Feljelentések magyar emlékművek megrongálása miatt
Az aradi városháza után a megyei RMDSZ is feljelentést tesz az ügyészségen a Szabadság-szoborcsoport megrongálása miatt, miután az utóbbi hetekben az alkotás több bronzból készült eleme is eltűnt. Kovászna megyében is feljelentik azokat a személyeket, akik egy évvel korábban meggyalázták az 1849-es kökösi csatában elesett Gábor Áron emlékművét. Háromszéki magyar vezetők sérelmezik, hogy az igazságszolgáltatás semmit nem tesz a tettesek felelősségre vonása érdekében, holott az emlékmű-gyalázásról készült videó egy éve a YouTube-on látható.
utóbbi napokban eltűnt a Román-magyar megbékélés parkjában álló Szabadság-szoborcsoport több bronzból készült eleme, emiatt az Arad megyei RMDSZ feljelentést tesz – közölte csütörtökön Király András, a szervezet elnöke, aki szerint egy diadém, egy tőr és egy kard tűnt el a szobrokról. Az utóbbi napokban eltűnt a Román-magyar megbékélés parkjában álló Szabadság-szoborcsoport több bronzból készült eleme, emiatt az Arad megyei RMDSZ feljelentést tesz – közölte csütörtökön Király András, a szervezet elnöke, aki szerint egy diadém, egy tőr és egy kard tűnt el a szobrokról.
„Értesítettük a városházát, amely be is nyújtotta feljelentését az ügyészségen” – mondta Király. Hozzátette: javasolni fogja, hogy a városi vezetés ismét üzemelje be a néhány évvel korábban felszerelt kamerás megfigyelőrendszert a Román-magyar megbékélés parkjában.
Bognár Levente aradi alpolgármester elmondta: ellenőrizni fogják, hogyan volt lehetséges a bronztárgyak eltűnése, mivel a megbékélés parkjának szomszédságában egy rendőrőrs működik.
Az alpolgármester azt is elmondta, hogy a szoborcsoport alkotóelemein kívül más tárgyak is – 22 díszoszlop, két pad és néhány szemeteskosár – eltűntek a parkból.
Nem az aradi Szabadság-szoborcsoport az egyetlen magyar vonatkozású emlékmű, amelyet megrongálnak az utóbbi időszakban. Mint arról tájékoztattunk, egy héttel korábban Wass Albert marosvécsi sírjáról tűnt el a bronzplakett.
Feljelentés a kökösi Gábor Áron-emlékmű meggyalázói ellen is
Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke, valamint Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester csütörtökön bejelentették, hogy büntetőjogi feljelentést tesznek három férfi ellen, akik a tavaly meggyalázták az 1849-es kökösi csata helyszínén álló Gábor Áron-emlékművet, az erről készült filmfelvételt pedig feltöltötték egy videomegosztó portálra.
Tamás elmondta, nemrég szerzett tudomást „A magyaroknak” című, az internetre egy évvel korábban feltöltött félperces felvételről, amelyen az látható, ahogy egy férfi vizel az emlékmű előtt, egy másik férfi pedig a meztelen fenekét fordítja a márványtábla felé.
Antal Árpád és Tamás Sándor közölték: sikerült kideríteni a két férfi identitását: a 31 éves brassói Sava Florin Bogdan, illetve a 19 éves nagyszebeni Bobeşiu Constantin Gheorghe „akcióját” egy harmadik személy rögzíti kamerával, egy 24 éves személy pedig yrronick1 név alatt a YouTube-ra töltötte fel a felvételt.
A háromszéki elöljárók hangsúlyozták: nem a Csibi Barna Avram Iancu-akasztására adott válasz a felvétel, hiszen az a csíkszeredai fiatalember március 14-i akciója előtt egy évvel történt.
Mindketten sérelmezték, hogy az illetékes hatóságok nem intézkedtek a Gábor Áron-emlékmű meggyalázása kapcsán. „Hangsúlyozzuk, hogy ellenezzük a szélsőségességet, bármelyik oldalról is érkezzen (…), ellenezzük az ilyen megnyilvánulásokat, de azt akarjuk, hogy az igazságszolgáltatás nem csak az ilyen tetteket elkövető magyarok, hanem a románok esetében is intézkedjen. Hatalmas botrány volt a médiában a csíkszeredai incidens kapcsán, még a parlamentben is erről vitatkoztak, ez a film azonban egy éve ott van a YouTube-on, az igazságszolgáltatás azonban nem vett róla tudomást.
Felhívás a Kárpát-medencei magyar szobrok és emlékhelyek védelme érdekében
Közös húsvéti felhívással fordult a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP) és a magyarországi Emberi Méltóság Tanácsa (EMT) a Kárpát-medencei magyarsághoz, fogjon össze a régióban található magyar emlékhelyek megvédéséért, és emelje fel szavát a szoborgyalázások ellen.
„Az idei évben négy hónap alatt közel tucatnyi magyar emlékhelyet, szobrot rongáltak meg a Kárpát-medencében” – hívja fel a figyelmet Berényi József, az MKP és Lomnici Zoltán, az EMT elnöke egy közös nyilatkozatban.
„A kassai Esterházy-szobor és a vereckei honfoglalási emlékmű után erre a sorsra jutott az Ungvár főterén álló Petőfi-szobor is. Az erdélyi Marosvécsen Wass Albert síremlékét gyalázták meg, Aradon a Magyar-román Megbékélés Parkjában álló Szabadság-szoborcsoportot rongálták meg. Néhány héttel ezelőtt pedig a délvidéki Adán takarták le Damjanich János szobrát, és további emlékhelyeket is megrongáltak” – emlékeztet Berényi és Lomnici.
Közös véleményük szerint ezeknek az utóbbi időben rendkívüli módon elszaporodott cselekedeteknek az elkövetői a kegyelet jogát vonják kétségbe.
„Magyar emlékhelyeink, szobraink közös történelmünket, kultúránkat szimbolizálják. Múltunk, nemzeti méltóságunk megőrzése mellett a nemzetiségek közti együttműködést is jelképezik” – fogalmazott Berényi és Lomnici.
Közös nyilatkozatukban felhívják az anyaországi és határon túli magyarok figyelmét, fogjanak össze az emlékhelyek védelme érdekében, és egységesen emeljék fel szavukat a sorozatos rongálások ellen.
Krónika (Kolozsvár)

Avram Iancu nevét mázolták egy medgyesi magyar iskola falára
Avram Iancu nevét mázolták a szászmedgyesi Báthory István Általános Iskola falára, a Szeben megyei rendőrség vizsgálatot indított az ügyben.
Nyomozást indított a Szeben megyei rendőrség kedden, miután egy eddig azonosítatlan férfi Avram Iancu román nemzeti hős nevét mázolta a szászmedgyesi Báthory István Általános Iskola egyik külső falára.
Luciana Balteş rendőrségi szóvivő szerint a hatóságokat a magyar tannyelvű iskola igazgatója értesítette, miután felfedezték a feliratot.
A szóvivő azt is elmondta: az iskola térfigyelő kamerái rögzítették az incidenst, de a felvételeken alapján nem állapítható meg az elkövető személyazonossága, csak annyi látszik, hogy egy férfiról van szó.
Krónika (Kolozsvár)

Folyik a városnapok első napja – és a sör a Mátyás-szobor körül
Városi határozat tiltása ellenére is sörsátrak a Főtéren
Az időjárási viszonyoktól függetlenül gyülekeznek a fekete felhők a Főtér fölött: a Iorga-idézetet tartalmazó tábla mellett újabb illegális elemek kerültek a Mátyás-szobor, sőt a Szent Mihály-templom köré, mégpedig sörsátrak. Az első alkalommal megrendezett Kolozsvári Városnapok miatt a tetőfokára hágott a fesztiválhangulat, ezzel együtt pedig városi tanácsi határozaton is átgázoltak a szervezők. A döntés értelmében a Főtéren tilos sörsátrak felállítása. Hétfőig a templom melletti parkoló sem vehető igénybe, ugyanakkor forgalomkorlátozások nehezítik az autósok dolgát. Az egyhetes rendezvénysorozat keretében több magyar rendezvénnyel is találkozhatunk, ennek ellenére megtörténhet, hogy szegényesnek tűnik majd a magyar felhozatal – mondta Molnos Lajos RMDSZ-es városi tanácsos –, mert kevés volt az anyagi támogatottság, emellett pedig a szervezők a Kolozsvári Magyar Napokra hegyezik ki a főbb magyar arculatú rendezvényeket.
A magyar közintézmények és civil szervezetek többsége bekapcsolódott a május 27 – június 3. között zajló Kolozsvári Városnapokba. A mai nyitónap legjelentősebb magyar jellegű rendezvénye a városháza Unió (Memorandumului) utcai étkezdéjéhez, a Memo 10-hez kötődik, ahol a gasztronómiai napok sorozatának megnyitóját éppen a magyar konyha jellegzetességei képezhetik.
Ugyancsak ma van a megnyitója a Civil Fesztnek, amelyet a várfal közelében található utcákban rendeznek. Kolozsvár magyar lakosaiként a Farkas utcai könyvvásáron találkozhatunk további magyar vonatkozásokkal.
„Mindenhol ott leszünk: kézműves- és könyvvásáron, gasztronómiai napon, a Főtéren, a Karolina téren, a Farkas utcában, az operában. Ennek ellenére talán szegényesnek fog tűnni a magyar felhozatal, de figyelembe kell vennünk egyrészt azt, hogy csakis a támogatók pénzére alapozhattunk, másrészt pedig azt, hogy a Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozata elsőbbséget élvez a kifejezetten magyar rendezvények tekintetében” – nyilatkozta Molnos Lajos RMDSZ-es városi tanácsos. Az első alkalommal rendezett városnapok segít majd a tanulságok levonásában, és felkészíti a magyar szervezőket a következő évre, hogy hatékonyabban „oszthassák el” a magyar napok és a városnapok fellépőit.
A Megasztár-nyertes Tolvai Renáta, valamint két versenytársa, Patai Anna és Giorgio június 1-jén, szerdán lép fel a főtéri nagyszínpadon 18 óra 30 perces kezdettel.
Tanácsi határozatot „csapolt pofon” a sör
A rendezvénysorozat – úgy tűnik – városi tanácsi határozatot semmibe véve alkalmat nyújtott városnapba bújtatott főtéri „sörfesztivál” lebonyolítására is. Az egyik főtámogató, az Ursus sörgyár a Főteret tegnap elborította a sörsátraival. A parkoló hétfőn felszabadul ugyan, de tegnap délután az RMDSZ-es tanácsosokat és a városháza sajtóirodáját is meglepte a sörsátrak ottléte.
Molnos Lajos hívta fel a figyelmünket arra, hogy határozatot sért a „sörparádé”, László Attila alpolgármester pedig megerősítette Molnos kijelentését: az RMDSZ-es tanácsosok által kezdeményezett és korábban már elfogadott tanácsi határozat tiltja bizonyos jellegű rendezvények szervezését a Főtéren, és ebbe a körbe tartozik a sörsátrak felállítása is. Mint elmondta, magának is ki kell derítenie, hogy mi a magyarázat, és biztosított, hogy intézkedik az ügyben.
Az első városnapok első napja
A központi helyszínen, a Főtéren 15.30 órakor kezdődik az első esemény, amelyen Kolozsvár sportolói vonulnak fel, egy órával később pedig ünnepélyesen is megnyitják a városnapokat. A délután folyamán négy előadó – Andra, Incognito, Deep Central és Akcent – lép fel a főtéri színpadon.
A Vár, a Fogoly és a Búza utcában 12 órakor megnyitják a kézműves vásárt, valamint elkezdődik a Civil Feszt.
A Farkas utcában 13 órakor nyílik meg a könyvvásár, ekkor azonban már megtekinthetők a Szabók bástyájában a kiállítások, ugyanitt pedig 18 órakor középkori ünnepség kezdődik.
11 órától próbálhatják ki a magyar ízeket a Memo 10-ben, a már említett gasztronómiai magyar nap alkalmából. 18 óráig várja magyar ételekre vágyó vendégeit az étkezde.
A Karolina téren 18 órától könnyűzenei koncerteket hallgathatnak az érdeklődők, a Florin Piersic moziban pedig 12 órától három filmet vetítenek.
Az autósportok rajongói sem szomorkodhatnak, 18 órakor ugyanis elindul a városnapok keretében rendezett Kolozsvár Rali a Főtér Bánffy-palota felőli oldalán.
A városnapok alkalmából a polgármesteri hivatal az alábbi módon némileg átirányítja a belváros forgalmát. A Főtér nyugati (a Szent Mihály katolikus plébánia felőli) oldalán már tegnap este lezárták a gépkocsiforgalmat, a Deák Ferenc utca és a Melody szálló felőli oldalán pedig ma 14.30 órától vasárnap estig nem lehet autóval közlekedni.
Éjfélkor lezárták a Bethlen (Baba Novac) utcának a Petőfi (Avram Iancu) és a Farkas (Mihail Kogălniceanu) utca közötti szakaszát egész napra. Úgyszintén a teljes napra leállítják a közlekedést ma a Kismester (Episcop Ioan Bob) és a Kötő (Ioan Raţiu) utcán 13, a Deák Ferenc (Eroilor), a Jókai (Napoca), és az Egyetem (Universităţii) utcán pedig 14.30 órától.
A Farkas utca Minorita (H. Oberth) és Bethlen utca közötti részén, valamint a Kovács Dezső utcán június 2-ig, csütörtökig állították le a gépkocsiforgalmat. A Rózsa (Samuil Micu) utcán reggel hét órától nem lehet autóval közlekedni. Déli 12 órától a Főtér Nemzeti Bank felőli oldalát is lezárják.
KOVÁCS HONT IMRE, ZAY ÉVA 
Szabadság (Kolozsvár)

Hős vagy gyilkos?
Itt lenne az ideje, hogy a történészeknek is megjöjjön az eszük.
Már az is csoda, hogy a román médiában elhangzott ez a kérdés – ugyanis Avram Iancuról van szó, az erdélyi románok nemzeti hőséről, a „hegyek királyáról”. Az érinthetetlenről, a szentről, a feddhetetlenről. Aki ikonként szerepel sok mócvidéki templomban stb. Mégiscsak jó, hogy bévánszorogtunk Európába...
Az Adevărulban jelent meg ez a szentségtörő kérdés, problémafelvető cikk formájában, majd pedig az országos lap havonta megjelenő történelmi mellékletében, a májusi Historiában. A kérdés felvetője Ion M. Ioniţă, a melléklet főszerkesztője. Aki többek között kijelenti, hogy véget kell vetni a történelem politikai manipulálásának. Ez az, amit ma már megtehetünk, de amire viszont gondolni sem lehetett a totalitarizmus idején vagy azt követően, Európán kívül. Amikor csak a Funar-félék meg a V.C.-félék hallathatták a hangjukat... Meg a volt szekusok, akik megrendezték Marosvásárhely véres márciusát.
De visszatérve a „hegyek királyához”, a Historiában megjelent összeállítás egyik szerzője, Marius Diaconescu abból indul ki: „Az érzelmek nem kell hogy elhomályosítsák a történelmi igazságot”. S ha higgadtan vizsgáljuk Avram Iancu szereplését, máris felmerül a kérdés: mi is volt az, amit ő és az általa vezetett mócok, erdélyi románok tettek 1848—49-ben? Forradalom volt-e, vagy ellenforradalom? S a válasz kézenfekvő: „globálisan nézve, egészében véve ellenforradalom volt az, amit tettek”, „a császári ellenforradalom eszközévé váltak”. Ezt is most olvashattuk először román lapban.
Miként azt is, hogy Erdélyben 1848-ban és 1849-ben tulajdonképpen népirtás folyt, „népirtó háborúról volt”, magyarok és románok etnikai alapon gyilkolták egymást. A kivégzéseket törvényszék hagyta jóvá. Miféle törvényszék lehetett az? – ennek is utána kellene nézni. De a békés lakosok legyilkolását, kirablását, házainak felgyújtását, a nők megerőszakolását stb. – semmivel sem igazolhatják a felek.
Hamis az a tétel – állítja a szerző, és több mint valószínű, hogy igaza van –, miszerint „a románok csupán áldozatok voltak. Hóhérok is voltak. Mi, románok is gyilkoltunk, raboltunk, gyújtogattunk, erőszakoltunk. Hogy többet-e vagy kevesebbet, mint a magyarok? Ilyen esetben minden statisztika vagy mennyiségi értékelés értelmetlen. A dokumentumok nem tartalmaznak statisztikát, de a mennyiség egyetlen szóval kifejezhető: sokszor.”
Persze azért van néhány adat. Zalatnán például a népirtás előtt 1 170 magyar élt, utána 500-an maradtak – olvassuk a cikkben. (Nagyon hasonlít ez ahhoz, amit Csibi mester írt ki Iancu akasztásakor, március 15-én.) S a szerző utal még az Abrudon, Felvincen, Enyeden elkövetett atrocitásokra is. Ugyanakkor azt is megemlíti, hogy Avram Iancunak egy abrudi magyar lány volt a kedvese, aki adott pillanatban megmentette a „hegyek királyának” az életét, amikor az a magyar hadsereg által állított csapdába esett... Lám, lám, nem lehetünk meg egymás nélkül! Jobb lenne, ha nem ellenségeskednénk. Mert amit nem intézünk el mi magunk együtt – mindannyiunk javára –, azt mástól hiába várjuk.
Avram Iancut is és a románokat is, ugye, becsapta a császár. Egy-két kitüntetésen s néhány birtokon kívül, amit román vezéreknek vetett oda, semmit sem adott együttműködésükért. Avram Iancu becsületére váljék: nem fogadott el semmit ezekből. Sőt, feljegyeztek egy humoros epizódot: amikor Ferenc József császár Mócvidéken járt, magához hívta a román vezért. Ő viszont nem ment a császárhoz, hanem felnyergelt egy tehenet, és azt küldte maga helyett, mondván: „egy bolond és egy hazug soha meg nem értheti egymást” – idézi az összeállítás másik cikkírója, Ion Carja.
Az újságírók – Avram Iancu ügyében – kezdenek tehát magukhoz térni. Itt lenne az ideje, hogy a történészeknek is megjöjjön az eszük. Mert az összeállításból az is kiderül, hogy a nagy tekintélyű tudományos fórum, a Román Akadémia meghamisítja a történelmet. 2003-ban, az általa kiadott „műben”, a Románok történelmében például olyan szöveget ad Avram Iancu szájába, amit nem ő mondott. A könyv szerzője Liviu Maior volt tanügyminiszter, tehát politikus. Lám, honnan fúj a szél...
Zsehránszky István
Új Magyar Szó (Bukarest)

