv magyarra, illetve németre fordítását is elvégezte.) Az érdeklődők rögtön át is lapozták a 114 oldalas, színes nyomásban és sok-sok illusztráló fotóval megjelent kiadványt – és valamennyien nagy elismeréssel szóltak róla.
A könyv három nagy fejezetre oszlik: I. Az épített örökség és Arad városiasodása, II. Arad épített öröksége – a fejlődés képzőművészeti elemei, III. Köz- és magánépületek. Ez utóbbi fejezet keretében külön szerepelnek az egyházi épületek, iskolák, paloták.
Nem állítanám, hogy e könyv elolvasásával, jobban mondva áttanulmányozásával a X. vagy XI. osztályos diák (nekik szánták a tankönyvet) tökéletesen ismerni fogja Arad építészeti örökségét, de az biztos, hogy megalapozott és szilárd ismeretei lesznek a Maros-parti város épületeiről, azok stílusáról, koráról. És egyúttal, amit jómagam rendkívül fontosnak tartok, tervezőikről, építtetőikről (mondjuk: Szántay Lajos, a Neuman bárók, Forray, Andrényi), az építészet számos fogalmáról (pl. homlokzat, fríz, apszis, timpanon stb. stb.).
A kiadványról, amely számos aradi magyar helytörténész (köztük természetesen Márki Sándor, Lakatos Ottó, a kortársak közül Puskel Péter, Ujj János és mások) Aradról, épületeiről, lakóiról szóló munkáit is felhasználta, hosszasan lehetne, és érdemes is lenne beszélni. Alkalomadtán bizonyára kitérünk még rá.
Most befejezésül csak annyit: ez egy modern, interaktív, a mai fiatalokhoz szóló munka – az idősebb olvasó talán nem is értené, mire szólítják el a szerzők azzal, hogy „készítsetek egy Power Point bemutatót”, s hogy „portfoliód számára” írj le egy… akármit.
Hát portfoliója lehet egy mostani diáknak, Aradról szóló ismereteit viszont sokszorosan bővítheti ez a kiadvány, amely remélhetőleg nem csak iskolán kívüli olvasmány marad.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Bod Péter nyomában a dél-erdélyi szórványban
Kálnoki IKE-sek és presbiterek – a helybeli református egyházközség és a Dr. Bedő Albert Környezetvédelmi, Ifjúsági és Közművelődési Egyesület szervezésében – egy napon felkerekedtünk, és elindultunk, hogy utánanézzünk a Dél-Erdélyben élő magyarok sorsváltozásának, és annak, hogy a valamikori erős magyar közösségeket milyen történelmi-politikai forgószelek szórták szét, szívták ki az életnedvét, -kedvét.
Eddig csak hallottunk a szászvárosi református kollégium kényszerű eladásáról, a fogarasi magyarság zsugorodásáról, az őraljaboldogfalvi református templom kulcsát őrző román tanítóról, a magyarigeni magyarság Avram Iancu által vezetett lemészárlásáról. Közelről akartuk érezni a történelem szelét, amelyik Dél-Erdélyben átformálta, szétszórta vagy éppen elpusztította az ott élő magyarokat. Az a kíváncsiság is élt bennünk, hogy vajon milyen erő tartja meg a dél-erdélyi szórványban szolgáló lelkipásztorok, orvosok, értelmiségiek küzdeni akarását, szolgálatkészségét, hűségét? Az erősebb, nagyobb dél-erdélyi magyar közösségek öröméből-küzdelméből is szerettünk volna tanulni. Meg Bod Péter is hívott: „Gyertek, lássátok meg, milyen sorsra jutottunk itt, Hegyalján, tanuljatok ebből, és vigyázzatok a nyelvetekre, iskoláitokra. Becsüljétek meg az értetek küzdőket és úgy ragaszkodjatok Istenhez, mint a szőlővessző a tőkéhez.” Idős Szegedi László, Bod Péter XX. századi utóda Magyarigenben, a kövek és emlékek lelkipásztora is biztatott: „Gyertek, mert itt, a szórványban, a bánat és szomorúság között megerősödhettek az Úr Istenbe vetett reménységben, és abban a hitben is, hogy a borús idők után jó idők is jönnek, a nyomorúság után öröm is fog jönni.” Engedtünk a hívásnak, és felkutattunk huszonöt dél-erdélyi települést: Lorántffy Zsuzsanna, Árva Bethlen Kata és Babits Mihály Fogarasát, az 1848-as vízaknai csaták helyét, az egy utcában négy templomot építő (szász evangélikus, román, magyar, német nyelvű római katolikus, református, görögkeleti), Orth István képzőművész által színezett Szebent, az elrabolt református kollégiumú, gr. Kun Kocsárd és gr. Kuun Géza által dédelgetett Szászvárost, az elrejtőzött Hátszeget, az értéksugárzó magányába húzódó, valamikor a Kendeffyek erejéből élő Őraljaboldogfalvát, a pusztulással, letűnt dicsőséggel, élni akarással keveredő levegőjű Vajdahunyadot, ahol a várban Zsargó János református lelkipásztor kalauzolt hozzáértéssel, az ősi székely rend szerint élő Rákosdot, a dél-erdélyi magyar szórvány lüktetését-értelmét biztosító Dévát, Piskit, ahol az egyetlen református konfirmándus sem tud magyarul, a történelem viharai ellenére mindig újrakezdésre képes, de a természet csapásaiba belefáradt és elnéptelenedett Alvincet, Erdély legyengült