„Szeresd ezt a fölrdet, Erdélyt, és képes legyél érte áldozatot hozni”. Beszélgetés Kovács Kuruc János zilahi helytörténész-tanárral
Kovács Kuruc János helytörténész a Szilágysággal szomszédos tájegység, Kalotaszeg szülöttje. Körösfőhöz kapcsolódik gazdag helytörténészi munkássága, helyismerete szilágyságivá nemesítette. Családtagjaival együtt ragaszkodik választott hazájához, amit a Szilágyságban végzett munkássága, az elismerések hitelesítenek. Felsoroljuk – a teljesség igénye nélkül – azokat a munkákat, elismeréseket, amelyeket zilahi éveiben szerzett. 1990-től a Szilágy megyei Tanfelügyelőség szakmai irányítója kisebbségi és egyetemes történelemből, a Szilágy megyei történelemtanárok Konzultatív Tanácsának tagja. Szakmai, társadalmi, kulturális és politikai tevékenységéért számos kitüntetést, oklevelet és emlékérmet kapott: Szilágysági Magyarok (Báthory István Alapítvány – 2002); Vasvári Pál-díj (Körösfő – 2003); Életműdíj (Pro Zilah – 2006); Diplomă de Excelență (Történelmi és Művészeti Múzeum, Zilah – 2006); EMKE-díj (2008); Körösfő díszpolgára (2010).
Tagja a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének; a Romániai Történelemtanárok Társaságának; a Pro Körösfő Baráti Társaságnak; a Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesületnek; a Zilahi Református Kollégium Baráti Társaságának; a Báthory István Alapítványnak; a Tövishát Kulturális Társaságnak; a Pro Zilah Egyesületnek és a Katz Pál alapította Holocaust Társaságnak; az 1990-ben újraindított Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, melynek keretében 2003-tól az EME Zilah és Vidéke fiókszervezet megalapítója és alelnöke lett. Alapító tagja a 2002 januárjában beindított Hepehupa művelődési folyóiratnak. Szakmai és közérdekű cikkeket és tanulmányokat közöl folyamatosan a Művelődés, a Hepehupa, a Limes, a Caiete Silvane, a Gazeta de Duminică, a Școala Noastră, a Romániai Magyar Szó, a Szabadság, a Kalotaszeg, a Szilágysági Szó, a Kraszna, a Szilágyság, a Sarmasági Hírmondó, a Szilágysági Vidéki Napló, az Árkád folyóiratokban, valamint a Nemzetiségi Fesztivál Füzetekben (1991–2000).
Fejér Lászlóval és Kovács Sándorral együtt kiadta Fazakas Ferenc: Életemet elmesélem című könyvét (Kriterion, 1998); A grundtól az olimpiáig helytörténeti füzetet (Zilah, 2001), több kollégával közösen Körösfő képes monográfiáját (2001). Egyik legjelentősebb alkotása a Szilágysági magyarok című monográfia munkaközösségének megszervezése (Kriterion, 1999), amelynek második kötete kiadóra vár.
– Mindenekelőtt arra kérlek, mutatkozzál be néhány mondatban olvasóinknak: mikor és hol születtél, hol jártál iskolába, milyen intelmekkel tarisznyáltak fel szüleid, amikor útnak indítottak, hogy keresd és megtaláld helyedet a világban?
– Kezdhetném hagyományosan: a kalotaszegi Körösfőn születtem 1951. március 13-án, kézműves-háziiparos családban. Négyen voltunk testvérek, közülünk sajnos az egyik kishúgom orvosi műhiba miatt nyolcvanegy napos korában tüdőgyulladásban meghalt. A négygyermekes család megszokott volt körösfői viszonylatban akkor, az egykézés nem volt jellemző még Felszegen, mint a nádasmenti falvakban. Édesanyámék családjához képest viszont visszalépés volt, mivel ők a Nagy Péntekek famíliájából nyolcan érték meg a felnőtt kort.
A második világháború utáni Körösfőn elég nehéz világba születtem és nevelkedtem. Sok család siratta elhunyt vagy eltűnt szeretteit. Emlékszem, hogy dédnagyanyám haláláig (1966) nem nyugodott bele, hogy az első világégésben férjét elvesztette. Férje, Mihály János Cika a galíciai front első csatájának első áldozatai közt halt hősi halált Halics mellett 1914. szeptember 31-én, nagyon fiatalon, és három árvát hagyott maga után. Dédapámról még csak annyit, hogy tehetséges fafaragó volt, és részt vett abban a csapatban, amely Bartók Bélának készítette a híres kalotaszegi hímes bútorát.
A második világégés sem kegyelmezett családunknak, két nagybátyám pusztult el, amihez hozzáadható a falunk létét megrendítő esemény, amikor 1944. október 11-én, a front átvonulása után a szomszédos hegyi lakosok (főleg a hitványabb bedecsiek vezetésével) irgalmatlanul kirabolták Körösfőt. Állatok, szekerek, élelem, ruha, kályha és lábbeli nélkül hagyták a háborútól amúgy is sokat szenvedett, férfiak nélkül maradt, védtelen, kétségbeesett asszonyokat. A 15 éves édesanyámnak Bungar Iosif rángatta le erőszakkal egyetlen pár csizmáját, mezítláb indítván neki a télnek. Kuruc Pisti bátyánkat, a Hangya Szövetkezet raktárosát félholtra verték és két napig vallatták a hideg vizes hordóban eldugott kincseket keresve rajta. Hasonló dolgok történtek a környező magyar falvakban is. Feleségem nagyapjának mondta egyik román szomszédja: magyarok vagytok, szenvedjetek, örüljetek, ha a gúnyátok megmarad rajtatok. Aztán végig kellett néznie, amint román szolgája szekérre felrak minden értékes holmit és élelmet, majd indulás előtt köszönetképpen ostorával végigvágott egykori kenyéradója hátán.
Falunkat a teljes pusztulástól az orosz hadsereg egyik tisztje mentette meg, az első világháborút megjárt oroszul még tudó öregek könyörgésére. Elképzelhető, milyen lehetett a Völgyön szekéren közeledő rablóbanda meglepetése, mikor gépfegyvertűz fogadta őket a Kuruc oldalról. Erről tanúskodik a református egyház első Családkönyve: „Ezt a családkönyvet megmentettem az elpusztulástól 1944. október 12-én, amikor megszállták az oroszok Körösfőt. (Péntek Márton Piszkiri presbiter)”.
A nehéz világ tovább hitványodott, mert szovjet mintára megkezdték a közös gazdaságok szervezését, először társulásokba, majd termelőszövetkezetekbe való csalogatással, végül a legdurvább erőszakkal. A túléléshez, a mindennapi előteremtéséhez a gyenge lábakon tipegő háziipar nyújtott megoldást, ami hatalmas áldozatot követelt a vállalkozó szellemű emberektől. Édesanyámat idős koráig sosem láttam éjfél előtt ágyba térni, aztán korán, a tehéncsorda kihajtása előtt már a műhelyben görnyedve, az eszterga előtt vagy az asztalnál fűzögetve találta a hajnal. Így sikerült lábra állniuk, házat építeniük, minket iskolába járatniuk, hiszen esküvőjükön nagyapám egy rendes pár csizmát sem biztosított kisebbik fiának. Korán, már ötödikes tanuló koromban, fejlett fizikumomnak köszönhetően, rendesen tudtam esztergálni (a vésőt fogni), annyira megszerettem, hogy vakációimat egyetemista és tanár koromban is édesapám 2001-ben bekövetkezett haláláig mindig otthon, a műhelyben esztergálva töltöttem.
– Milyen hangulata volt gyermekkorodban szülőfaludnak, mi változott azóta? Mit jelentett Kalotaszegen körösfői magyar gyermeknek, fiatalnak lenni? Volt részed ezért hátrányos megkülönböztetésben, az iskolában, egyetemen vagy később a katonaságnál, bárhol?
– Körösfő lakosságának száma sosem haladta meg a másfél ezret (mára már ezren alig élnek a faluban), gyerekáldás azért bőven volt, hiszen pajtásaimmal harmincan szorongtunk a régi, egykori felekezeti iskola egyik osztályában. Az új, emeletes iskolában az 1952-ben születettek végeztek legelőször. Nagy öröm és megtiszteltetés volt számunkra, hogy 2010-ben Antal István ifjú igazgató meghívására részt vehettünk az iskola Kós Károly névre való keresztelésének ünnepén, s újra találkozhattunk kedves tanító néninkkel s még élő tanárainkkal: Szabó T. E. Attilával, Mártonné Tőrös Ilonkával és Mihályné Tóth Annával, Fekete Károllyal és Fekete Ernővel. Aránylag jó magaviseletű gyereknek számítottam, azért én is belekóstoltam párszor a körmös, a tenyeres, vagy a kukoricaszemen való térdepelés, a nádpálca és a nadrágszíj élményeibe. Alig vártuk a hétvégét, amikor sorjában kipróbáltuk az egyetlen, a háborúból maradt Eska típusú biciklit (10 banit fizettünk egy fordulóért). Vasárnap délutánonként darabjaira rúgtuk a rongylabdákat. A villany bevezetéséig mozikaraván járt filmeket vetíteni a kultúrház falára. Visszaemlékszem az 1954-es foci világbajnokságra is, amikor apró gyerekként lábatlankodtam a nagybátyám, Cika Gyuri telepes rádióját hallgató és a magyar válogatottnak – Puskásnak, Kocsisnak, Grosicsnak – szurkoló falubeliek között. Ugyanúgy emlékszem az 1956-os eseményekre, s most is látom a megdöbbent arcokat, a kétségbeesést a megtorlások és a véres események hallatán.
A román nyelv elsajátítása számomra könnyűnek tűnt, mivel sok román könyvet olvastam, és néha beszélgethettem az egyik nagynéném román férjével. Főleg a téli vakációban, az ünnepek idején, disznóvágáskor tartózkodtak huzamosabb ideig otthon. A téli esték különösen vidáman teltek nekem és a románul szintén folyékonyan beszélő unokaöcsémnek, amikor a tolmács szerepét játszottuk a románul vajmi keveset beszélő nagyanyám és a magyarul ugyanannyit értő Nelu sógor (Bota Ioan) között. Őszintén elmondhatom, hogy származásom, nevem miatt nyíltan sosem tapasztaltam hátrányos megkülönböztetést. Az általános iskolában a romántanárnő nagyon kedvelt, amiért olyan sokat olvastam és szépen beszéltem. A katonaságnál és az egyetemen sem éreztem megkülönböztetést. Sőt a nevem miatt nagy becsületem volt Ioan Piersic őrnagynál, a híres színész, Florin Piersic nagybátyjánál. Akkoriban nagyon megbíztak katonáéknál a magyar bakákban. Az egyetemen sok román jó barátom volt, akikkel végig egy szobában laktunk. Sokat hülyültünk s autonómiákat osztottunk Erdély egyes részeinek (attól függően, honnan származtunk), engem elfogadtak és megválasztottak ezelőtt 36 évvel az önálló Erdély gubernátorának. Egyformán befogadóak voltunk és vallottuk: a lényeg az, hogy eléggé szeresd ezt a szülőföldet, amit Erdélynek hívnak és képes legyél érte áldozatot hozni, küzdeni; megelégedjél azzal a kevéssel, amit nyújthat, amely azonban nagyon édes és kedves lehet. Mert tudod, hogy a tied, és azt senki tőled el nem veheti. Nekem érthetetlen az a magatartás, hogy még most is bizonyos szülők nem anyanyelven taníttatják gyereküket, mondván, hogy jobban tudnak majd érvényesülni az életben. Ez hamis állítás volt mindig. Ennek ellenkezőjét tanítottam diákjaimnak. Ebben nevelkedtek gyermekeim is, akik itthon maradtak, megtalálták helyüket és számításukat. Azt szeretném, ha unokáim is ugyanúgy éreznének, élnének, gondolkodnának és cselekednének.
– Kik befolyásolták fejlődésedet? Kihez szerettél volna hasonlítani? Miért lettél történész, kik voltak kedvenc tanítóid, mestereid? Mit tudtál megtanulni a családban, szülőfaludban és mit tehettél hozzá a kolozsvári egyetemen?
– Szülőfalum vonzása még most is erőteljes, hiszen ott nyugszanak őseim, ott élnek rokonaim, ismerőseim és kedves barátaim. Divat volt régebben a kalákában történő segítségnyújtás komolyabb munkálatoknál (például házépítésnél), de kalákában folyt a kukoricahántás is, ahol a kukoricacsövekről leszedett panusában kedvünkre hempereghettünk, birkózhattunk és bajszokat aggathattunk egymásnak. A visítozó lányoknak alaposan teletömtük alsóneműiket puha panusával.
Téli estéken a férfiak összeültek beszélgetni, pipázgatni, italozni. Fahordás és friss vízhozatal ellenében minket, gyerekeket is beengedtek. A kályha melletti sarokba kucorodtunk, és tátott szájjal hallgattuk egy évszázad eseményeit, a két világháború történéseit, szemtanúk által egyes szám első személyben elmesélve. Harcolni láttuk őket a szerb fronton, Galíciában az oroszokkal, Isonzónál az olaszokkal, vagy dideregve, vacogva, vonszolva magukat a Don-kanyarnál, éhezni az orosz lágerekben. A disznótor az egyik legszebb élménynek számított Mikulás napja környékén. Mi, gyermekek már napokkal előtte izgultunk és készültünk egy kis tüzelődésre, hiszen abban az időben még szalmával perzselték a göndörszőrű mangalicát.
A tanulás, a könyv szeretete hagyomány volt családunkban, rongyosra olvastuk a faluban létező könyveket, az érdekesebbek fejezetre bontva jártak kézről kézre. Abban a szegény világban anyám testvérei közül Laci, Miki, Anna Kolozsvárt tanultak, Kati néném egy hegyközszentmiklósi időszakot követően nyugdíjazásáig volt tanítónő a faluban. Keresztapám, az utolsó Mihály János Cika a bánffyhunyadi kereskedelmi szövetkezet elnöke volt. Unokatestvérem, Mihály Éva Cika pedig gyerekorvosként tevékenykedett. Azt, hogy én is jól tanultam, szüleimnek, tanáraimnak és jó kollégáimnak köszönhetem. Hogy tanár lettem, osztályfőnököm, Makfalvi Erzsike példamutatásának eredménye. A középiskolában végig párhuzamosan szerettem a történelmet és a földrajzot, de a biológiatanárom, Vasas Samu egyénisége hatott rám különösen, akitől megtanultam az egyenes tartást, a népi hagyományok tiszteletét és becsülését. Vele tanultuk meg és barangoltuk végig nagy sikerrel Szentimrei Jenő: Csáki bíró lánya című népszínművével egész Romániát. Játszottunk a kolozsvári és a szentgyörgyi színházban is, valamint Kalotaszeg és Székelyföld számtalan településén, Körösfőtől Csíkszentsimonig, sőt Bukarestben és Budapesten is. Én a vőlegény szerepét játszottam, Árvadi csizmadia fiát, aki menyasszonyát halálra táncoltatta.
Vasas Samutól kaptam az első megbízatást a Kalotaszeg folyóirat új sorozatának beindítása után, ahol ő volt a mindenes szerkesztő, hogy írjam meg folytatásos cikkekben a magyarok történetét. Egyetemi éveim alatt Jakó Zsigmond professzor volt számomra az alaposság és a komolyság mintaképe, Kovács József a szakmai megbízhatóság megtestesítője, míg Imreh István szakmai igényességre nevelt, államvizsga dolgozatom türelmes irányításával is. A szülőfalumból származó Péntek János nyelvészprofesszor mai napig fő támaszom és tanácsadóm, 2001-ben közösen szerkesztettük Körösfő kismonográfiáját. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület újraindítása óta Egyed Ákos akadémikust tekintem tanítómesteremnek és második apámnak.
Az egyetem elvégzése után Zilahon tanítottam különböző iskolákban, főleg románul. Az 1989-es váltás után bekapcsolódtam a Szilágyság szellemi és politikai életébe. Az első napokban megjelent Szilágysági Szóban, majd a Szilágyságban közérdekű cikkekkel jelentkeztem, majd Joikits Attilával magyarságtörténelem leckéket közöltünk sorozatban tanároknak és diákoknak. 1994 és 1995 között a Bemutatjuk falvainkat sorozatban megírtam Kalotaszeg Szilágy megyéhez szakadt alszegi falvainak rövid történetét (Magyarzsombor, Nagypetri, Kispetri, Középlak, Váralmás, Bábony, Farnas, Zsobok, Sztána és Ketesd). Ez felbátorított egy szilágysági monográfia megszerkesztéséhez, kezdetben Major Miklós szilágynagyfalusi kollégámmal és Sipos László bogdándi iskolaigazgatóval, majd egyre bővülő szerzőgárdával. Ebből született meg 1999-ben a Szilágysági magyarok első kötete, amely kétezer példányban kelt el, és lendületet adott a második és harmadik kötet megírásához és szerkesztéséhez.
– Mikor nősültél? Milyen körülmények között kezdted el helytörténészi munkásságodat, hogyan született meg a Szilágysági magyarok nagy sikerű kötet, és mikor olvashatjuk a folytatást, a képes krónikát? Hogyan működik az EME Zilah és Vidéke fiókszervezete?
– Feleségem, Erzsébet, nyárszói születésű, már bánffyhunyadi középiskolás korunk óta udvaroltam neki, együtt ingáztunk. Az esküvőnk első éves egyetemista koromban történt a nyárszói református templomban. Két szép gyerekkel áldott meg az Isten. Egyetem után, 1977-ben Zilahra költöztünk. A zilahi 2-es számú Általános Iskolába kerültem, Vártelekre, ahol románul kellett tanítani. Kiderült, hogy nem is volt olyan rossz választás, Erdély bejáratánál, a Meszesi kapunál tanítani, az ókori Porolissum szomszédságában. Sok jó és tehetséges tanulóm származott Mojgrádról, akikkel tavaszonként (hisz akkor még szántották a mojgrádi tetőn a római vár területét) sok értékes római leletet gyűjtöttünk az iskola múzeumi sarkába, amiket a fordulat előtt egy évvel át kellett hogy adjak a Zilahi Múzeumnak. Azokban a sötét években, amelyeknek fiatalságunk leggyönyörűbb éveinek kellett volna lenniük, nem bízhattál majdnem senkiben, még véleményt is veszélyes volt cserélni. Csak otthon éreztük magunkat biztonságban, szüleinkkel, nagyszüleinkkel és gyerekkori pajtásainkkal mertünk őszintén tárgyalni. Számomra igen nehéz volt az alkalmazkodás, még diákjaimmal is politikai vicceket mondtunk, aminek meg is lett később az eredménye. Megízlelhettem ellenben, milyen gyógyító ereje van az Istenhez való őszinte imádkozásnak és a benne való hitnek. Jó az, ha az ember mindig egyenesben van Istenével. Az 1989. évi decemberi események Zilahon, a város főutcáján találtak. A Szabad Európa rádióból és a magyar tévéből értesültünk a beindult eseményekről. 1990-től a zilahi Simion Bãrnuțiu és az Avram Iancu iskolákba kértem áthelyezésemet, ahol tanárként tevékenykedek most, 2011-ben is, annyi kitérővel, hogy 1995 és 1997, majd 1999 és 2003 között kinevezett aligazgatója voltam a Fenyves negyedi iskolának. Örömünkre a fizika–kémiatanár feleségem is ott tanított, majd 1994-től Ildikó lányom is ott kapta első tanítónői állását. Szép életünk van a Szilágyságban, mégis Mikes Kelemennel mondhatom: úgy szeretem Szilágyságot, hogy el nem feledhetem Kalotaszeget. Ha otthon, szülőfalumban maradtam volna, anyagilag biztosan jobban állnék, szaporán esztergálnék ma is édesapám műhelyében, ott a Kuruc oldal alatt, de valószínűleg egyetlen elképzelésemet, gondolatomat sem fektettem volna papírra.
Azt is elmondhatom, hogy ha újra kezdhetném, ismét pedagógus lennék. Terveimet, elgondolásaimat mindig is szerettem halogatás nélkül gyakorlatba ültetni. Így valósult meg például a Vasvári Pál emlékére emelt kopjafa Körösfőn (1995), az emléktábla Nagymonban Márton Gyula nyelvészprofesszor házán (1996), a Zilah 525 év emléktábla (1998), az Ady Endre halálának 80. esztendejére szervezett közös ünnepségek Kalotaszegen és Szilágyságban: Nyárszón, Zilahon és Diósadon (1999), a Petőfi emlékoszlop Bánffyhunyadon (1999), az 1848-as obeliszk Zilahon (1999), a Sipos László emléktábla Bogdándon (2001), a Wesselényi szobor Zsibón (2004).
Úgy érzem, bőven válaszoltam kérdéseidre, sok időbe telt a közel hat évtizednyi emlékeimet felidézni, de jólesett és utólagosan elégtételt érzek ezért. Saját kezdeményezésre talán sosem fogalmaztam volna így meg élményeimet, pályafutásom és eddigi munkásságom egyes részeit. Köszönöm, hogy rám is gondoltál, és úgy érzed: a Szilágyság-kutatásnak van múltja, jelene és jövője, mert van egy Kurucjancsija.
– Igen, van a Szilágyságnak egy Kurucjancsija, akit a Kalotaszeg egy kis részével Körösfőtől kaptunk ajándékba. Szerintem sok hasonló, népünk önazonosságát kutató, ápolásában elkötelezett, az együtt élő nemzetiségek barátságát hirdető értelmiségire lenne szükség ma és nem csak a Szilágyságban, hanem máshol is.
Gáspár Attila?
Művelődés (Kolozsvár)

Gyújtópontban – Mi mindenre alkalmas a „magyar kártya”?
Tusványoson pénteken délután Valentin Stan, politológus, bukaresti egyetemi oktató, Eckstein-Kovács Péter államelnöki tanácsos és Szilágyi Zsolt, az EMNT alelnöke a címben szereplő kérdésre kereste a választ, no meg arra, hogy depolitizálható-e vagy sem a román–magyar viszony. A rendkívül izgalmas, humoros, de ugyanakkor komoly és váratlan fordulatokkal tűzdelt előadást a hallgatóság több ízben harsány nevetéssel vagy tapssal díjazta. A vitát Dénes László, a Reggeli Újság főszerkesztője moderálta.
A trió „vette a lapot”, s kezdetben vicces élcelődéssel, majd komoly érvekkel és ellenérvekkel értekezett több kérdéskörről, így a pakliba más témák is be-bekerültek. Vitaindítójában Dénes László elővett egy „szűz magyar kártya csomagot”, s figyelmeztette a hallgatóságot arra, hogy magyarul a szónak kettős értelme van. – Időnként a riogatás céljából kijátsszák a magyar kártyát – mondta. A hallgatóságnak hízelgő kijelentéssel kezdte Valentin Stan: örömét fejezte ki, hogy Székelyföldön tartózkodik. Szerinte nem érjük meg azt az időt, amikor a román–magyar viszonyt sikerül depolitizálni – saját szóhasználatával élve: not in your lifetime.
A kezdeti élcelődés és frappáns megfogalmazások kategóriába tartozott az államelnöki tanácsosnak azon észrevétele, amely szerint az idők során a Tusványos szervezői személyét igyekezték távolabb tartani a szabadegyetem és diáktábortól, holott ő „a kezdetek kezdetétől” a folyamat részese és kezdeményezője volt. – Értékelem a pengét, hogy az előadásomra éppen ez EMNT sátrában kerül sor, de ez csak egy helyszínt jelent, s nem többet – szögezte le. Fekete pontnak ítélte a szervezőknek az előadás címében megfogalmazott felvetését, miszerint depolitizálható a román–magyar viszony. – Szó sincs róla. Ez vicc, s hamis kérdés – mondta. Piros pontként értékelte viszont azt, hogy a kérdéskör ilyenszerű megfogalmazásával mozgásteret biztosítottak az előadóknak, ugyanis beszélhetnek az államközi, illetve az erdélyi románok és magyarok közötti viszony depolitizálásáról.
Ami a kártyákkal kapcsolatos politikai vonatkozású elemeket illeti, Szilágyi Zsolt megjegyezte: megtörténik, hogy a román–magyar viszony esetében adott pillanatban többen, többféle kártyát játszanak. – Egyesek snapszert, mások pedig cruceát játszanak. Van, aki felcseréli az alsót az ásszal, esetleg egy teljesen más stílusú játékra használja a kártyákat, nevezetesen az itt a piros, hol a pirosra. Ugyanakkor természetes, hogy az ellenzék keményebben játssza ki a magyar kártyát. Úgy vélem, a román–magyar viszony vonatkozásában nem a depolitizálás a gond, hanem a problémák méregfogát kihúzó politikai akarat hiánya okoz fejfájást – fogalmazott.
Valentin Stan provokáló kijelentéseket tett az államfőnek a romániai magyar kisebbséggel kapcsolatos kijelentései és cselekedetei kapcsán, folyton Eckstein-Kovács Péterre nézett, s időnként megkérdezte: ugye, Péter? Egyrészt elmondta, Traian Băsescu előszeretettel említi, hogy a magyarok szavazatainak köszönhetően lett államfő. – Jómagam az államfő tevékenységében két időszakot különböztetek meg: az Eckstein előtti és az ez utáni időszak. Sajnos azonban, az államelnök politikai diskurzusában nemigen történt elmozdulás a két periódus között. Egyrészt 2006. január 25-én az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésén az államfő azt mondta, Romániában a legkiterjedtebb kisebbségvédelmi jogi háló áll rendelkezésre. Amikor valaki azt kérdezte, mi lesz az autonómiával, Băsescu európai példákat kért, ugyanis ő egyet sem talált. Micsoda pimaszság! – háborodott fel Stan. Az Eckstein előtti és utáni időszak párhuzamának második eleme a kisebbségi törvénytervezet volt. Stan elmondta: idén januárban az államfő azt mondta, nincs szükség a kisebbségek jogállását taglaló külön jogszabályra, mivel a tanügyi, az igazságszolgáltatás és a közigazgatás működését szabályozó törvény megfelelő keretet biztosít a kisebbségeknek, nevezetesen a magyar közösségnek az önazonosság, a nyelvi és a kulturális örökség megőrzésére.
A politológus érdekes elméletet fogalmazott meg: a kisebbségi törvény elfogadására az államfőben nincs politikai akarat, ezért előbb a területi átszervezéssel megpróbálta drasztikusan csökkenteni a magyar kisebbség arányát a különböző adminisztratív egységekben. Szerinte ezt az államfő azzal a céllal tette volna, hogy „feloldja az etnikai komponenst”, s ne alkalmazhassák a különböző jogszabályok által a kisebbségek számára biztosított jogokat, ugyanis az arányok megváltoztak volna. Azzal érvelt, hogy Traian Băsescu korántsem véletlenül kezelte ugyanazon csomagként a területi átszervezést és a kisebbségi törvényt egy közszolgálati tévéműsorban.
Szilágyi Zsolt kezdetben sokak által értetlenül fogadott „bejelentést” tett: a román külügyminisztérium közleményt adott ki, miszerint mindaddig nem hajlandó fenntartani a kapcsolatot a magyarországi szaktárcával, amíg valamennyi tárgyalódelegációban nincsenek jelen az erdélyi magyarok képviselői, s nem egyeztetnek az autonómia, a román állam által finanszírozott önálló magyar egyetem és az elkobzott egyházi javak visszaszolgáltatásáról. – Mi ezt várnák el, de ez számukra elfogadhatatlan. Ez is illusztrálja, hogy két párhuzamos síkon zajlik a politikai párbeszéd. Azt hiszik, ha leülnek velünk tárgyalni, azonnal engedményeket kell tenniük, s ez az egységes román nemzetállam felszámolásához vezethet. Még a mérsékelteket is gyanúsnak tartják. A magyarság képviselőit nem engedik oda a stratégiai szempontból fontos kérdések megoldásához. Nem lehet érdemi tárgyalást folytatni a román és a magyar fél között, ha a folyamatba nem vonják be az erdélyi magyarokat, illetve ügyüket nem képviselik – mondta, majd hozzátette: az eddigi tapasztalat szerint az autonómiának konfliktus megelőző hatása van.
Eckstein-Kovács Péter egyetértett Németh Zsolt magyar államtitkárnak azon korábbi kijelentésével, hogy az utóbbi 90 évben nem volt ilyen jó a román–magyar államközi viszony. – Franciásan ez olyan bon mot, azaz jó szó, de valóban úgy tűnik, hogy minden rendben van. Együttes kormányülésekre került sor, közösen restaurálunk műemlékeket, együttműködünk a kőolaj- és gázvezetékek tekintetében. Ugyanakkor behívják a nagyköveteket a külügyminisztériumokba, a Mátyás-szoborcsoport körül gond van, elégetik Avram Iancu bábúját stb. Jó a felszín, de vannak „tulburenciák” is. Nagyon fontos, hogy a két ország jó viszonyban legyen. Ha balhé van, akkor mi vagyunk a hülye gyerekek, s mindkét fél üt rajtunk – fogalmazott Eckstein-Kovács. Úgy vélte: a román pártok aszerint viszonyulnak az RMDSZ-hez, hogy szükség van-e az érdekvédelmi szervezet szavazataira vagy sem. – A PD-L is előveszi a magyar kártyát, ha ellenzékbe vonul. A Nemzeti Liberális Párt megengedhetetlenül ellenséges kijelentéseket tett a magyarokkal, az RMDSZ-szel szemben – fakadt ki a politikus.
KISS OLIVÉR. Szabadság (Kolozsvár)

Felcsúttól Tusványosig
Az elmúlt éveknél alacsonyabb érdeklődés mellett zajlott Tusványoson Orbán Viktor és Tőkés László közös fellépése. Akik azonban ott voltak a szombati eseményen, nem csalódtak várakozásaikban: Orbán és Tőkés ezúttal is „kitett magáért”.
Aki a tusványosi táborban járt a diáktábor „fénypontjának” tekintett magyar miniszterelnöki fellépés előestéjén is, végigcsápolva a péntek esti Edda-koncertet, kifejezetten üresnek találhatta másnap délelőtt a tusnádfürdői Univers kemping nagyszínpadát.
Orbán Viktor és Tőkés László európai parlamenti képviselő közös fellépésére ugyanis ezúttal negyedannyian sem voltak kíváncsiak, mint Pataky Attilára és legendás együttesére. Az elmúlt éveknél alacsonyabb érdeklődést alighanem Traian Băsescu távolmaradása is okozhatta: idén a román államfőt a 22. Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor szervezői nem hívták meg a magyar kormányfőnek „tercelni”.
A Németh Zsolt államtitkár által moderált tusványosi fórumon Tőkés László és Orbán Viktor vett részt. Traian Băsescu széke üresen maradt
Példás büntetés a „hazaárulóknak” Akik azonban ott voltak a Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár által moderált szombat délelőtti eseményen, nem csalódtak a várakozásaikban: Orbán és Tőkés ezúttal is kitettek magukért. Kijutott a jóból az „erdélyi magyarságot eláruló” RMDSZ-nek és a hazaárulóknak, határokon innen és túl – akiknek Tőkés példás büntetést, elszámoltatást ígért –, de kijutott a Magyarország és a világ levegőjét fertőző „internacionalistáknak” is, a földkerekség új korszakának eljövetelét kozmikus képekben vizionáló Orbán révén.
A magyar miniszterelnök hosszan ecsetelte a tábor zárónapján „az erős állam és a mögötte álló erős nemzet” közötti összefüggéseket. Orbán Viktor előadásában kifejtette: az egész világ egy új korszak határán áll, korábban erősnek gondolt államokból gyengék, a korábban gyengének hitt országokból pedig erősek lettek.
„Ez a korszakváltás az előző korszak összeomlásával fog megtörténni. A nyugati világban ugyanis az államadósság olyan mértékűvé válik, hogy a tartozásokat már nem lehet visszafizetni. A most véget érő korszakban sokan azt hitték, hogy a gazdasági növekedés és a fogyasztás korlátlan mértékben fokozható, a piaci verseny átalakult fogyasztási versennyé, de a vagyonok és az erőforrások nem nőttek ezzel arányosan” – fogalmazott a magyar kormányfő.
Kozmopolita jólét helyett nemzetépítő munka
Orbán Viktor szerint az újonnan felépülő új korszakban az államnak merőben új szerepe lesz a gazdaságban, amelyet az államnak kell újjászervezni, megteremtve a „munkaalapú társadalmi rendszert” a „pazarló, fedezet nélküli fogyasztást gerjesztő jóléti állam” helyett. „Sikeres államot azonban csak akkor lehet felépíteni, ha erős nemzet áll mögötte” – ismételte meg tézisét a magyar kormányfő, majd – átvéve a román kormánypárti retorikát – azt kezdte ecsetelni, hogyan figyeli irigykedve Európa az átütő magyar sikereket.
„Magyarország minden más európai országot megelőzve adta meg a helyes választ e korszakváltásra - szögezte le Orbán Viktor, aki szerint az utóbbi időszak főbb budapesti döntéseinek helyességét az európai országok kezdik sorra felismerni és leutánozni. A magyar kormányfő példaként említette a bankadó és a válságadó bevezetését, a nyugdíjalap államosítását, illetve a médiatörvényt – ez utóbbit egyébként szerinte London mintaként alkalmazza majd az új nagy-britanniai sajtószabályozás kidolgozásakor.
Orbán a budapesti sikerek közé sorolta a kettős állampolgárság megadását, az új alkotmány és az új közteherviselési rendszer kidolgozását, az államadósság csökkentését és a demográfiai hanyatlás megállítását célzó erőfeszítéseket. Idézte az idei tábor mottóját, amely szerint “összenő, ami összetartozik”, és úgy vélte, hogy éppen az említett korszakváltás legfontosabb következménye lesz a magyar nemzet “összenövése”.
Vélhetőleg ezt az “összenövést” volt hivatott szimbolizálni az Orbán Viktor szülőfaluja, a Fejér megyei Felcsút község népes és zajos delegációjának jelenléte is a székelyföldi Tusnádon zajló táborban...
Tőkés: területért jogokat!
A magyar kormánypártnak, a Fidesznek a határon túli magyar politikai alakulatokkal való kapcsolatainak kérdéskörét Orbán alig érintette, csupán a hallgatóságtól érkező kérdésekre adott válaszaiban tért ki erre, igen óvatosan fogalmazva. „Az egység felé az elkülönülés utáni együttműködés rendszere is elvezethet” – vélekedett egy azt firtató kérdésre válaszolva, hogy az erdélyi magyar pártok, szervezetek közül melyikkel van jóban a magyar kormány.
Tőkés László azonban nem óvatoskodott: az Európai Parlament alelnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke a tőle megszokottnál is lendületesebben sorolta az RMDSZ-szel szembeni vádjait. Mint fogalmazott, az RMDSZ „totalitárius egységet“ akar rákényszeríteni az erdélyi magyarságra, és – felidézve a kilencvenes évek közepének politikai eseményeit és retorikáját – azt hányta a „neptunista RMDSZ-vezetők” szemére, hogy „jobban szót ért a román pártokkal, mint saját magyar atyafiaival”.
Tőkés úgy vélte, hogy az elmúlt két évtizedben kevés maradandó eredmény született Romániában. „Se autonómiánk, se államilag finanszírozott magyar egyetemünk nincs” – hangoztatta az egykori püspök, aki úgy vélte: Romániában máig nem zárult le a posztkommunista korszak, amiért szerinte szintén az RMDSZ hibáztatható.
Ami a többségi románsághoz való viszonyt illeti, Tőkés arról beszélt, hogy a románoknak bocsánatot kellene kérniük a magyaroktól a Trianon óta elszenvedett sérelmek miatt, és a romániai magyaroknak úgy kell leülniük tárgyalni a románokkal, „mint nemzet a nemzettel”, nem mint kisebbség a többséggel. Ezt a tézisét megtoldotta a románoknak szóló, követelő hangnemben előadott ajánlatával: „Ha már területet vesztettünk, jogokat kérünk cserébe. Területért – jogokat! Területért – jogokat!” – nyomatékosította a volt püspök.
Különböző utakon az autonómiához
A szombati „Orbán-koncertet” megelőző napon, pénteken Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tusványosi jelenléte és fellépése váltotta ki a legnagyobb érdeklődést a politika iránt érdeklődő táborlakók körében. Kelemen a határon túli magyar vezetők részvételével megtartott nemzetpolitikai kerekasztalon vett részt, felvidéki, délvidéki és kárpátaljai vezetők társaságában. Az RMDSZ elnöke elsősorban az erdélyi magyar közösség azon igényéről beszélt, hogy „itthon, magyarként, szabadon és biztonságban” akar élni.
„Ehhez az elmúlt húsz év megteremtette az alapvető feltételeket, az autonómia eléréséhez pedig meg kell vizsgálni, melyik a járható út” – hangsúlyozta Kelemen, aki az előtte felszólaló Pásztor István, a Vajdasági Magyarok Szövetsége elnökének mondandójához csatlakozott, miszerint „az autonómiát napi munkával, következetességgel lehet elérni”.
A konfrontáció politikáját tartotta az előtte felszólalókkal szemben szükségesnek Berényi József, a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke, valamint Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke. Berényi arról beszélt, hogy a szlovák politikai erők magyarok nélküli szlovák nemzetállamot igyekeznek építeni, ezért a vajdasági magyar érdekérvényesítési lehetőségekkel szemben Szlovákiában nincs lehetőség a partnerség kialakítására.
Kovács szintén a kisebbségek megalkuvások nélküli érdekképviseletének szükségességéről beszélt. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke kifejtette: az autonómiához vezető út kérdésében erős alapra épülő nemzeti konszenzust kell teremteni, egyfajta „stabilitási egyezményt” kellene kötni az erdélyi politikai szervezetek között, meghatározva a „nemzeti minimumot”.
Nacionalista uszításra alkalmas árut koboztak el Csibi Barnától
Illegálisnak minősített árpád-sávos zászlókat és irredenta propaganda-anyagokat koboztak el a román hatóságok Tusványoson Csibi Barnától. Az Avram Iancu jelképes felakasztásával elhíresült csíkszeredai fiatalember közvetlenül az Orbán Viktor és Tőkés László beszédének is helyet adó nagyszínpad mellett állította fel standját.
A Székelyföld nem Románia! feliratú, valamint a Romániát Erdély nélkül ábrázoló térképpel illusztrált pólók, rovásírásos kiadványok iránt a nyári egyetem első három napján gyér volt az érdeklődés.
A hatóságok képviselői pénteken váratlanul érkeztek a tábor területére, és elkobozták a Csibi által forgalmazott pólókat, a rovásírásos kiadványok egy részét, mert úgy érveltek, ezek nacionalista uszításra alkalmasak. A volt pénzügyőr utóbb arra panaszkodott, hogy 3000 lejes kár érte a hatósági akcióval.
Salamon Márton László. Új Magyar Szó (Bukarest)

Észérvek vagy polgári engedetlenség – melyik a nyerő?
Az uborkaszezon ellenére az elmúlt napokban-hetekben négy kirívó eset borzolta fel a kedélyeket Erdélyben, Romániában, de Magyarországon és Nyugat-Európában is: július 19-én Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) ügyvivő alelnöke és Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnöke négynyelvű műanyagtáblát ragasztott a Mátyás-szoborcsoport talapzatán törvénytelenül elhelyezett, Iorga-idézetet tartalmazó táblára.
Nem sokkal ezután, pontosabban július 26-án Landnam Gábor holland állampolgár, a Németalföldön bejegyzett Európai Magyar Emberi Jogok Alapítvány Közép-Európa elnevezésű szervezetének képviselője villámakció során két öntapadóst ragasztott a Iorga-tábla jobb alsó és bal felső sarkára. Pénteken, augusztus 5-én az RMDSZ Kolozs megyei szervezete úgy döntött, felbontja a megyei szintű kormánykoalíciós egyezségnek a helyi vonatkozású kitételeit, ugyanis betelt a pohár: Sorin Apostu polgármester döntése alapján szombatonként zöldség- és gyümölcspiacot szerveznek a Főtérnek a magyar főkonzulátus felőli oldalán, a parkolóban. Hétfőn, augusztus 8-án hat magyar állampolgárt – köztük egy tízéves kisfiút – kísértek be a kolozsvári 6-os számú rendőrőrsre, amiért magyar nyelvű táblát helyeztek el a város Torda felőli bejáratánál. Négyet közülük kihallgattak, a csoporthoz tartozó nő és a kisfiú szabadon mozoghatott, őket nem hallgatták ki, vádat sem emeltek ellenük.
Négy eset, négy teljesen más forgatókönyv, érvrendszer, politikai vonalvezetés, szemlélet és eljárás.
Hantz, Soós és Landnam akciója beillik a polgári engedetlenség kategóriájába. A három szereplő közül kettő (a BKB ügyvivő alelnöke és az Európai Magyar Emberi Jogok Alapítvány Közép-Európa képviselője) marad néhány napot, aztán elhagyja a várost, mi pedig itt maradunk viselni a következményeket.
Ez a helyzet áll fenn a miskolci magyarok esetében is, akik közül az egyik, nevezetesen Miklós Árpád a Jobbik Magyarországért Mozgalom Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közgyűlési frakcióvezetője…
Ne feledjük: nemrég Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) közép-erdélyi régióelnöke is hasonló akcióra buzdított. Nevezetesen arra, hogy helyezzünk virágokat a Iorga-táblára. Az sem mindegy, hogy május 30-án Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete is egy csokor virágot tett volna a törvénytelenül elhelyezett táblára, de a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal közösségi rendőre, aki őrizte a táblát, magyar nyelven közölte a diplomatával, hogy nem teheti a csokrot a táblára, csak mellé.
Olyan jelzések ezek, amelyek világosan mutatják az erdélyi, a romániai, a magyarországi és a világ szinte bármely táján élő magyarok bosszúságát, frusztráltságát annak kapcsán, hogy Kolozsváron Sorin Apostu polgármester a funári időkhöz hasonló, de más köntösbe öltöztetett eszközökkel próbálja ugyanazt elérni, mint a szélsőségesen nacionalista, nagy-romániás ex-városvezető: ellehetetleníteni a kolozsvári magyarság életét, feladásba, közönybe és beletörődésbe kergetni bennünket.
Hétfőn este a Realitatea hírtelevízió kolozsvári stúdiójának műsorában azt is elmondtam, hogy a felháborodás, a frusztráció érthető. A kolozsvári magyarságot zavarja és bántja, hogy míg Emil Boc ex-városvezetővel többnyire lehetett tárgyalni (ne feledjük, a volt polgármesternek köszönhető, hogy részben betömték a gödröket a Főtéren),
Sorin Apostu azt tesz, amit akar, nem egyeztet az RMDSZ-szel, sem úgy mint koalíciós partnerrel, de úgy sem mint a magyarságnak a helyi döntéshozó testületben képviselt érdekvédelmi szervezetével.
Emlékeztettem a nézőket, hogy 2009 novemberében az RMDSZ városi tanácsosai László Attila alpolgármesterrel 11 pontba foglalták össze a magyarság kéréseit. Felsoroltam, hogy ezek közül mi valósult meg: kikerültek a 2002-ben elfogadott (!!!) városi tanács határozatában rögzített, tehát törvényes és kötelező többnyelvű helységnévtáblák? Nem. A város műemléképületeire kihelyezték a többnyelvű tájékoztató feliratokat? Nem. Nyomtattattak hivatalos turisztikai tájékoztató-anyagokat magyarul? Nem. A polgármesteri hivatal által rendezett események hivatalos hirdetései, plakátjai magyar nyelven is megjelentek? Nem (kivétel a Pécsi Napok Kolozsváron). Van magyar tartalom a városháza honlapján? Részben teljesítve, de csakis Csoma Botond városi tanácsos személyes „keresztes hadjáratának” köszönhetően. A város új utcáinak elnevezésekor (de a régi utcák átnevezése esetén is) tiszteletben tartották a város etnikai megoszlását? Nem. Sőt! A Dsida Jenő utca neve sem került vissza! A városháza által szervezett vagy társszervezett rendezvényekre meghívtak magyar együtteseket, illetve előadókat is? Részben. A gyűlöletre szító, kétes értelmű emléktáblákat kicserélték? Nem. A Városházi Közlöny-ben van magyar oldal? Nincs. Ugyanakkor a rendes átalakítás helyett (az se kellett volna!!!) a Főteret valósággal bemocskolták, mi több: itt és csakis itt (miért nem például a Bocskai/Avram Iancu, Széchenyi/Mihai Viteazul téren?) szerveznek sörfesztivált, könyvvásárt, virágvásárt, fagylaltfesztivált, és létesítenek korcsolyapályát stb.
Ezeken kívül törvénytelenül helyezték el a Iorga-táblát (kit érdekel a jogszabályok betartása?), a Házsongárdi temetőben sírokat, tumbákat rongálnak meg.
Ezeket az észérveket talán már fölösleges felsorolni, ugyanis a 80 százalékos román többség s annak képviselője, Sorin Apostu polgármester azt tesz, amit akar. Vagy mégsem? Kérdezem ezt azért, mert kedden délben Máté András a Szabadságnak azt nyilatkozta: minden valószínűség szerint érvénytelenítik a helyi koalíciós megállapodás felbontását, ugyanis találkozott kollégájával, Daniel Budával, a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) megyei vezetőjével és Sorin Apostu polgármesterrel, s arra a következtetésre jutottak: meg kell őrizni az együttműködést.
Tájékoztatása szerint az elöljáró vállalta, hogy amennyiben sikerül értesítenie az őstermelőket, akkor már ettől a szombattól máshová költöztetik a mozgó zöldség- és gyümölcspiacot, így a Megyei Állandó Tanács jövő héten dönt majd a tárgyalás eredményeképpen létrejött helyzetről, s folytathatják a helyi együttműködést.
A zöldség- és gyümölcspiac az utolsó csepp volt a pohárban. Miért is?
Egyrészt mert törvénytelen. A városi tanács 2002-ben elfogadott tanácsi határozata szerint csakis a helyi döntéshozó testület beleegyezésével és jóváhagyásával lehet hasonló rendezvényeket szervezni a Főtéren. Anno ezt a határozatot azért hozták az akkor ellenzéki szabadelvű, szociáldemokrata és RMDSZ-es városatyák, hogy megfékezzék a szélsőségesen nacionalista Gheorghe Funar ámokfutását. Lám-lám, Sorin Apostu esetében ezt ma is lehetne alkalmazni. Másrészt a műemléképületek, templomok mellett jogszabályba ütköző ilyesmit szervezni. De úgy látszik, a törvényes rendelkezések nem számítanak.
A tehetetlenségi érzés jelzései másképp nyilvánulnak meg: míg egyesek műanyagtáblát ragasztanak, mások az öntapadós mellett döntenek, az EMNT és a diplomata inkább virágokat helyez el az ominózus táblára. Előbbiek a polgári engedetlenség jeleit hordozzák magukon, a másik kettő pedig a finom jelzések eszköztárát használja. Pedig, ugye, az EMNT részéről erélyesebb, határozottabb fellépést várna az ember, ugyanis ebben is más akar lenni, mint az RMDSZ. Egyébként a polgári engedetlenség gondolatát éppen a sokak által puhánynak titulált érdekvédelmi szövetség képviselője, Csoma Botond, a városi tanácsosok frakcióvezetője vetette fel először. Nem is akárhol, azaz nem magánbeszélgetésen, hanem a szervezet Megyei Állandó Tanácsában és a sajtóban.
Visszatérve azokra a magyar állampolgárokra, akik a polgári engedetlenség opciót választották: szerintem kissé fura és gyermeteg módszert alkalmaztak.
Hogyhogy éjjel jövünk Székelyföldről, s Tordán, illetve Kolozsváron magyar nyelvű helységnévtáblával akarjuk lefényképeztetni magunkat!? Világos, s ezt több forrás is megerősítette, hogy esetükben a kolozsvári rendőrség, a titkosszolgálat közbenjárásával és talán segítségével is, példát akart statuálni. Míg a valamelyik évben december elsején hőzöngő magyar gárdást hamar kiengedték, addig a miskolciakat több mint 12 órán keresztül bent tartották a 6-os számú rendőrőrsön. Az ellenük felhozott vádak egyszerűen nevetségesek: közerkölcs elleni vétség és közrendháborítás. Miért? Valaki megmutatta az intim testrészeit, vagy üvöltöztek, mint Tarzan? Egyértelmű, hogy képtelenek voltak más jogi besorolást találni. Kérdés viszont, hogy az ügyészség megőrzi vagy megváltoztatja a rendőrség besorolását. Amúgy Miklós Árpád, az egyik bekísért a Jobbik Magyarországért Mozgalom Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közgyűlési frakcióvezetője. Ismét egy olyan közszereplő, aki egy könnyen szélsőségesnek is nevezhető szervezet képviselője, s aki Erdélybe jön, feszültséget kelt, majd hazamegy Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe, s nyugodtan éli tovább az életét. Mi több, odahaza már-már hősként tekintenek majd rá, aki védeni próbálta a nyelvi jogokat Erdélyben, s szembeszállt a „túlkapásairól híres román rendőrséggel.”
Nincs szükségünk Kolozsváron ilyen hőzöngésekre, fotózásokra, HVIM-es és magyar gárdás, jobbikos feszültségkeltésre!
Érdekes viszont, hogy a „jobbikos kocsiban” a rendőrök nem találtak semmilyen szerszámot, amellyel kifüggeszthették volna a Kolozsvár feliratot. A bekísértek elmondása szerint kábelkötegelő segítségével rögzítették volna a táblát azért, hogy fényképeket készítsenek. Érdekes, hogy amikor László Attila alpolgármester és az RMDSZ-es városi tanácsosok többnyelvű üdvözlő táblát helyeztek el a város bejáratainál, akkor bezzeg egyetlen kékruhás sem mozdult. Íme, az újabb kettős mérce.
A műsorban elmondtam azt is, hogy egyetértek Máté Andrással, aki azt nyilatkozta: Sorin Apostu megelőzhette volna az ehhez hasonló incidenseket, ha betartja a törvényt, s kihelyezi a többnyelvű helységnévtáblát a város be- és kijáratainál. Magyarán: kihúzta volna a probléma méregfogát. De nem tette.
Hátha a kolozsvári és az erdélyi románság egy része átlátja, hogy az épített örökségnek azt a részét akkor hozták létre, amikor a mostani többség kisebbség volt a városban, azaz
szinte teljesen fordítottak voltak a mai etnikai arányok.
A jelenlegi többségnek nem sok köze van ehhez az épített örökséghez, ezért úgy tűnik, nem is értékelik azt. Hátha átérzik viszont, hogy számunkra fontos és jelentőséggel bír, s ha ott piacot létesítenek, táblát helyeznek el, akkor az bennünket zavar és bánt.
Kolozsvár polgármestere Focşani városában született, meg sem fordul a fejében, hogy a kolozsvári magyarságot zavarja, ha a templom közelében, a Főtéren zöldség- és gyümölcspiac létesül. Nincs többnemzetiségi, interetnikus tapasztalata, nem érez rá. Lehet viszont, hogy nem ilyen egyszerű a képlet, s talán még egy kis rosszindulat is van a dologban…
Egyelőre sem az észérvek felsorolása, sem a politikai egyeztetés, sem a polgári engedetlenség nem járt eredménnyel. Ha sikerül azonban elérni a zöldség- és gyümölcspiac elköltöztetését, akkor lépéselőnyben van a kerekasztal-megbeszélés, az érzelmi és észérvek felsorolása és a politikai egyeztetés, közigazgatási intézkedés.
KISS OLIVÉR. Szabadság (Kolozsvár)