szívét, a fejedelmi Gyulafehérvárt, az 1848-as szabadságharcban Avram Iancu seregei által feldúlt és lemészárolt Sárdot, Boroskrakkót, Magyarigent, a Bod Péter szellemét ápoló zarándokhelyet, a felüdítő szórvány-oázist, az összetartó Vajasdot, az árván maradt, Jékely Zoltán által megsiratott Marosszentimrét, a történelem során ötször elpusztított és ötször talpra állt református fellegvárat, Nagyenyedet, a majdnem teljesen magyarlakta, életerőt, hitet sugárzó Magyarlapádot, a Bethlen grófok bölcsőjét, Bethlenszentmiklóst, a vendégszerető, hangulatos óvárosú Medgyest, a marasztaló, többnyelvű, ugyancsak élni akaró szász-székely határvárost, Segesvárt, a Petőfi-zarándokhelyet, Fehéregyházát, a szórvány diákokat átölelő, küzdelmes életű Kőhalmot és Árva Bethlen Kata lelki tusáinak, értékteremtő szolgálatának színhelyét, Olthévizet. Hullámzó érzéssel jártuk végig a tragédiák és újjászületések, a küzdelmek és reménységek színtereit, a dél-erdélyi magyar szórványokat. Szembesültünk az elvakult gyűlölet évszázadokra kiható pusztító erejével, a beolvadás egyre fenyegetőbb jelenlétével. Találkoztunk elnémult, csak az üres templomában és sírköveiben élő gyülekezetekkel, még magyarul imádkozókkal, a magyar szóra felcsillanó könnyes tekintetekkel. Beszélgettünk aggódó idősekkel, reménykedő, tanulni, itthon maradni akaró fiatalokkal. A szálláshelyeinken, Szebenben, Déván, Gyulafehérváron és Segesváron úgy éreztük: egy család vagyunk. Egy nagy család, amelyikben egymásra vagyunk utalva. Erőt, reménységet merítettünk a lelkipásztorok, presbiterek, templomukat javító utolsó őrállók, kétkezi munkások küzdelmeiből, mosolyából, kitartásából. Mi, tömbben élő székelyek, akik mindezt láttuk, megdöbbentünk, mert nem tudtuk elképzelni, hogy a szórvány magyar élet mennyivel jóval nehezebb, mint a miénk. Ott nem azon gondolkodnak a szülők, hogy milyen iskolát válasszanak a gyerekeiknek (az iskolaválasztás nagyon fontos!), hanem azon, hogy egyáltalán iskolát teremtsenek, vagy az egyetlen meglévőt miként tartsák fenn. Rádöbbentünk: még jobban kell ragaszkodnunk a mi Atyánkhoz, édes anyanyelvünkhöz, templomainkhoz, iskoláinkhoz, egymáshoz, minden lelki, nemzeti értékünkhöz. Figyelmeztetést is kaptunk: ha nem vigyázunk, mi is elszórványosodhatunk. Ha nem lesznek önfeláldozó, a nemzetükért küzdő, éles látású, tiszta erkölcsű, családjukat szerető vezetőink, akkor majd Székelyföld is szórványemlékhellyé válhat. Székelyföld etnikai összetétele felborulásának veszélyére Bedő Albert, a magyar erdészet atyja is felfigyelt. A XIX–XX. század fordulóján tömegek szegényedtek el és vándoroltak külföldre, főként Amerikába. A kivándorlás a székelyek körében is nagy méreteket öltött. 1899-ben Marosvásárhelyen megalakul a Székely Egyesület, melynek a Kálnokon nyugvó államtitkár, főerdőmester, Bedő Albert volt az elnöke. Az egyesület a következő célkitűzésekkel indult útnak: 1. tárják fel a bajok társadalmi- gazdasági gyökereit, orvosolják a gondokat, 2. a székelyeket tartsák helyben, 3. az ősi székely szálláshely etnikai jellegét őrizzék meg. Az ötnapos felmérő-tapasztalatszerző kirándulás mély nyomokat hagyott bennünk, kálnokiakban. Kívánjuk, minél több székelyföldi bátorkodjék bebarangolni ezeket a vidékeket. GÖDRI MIKLÓS SZABOLCS kálnoki református lelkipásztor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyarellenes tüntetés Aradon
„Ne emlékezzetek nálunk háborús bűnösökre”, Hargita és Kovászna román föld”, Besszarábia román föld”, Románia egységes nemzetállam”, „Románia román föld”, „Csak a román nyelv a hivatalos”, Avram Iancu az igazi román” és „Aki román csatlakozzon hozzánk”, skandálták a ma Aradon 15 órakor kezdődött magyarellenes tüntetésen a szélsőséges román nacionalista párt, az Új Jobb (Noua Dreaptă – ND) aktivistái.
Ám hiába vonultak végig zászlókkal, transzparensekkel az ortodox katedrálistól a színházig, egyetlen román sem csatlakozott hozzájuk, így aztán ugyanaz a harminc ember fejezte be a megmozdulást, aki összegyűlt a párt Hegyalja téri székházában.
Az engedélyezett tüntetés fő célja az volt, hogy tiltakozzanak a 13 vértanúra való megemlékezés ellen. A ND aradi vezetője a vonulás ideje alatt elmondta, nekik általában semmi bajuk a magyarokkal, csak az irredenta vezetőikkel, akik szét akarják szakítani az országot és „románokat gyilkoló háborús bűnösökre” emlékeznek.
A menetet a helyi rendőrség és a csendőrség biztosította, atrocitásokra nem került sor, igazából csak a gépkocsivezetők szitkozódtak a kormány mögött, amiért bő félórára lezárták a Forradalom útja egyik oldalát.
Irházi János
Erdély.ma