Sorin Apostu és a multikulturalizmus
Kolozsvár polgármesterének tegnapi sajtótájékoztatóját követően egy elvi kérdésre voltunk kíváncsiak: mit jelent, mint mond Sorin Apostu számára a multikulturalizmus, és hogyan akarja életbe ültetni azt Erdély fővárosában. Ezért nekiszegeztük a kérdést: hogyan gondolja, hogy a mulikulturalizmus gyakorlati vonatkozásait életbe lehet ültetni, holott az RMDSZ-es tanácsosok és László Attila alpolgármester által 2009 novemberében átnyújtott 11 pontból szinte semmi sem valósult meg? Miként akar eljárni annak érdekében, hogy 2020-ban Kolozsvár Európa Kulturális Fővárosa legyen, s addig gyakorlatba ültessék, megvalósítsák a reális multikulturalizmusra vonatkozó elemeket?
A városvezetőt láthatóan feszélyezték e kérdések.
Elmondta: a multikulturalitás alatt az összes kolozsvárit érti. „Nem értek alatta politikusi gőgöt, olyan cselekedeteket, amelyeknek nincs semmilyen logikája. Úgy gondolom, hogy egy egyszerű zöldség- és gyümölcspiac, ahova termelőként vagy vásárlóként etnikai hovatartozás nélkül mindenki egyaránt eljön, csak a dölyföt sérti. Az okos enged változatot választottam, megyünk tovább. Mi több, máshol, pontosabban a város valamennyi lakónegyedében is létesítünk ilyen piacokat, ugyanis sokan ezt kérték, s azt is megjegyezték, hogy a főtéri helyszín nem elégséges. Ismét bebizonyosodott, hogy amikor építeni akarjuk Kolozsvárt, és azt, hogy ne legyen többé cirkusz a városban, akkor ezt az egyetértés politikájával tudjuk megvalósítani” – mondta a városvezető.
Apostut emlékeztettük, hogy az RMDSZ sokkal több, pontosabban 11+1 kéréssel fordult hozzá még 2009 novemberében. – Ön éppen azokkal vitatkozik, nem konzultál, akikkel meg kellene valósítani a multikulturalizmust – vetettük fel a városvezetőnek.
– A két fél között az a különbség, hogy én nem vitatkozom, én közigazgatással foglalkozom. Hogy ők folyton tiltakoznak? Igen, ők veszekednek, ebben önnek igaza van. Hogy egyezség hiányában és egyetértés nélkül miként lehet megvalósítani a multikulturalizmust? Nem tettem le a fegyvert, még remélem, hogy meg tudom győzni őket, értsék meg – fogalmazott.
Továbbá azt kérdeztük, meg lehet-e valósítani az RMDSZ 11+1 pontját, és mikor?
– Egyetértéssel bármikor – válaszolta Apostu.
A városvezető hangsúlyozta: a zöldség- és gyümölcspiacot a valamennyi kolozsvárinak szánt parkoló helyén hozták létre, s azért esett a választás erre a helyre, mert a közelben van közvécé. – A gőg és a dölyf sohasem talál a közigazgatással. Bosszantott, hogy a sajtó egy része azt írta: a zöldség kulturális fővárosa vagyunk. Sajnálom, hogy egyesek nem értették meg, hogy a cirkusz régen elment a városból, s a kolozsváriakat már rég nem hozzák lázba az ilyen címek – fogalmazott.
Ugyanakkor feltettük a kérdést: a Bocskai/Avram Iancu téren miért nem szerveznek soha sörfesztivált, fagyifesztivált?
– Mindenki egyetértett azzal, hogy ezek kulturális rendezvények. Külön megkérdeztem mindenkit, s ezzel egyetértett. Egyébként a termelők és kézművesek vásárát az Avram Iancu téren a szökőkút körül szerveztük – jegyezte meg a polgármester.
KISS OLIVÉR. Szabadság (Kolozsvár)

Bemázolták a Marosfőn felállított ortodox keresztet
Ismeretlenek festékszóróval bemázolták a Marosfő határában két nappal korábban építkezési engedély nélkül felállított ortodox kereszt talapzatát.
A Marosfő és Vasláb határában felállított négy méteres fakereszt kőtalapzatára ismeretlenek vörös festékszóróval a 666-os számot és a „valah” szót festették. A rendőrséget kedden este értesítették az incidensről.
A keresztet két nappal korábban, Nagyboldogasszony napja alkalmával szentelte fel az ortodox egyház.
Ioan Selejan, Kovásznai és Hargitai ortodox érsek szerdán sajnálatosnak nevezte, hogy ilyesmi történhet egy keresztény országban. „Itt, ebben a térségben a románok nem örülhettek Nagyboldogasszony napján. És nem örült sem Avram Iancu, sem Krisztus, akit másodszor is keresztre feszítettek Marosfőn” – fogalmazott a főpap.
Mihail Dumitru Tinca, a Marosfőt is magában foglaló Vasláb község polgármestere szerint a helyi magyarok és románok között semmiféle feszültség nem létezik, véleménye szerint a keresztet átutazó személy vagy személyek festhették be.
Gheorghe Filip, a Hargita megyei rendőrség szóvivője azt mondta: vizsgálat indult a tettes vagy tettesek azonosítására.
Mint arról tájékoztattunk, az Oastea Domnului (Úr Serege) nevet viselő, az ortodox egyház keretében működő ifjúsági csoport Marosfő Gyergyószentmiklós felőli kijáratánál állította fel azt a négy méteres fakeresztet, amelyet eredetileg a Maros forrásánál kívántak elhelyezni. A Hargita megyei önkormányzat munkatársai a vaslábi polgármesteri hivatallal és a tekerőpataki közbirtokossággal együttműködve a múlt héten állították le a Maros forrásánál zajló törvénytelen építkezést.
A csoport a vaslábi polgármester szóbeli engedélye nyomán állította fel a keresztet, holott a Hargita megyei tanács illetékesei szerint ehhez hivatalos építkezési engedély is szükséges. Krónika (Kolozsvár)

Optimista tanévkezdés: nagyjából ugyanannyi diák tanul magyarul, mint az előző évben
Nagyjából ugyanannyi diák folytatja magyar nyelven tanulmányait idén Romániában, mint az elmúlt években – derül ki a megyei tanfelügyelőségek egyelőre hozzávetőleges adataiból. Megtudtuk továbbá, tegnap mintegy 60 önálló magyar tanintézményben szólalt meg a tanévkezdést jelző csengő, kettővel több iskolában, mint a tavaly, ugyanis idéntől a partiumi Margittán és Szalontán is Bihar megyei magyar iskola létesült.
Idén várhatóan kedvezőbb körülmények közt zajlik a magyar tannyelvű oktatás
Király András oktatásügyi államtitkár a Krónika érdeklődésére elmondta, végleges, összesített adatokat a hónap végén tudnak közölni, a megyei tanfelügyelőségek által készített részletes kimutatások alapján. „Információim szerint nem nőtt, nem is apadt drasztikusan a magyar diákok száma az új tanévben, hozzávetőleg 8-9000 diákkal számolhatunk évfolyamonként az előző évhez hasonlóan. Nyilván az általános iskolában ez a szám nagyobb, míg a gimnáziumokban valamivel kisebb. Örvendetes ugyanakkor, hogy idén is legalább annyi magyar ajkú gyerek kezdte el az első osztályt, mint tavaly, körülbelül tízezer” – mondta az államtitkár. Arra vonatkozó kérdésünkre, hogy a magyar tannyelvű iskolák hogyan készültek fel az oktatási törvény életbe lépő előírásainak alkalmazására, Király András megnyugtató választ adott. „A magyar nyelvű oktatásról szóló, hónap eleji marosvásárhelyi tanácskozáson természetesen terítékre kerültek a törvényalkalmazással kapcsolatos kérdések is. A tanfelügyelőktől, illetve a magyar pedagógusoktól kapott visszajelzések alapján egyelőre úgy tűnik, nem lesznek gondok az előírások gyakorlatba ültetésével a magyar tannyelvű iskolákban” – nyilatkozta lapunknak az oktatásügyi államtitkár. Elmondta továbbá, mivel rendkívül kevés idő állt rendelkezésre, a nyolcadikos magyar diákok számára készített, románból fordított földrajz- és történelemtankönyvek kiosztása várhatóan pár napot késik majd, a tizenkettedikesek azonban már átvehették a köteteket. Megtudtuk, az Országos Tankönyvkiadó 2500 tizenkettedik osztályos és 11 000 nyolcadikos tankönyvet rendelt. Utóbbiak ingyenesek, a végzősöknek fizetniük kellene értük, de a Communitas Alapítvány és az etnikumközi kapcsolatokért felelős kormányhivatal támogatja a beszerzésüket. Király Andrásnak tudomása van arról, hogy a magyarra fordított tizenkettedikes földrajztankönyv minőségét többen is kifogásolják – amint arról beszámoltunk, a tankönyvben szereplő térképeken román nyelven köszönnek vissza a települések, tájegységek, folyók vagy hegységek nevei –, az államtitkár szerint ez is a sietség számlájára írható. „Nyilván az a legkönnyebb, hogy kritizáljunk, de bízom benne, hogy a tankönyvek hasznosak lesznek, és örülök, hogy elkészültek időre. Élnünk kell ugyanakkor a törvény adta lehetőséggel, és dolgoznunk kell azon, hogy következő lépésként a magyar tanárok eredeti tankönyvanyaggal rukkoljanak elő” – mondta az államtitkár.
Több a magyar iskolaigazgató Szatmáron
A Szatmár megyei magyar oktatás kedvezőbb helyzetben van ma, mint az előző évben, ugyanis több magyar tanintézetnek van magyar ajkú vezetője. Jelentős előrelépés, hogy rendeződött a Kölcsey Ferenc Főgimnázium sorsa, melynek épületgondjai, úgy tűnik, megoldódtak az elkövetkező 20 évre. Bár tegnap még dolgoztak az ácsok az új ingatlan tetőszerkezetén, mint elhangzott, az „új Kölcsey” beköltözhető állapotban van, és megfelelő körülmények között kezdhetik a tanévet. Amint arról beszámoltunk, a magyar elitiskolának tavalyelőtt ki kellett költöznie, mivel a református egyház a tulajdonában levő ingatlanba a Református Gimnáziumot költöztette, így az elmúlt tanévet három épületbe szétosztva kellett végigvinniük. Idén nyáron viszont megkapták a katolikus egyház tulajdonában levő volt Unió iskola ingatlanját, melyre 20 éves bérleti szerződést kötött az önkormányzat.
A Kölcsey tegnapi tanévnyitóján részt vett Kelemen Hunor művelődési miniszter is, aki kifejtette: a gimnázium példát mutatott összefogásból az utóbbi időben. A diákokat arra kérte, tanuljanak, és készüljenek fel az életben őket váró versenyhelyzetekre, mivel egy tudás- és munkaalapú táradalomban kell majd boldogulniuk, ahol nagyon nagy hasznát vehetik az iskolában elsajátított ismereteknek. Pataki Enikő, a Kölcsey igazgatója osztotta a miniszter véleményét, hangsúlyozva, hogy nem az épület, hanem a közösség adja a főgimnázium igazi erejét, amit az is bizonyít, hogy az elmúlt tanévben, bár az oktatás körülményei jócskán hagytak kívánnivalót maguk után, jobb eredményeket értek el, mint a korábbi években bármikor.
A tavalyi évvel ellentétben idén az iskolaigazgatói kinevezések körül sem voltak problémák a magyar, illetve a vegyes tannyelvű oktatási intézményekben, sőt a két kormánypárt helyi szervezeteinek egyeztetése nyomán gyarapodott a magyar vezetők száma. A megyeszékhely tekintetében egyelőre a Gheorghe Dragoş Közgazdasági Iskolaközpontba nem sikerült magyar vezetőt kineveztetni, bár több mint kétszáz tanuló vesz részt magyar tannyelvű oktatásban, öt intézményben azonban – egy napköziben, három általános iskolában és egy gimnáziumban – magyar vezető is tevékenykedik az idei tanévtől. A szatmári 2-es számú napközi új igazgatójának Szilágyi Noémit nevezték ki, Pataki Zoltán lett a szatmárnémeti 10-es Számú Általános Iskola igazgatója, az Avram Iancu Általános Iskola új aligazgatójának Laczka Zoltánt nevezték ki, ezt a tisztséget a Mircea Eliade Általános Iskolában pedig Szabó Jolán tölti be. A középiskolák tekintetében is történt változás: az Aurel Popp Művészeti Gimnáziumban mostantól Manfrédi Annamária az aligazgató.
„Ment-é a könyvek által a világ elébb?”
Markó Béla miniszterelnök-helyettes tegnap délelőtt a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnáziumban vett részt a tanévnyitó rendezvényen. Beszédében méltatta a rangos tanintézményben zajló oktatás színvonalát, mint mondta, erre bizonyítékul szolgálnak az iskola végzős diákjai által elért, országos szinten is magasnak számító érettségi eredmények. Úgy értékelte, a nemrégiben elfogadott oktatási törvény rendkívül fontos az anyanyelvű oktatás szempontjából is, hiszen ezáltal többek között immár magyarul és magyar nyelvű tankönyvekből tanulhatják a történelmet és földrajzot a 8. és a 12. osztályos magyar diákok. „Ment-é a könyvek által a világ elébb?” – idézte Vörösmarty Mihályt a miniszterelnök-helyettes. Tegnap 1128 magyar diák kezdte meg a tanulmányait a Bolyai-gimnáziumban.
Babos Krisztina, Gyergyai Csaba. Krónika (Kolozsvár)

Jelképeinktől a kolozsváriságig
Két héten keresztül tartott az a közvélemény-kutatás, amelyet egy román nyelvű napilap hirdetett meg a kincses város lakóinak azzal a szándékkal, hogy tizenkét „döntőbe jutott jelöltből” kiválasszák: mi tekinthető leginkább Kolozsvár jelképének. Az eredmény logikus, kissé mégis meglepő: a 6915 nyilatkozónak 57,55 százaléka nevezte meg a Főteret, beleértve a Szent Mihály-templomot és a Mátyás király szoborcsoportot, a város szimbólumának. A sorrendben pedig következtek a további, szintén jellegzetesen kolozsvárias helyszínek: botanikus kert, Babeş–Bolyai Tudományegyetem, Ursus sör, kolozsvári káposzta, U és CFR futballcsapatok, Bocskai (A. Iancu) tér, Nemzeti Színház, Fellegvár, Szent György legyőzi a sárkányt szobor, Karolina (Múzeum) tér.
A kialakult rangsor nagymértékben tükrözi a mai kolozsvári átlagemberek látásmódját, ízlését, de tegyük hozzá, figyelembe kell még venni azt is, hogy a véleményt formálók túlnyomó része feltételezhetően román nemzetiségű volt. Számunkra természetes és felcserélhetetlen jelkép a Mátyás-szobor, de a kialakult rangsorból is látszik, hogy mára alábbhagyott a sokáig hallgatólagosan konkurensnek kikiáltott „román főtér” (Bocskai/A. Iancu) túlértékelésébe vetett igyekezet. Városunk lakóinak többsége belátta és elfogadta a világszínvonalú értékű műalkotás uralmát az erdélyi főváros szívében. A jobb később, mint soha elv érvényesülésében az esztétikai érv mellett minden bizonnyal szerepet játszott az is, hogy idegenforgalmi szempontból a régi idők tartalmasságát hirdető Főtér jelenti Kolozsvár legfontosabb vonzerejét. Akkor is, ha az annak idején a Fadrusz János által Mátyás király központúra tökéletesen kigondolt eredeti tér-képet, a huszonegyedik századi globalizált világszemlélet hatására, tágas és silányabb tapstérré, tömeges tomboldává, egyszerűen önkormányzati-bevételi forrássá változtatták.
Amíg ez a helyzet még nem látszott megalapozottan kialakultnak, nyugodtan nevezhettük kolozsváriskodásnak mindazt az energiát és vehemenciát, amivel a többségiek egy része a Főtér lezüllesztésével, mellőzésével párhuzamban próbált valami más jelképet kierőltetni ennek a sokat látott városnak, hogy valamiképpen „elhallgattassák” a múltat. Most azonban megtört a jég és kijelenthető: az itteni lakosság zöme érettségről tett tanúbizonyságot, bölcsességével kiérdemelte a kolozsvári jelzőt. Amit mindenképpen büszkén viselhet akkor is, ha a már említett napilap által meghirdetett országos jelképversenyben, tizenhárom város vetélkedésében, a kolozsvári szimbólum csupán 2,2 százalékos eredményt ért el. Mert az egészséges lokálpatriotizmust nem lehet, nem szabad másokra rákényszeríteni. Benne az a fontos, hogy a Főtér, a Szent Mihály-templom és a Mátyás király szoborcsoport, a nekik kijáró megbecsüléssel, a mienk.
ÖRDÖG I. BÉLA. Szabadság (Kolozsvár)

Sovány drámanap Erdélyben
Több erdélyi társulat nem emlékezik meg Az ember tragédiája ősbemutatójáról
Csak néhány erdélyi magyar színház emlékezik meg holnap Az ember tragédiája 128 évvel ezelőtti ősbemutatójáról, a magyar dráma napjáról. A színházbarátokat felolvasóest, irodalomtörténeti előadás, ősbemutató és koncert várja az erdélyi városokban.
Csak néhány erdélyi magyar színház emlékezik meg holnap Az ember tragédiája 128 évvel ezelőtti ősbemutatójáról, a magyar dráma napjáról. A színházbarátokat felolvasóest, irodalomtörténeti előadás, ősbemutató és koncert várja az erdélyi városokban.
Hármasfogat Marosvásárhelyen
Aranka György, az erdélyi magyar közművelődés lelkes előmozdítója szobrának megkoszorúzásával indul a drámanapi ünnepség Marosvásárhelyen, majd Kövesdy István, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának művészeti igazgatója egy fiatal gimnazista színművének felolvasó-előadását mutatja be este 7 órától a Nemzeti Színház kistermében. Lovassy Cseh Tamás VALLE-búcsú című színpadi műve évadnyitónak is számító előadása a Művészeti Egyetem Színháztudományi Tanszéke II. DrámaPálya elnevezésű versenyének nyertes darabja alapján készült, amelyet alig egy hét alatt tanultak be a színészek.
A felolvasó-színházi előadást nyilvános beszélgetés követi, amelynek témája a kortárs magyar drámairodalom. Az Erdélyi Magyar Televízió is megemlékezik a magyar dráma napjáról 20.30-tól a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hallgatóinak két előadását sugározza: Shakespeare Vízkereszt, vagy bánom is én című színművének adaptációját és Molnár Ferenc Az ördög című három felvonásos vígjátékát.
Deviancia Temesváron
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház 17 órától Németh Ákos Kövérek klubja című drámájának felolvasó-színházi előadását mutatja be, amelyet 18 órától beszélgetés követ a szerző részvételével. Az esemény apropóját Németh Ákos Deviancia című drámája adja, melyet maga a szerző rendez, és melynek bemutatója október közepére várható.
A beszélgetés során szó esik a bemutatott felolvasó-színházi előadásról, a magyar drámáról általában, valamint a Deviancia című előadásról. Ezt követően 19 órától Cári Tibor és az Incanto Quartetto A színház zenéje című koncertjére kerül sor.
Irodalomtörténet Nagyváradon
A nagyváradi Szigligeti Színház egy irodalmi műsorral ünnepli a magyar dráma napját 19 órától a nagyváradi Városi Művelődési Házban (egykori Arlus). Praznovszky Mihály irodalomtörténész Be van fejezve a nagy mű címmel tart előadást, a Szigligeti Társulat művészei – Csepei Róbert, Dimény Levente, Hajdu Géza, Meleg Vilmos, Kocsis Gyula, ifj. Kovács Levente, Körner Anna, Pitz Melinda és Pál Hunor – közreműködésével.
Praznovszky Mihály Mikszáth- és Madách-szakértő irodalomtörténész, legutóbb Mikszáth Kálmán halálának centenáriuma alkalmából tartott előadást Nagyváradon.
Kolozsvár, az igazolt hiányzó
A Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata igazoltan hiányzik a drámanapot ünneplő erdélyiek közül, Andrei Şerban rendező Suttogások és sikolyok című előadása ugyanis a Belgrádi Nemzetközi Színházi Fesztivál versenyprogramjában (BITEF) szerepel. A darabot holnap és holnapután játsszák Újvidéken, a Szerb Nemzeti Színházban.
Amint arról lapunkban már beszámoltunk, Ingmar Bergman filmjének színpadi adaptációja 2010-ben három UNITER-díjat kapott: a legjobb előadásnak, legjobb rendezőnek (Andrei Şerban) és legjobb színésznek (Bogdán Zsolt) járó elismerést. Az 1967-ben alapított, évente szeptemberben megszervezett BITEF a legnagyobb és legfontosabb európai színházi fesztiválok egyike. Célja, hogy a politikai és kulturális határokon túllépve lépést tartson az előadó-művészet viharos fejlődésével.
Csíkszereda korábban ünnepelt
A csíkszeredai Csíki Játékszín tegnap tartotta a drámanapi ünnepet, Victor Ioan Frunză tavalyi rendezését, az elmúlt évad legtöbb közönségszavazatát elnyert előadását, a Finitót játszották. Tasnádi István verses komédiája egyébként a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiváljáról idén közönségdíjjal tért haza.
A magyar dráma napjáról
A magyar dráma napját 1984-től a Magyar Írók Szövetségének kezdeményezésére minden évben megünneplik szeptember 21-én, annak emlékére, hogy 1883-ban e napon volt Paulay Ede rendezésében Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményének ősbemutatója a budapesti Nemzeti Színházban. Az emléknap célja, hogy felhívja a figyelmet a magyar drámairodalom értékeire, és újabb színpadi szövegek létrehozására ösztönözze az írókat. Új Magyar Szó (Bukarest)

Színes programkavalkád a Brassói Magyar Napokon
Több évtized kiesés után az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Brassó megyei szervezete több civil szervezettel közösen Brassói Magyar Napokat szervez november 6–14. között.
Ezzel az átfogó, minden korosztályt érintő, változatos programsorozattal a magyar identitás megőrzését megcélzó rendezvényt próbálnak a szervezők meghonosítani a brassói szórványban, a délkeleti végeken, folytatva az egykori Honterus-ligetben megszervezett Brassói Magyar Napok rendezvénysorozatot, amelynek a II. világháború, majd az ezt követő államosítás vetett véget. A Magyar Napok szervezői bíznak abban, hogy a gazdag programmal sikerül megszólítani és összekovácsolni a brassói magyarságot.
November 6-án, vasárnap honismereti túrát szerveznek a Cenkre a Gábony-lépcsők–Cenk-csúcs–Szerpentinek útja mentén. A túra során három rövid előadást hallgathatnak meg Brassó történetéről, valamint közös áhítaton vehetnek részt az érdeklődők.
November 7-én, hétfőn 19 órától Hommage à Edith Piaf címmel tartanak kultúrestet, élő koncert, magyar étkek és borok kíséretében. A kultúresten előad László Zsuzsa marosvásárhelyi színművész és társulata. A Brassói Magyar Napok szervezői biztosítják a díjtalan belépést, a kultúresten való részvétel a következő, 65 lejes magyar ételspecialitásokból álló menüsor megrendelésével lehetséges: házi pálinka, hortobágyi palacsinta, hunyadi tekercs, túrós galuska, somlói galuska, vörös és fehér bor, ásványvíz. Asztalfoglalás a demokráciaközpontban. Ugyancsak hétfőn 22 órától diákbuli kezdődik a Tequila Bowlingban (Avram Iancu 32. szám).
November 8-án, kedden 15–18 óra között felnőtt focibajnokság tartanak a 11-es általános iskola tornatermében, majd 18 órától 20.30-ig gyerektáncház lesz a bukaresti úti református kistemplom gyülekezeti házában. Felcsíki és moldvai táncokat, valamint népi gyerekjátékokat fog oktatni Ráduly Zsuzsa és Sándor Gyöngyi.
November 9-én, szerdán 14–17 óra között folytatódik a felnőtt focibajnokság. 19 órától jazz-blues-estre kerül sor az Aramis vendéglőben, ahol fellép a sepsiszentgyörgyi Free Connection együttes, utána a '70–'80-as évek zenéjére lehet bulizni.
November 10-én, csütörtökön 13–16 óra között focibajnokság, 17–18.30 között termékkóstolás az újonnan nyílt Honor vadhústermékek boltjában (George Bariţiu 2. szám). 18.30-tól borkóstoló és szalonnaest kezdődik a Brassó Óvárosi Unitárius Egyházközség gyülekezeti termében. Jelen lesz Balla Géza pincészete Arad-hegyaljáról (Wine Princess), valamint Bencze Gábor villányi Polgár borai. A szalonnaesten hagyományos füstölt mangalicaszalonna, abált (toka)szalonna, mangalicazsír, mangalicatepertő, és meglepetés szalonna termék is terítékre kerül. Belépő 25 lej, előzetes jelentkezés a demokráciaközpontban.
November 11-én, pénteken a néptánc kapja a főszerepet: 18 órától kezdődően a Drámai Színházban fellép a Bokréta (vajdaszentiványi táncokkal), Búzavirág (nyárádselyei táncokkal), Sirülő (széki táncokkal), Törpefenyő (mezőségi táncokkal). Az est keretében Nemzeti Székely Népi Együttes Az örökség (Dalok és táncok Csík vármegyéből) című táncszínházi előadását mutatja be. Belépő: 15 lej felnőtteknek, diákoknak, nyugdíjasoknak 10 lej. 21 órától élőzenés táncházba hívnak mindenkit az Áprily Lajos Főgimnázium tornatermében.
November 12-én, szombaton 9–17 óra között II. Konferencia az Erdélyi Szórványért – Civil szervezetek a szórványban címmel tartanak szimpóziumot a Reménység Házában. 9–11 óra között futóversenyt tartanak a gyerekeknek több kategóriában, gyülekező 9 órakor az Áprily Lajos Főgimnázium udvarán. 9–13 óra között gyerekeknek szerveznek hagyományos kézműves műhelyt az Áprily Lajos Főgimnáziumban, ahol az agyagozás mellett népdaltanulás is lesz. 10–16 között ökumenikus kórustalálkozónak ad otthont a Brassó Óvárosi Unitárius Egyházközség gyülekezeti terme. 12–20 óra között látványkonyha és hazai magyar gasztronómiai termékek kiállítása lesz az Áprily Lajos Főgimnáziumban. Szünetben a Kiss Sándor Barcasági Barantacsapat tart bemutatót. 17 órától a focibajnokság döntő mérkőzésein szurkolhatnak a 11-es általános iskola tornatermében. 21 órától Rúzsa Magdi koncert a Sportcsarnokban. Belépő: 30 lej felnőtteknek, valamint 20 lej diákoknak, nyugdíjasoknak.
November 13-án, vasárnap 12.30-tól ökumenikus istentisztelet kezdődik a belvárosi római katolikus templomban, 11–20 óra között ismét látványkonyha, szünetben, 14 órától az Ismerd meg városodat!vetélkedő kiértékelése és díjazása.
November 14-én, hétfőn 19 órától színház- és humorest az Operában, a Grimasz színjátszó csoport Frederico Garcia Lorca Vérnász c. darabját adja elő, utána Fábry Sándor szórakoztatja a közönséget. Belépő: 30 lej felnőtteknek, valamint 20 lej diákoknak, nyugdíjasoknak.
A meghívók beszerzése a demokráciaközpontban (Dobrogea utca 26. szám) lehetséges: hétfőn és csütörtökön 12–19, kedden és szerdán 10–17, pénteken 10–16 óra között, vagy a Brassói Lapok szerkesztőségében.
Iochom Zsolt
Erdély.ma

K Ö Z L E M É N Y
November 9-én az Európai Szabad Szövetség (European Free Alliance – EFA) európai parlamenti frakciója Brüsszelben, az EP-ben tartotta meg "A nemzetektől a tagállamokig – Európa strukturális átalakítása" című konferenciáját. A frakció tagjai, Jill Evans walesi, Alyn Smith és Ian Hudghton skót, Oriol Junqueras Vies katalán, Frieda Brepoels flamand, Tatjana Zdanoka lett és Francois Alfonsi korzikai képviselők mellett a rendezvényen részt vett az EFA új elnöke, Eric Defoort flamand politikus, valamint a tagpártok küldöttei.
Az egész napos konferencia három ülésszakának meghívott előadói olyan, az erdélyi magyarság számára is elsőrendű fontosságú kérdésköröket vitattak meg, mint a nemzeti érdekek és célkitűzések érvényesítésének lehetőségei a jelenlegi gazdasági válság összefüggésében, az Unió valamint a tagállamok hatásköre és az európai központosítási, illetve decentralizációs törekvések, valamint a több szintű kormányzás megvalósításának lehetőségei.
Skócia és Katalónia függetlenedési törekvéseit elemezve, az EFA szakértői egy forradalmian új fogalmat vezettek be az uniós politikai diskurzusba, éspedig a "belső bővítés" kifejezését. Ennek kapcsán azt vizsgálták meg, milyen nemzetközi jogi háttér, illetve uniós szerződések által biztosított jogi keret létezik egy lehetséges újan megalakuló állam uniós tagságára nézve. Tekintettel arra, hogy az ilyen, lehetséges új államok egyik vagy másik tagállam részeként jelenleg is az Unió részét képezik, valamint figyelembe véve azt a tényt, hogy az uniós jog nem szabályozza az ilyen eseteket, szükségesnek látszik az Uniót megalapító alapszerződések módosítása ebben a vonatkozásban.
Tőkés László erdélyi képviselőnk megnyitó beszédében – a frakció volt tagjaként – régi barátként üdvözölte a résztvevőket, rámutatva arra, hogy az EFA küldetésnyilatkozatának olyan kulcsfogalmai, mint az alapvető emberi és kisebbségi jogok, a regionalizmus, a szubszidiaritás, és az önrendelkezés, azok az értékek és fogalmak, amelyeken erdélyi magyarságunk sorsa és jövője is alapul. Kiemelte, hogy az Európa-szerte megtartott referendumok sorába a Székelyföldön, 2006 és 2008 között lezajlott népszavazás is beletartozik, amely által a székelység egyértelműen hangot adott önrendelkezés, illetve területi autonómia iránti igényének. Arról is említést tett, hogy Háromszék kezdeményezésére újabb székely népszavazás van készülőben.
Az EP erdélyi alelnöke beszédében azt is hangsúlyozta, hogy a jelenlegi gazdasági és politikai válság körülményei között az Uniónak szembe kell néznie a területén jelentkező, különböző önrendelkezési törekvésekkel, és be kell látnia, hogy ezen célkitűzések megvalósítása végső soron az egyesült Európa hasznára, a gazdasági hatékonyság növekedésére és a politikai stabilitás megerősödésére szolgál. Ebben a tekintetben Románia messze lemarad elvárásainktól és a haladó európai gyakorlattól, hiszen nem csupán az autonómiáról nem akar hallani, hanem még az alapvető közösségi jogainkat, illetve az anyanyelvhasználat szabadságát sem tartja tiszteletben, és a magyar nyelvű felsőoktatás terén is súlyos jogfosztást alkalmaz.
Az egész napos tanácskozást könyvbemutató és ünnepi fogadás követte – az európai regionális és autonomista pártokat tömörítő EFA megalakulásának 30. évfordulója alkalmából.
Tőkés László megnyitó beszédét mellékeljük.
Brüsszel, 2011. november 9.
Tőkés László EP-alelnök Sajtóirodája
A NEMZETEKTŐL A TAGÁLLAMOKIG
EURÓPA STRUKTURÁLIS ÁTALAKÍTÁSA
Az Európai Szabad Szövetség (EFA) konferenciája
Brüsszel, Európai Parlament
2011. november 9.
Európa sikere és jóléte csupán nemzeteinek sikere és jóléte által érhető el
Megnyitó beszéd
Több mint ötven esztendővel ezelőtt az Európai Unió többdimenziós felépítése azzal a céllal vette kezdetét, hogy békét, gazdasági növekedést és jólétet biztosítson polgárai számára. Fél évszázados tapasztalattal a hátunk mögött, ma már tudjuk, hogy az EU nem volna képes kitűzött céljait teljesíteni anélkül, hogy polgárai és nemzetei szabadságát és biztonságát ne biztosítaná.
Amikor az általánosan elfogadott európai értékekről beszélünk, mint amilyenek az emberi és a kisebbségi jogok, a regionalizmus vagy a szubszidiaritás, az önrendelkezés fogalmát sem kerülhetjük meg. Amiképpen ez az Egyesült Nemzetek alapító okiratában is benne foglaltatik, elvi szinten mindenki elfogadja a nemzetek önrendelkezéshez való jogát. A gond csak akkor kezdődik, amikor az önrendelkezés szintje és mértéke vetődik fel.
Ez a kérdéskör a demokrácia próbáját jelenti Európa számára. Vannak olyan nemzetek és közösségek, amelyek az eddiginél több szabadságot és új státuszt követelnek régiójuk számára. Joggal mondhatjuk, hogy közösségeink egyazon célért küzdenek, éspedig hogy nagyobb szabadságot vívjanak ki maguknak, függetlenül attól, hogy esetenként az önrendelkezés milyen fokát kívánják elérni.
Az erdélyi magyarság nagy érdeklődéssel és szolidaritással követi nyomon – példának okáért – a katalánok vagy a skótok önrendelkezésért folytatott békés küzdelmét, hogy ez alkalommal másokat ne is említsek. A mi esetünkben azonban, 1989 után is, valamennyi román kormány visszautasította egy őszinte és építő jellegű, a kulturális és területi autonómiáról szóló párbeszéd elkezdését. A jelenlegi körülmények között nem csupán az autonómia kérdése számít tabu témának Romániában, hanem még alapvető közösségi jogaink vagy a szabad anyanyelv-használat joga sincs teljes mértékben biztosítva. Annak ellenére, hogy az érvényben lévő jogszabályok ezt lehetővé tennék, az évszázados kolozsvári magyar egyetem újraindítása még mindig várat magára, a valamikor teljességében magyar tannyelvű marosvásárhelyi orvosi egyetemen pedig még az önálló magyar tagozat felállítását is megakadályozzák.
Az elmúlt évtizedekben megtanultuk azt, amit Önök is jól tudnak: hogy sorsunk jobbra fordítását nem másoktól kell várnunk, hanem saját magunknak kell a kezünkbe vennünk. Nagy erdélyi fejedelmünk, II. Rákóczi Ferenc háromszáz évvel ezelőtti szabadságharcának szellemében kiállunk azért, hogy rólunk ne nélkülünk döntsenek ("de nobis sine nobis"). Mindmáig ennek az alapvető jogunknak az elismertetéséért harcolunk.
A hagyományos kisebbségek és nemzeti közösségek önrendelkezésen alapuló védelmi rendszerének a megteremtését változatlan módon az Európai Unió egyik legnagyobb kihívásának tartjuk. Ez tenné lehetővé és vezethetne el az autonómiák általános elismertetéséhez és bevezetéséhez, egész Európában. Azon nemzetek tekintetében, amelyek az önrendelkezés magasabb szintjét akarják kivívni, el kell fogadnunk, hogy ennek a célnak a megvalósítása nagy mértékben hozzájárulhat az oly igen kívánatos gazdasági hatékonyság és a politikai stabilitás megteremtéséhez – hiszen a megújulásra képes, rugalmas rendszerek mindig is életképesebbek.
Tisztelt Kollégák! Kedves Résztvevők! Biztos vagyok benne, hogy ez a konferencia nem csupán kérdéseket vet fel, hanem válaszokat is ad azokra. Ennek értelmében kívánok sok sikert mai tanácskozásukhoz.
Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke

Dégi L. Csaba: számomra a daganatos betegség nem egyenlő a koporsóval
A daganatos betegek testi, lelki ápolása terén folytatott kutatásaiért a BBTE adjunktusa lett az év kutatója kategória harmadik helyezettje a Dinu Patriciu Alapítvány pályázatán.
Harmadik alkalommal adták át november 2-án a Dinu Patriciu Alapítvány oktatási díjait a parlamentben. Az év kutatója kategóriában harmadik helyezést ért el Dégi László Csaba, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Szociológia és Szociális Munka Karának adjunktusa. A díjjal kapcsolatos élményeiről, odaítélésének folyamatáról és a daganatos betegek testi, lelki ápolásának romániai helyzetéről kérdeztük. 
- Milyen volt a díjátadó? Hogy érezted magad? 
- Szétválasztom a személyes és szakmai szempontokat. Nagyszerű élmény volt, jól éreztem magam. Megtisztelő volt olyan emberekkel találkozni és meghallgatni a beszédeiket, akik a román társadalom szempontjából fontosak, mint Emil Constantinescu volt államelnök, vagy Dinu Patriciu. 
Szakmailag két dolgot emelnék ki. Nagy büszkeség volt számomra, hogy annak a csapatnak a tagja lehettem, amely idén nagyon sok jelentős díjat elhozott. Másrészt örülök annak, hogy azért a munkámért díjaztak, amelyet a nyilvánosság kevésbé ismer és szeret, viszont én rengeteg energiát fektettem: a daganatos betegek testi, lelki ápolása és ennek a kutatása, a kommunikációs és pszichoszociális igényeinek a körbejárása. Romániában ez a terület még gyerekcipőben jár. 
- Téged ki terjesztett fel a díjra? 
- Gőzöm sincs, hogy ki nevezett a díjra. A jelölés része számomra egyáltalán nem átlátható. Valamikor júliusban kaptam egy emailt az alapítványtól, amelyben felkínálták a lehetőséget, hogy beküldjem az adataimat az értékeléshez. Előbb konzultáltam Kádár Magor kollégámmal, akit már 2009-ben díjazott az oktatói kategóriában a Dinu Patriciu Alapítvány, és megnéztem az eddigi győzteseket is. Egyértelműen az volt az érzésem, hogy inkább a műszaki kutatókat részesítik előnyben, akik óriási ütemben publikálnak impakt faktoros (a tudományos folyóiratok átlagos idézettsége alapján létrehozott mutatószám szerk.) nemzetközi lapokban. Először úgy gondoltam, ezekkel nem tudom felvenni a versenyt a saját szociális témámmal, aztán mégis elküldtem az adataimat. 
- Hogy emlékszel a további eseményekre? 
- Előbb azt tudtam meg, hogy beválasztottak a legjobb 10 kutató közé. Gondoltam, hogy ezzel meg is állt az előrejutási lehetőségem. A legjobbak között olyan kutató is volt/van, aki Finnországban doktorált és a disszertációját rögtön ki is adta a Springer Verlag Kiadó. Nálunk ez elképzelhetetlen. A pszicho-onkologiai világkongresszuson vettem részt, amikor behívtak az alapítványtól interjúra, hogy kiválasszák a legjobb hatot. 
Az interjún kegyetlenek voltak. Nem olyan jellegű beszélgetésre kell gondolni, amire előre fel lehet készülni, hanem pl. publikációs etikáról kérdeztek. Viszont egyben megtisztelőnek éreztem, hogy pont ők kérdeznek. A zsűri elnöke Raluca Ioana van Staden volt, aki 2010-ben megkapta a legjobb női kutatónak járó díjat. Azt fedezte fel, hogy egy csepp vérből, hogyan lehet elektródákkal négy nagyon gyakori daganatnak a jelenlétét megállapítani. Akkora szenzációnak számít ez, hogy amíg sikerült szabadalmaztatnia a felfedezését, addigra már 10 kórházban alkalmazták is. 
- Miben különbözik ez az év egyetemi oktatója díjtól? Ha jól láttam, ebben a kategóriában is feltétel volt, hogy tartsd a kapcsolatot a diákokkal és egy egyetemi tanárnak nem kellene kutatnia is? 
- A Babeş-Bolyai Tudományegyetemen - amely az országos listán a második helyet foglalja és ezzel kutató egyetemnek számít - kötelező módon kell tanítani, kutatni és gyakorlatban is kifejteni valamilyen tevékenységet, tehát a két terület között van átjárás, viszont a különbségek jelentősek. Az interjún arra is rákéredzetek, hogy hány fiatal kutató van a csoportomban. Én őszintén felvállaltam, hogy 4-5 diákkal dolgozom, mert soknak nincs meg az az alapképzettsége, amely a daganatos betegek esetében szükséges. 
Azt tudni kell, hogy a daganatos betegségekkel való munka klinikai terület, és ha az ember szakmailag nem elég felkészült, akkor nem igazán tud tevékenykedni. Ez a példa szerintem tisztázza a különbséget, a kutatónál kevésbé számított a fiatalokkal való munkája, inkább az nyomott a latban, hogy mit publikált. 
- Szerinted az esetedben mi győzte meg a zsűrit? Melyikre vagy a legbüszkébb? 
- Szerintem a legfontosabb, hogy idén New Yorkban az Oxford University Press kiadott egy tankönyvet a daganatos betegek ellátásáról, és ebben egy fejezetet én írtam. Szerintem fontos mérföldkő, hogy egy olyan tankönyvben kértek fel egy fejezetet megírni, amely jelenleg több mint 200 egyetemi könyvtárban elérhető és idén már a második kiadása is megjelent. Ez nagyon sokat nyomhatott a latba. 
- Láttam, hogy lehetett szavazni is. Az mennyiben számított az értékelésnél? 
- Az értékelésnél a szavazatok nem számítottak, kizárólag a zsűri döntött. Minden kategóriában megszavazták a legnépszerűbb jelöltet, ott számított, hogy mennyien voksoltak rád. Csak az átadás után tudtam meg, hogy az számított nagyon sokat az értékelésemnél, hogy egy új területen, és ami még nagyon fontos, egy szociális területet tevékenykedem. 
A bizottság szerette volna megerősíteni ezt a területet, felhívni rá a figyelmet. A zsűritagok nekem személyesen is elmondták, hogy nagyon fontos volt a döntés szempontjából, hogy szociális területtel foglalkozom. A harmadik hely teljesen reális. Egyszerűen nagyon erős volt a mezőny. Aki most megnyerte a kutató kategóriát, az Amerikában tanít, és évente több impakt faktoros publikációja van. 
- Egyetemi berkekben mennyire ismerik el a díjat? 
- Nehezem tudom megítélni, mert még csak a harmadik alkalommal osztották ki. Az elismerés a magyarországi Prima Primissima-díjhoz hasonlít. Ott is egy civil díjazásról van szó és ott is egy üzletember finanszírozz. Nagyjából hasonló a struktúrája is. Az lehet mértékadó, hogy nagyon sok kollégám rám szavazott, óriási szolidaritásban volt részem. Ezért is hiszem azt, hogy egyetemi berkekben nem lehet megkérdőjelezni a fontosságát. 
- Mennyiben segíti ez a díj a munkádat? 
- Ennél a díjnál sokkal többre lenne szükség. Az együttműködés az orvosi és a szociális területek között sokkal jobb kellene legyen, mert anélkül nem lehet a daganatos betegek életminőségén javítani. A számokon és az adatokon túl, amelyeket először publikáltam Romániában - mert nem is lehetett tudni, hogy mi van a daganatos betegekkel - kellenének szolgáltatások, egy biztos pont, amelyet a daganatos betegek hozzátartozói igénybe tudnak venni. 
Ellentétben azzal, amit a drogokkal kapcsolatban hiszek, hogy a politikára kell rátaposni, a daganatos témakörben a frontvonalba kell helyezni a túlélő daganatos betegeket. Olyan nyomást tudnak gyakorolni a döntéshozókra, amelyet szakemberként csak időigényesen és a kapcsolatoktól függően tudnánk elérni. A betegek más stratégiákkal dolgoznak. Én emiatt általában szeretek a beteg szervezetekkel együttműködni, mert tudom, hogy ők fogják megváltoztatni a rendszert. 
- Az olvasók inkább a drogprevenciós előadásaidról ismerhetnek. Milyen inditatásból kezdtél el ezzel a témával foglalkozni? 
- Igaz, ebben a témában közszereplőként nem forogtam annyit, ezért is örülök most ennek a díjnak. Teljesen személyes az indíttatásom: ebből kezdtem el írni az államvizsgámat, hogy az önmagam problémáját is megoldjam. Úgy éreztem, muszáj erre választ kapnom. 
Így indultam és közben nagyon sok beteggel találkoztam, majd nagyon könnyen összefésülődött az én világnézetem és a betegek helyzete. A munkához nagyon jó alapot nyújtott, hogy református kollégiumot végeztem, és hogy imádom a filozófiát. Egzisztencialista filozófia nélkül nem lehet ezt a munkát végezni. Mindenki számára a daganatos betegség a koporsóval egyenlő, számomra nem. Lehetetlenség, hogy az ember pszichéje egész nap sírjon, és a halállal foglalkozzon. Az onkológián is kacagnak, pletykálnak, mindenfélét megbeszélnek az emberek és igényük van arra, hogy a lelki és praktikus igényeikkel foglalkozzanak. 
- Milyen az élet a díj után? 
- Most egyfajta nyomást érzek, mert jobban oda kell tennem magam, hogy folytatni tudjam. Minden dologban az a legnehezebb, hogy fenn tudj tartani egy bizonyos minőséget. Elkezdeni és újat mondani érdekes, nehéz és sokszor magányos, de igazából az a kihívás, hogy meg tudj maradni és valami olyat felmutatni, amiben vannak partnerek, és amivel változásokat tudsz elérni. Ilyen szempontból a díj jól esik, de mellékes. 
Gál László
Dégi L. Csaba könyve az Adatbankban: Dégi, L. Cs. (2010). A daganatos betegségek pszichoszociális elemzése. Elméleti bevezető segítőknek. Presa Universitară Clujeană — Kolozsvári Egyetemi Kiadó, Kolozsvár
Transindex.ro

Nemzeti szellem száműzve!
A gondolkodó embernek kötelessége ráirányítani a figyelmet arra, ami rossz!"
(Székelyföld évkönyv)
Csíksomlyón a templom környékén volt egy csodálatos szobor, szépen kialakított környezetével hirdetve, hogy baj van a nemzet élete körül. Sok anyaországi és a világ más tájairól idevándorolt turistában olyan gondolatokat ébresztett, aminek a pozitív hatásait érezhetik az erdélyi és a moldvai magyarok. De csak volt.
"Eldugták", mondják a somlyóiak... Csak az élelmesebb látogató tudja megtalálni az egykori gyermekotthon udvarán. De csak az, aki már tud a létezéséről! A templom előtti téren is állt egy szép építmény. Szüleink is úgy emlegették, hogy az országzászló talapzata. De csak volt. Mindkét építmény helyét fűvel bevetették. Bizonyára a területek tulajdonosai akarták így. Hírlik, hogy az országzászló talapzatát újraépítenék, ami egyébként a nemzet tulajdonát képezi! Az eltűnt magyar emlékek sorát lehet folytatni. A dél-erdélyi Vaskapunál szintén állt egy csodálatos emlékmű: négy méter magas öntöttvas buzogány, mely száz éven át hirdette, hogy 1442-ben Hunyadi János a magyar hadsereg élén ott ragyogó győzelmet aratott a betörő törökök fölött. 1990 tavaszán a környéken lakók szétrombolták, és NINCS! Furcsa gondolatokat gerjesztenek ezek a dolgok. Például azt, hogy amit nem rombolnak le az ellenségeink, azt megtesszük mi. Eltelt több mint húsz esztendő a rendszerváltás után, és mégis egyre nagyobb mértékben vérzik el a nemzet az idegen etnikumokkal kötött vegyes házasságokban. Itt ismét óhatatlanul fölmerül a gondolat, hogy több mint húsz Ezer Székely Leány rendezvény ünnepi miséjén, Somlyón soha nem hangzott el, hogy székely leányok, családalapításnál ragaszkodjatok a nemzetetekhez, és gyermekeiteket neveljétek fel anyanyelven! A velük folytatott beszélgetésekből kiderül, hogy a hetedikes tanuló nem hallott Domokos Pál Péterről, a középiskolás Orbán Balázsról és a Maniu gárdistákról, a kolozsvári Bolyai-egyetem történelem szakán végzett fiatal Avram Iancuról csak annyit tud, hogy látta az utcasarki táblán a nevét, az újságírói oklevéllel rendelkező társa számára Kálmán Imre ismeretlen, és még hosszú lenne a hiányosságok listája. Megjegyzem, ezek mind személyes tapasztalataim. De nem is lehet csodálkozni, mert például Szentegyházáról elvisz egy tanárnő egy autóbusznyi tanulót, hogy emlékhelyeket látogassanak, és nem viszi el őket Szárazajtára, Csíkszentdomokosra vagy a Nyikó menti Székelyszentmihályra. Hát nem került valaki, aki megmondja, hogy ezeket a legfontosabb megtekinteni? Szintén szentegyházi egyetemista (Kolozsváron) Afrikában épít iskolát, és erre szervezett gyűjtést! Épített már Indiában is iskolát ez a szegény mostohagyermekként kezelt magyar nemzet! Itt most, ugye, ne emlegessük a mi iskoláinkat? Egyébként Lengyelfalván tudtam meg, hogy engem már megelőzött az Orbán Balázs-zarándoklaton a csíkszentdomokosi iskola. Dicséret érte, de még van tennivaló! Visszatérve Szárazajtához: Bacon központjában ágazik el az út, azonban a hivatalos irányjelző forgalmi tábla is hiányzik (2011 májusában), nemhogy valami turisztikai tájékoztató is lenne. De nem ezért nem mentek el a szentegyházi tanulók oda. Baconban egyébként van polgármester, községi tanács, a két faluban bizonyára több lelkész, iskolaigazgatók, tantestület stb., és mégsem tudja az idegen, hogy merre van Szárazajta... Dióhéjban ennyit kívántam elmondani a nemzeti szellem ápolásáról, illetve annak hiányáról. DOMOKOS ÁRPÁD, Csíkszereda
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Csángó nap Csíkban
Irodalmi műsor, kiállítás és közönségtalálkozó is szerepel a 10. Csángó Nap programján, amelyet vasárnap tartanak Csíkszeredában. A csángó kultúrát és néphagyományt ismertető és népszerűsítő, egynapos rendezvény idén az irodalmat állítja a középpontba. Vasárnap az ünnepi szentmise után a csíkszeredai megyeháza tanácstermében irodalmi műsort adnak elő a Csíkszeredában tanuló moldvai diákok. Ez követően a csángó költő, Lakatos Demeter születésének 100. évfordulójára emlékeznek. Csángó szerzők az irodalomban címmel előadás tart Farkas Gábor irodalomkritikus, majd közönségtalálkozót rendeznek moldvai csángó szerzőkkel, alkotókkal. A meghívottak: Duma András író, költő, Iancu Laura költő, Nyisztor Tinka csángó–magyar kutató és Perka Mihály történelemtanár. Kiállítással is várják a közönséget: Petrás Mária csángó keramikusművész és Ádám Gyula fotográfus alkotásaiból nyílik tárlat.
Krónika (Kolozsvár)

Egy nap a csángókért
Immár tizedik alkalommal tartottak tegnap a moldvai csángó kultúrát, néphagyományt ismertető és népszerűsítő Csángó Napot Csíkszeredában, a Hargita Megyei Tanács és a Hargita Megyei Kulturális Központ szervezésében.
Az esemény mottója a száz éve született Lakatos Demeter csángó költő verssora: „Moldovának tájairól érkezem...” volt. A rendezvény A moldvai csángókért szól a harang címmel tartott ünnepi szentmisével kezdődött a Millenniumi templomban, majd délután a megyeháza márványtermében folytatódott. Az utóbbi helyszínen az egybegyűlteket Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ vezetője köszöntötte, és örömét fejezte ki, hogy immár tizedik alkalommal rendezhetik meg a Csángó Napot Csíkszeredában. Borboly Csaba, a megyei tanács elnöke köszöntőjében kiemelte, hogy a moldvai csángó magyarokra és a csángó magyar kulturális értékek felmutatására nagy figyelmet kell fordítani.
„A szívós és kitartó munkának mindig van eredménye. Ki kell tartani, büszkéknek, elégedetteknek kell lennünk az eddig elért eredményekkel, hisz a kicsi dolgokból lesznek a nagy dolgok, és együtt, közös erővel képesek vagyunk egymást megvédeni, képesek vagyunk közösen erőfeszítéseket tenni egy szebb jövőért. Bukarest, Budapest és Brüsszel nélkül is képesnek kell lennünk egy fenntartható rendszer kialakítására” – hangsúlyozta a megyei önkormányzat elnöke.
A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége nevében Ferenczi Gabriella köszöntötte az egybegyűlteket, majd a rendezvény irodalmi műsorral folytatódott. A résztvevőknek lehetőségük nyílt találkozni és beszélgetni moldvai csángó szerzőkkel és alkotókkal, Duma Andrással, Iancu Laurával, Nyisztor Tinkával, Perka Mihállyal. A rendezvény végén a Petrás Mária keramikusművész és Ádám Gyula fotográfus alkotásaiból készült kiállítást nyitották meg.
Krónika (Kolozsvár)

Etnográfiai kiállítás nyílt a Körösvidéki Múzeumban
Nagyvárad – Hétfőn a Barokk Palotában etnográfiai kiállítás nyílt a Körösvidéki Múzeum szakrészlegének szervezésében. Egy kutatási projekt részét képezi, amelyet a Kulturális Alap finanszíroz.
A délben tartott tárlatnyitón dr. Aurel Chiriac múzeumigazgató elmondta: idén július 29. és november 15. között a Körösvidéki Múzeum etnográfiai részlege közvetlen kedvezményezettje volt annak a 23 ezer lej értékű, Az észak-erdélyi autópálya Bihar megyei nyomvonalának szomszédságában található falvak etnográfiai örökségének digitalizálása egy adatbázis elkészítése révén elnevezésű projektnek, melyet az Országos Kulturális Alap 90 százalékban finanszírozott. A program megvalósításában a közművelődési intézmény partnerei voltak a Körösvidéki Múzeum Barátai Egyesület, a Nagyváradi Egyetem, valamint Bihar, Tóti és Paptamási községek önkormányzatai. A fő célt az képezte, hogy beazonosítsák, kutassák, archiválják és népszerűsítsék az autópálya két csomópontjának közelében lévő hat település (Bihar, Hegyközkovácsi, Kügyipuszta, Tóti, Bisztraterebes és Rétimalomtanya) anyagi és szellemi kulturális örökségét. A kutatócsoportot tizennégy alkották- dr. Aurel Chiriac és dr. Ioan Goman koordonátorok, illetve dr. Barbu Ștefănescu, dr. Vasile Todinca, dr. Simona Bala, dr. Ioan Godea, Melania Țărău, Horváth Szabina, Paul Pintea, Iacinta Chiriac, Ioana Gherghel, Luminița Manea, Leontina Țurcaș és Szabó Ödön, akik a tanulmányútjaik során lefényképezték és lefilmezték azokat az etnográfiai sajátosságokat, melyek a felsorolt helységek közösségeit jellemzik 2011-ben. A feltárt szokásoknak és jelenségeknek a materiális élethez (különböző parasztgazdaságoknak, foglalkozásoknak és mesterségeknek, népviseleteknek, migrációs folyamatoknak, gazdasági és szociális tevékenységeknek a leírása) és a nem anyagi léthez (hagyományok és népszokások, interetnikus és interkonfesszionális kapcsolatok, az identitáshoz kapcsolódó megnyilvánulások) köthető vonatkozásai is voltak.
Visszatérnek majd 
Dr. Ioan Goman, a múzeum etnográfiai részlegének vezetője arról számolt be: az elmúlt hónapokban lefényképezték és lefilmezték az említett településeken található valamennyi házat, és ugyanakkor rögzítették a helyi szokásoknak megfelelő tevékenységeket (mezőgazdasági, szőlőtermesztési, zöldségtermesztési, kertészeti és állattenyésztési), a régi (fa- és vasfeldolgozás, hordókészítés) és az újabb mesterségeket (kő- és fafaragás), valamint az év különböző napjaihoz kötödő néphagyományokat (szüreti bálok, világítás stb.). Összesen 11 kézművesműhelyt fedeztek fel (kettőt Biharon, négyet Hegyközkovácsiban, négyet Tótiban és egyet Rétimalomtanyán), 10 tárgyat vásároltak meg (kettőt Biharon, ötöt Hegyközkovácsiban és hármat Tótiban), több mint 14 ezer digitális fotót készítettek és több mint 10 óra mozgóképes anyagot vettek fel. Sok nehézséggel kellett megküzdeniük, például a sokszor több mint 35 Celcius fokos hőséggel, az emberek bizalmatlanságával, de azzal is, hogy a kutatott falvak zöme magyar többségű, és a helybéliek nem mindig tudtak románul. Ugyanakkor az etnográfusok azt is tervezik, hogy néhány év múlva visszatérnek a tanulmányozott településekre, hogy felmérjék, időközben mennyit változtak a helyi viszonyok, illetve mennyire lesz hatással a népszokásokra az észak-erdélyi autópálya megépülte.
MÁNGORLÓ ÉS KENDERFÉSŰ
A kutatás eredményeiről egy fotóalbumot is kiadnak (már nyomdában van), Sürgösségi néprajz a III. évezred kezdetén. Bihari falvak az észak-erdélyi autópálya közelében címmel, illetve elkészült egy dokumentumfilm, melynek címe Etnográfiai tanúságtételek Biharban. Ugyanakkor a beszerzett 10 használati eszközt- vetőgép, kézi daráló, vaseke, mángorló, krumplihányó vasvilla, mázsa, dagasztóteknő, tükör, kenderfésű és húskaparó- a Barokk Palota első emeleti termeiben állították ki, ezeket körülbelül két hétig hagyják kitéve, az érdeklődés függvényében. 
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Csángónak lenni keresztség”
A Moldvában élő magyarok életében két meghatározó tényező létezik: a csángóság és az istenhit – e két szempont köré épült a 10. Csángó Nap programja, ami a csángóságról szóló beszélgetéssel zárult vasárnap este.
Egy nap a csángókért. Múltról, jelenről, jövőről egyaránt szó esett a csíkszeredai eseményen
A Hargita megyei önkormányzat és a Hargita Megyei Kulturális Központ a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének közreműködésével Csíkszeredában megtartott esemény keretében a megyeháza márványtermében a moldvai csángó magyarok irodalmi, néprajzi példaképeivel találkozhattak az érdeklődők Lakatos Demeter, az első neves csángó költő születésének 100. évfordulója apropóján.
Amint Ferenczi Gabriella, a csángó magyarok szövetségének képviselője rámutatott, a Moldvában élőknek nagyon fontos, hogy legyenek példaképeik, akikre büszkék lehetnek. Halász Péter néprajzkutató ilyen példaképeket sorakoztatott fel a jelenlévők előtt, bemutatva azokat a kortárs alkotókat, akik bár nem tudtak jelen lenni az eseményen, munkájuk figyelemre méltó: Petrás Mária, „a legszebb kerámiákat készítő énekes és a legszebben éneklő kerámiaművész”, Gábor Felícia író, akinek Csángó vagyok című könyvéből a moldvai gyerekek több részletet is felolvastak, de szó esett Perka Mihály tanárról, Laczkó Mihályról és Demse Mártonról is.
„Ezek az emberek elindultak a felelős értelmiséggé válás útján. Szükség van rájuk Moldvában, mint egy falat kenyérre, hiszen nyomot hagytak maguk után, amit mások követhetnek” – fogalmazott a néprajzkutató, aki úgy véli, a moldvai magyarok sorsa a többi magyar sorsánál is tragikusabb. Farkas Gábor debreceni költő, irodalomkritikus a moldvai magyar nyelvű irodalom kanonizációs folyamatáról mesélt az egybegyűlteknek, amely során elfogadottá, elismertté válik majd a csángó szerzők munkája.
Vissza a gyökerekhez
A jubileumi rendezvényen az érdeklődők személyesen is megismerkedhettek Duma András íróval, aki a moldvai csángó hagyományokat, népszokásokat tanítja „vissza” az ottani gyerekeknek.
Iancu Laura Kárpát-medence-szerte ismert költőről ugyanakkor megtudhattuk, egyike volt azon csángó gyerekeknek, akik 1990-ben Borbáth Erzsébet tanárnő, akkori igazgatónő jóvoltából a csíkszeredai József Attila Általános Iskolában kezdhették meg tanulmányaikat, magyar nyelven. „Ez a lehetőség olyan mérföldkő volt, ami meghatározta, hogy milyen irányban haladhatunk előre. Elmentem, és bár nincs visszaút, nem szakadtam el Moldvától, hiszen csángónak lenni olyan keresztség, amit nem tudunk levakarni magunkról” – ecsetelte az egybegyűlteknek a költő.
Nyisztor Tinka magyar papokat sürget
„Ha nem lesznek odahaza megértő papjaink, elveszünk. Szükség van magyar misékre, az öregek nem tudnak meggyónni, mert nincsenek magyar papok. Olyan szellemi vezetőkre lenne szükség, akik nem azt akarják, hogy eltűnjünk a föld színéről” – hangsúlyozta Nyisztor Tinka néprajzkutató, hozzátéve, „aki elfelejti az anyanyelvét, az Istennel sem tud kommunikálni”. „Moldvában legelőször a papok felejtették el az anyanyelvüket” – mutatott rá szomorúan a jelenlegi helyzetre.
Az eseményen jelen volt Sógor Csaba EP-képviselő is, aki ismertette a Mük szeretünk itt élni című csángó tematikájú, háromnyelvű kötetet, majd Kosztolányi Dezső szavaival zárta beszédét: „...parasztjaink azt tartják, hogy akinek holt hírét költik, az sokáig él. Úgy látszik, ez a népekre és nyelvekre is áll”.
Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul a könnyített honosítási eljárás kifejezetten moldvai csángókra vonatkozó passzusát ismertette, amelyben szerepel az a csángó településeket felsorakoztató lista is, amely helységekből származók biztosan megkaphatják a magyar állampolgárságot. Annak kapcsán, hogy ma már Moldvában igen kevés csángó ismeri anyanyelvét, a főkonzul kihangsúlyozta, azért is van szükség minél több magyar látogatására a Csángóföldön, hogy az ott élők a jövőben is fontosnak tartsák a magyar nyelv éltetését, használatát.
Forró Gyöngyvér
Krónika (Kolozsvár)

Tófalvi Zoltán: A Páskándi-dosszié 3. (Megtorlások Erdélyben)
Páskándi Géza perének kihallgatási jegyzőkönyvei közül – a válaszok következetes ismétlődése miatt – ezúttal csak a legutolsót közöljük.
Kihallgatási jegyzőkönyv
Páskándi Géza gyanúsított 1933. május 18-án született Szatmárhegy községben, Szatmárnémeti rajonban, Géza és Erzsébet fia, foglalkozása volt egyetemista, utolsó lakhelye Kolozsváron, Hídelvei utca, 23–25. szám.
Kolozsvár, 1957. március 26.
A kihallgatás 8.00 órakor kezdődött, és 14 óra 10 perckor ért véget. Kérdés: Milyen időponttól ismeri Várhegyi Istvánt? Válasz: Nevezett Várhegyi Istvánt 1955 őszétől ismerem. Bár mindketten egyetemisták voltunk a Történelem és Nyelvtudományi kar harmadévén, az egyetemen nem ismertük egymást, mivel ő történész-, én pedig bölcsészhallgató voltam, ráadásul nem jártam rendszeresen az előadásokra. Ezeknek a körülményeknek, valamint annak köszönhetően, hogy mindketten az Utunk folyóirat szerkesztőségében dolgoztunk, ott ismertem meg őt. Így többször, amikor a folyóiratban írásaim jelentek meg, odamentem hozzá, a korrektorhoz, és elkértem az irodalmi oldalt, hogy egyedül végezzem el a verseim vagy jegyzeteim korrektúráját. Később a folyóiratban megjelent saját írásaim vagy mások dolgozatai kapcsán beszélgetni kezdtünk. Kérdés: Ezt követően milyen kapcsolatban volt vele? Válasz: Nevezett Várhegyi Istvánnal nem voltam közelebbi kapcsolatban, mégis, mint évfolyamtársak és szerkesztőségi kollégák, tegeződtünk, jól ismertük egymást, azonban soha nem kerestük fel egyik a másikat. Különböző napi szerkesztőségi vagy egyetemi dolgokról beszélgettünk. Várhegyi István tudván, hogy írok, irányomban visszafogott magatartása volt. Kérdés: Minek köszönhető, hogy Várhegyi István bemutatta Önnek a Határozati javaslatot, hogy azt elolvassa és véleményt mondjon róla? Válasz: Várhegyi István tudta, hogy III. éves egyetemista, ugyanakkor író és költő vagyok, autoritásnak és erkölcsi tekintélynek örvendek a diákság körében, és a véleményem a Határozati javaslatról hatással lesz a kar többi hallgatójára is. Kérdés: Részt vett olyan gyűlésen, ahol a diákok a Határozati javaslatot vitatták meg? Válasz: Nem, nem vettem részt ilyen gyűlésen. Mivel nem tudtam részt venni ilyen gyűlésen, ezért írtam le papírra a véleményemet, hogy azt ott felolvashassák. Kérdés: A Diákszövetségnek milyen ülésén vett részt, és mikor? Válasz: 1956. október 24-én részt vettem a Történelem és Nyelvtudományi Kar Diákszövetsége vezetőségének választási gyűlésén. Megjegyzem: nem voltam jelen a gyűlés kezdetétől, mert jelentős késéssel érkeztem, ezért csak annak az utolsó órájában vettem részt. Kérdés: Miről tárgyaltak azon a gyűlésen? Válasz: Személyesen nem vettem részt a vitában. Amikor a gyűlésre megérkeztem, a vitának már vége volt, és a Diákszövetség vezetőségébe jelölteket javasoltak, majd szavazásra került sor. Kérdés: Milyen uszító jellegű beszélgetéseket folytatott ott, és kikkel? Válasz: Az egyik szünetben az egyik diákcsoporthoz léptem, közülük Koczka Györgyre és Lénárd Zoltánra emlékszem, voltak ott első és másodéves diákok, akiket nem ismertem. Mivel nem vettem részt a gyűlésen zajló vitában, megkérdeztem a csoportban lévőket, hogy a beszélgetés során felvetették a fakultatív tantárgyak bevezetését, a diákcserét a más országokban élő egyetemi hallgatókkal, az ösztöndíjak, a népi kollégiumok, az egyetemi irodalmi körök kérdését, a magyar történelemnek, a művészettörténetnek, az egyetemes filozófiatörténetnek a bevezetését a tantervbe, és más javaslatokat, hogy milyen nevet viseljenek egyes tudományos, irodalmi körök és népi kollégiumok? Azt válaszolták nekem, hogy általában ezeket a kérdéseket megvitatták, a közgyűlés elé utalták, az én irodalmi körök és kollégiumok elnevezésére vonatkozó javaslataim kivételével. A gyűlésre én felkészülve érkeztem, hogy ezeket a kérdéseket a vita során felvessem, és ilyen értelemben le is gépeltem egy papírlapra, amit javasolni akartam. Mivel elkéstem a gyűlésről, a vitának vége volt, nem jutottam szóhoz, ezért kérdeztem meg azokat, akik kezdettől fogva jelen voltak, hogy miről tárgyaltak. Amikor megkérdeztem, hogy miről is tárgyaltak a gyűlésen, Koczka Györgynek és másoknak megmutattam a papírlapot, amelyre felírtam ezeket a javaslatokat. Ezekkel az általam felvetett, Várhegyi Istvánnak átadott, a határozati javaslathoz csatolt indítványban lévő kérdésekkel kapcsolatosan egy újságcikket akartam írni, amelyet a sajtóban közlök, össze is állítottam egy piszkozatot. Később azonban lemondtam erről. Kérdés: Jelenleg hol található ez a két piszkozat? Válasz: A papírlapot, amelyre feljegyeztem az általam a választási gyűlésen felvetni szándékozott kérdéseket, valamint annak az újságcikknek a vázlatát, amelyet a sajtóban akartam közölni, a nálam tartott házkutatás során elvitték. Kérdés: A vizsgálat bemutat Önnek két dokumentumot, az egyik címe: "Tisztelt diáktársak, kedves barátaim!", a másodiknak "Egy egyetemi hallgató feljegyzéseiből". Felismeri őket? Válasz: Igen. Ezek azok a dolgozataim, amelyekről a kihallgatás során beszéltem. Miután a jelen kihallgatási jegyzőkönyvet szóról szóra elolvastam, és meggyőződtem, hogy az teljes mértékben megegyezik az általam nyilatkozottakkal, fenntartom és aláírom: Az előzetes letartóztatásban lévő: Páskándi Géza, sk. Kihallgató állambiztonsági tiszt: Pop Virgil hadnagy, sk.
*
Páskándi Gézát 1957. április 10-ig vallatták, akkor hozták tudomására a vád alá helyezési határozatot. A vád tanúiként nyilatkozatot írattak a kolozsvári kétéves pártiskola zömmel román anyanyelvű diákjaival, akik teljesen "véletlenül" 1956. november 1-jén, halottak napján, a Házsongárdi temetőben jártak, és szemtanúi voltak annak, hogy a Bolyai Egyetem diákjai, miközben a sírokat rendezték, virágokat helyeztek el és gyertyát gyújtottak, párt- és kormányellenes megnyilvánuláson vettek részt, kifejezték részvétüket a magyarországi "események" során elesettek iránt. Magyarokat, Fülöp Annát és Kerekes Olgát is megszólaltatták, akik hasonlóképpen elítélték a párt- és kormányellenes, irredenta megnyilvánulásokat, a magyar himnusz állítólagos eléneklését. A nyilatkozatokból egyértelműen kideríthető, hogy a Reményik Sándor sírjánál saját versét elmondó (ennyire "ismerték" a magyarul állítólag kukkot sem értő pártiskolások a magyar irodalmat!) szőke, "magas" diák Bartis Ferenc volt. A katonai ügyész, a vád képviselői a már letartóztatottak terhelő vallomásait is felhasználták: az egyik diák – akit a Bolyai Tudományegyetem pere első csoportjában három év börtönbüntetésre ítéltek – azt vallotta: a Bolyai Tudományegyetem janicsárképző intézet, ezen is túltett, amikor kijelentette: Páskándi Géza arcára van írva a nacionalizmus! A Kolozsvári Katonai Törvényszék Dávid Gyula és Páskándi Géza esetében is példát statuáló ítéletet hozott, ezek azonban még szerencsére távol voltak a későbbi politikai perek halálos, életfogytiglani vagy több évtizedes ítéleteitől. A mai joggyakorlat szerint Páskándi Gézát nem szabadott volna elítélni, hiszen a javaslatait, feljegyzéseit leírta ugyan, de azokat nem vitatták meg, azok nem szerepeltek a Diákszövetség nagy vihart kavart Határozati javaslatában. Tanulságos az 1957. június 13-án hozott, 197. számú végleges és megfellebbezhetetlen ítélet indoklása: "A Dávid Gyula és Páskándi Géza vádlottak által elkövetett bűncselekmények kimerítik a nyilvános izgatás fogalmát, ezek olyan cselekedetek, amelyek a Btk. 327. szakasza III. bekezdése előírásaiba ütköznek, mert ha bárki bármilyen eszközzel megpróbál bujtogatni, aminek következtében az ország biztonsága veszélybe kerül, ezt a törvénysértést követi el. Jelen esetben mind Dávid Gyula vádlott, mind Páskándi Géza vádlott olyan természetű bujtogatást követett el, amelynek eredményeként veszélybe került volna az állam biztonsága. Törvénysértésnek nevezhető az is, hogy a vádlottak minőségüknél fogva – az egyik egyetemi tanársegéd, a másik diák, író és költő – tudatában voltak annak, az elkövetett cselekedetek tiltottak, és ezeket a törvény bünteti. Ennek megfelelően ők tudatosan, minden kényszer nélkül követték el a törvénysértést. A katonai törvénykönyv 304. és 463. szakasza alapján – amely a perköltségekre és az előzetes letartóztatásban eltöltött időszakra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazzák – ezen okokból következően a katonai törvényszék teljes összhangban a katonai ügyész megállapításaival, Dávid Gyula és Páskándi Géza vádlottakat a BTk. 327. szakasza III. bekezdése alapján nyilvános izgatás vádjában bűnösnek nyilvánítja, valamint megállapítja, hogy számukra nincsenek enyhítő körülmények. Ennek értelmében
a BÍRÓSÁG A NÉP NEVÉBEN
kihirdeti, hogy a Btk. 327. szakasza III. bekezdése alapján Dávid Gyula vádlottat – Kolozsvár, Pata utca 105. szám alatti lakost – nyilvános izgatás vádjával 7 (azaz hét) év fegyházbüntetésre ítéli. Ugyanakkor hasonlóképpen egyöntetű szavazattal a Btk. 327. szakaszának III. bekezdése alapján Páskándi Géza vádlottat – Kolozsvár, Hídelve utca 23–25. szám alatti lakost – nyilvános izgatás vádjával 6 (azaz hat) évi fegyházbüntetésre ítéli. A letartóztatásuk érvényben marad.
A katonai törvénykönyv 463. szakasza alapján az előzetes letartóztatásban töltött időszakot figyelembe veszik, Dávid Gyula vádlottnál 1957. március 12-től, Páskándi Géza vádlottnál 1957. március 19-től.
A katonai perrendtartás 304. szakasza alapján kötelezik őket, hogy az államnak kifizessék a perköltséget, fejenként 100–100 (azaz egyszáz-egyszáz) lejt. A kihirdetéstől számított három napon belül fellebbezési joggal élhetnek. Kelt és felovastatott a nyilvános tárgyaláson, ma, 1957. június 13-án. Elnök: Macskási Pavel, hadbíró őrnagy, sk. Népi ülnökök: Szilágyi Dezső, hadbíró őrnagy, sk. Grigore Iancu, hadbíró főhadnagy, sk. Titkár: Eneotescu Petru, sk."
*
Az 1956-os erdélyi magyar politikai perekre "szakosodott" Macskási Pál (Pavel) hadbíró őrnagy tevékenységével kapcsolatosan nagyon sok a folklorizálódott legendárium. Nem szerepel a verőlegényekről, smasszerekről készült román nyelvű "fekete lexikonban" sem. Tény: ő mondta ki a tíz halálos ítéletet a Szoboszlai-csoport, a három halálos ítéletet az érmihályfalvi csoport perében. Legtöbb információval a Szoboszlai-perben 15 évi kényszermunkára ítélt báró Bánffy István szolgált. Az ő visszaemlékezése szerint tordai szabólegény volt, aki csak mellényeket tudott készíteni. Gyorstalpalással végezte el a jogi fakultást, onnan került a katonai törvényszékre. Bánffy István visszaemlékezése szerint 80 személyre akarta kimondani a halálos ítéletet. Ágyban, párnák közt halt meg. Ma is őrzöm a Bánffy Istvántól kapott, 1989 előtti gyászjelentést, amely azt tartalmazza, hogy a "drága jó férj, apa, szomszéd, nyugalmazott alezredes stb." elhalálozott. Bánffy István nem állhatta meg, hogy a gyászjelentés szélére oda ne írja: "Előbb is megtehetted volna!" Mármint az öröklétre szenderülést. Sírja ott a Házsongárdi temetőben. Az általa életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt Ferencz Béla Ervin, a gyergyószárhegyi Ferenc-rendi kolostor rendházfőnöke felkereste a sírt, és "ismertette" az elkövetett bűneit.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Állandó magyar–román járőrszolgálat
Állandó járőrszolgálatot végeznek a magyar–román államhatár hajdú-bihari szakaszának 10 kilométeres körzetében a két ország szervei. Az október 21-én kezdődött művelet során eddig több mint ötszáz közös ellenőrzést tartottak, elsősorban az illegális bevándorlás visszaszorítására.
Iancu Nicolaie, a romániai Bihar megyei határrendőrség és Fekete Csaba dandártábornok, a Hajdú-Bihar Megyei rendőr-főkapitányság vezetője a művelet első hónapját értékelő borsi sajtótájékoztatójukon elmondták: a végső cél az, hogy Románia schengeni csatlakozása után a két ország teljes határrendész-állománya ilyen közös munkával biztosítsa a határszakaszt.
Népújság (Marosvásárhely)

Csíkszereda: román nemzeti ünnep HVIM-mel és Új Jobboldallal
Izgalmasnak ígérkezett csütörtökön kora délután a december 1-jei romániai nemzeti ünnep csíkszeredai rendezvénye, hiszen az eseményen részt vett az Új Jobboldal és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) több tagja is. A csendőrség, a prefektúra utasítására, az esetleges incidensektől tartva az ünneplés helyszínének két különböző oldalára csoportosította a két szervezet tagjait, majd körülállták őket. A csendőrség tizenöt magyar fiatalt kísért be és igazoltatott, mivel az ünnephez nem illő feliratokkal jelentek meg.
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom a szervezet magyarországi vezetőjét, Toroczkai Lászlót is meghívta a rendezvényre.
„Ha a székelyeknek van gondjuk mi jövünk, ha pedig nekünk, akkor ők jönnek. Nem a románság ellen akarok tüntetni, hanem egy olyan soviniszta szervezet ellen akarok fellépni, mint a Új Jobboldal. Én nem megyek Bukarestbe, Iaşi-ba, vagy más román többségű városba az ottani románságot provokálni, nem mentem március 15-én sem kokárdával tüntetni” – mondta a szervezet vezetője.
Szőcs Csongor, a csíkszeredai HVIM vezetője leszögezte, a székelyföldi románok nem élnek elnyomásban, ezért tartják igazságtalannak a szélsőséges román szervezet fellépését. „Ez a mi szülővárosunk, nem szeretnénk, ha lennének olyan emberek, akik megmondanák, hogyan ünnepeljünk. Szeretnénk éreztetni velük, hogy a szélsőjobbra nincs szükség, láthattuk, mi volt tavaly Sepsiszentgyörgyön vagy Marosvásárhelyen. Nincs szó arról, hogy a nemzeti ünnepet befolyásoljuk, itt sem lennénk, ha nem azt hallanánk, hogy »Kifele a magyarokkal!« és hogy a románok itt elnyomásban élnek” – magyarázta jelenlétük célját Szőcs.
Egy órával az ünnepség kezdete előtt a csendőrök 15 fiatalt kísértek be a főtérről az őrsre, hogy igazoltassák őket. Amint Gheorghe Suciu, a csendőrség sajtószóvivője kifejtette, a fiatalok megszegték a 60/1991-es törvény 14. cikkelyét. „Különböző plakátokkal jelentek meg, olyan feliratokkal, mint »Itthun vagyunk!« és »Mindenki menjen vissza a dédnagyszülei sírjához!«, emellett kék-arany és piros-fekete székely zászlókat lobogtattak” – fejtette ki a szóvivő, aki az események után elmondta, csupán leigazoltatták a fiatalokat, akik egyetlen szervezetnek sem voltak tagjai, majd hazaengedték őket.
A Új Jobboldal mintegy 200 tagja vonult fel Csíkszeredában, kezükben a nemzeti lobogóval, illetve egy hatalmas bannerrel: „Románia egységes, oszthatatlan, szuverén és független nemzetállam!”, és azt skandáltak: „Hargita és Kovászna román föld”, „A román nyelv az egyetlen úr” illetve, hogy az Új Jobboldal a nemzet büszkesége.
Tudor Ionescu, a csoport vezetője úgy vélekedett, hogy demonstrációjuk nem provokáló. „Az a provokáció, amikor valaki felakasztja Avram Iancut vagy meggyújtja a román zászlót. Az alkotmány első mondatát addig fogjuk mondani, amíg mindenki megérti” – szögezte le a szervezet vezetője.
Ladányi László Zsolt prefektus, aki az ünnepségen Emil Boc miniszterelnök szavait tolmácsolta, elmondta, nem kellett senkinek engedélyt kérnie a prefektúráról a nemzeti ünnepen való részvételért.
„Mi azt szeretnénk, hogy Hargita megye ugyanolyan csendes legyen ezután is, mint volt, és reméljük, hogy ezután a felvonulás után hazamennek” – fogalmazott újságírói kérdésre a prefektus.
Románia volt kulturális minisztere, Theodor Paleologu is jelen volt az ünnepségen és megelégedésének adott hangot, hiszen mint mondta, a nemzeti ünnepen nincs keresnivalója más zászlónak, csupán a román lobogónak.
Forró Gyöngyvér
Krónika (Kolozsvár)

Arafattól a napi politikáig: felszínen a társadalmi feszültségek
Vasárnapra futótűzszerűen terjedtek az országban az egyre nagyobb tömegeket megmozgató tüntetések, amelyek a múlt héten lemondott Raed Arafat egészségügyi államtitkár-helyettes iránti szolidaritás kifejezéseként kezdődtek, majd az aktuális társadalmi, gazdasági helyzettel és a politikai hatalommal szembeni nagyfokú tiltakozásba torkolltak. A dominóeffektus-szerű megmozdulások hangsúlyos hulláma pénteken este indult: az egészségügyi törvénytervezet visszavonását követően Bukarestben többszázan a Cotroceni-palota elé vonultak, kormány- és államfőellenes rigmusokat skandálva. A tiltakozások szombaton is országszerte folytatódtak. Bukarestben könnygázt is bevetettek a tüntetők ellen, többen megsérültek. Vasárnap estére Kolozsváron mintegy ötszázan vonultak fel a város utcáin, a fővárosban pedig ismét erőteljes összetűzések történtek a demonstrálók és a rendfenntartó erők között, lapzártáig a sérültek számáról nem érkezett hír.
Kolozsvár Főterén szombaton kezdődtek a tiltakozások: mintegy félszázan fejezték ki általános elégedetlenségüket az országban uralkodó állapotok miatt. A megmozdulás eredetileg a Raed Arafat volt egészségügyi államtitkár-helyettes melletti szimpátia-demonstrációként indult – akárcsak az ország többi városában –, de rövidesen szélesebb skálájú sérelmekre is kiterjedt.
A Mátyás-szobor tövében ilyen feliratokat lehetett látni: „Ne bilincseljék meg a demokráciát!”, „Ne ítéljenek bennünket halálra!”, „Az egészségnek nem kell luxuscikké válnia!”, „Hiszek Raed Arafatban”. Vasárnap délben a metsző hidegben ismét összegyűltek a Boc- és Băsescu-ellenes rigmusokat skandáló polgárok, akiknek száma az esti órákra már ötszázra emelkedett.
A kolozsvári vasárnapi tüntetésre kivonult csendőrség szóvivője a sajtónak elmondta: utasítást kaptak arra, hogy csakis incidensek esetén avatkozzanak be. Arra a kérdésre, hogy pontosan mit értenek incidens alatt, nem érkezett válasz. A tüntetők ma átadják követeléseik listáját Florin Stamatiannak, Kolozs megye prefektusának. Igényléseik között szerepel egyebek között Traian Băsescu államfő és a kormány lemondása, az állampolgárok javát szolgáló méltányos egészségügyi rendszer létrehozása, a bérek és nyugdíjak emelése, a tanügy költségvetésének kiegészítése, a verespataki aranykitermelésre irányuló szerződés felbontása, valamint az állami televízió politikától való mentesítése is.
Mint ismeretes, Raed Arafat múlt kedden mondott le egészségügyi államtitkár-helyettesi tisztségéről, miután Traian Băsescu államfő élő adásban bírálta amiatt, hogy nem ért egyet az új egészségügyi kerettörvénynek a sürgősségi ellátásra vonatkozó előírásaival.
Az államelnök pénteken az egészségügyi törvénytervezet visszavonását kérte Emil Boc kormányfőtől a Cotroceni-palotában elhangzott nyilatkozatában. Döntését azzal indokolta, hogy meglátása szerint sem az adófizetők, sem pedig az egészségügyben dolgozók többsége nem óhajtja a rendszer reformját. „Hazugságoknak” minősítette azokat a felvetéseket, hogy a javasolt jogszabály a SMURD magánosításához, felbomlásához vagy előnytelen átalakításához vezetne, a közegészségügyi sürgősségi ellátás színvonala pedig romlana.
Pénteken este Emil Boc kormányfő felkérésére Ritli László egészségügyi miniszter vissza is vonta a közvitáról a törvénytervezetet.
Ugyanaznap este már többszázan vonultak a bukaresti Egyetem térről a Cotroceni-palota elé, kormány- és államfő-ellenes rigmusokat skandálva, illetve Arafat melletti szimpátiatüntetések zajlottak Brassóban, Temesváron és Nagyszebenben is. Marosvásárhelyen már csütörtökön mintegy 1500 személy gyűlt össze a rohammentő-szolgálat és megalapítója iránti támogatásuk kinyilvánítása céljából. Raed Arafat nyilvános felkérést intézett a polgárokhoz, ne vonuljanak az utcákra, és ne engedjék magukat politikai szempontból befolyásolni az interneten vagy az elektronikus médiában terjedő felszólítások vagy egyéb eszközök által.
Mindemellett szombaton az ország több nagyvárosában, így Kolozsváron, Jászvásáron, Ploieşti-en, sőt Galacon is szimpátiatüntetések zajlottak Raed Arafat, a romániai rohammentő-szolgálat megalapítója mellett, az események azonban többnyire Băsescu-, illetve kormányellenes megnyilvánulásokba torkolltak. Bukarestben a rendőrség szombaton már könnygázt vetett be, és letartóztatásokat eszközölt a tüntetők ellen, akik a kormány és Băsescu távozását követelték, a hatalom megszorító intézkedései miatt hangsúlyosan lecsökkent lakossági életszínvonalra hivatkozva. Az AFP, az Associated Press és a Reuters hírügynökség megállapítása szerint 2004-től kezdődően az utóbbi napok eseményei minősíthetők a legjelentősebb romániai tüntetéseknek. Beszámolnak arról is, hogy kilenc személy megsérült a tüntetők és a rendfenntartó szervek közötti összetűzések során, köztük egy televíziós újságíró, illetve néhány csendőr is. Megjegyzik, hogy a rendőrség által feltartóztatott 29 demonstráló között erőszakos megnyilvánulásaikról híres futball-rajongók is voltak. A Mediafax hírügynökség tájékoztatása szerint a Bukarest – Ilfov megyei mentőszolgálat és a SMURD szombaton déli két óra és éjfél között 29 civilt és csendőrt látott el, hat személyt kórházba szállítottak.
Aurel Moise, a román csendőrség közrendészeti és közbiztonsági osztályának vezetője vasárnapi sajtótájékoztatóján közölte: az országban szombaton szervezett tüntetéseken 3–4 ezer ember vett részt, és mintegy ezer csendőr vigyázott a rendre. Mint mondta, Bákó volt az egyetlen város, ahol a tiltakozók engedélyt kértek és kaptak a megmozdulásra.
Aurel Moise szerint január 14-én országos szinten ötven figyelmeztetést vagy bírságot róttak ki, főként súlyos csendháborítás és engedély nélküli gyülekezésekben való részvétel miatt.
Bukarestben az Egyetem téren tegnap is több száz ember tüntetett, a Boc-kormány távozását kérve. A dominóeffektus-szerűen terjedő megmozdulásokból Szatmárnémeti, Brassó, Déva, Vajdahunyad, Resicabánya és Krajova városa sem maradt ki. Kolozsváron vasárnap estére már mintegy ötszáz főre emelkedett a város utcáin demonstráló, a Főtér és az Bocskai (Avram Iancu) tér között felvonuló polgárok száma. A hatósági engedéllyel nem rendelkező tüntetők között a csendőrök röplapokat osztogattak, amelyek arról tájékoztatták őket, hogy bírságot kockáztatnak.
Lapzártakor: Bukarest belvárosát feldúlták, gyújtogattak a tüntetők. Több demonstráló Molotov-koktéllal, kövekkel dobálózott, a csendőrség könnygáz bombákat vetett be.
Emil Boc kormányfő vasárnap bejelentette, hogy a hétfői koalíciós egyeztetésen egy újabb egészségügyi törvénytervezetről tárgyalnak majd, amely nem írja elő a közegészségügyi sürgősségi ellátás magánosítását, sem a SMURD megszüntetését. Az új javaslatot a politikai szereplőkkel és a civil társadalom képviselőivel dolgozzák majd ki – hangsúlyozta. Mint kifejtette, az egészségügyi rendszer reformjára szükség van, a megoldás pedig nem az erőszakos megnyilvánulásokban rejlik. Újságírói kérdésre válaszolva azt mondta: a kormány sorsát a törvényhozásnak kell eldöntenie, a politikai állandóság pedig kiemelten fontos válság idején.
A Szociál-liberális Szövetség (USL) közleményben jelezte, hogy rendkívüli parlamenti ülés összehívását kérik a „jelenlegi politikai helyzet és az előzmény nélküli társadalmi feszültségek” megtárgyalása és a megfelelő megoldás kidolgozása érdekében. Mindemellett internetes aláírásgyűjtő kampányt indítanak az államfő lemondatására. Az űrlapot a http://uslonline.ro/petitie/ honlapon tölthetik ki a szándékukkal egyetértő polgárok. Az USL szerint csak az államfő leváltásával, és előrehozott parlamenti választásokkal lehet kilépni a válságból.
Szabadság (Kolozsvár)

Kifelé a magyarokkal az országból – újabb gyalázkodó falfirkák Kolozsváron
Festékszóróval felvitt magyarellenes feliratok jelentek megy több kolozsvári épület falán, a rendőrségnek egyelőre nem sikerült azonosítania az elkövetőket. „Afară cu ungurii din ţară. Romania romanilor”, „Muie Csibi Barna şi naţiei lui”, „Muie UDMR”, azaz „Kifelé a magyarokkal az országból. Románia a románoké”, „Kapja be Csibi Barna és nemzete”, „Kapja be az RMDSZ” – ilyen feliratok jelentek meg szerdán Kolozsvár belvárosában, Kismester (Ioan Bob) utcai épületek falán.
A falfirkákat ugyanolyan fekete festékszóróval mázolták a falra, mint kedden este a Mátyás-szoborcsoportra az RMDSZ-gyalázó feliratot.
Anca Purdea, a Kolozs Megyei Rendőrkapitányság szóvivője szerint a hatóságok vizsgálatot indítottak a tettesek azonosítására, de egyelőre nem sikerült kideríteni, kik a mázolók.
A csíkszeredai Csibi Barna, akinek az egyik felirat szól, amiatt vált országszerte ismertté, hogy tavaly március 14-én a csíkszeredai Petőfi utcában „halálra ítélt” és felakasztott egy Avram Iancut jelképező szalmabábut.
Mint arról tájékoztattunk, a kedd este Kolozsváron zajlott kormányellenes tüntetés végén a Mátyás-szobor talapzatán RMDSZ-gyalázó felirat jelent meg. A rendőrök azonosítottak és őrizetbe vettek három fiatal férfit és egy lányt, akiket egyenként 100 és 500 lej közötti összeggel bírságoltak meg a trágár feliratért illetve trágár szavak skandálásáért. Az RMDSZ és az EMNP is határozottan elítélte a történteket.
Krónika (Kolozsvár)

A kultúra és a magyarság
Nagyvárad- Szombat délután A Kultúra hányatott sorsa és a magyar nemzet címmel szerveztek rendezvény a váradi Ady Endre Középiskola dísztermében.
A Magyar Kultúra Ünnepe 2012 keretében zajlott rendezvényt a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ) és a debreceni székhelyű Megyei Népfőiskolai Egyesület rendezte, a berettyóújfalui Bihari Népfőiskola, az Ady Endre Középiskola, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) és a Sapientia Varadiensis Alapítvány együttműködő partnerségével.
Katolikus intézetek
A megjelenteket Porkoláb Lajos, a Megyei Népfőiskola Egyesület elnöke köszöntötte, majd az öt évvel ezelőtt alakult Stadler klarinét kamarazenekar (Székely István együttesvezető, Varga Imre, Babos Dénes, Ary Jonathán, Ioana Ianc és Deák Szabolcs) lépett fel. Elhangzott Weiner Leó Rókatánca, a Monti-csárdás és Brahms 5. Magyar tánca. Ezt követően dr. Szigeti Tóth János szociológus, tanszékvezető főiskolai docens, a budapesti Magyar Népfőiskolai Társaság elnöke tartott előadást Az ember küzdelme, hogy lehetőségeihez méltó legyen címmel. Expozéjában az Orbán-kormány készülő közművelődési stratégiájával (Németh László Terv) kapcsolatos gondolatait fejtette ki, melyből kitünt, hogy egyetért az író azon elképzelésével, hogy a magyar irodalmat és művészetet világszínvonalra kell emelni. Ezután Dukrét Géza, a PMBET elnöke ismertette a Partiumi füzetek sorozat 68. kiadványaként megjelent Római katolikus intézetek Nagyváradon című könyvet, majd az ebben található írások többségének szerzője, Mons. Fodor József általános helynök beszélt röviden a Szent Orsolya-rend és az irgalmas nővérek váradi történetéről, a Szent Vince és az Immaculata Intézetről, valamint Nogáll János püspökről és nagyprépostról.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Hegyaljai vérengzések
Erdély történelmébe fekete betűkkel vannak beírva a mócok 1848–49-es magyarellenes rémtettei, melyeknek kb. tízezer védtelen csecsemő, gyermek, asszony és öreg esett áldozatul. A bécsi udvarral a magyar szabadságharc ellen szövetkező, Avram Iancu, Axente Sever és Prodan Simion pópa által vezetett román felkelők ugyanis megtámadták és felégették Alsó-Fehér megye magyarok lakta városait és falvait, s megdöbbentő kegyetlenséggel halomra gyilkolták azok ártatlan lakóit.
Az első mészárlás 1848. október 19-én Kisenyeden történt, az utolsó 1849 májusában Bucsesden. Többek között Zalatna, Nagyenyed, Marosújvár, Gyulafehérvár, Naszód és Abrudbánya városát is lerombolták. A rablóhadjáratok során pótolhatatlan kulturális értékek váltak a lángok martalékává. Enyeden például a református püspökség levéltára és a kollégium híres könyvtára is megsemmisült. A honvédseregbe bevonult és osztrák csapatok ellen küzdő férfiak hiányában ezek könnyen véghezvihető, de aljas cselekedetek voltak, melyek elkövetéséért a román nép a mai napig bocsánatkéréssel tartozik.
A lerombolt és elpusztított falvak egyikében, a napjainkban alig 15 magyar lelket számláló Magyarigenben tevékenykedik Dr. Gudor Kund Botond református lelkész és történész, aki elfogulatlanul és tudományos igényességgel munkálkodik a történtek feldolgozásán. Kutatásainak eddigi eredményét egy könyvbe foglalta össze, melynek sepsiszentgyörgyi bemutatója előtt alkalmunk nyílt elbeszélgetni vele az akkori eseményekről. Az elhangzottak rövidített változatát alább olvashatják.
– Az Erdélyi-érchegység környékén és az egykori fejedelmi székhelyen, Gyulafehérváron napjainkban csak elvétve lehet magyar szót hallani. Ez nem a véletlen, hanem a térségben a történelem folyamán többször megismétlődő népirtás következménye. A folyamat az 1784-es, Horea–Cloşca–Crişan-féle parasztfelkeléssel vette kezdetét. Ön tüzetesen elmélyült a témában, beszélne ennek kiváltó okairól?
– A Maros mentén 1658-ban végigseprő török- és tatárjárás, illetve az 1738-as pestisjárvány következtében a térség magyar lakossága megtizedelődött, ezért a földesurak újabb román tömegeket telepítettek a vidékre. Mindezek következtében egyes helyeken a román lakosság túlsúlyba került, azonban ez még önmagában nem vezetett a magyar népesség eltűnéséhez. A tragikus folyamat valódi okai az ön által is említett Horea-vezette parasztlázadásban gyökereznek. A téma tárgyalása még ma is hálátlan feladat, ugyanis a hivatalos román történetírás az eseményeket dogmatizálta, azok főszereplőit pedig szinte szentekké avatta. Státuszszimbólumokat formált belőlük, ezért nem lehet hozzájuk érni. Ennek ellenére a lázadásokban játszott szerepüket és azok hatását megpróbálom a maguk nyers valóságában láttatni, hiszen a történtek során nemcsak a nemesi kúriákat és azok lakóit pusztították el ritka kegyetlenséggel, hanem a környékbeli magyar lakosság egészét is.
Az okokat elemezve meg kell állapítanunk, hogy a román jobbágyság régióbeli számbeli fölényéből fakadóan, abban a korban elképzelhetetlen társadalmi jogokra tartott igényt. Éppen ezért II. József uralkodása alatt hiába ismerik el az ortodoxiát, a többi felekezet iránt részükről megnyilvánuló vallási türelmetlenség és a jobbágyterhek megnövekedése konfliktushoz vezetett. Ennek kirobbanásához hozzájárultak az uralkodó két erdélyi körútján tett, de soha be nem váltott ígéretei is. Ugyanakkor a felkelésnek etnikai indíttatása is volt, mely főleg az örmény és magyar kereskedők iránt megnyilvánuló ellenséges magatartásból fakadt. Így az sem véletlen, hogy a lázadás végül is a piactéren italt árusító örmény kereskedőkkel történt kocsmai összetűzés nyomán kapott lángra.
– Ugorjunk az időben az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc korszakáig, mikor a Mócvidék az elnyomó osztrák hatalmat támogatva ismét a magyarság ellen fordul. Ez a magatartás ugyanazokra az okokra vezethető vissza?
– Valamivel árnyaltabb a kép, mivel ebben az esetben hadszíntérről, katonai alkukról és egy olyan történelmi pillanatról beszélünk, melyben Bécs, a maga törékeny és veszendő helyzetében megpróbált szövetségeseket találni, hogy segítségükkel a magyarokat sakkban tarthassa. Az udvar által fellázított és felfegyverzett románok irányítása végül kicsúszott az ellenőrzésük alól, de a vérengzéseket meg sem próbálták gátolni. Így kapta meg Hegyalja magyar lakossága a történelem folyamán másodszor is a magáét, és zuhant egy nagyot ismét demográfiailag.
Az események hátterében azonban ezúttal nem jobbágyokat kell keresni, hanem bizonyos katonai és félkatonai alakulatokat, például Avram Iancu légióit, melyek katonai megállapodásokat írnak alá az osztrák kézen lévő Szebennel és Gyulafehérvárral. Mivel a Şaguna és társai által országgyűlési szinten működtetett román komité politikai erőként áll mögéjük, magyar részről a mozgalmuk joggal minősíthető ellenforradalomnak.
– Az itteni történelemszemlélet a magyarral szöges ellentétben ítéli meg az eseményeket. Ön erről hogyan vélekedik?
– A történetírás csak akkor tud előbbre jutni, és csak akkor kezdődhet el benne egy megtisztulási folyamat, hogyha mítoszok és félistenek gyártása helyett a tényekkel szembesül. Hogyha a saját történetírásuk által meg sem említett 1848–49-es román vérengzések nem számítanak többé tabutémának. Amíg azonban a politika elferdített, felnagyított és egyoldalúan beállított tragikus eseményekkel példálózik, addig csak konfliktust gerjeszthetünk.
– A román történészek körében észlelhető-e az igazsággal való szembenézésre irányuló szándék? – Igen, csak sajnos, ezek a történészek nem kapnak akkora nyilvánosságot, mint azok, akik a hivatalos történetírást próbálják erősíteni.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Több erdélyi művész és tudós részesült magyar állami kitüntetésben
Bogdán Zsolt és Selmeczi György a Magyarország Érdemes Művésze díjat vette át tegnap, Kézdi Imola pedig a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét kapja meg ma, de rajtuk kívül több erdélyi művész és tudós részesül elismerésben a nemzeti ünnep alkalmából.
Két kolozsvári művész is átvehette tegnap a Magyarország Érdemes Művésze díjat a nemzeti ünnep alkalmából. Bogdán Zsolt színművész és Selmeczi György Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, karmester, a Kolozsvári Magyar Opera művészeti vezetője a budapesti Iparművészeti Múzeum dísztermében Réthelyi Miklós nemzetierőforrás-minisztertől, Halász János parlamenti államtitkártól és Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkártól vette át az elismerést a többi díjazottal együtt.
„Márai Sándor szerint az élet tartalmát a nagy feszültség, az alkotás pillanatai jelentik, nem pedig a létezés kalendáriumi időszaka” – fogalmazott a nemzetierőforrás-miniszter a díjátadón.
A nemzeti ünnep alkalmából a Kolozsvári Állami Magyar Színház másik színművésze, Kézdi Imola is magyar állami kitüntetésben részesül, ő a ma esti néptánctalálkozó gálaműsora után veheti át a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét Szilágyi Mátyástól, Magyarország kolozsvári főkonzuljától a Kolozsvári Magyar Operában. Bogdán Zsolt egyébként 2002-ben a Jászai Mari-díjat, 2008-ban a Magyar Köztársaság Érdemrendjének lovagkeresztjét vette át, míg Kézdi Imola 2010-ben kapta meg a Jászai Mari-díjat.
Tegnap egyébként többek között a Magyarország Kiváló Művésze díjat és a Magyarország Babérkoszorúja díjat is kiosztották az Iparművészeti Múzeumban, a Parlamentben pedig Schmitt Pál köztársasági elnök Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László házelnök társaságában kiosztotta a magyar művészeti és tudományos élet legrangosabb kitüntetésének számító Kossuth- és Széchenyi-díjakat is az idei kitüntetetteknek.
Az államfő emlékeztetett: az UNESCO döntése értelmében 2012-es esztendőt a száz éve született Szentágothai János életművének szenteljük. „Az ő eredményessége és gazdag személyisége mindenestül azt üzeni nekünk, hogy csak a jelenben érdemes keresni a nagyság titkát” – méltatta a neves tudós alakját Schmitt.
A Kossuth Nagydíjat Csoóri Sándor Kossuth-díjas költő, író kapta meg, váratlan balesete miatt azonban az elismerést csak később tudja átvenni. A Széchenyi Nagydíjat Vizi E. Szilveszter Széchenyi-díjas orvos, agykutató, az MTA rendes tagja vette át az államfőtől. Kossuth-díjban 17 művész, köztük színészek, építészek, zenészek, filmrendezők részesültek. A könnyűzene területén például Demjén Ferenc és Kovács Ákos kapta meg a kitüntetést. Széchenyi-díjban pedig 17 tudós részesült.
További erdélyi kitüntetettek
Az erdélyi művészek közül Kardos M. Róbert nagyváradi színművész Jászai Mari-díjban, Böszörményi Zoltán író, költő, Iancu Laura költő és Kenéz Ferenc költő József Attila-díjban, Soó Zöld Margit festőművész pedig Munkácsy Mihály-díjban részesül. Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja a Kolozsvári Magyar Operában ma este Kézdi Imola színművész mellett Dávid Lajosnak, Gaal György Elemérnek, és Mózes Attila írónak adja át a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, Asztalos Lajosnak és Bú József Olivérnek a Magyar Ezüst Érdemkeresztet, Pataky Józsefnek és Tolna Éva Gizellának pedig a Magyar Arany Érdemkeresztet. Csíkszeredában Bíró Béla a Magyar Arany Érdemkeresztet, Nagy László a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, míg Pál Ibolya Mária a Magyar Ezüst Érdemkeresztet veheti át, Pap Géza pedig Budapesten kapja meg a Magyar Érdemrend középkeresztjét.
Krónika (Kolozsvár)

Magyar állami kitüntetések erdélyi személyiségeknek
Magyar állami kitüntetéseket kaptak a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából a következő erdélyi és erdélyi származású személyiségek: Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház Jászai Mari-díjas színművésze, Selmeczi György Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, karmester, a Kolozsvári Magyar Opera művészeti vezetője (Magyarország érdemes művésze díj); Kardos M. Róbert színművész (Jászai Mari-díj); Böszörményi Zoltán író, költő, Iancu Laura költő, Kenéz Ferenc költő (József Attila-díj); Soó Zöld Margit festőművész (Munkácsy Mihály-díj); Asztalos Lajos, Bú József Olivér, Pál Ibolya Mária (Magyar Ezüst Érdemkereszt); Dávid Lajos, Gaal György Elemér, Kézdi Imola, Mózes Attila, Nagy László (Magyar Érdemrend Lovagkeresztje); Pataky József, Tolna Éva Gizella, Bíró Béla (Magyar Arany Érdemkereszt), valamint Pap Géza (Magyar Érdemrend Középkeresztje).
Szabadság (Kolozsvár)